1. A zenei képességek fejlődésében szerepet játszik a környezet, az adottságok, illetve az
oktatás. Gordon (1971) szerint az adottságok határozzák meg azt a szintet, amit képesek vagyunk elérni, azonban a lehetőségek kiaknázásában nagy szerepet kaphat a környezet, illetve a zenei nevelés. Sloboda (1994) az adottságok mellett szintén a környezet, valamint az érdeklődés és a motiváció fontosságát hangsúlyozza. Kodálynak egy párizsi konferencián híressé vált mondata, mely szerint a gyermek zenei nevelését már az anya megszületése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni, szintén a szülői ház, a zenei ingerekben gazdag környezet szerepének jelentőségére utal. 2. A hangszertanulás hozzájárulhat a tanulók ének-zene tanulása iránti pozitívabb attitűdjéhez is. A hangszerjátékot tanulóknak az általános iskolai ének-zene órák iránti pozitívabb attitűdje megfigyelhető az iskolán kívül zenét nem tanulókkal összehasonlítva, emellett a klasszikus zene hallgatásához is pozitívabban viszonyulnak. A hangszeres órák gyakorlatában alkalmazott módszereknek és eszközöknek az örömteli zenetanulás terén való eredményességére utal, hogy a zeneiskolában zenét tanuló középiskolás fiatalok számára a zenei órák, a zenetanulással töltött idő a barátokkal és a családdal töltött időhöz hasonlóan a legörömtelibb elfoglaltságok közé tartozik
Dohány Gabriella:
– a motiváció azaz a cselekvésre ösztönző szándék szerepének felértékelődése, a tudományos
kutatásban pedig a fogalom újraértelmezése követhető nyomon. Az utóbbi évtized motivációkutatását az a felismerés hatja át, hogy az egyes tanulási motívumok együttes jelenlétében voltaképpen a komponensek ötvöződése, egymásra hatása következik be, szemben a ’80-as évek azon felfogásával, mely az ösztönzők szembenállását, a külső és belső mozgatók harcát tekintette teljesítményösztönző tényezőnek. Ennek a motivációs struktúrának a megismerésére irányuló pedagógiai vizsgálatok iskolai környezetben végrehajtott kutatásai csak a 2000-es években nyertek teret, s általuk vált lehetővé az iskolai tanulás és motiváció összefüggésrendszerének fokozatos feltárása (Józsa, 2007). Az iskolai tanulás eredményességére és a kognitív képességek fejlődésére a koragyermekkortól folytatott zenei tevékenység döntő hatást gyakorol (Kokas, 1972; Bilharitz, Bruhn és Olson 2000)
Zenepszichológia tankönyv:
8-18 év közti alanyokat hangszerjátékuk színvonala alapján rangsorolva öt csoportba osztották,
továbbá felkérték őket, hogy jellemezzék első hangszertanárukat. Ennek során a legjobbak barátságosnak, szórakoztatónak és jó szakmai tudásúnak, ellenben a leggyengébbek barátságtalannak és gyenge hangszerjátékosnak mutatták be első tanárukat. Azok, akik időközben abbahagyták tanulmányaikat, jellemzően a szorongáskeltő légkört említették. Az idősebbek között a leggyengébbek véleménye hasonló volt, azonban a jobbak a tanár szakmai kvalitásait domborították ki jellemzésükben. Sosniak (1990, idézi Gyarmathy, 2002) zongoraművészek életútját elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a tanári személyiségnek, a tanár-diák viszonynak más-más aspektusai válnak fontossá az életkor előrehaladtával. Eredményei egybecsengenek a fenti kutatáséval a kezdők esetében: a barátságos, szórakoztató légkör meghatározó, ahol fontosabb volt az érdeklődés felkeltése, mint a szakmai szigorúság.