2010.06.08.
MN Magyar Nemzet - Bombatölcsér
BELFÖLD | VÉLEMÉNY | NÉZŐPONT | KÜLFÖLD | TŐZSDE | GA ZDA SÁ G | KULTÚRA | KRÓNIKA | SPORT | MELLÉKLET | LÁ TÓ-TÉR
Sport
Fradi-le ge nda le tt,
szá zszoros válogatott ne m
Kosiba : re m ek poénok
Pe rez cím e re s m e zbe n
Be dá k Ba ya m ónba n é rhet a
csúcsra
Francia ország re ndezheti a
2016-os Eb-t
Belföld
Az e gé szsé gügy többé ne m
le he t üzlet
Kötcsén az új k ezdetről
A Kossuth tére n ünne pe lnek
a Fide sz hívei
Pinté r bővítené a polgá rok
önvédelm i le he tősé ge it
Az e gyházak is Tria nonra
e m lé k e zne k
Külföld
R e vizionizm usról beszél
Pe ter W eiss
Vá dlott le he t a bolgár
ex korm ányfőből
Moszk va aggódik a
Pa triotok m iatt
Szöve tség
k om m unisták k a l?
Bra zil–török szópárbaj
Am erik ával
Gazdaság
Fe llé le ge zhetne k a z
idénym unk ások
Kiút a labirintusból
Le gink á bb ha zánk ban nőtt
a gáz á ra
Dra sztik us le faragásról
döntött a Ma lé v
Kivé te le zünk a
m ulticégek k el
Kultúra
A százé ve s fa alatt
A Dom ingo-elv
Rövide n
Biblioték a é s k uta tók özpont
Ba la tonfüred három új
m úzeum a
http://www.mno.hu/portal/703453?s…
A Magyar Nemzet internetes
kiadása. Kiadja a Nemzet Lap-
és Könyvkiadó Kft.
Magazin
Bombatölcsér
A bírói sípszó nem hallatszik a nyomornegyedekig
2010. március 27. 00:00
Lukács Csaba
Tizenhat évvel a faji elnyomás megszűnése után a Dél-afrikai Köztársaság két
országra szakadt. Az egyik fejlődik, vadonatúj reptereket, autópályákat és
stadionokat épít a júniusi labdarúgó-világbajnokság házigazdájaként, miközben a
másikban – ahol a lakosság nyolcvan százaléka él – harmadik világbeli viszonyok
uralkodnak. Végiglátogattuk Cape Town, vagyis Fokváros bugyrait, ahol
hárompercenként erőszakolnak meg valakit, gyakori a gyilkosság és a bandaháború,
és minden negyedik fiatal magában hordozza a HIV vírust.
Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel
Törékeny fekete nő táncol egy osztály diákjai előtt, Őrültek orvossága
eljátszva, hogy az iskolából boldogan hazatérő A crystal meth néven ismert
kislányt megerőszakolja egy otthon lebzselő rokon. A metamfetamin nem új találmány,
kamaszok egy része vihog, pár fiú mobiltelefonjával közel száz éve ismeri az
fényképezi az előadást. A lányok zavartan nézik a orvostudomány, mely az álomkór
műsort, a sarokban páran elpityerednek. Fokváros vagy a koncentrációs problémák
legnagyobb nyomornegyedében, a Khayelitshán kezelésére alkalmazta. Az erős
függőséget okozó szert egyszerű
vagyunk egy középiskolában – itt nem volt ugyan
felmérés, de a szomszéd tartományban, Kwa-Zulu alapanyagokból
(köhögéscsillapítók, ammónia,
Natalon tavaly kiderült, hogy a diákok harminc
százalékát érte nemi erőszak a tanárok (!) vagy tisztítószerek) akár kezdetleges
laboratóriumokban is elő lehet
diáktársak részéről. Az iskola csak az egyik
állítani, és a világ sok részén már
lehetséges színtere a sérelmeknek, hiszen sokakat
népszerűbb a kokainnál és a
az utcán bandatagok erőszakolnak meg, vagy otthon heroinnál is. Szívják, eszik,
vet szemet rájuk egy családtag.
felszippantják, vagy tűvel
A negyedet egymillió ember befogadására tartották juttatják a véráramba, hogy
alkalmasnak, most legalább kétmillióan élnek itt. A folyamatosan felpörgetett
nagy vándorlás 1994 óta folyik: az apartheid állapotban tartsa a szervezetet,
megszűnésével több száz törvényt eltöröltek, köztük serkentse a nemi vágyat és a
a helyváltoztatás akadályozására szolgáló szexuális aktivitást. Túlzott
jogszabályt is, azóta özönlik a nép az ország használata kényszerképzeteket és
legélhetőbb (fő-) városába. (A három fővárosból üldözési mániát válthat ki, de már
Fokváros a törvényhozási, Pretoria a közigazgatási, kis adagban is növeli a
vérnyomást, és szív-, valamint
Bloemfontein az igazságszolgáltatási.) A
érrendszeri rendellenességet
nyomornegyedekben a boltok leselejtezett szállítási
okozhat.
konténerekből készültek, rácsozott ablakokkal, a
házak pedig többnyire bádoglemezből. Vizet az utcai
csapokról kell hozni, a díját – csakúgy, mint a villanynak – az állam fizeti. Kék mobil
vécék színesítik a szürkeséget, mindenütt nagy a por, fát vagy zöld felületet sehol sem
látni.
A Hector Petersen Secondary Schoolban vagyunk, ide 1400 felső tagozatos diák jár.
Tizenegyedikben és tizenkettedikben akár hetven tanuló is lehet osztályonként.
Négyszáz gyereknek jut ebéd, sokaknak ez az egyetlen étkezés naponta. Aki kapja,
marja alapon működik, a későn érkezőnek nem jut ennivaló. Öt éve csak minden ötödik
diák fejezte be a középiskolát, de mára itt ez az arány megfordult: ötből egy nem jut el
az érettségiig. A jó arány azt jelzi: a helyi viszonyok között ez elitintézmény.
Az iskola udvaráról jól látszik, ahogy a kunyhók közötti picinyke udvaron levágnak egy
disznót a harminchét fokos melegben. Amúgy is velőig hatoló bűz van (leginkább arra
emlékeztet, amikor nyáron mellénk ül a villamoson egy napok óta nem mosdott
hajléktalan), de ez nem zavarja a böllért, aki hatalmas bozótvágó késsel dolgozva két
csapásból levágja a disznó fejét, majd engedi a vért az utcára folyni.
Ünnepre készülnek – mondja a sofőrünk –: vagy esküvő lesz, vagy temetés. Raymond, a
sofőr valódi nyomornegyed-szakértő, hiszen maga is ott nőtt fel. Egy hét alatt annyi
1/4
2010.06.08. MN Magyar Nemzet - Bombatölcsér
információt mondott el erről a dzsungelszabályokra épülő világról, amennyiből meg
lehetett volna írni egy szociológusi kisdoktorit. Khayelitsha a társadalom legalja, ezért
nem véletlen, hogy a legrosszabb hírű mind közül. Itt szinte kizárólag feketék laknak.
Raymond más rassz, ő colourednek, vagyis színes bőrűnek nevezi magát, és ezek az
emberek más, valamivel jobb színvonalú nyomornegyedben élnek. Míg itt az egymás
ellen alkalmazott nyers erő és sokszor a családon belüli erőszak dominál, a színes
bőrűek negyedére a szervezett bűnözés, a drogkereskedés és a bandaháborúk
jellemzőek. A sofőr ismer olyan nyolcéves bandatagot, aki már drogfüggő, és aktív
szexuális életet él. Elvisz egy szomszédjához is, aki pitbullokat tenyészt, és egy sikeres
kutyaviadal után tízezer afrikai randdal, ezer euróval gazdagabban tér vissza a
nyomornegyedbe.
Bonyolult megérteni e világ belső logikáját. Miközben sokan napi néhány randból
kénytelenek megélni, akadnak olyan lakók is, akik vadonatúj autóval jönnek haza a
bádogkunyhóból kis téglaházzá átalakított lakásukba, ahol plazmatévé és drága hifi
várja őket. Megtehetnék, hogy elköltöznek, de talán nem éreznék jól magukat az
előkelőbb negyedekben, ezért aztán maradnak. Persze az is lehet, hogy az egész csak
ideológia, és azért vannak itt, mert abból élnek, hogy drogot árulnak a
legszegényebbnek, vagy egyéb módszerekkel terrorizálják őket.
Az iskola után ellátogatunk egy ifjúsági klinikára, mely a negyed Site B nevű részén
működik. Petrus Steyn vár minket – a doktor a fokvárosi Stellenbosch Egyetemen
dolgozik, ahol többek között kidolgozta a fiatalok szexuális nevelésének egy négy
tartományban bevezetett, hatékonynak tűnő módszerét. Az orvos úgy véli, bár az
adatok döbbenetesek (a kamasz lányok negyede HIV-pozitív, és az országban
regisztrált új fertőzések fele a 15–24 évesek közül kerül ki), a fiatalokat hiába sokkolnák
beteg társaikat bemutató fotókkal, mert ennek a módszernek nincs tartós hatása. Ők
inkább arról az oldalról közelítik meg a dolgot, hogy mihez van joga a kamasznak, és az
életből vett példákkal próbálják rávezetni őket a fontos dolgokra.
A felméréseik szerint az itteni gyerekek már tizenhárom évesen elkezdik a szexet, és a
lányok között egyfajta verseny alakult ki, hogy ki veszíti el hamarabb a szüzességét. Bár
ingyen van a fogamzásgátló és az esemény utáni tabletta is, sokan egyáltalán nem
élnek a lehetőséggel. Hasonló a fiúk hozzáállása is, annak ellenére, hogy évente csak
ennek a programnak keretében négymillió óvszert osztanak ki.
Az orvos azt mondja, rengeteg tévhit kering a fiatalok között a terhesség
megelőzésének a módozatairól. Sokan kólával vagy más buborékos üdítővel mossák ki
magukat szex után, azt gondolva, hogy a folyadék megöli a spermiumokat. Mások
túladagolva kezdenek szedni minden olyan otthon fellelhető gyógyszert, amelyiken rajta
van, hogy terhesség esetén nem szedhető. Az sem ritka, hogy tizenkét éves kamasz
lányok jelentkeznek abortuszra, és minden harmadik terhes HIV-pozitív.
A nem kívánt terhesség csak egy veszély a sokból, és sokan nem is gondolnak arra,
hogy teherbe esés nélkül is komoly bajba kerülhetnek a nemi úton terjedő betegségek
miatt. Ha például HIV vírust kapnak el, az megpecsételi az életüket, mert tízből kilenc
embernek nem jut a modern retrovirális gyógyszerekből. A doktor szerint a
felvilágosításra az iskola a legalkalmasabb, mert sok gyereknek ez az egyetlen esélye
arra, hogy halljon valamit a fogamzásgátlásról vagy a szexuális nevelésről. A
szakemberek ezért „életre nevelő” tankönyveket írtak, és ezt tanítják az iskolában.
Miközben az orvossal beszélgetünk, folyamatosan érkeznek a kamaszok a klinikára.
Néhányan – látva a külföldieket – azonnal megfordulnak, de akad olyan is, akivel el
lehet beszélgetni. Egy tizenhét éves fiú a szűrési eredményért jött, láthatóan idegesen.
Több ismerőséről ugyanis kiderült, hogy HIV-pozitív, és ahogy ő fogalmaz, aki beteg
lesz, azt otthagyják a barátok. Nagy megkönnyebbülésére az ő tesztje negatív, így
boldogan markol fel egy nagy adag óvszert a dobozból. Mielőtt elmenne, még
meggyőzik, hogy röntgeneztesse meg a tüdejét is: riasztó adat, hogy a HIV-vel
fertőzöttek hetven (!) százaléka a tébécét is elkapja.
Mivel a riportutat a Népesedési Alap szervezte négy uniós ország nyolc újságírója
számára, egyik reggel tisztelgő látogatásra indulunk az egyik uniós ország
nagykövetéhez. A diplomata meglepő őszinteséggel beszél az itt tapasztalt állapotokról,
de mivel hazájában éppen kormányválság van, és itt sem akar diplomáciai
bonyodalmakat, arra kér, hogy csak háttér-információként használjuk a tőle hallottakat.
Arról beszél, hogy kétféle Dél-Afrika van: az ultramodern repülőtereket építő, fejlődő, a
nyári labdarúgó-világbajnokságra készülő ország, és a másik, ahol az erőszak, a HIV
vírus és a tébécé az úr. Azt már én teszem hozzá, hogy ez a másik is nagyon készül a
vb-re, de ez inkább a csodavárás kategóriája, hiszen a FIFA előírásai szerint még a
stadionok környékén sem árulhatnak a helyiek, csak az eseményt szponzoráló
multinacionális vállalatok. Még ha sikerül is az országnak jó és emlékezetes
világbajnokságot rendeznie (száz nappal az első sípszó előtt még komoly
lemaradásokat tapasztalt az idelátogató nemzetközi küldöttség), az nem lesz közvetlen
hatással a nyomornegyedekben élők mindennapjaira.
A nagykövet saját példát is hoz mondanivalója illusztrálására: a feleségénél nemrég
mellrákot diagnosztizáltak. A vizsgálatok befejezése után otthon heteket kellett volna
várni a műtétre, itt másnap megoperálták. Csúcstechnikájú műszerekkel egy minden
igényt kielégítő klinikán – igaz, volt drága biztosításuk. Az emberek nyolcvan
százalékának nincs ilyen, őket az ingyenes alapellátás keretében harmadik világbeli
színvonalon kezelik unott, alulfizetett orvosok és ápolónők. Az egészségügyre fordított
költségvetési pénznek több mint a felét a lakosság alig tizenöt százalékát kitevő
biztosítottakra költik.
Tragikus a helyzet a szociális szektorban és az oktatásban is, de itt a pénzhiány mellett
másik ok is nehezíti a dolgokat. Az apartheid után például nyugdíjazták a tanárokat, és
az új tanárgeneráció abból a bantu törzsből került ki, amelynek korábban nem volt
értelmisége. Az állásokat nem a képzettség, hanem a kormánypárthoz, az Afrikai
http://www.mno.hu/portal/703453?s… 2/4
2010.06.08. MN Magyar Nemzet - Bombatölcsér
Nemzeti Kongresszushoz való lojalitás alapján osztották, és ennek drámai
következményei lettek az oktatás színvonalában. Ráadásul máig nincs tanfelügyelőség,
és a tanárokat ki sem lehet rúgni az erős szakszervezetek miatt. A nagykövet úgy véli:
politikai szinten szép elképzelések vannak és jó törvényeket alkotnak, de ezeket nem
tudják átültetni a gyakorlatba. Elszakadtak a vágyak a realitástól: mindenből a
legjobbat akarják, miközben még az alapdolgokra sincs pénz.
Délután egy másik iskolába látogatunk, a Fokvárostól nem messze fekvő Atlantis
városkába, hogy megnézzünk a gyakorlatban is egy életrenevelés-órát. Mr. Cupido
osztályába megyünk be, a tanár laptopról levetít egy kisfilmet, amelyet később
megvitatnak. Az egyik filmen fogyatékosokat figuráznak ki a társaik, a másikon egy
fekete kamasz lány terhes lesz egy fehér fiútól, de a szülei ellenzik a házasságot. A
diákok meglepően jól fésült válaszokat adnak a politikai korrektség jegyében – úgy
érzem, kész mondatokat gyakoroltak be a látogatásunk előtt. Meglepően toleránsak a
melegekkel (ha meleg vagy, híres leszel, mondja egyikük), az emberi értékeket tartják a
legfontosabbnak.
Amikor kérdezhetünk, arról érdeklődöm, ha egy iPod vagy egy új barát között
választhatnának, melyik mellett döntenének. Négyből három az új barátot választaná,
de egy lány megejtően őszinte: azt mondja, barátja már van elég, sokkal nagyobb
hasznát tudná venni az új zenelejátszónak. Az ellenvélemény hatására többen
felbátorodnak, egy muzulmán kislány kifejti, hogy a hite szerint az egyneműek közötti
szex elítélendő, és a fiú-lány kapcsolatokban is a házasság előttig tartó absztinencia a
megoldás a nemi úton terjedő betegségek elkerülésére. Egy másik lány visszakérdez a
megerőszakolt kamaszok kapcsán: mit kerestek ezek a lányok éjjel az utcán?
Belelapozok a tankönyvbe, és azon gondolkodom, otthon is elkelne egy ilyen óra: a
tizenegy fejezetben beszélnek az önértékelésről, a kamaszkor problémáiról, a
családtervezésről és a nemi betegségekről, de külön fejezet tárgyalja az erőszak, a
drog, az egészséges élet és a stresszkezelés módszereit is. Az utolsó fejezet a világba
való kilépésre készíti fel a diákot Welcome to adulthood! (Isten hozott a felnőttkorban!)
címmel. Ezt a könyvet különben eddig hárommillió példányban adták ki a Stellenbosch
Egyetem szakemberei, afrikaans, angol, zulu és xhosa nyelven. Ez még messze nem
elég, hiszen az ötvenmilliós országban tizenegy (!) hivatalos nyelv van, de ahol elérhető
a program, ott csökkent az új HIV-fertőzések száma a 14–24 év közötti fiatalok között.
Az egyik napot a Mozaic Centerben töltjük, itt orvosok, pszichológusok és szociális
szakemberek várják azokat a nőket-lányokat, akiket az otthonukban ért erőszak. Azt
mondják, a területükön sok a menekült (van olyan nap, amikor a zöldhatáron ötezer
ember érkezik Dél-Afrikába, zömében Zimbabwéból, Malaw iból és Kongóból), és ezek az
emberek még kiszolgáltatottabbak – valaki befogadja őket cselédnek, és ezzel
tulajdonának tekinti, akivel bármit meg lehet csinálni. Ők is sokkoló számokat
mondanak: a rendőrség ugyan csak évi 52 ezer nemi erőszakról beszél, a szociális
szakemberek szerint a valós szám ennek legalább a négyszerese, így hárompercenként
történik nemi erőszak az országban! A nagy szakadék egyik oka, hogy a rendőrök
inkább a gyilkosságokkal és más, súlyosabb bűncselekményekkel vannak elfoglalva, és
sokszor hazaküldik a hozzájuk forduló nőket, mondván, hogy a férjed, munkaadód
fizetett érted, az ő tulajdona vagy, azt csinál veled, amit akar. Eddig hat kliensüket ölte
meg a férje vagy élettársa, és nagyon sok a bandatagok által elkövetett többszörös
erőszak is.
Elvisznek egy kerületi bíróságra, ahol irodát tartanak fenn, hogy a hozzájuk fordulóknak
segítsenek az ügyintézésben. Épp egy nő van náluk: a negyvenéves Nomasundu
Mjw ana megelégelte, hogy a férje időnként hazajön a másik feleségétől, hogy jól
megverje a családot. Azt mondja, hiába megy a rendőrségre, mert a férje is rendőr, és a
kollégái neki adnak igazat. Most a bíróságon távol tartási végzést kér a férj ellen, így az
rács mögé kerülhet, ha újra hazamegy randalírozni.
Ellátogatunk a napi huszonnégy órán át nyitva tartó Simelela centrumba is, ahol
krízishelyzetben lévő lányoknak segítenek a nyomornegyed kellős közepén. Itt is van
orvosi vizsgálat, és közel a rendőrség, ahol azonnal meg lehet tenni a feljelentést. A
statisztikájuk megdöbbentő: a hozzájuk forduló megerőszakolt lányok negyvenkét
százaléka tizenkét év alatti. Az elmúlt év júliusától december végéig terjedő időszakban
kilenc egy év alatti csecsemőt találtak, akit kihasználtak szexuálisan, de legtöbbet,
harmincöt-harmincötöt a három- és a négyévesek közül bántottak. Az elkövető
általában a családból kerül ki: részeg apa, bedrogozott testvér, unatkozó nagybácsi. Azt
mondják, itt különösen működik az alkalom szüli a tolvajt logikája: a közös vécére
kimenni kénytelen kislányok különösen védtelenek a sötét éjszakában. A lebukott
erőszaktevők átlagéletkora huszonhat év – sokan vidékről jöttek fel, nem városban
szocializálódtak, és régi otthonukban nem számított nagy bűnnek, ha egy férfi
megerőszakolt egy nőt.
Amikor iskolai szünet van, megugrik a nappali esetek száma, és sok van ünnepekkor is.
A nyomornegyedben nagyon nagy a munkanélküliség, viszont sokan alkoholisták vagy
kábítószerfüggők. Jelenleg a legnépszerűbb drog egy új, viszonylag olcsó szer, amelyet
itt tiknek hívnak (a crystal methről többet megtudhatnak keretes írásunkból).
Találkoztunk a harmincegy esztendős Fuman Ntlóval, akit nyolcévesen erőszakolt meg
az unokabátyja. Azt mondja, a család el sem hitte neki, hogy mi történt, sőt – miután a
rendőrségen is beszélt erről – kirakták a családból. Meggyűlölte magát és a férfiakat is,
évekig nem tudta feldolgozni, ami történt. Most önkéntes szociális munkásként próbál
segíteni azokon, akiket hasonló inzultus ért.
Egy Dél-Afrikában élő holland újságíró nemrég sokkoló könyvet írt az afrikai férfiak
szerepzavarairól és túlzott maszkulinitásáról. Az angolul Spots of a leopard (A leopárd
foltjai) címmel megjelent riportkötetben az alanyok arról beszélnek: a férfi feladata az,
hogy „minél több kehelybe elhelyezze a magját”, viszont ha óvszert használ, „akkor
felrobbannak a golyói”.
http://www.mno.hu/portal/703453?s… 3/4
2010.06.08. MN Magyar Nemzet - Bombatölcsér
Aernout Zevenbergen kérdésünkre elmondta: nem a szegénység a fő gond, hanem az,
hogy eltűntek az értékek, csak árak vannak. A hirtelen jött szabadság nukleáris
bombaként robbantott szét mindent, de a romokon nem épült élhető új világ. Az
emberek elképesztően materiálisak lettek, és nincs türelmük becsületes munkával
megszerezni a javakat. A legnagyobb probléma a fejekben van – állítja, a sok
félanalfabéta fiatalnak esélye sincs például autóra, márkás dolgokra, amelyekkel
csajozni tudna, így aztán erőszakkal jut hozzá a szexhez. Egy nemrégiben elkészült
tanulmányt említ: a Medical Research Council anonim kutatásában minden harmadik férfi
elismerte, hogy követett el nemi erőszakot életében! Négyből hárman már tizenéves
korukban tették ezt, és sokan azt is bevallották, hogy rendszeresen. A megkérdezettek
28 százaléka azt vallotta meg, hogy lányt vagy nőt, három százalékuk pedig férfit vagy
fiút bántott.
A nemi erőszak a férfi joga – gondolják sokan, és ezzel még az ország elnöke is
egyetért. A zulu nemzetiségű, így a többnejűséget gyakorló Jacob Zumát elnökké
választása előtt beperelték nemi erőszakért, ám a politikust hívei a bíróság előtt „égesd
el a szukát!” kiáltásokkal biztatták. Az elnököt végül felmentették, így az nyugodtan
szidhatta a kampányban az AIDS ellen küzdő aktivistákat. Még a katolikus egyház is
élesen bírálta a házasságon kívüli kapcsolatai miatt, hisz három felesége mellett
(ezenkívül egy neje öngyilkos lett, másik házassága pedig válással végződött)
beismerte, hogy újabb gyermeke született egy magas rangú futballfunkcionárius
lányától. Zumának ezzel legalább húsz gyermeke van, és nagy részük törvénytelen.
Napier bíboros szerint az elnök viselkedése jóvátehetetlen kárt okozott az
immunhiányos betegség terjedése ellen vívott küzdelemben.
Aernout Zevenbergen úgy véli, az egyre jobban terjedő erőszak világos jele annak,
hogy halálosan beteg a társadalom. A fiatalok számára nincsenek pozitív példák, ezért
aztán a társadalom nem tud kilépni ebből az ördögi körből. A szakemberek szerint a
nyár új problémát hoz: szervezett bandák már megkezdték a fiatal lányok toborzását
vidéken és a menekültek között, hogy a labdarúgó-világbajnokság első sípszavára
legalább százezer lánnyal álljanak a külföldi szurkolók rendelkezésére. Sok kamasz
lánynak az első találkozása a „művelt világgal” – és talán az első szexuális élménye is –
egy részeg holland, német, angol vagy más nemzetiségű futballszurkoló lesz.
Az itteni HIV-statisztikát ismerve könnyen előfordulhat, hogy mindkét fél hazavisz egy
nem kívánt szuvenírt a világbajnokságról.

Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fórumban| Nyomtatható verzió

Lap teteje | Impresszum | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Archívum

• A Magyar Nemzet internetes kiadása

• Kiadja a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. • Tel: 476-2131
• E-mail:szerk@magyarnemzet.hu • HU ISSN 1418-155X
• C opyright Magyar Nemzet 2001-2007
Hibabejelentés: uzem@mno.hu

http://www.mno.hu/portal/703453?s… 4/4