Az elsô nemes igazság

„Van szenvedés, vagyis dukkha, a dukkhát meg kell érteni, a dukkhát megértettem.”

A második nemes igazság

„A szenvedésnek van eredete, ami nem más, mint a vágyhoz való ragaszkodás. A vágyat el kell enged
ni. A vágyat elengedtem.”
A szenvedés eredete a háromféle vágyban keresendô: az érzéki örömök utáni vágyban (káma-
tanhá), a valamivé válás utáni vágyban (bhavatanhá) és a valamitôl való megszabadulás utáni vágyba
n (vibhavatanhá).
A szenvedés eredete a vágyhoz való ragaszkodás: ez az, amin elmélkednünk kell.
Magával ragadhat bennünket a nagyravágyás és az érvényesülés világa: a valamivé válás vágya.
Magával ragad minket a boldogságra törekvés, a gazdagság iránti vágy.
Szemlélôdhetünk a vibhava-
tanhá fölött, a vágy fölött, hogy megszabaduljunk valamitôl. „Meg akarok szabadulni a szenvedés
tôl, meg akarok szabadulni a haragtól.
Szabadulni akarok az irigységtôl, a félelemtôl és az aggodalomtól” – így elmélkedünk a vibhava-
tanhán.
Szemügyre vesszük, mi az valójában bennünk, ami meg akar szabadulni a dolgoktól, de nem
próbálunk megszabadulni a vibhava
tanhától. Nem szegülünk ellen ennek a vágynak, és nem is erôsítjük. Egyszerûen csak végiggondoljuk,
hogy ilyen érzés, amikor meg akarok szabadulni valamitôl.
„Le kell gyôznöm a haragomat. El kell pusztítanom a Gonoszt, és meg kell szabadulnom mohóságom
tól –
akkor majd olyan leszek, mint...” Ebbôl a gondolatfüzérbôl láthatjuk, hogy a valamivé válás és a vala
mitôl való megszabadulás szorosan összetartozik.
A második nemes igazság második nézôpontja a következô: „A vágyat el kell engedni.”
ha az ember nem elég bölcs és tudata nem eléggé reflektív, hajlamos azt gondolni: „Meg akarok sz
abadulni ettôl, el akarom engedni valamennyi vágyamat.” de ez csak egy újabb vágy. Azonban ezt
a vágyat is megvizsgálhatjuk, láthatjuk a valamitôl való megszabadulás vágyát, a valamivé válás v
ágyát, vagy az érzékszervi örömök iránti vágyat. ha az ember megérti a vágy e három fajtáját, akkor e
l tudja engedni ôket.
A második nemes igazság
semmiképp sem a vágyakkal való azonosulásról szól, hanem a vágyak felismerésérôl.
A vágy nem azonos velünk, hanem a nemtudásból fakadó reakció.
Nem vagyunk a vágy védtelen áldozatai. hagyhatjuk, hogy a vágy olyan legyen, amilyen, és aztán lass
an elengedhetjük. A vágynak csupán addig van hatalma felettünk, csupán addig vezet minket félre, a
míg megragadjuk, hiszünk benne és reagálunk rá.

A ragaszkodás szenvedés
A szenvedést általában azonosnak tartjuk az érzéssel, holott az érzés nem szenvedés. A vágyhoz való
ragaszkodás a szenvedés.
A vágy nem okoz szenvedést, a szenvedés oka a vágy megragadása.
ha szemlélôdünk a vágyak felett és odafigyelünk rájuk, akkor valójában nem kötôdünk már többé ho
zzájuk, csak hagyjuk, hogy olyanok legyenek, amilyenek.
Az elengedést gyakorolva felismerjük, hogy a szenvedésnek van eredete –
a vágyhoz való ragaszkodás –, és felismerjük, hogy el kell engedni a vágy e három fajtáját.
ha kötôdésre bukkansz magadban, ne felejtsd, hogy az elengedés nem „megszabadulást” vagy „elhají
tást” jelent. ha ragaszkodom egy karórához, és te azt mondod, hogy szabaduljak meg tôle, az nem az
t jelenti, hogy dobjam el. Felmerülhetne bennem, hogy el kell hajítanom, hiszen ragaszkodom hozzá,
de ez csupán azt jelentené, hogy a megszabadulás vágya támadt fel bennem. hajlamosak vagyunk az
t gondolni, hogy a tárgyaktól való megszabadulás a ragaszkodástól való megszabadulás egy fajtája. ha
képes vagyok szemlélôdni a ragaszkodás, az órához való kötôdés felett, felismerhetem, hogy semmi
értelme megszabadulni tôle, hiszen jó óra, pontosan méri az idôt, és viselni sem kényelmetlen. Nem
az órával van baj, hanem az órához való ragaszkodással. Mit tegyek hát? Elengedem, félreteszem –
ellenérzés nélkül, lágyan leteszem. ha akarom, újra felveszem, megnézem, mennyi az idô, és ismét f
élreteszem, ha nincs rá szükségem.
Elengedés
Az elengedés eme belátása az érzéki örömök iránti vágy esetében is alkalmazható.
Megvilágosodás-
élmény már az is, ha levertnek és lehangoltnak érzed magad, de nem vagy hajlandó elmerülni eze
kben az állapotokban.
Szemlélôdni kell az elengedés élménye felett, valóban meg kell vizsgálnod azt, kutatnod kell, míg bel
átásra nem jutsz.
Kezdetben elengedjük a dolgokat, és aztán ismét felvesszük ôket, hiszen a ragaszkodás igen erôs me
gszokás.
Felismerés
Fontos, hogy tudd, mikor engedted el a vágyat: amikor már többé nem ítélkezel, nem próbálsz
megszabadulni tôle, amikor felismered, hogy olyan, amilyen. ha igazán elcsendesedtél és békés vagy
, akkor úgy találod majd, hogy nincs benned ragaszkodás semmihez. Nem vagy rabul ejtve, nem prób
álsz megszerezni semmit, és nem akarsz megszabadulni semmitôl.
„Boldogságot és nyugalmat akarok, biztonságra vágyom, és azt akarom, hogy szeressenek.” Átgondol
tam és megfigyeltem ezeket a dolgokat, azért, hogy felismerjem: nem mások, mint a tudatban felme
rülô különféle állapotok.
hívd hát ôket a tudatodba –
ébressz reményeket, vágyakat és bírálatot. Aztán tudatosítsd ôket. Akkor megismered majd a vágyat
, és képes leszel félretenni.
Minél többet elmélkedünk a megragadásról, minél többet vizsgáljuk, annál inkább belátjuk: „A vágya
t el kell engedni.”
Majd a tényleges gyakorlás és az elengedés igaz voltáról alkotott megértés révén a második nemes ig
azság harmadik belátásához jutunk: „A vágyat elengedtem.”

A harmadik nemes igazság

A harmadik nemes igazság három nézôpontja a következô: „A szenvedésnek, a dukkhának van m
egszûnése. A dukkha megszûnését fel kell ismerni. A dukkha megszûnését felismertem.”
A buddhista tanítás legfôbb célja az elmélkedô tudat kifejlesztése, mégpedig azért, hogy elengedjük a
káprázatokat.
A négy nemes igazság az elengedést tanítja, amely abból a vizsgálódásból fakad, amikor az ember íg
y szemlélôdik: „hogy is van ez? Miért van ez így?”
Elmélkedjünk, ha látjuk a szenvedést, ha látjuk a vágy természetét, ha felismerjük, hogy a vágyhoz köt
ôdés a szenvedés.
Ekkor látjuk be a vágy elengedését és a nem-
szenvedés megvalósítását, a szenvedés megszûnését. Erre a belátásra csak elmélkedéssel juthatunk,
a hit ehhez kevés.
Boldog és felszabadult vagy-
e attól, hogy a vágyhoz kötôdsz? Felemelô vagy nyomasztó ez a kötôdés? Ezeket a kérdéseket kell
kutatnod.

Az állandótlanság igazsága
Ne ragaszkodj hát, ne vezessen félre az, ami keletkezik és elmúlik. Ne keress menedéket semmiben,
ami keletkezett, ne akarj megpihenni, megbízni benne – mert elmúlik.
ha szenvedni akarsz és vesztegetni akarod az idôdet, menj és keress olyan dolgokat, amik keletkezne
k. Mind az elmúlás, a megszûnés felé visz téged, és jottányit sem leszel bölcsebb általuk.
Körbe-
körbe jársz, ugyanazokat a régi, sivár szokásokat követed, és amikor meghalsz, rájössz, hogy semmi f
ontosat sem tanultál egész életedben.
Ne csak tûnôdj, valóban szemlélôdj efelett: „Mindaz, ami alávetett a keletkezésnek, alávetett a
megszûnésnek.”
Nem önmagunkat elemezzük, nem saját szenvedésünkrôl teszünk megállapításokat, hanem tényleg
elszánjuk magunkat arra, hogy mindaddig követjük az ösvényt, míg mélységes megértésre nemjutun
k. Ezen tökéletes megértés pedig a keletkezés és megszûnés egyetemes mintáján alapszik. ha egysze
r megértettük ezt a törvényt, belátjuk, hogy minden ezt a mintát követi.
Mindaz, ami alávetett a keletkezésnek, alávetett a megszûnésnek – ez nem metafizikai tanítás.

Mulandóság és Megszûnés
ha azzal azonosulunk, ami mulandó és halálra ítélt, azzal, ami elégtelen, akkor épp ez a kötôdés a sz
envedés.
Az érzékszervi örömök mind-mind mulandó örömök.
Mindaz, amit látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk, gondolunk vagy érzünk, mulandó, halálra ítélt.
. Így amikor a mulandó érzékekhez kötôdünk, a halálhoz kötôdünk. ha nem szemlélôdünk és nem értj
ük ezt meg, akkor vakon kötôdünk a halálhoz, remélve, hogy mégis késleltethetjük egy ideig.
A tudat halála a kétségbeesés, a depresszió pedig egyfajta halál-
élmény. éppúgy, ahogy a test meghal, a tudat is meghal.
Vakok vagyunk, a létesülés rabul ejtett bennünket ebben az érzékszervi világban. Ám a vágyat kiisme
rve, anélkül, hogy bírálnánk az érzékszervi világ szépségét és csúfságát, megláthatjuk a vágy valódi ar
cát.
Akkor jelen van a tudás. Ahelyett, hogy megragadnánk a vágyat, félretesszük, és így megtapasztaljuk
a niródhát, a szenvedés megszûnését. Ez a harmadik nemes igazság, amit fel kell ismernünk. Szemlél
ôdünk az elmúlás felett. Azt mondjuk, van megszûnés, és felismerjük, amikor valami megszûnik.