Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképzı Kar

Kiközösítés az iskolában
(esettanulmány)

Készítette: Németh Andrea

1. évfolyamos gyógypedagógus hallgató
EHA: NEAQAAF:SZE
 Kiközösítés az iskolában

Rossz élményekkel vág neki iskolás éveinek az a kisgyermek, akit csúfolnak, kiközösítenek
osztálytársai. A kiközösítés okát sokszor nehéz megállapítani, de mindenképp céltáblájává
válik az, aki valamiben eltér társaitól - legyen az etnikai hovatartozás, fogyatékosság vagy
valamilyen testi adottság.

A kiközösítés általában nem egyik napról a másikra zajlik, hanem egy csoportdinamikai
folyamat, mely hetekig, hónapokig tarthat. Az osztálytársak elidegenednek a gyermektıl,
súlyos esetben kerülik a társaságát, extrém szituációnak számít, ha megjegyzéseket tesznek,
gúnyolják, illetve nyíltan elutasítják. Lehet, hogy ugyanaz a tulajdonság az egyik közösségben
elfogadott, míg egy másikban a perifériára kerülés oka lehet. Például egy alacsony termető,
vézna testalkatú kisfiút könnyen kiközösítenek egy testnevelés tagozatos osztályból, míg egy
nyelvszakos csoportban sztárhelyzető lehet.

Milyen okai lehetnek a kiközösítésnek?

• átlagtól eltérı külsı tulajdonság (túl magas vagy túl alacsony termet, bırszín,
arcforma),
• etnikai hovatartozás,
• esetleges testi vagy szellemi fogyatékosság,
• átlagtól eltérı beszéd (tájszólás),
• átlagtól eltérı társadalmi státusz (az átlagnál rosszabb anyagi körülmények),
• különleges képességek,
• átlagtól eltérı belsı tulajdonságok (túlzott zárkózottság, túlzott beszédesség),
• testi-lelki betegségek.

Hogyan hat a gyermekre ha kiközösítik?

Mindenki számára nagyon rossz érzés, ha nem fogadja el az a közösség, ahová tartozni
szeretne. Ez elıbb-utóbb önértékelési problémákhoz, negatív énképhez, hangulati zavarokhoz
vezethet, azaz lelkileg megbetegítı folyamatot eredményez. Ezért a kiközösített gyermek
problémájával foglalkoznunk kell, segítenünk kell neki.

A pedagógus szerepe

Minél kisebbek a gyerekek, annál inkább befolyásolhatja a pedagógus az osztálydinamikai

folyamatot, hiszen alsó tagozatban a tanító néni értékrendje a mérvadó a kicsik számára.
Általában az a sztárhelyzető gyermek, aki a legjobban teljesít az iskolában, aki úgymond a
tanító kedvence. Késıbb ez megváltozik: serdülıkorban a legvásottabb tanuló lesz a közösség
kedvence. Ezért ha a pedagógus tudatosan szemléli az osztály csoportdinamikáját, és
észreveszi hogy kiközösítés folyik, több módszer áll rendelkezésére:

• bevonhatja az iskolapszichológust,
• segítségével felvehet egy úgynevezett szociometriai tesztet, ezáltal feltérképezhetjük a
közösséget, ki a "sztár", kitıl idegenkednek, ki izolálódik a csoporttól,
 • a tanórákon nem direkt módon beszélgethet a másság iránti toleranciáról,
• játékos gyakorlatokat végezhet az iskolapszichológus bevonásával,
• "csapatépítı" játékokat alkalmazhat,
• megpróbálhatja éreztetni a közösséggel, hogy az adott gyermeket tanárként szereti,
elfogadja - ez mintaértékő lehet az osztály számára,
• soha ne avatkozzon azonban bele direkt módon a csoportfolyamatokba, például ne
utasítsa a gyermekeket arra, hogy ne közösítsék ki. A fent felsorolt indirekt módszerek
célravezetıbbek

Osztályközösség és az eredményes munka

Minden közösség más és más, ezért sok múlik az osztály szerkezetén is.Van olyan csoport,
amely inkább párokból áll, több barátra és barátnıre oszlik fel az osztály, és nincs egyetlen
erıs mag.
Létezik olyan közösség is, amelyben van egy erıs irányító "centrum" vezéregyéniségekkel, és
több gyermek pedig a perifériára szorul, magányossá válik.

Az osztály hangulata azonban nem csupán az egyes tanulók pszichés egészsége miatt fontos.
Minél több gyermek érzi magát jól a közösségben, annál jobb lehet a teljesítmény is, hiszen
egy összetartó közösség lendületet ad. Ezért is lényeges, hogy ezzel a problémával
foglalkozzunk, és vegyük észre a gyermek csoportban betöltött szerepét, helyzetét.

A felnıttek szerepe

Lényeges, hogy otthon mit hall a gyermek, hogyan gondolkodnak a szülık a másság, elıítélet
témájáról, hiszen gyermekeink átveszik a mi sémáinkat, sztereotípiáinkat. Akarva akaratlanul
is hallják, hogy beszélünk embertársainkról, például munkatársainkról.
Ha a szülı, a pedagógus, toleráns saját környezetében, a gyermek is hasonlóan fog viselkedni
az osztályban.

Szakközépiskolai felmérés a kiközösítésrıl

Felmérést végeztem egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei középiskolában a kiközösítésrıl. A

tesztet egy kilencedik osztállyal, zömmel 15-16 éves lányokkal és fiúkkal egyaránt töltettem
ki. A kérdıív az iskolai kiközösítés tényét vizsgálja és a kérdések is e téma köré
csoportosulnak.

Kiértékelés:

A kérdıívben szó van a kiközösítés fogalmáról, a kiközösítettekrıl, és a tapasztalatokról. A

teszt elsı felében a kiközösítést mint általános fogalmat vizsgáltam és a nehezen tanuló
diákok beilleszkedési esélyeit.

Elsı rész kiértékelése: Az elsı felében a kérdıívnek a kiközösítést mint fogalmat vizsgáltam.
Elsı kérdésnél arra voltam kíváncsi h mit is értenek a diákok kiközösítés címszó alatt. Ennél a
résznél a lányok jobban kifejtették válaszaikat a fiúk inkább csak pár szavas feleletet adtak. A
válaszok között nagyon sokszor megemlítették az anyagi hátteret, külsı vonásokat, és
legnagyobb arányban a bırszínt. Az utóbbi a fiúknál volt erısen észrevehetı. Nézzünk meg
pár választ.
Fogalmazd meg röviden, hogy szerinted mi a kiközösítés!

Válaszok:

• 16 éves, lány: „Szerintem az, hogy valakit elítélnek a bırszíne miatt, vagy egyszerően
azért mert másak az anyagi körülményei.”
• 16 éves, fiú: „Amikor roma származású vagy, és lenéznek a magyarok.”
• 15 éves, lány: „ Hogyha az illetıvel nem foglalkozik senki, nem engedik be a baráti
körükbe”
• 16 éves, fiú: „Amikor valakit kizárnak a baráti körükbıl, mert nem szimpatikus
nekik.”

A második kérdésnél (miért közösítenek ki embereket?) a válaszok hasonlóak voltak mint az

elsınél, de itt is voltak kirívó esetek. Például egy 15 éves fiú ehhez a kérdéshez azt válaszolta,
hogy mert magyar. Ebbıl az következtethetı ki hogy az etnikai hovatartozás fontos a
barátságok kialakulásánál. Roma gyerek nem igazán barátkozik nem roma társaival és a
magyar gyerek sem barátkozik nem magyar társaival( ez nem minden osztályra igaz).A
lányok ennél a kérdésnél nem említették meg a bırszínt inkább a baráti csoportok rivalizálása
figyelhetı meg.

• 15 éves, lány: „Azért mert azt hiszik, hogy ık nagy valakik. Közben meg
ugyanolyanok, mint a többi ember.”

A következı hat kérdésben azt vizsgáltam, hogy jár-e az osztályukba nehezen tanuló diák, és
ha igen ı hogyan tud beilleszkedni.

Jár-e az osztályotokba nehezen tanuló diák? Erre a kérdésre mindenki igennel válaszolt, ezért
ezt nem is elemezném ki. Az elkövetkezendı pár kérdésre a fiúk nemigen válaszoltak így az ı
véleményüket nem tudtam meg ebben a témában. A lányoknál nem volt ilyen probléma,
majdnem mindegyik válaszolt minden kérdésre. Sok lány állítása szerint támogatja ıket,
próbál segíteni nekik és persze nem utolsó sorban nem közösíti ki ıket. Véleményeik szerint
ezek a tanulók kedvesek, aranyosak, és csak a lustaságuknak róható fel a tanulási
nehézségeik. Persze itt is voltak kivételek . Nézzünk meg pár választ.

Barátodnak, barátnıdnek tekinted-e ıt?

• Itt majdnem mindenki igennel válaszolt, tehát barátjának tekinti a nehezen tanuló
diákot.

Szoktál- e vele iskolán kívül találkozni, beszélgetni?

• Pár ember kivételével mindenki az igent választotta.

Szerinted ı jól érzi magát abban az osztályban, ahol most tanul? Miért?

Válaszok:

• 15 éves, lány: „Nem, mert sokan kiközösítik.”

 • 15 éves, fiú: „Igen, mert szerintem itt nincsen kiközösítés és jól érzi velünk
magát”
• 16 éves, lány: „Igen, mert viszonylag egy jó közösség alakult ki, és vannak
többnyire barátai.”

Van- e olyan tulajdonsága, amit szeretsz benne? Mi az?

• 19 éves, lány: „Igen, ugyan úgy éli az életét mint más ember sportol, szórakozik
stb. csak nehezen megy a matek.”
• 16 éves, lány: „ Nagyon kedves, odaadó, megbízható. Szeretem ıt nagyon, mert
nem kétszínő és beképzelt. Igazán nagyra becsülöm ıt.”
• 19 éves, fiú: „Kedves nem olyan mint a többi ember.”

Van-e olyan tulajdonsága amit nem szeretsz benne? Mi az?

• 19 éves, lány: „Igen van, azt, hogy ha többet foglalkozna azzal a tantárggyal ami
nehezen megy neki nem mondom, hogy ötös, de hármas bıven lehetne, tehát a
lustaságát.”
• 15 éves, fiú: „ Igen, nem veszi észre magát! Mindenki hibáját észreveszi csak a
sajátját nem!”
• 15 éves, lány: „Igen, az hogy fél mindenkitıl és nem szól vissza, ha bántják.
„félénk””

Második rész kiértékelése:

Kiközösítésrıl van szó, ha egy csoport nem enged beilleszkedni tagjai közé valakit, vagy
szándékosan kizárja soraiból az illetıt; azaz a csoporttagok elzárkóznak attól, hogy
beszéljenek vele, és/vagy ismétlıdıen negatív cselekedetnek teszik ki.

A második felében a kérdıívnek azt vizsgáltam, hogy a tanulók hogyan viszonyulnak a

kiközösítés tényéhez. Voltak-e már kiközösítve vagy éppen részt vettek-e benne! Ebben a
részben kitérek arra is, hogy a közegben amelyben élnek, a baráti társaságuk körében
mennyire van jelen a kiközösítés, és ha jelen van mi a véleményük errıl.

Egy pár kivételével a válaszadók többsége részt vett már kiközösítésben és voltak is már
kiközösítettek. Észrevehetı azonban a válaszok többségénél (kifejezetten lányoknál), hogy aki
már volt kiközösítve az általában a nem szót húzta alá a „Részt vettél-e már kiközösítésben?”
kérdésnél. Aki pedig még nem volt kiközösítve az a másiknál az igen szót húzta alá, tehát már
közösített ki társai közül valakit. Ebbıl az vonható le, hogy aki már megtapasztalta egyszer
milyen kiközösítettnek lenni és tudja a következményeit kevesebb eséllyel zár ki valakit baráti
körébıl. Ezzel szemben a kiközösítık valószínőleg még nem tapasztalták meg ezt az
„élményt” és ezért mernek nem barátkozni társaikkal akik egy kicsit is másabbak náluk.

Milyen gyakran tapasztalod mindennapjaid során a kiközösítést?

Erre a kérdésre az osztály 90%-a a b választ jelölte be azaz néha figyelnek rá, de nem gyakori
jelenség. Néhány fiú és pár lány jelölte be csupán az a választ azaz szinte minden nap
találkoznak a jelenséggel.
A többi kérdést egybe veszem, mert egy témához kapcsolódnak. A következı kérdésnél volt
pár kirívó válasz ami meglepetést váltott ki belılem. Például egy 19 éves gyerek szerint a
kiközösítés természetes jelenség, nincs vele semmi baja. A kérdés mellé pedig személyes
véleményként odaírta, hogy bunkóság. A két válasz nem függ össze egymással, két eltérı
véleményt nyilvánít meg. Így nehéz megítélni mi a valódi véleménye a kiközösítésrıl. A
legtöbben egyaránt látják a jó és a rossz oldalát is a kiközösítésnek.

Mit gondolsz a kiközösítettekrıl?

Ennél a kérdésnél is megnyilvánul, hogy a fiúk mennyire nem foglalkoznak ezzel a témával.
A legtöbbjük szerint ha kiközösítették ıket biztos megérdemelték. Ez szerintem semmilyen
értelemben nem igaz. Senki nem szolgál rá a kiközösítésre, a kirekesztettségre. A lányok már
inkább együtt éreznek társaikkal és sajnálják ıket.

Mit gondolsz a kiközösítıkrıl?

Igazságtalanok, sokszor kegyetlenek ez az a válasz amit a legtöbben bejelöltek. Tehát ezek

szerint azok akik kiközösítenek nem biztos hogy megfelelı indokkal teszik ezt. Lehet, hogy a
kiközösített csak véletlen semmi hátsó szándékkal leverte társa tolltartóját az asztalról, és
ezért máris rossz lenne? Ezért kell elítélni, mert egy kicsit ügyetlen? Lehet ha ez az egész nem
történet volna meg, legjobb barátok lennének a kiközösítıvel. Ezekbe a dolgokba sajnos nem
láthatunk bele. Ezeket csak maguk a kiközösítık és a kiközösítettek tudják.

Szerinted kinek / minek tulajdonítható a kiközösítés általában?

Ennél a kérdésnél is észrevehetı volt az egyes klikkek rivalizálása. Például egy 15 éves lány
ezt írta ehhez a kérdéshez: „ Vannak olyan személyek akik jobbnak érzik magukat a
másiktól, pedig ugyanolyanok.” Ebbıl észrevehetı, hogy a lányoknál fontos kinek milyen a
külseje és a természete.

A gimnazistákat fıleg az irritálja, ha társuk túlságosan elkényeztetettnek tőnik, a

szakiskolákban viszont a "másiknak van, nekem nincs" típusú frusztráció jelenik meg a
leggyakrabban.

A kiközösítés módjai

A kegyetlenkedés módszerei változatosak. Van, hogy egyszerően nem hallgatják meg a

gyereket a társai, nem figyelnek rá oda, ha felel, szünetben nem szólnak hozzá, vagy
megjegyzéseket tesznek rá a háta mögött, igyekeznek elszigetelni, (ha valaki barátkozik vele,
megszólják), követik, gúnynéven szólítják, parancsolgatnak neki, holmiját, tízóraiját eldugják,
hergelik, sértegetik, kiabálnak vele, sértı leveleket írnak neki stb.

A többi, bandán kívüli gyerek pedig jellemzıen nem meri megvédeni az áldozatot. Aki
különösen nehéz helyzetbe kerül, ha otthon sem bátorítják. Sok szülı azt gondolja, a gyerek
oldja meg a saját konfliktusait, anyámasszony katonája lesz, ha anyuka-apuka húzza ki a
csávából. Holott segítség nélkül a bántalmazott gyerekek magukra maradnak, és életre szóló
sebeket szereznek. Elveszítik önbizalmukat, a továbbtanulásnál pedig hátrányba kerülnek,
mert szorongásaik miatt képességeik alatt teljesítenek.
Ki a menı?

Mindannyian tudjuk, hogy egy baráti társaság mennyi öröm forrása lehet, mekkora
önbizalmat, magabiztosságot adhat az erıs, elfogadó hátország. Ugyanakkor a közösségbıl
való kiszorulás rendkívül fájdalmas, megalázó élmény. Különösen kiskamasz- és
tinédzserkorban, amikor amúgy is ingatag az önbecsülés, és a kortársak véleménye válik
mindenben a legfontosabbá, a felnıtteké legfeljebb másodlagos szerepő. Ebben az idıszakban
a pedagógus is csak alig-alig tud védelmet nyújtani a kevésbé talpraesett gyereknek.

Márpedig a többiek tekintélyét nehezen vívja ki egy halk szavú, visszahúzódó, gátlásos
gyermek, pláne, ha újonc a csapatban. Általában az erıs, nagyhangú, jó humorú "jelöltek"
könnyebben elfogadtatják magukat. Szociológiai kutatások szerint a lányok közt "menı " még
a jó külsı, a másik nemnél elért siker, a fiúknál pedig a közös hobbi terén
(számítástechnikában, sportban stb.) való jártasság.

Felsı tagozattól kezdve minden gyerekközösség elkezd klikkesedni. Jó esetben hasonló

érdeklıdéső gyerekek szervezıdnek egy-egy baráti társaságba, de sajnos sokszor a
csoportokat éppen a többiek maguk közül való erıszakos kirekesztése tartja össze. Gyakori,
hogy a klikktagok kipécéznek maguknak valakit, aki nem tartozik közéjük. A közellenség
ugyanis még jobban összekovácsolja ıket.