Jean-Baptiste Lully

Olasz származású, francia barokk

zeneszerző

Jean-Baptiste de Lully (Giovanni Battista

di Lulli) (Firenze, 1632. november 28. –
Párizs, 1687. március 22.) olasz
származású francia barokk zeneszerző.
 Jean-Baptiste Lully

Életrajzi adatok
Született 1632.
november 28.
 Toszkánai
Nagyhercegség
Firenze
Származás olasz
Elhunyt 1687. március
22.
(54 évesen)
 Franciaorszá
 g
Párizs
Sírhely Notre-Dame-
des-Victoires,
Paris
Házastársa Madeleine
Lambert (1662.
július 24.–)
Gyermekei Louis Lully
Jean-
Baptiste
Lully fils
Jean-Louis
Lully
Pályafutás
Műfajok opera,
klasszikus
zene
Hangszer orgona
Tevékenység zeneszerző
 Jean-Baptiste Lully aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-
Baptiste Lully témájú médiaállományokat.

Élete
Lully Giovanni Battista di Lulli néven
született egy firenzei molnár
családjában. Tizennégy évesen került
Párizsba, ahol Roger de Loraine
alkalmazta. Volt kukta, zeneapród és
olasztanár, ez utóbbi minőségében a
herceg unokahúgát, Montpensier
hercegnőt tanította. Közben Gigault,
Roberday és Métru neves orgonistáknál
hangszerjátékot és zeneszerzést tanult,
az orgonán kívül több hangszeren is
kiválóan játszott. Részt vett bálokon,
udvari mulatságokon, ahol ismereteket
szerzett a korabeli táncokról és zenei
stílusokról. Hat év szolgálat után – nem
egészen önszántából – távozott a
hercegnő házából, és az udvari
zenekarnál (24 violins de roi vagy grande
bande) helyezkedett el. Rövid idő alatt
kitűnt tehetségével, és XIV. Lajos a
zenekar vezetőjévé nevezte ki. Itt
megalakította a grande bande melletti
kisebb együttesét, a híressé vált 16 petit
violins zenekart. 1653-ban – kifinomult
tánctudásának köszönhetően – együtt
táncolhatott a királlyal egy balettben, aki
udvari zeneszerzővé nevezte ki. Ettől
kezdve Lully a király kegyence, Párizs
zeneéletének korlátlan ura, az udvari
ünnepségek komponistája, Molière
darabjai zenebetéteinek szerzője, táncos,
színész. 1661-ben francia állampolgár
lett, és „Jean-Baptiste de Lully
nemesember, Laurent de Lully firenzei
úriember fiá”-nak nevezte magát. Még
ebben az évben feleségül vette
Madelaine Lambert-t, a király
kamarazene-mesterének lányát, a
házassági szerződést maga a király írta
alá. Ennek ellenére Lully nyíltan
biszexuális életet élt, viszonya volt a
király Fülöp nevű öccsével is.[1]

Miután Lully és Molière útjai elváltak

egymástól, Lully a kialakuló francia opera
iránt kezdett érdeklődni. 1672-ben
megnyitotta saját színházát, amelyet
vitatott körülmények között szerzett meg
vetélytársaitól, Perrintől és Cambert-től. A
nyitóelőadáson a Les fêtes de l'Amour et
de Bacchus című pasticciót láthatta a
közönség. Ezt követően évenként
mutatott be új operát, amit ő tragédie en
musique-nek (zenés tragédia), máshol
tragédie lyrique-nek, azaz lírikus
tragédiának nevezett. A szövegkönyveket
Philippe Quinault írta, nem ritkán a király
témájára. Az 1685-ös Roland című
operáját a Párizsban tartózkodó Rákóczi
Ferenc, a későbbi fejedelem is
megtekintette. Az operákon kívül számos
balettet és más, gyakran alkalmi
kompozíciókat is komponált és
bemutatott.

Királyi rendelet alapján Lullyé volt a

párizsi zeneelőadások (és nyomdák)
monopóliuma, tulajdonképpen a világ
egyik legtekintélyesebb muzsikusa lett.
Zenészeit, szövegíróit, környezetét
gátlástalanul kihasználta céljai elérése
érdekében. Molière halála után megkapta
annak színházát, a Palais Royalt is.
Sikerei és hatalma csúcspontján ragadta
el a halál: Te Deuma előadása közben –
amit XIV. Lajos felépülése alkalmából
vezényelt – karmesterbotjával
megsebezte lábát, a seb elfertőződött, és
rövid idő múlva, 54 éves korában
meghalt. Három fia (Louis, Jean Baptiste
és Jean Louis) is zeneszerző lett,
komolyabb sikerek nélkül.

Zenéje
Lully korszakos jelentőségű komponista
volt, aki műfajokat teremtett. Őt tekintik a
francia operastílus, az udvari balett és a
zenés vígjáték megalkotójának.
Operastílusának jellemzője a klasszikus
francia drámai deklamáció, a szavaló
pátosz, ami jellegzetes ritmust,
emelkedést-süllyedést ad a szövegnek és
a dallamnak. Zenetörténészek szerint ez
a stílus a recitáló olasz operanyelvre
vezethető vissza. Az operáit az általa
kifejlesztett ún. francia nyitánnyal kezdi,
a cselekményt arietták, tercettek,
chansonok, balettek szakítják meg. A
balett nem csupán táncbetétként
szerepel Lully operáiban, hanem aktív
részese az operai történésnek. De a tánc
mellett fontos a szerepet szán a
kórusnak is, amely mintegy drámai
hátteret szolgáltat a cselekménynek.

Művei
Az alábbi lista Lully műveiből sorol fel
néhányat.

Cadmus et Hermione, 1673.

Alceste (ou le triomphe d'Alcide), 1674.
Thésée, 1675.
Psyché, 1678.
Prosperpine, 1680.
Phaëton, 1683
Roland, 1685.
Acis et Galatée, 1686.
Armide (et Renaud), 1686.
Le triomphe de l'amour, 1681.
Le temple de la paix, 1685.
Miserere, 1663
Te Deum, 1687
3 Gavottes 1665
Passacaille 1665
3 Courantes 1665
3 Bourrées 1665
 Allemande 1665

Meghallgatható felvételek
 Choeur des divinités de la terre et des
eaux, részlet Psyché-ből (1687) - Midi file

Az úrhatnám polgár - 1. Ouverture

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár- 2. Gravement

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 3. Sarabande

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 4. Bouree

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 5. Gaillarde
Canarie

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 6. Gavotte

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 7. Loure

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 8. Air des

Espagnoles

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

 Az úrhatnám polgár - 9. Menuet 1 and
2

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 10. Chaconne

des Scaramouche, Trivelins

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Az úrhatnám polgár - 11. Marche pour

la Ceremonie des Turcs

Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a

Wikipédia:Médiafájlok lapot.

Jegyzetek
1. David F. Greenberg. The