国語学: kokugo-gaku – állami nyelvtudomány

日本語学: nihongo-gaku – japán nyelvtudomány

文字論: moji-ron – írásjegy elmélet
文体論: buntai-ron - stílustan
母音: boin - magánhangzó
子音: shiin - mássalhangzó
国際音声記号: kokusai onsei kigō – Nemzetközi Fonetikai ÁBC
基本母音: kihon boin – Kardinális/alapvető magánhangzók (あ,い,う,え,お)
母音三角形: boin sankakkei – magánhangzó háromszög
母音の無声化: boin no musei-ka – magánhangzó zöngétlenedés: Az a jelenség amikor
bizonyos jól leírt fonetikai környezetben bizonyos magánhangzók zöngétlenednek.
破裂音: Haretsu-on – zárhangok
摩擦音: masatsuon – réshangok
破擦音: hasatsuon – affrikáták
鼻音: bion – orrhangok
両唇音: ryōshin'on – bilabiálisok
歯茎音: hagukion – alveolárisok
歯茎口蓋音: haguki kōgaion – alveopalatálisok/palatálisok
軟口蓋音: nankōgaion – velárisok
声門音: seimon'on – glottálisok
清音: seion – tiszta hangok (か,も,あ)
濁音: dakuon – zavaros hangok (ぎ,ぶ,で)
半濁音: handakuon – félig zavaros hangok (ぱ,ぴ,ぽ)
濁点: dakuten – zöngésítő jel ( ゜)
濁り: nigori - zöngésítő jel (゛)
直音: chokuon – egy kanával leírható szótagok neve
拗音: Yōon – kettőshangzó
開拗音: kaiyōon – nyílt összetett szótag
ヤ行拗音: Ya gyō yōon – ya-soros összetett szótag
合拗音: Gōyōon – zárt összetett szótag
ワ行拗音: Wa Kō yōon – wa-soros összetett szótag
口蓋化: kōgai-ka – palatarizáció  a hangok kimondásánál elkezd a képzés helye a
keményszájpadlás felé tolódni  könnyebb kiejtés
音声学: onsei-gaku – fonetika: a beszélt hangok képzésének tudománya
音声器官: onseikikan – beszéd szerv
上唇: jōshin – felső ajak
上歯: jōshi/uwaba – felső fogsor
上歯茎: jōshikei – felső fogmeder
硬口蓋: kōkōgai – kemény szájpadlás (palatum)
軟口蓋: nankōgai – lány szájpadlás (velum)
口蓋垂: kōgaisui – nyelvcsap
咽頭壁: intōheki – garatfal
下唇: kashin/shitakuchibiru – alsó ajak
舌尖: zessen – nyelvhegy/nyelvcsúcs
舌端: zettan – nyelvperem
舌先: shitasaki - nyelvcsúcs
前舌: zensetsu – nyelvhát elölső része
後舌: kōzetsu – nyelvhát hátulsó része
舌根: zekkon – nyelvgyök
喉頭蓋: kōtōgai – gégefedő
声帯: seitai – hangszallag
咽頭: intō - garat
気管: kikan - légcső
肺: hai - tüdő
口腔: kōkō - szájüreg
咽頭: intō - gége
鼻腔: bikū - orrüreg
声道: seidō – hang útja
音韻論: on'in-ron - fonológia
音韻: on'in - fonéma: legkisebb jelentést megkülönböztető egység a nyelvben
音素: onso - fonéma: legkisebb jelentést megkülönböztető egység a nyelvben
異音: ion – allofón: a fonológiában azon beszédhangok egyike, melyek azonos fonéma
alá tartoznak
相補分布: sōhobunpu – kiegészítő megoszlás / komplementáris disztribució
モーラ: mōra – időegység amivel a szótag és szavak hosszát mérjük
アクセント: akusento - hangsúly
ピッチアクセント: pitchiakusento – dallamhangsúly
ストレスアクセント: sutoresuakusento – nyomatékhangsúly
アクセントの核: Akusento no kaku – az a szótag ami után bekövetkezik a hangsúlyesés
アクセントの滝: akusento no taki – ’hangsúlyvízesés’, hangsúly mélyülése/ hangsúlyesés
アクセントの型: akusento no kata – hangsúlytípus – adott időben adott földrajzi egységen
belül egy bizonyos hangsúly jellemző
平板式: heiban-shiki – ‘sík’ akcentus vagyis nincs benne hangsúlyesés
起伏式: kifuku-shiki – van benne hangsúlyesés, fel és le is megy a hangsúly
平板型: heiban-gata – nincs benne hangsúlyesés
尾行型: bikō-gata – szó vége magas, utána a partikulánál van hangsúlyesés
中高型: chukogata – szó közepe magas, szón belül következik be a hangsülyesés
頭高型: tōkogata – szó első szótaga magas, rögtön utána hangsúlyesés
東京式アクセント: Tōkyō-shiki akusento - tokiói típusú
京阪式アクセント: Keihan-shiki akusento – kansai-ban jellemző hangsúlytípus
一型アクセント: Hitokata akusento – összes szóban az adott helyen lesz a hangsúlyesés
方言: Hōgen - dialektus
標準語: Hyōjun-go – standard nyelvváltozat
共通語: Kyōtsu-go - köznyelv
〜弁: 〜-Ben – akcentus (秋田弁, 関西弁, 大阪弁)
〜訛り: 〜 Namari – tanult akcentus (静岡訛り, 神戸訛りなど)
東日本: Higashinihon – kelet japán
西日本: Nishinihon – nyugat japán
九州: Kyūshū - kyushu dialektus
東北: Tōhoku – tohoku dialektus
ズーズー弁: Zūzū-ben – olyan dialektus 1.sok mássalhangzó zöngésedik 2.nagyon sok hang
az う felé tolódik
関東: Kantō – kanto dialektus
北海道: Hokkaidō – hokkaido dialektus
八丈島: Hachijōjima – önnálló szigetcsoport dialektusa
近畿式: Kinki-shiki – kinki dialektus
非近畿式: hi Kinki-shiki – nem kinki dialektus
関西弁: Kansai-ben - kansai dialektus
文字: moji – betű, írásjegy
言文一致: genbun itchi - nyelvi megállapodás
表意文字: hyōimonji - jelentést kifejező írásjegy
表音文字: hyōonmonji – hangjelelő írások
音節文字: onsetsu moji – szótag írás
音素文字: onso moji – betű írás
常用漢字: jōyōkanji – hétköznapi használatú kanjik
教育漢字: kyōiku kanji – oktatási kanjik
神代文字: jindaimoji – hamisított írások az Edo-korban
日文: Hifumi(?) – japán nyelv(?)
漢字: kanji – Kínai eredetű japán írásmód
六書: Rikusho – kanji rendszerezési rendszer
許慎: Kyoshin – szerzetes, i.sz.100 körül kanji szótárat szerkesztett
説文解字: setsumonkaiji – kanjik első osztályzása (6 kategória–4 szerkezeti, 2 használati)
象形文字: shōkeimoji – piktogrammok, rajzok
指事文字: shijimoji – elvont fogalmakat jelöl
会意文字: kaii moji – kanji összetevőinek a jelentése összeadódik
形声文字: keisei moji – írásjegynek több összetevője van (jelentés/hangalak + jelentés)
転注文字: tenchūmoji – derivált jelentésű kanjik
仮借文字: kashakumoji – ’kölcsönvett’ kanjik
部首: bushu - gyökök
偏: hen – kanjik bal oldalán elhelyezkedő gyökök
旁: tsukuri – kanjik jobb oldalán elhelyezkedő gyökök
冠: kanmuri – kanjik tetején elhelyezkedő gyökök
脚: ashi – kanjik alján elhelyezkedő gyökök
垂: tae – kanjik jobb felső részén elhelyezkedő gyökök
繞: nyō – kanjik bal alsó részén elhelyezkedő gyökök
構: kamae – 3 vagy 4 oldalát fedi le a kanjinak
書体: shotai - íráskép
甲骨文字: kōkotsumoji – teknősbékapáncélba vésett írásjegyek, jóslócsontok  szögletes
金文: kinbun – 10-13.sz. Chō-kor eleje, kardok és fém eszközökbe karcolt írásjegyek
大篆: daiten – nagy pecsétírás, tussal papírra
小篆: shōten – kis pecsétírás, egységesíti az írást
隷書: reisho – rabszolgaírás, hivatalnokok használják  egyszerűsödik az írás
楷書: kaisho – mai nyomtatott írás alapja, tiszta a vonáshatár
行書: gyōsho – elkezdenek összefolyni a vonások, dinamikus
草書: sōsho – főírás, egész en összefolyt vonások
国字: kokuji – állami olvasat
和製漢字: wasei kanji – japán ’han’ olvasatú írásjegy, kínaiak átvették (峠, 榊, 畑)
万葉集: man'yōshū-751.Tízezer szó gyűjteménye, ma ismertlegkorábbi japán nyelvemlék
万葉仮名: man'yōgana – a kanjik jelentését mellőzik, csak a hangalakot veszik figyelembe
真名: mana – teljes név / igazi név, így nevezték eredetileg a kanjikat
仮名: kana – idegen név / átmeneti név, jelentést figyelmen kívül hagyják csak hangalak
真仮名: magana – kanji használata szótagok leírására
音仮名: ongana – azok a man'yōganák ahol a kanjikat ’on’ olvasat szerint használjuk
szótagjelölésre
訓仮名: kungana – azok a man'yōganák ahol a kanjikat ’kun’ olvasat szerint használjuk
szótagjelölésre
平仮名: hiragana – japán nyelvben használatos szótagírás
女手: on'nade – ’női kéz’
女文字: on'namoji – női írásjegy/női betű  nőies írás
草仮名: sōgana - man'yōganákat összemosottan írták
変体仮名: hentaigana – ’furcsa test’, olyan kanák amik nem szokványos módon íródnak
字母: jibo – azok a kanjik melyekből a hiraganák létrejöttek
片仮名: katakana – 6.-7.sz. szerzetesek fejlesztik ki, kanjik szögletességét viszi tovább
訓点: kunten – olvasási segédeszközként használt jelek
音読み: on'yomi – kínai kiejtést utánozni próbáló olvasatok (4 történeti, 2 használati)
呉音: goon – 3.-5.sz. körül kerülnek be Dél-Kínából
漢音: kan'on – 7.-8.sz.-tól elkezdi kiszorítani a goon-t, Buddhista szövegekben marad
meg
唐音: tōon – 12.-15.sz.-ban Kínából, zen szerzetesek és kereskedők használják
宋音: sōon – a tōon alcsoportja
慣用音: kan'yōon – megszokás szerinti használat, valamilyen hasonlóság alapján terjed el
百姓読み: hyakushōyomi – földművesek nyelvezete
訓読み: kun'yomi – eredeti japán olvasat
字註訓: Jichukun – olyan ’kun’ olvasat ami megmagyarázza a kanji jelentését
熟字訓: Jukujikun – szóösszetétel (2 kanji  1 szó)
義訓: gikun – olyan ’kun’ olvasatok amik egy adott kanji eredeti jelentéséből asszociós
módon vannak levezetve (一寸,本気)
国訓: kokkun – állami ’kun’ olvasatbizonyos kanjikat kínában használnak a japánok
valamilyen jelentésben újraértelmezik (偲ぶ,藤,椿)
当て字: ateji - man'yōgana továbbélése a mai Japánban
宛字: ateji - man'yōgana továbbélése a mai Japánban
ローマ字: rōmaji – latin betűs átírás
ポルトガル式ローマ字: Porutogaru-shiki rōmaji – portugál átírás, fonetikus
オランダ式ローマ字: Oranda-shiki rōmaji – holland átírás, fonológikus
ヘボン式ローマ字: Hebon-shiki rōmaji – Hepburn átírás 1860-as évek, fonetikus rendszer
標準式ローマ字: hyōjun-shiki rōmaji - 1908.-ban publikált ’szabványos rendszer’
日本式ローマ字: nihonshiki rōmaji – ’japán átírás’, 1910-es évek fonológikus átírási rendszer
訓令式ローマ字: kunrei-shiki rōmaji – rendeleti átírás rendszere
五十音図: gojūon-zu – japán kanák rendszerének neve
語種: gōshu – a japán nyelv szókészlete
和語: wago – eredeti japán szavak
大和言葉: Yamatokotoba - eredeti japán szavak
畳語: jōgo - ikerítés
連濁: rendaku – összetett szavakban a második tag kezdő mássalhangzója zöngésedik
漢語: kango - ősi kínai eredetű jövevényszavak
字音語: jion-go - nyelvi szó (?)
文選読み: monzen'yomi – ’on’ olvasattal olvasták a kanjikat majd の partikulával
hozzátették a ’kun’ olvasatokat
和製漢語: wasei kango – japánok által létrehozott kanji összetételek
混種語: konshugo – hibrid szavak
湯桶読み: yutōyomi – olyan hibrid szavak ahol a ’kun’ és az ’on’ olvasat keveredik
重箱読み: jūbako yomi – elöl vannak az ’on’ olvasatok utána a ’kun’ olvasatok
外来語: gairai-go – jövevényszavak amelyeket nem a kínaiból vették át
洋語: yōgo – nyugati szavak
梵語: bongo – szanszkrit nyelv melyek kínai közvetítéssel kerültek be
アイヌ語: Ainukotoba – Ainu nyelvből bekerült szavak
朝鮮語: Chōsen-go – Koreából átvett szavak
ポルトガル語: Porutogaru-go – Portugál jövevényszavak
オランダ語: Oranda-go – Holland jövevényszavak
英語: eigo – Angol jövevényszavak
和製英語: wasei eigo – japánok által létrehozott angol szavak
フランス語: Furansugo – Francia jövevényszavak
ドイツ語: Doitsugo – Német jövevényszavak
ロシア語: Roshiago – Orosz jövevényszavak
イタリア語: Itaria-go – Olasz jövevényszavak
中国語: chūgokugo – Kínai jövevényszavak a második világháború után
和製外来語: waseigairaigo – japánok által létrehozott külföldi szavak
和製洋語: waseiyōgo – waseigairaigo másik neve
文節: bunsetsu – alapvető nyelvi egység ’mondattag’, Az a legkisebb egység amire a
mondat felosztható úgy hogy az még természetesnek hasson.
単語: tango - szó
付属語: fuzokugo – azon szavak melyek nem képesen önállóan bunsetsu-t alkotni
自立語: jiritsugo – azon szavak melyek képesek önállóan bunsetsu-t alkotni
詞: shi – jiritsugo régi neve
辞: ji – fuzukugo régi neve
活用: katsuyō – ragozható szavak
主語: shugo - alany
述語: jutsugo - állítmány
修飾語: shūshoku-go - módosítószó
用言: yōgen – változó szavak
体言: taigen – nem változó szavak
動詞: dōshi – ige
形容詞: keiyōshi - い-melléknevek
形容動詞: keiyōdōshi – な-melléknevek
名詞: meishi – főnév
副詞: fukushi – határozószó
連体詞: rentaishi – főnév módosító szavak
接続詞: setsuzokushi – kötőszó
感動詞: kandōshi – indulatszavak
助動詞: jodōshi – toldalék
助詞: joshi – partikula
普通名詞: futsū meishi - köznevek
固有名詞: koyūmeishi - tulajdonnevek
形式名詞: keishiki meishi – formális főnevek
時詞: ji shi - időszavak
代名詞: daimeishi - névmás
人称代名詞: jinshō daimeishi - személyesnévmás
指示代名詞: shiji daimeishi - mutatónévmás
コソアド: kosoado – mutatónévmások rendszere
数詞: sushi - számnév
本数詞: honsūshi – valódi számnevek
助数詞: josūshi – számláló szavak
五段活用: godankatsuyō – Öt soros ragozású igék
上一段活用: kamiichidankatsuyō – felső egysoros ragozású igék
下一段活用: shimoichidankatsuyō – alsó egysoros ragozású igék
カ行変格活用: kagyōhenkakukatsuyō – か-soros rendhagyó ragozású igék
サ行変格活用: sagyōhenkakukatsuyō - さ- soros rendhagyó ragozású igék