ADATOK BÁTHORY GABOR FEJEDELE M

TÖRTÉNETÉHEZ.

A »Hadtörténelmi Közlemény eh« 1896 évi folyamában

kiadtam Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek Váradró l 1613
október 9-én. tehát halála előtt 18 nappal Thurzó György
nádorhoz írt rendkivűl érdekes levelének töredékét, melyben
elpanaszolja, hogy mennyit kell tűr ni és szenvednie Magyar-
országhoz és a kereszténységhez való hűsége miatt. 1 )
Előre bocsátja, hogy neki a török mind addig pártfogója
volt, a míg Magyarországgal és a római császárral a szövet-
séget meg nem kötötte és nem hogy romlására igyekezett
volna, sőt inkább bármely ellensége ellen megsegítette. J ó l
tud j a — úgymond — hogy az alatt, mialatt őt idehaza üres
biztatásokkal tartják , a római császár főkövete a portán min-
dent elkövetett megbuktatására. Megígérte ura nevében, hogy
Erdélyér t Jenőt, Lippát és Yáczot átadjá k a töröknek, az
ország rendes évi adóját pedig megduplázzák. Naszuff basának
70 ezer tallért, Szkender basának pedig — csak a közben-
járásért — 7 ezer tallért igért a római császár főkövete Nigron,
a ki erről szóló plenipotentiáját is megmutatta a portai vezér-
nek, hangsúlyozván, hogy a míg Erdélyben a szabad választás
fenn áll és Báthory Gábor a fejedelemségből el nem mozdít-
tatik, addig a két császár között a békesség tartó s nem lehet.
Mikor Szkender basa Erdélybe jött, a portán történt

Dr. Komáromy András : Báthory Gábor történetéhez, id. m. IX.

évf. 439. 1.
TÖRT. TÁR. 1 9 0 2 . I. FÜZET. 6
dolgok felől bőségesen informálta őt és hogy, annál bizonyo-
sabbá tegye a római császár ártalmas szándéka felől, Nigron
leveleit in specie megmutatta konstantinápolyi követének. í g y
jutalmazták a confoederatiókoz való ragaszkodását, holott ő,
mióta Erdély és Magyarország között a szövetség létre jött,
soha még csak gondolatban sem vétett ellene s az Istennek
szent angyalai tehetnek bizonyságot arról, hogy hitét, fogadását
igazán és mákul a nélkül megtartotta .
Pedig ha véteni akar t volna Magyarországnak, bizony
lett volna módja benne, mert mikor főkövetét a portár a bocsá-
totta, nem csak megerősítették őt a fejedelemségben, »kiről
— úgymond — levelünk is vagyon«, hanam arról is biztosí-
tották, hogy az Erdélybe küldött török hadak mind melléje
állanak, ha Magyarországtól elszakad. Higyje el a nádor, mert
min t jó akaró atyjafiának őszintén és igazán írja, a Bocskay
állapottjánál nagyobb dolgot aka rtak vele indítani és meg-
kínáltá k a magyar királysággal. Elsőben is százezer aranyat
Ígértek neki, hogy azon zsoldosokat fogadjon s az Erdélybe
küldött hadak at az oláhországi vajdákkal együtt mellé akartá k
rendelni.
I t t megszakad a levél. A mint id. közleményemben
(443. 1.) megjegyeztem, — úgy látszik — egy egész ív hiányzik
belőle. Azóta megtaláltam a folytatását az Országos Levél-
tár ba n őrzött Thurzó-féle iratoknak egy másik csomójában.
(A levél eleje Act. Thurz. fase. 95. nr. 35., a folytatása, ille-
tőleg a hiányzó része pedig fase. 34. nr. 2. et d. alatt talál-
ható.) Minthogy a »Hadtörténelmi Közleményei-« cz. folyóirat
azóta-—sajnos — megszűnt, hasznosnak és a történettudomány
érdekében állónak ta rtj uk , hogy ennek az erdélyi állapotokat
és politikai viszonyokat fölöttébb jellemző levélnek talán leg-
érdekesebb részét, mely - ha az abba n foglaltakat, illetőleg
a fejedelem állításait valóságnak veszszíik — Báthory Gábor
egyéniségét az eddiginél sokkal kedvezőbb világításba helyezi
szóról szóra ide iktassuk. — A levél első felének tartalm át
röviden azért ismertettük, hogy az összefüggés világos és ért-
hető legyen, sőt ebből a czélból az utolsó mondatot is átvesz-
szük az illető folyóiratból :
 »Ezt az két török hada t is, ki most Erdélyben vagyon,
mind az moldovai és havaseli vajdákkal egyetemben mingyárást
mellénk adgyák (Hadtört . Közi. I X . évf. 443. 1.) és ugyan
azon két országot subjiciálván Erdélynek magunk és posteri-
tásunknak aggyák örökössön. hogy semmi fogyatkozás az dolog-
ban nem lévén, mingyárást előmehessünk dolgunkban. Ezeket
igen sok ratiókkal, pénz és népbeli segítséggel mutogatták és
mutogatjá k most is nekünk, salválván conscieneiánkat is, hogy
nem mi. hanem azok adnak okot, kik személyünk és birodal-
munk ellen ágáltanak. Az dolog aztán véghez menvén és
Magyarországot, ha nem egészen de jobb részét kezünkhöz
vévén, hittel igérik magokat az császár nevével, hogy erős és
örökké való confoederatiót csinálnak velünk és az egész magyar
nemzettel. Ennek penig egyik mógyát sem halasztották volna
ennél tovább, milielt az mi aka ratu nk accedált volna kíván-
ságokhoz, mert az pénzt mingyárást megadták volna, az had
penig kit mellénk rendeltek volt. mindgvárást készen volt és
vagyon most is Erdélyben. Csak maradott ez há tr a az mi
igaz szívből csinált confoederatiónk és keresztyéni jó indu-
latun k miatt.
Noha mi ezeket mind értettük, csak ok ne adassék reá
az mi egyszeri tött végezésíinkben soha fogyatkozás nem talál-
tatik. el hivén azt, hogy igaz az Isten s" az igazakat szereti
és az igaz igyet oltalmazza is. Nem is hisszük, hogy még mi
felőliünk az confoederatio utá n csak szóbeli vélekedés is lehe-
tett volna, nem hogy cselekedet. Ez t penig ügy tudgya Nsgod,
hogy mind az két confoederatusoktól egyaránt kivánták, hogy
syncere és inviolate tartsák meg az szent Isten előtt tett
confoederatiót és hitet.
Ezekből penig az felül meg ír t dolgokból könnyen meg-
értheti Nsgod azt is, hogy mindeneket értünk, azt is, hogy
miben volna és lehetne módunk, de mi inkább akar tun k töké-
letesen kár t vallani, hogy nem mint egyszer kimondott szónk
ellen akármely nagy hasznot nyerni (Ju xt a dictum antiquum,
qui luserunt cum foederibus. luserunt rationes et Deus cum
ipsis).
Minap ír t vaia Nsgd nekünk egy levelet és Dóczy uram
is mást, ő kigyelmének elegendő választ tettün k igazán és
méltán izenet által. Hogy eddig sok dolgaink miatt Nsgdnak
választ nem tehettün k ez okáért haladott. De legelsőben a mely
az dolognak csak az indulattyá n is nem csak mi, hanem min-
den jó itéletű emberek álmélkodással et cum sibilio csudál-
kozhatnak, nem is hisszük, hogy in reru m n at ur a confoederatus
keresztények között ilyen dolgok történhettenek, hogy egyszeri
G*
confoederatiója nieg lévén és rolla diploma kelvén, annak u tá n n a
újab b tra ctatus t kiványon egyik másiktid, az ki most mi tőlliink
kivántatik Nsgd által. Az mi Ura m annak az három várnak
állapottyát és másnak való adását illeti, tudgyuk halhatta
Nsgd, és ha eddig nem hallotta is ez után bizonyosan meg-
halhattya . hogy az török mi tollúnk nem hármat kért. hanem
kettőt és végtére csak Lippát kérte, melyet ha mi megcsele-
kettün k volna, Érd éit ingen sem illette volna, neque tines
Transilvanicas. De mi soha csak érteni sem akartuk , nem hogy
tracta tus t indítottun k volna felőle, az reánk jött ellenségnek
sem a ttu nk csak egy talpalatni földet is, nem hogy az kitiil
jót várnánk és várunk s' mellé confoederatiónk vagyon, annak
kellene adnunk, sőt csak az kívánságokat is majd in audita
resnek tulajdoníthattyuk. Azért jöttünk ide ki Váradr a is
kiváltképen, hogy ezt az Nsgd által való kívánságot megér-
tettük. hogy birodalmunknak csak kicsin részére is illendő
gondot viseljünk. Minékünk Ura m sem birodalmunktól elide-
genítő várunk vagy városunk nincsen, sem penig cserélni való
birodalmot nem birunk, sem egy sem más birodalomért álla-
potunka t változtatni nem akarjuk, sem másnak adás, sem csere
által. Az magunkéval contentusok vagyunk, melyet vérünk
hullásával is életünk fottáig meg akarun k oltalmazni. Azreánk
jött törökökkel, az mint feljebb is meg irók Nsgdnak egy
várunk oda adásával örökös és csendes békességet szerezhettünk
volna, most is ha az felyíil megírt kivánságira accedálnánk
azt is örömest el hadnák, melyet gyalázatunkra mi soha nem
akar tun k cselekedni.
Azér t mi ilyen dologrul nem hogy tractálnánk de még
csak gondolkodni sem akarunk, azt Ítéljük, hogy vagy keresz-
tyén fejedelmek vagy egyéb nemzetségbül állók is, ezeket az
mi tőllünk méltatlanúl kívánt dolgokat meg értik, több idegen-
séget nemz ez magában, hogy sem mint hasznot minden feje-
delmek előtt. Mi megelégettünk az miénkkel másét nem
kivánjuk, az Ur Istentől csak azért is nagy segítségünket
várhattyuk és várju k is, tudván azt is, hogy Deus est foederum
autlior et violcitionis ejusdem ultor. mi sem többet sem keve-
sebbet nem kívánunk sem Kómái Császártól ő felségétől, sem
Magyarországiul, hanem egyszer az mit elvégeztünk minden
részeiben ahhoz ta rtsu k magunkat. Mi az Nsgd bölcs és jó
itéletű lelkiismeretére hagyjuk, kit el is hittünk, ha mástul
jött ennek az méltatlan kívánságnak indulattya, csudálkozunk
rajta , hogy Nsgd meg nem intette és csak el kezdeni is engette.
kiváltképen az igazságért és külső országokban való hirviteleért
is, Nsgd felől jó reménységünk lévén, tanácsából lött dolognak
ingyen sem tulajdoníthattyuk.
 Ké rj ü k azért Nsgdat szeretettel, hogy az mint Xsgdat
sokszor megtaláltuk segítségünk felől, bocsásson Nsgd mindenes-
től báto r csak tizezer embert ezzel az segítséggel egyetemben
mellénk, minthogy ez az segítség is ennyire el késék az ki
most érkezett Abaffy Miklós urammal, azt reméllettük az késésre
nézve, hogy ez ugyan derekasban legyen; ha valahol fizetett
emberi vadnak császárnak ő felségének, az mint értjük , hogy
vadnak is, azokat is Nsgd kiilgye mindgyárást segítségünkre,
kiről parancsoljon Xsgd Forgács^ Uramna k erőssen, hogy kése-
delem nélkül bocsássa mellénk. E r t j ü k azt is, hogy Bécs körül
vadnak valami fizetett valloni ő fsgének, akarnók ha azokat is
Xsgd mellénk bocsátaná mindgyárást, ha nem sok volna is
még is az ellenségnél derekas híre lenne. E r r e is Nsgdat kér-
jük, és kénszerítjük is az Nsgd hittel köteles velünk való
confoederatiójára, hogy Nsgd mingyárást aggya értésünkre
lészen e derekas segítségünk? kelljen hozzá bíznunk a vagy
ne? hogy azt bizonyosan megértvén, tudgyunk mind szemé-
lyünkre mind birodalmunkra ahhoz képest illendő gondot
viselnünk, ne legyen szegény hazánknak utolsó excidiumja és
abból osztán Magyarországnak és az egész kereszténységnek
derék romlása, ki bizony kétség nélkül rövid nap ugy lészen,
ha magunk személyén és birodalmán az török hatalmat vehet,
mert ha mi ideje korán meg nem segíttetiink tudománt tészünk
mind Isten előtt mind ez világ előtt és Nsgd előtt kiváltké-
pen mint Magyarországnak fő Palatinussa előtt, minthogy
immár az mi országunkban az veszedelem jelen vagyon, ennek
sopiálására fordítjuk mind elménket s' minden tehetségünket,
mer t nem hisszük azt, hogy semmiféle keresztény fejedelmek
az kereszténységhez való szeretetekért ezt szenvették légyen
az mit mi ekkorig szenvettiink és naponként most is szenve-
dünk. Császárnak ő felségének segítségét, melyről levelében ír
ő fsge im mi is levelünkben megköszöntük, kérem Nsgda t sze-
retettel, . . . (itt következik tovább a » Hadtörtéveimi Közle-
mények«- ben kiadott rész) hogy Nsgod l> felség énei- küld gye
meg leveliinket stb.)
A levél befejező részében, atyafiságos viszont szolgálatát
ajánlván, ismét kéri a nádort, hogy a derekas segítség küldé-
sét ne késleltesse tovább és ne akadályozza meg, hogy Nádasdy
Tamás és Török István a segédhadakkal együtt hozzá csatla-
kozzanak.
A további eseményeket ösmerjlik. Thurz ó Gryörgynek nem
volt bátorsága elindítani a magyarországi segédhadakat, egyrészt
mert a török bosszújától tartott, de legfőképen azért, mert
tudta, hogy az udvar Báthory Grábort má r föláldozta, és nagyon
valószínű, hogy Abaffy Miklós tokaji kapitány egyenesen a
király vagy Ferd inánd főherczeg aka ratá t teljesítette akkor,
midőn a szerencsétlen fejedelmet 1613 október 27-én orgyilkos
módon megölette. Hogy az orgyilkosság értelmi szerzője való-
sággal Abaffy volt, ezt a nádorhoz írott alább következő levelei
is bizonyítják.

I.
Nagy-Lehota, 1613. november 20.

Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint

énnekem jó akaró kegyelmes uramnak, jó egésséggel és hosszú
élettel áldgya meg Isten Nsgodat.
Kegyelmes uram, Nsgdtul el jővén, viszont postán igye-
keztem vaia Tokajb a menni és onnéd Váraddá, az mint Nsgdnak
is megjelentettem vaia, de szolgáim az útb a találván elő enge-
met, csak azért jöttenek hozzám, hogy őrizkedgyem és most
ily hirtelen alá ne menjek, mert egy néhány rendbelieket fogat-
tak reá m az Bátori Andráshoz tartozók, hogy megöljenek, sőt
az utaima t is állják, az mint szolgáim beszélik. liédei Ferencz
és Giczi An drá s bementek Betlen Gáborhoz és az feleségit is
bevitték, az hajdúság is haza oszlott, az törököt is azért t ar-
tóztatt a Betlen maga mellett, mivel Szeben még meg nem at t a
magát, egyébb hírt nem hallottak.
Kegyelmes uram, az mint értem az országbeliek semmi
okon nem hiszik, hogy Bátori Gábor azért hótt vóna meg,
hogy - gonosz igyekezetbe vót nemzetihez, lianem abba az véle-
kedésbe vadnak, hogy az királ és Nsgd így akarta Ötet veszteni,
holott felette hamis vélekedés. Hiszem kegyelmes uram, ha az
ország gyűléséig titkon az én nem barátim meg nem ölnek,
akkor is én leszek mind császár urunknak és Nsgdnak bizony-
sága, hogy sem az császár sem Nsgd, hanem, az maga nyelve
vallása és fenyegetése hozott veszedelmet neki. Nagyságod ha
mit parancsol még egynehény napig itt késem. Agya az U r
Iste n látnom Nsgodat jó egésségbe. Költ Nagy-Lehotán. 20.
novembris anno 1613.
Nsgodnak alázatos szolgája
Abaffi Miklós s. k.
Kívül : Illustrissimo Corniti Domino Domino Georgio Turzó de
Bettlenfalva Palat ino E egn i Hun gá riá é stb. stb. Domino mih i gratiosissimo.
(Thurz. ltá r fase. 49. nr. 22.)
 II .
Nagy-Lehota, 1613. november 28.

Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak stb. stb.

Ezen órába érkeztem kegyelmes uram Turóezból az apám
liázátul, itt találván az Nsgd levelemre írt válaszát. Kegyel-
mes uram, nagy reménységem és bizodalmam vaia Nsgodba,
hogy Isten utá n igaz igyemben Nsgd lészen azok ellen oltal-
mam, a kik latornak haláláért engemet, nemzetemhez megmu-
tatott jámbor hív szolgálatomért halálra kergetnek és üldöz-
nek, de az mint értem kegyelmes ura m Xsgd irásábul, nem
hogy kellene várnom avagy reminlenem Xsgdtul oltalmat, holott
azt írj a Xsgd, hogy sem az császár urunknak sem Nsgdnak
nincs oly gonosz lelki ismereti, hogy valamely embert, mennyi-
vel inkább fejedelmet igyekeznék törvénytelen elveszteni, mely
Írásával azt agya értenem Nsgd, hogy én, azokkal egyetembe
az kikkel egy értelembe vótam Bátor y Gábor halála felől, igaz
lelki esmeretünk nem vót, holott törvéntelen lőtt halála. Kegyel-
mes Uram, mind azoknak, mind énnekem jó lelki ösmeretünk
eszi diktálta.
Aholott Ngd azt írja, hogy törvénytelenül lött, elég tör-
vény vót az kegyelmes uram, a kik tu tt á k az ő istentelen,
gonosz igyekezetit, azt találták és azon állottak meg, hogy
jobb egy személynek, a ki nagy veszedelembe igyekezett ejteni
nemzetségit és hazáját, meghalni, hogy semmint igyekezetit
véghez hadni vinni és annak utánna nemzetünk, hazánk vesze-
delmét nézni.
Mind ezeket kegyelmes uram, támasztom az igazság sze-
rető Istenre és az Nsgd bölcs Ítéletire, reménlem, igaz igyembe
Nsgd lészen oltalmam, nem adván helyt némely emberek hamis
informatiójának.
/

E n az Nsgd parancsolatja szerint holnap indulok Tokajba.

Ir Xsgd hogy ő fsge megindította az német gyalogot és fegy-
verest az mi fődiinkre, holott ő fsge és ő fsge mellett lévő csá-
szár urunk tanácsi bizonyosan énnekem a rr a feleltek vaia,
hogy Komáromnál tovább nem bocsátják az német hadakat,
de ő fsge mi végre cselekeszi, akarván használni csak ne árcson.
Az Istenért kegyelmes uram, ha jSTsgdnak lehet anyi auctori-
tása, tartóztassa meg Nsgd, hogy alá ne menjenek, ha tovább
nem is, csak az ország gyűléséig, hogy az ország deliberálhas-
son felölök, ha immár be kell venni, micsoda conditiókkal, mert
kegyelmes uram, nem hogy valami jót reménlhetnck az néme-
tek alá jiivetelektiil, ország engedelme nélkül, de attui tartok,
az Tiszán tul valók, látván hatalmasul bejönni az németeket,
mivel azok most vadnak inter spem et metum, ne kénszerit-
tessenek máshoz applicálni magokat, kibül utolsó veszedelme
lészen országunknak, ki hogy ne történjek kegyelmes uram
minden tehetségivei Nsgd legyen azon, ne menjen alá az német
had, most kisebb fáradsággal és gonddal hozzá férhet Nsgd.
Mert kitül az U r Isfe n ójon országunkat, ha mi oly pártolás
lenne országunkba, Ítélje Nsgd akkor is Nsgdnak lészen több
fáradság a és gongya. Kére m Nsgodat, mint kegyelmes uramot,
ha mostani írásommal megbántottam volna, Nsgd kegyelmesen
megbocsássa. Költ Nagy-Lehotán, 26. novembris anno 1613.
•Nagyságodnak alázatos szolgája
Abaffi Miklós s. k.
(Thurzó ltár fase. 49. nr . 23.)

Közli : KOMÁROMY ANDRÁS.