Steve Rother

Életfeladatok

ÉDESVÍZ KIADÓ
BUDAPEST, 2 0 0 6
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Steve Rother / SpirituaL Psychology
Lightworker, 2004

Fordította
Tótisz András

Szerkesztette
Zsolnai Margit

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST

Felelős kiadó NÓVÁK ANDRÁS igazgató
Főszerkesztő MOLNÁR ESZTER
Műszaki vezető ERDÉLYI ANNA
Tipográfia TYPOSTÚDIÓ KKT.
Borítót készítette E L GRECO KFT.
Nyomta ALFÖLDI NYOMDA RT., Debrecen
Felelős vezető GYÖRGY GÉZA vezérigazgató
 Tartalom

Bevezetés
7

Feltételezések a könyvben
13

ELSŐ FEJEZET - A tizenkét paradigma

21
MÁSODIK FEJEZET - Az irányítás művészete
29
HARMADIK FEJEZET - Az élet hét szakasza
39
NEGYEDIK FEJEZET -A megállapodások természete
61 ^
ÖTÖDIK FEJEZET - Éjszakai játékok
71 '
HATODIK FEJEZET - Az energiacsatornák
megtisztítása
95
HETEDIK FEJEZET - Energiamátrix
- Energiabélyegek
113
NYOLCADIK FEJEZEÍ - A tizenkét elsődleges
életfeladat
135

Befejezés
271
 Bevezetés

A bal agy féltekés világ jobb agy féltekés meg-

közelítése

JEltűnődtek-e már azon a jelenségen, hogy egyes -

szemlátomást tökéletes életkörülmények között, ideá-
lis szülők mellett felnőtt - embertársaink miért nem
képesek az élet egyszerű feladataival megbirkózni?
Találkoztak-e már olyan emberrel, aki - bár nagyon
intelligens - újra és újra elköveti ugyanazokat a hibá-
kat élete során?
És mi a helyzet azokkal, akikről úgy tartjuk: sze-
rencsésnek születtek? Vagy az ellenkezőikkel, azok-
kal, akik mindent megtesznek, hogy változtassanak
az életükön, mégsem tudnak megszabadulni az őket
üldöző balszerencsétől?
Egyesek szerint a környezetünk alakít bennünket.
Mások úgy tartják, hogy genetikai felépítésünk hatá-
rozza meg, milyenek vagyunk, és milyenné leszünk
(a jól ismert természet kontra neveltetés kérdése). Azt
is mondhatjuk, hogy minden egyes generáció, akár
egy inga, amely mindig az ellenkező irányba leng,
természetes módon a tökéletes ellentétét teszi annak,
amit a szülei és a szerepmodellek tettek. De ez sem
mindig igaz.
Kizárólag akkor érthetjük meg az életünkben mun-
kálkodó különleges erőket, ha az emberi tapasztalást
a lélek fejlődési folyamatának tekintjük.
Olyan emberi lényként tekintünk magunkra, akik
a spirituális megvilágosodást keresik - pedig valójá-

7
ban spirituális lények vagyunk, akik megpróbálnak
megbirkózni az emberi ráébredéssel. A kérdés az,
hogy spirituális lényként miért kutatjuk egyáltalán
az emberi tapasztalatot? Pontosabban: mi az, ami bi-
zonyos életmintákat működésbe hoz? Továbbá, hogy
ezek a minták miért és hogyan mutatkoznak meg a
viselkedésünkben?
Ebben a könyvben megkaphatjuk a választ erre és
több más, zavarba ejtő kérdésre is. Ezeken a lapokon
az olvasó egészen más nézőpontból ismeri meg az
életet és az emberi tapasztalást, mint amivel eddig
az élete során találkozott.
Alapvető igazság, hogy az ember az ismétlésekből
tanul. Az életünkben ismétlődő sémák jóval több in-
formációt tárnak fel magunkról, valamint azokról az
életfeladatokról, amelyekért itt vagyunk. Ráadásul
ezeknek a mintáknak a megértése nemcsak arra hiva-
tott, hogy megismerjük önmagunkat, hanem átfogó
változást is előidéz az életünkben.
Sok esetben pusztán a dolgok „miértjének" megér-
tése elegendő ahhoz, hogy pozitív és tartós változá-
sokat eredményezzen. Ám a bizonytalanság ezen
időszakában, amikor a dolgok jóformán napi rend-
szerességgel változnak, mindennél fontosabb, hogy
megértsük életünk miértjeit. Különösen fontos ez
azoknak a segítőknek, akiknek az a küldetésük, hogy
segítsenek másoknak felülkerekedni múltjuk fájdal-
main és problémáin, hogy azután boldogabb és
egészségesebb jövőt teremthessenek.
Általában, amikor egy segítő rendszeresen ismétlő-
dő negatív mintákat fedez fel egy páciense életében,
azonnal értelmezni próbálja a háttérben meghúzódó
okokat; azokat a jelenségeket, amelyek a negatív tevé-
kenység vagy viselkedés ismétlődéséhez vezetnek.
Kétségtelen, hogy ez sok esetben segítséget jelent, de

8
 nem nyújt kielégítő magyarázatot, hogy miért létez-
nek ezek a minták. Ilyenkor a legtöbb segítő felkutat-
ja azoknak az élettapasztalatoknak a lenyomatait,
amelyek az adott személy viselkedését bizonyos mó-
don befolyásolták, majd segít, hogy az illető megvál-
toztassa a nemkívánatos mintákat létrehozó hiede-
lemrendszerét. Ezzel azonban csak részben kapunk
választ a kérdésre. Mi a helyzet akkor, ha egy jóval
magasabb cél húzódik meg a viselkedési minták mö-
gött? És mi történne, ha megtalálnánk a módját, hogy
azonosítsuk ezeket a magasabb célokat, és ezáltal a
látszólag káros mintákat pozitív tulajdonságokká vál-
toztatnánk? Ezekre és hasonló kérdésre ad választ ez
a kötet.
A könyv születésének története jóval túl van azon,
amit fel tudok fogni. Rögtön az elején ki kell jelente-
nem, hogy nincs semmiféle hagyományos értelem-
ben vett bizonyítékom arról, amit feltárni készülök.
Ha önöknek fontosak a hivatalos bizonyítékok, nem
biztos, hogy meggyőzőnek tartják majd a munkámat.
Ahogyan én sem tartottam volna annak, ha az infor-
máció tíz évvel ezelőtt jut el hozzám. Higgyék el, ál-
momban sem jutott eszembe, hogy egyszer a spiritu-
ális pszichológia területén fogok alkotni. Egészen
nyolc évvel ezelőttig elégedetten éltem az életemet,
nyugodtan vezettem építési vállalkozásomat. Azt hit-
tem, tudom, „mi leszek, ha nagy leszek". Szerettem a
munkámat, mert megadta nekem a megvalósítás és a
kreativitás élményét. Mégis, valahol a lelkem mélyén
már motoszkált, hogy ennél sokkal több vár rám, sok-
kal többet kell tennem.
Majd egy nap elkezdtem isteni sugallatú információ-
kat kapni egy „csoportnak" nevezett angyali lélekkö-
zösségtől, ami hatalmas kavarodást indított el az éle-
tem minden területén. Drámai módon megváltozott

9
a házasságom, a családi életem, a pénzügyeim, a vál-
lalkozásom - egyáltalán, a távlataim. A hatalmas fel-
fordulás és a kihívások ellenére, amelyekkel nekem
és a feleségemnek szembe kellett néznünk, életemben
először úgy éreztem, hogy végre ráleltem a szenvedé-
lyemre. Mélyen legbelül tudtam, hogy a birtokomba
jutott információ igaz. Az élmény eredményeként
született mélyreható változások már magukban köny-
nyedén megtöltenének egy könyvet. De nem az enyé-
met. Arra viszont talán magyarázatot adnak az én
gondolataim is: miért adja egy vállalkozó a fejét arra,
hogy a spirituális pszichológiáról írjon.
Egyáltalán nem olyan szokatlan dolog, hogy az em-
ber isteni sugallatú információt kap. Egyesek ezt
New Age-es pszicho-blablának tekintik. Mások egy-
szerűen „médiumlétnek" vagy „csatornázásnak". Te-
kintet nélkül arra, mit gondolunk erről, mindannyi-
an kapcsolatban állunk önmagunk egy magasabb
részével, amely isteni sugallattal lát el bennünket.
Csakhogy a legtöbb ember egyszerűen nem tanult
meg bízni benne. A művészek inspirációnak nevezik.
Az írók ihletnek. A baseballjátékosok azt mondják:
megy a játék, míg a zenészek: ráhangolódnak. Ezek
azok a különleges alkalmak, amikor kapcsolatba ke-
rülünk magasabb énünkkel. Én rendszeresen teszem
ezt, és egyszerűen a „csoporttal" való kapcsolatom-
nak neveztem el.
Nem végleges és megváltoztathatatlan forrásnak
szánom mondandómat, sokkal inkább az emberi ta-
pasztalás egy új perspektívájának, amely segíthet
jobb irányba terelni bárki életét. És bár nem ad vá-
laszt minden kérdésre, remélem, hogy legalább új kér-
désekkel szolgál, amelyeken eltűnődhetnek. Az életfi-
lozófiám szerint: vegyenek el belőle mindent, amit
tudnak, és csak azt használják, ami önöknél működik.

10
 Az elmúlt nyolc év során több mint hatezer ma-
gánrendelést tartottam, amelyeken hozzásegítettem
embereket, hogy életmintáikra a csoport magasabb
nézőpontjából tekintsenek. Egyszer sem diagnoszti-
záltam és nem kezeltem semmilyen betegséget vagy
kóros állapotot. Soha nem adtam krízistanácsokat, és
soha nem mondtam meg senkinek, mit kell tennie.
Ezek azok a régi paradigmák, amelyekben az embe-
rek magukon kívül keresik a válaszokat. Én mindösz-
sze lehetőséget kínálok arra, hogy más nézőpontból
érzékeljék az életet. Az a célom, hogy segítsek fel-
idézni mindazt, amit mindenki - emberi tapasztalat-
tal bíró spirituális lényként - amúgy is tud.
 Feltételezések a könyvben

F o n t o s tudni, hogy a könyv anyaga feltételezések

során alapul, amelyek információm szerves részét
képezik. Bemutatom hát ezeket a fogalmakat, és arra
biztatom önöket, hogy saját megítélésük szerint élje-
nek velük.

1. Van olyan feltételezés, amely szerint eredendően

spirituális lények vagyunk, akik emberi alakban
tapasztaljuk meg az életet.

2. Van olyan feltételezés, amely szerint energia va-

gyunk, amely soha nem pusztul el, csupán a for-
máját változtatja. Ezért szerepel számos utalás a
reinkarnációra ebben a könyvben.

3. Van olyan belső meggyőződés, hogy a polaritás

mezejében tapasztaljuk meg az életet, és úgy lát-
juk, mintha különböznénk másoktól, pedig a való-
ságban elválaszthatatlanok vagyunk. Ezért a jó és
a rossz, a helyes és a helytelen, a fekete és a fehér,
a szeretet és a gyűlölet stb. fogalmak mind a pola-
ritás illúziói.

4. Van olyan feltételezés, amely szerint az emberiség

az evolúció során kvantumugráson megy keresz-
tül. Azért keressük a magasabb igazságokat, hogy
támogassuk újonnan felemelkedett létállapotun-
kat.

13
5. Van olyan elképzelés, amely szerint az emberi szel-
lem hihetetlenül erős teremtő erő, és mint ilyen, az
élet egyszerűen önmagát beteljesítő prófécia.

Őszintén remélem, hogy az itt bemutatott feltétele-

zések valamilyen módon segítik majd az életüket.
Napjaink sebesen fejlődő világában a siker nem hatá-
rozható meg a hagyományos módon. Immár az ha-
tározza meg, hogy mennyi szenvedélyt és örömöt ta-
pasztalunk életünk minden napján. Remélem, írá-
som segít, hogy valamivel többet fedezzenek fel saját
szenvedélyükből és örömükből.

14
 Intuíció

A könyvben található információk mind spirituá-

lis nézőpontból értendők. Ez egyszerűen azt jelenti,
hogy először a spirituális szinten történteket kell ke-
zelnünk, s csak utána érhetünk el hatásos változást fi-
zikai világunkban. Ennek az információnak a haszno-
sítása nagyobb intuíciós gyakorlatot kíván. Ez messze
nem olyan bonyolult, mint azt sokan hiszik. Őszintén
vallom, hogy mindannyian hozzáférhetünk ezekhez
a természetes képességekhez, csak sokan nem hisz-
nek a kapott információkban. Azok, akik részesei a
gyógyítás művészetének, jóval inkább megértik eze-
ket a fogalmakat, mert a munkájuk megköveteli tőlük,
hogy bízzanak intuitív képességeikben.
Mind megtapasztaltuk már azt az élményt, hogy
„tudunk" valamit anélkül, hogy tudnánk, honnan tud-
juk. Vagy néha azon kapjuk magunkat, hogy úgy be-
szélünk, hogy fogalmunk sincs, mi diktálja kimondott
szavainkat. Ez az intuíció. Ez a közvetítés. És nincs
benne semmi rejtélyes, semmi természetellenes. Ha
nem bízunk benne, vagy megrémülünk tőle, és elfojt-
juk, akkor elzárjuk a kapcsolatot belső útmutatórend-
szerünkkel, amely pedig énünk alapvető része.
Ez a könyv egyfajta támaszt nyújt ahhoz, hogy
megtanulhassanak megbízni az intuíció képességé-
ben, és tovább tudják fejleszteni azt.

15
 Ajánlás

Életem katalizátorainak
A könyvben számos utalást találnak arra, hogy
minden ember életében vannak katalizátorok, akik
segítik életfeladatai megoldásában. Általában a szü-
lők vagy olyasvalaki tölti be ezt a szerepet, akikhez
gyermekkorban szoros szálak fűznek. Ezek az embe-
rek hatalmas befolyással vannak az életünkre. Éppen
ezért helyénvalónak találom, hogy megosszak önök-
kel egy szokatlan történetet saját életem katalizátorai-
ról, mivel ezt a könyvet nekik ajánlom.
Egész életemben mély kapcsolatban álltam édes-
anyámmal. Hátborzongató képességgel látott át raj-
iam. Bármennyire is próbáltam ködösíteni, mindig
tudta, mikor szedek rá másokat, miként azt is, mikor
csapom be önmagamat. Mindig segítségemre volt,
hogy ráleljek a helyes útra. Leginkább tőle tanultam
meg, hogy miként legyek tökéletes egységben önma-
gammal.
Anya mindvégig abban a hitben élt, hogy írónak
született. Az volt az álma, hogy megírja élete történe-
lét, és megoszlja majd mindenkivel legfontosabb el-
méleteit a világról. Rendszeresen írt cikkeket, és el-
küldte őket kedvenc lapjainak. Bölcsessége igazi
ajándék lehetett volna a világnak, mégsem hiszem,
hogy megtalálta saját hangját az írásaiban. Tudomá-
som szerint mindössze egyszer jelent meg cikke, ame-
lyet a Barbarával kötött házasságomról írt 30 évvel
ezelőtt. Barbara nagyon korán elveszítette az édes-

17
anyját, és az enyém saját lányaként szerette. A cikk
A menyasszony és a vőlegény édesanyja címet kapta.
Anya fiatalon elment, mellrák vitte el. Mindössze
53 évesen. Én magam 53 évesen kezdtem neki ennek
a könyvnek. Az ő halálakor még egészen másként ér-
telmeztem az életet, mint most. Bár édesanyám nagy-
mértékben megalapozta spirituális ismereteimet, ak-
koriban nem igazán voltam jártas ebben a témában.
Mégis, a szívem mélyén tudtam, hogy bár fiatalon
halt meg, beteljesítette itteni küldetését. Halála előtt
nem sokkal egy új házasságban rálelt a boldogságra,
miután nagy nehezen elvált az apámtól. A szeren-
csétlen események ellenére mindig is szerette apá-
mat. És bár voltak nehézségei, lélekben soha nem vált
áldozattá. Megmaradt az ereje, és egy új szerelmi kap-
csolatban lelt a boldogságra. A mostohaapámmal alig
egy évet élt boldog házasságban, amikor meghalt.
Soha nem felejtem, mit éreztem, amikor néhány
nappal a halála után felmentem a dolgozószobájába.
Az új írógépe az ablak alá helyezett szép íróasztalon
állt. Azt tervezte, hogy itt fogja megírni élete történe-
tét. Az íróasztal fiókjában irattartókban sorakoztak
a jegyzetei, és a néhány hónappal korábban elkezdett
könyve. Leültem az íróasztalához, ujjaimat az írógép
billentyűire helyeztem, és kinéztem az ablakon. Meg-
próbáltam elképzelni, milyen érzés lehet írni.
Édesapám igazi álmodozó volt, és bámulatos ké-
pességgel vitt véghez mindent, amit a fejébe vett. Ra-
jongott az életért, az emberekért, és mindenkire ha-
tással volt, akivel kapcsolatba került. Fantasztikus
jellem volt. Jacket mindenki imádta. Bár már évekkel
ezelőtt elhagyott bennünket, banális humorát azóta
is minden egyes családi összejövetelen felemlegetjük.
Amikor bárki a családban felidézi elnyűtt vicceit, rög-
tön azzal vádoljuk, hogy apát „közvetíti". Viccelődünk

18
 ezzel, de érezzük, hogy apa mindenkor velünk van.
Mintha a vállunk mögül súgna a fülünkbe, hogy em-
lékeztessen egy milliószor hallott, erőltetett poénra.
Apa örömmel segített másokon. Sokféle hivatású
ember kereste fel, hogy megossza vele a problémáit.
Rendszerint azzal húztuk, hogy hivatásos „konyhai
tanácsadó", pedig eredeti végzettsége szerint villa-
mosmérnök volt. Később úgy döntött, hogy pszicho-
lógiát tanul, és az álmainak él; hivatásos tanácsadó-
kent dolgozik, és előadásokat tart. Minden kurzust
elvégzett, és éppen doktori disszertációja végső válto-
zatán dolgozott, amikor meghalt. Bár magam nem
vettem részt „természetfeletti" összejövetelein és elő-
adásain, gyakran megosztotta velem, milyen áttöré-
seket idézett elő különböző embereknél. Szeretett ta-
nítani, és szerette segíteni mások fejlődését. Pedig
nehezen tudott megélni abból a munkából, amit any-
nyira imádott. Visszatekintve már látom, hogy egy-
szerűen megelőzte a korát. És emiatt neki ajánlom el-
ső könyvemet - annak a Világítótoronynak, aki kissé
megelőzte a korát.
Amikor belefogtam ebbe a munkába, egy nap ebé-
delni hívott, és gyengéden próbálta felhívni rá a fi-
gyelmemet, milyen nehéz lesz megélnem ebből a hi-
vatásból. Meghallgattam a mondandóját, de mint
minden fiatalember, aki különbnek érzi magát a szü-
leinél, folytattam az utamat. Az utolsó együtt töltött
karácsonyunkkor megoszthattam vele a hírt, hogy
előadást tartok az Egyesült Nemzetek egy csoportjá-
nak Bécsben. Szerfelett örült a sikeremnek, egyfajta
beteljesülést érzett benne - amelyet én akkoriban
nem igazán értettem meg.
Apa még 73 évesen is naponta motorozott és teni-
szezett, mondhatni, első igaz szerelmének élt. Mindig
vegyes párost játszott, mert mint mondta, így csinos

19
lányokkal flörtölhetett. Gyakran mondogatta, hogy
számára az az ideális halál, ha egy teniszpályán végzi
- vagy az ágyban egy gyönyörű szőkével. Halálakor
második feleségével élt, egy csinos szőkével. És ahogy
megjósolta, közvetlenül az után hunyt el, hogy csinos
partnernőjével mérkőzést nyertek a teniszpályán.
Azért írom le ezeket a történeteket, mert szülőként
magam is tudom, hogy a legjobb, amit a gyermekeim-
től remélhetek, ha átvesznek valamit abból, ami az én
szenvedélyem; és egy lépéssel tovább viszik, mint
ahogy nekem sikerült. Anyám mellőzött író volt,
apám pedig pszichológus és tanár, akinek igazából
soha nem adatott meg a lehetőség, hogy a szenvedé-
lyének élhessen. Kétségem sincs afelől, hogy az a sze-
rep, amelyre felkértem őket életem megszervezése-
kor, tökéletes összhangban áll azzal a munkával,
amire teremtettem. A szüleim az én legnagyobb ösz-
tönzőim. Biztosan tudom, hogy mindig ott állnak a
hátam mögött, és mosolyogva figyelnek.
 1. fejezet

A tizenkét paradigma
Gyógyítási javaslatok egy új világban
Gyógyító = azaz egyén, aki megalkotja azt
a kényelmes teret másoknak, amelyben
önmagukat gyógyíthatják.
 Ha régen az emberek megbetegedtek, esetleg bármi-
lyen gyógyításra volt szükségük, felkerestek egy segítőt
vagy gyógyítót. Gyors megoldásban reménykedtek; el-
fogadtak bármilyen tablettát, diétát vagy varázsitalt,
amely könnyít a bajukon. Egészen máig jól működött
ez a rendszer. Elhittük, hogy a szükséges segítséget
kapjuk. Mi több, a régi idők hittel gyógyítóitól azt is
elvárták, hogy akár egy érintéssel máris gyógyulást ér-
jenek el. Nekem magamnak is több élet megmentését
tulajdonítják. Semmiképp sem kicsinylem le ezeket a
„csodákat", mert ismerem a testben lakozó gyógyító
erőket. Ezekben az esetekben egytől egyig az történik,
hogy a segítő megteszi, ami ahhoz szükséges, hogy a
beteg engedélyt kapjon önmaga meggyógyítására. Ami-
kor a beteg látja a csodálatos eredményt, hajlamos te-
hetséges gyógyítóként vagy csodatevőként ünnepelni
a segítőt.
Most, hogy teljes képességű emberi lényként tanu-
lunk élni, azzal a kihívással nézünk szembe, hogy töb-
be nem helyénvaló átadni másoknak az erőnket; még
a gyógyítóknak, segítőknek sem. Mindez drasztikus
változást jelent a segítésről kialakított képben és para-
digmáiban. Ennek eredményeként szinte naponta új
gyógyító paradigmák születnek. A következőkben egy
listát találnak az én teljes képességének új energiáján
munkálkodók számára. Javaslatokat. Egyikük sem új-
donság, és nem is olyan szabályok, amelyekhez szóról
szóra kell ragaszkodni. Sokkal inkább arra szolgálnak,
hogy emlékeztessék a segítőket: elérkezett a teljes ké-
pességű emberi lény ideje.
A primum non nocere latin kifejezés - 'elsősorban
nem ártani' - Hippokratésznek, a gyógyítás atyjának
nevéhez fűződik. Most, hogy teljes képességünk ko-
rában élünk, ideje továbbvinnünk ezt a megállapítást
- megtalálni a módját, hogy miként segítsük kliense-
ink gyógyulását anélkül, hogy elvennénk tőlük az erőt.
A következőkben 12 javaslatot találnak, amelyek a
kiindulópontot jelentették könyvemhez. A segítő 12
paradigmájának az a szándéka, hogy segítsen önök-
nek a magasabb igazság meghatározásában, illetve
hogy egyensúlyra leljenek akkor, amikor teret alkot-
nak másoknak önmaguk meggyógyításához.

1. Középpontban a teljes képességű ember

Az Új Föld magasabb vibrációiban csupán akkor va-

lósulhat meg gyógyulás, ha az emberek megtartják
saját erejüket. Mindig az az elsődleges cél lebegjen a
szemünk előtt: úgy segítsünk másokat, hogy nem
vesszük el az erejüket.

2. Gyógyítás kérésre

Csak kérésre gyógyíthatunk. Többé nem lehet mások

gyógyulását segítenünk, csak ha kifejezetten kérik.

3. Szándék

Az Új Energiában csupán magasabb szándékkal le-

hetséges segíteni a gyógyulást. További fejlődésünk
során ráébredünk, hogy többé nincsenek titkok.
Ezért - segítőként - hagynunk kell, hogy önmagunk
és szándékaink teljesen nyilvánvalóvá váljanak.

24
 4. Felfogás

Ml kell fogadni: a betegség nem mindig annak a jele,

hogy valami rossz. Vannak olyan pillanatok, amikor a
betegség szükséges a változás előidézéséhez, és mind-
össze annyi a szerepünk, hogy segítsük a folyamatot,
Fontos felismerni, hogy a betegség csupán az egészség
egy állapota, és a gyógyító segítőnek meg kell tanulnia
minden állapottal együtt dolgoznia, hogy megalkot-
hassa azt a teret, ahol az egészség uralkodik.

5. Igazság

Segítőként fontos, hogy az ember a saját igazát mond-

ja. Ezzel együtt pedig tudnunk kell, hogy az igazság
mindig folyamat. így engedjék át magukat a kimon-
dott szavak fejlődésének, és oly módon beszéljenek az
igazukról, hogy mások kiállhassanak saját igazuk mel-
let t, ne érezzék fenyegetve magukat. Becsüljenek meg
mindennemű igazságot, még ha másnak is tűnik,
mint a sajátjuk. Ne feledjék: a vetélkedés csupán an-
nak a polaritásnak az illúziója, amelyben élünk.

6. Kiegyensúlyozott ego

A kiegyensúlyozott ego a gyógyítás segítésének alap-

feltétele. Ezért segítőként fontos, hogy gyakran ellen-
őrizzük az egónkat, és alaposan vizsgáljuk át a cseleke-
deteink vagy szavaink mögött húzódó motivációinkat.
Ha az ego túl nagyra nő, elvág minket a forrásunktól.
Ám ha nem elég nagy, soha nem találjuk meg a he-
lyünket gyógyítóként.

25
 7. Tisztánlátás

Meg kell tanulnunk a tisztánlátás művészetét, hogy

ítélkezés nélkül dönthessünk, továbbá meg kell ta-
nulnunk alaposan megfigyelni mindent, ami belép a
mezőnkbe, és csupán azokat a dolgokat és lehetősé-
geket kiválasztani, amelyek teljessé tesznek. Minden
mástól ítélkezés nélkül meg kell szabadulnunk. Nem
kell, hogy mindennek a részesei legyünk. Sőt tanul-
juk meg csupán azokat kiválasztani, amelyek táplál-
nak, és a fejlődésünket szolgálják.

8. Biztonságos tér megalkotása

A segítő által választható legbiztosabb szavak: „nem

tudom". így tanítás közben is teret hagyunk, hogy
mások teljes képességei kibontakozzanak. Senki sem
tudhatja mindenre a választ, de együtt mindannyian
sikerrel rálelhetünk.

9. Sebezhetőség

Gyógyítóként igaz erőnk sebezhetőségünkben rejlik.

Emberségünk tesz minket különbözővé. Tanuljuk
meg, hogy ez a ragyogás átjárja minden egyes csele-
kedetünket, és hogy a hibákban nyíltan osztozzunk
másokkal. Ily módon érzékelt gyengeségeink hamar
a legnagyobb erőinkké válhatnak.

26
 10. A gondolkodás hatalma

Ne feledjék: talán nem tudunk irányítani minden

egyes gondolatot, amely megfordul a fejünkben, de
azt befolyásolni tudjuk, hogy mi marad ott. Ezért az
a felelősségünk, hogy irányítójává váljunk saját gon-
dolatainknak, és megosszuk ezt a folyamatot azokkal,
akikkel együtt dolgozunk.

11. Motiváció

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy mindenkit

ugyanaz az alapmotiváció hajt. Valójában mind olya-
nok vagyunk, akár a kisgyermekek: sötét szobában
tapogatózunk, keressük az ajtót, amely visszavezet a
világosságba. Legkönnyebben úgy találjuk meg az
utat, hogy nem bántjuk egymást, amikor megfogjuk
egymás kezét.

12. Felelősség

Nem gyógyíthatunk meg másokat. Lehetetlen. Csu-

pán az lehetséges, hogy megalkossuk és felajánljuk
nekik a teret, amelyben meggyógyíthatják önmagu-
kat. Ezért ne vállaljanak felelősséget senki más meg-
gy ógyulásáért, kizárólag csak a sajátjukért. Ha azt ta-
pasztalják, hogy a klienseik elvonják az energiájukat,
az azért van, mert felelősséget vállaltak a gyógyulásu-
kért. Ne feledjék: a felelősség az erő mérlege. Úgy se-
gítsenek másokon, hogy azok saját gyógyulásukért
maguk vállaljanak felelősséget, így megtarthatják
erejüket.

27
 A gyógyítás segítése megbecsült munka.
Ám egy alapszabályt soha ne feledjünk:

Ha másokat gyógyítasz, megváltoztathatod

az életüket.

Ha másokat abban segítesz, hogy saját magukat

gyógyítsák, megváltoztatod az univerzumot.
 2. fejezet

Az irányítás
művészete
Az élet irányítása
Az életfeladatok irányítása
 Az irányítás belső feladat

Minden életfeladat befelé irányul. Ha életfelada-

tunk a körülhatárolás, akkor saját határainkra kell
gondolnunk, nem másokéra. Az elfogadás életfelada-
ta pedig soha nem a környezetünk elfogadásáról szól,
hanem önmagunk elfogadásáról. Ugyanígy a bizalom
életfeladata nem a mások iránti bizalmat takarja, ha-
nem azt, hogy önmagunkban bízzunk. Mind önma-
gunkért vagyunk felelősek, és csak úgy találhatjuk
meg életfeladataink irányát, ha ezt szem előtt tart-
juk. A mondás szerint: nem változtathatunk meg má-
sokat, kizárólag önmagunkat. Ez azért nem teljesen
igaz. De amint majd a következőkben láthatják a ka-
talizátorok szerepének újrafogalmazásával foglalkozó
részben, kizárólag erre összpontosíthaljuk szándéka-
inkat, amikor életfeladatokról van szó.

Az irányítás művészete

Fontos megemlíteni, hogy mind ugyanazokkal az att-

ribútumokkal dolgozunk nap mint nap. Maga az irá-
nyítás nem azt jelenti, hogy ezektől a problémáktól
örökre megszabadulhatunk. Miként egy adott életfel-
adat irányításunk alá vonása sem jelenti azt, hogy
azon a területen „a mennyben érezhetjük magun-
kat". Sokkal inkább arról van szó, hogy az adott att-
ribútumok, amelyekkel dolgozunk, többé nem jelente-
nek problémát az életünkben.

3i
 Miért van az, hogy néhány szeretetteljes és gondos
szülői nevelést kapott, önmagával teljes harmóniá-
ban lévő embernek a gyermekeiből gyakran feltűnő-
en hiányoznak ezek a tulajdonságok, és egész életük-
ben küzdenek a belső integritás problémájával? Míg
mások, akik látszólag a belső integritás problémájá-
nak tökéletes példái, miért találják meg felnőttként
az egyensúlyt? A válasz egyszerűen az, hogy a kiala-
kult személyiség már belekezdett az integritás életfel-
adatának irányításába. Az irányítást nem okvetlenül
könnyű azonosítani, ugyanis az összességében azt je-
lenti, hogy miután irányításunk alá vonjuk az adott
attribútumot, az többé nem merül fel problémaként
a későbbi életekben.
Ahogyan az „Energiamátrix - Energiabélyegek" cí-
mű rész megfogalmazza: amikor az ember irányítása
alá von egy olyan életfeladatot, amelyet egy energia-
bélyeg segít, megszabadul az adott életfeladathoz
kapcsolódó kihívásoktól. Vagy újraírja a forgatóköny-
vet, és meggyógyítja az energiabélyeget - vagy meg-
változtatja azt. Más szavakkal: amikor az ember egy
olyan életfeladatot irányít, amelyet egy energiabélyeg
segít, a hozzá kapcsolódó rossz szokások, kihívások
vagy viselkedési minták elhagyhatják őt, amint az
élete jobb irányba fordul. És bár ugyanez igaz arra,
aki energiamátrixszal dolgozik, a belső programozás
sajnos soha nem változik.
Például az az ember, aki a körülhatárolás életfel-
adatában egy energiamátrixszal dolgozik, természetes
módon arra van programozva, hogy mestermanipulá-
torokat vonzzon az életébe. Ha egy ilyen helyzetben
lévő lány belép egy férfiakkal teli szobába, magától
értetődően azokhoz fog leginkább vonzódni, akikről
kiderül, hogy ők a fő manipulátorok. És még ha az

32
 irányítása alá vonhatja is ezt az életfeladatot, illetve
könnyedén és gyorsan megtanulja meghúzni a hatá-
rait, mégis az a programozása, hogy magához vonzza
a mestermanipulátorokat. És mindez egész életéhen
végigkíséri. A különbség abban jelentkezik, hogy tö-
kéletesre fejleszti a felismerésüket, és tudja, mit kell
tennie ahhoz, hogy megváltoztassa az energiát.
Pontos észben tartani, hogy ebben a felállásban
sem a mester manipulátor, sem a határai megrajzo-
lásával küzdő lány nem rossz ember. Egyszerűen
így kapcsolódik az életfeladatuk a másikéhoz. A lány
lel lehetőleg úgy érzi, mintha az volna a homlokára
írva: „Gyengék a határaim, gyere, told el őket!" Még
miután irányítása alá is vonta ezt az attribútumot,
továbbra is megmarad a metaforikus jel a homlokán,
és továbbra is ugyanazt az üzenetet közvetíti, de töb-
bé nem lesz olyan könnyen manipulálható. A követ-
kező életében mindez nem jelent majd problémát a
számára, és talán majd el is tűnődik azon, hogy mi-
ért jár így minden alkalommal a legjobb barátnője.
A Csoport szerint ennyit tesz az irányítás.
Bár nem gyakori jelenség, hogy újradolgozzunk egy
olyan elsődleges életfeladatot, amelyet már irányí-
tásunk alá vontunk, de miután emberi tapasztalat-
tal rendelkező spirituális lények vagyunk a szabad vá-
lasztás bolygóján, bármikor előfordulhat, hogy miu-
tán egy adott élet attribútumánál elértük az irányítás
szintjét, mégis visszaesünk a régi sémákba. Általában
az ilyen hátralépés csak nagyon kicsi, és rendszerint
gyorsan felismerhető. Rendkívül ritkán fordul elő,
hogy egy ember egész életében egy már irányítása alá
vont életfeladaton dolgozzon újra és újra.
Amikor más embereknek segítünk életfeladataik és
a hozzájuk tartozó megállapodásaik felismerésében,

33
nagyon fontos, hogy segítőként ellenálljunk a kísértés-
nek, és következtetéseket vonjunk le egy-két olyan ta-
pasztalatból vagy esetből, amelyeket a kliens mond el.
Az életfeladataik meghatározásában azokkal a klien-
seimmel volt a legnehezebb a dolgom, akik már elérték
az irányítás szintjét. Ezek közül viszont jóval köny-
nyebb volt azonosítani azokat, akik energiamátrixszal
dolgoztak, mint az energiabélyeggel dolgozókat.
A Csoport szerint az irányítást azzal a tevékeny-
séggel lehet leginkább meghatározni, amikor valami
negatívat teszünk, de pozitív módon használjuk. Pél-
dául képzeljenek el egy életenergia-vonalat, amely
leginkább egy egyeneshez hasonlít, s végighúzódik
saját emberi tapasztalásunk idővonalán. Rengeteg
energiánkba kerül, hogy megpróbáljuk ezt az ener-
giavonalat egyenesen tartani. Mivel a sikert (vagy az
egészséget) az életerő-energia folyamatos egyenes vo-
nala mutatja, kellemetlenül érint, amikor a vonal
hullámokat vet, vagy szaggatottá válik.
Segítőként azt tanultuk, hogy a betegségeket jelnek
tekintsük, amelyek azt mutatják, hogy valami nincs
jól. A segítő 12 paradigmája megtanítja, hogy min-
den betegség egy folyamat. Ennek következménye-
ként, ha támogatjuk a folyamatot, segíthetünk a be-
tegnek. Mint azt az energiavonalak illusztrációjában
láthatjuk, amint egyenetlenséget vagy ingadozást ta-
pasztalunk a kliens energiavonalában, azonnal a se-
gítségére sietünk, hogy visszatérhessen a természetes
egészség állapotába. Rendszerint ez a folyamat nem-
csak, hogy lassú, de végső soron csupán maguk a kli-
ensek valósíthatják meg.
Támpontot jelenthet a segítőnek, ha a kliens ener-
giavonalának minden egyes egyenetlenségét vagy
ingadozását az irányítás egy lehetőségének tekinti.

34
Vagyis ahelyett, hogy megpróbáljuk visszaállítani az
energiavonalat a normál helyzetébe, sokkal haszno-
sabb, ha megmutatjuk a kliensnek, hogy egy negatív
helyzetet hogyan lehet pozitív módon kihasználni.
Ha minden egyes érzelmi állapotot, betegséget, ener-
giaegyenetlenséget vagy visszaesést az irányítás lehe-
lőségének tekintünk, akkor csodálatos út nyílik meg
előttünk, hasznos segítőkké válhatunk.
Mind hallottunk már olyan történeteket, hogy a
pszichológus azért választotta hivatását, mert gyer-
mekkorában maga is erőszak áldozatául esett. Vagy a
sebészről, akiben azért támadt csillapíthatatlan vágy
az orvosi hivatás iránt, mert végignézte, ahogy az
édesanyjával végez a rák. Ezek az irányítás tökéletes
példái. Az irányítás ezerarcú, ezért fontos felkutatni
mindet, amikor egy klienssel dolgozunk.

A tanár felbukkanása

Amikor az ember bármely életfeladat területén eléri

az irányítás szintjét, kivétel nélkül a tanítás valame-
lyik formájába lép. Ennél a pontnál két fontos meg-
jegyzést kell tenni. Először is, ritkán tanít olyasmit,
ami kapcsolatban áll saját életfeladatával. Inkább
szenvedélyének valamely más területén tanít. Másod-
szor, csak ritka esetben tekinthető formális, mi több,
tudatos lépésnek a tanítás választása. A legtöbb eset-
ben a tanítványok maguktól kezdenek megjelenni.
Többnyire az történik, hogy mások kezdik el felkutat-
ni ezeket a tanítókat, vágyják a közelségüket, hogy ta-
nulhassanak tőlük. Mintha azzal, hogy az adott élet-
feladatukban elérték az irányítás szintjét, a bennük
lévő tanár természetes módon bukkanna fel.

35
 A katalizátor szerepének megváltozása

Az irányítás színijének elérésével az életünkben lévő

katalizátorhoz fűződő kapcsolatunk is megváltozik.
Vegyük például Lee esetét. Lee a bizalom életfelada-
tán dolgozott. Az apja, aki fizikailag és érzelmileg is
bántalmazta, negatív ösztönző volt az életében. Lee-t
manapság, ha az apjáról beszél, a szomorúság érzése
fogja el. És nem azért, mert önmaga miatt szomorú.
Épp ellenkezőleg, közötte és az apja között nagyon
erős a kötelék, amely messze túlmutat egyetlen élet
határain. így Lee nemcsak, hogy feltétel nélkül szere-
ti az apját, de jobban ismeri, mint az apja saját magát.
Szomorúságát az okozza, hogy az apja mily kevés
döntést hozott az életében, valamint hogy bár tudja:
az apja igazán szereti, de soha nem volt képes szavak-
ban kifejezni a szeretetét. Lee két házasság és két
válás után immár az irányítása alá vonta a bizalom
életfeladatát. Mint minden életfeladat, ez is befelé irá-
nyul. És miután egész életében kirántották a szőnye-
get a lába alól, és megbízhatatlan emberekkel kellett
együtt élnie, Lee végül megtanult bízni önmagában.
És talán nem feltétlenül van tudatában, hogy a dolgok
az előnyére változnak, többé nem habozik irányítani
a helyzeteket, megbízni saját döntésében, és nem fél
attól, hogy hibát vét. Életében először felelősséget vál-
lal azért, ami történik vele - és ez jó érzés.
Lee eltávolodott a szüleitől. A válását követően
nemcsak hogy nehezen tűrte őket a környezetében
hosszabb ideig, de úgy érezte, fontos, hogy a saját
igényeit helyezze előtérbe. Bár az elmúlt két évben
néhányszor kapcsolatba léptek, de csak alig párszor,
s alkalmanként csupán néhány perc erejéig.
Amikor elkezdett bízni magában, és nem félt en-
nek alapján cselekedni, rohamszerűen változni kez-

36
dett az élete. Egy nap Lee-t búskomoran felhívta az
apja telefonon, elmondta, hogy hiányzik neki, és fel-
ajánlotta, hogy ebédeljenek együtt. Bár Lee hitetlen-
kedve fogadta, úgy döntött, elmegy, és meghallgatja
az apját. Az idő talán lecsillapította, és egyfajta saj-
nálatot érzett, jóvá akarta tenni a történteket. Tudta,
hogy apja nem tudja rászánni majd magát, hogy el-
mondja, szereti, így aztán ezzel is beérte. Amikor vé-
gül eljött a közös ebéd ideje, az apja úgy trécselt,
mintha csak tegnap váltak volna el, és amikor távoz-
ni készültek, így búcsúzott, lánya döbbenetére: „Sze-
retlek, kicsim", mint aki mindig is ezt tette.
Ha most megkérdeznék Lee-t vagy az apját, hogy
mi is történt valójában, nagy valószínűséggel mind-
ketten azt mondanák, hogy a másik megváltozott. Pe-
dig valójában a helyzet attól változott, hogy Lee el-
kezdte az irányítása alá vonni a bizalom életfeladatát,
és újra meghatározta azt a szerepet, amelyet apja tölt
he az életében. Mivel többé nem volt szüksége arra,
hogy az apja ösztönzőként működjön, anélkül hogy
bármelyikük részéről is a tudatos szinten történt vol-
na, megszabadította apját attól, hogy a korábbi szere-
pét kelljen játszania.
Az irányítás művészetének újrameghatározása
egyenlő azzal, hogy átértékeljük a viselkedésünket
minden lehetséges negatív helyzettel szemben. Ha fé-
léi met nem ismerve keressük a lehetőségeket minden
helyzetben, bármelyiket gyorsan átalakíthatjuk, és
ha minden lehetőséget megragadunk, hogy egy nega-
liv eseményt pozitív módon használjunk, azzal jelen-
tősen javíthatunk életünkön.
 3.fejezet

Az élet hét szakasza

A lélek fejlődésének útja az emberi létben
A Csoport szerint a teljes életfolyamat hét külön -
böző szakaszra bontható. Azt mondják, fontos ez az
információ, mert az emberi létet egy általános idősík-
ba helyezi. Az élet minden egyes szakaszának átfogó
célja van a lélek fejlődésében, és mind a hét állomás
a tizenkét elsődleges életfeladat jellegzetes tényezőit
teszi lehetővé.

Első szakasz:
Tervezési szakasz
Születés előtt

Az élet első szakasza a születést megelőző időszak,

amikor rákészülünk arra az életre, amelynek a megta-
pasztalása előttünk áll. (Ezt az életszakaszt „A megál-
lapodások természete" című fejezetben részletesebben
t.árgyaljuk.) Ebben a szakaszban kérünk fel bizonyos
embereket arra, hogy eljátsszák az életünkben azokat
a szerepeket, amelyekkel segíthetnek az adott időszak-
ra kiválasztott életfeladatunkban.
Erre a szakaszra ritkán emlékezünk, amikor már
felvettük emberi formánkat; hipnózissal vagy más
regressziós technikával sem biztos, hogy felidézhető,
Ennek az az oka, hogy ha a „feledékenység fátyla"
nincs a helyén, kevés értelme lesz annak az életnek,
amit eljátszani jöttünk.

4i
 A spirituális család összegyűjtése

Az első alkalommal, amikor emberként öltünk tes-

tet, egy lélekcsoport kísér bennünket, akiket jól is-
merünk, és akikben fenntartás nélkül megbízunk.
Ez a csoport teszi ki eredendő spirituális családun-
kat. Elkövetkezendő életeinkben teljesítjük megálla-
podásaink egy részét, amelyeket családunk különbö-
ző tagjaival kötöttünk, és megszabadulunk karmánk
egy részétől is. Amikor mindent teljesítettünk, olyan
alakban folytatódunk tovább, amelyben egy másik
szellemi családba kerülünk, más lélekcsoportokkal.
Mindannyiunknak több spirituális családunk van
fejlődésünk során, akikkel több életünket is megoszt-
juk különböző kapcsolati formákban. Még ha a Föld
ellentétes oldalán öltünk is testet, végül megtaláljuk
egymást, amikor elérkezik az idő, hogy egy speciális
kapcsolatot aktiváljunk.
Még ha spirituális családunk egyes tagjai már
inkarnálódtak is a Földön, amikor „születés előtti"
tervezési szakaszunknál tartunk, lélekben ugyanúgy
csatlakozhatnak hozzánk. Amikor pedig összegyűl-
tünk, arra összpontosíthatunk, hogy kiválasszuk azt
az elsődleges életfeladatot, amelyre minden más meg-
állapodás ráépül.
A múltban meglehetősen könnyű volt kiválasztani
az életfeladatainkat, mivel gyakran akár száz letöltött
életbe is beletelt, mire egyet teljesítettünk. A legtöbb
esetben mindössze arra volt szükségünk, hogy meg-
kössük azokat az új megállapodásokat a következő
életünkre, amelyek a leginkább biztosítják számunk-
ra a lehetőségeket, hogy irányíthassuk azt a néhány
attribútumot, amelyen dolgozunk. Akkoriban arra is
szükségünk volt, hogy figyelembe vegyük azokat a
karmikus kötődéseket és kötelezettségeket, amelyek

42
 spirituális családunk különböző tagjaival kapcsolatos-
sak.
Ebben a szakaszban választjuk meg, hogy férfi
vagy női testben születünk újjá. Ha nincs semmi kü-
lönleges okunk a nem megváltoztatására, általában
ugyanabban a nemben születünk újjá, mint korábbi
életünkben. Olykor pedig az életfeladat maga szabja
meg a kiválasztott nemet. Ennek az az oka, hogy bi-
zonyos életfeladatokat jóval könnyebb megvalósíta-
nia az egyik vagy a másik nemnek. (Ezt a témát mé-
lyebben tárgyaljuk az életfeladatokhoz kapcsolódó
részekben.)

Második szakasz:
Az első átmenet
A fogantatástól az első éven át

A végső döntés

Az ember legnehezebb átmenete a szülőcsatornán

lett utazás. Jóval nehezebb, mint a halálnak nevezett
átmenet, mivel egyedül úgy térhetünk át végtelen for-
mánkból egy fizikai test véges formájába, ha lecsök-
kentjük rezgésszintünket.
A megtermékenyülést megelőző és a terhesség alat-
ti folyamat során több lehetőségünk is adódik, hogy
újra áttekintsük a lehetséges kapcsolatokat, és meg-
hozzuk a végső döntést. Előfordulhat, hogy bizonyos
terveket nem tartunk életképesnek. Mivel mindany-
nyiunknak szabad akaratunk van, mindig lehetséges,
hogy spirituális családunk tagjai olyan irányt vegye-
nek, amelyben nem képesek teljesíteni a velünk kö-
tött megállapodásukat. Ebben az esetben dönthetünk

43
 a menekülés mellett, hogy megvárjuk a megfelelőbb
időt. Több vetélés mögött ez az ok húzódik. Magán-
rendeléseimen sokszor segíthetek azokon az embere-
ken, akik elvetélt gyermekükhöz kötődnek. Ugyanez
érvényes egyes művi abortuszokra is. Ám itt az a kü-
lönbség, hogy az abortusz döntését inkább az anya
(vagy mindkét leendő szülő) hozza meg, s nem az ér-
kező lélek. Sajnálatos viszont, hogy egy ilyen döntés
meghozatalához rendszerint minden emberi érzés
közül a leghasztalanabb és legrombolóbb érzés tár-
sul: a bűntudat. Ennél a pontnál két fontos gondola-
tot kell megjegyezni. Az első, hogy lehetetlen meg-
gyilkolni egy lelket. A második pedig, hogy mivel ez
a szabad választás bolygója, minden választást tiszte-
letben kell tartani.
Ha az újra áttekintés után mindent megfelelőnek
találunk, és mind az anya, mind a gyermek egyetér-
tenek, a fogantatási folyamat megindul. A lélek első
átmenete fizikai alakba az anyaméhben valósul meg.
A terhesség alatt a lélek megtapasztalja első emberi
élményeit. Ellentétben azzal, amit a legtöbb ember
gondol, a kommunikáció az anya és a magzat között
gyakran nagyon erős. A rendeléseimen olykor olyan
sorsformáló eseményekre találok rá, amelyek meg-
történtekor a kliens még az anyaméhben volt. Sőt
olyan esetekkel is találkoztam, amikor az illető fizi-
kai bántalmazásból eredő energiabélyeget hordozott
(lásd az „Energiabélyegek - Energiamátrix" című fe-
jezetben) anélkül, hogy része lett volna bármilyen
bántalmazásban. Bizonyos esetekben ezeket az ener-
giabélyegeket valamely szülő vagy más korábbi élet-
ben nagy hatással lévő ember örökíti át. Ez zavaró le-
het mind a kliens, mind a segítő számára, mert úgy
tűnik, mintha a bántalmazás élménye velük történt
volna meg, pedig valójában csak átörökítették rájuk.

44
Azok az energiabélyegek, amelyek az életnek ezen a
szintjén jelentkeznek, nagyon mélyen gyökereznek.

Isten keresése

A születés után is előfordulhat, hogy a lélek meggon-

dolja magát. Gyakran ez a helyzet bölcsőhalál esetén.
Ismét hangsúlyozom, hogy sem vétkesség, sem bűn
nem kapcsolódik ehhez a döntéshez; egyszerűen vá-
lasztás kérdése. Ha a maradás mellett döntünk, az el-
ső dolgunk, hogy energetikailag kötődünk a szüléink-
hez vagy gyámunkhoz, majd más családtagunkhoz és
a közvetlen környezetünket alkotó fontos emberekhez.
Amint ezeket a kapcsolatokat megkötöttük, megin-
dul a magasabb jelentés keresése. Ebben az időszak-
ban kezdjük befogadni az első elképzeléseinket Isten-
ről. Legtöbben abban a hitben növünk fel, hogy Isten
egy mindenütt jelenlévő lény, aki fentről figyel min-
ket, és gondoskodik minden igényünkről. A Csoport
íizt mondja, hogy mivel a szüleink fölénk magasod-
nak, és mi rájuk vagyunk utalva, amíg gondoskodnak
rólunk, rájuk alapozzuk első Isten-képünket. Ezért is
hisszük, hogy Isten és a Menny mindig valahol „kí-
vül" és felettünk van.

Az energia-szerepmodell

Jóformán a megtestesülésünk pillanatától megkezdő-

dik az energia-szerepmodell keresése. Gyakorta egy
közelünkben lévő felnőttben lelünk rá, akinek látszó-
lag a miénkhez hasonló az energetikai lenyomata, és
akiről lemodellezhetjük magunkat. Ez rendszerint
megegyezés dolga, és a legtöbb esetben nem a szüle-

45
inket választjuk, hanem inkább egy nagynénit vagy
nagybácsit.
Ez a megegyezés, amely akár egész életünkre is ki-
terjedhet, magabiztosságot ad, hogy képesek vagyunk
megbirkózni az emberi léttel, ahogyan azt az energe-
tikai lenyomatot is megadja, amely útmutatónkká vá-
lik. Bár a leggyakrabban egy nagynéni, nagybácsi
vagy egy családi barát testesíti meg ezt a szerepet, az
is előfordulhat, hogy egy olyan személy, akivel csak
pillanatnyi kapcsolatot létesítünk. Ez a helyzet áll
fenn általában akkor is, amikor egy rövid, de mély és
jelentőségteljes szemkontaktusba kerülünk egy kis-
gyermekkel valamely nyilvános helyen. És ha többé
nem is találkozunk vele, a tekinteten keresztül meg-
kapja a keresett energetikai lenyomatot, és mi abban
a pillanatban teljesítettünk egy fontos küldetést.
Emiatt oly lényeges az összpontosítás és a szemkon-
taktus teremtése a csecsemőknél.*
A rendeléseimen sokszor találkozom olyan klien-
sekkel, akiknek soha nem sikerült kapcsolatba kerül-
niük energia-szerepmodelljeikkel. Bár ez szokatlan,
de akár azzal a szándékkal is történhet, hogy az elfo-
gadás, az igazság vagy a bizalom elsődleges életfel-
adatát segítse. Ezeknél az eseteknél általában a klien-
sekből hiányzik az én belső érzékelése. Szinte úgy
érzik, hogy idegenek egy idegen világban, és sokkal
inkább a megfigyelő szerepét játsszák, semmint a
résztvevőét.

* Egy vak gyermek esetében ezek a kapcsolatok kissé lassabban

alakulnak ki, akkor, amikor a gyermek már hozzászokott a
fizikai testformához, és ezeket a kapcsolatokat más módon
teremti meg.

46
Harmadik szakasz:
Az első erő
Kétéves kortól a tízes évek elejéig

Ahogy egyre inkább hozzászokunk az emberi léthez,

emlékezni kezdünk arra, hogy valójában irányítás
alatt állunk. Akkor következik be ez a pillanat, amikor
elkezdjük használni az erőt. Nagyon fontos, hogy az
eleinek ebben a szakaszában kellőképpen kifejezhes-
sük erőnket, és megbarátkozzunk vele, mivel ekkor
alakítjuk ki a lenyomatokat a személyes erőről, ame-
lyet gyakran egész életünkön végigviszünk. Gyermek-
nevelési körökben „szörnyű dackorszakként" ismer-
jük ezt az időszakot. A korábban igényt jelző sírások
erőpróbává válnak. Ez az időszak nem a legmegfele-
lőbb arra, hogy felelősségre tanítsuk a gyermeket, de
úrra sem alkalmas, hogy engedjünk újonnan éledező
ereje minden egyes megnyilvánulásának. Ám a gyer-
mek fejlődése és megnyilvánuló erejének elfogadása
hosszú távon meghatározza életútját.

Az első energiabélyegek

Az energiabélyegek azok az energialenyomatok, ame-

lyek a tapasztalatok során belénk ivódnak. Céljuk az,
hogy segítsék azt az elsődleges életfeladatot, amelyen
dolgozunk. (Ezzel a témával részletesebben foglalko-
zunk az „Energiamátrix - Energiabélyegek" című fe-
jezetben).
Energiabélyegeket az anyaméhtől kezdődően egé-
szen a felnőttkor kezdetéig begyűjthetünk, és általá-
ban az élet harmadik szakaszában vannak ránk a leg-

47
erőteljesebb hatással. Az energiabélyegek segítenek
megteremteni a lehetőséget, hogy egész életutunkat a
kiválasztott életfeladat megoldására összpontosítsuk.
A leghatásosabb energiabélyegek azok, amelyek köz-
vetlenül kapcsolódnak személyes erőnk első megnyil-
vánulásaihoz.

Az első kapcsolat-visszatükröződés

Ugyancsak ebben az időszakban kezdjük el megta-

nulni, hogyan kerülhetünk erőnkkel egyensúlyba a
körülöttünk lévőkkel. És míg azt hihetjük, a hatal-
munk korlátlan, ez az a kor, amikor felismerjük, hogy
mások is ugyanezt gondolják. Ezért saját kapcsolata-
ink kialakításával láthatjuk csak meg, milyen hatás-
sal lehet más emberekre erőnk használata - miként
túlzott használata is. Mivel bármiről legyen is szó, az
első élmény a legmeghatározóbb, ezek a korai kap-
csolatok biztosítják számunkra az önmagunkkal kap-
csolatos benyomásokat. Pontosan emiatt gyakran
örökre velünk maradnak. És pontosan emiatt kon-
centrál a legtöbb hagyományos terápia arra, amit az
életnek ebben a szakaszában tapasztalunk meg.
Fontos megjegyezni, hogy ezek az energiabélyegek
lehetnek pozitívak és negatívak is. Pozitív példa, ha a
szüleink feltétel nélkül szeretnek és támogatnak min-
ket. Ilyenkor erőnk első kifejeződésének elfogadását
tapasztaljuk. A negatív energiabélyegek közé sorol-
ható az érzelmi, a fizikai és a szexuális erőszak.
Ilyenkor nemcsak, hogy visszautasítják erőnket, de
erőszakkal el is nyomják, és ez esetben rendszerint
megtanuljuk, hogy kifejezése veszélyes lehet.

48
 Az erő kifejezésének hiánya

Ha ezen a fontos szinten nem sikerül kifejezni szemé-

lyes erőnket, az valószínűleg azt jelenti, hogy megta-
nuljuk befelé fordítani alkotó energiánkat (személyes
erőnket). Az energia e téves iránya olyan energiarend-
ellenességeket eredményezhet, mint a depresszió, az
idegesség vagy más fájdalmas érzelmi állapotok. Bár
bizonyított tény, hogy a depresszió nem genetikus
eredetű, gyakran követ energetikai vonalat a családon
vagy a közeli baráti körön belül. Az erő kifejezésé-
nek hiánya az életnek ebben a szakaszában ajtót nyit-
hat mindezeknek és más lehetséges energetikai prob-
lémáknak, amelyek abba az energetikai vonalba es-
hetnek.
Ráadásul a kifejezés hiánya, valamint az erő opti-
mális kifejezése ebben az életszakaszban vákuumot
képezhet, amely később a felnőtt életben gyakran jó-
val ártalmasabb módon mutatkozik meg. Ez az űr
csendes vágyódást okozhat a másik feletti erőkifejezés
megnyilvánulására. Számos módon kitöltődhet, köz-
tük haraggal, manipulatív viselkedéssel, durvasággal
vagy más erőszakos erőmegnyilvánulással egy másik
személy felett. Az erőszakos bűnügyek, fizikai, men-
tális és szexuális bántalmazások, a pedofüia és a töb-
bi: mind a személyes erő félreértelmezésének meg-
nyilvánulásai, amelyeket nem határoztak meg tisztán
az életnek ebben a szakaszában. Ugyancsak ez az oka,
hogy látszólag normálisnak tűnő emberek „bekattan-
nak", és hirtelen végletesen erőszakossá válnak. En-
nek ismeretében könnyedén felismerhető, hogy az az
ember, akinél erőszakkal elfojtották vagy elnyomták a
lehetőségét, hogy kifejezze személyes erejét, nagy va-
lószínűséggel ugyanazokat a mintákat fogja követni
felnőttként.

49
 A legnagyobb szolgálatot azzal tesszük az emberi
fejlődésnek, ha a fentiek szerint viszonyulunk az eb-
ben az életszakaszban lévő gyermekekhez, és megta-
láljuk a módját, hogy miként segítsük hozzá őket ah-
hoz, hogy biztosan kifejezzék saját erejüket.

Negyedik szakasz:
Felelősség és az érettség kezdete
A tízes évek elejétől a harmincas
évek végéig

A kereső
Az életút negyedik szakasza akkor érkezik el, amikor
fizikai alakban megtestesült lélekként az erőnket jó-
val érettebb, az életünket ténylegesen irányító dönté-
sek meghozatalán keresztül fejezzük ki. Ilyenkor fo-
lyamodunk gyakran lázadáshoz, hogy ily módon
juttassuk érvényre újonnan érzett erőnket. Az erő-
nek ez a második hulláma gyakran a legyőzhetetlen-
ség érzésével ruház fel. Az erőnkbe vetett túlzott hi-
tünk ideális helyzetet teremt számunkra, amelyben
felfedezhetjük határainkat. Ebben a szakaszban sem-
mi sem szent, és folyamatosan újraértékelünk min-
dent a mezőnkön belül. Még a szülőktől és a tanárok-
tól kapott erős meggyőződéseket is vakmerően
felülvizsgáljuk érettségünk kezdetének új erejében.
Mindez megmagyarázza, miért vagyunk olyan inga-
tagok tizenévesként és fiatal felnőttként.
Amint túljutottunk az élet első három szakaszán,
jóval érettebb erőbázissal rendelkezünk, és egy jóval
valóságosabb képet alakítunk ki arról, akik vagyunk.

50
 Felelősség

Ezen a szinten mindannyiunknak megadatik a lehe-

tőség, hogy megtanuljuk: a személyes felelősség a
személyes erő ellensúlya. A Csoport a következő ta-
náccsal szolgál: Személyes erőnket azzal fokozzuk a
leghatásosabban, ha mind nagyobb felelősséget tudunk
vallatni. Bár önmagában a felelősség nem tekinthető
elsődlegesnek, mégis több olyan elsődleges életfel-
adat fontos összetevője, amely saját erőnk megszer-
zéséhez és gyakorlásához kapcsolódik.

Elsődleges életfeladatok

Ha még nem kezdtünk neki elsődleges életfeladataink

irányításának, leggyakrabban az élet negyedik szaka-
szában indul el ez a folyamat. Rendszerint az történik
ilyenkor, hogy katalizátorunk kapcsolatba lép velünk,
amely kapcsolatban rendeltetése szerint pozitívan
vagy negatívan aktiválja elsődleges életfeladatunkat.
Ha életfeladatunk segítéséhez egy energiamátrixot vá-
lasztottunk, az ebben az időszakban válik világossá.
Ez az az időszak, amikor rendszerint ráismerünk ar-
ra az irányra, amelyet követünk. Ám ez nem mindig
pozitív. Ha például már több sikertelen inkarnációnk-
ban próbáltuk irányításunk alá vonni az adott életfel-
adatot pozitív módon, gyakran fordulunk negatív esz-
közök felé, hogy teljesítsük céljainkat, mert jobban
tanulunk a negatív helyzetekből, mint a pozitívakból.
Nem arról van szó, hogy ez jó vagy rossz, egyszerűen
ilyen az emberi természet.

5i
 Második szintű kapcsolatok

A második szintű kapcsolatok életünknek ebben a

szakaszában fejlődnek ki. Ezek rendszerint heves
szerelmekben vagy olyan szoros baráti kapcsolatok-
ban mutatkoznak meg, amelyek egész életünket vé-
gigkísérik. Ekkor kezdjük felismerni, milyen fontos
a személyes felelősség erővel történő egyensúlyozása.
Ekkor kezdjük el felfedezni azt az örömöt és boldog-
ságot, amit akkor tapasztalunk, amikor jó érzésekhez
próbálunk másokat hozzásegíteni.

Ötödik szakasz:
Érettség
A negyvenes évektől
a hetvenes évekig

A felvilágosult kereső
Az életnek azon szakaszához érünk, amikor elkezdjük
felismerni, mi az igazán fontos. Felvilágosult keresővé
leszünk, mindig igyekszünk kifejezni szenvedélyün-
ket, és a szívünkből cselekedni. Érzéseink már jóval
fontosabbá válnak, mint gondolataink. Sokan ekkor ta-
pasztaljuk meg a spirituális felismerést vagy megvilá-
gosodást, és újraértékelünk mindent, amiről korábban
úgy gondoltuk, hogy tudjuk. Az érdekesség az benne,
hogy amikor később visszatekintünk életünknek erre
a szakaszára, általában rájövünk, hogy korábbi tapasz-
talataink pontosan ehhez a felismeréshez vezettek
minket. Néhányan úgy nevezik ezt a pillanatot, hogy:
„összeáll a kép" vagy: „minden a helyére kerül".

52
 Az én és a kapcsolatok újrafogalmazása

A gyermeknevelés és a családi élet küzdelmes tapasz-

talatai után végre az én felé tudjuk fordítani a figyel-
münket. Ebben az időszakban nagyobb fontosságot
tulajdonítunk saját szenvedélyünknek és örömünk-
nek. Akik ebben az életszakaszban „hoznak létre vál-
tást", gyakran érzik úgy: berobbannak - szó szerint -
eddig ismeretlen érdeklődési területekbe, hogy rálel-
jenek szenvedélyükre és életük igaz lényegére, jelen-
tésére. Sokan hajlamosak „középkorú krízisként"
vagy „üres fészek szindrómaként" nevezni ezt az idő-
szakot, és ezzel lekezelni ennek a jelenségnek a fon-
tosságát; netán az öregedés gondolatának túlzott re-
akciójaként tekintenek rá. Valójában sokkal többet
jelent annál, mint hogy az ember megpróbálja újrate-
remteni fiatalságát. Ezen a szinten a boldogságra va-
ló törekvés jóval több, mint az ember saját vágyainak
kielégítése: lényegbevágóan fontos lelki fejlődésünk-
höz. Én ezt a jelenséget nagyon fontos második ráéb-
redésnek nevezem. De ha az ember ekkorra sem éb-
red fel, a magasabb én biztosítja, hogy valami
történjen külsőleg vagy belsőleg, ami aktiválja az éb-
redést. Mindez gyakran „zökkenés-szerződésen" ke-
resztül valósul meg.

Zökkenés-szerződések

A zökkenés-szerződések az életnek ebben a szakaszá-

ban aktiválódhatnak, és gyakran egy rövid romantikus
kapcsolatban mutatkoznak meg. (Ezt a témát részlete-
sebben tárgyaljuk „A megállapodások természete" cí-
mű fejezetben.) Ha az ember nincs a választott ösvé-
nyén, akkor valaki olyan erővel robban be az életébe
a korábbi megállapodás szerint, hogy szó szerint „ki-

53
zökkenti" a kerékvágásból, és rávezeti a megfelelő út-
ra. A zökkenés-szerződések valójában mindkét irány-
ba hatnak, mindkét fél életét drámaian és néha na-
gyon kellemetlen módon megváltoztatják. A többi
megállapodáshoz hasonlóan ezek is választási lehető-
ségek, amelyek célja az adott feladat megvalósítása, és
teljes egészében a szabad akarat alá tartoznak.

Második szintű életfeladat-aktiválás

Ha nincs az életünkben előre kialakított zökkenés-

szerződés, életünk e szakaszában akkor is újraaktivá-
lódhat, és figyelmünk középpontjába kerülhet élet-
feladatunk. Ha már dolgozunk az életfeladatunk
irányítás alá vonásán, nem lesz szükség az újraakti-
válás egyetlen formájára sem. De ha úgy döntünk,
hogy fejünket a homokba dugjuk, mérget vehetünk
rá, hogy életfeladatunk ebben az időszakban hatal-
mas erővel tör a felszínre. A megoldatlan kérdések
oly módon bukkannak fel, hogy lehetetlenség figyel-
men kívül hagyni őket.

Hatodik szakasz:
Egyszerűsödés: Gyermekivé válás
Fizikai alakban töltött életünk
befejezése

Életünknek ebben a szakaszában általában történik

velünk valami, ami segít felismernünk, mi is fontos
igazán. Ilyenkor rendszerint a tudatalatti szintjén
kezdjük el felismerni az igazán fontos dolgokat. Miu-

54
 tán túljutunk az újraértékelési szakaszon, egyszerűsí-
teni kezdjük az életünket. A Csoport az élet ezen idő-
szakát gyermekivé válásnak nevezi. Ha újból vissza-
jutunk a Mennybe, és hazatérünk, el kell kezdenünk
elengedni minden olyan dolgot, amely a földön tart
ben nünket. Közöttük embereket, javakat és minden
földi kötődést. Egyedül úgy érhetjük el mindezt, ha
gyermekként kezdünk viselkedni. Hiszem, hogy a kö-
ve tkező idézet az Újtestamentumból megerősíti ezt:

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg

nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a
kis gyermekek, semmiképen nem mentek be
a mennyeknek országába. A ki azért meg-
alázza magát, mint ez a kis gyermek, az a
nagyobb a mennyeknek országában. *

Az asszimiláció hetedik és egyben utolsó szakasza

nem valósítható meg hatásosan, csak ha tiszta lénye-
gére redukáljuk minden egyes élettapasztalatunkat.

Külső segítség: „Tánc a fátyol mindkét oldalán"

Sokan félünk attól, hogy öregedésünk során egyre in-

kább a gyermekeinktől függünk. Pedig a korosodást
ünnepelni kell, nem pedig félni tőle. Egyedül oly mó-
don akadályozhatjuk meg a félelem kialakulását, ha
szeretettel magunkhoz öleljük az öregedés folyama-
lát. Azok, akik elkerülik az egyszerűsödés folyamatát,
gyakran arra kényszerülnek, hogy fizikai vagy mentá-
lis elgyengülés eredményeként tapasztalják meg.
Az Alzheimer-kór valamint a tébolyultság különbö-
ző formái nagyon hatásosan segítenek megvalósítani

* Lásd Károli Biblia-fordítását (Mt 18:3-4) - a Szerk.

55
a gyermekivé válás folyamatát. Azok, akik vonakod-
nak visszatérni a gyermeki állapot ártatlanságához és
egyszerűségéhez, megtapasztalják, milyen érzés egy-
szerre a fátyol mindkét oldalán táncolni. Ezekben az
esetekben a fizikai kommunikáció nehézséget jelent-
het, ám a lélek kommunikációja egy olyan spirituális
szinten, mintha az illető már meghalt volna, nagyon
hatásos lehet. Az ily módon végzett kommunikáció
nemcsak, hogy könnyíthet az illető zavarán és csaló-
dottságán; de arra is használható, hogy megadja az
engedélyt a távozásra.

A második átmenet és a végső megállapodások

Bár a második átmenetet halálnak nevezzük, mégsem

jelenti az élet hét szakaszának a végét. A halál lehet
nehéz vagy gyönyörű folyamat minden résztvevőnek,
mint egy végső ajándék. Azok, akik teljesen megértik
ezt a folyamatot, megbecsüléssel és nyugalommal fo-
gadják az ajándékot. Azoknak viszont, akik nem, ne-
héz lesz az elengedés.
Ha minden fél egyetértésben van, megvalósul a vég-
ső megállapodás. Egy fontos megállapodás azzal az
egyénnel, akit arra választunk ki, hogy jóváhagyja tá-
vozásunkat. Elég, ha a lányunk vagy a fiunk egysze-
rűen azt mondja: ,Jól van, apa. Most már mehetsz.
Szeretünk. Ne aggódj, gondját viseljük anyának."
Meglepő, hogy életük végén milyen sokan válnak
spirituálissá azok közül, akik korábban teljességében
elutasították a spiritualitást. Nem számít a hitünk,
végül mind visszatérünk a lélekhez.
Végső megállapodásaink másik fajtája az, amit az-
zal az egyénnel kötünk, aki az „üdvözlőnk" lesz. Ez

56
rendszerint olyasvalaki, aki elég jól ismer bennünket
ahhoz, hogy a másik oldalról kezet nyújtson, és kö-
szöntsön minket odahaza.

Hetedik szakasz:
Asszimiláció
Az élettapasztalatok beolvasztása
a személyiség lényegébe

Földelés
A teljes átmenetben, miután magunk mögött hagytuk
a testünket, rendszerint meglátogatjuk egy-két sze-
rettünket a földön.
Frissen elhagyva testünket, könnyen összezava-
rodhatunk, és nem ismerjük fel, mi történt velünk.
Első gondolataink általában a szeretett személyekhez
kötődnek. Ez szinte azonnal visszahelyez bennünket
a mezejükbe. Sok esetben mindössze annyit kívá-
nunk, hogy elköszönjünk tőlük, mielőtt végleg távo-
zunk. Olykor vizuálisan meg is jelenünk a szeretett
személy előtt, máskor pedig az álmában.

Visszaemlékezés az életre

Ez a végső szint magában foglalja minden élettapasz-

talatunk és döntésünk áttekintését, valamint tetteink
hatásait. Ezt a szakaszt gyakran „az élet áttekintése-
ként", „az ítélet napjaként", „tisztítótűzként" és szá-
mos egyéb módon emlegetjük. Pedig szerintem ennél
jóval egyszerűbb.

57
 Amikor hazatérünk, kezdetben egy alkalmazkodá-
si folyamaton megyünk keresztül. Ezt a témát részle-
tesebben tárgyalom Re-member című könyvemben,
ahol a Csoport „nyújtózkodás a Mennyben" kifeje-
zéssel utal a jelenségre. Amint alkalmazkodtunk az
ott lévő energiához, megismerkedünk azokkal a lel-
kekkel, akikkel közös tapasztalatokat gyűjtöttünk fi-
zikai formánkban. Megbeszéljük, mi történt, és ho-
gyan valósult meg a megállapodásunk. Mivel a másik
oldalon nincs polaritás, minden élettapasztalatra -
még a fájdalmasakra is - örömtelien gondolunk.

Az élettapasztalatok beolvasztása a személyiség

lényegébe

Ahogy felidézünk és áttekintünk minden tapasztala-

tot, eldöntjük, melyeket olvasztjuk be személyiségünk
mélyébe, és melyeket engedjük el. Előfordulhat, hogy
egy negatív tapasztalatot tartunk meg, és egy jövőbe-
li életben újra felhasználjuk. Ezeket a tapasztalatokat
energiabélyegeknek nevezzük. (Lásd az „Energiabé-
lyegek - energiamátrix" című fejezetet.) Mivel a leg-
több energiabélyeget arra használjuk, hogy segítsen
irányításunk alá vonni egy elsődleges életfeladatot, ha
ez sikerült, rendszerint elengedjük őket. Ha mégis
van irányítandó életfeladatunk, új energiabélyegeket
rajzolunk meg a következő inkarnációnkban.

Két kérdés

A barátkozás és más, az élettapasztalatainkban fon-

tos szerepet játszó lelkekkel való találkozás közben

58
két kérdés merül fel. Mindössze ezekkel a mércékkel
mérhetők az élettapasztalatok. Amint megértjük eze-
ket a kérdéseket, könnyebb látnunk, mi a legfonto-
sabb az életben. A kérdések a következők:

Szenvedélyből táncoltál?
Örömödben játszottál?
 Negyedik fejezet

A megállapodások
természete
Az élet építőkockái
 Földi élettapasztalatunkban többnyire behatárolt
szemszögből tekintünk a dolgokra. Emiatt nagyon
nehéz megállnunk vagy megváltoztatnunk ezt a né-
zőpontot, amikor a dolgok kezdenek rosszra fordulni,
Gyakran annyira lefoglal bennünket, amikor meg-
próbáljuk kitalálni, mit csináltunk rosszul, hogy nem
áIIunk meg egy pillanatra végiggondolni: amit ka-
tasztrófának tekintünk, valójában az a helyes és leg-
megfelelőbb dolog, ami az adott pillanatban történ-
het. Az éppen elveszített munka, az éppen felbomlott
házasság, sőt még a tragikus betegségben vagy bal-
esetben elveszített párunk is... bármi - sőt minden
ilyen esemény a tervünk része lehet. Azért alakultak
így a dolgok, hogy megtanítsanak egy fontos leckére,
hogy egy másik irányba lendítsenek, vagy hogy ráéb-
redésre késztessenek, és arra ösztönözzenek, hogy
rátaláljunk szenvedélyünkre.
Ezek és az ehhez hasonló események a teljes egyez-
ség, megállapodás és segítő tervek hálózatának ré-
szei, amelyeket a megtestesülést megelőző tervező
összejövetelen dolgoztunk ki. Aszerint választjuk
meg feladatainkat, hogy segítsenek az irányításunk
alá vonni a kívánt életfeladatokat. Ezekből a felada-
tokból tanulhatunk, s a fejlődésünket gyorsíthatják
meg... Bárcsak emlékeznénk arra a forgatókönyvre!
Ahhoz, hogy spirituális szemszögből megértsük az
emberi tapasztalás teljes képét, nemcsak magában az
életben zajló eseményeket kell megvizsgálnunk, ha-
nem azokat is, amelyek megelőzték jelenlegi földi éle-
tünket.
Amikor egy kellemes bulin meglátunk valakit a
szoba túlsó végében, és különösképp vonzódunk hoz-
zá, gyakran nem tudjuk az okát. Folyamatosan azon
agyalunk, hogy választ kapjunk a kérdésre: Ha ez a

63
vonzalom kapcsolatot eredményez, az elrendeltetést
jelent-e? Ha igen, mi történt volna, ha úgy döntünk,
mégsem megyünk el aznap este abba a buliba? Ami-
kor ilyen kérdések felmerülnek, fontos észben tarta-
ni, hogy csupán egyetlen szabály létezik a magyará-
zatra...

Mindig mindenben szabadon dönthetünk.

Ha elfogadjuk azt, hogy az életben a szabad akarat az

egyetlen igaz szabály, akkor azt is felismerjük, hogy
amit gyakran elrendeltetettnek tekintünk, az valójá-
ban az egyik megállapodásunk eredménye. Mivel
minden egyes megállapodás szabad akaratunk függ-
vénye, az is előfordulhat, hogy bár olyasvalakivel ta-
lálkozunk, akivel megérezzük a mély kapcsolatot,
mégis úgy döntünk, hogy az ellenkező irányba me-
gyünk tovább. A valóság az, hogy minden megállapo-
dás csupán egy alternatívát jelent addig, amíg min-
den résztvevő el nem fogadja.

Segítő tervek

Dönthetünk úgy is, hogy miután találkoztunk az ille-

tővel, és eljátszottuk azt a bizonyos forgatókönyvet,
amelyben megállapodtunk, megállás nélkül lépünk
tovább egy következőre. Az is lehet, hogy újra meg-
próbálunk találkozni vele egy különleges kapcsolat-
ban, később, valamikor az életünk során. Ha az első
terveink nem valósulnak meg, és a megállapodás lé-
lekként fontos számunkra, elrendezünk egy másik le-
hetőséget egy teljesen más felállásban a későbbiek-
ben. Például a gyermek, aki a lányunk lehetne, az

64
 unokánkként jelenik meg; vagy ha valami meggátol
abban, hogy a kiválasztott szülőkhöz szülessünk meg,
megtaláljuk a módját, hogy a későbbiekben a család-
juk részese legyünk menyként, akivel mély és kivéte-
lesen szoros lesz a kapcsolat. Ezek egyszerűen segítő
tervként ismertek, amelyekre minden egyes magán-
rendelésem alkalmával rátalálok.
Amint az emberek felismerik, hogy jelenlegi hely-
zetük egy segítő terv, gyakran valami ehhez hasonlót
mondanak: „Mindig is tudtam. Soha nem éreztem,
hogy a családomhoz tartozom, még ha szeretem is
őket. A nővéreim és a bátyám mind hasonlítanak
egymásra, de én nem. Ez több annál, hogy én vagyok
II család fekete báránya; az ő világuk egy teljesen más
világ, mint az enyém."
Amikor az emberek tudják, miért éreznek úgy, aho-
gyan éreznek, a felismerés életformáló lehet. Leveszi
róluk a nyomást, hogy egy adott családi mintának
megfeleljenek, vagy hogy megpróbáljanak azon elvá-
rások szerint élni, amelyeket a szüleik meg a testvére-
ik diktálnak. És bár megmagyarázza, miért éreznek
mindig másként, a felelősség az övék marad, hogy rá-
leljenek a boldogságra a saját énjükkel. Nagyon fon-
tos, hogy azok a segítők, akik a teljes képesség techni-
káit alkalmazzák, soha ne feledkezzenek meg erről.
Problémát okozhat, hogy amikor végre elfogadjuk
a megállapodások tényét, gyakran hajlamosak va-
gyunk átesni a ló túloldalára, átadni erőnket, és meg-
feledkezni a szabad döntésről.
Az egyik legnagyobb nehézséget az okozza, hogy
megértsük, nem minden esemény történik a megálla-
podások miatt. A szabad döntés bolygóján mindig ott
van a hajlam, de nincs elrendeltetés. Ugyanakkor be kell
ismernünk, hogy néhány dolog véletlenszerűen fordul
elő, mivel magasabb énünk mindig vezényli a tapasz-

65
talatokat, hogy segítsenek megtanulni életfeladataink
irányításunk alá vonását. De az teljességében rajtunk
áll, hogy miként reagálunk, és hogyan kezeljük ezeket
a tapasztalatokat. Szabadon dönthetünk.

Lélektársak

A „lélektársak" fogalma tökéletesen illusztrálja a sza-

bad akaratot. A Csoport tulajdonképpen nem igazol-
ja az „egy ember mindenkinek" elméletet. Bár ez na-
gyon romantikus elképzelés, nem igazán praktikus,
ha azt vesszük alapul, hogy a szabad választás boly-
góján élünk. A valóság az, hogy mindannyiunk szá-
mára sok lehetőség adódik. Sok segítő tervünk van
kapcsolataink érdekében, és legtöbbjüket elsődleges
életfeladatunkkal együtt kell megvalósítanunk. Ami-
kor ezt magyarázom, többen felteszik a kérdést: „De
mi történik, ha egyet sem találok?" Valóban, a legna-
gyobb szerelmek azok, amelyek előzetes megállapo-
dás nélkül alakulnak ki. Amikor így alakul, a függöny
másik oldaláról fülsiketítő tapsvihar hallatszik. Bár
magával ragadó és romantikus lehet a találkozás egy
múltbéli szerelemmel, az igazság az, hogy minden
kapcsolatot napi rendszerességgel kell újraépíteni,
hogy megmaradjon. Ily formán a szabad döntés és
a vele járó felelősség jóval nagyobb szerepet játszik a
kapcsolatainkban, mint azt a legtöbb ember felfogja.

Származási cél

Amikor megfogalmazzuk a megállapodásainkat szüle-

inkkel, családunkkal és életünk más fontos tagjaival,
nagy figyelmet fordítunk a „származási célra" is.
Mindez azt jelenti, hogy sok családi, illetve rokonsági

66
vonal különös figyelmet kap. Például: egy család
hosszú ideje nevel ki orvosokat vagy gyógyítókat, míg
egy másik minden egyes generációban tökéletes zené-
szeket vagy művészeket. A híres látnók, Edgár Cayce
származása is ilyen. Amikor találkoztam az unokahú-
gával, Caroline Cayce-szel, elmesélte: gyermekkorá-
ban azt hitte, hogy mindenki ugyanolyan erővel ren-
delkezik, mint ő. Aztán amikor beíratták az általános
iskolába, rádöbbent, hogy adománya egyáltalán nem
mindennapi. Egyértelmű, hogy Caroline szándékosan
helyezte magát olyan családba, ahol ez a jellegzetes
származási cél.

Energiaszerep-modell

Az energiaszerep-modell megállapodása mind közül

az egyik legfontosabb megállapodás, amit az élet első
szakaszában kötünk. Az élet hetedik szakaszáról szóló
részben már olvashattunk róla. Arról a megállapodás-
ról van szó, amely két olyan - lényeges korkülönbség-
gel rendelkező - fél között alakul ki, akik a tökéletes
időben keresztezik egymás útját, hogy a fiatalabb
energetikai lenyomatot kapjon, amely alapján lemo-
dellezheti magát. Ezen keresztül láthatják az ébredező
lelkek, milyenek lesznek felnőttként. Egy olyan sze-
méllyel is létrejöhet egy ilyen megállapodás, akit nem
is ismerünk, csak elhalad mellettünk az utcán. Legkö-
zelebb, ha egy kisbaba figyelmesen hosszabb ideig
önökre mered, tűnődjenek el azon, hogy talán megál-
lapodásról van szó, és hagyják, hogy a kapcsolat kiala-
kuljon. Mindkettőjüknek előnyére válik.
Az energiaszerep-modell kérdése a magánrendelé-
seimen akkor vetődik fel, amikor a kliensem még nem
találta meg a sajálját. Ilyen esetben gyakran hatalmas

67
 erőfeszítésébe kerül kezelni saját létérzését. Mindez
számos nem kívánt sémát teremt, közöttük olyanokat
is, amelyeket tévesen elsődleges életfeladatként értel-
meznek. Rendeléseim során éppen ezért tekintem az
első és legfontosabb teendőnek, hogy felmérjem, meg-
felelő-e a kliens saját létérzése, hiszen megtudhatom
általa, hogy megtalálta-e energiaszerep-modelljét. Ha
nem, alaposan elmagyarázom neki a fogalmat, és
megvilágítom, miért érzi magát olyan csapongónak
számos területen. Bár ez nem oldja meg a problémá-
ját, de annyit biztosít számára, hogy megbízzon saját
belső érzésében: valami hiányzik.

Más megállapodások

Átmenetmegállapodások - Ezek gyakran a legfontosabb

megállapodások mind közül. Ide tartozik az a megálla-
podás is, amelyet azzal kötünk, aki haldoklásunk ide-
jén útnak enged. Olykor, ha a kapcsolat nagyon köze-
li, az illető még ki is mondhatja: „Nyugodtan menj,
anya. Ha akarsz, mehetsz. Mind jól leszünk." Ha halá-
lunk előtt nincs meg ez a kommunikációs szint,
ugyanez a megállapodás egy jóval általánosabb nyel-
ven is aktiválódhat: „Anya, tudd, hogy mind veled va-
gyunk, hogy könnyebbé tegyük." Talán ennyi is elég,
hogy aktiválja a megállapodást, és engedélyt adjon a
távozásra.
Köszöntők - Azokról az emberekről van szó ebben az
esetben, akikkel arra szerződtünk, hogy lélekben kö-
szöntsenek bennünket, amikor hazatérünk. Olykor
egy férj vagy feleség, aki előttünk ment el, ám legtöbb
esetben olyasvalaki, aki kevésbé áll közel hozzánk,
mondjuk egy nagynéni vagy nagybácsi, netán egy kö-
zépiskolai barát.

68
 A másik oldalra való átmenet valószínűleg a máso-
dik legnehezebb dolog az életünkben. Nagyon fontos
az a megállapodás, amelyet azokkal kötünk, akik se-
gítenek ebben. A legnehezebb átmenet azonban a
születés folyamatán való átmenet földi életünkbe.

Zökkenésmegállapodások - Ezeket az önvédelmi meg-

állapodásokat rendszerint életünk első szakaszában
köt jük. Ezekben a megállapodásokban mindig egy
olyan személy szerepel, akivel nagyon közeli, benső-
séges kapcsolatunk volt legalább egy korábbi életünk-
ben. Ennek az illetőnek az a dolga, hogy keresztezze
az életünket egy kritikus időszakban, és ellenőrizze,
a kiválasztott ösvényen haladunk-e. Lélekként tuda-
taban vagyunk, hogy sokszor olyan helyzetekbe bo-
nyolódunk, amelyek eltérítenek valódi feladatunktól.
Ezeknek a megállapodásoknak az a céljuk, hogy tár-
saink erőteljesen berobbanjanak az életünkbe, és bár
nem tudnak segíteni, kizökkentsenek kerékvágá-
sunkból. A céljuk, hogy emlékeztessenek eredeti lel-
ki szándékunkra és irányunkra. Gyakran romantikus
szerelemként tűnnek fel az életünkben. Természe-
tüknél fogva erősnek kell lenniük ahhoz, hogy vala-
miféle új tudatosságba „zökkentsenek" bennünket.
Ez a hatalmas erő könnyen viszonyra csábíthat, és té-
vesen elhiteti velünk, hogy végül rátaláltunk szellemi
társunkra. Segít, ha észben tartjuk, hogy bár ezek a
kapcsolatok sikeres hosszú távú kapcsolatokká vál-
hatnak, eredeti céljuk rövid távra szól. A zökkenés-
megállapodások minden esetben lehetőséget biztosí-
tanak mindkét félnek, hogy megváltoztassák életük
irányát.

69
 Karmikus megállapodások

Immár tudjuk, hogy azért szabadulunk meg folyama-

tosan a karma alól, hogy jóval gyorsabban fejlődhes-
sünk. Tervező összejövetelünkön az élet első szaka-
szában mégis sok karmikus megállapodást választunk.
Hiába nem szükséges, egyszerűen arról van szó,
hogy a leghatásosabb eszközöket biztosítják egy el-
sődleges életfeladat megkönnyítéséhez. Különösen,
amikor azért alakítunk ki egy kapcsolatot, mert egy
az előző életünkben teljesítetlenül maradt. Mivel
a karma alapjára nem építhetünk többé hosszú távú
kapcsolatot, az új karmikus megállapodásainkat na-
gyon gyorsan szükséges teljesíteni.

Kisebb megállapodások és nem-megállapodások

Nem minden megállapodás kapcsolódik közvetlenül

elsődleges életfeladatainkhoz. Számos megállapodá-
sunk sokkal inkább a másik résztvevő fél érdekét szol-
gálja, semmint a miénket. Olykor egyszerűen csak já-
tékosként szerepelünk valaki más megállapodásában.
Noha az életben hajlamosak vagyunk mindent na-
gyon személyesnek venni, olykor tényleg nem rólunk
van szó, még ha nagymértékben részesei vagyunk is
egy helyzetnek, és olybá tűnik, mintha miattunk tör-
ténne. „Olykor - ahogy a Csoport szeretettel emlékez-
tet rá - egy csésze kávé válóban egy csésze kávé, nem
több."
 Ötödik fejezet

Éjszakai játékok
Amikor eltűnnek a fények
 Miden egyes alkalommal, amikor lenyugszik a
Nap fejlődő bolygónkon, egy másik dimenzióba lé-
pünk. A valóságnak ezt a dimenzióját mind jól ismer-
jük. Röviden éjszakának nevezzük. Ennek a másik
valóságnak a nagy részét általában alvásra és testünk
megfiatalítására használjuk. Ezek a pihenési idő-
szakok. Egyre inkább változik, hogy miként használ-
juk ki ezeket, és egyre fontosabbá válnak, ahogy ma-
gasabb rezgésállapotba lépünk. Ezek a változások
ahhoz szükségesek, hogy igazodhassunk a sokunk ál-
lal kifejlesztett új képességekhez. Az elsődleges vál-
tozások egyikét álom útján fogjuk megtapasztalni.

Az éjjeli három órás klub

Ha éjszakánként az alvásukat különös ébrenléti álla-

potok szakítják meg, gratulálok! Ha eddig nem tud-
ták, elárulom, hogy annak az elit társaságnak a tag-
jai, amely az „éjjeli három órás klub" elnevezést
kapta. Manapság egyre többen részesei ennek az él-
ménynek, így ha azt hitték, egyedül vannak, meg-
nyugtathatom Önöket: nem magányosak. Körülbelül
öt évvel ezelőtt kezdtünk el felfigyelni a jelenségre.
Manapság, ha az előadásainkon rákérdezünk, kire
jellemző ez az ébredés, a résztvevők nyolcvan száza-
lékának magasba lendül a keze. Nincs ebben semmi
riasztó; csupán azt jelzi, hogy kezdetét vette az egyén
fejlődése. Amint megindul a spirituális fejlődés, az
alvási szokásokban ilyen és ehhez hasonló változások
tapasztalhatók.

73
 Hármas alvás

A legtöbben megrémülnek ettől a jelenségtől. Félnek,

hogy mivel nem alusszák át az éjszakát, másnap fá-
radtaklesznek. Pedig ez a jelenség nemcsak, hogy tel-
jesen normális, de egyre gyakoribb és megszokottabb
lesz a jövőben. Az emberiség egész egyszerűen egy új
alvási szokást fejleszt ki, amelyet én „hármas alvás-
ként" emlegetek. Azért neveztem el így, mert a meg-
közelítően három óra alvást két óra ébrenlét, majd is-
mét három óra alvás követi. Ez a jó kétórányi
ébrenlét az éjszaka közepén egy örömteli, éber, meg-
újuló időszakká válik majd. Ez az új alvásélmény már
napjainkban is jóval elterjedtebb, mint gondolnák.
A napközbeni rövid szunyókálás ugyancsak meg-
szokottá válik majd. Ezek a „frissítő szunyókálások"
azt a célt szolgálják, hogy ösztönözzék a lelket, vala-
mint pihentessék a fizikai testet. Ebben az új alvási
szokásban amellett, hogy fizikailag más kapcsolatba
kerülünk az energiával, a test nappal is felfrissíti ma-
gát, ugyanúgy, mint éjszaka.
Amikor testünk alkalmazkodik ehhez az új alvási
szokáshoz, azt tapasztaljuk, hogy a napunk megköze-
lítőleg egy tizenketted részét éber, megújuló perió-
dusban töltjük. Ez a periódus általában abban a két-
órás időkeretben következik be, amely az éjjeli
három órai ébredéssel indul. A klubtagok között sze-
repel minden korosztály, társadalmi-gazdasági cso-
port. Ez a folyamat nagyjából az elmúlt öt évben kez-
dődött. Sokaknál azzal indul ez a folyamat, hogy
pontosan éjjel háromkor felébrednek, és az órájukra
pillantanak.
Egyesek vitába szállnak ezzel, és azzal érvelnek,
hogy ez a jelenség mindössze egy természetes fizioló-
giai folyamat, amelyet a tudomány azzal magyaráz,

74
 hogy ez egy olyan időszak a normál alvási ciklusunk-
ban, amikor a test eléri a legmagasabb hőmérsékletét.
A biológusok alátámasztják ezt az állítást. Csakhogy
azt nem magyarázza, hogy az ezt a jelenséget tapasz-
taló emberek száma miért nőtt meg olyan drámaian
az elmúlt öt évben. Szerintem ez is azt bizonyítja,
hogy az emberiség megdöbbentő sebességgel fejlődik.
Fontos megértenünk, hogy ebben az ébredési idő-
szakban egy fokozott alkotási állapotban vagyunk. Az
agyról végzett tanulmányokból tudjuk, hogy amikor
alfaállapotba kerülünk, valójában a tudatosság foko-
zottabb állapotát érjük el.
Négy agyhullám-frekvenciamintát ismerünk: béta,
alfa, théta és delta. Agyunk a négy frekvenciát egyide-
I nleg állítja elő. Egy adott pillanatban egyetlen frek-
vencia a domináns. Az alfaállapot az a szint, amelyet
agyunk természetes módon akkor produkál, amikor
nagyon nyugodtak vagyunk, vagyis épp megelőzve az
alvásba lépést, vagy amikor különösképp elmerülünk
• mondjuk - a házimunkában vagy a hobbinkban, ne-
tán amikor rátapadunk a tévére vagy egy filmre. Egy
szemlélő számára mindez olybá tűnhet, mintha ká-
bulatba vagy transzba esnénk, pedig valójában a tu-
datosság egy fokozott állapotában vagyunk, amely-
ben sokkal inkább tudatára ébredünk mindennek,
ami önmagunkkal és a környezetünkkel kapcsolatos.
A hipnózis is az alfaállapotot használja, hogy elérje a
közismert nevén tudat alatti elmét - vagy amit mások
előszeretettel a mindannyiunkat összekötő univerzá-
lis energiára való rákapcsolódásként emlegetnek.
Képzeljük el, hogy az energia mindent és minden-
kit átjár, mindent átitat. Tudományos ismereteink-
ből tudjuk, hogy amikor az összes energiát elmozdít-
ják egy előre meghatározott helyről, és egy tökéletes
vákuum formálódik, akkor is marad egy mérhetetlen

75
energia abban a térben. Ezt nevezzük univerzális
energiának. Ennek az energiának mindannyian szer-
ves részei vagyunk, mert ez az az energia, amely ösz-
szeköt bennünket, amely megteremti az egységet.
Emberi fejlődésünk során, amikor a tudatosságunk
kitágul, természetes elmozdulást tapasztalhatunk az
egységes tudatosság felé. Közben minden, ami össze-
köt bennünket az univerzális energiával, sokkal ért-
hetőbbé válik, lazul a misztikum köde. Agyunk alfaál-
lapotba hozása az egyik módja annak, hogy fokozzuk
ezt a kapcsolatot.
Amikor az éjszaka közepén felébredünk, nemcsak
a tudatosságunk fokozódik, de fokozott alkotási álla-
potba is kerülünk. Ebben az állapotban nagymérték-
ben megnő azon képességünk, hogy a gondolatainkat
valósággá alakítsuk. A nehézséget az jelenti, hogy tu-
datosítsuk gondolatainkat - és ily módon magát az al-
kotást. A baj csak az, hogy a legtöbben elmulasztják
ennek a mérhetetlen erőnek a tudatos használatát.
Csak hagyják, hogy alkotásaik átáramoljanak rajtuk,
így aztán olyan valóságokat alkotnak, amelyek nem
igazán kedvükre valók.
Például - tegyük fel - Tom éjjel háromkor felébred
egymás után harmadik napja. Először zavarja, mert
nem érti, miért ébred fel minden éjjel háromkor. Az-
tán a másnap reggeli fontos találkozója miatt aggó-
dik, fél, hogy túl fáradt lesz ahhoz, hogy megtartson
egy remekbe szabott prezentációt. Ahelyett, hogy tu-
datosan felhasználná az alkotás fokozott állapotát,
hogy valami pozitívat valósítson meg, tudattalanul
két nem kívánt alkotást hoz létre. Az elsőt a frusztrá-
ciójával, hogy zsinórban három éjszaka felébred. Ha
Tom egyszerűen tekint ezekre a történésekre, semmi
sem történik. Helyette abba a hitbe ringatja magát,
hogy az ébredések valami rosszat jeleznek, így még

76
 több energiát fektet abba a „problémába", hogy mi
történt vele. Felváltva hol egyre idegesebb, hol aggó-
dik, ami tökéletes forgatókönyvet alkot egy önmagát
beteljesítő próféciához, amely minden éjjel pontban
háromkor felébreszti.
A második hiba, amelyet Tom vét, hogy megalkotja,
és tovább viszi azt a gondolatot, hogy nagyon fáradt
lesz másnap, ami befolyásolhatja a fontos prezentáci-
óját. Könnyen kitalálhatjuk, mi történik. Mivel Tom
uz alkotás fokozott állapotába került, ezek a gondola-
tok nem csak egyszerűen jönnek és mennek. Sokkal
inkább fokozott alkotásokként bocsátja el őket, ame-
lyek aztán valóságos testet öltenek. Ennek eredmé-
nyeként Tom alig tudja nyitva tartani a szemét a más-
napi prezentáció közben. Ami még ennél is rosszabb,
hogy mivel képtelen megszabadulni attól a frusztráci-
ótól, hogy éjjel háromkor felébred, folyamatos emész-
tődése csupán azt eredményezi, hogy a következő éj-
jel is felébred háromkor. Sokunkhoz hasonlóan Tom
mindenféle külső erőt okol, amelyek beleavatkoznak
az életébe, pedig valójában ő maga tervezi meg saját
ke I lemetlenségét.
Tomhoz hasonlóan a legtöbben általában nem na-
gyon értünk ahhoz, hogy megfigyeljük vagy irányít-
suk gondolatainkat. Az emberiség most kibontakozó
fejlődésével azonban elérkezett az idő, hogy elkezd-
jük nagyon alaposan megválasztani gondolatainkat.
Nem csak azért, mert megteremtik valóságunkat, ha-
nem mert az új energiában csak parányi lemaradás-
sal teszik.
Ezért, ha azon kapják magukat, hogy felébrednek,
és a másnapi fáradtság miatt aggódnak, pontosan azt
fogják megalkotni, amitől félnek. Ám ha izgatottan
ébrednek - „mit hoz ez a különleges idő?" -, akkor
lelkesedés és határtalan energia tölti be a következő

77
napjukat. Ne feledjék: talán nem irányíthatják, hogy
milyen gondolatok lépnek be az agyukba, de az teljes
egészében az irányításukon múlik, hogy melyek ma-
radnak ott. Éppen ezért igen nagy figyelemmel vá-
lasszák meg gondolataikat.
Ne hánykolódjanak, forgolódjanak és keseregjenek
álmatlanságuk miatt, inkább tekintsenek erre az idő-
szakra tökéletes lehetőségként, hogy tehetnek valamit
magukért, ami a későbbiekben hasznukra válik. Pél-
dául olvassanak el egy könyvet, amely felemelő a lel-
kűknek, szórakoztassák magukat valami más módon,
hagyják magukat álmodozni csodálatos terveikről és
kitűzött céljaikról, amelyek tökéletesíthetik életüket...
vagy megpróbálkozhatnak valami igazán szokatlannal
- és egyszerűen engedjék át magukat a létezésnek.

Szex: a megújulás eszköze

Mivel ebben az időszakban az érzékelés különösen

felfokozódik, miért ne üthetnék el ezt a rövid időt
szeretkezéssel? Végtére is a szexuális kifejeződés tö-
kéletes megújító tevékenység, mivel ez az időszak a
kreativitás és a kísérletezés szolgálatában áll. Ráadá-
sul, soha nem tudhatják... lehet, hogy valami csodála-
tos élménnyel ajándékozzák meg magukat.
Személyiségünk és jellemünk néhány tényezőjé-
nek nem is vagyunk tudatában, másokat pedig nem
merünk felszínre engedni. Ez az éber állapot ideális
időszak énünk azon részeinek felderítésére, amelyek-
ről soha nem is tudtuk, hogy léteznek, vagy amelye-
ket ritkán hagyunk megmutatkozni. Bátran játssza-
nak el olyan szerepeket, amelyek átlépik a normális
határokat. Talán meg is lepődnek majd magukon.

78
 Kortól és fizikai állapottól függetlenül a szexuali-
tás valamilyen szinten mindig kifejezhető. Mivel a
megújulás azt jelenti, hogy megfiatalodunk, és új
életre kelünk, mind bölcsen tesszük, ha a szerelemre
a megújulás formájaként tekintünk, mert jóval fonto-
sabb, mint gondolnánk.
Ha nincs párjuk, akivel játszhatnának, használják
egyedül valamelyik technikát. Mivel minden szeretet
valójában az önszeretet visszatükröződése, nem is
rossz kezdet. Tökéletes időszak arra, hogy elkezdjük
újragondolni régi, önkorlátozó hitrendszereinket. Ha
nehezen kommunikálnak a partnerükkel, talán érde-
mes felébreszteni őt is ezen az éjjeli órán, és egysze-
rűen hagyni, hogy a két test a maga szintjén kommu-
nikáljon. Másnap párjuk még meg is köszönheti.
Az Otthon vibrációi mindig nagyon erősek. A Cso-
port azt mondja, hogy az Otthon rövid fényét a szen-
vedély pillanatában tapasztaljuk meg, például amikor
szeretkezünk. Ha el tudják képzelni, hogy lélek-
ként a származási helyünknek (akár Otthonnak, akár
Mennynek vagy egységes tudatosságnak nevezzük)
ugyanaz az energiája, mint amit a szexuális gyönyör
pillanatai közben tapasztalunk, akkor megértik, miért
mondom, hogy a szex jóval fontosabbá válik, amint
spirituális lényként kibontakozunk emberi alakunk-
ban. A legtöbb spirituális kereső földi gyarlóságként
tekint a szexre, és tévesen azt feltételezi, hogy szelle-
mileg minél magasabb szintre jut, annál inkább csök-
ken a szex iránti vágya. Pedig pont fordítva van. Minél
inkább megnő a rezgésszintünk, annál nagyobb a va-
lószínűsége, hogy megnő a szexuális kifejezésünk
iránti vágyakozás. Sőt azt is ki lehet jelenteni, hogy a
szerelem kifejeződésének élménye a szexen keresztül
felkészítés arra, hogy kifejlődött állapotunk magasabb

79
 energiájában éljünk. Ez azért van, mert amikor meg-
emeljük rezgésünket, energiaközpontjaink vagy csak-
ráink gyorsabban forognak. A fizikai megújuláson túl
az alap szexuális energiát is serkenti, amelyet gyakran
kundalíniként emlegetnek. Kétségtelen, hogy ez a
szemlélet némiképp nehézséget jelenthet azoknak,
akiknek a neveltetése a szexhez egyfajta bűntudatot
társít, nem pedig gyönyört. Ám fontos észben tartani,
hogy a szex teljességében természetes emberi tevé-
kenység, amely megújíthatja az egész lényt fizikailag,
érzelmileg és spirituális szinten egyaránt, ráadásul a
szerelem gyönyörű és erőteljes kifejeződése. Ebből
következik, hogy egyesek még a spiritualitásukra is
ratalálnak a szexuális kifejeződésen keresztül. Ez töb-
bet jelent annál, mint a megfelelő pillanatban azt kiál-
tani: ,jaj, Istenem!"; ez az alapja a tantrának, az ősi
hindu gyakorlatnak, amely spirituális kifejeződést ta-
lál a szexuális energia természetes áramlásán keresz-
tül. A Csoport pedig gyakran hívja fel a figyelmünket,
hogy van egy mágikus tulajdonságunk, amely nekik
nincsen. Meg tudjuk érinteni egymást.
Mivel teremtőerőnk érvényesítése ilyen nehézsé-
gekbe ütközik, ösztönösen a magasabb hatalmakat
várjuk, hogy feloldják zavarunkat a szexre vonatkozó-
an. Ahogy egyre tovább haladunk ebben a fejlődési fo-
lyamatban, megtanulunk figyelni saját testünkre,
hogy ráleljünk azokra a nyomokra, amelyek elárulják,
milyen irányba forduljunk. Megtanulunk belülről fi-
gyelni, nem pedig kívülről. A szexre vonatkozó bűntu-
dat, szégyen és erényesség mind mélyen belegyökerez-
tek a pszichénkbe, mert oly régóta használjuk rosszul
a szexet. Az emberi faj történelmében a szex ilyen
vagy olyan formában mindig is egyet jelentett a hata-
lommal. Mindez mély nyomot hagyott bennünk, ami
meggátolt minket abban, hogy figyeljünk a testünkre.

80
 Mélyen a sejtmemóriánkban energiabélyegek ma-
radt ak, amelyek a szexuális tevékenységet a gyenge-
séggel veszik egyenértékűnek. A bűntudat, amelyet a
szexszel társítunk, akadályozza, hogy megértsük a
szenvedély ezen kifejeződésének igaz jelentését. Még-
is fontos emlékeznünk arra, hogy az új energiában a
kapcsolatokon belüli bűntudat feloldása a feltétlen
szeretet kifejlesztésének szükséges alkotóeleme lesz.
Ezáltal megtapasztalhatjuk a szenvedélyt minden
szinten, beleértve a fizikait is. Az emberi fejlődés ér-
dekében azonban ez a terület gyógyításra szorul.

Azonos nemű kapcsolatok

Fejlődésünk során nagyobb megértéssel fordulunk a

szexuális kifejeződés igaz természete és céljai felé.
Minél inkább megközelítjük az egységes tudatosságot,
annál gyakoribbak lesznek az azonos nemű kapcsola-
tok. Míg ez némelyeket megrettent, ennél a résznél is-
mét nagyon fontos megérteni, hogy a szeretet az az
alapenergia, amelyből minden más energia átalakul.
A szeretet mindennemű kifejeződése szent. A szeretet
csak akkor létezik, amikor kering. Ahhoz, hogy útját
álljuk ennek a keringésnek, úgy kell küzdenünk, mint
az óceán hullámai ellen. Mindig lesznek olyanok,
akik azt hiszik, hogy az azonos nemű kapcsolatok
olyan rendellenességek, amelyeket gyógyítani kell. És
igen, mindig lesznek olyanok, akik mindezt fenyege-
tőnek érzik. Mindazonáltal nem tarthatjuk vissza a
fejlődést. Az ítélkezés mások vagy önmagunk felett az
előrehaladásunk gátja. Ha a szeretet ellentéte a féle-
lem, akkor könnyű látni, hogy az azonos nemű kap-
csolatok gyarapodása milyen könnyedén idézhet elő
félelmet sokakban. Az emberiség a történelme során

81
mindig félt azoktól a dolgoktól, amelyeket nem értett,
a félelem azonban valójában a megértés hiánya. Ez a
terület sem lesz kivétel, mégis kiváló fejlődési lehető-
ség azoknak, akik megakadtak a félelemben. Pedig az
igazság az, hogy egyáltalán nincs semmi félnivaló a
szeretet azon megnyilvánulásaiban, amelyek mind-
annyiunk számára a szeretet magasabb megértéséhez
vezetnek. Mindössze annyi történik, hogy mi, az em-
beri faj az egységes tudatosságban kezdjük el megta-
pasztalni a szeretet kifejeződéseit.
Egyesek talán ott találnak nagyobb szeretetre, ahol
soha nem gondolták, hogy keressék; mások talán so-
ha nem érzik szükségét ilyen tapasztalatoknak. Az a
fontos, hogy megtaláljuk a saját igazságunkat, és he-
lyet hagyjunk mások igazságának. Végtére is minden
szeretet.
Az emberek kétféle módon tapasztalhatják meg a
vonzódást saját nemük iránt. Az egyikben energiabé-
lyegen keresztül, míg a másikban energiamátrixuk
eredményeként. Az energiabélyeghez tapasztalaton
keresztül jutunk hozzá. Fejlődési szemszögből már
lélekszinten, az élet első szakaszában kialakul, és
gyakran közvetlenül kapcsolódik a lélek elsődleges
életfeladatához. Az energiamátrix viszont az egyén
energiára kapcsolódásának függvénye (lásd az „Ener-
giamátrix - energiabélyegek" fejezetet). Az azonos
nemű kapcsolatok elterjedésének semmi köze az ener-
giabélyegekhez, inkább annak eredménye, hogy már
eredetileg erre a szexuális orientációra vannak prog-
ramozva. Más szavakkal, ez az ő energiamátrixuk.
Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy csökken
az ellenkező nemű kapcsolatok száma. Altalánosság-
ban mindennemű szerelmi kapcsolat területén növe-
kedés lesz, ahogy emberi lényként fejlődésünk követ-
kező állomására érünk. Előre várható növekedés

82
tapasztalható majd a szexuális kifejeződés minden
formájában, és azokban az új kapcsolati formákban,
amelyek feltétlen szeretetet tükröznek. Ez sokakat
összezavar majd, mivel jócskán hozzászoktunk, hogy
kapcsolatainkat feltételekre alapozzuk, szemben a
feltétel nélküli szeretettel. Mint minden radikális vál-
tozásnál, a türelem és a megértés is - magunk és má-
sok iránt egyaránt - nagy fejlődésen megy keresztül,
hogy mindannyiunk számára megkönnyítse ezt az át-
menetet. Szemben a legtöbb spirituális tanítóval, ha-
tározottan hiszem, hogy a szexuális és szerelmi kap-
csolatok számos formában jóval fontosabbá válnak
mindannyiunk számára a közeljövőben, ahogy egyre
közelebb érünk Otthonunk újrateremtéséhez a fá-
tyolnak ezen az oldalán.

Nemzés: a megtermékenyítő fény

Ez az időszak csodálatos lehetőséget nyújt a gyerme-

ket tervezők számára, mert meghívhatják a leendő
gyermek energiáját, hogy hozzájuk kapcsolódjon, és
kommunikálhasson velük. Ne törődjenek azzal, ha
nem hallanak szavakat, vagy nem kapnak egyértelmű
üzeneteket. Ha egyszerűen teret nyitnak a gyermek
energiájának érzékelésére, azzal aktív szerepet játsz-
hatnak a folyamatban. És ne féljenek megosztani pár-
jukkal az érzéseiket vagy bármely kapott információt.
A gyermek lelkének kimondottan nagy erőfeszítés,
hogy olyankor lépjen kapcsolatba önökkel, amikor el-
foglaltak. A szó szoros értelmében vannak olyan idő-
szakok, például amikor a keresztnévkönyveket lapoz-
gatják, és a választáson merengenek, hogy a gyermek
lelke ott van, és a válluk fölött próbálja a fülükbe súg-
ni a helyes választást. Ha átengedik magukat ennek a

83
 különleges, csendes időszaknak, a gyermek sokkal
érthetőbben lesz képes kommunikálni önökkel.
Ne lepődjenek meg, ha ismerős lesz a súgott név;
nem szokatlan a lelkeknél, hogy sokszor hasonló
hangzású nevekkel öltenek testet.
Az azonos nemű kapcsolatok ugyanúgy választhat-
ják a szülőséget. Ilyen esetben előnyt jelenthet, ha
meghívják a gyermek energiáját, hogy csatlakozzon
az önökéhez a fizikai egyesülést megelőzően. Tekintet
nélkül arra, hogy vér szerinti-e a gyermek, vagy örök-
be fogadott, mindig segít, ha üdvözöljük energiáját az
egyesülésben. Először az égi köteléket alkotjuk meg,
majd megerősítjük a megállapodást, amint fizikai sí-
kon is kapcsolatba kerülünk. Ily módon megkönnyít-
jük az átmenetet, és összeismertetjük a résztvevők
energiáját. A szeretet erős energetikai köteléke alakul
ki idő előtt a szülők és a gyermek között, így amikor a
gyermek megérkezik, nagyon gyorsan otthon fogja
érezni magát. Ezen a csodálatos, szeretetteli módon
tökéletes kezdetet biztosíthatunk a gyermek számára.

Éjszakai munka

Fejlődésük során néhányan tapasztalhatják, hogy bár

nincs problémájuk az alvással, reggel mégis fáradtan
ébrednek, mintha egész éjjel keményen dolgoztak vol-
na. Talán meglepő szembesülni vele, de valóban ez a
helyzet. A telepatikus energiakapcsolatokat gyakran
alvás közben kötjük, amikor az ember interdimenzio-
nális valóságokban utazik. Az álombeli utazásban a
legtöbbször az történik, hogy találkozunk másokkal,
akiknek segítségre van szükségük. És miután gyógyí-
tók vagyunk, nem szalasztjuk el a lehetőséget, hogy
segítséget nyújtsunk.

84
 Téves energiairányításról akkor beszélünk, amikor
energetikailag elkezdünk más lényeket táplálni, és ők
a mi energiánktól válnak függővé. Senkire sem szá-
míthatunk ilyen helyzetben, csak a saját szívünkre
hallgathatunk. Ha úgy ítéljük meg, hogy erről lehet
szó, különböző módszerekkel összpontosítsuk saját
energiánkat ébrenléti állapotunkban. Az majd segít
egészséges kapcsolatokat kialakítani az interdimen-
zionális birodalomban.

Álmok: valódi céljuk

Az álomállapot céljai és használati lehetőségei sokfé-

lék. Azok, akik tanultak álomfejtést, tudják, hogy
nem lehet sablonokban meghatározni a különböző
álmok jelentését. Tartsuk észben, hogy spirituális
lények vagyunk fizikai tapasztalattal, emiatt valós lé-
nyünknek csak nagyon parányi része lakozik a bioló-
gia buborékában. Alvás közben biológiánk megfia-
talítja a körötte lévő energiamezőt. Energiánk mara-
déka vagy a magasabb én, amely soha nem pihen,
mindig kapcsolatban marad az univerzális energiával,
így az álom idején magasabb énünk energiamezőket
állít fel számunkra, hogy az ébrenlét alatt tapasztal-
junk, és beszélhessünk alacsonyabb, fizikai énünkkel
a tudatunk gátja nélkül.
Minden egyes lélek különböző módon használja az
álmait, és éppen ez az oka annak, hogy nem lehet ál-
talánosságokat felállítani azok megfejtésére.
Minden egyes megjelenő álom módot teremt az al-
ternatív valóságokba tett utazásokra. Ezen utazások
során számos dolog megvalósítható. Az alábbi felso-
rolás részletesen tárgyal néhány álomtípust és tulaj-
donságaikat.

85
Megújító álmok
Ezek az elme álmai. Bizonyos tevékenységek megújít-
ják elménket, és így aktuális gondolkodási folyamata-
inkat. Ezek a tevékenységek állandó változásfolyama-
tot foglalnak magukban, gyakran szerfelett bő
fantáziájú álmok formájában, amelyeknek az a cél-
juk, hogy serkentsék és próbára tegyék emberi el-
ménket. Ha ébredés után visszaemlékezünk ezekre
az álmokra, tudatos elménk elkezdi kutatni memó-
riabankjainkat, s valós élettapasztalatot próbál talál-
ni, amely segít bekebelezni az álmot valóságunkba.
Ha rálel ilyen élményre, egyesül az álommal, és az
gyorsan el is felejtődik, mivel megszolgálta a célját.
Abban a ritka esetben, ha nincs hozzá kapcsolódó
élettapasztalat, az álom élénk emlékként marad a tu-
datban, amely a nappali életben ilyen vagy olyan for-
mában testet ölt. Ezek az álmok nemcsak, hogy nagy
hatással vannak fizikai testünkre, de előidézik a meg-
újulási folyamatot is.

Távlati álmok
A távlati álmok olyan alvási tapasztalatokból állnak,
amelyekben magasabb énünk egy utazás felé irányít
bennünket, amelynek az a célja, hogy megváltoztassa
nézőpontunkat vagy szemléletünket. Bizonyos mér-
tékig minden álom távlati álom. Valami történik az
álmunkban, ami egy alternatív valóságba helyez ben-
nünket, amitől aztán egészen más nézőpontból értel-
mezzük a dolgokat. A távlati álmokra általában élénk
részletességgel emlékszünk. Élénk érzelmek is kap-
csolódnak hozzájuk. Sokszor az ilyen álmokból az ér-
zésre emlékezünk, nem pedig arra, hogy története-
sen miről szólták.
A többi álomhoz hasonlóan lehetnek pozitív vagy
negatív élmények. Fontos észben tartani, hogy ez csu-

86
 pán a polaritás illúziója, ilyformán nem látható
ugyanabban a megvilágításban, mint amiben maga-
sabb énünk látja. Mindössze egy szép álom vagy egy
rémálom marad, aminek tudatos elménkkel elnevez-
zük.
Olykor magasabb énünk fizikai énünket egy olyan
feladat felé terelgeti, amelyet szeretnénk megtapasz-
talni. Előfordul, hogy magasabb énünk egy élénk
álmot tár elénk, amitől azonnal megváltoztatjuk néző-
pontunkat. Egy szerettünk halálát vagy egy szörnyű-
séges tragédiát is bemutathat. És amíg hajlamosak va-
gyunk „rossz" álomként tekinteni rá, tagadhatatlanul
nagyon hatásos. Amikor ilyen élményből ébredünk,
valószínűleg afelé fordulunk, ami igazán fontos.
Különböző alternatív valóságok keresztezhetik a mi-
énket. Létezik egy másik „mi", aki egy másik valóság-
ban hozott döntések eredményeként kissé különböző
körülmények között tapasztal. Mindez jóval több, mint
feltételezés, mivel bizonyítékokkal támasztják alá a
Discover, a Scientific American és más tudományos kiad-
ványokban is megjelentek tanulmányok arról, hogy
ezek a fogalmak a kozmológiai rend közvetlen követ-
keztetései, nem pedig science fictionök.*
A legújabb tudományos megfigyelések szerint is-
mert univerzumunk 4 x 1026 méter magas, a tudósok
elmélete szerint van egy másik „mi" egy párhuzamos
univerzumban, 10 x 1028 méternyire attól a helytől,
ahol most épp ezt a könyvet olvassuk. Ez a megfigye-
lés, amely azt sugallja, hogy minden univerzum része
egy nagyobb „multiverzumnak", válójában mennyi-
ségileg meghatározza az empirikus tudomány szá-
mos más tudományos elméletét, beleértve a relativi-
tás elméletét is. Fejlődésünk során azt találjuk majd,

* Lásd: „Alternate Relaities". Scientific American, 2003. május.

87
hogy lélekként ezen párhuzamos univerzumok mind-
egyikében egyszerre létezünk, és a megújulás ideje
alatt a lélek kapcsolatba kerül önmagunk minden ré-
szével minden multiverzumban. Ez fog leggyakrab-
ban álomként megmutatkozni tudatosságunk kezdeti
szintjein.
Ezek az álmok ugyancsák lehetőséget biztosítanak
a valóságok közötti ugrálásra, valamint arra, hogy je-
len valóságunkban más nézőpontból tekintsünk az
eseményekre. Ezek azok az álomtípusok, amelyeket a
legtöbben szeretünk megfejteni. Itt valójában éle-
tünk aspektusait látjuk a különböző valóságokban.
Ezekben az álmokban találkozhatunk olyan karakte-
rekkel, amelyeket - úgy érezzük - „ismerünk", még
ha a „való" életben nem is ismerünk ilyen személyt.
Ezekre az álmokra lehet a leggyakrabban emlékezni.
A részletek megfejtésével tudatosságunk előterébe
hozunk egy olyan üzenetet, amelyet magasabb énünk
táplált be a tudatalattinkba.

Látnoki álmok
Ezek az álmok egy különleges kapcsolat eredményei,
amely magasabb énünkkel jön létre az alvás állapotá-
ban. Tulajdonképpen annak a közvetlen eredménye,
ha egy alternatív valóságban találkozunk önmagunk-
kal. Magasabb énünk ily módon veti el a magvakat,
és közli a különböző elképzeléseket fizikai énünkkel.
Ezek az álmok az időutazáshoz hasonlíthatók abban
az értelemben, hogy az idő és a tér interdimenzio-
nális szintjein lévő önmagunkkal találkozunk. Ami-
kor ilyen élmények éber állapotban történnek, tuda-
tosságunknak semmi kapcsolata nem lesz vele.
A látnoki álom mégis ritkán fejtődik meg a normál
valóságban pontosan azért, mert az álmunkban jelent
meg látomásként. Ez azért van, mert bár az esemény

88
 a jelenlegi valóságban szerepel, mégis egy olyan ta-
pasztalatról van szó, amely egy alternatív multiver-
zumban már megtörtént. Mivel az idővonaltávlatok
leljesen más univerzumokhoz kapcsolódnák, a két va-
lóság ritkán bontakozik ki egyformán.
Ez az álomtípus a leggyakoribb fejlődési történe-
lünk ezen időszakában, és sokunknak minden éjjel
részünk van ilyen álomban. Erre az álomtípusra
ugyancsak jellemző, hogy tudatos emlékben ritkán
idézhető fel. A célja, hogy figyelmeztessen arra, ami
előttünk áll, hogy felkészülhessünk azokra a válasz-
tási lehetőségekre, amelyek ébredésünk után várnak
ránk. Ezért van gyakorta „ismerős" érzésünk valami-
ről, ami épp megtörténik. Ezek az álmok továbbá azt
szolgálják, hogy egyesítsék lelkünk alternatív valósá-
gokban megélt tapasztalatait, és alapját képezzék an-
nak, amit megújulásnak nevezünk. A megújulás ér-
dekében pedig újra kell egyesíteni a lelket.
A visszaemlékezés fontos eleme, hogy ezek az ál-
mok csak akkor pontosak, amikor épp kapjuk őket.
Mindig mindenben van választási lehetőségünk. Még ha
ezekre a látnoki álmokra ritkán emlékezünk is vissza
tudatosan, belénk plántálnak érzéseket arról, ami
ránk vár. Sok erős pszichikus képességgel megáldott
ember kapcsolódik erre az energiára azzal, hogy „el-
olvassa" az álom közben belénk plántált érzéseket.
Mivel mindenkor megvan a választási lehetőségünk,
valójában megváltoztathatjuk az események idővona-
lát. így még az élénk, de javarészt homályosan felidé-
zett rémálmok élménye is megváltoztathatja magá-
nak az élménynek a végkimenetelét.
Egyes esetekben belső tudás alapján döntjük el,
hogy milyen irányba forduljunk, de fogalmunk sincs,
miért vagy hogyan tudjuk ezt. Ilyenkor az történik,
hogy magasabb énünk elülteti a jövő magvait. Azt

89
mondják, fontos mindig emlékezni arra - mivel sem-
mi sem előre elrendeltetett -, hogy a még meg nem
valósult dolgok jelennek meg az álomban. Valósá-
gunk mindig a választásunk eredménye. Ezen okból
kifolyólag minden álom nemcsak hogy előretekintő,
de bizonyos fokig látnoki is.

Érzelmi látnoki álmok

Ezek a legcsodálatosabb álmok, amelyek rendszerint
egy érzelmi tapasztalaton keresztül vetik el magvai-
kat. Mély részletességgel fel tudjuk idézni ezeket az
álmokat, mégis amint újrajátsszuk őket, valahogy
hangsúlyozottabbnak találhatjuk. Például felidézünk
egy álmot, és elmeséljük egy ismerősünknek, hogy
egy férfit láttunk benne, aki autót vezetett. Majd
amint kimondtuk, tudatosul bennünk, hogy sokkal
többet tudunk erről az emberről, mint azt az álom in-
dokolná. Valahogy tudjuk, hogy megrögzött hazudo-
zó, és nem lehet megbízni benne. Vagy hogy szomo-
rú, esetleg épp veszteség érte. Talán felmerül
előttünk a felesége képe, még ha nem is tudjuk elma-
gyarázni, az álmunkban honnan tudtuk meg ezt. És
ahogy az ilyen álmok részletei ébredés után hamar
elhalványulnak, a hozzájuk fűződő érzések napokig
igen erősek maradhatnak.
A saját magasabb énünk által elvetett magvak az
ilyen álmok közepette kicsírázhatnak, hogy kikelve
felkészítsenek bennünket egy olyan érzelmi élmény-
re, amely a közeljövőben fog megtörténni. Ezekben
az álmokban az az érdekes, hogy míg olyan nagy
részletességgel emlékezhetünk rájuk, hogy gyakran
kényszert érzünk: elmondjuk valakinek vagy leírjuk
- abban a pillanatban, amint ily módon földeljük az
energiát, elveszítjük az érzést.

90
 Energia-egyensúlyozó álmok
Az energia-egyensúlyozó álmok speciális célja, hogy
lehetőséget biztosítsanak energiamezőnk kiegyen-
súlyozására. Általában nem az a feladatuk, hogy
ébredés után emlékezzünk rájuk. Néha, amikor egy
nagyon rossz nap áll mögöttünk, éjjel különösen cso-
dálatos álmok követik, hogy segítsenek egyensúlyba
hozni energiánkat. Ezzel szemben pedig olykor, ami-
kor szerelemmel és csupa szív kapcsolattal teli napot
zárunk, magasabb énünk egy negatív álomnak tűnő
élménnyel egyensúlyozza ki energiánkat. Ha ezek az
álmok a tudatosságunkba kerülnek, általában szerfe-
lett intenzívek és élénkek. A gond csak az, hogy ami-
kor ilyen intenzitással álmodunk, természetesen mé-
lyebb értelmet keresünk. Segít, ha észben tartjuk,
hogy olykor mindössze a nyilvánvalóról van szó,
semmi többről. Ha hatalmat adunk egy olyan álom-
nak, amelynek nem szabadna, azzal megalkothatjuk
egy vízió valóságát, amelynek csupán az volt a célja,
hogy rövid megnyilvánulásával kiegyensúlyozza az
energiánkat.

Önirányított álmok
Fejlődésünk során az álmok eszközzé válhatnak, hogy
akaratunk szerint közlekedhessünk a belső valóságok
között. A létezés művészete egyenlő a tudatos léte-
zéssel. Közvetlen kapcsolat van jólétünk és azon képes-
ségünk között, hogy egyszerűen csak Létezünk. A kris-
tálytiszta álmodás - vagyis, hogy tudatában legyünk
annak, hogy álmodunk, miközben még mindig benne
vagyunk - a Létezés felé megtett egyik első lépés. Tuda-
tosságunk messzire képes kinyújtani energiamezőn-
ket. Ha folyamatosan hozzászoktatjuk magunkat ah-
hoz, hogy az önirányított álmok használatán keresztül

9i
akaratlagosan kiterjesszük az energiamezőnket, az se-
gít felkészülnünk mindarra a csodára, amely fejlődé-
sünk során előttünk áll.

Amikor a fények elsötétülnek

Az éjszakai világ varázslatos, különleges lehetőség

arra, hogy kiegyensúlyozzuk és felfrissítsük energia-
mezőnket. Az alvás és kihasználásának módja az
egyik olyan terület, amely nagyon gyorsan változik.
Az éjszaka energiája a Fény sötét oldala. Azokban az
időkben, amikor a földet varázslatok uralták, leg-
gyakrabban éjjel öltöttek testet.
íme egy példa az energia-kiegyensúlyozó álomra. A
középiskola óta ismerem a feleségemet - és egyben
társamat -, Barbarát, aki mindig élénken álmodott.
Gyakran ébred fel reggelente egy gyermek karácsony
reggeli lelkesedésével, és részletesen beszámol az ál-
mairól. Aztán egy időben úgy érezte, mintha abba-
maradtak volna az álmok. Éppen befejeztünk egy
előadást, és még javában vibráltunk az izgalmaktól.
Ha valaki még soha nem járt Lightworker-szeminá-
riumon, annak legjobban úgy jellemezhetem azt, ha
azt mondom: két nap, amikor Otthon vagy. Az igaz
családhoz való kapcsolódással olyan nagyra kitárhat-
juk a szívcsakránkat, amennyire csak lehetséges,
majd módot találunk arra, hogy még nagyobbra tár-
hassuk. Mivel minden második héten részt veszünk
ezeken a szemináriumokon, azt gondolhatnák, any-
nyira hozzászoktunk már, hogy többé nincsenek
ránk ugyanolyan hatással. De nem ez a helyzet. Szá-
munkra minden egyes szeminárium olyan erőteljes
élménnyel bír, mint a legelső.

92
 Az egyik szeminárium után, amikor nyugovóra tér-
tünk, Barbara azt kérte, hogy emlékezzen az álmaira.
Másnap reggel nagyon nehezen ébredt. Amikor végül
sikerült felébresztenem, tűnődő hangulatba került.
Végül elárulta, hogy azt álmodta, az egyik fiunk mo-
torbalesetben meghalt. Tényleg nagyon megrázta a
dolog. Mivel Európában voltunk, estig várnunk kel-
lett, hogy hazatelefonálhassunk. Nagyon nehezen telt
el az a nap, de amikor végre lebonyolítottuk a híváso-
kat, mindkét fiút egészségben találtuk. Barbara csu-
pán akkor lélegzett fel, amikor fiatalabb fiunk, Brent
elárulta, hogy koccant egy kicsit a motorjával. Brent
jól volt, bezzeg Barbara teljesen kikészült.
Barbara jól emlékezett az álomra, ezért próbálta
megfejteni az élményt. Megkérdezte, tudom-e, hogy
miről szólt ez az álom. Mindig is nagyon kötődött a
fiúkhoz, és általában ösztönösen megérezte, hogy mi
történik velük. Nem értette, miért volt ez az álma, il-
letve miért rázta meg annyira.
A Csoport elmagyarázta, hogy mivel Barbara hosz-
szú ideig magas szinten állt energetikailag, kibillent
az egyensúlyából. Magasabb énje az álommal állítot-
ta vissza az energiaegyensúlyt. Eredetileg nem kellett
volna visszaemlékezni az álomra, de mivel azt kérte,
hogy emlékezzen minden álmára, az univerzum rea-
gált a kérésre... és lőn.
Amikor Barbara emlékezni akar az álmaira, most
már azt kéri, hogy csak azokra emlékezzen, amelyek-
től jól érzi magát.
 Hatodik fejezet

Az energiacsatornák
megtisztítása
Kapcsolódás a földhöz az érzelmeken keresztül
 Akár több pénz akarunk keresni, akár javítani sze-
retnénk életminőségünket, jobbá tenni egészségün-
ket vagy kapcsolatainkat, vagy a szellemi megvilágo-
sodásért küzdünk, mindannyiunknak közösek a
szándékaink abban, hogy javítsunk azon, amink van
vagy akik vagyunk. Erre utalunk, amikor azt mond-
juk, rátértünk egy „ösvényre". Valójában „rálelni az
ösvényünkre" (bármilyen ösvény is legyen), ez moti-
vál bennünket életünk legtöbb területén. (Érdekes
megjegyezni, hogy ez az ösvény, amelyről beszélünk,
soha nem ér véget.) így, akár maga az energia, mi em-
berek is mindig mozgásban vagyunk.
A legtöbben hiszünk abban, hogy az ösvényünk ki
van jelölve számunkra, és valamennyire ez igaz is,
mert bizonyos megállapodások teljesítése miatt érke-
zünk erre a világra. Ez nem azt jelenti, hogy bábok
vagyunk, s valamely magasabb erő dallamára tánco-
lunk. Éppen ellenkezőleg, mi vagyunk az alkotók, és
így mindig szabad az akaratunk. A Csoport szerint
minden egyes pillanatban a saját tapasztalatunkat al-
kotjuk meg. Kizárólag úgy találhatunk és léphetünk
rá erre az ösvényre, hogy megalkotjuk, s természete-
sen így is teszünk minden egyes alkalommal. Ez az
alkotás valójában nem csak, hogy visszahoz bennün-
ket kiindulópontunkhoz, de egyben oka is annak,
hogy itt vagyunk. Alapjában véve olyan alkotók va-
gyunk, akik a megalkotandót keresik.
És hogyan alkotunk?
Képzeljék el, hogy egy energiacsatorna áramlik ke-
resztül a fejük búbjától végig a testükön, le a lábuk
alá. Mi történik, ha azt mondom, hogy magasabb cél-
juk ezen a földön az, hogy felvegyék az éteri dolgo-
kat, végigvigyék ezen a csatornán, le a földbe, hogy

97
tartalommal töltsék fel? Mindez nem az alkotás töké-
letes definíciója?

1. ÁBRA: Energiacsatornák. A felül lévő gyűjtőtartály mutatja kap

csolódásunkat magasabb énünkhöz. Ez egyre nagyobbra nő, és egy-
re több energiát húz be a csatornánkon keresztül, amely viszont
megnyúlik, hogy befogadja a sok energiát.

98
Az éteri dolgok olyan dolgok, amelyeknek ebben az
univerzumban nincs tömegük; míg a föld teljességé-
ben tömeg és anyag. Mindannyiunknak megvannak
ezek a csatornáink, és naponta használjuk őket, hogy
IA világunkba hozzuk az éterit, és alakot adjunk neki.
Egyszerűen megfogalmazva ezt a folyamatot: minden,
amit az ember alkotott, először egy éteri gondolati for-
maként kezdte életét. Ha bármely éteri dolog, mond-
juk egy fogalom, egy elképzelés vagy egy gondolati
lorma olyasvalamivé válik, amelynek tömege és anya-
ga van világunkban, az csak egy energetikai alkotási
csatorna használatán keresztül lehetséges. Mivel ez a
csatorna köti össze az éteri és a fizikai világot, nem
lehet sem teljesen fizikai, sem teljesen éteri termé-
szetű. Minekutána az energiának tömege van, és
ugyanakkor mégsem teljesen fizikai, tökéletes anya-
got biztosít, hogy megformálja ezt a csatornát.
A gerincoszlopunk előtt, az egész testünkön hosz-
szában végigfutó és a földbe levezető energiacsatorna
vizuális képe megmagyaráz néhány nagyon fontos
részletet arról, hogy miként alkotjuk az életünket.
Mindaddig, amíg kihasználjuk azokat a képességein-
ket, hogy ezen az energiacsatornán keresztül alkos-
sunk, folyamatosan haladunk előre életösvényün-
kön. Lényegét tekintve minden zökkenésmentesen
történik. Nehézségeket csak akkor tapasztalunk, ha
úgy hisszük, hogy nem tudunk alkotni, vagy bizo-
nyos módon korlátozva vagyunk benne.
Ahhoz, hogy megértsük az energiacsatornák ter-
mészetét, nézzük meg először azt a folyamatot, aho-
gyan használjuk őket.
A szeretetre érzelemként gondolunk, de én szíve-
sebben mondom azt, hogy a szeretet energia. Csupán
akkor létezik, amikor az egyik alakból a másikba lép.
Például tudjuk, hogy szeretetet csak akkor tapasztal-

99
 hatunk az életünkben, ha szabadon adjuk, mert csak,
ha szeretetet adunk, akkor áramolhat és térhet vissza
hozzánk. Sőt én még messzebbre mennék ebben, és
azt mondom, hogy a szeretet az az alapenergia, amely-
ből minden energia kialakul. A dalok gyakran zengik
ezeket az igazságokat: „minden szeretet". Ráadásul,
egyre messzebb jutva fejlődésünk új energiájában,
csak a szeretet alapenergiájával alkothatunk, mással
nem.
Sokkal többet jelentünk egyszerű fizikai testnél.
A Csoport úgy tartja, hogy énünk legnagyobb része
fizikai lényünkön kívül tartózkodik. Ezt magasabb
énünknek nevezzük. Sokan nem érzik, hogy bármi-
lyen módon is kapcsolatban állnának magasabb én-
jükkel. Utunk során azonban, ahogy egyre inkább
előrehaladunk fejlődésünkben, minden egyes nappal
egyre erősebb lesz a kapcsolatunk magasabb énünk-
kel. Minden magasabb érzékelés alapja - beleértve az
intuíciót is - a magasabb énünkkel való kapcsola-
tunkban található.
Harminc vagy negyven évvel ezelőtt ettől a maga-
sabb érzékeléstől, az ESP-től zúgott a világ. Minden-
ki erről beszélt. Ha valaki különös erővel bírt, vagy
bármilyen pszichikai képességet mutatott, azt mond-
ták rá, hogy ESP-vel (Extrasensory Perceptionnel,
természetfölötti érzékeléssel) rendelkezik. Manapság
azonban tudjuk, hogy nincs semmi különleges vagy
varázslatos az ESP-ben. Sőt annyira mindennapos,
hogy nem szükséges mélyebben magyarázni. Mind
tapasztaljuk, hogy „tudunk" dolgokat anélkül, hogy
tudnánk, honnan tudjuk. Egyszerűen alap emberi
megérzés, hogy érezzük ezt a jelenséget. Jól példázza,
miként válik egyre erősebbé az új energiában kapcso-
latunk a magasabb énünkkel.

100
 Két módja van, hogy magasabb énünk kapcsolatba
kerüljön fizikai vagy alacsonyabb énünkkel. Az
egyik, hogy létezik bennünk egy energiaközvetítő kö-
zeg, amelyet energiamátrixnak nevezünk. Az ener-
giamátrixot és annak jellegzetességeit a születést
megelőző tervező szakaszban választjuk meg. Ezek a
mi energiatesteink. Az energiamátrix a programozá-
sunkat jelenti, és azt irányítja, hogy milyen módon
tapasztaljuk meg az életet.
Az energiamátrix nem csak azt határozza meg,
hogy miként kezeljük az energiát, amikor az belép a
mezőnkbe, hanem segítséget nyújt azokhoz az elsőd-
leges életfeladatokhoz is, amelyeken jelenlegi megtes-
lesülésünkben dolgozunk. Amint kiválasztunk egy
energiamátrixot, egész életünk során (és jövőbeli éle-
tünkben is) velünk marad, amíg irányításunk alá
nem vontuk.
Az életfeladatok segítésének másik módja energia-
bélyegeken keresztül történik. Az energiabélyegek le-
nyomatokat hagynak bennünk a jelen életünk (főként
gyermekkorunk) különleges történéseinek, körülmé-
nyeinek és eseményeinek eredményeként. Ezek az
élmények egy különleges energiamintával „bélyegződ-
nek" belénk, amelynek következményeként viselke-
dünk vagy reagálunk úgy, ahogyan tesszük újra és új-
ra, amíg végül történik valami, ami megváltoztatja ezt
a viselkedési mintát. Az energiabélyegeknek az ener-
giamátrixokkal ellentétben nem kell velünk maradni-
uk egész életünkben, mivel meggyógyíthatok vagy jó-
val eredményesebb viselkedési és reagálási mintákkal
helyettesíthetők.
Az adott energiabélyeg legyőzése teljes képessé-
günk megtalálásának tökéletes példája. Messze túl-
mutat azon, amit önmegvalósításnak nevezünk, pon-

101
 tosan az energiabélyegek időhöz kapcsolódó tulajdon-
ságai miatt. Mivel az energiamátrix végtelen énünk
része, nem kapcsolódik az emberi értelemben vett
időhöz, emiatt soha nem is gyógyítható, mindössze
irányítható. Ezzel szemben az adott energiabélyeg
mélyen belegyökerezik véges énünk idővonalába, így
amikor megváltoztatjuk, visszafelé és előrefelé is mó-
dosul az életvonalunkon.
Amikor a bennünk lévő energiabélyeget gyógyít-
juk, belevágunk jelenlegi valóságunk idővonalába, és
megváltoztatjuk azt. Mivel a lineáris idő (múlt, jelen
és jövő) csupán annak a polaritásnak az illúziója,
amelyben élünk, ugyanúgy gyógyíthatjuk „apáink
bűneit", miként gyermekeinkét is. Éppen ezért nem
kis teljesítmény meggyógyítani saját energiabélyege-
inket, mert a valóságban jóval többet teszünk, mint
azt valaha is el tudjuk képzelni.
Ez azt is megmagyarázza, miért nem szokatlan je-
lenség, hogy miután megbocsátunk valakinek az elle-
nünk elkövetett múltbeli hibáiért, az illető maga is
mélyreható személyiségváltozáson megy keresztül.
Azt hihetnénk, csupán attól változott meg, hogy meg-
bocsátottunk neki, pedig a valóságban sokkal inkább
egy energiabélyeg gyógyulása okozza a változást,
aminek hatásai messzire nyúlnak mindkettőnk élet-
idejében. Ha abban az elsődleges életfeladatban,
amelyen dolgozunk, az energiabélyegünk mellett egy
katalizátor is részt vesz, drámaian megváltozik a kap-
csolatunk ezzel a katalizátorszerepet betöltő sze-
méllyel, amint megváltoztatjuk vele a megállapodá-
sunkat. Valójában az történik, hogy az energiabélyeg
gyógyításával megszabadítjuk őt attól a szereptől,
amelyben megállapodtunk vele, és így kapcsolatunk
egész természete megváltozik.

102
 Az idővonal fogalmának megértéséhez segít, ha
nem feledkezünk meg arról, hogy mindössze illúzió,
hogy különállónak érezzük magunkat egymástól,
mert valójában mind egyek vagyunk. Ez azt jelenti,
hogy minden, amit teszünk, hatással van mindenki
másra (és meg is érzik) mindenhol. Mint az a kavics,
amelyet a tóba dobnak, és kis körökkel fodrozódik
kifelé - amelyek megérintik és átfedik egymást -,
ugyanúgy az önmegvalósítás minden egyes „kis köre"
is nekiütődik mindenki másnak a világon. Pontosan
ezt tesszük, amikor szándékosan megváltoztatjuk
bármelyik energiabélyegünket.

Energiacsatorna

Energiacsatornánk energetikai létünk közvetlen kö-

zéppontját alkotja. Mint arról már korábban szó volt,
ez a csatorna a fejünk tetejétől indul, végighalad a ge-
rincoszlopunk teljes hosszában, le a földbe a lábun-
kon keresztül. Gyakran „érezzük" ezt a csatornát,
mivel érzéseink központja is, ezért van, hogy minden
egyes változtatás ebben a csatornában érzelmi zavar-
ként jelentkezik. Ugyanakkor érzelmeink használatá-
val idézhetünk elő a legkönnyebben változást a csa-
tornánkban.
Az energiacsatorna fő célja, hogy energiát szállít-
son (főként szeretetenergiát) fizikai lényünkön ke-
resztül, és leföldelje azt. Emberként az a természetes
célunk, hogy alkossunk az éteri birodalomból, végig-
vigyük ezen a csatornán, és testet adjunk neki a fizi-
kai valóságban. A probléma az, hogy legtöbbször ön-
tudatlan szinten tesszük mindezt, ezért találjuk
magunkat sokszor olyan helyzetben, amelyet nem

103
akarunk. De most, hogy elindultunk a fejlődés útján
az új energiában, és megtanuljuk használni a szere-
tetenergia magasabb formáit, lehetőségünk nyílik ar-
ra, hogy megszabaduljunk az öntudatlan alkotástól,
és teljesen tudatos teremtőkké váljunk.

2. ÁBRA : Alkotási folyamat. Minden emberi alkotás először gon-

dolati formában jelenik meg.

104
 Energiacsatornánk kiterjesztése

Egészen idáig, hála a „fátyol" vastagságának, energia-

csatornánk csupán bizonyos energiaminőséget volt
képes szállítani. így alkotóerőnk némiképp korlátolt.
De ez most változóban van, energiacsatornánk egyre
inkább kiterjed, hogy befogadhassa az energia maga-
sabb formáit. Amint az energiának ezen magasabb
fórmáját (amit „fénynek" nevezek) áramoltatjuk ke-
resztül energiacsatornáinkon, megnagyobbodnak és
megváltoznak tulajdonságaik. Ez a felelős azért a ren-
geteg érzelmi feszültségért, amelyet napjainkban oly
sokan tapasztalnak, mert az érzelmeink jelentik a
kapcsolatot magasabb és alacsonyabb énünk között.
A tapasztalataink során begyűjtött energiabélyege-
ink ott maradnak energiacsatornánk külső részén.
Amikor olyasvalami történik velünk, ami belenyo-
módik energiacsatornánkba, hasonlóan jelentkezik,
mint amikor rálépünk egy kerti öntözőcsőre, s ezzel
megakadályozzuk a víz szabad áramlását a csövön ke-
resztül.
Bármikor, amikor kétely ébred bennünk, vagy olyan
kellemetlen eseményt, érzelmet tapasztalunk, amely
korlátozza energiánkat, az ugyanolyan hatással van
energiacsatornánkra, mint az akadály a locsolócsőre.
Bármikor, amikor valamit le akarunk hozni az éteriből
azon a benyomódott csövön keresztül, energiánk egy
része akadályoztatva van. Ez pedig gátolja alkotásunk
kifejezésre juttatását. És nem csak az történik, hogy
az energia az akadály helyén nekifeszül a csatorna bel-
sejének, de felkavar számos negatív érzelmet és félel-
met is. Az energiának ez az akadályoztatása vagy meg-
törése felelős az önmegvalósító próféciákért is,
amelyekben legmélyebb félelmeink válnak valósággá.

105
 Mindennapjainkban a pszichológiai kezelésnek és
terápiának az a célja, hogy könnyítsen az akadályoz-
tatott energiacső fájdalmán. A pszichológia azért
olyan népszerű, mert sokan nagyon keményen dol-
goznak azon, hogy megnyissák, megvizsgálják és vég-
leg megtisztítsák ezeket a területeket, hogy tudatosan
alkothassanak a csatornájukon keresztül, anélkül
hogy érzelmi fájdalmak rabszolgáivá válnának.
Ezek a terápiák kétségtelenül jól működnek, de
most, hogy a dolgok jóval gyorsabban haladnak, ener-
giacsatornánk kitisztítása egyre fontosabb, hogy még
több fényt szállíthasson. Energiacsatornánkat vi-
szont nem tágíthatjuk ki, ha valamelyik energiabélye-
günk a helyén marad.
Az igazi spirituális növekedés nyitja abban rejlik, hogy
megtegyünk minden szükségeset, amivel segíthetjük az
energiacsatorna kényelmes kiterjesztését.
Az energiabélyegek gyógyítása lehetőséget biztosít
az energiacsatorna kiterjesztésére, hogy általa a lélek
fejlődhessen. Az energiabélyegek gyógyítása hasonlít
bármely más seb gyógyításához, amikor is ritkán ér-
jük el újra az eredeti, tökéletes állapotot. így nem rit-
ka, hogy sebszövetek alakulnak ki azon a helyen, ahol
egykor az akadály volt a csatornában. De nem olyan
rossz ez, mint ahogy hangzik. Ez a sebszövet olyan
ajándék, amelyet soha nem akarunk elveszíteni, mivel
eltörölhetetlenül emlékeztet bennünket arra a bátor
utazásra, amelyet az emberi lét tapasztalatán keresz-
tül tettünk. Az irányítás jelvénye ez. Az igazi problé-
mát az okozza, hogy miután meggyógyítottunk egy
energiabélyeget, többnyire legszívesebben magunk
mögött hagyjuk, és elfelejtjük, hogy valaha is létezett.
Bár ez rajtunk áll, mindenképpen megnehezíti a kö-
vetkező lépést a fejlődésünkben. Azok, akik büszkén

106
 tudják viselni az irányított tapasztalat jeleit, rendsze-
rint jóval könnyebbnek találják a következő lépést.
Néhányan talán kétlik, hogy az emberiség gyors fej-
lődésének időszakába értünk. Legtöbbünk esetében
az energiacsatorna folyamatos terjedésnek indul,
hogy jobban alkalmazkodjon ehhez a gyors fejlődés-
hez. A kiterjedés során pedig az energiacsatornánk
külső részébe nyomódott energiabélyegek nagy való-
színűséggel aktiválódnak. Még ha meg is gyógyítottuk
őket, és csupán a sebszövetek maradtak, ezeknek egy
része a fejlődésünk során újra felszínre kerülhet. Né-
hány embernek, aki azt gondolja, hogy megoldotta
gyermekkori nehézségeit, problémát jelenthet ez a je-
lenség, összezavarodik és kritizálhatja önmagát. Töb-
ben talán nem értik, hogy miután erőfeszítéseik ré-
vén tudatos döntést hoztak a következő fejlődési szint
eléréséhez, miért zavarodnak össze, ha egy régi anya-,
apa- vagy erőszakprobléma újra és újra felüti a fejét.
Természetesen azoknál, akik tagadják vagy elrejtik
ezeket az alapvető problémákat, nagyobb intenzitás-
sal törnek felszínre, mintha rögtön foglalkoztak vol-
na velük.
Ha önök (vagy a betegeik) így éreznek, kérem, ve-
gyék tudomásul, hogy ez egyszerűen az energiacsa-
torna kiterjedésének a jele. A jelenség természetéből
adódik, hogy ez a fajta kiterjedés bizonyos fokú ér-
zelmi fájdalommal párosul. Másrészt viszont a szen-
vedés is szabadon választható tapasztalat.
Talán segítheti a megértést, ha egy sebhelyhez ha-
sonlítjuk a bőrön. Ha valaha is volt a bőrükön heg, és
megpróbálták széthúzni, azt tapasztalták, hogy a seb-
szövet nem olyan rugalmas, mint a normál, egészsé-
ges bőrszövet. Ugyanez igaz az energiacsatornákra is.
Segíthet, ha észben tartjuk, hogy az energiacsator-
nák kiteijesztése - és minden, amit sebszövet takar -

107
 sokkal kevésbé fájdalmas, mint a gyógyulási folyamat
volt. Nem lesz szükség évekig tartó terápiákra az
esetlegesen újra felszínre kerülő, negatív érzelmek
kezeléséhez, mivel ezek az „árnybélyegek" nagyon
gyorsan újragyógyulnak.
Ne feledjék, az energiacsatorna a középpont maga-
sabb és alacsonyabb énünk között - vagy más szóval:
a végtelen, korlátlan én és a véges, korlátolt én kö-
zött. Mivel az érzelmek töltik ki a rést a magasabb és
az alacsonyabb én között, akaratlanul is jóval inten-
zívebben érezhetők az energiacsatornával együtt. Ép-
pen ezért maga az energiacsatorna az érzelmek tala-
ja, és pontosan így érezhető - érzelmeken keresztül.
Ez az átmeneti időszak könnyebbnek bizonyulhat
a nőknek, mint a férfiaknak, mivel a legtöbb férfiban
nagyobb a hajlam, hogy elrejtse vagy visszafojtsa az
érzelmeit, míg a legtöbb nő jóval ügyesebben és ter-
mészetesebben hozza azokat felszínre.
Fontos észben tartani, hogy ne érezzék magukat
kellemetlenül, ha a fejlődés és a kibontakozás közben
régi problémák kerülnek felszínre. Helyette inkább
úgy tekintsenek rájuk, mint annak jelére, hogy a he-
lyes ösvényen járnak, és összpontosítsanak feloldá-
suk ünneplésére. Minél többet engednek el belőlük,
annál több hely marad az energiacsatorna kiterjesz-
tésére, és minél inkább kiterjed az energiacsatorna,
annál több erejük marad, hogy megvalósítsák és meg-
teremtsék itt a földön jövőbeli alkotásaikat.

108
 3 ÁBRA: Az energiacsatornán található enerfliabélyegek, ame-
lyek benyomódásokat okoznak.

k
 Amikor az alkotó energia átáramlik a csatornán, ezek
4 . ÁBRA:
a bcnyomódások vagy akadályok érzelmi fájdalmat okoznak.
5 . ÁBRA: Amint a kapcsolatunk magasabb énünkkel erősödik, mind
a gyűjtőnk, mind a csatornánk kiterjed, hogy befogadja a megnöve-
kedett energiát Mindez az akadályozott részeken feszülést okozhat,
beleértve azokat a sebszöveteket is, amelyek a korábban begyógyított
energiabélyegekből maradtak vissza. Ezért van az, hogy a régi prob-
lémák gyakran újra felszínre kerülnek, amint spirituális lényként
fejlődésnek indulunk.
 7. fejezet

Energiamátrix -
Energiabélyegek
Két módszer; amelyekkel elsődleges
életfeladatainkat segíthetjük
 Energia

1. Az anyagnak munka végzésére való képessége.

2. Munka, erőkifejtés - sok energiát fordít valamire.

4. Munka végzésére hasznosítható természeti, illet-

ve villamossági erő.

Ez a fejezet nem kimondottan az energiáról szól;

sokkal inkább azt magyarázza, hogyan kezeli lelkünk
az energiát, amikor biológiai buborékunkban (fizikai
testünkben) vagyunk. Mielőtt a földre jövünk, végig-
vesszük életfeladatainkat, és meghatározzuk, melyi-
ken dolgozunk az adott inkarnációnkban. Azzal a
szándékkal jövünk, hogy iránjátásunk alá vonjuk.
Olykor megállapodásokat kötünk, amelyek segítik
ezeket az életfeladatokat. Máskor olyan helyzeteket
teremtünk, amelyek szemtől szembe állítanak velük.
Ha képesek vagyunk kizárólag az energia nézőpont-
jából tekinteni magunkra, könnyebb meglátnunk,
hol vagyunk, és mit tehetünk a továbbhaladásért.
A következő információkat az elmúlt öt év alatt
kaptam magánrendeléseim közben. Ezeken a kezelé-
seken az energia nézőpontjából próbáltam tekinteni
az emberekre. Más szavakkal: nem merültem el a be-
tegek drámai sorsában, hiedelmeiben vagy élethely-
zeteiben, inkább a színtiszta energia nézőpontjából
tekintettem rájuk.

115
 Az energia három tulajdonsága

1. Az energia dinamikus erő. A létéhez mozogni;)

kell. Merriam Webster dinamikameghatározása:
„rendszeresen folytatódó és produktív tevékeny
ség vagy változás" - vagyis: mozgás.
2. Az energia van. Nem lehet energiát teremteni vagy
lerombolni. Mindössze átalakítani lehet egyik for-
mából a másikba. Az energia időlegesen tárolható
lehetőségként, de mindig is az a cél, hogy teljes
életkört teljesítsen.
3. A minden hiánya felfedi azt az alapenergiát, amely
univerzális energiaként ismert. Ez az az energia,
amely mindent összeköt. Az univerzális energia -
amelyből minden más energia származik - az az
energia, amelyet feltétlen szeretetként tapaszta-
lunk meg. A spirituális világban ezt az energiát is-
teni energiának ismerjük.

Az energia folytonos tengerében élünk. Sokan érzé-

keljünk ezt az energiát, és sokunk mély érzékenység-
gel bír a kifinomult energia különböző formái iránt.
Néhányan pedig olyan erőteljesen érzékelik ezeket az
energiákat, hogy heves hatással vannak rájuk. A régi
energia alacsonyabb rezgéseiben még élhettünk olyan
helyeken, amelyek nem szolgálták az ember saját
energiáját. De a magasabb vibrációkban ez lassan el-
párologtatja az ember életerejét, ami betegséghez ve-
zethet. Az Új Földön ezért sürgető fontosságú, hogy
mind olyan energiában éljünk, amely táplálja a sajá-
tunkat.
Mivel valódi lényegünk energia, az energiamező al-
kotja meg annak lényegét, hogy kik vagyunk. Mivel ez
határozza meg, hogyan érintkezünk a köröttünk lé-

116
vő univerzummal, nagyon fontos, hogy tudatában le-
gyünk azoknak a dolgoknak, amelyek megváltoztat-
hatják energiamezőnket. Minden élmény és minden,
ami belép az energiamezőnkbe, bizonyos módon meg-
változtat bennünket. Sőt végösszege vagyunk mind a
mai napig begyűjtött tapasztalatainknak. Ezt nevez-
zük a személyiségünknek.
Személyiségünket vagy energiamezőnket magunk-
kal visszük egyik életünkből a másikba. Azért, hogy
megértsük mindezt, fontos megismernünk néhány
alapinformációt az energiáról.

Mágnesség

A mágneses energia az egyik legkevésbé megértett

energia világunkban, pedig sokkal nagyobb hatással
van ránk, mint legtöbben gondolnánk. A mágneses
energia vonalakban áramlik. Amikor beteszünk egy
tárgyat egy mágneses mezőbe, a mágneses energia va-
lamely része abban a mezőben átalakul azzá a tárgy-
gyá. Magának a tárgynak a tulajdonságai határozzák
léhát meg, hogy az energia milyen alakot ölt.
A földön a mágneses energia az, ami bizonyos
helyeknek olyan energiát ad, ami jó érzés nekünk.
A bolygónkat körülvevő mágneses vonalakat - azaz
Ley-vonalakat - több állat is érzékeli. Ezzel magyaráz-
ható több faj rejtélyes irányérzéke. Ezt a jelenséget
bizonyították abban a kísérletben, amelyben postaga-
lambok fejére mágnest helyeztek, ami megváltoztatta
a normál mágneses energiát a galambok helyzetére vo-
natkozóan, és így azok elveszítették irányérzéküket.
Az állatok azt is tudják, hogy ha követik a mágneses
vonalakat, hazatalálnak. Fejlődésünk során saját bio-

117
lógiánkban is ki tudnak fejlődni ilyen képességek.
Ezért van az, hogy néhányan megmagyarázhatatlan
kényszert érzünk, hogy lakhelyet változtassunk. Sőt
néhányan még az ország vagy a világ azon részeire is
eljutunk, melyeket korábban soha nem találtunk von-
zónak.

Az energia és „biológiai buborékunk"

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy energiát

egyrészt abból az ételből nyerünk, amelyet megeszünk.
Az étel (energia), amelyet elfogyasztunk, az energia
egyik formájából a másikba alakul át.
Saját fizikai biológiánk az energiának csupán ideig-
lenes vezetője. Biológiánk csupán azáltal tartja meg
formáját, hogy az energia áthalad ezen a vezetőn. Ha
abbahagyjuk az energia áramoltatását biológiánkon,
abbahagyjuk a létezést is.
Több, a „biológiai buborékainkat" beborító ener
giamező létezik, amely hatást gyakorol ránk. Valójá-
ban ezek az energiamezők teremtik meg a formát fizi-
kai testünknek az éteri világban, így azzá válunk,
amit a mezőkben alkotunk. Erre a jelenségre a legegy-
szerűbben úgy tekinthetünk, ha azt mondjuk, hogy
azzá válunk, amit gondolunk. Napjainkban már a
konzervatív tudósok is kezdik elfogadni, hogy a tudat
megváltoztatja a dolgokat.
Ennek következtében változóban van emberi ta-
pasztalatunk is, hiszen kapcsolódik az energiához.
És bár mind sebesebben haladunk Fénytestünkbe,
az energia továbbra is áthalad a testünkön. Talán job-
ban megértjük, mi vár ránk, ha alaposabban megis-
merjük energetikai szerkezetünk igaz természetét.

118
 Személyiségmag

A személyiség az a lényegi mag, amely a függöny mind-

két oldalán a lélekkel marad. A személyiséget gyak-
ran összekeverjük az energiabélyegekkel. Az energia-
bélyegek az életünk során begyűjtött különböző
események, megtanult feladatok és tapasztalatok ered-
ményei. Lehetnek pozitívak és negatívak is. A szemé-
lyiségmag a kiválasztott tapasztalatokon keresztül éri
el csúcsformáját. Ezeket a lelki személyiségmagokat
magunkkal visszük minden jövőbeli életünkbe, in-
karnációnkba.
Személyiségmagunk akkor is velünk marad, ha be-
fejeztük az adott életet. Valós lényünk alapját jelenti.
Azok, akik a függöny másik oldalán lévő lelkekkel be-
szélgetnek, tudják, hogy akkor is megőrzik személyi-
ségmagjukat, amikor hazatérnek. Néhányuknak még
a humorérzékük és a személyiségük is ugyanaz, mint
életük során.
A vibráció minden szintje benne foglaltatik a sze-
mélyiségmagban, így egy jellegzetes szag vagy illat is.
Ezzel magyarázható, hogy miért érzik olyan sokan
egy elhunyt szerettük kedvenc illatát. A legtöbben
nincsenek is tudatában az illatnak, hanem gyakran
álmukból ébrednek erre, vagy felidéződik bennük egy
emlék, ahogy az utcán mennek. Fejlődésünk folya-
mán illatérzékelésünk is egyre élesedik. (Sőt sokan
inár most panaszkodnak, hogy egyre kevésbé tolerál-
nak olyan illatokat, amelyekkel korábban minden
nap együtt éltek.) Ez még inkább lehetővé teszi a
kommunikáció ezen új formáját, és mindannyiunk-
nak segít, hogy könnyebben figyeljünk a lélekkel va-
ló kommunikációra. Azonkívül segít meglátnunk egy
lélek személyiségmagját.

319
 Személyiségmagunk legkönnyebben úgy érthető
meg, mint Isten különleges légköre, amely mindany-
nyiunkban bennünk lakozik. Az életünk során be-
gyűjtött tapasztalatok és energiabélyegek azonban
hatással vannak személyiségmagunkra, amelyet akár
egy egész életöltőre megváltoztathatnak.
Lelkünk az egymást követő életei során lehetőséget
kap, hogy megválassza, mely energiabélyegeket egye-
síti személyiségmagjában. Bármely, az életünk során
begyűjtött negatív energiabélyegtől megszabadulha-
tunk, ha hazatérünk. Mivel az Otthon egy olyan kör-
nyezet, amelyben a negatív és a pozitív energiák nem
léteznek, minden energiabélyeg, amelyet nem tuda-
tosan választunk a személyiségünkbe, automatiku-
san szertefoszlik, amikor megtesszük az átmenetet.
Azon túl, hogy minden energiamátrixon keresztül
irányításunk alá vont életfeladat bekerül személyiség-
magunkba, az egyre meghatározottabbá válik minden
egyes életfeladattal, amelyet irányítunk. Amikor elér-
tünk egy rezgésszintet, többé nem kerülhetünk ala-
csonyabbra. Amint az energiabélyegek feloldódnak,
és az energiamátrixok az irányításunk alá kerülnek,
lelkünk vibrációja saját, eredeti „Óm" vibrációjához
nő fel. Amikor minden életfeladat irányítása teljesül,
lelkünk teljes terjedelmében visszatér személyiség-
magjához. Ebben az állapotban Isten láthatja Istent,
és teljesül a játék eredeti célja.

Egyetlen szabály

Mindössze egyetlen szabály irányítja ezt a földi élet-

nek nevezett játékot: mindenkor a szabad döntés ér-
vényesül, különösen az emberi élet energiaszerke-

120
zetével kapcsolatban. A földre érkezésünk előtt kivá-
lasztott energiamátrix határozza meg, hogy miként
kezeljük az energiát. Megállapodásokat kötünk, hogy
olyan élményeket biztosítsunk magunknak, amelyek
azt az energiát bélyegzik belénk, amely megkönnyíti
az irányítás elsajátítását. Bárhogy is, fontos megje-
gyezni, hogy mindez semmi esetre sem határozza meg
a tapasztalatot vagy saját, különleges játékunk vég-
eredményét. Amikor ezek az események és feladatok
bekövetkeznek, már döntünk arról, mit teszünk ve-
lük. Ez a játék természete és az igaz erő alapja.

Az energiamátrix

Az energiamátrix jóval nagyobb mértékben irányítja

játékunkat, mint gondoljuk. Minden egyes életünk-
ben újrakezdjük a játékot, új energiamátrixot válasz-
tunk, amelyben elszállásoljuk magunkat a földi ta-
pasztalással töltött időnk alatt. Ez az energiamátrix
egyfajta energiaszállító eszköz, amelyben megtapasz-
taljuk életünket. Energiamátrixunk határozza meg,
hogy milyen kapcsolatban állunk az energiával, ami-
kor az először a mezőnkbe lép. Tulajdonképpen an-
nak a módja, ahogyan az energiára vagyunk progra-
mozva. Ez az egyik fő oka annak, hogy mindannyian
másképp reagálunk a különböző helyzetekben.
Tizenkét alapvető energiamátrix létezik. Mind-
egyik más és más tulajdonságokkal rendelkezik, és
különböző életfeladatok irányítását segítheti. Ugyan-
úgy, ahogyan az adott életünkre kiválaszthatjuk az
életfeladat teljesítését segítő nemünket, az energia-
mátrixot is megválaszthatjuk minden egyes megteste-
sülésünkben, hogy addig próbálkozzunk az életfel-
adattal, amíg végül irányításunk alá vonjuk.

121
 Ellentétben az energiabélyeggel, az energiamátrix
tulajdonságai soha nem változnak egy adott életen
belül. Az életfeladat soha nem segíti egy energiamát-
rix megváltoztatását vagy „gyógyítását". Pontosan
azért nem reagálnak egyesek rengeteg kipróbált
gyógymódra, mert az energiamátrix soha nem gyó-
gyítható. Az energiamátrixszal az a feladatunk, hogy
megtanuljuk az irányításunk alá vonni magát a mát-
rixot, s ily módon a hátrányait előnyökké fordítani.
Hogyan lehet megtanulni egy mátrix irányítását?
Az irányítás definíciója, hogy megtaláljuk a negatív
jellegzetességek pozitív használatát. Amikor az ember
irányítása alá von egy energiamátrixot, megtanulja a
legjobban kihasználni előnyeit, szemben a hátrányai-
val. Amint az irányítása alá vonta, folytatja annak az
irányított mátrixnak a használatát az adott élet fenn-
maradó részében. A következő életben pedig egysze-
rűen egy másik mátrixot választ, amellyel egy másik
életfeladatra összpontosíthat. Amint egy mátrix irá-
nyítás alá kerül, többé nem kell megismételni, mivel
az irányítás a személyiség magjává válik, és így ve-
lünk marad egyik életöltőről a másikra.
Amikor egy életfeladatot egy energiamátrix segítsé-
gével az irányításunk alá vontunk, az nem jelenti azt,
hogy az életünk fennmaradó részében a föld felett le-
beghetünk. Csupán annyit jelent, hogy megtanultuk,
hogyan aknázzunk ki valamit, amit különben negatív
tulajdonságnak tekintenénk. Az irányítás nem el-
érendő cél, hanem életmód, amelyet folytatnunk kell.
Mivel a szabad döntés bolygóján élünk, még amikor
több életfeladatot sikerül az irányitásunk alá vonni,
akkor is választhatjuk azt, hogy kicsúszik a kezünk
közül az irányítás. Bár ez ritka, általában figyelmet-
lenségből vagy tunyaságból történik.

122
 Ha sikeresen elnyertük egy adott életfeladat irá-
nyítását, életünket a sikeres tapasztalatok ismétlésé-
re összpontosítjuk, hogy kialakítsuk az irányítás szo-
kását jelenlegi, elsődleges életfeladatunk területén.
Még ha el is értük az adott életfeladat irányítását,
nem változik az energiamátrixunk, ezért mindig is
marad egy vakfolt azon a jellegzetes területen. Ha
például a bizalom életfeladatán dolgozunk, mindig is
lesz bennünk egy olyan természetes hajlam, hogy ne
bízzunk meg önmagunkban. Vagy hogy olyan embe-
reket vonzzunk a mezőnkbe, akikben megvan a haj-
lam, hogy elhagyjanak bennünket, vagy másképp
búzzák ki a szőnyeget a lábunk alól. Még ha irányítá-
sunk alá vontuk is ezt az életfeladatot, nem leszünk
képesek felismerni, ha ilyen ember közeledik felénk.
Ha a körülhatárolás életfeladatán dolgozunk egy
energiamátrixszal, mindig hajlamosak leszünk mes-
ter-manipulátorokat vonzani az életünkbe. Az irá-
nyítás elnyerése tehát nem változtatja meg az ener-
giamátrix tulajdonságait; csupán azt változtatja meg,
ahogyan kezeljük.
Az energiamátrixokkal kapcsolatban a másik fon-
tos tényező, hogy amikor már az irányításunk alá
vontuk őket, gyakran a tanítás felé folytatjuk utun-
kat. Ez nem előfeltétel vagy követelmény, és gyakran
nem is tudatos. Ilyenkor egyszerűen az történik,
hogy másfajta rezgést sugárzunk magunkból, amely-
re más emberek elkezdenek reagálni. A legtöbb eset-
ben a tanítványok maguktól bukkannak fel. Az a vic-
ces az egészben, hogy csak nagyon kevesen tanítunk
valóban arról az életfeladatról, amelyet az irányítá-
sunk alá vontunk. Helyette inkább a legtöbben az
életszenvedélyünk valami egészen más területéről
kezdünk tanítani, de valahogy a tanításunkon belül
finoman közvetítjük az életfeladatokat is.

323
 Régi lelkek

Amint egyre több mátrixot vontunk az ellenőrzésünk

alá, a függöny mind vékonyabb lesz. A „régi lelkek"
azok az emberek, akik tökéletesen ellenőrzik az ener-
giamátrixokat. Amikor egy újszülött szemébe né-
zünk, és bölcsességet látunk benne, a magával hozott
irányítás csillan meg a tekintetében. Szülőként az a
feladatunk, hogy segítsük ezeket a régi lelkeket emlé-
kezni az irányításukra. Ezek a tapasztalt veteránok
számos energiabélyeget gyűjtöttek be személyiség-
magjukba életeik során. Mind jól meghatározott sze-
mélyiségek, ezért ismerhetők fel oly könnyedén.
A körülhatárolás veleszületett képességei azok, ame-
lyek közismertté teszik őket. Szívesen figyeljük őket,
mert részben magunkat látjuk bennük.

Utolsó idősök

Amikor már az ellenőrzésünk alá került nyolc-tíz

energiamátrix, választhatunk úgy, hogy befejezzük
földi játékunkat, és a létezés más szféráiba lépünk.
És bár maradt néhány irányítandó életfeladat,
megnövekedett irányítási képességünk annyira meg-
könnyíti életünket a földön, hogy az a továbbiakban
megszűnik izgalmasnak lenni.
Most, hogy magasabb képességű indigó- és kris-
tálygyermekek születnek, a továbblépők közül sokan
visszanyerik étvágyukat, és a visszatérést választják.
Sok utolsó idős főleg azért választotta a földi vissza-
térést, hogy részt vegyen a jelenleg kibontakozó iz-
galmas fejlődési folyamatban.

124
 Energiabélyegek

Az energiabélyegek az energia olyan jellegzetes for-

mái, amelyek adott életünk bizonyos tapasztalatain
keresztül nyomódtak belénk. Az energiabélyegek le-
hetnek pozitívak és negatívak. Az energiamátrixokhoz
hasonlóan energiabélyegeket is vihetünk magunkkal,
hogy segítsük velük életfeladatainkat. A bélyegeket
a testen végigfutó energiacsatornán hordozzuk (lásd
„Az energiacsatornák megtisztítása" című fejezetet).
Viszont szemben az energiamátrixokkal, az energiabé-
lyegeket meggyógyíthatjuk és feloldhatjuk. Nem szük-
séges egész életünkön keresztül magunkkal vinnünk
a negatív energiabélyegeket, bár néhányat pontosan
ebből a célból választunk. A pozitív energiabélyegek
azonban gyorsan beleolvadnak a személyiségmagba.
Amikor teljesítünk egy adott energiabélyeget hordozó
életfeladatot, egyszerűen átíijuk vele a forgatóköny-
vet, és így új távlatok nyílnak előttünk.

Katalizátorok

Egy elsődleges életfeladat segítéséhez válasszunk akár

energiamátrixot vagy szerezzünk energiabélyeget, ál-
talában szükség van egy katalizátorra, aki aktiválja a
feladatot. A katalizátor szerepe erősebb, amikor ener-
giabélyegekkel dolgozunk, mint amikor energiamátri-
xokkal, mert rendszerint a katalizátor az, aki belénk
nyomja az első energiabélyeget.
Az alkalmazkodás életfeladatának esetében például
a lélek kiválaszthat egy olyan családot, ahol az apa
munkája folyamatos költözéssel jár, végig a gyermek-
kor évei alatt. Ebben az esetben a katalizátor az élet-
feladatához az apa lesz, aki belebélyegzi vagy bele-

125
nyomja azt az ismétlődő tapasztalatot, hogy nincs szi
lárd alapja az otthonnak. A bizalom életfeladatának
esetén egy durva vagy távollévő anyát kiválasztva ta
nul meg a lélek megbízni saját energiájában a lélek tá
mogatásához. A kommunikáció életfeladatában eset
leg amellett az apa mellett dönt, aki könnyen beszél és
fejezi ki gondolatait, de soha nem képes kimondani
azt, hogy szereti. A családtagok mindegyik esetben
fontos katalizátorként szolgálnak, mert aktiválják az
életfeladatot. A katalizátorszerepek minden esetben a
fejlődést szolgálják, a szerint a megállapodás szerint,
amelyet az élet tervező szakaszában kötöttünk velük.
Jóllehet az energiabélyegeket nem kell átvinni
egyik életből a másikba, előfordulhat (nem túl gyak-
ran), hogy egy genetikai hajlam alakul ki egy bizo
nyos energiabélyeg szállítására a különböző életeken
keresztül, hogy egy adott feladatot segítsen. Ha pél
dául a lélek nem gyógyít be egy negatív energiabélye
get egy életút alatt, választhatja azt, hogy genetikai
hajlamként továbbviszi, hogy egy jövőbeli életben
gyógyítsa be. A lélek számos alkalommal olyan ener-
giavonalba lépteti be magát, amely nagymértékben
hasonlít egy genetikai vonalhoz. Bár ezekben az ener
giavonalakban nincs előre elrendeltetés, hajlam vi-
szont lehet, amely segíthet áthelyezni az energiabé
lyeget a következő életbe.

Az apák bűnei

Amikor begyógyítunk vagy ki törlünk egy energiabé-

lyeget, a lineáris idővonalon visszafelé és előrefelé is
gyógyítunk.
íme, egy példa. Képzeljünk el egy négytagú csalá-
dot: félj, feleség, leány és fiú. A férjet gyermekkorá-

126
 ban gyakran verte az apja, mert azt akarta, hogy a fia
a lehető legjobb legyen. Most, az energiabélyeg ered-
ményeként, amelyet az apja nyomott belé azokkal
a verésekkel, a férj - mélyen legbelül - rejtett haragot
hordoz magában. Ez a harag belülről rágja, és mivel
nincs rá megfelelő mód, hogy ez a negatív energia ki-
törjön, a legrosszabb alkalommal szakad ki belőle.
Tegyük fel, hogy rendszeresen az italhoz nyúl, hogy
lazítson. Hamarosan azt tapasztalja, hogy megnyug-
szik, és erőre kap tőle, legalábbis így gondolja. Egyre
többet és többet iszik, hogy jobban érezze magát.
Nemsokára teljesen rászorul az alkoholra, ez lesz az
enyhülés egyedüli formája számára. Egy nap, amikor
hazaér, a felesége dühösen fogadja, amiért megint it-
tas. Az azt követő vitában a harag, amelyet egész éle-
tében elnyomott, végül kiszakad belőle, és fizikailag
bántalmazza asszonyát. Az energia mozgásba kerül.
Még ha a gyerekek nincsenek is otthon, amikor
mindez megtörténik, és soha nem is jut a tudomá-
sukra, ugyanez az energia őket is megbélyegzi. Az idő
haladtával a fiúgyerek úgy nő fel, hogy maga is harag-
problémákkal küzd. Még ha úgy is dönt, hogy nem
lesz olyan, mint az apja, talán nem sokkal később ha-
sonló helyzetben találja magát. Az energiabélyegek
miatt valószínűleg ugyanazokat a döntéseket ismétli,
így nemcsak alkoholhoz nyúl, de talán a feleségét is
bántalmazza.
A családban a leánygyermek is úgy nő fel, hogy ön-
tudatlanul olyan embereket vonz az életébe, akik az
áldozat szerepébe kényszerítik. Lehet, hogy fogalma
sem lesz, miért vonzódik a goromba férfiakhoz, de a
minta mégis újra és újra ismétli magát. És folytatódik
tovább, az „apák bűnei" megjelennek minden egy-
mást követő generációban, amíg végül a család né-
hány tagja tudatos döntéssel megszakítja a láncot, és

127
elvégzi azt a belső munkát, amely ennek az energia-
bélyegnek az eltüntetéséhez szükséges. Amint ez
megtörténik, az energiabélyeg azonnal begyógyul az
időben vissza- és előrefelé is, ami annyit jelent, hogy
ez a helyzet nemcsak a fiúnak és a lánynak jelent
gyógyulást, de a szülőknek, sőt a nagyszülőknek is.
Más szavakkal tehát ahelyett, hogy ez a fiatal férfi
az apja cselekedeteit ismételné, nem csupán a saját
viselkedésén változtat, de az apja viselkedését is va-
rázslatosan átalakítja, és az enyhülésnek indul.
Ugyanakkor a fiatal férfi saját gyermekének többé
nem lesz kell megtapasztalnia annak az energiabé-
lyegnek a hatásait, amelyek öntudatlanul öröklődtek
több generáción keresztül.

Az életfeladat tervezése

Amikor életünk első szakaszában megtervezzük min-

den egyes megtestesülésünket, számos lehetőségünk
van az adott életfeladat irányításunk alá vonásához
vezető tapasztalatok kialakítására. Például: megvá-
laszthatjuk a tapasztalatainkat szerelmi és üzleti
kapcsolatokkal, katalizátorokkal, gyermekekkel, és
más lehetséges kapcsolatokkal kötött megállapodáso-
kon keresztül. Még ha szándékosan azért is kötjük
ezeket a megállapodásokat, hogy tökéletes helyzetbe
kerüljünk általuk az irányítási lehetőség megtapasz-
talásához, minden megállapodás a két lehetséges mód
egyikén keresztül kerül hozzánk: vagy egy energiabé-
lyeg tapasztalatán keresztül, vagy egy energiamátrix-
ba rendelve.
Bár az egyes esetekben energiamátrixszal és ener-
giabélyeggel egyaránt dolgozhatunk - mint ahogy a
jobb és a bal kezünket is egyaránt használhatjuk -,

128
 általában hajlamosak vagyunk csak az egyik vagy
csak a másik irány felé húzni az elsődleges életfeladat
megkönnyítéshez. Bár a megállapodásaink ugyanúgy
játszódnak le, hogy hogyan vonjuk az irányításunk
alá az életfeladatot, az attól függ, hogy energiamátri-
xot vagy energiabélyeget választunk-e a megkönnyí-
téséhez.
Az élet bizonyos elsődleges attribútumai lehető-
séget adnak a léleknek, hogy láthassa magát fizikai
formában. Amint az irányítás megvalósul, ezek az
attribútumok az én irányításához és a magasabb én
egybeolvasztásához vezetnek a személyiségmagon
belül. Egészen mostanáig meglehetősen lassú volt
a fejlődésünk, ha saját mértékeink alapján mérjük.
Gyakran megtörtént, hogy miután egy lélek kiválasz-
totta az életfeladatot és a hozzá szükséges tapasztala-
tokat, a kijelölt idő érkezésekor úgy döntött, inkább
másik irányba néz. Sőt kifejezetten megszokott volt,
hogy egy lélek legalább százszor öltsön testet, hogy
egy elsődleges életfeladat egyetlen szakaszán dolgoz-
zon, mégse teljesítse.
A közelmúltig viszonylag kevés mester volt. Az el-
múlt ötven évben azonban nagyot változott a játék,
és elkezdtünk életre kelni, erőre kapni. A kialakult
magasabb rezgés miatt jóval gyorsabban oldjuk meg
és vonjuk irányításunk alá az életfeladatokat, így egy-
re többünknek adatik meg, hogy megszerezzük mind
a tizenkét elsődleges életfeladat ellenőrzését. Sőt so-
kan többet fejlődtünk az elmúlt évben, mint több elő-
ző életünkben összesen. Büszkének kell lennünk ma-
gunkra ezért a haladásért, mivel saját döntési
képességünket mutatja. Ezeknek a magasabb rezgé-
seknek az együttes megvalósítása vezetett a könyv-
ben található információ közzétételéhez.

129
 Karma

A karma pontjegyző rendszere alkalmassá tesz, hogy

pontosan lássuk, jelenleg hol tartunk a folyamatban.
Ezt a rendszert kifejezetten arra terveztük, hogy
mérni tudjuk saját egyéni fejlődésünket. Egymáshoz
kapcsolódásunk miatt segít a családi karma, a cso-
portkarma és a hosszú lejáratú karma, amelyek mind
képessé tették az emberiséget, hogy elérje azokat az
új szinteket, ahová jelenleg eljutottunk.
Az emberek megdöbbentő ütemben fejlődnek, ezért
új mérőrendszerek szükségesek. Új közvetlen ok- és
hatásrendszer jelent meg, amely egyik életből a követ-
kezőbe vihető (bár remélhetőleg nem sokáig). A legna-
gyobb különbség, hogy a reakció napjainkban nagyon
gyors. A csoportokon belüli karma és a hosszú lejára-
tú karma (az a karma, amely gyakran generációkon át
öröklődik) immár feloldódott, mivel ezen a magasabb
szinten többé nem szükséges az emberiség fejlődésé-
hez. A karmikus feloldások ellenére sokan annyira
hozzászoktak, hogy továbbra is úgy tesznek, mintha
még létezne, ezáltal öntudatlanul megalkotják az ok és
az okozat helytelen és szükségtelen körét.

A működési elv

A testet öltést megelőző tervező összejövetelen mind-

annyian eldöntjük, hogy melyik életfeladaton fogunk
dolgozni. Meghatározzuk a szerepeket, és megkötjük
a különböző megállapodásokat az élettapasztalata-
inkhoz. Ezek sokszor ismétlődő előadások. Például
lehet egy hitves a legutolsó megtestesülésből, akiről
úgy döntünk, hogy a következő életében újra kapcso-
latba kerülünk vele. Bár korábban csodálatos volt

130
a szerelmünk, de elvétettük megvalósítani a kívánt
kommunikáció szintjét, ezért dönthetünk úgy, hogy
visszatérünk, és folytatjuk a kapcsolatunkat, hogy tö-
kéletesítsük.
A legtöbb esetben ezek a tervező összejövetelek
meglehetősen bonyolultak, mert egyszerre több lehe-
tőséget is tervezünk. Mivel ez a szabad választás boly-
gója, nyilvánvalóan szükséges megalkotnunk több hát-
tértervet is, amit abban az esetben kell választanunk,
ha nem aktiválunk egy adott megállapodást vagy egy
korábban megtervezett műveletmenetet, amely döntő
fontosságú lehet az életfeladatunkhoz. Számos megál-
lapodást nem választunk ki. Ez nem helyes és nem
helytelen, csupán egy választás, és minden választást
becsüljünk meg.
Általában számos különböző életfeladat-változat
van, amelyet kiválaszthatunk, hogy beteljesítsük. Lás-
sunk egy példát. Azért, hogy megtanuljuk az alkotás
művészetét, a feladat megoldásához választhatunk
több különböző megállapodást vagy tapasztalatot. Azt
is megtervezhetjük, hogy a különböző élmények egy-
szerre történjenek, biztos, ami biztos.
Amikor egy különösen fontos feladaton dolgozunk,
gyakran választjuk a tervező összejövetelen, hogy egy
különleges élményt tűzünk az utunkba - oly módon,
hogy azt lehetetlenség legyen figyelmen kívül hagyni.
Még ezekkel a bonyolult óvintézkedésekkel is elkép-
zelhető, hogy annyira ránk ül „áldozati létünk", hogy
teljesen figyelmen kívül hagyjuk a feladat iránti fele-
lősségünket, és elsétálunk mellette. Amikor ilyenfajta
feladatot tapasztalunk meg, az energia oly erőteljesen
belenyomódik az energiacsatornánkba, hogy mindad-
dig velünk marad, amíg végül úgy döntünk, hogy
meggyógyítjuk vagy beépítjük. Az utóbbi esetében vá-
laszthatjuk az élet végső szintjét (alkalmazkodás),

131
 hogy továbbvigyük ezt az energiabélyeget a következő
életünkbe. Ilyenkor az energiabélyeget a sejtemléke-
zetünkben visszük tovább, vagy megalkotunk egy ta-
pasztalatot a következő életünkben, amely biztosítja,
hogy az a bizonyos energiabélyeg újra belénk nyo-
módjon. Mindez - még ha sok energiabélyegnek meg
is van az eredete korábbi életekben - biztosítja, hogy
jelenlegi életünkben meglegyen minden, amire szük-
ségünk van a gyógyításához.
Amikor az élményt megtervezve, az élet első szaka-
szában vagyunk, láthatjuk a nagyobb képet. Valójá-
ban a múltban megszoktuk, hogy egy egész esemény-
sort állítsunk fel abból a célból, hogy több életen
keresztül történjen meg. Bár általában egyetlen élet-
feladatot választunk ki egy adott életre, és végig arra
összpontosítunk, folyamatosan megszilárdítjuk a ko-
rábbi életeink során irányításunk alá vett életfelada-
tokat is.
Olyan helyzetekben, ahol energiabélyegek soroza-
tán keresztül próbálunk meg dolgozni egy életfelada-
ton, és mégsem sikerül az irányításunk alá vonnunk
több életöltőn keresztül sem, gyakran átváltunk egy
energiamátrixra, hogy segítsük a feladat ellenőrzését.
Mivel az egyik életfeladatból természetesen követke-
zik a másik, az is megszokott, hogy egy hosszú távú
utat alakítunk ki abból a célból, hogy segítsen irányí-
tásunk alá vonni néhány egymást követő életfeladatot.
Mivel az energiamátrix azért alakult, hogy segítse
az új földön jelenleg játszott fejlett játékunkat, meg-
lehetősen rövid ideje áll módunkban használni. Ezt
megelőzően az energiabélyeg volt az egyetlen eszkö-
zünk a haladáshoz.
Az energiamátrixok finom energiamezők, amelyek
a jelen technológiával még nem mérhetők. Ezen a

132
technológiai szintünkön a közhiedelem úgy tartja,
hogy egy erős energiamezőnek nagyobb a hatása,
mint egy finomenergia-mezőnek. Ennek az emberi
hiedelemnek köszönhetően csak nagyon kevés kuta-
tást végeztek a finomenergia-mezők megismerése te-
rületén. Amikor ezek a tanulmányok végre elkezdőd-
nek, hiszem, hogy sokkal inkább meg fogjuk érteni
az energiamátrix szerkezetét.
 8. fejezet

A tizenkét elsődleges
életfeladat
Az irányításhoz vezető utak
 E m b e r i létünkben tizenkét jellegzetes életsajátosság
irányításán dolgozunk. Minden egyes életünkhöz ki-
választunk egy elsődleges életfeladatot, és az egymást
követő életekben folytatjuk a munkánkat, amíg azt a
bizonyos attribútumot az irányításunk alá vonjuk.
Majd kiválasztunk egy újabb életfeladatot, amelyen a
következő inkarnációnkban dolgozunk. A múltban ál-
talában csupán egyetlen elsődleges életfeladaton dol-
goztunk egy időben. Bizonyos esetekben talán dolgoz-
hattunk kettőn vagy többön, de az idők nagy részében
csupán egyetlen feladatra korlátoztuk magunkat. Ha
például az emberek nagyon közel kerülnek egy életfel-
adat ellenőrzéséhez az adott életükben, de nem sikerül
teljességében az irányításuk alá vonniuk, akkor dönt-
hetnek úgy, hogy tovább folytatják vele a munkát má-
sodlagos életfeladatként a következő inkarnációjukban.
Amikor a segítő rávezeti klienseit, hogy azonosít-
sák elsődleges életfeladatukat, tudni kell, hogy nin-
csenek kemény és rögzített szabályok. Például az a
nő, akit gyermekkorában szexuálisan zaklattak, nem
mindig fog a bizalom életfeladatán dolgozni, még ha
az erőszak ezen formája tökéletes alapot biztosít is
annak megtanulására. Valószínűbb, hogy inkább az
elfogadás, a körülhatárolás vagy esetleg a szeretet
életfeladatán fog dolgozni.
Hasonlóképpen egy személy egyénisége és viselke-
dése drámaian megváltozik minden egyes lépéssel,
amelyet az életfeladat irányítása érdekében tesz. Pél-
dául az az egyén, aki a jótékonyság életfeladatán dol-
gozik, általában nagyon érzékeny, de védekezéskép-
pen gyakran öntudatlanul is elszigeteli magát
másoktól. Ettől olyan látszatot kelt, mintha szerfelett
önző lenne, és csak önmaga érdekelné. Mégis, amint
elkezd az irányítás magasabb szintje felé közeledni,

137
egyre jobb érzéssel mutatja meg érzékenységét má
soknak. Az emberek azt hiszik, megváltozott, pedig
mindössze annyi történt, hogy nehéz munkája ered
ménye végre látszani kezd. Érdekes megjegyezni,
hogy ilyen esetekben az illető maga fel sem fogja,
hogy megváltozott.
Mivel nincsenek szigorú és rögzített szabályok, be-
illesztettem a könyvbe számos esettanulmányt a sa
ját klienseim aktáiból mintaként, hogy segítsenek il-
lusztrálni: az egyes életfeladatokhoz kapcsolódó
sablonok mennyire különbözően alakulhatnak. Ezek
a minták nagyon hasznosak, mert segítenek a klien
seknek megérteni, miért járnak az adott úton, vagy
miért ismétlik ugyanazokat a „hibákat" újra és újra.
Remek áttekintést ad egész élettapasztalatukról, ami
segít, hogy még hatásosabb döntéseket hozzanak.
Amikor az ember megtudja, hogy van egy vakfoltja
(amelyet persze saját maga rendezett el az adott élet-
feladat megsegítésére), ellensúlyozó lépéseket tehet,
amikor a jövőben hasonló körülmények közé kerül.

Emberi fejlődés

Kétség sem fér ahhoz, hogy az emberiség elképesztő

iramban fejlődik. A Csoport szerint lélekként a leg-
többen többet fejlődtünk az elmúlt hat évben, mint az
elmúlt hat életünkben együttvéve. Ahhoz, hogy meg-
különböztessem a fejlődés ezen különböző szintjeit, a
magasabb és alacsonyabb vibráció kifejezéseket hasz-
nálom. Ennél a résznél fontos megjegyezni, hogy ez
történetesen nem egy olyan rezgés, amely fizikailag
mérhető a testben, sokkal inkább egyfajta elmeálla-
potként írható le. Amikor az ember az élet mélyebb
értelmét kezdi el kutatni, valójában az történik, hogy

138
teljességében megemeli a tudatállapotát. Erre gondo-
lok, amikor a vibrációs szint megemelésére utalok.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy ne felejtsék el, egyik
vibrációs szint sem jobb a másiknál, csupán más.
Ugyanúgy, ahogyan a hatodik osztály sem jobb a har-
madiknál, úgy a „magasabb vibráció" sem jobb az
„alacsonyabbnál".
De ha a fejlődésünk ennyire felgyorsult, milyen
hatással van a tizenkét elsődleges életfeladatra? A ti-
zenkét elsődleges életfeladat valójában azóta létezik,
amióta mi is. Ám míg korábban hatvan és száz életút
alatt sikerült az irányításunk alá vonni egyetlen élet-
feladatot, most lehetséges, hogy mindezt egyetlen
élet alatt teljesítsük. Mindezt azonban csak akkor
tudjuk megtenni, ha tisztában vagyunk az általunk
kiválasztott játék magasabb céljával.

Figyelmeztetés

Mindenkor tartsuk észben, hogy még azoknak az élet-

feladatoknak is, amelyek különösképpen taszítanak,
lehet olyan céljuk, hogy végül a javunkat szolgálják.
Az utcasarkon kéregető koldus, a kukákban ételt kere-
ső hajléktalan, de még a rabló vagy a gyilkos is, akik
mind taszítanak, talán már jóval több életfeladatot
teljesítettek sikeresen, mint el tudjuk képzelni.
Ez segít emlékeznünk arra, hogy korlátolt látá-
sunkkal egyikünknek sincs átfogó ismeretünk ahhoz,
hogy ítélkezzünk egy másik lélek életútjáról. Lehet,
hogy az az ember, akitől annyira irtózunk, immár
egy mester, aki azért tért vissza, hogy megkezdje
munkáját az utolsó életfeladatán. Ha olyasvalamit
vagy olyasvalakit látunk, aki különösképpen taszít,
az általában azt jelenti, hogy olyan elsődleges életfel-

139
adaton dolgozik, amelyet mi már teljesítettünk. Ezért
a természetes intolerancia, és akár érzékenység is
ezen attribútumok iránt.

Fiatal felnőttek és gyermekek

Számos esetben használtam már gyermekeknél a ti

zenkét elsődleges életfeladattal kapcsolatos informá-
ciókat, és érdekes eredményeket értem el velük. Sok
szülő kér tőlem időpontot kizárólag azért, hogy job-
ban belelásson a gyermekébe. Néhányuk nem érti,
hogy a gyermek miért nem tud a megszokott módon
reagálni egyes helyzetekben. Számos esetben azt
kérik, hogy találkozzam a kicsivel, hátha ez az infor-
máció rájuk nézve is fontos lesz. Érdekes módon azt
tapasztaltam, hogy a tizenévesesekkel és a gyerme
kekkel való találkozásaim általában lényegesen rövi-
debbek, mint a legtöbb felnőttel eltöltött idő.
Úgy találom, hogy egy negyvenperces rendelés
rendszerint bőven elegendő, hogy átfogó képet kapjak
az illető életéről, és elültessem a szükséges magvakat.
A fiataloknál mindez nagyjából húsz perc alatt telje
síthető. Ennek részben az az oka, hogy a fiatalok élet
tapasztalatai magától értetődően jóval rövidebbek, így
kevesebb idejük volt kialakítani az életfeladataikhoz
szükséges viselkedési mintákat. Azonkívül az elmúlt
harminc évben született gyermekek jóval fejlettebbek,
és ezért egészen más módon és egészen más ritmus-
ban haladnak, mint a korábbi generációk. Ezek a gyer-
mekek, akiket indigó- vagy kristálygyermekeknek ne-
vezünk, jóval gyorsabbak és jóval egyenesebb az útjuk,
mint a legtöbb felnőttnek. Figyelmük elnyeréséhez az
információkat le kell csupaszítani a lényegükig.

140
 Az elmúlt években rohamosan fokozódott a tanulá-
si problémákkal küzdő gyermekek száma, köztük az
ADD-s (Attention Deficit Disorder, figyelemhiányos
rendellenesség) és az ADHD-s (Attention Deficit
Hyperactivity Disorder, figyelemhiányos hiperakti-
vitás rendellenesség) esetek. Tapasztalatom szerint
ezek a problémák egyszerűen nagyrészt annak a fo-
lyamatnak az eredményei, hogy egyre több gyermek
születik fejlett képességekkel egy olyan társadalom-
ban, amely még nem áll készen rájuk. Még ha ezek-
nek a gyerekeknek a nagy része látszólag tanulási ne-
hézségekkel is küzd, valójában nagyon okosak. Sőt
ezeknek a fejlett emberi lényeknek a legnagyobb gon-
dot az unalom okozza.
Amikor a tizenkét elsődleges életfeladatra kerül
sor, tapasztalataim szerint a legtöbb fiatal ösztönö-
sen megérti, miről beszélek. Még ha talán nem is volt
esélyük arra, hogy meglássák a cselekedeteik alapjá-
ul szolgáló mintákat, általában tudatában vannak
gyenge pontjaiknak vagy vakfoltjaiknak. Egyszerűen
csak szükségük van valakire, aki elmagyarázza nekik,
miért nem illeszkednek be. Ezeknél az eseteknél álta-
lános, hogy nem kell túl hosszú ideig magyarázni ne-
kik a mintáikat és a megállapodásaikat. Inkább töb-
bet beszélek a vakfoltjaikról, és ötleteket adok nekik,
hogyan kezeljék majd azokat a problémákat, amelyek
nagy valószínűséggel felmerülnek a közeljövőben.

A felelősségről

Eddig nem került még szó az emberekkel kapcsolatos

felelősségről. Mindez azért van így, mert a felelősség
valójában egy tevékenység eredménye, nem pedig egy

141
önálló attribútum. Az életfeladatok irányításának
- vagy esetenként nem irányításának - az eredménye.
Más szavakkal, az ember vagy felelősséget vállal
azért, hogy dolgozik egy életfeladaton, vagy nem.
A felelősség cselekedete általában a lét-ezés, az alko-
tás, a bizalom és mind közül a leggyakrabban az igaz
ság életfeladatában mutatkozik meg leginkább.

Közös életfeladatok

Az életfeladatok mindig is személyesek abban az érte-

lemben, hogy az egyénre összpontosítanak. Csakhogy
számos életfeladatot embercsoportok is támogathat-
nak, akik abban állapodtak meg, hogy közösen bir-
kóznak meg vele. Például bizonyos társadalmi-gazda-
sági vagy vallási csoportok csupán azért teremtettek
jellegzetes feltételeket, hogy segítsék vele egy adott
életfeladat irányítását. Tegyük fel, hogy az elfogadás
életfeladatán kívánnak dolgozni. Nagyban megköny-
nyíti a helyzetüket, ha az 1960-as évek alabamai feke-
te közösségébe helyezik magukat, amikor az Egyesült
Államokban a faji megkülönböztetés a virágkorát élte.
Ehhez hasonlóan, ha egy szegény családba születnek,
tökéletes feltételeket biztosítanak az igazság, az alko-
tás és az elfogadás életfeladatának irányításához.
Minden egyes esetben nemcsak, hogy az életfelada-
tok támogatásához leginkább megfelelő körülménye-
ket választjuk ki, de pontosan a legmegfelelőbb korba
is helyezzük magunkat. Elmagyarázom. Életünk első
szakaszában megtervezzük megállapodásainkat és a
forgatókönyvet, megvan az a képességünk, hogy lás-
suk az irányt, amely felé a dolgok haladnak, és így
pontosan az idővonal azon pontjába helyezhetjük

142
 magunkat, amely a legjobb feltételeket nyújtja szá-
munkra az adott életfeladaton végzendő munkához.
Példaként: az 1920-as évek elején a leggyakoribb élet-
feladat a jótékonyság volt, amelynek célja, hogy tanít-
son a másokhoz fűződő kapcsolatainkról. Azért vá-
lasztottuk azt az időszakot erre a feladatra, mert a
nagy gazdasági válság nyújtotta a legjobb lehetőséget,
hogy megerősítse egymáshoz fűződő kapcsolatainkat
azáltal, hogy átsegítsük egymást azokon a nehéz idő-
kön. Az 1960-as években a kommunikáció és a szere-
tet életfeladatán dolgoztunk közösen. Napjainkban is
több csoport dolgozik közösségként különböző élet-
feladatokon. Mivel fejlődésünk módja ingaként mű-
ködik, egyik végletből a másikba lendülünk, így a jó-
tékonyság életfeladatának közös munkája után a
körülhatárolás közös munkájába lendülünk. Ennek
oka, hogy a jótékonyságon munkálkodás nem csak azt
lanította meg, hogy felismerjük és megbecsüljük egy-
máshoz fűződő kapcsolatainkat, hanem hogy gondol-
junk másokra is, mielőtt önmagunkra gondolnánk.
De miután az inga átlendül a másik irányba, felismer-
jük, hogy annyira lefoglal a másokról gondolkodás,
hogy teljesen elfelejtünk önmagunkra gondolni.
Ezért a körülhatárolás közös életfeladata most a szük-
séges jó, hogy segítsen megtanítani: mi állunk az első
helyen.
Az is gyakori, hogy a családi vér vonalon belül min-
denki egy adott életfeladathoz vonzódik. Az is látha-
tó, hogy egyes családok úgy örökítik át az életfelada-
tokat generációkon át egymásnak, mintha azok
genetikusak volnának. Ez a jelenség a származási tö-
rekvés. Sokszor az élet első szakaszában egy adott vér-
vonalba helyezzük magunkat, mert a származási tö-
rekvés segíti azt a feladatot, amelyen munkálkodunk.

143
 A körülhatárolás egy származási törekvés eredmé
nye, és a gyógyítók között a leggyakoribb. A lélek
ilyenkor a legtöbb esetben gyógyító családot választ.
Ennek az életfeladatnak végtelen érzékenység a jel
legzetessége, amely lehetővé teszi, hogy a gyógyító
segítse mások gyógyulását.
Az ember csak akkor állhat helyt gyógyítóként, ha
ennek az életfeladatnak az irányítása révén megtanul-
ja az első helyre tenni magát, és meghatározni, hol
végződik a saját energiája, és hol kezdődik a másiké.
A régi paradigmában, amikor hatvan-száz életút
alatt vontunk az ellenőrzésünk alá egyetlen életfel-
adatot, nem volt hasznunkra a tizenkét elsődleges
életfeladat ismerete. Most, hogy ilyen gyors fejlődés-
nek indultunk, ez a tudás szerfelett hasznos fajunk
fejlődésének segítésében.

Kapcsolatok és a tizenkét elsődleges életfeladat

A kapcsolatok minden emberi tapasztalat közül a leg

nagyobb nehézséget jelenthetik. Hogy valakit olyan
közel engedjünk magunkhoz, hogy saját tükörké-
pünk minden egyes részletét láthassuk, az egyszerre
rendkívül hasznos és rendkívül nehéz.
Ebben a részben nem próbálom meg általánosság-
ban kezelni a kapcsolatokat, mivel az egy következő
könyv témája. Helyette inkább tekintsük át azokat a
módokat, ahogyan a tizenkét elsődleges életfeladat
befolyásolja a kapcsolataink kialakítását és fejlődését.
Az előzőkben leszögeztük, hogy az ember általá-
nos megjelenésének sok köze van ahhoz, hogy hol áll
az elsődleges életfeladata irányításában. Például
azok, akik a bizalom életfeladatán dolgoznak, félénk-
nek és zárkózottnak tűnhetnek a korai szakaszokban.

144
Amint elkezdik az irányítás megvalósítását, a fellépé-
sük egyre magabiztosabb lesz. Ugyanez a szabály vo-
natkozik a kapcsolatokra is. Ha két ember egyidejű-
leg dolgozik a saját életfeladatán, hajlamosak együtt
fejlődni. Ha különböző sebességben dolgoznak az el-
sődleges életfeladataikon, több mint valószínű, hogy
külön fejlődnek. Az ilyen nehéz időkben tátongó sza-
kadékok akkor hidalhatok át, ha a pár nyíltan tud
kommunikálni egymással.
Bizonyos életfeladatok általában egymást kiegészí-
tő belső kapcsolatokat vonzanak. Például több pár
esetében láttam, hogy együtt dolgoztak a meghatáro-
zás és a kommunikáció életfeladatán.
Igazi megpróbáltatás akkor jelentkezik a kapcsola-
tokban, amikor az egyik fél gyors fejlődésnek indul
az életfeladatában, míg a másik egyáltalán nem jut
előre, vagy ami még rosszabb, zokon veszi párja fej-
lődését. Még ha az ilyen kapcsolatok minden más te-
rülete egészséges is, a fejlődésbeli különbségek mér-
hetetlenül különböző rezgésszintre juttatják a két
félt. Ez mindenképpen nagy torzulást jelent a kap-
csolatban, és gyakran szakításhoz vezet. Még ha a két
fél mindent meg is tesz, hogy összetartsa a kapcsola-
tot, a külső erők szövetkeznek, hogy szétválasszák
őket, ha továbbra is hosszú ideig különböző rezgés-
szinten maradnak. Innen ered a már ismertetett
zökkenésmegállapodás.
A valóságban nem minden kapcsolat jelent hosszú
távú elkötelezettséget. Egyformán igaz ez a sikeres és a
nehéz kapcsolatokra is. Rengeteg olyan kapcsolatot lát-
tam, amely lefutotta az idejét, és beteljesedett, de egyik
fél sem akart megválni az ismerőstől, hogy szembenéz-
zen az ismeretlennel. Vegyük például Vera esetét.
Vera az első találkozásunkkor elmondta, hogy negy-
venegy éve él házasságban.

145
 - Gratulálok - mondtam
- Nem, ne gratuláljon - tiltakozott. - A negyven
egy év jó húsz éve nagyon lassan telik.
Vera elmesélte, hogy húsz évvel ezelőtt abbama
radt a szex kettejük között. Az érzelmi meghittség
még ennél is korábban elhidegült, pontosan akkor,
amikor Vera életet adott a legkisebb lányának, aki je
lenleg harmincéves. Vera gyermekei már egy ideje
bátorították az asszonyt, hogy lépjen ki a kapcsolat
ból, mielőtt úgy döntött, hogy felkeres engem.
Vera a bizalom elsődleges és a körülhatárolás má-
sodlagos életfeladatán dolgozott. Ez azt jelentette,
hogy az volt a legnehezebb számára, hogy az első
helyre tegye magát, és a legnehezebben a „nem" szót
tudta kimondani. Vera tudta, hová tart, és mit kelle-
ne tennie, amikor odaér. Ennek ellenére úgy találta,
hogy nem képes megtenni az első lépést, és szembe-
nézni a férjével.
Nyolc hónappal és további két találkozással később
Vera végül elhagyta a férjét és a házát. Először na-
gyon meg volt rettenve. De a támogatás, amit a kör-
nyezetétől kapott, szinte elárasztotta örömmel. Sőt
három héttel később még a férje is felhívta, és gratu-
lált neki, amiért kiállt magáért. Egy hónappal azután
pedig egy újabb érdekes és jelentős esemény történt.
Egy nap, amikor Vera meg volt győződve arról,
hogy a fétje az irodában dolgozik, az asszony vissza-
tért a hitvesi házba, hogy összeszedje néhány ruhá-
ját. Csakhogy a férje váratlanul hazament. Vera né-
hány perces csevegés után összeszedte a bátorságát,
mély lélegzetet vett, és amilyen kedvesen csak lehe-
tett, elmondta a férjének, milyen mérhetetlen erőt és
hatalmat érez most, amikor végre megtanulta, ho-
gyan álljon meg a saját lábán, és hogyan helyezze elő-
térbe a saját igényeit. Vera életében először állt ki tel-

146
jesen az igaza mellett, és először beszélt a szívéből.
Többé nem törődött azzal, hogy mások mit gondol-
nak. Az ő életéről volt szó, és kész volt rá, hogy saját
magáért éljen a legjobb és leghasznosabb módon.
Újonnan megtalált erejével és szilárd öntudatával
egyszerre felébresztette férje vágyát, és aznap szeret-
keztek. Egyetlen korábbi szeretkezésükhöz sem ha-
sonlított az az élmény; lelkük első alkalommal kap-
csolódott össze teljesen akadálytalanul.
Vera nem tért vissza a férjéhez. A részéről teljesí-
tették a megállapodásukat, és ideje volt továbblépni.
Még ma is, amikor a volt férjéről faggatják, rejtelme-
sen mosolyog.
 A tizenkét elsődleges életfeladat

ELSŐ: Elfogadás
MÁSODIK: Alkalmazkodás
HARMADIK: Lét-ezés
NEGYEDIK: Jótékonyság
ÖTÖDIK: Kommunikáció (szívből jövő)
HATODIK: Alkotás (erőmegtartás)
HETEDIK: Körülhatárolás (a saját energia
középpontba állítása)
NYOLCADIK: Integritás
KILENCEDIK: Szeretet
TIZEDIK: Bizalom
TIZENEGYEDIK: Igazság (saját)
TIZENKETTEDIK: Kegy

A fenti listát olvasva az egyik vagy másik attribútum

láttán talán kissé összerándul a szívük. Ezek a rán-
dulások általában azokat a területeket jelölik, ame-
lyeken ebben az életükben dolgoznak. Mostanáig
egyszerre csupán egyetlen életfeladaton dolgoztunk,
olykor egyetlenegyen akár száz életöltőn keresztül
is, és mégsem sikerült az irányításunk alá vonnunk.
Ám az utóbbi időkre jellemző g}'ors fejlődésünk kö-
vetkeztében akár egyetlen nekifutással is ellenőrzé-
sünk alá vonhatunk egy életfeladatot. Sőt az is egyre
gyakoribb, hogy kombináljuk az életfeladatokat, és
egyetlen élet alatt két vagy több feladaton is dolgo-

148
 zunk egyszerre. Ahhoz hasonlít ez, mint amikor egy
diák a főiskolán kiválaszt egy „fő" tantárgyat, amely-
re a diplomáját és jövőbeli karrierjét összpontosítja,
és kiválaszt más tárgyakat is tanulmányai másodla-
gos céljául. Az életfeladatok esetében a választásunk
során a legtöbb energiánkat egy elsődleges életfeladat
irányításunk alá vonására összpontosítjuk, közben
pedig kevesebb energiát fordítunk egy másodlagos
életfeladaton végzendő munkára. A legtöbb esetben
azonban a második vagy „kisebb" életfeladatot ritkán
teljesítjük egyetlen élet alatt.
A fejezetet olvasva ismerős érzést tapasztalhatnak,
netán néhány attribútumra rá is ismernek. Ezek
azok az életfeladatok, amelyeket jelenlegi vagy előző
életeikben kerítettek az irányításuk alá. Ritka eset-
ben úgy érezzük, mintha mind a tizenkét életfelada-
tot egyszerre próbálnánk irányítani. Mivel minden
tekintetben teljesen szabad a választásunk, az is elő-
fordulhat, hogy olykor visszatérünk egy olyan terü-
lethez, amelyet korábban már az irányításunk alá
vontunk. Ezekben az esetekben újra ellenőrizzük
ezeket a jellegzetességeket. És miután mindez má-
sodlagos életfeladatként történhet, sokkal gyorsab-
ban megvalósítható, mint első alkalommal.
Ennél a pontnál fel kell hívnom mindenki figyel-
mét, hogy szinte bizonyosan látja magát több, és ta-
lán minden elsődleges életfeladatban. Fontos észben
tartani, hogy amikor ezeken az életfeladatokon dol-
gozunk, természetesen annyira személyesek szá-
munkra, hogy lehetetlenség tárgyilagosan tekinte-
nünk saját tapasztalatainkra. Vakfoltba ütközünk,
amikor a saját életfeladatunkról van szó. Emiatt je-
lent nagy segítséget egy külső támogató, aki rávezet,
hogy azonosítsuk elsődleges életfeladatunkat. Amint
azonosítottuk, sokkal könnyebb látni, hogy életünk

149
 összes fontos eseménye hogyan vezethető vissza eh
hez az egy vagy olykor két vakfolthoz.
A következőkben a tizenkét elsődleges életfeladat
leírása következik. Mindegyiket egy vagy két példával
magyaráztam, amelyeket saját klienseim eseteire ala
poztam, hogy illusztrálják önöknek, milyen eltérő
módon mutatkoznak meg ezek az életfeladatok. *
Ha ezen tizenkét jellegzetesség közül bármelyik
visszatérő problémát jelent az életükben, nagy az
esélye, hogy jelenleg ezt az életfeladatot próbálják az
irányításuk alá vonni.
A tizenkét életattribútum irányításához a megöl
dást az jelenti, ha felfedezik az irányítás magasabb cél
ját. Az életfeladatokat olvasva először határozzák meg,
hogy energiamátrix- vagy energiabélyeg-érzetet kelte
nek-e. Ha energiabélyeg, a gyógyításhoz és a feloldás
hoz vezető kulcs abban az élettapasztalatban keresen
dő, amely megalkotta a bélyeget. Ha pedig energia
mátrix, akkor ne feledjék, hogy olyan jellegzetesség,
amely nem gyógyítható; mindössze irányítható.
A következő leírásokban szembeállítom a nemeket,
hogy illusztrálják a polaritást.
Férfiként és nőként egyaránt szerepet játsszunk.
A megtestesülésekhez kiválasztott nemet számos té
nyező szabja meg, nem kevésbé pedig az, hogy me-
lyik az az attribútum, amelyet irányításunk alá aka-
runk vonni. Vannak nők, akik jóval több férfiener
giát hordoznak, mint a legtöbb férfi, és viszont. A jö-
vőben ezek az energiák még inkább összekeverednek
majd; minél közelebb kerülünk az egységes tudatos-
sághoz, annál inkább szűkül a nemek közötti ener-
giarés.

* A betegek érdekében álneveket használtam, hogy ne fedjem

fel személyazonosságukat.

150
 1. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Elfogadás

Az önbecsülés vagy önmagunk elfogadása, vala-

mint a kegyes elfogadás művészete

N i n c s megszabva, de ez az életfeladat leggyakrab-

ban női alakban teljesíthető.
Ha ebben az életfeladatban negatív katalizátor sze-
repel, kialakulhat az a szokás, hogy az illető áldozat-
ként tekintsen magára, és annak a drámának a csap-
dájába essen.
Ezen a területen az energiablokkok az egyén önma-
gával szembeni szabotázs formájában is alakot ölt-
hetnek, minél fogva úgy tűnik, hogy az érintett „min-
dent jól csinál, de valahogy semmi sem működik".
Megtanulhat jól alkotni, de amint az általa átalakí-
tott energia kezd visszatérni hozzá, nehézséget okoz
elfogadni a jutalmakat.
Kívülről azt a látszatot keltheti, hogy általános ön-
becsüléshiányban szenved, pedig viselkedése háttér-
ben az a hitrendszer áll, hogy méltatlan. Ha ez a hit-
rendszer egy energiabélyegből ered, akkor át tudjuk
fogalmazni, és meg tudjuk változtatni, ha felfedjük az
eredetét, majd tudatosan azon dolgozunk, hogy átír-
juk a forgatókönyvet. Ha viszont az energiamát-
rixunk része, kizárólag csak a kegyes elfogadás művé-
szetének elsajátításán keresztül vonható irányítá-
sunk alá, illetve ha megértjük, hogy az energia áram-
lást jelent, nem pedig végállomást.
Az elfogadás művészete abban rejlik, ha átengedjük
magunkat az energia szabad áramlásának. A megha-
tározás természetéből adódóan, ha az energia nem

151
 mozog, nem létezik. Amíg az energia mozgásba nem
kezd, csupán egy lehetőség. Az élet tapasztalataiban a
lélek azon képessége, hogy az ember kellemesen érez-
ze magát „biológiai buborékában", közvetlenül kap-
csolódik majd ahhoz az energiamennyiséghez, amely
átáramlik rajta. Ez a kegyes elfogadás művészete.
Ha gondosan végignézzük azokat a területeket,
ahol az energia blokkolva van az életünkben, felfedez-
hetjük, hogy talán az elfogadás a hiányzó rész. Azok-
nak a drága lelkeknek, akik az elfogadást választják
elsődleges életfeladatként, nehézséget jelent felelőssé-
get vállalni saját létezésükért. Úgy hiszik, hogy a dol-
gok két dimenzióban léteznek, s úgy is tekintenek
rájuk. Mivel ez az energiamátrix legfőképp női ener-
giával könnyíthető, nem szokatlan, hogy ezek a szelíd
lelkek áldozati szerepet vállalnak a megállapodások
során. Gyakorta nehezükre esik megérteni az esemé-
nyeket és a tapasztalatokat, s tudat alatt talán nagyon
mély haragot táplálnak mások felé. Az elfogatás attri-
bútumának irányítás alá vonása nehézségekbe ütköz-
het, mert egy megszokott életmintát nagyon nehéz
megváltoztatni. Még amikor az emberek teljes felelős-
séget is követelnek, hogy megalkossák saját valóságu-
kat, akkor is bennragadhatnak jellegzetes sablonok-
ban, mintha sorra olyan emberekkel találkoznának,
akik áldozatnak tekintik őket.
Ám ez nem csak az áldozatokról szól. Az elfogadás
feladata számos módon és területen ölthet testet. Pél-
dául a pénzproblemák visszatérő motívuma is azt
mutathatja, hogy az emberek még nem tanulták meg
az elfogadást. Abban talán már jártasak, hogy miként
küldjék ki mindazt az energiát, ami ahhoz szükséges,
hogy elkezdjen aramolni az irányukba, csakhogy ami-
kor az energia a teljes kör után visszatér, nehezen
tudják elfogadni a magával hozott bőséget.
 Ha másokat segítünk, vagy ha magunk dolgozunk
az elfogadáson elsődleges energiamátrixként, hagy-
juk, hogy az energia minden lehetséges módon ke-
resztüláramoljon rajtunk. Ez döntő fontosságú. Ke-
ressük meg azokat a területeket, ahol az energia
elakadhatott, és dolgozzunk a feloldásukon. Gyako-
roljuk a kegyes elfogadás művészetét. Érezzük ma-
gunkatjói az elfogadásban. (Erről többet a Lightwor-
ker Books kiadásában megjelent The New Planet
Earth című könyvben találhatnak.)
Egy másik fontos része ennek az életfeladatnak a fe-
lelősség elfogadása. A felelősség jelenti az egyensúlyt
a személyes erőhöz. Az egyenlet egyszerű: ha vágynak
arra, hogy több sikert érjenek el az életében, akkor na-
gyobb személyes felelősséget kell vállalniuk saját bol-
dogságukért. Ugyanígy, ha nagyobb sikert akarnak el-
érni a kapcsolataikban, nagyobb felelősséget kell
vállalniuk a kapcsolat kialakításában. Ha például vala-
ki folyamatosan a lelki társát keresi, akivel tökéletesen
összeillenek, jóval kevesebb sikert ér el a kapcsolatok-
ban, mint az, aki tudatosan azon dolgozik, hogyan
ápolja és tökéletesítse már meglévő kapcsolatát.

1. Esettanulmány
Név: Shirley
Kor: 41 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: masszázsterapeuta/gyógyító
Életfeladat: elfogadás
Katalizátor: anya
Típus: energiamátrix

Shirley negyvenegy évesen jött el először egy felolva-

sásomra. Elvált, és felnőtt fiától meglehetősen eltávo-
lodott, nem volt boldogság az életében. Nem értette,

153
miért van az, hogy bármikor letelepedik egy helyen,
valami szerencsétlenség mindig beüt, ami költözésre
kényszeríti. A válást követő három évben tizenötször
költözött, minden egyes alkalommal más városba. Az
egyik tulajdonos úgy döntött, eladja a házat, amit bé-
relt tőle, egy másik ház, amelyben élt, leégett, a har-
madikon pedig, amely első látásra tökéletesen jónak
tűnt, költözés után hirtelen rengeteg javítási munka
halmozódott fel. Újra meg újra kicsúszott a lába alól
a talaj. Egy alkalommal még az is előfordult, hogy az
autójában volt kénytelen meghúzni magát. És nem
azért, mert nem voltak barátai, akik kisegíthették
volna; rengeteg helyen elalhatott volna, amíg újra
lábra áll, de Shirley büszke nő volt, aki nem akart szí-
vességet kérni, bárkinek is a lekötelezettje lenni,
vagy bárkitől is függni. Élete többi területe viszony-
lag normálisan alakult, mégsem volt egy olyan hely
sem a számára, amit otthonának nevezhetett.
Első ránézésre az ember azt gondolná, hogy
Shirley tudat alatt rombolja magát, de nem ez volt a
helyzet - legalábbis nem közvetlenül. Telefonbeszél-
getésünk során számomra az derült ki, hogy az elfo-
gadás életfeladatán dolgozik. Ennek az életfeladat-
nak a segítéséhez pedig annak idején megkötötte
azokat a megállapodásokat, és elrendezte azokat a ta-
pasztalatokat, amelyek majd biztosítják számára,
hogy szembesüljön mindannak a céljával, ami körü-
lötte történik, és megváltoztassa.
Shirley esetében ez a következőképpen alakult:
Shirley anyja, aki elvállalta a katalizátor szerepét eb-
ben a helyzetben, megingathatatlanul hitte, hogy az
ember életében a legnagyobb siker, amit elérhet, ha sa-
ját otthona van. Gyermekkora óta ezt sulykolta bele
Shirleybe. Bár ez energiabélyegnek tűnik, Shirley va-
lójában egy energiamátrixszal dolgozott, egyszerűen

154
 erre az életfeladatra volt programozva. Édesanyja cse-
csemőkora óta erre nevelte annak a megállapodásnak
a részeként, hogy katalizátorként szerepeljen Shirley
kiválasztott életfeladatához. Mindez nyilvánvalóvá
vált, amikor Shirleynek sikerült megváltoztatnia édes-
anyja szerepét az életében. Azonban mégis ugyan-
azokkal a problémákkal nézett szembe, mint koráb-
ban. Amikor egy energiamátrixszal dolgozunk, csak az
adott attribútumot vonhatjuk az irányításunk alá.
Mivel Shirley átitatódott ezzel a mély hitrendszer-
rel, számára az jelentette a kihívást, hogy megtanul-
ja elfogadni a pontos ellentétjét - vagyis, hogy az ő
„sikeréhez" semmi köze az édesanyja kritériumának.
Ennélfogva tudat alatt mindig azokat a lehetőségeket
kereste, melyekben önmaga elfogadásán dolgozhat.
Shirley életében kritikus tényezőnek számít, hogy
megtanulja elfogadni, nem lehet mások meghatáro-
zásai szerint élni, mert csak így fejlesztheti ki azt a
szükséges önbecsülést, melyben tudatára ébredhet,
hogy olyan életet teremthet magának, amilyet csak
szeretne. Fontos lépést jelent ebbe az irányba, ha
nyugodtan és könnyeden veszi a változásokat, mivel
így végül megtanul önmagával is nyugodt és könnyed
kapcsolatot kialakítani, mely természetesen az önel-
fogadás lényege. Amint Shirley megvalósítja ezt a fel-
adatot, végül letelepszik majd.
Legutolsó alkalommal, amikor Shirley felől hallot-
tam, még nem sikerült irányítása alá vonnia ezt az
életfeladatot. Továbbra is váltogatta a házakat és la-
kásokat, a különböző városokat, minden egyes új
helyzet egyre fájdalmasabban érintette, és sokkal na-
gyobb csapást mért rá, mint az előző.
Vegyük át az itteni sémákat, azt, hogy miből ered-
nek és hová vezetnek. Shirley elsődleges életfeladata
az elfogadás. Ezen belül különösen az önelfogadás.

155
 Ennek teljesítéséhez egy katalizátorra volt szüksége
(az édesanyjára), hogy egy olyan hitrendszerrel akti
válja őt, mely ellene van, sőt az a célja, hogy erősítse
benne az önbecsülés hiányát. Mivel Shirley nem tudja
elfogadni önmagát, képtelen azt is elfogadni, hogy ma
sok szeretetreméltónak találják őt. Ennélfogva (igaz,
öntudatlanul) folyamatosan elutasítja mind a férjét,
mind a fiát, ami végül oda vezet, hogy az előbbitől el-
válik, utóbbitól pedig elidegenedik. Ez a két esemény
pedig kiváltója lesz a következő állapotnak, mely a ka-
tasztrófák olyan különös sorozatában nyilvánul meg,
és előidézi, hogy Shirley soha nem növeszt és fúr le
egyetlen gyökeret sem, és a stabilitás egyetlen formá-
ját sem teremti meg.
Ha Shirley valaha is kikerül abból a hurokból, ami-
be belecsavarodott, és belekezd önmaga elfogadásába,
nemcsak hogy megtanulja majd elfogadni a változást
az életében, de az öntudata olyan erőssé válik, hogy
egyáltalán nem lesz fontos, hol él, mivel a biztonsága
önmagán belül keresendő. És ekkor sikeresen az el-
lenőrzése alá tudja vonni ezt a nehéz életfeladatot. Az
ironikus az benne, hogy amint eléri ezt a szintet,
nagy valószínűséggel felhagy azzal, hogy megteremtse
anyja mércéje szerint a legfontosabbat - saját ottho-
nát. Amikor pedig rálel saját otthonára, messze nem
lesz olyan fontos neki, mint az anyjának.

2. Esettanulmány
Név: Jane
Kor. 32 éves
Családi állapot: özvegy
Foglalkozás: énekesnő
Életfeladat: Elfogadás
Katalizátor: apa
Típus: energiabélyeg

156
 Jane egy vibrálóan szép fiatal nő, akinek látszólag
mindene megvolt: boldog házasság egy olyan férfival,
aki nemcsak, hogy csodálta őt, de annyi pénzt kere-
sett, ami biztosította felesége és kisfia számára, hogy
mindenük meglegyen, amit csak akarnak. És akkor a
t ragédia váratlanul lecsapott. Jane férje és a kisfia au-
tóbalesetben az életét vesztette. Jane nem volt velük
az autóban.
Elérkezett az életében az egyik legrosszabb, ami
emberrel történhet. Hogyan lehet mindezt elfogadni?
Hogyan lép túl az ember azon, hogy elveszítette azt
a két embert, akit a világon a legjobban szeretett? Mi
lesz a közösen tervezett jövővel? Hogyan láthatná
meg a helyzet előnyét? Jane-nek több választása is adó-
dott: menedéket talál az áldozati létben, amit könnyű
megtenni, vagy mély depresszióba zuhan, ami telje-
sen érthető. Vagy választhatja azt is, hogy nagyon fel-
dühödik. Jane bennragadhatott volna (mint oly so-
kan) a bánat tíz szintjének akármelyikében, vagy egy-
szerre többen is.
Az irányítás egy negatív szituáció elvállalásának
művészete. Egy olyan szituációé, ami valóságos öv
alatti ütés. Itt kell módot találjunk arra, hogy valami
pozitív jöjjön ki belőle. Napjainkban ez a fiatal nő hi-
vatásos énekes, aki két népszerű CD-t adott ki. Jane
felhasználta a veszteség mély érzését, hogy kifejezze
bánatát, és ezzel valami csodálatosat alkotott. Nem
volt könnyű feladat. A férjével, a fiával és a jövőjével
együtt anyagi biztonságát is elveszítette. Életében
először teljes mértékig csak saját agyagi eszközeire
támaszkodhatott. Meg kellett tanulnia, hogyan gon-
doskodjon magáról, hogyan tartsa el magát. Hobbi-
szinten mindig is szeretett énekelni, de korábban so-
ha meg sem fordult a fejében, hogy karriert csináljon
belőle. Mivel valahogy el kellett tartania magát, mun-

157
kát vállalt, s mellette elkezdett dalokat írni, és eléne-
kelte őket, hogy kiadja magából a fájdalmát, és túljus-
son a szomorúság időszakán. Jane egy idő után koc-
kázatos és bátor lépést tett, feladta a munkáját, hogy
teljes erőbedobással az első CD-je felvételén dolgoz-
zon.
Nehéz elhinni, hogy az ember ilyen tragikus hely-
zetekben megteremtheti magának, hogy segítse az
életfeladat teljesítését. Jane mégis pontosan ezt tette.
Ebben az életfeladatban az eredeti katalizátor az
édesapa, aki miatt - bár akaratlanul - Jane elveszítet-
te a hitét önmagában. Jane édesapja a szeretettől ve-
zérelve meg akarta óvni a lányát a csalódástól. És bár
mindig szerette és dicsérte a hangját, valamilyen mó-
don mindig éreztette vele, hogy nem igazán jó.
- Csodálatos, drágám - mondogatta. - Csak így to-
vább, énekelj, ha kedved tartja, de azért ne álmo-
dozz, mert odakinn a nagyvilágban sokan vannak,
akik sokkal jobbak nálad.
Jane apja amiatt, hogy megóvja őt, valójában egy
energiabélyeget nyomott belé, amely biztosította, hogy
Jane-ben felnőttként nagyon kicsi legyen az önbi
zalom a képességeit illetően, így krónikus önelfoga-
dás- és önbecsüléshiány alakult ki benne.
Férjének és fiának tragikus halála azonban előidéz-
te azt a helyzetet, hogy szembenézzen eredendő prob-
lémáival, amelyekkel meg kellett birkóznia, hogy irá
nyitása alá vonja ezt az életfeladatot.

158
 2. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Alkalmazkodás

Változás

Természetes lényünk hatalmas változásra képes

nagyon rövid időn belül. A fizikai formánk az, ame-
lyik gyakran ellenszegül a változásnak. Ezért tudunk
nehezen megbirkózni a változással.
Az alkalmazkodás életfeladatának célja, hogy meg-
tanuljunk igazodni a változáshoz, és összhangba ke-
rülni vele. Csak néhányan élvezzük a változást, ami
az ismeretlent jelképezi. Ha nem tudjuk, mi fog tör-
ténni, a legtöbben úgy érezzük, nincs az irányítás a
kezünkben. Az irányítás feladását az erőtlenséggel
tesszük egyenlővé. Amikor változással kerülünk
szembe, és természetes módon a félelem gyarapodik
bennünk, segíthet, ha észben tartjuk, hogy magasabb
vibrációs szintet lehetetlenség elérni változás nélkül.
Azok a lelkek, akik az ellenőrzés ezen területét vá-
lasztották, általában minden tőlük telhetőt megtesz-
nek, hogy az életükben mindent nyugodt, egyenletes
mederben tartsanak. Hiszik, hogy a siker érdekében
mindent a megszokott rendben kell megőrizni, válto-
zatlan formában. Hajlamosak olyan tanárokat vonza-
ni, akik hozzájuk hasonlóan vagy ugyanúgy gondol-
kodnak. Ők azok, akiknek nehéz egyensúlyba hozniuk
a szívüket és a fejüket. Inkább gondolkodnak, ahelyett,
hogy éreznének; minden egyes kis információmorzsát
ésszerűen mérlegelnek, mielőtt döntést hoznak. Sőt
legtöbbször nagyon nehezen hoznak döntést. Ez a jel-
legzetes tulajdonság nagyon megtévesztő lehet, mert
nern mindig tűnik akadálynak. Általában nem is az,

159
míg szembe nem kerülnek valami drasztikus változás-
sal, melytől rádöbbennek, hogy teljesen felkészület-
lenek, és nincs semmilyen eszközük ellene. A parado-
xon, hogy az általunk keresett kényelmet leggyakrab-
ban az szolgálja, ha megtanulják kényelmesnek érezni
magát a változás folyamatát.

3. Esettanulmány
Név:Jim
Kor: 41 éves
Családi állapot: nős
Foglalkozás: gyógyfürdőmenedzser
Életfeladat: alkalmazkodás
Katalizátor: édesapja
Típus: energiamátrix

Jim haditengerész katonacsaládban nőtt fel, aminek

következtében állandóan költöztek. Tizenhárom éves
korában elválltak a szülei, és az édesanyja hozzáment
egy másik haditengerésztiszthez, akinek magasabb
volt a rangfokozata, mint Jim édesapjának. Jimet apja
és a mostohaapja is szigorúan fegyelmezték, katonai
hivatásukhoz méltón. Ám míg Jim a fegyelmet elvisel-
te az apjától, a mostohaapától nem tűrte. Nem volt
igazán szerencsés az sem, hogy a mostohaapa maga-
sabb rendfokozata miatt hozzászokott, hogy szó nél-
kül engedelmeskednek neki.
Ahogy a legtöbb fiatal kamasz, Jim is lázadni kez-
dett. Az ő esetében talán még érthető is volt. Hiszen
ez a fiú egész életében egyik hadibázisról a másikra
költözött. Alighogy kezdte jól érezni magát egy új is-
kolában, egy úgy közegben és új barátok között, köl-
töznie kellett, mindent elölről kezdenie. Ehhez még
társult a szülők válásának érzelmi és pszichológiai

160
 traumája, így Jimnek nagyon nehéz volt megbízni az
emberekben, megnyílni előttük. Minél idősebb lett,
annál inkább félt az elkötelezettségtől, mely végül a
társas kapcsolatait is befolyásolta. Jim tizenöt éves
korára annyira elzártnak és magányosnak érezte ma-
gát, hogy rossz társaságba keveredett, ahol kora elle-
nére gyakran lerészegedett. Hamarosan nemcsak a
szüleivel gyűlt meg a baja, de a törvénnyel is.
Jim dolgai egészen addig nem változtak, míg tizen-
nyolc évesen bele nem kezdett a testépítésbe. Életében
először talált valamit, amiben jó volt, hamarosan test-
építő versenyeket nyert, melyek végül hozzásegítették,
hogy kifejlődjön az önbizalma és az önbecsülése.
Munkát vállalt egy gyógyfürdőben, és bár a munká-
ját szerette, az emberekkel továbbra is gondjai akad-
tak. Ez volt Jim vakfoltja, és kezdett igazi problémá-
kat okozni neki a munkahelyén a kollegáival és a
feletteseivel. Jim ekkor hívott fel először, hogy magya-
rázatot kapjon. Az egyik első gondolata, amit megosz-
tott velem, az volt, hogy szeret belekezdeni dolgokba,
de végigvinni őket már kevésbé. Vagy unja már őket,
vagy nem tud odafigyelni rájuk. A viselkedése kezdett
befolyással lenni a karrierjére, és nem tudta, mit te-
hetne. Nem értette, mi történik, mert nem látta kívül-
ről a helyzetet.
Szerencsére meg tudtam értetni Jimmel, mit jelen-
tenek az energiamátrixok és az energiabélyegek, és rá-
mutattam, hogy egész életén keresztül hogyan kezelte
az alkalmazkodás életfeladatát, és hogyan tanult meg
sodródni az áramlással. Ez egészen nyilvánvaló volt a
számomra abból, hogy soha semmi nem volt állandó
vagy biztos az életében. Az állandó költözés egyik ott-
honból a másikba, egyik iskolából a másikba, egyik
apától a másikig, mind azért volt, hogy megtanulja el-
fogadni a változást.

161
 Amint hozzásegítettem Jimet, hogy meglássa az
életéhen munkálkodó sémákat, azt is gyorsan észre
vette, hogy saját hasznára fordíthatja, ha megtalálja
a módját, miként dolgozzon együtt - semmint ellene
- az energiamátrixával, és így megtanulja az irányítá
sa alá vonni.
Jim rálelt a tökéletes munkára. Jelenleg projektme-
nedzserként dolgozik egy nagy fitneszklubláncnál.
Ő a felelős az új helyek kialakításáért. Amint egy új
klub felépül és beindul, Jim megy a következőhöz, így
nem unja el magát, és nem is kell olyan feladatré-
szekkel foglalkoznia, amelyek ismétlődőek és érdek-
telenek a számára.
Az elmebajt állítólag azzal határozzák meg, hogy
az ember ugyanazt a dolgot újra és újra ismétli, ab-
ban a reményben, hogy a dolgok mások lesznek. Bár
az alkalmazkodással dolgozók felfogják ezt, képtele-
nek a saját helyzetükben alkalmazni. így nekünk,
többieknek akármilyen különösnek tűnhet, sokan va-
lóban ugyanabba a falba verik a fejüket, ugyanazokat
a régi hibákat követik el, s mindeközben azt remélik,
most más lesz az eredmény.
Minden emberben megvan az ellenállás a változás-
sal szemben. Mind nyugalmat akarunk, és a változás
a természeténél fogva minden lehet, csak nem az. Ne-
künk is nehéz a változás, de gondoljunk bele azok
helyzetébe, akik az alkalmazkodás és változás életfel-
adatával dolgoznak. Nekik tízszer olyan nehéz a dol-
guk, és mindannyiuk esetében olyan erőteljes a vak-
folt, hogy még csak nem is látják, amikor kellemet-
lenül érinti őket az, ami az életükben történik. Ettől
lesznek annyira ellenállók.
Jim rendkívüli abban, ahogy az irányítása alá pró-
bálja vonni az alkalmazkodás életfeladatát. Nem is
erőlködik, hogy megpróbálja megváltoztatni a dolgo

162
kat, amelyeket egyébként képtelenség, mivel az ő esté-
ben egy energiamátrixról van szó, nem pedig egy ener-
giabélyegről. Inkább megtanulja meglátni az ajándé-
kot ebben az életfeladatban, és a hasznára fordítani.
Nem folytatja tovább az ellenállást és a lázadást.
Ha egy energiabélyegről lett volna szó, Jim megpró-
bálhatta volna különböző terápiákkal legyőzni ezek-
nek a viselkedési mintáknak azon részét, melyek éle-
tének gyermekkori és kamaszkori bizonytalanságából
keletkeztek. A neuro-lingvisztikai programozás (NLP)
az egyik ilyen terápia. A hipnoterápia a másik. De mi-
vel egy energiamátrixról volt szó, közülük egyik sem
működött volna, mivel az energiamátrixot nem lehet
megváltoztatni, kizárólag irányítás alá vonni.

4. Esettanulmány
Név: Maryann
Kor: 34 éves
Családi állapot: frissen eljegyzett
Foglalkozás: szociális munkás
Életfeladat: alkalmazkodás
Katalizátor: apa
Típus: energiabélyeg

Maryann azután keresett fel, hogy olvasta az egyik

könyvemet. Egy jóval nyitottabb élet lehetőségét látta
meg, mint a jelenlegi élete. Igyekezett az életében al-
kalmazni a könyv egyik-másik gondolatát, de nem lát-
ta magánál a hatásukat. Ki nem állhatta a munkáját,
amit már tíz éve tűrt. Az első két kérdése után tud-
tam, miért hív. Azt akarta tudni, mennyire nehéz len-
ne neki a változás? Tudnék-e adni neki egy részletes
módszert, mely alapján eldönthetné, képes lenne-e
átalakítani az életét? Alighogy feltette ezeket a kérdé-
seket, tisztán láttam az apjához fűződő kapcsolatát.

163
Amikor rákérdeztem a korábbi életére, azt felelte,
hogy nagyon kevés gyerekkori emléke van az édesap
járói. Mivel ez gyakran a gyermekkori bántalmazást
jelzi, arra kérdeztem rá, milyen más emlékei vannak
kora gyermekkorából. Kiderült, hogy más események-
ről tökéletesen tiszta emlékei vannak, egészen három-
éves koráig visszanyúlóan. Mivel továbbra is érzékel-
tem a fizikai és érzelmi bántalmazás jeleit, tovább fag
gattam az apjához fűződő kapcsolatáról. A kép, amit
felvázolt, azt a gyanút erősítette bennem, hogy az al-
kalmazkodás életfeladatán dolgozik.
Maryann édesanyja egész életét azzal töltötte, hogy
próbálta nem felbosszantani a férjét. Átörökítette ezt
a viselkedést a gyermekeire, akik azzal az elképzelés-
sel nőttek fel, hogy a sikeres otthon egyet jelent azzal,
ha mindegy milyen áron, de fenntartják a békét.
Maryann édesanyja egyértelműen a körülhatárolás
életfeladatával dolgozott, és az egyik mester-manipu-
látort - az édesanyját - egy másikkal pótolta, a férjé-
vel. Azt akarta, hogy a saját gyermekeinek meglegyen
az a szerető, óvó támasza, ami hiányzott az ő életéből.
Csakhogy ezáltal lehetővé tette a férjének, hogy féle-
lemmel és fenyegetéssel uralja a családot.
Maryann életében az anya volt a kulcsszereplő,
mégis az apa volt a katalizátor. A beszélgetésünk
során Maryann-nak hirtelen beugrott egy emlékkép,
amely a felszínre hozott egy esetet az apjával, ami
négyéves korában történt. Furcsállotta, hogy ez az
emlék felidéződik benne, pedig a valóságban minden
egyes alkalommal ez történik a rendeléseimen.
Maryann a kétéves öccsét tanította énekelni. A szü-
lők rikácsoló erőlködésnek érzékelték az egészet.
Az anya kikiáltott a konyhából, hogy csendesedjenek
el, nehogy felbosszantsák az apjukat. Maryann emlé-
kezett, hogy az apja beviharzik a konyhába. Remegő

164
 hanggal idézte fel az elviselhetetlen zajt, amit hallott.
Az anyja ekkor csöndesen besurrant a fürdőszobába.
Maryann követte, és amint meglátta az anyja vérző
száját, azonnal tudta, hogy az apja felelős az anyja
könnyeiért és fájdalmáért. A hálószobába lépve ész-
revette, hogy az apja csendesen zokog a hálószobá-
ban. Bár Maryann apja mindig is ideges típus volt,
korábban soha nem tört ki ily módon. Azután sem
folyamodott erőszakhoz. De ez elég volt ahhoz, hogy
belenyomjon Maryannba egy energiabélyeget. Attól
a naptól kezdve Maryann kapcsolata az apjával arra
alapult, hogy fenntartsa a békét, s ezzel megakadá-
lyozza a további erőszakos reakciót.
Maryann hiába vágyott saját kapcsolatra, saját
gyermekekre, az a tény, hogy egész életét tojáshéjon
járva kellett töltenie, útját állta álmai megvalósítá-
sának.
Közben Maryann apja, aki a bizalom elsődleges
életfeladatán dolgozott, azzal küzdött, hogy megtanul-
ja kezelni a haragját. A tragédia az volt a kommuniká-
ció másodlagos életfeladatával, hogy senki nem tudta
róla. Nem tudták, hogy Maryann apja kezeli a harag-
ját, ezért mindenki ugyanúgy viselkedett tovább. Az
egész esetben az az érdekes, hogy bár Maryannt való-
jában soha nem bántalmazták, mégis a bántalmazás
energiabélyegét hordozta magán. Ez a tökéletes példá-
ja annak, amit átvitt energiabélyegnek nevezek, mely-
ben az energiabélyeg egyik emberről a másikra egysze-
rűen attól megy át, hogy azonos energiamezőben
vannak, így az illető nem is esik át magán az aktuális
tapasztalaton.
Az esetnél használt technikám sikeresen bevált.
Egyszerűen megkértem Maryannt, hogy a saját életé-
re semleges megfigyelőként tekintsen. így megszakad
minden, az eseményekhez fűződő érzelmi kötődés,

165
 megszűnik minden ítélet, és úgy tud a helyzetre te-
kinteni, mintha valaki mással történt volna meg.
Majd beszéltem neki azokról a megállapodásokról,
amelyeket azért kötött, hogy segítsék saját életfelada-
tait. Kétségtelenül érdekesnek találta a hallottakat,
de nem tudta összefüggésbe hozni a saját helyzeté-
vel. A magvakat azonban sikerült elültetni. Úgy négy
hónappal később újra felkeresett. Ez alkalommal
számtalan kérdést tett fel az előző beszélgetésünkkel
kapcsolatban. Bár a korábbi találkozónknak csak egy
részére emlékeztem, azonnal kirajzolódott előttem a
korábban felvázolt forgatókönyv. Hirtelen kitágult
Maryann látásmódja, és tudni akarta, hová jut in-
nen. Immár nyitott volt arra az ismeretre, hogy az al-
kalmazkodás elsődleges életfeladatán dolgozik. Mivel
többé nem félt az apjától, azt javasoltam neki, hogy
kezdje el begyógyítani ezt az energiabélyeget; elhív-
hatná az apját egy ebédre, és beszélhetne vele arról
az esetről, ami négyéves korában történt vele.
Három héttel ez után egy nagyon hosszú és izga-
tott üzenet várt a rögzítőmön. Maryann mindent
tisztázott az apjával, és megtudta, hogy annak az ese-
ménynek, melyet oly élénken felidézett, két határo-
zottan ellentétes hatása volt. Számára a katalizátort
jelentette, mely megtanította, hogy a biztonság egyet
jelent a status quo fenntartásával. Az apja számára
pedig veszélyt jelentett a status quo fenntartása, és
ez okot adott neki a változtatásra. Csakhogy a kom-
munikáció másodlagos életfeladatáról soha semmit
nem mondott, amitől a többieknek tudomására jutott
volna a változás.
Maryann apja úgy gondolta, hogy a lánya túl fiatal
volt ahhoz, hogy emlékezzen, és azon végképp meg-
lepődött, mikor megtudta, hogy mekkora hatással volt
a lánya életére. De az igazi csúcs az volt Maryann-

166
nak, hogy az apja bocsánatot kért ezért az inciden-
sért, és azért, hogy érzelmileg nem nyújtott támaszt
a lányának. A közös könnyek aznap mindkettejüket
meggyógyították. Azon túlmenően, hogy az új kap-
csolatuk a kommunikációra alapult, megadta
Maryann-nak a magabiztosságot, hogy nekiálljon a
változás keresésének.
Legutóbb, amikor Maryann-nal beszéltem, el-
mondta, hogy van egy kapcsolata, kétszer cserélt ott-
hont, és hogy munkát is váltott. Jelenleg gyerekekkel
dolgozik, és imádja a munkáját. Maryann, aki koráb-
ban egész életét arra alapozta, hogy semmin se vál-
toztasson, most nagyobb kockázatokat vállalt, mint
azt korábban legmerészebb álmaiban is gondolta vol-
na, és közben jobban élvezi az életét, mint azt valaha
is remélte.

167
 3. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Lét-ezés

Teljesség

A játék kezdetekor el kell hagynunk az egység el-

ső dimenzióját, és a második dimenzión átutazva ki-
kötnünk a harmadikban. A második dimenzión ke-
resztül rálelünk a polaritás mezejére. Ezen a helyen
különböztetjük meg a nemünket, és itt kezdjük el el-
választani egymástól a dolgokat, pedig valójában
minden egyes létező minden más létezőnek szerve-
sen hozzátartozó része.
A polaritás mezejének illúziói, melyben azóta is la-
kozunk, azért esküdtek össze, hogy elhitessék ve-
lünk, nem vagyunk osztatlanok. Azok az emberek,
akik a lét-ezés életfeladatot választják, különösen ne-
hezen boldogulnak ezzel a kérdéssel.
A többi életfeladathoz hasonlóan ez is egy energia-
mátrixszal vagy egy energiabélyeggel könnyíthető.
Azok, akik energiamátrixot választanak ennek az élet-
feladatnak a támogatásához, rengeteg időt eltöltenek
azzal, hogy külső dolgokat tegyenek önmagukhoz vagy
az életükhöz, hogy azzal tegyék teljessé magukat.
Ezek az emberek úgy érzik, találniuk kell valamit,
tenniük valamit vagy valamilyen módon hozzáadni
valamit magukhoz azért, hogy javítsanak a hangula-
túkon. Néhányuk az evésben lel biztonságra. Mások
önhangsúlyozási mániába esnek, vagyis folyamato-
san azon munkálkodnak, hogy bizonyos módon „csi-
nosabban" vagy jobban nézzenek ki. Megint máso-
kon „tanulási szenvedély" lesz úrrá abban a hitben,

168
hogy a bizonyítványok megszerzése azzá az emberré
teszi őket, akik lenni szeretnének.
Bármit is választanak, az könnyedén - sőt a leg-
gyakrabban - mániába vagy szenvedélybe torkollik.
A mániák, szenvedélyek és kényszercselekvések álta-
lában tökéletes lehetőséget nyújtanak ennek az élet-
attribútumnak az irányításunk alá vonásához.

Szenvedélyek
A lét-ezés elsődleges életfeladata sokszor szenvedé-
lyekhez vezet. Bármely szenvedélymegnyilvánulás
esetében nagyon nagy segítséget jelent, hogy először
azonosítsuk: az életfeladatot energiamátrix vagy
energiabélyeg mozgatja. Gyakori eset, hogy a gyógyí-
tó gyógyítani próbálja az energiamátrixot, ahelyett,
hogy megtalálná a módot az irányítására (lásd az
„Energiabélyegek - Energiamátrix" című fejezetben).
Ez kimondottan frusztráló lehet mind a gyógyítónak,
mind a kliensnek. A lét-ezés életfeladatához a külön-
böző szenvedélyek alkalmas körülményeket biztosíta-
nak. Mivel ennek az életfeladatnak a fő sémája, hogy
az emberek Önmagukon kívül keresnek dolgokat,
amelyek teljessé teszik őket, könnyű észrevenni, hogy
ez az attribútum hogyan válhat a bizalom tárgyává,
sőt szenvedéllyé azon dolgok iránt, melyekről úgy
tartják, hogy beteljesíti őket. Ez nem azt jelenti, hogy
minden függő személy a lét-ezés életfeladatán dolgo-
zik, mindössze annyit, hogy a különböző szenvedé-
lyeket gyakran ez az életfeladat váltja ki.

Támaszkapcsolatok
Azok esetében, akik folyamatosan a kapcsolataikon
keresztül keresik a teljességet, gyakran „támaszkap-
csolatok" alakulnak ki. Támaszkapcsolatokról akkor
beszélünk, ha a két fél egymásra támaszkodik, mind

169
a kettő azt hiszi, hogy egyikük sem teljes a másik nél
kül, és így csak akkor válhatnak teljessé, ha a másik
kiegészíti őket. A probléma az, hogy jóformán lehe
tetlen, hogy két ember azonos ütemben fejlődjön, így
csupán idő kérdése, hogy - elkerülhetetlenül - mikoi
nő az egyikük a másik fölé.

Mester-manipulátorok
Bizonyos helyzetekben az emberek annyira sérülé-
kennyé válnak, hogy életük nagy részét önvédelmi lét
módban töltik. Az a személy, aki azt választotta, hogy
több feladatot is egyesít egyetlen életben, nagyon sú
lyos érzelmi sebzettséget tapasztalhat már nagyon fi
atalon. Olykor ezek a drága lelkek falakat építenek a
szívük köré, majd hatalmas energiát fordítanak arra,
hogy ezek mögül a falak mögül manipuláljanak máso-
kat. Felnőttkorukra belőlük lesznek azok az emberek,
akiket én „mester-manipulátoroknak" nevezek. Ter-
mészetesen ez a jelenség ritkán történik szándékosan,
mi több, tudatosan. A gond az, hogy annyira jók eb-
ben, hogy még csak nem is tudják, mit tesznek. Gya-
korta olyan embereket hajlamosak bevonzani az éle-
tükbe, akiknek gyengén meghúzottak a határaik, hogy
öntudatlanul „manipulálják" őket.

Súlyproblémák
Talán furcsa, de én azt tapasztaltam, hogy a legna-
gyobb és leginkább szerető szívű emberek azok, akik
súlyproblémákkal küzdenek. A legtöbb esetben ezek
az emberek szinte lehetetlennek találják, hogy meg-
lássák saját szépségüket. Ha önök is közéjük tartoz-
nak, itt a tökéletes lehetőség, hogy más megvilágítás-
ban tekintsenek magukra. Először arra a kérdésre
keressék a választ, hogy a súlyfelesleg egy energiabé-

170
lyeg vagy egy energiamátrix eredménye-e? Ha egy
energiabélyegnek tudható be, vagyis olyasvalami,
amit megtanultak vagy megszereztek az élettapaszta-
lataiknak köszönhetően, ne feledjék, hogy azok a ta-
pasztalatok gyógyíthatók, és amint megtörténik, a
súlyuk automatikusan megváltozik.
Ha viszont energiamátrix követeztében alakul ki a
súlyproblémájuk, teljesen leállhatnak az evéssel, ak-
kor sem fog csökkenni a súlyuk. Azért, mert az ener-
giamátrix nem változtatható meg, mindössze az irá-
nyításunk alá vonható. Az első megtanulandó lecke,
hogy teljesen más megvilágításban tekintsünk ma-
gunkra - azaz, ebben a helyzetben kizárólag azáltal
válhatnak egésszé és teljessé, ha megtanulják áldani
és szeretni a testüket.
Ha megkeresik az irányításhoz szükséges kulcsot,
és rálelnek minden ajándékra, amelyet ez az energia-
mátrix tartogat önöknek, majd teljes értékükben
megtanulják használni ezeket az ajándékokat, garan-
táltan látni fogják a különbséget. A legelső szembe-
tűnő különbség, hogy a súlyuk egyre kevésbé lesz
fontos. És amikor ez megtörténik, a testük szabadon
alkalmazkodik.
Az ezen az életfeladaton dolgozó embereket arra
biztatom, azzal bátorítom őket, hogy keressenek leg-
belül egy szent helyet, ahol egyszerűen csak vannak,
ahelyett hogy állandóan másvalamik vagy másvalakik
akarnának lenni. Keressék meg azt a helyet, ahol meg-
tanulhatják megbecsülni azt, amilyenek, és egysze-
rűen csak azzal foglalkozzanak. Az egyszerű létezés
a legtöbbünk számára idegen, de gyakorlattal igazi vál-
tozás tapasztalható, először az energiamezőben, majd
magában az életben.

171
A lét-ezésből az igazságba
A lét-ezés életfeladata gyakran az igazság életfeladat;!
nak felvezetője. A lét-ezés életfeladatának irányítás.!
során begyűjtött élettapasztalat könnyen színpadot ál
líthat az igazság életfeladata című felvonáshoz. Azok
az emberek, akik az igazság életfeladatán dolgoznak,
mindig valaki más igazát fogják keresni, a legutóbbi cs
legnagyobb igazságot vagy például a legújabb fogai
mat... Ez azért némileg különbözik az előbbi életfel
adattól, mert az utóbbi életfeladat jellegzetesen az
igazsághoz kapcsolódik, míg a mostani életfeladat az
egész létezéshez. Vagyis hogy az ember mindig azt ke
resi, amiről azt képzeli, hogy hiányzik belőle.

5. Esettanulmány
Név: George
Kor: 45 éves
Családi állapot: özvegy
Foglalkozás: bebörtönzött
Életfeladat: lét-ezés
Katalizátor: apa
Típus: energiamátrix

George egész ifjúkorában csak arra vágyott, hogy Al-

bert, az édesapja büszke legyen rá. George kétség-
beesetten vágyott azokra az atyai szavakra, hogy:
„Látom, ki vagy, fiam, és szeretlek." De ez nem tör-
tént meg. Soha. Nem, mintha Albert nem lett volna
büszke George-ra, vagy nem szerette volna; csupán a
kommunikáció életfeladatával dolgozott, így képtelen
volt kimondani azokat a szavakat, amelyek után Ge-
orge sóvárgott. így ahelyett, hogy Albert megosztotta
volna a valódi érzéseit a fiával, olyanokat mondott,
hogy: „Bárcsak így csináltad volna, sokkal jobb lett
volna..." Vagy: „Bárcsak többet tanultál volna az isko-

172
 lában... vagy jobban viselkedtél volna..." stb. Pedig
valójában csak annyit akart ezzel, hogy az élet egé-
szében sokkal könnyebb lenne George-nak, ha más-
képp állna a dolgokhoz. Ám miután Albert hadilábon
állt a szavakkal, soha nem tudta pontosan kifejezni
magát. Ennek eredményeként George-ot egy olyan
energiabélyeg pecsételte meg, amely miatt azt hitte,
hogy saját maga „nem elég", és így mindig szükség
lesz „valami másra", amitől jobb lesz.
Bizonyos szinten George érezte, hogy az apja iga-
zán szereti, és igazán törődik vele. De ez inkább meg-
nehezítette George dolgát, semmint megkönnyítette,
mert egyszerűen nem értette, hogy az apja miért nem
képes kimondani azokat a fontos szavakat. George
mindössze annyit akart, hogy Albert megerősítse,
amit George úgyis érzett mélyen legbelül. George meg
volt győződve róla, ha el tudná érni, hogy az apja be-
vallja, hogy feltétel nélkül elfogadja és szereti, olyan-
nak, amilyen, végre jól tudná magát érezni a bőrében,
nem érezné, hogy alkalmatlan és nem teljes. Szomo-
rú, hogy mivel ez a megerősítést soha nem kapta meg,
egész életében önmagán kívül kereste azokat a dolgo-
kat, amelyektől teljesnek érezheti magát.
George ifjú évei alatt minden rosszat képes volt
megtenni, hogy felhívja magára a figyelmet. Kábító-
szerügyletekbe bonyolódott, és inkább a könnyű meg-
oldásokat választotta, amelyek általában bajba kever-
ték. Kívülről nézve olyan hihetetlen ostobaságokat
művelt, mintha tényleg azt akarta volna, hogy lecsuk-
ják. Végül egy éjjel bekattant. Vitába keveredett a fe-
leségével, ami erőszakká fajult, és végül megölte az
asszonyt, majd elrejtette a testét. És mintha nem lett
volna így is épp elég rossz a helyzete, olyan helyet vá-
lasztott, ahol a kamerák minden egyes lépését rögzí-
tették. Természetesen az egész történet filmre került,

173
és George-ot életfogytiglan bebörtönözték gyilkossá
gért.
Ha George meg tudta volna gyógyítani ezt az ener
giabélyeget azzal, hogy vagy elfogadja, amit a szíve mé
lyén tudott, vagy legalább szemtől szembe megosztja
az érzéseit az apjával, a dolgok egészen másként ala-
kultak volna. Helyette inkább mindent magában tar-
tott, s hagyta, hogy mindaz haraggá fokozódjon. Ezzel
nem csak azt érte el, hogy megölte a feleségét, akit sze-
retett, de a saját életét is teljesen tönkretette. Ameny-
nyire tudom, azóta is az apja felé irányítja a haragját.
Ezt a különleges esetet az teszi annyira érdekessé,
és legalább annyira szívszorítóvá, hogy Albert ugyan-
csak a kliensem volt, ezért egy egészen más nézőpont-
ból is láthattam a történetet, amit majd megosztok
önökkel is a kommunikáció életfeladatával foglalkozó
résznél.

6. Esettanulmány
Név: Steve Rother
Kor. 53 éves
Családi állapot: nős
Foglalkozás: író
Életfeladat: lét-ezés
Katalizátor: apa
Típus: energiamátrix

Ez a könyv a személyes történetek és az esettanulmá-

nyok nélkül nem mutathatná meg teljességében, ho-
gyan alkalmazható ez az ismeretanyag a valós élet-
ben. Mivel ilyen nyíltan írok mások történeteiről,
kizárólag úgy tartom helyesnek, ha saját elsődleges
életfeladatomat is önök elé tárom. Amikor a Csoport
feltárta előttem ezt az információt, természetesen
először a saját életemen próbáltam meg alkalmazni.

174
Mint már korábban említettem, előszór egy kicsit
minden egyes elsődleges életfeladatban megláttam
magam. Amikor azonban sikerült elvonatkoztatnom
magamtól, és tárgyilagosan tekintenem az életemre,
akkor felfedeztem azokat a sémákat, melyeket egyet-
len sajátságos életfeladat mutat. Az elsődleges életfel-
adatom tehát a lét-ezés. Visszatekintve immár látom,
hogy az életem számos pozitív és negatív élménye
mind ugyanabba az irányba mutatott.
Életem egyik legnagyobb kihívását az alkoholizmu-
sommal folytatott küzdelem jelentette. A felépülésem
a 12 lépéses programmal kezdődött több mint húsz
évvel ezelőtt. Csakis a legjobbakat mondhatom erről a
programról, mivel megmentette az életem. Sok éven
át mély tiszteletet, és némiképp apaszerepet kaptam
ezeken az összejöveteleken. Új csoportokat szervez-
tem, és emberek tucatjait szponzoráltam az évek so-
rán. Az egyik legnagyobb sikernek számított az éle-
temben. Visszatekintve azt hiszem, az első lehetőség
volt számomra, hogy gyógyítóként tekintsek magam-
ra. Alkalomadtán még mindig ajánlom a programot
a rászorulóknak. Bár az alkoholizmus negatív próba-
tételeit arra tudtam használni, hogy másokon segít-
sek, és így az irányításom alá vontam, valami mégis
hiányzott. Több okból kifolyólag is kitérek erre. Az
egyik az, hogy mindig is eltűnődöm azon, nekem mi-
ért sikerült meggyógyulnom, míg oly sok barátom és
társam visszaesett. Függetlenül attól, mit tettek, elke-
rülhetetlenül visszazuhantak a szakadékba. Különö-
sen négyüket soha nem fogom elfelejteni. Hárman
alkoholmérgezésben haltak meg, mialatt velük dol-
goztam.
Aztán egy másik rejtélynek is a tudatára ébredtem,
mely csak fokozta zavaromat. Ez idő alatt nem tud-
tam nem észrevenni azokat, akik sikeresen abbahagy-

175
ták az ivást bármiféle program, 12 lépés vagy egyéb
nélkül. Egyszerűen maguktól letették a poharat. Az
tán sok olyan embert is ismerek a programból, akik
hosszú ideig nem ittak, majd újra elkezdtek inni, de
mértékkel, és minden probléma nélkül uralmuk alatt
tartják a szórakozásukat. A 12 lépéses program sze-
rint ez nem történhet meg, mégis tisztán bizonyítha-
tó az ellenkezője. Összezavartak ezek az anomáliák,
mivel semmiféle magyarázatot nem találtam rájuk.
Amikor a Csoport felvette velem a kapcsolatot, tel-
jesen kiszálltam belőle. Még mindig hiszek az Név-
telen Alkoholistákban és a 12 lépés programban az
energiamegváltoztatás módszereként, mert egész
egyszerűen működnek. De amikor a Csoport néhány
évvel ezelőtt információkkal kezdett ellátni, összefér-
hetetlen volt nekem azzal az egyén tehetetlenségét
hangsúlyozó felfogással, amire ezek a programok épül-
nek. Hétről hétre ugyanazok az emberek jöttek, és
ugyanazokat a történeteket mondták el. Azon túl,
hogy felhagytak az ivással, csak kevesen akartak to-
vábblépni vagy valamilyen módon javítani az életü-
kön. Mindent olyan „könnyen vettek", és láthatóan
csak nagyon kevesen támogatták az elképzelést, hogy
az egyén saját szenvedélyére és örömére tegyen vala-
mit. Kezdett problémát jelenteni számomra, hogy a sze-
mélyes képesség üzenetét, amely számomra olyan fon-
tos, ezeken az összejöveteleken nemigen fogadták el.
Nagyjából ekkortájt kezdtem el különböző kérdése-
ket feltenni a Csoportnak azzal kapcsolatban, hogy
miért van az, hogy egyeseknél működik a 12 lépés
program, míg másoknál nem? És miért van az, hogy
néhányan mindenféle külső támogatás vagy segítség
nélkül képesek felhagyni a szenvedélyeikkel? Ekkor
történt, hogy a Csoport elém tárta az energiamátrixok
és energiabélyegek hatását.

176
 Ugye, nem felejtette el, hogy az energiamátrix
olyasvalami, amit születésünkkel hozunk magunkkal.
Ilyenformán erősen bele van programozva a rendsze-
rünkbe, így nem gyógyítható és nem is változtatható
meg, csupán irányítható. Míg az energiabélyeg egy ta-
pasztalat vagy egy esemény megtörténtének eredmé-
nyeként nyomódik belénk, netán azért, mert az em-
ber folyamatosan másvalaki energiájában létezik.
Ezzel az új megközelítéssel sokkal alaposabban
kezdtem vizsgálni az alkoholizmus betegségét - vagy
ha úgy tetszik, rosszul létét. Észrevettem, hogy azok,
akik saját maguktól abba tudták hagyni az ivást, vala-
mint azok, akik egykor legyőzték a szenvedélyüket, de
továbbra is mértékkel folytathatták az ivást, s nem állt
fenn annak veszélye, hogy visszaesnek az alkoholiz-
musba, ők egy energiabélyeget használtak ennek az
életfeladatnak a segítéséhez. Amint begyógyult a bé-
lyeg, megváltozott a létezésük. Megértettem végre,
hogy az erő és a hagyományos gyógyítás más formái
miért nem működnek mindig. Egy energiamátrix ese-
tében nincs semmi rossz, így nincs is mit gyógyítani.
Arról van tehát szó, hogy egyes emberek - közöttük
én is - így vagyunk programozva - vagyis szenvedély-
beteg-programozásunk van.
A lét-ezés életfeladatban ösztönösen azt képzeljük,
hogy nem vagyunk teljesek, éppen ezért valamit hoz-
zá kell adnunk magunkhoz, hogy azzá váljunk. Nem a
tehetetlenség a lényeg, hanem sokkal inkább annak
megértése, hogy a szenvedély átalakítható. Vélemé-
nyem szerint a 12 lépés program azért működött olyan
jól nálam, mert az alkohol iránti szenvedélyemet egy-
szerűen átalakítottam a program iránti szenvedéllyé.
Napjainkban könnyedén átengedem magam a szen-
vedélynek azokon a területeken, melyek nem jelente-
nek veszélyt rám nézve. Az alkohol iránti erős von-

177
 zalmamat pedig a Lightwork felé fordítom. Olykor
alig várom, hogy reggel legyen, és felkeljek, annyira
szeretem, amit csinálok. Átutazom az egész világot
a Család tagjaként, magamhoz ölelek mindenkit, így
büszkén nevezem magam hivatásos ölelőnek. Manap
ság már nem iszom. Ez tényleg nem jelent jó ideje
semmi problémát. Több mint húszéves megerősödés-
sel és józansággal a hátam mögött őszintén állítha
tom, hogy többé egyáltalán nem foglalkoztat az alko
hol. Annyira rajongok a munkámért, hogy sajnálnám
az ivásra fordított időt. Az iváshoz kapcsolódó ener-
gia nem éri meg a fáradságot.
Érdekes, hogy azóta az új energiában sok jóakara
tú ember és tanár állítja, hogy meggyógyultam, és új-
ra normálisan ihatok. Tudom, hogy jót akarnak, de
gyógyítóként határozottan hiszem, hogy nem szabad
ily módon megfosztani az embereket az erejüktől.
A segítés új paradigmájában csupán a kliens hozhat-
ja meg ezeket a döntéseket. A gyógyító munkája
mindössze az, hogy teret alkosson hozzá. Igazság sze-
rint most már tudom, hogy a szenvedélybeteg termé-
szetem az energiamátrixnak tudható be, és ahelyett,
hogy küzdenék ellene vagy megpróbálnám megvál-
toztatni - az irányítást választom.
 4. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Jótékonyság

Harmónia

^Egyéni fejlődésünk során különböző fázisokon me-

gyünk keresztül, feladatokat vállalunk el, melyek bizo-
nyos módon kapcsolódnak egymáshoz. Mivel azonban
együtt, csoportként is különböző szinteken jutunk át,
nem szokatlan, hogy az adott időszakban egyes életfel-
adatok kimondottan népszerűek. Napjaink társadal-
mában a jótékonyság életfeladat attribútuma nem tar-
tozik a népszerű feladatok közé. Ez azonban nem azt
jelenti, hogy nem fontos. Ellenkezőleg, a jótékonyság
életfeladat jelenti a megoldást fejlődésünk következő
szintjéhez, az Emberi angyallá váláshoz vezető úton.
A körülhatárolás vagy „a saját energia középpontba
állítása" feladata látszólag olyasvalaminek tűnik, ami
éppen ellentétes a jótékonyság feladatával. Amint
azonban az energiánkat olyan mértékben középpont-
ba állítottuk, ami a megfelelő működésünkhöz szüksé-
ges, mindannyiunknak fontos lesz, hogy kinyúljunk
mások felé. így mindkét attribútum, a jótékonyság és
a körülhatárolás is egyidejűleg létezik, és egyazon élet
alatt egyszerre alkalmazzuk őket.
Minél nagyobb a fejlettségi szintünk, annál egység-
tudatosabbá válunk. A földöntúli élet iránti kíváncsi-
ságunk mutatja, hogy a szívünk felismeri azt az alap-
vető igazságot, hogy nem vagyunk egyedül. Mind szer-
ves részei vagyunk egymásnak, és amit teszünk, annak
mindenki másra is hatása van a Földön és azon túl.
A jótékonyság szó a társadalmunkban az „adomá-
nyozással" azonos jelentésű. Pedig az igaz jótékony-

179
 ság nem kizárólag az adományozás művészete. A kor
mányaink nagyon gyorsan megtanulják, hogy önma
gában az adományozás csupán a függőségek megal-
kotását jelenti, melyek önmagukból táplálkoznak,
ilyenformán további függőségeket idéznek elő. Az igaz
jótékonyság egy életattribútum szempontjából azt je-
lenti, hogy tiszteljük: a többi emberhez fűződő kapcso
latot, és minden megnyilvánulásunkban gyakoroljuk
ezt a tiszteletet. Amikor tetteinkben tiszteljük a többi
embert, mi vagyunk azok, akik felemelkednek. A jóté-
konyság alkalmazásához azonban először meg kell ta-
nulnunk középpontba állítani saját energiánkat.
Attól függően, hogy az egyén hová összpontosítja
ezeket az attribútumokat, nagyon különbözők a fel-
adat megnyilvánulásai. Azok az embereket, akik a jó-
tékonyság életfeladatán dolgozva ezeket az attribútu-
mokat befelé összpontosítják, önzőnek vagy önköz-
pontúnak tűnnek. A kapcsolódás hiánya miatt befelé
fordulnak, mintha egyszerűen nem tudnának összeta-
lálkozni saját igényeikkel. Az irányítás alsóbb szintje-
in a saját igényeik és érzéseik a legelsők, mert a kör-
nyezetüktől való elkülönülés miatt egyszerűen nem
tudnak nagyon mást érezni. A környezetük ebből azt
a következtetést vonja le, hogy semmibe vesznek má-
sokat. A kettőség ebben az, hogy csupán akkor érez-
hetjük magunkat teljesnek, ha kapcsolatot teremtünk
másokkal, mégis szerfelett nehéz és feszélyező ezt ten-
niük. Míg ebben a helyzetben sokan már irányításuk
alá vonták a körülhatárolás attribútumát, még nem ta-
nulták meg alkalmazni másokra, mivel ezzel az elkülö-
nüléssel nem tanultak meg másokhoz kapcsolódni.
Bár úgy találják majd, hogy a túlélés érdekében váltak
ilyenné, az a feladatuk, hogy megtanulják megérteni
igaz kapcsolódásukat a körülöttük lévőkkel, a környe-
zetükkel.

180
 Másrészt viszont, ha ezek az attribútumok kifelé fordul-
nak, az irányítás alacsonyabb szintjein álló ember a kapcso-
latokban túlkompenzál. Ezek az emberek nyíltan követelhe-
tik, hogy a figyelmünk középpontjába kerüljenek Gyakran
olyan ember képében tűnnek fel, akik túlságosan is igyekez-
nek, hogy szeressék őket Nem kapnak megerősítést a kör-
nyezetüktől, ezért nem tudják, mikor hagyják abba.
Belső meggyőződésük, hogy arra van szükségük:
mindenki szeresse őket. Emiatt aztán túlkompenzál-
ják, és meglehetősen gyakran önkéntelenül elidegení-
tik magukat. Képesek elűzni a környezetükben lévő-
ket. Amint az irányításuk alá vonják ezt az életfel-
adatot, megtanulják, hogy nem azzal becsülik meg ezt
a kapcsolatot, hogy mások szeretetét próbálják elérni,
hanem azzal hogy megtanulják megérezni azt.
Kérem, ne feledjék, hogy a fenti példákban az irá-
nyítás alacsonyabb szintjeiről tettem említést. Szándé-
kosan tettem ezt, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy
sokkal könnyebb meglátni ezeket az attribútumokat a
legnehezebb állapotukban. Az ezzel az életfeladattal
dolgozók különböző szinteken tanulják meg az irányí-
tásuk alá vonni őket, azért ilyen változatosak. A jóté-
konyság attribútum ellenőrzés alá vonása annak a
kapcsolatnak a megerősítésén nyugszik, amely már lé-
tezik minden körülöttünk lévő dolog között.

7. Esettanulmány
Név: Philippe
Kor: 55 éves
Családi állapot: nőtlen
Foglalkozás: mérnök
Életfeladat: jótékonyság
Katalizátor: anya
Típus: energiabélyeg

181
 Philippe francia villamosmérnök, és a jótékonyság
életfeladatán dolgozik. Egyedül él, nagyon kevés a
kapcsolata a környezetével. Míg azok, akik a körülha
tárolás életfeladatán dolgoznak, általában mérhetet
lenül érzékenyek, és szinte félnek bármit is elmonda-
ni másoknak a szavaik miatti reakcióktól tartva,
addig Philippe teljesen érzéketlennek tűnik mások
érzései és reakciói iránt, olyannak, aki csupán a saját
érzéseivel törődik.
Emiatt a legtöbb ismerőse azt a véleményt alakítot-
ta ki róla, hogy teljesen durva, önző és egocentrikus
- vagy gyakran mind a három egyszerre.
Nekem pedig nagyon körültekintőnek kell lennem,
amikor olyan embereknek adok tanácsot, mint
Philippe. Hiszen nem jelenthetem ki róla nyíltan,
hogy önző, és nincs másokra tekintettel. Diplomati-
kusnak kell lennem, és figyelnem az érzéseire. Ezért
ahelyett, hogy azt mondanám neki: teljesen elkülö-
nülnek másoktól - mely információ egyébként sem
adna vonatkoztatási rendszert -, rendszerint jóval
finomabban közelítek. Ebben az egyéni esetben, egy-
szerűen a következőket mondtam Philippe-nek:
- Azt látom, hogy a többi ember önzőnek tekinti.
Jól látom?
Igazán meglepődött, hogy „fején találtam a szö-
get", és azonnal rávágta:
- Tökéletesen igaza van. Mégis, miből jött rá?
Mivel azzal indítottam, hogy a tudomására hoztam
Philippe-nek, tisztán látom, milyen ember, azután
már finoman megemlíthettem a vakfoltját - vagyis
azt, hogy nem képes kapcsolatot kialakítani a többi
emberrel.
- Azt látom - folytattam -, hogy szerfelett érzé-
keny gyerek volt. Az édesanyja azonban aggódott,
hogy eltiporják az érzéseit, és bántják, és mindent

182
 megtett azért, hogy megkeményítse, és elérje, hogy
kevésbé legyen érzékeny.
Bizonyos fokig ez érthető is volt. Philippe édesany-
ja nagyon kemény időket élt át a második világhábo-
rú alatt. Elsődlegesen az motiválta, hogy megóvja
gyermekét, és biztosítsa, hogy képes legyen gondos-
kodni magáról akkor is, ha vele történik valami. Szán-
dékosan döntött hát úgy, hogy „férfit farag belőle".
Philippe nevelésében végig figyelt arra, hogy „meg-
keményítse", hogy „álljon ki magáért, és legyen fér-
fi". Philippe anyja anélkül, hogy felfogta volna, ön-
zésre nevelte a fiát, arra, hogy mindenkor és elsőként
magára legyen tekintettel.
Philippe nem volt jó kapcsolatban a szomszédaival,
akikkel az ikerházban lakott. Zajosnak és figyelmet-
lennek tartotta őket, mert éjjel cipőben merészeltek
mászkálni a saját otthonukban. Olykor be is kopogta-
tott az ajtajukon, és kerek perec közölte velük, hogy
legyenek tekintettel rá, és vegyék le a cipőiket, amikor
odabenn vannak. Ami pedig a szomszédokat illeti, ők
Philippe-et goromba és kellemetlen öregúrnak tartot-
ták, aki csak magával foglalkozik. És természetesen
igazuk volt. De erről nem teljesen Philippe tehetett.
Az anyja többé-kevésbé átírta korábbi érzékenysége
minden nyomát azzal, hogy belényomta az önzőség
ilyen erős üzenetét.
Amikor egyszer szóba került Philippe édesanyja,
és az néhány szörnyű élmény, amin a háború során
keresztülment, hogy végig kellett néznie, ahogyan le-
mészárolták a saját anyját, a férfi kezdte megérteni,
hogy az édesanyja miért olyan, amilyen, és miért vi-
selkedett úgy, ahogy. Azután a sok szörnyűség után,
amit az asszony átélt, jogosan félt.
Miután megosztottam Philippe-pel a véleményem,
meg tudtam szüntetni az ítélkezést - jót és rosszat

183
 egyaránt - az édesanyja viselkedésével kapcsolatban.
Ugyanakkor finoman rá tudtam mutatni, hogy az
édesanyja csupán a katalizátor szerepét töltötte be a
jótékonyság életfeladatához, amiről saját maga dön-
tött.
A negyvenöt perces összejövetel végére segítettem
Philippe-et visszavezetni azoknak a dolgoknak a gyö-
keréig, amiket soha nem tudott megérteni. Először
nehezen fogta fel, miért beszélek az édesanyjáról és
a gyermekkoráról, amikor neki a szomszédaival van
problémája. De amint elkezdte összefűzni a szálakat,
lassan kirajzolódott előtte az átvizsgálandó séma. Mi
több, nyíltan fel is tettem neki a kérdést:
- Ez olyasvalami, ami visszatérő motívum az éle-
tében? - Amikor beismerte, hogy igen, közöltem ve-
le: - Ez az, amit vakfoltnak nevezünk.
Miután beszéltem Philippe-nek az életfeladatok-
ról, tudomására hoztam, hogy a kulcs ennek az ener-
giabélyegnek a gyógyításához abban gyökerezik, ha
egészséges egyensúlyt talál a saját igényeinek szem
előtt tartása és a mások iránti érzékenység között.
Nem kívánatos a túlérzékenység, de ugyanakkor fon-
tos, hogy kapcsolatot érezzünk a köröttünk lévőkkel,
mivel ez az egységtudatosság kezdete.
Mikor kezdte felfogni, miről beszélek, rákérdez-
tem, vajon mit gondol, hogyan éreznek a szomszédai,
amikor folyamatosan panaszkodik a viselkedésükről.
- Valószínűleg bunkónak tartanak - közölte némi-
képp bánatosan.
- És mit gondol, mit tehetne azért, hogy megvál-
toztassák a véleményüket, és hidat emeljen kettejük
közé? - ösztönöztem.
- Gondolom, meg kellene tanulnom kissé másként
kifejezni a dolgokat - felelte.

184
 - Eszébe jutott valaha is, hogy meghívja a szom-
szédait egy teára vagy egy csokor virággal kedvesked-
jen nekik? - kérdeztem.
- Nem, én csak a költözésre gondoltam - vallotta
be leplezetlenül.
Azt követően, hogy hosszasabban beszéltem az élet-
feladatokról és főleg a vakfoltokról, Philippe-et ösztö-
nözhettem, hogy kerüljön a tudatosság magasabb
szintjére, és lássa meg, hogyan térnek vissza ezek a sé-
mák időről időre az életében, és miért. És akkor meg-
láthatja, miért alakította ki mindezt magának ilyen tö-
kéletesen. Még munkát is olyat választott, amelyben
előnyt jelent az emberektől való elkülönülés, mivel
gyakran kellett kíméletlen döntéseket hoznia. Ha érzé-
kenyebb személyiség, nagy nehézséget jelentett volna
neki. A lenyomata miatt sokkal könnyebben végezte el
munkája kellemetlenebb részeit, mint azt mások tet-
ték volna.
Első ránézésre az ember azt hihetné, hogy Philippe-
et a munkája segítette az életfeladatát az irányítása alá
vonni, de személy szerint én úgy gondolom, hogy in-
kább akadályozta.
Egy év telt el, mikor újra hallottam Philippe felől.
Jelentkezett az egyik szemináriumomra. Abban a pil-
lanatban, hogy megláttam, ahogy ott ült a közönség
első sorában, hatalmas sugárzó mosollyal az arcán,
tudtam, hogy a dolgok megváltoztak körötte. Alig vár-
ta, hogya szeminárium véget érjen, és elmondja, hogy
az egész életszemlélete fokozatosan megváltozott.
Nem volt könnyű neki, de elszánta magát, hogy változ-
tat az életén.
Bevallotta, hogy számára a megértéshez a legna-
gyobb kulcsot az jelentette, amikor megkértem, hogy
nézze végig a visszatérő sémákat, és a „vakfolt" szót
használtam. Tudta, hogy még sok munka áll előtte,

185
de lassan elindult a haladás útján. Végül megtanulta,
hogy megálljon, ne sajnálja az időt és fáradtságot,
hogy mások bőrébe képzelje magát, és kapcsolatba
kerüljön saját érzéseivel is, mielőtt megszólalna. Bár
a szomszéd anyja még mindig utálta, a lányával ösz-
szebarátkozott, és nem zavarta többé, amikor az ci-
pőt hordott odabenn a házban.
A találkozóimon a kérdéseimmel megváltoztatom
az emberek nézőpontját, és ezzel arra bátorítom
őket, hogy saját maguk létesítsenek kapcsolatokat.
Soha nem próbálom elvenni az erejüket. Inkább azt
mondom: „Hadd mondjak el egy történetet, mert ezt
látom, és szeretném tudni, hogy illik-e önre. És ké-
rem, nyugodtan szakítson félbe, mert értékelem a
visszajelzést." Meg is magyarázom azt, amire rámu-
tatok, valahogy így: „Az édesanyja ilyen személyi-
ség?" Hamarosan aztán elkezdenek megnyílni, be-
szélni az édesanyjukról vagy az édesapjukról és a
gyermekkorukról. Aztán témát váltok, arra kérem
őket, hogy beszéljenek a munkájukról, és hirtelen
minden sémát nagyon tisztán látok. „Igen, igen.
Most már mindent értek" - lelkendeznek. Pontosan
ez szokott történni a magánrendeléseimen.

8. Esettanulmány
Név: Greta
Kor: 67 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: nyugdíjas
Életfeladat: jótékonyság
Katalizátor: anya
Típus: energiamátrix

Greta szíve hatalmas. Nyugdíjas kozmetikus, aki

büszke jólelkűségére, arra, hogy mindenkit szeret,

186
 és azt gondolja, őt is mindenki szereti. A társas ösz-
szejöveteleken mindig a figyelem középpontjában áll,
és ő az, aki mindenkire figyel. Meglehetősen nagy az
egója, ami rendben is van, mert tisztában van vele,
de van még mit csiszolni rajta, és az emberek csak ezt
látják. A jótékonysággal mint energiamátrixszal ter-
mészetesen van egy vakfoltja, amikor arra kerül a
sor, hogy mások mit gondolnak róla.
Greta így született, vagy ahogy mondják, ilyen sze-
mélyiséggel. Kevés szeretetreméltóbb ember volt az
édesanyjánál. Greta alig huszonkét éves volt, amikor
meghalt az édesanyja, és szó szerint több száz ember
jelent meg a temetésén. Greta édesanyja az az ember
volt, aki teljes, feltétel nélküli szeretettel fordult má-
sok felé, és az emberek mindent elkövettek, hogy vi-
szonozzák azt a szeretetet. Nagyon ritka és különleges
asszony volt. Ami azt jelentette, hogy Greta az édes-
anyja árnyékában nőtt fel. Mindig azzal mérte le ma-
gát, hogyan éreznek iránta az emberek, és hány barát-
ja van.
Greta az édesanyja halála után megpróbálta magá-
ra vállalni a szerepét. De miután a jótékonyság ener-
giamátrixával született, rengeteg nehézséget jelentett
neki, hogy összhangban éljen az emberekkel.
Greta édesanyja soha nem értette, hogy a lánya mi-
ért ingerli a környezetét. Azt felismerte, hogy Greta
olyan elszántan próbálkozik, hogy túlkompenzál, és
végül eltaszítja magától az embereket. De nem tudott
tárgyilagos lenni a lányával, ezért nem is igazán se-
gíthetett rajta. Mi több, azt is tisztán látta, hogy az
ő könnyed kapcsolatteremtése tulajdonképpen meg-
nehezíti Greta helyzetét, mert hozzá méri magát.
Ugyanakkor, mivel az ő vakfoltja a mások megítélésé-
ben volt, Greta nem értette, hogy az anyjával való ri-
valizálási kísérletei, valamint hogy szerepmodellként

187
használja őt, egyáltalán nem hozza ugyanazt az ered-
ményt a saját életében. Bármit is tett vagy próbált,
semmi sem felelt meg igazán.
Fiatal lányként minden létező társaságnak tagja
volt, és mindent megtett, hogy „jó fej" legyen. Büsz-
ke volt magára a népszerűsége miatt, pedig fogalma
sem volt róla, hogy mi történik a háta mögött, hogy
a többi fiatal kigúnyolja, és „UG"-nak nevezi, ami a
„Utálatos Greta" kegyetlen rövidítése volt.
Szerette mondogatni, hogy nem restelli a fáradsá-
got mindenkit szeretni, de amikor az ember beszélt
vele, önkéntelenül is azt érezte, hogy Greta saját ma-
gának beszél, és igazából senki mással nem teremt
kapcsolatot érdemleges szinten. így aztán mindenfé-
le hangzatos megnyilvánulása és megnyilatkozása el-
lenére Greta viselkedése és testbeszéde nem állt össz-
hangban. Az emberek a tüskés energiáját kissé
nyersnek találták, és mivel nem volt nehéz azt a kö-
vetkeztetést levonni, hogy a szavai és a cselekedetei
nem egyeztethetők össze, nem tudtak teljes mértékig
megbízni benne.
Greta egy alkalommal férjhez ment - de pontosan
senki nem tudja, mi történt. Mindössze annyit haj-
landó erről mondani: „Kitettem annak a bunkónak a
szűrét." Bármi is történt, valószínűleg mély sebet ej-
tett rajta, és védekezésre késztette. Hiába dolgozott
keményen hosszú évekig, hogy győzedelmeskedjen
kapcsolatteremtési problémáin, mégsem sikerült tar-
tós partnert találnia, pedig elszántan vágyott rá. A
problémát az jelentette, hogy a felszínen megmutat-
kozó viselkedése és magatartása miatt a férfiak nem
„láthatták", ki is ő valójában az álarc mögött. így egy-
től egyig elutasították őt túlzott tapintatlanságáért és
nyíltságáért. És bár valamelyest lágyult az utóbbi

188
évek során, sajnos továbbra sem látja, hogy neki - és
nem másoknak - van vakfoltja ezen a területen.
Mint a legtöbb életfeladat esetében, az egyik leg-
egyszerűbb irányítási mód egy ilyen energiamátrix-
nál, ha Greta vagy ír a gyengeségeiről, vagy egyszerű-
en megnyílik, és őszintén beszél róla az embereknek.
Miután azonosítottam az életfeladatát, és elmagya-
ráztam neki az attribútumokat, belátta, hogy erről
van szó. Majd megkérdeztem, valóban akar-e változ-
tatni rajta, és ő közölte, hogy nagyon belefáradt a
próbálkozásba, és megtenne bármit. Ekkor azt java-
soltam, hogy kezdje a legközelebbi és legbizalmasabb
barátaival. Ha rá tudná venni magát, hogy valami
olyasmit mondjon: „Tisztában vagyok azzal, hogy
ilyen hatással vagyok az emberekre, és tényleg változ-
tatni szeretnék rajta, de szükségem van a segítséged-
re. Immár tudom, hogy van egy vakfoltom, nem lá-
tom, milyennek mutatkozom mások előtt, és
szeretném, ha őszintén visszajeleznél nekem, amikor
ilyen helyzetbe kerülök."
Egy évvel később hallottam újra Gretáról, és bár
még mindig ezzel az életfeladattal küzdött, a döntés,
hogy szembenéz vele, az eddigi legnagyobb változást
hozta az életében. A történetben az az érdekes, hogy
amikor először találkozik olyanokkal, akik ismerték
az édesanyját, azzal kezdik, mennyire hasonlít rá.
 5. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Kommunikáció
Szívből jövő

A szívből jövő kommunikáció életfeladata a kap

csolatok területén határozható meg. És bár minden-
féle kapcsolat esetén alkalmazható, a szerelmi kap
csolatok az elsődlegesen kiválasztott kapcsolatok,
amikor ezen az életfeladaton dolgozunk. Mégis a leg-
többen óvakodnak elkezdeni a munkát ezzel az élet-
feladattal, mert nem arról szól, mint azt többen gon-
dolnák, hogy egy másik ember által egészek legyünk,
hanem hogy megtanuljunk egymás mellett haladni,
és megosztani az életünket a másikkal, anélkül, hogy
egyikünk is túlságosan rátámaszkodna a másikra.
Megosztani az igazságot, ez a jó kapcsolat nyitja.
De valójában az új energiában csupán egyetlen kap-
csolat létezik: az én kapcsolata saját magával.
Erre a feladatra általában férfialakban vállalkoznak
a lelkek. A kommunikáció életfeladatával dolgozók-
nak leggyakrabban már kisgyermekkorukban nehéz-
ségük támad a beszéddel. Lehet ez beszédhiba, esetleg
lassan tanulnak meg beszélni. A korai megpróbáltatá-
sok után sokan olyan helyzeteket választanak maguk-
nak, melyben a megélhetésük a kommunikációjukon
múlik. Ha sikerül jól fejlődniük ennek a feladatnak az
irányításuk alá vonásában, rendszerint eredményeket
érnek el. Csakhogy a szívből jövő kommunikáció to-
vábbra is nehézséget vagy megpróbáltatást jelenthet
nekik, mert őszintén szavakba önteni az érzéseiket,
és tudatni az igényeiket - továbbra sem lesz könnyű
nekik. Ha ezt az életfeladatot egy energiamátrixon

190
 keresztül segítik, a csend fala mögé húzódhatnak bár-
mikor, amikor elfáradnak vagy feszültek. Ők azok,
akik minden leendő alkalommal a homokba dugják
a fejüket.
Még abban az esetben is, amikor két szerelmes új-
ra egyesül, miután számos korábbi életüket is egy-
mással osztották meg, az ennek az attribútumnak az
irányítását jelentő kulcs, hogy ne feltételezzék azt,
nem szükséges szavakkal kifejezni az érzelmeiket.
A legtöbb, ezen az életfeladaton dolgozó lélek azért
választja a férfi nemet, mert általában a férfiaknak
jelent nagyobb nehézséget, hogy kifejezzék érzései-
ket. A férfiak a társadalmunkban már több ezer évre
visszamenőleg is érzéstelenítették magukat. Szeren-
csére az új energia beszűrődésével ez a jelenség is
meglehetősen gyorsan változik napjainkban.
Az érzelmek jelentik a hidat az energiamátrix és az
energiacsatornánk között (lásd az „Energiacsatornák
megtisztítása" című fejezetben.) így minden elsődle-
ges élet attribútum, amelyen dolgozunk, erős érzelme-
ket idéz elő bennünk. A könnyítés eszköze - legyen
akár energiamátrix vagy energiabélyeg - az érzelmein-
ken keresztül szólal meg. Emiatt a szívből jövő kom-
munikáció attribútumának irányítása olyan elsődle-
ges életfeladat, amely segít megkönnyíteni a többit.
Ha megtanuljuk irányítani annak művészetét,
hogy mindig azt mondjuk, amit érzünk, a szívből jö-
vő kommunikáció attribútuma minden kapcsolat
alapjává válik.
 9. Esettanulmány
Név: Albert
Kor: 82 éves
Családi állapot: özvegy
Foglalkozás: nyugdíjas
Életfeladat: kommunikáció
Katalizátor: apa
Típus: energiamátrix

Albert annak a George-nak az édesapja, akit koráb-

ban az egyik esettanulmányban említettem, a lét-ezés
életfeladatnál. Talán emlékeznek rá.
Albert súlyosan dadogott gyermekkorában, így az-
tán a kezdetektől nehézséget jelentett neki a gondola-
tait és az érzéseit szavakba önteni. Nem segített rajta
az sem, hogy az édesapja egyre türelmetlenebb volt
vele, és olyanokat mondott neki: „köpd ki, fiam" vagy:
„gyerünk, ki vele, és csak azt mondd, amit akarsz".
Albert szerető családban nőtt fel, és a szülei jó em-
berek voltak. Mégis, ezek a nagyrészt tudat alatt
munkálkodó ráhatások és dinamikus erők szüksége-
sek voltak, hogy a tökéletes forgatókönyvet biztosít-
sák neki ehhez az életfeladathoz.
Adott tehát egy ember, aki a kommunikáció életfel-
adatával dolgozik, és szó szerint nem tudja elmonda-
ni, mit érez, mert valós fizikai nehézségei vannak,
hogy szavakban kifejezze az érzelmeit. Miután kisko-
runktól kezdve azt tanuljuk, hogy alkalmazkodjunk
és igazodjunk a dolgokhoz, itt is az történt, hogy
Albert megtanult kitérni alkalmatlansága elől azzal,
hogy az elméjétől vezérelve cselekedett, és mindent
végiggondolt, mielőtt kimondta volna. Ennek folya-
mán megpróbálta elnyomni az érzelmeit, így a szavai
mind nagyon jellemzők, nagyon pontosak és természe-

192
tesen nagyon irányítottak. Következésképpen Albert-
nek az életében az a legnehezebb, hogy elmondja, mit
érez, szemben azzal, amit gondol.
Ismerjük mindannyian azt a tragikus hatást, amit
Albert beszédképtelensége okozott saját és fia szí-
vében. De amikor tisztán csak az apát figyeljük a tör-
ténetben, láthatjuk, hogy Albert komoly fejlődést
mutatott ennek az életfeladatnak az irányításában.
Megtanult tudatosan megállni, és hagyni az energiát
átáramolni magán, akadályoztatás nélkül. A hallgatás
és a gondolati vezérlés helyett a fiával megélt tapasz-
talatán keresztül megtanulta, hogy kifejezze frusztrá-
cióját, amiatt, hogy bár akart George-dzsal beszélni,
mégsem volt képes szavakkal kifejezni a szívében rej-
lő érzéseket.
Bizonyos értelemben, Albert nézőpontjából tekint-
ve a helyzetet, George viselkedése - melyet öntudatla-
nul is táplált az a jelenség, hogy Albert képtelen volt
kifejezni az érzelmeit - tökéletes helyzetet teremtett
az apának, hogy megtanulja az irányítása alá vonni
ezt az életfeladatot. Amikor azonban George oldaláról
nézünk erre a helyzetre, egészen más képet kapunk.
A helyzet iróniája, hogy az idősödő Albert egyre
ügyesebben fejezi ki azokat gondolatait és érzéseit,
melyeket korábban nem tudott. Legutóbb, mikor lát-
tam, úgy tűnt, nincs semmi nehézsége azzal, hogy el-
mondja a gondozójának, mire van szüksége, vagy az-
zal, hogy szavakba öntse az érzelmeit. Olykor nem
sikerül elérnünk, csak az utolsó pillanatban, de a lé-
nyeg, hogy végül sikerül. Hát ezt jelenti az irányítás.
A másik érdekesség ebben az esetben, hogy Albert
egész életében a kommunikációs szakmában dolgo-
zott. Egyáltalán nem olyan szokatlan, az életfelada-
tok már csak ilyenek.

193
 10. Esettanulmány
Név: Tony
Kor: 35 éves
Családi állapot: nős
Foglalkozás: gépkocsieladó
Életfeladat: kommunikáció
Katalizátor: nagymama
Típus: energiamátrix

Tony intelligens fiatalember. Egy autókereskedés

eladójaként úgy döntött, hogy olyan munkahelyzetet
választ ki magának, melyben a megélhetése nagyban
függ azon képességétől, hogyan kommunikál.
Tony nemcsak „jó beszélőkéje miatt" büszke magá-
ra, de azon képessége miatt is, hogy tudja, mit gondol
a vevője. Nem meglepő hát, hogy kifejezetten jó kom-
munikálónak tartja magát. Csakhogy a nap végén
Tony hazamegy a feleségéhez és a két gyerekéhez, és
nekik fogalmunk sincs róla, valójában ki is ez a férfi,
mert soha nem nyílik meg eléggé ahhoz, hogy legalább
a legközelebb álló szerettei beleláthassanak a szívébe.
Alberthez hasonlóan Tony az ifjú éveiben teljes
egészében az elméjén keresztül kommunikált. Hatal-
mas munkahelyi sikerei voltak és olyan képessége,
hogy komoly bizalmat keltett a vevőiben. Mindezek
ellenére, amikor arra kerül a sor, hogy mások lássák,
milyen is mélyen legbelül, akkor Tonynak át kell gon-
dolnia a folyamatot, és következetesen el kell nyom-
nia az érzéseit azzal, hogy helyette végigfuttatja a fe-
jében. Ez történhet akkor, amikor a kommunikáció
életfeladatának könnyítése egy energiamátrixon ke-
resztül történik.
Tony néhány találkozónk után képes volt ezen dol-
gozni. Először azért jött el hozzám, mert olvasta köny-

194
vemet, a Re-membert, és ráismert benne magára. Tony
házassága valahogy mindig is ingatag volt. A feleségé-
vel kétszer is szakítottak. Amikor aztán elolvasta a
könyvem, az nagy hatást gyakorolt rá. Miután felis-
merte, hogy nagyon sok tulajdonságban hasonlít hoz-
zám, azon túl, hogy azt érezte, személyes szinten kap-
csolódik hozzám, a történetem alapján megértette a
saját életét.
Amikor telefonon bejelentkezett hozzám, szinte
biztos voltam benne, hogy valamiféle okkult szöveget
vár a szerencséjéről. Rögtön az elejétől biztosra vet-
tem, hogy a kommunikáció életfeladatával dolgozik.
Elárulta, hogy korábban soha nem tett ehhez hason-
lót, majd azonnal belekezdett, mit gondol sok min-
denről. Amikor arra kértem, arról beszéljen, mit érez,
mindössze ilyesmiket tudott mondani: „Azt gondo-
lom, úgy érzem, hogy... Az az érzésem, azt gondolom,
hogy... És akkor elolvastam a könyvét, és most egysze-
rűen nem tudom, mit gondoljak."
- Akkor miért nem mondja el, hogyan érez? - kér-
deztem.
Mire azt felelte:
- Nem tudom, mit érzek... egyszerűen össze va-
gyok zavarodva.
- Beszéljen az édesapjáról - bátorítottam, mert
tudtam, ha vissza tudom vinni a múltba, hogy mesél-
jen valamit a gyermekkoráról, végül megtaláljuk az
előrevezető utat.
Tony elmondta, hogy az édesapja nagyon szépen
gondoskodott a családjáról. Sokat volt velük, és sze-
rette a gyermekeit.
- Ki is mondta, hogy szereti? - kérdeztem.
- Nem - felelt Tom. Minél jobban kutattam a múl-
tat, annál egyértelműbbé lett, hogy Tony apja ugyan-
csak a kommunikáció életfeladatával dolgozik. Tony

195
 a középiskolában végig úgy érezte, hogy a környezete
félreértelmezi őt. Mivel problémái voltak a szívből
jövő kommunikációval, a többiek gyakran sznobnak
és kimértnek tartották azt, amit mondott, és azt, aho-
gyan reagált. Mire főiskolára került, számos stratégiát
fejlesztett ki, amivel elfedheti kommunikációs nehéz-
ségeit, ezért ez egyre kevésbé tűnt fel az embereknek.
Tony rajongott az autókért, és amikor megszerez-
te a diplomáját, autóértékesítőként kapott munkát.
A karrieije miatt egyre több könyvet és anyagot olva-
sott el arról, hogyan fejlessze kommunikációs képes-
ségeit, és ennek eredményeként kifejezetten sikeres
lett. A nehéz munkával kifejlesztett eszközökkel elke-
rülhetetlenül jó kommunikátor lett belőle - de csak
a munkájában. Miért? Mert minden közlése kliens-
központú volt, és így nem követelte meg tőle, hogy
bármit is felfedjen magáról. Mindeközben Tony talál-
kozott egy kedves fiatal nővel, elvette, két gyermekük
született. Ez az, amikor a séma elkezdi ismételni ön-
magát. Tony akkor nem ismerte fel, hogy a gyermekei
ugyanazzal az ürességgel nőnek fel, mint ő maga.
Akárcsak az édesapja, ő is kifejezetten jó apja volt
a gyermekeinek, de a gyermekeinek csak valaki, aki
ott van mellettük. Otthon ritkán beszélt, így aztán
a gyermekei nem nagyon ismerték, ki is valójában.
Amikor Tony elolvasta a könyvem, az valamit mé-
lyen megindított benne. Minél többet beszélgettünk,
annál inkább megnyílt, és végül elég biztonságban
érezte magát ahhoz, hogy megemlítse a házasságában
fellépő nehézségeket. Amikor rákérdeztem, hogy va-
jon beszélt-e a feleségével ezekről, azt felelte:
- Nem. Nem tudom, mit mondjak, vagy hol kezd-
jem, vagy hogy egyáltalán hogyan fogadná.
Majd miután további kérdéseket tettem fel a szülei
kapcsolatáról, immár meglehetősen bizonyos volt,

196
 hogy a történelem ismétli önmagát, s Tonyt a kommu-
nikáció életfeladatával szembesítette. Tony úgy nőtt
fel, hogy nem tapasztalt kommunikációt a szülei kap-
csolatában, sem az összetartozásra, sem a szeretetre
vonatkozóan. És bár rengeteg képességet kifejlesztett
magában, melyek segítik abban, hogy jó kommuniká-
tor legyen, amikor az ügyfeleivel tárgyal; soha nem ta-
nulta meg, hogyan nyíljon meg a felesége vagy a gye-
rekei előtt, és hogyan fejezze ki szabadon az érzelmeit
és az érzéseit.
- Utoljára mikor osztotta meg a feleségével azt,
hogy fél? - kérdeztem. - És mikor beszélt neki leg-
utóbb arról, mi az, ami megindítja?
- Hát, nem igazán beszélünk sokat - vallotta be.
- Akkor nem ártana elkezdeni - javasoltam -, mert
az ilyen bizalmas közlések építik a kapcsolatokat.
Nem arra biztatom, hogy teljes erővel nekiveselked-
jen, és megdöbbentse a feleségét, hanem lassan, nap-
ról napra kezdjen el belecsempészni a beszélgetések-
be egy-egy dolgot arról, hogyan érez, szemben azzal,
amit gondol. Kezdje valami aprósággal. Mondjuk, hogy
„ezt éreztem ma". Egyszerűen csempéssze bele a be-
szélgetésükbe. Szokja meg, hogy ilyen szavakat hasz-
nál. Ha sikerül minden nap megosztania vele néhány
olyan szót, amellyel ő jobban beleláthat az érzéseibe,
nem pedig a gondolataiba, akkor hamarosan azon
kapja magát, hogy egy egészen más szinten kommuni-
kál. Nem az a fontos, milyen apróságnak vagy jelen-
téktelennek tűnik: az a lényeg, hogy kellemes érzést
keltsen a bizalmas közlés és a megosztás. Itt kezdődik
az intimitás. Nem vagyunk gondolatolvasók. Nem
tudhatjuk, mi történik valaki másnak az agyában és a
szívében, ha nem osztja meg velünk. Minél inkább
megnyílik, és beengedi a feleségét az érzései világába,

197
 annál szabadabban érzi ő is, hogy azt tegye, és annál
közelebb kerülnek majd egymáshoz.
Tony akkoriban nem beszélt sokat, de bizton állít
hatom, hogy a beszélgetéseink hatással voltak rá. Hal
hónappal később egy második rendelésre is bejelent
kezett, és akkor már biztos voltam benne, hogy foko
zatosan megváltoztak a dolgai. Nem volt egyszerű
neki, de minden tőle telhetőt megtett, és kicsi, ám
jelentős lépéssekkel haladt előre. A harmadik össze-
jövetelünkön elmondta, hogy teljes egészében meg-
változott a kapcsolata a feleségével és a gyermekeivel.
Tony végre igazi családapaként érzett. És ami ennél
is fontosabb, nem egyedül érezte ezt.
A kommunikáció életfeladata minden alkalommal
egy meghittebb, ilyen vagy olyan szerelmi kapcsolat-
ban mutatkozik meg. Ha nem két szerető, vagy férj és
feleség, akkor két legjobb barát között. Ebben az új
energiában azt találjuk, hogy többről van szó, mint a
férfi- és női energiák keveredéséről. Mindez azt je-
lenti, hogy a férfi, aki elveszíti az egyensúlyát, mert
túlságosan átbillen a férfias oldalára, olyan helyze-
tekben találja magát, melyek arra kényszerítik, hogy
felkutassa a női energiát, megbarátkozzon vele, és sa-
ját természete gyengédebb, női részeivel. Míg azok-
nak a nőknek, akik túlságosan belemélyednek a női
energiába, el kell indulniuk természetük férfias ol-
dalai felé, hogy tökéletes egyensúlyba kerüljenek.
Ez az, amit Freud animáltak és animusnak nevezett.
A jin és a jang. Egyikünk sem teljesen férfi vagy tel-
jességében nő. Mindkettő megvan bennünk, és az
benne a mutatvány, hogy megtanuljuk megtalálni
a tökéletes egyensúlyt a kifejeződésében.
Érdekeség, hogy az ezen az életfeladaton dolgozók
gyakran olyan partnert vonzanak, akik a körülhatá-
rolás vagy a kegy életfeladatával dolgoznak. Ezekben

198
a helyzetekben gyakran az történik, hogy míg az
egyik fél megváltozik, a másik ellenáll az együttes
változásnak, és a kapcsolat szétesik. De ha mindkét
fél a saját életfeladatán dolgozik, általában az törté-
nik, hogy talán egy időre szétválnak, de újra össze-
jönnek, hogy új kapcsolatot építsenek ugyanazon ke-
retek között.
Ugyanúgy, amikor egyénenként különböző szaka-
szokon megyünk keresztül földi életünk során,
ugyanezt tesszük, amikor különböző életeket élünk
meg különböző nemekben. A kommunikáció életfel-
adatához gyakrabban választunk férfi nemet, mint
nőit, mert a társadalmunk jelenlegi követelményei
szerint sokkal nagyobb valószínűséggel tapasztalunk
olyan helyzeteket, amelyek nehézségekkel szembesí-
tenek a kommunikációban.
 6. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Alkotás
A saját erő kifejezése

A polaritás mezején élve nem látjuk, hogy alkotók

vagyunk, és mint ilyen, magunkban tartjuk az alko-
tás erejét - saját gondolatainkon belül. Kisebb vagy
nagyobb mértékben mindannyiunknak megvan ez a
vakfoltja. De ez még inkább igaz azokra az emberek-
re, akik az alkotás életfeladatának irányításán dol-
goznak, és akik megfeledkeznek saját alkotásaikról.
És mivel tudatlanok saját alkotási képességeiket ille-
tően is - bár sok jutott belőle nekik -, az életük során,
a gyakorlatban nehézséget jelent megvalósítaniuk.
Azok, akik ezzel az életfeladattal dolgoznak - attól
függően, hogy milyen forgatókönyvet állítanak fel -
különböző helyzetekben találhatják magukat. Példá-
ul lehetnek olyan művészek, akik hónapokig, sőt éve-
kig dolgoznak egy csodálatos festményen, de mégis,
mikor először kiállítják, annyira megdöbbennek at-
tól, hogy valaki ténylegesen meg akarja vásárolni a
munkájukat, hogy elfogadják az első ajánlatot. Vagy
legyen szó például egy remek titkárnőről vagy asz-
szisztensről, aki egy projekt minden fontos munkáját
elvégzi, és hagyja, hogy a főnöke arassa le a babéro-
kat. Esetleg az az ember, akiről mindenki tudja, hogy
csodálatos alkotói képességekkel rendelkezik, és bár-
mi, amihez hozzányúl, erőfeszítés nélkül mestermű
lesz; mégsem tud, nem képes állandó megélhetést te-
remteni. A vakfoltjuk mindig megakadályozza őket
abban, hogy meglássák saját alkotásukat vagy saját

200
 alkotói képességüket. Az viszont gyakori, hogy sike-
resen tanítják az alkotó művészeteket.
Társadalmunkban hagyományosan a férfi az alko-
tás megteremtője, így sokan azok közül a lelkek közül,
akik ezen az életfeladaton dolgoznak, a női megteste-
sülést választják. Hozzájárul ehhez az önbizalomhi-
ány, ami sok nőnél gyakori, így válnak érthetővé azok
a feleségek, akik elrejtik saját alkotásaikat társaik elől.
Vagy azok a feleségek, akik a saját hitveseiken keresz-
tül alkotnak, s így azt az illúziót adják, hogy a hitves
az, aki mindent megalkotott. Ebben a helyzetben a
férj gyakran végtelenül sikeres, míg a nő abban a szín-
ben tűnik fel, aki képtelen eltartani önmagát vagy al-
kotni önmagáért. A kapcsolat megszűnésével azon-
ban gyakran megtörténik, hogy a férj „sikeres" üzlete
vagy vállalkozása mindenféle látható ok nélkül kezd
szétesni. Ez az egyik legnépszerűbb forgatókönyv az
alkotás nehéz életfeladatának irányításához.
A hiányosság hite és olykor a maximaiizmus is tö-
kéletes kifogást jelentenek ezeknek az embereknek,
hogy meg se próbáljanak önmagukért alkotni.
A kulcslépés ennek az életfeladatnak az irányítás
alá vonásához, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a sze-
mélyes erőhöz, mely a felelősségben rejlik. Ha megta-
láljuk a módját, hogy nagyobb személyes felelősséget
vállaljunk, azzal fokozzuk az egyéni személyes erő ér-
zetét, így segítjük őt az alkotás életfeladatának irányí-
tásában.
A kegy után a második legnehezebb életfeladat, hogy
megtanuljuk megtartani saját alkotó erőnket fizi-
kai formánkban. Az élet illúziói a polaritás mezejé-
ben megnehezítik nekünk, hogy meglássuk: valójában
minden egyes pillanatban saját valóságunk alkotói
vagyunk. Ha mindehhez hozzátesszük az önérték hiá-

201
nyát, melytől a legtöbben szenvedünk, könnyedén meg-
láthatjuk, miért vagyunk vakok az univerzum legna-
gyobb titkával szemben, azzal, hogy:
Istenek vagyunk.
Amint képesek vagyunk megérteni ennek a két va-
rázslatos szónak az egyszerű jelentését, egyensúlyba
kerülünk saját felelősségerőnkkel. Amikor ez megtör-
ténik, nagyon gyorsan megtanuljuk irányításunk alá
vonni az alkotás művészetét.
Utunk során valahol abban a hitben élünk, hogy sa-
ját erőnk megtartása teremtőként egyet jelent azzal,
hogy nem véthetünk hibát. Az igazság az, hogy lehe-
tetlenség hibát vétenünk, azon egyszerű oknál fogva,
hogy ha boldogtalanok vagyunk azzal a valósággal,
amit alkottunk, mindössze annyit kell tennünk, hogy
felelősséget vállalunk az alkotásunkért, majd meg-
semmisítjük, és újra kezdjük. Mind túlontúl gyakran
beleesünk abba a csapdába, mi több, mániánkká is vá-
lik, hogy „tökéletes" döntést hozzunk, ezért rengeteg
lehetőség egyszerűen elhalad mellettünk.
Azok, akiknél ezt az életfeladatot energiamátrix se-
gíti, még azt is nehéznek találhatják, hogy egyáltalán
belekezdjenek saját alkotási erejük megvalósításába.
Gyakran annyira felőrli őket a tökéletesség hajszolá-
sa, hogy elmulasztanak minden mást megtenni. A
probléma azzal kezdődik, hogy amikor az alkotó ener-
gia ily módon elnyomódik, kritikus kényszer alakul
ki. Ettől ellentétes energiaáramlás indul be, ami vi-
szont olyan stresszhelyzetbe hozza a testet, hogy vé-
gül sebezhetővé válik számos olyan betegséggel szem-
ben, melyre az egyénnek genetikus hajlama lehet.
A hiányosság hite ugyancsak olyasvalami, amit
azok tapasztalnak, akik ennek az életattribútumnak
az irányítását „felállították" maguknak. Igazság sze-
rint a Menny természetes állapota a jólét. Annál pe-

202
 dig nincs nagyobb jólét, amikor azt tapasztaljuk, hogy
Otthon vagyunk. A jólét az energia túlzott volta bár-
mely adott helyzetben. A hiánynak az ellentéte. Csu-
pán a feledékenység fátyola - amely mögött élünk -,
okozza, hogy azt hisszük: végesek vagyunk alakban és
energiában, pedig az energiánk végtelen. Amikor elfo-
gadjuk azt, hogy energiában végtelenek vagyunk, a jó-
léttel többé nem foglalkozunk. Amikor annyira telje-
sek vagyunk az áramlásban, hogy bármely adott
pillanatban meg tudjuk csapolni az alkotó energián-
kat, akkor semmire sincs többé szükségünk. A maxi-
malizmus, a hiány- és életjellegzetességek mellett szá-
mos más megállapodás létezik, melyeket azért
kötünk, hogy segítsék teljesíteni az alkotás életfelada-
tát. A fátyollal a helyén nehéz emlékeznünk, kik va-
gyunk. így ritka eset, hogy csupán a lét-ezést érzékel-
jük fizikai testünkben. Ezért olyan áthatóak az
önbizalmi kérdések azoknál, akik ezzel az életfeladat-
tal dolgoznak. Tegyünk hozzá ehhez a helyzethez bár-
mely olyan negatív energiabélyeget, amit egy tévedés-
ben élő szülőtől vagy tanártól kapunk, aki nem adott
elég támogatást gyermekkorunkban, és máris tökéle-
tes feltételeket teremtettünk, melyben megtanulhat-
juk teljesíteni az alkotás feladatát.
Az alkotás életfeladatával dolgozók kifejezetten
hangsúlyos alkotási képességekkel rendelkeznek, de
nem mindig látják. Sokukban megvan a képesség,
hogy sikeresek legyenek, híres írók és szerzők, de
kreativitásukat soha nem hagyják kifejeződni.
Ha állandóan azt ismételgetjük, hogy valamit nem
tudunk megtenni, és annak ellenére egyébként sike-
resen teljesítjük, az erő érzése (érzelme) bélyegként
belesül az energiacsatornánkba, amit aztán mindig
magunkkal viszünk. Minden egyes alkalommal, ami-
kor lehetőség adódik saját erőnk megragadására és

203
megtartására, ezt az energiabélyeget működésbe hív-
juk, és így megerősítetté válunk. Az igazi kihívást az
jelenti, hogy megtanuljuk pozitív irányba módosíta-
ni ezt az energiabélyeget. Először is, a legtöbben nem
vagyunk tudatában, hogy szándékosan pozitív ener-
giabélyegeket tudunk előállítani saját magunknak.
Másrészt: sokan annyira félünk attól, hogy rossz
irányba mozdulunk, hogy egyáltalán nem mozdu-
lunk semmilyen irányba sem. Másként fogalmazva,
már annyira félünk az eséstől, hogy soha nem tanu-
lunk meg felállni.
Az egyensúly a személyes erőhöz maga a felelősség.
így aztán az alkotás életfeladatának irányítását nyitó
kulcs, hogy növeljük személyes erőnket, mégpedig
azzal, hogy megtaláljuk a módját, hogyan vállaljunk
tobb személyes felelősséget.

11. Esettanulmány
Név: Sarah
Kor. 34 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: művész
Életfeladat: alkotás
Katalizátor: anya
Típus: energiamátrix

Amikor először beszéltem Sarah-val, férjnél volt, de

egyre több probléma lépett fel a házasságában. Sarah
viszont nem akarta, hogy véget érjen a kapcsolat.
Azon túl, hogy mérhetetlenül félt a kudarctól, nem
hitte, hogy meg tud állni a saját lábán.
Bár Sarah nem akart szembesülni vele, én magam
láttam, hogy nagy az esély a válásra. Ezért anélkül,
hogy szembesítettem volna a tapasztalataimmal, pró-
báltam finoman bátorítani, hogy bízzon a saját erejé-

204
ben, higgyen saját alkotási képességeiben. De Sarah
csak arra a szörnyű kilátásra tudott gondolni, hogy
valamiben kudarcot vallott, és hogyan tudja majd
fenntartani önmagát anyagilag, ha a félelme testet
ölt. A házasság nagyon sok olyan dolgot adott Sarah-
nak, amiről nem gondolta, hogy valaha is elő tudja
teremteni saját erejéből.
Elkezdtem Sarah-nak a szenvedélyéről beszélni,
rákérdeztem azokra a dolgokra, amelyek megmelen-
getik a szívét. Elárulta, hogy nagyon kedveli a „mű-
vészkedést" és az írást, olykor énekel, de hogy ezek
„csupán hobbik", nem pedig olyan munkák, ame-
lyekből karriert tud építeni. Pedig a róla kialakított
kép pont az ellenkezőjét mutatta. Igazság szerint
Sarah nemcsak hogy fantasztikus művész, kiváló
énekes volt, de nagyon tehetséges író is. Amikor meg-
fogalmaztam neki, mit látok vele kapcsolatban, azon-
nal elutasította. Mintha esztelenségnek tartotta vol-
na, hogy ez a három szenvedélye több, mint egyszerű
„kis hobbi". És ami még rosszabb, úgy tűnt, tényleg
el is hiszi, még ha jobb is az átlagnál ezeken a terüle-
teken (amit erősen tagadott), az csak azért lehet,
mert a férje vagyona miatt több időt áldozhatott a
hobbijának, mint a többi ember. Tisztán kirajzoló-
dott, hogy Sarah agyában a kreativitása teljes mér-
tékben függött a mindennapi anyagi igényeitől.
Sarah hat hónappal később keresett meg újra. Ek-
korra ténylegesen különvált a férjétől, és épp a válási
procedúránál tartottak. Akárcsak korábban, most is
nagyon foglalkoztatta a pénzügyi helyzete. Mivel
nem voltak gyermekeik, a férje nem érezte kötelessé-
gének, hogy anyagilag támogassa őt. így aztán nem
csak attól rettegett, hogyan tudja eltartani magát, ha-
nem az is aggasztotta, még ha sikerül is munkát talál-
nia, többé nem engedheti magának, hogy a „kis hob-

205
bijának" hódoljon, amiben még ha „nem is volt na
gyon jó", mégis fontos volt neki.
Ennél a pontnál megfelelőnek láttam az időt, hogy
beszéljek Sarah-nak - a saját meglátásaim szerint - az
életfeladatáról és a vakfoltjáról. Azzal kezdtem, hogy
elmondtam neki, hogyan értelmeztem a múltját, és
elmagyaráztam, hogy a katalizátor szerepét ehhez az
életfeladathoz az édesanyja töltötte be.
Sarah édesanyja jól ismert filmsztár volt. Gyönyö-
rű, tehetséges és nagyon népszerű nő, akinek vala-
hogy sikerült belenevelnie a lányába azt a hitet, hogy
Sarah bármit tegyen is, soha nem ér fel az anya telje-
sítményéhez. Pedig ez egyáltalán nem így volt. Sarah
tehetsége hosszú szárnycsapásokkal szárnyalta túl az
anyjáét. De a vakfoltja miatt képtelen volt látni ezt, és
nagyobb valószínűséggel vállalt volna munkát a
McDonald's-nál, minthogy esélyt adjon annak, hogy
abból éljen meg, amire született. Sarah vakfoltja bizto-
sította, hogy ne lássa meg a tehetségét, és azt, hogy va-
lójában képes megalkotni minden kis dolgot, amit
akart, vágyott, vagy amire szüksége volt az életben.
Nem túlzás kijelenteni, hogy Sarah akkora multitehet-
séggel volt megáldva, hogy szó szerint képes volt egyik
este koncertet adni, a másikon kiállítani a munkáit, és
partit adni a harmadikon annak tiszteletére, hogy az
első könyve listavezető lett a New York Times bestsel-
lerlistájan. Hát ennyire volt tehetséges és kreatív.
Sarah vakfoltja a saját képességeit illetőn - sok tár-
sával egyetemben, akik az alkotás életfeladatán dol-
goznak - a maximaiizmus alakját öltötte. Ennek kö-
vetkeztében bármit is tett, semmi nem volt „elég jó"
a szemében. Ráadásul a maximaiizmusában figyelt
arra, hogy helyes döntést hozzon, és tökéletes, megfe-
lelő módon tegyen mindent, így képtelen volt eldön-
teni, melyik az a három szenvedélye, amelyet követ-

206
nie kell. És pontosan ezzel sikerült mindent blokkol-
nia magában.
A legtöbb, amit vele kapcsolatban tehettem, hogy
feltettem neki három kérdést:
- Megtanították valaha is arra, hogyan kövessen el
jó hibákat?
- Volt valaha valaki, aki annyira szerette, hogy
hagyta tévedni - és így tőle tanulta a legnagyobb hi-
bákat, amelyeket elkövethetett?
- Mit követelne most magától, hogy ezt tegye?
Sarah eleinte nem akart meghallgatni. Azt mond-
ta, nincs ezekre ideje, mert arra kell koncentrálnia,
hogy eltartsa magát. De nekem eszemben sem volt
ilyen könnyen kiengedni a hurokból.
- Abbahagyta valaha is a gondolkodást, hogy hó-
doljon a szenvedélyének, kifejezze istenadta tehetsé-
gét? Hagyná, hogy a lehető legnagyobb hasznára vál-
jon az univerzumnak, ajtót nyisson arra, hogy
jobban éljen, mint most? - kérdeztem.
Bár továbbra sem állt készen arra, hogy elhiggye,
sikeres karriert építhet bármelyik szenvedélyéből
vagy akár mind a háromból, a megjegyzésem egy pil-
lanatra elgondolkodtatta, és habozva válaszolt:
- Hát, ha bármi ilyesmi lépésre szánnám magam,
lassan kellene kezdenem, és fokozatosan felépíte-
nem. Nem is hagyhatnám abba rögtön a munkámat.
Pontosan ezt akartam hallani.
- És mitől érezné kellőképpen kényelmesen ma-
gát, hogy időt és teret adjon magának megalkotni
mindezt? - nógattam tovább.
Sarah erre nem válaszolt, túlságosan is lekötötte a
gondolkodás.
Sarah végül fejlődésnek indult, hogy maga mögött
hagyja bizonytalanságait és korlátait. És ahogy meg
is láttam benne a sikereket, elkezdte elérni azokat.

207
 De miután egy energiamátrixot választott ennek az
életfeladatnak a segítéséhez, soha nem fogja azt érez-
ni, hogy sikeres. Még ha az édesanyja nem is műkö-
dött volna katalizátorként, akkor is mindig alkalmat-
lannak találta volna magát, mert erre volt beprogra
mozva, amit soha semmi nem gyógyíthat vagy változ-
tathat meg. Sarah esetében az irányítás nyitját az
jelenti, hogy megértse, mindig is megmarad a vakfolt-
ja saját képességeit illetően. Ha 300 érdeklődő jele-
nik meg az egyik munkájának a kiállításán, akikor
azért fog rágódni, hogy miért nem éri el a számuk az
ezret. Akkor cselekszik helyesen, ha megtanulja egy-
szerűen csak elfogadni ezt, továbbmegy, és csak azért
teszi a dolgokat, mert egyszerűen örül, hogy a szen-
vedélyének hódolhat, és az alkotásán keresztül kife-
jezheti önmagát. Ennyi az egész.
Nem nehéz kiszúrni azokat az embereket, akik az
alkotás életfeladatán dolgoznak. Mérhetetlen tehet-
ségük mellett ugyanis ott van az a nagyon vak foltjuk,
ami útjukba áll, hogy elfogadják saját képességeiket,
és ami miatt gyakran olyan alacsonyra becsülik a
munkájukat. Mind találkoztunk már ilyen emberek-
kel, például olyan művészekkel, akik csekély össze-
gért adták el a munkájukat az első vevőnek, s nem
vártak jobb ajánlatokra. Vagy a „túlhajszolt asszisz-
tenssel", aki elvégez minden háttérmunkát egy mun-
kában, majd hagyja, hogy a főnöke arassa le a babé-
rokat. Ezt az embertípust emlegetik gyakran a „trón
mögötti erőnek". Soha nem mernének felülni a trón-
ra, mert nem hiszik, hogy megérdemlik, pedig a való-
ságban senkinek sincs több joga hozzá, mint nekik,
mert ők azok, akik magát a trónt megalkották.

208
 12. Esettanulmány
Név: Jeannie
Kor: 52 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: sikeres hirdetésszervező
Életfeladat: alkotás
Katalizátor: nagynéni
Típus: energiabélyeg

Jeannie a házassága alatt mindvégig a férje árnyéká-

ban élt. Pedig Sarah-hoz hasonlóan nagyon tehetsé-
ges és jó képességű asszony. Mindenki más látta ezt,
csak ő maga nem. Ezért kényelmesen éldegélt, és
megelégedet azzal, hogy háttérszerepet töltsön be
mind a házasságában, mind a családi vállalkozásban,
míg egy nap a gyermekei meg nem házasodtak, és el
nem kezdtek saját életet élni. Ekkor minden a darab-
jaira hullott - vagy legalábbis neki úgy tűnt. A való-
ságban azonban nekem az a kép rajzolódott ki, ami-
kor Jeannie bejelentkezett hozzám, hogy a dolgok
olyan fordulatot vettek, hogy végül tökéletesen össze-
álljanak számára.
Jeannie nehezen élte meg az ötvenedik év betölté-
sét. Miután a gyermekei mind felnőttek, és a saját éle-
tüket irányították, úgy érezte, hogy többé senkinek
sincs rá szüksége. A férjével elég jól kijöttek a házas-
ságban eltöltött huszonnyolc év alatt, de a valóságban
nagyon kevés meghittség vagy kommunikáció volt kö-
zöttük. Ha épp nem akadt semmi témájuk az üzletük-
ről, ritkán volt bármi mondandójuk egymásnak.
Jeannie mire betöltötte az ötvenkettedik évét, a mély
depresszió küszöbére került. Azt érezte, hogy nem
szeretik, nincs benne semmi jó, mindenre haszonta-
lan. Mindössze az előtte álló, öregkorba és szenilitás-

209
ba vezető csúszós lejtőt látta. Mi ennek az egésznek az
értelme? Folyamatosan ezt kérdezte magától. Hogy
meglelje a választ, amiben megkapaszkodhat, külön-
böző szemináriumokon és metafizikai könyvekben ke-
reste a választ a kérdéseire. Egyre inkább megkérdője-
lezte annak bölcsességét, hogy megtartsa a házasságát
a féijével. Mindig is a félje volt az irányító, ő volt az,
aki meghozta a döntéseket. És bár egyenrangú részese
volt a vállalkozásuknak, a férje soha nem ismerte el
képességeit. Épp ellenkezőleg, mások előtt gyakran le-
kicsinyelte a sikerükben betöltött szerepét, leereszke-
dően beszélt, és általában úgy kezelte, mintha a felesé-
ge nem lenne eléggé intelligens, nem értene eléggé a
férj dolgaihoz. Jeannie minél többet tanult, annál in-
kább rálelt saját erejére, és annál nagyobb szakadék
tátongott közöttük. Elköltözött, majd vissza, aztán új-
ra elment, és mindezt néhány hónap leforgás alatt. Vé-
gül aztán véglegesen különmentek, és beadták a válást.
És ezzel egy időben az egykor sikeres vállalkozásuk fo-
kozatosan szétesett.
Bár egyikük sem szívesen vett róla tudomást, min-
dig is Jeannie volt az igazi erő, a vezéregyéniség az
üzleti vállalkozásuk mögött. Soha nem mutatkozott
frontvonalbeli szerepben, mégis egész idő alatt felül-
múlta a férjét az alkotásban. A valóságban a legjobb
ötletek mind tőle származtak, azok, amelyeket a fér-
je magának tulajdonított. Az igazság pedig azonnal a
felszínre tört, amint az asszony kilépett a képből.
Sarah-hoz hasonlóan Jeannie-nek mindig vakfoltja
volt a saját tehetségét és kreativitását illetően. Az
édesapja sütötte bele ezt a bélyeget, aki a bizalom élet-
feladatával dolgozott, és aki soha nem tanult meg bíz-
ni saját képességeiben. Mivel azonban Jeannie ennek
az életfeladatnak a segítéséhez energiabélyeget vá-

210
lasztott, mely gyógyítható, végül el tudta érni azt a
pontot, ahol birtokába juthatott saját erejének, és tel-
jes felelősséget vállalt képességeiért és tehetségeiért.
Jeannie-nek azóta saját vállalkozása van, és mind
ő, mind pedig a vállalkozás sikeres. Amint felhagyott
azzal, hogy megpróbáljon mások kedvében járni, és
önmagát helyezte az első helyre, valódi virágzásnak
indult. Jól érezte magát, élvezte, hogy saját örömére
tesz meg dolgokat, és mire észbe kapott, nemcsak egy
nagyon sikeres vállalkozást teremtett meg magának,
de egyfajta vezető fénnyé vált a helyi amatőr színtár-
sulatban, ahol színdarabokat írt, elvégezte a produ-
ceri munkát, és színészként is helytállt.
 7. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Körülhatárolás
Az egyéniség kifejezése a határokon át

Ez az elsődleges életfeladat felettébb gyakori a mai

nőknél. Az ennek az életfeladatnak az irányításával
próbálkozók közül a legtöbben nagy érzelmi empátiá-
val rendelkeznek, és sokan közülük gyógyítók. Oly
könnyedén és öntudatlanul mélyednek el mások ér-
zelmeibe, gondolati sémáiba és energiájába, hogy
gyakran fel sem ismerik, nem az ő saját energiájuk
az, amit éreznek. Emiatt aztán minden esetben vala-
milyen nehézségbe ütközik, hogy kitűzzék maguknak
a megfelelő határokat. A gyenge határok miatt pedig
gyakran vonzanak be az életükbe mester-manipuláto-
rokat. Rendszerint az történik, hogy amikor ezek a
lelkek távoznak, vagy eltávolítják őket egy erőszakos
kapcsolatból - anélkül, hogy az irányításuk alá von-
nák a körülhatárolás életfeladatát öntudatlanul egy
másikat húznak be a mezejükbe, hogy segítsen nekik
megvalósítani teljesítetlen feladatukat.
A katalizátor ehhez az életfeladathoz leggyakrab-
ban gyermekkorban tűnik fel. Ha a katalizátor nega-
tív hatást gyakorol, az oly mélyrehatóan és következe-
tesen fenyegeti majd a határaikat, hogy a legnehe-
zebben saját határaik megalkotásával birkóznak meg.
Mivel a határaik gyengék vagy nem léteznek, az én
körülhatárolása ezeknél a lelkeknél ugyancsak gyenge
vagy nem létezik. Másrészt viszont, ha a katalizátor
pozitív hatást gyakorol, az ezzel az életfeladattal dol-
gozókat már egészen fiatal koruktól kezdve arra buz-

212
 dítják, hogy nagyon tiszta határokat állítsanak fel ma-
guknak.
Ennek a nagyon népszerű, de nehéz életfeladatnak
az irányítását nyitó kulcs az, hogy az ember megtanul-
ja önmagát tenni az első helyre. Mindezt nem könnyű
megvalósítani, különösen azért nem, mert a társada-
lom már nagyon fiatalon arra tanít bennünket, hogy
az önzés helytelen. Pedig a társadalom minden ellen-
tétes erőfeszítése ellenére mindennél fontosabb, hogy
az élet minden területén önmagunkat tegyük az első
helyre. Ha másként bánunk önmagunkkal, az saját
energiánk téves irányítását jelenti. Önmagunk első
helyre tétele azt jelenti, hogy gyermekeink, partne-
rünk, szüleink, testvérünk, barátaink és munkatársa-
ink elé helyezzük önmagunkat. Ha megrázónak tart-
ják ezt a kijelentést, jusson eszükbe, hogy óriási a
különbség aközött, hogy valaki önző, vagy az első hely-
re teszi önmagát. Kétségtelen, hogy mindkettő az első
helyre teszi magát az energiaáramlásban, de a hason-
lóságok ezzel be is fejeződnek. Az első esetben az em-
ber énjének gyarapodása mindenki más kárára törté-
nik. Az utóbbi esetben azonban az én gyarapodásának
szándéka azért van, hogy az embernek még több le-
gyen, és hogy adhasson másoknak. A körülhatárolás
életfeladatának irányítás alá vonása elsősorban azon
múlik, hogy az ember megtanulja meghatározni saját
határait, és hozzászokni ahhoz, hogy minden egyes
helyzetben az első helyre tegye önmagát.
Ezt az attribútumot egy másik nézőpontból is meg-
vizsgálhatjuk. Az ennél az életfeladatnál elkötelezet-
tek nagy részének azon okból jelent nehézséget saját
határaik meghatározása, mert fogalmuk sincs róla,
hol végződik saját energiamezejük, és hol kezdődik
másoké. Az benne a paradoxon, hogy pontosan ez a
túlzott érzékenység teszi ezeket az embereket haté-

213
kony gyógyítókká. Ha megtanulják meghatározni sa-
ját energetikai határaikat, később ugyanezt az érzé-
kenységet felhasználhatják arra is, hogy gyógyítás
céljából elmélyedjenek mások érzelmi energiameze-
jében. Azok, akik az irányításuk alá vonták a körül-
határolás életfeladatát, erőteljes gyógyítók. És a
„nem" a legerőteljesebb szó, amit megtanulhatnak
használni.

13. Esettanulmány
Név: Ted
Kor: 43 éves
Családi állapot: nőtlen
Foglalkozás: művész
Életfeladat: körülhatárolás
Katalizátor: édesanya
Típus: energiamátrix

Ted szerfelett erős energiával és nagyon gyenge hatá-

rokkal érkezett. Sőt annyira erős volt az energiája,
hogy az édesanyja végül fenyegetve érezte magát emi-
att. Már a kezdetektől látszott, hogy benne van a „tu-
dás" érzése, ami megrémisztette az asszonyt. Ted
édesanyját gyermekkorában bántalmazták, ezért volt
annyira védekező és bizalmatlan másokkal szemben.
Ott, ahol mások határokat építettek, Ted édesanyja
falakat. És miközben igazán szerette a fiát, félelme és
bizalmi problémái miatt túlontúl irányítani akarta.
Az asszony mindent megtett a fiáért, és mivel a fiú-
nak gyengék voltak a határai, soha nem tanulta meg,
hogyan vagy hol húzza meg a vonalat, és mondjon
nemet. Ha Tednek problémái akadtak az iskolában,
az anyja egész egyszerűen berontott a tanterembe, és
nekitámadt a tanárnak. Ha más gyerekkel volt gond-
ja, teketória nélkül tisztázta a másik gyerek szüleivel.

214
Az oltalmazó anya megtestesítője volt ő. És ráadásul
mester-manipulátor.
Ahogy Ted felnőtt, rákapcsolódva az extrém ér-
zékenységére, csodálatos műalkotásokat készített.
Az emberi test alakját és formáját tökéletes részletes-
séggel tudta megragadni, és széles körben rajongtak
a munkájáért.
Ted soha nem tanulta meg eloszlatni a problémá-
ját az édesanyjával. Ennek következtében, amikor ki-
alakult első komoly felnőtt kapcsolata, ugyanaz foly-
tatódott tovább. Ted egy olyan férfiba szeretett bele,
aki az anyjához hasonlóan manipulálta. Bár soha
nem volt tudatában, természetesen Ted a tökéletes
forgatókönyvet állította fel ahhoz, hogy az irányítása
alá vonhassa a körülhatárolás életfeladatát, számos
olyan háttérterwel egyetemben, melyek horgonyt
vethetnek abban az esetben, ha elbukik ennek a fel-
adatnak az irányításában az első, második és még
a harmadik kínálkozó lehetőségnél is.
Ted nagyon jól állt anyagilag. Soha nem volt azzal
gondja, hogy vevőt találjon a műveire, ennek követ-
keztében gazdag életet tudott biztosítani önmagának
és a partnerének is. Nem volt mindig tökéletesen
harmonikus a kapcsolatuk, de hosszú éveken keresz-
tül együtt éltek, míg egy nap Ted fel nem fedezte,
hogy a kapcsolatuk során mindvégig titokban meg-
lopta őt a férfi, akiben feltétel nélkül megbízott.
Tedben egy világ omlott össze. Nem fért a fejébe, ho-
gyan és miért történt mindez. Mivel a partnere volt
az erősebb a kapcsolatban, aki mindig mindenre rá
tudta venni Tedet, így aztán soha semmiben nem
szenvedett hiányt. Ted alig tudta elhinni. Csakhogy
a tények magukért beszéltek. A partnere manipulál-
ta, és ellopta minden megtakarítását. Ted pedig negy-
venhárom évesen azon aggódott, hogy elég ideje ma-

215
 radt-e, hogy újra összegyűjtse a nyugdíjas éveire fél-
retett pénzt. És ami még rosszabb, Ted rettegett a
gondolattól, hogy soha többé nem tud majd megbíz-
ni saját ítéletében.
A gyenge határokat meghúzó emberek - a körülha-
tárolás életfeladatán dolgozók -, akik ráadásul még
szerfelett érzékenyek is, mint Ted, hajlamosak min-
denki más energiáját és érzelmeit átvenni, és azt hin-
ni, hogy amit éreznek, az a sajátjuk. Tökéletesen pél-
dázzák ezt azok az emberek, akik bemennek egy
étterembe, leülnek egy asztalhoz, és azon kapják ma-
gukat, hogy idegesek, anélkül, hogy értenék, miért.
Fogalmuk sincs róla, hogy a pár, aki korábban ült az
asztalnál, épp vitatkozott. A körülhatárolás nagyon
népszerű a lightworkerek között, különösen a nők-
nél. És mint azt már korábban említettem, mindösz-
sze egyetlen módja van az irányításának, mégpedig
az, hogy az első helyre tegyük önmagunkat.
Ted túl sok felelősséget vállalt magára ebben a kap-
csolatban. Mivel soha nem tanulta meg, hogy az első
helyre tegye magát, azt sem tanulta meg, hol végző-
dik saját energiamezeje, és hol kezdődik a partneréé.
Ennélfogva nagyon könnyű dolga volt, mind Ted
édesanyjának, mind a partnerének, hogy érzelmileg
manipulálják őt, és elérjék, hogy felelősnek érezze
magát mindenért, ami az életükben történt. Amikor
felhívtam erre Ted figyelmét, felfigyelt az ismétlődő
sémára. És mivel a partnerével kapcsolatos élménye
(melyet saját maga rendezett így) ilyen óriási hatás-
sal volt rá, jó esély van rá, hogy végül felismeri, ha a
jövőben meg akarja óvni magát, meg kell tanulnia,
hol húzza meg a vonalat, és mikor helyénvaló nemet
mondania.

216
 14. Esettanulmány
Név: Rachel
Kor: 38 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: pszichológus
Életfeladat: körülhatárolás
Katalizátor: anya
Típus: energiabélyeg

Rachel szerfelett empatikus egyéniség. Elég volt egy

zsúfolt helyre mennie, például egy repülőtérre, és öt
percen belül teljesen elárasztották azok a felfokozó-
dott érzelmek, melyek az ilyen helyekre jellemzőek.
Gyerekkorában a többi gyerek mindig azzal gúnyolta,
hogy „síró-pigyogó". Pedig valójában Rachel olyan
intenzíven érezte más gyerekek fájdalmát, félelmét és
frusztrációját, hogy az csalt könnyeket a szemébe.
Szó szerint szenzoros túlterheléstől szenvedett.
Rachel durva családban nőtt fel. Az apja kemé-
nyen parancsolt, s gyakran az öklével fegyelmezett.
Az édesanyja úgy gondolta, legjobban azzal védi meg
Rachelt, ha arra tanítja, hogy jó, csendes kislány le-
gyen, és bármit is tegyen, azzal a kedvében járjon ap-
jának vagy nyugtassa meg, mert akkor nem lesz dü-
hös, és nem bántja a család többi tagját. Rachel
édesanyja negatív katalizátorszerepet töltött be az-
zal, hogy a lányát arra nevelte, hogy mások érzelme-
it és jólétét a sajátja elé helyezze. Nem volt ez szán-
dékos, de azt az üzenetet kódolta bele a lányába,
hogy „az élet simább, ha mindenki mást magad elé
teszel, és te utoljára maradsz". Természetesen, a jó és
érzékeny Rachel jól megtanulta a leckét, és pontosan
a tanultak szerint élt.

217
 Később, fiatal nővé cseperedve, úgy gondolta, hogy
azzal kaphatja vissza az erejét, ha férjhez megy, és
saját családot alapít. Tévedett. Tizenéves korában
több fiúval is randizott, de arról az egyről, akihez
annyira vonzódott, hogy hozzáment, később kiderült
- egyáltalán nem meglepő módon -, hogy rendkívüli
mester-manipulátor.
Mikor Rachel először felhívott, hogy időpontot kér-
jen tőlem, a második házasságában élt. A harminca-
dik életévét betöltve kezdte meg a ráébredési. A spiri-
tuális terület iránti érdeklődése és azon vágya, hogy
gyógyító legyen, oly sok súrlódást okozott közte és
a férje között, hogy végül elhagyta. A problémát ké-
sőbb az jelentette, hogy a második férje, akivel ráadá-
sul egy spirituális előadáson ismerkedett meg, ponto-
san ugyanolyan volt, mint az előző.
Ennél a résznél fontos megjegyezni, hogy a mester-
manipulátorok mindenféle alakban és méretben jö-
hetnek. Nem mindegyikre jellemző az a fajta önzés,
mint Ted partnerére. Épp ellenkezőleg, sokan - mint
Rachel édesanyja is - kedves, szerethető emberek,
akik őszintén hiszik, hogy amit tesznek, az úgy jó,
ahogy van, mert elsősorban az motiválja őket, hogy
megóvják önmagukat és szeretteiket. Ennek ellenére
nem számít, hogy egy embert szándékosan irányíta-
nak, vagy egyszerűen félrevezetnek - a manipuláció
az manipuláció. Senkinek nincs hozzá joga, hogy be-
folyásolja más viselkedését, vagy megfossza az erejé-
től azzal, hogy ráerőlteti saját akaratát és elképzelé-
sét. Amikor elmagyaráztam mindezt Rachelnek, látta
és elismerte, hogy egész életében megfosztották az
erejétől a különböző mester-manipulátorok, kezdve
az édesanyjával, folytatva a második férjéig.
Rachel a szíve mélyén tudta, hogy erőteljes gyógyí-
tó, csak azzal nem volt tisztában, mit kezdjen vele.

218
Reiki mesterként tett vizsgát, mégsem gyakorolta
olyan mértékben ezt a hivatást, amennyire szerette
volna, mert a férje mindig panaszkodott amiatt, hogy
a kliensek megzavarják az otthoni békét. Túlságosan
is megzavarta a családi életüket. Azzal érvelt, hogy
neki és a lányuknak kell az első helyen állniuk, rá-
adásul túlságosan bántja, hogy minden energiáját
mások felé fordítja - és ezt a szokásos érzelmi zsaro-
lás - vagyis manipuláció követte.
Beavattam Rachelt minden tudnivalóba a körülha-
tárolás életfeladatáról, és abba, hogy milyen fontos
az ezzel dolgozó embereknek, hogy elsősorban saját
igényeiket teljesítsék, ne álljanak a sor végére. Elma-
gyaráztam azt is, hogy az édesanyjához és a második
férjéhez hasonló emberek nem rossz emberek, csu-
pán az életfeladatuk ily módon köti őket egymáshoz.
Az egésznek az a lényege, hogy megtanuljon a saját
energiájában maradni, megtanuljon erős határokat
teremteni, és képes legyen azt mondani, hogy: „Ez az
enyém, és ez a tiéd. Nem fogom figyelmen kívül
hagyni a te energiádat, beleélem magam továbbra is a
te helyzetedbe, de nem vállalok felelősséget az érzel-
meidért." Amint Rachel fogadta az üzenetet, nem
tartott soká, hogy meghozzon néhány régóta idősze-
rű változást az életében. Mondtam neki, hogy a csa-
ládja valószínűleg nem lesz túl boldog ezzel, de ez
semmiképp se állítsa meg. Az érzéseik az ő érzéseik,
és joguk van hozzá. De ez nem azt jelenti, hogy össze
kell tévesztenie őket a sajátjával.
Később aztán Rachel küldött egy e-mailt, hogy jó
úton jár.
„Persze, az egész családom önzőnek tart - írta. -
A lányom nem biztos abban, hogy szereti az új énem,
és a férjem folyamatosan zsörtölődik, hogy nem az
a lány vagyok, akit megismert."

219
 Visszaírtam, hogy: „Helyes. Tökéletes jele annak,
hogy a megfelelő ösvényre lépett."
Eleinte számos nehézségbe ütközik, amikor egy
családos ember elkezdi meghatározni a határait. Ter-
mészetes, hogy a család többi tagja hosszú ideig rossz-
nak tartja a változásokat, és az sem szokatlan, hogy
különböző manipulatív próbálkozásokhoz folyamod-
nak, hogy visszaállítsák a status quót. De Rachel ki-
tartott. Imádta a férjét és a lányát, de magát is szeret-
te. Arra a megállapításra jutott, ha annyira szeretik,
mint azt állítják, akkor ők is azt akarják, hogy boldog
és elégedett legyen. Nem csupán azért született erre a
Földre, hogy nekik hasznuk legyen belőle. Azért van
itt, hogy teljesítse a saját igényeit és vágyait, és ha si-
kerül, akkor abból mindenki csak nyer.
Egy másik beszélgetésünk során Rachel elmesélte,
hogy a férjének szinte azzal volt a legnehezebb szem-
benéznie, hogy hirtelen más férfiak is vonzónak ta-
lálták a feleségét. Míg Rachel titokban örült ennek,
mégis, valahogy elkábította ez a felismerés. Hiszen
nem arról volt szó, hogy lefogyott, megváltoztatta a
külsejét vagy az öltözködését.
- Ne aggódjon, túlteszi magát rajta - feleltem.
- Ha pedig mégsem, az az ő dolga. A többi férfi pedig
azért találja hirtelen annyira vonzónak, mert végre
nekiállt megfogalmazni, ki is valójában, mit képvisel,
amit mi, emberek mind vonzónak találunk a másik
emberben. Ami pedig a lányát illeti, amint túljut a
változás okozta megrázkódtatáson, lefogadom, hogy
azt fogja mondani, hogy igazából jobban szereti az új
anyukáját, mint a régit. Hiszen végső soron minden
gyerek azt akarja, hogy a szülei boldogok legyenek.
Később kiderült, hogy Rachel férje nem tudta túl-
tenni magát felesége változásának megpróbáltatásain.
Néhány év múlva, mikor újra időpontot kért nálam

220
 Rachel, elmondta, hogy elvált. És bár eleinte kemény
volt, most igazán boldog életet él. Csodálatos, közeli,
szerető kapcsolata van a lányával, aki sokkal nagyobb
tisztelettel viseltetik iránta, mint bármikor korábban.
Azonkívül Rachel végre teljes munkaidőben gyógyí-
tott, és elkezdte a pszichológia szakot, mert felfedez-
te, hogy szavakkal is gyógyíthatja az embereket. Újra
járt valakivel. Mi több, teljesen tisztában volt vele,
hogy a legtöbb férfi, aki vonzódik hozzá - és akihez
ő is vonzódik -, ugyanúgy manipulatív hajlamú, de
nem baj, mert tudta, hogy amíg határozottan kiáll,
és azonnal kitűzi a határait, csak ritkán kerül szembe
problémákkal.
 8. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Integritás
Harmónia az énnel

Volt már olyan élményben része, hogy a tévében lá-

tott valakit beszédet tartani, és úgy érezte, hogy míg
mindennek, amit mond, tökéletes értelme van, vala-
mi oknál fogva mégsem érti, mit is akar mondani? És
azt tapasztalta már, hogy beszélgetés közben az a
tiszta benyomása támadt, hogy az illető egészen mást
mond, mint amilyen érzést kelt? Ha igen, valószínű-
leg olyasvalakivel találkozott, aki az integritás életfel-
adatával dolgozik.
Mind tisztában vagyunk azzal, hogy különböző ol-
dalaink léteznek. Ezeknek az oldalainknak az egy-
máshoz rendezése, hogy egybehangzó vibrációt bo-
csássunk ki, kihívást jelent. Az integritás fogalma
akként határozható meg, hogy képesek vagyunk fel-
sorakoztatni ezeket a különböző tényezőinket és ol-
dalainkat, hogy a teljesség harmonikus vibrációs vo-
nalát alkossák meg.
Négy különböző vibrációs vonalat különböztetünk
meg minden egyénen belül. Ezek azok a kifinomult
rezgések, melyeket a tudatunkon vagy a gondolatain-
kon kívül közvetítünk. Ez az az „energetikai vibrá-
ció", ami megelőz bennünket, mielőtt belépünk egy
szobába, vagy amitől a barátaink sejtik, hogy mi ke-
ressük őket telefonon, még mielőtt felvennék azt. En-
nek az életfeladatnak az irányítása azon képessé-
günktől függ, hogy egyesítsük ezt a négy vonalat.
Az integritás négy vibrációs vonala magában fog-
lalja:

222
 1. Mit beszélünk?
2. Hogyan teszünk?
3. Mit gondolunk?
4. Mit hiszünk?

Ha ezeknek az energetikai vonalaknak egyike vagy má-

sika nem illik a többihez, az általunk kibocsátott vib-
ráció homályossá, zavarossá válik. Olykor az egyik
vibrációs vonal keresztezheti a többit, megsemmisítve
azokat, és elhomályosítva a teljes univerzum felé ki-
bocsátottjelet. Amikor ez megtörténik, ez a homályos
eredmény minden alkotásunkban jelentkezik, ami vi-
szont azt eredményezi, hogy az emberek nehezen bíz-
nak meg bennünk vagy értenek meg bennünket. És a
zavart tetőzi, hogy ennek eredményeként kételke-
dünk önmagunkban, ami természetesen még tovább
homályosítja az energiamezőnket.
Jól példázza ezt az a színész, aki nem teljesen meg-
győző egy szerepben. Lehet, hogy teljesen alkalmas a
szerepre, de valami oknál fogva nem tudunk eléggé
ráhangolódni, nem hiszünk teljesen annak a karak-
ternek, nem magával ragadó a játéka. A legtöbb eset-
ben ráadásul még tudjuk is, hogy valami „nem stim-
mel", azért érzünk így, de nem tudunk rájönni, mi
az, amitől nem élvezzük igazán. A színész egyszerű-
en nem meggyőző. Akármennyire is próbálhatják pa-
lástolni, az összhang hiánya fog sugározni az ener-
giamezejében. Pontosan ez az össze nem illés ébreszt
bennünk gyanút, amikor valaki hazudik nekünk vagy
nem őszinte.
Mindössze annyi szükséges a vibrációs integritás
állapotának eléréséhez, hogy egymáshoz rendezzük
a személyes vibrációs vonalainkat. A vibrációs integ-
ritás állapotában másokkal jó kapcsolatban állunk,
ami nem csupán a velük való bánásmódban van a se-

223
 gítségünkre, hanem abban is, hogy könnyebben léte-
sítsünk teljes kapcsolatot, és kerüljünk egységbe fel-
sőbb énünkkel. Az integritás irányításához vezető
legfontosabb lépés, hogy tudatosan teljes harmóniá-
ra törekedjünk.
Érdekességként megjegyzendő, hogy sokan az in-
tegritás életfeladatán dolgozók közül történetesen
olyan hivatást választanak, amiben a nyilvánosság elé
kerülnek. Egyesek a színpad mellett döntenek, mások
a politikai életet választják, néhányan híres sportolók
lesznek. Meglepő még az is, hogy sokan közülük spi-
rituális vezetők lesznek. Természetesen nem tudják,
hogy nincsenek teljes egységben. És mivel ők maguk
nem látják, könnyen lehet, hogy ez mielőttünk sem
lesz tiszta. Ezért olyan könnyű az embereknek elfo-
gadni a sarlatánokat, hamis gurukat és más, hátsó
gondolattal bíró vezetőt. De mindent együttvéve,
mindannyian érzékeljük ezt bizonyos szinten. Mint-
ha az „antennánk" venné azt a jelet, hogy az energia-
mezejüket beszennyezte a statikusság egy formája.
A helyzet iróniája, hogy gyakran ez a következetlen-
ség a felelős azért, hogy ezek az emberek ilyen vonzó-
ak a számunkra. Nem vagyunk teljesen a tudatában,
mi van bennük, amit annyira magával ragadónak talá-
lunk. Amikor valami abszolút tökéletessel találko-
zunk, ritkán fordul meg a fejünkben egy utógondolat,
mikor elhaladunk mellette. Majd amikor olyasvalamit
látunk, ami ugyanolyan vonzó, de csupán egy parányi
hiányosság van benne - amit az okoz, hogy törés van
az elrendezésben - meg vagyunk babonázva. Egysze-
rűen nem tudjuk levenni róla a szemünket, mert le-
dermeszt a benne lévő össze nem egyezés. Ez a hely-
zet azokkal az emberekkel, akik annak ellenére, hogy
nincsenek összhangban, mégis filmsztárrá válnak
vagy magas rangú munkára választják őket. A valóság-

224
ban azok, akikben megvan az összhang, a figyelem kö-
zelébe sem kerülnek, mert az embert a hiányossága te-
szi érdekessé.

15. Esettanulmány
Név: Max
Kor: 57 éves
Családi állapot: nős
Foglalkozás: képviselő
Életfeladat: integritás
Katalizátor: apa
Típus: energiabélyeg

Max üzletember és képviselő. Sokan már nincsenek ve-

le azok közül, akik segítettek a csúcsra törnie. Soha
nem tanulta meg, hogyan tartsa meg a kellő távolságot
a többi emberrel. Mindig is túl közel engedte őket, így
beleláthattak a hibáiba, és továbbálltak. Furcsamód
mindez soha nem befolyásolta a sikerét. Még ha nyil-
vánosan támadták is Maxot egyik-másik dolgáért, és
többen próbálták megszégyeníteni és megbuktatni, ő
mindent túlélt. Rejtélyes tehetsége volt hozzá. Nem
számít a helytelen viselkedés, mindig is sikerült előre-
és felfelé törnie, mert mindig is sokan bedőltek neki.
Max olyan, akár egy varázsló. Bár az ember ismeri
minden egyes bűvészmutatványát, mégis annyira meg-
igézi a talpraesettsége, hogy egyszerűen alig várja: mi
lesz a következő lépése. Pontosan így jutnak fel a
Maxhoz hasonló emberek a csúcsra.
Max édesapja akaratlanul is a katalizátor szerepét
töltötte be ehhez az életfeladathoz. Egész életében üz-
letkötő volt. Aztán egy nap „kiment a biztosíték", és
rádöbbent, hogy a munkájában alkalmazott eladási
fortélyoktól elveszítette az összhangot - ez a felisme-
rés egyszerre megrémítette és megbénította. Ettől a

225
pillanattól kezdve esélye sem volt. Fájdalmasan tuda-
tára ébredt, hogy nincs meg benne az összhang, és en-
nek eredményeként csökkent a sikere. Max tanúja
volt apja sikertelenségének, és emiatt nem látott sem-
mi értéket abban az emberben, akiben megvan az
összhang. Max olyan betegesen vágyott a sikerre,
hogy elhatározta, soha nem lesz olyan, mint az édes-
apja.
Láthatunk tehát két férfit, apát és fiát, akik mind-
ketten az integritás életfeladatán dolgoznak. Az egyi-
kük látványos haladást ért el, mert meglátta az össz-
hangproblémákat az életében, mely az irányítás első
lépését jelenti, míg a másikuk elszántan elzárkózott
attól, hogy kövesse ugyanazt az utat. Az évek során
többen is próbáltak rámutatni, hogy Max hol nincs
összhangban, de ő olyankor tisztára mosta magát, és
egyszerűen továbbment.
Max ötvenhét éves volt, amikor először felkeresett.
Előtte a lánya járt nálam, akit annyira felizgatott az
élmény, hogy mesélt rólam Maxnak. Max merő kí-
váncsiságból bejelentkezett hozzám, hogy lássa, mit
mondok neki. Egyértelműen nem akart túl sokat fel-
fedni magáról. Inkább azt akarta tudni, tényleg olyan
jó vagyok-e, mint azt a lánya gondolja.
Ahogy az lenni szokott, a Csoport soha nem azt
mutatja meg, mit tett. Csupán azt, hogy olyasvalaki-
ről van szó, aki közismert személyiség, és olyan dön-
téseket hoz, ami számos más, hasonló körülmények
között élő emberre hatással van. Amikor elárultam,
mit tudok róla, tudtam, hogy megfogtam. Azután jö-
hetett a jövendőmondás.
Minden rendelésemen figyelek arra, hogy ne mond-
jam meg a klienseimnek, mit tegyenek. Inkább egy át-
tekintést adok nekik, rámutatok, hogy a múltbeli tör

226
téneteik hogyan alakítják a jelenüket, és ez mit jelent,
hogy valamelyest megérthessék megállapodásaikat és
életfeladatukat, hogy világossá váljanak nekik ismétlő-
dő sémáik és azok következményei. Ha azonosítani
tudják és nyugtázzák az életükben munkálkodó sémá-
kat, rajtuk áll, hogy változtatnak vagy nem.
Nem kellett hozzá sok, hogy felismerjem: Maxszal
semmilyen jelentőségteljes dologról sem beszélhetek.
Merő kíváncsiságból hívott fel, és bár az volt a benyo-
másom, hogy lenyűgöztem az általam elmondottak
pontosságával, nem mutatott valós hajlandóságot ar-
ra, hogy azok alapján megtegye a szükséges változta-
tásokat. O így döntött. És mivel nem vehetjük el sen-
ki erejét sem, tiszteltem azon jogát, hogy megválassza
magának a saját útját. Ha Max a tanácsomat kérte
volna, az egészen más helyzet. Mondhattam volna ne-
ki néhány javaslatot, mit tehetne, ami segítene neki
az irányítása alá vonni ezt az életfeladatot, elsősor-
ban, hogy a hozzá közeliektől kérjen visszajelzést vi-
selkedését és teteit illetően. De mivel Max nem kérte,
nem erőltethettem rá.
Többé nem hallottam Maxról. Tudom, hogy visz-
szavonult a közélettől, és az üzleti ügyeire koncentrál.
Azt, hogy valaha is megpróbálta-e gyógyítani ezt az
energiabélyeget, nem tudom megmondani. Max apjá-
nak a pálfordulása pozitív katalizátor is lehetett vol-
na. így rendezte el magának természetesen, hogy le-
hetőséget teremtsen ennek az életfeladatnak az
irányításához. De mint minden dologban, itt is sza-
bad az akaratunk. Véleményem szerint Max úgy dön-
tött, hogy figyelmen kívül hagyja az általa megírt for-
gatókönyvet, ami nagy kár, mert ez azt jelenti, hogy
vissza kell majd jönnie, hogy újra ugyanezen az élet-
feladaton dolgozzon.

227
6 . ÁBRA: A négy integritásvonal teljes összhangja nagyon tiszta jel-
zést küld, ami a legmagasabb lehetőséget nyújtja minden helyzetben.

228
7. ÁBRA: A négy integritásvonal összhangjának hiánya nagyon
zavaros vibrációt küld, ami megelőzi az egyént minden kapcsola-
tában és minden próbálkozásában.

229
 16. Esettanulmány
Név: Caroline
Kor: 64 éves
Családi állapot: hajadon
Foglalkozás: filmes és tévés személyiség
Életfeladat: integritás
Katalizátor: nagynéni
Típus: energiamátrix

Caroline igazi extrovertált személyiség. A nagynénje

egy szigorú erkölcsű, fanatikusan vallásos asszony volt,
aki a család matriarchájaként minden tőle telhetőt
megtett, hogy visszafojtsa Caroline spontaneitását.
A nagynéni szigorú életképében ugyanis a szabadság
minden megnyilvánulását el kell nyomni, és az ember
Istennek, a templomnak és a családjának felelős, eb-
ben a sorrendben. Ez Caroline pezsgő személyiségé-
nek és független szellemének igazi csapást jelentett.
Caroline nagynénje mereven ragaszkodott ahhoz a ré-
gi alaptételhez, hogy a szabályok az engedelmességet
jelentik, míg Caroline ugyanúgy hajthatatlan volt,
hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük
őket. Nem meglepő, hogy Caroline alig várta a napot,
hogy elhagyhassa az otthonát.
Extrovertált és túláradó személyiségével jól ráta-
lált a showbiznisz világára. Alighogy megszerezte a
diplomáját, fogta a bőröndjét, és irány Hollywood.
Noha beletelt némi időbe, míg beindult a karrierje,
de amint sínre került, a konvenciók semmibe vétele
és a „játék az élet" szemlélete állandó helyet biztosí-
tott neki a címlapokon. Az évek során egyfajta „vad
gyermek" hírnevet vívott ki magának, akinek különc
viselkedése és olykor felháborító bolondozásai a
pletykák végtelen sorát eredményezi. Ha botrány tört

230
 ki, az ember biztosra vehette, hogy Caroline neve is
felmerült valahol. Természetesen, amit akkoriban
Caroline tett, napjaink mércéjével nézve már szelíd,
de akkoriban határozottan a showbiznisz egyik „leg-
merészebb csajának" tartották. Soha nem hazudott,
és nem próbált meg azzal kijutni a bajból, hogy ellep-
lezi az igazságot vagy másokat okol. Sőt boldoggá tet-
te, ha pajkos vigyorral az arcán feltehette a kezét, s
szívesen magára vállalt bármit, amin rajtakapták.
Mindez a hasznára vált, és őszintén megkedveltette
őt a nyilvánossággal. Soha nem lehetett tudni, mi
lesz Caroline következő húzása, és ezzel láncolta ma-
gához az emberek figyelmét.
Alig volt nap, hogy Caroline-t, a befutott vígjáték-
színésznőt ne lehetett volna látni a tévében a hetve-
nes és a nyolcvanas években, de amikor elkezdett fel-
ocsúdni, egyre kevésbé érezte kielégítőnek a karrier-
jét. A szórakoztatóiparban egyre kevesebb volt a mu-
latság, és egyre több a gyilkos konkurencia. Azon kap-
ta magát, hogy olyan emberekkel dolgozik, akikről
úgy nyilatkozott nekem: „sekélyesek és egyre tehet-
ségtelenebbek". Amikor a stúdiókat kezdték ellepni
a könyvelők, és a színvonalról áttolódott a hangsúly a
„trendi" felé, ami nagyobb bevételt eredményez, töb-
bé képtelen volt tovább tűrni az őszintétlenséget és az
integritás - népbetegséggé fajuló - hiányát. Az Ötve-
nedik születésnapjához közeledve azt a bátor döntést
hozta meg, hogy hátat fordít a showbiznisznek, és spi-
rituális fejlődésére koncentrál.
Maxhoz hasonlóan Caroline is főleg kíváncsiságból
jelentkezett be hozzám. Alighogy belekezdett a mon-
dókájába, láttam, hogy nagyon kevés újat mondhatok
neki, amit már saját maga ne talált volna ki. Nagyon
előrehaladt már önmaga keresésében és a felvilágo-
sultságban. Rengeteg spirituális anyagot elolvasott,

231
szépen haladt a belső munkájában, és pontosan beraj-
zolta a felvilágosultsághoz vezető útját. Mindent egy-
bevetve nagyon elégedett volt az életével. Sok min-
dennel megállapodásra jutott az életében, és nagyon
is tisztában volt vele, ki is ő, és miért jött erre a világ-
ra. Továbbra is voltak rajongói, és a „régi hírnevét" jó
célokra használta fel különböző jótékonysági felada-
tokban.
Caroline esetében az volt az érdekesség, hogy nem
is tudta, hogy az integritás életfeladatán dolgozik,
mégis rátapintott a lényegére, hogyan vonhatná az
irányítása alá. Nem elég, hogy egy energiamátrixot
választott ennek segítésére, és így vakfoltja marad, de
felnőtt életének java részét a showbiznisz mániáku-
san ingatag világában töltötte, emiatt könnyedén ál-
szentté válhatott volna - olyasvalakivé, aki intenzí-
ven alkalmazkodik mások őszintétlenségéhez és
integritáshiányához, de önmaga esetében teljességé-
ben képtelen tudomást venni róla.
Caroline rengeteg figyelmet fordított arra, hogy mi
folyik a környezetében, és arra a következtetésre ju-
tott, hogy nem mindig ítélte meg tökéletesen a saját
viselkedését. Megmaradt az extrovertált személyisé-
ge, és továbbra is kedvelte a rivaldafényt, ezért tudta,
milyen könnyedén belekeveredhet olyan helyzetek-
be, ahol elveszítheti az összhangot, és még észre sem
veszi. A gyenge pontjai ismeretében ezért előrelátó-
an két óvintézkedést gondolt ki magának. Elsősorban
mindent megtett, hogy elkerülje az ilyen helyzeteket.
Másodsorban pedig arra edzette magát, hogy különös
gondot fordítson mások reakcióira, és azt a visszajel-
zést mércének tekintette. Nem keverte magát bajba,
de - és ez a legjobb benne - valahogy mégis sikerült
megtartania azt a zűrös kis „megteszi - nem teszi
meg?" villanást, ami biztosította, hogy az emberek

232
soha ne lássanak tisztán vele kapcsolatban. Felettébb
szexi jellegzetesség ez, és ahogy láttam, Caroline na-
gyon jó célokra használta.
Mint már mondottam, nem maradt túl sok tenni-
valóm Caroline-nal, mint az: segítsek neki felismerni,
hogy már magától elkezdte a munkát az integritás
életfeladatán, és ez lehet az erős oldala. Nem távozott
nagy felismeréssel a megbeszélésünkről, de minden-
képpen más nézőpontból tekinthetett immár az éle-
tére: belső magabiztosságot kapott.
 9. ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Szeretet
Önmagunk szeretete

A szeretet életfeladat irányításának nyitja, hogy

megtanuljuk feltétel nélkül és az első helyen szeretni
önmagunkat. A szeretet mindennek az alapenergiája,
melyet univerzális energiának nevezünk. Minden
energia a szeretet alapjából ered, és mi mind a szere-
tet érzéseként tapasztaljuk ezt az alapenergiát. Az ér-
zelmek jelentik a kapcsolatot az energiamátrixok és
az energiacsatorna között, melyekben minden életta
pasztalatot hordozunk.
Nekünk, embereknek, a polaritás mezején élve
egyetlen polaritást kell megtapasztalnunk, hogy meg-
értsük az ellenkező polaritást. Minden érzelem közül
a szeretet a legerősebb, és a szeret ellentéte (vagy el-
len-polaritása) a félelem.
Ezért van az, hogy a szeretet életfeladatán dolgo-
zók életében gyakran visszatérő jelenség a félelem.
Néhányan drámai esetekkel vonzzák magukhoz a fé-
lelmet. Ezt példázza az az ember, aki gyakran merül
el összeesküvés-elméletekben és a drámai helyzetek-
ben. Attól függően, hogy az irányításhoz milyen utat
választanak, olyan embertípusban jelennek meg,
akik mindenki és minden felé szeretettel fordulnak.
A probléma azonban az, hogy a legtöbb esetben a
magány félelme motiválja őket.
Ehhez az életfeladathoz különböző irányokból kö-
zelíthetünk, melyek közül a legelső, hogy kifejlesszük
az én szeretetének képességét. Azért, hogy az embe-
rek megtapasztalják a szeretetet, meg kell tudniuk ta-

234
pasztalni a szeretet közvetlen ellentétét is. A szeretet
ellentéte az a vákuum, ami akkor marad, amikor
nincs jelen szeretet. Ez a vákuum a félelem érzésén
keresztül tapasztalható meg. Ugyanúgy, ahogy a sze-
retet minden energia alapja, a félelem minden hiány-
érzet alapja, és minden negatív érzelem eredője. Ám
ahogy a sötétség megszűnik a fények felragyogásával,
a félelmen is felülkerekedik a szeretet megjelenése.
A sötétség mindössze a fény hiányát jelenti - a féle-
lem pedig a szeretet hiányát.
A szeretet legelső kifejeződése, amit a legnehezebb
megtanulni azoknak, akik ezt az életfeladatot válasz-
tották, az én szeretete. És hogy mindezt tovább vi-
gyük: csak akkor lehet kellőképpen szeretni másokat,
ha az ember önmagát is szereti.
Amióta világ a világ, számtalan könyvet írtak, dalt
énekeltek, és csatát vívtak meg Isten szeretete nevé-
ben. Milyen ironikus, hogy elég lenne, ha csak azt
megtanulnánk, hogy befelé irányítsuk a szeretet kere-
sését, ne pedig kifelé. Azt találnánk, hogy a „szent há-
ború" egymást kioltó szavakból álló kifejezése gyorsan
eltűnne a szótárunkból. Isten belül van, nem kívül.
Pontosan ezért kell először megtanulnunk önmagun-
kat szeretni. A szeretet kifejeződései ezt az egyszerű
igazságot tükrözik majd az új energiában.
Hányszor hallottuk már, mikor emberek arról pa-
naszkodnak, hogy magányosak, és senki sem szereti
őket? Kétségbeesetten keresik azt a partnert, akivel
megoszthatják az életüket, de a szeretet valahogy el-
kerüli őket. Nem fogják fel, hogy nem lelnek rá a sze-
retetre, ha negatív állapotban vannak. Addig hangsú-
lyozzák, hogy nem lehetnek teljesek, míg valaki ki
nem egészíti őket, hogy vákuumba taszítják magukat.
És a szerető személy ugyan mit találna vonzónak egy
vákuumban?

235
 Olyan sokan mondják, hogy keresik a szeretetet,
pedig igazából azt értik alatta, hogy keresnek valakit,
aki szereti őket. Sokkal nagyobb sikert érnének el, ha
a szerető partner helyett arra koncentrálnának, hogy
megtalálják a módját, hogyan adjanak szeretetet.
Mert csupán a szeretet adásán keresztül juthatunk el
a szeretettség energiájához, és ilyenformán a szeretet
kapásához.
Az új föld magasabb vibrációiban egyre több felté-
tel nélküli szeretetet fogunk megtapasztalni. A múlt-
ban a kapcsolataink nagyobb része a feltételhez kö-
tött szereteten alapult. Még a házassági eskünket is a
feltételhez kötött szeretet nevében tettük. Ezzel per-
sze nem azt akarom mondani, hogy bármi baj van ez-
zel. Sem azt, hogy jó vagy rossz. Egyszerűen azt,
hogy minél több fenntartás nélküli szeretetet fogla-
lunk bele a kapcsolatainkba, annál könnyebb lesz
ezeket a kapcsolatokat magasabb dimenziókba fej-
lesztenünk.

17. Esettanulmány
Név: Sam
Kor: 40 éves
Családi állapot: nőtlen
Foglalkozás: üzletvezető
Életfeladat: szeretet
Katalizátor: anya
Típus: energiamátrix

Ahogy azt az Élet hét szakaszában említettük, a leg-

többen a szűk családunkon kívül választunk ma-
gunknak energiaszerep-modellt. Ám Sam úgy dön-
tött, hogy az édesanyjáról modellezi le magát.
Ránézésre nincs is ebben semmi rossz. Sam édesany-
ja szeretetreméltó asszony volt, akinek a legfőbb cél-

236
ja az életében mindig is az volt, bogy sikeres házassá-
got kössön, szeresse a férje és a családja. Az ő szemé-
ben ez volt a legnagyobb teljesítmény, amire az em-
ber törekedhet. És a becsületére legyen mondva,
sikerült teljesítenie az önmaga elé kitűzött célokat.
Sam férfi és női oldala olyan tökéletes egyensúly-
ban állt, hogy nem okozott neki problémát a szívéből
beszélnie és nyíltan kifejezni az érzelmeit. Emiatt a
nőkkel sem volt gondja. Sam kereste a szerelmet. És
nem akármilyen szerelmet, hanem pontosan azt a
nagy szerelmet, amit az édesanyja is átélt az édesap-
jával. De valamilyen oknál fogva az a fajta nagy szen-
vedély, amit olyan kétségbeesetten keresett, kerülte őt.
így aztán Sam egyik kapcsolatból a másikba sodró-
dott. Kezdte bosszantani, mert egyáltalán nem tekin-
tette magát playboynak, és egyáltalán nem élvezte an-
nak gondolatát, hogy ilyenfajta hírnévnek örvendjen.
Mindössze annyit próbált elérni, hogy megteremtse
ugyanazokat a dolgokat, amelyekben az édesanyja si-
kert ért el.
Sam azonban nem tudta, hogy az édesanyja soha
nem szerette igazából a férjét. Mindössze olyan hely-
zetet és olyan körülményeket teremtett, melyek ügye-
sen azt az illúziót keltik, hogy sikert ért el abban,
amit eltervezett. Soha nem volt szerelmes, egyszerű-
en beérte egy olyan emberrel, aki látszólag ugyanazt
az irányt választotta, mint ő maga.
Sam az első találkozásunkkor végig a kapcsolatai-
ról beszélt. Bevallotta, hogy több csodálatos kapcso-
lata volt, több csodálatos nővel, és amikor szakítot-
tak, mindig sikerült barátságban elválniuk. Semmi
rossz érzés nem maradt bennük. Amikor elhagyott
valakit, barátként hagyta el a kapcsolatot. Mert igaz-
ság szerint Sam már a kezdetekkor is csak barátként
állt mellettük. Ez gyakran megtörténik azokkal az

237
 emberekkel, akik a szeretetet kutatják. Elszántan
vágyják, hogy mindenki jót gondoljon róluk, és ami-
kor a kapcsolatuk véget ér, akkor is azzal foglalkoz-
nak, hogy senki ne gondoljon róluk rosszat. Ez
ugyancsak nagyon gyakori azoknál, akik a szeretet
életfeladatával dolgoznak.
A legnagyobb probléma - és Sam legnagyobb vak-
foltja - az volt, hogy nem szerette önmagát. Minden
idejét és energiáját arra pazarolta, hogy halmozta a
kapcsolatokat, kereste a „tökéletest", akinél megálla-
podhat. Minden egyes barátnőjében a leendő felesé-
gét látta, de igazából egyik partnere sem tudta, ki is
ő valójában, mert önmagát nem szerette. Lényegében
Sam olyan nőt keresett magának, aki a szeretetével
teljessé teheti.
Mivel egyértelműen kirajzolódott előttem, hogy
Sam számára a kapcsolatok jelentik a legnagyobb ki-
hívást, azzal a megjegyzéssel kezdtem:
- Úgy tűnik, a kapcsolatok ingoványos területet
jelentenek önnek.
Erre azt felelte:
- Nem. Sok van belőlük.
- Aha, de ez az, amit igazán akar?
- Nem - felelte. - Szeretnék végre megállapodni,
de nem találom a megfelelő nőt; valakit, akivel tartó-
san boldog lehetek.
Sam nem is vette észre, hogy felfedte annak okát,
hogy minden kapcsolata azért fullad kudarcba, mert
önmagán kívül keresi a szeretetet és az elfogadást,
mely csupán belülről fakadhat.
Aztán egyre több információt sikerült megtudnom
Sam szüleinek a kapcsolatáról. Azzal a szándékkal
faggattam, hogy újból gondolja át az édesanyja visel-
kedését az édesapjával szemben. Ezután nemcsak
hogy átértékelte a szülei idillinek vélt kapcsolatáról

238
kialakított képet, de kezdte felismerni, hogy az édes-
anyja - noha nem tudatosan - negatív katalizátor-
ként jelent meg ebben a helyzetben. Amikor végül
Sam meglátta, hogy az a szerepmodell, amiről min-
tázta magát, végül nem felel meg neki, nyitottabban
állt a saját helyzetéhez.
- Nos, mit érez belül? - kérdeztem mindezek után
tőle.
- Ürességet érzek - vallotta be. - Akkor érzem a
legjobban magam, amikor szerelmes vagyok, és bol-
doggá teszem a partnerem. Ilyenkor sugárzóm az
örömtől, mert tudom, hogy jó vagyok benne.
Arról faggattam, hogy ez boldoggá teszi-e.
Sam elárulta, hogy csak eleinte boldog ettől, de so-
ha nem tart soká ez az érzés. Amikor az érzelmek
kezdenek fakulni, lassan eloszlik a köd, és a barátnői-
vel barátokként válnak el.
- És akkor mi történik? - faggattam tovább.
- Akkor találok valaki mást, akibe újra beleesek. -
Aztán hirtelen rátört a felismerés. - Elég sokszor le-
szek szerelmes.
- Először is, tudnia kell, ha boldog így, akkor rend-
ben van - mondtam Samnek. - Nincs semmi rossz
ebben. De ha nem boldog, akkor nézzen mélyen ma-
gába. Ha ürességet érez, tegye fel magának a kérdést:
szívesen beleszeretne olyasvalakibe, aki ürességet
érez belül? Szeretne az a darab lenni, ami kiegészít
valaki mást? Két fél embert keres abban a remény-
ben, hogy ha összejönnek, kitesznek egy egészet?
Mert ha igen, az nem fog jól működni, mert amikor
ez történik, akkor, ha az egyik félnek mozdulnia kell,
a másik mindig elbukik.
Az első találkozás Sammel hasonló mederben folyt
tovább, úgy, hogy olyan kérdéseket tettem fel neki,
amelyek hatására akaratlanul is azonosítani kezdett

239
néhány sémát az életéhen, és különösen a szerelmi
életéhen. Legutóbb, amikor beszéltünk, szemmel lát-
hatóan érzékeltem Samen változást. Új kapcsolata
volt, és bár nem hittem, hogy ez az egy tovább tart
majd a többinél, most, hogy megértette a fejlődési fo-
lyamatát, másként tekintett rá. Nem próbált meg a
partnerére támaszkodni azért, hogy teljesnek érezze
magát. És ez már önmagában hatalmas lépés az ön-
szeretet felé vezető úton.
Az egyik legfontosabb dolog, amit tudnunk kell a
magasabb dimenziókban lévő kapcsolatokról, hogy
minél inkább megtanuljuk gyakorolni a feltétel nél-
küli szeretetet, annál kevesebb valószerűtlen elvárá-
sunk lesz partnereinkkel szemben, így annál kisebb
lesz az esély a csalódásra, vagy arra, hogy a dolgok
rosszul süljenek el.
A következőkben ezzel ellentétben láthatjuk majd
Fiona történetét, aki tökéletesen példázza azt, mi tör-
ténik, amikor az ezzel az életfeladattal dolgozó em-
ber a dráma és félelem mókuskerekébe kerül.

18. Esettanulmány
Név: Fiona
Kor: 49 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: könyvelő
Életfeladat: szeretet
Katalizátor: anya (nem tűnik fel a történetben)
Típus: energiabélyeg

Fiona drámai királynő volt. Felkavarta a környezetét,

csakúgy, mint önmagát. Mindig is valami zűrt vagy
drámát teremtett, hogy a figyelem középpontjába ke-
rüljön. És remekelt ebben. Nincs ebben semmi ítél-
kezés. Mind imádjuk a kicsiny drámákat. Ezért já-

240
 runk színházba és moziba is. A dráma izgalmat ad az
életünknek.
Fionának, ahogy felcseperedett, kezdett egyre több
problémát okozni a dráma és izgalom iránti szeretete.
Egyszerűen mágnesként vonzotta a bajt. Tizenéves
korára a szülei már a hajukat tépték, azt találgatták,
mi lesz a következő húzása. Kész csapásként élték
meg, amikor iskolásként teherbe esett. De a házasság
és az anyaság valamelyest lecsillapította. A családjá-
val egy ideig másra összpontosított. Épp elég a termé-
szetes dráma egy család életében, hogy kielégítse a
legtöbb ember izgalom iránti igényeit vagy vágyait.
Majd miután Fiona gyermekei felnőttek, elvált az
első férjétől, és alig néhány hónapon belül újra háza-
sodott. Ebben az időszakban kezdte el érdekelni a
Lightwork. Legalábbis ezt mondta, mielőtt kiszakadt
belőle egy hosszú és izgatott eszmefuttatás, amelyet
különböző utalásokkal fűszerezett bizonyos „titkos
kormányokról", az „illuminátusokról", „őslényekről"
és más, nem emberi eredetű idegenekről, akik irányí-
tanak bennünket. Nem tartott soká rádöbbennem,
hogy a találkozásunk immár nem egy kétoldalú be-
szélgetés. Fiona lehetőséget kapott arra, hogy beszél-
jen azokról a lényekről, amelyek valamilyen módon
hatalmat gyakorolnak felette. Teljesen elnyelték őt a
félelem alapú drámái.
Nehezen hittem, hogy egy negyvenkilenc éves anya,
akinek már felnőtt gyermekei vannak, aki okleveles
könyvvizsgálóként felelős munkát végez, ennyire izga-
lomba jön ilyen félelem alapú témáktól. Amikor sike-
rültvégre szóhoz jutnom, néhány kérdés elegendő volt
a számomra, hogy megértsem F'iona helyzetét.
Fiona soha nem teljesedett be egyetlen közeli kap-
csolatában sem. Ennek eredményeként úgy döntött,
hogy az életében a szeretethiány miatt kialakult lyu-

241
kat a félelem ellentétes érzelmével tömi be. Egyálta
Ián nem érdekelték az életfeladatok. Egyetlen ok mi
att hívott fel, hogy táplálja a dráma és izgalom iránti
vágyát, hogy valamilyen bizonyítékot húzzon ki belő
lem, amit aztán alapként használhat fel a következő
„összeesküvés-elmélet" beszélgetésében.
Mivel mind szabad akaratunkból választjuk ki élet-
utunkat, nem tehettem mást, minthogy sok jót kíván
tam Fionának, és ezzel véget is ért a beszélgetésünk.
 1 0 . ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Bizalom

Önmagunkba vetett hit

A bizalom életfeladatot egyszerű megérteni, de an-

nál nehezebb az irányításunk alá vonni.
Ha az életfeladat teljesítéséhez egy pozitív katali-
zátort választunk, általában az anya vagy az apa alak-
jában kapjuk meg, akik arra bátorítanak, hogy min-
dent megtehetünk, amit csak akarunk, ha ésszel
tesszük.
Ha viszont negatív katalizátorral állapodunk meg,
az általában egy olyan szülő alakjában jelenik meg, aki
bántalmazással biztosítja, hogy gyorsan megtanuljuk:
senkiben sem bízhatunk, legkevésbé önmagunkban.
Ebben a példában az életfeladatot egy energiabélyeg
mozdítja elő. Végtére is a bizalom életfeladata arról
szól, hogy megtanuljunk bízni mindenki más előtt sa-
ját magunkban.
Amikor az alacsonyabb vibrációs energiában (Első
hullám) éltünk, hittünk a „kövesd a vezetőt" foga-
lomban. De mindez változóban van. Most, hogy egy
magasabb vibrációs szint felé indultunk el, megszüle-
tik a „Második hullám" elve, mely azt parancsolja:
„kövesd önmagad".
A bizalom elsődleges életfeladatával dolgozóknak
gyakran nagyon nehéz megtanulniuk bízni önma-
gukban, és ezzel együtt megtanulni, hogy elfogadják
és megtartsák saját erejüket.
Amint irányításuk alá vonták ezt az életfeladatot,
az irányítás belső érzésével folytatják tovább az éle-
tüket, mindig úgy cselekszenek, mintha pontosan

243
tudnák, hová tartanak. Valójában az történik, hogy
végül megtanulnak eléggé bízni önmagukban ahhoz,
hogy többé nem szükséges tudniuk.
A bizalommal kapcsolatban érdekesség, hogy csak
néhányunknak jelent problémát Istenbe helyezni a
bizodalmunkat. Míg jóformán mindannyiunknak
problémás, hogy elfogadjuk: mindannyian Istenek va-
gyunk.
A bizalom életfeladatát kivételesen fontos az irá-
nyításunk alá vonnunk, mert a bizalommal válhatunk
részeivé az egésznek azzal, hogy az univerzális ener-
gia áramlásába helyez bennünket. A bizalom hiányá-
ban a hitünk is hiányzik.
Amikor megtanulunk bízni, sérülékennyé válha-
tunk. Amikor átengedjük magunkat a sérülékenység-
nek, a gyengeségeinket erővé változtathatjuk. Ami
azt illeti, azt tanulhatjuk majd meg a most születen-
dő kristálygyermekektől, hogy a sérülékenységünk a
legnagyobb erőnk forrása.

19. Esettanulmány
Név: Joanna
Kor: 35 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: gyógyító, internetes vállalkozó
Életfeladat: bizalom
Katalizátor: anya (nem tűnik fel a történetben)
Típus: energiabélyeg

Joannát egészen fiatal korától kezdve folyamatosan

szexuálisan zaklatta az apja. Egyértelmű, hogy ezt a
helyzetet bármely gyermek nehezen dolgozza fel.
Ami még elviselhetetlenebbé tette Joanna helyzetét,
hogy az anyja is benne volt. Tudott róla, és szándé-
kosan elfordította a fejét. Ahogy az gyakran előfordul

244
a bizalom életfeladatával dolgozókkal, Joanna már a
kezdettől arra volt kényszerítve, hogy problémája le-
gyen a bizalommal. Hiszen ha az embernek a saját
szülei árulják el a bizalmát, ki más marad? Miután
Joanna úgy nőtt fel, hogy újra és újra elárulták, az
élete annak az önmagát megvalósító próféciának
a tapasztalatával bontakozott ki, hogy az emberek-
ben nem lehet megbízni. Folytonosan olyan embere-
ket vonzott be az életébe, akik az ő igazát bizonyítot-
ták. Szó szerint minden egyes barátja átejtette. Az a
barátja, akivel gyógyító rendelőt nyitott, pénzt sik-
kasztott a céges bankszámlájáról. Mikor végre úgy
gondolta, hogy talált magának egy megbízható part-
nert, azonnal hozzáment, s később döbbent csak rá,
hogy megrögzött szoknyavadász. Joanna férjének leg-
alább négy nővel volt viszonya, ami a felesége tudo-
másárajutott. Akárcsak az anyja korábban, Joanna is
színlelt, úgy tett, mint aki nem tud a férfi árulásáról.
Nem tudta rászánni magát, hogy szembeszálljon ve-
le, mint ahogy arra sem volt képes, hogy összetűzés-
be kerüljön az anyjával, amiért az szemet hunyt az
apja erőszakos viselkedése fölött.
Joanna a hosszú és boldogtalan évek után abban a
tudatban, hogy valami nagyon fontos hiányzik az éle-
téből, spirituális kutatásba kezdett. Előadásokra kez-
dett járni, workshopokhoz csatlakozott, könyveket
olvasott, bármit, amitől azt remélte, hogy beleláthat
élete sémáiba, és kapcsolatba léphet önmaga hiányzó
részeivel. Végül belénk botlott, és miután elolvasta
a könyveinket, úgy döntött, hogy jelentkezik az egyik
tanfolyamunkra.
Joanna másodlagos életfeladata a körülhatárolás
volt, és minél többet dolgozott magán, annál jobban
kezdte megtanulni, hogyan határolja körül magát, és
húzzon meg erős határokat. Amikor már tisztába ke-

245
rült önmagával, lassan elkezdett bízni magában. Úgy
egy évvel az első találkozásunk után Joanna olyasva-
lamit tett, amit soha nem gondolt volna korábban.
Úgy döntött, hogy egyedül kezd üzleti vállalkozásba -
virágalapú gyógyszereket árusít az interneten.
Lassan alakult, kicsiben kezdte, azért, hogy az üz-
let ne bolygassa meg a napi munkáját.
És akkor valami csodálatos történt. A kórház, ahol
már évek óta dolgozott, megkérte Joannát, hogy bo-
nyolítson le és felügyeljen egy kísérleti programot,
melyben kiegészítő terápiákkal, integráló gyógyító
módszerekkel kísérleteznek. Joanna a mennyben érez-
te magát. Minden, ami iránt érdeklődött, tökéletesen
összevágott. Az internetes vállalkozását továbbra is
folytatja, és ahogy elkezdett egyre nagyobb jövedelmet
hozni, egyre inkább nőtt az önbizalma is. Joanna éle-
te két területen is sikert hozott, amitől virágzásnak in-
dult. A kapcsolata a férjével továbbra sem volt tökéle-
tes, de kezdtek megmutatkozni a változás jelei, amikor
a férje tisztelete fokozódott az irányában.
Legutóbb, amikor beszéltem Joannával, azzal a hír-
rel lepett meg, hogy kapcsolatba lépett az apjával, és
kérdőre vonta azért, amit gyerekkorában kellett el-
szenvednie. Meglepetésére az apja teljes felelősséget
vállalt a tetteiért, és bocsánatot kért mindazért a ká-
rért, amit okozott. Az anyjával azonban, sajnos nem
tudta megbeszélni, aki keserű asszonyként halt meg.
A helyzet iróniája, hogy az asszony minden, a lánya
iránt érzett bűntudatát befelé fordította, ami öngyű-
löletet és haragot szült. De az apával ellentétben az
anya nem volt képes felvállalni a tetteiért a felelőssé-
get, és helyette minden önmaga iránt érzett haragját
Joannára vetítette.
Joanna jól példázza azt az embert, aki ellen az ele-
jén minden összeesküdött, de volt bátorsága és kitar-

246
tása elfogadni a helyzetét, kézbe vette az életét, és
megváltoztatta az energiabélyegét. A felelősség az erő
egyensúlya. Mint azt korábban mondtam: a szemé-
lyes erő fokozásához találjunk módot a személyes fe-
lelősség növelésére. íme: Joanna felelősséget vállalt a
saját életéért, és növelte saját alkotási erejét.

20. Esettanulmány
Név: Meryl
Kor: 40 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: pszichoterapeuta
Életfeladat: bizalom
Katalizátor: apa
Típus: energiamátrix

Meryllel az első telefonbeszélgetésünk alkalmával azo-

nosítottuk a bizalom életfeladatát. Egy megállapodást
is felismertem, ami egy kislány alakjában aktiválódott.
Mivel elvált, és nem volt jelenleg kapcsolata, készület-
lenül érte a hír Merylt. Nem tudta, hogy megijedjen,
vagy engem tartson őrültnek. A beszélgetés előreha-
ladtával felfedeztem, hogy ez a gyermek azért készült
az életébe lépni, hogy aktiváljon egy háttértervet.
Amikor Meryl újra képes volt levegőhöz jutni, meg-
mutathattam neki, hogy ugyanarról a kislányról van
szó, akivel elvetélt a két fiúgyermeke között. Meryl ek-
kor elmondta, hogy az egyik fia hamarosan apa lesz,
és nagy érdeklődéssel várta ezt a gyermeket.
Meryl alig valamivel ennek a könyvnek a megjele-
nése előtt jelentkezett az egyik egyhetes OverLight
- spirituális pszichológia - tréningünkre. Sajnálatos
módon, amikor megjelent, kiderült, hogy nem regiszt-
ráltuk, pedig e-mailen keresztül beiratkozott. Biztosí-
tottuk, hogy egyszerű technikai hibáról van szó.

247
 Az OverLight tréningeken nem csupán ennek a
könyvnek az anyagát tanítjuk, hanem a módszer ré-
szeként egymáson is dolgozunk. Minden résztvevő a
saját módszereit alkalmazva elbeszélget az egyik társá-
val, miközben próbálják egyesíteni az így szerzett in-
formációt a tanfolyamunkon tanított anyaggal. Én né-
hány rövid beszélgetést tartok a színpadon, hogy meg-
mutassam az embereknek, hogyan alkalmazható ez az
anyag. Annak dacára, hogy egy-egy ilyen alkalommal,
az adott személy egész élete nyilvánosságra kerül,
rendszerint hosszú a jelentkezők sora. Az OverLight
tanfolyamokra jelentkezők jelentős része hivatásos
pszichológus, pszichiáter, orvos vagy pszichoterapeu-
ta, és mindegyikük meglepően lelkes, hogy kipróbálja
magát a nyilvánosság előtt. Ezeken a bemutatókon két
egymással szemközti szék áll a színpadon. Azt a szé-
ket, amit a kliens foglal el, hatásosan „villamosszék-
nek" nevezték el.
Becslésem szerint a világ női lakosainak hatvan-
nyolcvan százaléka valamilyen módon szexuális bán-
talmazás áldozata. Amikor Merylre került a sor, hogy
elfoglalja a „villamosszéket", hamar kiderült, hogy ő
is ezek közé a bátor lelkek közé tartozik. Elmondtam
a csoportnak, hogy Merylt valószínűleg az apja pecsé-
telte meg egy energiabélyeggel, ami tökéletes lehető-
séget biztosított a számára, hogy a bizalom életfelada-
tán dolgozzon. Meryl bátran hagyta, hogy az életét
illetően lemeztelenítsük a csoport többi tagja előtt,
amikor a másodlagos életfeladataként a körülhatáro-
lást határoztuk meg, majd megmutattuk neki, hogy a
vakfoltjai mindkét területen hogyan befolyásolták éle-
te alakulását. Az érdekesség az volt benne, hogy míg
Meryl nagyon közel állt ahhoz, hogy az irányítása alá
vonja a másodlagos életfeladatát, a bizalom területén
továbbra is nagyon sérülékeny volt. Elárulta, hogy

248
 mindig is volt olyan érzése, mintha láthatatlan volna.
Amikor felállt a székhői, mindenkit mélyen megérin-
tett mérhetetlen bátorsága. Bár akkor még nem ismer-
te fel, a sérülékenységével hatalmas lépést tett afelé,
hogy irányítása alá vonja a bizalom életfeladatát.
Csakhogy ez alig egy hétig tartott, amikor is felfedez-
tem, hogy valójában miről van szó.
A tanfolyam utolsó napján az érzelmek természe-
tes módon nagyon magasra szöktek. És egy váratlan,
Meryllel kapcsolatos esemény tisztán illusztrálta ne-
kem a különbséget a között a bizalom életfeladata kö-
zött, amit egy energiabélyeg segít, szemben azzal,
amit egy energiamátrix.
Barbara szétosztotta a kurzus elvégzését bizonyító
okleveleket a résztvevőknek, majd amikor Merylhez
jutott, nem találta az övét. Barbara elnézést kért, és
azt mondta, felmegy a szobába, és kinyomtat egy má-
sikat. Annak ellenére, hogy milyen nagy utat tett
meg ennek az életfeladatnak az irányítása alá vonásá-
ban, ez a kis incidens hatalmas következményeket in-
dított el Merylben, amelyben újra a felszínre tört az
elhagyatottság és láthatatlanság minden korábbi ér-
zése. Kimentette magát, kimenekült a mosdóba, ahol,
mint azt később felfedeztük, sírva fakadt.
Ez az eset azt bizonyította, tévedtem Meryllel kap-
csolatban, mert jól mutatta, hogy végül is nem ener-
giabélyeggel dolgozik; sokkal inkább energiamátrix-
szal. Az édesapja kétségtelenül negatív katalizátor-
szerepet töltött be az életében, ami ahhoz a következ-
tetéshez vezetett, hogy energiabélyeggel dolgozik.
A valóságban azonban Meryl mindig öntudatlanul
vonzotta az ilyen tapasztalatokat, mert így volt prog-
ramozva.
Ráadásul, amikor Barbara felment a szobánkba,
hogy kinyomtassa Meryl új bizonyítványát, észrevet-

249
te, hogy az eredeti egész idő alatt ott volt a kezében.
Eleinte nagyon bosszankodott, hogy saját figyelmet-
lensége miatt akaratlanul is mekkora fájdalmat oko-
zott Merylnek. De később mindenkinek elmagyaráz-
tam, hogy Meryl maga öntudatlanul teremtett ilyen
helyzetet saját energetikai programozása miatt.
Meryl nem értette, hogy ha ilyen közel jár az irá-
nyításhoz, miért vált ki belőle ilyen erős reakciót ez a
parányi véletlen. Felvilágosítottam, hogy egy energia-
mátrixról van szó, ami az egész életét végigkíséri, és
mindig hajlamos lesz olyan embereket és eseménye-
ket vonzani az életébe, amelyeknek mind az a céljuk,
hogy ilyen reakciókat váltsanak ki belőle. Ezekben
az esetekben rajta áll, hogy felül tud-e emelkedni. Ez
az irányítás művészete.

21. Esettanulmány
Név: Cathy
Kor: 56 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: szerző
Életfeladat: bizalom
Katalizátor: anya
Típus: energiabélyeg

A Joannát bemutató esettanulmányunkhoz hasonló-

an Cathy alól is egy pillanat alatt csúszott ki a talaj.
Cathynél azonban annyiban más a történet, hogy a
folyamat már a születése előtt megindult. Cathy édes-
apja fiatalon meghalt, és magára hagyta a feleségét az
öt fiúval és a már megfogant Cathyvel.
Cathy szegény családban nőtt fel, szegény környe-
zetben. Kétéves korára annyira kimerítette az édesany-
ját az, hogy megtartsa a fedelet a családja feje fölött, és
ételt adjon nekik, hogy lebetegedett, és képtelen volt

250
gondoskodni róluk Cathy a bátyjaival árvaházba ke-
rült, míg az édesanyjuk össze nem szedi magát.
Cathy az árvaházban eltöltött tíz év során megfigye-
lőnek érezte magát, olyasvalakinek, akinek folyamato-
san ébernek kell maradnia, nyitva tartani a szemét,
figyelni arra a „váratlan fordulatra", ami lecsaphat rá.
Már fiatalon arra a következtetésre jutott, hogy a világ
nem biztonságos hely. Nem számíthatott arra, hogy az
emberek oly módon viselkednek, ahogy viselkedniük
kellene, ezért inkább mindig is őrködött.
Cathy édesanyja rajongott a gyermekeiért, de mivel
érzelmeket elzáró családban nőtt fel, soha nem tanul-
ta meg, hogyan fejezze ki szeretetét. A szeretet meg-
nyilvánulásai kellemetlenül érintették. Soha nem ölel-
te vagy csókolta meg a gyermekeit. Mivel nem tudta,
hogyan reagáljon, a gyerekek ölelésére, egy „ne butás-
kodj már" kifejezéssel elhessegette őket, vagy egysze-
rűen elfordította a fejét, és szó nélkül folytatta a dol-
gát. Cathy visszautasításként élte meg ezeket a helyze-
teket. Ennek következtében azzal az érzéssel nőtt fel,
hogy nem szeretik, nem kívánt a lénye, és önmagán kí-
vül senkire sem támaszkodhat. A bátyjai mind tehet-
séges és intelligens fiúk voltak. Kettő közöttük főisko-
lai ösztöndíjat nyert, ahogy Cathy maga is. Ám míg az
édesanyjuk spórolt és kuporgatott a két fiú főiskolai
taníttatására, Cathytől megtagadta a lehetőséget. Azt
mondta, szükség van arra, hogy a lány is keressen, be-
szálljon a háztartás költségeibe. Én úgy ítélem meg,
hogy mivel Cathy egyedüli lány volt, és ráadásul a leg-
kisebb gyerek, az édesanyja képtelen volt arra, hogy
szem elől veszítse. De Cathy akkoriban nem tudta ezt.
O úgy élte meg, hogy az édesanyja jobban szerette a fi-
úkat, mint őt.
Cathy tizenhét évesen találkozott az első férjével.
Semmivel sem bízott benne jobban, mint bárki más-

251
ban az életében, de kétségbeesetten vágyott a szere-
tetre, és arra, hogy elszabadulhasson otthonról. Hu-
szonegy éves korára már kétgyermekes családanya
volt. Öt évvel később pedig a férje lelépett egy másik
nővel. Akkortájt randizgatott egy másik férfival, de
abban a pillanatban véget vetett a kapcsolatnak, ami-
kor megtudta, hogy a férfi nős. Többéves egyedüllét
után a harmadik kapcsolatában a férfi nagyon ko-
molynak, felelősségteljesnek és megbízhatónak tűnt.
Mégis, Cathy olyan mániákusan félt az árulástól,
hogy négy évnek kellett eltelnie, mire hozzáment.
Cathy alig egy hónapja volt házas, amikor tudomá-
sára jutott, hogy a férje rejteget előtte valamit - sze-
rencsejáték-szenvedélyét. Cathy sokkot kapott. Nem
fért a fejébe, hogy újra rossz férfit fog ki magának.
Kívülről nézve persze Cathy minden egyes kapcso-
lata tökéletes helyzeteket teremtett arra, hogy segítse
őt szembeszállni a bizalom életfeladatával, és segítsen
legyőzni a nehézségeit. És az is természetes, hogy
mindezt nem tudta. Csupán annyit láthatott, hogy
vagy van benne valami, amitől a legrosszabb fajta pa-
sikat vonzza, vagy pocsék a jellemismerete.
Cathy úgy érezte, több mint elég bizonyítékot szer-
zett arra, hogy senkiben sem bízhat meg, ezért meges-
küdött, soha többé nem követi el azt a hibát, hogy va-
laki más kezébe adja érzelmeit vagy pénzügyi
biztonságát. A férfiak területén cinikus és tartózkodó
lett. Az elkövetkezendő néhány évben csak a gyerme-
keiről, a karrierjéről és a rokonairól szólt az élete.
Nem többről. Rendszeresen látogatta az édesanyját,
de inkább kötelességből, mint egyéb másból kifolyó-
lag. Annyira kényes volt a kapcsolatuk, hogy egyikük
sem mondhatta az együtt töltött időre sem azt, hogy
kellemes, sem azt, hogy szívélyes.

252
 Cathy életében a negyvenes évei elején jött el a
nagy fordulópont, amikor elkísérte az egyik barátját
egy regressziós terápiára. Ez az élmény olyan mélyre-
ható volt, hogy még Cathy képzeletét is felülmúlta, és
alapvető változást indított el benne. Úgy magyarázta
nekem az élményt, hogy egész életében először érez-
te azt: „ellazul és lecsillapodik". Hirtelen úgy érezte,
mintha valaki elhúzta volna az arca elől azt az üve-
get, amelyen keresztül az életre tekintett. Többé nem
érezte, hogy közönyös megfigyelőnek kell lennie, fo-
lyamatosan vigyáznia. Bár továbbra sem tudta tuda-
tos szinten megragadni, de érezte, hogy oka van a ko-
rábbi rossz élményeinek.
Cathy hamarosan találkozott egy nálánál néhány
évvel fiatalabb fiúval. Aztán azon kapta magát, hogy
elképzelhetetlen dolgot tesz: végül megadta magát a
helyzetnek, és szenvedélyes kapcsolatba kezdett vele.
Ez egyszer Cathy nem törődött azzal, hogy megbíz-
hat-e bárkiben is, hogy hazudnak majd neki, elárul-
ják vagy rászedik. Bár az kissé aggasztotta, mit szól-
nak majd az emberek a korkülönbség miatt, de azt a
gondot is félretette, és teljes gőzzel belefogott.
Cathy ennél jobbat és ennél nagyobb gyógyhatású
lépést nem is tehetett volna magáért. Végül azzal,
hogy megadta magát, és egyszerűen elfogadta a ka-
pott szerelmet, és ugyanúgy viszonozta, a lehető leg-
jobbat tette önmagának. Mélyreható változást oko-
zott ezzel az életében. És azzal, hogy hagyta ledőlni a
sorompóit, még az édesanyjával való kapcsolata is
kezdett megváltozni.
Öt évig tartott a kapcsolatuk. Cathy ilyen gyógyító,
örömteli és feltétel nélküli szerelmet még nem ta-
pasztalt. A legérdekesebb ebben a kapcsolatban,
hogy egyikük sem hagyta el a másikat. Nem volt meg-

253
csalás, visszautasítás és a szerelmük sem fogyott el.
Egyszerűen „tudták", elérkezett az idő, hogy a kap-
csolatuk másik szintre lépjen. A mai napig a legjobb
barátok. Cathy meggyógyította az energiabélyegét az-
zal, hogy megtanulta félretenni a félelmeit, megbí-
zott magában és az ösztöneiben. És így levetkőzte
minden neheztelését és elfojtott haragját, melyek
meggátolták abban, hogy megértse és elfogadja az
édesanyját. Ki tudott békülni az édesanyjával a halá-
la előtt.
 1 1 . ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Igazság

Felelősség

ogy haladunk az életfeladatok listáján, fontos

észhen tartanunk, hogy minden életfeladat nagymér-
tékben különbözhet attól függően, hogy az irányítás
mely szintjét érte el az egyén. Az igazság ezen kü-
lönbségek élénk példáját biztosítja.
Az igazság és a bizalom nagyon közel állnak egy-
máshoz, így gyakran összecserélhetők. Amikor az em-
ber az igazság irányítását választja, energetikai prog-
ramozásából adódóan nehezen ismeri fel, és nehezen
áll ki saját igazáért. Mivel ez első ránézésre úgy tűn-
het, hogy nem hisznek magukban, a szokásosnál több
kérdést kell feltennem, hogy átfogó képet kapjak min-
den sémáról, mielőtt meghatároznám, hogy az illető
melyik életfeladattal dolgozik. Olykor egyenesen rá is
kérdezek: „Ha arra kérném, hogy válasszon, mi a fon-
tosabb az életében, az igazság vagy a bizalom, melyi-
ket választaná?"
Amikor az embernek nehézséget jelent saját igaza
mellett kiállni, hajlamos elfogadni mások igazságát a
sajátja helyett. Mindig kutatja a legújabb könyveket,
friss fogalmakat, ötleteket vagy rendszereket, hogy kö-
vethesse őket.

Igazság: vakfolt
Amikor az egyén az irányítás korai fázisában áll,
rendszerint képtelen teljes egészében őszinte lenni
önmagával. Ez eleve mindenkinek nehéz lehet, mivel
igazából soha nem tudjuk, hol vagyunk, és így min-

255
dig is arra leszünk kényszerítve, hogy másokhoz vi-
szonyítsuk magunkat. Nem csak az igazság megfog-
hatatlan a számunkra, de gyakran illúziókat terem-
tünk, hogy racionalizáljuk választásainkat.
Az irányítás ezen a szintjén azok, akik ennek az
életfeladatnak a segítéséhez energiamátrixot választa-
nak, minden lehetséges módját megtalálják, hogy el-
kerüljék: felelősséget kelljen vállalniuk a tetteikért.
Gyakran kitérnek, magukon kívül keresik az irányt,
minthogy felismernék a sajátjukat. Olykor ez a má-
sokkal szembeni őszinteség problémájához vezet. In-
kább hazugságokhoz és kifogásokhoz folyamodnak,
semmint őszinték lennének azzal kapcsolatban, ami
igazán történik az életükben. Sok esetben fantáziavi-
lágban is élhetnek. A nagy probléma akkor érkezik el,
amikor kezdik elhinni saját hazugságukat, mert ezzel
teljesen elkülönülnek saját maguktól.
Amikor az ember az irányítás magasabb szintjén
dolgozik az igazsággal, gyakori, hogy olyan tanár vagy
vezető lesz belőle, aki képes felölelni az igazság több
különböző jellegzetességét, anélkül, hogy egyik jelleg-
zetességéhez is különösen kapcsolódna. Ennek az élet-
feladatnak irányítása ezenkívül ahhoz is vezet, hogy
megértsük: az igazság teljes egészében az ember saját
felfogásán alapul, és hogy a nézőpont áthelyezésének
művészetén keresztülláthatja meg az ember a sajátján
túli igazságokat.

Kegyetlen őszinteség
Ennek az attribútumnak az irányítása egyedül azzal
érhető el, ha az ember kegyetlenül őszinte önmagá-
val. Ez azt jelenti, hogy teljes felelősséget vállal saját
gondolataiért és tetteiért. De nem jelenti azt, hogy
ezeknek a gondolatoknak vagy tetteknek tökéletes-
nek kell lenniük - csupán az ember sajátjának. Amint

256
az ember elkezd felelősséget vállalni saját valóságáért,
megindul az igazság irányítás alá vonása. Ezek az em-
berek örökösen kutatnak, mindig keresik a válaszokat
a kérdéseikre. Tagadják saját benyomásaikat, érzései-
ket és gondolataikat, helyette másokét fogadják el.

Mások szemén keresztül

Azok, akik újak ebben az életfeladatban, rendszerint
teljes egészében mások szemén keresztül nézik ma-
gukat. Mások nézőpontjából tisztán tudnak látni, de
amint a saját igazukra kerül a sor, előkerül a vakfolt-
juk. Ők azok az emberek, akik mindig aszerint ítélik
meg önmagukat, hogy szerintük mások mit gondol-
nak róluk.
Az igazság nagyon nehezen irányítható attribútum.
Éppen ezért ahelyett, hogy elítélnénk az ezzel dolgo-
zókat, feltétel nélkül szeressük őket, és tapsoljuk meg
bátorságukat, mert nagyon nagy kihívásokkal kell
szembenézniük. Még ha több életidőbe is kerül, ennek
az életfeladatnak az irányítása előremozdítja az egész
emberiséget.

22. Esettanulmány
Név: Keith
Kor: 52 éves
Családi állapot: nős
Foglalkozás: egy multinacionális cég ügyvezetője
Életfeladat: igazság
Katalizátor: apa
Típus: energiamátrix

Keith erőteljes személyiség. Évek óta vonzódnak hoz-

zá azok, akik keresik az igazságot, mert olyasvalaki-
nek látják,, aki pontosan tudja, mi az igazán fontos az
életben, és mi nem az. És a legnagyobb részt be is iga-

257
 zolódik a Keith-be vetett hitük. Remek tanácsadó, és
lenyűgöző az előrelátása. Mégis, a helyzet iróniája,
hogy Keith-nek mérhetetlen nehézséget jelent kiállni
a saját igaza mellett. Sok évvel ezelőtt elvett egy nőt
feleségül, de nincs bennük semmi közös. Több mint
tizenkét éve külön szobában alszanak. Házasságuk
mentes mindennemű érzelemtől és szenvedélytől.
Egyedül a fiuk tartja őket össze.
Az igazság Keith vakfoltja. Amikor elmondja az
embereknek, hogy mit lát, akkor is szinte tagadja ön-
magát. Ahelyett, hogy a tárgyra térne, és elmondaná,
mit akar, leplez, kerülgeti a kását. Nem ellenkezik
másokkal, inkább azt mondja: „Igen, megértem a né-
zőpontját, de tudja, valaki ezt és ezt tanította nekem,
és talán szívesebben tekintene rá abból az irányból."
Mivel problémát jelent neki az igazság elfogadása,
nagyon nehéznek találja, hogy bátorsága legyen saját
meggyőződéséhez. Éppen ezért egész élete arról szól,
hogy egyik igazságtól a másik felé hajlik, elfogadja az
uralkodó véleményt, bármi legyen is az.
Keith úgy nőtt fel, hogy egy olyan hitrendszert fej-
lesztett ki, mely megszabja, hogy a siker egy hat szám-
jegyű fizetéssel jutalmazott munka, egy kényelmes, tá-
gas ház a kertvárosban, egy féleség, kettő vagy három
gyermek és egy kétautós garázs. Ha mindezt maga mö-
gött hagyná egyszerűen azért, mert nincs a házasságá-
ban szerelem, szenvedély vagy kommunikáció, az ha-
talmas kudarc lenne, vagy legalábbis Keith így hiszi.
Inkább tűri azt, hogy nem szeretik; hiányérzete van -
és boldogtalan. Azon néhány alkalommal, amikor le-
hetősége lett volna megtapasztalni a szerelmet egyen-
jogúként egy másik nővel, mindig visszahátrált abban
a pillanatban, hogy a nő elkötelezettséget kért volna.
Keith őszintén hitte, hogy a legnagyobb ajándék,
amit a fiának adhat, az a nyugodt, boldog családi élet

258
két szerető szülővel. Az igazság az, hogy Keith na-
gyon rossz szolgálatot tesz a fiának azzal, hogy arra
neveli, egy férfinak az a „normális", ha nincs benne
összhang, és hazugságban él.
Keithnek nem az a dolga - legalább szembesülne ve-
le -, hogy megőrizze a status quót, saját integritása és
boldogsága árán, hanem hogy bátorítsa saját meggyő-
ződését, hogy kitalálja, mi igazán fontos neki (szem-
ben azzal, hogy elfogadja mások igazságát és normáit),
és olyan életet éljen, amely igazodik az ő lelki céljához.
Sajnos, Keith képtelen bármit is tenni, ami felbo-
rítja a status quót. Ez a csodálatos, szerető szívű em-
ber teljesen megakadt. Minden jó szándéka ellenére,
ha nem tanul meg az igazságon dolgozni, és belépni
saját igazságába, egyszerűen nem lesz képes teljesíte-
ni ezt az életfeladatot.

23. Esettanulmány
Név: Leslie
Kor: 42 éves
Családi állapot: elvált
Foglalkozás: egy PR-cég tulajdonosa
Életfeladat: igazság
Katalizátor: apa
Típus: energiabélyeg

Leslie a legfiatalabb gyermekként, ötödiknek szüle-

tett, és igazi „apuci kicsi lánya" volt. Az édesapja az
integritás életfeladatán dolgozott. Mézes szavú férfi
volt, remek eladó. Szemrebbenés nélkül meggyőzte az
embert, hogy amit lát, az nem fehér, hanem fekete.
Igazi charmeur, akivel még akkor sem szálltak szem-
be az emberek, ha hazugságon kapták. Leslie annyi-
ra csodálta és imádta az apját, hogy boldog volt, ha
úgy tehetett, mintha elhinné az apja hazugságait.

259
 Ami még rosszabb, Leslie azt hitte, hogy elfogad-
ható, ha az ember az integritásán kívül cselekedik
Mindezeken felül, még egy olyan karriert is válasz-
tott, ami minden lehetőséget megadott neki, hogy az
apja nyomdokaiba lépjen. Nagyon sikeres karriert
futott be a PR területén, és hamarosan az apjához ha-
sonlóan, ő maga is kezdte elhinni saját hazugságait
A dolgok egy ideig jól mentek. Leslie saját PR-céget
alapított, és komoly sikereket ért el. De minél inkább
az integritásán kívül cselekedett, annál inkább
felborult az egyensúly az életében, és annál több kü
lönös dolog történt vele. Problémái adódtak az alkal-
mazottaival. Megbízhatatlanná váltak. Lusták voltak.
Egymás után árulták el azzal, hogy átszállingóztak
rivális ügynökségekhez, és magukkal vitték a kliense-
ket. Leslie tombolt a dühtől. „Hogy tehették ezt ve-
lem? Nincs bennük semmi lojalitás?" Mivel hatalmas
vakfoltja volt az igazság területén, nem egyszer elő-
fordult, hogy a környezetében lévő emberek csupán
visszatükrözték neki, amit saját maga küldött.
Amikor Leslie először felhívott, a szokásos módon
kezdtem a beszélgetést, körvonalaztam, mit remélhet
a beszélgetéstől. Mindig olyan légkört alakítok ki a
beszélgetéshez, hogy a kliensek semmilyen módon se
mondhassanak le az erejükről, és hogy ugyanakkor
ne lepődjenek meg, ha nem veszem el az erejüket ab-
ban az esetben sem, ha megpróbálnák odaadni ne-
kem. Rendszerint azt mondom nekik: „Ez a munka
a teljes képességről szól, és így nem fogom megmon-
dani, melyik utat válasszák, azt sem, hogy mit kelle-
ne, vagy mit nem kellene tenniük. Ezeknek a beszél-
getéseknek kizárólag az a lényege, hogy egy egészen
más oldalról világítsanak rá a saját életmintáikra,
hogy tisztábban láthassák a választásaikat."

260
 Leslie-vel el sem juthattam ezekig a mondatokig,
mert belekezdett abba, hogy már számos gyógyító-
nál, írónál és médiumnál járt, és erről nem szükséges
semmit sem mondanom. Nyilvánvalóan azt hitte,
hogy a korábbi tapasztalatai előnyt jelenthetnek a mi
beszélgetésünkön. Nem gyakorolt rám hatást, és kö-
zöltem vele, hogy én nem az intuitív gyógyítókhoz
hasonló szeánszokat végzek, így mindig ragaszko-
dom hozzá, hogy minden kliensemnek elmondjam,
mire számíthat tőlem.
Alighogy belekezdtünk, Leslie megpróbálta átven-
ni a beszélgetés irányítását; arra kért, erősítsem meg
azokat az információkat, amelyeket a korábbi olvas-
mányában kapott. Gyorsan egyértelmű lett, hogy
nem tanácsot akart, csupán azt várta, hogy erősítsem
meg, amit már másoktól is hallott. Leslie teljesen el-
merült abban a történetben, hogy az előző élete a fe-
lelős mindazért a nehézségért, amit jelen életében ta-
pasztal. A csapdájába került, és ha én is összejátszom
ezzel, csupán azt érem el, hogy teljesen leragad itt.
Felkészületlenül találta, amikor közöltem vele, hogy
szerintem az igazság életfeladatával dolgozik, és rá-
kérdeztem jelenlegi kapcsolatára az apjával. Dadogni
kezdett, hogy vajon mi köze ennek az ő üzleti kudar-
cához. Amikor elmagyaráztam neki, hogy szerintem
az édesapja fontos katalizátorszerepet töltött be az ő
igazság életfeladatában, ami az egyik elsődleges oka
a jelenlegi üzleti nehézségeinek, teljesen elakadt a
szava, és hagyta, hogy folytassam.
Megjegyzem, általában nem ugrom azonnal fejest
az elsődleges életfeladatok azonosításába, és csupán
akkor kezdek bele, amikor úgy érzem, hasznos lehet
a kliensemnek, hogy a nagyobb összefüggéseket lát-
hassa. De Leslie esetében tudtam, hogy korlátozott
az időm. Még ha negyvenöt perces beszélgetésért fi-

261
zetett is, tisztán kirajzolódott előttem, ha nem raga-
dom meg azonnal a figyelmét, soha nem lesz esélyem
eljutni hozzá. Ezért ösztöneimben bízva becsuktam a
szemem, és nekifogtam a jellemrajzának, mintha
egész életemben ismertem volna. Attól a pillanattól
fogva tudtam, hogy elnyertem Leslie osztatlan figyel-
mét. Megkérdeztem, mi történt hat évvel korábban,
ami nagy változást jelentett az apjával való kapcsola-
tában, és ami azóta is megoldatlan maradt. Leslie
megdöbbent a pontosságomtól, hogy még a dátumot
is eltaláltam, és beismerte, hogy ekkor hatalmas né-
zeteltérése volt az apjával. Leslie életében először
szembeszállt vele egyik hazugsága miatt. Az apja fel-
dühödött, és azóta nem beszéltek. Leslie mérhetetlen
bűntudatot érzett emiatt, és még mindig kétségbe
vonja, hogy akkor helyesen cselekedett-e. Azt is el-
mondta, hogy tudja, nem kellett volna megtennie, és
inkább élt volna együtt az apja hazugságával, sem-
mint szembesítette az igazsággal.
Gratuláltam Leslie-nek, amiért kiállt a saját igazsá-
gáért, majd megismertettem őt a tizenkét elsődleges
életfeladattal, és azokkal a jellegzetességekkel, ame-
lyekkel az igazság életfeladatával dolgozók szembe-
sülnek. Még azt is javasoltam neki, hogy egyelőre fe-
ledkezzen meg az édesapjáról, és tisztán arra
összpontosítson, ami a szívében van. A tudomására
hoztam, hogy a vállalkozás vezetőjeként az ő felelős-
sége, hogy kialakítsa a cég hangulatát, és azzal, hogy
folyamatosan önmagán kívül keresi az igazságot,
mindenki mást összezavar maga körül. Erre az volt a
reakciója: „De mi van, ha tévedek?" Emlékeztettem
ra, mindössze annyit kell tennie, hogy egyszerűen
megváltoztatja a nézőpontját arról, mit nevez igaz-
ságnak. Azt a fontos dolgot kell tudni az igazságról,

262
hogy az nem egy mozdulatlan tárgy, sokkal inkább
egy fejlődési folyamat. Fejlődésünk és formálódá-
sunk ritmusában változik az igazságképünk is.
A beszélgetés végén Leslie könyörgött, hogy vagy
hosszabbítsuk meg az időt, vagy másnap is felhívhas-
son. Leslie szerencséjére egyik lehetőség sem állt fenn.
Öt hónapot kellett várnia a következő beszélgetésre.
A következő beszélgetésünkön Leslie izgatott volt.
A vállalkozásában kezdtek megszűnni a problémák,
ami nagyon kis erőfeszítésébe került. Sőt még azon is
elgondolkodott, hogy a megtörtént változásoknak
egyáltalán van-e köze az új észleléseihez. Azt is
nagyon várta, hogy elmondhassa, ami az apjával tör-
tént. Az apja egy nap felhívta, mintha semmi sem
történt volna. Ráadásul a becenevén szólította, aho-
gyan gyerekkorában. Leslie végre megértette, hogy
nem az ő dolga megváltoztatni az apját. Egyedül az
az ő felelőssége, hogy kiálljon a saját igazáért. Öröm-
mel hallgattam ezt, de azért fontosnak tartottam,
hogy végső próba elé állítsam. Megkérdeztem hát,
hány könyvet olvasott el az utolsó beszélgetésünk
óta, és büszkén felelte, hogy egyet sem, mert végre
kezdett belső útmutatójára figyelni, és követni, amit
a szíve diktál.
A beszélgetés végén Leslie kissé elcsúszott, mert
megkérdezte, mi lenne, ha heti rendszerességgel be-
szélhetnénk. Finoman a tudomására hoztam, hogy
már megkapta tőlem mindazt, amire szüksége volt, és
a meggyőződésem ellen való a túl gyakori találkozó.
Vannak emberek, akik hatalmas munkát végeznek
mentorként. Ráadásul olyan messze be vagyok táb-
lázva, egyszerűen lehetetlenség a gyakori találkozás.
Megnyugtattam, hogy minél inkább megtanul bízni
saját belső útmutatásában, annál kevésbé lesz szük-

263
 sége arra, hogy önmagán kívül keresse a válaszokat.
Megtalálni az igazság életfeladatának a nyitját jelen-
tő választ, az nem a keresésben van, inkább a kérdé-
sek megfogalmazásában. A kérdések pedig csak akkor
jutnak kifejezésre, ha rálelünk arra az igazságra,
hogy a válaszok belül keresendők. Ezért mindössze
azt kell tennie, hogy elfogadja, a válasz nem más,
mint az igazság - abban a pillanatban.
Továbbra is évente egyszer fogadom Leslie-t, és
odáig jutottam, hogy igazán várom a találkozásokat.
Leslie - azokhoz hasonlóan, akik elérték az igazság
életfeladatának felső szintű irányítását - olyan em-
berré lett, akit immár mások keresnek fel útmutatá-
sért. Az „igazság könyvtárosaként" ismert.
 1 2 . ELSŐDLEGES ÉLETFELADAT

Kegy

Harmónia mindé létezővel

A cegy a teljes irányításhoz vezető utolsó lépcső-

fok. Nemcsak a legutolsó irányításunk alá vonható
életfeladat, de egyben a legszebb is. Ebben az életfel-
adatban az ember megtanulja, hogy igazából nem a
cél a fontos. Az utazás maga, ami igazán számít, illet-
ve az a kegy, mellyel megtapasztaljuk az utazást.
Ennek az életfeladatnak a megértését segítheti, ha
feltesszük magunknak a kérdést: Milyen gyakran éb-
redünk úgy reggelente, hogy: „szeretem az életem,
alig várom, hogy meglássam, mit hoz a mai nap"?
Úgy hangozhat, mint a pozitív gondolkodás egy-
szerű példája, de a valóságban jóval többet jelent en-
nél. Amikor az ember igazán a játék résztvevőjének
tekinti magát, és keggyel engedi át magát a játéknak,
akkor minden megmaradó energiamátrix irányítása
nemcsak hogy könnyebbé válik, de sokkal élvezhe-
tőbbé is.
Úgy találja, hogy vágyik Haza? Úgy érzi, hogy ami-
kor egy nap felébred abban a kényelmetlen testben,
amelyben lakozik, az energiája nagy része arra megy
el, hogy megtalálja az utat vissza, Haza? Ha a válasz
ezekre a kérdésekre: igen, akkor még nem vonta irá-
nyítása alá a kegy életfeladatát. Csak néhányaknak
sikerült, mivel nem sokan dolgoznak ezen az életfel-
adaton.
A kegy az egyik olyan életfeladat, amelyet csak na-
gyon kevesen választanak, nagyon kevesen kezdenek
el dolgozni vele. Olyannyira, hogy mindössze egyet-

265
 len embert ismerek a klienseim közül, aki a kegy élet-
feladatával dolgozik. Ez az oka annak, hogy csupán
egyetlen esettanulmányt találnak ebben a részben.
Fontos megérteni ezzel az életfeladattal kapcsolat-
ban, a legtöbb ember azt hiszi, hogy amint irányítá-
sunk alá vonjuk ezt az utolsó feladatot, olyan „tökéle-
tesek" leszünk, hogy szinte a föld felett járunk. Pedig
nem. Továbbra is vannak problémáink, mint minden
más embernek, aki a kegy életfeladatán dolgozik.
A kegy jelenti a kapcsolatot ahhoz az entitáshoz,
amit a Csoport univerzális energiának nevez. Ez az az
energia, mely minden létezőt összekapcsol. A kegy
életfeladata megerősíti a kapcsolatot azzal az energiá-
val, mely a dolgok között áramlik, s mely összeköt min-
den dolgot. Az emberi formában természetesen abban
az illúzióban élünk, hogy különállunk egymástól. Bár
tudományos kísérlet nem támasztja alá, széles körben
elfogadott, hogy kapcsolat áll fenn minden létező kö-
zött. A kapcsolat az univerzális energiával gyakran a
magasabb énünkkel való kapcsolatunkon vagy a spiri-
tuális kapcsolatunkon keresztül tapasztalható.
Első ránézésre könnyen összekeverhető a kegy a
jótékonyság életfeladatával (amely a más emberekkel
való harmóniát jelenti). Amikor az ember ennek az
életfeladatnak az irányításához jut, ezt ösztönösen
tudja, és harmóniába kerül minden létezővel minden
szinten. A történelmünkben mindvégig a mestertaní-
tókról szóló mondák nagy része olyan alakot ábrázol,
aki ennek az egzakt életfeladatnak az irányításába
lép. Ezzel a kapcsolattal érthető meg idő, tér és ener-
gia, melyet csak nagyon kevesen tapasztaltak meg ez
idáig az emberiség történelmében.
Természetéből adódóan a kegy attribútuma minden
esetben az utolsó irányításra váró életfeladat. Ráadá-
sul, mivel a legtöbb lélek 8-10 életfeladat irányítás alá

266
vonásával teljesíti földi tapasztalatát, csak nagyon ke-
vesen maradnak, akik a kegy életfeladatával dolgoznak.
Olyan szent szövetség képét rajzolja meg, amit csak a
lelkek elitje köt meg. Higgyék el, amikor azt mondom,
hogy azok a bátor lelkek, akik a kegy életfeladatával
dolgoznak, ritkán érzik azt, hogy különlegesek. Inkább
úgy érzik, hogy páratlan hátránnyal indulnak.
A kegy elsődleges életfeladatán dolgozók mindig a
lehető legnagyobb képre tekintenek, mert azt keresik,
hogyan kapcsolódik össze minden. A legkevésbé sem
érdeklik őket az élet titkai, ők az univerzum titkait ku-
tatják. Tökéletesen jó kapcsolatban állnak az embe-
rekkel, de ugyanúgy látják mindannyiunk interdimen-
zionális részeit is, és legbelül tudják az igazságot,
amikor hallják, látják vagy megtapasztalják bármely
formában.
A spirituális pszichológiai kurzusokon, amikor a
kegyről beszélek, mindenki a saját életfeladatát látja
benne. Kérem, ne feledjék, amit korábban mondtam,
hogy minden életfeladatban meglátják majd önmagu-
kat, és mivel beágyazódott vakfoltjuk van annak érde-
kében, hogy segítsék az életfeladatukat, a sajátjukat a
legnehezebb azonosítani. A kegyben egy kicsit mind-
annyian meglátják magukat, mégis szerfelett ritka az
az ember, aki valóban a kegy életfeladatával dolgozik.

24. Esettanulmány
Név: Nancy
Kor: 72 éves - és napról napra fiatalabb
Családi állapot: özvegy
Foglalkozás: szerző, gyógyító, tanár
Életfeladat: kegy, másodlagosan az elfogadás
Katalizátor: apa
Típus: energiamátrix

267
Nancy egy csodálatos, nagyon régi lélek. Barbarával
akkor találkoztunk vele először, amikor a házigazdá-
ja volt az egyik szemináriumunknak. Azonnal és
tisztán láttam, hogy Nancy tanító, de természetesen
ő maga nem tűrte ezt a megjelölést. Mint a legtöbb
dolog Nancy életében, ez a megjelölés sem nyújt ele-
gendő védelmet. Ugyanúgy megvannak neki is mind-
azok a problémái, mint mindenki másnak. Ugyanúgy
azt érzi, hogy még oly sok mindent nem valósított
meg. És ugyanúgy eltűnődik azon, mi dolga a Földön.
A legfőbb vágya, hogy érezze, minden szinten min-
den létezővel kapcsolatban áll.
Nancynek megvan a belső tudása, és megtanult
bízni saját útmutatásában. A belső tudás megadta
neki azt a képességet, hogy mindennek, ami az útjá-
ba kerül, ki tudja vonni a lényegét. Amikor könyvet
olvas, ösztönösen átlapozza azokat a bekezdéseket,
melyek jelentéktelenek vagy helytelenek a számára, s
csupán azokba a részekbe mélyed bele, amelyek meg-
erősítik benne a mélyen begyűjtött igazságot. Még e
belső irányítás ellenére is össze van zavarodva azzal
kapcsolatban, hogy az élet a Földön miért nem sok-
kal könnyebb és bevégezhetőbb. Mindenekfelett
Nancy tudja, hogyan nevessen, és hogy ez a szemlé-
letmód átsegíti őt bármilyen helyzeten. Begyűjtőnek
nevezi önmagát. A valóságban egy olyan tanító, aki
azokat az embereket vonzza maga köré, akik a na-
gyobb válaszokat keresik.
Nancy férje alig néhány héttel az első találkozá-
sunk előtt halt meg. Nancy óriási beteljesedésnek
tekintette az életében. Megértette, hogy elvégezte a
kötelességét a férjével szemben, szeretetével és meg-
értésével, és hogy immár szabadon, nagyobb összpon-
tosítással nekiállhat élete új szakaszának. Életének
legnagyobb kihívása innentől kezdve, hogy szavakba

268
 öntse és meghatározza ezt a fókuszpontot. De amire
egész idő alatt nem ébredt rá, hogy azt a munkát vé-
gezte, ami miatt ide jött.
Nancy második életfeladatának aktiválása akkor ér-
kezett el, amikor huszonéves fia agydaganatban meg-
halt. Ez volt a befejeződése az elfogadás másodlagos
életfeladatának. Ezt az ajándékot adta neki a fia, mely
mindent megváltoztatott Nancy életében. Nehéz élete
volt, egy alkoholistához ment hozzá, meg kellett tanul-
nia türelmet, elfogadást, toleranciát, megértést gyako-
rolni, és feltétel nélkül, ítélkezéstől mentesen szeretni.
Amikor most beszél a házasságáról, mosoly játszik
az arcán, és feltétel nélküli szeretet van a szívében.
A szép időkre emlékezik, és nevet a nehezeken.
Többször is folytattam beszélgetést Nancyvel az-
óta, hogy sok éve ismerem. Mindig nagyon élveztem
őket, mivel különböztek a többi rendelésemtől. A mű-
ködési szintje miatt nagyon gyorsan mély megértésre
jutottunk. Igazság szerint, ha a megszokott módon
folytattam volna le vele a szeánszot, nem lett volna
türelme vagy ideje hozzá. Rendszeresen úgy érzem,
hogy a szeánszaim Nancyvel időpocsékolást jelente-
nek neki, de gyengéd szeretetet érez az együtt töltött
óráink iránt. Szerintem serkentőleg hatok rá. Érzé-
sem szerint arról lehet szó, hogy szavakba öntöm azt
az igazságot, amit már úgyis tud. Ily módon erősítjük
egymást, s valószínűleg ezért folytatjuk tovább a kö-
zös beszélgetéseket.
Mind a mai napig Nancy saját írásai javarészt ki-
adatlanok, mivel egyszerűen túlságosan megelőzi ah-
hoz a korát, hogy megértsék. A kegy életfeladatával
dolgozóknak a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy
elfogadják őket, mert csak nagyon kevesen fogják fel
azokat az univerzális igazságokat, melyeket tudnak,
és mégsem képesek szavakban kifejezni.

269
 Úgy tűnhet, mintha a kegy életfeladata olyan kü-
lönlegesség volna, amit mindenki sajátjának kíván.
Pedig higgyék el, páratlan élményről van szó, melyet
a legtöbb ember nem tolerál. Kétség nem fér hozzá,
hogy Nancy végzős. Az igazsághoz azonban hozzá-
tartozik, hogy már többször volt végzős. Éhesen vá-
gyik a tudásra, és míg meg nem ért mindent, valószí-
nűleg visszajár.
Érdekességként megjegyezendő, hogy Nancy édes-
anyja mindig is mondogatta, hogy Grace-nek, vagyis
Kegynek kellett volna elnevezni.
 8. fejezet

Befejezés
S e g í t megértenünk emberi formában lévő lelkünk
tapasztalatát, ha észben tartjuk, hogy nem azért va-
gyunk itt, hogy per se tanuljuk meg a leckéket. Sőt azt
is mondják, hogy maga a tizenkét elsődleges életfel-
adat mindössze figyelemelterelés, hogy lefoglaljon
bennünket, amíg a spirituális lényünket övező na-
gyobb attribútumot tanuljuk. Egyszerűbben: igazából
azért vagyunk itt, hogy magát az irányítás művészetét
tanuljuk meg. Az irányítás pontos meghatározása,
hogy minden energiának minden helyzetben megta-
láljuk a pozitív használatát. Amikor mindezt megva-
lósítjuk, végül majd alkotóként emlékezünk igaz
erőnkre.
Olyan skálán tapasztalunk fejlődést, amellyel ko-
rábban még nem találkoztunk. Igazán hiszem, hogy
amikor majd kétszáz év távlatából visszatekintünk er-
re az időszakra, tisztán látjuk, hogy az emberiség pá-
ratlanul gyors fejlődési szakaszon ment át. És ennek
pont a közepén járunk. Izgalmas időszak ez, és még
izgalmasabbak következnek, ahogy haladunk előre.
Könnyen belátható, hogy ezek az információk és
életfeladatok bámulatos játékunk kezdetétől velünk
vannak, de olyan bonyolultak, hogy lehetetlen lett
volna ezeket az információkat korábban ismerni. Ha
egy lélek átlagban hatvan emberöltő alatt teljesít
egyetlen életfeladatot, ez az információ napi mérték-
kel semmit sem jelentett volna. Annyira lefoglalna -
és le is foglal - saját túlélésünk, hogy nem érdekelné-
nek az életfeladatok.

273
 A következő lépés?

Ezzel a gyors tempójú fejlődési folyamatunkkal meg-

lehetősen természetes számunkra, hogy azonnal át
akaijuk vinni ezt az információt a következő fejlődé-
si szintünkre is. És akkor a következő kérdések: Ho-
vá tartunk? És mi vár ránk a tizenkét elsődleges élet-
feladattal?
Hiszem, hogy a tizenkét elsődleges életfeladat vi-
szonylag változatlan marad. Végül is jól szolgálnak
bennünket az ősidőktől egészen mostanáig. A válto-
zást inkább a hét életszakaszhoz fűződő kapcsola-
tunkban látom. Nyilvánvaló, hogy az élettartam meg-
hosszabbodásával a korp araméterek ugyanúgy változ-
ni fognák minden szinten. És ami ennél is fontosabb,
hiszem, hogy még egy változás indult meg. Spirituális
közösségekben ezt a változást felemelkedésként defi-
niáljuk. A Csoport szerint a felemelkedés nem azt je-
lenti, hogy elhagyjuk fizikai testünket, hogy a lét ma-
gasabb síkjába lépjünk. A felemelkedés valójában
megköveteli tőlünk, hogy újrakezdjük az életfolyama-
tot, miközben fizikai formában maradunk. így hi-
szem, hogy jelenlegi irányunk az, hogy újrakezdjük
az élet hét szakaszát egyazon életidőn belül.
Ebben a kötetben nem magyarázom mindezt mé-
lyebben. Mindössze megadom a vezérfonalat ahhoz,
hogyan bontakozhat ki a történet. Képzeljék el, hogy
egymás után teljesitik az élettapasztalatokat, és el-
döntik, melyek azok, amelyeket megtartanak, és ma-
gukkal visznek a következő életükbe, és melyek azok,
amelyektől inkább megszabadulnak. Egészen mosta-
náig mindig is ezt tettük az élet hetedik szakaszában,
amely a halál után következik.
Képzeljék el, milyen lesz, ha lehetőségünk nyílik
rá, hogy megtervezzük következő inkarnációnkat, és

274
elrendezzünk minden szükséges megállapodást a je-
lenlegi életünkben. Nem ez lenne a létező legizgal-
masabb fejlődési ugrás?
Mindez azonban nem ábrándozás vagy hasztalan
feltételezés. Határozottan hiszem, hogy ez lesz az
emberiség következő ugrása. Még tovább fejlesztve
ezt az első szakaszt, azt is le merem fogadni, hogy je-
lenlegi életemben is részese lehetek, láthatom ezt bi-
zonyítva is.
Azonkívül hiszem, hogy a világunkba most belépő
gyermekek - akiknek magasabb az attribútumuk,
mint az előző generációknak - lesznek azok, akik tel-
jes lehetőségünket aktiválják azzal, hogy pontosan
ezt teszik. Félreértés ne essék, az indigó- és kristály-
gyermekek, akik most lépnek a világunkba, katapul-
tálják majd előre az emberiséget azon az úton, amely-
nek csupán reménysugara villan fel most előttünk.
Igen, igaz, a földi létnek ez a legizgalmasabb idő-
szaka.
Ebben a könyvben rengeteg információt osztottam
meg önökkel, amelyek segíthetnek, hogy az életre egy
másik nézőpontból tekintsenek. Spirituális nézőpont-
ból közelítettem meg az emberi tapasztalatot, mert
ezt az információt ily módon tárta elém a Csoport.
Kérem, ne feledjék, hogy ez a munka a képességről
szól. így remélem, nem veszik egyedüli igazságnak a
könyvben találtakat. Inkább arra kérem önöket, hogy
futtassanak át mindent saját szűrőjükön, és csak azo-
kat a részeket tartsák meg, amelyek visszhangoznak a
szívükben. Ez a tisztánlátás lényege. Ez minden
egyes, a Csoporttól érkező információ alapja. Ha az
információnak csak egy parányi része is segíti önöket
és a klienseiket abban, hogy a szenvedélyük szerint
éljenek, saját örömükre játsszanak, akkor teljesítet-
tem a célom ennek a könyvnek a megírásával.

275
 Mindent számba véve, mindig tartsák észben, hogy
az élet egy csodálatos játék, és a játék célja, hogy
esélyt adjon szenvedélyünk és örömünk megtapaszta-
lására!
 A szerzőről

Steve Rother sikeres építési vállalkozó volt San Diego

körzetében, amikor váratlan események egymáshoz
kapcsolódó sora ellentmondást nem tűrő módon élet-
megállapodása közepébe taszította. Steve és Barbara,
a felesége 1995 új esztendején kezdett az életre kon-
centrálni, amikor váratlanul kifejezték szándékukat
egy szertartáson, mikor a Kaliforniai-öböl felett föl-
emelkedett a Nap. Steve isteni sugallató üzeneteket
kezdett kapni az emberi fejlődésről, és arról, hogyan
tapasztalhatjuk meg a képességek teljességét. Attól a
naptól fogva az életük megváltozott.
Ma ennek az isteni sugallató információnak a for-
rása Csoport néven ismert. Gyakorlati információkat
nyújtanak, hogy fejlődő emberi lényekként képessé-
günk teljében éljünk. Ez az isteni információ a mai
napig három könyvet töltött meg, és öt további készül.
A havonta kapott üzeneteket Steve megosztja az
interneten az olvasókkal, és a könyveket minden hó-
napban 18 nyelvre fordítják le. Steve és Barbara sokat
utazik, hogy szemináriumokat tartsanak szerte a vi-
lágban - a légitársaságok törzsvendégei.
A székhelyük a kaliforniai San Diegóban van, ahol
megalakították a Lightworker non-profit szervezetet.
A szervezet önkéntesei és stábja segítségével ültetik el
a fény magjait személyes tanácsadással szerte a vilá-
gon. További információt a Lightworkerről, Steve-ről,
Barbaráról és a Csoportról - beleértve a szemináriu-
mok időrendjét - a weblapjukon találnak:

T$gfatfmrker.com
 SPIRITUÁLIS PSZICHOLÓGIA

A tízenkét elsődleges életfeladat

és az emberi fejlődést segítő információk
Eltűnődtek-e már azon a jelenségen, hogy egyes—szemlátomást tökéletes
életkörülmények között, ideális szülők mellett felnőtt—embertársaink
miért nem képesek megbirkózni az élet egyszerű feladataival?
Találkoztak-e már olyan emberrel, aki — bár nagyon intelligens —
újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat élete során?
Kizárólag akkor érthetjük meg az életünkben munkálkodó különleges
erőket, ha az emberi tapasztalást a lélek fejlődési folyamatának
tekintjük. Sokak szerint emberi utunkat előre kijelölték — ami
lényegében, az elvégzendő életfeladat szempontjából így is van. Azt
azonban, hogy miképpen járjuk be, magunk döntjük el szabad
akaratunkkal — mi teremtjük meg az utat.
De miért keressük ezeket a tapasztalatokat?
Es mi az, ami bizonyos életmintákat működésbe hoz?
Ezek a minták miért és hogyan mutatkoznak meg a viselkedésünkben?
Ebben a könyvben megkaphatja a választ a fenti és több más, zavarba
ejtő kérdésre is. Egészen más nézőpontból ismerheti meg az életet
és az emberi tapasztalást, mint amivel eddig az élete során találkozott.

Alapvető igazság, hogy az ismétlésekből tanulunk. Ezért az életünkben

ismétlődő sémák jóval több információt tárnak fel rólunk és azokról
az életfeladatokról, amelyekért itt vagyunk, mint azt képzeljük.
Ráadásul a minták megértése nemcsak arra hivatott, hogy megismeijük
önmagunkat, hanem átfogó változást is előidéznek az életünkben.
Miután megtanultunk egy bizonyos életleckét, és az energiánkat jól
használjuk, akár öntudatlanul is képesek leszünk segíteni a hozzánk
fordulókon. S mivel általában egy jóval magasabb cél húzódik meg
viselkedési mintáink hátterében, a kötet segítségével azonosítani
tudjuk e célt, s ezáltal esélyt kapunk, hogy a látszólag káros mintákat
pozitív tulajdonságokká változtassuk!