Alternatív meditációs módszerek arra az esetre, ha a

klasszikus technika nem válna be

A meditáció remek stresszlevezető módszer, ám a gondolataink lecsendesítése
nem megy mindig egyszerűen, különösen egy feszültséggel teli nap után.
Szerencsére léteznek olyan technikák, amikkel már-már játékosan lazíthatunk,
miközben a kreativitásunk és a boldogságérzetünk is szárnyra kap.

Hangtérkép rajzolás

Ez a módszer nemcsak elvonja a figyelmünket a feszült nap gondjairól, de a

kreativitásunkat is edzésben tartja.

Keressünk egy olyan helyet, amit 30 percen át kényelmesnek találunk – ez lehet a

közeli park egyik fája alatt, de akár a kertben vagy az erkélyen is. Vegyünk három
mély lélegzetet, csukjuk be a szemünket, majd kezdjük el hallgatni a természet zajait.
Amikor már tényleg csak a szél suhogását, a mentőautó szirénázását vagy éppen a
tücsök ciripelését halljuk, akkor vegyünk elő egy papírt, rajzoljunk rá egy kört és írjuk
rá „itt vagyok”. Ezután különböző színekkel fordítsuk le a hangok jelentését, vagyis
próbáljuk meg a térképen berajzolni, hogy az adott neszt honnan, melyik irányból
halljuk és milyennek (kellemes, kellemetlen, idegesítő, nyugtató stb.) érezzük. Nincs
jó vagy rossz szín, ahogyan jó vagy rossz alakzat sem, itt csak arról szól minden,
hogy az elménket megnyissuk a környezetünk felé.

Ha feltérképeztük a minket körülvevő atmoszférát, akkor próbáljuk kielemezni a

lerajzoltakat. Volt olyan hang, ami rezonált velünk, amitől boldognak éreztük
magunkat? Akkor fókuszáljunk arra, hogy többet tudjunk meg róla. Esetleg sikerült
olyan formát rajzolni, ami különösen megtetszett? Akkor írjuk le, mit érzünk ezzel
kapcsolatban. A hangtérkép nem szokványos meditációs módszer, de segíthet
abban, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk a környezetünkkel és ezáltal saját
magunkkal is.

Meditációs utazás

A meditációs utazás technikáját sokunk önkéntelenül is alkalmazza, hiszen amikor

elképzeljük, milyen lehet egy másik vidéken élni, milyen lehet koktélt szürcsölve az
azúrkék víz mellett napozni, akkor pontosan ezt a fajta relaxációs módszert
használjuk. Persze lehet ezt tudatosabban – és picit hatékonyabban is – művelni.

Képzeljünk el egy helyet, ami a jelenlegi életünktől teljesen elválasztható, ahol

biztonságban érezzük magunkat. Ám ne csak nagy vonalakban vizualizáljuk a
helyszínt, hanem dolgozzuk ki a részleteket: a színeket, a hely illatait, a legapróbb
momentumokat – ez ugyanis segít az elmét átkapcsolni és lecsendesíteni. Amikor ez
megvan, próbáljunk néhány percig azon a helyen, abban a pihentető lelkiállapotban
létezni és csak élvezzük a békét, zavaró tényezők nélkül. Minél többet gyakoroljuk
ezt, annál könnyebben dolgozzuk ki idővel a helyszínt, így hosszabban időzhetünk

álmaink világában. Ennél pihentetőbb dolgot el sem tudunk képzelni.

Energiavezetés kezekkel

Sokan a meditációt a teljes mozdulatlansággal kötik össze, pedig erre semmi

szükség nincs, ahogyan a következő technika is bizonyítja.

ljünk le kényelmesen, majd rázzuk meg a kezeinket, mintha vizet szeretnénk

lecsepegtetni róla. Helyezzük őket tenyérrel felfelé a combunkra és lassú
lélegzetvételek mellett összpontosítsunk az ujjainkban lévő impulzusokra. Ahogyan a
légzésünk mélyül, úgy egyre többet próbáljunk meg az oxigénből a hasunkba juttatni.
Képzeljük el, ahogyan a levegő odabent a mellkasunkban, a vállunkban árad, mintha
egy hőtérképet néznénk: kísérjük színekkel végig az áramlását. Érezzük, ahogyan a
karjainkban, a tenyérben és az ujjakban is végigáramlik a levegő. Amikor már tényleg
csak erre fókuszálunk, óvatosan emeljük fel a kezünket a testünkről annyira,
amennyire jó esik. Lazítsuk el a vállunkat, a karunkat. Ezután emeljük fel a lehető
leglassabban a kezeket a fejünk fölé, és koncentráljunk a mozdulat minden
mozzanatára.

Képzeljük el, hogy a levegő molekulák az ujjaink között gördülnek le, illetve, hogy a
kezeink maguktól mozognak. Fordítsuk a tenyerünket egymás felé, és amikor a két
kéz találkozik, koncentráljunk az impulzusra, ami kettejük között játszódik. A
következő néhány percben hagyjuk a kezeket és az ujjakat szabadon mozogni. A
nyugodt elme magától tudni fogja, mi esik jól és mi nem, mi csak fókuszáljunk a
kezeinkre. Amikor úgy érezzük, fáradunk, vigyük le a kezünket az ölünkbe és néhány
percig még üljünk így, csendben lélegezve. Ez a fajta technika hasonlít leginkább a
klasszikus meditációra, de a levegő vonalának áramlását követve egy picit könnyebb
elsajátítani, mintha csak a gondolatok lecsendesítésére koncentrálnánk.