2014. július 12., 13., szombat–vasárnap
com KILÁTÓ 13
Lubickolás a Sügér-tóban
(Bács)szőreg neveiről
Csorba Béla
I
ványi István, vidékünk középkorának
kiváló kutatója írja jó száz évvel ezelőtt kiadott
ötkötetes munkájában, hogy egy 1237-ben
született okiratban IV. Béla királyunk említ
Bivalos falu közelében egy Szent Péter tisz-
teletére emelt templomot. (Bivalos Dél-Bács-
kában lehetett – idősebbektől én még hallot-
tam gyerekkoromban, de már csak mint egy
közelebbről meg nem határozott pusztának a
nevét, és többnyire lekezelő értelemben, ám
hogy temerini atyámfiai a kollektív emléke-
zet mely homályos zugából szedték elő ezt a
régi nevet, fogalmam sincs.) Iványi hozzáteszi:
„Ezen templom bizonyára a mai Szireg pusztán
volt az újvidéki határ mellett. A pápa 1372-ben
a Csireg-ben épült Szent Péter templomnak
búcsúkat engedélyezett.” Ugyancsak tőle tudjuk,
hogy 1412-ben Syger-ZentPeter (mai helyes-
írással Sügérszentpéter) falunak és Sygerthow
(Sügértó) nevű tónak a fele Garai Jánosnak lett
adományozva, a másik fele pedig Sáfár Miklós
fiáé, Vitéz Jánosé. Zsigmond király – mint arról
az 1994-ben kiadott oklevéltár negyedik köte-
téből értesülünk -, „1414. június 14-én utasítja
a kői káptalant, hogy iktassa be zálog címén
a Bács megyei Sygerzenthpeter birtokba és a
Syger nevű piscina-ba [halastóba]...” Tíz-húsz
évvel későbbi iratokban viszont már Chyreg-
zenthpeter (Csiregszentpéter), Scyreghzent-
hpeter (Sziregszentpéter) és Chereghzenthpe-
ter (Cseregszentpéter) neveken szerepel a falu.
Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ekkoriban
még sem a helyesírási normák nem rögzültek,
sem egy-egy település pontos helyi elnevezé-
sét nem ismerték az okiratok távoli fogalma-
zói, és akkor még az iratmásolók tévedéseiről
nem is szóltunk. (Dr. Rajsli Ilona nyelvtörté-
nészünk szíves közléséből tudjuk, hogy ekko-
riban a sz-t többnyire z-vel jelölték, de előfor-
dult az ófrancia eredetű sc is.) Feltűnő, hogy
van olyan okirat is, amelyben a falu előtagja
Chyreg, a halastóé viszont Sygyr, és ezt már
nehéz volna tollhibának minősíteni. Valószí-
nűnek látszik, hogy a középkori település, akár-
csak a közeli halastó, amely nyilván bőséges
jövedelmet biztosított tulajdonosainak, nevét
a sügér halfajtáról kapta, amely kétségtelenül
ma is kedvelt, ízletes csemege. De névadóként
számításba jöhet még egy, ma már kevésbé
ismert hal is, ez pedig a sőreg. Annál is inkább,
mert, mint láttuk, van erre hajazó középkori
adatunk, ugyanakkor a későbbi puszta, majd
falu magyar neve is ehhez, és nem a sügérhez
áll közel. Arról nem is beszélve, hogy a másik,
a Szeged környéki Szőreg-et a földrajzinév-
etimológia levezethetőnek tartja a sőregből,
miközben a sügért Kiss Lajos szótára ebben az
összefüggésben nem is említi. Persze az analó-
gián, a hasonlóságon alapuló bizonyítás még az
élet ettől egyszerűbb kérdéseiben sem mindig
célravezető. Hogy Szőreg a sügérről vagy a
sőregről kapta-e a nevét, egyelőre eldönteni
nem tudjuk. Ugyanakkor nem lehet teljesen
kizárni, hogy a „csireg~csereg” összefügg a „kis
patak, csermely” jelentésű „csörge” szavunkkal,
amely egyébként a baranyai tájnyelvben ma
is él. Annyi bizonyos, hogy akárcsak a többi
A mai Kilátót Tari István
digitális grafikáival illusztráltuk.
Füvek
Szerkeszti: Kontra Ferenc n LIII. évfolyam, 28. szám
dél-bácskai falut, ezt is magyarok lakták, s a
XIV. században búcsújáró -- tehát a környék-
beliek számára fontos -- hely volt, és mnden
valószínűség szerint a két említett halnemzet-
ség egyikéről nevezték el, nem utolsó sorban
azért, hogy megkülönböztessék a számtalan
más Szentpéter nevű falutól.
A török idők háborúskodásai során nyil-
ván elpusztult, s hosszú ideig nincs nyoma. A
II. József császár által kezdeményezett úgyne-
vezett I. katonai felmérés (1782-1785) alap-
ján készült térképen azután ismét felbukkan,
méghozzá csárdanévként, mint Szöreg wh.
(azaz Wirtshaus), az Almási bara túlpartján,
kb. ott, ahol ma a Bor nevű fogadó áll -- lám,
nincs új a nap alatt! 1852-ben azt a határ-
részt nevezik Süreg-nek, ahol ma már az első
világháború után újratelepített falu fekszik;
negyven évvel később, 1892-ben ugyanen-
nek a határrésznek Szőregh a neve. Az 1804-
1808-as Lipszky-mappa Sirek, Szireg, Szöreg
nevű praediumot, azaz pusztát jelez, ez nem
lehet más, mint az 1865/66-ban ismét térkép-
re került Jegricska-parti majorság, a Szűregh
Puszta. Ugyanott a Nagy barától északra, de a
műúttól nyugatra húzódó dűlők neve Szürins-
ka, majd az 1872-1884 között végzett III. kato-
nai felmérés nyomán készült térképen Sirins-
ka. Dvorzsák János helységnévtára, mely az
1870-es évek második felének állapotait tükrö-
zi, Szőreg p-t (pusztát) Szenttamáshoz tartozó-
nak jelzi, vármegye-monográfiájában (1909)
Borovszky Samu „Bácsszőreg puszta (régi nevén
Szőreg)” néven említi, mely nála ekkor már
közigazgatásilag Turiához tartozik. A falut az
kilato@magyarszo.
gyarmatosított
elmék
n Czirok Attila
Fela Kutinak
hallod-e Fela
már nem csak jogtalanul
halnak Kalakuttákban a népek
az európai elméket kolonizálják sorra
éter- és ételmérgek
még hogy nem fegyver
1930-as években kapcsolják Temerinhez. Mili- e néma módszer
ca Markovićnak a Vajdaság történetföldrajzi a folyamatok észrevétlenek
neveiről 1966-ban kiadott könyve szerint a az emberek hangja elfúl
Sirig névváltozat hivatalos formában először
1935-ben jelentkezik. 1941-ben a dobrovoljá- mindenki hallgat mindenki tűr
cok helyére telepített bukovinai székelyek falvát a reformok hullái alatt
először Hadikvárá-nak nevezték el, de azt egy médiavakond túr
év múlva Hadiknépé-re változtatták, emlékezve
Hadik Andrásra, Mária Terézia legendás hírű az utcákon pedig megjelennek az
hadvezérére, aki Erdély kormányzójaként az egyenruhás zombik
üldözöttek jótevőjeként maradt meg a Buko- felállítják a kordonokat
vinában letelepített székelyek emlékezetében.
Az 1785-ben alapított bukovinai Hadikfalva
mustárgáz és vízágyú
is róla kapta a nevét. (Érdemeiért, mindenek- mi feloszlatja a gyűlölt
előtt Berlin elfoglalásáért és megsarcolásáért emberi jogokat
Hadik nemcsak grófi címét kapta jutalmul a
királynőtől, de a bácskai Futakot és környékbeli a vasaltnadrágos csőcselék
birtokait is, ahová magyar, német és szlovák vezet s üres kezet nem talál
lakosságot telepített.)
Hadiknépéről a székelység, és velük együtt
dől az euró a dinár a naira
a háborús körülmények miatt Boszniából ide és mindenféle valótlan valuta
telepített több magyar család is 1944. októ- melyért a gyarmatosított elmék
ber 10-én menekült el, s több hónapig tartó lelküket adják
hányattatás után a Dunántúlon, zömmel Tolna
megyében és Észak-Baranyában talált magá- így a névtelen parancsnokok
nak új hazát. névtelen katonáikkal
A második világháború után újranépesedett névtelen civileket öletnek
Szőreg falu hivatalos neve ismét Sirig lett, amit
1959-ben a Szerb Népköztársaság hivatalos s végül
lapjának 51. számában közzétett, a községek- mind elhullnak
ről és járásokról szóló törvény is megerősí- mind elhullnak
tett, s ez a névváltozat változatlanul hivatalos
használatban van, azzal, hogy Temerin község egyenruhások és farmerosok is
alapokmánya lehetővé teszi a település magyar mind táplálékul
nevének használatát is. lesznek a rovaroknak
hallod-e Fela
még mindig jogtalanul
ölnek bennünket
hiába teremtetett a lélek
ha az elmét elnyomja
az európai-globalista
karcinóma
elönt bennünket az adósság
akár az árvíz
nincsenek Noék
és imádják a kirakatbálványokat
Isten helyett az élvezetekbe
fektetik hitüket a tudatban úszik a
rendszerezett reklámszemét
a sajtócsapból szüntelen
folynak az álhírek
még hogy nem háború
ez a józan észre
hallod-e Fela
mikor rúgjuk föl
az ócska érdekeket
s mikor nézzük meg:
ki ragad követ
s ki az aki utasítást követ
ki lázad most
s ki lázít zenével
Fela hallod-e
ébred-e a nép
vagy sírjaink csöndje
süvít mint szél a fülünkbe
14 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
A Szabadság tér szellemisége
Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret Földje. Noran Libro, Budapest, 2013
Sándor Zoltán
N
eoplanta, avagy az Ígéret Földje című városregényében Végel
László egy város életében lejátszódó történések ecsetelésével igyekszik
a kisember szemszögéből érzékeltetni azokat a sorsfordító politikai
és társadalmi pillanatokat, amelyek a néhai Jugoszláviát jellemez-
ték – a trianoni békediktátumtól a kilencvenes évek elején kitört
balkáni háborúkig. A cselekmény középpontjában a második világ-
háború forrongásaiban zajló események és a szocialista Jugoszlávia
visszásságaival való utólagos szembesülés állnak, aminek révén a mű
szorosan kapcsolódik a szerző korábbi kötetéhez, a Bűnhődés című
naplóregényéhez.
Az író meglehetősen egyszerű kerettörténetet alkalmaz: a regény
cselekménye Lazo Pavletić nyugalmazott szerb fiákeros és az ötve-
nes években gimnazistaként a városba érkező magyar elbeszélő hős
párbeszéde révén domborodik ki. A mesélők kedvükre bolyonganak
a korban, élettörténeteket vázolnak föl, és ezen epizódok mozaikszerű
összeillesztése által a szerző hiteles képet tár elénk egyrészt a városról,
másrészt pedig a volt délszláv állam működéséről.
A regényben kifejezetten vagy érintőlegesen szó esik a szerb felsza-
badítók beilleszkedési nehézségeiről 1918-ban, gyorsan kiderül, hogy
még az őslakos szerbek is, akik ünnepelték őket, valójában jöttmen-
teknek tartják őket, az 1942-es razziáról, a bevonuló orosz katonák
duhajkodásáról, a Goli otok börtönszigetről, a gastarbeiterekről, a
német turistákról, a Boszniából és Montenegróból érkezett kolonis-
ták félelméről, nehogy a svábok egyszer visszaköveteljék elkobzott
javaikat, akárcsak a szocialista Jugoszlávia jellegzetességeiről: trieszti
farmer, staféta, testvériség-egység.
Olyan vidék ez, ahol minden népnek és nemzetnek megvan a saját
megaláztatástörténete – és bűne. A regény több helyen élethelyzetek
felvázolásával mutat rá arra, hogy a történelem és a politika hogyan
képes beleszólni az emberek mindennapjaiba, milyen módszerekkel
kényszeríti őket választás elé, tukmál rájuk olyan dolgok elkövetését
vagy támogatását, amit meggyőződésből sohasem tennének vagy
támogatnának.
Ilyen például Török nagyapa esete, aki erkélyről üdvözölte Horthy
hadseregének bevonulását. Időközben, kommunista volta miatt, a
magyar titkosrendőrség letartóztatta szerb nemzetiségű kereskedő-
társát, ő pedig bújtatta annak feleségét, aki alkalmas pillanatban csat-
lakozott Tito partizánjaihoz, és magas pozícióra tett szert. A már befo-
lyásos asszony visszatértekor vörös csillagos partizánsapkát nyomott
a nagyapa kezébe, és helyet biztosított neki az emelvényen, ahonnan a
bevonuló partizánokat köszöntötték. Ennek ellenére Horthy-kollabo-
ránsként kivégezték, a szerb asszony annyit ért el, hogy posztumusz
antifasiszta érdemrenddel tüntessék ki.
A kisebbségben élő kisember helyzetéből eredő tragikuma csúcso-
sodik ki ebben az epizódban. Arra a kérdésre, hogy melyik arca volt
az igazi, a szerb partizánnő adja meg a választ: „Azt hiszem, mind-
kettő. Mert mit tehetett volna azokban a zűrzavaros időkben egy
Erdő mellett
Borzas
magyar ember? Ha nem köszönti Horthyt – gyanús, ha nem üdvözli
Titót – szintén gyanús. Hősiesen vállalta mindkettőt, amiért nagy
árat fizetett.” Az adott körülmények közötti helytállás és a túlélési
ösztön diktálta magatartás a kisebbségi lét felvállalását jelenti. Aki
szégyenletes viselkedést vagy gyávaságot vél fölfedezni Török nagy-
apa cselekedetében, az semmit sem tud a kisebbségi létről, és nem
érti annak mibenlétét.
A regény egyik szereplője maga a város: Újvidék, utcáival, terei-
vel, lakosaival együtt. A város történetének alakulása jól kivehető a
Szabadság tér leírásából: itt ünnepelték a szerb felszabadítókat 1918-
ban, itt gördültek be 1941-ben Horthy harckocsijai, itt üdvözölték Tito
stafétáját, és itt bömbölték, hogy sohasem akarták a titói utat járni. Az
állandó hatalomváltásokat szimbolizálja a műben az 1913-ban Jakab
Dornstädter által nyitott Dornstädter városi cukrászda-kávéház. A
vendéglő 1945-ben a Moskva nevet kapta. 1949-ben a Tito–Sztálin
konfliktus idején nevét Zagrebre változtatták, majd 1991-ben a horvá-
tokkal folytatott háború idején Atinára keresztelték. A cukrászdához
hasonlóan minden történelmi változáskor utcákat, tereket neveznek
át, szobrokat cserélnek le, és mint Geroge Orwell 1984-jében, a törté-
nelmet is folyamatosan újraírják mindig abban a szellemiségben,
hogy az megfeleljen az éppen használatban lévő, aktuális politikai
és társadalmi ideológiának. Az elhasználódótt eszmét mindig egy
újabb váltja fel, és azzal összhangban zajlik a történelem oktatása és
a körülöttünk lévő társadalmi történések megítélése.
Mindennek tükrében illúzió lenne azt hinni, hogy kívül vagyunk
a történelmen, és kívülállóként tudunk vallani a múltról. Mi folyama-
tosan a történelemben élünk, és a történelem – a múlt – folyamatosan
változik velünk. Ilyen tekintetben nemcsak az a fontos, hogy a regény
cselekménye mikor játszódik, hanem megírásának és megjelenésé-
nek ideje legalább ugyanannyira számít. Mára politikailag mindenki
szakított az egykori szocialista eszmével, a közéletben megmaradt volt
kommunisták megtagadták múltukat, megtudtuk, hogy soha senki
nem dőlt be a titóizmusnak, csak ezt nem lehetett nyíltan kimondani,
a temetőkben sokan a régi csillag helyére keresztet vésettek a márvány-
ba, a második világháború végi magyarirtásról is lehet beszélni, a két
nemzet történészei közösen kutatják az áldozatokat, és a két ország
államfői közösen hajtottak fejet az ártatlan áldozatok előtt. Az Egy
makró emlékiratai című regényével ellentétben, amely az adott pilla-
natot ragadta meg, a Neoplantában Végel a „bölcs öreg” szemszögé-
ből vizsgálja a (politikai) múltat, egyrészt azt, amely születése előtt
játszódott le, s amelyről fiatalként nem tudhatott semmit, másrészt
pedig azt, amelyet átélt, de érett korában át kellett értékelnie.
Itt jutunk el a regény egyik alapkérdéséhez: képes-e az ember egész
életében önmaga lenni? Ha évtizedeken keresztül hitt egy eszmében,
amelyről később kiderül, hogy hazug volt, akkor vajon az ember is
hazugságokban élt önmagával szemben? És ha később felülbírálja
korábbi hitét, azzal együtt önmagát is megtagadja? Hol húzódik a
határ, amin belül tévedése ellenére önmaga marad az ember?
Ilyen értelemben nevezhető nemzedékinek Végel regénye. Az elbe-
szélő hősnek meg is jegyzik egy helyütt a műben, hogy a negyvenes
években születettek szerencsés flótások, Tito példás pionírjai. A máso-
dik világháború utáni nemzedék teljesen új szellemben nevelkedett,
mint szülei – és tagjai elhitték mindazt, amit mondtak nekik, amit
taníttattak velük. „Nem kényszerített bennünket senki” – mondja egy
helyen az elbeszélő hős, amivel őszintén vall arról, hogy Jugoszlávia
2014. július 12., 13., szombat–vasárnap
lakosságának zöme – magyarok is – hittek a szocializmusban, elhitték
azt, amivel traktálták őket, partizán propagandafilmeken szocializá-
lódtak, a moziban tapsoltak győzelmeiknek, mert a valódi múlt tabu
volt. A kilencvenes évek hajnalán az elbeszélő hős nem véletlenül veti
föl a nemzedékinek is nevezhető kérdést: „Hazugság volt minden?
Valótlanságban éltem? Csakúgy, mint apám, előtte meg nagyapám.
Az egész város, az egész táj hamis volt.”
A feldolgozott kor hamisságát leleplező történetek, a történelmi
forrongások elszenvedőinek meggyőző ábrázolása és a társadalompo-
litikai helyzetről alkotott markáns megállapítások mellett a regényben
olykor sztereotípiák is elhangoznak, egyszerű emberek mondják el
– meglehetősen tudálékosan – a (nemzet)politikai véleményeket, és
közhelyszámba menő megjegyzések is becsúsznak, például, hogy a
lövöldözés a balkáni folklór tartozéka. A mű pillanatokra már nem
szókimondó, hanem inkább szájbarágó, feszesebbre vett fogalmazás
kétségtelenül a regény javára vált volna. Bárki is meséljen a műben: az
elbeszélő hős, Lazo, vagy valaki rajtuk keresztül, a gyakorló publicis-
ta, naplóíró és esszéista szépirodalmira stilizált nyelvén mindig Végel
szólal meg. A szerző műveire egyébként is jellemző a műfajköziség: az
élménybeszámoló, az esszé és a fikcionált próza szabadon keverőznek
nála. A Neoplanta regény, de stílusából és nyelvezetéből, nem kevésbé
reflexivitásából kifolyólag sokszor nagyon közel áll az esszéhez, ezért
bizonyos értelemben esszéregényről is beszélhetünk.
A saját korának megragadása és értelmezésének kísérlete hajtja
Végelt publicisztikái és szépirodalmi alkotásai megírása közben. A
társadalompolitikai események determinizmusát firtatja, a kor és a
kor közbeszédét meghatározó (közel)múltbéli eseményeket igyekszik
megfelelő kontextusba helyezni. Az egykori Jugoszlávia mibenléte,
a kisebbségi lét buktatói, a kentaur-identitás összetettsége, az embe-
reket saját játékszereinek tekintő politikum Janus-arcának felfedése
foglalkoztatja. Ebben a szerzői habitusban mindig a jelen számít, a
múltra annyira van szükség, amennyiben segít megérteni a mostani
pillanatot. A Neoplanta, avagy az Ígéret Földje Újvidék történetének
elbeszélése által tulajdonképpen az egykori Jugoszlávia társadalom-
politikai történetét mondja el, magyarázatot kínálva arra, ami később
történt – és még ma is tart.
SZÓFIGYELŐ
Kézis
Molnár Csikós László
Már nemcsak a bizalmas szóhasználatban fordul elő a kézi-
labdás melléknév helyett a kézis, újságcikkben, tévéhírben is
megjelenik: Taroltak a szombathelyi kézis lányok Prágában.
– A rossz idő sem tudta eltántorítani a több ezer szurkolót,
hogy együtt ünnepeljék a kézis lányokat. – Simán kikaptak a
horvátoktól a magyar kézis fiúk. – Az FTC után most a Győrhöz
látogatnak a kézis lányok. – Hellaszban vendégeskedtek a kézis
fiúk. – Veretlenül, tornagyőzelemmel tértek haza a debreceni
kézis lányok Horvátországból. – Hazai sikerrel kezdték a ráját-
szást a kézis lányok. – Negyeddöntősök a magyar és a szerb
kézis lányok. – Csoportharmadik a magyar kézis csapat. – Az
NBI/B-ben való bennmaradásért játszanak vasárnap, majd a
szezon utolsó fordulójában a szentendrei kézis lányok – Öt
csapat: Ditró, SZKF, Keresztúr, Szováta és Zetelaka lányai mérték
össze kézis tudásukat.
Olykor főnévként szerepel a kézis, a kézilabdázó főnevet
helyettesíti, és a mondat alanyaként funkcionál: Először lesz
afrikai és ázsiai kézis a BL négyes döntőben. – Bocsánatot kért
a Görbiczet lefejelő kézis. – A játékosként Jónak becézett kézis
a nemzeti együttesben 104 találkozón 381 gólt lőtt, 1978-ban
világbajnoki címet nyert az NSZK-val. – 131 napig feküdt kómá-
ban, most Schumachernek szurkol a világbajnok kézis.
Igen érdekes, hogy a kézis állandósult szókapcsolatba is
bekerült, amikor megszületett az Öreg ember nem vén ember
közmondás parafrázisa: Öreg kézis nem vén kézis.
Megtörténik, hogy ugyanabban a szövegben a kézis mellék-
névvel alkotott megnevezés és választékosabb szinonimája is
megjelenik, az előbbi címben, az utóbbi pedig a hírben: Győze-
lemmel kezdtek a kézis lányok. (cím) Háromgólos győzelmet
aratott pénteken a magyar női kézilabda-válogatott a horvát B
csapat felett Umagban. – Országos elődöntőbe jutottak a kézis
fiúk. (cím) Országos elődöntőbe jutottak a PSN Zrt. U11-es
fiúkézilabdázói. – Embert próbáló feladat előtt a siófoki kézis
lányok (cím) Nehéz feladat vár a Siófok KC-Galerius Fürdő
női kézilabda csapatára, mely szombaton 18:00-kor az Ipress
Center-Vác otthonában lép pályára. – Bocsánatot kért a Görbi-
czet lefejelő kézis (cím) Milena Knezevic, a Buducnost Podgorica
női kézilabdacsapatának játékosa nyílt levélben kért bocsánatot
Görbicz Anitától. – Kézis lány csavarta el a kosaras fejét: Dávid
Kornél szerelmes! (cím) Teljes a harmónia Magyarország legis-
mertebb kosarasa, Dávid Kornél és a csinos kézilabdás kiválóság,
Azari Fruzsina között.
2014. július 12., 13., szombat–vasárnap
A Tanulmányok 2013-ban
Romoda Renáta
Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének
tudományos, 2013-tól félévente megjelenő,
időszaki kiadványa, a Tanulmányok, ahogy
eddig is, széleskörű, színvonalas és aktuális
témákat kínál az olvasónak. A folyóirat 2013.
évi két száma (46, 47), melyekben hazai és
külföldi tudósok, kutatók is szép számban
publikálnak, az irodalom- és nyelvtudomány,
sokszor az intertextualitás és interdiszcipli-
naritás szövevényhálójába illesztett hetero-
gén szemléletek és vizsgálódások tárháza.
Utasi Csilla Heltai Gáspár, a kolozsvári szász
prédikátor életművét közelíti meg tanulmányában.
Heltai kiadói-írói tevékenységét a kolozsvári refor-
máció, a pályakezdés összefüggéseiben szemlélve, a
többszöri hitváltoztatás eredményit figyelve, a mulat-
tató irodalom elemzésével bizonyítva állapítja meg,
hogy a szerző mulattató corpushoz tartozó munkái
nem minősülhetnek szépirodalomnak.
Mikszáth Kálmán két tanulmány, Bence Erika
és Németh Ferenc vizsgálódásának is kulcsfigurá-
ja. Bence Erika irodalmi és közéleti referenciákkal,
az asztaltársaságnak a mikszáthi prózában megje-
lenő történetközvetítő és -alkotó szerepével foglal-
kozik. Mélyrehatóan vizsgálja az István-szoba című
tárcanovella referenciális vonatkozásait, irodalmi
és közéleti, sőt délvidéki referenciáit és szépirodal-
mi összefüggéseit Mikszáth munkásságán belül.
Németh Ferenc a Rogaška Slatina-i Mikszáth-kultusz
emlékhelye(Mikszáth-tölgy) iránt érdeklődik. Két
újságíró, Vidor Imre és Kelemen János Szabadkáról
majd Nagybecskerekről indult kezdeményezésének
köszönhetően tudatosodott Mikszáth kultuszának
az emlékhelye, amit az író életének utolsó évtized-
ében gyakran látogatott, hogy a gazdag magnézi-
umtartalmú savanyúvízzel gyomorbaját enyhítse.
A kultusz kialakulásával, a kisebbségi léthelyzetben
zajló kultuszteremtéssel valamint a politikai határ-
módosulások kiváltotta földrajzi közeg változásait
megélő kultuszmegmaradással, -ápolással is foglal-
kozik a tanulmány.
Orsózik
Irodalmi síkon vizsgálódik még Rudaš Jutka
Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regénye
kapcsán, amikor azt kutatja, hogy a mű narratív
epizódjai hogyan képesek kontextualizálni a törté-
nelmet. Az irónia, a humor, a nyelvvel és stílussal
való retorikai játékot hívja segítségül. Petres Csizma-
dia Gabriella tanulmányában Polcz Alaine Asszony
a fronton című, a traumatikus emlékezet mentén
íródott művet elemzi. Kukorelly Endre korai költé-
szetének ironikus nyelvhasználatát és ennek a lírai
énre gyakorolt hatását vizsgálja Patócs László.
A nyelvtudomány, nyelvészet területéről a nyelvi
kompetencia kérdéseivel, a vajdasági magyar nyelvi
revitalizáció esélyeivel foglalkozik Molnár Csikós
László. A tanulmány a nyelvfelélesztés vagyis revitali-
záció során felvetődött problémákat tárja fel és ezekre
keres megoldást, illetve azt kutatja, milyen hatással
van a beszélők, konkrétan az iskolákban tanító nem
magyar anyanyelvű tanárok magyar nyelvi kompe-
tenciájára a származás, az őket körülvevő környezet
és igyekezetük.
Pásztor Kicsi Mária a vajdasági magyar regionális
nyelvi jegyek internetes előfordulását teszi meg vizs-
gálódása fő tárgyává. A fórumokra, a közösségi olda-
lakra (pl. napjainkban a legelterjedtebb ilyen oldal a
Facebook), az online lapkiadók olvasói kommentár-
jaira, a blogokra és a többségében magyar lakta hely-
ségek webhelyein olvasható szövegekre koncentrál. A
regionalitás jegyeinek konkrét példáival szemléltetve
arra a megállapításra jut a szerző, hogy az internet ma-
gyar nyelvű webhelyein a magyar sztenderd nyelvvál-
tozaton és az angol nyelv globális hatásán kívül nagy
számban előfordulnak a régió regionális nyelvi jegyei.
A szövegértéssel, a szövegértés feltételeivel, foglal-
kozik Törteli Telek Márta. A szövegértés folyamatát
analizálva a tanulmány megerősíti, ha az értő olvasás
során az adott folyamatnak bármely alkotóeleme is
hiányzik, vagy nem megfelelően működik, sikertelen
vagy nem eléggé hatékony a szövegértés és az infor-
mációfeldolgozás, ami szövegértési deficithez vezet. A
szerző bemutatja a szövegértési deficitek megjelenési
formáit, továbbá feltárja ezek okait.
Beke Ottó a videotelefonálás Philip K. Dick-féle
és a valósághű filmélmény Aldous Huxley Szép új
világa által bemutatott leírására fókuszál Hol vagy,
Szervesül
(video)telefon, tapi és képiség? című munkájában,
kitérve a számítógépes kultúrának a képiség irányá-
ban történő orientációjára.
A 2013. évi első (46.) szám tanulmányainak sorát
Novák Anikó zárja, múzeumpedagógiával, múzeum-
elméleti szakirodalmak segítségével történő, innova-
tív irodalomtanítási kérdéseket körbejárva, hiszen a
legújabb generációk már újféle irodalomszemléletet,
tanítási módszert igényelnek, kihívások elé állítva a
pedagógusokat, tanáraikat.
Az első számban szereplő szakdolgozatok szer-
zője Ondrejčáková Estera és Losonc Zsuzsanna.
Előbbi Csáth Géza két elbeszélésének általa felfede-
zett szövegváltozatait dolgozza fel, a szövegeket is
bemutatva, amelyek segítségével utal a szerző jelleg-
zetes alakító, formáló technikáira. Utóbbi szerző a
magyarkanizsai, törökkanizsai és újvidéki diákok
magyar nyelvhasználatában elterjedt kölcsönszavakat,
a szókölcsönzés vajdasági sajátosságait vizsgálja.
* temetők előfordulásával foglalkozik.
A második (47.) számot fellapozva az első, Tanszék
napi előadás c. rovatban Hózsa Éva A név melódi-
ája című munkáját olvashatjuk. A szerző irodalmi
névadással kapcsolatos több szempontú kutatása e
tanulmány.
A folyóirat felépítését a második rovat egyértel-
műsíti. Az első két rovat bevezetőként szolgálva a
Tanszék elismert tanárát mutatja be először a már
említett dolgozata, majd pedig három róla szóló
munka segítségével. A Hózsa Éva hatvanéves címet
viselő második fejezetben Szajbély Mihály Hózsa
Éva, a kitűnő irodalomtörténész értő és megértő,
újszerű olvasásaira tér ki, melyekkel az egyetemes
irodalom kontextusába emeli és értelmezi a lokális
hagyomány erre érdemes szerzőit és jelenségeit, A
peremlét tágassága című, Hózsa Éva hatvanéves alcí-
met viselő dolgozatban.
Bence Erika Hózsa Éva munkásságát vizsgálva,
a 2011-ben megjelent Melyik Kosztolányi(m)? című
könyvet helyezi középpontba, Az irodalomtörténet
új nyelve. Hózsa Éva könyveiről című munkájában. A
tanulmány Hózsa Éva irodalomtörténészi munkássá-
gát, az újraolvasások és szövegközi viszonyrendszerek
hálózatában létrejövő szintézist mutatja be.
A sort Horváth Futó Hargita A dialógushá-
lók mediátora című dolgozata zárja. A köszöntő és
méltató szövegből Hózsa Évának, az újvidéki Magyar
Tanszék tanárának a sokféle jártassága, széles érdek-
lődési köre (délszláv–magyar irodalmi kapcsolatok,
vajdasági magyar irodalom, a komparatisztika és
távlatai, a magyar nyelv és irodalom tanításának a
módszertana) rajzolódik ki, illetve, hogy az iroda-
lomtudomány és a pedagógia területén is igen tájé-
kozott tudósról van szó.
A folyóiratnak ez a száma is színvonalas, a közölt
tanulmányok okán az irodalomtudomány és a nyel-
vészet művelőinek az érdeklődésére egyaránt számot
tarthat. Thomka Beáta a narratív etika, mint sajátos
kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 15
szempontrendszer, interpretációs lehetőség, megkö-
zelítésmód segítségével a válaszoló megértés lehető-
ségeivel foglalkozik.
A kortárs erdélyi, sepsiszentgyörgyi író, költő
Bogdán László, a kisebbségi tematikát mágikus
motívumok révén egyetemessé emelve, sok más
műveltségelemet épít be kalandos cselekményű
műveibe. A szerző regényeit veszi górcső alá Tapo-
di Zsuzsanna Mozgó tükör. Egy kortárs székely író
című tanulmányában.
A Csáth-próza metaforák szintjén megjelenő
fabularitásával, meseszerűségével és figurativitásá-
val foglalkozik Bordás Sándor.
A vajdasági magyar irodalom szövegeit, interme-
diális, intertextuális jelenségeit, átjárásait vizsgáló
egyik tanulmány, Samu János Vilmos tollából, Ladik
Katalinnak, a jugoszláviai neoavantgárdhoz köthető
női szerzőnek a művészetét értelmezi. A másik szerző,
Kurcz Ádám István a Gion Nándor opusában gyakori
helyszínként megjelenő Szenttamás városán belüli
Rajsli Ilona tanulmánya a metaforikus úton kelet-
kezett helynevek vajdasági megjelenését, előfordulá-
sát, gyakoriságát és típusait írja le, a Vajdaság hely-
ségneveinek földrajzi nevei című tizenöt kötetes, az
1970–1980-as évek élőnyelvi gyűjtésen alapuló soro-
zat segítségével.
Grabovac Beáta angol nyelvű munkája az emléke-
zetben fellelhető pozitív és negatív szavakkal foglal-
kozik, vagyis az érzelem és emlékezet hatását kutatja
és tárja fel a kétnyelvűeknél.
A tanulmányok sorát Utasi Anikó dolgozata zárja.
A szerző a népmeséinkben megjelenő apa- és anya-
figurával foglalkozik, a mesehősök önnön gyerme-
keihez fűződő viszonyával, illetve arra is keresi a
választ, hogy miben különböznek ezek a nemiség
szempontjából elkülöníthető mesék, vagy milyen
hasonlóságok található bennük.
Oláh Tamás Közöséggi rítusok című munkájában
Kovács Flóra A közösség a kortárs erdélyi drámában
és színházban 2013-as könyvét ismerteti.
Az utolsó fejezet az Újvidéki Egyetem Magyar
Tanszékének életébe enged betekintést, A tanszék
életéből cím alatt. A Tanszék tanárainak és munka-
társainak 2013. évi adattára, az alap-, mester-, illetve
doktori stúdiumon, valamint más tanszékeken okta-
tott tárgyak pontos felsorolását tartalmazza. Ezt a
Tanszék hallgatóinak 2013/2014-es névsora követi.
Horváth Futó Hargita színes fotókkal dokumen-
tált, érdekes és figyelemfelkeltő összeállítása folytatja
a sort. A beszámoló a Tanszék tudományos–szak-
mai tevékenységét követi nyomon 2012 októberétől
2013 végéig. Végül a tudományos tanácskozásokról,
konferenciákról, rendezvényekről, szakmai tovább-
képzésekről és mindenféle egyéb tevékenységről,
publikációkról olvashatunk kimerítő és pontos tájé-
koztatást, az aktív egyetemi életet és pezsgést bizo-
nyítva, sa kötetet kézbe vevő olvasó érdeklődését
mindenképp felkeltve.
16 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
Útközben Káich Katalin
M
133.
ielőtt tovább utaztunk volna Lourdes-ba, párizsi tartóz-
kodásunk második napján is a Magyar Katolikus Misszió imaházá-
ban kértük a Mindenható áldását az előttünk álló utazásra. Az ott
szolgálatot teljesítő pap igencsak megvárakoztatott bennünket a
kapunyitással. Nekem meg az jutott eszembe, hogy nálunk milyen
kínosan ügyelnek az emberek vendégfogadáskor arra, hogy, ahogyan
mondani szokás, ne érhesse szó a ház elejét, a vendégek megvárakoz-
tatása pedig egyenesen főben járó bűnnek számít. De hát ahány ház,
annyi szokás! Ezek után nem csodálkoztam azon, hogy mára már
csak ez az egy magyar katolikus misszió működik Franciaországban,
mert a többit bezárták. Egy közösség megtartása rengeteg odaadást,
felelősségteljes hozzáállást, önfeláldozást igényel. A könnyelműség,
érdektelenség viszont könnyen megbosszulja magát.
Nevers templomudvarában felállított lourdes-i jelent
Az első aznapi megálló Versailles volt. A kastélyajtók, lévén
aznap május elseje, zárva voltak, viszont egy nagy sétát tehettünk
a parkban. Miközben a díszkert pazar látványában gyönyörköd-
tem, felidéztem magamban a több mint harminc évvel ezelőtti, első
versailles-i látogatásomkor megtapasztaltakat. A barokk helyiségek
belső, cikornyás vonalvezetésű díszítményeit, a diófa funéros meg
az intarziás bútorokat, a csodálatos színekben pompázó textil tapé-
tákat, faliszőnyegeket, a gyöngyházzal és rézberakásokkal ékesített
asztallapokat, az emeletes író- és ebédlőszekrényeket, a tölgyfából
faragott, márványlapú berendezési tárgyakat, a támlás- és karos-
székek sokaságát, melyeket selyemmel, bársonnyal, meg általában
vörös damaszttal, hímzett kárpittal, rojttal díszítettek, no meg a
„legfranciább” bútordarabot, a komódot.
A legmaradandóbb emlékem természetesen a 73 méter hosszú,
tíz és fél méter széles, illetve 13 méter magas Tükör-teremhez köthe-
tő, valamint a színházteremhez, azaz a Gabriel tervezte Operához.
Már csak azért is ez utóbbihoz, mert amikor férjemmel bementünk
az egyik páholyába, önkénytelenül is felvetődött bennünk a kérdés,
mégpedig a páholyméret okán, amely igen kicsiny volt, hogy vajon
hány néző férhetett el benne. Ugyanis kettőnk számára is szűknek
bizonyult.
A hatalmas, számos szökőkúttal, szoborral ékesített parkban
tett séta viszont kifejezetten jólesett, annál is inkább, mert több
száz kilométer buszút várt bennünket. A Trianonhoz vezető fasor
látványa egy picit felkavarta a kedélyeket, de hát, ami megtörtént,
megtörtént, változtatni nem lehet rajta. Tudomásul kell venni, és
megtanulni vele együtt élni a mában.
Az időjárási viszonyok az elkövetkezőkben is kedvezően alakul-
tak. A tájak változatosságában gyönyörködhettünk. A kaszálókon,
réteken, mezőkön legelésző, zömében hófehér tehenek, juhok, az
erdők, a bevetett szántóföldek meg az út mentén felállított szélmal-
mok sokszínűséget sugalltak, én meg újfent elgondolkodhattam arról,
hogy szűkebb pátriámban vajon miért is késik a szélmalmok felállí-
tása, hiszen a szeles időjárás egyik jellemzője a térségnek. Nehezen
tudom megérteni azt, hogy miért késlekedünk „az éji homályban”
természet/Isten adta lehetőségeink kiaknázásával! A dús növényzet
láttán megint, mint már annyiszor, elszorult a torkom, mert eszembe
jutott a fáktól, bokroktól lecsupaszított Vajdaság.
2014. július 12., 13., szombat–vasárnap
Káich Katalin
A versailles-i díszkert
Nevers városka hírnevét Szent Bernadette-nek köszönheti. A
a márvány súlya
lourdes-i jelenések szemtanúja 22 évesen érkezett a helybeli Saint
Gildard kolostorba. Minden vágya arra irányult, hogy kiiktatód-
jon életéből a kíváncsiság generálta közszereplés, és megszabadul-
jon a jó- meg a rosszindulatú zaklatásoktól. Zárdába vonuláskor a
belső megvilágosodás útja nyílt meg előtte, s meggyőződhetett a n Kiss Tamás
Gave folyó közelében lévő barlangban, 1858-ban megjelent, sugár-
zó fehérbe öltözött Szűz Mária jóslatának minden kétséget kizáró a lábam alá tévedt egy piros Pall Mallos
igazáról, miszerint szenvedésekkel teli földi élet vár reá. A rendház doboz, amelyet rózsaszínre szívott a Nap,
noviciamesternője, attól való félelmében, nehogy Bernadette túlsá- amikor a temetőn keresztül mentem
gosan elbízza magát, netalán önhittségre adja a fejét, számos esetben
hozta megalázó helyzetbe. Problematikus egészsége ellenére a rend kenyérért meg tejért.
kórházában betegápolást és a helységek tisztítását bízták rá. Békés gazillatúak voltak a sírkövek,
természete, higgadtsága, jóságos lelkülete szinte predesztinálta őt a a csőszök az egyik síron söröztek,
betegek ellátására. Az itt töltött idő, végül is megadta számára annak és szerbül köszöntek.
a felismerésnek lehetőségét, miszerint az ember valóban porszem, értem én, akik a temetőn keresztül
semmire sem képes és semmije sincs, ami nem Istentől való. Minden, járnak kenyérért, tejért vagy épp
amivel földi életünk megvalósul, a Mindenható kegyelmi ajándéka.
A megpróbáltatások az Istenbe vetett, feltétel nélküli hitet erősítik, sörért, azoknak az üres cigisdoboz
s amennyiben nem ez történik, szenvedés, boldogtalanság lesz az fakulása is elmúlás,
ember földi életének osztályrésze. mégis, teljes abszurditás,
Tudom, hogy ebben az örökkévalóságtól elrugaszkodott, durva, hogy a sírkövek között
kizárólag önmagát imádó világban anakronizmusként hat az az állí- egy élőt pont a kenyérillat kísérjen
tásom, hogy az embernek eleve semmi sem jár, csak az, amivel csele- végig, és mindeközben ez az
kedetei révén rászolgál. Meg az is, hogy nem az Egek Ura bünteti az
embert, hanem tetteivel érdemli ki a fájdalmat és a gyötrelmet. A tény élő ne vessen egy pillantást sem a sírboltokra,
viszont, hogy képes vagy elviselni a tetteid okozta megpróbáltatások amelyekre a nyugdíjakból évekig gyűjöttek.
sorát, arról tanúskodik, hogy a kegyelem Istene áll melletted. Hogy de nézd, amott a fűben egy macska
el tudjad viselni a magad generálta kibírhatatlanságot.
Az egyszerűséget, őszinteséget, szolgálatkészséget, alázatot, isten- teteme épp most múlik el, legalábbis erre
félelmet megtestesítő Bernadette egész földi jelenléte is bizonyságul utal a dögszag és a bomló szövetekből,
szolgál eme állításomra! a következő tavaszra már új gazok vagy az is lehet,
hogy egy fa fog nőni,
és a bizonytalan jövőbeli tavaszokkor
majd ide járnak mindenféle bogarak
a leveleket róla lelegelni.
*
minden alkalomkor, amikor erre
támad kedvem boltba menni,
márványsúlya van a kérdésnek:
a temető életét ki fogja majd elmesélni?
cigarettát kérnek
ha kell, majd én letépem arcukról a tapétát,
én majd kilátom minden dohányzó cigánygyerek
cigijéből a tragédiát,
ők meg cserébe elvisznek az öregasszonyokhoz,
mindenféle jóslattal tömik ki a zsebemet,
és barnán helyezik fejemre a kezüket,
egy edénybe öntik a véremet és a vérüket.
magam mellé ültetem őket,
s hanghordozó veszem, hogy piszkos ruhájukban,
hogy zizeg a lélek.
ennyi év alatt körmünk alól
a piszok befedte az ócska
harmonikát,
amelyen egyszer már megértettem a
szót, hogy család.
persze, még mindig akad köztünk
egy cigarettányi távolság.
Bácskai televény