01 Tudomány vagy kitaláció Ismerjük-e a saját történelmünket?

A fordító előre bocsátja, leszögezi, hogy fordítása az ún. „nem hivatalos” kategóriába tartozik, a
filmben kifejtett nézetekkel nem feltétlen ért egyet. A Fomenkó-féle Új kronológia” c. filmsorozat
nem hiv. fordításának fokozatos közrebocsátásával szándéka az, hogy a két orosz tudós (az ukrán
Fomenkó és az orosz Noszovszkij), ill. iskolájuk kutatási eredményei széles körben hozzáférhetővé
váljanak a hiv. történelem felülvizsgálata iránt fogékony magyar nagyközönség számára. Ennyi s nem
több. A fordítás nem tökéletes, javarészt az orosz nyelv sajátosságaiból adódóan, amikor is pl. az
antik neveket szlávosítva ejtik, azok nem mindig felismerhetőek, ill. a történelmi idézetek a narrátor
érzelmi töltésű felolvasásával nem mindig követhetők pontosan. Ennek ellenére a fordítás nagy
bizonysággal eligazít, kb. 95 %-ban lefedi a film alámondott szövegét, illetve az interjúk tartalmát.
Akit pontos és hivatalos (hiteles) fordítás érdekel, bátran forduljon a fordítóirodákhoz, akik jelentős
tarifa ellenében a hiv. fordítás pecsétjét rá is nyomják.
00.36-02.50

Mindenhol arról hitegetnek bennünket, hogy a tudósok mindent ismernek s mindenre kész válaszuk
van. Ami pedig még fehér folt, arról azt mondják, hogy kutatgatják. S hamarosan ezek a fehér foltok
is eltűnnek. Ha azonban figyelmesen vizsgáljuk a múltunkat, akkor számos furcsaságot találunk, s
nem egyező (lehetetlen) dolgokat.

Miért van az pl., hogy a részletekre olyannyira figyelmes középkori festők a bibliai és antik szereplő-
ket úgy ábrázolták, mintha azok a kortársaik lettek volna? A régi harcosok hogyan is tudták legyőzni
ellenfeleiket bronz kardokkal, ha akkor, abban a korban bronz még nem is létezett? És honnan vették
az ókori Egyiptomban a fegyvert és a vasat? És miért maradt olyan kevés emlék a korai középkorból, s
miért maradt sokkal több a jóval régebbi antik korból? A logika azt diktálná, hogy éppen fordítva
legyen.

S hogyan lehet az, Rettegett Iván miként nevezhette magát Augusztus római császár közvetlen
leszármazottjának?

Úgy tűnik, hogy ezek a furcsaságok és talányok nagyobb pontosságra kellett volna, hogy ösztökéljék a
történészeket. De ez mindezidáig nem következett be. Így, teljes joggal önkéntelenül felmerül a
kérdés, hogy tényleg ismerjük-e a saját történelmünket?

03.10-05.10 Valóban ismerjük a saját történelmünket? Mi az a történelem? Mi a kronológia? A

történelem – tények számbavétele, a kronológia pedig az idő skála. Egyik vége a mai kor, a másik
pedig, amikor az emberek elkezdték lejegyezni a végbemenő történéseket.

Jegyezzük meg, hogy a hagyományos történelemváltozat, amely ma egyetlenegy igazán valós

történelemnek számít, nem mindig létezett. A XVI. századig szakadatlan kronológia egyáltalán nem is
volt. Az emberek 100-150 évvel korábbi eseményeket még nem tudtak állapítani, de ami annál sokkal
régebbi múltban volt, beleveszett az idők homályába. A legendák, mondák pedig nagy torzításokkal
jutottak el csak az utókorhoz. Ezért felmerült az igény, hogy (teljes és részletes) kronológiát kellene
összeállítani az emberi műveltség legfontosabb eseményeiről a rendelkezésre álló rengeteg króniká-
ból, kezdve az ókortól. Úgy tudni, hogy a kronológia alapjait Jevszivij Pamfilov fektette le. Az i.sz. IV.
században élt Konstantin császár udvarában. Sajnos azonban teljes kötetben ma nem lehet megis-
merkedni a munkásságával. Csak töredékekben létezik, a többi pedig merő fantázia, amit latinul írtak.
A XIV. században a Konstantinápolyi Szófia Székesegyház egyházi történetírója, Nikifr Kaliszt szerzetes
megpróbált új történelmet írni az első három évszázadról, de semmi újat (érdemlegesen) nem sike-
rült mondania. Egyszerűen megismételte, amit Pamfilov korábban már leírt.

05.10-05.30

A jelenleg használatos kronológiát a XVI-XVII. században Josephi Scaligeri történész és filozófus írta
Petavius-szal együtt. Éppen az ő kettőjük történelmét.

05.30-06.10 Biblia. Róma alapítása Krisztus születése.

Min alapult Petavius-Scaligeri kornológia-változata?

Elsősorban a számokra vonatkozó adatokra, amelyek a Bibliában találhatóak, továbbá asztrológiai

számításokon, amelyek ezekben az időkben egyáltalán nem voltak pontosak, rengeteg hibával, néha
több száz, sőt ezer éves hibákkal. Az ő számításaikon alapul a később általánosan elfogadott
kronológia. Pl. a világ teremtésének időpontja, amelyről a hittusok évszázadokig vitatkoztak.

06.10-07.00 Interjú Fomenkóval.

„A világ teremtésének időpontjával kapcsolatban nagyon érdekes anyagokat elemeztünk. Kiderült,

hogy a XVI-XVII. században számos változat létezett. Ez nehéz ügy, mert az időszámításnál mindig tör-
ténelmi események időpontjait vesznek alapul. De milyen eseményt vehetett alapul, pl. Hérodotosz?
Kiderült, hogy a középkorban kb. huszas nagyságrendű változat volt forgalomban. És az eltérés annak
megítélésében, hogy mikor volt a világ teremtése, háromezer évet is kitesz a különböző vélemények-
ben. Ebből következik, hogy azokban a krónikákban, amelyek ezeket veszik alapul, az ingadozás
kétezer évet tesz ki. Ez óriási időtáv.”

07.00-10.40

Még egy fontos esemény, amelyen Títusz Líviusz időszámítása alapul, nem más, mint Róma alapítása.
Itt olyan sok az ellentmondás, hogy nemhogy az évét, de még az évszázadot sem lehet megmondani.
A ma elfogadott változat szerint Rómát i.e. VIII. században alapította Romulusz és Rémusz ikerpár,
amelyet a Capitoleum-i anyafarkas táplált tejével, amely – egyben a város jelképe is. De van olyan
változat is, hogy Odüsszeus és Éneusz alapította, s akik Trójai Rómának nevezték el. Így is van a város
neve: Róma. De ha ez igaz, akkor Rómát (csak) a trójai háború után alapították. Tehát nem a VIII.
században, hanem a XIII. században. Hogy egyeztetők össze (egymással) ezek a változatok? Ezek
szerint vagy Rómát alapították 500 évvel korábban, vagy a trójai háború zajlott le 500 évvel később.
Hiszen Római alapításán alapszik Görögország, Egyiptom és Nyugat-Európa kronológiája is. Ez azt
jelenti, hogy Róma alapítása időpontjának megváltoztatása maga után vonja az összes hozzája kap-
csolt ország történelmének megváltoztatását is. Még egy körülmény. A jelenlegi emberiség időpont-
jait Jézus Krisztus születésétől számítja, amely 2000 éve történt.

Dionüszosz (fiatalabb) számította ki az i.sz. VI. évszázadban, tehát több mint 500 évvel később magá-
tól az eseménytől számítva. Csak 1331-től kezdték el számítani a pápai kancellárián a jelenleg is hasz-
nálatos időpontot. Most tegyük félre ezt, s nézzük meg a legsokatmondóbb részletet a Megváltó
születéséről: a betlehemi csillagot. „Amikor Jézus született, Keletről bölcsek érkeztek hozzá, s mond-
ták: Hol van a most született judeai király? Láttuk a csillagát s jöttünk, hogy hódolatunkat tegyük
neki. És az a csillag, amelyet Keleten láttak, előttük haladt. S végül megállt a fölött a hely fölött, ahol
az újszülött csecsemő volt.” Minden jel szerint az evangéliumokban leírt csillag, a betlehemi csillag
annak a csillagnak a fellángolása volt, amelynek következtében a Bika csillagképben vérvörös csillag-
köd keletkezett. S a tudósok csak ma tudták kiszámítani, hogy ez az új csillag csak 1110 és 1170
között születhetett. 2000 évvel ezelőtt viszont semmi hasonló nem mehetett végbe a Kozmoszban.

10.40-11.00

A kronológia egyébként sem egyszerű művészet. Ismerni kell a különböző időpont-lejegyzési mód-
szereket, össze kell vetni a régi kalendáriumokat, tudni kell elemezni és a régi nap-, ill. holdfogyatko-
zásokat. A középkorban ezt a művészetet csak tanulgatták.
11.00-11.38 Interjú Fomenkóval.

„Pl. A XIV-XVI. század sok kronológusa, egészen a XVI. századig a napéjegyenlőség napját datálta. A
napéjegyenlőség (azonban) nagyon érzékeny jelenség. Nagyon nehéz, ha nincsenek meg a megfelelő
mérési eszközök, megállapítani azt az időpontot, amikor az éjszaka egyenlő a nappallal. Egy nap hiba
a kronológiában kb. 100 év hibát jelent. Ha például az illető öt napot tévedett, erre van példa a XIV.
században, akkor 500-600 évet is tévedhetett.”

11.38-11.50

Ilyen pontatlan számításokon alapult a Scaligeri-féle kronológia is. Pedig az ő változata az alapja a ma
mindenhol általános elfogadott kronológia-változatnak.

11.50-14.00 Miről beszélnek a krónikák?

A történelem alapvetően krónikákban található leírásokon alapul. De a valódi események történhet-

tek különbözőféleképpen is. Vegyük csak Róma alapításának az időpontját. Előfordulhat, hogy a
különböző évszázadok szereplőit, egyazon személyt a különböző források eltérő nevekkel említik.
Hiszen a történelmi források csak évszázadokkal később keletkeztek. Így pl. ha azt olvassuk, hogy
ekkor és akkor, ilyen s olyan évben Dzsingisz kán meghódította az egész világot, ez egyáltalán nem
jelenti azt, hogy szemtanú látta volna ezeket az eseményeket.

Ezen kívül a szavak és nevek egy idő múlva elveszíthették az értelmüket. Korábban például egyáltalán
nem volt jele a magánhangzóknak, a szövegeket magánhangzók nélkül írták. Míg más írásmódokban,
pl. az arabban. Magától értetődő, hogy a nem jelölt magánhangzók egy idő után elfelejtődtek, össze-
keverődtek s felcserélődtek másokkal. Utána a történész olvasta a krónikát, s látta a „Prs.” rövidítést.
Mi lehet ez? Perzsia? Lehet. De lehet, hogy Párizs. Vagy esetleg Prusszia (Poroszország)? Vagy pl. a
Neopol(isz), avagy Új város, amely említődik a régi krónikákban, Neopoliszként vagy Karthágóként,
amely szintén azt jelenti, hogy Új város. Volt Neopolisz Palesztinában, Szkítiában, nem is szólva az
oroszországi Novgorodról. S ha a történelemíró nem közöl semmilyen kiegészítő adatot sem, hogy
megértsük, melyik Neopoliszról van szó, akkor az nagyon megnehezíti a helyzetet.

14.00-15.35 Nevek

Vagy pl. a nevek. A szövegben említés esik valamilyen Charles-ról. Az angolul kiejtve
„Csarlz”, franciául: „Sarl”, spanyolul pedig: Karlosz. Kiről van szó? Angol hadvezérről,
francia udvaroncról, vagy spanyol főúrról (grand)?

A pontos időpont-meghatározás szempontjából rendkívüli jelentősége van a szövegek megfelelő

(helyes) értelmezésének is. Ami nem mindig van így. Pl. rengeteg leírás maradt az egyiptomi fáraók-
ról, amelyek csak neveket tartalmaznak időpont vagy tettek (cselekedetek) nélkül. S nem mindig egy-
értelmű, hogy fáraókról vagy csak magas rangú személyekről van szó. S az egyiptológusok ezekből
állították össze a rengeteg (számtalan) dinasztiát. Ráadásul az uralkodási éveik rendkívül hozzávető-
legesek. A számítás: kb. három fáraó jut száz évre. Vagyis az egyiptológusok egyszerűen megegyeztek
(egymás közt), hogy valamennyi személyt fáraónak számítják és hogy valamennyi fejenként 33 évig
uralkodott. Na, ilyen a „tudományos” hozzáállás.
15.35-16.18 Evgenij Gabovics (Németországból)

„Na, a kronológiához való ilyen hozzáállás maradt fenn mind a mai napig. Ma pl. a történészek a má-
sok által létrehozott táblázatok alapján dolgoznak. Ők maguk nem ellenőriznek semmit. Egyáltalán
nem tudják, hogy hogyan, ill. honnan kerültek oda ezek az évszámok, de azért „tudják”, hogy ilyen
évszám alatt tudni lehet eseményekről. A politikusokról is (?), a tankönyvekbe is kerül be. Egyszerűen
kiássák ezekből a táblázatokból az évszámokat, így adva a tudományosság látszatát a mai fantáziá-
jukkal.”

16.18-17.20

Annak ellenére, hogy a hozzánk került egyiptomi szövegek javarésze görög nyelven van írva, azok
legalább léteznek. Ami pedig India történelmét illeti, egyáltalán nincsenek olyan időpontok, amelyek
alapján feltétel nélküli lehetne az időpont-meghatározás. Csak legendák vannak, népmondák, s csak
nagyon kevés tudományos bizonyíték. India ókori történelmének meghatározásához görög történé-
szek információira kell, hogy hagyatkozzunk, vagy arab utazókéira, akik sokszor nem is tudták ponto-
san meghatározni, hogy hol is van India. Néha Afrikában, néha Olaszországban van náluk. De ez nem
zavarta Scaligerit, hogy India történelmét a Föld egyik legrégibb időkre visszanyúló történelmének
minősítsék.

17.20-18.40 Dátumok rövidítése

A félreértések még egy forrása: a dátumok különböző rövidítése. Pl. a Kr. sz. III. századot
írhatták így is: III. évszázad Krisztustól (fogva, ill. számítva), s így írták: X. III, amely
rövidítésben is az első X a Christus (Krisztus) rövidítése. A középkorban az X volt Krisztus
legelterjedtebb anagrammája. Következetesen az I. évszázadot így jelölték: X. I, a második
évszázadot: X. II. stb. Lehetséges, hogy ezekből a rövidítésekből alakult el az évszázadok
ma használatos rövidítése. Azonban a későbbiekben a kronológusok az X betűt úgy
értelmezték, hogy az azt jelenti, hogy 10. Ez az értelmezés az eredeti időponthoz magától
(automatikusan) ezer évet ad hozzá. És így a III. (3.) évszázad XIII. (13.) évszázadként van
rövidítve. Jézus Krisztus nevének másik rövidítése a latin I is lehetett. Ez az I Jézus nevének
első (azaz kezdő) betűje. Kiderül, hogy az az időpont, amelyet mi ma 1300-nak olvasunk ki,
lehet, hogy eredetileg (csak) 300-at jelentett.

Azaz 300 év Jézustól, azaz 300 év időszámításunk szerint.

18.40-19.30

A legszemléletesebb példa Ludovig Elsevier kiadói bélyegzője, amelyet mintegy 1597-tel datáltak. Ez
a példa azért érdekes, mert a felirat itt latin és arab számokkal egyaránt szerepel. Sokatmondó a
1524-es évszám is Albrecht Dürer metszetén. Látjuk, hogy az első számot nemcsak hogy betűvel írják
a többi számtól eltérően, hanem egyértelműen római i-betűvel van írva, s pont is van rajta. Betű
szerint úgy, ahogy Jézus nevének első betűje. Éppen ilyen helytelen értelmezések miatt változott meg
a népek sok évszázados történelme a krónikákban. Természetesen papíron. De ezek éppen azok az
írásos források, amelyek alapján mi ma a világtörténelmet tanulmányozzuk.
19.30-20.30 Térképek

Különleges figyelmet érdemelnek a középkori térképek is. Mi hozzá vagyunk szokva, hogy a térképe-
ken a Kelet szembenézeti jobb oldalon van, míg a Nyugat a szembenézeti bal oldalon. Észak fenn
(felül) van, Dél pedig lenn (alul). De ez nem mindig volt így. Sok középkori térkép feje tetejére van
állítva. Nyugat jobb oldalon volt, Kelet bal oldalon, Így néznek ki Pietro Visconti atlasztérképei, a-
melynek a datálása: XIV. század. Pl. a Fekete tenger térképe. Észak lenn van, Dél fenn. A Krím-félszi-
get pedig fejjel lefelé van. Itt pedig Földközi-tenger térképe van. Kelet balról, Nyugat jobbról.

Spanyolország és Afrika térképei. Spanyolország alul, Afrika felül. Itt pedig Anglia és Franciaország
felfordított térképei. Franciaország balkéz felől van, Anglia pedig jobb kéz felől.

20.30-21.10 Interjú Noszovszkij-jal.

„A régi térképeken nagyon sok olyan érdekes dolog van, ami nem egyezik meg a történelem hagyo-
mányos változatával. Pl. a középkori földrajz nem volt nagyon állandó. Ugyanazzal a névvel szere-
pelhettek teljesen különböző városok. Így a régi események mai megfeleltetése földrajzi elnevezé-
sekkel nem mindig helyes, mivel a mai történészek elképzeléseinek felelnek meg, hogy hol, mikor és
mit hogyan is hívtak. De ha kinyitjuk a térképeket, akkor ott teljesen más képet látunk.”

21.10-22.10 A Brit Encyclopedia 1771-es térképe.

Látható, hogy az orosz birodalmat itt néhány különböző ország összességeként ábrázolják. A legna-
gyobb Moszkvai Tartárország, fővárosa: Tobolszk. Ráadásul háromszor akkor a területe, mint Orosz-
országnak, amelynek fővárosa: Szt. Pétervár. Van Független Tartárország is, amelynek Szamarkand-
ban van a fővárosa. S van Kínai Tartárország is, amelynek King Yang-ban van a fővárosa. Ezeket az
információkat aligha lehetne kitalációnak minősíteni, vagy hamisítványnak, mivel a Britannica abban
a korszakban az enciklopédikus tudás csúcsa volt. Akkor ezekről az országokról ma miért nem ismert
semmi sem? De különben is: honnan kerül a XVIII. századi térképekre a Tartárország elnevezés? Ha a
hivatalos történelem-változat szerint abban a korban a tatár-mongol iga már 300 éve nem létezett?

22.10-22.37 Interjú Fomenkóval

„A kortárs történészek nagyon nagy kedvetlenséggel tárgyalják ezt és még rengeteg más talányt a
hivatalos történelmük szempontjából. Megfigyelhető, hogy ha a múzeumokban egyszerű szokványos
kérdéseket tesznek fel, nagyon szívesen válaszolnak rá, de ha a kérdés időpontokra vonatkozik, vagy
ilyen furcsaságokra, akkor az ellenkezést vált ki még a túravezetőknél is, nem is szólva a múzeum
munkatársai részéről.”

22.40-23.35. Technológiák, régészeti leletek

Ma a múzeumokban, képtárakban vagy magángyűjteményekben sok-sok műtárgy van, amelyek

mintegy a történelem általánosan elfogadott változata bizonyítékául szolgálnak. Pl. rengeteg
bronzból készült tárgy, amelyeket a bronzkorszakba sorolnak be. De a történészeket valamiért nem
zavarja az a körülmény, hogy ebben az állítólagos bronzkorszakban bronzot egész egyszerűen nem
tudtak még készíteni, mivel a bronz a réz és az ón ötvözete. S az ónt csak a középkorban fedezték
fel. Mivel a bronz az ónnál hamarabb nem tudott megjelenni, így törvényszerűen merül fel az a
kérdés, hogy hogyan és mikor készültek ezek a tárgyak?
23.35-25.05. A Kheopsz-féle piramis

Hogy lehet azt magyarázni, hogy a Kheopsz-féle piramisban vasat találtak. Honnan vettek vasat az
ókori Egyiptomban? A történészek (ezt a vasat) makacsul meteorit(ból való vas)nak nevezik, amely az
égből esett le. Persze, időről időre találhattak az ókori Egyiptomban is meteoritból származó vasat.
De a XX. században végzett kutatások bebizonyították, hogy ezt a vasat iparilag készítették. Hasonló
leleteket találtak Tutenkhámen sírkamrájában is. Az állítólag az i.e. XIV. században élt fáraó múmiáján
arany és vastőröket találtak. Még egy talán a rengeteg más közül. Ismert, hogy az üveg amorf és 500-
600 év alatt elkristályosodik, elöregszik. Erre példa: az ismert üvegablakok a régi franciaországi
Rheims-i székesegyházban. Hogy lehet akkor, hogy az 500, 1000, sőt, amint azt állítják a történészek,
1500 évvel ezelőtt készült üvegedények nem vesztették el az elsődleges külsejüket? Lehet, hogy eb-
ben nincs is semmilyen rejtély? Mindössze arról van szó, hogy ezen üvegedények életkorát néhány-
szorosára megnövelték (felszorozták). S ebben az esetben nagyon sok mindent meg lehet magyaráz-
ni.

25.05-25.40 Interjú Noszovszkijjal.

„Nekem úgy tűnik, hogy a történelemben nincs elég logika. Általában ma nemcsak a történelmet,
hanem más társadalom-tudományokat is felül kell vizsgálni. A régi iskolában még, valamikor a XX.
első felében, volt is olyan tantárgy, hogy: logika. Ma a logika nem létezik. Pedig én létrehoznám. S
arra törekednék, hogy a történelemben érvényesüljön a logika.”

25.40-28.10 Műalkotások

Sok olyan dolog van, amelyről a történészek nem szeretnek beszélni, mivel nyilvánvalóan ellentmon-
danak az elfogadott történelemnek, s kronológiának. Vegyük például azt a középkorban olyannyira
elterjedt kérdéskört, mint a Golgota és Krisztus szenvedése. Hogyan ábrázolták a művészek ezt az
eseményt? Például meg voltak győződve arról, hogy Palesztina burjánzó növényzettel van befedve, s
Jeruzsálem édesvízi folyó, vagy nagy tengerszoros partján található. Ez a Szt. Reinz templom Nürn-
bergben látható. Az egyik festmény Krisztus keresztről való levételét ábrázolja. Nézzék csak meg! Jól
látható: széles folyó és (mellette) több domb. Ez pedig az aacheni székesegyház. Ezen a képes is jól
láthatóak lombos fák, tengerszoros, vagy széles folyó. Nos, (ma) Jeruzsálemben sem az egyik, sem a
másik, egész egyszerűen nincs. Ezen a piétán pedig másik érdekes részlet van. Jézus mellett (állat)-
szőrmés usánkában áll egy ember. Egyébként hasonló öltözet látható Dürer egyik metszetén is, amely
Jézus keresztútját ábrázolja. Itt az egyik emberen szintén usánka van, még meleg félsuba is. A közép-
kori művészek véleménye szerint milyen éghajlaton helyezkedett el Jeruzsálem? Ez pedig itt már
Svédország. A Királyi Udvar Múzeuma Uppsala városában. Ezen a festővászon szokatlanul ábrázolja
Jézus keresztútját, a részvevőkön turbán van,a zászlókon pedig félhold. A harcosok hátán pajzsok
vannak, amely az egyik hátán félholdat ábrázol, míg a másikon keresztet. Ráadásul pravoszláv keresz-
tet. Másik szokatlan jelenség, amellyel gyakran találkozni a középkori képeken. A középkori festők az
ószövetségi és az antik szereplőket gyakran saját kortársaikként ábrázolták.

28.10-29.50 Metszet (Tvarntyijszkij Krónika, XV. század)

Jesszusz Navin, aki nagyon sokkal Jézus születése előtt élt, jellegzetes középkori lovagként van áb-
rázolva. A régi Jerikó tornyán pedig, amelyet Jesszusz Navin ostromol, keresztény keresztek láthatók.
Itt pedig az Annunciatio (Angyali üdvözlet) szerepel, ahol a Szent Szűz jellegzetes középkori ruhába
van öltözve, könyv melletti helyzetben, ami (könyv) az ő életében még nem is volt.

Ez pedig a mainzi Gutenberg Múzeum. Mint láthatják, az ószövetségi seregek a számára kortárs
ágyúkkal együtt vannak ábrázolta.

Lucas Kranach „Párizs …” c. képe pedig az i.e. XIII. században élt hőst középkori ruhában ábrázolja. S
rengeteg van a hasonló példákból.

A történészek ezt a középkori anakronizmusnak nevezik. A véleményük szerint a középkorban min-

den fogalom és korszak (össze)keveredett egymással. A művészek pedig egyszerűen mélyen művelet-
len emberek voltak. De ilyen s hasonló példák vannak az akkori korszak irodalmában is.

Petrarca pedig komolyan kétségbe vonta Habsburgok privilégiumait magától Caesar-tól. Úgy tűnik,
hogy ezzel nem lehet bizonyítani semmit sem. A hamisítvány szemmel látható(?) Ugyanis az általános
elfogadott kronológia szerint a Habsburgokat és Caesart 1000 év választja el. Ez miért nem volt nyil-
vánvaló Petrarca számára, akinek a Reneszánsz korszakának egyik legjobb elméje volt? Van min
gondolkodni.

29.50-30.35 Gabovics

„A történészeknek nem is fogják fel egyértelműen, hogy mi is az a történelem. Nincs fogalmuk a múlt-
ról, ami korábban volt, elmúlt, s számukra csak visszaemlékezésekből hozzáférhető, tényekből és a
jelenlegi történelemről, amely a könyvespolcokon van, amelyeket persze történészek írtak. Olyan
dolog, amelyet lehet olvasni, örülni, felháborodni és szitkozódni. Ez két teljesen különböző dolog, s a
történészek ezt nem értik.”

30.35-34.20

Még egy probléma, amelyről nem illendő dolog beszélni: ezek a hamisítások. Szomorú, de tény, hogy
messze nem minden műtárgy számít eredetinek. Szabály, hogy a hamisítványok mindenhová észre-
vétlen beszüremlenek. Ha valamely hamisítványt egy nemzedék alatt nem lepleznek le, akkor az utó-
kor számára eredetivé válik. Példának okáért a legutóbbi idők egyik legbotrányosabb hamisítványa.
Ez a hamisított freskók ügye a lübecki Szent Lélek kórházban és a Szent Mária templomban található.
Az 1942-es bombázások miatt a vakolat egy része lejött a templomban. Alatta pedig XIII. századi fest-
mény jelent meg. A II. Világháború után úgy döntöttek, hogy restaurálják a freskókat, s erre egy bizo-
nyos Dietrich Feyer-et kérték fel, akit egyébként korábban már pereltek be művészeti alkotások ha-
misításáért. Bevonta segédjének társát, Lothar Meiskatt, aki szintén nagy szakértője volt a hamisítvá-
nyoknak. A restauráció befejezése után Feyer és Meiskat bejelentette, hogy sikerült találniuk egy régi
festményt a templomfalakon, amelyeket a későbbi rétegek elfedtek. Háromévnyi munka után a vá-
rosban nagy ünnepségre került sor a restaurált templomban. Ezen esemény alkalmából még postai
bélyeget is kibocsátottak. Valószínűleg ezeket a freskók mind a mai napig régieknek számítanának, ha
a városi hatóságok mindkét restaurátort kitüntették volna. De a hatóságok csak Dietich Feyr-t tüntet-
ték ki. Meiskat pedig nem kapott semmit sem. Meg is sértődött és a nyilvánosság előtt bevallotta,
hogy Feyr felkérésére leverte a XIII. századi freskókat és újakat festett fel a fennmaradt fényképek
alapján. A különbizottság megszemlézte a freskókat és kijelentette, hogy Meiskat hazudik. Amikor a
virtuóz hamisító megkérte a bizottság tagjait, hogy kicsit figyelmesebben nézzék meg a szenteket, a
bizottság felkiáltott meglepetésében. A (felfestett) szenteknek olyan volta az arca, mint Dzsingisz
káné és Raszputyiné, Marlin Ditriché, s még Meiskat édes nővéréé is. A botrány kiteljesedett és a bi-
zottság feltért más mesterműveket is, az ugyancsak lübecki Szent Katalin templomban. Ráadásul ki-
derült, hogy Meiskat mégsem verte le a régi vakolatot, hanem közvetlenül rá festett. A XIII. századi
freskókat nem sikerült restaurálni. A freskók a festék alatt elpusztultak. Felmerül a kérdés, hogy egy-
általán mennyire van értelme hinni egyik-másik festmény régiségében. Ha a freskók elpusztultak a
XIII. századból több száz év alatt, akkor mi a helyzet a még régebbi freskókkal? És vajon mennyi hami-
sítvány van még, amely elvileg eredetiként van nyilvántartva?

34.20-37.00 A szlávok történelme

Az orosz és a nyugati történészek többsége meg van győződve arról, hogy a szlávok a Föld
egyik legfiatalabb ethnoszának (népének) számítanak. Caesar és Nagy (Makedón) Sándor
idejében a szlávok állatbőrökben jártak. Itt szeretnénk megemlékezni az etruszkokról.
Elterjedt hit, hogy az etruszkok Róma alapítása előtt a területén éltek és hogy ők öntötték
ki a Capitoliumi anyafarkas szobrát, ami egyébként arról tanúskodik, hogy kitűnően meg
tudták munkálni a fémet. De mekkora csoda. Miután rengeteg írásbeli emléket hagynak
maguk után, szobrokat, ráadásul kitűnően megerősített városokat, mint pl. Capuát,
Firenzét, vagy Bolognát, az etruszkok váratlanul eltűnnek az ismeretlenségbe. Ami pedig a
fennmaradt szövegeket illeti, fölöttük tudósok teljes nemzedékei törik a fejüket, s
valahogy sehogyan sem tudják megfejteni. Olaszországban még közmondás is van: Etrusca
non ligatur. Az etruszk nem olvasható (nem lehet megfejteni). Még meglepőbb, hogy
Oroszországban még a XIX. században sikerült kiolvasni: Fagyej Vallanszkij-nek
köszönhetően, aki feltételezte, hogy az . Sőt, még etruszk ABC-t is összeállított. Ebben
nincs semmi meglepő, kiderült ugyanis, hogy az etruszk betűk egybeesnek a kirillicával
(Cirill ABC). S ha felhasználjuk Vallanszkij ABC-jét, akkor számunkra az állítólag
olvashatatlan feliratok még csak fordításra sem szorulnak. Döntsék el maguknak. Íme, az
etruszk szöveg eredetije. …

Volju daju, mozse csto milij legcsajet.

Volju dajó, mozse csto milij csajet („Adok szabadságot, lehet, hogy a kedves várja, elvárja”).

Teljesen lehetséges olvasni az etruszk nyelvet a szláv változataként, amely még Róma alapítása előtt
keletkezett és terjedt el. Mindez – enyhén szólva – az emberiség történelemének némely felülvizsgá-
latához vezet. Sőt, maguknak a szlávokra vonatkozó nézetek felülvizsgálatához is, akik a nagy nyugat-
európai műveltségek virágzása idején – állítólag – Európa hátsóudvarában éltek, s nem játszottak
semmilyen szerepet sem a világtörténelemben. „Amikor – ugyanis – Európában egyetemek nyíltak,
Oroszország a tatár-mongol iga alatt nyögött.”

37.00-38.40 Interjó Fomenkó-val

„Nekünk azt mondják, hogy a Horda pusztai nomádok gyülekezete volt, akik a szteppén s köves pusz-
taságokban bukkantak fel Mongólia területén, 1000 km-t mentek, elérték Oroszországot, elfoglaltak
egy nagyhatalmú államot, tovább vonultak, meghódították Nyugat-Európa néhány államát, még
tovább mentek, bementek Egyiptomba, s odaültették a Mameluk-dinasztiát. Utána rejtélyesen eltűnt,
s valamilyen mongol birodalmat hagyott maga után, amiről nem lehet tudni, hogy ki tartotta össze.
Dzsingisz kán 300 éves birodalma nem hagyott maga után mongol nyelvű krónikákat, állami papíro-
kat. Lehet, hogy az akkori korszak összes okmánya elveszett? Nem. Fennmaradtak a nagyfejedelmek
oklevelei, egyházi oklevelek, egyházi okmányok, de csak oroszul. Hát ez meg hogy lehet? Uralkodtak,
uralkodtak, de semmit sem hagytak maguk után? Lehet, hogy igaza volt Lev Gumeljev orosz tudós-
nak, aki azt állította, hogy a mongol-tatár iga elméletét a XVIII. században hozták létre, olyan elkép-
zelések hatására, mi szerint az oroszok szolgai származásúak voltak. S ezen elképzelések ötletgazdái,
Müller és Schleuzer meghatározott politikai megrendelést hajtott végre.”

38.40-40.00 A történelem még egy rejtélye.

Miért van az, hogy Afanászij Nikitin „Utazás három tengeren keresztül” (1466-1472) c. könyve
részben arab nyelven íródott az orosz olvasó számára? Ez nem idézet arab szerzőktől, közvetlen
lefordítható oroszról arabra, s fordítva.

Úgy tűnik, hogy Oroszországban akkoriban két nyelven beszéltek. Mert más különben ki számára
készült ez a könyv? Ezt a változatot alátámasztják a régi orosz fegyvereken található feliratok (is),
amelyeket arab módon készítettek.

Ma úgy gondolják, hogy ezeket a fegyvereket Törökországban készítették, vagy Perzsiában, vagy
más muzulmán országban. De akkor miért van az, hogy még a legelső a Romanovok idejében is,
már a XVII. században, az orosz fegyverkovácsok az orosz fegyvereket arab feliratokkal díszítették?
Ez ráadásul cári fegyver, amelyet mind a mai napig a Fegyvertárban (ami mai orosz múzeum)
őríznek. Vagy vegyük Mihajl Fjodorovics prémes fejsisakját. Az egyik felirat így hangzik. (…szöveg
arabul…), aminek a következő a fordítása: „…a szokásokban (?) hiszek… „

40.00-42.44 Orosz cárok

Nem kevés talány kapcsolatos az orosz cárokkal.

Pl. ma elfogadott dolog úgy vélekedni, hogy Rettegett Iván idejében Oroszország gyenge állam volt, s
nem volt nagy hatással a szomszédjaira. De érdekes tény, hogy az európai múzeumokban mind a mai
napig őrzik Rettegett Iván (más) európai uralkodóknak írott leveleit, amelyek hangneme meglepetést
vált ki. Pl. hogy hangzik Rettegett Iván levele I. Gusztáv svéd királynak, amelynek eredetijét a svéd
archívumban őrzik? „Te (ördög?) férfi (eredetiben „muzsik csirot (?)”) vagy, nem uralkodó. amikor
még a nagy orosz uralkodó helynökei elküldik követeiket Gusztáv svéd és gót királynak, akkor az köte-
les lesz szaladni, hogy ez előtt a követ előtt megcsókolja a keresztet. Nem lehet, hogy a helynökeink-
kel együtt…” Tehát Rettegett Iván nem tekinti Gusztáv svéd királyt magával egyenrangúnak. Olvassuk
csak tovább. „Amikor Polcseva várost Magnusnak a saját városainkkal kárpótoltuk, akkor Isten akara-
tából… úgy tettük, ahogy akartuk. …” Tehát Rettegett Iván a svéd uralkodót a saját vazallusának te-
kintette. Nem volt joga közvetlenül hozzá fordulnia, csak közvetítők keze által. Ezt ő így magyarázta:
„Mi Augusztus császárig visszük vissza a vérvonalunkat.” De esetleg lehet, hogy mindez a miatt
volt, hogy Gusztáv Károly nem kinevezett, hanem választott király volt? Akkor, íme, Rettegett Iván
másik levele, amelyet másik európai uralkodóhoz intézett: I. (Tudor) Erzsébet királynőhöz. A
londoni archívumban őrzik. Itt a cár udvarias címmel illeti (saját) magát: „Mi”, s az angol királynőt
magas lóról úgy szólítja meg, hogy: „Te”. A levél végén még ráadásul „alávaló nőnek” (eredetiben
„poslaja gyevica”) nevezi. A történészek ezt az udvariatlan hangnemet Rettegett Iván lelki
betegségével magyarázzák. Akkor az európai uralkodók miért ismerték el (mármint rettegett Ivánt)
nemesnek („rodoszlovnij”), azaz azt a tényt, hogy valóban Caesar leszármazottja. Hiszen másfél
évezred választja el a két személyt (azaz Rettegett Ivánt és Caesart). Vagy esetleg sokkal kevesebb?
42.44-43.35 Szláv biblia

Még egy példa: Franciaország egyik legbecsesebb nemzeti kincse az a szláv biblia. amelyet Anna
Jaroszlávna kijevi hercegnő I. Henriknek, francia hitvesének vitt ajándékba, aki Bölcs Jaroszláv
leánya volt. A sok-sok évszázad folyamán ezt a bibliát a francia királyok koronázásakor használták. A
szláv biblia hogy-hogy a katolikus királyok családi kincsévé vált? Ráadásul I. Henrik a menyasszonyát
személyesen várta a határon. A francia király számára ez a házasság sokkal megtisztelőbb volt, mint
az orosz hercegnő számára.

43.35-44.05 Ezt korábban miért nem vette észre senki sem?

Törvényszerű kérdés. a hosszú évszázadok során még csak a saját korukban legműveltebbnek számító
emberfők sem vették észre ezt a számos ellentmondást? De, természetesen észrevették. Sok-sok
tudós nehézségbe ütközött a különböző krónikai adat egyeztetése során, amikor azokat Scaligeri-
Petavius kettős adataival összevetették.

44.05-44.50 Isaac Newton

A XVIII. század elején a természetes-tudományos elképzeléseire támaszkodva erős átalakításnak

vetette alá a Scaligeri-Petarius-féle kronológiát. Összességében: sokkal rövidebb Newton ma
elfogadott kronológiája. A legtöbb, korábban Nagy Sándornál korábbra datált eseményt felfelé
mozdított el az időskálán, azaz későbbi időszakra tette. Ez a Scaligeri-féle kronológia Newton általi
felülvizsgálata nem annyira radikális, mint a későbbi tudósok műveiben. De Newton legalább meg-
értette, hogy milyen értelemben kellene megváltoztatni a kronológiát. De nem ment tovább az
időszámításunkat megelőző időszak: úgy vélte, hogy i.sz. IV. évszázad utáni időrend hiteles.

44.50-45.20 Jean Hardouin

A Francia Könyvtár igazgatója, a teológia professzora, Jean Hardouin, még 1690-ben figyelmeztetett,
hogy az antik művek java része hamisítvány: szerzetesek írták a XIII. században. Jean Hardouinnek
nemcsak a teológiában, hanem a régészetben, a filológiában és sok más tudományban is elvitathatat-
lan tekintély volt.

45.20-46.05 Mihail Lomonoszov

A XVIII. század közepén Lomonoszov fellépett az orosz történelem új változata ellen, amelyet a szeme
láttára hozott létre Müller és Beyer. Éles bírálatnak vetette alá Müller nem sokkal korábban megje-
lent disszertációját, amely az orosz nép nevéről és származásáról szólt. Így kezdődött a küzdelem, az
orosz történelemért.

46.05-46.40 Robert Baldauf

A XIX. századi német filológus Homérosz, (…valamely érthetetlen név…), és Arisztotelész antik műveit
tanulmányozva felhívta a figyelmet arra, hogy a stílusuk emlékeztet a középkori trubadúrok stílusára.
Horatius latinságában pedig érződik az olasz és a német nyelv hatása. Baldauf arra a következtetésre
jutott, hogy mindhárom író igazából a reneszánsz korszakának olasz humanistája.
46.40-47.08 Theodor Mommsen

A XIX. századi német történész, Mommsen egyik legkiemelkedőbb képviselője volt a Hiperkriticizmus
nevet kapott tudományos irányzatnak. Mommsen nyíltan írt a római kronológia ellenmondásairól.
Éppen ő hívta fel a figyelmet arra, hogy az olyan fontos esemény időpontjának meghatározásában,
mint amilyen Róma alapítása, 500 évnyi eltérés van.

47.08-49.45 Nyikoláj Morozov

Nyikolaj Morozov sorsa nem alakult könnyen. 20 éves korában forradalmár volt. 1881-ben a slisszel-
burgi erődben letöltendő életfogytiglanra büntetésre ítélték. Ő ott egyedül tanulta a kémiát, fizikát,
asztrológiát, matematikát és történelmet. 1905-ben szabadult. Az életfogytiglani büntetését letöl-
tötte: majdnem 25 évet. Szabadulását követően aktív tudományos-kutatói, ill. tudományos-pedagó-
giai munkával foglalkozott. Az októberi forradalom után pedig a F. Leszthaft Természettudományos
Intézet igazgatója lett. Előállt azzal az általa részben meg is alapozott alapvető feltevéssel, hogy az
ókor Scaligeri-i kronológiája mesterségesen meg van nyújtva, s egészen az i.sz. 6-ig alapvetően felül
kell vizsgálni. Ez (a feltevése) az általa felfedezett ismétlődéseken alapul. Mit jelent mindez? Morozov
feltételezte, hogy a különböző történelmi szövegekben ugyanazok az események különböző időpon-
tokhoz (évekhez) vannak kötve (datálva). Ez történhetett a szövegfordítások miatt, a különböző
krónikaírók révén, ezért ugyanazokat az eseményeket a későbbiekben teljesen eltérően értelmezték,
mintha azok egymással össze nem függő események lettek volna. S utána az időtengelyen különböző
helyre kerültek, egymástól függetlenül, szétszakítva. Ennek eredményeképpen a kronológiában
duplikátumok (ismétlődések) keletkeztek, vagy valós történelmi időszakok fantomjai.

A különböző évszázadok krónikáiban egymásra megdöbbentően hasonló életrajzú dinasztiák, ill.

uralkodók vannak. Octavianus Augustus és I. Konstantin (Nagy Augustus). Mindkettő nem nemes
családból származik, bátor harcosok, akiket észrevesz az előttük uralkodó császár, Caesar és Diocle-
tianus. Mindkettő miatt háborúk törtek ki, amelyekben mindketten győznek, és személyesen is ural-
kodókká (császárokká válnak), utána még számos egyezés következik, beleértve mindkettejük halálát.
Egyik is, másik is, hirtelen megbetegszik s útközben meghal. Hasonló egyezést más uralkodópároknál
is nyomon lehet követni.

49.45-50.20

Na, de vajon tényleg ennyire fontos-e, hogy ismerjük az igaz történelmet? Miért lényeges különbség
a jelenlegi földlakók számára, hogy:

 Mikor alapították Rómát? 500 évvel korábban, vagy 500 évvel később?

 Mikor volt a peloponnészoszi háború, s több száz más háború?

 Milyen jelentősége van ezeknek a hétköznapi életünkhöz, annak problémáival és gondjaival

együtt?

 Az új történelem vajon boldoggá, sikeresebbé vagy gazdagabbá teszi-e?

50.20-50.45 Interjú Gaboviccsal

„A kronológia a mi szempontunkból a történelem csontváza. Ha úgy tűnik, hogy ez a csontváz nem

működik, ha nincs szilárdsága, akkor az egész történelem épülete összeomlik. Éppen ezért félnek
annyira a történészek a bírálatainktól.”

50.45-51.10 Interjú Noszovszkijjal

„A történelemben sok példa van arra, amikor a politikai döntések, ráadásul eléggé vitatott történelmi
döntések, s amelyek katasztrofális eredményekhez is vezettek, történelmi megfontolások alapján szü-
lettek. Ilyesmi nagyon sokszor előfordult.”

51.10-51.50 Interjú Fomenkóval

„A kronológia rejlik az egész történelem építmények alapzatában összességében. Amilyenek az

időpontok lesznek, olyan lesz a(z adott) történelem-változat is. Az időpontok nemcsak a történelmet,
hanem a műveltségre, a nyelvre, az emberi civilizáció történelmére vonatkozó elképzeléseinket is
meghatározzák. Azt, hogy az emberiség mikor keletkezett. Az időpontok megváltoztatása mindezt
gyökeresen megváltoztatja. A jelenlegi kor sok-sok ténye, s a XIX. század hozzánk közelebbi korszaka
új megvilágításba kerül, ha helyesen képzeljük el, hogy milyen volt a történelem a XVII. századig.”

51.50-52.10 A történészek hogyan is határozzák meg a történelmi időpontokat? Hogyan is állítják

össze ezt az ún. „időskálát”? Milyen módszereket használnak ehhez, s lehet-e hinni a
hatásosságukban?

Erről szól a következő filmünk: „2. rész Min is alapszik a történelem?”

Vége, (konyec filma)