ÖRÖM ÉS SZORONGÁS – LOMBIKBA ZÁRVA

„A várandóság alatt a test elvégzi a magzat kihordásának feladatát, a lélek

dolga pedig a leendő anyaságról, gyerekről alkotott elképzelés kialakítása.” - írja
Stern.
A várandóság tehát egyszerre három szinten zajlik: a magzat fejlődik a
méhben, az anyává azonosulás alakul a pszichében és az elképzelt baba képe
formálódik az anya gondolataiban.
Az anyajelölt lelkében vágyak és félelmek, jó és rossz fantáziák váltják
egymást: milyen lesz a baba, meg tudok-e felelni ennek a manapság eltúlzott, néha
félelmetes anyaszerepnek, hogyan fog megváltozni az életem, milyen lesz a
házasságom, mi lesz a karrieremmel, egészséges lesz-e a gyerekem, stb.?
Általában a 12. gesztációs hétig a várandós nő nem is engedi meg magának,
hogy átélje, megélje érzéseit és átadja gondolatait a születendő gyermeknek.
A negyedik és a hetedik hónap közti időszakban engedik szabadon
fantáziájukat, képzeletükben egyre inkább kidolgozzák a baba képét, a hetedik-
nyolcadik hónapra az elképzelt baba már teljesen kibontakozik.
Szinte minden leendő anya normál esetben is átéli a félelmek széles skáláját.
Tartanak a szülési komplikációtól, félnek, hogy a gyermeknek valami baja lesz.
Esetleg szorongásos álmaik is vannak, bíztatásra, megértésre van szükségük.
A meddőségi kezeléseken és lombik-programokon átesett nők ennél sokkal
nagyobb szorongáskészlettel, indulatokkal indulnak az anyasághoz vezető útun.
Az évekig tartó, sikertelen próbálkozások, procedúrák és el nem gyászolt
veszteségek indulatot, tehetetlenséget váltanak ki. Haragszanak meddő testükre, az
egész világra, sokszor partnerükre is. Női önbizalmuk többszörösen sérült, a kontrollt
kivették a kezükből, ettől Én-jük meggyengükhetett. Előfordul, hogy soha nem érzett
irígység önti el őket terhes nőt látva, ezért inkább elzárkóznak, nem akarják látni a
baráti házaspárok gyerekváró örömét. Ez viszont túlterhelheti a házastársi kapcsolatot
és mire a terhesség sikerül, már sok fontos érzést és sok fontos embert elveszítettek.
Akinek esetleg korábban abortusza volt, bűntudatot és szgyenérzetet hordozhat, a
sors büntetésének éli meg, hogy nem lehet gyermeke. Bűntudata lehet attól is, hogy
későn gondolt gyermekvállalásra. A szexualitás – talán az erőltetett programozás
miatt – veszíthet varázsából, negatív feladattá válhat. A hormon-beavatkozások
esetleg súlyproblémákat okozhatnak.
Ezek az érzések, tünetek nem múlnak el nyomtalanul, lenyomatuk ott marad az
anya lelkében, álandósítva a szorongást, a túlzott felelősségérzetet, az
önbizalomhiányt és a PTSD-re jellemző fokozott erausel érzést.
Ezért az anya és magzata megóvása érdekében nagy szükség van terápiás
segítségre – hiszen a magzatok teljes egészében osztoznak anyjuk érzelmi
állapotában és meg is válaszolják azt. – írja Gergely György.
Általában a magzatot folyamatosan érhetik fizikai, kémiai, hormonális, és
emocionális toxinok. Ugyanakkor érik őket pozitív, gondoskodó, szerető faktorok is.
A fejődést nagy mértékben befolyásolja a két, egymással szembenálló hatás erőssége.
A toxinok lehetnek külsők és belsők: a külső toxinok - a testen kívül termelődnek,
mint környezeti szennyeződés, pszichoaktív drogok, dohány, alkohol, olyan
szülészeti beavatkozások, mint amniocentézis, chorionboholy mintavétel, stb. Belső
toxinok – a neurotranszmitterek (idegsejtek közti átvivőanyag) túltermelődése (pl.
terhességi depressziónál), túlzott stressz, a terhes anya és partnere, vagy a környezet
konfliktusa.
Amennyiben az anya stresszes állapotban marad, szorong, vérében megnövekszik az
adrenalinszint, ami pillanatokon belül megjelenik a magzati vérkeringésben. Tehát a
magzat ugyanazt a stressz állapotot éli át, amit az anyja. A stressz-szindróma
jellemzője, hogy a prenatálisan stresszelt magzat a perinatális életidőben könnyebben
lesz irritálható, kevesebbet alszik, fokozott nyugtalanság jellemzi, többet sír.
Raffai Jenő szerint az anya-gyerek kapcsolat a megtermékenyített petesejt
beágyazódásával kezdődik, de inkább már annak előtte.
Az anya-magzat interakció erősen befolyásolja, hogy a magzat az extrauterin
életidőben egészségesen fejlődik-e. A magzat kognitív és affektív dimenziókal
rendelkező személyiség, akinek az anyaméhben fájdalmai, érdeklődése, emlékezete,
agresszív magatartása, félelme, sőt mosolya van. Tervezett és véletlenül fogant babák
3 hónaposan végzett összehasonlító vizsgálatából egy adat: a tervezett babák kognitív
kapacitása, kötődése pozitívabb. Vagyis az anya-gyerek kapcsolat már a fogantatás
előtt elkezdődik. Saját tapasztalataink szerint a nálunk kezelt lombik-babák kognitív
funkciói magasszintűek, kötődésük erős és nagy felelősségérzettel rendelkeznek
(Őket aztán várták!).
Az intrauterin környezetből jövő fenyegetés gyakran vált ki védekező
mozgást, nyugtalanságot a magzatban. A tűre is érzékenyen reagálnak –
amniocentézisnél elmenekülnek a tű elől, holott még nem látják. Az érzelem
jelenlétére utal bizonyitékként, amikor a magzati vérvételnél a magzat megragadta a
tűt és arrébb tólta (ez lehet félelem- vagy düh-reakció). Amniocentézis után sok
magzat mozdulatlanná válik, mialatt szívverésük felgyorsul, mintha sokkos
állapotban lennének. Intrauterin transzfúzió esetén a magzati kortizol nagyon
megnövekedik – ez hormonális stresszválasznak minősül, vagyis ez bizonyítja az
intrauterin fájdalmat.
Ajkai Klára szerint: a terhesség időszakát fejlődési krízisként foghatjuk fel,
mikor a felnőtt nő személyiségében, belső világában az egyensúly megbomlik, testi
és pszichés változások következnek be. Ebbe a nagy érzelmi hullámokkal járó
folyamatban új identitást kell kialakítani a terhes nőnek: valaki lányából – valaki
anyjává kell válnia. Testi és emocionális organizációja megváltozik. Ez a drámai
testi-lelki változás nagyon megterhelő, talán leginkább a pubertáshoz hasonlítható. A
terhességekre jellemző általános pszichés, emocionáis egyensűlyvesztés
hangsűlyozottabban jelenik meg, ha a terhesség konfliktuózus. Ide soroljuk a nem
kívánt terhességet, a gyermekváró partnerek kapcsolati krízisét, illetve a terhességet
megelőző sikertelen kihordást, halvaszülést és az orvosi beavatkozással, lombikkal
segített terhességet.
Fontos, hogy az anya minden múltbeli torzító hatástól megszabaduljon,
ellenkező esetben a magzat a múltból hozott indulatok, érzések projektív felületévé
válhat, az anya pedig depressziós lehet. Ezért szükséges, véleményem szerint, a
lombikprogramban résztvevő,többszörösen frusztrált leendő anya pszichoterápiája.A
terhesség alatti szupportív terápia arra irányul, hogy az anya segítséget kapjon
szorongásainak, zavaró érzéseinwk enyhítéséhez. A szakember meghallgat,
megtart,tartalmazza és visszatükrözi a paciens érzéseit, nem értelmez, nem minősít,
gyengéden oktat. Ezzel segítheti, hogy a szorongás és fokozott veszélyérzet
csökkenjen és a születés az örömről és ne a félelemről szóljon.
A születés után a szomato-pszichés biztonságot az adja az ujszülöttnek, ha az
anya karjára veszi és átadja neki melegét, érzékelni engedi testét – írja Hófer. Ebben a
közelségben az anya hangja is biztonságot jelent a csecsemőnek, hiszen azt már
ismeri az intrauterin életből, mintahogy ismeri az anyja szívhangját is. Anya és
kisbabája közös határú szomato-pszichés egységet alkot, ahol maximális az
egymásrahangolódás, a gyermek a metakommunikációból olvas.Az anya szorongása
megzavarhatja az ujszülött mindenhatóság érzését, érzi anyja bőrén, illatán,
szívhangján – mint ahogy az intrauterin életben is érezte – ha anyja szorong. A
csecsemő perceptuális érzékenysége a külvilágra, elsősorban az anyára irányul, de
belső affektív állapotáról nincs tudatos érzékelése – írja Hófer. A csecsemő
fokozatosan alakítja ki azt a készséget, amivel megfigyelheti saját érzelmi állapotait.
Ehhez a szülő szolgáltat számára sajátos szenzitizációs tanítást úgy, hogy a gyermek
érzelem-megnyilvánulásait tükrözi.
A csecsemő affektív állapotainak szülői tükrözése egyfajta visszacsatolás,
melynek eredményeként a csecsemőben fokozatosan kialakul belső affektív
állapotának észlelése. Ez az érzelmi önkontroll kifejlődéséhez is alapfeltétel, mert a
szülői érzelemszabályzó interakciók szerepét majd átveszik azok a mentális
reprezentációs stuktúrák, melyek képessé teszik a gyermeket saját affektív
állapotainak önálló szabályozására. Ezek a reprezentációs struktúrák az anya
introjektált megfelelői, vagyis nem mindegy, hogy az anya milyen állapotban tükrözi
és hogyan. Például: a csecsemő arca félelmet, vagy haragot fejez ki és az anya –
szorongással telve („jaj mi lehet a baja?!”) – teljes mértékben ugyanúgy tükrözi a
baba érzelmét, vagyis arcán a gyermekével azonos érzelemkifejezés jelenik meg. Ez
esetben a csecsemő negatív affektusa nem regulálódik, hanem eszkalálódik, melynek
következtében az anya szorongása fokozódik – és beindul az ördögi kör : „Biztos
valami komoly baja van!” „Ugye, hogy nem vagyok anyának való, nem tudom mi
baja, nem tudom megnyugtatni, nem értem!” „Biztosan haragszik rám, tehetetlen
vagyok!” stb. Ezek az érzések különösen erősek lehetnek azokban, akik nagyon sok
kűzdelem és beavatkozás után lehettek anyává és óriási aggodalommal, árgus
szemmel figyelik babájuk minden megnyilvánulását. Nekik különösen nagy
szükségük van szakértői segítségre, edukációra. Meg kell tanítani számukra is, hogy
az adaptív anyai tükrözést egy jellegzetes ingertulajdonság jellemzi. Az anya
„úgynevezetten” megjelöli érzelemtükröző arckifejezését, úgy, hogy egy átalakított
változatot mutat be. A „jelölt” érzelemkifejezés túlzott, esetleg valamilyen valamilyen
elemmel kiegészített, pl.: felhúzza a szemöldökét, csücsörít, túlzott hangsúllyal
beszél, miközben kifejezi gyermeke érzéseit. A szülő arcán megjelenő „jelölt”
érzelemkifejezést a csecsemő önmagára vonatkoztatja és így ki tudja alakítani saját
elsődleges affektív állapotának másodlagos szintű reprezentációját.
Elsősorban arra akartam a figyelmet felhívni, hogy milyen fontos a többi orvosi
beavatkozást követően anyává lett nők pszicsológiai támogatása. Szükségük van
edukációra, tanácsokra, át kell írniuk az önmagukról alkotott téves elképzeléeiket,
vissza kell kapják önbizalmukat. A terápiában helyet kell adni párkapcsolati
problémáiknak, erősíteni kell bizalmukat, hitüket egymásban. Ez a terápiás munka
minden nehézsége ellenére csodálatos, mert eredménye kézzelfogható és ez minden
nárcizmusunkat kielégíti.