16. film. Rettegett Iván.

00.13-01.03
1547. január 16-án a moszkvai Kreml Uszpenszkij Székesegyházában sor került Ivan Vaszili-
jevics nagyfejedelem ünnepi királlyá (cárrá) való koronázására, akit a későbbiekben Rettegett
Ivánnak hívtak (gúnynéven). Ennek a királynak (cárnak) az uralkodásának történetét gyakor-
latilag mindenki ismeri. De messze nem mindenki fordít figyelmet több nagyon furcsa körül-
ményre, amelyek Rettegett Iván életrajzában rejlenek. A történészek közül senki mindezidáig
még senki sem adott értelmes magyarázatot ezekre.

01.03-01.20
Szabályként az orosz önkényuralkodó összes furcsa, nem szokványos bűncselekményét a ki-
rály (cár) patológiai kegyetlenségével és lelki betegségével magyarázzák. Ebben a filmben
megpróbálunk eligazodni abban, hogy ez tényleg így volt-e.

01.20-01.30 A 16. film. Rettegett Iván.

01.30-02.37
Rettegett Iván korának minden kutatója azzal szembesül, hogy ebből a korszakból gyakorla-
tilag nem maradt eredeti dokumentum. Teljesen megsemmisültek az opricsnyina levéltárai
(archívumai), amelyek tartalmazták annak az időszaknak a bírósági ügyeit. S egyáltalán nem
titok, hogy az orosz levéltárak és könyvtárak megmaradása az i.sz. XVI. századból a legros-
szabb egész Európában. az i.sz. XVI. század közepéről és a végéről származó sok dokumen-
tumban lehet látni a későbbi módszeres javítások tendenciózus nyomait. Pl. a királyi könyv-
ben, amely részei a „Licevói krónikai gyűjteménynek”1, sok megjegyzés, vagy publicisztikus
jellegű javítás vagy beírás van. Magának Rettegett Ivánnak a legtöbb alkotása a XVII-XVIII.
századi szerkesztésben maradt fenn, vagyis már a Romanovok korszakából.

02.37-02.47 Számok, tények és dokumentumok

02.47-07.38
Rettegett Ivánnak mindössze hét dokumentuma létezik, amelyeket eredetieknek lehet tekin-
teni. Ez levél Vaszilij Griznojnak, Üzenet Szimjon Bégbullatovicsnak, (Üzenet) Bátori István-
nak, (Üzenet) II Zsigmond Ágostnak, (Üzenet) Gregor Hatkievicsnek, (Üzenet) I. Erzsébet
angol királynőnek, Rettegett Iván hitvitájának másolata Jan Raketával (?). S ennyi. Nincs meg
a híres ukáz az opricsnyináról, sem a sinodica2 (?), amelyet állítólag Rettegett Iván írt bocsá-
natkérése után. Még csak az eredeti végrendelete3 sem maradt fenn Rettegett Ivánnak, azaz a
végrendelete4. Érdekes, hogy más moszkvai fejedelmek állítólag valódi okmányai viszont (na-
gyon is) fennmaradtak. Például három teljes végrendelet I. Vaszilij Dmitrievicstől, amelyet
150 évvel Rettegett Iván előtt írt. Megmaradt Iván Kalitától állítólag valódi végrendelete, a-
mely 250 évvel régebbi Rettegett Iván dokumentumaitól. Ivan Vaszilijevics eredeti végrende-
lete5 viszont nincs meg. Rettegett Iván okmánya egyetlen romlott másolatban maradt meg, a
dátum feltüntetése nélkül. Ugyanez a helyzet 6 az oklevelekkel. Épségben megmaradt negyven
darab oklevél IV. Ivántól és II. Ivántól, de nem maradt meg egyetlenegy eredeti pecsétes okle-

1
Az orosz eredetiben: szvod.
2
Itt az oroszul kiejtve „szinodika” szó valószínűleg a zsinat (szinódus) szó gyökét rejtheti magába.
3
Itt az orosz eredeti szöveg a történelmi „duhovnoje” szót használja végrendeletként. Mai jelentése: kb. „lelki”.
4
Itt az orosz eredeti szöveg a mai „zavescsanyije” szót használja (szintén) végrendelet értelemben.
5
Itt az orosz eredeti szöveg a történelmi „duhovnoje” szót használja végrendeletként. Mai jelentése: kb. „lelki”.
6
Itt az orosz eredeti szövegben a „kép”szó szerepel.
vél sem IV. Rettegett Ivántól, habár a történészek az ellenkezőjét állítják. De ahhoz, hogy ezt
bizonyítsák, sokszor valódi dokumentumok helyett a nyílt hamisítványokra hivatkoznak.

04.38-05.40
Ezt a dokumentumot a történészek IV. (Rettegett) Iván oklevelének nevezik. A valódi doku-
mentumon kell legyen valódi pecsét is. Akkoriban a pecsétet a következőképpen helyezték rá.
Először az aláírás alatt csináltak néhány lyukat, amelybe zsinórt fűztek. A zsinór végét össze-
kötötték és vagy viasszal vagy ónnal lepecsételték. Ezt azért csinálták, hogy a pecsétet ne le-
hessen áttenni másik diplomára anélkül, hogy meg ne sértsék vagy magát a papírt vagy magát
a pecsétet, amelyre rá volt erősítve. Mit látunk Rettegett Iván úgynevezett oklevelén? Tökéle-
tesen nyilvánvaló, hogy a pecsétet a zsinórral együtt és a papír egy részével valamilyen másik
dokumentumból vágták ki s hozzáragasztották ehhez a diplomához. Ilyen tökéletesen nyilván-
való hamisítványt a történészek valódinak nevezik.

05.40-06.51
De ha valójában gyakorlatilag nem maradt meg semmilyen valódi dokumentum Rettegett I-
vántól, akkor min alapul az életének, uralkodásának a hagyományos története? Milyen forrá-
sokból vették a történészek az információt róla?

Amikor az elgondolkodó kutató felteszi ezt a kérdést, akkor kiderül, hogy, ami számunkra is-
mert Rettegett Iván korából, minden nagyobb mértékben mítosz, nem pedig valós történelmi
tény. Ennek a mítosznak a kiötlői Rettegett Iván néhány kortársa volt, akiknek nyomós okuk
volt arra, hogy gyűlöljék a királyt (cárt) és hogy megrágalmazzák. Elsősorban ez néhány nyu-
gat-európai volt, s Kurbszkij fejedelem, aki elárulta a királyt (cárt) és a hazáját, s aki Európá-
ba szökött. Konkrétan az ő koholmányaikon alapul a IV. Iván kegyetlenségéről szóló beszá-
molók. Ezeknek a koholmányoknak a hitelessége nagyon kétséges, s nem szabad hagyatkozni
rájuk komoly forrásként.

06.51-06.51
Úgy tartják, hogy Kurbszkij Rurik közvetlen leszármazottja volt, s Vlagyimir fejedelme az i-
dősebbik ágon, Rettegett Iván pedig a fiatalabbikon. Érthető, hogy ilyen származás birtokában
Kurbszkij igényt tartott az orosz trónra, de neki csak a Jaroszlavli Nagyfejedelemség jutott.
Nem meglepő, hogy Kurbszkij egész életében gonoszságot, irigységet és sértődöttséget érzett
Rettegett Iván iránt. A Kurbszkij és az Iván Vaszilijevics néhány más nyugat-európai ellensé-
ge által koholt történetek hosszú időre csak történetek maradtak. Állítólag valódi s igaz törté-
nelmi tényekké csak Nyikolaj Karamzin, az orosz birodalom hivatalos történettudósa művei-
nek lapjain váltak. A Romanovok uralkodó házának megrendelésére „megalkotván” az orosz
történelem hivatalos változatát7, Karamzin különös figyelmet szentelt Rettegett Iván korának.
Az 1814. júniusban Alekszandr Turgenyevnek írott egyik levelében ezt írta: „A Rettegett I-
vánról írott fejezet nélkül a történelmem olyan lesz, mint a gyík 8 farok nélkül. S ez a bizonyos
farkot Karamzin a legsötétebb festékekkel festette meg. Éppen a sokkötetes művében, mely
címe „Az oroszországi állam történelme”, Rettegett Iván kora sötét középkorrá vált, szégyen-
letes folttá az orosz történelemben. Karamzin erőfeszítéseinek köszönhetően győzedelmeske-
dett Rettegett Ivánról az a vélemény, hogy vérszomjas szörny volt. S ez nem meglepő. Amint
azt a híres orosz történész Dmitrijevics Stahlberg írta, Karamzin szó szerint gyűlölte Rettegett
Ivánt. S Karamzin ezzel egyidejűleg hajbókolt az nyugat-európai zsarnokok előtt, néhányuk-
kal megismerkedett nyugat-európai utazása során. Pl. lenyűgözte Bonaparte, Robespierre pe-
dig kiváltotta az elismerését.
7
Az orosz eredetiben: „verzióját”.
8
Az orosz eredetiben: „pavlin”.
Karamzin „Történelem” c. műve sok komoly kutatója elmondta, hogy az eseményeinek egy-
fajta művészi értelmezésének minősül, semmint elfogulatlan történelmi elemzésnek. S minda-
zonáltal éppen ez a művészi értelmezés vált az oroszországi történelem hivatalos változatává.

09.37-10.12
Meg kell mondani, hogy a Rettegett jelző, melyet a történészek már nem egy évszázada hasz-
nálnak, Iván Vasziljevics a kortársaitól kapta, de nem az alattvalóival szembeni kegyetlensége
miatt, hanem azért a félelemért, amelyet Oroszország ellenségeiben keltett. Ráadásul ez nem
az első eset volt az orosz történelemben. Pl. IV. Iván dédapját, aki szintén Iván Vasziljevics
volt, ugyancsak a „Rettegett” névvel illették. Vagy Dmitrij Mihajlovics tveri orosz fejedelem,
akiket az ellenség szintén Rettegettnek nevezett.

10.12-12.18
Mi azonban ma ahhoz a történelemváltozathoz tartjuk magunkat, amelyet valaha külföldiek
gondoltak ki és Oroszország korábbi és jelenlegi ellenségeinek a szemével tekintünk a saját
múltunkra. Amikor pl. a történészek írnak Rettegett Iván mérhetetlen kegyetlenségéről, érthe-
tetlen, ezt hogyan egyeztetik össze a történelmi tényekkel. A megmaradt dokumentumokból
ismert, hogy Rettegett Iván 50 évnyi uralkodása alatt nem több mint ötezer embert ítéltek ha-
lálra. A kivégzettek túlnyomó részét a dokumentumok nevükön nevezik. Ezek az emberek
nem mitikus, hanem nagyon is valós összeesküvésben, hazaárulásban s más egyéb bűncselek-
ményekben voltak bűnösök.

Ezzel egyidejűleg az ún. felvilágosult európai uralkodók kisebb bűncselekményekért is tízez-

rével irtották alattvalóikat. Pl. Angliában a XVI. század első felében 70 ezer embert akasztot-
tak fel csak csavargásért. Németországban pedig 1525-ben a parasztlázadás leverésekor a né-
met hatóságok száz ezer embert semmisítettek meg.

Nagyon kevesen tudják, hogy Oroszországban Rettegett Iván korában csak hat, különösen sú-
lyos bűncselekményért hoztak halálos ítéletet. Gyilkosságért, (nők) megerőszakolásért, vérfer-
tőzésért9, emberekkel teli ház felgyújtásáért, templom kifosztásáért és hazaárulásért.

A Romanovok uralkodása idején pedig ez a szám tízszeresére nőtt. Pl. Alekszej Mihajlovics
idején halálos ítélettel már 80–féle bűncselekményért büntettek. I. Péter idején pedig már
110–féléért.

12.18-12.50
De ezen tények ellenére a történészek mind a mai napig erősítik a Kurbszkij és vele hason-
szőrűen gondolkodók által Rettegett Ivánról szóló mítoszokat. Nem kevés tudományos mű
van szentelve IV. Iván korának. De ezek az alkotások, akárcsak Karamzin műveit is, inkább
kell irodalmi alkotásnak tekinteni, semmint komoly tudományos kutatásoknak.

12.50-12.59 Mikor született Rettegett Iván?

13.00-14.34
A napjainkig gyakorlatilag nem maradt fenn nemcsak dokumentum Rettegett Ivánról, hanem
személyes holmijai sem. Ma csak mindössze néhány tárgyat lehet bizonyossággal Iván Vasz-
iljevics személyes dolgai közé sorolni. Az egyik közülük, Rettegett Iván trónja, amelyet telje-

9
Orosz eredetiben: „szodomiáért”.
sen elefántcsontból készült faragott lemezek borítanak. A trón pontos mása Múzeumban ta-
lálható (melynek neve: Zapovednyiki Alekszandrovszkaja Szloboda).Úgy tartják, hogy trónt
Európában készítették, külön IV. Ivánnak, utána Moszkvába szállították. 2006-ban a királyi
széket borító faragott lemezeket két oroszországi tudós tanulmányozta: Anatolij Fomenko és
Gleb Noszovszkij. S felfedezték közöttük a horoszkóp zodiákusát.

Ma sokan hibásan úgy vélik, hogy a horoszkópok kizárólag az asztrológiához kapcsolódnak, a

csillagjósláshoz, a sorsjövendöléshez és más hasonló foglalatosságokhoz, melyek távol állnak
a tudománytól. De valójában nem így van. A középkorban a horoszkópokat a dátumok jelölé-
sére használták. Ezeken az ábrázolásokon a bolygóknak az égi zodiákus csillagzatai szerinti
állása van egyik vagy másik időpillanatban.

14.34-15.05
Például ismert, hogy a középkori németországi oltárok mögött ráadásul még különleges zodi-
ákus-órákat is állítottak fel. Minden nap a polgárok számára megtekintésre kiállították a boly-
gók állását a csillagzatokban. Fomenko és Noszovszkij feltételezte, hogy ha horoszkóp van az
orosz király trónján, akkor a horoszkópba rejtett időpontnak közvetlen köze kell legyen hozzá.

15.05-16.06 Fomenko
A horoszkóp a zodiákus időpontjaihoz kidolgozott módszereink segítségével felfedeztük,
hogy Rettegett Iván trónján időpont van feljegyezve: 1526. február 9. Az első pillantásra sem-
miféleképpen sem lehet összeegyeztetni a szabvány életrajzával. A hivatalos történelemből
tudjuk, hogy Rettegett Iván életének időpontjai: 1530-1584. Ezzel egyidejűleg tudjuk, hogy
Nyugat-Európában. ahol úgy tartják, hogy Rettegett Iván számára külön horoszkóp készült a
trónhoz, a horoszkópokkal olyan napokat jegyeztek fel, amikor az egyeduralkodó trónra lé-
pett. Ezután természetes úgy tartani, hogy adott esetben a Rettegett Iván trónján születési idő-
pont van feljegyezve. Ebből az adódik, hogy a nagy király, Iván Vasziljevics, a Rettegett
1526. február 9-én született.

16.06-18.50
De hiszen Iván Vasziljevics születésének a hivatalos időpontja: 1530, amely sok krónikában
fel van tüntetve. Vajon a régi krónikaírók megengedhettek-e ilyen hibákat, ráadásul valamen-
nyi egyszerre? Hisz a trónörökös királyfi (cárevics), III. Vaszilij sokáig várt fia születése nagy
esemény volt, s megünnepelték az egész országban. Ezeket a krónikákat, akárcsak Rettegett
Iván korának legtöbb dokumentumát, – legnagyobb valószínűséggel – már a Romanovok ide-
jén szerkesztették át10. De ha a Rettegett Iván tényleg 1526. február 9-én született, akkor ez
megmagyaráz néhány furcsaságot az általánosan elfogadott életrajzában. Pl. a krónikák köz-
lik, hogy 1530. novemberben III. Vaszilij nagyságos fejedelem s Jelena nagyságos fejedelem
asszony Iván királyfival (cáreviccsel), a fiukkal együtt jelen voltak a Praszkijepa-Pjatnica
nagyságos női mártír templomának a felszentelésekor. A hivatalos változat szerint Iván ekkor
mindössze csak három hónapos volt. De a templomszentelés eléggé hosszú szertartás, amely
nagy embertömegnél zajlik. A nagyságos fejedelem csak nem kockáztathatta egyetlenegy örö-
kösét? Ha pedig a királyfi (cárevics) 1526-ban született, akkor ebben a pillanatban ő már el-
múlt négy éves. S semmi meglepő abban, hogy a szülők magukkal vitték. Hiszen a négy éves
kor a tudatra ébredés életkora a gyerekeknél. Éppen ebben az időben kezd kialakulni az élet-
szemléletük. Fomenko és Noszovszkij feltételezése Rettegett Iván helyes születési időpontjá-
ról le lehet ellenőrizni a pravoszláv szentek névnapok segítségével. Ismert, hogy Oroszor-
szágban a gyermek keresztelésekor nem önkényes nevet adtak, hanem annak a szentnek a ne-

10
Az orosz eredetiben: „readaptálták”.
vét, amely a legközelebb volt a csecsemő születéséhez. A moszkvai uralkodóknak a XVI.
század végéig voltak keresztneveik is és királyiak is. Például III. Ivánnak a keresztneve Tyi-
mofej volt. III. Vaszilijnak pedig Gavriil. Vajon milyen keresztneve volt IV. Ivánnak?

18.50-19.22 Noszovszkij
Ismert volt, hogy író volt és boldog Parfenyije-ként írt alá. Hogy honnan került elő ez a név,
rejtély. Most ezt a rejtvényt meg tudjuk fejteni. Az a helyzet, hogy a boldog Parfenyije ke-
resztnév tökéletesen megfelel az általunk kikövetkeztetett11 születésnapjának, február 9-ének.
Boldog Parfenyijének csak egy napja van az évben, a régi rend szerint február 7-én. Február
9-hez képest két nap a különbség. Ebből következik, hogy Rettegett Iván keresztneve legna-
gyobb valószínűséggel Parfenyije (?) volt.

19.22-20.01
Lehet, hogy a kételkedők ellenkezhetnek. Hát nem mindegy, hogy mikor született Rettegett I-
ván? 1530-ban vagy négy évvel korábban? Ez min változtat? Ez meg kell változtassa a viszo-
nyunkat az XVI. századi orosz történelem azon változatához, amelyet a történészek védelmez-
nek. Ha még ilyen egyszerű, de fontos időpont-meghatározásban is tévedtek, mint magának
Rettegett Ivánnak a születési időpontja, akkor aligha lehet feltétlen hinni nekik.

20.01-20.11 Furcsaságok Rettegett Iván életrajzában.

20.12-20.47
A királyi (cári) trónon lévő zodiákus megfejtése nem az egyetlenegy eredmény Rettegett Iván
korának kutatásában, amelyet Anatolij Fomenko s Gleb Noszovszkij kapott. Az orosz történe-
lem ezen időszakának a tanulmányozása különleges helyet foglal el kutatási munkájukban.
Figyelmet fordítottak arra, hogy az orosz uralkodó hagyományos életének a leírása számos
furcsaságot és ellentmondást foglal magába.

20.47-21.34
Ha lehet hinni a hivatalos történelemnek, akkor egész élete során Iván Vasziljevics olyan lé-
péseket tett, amelyek nemcsak a józan észnek mondanak ellent, hanem a pravoszláv állam év-
százados hagyományainak is. Rettegett Iván uralkodásának különbözőszakaszait tanulmány-
ozva az a benyomás alakul ki, hogy ötven év alatt az orosz trónon nem egy s ugyanazon em-
ber tartózkodott, hanem tökéletesen más emberek. Annyira ellentmondásosak s következetle-
nek az általa végzett tettek. Semmi hasonló nem történt többé sem az orosz, sem a világtörté-
nelemben.

21.34-21.39 Lemondás a hatalomról

21.40-22.49
1565 januárjában IV. Iván a családjával s közeli hozzátartozóival elhagyta Moszkvát s önkén-
tesen lemondott a trónról. A hagyományos történelem közli, hogy a bojár duma nem fogadta
el a trónról való lemondást és megkérte a „cár bátyuskát”, hogy térjen vissza és uralkodjon
úgy, mint az neki tetszik. A király (cár) visszatért, de tíz év múlva, 1575-ben, ismét lemondott
a trónról. S maga helyett trónra léptette Szemjon Begbullatovicsot. Mint ez illik, a Kreml Usz-
penszkij Székesegyházában zajlott le Szimjon megkoronázása. De ő csak tizenegy hónapot
próbált lenni király (cár), mert 1576-ban, Jovan Vasziljevics ismét meggondolta magát s vis-

11
Ez a rész kicsit kevésbé érthető, ide ezt a szót véljük hallani.
szatért a trónra. Így, ha lehet hinni a hagyományos történelemváltozatnak, Rettegett Iván két-
szer is lemondott a trónról, és kétszer vissza is tér a trónra.

22.50-22.55 Királlyá koronázás

22.56-23.32
Másik nagyon furcsa tény. Mindenki előtt ismert, hogy az uralkodókat csak egyszer koronáz-
zák meg, s csak egyszer esketik fel. De Rettegett Iván esetében állítólag minden másképpen
történt. Kétszer koronázták meg. 1547-ben és 1572-ben. S összesen négyszer eskették fel.
Semmi hasonló nem volt az orosz történelemben.

23.32-23.37 Többnejűség

23.37-24.44
Rettegett Iván története a számos feleséggel olyasmi, ami végképp elképzelhetetlen a XVI.
századi keresztény államban. Amint az ismert, a pravoszláv egyház törvényei szerint az ember
háromnál többször nem léphet házasságra. Ha az isten elszólítja az elsőt is, a másodikat és a
harmadik hitvest is, akkor élete végéig özvegynek kell maradnia. De a harmadik házasságot is
csak úgy engedélyezi az egyház, mint a végső lehetőséget.

Ehyszer, amint azt a történészek írják, Rettegett Iván figyelmen kívül hagyta az orosz egyház
törvényeit és összesen hétszer nősült. Egyáltalán nem törődve azzal, hogy a törvénytelen há-
zasságokból született gyerekeknek nem lesz törvényes joguk a trónra. Az orosz király ezen
furcsa lépései a történészek szabály szerint IV. Iván súlyos lelki megbetegedésével magyaráz-
zák. Mi a filmünkben másik (történelem)változatot vizsgálunk meg, amelyet Anatolij Fomen-
ko s Gleb Noszovszkij javasol.

24.44-25.06 Fomenko
A kutatásaink megmutatták, hogy Rettegett Iván nem egy egyedi személy, hanem négy a tró-
non egymás után következő és egymást váltó orosz uralkodó alakját egyesíti magában. Ké-
sőbb, amikor a Romanovok megalkották a saját változatukat az orosz történelemről, a négyet
egyesítették közös gyűjtőnéven Rettegett Ivánként.

25.06-25.30
Az Új Kronológia két szerzőjének ezen változata csak első ránézésre néz ki paradox módon.
Ezen történelmi időszak figyelmes tanulmányozása egyszerűen nem lehet nem meglátni, hogy
Rettegett Iván ismert alakjában négy különböző király egyesül.

25.31-25.40 Rettegett Iván korszakának első királya (cár): Iván Vasziljevics (1547-1553)

25.41-27.27
Rettegett Iván korszakának első királya (cárja) tulajdonképpen maga IV. Iván, azaz Iván Va-
sziljevics volt. Az uralkodásának az időszaka nem tartott tovább hat évnél: 1547-től 1553-ig.
1547. január 16-én megtörtént IV. Iván megkoronázása. S már egy hónap múlva, február 13-
án megtörtént az esküvője Anasztázia Romanovval, Akronics Romanov-Zaharin leányával,
aki a későbbi Romanov dinasztia királyainak nemzetfője volt. Ettől a pillanattól fogva a Zaha-
rinok nem egyszerűen csak igyekeztek szilárd pozíciókra szert tenni az udvarban, hanem nagy
befolyást gyakorolni az állam bel- és külpolitikájára. De még 1547-ben udvari politikai párt
alakult a fiatal király (cár) mellett, akinek a vezetői a Szilveszter, a Székesegyház proteirja (?)
s Alekszej Fjodorovics Adasev. Kurbszkij fejedelem leveleiben ezt a pártot választott tanács-
nak nevezi vagy az újonnan előléptetett királyi tanácsadók körének. Adasev a király mellett
volt annak híres kazanyi hadjáratában, többek közt 1552-ben is. mikor megtörtént IV. Iván u-
ralkodása legjelentősebb eseménye: Kazany bevétele orosz seregekkel. Ez a győzelem az o-
rosz népnek hosszú ideig Oroszország s a pravoszláv hit védelmének a szent jelképe volt.

27.27-29.14
Szilveszter s Adasev Iván Vasziljevics udvarában elfoglalt különleges helyzete számos ellen-
ség megjelenésére volt ok, s köztük a legfőbbek Zaharinék voltak. Anasztázia királyné roko-
nai. Ez különösen súlyosan nyilvánult meg 1553-ban Iván király súlyos betegsége idején. Kö-
zeli halálát megérezvén, hűségre eskette meg a bojárokat egyetlen fia, Dimitrij királyfi iránt, s
arra, hozzák létre az gyámi tanácsot, mivel az orosz trónörökös mindössze öt hónapos volt.

Film: „Csókoljátok meg a keresztet a fiamnak, Dmitrijnek!” S ebben a pillanatban a bojárok

körében elégedetlenség kezdődött. A legfőbb nemesség, a nemes bojárok megértették, hogy a
király halála esetén a hatalom Zaharinék kezébe kerül, akik a kiskorú király gyámjai lesznek
gyakorlatilag. Inkább hajlandóak lettek volna felesküdni Dmitrij Sztarickijnak, Iván unoka-
testvérének, csak hogy ne engedjék át (a hatalmat) Zaharinéknak.

Film: „Hatalomért harcra, bojárok.”

Ennek az ütközésnek az eredményeképpen a cárné rokonait mégiscsak kiszorították a tróntól

s a gyámi tanács élére Alekszej Adasev került. Súlyos helyzete ellenére IV. Iván felépült. De
az államban uralkodni többé már nem tudott.

29.15-29.40Noszovszkij
A súlyos betegség után Rettegett Iván teljesen eltávolodott a hatalomtól és átalakult remetévé.
Megjelent az utcán egyszerű öltözetben. Ma ez valószínűleg furcsa lenne, hogy a király ilyen
alakban jelenjen meg és remete legyen. Azonban abban az időkben a remetékhez nagy tiszte-
lettel viszonyultak és a király átalakulása remetévé nagy benyomást gyakorolt a kortársakra.

29.41-29.44. Ivan IV. 1533-ban uralkodott és meghalt 1584-ben.

29.44-30.10
Sőt, a király (cár) a megbetegedéséig nagy visszafogottságot12 gyakorolt. Például az angolok,
akik akkor ellátogattak Moszkvába, meglepődtek az orosz uralkodó szokásain. Észrevették,
hogy különbözött másoktól abban, hogy nem szerette a vadászatokat, viszont örömét lelte az
istentiszteleteken.

30.10-30.25 Fomenko
Láthatólag Rettegett Iván nagy király, s az ismert remete, Vaszilij Blazsennij valójában egy s
ugyanaz a személy. Mellesleg, a Vaszilij név egyszerűen azt jelenti, hogy király (basilix).

30.26-31.09
1557-ben a boldog király meghalt. A halálát az egyik Kormányhivatal13 hivatalos feljegyzése-
iben megemlíti. Fennmaradtak olyan feljegyzések, hogy hatalmas embertömeg vonult fel a re-
mete temetésére. S ez nem meglepő. Nem egyszerűen a remetét temették, hanem a volt királyt
(cárt) is. Blazsennijt Pokrova na Rvu Székesegyház egyik kápolnájában temették el. Annak

12
Az orosz eredetiben elhangzó szó kevéssé érthető, így ezt az értelmet következtettük ki.
13
Az orosz eredetiben: „Razrjadnij prikaz”. (Mai megfelelője kb. a Miniszterelnökségi Államtitkárság)
ellenére, hogy a Pokrovszkij na Rvu Székesegyház mind a kilenc kápolnájának van saját neve,
a nép (ezt) a templomot mind a mai napig Boldog Vaszilij14 templomának nevezi.

31.10-31.30
Mellesleg a szentekről szóló könyvekben nemcsak Vaszilij Blazsennijről esik említés, hanem
Boldog Ivánról15 is, moszkvai csodatevőről, akiről nem ismert szinte semmilyen részlet sem.
Úgy tartják, hogy Moszkvában halt meg, s a holttestét nagy tisztelettel szintén a Pokrovi Szé-
kesegyházban temették el.

31.30-31.55.
Legnagyobb valószínűséggel egy és ugyanazon emberről van szó. IV. Iván királyról (cár), akit
éppen a Pokrovi Székesegyházban temették el, amelyet Kazany bevételének tiszteletére emel-
tek. Így IV. Iván könnyen kerülhetett kétszeresen a szentek rendjébe: Joan s Vaszilij néven is.

31.56-33.48
IV. Iván napjainkig fennmaradt legmegbízhatóbb és a legjobban megőrzött ábrázolásának az
ún. koppenhágai arckép számít. Koppenhágában őrzik, Dánia Nemzeti Múzeumában. Érde-
kes, hogy ezt a arcképet ikonként festették meg. Tojásos festékekkel deszkalapon s tisztán
ikonfestészetileg. A végei kívülre jutnak, Az ábrázolást a mélyedésbe helyezték. Ún. láda ke-
letkezik. Ládát pedig szabály szerint csak ikonokon csináltak. Nem könnyű deszkákra ilyen
derékszögű mélyedést vésni, majd kiegyengetni. Ez a különleges egyházi követelményekkel
összhangban történt.

Az összes régi orosz ikont ilyen stílusban alkották meg. A jelenlegi ikonokon ’ládát’ szabály
szerint már nem csinálnak. A történészek jobb szeretik ezt az arcképet nem ikonnak nevezni,
hanem parsonne-nak. Parsona átmenet az ikonfestészettől a világi képekhez. Magától értető-
dik, hogy a történészek természetesen nem tudják elismerni, hogy a koppenhágai arckép igazi
ikon. Mert akkor meg kell magyarázni, hogy a zsarnokot miért vették fel a szentek közé vagy
pedig el kellene ismerniük, hogy Rettegett Iván életének hivatalos leírása nem igaz. De a két
arckép jelenléte igazolja Fomenko és Noszovszkij változatát, hogy IV. Iván tényleg boldog
volt, akit a pravoszláv egyház a szentek sorába iktatott be.

33.48-33.59 Dmitrij Ivanovics, a második király Rettegett Iván korszakában (1553-1563)

34.00-34.31
1552. október. Iván Vasziljevics királynak és Anasztazia királynénak elsőszülött gyermekük
született, Dmitrij királyfi. Ez öt hónappal Rettegett Iván súlyos betegségre előtt történt. A tör-
ténészek azt tartják, hogy egy évvel születése után Dmitrij elsüllyedt, állítólag a dada tudat-
lanságából, aki a gyereket véletlenül a vízbe beleejtette.

De az Új Kronológia két szerzője másik változatot javasolt.

34.32-35.50
A kis Dimitrij királyfi egyáltalán nem halt meg 1553-ban. Ő kb. 10 évig még élt. A kis Dimit-
rij királyfi idején az ún. választott tanács uralkodott. Az élén Adasev és Szilveszter állt. A hi-
vatalos történelem azt mondja, hogy 1553-tól 1560-ig Adasev állandóan Moszkvában élt,
mindenhova elkísérte az uralkodót, többek között a katonai hadjáratokra is. A történészek ezt
Adasev és IV. Iván közeli barátságával magyarázzák. De az udvar melletti párt vezetőjének
14
Az orosz eredetiben: Vaszilij Blazsennij,
15
Az orosz eredetiben: Iván Blazsennij.
ilyen viselkedését inkább hasonlít a gyámságra, semmint a barátságra. Legnagyobb valószínű-
séggel nem IV. Ivánról van szó, hanem a kiskorú Dmitrij királyról. Adasev éppen mellett volt
állandóan.

35.50-38.30
Ritkán ment el Moszkvából, mert akkoriban az állam gyakorlati uralkodójának számított. A
gyermek király katonai hadjáratokban nem vett részt. Azonban minden háború a király nevé-
ben folyt, ezért Adasev részvétele a hadseregben egyenértékű volt az uralkodó érkezésével.
Még egy tény szól amellett, hogy Adasev a királyi teendőket látta el a fiatalkorú Adasev mel-
lett. Akkoriban Oroszországban létrejöttek az első Minisztériumok 16. Olyan szervek, melyek
igazgatták az állami élet egyes területeit. Igaz, kezdetben nem Minisztériumoknak 17 nevezték,
hanem kunyhóknak18. Adasev befolyása alatt volt a legfelsőbb ellenőrző szerv, az ún. „Cselja-
bitnaja izba19” volt. Ez az intézmény Adasev nevében folytatott kivizsgálást, s hozott döntése-
ket. Adasev személyesen részt vett a döntések meghozatalában minden egyes ügyben. Ez tel-
jesen természetes lett volna, ha a trónon gyermek király lett volna. De egyáltalán nem érthető,
hogy Adasev kezében miért összpontosult akkora hatalom, ha a trónon – akárcsak korábban –
IV. Iván volt. Egyes történészek ahhoz a változathoz ragaszkodnak, hogy Ivan maga vonult el
az államügyektől, mások azt állítják, hogy Adasev és Szikveszter csak bitorolta a hatalmat az
országban. Valószínűleg a gyenge és cselekvésképtelen uralkodó mellett ez lehetséges volt.
Azonban a hagyományos történelemben Rettegett Iván teljesen másként képet ölt: befolyásos
és aktív ember képét.

Nehéz elképzelni, hogy idegen (más) tevékenységének közömbös szemlélődője tudott volna
maradni. Ez tökéletesen ellentmondott a természetének. Ismert, hogy IV. Iván király még egé-
szen fiatal lévén személyesen foglalkozott olyan ügyekkel is, ahol a jelenléte egyébként egy-
általán nem volt feltétlen kötelező. Így pl. 17 éves korában Seremetyevo bojár s Vinegrád fe-
jedelmék 20 ügyében. Az állam ügyeit intézni komolyabb dolog, mint bojárok egymás közti
ügyes-bajos vitás dolgait intézni.

Dmitrij Ivanovics uralkodása idején és a választott tanács gyakorlati igazgatása alatt, 1557-
ben az oroszok győzelmet arattak az asztrahányi kánság fölött. 1558-ban pedig elkezdték a
háborút Livóniával. 1563-ban azonban Dmitrij Ivanovics király (cár) meghalt.

38.31-39.02 Fomenko
A történelem később Romanovok-féle változatában Dmitrij Ivanovics király (cár) halálának
az időpontját áttolták 1591-be, Borisz Godunov uralkodásának az idejébe. Ez Ivan királyfi e-
lőttünk jól ismert ún. uglicsi halála, ahol állítólag megölték. Ennek eredménye az lett, hogy
Rettegett Ivánnak két fia, állítólag két kisfia, két kis Dmitrije egyaránt a dadák tudatlansága
miatt halt meg. Ez nem így van. Valójában Rettegett Ivánnak (csak) egy Dimitrij nevű fia
volt.

39.02-39.12
Azután, hogy 1563-ban Dimitrij meghalt, az országban komoly változások kezdtek el végbe-
menni.

16
Az orosz eredetiben: „prikazok”. A szövegösszefüggésből kiderül, hogy akkor még a hatalmi ágak nem külö-
nültek el, minden szerepet magukba foglaltak (törvényalkotást, végrehajtást, igazságszolgáltatást).
17
Az orosz eredetiben: „prikazok”.
18
Az orosz eredetiben: „izba”.
19
Ez kb. a Legfőbb Ügyészségnek felelhet meg.
20
Az orosz eredeti többes számot használ Vinegrád fejedelmékre, tehát feltételezhetően testvérekről van szó.
39.13-39.22 Rettegett Iván korszakának a harmadik királya: Ivan Ivanovics (1563-1572)

39.23-41.23
Dmitrij királyfi halála után 1563-ban Ivan lesz az orosz király, IV. Iván s Anasztázia fiatalabb
fia. Abban a pillanatban kb. 10 éves volt. Ha Dmitrij nevelésével a gyámok foglalkoztak, A-
dasevvel az élükön, akkor Ivan nevelésével a szülő anyja foglalkozott, a Zaharinék-Romano-
vék. Ezért Dimitrij királyfi halála után és Iván megkoronázása után az országban nem egysze-
rűen kicserélődött az uralkodó, hanem gyakorlatilag államcsíny történt. A hatalom teljes egé-
szében a Zaharin nemzetség kezébe került. A választott tanácsot eltávolították a tróntól. Szil-
vesztert szerzetessé tették, s először a Kirillo-Dovozevszkij monostorba, majd után még tov-
ább, Szilovkiba. Az Adasev fivéreket a livóniai háborúba. De már 1560-tól Adasev birtokait
ráírták az uralkodóra, tehát gyakorlatilag Zaharinék javára. Őt magát pedig börtönbe zárták.
Zaharinék körükben körözést hajtottak végre, amelynek eredményeképpen az összes Adasevet
s az összes közelebbi rokonát megölték. Zaharinék még Adasev gyerekeinek sem kegyelmez-
tek. Fennmaradt utalás arra, minthogyha épségben megmaradt volna Alekszej Fjodorovics
leánya, Anna, aki férjezett volt: Ivan Dmitrijevics Galavin felesége. De ezeknek a pletykák-
nak nem volt anyagi bizonyítéka.

Maga Alekszej Fjodorovics megúszta a kivégzést. De kimerülve hamarosan lebetegedett és

1961 elején meghalt Tverben.

41.23-41.55
A választott tanács szétverésével elkezdődött az opricsnyina híres korszaka. Az opricsnyinát
hivatalosan 1564-ben hozták létre. A megalkotásának fő kezdeményezője Vaszilij Jurijev Za-
harin bojár volt. A véres s terrorista opricsnyina vezető köre épp Zaharinék klánja köré szer-
veződött, amelyet a későbbiekben a történészek IV. Ivánnak tulajdonítottak.

41.56-42.51 Noszovszkij
Az opricsnyina nem köthető Rettegett Ivánhoz a népével szemben. Ezt a Zaharin-Romanovok
hozták létre az ellenfeleikkel szemben.

A Zaharin-Romanovok – amellett, hogy a fiatal királyt (cárt) maguk mellé vették – elkezdték
megsemmisíteni a régi orosz nemességet, mivel az ellenfeleiknek számított az egész régi o-
rosz nemesség. Mai nyelven fogalmazva, a Zaharin-Romanovok nyugatbarát emberek voltak,
Nyugat-Európa érdekeit fejezték ki. Az ellenfeleik pedig olyan emberek voltak, akik a hazáju-
kért, Oroszországért harcoltak. S az opricsnyina, melyet létrehoztak, lényegét tekintve polgár-
háború volt, amely hatalmába kerítette az akkori Oroszországot és a Nagy Zavargás21 kezdete,
mely végül is a régi királyi dinasztia megsemmisüléséhez vezetett és a középkori Nagy Orosz
Birodalom széteséséhez.

42.51-44.21
1563-től kezdődően Moszkvában elkezdődik az orosz történelem megírására, vagy inkább
pontosabban átírására irányuló intenzív tevékenység. Ezt nem tagadja a hivatalos történelem
sem. A moszkvai krónikaírás virágzása a XVI. század 60-as éveire esik. S befejeződik 1568-
ban. A Zaharin-Romanovok, noha a trónt még nem sikerült véglegesen megkaparintaniuk,
már elkezdték az orosz történelemre vonatkozó saját történelemváltozatuk megfogalmazását.
Érdekes, hogy a Minisztériumok22 embereinek a sorsa, akik a krónikák összeállításával foglal-
21
Ld. a következő filmet, a 17-iket. „Szmuta”, azaz a Nagy Zavargás, kb. magyarul a Nagy Belviszály.
22
Az orosz eredetiben: „prikázok”.
koztak, tragikus volt. A munkájuk elvégeztével közülük sokakat kivégeztek. Akárcsak maguk
a Zaharin-Romanovok, azok is, akik támogatták őket, többségükben nem voltak nemesi szüle-
tésűek voltak, s a hatalom csúcsára törtek. Ezért a fő céljuk az volt, hogy teljes egészében ki-
irtsák a Rurik dinasztiát. A királyi nemzetség képviselőjének, Vladimir Sztarickijnak a megö-
lése és a nemes bojárok tömeges kivégzése miatt a katonáknál betelt a türelem pohara.

44.21-45.15
1571-ben Moszkvát bevették a Romanovok ellenfelei. Azért, hogy eltitkolják ezeknek az ese-
ményeknek a valódi tartalmát, ezeket az eseményeket úgy állították be, mint a krími kán betö-
rését. A főváros bevétele után elkezdődött az ismert moszkvai ügy. Éppen ebbe az időszakba
tartozik Malutovszkij-Ratovszkij Belszkij tevékenysége, akit a későbbiekben a Romanovok
tendenciózusan véres hóhérként ábrázoltak. Malutovszkij-Ratovszkij Berszkij. a nemzeti párt
elkötelezett híve tényleg kénytelen volt rendkívül kegyetlenül eljárni. De a tevékenysége a
Zaharin-Romanov-féle csoportosulás és a híveik szétverésére irányult. Így a Zaharin-Roma-
novok első kísérlete arra, hogy megragadják maguknak a trónt, kudarcot vallott.

45.16-45.31
1572-ben kijött a királyi parancs, amely betiltotta még magának az opricsnyina szónak a hasz-
nálatát is. Ugyanebben az évben Rettegett Iván korszakának harmadik királyát, Iván Ivánovi-
csot eltávolították a hatalomból.

45.31-45.41 Rettegett Iván korszakának negyedik királya, Szimeon Bekbullatovics

(1572-1584)

45.41-47.46
1575. A hagyományos történelemváltozat szerint 1575-ben Rettegett Iván állítólag másodszor
is lemondott a trónról, s trónra emelte a tatár fejedelmet, Szimeon Bekbullatovicsot. Úgy tart-
ják, hogy a pravoszláv vallás felvételével őt Szein Bullat kánnak hívták és Rettegett Iván ural-
kodása alatt az édesapjával, Bekbullat szultánnal együtt áttért az orosz király szolgálatára,
megkeresztelkedett s a Szimjon nevet kapta. Miután Szimjont megkoronázták, IV. Iván állító-
lag elkezdett járni Moszkvában egyszerű bojárként. [?] Átköltözött Petrovkára, a kremli ud-
varba érkezvén pedig elvonult félre a királyi tróntól, amelyre immár Szimjon ült fel, s enge-
delmesen hallgatta a parancsait. Úgy tartják, hogy valójában egyfajta bohóckodás volt. Az
igazi cár továbbra is Rettegett Iván maradt. Szimjon mindössze tizenegy hónapig ült a trónon.
És utána Rettegett Iván állítólag úgy döntött, hogy véget vet ennek a színjátéknak és visszatért
a trónra. Szimeon Bekbullatovicsot pedig a Tveri Nagyfejedelemségbe irányította. A történé-
szek nem tudják megmagyarázni, hogy Rettegett Iván maga helyett a trónra miért nem királyi
származású embert, hanem megkeresztelkedett tatárt ültetett. Nem is szólva arról, hogy nekik
nincs egyetlenegy értelmes magyarázatuk sem arra, hogy Rettegett Iván ezt egyáltalán miért
csinálta. A királynak ez a cselekedete őrültére hasonlít, skizofréniásra, amint őt a Romanovi
történészek makacsul igyekeznek beállítani. De az a helyzet, hogy a fennmaradt dokumentu-
mok nem bohóckodásról, hanem olyan ember teljesen valós trónra lépéséről beszélnek, aki
ráadásul királyi származású is volt.

47.46-48.49 Fomenko
Szimjon igazi cár volt. Ő volt Rettegett Iván korszakának negyedik királya. Egyébként nem
egy évig uralkodott, mint azt tartják, hanem lényegesen tovább. 1572-ben a fiatal Iván Ivani-
csot gyakorlatilag megfosztották a hatalomtól. Három évvel később, 1575-ben arra kényszerí-
tették, hogy formálisan lemondjon a trónra az új király, Szimjon javára. Így a trónra a Horda-
dinasztiájának tagja került. Ő nem tatár kán, hanem igazi Rurik dinasztia-beli királyfi. Így
Szimjon a Zaharin-Romanov klán szétverése után lépett trónra, Szimjon legnagyobb valószí-
nűséggel III. Iván fia volt. A neve Szimjon volt, amikor trónra lépett, új nevet kapott: Iván.
Egyáltalán el kell mondani, hogy az orosz történelemben hosszú időszakban a királyok neve
vagy Vaszilij, vagy Iván volt. A Vaszilij görögül azt jelentette király: basilex.

48.49-49.26
Úgy tartják, hogy III. Iván fia, Szimjon Ivanovics kalugai nagyfejedelem, 1518-ban idejeko-
rán halt meg 30 éves korában. Furcsa, de halálának a körülményei gyakorlatilag nem ismer-
tek. Azokat történelmi forrásokat, amelyek Szimjon Ivánovics életéről meséltek, akárcsak
annak az időszaknak a legtöbb dokumentumát, legnagyobb valószínűséggel a romanovi kor-
szakban átszerkesztették23, s aligha lehet teljességgel hinni nekik.

49.26-50.39
Fomenko és Noszovszkij úgy tartja, hogy Szimjon Ivanovics nem halt meg1518-ban, hanem
egészen idős koráig élt. 1572-re kb. 80 éves volt. S ez teljességgel összhangban van az akkori
időszak Rettegett Ivánjának a leírásával. A megmaradt dokumentumok oldalain úgy tűnik fel
előttünk, mint tökéletesen öreg ember. Még hogyha a történészek tévedtek is IV. Iván születé-
si időpontját illetően, s tényleg négy évvel korábban született az általánosan elfogadott törté-
nelemváltozat szerint, 1575-ben nem volt több ötven évesnél. Annak ellenére, hogy Rettegett
Iván ilyen koprai megöregedését a lelki betegségével magyarázzák, legnagyobb valószínűség-
gel ezekben a dokumentumokban nem Rettegett Ivánról van szó, hanem az öreg Szimjon Iva-
novicsról. Szimjon Iván 1594-ben halt meg s a trón a fiához, Fjodor Ivanovicshoz került.

50.40-50.49 Csak egynek kell maradnia

50.49-53.10
Nos, az Új Kronológia két szerzőjének, Anatolij Fomenko-nak és Gleb Noszovszkijnak a vé-
leménye szerint Rettegett Iván korszakát négy király uralkodási időszakára kell osztani. 1547-
1553 közt közvetlenül maga IV. Iván uralkodott. 1553-1563 között a trónon IV. Iván kiskorú
gyermeke, Dmitrij Ivanovics volt. 1563-1572 között IV. Iván másik fia, Iván Ivanovics volt a
trónon. S végül 1572-1584 között az orosz trónon Szimjon-Iván volt, IV. Iván Vasziljevics
nagybátyja. De a Romanovok számára, akik a XVII. században mégiscsak megszerezték a
trónt, fontos volt, hogy a történelemben a négy király közül csak egy maradjon: IV. Iván ki-
rály (cár). Mert Iván Ivanovics halála éd Szimjon-Iván trónra lépése után két dinasztikus ág
keletkezett. Az első IV. Iván Vasziljevics és Anasztázia Romanov utódai, akiket a Zaharin-
Romanovok neveltek. A második ág Szimjon-Ivan utódai, vagyis a fia, Fjodor Ivanovics, utá-
na pedig Fjodor fia, aki Borisz Godunovként ismert s gyermekei. A Romanovok számára a
másik ág nemcsak hogy nem volt szükséges, hanem veszélyes is volt. Ezért a későbbiekben a
romanovi történészek történeteket gondoltak ki az „idegenekről” az orosz trónon: a tatár kán
Szimjon Begbullatovicsról s a nem nemes bojárról, Godunovról. A Romanovok számára
szükséges volt, hogy az orosz történelemben csak a IV. Ivántól s a feleségétől, Anasztázia Ro-
manovtól induló ág maradjon meg, mivel Anasztázia rokonsága valahogyan igazolta az igé-
nyüket az orosz trónra.

53.10-53.37
Rettegett Iván korszaka nem csak egyszerűen a történelmünk egy korszaka, ez az orosz biro-
dalom virágzásának az időszaka is. Az orosz fegyver és a pravoszláv hit győzelmének a kora.
Oroszország éppen ebben az időszakban érte el a legmagasabb fejlettségét és a legnagyobb

23
Az orosz eredetiben: „readaptálták”.
hatalmát. Rettegett Iván nagy király pedig a nép jelképe volt a külső és belső ellenségekkel
folytatott harcban.

53.39-53.57
Azonban kétszáz év alatt a történészek, Karamzintól kezdve, a nagy orosz király neve köré
hamis nimbuszt fontak. S nemcsak a történészek. Ennek a hamis mítosznak a propagandistái
az irodalmárok és a filmrendezők.

53.57-54.30
A Rettegett Ivánról kétszáz év alatt létrehozott hazugságáradat ellenére, a társadalmunk ismét
elkezd érdeklődni Rettegett Iván életének valódi tényei iránt, s elemzi az uralkodásának a kö-
vetkeztetéseit. Ma már sokan megértik, hogy bármely történelemváltozat komoly tudományos
kutatásokon kell, hogy alapuljon, nem pedig történetírók és filmrendezők képzeletén,

54.30-55.06
Az orosz történelem egyik legsötétebb és legellentmondásosabb időszakának számít Borisz
Godunov s Ál-Dimitrij uralkodásának az ideje. A hivatalos történelem biztosít bennünket ar-
ról, hogy az egyik is, s a másik is véletlen emberek voltak az orosz trónon. A történészek vé-
leménye szerint először Godunov, utána pedig Ál-Dimitrij bitorolták a hatalmat az országban,
nem lévén semmilyen törvényes joguk a moszkvai trónra.

55.06-55.15
Hogy hogyan is volt mindez ténylegesen, nézzék meg a „Nagy Zavargás” c. következő fil-
münkben.