Augustinus – Vallomások

- van itt is olyan, hogy egyes szavak végén a felső sarokban van egy szám (pl.: bkza 479)
- vannak könyvek -> azon belül fejezetek -> azon belül folyamatosan egyes bekezdések
számozva vannak
 pl.: 10. könyv
I. fejezet
Blablabla
1………………..
2…………..
II. fejezet
BlaBlabla
3……….
.
.
.
 10. könyv
- I. fejezet - Csupán istenben van reménységünk és örömünk
1. meg akarja ismerni Istent vagy valami ilyesmi
- II. fejezet - Ismeri az isten titkainkat. Mit jelent tehát az Istennek szóló vallomás?
2. Urához beszél, hogy van e olyan amit nem lát az emberi lélekben Isten ->
nincs mert mezítelen a lélek előtte -> tehát ismeri Augustinust Isten ->
még ha a szájával semmit sem mond a szíve kiáltozik belül
- III. fejezet - Milyen célból vallja meg - nem hogy mi volt egykor - hanem hogy mivé
lett?
3. először is az emberekről beszél -> ők nem ismerik úgy a másik embert,
mint Isten ismeri
4. megint Istenhez szól, de mindig van neki valamilyen magasztaló neve,
most „bizalmas Orvosom” néven szólítja -> múltának megvallását már
elvégezte -> de mi ő most a vallomása jelen idejében, mert kíváncsiak az
olvasói is, meg ismerősei
- IV. fejezet - Milyen célja és haszna van ennek a vallomásnak?
5. megint emberek kerülnek szóba, de most csak úgy, hogy ők Augustinus
példáját veszik alapul, és Istennel való kapcsolatát -> Istenhez közelebb
léphetnek általa -> ilyeneknek szívesen tesz vallomást -> sokan
imádkoznak Augustinusért és Istenért („értünk”) Istennek („hozzád”)
6. föl kell tárnia, nem milyen volt, hanem, hogy milyen most, akár
örvendezéssel, akár nem úgy fogadják
 nem csak szóval cselekszik, hanem tettel is
 gyereknek mondja magát, de Isten mindig mellette, aki az ő atyja
- V. fejezet - Az ember nem ismeri teljesen magát
 7. megint Istenhez szól, hogy csak ő ismeri igazán, még saját magát sem
ismeri egészen az ember, csak Isten
- VI. fejezet - Mit szeretünk, ha Istent szeretjük? Miképpen ismerjük meg
teremtményeiből az Istent?
8. először áradozik, hogy mennyire nagyon szereti Istent -> mégis nem tudja
mit is szeret, mikor Istent szereti (nem alakot, nem időt nem sok mindent
felsorol) -> Istent szereti, belső fény, lelkének fényét… elmondja neki mit
takar Istent szereti
9. keresi, hogy mi ez -> kérdezget mindent (földet, eget, csillagot…), mind azt
feleli, nem ő Isten, hanem Isten teremtett mindent -> test és lélek, még
mindig beszélget velük, ki az Isten, a lélekben kap választ
10. megvan a képesség az állatokban és mindenben Isten látására, de nem
lehet kérdezni, beszélni vele -> Isten beszél az emberhez, csak nem
mindenki érti (Istened-életed élete)
- VII. fejezet - Érzéki vagy testi erővel Istent nem találjuk
11. megint ismétel, hogy kit szeret, ha Istent szereti -> meghatározta, hogy
Isten hogy teremtette az érzékszerveket
- VIII. fejezet - Az emlékezet hatalma
12. emlékezetében lapulnak az emlékképek -> hacsak nem merültek feledés
homályába
 emlékezetből mesélésről beszél
13. mindent megőriz a test, az emlék (orron szagokat, szemen alakokat…) ->
kemény, meleg, puha..
 mindezeket befogadja az emlékezet tábora -> ha majd szüksége
lesz, újra elővegye -> pl.: ha sötétben van egy ember, ha akarja
színeket idéz fel emlékezetből -> vagy hangokat idézni fel vagy
illatot (liliom, ibolya), vagy ízeket (mézet, mustárt, de amúgy nem
eszek)
14. mindezt belül cselekszi az ember, az emlékezetének nagy csarnokába -> itt
minden megvan, nap, ég, föld, magával is találkozhat és minden, amire
emlékezhet
15. Istenhez most, hogy nagy az emlékezés ereje
- IX. fejezet - A tudomány emlékezete
16. emlékek nem csak emlékképekben jönnek vissza, hanem, mintha még
mindig itt csengene
- X. fejezet - A tudomány elemei nem érzékeink útján kerülnek emlékezetünkbe,
hanem az emlékezet rejtettebb zugaiból törnek el
17. ismétel az emlékezéssel kapcsolatban, hogy emlékek milyen felidézni
őket, de tudni, nem igaziak
 megpróbálja kitalálni hogyan mentek belé ez emlékképek (szem,
orr, fül … és beszélnek)
- XI. fejezet - Mit jelent a tanulás?
18. vannak olyan emlékek, amikhez nem járul kép, szín, szag.. hanem az
emlékezetünkben vannak jelen és úgy rakjuk össze -> tanulás,
megtanultuk, tudjuk
 tanulásról beszél: ha sokáig nem elevenítünk fel valamit akkor
nagyon elmerül és össze kell gyűjtenünk megint
 cogo, cogitare… szavakat ragozgatja, elemezi = gondolkodás,
gondol…
- XII. fejezet - A matematikai dolgok emlékezete
19. számokról kezd el beszélni, hogy hogy emlékszik ember (ezeknek sincs se
színűk, se szaguk, se semmijük) -> elemzi ezeket a dolgokat, mérnök
vonalait, számokat…
- XIII. fejezet - Az emlékezésre is emlékezünk
20. emlékezésre emlékezik -> vagyis valami, amire emlékszik, rájön pl. egy
összefüggéssel, ezzel kapcsolatban és aztán azt megjegyzi -> mikor
emlékszik rá, akkor arra emlékszik, hogy az emlékezésére emlékszik
- XIV. fejezet - Hogyanőrzi meg emlékezetünk a lélek érzelmeit és miképpen
emlékezünk örömeinkre szomorúságunkban
21. emlékező erő segítségével őrizzük meg lelkünk érzelmeit
 pl.: öröm nélkül emlékezem örvendezésemre, szomorkodás nélkül
egykori szomorúságomra, félelem nélkül félelmemre régen… <->
van, hogy ellenkezőleg, annyira átélem a dolgokat, hogy elkezdek
félni, örülni, szomorkodni… <-> vagy ennél is kicsavartabb: pl.:
egykori örömömre fájdalommal emlékezek..
 emlékezetet azonosítja a lélekkel -> mert a lélekhez tartozik („őrizd
meg lelkedben”) -> lélek örül, mert öröm lakozik benne, meg is
jegyzi pillanatot
22. 4 zavarója van lelki nyugalmunknak: vágy, öröm, szomorúság, félelem ->
elkezdi megint az emlékezést magyarázni ezekkel
- XV. fejezet - Távoli dolgokra is emlékezünk
23. képek útján emlékezik az ember: pl.: napot, követ megemlíti az ember,
egy képpel köti össze és így emlékezik rá, vagy pl.: a testi fájdalmat, de
közbe neki nem fáj semmije -> kép alapján tudja, miről van szó
- XVI. fejezet - A feledésnek is van emlékezete
24. feledésről beszél, hogy arra hogy lehet emlékezni -> feledésre úgy
emlékezünk, hogy az emlékezésre is emlékszünk, és mint fogalom jelenik
meg előttünk a feledés
 feledés=emlékezettől való megfosztottság
25. Megint elkezd Istenhez beszélni: elmondja, hogy vergődik..
- XVII. fejezet - Nagy az emlékezés ereje, de túl kell rajta lépnünk, hogy Istent
megragadjuk
 26. megint vagy még mindig Istenhez beszél: magával kapcsolatosan és az ő
emlékezetével kapcsolatosan
 nagy birodalma van az emlékezetnek -> haldoklónak is ekkora tere
van
 barmoknak és madaraknak (állatoknak) is van emlékezetük -> ezért
keresik fészküket vagy búvóhelyüket, mert emlékeznek rá, hogy
van nekik
 megint Urához szól közvetlen, hogy hol találja, emlékszik rá vagy
nem, hogy találja meg, hogy emlékezzen rá
- XVIII. fejezet - Nem találnánk az elveszített dolgot, ha nem őrizné emlékezetünk
27. elvesztett drachma -> elvesztett dolgokat azért keresik az emberek, mert
emlékeznek rá, hogy volt nekik olyan, különben ha nem emlékeznének,
nem tudnák keresni -> elveszített dolgot tudjuk, hogy nézett ki, innen
tudjuk, ha megtaláljuk, hogy az volt az elveszett dolgunk
- XIX. fejezet - Mit jelent az emlékezés?
28. ha megfeledkezünk valamiről, akkor emlékszünk, hogy valamit tudnunk
kellene, de nem tudjuk mi, mert elfelejtettük -> egy része megmaradt
bennünk, nem kallódott el az egész (mindig, végig hasonlatokat mond!!!!
egy idő után idegesítő!)
 pl.: egy ismerősünk neve ott van, tudom ki, de nem jut eszembe a
neve, elfelejtettem, emlékszek rá, csak mégsem tudom -> aztán
hirtelen feldereng, bevillan és tudom -> az emlékezetből jött elő
- XX. fejezet - A boldogságot minden ember óhajtja, tehát szükséges, hogy előbb
ismerje
29. Urához szól megint -> keresi őt
 boldog lelket keres, mert a test lélekből él, és ha az boldog, akkor
látszik a testen <-> hogy kereshetné, ha nem emlékszik arra, hogy
milyen -> vagy csak azt is elfelejtette, hogy emlékeznie kellene
 boldogságról elmélkedik
 kérdezi kicsit levezetőként, hogy van-e emlékezetünk a boldog
életre (ha már egyszer keressük és álltalába az emberek nagyrészt)
 ennyire ragaszkodunk hozzá, keressük, szeretnénk azok lenni,
vágyunk rá -> tehát mindenképpen kell lenni valaminek az
emlékezetünkben az örömről
- XXI. fejezet- Miképpen őrzi emlékezetünk a boldog életet?
30. hogy lehet emlékezni a dolgokra -> sorol fel pár dolgot amit említett,
vagyis ismétel
31. boldog életet hol és mikor tapasztalhatott az ember, hogy szeretettel és
vágyódással emlékezzen rá -> hogy lehet ez, ezt boncolgatja egy picit
 pl.: feltesz egy kérdést 2 embernek, szeretne e katona lenni, egyik
igen másik nem <-> másik kérdést nekik szeretnének boldogok
 lenni, mindegyik igent felel -> miért lehet ez -> talán mert
mindegyiket más teszi boldoggá (egyiket katonaság másikat meg
más)
 talán a boldogság az örömmel köthető össze emlékezetünkben
(hiszen aki örül, az boldog is)
- XXII. fejezet - Hol van és milyen a boldog élet?
32. megint Istenhez beszél egy kicsikét -> az az igazi boldogság, Isten az öröm
(az őbenne öröm, rajta, vele, miatta való örömök) -> más öröm nincs is,
ami igazi lenne
- XXIII. fejezet - A boldog életről tovább
33. megint csak fojtatja, amit elkezdett, hogy az öröm az csakis Istené, vagyis,
aki Isten örömével van az boldog lesz, aki nem az nem lehet igazán boldog
 emberekkel jön, hogy inkább a hamisság vagy az igazság örömét
akarják -> egyértelműen az igazság -> igazság pedig Isten
34. miért szül gyűlöletet az igazság? -> kérdést teszi fel -> szeretnék az
igazságot és a vele járó örömöt, csak azt nem szeretik, ha az igazság ellent
mond nekik, vagy saját maguk viselkedésének -> ezt nem szeretik, nem
teszi őket boldoggá
- XXIV. fejezet - Örvendezik, mert emlékezetében ott van az Isten
35. megint Istenhez szól -> megtalálta és benne örvendezik, és az ő
emlékezetében -> igazságra talált, ott Istenre is rátalált a nagybetűs
Igazságra
- XXV. fejezet - Az emlékezet melyik fokán található az Isten
36. azt kérdezi Istentől, hogy hol van az emlékezetében, hol épített magának
benne hajlékot
 keresi mindenhol a lelkében, minden zugában, felsorolja, aztán azt
is, hogy miért nem találta ott -> lelke Ura, tehát nem lehet a
lelkében
 végén mégis úgy vezeti le, hogy ott van az emlékezetben, mert ott
kell lennie, ha emlékszik rá az ember
- XXVI. fejezet - Hol találjuk meg az Istent
37. nem volt Isten az emlékezetben, mielőtt megismerte az ember Istent ->
akkor hol kereste az ember, melyik helyen -> nincs szó helyről, Isten
irányít, mindenhol ott van -> tanácsot is ad, de nem mindenki hallja meg..
- XXVII. fejezet - Hogyan ragad meg az Isten szépsége minket
38. maga és Isten közti kapocs -> elemzi kicsit, meg kicsit vívódik
- XXVIII. fejezet - A földi élet nyomorúságai
39. elkezdi sorolni a dolgokat -> könyörülj rajtam Uram
 ember élete földi küzdelmek sora
- XXIX. fejezet - Istenben van minden reményünk
40. itt áldja, dicséri Istent
- XXX. fejezet - Megvallja a testiséghez való viszonyát
41. elkezd Istennel beszélgetni -> ő tilt minket a testi (szem, száj, paráznaság)
dolgoktól, kívánságoktól -> megvallja, hogy ha ébren ellenáll a kísértésnek,
álmában nem tud ellenállni nekik és megtörténik állmában a tiltott dolog
 kérdezi, hogy akkor most ilyen nagy különbség van maga és maga
között, vagy melyik az igazi maga
42. Istenhez szól, hogy elég nagy e a keze, hogy elvegye ezeket az álmait, vagy
legalább álmában se engedjen a buja dolgoknak -> reméli, hogy irgalmával
betetőzi a teljes békességet
- XXXI. fejezet - Küzdelem a torkosság ellen
43. elmondja, hogy a testet táplálni kell minden nap (étellel és itallal) ->
böjttel tartja kordában vágyait és testét
44. azt tanította Isten, hogy az étel, mint orvasság, úgy kell venni, mikor ideje
van
 egészség az oka evésünknek és ivásunknak -> de társul hozzá
gyönyörűség, édesség
45. részegségről szól -> messze van tőle, azt mondja, Isten parancsa, hogy ne
legyen ilyen
 részegségről beszél és a tobzódásról -> említi, hogy Isten teszi az
emberrel a részegséget, mert különben normális ember
 hallottam… többször előfordul
46. még mindig az evés van porondon (aki eszik, és aki nem eszik) -> hálaadás
legyen szívünkben, bárhogy is van, de nem kárhoztassunk senkit
47. toroknak kell kantár, hogy féken tartsuk
- XXXII. fejezet - Az illatok csábítása
48. neki nem jelentenek gondot a csábító illatok
- XXXIII. fejezet - A hallás élvezetéről
49. ez már erősebben hat rá, be is hálózta -> de megszabadította Isten ettől ->
bár bevallja a vallomások című könyvében, hogy még néha most is a
művészi dallamok rabja tud lenni
 az igék, ha énekszárnyon zengnek, több melegséget adnak
 életre kelti az érzelmeket…néhány pozitív dolgot sorol fel
50. egyházi énekek közben elsírt könnyeire emlékezik
- XXXIV. fejezet - A szemek kívánsága
51. elmondja, hogy a szép, bájos, csillogó… dolgokat szeretik a szemeink ->
vigyázni kell, hogy ezek ne ejtsék rabságba lelkünket (lelki szemeinket)
 minden nap jelen vannak életünkben, csalogatnak, a szép színek,
formák, minden, amit csak a szemünkkel látunk
52. megszólítja a fényességet (itt szerintem amúgy Istenre gondol, de
kisbetűvel írta)
  ezután felsorolt egy-két pl. a bibliából (pl.: Izsák, Jákob, Lám), hogy
mit láttak, hogy láttál Istent, a fényességet
 nem a szem, anyagi, testi fényességére, kell gondolni, hanem
inkább a lélekére, Isten igaz fényességére -> ő is harcol, leírja ez
ellen, hogy lelkében legyen fény
 szemünk csalogatására sok minden van: pl. művészet, cipő, ruha…
 végén, mint mindig, Istenhez szól személyesen, hogy ő hogy próbál
viszonyulni ezekhez, hogy Istennek tetsző legyen
- XXXV. fejezet - A kíváncsiság kísértése
53. (ilyen szám nincs)
54. testi érzékekre támaszkodik -> meghatározza a kíváncsiságot -> aztán a
tudásra meg ezekre irányítja
 érzékeket keveri (pl.: nézd, milyen kemény; szagold meg, hogy
csillog…)
55. mintha a látásra kényszerítenék az embereket (pl.: összetépett holtest
látványában semmi jó nincs <-> mégis ha valahol van, mindenki meg
akarja nézni és odacsődülnek
 kíváncsiság az ok: színpadokon sok mindent játszanak
56. Istenhez szól -> őt már nem vonzza a színház, de még azért beleesik ebbe
a csapdába is néha
57. sok apró dologban naponta hatalmas kíváncsiságunk van -> lelki
irányunkat ezek a dolgok a kíváncsiság miatt el tudják terelni
- XXXVI. fejezet - A kevélységhez való viszonya
58. Istenhez beszél, hogy hogy vette el tőle a kevélységet -> dicséri őt és
hálás, hogy nincs már kevélysége
59. féljenek és tiszteljenek az emberek rossz kérés
 végén ismét Istenhez szól
- XXVII. fejezet - Milyen hatással van rá az emberi dicséret
60. emberi nyelvről -> ez a mindennapi dolgunk közé tartozik -> de ezzel is
vigyázni kell
 magáról mondja el, hogy ezzel kapcsolatban mi van -> Istennek
 dicséret az még jó, de a dicsőség, ha a fejébe száll az embernek,
akkor az már nem jó
61. több öröme van, azt írja, az igazságban, mint a dicséretben -> egy kicsit
összegabalyodott magával kapcsolatban
62. itt azt mondja el, hogy felebarát hasznára kell, hogy legyen a dicséret
- XXXVIII. fejezet - A hiú dicsőség veszedelme
63. itt is megfogalmazza mit jelent egyáltalán ez
- XXXIX. fejezet - Az önszeretet ereje és természete
64. szívünk mélyén van egy hiba -> kb így határozza meg ezt a dolgot -> beszél
erről is egy kicsit, hogy mi ez, hogy működik és hogy ez rossz, bűnös dolog
- XL. fejezet - Magában és a mindenségben kutatta az Istent
65. azt ecseteli, hogy ő kutatta a dolgokat Isten után -> járt sokfelé és
nézegette -> aztán dicsőíti az Urat
- XLI. fejezet - A hármas kívánság
66. bűneit vizsgálta ezzel a hármas kívánsággal -> valaki egyáltalán eljut e
országáig Istennek
- XLII. fejezet - A gonosz lelkek segítségül hívásásról
67. magától senkinek sincs ahhoz ereje, hogy eljusson Istenhez -> segítség kell
hozzá, közvetítő
 ennek a közvetítőnek Isten jóságához és tökéletességéhez kell
hasonlítania <-> vigyázni kell, hogy ne a rosszra hasonlítson
- XLIII. fejezet - Krisztus az igazi közvetítő
68. igaz közvetítő -> sokat tanulhattunk tőle
69. Krisztust és Isten nagy szeretetét magasztalja -> odaadtad értünk
bűnösökért
70. magáról beszél: bűnei és nyomorúsága súlya alatt már megroskadt -> Kr.

 11. könyv
- I. fejezet - Miért vall a minden gondolatunkat ismerő Istennek?
1. ő is felteszi magára vonatkoztatva, ő miért vall neki, ha ismeri őt Isten ->
azért van ima az embereknél, meg beszélgetés Istennel, hogy a szívüket
kitárja előtte az ember
- II. fejezet - Kegyelmet kér az írás megértésére
2. …
3. meg szeretné érteni Isten Igéjét -> imában segítséget kér erre, mert nem
csak magáért szeretné ezt, hanem másokért is
 magasztalja, dicséri Istent, szokásához híven
4. nem drágaságokra akarja költeni a kérését -> megkeresni Krisztuson
keresztül, ami az igében van Istent
- III. fejezet - Csak Isten ajándékából érthetjük Mózes írását a menny és a föld
teremtéséről
5. leírja, hogy tudni szeretné, hogy alkotta -> Mózestől tudhatná, de már
nincs -> végén megint Istenhez esdekel
- IV. fejezet - Maga a teremtés hirdeti teremtőjét
6. ég és föld megteremtetett -> hirdeti a teremtőjét, hogy nem ők hívták
magukat elő, hanem az Isten
- V. fejezet - Semmiből teremtette Isten a világot
7. előjön szokásosan egy példával: szobrász, neki mindenét Isten alkotta, és
az anyagot is a kezébe adta, amiből „teremt” <-> Isten nem ilyen
 kérdezget, hogy vajon hogy teremthette
- VI. fejezet - Miképpen mondotta Isten, hogy legyen világ?
8. szellemi füllel hallja minden Isten szavát <-> anyagi test nem képes erre
- VII. fejezet - Isten Igéje Istennel együtt örök
9. …
- VIII. fejezet – Forrás az Isten Igéje, belőle minden igazságra oktatást kapunk
10. megfogalmazza a valamit, asszem a kezdetet és a véget
 a változatlan Igazság tanít minket
- IX. fejezet - Hogyan szól szívünkhöz az Isten Igéje
11. …
- X. fejezet - Mit cselekedett Isten az ég és a föld teremtése előtt
12. ha csak pihent, akkor miért nem marad úgy -> mert feljött benne egy
akarat -> Isteni akarat nem teremtmény -> amit akarata által teremtett, az
miért nem örök, mint Ő
- XI. fejezet - Isten örökkévalósága nem ismer időt
13. emberek nem értik Istent -> megint magasztalja Istent, Bölcsesség
- XII. fejezet – Mit cselekedett Isten a világ termése előtt
14. …
- XIII. fejezet - A teremtett idő előtt nem létezett idő
15. megint dicsőíti Istent az elején
 teremtés előtti idő, ha létezett, akkor mi lehetett, és ha nem akkor
az, hogy lehet
16. múlt, jelen, jövő kapcsolata meg ilyenek, és Isten hogy kapcsolódik bele
(örökös napja van Istennek)
- XIV. fejezet - A három különbféle idő
17. nem volt idő, mikor valamit nem cselekedtél -> mi az idő? felteszi a
kérdést -> próbálja megmagyarázni az időt
- XV. fejezet - Az idő mértékéről
18. hosszú idő & rövid idő ->> ilyeneket szoktunk emlegetni -> mit jelent
19. jelen idő lehet e hosszú -> ajándék, hogy érezzük és mérjük az időt -> ő azt
mondja, nem lehet jelenre ilyet használni
20. jelen idő -> ezt boncolgatja
- XVI. fejezet - Melyik időt mérhetjük, és melyiket nem
21. idő terjedését észreveszi az ember -> összehasonlítja, érzésből mondja
hosszabbnak vagy rövidebbnek
- XVII. fejezet - Hol van a múlt és a jövő idő?
22. elmondja, hogy a jelen az van, de a múlt és a jövő az, hogy van -> létezik,
de hogy
- XVIII. fejezet - Hogyan van jelen a múlt és a jövő idő?
23. megint magasztalja Urat -> elkezd a múltról beszélni
24. itt jön a jövőről való elmélkedése
- XIX. fejezet - Nem találja módját: hogyan tanít meg Isten a jövőre
 25. a jövő taníthatósága vagy nem taníthatóságáról beszél
- XX. fejezet - Hogyan nevezzük a három különböző időt
26. nincs jelen, múlt és jövő -> hanem van: jelen a múltról, jelen a jelenről,
jelen a jövőről -> mert ezek a lélekben megvannak
- XXI. fejezet - Hogyan lehet mérnünk ezt az időt
27. az elszálló időt mérhetjük
 hogyan mérhetjük a jelen időt, ha kiterjedése nincsen
- XXII. fejezet - E talányos kérdés megoldását kéri Istentől
28. megint Istent magasztalja, dicséri, áldja, kéri
- XXIII. fejezet - Mi az idő
29. próbálja meghatározni, megfogalmazni -> végén Istenhez szól
30. az idő jelentőségét és természetét kutatja (nappal, meg napkoronggal izél
valamit) -> végén, hogy nem az égitestek mozgása az idő, hanem
valamiféle kiterjedés az idő
- XXIV. fejezet - A test mozgását idővel mérjük
31. mozgó testről, méréséről, idejéről dumál -> idő nem egyenlő a test
mozgásával
- XXV. fejezet - Újra Istent kérdezi
32. bevallja Istennek, merthogy megint hozzá kezd beszélni, hogy még mindig
nem érti mi az idő
- XXVI. fejezet - Hogyan mérjük az időt
33. …
- XXVII. fejezet - Hogyan mérjük a lélekben maradó időt?
34. azt ecseteli szépen megfogalmazva, hogy elröppen az idő -> eljut oda,
hogy mérjük az időt
35. hosszú-rövid szótagokat elemez
36. lelkünkben mérjük az időt -> múló dolgok benyomást tesznek a lélekre, és
megmaradnak
- XXVIII. fejezet - Lelkünkkel mérjük az időt
37. lelkünk hármas működésével mérjük az időt -> várakozik, vagy emléke
múltnak
38. elmondja, a jövőből hogy lesz múlt (várakozásból emlék)
- XXIX. fejezet - Könyörög, hogy az időre szétszórt figyelme immár Istenre irányuljon
39. megint magasztalja Istent
 …
- XXX. fejezet - Ismét e kérdés fölvetői ellen fordul: mit cselekedett Isten a világ
teremtése előtt?
40. dicséri meg minden Istent
- XXXI. fejezet - Hogyan Ismer az Isten, és hogyan a teremtmény?
41. megint előkerül Isten dicsérése, és az idők, a jelen, múlt, jövő
- Vallomás szó sokszor megjelenik
- Istenhez való beszéde, magasztalása becézése (pl.: bizalmas Orvosom)
- Beszélget Istennel, mintha partnerek lennének, és a kapcsolatukat teszi előre (Ő és
én, viszonyuk…)
- elég ködösen beszél dolgokról, körülírja őket, mit akar mondani, de nem mondja ki,
csak úgy valamit motyog, de semmi konkrétat nem
- metaforákat, példákat használ sokat és kiszínezi a dolgokat elég rendesen
- mindig beszélteti a testrészeit (pl.: szólt a szem, az orr azt mondta…)
- folyton magasztalja Istent, mindenhogy, bárhogy, ahogyan csak tudja