1.

Tóth Eszter: Tapsi ajándéka

Mostanában jókor reggel

már a Nap sem aluszik.
Szép tavasz van! Itt a húsvét!
Készülnek a víg nyuszik.

Sok tojást kell összeszedni,

sok gyerek volt jó. Az ám!
Festéket is száz csöbörben
kell kavarni, mázsaszám.

Tapsi ül a csöbrök között

s válogat a festékben:
„Nem kell nékem ezek közül
egy piros sem, egy kék sem!

Nagyon sápadt az a sárga,

nagyon hupi az a kék…
Én a kedves gyermekeknek
szebb színekkel festenék!”

Elmegy hát az ibolyához

s megkéri kedvesen:
„Adj szirmodról egy kis kéket,
Ibolyaszál, kedvesem!”

Ibolyaszál kék kelyhébe

így márt Tapsi ecsetet,
s pingál buzgón és vigyázva,
jaj, ha csepp is lecsepeg!

Ibolyaszín tojás mellé

lepkesárga illenék…
Tapsi kéri: „Szárnyaidról
adsz-e sárgát, Pille, szép?”

Pillangó is nyújtja szárnyát,

s Tapsi arról mártogat
tojására aranypettyet,
aranykört meg sávokat.

Ibolyaszín… aranysárga…
mindkét tojás csudaszép.
Ámde hátra még a legszebb:
piros szín kell oda még!

Nagy szivárvány fenn az égen,

Vége épp a rétre ér,
tojásfestő Tapsi mostan
jó piros színt tőle kér.

2. Szablya István: Nyuszi- mese

Nyúlmamának húsvét táján

nyuszilánya született –
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket…

Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették –
vitték volna játszani…

Hoztak édes sárgarépát,

friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett…

Nyúlanyó az ajtó mellett

nevette a hajcihőt –
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt…

Egy kis nyuszit boltba küldött:

Hozzon langyos friss tejet –
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott –
mindenki serénykedett…

Nyuszipapa sem maradt rest

ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele…

Egy fél tojás így lett bölcső,

míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott…
Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján…

3. Bars Sári: Hímes tojás

Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.

Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.

Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.

Nyúlanyó már kérte

fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.

Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.

4. Nemes Nagy Ágnes: Nyúlanyó húsvétja

Nyúl-mamám te, Nyúl-mamám,

késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.

Jó, fiacskám, indulunk,

megmutatjuk, mit tudunk,
vízbe szánt a csónak orra,
nyúl-fülünk az orr-vitorla,
halihó, halihé!
szállunk a tyúkól felé.

Fűzfa Terka, jó napot,

szép húsvétvasárnapot!
Látjuk rajtad, Fűzfa Terka,
ágad csupa fűzfabarka.
Adj hát barkát, Terka drága,
húsvéti a barka ága.

Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál.

Mi lenne, ha kiugornál?
Kérj a tyúktól friss tojást,
hófehéret, óriást,
majd befestjük szép pirosra,
zöld-pettyesre, kék-csíkosra.

Ki kopog az ól falán?
Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!
Így lesz nékem jó napom:
csibe csipog csónakon.

Indulj, Nyiszi, rajta, kész!

Bátor Nyúl a tengerész!
De ki ugrál ott a réten?
Bárány Bandi hófehéren.
Karcsú láb és tejszín bunda,
gyere, Bandi, csónakunkba!

Mennyi minden van a bárkán!

Bárkán ül már Bandi bárány,
bárkán csirke, bárkán barka,
mert a Nyúl most így akarta.

Húzd be azt a fül-vitorlát,

partnak told a bárka orrát,
most kiszállunk, hol a festék?
Tojásfestés: kötelesség.
Nézd, a csónak de ügyetlen,
így nyulatlan és fületlen.

Mennyi munka vár a nyúlra!

Nyiszi lassan megtanulja.
Tojás héját, azt ne törd be!
Be ne ess a kék bödönbe!
Hogyha mindet befejezted,
elvisszük a gyerekeknek.

Lackó mondja: Kelj fel, Évi,

minden sarkot meg kell nézni.
Ágy alatt vagy pad alatt
nem láttál itt nyulakat?
Az ablakot kinyitom:
nincs hajó a patakon?

Mondja Évi: Jaj, a bárkán

elment már a Nyúl, a Bárány,
de a tojás, nagy halom,
itt maradt az asztalon,
kidíszítve teli tállal
tulipiros tulipánnal.

5. Tóth Anna: Húsvéti mese

Nyúl családnál sok a munka:

Takarítás, porolás.
Tojásért is menni kéne,
Hétfőn lesz a locsolás.

Pajtájából az egyik nyuszi

Kihúzza a szekeret,
Kerekeit megzsírozza,
Mivel nagyon nyekereg.

Igyekszik a tyúkanyóhoz
Erdőn át az ösvényen,
Vissza már csak lassan jöhet,
Mert a tojás törékeny.

Tyúkudvarhoz megérkezve
Rábéget egy bárányka:
– A tojások szétgurulnak,
Tegyed inkább ládákba.

Miközben a tapsifüles
Tojásokat pakolgat,
Kamrájában odahaza
Róka koma szagolgat.

Éhezik a friss tojásra.

Nem enne más egyebet,
S mérgében, hogy nem találja,
Ellopja az ecsetet.

Eliszkol az erdő felé.

Gödröt ás nagy hevesen,
Zsákmányát a mélybe dobja,
S földet túr rá sebesen.
Arra gondol a kis ravasz,
Övé lesz a sok tojás,
Ecset nélkül nincsen festés.
Elmarad a locsolás.

Eközben az ugrifüles
Hazatér a szekérrel,
S figyeli, hogy miről beszél
Családja az egérrel.

Megtudja, hogy róka koma

A pamacsát elvette,
Azon töri buksi fejét,
Mivel fessen helyette.

Átsiet a lovacskához.
Nála van az ollója.
– Farkából, ha kicsit kérek,
Jó ecset lesz – gondolja.

Szívességet megköszöni.
Cérnát hoz, és botokat.
Ló farkából sikeresen
Készíti a bojtokat.

Pálcikából, ló szőréből
Ecset készül rengeteg,
Így az egész nyuszi család
Széken ülve festeget.

Végre eljött húsvét napja!

Eldugják a sok tojást.
Tudják, aki megtalálja,
Kezdheti a locsolást.