Jelen oldal a következő fájl HTML-változata: http://romantika.media-online.hu/angyalharcosok.doc.

A G o o g l e automatikusan létrehozza a dokumentumok HTML-változatát a web feltérképezése

során.

Lea McKinnell: ANGYALHARCOSOK

1. rész
SZERELMESEK
A fekete Bentley csikorogva fékezett a kanyarban, a kerekek csak úgy ontották a
szikrákat az aszfalton, Bhays megint hozta a formáját. Imádott száguldozni,
miközben dübörög a rap. Ilyenkor eggyé vált a sebességgel, szárnyalt, néha
komolyzenei csatornára váltott, hátha játszanak egy kis Vivaldit. A különböző
végletek jellemezték az egész életét, de leginkább a belső lényét.

Szerette a tovasuhanó épületcsoportokat és a villódzó neonreklámokat, az épületek

falain a színes fényeket, amelyek titokzatos köntösbe burkolták a karcsú,
méltóságot sugárzó felhőkarcolókat, és a kis lapos tetejű gyors éttermeket,
megnyugtatta a száguldozás.

Huszonegyedik század, kétezer tíz...

Élt ő már, sötétebb korban is. Nem gondolta volna, hogy az emberi elme, ilyen
sokat fejlődik pár száz év alatt. Micsoda találmányok!Lovak helyett csoda autók,
zab helyett benzin, és mindenhol szikrázó fényáradat. Kényelmesebb élet, kevesebb
kínnal járó halál.

A felgyorsult életritmus és a tömeg, elárasztotta a világot, meghódította a legkisebb

porcikáját is. Egyre nehezebbé vált visszavonulni, a természet hangját meghallani
pedig, már művészet. Már nem is hang, csak lágy suttogás, amit a mindennapok
rohanó, és fülsüketítő zajai, egyre inkább maguk alá temetnek.

A gyors iramra, most még a bosszúsága is rátett egy lapáttal, haragudott társaira,
amiért takarodó előtt másfél órával, még mindig kint voltak és fesztelenül múlatták
az időt.

Sokkal nagyobb elővigyázatosságra lenne szükség!

A gonosz egyre nagyobb teret hódít, fölhasznál minden gyengeséget, furfangosan

tevékenykedik. Az ő kárukra. A fajuk pusztulását akarja a kezdetek óta, a harc
pedig véget nem érő... s már oly régóta tart.
Az Extasiban nagy volt a tömeg, a legtöbben be voltak lőve, őrülten dübörgött a
techno, a villódzó fények ritmusra váltakoztak, ez volt az egyik legfelkapottabb
szórakozóhely a városban. A klubba többnyire emberek jártak, civil fajtársai nem
kedvelték az ilyen züllött helyeket. Nem úgy, mint a harcosok. Ők nagyon is. Itt
kiengedték a felgyülemlett gőzt.

Falatnyi ruhákban vonagló nők, és szűk pólós férfiak töltötték meg a termet.
Mindenüket meg akarták mutatni, a másik nem számára. Vadásztak. Bhays ki nem
állhatta, az ilyen hullámzó, egyberagadt emberkupacot, gyűlölte a félhomályt, a
fülledtséget, és a testekből kiszivárgó nehéz szagot, amit parfüm, dezodor és a szex
illata uralt.

A bűn melegágya.

Rendületlenül tört előre, a kígyóként hullámzó, lüktető tömegben, termeténél fogva

föléjük magasodott, úgy mozgott, akár egy ragadozó. Az embertömeg önkéntelenül
is, kettévált előtte.

Vállig érő, szőke, örökösen arcába hulló hajtincseit, a kezével simította hátra, így
jól látszott elképesztően tökéletes, gyönyörű arca. A szemei felmérték a terepet,
nincs - e valami zavaró tényező, a sötétben is jól látott, akár a legkifinomultabb
radar. Ám mielőtt a félreeső hátsó asztalokhoz ért volna, a mennyezeten megnyíltak
a csapok, és elindult az óránként esedékes, és divatos vízpermet.

Ezt jól kifogta, mintha nem lenne elég bosszús már így is. A tömeg üdvrivalgással
fogadta a műesőt, sok nő sikoltozott, és ugrált örömében. A fékezhetetlenebbek
még a felsőruházatuktól is megszabadultak, hogy ringó melleiket hűsítse a permet.
Bhays némán átkozódott, motoros dzsekijét lekapta szélles válláról, hogy legalább
az maradjon száraz, fekete farmert és fehér testre simuló pólót viselt. A víz
megtette a hatását, második bőrként tapadtak a ruhák kisportolt, és harcokban
megedzett testére. A látvány elképesztette az embernőket, akadt is bőven
nézőközönsége. Félelemtől, és csodálkozástól vegyes tekintetek meredtek rá, a
lényéből áradó nyers erő fenyegetően hatott

- Helló szépfiú, mi lenne, ha meginnánk valamit? - dörgölőzött neki mosolyogva,

egy erősen sminkelt, miniszoknyás kis szőke nő, rózsaszín és lila csíkokkal a
hajába. Jól nézel ki, fogadni mernék, hogy sportolsz valamit! Nem akarsz egy kis
társaságot? Éppen ráérek. - próbálkozott szorosabb ismeretséget kötni, riszáló
csípővel.

- Én viszont most nem! Majd talán később, szépségem! - rázta le a csalódott nőt.

Végre odaért Ghrippék asztalához, ahol a rend további két tagja is ott ült, Shen és
Fhait, hasonlóan nagytermetű és félelmetes alakok, akik néma fejbólintással
köszöntötték vezetőjüket. A hármas általában együtt múlatta az időt, kedvelték
egymás társaságát, akár egy nagycsalád.

- Divatbemutatót fogsz tartani?! - vigyorgott a vörös hajú Shen, miközben jó

nagyot húzott a jégkockákkal teli üdítőjéből. Ő, sosem ivott alkoholt, ami közöttük
az őrzők között, nagy ritkaságnak számított.

- Persze, íme, az új angyal kollekció! Szóval mi a probléma? Gondolom fontos, ha

ide kellett jönnöm. Igaz? - nézett várakozón Ghripre. - Mi az a halaszthatatlan, eget
rengető dolog, és miért beszéltél a mobilon olyan furcsán, mint egy idióta? Talán
elment az eszed?- kérdezte Bhays, miután leült a társai közé.

Ghrip mélyet szívott a cigarettájából, miközben oda intett a csinos vörös hajú
pincérlánynak, és ujjaival rutinosan elmutogatta az újabb rendelést. Nem kellett
sokat várniuk, törzsvendégeknek számítottak a hatalmas termetű alakok, akik
mindig bőséges borravalót adtak. A lány a lehető legcsábosabb mosolyát vette elő,
miközben az asztalra pakolt, melleit kidomborította, szemeit Bhaysra villogtatta,
valósággal fölfalta. Nagyon ügyes kis nő volt, a pincérnők gyöngyszeme, mert a
hajdobálás közben sem ejtett le semmit, és nem locsolt mellé egyetlen cseppet sem.

- Hozhatok még valamit az uraknak? - búgta.

- Kösz, talán majd később. - válaszolta Bhays, lustán a lányra mosolyogva, amitől
az majdnem elájult. Mindannyian jól néztek ki, az embernők megvesztek értük, de
amikor Bhays is velük volt, ők labdába sem rúghattak. Először mindenki őt akarta.

- Nagyon bejössz a kicsikének, már azt hittem, itt menten rád veti magát és
megerőszakol, istenien jó trükköket ismer, érdemes lenne kipróbálnod,
tapasztalatból beszélek haver! - szájalt Ghrip mire a többiek felnevettek. Mintha
nem tudnák! Ghrip „gyűjtötte” a pincérnőket, egyszerűen nem tudott nekik
ellenállni.

- Szállj le rólam végre, és térj a lényegre!

- Valaki ráállt a telefonos rendszerünkre, feltörték a kódot, legalább tíz órája is

megvan, hogy tudnak rólunk és lehallgatnak minket. - komolyodott el Ghrip. Nem
hiszem, hogy lényegre törő dolgokat tudtak meg a rendről, viszont, akár be is
mérhettek, és ha megtudják, hol a központunk...

Bhays széles vállai megrogytak. Nem akart belegondolni abba, mi lenne, akkor. Ez,
átkozottul veszélyes dolog.

- Igazi zseninek kell lennie annak, aki végrehajtotta a hekkelést. - folytatta Ghrip. -
Fel kell kutatnunk, és meg kell semmisítenünk az elkövetőket, biztos vagyok
benne, hogy nem egyetlen ember áll ez mögött.
A négy harcos összenézett, s mindannyian ugyanazt gondolták. Az alvilág sötét
fejedelme, nem nyughat, míg el nem pusztítja őket. A harc már túl régóta folyik, de
nekik figyelni kell. Azaz, még álmukban sem felejthetik el, mi is a dolguk.
Figyelmük nem lankadhat, erejük nem fogyhat, s a kitartásuk örökkévaló.

Ők az őrzök. A titkos rend. A fény harcosai.

Sajnos, jelenleg csak nyolcan vannak, s őseik annak idején a Teremtő kiválasztottai
voltak. Paradicsomi lakhelyüket elhagyva, éteri testüket emberire cserélve, a fény
erejével és áldásával, a gonosz ellen harcolnak, már generációk óta. Tökéletesen
beolvadtak az emberek közé, genetikailag nem is különböztek tőlük, sőt, voltak
egypáran, akik a két csoport kereszteződéséből születtek.

Ami miatt mégis más fajba tartoztak, az a származásuk, és az agyukban lévő toboz
mirigy, ami nem csökevényesedett el, mint az embereknek, kiválóan működött,
akár annak idején az atlantiszi őseiknek. Ennek a pici szervnek köszönhették,
különleges képességeiket is, amit az emberek csak csodának hívnának.

Múltjukról ezt mesélik az ősi regék, amik apáról - fiúra szálltak, s ezt írják a
cronika lapjai is, csodálatos ősi, atlantiszi betűkkel. Mindössze nagyobb
termetűek az embereknél, főleg ők, az őrzők.

Az eltűnt földrész örökös rejtélyt jelentett az emberek számára. Valójában nem

süllyedt el soha, a közhiedelemmel ellentétben, lakosaik közösen, együttes erővel,
tudatuk összpontosított erejével, atomjaira bontotta szét. Fájdalmas és nehéz
döntés eredménye volt, a lelkük sírt, de nem vállalhattak kockázatot, ily módon
kijátszották a gonoszt, aki többé már nem tudott koncentrált támadásokat intézni
ellenük.

A faj fenntartotta a kényes egyensúlyt a jó és rossz között. Nem engedik, hogy a

földön eluralkodjon a sötétség, s igába hajtsa az emberiséget, tönkretéve vele a
teremtést.

Ők jelentik a védőpajzsot a világnak.

Mindezek miatt, saját fajuk védelme, mindennél előre valóbb volt.

Eleinte csak szellemi fegyverekkel küzdöttek, de az idő előre haladásával nekik is

lépést kellett tartaniuk az ellenségeikkel. Így kiválasztották a fajból a legerősebb
egyedeket, és a legtermékenyebb nőkkel párosodva, belőlük alakult ki az őrzők
rendje. Azt, hogy kik a tagjai, még fajtársaik sem tudták biztosan, csak találgattak.

- Rendben, két óra múlva mindenki legyen a Fények Házában, szólj légyszíves a
többieknek is. - adta ki az utasítást Bhays. - Most pedig, ha van még, valami
elintézni valótok, jobb, ha gyorsan összekapjátok magatokat, gondolom értitek,
mire célzok. - fejezte be, a kis tanácskozást a szőke harcos.
Persze, az idő fontos volt nekik ilyenkor este, akár a mesebeli hamupipőkének,
nekik is haza kellett térniük éjfél előtt. Az éjfél, és hajnali három közötti időszak,
halálos csapdát jelentett számukra, életüket ilyenkor sötét veszély fenyegette.
Félelmetes és pusztító. A három órát a boszorkányok órájának hívják. Ilyenkor a
gonosz minden teremtménye: a megszállott emberek a bérencek, és a démonok
megtelnek sötét energiával, erejük megsokszorozódik, tobzódik. Ebben az
időszakban ők gyengék, és tehetetlenek. Vigyázniuk kell, hisz az ő testük sem
örökös, ha valamelyik létfontosságú belső szervük sérül, abba bele is halhatnak. A
legtöbben ezer évig is élnek, de vannak vélhetőleg idősebb fajtársaik is. A harcosok
egy - egy sérülés után gyorsan regenerálódnak, szerencsére az emberi betegségeket
nem kapják el.

Bhays is kihasználta az időt, felállt végigpásztázott a helységen, szemeivel a kis

szőkét keresve. Ha már egyszer felajánlkozott, semmi pénzért nem hagyná ki a
lehetőséget. Pontosabban ezt sem, mint a többi sok százat. Hamar megtalálta. Kezét
a magasba emelve intette magához, a lány pedig szinte röpült hozzá, a tömegen
keresztül. Elismerően siklott végig a férfi testén, és nagyon elégedettnek látszott.
Bhays úgy mosolygott rá, mind egy félisten, belemarkolt a fenekébe, szemei a
szilikon mellekre tapadtak. Átkarolta, és az emeleten lévő mosdók felé indult az
napi szerzeményével.

- Gyere csak szépségem, fogadni mernék, hogy jól fogunk szórakozni! Egy újabb
lélektelen együttlét, csupán a test játéka, Bhays így szerette. Semmi érzelem, de
talán képes sem volna rá.

Pontosan fél óra múlva, mind a négyen elégedetten hagyták el a szórakozóhelyet.

Fhait Bhayssal ment, míg Shen és Ghrip az, ezüst színű BMW - vel tolatott ki a
parkolóból.

Na igen, szerették a luxust meg a fényűzést, hiszen angyalok!

Elena sokadszorra fordult át az ágyán, a lepedő teljesen összegyűrődött alatta,

párnáját bárhogy is igazgatta, nem jött álom a szemére. Egyre, csak azok a furcsa
telefonbeszélgetések jártak az eszében. Felkavaró. Nem akarta ő megfejteni a
kódot, csak hát, a megszokás.

Kódfejtőként dolgozott a nemzetbiztonság alkalmazásában, több mint három évig.

Nagyon élvezte a munkáját, jó érzéssel töltötte el az életmentés, számtalan
veszélyes dolgot akadályoztak meg. Voltak fontos emberek is, politikusok,
színészek, tudósok, akiknek az élete így maradt meg, de mindez már a múlté,
kirúgták. Pontosabban, az élvhajhász, fontoskodó főnöke. A tipikus sztori: vagy
kefélünk, vagy mehetsz! Nem bírta, és nem is akarta megtenni. Undorodott az
alacsony, köpcös, büdös leheletű alaktól. Amikor sokadikra is visszautasította, a
legsunyibb módon torolta meg. Koholt vádakat akasztott a nyakába, őt pedig rövid-
távon menesztették.

Hát ennyit, a karrierről.

Most a félretett pénzéből él, hála istennek, még egy darabig kitart. A szüleire már
nem számíthat, semmilyen szempontból, egy autóbalesetben haltak meg, négy
évvel ezelőtt.

Húga, a tizenhét éves Lucy, az ország másik felében tartózkodik, jelenleg egy
bentlakásos otthonban. Szegény kislány, bent ült az autóban a baleset alatt, de ő pár
karcolással megúszta, míg a szülei a szeme láttára, a helyszínen életüket vesztették.
Sokkos állapotba került, nem bírta abbahagyni a sikoltozást, a tragédiát nem tudta
feldolgozni, az akkor tizenhárom éves gyerek, ráadásul utóhatásként teljesen
megnémult. Éjjelente szörnyű rémálmok kínozták, teljesen összetört lelkileg,
felügyeletre szorult. Elena fél évig saját maga ápolta, de... elfogyott a pénzük. Így
bármennyire is fájt a szíve, el kellett vállalnia az állást, ami nagyon jól fizetett s
ráadásul az élete álma volt. Ezért Lucyt egy jó hírű intézmény gondjaira bízta, akik
kellő szakértelemmel gondozták és tanították. Húga szépen fejlődött, sokkal
kiegyensúlyozottabbá vált, csak még mindig nem beszélt. Az otthon főorvosa
legutóbb, nagyon biztatóan nyilatkozott, Elena pedig reménykedett. Nem telt el úgy
nap, hogy ne imádkozott volna Lucyért, legalább egyszer. Hát ezért ilyen
magányos ő most.

Aztán gondolatai visszakanyarodtak oda, ahol egész nap jártak folyamatosan,

eszébe jutott a pár órával ezelőtti kis otthoni sikere és persze a férfi hangja.

Ki lehet, és mit csinálhat most ez a furcsa nevű Bhays és a többiek? Bhays hangja
elképesztő, mély rekedt. Szexi!

Alig háromszor hallotta őt, mindig kurtán, parancsolóan beszélt a többiekkel,

valószínűleg ő a főnök. Semmit mondó rövid utasítások. Legalábbis ő, semmi
épkézláb dolgot nem tudott belőle összerakni. Többször elhangzott, hogy fények
háza, központ egy pár furcsa név és semmi más. Vajon, hogy nézhetnek ki, és miféle
emberek lehetnek? Terroristák? Fanatikus szektatagok? Titkos szervezet? Ki tudja.
Elena megmagyarázhatatlan módon, legbelül tudta, hogy ezek a férfiak a jó oldalon
állnak. Hát kérem ilyen hanggal!

Föladta a harcot az álomba merüléssel és inkább lezuhanyozott. Majd nappal alszik.

Hosszan nézegette az arcát a tükörben, s újra megállapította, hogy bár elmúlt

huszonhét, nyugodtan letagadhatna legalább öt évet. Bőre hamvas és gyönyörű,
arca szép metszésű, szeme igazán egzotikus, mandulavágású világosbarna, alatta
pisze orra. Na jó, tényleg van némi szeplő rajta, de a szája szép telt, fekete haja
tetszik a férfiaknak. Igaz kissé alacsony a százhetven centijével, de nincs is rossz
alakja. Hát akkor meg mi a baj vele? Hol vannak a férfiak az életéből?!

Persze, ha legalább tíz centivel magasabb lenne, szőke, kék szemű, akkor bezzeg!

Amióta szakítottak Josshal, másfél évvel ezelőtt, azóta nem jár senkivel, alkalmi
viszonya sincs. Teljesen begubózott, mint a selyemhernyó. Ó bárcsak jönne valaki,
aki segítene, és fénylően ragyogó pillangóvá változtatná. Univerzum, kérlek légy
szíves küldj nekem egy álomférfit! Légy szíves, légy szíves, légy szíves... Egy igazi
férfit, mint a romantikus regényekben. Mondjuk egy viking barbárt, vagy egy
jóképű kalózt. Álmodik a nyomor.

Pedig igazán ráférne legalább, most már egy pásztoróra, szabályosan éhes rá.

Az a hang, az éteren keresztül, az tehet róla, az billentette ki a lelki egyensúlyából

ennyire. Legjobb lesz, ha ma felhívja a barátnőjét Saraht és végre elmennek
bulizni.

Telnea városa, Chicagóhoz közel feküdt, alig másfél óra autó út, a kettő közötti
távolság. Teljesen hétköznapi amerikai kisvárosnak számított, épp csak annyiban
tért el a többi sok ezertől, hogy itt élt az angyal faj kilencven százaléka. Ami
persze, maga után vonta a kiirtásukra létrehozott ellenségeik, a bérencek ottlétét is.

A városkának igazán nem volt túl sok temploma, szám szerint éppen nyolc. A
Szent Ágostont körülvették a bérencek, körbe drótozták, és már csak a parancsszóra
vártak, hogy megnyomhassák a gombot. Így vágnak vissza a rend őrzőinek, a
társaságnak, akik nemrég újra megtizedelték soraikat.

Éjjel tizenegykor a Fények Házában összegyűltek a harcosok, fényár borította a

hatalmas birtokot kívül - belül. A fény nyugtatólag hatott, megtörte a sötétség
egybefüggő leplét.

Jól védett hely volt, a modern technika minden vívmányát bevetették ennek
érdekében.

A kamerás megfigyelőrendszeren keresztül, az infravörös érzékelőkön át, a

hanghullámos védelmi megoldásokig.

Nagyszerűen felszerelkeztek fegyverek terén is, a tizennegyedik századi szamuráj

kardtól kezdve, a legmodernebb lőfegyverekig, mindent meglehetett találni a
házban, egy hadseregnek is dicsőségére válna. A múzeumok, szeretettel fogadták
volna a régi korokból származó fegyver gyűjteményt. A nemzetbiztonság meg
egyből elorrozná a modern és pusztító készletet.
A személyzet három főből állt. Az idős szakácsnő Gaby, kiváló főztjeivel lakatta
jól őket, a jó öreg Frank sofőr, komornyik és mindenes volt. Fiúk Ernest pedig,
Zacharynak a dokinak segédkezett, de ő intézte a tőzsdei beruházásaikat,
befektetéseiket méghozzá nagyon jól, és ő felügyelte a biztonsági rendszereket.
Örömmel és nagy odaadással végezték a munkájukat.

Az udvarházat belül teljesen modernizálták, több mint harminc szoba foglalt helyet
a háromszintes épületben. A mélyföldszinten voltak a garázsok, edzőtermek,
uszoda, orvosi szoba és a könyvtár.

Az épület legmagasabb pontja, a több mint tíz méter magas torony, ami ima-
teremként szolgált. Jól keveredtek egymással a modern és az antik dolgok,
berendezési tárgyak és eszközök. A közösen használt helységekben rokokó stílusú
berendezés volt, a falakon felbecsülhetetlen értékű festmények lógtak, az
asztalokat, polcokat neves művészek alkotásai díszítették. A szobák
légkondicionáltak, kényelmesek óriási ágyakkal, mindegyikhez süllyesztett
plazmatévé, mini bár, külön fürdőszoba és illemhelyiség tartozott.

A harcosok a toronyban gyűltek össze, teremtőjük Ark házában. A gyönyörű

márványoszlopok fölött, mesés freskók hirdették az Ark dicsőségét. A szobrok a
feszület és az összes kegytárgy, aranyból készült. A bútorok kézzel faragottak,
többnyire mahagóniból.

A nemes anyagok az örökkévalóságot jelképezték.

A harcosok ide jártak megtisztulni, elmélkedni és imádkozni. Az örök körforgást

szimbolizálva, a székek körben foglaltak helyet, pontosan tíz, de ők mostanság csak
hatan maradtak. Két társuk Európában teljesített egy hosszú távú küldetést, másik
két társuk, pedig sajnos meghalt a harcokban, cafatokra tépte őket a bérencek
bombája. A mai napig nem sikerült megemészteni ezt a dolgot.

Kevesen vannak.

Bhays körülnézett az elszánt tekinteteken: öt kemény férfi, öt mindenre elszánt

harcos vette őt körül. Itt volt Ghrip, aki kiválóan forgatta a tőrt, jól lőtt, és
zseniálisan értett a számítógépekhez, kütyükhöz, tudását folyamatosan bővítette.
Egy százkilencven centis aranybarna hajú, jóképű zseni. Megbízható és rendes, rá
mindig lehetett számítani. Mellette Shen, a mosolygós, jókedvű, fiatal
angyalharcos. Csak nemrég csatlakozott a rendhez, az ő apja volt az egyik, akit a
bérencek bombája széttépett. Hatalmas termete ellenére, kamasznak számított még,
tréfáival a legrosszabb helyzetekben is oldani tudta a feszültséget. Vörös haja,
erősen szeplős arca állandóan derűt sugárzott. Boksz tudománya akkora, hogy még
magát a nagy Taysont is kiütné, be is vetette állandóan, ha közelharcra került sor. A
nők vonzónak találták, de Shen velük is visszahúzódóan viselkedett, egyénisége
még nem forrt ki. A visszafogottsága mögött, nem tudni mi rejtőzhet. Majd
kiderül... Bhays legalábbis még nem látta, hogy a harcon kívül bármiben is
elemében lenne.

Fhait volt egyedül közülük szinte teljesen kopaszra borotvált, amitől épp olyan
kegyetlennek, és agresszívnek tűnt, mint amilyen volt. Ő még társainál is
magasabb, több mint két méter, egy könyörtelen kőszikla. Minden egyes izma
kidolgozott, kigyúrt egyszerűen tökéletes. Mindig elégedetlenkedett valamin és
sokszor kiszámíthatatlanul viselkedett...A nőket nem értékelte túl sokra az
embereket meg még úgyse.

Na igen, Michael. Az egyetlen fekete hajú férfi kilógott a sorból, már csak azért is,
mert az öccse. Nem hordott farmert, se bőrcuccokat, inkább ötszáz évvel ezelőtti
divat szerint öltözött. Most is pont, úgy nézett ki, mint egy kalóz. Fekete csizma és
szűk nadrág, fehér fodros ing, csak tudná, hol gyártanak még ilyeneket.
Valószínűleg csináltatja. Arca gyönyörű, férfias, arisztokratikusan jóképű. Szinte
mindennap csinált valami galibát, állandóan külön utakat járt. Nyughatatlansága,
forróvérűvé és lázadóvá tette, elég sokszor támadt köztük nézeteltérés.

Végül persze a jó öreg Zachary, aki "csak" szellemileg harcolt, életenergiát

gyűjtött, elementálokat fogadott, üzeneteket hozott és vitt, az éteri és a földi világ
között. Ám több volt, ő mint hírnök. Orvosi egyetemet végzett, kiváló sebészetével
már többször megmentette az életüket. Úgy nézett ki drága öltönyében, mint egy
milliomos tőzsdecápa, arcra, mint egy modell. Tipikus címlapfiú. A mindennapos
harcokban ugyan nem vett részt, de állandó edzésben tartotta a testét, ha kellett
éppolyan halálos tudott lenni, mint a többiek.

Mindannyian az életüket kockáztatták napról - napra szembenéztek a halállal, az

életük a harcról szólt, ezért semmiképp nem voltak hétköznapiak, sem azoknak
mondhatóak, inkább furcsák és vadak. Angyali mivoltuk és a harcos lényük, szinte
kettészakította belső énjüket. Mid annyiiknak megvolt a maga keresztje, fájdalma ,
vagy éppen eltévelyedett szokása, de egy valamiben nem ismertek tréfát, az
életüket a fajuk védelmére tették fel.

Erről szól minden, bármi más csak másodlagos.

Küzdenek a bérencek ellen, védelmezik a fajt, ez olyan biztos, mint egy kőbe vésett
ige.

- Dicsőség nektek társak! Lefekvés előtt még egy - két jó hír, hogy jobban
aludjunk!

- A fény legyen veled is! - kántálták egyszerre az ősi köszöntést. Mindegyikük

tudta már, hogy mi történt és nagyon feszültnek tűntek, kivétel nélkül
bosszankodtak.
- Ghrip összefoglalja a helyzetet. - nyitotta meg a rendkívüli gyűlést Bhays.

Ghrip rövid tömör beszámolója után, úgy döntöttek, legjobb, ha összeszedik a

mobilokat és addig egyáltalán nem használják őket, amíg pontot nem tesznek az
ügy végére.

- Valaki még valamit? - kérdezte Bhays fáradtan.

- Két bérencet elintéztünk tegnap Michaellal, iratok viszont sajnos nem voltak
náluk. A furgonjuk rendszáma alapján megpróbálunk majd kideríteni valami címet.
Semmi más lényeges nem történt. - jelentette Fhait unottan.

- Akkor mindenkinek jó éjszakát! Menjetek!

- Michael te itt maradsz! - parancsolta. - A fenébe, már nagyon unja, hogy

Michaellal mindig baj van. Legszívesebben kizárná, de így is kevesen vannak, a
fekete hajú angyal pedig, nagyon erős, és kiváló harcos, csak egy igazi lázadó.
Félti őt, önmagától. Az öccse. Nem is tudja, kire hasonlít. Csak van, egy lényeges
különbség köztük, Michael, a jelenlegi ismeretei szerint a férfiakat részesíti
előnyben. Nem mintha annyira számítana.

- Hol voltál tegnap este éjfél után?! A járőrözés után vissza kellett volna térned
Fhaittel együtt. Talán egy meleg klubbot látogattál meg? Új hódítás, új fiú? - Bhays
ujjai folyamatosan doboltak a kis dohányzóasztalon. - Az átkozott, mindig jól értett
hozzá, hogy felbosszantsa! Olyan ártatlanul tud nézni, mint a ma született bárány.
Még a végén megsajnálja!

- Válaszolj a pokolba is! - ordította. - Igazi öngyilkos, elmeháborodott vagy, ugye

tudod?! Te is be akarsz kerülni az egyik hullaházba? Dögcédulát szeretnél a nagy
lábujjadra?!

- Magánügy, rendben, többször nem fordul elő, ígérem. - Bhays agya elborult,
szemei szikrákat szórtak. Michael gyorsan mozdult, de nem eléggé. A jobb egyenes
ereje feldöntötte, valósággal leröpült a székről, feje lüktetett, szájában a vér édeskés
ízét érezte. Eszébe sem jutott védekezni, úgy érezte ennél többet is érdemel.

Ő, csak egy elcseszett alak. Valaki legalább törődik vele. Egyébként is a verés is
több, mint a semmi. Nem igaz?

Hófehér selyemingén, kis vörös patakok keletkeztek, kézfejével törölte meg a

felszakadt száját.

- Köszi, ez rendkívül... jól esett. Jobb, mint egy kávé! - kiabálta és kiviharzott a
toronyból. Bhays még utána ordított: - Ez volt az utolsó, hogy veszélybe sodortad
magad, egy hétig nem mehetsz ki harcolni, és, ha ez esetleg újra előfordul,
jelentenem kell Leónnak, ugye tudod! Vagy esetleg kasztráltathatná.
Detrixmon a démon, a boszorkányok órája alatt erősen dolgozott. Néha, muszáj. A
hullaházakat járta, megfelelő alapanyagot keresve.

Aki, keres, az talál. Bingó! Három elítélt, elektromos székben végezték.

Csodálatos, még nem telt el huszonnégy óra a haláluk óta, még használhatóak.
Robosztus, erős testfelépítésű férfiak. A lelkük emberkorukban amúgy is romlott,
züllött, és brutális volt, pont neki való. Apa és családgyilkosok. Bepakolta a
furgonba a zsákmányt.

Főhadiszállásán aztán munkához látott, sorban egymás mellé fektette a testeket az

ágyra, még jó, hogy négyszemélyes. A látvány örömmel töltötte el, akár egy
groteszk műalkotás. Levetette emberi álcáját és munkához látott. Tekergőző,
többméteres csápjai, mint a polip karjai, rátapadtak az első halott szívére, majd
fokozatosan fölszakítva a bőrt, belemélyedt a húsba, eljutott a szívig. Elkezdte
belepumpálni a zöldes színű vérét, feltöltve őt az éltető nedűvel, akár egy tartályt.
Ahogy a zöld folyadék elkezdett áramolni az erekben a halott test rángatózni
kezdett, majd a csukott szemek kinyíltak. Értelmetlenül meredtek a semmibe, ám
kisvártatva gonosz fény gyúlt ki bennük.

Hiába az átkozott őrzőknek köszönhetően folyamatosan kell az utánpótlás!

Bhays fáradsága ellenére, teli volt feszültséggel, már sokadszorra nyomta ki, a
kétszáz kilós súlyt. Előtte pedig, több mint nyolc kilométert futott a futópadon.
Mostanra minden porcikája, ízülete sajgott.

- Nem lesz elég még, Bhays, mindenképp ki akarod magad nyírni? - kérdezte Shen,
az állandó edzőtársa, miközben teste fölött tornyosult és a tárcsákat figyelte. Néha
előfordult, hogy éjszaka edzettek, mint most is.

- Még háromszor, jó? - A harmadik nyomás közben már csikorogtak a fogai, izmai
majd szétszakadtak, lehet, hogy az utolsó húsz kilót már nem kellett volna
feltetetnie. Az erek pattanásig feszültek vastag karján, de akkor is kinyomta aztán
lihegve kiterült. Shen a sarokban álló hűtőből kivett két ásványvizes palackot, az
egyikből nagyot húzott, a másikat pedig, a kinyúltan ziháló társának nyújtotta.
Bhays miután ivott, levette megizzadt testéről a fekete pólóját, és kicsavarta.

- Michael borított ki ennyire ugye? Miatta gyilkolod most magad. Láttam az arcát.

Bhays tekintete elsötétült. Nem akarta megütni, hiszen szereti őt a maga módján.
Bárcsak lenyugodna, és ne kellene állandóan miatta is aggódnia, csak tudná mitől
ilyen szertelen, szétszórt és dacos.

- Erről a témáról nem szeretnék most beszélni, úgy hogy ne is firtassuk. - Shen
szája keskeny vonallá préselődött, ami nála a sértődöttség jele volt, és Bhays már
nagyon is jól ismert.
- Ő az egyetlen élő rokonom, senkim nincs rajta kívül. Oké? Ha kell, minden nap
lekötözöm és bezárom, de nem fogom engedni, hogy az őrültsége a halálba
kergesse. Meg kell őt, védenem.

Michael nem tudta pontosan hova is igyekszik, de a lábai tudták a helyes utat,
mintha be lettek volna programozva.

Mint mindig, ha bántotta valami, Zachary szobája felé vette az irányt, az ő

társasága általában megnyugtatta. Pontosabban az, hogy nem kérdezett semmit,
soha.

Csendesen megvárta, amíg Michael elmondta mi bántja. Nagyon jól tudott

hallgatni.

Halkan kopogott aztán benyitott.

Zacharyt nem találta a szobában, de a fürdőből kihallatszó vízcsobogás hangjából

tudta, hogy zuhanyozik. Szinte látta maga előtt a doki széles hátát, ahogy végig
folyik rajta a szappanhabos víz. Hanyagul levetette magát a hatalmas ágyba, az
egyik szürke díszpárnát a feje alá gyűrve.

Zachary egy frottír törölközőt húzogatott a hátán, amikor kilépett. A vízcseppek

gyémántként csillantak meg széles hátán és fenekén. Nem lepődött meg, már várta
Michaelt.

Michael testét elöntötte a forróság, amit persze nem a látvány okozott. Nem, csak
azért se! Sosem akart a dokira úgy gondolni.

Nem úgy, mint valaki másra. Acélszürke szemére, mosolygó arcára , gyönyörű
testére. Istenem, már szinte rögeszméjévé vált a férfi. Rögeszmésen kívánja. A
harcostársa, micsoda szégyen! Nap, mint nap látnia kell, el kell mellette mennie,
hallgatnia kell a hangját, nézni, ahogy eszik. Kínszenvedés. Nem érhet hozzá, nem
simogathatja meg. Gyönyörű edzés közben is, amikor testén megfeszülnek azok a
csodálatos izmok. Amikor például püfföli a homokzsákokat. Egy ideig bámulta, de
mostanra inkább elkerüli az edzőtermet, ha ő is ott van. Jobb így. Az érzelem és
vágy nagyon úgy néz ki egyoldalú. Hála istennek, nem akarná őt elrontani. Csak
remélni meri, hogy az idő majd segít, addig talán senki nem veszi észre a dolgot.
Főleg nem Ő.

- Szóval, akarsz róla beszélni? - Nézett rá a doki, azzal a jóképű arcával.

- Inkább nem, tudod, csak nem akartam most egyedül lenni.

- Rendben, de szerintem Bhays csak félt téged. Lehet, hogy igaza van. Szerintem is
jobban vigyázhatnál magadra. Mi a büntetés? - kérdezte, miután belebujt fehér
bokszer alsójába. - León az egész államon végigrugdos, ha megtudja, vagy akár ki
is zárhat.

Szép kis megállapítások. Egy igazi jövőkép, most igazán jól fog aludni.

- Egy hét eltiltás. Egyébként tudom, hogy igazatok van egyrészt, de nem vagyok
csecsemő, tudok magamra vigyázni. Nem értem, miért nem aludhatok máshol, ha
védett helyen tartózkodom, vagy talán hozzam ide a partnereimet a házba, azt
akarjátok?

- Azt ne! Tudod, hogy szabály az szabály, itt kell tartózkodnod éjjel. Vagy talán
elfelejtetted kik vagyunk?! - kiabálta a doki.

- Tudod mit? - folytatta - Ígérd meg nekem most, hogy nem maradsz ki többé a
boszorkányok órája alatt – folytatta, miközben egy benedvesített fehér törölközővel
letörölte a rászáradt vért a barátja szájáról. Majd valahonnan elővarázsolt egy kis
fertőtlenítőt.

- Tartsd az állad alá a törölközőt, ez csípni fog! Szóval figyelj, engem nem érdekel
hogy hova mászkálsz, és kiket szedsz fel, de a rendet nem veszélyeztetheted. Azon
kívül, ha valami történne veled, nekem nagyon hiányoznál, meg a többieknek is
hidd el. Különben meg, te vagy a legjobb barátom. - nézett Michael szemébe
rezzenéstelenül, miközben nedves sötétszőke haját kézujjaival fésülte hátra.
-Tudod, ha már itt tartunk, van valami, amit régóta szeretnék neked elmondani.
Engem nem zavar, szóval tudod, ha a férfiakat kedveled. - tárta szét tenyereit. -
Volt idő, amikor én is kipróbáltam mindent, ami éppen jött. Mindegy, hogy nő
vagy férfi, az se baj, ha ketten voltak, egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne
próbáljam ki. Pedig én nem vagyok meleg, csak hívjuk kíváncsiságnak. -
Michaelnek a vallomás hallatán tátva maradt a szája. Valahogy nehéz volt
elképzelni, a csendes, méltóságot sugárzó, komoly, nagy tudású férfit, mint
lepedőakrobatát. Pláne férfiakkal. - Viszont egy idő után nem tartottam, helyesnek,
amit művelek. Valahogy már nem hozott lázba az ilyesmi. Rájöttem, hogy sokkal
jobban szeretem kizárólag lányokkal, és lehetőleg egyszerre csak egyel. Egyszer
szeretnék majd megnősülni és gyerekeket is akarok. Szóval én azt mondom, ha két
férfi együtt jól érzi magát az ő dolguk, csak tegyék zárt ajtók mögött. A férfi - nő
kapcsolat az ősi, és igazi ez így törvényszerű, de vannak kivételek. A kivétel pedig
erősíti a szabályt, nem igaz? - bólogatott meggyőzően.,- A szememben így is
értékes vagy, csak szegény nőket sajnálom, akiknek megtetszel. Biztos vagyok
benne, hogy rengetegen vannak, akik nem kaphatják meg a világ legjobb képű
pasiját. Igen,... tudom, természetesen csak Bhays után.

- Egyébként kérdezhetek még valamit? Voltál már valaha is nővel? - Michael

finom, világos arcbőrén a vörös minden árnyalatát meglehetett találni.
- Még soha, de szerintem nem bírnám megtenni. Nagyom különleges nőnek kell
annak majd lennie, aki valaha is a karjaimba fekszik. Szépek a nők, csodálatosak
meg minden, csak... nem tudnak lázba hozni. Érted?

- Aha persze. Én, nem akarlak megjavítani vagy ilyesmi, de szerintem, ki kellene
egyszer próbálnod. Mindenképp. Lehet, hogy nagy meglepetésben lenne részed.

Michael benntartotta a levegőt, Zach arca annyira átkozottul közel volt, arc
szeszének finom illata föl kúszott egész a feje búbjáig, sőt agya leghátsó részében is
érezte. Tagadhatatlanul jól estek neki őrzőtársa szavai, mint egy gyógyír az égő
sebre. Klassz pasas ez a doki.

- Jó, rendben, megígérem, nem maradok kint többet olyankor. - vigyorodott el és

bokszolt bele játékosan Zachary vállába, - de akkor adj már egy sört.

Ghrip egész éjszaka dolgozott, egymás után hajtotta le az energiaitalokat meg a

kedvencét, skót whiskyt. Körülötte az asztalon tucatnyi hamutartó, teli félig
elszívott cigarettákkal, ha dolgozott láncdohányossá vált. Sajnos. Még jó, hogy
nem ember, mert akkor, már fél lábbal a sírban lenne.

Shen szokás szerint az ő szobájában múlatta az időt. Itt evett, mint most is egy
óriási zacskóból pulykás szendvicset halászott elő és jóízűen falta. Mindig
farkaséhessé vált edzés után. Egy zsemlét Ghrip orra elé tolt, aki automatikusan
vette el és látott neki, miközben minden figyelmét a képernyőre összpontosította.

Shen elnyúlt a bőrkanapén és a tévét bámulta, miközben eltüntette az egész zacskó

tartalmát. A távirányító szinte összenőtt a kezével, percenként váltogatta a
csatornákat. Széttúrta a sport magazinokat, folyamatosan kifosztotta a mini bárt és
locsogott, mint egy vénasszony. Filmekről, számítógépes programokról,
autóversenyzőkről, igazi huszonegyedik századi fiatal volt.

Néha pedig az apjáról kérdezett, elgondolkodva és sóvárgóan. Ilyenkor Ghrip

mindig leállt a munkával, vagy éppen azzal, amivel foglalatoskodott, és mesélt
valami sztorit. Valami kedveset, vagy ijesztő harcosat az apja hőstetteiről, a fiú
pedig itta minden szavát.

Máskor pedig arra vetemedett, hogy Ghrip legdrágább arcszeszét használja, sőt ha
Ghrip nem találta valamelyik kedvenc ingét vagy pólóját, biztos, hogy Shen volt a
ludas. Az öltözködésben is őt utánozta.

Ghript viszont nem zavarta, mert nemcsak harcostársa, de ő lett az egyik legjobb
barátja is a nálánál is hatalmasabb termetű, vöröshajú, szeplős őrző fiú. Shen a
beköltözése után felé nyílt meg leginkább. Ghrip afféle pótapának érezte magát, de
egy cseppet sem bánta hisz jól ismerte az apját is... Istenem, mennyire hiányzik
mindannyiiknak!
Látta ő jól, hogy a fiú szinte issza minden szavát és büszke volt arra, hogy a
példaképe lehet. Tanácsokkal láthatja el, egyengetheti az útját az igazi apja helyett,
aki a barátja volt és a harcostársa. Ennyivel tartozik az emlékének. Különben is,
szívesen teszi, Shen nélkül üresebb lenne az élete.

Hajnali egy óra felé Ghrip már elérkezett a holtpontra, majdnem elaludt, feje
minduntalan mellkasára billent, viszont egyszer csak finom kávé illat csapta meg az
orrát. Azt hitte álmodik, de nem, Shen tolt elé egy gőzölgő csésze, forró feketét.

- Gondoltam ez most jól fog jönni, jó erős, ahogy szereted, ettől majd felébredsz. -
mosolygott Shen kedvesen.

- Asszony, mi lenne velem nélküled - vigyorodott el Ghrip. Shenre mindig lehetett

számítani, jobban tudta mi kell Ghripnek, mint ő maga.

Munkáját végre hajnali négyfelé siker koronázta, megtalálta a helyet ahonnan a

kikódolást mesterien elindították. Shen addigra már rég aludt az ágy egyik felében,
álmában kisfiúsan elmosolyodott. Ghripnek egyszerűen nem volt szíve őt
felébreszteni. Nélküle is elintézik. Azonnal akarta közölni a jó hírt, úgyhogy egy
emelettel feljebb ment és gondolkodás nélkül bekopogott Bhays ajtaján.

- Bhays nyisd ki, fontos haver!

- Ajánlom is, hogy az legyen haver! - Bhays kibújt a szaténlepedők simogató

burkából és bokszer alsóját gyorsan magára rángatta. A szélesre tárt ajtóban,
álmosan és karba tett kézzel várta, mit is akarhat Ghrip. Társa kissé csapzottnak
tűnt, szemei körül sötét karikák éktelenkedtek és, mintha egy újabb kis ránc is
megjelent volna a szeme sarkában.

- Megvan, megtaláltam, méghozzá egész pontosan be tudtam határozni a helyet, a

gps célra van töltve. - közölte Ghrip győzedelmes mosollyal, elnyomva egy óriási
ásítást.

- Remek. Fél óra múlva a garázsban találkozunk. Elkapjuk a szemeteket!

A bérencek egy csoportja, a huszonkettedik utcában hajnalra megkapta a jelet, a

piros gomb, működésbe lépett. A robbanás hangja fülsüketítő volt, a felkavart
törmelék és por, a szem számára átláthatatlanná tette a környéket.

A három gonosz élőhalott büszke volt magára, akár egy undok manó, ha
szétrombolja a más által épített kocka várat. Detrixmon, meg fogja őket dicsérni!

Harmincméteres körzetben, mindent vastagon belepett a füst és a pernye. Az utcák

ebben a korai órában kihaltak voltak. Nem véletlen, hogy ezt a templomot
választották, a környéken csak raktárépületek álltak. Az ilyesmiből mindig
kihagyták az embereket, azt sem szerették, ha a rendőrség az ő dolgaik után
szimatol. Így személyi sérülés valószínűleg nem történt, a környékbeli autó
tulajdonosok viszont, biztos nem lesznek túl boldogok. A Szent Ágoston templom a
földel vált egyenlővé, az akció értelmi szertője Detrixmon a démon boldog volt.
Füstös varázstükrében mindent látott. Szerelhetett volna a bérencekre kamerát is, de
szerette a régi jól bevált dolgokat. Elképzelte az angyalok arcát, amint értesülnek a
dologról, s ettől nagyon jól érezte magát, pokolian jól.

- Bhays, a fenébe is, mi lehetett ez az óriási robaj?- kérdezte Ghrip szemöldökét

összevonva.

- Hát van egy - két elképzelésem, de inkább menjünk, nézzük meg! Ahogy
közeledtek a robbanás irányába, már tudták a választ, mindketten megérezték a
levegőben az erős kénes szagot, ami a bérenceket jellemezte.

Nem tudták előre elképzelni, hogy mit is fognak látni, de a valóság letaglózta őket.
Szívszorító érzés volt látni a romhalmazt. Ahol nemrég még hívők százai
imádkoztak, ahol megnyugvást és békét kerestek az emberek, most csak egy
bűzölgő, nagy kupac törmelék hevert.

Kiszálltak az autóból, s rögtön megérezték a veszélyt.

Bhays megtapogatta a hátsózsebében lévő kilenc milliméteresét a biztonság

kedvéért, na nem mintha bármikor elfelejtette volna magához venni. Csoda, hogy
nem velük alszik, mint Fhait és León. Kabátzsebeit lehúzták a tárak és a hira
shurikenek tömkelege. Azon kívül, a legújabb szerkentyű, az AIR Traser, gázzal
kilőhető elektromos sokkoló, amivel már tíz méterről le tudják teríteni és bénítani
az áldozatot. Végtagokra lőve hatásos. Utána már leegyszerűsödik a harc. Ám
Bhays jobb szerette a szemtől szembeni összecsapást, úgy érezte így tisztességes.
Az új fegyvert, csak esetleges túlerővel szemben fogják használni. A túlerő
legalább tízszeres mennyiségű ellenfelet jelent.

Három bérenc rontott rájuk a bokrok mögül, erős testalkatú kegyetlen alakok,
akiket Detrixmon keltett életre, hogy a gonoszságával megtöltve őket, az életükre
törjenek. Az egyik csípőből tüzelt, Bhays combját telibe kapta a lövedék, de a
gazember nem élvezhette ki az örömöt, mert a következő pillanatban már a meglőtt
angyalharcos maga alá is gyűrte, szép arcát a düh vonásai torzították el, s kemény,
harcos ökleivel addig ütött, amíg már az ellenség mozdulni sem bírt. A bérenc arcát
több helyen is eltörte, majd egy halálosat csapott. Undorító zöldes, kifröccsenő vére
betakarta Bhays szépséges arcát és felsőtestét. Közben Ghrip a másik két bérencet
lelőtte, méghozzá villám gyorsan. Mindannyiik közül ő használta a lőfegyvereket a
legbiztosabban, pontosan a szívét találta el a golyó az átkozottaknak. Ekkor Bhays
egy kis fiolát vett elő a zsebéből és mindhárom gonoszra löttyintett egy keveset,
csak előbb kiforgatták a zsebeiket és gondosan eltettek minden iratot. A testek alig
egy szemvillanás alatt, a szentvíz hatására sercegve, gőzölögve, elpárologtak,
utálatos pokolbéli kénkőköves szagot hátrahagyva maguk után.

- Bhays, mi van a lábaddal?!

- Semmi komoly, nem ért csontot, alig vérzik, semmiség. - Már alig érzett valamit,
a fájdalom küszöbe az idők folyamán nagyon megerősödött és már rég nem
törődött vele, meg tanulta kizárni a testi kínt, hiszen ez is a jó harcos egyik
tulajdonsága.

- Ezt nyílt kihívásnak tekintem! Ezért még nagyon meg fognak fizetni, esküszöm! -
kiabálta társának a szőke óriás. Aztán dühösen besétált a romos kupac közepére,
jobb öklét magasan a feje fölé emelte, és kisvártatva teste közepéből szinte
kirobbant egy fényes pont, ami egyre növekedett és sűrűsödött, szétterjedve teste
körül. Haragja és dühe elszabadult, aranyló örvénylés formájában, spirálisan
mozgott körülötte, mint a tornádó, amelynek ő maga volt a motorja és a magja.

Óriásit üvöltött, még Ghrip is beleremegett, aki szemeit kezével takarta el a vakító
jelenség elöl és próbált biztonságos menedéket keresni. Tanúja volt már párszor
Bhays dühének, ami felért egy kisebbfajta természeti csapással. Általában a
tehetetlen düh okozta, amit nem tudott levezetni. Ilyenkor legjobb volt fedezékbe
vonulni mindenkinek.

Az aranyló örvény beszippantotta a gonoszok által hátrahagyott rosszat, bűzt és

alantas energiákat, majd kisvártatva megszűnt a ragyogás, Bhays pedig, összeesett.
Túl sok életenergiát adott ki magából. Ghrip végig tapogatta, nem - e tört el
valamelyik csontja az eséstől, de némi zúzódást kivéve mindent rendben talált.
Szétnyitotta társa száját és pár csepp szent vizet próbált bele erőltetni. Bhays
magához is tért, bár erősen szédelgett és a hányinger környékezte. A tehetetlen
érzés égette belülről, mardosta, mint a legerősebb sav. Hogy lehetnének mindenütt
ott? Kevesen vannak, talán, ha a civil lakosság is kivenné a részét a védekezésből
valamilyen módon, akkor ilyesmi nem történhetne meg. Kemény dió, ezen még
gondolkodnia kell, de egyedül úgysem dönthet. Leonnak haza kellene térnie, akkor
elkezdhetnének valami megoldást keresni és végre nem az ő vállán lenne minden
teher. Azon kívül, Leon a herceg, a faj legnagyobb hatalmú élő egyede. Bárcsak
visszatérne már.

- Figyelj Bhays, minden rendben? Pihenjünk egy kicsit? -nézte Ghrip aggódva,
elgyötört arcú társát, aki sápadtan és sebesülten nézte a romokat, mintha magát
vádolná az egész szörnyűségért.

- Minden oké! Nem esett bajod? Nem bántott az örvény? - kérdezte csendesen
Bhays.
- Te csak ne aggódj! Menjünk!

Elena bármilyen korán is volt, az egyik kedvencét, zöldséges húst készített rizzsel,
amikor csöngettek. Csodálkozva ment ajtót nyitni, senkit nem várt.

- A fenébe, Nick! Az ajtó előtt Nicki Ferguson, az FBI jóképű nyomozója állt, sötét
ingben és nadrágban, akivel a volt munkahelyén majdnem egymásba gabalyodtak.
Ám ő, nem akarta megcsalni Jossht.

Nicki igazi nehézfiúnak számított, keménykötésű, magas, izmos testtel, markáns

arccal, nagy barna hosszú szempillákkal keretezett szemekkel. Ahogy közeledett a
negyvenes éveihez úgy vált egyre vonzóbbá, erős férfias kisugárzása miatt pedig,
mindig is a nők kedvence volt. Ezzel persze teljesen tisztában volt ő maga is.

- Nahát, így kell üdvözölni egy régi barátot?! Egész éjszaka dolgoztam egy ügyön
fáradt vagyok.- Bejöhetek? Azzal a meglepetés erejével már be is nyomult. Nem
kérette magát, sport dzsekijét levette és hanyagul leült az egyik székre. Karján az
elmaradtatlan Rolexe az inge alatt meg a pisztolya. Nick mindig tudta mit akar. A
határozottsága átütött egyéniségén, ezért vonzott mindenkit, és söpört el minden
útjába kerülő akadályt.

- Nagyon finom illata van, nekem is jut?

- Igen persze, egymagamnak úgy is sok lett volna, de elárulnád, mit keresel itt?

- Hiányoztak azok a gyönyörű szemeid - nézett mélyen a lány szemébe. Közben

Elena megterített és elővett egy könnyű fehér bort is a kávé mellé, ha már lúd,
legyen kövér alapon! Kíváncsian várta, hova akar kilyukadni régi barátja Nicki. A
hajnali ebéd elég jól sikerült, hétköznapi dolgokról csevegtek, Elenát magával
ragadta a férfi lehengerlő modora. Akár össze is jöhetnének, csak ne hiányozna az a
bizonyos szikra. Pedig átkozottul szerette volna, - csak egy kis szikrácskát istenem!

- Elen nézd, te tegnap megfejtettél egy kódrendszert, de legalább is közöd van

hozzá. Igaz? Tudod? Egypár különleges telefonbeszélgetésre gondolok. Elena kezei
a tányérokkal együtt megálltak egy pillanatra a levegőben, éppen leszedte az
asztalt. Megdöbbent.

- Szóval csak ezért jöttél! Értem, a nagy Nick Ferguson a különleges nyomozó, aki
mindent kiderít! - Elena nem hitt a fülének. Hihetetlen, hogy ezek már is
megtudták. - Kik a megbízóid, kiknek dolgozol? Na, meséld szépen el. - követelte
Nick.

- Te meg őrültél! Én sosem dolgoznék olyanoknak!

- Örülj, hogy csak én jöttem, tudod, mennyire kedvellek, nem akarom, hogy bajod
essék. Gondolkozz holnapig, hátha eszedbe jut valami. Jó? Holnap este érted jövök,
elviszlek vacsorázni viszonzásul megérdemled tényleg finom volt. Ja, és legyen
nálad az anyag, ha átadod nekem, megpróbálom elsimítani az ügyet. Ígérem.

Nem akarta elhinni, hogy gyanúsítottá vált.

Azon kívül, egy valami aggasztotta mi van, ha Nick nem fogja elhinni neki az
igazat.

Detrixmon nem örült, hogy három főt újra elveszített, túl kevesen vannak. Valamit
tennie kell, fel kell fejlesztenie az állományt. Azok az átkozott harcosok mindig
megmenekülnek, mintha hét életük lenne legalább! A harcot úgy nyerheti meg, ha
az őrzők tagjait elpusztítja. Igen! Ha ők meg halnak a civil angyalok védelem
nélkül maradnak. Utána kiirtja őket írmagig, és akkor ő, meg a nagyúr fog
győzedelmeskedni! A baj, hogy az angyalok nagyon erősek, de majd egyenként
fogja őket elintézni. Most már csak azt kellene kitalálnia, hogy vitelezze ki ezt az
ördögien jó mókát.

Már a gondolattól is örömmámorban úszott, valósággal füstölt.

Elena határozottan úgy érezte, hogy figyelik és ettől nyugtalanító érzés lett rajta
úrrá. Éppen a kedvenc zöld teáját kortyolgatta, miközben az álláshirdetéseket
böngészte a sokadik újságban. A fenébe is, már tiszta paranoiás! Ez Nick miatt van.
A biztonság kedvéért körülnézett a lakásban, ellenőrizte a zárakat, még a vécébe is
bekukkantott. Úgy látszik, kezd bekattanni.

Bhays és Grhrip egy benzinkútnál rendbe szedte magát, és láthatatlanná válva ment
be a lakásba, ami nem okozott nekik akadályt, mivel ez is egyik angyali képességük
volt.

A házban nem tartózkodott senki, csak egy emberlány!

Egy nő, egy hihetetlenül finom illatú nő, igaz külsőre Bhaysnak egyáltalán nem az
esete. Ő a magasabb, szőke, karcsú testeket kedveli. Pólót és rövidnadrágot viselt,
hosszú éjsötét haját hátul összefogta. Érdekes, legtöbbször az embernők hidegen
hagyták őket, de ez az illat! Többször a levegőbe szimatoltak mind a ketten. Bhays
érezte a lány lelkének tisztaságát, a lényéből áradó jóságot. Megdöbbent! Azon
kívül történt még valami a vére felpezsdült, vadul dörömbölt ereiben, szíve
szaporábban vert, ráadásul erekciója támadt. Ahogy, elnézte a finom női alakot
betolakodónak érezte magát, még azt is majdnem elfelejtette, hogy miért is vannak
itt.
A két angyal gondolatban kommunikált egymással és úgy döntöttek a meglepetés
erejével fognak élni. Hirtelen materializálódtak, s teljes életnagyságban
megjelentek Elenától pár méterre.

A nő velőtrázóan felsikoltott. - Csak szívrohamot ne kapjon istenem - gondolta

Bhays.

Az ijedségtől a csésze kicsúszott a kezéből, s többször oda - oda koppanva, apró

szilánkokra tört a vajszínű padlón, miközben a tartalma szanaszét fröccsent.

Elena a szívéhez kapott, szinte a semmiből termett előtte, a két hatalmas alak. Áradt
belőlük a fenyegetés és az elsöprő erejű erő.

Gyilkosok, gengszterek! Meg fogják ölni. Mit akarhatnak tőle?! Gondolatai ide -
oda cikáztak. Abból, ahogy ránéztek semmi jót nem remélhetett. A két méteres
árnyak közelebb jöttek!

Elena el akart futni, szeretett volna elbújni, ám a teste nem engedelmeskedett,

teljesen lebénult, szinte levegőt is alig bírt venni. Akár sóbálványnak is beillett
volna.

Azok még közelebb jöttek, és a kissé magasabb, szőke, megszólalt. Hangszíne

meglepően kellemesnek hatott.

- Ne félj, nem fogunk bántani, csak kérdezni szeretnénk valamit! - Oké? - Ó ez a

hang! Elena rögtön felismerte, pedig most, sokkal lágyabban szólt. Most már biztos
volt benne, hogy terroristákkal van dolga.

Érezte, amint teste újra életre kel, a bénító köd kezdett végre oszladozni, és nagyon
lassan felemelte a nyakát, hogy láthassa az idegen arcát. Nem kellett volna!
Micsoda szempár! Elképesztően mélykék, akár a végtelen óceán. Az arca tökéletes,
egyenes orr, szép metszésű arc, határozott áll. Álomférfi! Olyan valószerűtlenül
gyönyörű, amilyet Elena még életében nem látott, mintha nem is - e világi lenne.
Talán a számítógépes játékok, vad, barbár harcos isteneire hasonlított.

Tekintetük összekapcsolódott, nem bírták elszakítani egymásról. Bhays maga sem

értette a reakciót. Amióta több mint száz évvel ezelőtt, elvesztette a szerelmét,
azóta nem érzett ilyent, sőt, még lehet, hogy akkor sem! e Ráadásul ez gy embernő
a fenébe is! Ghrip csak a fejét csóválta, többször egymás után megköszörülte a
torkát. Végre, a másik kettő rá figyelt.

- Valaki megfejtette a kódrendszerünket, lehallgattak minket. Tisztában vagyunk

vele, hogy a dolog itt történt. Szóval, mond meg szépen, amit tudsz erről az
egészről és azt, hogy tegnap kik tartózkodtak itt a lakásban!
- Senki! Ez az én házam, és ha nem takarodtok, el innen azonnal kihívom a
rendőrséget, de még az FBI-át is! Úgyhogy, tűnés! - Bhays szigorúan összeráncolta
a szemöldökét, és két lépéssel előtte termett. Elkapta a derekánál fogva, s olyan
könnyedén, mint egy rongybabát, félkézzel a levegőbe emelte, amíg a szemük egy
magasságba nem került.

- Válaszolj a társamnak, ha kérdez! - parancsolta. Elena reszketett a félelemtől.

- Én... én voltam! - nyögte. - Véletlenül történt, nem akartam.

- Persze, én meg a télapó vagyok! - kiabálta a másik. - Gyerünk, mond meg szépen
ki volt az, és ki a megbízótok! - Elena maga sem tudta miből merítette a bátorságot,
de a feminizmus felülkerekedett benne.

- Ó persze! Látom, ti is úgy gondoljátok, a nők csak arra jók, hogy szétrakják a
lábukat és kiszolgálják urukat és parancsolójukat! - Elena nem hitte el, hogy ezt
mondta. Viszont a két hatalmas alak elvigyorodott, és helyeslően bólogatott.

- Kódfejtő voltam a nemzetbiztonságnál, a kisujjamban van a szakma - folytatta.

Tegnap csak játszadoztam, nem tudtam ellenállni a kihívásnak. Tényleg.
Belenyúltam a méhkasba? Meg fogtok ölni?

- Nem egészen, de nem szeretjük, ha idegenek beleütik a pisze orrukat a mi

dolgainkba! - koppantott Bhays ujjával a fitos orra. - Nagyon illetlen dolog a
hallgatózás, ha nem tudnád! A kukkolás is szokásod?!

- Nem, mit képzelsz! Azon kívül, agyon szorítasz, leraknál végre ,nagyon fáj. - A
férfi azonnal letette, a szorításon is engedett, de továbbra is fogva tartotta erősen a
derekát.

- Nyugodj meg, nem vagyunk gyilkosok, nem esik bajod, csak maradj nyugton
amíg megnézzük a szerkentyűidet, és eltüntetünk róla mindent amit kell.

- Ghrip, láss munkához, én addig figyelek a hölgyre!

Elena kissé megnyugodott, legalább így az egyik nem vele foglalkozik. Figyelmét
az szőke férfira összpontosította, azaz tetőtől talpig végig mérte. A férfi a
harmincas évei elején járhatott. Atya világ mekkora! Majdnem két méter magas, a
vállai akkorák, mint egy ajtó, a combja mint egy fatörzs, ráadásul minden
porcikájából árad a magabiztosság. Az idegen nagy keze még mindig a testén volt,
csak azon csodálkozott, hogy nem gyulladt fel a bőre, a perzselő érzéstől.

- Tetszik a látvány? - Bhays határozottan érezte a nő vágyát, amely félelemmel

keveredett.
- Egyáltalán nem vagy az esetem, hogy lehetsz ennyire beképzelt! Azt hiszed,
mindenki téged akar! Elena bosszankodott, hogy az idegen, ilyen könnyen átlátott
rajta. Ráadásul, a legarrogánsabb férfi, akit valaha ismert. Tüntetően másfelé
nézett, és eszébe jutott, mennyire vágyott egy vad barbár, vikingszerű férfi
megismerésére, pár órával ezelőtt. Hát, nem egészen így képzelte. Ő kívánta a
mindenségtől, a sorstól, és tessék! Hát jól megkapta. Valószínűleg az univerzális
csomagküldő szolgálat rosszul működik. Vagy mégsem? Talán, ha legközelebb
egyedül lesz, majd reklamál.

Bhays nem tudta mi ütött belé, de muszáj volt egy kicsit eljátszadoznia a nővel,
mindenképp meg kellett érintenie.

Szabad kezével a finom vonalú áll alá nyúlt és maga felé fordította. Mutató ujjával
végig simított a csókos szájon, ami alig érezhetően megremegett és egy kissé
szétnyílt. Bhays tisztában volt a nőkre gyakorolt hatásával, hálás volt a sorsnak,
hogy ilyen impozáns külsővel áldotta meg.

Az aranybarna szemek óriásira tágulva, félelemmel teli, ugyanakkor vágyakozón

néztek rá vissza. Bhays kissé szétterpesztette a lábát, hogy ne legyen annyival
magasabb, lehajolt, és nagyon finoman rátapasztotta a száját a lányéra. Semmiféle
ellenállásba nem ütközött. Puhán, alig - alig érintve csókolt, mint aki a
mennyország kapuját készül kinyitni. Aztán egy váratlan gyors lökéssel benyomult
a nyelve, és amit művelt vele az nem kis szakértelemről árulkodott. Csodálatos íze
volt a lánynak, mennyei! Ő már csak tudja!

Megremegett alattuk a föld, elsöprő erejű vágy tört rájuk. Elena úgy érezte még a
csontja is elolvadnak, még sosem csókolták ilyen alaposan, Bhays pedig már nem
tudta ki kit csábít el. Ágyéka lüktetett, feszült, az óriásira nőtt duzzanat alig fért el a
nadrágjában, kellemetlenül szorította.

Mi a fenét művelek, egy gazfickó vagyok, ha most nem állok meg, szegény nő
halálra van rémülve.

A lány kezei időközben a bőrkabát alá csúsztak, tapogatózva végig siklottak a

széles izmokon, a hatalmas vállakon, és a nagyszerű felsőtesten, forró édes kínt
hátrahagyva maga után. Bhays úgy érezte megbolondul, ó hogy szerettet volna
többet kapni, de tudta, hogy tisztességtelen lenne. Tisztességtelenül jó! Jézus
Mária, most meg mitől akar ilyen jó fiú lenni hirtelen? Hiszen a nő nem is tudja,
mit csinál össze van zavarodva. Nem használhatja ki a zavarát. Vagy talán mégis?
Egyáltalán nem hasonlít azokra, akiket mostanában megismert, és felszedett
valamelyik éjszakai szórakozó helyen. Nem viselt sminket, nem riszálta magát és
egyáltalán nem keltette olcsó kis nő benyomását. Semmi mesterkélt nem volt benne!
Olyan feleség típus. A férfiak végül ilyen nőket választanak párnak. Na persze, ő
nem fog. Vagy talán mégis, majd egyszer úgy száz év múlva. Bhays épp ezért akart
megállni. Ennek a fiatal nőnek van személyisége! Micsoda meglepetés!
- Hohó, csak ne olyan hevesen kislány! Midig ilyen odaadó vagy az idegenekkel?

Elenát hideg zuhanyként érték a bántó szavak, s gyűlölte a kijózanító erejüket. Úgy
kapta el a kezeit a férfi testéről, mintha megégette volna magát és hátra lépve kezeit
maga köré fonta. Bhaysnak nem tetszett a lány szemében látott fájdalom. A fenébe
is, nagyon nem.

- Tudod, nem úgy értettem, ne haragudj. Csak sokkal jobbat érdemelsz annál, hogy
egy legyél a gyűjteményemben. Te nem vagy olyan! Az én hibám!

- Hát persze, igazad van és megmondanád, hogy milyen is vagyok?! Azaz nem
vagyok? Mintha ismernél! - Szóval nem elég dögös, nem elég izgató neki. Miért is
gondolta, hogy akar tőle valamit! Ebből is látszik mennyire nem ért a férfiakhoz.

- Tényleg nem ismerlek, és úgy jársz a legjobban, ha ez így is marad. Hidd el! A te
érdekedben. - Ekkor jelent meg az ajtóban Ghrip.

- Bocsáss meg, de átjönnél egy percre, lenne egy - két kérdésem - nézett Elenára.

- Úgyis ráérek - felelte dacosan, és már követte is Ghripet a lakás másik felébe.
Valósággal kimenekült.

Bhays magára maradva akkorát sóhajtott, amilyen mélyet csak tudott, így próbálva
kiereszteni magából a felgyülemlett feszültséget. Eligazgatta a nadrágját, mert még
mindig keményen állt a farka az átkozott, és alaposan körülnézett a helyiségben.
Nyitott konyha és nappali egyben. Tetszett neki a szekrények zöld - meggyszín
kombinációja, az ovális ebédlőasztal, a zöld selyem terítővel, és a sok keleties
kiegészítő. A hófehér falakon kínai legyező, festett pergamentekercsek, az egyik
sarokban Buddha szobor és füstölők. Úgy látszik, szereti a spirituális dolgokat, hm
ez nagyon jó. Az egész bensőséges és otthonos volt, amilyen a lány is, na meg
titokzatos. Igen.

Bhays a mosogatóban két tányért és két borospoharat fedezett fel. Szóval nemrég
látogatót fogadott. Vajon férfi, vagy nő volt a vendége? Valahogy nagyon szerette
volna tudni, mert ha, férfi akkor...persze, egy ilyen nőnek biztos van valakije,
talán... még... férje is. A pokolba is a pokolba... Bhays a gondolattól felbőszült. Mi
van, ha a lány minden este egy férfi karjában fekszik? Szinte látta maga előtt,
ahogy meztelenül csókra nyújtja a száját valaki másnak... és ettől érthetetlen módon
egyre dühösebb lett. Óriási birtoklási vágy kerítette a hatalmába, elhatározta
mindenképpen megszerzi a nőt. Úgy érezte, senki másnak nincs joga hozzá, csakis
kizárólag neki. Mintha öröktől fogva hozzá tartozna. Gondolkozás nélkül indult el a
lakás másik részébe.

Odahaza a Fények Házában Zachary, szokásos kora reggeli imaóráját tartotta.

Hófehér köpenye a bokáját verdeste, haja még vizes volt a hajnali zuhanyozástól.
Csinos arca teljesen átszellemült, az energiák örvénylő sűrűsödéséből tudta, hogy
látogatója érkezik. Egész tarkója bizsergett, mint mindig, ha a másik oldal küldöttei
közeledtek.

- Légy üdvözölve, orvos harcos. - köszöntötte az éterien átlátszó lény.

- Szerencse, és a fény kísérjen utadon - válaszolta Zachary. Hallgatlak.

- Az egyik harcostársadról van szó...

Bhays mielőtt a félig nyitott ajtóhoz ért volna, már hallotta az élénk beszélgetést.

- Nem hiszem, hogy egyedül nem oldottad volna meg, valld be, kíváncsi voltál,
hogy tényleg értek - e hozzá. Igaz? Látom, amit látok, egyedül is kitűnően
elboldogulsz, de áruld el, honnan ismeritek ti is, ezt a csúcs technológiát? A
fejlesztést direkt nekünk szánták!

- Az had legyen az én titkom. Különben meg, minden elismerésem a tiéd. Most már
elhiszem, hogy egyedül tetted.

- Te hízelegsz. - tekergette Elena a haját a mutató ujja köré.

- Egy ilyen okos, és gyönyörű nőnek, nem túl nehéz. Gondolom, nem én vagyok az
első. Nem igaz? - mosolyodott el Ghrip, fogkrém reklámba is beillő arckifejezéssel,
miközben szemeit a lány formás alakján járatta. Igaz nem pincérnő, de nagyon
bejön neki. Túlságosan is. Végre egy nő, akinek nem üres a feje. Az biztos nem az
egy éjszakás kalandokhoz van hozzászokva. Ghrip a forgószéken ült, a lány pedig
mellette állt, és felsőteste vészesen közel került hozzá. Fejét a lány a széles mellkas
felé fordította, és csábos mosollyal nézett vissza Ghripre. Szemüket egymásra
villantották.

Bhayst a látottak és a hallottak miatt elöntötte a düh, és a mardosó féltékenység,

ami átjárta őt tetőtől talpig, aranyként csillogó szőke haját idegesen simította hátra.
Tökéletes arca vöröslött, két hatalmas lépéssel a lány mellett termett.

- Na megkérdezted, amit akartál? - szegezte a kérdést Ghripnek, kissé nyersebben

mint akarta.

- Tulajdonképpen igen. Nagyon jól elbeszélgettünk.

Asszony! - tört fel Bhays belsőjében egy hang, ami teljesen megrázta, meg is
tántorodott egy kicsit és olyan erővel kapaszkodott az asztal szélébe, hogy ujjpercei
elfehéredtek. Légzése szaggatottá vált, alig hallhatóan állatias morgás hagyta el a
testét. Ghrip viszont hallotta, nagyon is jól. Bhaysban elpattant valami, már nem
volt ura az eseményeknek az alfa hím munkálkodott benne. Hatalmas tenyerével
megragadta a lány karját, és elkezdte maga után vonszolni. Semmi mást nem akart,
mint a nő testét birtokba venni. Az ajtóból még visszaszólt a társának.

- Tudod, nekem is kell tőle kérdeznem egy - két dolgot! - Ghrip gyilkos tekintettel
nézett rá vissza.

- Gyerünk kisasszony! Bhays szabályosan a nappali sarkában lévő bőrfotel mellé

taszította, testével pedig szinte belepréselte a falba, teljes súlyával neki nyomódott.
Szája lecsapott a lányéra, a csók vad volt és agresszív szinte állatias.

- Szép mosolya van a társamnak? - szakította el ajkait a lányéról, leplezetlen

féltékenységgel a hangjában. - Ő is tetszik neked? Látom mindegy neked kivel,
igaz? - gúnyolódott tovább. - Akkor tudod mit, én csókoltalak meg előbb, úgyhogy
nem engedlek át neki. - Elena a döbbenettől szóhoz sem jutott, csak most értette
meg a szőke óriás féltékeny! Ő, csak kedves akart lenni, a másik fickóhoz, eszébe
sem jutott semmi más vele kapcsolatban.

Bhays vére őrülten száguldozott ereiben, szíve hangosan kalapált, még soha és
semmikor nem akart nőt ennyire. Ölni is képes lett volna most azért, hogy
megkapja, teste aranyos ragyogásban fénylett. Durván kihúzta a gumit az
összefogott hajból, ami éppen olyan selymes omlott le ahogy elképzelte, csodálatos
virágillatot árasztott magából. Egy pillanatra beletemette az arcát és mélyen
beszívta az illatot. Közben egy határozott mozdulattal a földre nyomta a nőt, saját
testét pedig szorosan hozzá préselte. Le akarta igázni.

Elena a mámorító ködön keresztül érezte, hogy tennie kéne valamit, el kellene
futnia, menekülnie mégis csak egy idegen veszélyes férfi, aki ráadásul alig félórája
utasította vissza, de túl finom és őrülten izgató ez az egész, semmihez nem fogható.
Még soha senki nem akarta ennyire őt és ez valósággal megbabonázta. Teste olvadt
fémként viselkedik a másik közelében, úgy formálódik, ahogy a férfi csak akarja.
Nem tudta mi lesz a következménye, de egy biztos, akármennyit is ad magából a
gyönyörű idegen az kell neki!

A férfi kezei le - föl csúsztak a finom női testen, égettek, és perzselő lángokat
gyújtottak mindenütt Elena testében. Mindenhol ott volt, és végül a telt kebleken
állapodtak meg, kínzóan simogatva, masszírozva őket. Bhays örömmel nyugtázta,
hogy nem szilikon. Elena úgy érezte, még többet akar, folyamatosan nyögdécselt,
testét megpróbálta még közelebb préselni a férfiéhoz, belé tudott volna bújni.
Pillanatok alatt a lába között, forró lett és nedves. A pólóját felrángatta a nyakáig,
hogy a másik hozzáférhessen a csupasz bőréhez. Ahogy Bhays keze megérezte a
finom forró bőrt, egyből elszakította ajkait a lány szájáról, de csak azért, hogy a
fejét bele fúrja a két halom közé, s ott kényeztesse tovább. Elena beletúrt hosszú
aranyszőke fürtökbe, szinte beléjük kapaszkodott. Ő is érezni akarta a férfit, erősen
rángatta a kabátot, hogy bőrük meztelenül egymáshoz simuljon. Bárhogy is
igyekezett, a kabát nem akart lejönni, mert a szőke hajú hatalmas testével az egyik
felét maga alá préselte. Bhays rájött, mit is akar a lány, egy pillanat alatt
megszabadult a kabáttól és a pólótól is, sőt a lányét is áthúzta a fején. Végre,
meztelen felsőtestük összesimult, a férfi mellkasán göndörödő aranyló szőr pedig,
izgatóan dörzsölte Elena testét.

Mindketten egyszerre hördültek fel. Miközben testük szorosan össze simult, Elena
a hasán érezte a férfi erekcióját, ami kemény volt, mint a kő, és...hatalmas. Elena
elképzelte amint a kemény forró hímvessző benne van, és valósággal megvadult.
Torkából nyöszörgő hangok törtek elő. Újra csókban forrtak össze, és úgy
ölelkeztek, mintha az életük függne tőle. Miközben ajkukkal összekapcsolódtak,
ágyékukat ritmikusan összedörzsölték, az ősi aktust imitálva. Bhays majd beleőrült
a vágyba, és csodálkozva vette tudomásul, hogy csak percei vannak hátra, vagy
még annyi sem és orgazmusa lesz, mint egy kamaszfiúnak. Nem fog tudni eljutni
az egyesülésig. Istenem, még sosem történt vele ilyesmi, mit fog róla gondolni a
lány? Ez rettenetes.

Nem bírja tovább, rögtön elélvez. Nagyon hamar. Azonnal. Jézus, csak ne a
nadrágjába! Szép kis bemutatkozás lenne. Éppen ezért gyorsan kissé felemelkedett,
s próbálta lefogni a lányt.

- Meg ne mozdulj! Boszorkány! - Elfordult, hogy kigombolja a nadrágját és lehúzta

a cipzárt, mert már nem bírta a fájdalmas szorítást, hímvesszője valósággal
kipattant belőle. Próbálta eltakarni, nem akarta, hogy a lány lássa mennyire hatással
van rá csak hogy, valaki kíváncsi volt, nagyon is. Teljesen véletlenül, pont arra
fordult.

Elena odanézett és elámult. A lüktető rúd vastagon és félelmetesen lüktetett, és...

gyönyörű volt. Áhítattal figyelte, ami ennek hatására még nagyobb lett, ami
valósággal önálló életet élt, muszáj volt megfognia, éreznie, egy kézzel körbe sem
érte. Bhays alig mert levegőt venni, úgy érezte mindjárt szétrobban, és amikor a
boszorka elkezdte húzogatni a selymes bőrön a kezét, biztos volt benne, hogy
meghal a gyönyörűségtől.

Közben becsúsztatta a kezét a rövidnadrágba, a forró nedves három szöghöz.

Bhayson végigsöpört az öröm érzete, amiért ő váltotta ki ezt a lányból. Örült, hogy
ennyire kívánja. Elena ajkai ekkorra már összefüggéstelen szavakat mormolt, a férfi
az ujjaival is csodákat művelt, mintha ösztönösen érezné mi a legjobb a lánynak.
Mindketten túl hamar eljutottak a csúcsra. A két egymásba gabalyodó test nem bírt
többet, sikoltva, hörögve adták át magukat az extázisnak, ami minden porcikájukat
megrengette, szétszakította, és újra összerakta, egy valóságos ősrobbanás.

Ghrip, mint az őrült, úgy rontott be, hallotta a sikolyokat és a furcsa hangokat. Sok
mindenre számított, de erre nem! Ó a gazfickó! Bhays és a nő, félmeztelenül feküdt
a padlón, egymásba karjaiban. Hát ezért volt olyan sürgős neki! Elhalászta előle,
ezt az okos, és finom illatú nőt. Ez aztán gyors menet volt a javából. A nyomorult.
Rámenősebbnek kellett volna lennie.

A páros rémülten nézett a betolakodóra, és olyan színe volt mindkettőnek, akár a

főtt ráknak. Bhays ösztönösen takarta el Ghrip elől a meztelen nőt.

- Ó Jézusom, én meg már azt hittem, valami baj van! Ti aztán nem fogjátok vissza
magatokat. - Aztán sarkon fordult és visszament a dolgára, miközben gondolatban
közölte Bhayssal, hogy nemsokára végez. A lány időközben visszabújt a ruhájába
és mélyen lehajtotta a fejét, nagyon szégyellte magát. Bhays legszívesebben
megölelte volna, annyira aranyos volt. A fürdőben mindketten rendbe szedték
magukat, Elena az arcát is megmosta jó hideg vízzel, hátha felébred, mert biztosan
álmodik! Annyira szégyellte magát, mert pont úgy viselkedett, mint egy tüzelő
szuka! Csak úgy odadobta magát egy vadidegen férfinak, mintha mindennap ezt
csinálná. Ki tudja hány nővel volt már, még jó hogy nem jutottak el az
egyessülésig, biztos a védekezésről is megfeledkeztek volna. Ezek után a hatalmas
alak biztosan azt fogja hinni róla, hogy egy olcsó kis nőcske. Mindegy, ezek után
nem is érdemel mást.

Még a nevét sem tudja, úristen! A könnyek megállíthatatlanul törtek fel belőle,
egész teste megremegett, hiába próbálta vissza fojtani. A férfi persze észrevette.
Ekkor mellé lépett és átölelte, csillapító szavakat mormolt, miközben a hátát
simogatta. Olyan jó volt hozzábújni a hatalmas mellkashoz.

- Hogy hívnak? - Kérdezte rekedten a szőke óriás.

- Elena. Elena Emerson és téged?

- Bhays simán. Van férjed? - Elena megrázta a fejét.

- Jársz valakivel? - folytatta a férfi.

- Nem. - Bhays érezhetően megkönnyebbült. Hála istennek, nem kell elintéznie sem
egy férjet, sem egy barátot. Lassan fújta ki a felgyülemlett levegőt a tüdejéből.
Köszönöm Istenem.

- Jó, akkor eljöhetek hozzád máskor is? Megengeded, igaz? - A választ azonban
meg sem várta, csak közölte Elenával, hogy másnap délután legyen itthon, mert ő,
el fog jönni hozzá. Röviden és gyengéden megcsókolta, aztán hipp – hopp, ahogy
jött úgy el is tűnt.

- Bhays, ne menj még! - Eszeveszetten rohant keresztül a folyosón, a hátsó

szobába, de már a másik idegen is, eltűnt! Nyomuk sem maradt, ám Elena biztosan
tudta, hogy ez még csak a kezdet.
A hazafelé tartó úton nyomasztó csend telepedett rájuk, a magnóból hangosan
dübörgött Ötven Cent zenéje és még több rap. Haragudtak egymásra Elena miatt.
Ghripben munkált a méreg, legszívesebben behúzna egyet a szőke társának. Nem
bírta tovább, lehalkította a zenét és megtörte a csendet.

- Okos kislány! Szívesen alkalmaznám, ha lenne egy cégem.

- Ühüm, de nincs.

- Lehet, hogy nekem is meg kellene vele közelebbről ismerkednem. Mit szólsz
hozzá Bhays? Ügyes? - Ghript váratlanul érte a hatalmas ütés. Elvesztette az
uralmát a kormány fölött, csak a kiváló reflexeknek és a jó istennek köszönhették,
hogy végül sikerült stabil helyzetbe hozniuk magukat, és elkerülni a halálos
összeütközést a szembejövő kamionnal. Ghrip lehúzódott az út szélére és a
visszapillantó tükörben megszemlélte feldagadt képét.

- Te nem vagy normális! Baszd meg! - ordította teljese kikelve önmagából.

- Lehet, de most jegyezd meg, mert többször nem mondom el, Elenának hívják nem
kicsikének, aki mostantól fogva az enyém, igényt tartok rá, a nőm lesz! - vicsorgott
Bhays mint egy veszett kutya. Ha bárki, egy ujjal is hozzáér, vagy sértegeti,
darabokra tépem! Az enyém érted?

- Haver, mi van, ha én tepertem volna le előbb? Akkor meg az enyém lenne?

Egyébként is, a múltkor is megosztottad velem azt a kis vöröset. - Majd némi
hallgatás után folytatta, miközben újra elindította az autót.

- Ez a lány más, nemde? Nem olyan, mint azok, akiket a mosdóba szoktál vinni a
klubban. Tudod, ő értelmes. Nem mű nő. Én hosszabb távon is el tudnám vele
képzelni, de te, kétszer meghúzod és kész. Nem igaz?!

- Felejtsd el nagyon sürgősen, és ezt nem akarom még egyszer hallani.

Megértetted?! - Bhays maga sem tudta mire vélni ezt a nagy birtoklási ösztönt és a
mellé párosodó agresszív védelmezést, de most már mindegy.

- Te tudod öregem, de ha tönkre teszed, megismerkedsz az öklömmel.

- Nem fogom - jelentette ki Bhays valamivel nyugodtabban.

Ghrip hallgatott, jobbnak látta. Van valami különleges a lányban, egyébként nem
váltotta volna ki ezeket az érzéseket belőlük. Legszívesebben hanyatt döntötte
volna ő maga is, ott helyben, és beleengedte volna a magját. Nagyon is megértette a
társát, azon kívül kíváncsi volt, mi fog még kisülni ebből az egészből. Bhays eddig
sosem ragaszkodott senkihez, nem akart röpke félóránál többet a nőktől. Viszont ez
a félóra szinte mindennap megvolt neki, a szex az éltető eleme a szőke jóképű
angyalnak, az összes őrző közül ő rendelkezett a legnagyobb szexuális étvággyal.
Igaz, nem volt nehéz dolga, még a kisujját sem kellett mozdítania,a nők versengtek
a kegyeiért. Nem egyszer összeverekedtek miatta. Hát majd meglátja, Elenához
meddig fog tartani a ragaszkodása.

Azt mondják mindig a nő választ. Őt is kedvelte a másik nem. Nagyon is. Magas,
erős és izmos, de Bhayssal nem tudott versenyre kelni, mert Bhays még férfi
szemmel is gyönyörű volt. Tökéletes. A gazfickó!

Shen hajnalban ébredt, természetesen Ghrip ágyában, már megint. Még jó, hogy
Ghrip olyan elnéző vele szemben, már rég el kellett volna látnia neki a baját.
Szegényt, teljesen kitúrta a szobájából, de gyűlölt egyedül lenni, olyankor mindig
előjöttek a rémálmai a ... sötétségről. Azt pedig, nem akarta, mert félt. Igen
átkozottul nevetséges, de az egyik legfélelmetesebb harcos, egy őrző, fél … a
rémálmoktól.

Úgy látszik Ghrip már elment, talán le is zuhanyozhatna, csak előbb van még egy
kis dolga, mint minden reggel. Addig muszáj átmennie a szobájába, már megint áll
a farka, mint egy francos zászlórúd. Muszáj könnyítenie magán. Ez így megy
napról napra. Ha belegondol régen, mielőtt ilyen nagytermetűvé változtatta volna a
felnőtté válást oly áhítva hozó lila fény, hogy vágyott erre! Igazi férfi és harcos
akart lenni. Hát … most megkapta mindkettőt. Csak a férfi dologgal van egy kis
probléma. Még nem volt együtt egyetlen nővel sem. Soha. Gyáva, mert fél,
egyszerűen nem biztos benne, hogy jól csinálná. Pedig nem lehet olyan nehéz
dolog. Ó, mennyire irigyli a többieket, amikor sorra viszik fel a nőket a mosdóba,
vagy egy motelbe, szinte sportot űznek belőle. Lehet, hogy valami baj van vele?
Talán fizethetne egy kurvának, aki a pénzért azt teszi, amit kell. Esetleg lehet nem
találkozott még a megfelelő lánnyal. Voltak, akik tetszettek neki, de a szikra
hiányzott. Eddig sem emberi, sem fajtája béli nő nem hozta igazán lázba. Nincs is
zsánere, hát akkor meg honnan tudja, kit keressen?! Hát micsoda alfa hím ő?

Bhaysék végre haza értek, a többiek már mind együtt voltak, kávét iszogattak és
Gaby finom almás pitéjét falták. Az ebédlő hatalmas termében, ahol akár ötvenen is
kényelmesen elférnének. A falakon régi festmények pompáztak, antik
kristálycsillár szórta ezerszínű fényét. A hatalmas tölgyfa asztalon finoman
megmunkált porcelán teríték. Az örök témáról, a nőkről, folytattak eszmecserét.
Shen és Fhait összedugott fejjel hahotázott, Zachary csak magában mosolygott.
Michael kissé távolabb ült, figyelmeztetően felmordult. Már megint az ő szerelmi
életével voltak elfoglalva. Nem is csoda! A többiek újra felnevettek, viszont
Michaelnél betelt a pohár, vicsorogva ugrott fel a következő percben pedig már
Fhaiten térdelt, és elkezdődött a verekedés.

- Te állat, ne hidd, hogy hagyom magam! - lihegte, miközben ledobta magáról a faj
legádázabb harcosát. Összegabalyodva csépelték egymást, a hatalmas öklök
súlyosan csapódtak. Fhaitnek csinos monoklija lett a jobb szeme körül, Michaelnek
viszont újra felszakadt a szája sarka mellet a tegnapi seb, csak úgy ömlött belőle a
vér. Fhait erősebb és nagyobb termetű volt, Michaelnek viszont őrült erőt adott
valamiféle belső láz és a felgyülemlett düh. Michael ilyenkor rendkívül veszélyes
és kegyetlen tudott lenni, ezt már mindannyian megtanulták. Harci alapállásban
felállva folytatták a küzdelmet, szép szabályos mozdulatokkal úgy, ahogy a legjobb
akadémiákon sem tanítják. Gyönyörűen ugrottak, ütöttek és rúgtak. A környezetre
nem figyeltek, a tik fatálaló üveges ajtaja nagyot csattant, a benne elhelyezett
értékes tárgyak fele már a földön hevert össze törve. Az asztalt Shenék a falhoz
húzták, hogy nagyobb legyen a küzdőtér, nagyon élvezték az előadást. Michael
kezdett fáradni, két rúgás is majdnem telibe kapta. Bhays megijedt, nem akarta,
hogy Fhait szétrúgja az öccse fejét, esetleg maradandó károsodást okozva neki.
Frank az inas pedig, mikor rájött mi folyik bent lihegve futott, megpróbált minden
értékesebb szobrot, porcelánt, elkapkodni a harcosok útjából. Nem mindig sikerült.

Bhays megelégelte a dolgot és elüvöltötte magát, válogatott trágárságokat szórt a

párosra, akik kelletlenül váltak szét, ahogy meghallották az ablaküvegeket is
megremegtető hangot.

Egyenként belenézett dühösen mind a kettő szemébe, Fhait gyilkos tekintetétől

kirázta a hideg.

- Hajnalban kimegyünk harcolni, tartogassátok az erőtöket fiúk. Michael, te meg

amúgy is büntetésben vagy, ennek ellenére látom, két kézzel keresed a bajt. Ugye?
- ordította egyre hangosabban, szikrázó szemekkel, egyre jobban belelovalva magát
a haragba. Hát nem volt elég Ghrip piszkálódása még ez is. - Keressünk neked egy
jó agyturkászt, és zárassalak egy klinikára? - fakadt ki mindenki előtt Bhays. Már
nagyon elegem van belőled! Hallod? - üvöltözött, miközben egyre közelebb ment a
testvéréhez, végül szinte összeért az orruk. Unom, a hülyeségeidet, mi a franc
történt veled mostanában, mitől bolondultál meg ennyire? - Michaelnek fájtak a
szavak, mázsás kőtömbként nehezedtek a szívére. Hogyan is mondhatná el az
igazat, a hiábavaló vágyakozás őrjítette meg ennyire, a szíve darabokra tört.
Semmivel nem tud rendesen foglalkozni, mert az őrület elvette az eszét. Most is itt
van Ő azzal a gyönyörű szemével, épp ránéz és, mintha aggodalmat olvasna ki
belőle. El kell, neki mondania végre mit érez, nem bírja tovább, már majdnem egy
éve szenved. Hadd nevesse ki, az sem baj, de meg kell tennie talán az, segít. Majd,
ha szembeneveti és durván elutasítja, esetleg meg is üti, akkor majd biztosan
kiábrándul belőle.

- A Szent Ágostont felrobbantották a bérencek, ha érdekelne valakit a verekedésen

kívül más is. - közölte fájdalmas hangon Bhays egy nagy sóhaj kíséretében,
miközben ellépett a testvérétől. A rend minden tagja egyszerre hördült fel. Bhays
érezte a belőlük áradó felháborodást, még Fhaitét is. - Három bérencet helyszínen
elintéztünk.

- Shen, ezek az iratok voltak az zsebeikben, Ghrip majd segít lenyomozni a címet.
- A robbantást a rendünk elleni nyílt kihívásnak tekintem, fajunk elleni
merényletnek, ha meg lesz a cím, rajtuk ütünk. A mobilokat délután visszakapjátok,
Ghrip addigra újra kódolja a frekvenciát.

- Na és leszámoltatok a hekkerekkel? - kérdezte kíváncsian Michael.

- Így is mondhatjuk, egy ember lány volt a tettes, egy zseni, az elhárításnak
dolgozott, tiszta. Shen nagyot füttyentett.

- A mindenit, és mit szólt a kicsike?

- Szerintem nem sok ideje maradt a beszédre - válaszolte Ghrip, miközben

jelentőségteljesen és gúnyosan Bhaysra nézett.

- Vagyis másban is egy zseni. - jelentette ki Michael. - Azt nem értem, ha olyan
okos miért hagyta magát Bhaysnak.

Bhays hozzá volt szokva társai élcelődéséhez, de most nagyon zavarta a dolog.
Arca erősen elpirult, ami nála nagy ritkaságnak számított. A többiek csodálkozva
meredtek rá, Ghrip és Michael sokatmondóan összekacsintott.

- Van - e még valami jelenteni valótok?

- Az ötödik utcában egy angyal házaspárt találtak holtan, még nem tudni pontos
okot. - mondta Zahary. Az árván maradt gyerekeket a központi irodába vittük,
elhelyezik őket majd egy megfelelő családnál.

- Ö... és van még valami, - nézett fejcsóválva és zavartan a legnagyobb termetű

harcosra.

- Fhait van egy kis gond! - Fhait csodálkozva meredt rá, szemöldökét szigorúan
ráncolta össze. Az Ark asszony üzent neked, eljött az időd, a párodat nemsokára
magadhoz kell venned, legfeljebb három hónap múlva. - Döbbent csend támadt egy
emberként néztek Fhaitre, aki hirtelen halál sápadtá vált. Nehezen képzelték el
Fhaitet a férj szerepében, alacsonyabb rendűnek tartotta a női nemet. Kegyetlenül
bánt velük is. Legjobban a kurvákat szerette, fizetett, mert azokkal egyáltalán nem
kellett beszélgetni, maximum utasítani. Már előre sajnálták szegény nőt!

Ugyanis, mivel ők voltak az őrzők, mindegyikőjüknek az Ark asszony választott

párt. Amikor nemzőképessé válnak a menyasszonyok, magukhoz kell őket venniük
és gondoskodni kell a faj utánpótlásáról. Az őrzőktől született gyermekek nagyon
nagy becsben voltak tartva. Ha fiúgyermek született pedig, a legnagyobb áldás volt.
Ők lesznek majd a jövőbeli őrzők. A civil angyalok között a rend tagjai állandó
beszédtémának számítottak, mindegyikükről regéltek, a fiatal angyallányok pedig,
mind arról álmodoztak, hogy ők lesznek azon szerencsések, akik valamelyikük
párja lehet. Az őrzők voltak a faj alfa hímjei a legerősebb gének hordozói. Erről
árulkodott minden tettük, hatalmas erejük, testfelépítésük. Genetikailag beléjük volt
programozva a gonosz elleni harc, és az óriási szexualításra való képesség.

Fhait nem kapott levegőt, tüdeje égett, nem akart rendesen működni, úgy érezte
eljött a világ vége. Mielőtt ájultan összerogyott, arra gondolt, hogy mennyire nem
akar feleséget.

Az óriási test hatalmasat csattant, szabályosan beékelődött a padlózatba. Megrázó

volt a lélek gyengesége. Zahary letérdelt és felhúzta a szemhéját, leellenőrizte
pulzusát.

- A pupilla normális, a szívverés túl gyors, valószínűleg sokk. - Gyorsan hozzatok

egy kis hideg vizet. Valósággal felmosták Ghripék ahhoz, hogy magához térjen.

- Haver, te aztán jól megijesztettél minket! - hallotta Fhait valahonnan a közelből.

- Vigyük az orvosi szobába, segítsetek! Zachary és Bhays egy - egy oldalról Fhait
hóna alá nyúlt, és együttes erővel vitték harcostársukat a hófehér szobába.

- Ha már itt vagyok Zach, megnéznéd lábamat is, meglőttek. - rogyott egy székbe
Bhays. - Pokolian fáj, és azt hiszem belázasodtam.

- Jesszusom, ma mindenki meg akar halni!

Nicki Ferguson pontban hétkor telefonált, lemondta a vacsorát, mert belső razziát
tartottak náluk. Így Elena legalább némi haladékot kapott, amitől azonnal jobb
kedve lett. Teljesen úrrá lett rajta a romantikus hangulat, egész nap szerelmes
filmeket nézett, elővett minden régi dvd - ét, de nem emlékezett belőlük szinte
semmire. Egyre csak, egy jóképű szőke óriásra gondolt. Gondolatban újra és újra
átélte a vele töltött perceket, annyira vágyott utána, hogy valóságos fájdalmat érzett
a testében és mérhetetlen űrt. Hiába próbálta elterelni mással a figyelmét, nem
ment. Egyet azonban tudott, ami kettőjük között történt, nem ismétlődhet meg újra!
Valahogy el kell felejtenie! Túl veszélyes, a férfi szinte hipnotikus erővel bír
felette, ami félelmetes. Semmiképp nem találkozhatnak megint, nem lesz itthon
amikor a férfi felkeresi!

Döntött.

- Sarah itt Elena. - szólt tompán a hangja.

- Ráérsz holnap este? Arra gondoltam, elmehetnénk valahová. A legjobb lesz, ha

már délután át megyek, viszek egy üveg Martinit, és ráhangolódunk az estére!
Bahys az orvosiban ébredt fel. Combján csinos kötés volt, láza lement. Michael ott
gubbasztott mellette a széken és őt figyelte.

- Jobban érzed magad? - kérdezte miközben töltött neki egy pohár vizet.

- Igen, és köszönöm, hogy itt voltál velem. Nem is érdemlem meg! És ... és ne
haragudj, nagyon durva voltam hozzád mostanában.

- Te is megtetted volna az én helyemben testvér, és nincs harag.

- Michael, mond el mi a baj! Kérlek. Lassan egy éve, nagyon megváltoztál szinte
keresed a bajt, mintha csak meg akarnál halni. Nincs egy nyugodt percem miattad,
attól félek egy napon, egyáltalán nem térsz haza - Michael elnézett a semmibe,
tekintete fátyolossá vált.

- Túlságosan odavagyok valakiért, elepedek érte, de őt soha nem kaphatom meg. -

vallotta be féltve őrzött titkát Michael, annyi fájdalommal a hangjában, hogy Bhays
küszködött, nehogy előtörjenek a szánalom és az együttérzés könnyei. Keze
megkereste a testvéréét és erősen megszorította, nem is engedte el. Szóval ezért a
furcsa vadság, reménytelen szerelem és vágy, a nemjóját. Szegény Michael, nagyon
szenvedhet.

- Ismerem azt a valakit, a szerelmedet, láthattam már őt valahol? - Michael

szorosan behunyta a szemeit és úgy válaszolt.

- A fenébe is Bhays, hát nem érted?! Közülünk való! - Bhays hirtelen mindkét
kezét a szája elé emelte és visszafojtotta a feltörni készülő káromkodást. Alig bírt
megszólalni.

- Jézusom, mond, hogy nem Fhait az!

- Nem, nem ő. - Szerencsére, gondolta kissé megkönnyebbülten Bhays. Így leszűkül

a kör, Ghripre, Zacharyra és... Shenre! Ők mind rendesek.

- Na és mit szól hozzá?

- Semmit, nem tudja, különben sem meleg, úgyhogy esélyem sincs. Talán el
kellene utaznom egy időre, hogy elfelejtsem különben, meg fogok őrülni.

- Vagy belehalsz, előbb - utóbb. Megpróbálok segíteni, ez jó ötlet. - bólogatott

Bhays.

Valaki nagyot nyögött. Bhays csak most vette észre, hogy a mellette lévő ágyon
Fhait fekszik, aki hirtelen felült, és bal karjához kapott. Mindhárman az erőtől
duzzadó bicepszre szegezték tekintetüket. Az egész felső karja vörös fényben
kezdett el ragyogni, méghozzá egyre intenzívebbé váltan. A ragyogáshoz erős,
semmihez nem hasonlítható zúgás is társult. Amikor már szinte azt hitték, hogy
megvakulnak, egyszerre csak vége lett a különleges jelenségnek. A két testvér
közelebb ment, és ámulattal, vegyes tisztelettel nézte a bőrből jó fél centire
kiemelkedő, ősi betűket. A betűk egy szót alkottak, egy női nevet: ADELA.

Szóval igaz, itt a vég! Adela, Adela, ízlelgette a nevet Fhait, reméli a szukának
legalább ugyanannyira fog fájni, bárki is legyen! Fhait arra gondolt, hogy majd kap
egy hideg, szűzies kis vénlányt, aki a legfelsőbb körökből származik, és a
jótéteményeken és önkéntes munkán kívül, sosem csinált semmit. Aki, annyira jó
volt, hogy kiválasztották. Az ő számára. Brrr, kirázta a hideg.

- A mindenit, milyen szép név! - mondta Michael.

A mobilok újra használhatóvá váltak, a bérenceket pedig másnapra sikerült

beazonosítani. A cím végül, egy lepukkant játékteremhez vezette a rend tagjait.
Zachary is velük tartott és Michael is kikönyörögte az eltiltás ellenére. Bhays csak
azért engedte meg, mert nem tudni milyen túlerővel állnak szemben... Az autókat
kicsivel messzebb tették le, és láthatatlanná válva kerítették be az épületet.
Egyszintes volt, lapos tetővel, a valaha világos külső vakolat szürkés barnásra
kopott, több helyen málladozott. Nincs az, az ember, aki idejárna szerencsét
próbálni! A valaha piros színű fénycsövezett casinó felirat, megkopott, S betűje
pedig, félig lógott a levegőben. A kénköves szag megerősítette a gyanújukat tudták,
hogy jó helyen járnak.

Beözönlöttek.

Legalább harminc bérenc tartózkodott a helyiségben, erős testfelépítésű, kegyetlen

alakok, élőhalott zombik, a pokol szolgálói. Viszont egyáltalán nem számítottak
támadásra, még egy őrszemet sem állítottak. Nagyon elbízták magukat, végzetes
hiba volt, kijavíthatatlan.

Óriási zűrzavar támadt, ordítás, csattanás, reccsenés, üvegcsörömpölés hangjai

hallatszottak mindenhonnan. A bérencek egy csoportja megpróbált az alagsorba
visszahúzódni, futottak, csúsztak – másztak, egymást taposva akár a férgek, a
zsigereikben érezték a végzetes veszélyt. Az angyalok jó energiája elkezdte
gyengíteni az erejüket. Fhait, mint egy hatalmas párduc ki vetette magát az
ablakon, a két menekülni próbáló bérenc után. Villámgyorsan tüzelt, az egyik
elterült, a másiknak ráugrott a hátára, egyetlen gyakorlott mozdulattal kitörte a
nyakát. Shen körbe - körbe forgott és csapott, kezei úgy jártak, mint a cséplőgép,
néha rúgott is egy elegánst, annyira gyorsan mozgott, mint egy filmes trükk. Volt,
aki hatalmas konyhakéssel rohangált és mások, akik összevissza lövöldöztek.
Egyesek pedig, újra meg újra az ablakokon keresztül próbáltak meg távozni, de
hasztalan... A tisztogatás az őrzők részéről pontos és halálos volt. Zachary és
Michael egymásnak lökdösték az ellenséget, mint a pinpong labdát, azon
versenyezve, melyikük szúr vagy rúg halálosabbat. Aki egyszer bekerült közéjük
annak lehetetlenség volt a szabadulás. Élve legalábbis. Hiába volt kérés, könyörgés
ez nem az érzelmekről szólt. Ghrip pontosan szíven találta a kiszemelt áldozatokat,
Bhays pedig egyszerre három bérenccel fetrengett a földön, lábaival ollózó mozgást
végezve és így lerugdosva őket, miközben egy negyedik bérenc fejét verte az
elektromos rulett gép talapzatába.

A bérencek halálhörgése bekúszott a terem minden részébe: Alá és fölé. Mellé és

mögé. Földi pokol. Az angyalok az alagsort sem hagyták ki. Valóságos vérfürdőt
rendeztek, a bérencek zöldes vére beborította az egész társaságot, a padlót,
ráfröccsent a falakra ,a bútorokra, a játékgépekre, összekeveredett a pirossal, ami az
ő testükből szivárgott, kisebb sérüléseket ők is jócskán beszereztek... Mindenütt
élettelen testek hevertek, szerte - széjjel.

Egy fél pillanatra a harcosok a játékgépek felé fordították a tekintetüket, a félkarú

rablók önmaguktól beindultak, mindegyik csak akkor állt meg, amikor egy
bizonyos számsorhoz ért: H a t s z á z h a t v a n h a t... Egytől - egyik jeges
rémület futott végig a gerincükön.

Csupán a bűzös nyálka emlékeztetett, az egykori ellenségre, a szentvizes leöntés

után.

Detrixmon érezte az angyalok jelenlétét. Mérhetetlen fájdalom járta át, ahogy az

életre keltett halottak mind távoztak az „élők” soraiból. Egytől - egyig. Ó, a
kicsinyei! Az ő lelkének darabjai, az ő vérének hordozói, a teremtményei. Jaj,
nagyúr, segíts! Levetette emberi külsejét, mert egyre halványodott, ami azt
jelentette nagyon nagy bajban van, zöldes undorító medúzaszerű teste és csápjai
örvénylően tekeregtek. Itt vannak az angyalok sokan, de lehet, hogy mindannyian,
ha nem tűnik el innen mihamarább a jók energiája megsemmisíti. Gyászolnia kell.
Jó, ezt a csatát ők nyerték, de a háborúnak még nincs vége!

- Minden tiszta, főnök. - jelentette Fhait lihegve, de az alagsorban találtunk valamit,

amit neked is látnod kell. Ghrip fent maradt őrködni, a többiek viszont,
mindannyian lementek, ahol egy jól álcázott, elkülönített, lakosztály bűzlött. A
bejárat remekül volt álcázva, mintha, csak a fal része lenne. A csípős szag égette az
orrukat, kis fiolákat vettek elő, hogy szent vizet locsoljanak magukra. Elsöprő
erejűnek tűnt a gonosz jelenléte, fulladoztak, krákogtak. A legnagyobb helységben
egy hatalmas ágy volt, mellette nagyméretű ketrecek, a rácsokon belül pedig öt
fiatal fiú. Mindegyik meztelen, testükön egy tenyérnyi helyet sem lehetett találni,
ahol ne lettek volna sebek, zúzódások, égés, vagy vágás nyomok. Az elviselt
szörnyűségek hatására, szemeikben lélektelenség és üresség tükröződött. Lélegző
porhüvelyek.

Amikor Bhays észrevette a tönkretett fiatalokat, legszívesebben szétverte volna

puszta kézzel az egész szobát. Minden önuralmára szükség volt, hogy indulatait
kordában tartsa. Sűrűn, apránként vette a levegőt, ezzel is próbálta magát
lecsillapítani, nem akarta a társaságot hurrikánnak kitenni.

- Detrixmon! - üvöltött fel Bhays. - Te pokolbéli szörnyeteg, egyszer még úgy is

elkaplak. - A fiatal fogoly fiúkat felvitték, járni egyikük sem tudott. Detrixmon
meggyalázta, kínozta, éheztette őket, lelkükből a fényt pedig, apró darabokra
szedve semmisítette meg. Amikor érezték, hogy fejüket szentvízzel bekenik, sírva
fakadtak és az élet szikrája fénylett fel lélektelen tekintetükben, nem hitték el, hogy
meg menekültek. Michael az egyik vézna fiút az ölében ringatta. A fiúnak hatalmas
kék szemei voltak, teste vészesen sovány, csontjai kitekeredve.

- Ne félj fiú, most már minden rendben lesz! - suttogta, miközben egy másik fiatal
fiú képe rémlett föl lelki szemei előtt. Nem akarta látni, próbálta elhessegetni a
kellemetlen látomást, de a képek most nagyon erősen, megállíthatatlanul jöttek.
Pedig már oly régen nem gondolt rá, már azt remélte sikerült kizárnia a múlt e
részét.

Egy vézna, sötét hajú, tizenöt éves fiút látott maga előtt ruhája szakadt és piszkos,
egyedül kóborolt a nagyvilágban. Állandó éhség gyötörte, örült minden gyümölcs
fának, ami termett, mert ilyenkor legalább volt mit ennie. Éjjelente a földön aludt,
és örökké fázott. Az árvaházból szökött el, ahol állandóan verték és gyötörték.
Egyik nap katonákkal találkozott, akik azt mondták neki álljon be a hadseregbe,
nagyon jó dolga lesz majd. Lesz mit ennie, lesz ruhája és fog végre valakihez ő is
tartozni. A fiú beállt, a háború dúlt, harcolt, ahogy tudott vézna testével, de nem
sokára az ellenség kezére került. A többiek mind meghaltak, ott maradtak a mezőn
összekaszabolva.

Ő, amikor látta, hogy a többiek sorban esnek el, mint a legyek, elbújt. Ott lapult a
magas fűben és reszketett, mint egy gyáva féreg, legszívesebben a föld alá bújt
volna. Kezeit füleire tapasztotta, szemeit becsukta, így próbálta az ellenséget
kizárni a tudatából, de a szerencse elpártolt tőle, méghozzá nagyon messzire,
megtalálták.

Először azt hitte kivégzik, de nem, először is alaposan elverték. Majd, amikor
elájult elvitték a közeli patakba és beledobták, hogy magához térjen, de csak azért,
hogy újra tudják élvezni a sikoltásait, miközben rugdossák. Hadifogoly lett.

A legrosszabb azonban nem ez a része volt nem, minden fájdalomnál szörnyűbbek

voltak az éjszakák. Főleg a legelső. A szakállas férfi kezdte.

- Gyere, kislány szórakozzunk! Mert mostantól kezdve kislány leszel, tudod - e? Ha

már olyan gyönyörű a kis pofikád! - Minden erejével küzdött, a felgyülemlett
fájdalom hatalmas erőt adott neki, de hiába, azok öten voltak, lefogták és olyan
erősen szorították, hogy eltört a karja. Mindannyian megtették vele,
megerőszakolták estéről - estére majdnem egy hónapon keresztül. Amikor egy arra
járó dezertőr csapat megmentette alig volt épp csontja és imádkozott a testi halálért,
mert akkorra már belül meghalt.

Az a fiú...ő volt.

Úgy látszik az eltelt száz évek sem tudták kitörölni az emlékeket, örökké vele
maradnak, és kísértenek.

Aztán eszébe jutott az álma, ami a gyógyulást hozta, egy angyal jött el hozzá,
megölelte és vigaszt öntött a lelkébe. Elmondta neki, hogy ő nem ember és keresse
meg a testvérét és a fajtársait. Egyszer pedig, még nagy harcos lesz belőle, mint az
apja, akit sosem ismert és, hogy ne adja fel az életet küzdjön.

Michael szinte újra átélte az egész gyalázatot, teste reszketett, arca tiszta verejték
lett. A múlt emlékeiből Ghrip rántotta ki:

- Az isten szerelmére, engedd már el, még megölöd! Michael csak most vette észre,
hogy úgy szorítja az ölében fekvő vézna testet, hogy majd szétroppan.

- A francba, vedd át Ghrip.

Pár perc múlva megérkezett a civilek három mentője, ami biztonságos helyre vitte a
fiúkat. Michael egy nagyot sóhajtott, nagyon megkönnyebbült, mert a fiatalok most
már jó kezekben vannak. Hogy történhetett ilyesmi, ezekkel a szinte még gyerek-
korú fiukkal?! Miért kellett annyit szenvedniük? Michael igazi kemény férfi volt, de
az előtörő emlékek hatása és az együttérzés túl sok volt, a legbelsőbb lényéből
fakadt a heves zokogás, ami az egész testét rázta. Egy szó visszhangzott a fejében:
Megváltás.

Nagyon sokáig sírt magát némán átölelve, amikor egy széles kéz szorította meg a
vállát és ölelte át együtt érzőn. Bhays volt az és amikor Michael körülnézett a
fájdalom könnyei minden arcon ott csillogtak. Aznap az őrzők rekord mennyiségű
papír zsebkendőt használtak el.

Délelőtt, egy telneai magániskola végzős osztályában, elájult egy gyönyörű, karcsú,
vörös hajú lány. Az orvosiban miután megivott két pohár ásványvizet, már jobban
érezte magát, ekkor viszont a karja kezdett el nagyon fájni, égni.

- Azt hiszem, esés közben bevertem a karom, jól jönne egy fájdalom csillapító. Az
idős nővér már nyújtotta felé a pirulát, amikor vöröslő fényben kezdett izzani a lány
karja. A nővér ijedten kapta a kezét a szája elé, pupillái pedig óriásira tágultak,
amikor a furcsa zúgást is meghallotta. Ahogy vége lett, a lány a tükörhöz sietett,
hogy megnézze magát. A karján egy szó virított: FHAIT.

A nővér azonnal telefonált a központi irodába, miután elmondta mi történt, egy

telefonszámot kapott.
- Gratulálok gyermekem, nagyon szerencsés vagy!

Bhays nagyon kimerült. Összeroskadva ült a nappaliban, a többiekkel. Nem a harc,

inkább a megkínzott fiúk látványa gyengítette le. A bánatuk és a kínjuk a szívébe
mart. Vajon feltudják - e majd dolgozni épp elmével, amit a démon tett velük? Van
- e számukra még normális élet? Telefonáltak a kórházba, egyikük sincs
életveszélyben, de az állapotuk súlyos. Egyiküknek ki kellett venni a lépét,
hármukat pedig szilánkos csonttöréssel operáltak meg. Azon kívül ott vannak a
sima csonttörések, zúzódások és még ki tudja mennyi minden. Az biztos, egy jó
pszichológus kell majd nekik. A családjuk vajon már tudja? Ilyen és hasonló
kérdések gyülekeztek Bhays fejében. Visszagondolt a reggelre, miután haza értek
és megtisztálkodtak a toronyban gyűltek össze, hogy megváltó ősi imákat
mormoljanak a fiúk lelkéért. A belőlük áradó energia összeadódott, hatalmas
pozitív lüktető fénnyé sűrűsödve, és útjára indult a kórház felé, ahol a fiatal fiúk
feküdtek. A fény majd beszivárog a lelkükbe, és így nem vesztik el a hitet,
gyógyulásuk pedig felgyorsul.

Edzeni egyiküknek sem volt kedve, eleget mozogtak ma már, inkább ittak és
meglepően csendben beszélgettek a nappaliban. Amit mai napon átéltek, még
közelebb hozta őket egymáshoz. Átérezték feladatuk felelősségét és terhét.
Mindannyiikban ott motoszkált a gondolat, soha többé nem engedhetik meg, hogy
fajtársaik közül bárki is ennyit szenvedjen. Nekik kell megakadályozni! Az ő
felelősségük! Lelkiismeret furdalásuk volt, mindegyikőjüket gyötörte kivétel
nélkül. Ittak. Sokat és ütőset. Rum, whisky, vodka.

Bhays Elenára gondolt, ma délutánra beszélte meg vele a randit, de most képtelen
lenne rá. Egyáltalán nincs olyan állapotban, nem akar a lány elé kerülni így. Inkább
este megy el hozzá. Az ajtóban Frank jelent meg, kezében a házi telefon.

- Uram - fordult Fhait felé - önt keresik. - Elegáns mozdulattal nyújtotta át a

kagylót. A többiek csodálkozva néztek össze és kivétel nélkül a fülüket hegyezték,
hogy minél többet halhassanak.

- Igen - mordult a kagylóba Fhait.

- Jó napot. Ön Fhait? - kérdezte, egy kissé rekedtes női hang. Fhaitnek tetszett az
erotikus hanghordozás.

- Igen, miben segíthetnék?

- Hát, én ...ö...izé, szóval a nevem Adela. - Néma csönd lett a vonal mindkét végén.
Több mint egy perc is eltelt, mire a hang folytatta - A neved ma délelőtt íródott a
karomba. - Fhait levegőért kapkodott, szinte zilált.
- Hűha, akkor a tiéd vagyok, hölgyem, megütötted a főnyereményt! Mehetsz
dicsekedni a barátnőidnek! - és ezzel le is csapta a kagylót. - A többiek
természetesen mindent hallottak.

- Mit képzelsz, hogy beszélsz a pároddal! - háborodott fel Zachary. - Mintha nem
tudnád, kik vagyunk! Most bemutatkoztál, akár egy idióta, most biztos büszke vagy
magadra. Innentől kezdve a feleséged, ha a fejed tetejére is állsz, most már, csak a
központi irodába kell mennetek, együtt bemutatni a karotokat és beírni a neveteket
a crónikába. Azonnal hívd vissza, és beszélj meg vele egy időpontot. Tiszteletedet
kell tenned, a szülei házában. - jelentette ki Bhays ellenvetést nem tűrően.

- Még mit nem, azt aztán leshetik! Semmi kedvem egy vénlánnyal, egy aggszűzzel
együtt élni, sőt senkivel nincs kedvem együtt élni!

- Ez parancs, megértetted! Különben is, az őrzők feleségei mindig is a legszebb és

legkívánatosabb nők közül kerültek ki. Nem tudom honnan vetted, hogy a tiéd
másmilyen. - folytatta Bhays.

- Jól van, majd visszahívom és elmegyek hozzá. Most boldogok vagytok?! -

kérdezte Fhait, miközben kiviharzott és úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy az
egyik zsanér tönkrement. A többiek csak hallgattak, mindenki arra gondolt, vajon
ők mikor fognak párt kapni. Nagyon is megértették Fhait reakcióját.
Huszonegyedik századi kényszerházasság pont, mint a középkorban.

Elena arra gondolt érzett e csalódottságot Bhays, amikor délután nem találta otthon.
Valószínűleg el sem ment hozzá, biztos már el is felejtette a kis kalandjukat. Egy
ilyen férfit körülrajzanak a nők, bárkit megkaphat, csak csettintenie kell. Sokkal
szebb és kívánatosabb nőket. Ő pedig csak egy szürke kisegér. Á, nem gondol
többé rá, simán elfelejti!

- Hallod, amit mondok? Mi a fenéről ábrándozol? - kérdezte Sarah az asztal másik

feléről, miközben hosszú műkörmeit festette vadító vörösre.

- Figyelek persze, csak arra gondoltam, hova menjünk táncolni, miközben felkent
még egy kis csillámport a szemöldöke alá, megfelelő szögben tartva a kozmetikai
tükrét.

- A Sárga Csibéhez mit szólnál? - A cantry club nagyon kellemes hely volt
általában a harminc, negyven év közöttiek kedvelt szórakozó helye. A légkör
szolid, kellemes.

- Nem Sarah, oda túl nyugodt tagok járnak. Nekem most valami másra van
szükségem! Valami ütősre.

Nicky Ferguson huszonnégy órás megfigyelés alatt tartotta Elena házát. Követte
barátnője lakásáig. Álcázás gyanánt, ismerőse öreg Fordjában ült, kénytelen volt
kölcsönkérni. Elena egyből kiszúrná a szolgálati autót és az övét is ismeri. Jó
párszor hazafuvarozta már. Azon bosszankodott, miért keményedett meg ennyire a
hús a hamburgerben. Alig pár órája vásárolta, még jó, hogy mást is vett, egy egész
kosárnyi élelmiszert, sose lehet tudni meddig, kell itt kuksolnia. Kár, hogy a kávé
már rég kihűlt. Végtagjai már teljesen elgémberedtek, úgy érezte magát mint akit
zsugorfóliába csomagoltak. Estére már majdnem elnyomta az álom, amikor Elena
és a barátnője váratlanul elhagyta a lakást. Ahogy elindultak észrevétlenül a
nyomukba eredt biztos, ami biztos. Különben is szereti nézni Elenát, olyan
gyönyörű

Bhays, úgy gondolta valami elegáns helyre viszi a lányt vacsorázni. Útközben azon
töprengett, melyik étterem is legyen, szerette volna a Elenát elkápráztatni.
Egyfolytában rá gondolt, egész nap, édes csókjaira, buja és felkínálkozó testére,
még az illatát is érezni vélte. Ha csak eszébe jutott a nő merevedése támadt és így,
egész nap állt a farka. Már háromszor vett hideg zuhanyt, semmit nem segített. Ma
muszáj megkapnia, az övé lesz.

Amikor öt perc múlva sem nyitottak neki ajtót, láthatatlanná vált és bement. Nem
kellett volna úgy lerohannia múltkor! Most türtőztetni fogja magát, udvarolni fog
neki, ahogy kell. Amikor tudatosult benne, hogy nincs itthon, egyszerűen nem hitte
el. Leült az ágyra végighúzta a kezét a világos lila selyempárnákon és orrát mélyen
belenyomta. A lány illatával voltak teli. Asszony! Ó bárcsak a karjai közt tarthatná.
Úgy döntött, megvárja. Elenára bármennyit érdemes várni. Már legalább fél órája
ült merengve, amikor megszólalt a mobilja.

- Helló haver, itt Ghrip! Fhait igazi mélyponton van, úgyhogy elhoztuk kicsit
mulatni az Extaziba. Már majdnem sajnálom szegényt. Ki tudja még, meddig
élvezheti az életet, ilyen fesztelenül! Gyakorlatilag már nős! Ha belegondolok,
hogy nemsokára egy nő költözik hozzánk be a házba! Lehet, valami öreg sárkány!
Hát, nem is tudom. - Bhays szinte látta maga előtt Ghrip vigyorgó arcát - Viszont
gondolom, te hiába vársz?

- Honnan tudod?! - döbbent meg.

- Úgy, hogy a lány itt van! - Bhays úgy érezte magát, mint akit gyomorszájon
rúgtak. A harag, lassú, tekergőző kígyóként borította el a lelkét, testének pedig
minden porcikáját megremegtette.

- Mondhatom, nagyon kicsípte magát! Lehet ő az egyetlen nő, a földkerekségen,

akire nem sikerült valami nagy hatást gyakorolnod? A táncparketten ropja a
barátnőjével, van velük egy fazon, messziről bűzlik, hogy zsaru. Akarod, hogy
hazapofozzam?

- Nem, majd én, csak vigyázz rá, húsz perc múlva ott vagyok! Addig ne csinálj
semmit! - morogta Bhays.
Elena nagyon felszabadultnak érezte magát, teljesen átadta a testét a zenének,
szinte eggyé vált a ritmussal, pedig nem volt annyira oda az efféle dallamokért,
máskor túl monotonnak találta. Saráhval egy kicsit talán sokat ittak, de e nélkül
biztos nem lenne ennyire fesztelen és jókedvű. Sarah nagyot nevetett, amikor Nick
valamit a fülébe súgott. Nem gondolta volna, hogy Nick ilyen helyekre szokott
járni, de legalább van egy jóképű gardedámjuk. Remek ez az este!

Bhays egy oszlop mögül figyelte a hármast. Elena úgy nézett ki mint, egy drága
ribanc. Lábán ezüst színű tűsarkú, testét egy falatnyi, szintén ezüst mini ruha fedte,
azt a csodálatos haját pedig kibontva viselte. Bhays arra gondolt, sosem fogja
megengedni, hogy a lány ilyen ruhákban járjon, amiben más is láthatja a csodás
testét. Soha többé. Sőt, talán az utcára sem fogja kiengedni. Csak vele, vagy
kísérővel, mondjuk Michaellal, ő úgy is meleg. Micsoda gondolatok, megőrült!
Káprázatosan szép volt Elena kisminkelt arca, aki kezében egy koktélos poharat
szorongatott. Egy szőke magas lány és egy jóképű férfi között ült, a bárpult mellett.
Vidáman beszélgettek, vagy legalábbis megpróbáltak a hangos zene mellett elég
nehéz volt, így mutogattak is mellé. Elena combjait kihívóan egymás fölé helyezte,
necc harisnyába bújtatott lábai jól érvényesültek a villódzó fények alatt. Ezt a
mellette ülő férfi is észrevette, szemtelenül kacérkodott vele. Bhays egész testében
remegett, nem tudta abbahagyni. A barna hajú férfi finoman Elena derekára
csúsztatta a kezét, középső úját le - föl húzogatta, majd kisvártatva odahajolt a lány
szájához, és uram isten, ... megcsókolta! Bhays torkából hátborzongató, vicsorgó,
állatias morgás tört fel, akár a friss zsákmányát féltő oroszlán a szavannákon.
Elena, amikor meglátta a hatalmas szőke ismerőst, lemerevedett, pupillái
összeszűkültek, a félelem jeges marokként szorított össze a szívét, ami mintha
kihagyott volna pár ütemet. Tudta, most nagy bajban van, de, hogy a fenébe találta
meg a férfi? Hát mindenki idejár, az egész város?! Mégis csak jobb lett volna a
Sárga Csibe... Bhays egyenesen feléjük tartott, akár egy száguldó gyorsvonat.
Odaért. Úgy magasodott föléjük, mint egy fenyegető felhő. Szemeiből gyilkos
szikrák sütöttek, amikor rájuk nézett megvetően. Sokkal, de sokkal
félelmetesebbnek hatott, mint Elena emlékezett.

Hirtelen elkapta Nick pólóját a nyaka alatt, és felemelte az egész majd száz kilót.
Kezein az erek kidagadtak a duzzadó erőtől, úgy tartotta a robusztus nyomozót,
mint egy tollpihét, sőt egy sötétebb sarok félé sétált vele. Elena és Sarah futottak
utánuk. Bhays tombolt. Elena még soha nem látott ilyen szikrázó dühöt, ennyire
gyilkos indulatot senki szemében. Nick nem ijedt meg a saját árnyékától, de
pályafutása tizennégy évében még nem találkozott ilyen figurával. Ez aztán a
termetes fickó! Hirtelen mindkét kezét összekulcsolta, fellendítette és alulról
minden erejét beleadva orrba vágta a hatalmas alakot, aki meglepődött. Bhays csak
pislogott, nem volt hozzászokva ehhez, ember, még nem mert rá kezet emelni!
Soha. Nick kárörvendően nézte, ahogy a szőke fazon csinos kis orrából ömleni
kezdett a vér. Elöntötte a pólóját és még a nadrágjára is jutott, na nem mintha
törődött volna vele. Párszor oldalra fordult és a padlóra köpte a szájába toluló vért
és ennyi. Bármennyire is fájt neki, nem mutatta ki.
- Elárulnád, mi a fene bajod van? Ismerjük egymást? - lihegte Nick?

- Rámásztál a nőmre! - válaszolta a másik, olyan félelmetes és kegyetlen

hanghordozással, hogy Elenát kirázta a hideg, végigsiklott a gerince mentén, mint
egy éles penge.

- Nekem azt mondta, nincs senkije!

- Tévedett! Úgyhogy, most meghalsz zsaru! Sajnálhatod. A szádon keresztül fogom

a beleidet kihúzni! Te nem tudod kivel akadtál össze!

- Ahhoz nekem is lesz egy - két szavam.

- Ne csináljátok! - sikoltott fel Elena - akinek végre megjött a hangja.

- Te maradj ki ebből! - felelte mindkét férfi, nem túl kedvesen, egyszerre, miközben
farkasszemet néztek egymással.

- Gyere ki zsaru! - intett Bhays a fejével a hátsó ajtó felé, miközben leengedte a
földre férfit, aki a szorítástól már akadozva lélegzett. Elena megpróbálta lefelejteni
Bhays kezét Nickről.

- Ne bántsd, engedd már el, meg fog fulladni! Nem csinált semmit! Légyszíves!
Bhays... ő egy régi barátom, dolgoztunk pár ügyön együtt, nem akarom, hogy
bántsd. Gyere menjünk haza, kérlek, már mindenki minket néz, a biztonsági őrök is
mindjárt ide érnek. Menjünk most! Különben esküszöm mindenre, ami szent, soha
többé nem állok veled szóba!

- Még mit nem, ezt nem fogja megúszni a haverod, tegnap megállapodtunk
valamiben, ugye emlékszel? - nézett rá vicsorogva – velem nem lehet szórakozni,
én nem vagyok a játszó pajtásod, és én mindig vigyázok arra, ami az enyém! Ezt
jegyezd meg! Kezelésbe veszem és hidd el, utána nem fogja kívánni, ami a másé!
Sőt, semmit nem fog kívánni a gyors halálon kívül.

Elena tehetetlenségében sírva fakadt, ha bármi történik Nickkel az az ő hibája lesz,

tudta jól. Mitől is gondolta, hogy palira vehet egy ilyen férfit, mint Bhays.
Világosan látta Elena, amit eddig nem, Bhaysnak megölni egy embert annyi, mint
másnak meginni egy pohár vizet. Lehet hozzá kedves volt, de most felfedte igazi
énjét, Bhays egy gyilkoló gép.

- Ha megteszed, gyűlölni foglak - szipogta. Nincs közöttünk semmi, esküszöm.

Nem miatta nem vártalak ma odahaza, semmi köze hozzá, csak megijedtem ettől az
egésztől, tőled, próbáltam menekülni és... most már látom, nem véletlenül. Tudod
mit, felejtsd el a megállapodásunkat! - nézett rá Elena mérgesen és őszintén,
könnyáztatta arccal. Bhays mélyen lehajtotta a fejét és úgy engedte ki magából a
levegőt, mintha egy százhússzal száguldó sportkocsit fékeznének le hirtelen. Nem
túl finoman, de elengedte Nicket, aki hátra tántorodott a falnak, és megpróbálta
feltölteni a tüdejét végre rendesen levegővel.

- Imádkozz zsaru, hogy soha többé ne találkozzunk, mert, ha még egyszer

keresztezed az utamat és, ha csak rá mersz nézni a nőmre, az a halálod napja is lesz
egyben! - köpte oda Nicknek a szavakat.

Kisvártatva azonban Elena megrökönyödésére, újabb két hatalmas alak jelent meg,
előlépve az árnyékból, ahol eddig meghúzódva figyeltek, pont olyan ádázak, mint
Bhays. Az egyikük az volt, akivel már találkozott a házában, a másik viszont még
Bhaysnál is nagyobbnak és félelmetesebbnek nézett ki, egy szinte kopaszra
borotvált valóságos halálosztó. Mindketten talpig bőrruhába öltözve, ami még
ijesztőbbé tette a kinézetüket.

Ghrip és Fhait most értek oda Bhayshoz.

- Főnök, segíthetünk valamit? - kérdezte Ghrip, miközben pár darab zsebkendőt

nyújtott át Bhaysnak, akinek még midig csöpögött a vér az orrából. - A biztonsági
őröket már leszereltük. - morogta Fhayt.

- Nem, köszi, menjetek vissza nyugodtan, minden rendben, majd később otthon
találkozunk.

- Ha akarod, kivisszük a fazont hátra és felakasszuk.

- Nem kell, egyedül is meg tudom oldani! Menjetek! - Mielőtt visszamentek volna
a helyükre, elismerően végigmérték a zsarut. Nick előredőlt felsőtesttel, kezeit a
térdein megtámasztva még mindig levegőért kapkodott, mintha egy több ezer
méteres hegyet mászott volna meg. Ellilult arcával bátran nézett föl rájuk,
egyenesen a szemükbe. Nick úgy gondolta, hogy valószínűleg válogatott terrorista
hadsereg tagjaiba botlott bele és Elena haza akar menni az egyikükkel! Atyaisten!
Mekkora mindegyik! Kik a fenék lehetnek ezek a hatalmas alakok, talán valami
gyilkos tenyészcsődörök? Miért is nem kért segítséget ebben az ügyben! Ezeknek
dolgozik szegény lány! Biztos kényszerítették, talán meg is verték egypárszor.
Ilyen kemény tagokat!

- Láttad, hogy elintézte Bhays orrát? - kérdezte Ghrip Fhaittől, miközben

visszasétáltak az asztalukhoz.

- Igen, nem semmi a zsaru, igazi harcos, van a pucájában vér, ez tetszik nekem!

Egész úton, egy szót sem szóltak egymáshoz. Elena, Sarah és Nick aggódó
tekintetére gondolt, ahogy utánanéztek, amikor Bhays karon ragadta és dühösen
kivonszolta a teremből, mintha lett volna hozzá joga, meg ehhez az egészhez. Őrült.
Gyönyörű őrült.
A Bentley kerekei élesen csikorogtak, Elena teljesen bepréselődött a bőrülésbe, a
férfi vezetési stílusa hagyott maga után némi kívánni valót. Így is reszketett az
idegességtől és az átélt élménytől, de most még egy esetleges karamboltól is féljen.
Istenem, őrület ez az egész! A csend mázsás kőtömbként telepedett rájuk és
kisvártatva azon vette észre magát, hogy egyáltalán nem ismerős a környék, ő nem
erre lakik!

- Azonnal állj meg, hallod! Hová viszel? - kiáltotta megfeledkezve a félelméről.

Bhays gúnyosan és keményen nézett vissza rá, de nem válaszolt, inkább
bekapcsolta a rádiót. Jó hangosra tekerte fel, Akon és utána Big Ali szólt a
dallamos zene tetszett Elenának, de mivel nem kapott választ továbbra sem,
megnyomta a kikapcsoló gombot. Bhays villámló szemekkel meredt rá.

- Ha lenne egy kis eszed, nem bosszantanál tovább! Nem szokásom nőket verni, de
amilyen rohadtul érzem most magam, kaphatsz egy két pofont. Ezt akarod? -
emelte felé fenyegetőn hatalmas tenyerét Bhays. Elena jobbnak látta, ha inkább
hallgat. Arra gondolt, bármennyire is fél, most a férfi haragjától, mégis az ő
kérésére engedte el Nicket. Azért, mert ő kérte, hatalma van felette. Lopva, a
mellette lévő ülésre pillantott és újra megcsodálta Bhays testfelépítését, izmos
karjait, amint a kormányt tekeri. Az a váll, a széles erős nyak, és a profilja, oldalról
is gyönyörű, máris feltámadt benne a vágy. Ez a férfi egy két lábon járó
tesztoszteron bomba.

A sportkocsi éles csikorgással hirtelen lefékezett, amikor a semmiből egy több

méteres vaskapu tűnt fel ami, csak annyira nyílt ki, hogy az autó átférjen rajta. Öt
percen belül, még három hasonló kapun mentek keresztül és egy kőfalon! Egy
tágas szépen gondozott parkba értek, ahol az örökzöldek és a virágos részek
váltogatták egymást. A kocsi beállón egy harly típusú motor, egy terepjáró, és még
vagy három autó állt. Elena jobbra pillantott és nem hitt a szemének, egy valóságos
szálloda állt előtte három szinttel, toronnyal, széles márványlépcső vezetett föl a
két szárnyas ajtóhoz. Bhays erősen megragadta a karját és szabályosan maga után
vonszolta. Amikor beléptek a hófehér bejárati ajtón, Elenának elállt a lélegzete. Az
előtér hatalmas volt, és csak úgy ragyogott, minden fehér és arany színben
pompázott. Az előcsarnok mesés gazdagságról árulkodott, levélmintával díszített
korinthoszi oszlopok, márvány padló, gyönyörű szobrok mindenütt, akár egy óriási
felnagyított csiszolt gyémánt belsejébe lépkednének. A szikrázó fények szinte
megvakították. Érdekes a legtöbb faragott alak, szárnyas angyalokat ábrázolt, akár
a mennyország - futott át Elena agyán. A tört fehér márványlépcsőn felfelé
igyekeztek, amikor az első emeleten egy hófehér ruhába öltözött, közepes
testalkatú, idős férfi szólította meg őket.

- Uram, á kisasszony, jó estét, szolgálhatok valamivel? - kérdezte, miközben

megrökönyödötten bámulta Elenát.
- Később Frank, vagy tudja mit? Pihenjen le nyugodtan, majd kiszolgáljuk
magunkat, ha szükségünk lesz valamire.

- Ahogy óhajtja, uram. - hajtotta meg magát mélyen, miközben hátrált, mint egy
garázsból kitolató öreg Ford.

Úgy, szóval a szállodaiparban is benne vannak! A második emeletre mentek, ahol

egyforma távolságban, nagy faragott ajtók helyezkedtek el. Az ajtók között zöldellő
magas növények álltak, gyönyörű hatalmas cserepekben.

Bhays megállt a harmadik ajtó előtt és benyitott a kisebb előtér után egy hatalmas
hálószobába értek. A falakat kék - arany kombinációjú drapéria fedte, a szőnyeg
sötétkék volt és süppedős, a hatalmas ágyat, pedig szintén kék színű selyem
borította. Az ágy lenyűgöző látványt nyújtott, a kézzel faragott ágytámla két
hatalmas angyallal a szélein. A férfi durván az ágyra lökte, kinyitotta a baloldali
ajtót és eltűnt mögötte. Elena hallotta, ahogy folyik a víz, a férfi lemosta az arcát és
megmosta a kezét. Amikor kijött, éppen a vérfoltos pólóját húzta keresztül a fején,
a látvány sokkolta a lányt, mintha a meztelen felsőtest betöltötte volna az egész
helységet. Csodálta a bordás hasat, az izmokat, amelyhez foghatót még sosem
látott, és az, az aranyló szőrzet! Elvékonyodott vonallá változva tűnt el, abba a
csodálatos elegáns nadrágban, hűha, nagyon melege lett... Elenának teljesen
kiszáradt a szája, alul persze egyre nedvesebbé vált. Bhays belenézett a szemébe és,
mintha olvasott volna a gondolataiban, majd feszülten az ágyra ült.

- Jól csókol? - kérdezte dühét visszafojtva, miközben feszülten le - föl simította

kezét a feje tetején.

- Kiválóan, de úgy nem, mint te. Most meg akarsz erőszakolni? Vagy előtte
megversz? - kérdezte Elena egész kicsire összehúzva magát. - Mert, valami jó kis
büntetést már, gondolom kitaláltál a számomra.

- Úgy szereted? Durván? Még soha nem kellett megtennem ilyesmit, egyetlen nővel
sem. - háborodott fel Bhays.

- Elhiszem. Velem sem kell, csak egy szavadba kerül sajnos, és megkapod. - nyelt
egy nagyot Elena.

- Ne sajnáld, gyere ide! - Elena odament, a férfi pedig forrón rátapasztotta a száját
miközben, szétterpesztett lábai közé húzta a lány testét.

- Fizess, fizess nekem a zsaru életéért cserébe. - lehelte édes, forró hangon. - Elena
mutasd, mennyit ér neked, hogy életben hagytam. Mutasd meg!

Elena elhatározta, hogy megpróbálja. Sőt, jelen pillanatban semmit nem akar
annyira, mint megmutatni.
Nicky Fergusonnak pokoli rossz kedve volt, a nyaka legalább egy hétig tiszta
véraláfutás lesz, majd magyarázkodhat az irodában. Ő lesz a beszédtéma, a felettese
és az összes beosztottja róla fog pletykálni. Esetleg vehetne egypár garbót.

Féltette Elenát, ha valami történik vele, az, az ő felelőssége. Eszébe nem jutott
volna, hogy ilyen kimenetele lesz az éjszakának, pedig az csók nagyon ígéretesnek
tűnt és milyen régóta várt rá! Ez az arrogáns, pökhendi alak, meg a barátai!
Mindent elrontottak, pedig már olyan közelinek tűnt a cél. Érthetetlen, Elena miért
nem kért segítséget, tőle. Lehet, hogy a verésen kívül, valami mást is kap tőlük?
Hát persze, ezért lett ennyire dühös a szőke tag! Már megvolt neki. Mindegy, ezen
már nem tud változtatni, reméli, hogy ez a törzshelyük, és ha addig él is, le
tartóztatja és rács mögé juttatja őket, az egész díszes társaságot! Persze, először
figyelni fog. Megfogja tudni kicsodák, hol laknak, hányan vannak, pontosan miben
utaznak, és ha kell azt is, mit szoktak reggelizni.

Ez a szőke lány, Sarah meg egyfolytában nyafog, percenként hívja Elena mobilját,
de az, kivan kapcsolva. Jobb, ha megszabadul tőle, hazaviszi.

Bhays a történtek ellenére meglepően gyengéden viselkedett, Elenának nem volt

egyetlen testrésze sem, amit végig ne csókolt volna. Bhays a múltkori gyors tempó
miatt meg próbálta visszafogni magát, ameddig csak bírja. Kényeztetni akarta a
lányt, kíváncsi volt hol vannak a saját maga és a lány korlátai. Meddig tolható ki a
tűréshatár.

Nem is lett volna ezzel baj, ha miután végigcsókolta a lány két csípője közti részt,
lejjebb nem merészkedett volna. A látvány és az illat megrészegítette, mozgósította
minden sejtjét. Akkor, az a kis háromszög jelentett neki mindent. Most már, ha
akart volna sem tudott finomkodni. Fejét belefúrta a lány lábai közé, valósággal
belé temetkezett. Úristen milyen finom íze volt! Nyelve megkereste a
legérzékenyebb pontot, és nem kegyelmezett. Elena Bhays hajába markolt, és testét
teljesen és szégyentelenül átadta az élvezetnek. Amikor a csúcsra jutott, csodálatos
nyögései végképp megőrjítették Bhaysot, őt magát is közel sodorták az
orgazmushoz.

Alfa hím ösztönei követelték, hogy teperje maga alá a szerelmét és tegye a
magáévá. Az ő asszonya.

Ráfeküdt a lányra, teljes hosszában és a szerelem és szeretkezés minden ígérete, ott

volt a szemében. Elena pedig, nagyon jól tudott olvasni a szeméből, és már alig
várta, hogy valóság legyen az ígéret.

- Nyisd kicsit, széjjelebb a lábad – kérte Bhays. Elena gondolkodás nélkül szót
fogadott. Az erős pénisz az ölének nyomódott, s kicsi, de határozott lökésekkel
ostromolta a sikamlós bejáratot, mindig egy kicsit beljebb. A vad ösztön ellenére is
vigyázta a lányt, önmaga ellen védelmezte.
- Félek, hogy fájdalmat okozok neked. - Ahogy lenézett, az alatta fekvő női testre,
attól félt, hogy összetöri. - Annyira kicsi vagy.

- Ne félj, nem vagyok én valami szűzlány, nagyon akarlak! - Bhays bólintott, és

egy határozott mozdulattal benyomult. Elenának tagadhatatlanul fájt, szemeit
szorosan összehúzta, egész teste megfeszült, kezeit önkéntelenül is Bhays széles
mellkasának feszítette, próbálta magától eltolni a fájdalmat okozó testet. Úgy
érezte, a feszítő érzés kettészakítja. A férfi nem mozdult, aggódó tekintettel nézett
le rá. Már majdnem teljesen kihúzódott, amikor a súrlódástól a fájdalom éles
karmai, fokozottan visszahúzódtak, a helyébe pedig, a mindent elsöprő, kéjes
mámor lépett.

- Kérlek, ne állj most meg, már sokkal jobb! - Ekkor a férfi lehajolt, és apró
csókokkal borította el az egész arcát, a szemhéját, az orra hegyét, majd újra a
szájára hajolt és mélyen csókolta, majd nagyon lassan, mozogni kezdett.

- Annyira szűk vagy. - Mámorító érzés lett rajta úrrá, amikor teljesen kitöltötte a
lányt, hihetetlen, csak bírjon uralkodni magán, nehogy elragadja a hév. Csodálatos
volt, sokkal jobb, mint elképzelte.

Elena úgy érezte, lebeg a boldogságtól és a testét átjáró érzésektől, sírni tudott
volna.

- Te, vagy a...hatalmas. - Bhays folytatta az előre - hátra mozgást, nagyon óvatosan,
és hatalmas testéhez képest, meglepően finoman. Ám a lány ekkor váratlanul, lábait
a csípője köré fonta és addig ficánkolt alatta, amíg még jobban, még mélyebben
benne volt s arra kérte gyorsítson az iramon. Bhays föladott minden finomkodást,
nem tudta többé visszafogni magát. Torkából mély morgásszerű hang tört fel, a
csípője pedig önálló életre kelt.

- Nem... nem bírom fékezni az iramot ne... hara...haragudj. - nyögte.

- Nem számít, csodálatos ... vagy.

Óriásiakat lökött, vadul szenvedéllyel teli, a lány pedig felnyúlt és az ágy fejébe
kapaszkodva próbálta magát tartani. A feje oda - oda koppant a támlához, de
egyáltalán nem bánta, az egész ágy rázkódott alattuk. Elena majd az eszét vesztette
attól, amit Bhays odabent művelt vele, minden egyes lökés gyönyörűségesebb volt,
mint az előtte lévő. Mintha érzékszervei kiteljesedtek volna, mintha minden
porcikájával érezné a másikat, teste a maximumon működött. Majd inkább, a széles
izmoktól duzzadó hátba kapaszkodott, körmeivel végig szántva szeretője hátát.

Bhays arca teljesen átszellemült a lány feneke alá nyúlt, és felemelte, közel
magához, míg a másik kezével, biztosan egy helyben tartotta magukat az erős
lökések közepette is.
- Már ... már nagyon ott van, a ..végében, gyere... gyere velem, te is! Most! - Az
angyal harcos felordított, a hatalmas test teljesen összerázkódott, a lány számolni
sem tudta hányszor, ő pedig, mindannyiszor összehúzódott ott belül, és azt hitte
elájul az intenzív orgazmustól.

Valaki Bhays nevét sikoltotta, többször is egymás után, fél percbe is beletelt, mire
Elena rájött, hogy ő volt. Végül Bhays nagyokat nyögve, belepumpálta magjának
utolsó cseppjeit is a lányba a hosszú, intenzív orgazmus egész lényét megrázta.
Arra gondolt, milyen szerencsés, hogy ráakadt erre a nőre. Oldalra gurult és
szorosan odabújt mellé.

Összeölelkezve feküdtek, mindketten a gondolataikba merültek, miközben Elena a

ragyogó fürtöket simogatta. Annyira kielégültnek érezte magát, mint még soha,
belsője még mindig remegett az extázistól. Úgy kapaszkodtak egymásba, mintha
soha többé nem akarnák elengedni a másikat. Mindketten kincset találtak a
másikban. Elenának a fekete- fehér jing - jang szimbólum jutott az eszébe, ahol a
kört két teljesen összeillő forma teszi egy teljes egésszé, a női és a másik a férfi
jelképe többek között. Tudta, hogy ennyit csak ez a férfi képes neki adni, bárcsak
örökre megtarthatná magának! Ostobaság, az ilyen férfiak nem maradnak meg
egyetlen nő mellett, ha hűséges típusok lennének is, ott van az állandó kísértés. A
sok felkínálkozó nő, mert, hogy Bhays életében nem kevés lehet az ilyen, az biztos!
Most meg mit sajnálja magát annyira, nem feleségül kérte! Csak szex volt és
semmi más. Ó de milyen! Amikor belenézett Bhays szemébe, végtelen rajongást
látott benne, úgy nézett rá, mint egy megzabolázott vadállat, aki életveszélyes, de
mégis most dorombol. Mert elégedett,de vajon mitől világít?! A férfi úgy
ragyogott, mint egy negyven wattos izzó. Ez szuper. Micsoda? - Elena gyorsan
felült és alaposan megnézte, nem - e az idegei játéka a világítás. De nem.

- Bhays tudod, hogy világítasz?! - kérdezte döbbenten.

- Ne törődj vele, elemet uzsonnáztam.

- Mi a fene folyik itt, mi ez az egész? Ki, vagy mi vagy te? Lehet, hogy egy film-
forgatáson vagyok?! Ez itt az X - akták, csak mond meg, merre találom a férfi
főszereplőt, mert akarok tőle egy autógrammot! - Miután a férfi nem volt hajlandó
válaszolni, csak lustán simogatta, Elena úgy gondolta, hogy majd később utána jár
ennek az egésznek, de most álmos és fürödni szeretne. Különben is, mit érdekli, ha
Bhays földönkívüli is, akkor is csodálatos vele együtt lenni.

- Azt hiszem, nagyon jól esne most, egy zuhany. - jelentette ki Elena, és
megpróbált, a lehető legkecsesebben, felállni. Sikerült is pont, mint egy elefántnak.
Bhays amikor észrevette, hogy jár a lány, egy pillanatra el felejtett levegőt venni.
Úristen! Micsoda mocskos gazember vagyok! Meg kellett volna várnom, míg a
teste hozzászokik az enyémhez.
Elena, a fürdőszobában használta a vécét és megmosta sajgó lába közét.

Bhays finoman bekopogott.

- Gyere! - szólt ki Elena a pazar fürdőszobából. A férfi bement, és szorosan

magához ölelte, fejét belefúrta a csodálatos hajzuhatagba. Megnyitotta az
aranyszínű csapot a hatalmas fürdőkádnál, és a lányt ölbe véve belemászott, bőven
elfértek ketten is. Végtelenül gyöngéden mosta Elena testét, finom, simító
mozdulatokkal és a haját sem hagyta ki.

- Annyira gyönyörű vagy. A hajad pedig csodálatos, szeretem.

Miután ő is lemosta magáról a szeretkezésük nyomait, ugyanolyan kíméletesen

törölgette szárazra a szép testet. Gyengéden húzogatta a törölközőt a gömbölyű
idomokon a szíve hevesebben kezdett dobogni, teste újra felizzott, férfiassága pedig
újra életre kelt. A lány csodálkozva nézett az ágyékára.

- Látod, ez azért van, mert gyönyörű vagy, és a szépséged ezt teszi, velem. - nevetve
nyúlt a lába közé, miközben szemhéját félig leengedte.

- Te, te is gyönyörű vagy, Bhays - suttogta Elena. - és a kezét a férfiéra szorította.

A fenébe, nem teheti meg vele újra, most semmiképp nem, már így is elég
fájdalmat okozott, legalább egy napot várnia kell. Ki fogja bírni! Hirtelen véget
vetett az erotikus játéknak, és gyorsan betekerte a lányt egy hatalmas
fürdőlepedőbe.

- Jobb már, tudod ott lent?- kérdezte elpirulva a szeretőjét.

- Kicsivel, ne aggódj.

- Soha többé, nem leszek ilyen durva, megígérem. Egy fafej vagyok. - nézett rá
őszintén és megbánóan.

- Nem akarom, hogy más legyél! Te ilyen vagy, és én így, szeretem, veled! -
válaszolta Elena szenvedélyesen. Bhays vére a választól újra száguldozni kezdett,
teste bizsergett, és elemi erővel rá tört a vágy. Magához rántotta a lányt, aki
fölsikkantott és vad csókban forrtak össze. Bhays arra gondolt, hogy
legszívesebben még keményebben tenné a magáévá, mint az előbb.

Hirtelen azonban, kinyílt az ajtó és Bhays azonnal maga mögé lökte Elenát.

- Bhays, haver, mi van ....veled? Az ajtóban döbbenten álló jóképű fickó

ugyanolyan nagydarab volt, mint Bhays, arca pedig kedves, azaz, csak majdnem,
mert a tekintetéből acélosság sugárzott.
- Jézusom, Zachary, a frászt hozod rám! - Megtennéd, hogy legközelebb kopogsz?!

- Kopogtam, de nem csodálom, hogy nem hallottad, látom nagyon elfoglalt valami
fontos, és érdekes dolog. Aztán szemtelenül Bhays háta mögé lesett. Elena nagy,
ártatlan szemeket meresztett rá, önkéntelenül is Bhayshoz húzódott.

- Nahát, bemutatsz?- kérdezte tőle szokatlanul szemtelenül, Zachary.

- Elena, ez itt Zachary, a társam. Zack, ő a barátnőm, Elena.- mutatta be őket

egymásnak kelletlenül.

- Örülök, hogy megismertelek Elena, nincs véletlenül egy húgod vagy egy
nővéred? Bemutathatnál neki. - mondta, amikor végigsiklott a tekintete, a
fürdőlepedőbe bujtatott lány formás testén, gyönyörű arcán, és még az illatát is
egészen átszellemült arccal beszívta! Bhays azt hitte gutaütést kap. Hihetetlen,
hogy minden őrző rámozdul Elenára. Először Ghrip, most meg Zachary. Úgy
látszik, lakat alatt kell tartania. Mi van ebben a lányban, valamiféle bűverő, ami
hatással van az angyalokra?

- Doki tűnés! Most! - parancsolta ellenvetést nem tűrve.

- De ...

- Egy perc, várj meg kint a folyosón.

- Öregem, te megbolondultál, hogy merted idehozni ezt a nőt! Ha, a többiek meg
tudják nagyon befognak rágni rád. Miért nem vitted egy motelba? - álmélkodott
Zachary.

- Foglalkozz a saját dolgoddal!

- Haver, te nem tudod, mit beszélsz, mi lesz, ha elmondja valakinek, hogy mik
vagyunk?

- Nem. Tud. Semmit. - védte a lányt Bhays.

- Aha, na persze. Már is ragyogsz, tudsz róla? Nem, mintha nem örülnék, hogy
boldog vagy, de ez egy ember! Hallottam, megvan a magához való esze, szerinted
mennyi ideig tudsz előtte titkolózni? Úgy egy, vagy két napig?

- Na és, akkor mi van?

- Figyelj, most azonnal vidd innen, és ne találkozz vele, soha többé. Így még
megúszhatod! Majd könnyen elfelejted.

- Soha! Akarom őt, ő egy igazi asszony!

- Asszony, aha, - hogy az a magasságos... már is párjául választotta, csak még nem
tud róla. Ha egy angyal, beleszeret valakibe, akkor mondja az ősi szót, asszony.
Innentől nincs megállás, a birtokló hím, így vagy úgy, de megszerzi a nőt, magához
láncolja, általában örökre, vagy nagyon sokáig. Mit fog ehhez szólni az Ark. A
harcosoknak ő választ párt, hogy a fajuk biztosan ne halljon ki. Ők az alfa hímek,
és ez nemzedékek óta bevett szokás. Fhait karjába is a minap vésődött bele, leendő
párja neve. Akkor ez meg, most mit csinál? Az Ark nem fogja ezt, szó nélkül tűrni.

- Bhays az Ark...

- Teszek rá, majd ti, csináltok neki gyerekeket.

- Hogy beszélhetsz így, hát minden eszedet elvette a nő? Hallod magad? Adjak egy
pár jól irányzott ütést, hogy magadhoz térj?- fenyegette Zachary.

- Midig védtem a fajt, ahogy az apám is, és előtte az ő apja is. Rendesen teszem a
dolgom. Még nem tudom mi lesz Elena és köztem, de most, kell nekem. - jelentette
ki, miközben felragyogott és visszament a szobába.

Elena maga köré tekerte az egyik kék lepedőt, kezeit összefonta a mellei előtt.
Mindent szeretett volna tudni a férfiról, a múltjáról, a családjáról és azokról a
furcsa dolgokról, amelyek a férfit körbeveszik. A szeme láttára tűnt el tegnap is,
csak úgy a nagy semmibe. Bhays egyébként is különleges, már külsőleg is,
egyszerűen valószínűtlenül gyönyörű. A társai sem akármilyenek! Együtt pedig...
nos hát igen, az a másik kettő a discóban, most egy másik óriás, hogy nézhet ki
mindegyik ilyen káprázatosan jól?

Bhays ragyogása pedig nagyon titokzatos, ha egy újságíró meglátná valószínűleg az

év szenzációja lenne. Elena szinte már a főcímet is látni vélte: a "világító férfi",
vagy "ufók szálltak le Telneában". Nem mintha változtatna valamit is az érzésein,
az, az igazság, csak tudnia kell.

Bhayst visszatérve a szobába ölelő karok helyett egy hideg jégcsap fogadta.

- Tartsd magad távol, tőlem! - nyújtotta ki Elena mindkét karját maga élé. - Tudni
akarom, mi ez az egész hókuszpókusz körülötted, a ragyogás meg minden.

- Hidd el jobb, ha nem keveredsz bele! - nézett rá Bhays keményen.

Elena vállai előreestek, fejét lelógatta, úgy állt ott, mint a fájdalom szobra.

- Ne haragudj, igazad van, nem tudom, miért is gondoltam, hogy te... hogy mi... -
Villámgyorsan kezdett öltözködni, először a tangát majd a szoknyát, de hol a
fenében lehet a melltartója? Mindegy, nem kell, annyira nem lóg. Azonnal hív egy
taxit a mobilján és hazamegy. A férfi nagy terpeszben, keresztbe tett kézzel állt az
ajtóban, mintha gyökeret vert volna.
- Befejezted?! - kérdezte nem túl finoman.

- Elmegyek! Te birtokolni akarsz engem, leégettél a barátaim előtt, Nicket

majdnem megfojtottad, de semmit nem akarsz elárulni magadról. Nekem ez így
nem megy! Felejts el, nem vagyok bábu, se játékszer, akivel játszadozhatsz. Én
nem megyek bele, felületes kapcsolatokba. Vagy oda adod magad testestül –
lelkestül, vagy keress mást! Én az őszinte embereket kedvelem, tudod?!

- Húsz perccel ezelőtt, még nem így láttam, nagyon is elég volt neked a testi
kapcsolat!

- Engem többször nem kapsz meg, hallod?! Soha! Tartsd meg csak a kis titkaidat,
kit érdekel! Ha te nem tartasz méltónak a bizalmadhoz, akkor hagyjuk ezt az
egészet a fenébe! Bocsáss meg, hogy meg akartalak ismerni, hogy tudni akartam,
mi van az izmos csomagolás mögött!

Bhays erre nem is gondolt, hogy a lányt a testén kívül más is érdekelheti. A nők
mindig is rajongtak érte, pontosabban a testéért, mintha egy trófea lenne.
Használták, ahogy ő is őket, egymásnak mutogatták, mint a cirkuszi majmot. Egy -
két alkalomnál többször ritkán találkozott ugyanazzal a nővel harmadjára is. Végül
is, csillapították teste éhségét, de talán nem is akart többet.

Viszont, ez a mostani dolog Elenával, ez más, még nem történt vele soha, hogy
felvitt valakit a rend házába, a szigorúan titkos helyre, ide, az otthonukba. Már
önmagában ez a tény is elég meglepő.

Mitől más ez a lány, a fene vigye el! Mitől volt olyan elképesztően jó vele a
szeretkezés, meg minden vele kapcsolatos dolog. A levegőt is jólesett vele egy
helyiségben magába szívnia. Izgatta, és megnyugtatta egyszerre és neki
mindkettőre nagy szüksége volt. Ám akkor sem cselekedett helyesen. Teljesen
kivetkőzött magából, felrúgta a szabályokat, büntetést érdemel. Életében először
kívánta, bárcsak lenne egy egyszerű ember, nem angyal ...és nem harcos.

A doki jogosan dühös, ő biztosan nem bánt volna vele ilyen kesztyűs kézzel
fordított helyzetben.

Ám most, miután megismerte a lányt, elképzelni sem tudta, hogyan élhetett idáig
nélküle.

Úgy hatott az érzékeire mind a legütősebb kábítószer. Szüksége van rá!

- Nem engedlek el soha! - morogta, miközben felé mozdult. Elena hátrált, de

beleütközött a falba nem tudott hova menekülni, de nem is lett volna értelme!
Mintha a kisemlős menekülne a hatalmas sas elől.
- Mindent el fogok mondani, csak adj egy kis időt, kérlek. - mondta lágyan,
miközben felemelte Elenát a karjaiba és az ágyhoz vitte. Majd óvatosan lerakta és
betakargatta, mint a kisgyerekeket szokás és le ült mellé az ágy szélére.

- Örülök, hogy jobban meg akarsz ismerni, boldoggá teszel vele. - mondta
komolyan.

- Akkor miért titkolózol? - kérdezte Elena csendesen.

- Mert, nem akarlak megijeszteni és azt sem szeretném, hogy elítélj. Csak arra
kérlek, hogy addig bízz bennem! Elena belenézett a mélykék szempárba, és annyi
szeretetet és rajongást látott benne, hogy nem tudott nemet mondani.

- Nyertél! Te ellenállhatatlan gazfickó.

Ha, valamit Zachary tud, az olyan, mintha bemondanák a hatórás hírekben. Miután
megreggeliztek az ágyban, Elena visszaaludt, ő pedig lejött, hogy elfogyassza
reggeli kávéját, de bárcsak ne tette volna. A konyhából kiszűrődő élénk hangzavar
azonnal elhalt, ahogy belépett. Öt szempár meredt rá, mindannyian őt nézték. Nem
volt nehéz elképzelni miről beszéltek, vagy, hogy mi és ki lehetett a téma. Pletykás
vénasszonyok!

- Na, mi van, megnémultatok? - vetette oda Bhays a konyhában lévő válogatott

társaságnak. Mezítláb volt, fekete tréning nadrágot viselt, fölülre viszont nem vett
fel semmit. Miközben keresztülsétált a helyiségen a társaság egyöntetűen szisszent
fel. Bhays fejét hátrafordítva nézett vissza rájuk. Mindenki őt nézte, pontosabban, a
hátát. A fenébe is, Elena alaposan elintézte, a karmolás nyomok még nem
gyógyultak be!

- Nem akarsz nekünk valamit mondani?- kezdte Michael.

- Kellene?

- Bátyám, az a nő. Még mindig, ragyogsz.

- Akkor is megmerted ezt volna tenni, ha León itt van?! - vetette közbe Ghrip. Na,
igen, Leon az igazi vezérük. Ő, addig helyettes, amíg haza nem tér Európából.
León maga a halálos parancs, a fajuk hercege, minden szava kőbe vésett törvény.
Neki ellentmondani, látogatás a halálba. Természetétől fogva durva, kemény és
kegyetlen. Az ő haragjával szembekerülni, végzetes hiba.

- Leónnak ehhez, semmi köze.

- Rád bízta a rend vezetését, te meg idehozol egy embert! - monda Zahary,
miközben lesöpört egy láthatatlan szöszt, márkás selyem nadrágjáról. Nem kellett
volna ezt tenned! Veszélybe sodorsz mindannyiunkat! Mi ütött beléd? Ha nem
ismernélek, azt mondanám, szerelmes vagy.

Bhays nem is tudta mit feleljen. Szerelmes... az ...meglehet. A többieknek teljesen

igazuk van, de mégsem érezte helytelennek, amit tett. Nem, semmiképp.
Egyszerűen a további létét, nem akarta a lány nélkül elképzelni. Túl fontos lett
neki, ez alatt a rövid idő alatt is, mintha rá várt volna örök életében.

- Nézzétek, ha akarjátok, kilépek a rendből! Elhúzok innen jó messzire! - kiáltotta,

miközben a pultnak támaszkodott. - Jó, igen talán tényleg nem kellett volna
idehoznom, de már megtörtént, nem tudom visszacsinálni és nem is akarom.
Felelősséget vállalok érte.

- Figyelj, az Ark...

- Egy szót se többet! Értsétek meg... szükségem van rá! Azon kívül, most még én
vagyok a parancsnok, úgyhogy szokjatok hozzá, mert a lány Elena, itt marad
velem!

- Atyavilág! - kiáltott fel Fhait, - barátaim, ez itt párt választott, ha nem vettétek
volna észre.

-Alig ismeri, hogy történhetett ez? - kiáltott fel Shen. - Minden honnan a
méltatlankodás hangjai hallatszottak. - Bhays nem bírta tovább, a hangzavart, úgy
érezte megőrül. Haragja és fájdalma örvénylő tornádóként tört fel belsejéből, a
harcosok gyorsan a földre vetették magukat, szorosan megkapaszkodtak valamiben,
ami éppen kézre esett, szemüket lehunyták. Megpróbálták biztonságban tartani
testüket, Bhays elemi erővel tomboló dühétől. Ha Bhays bedühödött, annak
eredménye olyan volt, mint a tomboló hurrikán, vakító fénnyel párosulva, ilyenkor
jobb, ha mindenki fedezékbe vonult civilek és harcosok egyaránt. A regék szerint,
valamelyik őse együtt hált egy szél elementállal, egy éteri lénnyel, amelyből
gyermek született és így a képesség bekerült a vérvonalba. Már előfordult mással
is, az ősei közül, hogy örökölte ezt a pusztító képességet.

Először a kisebb tárgyak kezdtek el röpkedni, falhoz csapódni és összetörni, majd

következtek a nagyobbak, súlyosabbak. Mire befejeződött, a bútorok
használhatatlanná váltak, az ablaküvegek szilánkjai, pedig az egész helyiséget
beterítették. Amikor vége lett, Bhays szokás szerint félájultan a padlón feküdt, teste
görcsösen rángott. A harcosok sóhajtottak, imát mormoltak az Arknak, hogy épp
bőrrel megúszták. Bhays nagy nehezen felállt, és amikor látta, hogy minden társa
épségben van, imbolygó léptekkel megpróbált fölbotorkálni a szobájába. Szédült és
émelygett, mindig ez volt kitörésének az utóhatása, amikor egyszer csak egy erős
kéz karolta át, és segítette feljutni, Michael volt az a testvére.

Nick Ferguson átkutatta Elena házát, de semmire nem jutott, pedig ő aztán alaposan
dolgozott. Úgy érezte, egyedül kell megoldania ezt a dolgot, mert, ha segítséget
kér, a lány menthetetlenül belekeveredik. Ő pedig, nem akarta, hogy letartóztassák.
Szabadságot vett ki, éjjel nappal figyelte a házat, várt, Elenának előbb - utóbb haza
kell jönnie. Ha még él.

Eszébe jutott a lány barátnője, Sarah. A magas, szőke test, buja keblek, érzéki száj.
Eljátszadozott vele éjjel, a lány nagyon készséges volt. Újra maga előtt látta a
hosszú szőke fürtjeit, ahogy belemarkolt, miközben előtte térdelt és tette a dolgát.
Átkozottul jól csinálta, azt meg kell adni. A kellemes emlék hatására, már el is
kezdett bizseregni a teste. Jó bőr, de nem tudná szeretni. Személytelen kielégülés
volt, semmi érzelem. Talán egyszer, vagy esetleg kétszer, még találkozhatnának.
Elviszi vacsorázni, utána meg egy jó kis autós moziba...

Elena egy idegen ágyban ébredt, pillanatnyi ijedség után, miután rájött, hol is van
elégedetten mosolyodott el, és szerelmesen simított végig a mellette lévő üres
párnán. Imádja. Nem csak azért, mert olyan a külseje amilyen, egyszerűen
mindenért. Érezte, hogy fordulópontjához érkezett az élete. Női ösztön, így hívják.
Bhays sorsa összefonódik az övével, lehet, hogy nem túl sokáig, de össze, és ez
óriási boldogsággal töltötte el. Istenem, övé álmai férfija! Köszönöm univerzum,
elküldted nekem a világ legjobb és legszebb férfijét! Mintha, mindig is az élete
része lett volna, természetesnek vette, hogy együtt vannak, hisz egész életében őrá
várt.

Előbb - utóbb össze fogja törni a szívét, csapdába ejti, biztos volt benne. Mi lesz
vele, velük? Ha majd megunja, és mást kíván meg? Az után, amit vele átélt, hogy
lehetne boldog bárki mással? Vele együtt lenni egyszer, több volt mint mással egy
év, minden téren. Istenem, alig ismeri, de annyira szereti! Hogyan...szereti?? Igen!
Csoda? Nem, nem lehet nem szeretni! Elena felült, arcát a kezébe temette, a
könnyek elhomályosították a látását. És ő még azt hitte, az a szerelem, amit Jossh
iránt érzett! A két dolog annyira különbözött egymástól, mint a csendes eső és a
tomboló zivatar. Elmosolyodott, örült, hogy él, és most Bhays vele van, egyedül
csak az övé. Ezek az érzelmi hullámzások... tényleg, valóban szerelmes. Hihetetlen,
de úgy látszik, valóban létezik szerelem első látásra, mint a regényekben. Igen,
addig fogja szeretni, amíg vele van majd, ha elhagyja egy másik nőért, akkor is ráér
siránkozni. Másik nőért? Nem adja! Elena, miközben újonnan született érzéseit
elemezte, egyszer csak furcsa, tompa süvítést és különös hangokat hallott a
földszintről. Vajon mi lehet ez? Pár percig hallgatta, kikukucskált az ajtón, de
semmit nem látott és addigra a különös hangok is elhaltak. Azért jobb, ha körülnéz.
Megpróbálta összeszedni a ruháját, de Bhays letépte ugyebár róla, akkor mit is
vehetne fel helyette? Gyorsan maga köré tekerte a lepedőt és elkezdett a lépcsőn
lefelé futni.
Elenát sokkolta a látvány. Vele szemben, Bhays vánszorgott felfelé, miközben
átkarolva támogatta egy fekete hajú férfi. Kétségtelenül ő is a társasághoz tartozott.
Alig volt alacsonyabb szerelménél, arca szoborszépségű, haja akárcsak a sajátja,
hollófekete. Bhays sápadt volt és elgyötörtnek, ziláltnak tűnt, mellkasát apró
karcolások tarkították.

- Mi történt veled? Megsérültél? - kérdezte aggódva, miközben a másik oldalról

próbálta támogatni a férfit.

- Semmi komoly, ne aggódj, csak pihenésre van szüksége. - válaszolta helyette a

fekete hajú. Délutánra kutyabaja sem lesz, nyugodj meg. - folytatta.

- Muszáj, neked... mindenki előtt... meztelenkedned? Az isten szerelmére, öltözz

fel, ha kilépsz a szobából. Itt, több férfi is lakik! - méltatlankodott elhaló hangon
Bhays, de Elena egyáltalán nem sértődött meg, tudta a szerelmének igaza van, azon
kívül még ilyen állapotban is a féltékeny, birtokló férfi beszél belőle.

Amikor ágyba segítették Bhayst, Elena betakarta és féltőn simította végig az arcát,
majd a haját, mint anya, a beteg gyermekét. Majd odahajtotta a fejét, és mélyen
beszívta a fénylő haj illatát. Imádta. Bhayson földöntúli öröm söpört végig. Ő is,
minden erejét összeszedve, remegő kézzel nyúlt a lány fekete hajzuhatagához és
végigszántotta az ujjaival, aztán összezárta az ujjait, és a hajnál fogva magához
húzta, teljesen közel. Olyan gyengéden csókolta, mintha attól félne, eltűnik, ha
hozzá ér.

- Tudok valamit segíteni?- kérdezte Elena csendesen a csók után, miközben az

aranyló hajat simogatta újra, ami olyan nagyon tetszett neki.

- Csak maradj velem jó? - nyúlt a keze után Bhays. Mindig maradj velem! Örökre!
Nem engedlek el, soha! -lehelte. Majd a lány keze után nyúlt, amit az arcához vont
és belehajtotta a fejét a kezébe. - Ígérd meg, ha elalszom, nem hagyod el az
épületet. Majd az öcsém, Michael, vigyáz rád - nézett a fekete hajúra. Alighogy
kimondta, szinte abban a pillanatban el is aludt a kimerültségtől.

Csoda, hogy eddig is fenn tudott maradni - gondolta Michael - amekkora szélvihart
csinált!

Az öccse - döbbent meg Elena - nem is hasonlítanak. Azaz, talán mégis a szemük
az teljesen egyforma, és igen a szépségük, az is hasonló! A fekete hajú majdnem
olyan valószínűtlenül gyönyörű, mint Bhays.

Michael elnézte a testvérét és a lány kettősét, mintha a szerelem láthatatlan lánccal

kötötte volna össze őket nagyon szorosan, a fejük tetejétől égész a lábujjukig. Nem
akart bámulni, de amióta belépett a szobába képtelen volt róluk elszakítani a
tekintetét. Még ő is érezte a perzselést. Az érzelem testet öltött a legszebb látomás
képében, még sosem látott ilyen gyönyörűt. Szinte irigyelte ezt a csodát. Most már
nagyon is megértette, miért ragaszkodott a lányhoz a bátyja olyan nagyon. Az
ilyesmi ritkán adatik meg, nekik meg pláne. Elhatározta, hogy mindenben
támogatni fogja a testvérét Elenával kapcsolatosan. Ez a szerelem gyönyörű.

- Lent leszek, ott megtalálsz. - nézett Elenára Michael, mielőtt kiment. Azaz
majdnem kiment, de valami megállította. Jézus, a lány teste világít! Mint, a
szerelmes angyal nőké. Ez. Nem. Lehetséges.

Elena, el nem tudta képzelni, miért néz rá Michael olyan döbbenten. Ahogy pedig
száguldozva nekirontott, és odaszögezte a falhoz, valósággal megrémítette.

- Tudod, hogy világít a tested?! - nézett rá a férfi hitetlenkedve. Elena végignézett

magán, és... elámult, valóban fluoreszkált akár, egy szent János bogár.

- Hú, azt hiszem elkaptam valamit Bhaystól, ő is világított az éjjel. Remélem nem
túl súlyos, és nem radioaktív.

- Mit hablatyolsz itt össze, te nő! Gondolom a bátyám elmondta, hogy milyen
fajhoz tartozunk, és kik vagyunk. Ha nem tudnád, mi angyalok, akkor világítunk,
ha szerelembe esünk. Ami azt jelenti, hogy legalább félig te is angyal vagy.

- Ne szórakozz velem! - kiáltott fel Elena - persze angyalok, meg a ...

Elena érezte, ahogy szíve zakatol, a levegő elfogy, amint megszédül és Michael
ölelő karjai eltámogatják az ágyig. Ott leült, és egy percig csak némán bámult maga
elé. Nem emberek! Angyalok, mint a bibliában?! Dehát azoknak glória van a fejük
fölött és szárnyuk van, vagy nem?

- Kérlek, hoznál nekem, valami erőset?

- Persze, egy perc. - Michael whiskyt öntött egy metszett pohárba, beledobott
három jégkockát és átnyújtotta a lánynak. Elena remegő kézzel szorította meg a
poharat és egy hajtásra lehúzta a tartalmát. Égette a torkát, mint a méreg, köhögött,
de most szüksége volt rá.

- Mesélnél nekem, erről az egészről egy kicsit - kérte a férfit.

- Tényleg nem tudsz semmit? - A lány tagadólag megrázta a fejét, Michael pedig
nagy vonalakban elmesélte a faj történetét. Elena szerette a misztikumot, de ez egy
kicsit elsőre nehezen emészthetőnek tűnt. Igazából, legbelül tudta, hogy igaz.
Kezdett helyreállni a kép, mint amikor az összerakó utolsó darabjai is a helyükre
kerülnek. Végül is, Elena nem csodálkozott, hiszen Bhays csodálatosan gyönyörű,
emberfelettien szép, és különleges, ahogy a többiek is. Érezte elejétől fogva az erőt,
ami a belső lényükből áradt. Csak... neki olyan … természetesnek tűnt. Egyáltalán
nem idegenkedett tőle. Sőt, erre várt, már olyan régóta, kereste mindig is. Elejétől
fogva érezte, hogy nem olyanok, mint a többi ember.

- Szóval, ti vagytok a védelmezők, a faj őrzői. Mint nálunk a rendőrök?

- Hasonló, igen.

- Viszont én ember vagyok, ahogy a szüleim is és a húgom is az.

- Nem! - rázta meg a fejét Michael - valamelyikük angyal vagy valamelyikük, nem
a vér szerinti szülőd. Az emberek nem tudnak ragyogni, meg az illatod is ,éppen
olyan finom, amilyen csak egy tüzelő angyal nőnek lehet, vagy mint egy angyal
anyának. - szimatolta meg egészen közelről, akár egy német juhász. Elena szemei
elkerekedtek, ő nem érzett magán semmi különöset, csak, a tüzelő kifejezés nem
tetszett neki. Lehet, hogy az angyalok érzékszervei kifinomultabbak? Igen,
valószínűleg így van. Biztosan olyan illatokat is megéreznek, amit az emberek nem
vagy alig.

- Figyelj, most ne törődj ezzel, majd később kiderítjük, mi lehet a származásod titka
jó? Inkább pihenj egy kicsit, és gyere le majd ebédelni, lent foglak várni. - próbálta
megnyugtatni a lányt.

- Már meghaltak... a szüleim, már nem élnek. - Nézett a semmibe, fájdalmas arccal
Elena. Michael megsimogatta a kézfejét, papír zsebkendőt hozott a síró lánynak,
feljebb húzta rajta a lepedőt, mert már egészen lecsúszott és valami megdöbbentőt
tett. Számára, az volt minden esetre. A lány elé térdelt és a fejét belehajtotta a
ölébe, összezárt lábait pedig hatalmas karjaival átölelte. Nem mint férfi, egyáltalán
nem, inkább, mint egy nagy gyermek. A lányból áradó nőiesség beszivárgott
minden porcikájába. Bár Elenának lett volna szüksége vigaszra, ő vált a
vigasztalóvá. Michael szinte teljesen ismeretlenül, az ölébe hajtotta a fejét, bizalmat
szavazva neki. Érdekes módon, Elena megnyugodott, szétáradt benne valami
gyógyírhez hasonló érzés. Tudta, a férfi is szenved valami miatt.

Beletúrt a sötét fényes és hullámos fürtökbe, simogatta, borzolta őket. Michael

pedig szinte dorombolt. Michael nem érezte helytelennek, amit tesz, Elena illata
hozta a sóvárgást, ami erre késztette, valamiféle anyai szeretetre vágyott, amit csak
egy igazi nő adhat és senki más. Annyira jól eső volt, már olyan régen nem érzett
ilyesmit, csak most tudatosult benne mennyire vágyott valami hasonló után.
Kimondatlanul is egyezséget kötöttek egy életre szóló barátságot.

Elena több órán szerelmét figyelte alvás közben, alig vette le a szemét róla, egy -
egy pillanatra. Szóval angyal! Ez nem semmi! Egyszerűen gyönyörű volt. Arra
gondolt milyen szerencsés. Soha nem fogja átengedni másnak! Az övé! Aztán
eszébe jutott Michael a szeretet éhsége és az érzékenysége. Milyen boldog lesz az a
nő, aki majd megkapja! Nemcsak nemes lélek, de gyönyörű és erős férfi is. Talán
tőle megtudhat valamit arról, hogy mi történt odalent, amitől Bhays ilyen állapotba
került. Bárcsak lenne valami ruhája, kénytelen volt Bhays egyik pólóját felvenni.
Tudta, ha le megy az oroszlán barlangjába merészkedik: azok a nagydarab,
agresszív férfiak ott vannak, habár angyalok és persze harcosok is. Micsoda
párosítás! Hihetetlen! Bhays társai. Michael vigyáz rá, állítólag.

Elena, ha elhatározott valamit nem ismert akadályt, így összeszedve bátorságát

magas sarkújával a kezében lesétált.

Újra megdöbbentette a mesés látvány, a berakásos falak, a ragyogó hatalmas

kristálycsillárok és a csodálatos bútorok. Alice csoda országban. Pont, úgy érezte
magát. Balról beszéd hangjai ütötték meg a fülét, így arra felé vette az irányt. Most,
ahogy közeledett, finom, tompa hangokat is hallott és még valamit... elektromos
darts! Ezer közül is felismerné ezt a hangot, amikor a nyíl a tábla közepébe talál.
Régebben Jossal sokat játszottak. Amikor a résnyire nyitott ajtóhoz ért vett egy
nagy levegőt és benyitott. A vörös hajú fiatalembernek tátva maradt a szája, az
eldobott nyíl pedig jóval a táblán kívül, a falba fúródott. A másikat Elena ismerte,
Ghrip volt az aki azonnal elmosolyodott és közelebb ment. Shen úgy látta
túlságosan is közel. Ö ezt nem tenné meg Bhays nőjével. Nem merné.

- Itt vagyok, bocsáss meg, de akadt egy kis elintézni valóm. - rontott be Michael,
nagyon csúnyán nézve Ghripre.

- Ne mássz rá, hallod?! - kiáltotta elkapva Elena kezét, miközben elrántotta Ghrip
mellől. - A bátyám szereti, ha nem tudnád. Legalább ezt tiszteld az érzést, ha
Bhaysot már nem is! - Ghrip komolyan elszégyellte magát.

- Igazad van, bocs - mondta Michaelnak, de közben Elenára nézett – Ígérem, nem
fordul elő többé – esküdött, miközben ökölbe szorított kezét a szíve fölé emelte.
Shen csak pislogott - szóval Ghrip Bhays nőjét akarta. Ki gondolná róla.

- Gyertek, menjünk át az ebédlőbe, már megvan terítve. - Hívta őket Michael

megenyhülve. Először néma csendben ettek, mindenki feszengett, mintha az egész
díszes társaság karót nyelt volna. A férfiak sutyorogtak, és csodabogárként
tekintettek Elenára. - Tényleg világít. - Aha, igen az illata... Elena ilyen
szófoszlányokat kapott el. Nem érezte a finom ételek ízét, és fogalma sem volt
arról, hogy mit is eszik. Egyszerűen izgult. Mintha kicsit sótlan lenne az étel.

- Valaki ideadná a sót? - kérdezte hirtelen, mert a gyönyörű porcelánok között sehol
nem látta. A férfiak egyszerre ugrottak fel, mindannyian segíteni akartak. Zachary
már nyújtotta is felé sószórót, amikor Ghrip kikapta a kezéből.

- Majd én, közelebb vagyok - ajánlkozott.

- Hogy is ne, nálam volt előbb. - Ide - oda húzogatták a díszes darabot egymás
kezéből. Ekkor Michael vette ki a kezükből, majd Shen. Elena roppant
mulatságosnak találta a helyzetet, először csak mosolygott, de aztán, hangosan
kitört belőle a nevetés. Ekkor a többiek hirtelen mozdulatlanná váltak, abbahagyták
a gyerekes civakodást és ... vele együtt nevettek. Innentől kezdve felélénkült a
légkör, vidáman beszélgettek. Az a tény pedig, hogy Elena világított, mint egy
angyalnő, egyszerűen elsöpört minden gátat. Mire Bhays felébredt és csatlakozott
hozzájuk Elena már bejárta az egész házat, megnézte a szent tornyot is, a kertet és
nem győzött a többiekre figyelni, akik versengtek a figyelméért. Bhays örömmel
vette tudomásul, hogy nem kell már magyarázkodnia származásával kapcsolatban.
Az pedig, hogy szerelme valószínűleg félig angyal, álmában sem gondolta volna, ez
aztán a kellemes meglepetés! Így sokkal több esélyük lesz az életben mindenre,
hosszú, boldog szerelem lehet az övék. A fájó pont, hogy innentől kezdve a
bérencek Elenának is árthatnak, hisz bármikor felragyoghat, felügyelet nélkül
sehova nem engedheti. Hála istennek!

Franciaország egy kis városában, Leon az angyaltársadalom hercege, nagyon

nyugtalanító híreket kapott. Odaátról. Huszonhét éve féltett titka, most kitudódhat.
A lánya, összefeküdt egy őrzővel. Az ő félig emberlánya. Hiába, a vér nem válik
vízzé! Fölkapta a gránit papírnehezéket és teljes erejéből a falhoz vágta. A nehéz
golyó süvítve röpült, átszakítva a harminc centis falat. Most mehet haza, előbb,
mint szerette volna, el kell rendeznie ezt a dolgot.

- Leila - bődült el - haza megyünk, bogaram! Kisvártatva egy talpig bőrruhába

öltözött, harcos amazon jelent meg. Leila az első és valószínűleg az utolsó női őrző,
a történelem óta. Arca kemény, jobb felén legalább öt centis forradással, haja
férfiasan rövid, tüskésre zselézett, teste izmos, feszes. Hatalmas fekete szemeivel
hipnotikusan tudott nézni, egy valóságos nőstényördög volt. Egyik őrző sem
tekintett rá nőként, igaz soha nem is viselkedett úgy. Erős, kemény és ádázabb volt,
mint a legtöbb férfi. Tibetben is járt, hogy tökéletesítse harci tudományát, mert
abból aztán bőven kijutott neki. León épp ezért szerette a társaságát annyira.

- Végre, már teljesen berozsdásodtak az izmaim! - válaszolta, miközben ugrott

egypár hátra szaltót.

Fhayt feszengett a Gucci öltönyben s föl - alá mászkált a szobájában, rótta a

köröket. Alig bírt mozogni a ruhában, attól félt, ha kinyújtja, egy kicsit a karját
szétszakad rajta az egész. Az ő méretében nem igen lehetett kapni készruhát, pláne
öltönyt. Egyik cigarettát szívta a másik után, még csak délelőtt volt, de már kiürített
egy Jack Daniels - es üveget, ám mégsem tudott megnyugodni, sem ellazulni. Oda
kell mennie, arra az előkelő helyre. Az Ark választott neki feleséget, most pedig,
be kell mutatkoznia. Hű, a mindenit, de ideges, úgy izzad a tenyere, mint amikor
először ment harcolni!

Váratlanul Zachary jelent meg az ajtóban és egy nagyot füttyentett.

- Ejha, haver, te aztán kicsípted magad!- nézett rá vigyorogva.

- Kapd be, doki!

- Csak nem ideges, a faj egyik legádázabb harcosa? -Fhait izzó tekintettel indult
meg felé, Zachary békítően emelte maga elé a két kezét, szavai azonban, keményen
csattantak Fhaiten.

- Jól van na, megígérem nem mondom el senkinek, hogy majd összecsinálod
magad, csak mert találkoznod kell egy nővel. - Fhait olyan közel állt Zachary elé,
hogy majdnem összeért az orruk.

- Figyelj doki, tehetsz egy szívességet és, hogy tudd, nekem is van szívem, nekem
is vannak félelmeim, nem vagyok gép! Mert csak azt nézitek, milyen óriás vagyok,
mekkora darab, a nagy harcos, azt hiszitek nekem minden, csak fekete vagy fehér.
Mert nem vagyok érzelgős, igaz? Mert utálom a nőket, ugye? Tudod miért, Zach? -
kérdezte a ledöbbent dokit keserűen. - Elmondjam? Mert az anyám egy büdös nagy
kurva volt! Otthagyott a húgommal és lelépett a szeretőjével. Tudod mit éreztem
akkor? Bebujtunk a testvéremmel a takaró alá és sírtunk, órákon keresztül. Az
apám meg tudod mit csinált, mi volt a szórakozása? Minden nap berúgott és jól
megvert minket. A húgomat azért, mert annyira hasonlított az anyámra, engem meg
azért, mert nem hasonlítottam őrá. Jó mi? Hát ennyi! Minden nő kurva, érted?!
Különben meg lehet, hogy szívesen cserélnék egy vézna kis tökmaggal, csak
emberszámba vennének. - kiabálta miközben elkezdett le - föl sétálni.

- Most pedig tűnj el!

- Krisztusom Fhait ne hara...

- Nem kell szánakoznod, nem kérek belőle – vágott közbe Fhait keserűen. Majd az
ablakhoz ment, hátat fordított és kibámult, a párkányt olyan erősen szorítva, hogy
ujjpercei teljesen kifehéredtek. Egyszer csak azt érezte, hogy valaki hátulról átöleli.
Zachary úgy csüngött rajta, mint egy gyümölcs a fán.

- Csak, hogy tudd, mindig is tiszteltelek és mindig tudtam, hogy a kemény páncél
mögött mi lakozik és, ha adhatok egy tanácsot, légy önmagad azon a találkozón.
Fhait, nem kell másnak mutatnod magad, mint ami vagy! - Fhait nem bírt
megszólalni a meghatottságtól, csak az ajtó csukódására lett figyelmes. Nem volt az
ilyen drámákhoz hozzászokva. Zachary elment, de a szavai ott csengtek a fülében:
légy önmagad!
Elena felhívta az intézetet a húga jól van, állítólag már mosolyogni is szokott.
Istenem köszönöm! Bárcsak már nyári szünet lenne, hogy haza hozhassa! Anya,
apa odafönt, úgy hiányoztok. Milyen jó lenne, ha itt lennétek és osztozhatnátok az
örömömben! Annyira boldog vagyok! A boldogság kulcsa pedig Bhays, bárcsak
megismerhettétek volna ti is! Szeretlek titeket, ha ti vagytok a vér szerinti szüleim,
ha nem.

Az elmúlt pár nap, maga a mennyország volt, Bhays még járőrözni sem ment ki,
Michael beugrott helyette. Éjt nappallá téve szeretkeztek, nem tudtak betelni
egymással, sokszor az ágyban ettek. Szeretlek - suttogták egész nap egymás fülébe
annyiszor, ahányszor csak tudták. Elmentek moziba és a vidámparkba is, de etettek
kacsákat és csónakáztak is. Tömény romantika, de egyáltalán nem erőltetett, inkább
szükségszerű. Muszáj volt kettesben lenniük, csak ők. A többiek mind kedvesen
viselkedtek, Elena egyre inkább a felszín mögé látott, és átérezte őrző mivoltuk
fontosságát és nagyságát. Nincs könnyű életük. Azért ölnek, mert muszáj. A
bérenceket, akik nem is igazi emberek, hiszen egyszer már meghaltak. Viszont
kegyetlenül gonoszak és veszélyesek, mint az emberre, mint az angyalokra nézve.
Bárcsak segíthetne valamiképp ő is!

Amikor Bhays felvetette, az összeköltözés gondolatát, egy cseppet sem

csodálkozott rajta. Ő ugyanannyira akarta, mint a férfi. Megbeszélték, átrágták a
dolgot, pontosabban, neki kellett átrágnia. Az összeköltözés azt is jelentette, hogy
szakítania kell az eddigi életével, barátaival, ismerőseivel. Esküt kell tennie az
angyalok előtt, hogy soha és semmikor nem árulja el a titkot, aminek már ő is a
részese.

Lucy is fejtörést okozott. Róla Elena nem akart, és nem is tudott volna, lemondani.
Bhays nem is kívánt ilyet, megegyeztek, a lányt magukhoz veszik és egy alkalmas
időpontban beavatják a titokba. Hát ennyi. Alig egy heti ismeretség után, most
összeköltöznek. Azért jött, hogy pár fontos dolgot, iratokat összeszedjen és a
szomszédokkal is kell beszélnie. Majd azt mondja, elutazik hosszabb időre. Igen,
így jó lesz, tökéletes. Nicket és Saráht még nem tudja, mivel fogja megnyugtatni,
talán azért néha még találkozhat velük. Majd kitalál valamit Bhayssékról, valami
érthetőt.

Nicki Ferguson nem kopogott, álkulcsot használt és egyszerűen besétált, látta a

Bentleyt amikor kiszállt belőle a lány. Mister nagymenő hazafuvarozta, majd
sietősen elhajtott. Elena már nem is csodálkozott, amikor meglátta a nyomozót.
Nick egyszerű koptatott farmert és egy laza fehér pólót viselt, ami a jóképűségének
és az lehengerlő férfias kisugárzásának semmit sem ártott.

- Aha, itthon vagyok, jól vagyok. Igen, a fiúm és nagyon csípem. Hozzá költözöm,
csak azért jöttem, hogy összeszedjek egypár holmit. Még valami? - kérdezte Elena,
nyugodt, kimért hangon.
- Szerinted a fiúd miből vette a kis tragacsát?! Megmondjam - ordította Nick,
miközben tenyerével óriásit csapott az asztalra. - Akarod tudni? Véres pénzből! Az
isten áldjon meg te nő, ezek terroristák. Válogatott fiúcsapat. Vagy te, nem láttad a
haverjait?

- Én, nem hiszem, hogy...terroristák lennének. - Elena már nem tudta, mit mondjon,
Nick szavai hideg zuhanyként érték, mert ugye az igazságot mégsem mondhatja el.
Nick látta, hogy a lány megbántódott.

- Annyi fegyver volt a fiúd ruhája alatt, meg a zsebeiben, hogy a harmadik
világháborút is kirobbanthatta volna vele. Pisztolyok, kések, dobócsillagok, de te
ugye észre sem vetted?! Tudod miért? Mert te, csak a farkát bámultad! - ordította
féltékenyen. - Mit gondolsz, miért hordja magánál, hogy el ne fújja a szél? Többé
nem találkozhatsz vele, megértetted?! Ha kell, saját kezűleg viszlek be, és
lecsukatlak, úgy egy évre, addigra biztos elfelejted. - nézett Elenára
kérlelhetetlenül.

- Tényleg? - és gondolod zsaru, hogy én azt megengedem. - lépett ki az ajtó mögül

egy fekete hajú óriás. - A hölgy a védelmem alatt áll, és te innen sehova nem fogod
vinni, abban biztos lehetsz!

Elena nem tudta, megkönnyebbüljön - e vagy, kezdjen el sikoltozni. Szóval Bhays

titokban Michaelt kérte meg, hogy vigyázzon rá! Ez igazán szuper!

A két férfi egy szemvillanás alatt egymásnak esett. Mindkettő szörnyen erős és
kemény volt. Nick úgy állon vágta Michaelt, hogy csillagokat látott, de egy pillanat
múlva ő is egy hasonlót kapott és ez így ment folyamatosan tovább. Majd a földön
folytatták összekapaszkodva, egymásba gabalyodva, miközben ide - oda gördültek.
Elena már nem tudta, hol kezdődik az egyik test és hol végződik a másik.
Egyáltalán nem féltette őket.

- Ha, gondoljátok, tíz perc múlva kész a kávé! - sétált ki nyugodtan.

Ekkor a két férfi végre leállt, és megrökönyödve bámult Elena után. Hangosan
lihegtek, testük szorosan egymáshoz préselődött, miközben az oldalukon feküdtek.
Lábuk egymáséba akasztva, ágyékuk egymáshoz préselődve, Michael keze pedig
Nick nyaka alatt, szorosan markolva a pólóját.

A két férfi ekkor, egymás szemébe nézett, mint két dúvad. A sötétbarna a
mélykékbe és a mélykék a sötétbarnába és, ekkor, valami... megváltozott. A harag
és a düh helyét átvette... valami más... Ott a padlón fekve, összeverve, ahogy
egymás szemébe néztek, valami furcsa dolog történt.
A tekintetek kezdtek elveszni a másikéban. Michaelt szeretett volna meghalni, de
olyan szexuális vágy fogta el, mint még soha, a zsaru olyan átkozottul szexi volt,
hogy az már egyenesen fájt.

Nick, el nem tudta képzelni, mi ütött belé. Még életében nem kívánt meg, férfit.
Soha! Pedig határozottan, merevedése van. A francba! Vagy lehet, esetleg, csak
hallucinál? Csak ez lehet! A fekete hajú tag, valószínűleg jól fejbe vágta és most
nincs magánál. Próbaképp a csípőjét óvatosan neki nyomta a másiknak, aki
felszisszent. Úristen köszöntelek a melegek világában! - visszhangzott fejében egy
hang.

Michael nem bírta ki, érezte a másikban is fellobbant a vágy, keze a zsaru nyakáról
lassan, óvatosan fölfelé vándorolt az arcára és finoman végig simított rajta, majd
újra és újra, többször egymás után. A másik lélegzetvisszafojtva és mozdulatlanul
hagyta. A férfi alig érezhetően, de megremegett a simogató kezek alatt. Michael
arca, mivel semmilyen ellenállásba nem ütközött, lassan közeledett Nick felé.
Mielőtt száját rátapasztotta volna az övére, újra a másik szemébe nézett, az óriásira
tágult pupillákba, amelyekben hatalmas fájdalom, kiszolgáltatottság, zavartság és
vágy egyvelege keveredett. A zsaru ajkait meglepően puhának találta, ó és
mennyire jóízűnek, aki szemeit lehunyva élvezte ajkaik játékát.

Nick annyira szégyellte magát, de uram isten, milyen finom volt ez a csók, és
amikor a másik nyelve benyomult a szájába! A vére vadul száguldott ereiben, a
szíve akkorákat dobbant, mintha ki akart volna szakadni a helyéről és az ágyéka...!
Lángolt az egész teste. Olvadozott, mint a fémkohók belsejében fortyogó és
örvénylő alapanyag. Michaelnél szebb férfit, még életében nem látott, kívánatosabb
testet pedig még nem érzett. Száz nő együtt sem ilyen csodálatos. Úristen, mi a fene
történik vele? Szédül, és még többet akar. Bárcsak emésztené fel a tűz, de nem
szabad, ő a nőket szereti, igen. Ellen kell állnia, valahogy, különben ki tudja, mi
történik … na azt nem!!! Nem engedheti, ő, nem meleg. Neeeem! Így Nick,
hirtelen minden erejét összeszedve, eltolta magától a másikat és összekanalazva a
büszkeségét, felállt.

- Még az életben, nem történt velem ilyesmi, soha! - vetette oda az idegennek, aki
két térdét átkulcsolva csalódottan ült a földön. Kigyúlt arcával, csókoktól duzzadt
ajkaival, és lehunyt szemhéjai mögül rávillanó tekintetével átkozottul szexi volt.
Nick alig bírta róla levenni a szemét.

-A kurva életbe! - fakadt ki Nick, ökölbeszorított kézzel. - Ha még egyszer a

közelembe jössz, egy egész tár lőszert eresztek beléd. Megértetted?! - kiabálta még
mindig remegve, amit nem csak a tehetetlen düh okozott, miközben ajkait olyan
erővel törölte, hogy majdnem kiserkent a vére. - Ami Elenát illeti, mondd meg
neki, hogy majd írok valami jelentést és lezárom az ügyet, ha már egyszer olyan
szerelmes a szőke hercegbe. Téged, pedig remélem, az életben nem látlak többször!
Te pokolfajzat! - vetette oda a szavakat lángoló arccal.
- Zsaru, menekülj csak! - kiabált, most már dühösen Michael is. - Fuss csak,
önmagad elöl, de ha akarsz, Elenán keresztül megtalálsz. Csak hívd fel a mobilján,
ha látni szeretnél! Örülni fogok neki. - folytatta csendesebben, vágytól csillogó
szemekkel.

- Azt lesheted! Te kis hülye! Csak várjál, amíg bele nem gebedsz! - kiáltotta
indulatosan Nick, aki lehajtott fejjel sétált ki. Menekült. Megalázottnak és
összetörtnek érezte magát. Aznap, majdnem egy fél tubus fogkrémet elhasznált és
sokkal többször köpte ki a habot, mint szerette volna.

Wesson huszonnyolc, igen ez az. Megérkezett. Fhait lassan állította le a motort.

Motoros ruhájában egy kevés fegyver is volt, csak egy pár darab, a biztonság
kedvéért. Bánja is ő, mit szólnak, ő a Rend tagja és azok várják. A harcost, nem a
vőlegényt. Megkapják. Igaza volt Zacharinak, ne akarjon másnak látszani, mint
ami.

Becsöngetett. Nem az inas nyitotta ki az ajtót.

Fhait elcsodálkozott egy annyira gyönyörű és kecses nő állt előtte amilyet még
életében nem látott, pedig már van vagy háromszáz éves. Alig volt alacsonyabb
nála, haja sötétbarna, lágyan göndörödő, arca, mint a porcelán szobor, megjelenése
egy királynőé. Hosszú mályvaszínű selyemruhát viselt, amely második bőrként
vonta be csodálatos karcsú alakját. Egész lényéből a felsőbbrendűség sugárzott,
mégis amikor megszólalt alázattal csengett az a gyönyörű hangja.

- Üdvözöllek harcos. - hajtotta meg magát. Fhait majdnem összeesett a

meglepetéstől, na meg a nő szépségétől. Nagyon bejöttek neki az alázatos nők, ó
igen. Úgy csetlett és botlott, mint az elefánt a porcelán boltban nem is tudta, hogy
bírta megtenni azt a pár lépést az ebédlőig. Ott szerencsére leülhetett. Pár percig
néma csendben ültek egyikük sem szólalt meg.

- Nem tudom, mit kell ilyenkor mondani az én nyelvem a harc, úgyhogy hallgatlak.
Mond, meg mikor akarod a papírok aláírását, mi a kívánságod meg minden. A
részleteket rád bízom, minden úgy lesz, ahogy te akarod, bírod a beleegyezésem. A
nőnek nagyon jól állt a pirulás, Fhaitnek ez is nagyon tetszett.

- Túl jó vagy hozzánk harcos. Köszönöm. Remélhetjük, hogy velünk ebédelsz?

- Köszönöm igen, de várunk még valaki mást is? A nő szeme elkerekedett, s a szája
egy kissé tátva maradt.

- Természetesen a kislányomat!

- Iigen? Micsoda egy gyerek! Már valaki teherbe ejtette, na nem, ehhez még lesz
egy - két szava. Aha, ezért ilyen alázatos. Nem baj, így is megtartja! Mintha lenne
más választása! Olyan gyönyörű, mint a legdrágább szobor, vigyázni fog rá és
gondoskodni fog róla.

- Hány éves a gyermek?

- Tizenkilenc. - Fhait szemei elkerekedtek.

- Bocsáss meg, rögtön itt lesz, csak tudod, ma volt a vizsgája. Kintről motorzúgás
egy nagy fékezés, meg egy csattanás hallatszott, egy csavargóhoz is beillő
káromkodás kíséretében. A nő zavartan ránézett.

- Már itt is van, az én kicsikém. Alig, hogy kimondta a helyiségbe valósággal

berobbant, egy talpig motoros ruhába öltözött fiatal lány. Fekete csizmát,
bőrnadrágot és bőrkabátot viselt. A haja hosszú göndörödő, mint az anyjának de a
színe, tűz vörös. Az arca finom vonalú világos, szemei hatalmas zöldek.

- Helló anya, puszilta meg a feje búbját a szép nőnek.

- Képzeld, remekül sikerült! És tudod, amikor már épp...

- Nahát, ez meg ki?- Csodálkozva nézte a túl oldalon ülő megrökönyödött,

hatalmas alakot.

- Jaj, lányom, fogd magad vissza, nem akartalak felizgatni a vizsgád miatt, de ez itt
a nagy harcos a... a... a férjed. - nyögte ki nagy nehezen.

Na, bumm! Fhayt úgy ugrott fel, mint akit száz darázs csípett meg, olyan erővel,
hogy a csészék egymáshoz koccantak az asztalon. Vadul és hitetlenkedve nézett
rájuk, egyikükről a másikra, most jött rá, ki is a feleség.

- Á uram, légy üdvözölve szerény hajlékunkban. Ó nem akarod, hogy a lábad

nyomát is meg csókoljam? - A lány színpadias szemtelen mozdulatokkal kísérte
gúnyolódását.

- Ó alfa hím, merhetem remélni hogy az anyámmal ebédelsz ? Mert én nem érek rá!
- kiáltotta.

Fhait egyből magára talált. Fölemelkedett. Micsoda kis csitri, még hogy ez
feleség?! Majd meg mondja neki mit csókoljon meg! De várjunk csak, majd ő
megzabolázza, térden fog előtte csúszni - mászni.

- Gyere ide! – parancsolta.

- Elég otromba vagy innen is! - dacolt a lány karba tett kézzel. A lány anyja
sikkantva kapta a kezét a szája elé. Fhait két lépéssel a lány előtt termett. Hatalmas
alakja, szinte betöltötte az egész helységet. A lány láthatólag megrettent.
Adela a férfinak csupán a mellkasáig ért, pedig nem volt ő sem alacsony
százhetvenöt centiével. A fölé tornyosuló alak melle és a válla, olyan széles, mint
egy ház az arcáról meg csak úgy sugárzott a vadság. Az egyik hatalmas kéz az álla
alá nyúlt és felemelte a fejét, ha akarta volna egyetlen mozdulattal
összeroppanthatta volna az állkapcsát. Adela úgy remegett, mint a kocsonya. Nem
értette miért tört rá a pánik, nem volt ijedős. Fázott, de ugyanakkor melege is lett.
Minden bátorságára szüksége volt, hogy belenézzen a vőlegénye szemébe. A két
izzó szempár összecsapott, egymás mélységébe martak, de ugyanakkor tüzet is
gyújtottak, olyant, amely kiterjedt egész testükre, minden porcikájukra.

- Egy hónap, annyi időd van, hogy játssz a babáiddal és, hogy színészkedj. Nem
tűröm az ilyen viselkedést, megértetted?! Majd a lány megrökönyödésére, elkezdte
lerángatni róla a kabátot. Adela fehér selyeminget viselt a vizsga miatt a
bőrnadrághoz. Fhait letépte róla, akár egy könyörtelen vadállat. - Úristen csak nem
akarja megerőszakolni az anyja előtt? - a feltörő könnyek kezdték égetni a szemét.
A férfi erősen megmarkolta a karját, és lehajolt, hogy tüzetesen megvizsgálja.

Fhait a valóságban is akarta látnia nevét, a lány bőrében. Ott volt, vörösen és
cirádásan. Legalább egy percig bámulta mereven, majd hirtelen megrázta a fejét, és
rádöbbent arra a szörnyűségre, amit tett. A felesége ott állt előtte, reszketve,
büszkén, fedetlen felsőtesttel. Mellei, mint két érett alma, mellbimbói meredeztek,
hatalmas zöld szemei könnyesek, haja összeborzolva, mint egy gyönyörű vörös
áradat. Akár egy nimfa.

Fhait még sosem látott ennyi gyönyörűséget egyszerre, de a lány szeméből áradó
fagyos gyűlölet kijózanította.

- Ha már egyszer, a nevemet viseled – mondta, minden egyes szót megnyomva

ridegen - miközben leplezetlenül bámulta – elvárom, hogy ahhoz méltóan is
viselkedj, megértetted?! Soha többé ne merészelj velem gúnyolódni. Gyakorlatilag
már a feleségem vagy, ha nem látnád, már össze vagyunk kötve, egy életre. -
csapott a lány kezére bosszúsan, pontosan az írásra. A lány nem válaszolt, csak
nézte mereven. – Azon kívül szeretem a motoros bőrszerkót magamon, de téged
nem akarlak ilyen nőhöz méltatlan öltözékben meglátni még egyszer! Az én
feleségem, nem nézhet ki úgy, mint egy utcai söpredék! Vagy elfelejtetted ki
vagyok?!

- Hallottad, amit mondtam, te lány? - Ekkor Adela felemelte a kezét és teljes

erejével pofon vágta, majd gyorsan hátra lépett, rettegve a visszacsapástól,
miközben igyekezett kezeivel eltakarni a meztelenségét. A pofon nagyot csattant a
férfi arcán, ott vöröslött ujjai lenyomata. Ám ekkor Fhait ránézett... és elkezdett
nevetni teljes szívéből. Olyan hangosan, hogy talán még a szomszéd házban is
hallották.
- Lehet, hogy az Ark nagyon is tudja, mit csinál. - hahotázott. - Biztos vagyok
benne, hogy mi ketten, jól kifogunk jönni egymással, látom te is keményen
szereted, akárcsak én. - Majd egész közel hajolt, hogy csak a lány halhassa: -
Tudod, minél nagyobbak az ütések, annál nagyobbat élvezek! Ha majd akarod,
naponta többször is csinálhatjuk.

- Kiféle! - nézett Fhait szigorúan az anyára, miközben fejével intve megerősítette a

parancsot. A nő, némi habozás után, fejét mélyen lehajtva kiment, és csendesen
becsukta maga mögött az ajtót.

Adelát elöntötte a pánik. Elkezdett az ajtó felé futni, rohanni, mintha lett volna
értelme! Fhait egy szemvillanás alatt elkapta, méghozzá a hajánál fogva.

Fhait nem akart semmit a lánytól, csak egyszerűen meg akarta mutatni ki az úr a
háznál a miheztartás végett. Azon kívül, meg akarta kóstolni, milyen az íze, hogy
valóban olyan tüzes – e, mint amilyennek látszik. Egyáltalán elég érett - e a
házassághoz? Ahogy elnézte, az biztos, hogy most tényleg nagyon félhet, de éppen
ez volt a célja. Közel rántotta magához. Lehajolt és olyan vadul csókolta, mint egy
felbőszült bika. Adela ellen akart állni, ajkait erősen összepréselte, ám ekkor a férfi,
valami váratlant tett.

Fhait a lány feneke alá nyúlt és magasra emelte a karcsú testet, akár egy tollpihét, a
szemébe nézett egy pillanatig, majd szorosan a teste mellett el kezdte egészen
lassan lefelé engedni. Egészen addig, amíg a lány öle pontosan egy vonalba nem
került az ágyékával. A hatás nem maradt el, mindketten egyszerre szisszentek fel és
remegtek meg. Kicsi, apró, elektromos kisülésekként áradt szét testükben a vágy,
elöntve minden porcikájukat. Fhait újra lecsapott a lány ajkaira, és most egy
erőszakos lökéssel bejutott a nyelve az áhított helyre. A csók nagyon izgatóra
sikeredett, mint az áramütés, a feszültség kétszáz húsz volt minimum.

Adelán végigsöpört valami furcsa, forró érzés. Ami ...nagyon jóleső volt. Ó, ez nem
lehet, hiszen gyűlöli ezt az óriást. Igenis, nagyon utálja, és ott fog neki keresztbe
tenni, ahol csak tud. A férje. Onnantól kezdve, hogy beleíródott a neve a karjába, a
férje. Ez egy bunkó! A csók csak véletlenül lehet, ilyen finom... Egyre jobb, Istenem,
annyira jó, kibírhatatlan.

Fhait hímvesszője óriásira duzzadt, majd kilukasztotta a nadrágját. Adelát, amikor

megérezte a férfi merevedését, már csak az ösztönök vezérelték. Génjei, igazi
asszonyt hoztak létre, eddig szunnyadó fiatal női teste arra teremtődött, hogy
magába fogadja a megtermékenyítő hím őrzőt. Így azonnal reagált, lábait
szétnyitotta és a férfi csípője köré fonta. Ölét annyira a férfihoz préselte, amennyire
csak tudta. A hatalmas test megrázkódott, és torkát állatias morgás hagyta el.
Hirtelen elszakította magát Adela szájától.
- A francba, te vörös démon mit művelsz, azt akarod, hogy lefektesselek itt az
anyád házában?! Biztos lehetsz benne, hogy az ajtó túloldalán hallgatózik! - A lány
zavartan nézett rá fel, szája duzzadt volt a csókoktól, szemei szenvedélytől
fátyolosak, forró öle pedig még mindig neki nyomódott. Fhait még sohasem látott
ilyen szépet, ilyen ellenállhatatlant. Csípőjét mérgesen neki lökte a lánynak, majd
újra és újra. A lány lehunyta a szemeit és élvezett minden egyes lökést.

- Tedd meg! Most! - Fhait azt hitte, rosszul hall. - Hogy mondtad?! - kérdezte
fagyosan.

- Azt mondtam, hogy szeretkezz velem! Nagyon felizgattál, tudod?- válaszolta

keményen Adela.

- Szuka, hogyan is hihettem egy pillanatra is, hogy szűz vagy! Meg akarsz kapni
már most, hát legyen. Talpra állította a lányt, ami nem is volt egyszerű, mert a lány
térdei rogyadoztak a vágytól. Fhait ledobta magáról a kabátot és lehúzta a sliccét.

- Mire vársz, vetkőzz! - vettette oda foghegyről. A lány levette a nadrágját, a

csizmáját, és egy vékony csipkés alsón kívül, semmi nem maradt rajta.

- A szőnyegre - utasította keményen. - Hanyatt, és szorítsd össze a fogad! Ja, és ne

merészelj sikoltozni!- Adela úgy tett, ahogy a férfi megparancsolta.

Fhait ráfeküdt a lányra, óriási hímvesszőjét pedig a csipkéhez nyomta.

- Ez, fájni fog! - húzta félre a vékony anyagot, és a nedves lukhoz igazította a
szerszámát. Fhait már megszokta, hogy a nők állandóan panaszkodnak hatalmas
mérete miatt. Ez már fájdalmas túlzás, nem bírom- mondogatták. Hát ő meg Leon,
nem voltak könnyű helyzetben, az biztos még az az angyalfaj között is óriásoknak
számítottak. A harcokban ez előnyös volt, de ami a partnereket illeti, már nem
annyira szerencsés. Adela belekapaszkodott a férfi hátába, és kéjesen nyögve alá
igazította magát. Fhait belenézett a zöld szemekbe és nem teketóriázott,
menthetetlenül és keményen előre lökte magát, egyenesen a sikamlós lukba. A lány
annyira szűk volt, mint még soha senki szinte fájdalmasan ölelte őt körül.
Szorította, satuba fogta, de nem foglalkozott vele. Lehet, hogy épp ezért volt
annyira jó. A fájdalom és a kéj különös kombinációt alkotott, amitől még jobban
akarta.

Adelát a hatalmas vessző szinte felnyársalta, amikor belehatolt, az égető érzés

feszítette, mint a tüzes vas, kezeit ökölbe szorította, eszeveszetten szeretett volna
sikoltozni. Pár pillanatig azt hitte nem fogja kibírni, belehal, de aztán már nem
érezte annyira erősen és a helyét átvette valami csodálatos, valami
kimondhatatlanul finom, a semmihez sem hasonlítható kéjes érzés. Adela ebbe is
beletudott volna halni, annyira finom volt. A férfi egyáltalán nem volt gyengéd,
igaz Adela nem is számított ilyesmire. Fhait ritmikusan pumpálta a csípőjét,
miközben nagy kezeivel végigsimította a lány derekát, erősen markolta a melleit,
ujjait belenyomta a szájába a másik pillanatban pedig a hajába markolt. A lány
vonaglott és nyöszörgött alatta. Fhait most érezte igazán, mit is jelent alfa hímnek
lenni, mennyire más volt Adelával, mint eddig bárkivel! A csitri!

Adela a mámorító ködben lebegett, szárnyalt, csípőjét a férfi ritmusához igazítva

mozgott, majd felsőtestével felemelkedett, és ráforrasztotta a száját a férfiéra,
annyira vágyott rá, hogy a testük mindenhol összekapcsolódjon. Vadul
szenvedéllyel csókolt, mintha életében nem csinált volna semmi mást. Fhait nagyon
elégedetten morgott, lökései egyre gyorsabbak, hosszabbak lettek. Majd egyszer
csak a lány érezte belsejében a hatalmas rángásokat, a forró folyadékot szétáradni
és hallotta a férfi hörgéseit. Ahányszor csak megrándult belsejében, ő
mindannyiszor összehúzódott odabent, olyan kéjt maga után hagyva, amit azelőtt
elképzelhetetlennek tartott, és parancs ide, parancs oda felsikoltott. Fhait nem
emlékezett rá, mikor volt utoljára ilyen... igazi orgazmusa. A lány pedig, egyáltalán
nem panaszkodott, magába fogadta őt teljes egészében. Ez már valami. Aztán
amikor vége lett Fhait azonnal lehengeredett a lányról. Egymás mellett feküdtek,
miközben lopva a lányt nézte. Kipirult arcát, enyhén szétnyíló száját.

- Fájt mi?- kérdezte az összegömbölyödve fekvő törékeny alaktól. Aki megtörölte a

szemeit és visszanyelte a könnyeit. Ugyanis most, hogy a kéj elmúlt, a fájdalom
kezdett elviselhetetlenné válni, meg ez az egész dolog olyan szégyenteljesnek tűnt.
Ő kérte meg a férfit, hogy szeretkezzenek! Milyen megalázó!

- Ahhoz képest, hogy mekkora vagy és, hogy veled voltam életemben először,
ahhoz képest... nem is annyira. - válaszolta reszketve, elcsukló hangon.

- Mit beszélsz itt össze – vissza, még hogy velem... de szinte abban a pillanatban
felült és szétrántotta a lány lábát. A hófehér, hosszú combokon már kezdett
rászáradni a ... vér. Istenem! Szüzen csinálta végig vele. Hogy - hogy nem vette
észre? Mekkora egy barom állat. Hangosan, csak ennyi tellett tőle:

- Jézusom! Csoda, hogy kibírtad. - dörmögte elvörösödve. Fhait nem tudta

beazonosítani a furcsa érzést ott a szíve körül: talán, csak nem örül, hogy ő volt az
első? De... igen. Határozottan megkönnyebbült. Szerencséje a csitrinek! Különben
minden előző fiúját, kénytelen lenne agyonverni. Lám az anya vigyázott Adela
erényére, ezért hálával tartozik neki. Hiába a huszonegyedik század, ő mégiscsak
elmúlt már háromszáz éves. Azon kívül, ezek az új normák, neki nem jönnek be
feleség dologban semmiképp. Ő már, csak ilyen régimódi.

Még sosem feküdt le szűz lánnyal, nem tudta mit is mondhatna még. Sosem
foglalkozott az aktus után a partnereivel, nem érdekelte a lelki állapotuk, sokszor
még a nevüket sem tudta.

- Merre van a szobád?

- Az emeleten, a második ajtó. Fhait odament az asztalhoz, jobb híján, egy
villámgyors mozdulattal kirántotta a fehér terítőt a porcelánok alól, és miután Adela
köré tekerte, ölbe vitte fel, miközben az anya szájtátva bámult utánuk. Adela
meglepően csendesen tűrte, akár egy törött szárnyú madár, már nyoma sem volt a
nagy harciasságnak. Lám – lám, gondolta Fhait már is megtörte. Fhait amikor
felértek, óriási léptekkel a fürdőbe sietett édes terhével és addig ügyeskedett, amíg
tele töltötte a fürdőkádat és nem túl finoman beletette a lányt.

- Ez, gondolom segíteni fog. - jelentette ki sápadtan. - Most mennem kell, majd
jelentkezem. Amikor el akart lépni a fürdőkádtól, Adela hirtelen kinyújtotta a
karjait és a nyaka köré fonta és egy puszit adott neki, az arcára! Puszit! Neki! Fhait
teljesen lemerevedett, még soha, senki nem puszilta meg! Úgy tépte ki magát az
ölelésből, mintha a lány töviseket növesztett volna.

- Ezt, ne! - mutatott nyitott tenyereivel a lány felé védekezően. - Ezt, soha többet ne
csináld! Megcsókolhatsz amikor, úgy vagyunk együtt, de semmiféle nyalakodást
nem tűrök, nem vagyok én pudli! - A lány döbbenten nézett rá, Fhait pedig
becsapta maga mögött az ajtót.

Amikor leért a lépcsőn a lány anyjával találta magát szemben. Nem lepődött meg,
amikor egy óriási pofont kapott.

- Aljas kurafi! - kiáltotta.

- Részemről a szerencse - csókolt kezet a nőnek, akinek tátva maradt a szája a

döbbenettől, majd Fhait meghajtotta magát és kisétált.

Fhait nem érezte sem kurafinak, sem aljasnak magát, csak annak ami volt, egy
érzelmekre képtelen, szívtelen vadállatnak.

Nick már harmadjára próbálta Sarával, de megint nem sikerült. Pedig a lány
minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében. Nem ment! Egyszerűen impotens
lett! Istenem!

- Figyelj csak, ez, a fáradságtól van, ne pánikolj. Teljesen ki vagy merülve, csak
ezért van. Tudod mit? Most kezdődik egy jó film, gyere nézzük meg! Irtó izgalmas,
láttam a bemutatóját. - Húzta a kanapéra a lány.

Nicknek égtek a szemei a visszafojtott könnyektől. Betámolygott a fürdőszobába és

a téglalap alakú tükör elé állt. Idegenként nézte az arcát, mintha nem ismerné a
vonásait. Kemény, férfias tekintet nézett vissza rá: határozott áll, vastag ajkak,
kissé ferde orr, barna szemek, kiugró arccsontok. A nők mindig is imádták,
ragadtak rá, mint légy a légypapírra. Ő is imádta őket. Legalábbis addig, amíg meg
nem húzta mindegyiket, aztán jöhetett a következő. Most viszont valami
megváltozott!
Az, az átkozott férfi, ő az oka mindennek. Teljesen felkavarta a hormonháztartását.
Szerette volna meg nem történté tenni az egész szégyenletes dolgot.

Nem tudja elfelejteni! Az a csók...

Gyűlölte magát. A kék szemek izzása, a gyönyörű arc, egyfolytában kísértette, még
az álmaiba is beköltözött, hogy szobát béreljen magának.

Jobb öklével hirtelen, dühösen belecsapott a tükörképébe. A tükör közepe

berogyott, pókhálószerűen erezett repedések keletkeztek rajta, amik végig futottak
egészen a tükör széléig. Nick kézfejébe és ujjai felső percébe, milliónyi apró
szilánk fúródott, mint ezernyi tű. A fájdalmat jogosnak találta. Legszívesebben,
minden egyes testrészét belevágta volna külön – külön, had fájjon! Megérdemli,
bűnös, eltévelyedett! Őrülten kíván, egy... férfit! Egyszer, csak egyetlenegyszer, ki
kellene próbálnia, hogy tudja, milyen. Vele. Bárcsak lenne hozzá elég bátorsága!

Sarah oda nem illő, puffanó hangokat hallott, berohant a fürdőbe. Elhűlve és
értetlenül bámulta a tragikus eseményt, úgy pörögtek előtte a képek, mint egy
mozifilm. Nick a mosdókagylóba kapaszkodva, teljes lendülettel fejelt bele a
tükörbe, újra meg újra, legalább tízszer. Olyan hatalmas erővel, amennyivel csak
bírt. Lábai rogyadoztak, védekező mechanizmusa az őrület közben is működött,
mert szemhéjait szorosan lehunyta közben. Aztán elvesztette az eszméletét és nagy
puffanással elterült a csempézett padlón. Sarah rohant és remegő kézzel tárcsázta a
mentőket.

Fhait, amikor hazaért, szabályosan beosont a szobájába, settenkedve akár egy

tolvaj. Lehet, hogy alig egy órája, ott a Wesson utcában, tényleg ellopott valamit.
Egy mérhetetlenül értékes dolgot. Nem lett volna most, valami jó társaság. Dühös
volt az egész világra. Veszélyben érezte magát. Félt. Félelmének oka pedig nem
más, mint egy gyönyörű, vörös hajú szírén, egy boszorkány. Adela. Még most is
érezte az illatát, csókjainak izét. Szemeit szorosan lehunyta és maga előtt látta a
csodálatos testét és a szépséges arcát. Egy hónap múlva már együtt fognak élni!
Vajon, hogy fognak kijönni egymással? Ő rigolyás és túlontúl kemény, a lány
pedig vad, és nagyon fiatal. Lehet egypárszor majd kénytelen lesz ellátni a baját.
Egy biztos, az ő életét nem fogja felborítani, és esténként ugyanúgy elfog járni
szórakozni, ahogy eddig. Ő nem lesz szerelmes, meg hűséges, mint Bhays. Nem
fog otthon ülni, mint egy öleb. Így nyugtatgatta magát, de... hiába. Asszony! - tört
fel bensőjéből a hang – aminek hatására, dühösen belecsapott a falba és tudta, hogy
elveszett.

Bhays egész nap Elenára gondolt, a szerelmére. Halálosan szereti. Asszony, az ő

asszonya! Szeretne rá vigyázni és gondoskodni róla. Azt akarja, hogy a felesége
legyen. Nélküle, neki már nincs élete, csak vele, vagy sehogy. Az elmúlt napokat
együtt töltötték, csodálatos volt minden perce. Szüksége van a lány ölelésére, arra,
hogy amikor a harcok után hazatér, hozzá bújhasson, érezhesse őt. Mindig, örökkön
- örökké.

A szerelemtől ragyog annyira, ha egy angyal igazán szerelmes lesz, akkor árad a
testéből a szerelem fénye. Bhays tudta, egyetlen választása van. Feltesz mindent
egy lapra. Arra nem is gondolt, hogy a lány visszautasíthatja. Különben is, a
harcosok, ha megkívánnak egy nőt, azt mindenképp megszerzik, hát, még ha
szerelmesek, az erős birtoklási kényszer az alfa hím gének miatt ilyen erős. Ki
tudja, lehet két hét múlva az ő karjába is belevésődik egy kiválasztott neve, úgy,
mint Fhaitnek, azt pedig nem élné túl. Cselekednie kell, minél előbb!

Bhays lezuhanyozott, felhúzott egy fehér földig érő köpenyt, amelyen ősi minták
sorakoztak, és mezítláb elindult fel a toronyba. Férfiasan gyönyörű arca
mérhetetlen elszántságot sugárzott. A torony előtt Zachary várt rá, ahogy
megbeszélték. Ő is hosszú fehér köntöst viselt. Zachary, a márvány emelvényhez
állt, felütötte a szent könyvet a bejelölt oldalon, Bhays pedig az emelvény elé
térdelt. Zachary vezetésével, elkezdték kántálni az ősi atlantiszi korból származó
szent imákat. Az Ark megidézése nem kis dolog, a harcosok sem folyamodtak
hozzá már évtizedek óta. De az ima létezik, és kell, hogy működjön. Persze, nem
egy perc kell hozzá, hanem órák....Körülbelül hat óra imádkozás után, amikor már
teljesen kiszáradt a torkuk, és elgémberedett a testük, vakító fény töltötte be a
termet, teljes valóságában ott állt előttük az Ark angyal, maga a teremtőjük.
Zachary is térdre rogyott, a látvány leírhatatlan volt. A hófehér ragyogó női alak,
maga volt a történelmük, a múltjuk és a jövőjük.

Zengő hangja, mint a hárfa húrjainak rezdülése.

- Harcos, balgaság volt ebben az ügyben ide hívnod! Én mégis eljöttem, íme
halljátok a szavam: A hercegnek haza kell térnie!

-A fajnak szaporodnia kell. A rendnek pedig, bővülnie. A hagyományokat élesszétek

fel, ezáltal én is megerősödöm! Kapcsolódjatok össze a sokasággal, így lesztek még
erősebbek!!! Így szól az ige, amit most kaptok tőlem.

Két ragyogó kezét felemelte, s az ősi könyv a végére lapozódott, hogy

beleíródjanak az új sorok.

- Arkom amiért hívtalak,...a lány... - próbálkozott Bhays.

- Hallgass, tudod az egyezséget, a karodba íródik a kiválasztott neve s, hogy tudd,

itt a te időd is, a jelet nemsokára megkapod. Egy éven belül, mindannyian párt
kaptok. A sorsotokat el nem kerülhetitek, mert évszázadok óta kőbe vésett parancs.
- A fény kezdett elhalványodni, mielőtt pedig teljesen eltűnt volna, a teremben
egyre halkabban visszhangzott ismétlődve: - ... ne feledjétek, az igét...!
Bhays összeomlott, a szíve szétszakadt, lelke lesüllyedt a mélybe. Akkorát ordított,
hogy testén az erek majdnem szétpattantak. Úgy támolygott ki, mintha a föld
összes fájdalmát a vállain cipelné.

A őrzők León dolgozószobájában gyűltek össze, a szokásos megbeszélésre. Várták

a vezérüket. A feszültség és a fájdalom, nehéz páraként telepedett rájuk. Tudták,
hogy Bhays kérése az Arkhoz sikertelen volt, átérezték kínjait, mintha sajátjuk lett
volna.

Bhays nem szokott késni. A percek nagyon lassan vánszorogtak. Ghrip bakancsa
ütemesen koppant a padlón, miközben idegesen rázta a lábát, kézujjai pedig
ütemesen kopogtak az asztalon. Fhait fel s alá sétált, azaz szinte már gallopozott,
mint egy felbőszült bika. Zachary magába roskadva ült az egyik sarokban, remegő
ujjaival idegesen igazgatta a haját, miközben már a második cigarettájára készült
rágyújtani. Ma igazán elfáradt, és az Ark... Michael az ajtó mellet állt, a falnak
támaszkodva, felsőtestét előre hátra döntötte, azaz inkább rángatta. Shen pedig
fujtatott, mint egy feltörni készülő vulkán.

- A francba, remélem nem csinált valami ostobaságot! - kiáltott fel Ghrip. –Mind
annyian megmerevedtek, még levegőt sem vettek, vagy fél percig aztán, mint a
villám, Michael föltépte az ajtót és elkezdett rohanni föl az emeletre. A többiek
csak pár másodpercre maradtak le tőle, kettesével szedték a lépcsőfokokat. Az ajtó
nem nyílt, így hát Fhait berúgta. Az eléjük táruló látvány sokkolta őket.

Bhays a térdén ült, ősi mintákkal hímzett vörös köpenyt viselt, és meredten bámulta
a maga elé fektetett fényes tőrt, arra készült, hogy eldobja magától az életet. Az,
hogy szerelmét nem veheti feleségül és mással kell élnie, számára elfogadhatatlan
volt. Teste lelke egyaránt egyetlen nőt kívánt, Elenát a szerelmét, aki mindennél
fontosabb neki. Semmilyen más kiutat nem talált ebből a helyzetből. Önként véget
vet az egésznek, ha nem lehet Elenáé, akkor senkié nem lesz. A döntés nagy
küzdelemmel járt. Sosem gondolt ezelőtt ilyesmire. Aztán lepörgött előtte az eddigi
élete, a jó és a rossz dolgok egyaránt. Sok minden történt már vele, és hálát érzett a
sors felé, mindenért. A rossz dolgokért is, mert tökéletesebb lett, több lett általuk,
azon kívül, tanult is belőlük. Most is, valami nagyon rossz történt vele. Akkor miért
adná fel ilyen könnyen? Mégsem fog megfutamodni, mint egy gyáva nyúl, hiszen ő
az egyik legádázabb őrző! Valami megoldást csak ki találnak Elenával együtt. Igen,
így lesz!

Pont erre a nagyon pozitív elhatározásra jutott, amikor a többiek rátörték az ajtót.

- Nyugalom, csak elmélkedek. Bocsássatok meg, de elvesztettem az időérzékemet.

- szólt hozzájuk meglepően nyugodt hangon.
- Tényleg, és mióta szoktál tőrrel elmélkedni, halotti lepelben?! - ordította Michael.
- miközben villámgyorsan felkapta a tőrt, és nadrágövébe csúsztatta. A többiek
helyeslően mordultak fel. Bhays csendre intette őket.

- Igen, megfordult a fejemben egy - két ostobaság, de nem adom fel. A társaim és a
barátaim vagytok, így nagyon jól tudjátok, hogy szerelmes vagyok Elenába. Vele
akarom leélni az egész hátralévő életemet. Az Ark visszautasította a kérésemet a
házassággal kapcsolatban, mint tudjátok, de én küzdeni fogok! Arra kérlek titeket,
hogy segítsetek! Ha, bármelyi kőtöknek eszébe jut valami használható ötlet, akkor
szóljatok. - járatta körben a tekintetét rajtuk.

- Talán egy törvénymódosítás segíthetne. - vetette közbe Ghrip.

- Én meg utána nézek a crónikában, hátha találok valamit - szólt reménykedve

Zachary.

- Köszönöm, nagyon rendesek vagytok. Öt perc múlva lent találkozunk. Apropó,

nem tudjátok Elena visszatért már? Frankkal mentek vásárolni.

- Mi a franc folyik itt meg, pizsama parti?! - mennydörgött, egy nagyon is ismerős
hang. Ajjaj, León visszatért! Az óriási harcos besétált, talpig bőrruhában, egyedileg
csináltatott, hosszú bőrkabátja a bokályát verdeste, a legalább negyvenhetes
csizmája fölött. Ott állt a szoba közepén teljes nagyságában, mint egy sötét
felhőkarcoló. Félelmetes volt, még Fhaitnél is magasabb és erősebb, tekintete
tiszteletet parancsoló. Arca kemény, mint a gránit, mindent áthatoló valószínűtlenül
aranyszínű szemekkel, hosszú barna haja hátul összefogva. A hercegük. Az egész
angyalfaj hercege, az őrzők parancsnoka. Mögötte Leila az egyetlen női harcos,
mint egy hűséges kiskutya.

- Mi van Bhays, ha jól tudom elmúlt már a farsangi szezon, nem? - nézett rá
szigorúan, mintha csak tudná mi zajlott le itt pár perccel ezelőtt. Valószínűleg tudta
is. Mentális képességei hatalmasak, senki nem kelhetett vele versenyre, ahogy a
legerősebb is ő volt. Méltón képviselte a rangokat, amit betöltött.

- Mindegy nem érdekes, a lányt keresem. - a szobában fagyossá vált a légkör. -

Tudjátok, aki beköltözött Elenát.

- Honnan tudsz te róla?! - állt vele szembe harciasan Bhays.

- Öcsém, ne húzd ki a gyufát! Azt mondtam, hogy látni akarom a nőt! -

fenyegetőzött Leon.

- A nő, az enyém! - kakaskodott Bhays - míg a többiek megszeppenve, és

kíváncsian várták a fejleményeket. - Ha el akarod küldeni, én is megyek vele!
- Gondolhattam volna, hogy te vagy az akivel összefeküdt, te vagy mindannyiunk
közül a legnagyobb kurvapecér! - Bhays agyát elöntötte a vörös köd, nekirontott
Leonnak. Ghripp és Michael együttes erővel rántották vissza, de ketten is alig
bírták, Bhays bivalyerős volt.

- Látom, tele vagy energiával, na fogd szépen magad vissza és csillapodj le, vagy
felkenlek a falra! Nem eszem meg a nődet, csak beszélni akarok vele, ez hercegi
parancs! - vetette oda és kisétált. Bhayst még mindig nem merték elengedni.

- Mit akarhat Elenátol?- kérdezte valaki.

- Honnan tudja a nevét?- kérdezte valaki más. Mindenki kíváncsi volt, mi lesz még
ebből. Bhays nem tudta elképzelni, mit akarhat León, az ő szerelmétől.
Mindenesetre, csak beszélni szeretne vele. Nem tudja megakadályozni León a
herceg, nekik pedig engedelmeskedniük kell. Lehet, hogy valami fontos? León nem
szeretett hercegesdit játszani. Utálta a formaságokat és inkább harcostársuk és
barátjuk volt, mint a hercegük. Bhays kicsit megnyugodott, ezért Ghrippék
elengedték. Csendben lementek a társalgóba, erre inni kell!

Shen hatalmas szemeket meresztett a vad bőrruhákba öltözött Leilára, most látta
életében először. Leónt már ismerte, de tavaly amikor beköltözött a házba és őrzővé
vált, Leila már Európában tartózkodott, ő volt az előőrs. Már sokat hallott a lányról,
de a fenébe is, azt elfelejtették vele közölni, hogy ilyen elképesztően gyönyörű!

Elena, mihelyt visszaért a vásárlásból, érezte a levegőben a változást, tudta, hogy

valami fontos dolog fog történni vele. Ezek a megérzések, gyerekkora óta az élete
részeinek számítottak, nem tudatosan, hanem spontán jelentkeztek.

Frank segített a sok papírtáskát behozni, amiben többnyire ruhák és kozmetikai

szerek foglaltak helyet. Alighogy lepakolt és leült, hogy megigyon egy kávét Bhays
már is ott termett és ott csókolta ahol érte.

Kisvártatva azonban elkomolyodott és aggódó pillantásokat vetett rá.

- Mi történt? Látom, hogy aggódsz valamiért. - kérdezte Elena, miközben orrát a

férfiéhoz dörzsölte. Bhays nem akarta elmondani a keserű hírt a visszautasítással
kapcsolatban, épp elég megrázkódtatás lesz Leonnal beszélnie a lánynak.

- León, akit helyettesítettem, mint parancsnok, visszatért Európából. - nyögte,

mélyen Elena szemébe nézve. - Tud kettőnkről, beszélni akar veled. Ő egyébként, a
herceg is, az angyal faj feje. A modora nyers, a külseje brutális, de van szíve, jól
ismerem őt. Arra kérlek, hogy nézz bátran a szemébe, és ne félj tőle. A bátorságot
mindennél többre becsüli.

- Nem fogok félni, nem vagyok én gyáva nyuszi, menjünk!

León hallotta, hogy megjött a lány a földszinti dolgozószobában várt rá. Ujjai
türelmetlenül doboltak az íróasztalon, ami mögé hatalmas testét próbálta
bepréselni. Idegesség lett úrrá rajta, végül is, nem mindennap kell bevallania egy
ismeretlennek, hogy ő az apja!

Bhays Elenát átölelve lépett León elé. Szemében kérlelhetetlenség és mindent

elsöprő szerelem lángja ragyogott, és a lány...Uram isten, milyen gyönyörű, akár az
anyja egykor. Persze tudta ő jól mennyire szép, hiszen nyomon követte az életét,
egészen pici kora óta. Tudta melyik óvodába járt, hogy nézett ki kisiskolásként, mi
volt a kedvenc színe, és minden, de minden fontosat. Sok nehéz pillanatot élt át
miatta, amikor látta őt, de meg nem foghatta, nem ölelhette magához, és nem
beszélhetett vele. Mert megígérte az anyjának, aki már házasságban élt, amikor
megtörtént köztük a dolog. Kathrin alig pár alkalom után teherbe esett, és nem
akart válni. Hát ennyi, Kathrin meghalt és a lány most itt van. Most senki nem
akadályozhatja meg, hogy feltárja a kilétét. Drága Kathrin, miért is nem
találkoztunk többször, alakulhatott volna másképp is....

- Uram, - szólt a lány - hallom beszélni kíván velem. Leon most vette csak észre,
hogy a lányának, ugyanolyan szeme van mind neki. Pontosan olyan aranybarna, le
sem tagadhatná a rokonságot. Egyébként pedig, csak a hülye nem veszi észre
mennyire angyali és ez az illat!

- Igen valóban, de négyszemközt.

- Azt már nem! Nincsenek titkaink egymás előtt, szeretem, és így vagy úgy
feleségül fogom venni! Hozzám tartozik. Az ark visszautasította a házassági
kérelmemet, mi több kinevetett. Engem! - méltatlankodott, miközben Elena lábai
megrogytak a hallottaktól. - Viszont nekem Elenán kívül nem kell senki, ha
másképp nem megy, kilépek a rendből és jó messzire megyünk innen, és...

- Elég! Értem és megértem, de most, ha nem haragszol, szeretnék négyszemközt

beszélni a menyasszonyoddal. Ugye nem gond? - nézett rá szigorúan. Bhays
ordítani tudott volna mérgében, vagy képen törölni Leónt, de inkább vett egy mély
levegőt és megszorította a lány kezét.

- Kint leszek az ajtó előtt – szólt, amire Elena csak biztatóan bólogatott, miközben
erősen visszaszorította a kezét. Miután Bhays kényszeredetten kiment és becsukta
maga mögött az ajtót a lány összefűzte ujjait, és kissé remegve állt Leon előtt.

- Hogy van a húgod? - kérdezte a herceg, amitől Elena teljesen ledöbbent.

Bhays éveknek érezte a lassan tovakúszó perceket, el nem tudta képzelni, mit
akarhat León a lánytól. Megpróbált hallgatózni, de azok az átkozott vastag falak és
a masszív tölgyfaajtó, szinte semmi hangot nem engedett kiillanni. Bizonyára
súlyos érveket próbál meg felsorakoztatni, ami a kapcsolatuk ellen szól.
Megpróbálja meggyőzni Elenát, hogy szakítsanak. Az átkozott. Mi mást akarhatna?

A többiek is mind arra ácsingóztak és kíváncsian várták, mi is fog ebből kisülni.

- Még semmi?- kérdezte Ghrip - aki már harmadszor sétált véletlenül éppen arra –
őszintének tűnt az aggódása.

- Semmi egyelőre, bárcsak kijönne már. - Ez legalább egy órán keresztül így zajlott,
az őrzők ott somfordáltak Bhays körül - mindenkinek arra felé akadt sürgős dolga -
és vártak. Mindannyian megszerették Elenát, és féltették őt León nyers modorától.

Leila egy emelettel feljebbről nézte az eseményeket, egy hatalmas szobornak

támaszkodva figyelte a jövés – menést. Nem fűlt a foga a társasághoz, egyáltalán
nem! Mindannyian ott sündörögnek és aggódnak. Milyen szánalmas! Az az
embernő teljesen levette őket a lábukról, pedig semmit nem tud a hadviselésről!
Fogalma sincs, milyen harcokat vívnak ők odakint. Fogadni merne, hogy egy
pisztolyt sem tud megtölteni. Hát ő aztán nem fogja kedvelni, az biztos! Mi a fenét
eszik rajta Bhays?! Persze nem csúnya, de nem az, az eget rengető szépség. Á mit
érdekli őt! Ő erős, ügyes, kiváló céllövő és a keleti harc tudományok mestere, igen,
de egyvalamit nem tud. Egy valamiben az idegen embernő a győztes. Ő tud, igazi
nőként viselkedni, nem úgy, mint ő. Érte soha senki nem fog küzdeni, sem aggódni,
senki nem vesz neki virágot, és senki nem akar tőle majd gyereket. Őt nem akarják
feleségnek és az ark is biztos ugyanúgy gondolja. Tesz rá! Valahol mindig
különcnek érezte magát. Úgy harcolt és járőrözött a többiekkel, mint bármelyik
férfiőrző. Ám mivel mégsem volt férfi, valahogy kilógott a sorból. Igaz nőként is
semmibe vették, szerencsére, mindent meg is tett érte. Tudta ő jól, hogy a csúnya
forradással az arcán senkinek nem kellene, legalábbis senki nem szeretne belé.
Sérült áru! Az az átkozott bérenc jól elbánt vele annak idején, mielőtt még
átváltozott, megjelölte őt egy életre. Nem baj, ő úgyse akar szerelmes lenni!

Végtelennek tűnő idő után résnyire nyílt az ajtó és León dugta ki rajta az orrát.

- Két percen belül jöjjön be mindenki, fontos bejelenteni valóm van. Ne úgy, mint a
csürhe, várjátok meg egymást és egyszerre! - Föl nézett az első emeletre, egyenesen
Leilára. - Te is kaktusz! Bhays be akart menni, de León az útját állta.

- Nem, te is, csak a többiekkel. Bhays robbanásig feszült, majd megőrült, nem tudta
mire vélni ezt az egész összehívósdit.

Két percen belül egytől - egyik ott sorakoztak az íróasztal előtt, még Leila is. Bhays
odaugrott Elenához és úgy nézegette mintha valamiféle sérülés nyomait akarná
felfedezni rajta.

- Jól vagy? - súgta

- Igen, a körülményekhez képest, csak tu...

- Csönd legyen! - förmedt rájuk León. Aztán elkezdett sétálni le - föl kezeit
hatalmas és királyi teste mögött kulcsolta össze és csak sétált és sétált. A többiek
már nem tudták mire vélni a dolgot. Kezdték azt hinni, hogy Leónnal komoly baj
van, amikor végre megszólalt.

- Hát, szóval – kezdett bele León a mondandójába miközben előre - hátra sétált
továbbra is az író asztal előtt. A séta túlzás, hatalmas hosszú lábaival kettőt jobbra
és ugyanennyit lépett balra a hely hiánya miatt is. Aztán kisvártatva megállt,
mélyen Elena szemébe nézett, majd kinyújtotta felé a karját. A lány mosolyogva
ment hozzá és fűzte ujjait Leónéba. Bhays a döbbenettől majdnem összeesett, rájuk
akarta magát vetni, de a többiek lefogták.

- Nyugalom! Nézett rá szigorúan León - fogd magad vissza, mert most már tényleg
kihúzod a gyufát.

- Elena az enyém! - jelentette ki Bhays gyilkos hangulatban.

- Nem seggfej, az enyém és mindig is az volt! Ő az én kislányom! Szóval

bemutatom nektek a lányomat, aki igaz, ha félig ember is, ő a faj hercegnője a trón
várományosa. Elvárom, hogy az őt megillető tisztelettel bánjatok vele.
Megértettétek?! - mennydörögte. Semmilyen választ nem kapott. Az őrzők a
döbbenettől, csak néztek, bámultak egyikükről a másikra. Nem gondolták, hogy
León apa.

Micsoda fordulat! Bhayssal megfordult a föld! Elena a hercegnő! Nem akarta

elhinni. Képtelenség! A többiek sem álltak szilárdabb lábakon, először elképedtek
majd, ahogy fokozatosan sikerült felfogniuk a dolgot mindannyian elkezdtek
beszélni, kérdezni egymás szavába vágva. A történetet szerették volna tudni, a
múltról. Bhays sok mindenre gondolt, de most nem tudta, egyelőre pozítiv - e ez a
fordulat, avagy...

- Csendet csürhe! - kiáltott Leon. - Annyit tudok nektek mondani a múlttal

kapcsolatban, hogy nem tartozik rátok! Elena természetesen mindent tud és
megbocsájtott - nézett lánya szemébe mélyen, miközben magához szorította erősen
a lányt. Most pedig hagyjatok magunkra a lányommal, menjetek, később
találkozunk. Bhays, te maradj! Bhays érezte, ahogy idegei pattanásig feszülnek
,egész testében remegett, úgy érezte magát, mint egy kisiskolás, aki rossz fát tett a
tűzre és most az a csúnya igazgató bácsi meg fogja szidni. Holt biztos intőt kap.

Elena szerencsére hozzábújt megnyugtató volt érezni a lány meleg testét. León
szigorúan rájuk nézett és... elmosolyodott!
- Te gazember szóval benősülsz! Hát áldásom rátok! - Bhays majdnem összeesett. -
A lányom szeret te gazfickó és ez a szerencséd! Szóval mivel a herceg én vagyok,
ezért most élni fogok a helyzetemmel. Új törvényt hozok, ami bevésésre kerül a
crónikába. Mivel fajunk a kihalás szélén áll, nemcsak az Ark hanem én magam is
kijelölhetem a párokat a nemzés biztosítása érdekében. Ezzel a jogommal pedig
bármikor élni fogok, ha úgy látom helyesnek. Megvétózhatatlan hercegi parancsot
adok ki melynek értelmében kötelesek vagytok összeházasodni. - jelentette ki,
miközben a párra mosolygott és enyhén felvonta a szemöldökét.

Bhays nem akart hinni a fülének, ekkora boldogságra és jótéteményre még álmában
sem gondolt volna! Ez maga az élő csoda, amit Leon tett velük, örök hálával
tartoznak neki! Boldogságában és örömében felkapta Elenát és össze - vissza
forgatta, csókolta mindenhol.

- Na, várjunk csak egy kicsit Bhays, úgy látom, te is szereted a lányomat, de egyet
jegyezz meg, ha szántszándékkal bánatot okozol, neki azt nem fogod megúszni! -
fenyegetőzött. Bhays tudta, hogy így is gondolja. - Megértetted? - folytatta. – Azon
kívül, ha még egyszer meglátlak bármilyen némberrel egy mosdóban vagy bárhol
máshol, akkor véged. Ellentudsz - e állni a vágyaidnak? Nehezem tudom elhinni,
hogy ezen túl féken bírod magad tartani! Mindketten régóta ismerjük egymást, ha
nem az igazat mondod, tudni fogom és beverek egyet.

- Igen, igazad van, amíg nem ismertem a lányodat, sportot űztem a szexből. Nem
akarok, most erről beszélni, az okairól sem. Mégsem mondhatja el a szerelme
apjának, hogy eddig senkivel nem volt olyan jó, mint Elenával. Amikor vele van az
olyan más...Ekkor Bhays letérdelt és az ökölbe szorított kezét a szívéhez emelte.

- Esküszöm az életemre, hogy szeretni fogom Elenát, amíg csak élek és

gondoskodni fogok róla, az övé vagyok. Nekem, amióta ismerem, más nő nem
létezik, fogadom a teremtőre, hogy soha őt meg nem csalom, el nem árulom, ha
mégis megtenném szúrjatok tőrt a szívembe! - esküdött. Leon odasétált és a kezét
nyújtotta, amin a hercegi pecsétgyűrű ragyogott. Bhays megcsókolta a gyűrűt
esküje megerősítéseként.

- Jól van fiam most menj, hívd be a többieket újra, mindenkit! A harcosok nem
értették miért kell visszamenniük, de hamarosan kiderült.

Leon a faj hercege egy kerekekkel rendelkező, hosszúkás téglalap formájú páncél-
szekrényt gördített elő, amit egy rejtekajtón keresztül húzott be a szobába. A
bonyolult kombináció beütése után kiemelt belőle egy súlyos fémdobozt, amit
olyan módszerrel tartottak zárva, amilyet Elena még sehol sem látott. A többiek
feszülten várakoztak, ők tudták mi van a súlyos fémszelencében. Leon becsukta a
szemeit koncentrált és akaratának erejével kinyitotta a bonyolult zárat, majd kivette
belőle a felbecsülhetetlen értékű és a világon egyedül álló szent könyvet, őseik
rájuk hagyott kincsét, történelmük bizonyítékát. Az Atlantiszi Szent Könyvet, ami
fontosabb volt a toronyban tartott imákkal teli könyvnél és fontosabb a központban
elhelyezett Crónikánál is. Sokkal, de sokkal fontosabb. A könyv fél méter hosszú és
igen széles, vastagsága huszonöt - harminc centiméter lehetett. Vastag, aranyszínű
fedőlapján, nagy domború üvegszerű félgömb, amiben ragyogó füstszerű anyag
gomolygott. Élt. A látványra a harcosok kivétel nélkül térdre vetették magukat.

- Én, negyedik Leon, a faj tejhatalmú hercege, ezennel új törvényt hozok...

Elena és Bhays kéz a kézben térdelt Leon íróasztala előtt, amin ott feküdt a
csodálatos ősi könyv.

-Belenéztem a lelketekbe - szólt a herceg - és tudom, szerelmetek és

szenvedélyetek akkora, mint a csillagos égbolt, erős és szilárd, mind a legmagasabb
hegycsúcs, ezért most címemnél és rangomnál fogva összeadlak titeket, hogy méltó
utódokat nemzetek a fajunknak és együtt töltsétek életetek hátralévő részét. - Leon
az inge alól elő húzta, majd leoldotta a vastag nyakláncot, amin az ősi atlantiszi
medál függött súlyosan és szemkápráztatóan. A fiatalok összekulcsolt keze köré
tekerte háromszor, majd megfogta azt és erősen tartva, a könyvön lévő félgömb
teteje fölé húzta. Lassan elkezdte folyamatosan lefelé nyomni a pár kezét a félgömb
pedig, magába fogadta azt egészen a csuklójukig. Elena és Bhays valami
megfoghatatlan és leírhatatlan energiát érzett, mintha a világmindenség folyna az
ujjaik között. Elena alig tudott a hercegre figyelni a megilletődöttségtől és a
boldogságtól. Nem tudta honnan vett annyi erőt, hogy az eskü szövegét elmondja,
de az igenre határozottan emlékezett. Ő és Bhays örök esküt fogadtak egymásnak,
most már férj és feleség lettek, Leon az angyalok első számú személyének és saját
akaratuknak köszönhetően.

Összeölelkezve és boldogan sétáltak ki. Ha nem lettek volna így is a világ

legboldogabb emberi, azaz angyalai történt még valami boldogító velük. Alig tették
ki a lábukat Leon szobájából, amikor mindketten majdnem összeestek. Bhays
erősen tartotta Elenát, de az erő, őt is a földhöz szögezte. A többiek oda ugrottak
hogy segítsenek. A vörös fény beragyogta mindkettőjük bal karját, erősen zúgóan
és semmihez nem hasonlíthatóan. Elájultak pár percre, és amikor magukhoz tértek
mindkettőjük karján ott vöröslött az összetartozás ősi és cirádás jele. Karjukba
belevésődött egymás neve! Elena gyönyörködve nézte férje nevét a karján, ilyen
szépet még sosem látott! Bhays pedig... csak azt hallotta, hogy valaki sír. Elena
nem, ő erős, de akkor ki lehet? ...Ő nem erős... ő nem az! Ő sírt, zokogott, mint a
gyerekek! Eddig is boldog volt, de az, hogy az Ark ily módon jelezte az áldását és
beleegyezését a házasságukba az mindennél többet jelentett a számára! Igazi
csodát! Hiszen így volt megírva, megtörtént volna amúgy is!

Leon kulcsra zárta az ajtót és végre elengedte magát, a külön az ő részére

csináltatott székébe egy faragott remekműbe omlott és arra gondolt mennyi évet
elvesztegetett. Nem lehetett apa. Khatrin meghalt sajnos, ám a sors kereke, ami
kusza ösvényeken gurult, forgott és pörgött, ide irányította a lányát és így, most
megadhat neki mindent. Elena pedig majd kárpótolja egy unokával, aminek a pici
testét, majd magához szoríthatja és beszívhatja a semmihez nem hasonlítható édes
baba illatot. Istenem, már alig várja! Kényeztetheti, beszélhet vele,
megölelheti...Leon szája enyhén megremegett, a könnyei csak lassan kezdtek el
potyogni, nagyon - nagyon lassan. Méltósággal. Aztán egyre gyorsabban és
megállíthatatlanul. León a rettenthetetlen harcos egy csodálatos faj hercege
hüppögve sírt, elsírta huszonhét év visszafojtott bánatát és örömkönnyeket
hullajtott a leendő jövőnek, köszönetképp.

A többiek üdvrivalgásban törtek ki, amikor Bhaysék jobban lettek. Az új

törvénnyel Leon történelmet írt! Bhays és Elena úgy ugrabugráltak, mind a
gyerekek. Mindannyian osztoztak az örömükben. Frank is megjelent egy tálcán
pezsgőspoharakat egyensúlyozott. Durrantak a kibontott üvegek, ünnepélyes
pillanatok voltak ezek.

Elena nem gondolta soha, hogy létezhet ilyen földöntúli boldogság. Nem csak a
szerelmet kapta meg, hanem egy családot is kapott mellé és egy apát, aki az új
törvénnyel megmentette őket. Már csak Lucy hiányzik a boldogságához. León
elmondta, hogy Lucy teljes egészében angyal. Szülei örökbe fogadták az ő
kérésére. León ragaszkodik ahhoz, hogy ő legye a húga gyámja, a nyári szünetben
magukhoz veszik, beköltözik ő is a Fények Házába. Hála istennek.

Az őrzők jó párszor hátba veregették Bhaysot, Elena rengeteg ölelést kapott és

nagyon sok pezsgő fogyott.

Shen is ivott több pohárral is, aminek hatására jól berúgott életében először. El volt
keseredve, nem véletlenül! Mindenkire szélesen mosolygott, csak azt nem értette,
hogy a többiek miért nem veszik észre, mennyire hullámzanak a falak. Jé, eddig
neki fel sem tűnt! Ó és Leila, micsoda szépség. Azok a sötét szemek és az a feszes
test! Shen odament a lányhoz, aki egy kicsit elkülönülve állt a falhoz támaszkodva.
Egészen közel, pár centire állt meg Leila testétől, két tenyerét a lány teste mellett a
falnak támasztotta, így zárva előle el a menekülés útját. Orrát egészen közel dugta
az aranyló bőrhöz, magába szívta a finom illatát.

- Mit bámulsz tökfej és mit szimatolsz, mint egy pincsi? - vetette oda Leila
idegesen Shennek.

- Azt nézem, mennyire gyönyörű vagy az illatod pedig felizgat. - suttogta Shen,
miközben szemeit a lány testén járatta.

- Tudod, kivel szórakozz, te pisis és lépj ki az aurámból! - vicsorgott a lány.

- Mit játszod a nagymenőt, lehet jobb, ha megszokod, hogy belemászok az aurádba,

azonkívül biztos vagyok benne, megtudnám adni neked azt, amire szükséged van.
Hidd el - mondta Shen bátran, miközben a lába közé nyúlt és megigazította a
nadrágját, pontosabban a hatalmas merevedését. Leilának leesett az álla a fiú
pimaszságát látva és alig tudta levenni a szemét a hatalmas dudorról. Ez Fiú! Egy
igazi vadállat! Ahogy belenézett az acélszürke csillogó szemekbe, elöntötte a
forróság az egész testét. A hosszú söprű szempillák keretezte szemek a forró
szeretkezés ígéretét üzenték. Forró és kemény! Ezt nem hiszi el, mi a fene történik
vele?! Akaratlanul is végigmérte Shent. A magas karcsú erős testet, a harcokban
megedzett erős karokat a széles vállakat. Úristen milyen meleg van itt! Ó és ez arc!
Lehet, hogy szeplős és a haja is vörös, de micsoda kombináció, milyen szép! A
legszexisebb férfi, akivel valaha találkozott. Felizgatta. Teljesen. Nem szabad a
közelében maradnia, egészen elfelejtkezik magáról. Ezt ő nem bírja elviselni!
Hatalmas csattanós pofont kevert le Shennek. Rúghatott is volna vagy állon is
vághatta volna, de nem ő pofon vágta, mint a legtöbb nő. A fenébe is!

A többiek mind odakapták a fejüket a csattanós hang irányába és igen csak

elcsodálkoztak. Látták, amint Shen a testével, majd bepréseli a falba a szűziesen
elpirult Leilát. Bhaysnak majdnem leesett az álla, de a többieknek is! Még soha
nem látták ilyen közel egy nőhöz sem Shent, de mit akarhat Leilától? Michael szíve
kihagyott legalább egy ütemet, keze ökölbe szorult és egészen elsápadt.

Shen mindenki döbbenetére visszaadta a pofont, keményen és kérlelhetetlenül.

Hatalmas tenyerének lenyomata ott vöröslött a lány gyönyörű arcán. - a többiek
mind felszisszentek. Hányszor megtették volna ők is amikor Leila szemtelenkedett
velük! Leila nem hitte el, hogy a vörös hajú képes volt mindenki előtt ezt tenni
vele. Égő arcához szorította a kezét, ami nemcsak a pofon miatt volt vörös és Shent
félrelökve, szó nélkül kiviharzott a helyiségből, mint egy igazi nő. Maga sem tudta
mi miatt szégyenkezik, csak azt érezte menekülnie kell ebből a megalázó
helyzetből.

- Most mit vagytok úgy oda, csak ismerkedünk. - szólt Shen a többieknek, akik úgy
nézegették mintha most látnák először.

- A mindenit, ez tök részeg - kiáltott fel Fhait.

Igen valóban - állapították meg a többiek is.

- Felviszem a szobájába - jelentette ki Ghrip. - Gyere fiam, menjünk egy kicsit

pihenni! - karolt Ghrip Shenbe, aki kis rábeszéléssel beleegyezett és felmentek.
Ghrip segített levenni Shen bakancsát és még be is takarta.

- Tudod jó lesz, ha a jövőben tartózkodsz az alkoholtól, javaslom maradj továbbra

is az üdítőnél.

- Nem vagyok részeg! - Höbölgött Shen.

- Akkor, mi a fenéért akasztottad össze a bajszod azzal a nőstényördöggel,
szétrúghatta volna a fejed! A harctudományok nagymestere, olyan trükköket ismer,
amivel az erő sem tudja felvenni a versenyt.

- Ne félj, meg tudom magam védeni, azonkívül soha sem tenne ilyet.

- Ebben én nem vagyok olyan biztos. Miért piszkálod egyáltalán, min vesztetek
össze?- kérdezte szigorúan Ghrip. - Tudod, hogy nekem elmondhatod.

Shen félrefordította a fejét és csak hallgatott. Ám Ghrip nem kegyelmezett még

mindig ott állt a szobájába középen és nézett, mint egy hatalmas, merev kőszobor.

Ekkor Shen felült és már egyáltalán nem tűnt részegnek.

- Hát jó legyen, de ne áruld el egyelőre senkinek. Kérlek. Ígérd meg!

- Bízhatsz bennem, látom, komoly a dolog megígérem, mond csak fiam, hátha
tudok segíteni - ment közelebb az ágyhoz.

Ekkor Shen levette az ingét, a bal ing ujját hagyta legutoljára, aztán azt is lehúzta.
Ghríp akkorát ordított, hogy a falak is beleremegtek. Kiabált trágárságokat és
minden förtelmes dolgot, ami eszébe jutott. Amikor már kifogyott a válogatott
szavakból és a különleges szóösszetételekből a fejét fogva sétált le és föl.

- Most mihez fogsz kezdeni? - kérdezte, miközben rágyújtott és kivételesen Shen

szájába is bedugott egy szálat, aki nem utasította vissza.

-Talán León tehetne valamit hercegi parancsban - nézett reménykedve a fiúra.

- Minek? Felőlem maradhat. Nekem nagyon tetszik. - nyelt Shen egy nagyot.

- Kezdhetnéd valami finomabbal, lágyabbal is. Érted ugye? Leila igazán kiváló és
félelmetes harcos, de mint nő! Olyan kemény teste van, mint egy férfinak. Én nem
biztos, hogy meg tudnám vele tenni.

- Akarom őt Ghrip, kívánom úgy, mint még soha senkit - nézett a barátjára
vágyakozó szemekkel Shen. Ghrip egy pillanatra becsukta a szemét nem akarta
elhinni, nem akarta hallani. Ez a drága fiú és az a némber! Sorscsapás! Pont ezt a
nőt! Ez egy rémálom, hogy tetszhet Shennek?! Uram atyám mi lesz még ebből?
Hát ez a nap a meglepetések napja az biztos.

A vacsora rendkívül jó hangulatban telt. Az elején. A finom ételek, csak emelték a

jó kedélyt. Gabby a szakácsnő különlegesen kitett magáért, így ünnepelte a herceg
hazatértét és a szertartást, ami Elenát és Bhaysot összekötötte. A sült húsoktól
kezdve a vadpörköltig, minden megtalálható volt a menüjében. Elena mindenből
evett egy kicsit, neki a töltött articsóka ízlett a legjobban, húst csak mértékkel
fogyasztott. Nem igazán számított vegetáriánusnak, de nála a zöldséges ételek
vitték el a pálmát. Élvezték a finom ízeket, egymásnak ajánlgatták az általuk
megkóstolt ételeket. Elena és Bhays, csak úgy ragyogott a boldogságtól. Leon is.

- Nemsokára beköltözik hozzánk a gyámleányom is! - szólalt fel Leon. A többiek

elámultak, hirtelen egyszerre két gyerekre is szert tett? Megálltak az evőeszközök a
kezekben. - A Nyáron. Egyébként Elena húga és még csak tizenhét éves, úgyhogy
ajánlom, tartsátok meg a két lépés távolságot! Ha valamelyikkőtök megkörnyékezi
azt laposra verem! Tiszta angyal, örökbe fogadták Elena szülei még csecsemő
korában. - A többiek nem győztek csodálkozni.

- Apropó, biztos helyről tudom, nemsokára mindegyikőtök párt kap. Még az is

lehet, hogy te is! - nézett mereven Michaelre, aki éppen a szájához emelte a
vörösborral teli poharát, akinek zaklatottságát kezei remegése elárulta, mivel egy
csomó bort az ingére lötyögtetett. Nem is ivott, elment tőle a kedve, inkább
reszketve letette a poharát. Mindenki arra gondolt miképp fogja Michael teljesíteni
a kötelességét. Eleve kudarcra ítélt dolog, hacsak valami csoda nem történik.
Szegény, annyira szégyellte magát a fejét egész mélyen lehajtotta. Bhays nagyon
ideges lett, miért kellett Leonnak megaláznia? Megérdemelne apósa egypár pofont!
- Úgy gondolom, erről beszélnünk kell egy kicsit. - folytatta Leon. - Az életünk egy
kissé meg fog változni. Egy csomó nő fog velünk lakni, élni. Itt lesznek, amikor itt
ülünk és eszünk, velünk lesznek reggel meg este és, akkor is, amikor a harcokból
hazatérünk. Mi angyalharcosok vagyunk nem valami szárazdajkák és ezt ők is
tudni fogják, de azért kérek mindenkit, próbáljátok a jobb oldalatokat mutatni,
legyetek türelmesek egymással és majd az asszonyaitokkal is. Nem lesz könnyű az
életük mellettünk. Igaz? Lehet nem mindenki fog először örülni a párjának, hiszen
a választás lehetősége nem a miénk. Bhays és a lányom kivételek. - nézett
felragyogó tekintettel a vele szemben helyet foglaló párra. - Fhait, úgy hallom
nemsokára idehozod az asszonyod, milyen a kicsike?- Adela ugye, így hívják?-
kérdezte León, akinek persze illett válaszolni. De mit is? - gondolkodott el Fhait?
Hogy a legszebb nő, akit életében látott. Vagy, hogy őrült jó vele a szeretkezés
vagy, hogy egy tizenkilenc éves csitri, aki annyira buja, hogy már az első félórában
az asszonya lett? Fhait érezte, amint minden szempár rászegeződik. Elmélyülten
szegezte a tekintetét az előtte lévő tányérra a kis darab húst, ami megmaradt a nagy
szeletből, idegesen tologatta a villájával a tányér egyik szélétől a másikig legalább
egy percig, de még, mindig nem szólalt meg. Nem is kellett. Történt a szavak
helyett valami más. Valami nagyon érdekes! Olyasmi, ami Fhaytre egyáltalán nem
volt jellemző. Nem szabadott volna rágondolnia! Annyira erősen megpróbálta
visszafogni és kordában tartani az energiát, ami határozottan a szíve felől készült
kitörni. Csak éjjelente engedte meg magának, hogy a lányra gondoljon, amikor nem
látta senki. Az érintése után sóvárgott. Érezni akarta azt a csodás testet. Maga alatt.
Olyankor megengedte a lelkének és a testének az árulkodást. Most tessék, lebukott
mindenki szeme láttára! Micsoda szerencsétlen egy helyzet. Pedig nem is
szerelmes, ő aztán nem! Csupán erősen kívánja, ennyi az egész! Fhait tudta, hiába
minden erőfeszítés a teste, ha nem is túl erősen, de felragyogott! Pont, mint az a
szerelmesek Bhays meg Elena. - Hűha! A mindenit! Jé ezt nem hiszem el! Biztos
nagyon dögös a kicsike. Csak nem szerelmes? Ez az évszázad vicce! - Ilyen, és
ehhez hasonló kijelentések hagyták el a többiek száját, amitől Fhait határozottan
nagyon ideges lett.

- No, de le vagyunk törve! - csodálkozott el Leon, miközben rezzenéstelenül tovább

evett.

- Szóval, nem öreg annyira és talán nem is olyan csúnya mi? - Kérdezte Zachary.
Fhayt nem bírta tovább, céltáblának érezte magát, akibe mindenki belelövi a
mérgezett nyilait. Hirtelen felállt, miközben a villáját és a kését a tányérba csapta.
Felpattanva a helyéről vicsorogva nézett körös - körül a társaira. Vadsága akár egy
tigrisé, indulata akkora, mint a legmagasabb nyaktörő hegység. - Kíváncsiak
vagytok, pletykás banda? Na kérdezzetek, mit akartok tudni halljam?! - kiabálta.

- Gyorsabban! Vagy tudjátok mit? Majd elmondom magamtól. A haja vörös, a

szeme zöld, magas karcsú, gyönyörű, és ha hiszitek, ha nem, csak tizenkilenc éves.
Na ehhez, mit szóltok? Ja, és megehet titeket a penész, mert én előttem még az
életben senki nem húzta meg! - csapott még egyet az asztalra. Aztán mind a
szélvész pillanatok alatt az ajtót feltépve távozott a helyiségből.

Néma csend támadt, ám kisvártatva Leon hangosan elkezdett nevetni - ajjaj

szegény Fhait, sosem hittem volna - nézett az asztal mellett ülő társaságra -
Micsoda szenvedély! Szerelembe esett! Adela kivételes nő lehet. Fhaitnek most
vége van. Egy évszázadba is beletelik, mire ezt az érzést elfogadja. - A többiek
szeme elkerekedett.

- Pedig mennyire félt, hogy öreg lesz a felesége. Úristen, tizenkilenc éves szinte
még gyerek! - Hitetlenkedett Zachary. - Hát az Ark sosem téved hidd el, Fhayt nem
véletlenül ragyog.

- Aztán mi a helyzet veled fiam, van -e számunkra valami mondanivalód?- nézett

kérdőn Shenre, aki az asztal egyik végén ült, minél messzebb Leilától, miközben a
csoki öntettel nyakon öntött sütemény remekművet ette láthatóan nagy élvezettel. -
Shen elsápadt, Ghrip pedig majdnem felugrott. Tudja, Leon már tudja - futott át
Ghrip agyán.

- Nekem?- nézett rá csodálkozva Shen. - Mivel kapcsolatban?- nyögte. Leon leállt

az evéssel és szigorúan nézett a szemébe. Olyannyira, hogy Michael kezei ökölbe
szorultak.

- Te hülyének nézel engem? Vedd le az inged, gyerünk! Shennel megfordult a

világ, azt hitte megbolondul. Michael pedig felugrott. Önmagáért nem állt ki, de
Shenért...
- Ne csináld Leon, hagyd békén, különben is muszáj ma mindenkit lealáznod? -
szegezte a kérdést harciasan Leonnak.

- Ne szólj bele a dolgomba, tudom, mit csinálok. Vagy ülj le, vagy hagyd el a
helységet! Egyébként lehet a te számodra is hasznos lesz az elkövetkező pár perc,
lehet, másképp fogsz érezni. - válaszolt ellenvetést nem tűrően Leon. Istenem, hát
tudja, tud az átkozott szerelemről - tudatosult Michaelben. Jobbnak látta, ha inkább
visszaül. Bhays megérezte. Ahogy a mellette ülő testvérére nézett, rájött.
Pontosabban ráébredt, Michael szerelme Shen! Mennyire vak volt!

-Shen, az előbb megkértelek valamire, vagy adjam parancsba? - Nézett Leon

kérlelhetetlenül a fiú szemébe. Shen nem volt gyáva, büszkén felállt és elkezdte
kigombolni a világoskék kockás ingét. A többiek feszülten vártak, de nem tudták
mire. Shen fiatal, erős felső teste föltárult.

- Emeld fel a bal karod jó magasra, had lássa mindenki! - utasította a herceg. Shen
összeszorított fogakkal megtette. Ma jó párszor megdöbbentek már, de ez a mostani
semmihez nem volt fogható. Shen bal felső karján jól láthatóan egy női név volt
beíródva, ahogy kell, vöröslő gyönyörű ősi betűkkel. Elena megdöbbenve vette
tudomásul, eltudja olvasni az írást. Pedig senki, soha nem tanította meg rá. LEILA
ez név állt Shen karján. Leila az egyetlen női őrző neve.

Michael szíve szétszakadt, a lelke haldoklott, kezében összeroppant a pohár a

szilánkok belemélyedtek a húsába, mire ő még erősebben szorította. Bhays
megfogta testvére alkarját, miközben az asztal alá húzta a kezét, hogy ne lássák a
többiek és a füléhez hajolt. -Nyugalom ki kell bírnod, már csak miatta is, ne
nehezítsd meg a helyzetét.

Leila azt hitte álmodik. Nem lehet ez ….nem lehet igaz! Először, csak egy kicsit
emelkedett föl a székről, hátha nem jól lát. Mert ugye az nem lehet, hogy az ott az ő
neve? Megdörzsölte a szemeit és még jobban felemelkedett, már szinte állt. Egypár
pillanatig csak nézte fejét rázva, rémülten, aztán kitört belőle a hisztéria. -
Neeeeeem! -ordította most már hangosan, torkaszakadtából. - Soha! Én nem akarok
férjet, neeeem, soha, ezt a kölyökkutyát pedig nem bírom elviselni - bökött fejével
Shen felé sikoltozta, őrjöngve, miközben rövid zselézett haját tépte. Zachary és
Ghrip is elindult az őrjöngő lány felé, de Leon megelőzte őket. Felugrott és két
lépéssel mellette termett, hátulról lefogta vastag karjai leszorították a lány
önpusztító kezeit, aki vergődött és még mindig sikoltozott.

- Nyugalom kaktusz, nyugodj meg bogaram a sorsunk elöl, nem futhatunk el. -
csitította, miközben kifelé terelgette. A hangok jó egy perc múlva elhaltak,
valószínűleg sikerült Leilát a szobájába vinni.

Shen nem nézett senkire, visszavette az ingét és kisétált, nyomában Ghrippel.

- Zachary azonnal vid le Michaelt az orvosiba tele van a keze üvegszilánkkal, még
a végén elvérzik és, akkor nem tudom agyonverni, lásd el és maradj vele ha lehet. -
adta ki az utasítást Bhays. Elena felsikoltott, amikor észrevette az asztal alatt
összegyülemlett nagyméretű vértócsát. Michael némán tűrte, hogy a doki elvezesse.

- Istenem, ez a nap !- sóhajtott fel Bhays – gyere, menjünk aludni elegem van mára
a meglepetésekből.

- Ahogy nekem is! - értett vele egyet Elena.

Leila egy kissé megnyugodott, és tőle szokatlan módon jól ki is sírta magát. Már
nem emlékezett, mikor engedett meg magának ilyen gyengeséget.

- Elleszel magad is?- kérdezte aggódva Leon.

- Persze, menj csak. Nem vagyok eszement, nem fogok kiugrani az ablakból, csak
mert az a kis pöcs a férjem lesz, de meg keserüli azt elhiheted. - válaszolta szipogva
Leila.

- Miért bántod, nem ő tehet róla. Nagyon jó gyerek, kiváló harcos, Bhays elküldte
az összes jelentést. Igazi bátor őrző. Értékes férfi. - dicsérte León.

- Ma mindenki előtt felpofozott! Engem! - kiáltott felháborodottan Leila. Érted,

megalázott. - Leon csak nagyokat pislantott, így próbálta visszafojtani a kitörni
készülő nevetést.

- Vagy úgy, hát ez is, csak azt bizonyítja, mennyire összeilletek, ő ki fogja hozni
belőled a nőiességet, amit olyan mélyre temettél. Jól el lesztek, ne félj, majd két
szeretkezés közben pofozkodtok egy kicsit, volt már ilyen a történelemben. -
mondta Leon mielőtt kiment.

Szóval melyik része is zaklatott fel ennyire a mai estének? Mert akadt egy pár. -
kérdezte Zachary miközben finom apró öltésekkel varrta a hosszú és mély vágást
Michael tenyerén.

- Szerintem, nem akarod tudni - válaszolta Michael óvatosan.

- Hát ennyire komoly?

- Hülyeség, nem komoly.

- Aha, tényleg, azt látom. Hát, ha nem, akkor nem. - sértődött meg Zachary.

- Szeretem, tudom, hogy... őrültség, de szerelmes vagyok Shenbe. Jó mi? -

Zachary... mellé öltött, most bonthatja ki. Micsoda vallomás!
- Hát, nem irigyellek. Most már, amúgy sem lesz a tiéd.

- Tudom, megmarad plátói szerelemnek, de jobb is így, amúgy se lett volna az

enyém, ő nem játszik fiú csapatban.

Elenáék kéz a kézben ültek a kanapén mind a ketten mélyen a gondolataikba

merülten. Most először történt velük, hogy nem estek egymás karjaiban, amint
betették a szobába a lábukat. Túl sok mindent hozott ez a nap, nekik a lehető
legjobbat a többieknek nem annyira. Most már férj és feleség, szerelmük betetőzött
kár, hogy a vacsora alatt történtek elvették a mai nap dicsőségét és pompáját, mert
az esküvőjük a leggyönyörűségesebb dolog volt, amit Elena valaha is átélt. Elena
Michaelre gondolt a szégyenére a szemeiben lobogó fájdalomra. A férfiakat szereti!
Milyen pazarlás! Legalábbis a nőkre nézve. Az apjára, Leilára és a kedves és
csendes Shenre is gondolt. Újra látta maga előtt amint büszkén fel áll és harcoshoz
méltóan elfogadja a csapást. Mert ugye egy csapás az a nő. Legalább is kinézetre.
Ki kellene kicsit pofozni. Rendes női ruhában talán nem is lenne ilyen... férfias,
vagy csak kemény?

Elena elővette a mobilját, eszébe jutott milyen régen kikapcsolta, lassan egy hete
semmit nem tud a barátairól. Amikor elkezdte nézni az üzeneteit, olyan hirtelen
ugrott fel, mintha egy csapat egér rohant volna keresztül a szobán.

- Jézusom, Nick kórházban van, meg próbált … beverte ...a fejét az arcát. Meg
kellett plasztikázni, öt órán keresztül szedték ki belőle a szilánkokat. - mondta
remegve Elena Bhaysnak, miután elolvasta Sarah utolsó üzenetét. Holnap
bemegyek a kórházba. Velem jössz?

- Ne várd ezt tőlem. - rázta határozottan a fejét Bhays.- Gyűlölöm a zsarut az után a
csók után, amit veled váltott képtelen lennék nyugodtan egy helységben lenni vele,
még akkor is ha haldoklik.

- Miért vagy féltékeny, tudod mennyere szeretlek. Nick régi barátom és most
bajban van, Michael talán elkísér. Ugye elengedsz, nem akadályozol meg benne és
meg tudom látogatni?- Bhays állatiasan felmordult, Elena pedig szerelmes
pillantással mérte végig a világ leggyönyörűbb férfijét, akit életében valaha is
látott, aki most már örökre az övé.

- Felőlem elmehetsz, majd Michael elkísér, de cserébe most nagyon jó feleségnek

kell lenned. - lehelte a lány szája felé közelítve, miközben felemelte és az ágyhoz
vitte.

Elena délelőtt három kopogás után benyitott Michael szobájába. A hatalmas test
hason feküdt az ágyon, ugyanabban a ruhában, amiben este lefeküdt, feje mélyen
egy kispárnába temetve. Elena megköszörülte a torkát többször is, de a férfi nem
mozdult, csak éppen egy kicsit emelte meg a fejét.
- Menj, most el kérlek, jól van már a kezem és én is, de hidd el jelenleg nem
vagyok valami jó társaság!

- Meg akartalak kérni, hogy kísérj el a kórházba - kezdte bátortalanul Elena –

tudod, Nick bent van, csúnyán összetörte magát, muszáj meglátogatnom. Bhays
nem hajlandó velem jönni. Valamitől állítólag erős dührohamot kapott és annyiszor
belevágta a tükörbe az arcát, amíg el nem ájult. Érthetetlen, mindig is erősnek és
keménynek ismertem. Az előbb hívtam Sharát ő sem tudja miért tette. Ráadásul
felfüggesztették, most már munkája sincs.

Michael hirtelen felült. - Azt mondod a zsaru megbolondult?- kérdezte. Elena

végignézett a gyűrött borfoltos ruhán és a még gyűröttebb arcon, a kisírt karikás
szemeken. Roncs ez a férfi - gondolta. Nem csoda, mindenki bántja, gúnyolja
olyan, akár egy céltábla, csak azért mert más. Hát ebből a szempontból az
angyalok semmiben nem különböznek az emberektől, de nem ám.

- Jaj Michael, mi a baj? Szörnyen nézel ki.

- Úgy is érzem, magam hidd el, de elkísérlek,várj meg lent, egy negyed óra, csak
rendbe szedem magam. Viszont a zsaru nem biztos, hogy örülni fog nekem azok
után, ami kettőnk között történt. Lehet, hogy most meggyűlölsz, de esetleg van
közöm az állapotához. Az a verekedés elég furcsán végződött.

- Hogy mondtad?! Mit csináltál vele? Azonnal mond meg!- követelte Elena
hisztérikusan. Michael az ablakhoz sétált és kinézett a zöldellő, rügyező fákra és a
nyiladozó tavaszi virágok pompájára, amik a hatalmas füves térséget színezték
festőivé, amit a biztonságos téglafal vett körül. A nap már magasan járt, a sugarai
fényesen és melengetőn tűztek le az égboltról, az ablak üvegein keresztül is érezte,
de akkor mitől fázik mégis olyan nagyon. Lehunyta a szemeit és újra látta magát a
földön feküdni a zsaruval, látta a nagy barna szemeket, szájában érezte a csók édes,
részegítő ízét. Kéjesen megborzongott.

- Megcsókoltam és ő... visszacsókolt. Nem kényszerítettem, ugyanúgy akarta, mint

én. Élvezte. Utána meg teljesen kiakadt. - Elena hirtelen kívülről látta és hallotta
magát, akár egy szellem, hátborzongató vad morgás kíséretében a nyakánál fogva a
falhoz vágta a meglepett Michaelt, akár egy nősténytigris.

- Ha még egyszer meg látlak, Nick közelében megöllek, megértetted te

gyönyörűséges szörnyeteg!

Amikor kiment Michael ellilult nyakát dörzsölgette. Kétség sem férhet hozzá,
Elena tényleg Leon lánya!

Fhait még sosem érezte ennyire tehetetlennek magát. Vergődött minden éjszaka,
forró éhező testtel. A kielégületlenség pedig ingerlékennyé tette, ha csak egy rossz
szót szóltak hozzá már a plafonon volt. Adela. Amióta együtt voltak rá sem bír
nézni egy nőre sem. Megpróbált egy könnyű kis nőt a magáévá tenni, de nem
történt semmi. Életében először nem kívánta a meztelen testet, pedig nem volt
csúnya. Azért, mert az a boszorkány megbabonázta, éjjel - nappal kísértette.
Muszáj lesz elmennie érte és érvényesíteni a házasságot. Egy percig sem bírja
tovább, beleőrül. A teste nélkül. Adela nincs itt, mással nem kívánja az ágyéka meg
szétrobban, mégsem rohangálhat így egész nap. Fhait legszívesebben szétvert volna
mindent maga körül, dühösen kigombolta a nadrágját és nyöszörögve marokra
fogta a duzzadt szerszámát. Olyan dühösen rángatta, mintha így büntetné. Adela
testére gondolt, közben elképzelte, mit fog majd legközelebb tenni vele. Két perc
sem telt el és nagyokat nyögve elélvezett, miközben a hasát betakarta a vesszőjéből
ki lövellő anyag.

Nick rosszul nézett ki, nagyon rosszul. Az arcán már csak piros csíkok és szinte
láthatatlan öltésnyomok látszottak. Az orvos szerint szebb lesz, mint újkorában. A
belső törés volt rettenetes, a lelki. Elena alig hitt a szemének, az erős belsőtartással
rendelkező nyomozó, csak árnyéka volt egykori önmagának.

Elena fél méterre se ült előtte, de Nick nem látta. A munkájára gondolt. A volt
munkájára. Elvágta magát. Leírták. A főnöke arcát látta maga előtt a lesajnáló
tekintetét, amikor tegnap meglátogatta és közölte a felfüggesztés végleges,
leszerelik, de aggodalomra semmi ok, az alakulat busás nyugdíjat folyósít neki
élete végéig, a sok letöltött év után. Nyugdíjat neki! Harmincnyolc évesen!
Legalább pihenhet meg elmehet pecázni, úgyis mindig erre vágyott. Hát nem? Az
atyaúristenit hát nem! Neki a munkája jelentett mindent, a bűnözők elfogása a
bűnügyek felgöngyölítése. Semmi máshoz nem ért. A leszereléssel az életet vették
el tőle.

Igen, elmehet rehabilitációra, évekig szedheti a dopamin tartalmú tablettákat és a

végén visszamehet aktakukacnak. Hát azt nem! Soha! Ha innen ki engedik, egy
kocsmába megy először, leissza magát a sárga földig az biztos!

- Miért?- szegezte neki a kérdést Elena, kiragadva őt a gondolataiból. Nick csak a

vállát húzogatta. - Bekattantam, nem csoda, annyi letöltött év után az egységnél,
elég sokáig bírtam nem? Mások egy - két év után a padlóra kerülnek.

- Ne beszélj mellé, mindketten tudjuk más okból tetted! Nekem ne akarj hazudni! -
rázta meg a fejét indulatosan Elena. - Nagyon szeretlek és szorítok neked. Azt
akarom, hogy minél előbb rendbe gyere. A régi Nicket szeretném látni! - Szorította
meg a férfi, erős kezét. - Van valaki velem - köszörülte meg a torkát - szerintem
beszélni szeretne veled. Elena arra gondolt, jól tették- e, hogy Michaellal együtt
jöttek. Miután úgy lerohanta a szobájában Michaelt a vallomása után, Michael
megkereste őt. Már nem haragudtak egymásra és Elena megbánta a kirohanását.
Most már mindegy, itt van vele, és hogy bejöjjön – e, had döntsék el ők ketten.
- Sarah van itt? Túl sokat beszél, azt hiszem nincs kedvem hozzá. - jelentette ki
Nick egy sóhaj kíséretében, miközben végre megitta a gyümölcslevet, amit Elena
töltött ki neki.

- Michael van itt... - Nick arcából kifutott minden vér. - A francba, ezt nem hiszem
el. Muszáj volt idehoznod?

- Azt gondolja, köze van ahhoz a dologhoz... ami veled történt.

- A beképzelt mindenit!... - kiáltotta Nick. - Mesélt neked valamit?- szegezte a

lánynak a kérdést.

- Hááát, ha arra az ostoba csókra gondolsz, akkor igen tudok róla, de, de...

- Hallgass! - üvöltötte megvadulva - ha bejön, megölöm! - Michael kint a folyosón,

elég közel támaszkodott az ajtó mellett ahhoz, hogy hallja az ordítást. Föltépte az
ajtót és berontott.

- Kifelé! - parancsolt a lányra, aki tapodtat sem mozdult - Nem bántom, csak menj
már ki. - Elena ránézett a feszülten ülő Nickre, aki elfordított fejjel és karba tett
kézzel, mereven bámulta a fehér falat.

- Kint leszek - szólt csendesen, mielőtt halkan betette maga után az ajtót. Elena
idegei pattanásig feszültek, remegve hallgatózott, várta az ordítást csattanást, de
semmi ilyesmi nem hallatszott. Húsz perc elteltével már nagyon gyorsan sétált,
körülbelül három métert jobbra és visszafelé ugyanennyit. Nem bírta tovább.
Megfogta az ajtókilincset és évtizedeknek tűnő pillanatok után óvatosan benyitott.

Az eléje táruló látvány egyszerre kavarta fel és nyugtatta meg.

Mindkét férfi a rácsos fejű kórházi ágyon ült, az arcuk csak centiméterekre
egymástól. Nick reszketett egész testében és olyan elveszett pillantással nézte
Michaelt, amilyet Elena az állatmenhely kutyáinak szemében látott utoljára.
Michael pedig, csak simogatta a nyomozó arcát, a fejét, a haját, és amikor Nick
behunyta a szemét, összeért az arcuk. Nem kellett túl sok képzelő erő ahhoz, mit
fognak csinálni először, ha Nicket kiengedik.

Adela hánykolódott, mint mostanában minden este. A férjére gondolt a hatalmas

testű és félelmetes harcosra, akinek olyan szemérmetlenül odadobta az
ártatlanságát. Ajjaj, hol maradt a női tartás, amire mindig olyan büszke volt! Még
csak fel sem hívta az óta az átkozott! Annyira utálja! Ki nem állhatja, pökhendi,
beképzelt, durva alak! Bárcsak soha ne ismerte volna meg! Adela sírva fakadt.
Siratta az ártatlanságát, mert amíg megvolt nem érezte ezt a mardosó éhséget, a
belső lázat, ami lassan felemészti, amit úgy hívnak vágy, amit csak egy valaki
csillapíthat. Ő. Bárcsak érte jönne már!
Michael szinte kivirult. Már nem volt szerelmes Shenbe, aki amúgy is már Leiláé, a
rajongás a szép test után megszűnt, akár a nyári zápor, miután kisüt a nap és
pillanatok alatt felszárít minden leesett esőcseppet. A napsütést Nicknek hívják és
őrület mennyire csodálatos vele együtt lenni! Ő egy igazi érett férfi. Ő kell neki!
Úristen milyen jó hogy rátalált!

Bhays egész nap cirkált Ghrippel a hullaházak és kórházak körül. Bőrkabátjának

zsebeit lehúzták a fegyverek. Amióta rajtaütöttek a casinón azóta bérenceknek a
nyomát sem lehetett találni. Ám máskor is volt ez így és tudták Detrixmonnak nem
kell túl sok idő és új sereget toboroz. A gonosz nem nyughat...

- Figyelj csak haver, az ott szerintem Michael!- szólt meglepetten Ghrip, amikor a
központi kórház előtt szimatoltak körül, mivel itt hallnak meg a legtöbben és ugye
Detrixmonnak friss halott testekre van szüksége. Bhays kinézett az autó ablakán és
megpillantotta Michaelt, aki egy sporttáskát tuszkolt be a metál Mercedesbe. Egy
alak lépett oda mellé, egy napszemüveget viselő, barna hajú sportdzsekis férfi.
Tátott szájjal figyeltek. Mindig is kíváncsiak voltak Michael titkos életére.

- Szerinted a szeretője?

- Honnan tudhatnám? - vonta meg a vállát Bhays. A titok másodperceken belül

kiderült. Michael kinyúlt és hirtelen magához rántotta a másik, a nálánál alig
alacsonyabb férfit. Szája vadul csapott le az ajkaira, miközben másik kezével
belemarkolt a férfi fenekébe és szemmel láthatóan erőteljesen magához rántotta,
hogy az ágyékuk összeérjen, amibe mindkettejük teste beleremegett. De Bhays és
Ghrip teste is. A perzselés hullámai, ami a meleg párból indult ki, őket is elérte.
Átkozottul ösztönző volt.

- Azt hiszem, ma muszáj elmennem az Extáziba - nyögte Ghrip.

- Azt elhiszem, viszont ki lehet ez az alak Michaellal - bökött fejével a még mindig
csókolózó párra. - Valahogy, nagyon ismerős.

- Azt nem tudom, de szerintem, ha nem fejezik be sürgősen, feljelentik őket

közszemérem sértésért. - Válaszolta Ghrip. Erre szerencsére nem került sor, mert
éppen befejezték és kibontakoztak az ölelésből. Michael beszállt az autóba és a
másik is, de előtte levette a napszemüvegét és mintha csak érezné, hogy figyelik
feléjük nézett. Bhayséknak leesett az álluk, amikor felismerték... a keménykötésű
zsarut!

- Egyszer még agyonverem mindkettőt, esküszöm!- kiáltott fel Bhays.

Nick remegett és félt. Michael ott volt a szobájában, az előbb hozta haza a
kórházból.

Beugrottak egy étterembe ebédelni, és túl hamar ideértek.

Most, alig pár méternyire áll tőle, egész lényéből sugárzik az a különös erő,

ami vonz és megszédít, és rászegezi csillogó és titokzatos tekintetét. Úristen,

közeledik!

Michael egyre közelebb ment Nickhez, a végén már egészen bent állt az aurájában.
Végigsiklott a tekintete a másikon, csak a szemeivel simogatott, a kellemes
borzongás Nicknek mégis végig futott az egész testén. Csak álltak némán és nézték
egymást, végtelennek tűnő ideig. Nick úgy érezte, sosem tud betelni a látvánnyal.
Óvatosan felemelte a kezét és remegve végighúzta ujjait Michael fényes fürtjein, ó
és végre az arcán is. Tudta, hogy valamit mondania kellene, de nem jutott eszébe
semmi értelmes. Azzal viszont tökéletesen tisztába volt, hogy a legkívánatosabb
test áll vele szemben és a legszebb arc, amit valaha is látott. Már nem érdekli a
neme. Pontosabban az, hogy mindketten férfiak. Ő nem a férfit látja benne, hanem
egy olyan csodálatos lényt, akit muszáj megkapnia. Mindenképp.

Michael nem akarta elragadtatni magát, biztosan megriadna a másik,

és ezzel elrontana mindent. Ehhez viszont, minden önuralmára szükség volt.

Tisztában volt a férfi vívódásával és zavarával, hiszen az alapban heteroszexuális,
és most mégis ott ül a vágyakozás a szemeiben a félelemmel együtt.

Aminek az oka, ő.

Ez ám az igazi hódítás! Muszáj óvatosnak lennie! Ó, pedig legszívesebben letépné

a ruhát róla és maga alá teperné, de ő nem csak egy pár órát akar tőle, de nem ám.
Egészen magának akarja. Teljesen. Ebben most már egészen biztos, úgy vonzza,
mint a föld legerősebb mágnese.

És ekkor, a hang, igazolásul, határozottan megszólat a fejében :

Szerezd meg! A tiéd!

Azért egy kicsit, muszáj belőle kapnia, különben megbolondul.

Arca óvatosan közeledett Nick felé, aki megremegett és lehunyta a szemeit, amikor
az ajkaik szomjasan összeértek. Michael kóstolgatta,

ó milyen finom volt! Csodálatos. A nyelve, nem sokára megállíthatatlanul besiklott

a másik szájába, miközben karjaival erősen magához szorította

a férfi felsőtestét. A szívdobbanásuk szinte eggyé vált.

Nick majdnem belefulladt a csók perzselésébe és mélységébe, majd elégett, testük

forró összefeszülésébe. Michael kezei mindenhol ott voltak, végig simították az
egész felsőtestét, a hátát, a mellkasát és ő hörgött, kapkodta a levegőt, a térdei
megrogytak, bele akart halni az ismeretlen vad vágyba. Még soha az életben nem
kívánt úgy senkit, mint ezt a titokzatos gyönyörű férfit.

Aki az ágyra húzta és ráfeküdt, és ő érezte a másik testéből sütő izzást, a neki
feszülő erekciót, na nem mintha neki nem lett volna gyémánt kemény odalent a
lába között. Kezei a széles hátat simogatták a csípőjét a karját a fejét. Michael
lenyúlt a két lába közé... és Nick ekkor ijedt meg. Nagy tapasztalata volt a szexben
a nőkkel... ,de most bepánikolt. Annyira megijedt, hogy hirtelen ledobta magáról a
szép testet és odébb húzódott, mint egy riadt vad.

- Azt, nem engedem meg, tudod! - jelentette ki ijedten, és kétségbe esetten.

- Nem is kell, tudok várni, de te... meg teheted velem, bármikor. Nem kell félned
tőlem, semmi olyant nem csinálok veled, amit nem akarsz, jó? Nick csak reszketve
bólogatott.

- Akarod, hogy most elmenjek? Majd visszajövök máskor. Holnap, vagy este, vagy
amikor akarod.

- Nem tudom. Nem tudom, mit akarok. - szólt Nick kétségbe esett hangja.

- Semmi baj - állt fel Michael, kicsit csalódottan - majd hívj fel, és majd én is
hívlak. - indult kifelé, már a bejárati ajtó kilincsén volt a keze, amikor megérezte
karján Nick kezét.

- Maradj! Veled akarok lenni! - Szólt elszántan a volt nyomozó. Minek hatására,
Michael felvonta a szemöldökét és elmosolyodott, amitől meg jelent két kis
bemélyedés az arcán és Nick majd belehalt a gyönyörű látványba.

- Biztos vagy benne?- kérdezte lélegzetvisszafojtva. Mire Nick vadul bólogatott.

Újra csókban forrtak össze, miközben Michael végig simított a felső testén, egészen
lehúzva a kezét az ágyékáig, le a két lába közé, amibe belemarkolt és masszírozta
és gyúrta, Nick meg majdnem összeesett.

Amikor újra az ágyban feküdtek Michael pillanatok alatt levetkőzött nagy

gyakorlata volt benne a gazfickónak! Nick pedig majdnem elájult a látványtól, alig
mert odanézni. Az erős és mégis karcsú testtől, a finom bőrtől, az erős karoktól a
keskeny csípőtől és mindentől, amit csak látott, szinte beleszédült. Jobban tetszett
neki, mint szerette volna. Michael pedig sürgetően lerángatta róla a pólóját, a
nadrágját az alsójával együtt és vadul végig csókolta az egész testét. Michael most
már nem tudott volna megállni, a lényegre tért, valósággal beletemetkezett a másik
férfi lábai közé. Nick először tiltakozni akart, ezt talán mégsem kellene, de csak
egy pillanatig, mert a gyönyör elvette minden ellenállását. Nyöszörgött az
élvezettől, dobálta a testét és összefüggéstelenül beszélt, hogy a csúcsra jutva
üvöltsön, és kétségbeesetten kapaszkodjon az édes kielégülést hozó testbe. Aztán,
hogy a párnába fúrva a fejét, és sírjon szégyenében. Már megint sír! A fenébe is!
Az elmúlt tizennégy év alatt egyszer sem tette, de amióta Michaelt megismerte,
szinte mindennapos program. Micsoda jó kis időtöltés!

- Jézusom, hát te aztán komplikáltabb eset vagy mint én! - mondta Michael,
miközben hozzábújt, és vigasztaló, apró csókokkal halmozta el az arcát.

- Sírj csak, ha ez megnyugtat, de hidd el, nem kell, nincs rá semmi okod. Nick
pedig hitt Michaelnek, és lassan tényleg megnyugodott.

Nick és Michael egész nap együtt maradtak, szinte folyamatosan ölelkeztek és

csókolóztak, nem bírták abba hagyni, és a végén, Nick meg tette, amire a leginkább
vágyott, már nem szégyellt semmit, és nem idegenkedett semmitől, a magáévá tette
Michaelt.

Hanyatt feküdt az ágyon és felfelé döfködte csípőjét, belemerülve szeretője testébe,

aki rajta ült, vele szemben, aki felsőtestét félig előre döntve, erős tenyereivel a
mellkasa mellett, szilárdan tartotta magát a lökések közepette.

Michael szenvedett, mert Nick egyik keze a nyakára fonódott, megtámasztva a fejét
is, csapdába ejtve ezzel őt, mert nem tudott elfordulni és azt sem hagyta, hogy
becsukja a szemeit még egy pillanatra sem, ha megpróbált elbújnia a tekintete elöl,
azonnal erősödött a szorítás a nyakán. Nem volt könnyű, folyamatosan, minden
kéjes pillanatban Nick szemébe nézni. A tüdeje nem működött rendesen, sípolva
vette a levegőt, mint aki fulladozik, gyönyörtől grimaszba rándult arca erősen
lángolt, a könnyei is eleredtek. Fájt ott belül, a szíve tájékán. Kegyetlen, büntető
gyönyörűség volt ez.

Nem tudták, de ekkor történt, hogy a lelkük... felismerte a másikat, örömtáncot

járva, hiszen már olyan hosszú ideje várták egymást!

Csodálatos volt minden egyes másodperc. Felemelő és megrázó. Nick akkora

orgazmust élt át mint még sosem. A szeretője pedig vele együtt ért fel a csúcsra, és
ugyanannyira üvöltött a gyönyörűségtől, mint ő maga, egész testét rázták a kéjes
kielégülés hullámai, megremegtetve a legapróbb porcikáját is. Amikor végeztek
egymással Michael még jobban sírt, hosszan és remegő testtel. A
megrázkódtatástól, mert Nick levetkőztette, lecsupaszította, ott belül... elérte a
lelkét.

Fhait ott toporgott a bejárati ajtó előtt, már harmadszor csengetett, mire végre
kinyílt az ajtó. Adela nyitotta ki, szája kissé kinyílt a csodálkozástól. Most is olyan
gyönyörűen nézett ki, mint az emlékeiben élt, de nem lehetett nem észrevenni a
sötét árkokat a szeme körül és mintha fogyott is volna. Pont, mint Fhait. Farmert és
mélyen kivágott zöld felsőt viselt, amely csodálatosan kiemelte zöld szemeit,
fénylő vörös hajzuhatagát.
- Beteg vagy? - kérdezte köszönés helyett Fhait, mire Adela csak a fejét rázta.

- Pedig a szemeid nagyon karikásak, és nyúzottnak tűnsz, akkor valami más baj
van?

- Talán bántani merészelt valaki? Azonnal mond meg, hallod!- Kezdte el rázni a
lányt.

- Nincs semmi, jól vagyok. - válaszolta Adela ijedten.

- Akkor annál jobb, öltözz! Velem jössz! - jelentette ki Fhait, miközben belökte
Adelát és becsukta maga mögött az ajtót.

- Hová megyünk?- kérdezte döbbenten a lány.

- Disneylandbe! Hova a fészkes fenébe mennénk, az irodába.

- Mi? Ne szórakozz velem, én még nem készültem fel erre, különben sincs itthon az
anyám.

- Szerinted érdekel? Öltözz azonnal, anyádnak meg írj egy üzenetet vagy hívd fel,
mit bánom én! Ja, és ne szöszmötölj sokat, húsz percünk van, hogy odaérjünk!

Adela és Fhait huszonkét perc múlva, bemutatták a karjukat az angyalok központi

irodájában és remegő kézzel beírták a nevüket a Cronikába. Ezzel férj és feleség
lettek megmásíthatatlanul, kitörölhetetlenül és évszázadokra az Ark akaratából.

- Te tudtad?! - ordította Bhays és hagytad, hogy az a kretén zsaru elcsábítsa a

testvéremet!

- Menj a francba, Michael csábította el Nicket, ő küzdött ellene, miatta ölte meg
magát majdnem, de látod, mennyire odavannak egymásért! Nálam találkoztak,
összeverekedtek és ez lett belőle! Azon kívül jó lenne, ha ma valahol máshol
aludnál, mert velem nem fogsz ezek után az ordibálás után!- üvöltött fel Elena,
mielőtt becsapta maga mögött az ajtót. Bhays csak pislogott és átkozta magát,
amiért ilyen érdemtelenül viselkedett a szerelmével.

Zachary megdörzsölte a szemét, biztos nem jól lát, egy vörös hajú szirén. Biztos,
csak valami látomás lehet. Ó, de szép! Légies, karcsú, magas és finom illatú. Jaj, és
az a dekoltázs. Ha van illata, akkor nem lehet látomás, igaz? Egy idegen szépség,
náluk a fények házában? Az első emeleten, a korlátlanak támaszkodva állt és a
kupolás mennyezetre festett freskókban gyönyörködött. Zachary szíve nagyokat
dobbant, amint egyre közelebb merészkedett hozzá. Becserkészte.

- Szia, Zachary vagyok, a ház orvosa és papja, azon kívül én vagyok az egyik őrző -
állt meg a lány előtt. – Elárulnád, mit keresel itt, és azt ki hozott ide? - A lány
mielőtt válaszolt volna, alaposan végigmérte Zacharyt. A világ egyik legjobb képű
férfiját látta maga előtt. A híres modellek is megirigyelhették volna! Arányos
testfelépítésű, magas tökéletes arcú, és kedves, igen nagyon kedvesen mosolyog!
Öltönyében, akár mehetne máris fotózásra bármelyik magazin címlapjára.

- Szia! - mosolygott fel rá Adela. - Csak az előbb jöttem, éppen ismerkedem ezzel a
csodálatos épülettel. Igazán lenyűgöző.

- Az, és biztonságos is, ha akarod, később körbevezetlek és megmutatok mindent.

A tanács tagja vagy, és Leónra vársz? Akarod, hogy segítsek valamit, jól tudok
tárgyalni. Neked elintézek bármit. - Adela meghökkent, ez a jóképű férfi
tanácstagnak nézi őt! Zachary közelebb ment, bőven benne állt a lány aurájában,
így sokkal jobban érezte az illatát. - Utána eljönnél velem? Tudod, vacsorázni vagy
akárhová, bárhová. - Adela megdöbbent, és szélesen elmosolyodott. Hát ezek az
őrzők aztán rámenősek! Ez a csodás férfi most randevúra hívja? Már épp kedvesen
vissza akarta utasítani, amikor ereiben megfagyott a vér. Zachary háta mögött,
Fhait állt, szétvetett lábakkal, parázslóan izzó szemekkel, karba tett kézzel. Maga
volt a fenyegetés. Őrülten dühösnek tűnt, csak nem gondolja, hogy bátorította a
férfit? Zachary a lány szemében hirtelen, jeges és félelmetes rettegést látott
szétáradni. A feje fölé bámult. Zach lassan megfordult, és...Fhait feldühödött
alakjával találta magát szemben.

Fhait feje szinte lilának tűnt a méregtől. Hosszú, hatalmas kezével kinyúlva
Zachary után kapott és a zakójánál fogva közel rántotta magához. Adela pedig
felsikkantott.

-Te... - szűrte az összeszorított fogai között, meguntad az életed? Bárki más lennél
most összetörném a csontjaid. Ha még egyszer, rányomulsz a feleségemre, véged! -
Zachary nagyokat pislantott. A felesége ?! Micsoda egy nagy marha, örülhet, ha
Fhait nem heréli ki. A féltékeny férj, durván félre lökte a dokit, Adelát pedig
ugyanilyen durván megragadta, és maga után vonszolta. Úristen, csak nem akarja
megverni? Zachary szédült, egyszerűen sokkolta a lány szépsége, és a tudat, hogy
Fhaité. Az ő felesége! Mivel érdemelte ki ez a gazfickó? Honnan is tudhatta volna,
a lány nem mutatkozott be. Ő viszont nagyon is, Fhait asszonya egy gátlástalan
kéjencnek fogja hinni.

Leon ült az íróasztal előtt, és a fejét fogta, már nagyon fájt. Rágyújtott egy szivarra.
Elege volt a mai napból, ez a sok kérelem meg követelés! Milyen maradiak a
gyűléstagok, a vaskalaposságuk egyszer még a faj kihalását okozza. Nem akarják,
hogy néhány embert beszervezzenek, néhányat, akik méltóak rá, és a jót kívánják
szolgálni. Az emberiség jövője is kockán forog. Az angyalfaj pusztulása az
emberiség végét jelentené. Tehetetlenek lennének a sötét erővel szemben. A
sötétség pedig szépen fokozatosan szétterjedne és szörnyetegként felfalna mindent.
A világot. Össze kell fogniuk, persze csak módjával. Kevesen vannak, kell az
emberi segítség. Pontosabban kénytelenek igénybe venni. Az Ark üzenete
egyértelmű, beíródott a szent könyvbe. „Kapcsolódjatok össze a sokasággal így
lesztek még erősebbek.”

Elfogadja Michael javaslatát, aki türelmetlenül kint várakozik. Kiküldte, hogy

átgondolhassa a kérelmét. Ide akarja hozni azt a zsarut, akit a lánya is annyira
kedvel. Nemzetbiztonsági nyomozóként dolgozott, kiválóan ért a fegyverekhez a
hírszerzéshez, jól ismeri a városukat, és remekül eligazodik az emberek világában.
Igaza van Michaelnek, jó hasznát tudnák venni a tapasztalatainak, és a
boszorkányok órája alatt is kimehet. Michael kint toporgott, már a tanácskozás alatt
is, alig várta, hogy bejöhessen. Úgy robbant be, mint egy fenséges fekete puma,,
tele volt élet kedvel és energiával és csak áradozott a zsaru képességeiről. Persze a
szeretője, de kit érdekel? Megérdemel az a szegény fiú egy kis boldogságot. Az, az
ember pedig, aki egy őrzőt, az ő harcosát ilyen boldoggá tudja tenni, meg érdemel
egy kis bizalmat. Így, majd jobban teljesítenek odakint a harcokban is. Had jöjjön a
zsaru!

Leon az angyal faj tejhatalmú hercege döntött, Nick Ferguson lesz az első ember a
földön, az első, aki megtudja a titkot fajuk létezéséről, akinek fel kell esküdnie az
atlantiszi szent könyvre, aki részt vehet az ősidőktől folyó harcokban, ő lesz a
legelső beavatott.

Fhait valósággal bepördítette Adelát a szobába és már kezdte is az ordítozást.

- Alig tetted be a lábad a házba és már szajháskodsz mi?! Mitől lett ilyen kanos a
barátom, mit csináltál vele? - rángatta, a hozzá képest finom női alakot, akinek
minden porcikája rázkódott. - miközben hátra felé lökdöste, egészen az ágyig.
Rálökte. Adela nem mert felkelni, fekve maradt Fhait pedig állva nézett le rá. -
Tetszik neked a szép kis öltönye, meg az a jóképű arca? Kedvet kaptál tőlem és
szeretnéd kipróbálni másokkal is? Talán az enyém nem volt elég jó, keveset adtam?
Akkor most gyorsan orvosoljuk jó. Abban biztos lehetsz, hogy utána három napig
sem fogsz tudni járni, most megkapod szuka! Le a nadrágot! - Adela hisztérikusan
rázta a fejét. - Nem! - sikoltotta – Nem! - Hirtelen felpattant és megpróbált
elmenekülni, akármerre csak innen el. Fhait csak kinyúlt és már el is érte.
Közvetlenül maga elé rántotta és tenyerével arcul ütötte Adelát, amitől a lány
enyhén megtántorodott. Majd egy pillanat alatt kihámozta a nadrágból a felsőt
pedig letépte róla. Adela nem viselt melltartót, Fhait szinte itta a látványt a
szemeivel. Az ágyra nyomta közvetlenül maga mellé. Ő is levetkőzött. Áthúzta a
fején a szokásos fekete pólók egyikét és előtűnt a csodás felsőtest, aztán levette a
bakancsát, a zokniját és istenem, a nadrágját az alsóval együtt. Adela majdnem
elájult. Attól amit látott, két méter magas csupa izom gyönyörűség. Akár a testépítő
versenyek első helyezettje, csak sokkal magasabb, nagyobb és most sajnos,
dühösebb. Mint egy barbár isten! Fhait megmarkolta Adela gyönyörű, csigákban
leomló haját és annál fogva felrántotta magához, a lánynak a fájdalomtól könnyek
szöktek a szemébe.
- Remélem, nem kell elmagyaráznom, hogy mit kell most csinálnod, bízok az
ösztöneidben és te nagyon jól fogod csinálni. Tudom. Térdre! - nyomta le a lányt a
fejénél fogva. Adelának kiszáradt a szája, a férje hatalmas szerszáma ott
himbálódzott az arca előtt. A nagy golyók súlyosan lógtak alatta. Adela annyira
kívánta a férfit, mint még soha semmit, a lába között már úszott a nedvességtől, de
nem akarta magát megalázni elfordította a fejét. Fhait pedig visszarántotta,
belenyomva az arcát az ágyékába – gyerünk, a kurvák így szokták - ordította
hisztérikusan - tedd a dolgod!- Adela nem akart sírni, egyáltalán nem. Ám hiába, a
sírógörcs az egész testét hevesen rázta. Ekkor Fhait elengedte a haját és megragadta
az első tárgyat, ami a keze ügyébe került, egy hamutál volt és a falhoz vágta, és a
másodikat, a harmadikat, és a többit is. Mindent, ami elérhetőnek bizonyult,
széttörött és zúzott, a plazma tévéért kár volt, amit egy súlyos gránit szoborral tört
be. A mikor már nem maradt semmi, de semmi, amit mozdíthatna az ágyra vetette
magát hassal lefelé és kitört belőle is a hisztérikus sírás. Úristen! Azt nem tudta
miért sír, de nem bírta abbahagyni. Adela azt hitte, nem jól hall. Keresett egy
zsebkendőt és kifújta az orrát, aztán hallgatta amint a félelmetes őrző zokog. Aki
olyan kegyetlenül bánt vele, mert féltékeny volt. Féltette őt. Adela tudta mennyire
ostoba, de nem érdekelte.

Fhait egyszer csak finom puha kezeket érzett a hátán, amint remegve végig
simítják. Aztán a vállát és a nyakát és... Istenem, ő felpofozta, lealázta, ez meg itt
simogatja, mintha meg érdemelné. Abbahagyta a sírást és oda fordult, egyenesen a
szépséges arccal szembe. Két elgyötört tekintet kapcsolódott össze. Fhait nem
emlékezett melyikük mozdult először, de a csók perzselése majdnem felemésztette
őket. A simogatások, a gyengéd becézések, ahogy egymáshoz értek, minden egyes
négyzetcentimétert megérintve egymáson az maga volt a csoda. Érzéseiket teljesen
felkorbácsolta, és csak ölelkeztek és ölelkeztek, és elélveztek együtt csak a
simogatástól.

Adela érezte amint a hasára spriccel Fhait forró magja és a tudattól és a felfokozott
érzelmektől ő is összerándult és elélvezett.

-Soha többé … ne … csináld, ezt velem hallod? - nyögte Fhait, a felesége vállába
fúrva a fejét.

- Nem csináltam semmit, csak kedves akartam lenni. A barátod nem tudta ki
vagyok, kár rá haragudnod. Az én hibám, ő bemutatkozott, én viszont nem. -
lehelte a lány.

Nem hallották a robajt és a trappolást, mert csak egymásra figyeltek. León egy
rúgással betörte a nyolc centiméter vastagságú ajtót, a nyomában ott volt Zachary,
Shen és Elena is.

Zachary fejében mindenféle szörnyűség játszódott le, elképzelte amint Adela

élettelen testét megtalálják a szőnyegen, vagy az ágyon, csak azért, mert ő nem bírt
magával. Ha így lesz, végez magával, fel bontja a testét atomjaira had vigye a szél a
nagy semmibe.

A kis előtéren, ahol a gardróbszekrények foglalták el fal felületét egészen a

mennyezetig két lépéssel átvágtattak, és berontottak a szobába. Ahol lefékezte őket
a döbbenet, földbegyökerezett lábbal sorakoztak egymás mellett, és bámultak. Volt
mit nézni! A cunami sem pusztít jobban: a berendezésből szinte semmi sem
maradt! A szőnyeget vastagon borította a szilánk, a különböző tárgyak darabjai, a
képek festett vászonfoszlányai, a plazmatévé pedig be zúzva .

Szörnyű, pusztító katasztrófa, amelynek a közepén mégis ott volt az újjászületés a

legszebb angyalpár ölelkezett az ágyon, akit valaha is láttak. Együttes szépségük
földöntúlinak hatott.

Fhait mintha Leont látta volna...,de az nem lehet! Megtörölte a szemét és...tényleg
ott volt... és mások is.

- Mi a francot akartok, ég a ház? - kérdezte miközben, Adelát gyorsan beborította

az egyik lepedővel eltakarva a meztelenségét, a sajátjával nem foglalkozott. A lány
szégyenkezve bújt Fhaithez, csak, úgy mert a többiekre nézni.

- Azt hittük kárt tettél az asszonyodban, de látom, jól van. Hát tudod öregem, ritka
egy nagy mamlasz vagy te. Legközelebb ne ilyen előjátékot válassz! Jövőhónapban
pedig vedd tudomásul, nem kapsz fizetést. Abból fogjuk kijavítani a károkat, a
többit pedig, büntetésül felajánlom az árváknak. - szólt szigorúan, ellenvetést nem
tűrően Leon - Szedjétek magatokat össze, a vacsoránál fontos bejelenteni valóm
van, elvárom, hogy mindketten ott legyetek. Igen? - Fhait rábólintott. - Menjünk! –
szólt, a többieknek a kijárat felé bökve. Kifelé menet még visszafordult, és
visszanézett Fhaitre - Nagyon szép a feleséged, ne csodálkozz, ha teszik a
férfiaknak - dörmögte.

Nick kicsit elveszetten nézett körül, feltehetőleg az új szobájában, milyen modern

és tágas! Plazmatévé, pezsgőfürdő, mini bár, hát kell ennél jobb? Ez az egész
épület, úgy ragyog akár a drágakő vagy szentély, olyan impozáns, mint egy
múzeum vagy színház és ő az egyik új szereplő benne. Vajon vígjátékban vagy
drámában fog játszani? Jól mehet az üzlet, bármivel is foglalkoznak a tagok. Itt fog
lakni, ezen túl és ők lesznek a munkaadói, ha minden jól megy. Michael szerezte a
melót, meg a szobát is. Ő is itt lakik. A szeretője igen, isten bocsássa meg, de
imádja, amit a férfi tesz vele. Nem lett belőle meleg, nem, csak szerelmes, egy
gyönyörű ellenállhatatlan, kemény férfiba, méghozzá nem is kicsit. Szerelmes
életében először!

Most kell beszélnie a nagy főnökkel, fél órája sincs addig már. Mennyire
megváltozott az élete az utóbbi pár hétben! Mindezt Michaelnek köszönheti, jót és
rosszat egyformán, mindegy, amíg nem ismerte, nem is élt igazán. Azért nem
kellene ennyire izgulnia a felvételi beszélgetés miatt. Lejátszott ő már jó pár ilyen
kört. Azért rágyújtott, éppen az első mély slukkot élvezte, amikor Michael toppant
be. A haja még nedves volt a zuhanyozástól és át is öltözött, ugyanolyan kalózos
cucba mint szokott. Aki azonnal kivette Nick kezéből a cigit, mélyet szívott belőle
és eloltotta...

- Túl sokat szívsz, ezt nem engedem meg!

- Na, ne mondd, azt majd én eldöntöm, és ne akarj irányítani, és ne akarj ennél is

jobban megváltoztatni, már így is romokban hever az életem, csak miattad! - kelt ki
magából dühösen Nick.

- Haragszol?- hajtotta le a fejét Michael.

- A fenébe is nem, csak ideges vagyok. Érted?- kiabálta. - Ez a ház, meg ez a szoba,
meg az új meló, - folytatta - meg te! - mondta sokkal halkabban.

- Jól van, értem, akkor majd később találkozunk. - indult Michael kifelé. Már az
előtérbe ért, amikor a vállán megérezte Nick kezét.

- Ne menj el, nem úgy gondoltam. - Michael megrázta a fejét, és szorosan

hozzábujt. - Csak tudnám, mit eszek rajtad. - Persze Michael nagyon is tudta,
minden porcikáját imádta Nicknek, a férfias kisugárzásáról meg nem is beszélve.
Egyszerre volt kemény és lágy, hódító és behódoló.

Nick érezte amint a vére meglódul az ereiben, és mind az ágyékába áramlik.

Mindig ez volt, hacsak meglátta Michaelt, már is ez történik vele, hát még amikor
hozzá is ér a teste mind most!

- Gondolod, hogy van elég időnk? - kérdezte suttogva, amint végig simított a másik
combján.

- Nem hiszem – rázta meg a fejét Michael, – de közben már nyúlt is Nick tarkója
mögé, hogy közel húzhassa a fejét birtoklóan, és már csókolta is, nyelve mélyen
benyomult szeretője szájába és vadul követelt még többet.

- Készen állsz - e az életed nagy kalandjára? - kérdezte Leon, a megilletődött

Nicket alig félórával később.

- Az attól függ. - válaszolta Nick, a szokatlan kérdésre.

- Pedig ha nem látnád, már elkezdted az utazást. A jegyet valaki más, váltotta meg
neked. Na persze Michael.

- Hiszel Istenben, zsaru?

- MIVAN? Azaz persze, katolikus vagyok, de muszáj egészen innen kezdeni?
Adjon egy hónap próbaidőt és döntsön utána, de ne lelkizzünk, azt az anyám
csinálta utoljára. - jelentette ki Nick kertelés nélkül. - Leonnak nagyot is tetszett a
szemtelen válasz, a zsaru aztán pontosan tudja mit is akar.

- Ahogy akarod, de nálunk nincs próbaidő, ha elvállalod, az állás örökös, csak a

halál jelent felmondást alóla. Vissza út NEM létezik. A fizetés, évi ötvenezer dollár
kezdetben, aztán meglátjuk.

- Nagyon kecsegtető, de kinek is kellene dolgoznom? Milyen társaságnak?- Leon

előre nyújtotta a szivaros dobozkát, de Nick megrázta a fejét, inkább rágyújtott egy
cigire Leon pedig egy szivarra.

- Jobb, ha leülsz zsaru. - Nick szívesen szót fogadott, kimerülten rogyott a székbe.

Kisvártatva Leon fölemelte a kezét az asztal túloldalán és átnyúlva, a zsaru feje fölé
helyezte. Nick azon gondolkodott, meghibbant – e, ez az alak, aki még Michaelnél
is hatalmasabb. Sőt, a leghatalmasabb alak, akivel valaha is találkozott. Nagyot
nyelt, nem tudta mi is fog történni.

- Megmutatom, kik vagyunk, figyelj és láss, tudd és higgy! Nick teste erősen
megrándult, és mintha csak egy mozifilm pörögne előtte le, figyelt. Látta a szigetet,
az ősi Atlantiszt, ami magát a paradicsomot jelentette lakosai, az angyalok számára.
Jól érezte a békét, a fényt, és jaj, a gonoszt, aki folyton támadott. Majd látta a nagy
végső támadást, a patás lábú szarvakat, viselő alakkal az élen. Látta a kevés
életben maradottat, és látta a menekülést. Már tudta, mi az igazi védőháló, mit
jelentenek ők, angyalok az emberiség számára. Hitte, a jó oldal győz majd a végén,
hitt az angyalokban, és semmit nem akart jobban, mint nekik dolgozni akár, ingyen
is.

Leon szorosan ölelte át a zsarut, aki zokogott a megrázkódtatástól. Az első ember,

aki megtudta a titkot! A beavatott. Teljesen elgyengült attól, amit megtudott, így
Leon átadott neki egy kis energiát hogy összeszedje magát.

Michael már tűkön ült, aztán állt, majd sétált. Mi tart már ilyen sokáig?! Holtbiztos
holnapra megjelenik az első ránca, ennyit idegeskedni! Aztán végre valahára kinyílt
az ajtó, Nick halálsápadt arccal, kipirosodott orral, sétált ki. Hát megtudta! A dolog
megrázta, látszik a sírás nyoma. Istenem, tudja, már milyen fajhoz tartoznak. Vajon
így is elfogadja őt?

- Jól vagy? - ugrott a kilépő Nick mellé, Michael. - Kísérj föl jó, segíts! - kérte a
férfi. - Szóval, angyalok mi? Talán valami varázslatot bocsájtottál rám, azért
vagyok úgy oda érted? Azért cseréltem le azt a sok nőt rád?! Hallod, azonnal mond
meg, ha igaz, tudni akarom - követelőződött Nick, miközben felfelé mentek a
lépcsőn.
- Hova gondolsz, megőrültél? Sosem csináltam ilyesmit, elhiheted. Megkaptad?
Tudod az állást?- kérdezte türelmetlenül Michael. - Szerinted? Persze, csak annyira
hihetetlen ez az egész! Egyszerűen olyan mesebeli. Egyébként, egy hét múlva
kezdek, addig mindent meg kell tanulnom a fajotokról, majd segítesz ugye?

- Kérdezned sem kell, mindent megmutatok, de most pihenned kell. Nick? - nézett
mélyen a szemébe Michael, most, most mi lesz velünk? Gondolom, így már nem
kellek, ugye? - Nick elgyötört arcára döbbenet ült ki.

- Megbolondultál, akkor is kellenél, ha vámpír lennél! - Michael szíve nagyot

dobbant a válasz hallatára, megpróbálta összeszedni magát, nem akarta kimutatni
mennyire félt, egy esetleges más választól.

- Tudod, csak az jutott eszembe, mit szólna az emberiség, ha megtudná, hogy

léteztek!? - tette fel a kérdést elgondolkodva Nick.

- Sejtik, valahol tudják is, ott legbelül mélyen eltemetve magukban, csak azt
gondolják, nem ezen a világon létezünk, és ez így van jól. Az emberek kicsinyesek,
nem bírják elviselni a másságot, nem tűrnének meg maguk mellett egy másik fajt,
még akkor se, ha az ő védelmükben létezünk. A rasszizmus évezredek óta a
legnagyobb romboló energia, ami pusztítja a soraikat, saját fajtájukon belül is. A
legpusztítóbb háborúk és kegyetlenkedések, ártatlan milliók halála történt már
miatta. A gonosz egyik legütősebb fegyvere. - Nick elgondolkozott Michael
szavain, és bizony nagyon is egyetértett vele.

A nagy események mindig vacsora alatt kerülnek terítékre, pont, mint az étel,
gondolta Ghrip. Legalábbis mostanában. Már majdnem mindenki az asztalnál ült,
csak Leon, Michael és Fhait hiányoztak ez pedig mostanság jelentett valamit. Aha,
két terítékkel több van. Az egyik az Adeláé, Fhait állítólag csodaszép asszonyáé, de
kié a másik? Majd kiderül. Ghrip csendesen mosolygott, Bhays és Elena
összeveszésén. A pár nem volt hajlandó szólni egymáshoz. Pontosabban Elena
semmire nem reagált, Bhays bárhogy is próbálkozott, mintha csak levegő lenne.
Elena makacsul összeszorította a száját, Bhays meg mind egy bánatos nagy buldog,
szomorú szemekkel nézett a világba. Vajon meddig bírják még? Ghrip nem adott
nekik túl sok időt a kibékülésig, ha előbb nem is, éjjel az ágyban majd
megbocsátanak egymásnak.

Fhait megérkezett, nyomában a piruló Adelával. Istenem, micsoda szépség! A

királynői termet, és a szépségesen sugárzó arc bármelyik őrzőt boldoggá tette
volna, Fhait meg sem érdemli, az biztos! Hallotta a többiektől, mi történt délután
Zachary miatt, Fhait szétzúzta a berendezést őrült féltékenységében. Állítólag a
lányt nem bántotta, csak egy pofon, ennyit adott neki. Nem csoda, nincs férfi, aki
ne akarná ezt a női csodát, úristen nem bírja róla levenni a szemét, Fhait bele fog
pusztulni a féltékenységbe.
Adela kissé zavarban érezte magát, már csak a délután történtek miatt is. Ahogy ott
állt a herceg, meg a többiek az ágy előtt! Látták őt meztelenül, ahogy Fhaittel
ölelkeznek meg... mindent láttak! Valószínűleg, ez lesz a beszédtéma egy hétig, jaj
mindenki őt bámulja, az ellilult arcát, ahol Fhait keze nyoma ott van!

Fhait mindenkinek bemutatta az előbb, de nem tudta megjegyezni a neveket.

Mindegy. Elég ideje lesz rá, vagy nem?

Hirtelen kinyílt az ajtó és beviharzott rajta Leon, a nyomában Michael ... egy
idegennel, egy emberrel! Bhays akkorát ugrott, mint akit megcsípett a vipera.

- A fenébe is ez meg mit keres itt?! Fogjatok le, mert esküszöm, széttépem!

- Hátrébb az agarakkal fiam, ülj le és viselkedj! Ti is üljetek le! - nézett Leon, Nick
és Michael felé. - Mind mondtam, fontos bejelenteni valóm van, mégpedig az Ark
akarata szerint, bemutatom nektek az első beavatottat, aki a szakértelmével, és
gyakorlott hozzáértésével fogja segíteni a munkánkat, a gonosz elleni harcban. A
neve Nicki Ferguson, volt nemzetbiztonsági nyomozó - intett Nick felé - aki
egyébként a lányom egyik legjobb barátja - nézett Elenára meleg tekintettel. -Itt fog
lakni velünk a házban, segítsétek a munkáját azzal, hogy nem raktok keresztbe
neki. - nézett keményen Bhaysra, aki a plafont bámulta és ujjaival dobolt az
asztalon. - Nickre csodálkozó tekintetek meredtek, halk suttogások hallatszottak.
Bhays viszont nem bírta türtőztetni magát.

- Muszáj volt pont őt választanod?! - kiáltott oda Michaelnek. - Láttalak titeket a

kórház előtt csókolózni! - ordította utálkozva. A többiek egyöntetűen szisszentek
fel, Nick pedig remegett az idegességtől. - Ez az alak, egy senkiházi, egy...- kezdte
volna Bhays.

- Elég legyen! - ugrott fel üvöltve Michael. - Fejezd be hallod, vagy szétverlek.
Velem van és kész!- fenyegetőzött vicsorogva.

-Jaj, de odavagyunk érte! Ezt nem hiszem el, hogy az egész városban nem találtál
más segget, akit magad alá fektethettél volna. -Üvöltötte Bhays, teljesen kikelve
magából. - Michaelnek nem kellett több, egy szemvillanás alatt Bhays előtt termett.
A két testvér egy pillanat alatt összeverekedett, ütötték, verték egymást, ahol csak
érték, Elena sikoltozott, féltette mindkettejüket, León pedig Fhait segítségével
szedte őket szét, nagy nehezen. Az acsargó és tomboló Nicket, pedig Ghrip és Shen
együttesen fogták le. A két testvér lihegett és gyilkos indulattal méregette egymást.

- A mindenségit, ha még egyszer ezt megteszitek itt az asztalnál, komolyan

mondom kizárlak mindkettőtöket. Ezt a szégyent, hogy két testvér ennyire ne
tartson össze, főleg a mi helyzetünkben. - Rázta a fejét Leon hitetlenül. - Amit
mondtam megmondtam, a zsaru velünk marad, ő az első beavatott és punktum! - ült
le sóhajtva.
Adela estére nagyon kimerült. Fáradtan rogyott le az ágyra. Lemerítette a sok, új
élmény. Ma hivatalosan is Fhait felesége lett. Fhait...! Beleremeg, ha csak
rágondol, az ájulás környékezi. Az övé, csak az övé. Ha valaki meg akarja szerezni,
azt isten bizony széttépi! Micsoda férfi! Egy ilyen kemény ember! Bezzeg ő, nincs
elájulva tőle, majd biztos ott folytatja az életét, mint előtte, nők, nők, nők, pia, és
megint, csak nők. Hallotta ő, a történeteket róla,,a pletykákat, mert azok aztán
vannak meg a többiekről is! Álmaiban sem hitte, hogy az ő férje lesz! Amikor
elmondta a barátnőinek, nem akarták elhinni. Így mondták: kegyetlen és brutális.
Figyelmeztették, az ádáz őrző előbb - utóbb szétfogja törni a szívét, ha tudnák,
hogy már meg is tette. Fhait darabokra törte a szívét, már az első félórában, amikor
megismerte. Adela sírva fakadt. Mit tehetne ellene? Semmit! Amikor, kisírta
magát, eszébe jutott Elena, aki egy egész rakomány ruhát hozott át kölcsönbe, kéne
nézni valamit, amiben aludhat. Rendes kis nő, egyáltalán nem hordja fönt az orrát
hercegnő létére, és milyen szép a párjával együtt! A gondolataiból Fhait
betoppanása szakította ki, aki egy pillanatra megállt és mereven nézett valamit,
Adela mellett az ágyon.

- Te vérzel, istenem!- ugrott mellé Fhait, akár egy vad tigris. - Mutasd azonnal, hol
sérültél meg, mit csináltál?- Kérdezte ingerülten, miközben megfogta a kezét és
felrántotta az ágyról. Adela lenézett, és...jaj ne, megjött a havi baja. Pont most, és
nem is érezte. Biztos a sok idegeskedés miatt. Átázott a nadrágja és a lepedő is, egy
nagy foltban véres lett.

Fhait idegesen a testét vizsgálgatta, és oda nézett a lány lábai közé, elkerekedett
szemekkel.

- Nem sérültem meg, csak.. megjött, én meg nem vettem észre. - jelentette ki Adela
nyugodtan. Megjött, megjött, visszhangzott Fhait fejében azaz... hirtelen megértette.
Ajjaj, akkor ma nincs szex! A hivatalos nászéjszakájukon, nincs szex, mert a
felesége menstruál. A francba! Pedig egész vacsora alatt, csak arra tudott gondolni.
Hangosan csak ennyit mondott: - Hát ez nagyon jó, mondhatom, pont így
képzeltem el.

- Nem tehetek róla! - vágott vissza Adela. - Kellene valami, tudod? Nincs nálam
semmi, ami ilyenkor szükséges.

- Át kell menned Elenáékhoz, kérni! Én így, nem mehetek -nézett végig magán.
Fhait kényszeredetten felállt.

- Hát jó, mindjárt jövök, sietek. - győzködte inkább magát, mint Adelát, miközben
elindult kelletlenül. A mindenit, ilyen kellemetlenséget, most ő kérjen olyan
akármit. Inkább megvívna nyolc bérenccel, mint ez!

Fhait ott állt Elenáék ajtaja előtt, és idegességében előre - hátra hintázott
csizmájának talpán. Egy perc... , két perc... muszáj bekopognia, a fenébe is. Bhays
nyitott ajtót, csak egy alsónadrágot viselt és egyáltalán nem örült a váratlan
látogatónak.

- Bocsi - kezdte Fhait, -akár, egy idióta ,- csak tudod, Adela küldött, szóval
kellene... á tudod mit, a feleségedet keresem - nyögte Fhait elvörösödve. Bhays
semmit sem értett, nem is szólt, csupán az egyik szemöldökét vonta fel. Már éppen
meg akarta kérdezni Fhaitet meghibbant – e, amikor Elena jelent meg fehér
hálóköntösben és Bhayst félretolta az útból.

- Mi a baj? - kérdezte kedvesen.

- Adelának kellene, szóval szüksége volna izére, hogy is hívjákra - szólt Fhait, most
már rákvörösen és még mindig a talpain hintázva - szóval azt mondta, neked biztos
van olyanod. - nézett Elenára a mindig morcos, kemény alak, bólogatva. - Tudod,
mert te is nő vagy. - nézett rá bambán. - Hát nem is férfi - gondolta Elena. Fhait
látta, hogy Elena nagyon furcsán néz rá, ekkor kezével idegesen végig simított az
arcán és összeszedte magát.

- Tudod, ami a nőknek kell minden hónapban, vérzik. - hadarta Fhait, amilyen
gyorsan csak tudta. Végre sikerült kimondania! Úristen, de nehéz volt! Végre,
Elena tudatáig eljutott, mit is akar Fhait. Bhays pedig, aki legfeljebb egy méterre
állt, alig bírta visszafojtani a nevetést.

-Ó, ti szegények, hát ezt jól kifogtátok - simogatta meg Fhait egyik karját - rögtön
hozom, várj meg itt. Fhait nagyon, nagyot sóhajtott, még a víz is leverte.

- Elena hangosan kiabált a szobából - Tampon vagy betét, mit használ? - Fhaitet
majdnem megütötte a guta.

- Pon jó lesz - válaszolta elhaló hangon. Elena egy perc múlva egy kis drogériás
szatyrot nyomott Fhait kezébe. Tessék, fájdalom csillapítót is raktam be, ha kellene.

- Aha, köszi - válaszolta Fhait, mielőtt Bhays gyorsan becsukta az orra előtt az
ajtót. Már legalább három métert megtett, amikor a kirobbanó nevetést meghallotta.
Az a megátalkodott Bhays!

Pon, vajon hogy néz ki? Járt ő már sokszor bevásárló központban, de ilyesmit még
nem látott soha, nem nézte. Minek? Régen az asszonyok a pendelyüket használták
meg gyolcsot, hogy lesz elég Adelának, ami ebben a kis szatyorban van? Fhait
megállt az ajtajuk előtt és belenézett a szatyorba. Elámult, csak egy alig gyufás
skatulya nagyságú doboz volt benne, meg egy levél tabletta. Kivette a kis dobozt és
óvatosan kinyitotta. Kis fehér összetömörített rudacskák helyezkedtek el benne a
végükön kis cérna darabkákkal. Jézus ez meg miképp működik? Forgatta a dobozt
és talált rajta egy pici ábrát. Nahát milyen izgalmas! Szeretett volna ő is tampon
lenni, mert így hívták tampon. Már éppen csomagolta vissza, amikor Zachary tűnt
föl a semmiből, illant. Fhait gyorsan elvörösödött, és a háta mögé dugta a kis
csomagot.

- Hát te meg, mit dugdosol, mutasd! - rántotta ki szemtelenül Fhait kezéből a

dobozkát. Zachary sok mindenre gondolt, de erre nem, csak egy csomag tampon
volt! A vállai csak úgy rázkódtak a nevetéstől – Jézusom, Fhait én meg már azt
hittem, valami titkos szexuális vágykeltő van nálad. Szóval lőttek a nászéjszakának
mi? Megjött Adelának, te szegény! - sajnálta le a társát és már ment is tovább. Na
tessék, pont Zachary holnapra az egész társaság rajta fog nevetni a nemjóját! De,
hogy ez a Zach, milyen tájékozott női dolgokban! Nahát!

Fhait egész éjjel forgolódott, mintha száz bolha csípné. Érezte a finom semmihez
sem hasonlítható női illatot és a tudat, hogy a lány ott van mellette, megőrjítette.
Igen ám, de most nem nyúlhat hozzá, mert pár napig tampon kell neki. Hogy fogja
azt ő kibírni?

Adela szemére nem jött álom, szinte mozdulatlanul feküdt az ágy egyik felén,
mintha képzeletbeli vonalat húztak volna Fhait és ő közé, két külön tél félre osztva
az ágyat. Igazán fáradt és álmos teste, mégsem akarta átadni magát az álomba
merülésnek. Hallotta Fhait szuszogását, halványan látta a hatalmas test körvonalát
és ez óriási sóvárgással töltötte el. Milyen isteni lenne hozzábújni! - álmodozott.

- Alszol? - kérdezte, vékony hangon.

Nem, nem tudok. - felelte ingerülten Fhait. A lány keze elindult felé,
négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre haladt, égészen addig, amíg rá nem talált
férje erős és hatalmas kezére, ami a teste mellett feküdt. - Fhait érezte a finom
meleg női tenyeret a kezén, ami belecsúszott az övébe. Fhait pedig elfogadta és
erősen megszorította és egészen reggelig nem is engedte el. Csupán ennyi hiányzott
nekik, hogy érezhessék egymást, így aludtak el kéz a kézben. Csoda? Nem bizony,
mert hiába is vergődtek, próbáltak volna szabadulni, a szerelem erős fonala már
behálózta őket, és a csapda csak erősebbé vált, napról - napra, óráról - órára.

Ha valaki azt hitte, a zsaru nehezen fog beilleszkedni, hát nagyot tévedett. Nick újra
a régi önmaga volt, a keménykötésű, kérlelhetetlen nyomozó, a sármos és
magabiztos férfi. Egy hetet kapott, hogy ismerkedjen a faj történetével, világával.
Ez elegendő idő arra is, hogy megismerhesse és megszokhassa az új környezetet, az
őrzőket, aztán jöhet a munka. Bhayson kívül mindenki kedves volt hozzá, Elena
társasága pedig, nagyon megkönnyítette a helyzetét. Mindig segítő kezet nyújtott,
ha egy kicsit elbizonytalanodott. Nemcsak, mint kívülállónak kellett magát
elfogadtatnia, egy másik fajon belül, hanem mint Michael párja is, ami nem is volt
olyan egyszerű. Úgy érezte folyton figyelik, mint a színészt a színpadon.
Feszélyezve érezte magát, ha együtt voltak a társaságban Michaellal. Odafigyelt
minden mozdulatára és szavára. Egészen addig a bizonyos reggelig, ami után már
nem érdekelte mit mondanak mások, szerette Michaelt őrülten, és csak ez számított.
Bhays Elena és Nick reggelizett az asztal egyik felénél, míg a másikon Shen Ghrip
és Fhayt. Adelát korán reggel elvitte Frank haza, összecsomagolni a többiek meg,
ki tudja hol voltak.

Már majdnem végeztek, amikor belépett Michael, a kezében a fényes kis fekete
telefonjával. Köszönésképp csak intett feléjük és elvett az asztalról egy croissant,
elmélyülten és zavartalanul beszélgetett, miközben le - föl sétált az ebédlő hatalmas
termében, a péksüteménnyel hadonászva. Nick leplezetlenül bámulta, most sokkal
lassabban evett, szemei csillogtak és szerelmesen tapadtak Michael fenséges
testére, a szűk fekete nadrágban lévő idomaira, és a fehér bő ingből kikandikáló
göndör fekete szőrzetre. Elidőzött a fekete tincsekben hullámzó hajon, és azon a
mérhetetlenül szépséges arcon, ami úgy meg babonázta. Éppen nevetett valamin, a
mosoly pedig előhozta azt a két kis bemélyedést az arca két oldalán, amiért Nick
egyenesen megveszett. Aztán Nick valami nem tetszőt hallott. Valami bosszantót.
Szerelme egy férfival beszélgetett az éter hullámain!

- Figyelj, ha annyira szeretnéd, akkor segítek berendezni. Nagyon klassz kis lakás
lehet. - válaszolta Michael, a telefonba a beszélgető partnerének. - Hát nem is
tudom ismersz, milyen régi módi az ízlésem, de, ha annyira akarod, ma
elkezdhetjük, azt a hálószobát. - Folytatta még mindig mosolyogva, amitől Nick
nagyon, nagyon ideges lett. Hálószobát? Na persze még mit nem! Olyannyira, hogy
abbahagyta az evést és feszülten figyelt karba öltött kézzel. A többiek abbahagyták
a beszélgetést, ők is figyelni kezdtek, vajon ebből mi fog kisülni? Pesze Michael
semmit nem vett észre, ártatlanul csevegett tovább.

- Rendben, nem bánom, akkor indulok is, húsz perc múlva találkozunk, ha odaérek,
megcsörgetlek. - fejezte be a beszélgetést, és már indult is volna a találkozóra. Már
majdnem az ajtóhoz ért, amikor Nick felállt, és a többiekkel nem törődve, a
tenyerével óriásit csapott az asztalra. Mindenki megállt az evéssel, Bhaysnak meg
majdnem a torkán akadt a falat. Michael megállt és hátrafordult.

- Az anyád úristenit, mégis mit gondolsz, hová mész?! - kiáltott Nick dühtől
remegve, magából teljesen kivetkőzve Michaelre. Elena ijedten kapta a szája elé a
kezét. Michael hitetlenkedve nézett, és nem mozdult, szája enyhén kinyílt a
csodálkozástól.

- Én, én, csak egy barátommal találkozom... ,csak... segítek neki – nyögte
zavarodottan és teljesen elvörösödve.

- Csakhogy azt én, nem engedem meg! - ordította féltékenyen Nick, miközben
elindult Michael felé. - Megértetted! Itthon maradsz! Most azonnal írsz egy
üzenetet a barátodnak és lemondod a kis találkozótokat, és azt is írd meg, hogy
elutazol, úgy egy évre, és a jövőben sem tudsz vele találkozni. - kiabált még mindig
közvetlen közelről, miközben megragadta Michael vállát, és elkezdte rázni, aki a
meglepetéstől meg sem tudott szólalni, csak nagyokat pislogott. A többiek nem
hittek a szemüknek és a fülöknek, zavartalanul és tátott szájjal bámulták a jelenetet.
- Amíg velem vagy, nem fogsz mindenféle férfiakkal találkozgatni, azt felejtsd el! -
folytatta Nick, majd kicsavarta Michael kezéből a telefont és megnézte a
telefonkönyvét, miközben hadakoztak, Michael vissza akarta szerezni. Nick a
másik karjával Michael felé csapott, és gyorsan elfordult, úgy nyomogatta a telefon
billentyűzetét szélsebesen. - Jól gondoltam, tele van a kis fiúkáid telefonszámával,
adok rá tíz percet, hogy kitöröld az összesét, és elküld az üzenetet, ha nem, akkor
én fogom megértetted?! - nyújtotta vissza mérgesen a kis szerkentyűt a
tulajdonosának, miközben három hatalmas lépéssel átvágott az ebédlőn és a nagy
üveges ajtón keresztül kilépett a teraszra, hogy rágyújthasson, de előtte
visszafordult.

- Ja, és nem akarlak még egyszer az életben, meglátni ilyen múzeumba illő
hacukában. Úgy nézel ki, mint egy balettos a hattyúk tavában. Nem mondták még?
Vegyél fel rendes ruhát, és ne mutogasd magad a fél városnak. - Üvöltötte Nick
még mindig felindultan, mielőtt nagyot csattanva becsapta maga mögött az
erkélyajtót.

Michael a hasánál fogva összerándult, egész testén végig vágott a hitetlenkedés

hulláma, akár, ha gyomron öklözték volna és utána a nyakába zúdítottak mondjuk,
úgy három vödör jeges vizet.

Ha eddig, a társaság tagjai csak felületes testi kapcsolatnak gondolta a viszonyukat,

azok most rádöbbentek mekkorát tévedtek. A most lezajlott jelenet egyértelműen
elárulta, a mély érzelmeket, amik a felszín alatt húzódtak. Hiába, a szerelem nem
válogat! Gyönyörűséges és feneketlen csapdát állít bárkinek, ők pedig beleestek
mélyen. A lelkük már elkezdte az összeolvadást, hogy szorosan egymáshoz érve,
összefonódjanak, akár a dns - molekula két spirálja.

Bhaysnak leesett az álla. Micsoda egy kemény pasas ez a zsaru! Michaelnek pont
erre van szüksége, egy erős, regulázó kézre még a végén megkedveli, egyre
szimpatikusabb ez a Nick!

Michael durcásan belevetette magát a sarokban lévő forgófotelek egyikébe és

dühösen piruló arccal, csak ennyit mondott - Micsoda egy nagy bunkó!- és a
többiek nagy megrökönyödésére, nem elég, hogy szót fogadott és nem ment
sehova, de megfogta a telefonját és törölni kezdte azt a bizonyos névsort!

Elana kiment a teraszra Nickhez, a korlátnak dőlve bámulták a tavaszi virágpompát

a kertben, a sárgálló nárciszok már lenyílóban voltak, de vigasztalásul sok másik
fajta most bontogatta színpompás szirmait. A lágy szellő magával sodorta édeskés,
részegítő illatukat. Elena Nick erős napbarnított keze mellé csúsztatta a sajátját,
amit a férfi megfogott és megcsókolt. - Drága, kicsi hercegnőm, ha el akarod
mondani, mekkora nagy marhát csináltam magamból az előbb, akkor ne fáradj,
tudom. - Mondta a férfi a fejét rázva.
- Nem, egyáltalán nem, büszke vagyok rád, azt tetted, amit kellett! Végre, a régi
Nick visszatért. - szorította meg a férfi kezét erősen.

- Egyébként nagyon?

- Hogyan? - nézett rá Nick értetlenül. - Nagyon szereted? - intett a fejével az üveg

ajtón túl ülő Michael felé. Nick enyhén elpirult, miközben sűrűn bólogatott. -
nagyon - nyögte válaszul.

Ekkor hajtott be az elsötétített páncélozott autóval Frank. Adelát fuvarozta vissza,

aki otthonról most hozta el a legtöbb ruháját és a fontosabb dolgait. Frank
folyamatosan pakolt kifelé, legalább hat bőröndöt és majd ugyanennyi nagy sport
táskát vett ki az autóból. Fhait gutaütést fog kapni, ha ezt Adela mind beviszi a
szobájukba. Elenáék vidáman integettek a karcsú magas lánynak, aki most szállt ki
az autóból, de ki ez a vadidegen fiatalasszony vele? Elena elámult a királynői
magas alakján, szép arcán és furcsa öltözékén. Kíváncsian néztek össze Nickkel.

Mirabell, Adela anyja mindent, de mindent alaposan megnézett, kíváncsi volt, hol
is fog élni ezentúl, az ő kicsi lánya. A kert szép a ház pompás és tiszta. Eddig
minden rendben. Az a faragatlan veje képes volt az ő tudta nélkül idehozni Adelát
anélkül, hogy elbúcsúzhattak volna. Már pedig ő, csak akkor hagyja ezt ennyiben,
ha úgy látja, minden megfelel itt, az ő kicsinyének. Olyan körülmények között él -e
majd, ami méltó hozzá. Vajon az a pimasz őrző mit fog szólni, ha megtudja, itt
marad egy pár napra, hiszen ennyi idő kell ahhoz, hogy felmérje a helyzetet. Igen,
nem enged a huszonegyből, nem fogja magára hagyni a kislányát csak úgy,
beköltözik pár napra ő is, ide a házba.

Leila a központ által vezetett és fenntartott irattárban dolgozott ezen a héten

önkéntesként. Utálta a papírmunkát, de elvállalta, mert itt aludhat. Leon
megengedte. Így nem kellett látnia Shent egy hétig, de sajnos ez az utolsó napja,
este mehet haza. Milyen kár! Újra látnia kell a leendő férjét, bele kell néznie
azokba az acélszürke szemekbe! Csak tudná ,miért remeg meg mindig a gyomra, ha
rágondol és a teste is olyan furcsán bizsereg. Egyáltalán nem izgató! Nem. Izgató!

Shennek tulajdonképpen örülnie kellett volna, hogy Leila nincs a házban, de

annyira nem vidámkodott. Arra gondolt mit tegyen, hogy közelítsen majd az erős
amazonhoz. Egyfolytában egy kérdés ismétlődött benne: Van ő elég férfias egy
ilyen nőhöz?! Biztos sokkal keményebb tagokhoz van szokva. Mint például
Michael szerelme Nick a beavatott. Ő mikor lesz ilyen férfias és érett mint a zsaru?
Aha, majd úgy száz év múlva talán, akkor sem. Nick, csak elkiáltja magát és
Michael már szalad is, mint egy kiskutya. Michael a megzabolázhatatlan! És ahogy
egymásra néznek, amikor azt hiszik, senki nem látja...! Bhays pedig csak
megvillantja a szemeit Elena meg már repül is vele fel a szobájukba vagy a
könyvtárszobába. Valósággal kibérelték, a minap is olyan hevesen szeretkeztek,
hogy ledőlt vagy ezer könyv. Na és addig, ő mit csináljon? Leila kis pöcsnek, meg
nyálas képűnek nevezte. Igen, mert olyan kis nyuszi és halk szavú. Engedelmes és
sima. Lehet neki is az asztalt kellene csapkodnia, mint Nick vagy szétverni a
berendezést, mint Fhait vagy öngyilkosságra előkészülni, mint Bhays vagy ajtókat
beszakítani, akár Leon. Ők mind olyan erősek és férfiasak! Vele mi a baj? Ő is őrző
és alfa hím. Még Mitchael is annyira kemény, pedig ő meleg, mégis sugárzóan
férfias. Egyszer együtt mentek a bevásárló központba és vagy egy tucat nő
rohamozta meg, mindegyik vele akart randizni.

Na és ő? Szeplős és vörös. Hja magas, mint Ghrip, igen izmos is mint Bhays, de
semmi több. Nincs egyénisége meg milye is, ja igen, kisugárzása. Vagy van?
Nincs! Hiszen soha nem vállalja fel önmagát, mindig csendes visszahúzódó,
valakinek mindig meg akar felelni. A ruházkodása is katasztrofális! Úgy öltözik,
mint Ghrip. Ghripnek jól áll, amolyan régi módi nagydarab covboy benyomását
kelti. Ám ő nem ilyen, ő unalmas. Nincs benne semmi izgató, hogy is lenne, csak
egy luzer, aki minden nap a farkával játszik.

Shen idegesen sétált a szobájában és nagy elhatározásra jutott. Ideje kézbe vennie a
dolgait, elég volt a jó fiú szerepkörből, ezen túl is rendesen elvégzi a dolgát, de
nem hagyja magát elnyomni soha többé! Nem lesz unalmas kis pöcs. Irány a pláza!
Olyan ruhákat vásárol, amelyek tényleg tetszenek neki, pénze az van rá bőven,
amilyen fizetésük nekik van! Talán meg kérhetné rá mondjuk Michaelt, ő biztos
szívesen elkíséri és segít neki, igen feltéve, ha az a zsarnok Nick megengedi neki,
amilyen féltékeny vadállat. Az egyik este is Michaellal nézték Chicago Star
meccsét a nappaliban, egymás mellett ültek és söröztek meg nevetgéltek, mint
máskor is. Nick meg vérben forgó szemekkel bámult rájuk, amikor felfedezte őket.
Utána pedig fél éjszaka csapkodta az ajtókat. Az összest. Mindegy, ha Michael nem
jön vele, akkor elmegy egyedül. Muszáj átváltoznia fiúból férfivá!

Fhait majdnem lefordult a székről, amikor megpillantotta az anyósát. Hát ez mit

keres itt?!Adela nem tudja, a házba, idegeneket behozni tilos!Vagy Mirabell nem is
idegen? Hát persze, hogy nem az. De, miért jött, mit akarhat? Biztosan vele
beszélni, jól letolni, lehordani. A fenébe már, csak ez hiányzott.

Leon elmélkedett a toronyban, feltöltötte magát a fénnyel, mert nagy szükségét

érezte. Hagyta, az, az üres feje, hadd teljen meg pozitív gondolatokkal,
ájtatossággal, mert a sok gond miatt már, csak egy nagy feneketlen zsák volt az
agya helyén, amibe rengeteg mindent belegyömöszöltek és feszített, nyomott. Nem
egyszerű hercegnek lenni mostanság! Kevesen vannak, a fajuk védelme mindennél
előrébb való! Az ő kezében a jövő, nagyon oda kell figyelnie mindenre. A
védelemre, a faj fentartásra, az indulatos őrzőkre, a gonoszra és még mennyi,
mennyi mindenre! Felsorolni is sok volna. Lazítania kellene egy kicsit. Mondjuk,
fel kellene hívnia az ölelőket. A hölgyeket, akik azért vannak elkülönítve, hogy az
ő igényeit kielégítsék. Mikor is volt utoljára nővel? Már nagyon rég. Igen, ezt fogja
tenni, hív egy vagy két gyönyörű nőt, had kényeztessék egy kicsit. Tárcsázott, és
megrendelt két hölgyet, egy fekete hajút és egy vöröset, bárcsak már jönnének!
A külváros peremén éltek a hajléktalanok, hatalmas közösséget alkotva. Kisiklott
életek, elrontott sorsok, munkanélküliség, válás, börtön, drog, alkoholizmus, ez
juttatta ide őket, a maguk épített nyomor negyedbe, ahonnan már nincs visszaút.
Legurultak a lejtőn, és nem tudtak visszakapaszkodni, számukra már egyetlen pici
kis gyökér sem létezett, ami mentőövként szolgálhatott volna. Legalábbis, nem
látták, ha akadt is, akár a világtalanok. Megváltották a jegyüket, a nagy semmibe.
Elszigetelt bűzös kupac, már a rendőrség sem járt ki, minek. A halálszag, és a
jövőtlenség fagyos lehelete, ott terjengett körülöttük és a keserűséget meg a
kilátástalanságot, ideig – óráig, csak az újabb, és újabb alkohol adag tudta
feledtetni. Minél olcsóbb, és minél ütősebb, ez a jelszó nagy népszerűségnek
örvendett a környéken. Sőt, semmilyen más jelszót nem ismertek. Két lezüllött,
sajnálni való alak ült, egy összetákolt fa lécekből álló kunyhó előtt. Sovány, inas
testükön koszos, bűzös, valaha jobb napokat látott ruhák. Kabát is, hiába a ragyogó
tavaszi napsütés, muszáj hordaniuk, még valaki a végén szemet vetne rá. Az a
biztos, ha mindenük rajtuk van, már megtanulták. Ittak, mi mást tehettek volna?
Már elmúltak ötven, de még nem töltötték be a hatvanadik évüket. Nosztalgiáztak.
A feleségeikről beszélgettek, meg a családjukról, mert egyszer nekik is volt olyan.
Hirtelen ijedten húzták magukat össze, a pokol bugyraiban sem féltek volna jobban,
félelmüknek oka pedig nem más, mint egy zöldes színű, hatalmas méretű
gömbvillám, ami még náluk is bűzösebb szagot árasztott, amolyan kénest, és
orrfacsarót. A gömb lassan halványodni kezdett, majd egészen eltűnt, és egy erős,
hatalmas, sötét bőrű alak bontakozott ki belőle, aki maga volt a rettegés, a félelem,
az ezer kínnal átélt halál sikolya, és a feneketlen sötétség, akinek ez volt a kedvenc
helye a városban. Detrixmon visszatért!

Folytatása következik...

mckinnell@citromail.hu