1.

tétel A nem verbális kommunikáció

A nyelvtudomány nem verbális kommunikációnak nevezi a viselkedés szabályozásához szükséges
nem nyelvi jelzések összességét. „Testbeszédünk” jelei: a fej tartása, mozgatása, az arckifejezés
(mimika), a kéz mozgása (gesztusok), a test mozgása, tartása és a térközszabályozás, a távolságtartás.
A hang beszéden kívüli kommunikációs csatornái: a hangszín, a hangerő, a beszédtempó szintén
fontos közléshordozók lehetnek. A testbeszéd lehet direkt, (célzott, tudatos, ilyen megnyilvánulás
például a kacsintás) vagy indirekt (önkéntelen). Az indirekt testbeszéd is állandóan működik
viselkedés közben.

„Nézz a szemébe annak, akivel beszélsz” – hangzik a közismert mondás. A kapcsolat felvételének és a
kommunikációnak a kezdete a tekintetváltás. A tekintetek találkozásának gyakorisága és hossza sokat
elárul érzelmi állapotunkról, óhajainkról, vágyainkról. Másként nézünk hivatali tárgyaláson,
társalgásban vagy közeli barátok között. Tudunk csupán a tekintetünkkel is dorgálni, figyelmeztetni
valakit, de akár helyeselni, egyetérteni is. Ugyanilyen gazdag információforrások mimikánk és
gesztusaink is.

Kutatások igazolták, hogy az emberek társadalmi gesztusnyelve is befolyásolja a gesztusnyelvet. A

kevésbé iskolázott emberek több gesztust alkalmaznak, mint az iskolázottabbak. A „főnökök”
általában kevesebbet gesztikulálnak, mert így tekintélyesebbek. A nők a testbeszéd kifejezésében és
megértésében is általában érzékenyebbek, mint a férfiak.

Internacionális nyelv – egyéni nyelv

A testbeszéd nyelve részben nemzetközi, részben csak egy adott népre, embercsoportra, egyénre,
kulturális környezetre jellemző. Ha az ember mosolyog, ez az egész világon örömöt jelent, a
homlokráncolás pedig gondjainkra utal. A bólintás viszont mást jelent Bulgáriában, mint Európa más
részein: a bolgárok bólintással tagadó szándékukat fejezik ki.

Zónatávolságok

Az európai kultúrában a testközelség intimitást fejez ki. Az intim zóna testünktől 45 cm-ig tart,
a személyes zóna 1,2 méterig, a társadalmi zóna 3,6 méterig, a nyilvános zóna pedig 3,6 méter
felett. Az intim zónába csupán a legközelebbi hozzátartozóinkat engedjük „behatolni”. A személyes és
társadalmi zóna a hétköznapi érintkezés távolságtartási szokása ismerősökkel és ismeretlenekkel, míg
a nyilvános zóna a nagy létszámú csoporttal való kapcsolattartásunkban fontos.

Távol-Keleten, ahol az emberek jobban hozzászoktak a zsúfoltsághoz, a zónatávolságok kisebbek,

mint Európában.

A testbeszéd funkciói

A nem verbális kommunikáció tudatos alkalmazását mindenkinek el kell sajátítania. Tudnunk kell
ilyen módon kimutatni érdeklődésünket, benyomásokat közölni magunkról, kultúrált formában
kifejezni rajongásunkat vagy mérsékelt érdeklődésünket, egyszóval tudatosan is tudnunk kell bánni
gesztusainkkal, mimikánkkal, hangunkkal.

Az empátia

Ebben a tanulást is igénylő folyamatban segít bennünket a beleélő megértés képessége, az

empátia. Figyelnünk kell mások hangulatának, érzelmeinek, indulatainak és késztetéseinek
megértésére. Az érzelmi rezonancia segít bennünket emberi kapcsolatainkban. A nem verbális közlési
tartalmaknak mindig összhangban kell lenniük a szituációval. Ha ez nem sikerül, a közlés hitele
csökken, közlési zavar keletkezik. A kommunikáció sikere gyakran attól is függ, mennyire tudunk a
szokásoknak, elvárásoknak megfelelően viselkedni.

2. tétel a kommunikációs folyamat tényezői

Minden folyamatot, amelyben legalább két résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával
egymással közöl valamit, vagy az egyik a másiknak valamilyen információt ad át, kommunikációnak
nevezzü. Tehát a kommunikáció információcsere. Ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen több
tényezőre van szükség.

Fontos tényezők a résztvevők, azaz a feladó és a címzett. A feladó az, aki a különböző jelek ( nyelvi és
nem nyelvi jelek ) segítségével üzenetet küld a címzettnek. A címzett ezt az üzenetet felfogja,
értelmezi, ha módja van rá, akkor válaszol. Ez utóbbi esetben a résztvevők szerepet cserélnek és a
címzett válik feladóvá. A kommunikációban két vagy több ember is részt vehet.

Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. A kommunikáció s

folyamatban nyelvi és nem nyelvi kódokat használunk. A nyelvi kódok írott vagy beszélt formában
fordulnak elő. A kommunikáció csak akkor lesz hasznos és sikeres, ha a felhasznált kódot a résztvevők
egyformán ismerik, azaz közös nyelvet beszélnek. A közösnyelvűségen nem csak az azonos
nyelvhasználatot értjük hanem a kommunikációs partnerek azonos gondolkodásmódját, azonos
szóhasználatát, nyelvi stílusát, nyelvi magatartását és nyelvi illemét.

A megfogalmazott üzenet a csatornán jut el a feladótól a címzettig. A csatorna lehet: hallható

(telefonbeszélgetés), látható (levél), érezhető (tapintás) vagy többféle is (beszélgetés).

A hatékony kommunikációnak fontos feltétele a közös valóság és a közös előismeret. A közös

valóság azt a valóságdarabot jelenti, amelyet mind a két félnek ismernie kell a világból ahhoz, hogy
kommunikálni tudjanak, hogy megértsék egymást. Ha ez hiányzik, akkor azt a megfelelő információk,
ismeretek átadásával kell pótolni. A sikeres kommunikációnak további feltétele, hogy a
kommunikációs partnereknek megfelelő ismereteik, megfelelő tudásuk legyen arról, amiről
beszélgetnek.

A közös előzmények nagyban megkönnyítik a felek közötti kommunikációt. Hiszen olyan dolgokról
beszélnek, amelyeket együtt, közösen éltek át.

A szöveg, a közlemény (akár beszélt, akár írott) mindig egy adott beszédhelyzetben hangzik el. Így a
kommunikációnak mindig ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. Ebben a jelentésben benne
foglaltatik a helyzet külső és belső körülménye, a partnerek viselkedése, a köztük lévő kapcsolat
(kontaktus), nyelvi és a nem nyelvi jelek. Az elhangzott szöveget mindig ott és akkor kell értelmezni.

Azokat a tényezőket, melyek a kommunikációs folyamatot megzavarják, vagy az üzenetet torzítják,

eljutásukat a befogadóhoz gátolják, közös néven zajnak (kommunikációs zavarnak) nevezzük.

A kommunikációnak a beszédhelyzettől, az üzenettől függően más és más célja lehet. Gyakori, hogy a
feladó valamit közölni akar, valamiről tájékoztatni kívánja a címzettet. Ilyenkor a
kommunikáció tájékoztató szerepe az elsődleges. Ekkor a feladó főleg kijelentő mondatokban ír vagy
beszél. A kifejező szerep az elsődleges akkor, amikor a feladó érzelmeit, hangulatát, érzéseit kívánja
közölni, ezeket gyakran felkiáltó és óhajtó mondatokkal fejezi ki. A feladó cselekvésre szeretné
késztetni a címzettet, és ennek kifejezésére sok felszólító mondatot használ. A felszólításokat,
felhívásokat tartalmazó üzenetekben elsődlegesen a felhívó szerep érvényesül.

Minden kommunikációt valamilyen formában megnyitunk, pl.. köszönünk, megszólítjuk azt, akihez
szólni kívánunk. Ilyenkor a kommunikáció kapcsolatteremtő szerepe érvényesül. A beszélgetés során
többször élünk a kapcsolatfenntartó szerepével, azaz megkérdezzük partnerünket, érti-e azt, amit
mondunk, figyel-e ránk. Minden beszélgetést illik lezárni, elbúcsúzni a másiktól, tehát fontos a
kommunikáció kapcsolatzáró szerepe is

Gyakran az üzenetnek a gyönyörködtetés is a célja. Ezt a kommunikáció esztétikai szerepének

nevezzük. A kommunikáció értelmező funkciójának nevezzük (idegen szóval metanyelvi funkciónak)
azt, amikor magáról a nyelvről a nyelv segítségével beszélünk. Amikor valamit nem értünk meg, pl.:
nem ismerjük a szó jelentését, a nyelv segítségével érdeklődünk a nyelvről, a nyelvhasználatról. De a
metanyelvi szerepet tölthetnek be a nem nyelvi jelek is. A kommunikáció során ezek a nem nyelvi
jelek segítenek értelmezni az elhangzott közlést.

A kommunikáció funkciói általában együtt vannak jelen, együtt hatnak. Mindig a kommunikáció
céljától, a kommunikációs tényezőktől, a szöveg típusától függ, hogy melyik szerep kerül előtérbe.

3.tétel A tömegkommunikáció műfajai

1) A tömegkommunikáció olyan közlésfolyamat, amelyben a befogadó nagy létszámú, heterogén

sokaság. Az információ kibocsátója térben és időben távol van a befogadótól, így általában nincs
lehetőség közvetlen visszajelzésre, szerepcserére. (Csak később mérhető (esetleg), hogy a befogadók
helyesen értelmezték-e az üzenetet.)
A tömegkommunikáció eszközei bármikor kikapcsolhatók, félretehetők (↔ társas érintkezés)

2) A tömegkommunikáció eszköz, más szóval médium. Többes száma: média

pl.: sajtó, rádió, TV, közterületi objektumok (pl.: plakátok, feliratok), internet, reklám, mozi, videó,
stb.

3) A tömegkommunikáció célja lehet:

a) Tájékoztatás, információ nyújtása

b) Ismeretterjesztés (→ oktatás, műveltségfejlesztés)

c) Szórakozás

d) Normák, értékek közvetítése, így szerepe van egyének és csoportok társadalomba való
beilleszkedésében (a szocializációban)

e) Közvélemény-formálás, befolyásolás (azon társadalmi csoportok érdekeinek, céljainak

megfelelően, akiknek a kezében van az adott média, illetve akik fizetik a hirdetéseket, reklámokat,
stb.)

f) Közvetít a hatalom és a társadalom közt, segíti embercsoportok megegyezését (a

konszenzusteremtést)

4) A sajtó (a vizuális média)

a) A sajtótermékek úgy közölnek információkat, hogy eleget tesznek a következő követelményeknek:

– Publicitás (nagyobb nyilvánosság)

– perioditás (szabályos időközönkénti ismétlődés)

– aktualitás

b) Sajtóműfajok:

– tájékoztató

– véleményt közlő, véleményformáló

A tájékoztató sajtóműfajok

HÍR:

– közérdekű és aktuális információ tömören, röviden megfogalmazva.

– Tényhír: Ki? Mi? Mit? Mikor? Hol?

Teljes, kifejtett hír: Miért? Hogyan?

– A teljes hír jellemző felépítése a fordított piramiselv és a lineáris (előrehaladás) szerkezete

Bevezető (összegző)

Magyarázó (részletező)

– A jó hír: figyelemfelkeltő, érthető, korrekten tényszerű

TUDÓSÍTÁS:

– közérdekű, aktuális eseményről adott, a helyszínen készített beszámoló (a tudósító szemtanú)

– visszafogottan személyes hangvétel, monologikus forma

RIPORT:

– érdekes eseményről (jelen – vagy múltbeli) szóló eleven, színes, személyes hangvételű,
sokszor oknyomozó, tényfeltáró szándékú beszámoló.
A helyszínen készült tudósítás, amelyben a riporter bemutatja az eseményekről a
helyzetet, környezetrajzot ad, és megszólaltatja a szereplőket is. → Formadöntően párbeszédes
(dialógus). Általában hosszabb terjedelmű, elgondolkodtató.

– Gyakori eszköze a feszültségteremtés, a fordulat, a késleltetés, a metaforák. Viszont az

információk pontosak, hitelesek, konkrétak, a riportalanyoktól csak azt idézi, ami tényleg elhangzott.

INTERJÚ:

– az újságírónak a nyilvánosság számára készített beszélgetése nevezetes, vagy érdekes

emberekkel.

A manipuláció

A befolyásolás szélsőséges, negatív esete a manipuláció, amikor a közlő a befogadót rá akarja venni
valamire, de ezt nem nyílt közléssel, hanem burkoltan, a befogadót megtévesztve teszi.

A manipuláció néhány jellemző eszköze:

– a „mézesmadzag” ígérete: egy dologhoz kívánatos értékeket társítanak (szépség, fiatalság, jólét,
béke, férfiasság, stb.)

– montázs: képek egymás mellé helyezése, amelyek közt a befogadó összefüggést teremt (→
valamit rokonszenvessé vagy ellenszenvessé tesznek, stb.)
ingerküszöb alatti montázs: pl.: Cola

– fenyegetés, félelem, bűntudat felébresztése: baj, kár ér, ha nem vagyunk a termék fogyasztói

– híres emberek fogadtatnak el árucikket

– társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozásra hivatkozás

– szándékos hiánykeltés (csak ma; amíg a készlet tart)

– „ön is megnyerheti”

– elhallgatás vagy szelektív (szándékosan válogatott) hírközlés

– az információ szétdarabolása, az egyes jelenségeket, kijelentéseket összefüggéseikből kiszakítva

kezelik

Pokoli tudósítás

Nagy Iván Zsolt

Rovatvezető

Szóról szóra

„Amikor ez a harang megszólalt, akkor aztán elszabadult a pokol.” (D. Tóth Kriszta vatikáni
beszámolója a pápaválasztásról; Az este, MTV, április 19.)

Felfoghatjuk persze ezt a mondást akár egy elemzésnek is: D. Tóth Kriszta szerint Ratzinger bíboros
pápává választásával a római katolikus egyház elindult a kárhozat útján, a Szent Péter tér pedig a
sátán birodalmává válik. Borzalmas vízió, kicsit talán túlzó, de végül is egy vélemény, akár el is
fogadhatjuk, bár különös, hogy a közszolgálati televíziótól kapjuk.

Keresgéltem félórát az interneten, már tudom D. Tóth Kriszta kihez és mikor ment férjhez, s hogy
aztán miért szakítottak, tudom miként rendez be lakást, s miért ment dolgozni Brüsszelbe. A
vallástudományi tanulmányokat viszont egyik kulcsszóra sem dobja ki a Google. E ponton pedig
sajnos Csisztu Zsuzsa ugrik be az olimpiai megnyitóval meg a napvilágot érdekes módon nem a
szülőföldjén meglátó sportolóval.

Persze értem én, élőben jelentkezett be a műsorba a tudósító, elsőre nem jött meg a hang sem, újból
kellett próbálkozni, a műholdas kapcsolat pedig drága, izgul ilyenkor az ember, ráadásul nagyot akar
domborítani, elvégre nem mindennap választ pápát a világ, ilyenkor az MTV nézettsége is nagyobb
lehet. Erre bemondja a poklot a Szent Péter térre – a Vatikán falai tán még azóta is remegnek.

Csak a Szabadság téren nem rezdül semmi. A műsorvezető nem neveti el magát, nem igyekszik még
tréfásan sem korrigálni a kolléganőt, inkább továbblép, és Ratzinger fogadtatását firtatja. Hogy mi a
válasz, azt a figyelmes tévénéző már nem tudja, ő ekkorra már telefonálgat, ellenőrzi jól hallott-e,
aztán csak nevet, s közben átkapcsol a CNN-re. Félórán keresztül lesi: mikor hangzik el a „hell” szó.
Végül is D. Tóth Kriszta állítólag Amerikában gyakorolta ezt a szakmát, hátha olyasmit tud, amit
errefelé nem tanítanak, ott viszont igen.

Pokol azonban a CNN-en nincs, csak a sima tudósítás, háttér meg elemzés. A vízió némileg
árnyaltabb, mint az MTV-n.

4.tétel A magyar nyelv története

– szinkrónia: a mindenkori jelen idő (egy adott korszak) nyelvtanának rendszerezése

– diakrónia: a nyelv időbeli változásainak vizsgálata (a szinkrón metszetek egymásra vetítése)

Nyelvtörténet: diakrón módszer, a nyelvi jelrendszer szintjeinek változását követi nyomon

A nyelvi változások okai: társadalmi mozgások (háborúk, új életmód), gondolkodás változása

Nyelvtörténeti korszakok: nem merevek a korszakhatárok, csak a tájékozódás megkönnyítése miatt

kapcsolódnak a korszakok egy-egy történelmi eseményhez.

1. Ősmagyar kor (–896, a kezdetektől a honfoglalásig)

– Ø írásos emlék, csak későbbi dokumentumokból, vagy a rokon nyelvek történetéből

következtethetünk

– honfoglalásig: ugor nyelvközösség (uráli nyelvcsalád → finnugor nyelvek → ugor nyelvek)

legközelebbi nyelvrokonaink: obi-ugorok (vogulok, osztjákok)

– szókincs: alapnyelvi szavak (ló, férj, anya), belső keletkezésű szavak

jövevényszavak: vándorlás során (iráni: gazdag, híd; török: gyertya; szláv: ló, kengyel)

– hangrendszeri változások: vegyes hangrendű szavak kialakulása (fiú)

– nyelvtani rendszer: igei személyragok, módjelek, birtokos személyjelek, tárgy- és viszonyragok

– mondatszerkezet bonyolódása: mellékmondatok főbb típusainak kialakulása

2. Ómagyar kor (896–1526, a honfoglalástól a mohácsi vészig)

– letelepedés a Kárpát-medencében → jelentős változások a társadalmi, gazdasági életben

– latin betűs írásbeliség megjelenése → írásos emlékek fennmaradtak

(szórvány- és szövegemlékek → bővebben a 2. tételben)

– szókincsgyarapodás: szláv (pap, szent, kereszt), latin (apostol, legenda), német (polgár, cégér)

– változások: hang- és toldalékrendszer (teljes magyar hangállomány kialakulása), mondatszerkezet

– a korszak vége felé: kódexirodalom (kódexek kora) → kézzel írt, vallásos emlékek (később világi is)

3. Középmagyar kor (1526–1772, a mohácsi csatavesztéstől a felvilágosodás kezdetéig)

– történelmi háttér: az ország három részre szakadása, tizenötéves háború, Rákóczi-szabadságharc

– nyelv fejlődése → reformáció, könyvnyomtatás

– nyomtatott művek terjedése: hitvitázó irodalom, Biblia-fordítások (1590. Károli Gáspár: első teljes)

– magyar nyelvű írásbeliség terjedése → emlékiratok, naplók, úti feljegyzések

– latin nyelv: hivatalokban, férfiak társalgási nyelve (de: magyarnyelvűség erősödése)

– a magyar nyelv egységesülése → nyelvtani rendszerezés, szótárak

– hangtani, nyelvtani változások: kisebb mértékben, mint korábban (magázó forma kialakulása)

– 1770. Sajnovics János: Demonstratio (finnugor rokonság elmélete → lappok)

4. Újmagyar kor (1772–, a felvilágosodástól napjainkig)

– nyelv fejlődése → felvilágosodás, nyelvújítás, reformkor

– felvilágosodás kezdete: 1772. Bessenyei György: Ágis tragédiája (harc a németesítési politika ellen)

– szókincsváltozás: gazdagodás, megújulás (nyelvművelő mozgalmak, nyelvtani művek, szótárak)

– magyar nyelvi egység, magyar irodalmi nyelv megteremtése

– helyesírási normarendszer (1832. első helyesírási szabályzat Vörösmarty irányításával)

– 1844-es országgyűlés: magyar nyelv → államnyelv → nyelvtudomány, kutatások elkezdődése

– XX. sz.: országhatárok megváltozása, a magyarul beszélők egyharmada idegen országba kerül

regionális köznyelvek kialakulása, az idegen államnyelv erőteljes hatása

5.tétel A nyelvtörténet forrásai – kézírásos és nyomtatott

nyelvemlékek
Írásos nyelvemlékek:

a) kézzel írott

b) nyomtatott

Nyelvemléktípusok (nyelvi anyaguk szempontjából):

 szórványemlékek

 kézírásos szövegemlékek

 glosszák, szójegyzékek, szótárak

 nyomtatott szövegemlékek – Kódexek

szórványemlékek:

· írott források ® idegen nyelven íródtak + magyar szavak csak elszórtan jelennek meg
magyar szavak többsége valamilyen tulajdonnév (földrajzi vagy személy)
· legjelentősebb szórványemlékek:

- 950 körül, Bíborbanszületett Konstantin – A birodalom kormányzásáról

- fővezérek (pl. Álmos, Árpád, Levedi, Üllő, Tas)

- törzsek (pl. Nyék, Tarján, Kér, Keszi)

- földrajzi helyek (pl. Etelköz, Tisza, Maros, Levédia)

- XI. sz. veszprémvölgyi apácák adománylevele

- görög és később latin nyelvű változat

- magyar helynevek

- 1055. A tihanyi apátság alapítólevele

- tulajdonnevek, magyar köznevek

- mondattöredék ® „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” [=Fehérvárra menő hadútra]

- 1200 körül ® Anonymus – Gesta Hungarorum

- gazdag személynevekben, több helynév ® pl. saruuar (sárvár), satmar (szatmár), matra (mátra)

glossza (széljegyzet):

· nem szerves része a szövegnek

· szövegek megértését segítő lapszéli vagy a sorok közé beírt jegyzet

· latin szöveg

- XV. sz. Marosvásárhelyi és Szalkai-glossza

- Sermones Dominicales glosszái (latin prédikációgyűjtemény)

szójegyzékek:

· szótárak helyett fogalomkörök szerint csoportosított szójegyzékek

· latin nyelvűek

· latin szavak fölé jegyezték be a magyar jelentést

- 1395 körül ® Besztercei szójegyzék

- 1405 körül ® Schlägli-szójegyzék

szövegemlékek:

· nyelvemlékek

· már összefüggő, magyarul írt szövegek

· hosszabbak v. rövidebbek is lehetnek

· kézírásosak v. nyomtatottak

· egyházi v. világi téma

- XII. sz. ® Halotti beszéd

- latin nyelvű Pray-kódexben vendégszövegként maradt fenn

- két részből áll ® 26 soros beszéd + 6 soros könyörgés = 32 sor

- XIII. sz. közepe ® Ómagyar Mária siralom

- Leuveni-kódex

- Köningsbergi töredék és szalagjai

- Halotti beszéd + Ómagyar Mária siralom között keletkezett

- terjedelem ® nagy lehetett

- középkor ® ezt a művet is felszabdalták ® kódex elé tették védőlapnak, ill. a könyv gerincét
erősítették meg vele

- hiányosan, töredékesen maradt csak fenn

- Gyulafehérvári sorok

- XIII. sz. második fele

- prédikáció vázlat

kódexek:

- nagy terjedelmű, kézzel írott alkotások

- XV-XVI. század

- igény ® latint kevésbé értőknek anyanyelvükön szóljanak az imádságok, példázatok, bibliai

részletek, legendák

- Jókai-kódex

- XIV. sz. második fele

- Szent Ferenc életét beszéli el

- Huszita Biblia

- világi papoktól származó első magyar Biblia-fordítás

- 3 kódexben találták meg:

o Bécsi kódex ® ószövetségi részek

o Müncheni kódex ® evangéliumok

o Apor-kódex ® zsoltárok

- Festetics-kódex

- XV. sz. második fele

- Kinizsi Pálné Magyar Benigna részére készült

- imádságos könyv
- 1510. Rácskay Lea ® Margit legenda

- Érdy-kódex

- 1527 körül

- tudatos szerkesztésű mű

- egyházi év ünnepeire szóló prédikációk + szentek legendái

korai nyomtatványok:

egyházi témájú:

- Sylvester János – Új Testamentum (1541)

- Károlyi Gáspár – Szent Biblia (1590, Vizsoly)

világi témájú:

- Szabács viadala (históriás ének)

- Soproni virágének (magyar nyelvű szerelmi líra első emléke)

Nyelvészeti szempontból jelentős források még a korabeli kelengyelajstromok, a nyugták, a bírói

ítéletek és a magánlevelek

6.tétel A nyelvművelés
„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan
dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”

A nyelv szeretete, az anyanyelv, a nyelv és a haza

A nyelv és a haza fogalma szorosan összekapcsolódik a történelem folyamán. Az „édes haza”

szókapcsolatot Balassi használta először a költészetben, míg az anyanyelv szót Geleji Katona István.
Az édes anyanyelvünk az erdélyi kiadványban szerepelt először.

A nyelvművelés történetének fontosabb állomásai

 1538: Dévai Bíró Mátyás: Ortográphia Ungarica

 1610: Szenczi Molnár Albert: Új magyar nyelvtan

 1654: Geleji Katona István: Magyar Grammatikátska

 1653: Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia

A nyelvművelés napjainkban

A felvilágosodás korában a nyelvművelés kérdésével Bessenyei a Magyarság című művében

foglalkozott, Kölcsey a Parainesisben, valamint Kazinczy is.
A 19. század végén indult útjára a Magyar Nyelvőr című folyóirat, melynek alapítója és főszerkesztője
Szarvas Gábor volt. A folyóirat a kurizmus, vagyis a nyelvi tisztogatás mozgalmát pártolta. Ebben a
században került előtérbe a népetimológia, mely egy idegen szónak próbált anyanyelvi megfelelőt
találni.

A 20. század elején Kosztolányi nyelvápoló tevékenysége volt a legjelentősebb. Erős várunk a nyelv
című művében is ezzel foglalkozott.

1963-ban adta ki Bárczi Géza a Magyar nyelv életrajza című művét, melynek lényege, hogy a nyelv
fejlődését ésszerűen kell irányítani. A jelenkor leghíresebb folyóiratai az Édes anyanyelvünk és a
Magyar Nyelvőr. A kor neves nyelvészei közé tartozik Grétsy László, Lőrincze Lajos, Balázs Géza,
valamint Deme László és Péchy Blanka. Utóbbi két nagy nyelvészünk mozgalma a szép magyar
beszéd, Balázs Géza pedig anyanyelvi műsorokat tart rádióban és TV-ben. A média nyelvműveléssel
foglalkozó műsorai még a Hej, hej helyesírás, és az Értsünk szót.

A nyelvművelés feladatai

 A nyelv gazdagítása.

 A nyelv szép használata.

 A germanizmusok használatának

 Divatszavak használatának

 Névutók helytelen használatának

 Rövidítéseknek a megelőzése.

 A magázás eltűnése, a tegeződés előtérbe kerülésének kiküszöbölése.

 Zsúfolt mondatszerkesztés

 Kontamináció

 A szavak elkoptatásának megelőzése.

7.tétel nyelvújítás

Nyelvújítás: elsősorban avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása az

adott nyelv életébe, az aktuális mondanivaló kifejezhetősége és jobb, hajlékonyabb
megformálhatósága érdekében. A magyar nyelvújítás kb. 100 évig Bessenyei fellépésétől (1770) a
Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott. Az újítások célja a magyar szókincs bővítése, az idegen
szavak magyarral történő helyettesítése, a stílusújítás volt.

Először 1790-ben terjesztették elő a magyar nyelv államnyelvvé tételét, de csak az 1844-es törvény
által vált azzá. A nyelvfejlesztés ügyét sürgették Bessenyei Györgyön kívül szépírók (Kazinczy Ferenc,
Kölcsey Ferenc) és szakírók (Révai Miklós, Fazekas Mihály) is.

Az új szavak gyártása sok tekintetben az idegen szavak magyarosításáért folyt. Az újítás képviselői a
neológusok voltak. Megjelentek a „szertelen szófaragók” elleni bírálatok is. Ezt a vonalat az
ortológusok képviselték és közreadták a Debreceni Grammatikát (1795).
Eközben már Kazinczy Ferenc vált a neológusok vezérévé és Széphalmot megtette a nyelvújítás
központjának. Kazinczy megírta a Tövisek és virágok c. epigramma-gyűjteményét, amely az ortológia
ellen szólt. Erre kapta válaszul a Mondolat c. gúnyiratot 1813-ban, amelyre Szemere Pál és Kölcsey
Ferenc reagált a Felelet a Mondolatra c. műben. 1819-ben Kazinczy közzéteszi a nyelvújítási harcot
lezáró írását, az Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél címmel.

A nyelvújítás során a magyar szókészletet az alábbi eljárásokkal bővítették:

 nyelvjárási szavakat tettek köznyelvivé, pl.: betyár, burgonya

 régi szavakat elevenítettek fel, pl.: aggastyán, fegyelem

 idegen szavakat alakítottak át, pl.: Leipzig = Lipcse

Új szavakat alkottak:

 szóképzéssel: ige-, és névszóképzőkkel, pl.: történelem, tengerész

 szóelvonással: pl.: kapálból kapa, vizsgűlból vizsga

 szócsonkítással: pl.: címerből cím, gyártból gyár

 szóösszetétellel: pl.: folyóirat, szemüveg

 szócsonkításos összetétellel: pl.: híg+anyag=higany

A normatív irodalmi nyelv megszilárdulásában fontos szerepe volt A magyar helyesírás és

szóragasztás főbb szabályainak (1832), A magyar nyelv rendszerének (1846) és a Magyar Nyelvőr
(1872) folyóiratnak.

8.tétel az információs társadalom

1. Információs társadalom:
- szociológiai kifejezés az információ egyszerű, gyors és széleskörű terjedése nyomán
kialakuló társadalomra. Az információs társadalom „motorja” a technológia, irányítója
azonban az ember. Az állampolgárok tömegesen kezdenek el új cselekvési és viselkedési
mintákat követni, az élet- hosszig tartó tanulás, az iskolázottság, a műveltség, a digitális
írástudás iránt felébredt igénnyel. A hálózatba való összekapcsoltság az internet és a
mobiltelefon révén ön-és közösségerősítőek, esélyteremtőek, amelyek az információ- és
tudásáramlás élénkítésével számos pozitív hatáskövetkezményt eredményeznek.

A modern társadalom két legfontosabb információ közvetítője, a számítógép – /internet/ és a mobiltelefon.

2. Mobiltelefon:
A beszélgetés bevezető része, az udvariassági formula elmaradhat. A hívó felet nem csak
a számkijelzés, de akár az előre beállított csengőhang alapján is azonosítani lehet. Ha mi
mobilozunk valakinek, a hívott fél személye szintén nyilvánvaló, nem igényel azonosítást.
SMS-t bármikor és bárhonnan írhatunk és olvashatunk. Megőrizhetjük, újraolvashatjuk. Az
SMS-ek sokfélék. Íródhatnak a megszokott helyesírással. A hírek, hivatalos üzenetek
tartoznak ide, és magánüzeneteink közül azok, amelyeket nem közeli ismerőseinknek
írunk. Az SMS-forgalom többségét azonban azok az üzenetek adják, amelyeket
családtagoknak, barátoknak, kedvesünknek küldünk. Ezek az igazi SMS-ek viszont jócskán
eltérhetnek a megszokott írásmódtól.
3. Számítógép – /internet/
Új, eddig nem használt technikák, és régebbi technikák együttes alkalmazása.
Hatástöbbszöröző eszköz. Az emberek közötti élő kapcsolat a gyakori kommunikáció
függvénye. Az emberek az interneten a problémáikra keresnek megoldást. A neten az
elsődleges megjelenési forma a weblap. Mindig célközönségnek szól. A weblap szövegének
szerkesztésekor a lényeget kell megfogalmaznunk egyszerűen, érthetően, figyelemfelkeltő
módon. Fontos a hitelesség, a bizalomfelkeltés, a kultúrált megjelenés. A jól kiválasztott
képeknek bizalomfelkeltő erejük van. A fejlécnek „ütősnek” kell lenni, mert itt dől el, hogy
az adott téma iránt érdeklődő tovább olvassa-e weblapunkat. Az elérhetőséget jól lát-
hatóan, egyértelműen kell feltüntetni a kapcsolatfelvétel megkönnyítése miatt.

3.1 Kommunikáció az interneten:

e-mail, internetes fórumok, chat, társalgó/csevegő programok
Az új információs csatornákon megjelenő írott szövegek jelentős része valójában nem az
írásbeliség, hanem a szóbeliség birodalmába tartozik. Az e-mail, az SMS, az internetes
fórumok, a chat-üzenetek szövegei beszélt szövegek, írott formában. Ezekben nem kell a
hagyományos írásbeliségben megszokott módon kifejtett, precízen fogalmazott
mondatokat írnunk; lehetünk hétköznapiak, érzelemkifejezésünk pedig közvetlenebb. Sőt:
a fölsorolt szövegformákban gyakran tudatosan is jelzik, hogy beszélt nyelvet rögzítenek,
azzal, hogy fonetikusan írnak. Ez nem a katasztrofális helyesírás, hanem a címzetthez
fűződő bensőséges kapcsolat, a bizalom és összetartozás jele.

A számítógépes hálózatok alkalmasak a levelezésre, sőt a beszélgetésre (csevegésre) is.

A társalgó vagy csevegő program hasonlít az élőbeszédre: rövid üzeneteket váltunk, amit
éppen írunk, megjelenik a beszélgetőpartner képernyőjén: akár egy földrésszel odébb is.
Vita- fórumok, beszélgető csoportok alakultak. A csevegő programok is igyekeznek
fölszámolni a helyesírást, hiszen a gyorsaság, az esetlegesség, sőt az egyediség a fontos.
Mindez természetes is lehet, ameddig két ember magánügye, ám ezek a csevegő
programok tágabb közösségekhez is szólnak. A világháló terjeszt nyelvi divatokat. Ezek a
nyelvi igénytelenségek, következetlen, alkalmi rövidítések pedig már megjelentek az
iskolai dolgozatokban, különféle reklámszövegekben, egyes rádió és TV adók
nyelvezetében.

3.1.1 Előnyök:
- lehetőség a sűrű kapcsolattartásra

- az e-mail-ek, SMS-ek elmenthetőek, újra megtekinthetőek, kevesebb időt igényel az írás

- könnyebb ismerkedési lehetőség

- a rövidítések, hangulatpótló elemek által a nyelv bővül

3.1.2 Hátrányok:
- túl sok angol kifejezés, melyeknek nincs magyar megfelelője; a használt nemzetközi
nyelv alapja az angol

- a nyelv torzul, infantilis (köcce = köszi) kifejezések is helyet kapnak

- szavakon belül rövidítéseket használunk, melyek fixálódhatnak (vagyok = vok)

- a kézírás készsége visszafejlődik

- a rövidített fogalmazás miatt a szövegértési képesség csökken

- a szabványos levélforma kihalóban van, a hivatalos levelek formája elvész

4. Az elektronikus írásbeliség főbb jellemzői:
- tömörítések, rövidítések, szavakon belüli egyszerűsítés, jelhasználat (soxor, 1ház)

- kiejtés utáni írás (LM = elem)

- a szleng szavait használjuk

- helyesírási hibák használatával a nyelv romlik (lehet tudatos használat, de lehet a gyors
gépelés miatt is)

- a szakszavak a köznyelvbe kerülnek (számítástechnika)

- a vizuális jelek használata emotív, felhívó funkcióval bír (smiley)

- az elektronikus ügyintézéssel terjednek a rövidítések

9.tétel Hangtan, magánhangzó törvények, mássalhangzó

törvények, hangképzés
A beszéd hangjainak képzése

Az emberi testnek azokat a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák és módosítják,

beszélőszerveknek nevezzük.

Beszélőszervek:

 Tüdő

 Légcső

 Gégefő a hangszalagokkal

 Garatüreg az ínyvitorlával

 Orr

 Szájüreg

 Fogak

 Ajkak (módosítják a hangokat)

 Szájpadlás

 Nyelv

A levegő útja:

Belégzéskor a tüdő megtelik levegővel, kilégzéskor a légcsövön keresztül távozik. A gégefőben

megrezegteti a hangszalagokat, ilyenkor hang keletkezik. A garatüregben az ínyvitorlának terelő
szerepe van, tereli a levegő útját az orr-vagy a szájüreg felé; a fogaknak, más szerveknek módosító
szerepük van.
Beszélőszerveink működése, ezen belül a hangszalagok működése:

 zárállás, zönge minden magánhangzó és a mássalhangzók egy része pl.: z,zs

 résállás, “h” hang

 nyitott, a gégefedőben nem képződik hang

A hangokat két nagy csoportra szoktuk sorolni: magánhangzók (mgh) és mássalhangzók (msh)
csoportjába.

Magánhangzók: a hangszalagok rezgéséből keletkezett tiszta zenei hang a zönge. Képzésükkor a

hangszalagot megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.

Mássalhangzók: akadályba ütközik a szájüregbe áramlott levegő, a hangszalagok helyzete szerint

zöngés, zöngétlen msh-ról beszélünk:

 Zöngés: b, z, zs

 Zöngétlen: p, sz, s

A beszédhangok, fonémák és a betűk közötti különbség:

A betűket leírjuk, a beszédhangot és a fonémát pedig kiejtjük. Beszédhang: pl, k, g; ahogy kiejtem.
Fonéma: különféle variánsa, változata van egy hangnak pl, kéz, kár, kor, kutya; esetében a k hangot
máshogy ejtjük.

Magánhangzók csoportosítása:

kiejtés időtartama szerint

 rövid: a,e,i,o,ü,u;

 hosszú: á,é,í,ó,ű,ú;

nyelv vízszintes irányú mozgása szerint

 Előretolt állapotban van a nyelv: magas mgh: e,é,i,í,ö,ő,ü,ű

 Hátra tolt állapotban van a nyelv: mély: a,á,o,ó,u,ú;

nyelv függőleges irányú mozgása szerint

 felső nyelvállás: i,í,u,ú,ü,ű;

 középső nyelvállás: é,o,ó,ö,ő;

 alsó nyelvállás: a,á,e

ajakműködés szerint:

 ajaknyílással képzett: é,e,á,i,í;

 ajakkerekítéssel képzett: a többi

A mássalhangzók rendszere

A képzés időtartama szerint:

 Rövid: l,k
  Hosszú: ll,kk

A képzés helye szerint:

 Ajakhangok, két ajakkal illetve ajakkal és foggal képzett hang Pl; b,p,m,v,f;

 Foghangok: d,t,z,sz,dz,c,n,l,r,zs,s,dzs,cs;

 Ínyhangok vagy szájpadláshangok: gy,ty,j,ny,g,k;

 Gégehang: h

A képzés módja szerint:

 Zárhangok: b,p,d,t,gy,ty,g,k;

 Réshangok: v,f,z,sz,zs,s,j,h;

 Zár-rés hangok: dz,c,dzs,cs

 Orrhangok: m,n,ny;

 Oldalsó hangok: l

 Pergő: r

A hangszalagok rezgése vagy működése szerint:

 Zöngés: b,v,d,z,dz,zs,dzs,gy,g,m,n,ny

 Zöngétlen: p,f,t,sz,c,s,cs,ty,k

Alkalmazkodás: a beszédfolyamatban a hangok a kiejtéskor nem tiszta képzésűek, mert a hangképző

szervek a kiejtéskor már felkészültek a következő hang kiejtésére. Az egymás melletti és a távolabbi
hangok egymásra hatását alkalmazkodásnak nevezzük.

I.) A magánhangzók alkalmazkodási törvényei:

Hangrend: A magyar nyelvben érvényesül a hangrendi harmónia.

 Magas hangrendű a szó, ha magas mgh található benne: e,é,i,í,ö,ő,ü,ű Pl, teniszütő, szekér,
fehér

 Mély hangrendű a szó, ha mély mgh található benne:pl, háború, autó, malom

 Vegyes hangrendű a szó, ha minden mgh megtalálható és a magasak közül: e,é,i,í; pl, kocsi,
kávé

Az illeszkedés törvénye: a toldalékok illeszkedéséről van szó.

 Magas hangrendű szavakhoz magas mgh toldalék kapcsolódik. Mély hangrendű szavakhoz
mély mgh toldalék járul.

 Vegyes hangrendű: ha az utolsó szótagban mély mgh van, akkor mély mgh toldalék
kapcsolódik: békáról, csillárról. Ha az utolsó szótagban é,i, mgh van, akkor mély mgh
kapcsolódik: kocsiban, kávéház. Ha ö,ő,ü,ű van az utolsó szótagban, akkor magas mgh kapcs.
Pl, kosztümmel, sofőrrel. Ha e mgh van az utolsó szótagban, akkor a toldalék hangrendje
változik: Ágnessel-Ágnessal
  Magas-mély illeszkedés van a két alakú toldalékok esetében (-ban, -ben), a háromalakúak(-
tok, -tek, -tök, -szor, -szer, -ször) ajakműködés szerint is illeszkednek (ötször, hatszor,
hétszer).

II.) Mássalhangzótörvények:

a) minőségi változások:

Hasonulás:

Részleges hasonulás:

 Zöngés szerinti részleges hasonulás ( népdal, versben, tűzhet, vasban): amikor egy zöngés és
egy zöngétlen msh áll egymás mellett, akkor általában a 2. msh zöngésíti vagy zöngétleníti az
előtte álló msh-t.

 Képzés helye szerinti részleges hasonulás (színpad, különben, szénpor, sínpár)

 Az np és nb hangkapcsolatból mp és mb hangkapcsolatot hallunk. Írásban a részleges

hasonulásokat nem jelöljük.

Teljes hasonulás: amikor két msh áll egymás mellett és az egyik msh hasonul a másikhoz, teljesen
azonossá válik vele.

Írásban jelöletlen teljes hasonulás

 búsuljon l – j ; két jj-t hallunk

 anyja ny – j; nny-t hallunk

 egészség sz – s; ss-t hallunk

Írásban jelölt teljes hasonulás

 A msh törvények közül egyedül ezt jelöljük írásban. Pl, géppel, boldoggá stb.

 A –val,- vel, -vá, -vé rag v-je teljesen hasonul a szó utolsó msh-hoz. Az s,z,sz,dz hangra
végződő szavak (vagy ha hozzájuk j-vel kezdődő toldalék kapcsolódik) a teljes hasonuláshoz
tartoznak.

Összeolvadás: Amikor két különböző képzésű msh-ból egy teljesen új hang keletkezik. Írásban nem
jelöljük.

 Pl, válogatja t + j – tty-t hallunk; tudjuk, szabadság, tetszik, banánja

b) mennyiségi változások:

Mássalhangzók rövidülése

 Amikor egy hosszú és egy rövid msh áll egymás mellett, akkor a hosszú msh-t röviden ejtjük.
Írásban nem jelöljük.

 Pl, jobbra, visszhang, otthon, hallgat, tollbamondás

Mássalhangzó kiesés: 3 egymás mellé kerülő különböző msh közül a kiejtésben a középső kiesik (nem
jelöljük): azt kérte- asz kérte; mondta-monta; ijesztget-ijezget

Mássalhangzó nyúlás: a két mgh közti msh –t hosszan ejtjük (egyes, kisebb, nyúlik, szőlő, papír, japán)
 10.tétel a magyar nyelv szófaji rendszere

A szófaj fogalma: a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra
szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a
szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. Jelentésen a
szavak használati értékét, lehetséges beszédbeli szerepét értjük. A mondatbeli szerep azt jelenti,
hogy melyik szófaj milyen funkciót tölt be a mondatban. A bővíthetőség szempontja azt vizsgálja,
hogy melyik szófajnak mi a tipikus bővítménye a mondatban. Vannak olyan szófajok, melyek nem
bővíthetők (névelő, kötőszó). Szavaink között sok olyan is van, amely a szófaji csoportok közül többe
is beleillik (átmeneti –pl. igenevek– és kereszteződő szófajok, pl. vonatkozó névmási határozószók:
ahol, ameddig), vagy alkalmi használata miatt hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható (kettős-
hármas szófajúság, pl nép-szín-anyag-mértéknév: magyar, vas stb.).

A szófajok:

I. Az ige:

Cselekvést, történést, létezést vagy állapotot kifejező szófaj. A cselekvést jelentő ige olyan
tevékenységet nevez meg, amely az alany akaratától függ: dolgozik, tanul. A történést kifejező ige
olyan változás, folyamat megnevezésére szolgál, amely független az alany akaratától: elromlik, esik,
ragyog. A létezést jelentő ige az alany létét vagy nemlétét fejezi ki: van, nincs, lesz.
Az állapotot jelentő igével megnevezett cselekvés is független az alany szándékától: bízik, fáj.

Az ige fajtái:

1.) A cselekvés irányulása alapján tárgyas és tárgyatlan igéket különböztetünk meg. A tárgyas ige
cselekvése az alanytól kiindulva valami másra irányul. Ha a mondatban határozott tárgyuk van,
ragozásuk tárgyas. Pl.: nézi a filmet, olvassa az újságot. Ha határozatlan tárgy a bővítményük,
ragozásuk alanyi: néz valamit, olvas egy könyvet. A tárgyatlan ige cselekvése az alanyon kívül másra
nem irányul. A mondatban tárggyal nem bővíthetők, ezért csak alanyi ragozásúak lehetnek:
mosakodik, kerestetik, zúg, megy. Az ige a mondatban mindig állítmány.

2.) Igeszemlélet szerint:

 folyamatos (tervez, szalad)

 befejezett (győz, tüsszent, megír)

3.) Akcióminőség szerint:

 kezdő (felcsendül)

 mozzanatos (villan, röppen)

 tartós-huzamos (él, járkál)

 gyakorító (szedeget, adogat)

4. ) Igenemek szerint:

 cselekvő (ad, megy)

 visszaható (fésülködik)

 műveltető (csináltat)
  szenvedő (adatik)

 ható (adhat)

II: Névszók:

1. Főnév:

A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati
dolgok nevét jelöli. A főnevek jelölhetnek valóságos vagy ilyennek gondolt fogalmakat: ezek
a konkrét főnevek. Megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket is, ezeket elvont főneveknek
nevezzük. A konkrét főneveknek jelentésük alapján két csoportja van: a köznevek és
a tulajdonnevek. A köznév több egyforma dolog közös megnevezése. A tulajdonnév valakinek vagy
valaminek saját, megkülönböztető neve. A főnév a mondatban ragok segítségével bármely
mondatrész szerepét betöltheti.

A köznevek fajtái: Jelentésük: Példák:

egyedi név hasonló egyedek közös neve kutya, király, fiú

gyűjtőnév több egyedből álló csoport neve lakosság, nyáj, hegység

anyagnév a legkisebb rész is azonos az arany, vas, juh

egésszel

A tulajdonnevek fajtái Példák

személynév Petőfi Sándor, Kati, Jóska

földrajzi név Dunántúl, Szeged, Svájc

intézménynév Nemzeti Múzeum

címek Nők Lapja

márkanevek Suzuki, Pepsi Cola, Colgate

2. Melléknév:

A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. A mondatban

leggyakrabban jelző. Lehet állítmány vagy határozó is. A melléknevet fokozhatjuk: alsó-, középső-,
felsőfok. Pl.: jó, jobb, legjobb.

3. Számnév:

A számnév személyek, dolgok, tárgyak számát, mennyiségét, vagy sorban elfoglalt helyét kifejező szó.
Két faja a határozott és a határozatlan (sok, kevés, valamennyi, néhány) számnév. A határozott
számnév pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet.
Lehet tőszámnév (kettő), törtszámnév (ketted), és sorszámnév (második). A mondatban lehet jelző,
állítmány, számhatározó és számállapot-határozó.

4. Névmás:

A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak
önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká. Attól
függően, hogy milyen szófajt helyettesítnek, megkülönböztetünk csak főnevet ún. egyirányú, és a fő-,
mellék- vagy számnevet is helyettesítő ún. többirányú névmásokat.

Egyirányú névmások:

a: személyes: én, te, ő, engem, bennem

b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi

c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok

d: kölcsönös: egymás

Többirányú névmások:

a: mutató: ez, olyan, akkora, annyi

b: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi

c: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi

d: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány

e: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol

A névmásnak csak ritkán lehet határozója.

III. Igenevek:

Az igenév igéből képzett olyan főnév, melléknév vagy határozószó, amelynek igei tulajdonságai is
vannak. Tipikusan átmeneti szófaj.

1. A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést,
történést, létezést, állapotot: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be,
de a kell, lehet, szabad… állítmányok mellett alany is lehet.

2 Melléknévi igenév olyan –ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget kifejező), -andó/-
endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként
nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány lehet. Tárgya és határozója
lehet.

3. A határozói igenév olyan -va/-ve, -ván/-vén képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat

határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó.
Tárgya és határozója lehet.

IV. Határozószók:

A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szavak: kint,
most, rögtön, együtt. A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be. Csak határozója
lehet.

V. A viszonyszók: viszonyt jelölnek. Csupán alakilag önállók, mert önálló jelentésük nincs.
Önmagukban nem mondatrészek, nem toldalékolhatók.

a) igekötő: a fogalmak határozottságát (a, az) vagy határozatlanságát (egy) jelzi.

b) névutó: a névszók után állva velük együtt határozót fejeznek ki (pl. alatt, múlva, alapján)
c) kötőszó: a szöveg önálló mondatait, a mondat tagmondatait és mondatrészeit, szavait kapcsolja
össze. Fajtái: alárendelők (hogy, mert, ha, mint, bár stb.) és mellérendelők (és, is, de, vagy, azaz,
vagyis, hanem stb.)

d) igekötők: az ige jelentését hozzá kapcsolódva (előtte-mögötte állva, közbeékelődve) módosítják:

pl. be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza. Önálló szóként állva mondat is lehet.

e) Segédigék: összetett állítmányokat és igealakokat hoznak létre, pl. fog, volt, lett.

f)Módosítószók: kérdést, állítást, tiltást, óhajtást kifejező szavak: kérdőszó (vajon, e) állítószók (igen,
bizony, persze), tagadó-tiltószók (nem, ne, sem, se), óhajtószók (bár), határozatlanságot kifejező szók
(talán, esetleg, aligha, hátha)

VI. A mondatszók:

Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Indulatszónak is nevezik

ezeket a lexémákat. Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan formában.

Megkülönböztetünk érzelmet nyilvánító (Hajh! Jaj! Teringettét! Fúj!), akaratnyilvánító (Pszt! Csitt!
Nana! Hajrá!) és az akaratnyilvánítón belül állathívogató, -terelő (cicic, pipi, gyí, hess) szavakat is.
A felelőszók tagolatlan mondatok. Vagy megválaszolják a kérdést: Igen, persze, vagy kérdeznek: Nos?

11.tétel A szintagma egymással nyelvtanilag meghatározott

viszonyba lépő szavak kapcsolata.
A szintagma tagjai 3 féle viszonyban állhatnak egymással

1. predikatív (hozzárendelő) viszony – az alany és az állítmány viszonya: mindegyik feltételezi a

másikat, és a kettő adja a mondat szerkezeti magját, az I. szinten.

2. alárendelő viszony – tárgyas, határozós, jelzős kapcsolat.

A szókapcsolatban van egy alaptag és ezt bővíti, árnyalja a meghatározó (determináns) tag.

Az egyik tag a másiknak vmilyen mondatrésze.

Az alaptag mindig egy szinttel feljebb helyezkedik el, mint a meghatározó tag.

A meghatározó tag az alaptagnak alanya, tárgya, határozója vagy jelzője lehet.

Az alárendelő szószerkezeteket meghatározó tagjukról nevezzük el; az alárendelt szerkezet így lehet
alanyos, tárgyas, határozós vagy jelzős szerkezet.

3. mellérendelő viszony – halmozott mondatrészek között áll fenn (ugyanahhoz az alaptaghoz

tartoznak és azzal azonos nyelvtani viszonyban állnak vele)

Álszintagma: egy fogalomszó és egy alakilag önálló, de nyelvtanilag csak kiegészítő szerepű szónak
(névelő, névutó, igekötő, létige) kapcsolata. Alakilag a szószerkezetekhez áll közelebb, de nyelvtani
szerepük inkább a toldalékos szavakkal mutat közelebbi rokonságot.

Állandósult szókapcsolatok: szó értékű nyelvi elemek (részt vesz, perbe fog)
 Alárendelt szerkezetek

– alanyos: munkások készítette

– tárgyas: kezet fog, hátat fordítva
– határozós: tetten ér, esőtől védett
– jelzős: piros rózsa, a munka nagyja

Mellérendelt szerkezetek

– halmozott állítmány: fúr, farag

– halmozott alany: a szép, a jó, a hasznos… az élethez áll
– halmozott tárgy: magával hozta a feleségét, az anyósát…
– halmozott határozó: okosan és ügyesen tanuljatok
– halmozott jelző: „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér”

12.tétel 5.2 A mondatok szerkezete

Szerkezeti szempontból a beszéd minimális egysége a mondategység. Mondategységnek
nevezzük az egyszerű mondatokat, az összetett mondatok minden egyes tagmondatát, valamint a
tagolatlan és a hiányos szerkezetű mondatokat is.
A mondatot kommunikációs szempontból egyetlen mondategésznek tekintjük. Az egyszerű
mondat egyetlen mondategész, amely egyetlen mondategységből áll. Az összetett mondat is egy
mondategész, azonban tovább tagolható szerkezetileg önálló mondategységekre, tagmondatokra.
A mondatok szerkezet szerinti osztályozása:
 Egyszerű mondatok:
 Teljes mondat:
 Tagolt mondat: alany-állítmányi (predikatív) szerkezetet tartalmaz (funkcionálisan tagolt).
 Tőmondat: csak alanyt és állítmányt tartalmaz.
 Bővített mondat: az állítmányhoz vagy az alanyhoz alárendelt bővítmény kapcsolódik.
 Tagolatlan mondat: az alany és az állítmány nem választható szét benne. Tagolatlan
mondatok a megszólítások, az indulatszók, a módosítószók egy része.
 Hiányos mondat: a mondatból az alany vagy az állítmány, esetenként akár mind a kettő
hiányzik. Az alany hiányának esetén csak a harmadik személyű alanyt nem tartalmazó mondat
számít hiányos mondatnak. Hiányos a mondat akkor is, ha a tárgyas ragozású ige mellől a
tárgy, vagy a vonzatos igék mellől a kötelező vonzat hiányzik.
 Összetett mondatok:
 Mellérendelő összetett mondatok: a mondategységek (tagmondatok) között csak tartalmi-
logikai kapcsolat van, s így minden tagmondatuk szerkezetileg önálló.
 Alárendelő összetett mondatok: a mondategységei, vagyis a tagmondatai között nyelvtani
kapcsolat is van.
Többszörösen összetett mondatokban keveredhet az alá- és mellérendelő viszony. A közlés
szempontjából a többszörösen összetett mondat is egyetlen mondategész, amely több
mondategységre bomlik. Ezek a mondategységek tömbösödhetnek. Külön tömböt jelent minden
főmondat a saját alárendelt mondataival.
 13.tétel A továbbtanuláshoz, illetve a munka
világában szükséges szövegtípusok
1. A közéleti írásbeliség, a hivatalos stílus:

E stílusrétegben jelentkezik a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények.

Szóhasználat: sajátos műszók és hivatali kifejezések, az elavult formákhoz való merev

ragaszkodás.

Mondatszerkesztésben bonyolultság (legtöbbször a terpeszkedő kifejezéseknek köszönhető). Ez

nehezíti a megértést, ezért félreérthetetlenül pontosnak, tömörnek kell lennie.

A hivatalis stílus nagy súlyt helyez a fogalmak tisztázására, a tartalmi és formai tagolásra.

2. A kérvény:

Akkor írjuk, ha valamely ügyünk elintézését egy hivatalos szervtől vagy egy intézmény
intézkedésre jogosult vezetőjétől kérjük.

Döntéskor 4 szempont: lehetséges-e a kérés teljesítése, jogos-e a kérés, igazságos-e a

kérés, indokolt-e a kérés.

A kérvény szövege a következőket tartalmazza: a kérelmező nevét, lakcímét, munkahelyét,

beosztását.

Alapvető követelmények:

 igazságnak megfelelő tények, érvek, indokok

 a kérésünket pontosan, félreérthetetlenül, röviden és tárgyilagosan fogalmazzuk meg

3. Az önéletrajz:

Akkor írjuk, ha továbbtanulásra jelentkezünk, vagy ha állást pályázunk meg.

Többnyire szakmai önéletrajzról beszélünk.

A szakmai önéletrajz a következőket tartalmazza: 1. születési adatok, 2. tanulmányi, illetve

szakmai adatok, 3. tervek, elképzelések.

Készülhet rövidebb vgay részletesebb formában, kézírással vagy gépírással, azonban mindig
tartalmaznia kell a dátumot és az aláírást. Legyen tömör, tárgyilagos, áttekinthető és jól tagolt.

4. Az elismervény:

Az átvétel írásos bizonyítéka.

Tartalmazza: az átvett tárgy megjelölése, az átadó neve, az átvevő neve, keltezés.

Tartalmazhatja még azt is, hogy milyen célra, milyen állapotban és milyen időtartamra vették át.

5. A kötelezvény:

Olyan írásbeli nyilatkozat, amelynek aláírója elismeri a kölcsönkapott pénzösszegnek vagy

dolognak az átvételét, továbbá kötelezettséget vállal arra, hogy a pénzösszeget visszafizeti, ill. a
dolgot meghatározott időn belül visszaadja.
Tartalmazza: a kölcsönző nevét és lakcímét, a kölcsön tárgyát és összegét, a kölcsönzés
időpontját, a vállalás elmulasztásának jogi következményeit, a kötelezettséget vállaló aláírását, a
címét és a személyi igazolványának számát, két tanú aláírását, a címüket és a személyi
igazolványuk számát.

6. A jelentés:

Tájékoztatunk, felvilágosítunk vele (pl.: valamilyen jelenségről, eseményről, helyzetről, ügyről

stb.). Célja, témája és rendszeressége alapján a jelentés lehet rendszeres- és különleges jelentés.

7. A jegyzőkönyv:

Fontos eseményeken elhangzottakat jegyzőkönyvben kell rögzítenünk.

Fajtái: kihallgatási-, esemény- és tanácskozási- vagy lefolyásjegyzőkönyv (ez készülhet teljes

vagy rövidített formában),

Felépítése: I. fejrész (1. a felvétel helye, ideje; 2. a szerv neve, címe), II. főrész (1. előadás,
2. felszólalások), III. zárórész (1. határozatok, 2. utalás a keltezésre, 3 aláírások).

A résztvevők közösen kialakított határozatainak szövegét rövidíteni nem szabad.

A jegyzőkönyvet két felkért személy aláírja, azaz hitelességét igazolja.

14. TÉTEL: A TÁJÉKOZTATÓ, KIFEJEZŐ, ÉRVELŐ ÉS FELHÍVÓ SZÖVEGFUNKCIÓK

A sikeres kommunikációhoz szükséges, hogy felismerjük, hogy milyen szövegtípus illik inkább
a körülményekhez.
A szövegtípusokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:
- csatorna szerint:
• írott (levél)
• beszélt (beszéd)

- irány szerint:
• egyirányú /monológ/ (levél, könyv)
• kétirányú /dialóg/ (vita)

- közvetettség szerint:
• közvetlen: feladó és címzett egy helyen, egy időben van
• közvetett: f. & c. nem egy térben (telefon), nem egy időben (levél)

- nyelvezet szerint:
• anyanyelvű
• idegen nyelvű

- nyelvalkotás módja szerint:

• tervezett
• spontán

- téma szerint:
• magánéleti
• közéleti
• hivatalos
• sajtóbeli
• tudományos
• szépirodalmi

- funkció szerint:
• tájékoztató
• leíró
• érvelő
• felhívó

1) Tájékoztató szerep
célja: tájékoztatás
Jellemző rá:
• lineáris szerkezet (folyamatosan előrehaladva bontakozik ki a cselekmény)
• időbeliségre épül
• párbeszédet, leírást lehet beleépíteni
a cselekményt elbeszélhetjük:
• múltból a jövő felé haladva
• jelenből visszatekintve (RETROSPEKTÍVJ)
jó elbeszélés:
• fordulatokban gazdag
• szemléletességre törekszik
2) Leíró szerep
célja: pl.: személy, tárgy, stb. leírása szóban vagy írásban
Jellemző rá:
• térbeliségre épül
• tárgyilagosság
• lánc vagy mozaikszerű szerkezet felőle halad az egész felé vagy fordítva
• közelebbitől a távolabbi felé vagy fordítva
3) Érvelő szerep
célja: meggyőzés, hallgatóra való hatás
Jellemző rá:
• logikai rendre épül
o ok-okozati kapcsolat
• lineáris szerkezet
• tételmondatokban megfogalmazott állításokat cáfolunk/bizonyítunk
• érvek-ellenérvek használata
fontos szerepet játszik:
• arcjáték
• testtartás
• hangsúly
4) Felhívó szerep
célja: felhívás, figyelemfelkeltés, kérés, kívánság
Jellemző rá:
• cselekvésre késztető szándék
• első sorban a hallgatóra irányul
• gyakoriak a felszólító mondatok
Ezek a kommunikációs funkciók cél szerint keverten jelentkezhetnek, összemosódhatnak.
Hogy mégis melyik kerül előtérbe, az függ a:
• kommunikáció céljától
• szöveg típusától
• kommunikációs tényezőktől

15. A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az

anyaggyűjtéstől a megszólalásig
A szövegszerkesztés menete:

1.Az első lépések:

Témaválasztás, címadás, a témának és a kommunikációs céloknak megfelelő szövegtípus
kiválasztása. (érvelő szövegnek: témajelölő cím).
A beszéd kommunikációs körülményei: kinek, milyen céllal, milyen helyzetben adjuk elő a szöveget.
Anyaggyűjtés előtt elővázlat írása à céltudatosabb gyűjtés.

2.Anyaggyűjtés: A beszédhez szükséges adtok, tények, gondolatok gyűjtése.

Forrásai: mások tapasztalatai, ismeretei à könyvből, filmből, internetről, személyes beszélgetésből;

saját ismereteink, tapasztalataink hitelesebbé teszik beszédünket. (megfigyelések, kísérletek,
kapcsolatok, utazások, olvasmányok).-> következtetések levonása, egyéni ötletek à meggyőző
beszéd.

3.Az elrendezés:

Az anyag elrendezésekor alakul ki a beszéd váza. Csoportosítjuk az összegyűjtött ismereteket,

tényeket, adatokat. Kiválasztjuk a fontosabb gondolatokat à tételmondatok. Ezek köré rendezzük a
kevésbé fontos gondolatokat, ezekből épül fel a vázlat, amiben szerepelhetnek kulcsszavak,
fontosabb nevek, adatok is.

4.A befogadást és megértést segítik a következő elvek:

Egység elve: a szöveg tárgyára vonatkozzon mindaz, amit mondunk vagy írunk.

Haladás és folyamatosság elve: minden mondat továbbvigye a téma kifejtését vagy új nézőpontból
mutassa be azt.

A mondanivaló logikus elrendezésének elve: nem elég összekapcsolni a szövegrészeket, logikus

sorrendbe kell állítani őket.

A mondanivaló arányos elrendezésének elve: a szövegrészek terjedelmét, az egyes részek

kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához igazítsuk. Nagyobb teret és időt kapjanak
a fontosabb részek.

A fokozatosság elve: az összegyűjtött anyag elrendezésekor mérlegelnünk kell: mi a fontos, és mi

kevésbé fontos a szöveg egészének a szempontjából. Meggyőző beszédben a fontosabb részeket a
szöveg élére vagy végére kell tenni.(A szövegünk a teljesség és a befejezettség érzését keltse.)

5.A szöveg kidolgozása:

· Megfogalmazzuk a végleges mondatokat, csiszoljuk, színezzük a szöveget.

· Kiválasztjuk a legalkalmasabb stíluseszközöket.

· Ügyelünk a nyelvhelyességre, helyesírásra.

· Előadásmód megtervezése (nem nyelvi eszközök alkalmazása).

· Az emlékezetbe vésés és az előadás:

A lényeges érveket, néhány idézetet, hatásos beszédfordulatokat, akár az egész szöveget érdemes
megtanulnunk, majd próbabeszédet tartanunk à önellenőrzés+csökkenti a lámpalázat.

· Törekedjünk a spontánnak tűnő, természetes, szabad beszédre.

· A felolvasás a legkevésbé alkalmas forma nyilvános előadásra.

6.Végül: A szöveg előadása.

16.tétel A RETORIKA ALAPJAI

A RETORIKA FOGALMA, TÖRTÉNETE

Görög eredetű szó, jelentése: helyes beszéd, ékesszólás. Hivatalos neve: szónoklástan vagy
szónoklattan. A régi görögöknél és rómaiaknál az ékesszólás tanítói voltak a rétorok, akik maguk is
szónokoltak. A retorika napjainkban vizsgál minden olyan szóbeli megnyilatkozást, amelyben legalább
az egyik fél nem csak a saját képviseletében szólal meg. A retorika beszélni tanít, hisz nemcsak a
politikusok beszédeit, vagy az ünnepi beszédeket vizsgálja, hanem például a tanárok előadásait is.

A SZÓNOKI BESZÉD FAJTÁI

– tanácsadó beszéd (mai nevén politikai beszéd)

– törvényszéki beszéd (vád- és védőbeszédek)

– alkalmi beszéd (ünnepi beszédek).

A tanácsadó beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát próbálja bizonyítani.
A törvényszéki beszédben, más szóval jogi beszédben a bírák döntését akarják befolyásolni a védő és
a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját. Az alkalmi beszédben valamilyen magasztalásra méltó
dolgot vagy személyt dicsőítenek.

A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás (pl.: tanár előadása), a kiselőadás, a felszólalás, a
hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita és a tévés rádiós műfajok is.

A retorika az írásbeli művek, közülük elsősorban az érvelő szövegtípusok szerkesztéstanával is

foglalkozik.

A RETORIKA SZEREPE

1) Kapcsolatteremtés: hallgatóság megszólítása, jóindulat megnyerése.

2) Kapcsolattartás: a szónok beszéd közben kérdéseket tehet föl a hallgatóságnak, visszajelzést is

kérhet azzal, hogy értik-e a mondanivalóját vagy egyet értenek-e vele.

3) Kapcsolatzárás: összegzés, elköszönés, elbúcsúzás. Megköszöni a figyelmet, a jóindulatot. Kijelöli a

célokat amennyiben a hallgatóság egyetértését megnyerte.
A JÓ SZÓNOK FELADATAI, TULAJDONSÁGAI

tisztesség, alapos jártasság a témában, rögtönző képesség, nagy szókincs, állhatatosság, önuralom,
fegyelmezettség, szerkesztőkészség, stílusérzék, emlékezőtehetség, előadókészség.

A SZÓNOK HATÁSKELTŐ ESZKÖZEI (költői eszközök)

Megszólítás, felszólítás, költői kérdés, metafora, hasonlat, megszemélyesítés, ismétlés, felsorolás,

halmozás, fokozás, túlzás, sejtetés, késleltetés, a várakozás fokozása.

A SZÓNOK FELADATAI

1) Anyaggyűjtés

2) Az anyag elrendezése, a szöveg megfogalmazása, kidolgozása

3) Az előadásmód megtervezése

4) A szöveg memorizálása

5) A szöveg előadása

A SZÓNOKLÁS CÉLJA

1) Felhívás: a szónok első számú célja, hogy a hallgatóságot valamire ösztönözze.

2) Tájékoztatás: információ közlés (hatásos felhívás).

3) Kifejezés: érzelem kifejezése. Az érzelmek kifejezése, fontossá teszi a hallgatóság érzelmeit.

4) Gyönyörködtetés: esztétikai funkció. Minden, nagyobb nyilvánosságnak szánt előadás fontos

része,a költői eszközök használata.

Természetesen az előadás fajtája válogatja, hogy a négy felsorolt funkció közül, melyik, milyen
hangsúlyt kap.

17. Témakör: A retorika alapjai

Tétel: A nyilvános beszéd – Az élőbeszéd fajtái

A NYILVÁNOS BESZÉD – AZ ÉLŐBESZÉD FAJTÁI

A SZÓNOKI BESZÉD FAJTÁI

– tanácsadó beszéd (mai nevén politikai beszéd)

– törvényszéki beszéd (vád- és védőbeszédek)

– alkalmi beszéd (ünnepi beszédek).

A tanácsadó beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát próbálja bizonyítani.
A törvényszéki beszédben, más szóval jogi beszédben a bírák döntését akarják befolyásolni a védő és
a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját. Az alkalmi beszédben valamilyen magasztalásra méltó
dolgot vagy személyt dicsőítenek.

A NYILVÁNOS BESZÉD FAJTÁI

A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás (pl: tanár előadása), a kiselőadás, a felszólalás, a
hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita és a tévés rádiós műfajok is.
A retorika az írásbeli művek, közülük elsősorban az érvelő szövegtípusok szerkesztéstanával is
foglalkozik.

17.tétel A szó, beszédünk és írásunk legkisebb értelmes része.

Hangokból és betűkből épül fel, és toldalék segítségével mondatokat
alkot.
Minden szónak van hangsorral kifejezett hangalakja és ehhez a hangalakhoz kapcsolódó jelentése.

Hangalak: az a betűsor vagy hangsor, amit kiejtünk, hallunk és leírunk, a szó érzékszerveinkkel
felfogható része.

Jelentés: az a dolog vagy tárgy, amire gondolunk a hangalak megjelenésekor, az a gondolati tartalom,
amit a hangalak hordoz.

A hangalak és a jelentés kapcsolata többnyire megegyezésen, hagyományon alapul. Ezért van az,
hogy a különböző nyelvek ugyanazt a dolgot más hangsorral nevezik meg. (Apa-Fater),

I.) Hangalak és jelentés viszonya

Ha a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van (vagyis a hangalakból lehet következtetni a
jelentésre), akkor ezeket a szavakat motivált szavaknak nevezzük.
Ezek a hangutánzó és a hangulatfestő szavak, magas és mély hangrendű alakpárok, mert alakjuk és
jelentésük között a kapcsolat szükségszerű és okszerű, a hangalakjukból köveztetni lehet a
jelentésükre.

a) hangutánzó szavak fajtái:

 állathangok utánzása (mekeg)

 természeti jelenségek hangjának utánzása (dörög)

 tárgyak hangjának utánzása (kattog)

 emberi hangok utánzása (füttyent)

b) hangulatfestő szavak fajtái:

 cselekvések, tulajdonságok hangulatát idéző szavak (pipogya, baktat, tutyimutyi)

c) magas és mély hangrendű alakpárok (tömpe-tompa, ez-az, itt-ott)

Ha a hangalak és a jelentés között nincs kapcsolat, akkor ezeket a szavakat motiválatlan szavaknak
nevezzük.

A hangalak és a jelentés viszonya alapján a szavak egyjelentésűek, többjelentésűek, rokon értelműek,

egyalakúak, többalakúak, azonos alakúak, hasonló alakúak és ellentétes jelentésű lehetnek.

II.) A szavak csoportosítása a hangalak és a jelentés viszonya alapján

1.) Egyjelentésű szavak

A hangsor csak egyetlen (kizárólagos) jelentést idéz fel.
Kevés ilyen szavunk van, (ablakpárkány, műanyag, hétfő)

2.) Többjelentésű szavak (poliszémák)

Egy hangsorhoz több, egymással összefüggő, egymásból levezethető jelentés kapcsolódik

 az eredeti, alapjelentés mellé később kialakul másodlagos, harmadlagos jelentés

 a jelentések között többnyire szemléletbeli összefüggés van

(csiga (állat, emelőszerkezet része), levél (növény része, üzenetküldés eszköze), körte (gyümölcs,
villanyégő), kormány (autóé, országé), toll (madáré, íróeszköz)

3.) Azonos alakú szavak (homonimák)

A hangalak azonos, de a több különböző jelentés között nincs semmiféle kapcsolat vagy összefüggés.
A két hangalak megegyezik, de ez csak véletlen azonosság. Gyakran különböző szófajúak.

Típusai:

a) a szerint, hogy írásban vagy kiejtésben valósul meg:

 homofónia (kiejtésben) pl. keresztyén (protestáns) – keresztjén (a kereszten rajta)

 homográfia (írásban) pl. török (nemzetiség) – török (eltörök valamit)

b) alaktani szempontból:

 szótári: a szótári alakok esnek egybe, pl. ég (égboltozat) – ég (lángol)

 nyelvtani: két szó ragozott alakjai vágnak egybe (sírt= sírhely főnév– hull a könnye ige),

 vegyes: egy ragozott alak vág egybe egy szótári alakkal, (én) verem (ellátom a baját) – verem
(ásott gödör)

4.) Rokon értelmű szavak (szinonimák)

a) Hasonló jelentésű szavak: hangalakjuk különböző, a jelentésük hasonló, de némileg eltérő,

fokozati/hangulati különbség van köztük

 pl. fut – rohan – szalad, nevet – mosolyog – kacag

b) Azonos jelentésű szavak

Hangalakjuk különböző, de jelentésük teljesen megegyezik

 nem cserélhetők fel bármikor; az adott beszédhelyzet hol az egyik, hol a másik alakot követeli
meg.

 pl. kutya – eb, bicikli – kerékpár (társalgási és hivatalos stílus)

5.) Hasonló alakú szavak (paronimák):

Hasonló hangsorhoz eltérő jelentés társul

 ügyelni kell a helyes használatukra, nem összekeverendők

 pl. egyelőre – egyenlőre (még nem – ugyanannyira), fáradság-fáradtság (megterhelés-

eltikkadtság), gondatlan-gondtalan (nincs gondja-nem körültekintő)
6.) Ellentétes jelentésű szavak (antonimák):

Különböző hangalakokhoz egymással ellentétes jelentések társulnak.

Pl. jó-rossz, okos-buta

18.tétel a nyelv mint jelrendszer

A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapasztalható) jelenség, mely egy másik
önmagán túli jelenségre utal.
Minden jel két részből áll:

•Jelölő: amit érzékelünk

•Jelölt: az a tartalom, amelyet a jel felidéz

A jelek közös tulajdonságai

•Érzékszerveinkkel felfogható
•Önmaguknál többet jelentenek
•Általánosító szerepük van
•Adott közösség minden tagja elismeri
•Jelrendszer tagja
•Szerepét az emberi érintkezésben tölti be

Jelölő és a jelölt viszonya

•Hasonlóságon alapuló= ikon (pl: közlekedési lámpa)
•Érintkezésen alapuló = index: jelölő és a jelölt között ok-okozati, térbeli, vagy időbeli kapcsolat van
(pl: integetés)
•Társadalmi megállapodáson alapuló= szimbólum (pl: galamb-béke)

A nyelv, mint jelrendszer

•Számos jelrendszer létezik
•Legegyetemesebb jelrendszer a nyelv
•Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozza létre és a társadalom nem létezhet nyelv nélkül
•A nyelv jelek sokaságából és az ezeket rendszerző nyelvi szabályokból áll

A nyelv rendszerjellege
Nyelvi jelek egységei:
•Szóelemek
•Szavak
•Szintagmák
•Mondat szöveg
Szavak, szóelemek tovább bonthatók fonémákra = jelentés megkülönböztető szerepű hangokra, ezek
már nem nyelvi jelek, csak jelelemek, mivel nem rendelkeznek önálló jelentéssel

Összefoglalás:
A nyelv a kollektív tudatban létezik az egyes embertől függetlenül. A jelelemek és a jelek egymásra
épülnek, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv 3 fő szintje a hangok-, a szavak- és a mondatok
szintje.
Nyelvtan= grammatika: az egyes szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének szabályait
tartalmazza.