A Kr. e. 60-as években három politikusnak volt a legnagyobb befolyása Rómában:
Crassus: Spartacus leverésével és vagyonával szerzett befolyást Pompeius: azzal szerzett hírnevet, hogy az egész Földközi-tengert megtisztította a kalózoktól. Julius Caesar: Marius rokona, aki néppárti intézkedésekkel lett népszerű ők hárman Kr. e. 60-ban Caesar kezdeményezésére szövetséget kötöttek: megfogadták, hogy támogatják egymást. Ez az első triumvirátus (három politikus szövetsége) társai támogatásával Caesar consul lesz, majd megkapja Gallia provinciát. Caesar hosszú és véres háborúban (Kr. e. 58-51) meghódítja egész Galliát. Mikor Crassus meghalt, a triumvirátus felbomlott. Pompeius összefogott Caesar ellenfeleivel, ezért Kr. e. 49-ben Caesar seregével átlépte az Itália északi határát jelző Rubicon folyót („A kocka el van vetve”), és elfoglalta Rómát.Pompeius Görögországba menekült, de Kr. e. 48-ban Pharszalosznál vereséget szenvedett Caesartól. Innen Egyiptomba ment, ahol megölték. Uralma (Kr. e. 48-44) a köztársasági hagyományokra nem volt tekintettel: az összes fontosabb címet egymaga viselte (pl. örökös dictator, consul, néptribunus, pontifex). Intézkedései: Földet osztott, letelepítette veteránjait, aranypénzt veretett, a senatus létszámát 900 főre emelte, sok provinciabeli lakosnak polgárjogot adott és néhányan a senatusba is bekerültek,megreformálta a naptárat (bevezette a szökőévet; a július hónapot róla nevezték el. Mivel a senatorok féltek attól, hogy királyi hatalomra tör, ezért Kr. e. 44. március idusán (15-én) Brutus és Cassius vezetésével merényletet követtek el ellene.