I.

IBEVEZETÉS]'

Immár több évtizede annak, hogy a történészek figyel-

me előszeretettel fordul a hosszú korszakok felé, mint-
ha csak azzal prőbálkoznának, hogy a politikai viszon-
tagságok és azok epizódiai alani mélyrétegekbenfeltár1ák
a tartós, nehezen megbontható egyensúlyokat, a vissza-
fordíthatatlanfolyamatokat,azállandőszabá|yozóelve-
ket, az irány1eLző jelenségeket, amelyek évszázzdos állan.
dóság után tetőznek, maid az ellenkezőjükre fordulnak,
a felhalmozódási és lassú telítődési folyamatokat, a naw,
mozdulatlan és néma talapzatokat, amelyeket azegymás-
ba fonódó hagyományos elbeszélések az események tö-
megével borítottak be. Ehhez az e|emzéshez a törÍéné-
szeknek olyan eszközeik vannak, amelyeket részben ők
maguk készítettek,részben pedig máshonnan vettek át:
gazdasági növekedési modellek, apiaci mozg'ások folya-
matának mennyiségi elemzése, a demográfiai növekedés
és csökkenés profiliai, az éghajlat és az églajlati ingado-
zások kuutása, a szociológiaiá|landók keresése, a tech-
nikai ú|ítások, valamint azok elterjedésének és fennma-
radásának |eírása. Ezek az eszközök lehetóvé tették
számukra különféle lerakódási rétegek megkülönbÖzte-
téséta tör-ténelern rnezeién. Idáig a lineáris eseményso-
rok képezték a kutatás tárgyát; ezek most az egymás fö-
lötti rétegek tagozódásának adták át helyiiket. A gyors
politikai mozgásoktól az ,,anyagi kultúrát'' iellemző las-
súságig megsokasodtak az elemzés szintiei. Mindegyik-
nek megvan a maga saiátos felosztása, mindegyikhez egy
csak őrá jellemző keresztmetszet tartozik. Minél mélyebb
talapzatokhoz száIlunk aIá, annál lassúbb a folyamatok

t E bevezetés első fele már megielent magyarul Gángó Gábor fordítá-

sában: tu<lás archeológiáia iÉevezetés);, in, rumpejt 1ÍÍ.4. (l9gD,
'A
l4L153. o.) (Kötetünkben a számnral ielölt lábiegyzetek a fordítótól,
a csillaggal ielöltek a szerzőtől származnak. _ A kiadó.)
ritmllsa. A kormányzatok, a háboruk, az éhínségekzak-
latott története mögött szinte mozdr-rlatlan történetek
derengenek fel szemürnk előtt - enyhe lejtőn gördülő tör-
ténetek: a tengeri utak története, ab(tza vagy az arany-
bányák története, a szárazságés az öntözés története, a
vetésforgó története, annak az egyensúlynak a történe_
te, amelyet az emberiség az éhségés a szaporodás ko-
zött felállított. A'hagyományos elemzés régi kérdéseit
(milyen kapcsolatot állíthatunk fel elkti,lönÜrlt események
között? - hogyan határclzhatjuk meg a köztük lévő ok_
okozati összeftiggéseket? _ milyen folytonosságot alkot-
nak vagy egyLittesen milyen jelentőséget tulajdoníthatunk
nekik? meghaározhatunk_e rajtuk egy teljes halmazt vagy
rneg kell-e elégednünk az események láncolatának re-
konstruálásával?) most nrásfajta kérdésfeltevésekváltják
fel: milyen rétegeket különíthetr.ink el egyrnástól? Milyen
sorcizattípr.rsokat vezethetünk be? Milyen ismérvek sze.
rint periodizálir-rk egyiket vagy másikat? Milyen viszony-
rendszert (hierarchia, túlsúly,lépcsőzetesség, egyértelmű
meghatározottság, körkörös oksági láncolat) írhatunk le
közöttük? A sorozatoknak milyen sorozatát állíthatjuk fel?
Továbbá milyen tág kronológiájil táblázarba rendezhet_
juk az események elkülonrilt láncolatait?
Körülbeli'il ugyanebberr az időszakban azokban a disz-
ciplínákban, amelyeket úgy hívnak, hogy eszme_, tudo_
mány-, fi|ozőfia-, gondolkodás-, irodalomtörténet (sajátos-
ságaikat pillanatnyilag elhanyagolhatjuk), e diszciplínákban,
amelyek elnevezésÜlk dacára nagyrészt kívül maradnak a
történész munkáján és módszerein, a figyelem, éppen el-
lenkezőleg, a,'korszakokként''- vagy,századokként'' leírt
nagy élységekről a törésjelenségekre tevődött át' Á
dolkodás fő vonu
rnasszív és
egy oly--?! ta-
gaszkodik ahhoz, hogy egyszerre létezzékis és kezdet-
tol.Jogca ter}es lc {€gyen'
-l
.
egy_ r.m?' glg"zeiB-
elméleti tevéken
Különféle i
lású és természéffi szakadáspontok. A G. Bachelard áI-

8
tal leírt etlisztemolóBiai aktusok és kúszöbök; felfÜtssesz-
tik az ismeretek végtelen felhalmozódását, megtörik las"
sú érésifolyamatukat, és új idődimenzióba vezetik be
őket. Elszakítják őket tapasztalati eredetüktől és eredeti
indítékáiktól, megtisztít|ák képzelt cinkosságaiktól. Ily
módon többé nem a csendes kezdetek kutatását irják elő
a történelmi elernzés számára, nem a végtelen visszafelé
vtazást a legelső előf'utárok keresésében,hanem egy
űifaita ésszerűség és a belőle fakadő sokféle hatás fel-
derítését.A fogalmak jelentésu@
tásaina k
.-#--
ffi elemzései szo|gál-
hatr'ak pillZláként. Azt mutatják meg, hogy egy fogálom
története nem minden esetben és mindenesttil annak fo-
kozatos letisztulásáról, folytonosan növekvő ésszerűségé-
ről, egyre emelkedő elvontsági fokáról szól, hanem külön-
féle szerkesztési és érvényességimezőinek váltakozásáróL,
egymást követő használati szabáLyairóL, azokró| a sokszínű
elnréleti kÖrnyezetekről, ahol az adott fogalmat kidolgoz-
ták. Egy másik megkülönböztetés, amely szintén G. Can-
guilhemtől származik, a tudománytörténet
roszkapiklls-szn4eit v á|asztp külön. a szinteken
az események és következményeik nem egyformán osz-
lanak el: annyira nem, hogy egy felfedezés-, egy módszer
tökéletesítése, egy fudós munkássága vagy akár kudarcai
nem egyformán esnek latba és nem írhatók le ugyanúg'y
az egyLk vag a másik szinten. Nem ugyanazt a történe-
tet mondjuk'el az egyik vagy a másik szinten. Wsszatérő
újraeloszttisoktol van szó, amelyek különféle múltakat,
az ok-okozati összefüggések ktilönféle formáit, kiilönfé-
le fontossági hierarchiákat, kÜlönféle determinációs há-
lókat, kÜrlönféle teleológiákat jelenítenek meg ugyanazon
tudományon belül, attól függően, hogyan módosul a tu-
domány ielene' Ily módon a történeti leírások s?üksjg_
kqppen .a tgdag- plené.hez- isá'_dalik, átátátulasaivat
szaporodnak, és szüntelentil újra szakítanak önmagutkal
(nemrégiben állítótta fel Serres ennek a jelenségnek az
elméletéta maternatika teriiletére). A rendszerek arcbitek-
tonikus egységei számára úgy, ahogyan Guéroult elemezte
őket, lényegtelen a hatások, a hagyományok, a kulturá-
lis folytonosságok leírása, de lényeges a belső összetar-
tó erők, azaxiőmák, zt levezetési láncolatok, azösszeegye7.-
tethetőségek elemzése. VégÜrl a kétségkíviilleggyökere-
sebb ütemváltást az okc>zza, amikor az elméleti munka
,,,űgy alapoz meg egy tudományt, hogy elválasztia múlt-
iának ideológíájától, és leleplezi a múlt ideologikr"rs vol-
rát",z ezzel (t1r aszabv a önnön tírgy át. S mi nde h he z te rmé -
szetesen hozzákel| még tenni azirodalmi elernzést, arnely
vizsgálódási egységénektöbbé nem egy kor lelktiletét
vagy hangr-rlatát, nem az irodalmi ,,csoportokatl'; ,,i.skolá-
kat'', ,,nemzedékeket'' vagy ,,mozgalmakat'', cle még csak
nem is a szerző személyiségétteszi meg az életétés ,,al-
kotását'' forrnáló kölcsönhatásjegYüttes közepette, hanem
egy mű, egy könyv, egy szöveg sajátos szefkezetét.
S a nagy kérdés,amely fel fog merülni - és fel is me-
rül - ezeknél a történeti elemzésekné|, így már többré nem
az, hogy milyen úton-módon jöttek létre a folytonossá-
gok, miként tudott ugyanaz a minta fennmaradni és annyi
különböző egymást követő elme számára egységes ho-
rizonlot alkotni, milyen cselekvésmódot és hátteret biz-
tosít az áadás, az újrakezdés, a felejtés és az ismétlésöss2-
iátéka, hogyan terjesztheti ki uralmát a kezdet messze
Önmagán túlra, egészen addig a beteljesedésig, amely so-
hasem adatik meg - a'Ks:lgbbÉ-$át"nsm-a-hag},o!ry1nv
és nyomvonalának kérdése,hanern a széwálttsztásé és a
\aáré. Többé nem az önriiáÉát' fieöiltart6;Iápöffi nem
uiáE.lak lasé, amely az alapok alapjául és megújulásá-
ul szolgál. Ezá|tal egész kérdésmező bontakozik ki, s a
kérdések közül némelyek rnár ismerősek - ezek által
pr óbália ez az újf ajta történelem kidolgozni önnön e lmé-
letét:'hliként határozzuk meg ,a ktilÖnféle fogalmakat,
arnelyek által elgondolhatjuk a folytonossághíányt (kü-
szöb, törés, szakadás, áwáLtozás, átalakulás)? Milyenl is-
mérvek alapján tudjuk elktilöníteni azokat'az egysége-
ket, amelyekkel dolgunk van: micsoda egjl tudomány?
Micsoda egy mű? Micsoda egl elmélet? Micsoda egy fo-
galom? Micsoda egy szöveg? Hogyan választ|uk el a szin-

2 L. Althus!;er: fuurMarx ("Marxén''), 168' o'

10
teket, amelyek szerint a dolgokat nézzttk, s amelyek mind-
egyikének megvan a maga ritmttsa és elemzési formá1a?
Melyik a formalizálás legitim szint|e? Melyik az énelmezé-
sé? Melyik á strukturális elemzésé? Melyik az clkság össze_
fti ggéde k me gáIlapításá é?
Összefoglalva, (lgy tűnik tehárt, lrogy a gondolltodírs-,
a tr'rdás-, a Íilozófia-, az irodalomtörténet csak szaporítia a
töréseket, keresi a folytonossághiány összes fölborzoló- I

dását, mikÖzben a tulajdonképpeni történettudornány tt \

labilitásmentes szerkezeteket keresve láthatólag eltírnteti \

l

az események előtörési pontiait.

Senkit ne tévesszen meg azonban az irányzatoknak ez a

kereszteződése. Ne gondol juk a .látszat' alapján, hogy míg
egyes történeti tudományok a folytonosságtőla nem-foly-
tonosság felé haladnak, addig a többi a nem_folytonos
elemek nyÜzsgésétől a nagy, megszakítatlan egyiégek felé
tart. Ne gondoljuk, hogy miközben a politíka,azinÍézmé-
nyek vagy a gazdaság elemzésénélegyre érzékenyebbek
lettünk az árfogó meghatározottságokra, addig az eszmék
és a tudás elemzésénélegyre több figyelmet szenteltÜrnk
a ktilönbségek összjátékának. Ne gondoljrrk, hogy a tör-
téneti leírásnakeza két nagy fornríria isrnét keresztezte egy_
más útiát anélkiil, hogy felismerte volna egyik a másikzrt.
Valóiában mindkét terülleten r-rgyanazok a problémák
merültek fel, de a felszínen egymással ellentétes hatá-
sokat hoztak létre. Ezeket a problémákat röviden így
foglalhatnánk össze: a dokurnentumletÍ kérdéses' Fél-
reértés ne essék: magát61?iteiöö6T6g';;Bá*csak
töfténettudományhoz hasonló diszciplína létezik, doku-
mentumokat használtak, azokat kérdezték, azokról tettek
fel kérdéseket. Nemcsak aztkérdezték tőlük, mit akarnak
'mondani, de azt is, vaion igazat mondanak-e, milyen ala-
pon tarthatnak számot szavahihetőségre, őszinték vagy ha-

1i
misak, iól értesüItek vagy tudatlanok' eredetiek vagy át-
dolgozottak. Ámde e kérdésekmindegyike ésezazegész
nagy kritikus nyugtalanság egyazon célra írányult: annak
atapián, amit a dokumenfumok - gyakran csak félszavakkal
: mondanak, feltárni a múltat, ahonnan száÍmaznak, és
amely most már messze mögötttrk maradt, A dokumentu_
mot rnindig is úgy kezelték, mint egy mára már elnémult
hang nyelvét - mint a hang törékeny, de megfejthető nyo_
mát. l\zazáwáltozás. amelynek soÉn a
Leg4llazlalg viszonyát a dp nem makez-
dődött, de kétségkívÜlmég mindig nem ért véget. A tör_
ténelem b]pár nem azt tekinti elsődleges feladatáiák,
h_o€'íérte'murr.^dokumenfu mo1v^agyh-o.g-rns.€3!!a-
vísa,11sonig1zl!qPng:e':-9jtpg1ryj-it-lfg j92ő111éke'
hánemTogy--bs$-!s'lqeú;líalEésjgldg]8azza.Ászer-
ké-szü's'Zéída-áElfi,szétosnja,elrendezi,szintekretagolja,
sorozatokat állít fel, megkülönbözteti a lényeges összete_
vőket a lényegtelenektől, elemeket különít el benne, egy_
ségeket állapít meg, viszonyokat ír le. Ekképpen a doku-
mentum tÖbbé már nem az a tehetetlen nyersanyag a
történelem számára, amelynek segítségévelmegpróbálja
rekonstn'rálni, hogy az emberek mit tettek vagy mondtak,
azt, ami történt, s ami után csakaz általa vont barázda ma-
radt. Ezt a tudományt most az érdekli, miként határozhat
meg egységeket, halmazokat, sorozatokat, viszonyokat
magán a dokumentum szövetén belül. A történelmet meg
kell különböaemi anól a képtől, amelyben sokáig tetszel_
gen, s amely által antropológíaiigazolását kapta: az évez-
redes kollektív emlékezetétől, amely anyagi dokumentu_
mokat használ emlékei felfrissítésére.A -tönénemJdomány
agyi<.-'ázanyagidokumentume-g&1g99la[ÜÖny9eli;s2ö-
vegek, elbeszéIésék,félje'1i5zések, jegyzőkönyvek, épületek,
intézmények, szabá|yok, technikák, tárgyak,szokások stb.)
megm1pkállga 9q mikoclésbe ho-asa aqlp]L 1nga|ig!9 p'p-
<|9nhol.minden rársadalomban, akár sponrán, akár 9'?erve-
ze{Ps9l' -a f_g4aapradó
emlékek külÖnféle fopá|t !i4ry;
i{spga utín. A d"kug9l'g.*:9L"gy olyari történelem
szerencsés eszköze, amely önmagában és teljes joggal e.m-
Ié:p<t' A tQ4€ry!9m bizonyos módia,anna'!, hogy a társa-

1.2
dalom kidolgozottságpJ éaiogállást _adjon egy dokumen-
tufiCIrrregrret<; améiytol nem válik meg'
_ "-Á]övilffisg"k-adváérrmonid|unk_esak annyit, hogy ha-
gyományos formájában a történelém azt a fe|adatot tíizte
ki maga elé, hogy "memorizáljan a múlt enlékit, doku-
tnentumokká alakítsa át őket, és megszólaltassa e nyo_
mokat, amelyek önmagukban gyakran nem verbálisak,
vagy csendben valami egészen rnást mondanak, mint amit
mondanak. Manapság éppen a történelem alakítja át a
dokumentumokat emlébkhé, és'ott, ahol korábban az
emberek által hagyon nyomokat olvasták, ahol azzalkí-
sérleteztek, hogy az Üres teret kitölwe felismerjék, kik és
mik voltak eaek az emberek, most elemek sokasága je-
lenik meg, amelyeket el kell különíteni, csoportosítani
kell; sokatrnondóvá kell tenni, viszonyba kell hozni egy-
mással, halmazokba kell rendezni. Volt idő, amikor az
archeológia mint a néma emlékek, a tehetetlen nyomok,
a szövegkörnyezet nélküli tárgyak és a múlt által hátra-
hagyott dolgok tudománya a történelem felé tartott, és
csak a történelmi beszéd rekonstrukciőja által kapott ér-
telmet. Némi szójátékl<a|azt mondhatnánk, hogy manap-
ság a történel9m az archgológ!4 Íe|f tart _ céIjv a7 gm!!k
ö'nmagábaq.r-'yalá-leíása.
Mindebből kÜlönféle következmények származnak.
Először is az a felszíni jelenség, amelyről már szól.tamz a
törések megsokasodása az eszmetörténetben és a hosszú
kórsa-[ök€Iőtarbékertilése_anrE]don6ppenitörténet.:
tüdb-mányban. Ez utóbbi hagyományos formáiában azt a
fetaóáióíiűzte ki maga elé' hogy megállapítsa a tények,
illewe a datált események közti viszonyokat (egyszerúí
oksági viszony, körkörÖs meghatározonság, ellentét, ki-
feiező viszony). Adon volt a sotozat, a feladat pedig a
szomszédos elemek viszonyának meghátározása vóit. Ma
azo9bL4.3,poro4t_o$fe],fllytQs1vi€;rdés:meghatárő-zni
elemeiket, kijelölni batáraikat, napfényre hozni a rájrrk
jellemző viszonytípusokat, megfoga|mazni rendezési sza-
bályaikat, toi'auba mindezen túl leírni a sorozatok közti
viszonyokat' s ezen a módon a sorozatok sorozatait, il-
|etve ,,táblázatokat'' állítani fel: innen a rétegek megsok-

t3
szoÍoződása, eltolódásaik, idejük és kronológiáik sajá-
tosságai; ezért sziikséges nemcsak a lényeges (hosszú kö-
vetkezményláncolatot maguk után vonó) és lényegtelen
események, de a különféIe szintű eseménytípusok meg-
különböztetése is (némelyek rövidek, mások közepes
időtartaműak, mint például egy technika elterjedése vagy
a pénz megr,itkulása, s megint mások egészen lassúak,
mint egy demográfiai egyensúly létreiötte vagy egy gaz-
dasá g alkalm azkodása az é ghailaw á|tozáshoz) ; ezért' le-
hetséges széles időszakaszokból álló sorozatokat meg-
jeleníteni, amelyeket ritka vagy ismétlődő események
alkotnak. Á hosszú időszakaszok megjelenése a mai tör-
ténettudományban neÍn a tÖrténetfilozőfíákhoz, a vílág-
korszakokhoz, a civilizációk sorsa íltal előírt fe|lődési
szakaszokhoz való visszatérés,hanem soroz4to'k Í'gLd€&-
resen összehalg_9t '\|pp,'ls -o.áea. emi íGiőí{ra gondola-
tok, eszmék és tudományok történetét illeti, itt ugyanaz
az átváltozás éppen ellentétes hatást idézett elő: szét-
szaggatta az öntudat fe|lődése, az ész teleológiája, íllet-
ve az emberi gondolat előrehaladása áItalképzert hosszú
sorozatot; kérdésessétette a konvergencia, illetve a be_
teljesedés gondolatát; kétségbevonta a totalizálás lehe-
tőségeit. Különféle egymás mellett |étező, egymásra kö_
vetkező' egymást átfedő, egymást keresztező, egyetlen
lineáris sémára nem redukálható sorozatok individuali-
záLódásáthoztamagáva|'Így történt, hogy az ész folyto-
nos kronológiája lrelyett, amelyet kivétel nélkül mindig
az elérhetetlen kezdetre, az a|apító megnyílásra vezettek
vissza, több időskála jélent meg, néha egészen rövidek,
egymástól elkülönültek, arnelyek nem vetik a|á magu-
kat egyetlen törvénynek, gyakran csak ráiuk jellemző
történettípust hordoznak, és nem vezethetők vissza az
egyre tÖbbet felhalmozó, előrehaladó és emlékező tudat
általános modelljére.
M ásodik követke zm é ny : a foJ1'tonossá ghiá ny- fo-g-al gla
lénye_gi he-l1a-t_kap_ "a".tÖrrén61i.1r l rloÁá-nyoleháö. A történet-
tudomány számára klasszikus Íormájában a folytonosság-
hiány egyszerre volt adon és elgondolhatatlan: ez jelent
megszétszórt események - dörrtések, véletlenek, kezde-

I4
ményezések, felfedezések _ formájában, és ezt kellett
elemzés által kikerülni, redukálni, eltüntetni, llogy az
események folytonossága megjelenhessék. A folytonosság-
hiány az időbeli szétszÓnság bélyege volt, amelyet a tör-
ténészkptelessége kitörolni a történelemből. Most azon-
ban a történeti elemzés egyik alapelemévé vált' Háromszoros
szerepben ielenik meg. Először is a történész fudatos cse-
lekedete (nem pedig olyasvalami, amit akarata ellenére
talál a feldol gozandó anyagban): hiszen, legalábbis rnun-
kahipotézis formáiában, meg kell különböztetnie az elem_
zés lehetséges szintjeit, az egyes szinteknek megfelelő
módszereket és az alkalmas korszakolásokat. Egyben
leíró munkájának eredménye is (nem pedig olyasmi,
aminek' az elernzés során el kell tűnnie), hiszen a folya-
matok hatÁrait, a görbék inflexiós pontjait' a szabá|yoző
mozgások fordulópontjait' a rezgések korlátait, a működési
folyamatok küszöbeit, a körkÖrös ok-okozati viszonyok
megzavarod ásának pillanatait kell felfedeznie. Végül pe-
dig olyan fogalom, amelyet a munka folyaman újra meg újra
tísztáznikell (ahelyen, hogy elhanyagolnánk mint egységes
és közömbos ürességet két pozitív alakzat között); attól
függően kap saiátos formát és szerepet, hogy melyik te-
rülethez vagy szinthez rendelik hozzá: nem ugyanarról a
folytonossághiányrol van sző, amikor egy episztemológiai
küszöböt határozunk meg' mint amikor egy népesedési
görbe irányvá|tozását, vagy az egyik technikának a rná.
sikkal való felcserélésétírjuk le. Micsoda paradgx foga-
hisze._q-e"gyszeÍK'eszkÖae_és

mezőt, amelynek a
s mégis csak azok
összehasonlításáv al lehet megha tározni. Ésvégül azéft is,
mert talán nem is csak pusztán a történész beszédében
megjelenő fogalom, hanem olyasvalami, amit a történész
titokban előfeltételez: hiszen honnan is indulhatna ki a
beszédp, ha nem attól a töréstől, amely a történelmet - és
önnön történetét is _ tárgyként állítja elé? Az_rij törté_net-
t']qo_@!y-_egy!k-l-eg-le{'y"sgj'p.p.v-9n394!é'qf g|.<-ivti|afoly-
tonossághiány szerepének megváltozása, az, hogy aka-

15
dályból gyakorlattír Vált; beépÜllt a töténész beszé<lébe,
ahol többé nem egy megszüntetendő külső kényszer,
hanem egy hasznáIandó munkafbgalom szerepét kapja;
s az ebből eredő előielváltás, amelynek köszönhetően
többé nem a tönénelem olvasatának negatív tényezője
(visszája, kudarca, erejének határa), hanem az a pozitív
elem, anrely meghatározza a történelemtáÍ1\/át és érvé-
nyesíti elemzését.
Harmadik következmény: az átfogó történexen témája
és lehetősége is kezd eltűnni, s helyette már láthatőan
kirajzolódik egy egészen más körvonal, valarnié, amit
óItalanos to,rténelemnek nevezhetnénk. Az átfogó törté_
nelem célkitűzése az, hogy rekonstruálja egy_egy civilizá-
. .lr
ció egészénbka formáiát, egy-egy rársadalom - anyagi vagy
szellemi - vezérelvét, egy korszak összes jelenségének
kÖzös jelentését,a kohézió|ukról számotadó törvénysze-
rűséget _ azt, amit metaforikusan a korszak ,,arculatának;
neveznek' Ez a célkitűzéskét vagy három hipotézisen
alapszik: feltételezzük, hogy egy világosan meghatáro_
zott tér-idő tenilethez taÍlozó események között, az összes
ielenség között, amelynek nyomára jutottunk, homogén
viszonyrendszert lehet felállítani: oksági hálót, amelyből
az egyes jelenségek levezethetők, analógiás viszonyokat,
amelyek megmutatiák, miként jelképezi egyik a másikat,
vagy miként fejezi ki mindegyik uwanazt^zegy központi
magot. Másfelől pedig feltételezzük, hogy a töÍténetiség
egwgyanazonformá jafoglal jamagábaagazdaságiszer-
kezeteket, a társadalmi stabilitást, a rnentalitások tehe-
tetlenségét, a technológiai szokásokat, a politikai visel-
kedésformákat, és hogy mindezeket ugyanazoknak az
átalakulásoknak veti alá. Végül pedig feltételezzük, hogy
magát a történelmet nagy egységekre - szakaszokravagy
állomásokra -lehet tagolni, amelyek magukban hordják
önnön kohéziós elvÜket. Az úi történettudomány ezeket
az előfeltevéseket teszi kérdésessé,amikor felveti a so-
rozatok, a felosztások, a határok, a szintkülönbségek, az
eltolódások, az időrendi sajátosságok, a fennmaradás
egyedi formái, a lehetséges viszonytípusok problémáját.
Szó sincs arról azonban, hogy egymás mellett élő és egy-

t6
mástól fuggetlen történelrnek sokaságát akarná létrehozni;
kLilön a gazdaságét és ktilön az intézményekét,és azon_
kívül még a tudományokét, a vallásokét meg!az irodal-
makét. Arról sincs szó, hogy e különféle történelmeket
pusztán a <látumok egybeesése vagy formai és jelentés-
analógiák útján kívánná összekötni. Az új m-e€kÖzelítés
árltal megnyíló probléma - amely meghatározza az álta-
lános történelem feladatát - éppenséggel annak megha_
tározása, milyen legitim viszonyformát lehet felállítani az
egyes-sorozatok között; alkalmasint milyen vertikális rend_
s z e lyen e gymásravöna tko2á5 és döin i-
rt- a [kötn-a1n.a k; m i

nancia_egyiittes állítható fel közötttik; milyen hatásokat

okoznak az eltolódások, az eltérő időritmusok, a hátrama_
radt emlékek; Ll$fanazok az elemek milyen elkülönült hal-
mazoknak alkothatják egyszerre részét;röviden, nemcsak
hogy milyen sorozatokat, hanem,,a sorozateknak milyen
sorozatait'' _ más szóval rnilyen ,,táblázatokat''. - tr.rdtrnk
felállítani' Az átfogó leírás az összes jelenséget egyetlen
középpont _ alapelv, jelentés, szellem, világkép, egyete_
mes forma - köré csoportosítja; M3!9-'_lö-Ís!s!em
^z
ezzel szemben a szórődás terét ievekszik kibontani.
Vé gti l a z utolso'[ovetkóilffi o;laranar" domá ny
'
bizonyos számil módszeftani problénrával találkozik,
amelyek egy része kétségkívtilmár jőval korábban léte-
zett, de amelyek összjátéka mégis rnost ezt a történettu_
dományt jellerrrzi. Említhetjük közültik az összefiiggő és
lromogén dokumentum -koryuszok létrehozását (nyitott
vagy zárt, határolt vagy behatárolatlan korpuszok); az
anyagkiválasztás alapelveinek meghatározását (aszerint,
hogy kimerítően akarjuk_e tárgyalni dokumentumaink
egész tömegét, hogy a statisztikai mintavétel szabályai
szerint választunk_e ki egy anyagmintát, vagy megpró_

" Vaj<lnszükséges_e meg|egyeznünk azok kedvéért, akik még a ka*an

is csonrót keresnek; hogy egy (mégpedtg a szó valamennyi
"lá!bl^z^t"
ielentésárnyalatában [a ÍÍancia tableau szó jelenthet festrnényt, táb-
laképet, táblát is_ Aford.J) egészen pontosan: sorozata"?
'sorozatok
semmi esetre sern kis állóképecske, amelyet egy lámpás elé íüggesz-
tenek a gyerrnekek becsapása céljából, akik a maguk korában termé_
szetesen sokkál |obban szeretik a mozi életszerűségét'

t7
báljuk előre meghatározni a leg|ellemzőbb elemeket); az
elemzési szint és az od^tAÍtozó elemek meghatározását
(a tanulmányozott anyagban vizsgálhatjuk a számszerű
adatokat, az eseményekre, intézményekre vagy cselek_
véstípusokra v onalkoző kifejezett vagy hallgatólagos
u ta ásokat, a hasznáIt kife ezéseke t, használati szabá|y a-
l j

ikkal és a vonatkozó ielentésmezőkkel, vagy akár a pro-

pozíciók formális szerkezetét és az őI<et egyesítő össze-
kapcsolódrási típusokat); az elemzési módszer kijelolését
(az adatok mennyiségi elemzése, az anyag felbontása bi-
zonyos száműjellemző vonás aLapián, amelyek összefuggé-
seit, interpretációs megfe jtését,előfordu lási gyako riságát
és eloszlását tanulmányozzuk); a tanulmányozott anyagot
tagoló halmazok és alhalmazok megkülönböztetését
(régiók, korszakok, egységes folyamatok); a ba|mazo-
kat iellemző viszonyok meghatározását (ezek lehetnek
számszerű vagy logikai viszonyok, funkcionális, okozati,
analogikus viszonyok, azonkívül a jelölőnek a ielölthöz
való viszonya).
Ma már mindezek a problémák a történettudomány
módszenani mezejének tészétképezik.S ez a mezőkét
okból is megérdemli figyelmünket. Először is azért', mert
láthatjuk, mennyire távol került mindattól, ami még nem
is olyan régen a történetfilozófiát és az áIta\a felvetett
kérdéseket jellemezte (a iövő ésszerűségevagy teleoló-
giája, a történeti tudás viszonylagossága, az, hogy lehet.
séges-e megtalálni vagy megalkotni a múlt tehetetlensé-
gének, illewe a jelen befejezetlen totalitásának jelentését).
Másfelől pedigazé*, mert bizonyos pontokon uqyanazo-
kat a problémákat veti fel, arnelyekkel máshol is találko-
zunk - például a nyelvtudomány,'a néptajz, aközgazda-
ságtan, azirodalmi elemzés, a mitológia tanulmányozása
területén. Ezeket a problémákat, ha úgy tetszik, a stry.k-
tu5rlizmus néwel illethetjük, de csak bizonyos feltételek-
kel: önmagukban távolról sem fedik le a történelem mód-
szertani mezejét, hanem csak egy részétfoglalják el, s e
rész jelentősége terLiletek és elernzési szintek szerint vál-
tozik; néhány, viszonylag korlátozott eséttől eltekinwe
nem a nyelvészet vaÍ]v a népraiz terÜletéről hozták be

1Í]
F
őket (a tna szokásos utakat követve), hanem magánaka
történettudománynak a mezején születtek - elsősorban
a gazdaságtörténetén, azoknak a kérdéseknek alapján,
amelyeket ez a diszciplína felvetett; végül pedig semmi-
képpenisem iogosítanak fel arra, hogy a történettudo-
mány strukturalizálásáről, vagy akár csak a struktúra és
a történet,,konfl iktusa:' vagy meghala dásának
"ellentéte''
kísérletéró'lbeszéliünk: a töÍténészek már jó ideje foglal-
koznak a struktúrák elküIönítésével, leírásával és elern-
zésévelanélkiil, hogy valaha is fel kellett volna tenniük
maguknak a kérdést,vajon nem hagyják-e ezálta| kicsúsz-
ni a kezük közúl az élő, törékeny, reszkető ,,történelrnet''.
A struktúra_történet ellentétpár nem találó sem a töÍté-
nelmi mBző rnegbatározása' sem pedig - kétségkívül-
a strukturális módszer meghatározása szemPontjából.

A történettudománynak ez az episztemológiai áwáltozá.

sa mára még nem feieződött be. De nem is tegnap kez-
dődött, hiszen első jeleit kétségkívüiMarxig vezethetjük
vissza. Ámde sokáig tartÖtt' amíg meghozta hatását' Sőt
még ma sem vetettünk számot vele vagy vált tudatossá,
főként ami a g<rndolkodás történetét illeti, ellentétben
más, későbbi átalakulásokkal - amelyek például a nyelv-
tudomány terüIetén következtek be' Mintha csak kiilö-
nösen nehéz lett volna ebben a történelemben, amelyet
az emberek'önnön eszméikről és ismereteikről írnak,
megfogalmazni a folytonossághiány, a sorozatok, a ha-
tárok, az egységek, a saiátos rendszerek, az autonómiák
és a váItozatos függőségek általános elméletét. Mintha
csak ott, ahol megszoktuk, hogy a kezdetek keresésével,
az előzmények fonalának véget nem érő felgongyölíté-
sével, a hagyományok rekonstruálásáva|, a fejlődési gör-
bék követésével, teleológiák kivetítésévelfoglalkozunk,
nriközben folyamatosan az é\etbő, ven metaforákkal élünk,

T9
kiilönösen húzódoztunk volna a különbség elgondolásá-
tól, a távolságok és szóródások |eirásátő|, az azonosság
megnyugtató formájának felbontásátó|. Yagy pontosabban,
mintha nehézségbe ütközne, hogy a küszöböknek, áwál-
tozásoknak, független rendszereknek, véges sorozatok-
nak mindezekre a fogalmaira_űgy, ahogyan a tÖrténé-
szek ténylegesen használják őket * elméleteket építsÜnk,
hogy levonjuk belőlük az áItalános következtetéseket,
vagy akár hogy kifejtsük az összes lehetséges következ-
ményüket.Minli}a*g*lt|_glf-lb*'"L_hqgy:pt''l9lg9l-
dolatunk idejében elgondoljuk a Mást.
Eniiér péfízé-íiiégván á ma{d őká..' Ha a gondolkoctás-
töÍténet a megszakítatlan folytonosságok helye maradha-
tott volna, ha továbbra 's sza|<adatlanul olyan egymásba
fonódásokat csomózgatna, arnelyeket semmilyen elemzés
sem képes absztrakció nélktil feloldani, ha mind a körÜl,
amit az emberek mondanak és cselekszenek, homályos
szintéziseket szőne, amelyek megelőzik, előkészítik és vég
nélkül vezetik a jövő felé mindezeket - akkor különleges
menedék volna a tudat fensőbbsége számárra. A folytonos
történelem az a|any alapítő szerepének elengedhetetlen
veIejárója: garancia rá, hogy mindazt visszakaphatja, amit
elveszített; bizonyosság, hogy amit az idő szétszórt, azt
helyre is állítia egy isnrét összeálló egységben; annak ígé-
rete, hogy mindezeket a dolg9kat, amelyeket a különb-
ség távol tart egymástól, egy nap az alar1 - a történelmi
nrdat formájában _ ismét magáévá teheti, visszaá||írhatja
rajwk az uralrpát, és megtalálhatia bennük, úgymond, a
lakhelyét. A történeti elemzést a folytonosságtőI szó|ó
beszéddé, az emberi tudatot pedíg minden történés és
minden cselekvés eredeti alanyává tenni, ez egwgyanazon
gondolatrendszer két oldala. Ebben a rendszerbenazidő
a folyarnatos totalizálódáts eszköze, és a forradalmak nem
egyebek megannyi öntudatra ébredésnél.
A XIx' század óta külonfrále formákban folyamatosan
szerepet kapott ez a téteL mindenféle középpont-átlre-
lyezéssel szemben megőrizni az a|any szuverenitás át, va-
lamint az antropológia és a'humanizmus ikeralakzatát.
Marxszal szemben - aki a termelési viszonyok, a gazda-

20
r
sági meghatározottságok és az osztÁlyharc elemzése út-
ján helyezte át a történeti kutatás középpontját - a XIX'
század vége felé létrehozta az átfogó történelem utáni
kutarást, ahol egy-egy társadalom mindenfajta különbsége
egyetlen formára, egyetlen világkép szerveződésére, egyet-
len értékrend létrejöttére, egyetlen koherens civili2áció-
típusra vezethető vissza. A nieuschei genalógqakÖzéppont-
áthe|yezésével valamifé le eredeti a lap keresés ét állította
szembe, amely a racionalitást teszi az emberiség teloszává,
és az egész gondolkodástörténetet ennek a racionalitás-
nak a megőrzésével, ennek a teteológiának a fenntartá-
sával, va|amint az eredendő alaphoz való örök és szük-
ségszerű visszatérésselköti össze. Végül nemrégiben,
amikor a pszichoanalízis, a nyelwudomány és a néprajz
az aLany középpontjá Í v ágy aihoz, nye lvéne k f or máihoz,
cselekvési szabáIyaíhoz. mitikus vagy mesei beszédeinek
együtteseihez képest tolta odébb, amikor világossá lett,
hogy ha az embert megkérdezik, mi is ő, nem tud szá-
mot adni szexualitásáról és tudatalattíjárót, nyelvének
rendszeres forrnáiról vagy fikciói nak szabályosságairól,
akkor megint csak rijra felelevenítették a tö'ténelem folya-
matosságának tételét:egy olyan történelemét, amely nem
szaggatottság, hanem folyamatos rönénés; nem viszony-
együttes, hanem belső dinamizmus; nem rendszer, ha-
nem kemény munka a szabadságért; nem forma, hanem
egy tudat állandó erőfeszítése arra, hogy önmagáta éb-
redjen és megpróbália megragadni önmagát, lehatolva
önnön feltételeinek legmélyéig:olyan történelem, amely
egyszerre megszakítatIan tiirelme és elevensége egy vé-
gÜl minden korlátot széttÓrő folyamatnak. Ahhoz, hogy
érvényrejuttassuk ezt a tételt, arnely a struktúrák ,,nroz-
dulatlanságáva|",,,zárt" rendszerével, szükségszerű,,egy-
idejűségükkel" a történelem eleven nyitottságát helyezi
szembe, természetesen magukban a történeti elemzések-
ben úgadni kell a,folytonossághiány használatát, a szin-
tek és korlátok meghatározását, a saiátcls sorozatok le-
írását, a kiilönbségek egész Ósszjátékának napvilágra
hozataIát. Így azután odajutunk, hogy Marxot antropo-
logizálirrk, a totalitások tÖrténészévétessziik, és megtalál-

21
 jr'rk nála a humanizmus elveit; odajr-rtr"rnk, hogy Nietzschét
a transzcendentálfilozófia keretei közt értelmezzük, és
genealőgiáiát visszanyessLik az eredendő keresésének
szintiére; és végül oda, h<lgy félretoljuk _ mintha soha meg
sem jelent volna - az új történelem által ma ajánlott mód-
szertani problémák egész mezeiét. Hiszen ha kiderürlne,
hogy a folytonossághiányok, a rendszerek ésazátalakv-
{
lár.sok, zr sorozatok és küszöbrök kérdéserninden történeti
I
diszciplínában felmerLil (és az esznrékkel vagy a tr.rdorná-
{ nyokkal foglalkozókbirn nem kevésbé' mint azoklran,
' amelyek tárgya a gazdaság és zr társadalom), akkor ho-
gyan állíthatjtrk még szembe a legitirnitásnak legalább mi-
nimumát megőrizve a ;,történést'' a ,,rendszerre|", a moz-
gást a körkörös szabályozásokkal, vagy _ ahogy könnyed
meggondblatlansággal mondani szokták _ a ,,tönénelmet''
a ,,strr.rktúrával''?
Ugyanez a konzervatív tendencia műkirdik a kr.rlttrrális
totalitások tétele kapcsán is - amelynek ünigyén bírálták,
majcl kiforgatták Marxot -, az eredendő keresésének téte-
lében - arnelyet Nietzschével állítottak szembe, mielőtt még
beleolvasták volna az írásaiba -, valamint az élő, folyto-
nos és nyílt rörténelem tétélébenis. Így hát rnindannyiszor
a történelem legyilkolásán sopánkodnak, valahányszor azt
látiák, hogy egy történeti elemzésben - főként ha gondo-
latokról, eszmékről vagy ismeretekről van szó _ valaki túl
egyértelműenhasználja a folytonossághiány és a kürlönb-
ség kategóriáit, a ktiszöb, a törés és az átalakulás fogal-
rnait, a sorozatok és korlátok leírását. A történetírás kor-
látozhatatlanjogai és minden lel'retséges történetiség alapia
elleni merényletre panaszkodnak. Ámde ne essünk téve_
désbe: nem a történelem eltrjnése az, amit ilyen nagy han-
gon siratnak, hanem a történetírás egy meghatározott for-
máiáé, amely titokban bár, de telies egészébenaz alany
szintetikus tevékenységérevonatkozott; azt a történést si_
ratják, amelynek az volt a hivatása, hogy a mítoszoknál, a
rokonsági rendszereknél, a nyelveknél, a szexualitásnál
vagy a vágynál biztosabb, kevésbé kikezdhető oltalmat
nyúitson a tudat szuverenitásának; azt a lehetőséget sirat-
ják' hogy a tgryezés, az értelem munkáia vagy atotaLizá|ás

22
kísérlete által úiiáélesszékaz anyagi meghatározotságok,
a gyakorlati szabá|yok, az öntudatlan rendszerek, a szigo_
rÚr, de nem visszaható viszonyok, a minden megélt tapasz-
talattól fuggetlen összefÜggések egyÜrttesét; a tóné39!9!g
ide olo gi ku s !l::l4":t-:g3liák' a m e l yn ek se g ítségéve l
mög'pr,óÜjl áii' n {ffi;d;í'' az e mbe rne k nti nclazt, a rni i m-
j

már több mint egy évszázada egyre inkább fiiggetlenné

válik tőle. A régmúltösszes kincsét felhalmozták ennek a
történelemnek a fellegvárában; erősnek hitték; szakra-
lizálták; az antropológiai gondolkodás utolsó I>ástyájává
tették; azt hitték, még azokat is fogva tarthatják ott, akik
vadul ellene támadtak; azt hitték, a fellegvár éber őreivé
tehetik őket. Ámde a történészek már régőtaelhaffikezt
a vén erődöt, és elmentek, hogy máshol dolgozzanak; az
is nyilvánvaló, hogy Marx vagy Nietzsche nem biztosítják
a ráiuk bízott javak megőrzését. Nem érdemes rájuk szá-
mítani az e|őjogok megtartásáért vívott küzdelemben; és
akkor sem használhatók, amikor megint egyszer kijelent_
jük - és Isten tudja, hogy egyáltalán szükség van-e eÍTe a
mai kétségbeesett állapotunkban -, hogy legalább maga
a történelem él és folytatódik, hogy a kérdésesalany szá-
máta a történelem a nyr"rgalom, abiztonság és a kiengesz-
telődés - a lenyugtatózott álom - helye.

Ezena ponton alakot ölt egy vállalkozás, amelynek kör-

vonalait Az őtület története,3 A klinikai oruoslás születé-
se,4 A szAuak és a dolgok5 rajzolták ki igen tökéletlenÜl.

3 Folíe et démisotl. Hbtoírc de la.folíe d l'Áge classique, P^izs, Plon, 19ó1'

Rövidített változata| Histoire de la.Blie, Pánls, 10/18, Union Généralede
l'Édition, 1964. Foucarrlt - immár ,4 tudás arcbeológiójónak elkeszilte és
'megjelenése után - még ewsze\ bővíten formában is kiadta a könyvet
egy úi előszóval és két ftiggelékkel: Hktoirc de tafolie d l'Áge classique,
Párizs, Gallimard, 1972. Magyar fordírása még nem készült el.
4 Nalssance de la clinique. Une arcbéologle du rcgard médical,Párizs,

Presses Univercitaires de France, 1963. Magyarut: Michel Foucaultt Elme-

bete4seg es pszícbológta - Á hlinibai onnslás szúletése, ford. Romhányi
Török Gábor' Budapest, Corvina, 2000' 89-321. o.
5 les mots et les cboses, une arcbéolo*ie des sciences bumaines, Párizs,

Gallimard, 1966. Magyarul: A szauak és a dolgok, A trirsadalon7tudo-

món1nh arcbeológiája, Budapest, osiris, 200o.

23
E váLlalkozás során mespl9bál-ju\*felmémi azokaÍ az áÍ-
váilp*z.áEpkaL-ame.lyekáita'áp-"'_'á.gbeí-Lal4ak-aJÖ'ii'_é"!_.;
l.u*tgr{l*é""q ; megvizsgáli uk az eszmetörténet saiátos
módszereit, korlátait és tételeit; e válla|kozás kapcsán
megpróbáljuk feloldani a legutolsó antropológiai köte-
lékeket is; e vállalkozás megpróbália megmuami, hogyan
alakulhattak ki ezek a kÖtelékek. Ezeket a feladatokat
egyfajta rendetlenségben vázolruk fel, anélkÜl hogy ál_
talános tagolódásukat világosan meghatároztuk volna'.
Eliönaz ideie, hogy összefu€gQ formát adiunk nekik, vagy
legalább is, hogii!ÉForoliuk-hiágunkat é65en . E gya-
korlat eredménye ez a könyv.
Néhány megjegyzés, mielőtt még elkezdenénk, min-
denfajta félreértéseloszlatása végett.
(1) Nem arról van szó, hogy áwigyünk a történelem,
főként az ismeretek töÍténete területére egyfajta struktu_
ralista módszert, amely más elemzési mezőkben már
bevált. Arról van szó, hogy kif.ejpgiik 9gy."4l0rÍ9!9fup-
dás területén ielenleg végbemenő őshonos átalakulás
esg' ic k<ivs1!!zmé'nyen' rilJá'
tala felvetett kérdések,az általa
átalakulás során definiálódó fogalmak s az álta|a elén
eredményekbizonyosértelembenne'grjdsge-nek-a9H]k-
tu_$l!s e_|egzé9!!-, az na1yon is lehetséges. Mégsem sa-
játosan ezt az eLemzést használjuk itt feli
(2) nem arról van szó (sőt még az előzőnél is kevés-
bé), hogy a kulturális totalitások kategóriáit használiuk
(legyen bfu szó világképekró1, ideáItípusokról, az egyes
korszakok egyedi szelleméről), hogy ezáltal, akarat'a el-
lenére, rákényszerírsük a történettudományra a struktu-
rális 'elemzés formáit' A sorozatok leírása, a korlátok
meghatározása, az összevetések és összefüggések fel-
á|Iítása nem a régi történetfi|ozófiákta támaszkodik, ha-
nem azt a céIt szo|gálja, hogy q'"{" nfjl9l9l"9!9g'á!-e'
tota l izál{91k-é"tg3!e Js, nlg!
(]) anrennyiben az antropológiai tételtől független
töÍté.!e!i'-e-!99=zésjn'pd919rmeghatározásárólvanszó,
|árható, hogy az itt kirajzolódó elmélet kettős viszony-
ban van a már e|végzett vizsgálódásokkal. Megpróbália

24
általános fogalmakba önteni (de nem anélkÜl, hogy sok
helyuii liiig^zftane; öéili áiiéll(ül, hogy sok helyütt to-
vábbfejlesztené) azoka} az eszközöket, amelyeket e ku_
tatások alkalomadtán ig?fr'5aGttek; vagT'emé-IyéKet
az ti víszont felhasz-
náLjaa?-*ott^e*lé_rt._eredmépyeketegymindeq_a1r'1_191po-
Iosi4)4-":iln-9$e".s_.9!sr7é-9im_ód93r.m9g!'n3ározá;sá-
ra. Azon a ta|ajon áll, amelyet ő maga fedezett fÖl'. Az
őrületről és a pszichológia megjelenéséről, a betegségről
és a klinikai orvostan születéséről , az éIet-, a nyelv- és
a közgazdasági tudományokról folytatott vizsgálódások
félvak próbálkozások voltak: csakhogy fokozatosan rneg-
világosodtak, nemcsak azéft, mert lassacskán meghatá-
Íozták önnön módszertiket, hanem azért is, mert _ a hu-
manizmusról és az antropológiáról foiytatott vita során *
felfedezték azt a pontot, ahol a rnódszer történetileg le.
hetségesséválik.

Egyszóval evj-műrakárcsak a megeiőző írások, nem a

struktúráról szóló viták körébe illeszkedik (ahol a struk-
túrát akeletkézéssel, a történelemmel és a törÉnéssel szem-
besítik) - legalábbis nem közvetlenr'il és elsősorban -, ha-

téÜédéi''haaáÍi1óiialáiiánk, hogy éppen in merül fel a p1ry!-

tÚra p__roblémáia is.
Ez a munka nem újravizsgálása vagy pontos leírása
annak, ami Az őrület tÓrténethen, A klinikai oruoslá.s
születésfuen vagy A szauak és a dolgokban olvaslrató.
Több ponton különbözik attól. Nem kevés iavítást és belső
kritikát is tartalmaz. Az őrület története áIta|ában véve túl-
Zottan nagy és egyébiránt meglehetősen talányos szere-
pet tr-rlajclonított annak, amit ott ,,tapasztalatnak'' nevez_
tünk, ezzel tanúsítva,mennyire közel voltunk még a
történelem névtelen és általános alanyának feltételezé-
séhez; A klinikai onnslás születésfuen a strukturális elem_
zés felhasználásának többszöri kisérlete azzal fenyege-

25
tett, hogy megkeruliük a felvetett kérdéssajátságos ielle-
gét és az archeológia adott szint|ét; végül l szauak és
a dolgolaban a módszeres útvonalkijelölés hiánya a kul-
turális totalitások terminológiája szerint folytatott elem-
zéseklátszatát kelthette. Bánt, hogy nem tudtam elkerül-
ni ezeket a veszélyeket: de azza| vigasztalom magam'
hogy eleve benne rejlettek magában a váIlalkozásban,
hiszen ennek ahhoz, hogy felvehesse önnön méreteit, ki
kellett szabadulnia e különféle módszerekből és a törté-
netírás e különféle formáiból; továbbá a nekem feltett
kérdések nélkül,6 a felmerült nehézségek nélkiil, az el-
lenvetések nélkül kétségkívülnem bontakozott volna iki
ennyire tisztán a szemem előtt az a vállalkozás, amely-
|lez, akát tetszik, akár nem, immár köwe vagyok. Innen
ered a jelen szöveg óvatoskodó, sántikáló jellege: min-
den pillanatban visszalép, minden oldalról felveszi ön_
n ön mé rete it, t'aPo gaÍózya v|ad*qlq9!-_b_qdé_!4!_. f.iÉ'
beletitközik abba, amit nem akar mondani, árkokat ás,
lrogy kijelölhesse önnön útiát. Minden pillanatban felfe-
di a lehetséges félreértéseket.KgrüIi _qryqlga_$9.g..!]utá-
rozását,deelőrekiiele;qti:n"e.p_"Y?8y9k'-q9m-.9'z'_-_s_saa?.
Légtöbbször ez nem jelent kritikát; legtöbbször ezzel nem
-L*^--*
azt mondja, hogy erre vagy aÍra; de mindenki tévedett.
Inkább arról van szó, hogy szomszédaitól való elhatáro.
lásáva| hatá
szó, hogy _ ahelyett, hogy a többieket el akarnám hall-
gattatni arra hivatkozva, hogy'értelmetlenséget beszélnek
- megpróbálom meghatározni azÍ a fehér foltot, ahon-

6 Különösen a ielen szöveg első oldalai - némileg eltérő formában -

az E.N.S. (ÉcoleNormale Supérieur) Episztemológiai Körének kér<Ié-
seile adott válaszokat tartalmazzák. (.Réponse au Cercle d'épisté_
rnologie., Cabien pour lAnal1lse 9 t1968. nyárl, 94o. o.; magyarul:
,,A ttrdományok archeológiáiáról. Válasz az Episztemológiai Kör kér_
désére'', Í)ebrecen, Latin Betűk, 1999, 169-200. o. (ford. Suryák Tibor);
az enrlített rész lalcím: töÍténelem és a diszkontinuitás"] a 169_|73.
"A
oldal<ln található, de a folytatást is úira felhasználta Foucault A tudás
arcbeológiáiónak későbbi fe|ezeteiben. _ Aford.) Bizonyos okfejté-
sek vázlatát pedig az Espnt olva|sóinak adott válaszok alkotiák
(-Réponse á une question,, Espú 371 Í1968. májusl, 850-874. o.).

26
nan szólok, és amely lassan formát ölt beszédemben,
amelyről tudom, hogy egyelőre még mennyire tÖrékeny,
mennyire bizonytalan.

- Ön nem biztos abban, amit mond? Llira vá|toztatni ké-

szú|,af9_[gq!-é_1dis9k-.szednt'kíy"á!ia_yát!pga!gi.a"'In!y-ét'
azt" akarja mondani, hogy az ellenvetések valőjában
nem afelé a hely felé mutatnak, ahonnan beszél? Már
megint aztfo4ja mondani nektink, hogy Ön sohasem volt
az, akinek mondják, s amiért a szemrehányásokat kapja?
Már most előkészíti azt a |ehetőséget, hogy következő
könyvében megint máshol bukkanjon fel, és hogy akár-
csak most, megint fügét mutasson nekünk; nem' nem ott
vagyok, ahol keresnek, hanem itt, ahonnan nevetve né_
zem magukat?
Ugyan már, csak nem képzelik, hogy annyi gyötrelem-
mel és gyönyörűséggel írnék,csak nenr hiszik, hogy le-
szegett feijel így megmakacsoInám magam, ha - kissé
|ázas moz<Julatokkal - nem azt a |abirintust készíteném,
ahol kalandozhatok, ahol mondanivalómat áthelyezhe-
tem, földalattí járatokat nyithatok számáta, önmagától is
messzire süllyeszwe, hajlatok közé, amelyek összeszorít-
ják és eltérítikfutását, ahol egyesek szem elől téveszthet-
nek, hogy végül ismét fölbukkanjak előttuk, noha soha
nem kellene űjra találkoznunk.
Kétségkívtilsokan vannak, akik mint éJL azÉ{--lm4-ll
h"sil9!b^é-ns JegyerLaÍcrtk' Ne kérdezzék,ki v'agygk,
esTá*móndj4\ 119ts_eJL*h9cy"mffiffiáyag3á.** ;
ahyakönyvek morálja; ez készítihivatalos papíriainkat.
Hagyjon bennünket békénez a motáL, ha írníkezdürnk.

27