')H

DAVID I'AKKIN

d. Tlicrlxiui (I'M)): '///< Mfolagy ofl'onvr and tlic I'oii'cr <>J Ideology. London. V n v i I'dltlmr, A 'I'lirlnn (19H-1) l.iinil.s ol ideological domination and llic lormalion ol social conwIoiiMirv, In: History and 1'iimanl (.'nnsctoitsin-ss In South Hast Asia. Osaka, Nail. Mus. Kthn. '" Leach (195-1), i. ill., Mot-ran (1984), i. m., Parkin (1978), i. in., N. Quinn (1982): Coinniilnicnt in American Marriage. Am. Ethnol., 9. 775-798. J.Grocker(1977):i.m., 65-66. M. I lerzfelcK 1982): The Etymology of Excuses: Aspects of Rhetorical Performances in Greece. Am. Ethnol., 9, d-14-663. I) Parkin (1978): i. m. L. l.crncr (szerk.) (1983): Reconstructing Literature. Oxford, Blackwell. s T. I'ngleion (1983): Literary Theory. Oxford, Blackwell.

CRAIG CALHOUN

TARSADALOMELMELET ES IDENTITASPOLITIKAK*

AX IDHNTITASROL FOLYTATOTT MODERN DISKURZUS

A pluialiuis, mint Hannah Arendt megjegyezte1, az emberiseg alapvettf allapola. Killonbo /link egymastol, es gyakran arra toreksziink, hogy tovabbi kiilonbsegckel kercssilnl iiuixunk cs masok kozott. Megis, legalabbis hallgatolagosan, hajlumosuk vagyunk arra li<>Ky kcixosseget talaljunk mas, hasonlo alapon kialonbozo emberekkel. Nines t-gys/cn .i/(ii\ossag, melyet nem jellemez kiilonbozoseg, de hasonlokeppcn nines olyan kitlAnh scg, mcly ne tamaszkodnek valamilyen kozos elismeresre/ Mindeniitt jelen van tehat az egyeni es a kollektiv identitas iranti fogokonysfig. Ncn iMiuTiink olyan embereket, akiknek nines neve, nem ismeriink olyan nyclvckct va^ kullurakat, amelyek valamilyen modon ne tennenek kulonbseget ,,en" cs ,,ni;'isok", ,,mi (s ,,ok" kozott. Leliet, hogy az identitas iranti fogekonysag univerzalis, maguk a/, idcnlil;! M >k a/onban nem azok. A nem es az eletkor, iigy tunik, szinte mindcnliol incgkiilt'Jnbii/te .[/. cinbcrcket, es majdnem ugyanilyen nagy jelentosegu a szarmazas cs a esalad. M^K.SCII vclellfn, hogy az identitasrol folyo diskurzus bizonyos ertelemben jellegzetesen motlert jcleiisC'g - ugy lunik, valojaban a modern kor lenyegehez taitozik, es a modern ko iiieglialarozo vonasa. A modern kor megszilarditotta az egyeni es kategorikus identitasokat, valaminl a (nui/onossag megerositesere tett erofesziteseket. Masreszt pedig olyan larsadalmi valto/ii sokat liozott, amelyek az identitasok kialakitasat es elismereset problematikussa teltck. A; Uk-ntitas iranti fogekonysag modernseget eppugy alatamasztjak az indivicliializnuis lei fiiiflkc-deset largyalo liagyomanyos ertekezesek, mint Foucault^azzal kapesolatos elem /.r.se, liogy a legyelmezes hogyan alakit ki egy ujfajta ent. Az egyik tontos kozos ncvc/< annak elismerese, liogy (ijt'ajta erdeklodes iranyul az identitasra, azaz arra az elkep/.elesrc In Ky a/, en egyseges es kozvetlen let es ludatossag, nev es hang. Descartes c'^//rjja donl<

* C'r;iis < allicnin: Sr>c ial Thpoiy and I'dllriis cil Ulcnlily. In: Craig Oalhoun (szerk.): Social Ttmiry and tit xXmA, 1994, Blurkwril, l-.Vi,

100

( K ' A I C r C .AMlnllN

' I A K S A D A K I M I ' I M l l I V\i 1! )I'N ITI'ASI'I )l.lMI\AK

10

jc-lr ax idcntiuisra ncliex-i'do Cijsxcrii k'luTiirk: ..('.ondolkodom, lelial v.tgyok". Nem puszlan ai'rol van .sxo, hogy a szemely egy leslcllen megismero alannya v;illo/.oU, lumcin a ludasl is ettol ax alanytol tettek tiiggove. I'ichtcnel az egyszeru ,,en - en" azonossag az onkitcljcsito identitas filozofiai allitasava alakul. A nemet idealista tradicio ituis kepviseloincl pedig osszekapcsolodik az akaratszabadsag alapveto formalo szerepenek hangsulyoxasaval. Mivel a tudni es megismerni kepes en e tilozofiai terhet hordozza, altalaban nem osszelctt viszonyrendszernek tekintik, hanem allando, onmagat egyszeru azonossagaban mrgmutalo identitasnak. E hagyomany dialektikus atalakitasa Hegelre vart; a kesobbi gondolkoclok, mint peldaul Freud, Vigotszkij es Bahtyin pedig ujrafelfedeztek a belso dialogus es ketelkedes fogalmat. Bar 6k es kovetoik megkerdojeleztek az egyszeru iMUZonossagot, tovabbra is a viszonylag szilard ertelemben vett identitasra, az integrans fgyeiiisegre osszpontositottak. I Jgyanakkor a modern ennek ujfajta erkolcsi terhet is kellett hordoznia. Ez a suly mar Ag< islon Vallomdsokcimu muveben az enre nehezedett. Agoston az egyeni istenre es egyeni lidvoz.iilesre cisszpontosito zsido-kereszteny hagyomanyt osszekapcsolta az intellektualis Idfedexcs gorog formaival es az elismeres eszmeivel annak erdekeben, hogy megteremtse az (mvizsgalat uj, erkolcsi toltettel rendelkezo fajtajat. Agoston utan ezer ewel a modern onmeg1'ilc.s rcsxekcnt ismet hasonlo szintezis jott letre. A reformaciotol a felvilagosodas koraig ngyannlyan tipusu erkolcsi forrasok lelkesitettek a fontos mozgalmakat, hogy nagyreszt ki'ivs/icny inditekok alapjan - ujragondoljak a szubjektivitas termeszetet es jelentoseget.' Az IM k( ik'silcg athatott szubjektivitas eszmeje nem minden vonatkozasaban modern, ez azonban IK-HI viilloztat a/on, hogy jellegzetesen modern elkepzeles. [.. .1 Mind ax cinazonossag, mind pedig az elismeres kihivasokkal es nehezsegekkel .s/cnihfsili ax embeit. Az onismeret - mely mindig konstrukcio, barmennyire ugy erezziik i.s, l n ' K V l<-'lfedezes - sohasem kiilonitheto el teljesen attol az igenytol, hogy masok iticxlialiin ixotl modon ismerjenek bennunket. E ket dimenzio azonban eltero problemakat Inv ck"). Ax identitas megalkotasa vagy elerese peldaul akadalyokba utkozhet, de ettol meg ni;i.s< >k mclicxsegek nelkiil felismerhetik. Az egyszeru papok szamara mindig is nehez volt I ' l u i f j u l n i ax. egyhazi rangletran a piispoksegig, nemelyek szamara pedig meg nehezebb, mint nuisok szamara. De a piispokok identitasat csak ritkan es bizonyos idoszakokban v i l a l t a k . Tovabba, az egyhaz identitasmintak tokeletesen kidolgozott rendszeret nyiijtja vagy legalabb is tortenetenek nagy reszeben ugy tunt, hogy ezt teszi. A plispokoket nem s/iik.st-ges kiilon megerositeni, mivel egy hagyomanyra es ideologiara alapozott szertartassal szentclik fel oket; nem egyszeruen hivataluk szimbolumaival ruhazzak fel oket, liancni mcitckado emberek egesz kore ismeri el oket implicit modon. A modern korban azonban pontosan ez a Uszta rendszer kerdojelezodott meg, amely nemcsak a kulturalis t\ idcologiai konszenzusban, hanem a tarsadalmi kapcsolatok szisztematikusan szervezett halojalxm i.s gyokerezett. Ez az elrendezodes sohasem volt tokeletes, gyakrabban jellemo/Lck ancjiiuiliak, ketelyek, csalasok es inegtevesztesek, mint azt visszatekintve gondolj u k , minclazonaltal altalaban alatamasztotta a tarsadalmi kategoriak vilagos rendjenek fcltetlc-n clf'ogadasa, amit mi mar nem tapasztalhatunk. Bouixtieir terminnsaival elve, li.'lictove Icttc, hogy az eitelmezes es a normattv rend seinai doxikumzk, azaz egyszeriien adotlnak li'injcnek, nem pedig pusztan orto^ojoiak, axaz hataltni s/uval vedelmezettnek, arrol ru-ni is bc-.s/clve, liogy helcrodoxr\'dk es hallgatolagosan vitalottnak.

A inodcinilas nagyics/.l It-ininbolla vagy sxinlc inck'van.ssa tetle - a k-gloM i i.-i.in kidolgo/otl Klfnlil.isinini.il. A rokonsag meg minilig lonlos s/aiuunkra; on.i.1 'lnil )c i lciil(>seg(.'t lulajilonilunk iK'ki, ik1 a rokonsag mar tu'iii nyujt s/ainunkra atlogi Itn'i.id.iliiii t-.s .s/nnc'lyi's icIi'iilila.skc'.s/kMct. Amikor idegcnckkd lalalkoxunk c'gy R-piiki Irii'ii, item valoszinu, hogy hoxxank valo viszonyukal el ludjuk helyox.ni rokonsag vl.i/.i my< >k valantilyc-n atlbgo rcndszereben, amely tisziazna, hogy kik vagyunk fgym;i.slio v l N / i i n y i i v . i , <-s liogyan kell viselkcdnimk. Ez megkiilonboztet bennunket, mondjuk, ; drl ,'i/tid.ini Nilus-videken elo nuerektol, akik 1920-ban vagy 1930-ban mi-g egfsx. 111:1 hi'lv/i'lbcn vollak, mikor joszagaikal a viznyero kutakhoz terelve lalalkoztak egymassal,'1 / Itiinrk .i/cinlicsiillR-iick ugyan nehezsegekkel, peldaul taitozhattak ugyanal)l)a a kliinlni inlkii/licii cllciisc'gi-.s lalvakbol erkezlek, vagy hazastarsi viszonyban allhaltak, mikozbci I'Myiii.lN'ial c-llcn.si'ges klanokba taitoztak, de - mivel identitasok sokasaga koziil valas/lhallak n tv.rkrl .ikl i va 11 a p( >lhatlak - az onazonositas es masok elismerese vegett rendclkezcsiikiv ,i II I'HV itllg vllaloll koxos retorika. Identitasmintaik jol lejlett - bar soha sem lokclclcs rciullH 1 n^ivcv.odic-k. I'lsrtsorban a tarsadalom szelein meailtek lei problcmak; tcrmc-s/elc'scn a; rilllkul koiiliiu'iis I'gc.sxen bssxelett es fontos problemat jelentell a vandorla.sok ix-ndjc, i'mi|M)ilciii bdiili kontliklus cs kommunikacio. Nem kivanom azt sugallni, hogy a nucrcl Wiliti.li.i ii/ kk-nlitas minden kcrdcse egyszem es szilardan megalapozott volt. Inkahl) U/ AlllliMil, In igy a k-globb kerdes a tevekenysegek egy olyan koren beliil mcriill I'fl, ahol a ko/o, It'll U Ik,i Ininyilhatta ax. idcntitaseitesazelismeresertlolytatottkuzdelmet. A nucivk ma pus/lai pyy ili'"ll itrpc .sopoiioi alkoinak az etnikailag, vallasilag es politikailag megosxtoll Sxud;inban tl lOi/.s liiHJ.ii s/c-paralisla la/adasokban vesznek reszt, alkalmankent keres/.tcnyck cs :'iltal;ln< > Mil liK'KVflfll animi.stak, epilkezeseken dolgozo munkasok az cgy re inkabb a varosokbat 0/,pi>iiliiMilogaxdasagban. Ezeitmamaraniierekanueridenlitaskategoriail ncinkc/dliclll ilnxlkii.s.m adollki-nt, hanem sxembe kell nezniiik azzal a modern kiliivassal, hogy hogy at lllrwck IK- i' kalegoiiakat a kollekliv es az egyeni idenlitas tei'vetbe, melyek gyakrai Owi/.riiifiltclflU'it identitasmintak sokasaganak reszei. A lokonsagi rends/er nem az egyetlen minclenl lelolelo identitasminla, amelye iNllirillnk. A/, europai toilOnelemben -az intezmenyek es a lokalis identitasok nagyloki ItVtrruMcnlliVsa dlenere - a ,,letex.es nagy lancolatanak" koncepcioja sokaig egyfajta doxlkti! llAllrrrl hl/losiloll a;specifikusabbidentitasokkalkapcsolatosvitakszamara. 7 Altalanosal) Intn loKalma/va, a Icnyeg nem az, hogy a mindent felolelo rendszeresseget sxcmbcdllitsul MX/ill it/, llhi/ioval, hogy nem letezik semmilyen elore megalapozotl retorikai rends/ere a; Itlpillllrtftnak, lianem inkabb az, liogy felismerjiik egy valtozatat. A modern kor olyar (plrntAsen iiK'gnovelte az identitasmintak szamat, hogy ez minosegi valtashox. vexctctl (Ollcltcl c vitlti'i.s klolicn es terben egyenldtleniil oszlik el. A modern korban ax idcntita; lllltullH vrrsc-ngc') kultiinilisdiskurzusokban alakul ki. [...]

MNSXICNCIAU/MUS ES KONSTRUKCIONIZMUS

|, .1 Ax lilcnlilas ktixlescinek tijahb tncgko/clitesei a kollektiv es a sxemelyes let befeje> l, Uiicd6kes.seget 6s dknlmond&sos.sagat liangsulyoxxiik. Megmulatjak, milycr vis/.onyl) in allruk egyntlssal u/, identitaHtc-reinto tcrvek, a tarsadalmi k6vetelm6

( KAIl. I Al IH >l IN

'I AK'.AI )AI i iMI'l Mf'l IT f'.'. II HfN'ITI'A.'ilM )I.I'I'II\AK

nyrk es a sz.emelye.s lehcldscgck. Mniick mcgvilagitasal altalaban a/ . kaiegoriak es retoi ika dekonslrukciojiival kc/dik. Kx.ck a munkak sx.eles knrben isinertek, e.s a/ angolszasx diskurzus nezopontjabol ickintve a ,,poszt-stn.ikluralix.mus" belyeget viselik magukon (Franciaorszagbol nez.ve viszont osszetettebb es kcvcsbc cgyscges jelensegel alkotnak); koziiliik a legnagyobb hatasu talan Derrida esszencializmus ellen intezett tamadiisa. K tcma kibontasa azonban sokkal nagyobb hordereju es szociologiailag tartalmasabb a feminista diskurzuson es a melegelmeleten belul.<; [...] Az ..esszencializmus" ellen iranyulo ervek mogott az identitas szamos regi megkozeliu\se rcjlik. A filozofiai ervek elsosorban Arisztotelesz filozofiajaban gyokereznek, peldaul abban, hogy Arisztotelesz az identitast ,,lenyeg" es ,,latszat" vagy a jelenseg igazi termeszete cs epilenomenalis valtozatai kozotti viszony fogalmaiban kozelitette meg. A termeszet scgitsegul hivasa megerosodott, de at is alakult az embed identitas biologiai gyokereivel kapcsolatos modern ervek es azon romantikus igeny megjelenesevel, hogy az egyenek kifi-jc/licssek belso termeszetuket es hivek maradhassanak hozza. A pszichoanalizis megkerdojelezte a termeszetre valo hivatkozast, mivel az egyent ujra osszetett lenykent mulalla be, es megvilagitotta, hogy az identitast el kell erni a fejlodes soran, nem pedig (.gyszcrCicn felfedezni a termeszetben. Ugyanakkor a pszichoanalizis folytatta a naturali/;il() bcszedmodot azzal, hogy a kiilonbozoseget altalaban patologiakent kozelitette meg, c-s mcgorizte az esszencializmust abban az erveben, hogy az egyeneknek egyseges idc-ntilas eleresere kell torekedniiik - pi. a korai tapasztalatok ketertelmusegei ellenere k'nyt'^eben koherens nemi identitast kell kialakitaniuk. A funkcionalista szociologia is a ,,palol<')gia" naturalizalo nyelvet hasznalta, es mega nem funkcionalistak isolyan ,,devianciai-lmck'U'kct" dolgoztak ki, amelyek ujjateremtettek a normalis es a devians identitas r.ss/rncialisla fogalmait. Derrida intellektualis vallalkozasanak lenyeges resze volt, hogy iiiiiulfii ilyc'n ess/encializalo lepest megkerdojelezzen, es egy olyan illegitim es korlatozo nirlali/.ikai hagyomany felelevenitesenek belyegezzen, amely ellen harcolni kell, meg ha lie-in is K'hel lole teljesen megszabadulni. l;, naUiralizalo es/vagy esszencializalo beszedmod aspektusainak kritikaja azonban ni'in varalolt magara Derrida radikalis megfogalmazasaig, hanem mar korabban megsziik'Ull; a diskurzus mindig alkalmas volt az esszencializmustol valo eltavolodasra. Igy I'llclnu'/lOk ujja a pszichoanaltzist a Idtszolag termeszetes identitasok es jellemvonasok lai'.sadalini konstrukciojanak elmeletekent (mint peldaul Karen Horney es altalaban az intiTukcionistak), kesobb pedig (kiilonosen a ,,targyviszonyokban" es a Lacan-fele valto/ n i h a n ) a toredekes es hianyos en elmeletekent; az ujraertelmezes az esszencializmus feminista kritikajanak egyik legfontosabb forrasava valt. Meg a deviancia fogalmat es mas liasonk') cimkeket hasznalo szociologusok is gyakran olyan radikalis tarsadalmi konslnikcionista elmeletek mellett koteleztek el magukat, amelyek szerint a kozvetltetlen k-rint's/.c-lnek alig van hatasa az egyeni vagy a kollektiv identitasokra, a ,,szocializacio" I'olyainatai viszont rendkiviili jelentoseguek. A tarsadalmi konstrukcionizmus ketertelmil szovetseges volt a kiilonbozo identitasok k'tl-rtOkelese client kuzdelemben. A tarsadalmi konstaikcionionizmus megkozelitesei ugyanolyan dcterministak voltak, mint a naturalizalo megkozelitesek, amtkor - peldaul lanacitak vagy minimalizaltak az egyeni vagy politikai cselekvokepesseget azaltal, hogy a hiologiaiok alternativajakent a latszolagmindenutt jelenlevo, dediffOztarsadalmi nyomast

li.iiiK''iily()/.i;ik. A korai S/IK iali/ai lonak i-.s a l:\rsadalmi s i i n k i m a rix-jriu-k kk-nn-U-sc- mi.ill M p|\i konsliiiki'ioiii.sl.i niajdnrin ugyanolyan ,,f.s,s/c'nc ialista" modon ke/i'li a/ idcnlilasi, mini a biologiai dcli-rniini.slak. A kiilonbo/o icU'iilitasokal teluit li-lc'-pitt-tliK'k cs ciiiiclloHva v.ilto/talhalonak U'kintftU'k, igy a s/.ociali/afio tolyamalat c\ a tarsailalini i l u i k l m a l civile'^ alakithatonak. A liiik lelnevelhetok ugy, hogy nc- legyenek erdszakosak, va^y a l.inyok nevclhelok ugy, hogy kitunjenek a matematikiiban. |...| Hhhez kapcsolodva nly.in Icori'likusok, mint Sedgwick , kimutattak, hogy a cselekvokepesseg es/revclleii Ic'./iikul a konsirukcioni/mus eros valtozataiban, amelyek nem azt hangsulyo//ak, amil ,i/ i'KV ( ' s cmberek alkotnak meg onmaguk szamara, es nem is a tortenetckct, ainc-lyi-kc-t n i ' l i a n y a i i masoknak konstrualnak, hanem a szemelytelen tarsadalmi folyamatokiToldjfs, dc d i l l u / halasat. Fuss12 pedig azt allitotta, hogy ,,a konstrukcionizmus (a/ ax. allasponl, i i u ' l y s/ciinl a kiilonbsegck nem veliink sziiletettek, hanem konstruallak) ax. I-S.S/C-IT i i.ili/inn.s kilinomultabb formaja". [,..| I'Vlicvc-xelo lenne, ha az esszencializmust egyszeruen egy toitenelmi allom;isiiak ifkinU-iu-nk, mintha csupan egy tizenhetedik, tizennyolcadik es tix.enkilenccdik sx.ax.adi ^Miidolkotlasi hiba lenne, amelyet mar minden ,,fejlett" gondolkodo legyoxott. Mk'i.sx.iir is, a X V I I . , XVIII. cs XIX. szazad ennel sokkal osszetettebb. A tarsadalmi konstrukdoriLsla ci vck gyokeix-i mindenekelott a locke-i behaviourizmusban es annak XIX. sx.a/adi oroki") srlbcn ivjlc-nck, peldaul a oweni szocializmusban (melynek kontextusaban c-hxsx.or alka! ma/lak a iifini kcrdesekre ), a XIX. szazadi tarsadalomelmelet |iedig sxiimos modon kilnjt-s/ii-iic ex.eket. Divatos dolog azt inondani, hogy a nyugati toitcnelemben ax. f.s.s/rn i lali/nui.s iiralkodott, amig a haboru utani icloszakban egy lij lelvilagosodas mc-g in-ni -'(/a! tadiioii bt^nniinket lole. Neha az ellentel kevesbe eles - az esszencializmust modemis l.inak Ickiiilik, amelytol a posztmodernizmus szabaditott meg benniinket. Ax ilyi-n nox.c-Ickcl sok (.-selben egy leegyszerusitett ismeretelmelet tamogatja, amely ax.t sugallja, hogy a kapilalix.mus vagy a kommunikacios technologia egymast kovetc'i laxisai egyeitdmuVn l(*-lrclio/l;ik sajat megfeleloiket a tudas birodalmaban. ligy pontosabb torteneti elbeszeles azzal kezdodne, hogy elismerne: a modern k n i b a i i az essx.encialista erveles specialis erore tett szeit szamos cltc-rd, de egymi'issal oss/fliiggo inlellektualis es gyakorlati tevekenyseg reszekent. Az essx.encialix.mus cgylclol, t-s ax. individualizmus felemelkedese, a nemzeti identitas retorikaja s a termesx.i-l mini ..fikok'.si lorras" 1 ' eszmeje masfelol kolcsonosen megerositette egymast. Ax. ess/enciallx.iiuisnak resze volt mind az univerzalista erkolcsi gondolkodasmod fejl6des6ben - mivt-l prliliiul a/.cmberi jogokfogalmaazemberi lenyekfeltetelezett lenyegi kozc'isseg^n ahipult , mind pedig a relativisztikus tarsadalmi magyarazatok es erkolcsi konstrukciok I'cjlrtdt.it-lK-n - mivel Montesquieu 6ta a kulonbozo nepek torvenyeit es erkolcscit koriilmcnyeik lilKKvmyenek tekintettek. [...] A/ klentilas esszencialista megkozeliteseinek uralmatol nem szabadulhatunk meg i*Ky.s/cnTtn azzal, hogy clienteles megkozelitest alkalmazunk. A kiutat inkabb az kinalja, In >gy a nyugali gondolkodas elmult ketszaz eveben megsokszorozodtak - es e!6re liithalolag meg jobban megszaporodnak - azok az elmeleti es gyakorlati eszkozok, amelyek N('Hil.si'j<6vel mcgbirkox-haUmk az identitas es a kCilonbozoseg prablemaival. Az esszenc lalix.inu.slioz ftozzdadjuku konslrukcicmiznuist, s e dualizmushoz hozzatessziik az idenlUii.snk dckonsirukciojanak cs incger5sitcs'nc-k Ichet6segct.' s Tovabba, lathatjuk, hogy

KM

( . K A K . I . A I . I H )l IN

I A K S A D A I " i M H M f ' l l ' l ' I '. II )i:N I ' l l ASI'l ll.l I ' I K A K

I OS

magal az css/cnciali/musl sem .s/ab;id CSS/.CIK ializalni: rengelcg oly.in dkcp/dcs ismcrclcs, amcly ,,alapvcto" vagy ,,ercdcti" vagy Icnyegi itlentilasrol bcs/cl, dc dlcro alapokon all, eltcrd politikai nezelekkel rokon, cs mas cs mas lelismcrcsekcl, koalidokat vagy konlliktusokal vet Id (vagy zar ki). Ennek egyik kovetkezmenye, bogy az itlentitasteremto tevekenyscgek altal felvetett problcmak nem harithatok el egyszeruen azzal az allitassal, hogy ezek a tevekenysegek css/cndalista gondolkodasmod termekei. Valojaban nem keriilhetjuk el, bogy reszben kaicgoriakban - es enneltogva legalabbis egy kicsit esszencialista modem - gondolkodjunk. Mint Derrida sugallta, barmennyire kritikusak legyiink is, sohasem szabadulhatunk meg idjesen a metaf'izikatol, sziiksegkeppen az marad a feladatunk, hogy onkritikusak Icgyimk, amikora lenyegvagy azazonossagfogalmatsegitsegulhivjuk. Ez egyebek mellett a/I jdcnti, bogy figyelmet forditunk az identitas vehemens, ellentmondasos, problematiku.s aspcktusaira. Az identitaspolitikakat - akar szereploik identitastudatabol, akar annak kcrcscscbol indulnak ki - komolyan kell venni. Az identitaspolitikak altal eloidezett haic'okat meg kell erteni, azonban nem egyszeruen az eltero identitasokat kovetelok k(">/(">tti kiizdelemkent, hanem olyan kiizdelemkent, amely minden egyenben lezajlik, inivcl konmk megsokszorozodott es versengo diskurzusai megkerdojelezik erofesziteseinkcl, hogy stabil 6n-elismerest es koherens szubjektivitast erjiink el.

I I )l';N'ITrASPOLITIKAK ES AZ ELISMERES PROBLEMAJA A/ I'lisiiK'iv.s a dolog lenyeget alkotja. Barmikor es barhova nezziink is, a szubjektivitast IfMinkabb programkent eithetjiik meg, amely sohasem tokeletes, amely mindig valtozik. Killi mix>/<'i cmbcreknek kiilonbozo korulmenyek kozott eltero meretu kihivast jelent, de soliasi-in aiitomatikusan. A szubjektivitas megvalositasanak egyik lenyeges aspektusa az lik-nlila.s. Ax. identitas az onelfogadas es a masok altali elismeres egymassal osszefuggo probk'inait loglalja magiiba. Az elismeres nelkiilozhetetlen mindenfele reflexivitashoz, pc-ULiul aliliu/ a kepesseghez, hogy onmagunkat szemleljuk, hogy megvalasszuk cselekvc.sLinkt.-l L-.S lassuk kovetkezmenyeit, hogy valamivel tobbe vagy jobba valjunk, mint amilyi'iick vagyunk. Az elismeres az identitas olyan aspektusa, melyet leginkabb a modcinilas tarsadalmi valtozasai tettek problematikussa. A Ifn'satlalmi eredetu es/vagy tarsadalmilag szankcionalt identitasokat sohasem kovclhcli a/onnal elismeres. Feltehetdleg mindig marad nemi lehetoseg a manipulacio .s/;iii);ira, mindig szukseg van iigyessegre vagy Jegalabbis sikeres bemutatasra vagy eldacliisra. A/ elismeres tarsadalmi alapja azonban alapvetoen megkerdojelezodott a hatalmas iK-m/clallamok, nemzetkozi diaszporak kialakulasaval, a szemelyes valasztasok korenek nc'ivckcciC-sevel, a tarsadalmi viszonyok bizonytalanna es heterogenne valasaval, a kultu|-;il is ;itorokites lomegkommunikacios lehetosegeinek soksztnuve valasaval, a szemelyeket konstilualo cliskurzusok valodi megsokszorozodasaval. Az elismerheto identitasok es a iclentitasmintak kore es osszetettsege az elismerest problematikussa teszik; az ic1^ intezmenyi es interakcios felteteleket kelel teremteni."' A s/cinelyes onelfogadas kerdeseivel szervesen osszeiu^nek azok a problemak, ajon masok elismernek vagy nem ismernek el valakit. Hz az ejjyik oka annak, hogy

nii'Hi.s ligyi'lnuM i-rdi'iiid a ndia ln-lyldciuil has/nail i-.s i'Kyi<' inkabb bii;ill ,,a .s/cmdyc.s rgylirn polilikai" Icitiinisla s/lo^cn. Nfin csupan arrol van s/o, hogy nuisok nt-ni annak IckintciR-k benniinkcl, akik s/i-iinlimk valojaban vagyunk, vagy dnyompak bi-nininki'l ,i/,illal, amit gondolnak rohink. Awrl kcriiliink szembi1 az elismeres problemaival, mcrl a l.n.'.adalmilag I'cnnlartoll diskur/.usok elkeriillielelleniil alakiljak azl, ahogyan magunkra I c k i i i l i i n k , cs ahogyan - kiilonbo/o mC'itcku gyotrclmek cs lesziillsegek aran - mi'galkol |uk onmagunkat. (iyakran, bar ncm egysegesen, ezek az aggodalmak Icjc/ddnck ki a/ jdrnlilaspolilikaban". |{/ck az itlcntitastorckvesek tobb okbol is ,,politikak". Tulmennek a/on a/ altalanos .illilason, hogy ,,a szemelyes egyben politikai", meg akkor is, ha ez a szlogcn cgycngctlc az ulal a/, identiuispolitikak feminista valtozatai elott. E szlogen elfogadta a s/emclycs vagy priv;it <, ,i nyilviinos vagy tareadalmi rendszer hallgatolagos megkulonbozleteset annak cixlckcl>cn, hogy iiu'gkeixlojelezliesse azt az elkepzelest, mely szerint a hatulom cs a |x>litika ncm (rvcnycsiil a csaladban, az intim viszonyokban es a ,,szemelyes" elel mas aspcktusaiban. I )c a Icminisla tcorclikusok szinte azonnal megkerdojeleztek magat c megkiilonbo/.tctcst is, incKiiiiitalvu pclclaul, hogyan marginalizalta a noket a nyilvanos es a privat mcgkiilonbo/tc lf,'.r, cs hogyan lor/ilotta el mindket szterat, amelynek megalkotasahoz hozzajamll. A/ JdcnliUispolitikanak" nevezett torekvesek nem csupan egycni, hancm kollcktiv, ncm pus/tan prival, hanem nyilvanos torekvesek. Nem egyszeruen probalko/iisok, hancm kil/.tlcltiick; kovctkczmenyeik reszben hatalomfuggoek, a hatalmi viszonyokat vl.s/ont incxvallo/latja c kiizdelem. Az identitaspolitikak nem csupan onkilcjezcsrc (is auloiuimi ,11,1 toicks/.cnek, lianem elismeresre, legitimitasra (es idonkent hatalomra); valas/ra kc.s/. trtnck mas cmbcrcket, csopoilokat es szervezeteket (beleeitvc az allamot is). Valojiibati ii/. u j km bcs/cdmodjanak, a popularis pszichologianak es a ,,segils magadon" ictorikaja n.ik iiidlyd sok identitiispolitikai mozgalom megfogalmazta celjait cs programjait -cgyik U'HiUHyobb pixiblcmaja, hogy elfedik sziiksegszeruen tarsadalmi, politikai cs nyilvanos Inmcs/ctiikel. Vegiil, az identitaspolitikai mozgalmak politikaiak, mivcl clutasitjak, csokkrnlik vagy hclyellesitik azokat az identitasokat, amclyeket masok kivannak clismcrni a/. I'^ycnckbcn. Hz ismeros jelenseg a nemi es a laji identitas ujragondoliisaban; a/. ul6bbi rNrllK-n kiiliinoscn jol lalhato a kollektiv cimkek (neger, szines, fckele, alVoamcrikai, u l i l k a i aiiK-rikai) ismetlodo alkalmazasai reven, amelyek a megdmkczettckre a/ok idcnlllil.skdiK-cpcioival szembenallo identitasokat aggatnak. A jelenseg eles megvilaxitasba krnlll a homol'obia cs a kotelezo heteroszexualitas kritikusai kozotli kiilcinlxsegbcn. A/ rluhl i cHbgacIja a ,,homoszexualis" kategoriat, es elutasilja a fenyegelesckct, lamadasokal fa jlclcgitimaciokat, tnclyeket a homoszexualisoknak el kell viselniiik. Az utobbi cllcnall ii N/rxnfilis idcntila.s egy konkret valtozatanak (es az identitas szexualizalasanak), mcly scit'x tarsadalmi gyakorlatot alatamaszt, teret engedve igy mas gyakorlatoknak 6s iiUis oricntacioknak (beleertve azt, amit kollektive gyakran homoszexualisnak ncvc/lifk>, anelkiil hcsgy azokat valamilyen specialis identitasigenybol eredeztetnc.18 A mfisik allal az emberre aggatolt vagy a rogzitett identitasokkal szembcni ellcnallas mik irrtllclcn c-loscgitette az identitaspolitikatol a kiilonbseg politikaja felc va!6 clmo/dulrtl Ax, iik-nlitas kritikajat -amely poszlslrukuiralista es kiilonosen derridianus korcikbcn masanak az idcntitasnak a kritikaja, nein pedig a spccil'ikusan problemalikus n ligy mutaljuk l>c, inirulia az idcntitaspolitika mcghaladasa Icnnc.

106

U(AI<; OAI.IIOIIN

lAIISAUAI.I iMMMI'l I 1 I !:. II il'.NITI A.',l'( )l.l I'llsAN

107

Mint Christina Crosby megjegy/i," ,,a "kul<>iibo/oscgek most tobbc kcvcsbc ugyanugy tnukodnek, mint korabban az identitas". Vagy, mint korabban sugalllam, a/ idcntitasok (vagy a/ identitas mint olyan) dekonstrukdoja es kovetelese kozolti valasxtast strategiai mcglontolasok alakithatjak, nem pedig elmeleti vagy normativ alapclvck parancsoljak; idcntitasrol bes/elni nem mindig annyi, mint egyszeruen elnyomni masokat. Az identitas loimalasa es lebontasa csak fesziiltsegben letezhetnek egyiitt, mindazonaltal lehet, hogy mindig sziikseg van arra, hogy egyiitt letezzenek es athassak egymast. [...] A/ az elkepzeles is teves, hogy az identitaspolitika uj jelenseg (vagy olyasmi, ami a vis/onylag boseges ,,posztmaterialista"20 tapasztalatokra korlatozodik). A nomozgalom legalal )1 > 200 eves multra tekinthet vissza. Akommunak alapitasa ugyanolyan fontos voltaz 1800-as cvck clcjcn, mint az 1960-as evekben. A XIX. szazadi europai nacionalizmusok talan nem az idcntilaspolitikak peldai voltak? Mit mondjunk akkor az antikolonialista ellenallasrol? Koviden, az identitaspolitika nem uj, es nem korlatozodik a ,,posztmaterialista" ideologiakra vagy fejlodesi szakaszokra. Evszazadok ota szerves resze a modern politikanak cs tarsadalmi eletnek. De meg kellett kiizdenie a politikanak es a tarsadalmi eletnek a/okkal ax egyetemesseget hirdeto, kiilonbsegeket tagado felfogasaival, amelyek tudonu'myos gondolkodasmodunk termeszetet is alakitottak. A tarsadalomtudomany csak idonkcnt lorditott figyelmet az identitas es az identitaspolitika kerdeseire. Ezek a kerdesek nem jelennek meg hatarozottan a klasszikus tarsadalomelmeletben (bar az altalanos idcntitashordozo egyen konstrukcioja megjelenik). Az objektivizmus igenye, az intezmenyes mcghatarozottsag gondolata es a motivacio instrumentalis, erdeken alapulo felfogasa a Icgutobbi idokig akadalyozta, hogy a tarsadalomtudosok megertsek az identitas es az idcntiuispolitika jelentoseget. Ax idcntitas kialakulasat, ha egyaltalan figyelembe veszik, altalaban a tarsadalmi Helbcn valo felnott reszvetel elofeltetelenek tekintik - peldaul a szocializacioelmelet (de lixycljiink lei a szocializacio kiilonleges szerepere peldaul Parsons funkcionalizmusaban). I1'./ meg a ko/.elet tekinteteben is igy van: a nyilvanos szferat ertelmezve Habermas IclU'tclczi, hogy azt a privatszfera latja el megformalt szubjektumokkal, akik kialakult idcnlitfissal es kepessegekkel rendelkeznek. A lenyegeben liberalis nyilvanos szferaba bclcpvc a/, identitas e kiilonbsegeit inkabb zarojelbe kell tenni, semmint tematizalni.'" De llabcrmas elmeleteben, amely kozismerten elhanyagolja a kiilonbozoseget, ugyanaz a probliima meriil fel, mint a kiilonbozoseg igenyeben gyokerezo identitaspolitika szamos formajaban. Mint Judit Butler megfogalmazza2\a a szubjektumot a politika elore adott kiindulopontjanak tekintjiik, szem elol tevesztjiik a szubjektum politikai konstrukciojanak cs iranyitasanak kerdeset". Ez a problema eppugy fellep a not vagy a noket szubjektumoknak tckinto gondolatok, mint Habermas nyilvanos szferajanak hallgatolagosan himnemu, uni vcrzalis alanya eseteben. A tarsadalomtudomany nem fordit figyelmet (vagy nem kepes ligyflmet lorditani) erre az elemzes egyetlen szintjen sem - az egyenektol az olyan nagyolib egysegeken at, mint a nemzetek, egeszen a Foldtg vagy a fajokig. Peldaul az c-inlK-ri jogok diskurzusaban altalaban nem forditanak figyelmet a szubjektum formalodasanak kerclcsere, es bar ez a kerdes neha t'elmertil a nemzettel kapcsolatban, altalaban ugy tekintik a s/ubjektumot, mint ami bizonyos ertelemben mindig is letezett. DC- nem c.supan arrol van s?,6, hogy az identitasok rnc'galkotasa nem kap elegendo ll^ydinc-l. Ciyakran tobbe-kevesbe harmonikus Iblyamatkt-nt imitatjak be, mely normalis

cM'lbi'it slabil c\ mininuili.san v.illo/o ick'iitilasho/ vc/rl. I'llmi'lcli'ink U'luil gyakian ana vi"i/.iifk ra iKMiniinki'l, hogy alaluvsiiljuk a/I a kiiztleliiR'l, amcly a/ identitis kialakiiasaval |.i, .1 Ic.s/iiltsi'get, amcly ablian ivjlik, hogy mindannyian soksxoros, liianyos es/vagy inicdckcsidi-ntitasokkaKneha pi-digcllenallasokkal) rendelkf/unk;a/t a polilikat, nu'lycM .1 kiil( mllo/o itk'iilitasok vagy identitaskovetelesek elteio nyilvanos tekintelye oretlme nyiv., rs ,1/on k'helosegekel, amelyeket a/ c-rotcljcs jelentessel, erzclmi jelcntoseggel liirb I'srinc-nyi'k - mint peldaul a kiilonbozo tarsadalmi mo/.galmak - nyujtanak ick-nlitasunk l\ instruki ioj;iho/. I )i- mikt'tU a hagyomanyos tarsadalomehnelet telrevezet benniinket, es ellfdi a/, lilc'iitlias rs az identitaspolitika jelentoseget, ugy az identitaspolitika mai tamogal6i is Irlirvr/rlo cs |)ioblematikus modon mutatjak be a jelenseget. Ennek egyik peldaja a/, uj l.iis.id.ilini mo/.galmak hamis ujdonsaga. Sok tamogato es sziinpati/alo clcm/6 a/, idcnli l.iscil vivoti kii/delmet tevesen szembeallitja a tarsadaloin kovetelmenycivcl; az cgycnt, ,ikii a/, idcnlitaskovetelesekben kitejezodo belso elmenyek hordozojanak tckintcnc-k, liil.N.inosan clcscn liataroljak el a tarsadalomtol, amelyel a konformitasra iranyul6 nyoinas kills<'i loiTiisaki'-nl s/.emlelnek. I1!/ a s/.cmbeallilas elfedi, hogy a tarsadalmi elet milyen mertekben hivja clrt vany ki"ivclcli meg az idenlitastudatot, es nyujt (jollehet nem partatlanul) lehctrtseget a incnvalu'iila,s;iia. Sok mas dolog mellelt, szamos identitasigenyiink es identitaselutasiliisunk kl/.iin|,ig mas idcntitasigenyekkel es larsadalmi eitekelesekkel szembeallitva crU'lmt'.s. Mini Charles Taylor inondja'", nem szabad megbiznunk a ,,puha iclativi/musbaii", mcly ,i/l .illitja, hogy minden elismeresigeny ugyanolyan tekintellyel rendelkezik, <>,s hogy a/ rllMiicics mcgtorlenhet ilelet nelkul is. 1 la minden identitasigenynck (vagy dckon.st mlu ii inak) a priori cgyenlo elismerest probalunk biztositani, akkor cgyct scm vcs/iink iK.i/ait komolyati. Vagy ahogy Key Chow mondja, ,,mivel ax allasponlok manapsag kiiil.illanul Iclcserelhctok, sokan erzik ugy: lehet, hogy a posztmoclernixmus nem mas, mint cgylajta kblcsonbs 'az en allaspontom is rendben van, a te allaspontod is rendben v n n ' , vagyis ugyana/.on rombolo 'marginalitas' tulajdonitasa" mindenkinek/" 1 A puha i f l i i l l v i / i i H i s fillalaban azt is elfedi, hogy az identitasigenyek nagy mertekben tarsadalmi ric'ilciiii'k, cs a tarsadaloin konstrualja oket, nem pedig egyszeruen minden egyen bcl.srt (tciiiics/ck's) igazsaganak tiikrozoclesei. Nemely valtozatiiban meg (nemikcpp ironlkus n u n i l >n) a radikalis liberalis iridividualizmus tendenciait is reprodukalja annak leltctclc/cll iinlvrr/.ali/inu.saval egytitl. Az identitasigenyek kifejezoi gyakran olyan nyelven iogalma/ /(Ik nu'H kc'ivetclOsiiket, mely feltetelezi, hogy mindenki egyforman rendelkexik ideniitastill, f^ylormaii jcjga vansajat identitasalioz, es egyforman joga van ahhoz, hogytisxtfletbcn liiils.ik idcnlit;isat. Do ez a liberalis elkepzeles legfeljebb a tolerancia szamara bixlosithat >ilii|it, a kolcstinos tisztelet es elfogadas szamara, maganak az identitasform;il6das jelenw^HMH-k inegertL'sehe/. azonbannem. (...] A/, ick-ntitaspolitika tamogatoi altalaban ugyanazokat az erveket hoxzak fel a ,,puha irlallvi/.mus" niellett: ujra lelfedezik ax akarat filozofiajat, amely az omnagdban veil vill.is/uist dicsoili, es dtiHozzak u kiilonbsegeket. Az ilyen ervek azonban nem tc.sxlk ^Hrliiie-.s.sc' ax identitaspolitikat, mivcl a lexilimitas vagy az elismeres igenye tobb, mint a lolriatuia iranti iRcny. Hlmeleti jelenlrt.sexi.1, li ( >8y felismerjuk: hallgat61agosan meg ax nlynn rrvrk i.s uinuisxkodnak a k(terts kcrrlck gondolatara, amelyek a kiile'inboxrtsegct

IOH

CIMHi C.AI.IK M I N

TAK.SAI >AI i i M I ' l M I ' I I 1 1 I' 1 . II H'N I I'l'ASI'< > I , m K A I \k p e l d a j a

hangsiilyo/zak, es tagadjak, hogy a ,,lc Icszed a magad dolgat, en les/.cin a inagamet""'' szinljcn till Icnne koz.os erkolcsi diskurzus. Hz kct crlclemben is igy van. I'lldszoi is, a kivivni vagyolt identilas jclcnlosege szinte sohascm csupan mas identilasokkal szembeallitva logalmazcklik meg, hanem kozos jelentosegii iigyek - koziigyek valamilyen meghatarozott teriileten beliil. Az identitaspolitikak tamogatoi azt kovetelik, hogy a kiilonbsegeket legitimnek ismerjek olyan teriileteken is, mint peldaul a foglalkozlauis vagy a jogi eljanisok, ahol a kiilonbozo identitassal rendelkezo emberek hasonlo igenyckkel lepnek fcl. Ez igy van meg a nemzetek identitasaval is, mely altalaban a kulturalis kiilonbseg retorikajat hasznalja ugyan, nagyreszt megis azon igeny kifejezese, hogy valamcly nemzet mas nemzetekkel egyenlo tekintellyel rendelkezzek peldaul mert ugyanolyan tipusu entitas, mint azok/7 Masodszor, a kiilonbozo identitasokon beliil, melyek erdekeben politikai igenyeket l< )galma/.nak meg, szamos kiilonbozo alcsopoit talalhato. Igy peldaul a meleg kozossegen I >cliil vannak homoszexualis ferfiak es leszbikusok, s mindegyiken beliil van szamos eltero kozosscg. Ahhoz, hogy az identitaspolitika mukodjon, ezeknek az alcsoportoknak nem szabad kiilonbsegeiket hangsulyozniuk, inkabb el kell fogadniuk egy kozos vonatkoztatasi keretet, amelyen beliil egyseguk szembetunobb. Az az allitas, hogy kozos identitasuk szcmlxMund vagy akar nemikepp kotelezo - mikent azok allitanak, akik masokat kizarnanak -, nem egyeztetheto ossze teljes mertekben a kiilonbsegek kezelesenek hallgatolagosan ii'lativista etikajaval.

TOIWSZOROS IDENTITASOK ES MEGOS2TOTT HUSEGEK

A/ i-liiycJIIK') a/onossagra es az esszencialista identitasra iranyulo nyomas mogott altalaban a/ a Ifiulencia rejtozik, hogy - Harrison White28 terminologiajaval elve - inkabb kategorikus idciHiliisokban gondolkodunk, semmint szemelyek vagy konkret tarsadalmi viszonyok luiln/aluinak osszetett fogalmaiban. A legtobb identitaspolitika magaban foglal allitasokat azon egyenek kategoriaira vonatkozoan, akik feltehetoleg osztoznak egy adott idi'Mtitasban. Ez egyfajta elvonatkoztatast enged meg a konkret interakcioktol es tarsadalmi viszoiiyoktol, amelyek kozt az identitasokat folyamatosan ujratargyaljak, amelyek kozt az fgyOnc-k valamilyen identitast feltunobben kepviselnek, mint masokat, es amelyek kozott a/ egyenek szeil tesznek a folyamatossag valamilyen szemelyes erzesere, es egyensulyoznak kiilonlule identitasaik kozott. A kategorikus identitasokat az egyenek vagy csoportok HICK ott is segitsegul hivhatjak es nyilvanos definkiot adhatnak nekik, ahol nem oltenek K-slft kozvetlen interperszonalis viszonyok konkret halozataiban. Valoban, lenyeguknel fugva targyai a koz figyelmenek. A kategoriak elvontsaga arra osztonoz, hogy ugy hiviUko/xunak rajuk, mintha egyfajta utokartyat nyiijtananak az egyenek mas identitasaival s/.embcn. Ez pedig az elnyomas es/vagy esszencializmus megjeleneset mozditja elo az cros kategorikus identitasokon beliil. A kiizdelem, hogy valamilyen identitas szamara az ,,adu" poziciojat biztositsak dac;iru a modern vilagnak, melyben mindig szamos lelietseges szembetuno identitas Icli'/.liut -, ironikus modon gyakran csoporton beluli esszencializmus kialakulasahoz VCV.CL llycn csopoiton beluli esszencializmust implikal a homoszexualitas biologiai meg-

mck'gmozgalmon licliil I'olyik c/cn .ilhispont es a ,,nu-U'g flmekl" hivei kozoll,"' A csopoiton bcliili esszencializmus amclklt, hogy paradox modon gyakrah egyiilt jiir/ajos l.imad;is.sal az idenlitasok doininan.s kategorizahisanak I'.s.szeiK'ialista mods/ere ellen ('s.s/ekapcsolodik azzal, hogy a/, idenlitasokat a lehetsegesnel elkiiloniiltebbnek es/vagy logzilettelibnek mutatjak be. Mas szavakkal, bar raniutalnak az identilassal kapesolalos ni-liezsegekre, az ilyen elkepzelesek gyakran tokeletes megoldasokal kepzelnek el. I la S/erbia autonom lenne, es nem kellene tartania a horvatok, a katolikusok es a mu/ulnu nok fenyegetesetol, akkor nem lennenek identitaspolitikak, csupan a szcrb idenlit;is rgyetlen igaz es helyes modellje. Nem lenne semmilyen szerb nomozgalom, mek-gmoz galom, nem lennenek vitak a panszlav identitasokrol vagy arrol, hogy kiviil maiadjanak e I'uropan vagy sem. Amerikaban is lathatunk peldat arra, hogy a csoporton beliili C-SSZCMI i ializmusosszekapcsolodikbizonyosidentitasok- mint peldaul a lekete naduruili/imi.son I ifliil elkiiloniilt fekete feministak - elnyomasaval, az identitas eldiit es megkerddjc'le/he lillen forrasbol szarmazo koncepciojanak kotelezo eltogadasaval. Mint az elobbi ket pelda sugallja, minden kollektiv identitas ki van teve bi-lso megosztottsagoknak, es megkoveteli, hogy belefoglaljak valamilyen elsddlegesebb iclc-n lilasszelesebbkategoriajaba. Eznemcsak a mas lelietseges kollektiv idenlitasok s/emponll.ibol problema, hanem az egyenek szamara is, akiket e diskurzusok altalalxm t'Hysegos <-s homogen csoport tagjaikent kezelnek. Ilyen helyzetben meg.szunik a belsd dialogus kepessege. Mind egyeni, mind pedig kollektiv szinten elkeriilhetetlen a fc.sziilt.seg a Ic'ltt^lek'/C's ',/eiint elkiiloniilt, egyseges es teljes identitas, valamint a sokszinii, all'edd es mc-goszloll uk'iititasok kozott. Az identitas az eletben mindig feladat, nem pedig valamilyen megha I,ii()/oltleljesitmeny,baregyeskuls6tulajdonitasokeselismeresek rogzitetlekes idoilenek Irlictnck. Peldaul zsidonak lenni minden modern zsido egyen vagy k(')Z<)sseg s/rinuira miinlig feladat (vagy alkalom az ellenallasra), annak ellenere, hogy a/ anliszemiuik vagy .\/. iiltra-ortodox zsidok fenntartanak es kitejeznek bizonyos sztcreotipiakat a/t illelo'en, Imgyan kell zsidonak lenni. Vagy hogy egy egeszen mas pelclat hozzunk, l)el-AIVik;iban ,i h'kele egyseg kizarolag olyan politikai tervkent foghato lei, melyet a szamos killonlx'^rt li.ikc-ioval rendelkezo ANC es Inkatha siirget es vital. Akarcsak a X u l u , a ,,1'eketf" scin cKyi'itcliiuT, preteoretikus vagy prepolitikai pozicio, melybol kiindulva meg lehelne ra g.ului gyakorlati iigyeket vagy tudasra lehetne szert tenni. A ioaramba taitozo szociologiai elmeletek nagy resze ahelyett, hogy szembcne/.ne a pioblL-inaval, megprobalja rogziteni az identitast azaltal, hogy igenybe vesz valamilyen ,.< >l iji-ktivc'bb" alapul szolgalo valtozot vagy tenyezot. A leggyakoribl) jelolt ax onerdek. I )c .i/ ulentita.s nem vezetheto vissza kielegitoen az erdekre, vagy annak tiikrozesere; csak irs/lien jelenil meg szemelyes es/vagy politikai terveket. Eloszor is, az identitas mindig vallo/lial, es bizonyos tokig valtozik is. Nem pusztan kiviilrol meghatarozolt valtoxas liiik-nlict, a/ ember rnaga tdrekedhet arru, hogy megviiltozzon - peldaul lielyesebli IXfiiyekkcl rendelkezxen. Akar akadalyo/za az akaralgyengeseg az ilyen tcrvckct, aki'ir I1 fin, en nek lehetosege sziiksegszerucn a/.l jdenli, hogy az egyeneket nem erthetjiik meg t'k rcbgx.ftell hoixloxoikent. Ve^iil, tniiuli^ vaanak belsd lesziillsegek es c'llcntmoni i x (.-KyOnuk kiilfinlxJzti idenliltlsai c-s csoporttagsiigai k(">/(">tt. 1'lxek nem mindig

I 10

C U A K , i AM 101 IN

I AII.'.ADAIl I M M M I I I I I''. l l l l ' N I M A M ' O l . r i ' I K A K

II

oldlialdk I'(.! (.'gys/riu atlagola.si mc-golda.s.sal (ahogy a/ utililari/mii.s .ill.il.tkm mi.-gkovo idi), mivcl gyakran nem lalalhalo ko/os nt-vcv.d egy ilyen s/ains/cni koinpromisszum szamara. Igy tcln'u bizonyos identitas alapjan vcgrehajlott cselekves s/ijksi-jjki'ppcn frusztral mas identiuLsokat. Hz az cgyik alapvctd oka annak, hogy a szemelyes identitas es a kollektiv identitas politikai olyan kibogozliatatlanul osszefonodnak. Szainos kornyezetben meg kifejezest scm Ichet adni egy fiiggetlen noi identitas elsdbbsege melletti dontesnek (hogy az aktiv feminism politizalasrdl ne is beszeljiink) anelkiil, hogy neki ne tamadnank valamilyen ncmckkel kapcsolatos nacionalista feltevesnek. Mint Collins^1 a fekete nacionalizmussal ka pcsolatban kimutatta, ez fajdalmas tapasztalat azoknak a ndknek, akik egyszerre tekintik magukat alapvetoen - ,,esszencialisan" - feminista noknek es afrikai-amerikaiknak. A hagyomanyos fekete nacionalista diskurzus ellensegesseget sziiksegkeppen nemcsak kiilsd korlatozaskent, hanem belsd feszultsegkent is tapasztaljak. Hasonlokeppen, a bo.szniai muzulman feministak, valamint a bosnyak ndk mas tamogatoi 1993-ban a nacionalizmus es a nemi szerepek egybecsuszasanak szornyu valtozataval talalkoztak. Az einikai tisztogatas reszekent a szerb ferfiak egyedul vagy nagyobb csoportokban bosnyak nok ezreit erdszakoltak meg. Ez a nemek kozotti erdszak egyben egy meghalaro/ott nemzeti csoport ellen iranyult. A bosnyak ferfiak raadasul azzal sulyosbitottak a szcrencsetlenseget, hogy a megerdszakolt ndket bemocskoltnak es tisztatalannak tckintettek. E nok nemcsak a noi tisztasag altalanos szexista diskurzusaban mocskolodoitak be, hanem az adott nacionalista diskurzusban is, amelyben ndverekkent, fele.sc-gckkcnt es anyakkent pontosan eldirt szerepuk van. Nines ertelme annak, hogy m k a h b ndkkent gondoljanak magukra, mint bosnyak muzulmanokkent, vagy forditva. Mc^i-ms/akoltak oket, inert nok voltak, es mert boszniai muzulmanok voltak; es ha ,i hos/niai muzulman kulturaval szemben ugyanolyan kritikusak vagyunk, mint az f l n i k a i tisztogalas szerb tervevel szemben (mikent azt nehany amerikai feminista megIc-lU-), akkor ezeket a noket is eliteljiik. Megis, a nyilvanvalo igeny, hogy egyszerre nok es bos/.niai muzultnanok maradjanak, kizarolag politikai tei-vkent ertelmezheto (barmennyiri- hallgatolagos volt is ez a terv); e tervnek a nemi, vallasi es nemzeti diskurzust kell alalakitani, amely kijelolte identitasukat, es amely alapjan testiiket es becsiiletuket egyaranl incgserteltek. A/ iclentitasokat az ,,objektiv" tarsadalmi poziciok vagy koriilmenyek kifejezodesenek Ickintcni annyi, mint mindig visszatekintve szemlelni oket. Igy erthetetlenne valik az a clinamikus erd, amely - ilyen vagy olyan kovetkezmenyeivel - a szemelyeken belul jck-ntkc/6, illetve a szemelyek helyet kijelolo, versengo kulturalis diskurzusok kozotti I'cs/iiltscgben rejlik. Az identitasok gyakran szemelyes vagy politikai tervek, amelyekben rOs/l veszunk, s erre - kisebb vagy nagyobb mertekben - tapasztalataink es adottsagaink, a kultura es a tarsadalomszervezodes tesznek kepesse bennunket. A /avarokat azonban nem pusztan az eros kollektiv identitasigenyekre valo hivatkox.as okozza. Hanem az is, ha az embereket (es nem csupan a nyugati tarsadalmakban) nem kd/eliti egymashoz semmilyen eros identitasigeny - vagy kozossegigeny -, es inkabb az inclivicluali-sztikus onmegvalosltashoz folyamodnak. Sot, e kettd a gyakorlatban nem zarja ki cfjyinust. A tarsadalom atalakitasanak osszetettkiizdelmcbcn vaJo reszvetel ekitasitasanuk lelu-t az az oka, liogy az egyen a problemak indivkkialisx.tikus, pszichologiza!6

MM'KuM.i.sal n' i s/c.sitii > ldnyl)fn l dc- Iclici a/is, liogy liailaiuo.sclloKadni a/okal a/ illu/6riku inrn'il(l;'i.sokiit, amclyc'kc-l a lu-iu/clck, .1 fajok c.s mas dillcn'iu u i l a l l a n katcudrii'ik ncv^hc-i ini'Kl<>K:ilma/.c)tl c-rds cs Ic-t-Kys/cnVsili-tl idcntitaskdvcMc'Ic.srk n y u j l a n a k . | . . . |

ll't.V/.ITKK

1 Mil m u l l Airndl (I9S8): lite Human Condition. Chicago, University of Chicago Press. ' Ifl<ll Jiailes Taylor (1992): Miilticitltiiraltstn and the Politics ofKec.ognition. Princeton, I'rinrelon I Inlvrrslr l'irn, < :lwtlfs Taylor (1992): Vie lithtcs of Authenticity. Cambridge, MA, Harvard University Press. ' Mlrhrl I'um anil (1990): feMgyelet es bilnletes. Uuc'apesl, Gondolat. ' I riiyilgOAVn koveii nyomon a folyamatolC. Taylor (1989): 'Hie Sources of the Self Cambridge, MA, Harvari I llllvriMly Press. * I'lrnr llonrdlen (1970): Outline of a 'flieory of Practice. Cambridge. Cambridge University Press. '' Ud l;. MVHII.S Priii-haid (19-10): Tlie Nner. Oxford, Oxford University Press. ' A. i > l.ovejoy remekill rekonstrnilia az idenlitasok e slmajdl The Great Chain of Hell iff rlnirt konyvebel U , 4 i i i l n l d g r , M A , 19.16, Harvard University Press). Esema fonlos hdneret jclentelt a kO/.epkori vilagban, melyr Man Wrbei (I'tizrluxag es larsadalom 1. cimfi milveben (ford, lirdelyi Agnes, Hudapest. Kozgazdn.slgl es Jog tu\61 a tnidic-ionalilds archetipusa'nak nevezelt. Meg kell azonban jegyeznllnk, Weber - tnlvel ill I'lttropdl lekimelte a tradiciondlis tdrsadalmi szeivezoclesrSI es rselckvesi orienlaVIArril ulkcJIol f-tr n i i n l a j ^ n a k - nem ismerle lei, hogy a rokonsiigi viszonyok milyen jelenlAs szerepel |.1l.i/.tmuk IIPIII nyiigall uirsadalinakban, es iltaliiban elkerillte ligyelmet, hogy a lolyamalos iflr.sadalinl e-i k u l l t i i a l l if|imduki k'i |6val nagyobb kepessege rejlik sok ni5s berenclezkedesben. * A|"/lliiil<liiiallznuisketsegkivillnemazegyedulifoiTiisaennekazer\'nek.K()zponlis/erepel|.1tzoltpp|ilaii lirll Iniitic. killrtnbiizrtkeppen megalapozott kiserleteiben is, amelyek soran ana trirekedrti, hogy kldolgo/w N / ,/n vli/a .s/eiv.es" egy olyan viziojlt, mely szemelyes, idrsadalmiespolilikai l.^sdbell hooks! 19H9) Tn Itliti k H i i M o t i . Sonth l-jul Press, killonosen az 5. fejezet, Sister of file Yam: Mack Women anil Self (I'M!) hn.Mon, South F.nd Press. "| I A i/i< loli')gianak nem viill has/nira, hogy erze.ketlen maracll a posztslnikluralisla itodalml dlskur/iis Inmlnlnlilii <>> mi-lc'g elmi''let fcjlcmfnyei h i n t , ugyanakkor azt is elniondliiiljnk. hogy e/ek a/ inienliszi ipli Mill* ilUkin/.usok - es .tllaldban a Jailtuidlis vizsg^l6ddsok" - viszonl a n n a k l;ilt;'ik k;'u;1l, hogy kezdetlege? *lk*|>/e|pNl i t l k o l t a k az elet tdrsadalmi dimenzi6jar6l, es hajlamosak voltak a n a . hogy az olyan leimlnusokat mini Iflinuilulml Mrukti'ira, szeivezct vagy integrfc:i6 figyelmen Iciviil hagyjak, vagy ngy lekintsek, mint uinelyrl* liilnillH (* fi/ilk.segszenlen reifilcJilt, totaliz3!6 ^s/va/y redukcionista fogalmak. A szociolAgla es e/en Intrrdln/ i I j i l l i i A i U <ll.skiii/ii.sok kflzolli meglc'lelfibb viszony kialakitasa mindket (vagy valamennyi) oldul s/.1mdiu il(1iiya Irnnr Nfhiiny l#pes mar I6rte.m ebbe az iidnyba, liscl Steven Seidman (1992) linilxilted Knot: Se.viia folllli ^ ninl lilJiita In Contemporary America. New York, Routledge (a Sociological 'Ilieoiy speeldll.i kludvtl flV * .llirlrg Hinrlelrfil"), loviiblrf Patricia Hill Collins (] 991): Black feminists '/Jionglit. New York, Konllrdg Mill < liillhMi (1991): J;i/(liHtiff Words. Minneapolis, University of Minnesota Press 111 It IfHrkvrs jrlei mimlenhol inegialiilhat6k Deirida munkaiban, Writing and Difference (I97H, Chicago I h l l v p i n l l y i>l Chicago I'ress) ciimT konyve ugyanolyan j6 p^lcla, mint bSrmely mlsik, s ill nem klvanom Illrldnlrnl IJcnlda nuTveil vagy a dekonstmkci6 irodalmiit. Velemenyem szerinl a legjobb masodlagos forraN I lllllii(ihrr Ntiiiis ( 19H7): Dpnitia. Cambridge, MA, Harvard University Press " Kvr> Kiwnvnky Sedgwick (1980): lipislentology of the Closet New York, Columbia University Press, (1985) jltlilfi'n Mi'il liiiRllxli Literature aud Male Homosexual Desire. Columbia Univei-sity Press. Illiliw l ' i i t I9H9): Kmn'itHa/ty Speaking: feminism, Nature and Different e New York, XII. o. I,l> I !ln i bum Taylor ( I9H.-5): luv and Ilie Nem Jerusalem. New York, Pantheon. I,|M! C. Tyl<ir tl')H9) nKinkAj.1t az ..erkolcsi Ibn'Ss" es/!iiiejer<5l, valaminl arrol, hogy a modemilasban sajillcx (I'lplilfU^Kr voll iinii.ik, hogy a irniirszelft hivlSksrgilsogill azerkolrsi kovetelesek es a/<inmegerles ha/.l.sakrnl ' * R iPim^Arlr.ieu u / identitasok kovelHrsfvel, mint Collins (1991) meggyoV.rten eivell, nem kotelez/.Ok e muHimkut (imellrll, liogy vagy/vagy donlrsrl-l li/ink. C'lyakran kivdllsiigunk es t u l d n legjobb slraleglank iHHiiN/.loiiliink :i/ ,<-s,r.s" lr

12

CHAK.CAI.IIOIIN

TAK.SADAI.MMH MM M I'MDI'.NTITASI'C HJTIkAK

II

" Kbbcn .1 l>eke/<lesl>en nemi modosita'ssal a/.I a/ervel kovctrm.amrlyel 'I'iiyloi I<>K.I|IM.I/UU meg lithlcs anil Anthencity dim! kimyveben. Taylor lelloga.sdban :i prrmodcrn es a ncin nyii(j,.ili lais.id.ilmak intezmcnyi berendezkedesei ko/vellonebb, lokelelescbb, cHogadollabb es konflikuismnilr.sclib alapol nyujtanak az elismeresre, mint ainennyi szamomra elfogadlialonak trtnik. 7 \':/. nciii egy rovid eleliT kihivds volt a gyakorlati politikaban, lianein kialakitoll rgy elmeleli cliskvirzust. Ciondoljunk pelddul rendszer es elelvilig hires liaberinasi mcgkul6nboztet6scrc. llalx-iinas az eletvilagot, a vi.s/onylag torzilatlan komnumikativcselekves birodalmanak tekinti, mely legaldbb is lehetosegszerint monies a iendszerszeriT tdrsadalmi szervezet instrumentalis jellcmzoitSl, valamint a halalom es a penz nem nyelvi ii-.inyil6 kozegetol Azeletvilag folyamatosan szembesiil a rendszer beavatkozasaival, e torekvesek az ellenallds lonlos helyeve teszik (megoldva igy a problemat, niellyel azok a kritikai elmeletek szembesiiltek, amelyek az elk-nallas forrasat a proletariatusban vagy valamilyen mas konkret tarsadalmi csoportban probaltak megjeloln i ) . (Use! Jiirgen Habermas (1984): The Theory of Communicative Action, /.: Reason and the Rationalisation of Society. Boston, Beacon, Habermas (1987): Tfieory of Communicative Action II Life-World and Systems. BoMon, Beacon.) Ez az erv sok mindent megragad, de - mint Nancy Fraser (1990) (Unruly Practices. Minneapolis, University of Minnesota Press) megmutatta - az ervet lerontja, hogy olyan eletvilagot feltetelez, .micly (a) elvileg elvalaszthato a rendszersze.ru" organizaciotol (peldaul nem a kapitalizmus alkotja es nyujlja spci ifikus szerkezetet), es (b) valamikepp mentes az elnyomastol es a hatalomtol, s a tiszta kommunikativ cselekves alkotja. A kotelezS heteroszexualitas, a csaladi eroszak es a jogi, gazdasagi es kulairalis elnyomSs vildgaban, mely a n6k valasztasi lehetoseget a hazassagra es a gyermeknevelesre korlatozza, nehez ezt az ck'lvilSgot - vagy a bensoseges es csaladi viszonyok szferajat, melyet Habermas az eletvilag archetfpusdnak vcsz - egyertelmvlen a mindsegi emberi viszonyok helyenek tekinteni, vagy a szemelyes elet minden problem^jSt a rendszer gyarmatosito torekveseibol szarmazonak tekinteni. A rendszer-eletvilag fesziiltseg a ,populista" polilik^knak teremthet alapot, ami tavol all attol a kritikai es potencialisan radikalis perspektivat6l, mely Habermas remenyei szerint a gyaimatositassal szembeni ellenallasbol kialakul. Lasd Craig Calhoun: Populist Politics, Communications Media, and Large Scale Social Integration. Sociological Theory, 6. evf. 2, 219-241. Mint Fuss < 1989) helyesen mondja az, hogy a kotelezo heteroszexualitas kritikaja megragad valamit, amit a liomolobia kritikdja nem, meg nem sziiksegszeruen alapozza meg a homofobia kritikajdnak elveteset. Erdemes a/1 is mcgjegyczni, hogy a kotelezo heteroszexualitas kritikaja a femininista elmeletbol nott ki, e!6t6rbe allitva a Ir.s/hikus lapasztalatot, lasd Adrienne Rich (1983): Compulsoiy Heterosexuality and Lesbian Experience. In: Sniiiiw, Stanst'll, Thompson, (szerk.) Poiuers of Desire. NY. Monthly Review Press, valamint Luce Irigaray ( I' IV / ) : 'llils .Yr.v Wlucli Is Not One Cornell University Press. Tovabba az elmeleti kritika e ket fajtaja sok esetben ,i Icvi/hikiisokiil elvalasztotta a meleg ferfiaktol. ' < l i i l s i i n a Crosby : Dealing with Differences. In: J. Butler, J. W. Scott (szerk.) (1992): Feminists Theorize the i'ollthiit. Nc'W York, Routledge. Butler es Scott osszeallftasaban szinte valamennyi tanulmany felveti ezl a lif'idc.sl, s ex, a/t tam'isitja, hogy barmennyire valtozatosak is a javasolt megoldasok. a problema kozponti Irlc'iiKVirgiT 6s szeles korben eltei'jedt. ' Kim.ilcI liiglcliardt (1990) nevezi igy 6"ket, Culture Shift in Advanced Industrial Society. Princeton, Princeton University Press. Jtlrgc'ii llubc-mias (1993): A tarsadalmi nyiluanossag szerkezetvaltozdsa. Ford. Glavina Zsuzsa. Budapest, S/.azaclveg-Ciondolat. ' Craig Calhoun (1993): Civil Society and Public Sphere. Public Culture, 5, 267-280., Craig Calhoun (szerk.) (1W2): Habermas and the Public Sphere.Cambvidge, MA, MIT Press. Habermas azokat a modszereket targyalja, anu'lyekkel az irodalmi nyilvanossag szferaja segitett megteremteni az olyanfajta szubjektumokat, amelyekre ii nyilvflnos polilikai diskurziisokhoz sziikseg volt, de amint teljesftette szerepel a politikai nyilvanos szfera <'WI\ildiakem,azirodalmidiskurzustHabeniiastldhagyjaakepbol.Nemveszifigyelembe, hogyaszubjektivitis I'olynnialosan valtozott nemcsak az irodalomban, hanem identitasformalo nyilvanos szferak sokasSgSban is, </. az <'yik oka annak, hogy Habenuast biralva Negt es Kluge a ,tapasztaJalok horizontjanak" fogalmaho/ lolyanuxlik lds<l: Oskar Negt, Alexander Kluge (1993): Public Sphere and Experience: Toward an Analysis of Ilic HoirrgeoK and Proletarian Public Sphere. Minneapolis, Univereity Minnesota Press). [...] De, meg ha ll:ib<Tinas szitk nyilvanossagfogaimanak meghaladasat javasoljuk is, nem szabad elfelejteni: elemzese arra ir.'iiiyiil, Itogy mi tesxi kepesse az embereket arra, hogy kollektiv politikai donteseket hozzanak racionSlis-krilikai crvelfs segilscgevel, tovabba bemutatja, Uogy a kiilonbozo nyilvanossagok igen valtozatosak abb6l a ,i/,<'in|>oiill;6l, mennyire kepesek fenntaitani a diskumis ilyen jellemz5it. 'Jiulitlt Holler (1992): Contingent Foundalions: Feminism and the Question of Postmodernism. In: J. Butler, J W. Sfon (sxcrk.J: Feminist Theorize the Political. New York. 13,

' I it 111 I .litiil'vi Taylor (1W2): Milllli iilliiitill\in antl I/IP I'oltllt's of Kit ofiiilllun I'riiucton I Inivcislly 1'ir.vi, i l i M i l r > , I'ayloi (1992): 'Die 1-llilts nfAiltlii'iillt lly. Cambridge', MA, I hirvaid I Inivi-isity 1'ir.ss, Mpy i how I'DMIIKXIrrn Auloinations. In: | Hullci, J. W. Scott (szcik. I (I'W.i): l;ciuinlsl 'llutirlzt' tlic l'alllltl Nrw Yolk, KM. <>. " i l u i l r n T.iyloi: ( 1992): 'Die Mlitcs ofAnllii'iiclty Cambridge, MA, I larvard I Inivcrsily Press. I ,lvl toblirk l'i/(>ii: Benedict Andrrson (1991): Imagined Communities: Inflections on Hie Origin anil Spn-nil <!/ NiiltoniiltMii Jav kiad. London, Veiso., Parllia Chatlerjee (19H6): Nationalist Tlionglit tinel t/ic Colonial Vl'oilil A Itt'iltvilliie Discourse. Atlantic Highlands, NI, Zed Books, Craig Calhoun (19931: Nationalism and Civil 'H ii Ifiy Inli'i national Journal of Sociology, 8, 4, 387411. " I l i i i i h n n Whilr (1992): Identity and Control. Princeton, Princeton University Press. ' A mrlrH Hmi'-lci es az dltalanosabb tdrsadalomelm61et kozotti lehetseges kaprsoloddsokrnl M.sd Michael Wrinri t I ' W S ) : l-'mro/a Queer Planet. Minneapolis, University of Minnesota Press, Steven Sicdman (szrik,): ii VIM lull>nl< til '///con'specidlis kiadvdnya a .a meleg-elmeletrfil". ' I /, ink m.lMiielkMl, problemdk sereget veti fel azzal kapcsolatban, hogyan kell a raciondlisdonlesckelmelrlfn hrlill ^i in 11.1 jHenlegi es a jovfibeli en kozotti kapcsolatot. Lasd Martin 1 lollins 11987): Tilt' Ciuniliif> of Keelson i i H l u i i l Umvcisiiy Press. The Problem of Identity in Collective Action cimiT inlsomban ( |. I lulx'i, s/erk., I9')| d/id 10 mli m Linkages In Sociology. Beverly Hills, CA, Sage, 51-75.) cgyteljesebbervelilolgo/okki a liiisadiilnii lllii/Hiiliu.ikli.in vnl6 res/vetelrfil. I ' u l i l i l.i I Illl Collins: /''Iff/iti/ifi Words. Minneapolis, University ol Minnesota Press.