EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Dr. Fogarassy Bálint

,
BEVEZETES A
, ,
SZILARDTESTFIZIKABA

Egyetemi jegyzet

ELTE EÖTVÖS KIADÓ

BUDAPEST, 1997
 © Dr. Fogarassy Bálint Tartalomjegyzék
Lektorálta Dr. Sólyom ,Jenő egyetemi Lallár
Nyelvi lektor: Homonyik Andrea Előszó 7

1 Szerkezet 9
1.1 Geometriai szerkezet LD
1.1.1 Bravais-rácsok . . . . . . . . IL
1.1.2 Reciprokrács, Brillouin-zóna . 16
1.1.3 Rácssíkok, Miller-indexek lS
1.1.4 A röntgen diffrakció elemei 20
1.1.4.1 Bragg-feltétel. 22
1.1.4.2 Laue-feltétel 24
1.1.4.3 Alakfaktor 24
1.2 Szilárdtestek kötése . . . :26
1.2.1 Van der Waals-kötés 28
1.2.2 Ionos kötés .. 29
1.2.3 Kovalens kötés 30
A jegyzet elkészítését támogatta az 1.2.4 Fémes kötés .. 30
"Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért" 1.2.5 Hidrogénkötés 30
1.~3 Transzlációs szimmetria 31
1.3.1 Transzlációs operátor 33
1.3.2 Hullámszámvektof' mint kvantumszám 37
1.4 Adiabatikus közelítés . 39
L5 Összefoglalá.'i 'L3

2 Itácsrezgések 46
2.1 Harmonikus közelítés. 46
2.2 Normálkoordináták, diszperziós reláció 49
2.3 Abszorpciós és emissziós operátorok . 65
2.4 Kölcsönhatás sugárzási térrel, kváziimpulzus 69
2.5 Fonongáz fajhője . . . 73
2.5.1 Einstein-modell 79
2.5.2 Debye-modell SO
2.6 Összefoglalás 82
ELTE Eötvös Kiadó
Felelős kiadó: H. Nagy Anna
3 Elektronok 85
ANTIKVA Nyomda KKT - Kel-Print :3.1 Bloch-függvények és energia-sajátértékek . S7
Készült 500 példányban 98
:3.2 Dinamikai tulajdonságok, effektív tömeg
3.2.1 Bloeh-elektronok sebessége . . . . 100
4 TARTA LOMJ EGYZÓI< TARTALOMJEGYZÉK 5

:1.2.2 Bloch-elektronok elektromágneses térben 101 5.3.2 Termofeszültség . 174

Állapotsűrűség, Fermi-energia, elektronfajhő . lOS .1.3.~ Hővezető képesség 175
3.3.1 Fermi-energia . . . . . . . . . . . . . . IB 5.3.4 Vezetési tenzorok kiszámítása 175
:3.3.2 Az elektronrendszer energiája . . . . . llS S.4 K váziszabadelektron-modell 177
3.:),;3 Szabad elektron-modell várható értékei 1l(j
5.S Termoelektromos effektusok 180
3.4 Ös:"zefoglalá..,; . . . . . lIS
S.5.1 Thomson-hő un
4 Mágneses tulajdonságok 121 5.05.2 Peltier-effektus l.S:~
4.1 Kla..,;szikus mágnes:"ég 123 5.5.:3 Seebeck-effekt us 1,s4
4.1.1 Diamágnes:"ég. 124 5.5.4 Kelvin-relációk 184
4.1.2 Paramágnesség 125 5.6 Másodrendű közelítés; Hall-effektus. 185
4.1.3 Ferromágnesség. 127 5.6.1 K váziszabadelektron-diszperzió 189
4.2 Atomi mágnesség . . . . 129 5.7 Relaxációs idő számítása. 190
4.2.1 Diamágnesség .. U2 05.8 Szórási mechanizmusok 195
4.2.2 Paramágnesség, Landé-faktor U:) 5.8.1 Fononszórás . 196
4.2.2.1 Hund-szabályok 1:54 5.8.2 Potenciálszórás 201
4.2.2.2 Cllrie-törvény l:.l(j • 5.8.J Matthies:"en-szabály 202
4.3 Lokalizált modell, szigetelők . . . 1:18 S.8.4 Nordheim-szabály 20J
4.:3.1 Átlagtér-elmélet; Weiss-féle tér l40 S.8.5 Rendeződé:" 204
4.:3.1.1 Ferromágneses anyagok szu:"zceptibilitá..,;a 142 5.9 Ös:"zefoglalás 204
4.3.2 Mikroszkopikus elmélet, Heisenberg-HlOdell 11:3
4.3.2.1 Az átlagtér-elmélet megalapozása ILI.) 6 Szupravezetés 209
4 ..3.2.2 Spinek mozgásegyenlete; diszperziós reláció 146 6.1 Kísérleti megfigyelések, Meissner-effektus 209
4.:3.2.3 Spinhullámok . . . . . . . . . . . . . . . 149
6.2 London-elmélet, behatolási mélység . . . . 214
4.3.2.4 Betöltésiszám-reprezentáció; magnonok 150
6.:3 Cooper-párok, energia-gap . . . . . . . . . 21G
4.:3.2.5 Mágnesezettség hőmérsékletfüggése 154
6.4 Koherenciahossz, 1.- és II.-fajú :"zupravezetők 220
4.3.2.6 Fajhőjárulék hőmérsékletfüggése 15G
6.S L-fajll szupravezetők termodinamikája . . . . 221
4.4 Itineráns modell, fémek 156
4.4.1 Pauli-paramágnesség. 157 6.6 Mágneses tér a.z I.-fajú szupravezetőkben .. 224
4.4.2 Landau-diamágnesség 159 6.6.1 Gömb alakú szupravezető a mágneses térben 224
4.4.3 Stoner-ferromágnesség 1.59 6.6.2 Végtelen síklemez szupravezető a mágneses térben 226
4.5 Összefoglalás " . . . . . . . 162 6.7 Fluxuskvantálás . . . . . . . . . . . . . . . 228
6.8 Mágneses tér a II.-fajú szupravezetőkben . 230
5 Vezetési jelenségek 164 6.9 BCS-elmélet elemei . . . . . . . . . . . . . 232
.5.1 Boltzmann-egyenlet Hi6 6.9.1 A mikroszkopikus paraméterek hőmérsékletfüggése 234
5.2 Relaxációs idő közelítés 168 6.9.2 Elektronok átlagos távolsága a Cooper-pá.rokban 2:35
S.:3 Lineáris közelítés . . . . 171 6.10 J osephson-effektusok 2JG
5.3.1 Elektromos vezetőképesség 174 6.11 Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242
 TARTALOMJEGYZÉK
6
Függelék
A Kvantummechanikai összefüggések
B Rácsösszegek .. . . . . . . . . . .
C Statisztikus mechanikai összefüggések
D Bethe-Sommerfeld-sorfejtés . . . . . .
Irodalom
Előszó
244
244
L54
256 A jegyzet elődje több mint 20 évvel ezelőtt született sok sajtóhi bával és
261 az akkori lehetőségek keretei között. Azóta egyrészt !lőttek a követelmé-
nyek (a leadott anyag már messze túlment a jegyzeten), ma.jd megjelent a
264 specializáció és át kellett rendezni az alapképzést; ti félév á.JI rendelkezésre,
bogy mindaz elhangozzon, ami minden fizikus általános fizikai műveltségé­
hez sziikséges. Szilárdtestfizikából ezt az ismeretanyagot a 6. szemeszter-
ben elhangzó előadásnak kell llyújtani, s ehhez ad ez a jegyzet segítségpt.
Meg kelljegyeznünk, hogy anagy anyagra tekintettel sok - (l, klasszikus
szilárdtestfizikához tartozó - ismeret most előző és más néven futó előa­
dásokba került beépítésre, illetve feldolgozásra. Így pl. a Dl"ude-modell,
valamint a klasszikus dielektromos és mágneses tulajdonságok tárgyalása
az Elektrodinamika keretei között történt meg. A Csoportelméleti előadás
a kristályos szerkezetű anyagok szimmetriaelemeit is tárgyalja. Kvantum-
• mechanikai ismeretek nélkül ezt az előadást nem lehetlle hallgatlli. Ugyall-
akkor pá,r.buzamosan futó előadások és laboratóriumi gyakorla.tok is segíte-
nek, hogy az álta.lános műveltséghez (fizikusok részére) sziikségesnek ítélt
szilárdtestfizikai ismereteket feldolgozzuk. Gondolunk itt a Statisztikus fi-
zika és Molekulafizika előadásokra, valamint a kötelezéS szilárdt.estfizikai la-
boratóriumra, amelynek jelenlegi méréseit. azért. soroljuk fel, hogy erzé-
keiteRsük, milyen területen nyújtanak segítséget: mechanikai tula.jdonsá-
gok mérése, kalorimetria, röntgendiffra.kció, elektronmikroszkópia, félveze-
tők vizsgálat.a, Meissner-effektus. Ha más egyetemell is alkalmazáRra ke-
rülne ez a jegyzet, akkor erre a bekezdésre érdemes t.ekint.ettel lenni.
A jegyzet végén természetesen található irodalmi ut.alás, de kötelezó
irodalom ként talán elegendéS a magyar nyelvre is lefordít.ott Kit.t.el könyv
(Bevezetés a szilárdtestfizikába) átlapozása. Persze, a.ki már kacsintgat a
I ::;zilárdtest.fizika, vagy anyagtudomány specializációra (reméljük, hogy csak-
hamar ismét. egybeolvadnak), annak nem árt N.W. A::;hcroft é::; N.D. Mer-
~
min könyvével (Solid Stat.e Physics) is megismerkedlli, hi::;zen késéíbh ez
,ígyis elkerülhetetlen lesz.
".
 ELÖSZÓ
"
A szerző itt szeretn é megragadni az alkalmat, hogy köszönet.et mOTld.io!l
lllindazoknak, akik a jegyzet megírá.sához segítséget lIyl'tjtottak. lIyellPk Pgy
negyedszázad alatt nagyon sokan voltak, s a felsorolásba. feledékenyspgeTlIlT
tpkintettel biztos csúszna hiba, így csa.k az elsőre és lItolsókra pml(~kpzPIlI.
Dr. Nagy Elemér professzor kért fpl az ebő előadá~ok lTlegt.artásiíra, d('
a szilárdtestfizika iránti érdeklődést is lIeki köszönhetem (az én egyptl'l1Ii
éveim alatt a szilá.rdtestfizika még nem szerepelt a. reglllá.ris el(íadá.s()k so-
rában). Dr. Cserti József adjunkt.us a kézirataI, néztp á.t nagy gOl1ddal. s
nagyon sok értékes megjegyzését építettem be a. végséí vá.ltoza.tba, aITll·l.vpj
Veres Gábor hallgató olvasott el igen részletesen, s még sok-sok hih,ira hív-
ta. fel a figyelmemet. Az i-re a pOli tot Dr. Sólyom .Jenő egyet.Pllli ta!l;Jr.
a jpgyzet szakmai lektora tette fel, a.ki igen gondos olvasás lIt.áll Ill'1I1('S<l1
sza.kmai, hanem formai megjegyzéseket is tet.t, amelyek figyelemlwv('tele
bizon llyára gyarapította a jegyzet értékét. I\:ösziinet III u II káj \I kért.
f
'l
.,1.",'1",
1 Szerkezet
Sok-sok évvel ezelőtt, a 70-es évek elején, amikor elősz(;r tartottam er-
ről a témakörről előadást az egyetemen, mindig elsütöttem azt a szó.iát.ékot,
hogy
a szilárdtestfizika nem a szilárd testek fizikája,
hanem csak a kristályos szerkezet1l anyagoké. Ezután már jcjhetett a kölU)i
kérdés: "rni jellemzi ezeket az anyagokat?", s már indulhatott is az előadá.s,
ahogy ez a jegyzet aZ 1.1 fejezettől. Azóta kiderült, hogy a szilárdtestfizika
módszerei szélesebb körben alkalmazhatók; kis módosításokkal a. kvázikris-
tályok és amorf rendszerek fizikai tulajdonságainak értelmezését is szolgál-
ják, azaz a fent kiemeit mondat általában nem állja meg aheJyét. Ennek
ellenére a jegyzet mindenhol a kristályos szerkezetű anyagokról szól, ame-
lyeket a térbeli periodicitás jellemez, s az általánosítást a későbbi tanulmá-
nyokra hagyjuk.
Hogyan képzeljük el ezek után a szilárdtestet? - A térben periodikusan
atomok, ionok vagy molekulák helyezkednek el, amelyek között elslJsorban
elektrosztatikus jellegű kölcsönhatás működik. A külső héjon lévő vegyérté-
kelektronok vagy lokalizáltan, vagy az ionok alkotta periodikus szerkezetben
lokalizálatlanul mozognak. Ez a két lehetőség a szigetelők és fémek dur-
va leírása anélkül, hogy a finomabb részletekre magyarázatot adna. Adott
hőmérsékleten az ionok és - ha vannak - a lokalizálatlan elektronok sta-
tisztikus hőmozgást végeznek. Ez a kép reprezentálja lényegében az ideális
sZ'ilárdtestet, amelyareálistól annyiban különbözik, hogy nem tartalmaz
rácshibákat és szennyezéseket.
A jegyzet nagy része az ideális szilárdtest fizikai tulajdonságainak ér-
telmezésével foglalkozik, mert ez alapvető jelentőségű a reális szilárdtest
megértése szempontjából. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a valóságban
ideális szilárdtest nem létezik. Egyrészt a legkorszerűbb technológiai eljá-
rá.ssal sem lehet (általában) a szennyezési koncentrációt l - 2 ppm érték
alá vinni (1 ppm = 1 pars pro millio = 10- 6 = lD- 4 %), másrészt adott
hőmérsékleten bizonyos mennyiségű rácshiba szükséges a szilárdtest termo-
dinamikai stabilitásához; ezen rácshibák jelenléte ugyanis a. konfigurációs
10 l SZERKEZET l.l GEOMETRIAI SZERKEZET II

entrópián keresztül (-T S) csökkenti a szabadenergiát. 1 A rácshibák és lIern egy síkba eső (nem koplanáris) három vektor, hogy a.z
szennyezések jelenléte sérti a periodicitást, így areális szilárdtest fizikai
t.ulajdonságainak értelmezése az ideális szilárdtest "perturbációja." lítjáIl ri = r+R1al +R2a2+R3a3 = r+R; RI, Rz, R3 = O, ±l, ±2, ...
történhet. egyenlőséggel összekapcsolt r és ri környezete k a.zonosak.:.I

Az al, a2, a3 vektorokat elemi nicsvektor'nak (bázisvektomak, primit.Ív

Geometriai szerkezet rácsvekt.omak, primitív transzlációs vektornak), az
1.1
3
A kristályos szerkezetíl anyagokat a transzlác'iós szánmdria .id k'lll zi , R =L Rc,aa; Ra = O, ±l, ±2, ... (1.1 )
azaz akkor beszélhetünk kristályos szerkezetről, ba. lehet talállli a kérclést's (.\'=1

anyagmintában egy elemi cellát, amelynek eltolásával a minta. hé::ag'lnf.'nle- vektorokat ráCSVf:ktornak nevezik. Az al, a2, a3 elemi ricsvektorok álta.l
sen kitölthető. Szemléltetésként egy lehetséges kétdimenziós kristálysz('1'- kifeszített paralelepipedon éppen egy elemi cella,3 amelynek t.érfogata.:
kezetet mutatunk be az 1.1. ábrán.
( 1.2)

Arácsvektorok végpontjai a l'áCiiSZel'kezetet határozzák Illeg. A kristályszf:r-

kezet ismerete a rácsszerkezet és az atomokkal dekorált elemi cella, azaz a
• fJáz-is ismeretét tételezi fel:

kristályszerkezet == ricsszerkezet + bázis.

\! éges V térfogat 11 kristály esetén:

( 1.:3)

a.hol N a kristály t alkotó rácspontok száma.

Vegyük észre, hogy sem az elemi rácsvektorok megválasztása, sem az
elemi cella alakja nem egyértelműen rögzített az a.dott szerkezet ;.5..lta.1.
Könnyen belátható, hogy egy rácspontot a szomszéd rá.cspontokkal összeki)-
tó egyenes szakaszokra emelt felező merőleges síkok kal körbezárt tartomány
is elem i cella (lásd az 1.2. ábrát), mert definíciószerűen egy rá.cspoIl tot ta l'-
1.1. ÁBRA: Transzlációs szimmetria
ta.lrnaz és segítségével hézagmentesen kitölthető a tér. Ezt az elemi cellát
W'igner'-Seitz-cellának nevezik. A belé írható göm b él Wigner-Se-itz-qrhnh.
Fógalmazzuk meg az előbbi állítást kicsit pontosabban:
.. Az állítás valójában csak végtelen kiterjedésű szerkezet.re alkalmazhat.ó. Vév;es
szerkezet. esetén eIéí kell írni az r ,r' E \I feltét.elt, ahol \I a kérdéses t.art.olII iÍll}', s
Transzlációs szimmet.riával rendelkezik a szerkezet (azaz t ra,nsz- szokásos módon - egyben annak térfogat.át is jelöli. , '
lációinvariáns) akkor és csak akkor, ha található olyan al, a2, a3 t
'Vannak, ,tkik elemi cellának nevezik azt a tartományt, amelynek elt.olasilval
s;"emben ilwariáns a kristály,:; a legkisebb elemi cella (amelyik csak egy rácspont.ot
A növekvő hőmérséklet kedvez a rácshibák kialakulásának, és - bár egyidejííleg
l tarl.i\,lrnaz) a primitív cella. A mi esetünkben az elemi rácsvektol'okhoz illeszkedö-
nő a rendszer belső energiája is - a rácshibák száma a hőmérséklet.tel expollenciá- ell llevezzük a primitív cellát elemi cellának, s azonos értelemben használjuk il két.
lisan növekszik. (,lllevezés!.
12 SZERKEZET l. l GEOMETRIAI SZERKEZET

• • • t.ovább korlátozza, hogy csak olyan transzformációk engedhetők meg, ame-

lyek a transzlációs szim metriát nem sértik, azaz az eltolási művelettel szem-
ben érzéketlenek. Végeredményként 14 lehetőség marad, amelyeket az 1.1.
táhl;ízatbal1 foglalunk össze .
• • •
1.1. TÁBLÁZAT Kristályrendszerek (13"(J.vrús-nícsuk)

Magyar Angol Bmvais- Cellaoldalak

• •

o
elnevezés elnevezés típus Cella.sziigek
a = b = ('
I<óbós c: II hic P, I, F
• • • (l' = f3 = ~i = 90"
(J= !J # ('
1.2, ÁBRA: Elemi cellák szemléltetése két dimenzióban
Négyzetes Tetragonal P, I
n = {3 == í = DO"
A rácsszerkezetet alkotó "háló" egy geometriai konstru kció, amit az
a#b#,.
H.oIll bo::; Orthorhombic P, C, I, F
elemi cella tölt meg tartalommaL A legegyszerübb esetben az elemi cel- n' = ;3 = '") = ~)()()
la egy atomot (vagy iont) tartalmaz (amit - ebben az esetben - célszeríí ai-bi-ci-a
a rácspoutba helyezni), s ekkor egyszerű kristályról beszélünk, Vigyázat! [~gyha.jlású Monoclin P,C
Az egyfajta atom ból felépített kristályok (pl. a fémek) csak köbös szim- IV = /3 = 90" i- '")
metria (lásd a következő alfejezetet!) esetén alkotnak egyszerű kristály t, ai-b#ci-a
Háromhajlású Triclin P
más szimmetria esetén nem alakul ki a természetben olyan anyag, hogy
u#{3#í#u
az elemi cella csak egy atomot tartalmazzon. Bonyolult kristá.lyok elemi
a=b=c
cellája több ezer atomot is tartalmazhat. A rácsszerkezet lehetséges szim- Romboéderes Trigonal P
metriáit a pontcsoport, az elemi cella lehetséges szimmetriáit a téresoport IX = {3 = í # 90°
tulajdonságai szabják meg. Az előbbiek esetében további korlátozást jelent, a=b#c
HatsZ(lges Hexagonal P
hogy csak olyan szimmetriaelemek engedhetők meg, amelyek a transzlációs
szimmetriát nem sértik (ez zárja ki pL az ötszöges szerkezeteket). E~lnek
o' = {3 = 90" I = 120"

eredményeként 14 lehetséges rácsszerkezet képzelhető el, amelyeket BmvlL-- Róvidítések: (P)rimitive egyszeríí
is-rácsnak nevezünk és az 1.1.1 fejezetben ismerünk meg. Az elemi cellák bod (I) cen tered tércentrált
szimmetriatulajdonságai változatosabbak; 230 kristályszerkezet lehetséges, (F)ace centered lapcentrá.lt
de a részleteket illetően a kiterjedt krisztallográfiai irodalomra. utalunk. one side (C)entered egy oldalon cpnl.r;ílt
(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ha az atomok spinbeállását is figye-
lembe vesszük, akkor a lehetséges szerkezetek száma ezernél is több.)
Ta.láIl felesleges, de a félreértések elkerüléséért egy mondatol, eSl,tkg
me?;érdemel: a kristályrendszer és a kristályszerkezet nem ,1,ZOIiOS fogal-
1.1.1 Bravais-rácsok , l!lak; a. kl'istályszerkezethez tartozó rá.csszerkezet a kristályrelJdszer.
A pontcsoport szimmetriatulajdonságainak ismertetését illetően a cso- ! A Bmvais-rácsok szemléltetése a.z 1.3,-1.7. ábrákolJ látható. A 1)('11111-
portelméleti előadásokra utalunk. Esetünkben aszimmetriaműveleteket ~; latot!. cellák nem mindig elemi cellák, csak a (P)rirnitív esetekbell (a jPlölt,-

j,ft,'
,
k~
14 l SZERKEZET Ll GEOMETRIAI SZERKEZET 15

• • • • •

(P) (I) (F)

1.3. ÁBRA: Köbös Bravais-rácsok

(P) (C)
..
• 1.6. ÁBRA: Egyha.jlású Bravais-rácRok

(P) (I)
1.4. ÁBRA: Négyzetes Bmvais-rácsok

Tri (P) R (P) Rex (P)

(P) (C) (I) (F)
\,
1. 7, ÁBRA: Háromhajlású (Tri), rom boéderes (R) és hatszöges (Rex)
Bravais-rácsok
1.5. ÁBRA: Rombos Bravais-rácsok
16 l SZERJ([<:ZET 1.1 GEOMETRIAI SZERKEZET 17

seket Iá.sJ az Ll. táblázatban), azaz amikor egy rács pon t vall feltii n tet ve (il Az (Ll) egyenlőséghez hasonlóan definiáljuk a reciprokrácsvektorokat:
CSlícspontok 1/8 rácspontot jelölnek!). Ha valamilyen centrá.lt szerkezetréíl 3
(tércent.rált., lapcent.rált, egylapon centrált) van szó, akkor a.z elemi r~l'svek­ K = L Kg b/3; J(g = O, ±1, ±2, . '" (l.t;)
torok egy lehet.séges választása a csúcsponttól a legközelebbi "celltr~lt" g=1
pon tokig célszeríí.
Nevezet.es és sokszor felhasználásra kerülő összefüggés:
Ll. 2 Reciprokrács, Brillouin-zóna e iKR = ei La LJ3 Ral\J3a a bJ3 = e 2rri L" LI' Ra KJ3 Ó" {j = t'2rri L" H"l\'" = l,

A későbbiekben lesz igazán gyümölcsöző, de már itt. érdemes megis- ( Ul)

merkedni a rácsszerkezet egy másik lehetséges jellemzésével, él T'rr:iJlrol.:rlÍ{'.';
kOJlstrukcióval. Vezessük be a konfigurációs tér al> a2, a3 elemi rá.csvt>kto-
l'éI.i helyett kölcsöl1ösen egyértelmű hozzárendeléssel a reciprokt,pr b l , b z . b 3
plpm i reci prokrácsvektorait a következő defi nícióval:
( L.4)
ahol a.lkalma-ztuk az (Ll) és (1.8) definíciós azonossá.gokat és a képzetes ar-
gu men tu Intí exponenciális fiiggvény közismert tu lajdonsá.gá.t (exp(2íTln) =
l, ha n egész szám). Ennek az összefüggésnek közvetlen követ.kezménye pél-
dául, hogy az exp( iKr) függvény rácsperiodikus függvény, így él kristá.lyok
Illikroszkopikus t.ulajdonságait. leíró és a transzlá.ciós szimmetria köv<~th>z­
tében rá.csperiodikus f(r) = f(r + R) fiiggvények Fourier-sora:

A definiáló egyenletet néha (a krisztallográfusok) szokták a 271' szorzó 1I(;'lkiil f(r) = f(r + R) = L fKfiKr. ( l.IO)
is felírni. Megoldások az elemi reciprokrá.csvektorokra: K

Az elemi reciprokrácsvektorok egy elemi cellát feszítenek ki a reciprok-

az X a3
bl = 2íT , rá.cstérben, de persze több lehetőség is van elemi cella (egy reciprokrácspon-
Vo tot tartalmaz és hézagmentesen lefedi a reciprokrácsteret ) szerkesztésére.
a3 X al
bz 2íT (U) Ezek közül - a. későbbiekre tekintettel - ki kell emelni a. reciprokrácst.ér
Vo
Wigner-Sedz-celláját (egy reciprokrácspontot a szomszéd reciprokrácspoll-
al X az
b3 271' , tokkal összekötő egyenes szakaszokra emelt felező merőleges síkokkal kij z-
Vo
rezárt tartomány), amit Bl'illo'U'Ín-zónának neveznek. Ennek a térfogata is
ahol Vo a. konfigurációs tér elemi cellájának (1.2) térfogata,',jA, eleIlli recip- t.ermészetesen az (1.7) egyenlőséggel meghatározott VB, s ez indokolja. a B
rokrá.csvektorok ismeretéb(~n a konfigurációs tér elemi rácsv <torai: index használatát.
" A BT''Ílio'U'in-zónát határoló síkok egyenletét is egyszerűen Illeg lehet
= 271' b 2 X b3 adni. Legyen k a reciprokrácstér egy helyvektora és K" jelölje a. kisze-
al VB '
melt reciprokrácsponttól (egyben válasszuk ezt origónak is) a környező kö-
-_ 2""
" b X· b
3 l
( l.()) zeli szomszédokhoz mutató reciprokrácsvektorokat (,. jelöli, hogy melyik
a2
VB szornszédról van szó). Az 1.8. ábra alapján nyilvánvaló, hogya határoló
bl X b z la.phoz mutató helyvektor eleget tesz a következő egyenletnek:
a '71'---
2
3 VB '
( I.Jl)
ahol \iH a reciprokrá.cs elemi cellájának térfogata (a B index rnagyar~zat;íra.
lásd a következő fejezetet):
A direktrácsnak egyértelműen megfelel a reciprokrá.cs és viszont; a.z
egyik tél' minden tulajdonságát a másik tér ismeretében meg lehet. hatá-
( I ,7) rozni, ami persze nem jelenti azt, hogy minden rácspontnak megfelelne ~gy
18 l SZERKEZET 1.1 GEOMETRIAI SZERKEZET 19

• • •

• K-y

• • •
1.8. ÁBRA: Eralouin-zóna I::izemléltetése két dimenzióban

reciprokrácspont. Sőt, míg a direktrácl::i véges (a kristály méretétől fiiggi:íen

N rácl::ipontot tartalmaz), addig a reciprokrácl::i mindig végtelen. 1.9. ÁBRA: Rácl::isíkok szemléltetél::ie

(1) K merőleges a "komponensei" által adott síkseregre,

1.1.3 Rácssíkok, Miller-indexek
(2) minden egyes rácspont rajta van a síksereg egy síkján,
A rácsszerkezet jellemzésére sokszor kényelmes módszer a rácspontok- (3) Q, síkok távolsága egymástól 2rr / IKI .
hoz illeszkedő rácssz1cok megadása. A konfigurációs térben természetes ko-
ordináta-rendszert jelöl ki a három elemi rácsvektor (aa; o' = 1,2, :3). Eb- Lássuk be az állításokat:
ben a koordináta-rendszerben jellemezhető a párhuzamos rácssíkok serege a.
ad.l. Elegendő, ha bebizonyítjuk, hogy K merőleges a síkban fekvő két
következő módon: Mérjük le egy sík és az ű' koordinátatengelyek metszés-
nernpárhuzamos vektorra. A Miller-indexek definíciója következté-
pontjainak távolságát sorban (Ű' = 1,2,3) az origótól laal egységekben,
ben a hk(aJ/h - a2/k) vektor a síkban fekszik. Ekkor
vegyük ezen számok reciprokát és szorozzuk azokat az eredeti számok legki-
sebb közös többszörösével. Az így kapott (hkl) Miller-indexek jellemzik a.
s~k~~reg~t.4 Szemléltetésként lásd az 1.9. ábrát, ahol a (236) síksereg egy (1.12)
slk.lat vazoltuk. A Miller-indexek meghatározása:
0': 1 2 3 amit az (1.4) definiáló egyenlet alapján azonnal beláthatunk. A másik
metszet: 3 2 vektor lehet pl. a hl (at/h - a3/l) vektor.
reciprok: 1/3 1/2 l
Miller-index: h= 2, k = 3, l = 6. ad.2. A síksereget reprezentálja az exp(iKr) síkhullám (emlékeztetünk az
Elektrodinamika előadásokra), ahol a síkok az azonos fázisú pontok
Legyenek a Miller-indexek egy, az (1.8) összefüggéssel defilliált. recip-
halmazai, s az origó legyen az egyik síkon (r = 0, exp('iKr) = l). Az
rokrácsvektor I<(3 "komponensei." Ez a K reciprokrácsvektor igen hasznos
(1.9) egyenlőség következtében mindegyik rácspont valamelyik l::iíkoIl
jellemzője a (hkl), azaz (I<tI<2I<3) síkseregnek, ugyanis
helyezkedik el.
4 ~~ indexek között negatív szám is szerepelhet természetesen, s szokásos kon-

~e~c~o, hogy ~ .n,egatív jelet fölülhúzás jelöli, azaz pl. a (h, -k, l) helyett ct (hkl) ad.3. Az elöbbi síkhuHámokban a síkok egymástól A huHámhosl::iznyi távol-
Jelolest hasznaljak. ságra helyezkednek el, ami arányos a K hullámszám vektor abszolút
20 l SZERKEZET 1.1 GEOMETRIAI SZERKEZET 21

értékének reciproká.val, azaz a. síkok tá.volsága egymástól: A továbbiakban a röntgendiffrakció elemeit tekintjük á.t. Érkezzell a
min tára. monokromatikus sík h ullám, a.mit az exp (ikr) függvény jellemez
( t . l ;~) (lásd az 1.10. ábrát).

Az előbbi gondolatmenetből az is világos, hogya reciprokrácsvektowk

(pontosabban a párhuzamos K vektorok közül csak a legrövidebbek) sík-
seregeket határoznak meg a direktrácstérben (konfigurációs térbeli). Ezek
(l síkok játszanak szerepet a diffrakciós képek kialakításá.ba.n, am i Irlagya-

rAzza a reciprokrácstér fon tosságát a krisztallográfiában .

1.1.4 A röntgendiffrakció elemei

A kristályszerkezet mint periodikus szerkezet meghatározására a dijj'T'ak-
óós módszerek szolgálnak. A rácsállandó, illetve kristálysíkok távolsága A
lIagyságrendjébe (l A = lO-1O m) esik, így elvben bánnilyen sugárzás
megfelel, amelynek Itullámhossza ennél kisebb, hogy megfelelő felbontással ",
rendelkezzen. Tekintsük át a szóba. jövő sugárzásokat, írjuk fel a A hullám-
hossz és E energia közötti kapcsolatokat, majd jelezzü k az el(5bbi feltét,e!JIPk 1.1 Q. ÁBRA: Diffrakció szilárdtesten
Ifl egfelelő k üszö benergia-értékeket:

A- Határozzuk meg a k' hullámszámvektorral a.dott irá.nyba. szórt sugá.rzás

Röntgen -
!:. -
l/ -
he
E [ > 10000 eV
A amplitúdóját. Ehhez járulékot ad a kristály minden - r helyvpktorral
Elektron A-b:.- h [ > 100 eV jellemzett - környezete attól függően, hogy mekkora
- p - y'Zm,-~

Neutron A-b:.- h é > O, ] eV az n(r) elektronsűrűség és

- p - y'2m",
az exp(ió) fázisfaktor,
A fékezési vagy karakterisztikus röntgensugárzás (a jelzők az eléíállítási
amely utóbbi az r helyvektorral és az origóval jellemzett pontokon ke-
módszereket jelzik) kiválóan alkalmas a kristályok szerkezetének vizsgála-
resztülhaladó sugarak útkülönbségétöl függ. Az 1.10. á.bra és a hullám::;zám-
tára., s az elemek kel mindjárt megismerkedünk. Az elektromágneses hullá.m
vektor definíciója alapján nyilvánvaló, hogy
I'otonjai a kristályelektronjait gerjesztik, s a. primer sugárzás interferellciája
pzen rná..'iodla.gos sugárzással eredményezi a szórt sugá.rzást. Az elektronok- Xl 211' (1.14)
= 211'-
A
= -rcosQY1
A
= kr
lIa,k mint tölt()tt részecskéknek nagyon kicsi a behatol{),si mrlységük, amillek
következtében a felületen vagy vékonyított mintákon leltet lokáli::; vizsgá.la- Xz 211' I
U·JEJ)
211'- = - r cos QYz = -k r
tokat végezni. A felbontóképesség az elektronok energiájá.nak növelésévpl A A
a.z atomi felbontásig fokozható. A semleges neutronok szerepe a. mágneses Ól + Ó2. (1.H;)

szerkezetek vizsgálatában kiemelkedő. Rendezett mágneses :szerkezet hiií- A kérdéses A amplitúdó tehát:
nyába.n (pa.ra- vagy diamágneses anyagok esetén) a neutronokat az atolII-
magok szórják, aminek következtében a neutron rugalmas szórási kísérletek A = .I n(r)é' dV = .I n(r)ei(k-k/)r dV = .I n(r)e-it.kl' dV, ( 1.17)
erpdrnénye sokszor értékesen egészíti ki a röntgenes szerkezetvizsgálatokat. V V v
22 l SZEHKEZET ., Ll GEOMETRIAI SZERKEZET 23

ahol rövidített jelölést vezetünk be a szórt és beeső sugárzá.s hullá.rnszárn-

vektorainak kiilönbségére: 27r
d = IK.I
.6.k = kl - k. ( LIS)

A rácsperiodiku:; kristályszerkezet n(r) elektronsűrűsége traJlszlációillvari-

á.I1S, tehát Four'Íer'-sorba fejthető a K reciprokrácsvektorokkal jell('IllZeU
síkhllllámok szerint az (1.10) mintájára:

n(r + R) = n(r) = L nKe

iKr
. (I.JD)
K

Ennek segítségével az (1.17) amplitúdó:

K
A = L nK' / ei(K'-~k)l' dV = VnK; K = .6.k = kl - k, ( 1.20) Lll. ÁBRA: A Bragg-feltétel szemléltetése
K' V
'---y.---- Az interferenciának az optikából ismert feltétele itt is következik a hul-
V8K'~k
lámszámvektorokra érvényes, (1.20) alatt feljegyzett összefüggésből és a
,2
ahol felhasználtlIk a Függelékben bebizonyított (7.46) rácsösszeg kifejezést. rugalmas szórás k 2 = k követelményéből:
A röntgendiffrakció s mérések során a rugalmasan szórt (kiZ = k 2 )
slIgárzást vizsgálva, a detektor a minta kórül forgat.va mintegy fplt0l'ké- (K + k)2 = K 2 + 2kK + k2
pezi azokat az irányokat, amerre a röntgensugarak .szóródna.k, s aIllelyek K 2 +2kK O. (1.'21)
az (1.20) összefüggés alapján a rácsszerkezetet jellemző lehetséges K re-
Legyen Ke a párhuzamos K reciprokrácsvektorok közül a legrövidebb, ak-
ciprokrácsvektorokat megadják. Ezen röntgenvonalak 'Íntenzitása rnár a
kor nyilván K = nK e , ahol n egy egész szám. Ha 19 a sugárnyalá.bok és
kristályszerkezetre (milyen atomok vannak az elemi cellá.han) lesz jellemző,
a reflektáló sík által bezárt szög (lásd az Lll. ábrát), akkor az (1. 21)
amint azt mindjárt belátjuk.
egyenlőségben szereplő skaláris szorzat:

1.1.4.1 Bragg-feltétel kK = kI< cos( ~ + 19) = -k/< siTl19, ( 1.22)

2
Rajzoljuk le üjra az 1.10. ábrán látható k beeső és kl szórt sugármenetet s tekintettel a hullámszámvektor definíciójára (Ikl = 2rr / >"), illetve a K,-re
és az (1.20) összefüggésnek eleget tevő K reciprokrácsvektort (1.11. ábra.). vOliatkozó (1.13) összefüggésre, a (1.21) egyenlőség így írható:
Az ábrán rögtön feltüntettük a K reciprokrácsvektorraljellemzett riÍcssík-
2rr 2rr
sereget is. A rugalmas szórás (Ikl = Ik'l) biztosítja, hogy k ós k' azollos n - 2>:sin'!9 = O,
szöget zár be a K-ra merőleges síkokkal, azaz a röntgensuga.ra.k szóródását
d
lÍgy lehet tekinteni, hogy amiből rendezés és egyszerűsítés után adódik, hogy

2dsin'!9 = n>.., (1. 2-1)

a rácssíkok reflektálják a sugarakat.
<uni aBragg-feltétel.
Ez a szemléltetés más sugárzás esetén is érvényes, s lényegében a reciprok- Vegyük észre, hogya Br'Íllouin-zóna határoló lapját definiáló (l.ll) és
rácstér és a rácst-iÍkok közötti kapcsolat következménye. a Rragg-feltételt kifejező (1.21) összefüggések megegyeznek, azaz
24 1 SZERKEZET 1.1 GEOMETRIAI SZERKEZET 25

a reciprokrácstérnek a Brillouin-zóna határára mutató k hely- rjhelyen vannak. Vezessünk be ismét új integrálási változókat az összeg
vektora. eleget tesz a Bragg-feltételnek. minden tagjában
,
r = r - rj (1.29)
1.1.4.2 Laue-feltétel
Már láttuk, hogya (hkl) Miller-indexekkel jellemzett síksereg ~k szó- dennícióval. Ekkor az A amplitúdó:
rá..<.;vektora:
( 1. 2.1)

Szorozzuk skalárisan ezt az egyenlőséget rendre az al, a2, aJ elellli réÍ.csvpk-

A = N tJ
J=Ivo
nj(lr' - rji)e- iKr ' dV' =

torokkal és alkalmazzuk az (l.4) definíciós összefüggést:

a l 6k 2-rrh, .i=l
li = J nj (r)e- Kr dV, (1. 30)
Vo
a2 6k = 2-rrk, (1.2fi)
a3 6k 2-rrl, a.hol jj-t atomi alakfaktornak nevezik és értéke a különböző atomokra tá.b-
lázatokban megtalálható.
a.melyeket együttesen Laue-feltételnek neveznek. Tájékozódásképpen becsüljük meg az alakfaktor értékét. Ha.tározza.
meg a koordináta-rendszer z tengely ét a K vektor, s vezessü II k be göm-
1.1.4.3 Alakfaktor bi koordiná.tákat (1.12. ábra):

Írjuk fel líjra a 6k = K szórásvektorral, illetve reciprokrácsvektorral z

meghatározott sugár amplitúdóját, de az integrálást elemi cellá.nként végez-
zük el, s minden R rácsvektorral meghatározott elemi cellában vezessiillk
be üj,
r' = r - R ( 1.27)
integrálási változótj vegyük figyelembe az (1.9) egyenlőséget és azt. l!op;y
a.Zelektronsűrűség rácsperiodikus (n(r' +
R) = n{r')):

A I: e- iKR / n(r' + R)e-iKl" dV' =

y
Vo

= N J n(r')e- iKr ' dV' ~ N AK· (1.28)

V"

Közelítsük az elemi cell án belül az n(r') elektronsűrűséget az elemi cel-

lába.n lévő a.tomok (ionok) gömbszimmetrikusnak tekinthető n.i(lr' - rll)
sűrííségfüggvényeinek összegével. 5 A j = l, ... , s illdex a különböző ato- x
Illokat jelöli, amelyek az elemi c.eJJához rögzített koordináta.-rendszerbpn az
1.12. ÁBRA: Gömbi koordináták
"Az elektronok sürüségfüggvénye valójában a kristály szilllmet.riájához igazodik.
 26 1 SZERKEZET 1.:2 SZILÁRDTESTEK KÖTÉSE

határozzák meg. A vonzásért a Co'ulomb-erők, a ta.szításért a Pallli-plv a

00 1f 21f fPldi)::;ek elsősorban. Adott, elég alacsony hőmérsékleten a,z atomok számá-
JJJ nJCr)e-iKrcoS,'}",2sinrJd4>drJdr' = ra. (~nergetikailag kedvezöbb, hogy ::;zilárd fázisú kötött állapot.ba!1 legyellek
;) cspppf'c,IYC'IS va~y !!;;.Í.ZIl~!TIIíí ;L\l<q)ot hdyett. A kiiti'si vagy kohf:::irS" , IIIT-
O O O
.r;úU éJ.>J.>en a. kötött és sza.ba.d állapotlÍ atomok enprgiá.iállak kiiliillbs('g<'

= 27r Joo r2n '(r') [e--iKr. cos,'}]1f dr = szolgáltatja (e. = energia):

J t.f( r
o ~ kohéziós e. = kötiitt. atomok e. - .szabad atolTlok p, <- 0,
é g ,- _e- iK ,-
ih r
00 A szi!éírd állapot megszűnésekor ez az energia szabad ul fel.
2 sin Kr
47r
J
o
r n (T) - . - dr .
.1 1<. r
( I .;~ L) A szilárdtestet alkotó atomok, illetve ionok és elektronok "plrellc!pz(íc!i;-
sété)l" fiiggé)en különböz() típusú kötések kel találkozunk, arnelyd;:el. ;1 to-
vábbiakban vázolunk, de a részleteket iliPtőell a rn.olek'/llafizika c//illr/rí.-;m
Most tételezzük fel, hogy aj-vel jelölt és Zj elektront tartalma.zó atom Iltalunk.
elektronsűrűsége ponttöltéssel helyettesíthető, amit a Dimc-féle J-függvéllY- Az alá.bbi egyszerií meggondolások során érdemes az ·i-vel ('s J-vpI .jPIiili
nyel reprezentálunk: 6 afolllOk (ionok) közötti r·i.i távolságot a legközelebbi szomszéd Fl tá\'olságga.1
8(1') kifpjezni:
nj(l') = Z,i 47rT 2' (L12)
l'i:j=PijR; (Pij2:1). (1. 34)
Ennek segítségével az !J alakfaktor:
00
Az II távoh;ág (1Iéhány A, azaz néhányszor lQ-1U m) il. kristá.lyra .iellelllzéí.
8(r) sin Kr
fj = 471"
J
o
1'2 Zj - - 2 ----;;-- dr = Z.i'
47rr fl r
s a továbbiakban minden ezzel skálázódik. Így pl. jellegzetes az fT kti1.ési
Plwrgia fiiggése a legközelebbi szomszédok R táVO!s{lgától, amint ilZ 1.I;{.
á.brán látható:
azaz - jó közelítéssel - az alakfaktor a rendszámmal azonos. Az arányos-
ság fizikailag várható volt, hiszen az elektronok mindegyike ad jánliékot a • H -+ () esetén CI Pa'uli-elv és az ion magok taszítása érvényesii I,
diffra.kcióhoz. Ebből rögtön következik, hogy az alakfaktornak ez él, közelí-
tése csak röntgensugárzás esetén érvényes, neutronsugárzás esetén például • Ii -+ 00 esetélI a. ki.il,ési energia. eltűnik,
a,z alakfaktor az atom tömegével lesz közelítőleg arányos.
• az energiagörbe minimuma az Ro egyensúlyi helyet határozza IIH'f!,:
/

(au) _o
1.2 Szilárdtestek kötése
aR R=R" - ,
A szilárdtestek kötéséért lényegében elektrosztatikus erők felelősek, de
természetesen - az elektronállapotokat a kvantummechanika téirvi'lIyei
6A 47rr 2 normáló tényező biztosítja az
7Vitlój;Í,hau ez iL T = () K-hez tartozó kötési energia, 1Iler( IIlag;lsabh billupr-
sc"kl"{.ell az ;ibr;Í,lI lát.hat.Ó "rlO(,enciálgöc!örbell" lllagasabbra k(~riilll('k ;\;( IOllok lil
pot.enciálgöc!ör szélességében rezegnek), Növekvő hőmérséklet.tel a püt.ellciálgörlJC-'
feltétel teljesülését, hiszen gömbi koordinátákat bevezetve, dV = 47rr" dr. krizépvonala mentén találhatók az egyen:;úlyi helyek és a kötési ellergia ért.ékek.
28 l SZERKEZET
1.:2 SZILÁRDTESTEK KÖTÉSE 29

u pítve, az alábbi empirikus összefüggést írhat juk fel:

(1.36)

Az A és B paraméterek az Ro egyensúlyi távolság, és Uk kohéziós PIlcro'ia

ö

ismeretében meghatározhatók vagy fordítva. (A L jelölés a.zt jelenti, ho!?;?

R a.z összegező indexek azonos értéket nem vehetnek fel.)
A Ilemesgázkristályok (pl. Ne, Ar, Kr) kötési energiája értelemKzeríícn
kicsi, O, l eV jatom nagyságrendű.

1.2.2 Ionos kötés

1.13. ÁBRA: Kötési energia az ionok távolságának függvényében
1.2.1 Van der Waals-kötés
Elegendően alacsony hőmérsékleten a nemesgázok is megszilárdulnak.
Első pillanatra nehezen érthető, hogy a teljesen zárt elektronhéjak milyen
kölcsönhatásba lépnek egymással, de ha meggondoljuk, hogy valójában pu-
ha elektronfelhőkről van szó, akkor nem csodálkozunk, hogy ezek könnyen
deformálódnak egymás hatására, s a torzulás következtében két dipólus ala-
kul ki, amelyek már elektrosztatikusan kölcsönhatnak. Ezt nevezik van der
Waals-kölcsönhatásnak, s az ebből adódó vonzó potenciál - mivel a dipólus
potenciál r 3 -nel fordítva arányos - a távolság hatodik hatványával fordítva
lesz arányos. Az atomokat közelítve egymáshoz az erős Coulomb-taszítást
nagyon megnöveli a Pauli-elv (az elektronok nem kerülhetnek azonos kvan-
tumállapotba), amit - a tapasztalat szerint - az atomok közötti távolság 12.
hatványával fordítva arányos taszító potenciállal lehet leírni. Összefoglalva
az elmondottakat, az i, j atomok közötti potenciális energiát a Lennar'd-
.Janes-potenciál szolgáltatja:
Azokban a kristályokban, amelyekben az elektronok átrendeződésével
pozitív és negatív ionok alakulnak ki, ionos kötés jön létre. Tipikus pél-
da a. NaCI, ZnS vagy LiF, s a kötési energia ezekben a kristá.lyokban a
legnagyobb, a 10 eV jatom értéket is elérheti. Ezekben az allyagokball a
párpotenciál vonzó tagját a Coulomb-energia határozza meg:
U("'i.i) = Ae-R/p _ (±)q2, ( l.:n)
r'')
ahol a taszító tagot a hatványfüggvény helyett inkább egy exponenciális-
sal szokták figyelembe venni. 8 A teljes energia z legközelebbi szomszéddal
jellemzett és.AI darab ion t tartalmazó rendszer esetén:
(1.38)
ahol ü' iL i\!ladelung-állandó:
( 1.:{9)

(1.35 ) ,uni az ismert kristályszerkezetekre tabellázva van és 1,6 -1,8 k()rii li értékpt
vesz fel.
"Találkozunk a/ Rn t.aszít.ó taggal is, de a ..\ és p paramét.ereket. kéinnyebb jittel1l1,
Az N atomból álló nemesgázkristály energiáját u(r) párel1ergiákból felé- az rt. és n paramét.er párost..
Illiu\.
 l SZERKEZET
1.2.3 Kovalens kötés
Az előző kötéstípushoz hasonlóan az atomok közeledésével az elektro-
ná.llapotok itt is megváltoznak olyan módon, hogy páros szám ú elektron né-
hány atom terében mozog, azokat kovalens kötéssel szorosan összeka.pcsol-
va. A kapcsolat teljesen megfelel a kémia homöopoláris (elektronpár) kö-
tésének. A kötési energia alig valamivel kisebb, mint az ionos köt.és esetéTI.
Tipikus kristályok példaként a kovalens kötésre a Si, Ge, Ga.As, s a. lp?;tóhb
félvezető ide sorolható.
Meg kelljegyeznünk, hogy a valóságban lIem lehet élesen elvála.::;z1.alli a.
kovalens és ionos kötést; szokásos a. kötést egy viszonyszámma.l .ieIlemezni,
a.mely az ionos/kovalens hányadra utal. Ez a. viszonyszám pl. GaAs eset.én
0,:31 és NaCI esetén is csak 0,94.
1.2.4 Fémes kötés
Tovább haladva a logikai úton, a fémeket jellemző férne:; kjjté"hc:; ju-
t.unk, ha az atomok külső elektronjainak megtalálási valószín íísége a.z egész
kristályra különbózik zérustól; az összes ion terében együttesen mozognak.
Ezek a kiterjedt elektronállapotok általában gyengébb kötést eredményez-
nek, mint az előbbi két lokális kapcsolat; a kötési energia néhá.ny eV /ator'n.
A pozitív ionok alkotta periodikus potenciáltérben mozgó kölcsönha-
tó elektrontenger problémájára még visszatérünk a 3. Fejezetben. Arra
a kérdésre pedig, hogy miért lehet az elektronok problémáját a,z ionoktól
függetlenül tárgyalni, illetve azok hatását miért csak egy statikus perio-
dikus potenciállal kell figyelembe venni, a mindjárt következő adia!Jatik'u8
kjjzelítés ad választ.
1.2.5 Hidrogénkötés
A hidrogént tartalmazó kristályokban (jég, HF stb.) számolni kell a hid-
1'Ogénkiités8el, aminek az a jellemzője, hogy a benne szereplő, elektron.iá.t
vesztett H+ nagyságrendekkel kisebb, mint az eddig szerepet játszó iO!1olc
A hidrogénkötésben mindig csak két atom vesz részt., mert a kapcsolat.ot.
lét.esítő proton olyan kicsi, hogy több atom nem fér a közelébe. A't ionos
jellegű, de meglehetősen aszimmetrikus hidrogénkötés a szokásostól erósell
pltérő tulajdonsá.gokra (pl. a jég speciális hőtágulásá.ra) vezethet.
I.;~ TRANSZLÁCIÓS SZIMMETRIA
1.3 Thanszlációs szimmetria
A szilárdtestek legjellemzőbb tulajdonsága a transzlációs szimmetria.
rllint azt. már többször megjegyezt.ük. Ebben a fejezetben arra fl kér-
désre szeretnénk feleletet kapni, hogy milyen általános tula..idonságai van-
!lak egy t.ran::;zlációs szimmetriával rendelkező kvant.ll m ITI pc II anikai sol(l'é-
::;zecskerendszernek. Természetesen minél általánosabb kérdést tesziillk fel
a természetnek, annál kevésbé konkrét választ kapu Ilk, ugyalIakkor - 11<1
egyáltalán kapuIIk választ - pz annál hasznosabb fl t.ovábbi meggolldo-
lások szempolltjából. Matematikai nyelven szólva IÍl!;y lehetnp jelll'lIwz ti i
vizsgálatain kat, IJOgy elsi) lépésként nem egy kon krét fiiggvéllY megba j;í {'o-
zására törd{sziillk, hanem az ósszes lehetsége::; függv0nybéíl pl!;yre szííkebh
fiiggvényosztályokhoz szeretnénk eljutIIi, jól körülhatá,rolva azokat a fizikai
rendszereket, amelyeknek tulajdonságait ezek a függvények leírj álc
A kvantummechanikában egy rendszer tulajdon::;ágainak leírására az
állapotfüggvény szolgál, amelynek abszolüt ért.ék négyzete a.dja, a relld::;z('1'
megtalá.lá..<-;i valószínűségét az a,rgumentumokkaljellernzett állapotba.l\. ldi'l-
I'iiggptlell ],(~Ildszer állapotfüggvénye fá.zisfaktor ere.iéig a k ii lilII hiizií 1'11 (-'{'-
I!;iil-saját,{'rtékekhez tartozó energia-sajátfüggvény. Ezek lIIl'l!;ha.tározásál'<l
a.z idöfiiggetlen Schrijdinger-egyenlet ::;zolgál.
Legyen a. periodikus térben mozgó, azaz transzlációs szirnrnetriáva.1 rell-
delkező és N részecskét tartalmazó rendszerünk Ham,ilton-opprátora
(lAO)
a.lakü, ahol az első tag a kinetikus, a második a potenciális energiához
rendelt operátor. A transzlációs szimmetria megkövpteli, hogy ha J'('!I<!szp-
riillket a periodikus térben az (Ll) által definiá.lt R rá.csvekt.orral dtoljllk.
akkor po1.ellciá.li::; energiája Ile vá.ltozzon, azaz
\i(rI + R," ·rAf + R) = \i(rl," ·l'Af)· (Lll)
Vegyük észre, hogy ez a,z egyenlőség csak végtelell kiterjedésíí periocli-
km; potellciá.ltér eset.éll értelmes, hiszen különben, ha. a.z R I'n,csvektorl. elég
Ila?;yra választ juk, akkor rendszerünket mintegy kitoljuk a vizsgá.lt. t.érbő!.
!\ valósá.gban véges kiterjedésíí kristályokkal van dolgunk, így a pot.ellci-
:'11'<1 vonat.kozó (1.41) előírást további meggondolásokkal kell kiegé::;zít.l'lIi.
 l SZEHKEZET
A megoldást az a szerencsés lehetőség szolgáltatja, hogy Illegfelelóen vá-
lasztott határfeltételeket írhatunk elő.
Az N részecskére vonatkozó energia..o;;ajá,térték-egyenlet önmagá.ball lleJlI
oldható meg, csak ha határfeltételeket is megadunk. Ez a va.lóságban allnyit
jelent, hogyavizsgálatnak alávetett kristá.ly feliiletén kell előírni a kérdó-
ses kvantummechanikai mennyiséget. Ezt az esetek nagy r0szPbell nel II
tudjuk megtenni, mert nem áll megfelelő információ rendelkezésre. FpIITlP-
riil azon ban a kérdés, hogy nem lehet-e valamilyen módoll elkerü Illi ezt rt
problémát; vajon a végső megoldás - a sajátértékek és sajátfiiggvények -
mennyire érzékeny a hatá,rfeltételekre. Fizikailag úgy érezziik, hogy millél
nagyobb a kristá.ly, annál kevésbé érzi a belsejében, hogy fpliiletéll lllilyell
viszonyok uralkodnak. Born és Kármán matematika.ilag is megm1ltatta.
hogy ha V / F -r 00 (v a kristály térfogata és F rt feiiiipte) , akkor a sa-
játérték-egyenlet megoldása érzéketlen a határfeltét.elre, de természetesen
valamilyen határfeltételt kell előífIlÍ. Ezt a tényt kihasználva cébzerüell vá-
laszthatulIk h atá.rfeltételt , amely egyrészt megkönnyíti az egyenlet IrIegol-
'I'
chlsát, másrészt értelmessé teszi a potenciáira vonatkozó (lAl) előírá.st.
A Born-Kármán-féle ciklikus határfeltétel megköveteli, hogy a kristály
('IejélI és végén a, sajátfüggvények azonosak legyenek; a kristá.!y sze !ll ben
lev6 pOJltjaiban a viszonyokat azonos állapotfüggvény írja le, Egy- és kétdi-
menziós kristályok esetében fizikailag is megvalósítható olyan helyzet., hogy
a Born- K álmán-határfeltétel egzaktul érvényes legyen. Eh hez !leln kell
má.st tenni, mint a kristály elejét és végét egy zári g6rbe-, illet.ve tónLS-
szerÍÍen összekapcsolni. A valóságban előforduló há,romdimeJlziór::; krist.á-
lyok esetében ilyen összekapcsolásra nincs lehetőség (il. negyedik dimeJlzióra
lenne szükség). A ciklikus határfeltétel realizá.lásá.t úgy képzeljiik el, hogy
,a kristály t minden irányban "megismételjük" , azaz az egész teret kúpzelet.-
hplI valódi kristályunkkal kitőltjük, de a végső megoldást csak az r E \l
fpltétel mellett fogadju k el.
Ezen meggondolások után a sajá.térték-egyenlet 6s a hat.árrplt,6tp\t'k:
1tiJ! = E \It , (I A2)
( L.43)
Itt al, a2, a3 az elemi rácsvektorok, s Nl, N 2 , N3 a megfelelö rácsvektorok
i rányá.ba az elem i cellák száma, azaz az N a- k lényegében a kristály III t~ret.ót.
határozzák meg. Természetesen
(1.44 )
l.~~ TRANSZLÁCIÓS SZIMMETRIA
az Összes rácspont száma. (N a periodikus rácsszerkezetet jellemző rá.cspon-
tok számát, N a részecskék számát jelöli.) Ugyanakkor az (1041) feltétel azt
jelen ti, hogy az N részecskéből álló rendszer potenciális energiá:ia azonos
olya.n konfigurációk esetén, amikor az R rá.csvektorral történő eltoláskor a
kristály egyik végén kilógó részrendszert a. kristály másik végén rnegfelel()en
helyettesítjük.
Vegyünk szemiigyre néhá.ny konkrét rendszert, amelyek energiasaját.{'r-
ték-problémáját az (1.40)--(1.4:3) egyenletekkel általánosságban megi·ogal-
rnaztuk. Ilyenek például a következők:
• az ionok llIozgása,
• a,z elektronok mozgása,
• a,z ionok mágneses momentumának mozgása az ionok és elektronok
egyii ttese által kialakított átlagos potenciáltérben .
Meg kell jegyezni, hogy sokszor nem áll rendelkezésünkre a potenciá.ltér (a
\I (r) függvény) konkrét ismerete, s csupán annak (l.41) periodikus tulaj-
dOllságát feltételezve kell á.ltalános következtetéseke1. levonnunk.
1.3.1 'franszlációs operátor
Az R rácsvektorral történő eltolás matematikai leírására célszerű bew-
zetni a T(R) transzlációs operátor,t, amelynek definíciója.
T(R)f(rl, r2, ... ) = f(rl + R, r2 + R, ... ), (l.45)
a.ho~ f(rl, r2,· .. ) tetszés szerinti egy- vagy többváltozós fiiggvény.
Igy például a potenciá.l periodikusságát kifejező (1041) egyenlet egysze-
rííbben írható:
T(R)V(rl,··· rA!) = V(rl,··· rN), (1.46)
;!.lni úgy is kifejezhető, hogy a potenciál transzlációinvariáns.
Vil::sgá.ljuk meg részletesebben az (1.40) Ji Ham-jlton-operá.tor é::; T(R)
transzlációs operátor kapcsolatát. Az impulzusoperátornak szokásos a
Pi =
't
-'tIL-
a ( L.4 7)
. ari
differenciáloperá.torral történő reprezentálása, ahol a "gra.d" jelölés helyett
illká.bb il fenti differenciálszimbólurnokat fogjuk haszná.lni. Egy függvény
 l SZERKEZET 1.3 TRANSZLÁCIÓS SZIMMETRIA 35

differenciálása majd eltolása, illetve eltolása majd differenciálása. azonos T(aa)T ((Na - l)aa) c/>( .. ·rj,···) = T(Naaa)</>C' ·rj,···) =
eredményre vezet; így - tekintettel az (1.46) egyenlőségre - a transzlációs
operátor és a Hamilton-operátor felcserélhető:
= C N a(aa)4>(" ·rj,·· ,) =
= </>( .. 'f,i + Naaa,"') =
Tfl-flT = [T, fl] = O, (lAH) = </>(· .. rj,"·), (1.52)

amit szoktak úgy is mondani, hogy T és fl kommutátora zérus. a.hol az utolsó egyenlőség felírása a (1.50) határfeltétel alapján történt.
Most emlékeztetünk a kvantummechanika egy fontos tételére (bizonyí- Asajátértékek (1.52)-ból:
tás a Függelékben megtalálható ):

Két operátor, amelyek azonos határfeltétellel rendelkező saját-

C(aa) = Nyil = exp (2rri ~:) j '1'101
./ = O" , ... Na
±1 ±2 2' (1.53)

érték-egyenletet határoznak meg, akkor és csak akkor felcserél-
hető, ha közös sajátfiiggvény-rendszerük van.
A t.ételből következik, hogy az energia-sajátfüggvények meghatározása. cól-
já,ból elegendő a transzlációs operátor sajátfüggvényeit megkeresni.
A megoldandó sajátérték-probléma:
to
(1.'19)
( 1.50)
A sa.játérték-egyenletet tehit három határfeltétel egészíti ki. Keressük meg
először az elemi rácsvektorokhoz tartozó sajátértékeket:
a.hol az egységgyököket a szokásos exponenciális formában írtuk fel (szem-
léltet.ésként lásd az 1.14. ábrát) és az egyszerűség kedvéért feltételezt.ük,
hogy az Nl, N 2 , N3 számok párosak. 9 A T(aa) operátornak tehát Na da-
rab sajátértéke van, amelyek éppen az Na egységgyökök, s asajátértékek
jelölésére az (1.51) alatt megengedett 'TJa egész számokat lehet használni.
Más egész számok nem vezetnek új sajátértékre, hanem - mint azt az 1.14.
ábrán jól láthatjuk - az egységkörön csak egy újabb körülfordulást jelente-
nek.
Térjünk most vissza a T(R) operátor sajátértékeihez. Tekintettel az
R rácsvektor (1.1), a transzlációs operátor (1.45) definíciójára és az (1.51)
összefüggésre:

T(aa)4>C' 'r,j,"') = C(aa)4>(" ·fj,···) = T(R)</>( .. ·rj,"') = C(R)4>(.· .rj,···) = </>C' ·rj + R.···) =
= 4>("'fj+aa,''')' (1.51) = T(Rla})T(Rza2)T(R3a3)</>(" ·r.i,···) =
= CR) (aJ)C R2 (a2)C R3(a3)</>(" ·r.i,· .. ), (1.54)
a,hol a. második egyenlőség felírásához felhasználtuk a transzlációs operátor
Figyelem be véve a (1.53) sajátértékeket kapjuk, hogy
(1.45) definícióját. Most lépésrőllépésre, (Na - l)-szer egymás után alkaJ-
mazzuk a T(aa) transzlációs operátort aZ (1.51) egyenlőségből kiindulva,:
C(R) = exp (2~i ~ ~:.), (1.55 )
T(aa)T(aa)4>(" ·r.i'···) = T(2aa)4>(" ·r.i,···) =
= C Z (acr)4>(" ·r.i'···) = ahol az exponenciálist egyszerűbben írhatjuk, ha bevezetjük a K vektort a
= 4>(" ·r.i + 2a cr ," '), reciprokrács terében a
T(aa)T(2a a)4>(" ·r,i,···) = T( 3a t.,)c/>C· ·ri,·'·) =. . '
N Nft
= O, ±l "±2 ... (±1) (LS6)
= C 3(aa)c/>(-" r,i,' .. ) = 11(3 Il_
2
= c/>( ... r.i+ 3aa ,···), .
9Ha. Na párat.lan, akkor Tler = 0, ±l, ±2, ' .. ± [N a/2)' ahol a [. , 'l jel az egész
részt jelent.i.
36 1 SZERKEZET 1.3 TRANSZLÁCIÓS SZIMMETRIA 37

Im Egy megoldást könnyen felírhatunk, amiről behelyettesítéssel meggyő­

ződhetünk:
A!
<pK(rt,··· rA!) = uK(rl,··· rA!) L eiKl·] , (l.őO)
j=1

ahol az UK függvények rácsperiodikusak, azaz

(1.61)

A 7(R) transzlációs operátor és ezzel együtt az (1.40) alakú Hamilton-

1.14. ÁBRA: A ~ egységgyökök ábrázolása a komplex síkon
definícióval. Ekkor ugyanis tekintettel az (1.4) ortogonalitási relációra:
(1.57)
s ennek alapján
( 1.58)
ahol a C(R) sajátértékeket most már jelzéssel (indexszel) láttuk el; a 7(R)
operátor sajátértékei az (1.58) alakú, egységnyi abszolút értékű komplex
számok, amelyek jellemzésére a reciprokrács terében definiált K vektor kom-
ponenseivel arányos (1]1, 1]2, 1]3) számhármas szolgál.
operátor sajátfüggvényei rácsperiodikus függvényekkel modulá.Jt síkhullá-
rnok összege. Nem kaptunk konkrét kifejezést az energia-sajátfüggvények-
re, de kiadódott, hogy azoknak ki kell elégíteni az (1.59) Bloch-egyenletet,
s ugyanakkor azt is láttuk, hogyasajátértékek és a sajátfüggvények jel-
lemzésére az (1.56) alatt definiált K vektorok szolgálnak, ami igen fontos
eredmény és érdemes részletesebben megvizsgálni.
..
1.3.2 Hullámszámvektor mint kvantumszám
A kvantummechanikai sajátérték-problémák megoldása során mindig
kiadódnak azok a jellemző paraméterek, amelyek szerint asajátértékeket
és a sajátfüggvényeket rendezni lehet. Ezeket kvantum8zámoknak nevezik és
a kvantumállapotok jellemzésére szolgálnak. A 7(R) transzlációs operátor
kvantumszámai az (1]1, 1]2, 1]3) számhármasok, amelyeket a reciprokrácstér-
ben definiált K vektor komponenseinek tekintünk az (1.56) előírás szerint.
Másrészről K a sajátfüggvények (1.60) alakjában hullámszámvektor jellegíi
tulajdonságot mutat, ami indokolja az alfejezet címét.
Az elemi rácsvektorokkal történő transzlációs operátor sajátértékeinek
meghatározása során az (1.53) összefüggés alatt láttuk, hogy 1]a éppen Na
értéket vehet fel, ahol Na a kristály kiterjedése laal-egységekben mérve az
ar.> irányba. Ebből és az (1.56) definícióból következik, hogy NI . N 2 . N 3

Helyettesítsük az (1.58) sajátértékeket az (1.54) egyenlőségbe, s akkor darab K hullámszámvektort határoztunk meg egyértelműen, azaz (1.44)
a következő Bloch-egyenletet kapjuk: szerint

a transzlációs operátornak éppen annyi sajátértéke van, ahány

( 1.59)
rácspont alkotja a kristályt.

amely a </>( rI, ... r A!) sajátfüggvények meghatározására szolgáló függvény- Következőlépésként határozzuk meg a reciprokrá.cstérnek azt a tarto-
egyenlet. mányát, amelyen belül a K hullámszám vektorok eJhelyezkednek. Rögtön le
 l SZERl<EZET 1.4 ADIABATIKUS KÖZELÍTÉS

kell szögeznünk, hogy itt bizonyos önkényességre van lehetőség, hiszell ami- 1.4 Adiabatikus közelítés
kor (1.53) alatt a.z Tio fázisfaktorok lehetséges értékeit rögzítettük, akkor a
LL4. ábrán látható egységkörön a +1 értékből kiindulva pozitív és lIegatív Az elc)zőekben láttuk, hogy a szilárdtestek egy részében (fémekben, fél-
irányba jelöltük az egységgyököket. Természetesen senHni akadálya allnak, vpzetőkben) a. pozitív ionok terében kiterjedt állapotú elektronok mozogna,k.
hogy valamelyik másik egységgyököt tekintr,;ük kiindulásnak va.gy eSél,k ,>gyik Ellnek a i':ioktestproblémállak a kvantummechanikai tárgya.lását Ila,gymér-
irányba járjuk k()rül az egységkört (ekkor pl. Tio = 1, 2,'" N,_,) vagy akár ték ben könnyítené, ha a.z ionok és elektronok mozgását külön-külön lellt'tllt>
valami egyéb r,;zisztéma szerint rendezzük az egységgyököket cSllpáll arra t.á.rgyalni. Ez természetesen így lenne, ha az elektronok és iOllok között IleTlI
iigyelve, hogy mindegyik csak egyszer forduljon elő. Ha a hullámszámvektor lenne l{(j\csön h at. ás , hi::;zen akkor a rendszer 1-1. Hamilton-operá,(,ora a.z iOllok
(L.Sfi) definícióját kiegészítő 11701 ~ N a /2 (n = 1,2, ;{) halmazt vá.lasztjuk, HI él' az elektronok He Hamiltoll-operátor3oin3ok ()sszege volna:
akkor a lehetséges K, vektorok tartománya a reciprokrácstémek olyan elé'-
mi cellája, amelyet a b l , b 2 , b 3 elemi reciprokrácsvektorok hatá,roznak
1-1. = HI + H" (UH)
meg és az origó az elemi cella geometriai középpontjába esik .. JÓI tudjuk. atl1plYllek következtében az állapotfüggvény szorzat, asajátenergia (isszPg
hogy ezzel az elemi cellával teljesen' ekvivalens, de má." elemi cellákat is a.lakjában állíthat.ó elő:
lehet konstruálni, ami anllyit jelent, hogy má." (Til, Ti2, Ti3) szá.llIhárIllaS
halmazzal jellemezzük a kérdéses K, vektorokat. (l.(i4 )
Vegyük észre fejtegetéseink leglényegesebb következményét:
.. n
ahol az N da.rab ion és darab elektron helyvektorainak együttes jelölésére
bevezettiik a :~N-dimenziós rI
és 3n-dimenziós vektorokat: re
K, hullámszámvektorok csak K reciprokrácsvektor erejéi)!;
rt.
( l, G:»
megha.tározott men nyiségek
A VI ,Ji", i I) kölcsölI Itat.ás azon ban elsi) pilla.natra, megaka,dályozza ('zI. il
(ez felel meg egy teljes körülford ulásnak az egységkörön), s a cébzerűség felírást. Ezt az energiatagot ugyanis hozzá kell adni az (1.6a) összeghez és
dönti el, hogya reciprokrácstérben milyen elemi cell án bellil ábrá.zoljuk a akkor a kétfa.ita részecskerendszer mozgása már nem tárgyalhat.ó szeparéí.l-
lehetséges N darab K, vektort (az elemi cellán belül nincs két olyalI pOIlt., t.an. A kölcsönható rendszert leíró teljes Hamilton-operátor:
amelyek között il.. távolság rácsvektornál nagyobb lenne). A továbbia.klMll (J_Gb)
a lehetséges K, vektorokat mindig a reciprokrács Wigner-Seitz-cellájáball,
aza.z a Brillouin-zónában tüntetjük fel. ahol a részecskék kinetikus és saját potenciális energiájukat tartalmazó Ha-
V égezetül arra a kérdésre várunk még választ, hogy mekkora a K, vek- 1/J.Íltou-operátoro k:
t.orok végpontjainak sűrűsége. Az (1.56) definíciós összefüggésből látható,
fi: 2
hogyavégpontok szabályos térrácsot alkotnak, a sűrűség álla.ndó, éspedi~
}l~; = l:: 2P,i + V (i e) , f:
( l ,(jI)
.i=l rne
N NVo V N p2
(Ui2)
PK, = VB = 81l'3 = 81l'3' H/I l:: 2tJ + vf(-rIl· ( 1.6H·)
.J=I .J

ahol fdhasználtuk a Brill(min-zóna VB térfogatát mega.dó (L,7) egyenlóst>- A / felső indexszel azt jelöltük, hogy ezek a potenciális energiák egy nagy
get, valamint az (1.3) alatt már felírt NVo = V triviá.lis összefiiggést (\<, <IZ negatív, illetve pozitív állandó járulékot tartalmaznak a negatív elektroll-
(~Iern i cella, V a t.eljes kristály térfogata,). t.ellger, illetve az egyensúlyi helyen nyugvó pozitív iOlloknak megfelelően,
40 l SZERKEZET 1.4 ADIABATIKUS KÖZELÍTÉS 41

A 8emleges anyagban ezek természetesen kiegyenlítik egymást és a tel- (elsőrendű deriváltjai) eltűnnek az r /Jo helyeken, mert az egyensúlyi hely
jes Hamilton-operátorból kiesnek. Az állandó tagokat a továbbiakban a. környékén fejtünk sorba:
részrendszerekből (elektronok, ionok) is elhagyjuk, azaz a I vessző nélküli
aVI(r/ o )
potenciálok olyanok, hogy a~
q
=O és hasonlóan (1. 72)

ahol a jelölés kicsit pongyola, természetesen a derivá.ltakat kelJ a.z r /" he-
(UiD)
lyen venni. A VI potenciál nulladrendű tagja (l.69) szerint eltűllik, így
harmonikus közelítésben az (1.70) Hamilton-operátor:
(A kétféle "szummázás" a szorzótényezővel együtt persze ugyanazt jelen-
ti; az első a számítógépeknél, a második az elméleti munkákban szerepel H = (1.7::l)
inká.bb.) Vezessük még be az Mátlagos ion tömeget (M = 2:./ lV/.//N) ,
a.mire a későbbiekben lesz szükség, majd írjuk fel újra az (l.66) teljes Ha-
milton-operá.tort, s az impulzusok helyett térjünk át a szokásos derivált
reprezen táci óra:

.. y

ii l
,
a.hul E szérint rendezve írtuk fel a. tagokat. Az ionok kinetikus ellergiája
~,
külön meggondolást érdemel:

Ismeretes, hogy egy rezgő rendszer potenciális és kinetikus ener-

giája azonos nagyságrendű, így az ionok kinetikus energiája is
A valóságJan szerencsére nehéz, lomha ionokról és könnyű, fürge elektro- (2-nel kelJ arányos legyen (a vezető tag h 2 /2m e -vel ará.nyos,
nokról van szó, ami lehetőséget nyújt bizonyos közelítő, de a valóságot jól ezért kellett ezt a tényezőt az ionok kinetikus energiá.jában IS
t.iikröző tárgyalásra. Ennek lényege, hogy az elektronok és ionok mozgása
szerepeltetni). Ezt E helyes megválasztása teszi lehetővé:
más "időskálán" történik: me 1 2
--'=E amiből: (1.74)
M 1'2 '
• a.z elektronok mozgása merev ionok terében,

• a.z ionok mozgása egyelkent elektrontengerben Látható, hogya. He-ben összevont tagok nem tartalmaznak rI ionko-
ordinátát, csak rf; elektron koordinátát (rIo az állandó egyensúlyi helyeket
tárgyalható. Használjuk ki még azt is, hogy az ionok (a .l-edik ion) ru" jelöli mint paraméter, s ennek következtében VIe er/o, re) egy rácsper'iodi-
egyensúlyi helyük környékén kis EUJ elmozdulásokat végeznek: k·us függvény). A iiI-ben összevont tagokról a fordítottat csak akkor lehet
elmondani,' ha ott a V/e (r/o, re) potenciál helyett annak elektronállapo-
rIJ = ruo + EUJ; azaz r/ = r/" + EU, (1.71) tok szerinti átlagát vesszük, hivatkozva arra, hogy gyakorlatilag milldell
elektronállapot megjelenik, amíg az ionok egy kicsit elmozdulna.k. Ennek
ahol E egy később célszerűen meghatározandó kis paraméter, ami szel'int VI a,z átlagtérnek a bevezetése lényegében az adiabatikus közelítés. Vegyiik
és Vb; potenciálok SI' "eitését kívánjuk elvégezni. A potenciá.lok gradiensei észre, hogy az elektronok átlagtere is rácsperiodikus, hiszen a. V,,, potellciál
42 l SZERKEZET 1.5 ÖSSZEFOGLALÁS 43

második deriváltja az ionkoordináták helyén az rIo egyensúlyi értékeket tar- 1.5 Összefoglalás
talma.zza. Nem is vártunk mást, mert természetes, hogy a negatív elektron-
felhő a pozitív ionok környezetében sűrűsödik, s ha azt az egyensúlyi helyen A kristályos szerkezetű anyagok legáltalánosabb szimmetriatulajdoll-
kellett venni, a.kkor a.z elektrontenger okozta átlagtér is rácsperiodikus. sá.ga a. tra.nszlációs szimmetria, a.mi egyenértékű azzal, hogy létezIlek a.z
Tekintsük át a mozgásukat tekintve lomha ionokra és fürge elektronokra. al, a2, a:l nem egy síkba eső elemi rácsvektorok, amelyekkel definiált
alapozott adiabatikus közelítés állításait:
3
• Az elektronok és ionok kvantummechanikai problémája elkülönítve R= L R(,aa; R,~ = O,±1,±2'···'±T
Na
(1. 7,»)
tárgyalható, a közöttük működő kc)lcsönhatás szétcsatolha.tó, éspedig (.l/=l

az elektronok az egyensúlyi helyükön megmerevített iOllok rá.cspe-
riodikus terében,
az ionok az elmosódott elektronfelhő átlagterében mozogna.k,
amely szintén rácsperiodikus.
A sajátérték-probléma állapotfüggvénye szorzat alakban, az energia-
sajátértékek az elektronok és ionok energiájának összegeként adódik.
..
• A sajátérték-egyenlet megoldását az ionok elmozdulisa szerinti 80r-
fejtés alakjá.ban kerestük. Az elmozdulás kicsiny voltát egy f: paramé-
terrel vettük figyelembe (ennek hatványai adják a sorfejtés ~endjét),
amelyet energetikai meggondolások alapján f. = ijm~/ Mértékűre vá-
lasztottunk.
rácsvektorok eleje és vége azonos környezetű. Az elemi rácsvektorok a.
Vo = al a2 a 3 térfogatú elemi cellát, az origóból felmért R rácsvektorok a
rácsszerkezetet határozzák meg. A kristályszerkezetet a rácsszerkezet és
a.z elemi cella szerkezete, a bázis alakítja ki. Egyszerű kristálYl'ól beszé-
lünk, ha az elemi cella egyatornot vagy iont tartalmaz. Arácsszerkezetet
a. pontcsoport szimmetriái (14 lehetséges szerkezet van; ezeket Bmvais-rá.-
csoknak nevezik), a kristályszerkezetet a tércsoport szimmetriái (230 lehet-
séges szerkezet van) határozzák meg. Az egy rácspontot tartalmazó és a
teljes kristály t hézagmentesen lefedni képes elemi cella nem egyértelműen
meghatározott. A gömbszimmetriához legközelebb á.lló a Wigner-Se'itz-cel-
la.
A dil'ektrácstérhez oda-vissza egyértelműen hozzárendelhető a hl, h 2 ,
h:l elemi reciprokrácsvektorokkal jellemzett reciprokrácstér a.z

• A vezető (nulladrendű) tag az egyensúlyi helyen nyugvó ionok terében

mozgó és egymással kölcsönhatásban lévő elektrongáz. Ez egyben az
aa h,a = 27fóa ,ai a, f3 = 1,2,3 ( 1.76)

elektronprobléma első el nem tűnő tagja. defi níciós egyenlet segítségével. A

• Elsőrendű tag nincs, mert a sorfejtés az egyensúlyi hely környékén 3

tört.ént (az egyensúlyi helyeket a potenciálok gradiensének eltíínése K = L [{,aho; [{O = 0, ±l, ±2, ... (l. 77)
definiálja). 0=1

• Ha a másodrendű tagok között az elektron-ion kölcsönhatási tagot az
elektronok átlagterével vesszük figyelembe (az elektronkoordinátá.k
így kiesnek), akkor az ion mozgás sajátérték-egyenletét kapjuk har-
monikus közelítésben, ami az ionprobléma első el nem tűnő tagja.
• Ha a szilárdtestben kiterjedt elektronállapotok vannak, akkor a.z ener-
gia-sajátértéket elsősorban ezek határozzák meg és az ionok energiája.
csak Vm,) M arányban játszik szerepet.
végtelen sok reciprokrácsvektor közül a legrövidebbek (az egy irányba mu-
tatók közül) komponensei a párhuzamos síksereget jellemző Mílle1'-indexek,
K merőleges a síkokra és 27f / IKI a síkok közötti távolság. A reciprokrácstér
Wigner-Seitz-cellája a Brillo-uín-zóna.
A kristályszerkezet meghatározására a diffrakciós módszerek szolgálnak.
Ri.>lltgensugárzás esetén az elektromágneses hullámok gerjeszti k a vizsgált
mintá.ban lévő elektronokat, s ez a szekunder sugárzás adja a primer Sll-
gá.rzá8sal együtt a diffrakciós vonalakat. A diffrakciós vonalak helye és 3.
44 l SZERKEZET 1.5 ÖSSZEFOGLALÁS 45

rács szerkezete között a kapcsolatot a Bragg-, illetve a Laue-feltételek szol- l.2. TÁBLÁZAT Kötési típusok á.ttekintése
gáltatják, amelyek alapján a reciprokrácsvektorokra lehet következtetni. A
diffrakciós vonalak intenzitása az elemi cella szerkezetétől függ és az abba.n Kötés Uk (eV fatom) Példa V á.zlat
elhelyezkedő atomok alakfaktorát kell ismerni, ami tábláza.tokban szerepel.
A transzlációs invariancia matematikai kezelése céljából a. rácsvektorral
t.é)rténő eltolás leírására bevezettük a í(R) transzlációs operá.tor!., amely
va.n der Waals rv O, l Ne, Ar, Kr
88
felcserélhető a rendszer 1l Hamilton-operátorával és mindkettő saját.érték-
egyenletéhez Born-Kármán-féle ciklikus hatá.rfeltételt írtunk elő ("bulk"
Ionos 6 - 10 NaCI, CsCl, ZnS
~
anyag esetén a megoldás érzéketlen a hatá.rfeltételre). Ennek követkpzté-
bell elegendő megkeresni a. transzlációs operátor sajátfiiggvényeit, a.lllelyek
a Bloch-egyenletnek tesznek eleget, és ezek egyben az energia-sajá.tfüggvé-
kovalens l-ii In, C, Si, GaAs
~. .~
nyeknek is keretet szabnak. Az állapotok jellemzésére szolgá.ló kvant.umszá.-
•
l-5
• • ••
IlIok a hllllámszá.mvektorok, amelyek az N rácsponttal megegyezö szá.lIllÍ fémes Na, Cu, AI, Fe I
úrtéket vehetnek fel és á.brázolásu k a recipl'Okrácstérben a Brillouill-zónáll
beiiiI történhet.
A szilá.rdtestek kötéséért elsősorban a kristály t alkotó elektronok és io-
Ilok között miíködő elektrosztatikus erők a felelősek. Az elektronok elren-
hidrogén rv 0,5 1-1 2 0, HF
8·8
dezödéséuek megfelelően különböző kötési típusokat ismerünk, amelyeket
. az azokat jellemző kohéziós energiákkal együtt - az alábbi tá.blázatban Ebből következően a sajátfiiggvények az elektronok és ionok sajátfüggvénye-
át.tpkintünk. inek szorzataként, a sajátenergiá.k az előbbiek sajátenergiáinak összegeként
Egy fémes rendszer (ionok terében kiterjedt állapotú elektronok) stacio- állíthatók elő, azaz az elektronok és ionok mozgása elkülönítve tárgyalható.
ná.rius Schrödinger-egyenletének megoldására közelítő módszert mutattunk
be annak alapján, hogy az egyensúlyi hely környékén kis amplitúdójú rezgő
mozgást végző nagy tömegű (M) ionok lényegesen lomhábba.lI mozogna.k,
mint a kis tömegű (me) fürge elektronok, amelyek ígyadiabatikusall kövp-
t.ik a.z ionok mozgását. A megoldást az ionok elmozdulása szerinti sorfejtés
a.lakjában kerestük, ahol az elmozdulások kicsiny él'tékét jellemző para-
méter célszerűen választott értéke Vme/ M. A Hamilton-operát.or Összeg
a.lakjában állt elő;

• a. nulladrendű tag az egyensúlyi helyen nyugvó ionok ter(~lwll lllOZgÓ

és egymá.s..<;a.1 kölcsön ható elektronok problémája.,

• elsőrendíí t.ag nincs, mert az egyensúlyi helyen fejtettiink sorba,

• a. másodrendű tag az ionok mozgását írja le, a.hol az elektronok á.I'IlY{>-

kolása. mint egy effektív átlagtér jelenik meg és a potenciá.l periodici-
tását nem sérti.
 2.1 HARMONIKUS KÖZELÍTÉS 47
2 Itácsrezgések
sorba). "Elektrontenger" jelenléte esetén az effektív potenciált befolyá-
solja az elektronok állapota. Az előző fejezetben bemutatott adiabatikus
szétválasztás eredményeként az elektronok járuléka a potenciál hoz a legala-
Az előző fejezetben részletesen tárgyaltuk annak lehetőségét, hogy il. szi- csonyabb rendben szintén kvadratikus az ionok elmozdulásvektorában, sőt
lárdtest kristályszerkezetét alkotó ionok és kváziszabad-elektronok mozgá- a.zt is láttuk, hogy a járulék egy u szerinti sorfejtés másodrendil tagja. Így
sát elkülönítve tárgyaljuk. Jelen fejezet célja az ionok mozgásának vizsgá- a potenciál ebben az esetben is harmonikus marad és
lata.. Mutasson a
l
(2.1 ) Veff=2' L QUI(J, J') UJ'(I UJt (2A)
J, J'
rácsvektor egy primitív cellához, amelyben általában p ion (atom) van és e, e'
ezek egyensúlyi helyét a cellán belül az l vektorok hatál'Ozzák meg. Egysze-
ríí kristály esetén természetesen p = l, s így csak egy darab l vektor van, a.lakban Írható, ahol persze
amit célszerű zérusnak választani. Általában valamelyik ion helyvektora az
idő függvényében: QedJ,J') = (DV~ff(",UJl"')) .
(2.2) 8uJl8uJI(1 "'UJl=O,'"

ahol az u vektol'Ok az elmozdulást jelölik az egyensúlyi helyhez viszonyítva. A második parciális deriváltakra vonatkozó Young-tétel értelmében él. Qa'
Az indexben (és később az összegzések kijelölésénél is) e nem az l vektor tenzor eleget tesz a következő egyenlőségnek;
abszolút értéke, hanem az e-edik ion (amelyik egyensúlyi helyét a cellában
(Vi)
az l vektor határozza meg) jellemzője. V éges kiterjedésű kristály ról lévén
szó, a.z N rácspontnak megfelelően a J vektor N értéket vehet felj s a primi- a.hol # él transzponálást (főátlóra tükrözést) jelenti. Részletesebben felírva,:
tív cellán belül a különböző ionokat p darab l vektor jelöli (e = 1,2, .. . p).
Ennek megfelelően a szóban forgó szilárdtestet Np ion (atom) alkotja.. (2.7)
[9l('(J,J')] aa = [gele(J',J)] a'a .
'

2.1 Harmonikus közelítés A tenzor tehát mátrixelemeiben és az f, e',

illetve a J ,J' változóiban egyszer-
re szimmetrikus. A J ,J' paraméterekre vonatkozóan több is igaz. A po-
A rendszer Hamilton-operátora tenciál transzlációinvariáns, a,zaz

+ R,J' + R) = (Vn
]l =L
.T ,l
;t:t +
2
Veff(' ., UJt·· .) (2.:3)
YUI(J YUI(J,J').

Enllek a függvényegyenletllek a megoldása:

a.lakban írható általánosan . Ha kváziszabad-elektrollokat nem tarta.! ma.z
a rendszer (pl. valamilyen ionkristály) , akkor ~z effektív potenciált min-
den további nélkül sorbafejthetjük és az első el nem tünő tagnál megállva,
ha.rmonikus közelítésben tárgyaljuk a problémát (a nulladrendű tagot a,z
energiaskála kezdőpontjának tetszőleges volta miatt zérusnak választj u k,
a.z elsőrendű tag eltűnik, mert az egyensúlyi hely környezetében fejtiink
(:UJ)
Ez fizikailag annyit jelent, hogy egymástól azonos távolsá.gra levő (J f) és
(J' l') ion pár azonos járulékot ad a potenciális energiához.
e
Az indexek kiküszöbölése céljából vezessünk be 3p kompollensű redu-
ká.lt vektorokat, illetve (:~p)·(3p) mátrixelemmel reprezeJltálható tcmzorokat
48

a következő definíciókkal (a 3p komponensű

2 RÁCSREZGÉSEK

mennyiségeket kis "kalappa.!'"

J 2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ 49

A rendkívül bonyolult, csatolt rezgőmozgás megoldása céljá.ból igyek-

jelöljük): szünk megkeresni egy csatolástól mentes ekvivalens rendszert, amellyel már
könnyebben boldogulunk. A Hamilton-függvényt kanonikus trans~formá­
UJ = [vlA1luJI, ... ~UJP]' (2.10)

Pi = [ v'PJt PJp
MI ' ... vlfVf; ,
l (2.11)
('iókkal "szabad részecskék" Hamilton-függvényévé alakítju k, s közben ál-
landóan nyo~on követjük, hogy az új változókra milyen új csererelá.ciók
érvényesek. [gy a sokrészecskerendszerünk klasszikus és kvantummechani-
~JIJ/l kai tárgyalását párhuzamosan végezzük.
( ~J,J'I
G(J, JI) = IMI 1 M2
9~IP,J/)
v'M"M p
), (2.12)
2.2 Normálkoordináták, diszperziós reláció
ahol a G tenzor, vagy más elnevezéssel dinamikus mátrix, (i, (2.6), (2.7) és ~ A vizsgálatna,k alávetett rendszer mozgásának kla.sszikus leírá.súhoz ;IZ
(2.9) egyenlőségek következtében szimmetrikus és csak argumentumainak UJ ps P J á.ltalánosított elmozdulás- és impulzusvekt.orok ismerete sziiksp-
különbségétől függ, azaz ges. Meghatározásukra. a. Hamilton-függvény ismeretében a. Hanúlton-félp
~ ~# :... kanonikus mozgásegyenletek szolgálnak. A csatolá.':i miatt ezek igen bo-
G(J,J /) = G (J/,J) = G(J - JI). (2.13) nyolult egyenlet rendszerre vezetnek, és esetleges megoldásuk is olyan ill-
Írjuk fel az új jelölésekkel a (2.3) Hamilton-operátort: formációt nyújt (minden egyes ion lokális mozgását), amit kísérletileg igell
nehéz lenne ellenőrizni. Felmerül a gondolat, hogy él lTlozgá.st nelTl lehet-

Ji = ~2 {I:Pj + I:G(J,J/)UJ/UJ} '

J J,J'
(2.14)
a:hol a G tenzor (2.13) tulajdonsága fejezi ki, hogya transzlációinvari-
áns rendszert harmonikus közelítésben tárgyaljuk. Egyszerű kristály ese-
tén (p = 1) a kis és nagybetűkkel jelölt mennyiségek természetesen csak a
VM faktorokban különböznek egymástól; összetett kristály esetén UJ és
P J a J helyen lévő primitív cellában elhelyezkedő ionok mozgását írja le
összefoglaló jelöléssel.
Eddigi meggondolásaink klasszikus rendszerre is érvényesek, csupá.n a
Hamilton-operátor helyett kell Hamilton-függvényt mondani. A kvantum-
mechanikára történő áttérést az jelenti, hogy az impulzus- és elmozdu-
ne-e síkh.ullámok szuperpozíciójaként leírni, természetesen gondolva arra.,
hogya. síkhullám oknak csa.k az ionok egyensúlyi hely{~n va.n realit.ása (lá.sd
a 2.1. á.brát). Ebben az esetben az UJ kitérésvektorok helyett il síkhllllá-
Illok amplitüdóinak ismeretére lenne szükségünk. Kérdéses még, hogy fIli-
lyen hullámhosszúságú síkhullámokkal lenne célszerű próbálkozni. Az elsó
fe.iezetb~n lá,ttuk, hogy a transzlációs szimmetriával rendelkező rendsze-
rek kvantummechanikai állapotának jellemzésére a K hullámszárnvektorok
szolgálta.k. A sa.játérték-probléma megoldása során ezek nyilváll most is
szerepet játszanak, így célszerűnek látszik ilyen hullámszámvektonÍ sík-
hullámokkal próbálkozni. A rácsrezgések esetében ezeket speciálisan q-val
jelöljiik, tehát a továbbiakban
;j

lásvektorokhoz operátorokat rendelünk a. Heisenberg-féle csererelációknak q = L: q,6 bIJ; (q E VB)' (2.17)

megfelelően: fi=1 N /J

[(PJl)a, (UJI(I),6] = -'iMJJI8UI8a,6; 0:, f3 = 1,2, :3. (2.15) Emlékeztetünk, hogy N,6 a kristály kiterjedése az a,6 irányba laril eg'yséi?/'k-
ben mérve; aJ, a2, a3 a, kristály t jellemző elemi rácsvektorok. Célszeriíségi
Hasonlóan a 3p komponensű vektorokra vonatkozóa.n, tekintettel a (2.10) megszorítás,' hogy q a vizsgálatnak alávetett kristály B1'illo'llin-zónájába
és (2.11) definíciós egyenletek re: essen, amint azt a. definiáló egyenlet mellett zárójelben megjegyeztiik. Ter-
[(PJ).y,(UJ/)'Y/] = -iMJ.T'8'Y'Y/; ",1= 1,2, ... :3p. (2.lG)
rrlészetesen konkrét számítások esetén a q,6 = 0, ±l, ±2, .. , Nfi/2 (Nr; pá-
..·('os) vá.lasztá.ssal teljesen ekvivalens a. q(j = 1,2, .. . Nfi vá.Iasztás is.
 2 RÁCSREZCÉSEK 2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ !il

rácsö1:i1:izeg felhasználásával juthatunk el a (2.18) és (2.19) inverz összefiig-

gésekhez. Vegyük még észre a (2.20) és (2.21) összefüggések alapján az

ii~ = ii-q és 7r~ = 7r_ q (2.24)

szirnmetriatulajdonságokat, amelyek abból következnek, hogy ÚJ és PJ

valódi fizikai mennyiségeket leíró valós, azaz nem komplex vektorok.
Helyettesítsük most a (2.18) és (2.19) sorokat a HaTn'ilton-fiiggvény
(2.14) a.latt felírt alakjába: l

H = . IN { L 7r;\, 7r 'lf: i (q-q')J + L G(J - J')ij(~,ij'l/,_i('1J_'\'.T')} =

2 .J ,'1.'1 ' J J' ,'1,'1 ,
'"

~2 {",
2.1. ÁBRA: Rá.csrezgések leírása :;íkh ullá.mokkal
LJ -. - +.!..
N '"LJ
1rq1rq
b(R) e -ú\R-* - e -i(q_q')J'} ,
1}q/1}q (2.25)
Próbálkozzunk ezek után a következő transzformációva.l: q R,J' ,q,q'

~ 1 ' " ~ -iqJ ahol az első szumma kiszá.mításánál felha.sználtuk a (2.22) rác~összeget, II
UJ = -IN ~ 1}q e , (2.18)
második szumm~t pedig átalakítottuk új, R = J -J' összegző i/ldex beveze-
1 '" ~ q iqJ (2.19) Lésével. .JelöIje E( q) a dinamikus má.trix Fourifr-jellegií tram;zforrlláltját,
PJ = -IN ~ 1r e , aza.z
E(q) = LG(R)e-·iqR , (2.26)
ahol az iiq és 7rq ~p komponensű vektorok mint új változók szerepelnek (a
R
síkhullámok amplitúdói). Ezek meghatározása céljából szorozzuk az előbbi
s végezzük el a J' szerinti összegzést a (2.22) rácsösszeg felhaszná.lásávaL
egyenleteket N- l /2 exp(iq'J)-, iIletveN-l/2 exp( -iq'J)-vel, ~ (j~1:izcgezzü/lk
majd a q' szerintit a Kronecker-delta segítségéve!. Ekkor
az N darab J vektorra:
_1_ ' " U~ Jeiq/J __ 1 ' " ~ i(q/-q)J _ ~ (2.20)
LJ N LJ 1}q e - T/q/, (2.27)
-IN J J,q

1 '" ~ i(q-q/)J _ -
= NLJ1r q e -1rq" (2.21) ahol természetesen a. tenzor szorozva. egy komplex vektor a.bszolút érték
J,q lIégyzetével va.lójában szimbolikus felírás és azt jelenti, hogyatellzor Itat
ahol felhasználtuk a Függelékben bebizonyított Il\ornplex vekt.orok skaláris szorzat.a definíciószerűen:
Lei(q-q/)J = N8qq / ; (q,q' E Va) (2.22) ~ ~ p
J a·h = aOh = L:ajb.j,
rácsösszeg-összefüggést. .i:\

Ha a (2.20) és (2.21) egyenleteket mint új változók definíciójá.t tekintjük, Illert. ez iírzi meg az abtlzohít érték jelentését. A t.ovábbiakban Vitgy il. . .ieliilc~st
akkor a Függelékben szintén bebizonyított ;\Ikalrnazzuk, vagy kiírjuk a komplex konjugálá:;t. (Hasonló il. helyzet. il. fiiggvé-
nyek esetén, amikor vagy jelöljük a skaláris szorzást, vagy kiírjuk az elsö t.ényezéí
(q E Va) (2.23)
komplex konjugált.ját és az integrálá!.t..)
,'i2 2 RÁCSREZGÉSEK 2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ 53

1]~-ra, s az eredményként kapott vektor komponenseit kell szorozni 1]'1 kOTll- Ha kvantummechanikai leÍrásra akarunk áttérni, akkor elő kell Írnunk
~*
a csererelációkat az új változókra vonatkozóan. A (2.20) és (2.21) defi-
ponenseivel és összegezni. (A valóságban az E 1]q és 1]'1 skaláris szorzata
nÍciós összefüggések, valmint a (2.16) csererelációk és a (2.22) rácsös.<;zeg
szerepel.)
figyelem bevétel ével:
Természetesen a 3p·3p mátrixelemű E(q) tenzor is nevpzetes szimmet-
riatulajdonságokkai rendelkezik. A (2.26) definícióból nyilvá.nvaló, hogy = ~ L: [(PJ)')', (UJI)')'I] e-i(qJ-qIJI) =
kom plex konjugá.l t ja: N J JI' ,
~* ~ , -ihSJ:,ó..,-y'
E (q) = E(-q). (2.28)
= :hrU"("(' Nl '"'
- I. L.J e -i(q_q')J -_ r , (2.33)
'hi:(]qq' U"("('
-1.
A transzponá.lt tenzor a (2.13) szimmetriatulajdonságra. tekintettel: J

ami egyben azt is igazolja, hogy 1]q és irq kanonikusan konjugált mennyisé-
E#(q) = L:G#(R)e-iqR=L:G(-R)e-iqR= gek, tehát a. (2.18) és (2.19) kiindulási egyenletekkel kanonikus tra.nszfonná-
R R ciót írtunk elő. Ilyen operátor-hozzárendeléssel a (2.27) kifejezés rendsze-
iqR (2.29) ríi n k Harrt'ilton-operá.torát szolgáltatja.
= L:G(R)e = E(-q).
R Foglalkozzunk először a normálkoordináták klasszikus mozgásegyenletei-
vel. A Hamilton-féle kanonikus mozgásegyenletek (2.27) alapján:
Az összefüggésekből következik, hogy az E( q) tenzor ;;nad.iungált, va.gy más d1]q 8H ~.
szóhasználattal hermitikus, hiszen (2.34 )
dt 8Jrq = 11"q'
::::+ def ::::#* :::: dir q 8H :::: ~*
E (q) = E (q) = E(q). (2.30)
dt
= - a~
1]q
= -E(q)1]q, (2.35)

Továbbá az R rácsvektor és K reciprokrácsvektor (Ll) és (1.8) definíciói- a.hol felha.sználtuk a (2.24) és (2.29) szimmetriarelációkat, hiszell például
ból, s az (1.4) ortogonalitási relációból következik, hogy
a 8( ) L: Ea(j(q')1](j(-q')rlc.r(q') =
(2.31) 1]')' q q' ,a ,{3

L: E"({3( q) 1](j ( -q) + L: Ea')'( -q) 1]" ( -q) =

!3 a
de akkor a (2.26) definíció alapján
= 2 L E"(o(q)1];(q).
Ct
(2.36)

(2.32)
Most differenciáljuk a (2.34) egyenletet t szerint az 1]q-1'a vonatkozó
mozgásegyenlet előállítása céljából, s rögtön helyettesítsük be (2.35) kom-
azaz a.z E( q) tenzor periodikus a K reciprokrácsvektor szerint. plex konjugált ját:
Nagyon nevezetes eredményre jutottunk: a Hamilton-függvényt IV tag d 2 1]q dir~ :::: ~
dt 2 = dt = -E( -q)r7q- (2.37)
(>sszegeként sikerült előállítani (hiszen q-nak N lehetséges értéke va.n a Br'ü-
lO'/Lin-zónában), mintha N darab 3p-dimenziós "oszcillátor" energiájának A megoldást rögzített q esetén keressük
()sszege lenne. Ez a felbontási lehetőség indokolja az 1]'1 és Jr'l vá.ltozók
normálkoordináta és normálimpulz'lLs elnevezését. 1]q = b(q)f'(q)éw(q)t (2.3~)
.54 2 RÁCSREZGÉSEK 2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ 55

alakban, ahol a b( q) amplitúdókat azért vezettük be, hogy az ((q) polari- definícióját:
~ ~+
zációs vektorok egyre normáltak legyenek. A feltételezett megoldást a,z első w'2IE12 = ?'(E€) ;= (U*( = (w 2)* 1f12 ,
egyenletbe helyettesítve, azt akkor elégíti ki, ha az
w 2i'
(2 .:iD) ahol kihasználtuk természetesen a hermitikusságot kifejező (2.30) egyenlő­
séget. Ezzel igazoltuk, hogy w2 (q) valós. Másrészről egyensúlyi helyzetbell
egyenlőség teljesül. Ez azonban nem más, mint az E( -q) tenzor sajá.térték-
él.. potenciális energia minimális, így bármilyen UJ elrnozdulások, illetve en-
egyenlete, amely meghatározza az w} (q) sajátértékeket és Ej (q) sajátvek-
Tlek JrIpgfelelően bá.rmilyen ijq sorozat esetén
torokat. A megoldások birtokában a bázisok elmozdulását leíró vektorok,
tekintettel a (2.18) sorra:
Vpat = ~ L (E(q/)~I) ijql = ~ L (E(_q/)ijql) * ijql =
U.} (t) = ,~ L>:i(q)~i(q)ei(wJ(q)t-(I.J), (2.40)
q' . 'I' , ,

q,)
W2(q/)ij~1

a.zaz valóban síkhullámok szuperpozíciójaként állíthatók elő, ahol az a.dott

= '2l 'L.Jw ~
" 2 ( q ') TJql
I 1
2
2: O. (2.44 )
q h ullámszámvektorú síkhullám frekvenciái Wj (q) értékeket vesznek fel és ql
a :3p-komponensij (j (q)-k az ezekhez tartozó polarizációs vektorok. (A j
Pozit.ív ez a,z összeg akkor is, ha ijql-t úgy v á.\ asztjuk, hogy
illdex kiilönböző vektorokat jelöl, ha vektorkomponenst aka.runk jeiiiini,
akkor vagy a vektor jelölést hagyjuk el, vagy a zá.rójelbe tett vektorna.k i]ql = i'( q) Óqql (2.4S)
adunk ind-exet.)
A sajátfrekvenciák meghatározása céljából írjuk fel részletesen a. (2.:39) és ezt behelyettesítve:
sajátérték-egyenletet: (2.46)

tehát w 2 (q) valóban nem negatív. A továbbiakban a sajátértékek pozitív

2
(E1,1(-q) - w (q)) €J(q) + E 1,2 E2 + négyzetgyökének tulajdonítunk fizikai jelentést, mint sajátfrekvenciáknak.
E'2,I(1 + (E'2,'I. - W 2 )(2 + A sajátfrekvenciák és polarizációs vektorok konkrét függését a q hul-
(2.41) Iá.mszámvektortól akkor tudjuk meghatározni, ha konkrét dinamikus rná1.-
1.
rix áll rendelkezésre, de néhány általános tulajdonságot szimrnetriameggoll-
E3p ,I€1 + E3p ,'1h + ... (E3p ,3p - w )E3p = O. dolások alapján it; megállapíthatunk.
A homogén algebrai egyenlet rendszer megoldhatóságának feltétele, hogy Az Wi (q) diszperziós reláció négyzete eleget tesz a (2.39) sajátérték-
determinánsa eltiínjön, ez viszont éppen w2 (q) meghatározására ad egy :jp- pgyenlet~ek. Írjuk most fel ennek a sajátérték-egyenletnek a komplex kon-
ed fokú egyenletet, amelynek gyökei az wJ(q) sajátfrekven~a négyzetek, s jugá.ltját a -q paraméter esetére, s vegyük figyelembe a (2.28) szirnmetri-
j = 1,2, ... ;jp a :jp lehetséges gyök sorszámát jelöli. Az tenzor (2.:30) E a.t.ul ajd o nságot:
alatt feljegyzett hermitikus tulajdonsága biztosítja, hogy sajátértékei valós ~*

~ ~
~

2 ) ...... ( ) (2.47)
E (q)Ej(-q) = E(-q)fj(-q) = w.i(-q (j -q .
számok és - az egyensúlyi helyen vett potenciális energia minimális értéke
ki:.ivetkezményeként - pozitívek is. Szorozzuk meg ugyanis a, (2.3H) sajátér- Azonos sajátérték-egyenletnek csak azonos megoldásai lehetnek, így a (2.4 7)
ték-egyenletet ?'(q)-va.l (skalárisan szorzunk elölről €'(q)-va.l) és ha,,',;zlláljuk i~s (2.39) kifejezéseket összehasonlítva:
fel a,z adjungá.lás
Wj( -q) = Wj(q), (2.48)
:::~ :::+ ~ :::~:::+ ~
a· (Ab) = (A a)· b, azaz a*(Ab) = (A a)*b (2.42) S(-q) = fj(q), (2.49)
56 2 RÁ( . ~ZGÉSEK
1 2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ .17

a.zaz a diszperziós reláció páros függvény.
Hasonló gondolatmenetet követve írjuk fel 30(2.39) sajátérték-egyenletet
a q + K paraméter esetére, ahol a K egy reciprokrácsvektor , :,; érvényesítsii k
a (2.32) szimmetriatulajdonságot:
Véges dimenziószám esetén (j = 1,2, ... 3p) a polarizációs vektorok
ortogonalitásából közvetlenül következik azok lineáris függetlensége és így
az is, hogy segítségükkel bármely 3p:-dimenziós vektor kifejthető; azaz a po-
Ia.rizá.ciós vektorok összessége nemcsak ortonormált, hanem te~je:; n:dszert
alkot. Lássuk ennek következményét!

3p

amelyet a (2.39) egyenlettel összehasonlítva: A= LAj~i, (2 ..16)

j=l

Wj(q+K) = Wj(q), (2.51)

hol a.z A j kom ponensek a (2.,55) ortogonalitási reláció alapján skaláris
il
~i(q + K) = E(q), (2.,52) szorzat ként adhatók meg:
(2.57)
azaz a diszperziós reláció és polarizációs vektorok a K reciprokrácsvektorok
szerinti periodikus függvények. Helyettesítsük ezt vissza a (2.56) kifejezésbe:
A polarizációs vektorok rögzített q paraméter esetén ortogonálisak egy-
másra, aminek következtében a 3p-dimenziós komplex tér vektora.it felír- (2.,58)
hatjuk segítségükkel. Lássuk ezt be: j j

a.hol a. di~dikus szorzat a jól ismert

(2.59)
(2.,5:~)

tenzort jelenti. A (2.56) sor a (2.57) együtthatókkal valóban előállítja. az A

vektort, így a (2.58)-ben szereplő tenzor szükségképpen egyegységtenzor,
a,zaz mátrixelemeire kiírva:
ahol felhasználtuk a (2.39), (2.42) és (2.30) összefüggéseket. Rendezve az
egyenlőséget, adódik, hogy 3p

L (€j(q)L (Ej(q))!l = ÓQ!l' (2.GO)

.i=l
(2.54)
A (2.55) összefüggés az ortonormáltságát, a. (2.60) pedig a teljességét. (vagy
amiből következik, hogy j -I j' esetén Wj -I wrre ez csak akkor lehet igaz, zártságát) fejezi ki a polarizációs vektorok rendszerének.
ha Alkalmazásként határozzuk meg asajátfrekvenciák különböző páros mo-
(2.55) mentumai~ak összegét. Szorozzuk meg a (2.39) sajátérték-egyenletet (n -

s ezzel az Ej (q) vektorok eddig szabadon hagyott abszolút értékét is normá.l- l)-szer az E( -q) tenzorral, majd a Ej(q) polarizációs vektor komplex kOll-
tuk. Ha a külön böző j értékekhez azonos sajátfrekvencia tartozik, azaz a jugáltjával és vegyük figyelembe a (2.55) normálási előírást, ekkor
j -I j', Wj = Wj' degenerált esetben, a Schmidt-féle ortogonalizálási eljárást ~n

kell alkalmazni. wr(q) = S(q)E (-q)ij(q). (2.61)

58 2 RÁcsREzaÉsEK
, 2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ .59

Ezt az egyenlőséget j szerint összegezve és komponensenként részletesen Állít juk, hogy ennek megoldása az
kiírva: , 1]l
M = - Ml, I: j = 1,2,3, (2.68)
P l=1

(2.62) állandó értékű polarizációs vektor az

ahol felhasználtuk a polarizációs vektorok rendszerének teljességét kifejező

Wj(O) = Oj j = 1,2,3 (2.69)

(2.60) összefüggést és az Sp szimbólum a szokásos spur (vagy nyom) kife- sajátérték mellett. (Az Máltagos ion tömeg zárójelben adott definíciójával
jPzést jelenti, aza.z a mátrix főátlójában lévő elemek összegét kell képezni. ~' ~2.55) nor~álást ~iztosítottuk, s így d j egységnyi abszolút értékű vektor.)
A következőkben megvizsgáljuk a diszperziós reláció viselkedését a q=O IrJuk ugyams a feltetelezett megoldást a (2.67) egyenletbe:
hely környezetében, ami fizikailag azt jelenti, hogy kíváncsiak vagyunk az
igen nagy hullámhosszú zavarok lehetséges módusaira. Kénytelenek va- I: I: Yu,(R)d j = MewJ(O)d,i' (2.70)
gyunk az elegáns 3p-dimenziós írásmódról visszatérni a háromdimenziós e' R
kifejezésekre. A (2.10) és (2.12) jelölésekhez hasonlóan és felhaszná.lva. a Első pillanatra nem látszik, hogy valóban megoldást kaptunk, de egy kis
(2.26) definíciós egyenlőséget: kitérő meghozza az eredményt.
írju k fel a potenciális energia (2.4) alatt adott alakja alapján a J cellá-
E = (E;1 E12 ... E;p), (2.63) ban az e-edik ionra ható erőt, amit a többi ion elmozdulása hoz létre:
Epl Epp
(2.71)
eu,(q) = I: Yu,(R) e- iqR , (2.G4)
R yfMlMl ,
a.mit a (2.6) szimmetriatulajdonság alapján egyszerűbben is Írha.tunk:
€j(q) = [€1(q,j),€2(q,j), ... €p(q,j)] (2.65)

és a (2.39) sajátérték-egyenlet háromdimenziós alakban:

F(J,f) = - I: YU,(J,J')UJ'l', (2.72)
J't l '
p q E VB,
I: Eu,(-q)€e,(q,j) = W](q)€((q,j); f = 1,2, .. . p, (2.66) Nyilvánvaló, hogy ha az egész kristály pl. valamilyen tetszés szerinti d
transzlációt szenved, akkor ez a művelet az ionokra erőt nem fejt ki, tehát
l'=1 j = 1,2, .. . 3p,
ahonnan természetesen szintén leolvasható, hogya p darab vektoregyenlet- I: YU,(J - JI) = I: yu,(R) = O, (2.n)
nek megfelelő 3p homogén algebrai egyenlet megoldhatóságának feltétele- J' te' Rtl'
ként adódó determinánsegyenletnek 3p gyöke van, s - rögzített q paraméter
ahol figyelembe vettük a (2.9) tulajdonságot és J' helyett új összegező in-
eset én - ezek a keresett w;(q) sajátértékek (j = 1,2, ... 3p). Keressük a
dexet vezettünk be az R = J - J' definícióval.
megoldást a q = O helyen. Ekkor az előbbi sajátérték-egyenlet a (2.64)
A (2.70) és (2.73) egyenlőségek összehasonlítása alapján látható, hogya
összefüggés helyettesítésével:
(2.68) sajátvektorok valóban megoldások zérus sajátértékek mellett. a.mint
EE ~."(O,jj = w] (0).,(0, j). (2.67)
azt a (:.:!.69) alatt felírtuk. Lineárisan független megoldást természetesen
csak hármat tudunk adni és a j = 1,2,3 számokat definíciószerííen ezekhez
t' R Me M:
60 2 RÁCSREZGÉSEK

rendeljük hozzá, amint azt a (2.68) és (2.69) egyenletek során már előle­
, 2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ

<lmit. (2.61) alapján közvetlenül is felírhattunk volna. Kis q ért.ékek 0S

61

geztük. Vegyük észre a bázisok elmozdulását összefoglalóa.1I leíró (2.40)
pgyenlet alapjá,n, hogy ilyen rezgési módus esetén a (2.68) pola.rizációs vek-
1.orokn3ok megfelelően minden ion a.ZOIlOS fázisban és aZOn0t3 amplitúdóva.l
(a, .jlIifi faktor a nem-redukált, valódi elmozdulásokban a (2.10) definíciós
(isszefüggések alapján kiesik) mozog; jogosan nevezzii k tellát a j = 1,2.3
rezgési módusokat a diszperziós reláció akllsztik-us ágainak. Megmutatható,
hogy a többi (3]> - 3) ághoz q = O eset én véges sajá,tfrekvencia tartozik,
ezen módusok gerjesztése általában elektromágneses hullámokka,I történhet.
az ionok mozgásának amplitúdója és fázisa nem a,zonm,; a j = 4.5, ... ap
rezgési mód usakat optikai ágaknak nevezik.
(~redemes megjegyezni, hogy egyszer,a kristályesetéll (a primitív cellá-
balI csa.k egy ion van, a.zaz minden rácsponthoz egy és csak egy ion tart.ozik)
a diszperziós relációnak csa.k akusztikus ágai vannak, míg összetptt (vagy
más szóval komplex) kristá.ly esetén az akusztikus ágak mellett a. primitív
cella szerkezetét()J függően (most p ion ból áll a bázis, azaz p ion t ta.rt,alma,z
a, primitív cella) 3(p - l) optikai ág is megjelenik, de p véges volta miatt
pzek száqla is mindig véges. Néha félreértésre ad alkalmat, I;ogy az azo-
1I0S ionok ból felépített kristá.lyszerkezeteket (pl. fémeket) automatik usal!
egyszeríí kristálynak tekintik. Ez messzemenően nincs így; a természetben
('sak a tércentrált köbös (bcc) és lapcentrált köbös (Iee) szerkezetií félMk
a.lkotnak egyszeríí kristály t, s csak ilyenek esetében áll csupá.n 3 akusztikus
ágból a diszperziós relá.ció.
Vizsgá.ljuk most meg, hogy a diszperziós reláció akusztikus ágainak mi-
lyen a konkrét alakja a q hullá.mszámvektor k-ís értékeire. Ekkor a (2.64)
tenzort közelítőleg így írhatjuk:
j = 1,2, a esetén vagyunk kívá.ncsiak a diszperziós relációra, így eg?részt
h(~lyettesíthetjük a (2.74) sorfejtést, másrészt felhaszllá,lhatjuk a pola.rizá-
ciós vektorok (2.68) alakú vezető tagját, amely mellett elhanyagolhatjIlk a
kis q értékekhez tartozó járulékokat (Wj (q) meghatározása psetéli ezt. IIcm
tehetjiik, mert a vezető tag zérus, s éppen a járulékokra vagyunk kíváncsi-
ak), Ezek figyelem bevételével az előbbi (2.76) kifejezés j = l, 2. ;{ ('spl.élI rt
sajá.tfrekvencia négyzetekre így írható:
Alw.f(q) ~ di L ged r )di {J + iqR - ~(qR)2}. (2, in
e,f',R
Vegyük észre, hogy a jobb oldali három összeg közül az egyik eltl'Íllik :1
(2.n) összefüggés következtében. A második összegtól is zérus eredlnénvt
várunk, hiszen ('2.43) alatt már beláttuk, hogya sajátJrekvellcia négyzetek
valósak. Ezt az állítást azon ban közvetlen számítással kell alátámasztaIIi .
mert elvben elképzelhető, hogya polarizációs vektorokban elhanyagolt ta-
gok egy ~omplex járulékot eredményeznek. Ez a számítás iSIn{.~t. egy kis
kitérővel jár.
Tekintsük a kristá.Jy homogén deformációját, amit á.Jta,lánosa.1I (>gy A
tellzorra.1 Írhatunk le. A deformáció után valamelyik ion elmozdlllá.-;a:
UJ! = A(J + f) + VJt, (2.7S)
a.hol V.u az elmozdulás.a deformáció utáni egyensúlyi lIelytól. A potenciális
ellergia (2.4) a.la.pján és felbasználva a (2.6) szimmetriatlllajdonságot:

eed-q)~L Yu,(R) {1+iqR-~(qR)'2}. (:2.74) l

:2 L ged J ,J I )A(J I +f' )A(J+P)+
R JMIM(, 2
J, J'
Szorozzuk meg a (2.66) sajátérték-egyenletet Ei(q, j)-vel, ()sszegezzük az e f, e'
értékeire és vegyiik figyelembe, hogya (2.65) definíció és (2.5,1'») normá,IAsi
f(~ltétel eredmény(~ként: + L ged J , JI)A(JI + e')V.Tf-t
J, J'
L: lee (q, j)\2 = l, (:2,75)
e, e'
e
s ennek következtében:

w.: (q) = 2: Ee (q, j)eU' (-q)E[' (q, j), (2.76)

l,('
62 2 RÁCSREZGÉSEK
2.2 NORMÁLKOORDINÁTÁK, DISZPERZIÓS RELÁCIÓ

ahol az első összeg az egyensúlyi kristályszerkezet deformációjához tartozó, ahol a Vj fázissebesség négyzetének értékét az egyenletsorból leolvashatjuk,
a második és harmadik az ionok viszonylagos mozgásából adódó potenciális Gyökvonás után:
energia. Ha egy deformált kristály minden egyes ionját azonos d vektorral
elmozdítjuk, akkor a második és harmadik összeg nem ad hat já.rulékot a. Wj(q)=Vj(I:I)lql; j=1,2,3 és q-tO, (2,85)
potenciális energiához. A harmadik összeget tekintve e~ a tény a (2.73)
f)gyenlőségből már következik, de a második összegből ezen meggondolás "Illi valóban hanghullámnak felel meg, hiszen a diszperziós reláció q-ban li-
alapján !Íj összefüggéseket kapunk a gu, tenzor elemeire, hiszen szükség- neá.ris. A terjedési sebesség a különböző akusztikus ága.kban és a. kiilöllbiizó
képpen t.PI'jedési irányokba más és más lehet.
d L gu, (J, J/)A(JI + l') O. = (2.80) Megjegyezzük még, hogy speciális terjedési irányok, azaz speciá.lis q
J, J' értékek esetén a három akusztikus ág nagyon szemléletes jelen téssel rendel-
i, e' kezik. Ha ugyanis a három egymásra merőleges polarizációs vektor kiiziil
egy éppen q irányába mutat, akkor a (2.40) összefüggés alapjá.n a mozgá.s
Használjuk ki a dinamikus tenzor (2.9) alatt felírt tulajdonságát és vezes- longitud,tnális hullámnak felel meg; az előbbire és az egymásra i:s rneréíleges
sünk be J' helyett új összegező indexet az R = J - J' definícióval. Ekkor másik két polarizációs vektor két tmnszverzális hullámot .ieIlemez. Felhív-
a,z előbbi egyenlőség így írható: juk a figyelmet azonban arra, hogy általános esetben rt zavarok terjedését a
krist.ályball nem lehet ilyen egyszerűen longitudinális és tranzverzális hullá.-
d L L gu, (R) LAl + N L Al' L 9i'C(R)d- mok :szuperpozíciójaként előá.llítani, s a polarizációs vektorokról csak annyit
e R,l' J l' R,l
t.lldllnk mondani, hogya (2.55) és (2.60) ortogonáli:s relációknak tesznek
-Nd L gu,AR = O. (2,81) .. pj('.get .
l,l',R A diszperziós relációval kapcsolatos problémák befejezéseként a szern-
léltetésről érdemes néhány szót ejteni. Valamilyen skalár-vektor függvéllyt
Az első két összeg a (2.73) feltétel miatt önmagában is zérus, így a harma-
célszerűen 11gy á,brázolhatunk, hogy a szóban forgó vektortér ben az állan-
dik összegnek is zérussal kell egyenlőnek lenni. Mivel a deformáció tetszés
szerinti lehetett, válasszuk meg úgy, hogy azt az dó skalárértékeket kijelölő vektorok végpontjait összekötjük, s ilyen módon
á.ltalában felületeket jelölünk ki (gondoljunk pl. az ekvipotenciá.lis felüle-
(2.82) t.ekre vagy az állandó hőmérsékletű felületekre stb.). Ennek értelmében a
diszperziós relációt az állandó frekvenciaértékeknek megfelelő feliiletekkel
diadikus szorzat Írja le. Ekkor á,brázolhatjuk a Brillo-uin-zónában, Az w frekvenciállOz tartozó fpliiletpt,
t.Pl"IIll~szetesen az
(2,R3)
Wj(q) = w (2.HU)
és így valóban eltűnik a (2.77) kifejezésben szereplő második összeg is, egyenlet határozza meg. Így például az akusztikus ágak kis q értékei hez tar-
Mindezek figyelembevételével az akusztikus ágakra vonatkozó diszperzi- tozó diszperziós reláció a (2,85) összefüggés alapján gömbfelületekkel ábrá-
ós relációt kis q értékekre, a (2.77) összefüggés alapján, a következő mÓOOlI zolható, ha feltételezzük, hogy a külön böző irányokba a fázissebesség azonos
származtathatjuk: (izotróp szerkezet esetén). Anizotróp anyagban a fázissebesség irá.nyfiiggé-
se miatt az állandó frekvenciaértékekhez tartozó gömbfelületek torzulna.k.
W}(q) A t,érbeli ábrázolás helyett gyakran annak egy-egy síkrnetszetét va.gy éppen
valamilyen irányba választott w(q) függést ábrázoljá.k; ilyet rnutatullk be
(2,84) rt. 2.2, ábrán, ahol 2rr ja a Bl'illmún-zóna mérete az CL riÍ.csá.llandójlí kristály

psetén.
64 2 RÁCSREZGÉSEK 2.;l ABSZORPCIÓS ÉS EMISSZIÓS OPERÁTOROK G5

w hiszen egy vektornak valamilyen síkra történő tükrözése eset én a normá-

lis irányú komponens előjelet vált. Másrészről, ha (A) és (B) a határoló
Ia.pokra esik, akkor a határfeltételek miatt ezek ekvivalens pontok, így

(:U~S)

Összehasonlítva a. (2.87) és (2.88) összefüggéseket, azok egyszerre csak a.k-

kor teljesiilhetnek, ha

Ko ÖW.i(q)) = 0, (2.S9)
(
öq hiit.áro!1

am i éppen a.z állítást adja..

-~ q
a
2.3 Abszorpciós és emissziós operátorok
2.2. ÁBRA: Tipikus rácsrezgés-diszperziós reláció
Térjünk most vissza a rácsrezgések Hamilton-operá.torának vizsgálatá-
Az ábrákon á.ltalában a diszperziós relá.ció ágai merőlegesen metszik hoz. Ezt az opel'átort a nonnálkoordináták bevezetésével a (2.27) ala.tt
a. Brillouin-zóna határát. Ez nem véletlenül van így, hanem a diszperzi- feljegyzett alakban tudtuk írni, ::; a. nOl'málkoordináták a (2.33) cserereláci-
ós reláció szimmetriatulajdonságainak közvetlen következménye. Érvényes óknak tettek eleget. Tekintettel arra, hogy a polarizációs vektorok ortonor-
ugyanis a következő tétel: mált teljes rendszert alkotnak, a 3p-dimenziós normálkoordinátákat a po-
Ia.rizációs vektorok által kifeszített kootdináta-rendszerben a. (2.56) felbon-
Ha a rácsszerkezetet jellemző szimmetriatulajdonságok között l.á.shoz hasonlóan írhatjuk fel:
van a Brillouin-zónát határoló lappal párhuzamos reflexiós sík,
akkor a Billouin-zóna ezen határoló lapjai aZ állandó frekvenci- 3p

á.jÚJeliileteket merőlegesen metszik. ijq L: B.i(q)ij(q), (2.90)

j=l
A csoportelmélet nyelvén fogalmazva: a Brillouin-zónát határoló Ll, L 2 , L~l 3p
Miller-indexekkel megha.tározott sík merőlegesen metszi az állandó frekven- 7Tt] = L: Aj(q)Ej(q), (2.91 )
ciájú felületeket, ha a kristály pontcsoportja tartalmazza az LI, L 2 , L~I .j=1
Miller-indexű síkot.
ahol Aj(q) és B:i(q) a 3p-dimenziós síkhullámok komplex arnplitúdóillak
A Brillouin-zóna szerkesztéséböl nyilvánvaló, hogy annak középpontjá.n
komponensei és a. (2.55) ortogonalitási relá.ció alapjá.n állíthatók eli):
is a szóban forgó határoló lapokkal párhuzamos reflexiós sík ha.Iad ke-
resztül, amelynek normálisa arányos Ko-val, azzal a közeli szomszéd re- (2.92)
A.i(q) = Ej (q)7T q = Aj(-q),
ciprokrácsvektorral, a.melyet a határoló I,ap szerkesztésénél felha.sználtunk.
De akkor a síkra szimmetrikus (A) és (B) pontokban B)(q) = ()(q)'í}'l = Bj(-q), (2.9:3)
•
ahol a feljegyzet.t szimmetriatula.jdonságok a (2.24) és (2.49) összefüggések
Ko 8Wj(q)) = _ (Ko 8Wj(q)) , (2.87)
( követ.kezményei.
8q A 8q B
66 2 RÁCSREZCÉSEK 2.:3 ABSZORPCIÓS ÉS EMISSZIÓS OPERÁTOROK (ji

Helyettesítsük a (2.90) és (2.91) sorokat a. (2.27) alatti Hamilton-ope- <Ih ol, mi 11 tá.n egydimellzió~ men nyi~égekhez rendelt operá.t.orokról vall ~zcí.
rátorba, s vegyük figyelembe a. (2.39) sajátérték-egyenletet, illetve a (2.fífí) az adjullgá.!ás (+) és komplex konjugálás (*) azonos művelet.et. jelent. Lá\.-
ortogonalitási relációt: li ató, hogy a.z ú.ion nan bevezetett operá.torok nem önadju ngá.! tak (Ilern her-
llIitikusak), mint ahogy Aj(q), Bj(q) é~ rr q, ijq sem voltak azok. Ez azoll-
~ 2:, {Aj(q)A.i,(q)~j(q)f}(q) + B.1(q)Bj,(q)íj(q)E( -q)f.i,(q)} = ban nem okoz problémát, hiszen ezen operátorokat nem vala.milyen fizikai
.1.1
menllyiségekhez rendeltük hozzá, a.melyek való~ várható értéké!. az operátor
sajátértékeiböl kellene összeállítanunk. Vegyük észre, hogya (2.24), (2.92)
l",{ IA.i(q)1 2+Wj(q)IBj(q)1
2'L...- 2 2} . (2.9,1)
(~s (2.93) szimmetriatulajdonságokhoz hasonló összefüggés ezen új operát.o-
J
rokra nem érvényes; éppen ez tette lehetövé, hogya. komplex kOlljugáltakat
Lényegesen egyszerűbb alakot kaptunk, hiszen a Harnilton-operá.torban l'iiggetlen üj mellnyiségeknek tekinthessiik. Az inverz c)sszefüggések:
most már csak a diszperziós reláció szerepel a dinamikai tenzor FO'/l1·Ú'.I·-
transzformáltja helyett. Természetesen az utóbbi ismerete nem engedhetó
/lj(q) = (2.!lK)
el, hiszen a diszperziós reláció a (2.:39) sajátérték-egyenlet megoldása alap-
ján nyerhető. (Itt jegyezzük meg, hogy sokan a.z Aj{q) ús H.i(q) kompo-
nenseket nevezik normálkoordinátáknak és a (2.94) összefüggést a 1Ill!'lTIiÍ.I- (2.!)!))
koordinátákkal felírt Ham-ilton-operátornak.)
Állítsuk még elő az üj változókra. vona.tkozó csererelá.ciókat a (2.!l2),
ahol felhasználtuk a (2.48), (~.92) él> (2.93) szirnrnetriatulajdollságokat.
(2.93) egyenlőségek és a (2.33) csererelációk, illetve (2.55) ortogolla.litási
II a,1.á rozzll k 1TI(~g PlőHziir a.z új operátorokra. vona.t.kozó cHererPlációka t ,l
reláció alapján: (2.96), (2.97) deiiníciós egyenletek, a. (2.92), (2.9;~) szimrnetriatulajdoságok
(~H a (2.9G) csererelációk alapján:

W.i' (q/) [ /]
[ai(q), aj, (q') ] -.(-) A)(q), Bj,(q)
wJ q

W.j(q)
W.i,(q')
[B j (-q ),AJ' (I)]}
q
- . (' )
= tJqq,Öjj'. 2.WO
tehát a transzformáció ismét kanonikus volt.
Az ügyesen választott kanonikus transzformációk eredményeként a rá.cs-
rezgések bonyolult csatolt rendszerét leíró Hamilton-operátort független Ilyen tí pusú csererelációkka.I rendelkezé) operátorokhoz igen szemléletes
harmonikus oszcillátorok összegére tudtuk bontani. Végső célként a.zonban ('rl.elmezést lehet rendelni, a.mint a.zt az A. PüggeléA:ben megmutat juk. Az
a.zt tiÍztük ki, hogy valamilyen fiktív szabad részecskék összegével tudjuk ai (q) ahszorpciós operátor a (j, q) "tulajdonsággal" rp!H!elkez() ;;I'észecské1."
modellezni a rácsrezgéseket. Ebből a célból még egy utolsó transzformáció1 (>.ltiin1.eti, az aT(q) emissúós oper'átoregy ugyanilyen .,rész l'CS I,:{'{.'· kclt.. 2 :\'1.
kell elvégeznünk. Legyenek új változóink
(2. l () l)
(2.!)(j)
o[w.rá.tort 1'!:szer:skeszám-oper'cito1'1wk lehet tekinteni, <LIlIPlYIIPk saját.érté ..
kpi a nemnegatív egész szálllole Természetesen ilyPII fiktív rl'szpcskékkl'l
(2.!J7)
~Sokan az eltiintető :és keltő operát.or elnevezést. szeret.ik.
ö8 2 RÁCSREZGÉSEK 2.4 KÖLCSÖNHATÁS SUGÁRZÁSI TÉRREL, KVÁZIIMPULZUS G9

t.örténő értelmezésnek csak akkor van helye, ha a rácsrezgések Hamilton- J\ világot. a.lkot.ó elemi részecskéket. két csoportba soroljuk, s attól fiig-
operátorát az abszopciós és emissziós operátorok megfelelő kom biIlációjával giíell beszél ii Il k Fermi- vagy Bose-részecskékről, hogy spi nj ii k él It Flanck-
tudjuk felépíteni. :dlandónak feles vagy egész SZáIlllí többszörösét veszi fel. .Jogga.l IfIpriil
Helyettesítsük a (2.98) és (2.99) egyenlőségeket az (2.94) összefüggésbe r(~l a. kérdés, hogy az imént. bevezetett fiktív részecskék (szoká.sos kv;1.zirú-
szpcskékről is beszélni, hiszen a valóság a kristályszerkezetet alkotó rezgó
és összegezzük q szerint:
ionok összessége) melyik csoportba sorolhatók. A választ a fonont. keltő, il-
letve e!tü ntető operátorok csererelációjának vizsgálata. szolgáltatja. Ezekre
ti = Lhw.~(q) {(aj(q)+aj(-q)) (aj(q)+aj(-q)) +
a. (2.100) komlTlllt.átoros kifejezés érvényes, amiből következik (lásd pl. az
q,]
A. Függeléket), hogy il.. (q, j) kvantumállapotban tetszőleges SZáll11Í ['O!lOll
+ (aj (-q) - aj(q)) (aj(-q) - aj(q))} = lell!'t, tehát il.. fO!lonok Bose-részecskék, azaz bozO'Iwk.

= L hw~(q) {aj (q)a.i(q) + aj(q)aj(q)}, (2.102)

q,j
a.hol elvégeztük a szorzásokat és némelyik összegben q helyett -q összegző
indexeket vezettünk be. A második összeget a (2.100) cserereláció alapján
á.talakítha.tjuk, s bevezetve a (2.101) jelölést,
ti = Lhw.i(q) (N.j(q) +~) , (2.103)
q,]
a rácsrezgések végső alakra. transzformált Ham·ilton-operátora.
Látható módon elértük célunkat; a csatolt rácsrezgések bonyolult relldsze-
rével energetikailag ekvivalens a (q, j)-vel jellemzett fiktív szabad részec.skék-
böl, !ononokból á.lló "gáz". A (q, j)-vel jellemzett fOllon energiája ftw.i (q).
A rendszer Ham.ilton-operátorát a fononenergiák és részecskeszám-operá-
t.orok szorzatának összege szolgáltatja. A rendszer energia-sajátértékei at-
t.ól függnek, hogy a különböző (q,j) fononokból hány nj(q) darab va.n a.
rendszerben, ahol az nj(q) nemnegatív egész számok az Ni(q) operá.tor
sajátértékei.
A Hamilton-operátor és energia-sajátért.ékekre vonatkozó megjegyzése-
ket. ki kell egészíteni az
Eo = L hw~(q) (:UO·l)
q,]
zt:rusp(mtt: energiával, a.mi a gerjeszt.etlen rácsrezgések ala.pá,\Iapotá,r;i jpl-
lemző, s a.zt a tényt fejezi ki, hogyakristályszerkezetet alkotó ionok soha
nincsenek teljes nyugalomban, a.mint azt a Heisenbel:q-féle bizonytalansigi
I'e.láció megköveteli.
2.4 Kölcsönhatás sugárzási térrel, kváziimpulzus
A r;i.csrezgés!~k Harnilton-operá.torát a (2.103) alatti ala.kba.n tudtuk
fe.lími, azaz elemi gerjesztések összegeként. Ezen elerni gerjesztéseket ak-
kor t.ekinthetjük kvá.zirészecskéknek, ha ki tudjuk mutatni, hogy az ener-
y;iá.juk mellett impulzusszerű tulajdonsággal is rendelkeznek. Má<:i kérdúsl
is felvet a.z idézet.t Hamilton-operátor alak, éspedig a kbvetkez()t.: a.z elelIli
g(~r.i(~szt.ések, azaz a fononok energiájához a diszperz·tós ,.e1ác-iót kell iSlll(~rlii.
ililIi a (2.:39) saját.érték-egyenlet rnegoldásaként adódik. Az a. k6rdi>s, hogy
!I e 111 lehetne-p ezt. az informá.ciót valamilyen közvet.len kísérleti t.apaszt.a.lat
Pl'edrnényeként megszerezni. A kváziimp1ilzus-tulajdonság és a diszppl'ziós
rdá.ció mérésének problérnájalátszólag tá.vol esnek egyrná<:itól, ck> valójá.ball
- lilint. a.z a.lá.bbiakban látni fogjuk - szorosan összefüggllek.
Világítsuk meg monokromatikus sugárral (fény; röntgen, elektron, neut-
ron stb.) kristályunkat, s figyeljük a szórt sugárzást. KvantulIImecha.nika.i
rendszerii n k most a rá.csrezgésekből és a sugárzásból áll. A rá.csrezgések ál-
léLpotfüggvénye betöltésiszám-reprezentációban In.i (q) >, a.melynek abszo-
hí t. ért.ék négyzete megmondja, hogy milyen valószín íiséggel va.n a. (q, j)
<Í.llapot a.dott. t időpillanatba.n betöltve (az állapot.függvény i IIdexélwlI f'S
;-\rf.';ulIwlIturnáball valójában :3pN da.rah szám áll, amit. a. fl'llt.i jPlól6sspl
vOll1.lInk iissze). A k hullámszc\mvektorraljellemzett llIollokrornatihs Sll-
g<Í.rzásl. síklllJllálllnak tekintj ii k, így állapotfiiggvénye 'h = pxp (ikr) alaklí.
li él Il,z él. szóní potenciál, akkor a
(:2.105)
éÍ.trnellet.i mátrixelem ahszohít ért.ék lIégyzetévellesz a.réÍ.IIYos a.lIl1ak él való-
70 2 RÁCSREZGÉSEK 2.4 KÖLCSÖNHATÁS SUGÁRZÁSI TÉRREL, KVÁZIIMPULZUS 71

szín íisége, hogya. rendszer a vesszötll'1l kezdeti állapotból avesszóvpl jelzptl
végállapotba kerül.
A V.z szóró potenciál nyilván attól függ, hogyakristályszerkezetet al-
kotó ionok hol helyezkednek el, az egyensúlyi helyzetiiktől éppen lllellnyire
térnek ki. Így a J-vel jelölt cellában a szóró potenciál
A további számításhoz részletesen fel kell ímunk az fi J operátort ab-
szorpciós és emissziós operátorok segítségével, hiszen az A. Függelék alapján
ezek hatását ismerjük a betöltésiszám-reprezentációban érvényes állapot-
fiiggvényekre. A (2.18), (2.90) és (2.98) összefüggések felha.szná.lásával

(~.10(i) U~ .T -- : ""
l, L.J ~
2Nw'(q)t.......i (q ) e'iqJ ( a. ,( -q ) -
1 ai* ( q )) . (2.112 )
'1.,7 ,7

ahol feltételezzük, hogy az ionok elmozdulása kicsi. A SZÓI'c) potenciál SOI'-
fejtésében az elsi> tag az egyensúlyi helyen levő ionok l'ugalma~ sz6rá~;i.t írja
le; a.z ennek hatására keletkező diffrakciós kép a kristályszerkezet. lllegha-
tá.rozására nytíjt lehetőséget. Minket azonban most a kristáJy dina.miká-
ja. érdekel; a rugalmatlan szórásra a sorfejtés második tagja jellemzéS. A
t.ranszlá.ciós szim metria következtében
:\z ('!st) összegben c] IlPlyet.t -q ÖSSZ(~gző illdexet. vpzetvp Iw. Illajd ligypl<'lIrlH'
v0ve az abszorpciós és emissziós operá.torok hatását a I nl (q) > ortonorm áh
állapotfüggvényekre, a (2.111) á.tmeneti má.trixelemet így írhat juk:
W

(2.107)
nj (q) 7': ( ) "" ,i(k'-k-q)J}
c-] q L.J '- . (2.11:3)
W.i ( q ) .T
ahol R egy rácsvektor .
Írjuk fel részletesen a rugalmatlan szórá..-;ra vonatkozó átm~lleti \l1átrixe- A J szerint. történő összegezést a B. Függelékben talá.lha.t.ó rá.csósszeg
lemet a. (2.105) kifejezésbp helyettesítve a (2.106) sOl'fejtés második t.agjá.t: alapján elvégezve azt kapjuk eredményül, hogy adott k-va.ljellemzett bpITlP-
lIéí h u llám esetélI (im pulzusa: lik) a. szórt hullám k' h ullá.mszá.m vpktora
~ 1 (r)UJ
~ d3 r nj(q) (impulzusa: lik') és a. q mennyiség az al~bbi egyenlőségnek tesz eleget.:
W = ( nj(q)
J
v
e
i(k'-k)r
V I )
. (2.108)
k = k'±q + K, (2.1 L4)
A kristály teljes V térfogatára történő integrálást Vo primitív cellánként
ahol K valamilyen reciprokrácsvektor , ami akkör játszik szerepet. él rá.cs-
kívá.njuk elvégezni; ebből a célból vezessük be az új
ósszegben, ha (k' - k) nem esik a Brillouin-zónába. A szórá..-;i folyamat
(:2.109) során liwj(q) energiájú fonon keletkezett vagy nyelődött el, amint a.zt a
r' = r - J
(2.112) kifejezésben szereplő operátorok előírják. Így végered ményben, ha
integrálási változót, amely csa.k a. J-vel jelölt cellában VeSZ fel értékeket.. il. beeső sugárzá..<; körfrekvenciája. w (energiája: liw) és a szórt sugárzásé w'

Kihasználva a (2.107) rácsperiodikus tulajdonságot és bevezetve a (ellergiája.: 1iw') , az energia és impulzus megmaradását biztosító egyenletek:

Ykk , = J ei (k'-k)r'yl(r') d3 r' (2.110)

'hw =
lik =
;LW' ± liw.i(q),
;Lk' ± liq + liK.
(2.115)
(2.116)
V"
Az ut.óbbi egyenlet indokolja, hogy a fonon liq kváziimp1Llz'/t,'jál'ól beszél-
jelölést, a (2.108) átmeneti mátrixelem így Írható:
jiink; ez tehát olya.n impulzus, amely reciprokrá.csvektor erejéig van megha-
W = E Ykk,ei(k'-k)J (nj (q) IUJ In~i (q)) . (2.Lll) tározva. Ez a.nnyit jelent, hogyaszórási folyamatban egy fonon vagy sa-
ját. jmpulzusával", vagy annak li-szor reciprokrácsvekt.orra.l n()vt~lt., illet.vp
J
72
csökkentett (K lehet negatív is) értékével vehet részt. Éppen e:t,ért Iwsz{>-
lünk kváziimpulzusról.
A (2.115) egyenlet módot nyújt a diszperziós reláció meghatá,rozására.
szórá.skísérletek segítségéve!. Mérve a. beeső és szórt sugárzás irá,nyát, hul-
lám hosszát é..<.; energiáját (esetleg valamelyik mennyisúg Iwlyett. a sebe::;s{'-
gpt), va.lamint ismerve a. rácsszerkezetet és ezzel egyiitt. a. reciprokrácsvpk-
t.oroka.L következtetni lehet a. ruga.lmatlan szórás soráll i-!.bszorbeá.lt va.g~:
1'111111 i uílt fononok kvá.zii m pulzusára és energiájára, III ajd az ilsszet.a rtozú
[·rt.ékpk a.lapjá.n a diszperziós rf1Iá.cióra.
Vegyiik most. szemügyre, hogy milyen jellegű sugá.rzás lellne lega.lka.l-
rnasabb a. diszperziós reláció kísérleti vizsgálatára. Elvben a. (2.115) és
(2.116) ()sHzefüggések semmilyen megkötést nem jelentenek, de méréHtecltlli-
ka.i szempontól nyilván az az előnyös, ha w, Wi és Wj (q) azonos Ilagyság-
I'endiiek, s hasonlóan k, k' és q, hiszen akkor az eredmény Jlem két na.gy
szám kis különbségeként adódik. A rácsrezgések, azaz a fOllonok energi-
áji-!. kaT, a,za.z 10- 2 eV nagyságrendíí, így körfrekvenciájuk kb. J Ol:~ Hz.
Hullá.Tn hosszuk rácsálland6nyi, azaz 1O- lU m nagyságrendíí. írjuk fP! a fo-
Ilonokra., elektrolllágneses hullárnokra és allyaghulláIllokra. vona,1.kozúall il
ki>rf'rekvenciaszor hull{~rn hossz kifejezést:
fonon,
elektromágneses hu lIám, (2. L17)
a.nyaghullám,
a.hol a. c fénysebesség, E az anyaghullámball a részecskék ellergiája (~H ffI
a t.(llllegük. Szemmel láthat.ó, hogy az elektromágneses sugá.rzás céljainkra
Hem a. I(~galkalmasabb; a. Iá.tható félly frekvenciája és hullá.mhossza is t.úl
na.gy; i-!. röntgensugár hullámhossza. megfelelő lenne, de energiája. igell nagy
(természetesen rugalmas szórá.skísérletekre nagyon megfelelő). Az anyag-
hullámok közül elektron esetében az előbbi kifejezés akkor lenne megfelp-
léí n.a.gysá.grendű, ha 10- 5 eV energiájú elektronokat használnánk (ml' :::;;;
Hl-·JO kg, l eV :::;;; 1,6· 10- 5 m2 kg/s 2 ), ami viszont lényegesen kisebb,
mint. a fononok energiája. A megoldást. a t.ermikus neutronak szolgá.lt.a.t.-
já.k (m n :::;;; 1,8· 10-27 kg, 0,02 eV :::;;; 3,2· 10- 7 m 2 kg/s'.l). R.ácsrezgl~sek
diszperziós összefüggését sok anyagban hatá.rozták meg; t.erlllikus IIPlIt.rollok
rllga.lmat.la.n szórásával.
2.5 FONONGÁZ FAJHŐjE
2.5 Fonongáz fajhöje
Megállapítottuk, hogya I'ácsl'ezgések (2.3) alakú Hamilton-opení.tora
pkviva.lclls a fonolIgáz (2.103) alatt felírt Hamilton-operátortÍval, hisz('fl az
ut.óbbit korrekt matematikai átalakítások alkalmazásáva.l az eli>bbibc)1 IIVPI'-
tiik. Így a továbbiakban a kristály bonyolult csatolt rezgőrclldszere 1)('I~e1.1
fonongá.zról beszélünk, ugyanakkor t.udatában vagyunk a.lll1ak, ho!!:y a' va-
!c>s:Lgball egyl'Tlslí Iyi helyük körül rezgő ionok vanna.k éH a f'ollong<Í.z C811-
pán mat.ema.tikailag kényelmesen kezelhető modell, amely mindig él kris-
t.ályra mint. egészre jellemző. A fOIlongáz energia-sajátértékeit. a (2.103)
Harn-ilton-operátorból közvetlenül leolvashatjuk, hiszen tudjuk, hogya. ré-
si:ecskeszá.m-operátor sajátértékei a nem negatív egész számok. Mi a.zon ba.1l
arra. vagyunk most kíváncsiak, hogy adott. T hőmérsékleten i-! (q, j) fOllo-
lIá.lla.pot.ok rnellllyire va.nnak betöltve, a.zaz hány dara.b hW.i (q) energiával
f'(~lIdelkező fonon van a. rendszerben vagy - más szóva.l - milyen a fOIlOIl-
g;íz gerjesztettsége. Ennek ismeretében a.karjuk az E(T) á.t.lagos PIlPrgiát.
lIlegha.tározni, hogya
iJE(T)
ev =-ar
1
(:2.J IX)
ilsszefüggés alapjá.n számítsuk az állandó térfogaton vett fajhő!..
Vala.milyen fi Ad kai men nyiség á.tlagértéke (vagy termodinarnikai átlaga.)
alatt a statisztikus és kvantummechanikai vá.rható értéket értjük, amit ál-
ta.lában a rendszerre jellemző siírüségoperátor segítségével szá.míthatunk ki
(lásd C. Függeléket). A fonongáz energiájának átlagértéke:
E(T) = (Hh = L N,Wj (q) (Nj (q) \., (:!.l19)
q,.i
ahol a. (~.LO:i) Ham'ilton-operátor átlagából elhagytuk a zéruspollt.i ellPf'giá.t,
ami rt. Is()mérsékletfüggéshez nyilván nem a.d járulékot. A fononokról megá.l-
Ia.pít.ottuk, hogy Bose-részecskék, így valamelyik kvantumállapot betillt.ési
valószíníísúge, aza.z a. részecskeszálll-operá.tor termodillalllika.i (i.t.lagi~rt.ók(·,
éppen a. lJo8e- Einstein-eloszlásfüggvény (lásd C. Fiiggdékfl):
(2.120)
a.hol a k(~rnia.i pot.enciá.1 úr liS (pontosabball: nincs kémiai !>otpllci.ílj, hi-
SiWn a. fOllollok szá.má.ra. lIincs megmara.dási t.örvény. Az ;í.tla.go8 PIIl'rgia il
74 2 RÁCSREZGÉSEK 2.5 FONON GÁz FAJHŐjE 75

(2.119) és (2.120) összefüggések alapján: h(q)

E(T) ="
L.J
nwj(q)
'''''j (q)
(2.121)
q,j e kBT - 1

Vizsgáljuk meg először a kapott kifejezést magas hőmérsékleti közelí-

tésben. Ez alatt pontosan azt értjük, hogy

(2.122)

ahol Wrnax a diszperziós reláció ból adódó legnagyobb frekvenciaértéket. jelen-

t.i, tehát Wj(q) S; Wmax . Ilyen magas hőmérsékleteken a (2.121) összegben
szereplő exponenciálisokat sorbafejthetjük, s az első el nem tünő tagokná.l
q
megállva
E(T) ~ kBTL 1 = 3pNkBT, (2.123) 2.3. ÁBRA: Összeg közelítése integrállal
q,j

ahol figyelem be vettük, hogy q éppen N értéket vesz fel a Brillouin-zóná- a.hol felhasználtuk, hogya. q pontok számának sűrűsége a. qi pont környe-
ban, s j:;::: 1,2,' . ·3p a diszperziós reláció ágainak megfelelően. A fonongiz zetében 1/ L:::.qi = p(qi). Teljesen hasonló meggondolást végezhetüJlk há.rom
fajhője tehát magas hőmérsékletű közelítésben: ., dimenzióban is a q hullámszám vektor szerinti összegezés kiszá.mítása cél-
jából. A D.q ugyan nem tarthat zérushoz, de mivel nagyon kicsi vektor,
Gv ~ 3pNkB, (2.124 ) így az integrál nagyon jól fogja közelíteni Riemann-összegét. Vegyük még
figyelembe, hogya q vektorok végpontjainak sűrűsége a Brillouin-zónában
ami nem más, mint a Dulong-Petit-törvény, s erről jól tudjuk, hogy magas egyenletes és - ahogy azt az 1. Fejezetben beláttuk - p( q) = V/87T'3. Ezek
hőmérsékleten helyesen írja le a szilárdtestek fajhőjét. felhasználásával a (2.121) összeg így írható:
Térjünk most vissza általános esetben a (2.121) összeghez és gondoljuk
meg, hogy q nagyon sűrűn, kvázifolytonosan vesz fel értékeket a Brillou-
in-zónában, így az összeg jól közelíthető integrállal. A 2.3. ábrán vázol-
E(T) = ~3 ~
87T'.
"J hWj(q)
,,'" (q)
:.:::L!.:!!.
d3q, (2.12(j)
J ekBT - 1
tunk egy h(q) függvényt, amelyre vonatkozó összeg a "pálcikák" hosszána.k
összeadását jelen ti.
a.hol a. q szerinti integrálás mindig a Brillouin-zónára történik, ha azt kiilőn
Alakítsuk át ezt az összeget Riemann-összeggé, amelynek határértéke nem jelöljük.
az intervallumok minden határon túli szaporítása esetén egy határozott Vegyük észre, hogy az integrandus a q integrálási változót csa.k a,z Wj(q)
integrál:
fiiggésen keresztül tartalmazza, így célszerűnek látszik a.z Wj (q) = w á.llan-
dó frekvenciájú felületekhez illeszkedő felületi koordinátákat bevezetni új
= 'L, h(qi)qi - qi-l = 'L,h(qi)P(qi)L:::.qj-7 integrálási változókként. Tegyük ezt meg a 2.4. ábra, segítségével:
i qi - qi-J i
b

-7 J
a
h(q)p(q) dq, ha L:::.q -7 0, (2.125) d
3 dwdS
Q=-18w
?
I' (2.127)
76 2 RÁCSREZGÉSEK 2.5 FONONGÁZ FAJHŐjE 77

Érdemes rögtön bevezetni a n'Ívósűr'űséget is a következő összeggel:

D(w) = I: Dj(w). (2.130)

.i

dS A (2.129) egyenlőség baloldalán álló összeget ismerjük, s felhaszllálva

(j IIÍvósííl'ííség (2.1:jO) defin íciójá.t:

l
Wrna.x

D(w) dw = 'JpN, (2.1:H)

-----+---1I--------4--------1H------ Ci"
o

ami fontos normálás'; szabály lesz, ha a. nívósűrűséget va.lamilyen közelítés-

sri vagy mérési eredmények feldolgozásával határozzuk meg.
(j3q = dS dq Visszatérve a fonongáz átlagenergiáját megadó (2.126) kifejezésre és
bevezet.ve a. (2.127) új integrálási változókat, valamint a (2.128), illetve
(:,U:jO) nívósűrűségeket:

(2.1;~2)
2.4. ÁBRA: Felületi koordináták bevezetése, Jacobi-determináns

ahol a diszperziós reláció gradiensének abszolút érték reciproka a helyettesí- amely összefüggés igen általános körülmények között leírja a fonongáz át-
téssei történő integrálszámítások elméletéből jól ismert Jacobi-determináns. lagenergiájának hőmérsékletfüggését, ha ismerjük a rendszer frekvencia-
Vezessük be a Dj(w) parciális nívósűrűséget a következő definícióval: spektrllmát. A fajhő egyszerűen differenciálással nyerhető:

V J dS ha. Wjmin ::; w ::; Wjmax,

D.j(w) = iW" Sw I~I'
Ilq (2.128)
{
O, egyébként,
Áttekinthetőbben írhat juk fel ezt a.z integrált, ha (LZ
utalva. a.rra, hogy ennek a. kifejezésnek dw-szorosa. adja a j-edik ágba.1l az
(w, w + dw) intervallumba. eső frekvenciaállapotok számát, hbzen hw (2.B4)
x=--
kaT
V
I: l = 81l'3 I: l
Wmax

q,J .1
3
d q = I:
J
J Dj(w) dw,
o
(2.129) új intpgl'álási változót vezetjük be:

~
kJB _x__e__'~ D(_kB_T_ J:)
2 x
~hol a. (2.128) definíció lehetővé tette, hogy minden ágban az (Wjlllin, Wjmax) ll:z:, (2.J:~5)
llItervallllmok helyett egységese n a (O, wrnax ) intel'vallumra. integráljulIk.
(ex _ 1)2 fL
U
7R 2 RÁCSREZGÉSEK _2_.~_)_F_~O FA__
__N_O_N_G_'_Á_Z__ Ő_J_E________________________________________ 79
JH__

amely a (2.132) ()sszefüggéshez hasonlóan igen általános kifejeús a fOJlOIl- 2.5.1 Einstein-modell
I!;áz, azaz a ricsrezgések fajhőjének hőmérsékletfüggésére.
Törtúneti nevezetességgel bír az Einstein-modell, a.melyik eli)sú)r tudta
Fajhőmérések értelmezése céljából a IIÍvósűrűség ismeretére lelllw szii k-
(~rtelmezni a. fajhő zérushoz ta.rtását csökkenő hőmérséklettel. Tel"lllészp-
ség. Természetesen ha a diszperziós relációt ismerjük aká.r elméleti 11l<-')!;gon-
lesPII IleTll az eredeti levezetést mutatjuk be, hiszen nekünk most már e!S.v
dolál">ok, a.ká.r kísérleti eredmények alapján, akkor a (:2.128) és (:2. J:Hl) iiSSZ(L
,íHalánoli összeflil!;gés áll a. rendelkezésiinkre. Einstein ("elté1.dezt.p, hogy
fiiggése közv(>tlelliil célhoz vezetnek. Vegyiik észre azonban, hogy il nÍ\'(l-
d ~zilárdt.est atollljai vala.rnilyen azollos WE körfrekvmlciáva.l rt'zeg;lIek. s
sííriíség a diszperziós relációnak bizonyos integrális tulajdonsá.ga.it tiikriizi.
pzekhez rendelt. hWE energiá.t., majd a. Rose-Einstein-eloszlásI, a.l kal III azt.a.
így a. meghatározá.sához esetleg kevesebb információ is elegendú. Valóball ,
Esetiinkben ez allnyit jelelIt, hogya. lIívóliűrüség
pl. a. Ileutronok rugalmatlan szórá.sából könIlyebben lehet a nÍvósiírüségrp
következt.etni (az inkoherens egyfononos szórás hatá..'ikeresztmetszete ki)h(i~ (2.1%)
kristályok esetén közvetlellül arányos a nívósürüséggel), mint a diszpl'rzicís
relációra. Az elméleti modellek is kevesebb feltevéssel tudnak allÍvósíírííség- ala.kú, ahol a.z E index Einste'inr·e ut.al. A Uirac-féle 6-fiiggvény eliak az
fe eredményeket produká.\lIi. A 2.!). ábrán a. Na kísérletileg lIIeghatározott
w = :.vE helyell nem zérus, ami a.zt fejezi ki, hogy minden atom a,zonos
IIÍvósíírííségét mutatjuk be. A k()vetkezőkben két igen egyszeríí lIIod('lll frpkvPllciával rezeg; a szorzó faktor bizt.osÍtja a (2.nl) nOl"lllálá.-;i feltétel
vizsgá.lunk, amelyek azonban gyakran jól alkalmazhatók él t.apaszta.lat leí- tpI.iesiilését.. Helypttesít.siik ezt él nívósíírűs(~get a (2.135) illtegrá,lha.. s vp-
rására. zpssiik be a.

D (w)r------,...-------,r----------.
I-.'ills!tifl,-!II!JI/./,.s/I.-ld .i('I(iJ(.~L. I-;;kkor;\, f"OIlOllg;í,z f"ajh;;.ic' F·illsl(ill-k;i/.t·lílt"~
Debye
IWII :

fE
( 'V dx =

(2. UR)

ahol felhasználtuk éL 6-függvény

_ (5(x)
ó(ax) = - (2.1:{9)
lal
WE WD ",,' IlIla.idollságát.. Elvúgezve az in tegrálást

:~pNkB (~~r (,~f 1)'2

2.!). ÁBRA: Tipikus rács rezgési nÍvósííríísóg,
Einstein- és Debye-közelítés ('&(1')
(' T -

ha T~E:-)E,
= ha. T« eE,
80 2 RÁCSREZGÉSEK
:2.5 FONONGÁZ FAJHŐjE

aza.z magas hőmérsékleten visszakaptuk a D'ulong-Petit-szabályt, alacson:y

a.zaz a fázissebes~égre vonatkozó ö~szeg é~ a levágási (gyakorlatilag a ma-
hőmérsékleten pedig exponenciálisan zérushoz tartó érték adódott. Jól tlld-
juk, hogya tapa..<.;ztalat szerint nem ta.rt ilyen gyorsan zérushoz a szilárd tc's-
.. ximális) frekvenciaérték között egyértelmíí kapc~olat vall, amit érdemes
fdjegyezni:
tek fajhője, ugyaua.kkor a.z is világos, hogya. nívósiírííség (:U:j6) ala.tt. f('lírt
~ ' " ~ _ 9pN
közelítése is nagyon durva; az atomok semmi esetre sem azonos frpkvenci- 211' 2 ~ 3
.i V.i
-
Wo
3' (2.145)
ával rezegnek,
A történeti érdekességen túl, Binstán eredménye jól haszIJosíthal.ó lpsz {~s elIllek segítségével a (2.143) nívósíírűséget is egyszerííbbelI írhat juk:
a. kétállapotú rendszerek f<tjhőjárulékának értelmezésére, li iszen a (2. 136)
w2
rí.l/apo/sli1'1Iség pon tosan ilyen rendszereket ír le. Do(w) = 9pN 3 , (2.146)
wD
2.5.2 Debye-modell Helyettesítsiik ezt él függvéllyt él (2.135) integrá.lba, s vezess ii k 1)(' il

A valóságot lényegesen jobban közelíti a Debye-1/l.oddl, a.lllplytól elsií- eD = hWD (2.147)

sorba,n a.lacsony hőmérsékleten várunk jó eredményt, nwrt a.zoli fplt,pvl'sPIi kB
a.lapszik, hogy a diszperziós relációt az akusztikus ágak kis q értékeirE' ('1'- Debye-hőmérséklet jelölést. Ekkor a fOllongá.z fajhője Debye-kbzelít{'slwlI:
vényes (2.85) összefüggésével közelíti (alacsony hőmérsékleten nagy való-
_ 8vlT
színűséggel ezek a módusok gerjesztődnek) és izotrop kontinuul1Iot tételez
rel, azaz a fázissebesség irá.nyfüggésétől eltekint, Ezek alapján
C8(T) = 9pNkB (eT):.I
- D
J 4
x e"' 2 dx,
(ex - l)
(2.J48)
()
(2,141)
ahol az integrált (Debye-függvénynek vagy Debye-integrálnak is szoktá.k ne-
Ez olyan diszperziós reláció, amelyet ábrázoló állandó frekvenciájú felületek vezni) tá.blázatokban megtalá.lhatjuk, Magas hőmérsékleten az x integrá.-
gömbfelületek. A nívósíírííség előállítása céljából el()ször határozzuk rnep; lá.si változónak kis értékei jönnek c.<mpán szó ba, hiszen 8 o /T ::::: O, így az
w,I(q) gradiensét és annak abszolút ért.ékét: intpgrandus
aWi(q) q oW:i(q) I
. -V'-' ,) = 1'j, (2.142) (2.149)
oq - .7lql' I (q .
IllajJ él (2.128) és (2.130) összefüggé~ek ala.pjá.n a.mit már könnyen tudunk integráini. Alacsony hőmérsékleten a Debye-in-
tegrá.l felső határa a végtelenhez tart, s a határozott integrál értéke tá.bláza-
DD(W) ~ '" ~
811':1 ~ v'
J dS' =
J
~ ' " 411'(lqI2).i
811':.1 ~ V
= tokban rnegtalálható. 3 Összefoglalva a fonongáz fajhő Debye-közelítésének
magas és alacsony hőmérsékleten érvényes alakját:
.1 J Sw J.7

J
_ E-)DIT
v '" 1 2 4 x 3pNkB ha T» 80,
211'2 ~ v3w .
ev
D (T) = 9pN kB ( -e
T ) 3 x. e- 2 dx = {
.1 .1
-o (eX - l) {JT:.I ha T« 8n,
Te(,IfIé~zetesell a. D indexszel jelölt Debye-féle IIÍvósűrííségnek is l'le)?;pt o
(2.1;)())
kell Lenni a (2, lJ l) egyenlőségnek, ami bé)l az Wo :d W maX levágál-\i f('pkVPII-
ciát (lásd a. 2.5. ábrá.t) lehet meghatározni:
" ~< Az integrál ért.éke:

WD 3
' = Do(w) dw
:~pN /
.
= 2V11' 2 '~
" 'l3wD
. S 3
-, (2.144)
u .1
 2 RÁCSREZGÉSEK 2,6 ÖSSZEFOGLALÁS

ahol :{p-dimenziós sajátérték-egyenlet megoldásával számíthatunk ki, A fell ti

pgyellletben a tenzor a dinamikus mátrix Fo'Urier-transzformáltja, A dilla.-
(2.151)
rnikus tenzor

A Debye-közelítés is visszaadja magas hőmérsékleten a D'lllollg·-Petil- ~ ~+ ~

szabályt, s alacsony hőmérsékleten a tapasztalattal kiválóan egyező T 3 -nel

G(J, JI) =G (J', J) = G(J - JI) (2,154 )
arányos kifejezést szolgáltat. Alacsony hőmérsékleten végzett fajhőméré­
sek alapján a eD Debye-hőmérsékletre lehet következtetni és az Így kapott
szimmetriatulajdonságai fejezik ki, hogy transzlációinvariáns rendszert har-
érték igell jól egyezik egyrészt a hangsebesség alapján meghatá.rozot.t, ln<ís-
mOllikus közelítés ben vizsgálunk. Konkrét számításokhoz a dinamikus rnát-
ré'szt a. ruga.lmas állandók ismerete alapján a diszperzió:,; reláción kpl'E':,;ztiil
I'ix elemeit kellelle ismerni a priori mikroszkopikus meggondol<lliok va.gy
:,;zámított értékek kel.
kellő szám ú rugalmas állandó mérése alapján, A diszperziós relá.ció és a
Végül megjegyezzük, hogy sok esetben az eredc) nÍv():,;űrűségel töhb
polarizációs vektorok néhány általános tulajdonságát pusztán szimmetria-
Debye-, esetleg Einste'in-féle nívósíírííség összegével közelítik.
meggondolások segítségével állapítottuk meg, s ezeket a 2,1. Tábláza.tba.n
öHHzefoglaJjuk. A táblázat első oszlopa a tulajdonság rövid megnevezését
tartalmazza, a második és a harmadik oHzlop a diszperziós reláció, illetve a
2.6 Összefoglalás polarizációs vektorra vonatkozó tulajdonságokat.
A kristá.lyszerkezetet alkotó ionok, illetve atomok csatolt rpzgőmozt:;á""í­ 2. L TÁBLÁZAT Diszperziós és polarizációs tulajdonságok
lIak tanulmányoz<lliát tűztiik ki célul. A szilárdtesteket definiáló transzláci-
6s sL:immetria és az adiabatikus szétválasztással megalapozott harmonikus
Wj(q) fj(q)
közelítés lehetőséget nyújtott arra, hogy szemléletes és a sL:ámÍtások során
Valós (w~(q)) = w;(q)
jól alkalmazható modellel, a fonongázzal azonosíthassuk arácsrezgésekeL Pozitív wy(q) > O
A modellhez lépésről lépésre jutottunk elj normálkoordináták bevezetésé- Periodikus Wj(q + K) = w;(q) fj(q+K) =~j(q)
vr~1 először független oszcillátorokkal tudtuk a csatolt rezgőrendszert leÍI'lli, Páros w,i(-q) = Wj(q) q(q) = t=:i(-q)
majd az abszorpciós és emissziós operátorok bevezetése tette lehetővé, hogy Ortonormált fi, (q)fJ(q) = Ó.ijl
a rendszer Hamilton-operátorát a Teljes 2: ,(fj)a(~i)tJ = r5 atJ
MOHlellt.urnösszeg 2:..I w~n(q) = Sp (~n (_q))
tl = L hWJ(q)(NJ (q) + ~) (2, L52)
Akusztikus ág q=O
.1

wdO) = 0, ha j = 1,2,:i fe(O;j) = ,j(MdM)dj

q,)
Akusztikus ág C}-tO Wj(q)=vilql
a.lakball tudjuk előállítani. A (q, j) kvantumállapotban (gerjesztett á.lla- Mel'öleges ( oW (q) Ko ) = O
potban) a fononok energiája hWj(q), kváziimpulzusuk hq és résL:ecskeszálll-
rl q h.tó"

operátoruk Nj (q), amelynek sajátértékei a nernnegatív egész számok, tehát

fl, fononak Bose-részecskék. A fononállapotok energiájána.k ismeretéhez il
diszperziós reláció meghatározása szükséges, amit kísérletileg l'ugaiInat.lall
neutronszórá..<;sal, elméletileg az
Adott T hőmérsékleten a fonongáz átlagos energiáját azon lI1eggondolás
a.la.pján tudtuk kiszámítani, hogy a fiktív részecskék (fononok) abszorpci-
6H éH emissziós operátoraira vonatkozó csererelációk alapján megállapítot-
tu k, hogy Bose-gázzal van dolgunk, így a részecskeszám-operá.tor átlagér-
téke, azaz a. (q, j) kvantumállapot betöltési valószínűsége a. Bo.w'-·Eú!.';(e'Íu-
H4

3 Elektronok
ploszlásfüggvény. Az á.tlagenergia hőmén:iékletfüggésére az

Wmax hwD(w)
E(T) = J..l!lL dw (2.155)
u P. kaT - 1 Az előző fejezetben tá.rgyalt .rácsrezgések problémá.ja bármilyen sz i-
általá.nosa.n érvényes összefüggést kapjuk, ahol a D(w) nívósűrűség megha-
tározása. a probléma. Természetesen a. diszperziós reláció ismeret.e elegendé)
lenne, de sok eset.ben ez a.z információ nem áll rendelkezésre. Mindenesetrp
a. hömérséklet szerinti deriválással kapott fajhő maga.'> h6mérsékletel! szol-
gá.ltatja a tapasztalattal egyező D-ulong-Pet-it-szabályt. Álta.lános hiímér-
sékletfüggést a fajhőre úgy tudtunk kapni, hogy egyszerű modellek ala.pjá.1!
közelítettük a nívósűrűséget. Einstein durva feltételezése, miszerint a.z a.t.o-
mok azonos frekvenciával rezegnek, bár a tapasztalattól eltérő hőrnérséklet­
függésre vezetett, értelmezni tudta a fajhő zérushoz tartását a hőmérséklet­
tel. A Debye-modell má.r reálisabb alapokon nyugszik; a diszperziós rPlációt
izotrop anyag alacsony frekvenciájú gerjesztéseivel azonosítja, s az alacsolly
h()mérsékletű tartományban a. tapasztalattal kiváló egyezés re vezet.
Llrd t.pst. vizsgálat.a során szerepet játszik, hiszel! a kristályszerkezet.l't al-
kotó báú;uk dinamikájáról van szó. Azokban a Hzilárdtestekben, ahol
az elektronok nincsenek az atomokhoz lokalizálva, ennek a kváziszabad
"elektrontengernek" a. tulajdonságaival külön kell foglalkoznunk. Az 1.
Fejezetben tárgyalt adiabatikus szétválasztás eredményeként tudjuk, hogy
nulladrendű közelítésben az elektronok mozgását a bázis dinamikájától füg-
getlen ü I tárgyalhatju k olyan feltétel mellett, hogy az egyensúlyi hdyiikiin
nY'ugvó ionok egy statiku~ potenciálteret eredményeznek. A kvant\llTlmec-
hanikai tárgyajás alapját képező Ham:ilton-operátor tphát
n p:l ~
1l = '~" -2__
J + v(rl ....
. rn) + U(J
. : rI
o . ' ... r 11 ) (:L I)
j=1 me
ajakú, ahol az elséí tag az n darab elektron killetikus energiája, a ll1,ísodik
a.z egymás közótti kc)lcsönhatási energia és a harmadik az egyensúlyi helyen
lIy\lgvó iOllok (ezt jelöli a Jo paraméter) által kialakított elektrosz1.atiklls
potellciáJis energiiL. Ez utóbbi nem tartalmaz elektron-elektron-köksóllha-
t.ást, így minden elektron külön-külön érzi az elektrosztatikus potenciá1t,
tehát
71

U(Joi rI,'" rn) = L U(rj)

j=1

alakú, H ez a potenciál minden primitív cellában azonos, hiszen azokball

azonos az ionok konfigurációja, ha mind az egyensúlyi helyen Ilyugszik.
En nek következtében:
+
U(r R) = U(r), (3·:n
ahol R egy rácsvektor .
Az elektron-elektron-kölcsönhatéÚ:it leíró v(rl' ... r,,) potenciált is SZl'-
n~tllénk egyrészecske-potenciálok összegeként írni, de ellnek lehetősége egyál-
t.aláll !lern magától értetődő. EJöállítása például a Hartree-módszcTrel tör-
t.l·lihct. illllillek I(;nyege: oldjuk Illeg il ki)lcsÖllhatá.slllellte~ egy('lPktmll-
probléma
(;{ .·1 )
86 a ELEKTRONOK
,
' .,i,'

:Ll BLOCH-FÜGGvÉNYEK És ENERGlA-SAJÁTÉRTÉKEK 87

Schrijdinger-egyenletét (a periodikus rá.cstérben mozgó elektron problémá.- pot.pnciá.lt, amely a (a.a) és (a.9) egyenlőségek alapjá.n szintén rácsperiodi-
ja.), s az így kapott elektron-állapotfüggvények abszolút érték négyzptével kus, a 0.1) Hamilton-operá.tor
t.udunk konstruálni nulladrendű közelítésben egy

{!(O)(r) = e L 11/J~)(r)12 (3.5)

K.
töltéssűrűséget, a.mit az elektrosztatikából jól ismert Laplace-Poisson-egyell-
letbe helyettesít ve összefüggést kapunk az elektronok járulékos potenciá.l-
jára. eggyel magasabb rendben (nulla.drendben a járulékos potenciá.l nulla.):
ala.kball Írható, azaz egyrészecske Hamilton-operá.torok összegeként.. Ez
igeJl lényeges előny, mert ebben az esetben az A. Függelékben a betölté-
siszá.rn-reprezentációva.l kapcsolatban mondottak alapjá.n lehetőségünk vall
a Hamilton-operá.tort abszorpciós és emissziós operátorok segítségével igell
egyszeríí alakban írni:
(;3.12)

allol E(K.) a periodikus potenciá.ltérben mozgó elektron rendszer K. kvant.lI-

rnállapotú elemi gerjeszté8ének energiája, azaz a 1{o(p, r) operátor sajá.t-
Az így kapott potenciállal az előbbi
értéke. Ezeket <1Z elemi gerjesztéseket nevezik Bloch-elektronoknak, alllP-
2 lyeket szemléletesen úgy képzelhetünk el, hogya kristályszerkezetet. alkotó
!::.-/l1/J(J) + U(J)(r) = E1/J(J) , U(J}(r) = U(r) + v(J)tr) (;3.7) pozitív ionok potenciá.\terében mozgó és egymással is kölcsön ha.tásba.1I levő
2rne elektronok mintpgy magukra öltik a periodikus t.ér hatásá.t.. Ezeknek a
Schrijd'inger-egyenletet kiegészítve, új elektron-állapotfüggvényt. kapunk, )'e!óltözöte' elektronoknak a tulajdonságaival foglInk ebben a fejezet.ben
;'1mely tP}(r) potenciált eredményez stb. Ezt az öukonzisztens módszert részletesen foglalkozni.
tovább folytatva feltételezhetjük, hogy v(J)(r) konvergál f -t 00 esetén, s Az at emissziós és aK. abszorpciós operátorok hatása a K. kvantumálla-
a. v(r) határértéket tekin hetjük a keresett egyrészecske-potenciálnak, azaz potú Bloch-elektron keltése, illetve eltüntetése, s az elektronok feles spinje
következtében (Fermi-részecskék, vagy röviden fermionok) az A. Fiiggelék-
l n ben mondottak szerint a cserereláció antikommut.átor alakú:
v(r),'" r n ) = - L v(rj),
2 . l
J=

ahol a.z 1/2 azért szerepel, mert az összeg minden elektron pá,rt kétszer
vett figyelembe. Tekintettel arra, hogya Hartree-módszer kiindulá.<;á.t ké-
pező Schrödinger-egyenlet a (3.3) rácsperiodikus potenciált tartalmazza., a.
megoldás uk(r)e ikr alakú egyrészecske Bloch-függvény, amelynek abszolüt
érték négyzete szintén rácsperiodikus, s ugyanígy a lépésről-lépésre ka.pott.
potenciálok is, tehát azok hatá.rértéke szintén transzlá.cióinva.riáns:
v(r + R) = v(r).
Bevezetve a
l
V(r) = U(r) + 2v(r) = V(r + R)
Természetesen a (3.12) Hamilton-operá.torba is bevezethetjiik az
(3.J 4)
részecskeszá.m-operátol't, amelynek saJá.tértékei csak a O és a.z l értéket. ve-
heti k fel a Pauz.i-elv következtében (lá.sd az A. Függeléket).
l,
3.1 Bloch-függvények és energia-sajátértékek
(3.9)
A periodikus térben mozgó elektrontenger elemi gerjesztéseit, a Blor:h-
('Ipkt.ronokat leíró álla.pot.függvényt és a. megfelelő energia-saját.ért.ékeket tp-
(3. H») gyiik most vizsgálat t.á.l'gyá.vá.. Jegyezzük fel a (3.11) és (3.10) összefüggések

1
}~l,~,',.;
,l
r',:" ~

88 3 ELEKTRONOK
alapjá.n a. sajátérték-egyenletet:
= {2~e + V(r)} til = Etl!,
llc,(p, r)'" V(r + R) = V(r) (:l.IIí)
;,.r, h:a.tárfeltételként Bom--Kármán-féle ciklikus hatá.rfeltét.elt ki.iv(·t.eljii II k
meg. Ez egyben lehetőséget nyújt arra, hogy az 1. Fejezetben a. transzláci-
ós operátorral kapcsolatban talált eredményeket felhasználva., közvetlenül
fe!írjuk a sajátfüggvényeket, amelyek
ala.loí Bloch.-j1'igg'IJények, a.hol 1Lk (r) va.\amilyen rácsperiod i kus l'iiggvPlly.
Itt és a. továbbiakban az elektronok (Bloch.-elektrollok) hllllámszálll-
vektorá.nak jelölésére k-t haszná.\ulIk K helyett, amivel az 1. F'ejez('(bf:lI a
trallszlációinvariáns rendszerek kvantumszámát jelöltük. Természetesell rt
k vektor is a B1'1:UO'lún-zónán beiiii vesz fel értékeket és
(:~.
a.la.kú. SzemléleteseIl a Bloch-elektronok annyiban különböznek a szaba-
delektronoktói, hogy magukra öltöttek bizonyos rácsperiodikus tulajdoll-
sá.got, hiszen a. szabadelektronokat leíró síkhullám a.lakú függvény Ilelyptt
lTlost rá.csperiodikus függvén nyel modulált síkhullám a.z álla.potfüggvéli~!. A
rnegtalálási valószínűséget szolgáltató abszolút érték négyzet egy rács[wrio-
dikus függvény, ami igazolja azt a várakozást, hogy él. pozitív ionok klil'llye-
zetében nagyobb lesz az elektronsürüség.
Az 1Lk{r) rácsperiodikus függvény meghatározása. úgy törtéllhet., hogy
a (3.16) egyenlőséget visszahelyettesítjük a. (3.15) sajátérték-egyenlet be, de
rögzített k esetén. Mielőtt ezt megtennénk, hatá.rozzuk meg a p és p2
operát.orok hatását a (3.16) típusú függvényekre általába.n:
p {(~ikr f(r)} = -iftV {fóikr f(r)} = ala.tt.i hőmérsékleteken a magasabb sávok ninc.senek betölt.ve; a Fenni-Ptlpr-
= e ikl· {tl.k
- itLV} f(r) =
= cikr(p + hk)f(r). (:,U X)
ahol a. p = -itLgrad szokásos operátor-hozzárendelést alka.lma.zt.unk. s a
grad jelölés helyett a rövidebb V nabla szimbólumot. haszná.\tuk.
.~
;l.l BLOCH-FÜCGVÉNYEK És ENERGIA-SAJÁTÉRTÉKEK
Az elé)bbi egyenlőségre újra alkalmazva. a p operá.t.ort:
(:S.19)
Ezek után a (3.15) összefüggés alapján könnyeit felírhat.juk az 'Ilk (r)
fiiggvény meghatározásá.ra szolgáló egyenletet az előírt. uta~ít.ás :.-;zprint:
f;
ikt- (p .+..
hk)2 1Lk ()
r + \/()r e ikt- Uk ( r) = E(k) e ikt- '/lk (r) .
2rne
Szorozzuk meg ezt az egyenletet exp( -ikr)-rel és alkalmazzuk a (:Uií) ki-
fejezésben már használt jelölést:
(:UJ)
arni '1Lk{r) kiszálnítására. szolgá.l, s (3.15)-hez hasonlóa.n szint.én sajátr>r1.d;:-
egyen let rögzítet.t k para.méter mellett. Vegyü k azon ban észre, hogy IlIlg
a (:3. LS) egyenletet Born- f{ ármán-féle ciklikus hat.árfeltétel eg észít.eI.tf'. ki.
a.ddig most a.z 'uk(r) sajátfüggvényektöl azt követeljük meg, hogy rácspcri-
17) odikllHak legyenek, tehát a.z egyenletet. az
fplt.ét.el mellett kell megoldani. A sajátértékeket és sajátfüggvényeket. az
'/Isávindex szerint rendezve En(k) lehetséges ért.ékeket ka.pllnk (\ mm),-
plektronok energiájára és a. sajátfüggvény:
a.mi a (3.15) sa:iátérték-probléma végleges megoldását szolgá.lta.tja. Semati-
kllsatl a. 3.1. ábrán vázoltuk a Bloch-elektronok diszperzió:; rdrí.ciójrít. a.mi
a. fOllonokétól abban különbözik lényegesen, hogy végtelen sok ága van; TI
végtelen sok értéket vehet fel. A gyakorlatban persze csak az alac:,;QIlY ger-
jesztések, a. kis n értékek játszanak szerepet, hiszen az elektronok szá.ma.
rögzített (ellentétben a. fonanok számával), s a szilárdtestek olvadáspontja
giaszillt (lényegében a betöltöttség tetejét meghatározó energiaszilIt.) vala-
melyik a.IHó sá.vban helyezkedik el (egyvegyértékű fémek esetén az elH(í sltv
közepe tájá.n).
A sávszerkezet egyszerű értelmezését adja a 8zilá.rdteHtek vezetélképes-
ség szeritIti osztá.lyozásána.k:
90 3 ELEKTRONOK
...............
...........
---_..Jn = 2
_ _- - " " 1
_zr. o !!.
a a
3.1. ÁBRA: Bloch-elektronok diszperziós relációja'
Fémek esetében a Fermi-nívó egy sáv belsejében helyezkedik el, így fölöt-
te vannak elérhető betöltetlen állapotok, ahova az elektromos térrel
könnyen gerjeszthetők az elektronok. (Átlapoló sávok esetén a Fermi-
nívó a sáv tetején is lehet, hiszen ekkor bizonyos irányokba a másik
sáv betöltetlen állapotai állnak rendelkezésre. Ilyenek a páros vegyér-
tékű félfémek. )
Félvezetők esetében a Fermi-nívó a keskeny tiltott sávon (energia.-ga.p)
belül helyezkedik el; a vegyértéksáv teljesen betöltött, a fölötte lévő
vezetési sávban kevés termikusan gerjesztett elektron van, amelyek
száma a hőmérséklettel nő (ezért nő a félvezetők elektromos vezető­
képessége a hőmérséklettel ellentétben a. fémekkel) . Ez a kép jell(>mzi
a sajátvezetésű félvezetőket.
A gyakorlatban lényegesen nagyobb szerepet játszanak az ötvözött
(doppolt) félvezetők, ahol az ötvöző atom elektronokat adhat a veze-
tési sáv ba.;
n-tipusú félvezetők (nega.tív tőltéshordozók),
illetve lehetséges elektronálla.potoka.t biztosítha.t a tiltott sávban;
p-tipusú félvezetők (pozitív tőltéshordozók).
:L l BLOCH-F'ÜCGVÉNYEK És ENERGIA-SAJÁTÉRTÉKEK 91
Ez utóbbi esetben a keletkezett kvant.umállapotokat. a vegyértéksáv-
n=4
ból töltik be az elektronok, s a visszamaradt elekt.ronhiállyok, a lyuka.k
úgy viselkednek, mint pozitív 1(::1 töltésű tölt.éshordozók, amelyek az
elekt.romos t.ér hatására járulékot. adnak az elektromos <1.l'amlt(;z.
n=3
Szigetelők esetében az alsó sáv(ok) teljesen be van(lIak) töltve, illetve a
fölöt.te lévők iiresek, s olyan távol vannak egym,ístól, IlOgy t.erlllikus
gerjesztés nem lehetséges. Igen erős elektromos tér ltatá.<.;ára !wrszp
átütés jöhet létre, illetve néhány elektront fot.onok segítségévpI is ki
If~h(~t emelni a bet.ölt.i:itt sávból.
Vizsgáljuk most meg, ha a V(r) periodikus potenciá.1 zérushoz tart, ho-
gyan kapju k vissza a szabadelektronokra érvényes összefüggéseket, A (;Li G)
n = l
sajátérték-egyenlet megoldása ebben az esetben:
kx 2 2
E(k) = h k , (:~.24 )
2rrir;
ahol \' a kristá.ly térfogata. Nem mondunk le ,1zonban fl 1.ran.szl,íciós szilll-
IIIpf,riáról (ezért ha,ngsúlyoztuk, hogy \f(r) csak közekdik zerllshoz), így k
csak a, l31·illo-uin-zóná.ban vehet. rel értékeket. Tová.bbra. is sávok alakulnak
ki, a.mi abban llyilvánul rneg, hogy ha 'k a. Brillouin-zónán kívülre llIuta.t.
a.kkor megfelelő K reciprokrácsvektor hozzáadásával vissza kell l.ranszfor-
rnálni a Brülou'ÍTI-zónába. Ennek értelmében a (3.24) összefüggések él legid-
só sávban érvényesek és az álta.lános megoldás
W k (r) = _l_e,(k+K)1'
Ti JV '
ilhol az TI sá.vindpx a,tt.<Í1 fiigg, hogya K reciprokrácsvektor milyen ('r!l~k(,t
vpsz fel.
A szaba,delekt.ron-közelítésnek megfelelő sávszerkezptet egydilll(~nziós rend-
szer esetén a 3.2. ábrán vázoltuk. A parabolikus energiafüggést Brillmún-
zóná.nként. (2rr /(rá,csá.l\a.ndó) t;á,volságonként.) "vissza" kell tolni.
Az energia-sajátértékek és az Unk (r) rá,csperiodikus függvények kOllkr~t
alakjára, csak akkor tudunk választ ka.pni, ha meg tudjuk ad Ili a va.lódi
\l (r) periodikus potenciált. Ez a priori meggondolások alapjá.n rt Ipgrit-
kább (~setben lehPlséges; a sá.vszerkezet-szá.mítások kiilön böző. közelíté>lpg
 3 ELEKTRONOK :L l BLOCH-FÜGCVÉNYEK És ENERGIA-SAJÁTÉRTÉKEK 93

kiírva. az operátort:
..
l
{ 2mc (p + nk+ nK) 2 } nk+K(r)
+ V(r) = E(k+ K)1Lk+K(r). (:~.n)

11 =:)
Az operátor els() t.agja hatásállak vizsgálata. céljából alkalmazzuk a (:~.19)
iisszefüggést az exp (i(k + K)r) függvényre egyrészt lígy, hogy az expOIiPlI-
eiéilist. ijlirnagában tekintjük, másrészt úgy, hogy az !'xponel\ciá.lis lIl;üiodik
tényez6jét él. tetszés szerint.i függvényhez csa.toljuk:
n=4
p2 e i(k+K)r eikreiKr(p + hk + liK)', (:L2,'\)
p 2 e ikl'f;iKI' = f;ikr(p + rLk):.!eiKr, 0.29)
éI.mely kifejezéseket összehasolllítva.:
~--------",....J fl, = 2
L-__-=========________1-______~======::__~fI,=l
o I~zt a.z egyenlőséget a. (3,27) sajátérték-egyenletbe helyettesItve, majd az
3.2. ÁBRA: Egydimenziós rendszer szabadelektron-köúlítésben !'I!,yellletet exp(-iKr)-rel szorozva, a.zt a következ() ala.kban írhat.illk:

igaz feltevéseken alapulnak.) Lehetséges azonban általános szimmetriatu-

. lajdonságokra következtetni a V (r) potenciál szimmetriái és a Schr'ödinger-
a.hol él sajátfüggvény a. 0.22) alakú me~lékfeltételnek tesz eleget:
egyenlet szerkezete alapján.
Tegyük fel, hogya k hulJámszámvektortól függő mennyiségeinket a Br'il- eiK(r+Rlnk+K(r + R) = eiKrnk+K(r),
louin-zónán kívül is foly tatjuk és vizsgáljuk meg, hogy ezek a függvéllyek
a reciprokrács terében mutatnak-e valami periodicitást. Írjuk fel a (3.21) hiszen exp(iKR) = l, mert R rácsvektor és K reciprokrácsvekt.or. Ekkor
+
sajátérték-egyenletet a (k K) paraméter esetére: azonban (3.31) és (3.21) a.zonos sajátérték-egyenlet, amelynek csak azonos
megoldása.i lehetllek, tehát.
(3.26)
E(k+K) E(k), (:Ln)
(A sávindexeket csak akkor írjuk ki, ha annak jelentősége van.) Részletesell
'uk+K(r) = c-iKrUk(r), (:U4)
1 A sávszerkezet-számítás külön tudomány a szilárdtestfizikában. Talán il.
legegyszerübb eljárás a síkhullámmódszer, ami lényegében a (a.l5) saját,ért.ék- vagy a (3. Hj) Blor:h-fiiggvényre felírva.
egyenlet megoldása Fourier-sorfejtés segítségéve\. A V(r) periodikus potenciált
a LK VK exp(iKr) sor segítségével írják fel, s a VK sorfejtési együtthatókat per-
turbációnak tekintik. Kis perturbációk esetén (a pozitív ionokat a körülöttük
sűrűsödő elektron tenger erősen leárnyékolja) a a.2. ábrán látható sávszerkezet. Érdemes összefogla.lni, hogya rács-, illetve reciprokricstérbelI melyik
alig változik eltekintve a degenerált állapotoktól (két sáv azonos enrgiaért.ékkel). függvény periodikus:
Ezeken a helyeken a degenerált pel'turbációszámítást kell alkalmazni, amiből kö-
vetkezik, hogy VK i= Oesetén a megfelelő degenárációk felhasadnak, és rt periodikus r-térben: V(r) él> nk(r),
pel't.urbáció hatására a :U. ábrán látható sávszerkezet alakul ki. k-t.érbell: E(k) él> Wk(r).
 94 3 ELEKTRONOK 3.1 BLOCH-FŰGGVÉNYEK És ENERGIA-SAJÁTÉRTÉKEK 95

Hasonló módszerrel meg tudjuk mutatni, hogy E(k) páros függvény. Az ortogonálist kifejező egyenlőség részletesen:
írj u k fel részletesen a (3.21) ::;ajátérték-egyenletet:
(;~.45 )
(3.36)
Végiii a reciprok mátrix QQ-l = l definíciójából:
l<épezzii k az egyenlet kom plex konj ugáltját a - k param étN llIellet.t. SZ()lli-
rnellátható, hogy a kapcsos zárójelbell szereplő operátor változatlan marad. (:U(i)
,\
s t.ermészetesen az energia-sajátértékek valósak, hiszen hermitikus operátor
sa..iátértékei; így ,lZ azonos sa:ÍiÍ.tél'ték-egyenlet azo II os megoldásaira hivat.- Most vizsgáljuk meg tagoJlként a Hamiton-operátor tra.llszformált.iát.:
kozva.:
82 _ a ax~ a
E( -k) = E(k), (:U7l L a
ox2a - L a
ox ex L{3
Dx Dx'(3 =
(>C

!Lk(1') = uk (r), (:L~K)

w_dr) wk(r). (:LH))

Eddigi összefiiggéseink teljesen általános érvényűek bármilYPll szilá.rdt.est ''2 !'l:l

esetére, hiszen csak a. poteneiá.l transzlációs szimmetriájá.t (il megoldások '\' <5,
~
I
{: {3
rJ
!:lx'(3 dx'(3'
= '\' _u_ =
~ !:l ,2
v"J ' (:U7)
Bloeh-függvény alakját.) és a Schrödinger-egyenlet szerkezetH használt.uk (3(3' (J (3 uX{3

ki. Most tegyiik fel, hogy valamilyen módon, pl. röntgendiffrakciós méré-
ahol felhasználtlIk a. (3.43) és (3.45) összefüggéseket.
sek alapján, több információ áll rendelkezésünkre a kristályszerkezet.réíl, s
ismerjük azokat a szimmetriaművelet.eket, a.melyekkel szembeli a rács ill va.-
. riáns.

Legyen Q egy szimmetriaműveletet leíró ortogonális tra.nszfor-

máció, amely a kristályszerkezetet önmagába viszi á.t, aza.z

Q#Q = QQ# = 1; r' = Qr, Q\I(r) = \I(r') = \/(1'). (:{.40)

ahol lllost fl. (;i.'l;{), (:i.44) Ás (;{./j6) iisszpfii~~éspkpt ha.<;7,Jl;í.ltllk ff'!. V{>giil
Ekkor a.zt állít juk, hogy k' = Qk eset én
az l'illzőekhez ha.sonlóa.ll:
E(k), (:3.41)
Uk (r). (:3.42)

A tétel bi:tonyítása céljából először a (:3.:~6) egyenlet ben szereplö Ha.- = L k{3k(3,ó{3[j1 = L k~ = k 2
. (:1.49)
milton-operá.tor transzformált ját á.llítsuk elé). A változók transzfol'lnációjil (:J (3 I fi

defi n íciószerűen:

x:., = L Qcx(3X(3, k~ = L Qal,k{3, V(r) = \I(r') = V'(r), (;{.!jO)

~ (3

:1:" = 2:)Q-l)u{1Xri' ka = L(CJ-l)orik~J' (:L44) de akkor a (3.47)-(3.50) egyenlőségek a.lapján a szóban forgó Harn,Üfon-ope-
fi {3 ráto!' invariáns a Q transzforrnációval szemben, ha a.z r -t r' átrnenett.pl
96 3 ELEKTRONOK

egyszerre a k -+ k' átmenetet is végrehajtjuk. Ismét a.z azonos sajátérték-

'..,:.~
nl
:L l BLOCH-FÜGGvÉNYEK És ENERGIA-SAJÁTÉRTÉKEK

fel ezeket a tulajdonságokat:

97

egyenlet a.zonos megoldásaira hivatkozva adódik a (3.41) és (3.42) állít<Í.<;,

/ 1j/~'k,(r)Wnk(r) d3 r Jnn ,c5(k - k'),
illetve a kr = k'r' előírás következtében a
v
(:LSI) ~/ Ij/;,dr')wndr) ((lk 6(r - r'),
VB
egyenlőség is.
Egyszerü példaként az inverziós centrum jelenléte megköveteli, hogy f(r) L J Cn(k) ti/nk (r) ék,
n VB
V(r) = V(-r).
Cn(k) = J\lI~k(r)f(r) dJr. (:3,[)9)
V
Ennek következtében
Természetesen a (:3.21) sajá.térték-egyenlet alapján a.z nnd r) rácsp('ri-
E(-k) (3.5;3)
odikus fiiggvények is ortogonális teljes rendszert alkotnak, de T1orrnájuka.t
1Lk(-r) (;j.54 ) a (:3.56) egyenlőséggel összhangban kell megállapítani. Ebból a célb(')1 il.
(3.56) integrá.lt primitív cellánként számítsuk ki és vezessük be a.z új
a,hol az utóbbi jelent számunkra új összefüggést.
A Bloch-elektron E(k) diszperziós relációjával kapcsolatba.n felmerül- r' = r - R,j (3.60)
het a szemléltetés kérdése. Az E(k) = E = állandó összefüggés felületeket
határoz meg a k-térben. Ezek az állandó energiájú felületek, s ezeket kell integrálási változót, amely csak az Rj rácsvektorral jellemzett j-edik pri-
a. Brillouin-zónán belül megrajzolni. mitív cellában vesz fel értékeket, s persze kihasználjuk, hogy Unk (r) rácspp-
riodikus:
Az energiafelületek merőlegesen metszik a Brillouin-zóna mind-
azon határoló lapját, amelyek reflexiós síkkal párhuzamosak. L ti(k-k')R) Jt/(k-k')l" U;,'k,(r')Unk (r') dJr' =
.7 v"
Más módon megfogalmazva, ha K .• egy szomszédos reciprokrácsvektor és
van a.z á.ltala definiált, Brillouin-zónát határoló síkkal párhuzamos reflexió:;; O·(il)
sík, akkor

(aE)
ak kh Ks = 0, (:3 ..15) ahol felhaszná1tuk a B. F'üggelékből a megfelelő rácsösszeg-kifej(~zl~st. Összv-
hasonlítva az egyenlőség elejét és végét
ahol kh a k hullámszámvektornak a határon felvett értékére utal, s a bizo-
nyítás a fononok diszperziós relációjára vonatkozó (2.89) összefüggés iga,zo-
lásá.hoz teljesen hasonló.
A Bloch-függvények tulajdonságainak tárgyalásával kapcsolatban nem
sza.bad elfelejtkeznünk arról a rlevezetes tényről, hogy ezek a függvények A teljességet kifejező összefiiggés:
a (3.15) alatt felírt hermitikus operátor sajátfüggvényei és így a kvantum-
mechanikából jól ismert tétel szerint ortonormált teljes függvény rendszert '" n;,k (r)unk(r') = V03c5 (r - r').
~ Rrr
alkotnak; segítségükkel bármilyen f(r) függvény sorbafejthető. Jegyezzük n
 98 3 ELEKTRONOK 3.2 DINAMIKAI TULAJDONSÁGOK, EFFEKTív TÖMEG 99

Rácsperiodikus <J.>dr) függvény, amely esetleg valamilyen k vektort is fi ha.50nlóan a függvényoperátor:

tarta.lmaz paraméterként, az ortonormált és teljes rácsperiodikus fiiggvény-
rendszer segítségével sorbaJejthető: (3.68 )

(3.(j4)
rejtsiik most Taylor-sorba a Wk (r + Rj) Bloch-függvényt az r hely környe-
n
zetében:
(:Uifí)

Lényeges különbség, hogy Bloch-függvényekkel bármilyen, a.z Unk (r) d.cspe-

riodikus függvényekkel csa.k rácsperiodikus függvények állíthatók elií.
másrészről azonban a wk(r + Rj) Bloch-függvény a (3.2:~) és (3.22) egyen-
lőségek alapján k()zvetlen ül is felírható: .

3.2 Dinamikai tulajdonságok, effektív tömeg (3.70 )

Előzőekben megismerkedtünk a Bloch-elektronok állapotJüggvényével
és energia-sajátértékeivel. Most ezeknek az elemi gerjesztéseknek a moz-
gására vagyunk kíváncsiak; a sebesség, illetve - küisé5 elektromágneses tér
esetén - a sebesség és gyorsulás várható értékét kívánjuk megha.tá.rozni.
Mielőtt a kvantummechanikai számításokhoz kezdenénk, egy Ita..<'iznos
+
segédtételre hívjlIk fel a figyelmet. Legyen <J.>(k) = <J.>(k K) egyér1.ékíí,
. folytonos és a reciprokrácstérben periodikus függvény, s képezzünk ellnek
segítségével egy függvényoperátort olyan módon, hogy az argu men tu m ba.
k helyett -igrad = -iV operátort írunk (a függvényoperátor hatá..<;a. va-
lamilyen konvergens sorfejtésen keresztül definiálható általában). Ekkor
érvényes a következő tétel:
A <J.> (--iV) operátor hatása egy Bloch-függvényre a <J.> (k) függvén nyel
történő szorzás, azaz
(:Ui6)
ahol rögtön folytattuk az egyenlőséget a (3.69) összefüggés alapján. Most
határozzuk meg a (3.68) sor segítségével definiált függvényoperá.tor hatá.sát
egy Bloch-függvényre:
.i
(3.71)
ahol felha.sználtuk a (3.70) és (3.67) egyenlőségeket is és kaptuk a (3.66)
á.llítást.
Emlékezzünk vissza a Bloch-elektronok energiáj ára vonatkozó (:~.:~3)
szimmetriatulajdonságra, amely szerint az En (k) függvény periodikus. Ha
egy sávon belül maradunk, akkor ez a függvény egyértékű és folytonos,
így a (3.67) sorral előállítható. Ekkor azon ban a periodikus potenciáltér
S'chrijdinger-egyenletének jobb oldalára alkalmazhatjuk a (3.66) tételt:

Bizonyítás: Feltevéseink következtében a <J.>(k) függvény az exp(iRjk)

és en nek alapján bevezethetü II k egy effekt-ív Hamilton-operátor/.:
reciprokrács-periodikus ortogonális függvények szerint sorbafejthet() (a j ...
index változtatása során Rj minden lehetséges rácsvektorértéket felvesz). (3.73)
tehát
<J.>(k) = L <J.>jeiRJk , (:Uj7) amely azért igen hasznos, mert nem tartalmazza az általában ismeretlen
V(r) periodikus potenciált. (A diszperziós relációra könnyebb közelítö
j
LOO :1 ELEKTRONOK 1 3.2 DINAMIKAI TULAJDONSÁGOK, EFFEKTÍV TÖMEG 101

összefüggést kapni vagy mérési eredményböl meghatározni.) Az effekt'Í'u jel-
zövel azt kívá.njuk hangsúlyozni, hogy az ilyen módon bevezetptt 0lwrá.tor
csa.k akkor tekinthető Ha:milton-operátornak, ha az n-edik sávhoz ta.rtozó
Bloch-függvényre fejti ki hatását. Ez a tény az egysávkijzeHtésben tárgyal-
ható jelenségekre korlátozza az effektív Hamilton-operá.tor a.lkalmazá.sának
lehetőségét, ilyenkor ugyanis az állapotfüggvény feltehetően kikeverhető az
egy sávon belüli Bloch-függvények összegeként.
de a (3.66) tételt csak akkor alkalmazhatjuk, ha a ~(k) = k függvény
reciprokrács-periodikus. Ezt elérjük, ha a lineáris függvény definícióját
kiegészítjük azzal, hogy a függvény lineáris a Brillouin-zónán belül, kü-
lön ben reciprokrá.cs-periodikus (lásd a vázlatos 3.3. ábrát). Ekkor már
a.lkalmazhatjuk a (3.66) tételt a (3.77) várható érték kiszámítására, s a
Blach-függvények ortonormáltságát is felhasználva:
(P)k = nk, (3,78)

3.2.1 Bloch-elektronok sebessége amit a Blach-elektronok kváziimpulzusának neveznek, hangsúlyozva, hogy

az impulzus csak K reciprokrácsvektor erejéig meghatározott,
Ezek utá.n könnyen meghatározhatjuk a Bloch-elektronok sebességének
Vegyük észre, hogya Bloch-elektron sebességére és kváziimpulzusára
vá.rható értékét. A kvantummechanikai időderivált felhaszná.lá.sá.val a. sp··
kapott általános (3.76) és (3.78) kifejezések között csak szabadelektron-mo-
bességoperátor az n-edik sávban
dell (E(k) = 1i,2k2/2me) esetében áll fent a klasszikus összefüggés, ekkor
dr i i . ugyanis:
Vn = -d =d1lo,r]=-;-[En (-,tV),rl= l aE nk p
t lb II.
v=--=-=- (3.79)
= l (OEn(k)) n ak me me'
h ak k=-iV' ~ k)
ahol felhaSználtuk, hogy egy Taylor-sorba fejthető g(k) függvényből képzett
g( -'iV) fiiggvényoperátor és az r helyvektorhoz rendelt operá.tor komrnu-
t.átora él
[g(~'iV), r]
= -i (a~(kk)) . 0,7.5)
(J k=-,tV
összefüggés alapján számítható ki, azaz g(k) gradiensének argurnentumába.
kell a -iV operátort írni, s az így kapott függvényoperátort -i-vel kell
3.3. ÁBRA: Bloch-elektron kváziimpulzusa
szorozni. A k állapotú Bloch-elektron sebességének kvantulTlrnecllCLllikai
vá.rható értéke az n-edik sávban:

3.2.2 Bloch-elektronok elektromágneses térben

Következő feladatunk annak vizsgálata, hogy a külső elektromágneses
= ~ i1En (k) tér hogyan befolyásolja a Bloch-elektronok dinamikáját. A mágneses te-
It ak ret jellemző B mennyiség (sajnálatos hagyományként a szokásos elnevezése
ahol ismét felhasználtuk a (3.66) tételt és a Bloch-fiiggvéuyek or1.ollur- mágneses indukció) és az E elektromos térerősség helyett vezessük be az A
rnáltságát,
. , vektorpotenciált és ~ skalárpotenciált a
!\:()nnyen meghatározhatjuk a. k állapotú Blach-elek troIlok i tn pulz llsá.-
B = rotA, (3.80)
na.k várható értékét is:
E = - grad 4> - -
oA (3.81)
(:L77) ot
102 3 ELEKTRONOK
,
'j
3.2 DINAMIKAI TULAJDONSÁGOK, EFFEKTív TÖMEG 103

összefüggések alapján. A V(r) periodikus potenciáltérben mozgó elektro- ahol felhasználtuk a Bloch-függvények ortonormáltságát kifejező (3.56) egyen-
nok Hamilton-operátora külső elektromágneses tér jelenléte esetén: lőséget. A Ck (t) függvényeket tekinthetjük k-reprezentáció beli állapot-
függvényeknek; Ick(t)1 jelenti annak valószínűségét, hogy a kezdetben va-
2

'fl = _1_(p _ eA)2 + V(r) + e<jJ = lamely k' állapotú Bloch-elektron a perturbáció hatására t idő múlva a k
2me
állapotba kerül. A (3.85) sorfejtést a (3.84) Schrödinger-egyenlet be he-
ihe ~ 2
= 'flo+-(VA+AV)+-{-A +e<jJ. (3.82) Iyettesítve kapjuk az Ck (t) meghatározására szolgáló differenciálegyenletet.
2me 2me Ennek megoldása alapján következtethetünk arra, hogya kezdeti Bloch-ál-
A következő meggondolások során feltételezzük, hogy csak homogén E lapot hullámcsomaggá alakul a k térben, amelynek mind a középpontja,
elektromos tér van jelen, de a végeredményt majd általánosítjuk elektro- mind a félértékszélessége függvénye az időnek. Az elmondottakat a 3.4.
mágneses tér esetére. Ebben az esetben a Hamilton-operátor: ábrán szemléltetjük.

'fl = 1io + e<jJ = E( -iV) - eEr, (3.83)

ahol bevezettük az effektív Hamilton-operátort feltételezve, hogy az eléktro- t=ü

mos tér elegendően kicsi ahhoz, hogy ne hozzon létre sáv-sáv átmeneteket,
s így az elektronok a vezetési sávon belül maradnak. Éppen ezért a sávin-
dexet külön nem jelöljük. A homogén E elektromos tér <jJ = -Er skalárpo-
tenciálból származtatható, amit szintén felhasználtunk.
A külső erőtér hatására megszűnik a periodikus potenciáltérben kiala-
kult stacionárius állapot, hiszen általában 'áramok indulnak, így az állapot-
függvény meghatározására az időtől függő Schrödinger-egyenlet szolgál:

ih 8'l1~:, t) = ~\II(r, t). (3.84)

A megoldást Bloch-függvények s~rint történő sorfejtés alakjában keres-

sük. Ezt az indokolja, hogy egyréSzt az elektromos tér hatásaként a Bloch-
elektronok perturbációját várjuk, másrészt az effektív Hamilton-operátor k' ko(t) k
hatását csak ilyen típusú függvénye kre ismerjük. Feltesszük, hogy a.z álla.- 3.4. ÁBRA: Elektromos tér hatása a Bloch-állapotra
potfüggvényegy sávon belüli Bloch-függvényekből keverhető ki, azaz

J
2
Számításaink során kihasználjuk majd, hogya ko(t) középpontú ICk (t) 1
'l1(r, t) = ck (t)'l1k(r)
3
d k. (3.85)
hullámcsomag valójában nem nagyon kiszélesedett Dirac-féle 8-függvény.
Ezt a feltételezést az támasztja alá, hogy a kezdetben 8(k')-függvénnyel
Az állapofüggvény abszolút érték négyzetének integrálja azt jelenti, hogy
jellemzett elektron a külső tér hatására csak nagyon rövid ideig tud gyor-
a vizsgált elektron a kristályban megtalálható, tehát
sulni, mert a kristályszerkezeten belül valamivel ütközik, új Bloch-állapotba
kerül (termaJizálódik), s a megoldást elölről kell kezdeni. Ilyen rövid idő
1 = J1'l1 (r, t) 1 d r = JJJCk' (t)Ck (t)'l1 k,(r) 'l1k (r) d3r d k d k' =
2 3 3 3
alatt (10- 10 - 10- 12 s) a kezdeti állapot nem tud nagyon szétfolyni.
v
= JJCk/(t)Ck(t)8(k - k') d k d k' = JIck(t)1 d k,
3 3 2 3
(3.86) Határozzuk meg ismét a sebességoperátort a (3.83) Hamilton-operátor
104 3 ELEKTRONOK 3.2 DINAMIKAI TULAJDONSÁGOK, EFFEKTív TÖMEG 105

és a (3.75) szabály felhasználásával:

v = i.[1l, r]
fl,
= i.[E(
fl,
-iV) - eEr, r] =

= ~(~~)k=-iV' (3.87)

aE
amely teljesen megegyezik a Bloch-elektronok esetére kapott (3.74) kifeje- ak
zéssel.
A gyorsulásoperátor hasonló meggondolások alapján:

a = .
':[1l,
fl,
v] =.:fl,. [E( -iV) - eEr, -1 -
fl,
(aE)
ak k=-iV
l=
,Er] = ~ (a ~)
2
= ie2
fl,
[(aE)
ak k=-iV ak k=-iV
eE,
fl,
(3.88) ko(t) k
3.5. ÁBRA: Integrál-középérték szemléltetése
ahol E(k) második deriváltja természetesen tenzort jelent. Vegyük észre,
ahol az utoljára alkalmazott, rövidített írásmód nem téveszt meg minket;
hogya gyprsulásoperátorra Bloch-elektronok esetében - azaz külső tér ál-
tudjuk, hogy a sebesség várható értéke most az időnek is függvénye a ko (t)
tal nem perturbált periodikus potenciált feltételezve - zérus adódott volna,
kapcsolaton keresztül.
amint azt fizikailag várjuk is.
A (3.88) gyorsulásoperátor várható értéke teljesen hasonló meggondo-
A sebesség várható értéke a (3.87) és (3.85) összefüggések alapján, a lások alapján:
(3.66) szabályt és a (3.56) ortogonalitási relációt is felhasználva:
(3.91)

(v) = ('lt, v'lt) = JJJCk/Ck'lik/ ~ (~~) k=-iV 'ltk d r d k d k' = 3 3 3

Ezen a helyen szeretnénk általánosítani eredményeinket arra az esetre,

= ~fl, ff aE
ak ó(k - k') dk' d k =
Ck/Ck 3 3
ha a B mágneses teret is figyelembe vesszük. Meg lehet mutatni, hogy
ekkor az
(FL) = e(E + (v) X B) (3.92)
= .!. JICk (t)1 aE
fl,
2
ak d k .
3 (3.89)
Lorentz-erő várható értéknek nem csak az első tagja szerepel, tehát homo-
gén elektromágneses tér esetén a gyorsulás várható értéke:
A további száIl).ításhoz gondoljuk meg, hogy ICk(t)12 alig elmosódott ó-
függvénye k-nak a ko(t) pont körül, s ugyanakkor az integrandus ,másik 1 a2 E (3.93)
tényezője viszonylag lassan változó függvény (lásd 3.5. ábrát). Igy az
(a) = h2 ak~ (FL)·
előbbi integrál az integrál középérték-tételt alkalmazva, valamint a (3.86) A gyorsulás várható értékét azonban a sebesség várható érték (3.90)
összefüggést felhasználva: kifejezésének idő szerinti deriválásával is kiszámíthatjuk:

(v) = hl (aE)
ak _
k-ko(t)
JICk(t)1 2 3
dk =
aE
hl ak o ' (3.90) (a )
_ d(v) _ ~a2Edko
- dt - h 8k 2 dt .
o
(3.94)
106 3 ELEKTRONOK 3.2 DINAMIKAI TULAJDONSÁGOK, EFFEKTív TÖMEG 107
'.
Összehasonlítva a (3.93) és (3.94) összefüggéseket, a k-térbeli hullámcsomag ábrán feltüntettünk egy E(k) összefüggést, annak deriváltjait , s az ennek
középponjának idő szerinti változására kapunk egyszerű differenciálegyen- alapján számolt m* effektív tömeget. 2 A jellegzetes pontokat nagybeWkkel
letet: jelöltük; ezeken a helyeken változik az effektív tömeg jellege.
nd~o = (FL) , (3.95)

azaz - a konfigurá.ciós térhez hasonlóan - a k-térbeli mozgást is a Larentz-

erő határozza meg.
Térjünk most vissza a gyosulásra felírt (3.93) összefüggésre, s hasonlít-
suk azt össze a szabadelektronokra érvényes

(3.96) me .......... ,......................... , ... .

kifejezéssel. Ha a Blach-elektronok, azaz a periodikus tér hatása alatt moz- Or---~~~=---+-~~~~--~~~~--~~

gó elektronok esetében bevezetjük az effektivtömeg-tenzort az
2
8 E -1
Meff = n2 (8k 2)
(3.97)
. '"
definícióval, akkor a két kifejezés formálisan megegyezik. Ez szemléletesen
azt jelenti, hogya Bloch-elektronok külső tér hatására ugyanúgy mozog-
nak, mint a szabadelektronok, csak a tehetetlenségük különböző; Bloch-
elektronok estében a kölcsönhatás (elektron t+ periodikus tér, elektron H D C B A B C D
elektron) mintegy "felöltözteti" az elektronokat. Az "öltözék" olyan, hogy 3.6. ÁBRA: Effektív tömeg és diszperziós reláció kapcsolata
az elemi gerjesztések tömege nemcsak nagyobb, hanem kisebb, esetleg nega-
tív is lehet a szabadelektronok tömegével összehasonlítva, valamint anizot-
ropia is elképzelhető (az effektív tömeg valójában tenzormennyiség) , amikor
A-B tartományban m* < me; a Bloch-elektron tehetetlensége kisebb,
is a gyorsulás nem a külső erő irányába történik.
mint a szabadelektroné; a kölcsönhatás a ráccsal olyan, hogy a külső
Példaként vizsgáljuk meg, hogya (3.25) energiadiszperziós összefüggés-
tér hatását a periodikus potenciál is erősíti.
sel jellemzett szabad elektron-modell esetén milyen effektív tömeget kapunk.
A k vektor szerint kétszer differenciálva a (3.25) kifejezést:
B pontban m* = me; a Bloch-elektron a szabadelektron tehetetlenségével
-l 1 82 E 1 rendelkezik; kölcsönhatás mintha nem is volna.
M eff = 1í28k2 = me e, (3.98)
B-C tartományban m'" > me; a külső
tér hatásának egy részét az elektron
ahol e az egységtenzor . Látható, hogy az effektív tömeg skalárral helyet- a rácshoz közvetíti (a kölcsönhatás akadályozza az elektron gyorsítá-
tesíthető (diagonális tenzor, ahol a főátlóban azonos elemek vannak), s a ." sát), miközben tehetetlensége megnő a szabadelektronhoz viszonyít-
skalá.r éppen a. szabadelektron tömege. va.
Az effektív tömeg lényegében az elektronok kölcsöhatását fejezi ki a pe-
riodikus térrel és egymással. Érdemes egy hipotetikus energiadiszperziós 2 Izotrop effektív tömeg esetén; Meff = m· e, ahol e a már előzőleg bevezet.et t
reláció a.lapján áttekinteni, hogyan tükröződik ez a kölcsönhatás. A 3.6. egységtenzor .
108 3 ELEKTRONOK
C pontban m* ~ 00; a külső tér okozta impulzusváltozást teljes mértékben
a rá.csszerkezet veszi fel, az elektron csupán közvetíti a kölcsönhatást.
C-D tartományban m* < O; a külső tér nem gyorsítja, hanem lassítja az
elektronok mozgását. A kö!csönhatáson keresztül a rácsszerkezet érzi
az elektromágneses tér hatását, s ennek következtében ellenkező irá-
nyú impulzusváltozásra készteti az elektronokat. Formálisan úgy is
fel lehet fogni, hogy az ilyen állapotú elektronok tömege ugyan pozi-
tív, de töltésük lesz ellenkező előjelű (azaz pozitív). Ezek a "lyukak"
adják a magyarázatát például a pozitív Hall-állandónak.
A Brillouin-zóna határán a Bloch-elektronokat jellemző k hullámszámvek-
tor eleget tesz a
(3.99)
egyenletnek, ami azonos a Bragg-feltétellel; az elektronokat állóhul-
lám állapotfüggvények írják le. Ha a Brillouin-zóna határoló lapja
reflexiós síknak felel meg, a sebesség várható értékének arra merő­
leges komponense zérus, azaz a k-térben a Bloch-elektron nem tud
kilépni a Brillouin-zónábóJ.
Az effektív tömegre vonatkozó meggondolások alapján egyszerű választ
tudunk adni arra a kérdésre, hogy milyen fémek esetében vezet jó ered-
ményekre a szabadelektron-közelítés. Az elektron tenger nagy része be van
fagyva, csak a Fermi-energia környékén elhelyezkedő elektronok vesznek
részt a gerjesztési folyamatokban. Ha a rendszer Fermi-energiája az előb­
biekben B-vel jelölt pontnak megfelelő energiaértékkel megegyezik, akkor a
szabad elektron-közelítés jó, hiszen m* ~ me' Szabadelektronszerű közelítés
(kvadratikus diszperziós reláció feltételezése a Fermi-nívó környékén) ennél
lényegesen többször alkalmazható, de ezekben az esetekben m* i= me.
, ogy azt mi is tettük a C. Függelékben. Elektronrendszer esetében kétféle jelölés
3.3 Allapotsürüség, Fermi-energia, elektronfajhö
. ,.
Az eddigiek során tanulmányoztuk a periodikus potenciáltérben moz-
gó elektrontenger elemi gerjesztéseinek tulajdonságait. Következő fela-
datunk termodinamikai átlagértékek (kvantummechanikai várható értékek
statisztikus mechanikai á.tlaga) kiszámítása. Az elektrontenger Hamilton-
3.3 ÁLLAPOTSŰRŰSÉG, FERMI-ENERGIA, ELEKTRONFAJHŐ 109
..
operátora a (3.12) összefüggés alapjá.n
1l = L: En(k)Nns(k) , (3.100)
n,s,k
ahol részletesen kiírtuk a Bloch-elektron állapotát jellemző (n, s, k) kvan-
tumszámokat, bevezettük az Nns(k) = a;t's(k)ans(k) részecskeszám-ope-
rátort az emissziós és abszorpciós operátorok szorzata helyett a szoká-
sos definíció alapján, s jelöltük, hogyaspinállapotok szerint is összegez-
ni kel1. 3 A kérdéses átlagértékek kiszámítása során elsődleges szerepet
játszik a részecskeszám-operátor termodinamikai átlaga, ami feles spinű ré-
szecskék (Fermi-részecskék, azaz fermionok) esetére a C. Függelékben elvég-
zett meggondolások alapján az
(3.101)
..
alakú Fermi-Dirac-eloszlásfüggvény, vagy más elnevezéssel Fermi-Dirac-
féle betöltési valószínűség, utalva arra, hogy adott T hőmérsékleten az
adott spinállapothoz tartozó En(k) energianívó milyen valószínűséggel van
betöltve. A kifejezésben szereplő EF(T) paraméter a Fermi-energia, amely
a rögzített Ne részecskeszámmal van kapcsolatban, s meghatározására a.
L (Nns(k))T = Ne (3.102)
n,s,k
implicit egyenlet szolgá.\.4
:'Az 8 index 2 értéket vehet fel a +~, -~ vagy a t, ~ jelekkel jelölt spinálla-
potoknak megfelelően.
4 Általában a (3.102) tipusú részecskeszám-megmaradási egyenlet alapján
meghatározható paramétert kémiai potenciálnak nevezik és fl{T)-vel jelölik, ah-
szokásos:
• EF = fl(O), és T -:j:. O esetében használják a fl(T) kémiai potenciált..
• EF{T) = fl(T).
Mi az utóbbi utat követjük; tehát a jegyzetben a Fermi-energia az elekt.ronrendszer
hömérséklettöl függö kémiai potenciálja, ami persze a gyakorlati esetekben (mint
látni fogjuk) alig függ a hőmérséklettől, így praktikusan a két szemlélet nem kü-
lönbözik lényegesen egymástól.
110 3 ELEKTRONOK 3.3 ÁLLAPOTSŰRŰSÉG, FERMI-ENERGIA, ELEKTRONFAJHŐ III
•
Az fo(E) eloszlá.sfüggvényt a 3.7. ábrán tüntettük fel a T = O és T t= O összefüggést) a k szerinti összegzést a Brillouin-zónára kiterjesztett integ-
esetekre. Jól megfigyelhető, hogy a feles spinű részecskékre érvényes Pauli- rállal közelítjük:
elv (egy kvantum állapotban nulla vagy egy részecske tarozkódhat) követ-
kezményeként T = O K fokon a Fermi-energiáig minden állapot betöltött, (3.103)
azon túl mindegyik üres. Növelve a hőmérsékletet csak a Fermi-energia kBT
nagyságrendű környezete tud gerjesztődni, hiszen az alacsonyabb energiá- ahol figyelembe vettük, hogya k vektorok végpontjának sűrűsége a Brü-
jú állapotokból betöltött állapotokba kerülnének az elektronok, ami nem lou-in-zónában V /811'3, valamint azt, hogy minden k hullámszámvektorral
lehetséges. Szokták ezt szemléletesen úgy is mondani, hogy a Fermi-ten- jellemzett állapotban két részecske tartózkodhat a kétféle spin beállásnak
gernek csak a felülete párolog. A (3.101) összefüggésből leolvasható, hogy megfelelően, azaz elvégeztük az s szerinti összegezést. Az integrandus k-
az E = EF(T) energianívó betöltöttsége éppen 1/2. A (3.102) implicit t.ól csak az energián keresztül függ, Így célszerű új integl'álási változókat
egyenlet alapján várható, hogya Fermi-energia függ a hőmérséklettől, s bevezetni a 3.8. ábra alapján:
ezt a 3.7. ábrán már jelöltük is. Éppen a Fermi-energiának számítással
történő meghatározását tekintjük következő feladatunknak. (3.104)

8Jo(E)
amit a (2.124) összefüggésekhez hasonló meggondolással kaptunk.
-ar .... A továbbiakban egységnyi térfogatú anyagra vonatkoztatott összefüg-
géseket Írunk fel, azaz lényegében sűrűség jellegű mennyiségeket számítunk
ki, hogya kifejezések lokálisan is érvényesek legyenek, s tartalmazzák a
helyfüggést. Az egységnyi térfogatban levő elektronok száma

(3.105)
1
s akkor a (3.103) és (3.104) egyenlőség alapján
T=O Emax

Jn dS n
J laEn
1 "
ne = 411'3 L.J fo(E) IdE. (3.106)
n E::,ill SE ak

Vezessük be a parciális állapotsűriiséget a

lJ dS ha Emin
n _ < E -< Ema.x
n
gn(E) =
41?'
SE
1&1'8k (3.107)
O ~--------~--~~~~--------------------- {
E O egyébként

3.7. ÁBRA: Fermi-Dirac-féle betöltési valószínűség . ,. definÍcióval. Ekkor az integrálokat egyszerűbben írhatjuk és határait O-tól
oo-ig kiterjeszthetjük:
Természetesen ismertnek tételezzük fel az energiadiszperziós relációt, s 00

ennek alapján próbáljuk kiszámítani a (3.102) összeget. A fonongáz faj-

hőjével kapcsolatos meggondolásokhoz teljesen hasonlóan (lásd a (2.125)
ne = L
n
Jfo(E)gn(E) dE.
O
(3.108)
112 3 ELEKTRONOK
3.3 ÁLLAPOTSŰRŰSÉG, FERMI-ENERGIA, ELEKTRONFAJHÖ 113

energianívók úgyis betöltetlen ek (lásd a 3.7. ábrát), így járulékot semmi-

féle termodinamikai átlaghoz nem adnak.

3.3.1 Fermi-energia
Most térjünk vissza a Fermi-energia konkrét meghatározásához. Az
En(k)=E+dE dS abszolút zérus hőmérsékleten az EF(O) energiáig minden nívó be van töltve,
s azon túl egyik sem, tehát
En(k) = E
ha E ~ EF(O),
(3.111)
---------+-4------------+---------;-t------------ kx ha E> EF(O),
ami természetesen a (3.101) függvéllyből is következik T -t O határátmenet
esetén. Ekkor a (3.110) integrál így Írható:
EF (O)

, .. ne = J g(E) dE, (3.112)

dE = IBEI
ak dk O

amiből EF(O) meghatározható, ha az En(k) energiadiszperziós relációk, s

ennek alapján a g(E) állapotsűrűség ismert.
3.8. ÁBRA: Azonos energiájú felületekhez illeszkedő koordináták Határozzuk meg a Fermi-energia hőmérsékletfüggését is. Az állapotok
száma a (O, E) intervallumban:
Feltételezhetően az összegezés és integrálás felcserélhető, így definiálva a
E

n
(3.109) n(E) = J g(E') dE'. (:3.113)
o
állapotsűrűséget, a Fermi-energia meghatározására szolgáló implicit egyen-
Ennek a függvénynek a felhasználásával parciális integrálást végezve el a
let végső alakja:
00
(3.11 O) összefüggésben:
ne = J Jo(E)g(E) dE. (3.110)
00 Joo aja (3.114)
O ne = [ Jo(E)n(E) ] O - n(E) BE dE,
Emlékeztetünk arra, hogya (3.101) alatt felírt Jo(E) Fermi-Dirac- O

függvény az E energiaszint betöltöttségét adja T hőmérsékleten, így az
előbbi integrál alapján nyilvánvaló, hogy g(E) dE az (E, E + dE) interval-
lumba eső állapotok száma az egységnyi térfogatú anyagban, tehát g(E)
függvényt joggal neveztük állapotsűrűségnek. Megjegyezzük még, hogy a
(3.109) összegnek rendszerint az első vagy legfeljebb néhány tagját kell
figyelembe venni, hiszen az EF energiánál lényegesen magasabban fekvő
ahol a kiintegrált rész eltűnik, hiszen n(O) = O és Jo(oo) = O. A visszama-
radt integrálban szereplő differenciálhányadost szemléltetésként feltüntet-
tük a. 3.7. ábrán. Látható, hogy T -t O esetén a Fermi-függvény differen-
ciálhányadosa tart a ó(E - EF) Dirac-féle 8-függvény állandószorosához.
Ennek figyelembevételével a (3.114) típusú integrálokat azonnal megbe-
csiilhetjük, de természetesen T =I O esetén további korrekciós tagokkal kell
114 3 ELEKTRONOK 3.3 ÁLLAPOTSŰRŰSÉG, FERMI-ENERGIA, ELEKTRONFAJHŐ 115

eredményeinket kiegészíteni. Ezekre vonatkozólag a D. Függelékben bemu- csak szükség esetén jelöljük EF hőmérsékletfüggését, s általában állandó
tatott Bethe-Sommerjeld-sorjejtés nyújt felvilágosítást. Érdemes hangsú- értékű paraméternek tekintjük.
lyozni, hogy ez a sorfejtés T «: TF hőmérsékletre ad jó eredményt;
3.3.2 Az elektronrendszer energiája
(:3.115)
Leglényegesebb termodinamikai átlagértékünk a vizsgált rendszer hő­
a. Fermi-hőmérséklet, amelyről látni fogjuk, hogy 50 OOO K nagyságrendű, mérséklettől függőenergiája:
azaz fémek esetében mindig alkalmazható ez a sorfejtés, s elegendő az első
el nem tűnő tagig menni. Ebből a sorból az első két tagot megtartva:
n,s,k

ne =
_ Joo (E) 8jo dE ~ (E (T)) 7r k1T (8
n 8E - n F + 6
2 2 2

8E2
n) __ = V J
00

Eg(E)fo(E) dE, (3.120)

o EF(T)
o
g
n (EF(T)) + 7r2k1T2 (8 (E)) , (3.116) ahol az összegezésről az ismert módon tértünk át az energia szerinti integ-
6 8E EF{T) rálásra. Vezessük be a
ahol figyelembe vettük a (3.113) összefüggést is, amelyet a (3.112) kifeje-
zéssel összehasonlítva további egyszerű egyenlőséget kapunk: ... G(E) =
E

JE'g(E') dE' (3.121)

(3.117) o
függvényt, integráljunk parciálisan és alkalmazzuk a Bethe-Somrnerjeld-
Most számítsuk ki az n(
EF(T)) függvényt olyan módon, hogy EF(O) sorfejtést. Ekkor az első két tagot megtartva az egységnyi térfogatú elektron-
környékén Taylor-sorba fejtjük: rendszer átlagenergiája:

= n (EF(O)) + (;;) {EF(T) - EdO)} = E(T)

EF{O)
V
= ne + g (EF(O)) { EF(T) - EF(O) } , (3.118)

ahol felhasználtuk a (3.117) és (3.113) egyenlőségeket. ÖsszehasonJítva a

most kapott és a (3.116) kifejezést:

ahol az integrált a EF(O) helyen sorbafejtettük és bevezettük az

EF{O)
(3.119)
E(O) = J Eg(E) dE
o
(3.123)

ahol a második sorban végzett átalakítás (a differenciálhányadost is a,z

EF(O) helyen vettük) konzekvens, mert T 4-nel arányos tagokat hanyagol- hőmérséklettől független zérusponti energia jelölést, valamint felhasznáJtuk
tunk el. Konkrét energiadiszperziós reláció eset én látni fogjuk, hogya kor- a (3.119) összefüggést. A harmadik tag T4-nel arányos, s így konzekvens
rekciós tag gyakorlati számításokban mindig elhagyható. A továbbiakban módon elhagyható.
116 3 ELEKTRONOK 3.3 ÁLLAPOTSŰRŰSÉG, FERMI-ENERGIA, ELEKTRONFAJHŐ 117

Az egységnyi térfogatú Bloch-elektronrendszer állandó térfogaton vett s ezt EF(O)-ra megoldva:

fajhője a (3.122) átlagos energia differenciálásával:

Ce =
l aE 1f 2 k1
VaT = -3- g (EF)T, (3.124)
(3.130)

Becsüljük meg EF(O) értékét: 1i, ~ 10- 34 Ws 2, me ~ 10- 30 kg és ne ~

azaz a fajhő arányos a hőmérséklettel és a Fermi-energia helyén kialakult
10 29 /m 3 , amiből EF ~ 10- 18 Ws ~ 6 eV, ami valóban a helyes nagyság-
állapotsűrűséggel.
rend.
A Fermi-energia hőmérsékletfüggésének meghatározásához a (3.119) ösz-
3.3.3 Szabadelektron-modell várható értékei szefüggés szerint a (3.128) állapotsűrűség logaritmikus deriváltja szükséges.
N agyságrendi becslések céljából a szabadelektron-modell alapján szá- Ennek kiszámítása után:
mítsuk ki az állapotsűrűséget, Fermi-energiát és fajhőt. A (3.25) energia-
diszperziós relációt k szerint deriválva és az abszolút értéket képezve: (3.131)

(3.125) ahol ismét alkalmaztuk a (3.115) alatt bevezetett TF Fermi-hőmérsékle­

tet jelölést. Tekintettel arra, hogy 1 eV kb. 11000 K foknak felel meg;
ahol az általánosság érdekében effektív tömeget írtunk. Számítsuk ki most .' .. TF ::::: 50 OOO - 100 OOO K, s ebből az is következik, hogya szilárdtestfizi-
ezzel a (3.109) állapotsűrűséget: kában a Bloch-elektronok rendszere mindig degenerált Fermi-gáznak tekin-
tendő (T'<t;:. TF). Az elektronok szempontjából alacsony hőmérsékleten van
az anyag még az olvadásponton is. Ezek után indokolt az a megjegyzés,
(3.126)
hogy a Fermi-energia hőmérsékletfüggésétől eltekinthetünk, hiszen a hő­
mérséklettől függő tag ezreléknyi korrekciót jelent csupán.
ahol Sn(E) az n-edik sávban az állandó E energiájú felület felszíne. Ennek A fajhő meghatározásához a (3.124) összefüggés szerint az állaposűrű­
meghatározása általában bonyolult feladat és a konkrét rácsszerkezet isme- séget kell kiszámítani a Fermi-energia helyén. A (3.128), (3.130) és (3.115)
rete szükséges. Mi a számítások egyszerüsítése céljából feltételezzük, hogy egyenlőségek alapján könnyen igazolható, hogy
a Fermi-energia az első sáv belsejében helyezkedik el, azaz EF < E1ax, ami
bizonyára igaz pl. egyvegyértékű fémekre, s ebben az esetben az állapotsű­ 3ne (3,132)
rűséget az összeg első tagjával helyettesíthetjük. Az első sávban 9(EF ) = 2kBTF'
2 2 s ezt a (3.124) kifejezésbe helyettesítve:
El (k) = -1i,2m*k és Sl(E) = 41f Ikl =
2 81fm*E
1i,2 ' (3.127)
1f2 T
(3.133)
s ezzel az állapotsűrűség: Ce = TnekB TF'
, 1 (2m*)3/2 ami - ellentétben a klasszikus Dulong-Petit-összefüggéssel- igen jól egyezik
g(E) = 21f 2 r;:r- VE. (3.128)
.. a tapasztalattal. Most már világosan látjuk a klasszikus meggondolások hi-
A Fermi-energia zérus hőmérsékleten a (3.112) összefüggés alapján ányosságait is, amelyek nem vettek tudomást a Pauli-elvről és annak azon
következményéről, hogy az elektrontengernek csak az neT ITF-fel arányos
2 1 (2m*)3/2 3 2 effektív felülete vesz részt a termikus gerjesztésbenj a Fermi-tengernek csak
ne = 3" 21f2 r;:r- EJ (O), (3.129) a felülete párolog.
118 3 ELEKTRONOK 3.4 ÖSSZEFOGLALÁS 119

3.1. TÁBLÁZAT Bloch-elektron tulajdonságai

3.4 Osszefoglalás
1/ Tulajdonság 1/ E(k)jV(r)
Szilárdtestekben a nem-lokalizált, azaz kiterjedt állapotú elektronok E(k + K) - E(k) lIk+K(r) - e-· ...... lIk(r) Wk+K(r) = h(r)
tulajdonságait vizsgáltuk. Az 1. Fejezetben tárgyalt adiabatikus szétvá- Periodikus
lasztás eredményeként első közelítés ben elegendő volt az egyensúlyi helyzet- =
V(r + R) V(r) lIk(r + R) lIk(r) = IJ!k(r + R) - e,KrlJ!k(r)
E( k) - E(k) lI-k(r) - lIk(r) lJ!_k(r) = lJ! k(r)
ben nyugvó ionok elektrosztatikus potenciálját figyelembe venni, amely
Páros
így definíciószerűen rácsperiodikus. Az elektronok kölcsönhatási energiá- V(-r) = V(r) lik ( -r) = lIk(r) IJ!k(-r) -lJ!k(l')
ját "önkonzisztens" módon egy átlagos potenciállal lehet leírni (átlagtér- E(k) E(k)
elmélet), amely szintén rácsperiodikus, tükrözve azt a fizikai tényt, hogy Szimmetria lik' (r') = lik (r) lJ! k' (r') = IJ!k(l')
= V(r)
V(r')
az elektronok az ionok környezetében sűrűsödnek és leárnyékolják azokat.
A két potenciál együttesen egy rácsperiodikus effektív potenciált eredmé- Meröleges (~)kh . K. = O
nyez, amely minden elektron ra külön-külön fejti ki hatását, így az elektron-
rendszer Hamilton-operátora az egyes elektronoktól származó transzláció- elektronok sebességének várható értéke az n-edik sávban
invariáns Hamilton-operátorok összegeként írható. Ennek eredményeként
az elektronrendszert független Bloch-elektronokból építhetjük fel, amelyek 1 öEn
(V )
n k = h ök . (3.136)
szemléletesen a periodikus tér tulajdonságaival és az egymástól származó
kölcsönhatással felöltöztetett elektronok.
A Bloph-elektronok sajátenergiáit és állapotfüggvényeit arácsperiodikus Ha a külsp elektromágneses tér perturbálja a periodikus potenciált, a Bloch-
függvények többé már nem sajátfüggvények, az állapotfüggvényt az időtől
effektív potenciál ismeretében, az egyrészecske Schrödinger-egyenlet megol-
függő Schrödinger-egyenlet alapján lehet meghatározni. A kvázi részecskék
dásaiként kapjuk. A konkrét effektív potenciál ritkán áll rendelkezésre, de
állapotát mind a konfigurációs térben, mind a k-térben (impulzustérben)
általános kijelentéseket szimmetriameggondolások alapján is tehetünk. A
hullámcsomagok írják le (Bloch-függvények szerinti sorfejtés alakjában ke-
transzlációs szimmetria következtében a Bloch-elektronok stacionárius ál-
restük a megoldást), amelyek középpontja mozog az idő függvényében.
lapotfüggvényei a
Ha ko (t) jelöli valamelyik Bloch-elektronból kialakult hullámcsomag kö-
(3.134) zéppontját a k térben, akkor a sebesség és gyorsulás várható értékei:

alakú Bloch-függvények, ahol az (n, k) kvantumszámok közül az n sávindex 1 öE

és (3.137)
végtelen sok, a k hullámszámvektor a Brillouin-zónán belül N diszkrét ér-
(v) = hök o
téket vehet fel (N a kristályszerkezetet alkotó rácspontok száma). Az ener-
tehát a kvázirészecske a szabadelektronhoz hasonlóan mozog az FL Lo-
giadiszperziós relációnak, a Bloch-függvény rácsperiodikus tényezőjének és
rentz-erő hatására, de tehetetlenségét az
a Bloch-függvényeknek a szimmetriatulajdonságait a 3.1. Táblázatban fog-
laltuk össze.
(3.138)
A Bloch-elektronok dinamikai tulajdonságait egysávközelítésben vizsgál-
tuk, ami lehetőséget adott a
..
effektívtömeg-tenzor jellemzi. Az effektív tömeg megjelenése az elektron
periodikus potenciáltér és elektron-elektron-kölcsönhatás eredménye.
(3.135)
Az elektronok feles spinű részecskék, így az elektrontenger elemi ger-
effektív Hamílton-operátorbevezetésére. Stacionárius állapotban a Bloch- jesztései, a Bloch-elektronok is alá vannak vetve a Pauli-elvnek. Ennek
120 3 ELEKTRONOK

4 Mágneses tulajdonságok
közvetlen következménye, hogy az E energianívó betöltöttségét T hőmér­
sékleten az
1
fo(E) = B-Er (3.139)
e kB + 1 Az elektrodinamikába.n tanultak a.lapján a mágneses tér jellemzésére a B
Fermi-Dirac-függvény írja le. Az energia-sajátértékek gyakorlatilag az EF térmennyiség szolgál, amit történeti okokból mágneses indukciónak nevez-
Fermi-energiáig vannak betöltve, s gerjesztés eset én a Ferm'i-energia környe- nek. B letapogatása mozgó töltésekkel, azaz áramokkal történik, amelyekre
zetéből tudnak csak magasabb energiájú állapotba jutni az elektronok, az ható erősűrűség a Lorentz-erő szerint
alacsonyabb energiájú állapotok mintegy be vannak fagyva.
f =j X B, (4.1 )
Meghatároztuk az állapotsűrűséget, Fermi-energiát, elektronfajhőt ál-
talános alakú diszperziós reláció és szabadelektron-modell esetén (lásd a ahol j az áramsűrűség, és így B mértékegysége [B] = Vs/m'2 = T, ahol T
3.2. Táblázatot, ahol a fajhőnél zárójelben a klasszikus érték szerepel). Fel- a tesla jele (cgs egységben mérve 1 T = 10 4 gauss). Mágneses monopólusok
használtuk, hogya Fermi-Dirac-függvény deriváltja Dirac-féle 8-függvény nincsenek, valamint a statikus mágneses tér az egyenáramok körül alakul
jellegű az EF helyen, így az energia szerinti integrálokat egyszerűen tud- ki, így a magnetosztatika alapegyenletei Maxwell nyomán:
tuk számítani (Bethe-Sommerfeld-sor), s kifejezésre jutott az a tény, hogy
a termodinamikai átlagokban csak a Fermi-tenger felszíne, azaz neT /TF divB = O, (4.2)
számú effektív elektron játszik szerepet.
rot B = JLoj, (4.3)
3.2. TÁBLÁZAT Állapotsűrűség, Fermi-energia és elektronfajhő ahol a JLo' mágneses arányossági tényező vagy indukciókonstans (sok helyen
teljesen formális okokból a "vákuum permeabilitása") azt fejezi ki, hogya
II Mennyiség II Altalános eset Szabadelektron
választott mértékrendszerben (SI, vagy más néven MKSA) az adott áram

g(E) 1 I: J dS 1 (2m') 2/J ,fE

" mekkora mágneses indukciót eredményez. Elegendően hosszú egyenes veze-
~ li' tőben folyó l A áram körül, attól l m távolságban B = 2.10- 7 T térerősség
:r?" n
SE I~I
mérhető, tehát JLo = 411" . 10- 7 Vs/Am. Emlékeztetünk az elektrodinamiká-
3n ban megismert EoILoc2 = l összefüggésre, ahol Eo aZ elektromos arányossági
9(EF) 2t1fF
tényező, vagy inftuenciakonstans (helytelenül sok helyen a "vákuum die-
EF(O) lektromos álland ój a" ), c a fénysebesség, s az egyenlőség a tőltésmegmara­
L (3 1T 2ne )2/::1
EF (O) ne = JO g(E) dE 2m' dást fejezi ki.
Mágneses térben aZ anyag jellemzésére az M mágnesezettség, a térfo-
EF (T) EF (O) - fr'k:T' {IE lng(E)} EF(O) EF(O){l- ~~ (IF)2} gategység átlagos mágneses momentuma szolgál. Tekintettel a q felüle-
tet körbejáró I köráram és az I-' mágneses dipólmomentum ekvivalenciá-
jára (I-' = I q, ahol a felületre merőleges q/q egységvektor irányát a körá-
Ce fr'kIt
3 g(EF )T fr'
Tne k BTT
F (~nekB) ram jobbcsavar szabálya határozza meg), a mágnesezettség mértékegysége
[M] = A/m. Az anyag jelenléte jM = rot M járulékos áramsűrűséggel
vehető figyelembe a (4.3) Maxwell-egyenletben.
Sokszor kényelmes új térjellemző bevezetése a
B
H=--M (4.4 )
ILO
122 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.1 KLASSZIKUS MÁGNESSÉG 123

definícióva.l (meg kell jegyeznünk, hogy ez csupán egy lehetőség; az iro- kapcsolat írja le, amit a fizikailag érdekes tartományban a 4.1. ábrán szem-
dalomban a három mennyiség közötti kapcsolat sok változatával találko- léltetünk. Óvatosságra csak az abszolút diamágneses anyagok (szupraveze-
zunk, amit még színeznek a különböző mértékegységek, valamint a mág- tök) esetében van szükség, amely anyagokat a X = -1 érték jellemez (ami
nesezettség különböző definíciói, pl. I-'o-val szorozva az általunk bevezetett X' -+ -oo-nek felel meg).
M mennyiséget, hogy annak mértékegysége a tesla legyen stb.). Történeti X'
okok miatt H-t nevezik mágneses térnek (az előbb említett járulékos áram- 1
sűrűségre tekintettel rotH = jszabad), mértékegysége természetesen mege-
gyezik M mértékegységével, azaz [Hl = A/m. A (4.4) definiáló összefüggés- o~---------=~===========J x
re tekintettel a mágneses tér jellemzésére vákuumban B és H egyformán -1
használható és lényegében ízlés kérdése, hogy ki milyen mértékegységben
(Vs/m 2 vagy A/m) szeret dolgozni.
Az anyagot jellemző M mágnesezettség általában bonyolult függvénye
B-nek, de a gyenge mágneses tulajdonságokat mutató anyagok esetében X' =I.f x
(paramágnesség, diamágnesség), nem túl erős tereket feltételezve, ezt a
függvényt sorfejtésének lineáris tagja igen jól közelíti (a spontán mágnese-
zettséget, azaz erős mágneses tulajdonságokat mutató, rendezett mágneses -5
szerkezettel rendelkező anyagokról később lesz szó), azaz

X'
M = M(B) ~ -B, (4.5)
1-'0
-1 o 1
ahol a X' dimenzió nélküli együttható általában 10- 4 - lO-8 nagyságrendű
pozitív, illetve negatív szám; paramágneses, illetve diamágneses anyagok
esetén. Az összefüggést izotrop anyagra írtuk fel, ami biztosítja, hogy X' 4.1. ÁBRA: Az M = xH és M = (X' / 1-'0) B egyenlőségekben szereplő
~kalár. Anizotrop esetben X' általában tenzor jellegű mennyiség. A lineáris szuszceptibilitások kapcsolata
kapcsolat a térjellemzők között is lineáris összefüggést teremt, hiszen (4.4)
alapján Összefoglalva: az anyagok mágneses tulajdonságait szuszceptibilitásuk-
kal lehet jellemezni, éspedig
B = ~H = 1-'0(1 + X)H = I-'rl-'oH = JLH, (4.6)
1- X'
ahol rendre bevezettük a X mágneses szuszceptibilitás (továbbiakban csak --l abszolút diamágneses,
szuszceptibilitás), I-'r relatív permeabilitás és I-' permeabilitás mennyisége- X <O diamágneses,
(4.9)
ket. A szuszceptibilitás az M és H közötti lineáris kapcsolatot fejezi ki: { >0 paramágneses,
-+ 00 spontán mágnesezettség.
M=XH. (4.7)

Az esetek nagy részében X' és így X is < 1, amikor X' ~ X, és X'-t is joggal 4.1 Klasszikus mágnesség
nevezhetjük szuszceptibilitásnak. Az általános megfeleltetést persze az
Az anyagnak az elektrodinamikában megismert klasszikus mágneses tu-
1
(4.8)
lajdonságait tekintjük át vázlatosan, a részleteket illetően az elektrodinami-
--=l+X
1 - X' kai tanulmányokra hivatkozunk. A klasszikus jelző azt hangsúlyozza, hogy
124 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.1 KLASSZIKUS MÁGNESSÉG 125

az anyagot alkotó részecskéken (atomokon, molekulákon) kialakuló J.L mág- Szokásos a mólnyi mennyiség szuszceptibilitását mérni, ami az előbbi ből a
neses dipólmomentum a térben tetszés szerinti irányítású lehet, így adott Vmol móltérfogattal szorozva:
B térben J.L mechanikai energiája
mo1 _
Xd - (4.15)
(4.10)

a J.L és B közötti fJ szög folytonos függvénye; az energia nem kvantált. ahova behelyettesítettük a mólnyi mennyiségben lévő molekulák számát
megadá NA = 6,025· 10 23 /gmol Avogadro-számot és a többi fizikai állan-
dót. A j.to- ból adódó 411" szorzót azért hagy tuk meg, mert az irodalom ban
4.1.1 Diamágnesség
található táblázatok általában a eas szuszceptibilitást adják meg és - saj-
Az elektrodinamikában megismert Lenz-törvény értelmében a mágne- nálatos módon - ez a dimenziótlan mennyiség nem azonos az SI és a eas
ses tér bekapcsolásakor (vagy az anyag mágneses térbe helyezése során) mértékrendszerben l
megváltozik az elektronállapotokat reprezentáló köráramok frekvenciája XSI = 411"XcGs. (4.16)
az anyagot alkotó részecskékben (atomokban, molekulákban), éspedig a
körfrekvencia éppen az Fentiekböl következik, hogy a diamágneses anyagokat alkotó részecskék
lel B (atomok, molekulák) eredendően mágneses momentummal nem rendelkez-
WL=-- (4.11) nek, csak a külső mágneses tér hatására indukálódik bennük a térrel ellen-
2me
tétes irányú momentum.
Larmor-frekvenciával csökken, tehát Z db. elektron járulékos árama

Ó.I = ZewL, 4.1.2 Paramágnesség

(4.12)
211"
Ha az anyagot J.L mágneses dipólmomentummal rendelkező részecskék
és az ennek hatására kialakuló diamágneses dipólmomentum (áramszor a alkotják, akkor a B mágneses tér azokat rendezni igyekszik a hőmozgás
súrolt A területvektor) ellenében (lásd a 4.2. ábrát), és az eredő M mágnesezettséget a

(4.13) M = n IJ.LI (cos fJ) (4.1'1)

statisztikus kifejezés szolgáltatja, ahol n a térfogategységben lévő részecskék

ahol feltettük, hogy B z irányú és a < > jelzés az elektroriokra történő át-
lagolást jelöli. Szokásos gömbszimmetrikus elektronállapotokat feltételezni
(páros számú, gömbszimmetrikus elrendezésű elektron esetén mágneses tér
nélkül nincs eredő mágneses momentum, és ekkor a diamágneses effektus
megfigyelhető, mert a paramágnesség nem nyomja el), és akkor az átlag
2 (1. 2) 13-mal helyettesíthető. Ha a térfogategységben n részecske van, ak-
kor M = nJ.Ld, és tekintettel (4.5)~re, valamint arra, hogy a diamágneses
szuszceptibilitás általában egynél jóval kisebb, kapjuk a Langevin-formulát:
száma és M irányát természetesen B szabja meg. A (J.',B) közötti fJ szög
koszinuszának átlagát a Boltzmann-faktor segítségével határozhatjuk meg,
ahol a faktor megadja, hogy az
f4.18)
," " dipólenergia milyen valószínűséggel fordul elő adott T hőmérsékleten.. Az
egységnyi térfogatú anyag átlagos mágneses momentumának nagysága, azaz

l Ennek eredete a Coulomb-törvény különböző alakjára vezethető vissza a külön-

(4.14) böző mértékrendszerekben, ugyanis ebGs = eh/41ré o, azaz J-loe~1 = 41rebGs/c2.
126 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK l·f
4.1 KLASSZIKUS MÁGNESSÉG 127

Langevin-függvényt jól közelíti sorfejtésének lineáris tagja, így a mágnese-

zettség:

(4.21)
9 amit (4.5)-tel összehasonlítva kapjuk a paramágneses anyagok mágneses
szuszceptibilitására érvényes Curie-törvényt:

(4.22)

azaz minél magasabb a hőmérséklet, annál nehezebb rendezni az anyagban

a. mágneses dipólmomentumokat. A mágneses szuszceptibilitás hőmérsék­
letfüggésének mérése lehetőséget ad a részecskék mágneses dipólmomentu-
mának meghatározására.
4.2. ÁBRA: Paramágneses állapot
4.1.3 Ferromágnesség
az M mágnesezettség abszolút értéke:
. ..
A tapasztalat szerint vannak olyan anyagok (Fe, Co, Ni, sok vegyü-
'Ir letkrir:;tály és ötvözet), amelyekben külső tér nélkül is van mágnesezettség.
f cos {) eX co. 19 sin {) d{) Kérdés az, hogy a spontán mágnesezettség értelmezhető-e olyan módoa,
M = n 11-'1 o 'Ir = n 11-'1 L(x), (4.19)
hogy a mágneses dipólusok saját terükben rendeződnek, ha a hőmérséklet
f eX cos 19 sin {) d{) nem túl magas.
o
A Weiss-féle átlagtér-elmélet feltételezi, hogy a mágneses dipólusok
ahol bevezettük az egymás közötti kölcsönhatását úgy lehet leírni, hogy egy kiválasztott di-
11-'1 B (4.20) pólus az összes többi átlagterét érzi. Tegyük fel, hogy ez a belső mágneses
x=--
kBT tér arányos az egy részecskére jutó átlagos mágnesezettséggel:
jelölést, sin {) a gömbfelszínen a Jacobi-determináns értéke, és L(x) az
elektrodinamikából már ismert Langevin-függvény,2 amely a 4.3. ábrán M
Bo = A-. (4.23)
látható is. Nem túl alacsony hőmérsékleten és nem túl nagy terek eset én n
(míg a néhány K fokot, illetve néhány tesi át el nem érjük) x ~ l, és a Feltételezve, hogy nincs külső mágneses tér, a (4.19) mágnesezettség így
2 A Langevin-függvény a következő formákban adható meg: írha.tÓ:
(4.24)

L(x) = o
-ln
ox
J
fr

e:J:coa"
o
sin fJ dfJ = -ln -
ox
x =
sh-
x .. Az a kérdés, hogy van-e ennek az egyenletnek M = O-tól különböző megol-
o dá..<;a (az M = O természetesen megoldás, hiszen a Langevin-függvény az
= ct h x--=
l {l,'"
x 3'
ha
ha
x -t
x -t O.
00, origóból indul). Vezessünk be M helyett új változót:

\1-'\ AM
z=.:..:..-:_- (4.25)
nkBT
128 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.2 ATOMI MÁGNESSÉa 129

és keressük a A különböző ferromágneses anyagok kritikus hőmérséklete pontosan

kBT mérhető. Ezeket az értékeket az ismert ferromágneses elemek esetén (ötvö-
--2z = L(z) (4.26)
A IJLI zet rengeteg van) a 4.1. Táblázatban tüntettük fel.
egyenlet z =1= O megoldását. A 4.3. ábra és a Langevin-függvény lábjegyzet- 4.1. TÁBLÁZAT Ferromágneses elemek Curie-hőmérséklete
ben feljegyzett tulajdonsága (L(x) -+ x/3 ha x -+ O) alapján világos, hogy
van ilyen megoldás, ha az egyenes irány tangense egy kritikus értéknél (a Elem: Co Fe Ni Gd Dy
Langevin-függvény induló iránytangensénél, tehát egyharmadnál) kisebb,
azaz T ::; Tc, ahol a Tc Curie-hőmérséklet (kritikus hőmérséklet) a Tc [K] : 1388 1043 627 293 85

(4.27) A (4.27) és (4.23) összefüggések alapján a rendeződéshez szükséges belséí

tér nagysága meghatározható:
egyenlőségből számolható. A Weiss-féle átlagtér-elmélet tehát értelmezi,
3kBTc M 3kBTc
hogy ilyen anyagokban alacsonyabb hőmérsékleten a ferromágneses, maga- Bo = 2 ~ 1 1 ~ 30 tesla, (4.28)
sabb hőmérsékleten a paramágneses állapot valósul meg: IJLI n JL
amit a táblázat alapján és 111-1 ;::;;; 10- 22 Am 2 mágneses momentum érté-
< ferromágneses . ket feltételezve 3 értékeltünk ki. A JL momentummal rendelkező dipólusok
T Tc
> paramágneses ilyen nagy belső mágneses teret nem tudnak létrehozni (diffrakciós méré-
sekből meghatározható, hogy az adott kristályszerkezetben a dipólmomen-
y
tumok milyen távol vannak egymástól, ez néhányszor 10- 10 m a gyakorlat-
1 r--------r--~----~------~--------,_--_, ban előforduló anyagokban, amiből a dipólusok okozta belső mágneses tér
kiszámítható). A Weiss-féle átlagtér-elmélet tehát formálisan értelmezi a
0.8 L(x) ferromágneses állapotot, de a dipól-dipól kölcsönhatás még igen alacsony
hőmérsékleten sem elegendően erős egy ilyen rendezett szerkezet kialakítá-
sához. A megoldást majd a kvantummechanika szolgáltatja, számot adva a
0.6 kicserélődési kölcsönhatásról, amelyik bizonyos anyagokban (a ferromágne-
ses anyagokban) energetikailag kedvezőbbé teszi az elektronok spinjének (és
OA így mágneses momentumának is) azonos irányú beállását. Ez a kvantum-
mechanikai kölcsönhatás már lesz olyan erős, ami megfelel a néhányszor tíz
tesla nagyságú belső mágneses térnek.
0.2

4.2 Atomi mágnesség

2 4 6 8 x Az atom mágneses momentumáért az atomi elektronok a felelősek (az
atommag mágneses momentuma me/Mmag-szor kisebb, ahol Mmag az atom-
4.3. ÁBRA: A bx = L(x) egyenlet grafikus megoldása, ahol L(x) a mag tömege, és így lényeges járulékot nem ad, de pl. meghatározhat az
Langevin-függvény
:. A nagyságrendet illetően lásd a következő fejezetet.
130 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.2 ATOMI MÁGNESSÉG 131

atom ban egy kitüntetett irányt). Az atom mágneses dipólmomentumá- .Jelölje L az összes atomi elektron eredő pályamomentumát és S az eredő
hoz az elektronok IJ.Lj pálya mágneses momentuma és IJ.Sj spin mágneses spinmomentumot, azaz
momentuma ad járulékot, ahol j az atomon belüli elektronokat jelöli.
Tapasztalati tény, hogy az elektron spin mágneses dipólmomentuma az L=LLj és S=LSj. (4.36)
J j
Sj spinmomentummal ellentétes irányú és J.LB Bohr-magneton nagyságú,
azaz ISjl = Sj = 1/2-re tekintettel: A (4.32)-(4.36) egyenlőségeket felhasználva a Hamilton-operátor egysze-
ríí bben írható:
IJ.Sj = -2J.LBSj, (4.29)
eZ
1-l = 1-lo + J.LB(L + 2S)B + - L(B X rj)z. (4.37)
ahol a Bohr-magneton számértéke: 8m e · .
J

J.LB = lel ft ~ 1O-23Am2. (4.30) Az első tag a mágnesesen perturbálatlan atomot írja le (többszörösell
2m" degenerált alapállapot ).
A spinről a nem-relativisztikus kvantummechanika nem ad számot, az- A második tag ad számot az atom tértől független, azaz a paramágne-
zal a Schrödinger-egyenletet ki kell egészíteni, azaz a Hamilton-operátorhoz ses tulajdonságért felelős mágneses dipólmomentum járulékairól, éspedig a
(energiaoperátorhoz) a spinhez tartozó mágneses dipólmomentum mágnes- pálya mágneses momentum
térbeli energiajárulékát hozzá kell adni. Írjuk fel ezek után egy atom Ha- (4.38)
milton-operátorát B mágneses térben:

1-l =
J
r
2;: {2~e [Pj - eA{rj) + \.'J + 2J.LBSjB } , (4.31)
arányos a" eredő pályamomentummal,4 a spin mágneses momentum

(4.:~9)

arányos az eredő spinmomentummal. 5 Mágneses momentummal az atom

ahol a p impulzusoperátor eleget tesz a
Heisenberg-féle csererelációnak, Sj a j-edik elektron spinoperátora és Vi a
Coulomb-potenciál. A mágneses tér származtatására használt A vektorpo-
tenciál eleget tesz a magnetosztatikához illeszkedő mértéknek:
B= rotA és div A = O.
Térben állandó B mágneses teret feltételezve, egy lehetséges választás a
vektorpotenciálra:
A = B X r,
2 sebességgel mozog, akkor a kerület egy pontján időegység alatt áthaladó töltés,
amely a választott mértéknek is eleget tesz. Mérjük az atomi elektronok
impulzusmomentumát ft egységekben és vezessük be az Lj pályamomen-
tum-operátort (számoperátor) a következő definícióval:
akkor rendelkezik, ha van eredő pálya- és/vagy spin-impulzusmomentuma.
(4.32) Látni fogjuk majd, hogy az atom mérhető mágneses momentuma általában
eltér a két járulék vektori öS8zegétől (annak a teljes impulzusmomentumra
vett vetülete).
A harmadik tag az atom diamágneses tulajdonságáról ad számot. Ez a
jelenség ugyan mindig létezik, de csak akkor megfigyelhető, ha az előző, má-
sodik tag eltünik, mert a paramágneses jelenség elnyomja a diamá.gnesest.
(4.33)
Ez könnyen belátható, ha megbecsüljűk a két tagot; behelyettesítve il. ter-
mészeti állandókat és 10- 10 m (1 A) tipikus atomméretet, IBI = 1 Tesetén
a második tag ~ lD- 4 eV, míg a harmadik tag ~ 10- 8 eV nagyságrendű.
(4.34) 4 Ez a tag klasszikusan is ilyen, mert ha e töltés r sugarú körpályán v kerület.i
..
,
azaz a köráram I = ev j27rr, amit szorozva az r 2 7r súrolt felület teJ és az TV pá-
lyarnomentumot h egységekben kifejezve, a.za.z helyette hL-et írva, kapjuk a fenti
mágneses momentumot.
5Ez a tag sem újdonság, hiszen éppen ezzel egészített ük ki a nem-relativiszt.ikus
(4.35) S ch rődi ri ger-egyen l etet.
132 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.2 ATOMI MÁGNESSÉG 133

4.2.1 Diamágnesség 4.2.2 Paramágnesség, Landé-faktor

Tekintsünk egy olyan atomot vagy iont, amelyben az eredő spin- és pá- Kvantummechanikai ismeretek alapján tudjuk, hogy az atomon belül
lyaimpulzusmomentum zérus (pl. nemesgázatomok, alkálifémionok) , azaz az L és S impulzusmomentumok külön-külön nem mozgásállandók, a
mágneses momentum nem alakult ki, az atom diamágneses és kérdéses a Xd
diamágneses szuszceptibilitás. Nem korlátozza az általánosságot, ha a ko- (4.45 )
ordináta-rendszer z tengelyét B irányába állítjuk, s így számítjuk ki (4.37) te~ies impulzusmomentum a mozgásállandój az L és S momentumok és
harmadik tagjának átlagértékét: ezekkel együtt J.LL és J.Ls is rendkívül gyorsan precesszál a J tengely körül
(lásd 4.4. ábrát). Ez annyit jelent, hogya J.LL+J.LS eredő mágneses Hlomen-
(4.40) tumnak csak a J-re vett vetülete mérhető, csak ez a -J irányába mutató
effektív mágneses momentum (a továbbiakban ezt jelöljük J.L-vel) játszik
szerepet bármiféle mágneses jelenségben, így a továbbiakban ezt tekintjük
Ezt összehasonlítva egy, a B térrel változó mágneses momentum az atom (ion) mágneses momentumának.
B J
Ed = - JJ.Ld dB (4.41 )
o
.' .. S
energiajárulékával, azt kapjuk, hogy a tér hatására kialakuló diamágneses
dipólmomentum:
Ze 2 (r2)
J.Ld =- 6m e
B, (4.42)

amit a diamágneses jelenség létrehozta mágnesezettség

J.LL
X'
Md = nJ.Ld = -4B (4.43)
/-L o
J.Ls
kifejezésébe helyettesít ve (n a térfogategységben lévő atomok (ionok) szá-
ma), a diamágneses szuszceptibilitás:

(4.44 )

4.4. ÁBRA: Az effektív mágneses momentum szemléltetésej

Ez teljes mértékben egyezik a klasszikus (4.14) kifejezéssel, talán az átlago-
lásra kaptunk pontosabb előírást a kvantummechanika törvényei alapjá,n. J.L L és J.Ls precessziója J körül
Megjegyezzük, hogyaszuszceptibilitásra kapott kifejezés egyformán al-
kalmas gázok, folyadékok és szigetelő kristályok diamágneses tulajdonsá- Az elmondottak alapján számítsuk ki az atom (ion) mágneses momen-
gának értelmezésére. Fémes anyagok esetén további meggondolásokra lesz tumát:

= -g/-LBJ = {(Ji-L + Ji-s) 1~2 }J = -/-LB {(L ~;S)J} J,

szükség, mert a kiterjedt állapotú elektronok tárgyalása más módszereket
Ji- (4.46)
igényel.
134 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.2 ATOMI MÁGNESSÉC 135

ahol {} a kvantummechanikai sajátértéket jelenti és g a Landé-Jaktor, ami

a J irányába mutató, azaz az effektív mágneses momentum értékét adja B
meg /-LB Bohr-magneton egységekben.
Tekintettel az

egyenlőségből adódó
(4.4 7)

(4.48)
l_
összefüggésre, a Landé-faktor: J
_3 {S2_L2}_3 S(S+1)-L(L+1)
(4.49)
g - 2" + 2J2 - 2" + 2J(J + 1) . J=1 J=2
A Landé-faktor meghatározásához S, L és J ismerete szükséges, ami
nem adódik magától az elektronszerkezet ismeretében, de a Hund-szabályok 4.5. ÁBRA: A mágneses momentum lehetséges vetületei a mágneses térre
majd egyértelmű megoldást adnak. Speciális esetekben kevesebb informá-
ció is elegendő; pl. ha valahonnan tudjuk, hogy L = O, akkor persze J = S A Hund-szabályok, amelyeket lépcsőzetesen kell alkalmazni, azaz az (n+
és így g = 2, ami a Zeeman-Jelhasadás magyarázata hidrogén atom esetén. • l)-edik kiválasztási szabály nem sértheti az n-edik érvényesülését:
A Landé-faktor ismeretében az atom paramágneses momentuma z kom-
pon ens ének sajátértékei és a hozzá tartozó energiaértékek B = [O, O, B] o. szabály: A Pauli-elv nem sérülhet.
mágneses térben: Ez a trivialitás természetesen nem tartozik a Hund-sémába, a szer-
ző helyezte a Hund-szabályok elé pedagógiai okokból, sok félreértés
/-Lz = -g/-LBmJ, mJ=-J,(-J+1), ... (J-1),J (4.50) elkerülése céljából.
(4.51) 1. szabály: S = maximum.
Lényeges különbség a klasszikus esettel összehasonlítva, hogya mágne- A kicserélődési kölcsönhatás érvényesülése; azonos spin beáll ás esetén
ses momentum vetülete a mágneses térre nem lehet tetszőleges, hallem at- a Pauli-elv tiltja, hogy az elektronok közel kerüljenek egymáshoz, ez
tól függ, hogy a mágneses momentumhoz milyen teljes impulzusmomentum csökkenti a Coulomb-energiát, tehát energetikailag kedvező.
tartozik (lásd a 4.5. ábrát). Ennek következtében a JL mágneses momentum
2. szabály: L = maximum.
energiája a B mágneses térben kvantált, a klasszikus esettel ellentétben a
Az előbb kialakult maximális JLs az ellenkező irányú maximális JLL
mágneses momentum nem állhat akármilyen irányban, ha mágneses tér is
terében csökkenti legjobban az energiát. Ez lényegében az S-L (spin-
jelen van.
pálya) kölcsönhatás működése.
4.2.2.1 Hund-szabályok 3. szabály:
Hátravan még az impulzusmomentumok abszolút értékeinek meghatá- "
rozása adott elektronszerkezet esetében. Ehhez a tapasztalati Hund-sza- IL - SI <
1
bályok adják a segítséget, amelyek nek azóta már megszületett a kvantum-
mechanikai alátámasztása is.
J={ S
L+S
betöltöttség = 2
>
136 4 MÁGNESES TULAJ DONSÁGOK 4.2 ATOMI MÁGNESSÉG 137

ahol bevezettük az x változót és Z állapotösszeget:

A szabály első része (J = IL - SI) lényegében az előbbi szabályok ki-
J
egészítése; a kialakuló mágneses momentumok irányításának előírása.
Ha a mellékkvantumszám által meghatározott pálya félig betöltöt.t,
és Z = L (e-xIJ)m. (4.54)
m=-J
akkor a mágneses kvantumszámoknak mind különbözni kell, tehát
triviális, hogy L = O, amiből következik, hogy J = S. A szabály Az állapotösszeg egy véges mértani sor, ami egyszerüen kiszámítható:
harmadik része (J = L + S) annak a következménye, hogy ha lL felp
sh 2..L.±1
betöltöttségnél több elektron van a mellékkvantumszám által megha- Z = _~2J!f:-_x (4.55 )
tározott pályán, akkor a spin-pálya csatolást már minden elektrollra sh 2~
külön-külön kell vizsgálni és ennek összegezése vezet az adott ered-
Ennek logaritmikus deriváltját J-indexű Brillouin-függvénynek nevezik:
ményre.
A Hund-szabályok működését a 4f és a 3d ionok ra vonatkozóan a 4.2. BJ(x) = ain Z =
és 4.3. táblázatokban követhetjük nyomon. ox
l, ha x -t 00,
4.2.2.2 Curie-törvény = 2J + 1 cth 2J + 1 x _ ~ cth!... = l...li x ha x -t O,
Mágneses tér nélkül a paramágneses rendszert alkotó részecskék mágne- , . 2J 2J 2J 2J { 3J'
L(x), ha J -t 00,
(4.56)

ses mom~ntumai rendezetlenül helyezkednek el a hőmozgás hatására (lásd

ahol rögtön az aszimptotikus értékeket is feljegyeztük. A klasszikus határ-
a 4.2. ábrát). A B mágneses tér bekapcsolása után konkurál a hőmozgás­
esetnek a végtelen nagy impulzusmomentum felel meg, amikoris a Br-illou-
sal, rendezni igyekszik a mágneses momentumokat, eredő mágnesezettség
in-függvény az elektrodinamikai tárgyalás során már megismert Langevin-
alakul ki, aminek abszolút értéke (az általánosság megszorítása nélkül z
függvénybe megy át.
irányú B = [O, O, B] teret tételezhetünk fel):
A mágnesezettség most már egyszerűen felírható:
M = n (J.Lz) , (4.52)
M = MooBJ(x), (4.57)
ahol az átlagolást a statisztikus mechanika előírása szerint a Boltzmann-
faktorral végezzük. A mágneses momentum (4.50) lehetséges értékeit és a amit a 4.6. ábrán ábrázoltunk is.
hozzájuk tartozó kvantált (4.51) energiaértékeket felhasználva: Nem túl nagy terek és nem túl alacsony hőmérséklet eset én (a paramág-
J
neses anyagokra szinte mindig alkalmazható) a Brillouin-függvényt sorfej-
L me-EmlkBT tésének első tagja jól közelíti, azaz
M
= m=-J
-ngJ.LB---J ----------= (4.58)
L e-EmlkBT
esetén az M mágnesezettség lineáris függvénye B-nek, s rögtön (4.5) alap-
m=-J ján a paramágneses szuszceptibilitást felírva:
J
L me- xm / J • n(pJ.LB) 2 /
m=-J Xp = J.La 3kBT ' ahol p = gvJ(J + 1). (4.59)
= -ngj.LB J (4.53)
L e- xmlJ A klasszikus elméletből már ismert Curie-törvényt kaptuk vissza, ahol a ré-
m=-J szecske mágneses momentumát a p effektív Bohr-magnetonszám adja meg.
138 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK 139

összefüggés szolgáltatta. A mért értékeket a fémsók szuszceptibilitásának

il őm érsékletfüggéséből számoltá.k.

A 4f ritka földfémionok elektronszerkezete,

.............. .................. 4.2. TÁBLÁZAT
számított és mért p effektív Bohr-magnetonja

132 o 2 31 S ILI J I g p p mert

. ion
O O O O diarngn. La;<+
i 1/2 3 5/2 0,857 2,535 2,4-2,7 Ce OT
i i l 5 4 0,8 3,578 3,4-3,6 Pr'
i i t 3/2 6 9/2 0,727 3,618 3,4-3,7 Nd'<+
i t t t 2 6 4 0,6 2,683 - Prn;<+
t t t t t 5/2 5 5/2 0,286 0,845 1,3-1,6 Srn 3 +
t t t t i t 3 3 O O O 3,2-3,4 Eu'
t t t t t t t 2 7,937 7,9-8,0 Gdd
ti t t t t t t
7/2
3 °3 7/2
6 1,5 9,721 9,4-9,8 Tb"+
t.\. t.\. t t t t t 5/2 5 15/2 1,333 10,646 10,5-10,7 Dy'<+
ti ti ti t t t t 2 6 8 1,25 10,607 10,3-10,6 Ho-<+
ti ti ti ti t t t 3/2 6 15/2 1,2 9,581 9,4-9,6 EI"
8 x t.\. t.\. ti ti t.\. t t l 5 6 1,167 7,561 7,4-7,6 Trn,<-t
, .. ti ti ti ti ti j.I. t 1/2 3 7/2 1,143 4,536 4,4-4,6 Yb"+
t.\. t.\. t.\. t.\. t.\. t.J. t.\. O O O O diarngn, Lu"-t
4.6.
,
ÁBRA: Brillouin-függvények, mint a paramágneses anyagok
mágnesezettsége
°
A 4.2. táblázatban látható egyezés szinte tökéletesnek mondható, de az
4.3 Lokalizált modell, szigetelök Eu és Sm esetén talált eltérések arra utalnak, hogya Hund-szabályok sem
alkalmazhatók maradéktalanul; ezen anyagok mágneses tulajdonságainak
Szilárd halmazállapotú testek mágneses tulajdonságaiért egyrészt az értelmezése az elektron pályák hibridizációjának teljes figyelembevételével
atomokon, ionokon kialakuló atomi mágneses momentumok, másrészt - lenne csak lehetséges.
ha vannak (pl. fémek esetében) - a kiterjedt állapotú elektronok mágneses
momentumai a felelősek. Előbbit a lokalizált modellek, utóbbit a később A 4.3. táblázatból azt az érdekes következtetést vonhatjuk le, hogya ta.-
ismertetésre kerülő itineráns modellek tárgyalják. Mindkét modellben ta- pasztalattal akkor kerülünk egyezésbe, ha a J teljes impulzusmomentumot
lálkozunk a gyenge és erős mágneses tulajdonságok értelmezésével. Előbbi az S spinnel azonosítjuk (a táblázat "alsó soraiban" feltűntetett értékek),
alatt a dia- és paramágnességet, utóbbi alatt a rendezett mágneses szerke- azaz mintha az L pályamomentum befagyott volna. Valóban ez a helyzet,
zetek (ferro-, ferri-, antiferro-, antiferrimágnesség, különböző csavart mág- ugyanis a 3d pályák nagyon kívül helyezkednek el, a kristály tér megszünteti
azok degenerációját, s így nem adnak járulékot a Hund-szabályok érvénye-
neses szerkezetek) kialakulását értik.
süléséhez.
A lokalizált modell keretein belül a szilárdtestek gyenge mágneses tu-
lajdonságai az atomi mágneses tulajdonságok alapján értelmezhetők, ha- A továbbiakban megvizsgáljuk a lokalizált momentumok spontán (külső
sonlóan a gázokhoz és folyadékokhoz. Hogy ez az értelmezés milyen jó, mágneses tér nélküli) rendeződésének feltételeit. Először a klasszikus fizi-
" t"
azt mutatja a 4.2. és 4.3. táblázat, ahol a (4.59) p effektív Bohr-magne- kában már megismert Weiss-féle átlagtér-elméletet módosítjuk a Langevin-
tonnak a 4f ritka földfémek és a 3d vascsoportelemek ionjaira vonatkozó függvény helyett Brillouin-fűggvényeket véve figyelembe, majd a Heisen-
számolt és mért értékei láthatók. Az S, L és J impulzusmomentumokat
a Hund-szabályok alapján határoztuk meg és a g Landé-faktort a (4.49)
, . berg-modell alapján mikroszkopikus elméletet ismerünk meg, amely mennyi-
ségileg is helyes összefüggéseket szolgáltat.
140 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK 141

A 3d vascsoportionok elektronszerkezete, Ennek az egyenletnek akkor van zérustól különböző megoldása (hasonló-
4.3. TÁBLÁZAT
számított és mért p effektív Bohr-magnetonja an a 4.3. ábrához), ha a baloldali egyenes irány tangense kisebb, mint a
Bj(z) függvény deriváltja a z = O helyen. A T hőmérséklet változásával ez
I 2 o p I p mer
. t I ion
az irány tangens változik és a Tc kritikus, vagy Curie-hőmérséklet a (4.56)
t 1/2 2 3/2 0,8 1,549 Ti"-T 'y' 1-
1/2 2 1,732 1,6-1,8 összefüggés alapján:
t t 1 3 2 0,667 1,633 V"'1'
l 2 2,828 2,5-2,8 J+1 (Moo)2 A A
J (J + l) = 3
t t t 3/2 3 3/2 0,4 0,775 V"-T ,Cr"i" ,MlI'1- kBTc = 3]A -:;;: = 3(9ItB)2 (PItB)2, (4.64)
3/2 2 3,873 3,7-4,0
2 O O O Cr~+ ,M[l"+~
t t t t 2 ahol felhasználtuk a (4.59) definíciót is.
2 2 4,899 4,8-5,0
t t t t t 5/2 O 5/2 2 5,91,6 5,9 Mn~'1' ,Fe,'-F A Weiss-féle átlagtér-elmélet tehát értelmezi a ferromágneses állapotot ;
t.j. t t t t 2 2 4 1,5 6,708 Fe"1- ,Co,li" T < Tc hőmérsékleten külső mágneses tér nélkül is rendezett mágneses
2 2 4,899 5,2-5,4
3 Co"+
szerkezet tud kialakulni, amely T > Tc hőmérsékleten "szétrázódik" és az
ti t.i. t t t 3/2 9/2 1,333 6,633
3/2 2 3,873 4,8-4,9 anyag paramágneses állapotba megy át. A Tc Curie-hőmérséklet a fázisát-
ti t./. t./. t t 1 3 4 1,25 5,590 Ni"-T alakulás hőmérséklete. Ezt kísérletileg könnyen és nagy pontossággal meg
l 2 2,828 3,1-3,2
t./. t./. t./. 2 1,2 3,550 Cu~1-
lehet határozni, amint a 4.1. táblázatban a ferromágneses elemek Curie-
t./. t 1/2 5/2
lí2 2 1,732 1,9 hőmérsékletét már fel is tüntettük. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy
t./. t.t.. t.t.. ti ti O O O O O diamgn. Zn"
ferromágneses ötvözet nagyon sok van, amelyek kifejlesztését az elektro-
4.3.1 Átlagtér-elmélet; Weiss-féle tér technika,igényei szorgalmazták.)
Fejezzük ki a A arányossági tényezőt a Tc Curie-hőmérséklettel a (4.64)
Vizsgáljuk meg annak a lehetöségét, hogy a mágneses momentumók sa- egyenlőségböl és becsüljük meg (4.60) alapján a Bi belső teret. Az egy ré-
ját terükben rendeződni tudnak. Tegyük fel, hogy egy kiszemelt momenturn , eso'" atI
szecs k ere magneses momen t um ne'h'anyszor itB :::::: 10- 23 Am 2 ,
agos '
helyén az összes többi átlagtere az egy részecskére eső mágnesezettséggel s így Bi-re 10 2 - 103 T hatalmas érték adódik. Ekkora belső mágneses te-
arányos mágneses teret eredményez: ret az atomi mágneses momentumok nem tudnak létrehozni; a dipól-dipól
kölcsönhatás nem lehet felelős a rendezett mágneses szerkezetért. A We-
(4.60) iss-féle átlagtér-elmélet elvben értelmezi a rendezett mágneses szerkezet ki-
alakulását, de fel kell tételezni, hogya dipól-dipól kapcsolatnál valamilyen
Külső mágneses tér nincs, így a (4.57) összefüggés alapján a mágnese- erősebb kölcsönhatás rendezi a mágneses momentumokat és ezt a kölcsön-
zettségre az hatást az elmélet fenomenologikusan egy A paraméterrel, illetve egy fiktív
MooAM) Bi belső térrel veszi figyelembe. Ez a kölcsönhatás a kicserélődési kölcsön-
M MooBJ ( n 2 k T = (4.61)
B hatás, amellyel a következő fejezetben részletesebben megismerkedünk.
egyenlet adódik. Vezessük be a Határozzuk meg az M mágnesezettség hőmérsékletfüggését az átla.gtér-
elmélet alapján. Írjuk fel újra a (4.61) egyenletet A-t Tc-vel kifejezve:
(4.62)
M =BJ(~.Tc.
Moo . J + 1 T Moo
M). (4.65)
új változót M helyett, s ekkor
Grafikusan megoldva az egyenletet MjMoo-re, kapjuk a mágnesezettség hő­
mél'sékletfüggését, amit a 4.7. ábrán szemléltetünk, megjegyezve, hogy az
(4.63) a tapasztalatot kvalitatívan jól tükrözi.
142 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK

M/Moc; = ngJ.LBJ BJ
{9J.LBJ (
kBT Bo + 3kBTc M)} =
(PJ.LB)2 n
J = 1/2- 2
J= l - n(pJ.LB) B + Tc M
(4.66)
J = 3- 3kBT o T '
0.8 ahol (4.64) alapján A-t Tc-vel fejeztük ki, és mivel T > Tc esetén a B.J{x)
Brillouin-függvény argumentuma kicsi (mert B kicsi), sorfejtésének els6
0.6 tagjánál megá.lltunk. Az egyenletet az M mágnesezettségre megoldva és a
szuszceptibilitást definiáló (4.5) egyenlőséggel összehasonlítva:
0.4
(4.67)
0.2
ami a Curie- Weiss-törvény, s megjósolja, hogy a ferromágneses anyagok
oL-~---L--~--~~------------~ szuszceptibilitása hogyan divergál, ha a hőmérséklet felülről közelít a Cll-
O 0.2 0.4 0.6 0.8 T/Tc rie-hömérséklethez (lásd a 4.8. ábrát).
4.7. ÁBRA: A mágnesezettség hőmérsékletfüggése
. ..
A T 4 Tc és T ~ O esetekben analitikus összefüggéseket is nyerhe-
tünk a B J (x) Brillouín-függvény sorfejtésének, 6 illetve aszim ptotájának 7
felhasználásával. Nem írjuk fel ezeket az egyenleteket, mert a tapasztalatot x-- T-Tc
C
csak kvalitatívan tükrözik, a pontosabb összefüggéseket csak egy mikroszko-
pikus elmélet tudja szolgáltatni.

4.3.1.1 Ferromágneses anyagok szuszceptibilitása

Az a kölcsönhatás, amelyik a Tc Curie-hőmérséklet alatt a rendeződé­

sért felelős, a paramágneses állapotban is érezteti hatását és befolyásolja.
a szuszceptibilitás értékét. A Weiss-féle átlagtér-elméletnek egyik nagy
érdeme, hogy ezt a hatást a tapasztalattal egyezésben értelmezi .
.Jelölje Bo a külső mágneses teret, amihez hozzáadódik a. (4.60) B, bels6
4.8. ÁBRA: Ferromágneses anyagok szuszceptibilitásá.nak
tér. Ezek együttes hatására a (4.57) mágnesezettség:
hömérsékletfüggése

~.

4.3.2 Mikroszkopikus elmélet, Heisenberg-modell

6 A cth(x) függvény hatványsora: cth(x) = ~ + ~ - ~; .... A sokelektronrendszer kvantummechanikai tá.rgyalása megmutatja, hogy
7 A cth(x) függvény aszimptotája: cth(x) -+ 1 + 2e- 2x ha x -+ co. a Coulomb-energiához korrekcióként adódik a kicserélődési energia, ami a
144 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALiZÁLT MODELL, SZIGETELŐ K 145

Pauli-elv következménye és az átfedési integrál kiszámÍtásával határozható amiből következik, hogy

meg. 8
Az egyszerűség kedvéért vizsgáljunk egy kételektronos rendszert, s a ka- {1l} = Q ± K, q.e.d. (4.72)
pott eredményt majd általánosítjuk. Az E teljes energia a Q Coulomb-ener-
gia és a K kicserélődési energia összege, illetve különbsége azonos, illetve Ezen gondolatmenetre alapozva, Heisenberg a spinek kölcsönhatásának
ellentétes spinű elektronok esetén: figyelem bevételére a
E= Q ± K, ahol +, hat~ és -, hatt. ( 4.68) (4.73)

Keressünk olyan Hamilton-operátort, amelynek sajátértékei az előbbi ener-

Hamilton-operátor járulékot vezette be (a 2-es faktort elhagytuk, mert a
giák. Javaslat:
j, j' összegzéssel minden párt kétszer vettünk figyelembe és E' azt jelöli,
(4.69) hogy j f:. j'), ahol a lokalizált részecskék h egységekben adott spinoperáto-
rait a
ahol Sj a j-edik elektron spinoperátora. 9 Valóban, ha
(4.74)
S = Sj + Sj' és SjSjl = ~(S2 - SJ '::'S}) , ' (4.70) csererelációk definiálják és természetesen az egyes részecskéken kialakuló

akkor a spinoperátorok szorzatának sajátértékei:
ha S = O,
(4.71)
ha S = l,
BEgy mag terében energetikailag kedvező, ha azonos töltésű részecskék nem
kerülnek közel egymáshoz, Ezt a Pauli-elv biztosítja ugyanolyan spinirány (1t)
eset én (kvantummechanikai taszítás, mert azonos spinű fermionok nem lehetnek
azonos kvantumállapotban), amikor is az átfedési integrál negatív, azaz a rendszer
energiája csökken. Itt kell megjegyeznünk, hogy több mag terében lehet energeti-
kailag kedvező, ha az elektronok közel kerülnek egymáshoz, mert így jobban érzik
a pozitív magok terét, s ezt a jelenséget az antiferromágneses anyagok esetében
tapasztaljuk is.
9 Általában valamilyen impulzusmomentumot h egységekben megadó J operát.or
komponensei 'eleget tesznek a
. ... spinek négyzetéhez és z komponenséhez (ha van kitüntetett irány (pl. a
mágneses tér), akkor az általánosság megszorítása nélkül, a z tengelyt ab-
ba az iráQ.yba állítjuk) rendelhető operátorok felcserélhetők.
A későbbiekre tekintettel hasznos lesz feljegyezni a
(4.75)
szimmetriatulajdonságot, ami abból következik, hogy a kicserélődési kölcsön-
hatás csak a részecskék távolságától, azaz IRj - Rj/l-től függ.
4.3.2.1 Az átlagtér-elmélet megalapozása
A vascsoport ionjainak mágneses momentumát az ionokon lévő elektro-
nok eredő spinje határozta meg (a pályamomentumokat a kristály tér befa-
gyasztotta), így a j-edik ion helyén lévő mágneses momentum:

(4.76)
csererelációknak (a komponenseket ebben a fejezetben felső index jelöli, mert. az
a.lsó index a különböző részecskék jelölésére van fenntartva), amiből következnek Az energia mágneses járulékának átlagértékét - Ej J.LjBj-vel azonosítva és
a sa.játértékek: azt a Heisenberg (4.73) Hamilton-operátor átlagértékével összehasonlítva:
{JZ}=-J,-J+l, .. ,J-l,J és {J2}=J(J+l),
(1í ') = "L-, ' -J.Lj
, 'I
Kjjl
9j-tB
(
Sj' ) , (4.77)
J,J
146 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK 147

amiből következik, hogy Bj a belső tér a j-vel jelölt ion helyén: K vant ummechanikai tárgyalás

Bj = -I:J' ,K··,
--1L (Sj') .
gJ.LB
(4.78) Valamely mennyiség kvantummechanikai időderiváltja a Hamilton-ope-
rátor és a mennyiség csererelációjával arányos:
Sikerült tehát a kicserélődési kölcsönhatást reprezentáló belső teret értel- d(hSe) 't
meZni.
dt = r;[1i, hSe] =
Tegyük most fel, hogy csak a Z legközelebbi szomszéd ad lényeges já-
rulékot a belső térhez és ezekre a Kjjl = K kicserélődési energia azonos. = -iI:'Kjj/[SjSj' , Se] =
Ekkor a kapott kifejezést a (4.60) feltételezéssel összehasonlítva:
j,j'

M = ( ZK)2 ( - gJ.LB (Sj) ) ,

= -i I: Kje[SjSl, SeJ =
Bj = A- (4.79) j#e
n gj.iB, .. '
Min = I: KjeSe x Sj, (4.82)
j#e
amiből A-ra kapunk jó becslést. Ezt a Tc-re kapott (4.64) egyenlőségbe
helyettesítve: ahol beírtuk a. Hamilton-operátor (4.73) alakját és alkalmaztuk a (4.74)
~ _ (PJ.LB)2 A _ ZK5(5+1) csererelációt:
(4.80)
c - 3kB - 3kB '
aminek alapján a K kicserélődési energia mérhető (becsülhető) a Tc Ou- [SJSe, SeJ = (SjSe)Se - Se(SjSe) = ,(Se X St), xS}. (4.8~»)

rie-hömé;séklet meghatározásával. iSe

4.3.2.2 Spinek mozgásegyenlete; diszperziós reláció
A hS spinmomentumhoz -gJ.LBS mágneses momentum tartozik, amely-
re a kicserélődési köcsönhatást reprezentáló B belső mágneses tér forgató-
nyomatékot fejt ki, aminek hatására a spin w körfrekvenciá.val precesszá.1.
Írjuk fel az erre vonatkozó mozgásegyenletet klasszikusan és a. kvantum-
mechanika törvényei szerint, s hasonlítsuk azokat össze.
Klasszikus tárgyalás
Az e-edik helyen lévő impulzusmomentum időegységre eső változása
A most kapott eredmény csak annyiban különbözik a klasszikus kifejezéstől,
hogy nincs benne átlagolás.
Az alapállapotot T = OK hőmérsékleten az jellemzi, hogya kicserélő­
dési kölcsönhatás következtében minden spin egy irányba mutat:
T=OK: t t t t t
Kicsit emelve a hőmérsékletet, néhány spin el billen (az elemi lebillenés at-
tól függ, hogy mekkora spinekről van szó), de ez egyforma valószín űséggel
akármelyik lehet, így a gerjesztett állapotot leíró spinek: 1u
il

forgatónyomatékkal egyenlő:
(4.84)
d(hS e)
~ = J..LexBe=
Helyettesítsük ezt a (4.82) mozgásegyenletbe a 8Se meghatározása céljá.-
",,-Kej (Sj) ból, amelyről feltesszük, hogy kicsi (így pl. a négyzetét elhanyagolhatjuk a
= -gJ.LB S e x ~ =
j gJ.LB
10 Egy8zerűen belátható, hogy a kicserélődéssel kölcsönható spinrendszerben

= 2:' KejSe x (Sj). (4.81) energetikailag kedvezőbb az a kollektív gerjesztett állapot, amikor mindegyik 8pin
j egy kicsit tér eJ az alapállapottól, mintha egy spint billentenénk Je.
148 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK 149

lineáris tag mellett): alakúak, ugyanis egyrészt

ndÓSl =
dt j
ak X ez = det (eb :b ~)
x
=
O O l
~ S 2:' Kje(8S e - 8S j ) X ez· (4.85) = b· ['i, -1,0] = b(ie x - ey) = iak, (4.90)
j
má...<;részt
Keressük az mozgásegyenlet megoldását síkhullámok szerinti sorfejtés (4.91)
(Fourier-sor) formájában, de egyrészt csak az ionok helyét kijelölő Re ér-
tehá.t az egyenlet teljesül, ha az w(k) diszperziós reláció eleget tesz a kö-
tékeknél vagyunk kíváncsiak az amplitúdókra, másrészt - rácsperiodikus
vetkező egyenlet nek (az általánosság megszorítása nélkül Re = O-nak vá-
rendszerről lévén szó - a. k hullámszámvektorok csak a Br'Íllouin-zónában
lasztható):
előírt értékeket vehetik fel. Il Az egyszerűbb számolás kedvéért komplex
Fourier-sort alkalmazunk, amelynek reális része (R) szolgáltatja 8S-t: nw(k) = s2:'Kjo(1-e- ikRJ )=
j
óSe=R{Se}, Se= 2: ak(t)e- ikRl . (4.86)
, ( e
ikRJ
+2 e- ikR] )
kEVB = S~ Kjo 1-
J
Helyettesítsük ezt a mozgásegyenletbe, hogy az ak (t) sorfejtési együttható- 2
kat megh~tározzuk: =
",' K ( l - cos(kRj) ) ~ SKZR
S.w 2
2
k, (4.92)
jo
j , .. " J

fL I>lke-'ikRl = S2:2:'Kjl(e- ikRl - e-ikR])ak X ez. ( 4.87) (kRj)2 lY

k k j 2
A k szerinti összeg tagjai lineárisan függetlenek, így az egyenlőségnek ta- ahol a legutoljára felírt becslés jellegű kifejezésben feltételeztük, hogy csak
gonként kell teljesülni, s rögtön exp( ikRt)-lel szorozva: a Z legközelebbi szomszéd ad járulékot, s az mindegyikre átlagosan 1(, és
R azok átlagos távolsága. A sorfejtés első tagja alacsony hőmérsékleten
( 4.88) (T -+ OK) ad jó közelítést, amikor a diszperziós reláció k-nak kvadratikus
függvénye. A diszperziós reláció (4.92) kifejezéséből általánosan következik
a
Állítju k, hogy az ak(t) sorfejtési együtthatók w(k) = w( -k) (4.93)

ak = c(k)eiw(k)t (ex + iey ) (4.89) szim rnetriatulajdonság.

~

b 4.3.2.3 Spinhullámok
11 Emlékeztetőül: A transzlációs szimmetriával rendelkező rendszer jó kvan-
t.umszámai: Írjuk fel a mozgásegyenlet megoldását a (4.86) sorfejtés segítségével, de
kom ponensekre bontva:
N/3
'fJfj = O, ±1, ±2, '" 2' (J= 1,2,3,
8S1 = 2: c(k) cos (w(k)t - kRe) ,
k
(4.94)
ahol bfj az elemi reciprokrácsvektol'ok és Nfj a kristály kiterjedése I'ácspontokban 8Sl - 2: c(k) sin (w(k)t - kRe) ,
mérve az afj elemi rácsvektor irányába, amint az már korábban is szerepelt. k
150 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK 151

ami az x - y síkban fekvő körmozgásnak felel meg.

Látható, hogy a kölcsönható spinrendszer gerjesztett állapotát az je-
Megjegyezzük, hogy az st
operátor eggyel növeli, illetve csökkenti az Rj
helyen lévő spin z komponensének értékét.
lenti, hogyaspinek szabályosan (egymáshoz viszonyítva kötött fázisban) Az új csererelációk, amelyek (4.74) felhasználásával igazolhatók:
precesszálnak az alapállapottal kijelölt z tengely körül (lásd a 4.9. ábrát).
A fázis hullámhosszát a Brillouin-zónában definiált k hullámszámvekto- [st,S;;] = 2S;ojj/,
rok határozzák meg, s ezt a hullámzó precessziót nevezik spinhullámoknak, (4.96)
amelyek tehát a kicserélődési kölcsön hatással összekapcsolt spinrendszer [sj,SJI] = -:r-sjOjjl.
kollektív gerjesztéseinek tekinthetők, energiával rendelkeznek, s természe-
tesen csökkentik a ferromágneses anyag mágnesezettségét. Az új Hamilton-operátor, amely (4.73)-ből következik:

~I Kjjl { SJ SJI + ~ (st S;; + ST st) } .

17 T \ l 7 H= - (4.97)
J,J

A következő nem-lineáris transzformációt Holstein és Primakoff java-

solta, s ez az alapja a lokalizált spinű ferromágneses rendszerek kvantum-
mechanikai tárgyalásának.
(B) st,sT, Sj, = } bj,bJ,nj
Defin(ció:

4.9. ÁBRA: Spin hullámok szemléltetése st = (J2S - nj) bj,

4.3.2.4 Betöltésiszám-reprezentációj magnonok Sj = bJ J2S - nj, (4.98)

A Heisenberg által javasolt (4.73) Hamilton-operátor spinreprezentáci-

óban írja le a rendszert, ami annyit jelent, hogy az állapotfüggvény abszo-
lút értéke annak a valószÍnűségét adja, hogy az Re-lel jelölt helyeken Se A (4.96) csererelációkból következik, hogy
spin található. A fizikai tulajdonságok értelmezése és a tapasztalattal tör-
ténő összehasonlítás céljából hasznosabb lenne, ha ismernénk a kialakult és n J·-btb· (4.99)
- J J'
(az anyagra jellemző diszperziós relációval azonosított) spin hullámok elő­
fordulására vonatkozó valószínűségi kijelentéseket. Erre szolgál a betöltési- Ezeket feltételezve verifikáljuk pl. a (4.96) csererelációk közül az elsőt:
szám-reprezentáció, ahova a (4.73) Hamilton-operátor több lépésbell törtf.-
nő transzformációjával jutunk el.
(A) Sj, sy, Sj, = } st, Sj, Sj
S+S--S-5+
2S
=) _2Sn
l
bb+
'-v-'
)1- 2Sn -b+(1- ~)b
~
=
l+n 1
Definíció: 2s(bn - b)

Sj = ~ (st + ST) , n l 2 2(S - n) 2S z (4.100)

S± = Sa:J ± iSJ Y
(4.95) = (l - 2S) (l + n) - n + 2S (n - n) = 2S = 25'
SJ = ii (st - Sj) , J .

amit éppen igazolni akartunk.

152 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK 153

A kvantummechanikából jól ismert abszorpció-, emisszió- és részecske- (4.105)

szám-operátorok adódtak, amelyeket a (4.99) összefüggések definiálnak.
Ezekből következik, hogy az n részecskeszám-operátor sajátértékei a neI1l-
negatív egész számok: illetve a Függelékben bebizonyított rácsösszegek felhasználásával:
{nj} = 0, 1,2··· 2S, (4.101)
és azt fejezik ki, hogy a spin z komponense mennyire tér el az alapállapottól. (4.106)
A fordított kifejezéseket és a Hamilton-operátort is felírhatnánk, de a
továbbiakban csak az alacsony hőmérsékleten (T -+ O) érvényes közelí-
bk+ -- (4.107)
tő tárgyalást végezzük el. Az alacsony hőmérséklet a spinrendszer szem-
pontjából azt jelenti, hogy csak .kicsit tér el az alapállapottól, azaz nj vár-
ható értéke kicsi S-hez viszonyítva ((nj) ~ S), s így a nem-lineáris tag a Az N darab (N a rácspontok száma, s ez a tárgyalás egyszerű kristályok-
Holstein-Primakoff-transzformációkból elhagyható: mérvényes) bj operátor helyett a Brillouin-zónában definiált N darab bk
operátort vezettünk be (nem egyedi, hanem csak kollektív hozzárendelés
S+ = ..J2Sbj , érvényes!). A (4.99) csererelációkból a rácsösszegek felhasználásával követ-
J

S-:-
J = ..J2SbJ, (4.102) keznek az újonnan bevezetett operátorokra érvényes csererelációk:
Sz = S - nj. , 'It
J (4.108)
Ezek'segítségével írjuk fel a Hamilton-operátort, érvényesítsük a (4.99)
Ha az új abszorpciós és emissziós operátorok segítségével
csererelációt, s csak az nj-ben lineáris tagokat tartsuk meg:
(4.109)

részecskeszám-operátort vezetünk be, akkor erre érvényes, hogy

N
L nk = Lnj, (4.110)
keVB j=1
= Eo + 2S2:' Kjjl (nj - btbj) =
j,j' ami! szintén arácsösszegek segítségével igazolhatunk.
= Eo + 2S2:' Kjj' (bj - bJ,) bj, (4.103) Irjuk fel a Hamilton-operátort az újonnan bevezetett operátorokkal:
.i,.i'
Ji = Eo + ~ 2: 'Kjjl (btékRj - bte'ikRjl) bk/e-ik'R} =
ahol többször felhasználtuk a Kjjl-re vonatkozó (4.75) szimmetriatulajdon- j,j',k,k'
ságot. Eo az alapállapoti energiát jelöli.
Végezetül vezessünk be új operátorokat a bj-ket Fourier-sorba fejtve: = Eo + ~ 2:' Kjjlbtbkl (1 - eik(RJ/-Rj)) ei(k-k/)RJ • (4.111)
(C) bj, bj, nj, ==} bk, bt, nk j,j',k,k'
Definíció: Rögzített j mellett a j' szerinti összegzés elvégzése céljából vezessünk be
új összegző indexet (f) a
(4.104)
-Rt = Ri' - Rj (4.112)
154 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.3 LOKALIZÁLT MODELL, SZIGETELŐK 155

definícióval. Kj j ' helyett most KOl-t írhatunk és az f szerinti összegzés ép- g/-LB '"
pen a (4.92) diszperziós relációt szolgáltatja. 12 Ezután a j szerinti összeg-
= Moo +V L." (nkh, (4.115)
k
zést is el lehet végezni, ami pedig egy rácsösszeg, N Ókk' eredménnyel. Ez
viszont lehetőséget ad a k' szerinti összegzésre, ami a végeredményre vezet: ahol felhasználtuk a (4.102) definíciós egyenletet, a (4.110) azonosságot és
az Moo telítési mágnesezettségre kapott (4.57) kifejezést.
1l = Eo + 2: hw(k)nk. (4.113) Vezessük be a mágnesezettségnek az Moo-hez viszonyított változását a
kEVB
D.M = M - Moo ( 4.110)
Nevez etes eredményre jutottunk: a ferromágneses rendszer Hamilton-
operátorát sikerült magnonok összegeként előállítani, ahol a magnonok a definícióval és számítsuk azt ki a (4.114) Bose-Einstein-eloszlásfüggvény
spinhullám gerjesztéseknek felelnek meg. A magnonokat a k hullámszám- Brillo'Uin-zónára vett összegzését integrálással közelítve (a k vektorok vé~­
vektor jellemzi (ez is csak reciprokrácsvektor erejéig van meghatározva), pontjainak sűrűsége: V /811'3):
hw(k) az energiáj u k és nk a részecskeszám-operátoruk. Ezek várható ér-
tékének összege mondja meg, hogy hány magnon van a rendszerben, azaz
mennyi energiát vett fel a rendszer, illetve mennyire csökkent a mágnese-
D.M = g/-LB '"
V L." hw(~)
1 _ g/-LB
- 811'3
J dk
hw(~
3

•
(4.117)
k e kB - l e kB - l
zettsége az alapállapothoz viszonyítva. A magnonok keletkezéséről és eltű­
néséről a bt emisszió- és bk abszorpcióoperátorok gondoskodnak, amelyek Vegyük tekintetbe, hogy az integrandus csak w-n keresztül függ k-tól, így
célszerű új integrálási változókat bevezetni. Csak alacsony hőmérséklete­
a (4.99) csererelációknak tesznek eleget, s így részecskeszám-operátol'uk sa-
játértékei. a nemnegatív egész számok, azaz a magnonok Bose-típ'Us'Ú fiktív ken, T -+ OK eset én érvényes összefüggéseket akarunk kapni, akkor pedig a
részecskék. l3 Ennek következtében adott T hőmérsékleten a magnonszám diszperzi6s reláció (4.92) szerint kvadratikus függvénye k-nak, tehát célsze-
rű gömbi koordinátákat bevezetni:
várható értékét a Bose-Einstein-statisztika határozza meg:

(4.114) (4.118)

4.3.2.5 Mágnesezettség hömérsékletfüggése (4.119)

A kristály mágnesezettségét a lokalizált részecskék mágneses momentu-
Vezessük még be az
ma (-9/-LB5) z komponensének átlaga szolgáltatja:
(4.120)
M = -~B 2: (5J)T =
J
változót és akkor a mágnesezettségnek a változása alacsony hőmérsékleten:

= -g/-LB '"
V- L." (5 -
J
nj)T =
D.M = g/-LB (kBT)
411'2 CI!
3/2
J-IX
00
dx
eX - 1
= A . T 3/ 2
'
(4.121)
,o
12Az összegzés során 2-vel osztani kellett, hiszen j' is lesz majd rögzített.
13 Emlékeztetünk, hogy az említett csererelációk csak kis betöltöttség esetén, a 0,0586·411'2
rerro-para átalakulási hőmérsékletnél lényegesen alacsonyabb hőmérséklet.en vol-
tak érvényesek, s nem a teljes hőmérsékleti tartományban. Ennek következtében ami a nevezetes Bloch-féle 3/2-es törvény, s ezt a tapasztalat teljes mérték-
a rnagnonok nem valódi bozonok. ben igazolja.
156 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.4 ITINERÁNS MODELL, FÉMEK 157

4.3.2.6 Fajhőjárulék hőmérsékletfüggése 4.4.1 Pauli-paramágnesség

Határozzuk meg a magnonrendszer energiáját a hőmérséklet függvé-
nyében (T - t O K közelítésben ismét), majd ennek hőmérséklet szerin ti
deriválásával számÍtsuk ki az állandó térfogaton mérhető fajhőjárulékot.
Az energia a (4.113) Hamilton-operátor várható értéke, de minket csak a
T hőmérséklettől függő rész érdekel, amit az előzőhöz teljesen hasonlóalI
számolhatunk:
E(T)
Tételezzük fel, hogy ismerjük a szilárd anyag kiterjedt elektron állapo-
tait jellemző E(k) diszperziós relációt, s ennek alapján a 3. Fejezetben
ismertetett módon meg tudjuk határozni a g(E) állapotsűrűséget. Eddig
nem voltunk tekintettel arra, hogy megkülönböztessük a felfele U), illetve
lefele (t) álló spinekhez tartozó kvantumállapotokat (a nyilak a mágneses
momentum irányát jelölik), hiszen mágneses tér nélkül ezek teljesen egyen-
ra.ngúak:
(4.124)

(4.122)
ahol hangsúlyoztuk, hogy az elektronok csak Ekin kinetikus energiával ren-
delkeznek.
Ha bekapcsoljuk a mágneses teret, akkor a /LB Bohr-magneton nagyságú

.
0,0452 . 471'2 mágneses momentummal rendelkező elektronok energiája eltér az előbbitől,
" éspedig attól függően, hogy a mágneses momentum a térrel egyirányba vagy
Az állandó térfogatra vett ferromágneses fajhőjárulék: ellenkező irányba mutat:

(4.123) Et = Ekin - /LB B és EJ- = Ekin + /LB B . (4.125)

Az állapotsűrűségek is különböznek a spinállásoknak megfelelően:

azaz a fajhőjárulék a hőmérséklet 3/2 hatványával arányos, ami nagyoll jól
egyezik a tapasztalattal, s aZ alacsony hőmérsékletű fajhőmérésből (a fl ará- l
nyossági tényező illesztésével) ismét következtetni lehet a K kicserélődési
gt(Et ) = 2g (Et + /LBB), (4.126)

energia értékére. l
gJ-(EJ-) = 2g (EJ- - /LBB), (4.127)
V égül megjegyezzük, hogya 3/2-es törvények nem elsősorban a lokali-
zált modell jellegzetességei, hanem annak a következményei, hogya diszper- amit a 4.10. ábrán szemléltettünk is. Az ábráról látható, hogy mágneses
ziós reláció (a magnonok energiája) kvadratikus függvénye (a kérdéses hő­ tér nélkül azonos a t és ~ elektronok száma, s ez az egyensúly felbomlik
mérsékleti tartományban) a kváziimpulzusnak. a mágneses tér bekapcsolásával, mert a különböző spinű elektronokhoz, a
különböző mágneses momentumoknak megfelelően, különböző energiaálla-
potok tartoznak.
4.4 Itineráns modell, fémek A mágnesezettséget most már könnyen kiszámíthatjuk, ha a /LB Bohr-
magnetont szorozzuk a felfele (a külső mágneses térrel azonos iránylÍ) és
Kiterjedt elektronállapotok eset én az összes elektron a.lá van vetve il
lefele álló mágneses momentumú elektronok sűrűségével, ami az állapotsü-
Pauli-elvnek, azaz egy kvantumállapotban csak egyelektroll tartózkodhat. rűség és !o(E) Fermi-Dirac-féle betöltési valószínűség integrálja:
Ennek következtében az alacsonyabb energiájú állapotokban il spinek és
ezekkel együtt a mágneses momentumok is be vannak fagyva, nem lehet M = /LB(nt-nJ-)=
azokat tetszés szerint gerjeszteni; a mágnesezettséget nem a hőmozgás és II
mágneses tér konkurenciája szabja meg.
= /-LB {J 9j(Ej )!o (Ej) dEt - J9J-(E~Jfo(EJ-) d EJ- } =
158 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.4 ITINERÁNS MODELL, FÉMEK 159

amit Pauli-sz'Uszceptibilitásnakszoktak nevezni. A Pauli-szuszceptibilitás a

tapasztalattal egyező nagyságrendű, hőmérséklettől gyakorlatilag független
•
B= O és arányos a Fermi-energián vett állapotsűrűséggel.

4.4.2 Landau-diamágnesség
A diamágneses effektust a kiterjedt állapotú elektronok is mutatjá.k;
____L -__ -+__ ~~ ________ ~r_---------
Et a mágneses tér hatására olyan köráramok alakulnak ki, amelyek az ere-
E4- deti mágneses teret csökkenteni igyekeznek. A Bloch-elektronokból álló
rendszer diamágneses szuszceptibilitásának meghatározása általánosságball
Hem egyszerű feladat, és szabadelektronszerű diszperziós reláció esetére is
csak a végeredményt közöljük. A Landau-jéle diamágneses szuszceptibilitás
az elektronok diszperziós relációját jellemző m" effetív tömeggel kifejezve:

(4.1:30)

4.10. ÁBRA: Elektronrendszer állapotsűrűsége mágneses térben azaz a. Pauli-szuszceptibilitás egyharmada, ha az m* effektív tömeg közel
van az elektron me tömegéhez.
Megjegyezzük, hogy a vezetési elektronok szuszceptibilitásának Pau-
li-paramágneses és Landau-diamágneses járulékát külön-külölI nem lehet
mérni, így a továbbiakban a kiterjedt állapotú elektronok szuszceptibilitá-
sa alatt a
2
Xe = Xp + XLd = 3' Xp
1'V
(4.1:31)

(4.128) mennyiséget értjük.

ahol közös integrálási változót vezettünk be, sorbafejtettük a g(E) álla-
potsűrűséget feltételezve, hogy J.lBB kicsi, parciálisan integráltunk és végiii
alkalmaztuk a Bethe-Sommerjeld-sorfejtést. 14
Hasonlítsuk össze a mágnesezettségre kapott összefüggést a. paramág-
neses szuszceptibilitást definiáló (4.5) egyenlőséggel a Bethe-Sommerjeld-
sorfejtés első el nem tűnő tagjánál megállva:
4.4.3 Stoner-ferromágnesség
Rendezett mágneses szerkezet kialakulása lehetőségének vizsgft.Ja.t.a ['(-1-
jából tegyük fel ismét, hogy az elektronspinek közötti kicserélődési kö!cs{)l1-
hatás egy Bi belső térrel vehető figyelembe, ami arányos az egy elektron ra
eső átlagos mágneses momentummal. Ez a tér hozzáadódik a Bo külsó
térhez és együtt felelnek az elektronrendszer mágnesezettségéért:

(4.129) (4.132)

14 Lásd a Függeléket.
 4.4 ITINERÁNS MODELL, FÉMEK lől
160 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK

A Fermi-energiáig az állapotok betöltöttek, így ha. - a kicserél6dé::;i

Ezt az egyenletet M-re megoldva, egy "megnövelt" mágneses szuszceptibi-
energia csökkentése érdekében - egy spint átfordítunk, akkor azt az Ep
litást kapunk: feletti állapotba kell helyezni, növelve a rendszer kinetikus energiáját. Az
Xe (4.133)
Xm = 1-~ állapotsűrűség "lapos" energiafüggése esetén nagy kinetikus energia növe-
neJ.Lo léssel járna a ferromágneses állapot kialakulása, s ezt nem múlná felül a
A spontán mágnesezettség kialakulása akkor következhet be, ha az enhan- kicserélődésből adódó energianyereség. Nem ez a helyzet, ha az állapot-
cement factor eggyel lesz egyenlő, azaz a szuszceptibilitás "elszáll": sűrűségnek éles csúcsa van az EF Fermi-energiánál (lásd a 4.11. ábrát).
Ekkor sok lehetséges állapot van közvetlenül a Fermi-energia felett (nem
(4.134) növelve lényegesen a kinetikus energiát), ahova a spin eket át lehet fordítan i.
miközben a kicserélődésből lényeges energianyereség adódik.

Helyettesítsük ebbe az egyenletbe a Pauli-szuszceptibilitást, de most a.

hőmérsékletfüggő részt ne hagyjuk el a (4.128) összefüggésből és legyünk
tekintettel a (4.131) egyenlőségre is. Azt tegyük fel, hogy T Tc hőmér­ = 9t
sékleten következik be az egyenlőség:

2AJ.L1
3ne
{9 (EF(Tc }) + 1I"2k1T~ (82;)
8E
6 E=EF(Tc}
}= l. (4.135) \~i ...

--------;-------------~~--------- E
Fejtsük Taylor-sorba a 9(E} állapotsűrűséget és második deriváltját a.z F

EF(O) helyen és használjuk fel a Fermi-energia hőmérsékletfüggését, amit a

3. Fejezetben határoztunk meg. 15 Következetesen csak a T-ben négyzetes
tagokig megyünk el:

1-
_ 2AJ.L1 (
3
ne
()) {
9 EF O 1 +
2k
1I" 1 T b
6
[829
8E2
_(~~)21
9
8E
E=EF(O)
}'
(4.136)
4.11. ÁBRA: Ferromágneses fémek állapotsűrűsége
amiből a fázisátalakulás Tc hőmérséklete kifejezhető.
Szabadelektronszerű diszperziós relációt feltételezve, négyzetgyökös ál- \
lapotsűrűség függvény adódik, amit behelyettesítve Tc-re értelmetlen (ne- A tiszta fémek között kevés olyan van, amelyik a 4.11. ábrán bewu-
gatív) eredményt kapunk. Ilyen fémekben tehát nem jöhet létre a. ferro- tatott állaposűrűséggel rendelkezne. A 3d vascsoportfémek közül a Fe, Co
mágneses állapot, de ilyennel eddig nem is találkoztunk a tapasztalatba.lI. és Ni, illetve a 4f ritka földfémek közül a Gd és Dy állapotsűrűsége ilyell,
és - ahogy azt a 4.3. táblázattal kapcsolatban már tudjuk - ezek a fé~1ek
Mi ennek a fizikai oka?
meghatározott hőmérséklet alatt valóban ferromágnesesek. Az állapotsű­
, ~
15 A Fermi-energia T hőmérsékleten: rűségek ilyen kialakulásáért az s-d, illetve a d- f elektronok hibridizációja
a felelős.
Nem hallgathatjuk el, hogy olyan fémek esetén, amikor a kristályrácsot
a.lkotó ionokon lokalizált momentumok is kialakulnak, a mágneses tulaj-
162 4 MÁGNESES TULAJDONSÁGOK 4.5 ÖSSZEFOGLALÁS
1ö3

donságok értelmezése csak a bonyolult kölcsönhatások együttes figyelem- ahol g a Landé-faktor:

bevételével lehetséges, és még sok nyitott kérdést kell megoldani ezen a
területen. 3 S(S + 1) - L(L + 1)
g= 2" + 2J (J + 1) , (4.139)

4.5 Összefoglalás amit adott atom (ion) esetében a Hund-szabályok határoznak meg (8 =
max., L = max., J = IL =F SI).
A szilárd anyagok mágneses tulajdonságainak áttekintését a 4.4. táb- Gázok, folyadékok és lokalizált mágneses momentummal rendelkező szi-
lázat szolgáltatja. lárd anyagok gyenge mágneses tulajdonságai (diamágnesség és paramágnes-
ség) egységesen értelmezhetők az atomi mágneses tulajdonságok ismerete
4.4. TÁBLÁZAT Szilárd anyagok mágneses tulajdonságainak értelmezése alapján. A szilárd anyagok erős mágneses tulajdonságai (rendezett mágne-
ses szerkezetek, pl. ferromágnesség), illetve a kiterjedt elektronállapotok-
Modell' Lokalizált Itineráns
para- Curie-törvény Pauli-paramágnesség
kai rendelkező anyagok mágneses tulajdonságainak értelmezése a kollektív
Gyenge mágn. XT' = /-Lo n~w,,~~ Xp /-Lo/-L~g(EF)
= kölcsönhatások figyelem bevételét is igényli.
rnágnesség I--d~i":'a--I------""""':-
L,an-g-e-vi,....n_...:to~r.t$.v..;..én-y-----+--L..--a-n--rd-au-_d-r.i-am..:::..,.ág-n-e-ss"7
eg-,
nZe~(,·:.I) 1
mágn. Xd = -/-Lo 6m XLd = -"3)([>

Weiss-féle átlagtér Staner "enhancement"

Erős ~oo
M~
= Bl( 13+J1 . ra..
T
~oo
M~
l )( m -- 2)(p
:<(1- 2,x)(P)
31-'0 n
mágnesség' Heisenberg-modell
'H. ' =- Ej,j'Kjj/SjSjl =Eo + Eknw(k)nk g(E) állapotsűrűség
nw(kl = SI::; KOj(l - cos(kRJ II 5!:! cxk 2 éles maximuma
M - M"" +9/-LBI:: k (nk)", - Moo + AT3 / 2 az EF helyen

Az anyagok mágneses tulajdonságaiért az elektronok felelősek; a já-

rulékot saját (spin) mágneses momentumuk és pálya mágneses momentu-
muk adja. Az elektronok saját mágneses momentumának abszolút értéke
a Bohr-magneton:

J.lB = lel h e:! lD- 23 Am2 , (4.137)

2me
ami az elemi mágneses momentumnak tekinthető, bár ebben az esetben pl. \
az atommagok vagy neutronok mágneses momentuma ezreléknél is kisebb
érték.
A mágneses térben lévő atom Hamilton-operátora számot ad a diamág-
neses tulajdonságról, s ha zérustól különböző, akkor a teljes S spin- és
teljes L pályamomentumokhoz tartozó mágneses dipólusról. Ezek összeg é-
nek azonban csak a mozgásállandó J-re (J = L + S) vett irányított vetülete
tekinthető az atom mágneses momentumának:

(4.138)
 165
5 Vezetési jelenségek
Az f(r, k) betöltési valószínűség perturbációmentes esetben az fu(E)
Fermi-Dirac-függvény. A perturbáció ezt deformálja, s éppen az lesz elsőd­
leges feladatunk, hogy f(r, k) meghatározására egyenletet állítsunk fel.
A szilárdtestek elektromos tulajdonságaira vonatkozóan kvalitatív kije- Természetesen a részecskeszám megmaradását megköveteljük, tehát
lentéseket könnyen tehetünk a sávszerkezet és a Fermi-energia ismeretében.
Ha a Fermi-energia egy sáv belsejében helyezkedik el, akkor a szilárdtest
bizonyára jó elektromos vezető; elektromos térrel könnyen gerjeszthető az
elektrontenger, mert a Fermi-energia felett üres állapotok bőven állnak ren-
delkezésre (ilyenek a páratlan vegyérték ű fémek, mint pl. az alkálifémek, ahol d3 r térfogatú kristály ban d3 r /87r 3 a k-val jellemzett állapotok sű rűsé­
nemesfémek, alumínium stb.). Ha a Fermi-energia a sáv tetején, vagy ép- ge, elvégeztük az s spinek szerinti összegzést (ami egy 2-es szorzót eredmé-
pen a tilos sávban helyezkedik el (páros vegyérték ű anyagok), akkor szi- nyezett), és a k szerinti összeget integrállal fejeztük ki. Ne rt. V térfogatú
getelőanyaggal van dolgunk, mert az elektronok az elektromos tér hatá- kristályban lévő elektronok száma.
sára nem tudnak magasabb energiaállapotba jutni, amíg csak a tér olyan Végül konkretizáljuk azokat a P mennyiségeket, amelyeknek az áramá-
nagy értéket nem ér el, hogy a tilos sávon átemelje az elektronokat; ek- ra a következőkben kíváncsiak leszünk; P =
l esetén az (5.1) kifejezés a
kor bekövetkezik az átütés (pl. gyémánt). Kivételt képeznek azok a páros részecskeáram-sűr'Űséget, P = E(k) - EF esetén a hőáramsűrűséget szolgál-
vegyértékű szilárdtestek, amelyekben a tilos sáv nem túl széles a termi- tatja, amelyeket az előbbi bekezdésben mondottak alapján rögtön integrál
kus gerjesztés szempontjából (pl. germánium, szilícium vagy általában a or alakban írhatunk fel:
sajátvezetésű félvezetők), vagy amelyekben átlapoló sávokat találunk (pl.
alkáliföldfémek) . j = 4: 3 j v f d k,
3
(5.3)
A vezetési jelenségek kvantitatív leírása céljából az áramsűrűségeket
kell kiszámítanunk. Legyen valamilyen P mennyiséghez rendelt áramsűrű­ w = 4:3j(E-EF)Vfd3k.
ség jp, akkor
(5.1 ) A hőáramsűrűséggel kapcsolatban magyarázatot igényel az integrandus. A
jp = "L:Pvkf(r,k),
termodinamika első főtételére hivatkozunk:
k,s

ahol Vk a k állapotú elemi gerjesztés sebessége, s a spinje (t vagy t lehet) dU = d'Q + J."dN, (5.5)
és f(r, k) a k állapot betöltöttsége az r helyen. Érdemes gondosabball
szemügyre venni az r és k változókat. Első pillanatra nyilvánvalónak azaz a rögzített térfogatba szállított hőmennyiség és a J." kémiai poten-
látszik, hogy ezek egy Bloch-elektront jellemző mennyiségek, de ha figye- ciálszor a részecskeszám-változás a belső energiát növeli. Ha ep a külső
lembe vesszük, hogy most külső perturbációkat (elektromos és mágneses elektrosztatikus tér potenciálja, akkor a belső energiát és kémiai potenciált
tér, hőmérsékletgradiens) is kapcsoltunk az anyagra, akkor a 3. Fejezet a következő egyenlőségek szolgáltatják:
meggondolásai alapján tudjuk, hogy az elemi gerjesztések állapotfüggvé-
nyei mind a konfigurációs térben, mind a k-térben időtől függő hullámcso-
U = E+eep, (5.6)

magok. Az áram (5.1) kifejezésében az r és k vektorok várható értékeket J." = EF + e<f>. (5.7)
kell, hogy jelentsenek, azaz a megfelelő hullámcsomagok középpontjának
Rendeljünk most az (5.5) differenciális mennyiségekhez áramsűrűségeket az
/' koordinátáit, amelyeket eddig o index jelölt, de ezt az indexet az egyszerű­
(5.1), (5.6) és (5.7) összefüggések alapján:
ség kedvéért elhagyjuk. Természetesen a sebesség is a (3.90) várható érték
alapján számítható. (5.8)
 166 5 VEZET~SI JELENS~GEK 5.1 BOLTZMANN-EGYENLET 167

ami éppen az (5.4) definíciós összefüggést adja. Megjegyezzük még, hogya számítani, amit itt újra feljegyzünk:
részecskeáram helyett legtöbbször az elektromos áram ra vagyunk kíváncsi-
löE
ak, de ez csupán egy szorzást jelent az e elektromos töltéssel: v = t; ök' .. ·1')1
( h) ~)

(5.9) Most gondoljuk meg, hogy a betöltési valószínűség miért függ explicite a
helytől. Homogén anyagban ennek csak az lehet az oka, hogy a hőmérséklet
helyről helyre változik, tehát
5.1 Boltzmann-egyenlet
öf öf öT
(5.13)
Az áramsűrűségeket - mint az előzőekben láttuk - integrálással lehet ör = öT ör'
kiszámítani, ha ismerjük a külső perturbáló terek hatását a betöltési való- Inhomogén anyagban egy további derivált (pl. a koncentráció szerinti) je-
szín űségre. A következőkben a betöltési valószín űség meghatározására szol- lenik meg, ami elvi problémát nem jelent, de a számítások egyszerűsítése
gáló egyenletet félklasszikus meggondolások alapján származtatjuk ha~gsú­ miatt csak homogén anyaggal foglalkozunk. Ha bevezet jük a
Iyozva, hogy a korrekt kvantummechanikai levezetés is azonos eredmenyre
öT ö e ö
vezet. D = v ör öT + t;(E + v x B) ök (5.14)
A statisztikus mechanikából ismert Liouville-tétel értelmében a betöI-
tési valószínűség időegység alatti megváltozása zérus, ha minden hatást differenciáloperátort, akkor az (5.11) egyenlőséget egyszerűen így írhat juk:
együttesen figyelembe veszünk, azaz
df _ öf D
dt - öt + f, (5.15)
6főt = (8f)
őt folytonos
+ (Óf)
őt ütközés
= 0, (5.10)
ahol a D operátor tartalmazza a homogén perturbáló tereket; E elektromos,
B mágneses teret és öT / ör hőmérsékletgradienst.
ahol kifejezésre juttattuk, hogyabetöltési valószínűség az időegység al.att A betöltési valószínűség megváltozását az ütközések következtében ak-
változik, mert egyrészt az elektronokat reprezentáló hullámcsomagok mInd kor ismerjük, ha mikroszkopikus meggondolások alapján meg tudjuk adni
a konfigurációs, mind a k-térben folytonosan mozognak a külső pert~r­ a W(k, k') átmeneti valószínűséget, ami azt mondja meg, hogy a teljesen
bációk hatására, másrészt a hullámcsomagok ütköznek mindennel, arrll a betöltött k állapotból az üres k' állapotba az időegység alatt milyen való-
periodikus potenciálteret megbontja, azaz ami a transzlációs szimmetriát színűséggel jut át az elektron ütközések következtében. Ekkor ugyanis a
sérti (szennyezések, rácshibák, ionok hőmozgását reprezentáló fonongáz ). betöltöttséget is figyelembe véve, meg tudjuk mondani, hogy a különböző
A két folyamat egyensúlyt tart egymással. (k', s) állapotokból hány elektron jut k-ba, illetve k-ból hány elektron kerül
A folytonos mozgásból adódó változást az idő szerinti teljes derivált a (k', s) állapotokba az időegység alatt:
fejezi ki:

6j ) df öf +öfr+öfk=
(~{)ütközés = L: {W(k,k')j(k) (1- j(k'))-
( Tt folytonos = dt k', s
öt ör ök
öf öj öf (FL)
W(k', k)f(k') (l - f(k))} = I, (5.16)
(5.11)
= öt + ör v + ök-1i-' ahol a rövid I jelölés az ütközési integráira utal, hiszen a k' szerinti összeg-
/' ahol - egysávvezetésre és homogén elektromágneses térre korlátozva ma- z,-t a szokásos módon integrállal közelíthetjük:
gunkat - felhasználtuk a hullámcsomag k-térbeni mozgását leíró (3.95) ki-
fejezést, s természetesen a sebességet most is a (3.90) összefüggéssel kell .~'" I = 4~3 J
{W(lc, lc')j(l - j') - W(lc', lc)j'(l - f)} 3
d k', (5.17)
 168 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.2 RELAXÁCIÓS IDŐ KÖZELÍTÉS 169

ahol ismét rövidÍtettük a jelölést azzal, hogy a betöltési valószínűség argu- betöltési valószínűség csak enyhén deformálódik és remélhetjük, hogy az
mentumait nem Írtuk ki részletesen (J' = f(k')). ütközési integrál az eltéréssel lineáris kapcsolatban lesz, azaz
Az (5.10) alatti Liouville-tételt most már részletesen felírhat juk:
- f - fo
I - , (5.21)
af aT af e af T
Ft + v 8r 8T + r;(E + v x B) 8k =
ahol T szükségképpen idődimenziójú, s szokták relaxációs időnek nevezni.
= 4~3 J 3
{W(k', k)f'(l - J) - W(k, k')f(l - f')} d k' (5.18) Vegyük észre, hogy az ütközési integrál (5.21) relaxációs idő közelítésében
nem az a kritikus, hogya I(k) integrál helyett egyértelmű hozzárendeléssel
és ezzel előállítottuk a Boltzmann-egyenletet, amelynek alapján homogén T(k) függvényt vezetünk be, hanem annak a feltételezése, hogy ez a T(k) a
anyagban, homogén perturbáló terek esetén, egysávközelítésben lehet tár- külső perturbáló terekre jellemző paramétereket nem tartalmazza, s kizáró-

gyalni a vezetési jelenségeket. Az (5.14) definícióval és az ütközési integrált lag a vizsgált szilárdtestre és az abban levő szóró centrumokra (periodicitást
csak jelölve a Boltzmann-egyenlet röviden: sértő potenciálokra) jellemző mennyiség. Egyáltalán nem biztos, hogy az
iitközési integrál, amelyik abetöltési valószÍnüségeken keresztül függ a kül-
8f t->ő terektől, az (5.21) alatti egyszerű alakban Írható, s éppen ezért beszélünk
at + Df = -I. (5.19)
relaxációs idő kőzelítésről.
A későbbiekben megvizsgáljuk, hogy milyen feltételek mellett van értel-
Vegyük észre, hogy az f(r, k, t) betöltési valószínűség meghatározására me relaxációs időt bevezetni. Most fogadjuk el, hogy vannak esetek, amikor
szolgáló (p.18) integro-differenciálegyenlet sajátos módon nem is lineáris a ez a közelítés valóban jól tükrözi a valóságot, s nézzük meg a következmé-
Pauli-elv következtében (J J' szorzatok szerepelnek), Így általános megol- nyeket.
dása nehéz feladat. Éppen ezért további közelítő feltételezésekkel fogunk Mindenekelőtt a relaxációs idő fizikai jelentése céljából vizsgálju nk meg
élni. egy szilárdtestet, amelyben a külső terek áramokat indítottak és a t = O
időpillanatban a külső tereket kikapcsoljuk. A betöltési valószínűséget az
(5.19) és (5.21) egyenletek alapján a
5.2 Relaxációs idő közelítés
8f f - fo
Az (5.18) Boltzmann-egyenlet megoldása során az ütközési integrál je- Ft = --T- f(t = O) = fI (5.22)
lenti elsődlegesen a problémát. Éppen ezért erre vonatkozóan szoktak
egyszerűsítő feltevéseket tenni. Nyilvánvaló, hogy külső perturbáló tértől differenciálegyenletből határozhatjuk meg, amelynek megoldása
mentes stacionárius esetben a k -+ k' és k' -+ k átmenetek valószínűsége
azonos, azaz a (5.23)

V(k, k') = W(k, k')fo(l- f~) = W(k', k)f~(l - fo) = V(k', k)
szimmetrizált átmeneti valószínűségnek nevezett mennyiség valóban szim-
metrikus, amit szoktak a mikroszkopiku.s reverzibilitás elvének is nevezni.
/ Ebből persze következik, hogy f -+ fo esetére az ütközési integrál eltűnik.
Feltételezve ezek után, hogya perturbáló terek kicsik, - amit lényegében
már az egysávközelítés alkalmazásakor is feJtettünk - a. Fermi-Dirac-féle
(5.20) Természetesen a betöltési valószínűség hosszú idő múlva eléri a Fermi-
Dirac-függvényt, s a relaxációs idő éppen arra jellemző, hogy a rendszer
milyen gyorsan felejti el a külső perturbáció hatását. Kis relaxációs idejű
rendszerek viszonylag gyorsan visszaállnak egyensúlyi állapotukba valami-
lyen külső behatás után, s fordítva. Megjegyezzük, hogy a relaxációs idő
igen általánosan használt fogalom, s nem csak a természettudományok szá-
mos területén, de azon túl is gyakran találkozhatunk vele.
 170 5 VEZETésI JELENSéGEK 5.3 LINEÁRIS KÖZELÍTés 171

Térjünk vissza a Boltzmann-egyenlet megoldásának problémájára rela- 5.3 Lineáris közelítés

xációs idő közelítésben, s a továbbiakban a bekapcsolási tranziens jelensé-
geket nem vizsgáljuk (r ~ lQ-12 - 10- 14 s), csak a kialakult stacionárius Számításaink sorá~ már többször kihasználtuk, hogy a külső perturbá.ló
áramokra vagyunk kíváncsiak. Ekkor a Boltzmann-egyenlet az (5.19) és terek nem túl erősek. Igy kézenfekvően kínálkozik, hogy a betöltési valószí-
(5.21) összefüggések alapján: nűséget előállító (5.25) sorból csak a külső terekben lineáris tagot tartsuk
meg. Mielőtt a számításhoz kezdenénk, tekintsük át, hogy azok milyen
Df = _f - fo, feltételek mellett lesznek érvényesek:
(5.24)
r
a) homogén anyag,
amelynek megoldása: b) stacionárius áramok,
00
c) homogén (térben és időben) külső terek,
f = ~(-rD)P fo, (5.25)
d) egysávvezetés,
p=O
e) relaxációs idő közelítés,
ahol természetesen a r(k)-val szorzott (5.14) differenciáloperátor hatványo- f) lineáris közelítés,
zása azt jelenti, hogy az operációt p-szer egymás után, lépésrőllépésre kell
ahol - mint már megbeszéltük - a d), e) és f) közelítések konzekvensek
alkalmazni, mindig az előzőekben kapott függvényre. Ellenőrizzük, hogy
egymással annyiban, hogy mindegyik érvényességének egyik feltétele, hogy
valóban a megoldást kaptuk! Rendezzük az (5.24) egyenletet
a külső perturbáló terek ne legyenek túl erősek. Természetesen ez önma-
fo = f +rDf (5.26) gában csak szükséges, de nem elégséges feltétel; az utóbbi a kristály és a
szóró potenciálok szerkezetétől függ. Sok esetben a közelítések jogosságára
alakra, s számítsuk ki a jobb oldalt az (5.25) megoldás alapján: vonatkozóan a mikroszkopikus információk hiányában nem tudunk sem-
mit mondani, s csak a tapasztalattal történő összehasonlítás győz meg a
00 00
számítások helyes vagy helytelen voltáról.
f+rDf ~(-rD)Pfo - ~(-rD)P+lfo =
p=O p=O
Számítsuk ki a betöltési valószínűséget az (5.25) sor és az (5.14) definíció
00 00
alapján lineáris közelítésben:
= ~(-rD)Pfo-~(-rD)p'fo= 8T8h re 8h
p=O p'=1 f = fo - r D fo = fo - rv--- - -
8r 8T h
(E + v X B) -
8k'
(5.28)
00 00

= ~(-rD)Pfo - ~ (-rD)P'fo + fo, (5.27) Szükségünk van az fo Fermi-Dirac-függvény különböző derivált jaira, ami-
P=O p'=O ket most külön-külön kiszámítunk. Vezessük be az
l , E - EF
ami valóban az (5.26) egyenlőségre vezet. fo = - - es x = (5.29)
eX +l kBT
Az áramsűrűségeket most már az (5.3) és (5.4) összefüggések, valamint
jelöléseket és a közvetett differenciálás szabályait alkalmazva:
az (5.25) betöltési valószínűség ala.pján egyszerű integrálással kiszámíthat-
juk. Konkrét értékeket akkor kapunk, ha ismerjük a kristályszerkezetet 8Jo 8fo 8x l 8fo
= (5.30)
jellemző E(k) energiadiszperziós relációt (ezzel együtt ismerjük a sebesség 8E ax aE = kBT ax '
kifejezését és az EF Fermi-energiát is) és a szórásokat jellemző r(k) relaxá- 8Jo = 8fo 8x = _ 8fo (E - EF . 8EF) (5.31)
/ ciós időt. Ilyen számítást is mutatunk majd be, de előbb szeretnénk egysze- aT 8x 8T aE T + 8T '
rű szimmetriameggondolások, esetleg további korlátozó feltevések alapján 8Jo = 8f08x_8JoaE_h 8fo (5.32)
a szilárdtestek re áJta.lánosan érvényes tulajdonságokra következtetni. ak ax ak - aE ak - v aE '
 172 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.3 LINEÁRIS KÖZELÍTÉS 173

ahol kihasználtuk a sebesség (3.90) kifejezését is. Szeretnénk a külső terekre jellemző mennyiségeket kiemelni az integrá-
Helyettesítsük a deriváltakat az (5.28) egyenletbe: lás alól, hiszen azok k-tól függetlenek. Ebből a célból alkalmazzuk a már
jól ismert
TVaJo {(E _ EF)~ aT + aEF ~T - eE} = a(bc) = (a o b )Cj (a o b )ap = aabp, (5.38)
J = f o + aE T ar aT ur
diadikus szorzatot, s akkor
= aJo {a J1
Jo + TV aE
laT}
ar + (E - EF);:fTr ' (5.33)

(5.39)
ahol felhasználtuk, hogy az (5.7) kémiai potenciál gradiense homogén anyag-
ban (5.40)
aJ1 _ aEF + e atP = aEF aT _ eE. (5.34)
ar - ar ar aT ar ahol a vezetési együttható tenzorokat egységesen tudtuk felírni, ugyanis
Vegyük észre, hogy lineáris közelítés ben a B mágneses ,tér nem ~:fo~'­
málja a betöltési valószínűséget. Ez klasszikus meggondolasok al.apJ,an ~s (5.41)
várható hÍ6zen a mágneses tér önmagában nem tud áramokat lllditaDI,
csak - ha már folynak áramok - azok irányát változtatja meg. B hatása
Előttünk állnak az irreverzíbilis termodinamika kiindulási egyenletei,
így csak a másodrendű közelítésben fog jelentkezni.
de míg azokban a vezetési együttható tenzorok empirikus paraméterekként
Írjuk fel az (5.3) és (5.4) áramsűrűséget. Az egyensúlyi betöltési való-
szerepelnek, addig most az (5.41) összefüggés előírja azok kapcsolatát a
színűség ~em ad járulékot, mert a (3.37) szimmetriatulajdonság alapján az mikroszkopikus mennyiségekkel; a rácsra jellemző E(k) és a szórásokra jel-
energia páros függvény és így
lemző T(k) ismeretében az Cm tenzorok kiszámíthatók. Az irreverzíbilis
termodinamika arra alapozta az (5.39) és (5.40) egyenleteket, hogy ha a
fo( -k) = fo(k) (5.35)
hajtó erők - a kémiai potenciál gradiense és az liT-szer hőmérsékletgra­
diens - kicsik , akkor az általuk indított áramok a termodinamikai erőkkel
szintén. Ugyanakkor a (3.90) összefüggés alapján a sebesség páratlan függ-
arányosak. A termodinamikai erők megválasztása sok gondot okozott, s
vény, de akkor az integrandusok mind az (5.3), mind az (5.4) integ.rálb~n
Onsager mutatott rá, hogy ha az erőket az említett módon választják, ak-
az fo-val történt szorzás után páratlan függvényei k-nak, így a Bnlloum-
kor a részecske- és hőáramsűrűség kifejezésében az Cl tenzorok azonosak.
zónára kiterjesztett integráljuk eltűnik. Ezt természetesen vártuk is, hiszen
Ez az Onsager-reláció néven ismert összefüggés esetünkben automatikusan
külső tér nélkül nem indulnak stacionárius áramok a szilárdtestekben. A
adódott. Megjegyezzük még, hogy az Cm tenzorok szimmetrikusak, hiszen
lineáris tag járulékai:
a vo v tenzor szimmetrikus, azaz 1

(5.42)

(5.36) de hangsúlyozzuk, hogy ez a szimmetriatulajdonság minden m értékre csu-

pán a relaxációs idő közelítés keretei között érvényes. Természetesen egy
konkrét anyag esetén a konkrét kristályszimmetria a vezetési tenzorokra is
/ rányomja a bélyegét.
(5.37)
l A # felső index a transzponálást jelöli.
 174 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.3 LINEÁRIS KÖZELÍTÉS 175

Vizsgáljuk most meg, hogy a vezetési együttható tenzorok milyen kapcso- tartalmazó áramkörben szükségképpen egy ellenkező irányú abszolút ter-
latban vannak a kísérletileg jól mérhető vezetési tulajdonságokkaJ. Minde- mofeszültség is fellép, amelyik a mérendővel éppen egyező nagyságú. Az
zekkel a gondolatokkal az Elektrodinamika című bevezető fizika előadáson abszolút termofeszültség gyakorlatilag is keresztülvihető mérésére később
már találkoztunk, s kíváncsiak vagyunk, hogy a korrekt kvantum- és sta- még mutatunk lehetőséget.
tisztikus mechanikai meggondolások hogyan adják vissza a Drude-modell
eredményeit, illetve hogyan oldódnak meg (ha megoldódnak) az ott talált 5.3.3 Hővezető képesség
problémák (ideális kristály maradékellenállásaj termofeszültség nagyság-
rendje, előjelej Hall-effektus előjele). Az alábbi alfejezetekben az (!'i.39), A hővezető képesség mérése Fourier tapasztalati törvénye alapján tör-
(5.40) és (5.34) összefüggésekre fogunk támaszkodni. ténik, amely szerint a hőáramsűrűség arányos a negatív hőmérsékletgradi­
enssei, ha az anyagmintán nem folyik részecskeáram:
5.3.1 Elektromos vezetőképesség 81' .
w= -K,-j J = O. (5.4 7)
Az elektromos vezetőképesség mérése Ohm tapasztalati törvénye alapján 8r
történik, amely szerint az elektromos áramsűrűség arányos az elektromos A mellékfeltételt a termofeszültséggel kapcsolatban már említett és auto-
térrel, ha az anyagminta hőmérséklete állandó: matikusan kialakuló tértöltés biztosítja, amelyhez tartozó kémiai potenciál
gradiense az (5.45) és (5.46) összefüggésekből leolvasható. Ezt (5.40)-be
je = ej = eTEj
81'
-=0 (
8EF = 8EF 81' = O) . (5.43) helyettesítve:
8r ' 8r 81' ar
(5.48)
Az áltahtnk kapott összefüggésekkel összehasonlítva, az elektromos vezető­
képesség tenzora:
(5.44) 5.3.4 Vezetési tenzorok kiszámítása
Térjünk most vissza az Cm tenzorokat meghatározó (5.41) integrálok
5.3.2 Termofeszültség vizsgálatára. Örömmel fedezzük fel az integrandusban szereplő 8 fol 8E
faktort, amely biztosítja, hogy csak a közel Fermi-energiával rendelkező
Az Eo abszolút termoelektromos tér a tértöltés következménye, amely
elektronok adnak járulékot az áramokhoz (gondoljunk a 3.8. ábrára), s
mintegy 10- 12 _10- 14 s alatt alakul ki a hőmérsékletgradiens bekapcsolása.
egyben lehetőséget nyújt a Bethe-Sommerfeld-sorfejtés alkalmazására.. Ve-
után, hogy annak hatását kompenzálja és biztosítsa a zérus részecskeára-
zessük be az állandó energiájú felületekhez illeszkedő új integrálási válto-
mot a nyitott áramkörben. A tapasztalat szerint a. termoelektromos tér
zókat a (3.104) összefüggés szerint, akkor az (5.41) integrál így írható:
arányos a hőmérsékletgradienssel:
8T .
E 0 = S 8r j J = O, (5.45)

ahol az S abszolút termofeszültségi együttható tenzor a jelzett egyenletek

alapján: (5.49)
S =:
1
-CO Cl
-1
=: S#. (5.46)
el'
/ Ezzel kapcsolatban még megjegyezzük, hogy az (5.45) előírás csupán elvi ahol bevezettük a
lehetőséget ad az abszolút termofeszültség mérésére, mert az elektromos fe- (5.50)
szültség meghatározása céljából kialakított zárt és azonos minőségű anyagot
 176 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK
5.4 Kv ÁZISZABADELEKTRON-MODELL 177
'.
jelölést, amely szemléletesen az E energiájú elektronok járuléka az elek~r~­ Sokszor menthető a helyzet több (rendszerint kettő) relaxációs idő beveze-
mos vezetőképességhez. Alkalmazzuk most a Bethe-Sommerfeld-sorfeJtes
tésével, ami alatt nem azt értjük, hogy a különböző szórásokhoz (fonongáz,
(lásd D. Függelék) első két tagját az (5.49) integrál kiszámítására:
szennyezések, rácshibák) rendelünk különböző relaxációs időket, mert ez
Z 2 természetes, ha a szórások közötti interferencia elhanyagolható, hanem a
-ezC m {(E - EF)mlT(E) + rr k:T [m(m - l)(E - EF)m- 2lT(E) +
külön böző külső hatásokra (elektromos tér, hőmérsékletgradiens ) relaxál

+ 2m(E - EF)m-l alT + (E - EF)m ~2~l

aE aE
}
E=EF
(5.51)
különböző időkkel a rendszer.
Érdemes még megfigyelni, hogya termofeszültségekre kapott (5.56)
összefüggésben a lT(E) tenzor deriváltja szerepel az EF helyen, ami igen
és álljunk meg az első el nem tűnő tagnál: érzékenyen függhet az energiafelületek alakjától, sőt akár előjelet is válthat.
Ez adja a magyarázatát a gyakorlatban sokszor tapasztalt pozitív termo-
lT(EF) (5.52)
Co --e-z- feszültségnek (pl. Cu esetén, ahol növekvő energiához csökkenő á.llandó
energiájú felületméret tartozik a Fermi-felület (E(k) = EF) környékén).
Cl = rr2k~T2 (alT) (5.53)
3e z aE EF'

rrZk~TZ (E) 5.4 K váziszabadelektron-modell

Cz = 3e z lT F. (5.54)
Jelen fejezet célja, hogy a vezetési jelenségekre jellemző kísérletileg mér-
Felhasználva a vezetési együttható tenzorokra a Bethe-Sommerfeld-sor-
hető mennyiségekre valamilyen konkrét modell alapján a tapasztalattal
fejtés alapján kapott kifejezéseket, írjuk fel az (5.44) elektromos vezetőké­
közvetlenül összehasonlítható kifejezéseket adjunk. Itt várunk feleletet a
pességet, (5.46) abszolút termofeszültségi együtthatót és (5.48) hővezető
klasszikus Drude-modellel kapcsolatban feltett kérdésekre.
képességet az (5.50) alatt definiált lT(E) tenzor segítségével:
Az előző fejezet elején összefoglaltuk, hogy az (5.55) elektromos ve-
lT = lT(EF) , (5.55) zetőképesség, az (5.56) abszolút termofeszültségi együttható és az (5.57)
hővezető képesség kifejezések milyen feltételek mellett érvényesek. Szűkít­
S = rrZk~T(lT-lalT) = rrZk~T{~lnlT(E)} , (5.56)
sük tovább a kört a következő két feltevéssel, amelyek közül az egyik az
3e aE 3e aE

,+ -(~; s)l
EF EF
elektronrendszerre (azaz a töltéshordozókra) , a másik aszórási mechaniz-
K = '::,1 T (5.57)
musokra vonatkozik:
1. Az elektrontenger elemi gerjesztéseit jellemző energiadiszperziós relá-
amely utolsó kifejezéssel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a korrekciós tag ció legyen
a gyakorlatban előforduló anyagok esetére általában 10- 3 nagyságrendű, z z
E(k) = 1i k (5.59)
amelyet elhagyva a tapasztalati Wiedemann-Franz-törvény áll előttünk (az 2m*
elektromos- és hővezető képesség arányos egymással), s adódik a Lorentz- alakú. Az m* effektív tömeg miatt beszélünk kváziszabadelektron-
szám: . modellről.
rrzk Z
L= -ZB ~ 2,45 .10- V jK 8 2 Z
, (5.58)
3e 2. Aszórási mechanizmusokra együttesen jellemző relaxációs idő csak
igen jó egyezésben a tapasztalattal. A Wiedemann-Franz-törvény érvé- az energián keresztül függjön k-tól, azaz
/ nyességét a relaxációs idő közelítés keretei között láttuk be, s megjegyez-
r(k) = r(E), (5.60)
zük, hogy éppen azokban az esetekben, amikor a Wiedemann-Franz-tör-
vény től eltéréseket találnak, indokolt a relaxációs idő közelítés ellenőrzése. ami úgy is kifejezhető, hogy a relaxációs idő izotrop.
 178 5 VEZETisI JELENSiGEK 5.4 KVÁZISZABADELEKTRON-MODELL 179

Számítsuk ki a CT(E) tenzort, amit az (5.50) integrál definiál. Tekintet-

tel az (5.60) feltevésre
2
CT(E) = e r(E)
471'3/i
j vo v dS.
lvi
(5.61) k
SE
A sebesség a (5.12) egyenlőségből
/i
v=-k. (5.62)
m*
Az állandó energiájú felületek gömbfelületek, így célszerű göm bi polárkoor-
dinátákat bevezetni (lásd 5.1. ábrát):

kx = Iklsin(Jcos</>,
ky = Ikl sin 8 sin </>,
kz = Ikl cos 8, (5.63)
dS = 2
Ikl sin 8 d8 d</>. (5.64)
Az (5.61) integrál a
5.1. ÁBRA: Gömbi koordináták a k-térben
2 211" 11"
CT(E) = e r~f) Ikl jj(kok)sin8d8d</> (5.65) mert mindegyik integrál értéke 471'/3. Kváziszabadelektron-modellben az
471' m*1
o o izotrop relaxációs idő izotrop vezetési együtthatókra vezetett, amelyek ska-
alakban írható, de a láris mennyiségek, hiszen

(kxk x kxky
. kxk z ) CT(E) = a{E)e; azaz aa{3 = a(E)8a{3, (5.68)
kok= kykx kyky kykz (5.66)
kzk x kzky kzk z ahol az (5.59) és (3.129) összefüggéseket felhasználva, az előbbiek alapján:
tenzor elemei közül csak a főátlóban elhelyezkedők adnak járulékot; a többi
_ n e e2 r(E) (~)3/2 (5.69)
eleme sin </> vagy cos</> faktort tartalmaz, amelyek integrálja a [0,271'] inter-
a(E) - Im*1 EF
vallumra zérus.
Felírva részletesen a megmaradt integrálokat: Az elektromos vezetőképességet, abszolút termofeszültségi együttha-
211" tót és hővezető képességet az (5.55) - (5.57) kifejezések alapján közvetlen ül
J sin 3 Oeos 2 </> dO d</> felírhat juk:
o
2 ...
J sin 3 8 sin 2 </> dO d</>
e2 r(E) Ikl 3 •
o = 371' 2 1m*1 '
/ 271"
J cos 2 Osin OdO d</>
o
(5.67)
 180 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.5 TERMOELEKTROMOS EFFEKTUSOK 181

K, =
rr2k2T {
3e~ a 1 -
(J3e
rrkB S
)2} ~ LTa. (5.72)
A következő tárgyalásban izotrop vezetési együtthatókat tételezünk fel
de kizárólag a számítások egyszerűsítése céljából. Mindenekelőtt az (5.44):
(5.48) és (5.46) egyenlőségek alapján fejezzük ki az Lm mennyiségeket a jól
Ezeket a kifejezéseket összehasonlíthatjuk a klasszikus Drude-modell mérhető a, S és K, segítségével:

alapján kapott eredményekkel, amiket az 5.1. táblázatban foglaItulIk össze. a TSa

Az elektromos vezetőképességre kapott (5.70) összefüggés formálisan Lo = -Z' Ll = - - - , (5.73)
e e
teljesen megegyezik a klasszikussal; a szabadelektron-tömeg helyett a kölcsöil-
majd ezekkel írjuk fel az (5.39) és (5.40) áramsűrűségeket:
hatásokat is magában foglaló effektív tömeg abszolút értékét kell írni, s az
ütközési idő a Fermi-energia helyén vett relaxációs idő. Lényeges különbség,
je = ej = a (-~ a", _ saT) ~ a (E _SaT) (5.74)
hogy a relaxációs idő végtelen nagy lesz (az átmeneti valószín űség zérus), ar
e ar ar '
ha a kristályban nincsenek szóró centrumok; az egyensúlyi helyükön nyugvó
ionokon nem ütköznek a Bloch-elektronok, az állapotfüggvényt reprezentá- w = -K,
aT
ar + TS.Je' (5.75)
ló síkhullám rácsperiodikus modulációja biztosítja, hogy ezeket a helyeket
Az egyenlőségek nagyon szemléletesek; egyrészt az elektromos téren kívül a
mintegy kik~rülik a Bloch-elektronok.
körben kialakult termofeszültségek is járulékot adnak az elektromos áram-
A hővezető képességre kapott (5.72) kifejezés visszaadja a Wiedemann-
Franz-törvényt és az (5.58) Lorenz-szám is jól egyezik a tapasztalattal. Ve- .. hoz, másrészt a hőáram konvektív és konduktív tagból áll, s az utóbbi a
termodinamika Il. főtétel ét kifejező d'Q = T dS összefüggéssel analógiában
gyük észre, hogy az elektromos és hővezető képességre levezetett (5.70) és
úgy tekin~hető, mintha az elektronok eS entrópiájukat szállítanák, azaz a
(5.72) összefüggésekben r(EF) függhet a hőmérséklettől, bár ezt explicite
termofeszültségi együttható és az entrópia között szoros kapcsolat van. Ha
nem jelöltük, s ez leírhatja a mennyiségek hömérsékletfüggését, de erre a
hőmérsékletkülönbség mellett áramlanak a részecskék (j :f:. O), akkor a ma-
problémára még visszatérünk.
gasabb és alacsonyabb hőmérsékletü helyeknek megfelelő átlagos kinetikus
Az abszolút termofeszültségre kapott (5.71) kifejezés lényegesen eltér
energiák különbségét is szállítják az elektronok.
a klasszikustól, amely anyagtól és hőmérséklettől független állandó értéke-
ket adott. Most aT /TF faktor a helyes nagyságrendet, a r(E) függvényt
tartalmazó tag az anyagi függést biztosítja. Érdekes megfigyelni, hogy ha
5.5.1 Thomson-hö
szóró centrumok nincsenek az anyagban, a termofeszültség akkor is véges Most vizsgáljuk meg, hogy az anyagminta térfogategységében mennyi
érték, amit vártunk is, hiszen ha egy dobozba zárt elektrongáz egyik ol- hő fejlődik. Ebből a célból idealizált kísérleti elrendezést hozunk létre.
dalát melegítjük, akkor szóró centrumoktól függetlenül tértöltés alakul ki, Gondolatban vegyük körül a huzal alakú mintát végtelen hőkapacitású hő­
ami létrehozza az (5.45) elektromos teret. tartályokkal (lásd az 5.2. ábrát), amelyek egyben a hőmérsékletgradiens
kialakulását is biztosítják, s határozzuk meg, hogy az anyagminta mennyi
hőt ad le ezeknek a hőtartá.lyoknak, azaz számítsuk ki a belső energia áram-
5.5 Termoelektromos effektusok sürüségének negatív divergenciáját:
Eddigi meggondolásaink során a mérési utasításokat úgy választottuk,
h?gy vagy állandó hőmérsékleten (aT/ar = O), vagy nyitott áramkörben d·
IV·
JU =- d'IV (W + "'J.) = - d'IV W a",
. -
J (5.76)
(J = O) vizsgáljuk a jelenségeket. Most kíváncsiak vagyunk, hogy ezen
- -
ar'
ahol felha.sználtuk az (5.8) egyenlőséget és azt a tényt, hogy az elektronok
Aeltételek elhagyása nem vezet-e valamilyen új problémára. Megvizsgál-
,~em halmozódnak fel az anyagban stacionárius áramlás esetén, azaz
juk továbbá azt is, hogy két különböző anyag érintkezési felülete milyen
szerepet játszik a vezetési jelenségekben. div j = O. (5.77)
 182 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.5 TERMOELEKTROMOS EFFEKTUSOK 183

Az eddigiek során kizárólag homogén anyagokat vizsgált unk. Ezt a

---I-() ) ) ) ) ) )1-------- j
feltevésünket továbbra is megtartjuk, de vizsgálat tárgyává tesszük az A
és B homogén anyagok érintkezési felületét. Két határesetet különbözte-
tünk meg attól függően, hogyahőmérsékletgradiens vagy az áramsűrűség
egyenlő zérussal:

5.2. ÁBRA: A Thomson-kísérlet elvi vázlata

Az áramsűrűségre kapott (5.74) és (5.75) összefüggések alapján tovább

számolva Peltier:

. (aT) . a(TS) 1. 2 S' aT Seebeck:

- div ju = dlv K, ar - Je---a;:- + ;Je + Je ar =
. ( aT) 1 '2 as. aT 5.3. ÁBRA: Érintkező fémek esete
- dlv -K, ar + ;Je - T aT Je ar' (5.78)
5.5.2 Peltier-effektus
ahol a termofeszültség deriválása során kihasználtuk, hogy az anyag homo-
gén. Az első két tag jelentése világos; egyrészt a hőtartályok hőforrásként Az A es B anyag érintkezzen egymással, legyenek azonos hőmérsékle­
szolgálnak a konvektív hőáramhoz, másrészt az elektromos áram következ- ten, s folyjon rajtuk keresztül je sűrűségű elektromos áram:
tében Joule-hő keletkezik (az elektronok ütközésük során átadják az elektro-
mos tértől kapott energiát a kristálynak) , amit az anyagminta átad a hőtar­
aT _ O.' • .
tályoknak. A harmadik hőforrás új jelenséget világít meg. Már Thomson ar- , JeA=JeB=Je, (5.81)
rámutatott, hogy ha hőmérsékletgradiens jelenlétében áram folyik, akkor
az anyag hőt ad ·Ie (vagy vesz fel), mert az elektronok igyekeznek megszaba- mert a töltések nem halmozódhatnak fel az A-B határfelületen. Természe-
dulni fölösleges "entrópiájuktól", ha alacsonyabb hőmérsékletű környezetbe tesen a hőáramsűrűség nem szükségképpen azonos a két anyagban, s Peltier
kerülnek. A Thomson-hő arányos az elektromos áramsűrűséggel és a hő­ rámutatott, hogya hőáramok ugrása következtében hő fejlődik (vagy nye-
mérsékletgradienssel: lődik el) az A-B határfelületen. A Peltier-effektus során a hőáramsűrűség
ugrása arányos az átfolyó elektromos áramsűrűséggel:
. . ) . aT
( - dIV Ju Th = TThJe ar ' (5.79 )
(5.82)
és a TTh arányossági tényező a Thomson-együttható. Thomson empirikus
törvényét igazoltuk az előbb, s a Thomson-együttható értékét is meg tudjuk
ahol az empirikus 1l'BA Peltier-együtthatót meg tudjuk határozni az (5.75)
mondani, ha összehasonlítjuk az (5.78) egyenlet megfelelő tagját az (5.79)
összefüggéssel : egyenlet alapján:
as (5.80) 1l'BA = T(SA - SB), (5.83)
/ TTh = -T aT'
Nevezetes dolog, hogy az S abszolút termofeszültségi együttható egyedüli &zaz a Peltier-együttható az abszolút termofeszültségek különbségével ará-
közvetlen meghatározása a Thomson-hő mérésével lehetséges. . nyos és az arányossági tényező az abszolút hőmérséklet.
 184 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK
5.5.3 Seebeck-effektus
Helyezzünk egymással érintkező A - B anyagmintákat nyitott áramkör-
be és az érintkezés környezetében legyen hőmérsékletgradiens, azaz
j = Oj (~~) A = (~~) B = ~~. (5.84)
8eebeck rámutatott, hogy ebben az esetben különböző tértöltések aIkulnak
ki az A és B anyagokban, s az ezek következtében kialakuló elektromos tér-
nek ugrása lesz az A-B határfelületen. Ez a jelenség a Seebeck-effekt'Us, s
az elektromos tér ugrása arányos a hőmérsékletgradienssel:
öT
E oA - EoB = tBA ör ' (5.85)
ahol az empirikus tBA Seebeck-egy'Ütthatát az (5.74) egyenlet alapján tudjuk
meghatározni:
fBA = SA - SB, (5.86)
azaz a Seebeck-együttható éppen az abszolút termofeszültségi együtthatók
különbsége.
A Seebeck-effektus alapján működnek a termoelemek, s ezek egyben
lehetőséget adnak termofeszültségi együtthatók relatív meghatározására
is. Ha ugyanis valamelyik anyag abszolút termofeszültségi együtthatóját
Thomson-hő mérése útján már meghatározták (pl. Pb, Pt és Au esetén
végeztek ilyen mérést igen pontosan), akkor a Seebeck-effektus alapján to-
vábbi abszolút termofeszülségi együtthatókat lehet kimérni.
5.5.4 Kelvin-relációk
Vegyük észre, hogyatermoelektromos effektusokkal kapcsolatban je-
lentkező Thomson-, Peltier- és Seebeck-együtthatók az abszolút termofe-
szültségi együtthatókkal kifejezhetők, amint annak lenni is kell, hiszen a
lineáris elméletben csak az Lo, Ll és L 2 vezetési együtthatók, illetve az ezek-
kel egyértelmű kapcsolatban levő a, S és K. mérhető mennyiségek az anyagra
jellemző paraméterek. A vezetési jelenségek őskorában ezek a kapcsolatok
nem voltak nyilvánvalók; a termoelektromos effektusokat új információ for-
rásának tekintették, amelyek között az első összefüggésekre Kelvin mutatott
",rá a ma már csak történeti érdekességű
OtAB
'lrAB = TtAB és TThA - TThB = T oT (5.87)
5.6 MÁSODRENDŰ KÖZELÍTÉS; HALL-EFFEKTUS 185
Kelvin-relációk megfigyelésével. Kelvin empirikus összefüggései az (5.80),
(5.83) és (5.86) egyenlőségekből azonnal következnek.
•
5.6 Másodrendű közelítés; Hall-effektus
A lineáris közelítéssel kapcsolatban már megjegyeztük, hogy ott a B
mágneses tér nem játszik szerepet, mert önállóan nem tud áramokat. ill-
dítani. A mágneses tér hatásának vizsgálatához a betöltési valószín űséget
előállító (5.25) sorfejtésben a kvadratikus tagig kell legalább elmenni. A
számítások egyszerűsítése céljából csak az elektromos áramsűrűséget ha.tá-
rozzuk meg és izoterm esettel (öT / ör = O) foglalkozunk. Ezt úgy is kifejez-
hetjük, hogy az izotermikus galvanomágneses effektus iránt érdeklődünk és
a galvano-termomágneses, valamint termomágneses effektusokkal kapcso-
latban (Ettingshausen-, Nernst-Ettingshausen-, Righi-Ledur:- stb. effektu-
sok) az irodalomra utalunk.
A betöltési valószínűség másodrendű közelítés ben az (5.25) sorfejtés
alapján:
(5.88)
ahol a D differenciáloperátor az (5.14) definícióból következően izoterm
esetre:
(5.89)
a.hol a T index jelöli, hogy a hőmérséklet rögzített. Részletesen felírva az
(5.88) sort az (5.32) összefüggés felhasználásával:
f =
(5.90)
A későbbiekben látni fogjuk, hogy ha r létezik, akkor
r( -k) = r(k), (5.91)
azaz a T relaxációs idő k-nak páros függvénye, s így tekintettel az energia
s~immetriáját kifejező (3.37) összefüggésre és a sebesség (5.12) kifejezé-
s~re) az (5.90) egyenlet első tagjához hasonlóan a harmadik tag is páros
fuggvénye k-nak, tehát az áramokat előállító (5.3) és (5.4) integrálokhoz
 186 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.6 MÁSODRENDŰ KÖZELÍTÉS; HALL-EFFEKTUS 187

nem ad járulékot. Ez várható is volt, hiszen ellenkező esetben E2 is adna ami viszont tagonként közvetlenül integrálható X és 1] szerint (x és 'l a I.:J;,
járulékot az áramokhoz, ami független lenne az elektromos tér irányától. ky és k z komponensek közül valamelyik), s a Brillouin-zóna átellenes pOllt-
Végeredményben az elektromos áramsűrűség kifejezése az (5.3) és (5.90) jaiban a kristály t jellemző minden függvény megegyezik, így az integrálás
összefüggések alapján: valóban zérus eredményre vezet. Ha viszont az A harmadrendű tenzor az

je = -;$ J ~Tv(vE) d3k - 4;!n J ~TV (B .vx tk (TvE)) d3k = ( 5.D9)

antiszimmetrikus tulajdonsággal rendelkezik, akkor nyilvánvaló, hogy

= O'E + AEB,
(5.92) Aa,6a = O, (5.100)
ahol egyrészt felhasználtuk a
azaz 9 eleme eltűnik, s a maradék l8-ból 9-9 egymás mínusz egyszerese.
(5.93) Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a legáltalánosabb szimmetri-
ájú kristályban az izotermikus galvanomágneses effektusokat 9 paraméter
jellemzi, míg pl. az elektromos vezetőképesség leírására 6 paraméter (a
deriválási szabályt, amelyben a második tag azonosan zérus (v x v == O
szimmetrikus o' tenzor 6 eleme) megadása szükséges. Természetesen a kris-
miatt), másrészt az elektromos vezetőképesség tenzor már ismert
tály további szimmetriái csökkentik a paraméterek számát, így pl. izotrop

o' = e
2

41!'3
JooE fo T(V o v) d3 k (5.94) esetben az elektromos vezetőképességhez hasonlóan az A tenzort is egyet-
len elemmel lehet jellemezni, amint azt egy speciális modell eset én majd
meg is mloltatjuk.
integrál kifejezését, valamint bevezettük az A 3-indexes tenzort:
Előbb azonban általánosságban vizsgáljuk meg, hogy a B mágneses

(AEB)a = L: Aa(J-yE-yB,6, (5.95) tér bekapcsolása fizikailag mit eredményez. Tekintsünk egyanyagmintát,
amelyben az E(o) elektromos tér a mágneses tér nélkül
(J-y

ahol a harmadrendű mátrixelem definíciója: (5.101)

Aa,6-y = - 4;:li J~~ (v x:k)

TV a (J TV-y
3
d k. (5.96)
áramsűrűséget hoz létre. A B mágneses tér bekapcsolásakor járulékos áram
indul, amelynek értéke
(5.102)
Mindjárt látni fogjuk, hogy a 27 mátrixelem közül valójában csak 9
független egymástól. Felhasználva ugyanis az (5.93) deriválási szabályt, az Ez az áramsűrűség merőleges az E(o) elektromos térre (lásd az 5.4. ábrát),
mert
(5.96) összefüggés így Írható:
je{l)E{o) = "A E(o) B,6E{o) = - L.J
" A (J E(o) B(JE(o) =
J(v :k)
fO
L.J
(~~ T Va V-y)
a,,'Y 'y a 'y a 'y cr
2 3 (5.97)
Aa(J-y = -A-y(Ja - 4;:li X (J d k, a,6'Y 0I{3-y

= - E AcrrhE~o) B(JEio), (5.103)

de itt a második integrá.l eltűnik, mert 'Y{JOI

ahol először az (5.99) szimmetriatulajdonságot használtuk fel, majd felcse-

(
V x !k) fO G(k) = .!. BE oG _ .!. BE BG =
r~ltük az Q' és I összegező indexeket. Az egyenlőség sor második és negye-
/ u " li ox BT! li OT! ox
dIk tagja egymásnak mínusz egyszerese, de ez csak úgy lehet, ha zérussal
= .!.~ (aBE) _ ~~ (aBE) , (5.98) egyenlők, ami éppen az állítást adja.
fl, B1] Bx .. fl, Bx B1]
 188 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.6 MÁSODRENDŰ KÖZELÍTÉS; HALL-EFFEKTUS ]89

5.6.1 K váziszabadelektron-diszperzió
Számítsuk ki a Hall-együtthatót kváziszabadelektron-modell esetéll, izot-
rop relaxációs időt feltételezve. Használjuk fel az (5.59) - (5.62) összefüg-
géseket, valamint azt, hogy T kiemelhető a (v X ajak) deriválás aJól, mert
csak az E-től függ. Ekkor az A tenzor mátrixelemei:

j (5.107)

Az abszolút érték megjelenése lényegében az állapotsűrűség lJevezetésóvt'1

kapcsolatos (3.102) in tegráltranszformáció ban szereplő Jacobi-determinálls
következménye. Most számítsuk ki a felületi integrál integrandusát olyalI
n, (j, f értékekre, amelyek esetében az (5.100) szimmetriatulajdonságot te-
kintve nem-zérus eredményt várunk. Az egyszerűen elvégezhető számítá:::;
B
eredményét az 5.1. Táblázatban foglaltuk össze:
5.4. ÁBRA: Hall-effektust mérő berendezés elvi vázlata 5.1. TÁBLÁZAT Az (5.1(7) integrál kiszámításá.hoz
•
A gyakorlati esetekben keskeny lemez alakú anyagmintákon végeznek
méréseket (B merőleges a lemez síkjára), így a j~l) járulékos áram részé-
re nem áll rendelkezésre zárt áramkör, tértöltést hoz létre igen rövid ideig x x y -kxk z
tartó tranziens folyamattal a lemez két szélén, amely E(H) Hall elektro- x x z kxky
mos teret eredményez, s az ehhez tartozó potenciált, mint Hall-feszültséget x y y O
szokták mérni kompenzációs módszerrel. Az E(H) tér éppen a j~l) járulékos
x y z -k;2
áramsűrűséget kompenzálja, tehát
x z y k 2'

x z z O
O'E(H) = _j~l) = -AE(o)B = _An-lj~o)B, (5.104) y x z k y2
y y z -kykz
ahol felhasználtuk az (5.102) és (5.101) összefüggéseket.
y z z O
Hall a róla elnevezett Hall-effektusra jellemző E(H) elektromos térerős­
ségről tapasztalati úton megállapította, hogy az arányos az áramsűrűséggel
és a mágneses térrel, azaz ~ felületi integrálok kiszámítása céljából ismét vezessünk be gömbi po-
lar~~ordinátákat az (5.63) összefüggések alapján, s az integrálás után azt
(5.105) taialjuk, hogy csak azok a mátrixelemek nem tűnnek el ahol CI: f3 és "'(
,
• különb"azo'" erte'ke ket vesz fel. Ezeknek az értéke a Bethe-Sommerfeld-sor
' ,
ahol az 'R- empirikus Hall-együttható tenzort az (5.104) egyenlőség alapján
első. el nem t una ., fi gyelernbe véve:
"" tagjat
/ most közvetlenül fel tudjuk írni:
'R- = _0'-1 An-l; R,,{J"( =- E (0'-1 ) "",A"'{J"(' (0'-1 )"(/"(. (5.106)
a',,,,' (5.108)
 190 5 VEZETfsI JELENSfGEK 5.7 RELAXÁCIÓS IDŐ SZÁMÍTÁSA 191

ahol bevezettük a Levy-Civitta-sZ'imbólumot: maradt tehát két kérdés; egyrészt jogos-e az ütközési integrált az (5.21)
alatti egyszerű formulával helyettesíteni, másrészt ha beszélhetünk az előb­
l, ha ll' '# {3 '# I ::/= ll' és a, {3, I ciklikus,
bi értelemben relaxációs időről, akkor hogyan kell azt a W(k, k') szórási
tCt{3"Y = -l, ha ll' '# {3 '# I ::/= ll' és a, (3, I anticiklikus, (5.109)
{ valószínűség ismeretében kiszámítani. A most feltett kérdésekre a rendel-
O, egyébként.
kezésre álló keretek között nem tudunk teljes általánosságban vá.laszt adni,
Felhasználva a (3.127) és (3.129) összefüggéseket, valamint a kvázisza- csupán néhány speciális esetre hívjuk fel a figyelmet, amelyek azonban a
bad elektron- modell ben izotrop relaxációs idő feltételezéssel kapott (5.70) gyakorlatban felmerülő problémák nagy része esetén alkalmazhatók.
elektromos vezetőképességet, a Hall-együttható tenzor elemei az (5.106) Mindenekelőtt alakítsuk át az (5.17) ütközési integrált kihasználva,
kifejezés alapján hogy amikroszkopikus reverzibilitást kifejező (5.20) összefüggés alapjá.n
lehetőségünk van egy
ahol R= -l - Im*1
-o (5.110)
nee m* V(k, k') = W(k, k')fo(1- f~) = W(k', k)f~(l- fo) = V(k', k) (5.112)
Írjuk fel a Hall-feszültségnek megfelelő elektromos térerősséget is az (5.105)
összefüggés alapján: szimmetrizált szórási valószínűséget definiálni. Ennek segítségével az ütkö-
zési integrál:
E(H) = -R L tCt/h (j~O))"Y B{3e Ct = Rj~O) x B, (5.111)
ct ,{3,"Y 1= ~3
47r
j' V (k k') { fo(l-J~)
'
J (1 - 1') _ J' (1 - J) } d k'
J~(1-fo)
3
.
(5.1B)
ahol e Ct az a-irányú egységvektor (Il' = x,y,z).
Érde~es összehasonlítani a Hall-együtthatóra kapott (5.110) kifejezést Most vez~ssünk be az f(r, k) betöltési valószínűség helyett új <I> ismeretlen
a klasszikus összefüggéssel (lásd az 5.2. táblázatot). Az egyetlen különbség, függvényt az
hogy most az effektív tömeg előjele is szerepel, amelynek alapján a klasszi-
J
= r _ 8fo <I> (5.114)
kusan eddig teljességgel érthetetlen pozitív Hall-együtthatók is értelmezhe- JO 8E
tők. definíció alapján, ahol az fo konkrét alakjából következő
Befejezésül szeretnénk megjegyezni, hogy a mágneses ellenállásváltozás
értelmezése céljából a betöltési valószínűséget előállító (5.25) sorból továb- _ 8fo _ fo(1- fo)
(5.115)
bi tagokat kellene figyelembe venni, nevezetesen B-nek legalább négyze- 8E - kBT
tes kifejezésére, azaz legalább a harmadrendű közelítésre van szükségünk.
egyenlőségnek eleget tevő függvény csak az E = EF hely környékén kü-
A számolások az eddigiekhez teljesen hasonlóan történhetnek, de érdemes
lönbözik lényegesen zérustól. Ennek a szorzó faktornak a hatásaként azt
felhívni a figyelmet arra a tényre, hogya kváziszabadelektron-modell, azaz
reméljük, hogy <I> már egy lassan változó függvény a k-térben, hiszen a Pa.-
az (5.59) energiadiszperziós reláció nem ad járulékot a mágneses ellen ál-
uli-elv következtében valóban csak a Fermi-felület közelében elhelyezkedő
lásváltozáshoz, amely tehát relaxációs idő közelítés ben csak általánosabb
elektronok vesznek részt a vezetésben. Az (5.114) és (5.115) egyerliőségek
energiadiszperzióval értelmezhető. alapján
f l - fo , l - J fo
5.7 Relaxációs idő számítása =
Jo 1+ kBT <I> es l _ fo l - kBT<I>, = (5.116)
amelyeket felhasználva az ütközési integrál:
/
A vezetési jelenségek tárgyalását kizárólag relaxációs idő közelítés ben
végeztük ef és aszórási mechanizmusra jellemző relaxációs idő, mint isme-
(5.117)
retlen paraméter vagy függvény játszott szerepet az egyenletekben. Nyitva.
 192 5 VEZETésI JELENSéGEK 5.7 RELAXÁCIÓS IDŐ SZÁMÍTÁSA 193

alakban írható (ahol éP' = éP(k')). Következő meggondolásaink során min- vagy rugalmas szórás esetén az (5.112) és (5.115) összefüggésekkel:
dig feltesszük, hogy az ütközési integrál nem-linearitását okozó tagot el-
hagyhatjuk. Ez az elhanyagolás azt jelenti, hogy vagy az elektronok szórá-
sát rugalmasnak tekintjük (E = E'; 10 = I~), vagy a vezetési problémát
.!:.
T
= 4V3
7r
J W(k, k') d3 k' = L W(k, k'),
k', s
(5.121)

lineáris közelítés ben tárgya.ljuk (éPéP' elhanyagolható). Nyilván mindkét amit a "klasszikus" relaxációs időnek tekinthetünk, hiszen ez a kifejezés a
feltétel csak közelítőleg iga.z, hiszen egyrészt az elektronoknak a külső tér- k állapotból történő időegység alatti kiszóródás reciproka.. Természetesell
től kapott energiát át kell adni a rácsnak, különben elég hosszú idő után ugya.nennyi szóródik a k állapotba az időegység alatt az összes k' állapotból.
kirepülnének az anyagból, másrészt a magasabb rendű tagok is adnak va- Végezzük el a önkonzisztensszámolást lineáris közelítésben, ami egyben
lamennyi járulékot. Ugyanakkor a gyakorlati esetekben mindkét feltevés jó azt is indokolja, hogy az ütközési integrált linearizáltuk. Ekkor a (5.119)
közelítéssel érvényesnek tekinthető, tehát az ütközési integrállinearizálását egyenlőség alapján, valamint felhasználva a D differenciáloperátort denni-
két különböző szempontból is alátámasztottuk. áJó (5.14) kifejezést és az (5.31), (5.32) deriválási szabályokat:
Tételezzük most fel, hogy ez a linearizált ütközési integrál az (5.21) alatt
felírt módon relaxációs idővel fejezhető ki, s akkor az (5.114) definíciót is
éP =
810
- ( DE
)-1 . (-rD)!o = -rv {8J.LDr + (E - Ep)Tl8T}
ar =
felhasználva a relaxációs idő reciproka:
-Tva(E, T), (5.122)
(5.118) ahol az a vektor, amelynek definíciója az egyenlőségből leolvasható, rögzí-
tett külső terek (aJ.Lj8r és aT jar) esetén csak az energiától és a hőmér­
Ez az összefüggés önmagában nem alkalmas a relációs idő meghatározásá- séklettől 'függ. Az elektronok rugalmas szórását feltételezve a k-térben
ra, hiszen szükségünk lenne a Boltzmann-egyenlet megoldása alapján a éP az a vektort állandónak tekinthetjük, a éP' jéP hányadosból a külső terek
nagysága kiesik; azaz van értelme relaxációs időről beszélni és r az (5.118)
függvényre, ha pedig ez rendelkezésünkre állna, akkor érdektelen lenne a
összefüggés alapján:
relaxációs idő. Gondoljuk azonban meg, hogy relaxációs idő közelítésben
valójában ismerjük a éP függvényt, hiszen az (5.25) és (5.114) összefüggés
l V (a!o)-I; ,{ r(k')va(k')} 3'
(5.123)
alapján r(k) = - 47r3kBT aE V(k, k) 1- r(k)va(k) d k
a/,)-I íJ-rD)Plo'
00

éP=- ( aE
_O (5.119) integrálegyenletből határozható meg, ahol természetesen Va a v sebesség
p=1 vetülete a külső terek által meghatározott a vektor irányába.
V égezzük el a számítást
Az (5.118) és (5.119) összefüggések már alkalmasak arra, hogya r(k) rela-
xációs időt önkonzisztens módon meghatározzák, illetve rámutassanak arra, kváziszabadelektron-közelítés ben ,
hogy bizonyos lépések után a relaxációs idő az (5.14) alatti D differenciálo- izotrop relaxációs időt és
perátoron keresztül már függ a külső perturbációktól is, azaz nincs értelme rugalmas izotrop szórási mechanizmust
T-ról beszélni.
feltételezve, azaz
Meg kell jegyeznünk, hogy sok esetben megelégszenek a önkonzisztens
~ . 1i 2 k 2
/
eljárás "nulladik" lépésével, s ekkor
i E(k) =
2m" '
1
T
v (
47r 3 kBT aE
ala) JV(k, k ') d3k' ,
-1 (5.120)
r(k)
V(k, k')
=
=
r(E),
V(E,8),
(5.124 )
 194 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.8 SZÓRÁSI MECHANIZMUSOK 195

ahol B a k és k' vektorok által bezárt szög. Ebben az esetben természete- nyes koszinusztételt
sen r(k) = r(k') = r(E) = r és a relaxációs időt közvetlenül szolgáltató , I cos(k /, a) = cos(k, a) cos () + sin (k, a) sin Bcos a, (5.126)
integrál olyan koordináta-rendszerben, ahol a k irányába választottuk k~-t
(ez az általánosságot nem korlátozza), az (5.12) összefüggés alapján szá- ahol az ábra alapján a = (3 - <P, s cos(f3 - <p)-nek a <P szerinti integrál-
mítottuk a sebességet és az (5.63) kifejezések alapján gömbi koordinátákat ja a [O, 21f] intervallumra zérussal egyenlő, így az (5.125) integrál eredeti
vezettünk be: változóira visszatranszformálva:

l V (DJo) jjV(E,{)){l- cOS(k,a)}~sin()d()d<P.

-I 2w • , 2 l
r
= V
41f 3 kBT ({JJo)-1
{JE j V (')( )
k, k 1- casB d k,
3 , (5.127)
=
r 41f 3 kBT {JE cos(k, a) lvi fi
o o amit hivatkozva a rugalmas szórásra, az (5.112) és (5.115) egyenlőségek
(5.125) alapján még az

k'z ~ = 4~3 J W(k, k')(l - cos B) d3 k' (5.128)

alakban is szoktak írni. Ez utóbbi átalakítást kellő kritikával lehet csak

E =konst. alkalmazni, mert míg a lassan változó függvények esetében az E' ~ E
helyettesítés jó közelítésnek tekinthető, addig az Jo(1- Ja) függvény egyál-
talán nem lassan változó (közel delta függvény az EF helyen), és így nem
biztos, hogy az Jo(1 - J~) függvényt kvázirugalmas szórás esetén jól kö-
() zelíti. Erre a problémára a következő fejezetben az elektron-follon-szórás
tárgyalásával kapcsolatban még visszatérünk.
Az (5.127), illetve (5.128) relaxációs idő kifejezéssel igen gyakran talál-
kozunk az irodalomban és ismételten hangsúlyoznunk kell az érvényességét
korlátozó tényezőket; kvá.zirugalmas izotrop szórás, lineáris közelítés, kvá-
l,,'
~'y ziszabadelektron-modellben izotrop relaxációs idő feltételezés. Mindezek
együttes feltevése biztosítja csak a fenti kifejezések alkalmazhatóságát.

5.8 Szórási mechanizmusok

Jelen fejezetben sem teljességre, sem különösebb precizitásra lIem töre-
kedhetünk. A periodikus potenciált sértő néhány alapvető szórási mecha-
nizmus járulékát határozzuk meg az elektromos ellenálláshoz becslés jelle-
gűen. Az elektromos ellenállás az (5.70) összefüggés alapján:

5.5. ÁBRA: Térbeli koszinusztétel szemléltetése II. Im*1

p = ---,
l
(5.129)
n e e2 r(EF)
/ A k, k' és a vektorok viszonylagos helyzetéről az 5.5. ábrán igyekeztüllk így a relaxációs idő reciprokát kell számítanunk az (5.127), esetleg az (5.121)
áttekintést adni. A k és k' vektorok végpont jai az E energiához tartozó kifejezés alapján, vállalva az alkalmazott kifejezések közelítő jellegének ÖSHzes
gömbfelületen mozognak, így alkalmazhatjuk a gömbháromszögekre érvé- konzekvenciáját.
 196 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.8 SZÓRÁSI MECHANIZMUSOK 197

5.8.1 Fononszórás a (2.113) kifejezéssel megadtuk. Az ott szereplő összegeket a kváziimpulz\ls

Elsőproblémaként határozzuk meg egy ideál'is kristály ellenállásának
hőmérsékletfüggését, ahol az ideális alatt azt értjük, hogy a kristály nem
tartalmaz rácshibákat és szennyezőket. Az eltérést a periodicitástól ebben
az esetben az ionok hőmozgása okozza; az elektron-fonon-kölcsönhatást kell
meghatározni.
Annak a valószínűsége, hogy egy kvantummechanikai rendszer ti' per-
turbáció hatására az i kezdeti állapotból a v végállapotba kerül, az A.
Ft"iggelékben ismertettek alapján:
(5.130)
megmaradását biztosító N . Óq,(k'-k) Kronecker-szimbólumok segítségével
számíthatjuk ki. Csak normális folyamatokat veszünk figyelembe és a
q = ±(k' - k) +K (5.134)
Umklapp-folyamatok szerepét elhanyagoljuk, bár éppen az utóbbi időkben
ezt erősen kritika tárgyává teszik. Elsősorban alacsony hőmérsékletekell
akarunk jó hőmérsékletfüggést leírni, így csak az akusztikus ágak gerjeszté-
sét vesszük figyelembe, valamint felhasználjuk, hogy kis q esetén a polari-
zációs vektorok és a diszperziós reláció egyszerű kristályok esetén a (2.ö8)
és (2.85) összefüggések szerint:

(5.135)
Az időegység alatti átmenet valószínűsége:
ahol izotrop Vj hangsebességet tételeztünk fel. Ezek alapján az abszorpciós
= = 211' 1(\lJ. ?í'\lJ )1 sin ~t 3:!
2
dPiv és emissziós valószín űségek:
dt Ji " v 1I'(Ev - Ei)
2
2
!iN nj (q)
~ r;
211' 1(Wi, ti ' wu ) 1 Ó(Ev - Ei), ha t ~ Ev _Ji Ei' (5.131)
1(\li i, ti' \lJ v) I:b = LVkk1dj (5.13ö)
2M
J
Vj Iql
Vizsgáljuk meg most részletesebben, hogy mit értünk a rendszer kez-
deti (i) és végállapota (v) alatt. Kezdeti állapotnak tekintjük a k á.lla-
=
!iN
LVkk1dj
nj(q) +l (5.1:31)
I(Wi,ti'Wv)l:m
potú Bloch-elektront és az nj (q) eloszlással jellemzett fonongázt, ami meg- 2M
J
Vj Iql
mondja, hogya (j, q) fononállapot mennyire van betöltve. A végállapotban
k' állapotú Bloch-elektron van és az előbbi fonongázon kívül plusz vagy mí- ahol a q vektor abszolút értéke a kváziimpulzus megmaradása miatt
nusz egy fonon
=
nWj(q) ± (E (k') - E(k)) (5.132) Iql = lk' - kl, (5.138)

energiával, attól függően, hogy az elektron az átmenet során abszorbeált és csak a rövidebb írás kedvéért használjuk. Az átmeneti mátrixelem a.
va.gy emittált egy fonont (csak egyfononos folyamatokat tételezünk fel). Az (2.l10) összefüggés alapján:
á.tmeneti valószínűség tehát az abszorpciós és emissziós valószín űség ()ssze-
ge: (5.139)

Wiv = 2; {1(Wi, ti'Wv)l:b Ó(E' - E - I'tWj) + ahol most Bloch-függvények szerepelnek. Az M iontömeg mint osztó a
(2.112) és (2.10) kifejezések összehasonlítása alapján került az egyenletek-
+ I(Wi' ti'W v) I:m Ó(E' - E + nWj) } . be, hiszen most a perturbáló operátor
/
Az abszorpciós és emissziós valószínűségeket a rácsrezgések és a kűlsó su-
ti " = V(r;J + llJ) - V(r;J) = ""
L..J oV
aJ llJ, (5.140)
gárzás kölcsönhatásának tárgyalása során lényegében már kiszá.rnítottuk és J
 198 5 VEZETésI JELENSéGEK 5.8 SZÓRÁSI MECHANIZMUSOK 199

és a (2.113) mátrixelem a VM· UJ operátorral lett kiszámolva. A további vektorok, azaz csak a longitudinális fononok adnak járulékot az (5.136) és
számítást az egyszerűség céljából kváziszabadelektron-közelítésben végez- (5.137) valószínűségekhez, s ekkor végeredményben:
#
zük, bár el lehetne végezni Bloch-elektronokra vonatkozóan is. Ekkor a
(3.24) állapotfüggvénnyel az előbbi integrál

V kk' I
= -
V
J (k'-kjr8Vd3
e-r.
8J
(5.141)
(5.146)

V.,

Merevion-közelítésben az elektronok effektív potenciálját az atomi potenci- ahol vl a longitudinális hangsebesség, q = lk' - kl és a fononszámot termo-
álok összege állítja elő: dinamikai várható értékével, a Bose-Einstein-függvénnyel helyettesítettük.
Vezessünk be q helyett új jelölést:
V (r; J + uJ) = I: Va (r - (J + UJ)) , (5.142) nvtq
J (5.147)
z = kBT'
és ebből leolvasható, hogy s az (5.133), illetve (5.146) összefüggések alapján számítsuk ki a relaxációs
idő reciprokát úgy, hogy az (5.127) integráiba
(5.143)
V(k, k') = Wivfo(1- f~) (5.148)
amit az előbbi integráiba helyettesítve és parciálisan integrálva
kifejezést írunk és kváziszabadelektron-modell alapján gömbi koordinátákat

Vkk' = i(k'; k) J ei(k'-kjrVa(r) d 3r, (5.144)

vezetünk be:

Vo 1
T
= _(88E1°)-1 4rr2n3MNv2
VE}lm*1 J211"J11" JooZF (1_ ,){8(E'-E-kBTZ)
f
Jo eZ -
o + 1
ahol a kiintegrált rész eltűnt, mert a rövid hatótávolságú atomi potenciál az eo o o
elemi cella határain már zérus. A megmaradt integrált is megbecsülhetjük, 8(E' - E + kBTZ)} dE'
ha feltételezzük, hogy az atomi potenciál egy ro sugarú gömbön belül (pl.
+ l-eZ (1-cos8)lk'lsin8d8dt/J. (5.149)
Wigner-Seitz-gömb) állandó és EF nagyságrendű, mert akkor
Az 5.6. ábra alapján jóllátható, hogy
q
V kk , =

(5.145)
..
ahol felhasználtuk, hogya ±q irányába mutató (k' - k) abszolút értéke
/ alacsony hőmérsékletű közelítésben kicsi és ezért az exponenciális sorfejté- ..
sének első tagjánál megálltunk. Vegyük észre, hogy a k' - k = ±q normáli., 5.6. ÁBRA: A kváziimpulzusok kapcsolata normális szórás esetén
folyamatok esetén Vkk' II q miatt csak a q irányába mutató dj polarizációs
 200 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.8 SZÓRÁSI MECHANIZMUSOK 201

s akkor az (5.149) integrál alapján rögtön az (5.129) elektromos ellenállást

f) q felírva:
sin -
2
= 21kl'
(5.150)

f) 2
1 - cos f) 2sin 2 - = -q-2 (5.151) (5.159)
2 21k1 '
q d
sin f) df) = (5.152)

r
Ikl 2 q, ahol ~ = M N/V az anyag sűrűsége és VF az elektronok sebeööége a Fenni-
felületen. A most kapott kifejezést Grüneisen-Debye-összejüggésfu:k neve-
l ( kBT zik. Az integrál a Debye-integrálok osztályába tartozik, s eD/T különbö-
(1 - cos f)) sin f) df) = "2 nVllkl
3
z dz,
(5.153)
ző értékeire tabellázva van. Magas és alacsony hőmérsékletű közelítésben
ahol felhasználtuk az (5.147) definíciót is. A z szerinti integrálás zérustól egyszerűen kiszámolható:
indul, de a felső határt az WD maximális fononfrekvencia szabja meg, amely
a eD Debye-hőmérséklettel a (2.147) kapcsolatban van, tehát eDIT 5dz { l4 (~)4 ha eD ~T,
J ~
Z T
(5.160)
nWD eD (eZ - 1)(1 - e-Z)
zmax = kBT = Y' (5.154) o 124,4 ha eD :;}> T,

amiből következik, hogy magas hőmérsékleten az ellenállás az abszolút hc)-

A lassan változó függvények Ef szerinti integrálása Ef = E helyettesítésre
vezet, hiszen kBTz = nw ~ E. Ugyanakkor az fo(1 - f~) függvény eseté-
ben óvatosságra van szükség. Azt várjuk, hogya delta jellegű fo(1 - fo)
függvény egy g(z) faktorral torzul, azaz
(5.155)
A g(z) függvény meghatározása céljából integráljuk ezt az egyenletet E
szerint:
mérséklettel arányos, alacsony hőmérsékleten T 5 -nel tart zérushoz. A ma-
gas hőmérsékletű közelítés minden igényt kielégít; a függés mind a hőmér­
séklettől, mind az egyéb mennyiségektől (pl. sűrűség) meglepően jó a durva
becslés ellenére. Alacsony hőmérsékleten is jó a közelítés pl. alkálifémek
esetében, de más fémekre a zérushoz tartás gyengébb; T 2 és T 3 közti hőmér­
sékleti függés figyelhető meg általában. A magyarázat abban rejlik, hogy
jelen számítások során elhanyagoltuk többek közt az Umklapp-jolyamatokat
és az elektron-elektron-szórást.

-g
±
(z) =
J
00

(ex
kBTdx
+ 1)(1 + e-(X±z)) ' (5.156)
5.8.2 Potenciálszórás
-00

ahol rögtön x = (E-EF)/kBT új jelölést vezettűnk be és -EF/kBT helyett A következőkben néhány tapasztalati összefüggést ismertetünk az öt-
-oo-től integrálunk, amiről a Bethe-Sommerfeld-sorfejtéssel kapcsolatban vözetek (a szennyezőket és/vagyarácshibákat tartalmazó fémeket is ide
már láttuk, hogy mindig jó közelítés. Az integrál elemi módon kiszámítható értjük) elektromos ellenállására vonatkozólag. Ezen összefüggéseknek az
és végeredményben a g(z) függvény: a közös ismertetője, hogy mindannyian potenciálszórást fejeznek ki, azaz
olyan szórócentrumok hatását írják le, amelyek a periodikus potenciálteret
(5.157) W.
erősen perturbálják, mint pl. az ionok hiánya (vakanciák) vagy a periodi-
citást sértő elhelyezkedése (intersticiális atomok), idegen atomok beépülése
/ Vegyük még észre, hogy (~~ubsztituciós vagy intersticiális szennyezők), végső soron a rendezetlen öt-
.. vo~etek. A tapasztalati törvények (kézlegyintgetős) értelmezését a fononok
eZg-(z) = kBT~ = g+(z), (5.158) ,qyenge szórása során már alkalmazott perturbációs módszerrel végezzük,
1 - eZ
 202 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.8 SZÓRÁSI MECHANIZMUSOK 203

de hangsúlyozzuk, hogy míg ott ez teljesen jogos volt, addig most ez nem s ebből következik, hogy
igaz; a korrekt szórásszámítás a kvantummechanikából ismert fázistolás 1 1 1
módszerével végezhető el. 2
t - =
T
-+-,
TI Ti
(5.164)

ami már az állítást adja.

5.8.3 Matthiessen-szabály
Kis mennyiségű ötvözőt tartalmazó anyagminta fajlagos ellenállására
Matthiessen a következő empirikus szabályt találta:
(5.161)
ahol pI az alapmátrix elektron-fonon-kölcsönhatásából eredő járulék és
Pi az i-vel jelölt szennyező (ötvöző) Xi kontcentrációjától függő elektron-
szennyezés-kölcsönhatás okozta járulék. A M atthiessen-szabályhoz tartozi k,
hogy PI Xi-től független és Pi T-től független, amit szoktak úgy is kifejezni,
hogy dpjdT független a koncentrációtól.
Az (5.121) összefüggésre támaszkodva könnyen beláthatjuk, hogya
Matthiessen-szabály közelítőleg érvényes. A perturbáló operátort most a
Hel elektron-fon on- és Hei elektron-szennyezés-kölcsönhatás hozza létre,
tehát
(5.162)
Ha az interferenciatagoktól eltekintünk és feltételezzük, hogya szórócentru-
mok jelenléte nem befolyásolja egymást (szennyezők hatására nem változik
meg nagyon a rács eredeti fononspektruma, illetve a szennyezők hőmozgá­
sától eltekinthetünk) , akkor
A gondosabb kísérleti vizsgálatok ma már sok eltérést. találtak él, Matth'Í-
essen-szabálytól, s elsősorban a szennyezések okozta járulék hőmérséklet­
függő voltára mutatnak rá.
Első tájékozódásként az (5.161) összefüggés általában mégis jól a,lkal-
mazható. Így például alacsony hőmérsékleten (néhány K fokra gondolunk)
Pf (T) rendszerint elhanyagolható, s az anyagmin ta elektromos ellenállását
elsősorban a szennyezések minőségére és mennyiségére jellemző Pi mara-
dék ellenállás szabja meg. Természetesen többféle szennyező esetén azok
mennyiségére alig lehet következtetni, mert az egységnyi szennyezőre jel-
lemző járulék nagyon különböző lehet.
5.8.4 Nordheim-szabály
Egyfajta szennyező esetén a Pi(X) ellenállásjárulék koncentrác.iófüggé-
sé re az empirikus Nordheim-szabályad felvilágosítást, amely szerint
Pi (x) '" x (1 - x). (5.Hi5)
Ismereteink alapján egyszerűen beláthatjuk enllek a szabálynak az érvé-
nyességét is. Legyen az A atomok relatív mennyisége x, a B atomoké
(1 - x) (pl. a B atomok alkotják az alapmátrixot). Az elektronok által
érzett átlagos potenciál

(5.163) u= xUA + (1- X)UB (5. 1GB)

2 A perturbációszámítás akkor ad jó közelítést, ha a szórópotenciál kicsi a szó- a.lakban írható. Az eltérést az átlagos potenciáltól tekinthetjük a perio-
ródó részecske energiáj ához viszonyítva, mint pl.: dikus potenciál perturbációjának. Ez az eltérés az A, illetve a B atomok
környezetében:
((fonon R! kBT« (elektron R! kBTF).

A fázistolás módszere akkor alkalmazható, ha a szórópotenciál és a szóródó ré- 6.A = UA - U = (1 - X)(UA - UB) = (1 - X)UAB, (5.167)
szecske energiája összemérhető, mint pl.: 6.B = UB - U = -X(UA - UB) = -XUAB, (.5.168)

/ (qon R! 1 - 2 eV R! (elektron R! 5 - 10 eV). a.hol a jelölések az egyenlőségekből leolvashatók. Az ötvöző re jellemző át-

Természetesen a teljesen pontos számításokat a kvantummechanikai szórásmát·

.. meneti valószÍII űség közelítőleg:
rix alkalmazása szolgáltatja. (5.169)
 204 5 VEZETÉSI JELENSÉGEK 5.9 ÖSSZEFOGLALÁS 205

ahol az előbbi egyenlőségeket felhasználva kapjuk, hogy P [J1-~km]

16

WA"'I(\.h,~AWk/)12 =
2
(1-x)21(U AB)1 , (5.170)
., rendezetlen ~A~ ~
14 rendezett B +--
WB '" I(Wk,~BWk/)12 x21(UAB)12. (5.171) 12

10
Ezeket az összefüggéseket az (5.169) arányosság ba helyettesítve:
8
1
Pi '" - '" x (l - x)
Ti
+ (l -
2 2
x) x = x (l - x), (5.172)
6
amint azt Nordheim állította. 4
Kis koncentrációk eset én a természetszerűen várt lineáris kapcsolat kö-
vetkezik az (5.165) Nordheim-szabályból. 2
O
5.8.5 Rendeződés O 20 40 60 80 100
Cu atom% Au
Ha azonos kémiai tulajdonságú elemeket ötvözünk, akkor a Nordheim-
szabály esetleg a teljes koncentrációtartományban leírhatja az elektromos 5.7. ÁBRA: Rendezett és rendezetlen ötvözet ellenállása
ellenállást. Így pl. Cu-Au ötvözetek esetén az 5.7. ábrán látható A görbe
ábrázolja a mérési eredményeket a szabállyal nagyon jó egyezésben. Érdekes ugyanakkor arra is utat mutattak, hogy miként ismerhetünk meg valami-
azonban, hogy ugyanezeken az ötvözeteken végzett mérésekről tájékoztat lyen konkrét anyagot. Megmutattuk, hogy a gyakorlatban jól alkalmazható
a B görbe is. A két mérés annyiban különbözik egymástól, hogy más volt közeIítésben az ideális szilárdtestet fononok és BLoch-elektronok, mint kvá-
az anyagminták előélete. Az A mérés előtt magas hőmérsékletről gyorsan zirészecskék rendszerének tekinthetjük. A kvázirészecskék tulajdonságait
hűtötték le az anyagot (ún. kvencselték), amely így rendezetlen állapotban mind ismerjük, ha rendelkezésünkre állnak az Wj(q) és En(k) diszperzi-
maradt. A B mérés előtt kvázistatikusan hűtötték le a mintát magas hő­ ós relációk. Ezek konkrét meghatározása természetesen csak konkrét szi-
mérsékletrőlj a Cu-Au ötvözet rendeződött. Természetesen "ideális rend" lárdtestek esetén lehetséges, de igen sok általános összefüggést szimmetri-
csak a sztöchiometriai összetételek környékén tud kialakulni; a periodikus ameggondolások alapján nyerhetünk. A reális szilárdtestek szennyezéseket
potenciáltér perturbációja ilyen esetekben a legkisebb, az ellenállás a kon- és rácshibákat is tartalmaznak, amelyek a rács hőmozgását leíró fonon-
centráció függvényében lokális minimummal rendelkezik. gáz megjelenésével együtt sértik a BLoch-elektronállapotokat kialakító pe-
Az ötvözetek rend-rendezetlen jelenségének ellenállásméréssel történő riodikus potenciálteret. A vezetési jelenségek a periodicitást sértő szórási
nyomon követése nagyon világosan rámutat arra a tényre, hogy az ellen ál- mechanizmusok következményei, ilyenek hiányában végtelen nagy áramok
lásnövekedésből általában valamilyen rendezetlenségre, a periodikus poten- folynának.
ciált sértő szórócentrumok megjelenésére kell következtetni. Az áramsűrűséget általában előállító

/
5.9 Osszefoglalás jp = 4~3 JPfvi~k (5.173)

A szilárdtestek fizikai tulajdonságainak tanulmányozása során igyekez- .. mennyiségek közül a P = e elektromos és P = E - EF hőáramsűrűséggel
tünk olyan módszereket követni, amelyek biztosították az általánosságot, foglalkoztunk részletesebben. Az f betöltési valószínűség meghatározható,
206 5 VEZET~SI JELENS~GEK 5.9 ÖSSZEFOGLALÁS 207

ha ismerjük a periodikus potenciáltérben mozgó elektronok En(k) diszper- s a megoldást a következő alakban kaptuk:
zióját és aszórási mechanizmusra jellemző W(k, k') időegység alatti át-
meneti valószínűséget. Meggondolásaink során mindig feltettük, hogy ez
a mennyiség létezik, azaz sem a szórócentrumok, sem a külső terek mint
• 1
T
(5.175)

perturbációk nem olyan erősek, hogya Bloch-állapotokat teljesen elmossák.

A vezetési jelenségek tárgyalása során egyre sűrűbben kellett az általá-
nosságot korlátozni, hogy végül a tapasztalattal összehasonlítható eredmé-
nyekhez jussunk. Most az összefoglalás során ezeket a korlátozó feltevéseket
ismét áttekintjük lépésrőllépésre. Az I betöltési valószínűség meghatáro-
zására szolgáló Boltzmann-egyenletet felírtuk
egysáv közelítés ben,
homogén anyagra,
térben és időben homogén külső perturbáló terekre.
A megoldást
stacionárius esetben,
relaxációs idő közelítés ben ,
00
1= I)-rD)P 10 (5.174)
p=O
alakban tudtuk felírni, ahol a D differenciáloperátor tartalmazza a külső
tereket (E, aT / ar, B).
Nem vizsgáltuk általánosságban, hogy az ütközési integrál mikor he-
lyettesíthető megfelelő formában bevezetett relaxációs idővel, de rugalmas
szórást feltételezve egyenletrendszert adtunk meg, amelynek önkonzisztens
megoldása eldönti, hogy a relaxációs idő közelítés jogos-e, a külső terekben
hányadrendű sorfejtésig jogos és egyben elő is állítja a relaxációs időt. Lát-
tuk, hogy lineáris közelítésben jogos r relaxációs időt bevezetni és annak
önkonzisztens meghatározása egy integrálegyenlet megoldásávallehetséges.
Ezt az integrálegyenletet a következő feltételek mellett oldottuk meg:
A vezetési jelenségekre jellemző és kísérletileg is mérhető menllyisége-
ket az 5.2. Táblázatban foglaltuk össze, ahol feltüntettük a lineáris közelí-
téssel és kváziszabadelektron-modellben izotrop relaxációs idő feltételezés-
sel nyert eredményeket, illetve a Dr-ude-modellből kapott kifejezéseket. (A
Hall-együttható esetén értelemszerűen a másodrendű közelítés szerepel.)
Az integrálok kiszámítása során a Bethe-Sommerleld-sorfejtést alkalmaz-
tuk az első el nem tűnő tagig menve és hangsúlyozva, hogy az egyéb köze-
lítéseket nem rontja, mert fémekben az elektrongáz elfajulási hőmérséklete
(TF = EF/kB) mindig messze a szilárdtest olvadáspontja felett van.
A szórási mechanizmusok közül az elektron-fonon- és elektron-szennye-
zés- (elektron-rácshiba-) kölcsönhatás néhány következményét becsültük
meg. Megmutattuk az (5.175) összefüggés felhasználásával, továbbá mere-
vion-közelítésben, normális folyamatokra korlátozódva, s csupán az akuszti-
kus ág a~acsony gerjesztéseit figyelembe véve, hogyafononszórás okoz-
ta. ellenállás hőmérsékletfüggése a Grüneisen-Debye-kifejezésnek tesz ele-
get, amely magas hőmérsékleten (T » eD) T-vel, alacsony hőmérséleten
(T ~ eD) T 5-nel arányos.
A híg ötvözetekre vonatkozóan belá.ttuk Matthiesen és NOl'dheim egye-
sített
p = Pf(T) + 2: XiPi (5.176)
t
empirikus szabályát (p J a rácsrezgések já.ruléka, Xi az i-edik szennyező kon-
centrációja és Pi az egységnyi szennyező fajlagos ellenállás járuléka) azoll
feltételek mellett, hogyaszórási mechanizmusok függetlenek egymástól és
az interferencia elhanyagolható.

rugalmas izotrop szórás,

lineáris közelítés,
kváziszaba.delektron-modell, ,.
izotrop relaxációs idő feltételezése,
208 5 VEZETésI JELENSéGEK
6 Szupravezetés
5.2. TÁBLÁZAT Vezetési együtthatók

Elnevezés Jelölés Mérési utasítás

Törvény Mellékfeltétel
6.1 Kísérleti megfigyelések, Meissner-effektus
Elektromos vezetőképesség a- j. = a-E !ff- =O
Termofeszültségi együttható S Eo=S~ j = O
A héliumgáz cseppfolyósítása 1908-ban új lehetőséget adott a kísérle-
Hővezető képesség w=-"'~ j = O
Larentz-szám '"L '" = LTa-
tező kutatók kezébe, akik egyre alacsonyabb, a K fokos hőmérsékletek irá.-
Thamsan-együttható r Th QTh = rThj.~ nyába akarták megfigyelni bizonyos jelenségek függését a hőmérséklettől.
Peltier-együttható 1l"AB WA - WB = 1l"BAje ~ =0 Így pl. már régen szöget ütött a kutatók fejébe, hogy a fémek alacsony
Seebeck-együttható (AB EoA - EoB = (BA ~ j=O hőmérsékleten mérhető maradék (elektromos) ellenállása eltűnni látszott,
Hall-együttható 'R E(H) = 'Rj~O)B éiT
;r~ = O ha a fém tisztaságát és hibamentességét növeini lehetett. Ez klassziku-
san (Drude-modell) teljesen érthetetlen volt, hiszen a kristályrácsot alkotó
Mennyiség Lineáris Dr'ILde- pozitív ionoknak az elektronok áramlást akadályozó szerepét semmi nem
E _ 1i.2 k 2 vonta kétségbe. l Ezt a jelenséget akarta tisztázni H. Kammerlingh On-
- 2m"' r = r(E)
jele közelítés modell nes, amikor 1911-ben a Hg (ami viszonylag jól tisztítható és hibamentesen
kristályosítható) ellenállását mérte a hőmérséklet függvényében.
n.e 2 r(EF} n,e 2 r A mécés eredménye vázlatosan a 6.1. ábrán látható; 4,2 K fölött a
u U(EF) Im"1 m.
várt tendenciát találták, azaz hatványfüggvény szerinti csökkenés a hőmér­
S ,,2k
2
:.....::.JlTu
3e
-1 (8U)
-
aE Eli'
,,2 k B
2e
L
TF
(l + 2E3 ölnaE T)
Eli'
~
e
séklettel, amely extrapolálva az origó felé tart. 4,2 K alatt (pontosabban
4,15 K-on) azonban a Hg elektromos ellenállása hirtelen gyakorlatilag zé-
K,
,,2 k2
'" ~TCT
3e
~T(1
3e
{l _(/3eS) "kB
2}
5nek~TT
2m,
rusra csökkent (az akkori mérési pontosság szerint a 4,2 K-on mért értéknek
legalább 104-ed részére). Ez a tudományos közlemény jelentette a szupra-
7r 2 k 2 ,,2 k2 5k 2 vezetés felfedezését.
L if
"'V "'V A következő 20 évben egyre több anyagon figyelték meg a szupravezető
éJS éJS as tulajdonságot és azt is megállapították, hogy a végtelen vezetőképességgel
r Th - T Ff - T aT -T éJT együtt permanens (perzisztens) áramok is folyhatnak az anyagban. 2
A különböző módszerek kel párhuzamosan végzett vizsgálatok alapjá.n
1l"AB T(SB - SA) T(SB - SA) T(SB - SA)
megállapították, hogy:

EAB SB - SA SB -SA SB - SA
l Az előző fejezetek alapján már tudjuk, hogya Blach-elektronok a pozitív ionok

alkotta periodikus potenciáltér okozta kölcsönhatással ,Jelöltözködött." elektro-

'R. -0-- 1 .40-- 1 _1 m* (j(O)
nf!e Im-, e X B)
.
_1_
ne E: ~~k, s ennek következtében a Blach-elektronok megtalálási valószínűsége (hullám-
fuggvényük abszolút érték négyzete) mintegy kikerüli a periodikus szerkezetet al-
kotó, nyugalamban leIJő pozitív ionokat, azaz a Blach-elektronok ezeken nem szó-
ródnak, ezek nem adnak járulékot az elektromos ellenálláshoz.
u(E) = , 2 ~z 1960-as években végzett, magrezonanciára alapozott mágneses mérések t.a-

. r,usaga szerint ezek az áramok legalább 10 5 évig csillapodás nélkül fennmaradnak.

210 6 SZUPRAVEZETÉS 6.1 KísÉRLETI MEGFIGYELÉSEK, MEISSNER-EFFEKTUS 211

p (JL1"km) c (önkényes egység)

I I 3 r---------------------~--------------------~

Cs '" exp( -l, 76Tc /T)"",

Po~-----~
PN; p,+aT'"" ./ 2

o ~----------~~I------------~I----------~ O ~----~--------------~--------------------~
O Tc O
T (K) T (K)
6.1. ÁBRA: A Hg elektromos ellenállása a hőmérséklet függvényében;
'. 6.2. ÁBRA: Az Al fajhője normális (N) és szupravezető (S) állapotban
PN a fajlagos ellenállás normális (N) állapotban a hőmérséklet függvényében

• szerkezetváltozás nincs, amit diffrakciós mérések támasztottak alá; Cs - CN _ l 4

• fázisátalakulás viszont van, amire pl. fajhőmérések alapján lehet kö-
vetkeztetni. A 6.2. ábra az Al fajhőjét mutatja a hőmérséklet függvé-
nyében. Látható, hogy aTc átalakulási vagy kritikus hőmérsékleten a
fajhőnek ugrása van és szupravezető állapotban exponenciálisan csök-
ken a hőmérséklettel, ellentétben a normális állapotra ilyen alacsony
hőmérsékleten jellemző lineáris (elektron fajhő) hőmérsékletfüggéssel.
W. Meissner és R. Ochsenfeld munkássága nyomán 1933-ban fény de-
rült a szupravezető állapot egy újabb tulajdonságára is, éspedig arra, hogy
a nem túl nagy mágneses tér kiszorul a szupravezető anyagból, azaz B = O,
amit Meissner-effektusnak neveznek és a jelenséget a 6.3. ábra szemlélteti.
A jelenség magyarázata kézenfekvő j a szupravezető anyag felületén kia-
lakuló permanens áramok okozta M mágnesezettség a B indukciót zérusra
csökkenti, azaz a szupravezető abszolút diamágneses:
B = JLo(H + M) = O, M = xH = -Hj IX = -ll·
Vegyük észre, hogy míg ez a jelenség teljesen érthető, ha a szuprave-
zetőre (vagy akár egy ideálisan jó vezetőre, azaz zérus ellenállású fém re)
- , ,
CN
mágneses teret kapcsolunk (a 6.3. ábrán jobbról középre haladva: c-+b) ,
- ugyanis a tér változása során indukált örvényáramok a Lenz-törvény ér-
telmében kiszorítják a mágneses teret, - addig a mágneses teret kompenzáló
permanens áramok kialakulása a normális -+ szupravezető átalakulás so-
rán (6.3. ábrán balról középre haladva: a-tb) klasszikusan nem érthető,
hiszen most nincs indukció. Végtelenül jól vezető fémben nem is alakulná-
nak ki ilyen áramok; a Meissner-effektus a szupravezető állapot jellegzetes
sajátsága.
Másrészről meg kell jegyezni, hogy ha a külső mágneses tér na.gysága
meghaladja a hőmérséklettől függő
Hc = Ho (l -~;) (6.2)
(6.1)
kritikus mágneses tér' értékét, akkor a szupravezető állapot összeomlik, az
anyag átmegy normális állapotba. Itt To a H = O mágneses térhez tar-
tozó átmeneti hőmérséklet és Ho a T = O hőmérséklethez tartozó kritikus
212 6 SZUPRAVEZETÉS 6.1 KísÉRLETI MEGFIGYELÉSEK, MEISSNER-EFFEKTUS 21:3

Hoo = ° 6.1. TÁBLÁZAT Szu pravezető kritikus paraméterek

• Anyag I To [K] I Ho [tesla/ ,uo] I

Zn 0,88 0,005
Cd 0,56 0,003
Hg(a) 4,15

8
Al 1,19 0,01
Ga 1,09 0,005
In 3,41 0,028
TI 1,37 0,016
(c) Su 3,72 0,03
Pb 7,18 0,08
Ni-Zr 11 7
Nb-Ti 10,5 12
Nb-Su 18,3 22
Nb-Al 16-20 20-35
6.3. ÁBRA: A Meissner-effektus szemléltetése
Pb-Mo-S 14 40-55
(H oo a külső mágneses térerősség abszolút értéke) ",1
HighTc kerámiák '" 100

mágneses tér. Természetesen a (6.2) tapasztalati összefüggés ből következik

°
a < H < Ho mágneses térhez tartozó átmeneti hőmérséklet: máshol is) szokásos a k'Ülső teret H-val jelölni. (Azt már
kell szemlélnünk, hogy azt néha gauss-ban adják meg.)3
kellő elnézéssel

(6.3)
H > He mágneses tér alkalmazásával lehetett T < Tc hőmérsékleten a
szupravezető állapotot megszüntetni és pl. normális állapotú anyag fajhő­
jét mérni a kritikusnál alacsonyabb hőmérsékleten (Jásd 6.2. ábrát).
A szupravezető tartományt az anyagra jellemző To és Ho makroszkopi-
kus paraméterek határozzák meg, amelyek értéke anyagról anyagra széles
tartományban változik. Csupán tájékozódás céljából látható néhány adat
a 6.1. táblázatban.
A táblázatban a szupravezető irodalomban szokásos jelöléseket és egysé-
geket használtuk. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy vákuumban
(vagy a gyengén mágneses anyagokban is jó közelítéssel) a mágneses tér
jellemzésére a B = ,uoH azonosságra tekintettel (,uo = 47r . lO-7 Vs/Am)
A kritikus mágneses tér létéből következik, hogy van kritikus áram is,
amelynél nagyobb elektromos áram szétrombolja a szupravezető állapotot.
A kritikus áram értéke erősen geometriafüggő és a gyakorlati alkalmazá-
sok során körültekintő meggondolásokat kell végezni, mert pl. egy nagy
térfoga.tú szupra.vezető mágnes átbillenése normális állapotba komoly rob-
banásveszélytjelenthet, hiszen a hűtőfolyadékot (cseppfolyós héliulTIot) egy
pillanat alatt felforralja.
A szupravezetők jellemző fizikai tulajdonságaihoz tartozik még, hogy
a fémekkel ellentétben nem követik a Wiedemann-Franz-törvényt; nem
lesznek végtelen jó hővezetők, sőt - általában - kimondottan rosszul veze-
tik a hőt (lásd pl. a 6.4. ábrát). Ezt a tulajdonságot jól ki lehet használni
.. pl. alac~ony hőmérsékletű méréseknél szokásos hőcsapdák (megakadályoz-
3 A különböző mértékegységek átszámítását vákuumban segíti a következő ek-

egyforma joggal használhatjuk a B indukciót vagy H térerősséget, illetve vivalenciasor: IT == I04G == I040 e == ~C:: Alm, ahol a rövidítések a testa, gauss és
szám értékként ezek abszolút értékét. A szupravezető irodalomban (de néha oersted egységeket jelentik.
214 6 SZUPRAVEZETÉS 6.2 LONDON-ELMÉLET, BEHATOLÁSI MÉLYSÉG 215

za a hő beáramlását a vezetékeken a külvilágból) kialakítására. Nem kell Ekkor a teljes szabadenergia:

mást tenni, mint a mérő térből a külvilágba vezető huzalokba szupravezető

J-2-nsdV + 211-0 JB dV.

közdarabokat iktatni. Ha ezeket a betéteket kis Ho jellemzi, akkor azokat msv2 l 2
egy illeszkedő szolenoiddal körülvéve a hőhidat ki lehet nyitni és be lehet F = Fo + (6.4)
zárni, ha a szolenoid ba akkora áramot engedünk, hogy benne a mágneses
tér nagyobb legyen, mint a szupravezető betétet jellemző He' Tegyük fel, hogy csak js szupravezető áram van és nincs pl. változó elektro-
mos tér. Ekkor az áramsűrűség és az aktuális Ma:z;well-egyenletek:
K, (W/Km)
js = nsqv, (6.S)
rot B = 11-0js, (6.6)
divB = O. (6.7)

A (6.5) és (6.6) segítségével újraírva a (6.4) szabadenergiát:

(6.8)

ahol bevezettük a
(6.9)

jelölést. Szabadelektronra és fémre jellemző mennyiségekkel kiértékelve

T (K)
AL ::::: 1000 A körüli eredményt kapunk, ami az elektronok effektív töme-
gének és sűrűségének változása miatt 30 A< AL < 3000 Aközötti értékeket
6.4. ÁBRA: A Rb hővezető képessége a hőmérséklet függvényében
vehet fel. Egyszerű fémekre a 100 A, átmeneti fémekre és fémvegyületekre
normális (N) és szupravezető (S) állapotban
az 1000 A körüli értékek a szokásosak.
Az integrált a
B + Al rot rot B = O (6.10)
6.2 London-elmélet, behatolási mélység egyenlet nek eleget tevő mágneses. tér minimalizálja. 4 Sokan ezt az egyen-
lőséget, sokan a (6.6) egyenlet felhasználásával nyerhető
Néhány évvel a Meissner-effektus felfedezése után, 1935-ben a. Lon-
don-testvérek egyszerű termodinamikai meggondolás segítségével igazolták, (6.11)
hogy permanens áramot feltételezve, a mágneses térnek ki kell szorulni az
anyagból. összefüggést nevezik London-egyenletnek.
•
Legyen Fo az árammentes és mágnestérmentes szup'ra.v~ető szabade- .. 4Legyenek a ~-k (j :::: 1,2, ...) az Xi (i :::: 1,2, ... ) váIt,ozók
nergiája, továbbá q, v, ms és ns a szupravezető részetskék töltése, se- fuggvényei és jelölje ~ az Xi szerinti parciális deriváltakat. Ekkor az
bessége, tömege és sűrűsége. Úgy gondolták, hogy az elektronok egy része J"·J.c(",Xi ... , ... ~ ... ,...... rp{ ...... ) .. ·dx; .. · integrált a %;J : :
8zuperelektron lesz és ezek felelősek a szupravezetésért (kétfolyadék-modell). :::: 2:i a~. ::i (j:::: 1,2, ...) Euler-egyenletek megoldásai minimalizálják.
216 6 SZUPRAVEZETÉS 6.3 COOPER-PÁROK, ENERGIA-GAP 217

A (6.10) egyenlet egyszerűbben Írható, ha felh aszn álj u k a (6.7) Max- egyelektron-állapot betöltöttsége
well-egyenletet: I

.6.B
B
= >.2' (6.12) • 2.6.
L -+ I--
Az egyenlet megoldása pl. egy x irányba félvégtelen szupravezető sík ese-
tén:
(6.13) l
l
-
tehát a Bo külső mágneses tér csak AL behatolási mélységig jut be a. szup-
E-?, +1
e kB
ra,vezető anyagba, azaz a Meissner-effektus következik a permanens ára-
mok létéből; energetikailag kedvezőbb az anyagnak, ha permanens áramok
alakulnak ki, amelyek mágneses tere eredő ben zérus mágneses indukciót
eredményez a szupravezető anyag legnagyobb részében. A (6.11) rotációja
o
a (6.6) Maxwell-egyenlet felhasználásával az áramsűrűség meghatározására
is lehetőséget ad:
O ""
E
js + >.1 rot rot js = o, (6.14)
6.5. ÁBRA: Az EF energiaszint körül ±Ll szélességű gap nyílik
ami szintén egyszerűbben Írható, ha figyelembe vesszük, hogya szuprave-
, az elektronok Cooper-párokba rendeződése következtében
zető körá.ram divergenciája eltűnik, és ekkor
(Lll EF ~ 10- 3 - 10- 5 )
Ll' js (6.1.5)
JS=~)
L • Alagúteffektus. Vékony szigetelőréteggel (pl. '" 10 A oxidréteg)
kettéosztott fémmintában elektromos feszültség hatására alagúteffek-
amiből következik, hogy a szupravezető áramok is a behatolási mélység
tus következtében áram folyik, amely arányos a mintára kapcsolt fe-
tartományában alakulnak ki.
szültséggel (lásd 6.6. ábrát), azaz az elektronok "alagutazási" való-
színűsége a szigetelőrétegen arányos az elektromos feszültséggel. Ha a
6.3 Cooper-párok, energia-gap szigetelőréteg egyik oldalán levő fémet szupravezetővé tesszük, akko!'
az alagúteffektust jellemző áram-feszültség karakterisztika lényegesen
A London-testvérek tevékenységét köyetően újabb 20 évnek kellett eltel- módosul (lásd a 6.6. ábrát); /j.je feszültségérték alatt áram lénye-
ni, hogy a szupravezető töltéshordozók mibenlétére fény derüljön. A kvan- gében nem folyik, csak a Cooper-párok kötési energiáját meghaladó
tumfolyadékok terén elért kutatási eredmények nyilvánvalóvá tették, hogy elektromos feszültség eredményez számottevő alagúteffektust.
a permanens áramokkal együtt kialakuló abszolút diamágneses állapotért
valamilyen zérus spinü Bose-részecskerendszer lehet felelős. L.N. CoopeT' • Elektromágneses hullámok abszorpciója. A normális állapotlÍ
feltételezte, hogyaszupravezetésért felelős bozonok egymással ellentétes fémek a kisfrekvenciás (j.tm-es hullámhosszig) elektromágneses hullá-
spinü és kváziimpulzusú elektron párok. Ezek a Cooper-párok a Fenni-felü- mok tartományában jól abszorbeálnak, mert a Fermi-energia környé-
let környékén, az "elektrontenger" felszín én alakulnak ki Ll kötési energi- kén lévő elektronokat könnyen tudják gerjeszteni a fotonok. Szup-
ával (lásd a 6.5. ábrát). ravezető állapotban azonban a Fermi-energia /j. környezetében kö-
Ezen Ll energia-gap meghatározására többféle direkt és indirekt kísér- tött állapotok alakulnak ki, tehát hw < /j. frekvenciákra gyakorlatilag
leti módszer áll rendelkezésre, pl.: nincs abszorpció, ami a gap kényelmes meghatározását teszi lehetővé
 6 SZUPRAVEZETÉS
218
I (A)
szigetelő
,
(5)( +) (N)( -)
u (V)
o T
6.6. ÁBRA: Alagúteffektus normális-normális (N - N) és
szupravezető-normális (5 - N) rétegek között
az abszorpció-frekvencia karakterisztika vizsgálatával. A küszöbfrek-
vencia a mm-es hullámok, illetve az infravörös tartományba esik.
• Fajhő. A 6.2. ábrán láttuk, hogy szupravezető állapotban a fajhő ex-
ponenciálisan csökken a hőmérséklettel. Korábbi tanulmányainkból
(rácsrezgések fajhője) tudjuk, hogy az ilyen Einstein-szerű fajhőjá,.'u­
lék valamilyen kétállapotú rendszer jelenlétét jelzi, s ha .6. az energia.-
különbség a két állapot között, akkor a fajhő I'V exp( -.6./ k BT). Jelen
esetben az alapállapot a Cooper-pár, a gerjesztett állapot a Cooper-
pár felhasad ása.
A különböző módszerekkel mért gap-értékek viszonylag jól egyeznek
egymással és 10- 4 eV nagyságrendbe esnek. 5
A Cooper-párok (Bose-részecskéket kellett feltételezni) gondolati megal-
kotása megoldotta a szupravezetésért felelős töltött részecskék problémáját
és átvették a szuperelektronok szerepét, de nyitott maradt az elektronok
5Az energiát sokszor szokták eV-ban (e felhasználásával), K-f~kban ,(kB,fel,-
használásával), vagy körfrekvenciában (li felhasználásával) kifej ezl1l ..!z at.sz~~ll­
tásokatmegkönnyítőekvivalenciasol': 1,6·10- 19 Ws=: leV=: 11600K= 1,6·10 ls.
6.3 COOPER-PÁROK, ENERGIA-GAP 219
cl! (tetsz. egys.)
,
o 2.6 w
6.7. ÁBRA: Elektromágneses hullámok abszorpciós együtthatója
a frekvencia függvényében
normális (N) és szupravezető (5) állapotban
közötti vonzó kölcsönhatás magyarázata. A gondolkodást bizonyára segí-
tette az izotóp-effektus felfedezése, amely szerint az izotópokból előállított
szupravezetők kritikus hőmérséklete és az izotópok M tömege között az
MO/To = konstans (6.16)
összefüggés áll fent, ahol cl! ~ 1/2, de a kitevő függ az anyagcsaládtól.
Az izotóp-effektus lényeges üzenete az, hogy a kölcsönhatás (To változása)
kapcsolatban van a kristályrácsot alkotó ionokkal.
Talán éppen ezen tapasztalati tények a.lapján J. Bardeen, L.N. Cooper
és J.R. Schrieffer 1957-ben azt tételezték fel, hogya Cooper-párokat alkotó
elektronok közötti vonzó kölcsönhatásért a fononok a felelősek. A Bloch-
elektron mozgása során elektrosztatikus erővel torzítja a kristály t (a pozitív
ionokat mintegy megrántja, azaz kelt egy fOllont), s ez a torzult kristály ad
~t energiát (egy fonont ) kiválasztási szabályok alapján az ellentétes spin ű
es ellentétes (kvázi)impulzusú Bloch-elektronnak. Ez az elektron-fonon-
kölcsönhatás biztosítja a korrelációt a Cooper-párokat alkotó elektronok
között.
220 6 SZUPRAVEZETÉS 6.5 l.-FAJÚ SZUPRAVEZETŐK TERMODINAMIKÁJA 221

6.4 Koherenciahossz, 1.- és II.-fajú szupravezetök elérése szünteti meg a szupravezető állapotot. Az előbbieket elsőfajú (vagy
Pippard-féle), az utóbbiakat másodfajú (vagy London-féle) szupravezetők­
A Cooper-párokon belül az elektronok impulzusának bizonytalanságá.ra nek nevezik. A 6.8. és 6.9. ábra az elmondottakat szemlélteti. Általában
a 6.5. ábra alapján következtethetünk: az előbbiekhez tartoznak az egyszerű fémek, az utóbbiakhoz az átmeneti
(6.17) fémek és fémvegyületek, de a határ nem szigorú, kis manipulációval (pl. kis
mennyiségű adalékolással) lehet elsőfajúból másodfajú szupravezetőt készí-
vagy rendezve és bezetve a óp impulzusbizonytalanságot: teni és fordítva.
-M
ó ~ 1E _ EF 1= _1 1p2 - p} I~ PF Óp. (6.18)
2m m
A óxóp ~ li Heisenberg-féle bizonytalansági relációt felhasználva és 8x he-
lyett bevezetve a ~o koherenciahossz (szokták korrelációs hossznak is nevez-
ni) jelölést:
(6.19) H

A 6.9 fejezetben látni fogjuk, hogyakoherenciahossz egyik szemléletes je-

L-faj ú II.-fajú
lentése a Cooper-párokat a.lkotó elektronok átlagos távolsága. A külön-
6.8. ÁBRA: A mágnesezettség változása a külső mágneses tér
böző szupravezetőkre a VF Fermi-sebesség és a Ó energia-gap (Cooper-
, függvényében I.-fajú és IL-fajú szupravezetők esetében;
pár kötési energia) széles határok között változik, így a koherenciahosszra
10 A < ~o < 104 A értékek adódnak. Egyszerű fémekre az 1000 A feletti, az I.-fajúban teljes, a II.-fajúban részleges Meissner-effektus
átmeneti fémekre és fémvegyületekre a 100 A alatti értékek a szokásosak.
A szupravezető anyagok jellemzésére makroszkopikus és mikroszkopikus Összefoglalva:
paramétereket találtunk: .\ < ~ I.-fajú (teljes Meissner)j egyszerű fémek.
L > o II.-fajú (részleges Meissner)j átmeneti fémek, fémvegyületele
Makroszkopikus paraméterek:
To kritikus hőmérséklet (0,01 - 100 K), 6.5 I.-fajú szupravezetök termodinamikája
Ho kritikus mágneses tér (0,01- 50 T Itta).
.írjuk fel a Gibbs-féle szabadenergiát (a T, p és H intenzív mennyiségeket
Mikroszkopikus paraméterek: tekmtjük változóknak) szupravezető (9s) és normális (9N) állapotban:
AL behatolási mélység (30 - 3000 A),
Ó energia-gap (10- 5 - 10- 3 eV), H

~o koherenciahossz 4
(10 - 10 A). 9s(H) = Us - TSs + pV - Jv JttoM(H') dH' dV =
o
Látható, hogy a hosszúság dimenziójú mikroszkopikus paraméterek á.t-
fednekj vannak olyan szupravezetők, amelyekre AL < ~o és fordítva. A = 9s(0) + tt;V H 2 , (6.20)
tapasztalat szerint a két csoportba tartozó szupravezetők tulajdonságai lé- J 9N UN-TSN+pV. (6.21)
nyegesen különbözőek, éspedig az egyik teljes Meissner-effektust mutat,
a másikba egy bizonyos Hel érték felett behatol a mágneses tér, de ko- Az integra'l k·lszamItasa
, " ' h oz l'le Ihasznaltuk
' hogy M = -H azaz a szupra-
egzisztál a szupravezető állapottal, majd egy nagyobb He'}, mágneses tér Vezető I .-faJu,
., vagy ha IL-faJU,. , akkor a MeJssner·-tartornanyball
' . ; vall. Ha
222 6 SZUPRAVEZETÉS 6.5 I.-FAJÚ SZUPRAVEZETŐK TERMODINAMIKÁJA 223

Hei (A/m)
i,
He3 r---:;:::......,-_____·felületi
H e2 szupravezetés

9s(0)+
Hel - - -
~H;+-------------~~~------____
Meissner-
tartomány
9s(0)+--OC:::::=------_r------_
O e H
OL-----------------------~--------------~
T (K)
O
6.10. ÁBRA: A Gibbs-potenciál változása a mágneses tér függvényében
6.9. ÁBRA: A Hei kritikus mágneses terek hőmérsékletfüggése II.-fajú normális (N) és szupravezető (S) állapotban
szupravezetőkben (H c3 a sok esetben megfigyelhető felületi
szupravezetés megszüntetéséhez szükséges mágneses tér) vezető a ;,rendezettebb" állapot. Számítsuk ki a szupravezető -t normális
állapotok közötti átalakulás latens hőjét:
H = He (most H = IH!), akkor
(6.26)
JjoV 2
9N = 9s(He) = 9s(0) + -2-He. (6.22)
azaz a latens hő negatív (He(T) monoton csökkenő függvény); az anyag
A 6.10. ábra mutatja a Gibbs-potenciálok változását a mágneses tér függvé- lehűl, ha T < To hőmérsékleten normális állapotba alakul szupravezetőből
nyében. H < He esetén gs < gN, és H > He esetén fordítva, 9N < 9s, (pl. mágneses tér hatására). Ez biztosítja a szupravezető állapot stabili-
egyezés ben azzal, hogy szupravezető vagy normális állapot alakul ki. tását. A fázisátalakulás elsőrendű kivéve, ha az a T = To hőmérsékleten
Az entrópia a Gibbs-potenciál hőmérséklet szerinti deriváltja: zajlik le, amikor is nincs latens hő; a fázisátalakulás ekkor másodrendű.
Az állandó térfogaton vett hőkapacitás:
a9s(0)
Ss = - (a:;)P,H = , (6.23)
aT
(6.27)
a9s(0) _ v H aHe (6.24)
SN = -
(a9N)
aT p,H = aT Jjo e aT '
(6.28)
2
SN -Ss = aHe 2 T ( T ) (6.2S)
-JjoVHe aT = 2JjoVH oT; 1- T(; 2: o, amit a (6.2) tapasztalati összefüggéssel kiértékelve a T = To hőmérsékleten:
I
ahol felhasználtuk a (6.2) tapasztalati összefüggést. Adott hőmérsékleten a "
normális állapot entrópiája nagyobb, mint a szupravezetőé, azaz a szupra~ ( C S - C) = 4Jj o V H; >O (6.29)
N T=To To '
224 6 SZUPRAVEZETÉS 6.6 MÁGNESES TÉR AZ I.-FAJÚ SZUPRAVEZETŐKBEN 225

egyezve a tapasztalatban megfigyelt fajhőugrással (lásd pl. a 6.2. ábrát).

(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogya (6.28) egyenlőség a (6.2) tapaszta- B(oo)
lati összefüggés felhasználásával alkalmat adna a Cs(T) szupravezető fajhő
hőmérsékletfüggésének meghatározására is (a normális állapotú fém fajhő­
jének ismeretében), de ez (6.2) tapasztalati volta miatt a tapasztalatban
megfigyelt (és a BCS-elmélettel is alátámasztott) exponenciális függést nem
adja vissza).

6.6 Mágneses tér az I.-fajú szupravezetőkben

A Me-issner-effektus következtében a szupravezetőből ,Jiszorul" a mág-
neses tér, így az abszolút diamágneses anyag mágnesezettsége a környezeté-
ben a teret erősen torzítja. Vizsgáljuk meg ezt a jelenséget két szélsőséges
geometria esetében; gömb alakú, illetve végtelen kiterjedésű síklemez szup-
ravezetőt feltételezve.
B(oo) = {LoHoo
6.6.1 Gömb alakú szupravezető a mágneses térben
Helye~zünk R sugarú, gömb alakú szupravezetőt a végtelenből induló 6.11. ÁBRA: Homogén mágneses tér torzulása gömb alakú szupravezető
homogén, Hoo erősségű mágneses térbe (6.11. ábra) és határozzuk meg az közelében (inzert: a tér göm bi kom ponensei a végtelen ben)
együttesen kialakított mágneses indukciót. A külső teret előállító áramok és
a szupravezetőben folyó áramok ismerete hiányában határfeltételeket írunk definícióval és írjuk fel a rá vonatkozó egyenletet 6 és határfeltételeket:
elő:
a) a végtelenben a tér nem torzul (B(oo) = {LoHoo) , (6.36)
L'lY(r,'I9) = 0,
b) a szupravezető felületén az indukciónak nem lehet radiális kompo-
nense.
A megoldandó egyenlet rendszer:
(~~) r-too = O, (6.37)

(18T) = O, (6.38)
divB = 0, (6.30) r 8'19 r-too

(~~)
0, (6.;31)
rot B =
= -Br (oo,'I9) = -ILoHoocos'I9. (6.39)
Br(oo, '19) = {LoH 00 cos '19, (6.:32) r=R

(6.;);))
B" (00, '19) = -{LoHoosin'l9,
6 A Laplace-operátor gömbi koordinátákban:
(6.34)
Br (R, '19) = 0,

ahol a határfeltételeket már gömbi koordináta-rendszerben írtuk fel. Ve-

zessünk be Y jelöléssel új, ismeretlen függvényt a

B = grad i + B (00) (6.35)

226 6 SZUPRAVEZETÉS 6.6 MÁGNESES TÉR AZ L-FAJÚ SZUPRAVEZETŐKBEN 227

A megoldás: hogy eléri a He kritikus értéket, ami lokálisan lerombolja a szupravezető

R3 cos {} állapotot. Legyen 1] a hatásos térfogat viszonya a teljeshez, azaz
Y(r, {}) = Jto-H oo - z-' (6.40)
2 r szupravezető tartomány
(6.44 )
amiről egyszerűbehelyettesítéssel meggyőződhetünk. A mágneses indukció 1] = teljes mintatérfogat
komponensei a (6.35), (6.32) és (6.33) egyenletek alapján: Ez a mennyiség egyszerüen becsülhető egyenletes vastagságú sík lemez ese-
tén. Ekkor ugyanis a szupravezető és normális tartományok Js és JN ke-
Br =
aY
ar + Br(oo, {}) = JtoHoo (l - ~:) cos {}, (6.41) resztmetszeteivel kifejezve
Js
f' f=fs+fN.
1ay
B,J = ~ a{} + B,J (00, {}) -f.LoHoo (l + ~: ) sin {}. (6.42)
1]= (6.45 )

A legizgalmasabb kérdés a mágneses indukció értéke az "egyenlítő" (r =

R és {) = 90°) mentén. Természetesen a radiális komponens eltűnik (így
követeli meg a határfeltétel) és

(6.43)

Ebből következik, hogy a mágneses tér annyira megnő (besürüsödik) az

"egyenlítő" környékén, hogy a külső mágneses tér a He kritikus térnek
legfeljebb 2/3 része lehet, hogy a teljes gömb még szupravezető maradjon.
Gömb alakú mintában

He > Hoo > ~He esetben közbenső (intermediate) állapot

jön létre, azaz a minta egy részében olyan nagy a mágneses tér, hogy lerom-
bolja a szupravezető állapotot; az anyagon belül normális és szupravezető 6.12. ÁBRA: "Intermediate" állapot kialakulása
állapot együtt létezik (koegzisztál). Az "intermediate" tartomány a geo- síklemez alakú l.-fajú szupravezetőben
metriától függ; gömb alakú minta eset én pl. az egyenlítőhöz közeli térrész
lesz ilyen közbenső állapotban. A külső mágneses tér teljes fluxusa a normális tartományokon hatol
keresztül, ahol a mágneses térerősség He, azaz
6.6.2 Végtelen síklemez szupravezető a mágneses térben J Hoo = JN He, (6.46)
Ha véges szélességű, végtelen kiterjedésű síklemez szupravezetőt he- 1] = 1- -
JN = 1 - - Hoo
. (6.47)
lyezünk a homogén mágneses térbe, akkor már O < Hoo < He esetében J He
"intermediate" állapot keletkezik, hiszen a tér kiszorulása következtében a • ~~tható, hogy már bármilyen kicsiny mágneses tér csökkenti a hatásos tér-
lemez egyes helyein annyira felerősödik a mágneses tér (lásd a 6.12. ábrát), fogatot.
228 6 SZUPRAVEZETÉS 6.7 FLUXUSKVANTÁLÁS 229

6.7 Fluxuskvantálás ahol c.c a komplex konjugáltat jelenti. Számítsuk ki az impulzusoperátor

hatását a hullámfüggvényre:
Készítsünk szupravezető anyagból egy gyűrű alakú testet (tóruszt), he-
lyezzük mágneses térbe, csökkentsük hőmérsékletét a (6.3) által meghatá- .1, =
P'P .-t,
-tn-
a1/J = .-t,
-·tn
( 1
----
. ~a{))
ans + Zvns- e it'! . (6 ..50)
rozott Tc alá (vagy fordítva: előbb hűtsük szupravezető állapotba, s tegyük ar 2~ ar ar
He-nél kisebb mágneses térbe), majd kapcsoljuk ki a mágneses teret. A
Ezt szorozva a 1/J* = ~ exp( -ifJ) függvénnyel és az áramsűrűség kifeje-
tapasztalat szerint a szupravezető áramok megmaradnak és a 6.13. ábrán
zésébe helyettesítve, majd elvégezve a komplex konjugálást:
látható mágneses teret eredményezik.
js = nqns aD _ q2n S A. (6.51)
ms ar ms
Ha a fázisfaktort tartalmazó tagtól eltekintünk (klasszikus közelítés), ak-
kor az egyenlőség fLo-szorosának rotációja éppen a (6.11) London-egyenletet
szolgáltatja, azaz (6.11) megalapozásának tekinthető.
", ....... Most tekintsü nk a 6.13c. ábrán egy r görbét a szupravezető belsejébell,
....... C :: ,/ ahol biztos nem folyik áram, tehát ott js = O, így (6.51) körintegrálja a r
görbére eltűnik, tehát

f
r
A dr = J
F
B dF = <p = !:
qr
f grad D dr, (6.52)

ahol a körintegrál ra alkalmaztuk Stokes-tételét, rot A helyett a B mágneses

(c) Hoc = O indukciót írtuk és bevezettük ennek fluxusára a 4> jelölést. Ha a zárt görbén
T < Te körbemegyünk, akkor a 1/J hullámfüggvény ugyanazt a fizikai állapotot írja
le, tehát {) legfeljebb 211' egészszámszorosával változhat, azaz
6.13. ÁBRA: Toroid alakú szupravezetőbe bezárult mágneses tér
h
ahol 4>0 = -. (6.5:3)
Vizsgáljuk meg, hogy a szupravezető áramok okozta mágneses térre vo- q
natkozóan nincsenek-e valamilyen speciális megkötések. A Coopel'-párok A szupravezető áram által keltett mágneses tér tehát olyan, hogy fluxusa
h ullámfüggvényét csak a 4>0 ftuxuskvantum egész számú többszöröse lehet.
1/J = Jns(r) é 19 (r) ( 6.48) Pontos mérésekkel (ezekre a 6.10 fejezetben még visszatérünk) megha-
tár~zták a fluxuskvantum értékét és kiderült, hogy I q ~ 2e I; a Cooper-pár
alakban vegyük fel, ahol ns(r) a Cooper-párok részecskeszám-sűrűsége (amit valoban pár, azaz két elektront jelent. Erre a fluxus vantum mérése az
sokrészecskerendszer esetén nagyon jól közelít a 11/J1 2 megtalálási valószí- egyetlen közvetlen kísérleti bizonyíték. Számszerűen:
nűség) és D(r) a fázisfaktor. A kvantummechanikai áramsűrűség, ha A
vektorpotenciállal jellemzett mágneses tér is jelen van: 14>0 = -d!e ~ 2.10- 15 VS I, (Vs = Tm 2 == 108 Gem 2 ). (6.54)

(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ha valaki H-ban, azaz A/m-ben méri
. q {nl,*(p-qA nl,)
Js = 2 'p ms + C.C } ,
'p
(6.49)
a mágneses teret, akkor a fluxuskvantumnak <Po/fLo felel meg.)
230 6 SZUPRAVEZETÉS 6.8 MÁGNESES TÉR A II.-FAJÚ SZUPRAVEZETŐKBEN 231

6.8 Mágneses tér a II. . . fajú szupravezetökben
Másodfajú szupravezetőkben a He! < H < H c2 tartományban a mágne-
ses tér behatol a szupravezetőbej a normális és szupravezető állapot koeg-
Z'Ísztál. Ennek magyarázatát a Landau-Ginzburg-elmélet 7 adja meg, amely-
nek eredménye szerint a /'í, = A/~ paraméter /'í, > 1/,;2 tartományában
(I1.-fajú szupravezetők pontos behatárolása) a szupravezető-normális ta.r-
tomány határfelületek kialakulása csökkentheti a szabadenergiát, ami H >
Hel esetére be is következik. (A 6.14. ábrán látható, ahogya AL távolságon
a mágneses tér kialakulása következtében növekvő, és a ~o távolságon a Co-
oper-párok kialakulása következtében csökkenő energia konkurál egymássa.l
1.-, illetve Il.-fajú szu pravezetők esetében.)
EB
r
~o
ECooper
II.-fajú I.-fajú
xuskvantumnyinak kell lenni. Erre tekintettel szokták a vortex magját
fluxoidnak (fluxuskvantum) is nevezni.
Fentiek lehetőséget adnak a szu pravezetőt jellemző karakterisztikus hosz-
szak és kritikustér értékek közötti közelítő kapcsolatok felírására. A fl uxoid
keresztmetszete sugarának legalább koherenciahossznyinak kell lenni (na-
gyobb viszont nem lesz, mert szeretne minél több kialakulni), tehát
(6.SS)
A vortex-vonalakat létrehozó elemi szupravezető köráramok AL kiilső su-
garú körgyűrűben folynak és az ennek felületére átlagolt mágneses térnek
legalább Hel-nek kell lenni, hogy a behatolás megtörténjen (a Meissner-
tartományból kilépjünk) , tehát
(6.56)
A flu~uskvantumnyi mágneses tér és az azt kialakító elemi szupravezető
köráram együttes vortex-szerkezete a 6.15. ábrán látható.
H = H c2

6.14. ÁBRA: Szupravezető-normális fal energiája

1.- és 11.-fajú szupravezetőkben

Ennek hatására természetesen végtelen sok ,Jal" szeretne kialakulni olyan

~ ~
------------~~------------L-------------~------------r
AL
módon, hogy apró szupravezető köráramok H > H c2 tartományokat, ún.

~_-=::±n:::s~
'/Jortex-vonalakat akarnak kialakítani. Ennek számosságát azon ball korlá-
tozza, hogya vortex-vonalba sűriÍsödött mágneses térnek legalább (~gy flu- _____________________ ____________________l'
..-- ~o ~
7 A Landau-Ginzburg-egyenletek a rendparaméterrel felírt fenomenologikus sza-
badenergia kifejezést minimalizálják, amit 1951-ben, jóval a BCS-elrnélet kifej-
6.15. ÁBRA: II.-fajú szupravezetöben kialakuló vortex-szerkezet
lesztése előtt Írtak fel. Később a BCS-elmélet szolgáltatta az elvi alapokat és
kiderült, hogy a rendparaméter a hullámfüggvény.
232 6 SZUPRAVEZETÉS 6.9 BCS-ELMÉLET ELEMEI 233

6.9 BCS-elmélet elemei ahol WD a Debye-körfrekvencia. Azaz akkor működik a vonzó kölcsönhatás,
ha az elektronok energiája a Fermi-energia feletti ,Jononsávba" esik.
A Cooper-párok kialakulásának értelmezése céljából Bardeen, Cooper és Vezessük be a következő állandót:
Schrieffer nyomán (BCS-elmélet) vizsgáljunk egy kételektronos rendszert,
amely elektronok a Fermi-felület környezetében helyezkednek el. A stacio-
nárius Schrödinger-egyenlet:
c = -v E c(k'), (6.62)
k'

Ennek felhasználásával a (6.59) egyenlet:

ahol V (rI, r2) az rI és r2 helyeken lévő elektronok közötti kölcsönhatási (6.63)

energia és € az EF Fermi-energiától mért energia-sajátérték. Arra vagyunk
kíváncsiak, hogy milyen feltételek mellett kapunk kötött állapotot, azaz
negatív energia-sajátértéket. A hullámfüggvény:

'IjJ(rl,r2)='IjJ(rl-r2)= E c(k)eik (r 1 -r 2 ), (6.58) ahol rendeztünk, a ,Jononsávba" eső impulzusokra összegeztünk, majd v-
Ikll':::k F
... vel szoroztunk és felhasználtuk a C állandó (6.62) definícióját. Az összeg-
zést a Brillo'uin-zóna megfelelő tartományára vett integrállal közelítve, s
ahol egyrfszt az elektronok tömeg középpontjához rögzítettük a koordináta-
energiaditnenziójú
rendszert, másrészt a megoldást +k és -k "impulzusú" síkhullámok kom-
binációjaként keressük. A kölcsönhatás természetesen csak az r = r2 - rI
h2 k 2
u= ---EF (6.65)
különbségvektortól függ (valójában annak is csak az abszolút értékétől) . A 2me
sorfejtési együttha.tókra adódó egyenlet: új integrálási változót vezetve be (a felületi integrálás eredményezi a g(E)
állapotsűrűséget) :

(6.59)
1= v J
nWD
g(u+ EF) du = vg(EF) J~
nWD
= v9(EF) ln 2hwD.
J
E -

Vk k
'
= ~3 V(r)ei(k-k')r ér, (6.60) o
2u - €
o
2u - € 2 €

(6.66)
Az € sajátenergiára megoldva az egyenletet:
ahol L 3 a minta térfogata.
Tegyük fel, hogy a pozitív ionok és a többi elektronok, mint háttér,
2hwD
leárnyékolják a Coulomb-kölcsönhatást és csak a 6.3 fejezetben vázolt elek- €= (6.67)
tron-fonon-elektron vonzó kölcsönhatás marad vissza, amit az egyszerűség
kedvéért állandóna.k tekintünk: azaz negatív energia-sajátértéket kaptunk, ami kötött állapotra utal. Ennek
abszolút értékét azonosítva a t:::. kötési energiával, s figyelembe véve, hogy
a. v vonzó kölcsönhatás nagyon gyenge, s általában igaz, hogy v9(EF) ~ l,
-v, (6.61) tehát
(6.68)
o
234 6 SZUPRAVEZETÉS 6.9 BCS-ELMÉLET ELEMEI 235

6.9.1 A mikroszkopikus paraméterek hőmérsékletfüggése színűsége az "energiatérben" 1:::. -val arányos. Ekkor a kritikus hőmérséklet­

Eddig nem említettük a .6,. energia-gap, AL behatolási mélység és ~o ko- hez közeledve:
I
herenciahossz paraméterek függését a hőmérséklettől, holott nyilvánvaló, (6.71)
hogy pl. a T = Tc hőmérsékleten ezek drasztikusan megváltoznak; a szup-
ravezető állapot megszűntével az energia-gap zérusra csökken, a hosszúság A ~o(T) koherenciahossz függését a hőmérséklettől közvetlenül a (6.19)
dimenziójú paraméterek végtelenné váJnak. A változások nem ugrásszeríí- összefüggésből becsülhetjük a kritikus hőmérséklethez közel:
en következnek be és a BCS-elmélet véges T hőmérsékleten történő a.lkal-
mazása szolgáltatja a mikroszkopikus paraméterek hőmérsékletfiiggését; az hVF
~o(T) ~ 1:::.(T) '" V~'
r-r:- ha T ---t Tc. (6.72)
általunk eddig használt paraméterek a T = OJ( hőmérséklethez tartoznak.
A 1:::.(T) energia-gap függését a hőmérséklettől a BCS-elmélet alapján A BCS-elméletből adódik a 1:::. energia-gap és To kritikus hőmérséklet
a 6.16. ábra mutatja. Az ábrán jeleztük, hogya kritikus hőmérséklethez közötti arányossági tényező is:
közeledve:
(6.73)
(6.69)
ami egyrészt mennyiségileg értelmezi aszupravezetők fajhőjének Einstein-
szerű exponenciális hőmérsékletfüggését, másrészt magyarázza az izotóp-
0 .. effektust, ha figyelembe vesszük, hogy (6.68) alapj~n To '" WD és a rácsrez-
gések fre~venciája fordítva arányos az iontömeg gyökével (WD '" J1/ M).

1 6.9.2 Elektronok átlagos távolsága a Cooper-párokban

Számítsuk ki az IrI - r21 mennyiség kvantummechanikai átlagértékét
az előbbi, a Cooper-párokra feltételezett állapotfüggvény segítségével:

ff 11fJ(rl - r2)121rl - r21 2 d3rl d3r2

ff 11fJ1 2 d3rl d3r2
f 11fJ(R) 12 R 2 d3 R
= f 11fJ1 2 d3 R
=

Ol~------------------------------+-----------~~ L: J
c(k)c*(k') é(k-k')RR2 d3 R
k,k'
O 1 = ~------------=-~=----- =
L: J
c(k)c*(k /) é(k-k')R d3 R
6.16. ÁBRA: Az energia-gap hőmérsékletfüggése a BCS-elmélet alapján k,k'

A AdT) behatolási mélység függését a hőmérséklettől a (6.9) alapján

L: c(k)c*(k') 8~~k 8(k - k')
k,k'
becsülhetjük, ha feltételezzük, hogyaszupravezetésért felelős töltéshordo- = ~------------------=
L: c(k)c*(k')8(k - k')
zók sűrűsége k,k'
ns(T) '" .6,.2 (T) , (6.70)
fl~12 d3 k
= (6.74)
hiszen a Cooper-párt alkotó elektronok mindegyikének a megtalálási való- J Ic(k)12 d3 k '
236 6 SZUPRAVEZETÉS 6.10 JOSEPHSON-EFFEKTUSOK 237

ahol a Brillouin-zónára kiterjesztett összegezéseket integrálokkal közelítet- A normális-normális és szupravezető-normális állapotok közötti alagútát-
tük, majd parciálisan integráltunk, hogya delta-fijggvény deriváltjai eltűn­ menetek megismerése után vizsgáljuk meg szupravezető-szupravezető ala-
jenek (a kiintegrált tagok a Born-Kármán-féle határfeltételek miatt eltűn­ gúteffektus jelenséget, amely akkor jön létre, ha két szupravezető anyagot
nek). nagyon vékony (néhány A) szigetelőréteg közbeiktatásával kapcsolunk össze
A -.6. sajátenergiához tartozó c(k) sorfejtési együtthatók és derivált jai (6.17. ábra). B.D. Josephson 1962-ben hívta fel a figyelmet arra a Iehetö-
a (6.63) egyenlőség alapján: ségre, hogy az elektronok mellett - bár lényegesen kisebb valószínűséggel -
a Cooper-párok is "alagutazhatnak", s megjósolt néhány érdekes és meglepö
-C effektust. Az alagúteffektusra alkalmas szupravezető-szigetelő-szupraveze­
c(k) = , (6.75)
.6. + 2u tő szendvicsszerkezetet szokták Josephson-átmenetnek is nevezni.
oc 2C
ou = (.6. + 2u)2'
(6.76) szigetelő réteg
~

Állandó energiájú felületekhez illeszkedő integrálási változókat vezetve be:

(S) (S)
IiWD
J (g~)2(~k)2g(U+
_o~
EF) du
__________________ ~

(6.77)
IiWD .
J cZ(k)g(u+EF)du
o
IiWD o
J (.6.+2u)-4du
~ (2hvF)z lio = (6.78)
WD
J (.6. + 2u)-Z du
o
1 1 6.17. ÁBRA: Áramkörbe kapcsolt Josephson-átmenet
= (2hv F )z(.:l+ZIiW D )3 - p (6.79)
r:i3 1 1
v.) LHZliwD - "E
.Jelölje 'ljJj a j-edik térrész állapotfüggvényét. A perturbációmentes álla-
és jó közelítéssel, ha .6. ~ hWD: pot energiaszintjét zérusnak választva, majd K állandóval jellemzett átszi-
várgást feltételezve és lj potenciálkülönbséget kapcsolva a szimmetrikus
(6.80) rendszerre az időtől függő Schrödinger-egyenlet:

ami gyakorlatilag egyezik a koherenciahosszra a Heisenberg-féle bizony ta-

'ih O'IjJl
ot
= q~'t/Jl + J('ljJz, (6.~n)

lansági reláció alapján kapott (6.19) becsléssel. -ih a'IjJz

= _ qU 'ljJz + J('ljJl- (6.82)
at 2
Az állapotfüggvényt a fiuxuskvantálásnál feltételezett (6.48) alakban keres-
6.10 Josephson-effektusok Ve:

A tipikusan kvantummechanikai jellegű alagúteffektusról a 6.3 fejezet- 'ljJj = ,jnsj é19 ), j = 1,2. (6.83)
ben már volt szó az energia-gap kísérleti meghatározásával kapcsolatball. Az időfüggő Schrödinger-egyenleteket ih-sal osztva, majd a feltételezett
238 6 SZUPRAVEZETÉS 6.10 JOSEPHSON-EFFEKTUSOK 239

alakú állapotfüggvények behelyettesítése után Jnsj exp( -ifj j )-vel szoroz- • Egyenáramú Josephson-effektus. Legyen U =
O és A O, azaz=
va, azt kapjuk, hogy ne alkalmazzunk külső feszültséget és mágneses teret. Ekkor

1 ons' . ofJ j 1 ( .
___J + mSj ~ = -;-- (-I)1eUnsj + 1< Jnsl nS2e (_I)(J-l)iÓ) j = l, 2, (6.91)
2 at ut di
(6.84) ahol a 80 fázisugrást véletlenszerűen állítja be a természet. A Jo-
ahol beírtuk, hogy q = 2e a Cooper-pár töltése és bevezettük a sephson-átmeneten egyenáram folyik (maximum 10 értékíí) annak
ellenére, hogyarákapcsolt feszültség zérus. Az egyenáramú Jo-
(6.85)
sephson-effektus ékes bizonyítéka, hogy a szupravezető állapotban
jelölést a két térrész kvantummechanikai fázisának különbségére. permanens áramok folyhatnak.
Az egyenletek valós és képzetes részei külön-külön: • Váltóáramú Josephson-effektus. Kapcsoljunk U = Uo állandó
ansI 21< . onsz feszültséget a Josephson-átmenetre. Ekkor
at = r;V nsl nS2 Sin 8 = - Bt' (6.86)
Uo
ofJl,z eU J( (n sz )(±)1/2 1= Iosin(8o+wt), ahol w=27r . (6.92)
llt = (±)- - - - cos 8, (6.87) <Po
u h h ns!
A <Po ftuxuskvantum kicsiny (lásd a (6.54) egyenlőséget), így már l f.íV
ahol a (+) pozitív előjel a fJI-re, a (-) negatív előjel a fJz-re vonatkozó feszültségnek is közel 500 MHz frekvencia felel meg, amit a közönséges
egyenlet hez tartozik. Tekintettel arra, hogy aszimmetrikus rendszerben egyen- vagy váltóáramú műszerek kiátlagolnak, azaz egyenfeszültség
nSl :::! ns~, így hatására az alagútáram zérusra csökken.
08 2eU(t)
at =--1'1,- (6.88) Természetesen megfelelő rádiófrekvenciás, illetve mikrohullámú eszkö-
zökkel a nagyfrekvenciás alagútáram detektálható és - mivel a frek-
A Josephson-átmeneten a 2 -+ 1 irányba keresztülfolyó áram arányos az
vencia a legpontosabban mérhető fizikai mennyiségek egyike - a vál-
időegység alatti részecskesűrűség növekedéssel,8 azaz ansI/ot-vel, tehát az
tóáramú Josephson-effektus kezünkbe adta a lehetőséget, hogy az
előbbi összefüggések alapján:
egyenfeszültséget frekvenciastandarddal hasonlítsuk össze.
I = Iosin8(t), (6.89)
• Josephson-rezonancia. Szuperponáljunk az előbbi állandó feszültség-
re kis amplitúdójú váltófeszültséget, azaz legyen U = Uo + 11 cos wt,
8(t) = 80 + !: (J Urt') dl' + TA dr) , (6.90) ahol u ~ Uo. Ekkor a Josephson-átmeneten folyó áram:
o (1).

ahol a Josephson-effektusok alapegyenleteibe alkalmaztuk a (6.54) <Po je-

I = 10 sin {80 + !: (Uot + ~sinwt)} ~ (6.93)

lölést és a 8 fázisugrást kiegészítettük a (6.51) egyenlőségből következő

(js ::::: O) járulékkal, amit A vektorpotenciál jelenléte esetén kell figyelem be
~ 10 { SIn Uo)
. ( 80 + 27l'<p 27ru.
t +<powsmwtcos (r0 + 27l'<pUoot)} .
0
o
venni. Az áram első tagja a nagyfrekvencia miatt zérus, de a második tagnak
A (6.89) és (6.90) egyenletek egységesen leírják a Josephson-effektuso- van egyenáramú komponense, ha
kat:
Uo (6.94)
8 A zárt áramkör biztosítja, hogy az (1) tér rész ne töltődjön fel és a (2) térrész w=27l'-.
<Po
ne ürüljön ki. Természetesen az áramkör (mérőműszer) veszteségét kívülről kell
pótolni. S. Shap'iro 1963-ban jelezte, hogy talált ilyen rezonanciát.
240 6 SZUPRAVEZETÉS
6.10 JOSEPHSON-EFFEKTUSOK 241

• Kvantuminterferencia. Kapcsoljunk párhuzamosan két Joseph-

son-átmenetet (6.18. ábra), de most ne külső feszültséget alkalmaz- szigetelő­
zunk, hanem a képződött hurokra merőlegesen mágneses teret. A réteg
mágneses térnek nem kell elérni a Josephsori-átmeneteket! A P és Q
csatlakozó pontok között a C, illetve D Josephson-átmeneteken ke-
resztül a fázistolások (az egyszerűség kedvéért legyen szimmetrikus a
rendszer):
Ói = 50 + 27l'
<I> o
J A ds i = C, D. (6.95)
(PiQ)
A mérhető alagútáram a C és D átmeneteken átfolyó áramok összege: ID
D
I = Ic + ID = Io(sin óc + sin ÓD) =
= 21
o SIn
. Óc +2 ÓD cos Óc -2 ÓD =

= 2Iosinóocos7l' :0' (6.96)

mert a szimmetria következtében (a mágneses tél' is hengerszimmet-

riku's a Josephson-hurokban): 6.l8. ÁBRA: Párhuzamosan kapcsolt Josephson-átmenetek

J
(PcQ)
Ads = -
J
(PDQ)
Ads, (6.97) A kvantuminterferencia elvén működő SQUID (Superconducting Quan-
tum Interference Device) szupravezető mérőműszerek a XX. század hihe-
I = Ic + ID (Jl-A)
Óc + ÓD = J J250 +
(pcQ)
+
(PDQ)
= 250, (6.98)

Sc - SD = J J = J+ J= -
(PcQ) (PDQ) (pcQ) (QDP)

= J =J =J =
A ds rot A dF B dF <I>. (6.99)
r
~
F F
vV
Az alagútáram abszolút értéke maximumot ér el a mágneses tér függvé- J
nyében, ha a mágneses indukció fluxusa

<I> = n<I>o n = 1,2, 3, ... , (6.100)

azaz a <Po fluxuskvantum egészszámú többszörösét veszi fel (6.19. áb- 6.19. ÁBRA: Tipikus áram-mágnestér kara.kterisztika
ra). Mivel a fluxuskvantum igen kis érték, a Josephson-effektus na- párhuzamosan kapcsolt Josephson-átmeneteken
gyon érzékeny mérési módszert adott a kezünkbe.
242 6 SZUPRAVEZETÉS 6.11 ÖSSZEFOGLALÁS 243

tetlen érzékenységű berendezései, amelyek segítségéve I 10- 13 tesla mágneses
indukció, vagy 10- 14 V egyenfeszültség detektálása, illetve ilyen pontosság-
gal történő mérése sem elképzelhetetlen feladat.
• Zérus feszültség hatására egyenáram folyik (permanens áram lehetsé-
ges).
• Egyenfeszültség hatására zérus áram folyik (valójában nagyon nagy
frekvenciájú váltóáram folyik, amit a műszer kiátlagol).

6.11 Osszefoglalás • Váltófeszültség hatására (amit egyenfeszültségre szuperponáltak) re-

zonanciaszerűen (a fluxuskvantum és az egyenfeszültség amplitúdója
A szupravezető állapotot a permanens áramok lehetősége (ez több, mint. által maghatározott frekvencián) egyenáram folyik.
a zérus elektromos ellenállás) és a mágneses tér kiszorulása (Meissner-ef-
fektus) jellemzi. Szupravezető állapotban Cooper-párok alakulnak ki az Párhuzamosan kapcsolt Josephson-átmenetek a kvantumelektronika alap-
anyagban, s ezek a bozonok tudnak permanens áramokat létrehozni, ami az eszközei (SQUID), amelyek segítségével igen érzékeny feszültség- és mág-
abszolút diamágnességet is biztosítja. A Cooper-párok kialakulásáél't felelős nesestér-mérö berendezések készíthetök.
elektron-fonon-kölcsönhatás BCS-elmélete Bardeen, Cooper és Schrieffer'
nevéhez fűződik.
A szupravezető anyagokat a To és Ho makroszkopikus paraméterek jel-
lemzik; előbbi a kritikus hőmérséklet zérus mágneses térben, utóbbi a kri-
tikus mágneses tér zérus hőmérsékleten. Mikroszkopikus paraméterek a AL
London-féle behatolási mélység (mágneses tér behatolása az anyag felüle-
tén ), a .6 energia-gap (lényegében a Cooper-párok kötési energiája) és a
~o kohel'enciahossz (lényegében a Cooper-párokat alkotó elektronok átla.gmi
távolsága).
A szupravezető anyagok két csoportba sorolhatók attól függően, hogy
a koherenciahossz, vagy a behatolási mélység nagyobb. Az I.-fajú szu pra-
vezetőkben (AL < ~o) teljes Meissner-effektus van; az anyag egyetlen He
kritikus mágneses térrel rendelkezik. A Il.-fajú szupravezetőket (AL > ~o)
két (esetleg több) kritikus mágneses tér (Hel, Hd jellemzi; a kettő között
a mágneses tér vortex-vonalak mentén behatol az anyagba. Ennek az az
oka, hogya II.-fajú szupravezetőkben energetikailag kedvező, ha minél több
szupravezető és normális tartományt határoló felület alakul ki. Ugyanak-
kor a végtelen sok vortex-vonal kialakulását az korlátozza, hogya szupra-
vezető áramok által keltett mágneses tér fl uxusa csak a <1>0 fl ux uskvan t um
(<1>0 = h/2e) egész számú többszöröse lehet, tehát egy vortexben nem lehet
egy fluxuskvantumnál "kevesebb" tér.
A szupravezető szendvicsekben megfigyelhető alagúteffektusok alapjáll
Josephson meglepö jelenségekre hívta fel a figyelmet. Összefoglaljuk a
szendvicsre kapcsolt külön bözö feszültségek hatására kialakuló alagú tára-
mokat:
 A KVANTUMMECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK 245
Függelék
ségeket (q, p), s az ezekhez rendelt operátorok tegyenek eleget a Heisen-
berg-féle csererelációknak:
{

[p, q] = pq - qp = -ih. (A.2)

A függelékben egyrészt néhány kvantummechanikai és statisztikus me-
chanikai összefüggést gyűjtöttünk össze, amelyekhez levezetést csak elvétve Az önadjungált operátorok sajátfüggvényei ortonormált
adunk, s elsősorban emlékeztetés, valamint közös szóhasználat rögzítése a
célunk. Másrészt néhány kimondottan matamatikai levezetés szerepel itt, (A.3)
amelyek esetleg rnegtörték volna az előző fejezetek gondolatmenetét.
és teljes (zárt)
L cP:n (x/)cPm(X) = 8(x - Xl) (A.4)
A K vantummechanikai összefüggések m

függvényrendszert alkotnak. A függvényrendszert bázisnak tekintve, a re-

A kvantummechanika feladata volt, hogy a századforduló táján a klasszi-
kus fizika által nyitva hagyott kérdésekre választ adjon, de azóta természe-
tesen messze túllépett ezeken a határokon. Ha valamilyen keretbe akarjuk
a megoldandó problémákat összefoglalni, akkor a követ kező kre várunk vá-
laszt:
(a) Melyék egy fizikai mennyiség lehetséges értékei?
(b) Mi határozza meg egy fizikai rendszer állapotát és annak időbeli vál-
tozását?
(c) Mérési eredményeket milyen összefüggések alapján jósolhatunk meg?
guláris függvények segítségükkel sorbafejthetők.
Ad. (b) Kvantummechanikai rendszer állapotát a 'll (x, t) állapotfügg-
vény írja le, amelynek abszolút érték négyzete annak a valószínűsége, hogy
a rendszeren t időpillanatban végzett mérés a rendszert az x koordináták-
kal jellemzett állapotban találja. A rendszer kvantummechanikai "mozgá.s-
egyenlet~" az időtől függő Schrödinger-egyenlet:
ih ö'll = 11.'11, (A.5)
öt
ahol 11. a rendszer Hamilton-operátora. Természetesen megköveteljük, hogy
'll normált legyen, azaz

Ad. (a) A fizikai mennyiségekhez lineáris önadjungált (hermitikus) ('ll, 'll) = JIWI 2
dx = 1, (A.6)
operátorokat kell rendelni, amelyek a reguláris függvényekre (valós válto-
ami fizikailag azt fejezi ki, hogy a rendszer valamilyen állapotban biztos
zós, egyértékű, folytonos és négyzetesen integrálható függvények, amelyek
megtalálható.
a Hilbert-tér elemei) fejtik ki hatásukat. Az 1:- operátor
Ad. (c) A 'll állapotfüggvénnyel jellemzett rendszeren az L fizikai
mennyiségre vonatkozó mérés eredményét az
(A.l)
(1:-) = ('11,1:-'11) (A.7)
sajátérték-egyenlete alapján meghatároztható im sajátértékek az L fizikai
mennyiség lehetséges értékei, amelyek az hermitikusság következtében biz- skalárszorzat mint kvantummechanikai átlag adja meg. Ha a rendszer nem
tos valósak. A sajátérték-egyenletet természetesen határfeltételek egészítik tiszta, hanem kevert állapotban van, azaz a wa állapot Pa valószínűség­
ki. gel (2:a Pa = l) fordul elő (a rendszert nem lehet egy állapotfüggvénnyel
Az operátor-hozzárendelést nem írja egyértelműen elő a kva.ntummecha- jellemezni), akkor a mérési eredményt az
nika, csupán a következő megkötést kívánja meg: a klasszikus rendszer Lag-
range-függvénye alapján határozzuk meg a kanonikusan konjugált menI1yí-
(L h = L: Pa (wa, LW a ) (A.8)
246 FÜGGELÉK A KVANTUMMECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK 247

termodinamikai átlag jósolja meg, ahol wa a kvantum-, Pa a statisztikus ahol cm(t) az új állapotfügvény az L-reprezentációban, s (A.5), illetve (A.6)
mechanikai információt tartalmazza. A statisztikus mechanikai összefüg- alapján
gésekben a termodinamikai átlag kényelmesebb számítására is rámutatunk
majd. 'li -dCn
t
dt
= (A.14)
Az (A.7) előírás alapján a sajátfüggvények értelme is világos. Tegyük m m

ugyanis fel, hogya W állapotfüggvény valamelyik "pm sajátfüggvénnyel ará- Hnm =

nyos. Ekkor (A.I) és (A.3) felhasználásával adódik, hogy (L) = fm, azaz a
rendszer az L fizikai mennyiség szemponjából sajátállapotban, pontosan az Icm(t)1 2 jelentése, hogya t időpillanatban végzett mérés milyeu valószÍnií-
m-edik sajátállapotban van. séggel szolgáltatja az im sajátértéket, azaz milyen valószín űséggel van a
Ebből azonnal következik, hogy két mennyiség egyszerre pontosan csak rendszer az m-ik sajátállapotban.
akkor mérhető, ha a hozzájuk rendelt operátoroknak közös sajátfüggvény- A sajátfüggvények szerint történő sorfejtés igen alkalmas pel'turbáció-
rendszerük van. Ennek eldöntéséhez igen fontos a következő tétel: számítás céljaira is. A 1{o Hamilton-operátort perturbálja az időt explicite
nem tartalmazó 1{' operátor, amit a t = D pillanatban kapcsolunk be.
Két operátor akkor és csak akkor rendelkezik közös sajátfügg- Felmerülhet a következő kérdés: ha a rendszer kezdetben az Ei energia-sa-
vény-rendszerrel (a határfeltételek természetesen azonosak), ha játállapotban van, akkor t idő múlva ]í' hatására milyen valószín űséggel
felcserélhetők. lesz az Ev-vel jellemzett állapotban. Az (A.14) egyenletrendszer megoldása
..., a Cm (O) = Jim kezdeti feltétellel elsőrend ű közelítésben :
Bizonyítás:
(1) Lffgyen
[K, LJ = KL - LK = O, (A.9) (A.16)
akkor (A.l)-re alkalmazva a K operátort
Más kérdés lehet, hogy]í' hosszú idő után hogyan perturbálja az eredeti
(A. ID) stacionárius energianívókat. A válasz nem degenerált esetben:
de azonos sajátérték-egyenletnek azonos határfeltételek eset én a szorzó fak-
E n = E(no) + /\ En,. !:lE "H~mH~m ...
= H'nn + L...J (A. li)
tortól eltekintve csak azonos megoldása lehet, tehát ~
n E - E +
m#n n m

(A.ll)
Degenerált esetben az előbbi kifejezés divergál, hiszen több sajátfüggvényhez
azaz ha felcserélhetők az operátorok, akkor közös a sajátfüggvény-rendsze- ugyanazon energiaérték tartozik. Jelöljük most ezeket Enk-val (k = 1, .. . p)
rük. p-szeres degeneráció esetén. ]í' általában feloldja a degenerációt és t:..En a
(2) Legyen most érvényes (A.I) és (A.ll), s alkalmazzuk az előbbire a
K, az utóbbira az L operátort, majd vonjuk ki azokat egymásból:
(A.12) =0 (A.18)

azaz ha közösek a sajátfüggvények, akkor az operátorok felcserélhetők.

Az állapotfüggvény sajátfüggvények szerinti sorfejtése új reprezentáci-
óra vezet: p-ed fokú determinánsegyenletből határozható meg.
(A.13) Az eddigiek során amikrovilág törvényszerűségeiről beszéltünk, de nem
m
.•. említettÜk amikrovilág alkotóelerneit, az elemi részecskéket. Az elemi
248 FÜGGELÉK
részecskéket durván két nagy csoportba lehet sorolni: a feles (Fermi-ré-
szecskék, fermionok) és az egész spinű (Bose-részecskék, bozonok) részecs-
kék. A spin konzekvens leírása a Dirac-egyenlet alapján lehetséges, de az
, tá.cióban:
általunk összefoglalt nem-relasztivikus formalizmusban is lehet olyan he-
urisztikus kiegészítést tenni, hogy a független változók egy spinváltozót
is tartalmazzanak. A következőkben összefoglaljuk, hogy az azonos ele-
mi részecskékből álló rendszerek esetén az eddigi törvényszerűségek hogy
módosulnak.
A Heisenberg-féle bizonytalansági relációból következik, hogy az elemi
részecskék állapotfüggvényei időben szétfolynak, így a kvantummechaniká-
ban a részecskék megkiilönböztethetetlenek. Ez a tulajdonság a rendszer Ha-
milton-operátorában úgy nyilvánul meg, hogy az a permutációs operátor-
ral felcserélhető és ennek közvetlen következménye, hogy az energia-saját-
függvények vagy szimmetrikus, vagy antiszimmetrikus fiiggvények lehetnek
két részecske felcserélésével szemben, s szimmetriájuk az időben megma-
rad. Ha munkahipotézisként feltesszük, hogy a különböző spinű részecske-
rendszereket a különböző szimmetriájú állapotfüggvények Írják le, akkor
egyértelműen a feles spinű részecskékhez az antiszimmetrikus, egész spinű
részecskékhez a szimmetrikus állapotfüggvényeket kell hozzárendelni.
Emlékeztetünk, hogy a konfigurá.ciós tér reprezentációban a
1\11 (gl' g2, ... gN, t) 12 annak a valószínűsége, hogya t időpillanatban végzett
mérés gl, g2, ... gN helyeken és spinnel (q a hely- és spinkoordinátát jelöli
összefoglalva) talál részecskét. Nagyszámú részecske esetén ilyen mérés gya-
korlatilag megvalósíthatatlan; célszerű lenne a tapasztalattal jobban össze-
hasonlítható reprezentá.cióra áttérni. Így például jó lenne olyan információt
kapni az állapotfüggvény alapján, hogya kvantumszámok teljes rendszeré-
vei (egyrészecskeképben ez általában négy mennyiség; pl. 3 koordináta és
a spin, 3 impulzus és a spin, az energiát jellemző négy kvantumszám stb.)
jellemzett fizikai állapot milyen valószínűséggel van betöltve. Ezt nevezik
betöltésiszám-reprezentációnak, amelyben az N], N 2 , ••. részecskeszámok
a változók, s IC(N], N 2 , " ' , t)1 2 az állapotfüggvény abszolút érték négyzete
annak a valószínűsége, hogy az l, 2, ... kvantumállapotokban Nl, N 2 , . . .
részecske található a t időpillanatban. Ilyen reprezentá.cióra akarun k áttér-
ni.
A konkrét számolás kedvéért olyan Hamilton-operátort írunk fel, amely
párkölcsönhatásokat vesz figyelembe. Ez bizonyára nem a legáltalánosabb
lehetőség, de a bemutatásra kerülő módszer minden további nélkül általá-
A KVANTUMMECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK 249
nosítható. Az időtől függő Schrödinger-egyenlet konfigurációs tér reprezen-
(A.19)
Az állapotfüggvényt az egy részecskére értelmezett L fizikai mennyiséghez
rendelt operátor </>m (q) sajátfüggvényei szerint fejtsük sorba:
Könnyen belátható, hogy az L-reprezentációbeli c(m1,'" mN, t) állapot-
függvény azonos szimmetriájú, mint 'l1(g],'" qN,t), hiszen pl. az mk és
mj összegző indexeket felcserélve c úgy vált előjelet, ahogy \II a qk és qj
változók felcserélése esetén. A c(m1,'" mN, t) állapotfüggvény tehát fer-
mionok eset én antiszimmetrikus, bozanok eset én szimmetrikus függvénye
változóinak (a t időfűggéstől természetesen eltekintve). Ic(m1,'" mN, t)1 2
azt adja meg, hogy milyen valószínűséggel található N részecske egyszerre
az ml, ... mN kvantumállapotokban (természetesen a részecskéknél sokkal
több - rendszerint végtelen sok - kvantumállapot van).
Érdemes ezen a ponton egy kis kitérőt tenni, mert jelen eredményünk
magában foglalja a kvantummechanika nevezetes Pauli-elvét, amely szerint
fermionokból két vagy több részecske nem lehet ugyanazon kvantumálla-
potban. Legyen ugyanis pl. mj = mk = m azonos kvantumszám (azaz
a j-vel és k-val jelölt részecske is ugyanabban a kvantumállapotban van),
akkor az előbbi szimmetriatörvény értelmében
c(m}, ... m,'" m,'" mN,t) = -c(m], .. · m,'" m,'" mN,t), (A.21)
de ez csak úgy lehet, ha az állapotfüggvényazonosan zérus, és így abszolút
érték négyzete is, ami éppen az állítás.
Visszatérve a (A.19) mozgásegyenlethez, helyettesítsük abba a (A.20)
sorfejtést, majd szorozzunk a </>~ l (qJ) ... </>"nN (qN) függvén nyel. Integráljunk
..
az osszes változó szerint és alkalmazzuk a (A.3) ortonormálási relációt, hogy
az új állapotfüggvényekre vonatkozó mozgásegyenletet előállítsu k:
250 FÜGGELÉK A KVANTUMMECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK 251

Mielőtt az új állapotfüggvényt az (A. 22) mozgásegyenletbe helyettesí-

tenénk, vegyük figyelembe, hogya c(nl,'" mj,'" mk,'" nN, t) állapot-
ih~c(nl
at ' ". n'J' ". nk , ". nN , t) = függvény abban tér el c(nt,"· nj,'" nk,'" nN,t)-től, hogy az nj = n
N és nk = n' kvantumállapotokban lévő részecskék száma eggyel csökkent,
= E E H~kmkc(nl,'" nj,'" mk,'" nN, t) + míg az mj = m és mk = m' állapotokban eggyel növekedett. Továbbá
tekintettel a jelen esetben alkalmazható
k=l mk
N
N
+ L:: L:: L:: Wnjnk;mjm"c(nl, ... mj,' .. mk," . nN, t) ,(A.22)
L: L:f(nkj mk) = L::(nljml) + L::f(n2j m 2) + ... + L::f(nNjmN) =
k,j=l mj mk
k=l mic mt! m2 mN

ahol a mátrixelemek jelentése: = L:: {f(nlj m) + f(n2j m) + ... + f(nN; m)} =

m
H~m = (<Pn, tlo<Pm) , (A.23)
= L:: Nnf(nj m) (A.27)
Wnnl;mm l = JJ<p~(q)<P~I(q')W(q, q') <Pm (q)<Pm l (q') dq dq'. (A.24) n,m
összegzesl szabályra, a C(N1 , N 2,"', t) új állapotfüggvény re vonatkozó
Most vegyük észre, hogya c(nl,'" nN I t) állapotfüggvény abszolút mozgásegyenlet bozonok esetén
értéke a szimmetriatulajdonságok miatt csak attól függ, hogy az argumen-
tumok közül hány veszi fel az n, n', nil stb. értéket (fermionok esetén .. /NtlN2 ! . . •
. lhy N!
a
. 7Ji C (N1 ,N2 , .. ·,t) =
minden hantumszám legfeljebb egyszer szerepelhet), így alkalmunk van a
tapasztalat számáraleghasznosabb C(N I , N 2 , ••• t) állapotfüggvényt beve- = "L..JN HfNl! .. ·(Nm+l)! ... (Nn-l)! ....
zetni, amelynek abszolút érték négyzete azt jelenti, hogya t időpillanatban n nmy N!
m,n
elvégzett mérés ilyen valószínűséggel talált az 1 jelű kvantumállapotban
C(N1 ,·· ·Nm + l," ·Nn -l," ',t) +
Nl, a 2 jelű kvantumállapotban N 2 stb. részecskét, tehát
+ L:: NnNn,Wnn';mm' .
(A.25) mim'
n,n'
P(nt, .. · nN)
Nl!'" (Nm + l)! ... (Nm' + l)! .. · (Nn -
l)! .. · (Nn, - l)!· ..
ahol a "szumma" alatti jel azt jelenti, hogy az összegzést az (nl, .. , nN) N!
összes permutációjára ki kell terjeszteni. Ici 2 az összegzés alól kiemelhe- C(N1 ,·· ·Nm + 1," . Nm' + 1," ·Nn -l," ·Nn, -1,"', t), (A.28)
tő, így csak a permutációk számát kell meghatároznunk fermionok, illetve
illetve fermionok esetén a v'NT-sal rögtön egyszerűsítve:
bozonok esetén:
fermionokra, ih %t C(NlJ N 2 , " ' , t) =
(A.26)
bozonokra. = L NnHnmllmllnC(Nl," ·N + 1,"
m,n
m ·Nn - 1,"', t) +
Négyzetgyökvonás után megtaláltuk a kapcsolatot az L-reprezentáció + L NnNnlWnnl;mmlllmllmlllnlln' . (A.29)
c(n},,,. nNlt) és a betöltésiszám-reprezentáció C(N1I N 2 ,,,·,t) állapot- m,m'
n,ni
függvényei között, de fermionok esetében az előjelet rögzíteni kell, amire
még visszatérünk. C(NlJ" ·Nm + l," . Nm' + 1," ·Nn - l," ·Nn, - l,"', t),
252 FÜGGELÉK A KVANTUMMECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK 253

ahol az állapotfüggvények előjeiét a Megjegyezzük, hogya csererelá.ciÓk és az operátorok (A.31) definíciói egyen-
értékűek.
/Im = (_l)LIc<m NIc (A.30) Célszerű külön foglalkozni az

szimbólumokkal tettük egyértelművé. (A.35)

A mozgásegyenletek lényegesen egyszerűbben írhatók, ha bevezet jük a
következő operátorokat: operátorkombinációval, amelynek sajátértékeiről akár az (A.3l) definíciós
összefüggések, akár az (A.34) csererelációk alapján megmutatható, hogya
JN,. + lf(N t ,··· Nn + l,··') bozon nemnegatív egész számok, pontosabban:
v.f( N, , . ·0 N. + l, ...) } r"mion { N,. O, =
N,. = l. bozonok esetén: N n = 0,1,2,'" (A.36)

fermionok esetén: N n = 0,1, (A.37)

(A.31)
amely utóbbi éppen a Pauli-elvet fejezi ki. Az N n operátort előbbi sajátsá-
.;N;.f(Nj,··· Nn - 1, ... ) bozon, ha Nn > O, gai miatt részecskeszám-operátornak szokták nevezni.
Térjünk mégegyszer vissza a Hamilton-operátor (A.33) alakjára, de
anf{N j ,·· • N,., ... ) = O Nn =O, olyan esetet tételezve fel, hogy az (A.19) Hamilton-operátor egyrészecske
{
vnf(N t ,·· . Nn - l,···) fermion, ha N,. = 1. Hamilton-operátorok összegeként Írható fel, azaz W(qk, qj) = O, s a sorfej-
. tést a 1lJ( q) operátor sajátfüggvényei szerint végezzük, tehát most
Szokás beszélni a+ emissziós (keltő) és an abszorpciós (eltüntető) ope-
rátorokról, amelyek ~ betöltésiszám- (vagy másodkvantált) reprezentáció (A.38)
függvényeire fejtik ki hatásukat, s a definíció szerint az n kvantumállapo-
Ekkor az (A.23) mátrixelem (A.3) alapján
tot betöltik, illetve kiürítik egy "részecskével" . Segítségükkel az (A.28) és
(A.29) mozgásegyenletek Hnm = (<Pn, 1lo<Pm) = Em(jnm, (A.39)

s az (A.33) Hamilton-operátor
ih! C(Nb N 2 ,' " , t) = 1lC(N1 , N 2 , " ' , t), (A.32)
(A.40)
ahol 1l a Hamilton-operátor betöltésiszám-reprezentációban és alakja ro

(A.33) aminek sajátértékei (A.36) és (A.37) alapján azonnalleolvashatók.

m," mim'
Megjegyezzük, hogy sok esetben 1lo{q) nem valamilyen valódi, kö!csön-
n,n' hatásmentes részecske Hamilton-operátora, hanem szerencsés transzform á-
dók útján a kölcsönhatásokat, vagy a kölcsönhatások egy részét is tar-
Érdemes megvizsgálni, hogy az újonnan bevezetett operátorok milyen talmazza. Ha sikerül a kvantummechanikai rendszer Hamilton-operáto-
csererelá.cióknak tesznek eleget. Az (A.31) definíciókból közvetlenül leol- rát az (A.40) alakra hozni, akkor a rendszer Em energiájú, kö!csönhatás-
vasható, hogy Itlentes elemi gerjesztésekből építhető fel. Ha visszamarad még valamilyen
'W(qk, qj) tag, akkor ez az elemi gerjesztések kölcsönhatásaként fog megje-
bozonok esetén: = 6mn ,
le~~i a betöltésiszám-reprezentációban, vagy más szóval másodkvantált for-
(A.34)
•••hzmusban.
254 FÜGGELÉK B RÁcSÖSSZEGEK 255

B Rácsösszegek akkor a kérdéses összeg:

A szilárdtestfizikában gyakran előforduló rácsösszegek kiszámítását mu- ~ L ei~R~ = -1 II L e 21ri Cl.ta

o
'Ja
=
tatjuk meg. Előzetesen néhány összefüggést idézünk az előbbi fejezetekben N ~EVB N
a l1}al$~
már szerepelt aa elemi rá.csvektorok, R rácsvektorok, b,6 elemi reciprok-
rácsvektorok, K reciprokrá.csvektorok és a reciprokrá.cstérben értelmezett (B.10)
~ vektorokra vonatkozóan:
3 . ahol a mértani sor felösszegzésénél csak azt vettük figyelembe, hogy Na
R = 2: Raaa; Ra egész szám, (B.1) tagja van, s az első tagot nem írtuk ki (nem biztos, hogy "7a = O), de ez az
a=} eredményt nem befolyásolja. Továbbá kihasználtuk, hogy aab/3 = 2rr6ex j3.
3
Ad. (b) K = K'-re az eredmény triviális. Tegyük fel, hogy K =I K'
K = L K(3b(3; K(3 egész szám, (B.2)
és vezessünk be új,
{J=1
rj = r - Rj (B.11)
aa b (3 = 27rÓO/(3, (B.3) integrálási változót, amely csak a j-edik primitív cellában vesz fel értékeket,
s használjuk ki, hogy az integrandus rácsperiodikus. Ekkor
KR = 27r' (egész), (eiKR::: 1), (BA)
3 (B.12)
~ = L 'fJ(3 bp; 1]p egész szám. (B.5)
{J=1 N(3
A primitív cellában az integrálást az a ex irányokba végezzük el, s akkor
Ha 11](31 < Np, akkor ~ a Brillouin-zónában vesz fel értékeket (~ E VB), de
az alá.bbiakban nem ragaszkodunk ehhez a megszorításhoz, illetve ha kell
ez a korlá.tozás, akkor azt külön jelöljük.
Igazoljuk a következő összegeket:

(a) ~ Lé(R-R')~ = ÓRR'; (~ E VB), (B.6) (B.13)

N ~
(b) ~ J é(K-K')r d3 r ::: ÓKK', (B.7) mert D.K ex egész szám.
Ad. (c) Az állítás első része ismét nyilvánvaló, hiszen N db rácsvektor
v van a kristályban, így elegendő a ~ - ~' = 6.~ =I O esetet megvizsgálnunk,
~ Lei(~-~')R = (B.8) ahol tehát
(c) Ó~I(~'+K)'
NR 6.~ = L
n,6 b,6; n,6 = egész szám. (B.14)
/3 N,6
Az utóbbi magában foglalja a K = 0, azaz (~ és ~/) E VB esetet is.
Bizonyítások: Ekkor az összeg:
Ad. (a) R = R'-re az állítás triviális, hiszen éppen N db ~ vektor van 1 1 21ri~Na
a Brillouin-zónában. Most tegyük fel, hogy
- " i~~R _
N ~ e - -
II"
L...í e
21ri!J.J;LRa
Na = -
1 II 1 - e Ne.
2 .~ = O, (B.15)
. R N a Ra NO/l - e 'In Na

Ra - R~ = D.RO/ = (egész szám) =I O, (D.R = E D.RO/aa), (B.9) ~i éppen az állítást adja.

a
 FÜGGELÉK C STATISZTIKUS MECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK 257
256
és most az egyenletsor második és negyedik tagját összehasonlítva leolvas-
C Statisztikus mechanikai összeÍúggések hatjuk a p operátor hatását egy tetszőleges f függvényre:
A kvantum statisztikus mechanika feladata, hogya (A.8) típusú ter- (C.6)
modinamikai átlagértékek kiszámítására útmutatást adjon. Mindeneke- a
lőtt célszerű olyan mennyiséget, a p sűruségoperátort bevezetni, amelyik
\
Ez az összefüggés önmagában nem sok támpontot adna a sűrűségoperá­
egyszerre tartalmazza a kvantummechanikai és a statisztikus információt a
tor meghatározására, de szerencsére segítségével differenciálegyenletet tu-
rendszerről. Ebből a célból fejtsük sorba a POl valószínűséggel előforduló \}.la
dunk p-ra felírni. Differenciáljuk ugyanis a t idő szerint parciálisan a (C.6)
állapotfüggvényt valamilyen fizikai mennyiség ~n sajátfüggvényei szerint:
egyenletet é~ használjuk fel az (A.5) időtől függő Schrödinger-egyenletet,
(C.l) valamint a 1l(t) Hamilton-operátor önadjungált voltát:
n

s ennek segítségével írjuk fel az L fizikai mennyiséghez rendelt I: operátor a;; J = i~ {~P" H\II" (\II" , fl - ~ \11"(\11", HJ) } =
termodinamikai átlagát: 1· . i .
= ifi (1lpf - p1lf) = -fi[1l, p]f. (C.7)
(I:h = L POIC~*C~(~n, I:~m) =
Ha figyelembe vesszük egy operátor kvantummechanikai időderiváltjára vo-
n,mfa

= L p.OI Cn a L nm-
Ol" Cm - natkozó előírást, akkor az előbbi egyenletet felhasználva kapjuk, hogy
n,m,a
dp ap i.
= L PmnLnm = Sp (pI:) , (C.2) dt = Ft + fi[N, p] = O, (C.8)
n ''!l
ami a klasszikus statisztika Liouville-tételének a megfelelője.
ahol a p sűrűségoperátor egyelőre mátrixelemeivel van értelmezve: Vegyük észre, hogya differenciá.legyenlet levezetése kvantummechanikai
meggondolásokkal történt, így p időfüggése a kvantummechanikai informá-
(C.3)
ciókat tartalmazza, s a statisztikus információk a kezdeti feltételben kell
hog~ ~zerepeljenek. A sűrűségoperátor időben a il(t) Hamilton-operáto;
és természetesen a p operátor spurja hatasara változik. Feltehetjük, hogy kezdetben, pl. a t = O időpontig, a
rendszer stacionárius állapotban volt il(O) = 1l Hamilton-operátor hatá-
(C.4) sa alatt. Az ehhez tartozó p(O) = Po operátort kell kezdeti feltételként
előírni. Megjegyezzük, hogy a stacionárius állapot sűrűségoperátorának
meghatározása önmagában is fontos feladat hiszen sok esetben stacionári-
A poperátort mátrixelemeitől függetlenül is értelmezhetjük, ha össze-
us állapotokra vonatkozó termodinamikai á~lagokat kell kiszámítani.
hasonlítjuk a (C.3) definíciót a mátrixelem kiszámítására adott előírással:
Stacionárius állapotban a (C.8) alapján:
Pmn = (~m, ~n) = L POIC~C~" = [N, Po] = O, (C.9)
ol

= 2: Pa (~m, \lI")( ~n \ll (1)* = tehát feltételezhetjük, hogy Po 'Ti-nak és - az általánosság céljából még
tegyük fel, hogy - az N részecskeszám-operátornak a függvénye, azaz
"
= (~m, ~ POl \ll Ol (tjJOI, ~n)) (C.5)
Po = Po ('Ti, N). (C. lD)
258 C STATISZTIKUS MECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK 259

A további meggondolásokat egy gondolatkísérlet segíti elő. A vizsgálat állapotösszeget, amelynek alapján a termodinamikai mennyiségek kiszámít-
tárgyát képező részecskerendszerben válasszuk ki az A és B részrendsze- hatók.
reket, amelyek önmagukban is stacionárius állapotban vannak, s állapo- {
Alkalmazásként számítsuk ki a kölcsönhatásmentes Bose- és Fermi-gáz
tuk a két részrendszer egyesítése után sem változik meg. A és B füg- betöltési valószínűségét. Az előbbiek értelmében, feltételezve, hogya Ha-
getlen rendszereknek tekinthetők, így az egyesített rendszer H amilton- és milton-operátor (A.40) alakú, az Nk részecskeszám-operátor termodinami-
részecskeszám-operátorai additívek, állapotfüggvényei szorzat alakban ír- kai átlagára vagyunk kíváncsiak:
hatók:
JíA+B JíA + JiB , NA+B = NA +NB , (C.17)
(C. ll)
q,a(A+B) = q,aA + q,aB , Pa(A+B) PaA + PaB,
Az exponenciális kitevőjében szereplő összeg szorzat alakban írható, s a
s ez utóbbi tulajdonság következményeként a p operátor (C.6) definíciója spur képzését tényezőnként végezhetjük el, ha az egyrészecske-energiasajá.t-
alapján függvények (amelyek egyben az Nm operátorok sajátfüggvényei is) képezik
a bázist:
aA,aB Sp {Nk e- f3 (Ek-Jl.)Nk } . nm;ol:k Sp {e- f3 (Em-J-L)Nm }

= LPaAq,aA (q,aA LPaBq,aBq,aB,f) =

nm Sp {e- f3 (Em -Jl.)Nm} -

aA aB Sp {Nk e-{1(Ek -Jl.)Nk )}

= p:p~ J. (C.12) = Sp {e- f3 (Ek -Jl.)Nk } =

Részletesen felírva az operátoregyenletet: ~-hSp {e-{1(Ek-Jl.)Nk }

Sp {e-{3(Ek-Jl.)Nk }
(C.13)
= 1 Ö ln Sp {e-{1(Ek-J-L)Nk} =
amelynek a spurra vonatkozó (C.4) mellékfeltételt is kielégítő megoldása: J.l- Ek ö{3

(C.14) = 1
Ek ö{3
Ö ln t
Nma.x

e-{3(Ek-Jl.)Nk, (C.18)
PO = Sp (c{11l+ yN) , J.l - Nk =0

ahol a mértani sor bozonok eset én végtelen sok, fermionok esetén csupán
ahol a {3 és I paramétereket valamilyen, a tapasztalattal összehasonlítható két tagból áll, mert
termodinamikai átlagértékek kiszámítása, illetve mérése alapján meghatá-
rozva: bozonokra,
al, a J.l (C.lS) (C.19)
fJ = - - es I = J.lfJ = - - . fermionokra.
kBT kBT
Itt kB a Boltzmann-állandó, T az abszolút hőmérséklet és J.l a kémiai po- Az összegzést ennek megfelelően végezve el:
tenciál. Szokásos bevezetni a

(C.16) (Nk)T =
j.J, -
1
Ek 8{3
8
ln
{il +-
1
e-{3(Ek-J-L l
e-{3(Ek-Jl.)
l- 1
bozonokra,
fermionokra,
(C.20)
260 FÜGGELÉK D BETHE-SOMMERFELD-SORFEJTÉS 261
JI

s a logaritmikus deriválás elvégzése után: D Bethe-Sommerfeld-sorfejtés

{: bozonokra, ( Számítsuk ki az

fermionokra.
(C.21)
I= - Ja
00

fo G (E) dE
aE (0.1)
o
=
A fL fL(T) kémiai potenciál meghatározására a részecskeszám állandósá- integrált, ahol fo(E) a Fermi-Dirac-eloszlásfüggvény, tehát
gát biztosító
aja
(C.22) = (D.2)
aE

implicit egyenlet szolgál. Ha a részecskeszám nincs rögzítve (pl. fononok és G(E) olyan függvény, hogy az E = EF hely környezetében Taylor-sorba
=
esetén), akkor fL O. Ennek igényesebb indoklása céljából a sűrűségoperá­ fejthető és a sor abszolút konvergens módon előállítja a függvényt, tehát
tor (C.14) alakjának levezetése során a rendszer és környezet kapcsolatát
kellett volna gondosabban szemügyre venni. Ekkor megállapítható lett vol-
na, hogy az ún. nagykanonikus (C.14) alak akkor érvényes, ha a rendszer
hőmérséklet- és kémiai potenciál rezervoárral érintkezik, amely T és fL ál-
(D.3)
landóságát biztosítja. Ha csupán a hőmérsékletet akarjuk állandó értéken
tartani, akkor a sűrűségoperátor ún. kanonikus alakját kapjuk, ahol PoCH)
a kiindulási operátorfüggvény, s így fL nem is szerepelt volna a végső kife- A kérdéses integrál az új x változó szerint és az előbbi összefüggés alap-
jezésben. Po különböző alakjai, mint különböző kezdeti feltételek a (C.8) ján:
differenciálegyenlethez, éppen a különböző stacionárius állapotokat bizto-
sító külső rezervoárok hatását tükrözik. I = f (kBTt (anG)
I aEn
I
n, (D.4)
n=O n. EF
C.l. TÁBLÁZAT ELEMI RÉSZECSKÉK JELLEMZŐ!

ahol In =
J
00

xne
x EF TF
dx' a = - - = -
(ex + 1)2 ,
(D.5)
Spin 4, ~, .,. (feles) O, h, 2h, '" (egész) -a
kBT T'
Elnevezés Fermi-gáz, vagy Bose-gáz, vagy
A szilárdtestfizikában a TF Fermi-hőmérséklet 50 OOO - -100 OOO f{ fok
fermion bozon
nagyságrendű, így még az olvadáspont környezetében is a;;;::: 10 2 - 10 3 . En-
Allapotfüggvény Antiszimmetrikus Szimmetrikus
nek következtében az In integrált jól közelíti, ha az alsó határt -oo-nek
Cserereláció =
[am, a~]+ 8mn [am, a~] = Omn választjuk (az okozott hiba e-a-val arányos), tehát
(antikommutátor) (komm utátor)
Betöltöttség N n = 0,1 N n = O, 1, 2, ...
Pauli-elv .tI
Eloszlás
e 1'1VjI' +1 e 1'111' -1
Fermi-Dirac Bose-Einstein
= {L ha n páratlan,
ha n = 0,
ha n páros, azaz n = 2n'.
(D.6)
262 FÜGGELÉK D BETHE-SOMMERFELD-SORFEJTÉS 263

Páros n esetén az integrandus páros volta miatt elegendő zérustól integrál- Végeredményben a (D.I) integrált gyorsan konvergáló sorral kifejezve:
ni, amit parciális integrálisokkal, s közben a mértani sor összegképletének 00

I=-J~~G(E)dE
felhasználisával végezhetünk el:
= = (D.ll)
00
a;2nex J 00
d l O
2
J
o
(ex + l) 2
da; = -2
o
a;2n _ _ _ _ da;
da; eX l +
=

00
a;2n-l J 00
a;2n-l e -x
= 4n
J
o
- - dx = 4n
eX + l
o
e-X +l dx =
Befejezésül megjegyezzük, hogy a most bemutatott Bethe-Sommerfeld-
sorfejtés a szilárdtestfiziká.ban kényelmesen alkalmazható (ha G (E) egyálta-
00 00
lá.n értelmezve van az E = EF helyen), tekintettel a Fermi-hőmérsékletek
= 4n I:(-l)k j x 2n - 1 e-(k+ 1 )x dx =
igen magas értékére, aminek következtében a fémek esetében bizonnyára
k=O O
elegendő az első el nem tűnő tagnál megállni.
00 00

= 4n2)_I)k2n-1jx2n-2e-(k+l)Xdx= =
k=O k l o +
00 (l)k 00 ( l)k-l
= 4n(2n - l)! L (k - 1)2n = 2(2n)! L -k 2n =
k=o + k=l

OO l 00 l }
= 2(2n)! { {; k 2n - 2 {; (2k)2n . (D.7)

Bevezetve a
00 l
((n) = L-;
k
k=l
(D.8)

Riemann-féle zeta-függvényt, az integrál így Írható:

[2n = (2n)!(2 - 2(2-2n))((2n) = (2n)!C 2n , (D.9)

ahol a C2n számok a Riemann-függvény táblázatból vett értékei, illetve

(D.6) alapján:
(D.IO)

.fi
 265
Irodalom
G.H. Wannier: Elements of Solid State Theory
(University Press, 1959. Cambridge)
G. Weinreich: Solids
N.W. Ashcroft, N.D. Mermin: Solid State Physics (John Wiley, 1965. New York)
(Holt-Saunders Int. Ed., 1976. New York) A.H. Wilson: The Theory of Metals
M. Born, K. Hung: Dynamical Theory of Crystal Lattices (University Press, 1958. Cambridge)
(Clarendon Press, 1954. Oxford) J.M. Ziman: Electron in Metals
D.I. Blohincev: A kvantummechanika alapjai (Taylor and Francis, 1962. London)
(Tankönyvkiadó, 1952. Budapest) J .M. Ziman: Electrons and Phonons
J. Callaway: Energy Band Theory (Clarendon Press, 1960. Oxford)
(Academic Press, 1964. New York) J .M. Ziman: Physics of Metals; 1. Electrons
K. Huang: Statistical Mechanics (University Press, 1969. Cambridge)
(John Wiley, 1963. New York)
H. Jones: The Theory of Brillouin Zones and Electronic States in Crystals
(North-HoUand, 1960. Amsterdam)
t
C. Kittel: Bevezetés a szilárdtestfizikába
(Műszaki Könykiadó, 1966., 1981. Budapest) '~
C. Kittel: l Quantum Theory of Solids
(Jonh Wiley, 1963. New York)
R. Kubo, T. Nagamrya: Solid State Physics
(McGraw HiU, 1969. New York)
A.A. Maradudin, E.W. MontroU, G.H. Weiss: Theory of Lattice Dynamics
(Solid State Physics Suppl. 3. Academic Press, 1963. New York)
Marx Gy.: Kvantummechanika
(Műszaki Könyvkiadó, 1971. Budapest)
N.F. Mott, H. Jones: The Theory of the Properties of Metals and Alloys
(Dover Publ., 1958. New York)
D. Pines: Elementary Excitations in Solids
(Benjamin, 1963. New York)
A.B. Pippard: On the Dynamics of Conduction Electrons
(Gordon and Brea.ch, 1965. New York)
S. Raimes: The Wave Mechanics of Electrons in Metals
(North-Holland, 1961. Amsterdam)
M. Sa.chs: Solid State Theory
(McGraw HiU, 1963. New York)
A.C. Smith, J.F. Janak, R.B. Adler: Electronic Conduction in Solids
(McGraw Hill , 1967. New York)