15. film. Három nagy hamisítás.

00.00.13-00.01.15
A sorozatunk előző filmében meséltünk arról, hogy hogyan hamisítottak meg történelmi do-
kumentumokat, s irodalmi műveket, régi műemlékeket és művészeti tárgyakat. A középkori
reformátorok törölték a történelem lapjairól az emberiség igazi múltját, kitalációval és féligaz-
sággal kicserélve. Ez hosszú folyamat volt s nem egy évszázadig is eltartott. De ahhoz, hogy a
népek tudatába elterjesszék az új történelmet, nem volt elég csak az írott dokumentumokat
(hamisítani). Elő kellett állni az új történelemváltozat anyagi bizonyítékaival (is). S az írásbeli
dokumentumok árszerkesztése1 és a hamisítása után nyomban elkezdődött az anyagi művelt-
ség emlékeinek a hamisítása is.

00.01.15-00.01.58
Néha az történelmi műemlékek hamisításának a folyamata állami segédlettel folyt. De néha
nem nagy embercsoport csinálta. Közülük néhányan pénzsóvárak voltak, néhányam dicsőség-
re vágytak, néhányan pedig meghatározott megrendelést hajtottak végre. Hatalmas mennyisé-
gű mindenfajta lehetséges hamisítvány készült a XVI. századtól kezdve. Sajnos ez a folyamat
még nem ért véget s mind a mai napig tart. A történelmi műemlékek három hatalmas hamisí-
tásáról mesél ez a film.

00.01.58-00.02.15 A 15. film. Három nagy hamisítás.

00.02.16-00.03.20
A történelem mindenhol körbevesz bennünket. Bármely épületnek, bármely tárgynak, amely
fennmaradt egészen a napjainkig, megvan a maga történelmi értéke. S minél régibbek ezek a
tárgyak, annál erősebben (magukhoz) vonzzák az emberek figyelmét. Ezért az ún. régiségek
közt nagyon sok hamisítvány található. Ma jól ismert, hogy vannak hamisított képek, éksze-
rek, pénzérmék s pecsétnyomók. Sok hamis dokumentumot és krónikát lepleztek le van. De
nem mindenki tudja, hogy az ismert építészeti, régészeti műemlékek közt szintén vannak ha-
misítványok. Közülük néhány még az UNESCO világörökségének is a része azért, mert minél
nagyobb szabású a hamisítvány, annál könnyebb meggyőzni az embereket az eredetiségéről.

00.02.20-00.02.29 Trója és Schliemann aranya

00.03.30 –00.04.09
Az emberek többsége a Fenséges Trójáról már néhány évszázad óta, Homérosz Iliász nevű
költeményéből szerezhet tudomást. A költeménynek azért Iliász a neve, mert a görögök ezt a
várost Ilionnak hívták. Úgy tartják, hogy a trójai háború az i.e. XIII. században zajlott le. A
történészek azt állítják, hogy Homérosz nem volt a trójai háború kortársa, hanem nyolc száz
évvel később élt. Ennek során a költeményét állítólag szóbeli mondák és a vándor énekesek 2
énekei alapján írta.

00.04.09–00.04.54
Semmilyen írásos dokumentum vagy bizonyíték Trója építéséről és a legendás trójai háború-
ról nem maradt fenn. Sőt, a hagyományos történelem azt állítja, hogy Homérosz vak volt. Eb-
ből következik, hogy nem tudta leírni a saját költeményeit. Csak valakinek lediktálni tudta.

1
Az orosz eredeti ebben a vonatkozásban következetesen a „readaptálás” szót használja, amelyet mi is követke-
zetesen „átszerkesztésnek” fordítottunk.
2
Mi a vándor énekest igricnek hívjuk, de az jól felismerhetően az „igraty” (játszani) szóból képzett szláv szó.
De az életében ezeket az alkotásokat senki sem igyekezett megörökíteni. Az évszázadok során
szájról szájra adták tovább s csak néhány száz évvel a költő halálát követően írták le.

00.04. 54–00.05.27
Nem meglepő, hogy a tudósok és az egyszerűen a művelt emberek többsége egészen a XIX.
század végéig Homérosz költeményét csak eposznak, magát Tróját pedig mitikus városnak
fogta fel. De a XIX. század végén a hozzá való viszonyulásuk megváltozott, mivel Heinrich
Schliemann német amatőr régésznek állítólag sikerült felkutatnia a homéroszi Ilion romjait.

00.05.29–00.05.53
Schliemann önéletrajzába romantikusan bele van írva, hogy a fiatal Heinrich, gyermekkora ó-
ta arról álmodozott, hogy megkeresi a legendás Tróját. S felnövekedvén Schliemann sikeres
milliomos kereskedő lett, s megengedhette magának az olyan nagyon sokba kerülő vállalko-
zást, mint az elveszett város keresését. Álljunk meg részletesebben Trója keresésének a rész-
letein.

00.05.53–00.05.59 Hol kell keresni?

00.05.59–00.07.35
A széles körben elterjedt mítosz arról, hogy Schliemann Tróját Homérosz tunikáját a kezében
tartva kereste, vagyis kizárólag az Iliász szövegére támaszkodván. De ez nincs így. Törökor-
szágba Schliemann idegen nyomon érkezett. Első sorban Choisaux Gouffier (?) francia tudós
nyomain, aki még az i.sz. XVIII. században több expedíciót hajtott végre Anatólia, Törökor-
szág tartományának az észak-nyugati részébe. A francia közzétette ennek a helynek a leírását
azt állítván, hogy Trója kb. 10 km-re volt található Gisarlik (?) dombjától. 1822-ben Charles
McLarn (?) skót újságíró újságcikket tett közzé, amelyben azt állította, hogy Gisarlik domb
(nem más mint maga) az ókori Trója. A domb első kiásását pedig az angol Frank Colbert vé-
gezte az i.sz. XIX. század 20-as éveiben. De a munka elvégzése Colbertnek nem volt (anyagi)
eszköze. Viszont Schliemannak ezek az eszközök rendelkezésére állottak. Schliemann ezt ír-
ta: „Azután, hogy kétszer megnéztem a területet, teljesen egyetértettem Colberttel (abban),
hogy az a dombtető, amely a Gisarlik dombját övezi, az a hely, ahol elterül a régi Trója.

00.07.36–00.08.22
A tudósok miért is kezdték el keresni az ókori Rómát éppen itt? A XVIII-XIX. században
még maradt bizonyíték arról, hogy az antik Trója az oszmán birodalom területén volt találha-
tó. De a helyzet az, hogy Törökországot nagyon sűrűn borítják régi települések és katonai erő-
dítmények romjai. Gyakorlatilag bármely helyen fel lehet tárni régi épületek darabjait. S töké-
letesen érthetetlen, hogy a Gisarlik dombján feltárt település maradványait miért nyilvánítot-
ták az ókori Trójának akkor elragadtatással, hiszen ott nem volt semmi homéroszi?

00.08.22-00.08.26 A méretnek van jelentősége

00.08.26-00.08.56
Amikor a romok megszabadultak a téltől, kiderült, hogy a település mindössze (cakkom pakk)
120 m-szer 120 m. Ez akkora mint két labdarúgó pálya. Annak, aki olvasta Homérosz „Iliász”
c. költeményét, tökéletesen nyilvánvaló, hogy a költő által lefestett város területe sokkal na-
gyobb volt.
00.08.56-00.10.14
Akkor úgy döntöttek, be jelentik, hogy Trója néhány régészeti rétegből áll. Ilyen kis telken
volt található az állítólag legelső település. Utána a város fokozatosan gyarapodott s Trója a
híres trójai háború idején állítólag már 20 ezer négyzetmétert foglalt el. De még ekkora térben
is aligha lakhatott egyidejűleg 500 embernél több. Hiszen a lakóépületeken és a belső utakon
kívül valahol el kellett helyezkedniük a templomoknak, a raktáraknak s a házi barmok helyi-
ségeinek.

Homérosz –Trója ostromát ismertetve, amely tíz évig tartott – leírja, hogy a város ostromára
több mint ezer görög hajó érkezett. Azaz a Tróját ostromló harcosok száma mintegy 30 ezer
embert tett ki. Ha ez a nem nagy vár valóban Trója lett volna, akkor tökéletesen nyilvánvaló,
hogy az állított építményben a lenyűgöző görög seregek nyomására a trójaiak nem tarthatták
volna magukat akárcsak egy hétig sem.

00.10.14-00.10.33
Valószínűleg a régészek s a történészek megértették, hogy az akár 20 ezer négyzetméter nagy-
ságú település méretei semmiféleképpen nem felel meg a homéroszi Trója elírásának. Ezért a
méreteit megnövelték. Manfred Korfmann német régész, aki ma Trójának legnagyobb tekin-
télyű ismerőjének számít, 2003-ban bejelentette, hogy sikerült neki meghatároznia a város
igazi méreteit. A szavai szerint a feltételezett Trója területe 13-szor nagyobb mint elfogadott
gondolni. Azaz nem 20 ezer négyzetmétert tesz ki, hanem 217 ezer (négyzetmétert). 1988-tól
kezdve 15 év alatt Korfmann ásatásokat végzett itt, amelyekre 3 millió eurót költött. De annak
ellenére, hogy a német régészek és szponzoraik ez a település méreteiben megnőtt, bizonyíték
arra nézve, hogy a Gisarlik dombon éppen a legendás Trója található, még így sincs.

00.10.33-00.10.37 Kincs! Kincs?

00.10.37-00.13.07
A jelenlegi Törökország területén régi romokat minden lépésnél találni. Ezért Schliemann-
nak, aki az ásatásait a Gisarlik dombon kezdte, anyagi bizonyítékokra volt szüksége, hogy a
talált város éppen Trója, s meg is találta (ezeket). 1873 májusában Schliemann váratlanul kin-
cset talált, amelyet ő ingadozás nélkül Priamus trójai király (cár) kincsének nyilvánított. Azok
a körülmények azonban, amelyek között a kincset megtalálták, komoly gyanúkat vetnek fel.

Először is legelőször Schliemann nem tudta megnevezni azt a napot, amikor a leletet megta-
lálta, csak a hónapot, májust nevezte meg. Csak nem felejtett el ilyen jelentős dátumot? Hisz
ha hinni lehet az életrajzának, erre a napra egészen a gyermekkorától kezdve készült. Később
mégis megnevezte a dátumot. 1873. május 28.

Másodszor, kezdetben Schliemann kijelentette, hogy a kincs megtalálásának az egyetlen tanú-

ja a felesége, Szófia volt. De utána kiderült, hogy Schliemann asszony Törökországot még
május elején elhagyta s nem lehetett a tanúja ennek a történelmi eseménynek.

00.13.07-00.14.37
Mikor sarokba szorították ezekkel a tényekkel, Schliemann beismerte, hogy állítólag azt akar-
ta, hogy a feleségét szintén az első felfedezőnek számítson.

Harmadszor. A kincs valódiságára vonatkozó kétségeket még egy rendkívül érdekes tény erő-
síti. Kiderült, hogy Schliemann olyan ékszereket keresett, akik segítségével a talált arany ék-
szerekről másolatokat lehetett készíteni. S az ékszerekkel szemben meghatározott követelmé-
nyeket támasztott. Ezeknek az embereknek jól el kellett tudniuk igazodni az ókorban. Nem
volt szabad rányomni a másolatokra a saját bélyegüket. Elvenni a munkáért a megszabott árat
és a legfőbb, nem volt szabad elárulniuk Schliemannt.

Schliemann azzal magyarázta azt a kívánságát, hogy másodpéldányokat készítsen, hogy a tö-
rök kormány aligha fogja gondját viselni a kincsből kapott saját részének. S ha a leletek felét
visszaadják, akkor Schliemann-nál ottmaradnak a másolatok. De Schliemann egész tevékeny-
ségét akkora homály borítja, hogy tökéletesen érthetetlen, hogy mikor folytatta ezeket a tár-
gyalásokat az ékszerészekkel. A kincs megtalálása után vagy azt megelőzően? A kincs, ame-
lyet egyedül fedezett fel a Gisarlik dombon, legnagyobb valószínűséggel nem más, mint XIX.
századi művész ékszerészek munkája.

00.14.38-00.17.19
Negyedszer, Schliemann azon bejelentése, hogy megtalálta a legendás Priamus trójai király
kincsét, eléggé furcsán nézett ki. Ilyen bejelentést tenni legalábbis felelőtlenség volt. Az a-
rany, ezüst vagy akár réz tárgy abszolút korát megállapítani még ma sem lehetséges.

Meg lehet kísérelni hozzákötni valamilyen történelmi korszakhoz, ha a tárgyakon vannak feli-
ratok: (személy)nevek, elnevezések, számok. De a Schliemann által talált tárgyakon nincs e-
gyetlenegy betű sem. Ez csak azért fontos, mert Schliemann 8833 tárgy megtalálását jelentette
be. A kincs java részét karkötők, nyakláncok, tették ki, gombok, (?)3, lándzsatöredékek. De
voltak aranyból készült kupák4 (?), edények, réz- és bronz házi szerszámok (?) 5, két arany
diadém, ezüst palackok.

Ötödször. Nagyon gyanús az állítólag talált kincsek kiszállítása is az oszmán birodalomból. A

művelet terveit Schliemann jó előre kidolgozta s a legszigorúbban titokban tartotta. A kincse-
ket beletették hat faládába s titokban Frank Colbert brit konzul házába vitték. Éppen annak a
Frank Colbertébe, aki elkezdte az ásatásokat az állítólag homéroszi Trójában. Utána a kincset
a Haranlik Ahtiman (?) öbölbe vitték, amely hét km-re északra található Gisarliktól. Itt már
várta őket a rakománnyal teli teherhajó, a Taxiarches(?). Schliemann bizalmi emberei segítsé-
gével a hajó Szilosz (?) szigetére érkezett. Utána a felbecsülhetetlen értékű teherrakományt
másik hajóra tették, amely Athénba szállította. Ez igazi csempészet volt. Mivel a Schliemann
és a török kormány között kötött megállapodás alapján az összes talált kincs fele az oszmán
birodalmat illette. De Schliemann nem szándékozott megosztozni a kincsen. A lelet külföldre
való kicsempészését azzal magyarázta, hogy a tudatlan törökök egyszerűen beolvasztották
volna ezt az egyedülálló kincset.

00.17.19-00.18.25
Meglehet azonban, hogy a kincs kiszállításának a művelete előre megrendezett színjáték volt.
Lehet, hogy Schliemann ezekben a faládákban egyenesen olyan tárgyakat is kivitethetett Pri-
amus kincse helyett, amelyek – még ha a romok között találták is – nem rendelkeznek különö-
sebb értékkel. Úgy tartják, hogy az ún. Priamus kincsein kívül Heinrich Schliemann feltárta
még Mükéné régi sírhelyét is. Ott felfedezte azt az arany sírálarcot, amelyen nagy dérrel-dúr-
ral az Iliász másik hősének, Agamemnonnak az álarcának nyilvánított. S ismét nincs semmi-
lyen bizonyíték sem.

3
Az orosz eredetiben a „zasztyozski” szó szerepel.
4
Az orosz eredetiben a „kupki” szó szerepel.
5
Az orosz eredetiben az „utvori” szó szerepel.
Igaz, ma a történészek azt mondják, hogy az álarc másik vezéré volt, akinek a neve egyelőre
még nem ismert. Érdekes, hogy a régészeknek hogyan sikerült bebizonyítani, hogy az isme-
retlen álarc ismeretlen vezéré volt, akinek a neve még nem ismert?

00.18.25-00.18.25 Építmények

00.18.25-00.19.59
Néhány építményt a régi Ilion maradványai területén találtaknak tartani, egyszerűen balgaság.
Pl. a régészek azt javasolják, hogy elhigyjük, hogy itt valamikor városkapu helyezkedett el. S
minden nap évről évre nehéz teherszállító szekerek utaztak rajtuk be és ki. De hiszen jól is-
mert, hogy a sokéves használat alatt bármely úton feltétlen kátyúk jelennek meg. Például így
néz ki a kőút Csufutkala városában a Krímben, amelyen valóban hosszú ideig jártak szekerek.
Természetesen a keréknyom mélysége függ a használt anyag tartósságától. De út ilyen eszmé-
nyien simának fennmaradni nem tud. Itt nincs sem keréknyom a kerekektől, sem állatok által
kitaposott út, sem más rongálás, amely általában megjelenik az út felszínén. Az ilyen meredek
emelkedőn a teherrakománnyal megrakott szekerek felvontatása és leeresztése gyakorlatilag
lehetetlen. Ezen kívül az út szó szerint nekidől a falnak. Az a benyomás keletkezik, hogy itt
egyáltalán soha senki sem utazott. És ez az út mintha újonnan készített dolog lenne.

00.19.59-00.21.21
Ez pedig még egy érdekes építmény, amely a régészeti komplexum területén található. Ez a
fal szemléletesen mutatja, hogy az épületet néhány rétegből rakták össze. A régészek azt állít-
ják, hogy az építmény alapja az i. e. két és fél ezerben készült. Hogy mikor rakták le a legfel-
ső téglákat, a tábla nem közli. Fordítsanak figyelmet arra, hogy az épületet valamiért vászon
borítja. De a csodálkozó turisták kérdésére, hogy ezt miért csinálták, az idegenvezetők azt vá-
laszolják, hogy az építményt így védik az esőtől. S valóban a téglák olyan nem tartós anyag-
ból, hogy könnyen még az érintéstől is könnyen mállanak. Az erős esők pedig át tudják alakí-
tani sárkupaccá. De az emberek hogyan is élhettek ilyen házban? S miért építették a lakhelyü-
ket ennyire megbízhatatlan anyagból? Amikor az ember figyelmesen vizsgálgatja ezeket a ro-
mokat, nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem régi építmény maradványa, hanem a turisták számá-
ra kapkodva készített olcsó díszítésnek tekinthető.

00.21.21-00.21.52
Ezek pedig ókori építmény töredékei. Úgy tartják, hogy szintén néhány ezer éves. Érdekes. A
régi építészeknek hogyan sikerült ennyire egyenesen elvágniuk a márványtömböket és a kőle-
mezeket a sírhely befedésére? S a legfőbb: mivel vágták ki? Ennek az állítólag ókori sírhely-
nek a minősége gyakorlatilag olyan, mint a jelenlegi épületeknek.

00.21.52-00.21.55 Miért kellett a ködösítés6?

00.21.56-00.21.50
Mindezek a furcsaságok és ellentmondások ürügyet adtak a szakértőknek arra, hogy kételked-
jenek a kincsek valódiságában. Sok komoly tudós mind a mai napig Trója felfedezését ködö-
sítésnek7 tartja, magát Schliemannt pedig vad fantasztának vagy egyszerűen hazugnak. De ha
ez tényleg közönséges katonai erődítmény, akkor a régészek miért szervezték meg ezt a han-
gos ködösítést? A dicsőség és a pénz kedvéért? De lehet, hogy nemcsak a saját érdekeikből

6
Az orosz eredetiben szereplő misztifikáció szót következetesen ködösítésnek fordítottuk, de lehetett volna
megtévesztésnek is fordítani.
7
Az orosz eredetiben szereplő misztifikáció szót következetesen ködösítésnek fordítottuk, de lehetett volna
megtévesztésnek is fordítani.
cselekedtek, hanem valaki állt mögöttük. Ma nehéz válaszolni erre a kérdésre, de Scaliger-i
iskola történészei számára ez a nagyszabású hamisítvány nem jöhetett volna jobbkor.

00.21.51-00. 23.20
S hogy véglegesen meggyőzzék a turistákat, hogy az állítólag ókori Trója területén tartózkod-
nak, a régészeti épületegyüttes8 bejáratánál hatalmas falovat ácsoltak, melynek a belsejébe az
egész világból érkezett utazók szeretnek felmászni. De úgy tűnik, hogy a trójai faló története
még egy csodás9 legenda, a régi Trójával kapcsolatos kitalációk sorozata.

00.23.21-00.24.20 Fomenko
Felfedeztük, hogy a trójai háború a régi dokumentumokban különböző elnevezésekkel tükrö-
ződött. Konkrétan híres trafeni (?) háborújaként Róma történelmében, s a gót háborúként Bi-
zánc és Róma történelmében. Úgy tűnik, hogy Trója bevételének a történelmében a gót hábo-
rú dokumentumai szerint ennek a városnak a bevétele a régi lerombolt viadukton keresztül
történt. A seregek a városba a régi viadukt csövén keresztül törtek be. Úgy tűnik, hogy az ak-
vadukt Homérosznál trójai lóként szerepel. Miért? A válasz nyilvánvalóan nagyon egyszerű.
Latinul a víz: aqua, a ló pedig: equa10. A másolók ezt a két szót összekeverték: az akvadukt-
ot11, amelyben víz folyt valamikor, átalakították lóvá, a trójai falóvá. Így keletkezett az a cso-
dás kép, amely azóta is kóborol a régi krónikák oldalain.

00.24.20-00.25.00
Hosszú évekig a válasz arra, hogy hol is volt a Fenséges Trója izgatta a tudósok, kalandkere-
sők vagy egyszerűen a Homéroszi költemény olvasói képzeletét. De úgy néz ki, hogy egyikő-
jük sem ásta elő, hogy Trója valójában a középkori Konstantinápoly. Ezeknek a kereséseknek
csak egyféleképpen lehetett véget vetni. Találni a Boszporusz partján valamilyen romokat, s
Trója romjainak nyilvánítani. Schliemann segítségével ezt a feladatot sikeresen megoldották.

00.25.01-00.25.35
Az igazi Trója keresése hosszú évekre befejeződött. Viszont Gisarlikra özönlöttek a hiszékeny
turisták. Az egész világról utaznak ide utazók, hogy saját szemükkel lássák a várost, amelyek
a nagy Homérosz megénekelt. Sajnos Trója hamisítása nem az egyetlenegy eset a régészet
történetében. Ötven év múlva a világ új szenzációt rajong körül, amely még Schliemann tény-
kedéseit is háttérbe szorítja.

8
Az orosz eredetiben a „komplexum” szó szerepel.
9
Az orosz eredetiben a „fantasztikus” szó szerepel.
10
Itt azért Fomenko lehetett volna pontosabb is. [Megjegyezzük, hogy a latin ’equus’ hím nemű ló, az equa pe-
dig – legalábbis a latin-magyar szótár szerint – nőnemű: kancát jelent. Fomenko az orosz ’kony’ ill. ’loscsagy’
szót használja, s az nem közli a ló nemét, csak a minőségét, pedig az oroszul létezik külön ’kobila (kanca) is.]
11
Az eredetiben „aquaduktot”.
00.25.36-00.25.45 Tutenkamon sírkamrája

00.25.45-00.28.40
1922 decemberében a brit újságok címlapjairól szenzációs infó terjedt el: az egyiptomi Kirá-
lyok Völgyében nagyszabású sírt találtak. Tutenkamon fáraó sírkamráját. A lelet egyedülálló-
sága nemcsak a sírkamra gazdagságában volt. Magának Tutenkamonnak az alakját mitikusnak
tartották korábban. Közlések erről az emberről egy-két pecsétnyomóra korlátozódtak, melyek-
re rá volt írva a neve, de még az is csak a királyi címe nélkül. Ezért Tutenkamont sok tudós
nem számította királynak. Legjobb esetben is csak nemes embernek. De a 1922 decemberé-
ben talált lelet mindent megváltoztatott. A Tutenkamon sírkamráját felfedező ember első szá-
mú egyiptológussá vált a világon. Hivatásos régész volt, Albert Carter. Már néhány éve dol-
gozott Egyiptomban s mint tartják, eléggé sikeresen. De Carter becsvágyó volt. Szándékában
volt azt csinálni, ami senkinek sem sikerült. Megkeresni éppen Tutenkamon sírkamráját.
1917-ben expedíciót gyűjtött egybe, s elkezdte az ásatásokat a Királyok Völgyében. Addigra
az összes tudós biztos volt abban, hogy találni itt bármit is már lehetetlen. Richard Liebsin
német régész azt állította, hogy a Királyok Völgyében nem maradt egyetlenegy homokszem
sem, amelyet legalább háromszor nem forgattak át az egyik helyről a másikra. Az 1917-es év-
re minden, amit csak találtak a régészek, jelentéktelen apróságok voltak. Carter szakember-
ként tudott erről. S mégis elkezdte a keresést. Ma majdnem száz év elteltével az egyiptomi
régiségek kutatói hangot adnak feltételezésüknek, hogy Carter lelete nem nagyszabású felfe-
dezés, hanem nagyszabású ködösítés12. Carter évtizedig nem Tutenkamon sírkamrájának a
keresésével, majd tanulmányozásával foglalkozott, hanem hamisítással. Ez nem meglepő, mi-
vel a sírhely inkább hasonlít díszítésre, semmint sírkamrára. S több körülmény, amely együtt
járt a munkásságával, mind a mai napig sok kérdést vet fel.

00.28.41-00.29.12
Első körülmény. Carter az ásatásokat ugyanazon a helyen kezdte, mint ahol a későbbiekben
megtalálja majd a sírkamrát. S kezdetben Carter állítólag semmit sem talált ott. Ezért a rákö-
vetkező öt évben méterről méterre átlapátolja a Királyok Völgyének más parcelláit. 1922-ben
pedig ott Carter úgy döntött, hogy visszatér oda, ahol elkezdődött a keresés, s egyből meg is
találta a sírt.

00.29.12-00.29.52
Második körülmény. Carter – a sírkamra megtalálása után – nem engedte a munkatársainak,
hogy kinyissák a lepecsételt ajtókat, s szándékosan húzza az ásatások lefolytatásának a határ-
ideit. Arra kényszerítette az expedíció tagjait, hogy a már megtalált leleteket s hogy ezzel már
ne ott helyben, hanem laboratóriumi körülmények között foglalkozzanak. Sőt, Carter elrendel-
te, hogy temessék be a sírkamrát s várják be az expedíció szponzorának, Lord Carnergon ér-
kezését. Egyáltalán az ilyen viselkedés – régésztől – eléggé furcsa.

00.29.52-00.31.35
Harmadik körülmény. Amikor a régészek ismét kiásták a sírkamrát, felfedezték, hogy a
sírhoz vezető járatot már kétszer felnyitották, aztán ismét lezárták. A következtetés magától
adódott. A sírkamrában (már) kétszer voltak sírrablók. De amikor az expedíció tagjai
bemásztak belülre, akkor nagy mennyiségű tárgyat láttak meg, köztük sok drágaságot is. S
ekkor Carter furcsa döntést hozott. Ahelyett, hogy folytatták volna a sírkamra kutatását,
elrendelte a sír újbóli betemetését és elutazott Kairóba. Csak 1922. december végén szedték ki
a sírkamrából az első leletet. Abba a szobába pedig, ahol a fáraó szarkofágja volt található,
12
Az orosz eredetiben szereplő misztifikáció szót következetesen ködösítésnek fordítottuk, de lehetett volna
megtévesztésnek is fordítani.
Carter csak 1923 februárjában ment be. Kiderült, hogy ez a szoba, amely szintén tele van
arany tárgyakkal, nem esett fosztogatás áldozatává. Senki sem tudta megmagyarázni, hogy a
sírkamrában tartózkodó rablók miért nem vittek el semmit sem. A sírkamrába behatolván
miért nem nyitották fel az arannyal befuttatott faszarkofágot. Valamennyi lelet állapota
egyszerűen kitűnő volt. Az aranytárgyak úgy csillogtak, mint az újak. Három ezer év alatt
nem lepte be por őket és nem sötétedtek be. De nemcsak ez nézett ki furcsán.

00.31.35-00.32.19 Konstantin Szmirnov történész, kutató

A sírkamrában egyszerűen aranypénzérméket találtak ilyen lepecsételt bőrerszényekben. Ezen
bőrerszényeknek három ezer év alatt minden körülmény között el kellett volna porladniuk.
Épségben voltak. Továbbá számos tárgyon mondhatni jelenlegi készítésű szerszámok nyomai
voltak. Konkrétan fűrész. Mint ismeretes, három ezer évvel ezelőtt bronzkorszak volt. Akko-
riban az egyiptomiak még nem ismertek a fémet. Ebből következik, hogy kételkedni lehet ab-
ban, hogy pl. – tegyük fel – bármit is lehetett csinálni bronzfűrészek segítségével, ilyen szer-
szám aligha volt. A sírkamrában olyan „királyok előtti keresztek” voltak, amelyek mivel nem
fértek be az ajtón, ezért egész egyszerűen szétfűrészelték azokat.

00.32.19-00.32.50
Negyedik körülmény. Tutenkamon sírjához valamiért szűk nyomtávú vasúti sín vezetett.

Ötödik körülmény. Meglepőek a sírkamra körüli munkák eléggé hosszú időszakai. Az

ásatások mindösszesen öt évig tartottak. A 89 négyzetméteren található drágaságok, a
szarkofágok és a benne található múmiák leírására csak nem kellett ennyi idő?

00.32.50-00.34.08
Hatodik körülmény. A sír erősen különbözik a Királyok Völgyében található más sírkamrák-
tól. Valamennyi sírban a boltozatok és a mennyezetek tojásdad13 alakúak, Tutenkamonéban
pedig szabályos paralelogramma alakban készültek. Valamennyi sarok egyenes. A figyelmes
szemlélődőt megdöbbenti a sírkamra falfestménye is. Valamennyi hozzáférhető fénykép szán-
dékosan úgy készült, hogy az a benyomás keletkezzen, minthogyha a falfestmény befedi az
egész falat. Valószínűleg azért, mert éppen így ismertetik a sírkamrákat Királyok Völgyében.
S néhányakban a falfestmények még a mennyezeten is vannak. Tutenkamon sírkamrájában
pedig a falfestmény csak a sírkamra falát fedi. Ráadásul az ábrázolások közül a legfőbb egye-
nesen a sírkamrába belépő szeme elé tárul. Ott, ahová nem kényelmes benézni, valamiért
nincs falfestmény. Az a benyomás alakul ki, hogy külön a turisták számára készítették az áb-
rázolást. A többi sírkamrában nincs semmi hasonló.

00.34.08-00.34.50
De a legérdekesebb, hogy a fényképeken, amelyeket a különböző kiadásokban látni lehet, fal-
festmény úgy néz ki, mintha aranyból lenne. Ráadásul (mintha) nagyon régi (lenne). Látható,
hogy sok töredék megrongálódott vagy lejött. De a valóságban ez a falfestmény valójában sár-
ga festékkel készült, minthogyha arany lenne. Az állítólag elveszett töredékek pedig sötétbar-
na mázból vannak. Vagyis ezt a falfestményt eredetileg is réginek készült és (így) nem lehet
eredeti ókori ábrázolás.

13
azaz: ovális
00.34.50-00.37.05
Hetedik körülmény. Felhívja magára a figyelmet a múmia végletesen rossz állapota is,
amelyet a sírkamrában találtak. Tutenkamon ún, múmiája a többi fáraó múmiájától sokkal
rosszabb állapotban maradt fenn.

Nyolcadik körülmény. Tutenkamon sírkamrája az egyetlenegy sírkamra a Királyok Völgyé-

ben, amelyről a látogatóknak kategorikusan tilos nemcsak videó filmet készíteni, hanem fény-
képezni is. A bejáratnál a videót s a fényképezőgépeket egyszerűen elveszik. Tutenkamon i-
gazi sírkamrája legnagyobb valószínűséggel semmiféleképpen sem igazi14. A Királyok Völ-
gyében folytatott ún. ásatások ,amelyeket Carter 1917 őszén kezdett, csak elterelő művelet
volt. Carter valójában nem kereste Tutenkamon sírkamráját, hanem építette. De ahhoz, hogy
kiássa a sírkamrát és megtöltse megjelölt kincsekkel, időre volt szükség. Az expedíciója ezért
lapátolta öt éven keresztül a homokot Egyiptomban. Öt év múlva pedig befejeződött a hami-
sítványok elkészítése és az igazi műemlékek szállítása elkezdődött a szűk nyomtávún. Amikor
a sírhely megtelt, Carter visszatért erre a helyre és gyakorlatilag azonnal felfedezte a bejáratot
a sírkamrába. A kétszer feltárt és utána befalazott bejáratot furcsa ókori rablók behatolásával
magyarázták, akik – bemenvén a sírkamrába – semmit nem vittek el onnan. Azonban ekkora
mennyiségű aranytárgy készítéséhez óriási pénzösszegre volt szükség. Az expedíció szponzo-
ra, Lord Carneron aligha fizethette ki mindent önállóan. Carter legnagyobb valószínűséggel az
egyiptomi kormánytól kapott segítséget, s a régészeti hamisítás nagyon jövedelmező üzleti
vállalkozás (business project) lett.

00.37.05-00.37.37
Kairóban csak az ún. Tutenkamon-kincs jelentéktelen részét őrzik. Nagyobbik részét hatalmas
összegekért eladták a világ különböző múzeumainak. Tehát, ha az egyiptomi kormány támo-
gatta is Cartert valamekkora összeggel, akkor azt busásan vissza is kapta. Nem is szólva azok-
ról a turistatömegekről, akik minden évben éppen azért utaznak a Nílus partjára, hogy elsősor-
ban éppen Tutenkamon sírkamráját láthassák meg.

00.37.37-00.39.19
De vajon az expedíció tagjai közül miért nem szólta el magát senki Carter hamisításáról? Nem
lehet, hogy senki sem vett észre semmit. Egyből eszünkbe jut az ún. fáraói átok, amelyek állí-
tólag az expedíció sok tagjai halála kiváltó oka volt. Elsőként Lord Carneron halt meg. 1923-
ban történt ez. A Lord állítólag vére megfertőzésétől halt meg óvatlan borotválkozás után,
nem sokkal később moszkitó csípésétől meghalt Lady Carneron is. Ezután egymás után tör-
téntek a halálesetek. Idő előtt távozott (az életből) Archibald Reit, aki Tutenkamon múmiájá-
nak a röntgen-elemzését végezte, Mace, aki Carterrel együtt tárta fel a sírkamrát, Carter tit-
kára, az ifjabb Lord Westburg, az édesapja, az idősebb Lord Westburg és Carneron féltestvé-
re, Albright Reigen, aki öngyilkosság vetett véget az életének. 1930-re az expedíció számos
közvetlen résztvevője közül már csak maga Bogart Carter maradt. Ezeknek a haláleseteknek a
sozota rengeteg feltételezésre adott okot. Vita tárgyát képezte mindenféle változat (elmélet).
Az Ég büntetésétől, amely elérte a sírásókat, a súlyos baktériumbetegségekig, akiket a régi e-
gyiptomi varázslók állítólag külön beültettek a sírkamrába.

00.39.19-00.40.03
De egyetlenegy kifejtett feltételezés sem talált tudományos bizonyításra. Ezért mind a mai na-
pig a legvalószínűbbnek azt kell tartani, hogy a régészek egymás után bekövetkező halálesetei
csodás egybeesésnek számítanak. Nem kizárt, hogy Carter munkatársai és maga Lord Carna-

14
Itt az orosz eredeti szó érthetetlen, így a kikövetkeztetett jelentését írtuk be.
gon is, elkezdett kételkedni a talált leletek eredetiségében. Ezért meg kellett szabadulni tőlük.
Hiszen az ún. fáraói átok az expedíció nem mindegyik tagját érte el, csak azokat, akik vagy
voltak benn a sírkamrában, vagy akik dolgoztak a fáraó múmiáján.

00.40.03-00.40.42 Konstantin Szmirnov történész, kutató

Sok tudós, és résztvevő, aki Carterrel dolgozott, nem volt beavatva az ügy részleteibe, kitalál-
ták, hogy nem igazi sírban voltak. Elsősorban azok jöttek rá, akik a röntgen-elemzést végez-
ték, (ugyanis) a múmia át volt alakítva, s így nem maradt más az egyiptomi különleges szol-
gálatoknak valószínűleg, mint (ezeket) az embereket egyenként megölni. Véleményem szerint
ez lehet az észszerű magyarázat arra, hogy alátámasszuk valamilyen adatokkal. Valószínűleg
lehet, de egyelőre természetesen nem hozzáférhetők.

00.40.42-00.41.14
Természetesen az expedíció tagjainak erőszakos haláláról szóló változatra (elméletre) nincs
megdönthetetlen bizonyíték. De túl sok furcsa körülmény és egybeesés kapcsolódott Tutenka-
mon sírkamrájához is s magával Carterrel is, aki szerencsésen megérte az 1933-as évet s a sa-
ját házában otthon halt meg az ágyában 65 éves korában természetes halállal.

00.41.14-00.41.48 Konstantin Szmirnov történész, kutató

Amikor a régészek szenzációs leleteket hoznak elő (a föld alól), amelyeket nem meglepően a
napjainkban készítenek, gyakran hamisan tökéletesen mitológiai dolgok valóságát állítják. S
felmerül a kérdés, hogy mi lesz a történelemből ezzel kapcsolatban? Valódi emberekkel pár-
huzamosan tökéletesen mitológiai személyiségek kezdenek el létezni. Az egyiptológusok ez-
zel kapcsolatban nem számítanak kivételnek.

00.41.48-00.42.00
A hamis dolgok közbeiktatásával lehet találkozni az ázsiai országok múltjában is. Pl. Kína
történelmében.

00.42.01-00.42.10 A Kínai Nagy Fal

00.42.11-00.47.00
Ez az egyedülálló építmény, amely sárkány testére hasonlít, a Kínai Nagy Fal. Végighúzódik
egész Kínán. A hossza több mint 6400 km. A magassága eléri a hét métert, a szélessége pedig
három métert. Úgy tartják, hogy a fal építése az i.e. III. században kezdődött el, s már az i.sz.
XVII. században fejeződött be. Vagyis a ma elfogadott történelemváltozat (verzió) szerint ez
az építkezés majdnem két ezer évig zajlott. Tényleg egyedülálló építmény. Ehhez hasonló
hosszú építkezésről a történelem nem tud. Ezt a történelemváltozatot mindenki annyira meg-
szokta, hogy nagyon kevesen gondolkodnak el a lehetetlenségén. Bármely építkezésnek, külö-
nösen a nagyobbaknak, van valamilyen gyakorlati meghatározott célja. Kinek jutna ma eszé-
be, hogy valamilyen nagyobb építkezésbe fog, amelyet csak két ezer év múlva lehet majd be-
fejezni? Természetesen senkinek sem, mert ez értelmetlen. Amellett, hogy ez a végtelen épít-
kezés nehéz teherként nyomja az ország lakosságot, maga az építkezés fog állandóan rongá-
lódni, s (állandóan) helyre kell állítani. Amint ez volt a Kínai Nagy Fallal is. Már sohasem
fogjuk megtudni, hogy hogyan néztek ki a Fal legelső darabjai, amelyet állítólag az időszámí-
tásunk előtt építettek. Magától értetődik, hogy elpusztultak. Azok a részek pedig, amelyek
fennmaradtak egészen a napjainkig, alapjában véve a Min dinasztia idején épültek, azaz az
i.sz. XIV-XVII. században. Mert abban az időszakban az alapvető építőanyag a tégla és a kő-
tömb volt, amelyek az építményt megbízhatóbbá tették. Vagyis a történészek kénytelenek be-
ismerni, hogy ez a fal, amelyet ma bárki, aki akarja, megtekinthet, az i.sz. XIV. századnál
nem korábban jelent meg. De még a hat száz év is komoly kor kőépítménynek. Azonban ért-
hetetlen, hogy ez az építmény hogy-hogy megmaradt ilyen jó állapotban? Európában például
a középkori védelmi építmények például a idővel elöregedtek vagy leomladoztak. Le kellett
bontani s újakat kellett építeni, modernebbeket. Ahogy ez Oroszországban is történt. Sok kö-
zépkori hadi erődítmény átépült az i.sz. XVII. században. De Kínában ezek a természetes tör-
vények valamiért nem érvényesültek. De még ha feltételezzük is, hogy régi kínai építészek
tudnak valamilyen titokról, amelynek köszönhetően ennyire egyedülálló építményt alkottak, a
történészeknek nincs észszerű magyarázatuk a legfontosabb kérdésre. A kínaiak ennyire ma-
kacsul miért építettek 2000 évig kőfalat? Kitől akarták magukat megvédeni? A történészek fe-
lelnek: a fal az egész kínai birodalom határa mentén a nomádok támadásaitól való védekezé-
sül épült. De az akkori idők a nomádjainak réz-, sőt kőhegyű nyílvesszőik és kopjáik voltak.
Ilyen fegyverek ellen kőfal, akár három méter szélességben is, nem szükséges. Az oroszok és
az európaiak hasonló építményeket csak akkor kezdtek el építeni, amikor a küzdőtéren meg-
jelentek az ágyuk és az ostromló fegyverek. Azaz az i.sz. XV. században. De a lényeg nem is
annyira a fal szélességében van, hanem a hosszában. A fal, amely néhány ezer km hosszú,
nem tudta megvédeni Kínát a támadásoktól. Még pedig a következő miatt. Sok esetben a mel-
lettük elhelyezkedő dombok tövében húzódik. Mint pl. itt. Tökéletesen nyilvánvaló, hogy az
ellenség, felkapaszkodván a szomszédos hegycsúcsra, a fal ezen szakaszán könnyen lelőhette
az összes védőt. A felülről röpködő nyilak elől a kínai katonáknak nem lett volna hová elfut-
niuk.

00.47.00-00.48.43
Másodszor. A fal teljes hosszán az őrbástyák 60-100 méterenként épültek. Ezekben a bás-
tyákban állandóan nagy katonai egységeknek kellett tartózkodniuk, s ügyelni az ellenség meg-
jelenésére. De még állítólag az i.e. III. században Si-Huan Di császár idején, amikor már meg-
épült 4000 km-nyi fal, kiderült, hogy ha a bástyákat ilyen gyakran emelik, akkor a fal haté-
kony védelme nem lesz lehetséges: nem lesz elég az egész Kínai Birodalom fegyveres ereje
(erre). Ha viszont mindegyik bástyára nem nagy egységet állítanak, akkor könnyű zsákmány
lesz az ellenség számára. A kisszámú egységet hamarabb megsemmisítik, mint hogy a szom-
szédos egység még a segítségére indulhatna. Ha viszont a védő egységeket nagy számban ala-
kítják ki, de ritkábban állítják, akkor túl hosszú védtelen részei lesznek a falnak, amelyeken
keresztül az ellenség könnyűszerrel behatol az ország belsejébe. Nem meglepő, hogy az ilyen
erődítmény megjelenése nem védhette meg Kínát a betörésektől. Viszont az építése erősen ki-
merítette az államot, a Ci-dinasztia pedig elvesztette a trónt. Az új dinasztia, a Han, nem na-
gyon hagyatkozott a falra és visszatér a manőverező háború rendszeréhez. De mindegy, mert
– amint azt a történészek állítják – a fal építése valamiért folytatódott. Furcsa egy történet.

00.48. 43-00.49.39
Érdekes az a tény, hogy az i.sz. XVII század végiga Kínai Nagy Falon kívül nem épült egyet-
lenegy nagyobb kőépítmény sem. De hiszen a tudósok azt állítják, hogy Kína lakossága közt
állandóan belviszály dúlt. Akkor miért nem sáncolták el magukat egymástól falakkal, miért
nem építettek kőből épült várfalakat a városaik köré? Olyan egyedülálló tapasztalattal rendel-
kezvén, mint a Kínai Nagy Fal, az egész országot be lehetett volna hálózni védművekkel.

Azt kapjuk így, hogy a kínaiak minden eszközüket, erejüket és tehetségüket a katonai szem-
pontból olyanannyira haszontalan építmény építésére fordították, mint a Kínai Nagy Fal. De
van másik történelemváltozat (verzió) is a Kínai Fal építéséről.
00.49.39-00.51.36
Ez a történelemváltozat nem annyira kedvelt a történészek körében, mint az első, viszont jóval
észszerűbb. A Nagy Fal tényleg Kína határa mentén épült. De nem a nomádoktól való véde-
kezésül, hanem két állam közti határ jelölésére. Az építése pedig nem 2000 évvel ezelőtt kez-
dődött, hanem jóval később: az i.sz. XVII. században. Vagyis a híres fal nem több mint 300
éves. E mellett a történelemváltozat (verzió) mellett érdekes tény szól. A hivatalos történe-
lemváltozat (verzió) szerint az i.sz. XVII. század közepén Kínai északi földterületei, tehát a-
zok a földterületek, amelyek határosak Oroszországgal, erősen elnéptelenedtek. Azért, hogy
megvédjék ezeket a földterületeket az oroszuk, mongolok és koreaiak betelepülésétől, 1678-
ban Kan-szi császár elrendelte, hogy a birodalom ezen határát építsék be különlegesen mege-
rősített vonallal. Az építése egészen az i.sz. XVII. évszázad 80-as éveiig tartott. Felmerül a
kérdés, hogy a császárnak miért volt szüksége arra, hogy új megerősített vonalat építsen, ha
Kína teljes északi határán már amúgy is régen állt hatalmas kőfal? Legnagyobb valószínűség-
gel semmilyen fal még nem volt ott. Ezért a kínaiak, hogy megvédjék a földterületeiket, erő-
dítményvonal építését kezdték el. Hiszen ebben az időben Kína határ menti háborúkat folyta-
tott Oroszországgal. S csak az i.sz. XVII. évszázad végén egyeztek meg az oroszok és a kínai-
ak, hogy a határ hol fog húzódni a két ország között.

00.51.37-00.53.06
1689-ben Nyercsinszk városában aláírták az orosz–kínai szerződést, amely rögzítette Kína é-
szaki határát. A XVII. évszázad kínai vezetői valószínűleg nagyon nagy jelentőséget tulajdo-
nítottak a nyercsinszki szerződésnek, ezért úgy döntöttek, hogy a határt nemcsak papíron húz-
zák meg, hanem a földön is. Így az egész Oroszország menti határ hosszában megjelent a ha-
tárfal. Ez Ázsia XVII. évszázadi térképe, amely a Királyi Akadémián készült Amszterdam-
ban. Itt jól látható két állam. Kína és Tartárország. Kína északi határa mintegy a 40. szélességi
kör mentén húzódik. Pontosan a határon húzódik a Kínai Fal. Sőt, vastag vonallal van megkü-
lönböztetve, s mellett felirat: „Muraille de la Chine”, ami franciáról lefordítva annyit tesz: Kí-
na Fala. Ugyanezt lehet látni Ázsia térképén is, amelyet 1754-ben adtak ki. A Nagy Fal itt is
körülbelül Kína és Tartárország határa mentén húzódik.

00.53.07-00.54.25
A Falat ábrázolja Guillo Madeira Tartárország térképe is. Jól látható, hogy ez nem egyszerűen
vastag vonal, hanem bástyás fal. Ez pedig a nagy gotburgi glóbusz, amelyet Szentpéterváron a
Kunstkamerben őriznek. A Fal ábrázolása egyértelműen látható rajta. Itt is határt jelöl Kína s
a vele a szomszédos állam, a Kínai Tartárország között. Egyáltalán ez egyedülálló eset a tér-
képészetben, hogy valamilyen építészeti alkotás földrajzi térképen szerepeljen. Természetesen
fel lehet tételezni, hogy a régi kínaiak még két ezer évvel ezelőtt előre látták, hogy hol megy
majd az orosz-kínai határ. 1689-ben pedig a két állam volt olyan ravasz, hogy a határt az itt
már egyébként is álló falnál húzza meg. De akkor feltétlen lett volna utalás erre a szerződés-
ben. De a nyercsinszki szerződésben semmilyen említés sincs a falról.

00.54.25-00.56.00
Az egész világ tudósai már több évszázada riadót fújnak. A világ hét csodájának az egyike, a
Kínai Nagy Fal, határozottan omladozik. S valóban néhány helyen a Fal magassága két méter-
re csökkent le. S néhol teljesen eltűntek a bástyák kilátói. Néhány tucat km-nyi fal pedig vég-
képp teljesen tönkrement. Több száz km-nyi pedig továbbra is gyorsan romlik. Mindez annak
ellenére, hogy néhány évszázadon át a Falat nem egyszer felújították és helyreállították. Ko-
rábban miért nem omladozott ilyen tempóban? Több mint két ezer év alatt miért kezdett el ha-
tározott rommá válni? A tudósok mindenért az éghajlatot, az ökológiát, a mezőgazdaságot és
természetesen a turistákat teszik felelőssé. A Falat minden évben tíz millió ember látogatja.
Bemásznak oda is, ahova lehet, de oda is, ahova nem lehet. A Falnak még azokat a részeit is
akarják látni, amelyek el vannak zárva a látogatás elől. De a helyzet legnagyobb valószínű-
séggel máshogy áll. A Kínai Nagy Fal teljesen természetesen omladozik ugyanúgy, mint aho-
gyan valamennyi más hasonló építmény is összeomlott. Háromszáz év kőépítmény számára
komoly idő. Az a történelemváltozat (verzió), hogy a Kínai Nagy Fal sokáig, kétezer évig é-
pült, (csak) mítosz. Akárcsak magának, Kína történelmének a java része is.

00.56.00-00.56.25
Azonban a régi Kínában valóban létezett építmény, amelyet Falnak hívtak. Ennek töredékei
nem messze találhatók a jelenlegi Kínai Nagy Faltól.

00.56.25-00.57.19 Noszovszkij
Amikor 2010 elején voltam a Kínai Nagy Falnál, pontosabban, annál a falnál, amelyet az ó-
kori Kínai Nagy Fal gyanánt mutatnak be, mellesleg vittem magammal erős távcsövet. S né-
zegetvén az ez előtt a fal előtt lévő térséget, megláttam, hogy a kínai fal tényleg létezik, látha-
tó távcsővel. Ez a fal nem a hegytetőkön halad végig, mint ahogyan a hamisítvány, a szemmel
látható hamisítvány van megcsinálva, amelyen végigvezetik a turistákat, s amelyen én is jár-
tam, s tökéletesen nyilvánvaló volt előttem, hogy hamisítványon járok. Az a fal pedig, ame-
lyet a távcsővel láttam, azt a benyomást keltette, hogy tényleg régi, régesrégi fal.

00.57.19-00.58.02
Sajnos, ez a fal majdnem teljesen leomlott. De a Gleb Noszovszkij által készített fényképeken
jól látható, hogy a síkságon húzódik. Látható, hogy a Fal nem kőből készült, hanem agyagból
van kiverve. A Falon megmaradt bástyatöredékek alapján ítélve, valóban katonai, határ jelle-
gű rendeltetése volt. De annak ellenére, hogy ez az építmény viszonylag közel található a je-
lenlegi Faltól, a kínai történészek úgy csinálnak, minthogyha a régesrégi erődítmény egysze-
rűen nem is létezik.

00.58.02-00.58.23 Noszovszkij
Elkísért néhány aspiráns történész a pekingi egyetemről. Amikor megmutattam nekik ezt a
falat a távcsövemmel, akkor elkezdtek hüledezni, dobálni a köveket, semmit sem hallottak.
Akkor feltettem nekik a kérdést, hogy oda lehet-e menni, megnézni a falat? De egyértelmű
választ kaptam, hogy: „Nem, tilos!”.

00.58.23-00.59.26
Mítosz a népek múltjáról, a történelmi emlékek valódiságáról azokban az időkben vertek gyö-
keret, amikor az emberek többségének nagyon zavaros elképzelései voltak még a szomszédos
városokban élő emberek életéről is. Nem is szólva a távoli országokról és földrészekről. Ezért
bármely dolgot15, amit az átutazóban lévő utazónak mondanak, az emberek egyből elhittek.
Ma nekünk hozzáférésünk van hatalmas mennyiségű történelmi információhoz. Van lehetőség
világot látni s meggyőződni ennek az információnak a valódiságáról. Ezért szemlélvén a régi
városokat és a kortárs múzeumokat, felmászván a romokra és lemenvén a sírkamrákba, a vilá-
got a saját szemünkkel kell néznünk, nemcsak az idegenvezetők szemével. Hiszen minél figy-
elmesebben viszonyulunk a történelemhez, annál kevesebb hely marad a kitaláció(k)nak, és a
hamisítványoknak.

15
Az orosz eredetiben „nyebolica”.
00.59.27-01.01.05
Az Új Kronológia tudományos projekt eredményei lehetővé teszik, hogy arról beszéljünk,
hogy a hamisítók tevékenységét az orosz történelem szenvedte meg a legjobban. Más álla-
moktól eltérően Oroszország múltját a felismerhetetlenségig eltorzították. A XVII-XVIII. szá-
zad reformátorainak a parancsára sok történelmi tényt teljesen átírtak, míg mások egyáltalán
teljesen eltűntek Oroszország történelmének lapjairól. A történelemhamisítás egyik ékes pél-
dája az i.sz. XVI. század korszaka. A történészek nemcsak új értelmezést találtak ki ennek az
időnek a politikai eseményeihez, hanem teljesen eltorzították a Rurik dinasztia királyainak
(cárjainak) az életrajzait. Azzal kapcsolatban, hogy valójában ki uralkodott IV. Iván néven,
nézzék meg következő filmünkben, „Rettegett Iván” címmel.