Kezdésnek

Jó. Kezdjük azzal, hogy a gitár húrjait sorrendben a E6-A-D-G-H-E1-nek hívjuk. Ezek a zenei abécé vonatkozó hangjai.
Az E6 a legvastagabb (legmélyebb) húr, az E1 a legmagasabb. Ezek azárt vannak számozva, mert két é-t valahogy
meg kell különböztetni.

Pengetés.

Két féle pengetéssel fogunk megismerkedni az egyik esetben pengetővel, a másik esetben az ujjainkkal fogjuk
megszólaltatni a hangokat. Most a pengetős játék kerül terítékre.
A pengető (boltban vásárolható, könnycsepp alakú, műanyag izé) vastagságával kapcsolatban az az ábra, hogy nincs
szabály. Érdemes keményebb pengetőt vásárolni (1mm körül), mert precízebb, nem hajlik, nem "rúg vissza". De például
akusztikus gitárokhoz, mondjuk egy "sikálós" kísérethez meg a puhább a jobb, szóval nincs szabály. De pl. egy Fender
Heavy-vel mindent meg lehet oldani. Vagy egy kék Dunlop Tortex-el, vagy egy...
A pengetőt a hüvelyk-, és mutatóujjunk végei közt tartjuk, bár pl Steve Morse a Deep Purple jelenlegi gitárosa hüvelyk-,
mutató- és középsőujja között, és hát ettől ő nem gitározik sokkal rosszabbul. Sőt.

Jobb kéz (pengető kéz)

Alapból a jobbkezesek szemszögéből magyarázunk, ez nem diszkrimináció, csak helyspórolás, balosoknak minden
pont fordítva.
Tehát a gitár testét a könyökhajlatunkkal tartjuk, nem a bal kézzel. Az alkar kb. derészöget zár be a felkarral. Itt megint
2 irányba haladunk:
-sikálás
-precízebb dallam, skála, riff, akármi.
A különbség a jobbkéz kisujjában van. A "precízebb" tartást igénylő esetben a jobbkéz kisujja a gitár tastén támaszt,
valahol a húrok alatt. Tehát a hanglyuk, vagy a pickup-ok alatt. Így nem kell teljes alkarból dolgozni, csak a kézfej, és
még inkább a pengetőt tartó ujjak mozognak.
Sikálásnál, meg kisujj föl, lehet küldeni alkarból, ahogy csak jólesik.
Eleinte mindnet "váltott pengetéssel" nézünk meg, később bővül majd a repertoár. Ez azt jelenti, hogy a pengetés
iránya le-föl-le-föl,stb. Bármi történik ez maradjon, akkor is ha húrt váltunk és föl-jön, tessék megkerülni a húrt, és úgy
föl-pengetni.

Bal kéz

Hivatalos álláspont szerint, a balkéz akkor jó, ha 1,2,3,4-es ujjainkat a fogólap 1.,2.,3.,4., bundjaira letéve nem esünk le
a székről. Ilyenkor az ujjak utolsó ujjpercei majdnem 90 fokban érkeznek a fogólapra, a tenyérpárna NEM ér hozzá a
nyak szegélyéhez az E1-es húr alatt, és hüvelykujj a 2-es ujj mögött a nyakmerevítő pálca vonalán (tehát a nyak
láthatatlan középvonalán) pihen. Ez a legideálisabb pozíció. Nyilván állva ez más, és magasabb fekvésekben is
módosul, de ez az alap.
A hangokat úgy hozzuk létre, hogy a megfelelő ujjal, a megfelelő bundhoz közvetlen közel jól odanyomjuk a húrt. Ennyi.

Ez a legalapabb gyakorlat, minden gitárhős anyukája, apukája. A lényeg, hogy a hangok érthetők, tiszták legyenek, és
ne legyen köztük szünet. Ezt úgy lehet elérni, hogy pl addig nem emelem fel az 1es ujjamat, amíg a 2es nincs lent. Sőt,
érdemes is eleinte lent hagyni a már leszerepelt ujjakat, hagy szokja az a kéz! Visszafelé trükösebb, ott akkor kell
felemelni az ujjat, amikor már az utána következő hangot pengetem. Ez sajnos gyakorlást igényel.
Egyébként ez a gyakorlat 20 év múlva is hasznos lesz, minden gyakorlásnak, játéknak legyen ez a bevezetője, mert
tökéletesen bemelegíti mindkét kezet.
Ugyan ez lesz, de fekvésváltással. A "fekvés" azt a poziciót jelenti, ahol éppen a bal kéz van, és az 1es ujj helyzetéről
kapja a nevét, tehát, ha az egyes ujjam a 8. bund magasságában dekkol, akkor a VIII. fekvésben járok. Merthogy a
fekvés római szám. Bizony.
Tehát felmegyek az I. fekvésben, átcsúszok a II. fekvésbe (hüvelykujj is, itt is a második ujj mögött legyen), ott le, majd
III. fekvésben fel, és így tovább végig a nyakon és vissza.

Ez már egy nehezebb mutatvány, ne is várjunk teljs sikert elsőre. A neve Egész hangú sklála. Ez azt jelenti, hogy a
hangok egész hangonkét(2 bund) követik egymást, míg egy moll, vagy dúr skálában egész és félhangok keverednek.
Nekünk itt most azért jó ez a skála, mert tágítja a balkéz ujjait.

Az ujjrend végig 1-2-4, de érdemes megnézni 1-3-4-el is