1.

, Mintavétel, mintavételi terv, minta előkészítés

Mintavétel célja:
Átlagösszetétel meghatározása (tér, idő)
Fő-, mellék-, nyomelem, speciáció meghat. (ppm, ppb, ppt)
Teljes, vagy részleges analízis

Mintavételi terv összeállításának szempontjai

1.,Minta minősége: illékony, fényérzékeny, hőérzékeny, reaktív, mikrobiológiailag
instabil
2., Analitika célja: mit szeretnék meghatározni és miért
3., Analitikai módszer kiválasztása – validált módszer, teljesítményjellemzők
4., Minta-előkészítés módja
5., Szükséges mintamennyiség (párhuzamos mérések, vakminta, ellenminta)
6., Mintavételi szabvány: EU szabványok
7., Mintavételi eszközök: - megfelelő méret = megfelelő mintamennyiség- nem szennyezi a mintát - nem lép
reakcióba a mintával
8., Minta jelölése– mintavételi napló, mintaszám, jelölés módja (tér, idő)
9., Minta tárolása – hűtés (kell? Tilos?) - kémiai stabilitás (kell-e savanyítani?)
Végső cél: REPREZENTATÍV MINTA
Mintavétel módja:
*Végrehajtás szempontjából:
# manuális – automatikus
# szakaszos – időszakos – folyamatos
*Végrehajtás célja szempontjából:
# statisztikusan – szúrópróbaszerűen = eredménye „pszeudo-átlag minta”
– véletlenszerű
– rétegminta vétel
– szisztematikus: pl. ido, tömeg, térfogat szerint vett m

# általános ellenőrzés
# szelektíven; konkrét problémára vizsgálni
Minta-előkészítésműveletei (fizikai, kémiai) feloldás, kioldás (extrakció), elválasztás, szétválasztás
#Fizikai műveletek
o mérlegelés,
o keverés, homogenizálás,
o törzsoldat-készítés,
o hígítás, koncentrálás,
tisztítás, o bepárlás, szárítás,
o extrakció: folyadék-szilárd, folyadék-folyadék, szilárd-
folyadék, o szűrés, centrifugálás
#Kémiai műveletek o
pH-beállítás,
o kivonat készítés,
o feltárás,
o reagens hozzáadás,
o kicsapás,
o származék készítés,
o ioncsere
Extrakció fogalmai: extrahálószer, extraktum. Csoportosítási lehetőségek hőmérséklet és
halmazállapot alapján. Megoszlási hányados fogalma, kinyerési hatásfok fogalma és számítása

EXTRAKCIÓ: Oldhatóság különbségen alapuló elválasztás (tisztítás, dúsítás) Fogalmak:

extraháló szer = kivonó szer

extraktum = kivonó szer + komponens
raffinátum = eredeti közeg + maradék komponens

Csoportosítás # hőmérséklet alapján (hideg = macerálás, meleg = digerálás)

# fázis alapján (miből/mivel)*szilárd/szilárd *szilárd/folyadék = kilúgozás, szorpciós
extrakció *szilárd/légnemű = szuperkritikus extrakció foly./foly. = szolvens extrakció

A megoszlási hányados két adott, egymással nem elegyedő oldószer esetén, adott hőmérsékleten az
extrahált anyagra nézve jellemző állandó. D=c extraktum / c eredeti

R%= [D / D + (Veredeti/Vextraháló)]*100%
2., Analitikai módszerek érvényesítése
Rendszeres hiba: Rendszeresen jelentkezik, az eredmények középértéke a valódi értéktől egy jól
definiált nagysággal és irányban eltér
Forrásai: pl. készülék hibája: eszközök pontatlan kalibrálása, módszer hibája (hibás a módszer)
személyzet hibája pl. indikátor átcsapás rossz érzékelése, pipetta hibás használata, hibás recept.
Típusai: állandó (pl. büretta hibás leolvasása)
arányos pl. egy szennyezés jelenléte miatt
Véletlen hiba: Hatásukat az eredmények szórása jelzi (szórással tudom jellemezni)
- kísérleti körülmények (nem kontrollálható) ingadozása.
- személyi hiba
Kiküszöbölés:
nyugodt körülmények, párhuzamos mérések végzése, statisztikai ellenőrzés –szórás
Vakminta: Minta nélküli oldat, minden olyan vegyületet tartalmaz, melyet a minta mérésénél is
felhasználunk.
Háttér: A zaj és a mért jelnek a mérendő komponens távollétében mérhető állandó része. Sok esetben
a vakmintával közelíthető. (maximális jel/zaj viszonyra törekszünk)
Zaj: Detektortól, más elektronikai résztől származó időszakos jelingadozás (ezt is a szórással jellemezzük)
Stabilitás fogalma: A válaszjel hosszú távú ingadozása. Max-min/átlag arányban adják meg.(pl. pH mérésnél
a beállás, válaszjel hosszú ideig legyen stabil.)
Validálás fogalma: (érvényesítés) megfogalmazzuk az analitikai feladat követelményeit és igazoljuk, hogy a
vizsgált módszer rendelkezik azokkal a teljesítményjellemzőkkel, amit az adott alkalmazás megkövetel.
Teljesítményjellemzők felsorolása NEM VOLT A KÉRDÉSEK KÖZT)
1., Azonosság, szelektivitás,specifikusság 2., Kimutatási határ
3., Mérési/meghatározási határ 4., Mérési
tartomány
5., Analitikai függvény/kiértékelő fgv jellemzése lineáris, nem lineáris fgv. Illeszkedésének vizsgálata. 6., Helyesség, pontosság
7., Precizitás (ismételhetőség, reprodukálhatóság) 8., Mérési
bizonytalanság
9., Robusztusság

Szelektivitás-specifikusság-azonosság fogalma: azt kell megadnom, hogy a módszer mennyire

szelektív a mérendő komponensre. Ha tökéletesen szelektív, akkor a módszer specifikusnak mondható
az adott mérendő komponensre.
Az a módszer, amely a meghatározandó alkotóra szelektív, specifikusnak nevezzük. Specifikus = csak
egy komponenst mér szelektív = több komponenst is mér, de a komponenseket megkülönbözteti
Azonosság: a jel csak a meghatározandó anyagtól származik, nem valami ahhoz fizikailag vagy
kémiailag hasonló anyagtól.

Kimutatási határ: Az a legkisebb koncentrációja a mért alkotóknak, amely az adott módszerrel még
jól megkülönböztethető a vak mintától.

Mérési határ: az a legkisebb koncentráció vagy anyagmennyiség, amely még elfogadható

megbízhatósággal határozható meg.

Mérési tartomány: az analitikai mérőgörbe azon szakasza, ahol még a mérés (kielégítő
megbízhatósággal (pontosság + precizitás) hajtható végre. Alsó határa a mérési határ, felső határát az
érzékenység és a szórás arányának alakulása szabja meg ( a mintaoldat koncentrációra vonatkozik
nem a minta koncentrációra (szilárd minta, törzsoldat))
Linearitás: az analitika mérőgörbe azon szakasza (ha van), ahol a jel a mért koncentrációval (vagy
anyagmennyiséggel) egyenesen arányos.

Helyesség-pontosság: A várható érték mennyire egyezik a valódi értékkel. A helyességet

nagyszámú ismételt mérés átlagértékeként kifejezett mérési eredmény és egy elfogadott referencia
érték közötti egyezés mértékeként értelmezzük.

Visszanyerés fogalma:

Precizitás: a módszer véletlenszerű hibáját adja meg, számszerűen a szórás segítségével

jellemezzük. A precizitás két módon állapítható meg: ha ugyanazon körülmények között végezzük a
párhuzamos méréseket, akkor ún. ismételhetőségként, ha eltérő körülmények között, akkor
reprodukálhatóságként.

Megbízhatóság: pontosság + precizitás: azt mutatja meg, hogy a várható eredmény mennyire egyezik
a valódi értékkel.
Ismételhetőség: Precizitás ismételhető körülményekkel: azonos labor, módszer, műszer,
vegyszerek, emberek.
Reprodukálhatóság: Precizitás reprodukálható körülményekkel: azonos módszer, DE eltérő
labor, műszer, vegyszerek, emberek
Robusztusság: Azt mutatja meg, hogy a módszer mennyire tűri a zavaró hatásokat; a mérési
paraméterek (pl. pH, ionerősség, hőm.) megváltoztatása mennyire befolyásolja a kapott jel
nagyságát.

3. témakör : Titrimetria alapjai

titrálás elvi lényege: Minőségileg ismert komponens mennyiségi meghatározása térfogatmérés alapján. Megfelelően
előkészített mintarészlethez pontosan ismert koncentrációjú mérőoldatot adunk, amely a minta hatóanyagával egy jól
definiált kémiai reakcióba lép. A reakcióban elfogyott mérőoldat pontos koncentrációja és térfogata alapján a minta
hatóanyagának koncentrációja számítható.
Anyagmérleg: a mérőoldat hatóanyagának mennyisége (mol) = sztöchiometria = a minta hatóanyagának mennyisége (mol)
titrálás alapreakciójával szemben támasztott követelmények: gyors, egyértelmű, sztöchiometrikus, végpontjelezhető

faktorozás fogalma és célja: A mérőoldat pontos koncentrációját csak közvetett módon, faktorozással tudjuk megállapítani.
Ha f=1 az oldat koncentrációja azonos a névleges koncentrációjával
f<1 az oldat koncentrációja kisebb a névleges koncentrációtól
f>1 az oldat koncentrációja nagyobb a névleges koncentrációtól
Fogalma: mérőoldat pontos koncentrációjának ismerete/megállapítása.
Célja: ismeretlen koncentrációjú mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása

faktor alapanyaggal szembeni követelmények: sztöchiometrikusan ismert összetételű alapanyagra, amely nem bomlékony,
stabil, nem higroszkópos, nem illékony, oldható, tiszta.

normalitás fogalma: egyenértéktömeg=molekulatömeg/értékűség

indikátorok kiválasztási szempontjai: sóhiba, hőmérsékleti hiba, oldószerhiba, fehérjék-kolloidok okozta hiba, szénsavhiba,
ha nincs jó-> műszeres végpontjelzés
A pK értékét ismerjük, tehát tudjuk, hogy milyen pH értékek között használható (pK érték +/- 1), valamint tudjuk, hogy milyen
színváltozás várható. Olyan indikátor használata ajánlott, aminek a színváltozását jól látjuk (reakcióelegytől jelentősen eltér).
Reagáló oldatok koncentrációjától is függ (indikátor hiba más különböző koncentráció tartományokban).

egyenértékpont fogalalma: (=ekvivalencia pont), a minta hatóanyaga és a hozzáadott mérőoldat hatóanyaga éppen maradék
nélkül reagál, ezt szeretnénk indikátorral jelezni.

átcsapási tartomány: az átcsapási tartomány 2 ph egységet ölel fel

Ha az indikátor molekula 10%-a disszociált akkor kezdődik a színváltozás(átcsapási tartomány eleje), és ha már csak 10%-a
nem disszociált akkor fejeződik be a színváltozás (átcsapási tartomány vége). Ebben a tartományban játszódik le az indikátor
színváltozás.

4. témakör: Acidi alkalimetria

neutrális pont: ph=7

Az a pont, ahol a sav és a bázis reakciója során a pH érték éppen semleges (azaz pH=7).

titrálható összes savtartalom: az élelmiszerre leginkább jellemző formára vonatkoztatva adjuk meg
gyümölcslevek-> almasav, citrusfélék->citromsav, tartósított termékek->ecetsav, erjesztett termékek->tejsav, bor és szeszes
ital->borkősav, tejtermékek-> tejsav, paradicsomlé ->citromsav
savfok:
- húsipar 100g zsiradék közömbösítéséhez szükséges 1n(mol/L) KOH térfogata
- sütőipar 10g bélzet 0,1n(mol/L) NaOH, fenolftalein vagy ph=8,5.
- tejipar Soxhlet- Henkel fok= SHo , 100ml/100g termék 0,25 mol/L NaOH fenolftalein mellett

savszám: 1g zsiradék közömbösítéséhez szükséges KOH tömege mg-ban

észterszám: 1g minta észter elszappanosításához szükséges KOH tömege mg-ban (1mól észter felbontásához 1mól lúg
szükséges)

elszappanosítási szám: 1g minta szabad vagy észterformában kötött savtartalmának közömbösítéséhez szükséges KOH
tömege mg-ban (észterszám+savszám)

lúgossági fok: 100 ml víz közömbösítéséhez szükséges 0,1 mol/L HCl térfogata metil-narancs indikátor jelenlétében.

hamulúgosság: 100g minta hamujának közömbösítéséhez szükséges 1 mol/L HCl térfogata

indikátorhiba(erős és gyenge elektrolitok esetében):

indikátor exponens: jele: pKind, ez dönti el, hogy egy adott feladathoz milyen indikátort választunk.
pH=pKind+lg(Ind/H*Ind)
Az indikátormolekula disszociációjára is felírhatjuk a tömeghatástört alapján a folyamat egyensúlyi állandóját (K ind).
Ez igen kicsi szám, ezért a gyakorlatban az egyensúlyi állandónak a negatív logaritmusát a pKind értéket az
indikátorexponenst adják meg. Ennek ismeretében következtetni tudunk az indikátor érzékenységére, amellyel a
hidrogén- vagy hidroxil-ionok koncentrációt fejezzük ki az átcsapási pontban. Ha levezetnénk az indikátormolekula
disszociációját, arra a következtetésre jutnánk, hogy a pH = pKind. Az indikátorexponens (pKind), alapján
következtetni tudunk az indikátor érzékenységére.

indikátor átcsapási tartomány: általában 2 pH egységet ölel fel, ha az indikátor 10%-a átalakult akkor kezdem el észlelni a
színváltozást
Ha az indikátor molekula 10%-a disszociált akkor kezdődik a színváltozás(átcsapási tartomány eleje), és ha már csak 10%-a
nem disszociált akkor fejeződik be a színváltozás (átcsapási tartomány vége). Ebben a tartományban játszódik le az
indikátor színváltozás.

átmeneti szín, savbázis indikátorok: fenolftalein indikátor: savas: színtelen  lúgos: rózsaszín átcsapás: halvány
rózsaszín(savasból lúgosba). Rózsaszínből színtelen lesz (lúgosból savas tartomány felé).
metil-vörös indikátor:savas: vöröslúgos: sárga átcsapás: narancssárga
metil-narancs indikátor: savas: vöröslúgos: sárga átcsapás: narancssárga (hagymahéj szín)

indikátor kiválasztás szempontjai: indikátor exponenstől függ, pH határozza meg, +- 0,1 %-ot fogadunk el
sóhiba, hőmérsékleti hiba, oldószerhiba, fehérjék-kolloidok okozta hiba, szénsavhiba, ha nincs jó-> műszeres
végpontjelzés
A pK értékét ismerjük, tehát tudjuk, hogy milyen pH értékek között használható (pK érték +/- 1), valamint tudjuk, hogy
milyen színváltozás várható. Olyan indikátor használata ajánlott, aminek a színváltozását jól látjuk (reakcióelegytől
jelentősen eltér). Reagáló oldatok koncentrációjától is függ (indikátor hiba más különböző koncentráció
tartományokban).
titrálási görbék:
HCl – NaOH titrálási görbéje a neutrális- és egyenértékponttal

CH3COOH – NaOH titrálási görbéje a neutrális- és egyenértékponttal

NaOH-CH3COOH titrálási görbéje a neutrális- és egyenértékponttal

többértékű savak titrálási görbéje:

Foszforsav:
érintők elve: a görbe 3 szakaszra osztható, két metszéspontban levetítjük, átlagoljuk és megkapjuk az egyenértékponti
fogyást. akkor alkalmazható, ha van olyan elektródunk ami a vizsgált komponenssel arányos jelet ad.

Vf=(V1+V2 )/2

grafikus deriválás módszere: térfogategységre eső pH változást nézzük. eredeti görbe pH/V adataiból vesszük fel a
ΔpH/ΔV-V függvényt

5. témakör: Csapadékos titrálások

a felhasználható reakcióval szemben állított követelmények: gyors, egyértelmű, sztöchiometrikus, indikálható, csapadék
oldhatósága rendkívül kicsi legyen

a csapadékképződési reakciók során fellépő problémák:?

az argentometria alkalmazhatósága: halogenidek(Cl-;Br-;I-) és pszeudohalogenidek(CN-;SCN-) meghatározására alkalmas

oldhatósági szorzat fogalma, mitől függ, szelektivitás: Az oldhatósági szorzat (L) egy egyensúlyi állandó, ennek
megfelelően állandó hőmérsékleten az értéke csak a csapadék minőségétől függ.
Oldhatósági szorzat: oldhatóságra felírt egyensúlyi állandó
Függ: hőmérséklettől és anyagi minőségtől

Mohr módszer: A Mohr-féle módszer kálium-kromát (K2CrO4) 5%-os semleges oldatát alkalmazza végpontjelzésre,
amelynek működési elve, hogy a mérőoldat feleslegével Ag2CrO4 jellegzetes színű csapadék képződik.
NaCl+AgNO3 = AgCl+NaNO3 ;
K2CrO4+2 AgNO3 = Ag2CrO4+2 KNO3 Ag2CrO4 akkor jelenjen meg, ha az AgCl már nem keletkezik
Volhard módszer: A módszer lényege, hogy mérőoldatként rodanidot használunk, amely a meghatározandó ezüst-nitrát
feleslegével oldhatatlan csapadékot képez.
Ag+ + SCN- = AgSCN
NaCl+AgNO3 = AgCl+NaNO3 ;
AgNO3+KSCN = AgSCN+KNO3
Fe(NH4)(SO4)2+4 KSCN= (Fe(SCN)3)+NH4SCN+2 K2SO4

indikátorok(végpontjelzési lehetőségek az argentometriában, problémák az egyes végpontjelzési módszereknél): ?

A helyes K2CrO4 koncentráció és hígítási arány megválasztása: 5%-os semleges oldatát használjuk, többit nemtudom ??

végpontjelzés kémiai megyarázata Mohr módszernél: K2CrO4+2 AgNO3 = Ag2CrO4+2 KNO3

végpontjelzés kémiai megyarázata Volhard módszernél:

Fe(NH4)(SO4)2+4 KSCN= (Fe(SCN)3)+NH4SCN+2 K2SO4

titrálási görbék: görbék alakját befolyásoló tényezők görbe alakjának függése a koncentrációtól és az oldhatósági

szorzattól, görbe pontjainak kiszámítása.

6. témakör: Komplexometria

a felhasználható reakcióval szembe állított követelmények:

Titrimetriás feltételeknek kell megfelelniük.
- gyors komplexképződés
- nagy stabilitású komplex alakul ki
- végpont jelezhető
- ne legyen mellékreakció, ne legyen csapadék
- komplexometriás titráláshoz szükséges magas pH-n nem válik le az oldatból a meghatározandó fémion.

a komplexképződés során fellépő problémák: ha nem elég magas a pH nem 6 értékű az EDTA

komplex molekula összetétele:

központi fémion (fém): elektronpár akceptor , betöltetlen pályáira 1 vagy több elektron felvételére képes
(elektron hiány).
ligandum (molekula, ion): elektron donor átadható elektronjai révén ki tudja tölteni a központi fémion betöltetlen
pályáin az üres helyet (elektron többlet).

komplexes stabilitása: befolyásoló paraméterek, sabilitási állandó és látszólagos stabilitási állandó fogalma.
Mit fejez ki a látszólagos stabilitási állandó?
[ML']
K'=
Komplexképződést kísérő mellékreakciók együttes hatása. [M']*[L']
Miért kell különbséget tenni termodinamikai és látszólagos stabilitási állandó között?
[ML]
K=
Termodinamikainál nincs mellékreakció: [M]*[L]
[ML']
K'=
Látszólagosnál a kívánt reakció mellett egyéb mellékreakciók is végbemennek más fémionokkal [M']*[L']

- A komplexek stabilitását több tényező is befolyásolja:

- a központi fém tulajdonságai ( átmérő, töltéserősség )
- ligandumok minősége ( mérete, elektronátadó képessége: hány funkciós ligandum2
- oldószer minősége
- a kialakult komplex térszerkezete (sztereokémiája)
kelát komplex: A kelátkomplexek gyűrűs szerkezetük következtében igen nagy stabilitással rendelkeznek,
kialakulásuk lényegében pillanatszerű, viszonylag egyszerűen végpontjelezhetők így fémek titrimetriás
meghatározásra alkalmasak. /
Gyűrűs formájú többfunkciós ligandumokkal képzett komplex molekula. Pl. EDTA

meghatározási módok:visszatitrálásos, közvetlen, kiszorításos, indirekt komplexometriás meghatározások

közvetlen: amikor egyértelmű reakció megy vége a meghatározandó komponens és a mérőoldat(EDTA) között.
közvetett: A fémindikátorok közvetett mérésre (indirekt titrálás) is lehetőséget adnak, vagyis amikor olyan
komponenst kell meghatározni, amely egyébként nem képez komplexet EDTA-val. Így tudjuk pl. komplexometriásan
szennyvizek szulfáttartalmát megmérni.

visszatitrálásos: Ha túl lassú a reakció vagy nem stabil a komplex ill. problémás a komplex képzés (de képez
komplexet) akkor alkalmazzuk. Ilyenkor feleslegben adunk az oldathoz EDTA-t(ismert térfogatot) (pl. Al3+-nál).
és ezt visszatitrálom kalcium, magnézium vagy cink mérőoldattal.
kiszorításos: Ha a meghatározandó fémion nem alkot komplexet. Pl.: Ag+ nem alkot komplexet az EDTA-val, de
pl. az ezüst cianiddal jól reagál.
Ag+ + [Ni(CN)4]2-  [Ag(CN)2] komplex lesz, gyakorlatilag az ezüst kiszorítja a nikkelt, mert az ezüst jóval
stabilabb komplexet alkot a cianiddal és a kiszorított nikkelt mérjük EDTA-val.
 indikátorok: az indikátorok is ligandum típusú vegyületek, szilárd hígítású indikátorok: kezdőszín(fémion)+
indikátor komplex, végpont: az indikátor saját színe, figyelni kell a túltitrálásra, rosszul oldódnak-> legyen jól
feloldva mikor megkezdjük a titrálást.
indikátorok: eriokróm fekete T, murexid,
A fémindikátorok maguk is komplexképző ligandumok, amelyek a meghatározandó fémionnal kisebb
stabilitású komplexet hoznak létre, mint a fémion-EDTA komplex. A kialakuló fém-indikátor komplex színe eltér
az indikátor eredeti színétől.
A mérőoldatot a rendszerhez adagolva a mérőoldat fokozatosan kiszorítja az indikátor molekulákat az
indikátor-fém komplexből. Az egyenértékpontban kialakul a fém-EDTA komplex és megjelenik a szabad
indikátor.
indikátorok: eriokróm fekete-T, murexid
A fémindikátorok ún. porhigítással kerülnek felhasználásra, finoman porított KNO 3-tal dörzsölik el. Igen kis
mennyiség elegendő a végpontjelzésre, mert színváltásuk jól észlelhető.

egyéb végpontjelzési módszerek: fénykibocsájtó indikátorok, A fluoreszcenciás és kemiluminescenciás indikátorokat

illetve indikátor rendszereket soroljuk ide. Az egyenértékpontban mindkét típusnál megszűnik a fényjelenség, mert
a fénykibocsájtást a szabad fémionok katalizálják. (pl.:fluorexon, luminol stb.)
redoxiindikátorok: A komplexképződés hatására a rendszer redoxipotenciálja ugrásszerűen változik, amelyet a
redoxindikátorok színváltozással jeleznek.

titrálási görbék: már az előbb..

7. témakör: Redoximetria

A mérőoldat a minta vizsgálandó komponensével redoxi reakcióba lép

alapfogalmak: redukció - oxidáció fogalma, redukálószer - oxidálószer fogalma:

Redoxireakciók: elektron cserén alapuló, elektronleadással ill. elektronfelvétellel járó kémiai
folyamatok, amelyek során a reaktánsok oxidációs száma változik.

Oxidáció: elektronleadás Redukció: elektronfelvétel

Az elektront leadó partner oxidálódik, oxidációs száma nő. Ezek a reakciópartnerek a

redukálószerek. Az elektront felvevő partner redukálódik, oxidációs száma csökken. Ezek az
oxidálószerek.

Nernst egyenlet és értelmezése

Az egyensúlyi redoxifolyamatok jellemzésére a Nernst-Peters egyenletet alkalmazzuk:

RT [ox]
E  Eo  ln
nF [ red ]

E= a redoxi rendszer potenciálja (redoxpotenciál) T= (abszolút) hőmérséklet

Eo= red. normálpotenciál (rendszerre jellemző állandó) n= oxidációsszám változás

[ox]= az oxidált forma koncentrációja F= Faraday féle szám

[red]= a redukált forma koncentrációja R= egyetemes gázállandó

 Az állandókat behelyettesítve, 20C-on és tizes alapú logaritmusra átírva az egyenlet a következő formát veszi fel:

0.059 ox
E  Eo  lg
n  red
Az egyenletben szereplő Eo (redoxi normálpotenciál) a normál hidrogén elektród potenciáljára vonatkoztatott érték (abban az
esetben, ha [ox]/[red]=1).

Normál redoxpotenciál fogalma:

Az oxidált és a redukált forma koncentrációjának a hányadosa egy, akkor kapjuk meg az E 0

redox-normpotenciált. Oxidáló/redukáló képesség mértéke.

Oxidatív-reduktív hatás a normál redoxpotenciálok ismeretében:

Pozitívabb E0 rendszer oxidálja a negatívabb E0 rendszert E0 ismeretében a reakció

kimenetelének lehetőségére tudunk következtetni

Formálpotenciál fogalma: normál potenciál és a közegünk pH-jával együtt megállapított potenciál

értéke. A kísérlet körülményei befolyásolják a E értéket (a közegnek a hatása).

redoxpotenciálra ható tényezők: 

-a reakció sebessége
- a kísérleti körülmények (formálpotenciál - oldószer hatásának figyelembevétele)
- pH
- komplexképződés ( a hatás analóg a csapadékképződéssel ) 

oxidimetria fogalma: mérőoldat oxidáló hatású

reduktometria fogalma: reduktív hatású a mérőoldat

oxidimetriás módszerek felsorolása:

permanganometria
kromatometria
bromatometria
cerimetria
klorometria

reduktometriás módszerek: titanometria, kromometria

végpontjelzési módszerek:

szövegesen:
A redoxiindikátorok maguk is redoxi rendszerek, amelyek adott potenciálértéknél megváltoztatják a színüket. Az
oxidálószerek hatására bekövetkező színváltozás szerkezeti változással jár együtt: kromofor szerkezet alakul ki.
A redoximetriás titrálások végpontja a klasszikus indikátorok használata mellett egyéb módszerrel is jelezhető. Redoxi
titrálásoknál előfordulhat ugyanis, hogy a mérőoldat oxidált és redukált formájának színe eltér egymástól.

Egyéb végpontjelzési lehetőség

A redoximetriás titrálások végpontja a klasszikus indikátorok használata mellett egyéb módszerrel is jelezhető. Redoxi
titrálásoknál előfordulhat ugyanis, hogy a mérőoldat oxidált és redukált formájának színe eltér egymástól.

Jodometriában: keményítő indikátor használata (szalmasárga színnél adjuk hozzá jód-keményítő komplex kék, amint elfogy
a keményítő színtelen lesz az oldat.)
Műszeres végpontjelzés

titrálási görbe redox titrálási görbe egyenértékpontjának meghatározása számítással, mitől függ az inflexiós szakasz
meredeksége, görbe alakja több komponens jelenléte esetében
??????:
E(V)(0-1,6V) – f(titráltsági fok,%) E=E1+E2 / 2
DeltaE0= minta és merőoldat normál redoxpotenciál értéke közötti különbség.
Permanganometria: a KMnO4 oxidatív hatása a közeg pH-jától függően (reakció egyenletek) egyenértéktömegek:

M
1. erősen savas közegben, egyenértéktömege a molekulatömeg ötöde: E 
5
M
2. Semleges vagy gyengén lúgos közegben: egyenértéktömege a molekulatömeg harmada lesz, E 
3
3. lúgos közegben: E=M

A mérőoldat hitelesítése – oxálsavval, Na-oxaláttal, ammónium-oxaláttal – reakcióegyenletek –

miért kell hitelesíteni:
A KMnO4 vegytiszta formában kerül forgalomba, de tökéletes pontosságú oldat nem készíthető belőle, mert a desztillált
vízben jelen levő szerves szennyeződéseket is oxidálja, így hatóértéke csökken. Fényre és levegőre bomlik.

+7 +3 +2 +4
2 KMnO4 + 3 H2SO4 + 5 (COOH)2 .2H2O = K2SO4 + 2 MnSO4 +10 CO2 + 18 H2O
5*2
(1*2)*5

+7 +3 +2 +4
2 KMnO4 + 8 H2SO4 + 5 Na2(COO)2 = K2SO4 + 2 MnSO4 +10 CO2 + 8 H2O + 5 Na2SO4
5*2
(1*2)*5

2 KMnO4 + 5 (COO)2(NH4)2 + 8H2SO4 = 2MnSO4 + K2SO4 + 5(NH4)2SO4+10CO2+8H2O

Gyakorlati alkalmazások:

Vas(II) meghatározása Zimmermann-Reihard szerint: A kristályos vas-szulfát [FeSO4.7H2O] meghatározását sósavmentes

oldatban végezzük. A meghatározás kémiai alapja, hogy a permanganát a vas(II)-t vas(III)-má oxidálja.

Az oxidáció hidegen is végbemegy a következő reakció értelmében:

7 2 2 3
2K MnO4  10 FeSO4  8H2SO4  K 2SO4  2 MnSO4  5Fe2 SO4 3  8H2O
Nitrit meghatározása, problémái és a megoldás.
Ha erőteljesen savas a közeg akkor a közeg hatására is átalakul a NO2- ezért kettős visszatitrálás szükséges.
ismert mennyiségben KMnO4-et adunk hozzá feleslegben
1. lépés:

7 3 2 5
2K MnO4  5K N O2  3H2SO4  K 2SO4  2 MnSO4  5K N O 3  3H2O
2. feleslegben ott lévő KMnO4-hez oxálsavat adunk pontosan ismert mennyiségben.

+7 +3 +2 +4
2 KMnO4 + 3 H2SO4 + 5 (COOH)2 .2H2O = K2SO4 + 2 MnSO4 +10 CO2 + 18 H2O
5*2
(1*2)*5

KMnO4-et nem tudom mérni oxálsavval (mert MnO(OH)2 képződik) azért kell így végrehajtani.
Redukáló cukor meghatározása Bertrand módszerével:reagensek, lejátszódó reakciók, meghtározás elve és
körülményei, mérési adatok kiértékelése: A Bertrand módszer a közvetlen redukáló cukrok meghatározására alkalmas
permanganometrás módszer. A közvetlenül nem redukáló cukrok ezzel a módszerrel csak abban az esetben határozhatók meg,
ha előzőleg savas hidrolízissel redukáló cukorrá alakítjuk.
A meghatározás kémiai alapjai:

CuSO4  2NaOH  Cu( OH ) 2  Na2SO4 (I.)

Cu( OH ) heví
  CuO  H2O
té s
(II.)
 2 
2CuO  RCHO  Cu2O  RCOOH (III.)
Cu 2O  Fe2 (SO4 ) 3  H2SO4  2CuSO4  2FeSO4  H2O (IV.)

A csapadékot ülepítést követően leszűrjük. A tisztára mosott csapadékhoz adjuk a Fe(III)-tartalmú Bertrand III oldatot, s a IV.
reakció értelmében keletkezett Fe(II) mennyiségét a korábban már ismertetett módon permanganometriásan mérjük .

Miután itt szerves kémiai reakció is lejátszódik, számolnunk kell azzal, hogy a reakciók bár sztöchiometriailag rendezhetők, a
valóságban a reakciókörülményektől függően egyéb mellékreakciók is lejátszódnak. Ezért nem tudunk a fogyásból közvetlenül
a cukorkoncentrációra következtetni, a függelékben megadott táblázat segítségével a fogyások ismeretében a minta a szőlő- és
invertcukor mennyisége kifejezhető. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a mérés megbízhatósága és reprodukálhatósága
alapvetően a kísérleti körülmények betartásától függ.

KOI fogalma és meghatározási elve permanganometriásan:KOI: Az oxigénfogyasztáson azt az oxigénben kifejezett

permanganát mennyiséget értjük, amely 1 dm3 vízben levő szerves anyagok oxidálásához szükséges. A jó ivóvíz maximálisan
1,5 mg oxigént fogyaszt dm3-ként ( ez a permanganát mennyi oxigénnel egyenértékű).

A szerves szennyezőket 70-90°C-on a KMnO4 oxidálja KMnO4 felesleget oxálsavval visszük reakcióba,
oxálsav feleslegét KMnO4 mérőoldattal visszatitrálásos módszer
Jodometria: közvetlen és közvetett módszer mérőoldatai és indikátorai:

közvetlen módszer, amelyben redukáló anyagokat határozunk meg 0,1 N jód oldattal, az ilyen meghatározások a I2 + 2 e-
2I- reakción alapulnak. A barna színű jód oldat fokozatosan kisárgul, halványodik, mert színtelen jodiddá alakul át. A
látszólag színtelen oldat még tartalmazhat nyomokban jódot, ezért keményítőt adunk a rendszerhez.

közvetett módszer, oxidáló hatású anyagokat határozunk meg 2I- I2+2e- egyenlet alapján. Az oxidáló hatású anyaghoz
KI-ot, vagy NaI-ot adunk, amikor az oxidálóanyaggal egyenértékű jód válik szabaddá. Az így felszabaduló jódot 0,1 N
nátrium-tioszulfáttal (Na2S2O3) határozzuk meg.

jodometriás módszereknél leggyakrabban keményítőt alkalmazunk végpontjelzésre.

keményítő működésének magyarázata: A jodometriás módszereknél a leggyakrabban keményítőt alkalmaznak a végpont

jelzésére. A titrálás végpontját a 0,1 N oldatban a jód sárga színéről felismerjük, de a végpontnál ez a sárga szín már annyira
halvány, hogy szemünk nem érzékeli. Ezért van szükség a keményítőre. A keményítő az elemi jód hatására jódkeményítővé
alakul, amely jellegzetes sötét kék színű.

A keményítőnek 1 %-os frissen készült oldatát használjuk indikátornak.

Nátrium-tioszulfát mérőoldat hitelesítése: okok:keletkezett nátrium-hidrogén-szulfitot a levegő oxidálja, hosszabb állás után
az oldatból kén válik ki, Bacillus Thioxidans szulfittá bontja ezért csökken a hatóérték.
Titerbeállítás KH(IO3)2-tal
+5 -1 0
KH(IO3)2 + 10 KI + 11 HCl = 6 I2 + 11 KCl + 6 H2O
M
5*1 (1*2)*5 KH(IO3)2 =
12

Titerbeállítás KBrO3-tal

+5 -1 -1 0 M
K BrO 3  6K I  6HCl  K Br 6KCl  3H 2O  3I 2 E= = 27,8353 g.
6

Titerbeállítás KIO3-tal

+5 -1 0
KIO3 + 5 KI + 6 HCl = 3 I2 + 6 KCl + 3 H2O
5*1 M
1*5 KIO3 =
6
Gyakorlati alkalmazások:
 peroxidszám fogalma: Élelmiszerek peroxidszáma alatt a 100g zsiradékban lévő peroxidok által KI-ból felszabaduló jód
tömegét értjuk. reakciók:

H2O2 + 2I- + 2H+ = I2 + 2H2O

I2 + 2Na2S2O3 = 2NaI + Na2S4O6

szorbinsavak és szorbátok meghatározása jodometriésan: A szorbinsav és sója emberi szervezetre - jelenlegi ismereteink
szerint- ártalmatlan, specifikus gombaölő hatású vegyület.

A konzervipar széleskörűen alkalmazza gyümölcslevek, ízek, savanyúságok stb. , ezen kívül a borászatban és a sütőiparban
is elterjedten használják tartósító szerként, mert a nem disszociált sav gátolja az élesztőgombák élettevékenységét, de
ugyanakkor a hasznos tejsav baktériumokra hatástalan.

A vizsgálat elve, hogy vízgőzdesztillációval vagy éteres kirázással elkülönítik a szorbinsavat , bromatometriásan brómozzák,
majd az addicionálódott bróm mennyisége alapján (ez arányos a szorbinsav mennyiségével) a bróm felesleget jodometriásan
CH3 CH CH CH CH COOH

visszatitrálják. A brómozás során tetrabróm-szorbinsav keletkezik: Br Br Br Br

Miután egy mol szorbinsav 2 kettőskötést tartalmaz, így 2 mol jódot képes addicionálni, egyenértéktömege a molekulatömeg
M
negyede lesz E= = 35 g
4

A kapott szorbinsav mennyisége nem haladhatja meg a szabványban meghatározott mennyiséget: konzervipari termékekben
0,10%, borászati termékekben 200 mg/dm3, sütőipari termékekben 0,1% (lisztre számítva)
9., Főkomponens analízis

Módszerek, kioldáson alapuló módszer lehetőségei:

Elpárologtatásos módszerrel meghatározható főkomponensek

Típusai: Összes-, vízoldható-, zsírmentes szárazanyag tartalom

Kémiailag kötött- izzítás
Fizikai-kémiailag kötött: adszorpció
Mechanikailag kötött (szerkezeti víz) préselés, sajtolás.
Szabad és kötött víz

Kioldáson alapuló módszer lehetőségei: ?????

Oldhatóság különbségen alapuló elválasztási módszer

Extraháló szer: kivonószer Extraktum: kivonószer +
komponens

Csoportosítás:Hőmérséklet Hidegen = macerálás Melegen = digerálás Halmazállapot: miből/mivel

Zsírtartalom,Homok tartalom,Nyersrost tartalom,Vonadékanyag tartalom = extrakt-tartalom,
Sikértartalom

Kioldásos = extrakciós eljárásokkal meghatározható főkomponensek

- Homoktartalom
- Zsírtartalom
- Nyersrost tartalom
- Sikértartalom
- Vonadékanyag tartalom= extrakt-tartalom.
Szárazanyag-tartalom: fogalmak – összes, vízoldható, zsírmentes, lényege, minta-előkészítés a
minta típusától függően. Különböző minták esetében fellépő meghatározási problémák és
megoldásaik lehetőségei.

1, Összes szárazanyag-tartalom

Lényeg: szárítószekrény 105oC, 2 óra tömegállandóságig

Előkészítés: Szilárd minta =>Aprítás, homogenizálás

Folyadék minta=>Homogenizálás, bepárlás

Nagy nedvességtartalmú minta=>Előszárítás 50-60oC-on

Problémák: *Nagy fehérje, cukor és zsírtartalmú minták, részecskék össszetapadása

Megoldás: Izzított kvarchomok, állandó tömegcsökkenés

*Könnyen oxidálódó anyagok Megoldás: Receptúra, idő, hőmérséklet

*Hőre bomló anyagok, Nagy cukortartalom -> karamellizálódás, cukorbomlás 70 fokon

Megoldás: Vákuum szárítószekrény 6-7 óra (vákuum rossz hővezető) Kénsavval szárított levegő

2,Vízoldható szárazanyag-tartalom
o Folyékony, könnyen szűrhető
termékek –közvetlenül, hígítás nincs
o Koncentrált gyümölcslevek - hígítás
szükséges

o Pürék, dzsemek,…
Hamutartalom meghatározás: fogalma lépései különleges eljárási módszerek mintatípustól függően,
hibalehetőségek a meghatározás során, a hamu színe, hamutartalom alapján levonható következtetések.

*Tégely előkészítése *Minták előkészítése * Előkészített minta bemérése analitikai pontossággal

* Lánggal elszenesítés *550-600oC-on izzítás kemencében

Eljárás mintatípustól függően:

- Nagy nedvességtartalmú minta (pl.tej)fröcsköl, anyagveszteség
bepárlás, tömegállandóságig szárítás, izzítás, hamvasztás
- Túlzottan finomszemcsés minta: (pl. liszt) túl finom szemcséket a légáram magával ragadja. Nedvesítés:
alkohol, alkohol+glicerin, Mg-acetát.
- Fehérjében gazdag minta nehezen hamvad- Mg-acetáttal nedvesíteni kell.

Miután a hamu az ásványianyag tartalomnak felel meg:

Fehér hamu általában (fekete szemcsék- C-szemcsék- elégtelen izzítás)
vörös hamu (nagy Fe és Cr tartalom)
– zöld, vagy szürke hamu – nagy Cu, vagy Mn tartalomra utal.

Hibalehetőségek az eljárás során:

Túl magas hőmérséklet (megolvadhat a minta)
600°C-on a CaCO3 bomlik,
600°C felett alkáli-kloridok, oxidok illékonnyá válnak Fehérjében gazdag minta
nehezen hamvad.

Hamutartalom alapján lehet következtetni:

- cukor, pektin, keményítő, zselatin tartalmú élelmiszerek- szennyeződés
- gyümölcsalapú élelmiszerek- felhasznált gyümölcs mennyisége, Cu, Fe-tartalom
- Gabonakészítmények- lisztminőség
Zsírtartalom meghatározási lehetőségek: Soxhlet extraktor és butirométer – oldószerek, eljárások
problémái

Soxhlet-extraktor: 6-8 óra Oldószer: apoláros (etiléter, petroléter, hexán, kloroform) Extrakció után
oldószer felesleg elpárologtatható Környezetszennyező, egészségre veszélyes, időigényes.

Butirométer: (Gerber-féle Tejtermékek, hústermékek

NH4OH vagy H2SO4 roncsoló szer (fehérjék, szénhidrátok) Alkohol (amil-alkohol) a zsír-elválasztáshoz
Előnyei:gyors,térfogatot nem kell kalibrálni,olcsó,mind tejtermékre alkalmazható Hátrány:tömény
kénsav

Homoktartalom meghatározása kémiai és fizikai módszerrel. Milyen minták esetében határozzuk meg?

Homoktartalom meghatározása. Csak növényi eredetű élelmiszerekben!

Hamu(elhamvasztjuk a mintát)

Fizikai módszer: Kimosás, ülepítés

Rosttartalom fogalma és meghatározási lépései:

Rosttartalom: olyan növényi eredetű szénhidrátok, amelyeket a szervezetünk nem képes megemészteni.
Meghatározás lépései:
savas+lúgos+acetonos résznél azt távolítjuk el ami emészthető.
Sikértartalom fogalma és meghatározási lehetőségei

Vonadékanyag fogalma: élelmiszertípusok, vizes és alkoholos kivonatok. Borok extrakt-tartalma: összes,

cukormentes, névleges – meghatározás lépései

Vonadékanyag = extrakt-tartalom meghatározása (digerálás, macerálás)

Fehérjetartalom meghatározása: Kjeldahl módszer lépései: roncsolás és vízgőzdesztilláció majd titrálás

– reakcióegyenletek. Roncsolás hatékonysága mitől függ. Dumas módszer lényege. A két fehérje-
meghatározási módszer összehasonlítása
10., Műszeres analitikai módszerek - elektroanalitika

Általános alapfogalmak a műszeres analitikához: készülékek hitelesítése – kalibráció, standard

addíció, belső standard fogalma, izotóp hígítás fogalma, kalibrációs egyenes jellemző adatai,

érzékenység, DL, LOQ

Kalibráció: Ismert koncentrációjú standard oldatok – jel összefüggés vizsgálata

Jellemzői:
Érzékenység: a görbe meredeksége: tg=jel / c
Lineáris: dinamikus tartomány

Kimutatás határ (DL):, Az a legkisebb koncentrációja a mért alkotóknak, amely az adott módszerrel
még jól megkülönböztethető a vak mintától.

Mérési határ (LOQ): az a legkisebb koncentráció vagy anyagmennyiség, amely még elfogadható
megbízhatósággal határozható meg.
Standard addíció: ha minta mátrixa zavarja a meghatározást, akkor használjuk ezt a kalibrációs módszert.
Belső standard: Alapvetően jelkorrekciós módszer, nem önálló kalibrációs módszer Minden mintához azonos
koncentrációban adnak egy belső standard anyagot.
Nem a mérendő komponens válaszjelét mérjük, hanem ennek a válaszjelnek a belső standardra vonatkoztatott
hányadosát
A jelingadozást kiküszöböli Mátrixhatást ki lehet küszöbölni.

Izotóp higítás: Belső standard és az addíciós technika kombinációja. A belső standard a mérendő komponens
izotópja.(elsősorban MS-nél)

Potenciometria: elve, alapösszefüggés:

Potenciometria: elektródpotenciál mérésén alapuló elektroanalitikai módszer.

Mérendő komponens/ion koncentrációjának meghatározására a vizsgálandó oldatban helyezett indikátor

elektródon kialakuló elektródpotenciált használjuk.

Referencia elektród: vonatkoztatási elektród, állandó potenciálja biztosítja, hogy a mért elektromos
erőváltozást csak az indikátor elektród potenciálja határozza meg. Potenciálja állandó, független a mérendő
mintaoldat összetételétől.

Indikátor elektród=mérő elektród= elsőfajú elektródok: potenciálja a mérendő ion aktivitásának a

logaritmusával arányosan változik. (ez a jel hordozza az információt)
Másodfajú elektródok=referencia elektród= vonatkoztatási elektród
Potenciálja állandó, független a mérendő mintaoldat összetételétől.
a fém saját rosszul oldódó sójával telített oldatba merül
- Ag/AgCl elektród
- Kalomel Hg/Hg2Cl elektród

Fázishatár-elektródok = ionszelektív elektródok

Az elektródpotenciált a határfelületen lejátszódó ioncsere-egyensúly határozza meg.
Az elektród így elég nagy szelektivitással válaszol egy ion jelzésére.
- pH elektród- kombinált üvegelektród - H+ szelektív
- csapadék alapú – érzékelő rész kristályos, vízben rosszul oldódó só ill. csapadék
- fluorid szelektív- ivóvíz
- klorid ion szelektív- sótartalom
- szelektivitás az oldhatósági szorzattól függ , minél kisebb annál nagyobb a szelektivitás

Direkt potenciometria: A mérendő komponens aktivitását közvetlenül meghatározhatjuk az elektródpotenciál

értékekből. Kalibrációt igényel, mérési határ 5-6 nagyságrend, kiértékelésére Nernst-egyenlet(egyenes lesz a
kalibráció)

Indirekt potenciometria: Közvetve, egy kémiai reakció segítségével határozzuk meg az aktivitást.
Potenciometrikus végpontjelzés, titrálási görbe, inflexiós pont meghatározás
Konduktometria: konduktometriás titrálások, titrálási görbék, előny-hátrány

Elve: vezetőképesség mérésén alapuló módszer, vezetés az ellenállás reciproka. G= 1/R (1/Ω= S
siemens) Vezetés – oldat ionkoncentrációja között összefüggés => analitikai meghatározásra nem
alkalmas
Vezetőképességet befolyásoló tényezők:
elektródok mérete és elhelyezkedése
oldat ion koncentrációja
ionok mozgékonysága (nagy akkor nagyobb a vezetőképesség)
oldat viszkozitása (nagy- kisebb vezetőképesség)
oldószer minősége (elektrolit disszociáció)
oldat hőmérséklete

nem szelektív (összes ion hozzájárul a vezetőképesség értékhez)

adott komponens koncentrációját illetően nem informatív
egyéni ion koncentráció meghatározásra NEM alkalmas
végpontjelzésre alkalmas, ahol a hagyományos nem működik…

Fajlagos vezetés: κ = 1/ρ = l/RS = GΘ (S/m) (siemens/m)

Fajlagos vezetés – koncentráció közötti összefüggés alkalmazása: Λ = 1000κ/co (cm2/Ωmol)

11., Műszeres analitikai módszerek – spektroszkópia
Elektromágneses sugárzás tulajdonságai: energia – hullámhossz/hullámszám
összefüggés.

Elektromágneses sugárzás (fény) – minta kölcsönhatása. Elektromágneses

sugárzás kettős természetű: részecsketermészet (foton tömege) hullámtermészet
(interferencia).

Hullámhossz: λ [nm] Az a távolság, amekkora távolságonként a hullám ismétlődik.

Frekvencia: Időegységre eső hullámok

száma, ν – 1/s=Hz Hullámszám: ν- cm-1
Hosszúságegységre eső hullámok száma

Sugárzás terjedési sebessége:c= ν *h (frekvencia*hullámhossz)

Foton energiája: Planck törvény E=h*v= h*c/

λ

 az energia a
frekvenciával
arányos, minél kisebb
egy sugárzás
 hullámhossza, annál
nagyobb az energiája
 h Planck állandó
6,626*10-34 Js

Monokromatikus fény: meghatározott

hullámhosszúságú fény

Spektrum = színkép = hullámhossz fgv-ben

ábrázolt analitikai jel

 (hullámhossz, frekvencia,
hullámszámfg.-ben ábrázolt analitikai
jelintenzitás, abszorbancia.
 Spektroszkópiai információ tömör
megjelenítéseminta minőségi
jellemzésére alkalmazható.
o Jellege: Vonalas: atomspektroszkópia

o Sávos: molekulaspektroszkópia: UV, VIS jel

Polikromatikus fény:Több komponensből álló minta komponenseinek
hullámhosszai különböznek.
Az elektromágneses sugárzás és a minta lehetséges kölcsönhatásai, a
mintában lejátszódó folyamatok:

Reflexió, Refrakció, Optikai forgatás, Fényszórás, Abszorpció – fényelnyelés,

Emisszió – fénykibocsátás,
Fluoreszcencia, Foszforeszcencia, Kemilumineszcencia
Minőségi és mennyiségi meghatározás elve

Minőségi azonosítás: λ (hullámhossz) alapján

Mennyiségi azonosítás: intenzitás (E) vagy abszorbancia (A) mértéke alapján.

Lambert-Beer törvény:
Abszorbancia: Fényelnyelés

Transzmittancia fogalma: átbocsátó képesség I/I0

Monokromátorok: feladatuk, típusaik: prizma, rács:
1 hullámhosszt vagy-tartományt leválasztja – „kivágja”- a detektor előtt, s így a
detektorba már csak az az optikai tartomány jut, amelyben mérni akarunk .
Polikromátor: szimultán többféle
hullámhossz detektálható Interferométer:
rendkívül pontos távolságmérést tesz
lehetővé

Spektrofotométerek: felépítésük, egysugaras, kétsugaras, sokcsatornás

Fényforrás  Mintatartó küvetta monokromátor  detektor számítógép

(2fényutas esetén: több küvetta, és tükrök is vannak felszerelve)
Atomspektroszkópia: elvi alapjai, típusai:Atomok azon tulajdonságán alapul,
hogy bizonyos fizikai körülmények között az elemre jellemző elektromágneses
sugárzást bocsátanak ki, vagy nyelnek el.
 Típusai: emissziós (AES), abszorpciós (AAS), fluoreszcens (AFS)

o AES: lángemissziós (F-OES), szikraspektrometriás (Spar-

OES), induktív csatolású plazma emissziós (ICP-OES)AAS:
láng (F-AAS), grafitkemence (GF-AAS), higany (CV-Hg-
AAS), hidrid (Hydride-AAS)AF: higany (CV-Hg-AF), hidrid
(Hydride-AF)
Fontosabb sugárforrások és atomforrások: Vájtkatód, vagy
üregkatód lámpa: A katód a mérendő komponensből készül, ezért
szelektív! Atomforrás:Láng AA-égő, Grafitkemencés AA

Molekulaspektroszkópia elve, típusai (UV-VIS, Fluoreszcencia spektroszkópia,

IR)
Abszorpciós módszer, mert az emisszióhoz akkora E-t kellene a mintán
átbocsátani, hogy atomizálná. Az UV/VIS/IR tartomány olyan energiájú sugárzás,
amely külső elektronátmenetet gerjeszt. De 1 elektron magasabb szintre jutását
jellemző vonalra sok, kisebb energiát igénylő forgási átmenet és még több rezgési
átmenet szuperponálódik ⇒ a diszkrét vonalak kiszélesednek ⇒ a molekulák
spektruma SÁVOS
UV 180-380 nm
VIS 380-780 nm
IR 2-25 mikrométer
Alapfogalmak: kromofór és auxokróm csoportok, batokrók-
hipszokróm eltolódás, hiperkróm-hipokróm eltolódás:
Kromofór csoportok: elektrongerjesztésben részt vevő, könnyen
gerjeszthető elektron-csoportot tartalmazó atomcsoport
Auxokróm csoportok: önmagukban jól detektálható surgárzást
nem abszorbeálnak, de a kromofór csoportokkal kölcsönhatásba
lépve megváltoztatják azok abszorpciós hullámhosszát, vagy az
abszorpciós sáv intenzitását
Batokróm-hipszokróm eltolódás: hullámhossz növekedés,
kromofór elnyelése a szubsztituens hatására a nagyobb
hullámhosszak felé tolódik el (auxokróm csoportok kromofór
csoportokkal kh-ba lépve abszorpciós hullámhosszváltozás)
Hipszokróm eltolódás: hullámhossz csökkenése, kromofór
elnyelése a szubsztituens hatására a kisebb hullámhossz felé tolódik
el (auxokróm csoportok kromofór csoportokkal kh-ba lépve
abszorpciós hullámhosszváltozás)
Hiperkróm eltolódás: abszorpciós sáv intenzitásának változása
növekedés (auxokróm csoportok kromofór csoportokkal kh-ba
lépve abszorpciós sáv intenzitásváltozás)
Hipokróm eltolódás: abszorpciós sáv intenzitásának a változása
csökkenés (auxokróm csoportok kromofór csoportokkal kh-ba
lépve abszorpciós sáv intenzitásváltozás)
Izobesztikus pont: Olyan spektrum, ahol a hullámhosszak metszik egymást.
Normál rezgés: Normálrezgés (alaprezgés) ezek adják az abszorpciós sávokat a
spektrumban
o Komponensei : belső koordináta változások.
o Egy normálrezgés során a molekula minden atomja mozog
ugyanazzal a frekvenciával (=normálfrekvencia). Egy részük
azonos, a többi pedig az előzőkkel ellentétes fázisban.
o Az egyes komponensek (belső koordináta változások) amplitúdói
jelentősen eltérhetnek.
Minőségi és mennyiségi kiértékelés a molekulaspektroszkópiában. Gyakorlati
alkalmazási lehetőségek:

Tömegspektrometria (MS) elve, fontosabb teljesítményjellemzők: tömegarány,

felbontóképesség, érzékenység:

Elve: A tömegspektrométer egy olyan berendezés, melyben semleges részecskékből

(molekulákból, atomokból) ionokat állítunk elő, majd ezeket az ionokat elektromágneses
terek segítségével tömeg/töltés arányuk szerint elválasztjuk. Az ionforrásban a vizsgálandó
molekulákból/atomokból valamilyen gerjesztő energia (kinetikus, fény, elektromos, kémiai,
stb.) segítségével ionokat hozunk létre. Az ionoptika biztosítja azt, hogy ezek az ionok
lehetőleg azonos kinetikus energiával, egy nyalábban mozgatva bejussanak az analizátorba.
A tömeganalizátor válogatja szét őket tömeg/töltés hányadosuk (m/z) alapján. Az
elválasztott ionok intenzitását pedig a detektor méri, s így egy ionáram intenzitás - fajlagos
tömeg függvénykapcsolathoz, az ún. tömegspektrumhoz jutunk. A tömegspektrométer
jelentős részében légritkított tér (ún. vákuum) van, viszont vannak olyan ionforrástípusok,
melyekben légköri nyomáson történik az ionizáció. A mintabevitel módját az alkalmazott
ionizációs módszer, az analizátor típusa, de mindenekelőtt a vizsgálandó minta tulajdonságai
határozzák meg. Relatív atomtömegek és ion relatív gyakorlati meghatározása.
Tömegarány: atom tömegegységekben megadott tömegtartomány, melyben a fragmens ionok
tömegét a készülék adott felbontó képességgel meg tudja különböztetni
Felbontóképesség: A tömeganalizátor felbontása, azt fejezi ki, hogy milyen
tömegkülönbséggel tud két iont – egy m és egy m+Δm csúcsot – elválasztani. R=m/Δm

Érzékenység: érzékenység értékét konkrét anyagra kell tudni

kimutatási határ : analitikai készülékben 10”-15g
minőség értékelés: mért is már ismert spektrum összehasonlítása
mennyiség értékelés: ismeretlen c-jú minta jelének és a különböző c-jú standard minták
jeleinek összege
12., Műszeres analitikai módszerek – elválasztástechnika =
kromatográfia

Kromatográfia és célja a vizsgálandó minta alkotóinak elválasztása egy helyhez kötött álló
fázis és az ezzel érintkező mozgó fluid fázis közötti anyagátmeneten alapul.
1. Szorpciós folyamat szerint:
- adszorpciós
- abszorpciós
- ioncsere
- gél

3. Technikai elrendezés szerint:

- oszlop
- sík
- papír
- vékonyréteg (VRK)
4. Detektálás módja szerint
- hagyományos
- műszeres

Mennyiségi elemzési módszer, tisztítási módszer

Szorpció: Gáz-Folyadék, Folyadék-Szilárd. Részben felülethez, részben az anyaghoz való

kötődés

Megoszlási hányados: Retenciós tényező:

Megoszlási hányados, retenciós idő, redukált retenciós idő, retenciós tényező, kromatogram,
retenciós térfogat, zónaszélesedés és okai, elméleti tányérszám , felbontás:
- retenciós idő (tR) –maximumig eltelt idő - minőségi információ
- redukált retenciós idő tR’=tR-tT (holt idő (tM): eluens megjelenése).
- retenciós térfogat (VR) az adott komponensnek a kolonnán történő átviteléhez szükséges eluens
térfogata
- holt térfogat (VR): a kolonnán történő átvitelhez szükséges eluens térfogata komponens álló- és
mozgófázisban kialakult egyensúlyi koncentrációinak aránya
- megoszlási hányados (K): komponens álló- és mozgófázisban kialakult egyensúlyi koncentrációinak
aránya
- retenciós tényező k’: az adott komponens állófázisban és mozgófázisban lévő anyagmennyiségének
aránya

kromatogram:
idő vagy a mozgófázis térfogat függvényében ábrázolt detektor jel. A kromatogram alapján minőségi
és mennyiségi következtetést tudunk levonni.
A minőségi információt a retenció adja, amely kifejezhető:

 időadattal (retenciós idő),

 az állófázison átáramlott mozgófázis térfogattal (retenciós térfogat),

 távolsággal vagy relatív időadattal (relatív retenciós idő).

A mennyiségi információ a csúcsok (elúciós görbék) idő szerinti integrálja által megadott csúcs alatti
területből kapjuk. A csúcs alatti terület arányos a vizsgálati minta komponenseinek mennyiségével.
- retenciós térfogat (VR ) az adott komponensnek a kolonnán történő átviteléhez szükséges eluens
térfogata.
- zónaszélesedés és okai:
Kromatogram sávkiszélesedésének okai:
longitudinális (hosszirányú) diffúzió
örvénydiffúzió (visszakeveredés)
anyagátadási gátlások (álló- és mozgófázisban)
- elméleti tányérszám (N): Elméleti tányérnak nevezzük az oszlopnak azt a kis részét, ahol az
elválasztandó anyagok a két fázis között egyensúlyban vannak.
- felbontás:
A kromatográfiás oszlop felbontása jellemzi az elválasztás hatásosságát, és megadja, hogy milyen
mértékben sikerült a két egymás után eluálódó komponenst két különálló sáv formájában
elválasztani.

GC alkalmazhatósága: mennyiségi meghatározás – kalibrálás, belső standard

Mennyiségi elemzés módszerei

1. Belső normalizálás a csúcsterületet az összes csúcs területének %-ában fejezzük ki csak akkor
alkalmazható, ha a detektor mindegyik komponensre azonos érzékenységű
2. Kalibrációs módszer kalibrációs függvényt minden komponensre külön meg kell határozni
időigényes, de pontos az extrapoláció kerülendő, a kalibrációs görbén csak interpolálni szabad
3. Addiciós módszer két meghatározást végzünk azonos körülmények között a. ismeretlen minta mi ~
A1 b. ismeretlen minta + a k. komponens ismert mennyisége (mi + mk ) ~ A2
4. Belső standard módszer a vizsgálandó mintához olyan anyagot (belső standardot) adunk, amelyet
a minta nem tartalmaz, de jól elváló jelet ad, és ehhez viszonyítjuk a minta-komponensek által
szolgáltatott jeleket.

Gázkromatográfia - GC Minta: gáz, gőz vagy szerves oldószerben készült oldat

Vizsgálható:minden olyan anyag, amely 350-400°C-ig kémiai átalakulás nélkül elpárologtatható
(vagy ilyenné alakítható) NEM Vizsgálható:ionos anyagok (párolgás közben bomlanak)
LC – normál fázisú, fordított fázisú, ioncserélő kromatográfia, ionpár
kromatográfia, ionkizárásos kromatográfia, méretkizárásos kromatográfia. HPLC.

Gyakorlati alkalmazhatósága:

Felhasználási terület:
- Növényvédőszerek (PCB= poliklórozott bifenil, hexaklórbenzol)
- Aromás vegyületek
- Zsírsav összetétel
- Környezetvédelmi minták
- Gyógyszeripar – oldószermaradványok
- Farmakológiai vizsgálatok
- Aromaanyagok vizsgálata
- Szermaradványok (növényvédő-, gyógyszeripari maradványok)
- Izomerek elválasztása