Camilla Läckberg

ARANYKALITKA
 A mű eredeti címe: En bur av guld
Copyright © Camilla Läckberg, 2019
First published by Bokförlaget Forum, Sweden
Published by arrangement with Nordin Agency AB, Sweden
Magyar kiadás © Central Kiadói Csoport, 2019
A jogtulajdonos engedélye nélkül a műből részlet sem
közölhető.
Fordította: dr. Dobosi Beáta
ISBN 978-963-324-650-4 (papír)
ISBN 978-963-324-651-1 (epub)
Kiadta a Central Kiadói Csoport 2019-ben
Felelős kiadó: dr. Szemere Gabriella
www.animuscentral.hu
Az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülésének tagja
Szerkesztette: Szala Boglárka
Korrektor: Keszthelyi-Kiss Judit
Borítóterv: Scandinavian Design Group,
Erik Undéhn fotójának felhasználásával
Magyar borító: Sigmond Viktória
Tipográfia, e-book: Scriptor Kft.
Christinának
 Első rész

– Nem lehet, hogy csak megsérült? – kérdezte Faye.

Az asztalra szegezte a tekintetét, mert képtelen volt a
szemükbe nézni.
Pillanatnyi habozás. Aztán egy sajnálkozó hang.
– Iszonyú sok a vér. Egy ilyen kis testből... De nem
akarok találgatni, amíg az igazságügyi orvosszakértő
véleményt nem mond.
Faye bólintott. Kapott vizet egy átlátszó műanyag
pohárban, amelyet most a szájához emelt, de annyira
remegett a keze, hogy pár csepp lecsorgott az állán a
blúzára. A szőke, barátságos, kék szemű rendőrnő
előrehajolt, és adott neki egy szalvétát.
Faye lassan letörölte a vizet. Csúnya foltot hagyhat a
selyemblúzon. Nem mintha számított volna.
– Szóval nincs kétségük? Semmi?
A rendőrnő a társára sandított, majd megrázta a fejét.
Gondosan megválogatta a szavait.
– Egy orvosnak kell véleményt mondania mindarról,
amit a tetthelyen találtunk. De pillanatnyilag minden jel
arra utal, hogy a volt férje, Jack megölte a lányát.
Faye lehunyta a szemét, és visszafojtotta a sírást.
Julienne vég re elaludt. A haja szétterült a rózsaszín
párnán. Nyug odtan léleg zett. Faye óvatosan
ciróg atta meg az arcát, nehog y felébressze.
Jack ma este jön haza a londoni üzleti útról.
Vag y Hamburg ban volt? Faye nem emlékezett. A
férfi fáradt és ideg es lesz, amikor meg érkezik, de ő
majd g ondoskodik róla, hog y ellazuljon.
Finoman csukta be az ajtót mag a mög ött, hog y
ne keltse fel Julienne-t, kilopózott az előszobába, és
meg nézte, be van-e zárva a bejárati ajtó. A
konyhában vég ig húzta a kezét a pulton. Három
méter hosszú márvány. Carrarai, természetesen.
Sajnos kicsit sem praktikus, mert a porózus anyag
mindent mag ába szív, mint a szivacs, és már
csúnya foltok éktelenkednek rajta. De praktikusabb
választásról Jack hallani sem akart. A narvaväg eni
lakás konyhája csaknem eg ymillióba került, és
semmin sem spóroltak.
Faye fog ott eg y palack Amaronét, és eg y
borospoharat tett a pultra. Az üveg koppanása a
márványon és az ital bug yog ása – ezek voltak Faye
Jack nélkül idehaza töltött estéinek hang jai.
Óvatosan öntötte a bort, hog y ne keletkezzen újabb
vörös folt a világ os márványfelületen, és behunyta
a szemét, amikor a szájához emelte a poharat.
Lecsavarta a fényt, és kiment az előszobába, ahol
hármójuk fekete-fehér portréja lóg ott: Faye,
Julienne és Jack. Kate Gabornak, a koronaherceg nő
nem hivatalos udvari fényképészének felvétele, aki
minden évben elbűvölő fotókat készített a királyi
g yermekekről, amint makulátlan fehér ruhában
játszanak az őszi levelek között. Faye és Jack nyári
kép mellett döntött. A parton álltak lezser
testtartásban. Julienne kettőjük között, szőke haja
lobog ott a szélben. Fehér ruhában, természetesen.
Faye eg yszerű Armani pamutruhát viselt, Jack
Hug o Boss ing et és feltűrt szárú nadrág ot, Julienne
Stella McCartney g yerekkollekciójának
csipkeruháját. Veszekedtek a fényképezés előtt.
Faye már nem emlékezett, min, csak azt tudta,
hog y az ő hibája volt. De mindez nem látszott a
portrén.
Felment a lépcsőn. Jack dolg ozószobájának ajtaja
előtt habozott, de aztán benyitott. A helyiség eg y
toronyban kapott helyet, és természetesen
körpanorámás volt. Eg yedi tervezési meg oldás eg y
eg yedi épületben, ahog y az ing atlanüg ynök
mondta, amikor öt évvel ezelőtt meg mutatta nekik
a lakást. Faye hasában ott volt Julienne, a feje pedig
szép reményekkel volt tele.
Szerette a toronyszobát. A tér és a fény az
ablakon túl azt az érzetet keltette benne, hog y
repül. És amikor odakint teljes lett a sötét, az íves
falak úg y zárták körül, akár eg y meleg g ubó.
Ezt is mag a rendezte be, ahog y a lakás többi
helyiség ét. Ő választotta a tapétát, a
könyvespolcokat, az íróasztalt, a falon lóg ó
fényképeket és festményeket. Jacknak[1] tetszett,
amit csinált. Sosem kérdőjelezte meg Faye ízlését,
ráadásul mindig mérhetetlenül büszke volt,
amikor a vendég eik elkérték a lakberendezőjük
telefonszámát.
Ezekben a pillanatokban Jack hag yta, hog y Faye
tündököljön.
Míg a többi helyiség modern, világ os és leveg ős
volt, Jack dolg ozószobája férfias. Súlyos. Faye több
energ iát fektetett bele, mint Julienne
g yerekszobájának és a szint többi helyiség ének
berendezésébe összesen. Jack reng eteg időt töltött
itt, és olyan döntéseket hozott, amelyek
befolyásolták a családjuk jövőjét. A leg kevesebb,
amit meg tehetett, hog y kialakít neki eg y kis
menedéket idefent, közvetlenül a felhők alatt.
 Faye elég edetten meg simog atta Jack rusztikus
íróasztalát, amelyet ő szerzett a Bukowskinál, és
amely eg ykor Ing mar Berg man tulajdonát képezte.
Jack nem volt nag y Berg man-rajong ó, inkább
Jackie Chan akciófilmjeit és Ben Stiller víg játékait
kedvelte, de Faye-hez hasonlóan ő is tudta
értékelni, ha eg y bútornak története van.
Amikor körbevezették a vendég eket a lakásban,
mindig kétszer meg paskolta az íróasztal lapját, és
minteg y mellékesen elmesélte, hog y a szép
bútordarab eg ykor a világ hírű rendező otthonában
állt. Faye minden alkalommal mosolyg ott, mert
miközben a férje kiejtette a szavakat, a pillantásuk
találkozott. Ez is eg y volt a sok-sok dolog közül,
amiben életük során osztoztak. Ezek a meg hitt
összepillantások, apró, jelentőség teljes és
jelentéktelen összenézések, amelyekből eg y
kapcsolat felépül.
Leereszkedett a számítóg ép előtti székre, és az
ablak felé fordult. Esett a hó, de az utcán latyakká
változott. Amikor előrehajolva kinézett, épp eg y
autó küzdötte át mag át a sötét februári estén. A
sofőr ráfordult a Banérg atanra, és eltűnt a belváros
irányában. Faye eg y pillanatra elfelejtette, mi
dolg a itt, miért jött Jack dolg ozószobájába. Túl
könnyű volt eltűnni a sötétben, és hag yni, hog y a
szálling ózó hópelyhek hipnotizálják.
Pislog ott, kihúzta mag át, és visszafordult a nag y
Apple monitor felé. Meg mozg atta az eg eret, mire a
képernyő életre kelt. Azon g ondolkodott, miért
dobta ki Jack az eg érpadot, amelyet tőle kapott
karácsonyra, és amelyet az ő meg Julienne fotója
díszített. Helyette eg y csúnya, kék, nordeás
eg érpadot használt. A bank ezt adta karácsonyi
ajándékba a privát üg yfeleinek.
Faye tudta a jelszót. Julienne2010. A háttérkép
leg alább nem nordeás volt, hanem az a fotó,
amelyet Jack mag a készített Faye-ről és Julienne-
ről Marbellában. Faye a vízben feküdt, és kinyújtott
karral az ég felé emelte a kislányt. Mindketten
nevettek, de Faye nevetése mesterkéltnek tűnt,
ahog y hanyatt feküdt, és a haja a vízben úszott.
Julienne világ oskék szeme eg yenesen a lencsébe
nézett. Jack ug yanolyan világ oskék szemébe.
Faye előrehajolt, és vég ig nézett a testén, amely
napbarnított volt, sótól és víztől csillog ott. Habár
még csak pár hónap telt el a szülés óta, jobb
formában volt akkor, mint most. A hasa lapos volt.
A karja vékony. A combja karcsú és feszes. Most, bő
három évvel később leg alább tíz kilóval többet
nyomott, mint Spanyolország ban. Vag y tizenöttel.
Már rég óta nem mert mérleg re állni.
 Elfordította a tekintetét a testéről, meg nyitotta a
böng észőt, meg kereste az előzményeket, és beírta a
„pornó” szót. Eg ymás után jelentek meg a linkek,
dátum szerint rendezve. Faye könnyedén
követhette, milyen szexuális fantáziákkal játszott
Jack az utóbbi hónapokban. Ez volt a vág yai
lexikona. Szexuális fantáziák kezdőknek.
Október 26-án két klipet nézett meg . „Az orosz
kiscsajt meg keféli a nag y fasz” és „A sovány tinit
brutálisan meg döng etik”. Mondhatnak, amit
akarnak a pornóiparról, de a filmcímek leg alább
szókimondók. Semmi körülírás, semmi szépítés,
semmi finomkodás. Nem hazudnak arról, mit
nyújtanak, és mit akar látni, aki a képernyő előtt ül.
Eg yenes beszéd, nyílt és őszinte kommunikáció.
Amióta Faye ismerte, Jack nézett pornót, és néha
ő mag a is meg nézte a filmeket, amikor eg yedül
volt. Meg vetette azokat a barátnőit, akik azt
állították, hog y az ő férjüknek sosem jutna eszébe
ilyesmi. Csak szerették volna!
Korábban Jack nem hag yta, hog y a pornónézés
hatással leg yen a nemi életükre. Sosem volt
vag ylag os a dolog . De mostanában már nem
közeledett Faye-hez, és „A sovány tinit brutálisan
meg döng etik”-féle klipekben keresett kielég ülést.
Faye g yomra minden újabb filmmel eg yre
jobban összeszorult. A lányok fiatalok, vékonyak és
eng edelmesek voltak. Jack mindig a vékony, fiatal
lányokra bukott. Nem ő változott, hanem Faye.
Eg yébként meg nem az ilyen nőkre bukik minden
férfi? Östermalmban az öreg edő és elhízott
embereknek nincs helyük. Leg alábbis a nőknek.
Az utóbbi hónapban Jack hétszer-nyolcszor
meg nézte ug yanazt a filmet. „A kis iskolás lányt
brutálisan meg bassza a tanára.” Faye elindította a
lejátszást. Eg y fiatal, rövid, mintás szoknyát, fehér
blúzt, nyakkendőt és harisnyát viselő lánynak, aki
olyan copfban hordja a haját, mint Harisnyás Pippi,
g ondjai támadnak az iskolában. A leg nag yobb
nehézség ekbe biológ iaórán ütközik. Az ag g ódó,
felelősség tudó szülők korrepetáló tanárt szereznek
neki, és mag ára hag yják otthon. Cseng etnek. Eg y
neg yvenes férfi áll az ajtóban, könyökfoltos zakót
visel, kezében irattáskát tart. Bemennek eg y
világ os konyhába. A lány hozza és kinyitja a
tankönyveit. Átveszik a test izmait.
– Én mondom eg y izom nevét, te pedig
meg mutatod mag adon, rendben? – kérdezi a tanár
mély hang on.
A lány szeme elkerekedik, bólint és csücsörít.
Két izmot sikerül meg mutatnia. Amikor a férfi a
gluteus maximust, a nag y farizmot kérdezi, a lány
kissé felhúzza a szoknyáját, látni a bug yija
szeg élyét, és a combhajlatára mutat. A tanár
mosolyog va rázza a fejét.
– Állj fel, és meg mutatom – mondja.
A lány hátratolja a székét, és felkel. A férfi felfelé
húzza a nag y kezét a térdhajlatától, és benyúl a
szoknyája alá. Felemeli a szoknyát, és félrehúzza a
bug yit. Bedug ja az ujját. A lány felnyög . Tökéletes,
pornós nyög éssel. De eg y árnyalatnyi
meg lepetéssel és ártatlanság g al, valamint némi
bűntudattal. Íg y adva értésére a nézőnek, hog y
tudja, nem lenne szabad. Tilos. De nem tehet
ellene. Túl nag y a kísértés, képtelen ellenállni.
A férfi kihúzza és bedug ja az ujját párszor, aztán
az asztalra dönti a lányt, és meg dug ja. A lány sikít,
nyög , az asztalba kapaszkodik. Többért könyörög .
Az eg ész azzal ér vég et, hog y a férfi meg kéri a
lányt, veg ye fel a napszemüveg ét – amely leesett az
aktus alatt –, és az arcára élvez. Az iskolás lány
g yönyörtől eltorzult arccal és félig nyitott szájjal
fog adja.
Sehol máshol nem olyan nyilvánvaló, milyen
nag yra értékelik a férfiak a spermájukat, mint a
pornófilmekben. Epekedő, áhítatos, félig tátott
szájú nőket jutalmaznak vele, mintha valamiféle
adomány lenne.
 Faye kattintott párat az eg érrel a csúnya nordeás
eg érpadon, hog y kikapcsolja a számítóg épet. Ha
Jack ezt akarja, akkor ezt kapja.
Hátratolta a tiltakozva nyikorg ó széket, és felállt.
Odakint már koromsötét volt. A havazás elállt. Faye
fog ta a borospoharat, és kiment.
A g ardróbjában minden volt, ami kellett. Az
órára nézett. Fél tíz. Jack g épe pont most landol, a
férfi nemsokára taxiba ül. Természetesen az
Arlanda VIP szolg áltatásait veszi ig énybe, ezért
hamar kijut a repülőtérről.
Faye g yorsan lezuhanyozott, és leborotválta a
borostát a szeméremdombjáról. Aztán kifestette
mag át, de nem ahog y szokta, hanem kissé
hanyag abbul, fiatalosabban. Túl sok pirosítót kent
mag ára, túlontúl sok szempillafestéket, és az
eg észet rág óg umi-rózsaszín rúzzsal koronázta
meg , amelyet valahol a sminktáskája alján talált,
biztosan valami ajándékcsomag ban kapta eg y
eseményen.
Jack nem őt fog ja kapni – nem Faye-t, a
feleség ét, a g yermeke anyját –, hanem eg y
fiatalabbat, ártatlanabbat, talán eg y érintetlent.
Erre van szükség e.
Kiválasztotta a férfi eg yik vékony, szürke
nyakkendőjét, és hanyag csomót kötött rá. Felvette
az olvasószemüveg ét, amelyet szég yellt mások
előtt, ezért mindig elrejtette, ha látog atóik jöttek.
Szög letes, fekete, Dolce&Gabbana. Szemüg yre vette
az eredményt a tükörben. Tíz évvel fiatalabbnak
tűnt. Úg y nézett ki, mint amikor elhag yta
Fjällbackát.
Nem volt feleség . Nem volt anya. Tökéletes volt.
Belopakodott Julienne szobájába, és kihozta a
kislány eg yik füzetét meg a rózsaszín bolyhos
g olyóstollát. Meg torpant, amikor Julienne
motyog ott valamit álmában. Felébredt? Nem,
hamarosan újra hallani lehetett az eg yenletes
léleg zését.
Faye kiment a konyhába, hog y bort töltsön
mag ának, de aztán g ondolt eg yet, és hirtelen
kihúzta a fiókot, ahol Julienne műanyag poharait
tartották. Eg y nag y, fedeles, szívószálas, Hello
Kitty-s bög rébe öntötte a bort. Tökéletes.
Amikor a kulcs elfordult a zárban, Faye eg y The
Economistet lapozg atott, amelyet Jack mindig
makacsul elöl hag yott. Valójában Faye volt az
eg yetlen a családban, aki tényleg esen el is olvasta.
Jack letette a földre a táskáját, kibújt a cipőjéből,
és beledug ta a cédrus sámfát, hog y a puha bőrből
kézzel varrott olasz lábbeli meg őrizze a formáját.
Faye csendben volt. A szokásos, diszkrét Lancôme
rúzsától eltérően a rózsaszín rúzs rag adt, és enyhe
műanyag illatot árasztott.
Jack óvatosan kinyitotta a hűtőt. Még mindig
nem vette észre Faye-t. Csendben kotorászott,
valószínűleg azt hitte, a családja már alszik.
Faye szemüg yre vette a nappali sötétjéből. Úg y
nézte a férjét, mint az ablakon beleső ideg en,
miközben a férfi nem volt tudatában, hog y fig yelik.
Jackot mindig feszítette valami, de most, amikor
nem tudta, hog y nézik, másként mozg ott. Lezserül,
már-már hanyag ul. Daliás teste kissé
meg g örnyedt, nem nag yon, de ahhoz elég g é, hog y
Faye, aki olyan jól ismerte, érzékelje a különbség et.
Az arca simábbnak látszott, hog y eltűntek róla az
ag g odalom barázdái, amelyeket újabban mindig
látott rajta. Még a karrierjével és az életükkel
szorosan összefonódó társas összejövetelekkor is,
ahol a nevetések és a poharak cseng ése szolg áltatta
a háttérzajt a másnap kötendő többmilliós
üzlethez.
Arra a fiatal Jackra emlékeztetett, aki a
meg ismerkedésükkor volt. A csintalan pillantás, a
boldog nevetés, a Faye-t unos-untalan meg érintő
kéz, amely sosem tudott betelni vele.
A hűtőszekrény lámpája meg világ ította az arcát,
és Faye képtelen volt levenni róla a tekintetét.
Szerette a férfit. Szerette a széles hátát. Szerette a
nag y kezét, amely most a g yümölcslé után nyúlt,
és a szájához emelte a dobozt. Ez a kéz nemsokára a
testén lesz, a testében. Szent ég , hog y vág yott rá!
Meg moccanhatott, mert Jack hirtelen a
csillog óra vikszolt sütőajtó felé kapta a fejét, és
meg látta benne Faye tükörképét. Összerezzent és
meg pördült. A g yümölcslét még mindig a kezében
tartotta, félúton a szája felé.
Letette a dobozt a konyhaszig etre.
– Hát fenn vag y? – kérdezte meg lepetten.
Két ívelt szemöldöke között újra meg jelent a
ránc.
Faye nem válaszolt, csak felállt, és tett pár lépést
felé. A férfi szeme a testét pásztázta. Már rég nem
nézett rá íg y.
– Gyere ide! – mondta Faye g yeng éden, mag as
hang on.
Jack becsukta a hűtőszekrény ajtaját, és a konyha
sötétbe borult. A város fényei elég világ osság ot
adtak, hog y lássák eg ymást. A férfi meg kerülte a
konyhaszig etet, a kézfejével meg törölte a száját, és
előrehajolt, hog y meg csókolja Faye-t. De a nő
elfordította a fejét, és eg y székre nyomta a férfit.
Most ő irányított. Amikor Jack a szoknyája felé
nyúlt, Faye eltolta a kezét. Majd eg y másodperccel
később a térdhajlatára húzta. Felhúzta a szoknyáját,
hog y a férfi lássa a csipkebug yit. Remélte, hog y
felismeri, remélte, hog y látja, hasonló. Mint az övé.
A fiatal lányé. Az ártatlan lányé.
Jack vég ig simított a combján, és Faye nem tudta
meg állni, felnyög ött. A férfi, ahelyett, hog y
félrehúzta volna a bug yit, mint a filmben, letépte.
Faye újból nyög ött, ezúttal hang osabban, az
asztalra hajolt, és a csípőjét mozg atta, miközben
Jack kig ombolta a nadrág ját, és az alsójával eg yütt
eg y mozdulattal letolta. Belemarkolt Faye hajába,
és még jobban az asztalra nyomta. Teljes
testsúlyával ránehezedett, keményen a nyakába
harapott, és Faye érezte a narancslé illatát, amely
elveg yült a repülőn fog yasztott whiskyével. A férfi
határozott mozdulattal szétfeszítette Faye lábát,
mög é állt, és beléhatolt.
Keményen, ag resszíven dug ta meg , az asztallap
minden lökésnél Faye hasába vág ott. Kissé rosszul
érezte mag át, de a fájdalom felszabadította,
elfeledtetett vele minden mást, és csak az élvezetre
összpontosított.
Az övé volt. A g yönyöre a férfi g yönyöre volt. A
teste a férfi teste volt.
– Szólj, mielőtt elmész – mondta Faye, miközben
arca a hideg asztallapra nyomódott, amelyen a rúzs
rag acsos foltokat hag yott.
– Most – liheg te Jack.
Faye elétérdelt. A férfi nehezen szedte a leveg őt,
és farkát Faye tátott szájába dug ta. Mindkét kezével
meg rag adta Faye tarkóját, és még mélyebben belé
nyomult. Faye leküzdötte az öklendezést,
ig yekezett nem elfordítani a fejét. Csak fog add
mag adba! Mindig csak fog add be!
Mag a elé képzelte a pornófilmben látott
jelenetet, és amikor Jack elélvezett, örömmel
fedezte fel az arcán ug yanazt a kifejezést, mint a
tanárén, aki mag áévá tette a fiatal, ártatlan lányt.
– Üdv itthon, szívem! – mondta Faye erőltetett
mosollyal.
Ez volt az eg yik utolsó szeretkezésük
házasokként.

[1] A név svéd kiejtése: jakk.

Stockholm, 2001 nyara

Az első stockholmi hetek mag ányosan teltek. Két

évvel az érettség i után hag ytam mag am mög ött
Fjällbackát. Testileg -lelkileg . De nem tudtam elég
messzire kerülni attól a nyomasztó kis falutól.
Meg fojtott a festői sikátoraival és a kíváncsi
lakóival, akiknek pillantásától eg y percre sem
szabadulhattam. Tizenötezer koronával és kitűnő
bizonyítvánnyal indultam útnak.
Leg szívesebben már korábban nekivág tam volna.
De tovább tartott elintézni a g yakorlati
tennivalókat, mint ahog y számítottam rá. Eladni a
házat, kipakolni, elűzni a kísértő szellemeket.
Annyira fájtak az emlékek. Amikor körbejártam a
szülőházamban, folyton mag am előtt láttam őket:
Sebastiant, anyát és nem utolsósorban apát.
Fjällbackában már semmi sem maradt számomra.
Csak a pletyka. És a halál.
Senkim sem volt már ott. Most sincs. Ezért
bepakoltam a táskába, felültem a stockholmi
vonatra, és hátra sem néztem.
Meg fog adtam, hog y sosem térek vissza.
A stockholmi központi pályaudvaron meg álltam
eg y szemetesnél, szétszedtem a telefonomat, és
kidobtam a SIM-kártyát. Íg y a múlt eg yetlen árnya
sem érhetett el többé. Senki sem fenyeg ethetett és
üldözhetett.
Nyárra kibéreltem eg y szobát a Fältöversten, az
ocsmány bevásárlóközpont felett, amelynek láttán
a östermalmiak fejcsóválva azt mondog atták: „a
szocdemek tönkretették a szép kis Östermalmot”.
De ezt akkor még nem tudtam. A tanumshedei
Hedermyrs szupermarket Ica élelmiszerboltjához
voltam szokva, és a Fältöverstent szépnek láttam.
Az első perctől kezdve imádtam Stockholmot. A
hetedik emeleti ablakból ráláttam a környező
épületek g yönyörű homlokzatára, az árnyas
parkokra, a szép autókra, és arra g ondoltam, hog y
eg yszer én is az eg yik tekintélyes, tizennyolcadik
századi házban fog ok lakni a férjemmel, a három
tökéletes g yerekemmel és eg y kutyával.
A férjem képzőművész lesz. Vag y író. Vag y
zenész. Kicsit sem fog hasonlítani apára.
Értelmiség i lesz, kifinomult és nag yvilág i. Jó
illatot áraszt, és ízlésesen öltözködik. Másokkal
szig orú lesz, de velem soha, mert én leszek az
eg yetlen, aki meg érti.
Az első, hosszú, világ os éjszakákon a várost
jártam. Láttam verekedéseket a sikátorokban,
miután a kerthelyiség ek bezártak. Hallottam
sikolyt, sírást és nevetést. Szirénázó mentőautót,
amely azért volt úton, hog y elhárítsa a veszélyt, és
életet mentsen. Csodálkozva néztem a belvárosban
a kurvákat, akik nyolcvanas évekbeli sminket és
csizmát viseltek, bőrük fehér és petyhüdt volt,
karjukon szúrásnyomok, amelyeket blúzuk vag y
pulóverük hosszú ujjával próbáltak takarg atni.
Cig arettát kértem tőlük, és az életükről
fantáziáltam. A lecsúszottság jelentette
szabadság ról. Amikor már nincs lejjebb.
Eljátszottam a g ondolattal, hog y beállok közéjük.
Csak hog y meg értsem, milyen ez, és milyen
emberek vásárolnak mag uknak mocskos intimitást,
miközben a Volvójuk hátsó ülésén ott a g yerekülés
és a tartalék pelenka, a kesztyűtartóban pedig a
nedves törlőkendő.
Ekkoriban kezdődött el ig azán az életem. A múlt
béklyóként lóg ott a lábamon. Lehúzott, zavart,
akadályozott. De a testem minden sejtje
kíváncsiság tól ég ett. Én a világ ellen. Messze az
otthonomtól, eg y olyan városban, amelyről eg ész
életemben álmodtam. Nem csak elvág ytam.
Valahová vág ytam. Lassacskán kezdtem azt
képzelni, hog y Stockholm az én városom. Reményt
adott, hog y képes leszek meg g yóg yulni és
felejteni.
Július elején a főbérlőm, eg y nyug almazott
tanárnő Norrlandba utazott az unokáihoz.
– Nincs látog ató – mondta szig orúan, mielőtt
behúzta volna mag a után az ajtót.
– Nincs látog ató – ismételtem eng edelmesen.
Azon az estén kisminkeltem mag am, és
meg ittam az italait. A g int és a whiskyt. A
cseresznyelikőrt és az Amarulát. Undorító íze volt,
de nem számított, a mámort akartam, amely
feledést íg ért, és meleg en áradt szét a testemben.
Miután bátorság ot merítettem, felvettem eg y
g yapjúruhát, és kisétáltam a Stureplanra. Némi
tétovázás után leültem eg y szép kerthelyiség ben.
Ismert arcok sétáltak el mellettem, amelyeket
korábban csak a tévében láttam. Nevetve,
mámorosan. Az alkoholtól és a nyártól.
Éjfélkor beálltam az utca másik oldalán az
éjszakai klubnál kíg yózó sorba. A hang ulat feszült
volt, és én nem voltam biztos benne, hog y
beeng ednek. Próbáltam utánozni a többieket. Úg y
viselkedni, mint ők, bár eg y idő után rájöttem,
hog y minden bizonnyal turisták. Pont olyan
messziről jöttek, mint én, és mesterség es
bátorság g al vértezték fel mag ukat.
A hátam mög ül nevetést hallottam. Két velem
eg ykorú srác előzte meg a sort, és sétált a
kidobóhoz. Biccentés, kézfog ás. Minden pillantás
rájuk szeg eződött. Irig yen és elismerően. Az
embereknek a többórás készülődés és a rozéspohár
melletti nevetg élés után most a sorban állva
g émberedett el a lába. És lám, lehet ilyen
eg yszerűen is! Bárcsak én is lennék valaki!
Velem ellentétben a két srácot észrevették,
tisztelték, ők tartoztak valahová. Voltak valakik.
Akkor és ott eltökéltem, hog y belőlem is lesz
valaki.
Ekkor az eg yik srác meg fordult, és kíváncsian
szemüg yre vette a sorban álló embereket.
Találkozott a pillantásunk.
Félrenéztem, a táskámban kezdtem kotorászni
cig aretta után. Nem akartam hülyének tűnni, nem
akartam annak tűnni, aki vag yok: vidéki kiscsajnak,
aki életében először jár eg y fővárosi éjszakai
klubban. És lopott g intől meg Amarulától rúg ott
be. De a következő pillanatban a srác előttem
termett. A haja eg yenes volt, a szeme kék és
barátság os. A füle kissé elállt. Bézs ing et és sötét
farmert viselt.
 – Hog y hívnak?
– Matildának – feleltem.
Az utálatos név. Amely eg y másik élethez
tartozott, eg y másik emberé volt. Valakié, aki már
nem voltam. Valakié, akit hátrahag ytam, amikor
felszálltam a stockholmi vonatra.
– Eng em Viktornak. Eg yedül vag y?
Nem válaszoltam.
– Gyere előre a kidobóhoz – mondta.
– Nem vag yok rajta a listán – motyog tam.
– Én sem.
Rám mosolyg ott. Kiléptem a sorból. A túl kicsi
ruhákat viselő lányok és az ag yonzselézett hajú
fiúk irig y és vág yakozó pillantásokat vetettek rám.
– Velem van.
Az ajtónál álló hústorony felemelte a kötelet, és
azt mondta:
– Parancsolj!
Viktor kézen fog ott, és bevezetett a sötétbe.
Árnyak, villódzó, színes fények, dübörg ő basszus,
vonag ló testek, tánc. Meg álltunk eg y hosszú
bárpult vég ében, és Viktor köszönt a pultosnak.
– Mit iszol? – kérdezte.
A túl édes likőr utóízével a számban azt feleltem:
– Sört.
– Jó, bírom a sörös csajokat. Zsír.
 – Zsír?
– Ig en. Vag yis jó. Menő.
Eg y Heinekent nyújtott át. Koccintásra emelte az
üveg ét. Rámosolyog tam, és belekortyoltam az
italba.
– Mi a nag y álmod, Matilda?
– Hog y leg yek valaki – mondtam.
Nem volt időm g ondolkodni.
– De már vag y valaki.
– Valaki más.
– Szerintem nincs veled semmi baj.
Viktor tett pár tánclépést oldalra, és a zene
ritmusára bólog atott.
– És neked mi az álmod?
– Nekem? Én csak zenélni szeretnék.
– Zenész vag y?
Közel kellett hajolnom hozzá, és fel kellett
emelnem a hang omat, hog y hallja.
– DJ. De ma este szabad vag yok. Holnap lépek fel.
Itt.
Tekintetemmel követtem az ujját. A fal mellett
húzódó kis emelvényen a lemezjátszó mög ött az a
srác állt, akivel Viktor érkezett, és a zenét
hallg atta. Kicsit később csatlakozott hozzánk.
Axelként mutatkozott be. Kedvesnek és
jóindulatúnak tűnt.
 – Örülök, hog y meg ismertelek, Matilda –
mondta, és kezet nyújtott.
Arra g ondoltam, mennyire mások ők, mint az
otthoni fiúk. Jól neveltek. Választékosan beszélnek.
Axel italt rendelt, majd eltűnt. Viktorral újra
koccintottunk. A söröm hamar elfog yott.
– Holnap fellépés előtt bulizunk eg yet a
haverokkal. Nem jössz?
– De lehet – mondtam, és elg ondolkodva
mustrálg attam. – Eg yébként miért hoztál be?
Tüntetőleg kiittam az utolsó korty sört az
üveg ből. Azt reméltem, hog y rendel eg y újabbat.
Amit meg is tett. Eg yet nekem, eg yet mag ának.
Aztán válaszolt a kérdésemre. A kék szeme izzott a
sötétben.
– Mert helyes vag y. És mag ányosnak tűntél.
Meg bántad?
– Nem, eg yáltalán nem.
Előszedett eg y doboz Marlborót a farzsebéből, és
adott eg y szálat. Nem bántam, hog y meg kínált, íg y
a saját cig im tovább kitart majd. A lakbér meg
minden más kifizetése után nem maradt sok a
házeladásból származó tizenötezerből.
Eg ymáshoz értünk, amikor tüzet adott. A keze
napbarnított volt, és meleg . Amikor elhúzta,
azonnal hiányzott az érintése.
 – Szomorú a szemed. Tudsz róla? – kérdezte, és
mélyen a cig arettájába szívott.
– Hog yhog y?
– Mintha szomorú lennél. De nekem bejön.
Untatnak a folyton vidám emberek. Nem arra
teremtettek minket, hog y örökké boldog ok
leg yünk, akkor meg állna a világ .
Nem válaszoltam. Azt g yanítottam, hog y csak
hülyít.
Hirtelen szédülni kezdtem a részeg ség től.
Elhatároztam, hog y mag ammal viszek eg y
emléket, előrehajoltam, meg fog tam a tarkóját, és
mag am felé húztam a fejét. Azt reméltem, hog y
ettől a g esztustól mag abiztosabbnak tűnök, mint
amilyen vag yok. Az ajkunk összeért. Sör- és
Marlboro-íze volt, és jól csókolt. Gyeng éden, de
határozottan.
– Felmenjünk hozzám? – kérdezte.
Jack a konyhaasztalnál ült a sötétkék köntösében, és
a Dagens Industrit olvasta. Fel sem nézett, amikor
Faye belépett a konyhába. De a nő már meg szokta,
mindig íg y viselkedett, ha feszült volt. Tekintetbe
véve, mekkora felelősség nehezedett rá az
irodában, meg érdemelte, hog y hétvég én békén
hag yják.
A nég yszáz nég yzetméteres lakás, amelyet nég y
lakás eg ybenyitásával alakítottak ki, túl szűknek
érződött, amikor Jack nyug alomra vág yott. Faye
még mindig nem tudta, hog yan viselkedjen ezeken
a napokon.
Amikor hazafelé hajtott Liding őből, ahol
Julienne eg y óvodai barátnőjénél töltötte a napot,
arra g ondolt, hog y ma mag ukban lesznek Jackkal.
Csak ők ketten. Bebújnak az ág yba, és meg néznek
valami tévéműsort, amelyet eg yüttes erővel
szidnak a bug yutaság áért és közönség esség éért.
Faye meg hallg atja, milyen volt Jack hete. Kéz a
kézben sétálnak eg yet a Djurg årdenen.
Beszélg etnek, mint rég en.
 Faye leszedte az asztalt Jack és Julienne után. A
g abonapehely meg puhult a tejben. Faye utálta
meg érinteni az átázott pelyheket, utálta a
savanykás szag ot, ezért el kellett fojtania a feltörő
hánying ert, amikor letakarította a tálcát.
A konyhaszig et csupa morzsa volt, a szélén eg y
félig meg evett szendvics küzdött a g ravitációval.
Csak az tartotta vissza, hog y a vajas fele volt lefelé.
– Leg alább meg próbálhattál volna rendet tenni,
mielőtt elmész – mondta Jack, fel sem pillantva az
újság ból. – Nem hívhatunk hétvég én is bejárónőt.
– Ne harag udj! – Faye lenyelte a g ombócot a
torkából, és vég ig húzott eg y nedves rong yot a
pulton. – Julienne menni akart. Borzasztó hisztit
levág ott.
Jack hümmög ött, és folytatta az olvasást. Most
zuhanyozott a futás után. Kellemes Armani Code-
illatot árasztott. Már a meg ismerkedésükkor is ezt
a parfümöt használta.
Julienne csalódott volt, amiért nem
találkozhatott az apjával, de Jack már elment futni,
mire a kislány felébredt, és nem ért vissza
indulásig . Zűrös eg y reg g el volt. Faye nég yféle
reg g elit kínált Julienne-nek, de neki eg yik sem
felelt meg , az öltözködés meg felért eg y
kínkeserves, vérverejtékes maratonnal.
 De most már leg alább a konyhapult tiszta volt.
Faye eltakarította a háború maradványait.
A mosog atóba tette a rong yot, és Jackot fig yelte
a konyhaasztalnál. Bár mag as, edzett,
felelősség teljes és eredményes volt, vag yis eg y
sikeres férfi minden klasszikus jellemvonásával
rendelkezett, sok szempontból még mindig
g yereknek tűnt. Eg yedül Faye látta annak, aki
valójában volt.
Mindig szeretni fog ja, bármi történjék is.
– Lassan ideje lenne meg nyiratkoznod, szívem.
Kinyújtotta a kezét, és még meg tudta érinteni a
nedves tincseket, mielőtt a férfi elhúzta volna a
fejét.
– Nem érek rá. Ez a terjeszkedés bonyolult, és
minden fig yelmemet leköti. Nem tudok minden
szíre-szóra fodrászhoz futkosni, mint te.
Faye leereszkedett a mellette álló székre. A
térdére fektette a tenyerét. Próbálta felidézni,
mikor vág atta le utoljára a haját.
– Akarsz róla beszélni?
– Miről?
– A Compare-ről.
A férfi lassan felnézett az újság ból, és Faye-re
pillantott. Meg rázta a fejét, és sóhajtott eg yet. A nő
már bánta, hog y meg szólalt. Bánta, hog y nem a
morzsa leseprésével fog lalkozik némán. Még is
folytatta.
– Rég en akartál…
Jack összerezzent, és leeresztette az újság ot.
Kissé túl hosszú frufruja az arcába hullt, amikor
ing erülten felkapta a fejét. Miért nem hag yja az
asszony nyug odtan olvasni? Csak törölg esse le a
pultot. Leg yen karcsú, szép és eng edelmes. Ő eg ész
héten melózott. Ha a neje elég g é ismerné, tudná,
hog y hamarosan bezárkózik a toronyszobába, és
folytatja a munkát. Érte és Julienne-ért. Hog y jó
dolg uk leg yen. Mindnyájukért. Nem saját mag áért.
A családjukért.
– Minek beszéljek róla? Már semmit sem tudsz
az üzletről. Az ilyen tudás romlandó. Nem lehet
elraktározni.
Faye a jeg yg yűrűjét babrálta. Körbe-
körbeforg atta.
Ha nem nyitja ki a száját, olyan lehetett volna a
délelőttjük, ahog y elképzelte. De mindezt eldobta
eg y ostoba kérdésért. Több esze is lehetett volna.
– Tudod eg yáltalán, ki Svédország g azdaság i
minisztere? – kérdezte Jack.
– Mikael Damberg – vág ta rá Faye ösztönösen.
Ösztönösen és helyesen.
De amikor meg látta a férje pillantását,
meg bánta. Miért nem tudja tartani a száját?
– Jól van. Nemsokára új törvény lép hatályba.
Tudod, melyik?
Tudta. De lassan meg rázta a fejét.
– Hát persze hog y nem tudod! – mondta Jack. –
Arról szól, hog y a cég eknek fig yelmeztetniük kell
az üg yfeleiket eg y hónappal a szerződésük lejárta
előtt. Rég en ment minden tovább. Érted, mit jelent
ez?
Faye természetesen értette. Pontos számokat
tudott volna mondani, mit jelent ez a Compare-
nek. De szerette Jackot. Itt ül az eg ymillió koronás
konyhájában a férjével, aki eg y g yerek eg y felnőtt
férfi testében, és csupán ő ismeri, és ő szereti
mindennél jobban. Ezért meg rázta a fejét. Ahelyett,
hog y azt mondta volna, hog y a Leasnado AB, eg y
kisebb energ iaszolg áltató vállalat, amely a
Compare tulajdonában van, körülbelül az üg yfelei
húsz százalékát fog ja elveszíteni, akiknek a
szerződése rég en csak úg y életben maradt. Ezzel
nag yjából ötszázmillióval csökken a forg almuk
éves szinten. A nyereség ük kétszázmillióval.
De csak meg rázta a fejét.
A jeg yg yűrűjét babrálta.
– Nem tudod – mondta Jack vég ül. – Most már
folytathatom az olvasást?
 Felemelte az újság ot. Visszatért a számok, a
részvényárfolyamok, az új kibocsátások és a
cég vásárlások világ ába, amelynek Faye három évet
áldozott az életéből a Kereskedelmi Főiskolán,
mielőtt kimaradt volna. Jack kedvéért. A cég
kedvéért. A család kedvéért.
Kiöblítette a mosog atórong yot a csap alatt,
kézzel összeszedte a lefolyóban összeg yűlt ázott
g abonapelyheket és kenyérmorzsákat, majd a
szemetesbe dobta. A háta mög ül hallotta Jack
újság jának zizeg ését. Csendesen csukta le a
szemetest, hog y ne zavarja a férfit.
Stockholm, 2001 nyara

Viktor Blomnak széles, napbarnított háta volt, és

eg y világ osbarna anyajeg ye a nyakán. Mélyen
aludt, ezért temérdek időm volt szemüg yre venni
őt is, és a szobát is, amelyben feküdtünk. Az
ablakokon nem volt füg g öny, és a franciaág yon
kívül csak eg y szék állt benne, amely piszkos ruhák
alatt roskadozott. A napfény a hideg , fehér falakon
táncolt.
A csupasz lábamra eg y nyirkos, koszos takaró
tekeredett. Lerúg tam, és törülköző g yanánt
mag amra csavartam, majd óvatosan kinyitottam a
hálószoba ajtaját. A szeg ényesen bútorozott, belső
kétszintes lakás, amelyet Viktor és Axel nyárra
kibérelt, a g ärdeti Branting sg atan eg yik házának
földszintjét és első emeletét fog lalta el. Odakint
volt eg y asztal, néhány szék és eg y g rillsütő. Az
asztalon eg y üres fantás doboz, dug ig
cig arettacsikkel.
Axel szobájából hang os horkolás hallatszott. A
földszinten volt a nappali és a konyha. Lementem,
főztem kávét, és cig arettát kotortam elő a
táskámból, amelyet az előszoba padlójára dobtam
le. Aztán fog tam a kávét meg a cig it, és
leroskadtam az eg yik székre a kertben.
Előttem a Tessinparken terült el. A nap még
eg észen alacsonyan állt, hunyorog nom kellett.
Nem akartam ideg esítő és tolakodó lenni. Viktor
biztosan csak úg y mondta, hog y menjek el a mai
bulijukba. Hog y lefektessen. Ennél sokkal
hang zatosabb íg éreteket is hallottam már
kocsmákban. Úg y tűnt, Viktor jól érzi mag át
velem. És én is jól éreztem mag am vele. De jobb, ha
ennyiben hag yjuk a dolg ot. Belenyomtam a csikket
a fantás dobozba, aztán felkeltem, hog y bemenjek
meg keresni a ruháimat. Ekkor kinyílt az ajtó
mög öttem.
– Hát itt vag y – mondta Viktor álomittasan. –
Van eg y cig id?
Adtam neki eg yet. Leült a székre, amelyről
felálltam, és a napba hunyorg ott. Letelepedtem
mellé.
– Éppen menni akartam – mondtam.
Felkészültem rá, hog y meg könnyebbülést látok
az arcán. Hálát, amiért nem akaszkodom rá, amiért
tudom, hog y mennem kell.
 De Viktor meg lepett.
– Menni? – képedt el. – De hát miért?
– Nem itt lakom.
– És?
– Biztos nem akarjátok Axellel, hog y itt lóg jak.
Vág om, hog y eg y eg yéjszakás kaland volt, és
meg van a mag ad baja. Nem akarok problémás csaj
lenni, aki rád csimpaszkodik.
Viktor elfordította a tekintetét, és a
Tessinparken felé nézett. Ellenálltam a
késztetésnek, hog y meg simog assam a leborotvált
fején kiütköző borostáit. A hálószobája falán lóg ó
fénykép elárulta, hog y dús, hullámos, szőke haja
van. Továbbra is némán ült, és eg y pillanatra
elhittem, hog y átláttam rajta. Hog y az ő
g ondolataiban is olyan könnyű olvasni, mint az
összes többi srácéban.
Vég ül azt mondta:
– Nem tudom, hog y szoktak bánni veled a pasik,
vag y honnan jössz, de szerintem szép vag y. Más,
ig azi. Ha menni akarsz, természetesen elmehetsz,
de szerintem klassz lenne, ha maradnál eg y
darabig . Le akartam menni g yümölcslevet és
croissant-t venni mag unknak, aztán napozhatnánk,
később meg rendelhetnénk pizzát.
– Jó. – A válasz g yorsan bukott ki belőlem, nem
is g ondolkodtam.
Eg y darázs repült el az arcom előtt.
Elhesseg ettem. Sosem féltem a darazsaktól. Annyi
más sokkal rosszabb dolog tól lehet félni.
– Jó? Most komolyan, milyen pasasokkal szoktál
te találkozni?
– A srácok otthon… Nem tudom. Le akarnak
fektetni, aztán elvárják, hog y lelépj. Más dolg uk
van.
A pillantásokról nem szóltam. A szavakról. A
szég yenről, amelyet mag ammal cipeltem, habár
másvalaki szég yene volt. Odaadni a testemet
annak, aki akarja, ehhez képest semmi sem volt.
Viktor beárnyékolta a szemét.
– Mióta laksz Stockholmban?
– Eg y hónapja.
– Isten hozott!
– Kösz.

Este hétkor elkezdtek özönleni az emberek a

lakásba. A többség pár évvel idősebb volt nálam, és
eleinte elég elveszettnek éreztem mag am. Viktort
elnyelte a tömeg , én meg eg yszer csak a kerti
asztalnál találtam mag am Axel társaság ában. Az
italomat kortyolg attam, és cig arettáztam, míg ő a
tavalyi vonatozásukról mesélt történeteket,
amelyeken fulladozva nevettem. Két lány jött ki, és
Juliaként, valamint Saraként mutatkozott be.
Juliának hosszú, barna haja meg zöld szeme volt, és
szép, sötétkék ruhát viselt. Sarán farmerszoknya
volt, fehér ing g el. Szőke haját hanyag kontyba
tűzte fel.
– Rohadtul félek az ősztől – mondta Julia, és
előrehajolt. – Ki akarok maradni, vag y leg alábbis
be akarok iktatni eg y pihenőévet, de apám nem
akarja meg eng edni. Már attól felhúzza mag át, ha
csak szóba hozom. Basszus, de utálom Lundöt!
– Szeg ény! – felelte Sara, miközben füstkarikákat
ereg etett.
– Bárcsak olyan jeg yeim lennének, hog y bejussak
a kereskedelmi fősulira! De leszarom. Ma este
bulizunk!
Julia feleg yenesedett, és rám nézett, mintha csak
most vette volna észre, hog y ott vag yok.
– Te mit melózol?
Kifújtam a füstöt, és meg köszörültem a
torkomat. Semmi kedvem nem volt a terveimről
mesélni olyasvalakinek, akit csak most ismertem
meg .
– Pillanatnyilag semmit.
– Király. Tanulni fog sz?
Több stockholmi iskolába is jelentkeztem, ezért
bólintottam. A bankszámlámra g ondoltam, amely
ijesztően apadt.
– Azt tervezem. De eltart eg y darabig , mire
választ kap az ember – mondtam.
– Honnan ismered Axelt?
Ezt a másik lány, Sara kérdezte, és a fiú felé
biccentett.
– Teg nap találkoztam a Buddha Barban
Viktorral, ha tudjátok, ki az.
– Itt aludtál?
Bólintottam.
Csendben szívták el a cig arettájukat, aztán
felálltak.
– Julia és Viktor rég en jártak – mondta Axel,
miután a lányok elmentek.
– Rég en?
– Kábé három hónappal ezelőtt. Most találkoztak
először, amióta Julia visszajött Lundből.

Julia és Sara eljött velünk a Buddha Barba. Viktor

közelében maradtak, és vég ig bosszúsan
méreg ettek. Minél többet ittam, annál jobban
ideg esítettek.
Amikor Viktor szünetet tartott, odajött hozzám
meg Axelhez. Átkaroltam, miközben Julia
összeszűkülő szemébe néztem. Viktor meg csókolt,
én pedig finoman beleharaptam az alsó ajkába.
Amikor vissza kellett térnie a DJ-pulthoz,
meg kérdezte, nem meg yek-e vele. Átölelte a
derekamat, miközben átvág tunk az embertömeg en.
Lassan haladtunk, mert lépten-nyomon
meg állították, hog y váltsanak vele pár szót. Vég ül
odaértünk. Viktor feltette a fejhallg atót, eltekert
néhány g ombot, és mozog ni kezdett a zene
ritmusára.
Követtem a példáját. Aztán meg fog tam a kezét,
és a ruhám alá húztam, a lábam közé. Nem volt
rajtam bug yi.
– Ma is feljössz hozzám? – kérdezte.
– Ig en, ha akarod.
Áthatóan nézett rám, ami felesleg essé tette a
választ.
– Mit fog unk csinálni? – kérdeztem incselkedőn.
Viktor nevetett, és betett eg y másik számot.
Csodás érzés töltött el. Szabad voltam. Azt
tehettem, amit akartam. Az lehettem, aki lenni
akartam. Elhag ytam a múltat, amely mindent
bemocskolt körülöttem és bennem. Elhag ytam
azokat, akik lehúztak. Lassan, lépésről lépésre
valaki mássá váltam.
Vég ig néztem a táncoló embereken, lehunytam a
szemem, és arra g ondoltam, milyen volt
Fjällbackában. A kíváncsiskodás, a mindenhová
követő tekintetek, a csodálkozás és a részvét
eg yveleg e. Rag acsos, súlyos, fojtog ató. Itt senki
sem tudta. Itt senki sem bámult. Itt volt a helyem.
Stockholmban.
– Kimeg yek vécére – kiáltottam.
– Jó. Tíz perc múlva vég zek. Találkozunk a
kijáratnál?
Bólintottam, és elindultam a női vécé felé.
Beálltam a sorba, és mag amban azon
mosolyog tam, hog y Viktor az enyém, és senki
másé. A táncparketten szóló zene tompán lüktetett,
a tükör a falon ritmusra rezg ett.
Szemüg yre vettem a tükörképemet. A hajam
szőkébb volt, mint máskor, napbarnítottnak és
üdének tűntem. Úg y láttam, idősebbnek nézek ki,
mint pár hete. A mosdókag ylónál eg y lány
rózsaszín flakonos hajspray-vel fújta be a haját.
Meg csapott az édes illat, amely szög es ellentétben
állt az izzadság , az alkohol és a füstös ruhák
szag ával.
A hátam mög ött kinyílt az ajtó, és eg y pillanatra
hang osabb lett a zene.
Valaki meg kopog tatta a vállamat, mire
meg fordultam. Még meg pillantottam Juliát,
mielőtt az ital az arcomba fröccsent volna. Eg y
jég kocka eltalálta a homlokomat, a földre esett, és
elpattant. Az alkohol csípte a szememet, és hevesen
pislog ni kezdtem a meg lepetéstől meg a
fájdalomtól.
– Mi az istent művelsz? – ordítottam, és
hátráltam eg y lépést.
– Te vidéki picsa! – kiáltotta Julia, majd sarkon
fordult, és eltűnt.
Pár lány nevetett. Meg törölköztem eg y
papírtörülközővel. Éreztem, hog y a meg aláztatás
rovar módjára mászik vég ig a testemen. Meg int én
voltam, a rég i én, aki meg lapul, és az árnyékba
húzódik. Aki roskadozik a túl sok titok súlya alatt.
Aztán kihúztam mag am, és a tükörbe néztem.
Soha többé.

Eg y héttel később levelet kaptam. Felvettek a

Kereskedelmi Főiskola közg azdász szakára.
Lemásoltam a levelet, meg kerestem Julia címét,
vettem eg y borítékot, beletettem a felvételi
eng edélyt és a fényképet, amelyet Viktor csinált
önkioldóval, miközben én nég ykézláb álltam, ő
pedig mög öttem térdelt g yönyörtől eltorzult
arccal. Amikor bedobtam a levelet Julia
postaládájába, eg yetlen g ondolat járt a fejemben:
soha többé nem hag yom, hog y meg alázzanak.
 Eg y hónapra rá beiratkoztam a Kereskedelmi
Főiskolára. A középső nevemet, a Faye-t
használtam, amelyet anyám kedvenc könyvének
szerzője után kaptam. Matilda nem létezett többé.
Eg y pincér sietett el Faye háta mög ött. Biztos a
nag yétkű férfiakhoz tartott, akik pár asztallal
arrébb ültek. Ez a fajta nem tud várni. Ami nem is
csoda, ha arra g ondol az ember, hog y
szemlátomást csak eg y húsos tálnyira vannak a
szívrohamtól.
Faye Alice-t nézte, aki éppen ekkor ült le vele
szembe. Amikor Faye meg ismerte őt és a többi
felsőbb osztálybeli nőt, akik ug yanazokban a
körökben mozog tak, libáknak nevezte őket
mag ában, mert az volt a leg főbb feladatuk, hog y
tojásokat rakjanak a férjüknek. Arra
összpontosítottak, hog y örökösöket szüljenek, majd
a Gucciba bújtatott szárnyaik alá veg yék az
elkényeztetett fiókákat. Amikor aztán a g yerekek
elkezdtek a g ondosan kiválasztott óvodába járni,
eljött az idő, hog y a nők is meg felelő
tevékenység eknek szenteljék mag ukat: jóg ának,
manikűrözésnek, ebédfőzésnek, a bejárónő
ellenőrzésének, a bébiszitterhadak irányításának, a
súlyuk kordában tartásának. Vag yis inkább annak,
hog y eg yáltalán ne leg yen súlyuk. Viszont
nedvesek leg yenek, és folyton be leg yenek indulva.
És ami a leg esleg fontosabb: hog y meg tanuljanak
szemet hunyni, ha a férjük eg y kései
„munkavacsoráról” rosszul betűrt ing ben tér haza.
Eleinte g únyolódott rajtuk. A tanulatlanság ukon,
a valódi értékek iránti érdeklődésük hiányán, az
ambícióikon, amelyek Valentino leg újabb Rockstud
táskájáig terjedtek, a problémáikon, amelyek abban
merültek ki, hog y Sankt Moritzba vag y a Maldív-
szig etekre utazzanak-e szünidőben. De Jack úg y
döntött, „jó viszonyt kell ápolnia” velük. Főleg
Henrik nejével, Alice-szal. Ezért Faye rendszeresen
találkozott a libákkal.
Faye és Alice nem táplált mélyebb érzelmeket
eg ymás iránt, de ha akarták, ha nem, a férjeik miatt
szoros kapcsolatban álltak. A férfiak „hihetetlen
barátság a” miatt, ahog y az eg yik üzleti lap
fog almazott eg yszer.
Alice Berg endahl huszonkilenc éves volt, három
évvel fiatalabb Faye-nél. Mag as, markáns
járomcsontja volt, a dereka, akár eg y tízévesé, a
lába pedig , mint az istenverte Heidi Klumé.
Ráadásul világ ra hozott két szép, formás g yereket.
A szülés alatt valószínűleg vég ig mosolyg ott. A
fájások között pedig azzal fog lalta le mag át, hog y
kössön eg y cuki kis sapkát a csodabog yó
kisdednek, aki két tökéletes darabra szakította az
illatos hüvelyét. Mert Alice Berg endahl nemcsak
szép, kislányos, karcsú és illatos volt, de kreatív és
társaság i lény is, aki pazar kis rendezvényeket
szervezett, ahol minden libának kötelező volt
meg jelennie a férje társaság ában, ha nem akart
Alice feketelistájára kerülni. Ami Stockholm
felsőosztálya számára Guantánamóval volt eg yenlő.
A Riche-be Alice eg y másik hosszú lábú nővel
jött, akit Irisnek hívtak, és a kereskedelemben
dolg ozó üzletember, Jesper feleség e volt. Jesper
voltaképpen csóró volt, de íg éretes feltörekvő, és
Iris valójában próbaidőn volt Alice köreiben, amíg
Jesper sikere visszaig azolást nem nyer.
Valószínűleg pár hónapon belül eldől a sorsa.
Salátát rendeltek – természetesen mindnyájan
fél-fél adag ot –, és három pohár Cavát. Apró
falatokat vettek a szájukba, miközben mosolyog tak
eg ymásra, és a g yerekeikről beszélg ettek. Ez volt
az eg yetlen témájuk. A férjükön kívül.
– Jesper szabadság ot vett ki a tavaszi szünetre –
mondta Iris. – Értitek? Nég y éve vag yunk házasok,
és eddig csak évi eg y hét szabadság a volt. Most
meg valamelyik nap hazajött, és meg lepett eg y
Seychelle-szig eteki úttal!
 Faye torkát irig ység marta. Lenyelte eg y korty
borral.
– De jó! – mondta.
Közben azon tűnődött, mit követhetett el Jesper,
amiért íg y kellett meg nyug tatnia a rossz
lelkiismeretét.
Az étterem dug ig volt. A turisták elfog lalták az
ablak melletti asztalokat, és elég edettek voltak,
hog y kaptak helyet. A lábuknál tömött
bevásárlószatyrok álltak. Az emberek ig yekeztek
közönyösnek tűnni, de a falatok között elkerekedett
szemmel nézeg ettek körbe. Pillantásuk meg akadt
eg y-eg y érdekes emberen, mire a tányérjuk fölé
hajoltak, és összesúg tak – lenyűg özték őket az
étteremben felbukkanó médiaszemélyiség ek,
művészek, politikusok. De azt nem tudhatták,
ig azából kiké a hatalom. Kik mozg atják a szálakat,
kik bújnak meg a kulisszák mög ött. Faye azonban
pontosan tudta, kik ők.
– A Seychelle-szig etek csodálatos – mondta
Alice. – Valahog y olyan eg zotikus. De milyen ott a
közbiztonság ? Voltak arrafelé… problémák.
– Miért, a Közel-Keleten van? – kérdezte Iris
bizonytalanul, miközben eg y avokádódarabbal
játszott a tányérján.
Faye ivott eg y korty bort, hog y ne nevesse el
mag át.
– Arrafelé. És ott az Iszlám Állam meg ilyenek.
Alice a homlokát ráncolta a bug yborékoló hang
hallatán, amely kitört Faye-ből.
– Szerintem biztonság os – mondta Iris, aki most
eg y fél tojást piszkált a villájával. – Jesper sosem
tenne ki eng em és a kis Orvart veszélynek.
A kis Orvar? Miért adnak az emberek olyan
neveket a g yerekeiknek, amelyek leg inkább eg y
tizennyolcadik századi, szifiliszes kalózhoz
illenének? De Faye kénytelen volt beismerni, hog y
a Julienne név is nevetség es rong yrázás. Jack ötlete
volt. Jól hang zott, és külföldön is ismert. Fontos
volt már az anyaméhben biztosítani a g lobális
lehetőség eket a g yermeküknek. Ezt az Orvar névvel
elszúrták, de hát később még meg lehet
változtatni. Pár hónapja Julienne óvodájában eg y
Sixtenből eg yszeriben Henri lett. A hároméves
nyilván teljesen összezavarodott, de ilyesmire nem
nag yon vannak tekintettel, ha az a cél, hog y a
g yerek nemzetközileg is meg állja a helyét.
Faye kiitta a poharát, majd diszkréten intett a
pincérnőnek, hog y töltsön újra.
– Persze hog y nem tenne ki benneteket
veszélynek – mondta Alice, miközben szexisen
rág csált eg y salátalevelet.
 De mivel valami eg észség es táplálkozásról szóló
mag azinban olvasta, hog y minden falatot leg alább
harmincszor meg kell rág ni, a szexis evése eg y idő
után leg inkább eg y tehén kérődzésére kezdett
hasonlítani.
Faye komoran nézte a tányérját. Már a fél salátát
bekebelezte, és még mindig ug yanolyan éhes volt.
Vág yakozva pillantott a szomszéd asztalnál rendelt
ételekre, amelyeket pont ekkor hoztak ki. Húsos tál.
Húsg ombóc. Tészta. A tányérokat letették a testes,
öltönyös férfiak elé. Ők meg eng edhették
mag uknak, hog y pocakosak leg yenek. A szeg ény
ember kövér, a g azdag meg tekintélyes volt. Faye
elszakította a pillantását a húsg ombócokról. Alice
társaság ában nem lehetett húsg ombócot enni
tejszínes mártással és krumplipürével.
– Jót tenne neked, Iris, ha néhány hétre
elrabolnának – mondta. – Szuper diéta lenne. Ha
szépen kéred, biztos adnak jóg amatracot.
Faye Iris érintetlen salátáját nézte.
– Ne is viccelj ilyesmivel. Rettenetes!
Alice meg rázta a fejét, Faye pedig felsóhajtott.
– A Seychelle-szig etek az Indiai-óceánban
található. Távolabb van a Közel-Kelettől, mint mi.
Csend lett. Iris és Alice a salátájára
összpontosított. Faye a borra, amely már meg int
fog ytán volt.
– Nézzétek, ki van ott! – suttog ta Iris, és a
pillantását a bejáratra szeg ezve előrehajolt.
Faye ig yekezett meg találni, kire g ondol.
– Ott. Aki most jött be. Az ültető pincérrel beszél.
Ekkor Faye is meg látta. John Descentis, az énekes
volt az. Jack kedvenc előadója. Pár éve padlóra
került, és mostanában főleg pletykalapokban
lehetett olvasni róla a zavaros nőüg yei, a
fizetésképtelenség e és a kínos, másodvonalbeli
celebekkel való kapcsolatai miatt. A kísérőjével,
eg y helyes, fekete hajú, huszonöt körüli lánnyal,
aki bőrszoknyát viselt, a szomszédos asztalhoz
vezették.
– Két sört – mondta a pincérnőnek. – Kezdésként.
Alice és Iris a szemét forg atta.
– És még kap itt asztalt – motyog ta Alice. –
Tényleg kezd elzülleni ez a hely.
Iris annyira fészkelődött, hog y a Cartier arany
karkötője csiling elt.
Faye a szomszéd asztal felé lesett. Eg y ideje már
Jack születésnapi ünnepség ét tervezg ette, és
g ondolta, a férfi örülne, ha John Descentis játszana.
Felkelt, és Alice meg Iris hitetlenkedő
pillantásaitól kísérve a zenész asztalához sétált.
– Elnézést a zavarásért! Faye Adelheim vag yok.
 John Descentis tetőtől talpig vég ig mérte.
– Helló, Faye! – mondta sanda mosollyal. – Nem
zavarsz.
– A férjemnek, Jacknak áprilisban lesz a
születésnapja, és ünnepség et rendezek neki a
Hasselbackenben. Bálványoz tég ed. Gondoltam,
meg kérdezem, ráérsz-e, és játszanál-e pár számot.
– Jack Adelheimről van szó? A vállalkozóról?
A fekete csaj lebig g yesztette az ajkát, John pedig
kihúzta mag át.
Faye rámosolyg ott.
– Ig en, róla. Van eg y Compare nevű cég e.
– Természetesen tudom, kicsoda. Persze, nem
g ond. Nem is tudtam, hog y bejön neki a zeném.
– Kamaszkora óta. Minden lemezed meg van
neki. Ig en, fizikai valójukban.
Faye nevetett.
– De ezzel nem dicsekszik az ember az üzleti
lapoknak adott interjúkban – jeg yezte meg John.
A lány sóhajtott eg y nag yot, felállt az asztaltól,
és monoton hang on bejelentette, hog y vécére
meg y.
Faye leült a helyére. Kísértést érzett rá, hog y
lenyúlja a sört, amelyet a pincérnő az asztalra tett,
de uralkodott mag án. A szeme sarkából látta, hog y
Alice és Iris őt bámulja.
 Már alig várta, hog y elmesélje Jacknak.
Tulajdonképpen titokban kellett volna tartania,
mert meg lepetésnek szánta, de ismerte mag át, és
tudta, hog y nem lesz képes rá.
– Meg kaphatnám a telefonszámodat? Hog y
felhívjalak a részletekkel. És akkor meg beszélhetjük
a g ázsidat meg mindent.
– Persze. Ha meg adod a számodat, átküldöm
SMS-ben.
A férfi bepötyög ött eg y üzenetet, majd olyan
mosolyt villantott Faye-re, amelynek volt
valamiféle meg kopott sármja. A pletyka szerint
nemcsak az alkoholproblémái miatt járta a
klinikákat, de most nem tűnt bódultnak.
A telefon csipog ott. Faye futólag az SMS-re
pillantott, amely eg yetlen kacsintó smiley-ból állt,
majd visszatért az asztalukhoz.
– Miről beszéltél vele? – suttog ta Alice, bár
vélhetően minden eg yes szót hallott.
Ha Faye nem tudta volna, hog y botoxoztatta a
homlokát, meg mert volna esküdni rá, hog y az
ag g odalom redőit látja.
– Játszani fog Jack születésnapján.
– Ő? – sziszeg te Alice.
– Ig en, ő. John Descentis. Jack imádja.
– Szerintem meg nem fog tetszeni neki a dolog .
Az üzletfelei is ott lesznek. Nem veszi ki mag át túl
jól.
– Tudom, mi tetszik és mi nem tetszik a
férjemnek, Alice. Törődj a saját családoddal, én
meg törődöm az enyémmel.

Faye összehúzta mag án a kabátot, amikor kilépett a

Riche-ből. A Nybroviken felől jeg es szél fújt, az ég
szürke volt. Az emberek előreg örnyedve, sietős
léptekkel mentek. A Schuterman hetvenszázalékos
leértékelése a vég éhez közeledett, a boltot teljesen
kifosztották.
Faye-nek még volt eg y órája, mielőtt le kellett
váltania a bébiszittert otthon. A Stureplan felé
indult, amikor eg y ég ővörös Porsche Boxster
lefékezett mellette, még hozzá olyan hirtelen, hog y
a szorosan mög ötte haladó taxis dühösen dudálni
kezdett.
Az ablak leereszkedett, és Chris Nydahl hajolt át
az anyósülés felett kezét a kormányon nyug tatva.
– Elvig yelek, aranyom? – kérdezte, és úg y tett,
mint aki fel akarja szedni Faye-t.
Jack ki nem állhatta Christ, ezért Faye ag g ódva
körülnézett. De a Gucci-babák még a Riche-ben
maradtak, valószínűleg sokkos állapotban a
viselkedése miatt, és Faye hirtelen ráeszmélt,
mennyire hiányzott neki a barátnője. A fanyar
humora, a nevetése meg a fantasztikus sztorijai a
jelentéktelen eg yéjszakás kalandokról és a durva
bulikról. Rég en elválaszthatatlanok voltak.
Faye kinyitotta az ajtót, és beszállt. Az ülés
párducmintás bőrborítása hang osan nyikorg ott,
amikor elhelyezkedett.
– Klassz járg ány, és nag yon szerény.
Chris összeszedte a bevásárlószatyrokat, amelyek
a lába előtt hevertek, majd hanyag ul hátradobta
őket a keskeny hátsó ülésre. Eg y kocsi rájuk dudált.
– Faszfej! – mondta Chris, és felmutatta a
középső ujját a sofőrnek a visszapillantó tükörben,
majd kig ördült az útra.
Faye a fejét rázta, és nevetett. Chris társaság ában
mindig tíz évvel fiatalabbnak érezte mag át.
– Mi a poén a g azdag ság ban, ha az ember soha
nem küldhet el másokat a fenébe? – dörmög te
Chris, és a visszapillantóba nézett.
– Ezt meg honnan szeded?
– Eg y tévésorozatban hallottam.
Faye-re nézett, aki úg y határozott, inkább az utat
fig yeli.
– Mennyi időd van, mielőtt vissza kell térned a
háziasszonyi kötelesség eidhez meg a többi
vacakhoz, amit majd jól meg bánsz, amikor
meg őszülsz, és vizelettartási problémáid lesznek?
Faye ijedten kapaszkodott a biztonság i övbe,
mert Chris szemlátomást nem vette észre, hog y
pirosra váltott előttük a lámpa.
– Eg y szűk óra.
– Remek.
Chris minden előzetes fig yelmeztetés nélkül
elfordította a kormányt, meg fordult, és csak
hajszál híján kerülte el a frontális ütközést eg y
busszal. Faye még erősebben szorította a
biztonság i övet.
– A Djurg årdenre meg yünk – közölte Chris.
Faye csak bólintani tudott.

Találtak eg y nyitva tartó éttermet, és rendeltek eg y

kávét. Christ szokás szerint teljesen hideg en
hag yták a vendég ek pillantásai. Rovata volt az
ELLE-ben, ahol női vállalkozókról írt, és
rendszeresen feltűnt a reg g eli beszélg etős
műsorokban. Múlt héten is volt eg y ilyen fellépése.
Rög tön a tanulmányai után, amelyeket Faye-jel
ellentétben befejezett, meg nyitotta az első
fodrászszalonját, és eg y hajápolással fog lalkozó
üzletláncot tervezett Queen néven. Mert minden nő
meg érdemli, hog y királynőnek érezze mag át.
Kitanulta a mesterség et, és ebből tartotta el mag át
a közg azdaság i tanulmányai alatt. Már az első
találkozásukkor bejelentette Faye-nek, hog y
üzletbirodalmat szándékozik kiépíteni. Öt évvel a
vizsg ák után tíz Queen-szalon működött
Skandinávia nag yobb városaiban. A nag y lóvét
azonban a saját mag a alkotta termékekkel kereste
meg . A természettudatos g ondolkodás, a minőség
és az őrülten jópofa csomag olás Chris értékesítői
tehetség ével párosulva azt eredményezte, hog y
termékei mára eg ész Európában kaphatók voltak.
És lassan elkezdte kóstolg atni az Eg yesült
Államokat is.
– Fel nem fog hatom, hog y bírsz azzal a
múmiával meg a g yászkíséretével ebédelni minden
héten.
– Alice-ra g ondolsz? Nincs vele semmi baj,
tulajdonképpen…
Faye biztos volt benne, Chris tudja, hog y
hazudik, de Jack sosem bocsátotta volna meg neki,
ha Chris pártjára áll Alice-szal szemben.
Az eg yetemen Chrisnek rövid, de annál
láng olóbb kapcsolata volt Henrikkel, Alice férjével.
Faye, Jack, Chris és Henrik elválaszthatatlan
nég yest alkottak. Míg nem eg y nap Chris kinyitotta
az újság ot, és meg látott eg y hirdetést, amely
Henrik és Alice eljeg yzését adta hírül. A férfi az
előkelő felmenőket, a pénzt és a jó nevet választotta
a szerelem helyett.
Az eltelt évek alatt Chris fog yó cikként használta
a férfiakat. Faye tudta, hog y mélyen meg bántották,
és sejtette, hog y g yászolja Henriket, bár ezt a
barátnője sosem vallotta volna be. Jack közben
mindenről beszámolt Faye-nek, ami a szép felszín
alatt történt: Henrik összes félrelépéséről. Arról,
hog yan változott át a mindig szég yellős Henrik az
évek múlásával és a vag yona g yarapodásával
másvalakivé, hog yan próbálta bepótolni az
elmulasztott dolg okat.
– Ha te mondod – felelte Chris. – De nem fura?
– Mi?
– Hog y a sok millió ellenére, amit Henrik hord
haza neki, nem tud meg fizetni valakit, hog y húzza
ki a karót a seg g éből.
Faye kuncog ott.
De Chris komoly maradt, és suttog óra fog ta a
hang ját.
– Őszintén, Faye. Nem értem, hog y bírod.
Tudom, milyen nag y részed volt a Compare
felépítésében. Az eg ész rohadt ötlet a tiéd volt, és a
cég struktúrát is seg ítettél kialakítani Henriknek
meg Jacknak. De ez nem tűnik ki, amikor az üzleti
lapokban henceg nek a sikereikkel. Nem a ti
sikereitekkel. Nem a te sikereiddel. Hanem az ő
sikereikkel! Miért szenteled mag ad mindennap a…
tudom is én, minek. Ez pazarlás! Nem ismerek
nálad okosabb embert, és saját mag amat is
ismerem.
Mosolyg ott, de a mosolya erőltetett volt. Már
nyitotta a száját, hog y folytassa, ám Faye
félbeszakította.
– Fejezd be! Szeretem az életemet.
A düh a torkát ég ette, mint a g yomorsav a
terhesség e hónapjaiban. Imádta Christ, de ki nem
állhatta, amikor leszólta Jackot. Amikor kiforg atta
a dolg okat. Chris nem értette, hog y Jack mindent
Faye-ért és Julienne-ért tesz. Nem látta, mi
mindent áldozott fel értük, milyen nehéz
döntéseket hozott, mennyi időt ölt a cég ébe. Mit
számít, hog y Faye nem kapott hivatalos elismerést
azért, amit a Compare-ért tett, és amivel
hozzájárult a sikerekhez? Jack tudta. És Henrik is.
Csak ez számít, semmi más.
Jót tett a cég nek, hog y ápolták Jack és Henrik
sajátos partneri kapcsolatának mítoszát. De
Chrisnek nem volt családja, eg yik kapcsolatból a
másikba szédelg ett. Nem értette, mit jelent
felelősnek lenni eg y családért, áldozatokat hozni,
amelyekre szükség van. Chris sosem alkudott meg .
 – Leg yen ig azad – mondta a barátnője. – De mi
lenne, ha elhag yna? Mondd, hog y leg alább
Julienne születése után módosították a házasság i
szerződést. Hog y kicsit nag yobb biztonság ban
lég y. Abban az esetben, ha.
Faye mosolyg ott. Tulajdonképpen aranyos volt
Christől, hog y íg y ag g ódott érte.
Meg rázta a fejét.
– Nem Jack ötlete volt, hanem Henriké. Jack
természetesen nem akart semmiféle istenverte
házasság i szerződést, de a befektetők rag aszkodtak
hozzá.
– Ahhoz, hog y ha elváltok, te semmit se kapj?
Eg yáltalán semmit.
Chris lassan és tag oltan beszélt, mintha Faye
g yerek lenne. Még is minek nézi? Azért, mert neki
nem akadt eg y Jack-féle a horg ára?
Faye vett eg y nag y léleg zetet.
– Nem fog unk elválni. Boldog abbak vag yunk,
mint valaha. Fog add el, hog y ez az én életem, és
úg y élem, ahog y akarom.
Chris némán ült eg y darabig , majd védekezőn
felemelte a kezét.
– Bocs, ig azad van, nem üthetem bele a nag y
orromat.
Azt a mosolyát villantotta Faye-re, amelynek
nem lehetett ellenállni, és ő tudta, hog y csak jót
akar. És nem szeretett volna harag ban lenni vele.
– Beszéljünk vidámabb témáról! Mi lenne, ha
lelépnénk eg y hétvég ére? Kettesben.
– Pompás – mondta Faye, és az órára nézett.
Csipkednie kellett mag át. – Csak meg beszélem
Jackkal.
Dobott eg y puszit Chris felé, miközben beütötte
a taxi számát.
Miután kiszaladt az étteremből, Chris tovább ült
ott, és csak nézett utána.
Stockholm, 2001 augusztusa

Az ág yon feküdtem, és a naplómat írtam. Kiírtam

mag amból minden érzést. Felszabadító volt, hog y
Matilda nem létezett többé. Senki sem ismert
rég ről. Senki sem tudott a történtekről. Ha a
családomról kérdeztek, azt feleltem, hog y a
szüleim meg haltak. Közlekedési balesetben. És
nincs testvérem. Ami ig az is volt. Nem volt
testvérem. Már.
De néha még most is Sebastianról álmodtam.
Meg érinteni azonban nem tudtam, mert mindig
pont kartávolság on kívül volt. Ha becsuktam a
szememet, még éreztem az illatát.
Miután róla álmodtam, mindig verítékben
fürödve ébredtem. A lelki szemeimmel élénken
láttam. Sötét haját, világ oskék szemét. Szakasztott
úg y nézett ki, mint apa, habár nag yon eltérő
személyiség ek voltak. Eltartott eg y darabig , mire
vissza tudtam aludni.
De az új személyazonosság om erőt adott. Viktor
előtt titkoltam, mert nem értette volna meg .
Azonban mindenki másnak az új, mag abiztos
énemet mutattam, akiben semmi közös nem volt
Matildával. És ami a leg fontosabb: a börtönből jövő
levelek íg y már nem találhattak meg . Soha
eg yetleneg yet sem nyitottam ki. De emlékszem,
mennyire meg rémültem, amikor meg láttam apa
kézírását a borítékon. Most már nem tudta, hol
vag yok, nem vehette fel a kapcsolatot velem. Apa
nem létezett többé. Ő Matilda világ ához tartozott.
A táskámért nyúltam, beledug tam a naplót a
belső rekeszbe, és behúztam a cipzárt.
Ha nem lettek volna az álmok, képes lettem
volna hinni a saját hazug ság omban. Hog y a múlt el
van temetve. De Sebastian meg látog atott
éjszakánként. Eleinte elevenen, azzal az átható
pillantással, amellyel az ember veséjébe látott.
Aztán a szíjon himbálózva.
Vasárnap reg g el. Faye g yorsan eltakarította
Julienne reg g elijének maradványait, hog y Jack ne
lássa az utána maradó káoszt. Persze a kislány nem
változtatta a konyhát Pearl Harborrá, de Faye
értette, miért nem szeret Jack reg g elenként eg y
rumlis konyhába lejönni.
Úg y döntött, nem háborg atja a férjét a Chrisszel
tervezett esetleg es hétvég i kiruccanással. Az csak
bosszúság hoz és veszekedéshez vezetne.
Bár Chrisnek nem akarta bevallani, Jackkal nehéz
időszakon mentek keresztül. Ez minden párral
előfordul. A férfinak borzalmasan mag as
követelményeknek kellett meg felelnie a cég nél, és
alig ha Faye volt az első nő a világ történelemben,
aki úg y érezte, hog y a férjét teljesen felemészti a
munkája. Persze azt kívánta, bárcsak több ideje és
energ iája maradna. Rá és Julienne-re. De az
ilyesfajta g ondolatokat elhesseg ette.
A világ talán leg tehetősebb ország ának
leg g azdag abb réteg éhez tartozott. Nem kellett
dolg oznia, nem kellett a számlák vag y a g yerek
óvodába hordása miatt fájdítania a fejét. Eg y eg ész
sereg bébiszitter és takarítónő állt a
rendelkezésére. Néha még a bevásárlást is házhoz
hozatta, hog y ne kelljen a szatyrokat cipelnie.
Cserébe Jack vállát irdatlan felelősség nyomta,
amitől szótlan és hűvös lett. Leg alábbis Faye-jel
szemben. De Faye tudta, hog y ez csak átmeneti.
Néhány év múlva újra eg ymásra találnak. Eg yütt
utazg atnak majd, lesz idejük a saját életüket élni és
az álmaikat meg valósítani.
– Szerinted én élvezem, hog y ennyit kell
dolg oznom? – kérdezg ette Jack. – Én is szívesebben
lennék itthon, és élvezném az életet veled és
Julienne-nel, ahelyett, hog y a számlák befizetése
miatt ag g ódnék. De nemsokára csak mi ketten
leszünk, szívem.
Jó ideje nem mondta már ezt. De az íg éret még
állt. Faye bízott a férjében.
Julienne a kanapén feküdt az iPaddel az ölében.
Faye csatlakoztatta a készülékhez a vezeték nélküli
fülhallg atót, hog y a kislány ne zavarja Jackot. A
férfi könnyen felébredt, ezért Faye Julienne fejébe
verte, hog y reg g elenként nag yon csendben kell
lennie.
Leroskadt a lánya mellé a kanapéra,
hátrasimított eg y tincset az arcából, és minden
csodálkozás nélkül észrevételezte, hog y Julienne
már ezredjére nézi meg a Jégvarázst. Bekapcsolta a
reg g eli híradót, és levette a hang ot. Élvezte, ahog y
Julienne a meleg kis testével hozzáért. A
közelség et.
Kinyílt a hálószoba ajtaja, és Faye hallotta Jack
lépteit a konyhába menet. Próbálta kitalálni,
milyen kedvében van a férje. Visszafojtotta a
léleg zetét.
Jack meg köszörülte a torkát.
– Ide tudnál jönni? – kérdezte rekedtes reg g eli
hang ján.
Faye kisietett hozzá, és rámosolyg ott.
– Mi ez? – kérdezte a férfi, és széttárta a karját.
– Micsoda?
Faye utálta, ha nem értett valamit, utálta, ha
akadozott közöttük a kommunikáció. Hiszen ők
Jack és Faye. Eg yformák. Eg y csapat, kívül-belül
ismerik eg ymást.
– Kinek van kedve ilyen pulton szendvicset
készíteni? – kérdezte Jack, és vég ig simított a
márványlapon. – Nekem nincs.
Feltartotta a kezét. A tenyerére morzsák
tapadtak.
Hog y lehetett Faye ilyen hülye? Ilyen hanyag ?
Több esze is lehetett volna.
 Felkapta a mosog atórong yot. A szíve úg y
kalapált, hog y a fülében hallotta a dübörg ését.
Összekotorta és a tenyerébe seperte a
kenyérmorzsákat, majd beledobta őket a
mosog atóba. Vetett eg y pillantást Jackra, aztán
meg nyitotta a csapot, és kitisztította a mosog atót a
kefével.
A rong yot és a kefét a makulátlanul tiszta tartóra
tette.
Jack csak állt ott.
– Kérsz kávét, szívem? – kérdezte Faye.
Kinyitotta a szekrényt, ahol a kávékapszulákat
tartották, és g épiesen elővett két lilát, Jack
kedvencét. Eg y Lung o és eg y Espresso eg y
csészében kevés sovány tejjel. Jack erősen szerette a
kávét.
A férfi elfordította a fejét, és a nappali felé
nézett.
– Ahányszor látom, folyton a képernyőt bámulja.
Jobban is meg erőltethetnéd mag ad. Olvass neki,
játssz vele!
Pár csepp kávé vég ig folyt a fehér csésze oldalán.
Faye letörölte az ujjával, és Jack kezébe adta a
csészét. A férfi alig vette észre.
– Tudod, mit mondott Henrik? Sag a és Carl csak
napi eg y órát nézheti az iPadjét. Helyette
múzeumba járnak, zong oraórát vesznek,
teniszeznek, könyveket olvasnak. Sag a balettozik
is, hetente háromszor.
– Julienne focizni szeretne.
– Szó sem lehet róla. Te is tudod, milyen lesz a
lányok lába, ha fociznak. Mint a fatuskó. Ráadásul
eg y csapat olyan kiscsajjal játszana, akinek az apja
trág ár szavakkal szidja a bírót, és káromkodik.
– Jól van.
– Mi van jól?
– Nem fog focizni.
Faye a férje mellkasára tette a kezét, és
hozzábújt. Meg simog atta a hasát, benyúlt a lába
közé.
Jack meg lepetten nézett rá.
– Hag yd abba!
A sütő csillog ó üveg ében Faye látta a sápadt,
húsos karjának körvonalát. Eg yértelmű volt, hog y a
férje nem kívánja. Túlság osan elhag yta mag át.
Bezárkózott a fürdőbe, meztelenre vetkőzött, és
minden szög ből szemüg yre vette a csupasz testét.
A melle lehang olóan festett. Mint a vázában
kókadozó tulipánok. Beszéljen Jackkal a
mellnag yobbításról? Tudta, hog y Alice
meg csináltatta. Csak ízlésesen. Nem kihívóan. Nem
strandlabdákat akar.
 Rég volt már, amikor a hasa lapos volt. A lába
petyhüdt, fehér massza. Ha meg feszítette a fenekét,
apró g ödrök képződtek a bőrén. Mint a hold
felszíne.
Felnézett. Az arca beesett és sápadt volt. A bőre
és a haja nem rag yog ott, és frizuráról már beszélni
sem lehetett. Amikor közelebb hajolt a tükörhöz,
felfedezett pár sprőd, ősz hajszálat. Gyorsan kitépte
és leeng edte őket a lefolyóba.
Bárcsak Jack ne kezdené szég yellni! Vajon
panaszkodik rá a barátainak? Tesznek rá g únyos
meg jeg yzéseket? Mától eg észség esebben
táplálkozik, és napi eg yszer, nem, napi kétszer
edzeni fog . Nincs több bor, nincs több kiadós
vacsora, nincs nassolás esténként, amíg Jackot
várja.
A férje bekopog ott.
– Kijössz még ma?
Faye összerezzent.
– Pillanat, szívem! – kiáltotta kásás hang on.
A férfi az ajtó előtt maradt, amitől Faye ideg es
lett.
– Tudom, hog y az utóbbi időben nag yon
elfog lalt voltam – mondta Jack. – Mit szólnál, ha
szerdán elmennénk vacsorázni? Kettesben.
Faye szeme könnybe lábadt, ahog y ott állt
pucéran a fürdőben. Gyorsan felöltözött. Ez az ő
Jackja. Az ő imádott Jackja.
Kinyitotta az ajtót.
– Persze, szívem.

Két órával később Faye az áruház húspultja előtt

állt, és valami finomat keresett ebédre. Minden
olyan volt, mint máskor. Túlárazottság ,
g yerekzsivaj és a hűtőpult állandó berreg ése, ázott,
tízezer koronás kabátok szag a, ig azg yöng y láncok.
Faye vett eg y csomag kacsamellet, és a kasszák
felé indult. Azt választotta, amelynél Max ült.
Vasárnaponként szokott dolg ozni.
A fiatalember izmos karját nézte, miközben az
lehúzta az előtte álló vásárló áruit. Max biztosan
mag án érezte a tekintetét, mert hirtelen felé
fordult, és rámosolyg ott.
Amikor Faye került sorra, a mosoly még
szélesebb lett. Rag yog ott a szeme.
– Hog y van Stockholm leg szebb asszonya?
Faye arca ég ett. Tudta, hog y a fiatalember
ilyesmiket mond a nőknek, de még is. Látta őt.
Könnyű léptekkel távozott a boltból.
Amikor hazaért, g yorsan elpakolta az árukat. Az
sosem jó, ha sokáig vannak elöl.
– Íg y mentél el itthonról?
 Faye meg fordult. Jack állt az ajtóban. A
homlokát ráncolta.
– Mire g ondolsz?
Jack Faye öltözékére mutatott.
– Nem járhatsz szabadidőruhában vásárolni. Mi
van, ha belefutsz eg y ismerősbe?
Faye becsukta a hűtő ajtaját.
– Kasszás Maxnak tetszett. Stockholm leg szebb
asszonyának nevezett.
Jack állkapcsa meg feszült. Faye rájött, hog y
hibát követett el. Tudhatta volna, hog y Jackkal nem
lehet ilyesmivel viccelődni.
– Kasszásokkal flörtölsz?
– Nem flörtölök. Szeretlek, Jack, te is tudod, de
nem tehetek róla, ha valaki bókol nekem.
Jack prüszkölt eg yet.
Faye a hátát nézte, ahog y a dolg ozószobája felé
indult. Bár g örcsbe rándult a g yomra, érdekes
módon örömmel töltötte el Jack kitörése.
Érdeklem, g ondolta Faye. Tényleg érdeklem.

Julienne aludt, Jack és Faye az ág yon feküdt. A férfi

hasán a laptopja, Faye pedig eg y ismétlést nézett
az ötös csatornán.
– Lehalkítsam?
Jack az orra heg yére húzta a szemüveg ét, és
lehajtotta a laptop képernyőjét, hog y lássa a tévét.
– Nem kell – mondta tétován.
A műsorvezetőnő, akinek a keze tele volt a
szöveg ét tartalmazó kártyákkal, az eg yik
résztvevőt mutatta be.
– Az ott Lisa Jakobsson? – kérdezte Jack.
– Ig en.
– Rég en csinos volt. Hog y meg öreg edett! És
meg hízott.
Azzal ismét felnyitotta a laptop képernyőjét.
Amikor a férfi elaludt, Faye fog ta a telefonját, a
kezével leárnyékolta a kijelző fényét, és felment a
Wikipédiára. Lisa Jakobsson két évvel volt fiatalabb
nála.
Stockholm, 2001 augusztusa

A Kereskedelmi Főiskola beavatási ceremóniája

titkos volt, senki sem szivárog tathatta ki a
vezetőség nek, hog yan alázzák meg és itatják le az
elsőéveseket. A részvétel önkéntes volt, de nekem
ig azából nem volt választásom. Elhatároztam, hog y
meg teszek mindent, amit kell, hog y része leg yek
eg y csapatnak, hog y tartozzam valahová. Most,
hog y olyan voltam, akár eg y tiszta papír, vég re
meg tehettem.
Tizenöt ideg es lány g yűlt össze eg y kis réten a
Hag aparkenben a vízparton. Nag yjából ug yanennyi
másodéves jelent meg . Kizárólag fiúk. Eg y csomó
nag y IKEA-s szatyrot hoztak tele kellékekkel. Sorba
állítottak minket, és eg yesével vég ig mustráltak.
Azt mondták, veg yünk le mindent az alsóneműnk
kivételével, majd fekete szemeteszsákokat adtak,
amelyeken volt eg y lyuk a fejünknek. Aztán le
kellett húznunk két vodkát. Mellettem eg y mag as,
g örnyedt, szeplős, kócos vörös hajú lány állt.
 – Térdeljetek le! – kiáltotta a másodévesek
hallg atólag osan meg választott vezetője, Mikael,
eg y ismert ing atlanmág nás fia.
Szőke apródfrizurája meg apró disznószeme
volt, és úg y tűnt, hozzá van szokva, hog y
eng edelmeskednek neki. Sietve teljesítettük az
utasítását.
– Jól van – folytatta. Felemelt eg y barna tojást. –
A sárg áját szájból szájba fog játok adni. Oda-vissza a
sorban. És amikor az első visszakapja, lenyeli. Te
leszel az. Hog y hívnak?
Mindenki odafordult, hog y meg nézze, ki a
szerencsétlen.
– Chris – mondta a lány mellettem.
Mikael feltörte a tojást a térdén, a fehérjét a fűbe
öntötte, és Chris felé nyújtotta a héjat a sárg ájával.
A lány elvette, hezitálás nélkül beszippantotta, és
felém hajolt. Amikor a szánk összeért, a fiúk
üdvrivalg ásban törtek ki. Miközben a tojássárg ája
g azdát cserélt, leküzdöttem a hánying ert. Balra
fordultam, és meg ismételtem a mutatványt eg y
másik lánnyal.
– Tényleg le fog od nyelni? – kérdeztem Christől.
Vállat vont.
– Sollentunából jövök. Rosszabb dolg okat is
lenyeltem már.
 Kuncog tam. A lány arca kifejezéstelen maradt.
– Jössz a buliba?
– Ig en. Bár allerg iás vag yok ezekre a hatalomtól
meg részeg ült, elkényeztetett idiótákra. Csak
kihasználják az őket csodáló, feszkós csajokat. Ezek
a zsenik az iskola leg alja. Ezért rendezik meg ilyen
hamar a beavatást, hog y ne jöhessünk rá, mekkora
senkik. Két hét múlva eg yetlen lány sem nézne
rájuk.
– Akkor miért vag y itt?
– Hog y el tudjam választani a búzát az ocsútól.
Hog y tudjam, kik ezek, és elkerülhessem őket –
mondta nyersen. – Amúg y jó szád van. Ha berúg ok,
és senkit sem találok, akivel smacizhatok,
meg kereslek.
Reméltem, hog y talál valakit.
A délután további része piás állapotban
vég rehajtott feladatokkal telt, amitől a fiúk
ig encsak kanosak lettek. Rohasztott hering et
öntöttek a hajunkra, ezért kénytelenek voltunk
alsóneműben meg fürödni. A vesztesek homlokára
nag y nullákat rajzoltak, és a leg több részeg
lánynak abban a meg tiszteltetésben lehetett része,
hog y a fiúk odabig g yesztették az aláírásukat a
mellére, a derekára, a fenekére. Eg yre többen
támolyog tak félre hányni, mert vég ig itattak
minket.
Amikor besötétedett, ideje volt indulni. Még
eg yszer meg mártóztunk, aztán visszakaptuk a
ruháinkat. Szereztek eg y rég i buszt, amely elvitt
minket a buliba, és már félig tele volt azokkal a
g ólyákkal, akik nem mertek részt venni a
beavatáson.
Amikor felszálltunk, a többiek befog ták az
orrukat. Hányástól, teng ervíztől és rohasztott
hering től bűzlöttünk. És alkoholtól. Két lányt úg y
kellett felcipelni. Lefektették őket fehérneműben az
üléssorok közé. Az eg yiküknek lecsúszott a
melltartója. Hófehér melle, amelyen sötét volt a
mellbimbó, világ ított. A fiúk nevettek, és ujjal
mutog attak rá. Az eg yikük felug rott az üléséről, és
elindult felé a dig itális kamerájával. Chris
villámg yorsan reag ált. Először sorompóként
nyújtotta elé a karját, majd felpattant, hog y elállja
a fiú útját.
– Hova-hova, haver?
– Nem tud mag áról – habog ta a fiú. – Alszik.
Húzz innen!
Chris karba fonta a kezét, és fújtatott.
Észrevettem, hog y maradt eg y kis hínár a hajában.
Mag ától értetődő tekintélyt sug árzott. Olyan
szilárdan állt ott, akár eg y szálfa, noha a busz
döcög ött és kanyarg ott. Mintha a lába hozzánőtt
volna a padlóhoz. A nála eg y fejjel mag asabb fiú
elbizonytalanodott.
– Ne leg yél már ilyen ünneprontó, csak poénból
csinálom. Valami istenverte feminista vag y, vag y
mi? – kérdezte, és a „feminista” szót úg y ejtette ki,
mintha káromkodás lenne, közben meg vig yorg ott.
Chris tapodtat sem mozdult. Minden tekintet rá
szeg eződött.
– Jól van, szarok rá. – A fiú röhög ött, és
ig yekezett úg y tenni, mintha nem éppen most
maradt volna alul eg y lánnyal szemben.
– Most meg hová mész? – kérdezte Chris, amikor
a fiú távolodni kezdett.
Visszatartottam a léleg zetemet. Mit akar még
tőle?
– Leülök – mondta a fiú határozatlanul.
– Azt felejtsd el! Gyere vissza!
A fiú meg fordult, és vonakodva tett pár lépést
Chris felé.
– Vedd le a pulcsidat! – mondta a lány.
– Mi? – A srác szeme elkerekedett. – Hát azt tuti
nem fog om.
Seg ítség kérőn körülnézett, de mindenki
remekül szórakozott a műsoron.
– Vedd le azt a szaros pulcsit, ez úg yis a
kilencvenes években volt divat, add ide! Csipkedd
mag ad, nem látod, hog y fázik?
A fiú beletörődően eng edelmeskedett, a fejét
rázta, majd visszatért a helyére. A rózsaszín
pulóver alatt fehér, hájas felsőtest és lóg ó mell
rejlett. A srácon látszott, hog y feszeng .
Chris felkeltette a lányt, fog ta a karját, és
óvatosan ráadta a pulóvert.
– Adj eg y kicsit – mondta, amikor letelepedett
mellém.
Ivott pár kortyot a sörömből.
– Szép volt – suttog tam, és a térdemre tettem a
sörösüveg et.
– Kösz, de túlkapás volt arra kényszerítenem ezt
a nyomorultat, hog y leveg ye azt a rohadt pulóvert
– motyog ta Chris.
Miután elvitte Julienne-t az óvodába, Faye
céltalanul barang olt Östermalmban. Vég e az
otthon ücsörg ésnek. Mozg ásban kell maradnia.
Zsírt kell ég etnie, karcsúbbá és edzettebbé kell
válnia. A hanyatlást mindenáron meg kell fékeznie.
A g yomra elég edetlenül korg ott. Nem
reg g elizett. Csak kávét ivott feketén, hog y még
több zsírt ég essen el a sétálással. A fejében ételek
képe kavarg ott, akár eg y g asztronómiai
kaleidoszkóp. Ha hazament volna, képtelen lett
volna ellenállni a kísértésnek, hog y kifossza a
spájzot, és teletömje mag át. Gyorsított. A
Karlaväg enen sétált a Humleg ården irányába.
Vág ott eg y g rimaszt, amikor a hátán
g usztustalanul folyni kezdett a veríték. Eg yszerűen
utált izzadni. De ahog y Alice szokta mondani: „A
verejték csak síró zsír.” Nem mintha valaha is látta
volna Alice-t izzadni.
Tekintélyes, tizennyolcadik századi homlokzatok
tornyosultak fölé. Éberen és meg ing athatatlanul.
Az ég világ oskék volt, a frissen hullott hó, amelyre
még nem borult szürke koszréteg , visszaverte a
nap fényét. A verítékezés ellenére Faye
emelkedettebb hang ulatba került, mint hónapok
óta bármikor. Jack váratlan vacsorameg hívása
fordulópont volt. Fordulópontnak kellett lennie.
Faye-nek nag y része volt benne, hog y a
kapcsolatuk meg feneklett. Ideje, hog y újra az
leg yen, akit Jack akar. Új időszámítás kezdődött.
Szilárdan eltökélte, hog y nem utazik el
Chrisszel. Idehaza van szükség rá, és önző dolog
lenne elvonulni eg y ilyen esztelen hétvég ére.
Kerülni fog ja a Chrisszel való beszélg etést, mert
előre tudja, hog yan reag álna és mit mondana a
barátnője.
Gyorsított. Valóság g al érezte, ahog y a kilók
leolvadnak róla, lépésről lépésre, g rammról
g rammra. A ruhája felszívta az undorító
izzadság ot.
Eg y vörös tég lafal tövében az Östra Real
Gimnázium diákjai dohányoztak titokban. Két lány
és két srác. A szájukból és az orrukból szürke füst
g omolyg ott, amikor nevettek. Úg y tűnt, a világ on
semmi g ondjuk. Mint Jacknak, Henriknek, Chrisnek
és neki pár évvel ezelőtt, eg y másik időben, eg y
másik életben.
Jack, a vicces fiú. A g ondtalan, előkelő
fiatalember, akinek mindig van eg y bulimeg hívás
a tarsolyában. A társaság i élet és a tréfacsinálás
fekete öves mestere. Henrik a stratég a és
g ondolkodó. Stockholm eg yik elővárosából,
szerény körülmények közül származott, és annak
köszönhette a felemelkedését, hog y olyan jól fog ott
az esze. Mérnöknek tanult a Műszaki Főiskolán, és
párhuzamosan a kereskedelmi fősulit is elvég ezte.
Faye elhaladt a Tösse pékség mellett. Odabent
halmokban álltak a péksütemények, a torták és a
fahéjas csig ák. Beindult a nyáltermelődése, és
kényszerítenie kellett mag át, hog y félrenézzen.
Még g yorsabban kezdett lépdelni. Menekült. A
Nybrog g atanon pihenőt tartott. Betért a Café
Moccóba, és rendelt eg y zöld teát. Cukor nélkül.
Íg y keserű és undorító volt, de meg itta, mert
olvasta, hog y a zöld tea serkenti a zsírég etést.
Átlapozott eg y újság kupacot, és meg találta a múlt
heti Di Weekendet, amelynek Henrik és Jack
szerepelt a címlapján. Drág a fotózás volt. Eg y
rég imódi, oldalkocsis motorkerékpáron ültek.
Napszemüveg és bőrdzseki. Jack a nyereg ben,
Henrik az oldalkocsiban, a fején repülős sapka.
Vidám arc, széles mosoly.
„A milliárdos birodalom visszavág ”, hang zott a
cím. Faye kinyitotta az újság ot, és meg kereste az
interjút. A riporter, Ivan Ug g la eg y héten át
követte Henriket és Jackot a munkahelyén. Különös
volt, hog y ezt Jack nem említette neki. Persze
g yakran meg interjúvolták, de ilyen nag yriport
ritkán készült vele.
A szöveg eg y blasieholmeni irodai jelenettel
kezdődött. Jack elmesélt eg y anekdotát a Compare
születése körüli nehéz időkből. Elmondta, hog y
Berg shamrában lakott, nappal tanult, éjjel üzleti
tervekkel bajlódott. Kezdetben úg y g ondolták,
hog y a Compare menő telemarketing cég lesz.
„Tisztában voltam vele, hog y a sikerért mindent
fel kell áldoznom, mindent a cég nek és Henriknek
kell adnom. Nem marad sem időm, sem pénzem
semmi másra, csak a munkára, hog y eltartsam a
Compare-t és mag unkat. De aki nem mer, az nem is
nyer.”
Az ig azság az volt, hog y Jacknak eg yáltalán nem
kellett dolg oznia, mert Faye kimaradt a főiskoláról,
hog y eltartsa, naphosszat asztalokat törölg etve a
Café Madeleine-ben. Eközben dolg ozták ki ezt a PR-
stratég iát, azaz eg yütt. Ez szolg álta leg inkább a
cég érdekeit.
Az interjú ebben a stílusban folytatódott. 2005-re
a Compare az ország leg sikeresebb
telemarketing cég éből befektetési társaság g á vált.
Kisebb vállalkozásokat vásároltak, növelték a
hatékonyság ukat, majd csillag ászati áron túladtak
rajtuk. Gyakran feldarabolták őket, és a részeiket
többért adták el, mint amennyit az eg ész eg yben
ért. Ez azzal járt, hog y jó sok tyúkszemre
rátapostak az évek során, de a nyereség mag áért
beszélt. Eg y olyan világ ban, ahol csak az
eredmények számítanak, Jack Adelheimet és Henrik
Berg endahlt az üzleti élet eg yöntetűen zseninek
kiáltotta ki.
Később majdnem mindent eladtak, hog y részben
energ iaszolg áltató vállalatokba, részben pedig
jóléti szolg áltatásokba fektessenek: privát
nyug díjasotthonokba, g ondozóotthonokba,
iskolákba. Az eredmény ug yanaz volt. Amihez Jack
és Henrik hozzáért, arannyá változott, és mindenki
az ifjú Midász királyok társaság át kereste. A nevet,
amelyet Faye talált ki, meg tartották. Az ember nem
módosítja a feltételeket, amikor folyamatosan
hatost dob.
A kezdeti évek, amikor Faye eltartotta Jackot,
miközben seg ített meg vetni a Compare alapjait,
eltűntek a süllyesztőben. Az asszony néha
eltűnődött rajta, vajon Jack és Henrik emlékszik-e
eg yáltalán ezekre az időkre, vag y lezárt múltként
kezelik. Faye szerepe nem illett bele a Jack
Adelheimről és Henrik Berg endahlról, a két fiatal,
vakmerő és nyakas vállalkozóról kialakított képbe.
A dramaturg ia íg y volt tökéletes, ahog y arra mag a
Faye is rámutatott annak idején. Az arisztokrata
háttérrel rendelkező Jack, a jó vág ású dandy és a
munkásosztályból származó, elővárosi Henrik, aki a
mag a farag atlan módján jóképű volt, és a kemény
munkával felemelkedő embert testesítette meg .
Tökéletes párost alkottak. Faye a háttérbe húzódott.
Hog y ne bonyolítsa az eg yszerű kommunikációt a
médiával.
A riporter eg yik reg g el Jackkal kocog ott a
Djurg årdenen. Ivan Ug g la lelkesen ecsetelte az
időpontot és a meg tett kilométereket. A Compare
tőzsdei bejeg yzéséről szóló találg atásokat Jack
üg yesen kicselezte, miközben két lépés között fel-
felnevetett.
A vég én volt eg y kép Jackról, amelyet az
irodában készítettek. Eg y íróasztal fölé g örnyedve
állt, beszélg etésbe mélyedve, miközben eg y
papírlapra mutatott. Mellette, eg észen közel a
fényképezőg éphez Ylva Lehndorf. Szűk, világ oskék
szoknyát viselt, a haját szoros lófarokba fog ta.
Ylva a kiadói ág azatban aratta az első sikereit.
Nyereség et kovácsolt a veszteség ből. Növelte a
hatékonyság ot, újrag ondolt mindent, és
meg kérdőjelezte a „mindig íg y szoktuk csinálni”
típusú kijelentéseket. Meg változtatta a
struktúrákat, és lerombolta a falakat. Faye három
évvel ezelőtt eg y partin találkozott vele, ahol a nő
kifejtette, hog y valami újdonság ra vág yik. Faye-
nek tetszett a lendületesség e és az éleslátása, íg y
két héttel később az ő javaslatára Jack felvette. Eg y
évre rá Ylvát kinevezték a Compare pénzüg yi
vezetőjévé. A döntésben az is közrejátszott, hog y
jól vette ki mag át, ha volt eg y nő az
ig azg atóság ban. Amire szintén Faye hívta fel Jack
fig yelmét. Ő mag a nem lehetett, mert abban
állapodtak meg , hog y az első időben otthon marad
Julienne-nel.
Faye vég ig húzta az ujját a képen: követte Ylva
alakját, a dereka, a feneke, a karcsú, napbarnította
lába vonalát eg észen a fekete tűsarkúig . Ylva
minden volt, amiről Faye álmodott. Csak öt év volt
közöttük, de akár húsz is lehetett volna. Faye,
ahelyett, hog y eg y meleg irodában ült volna,
ahelyett, hog y csinos és sikeres lett volna, a Café
Moccóban kuksolt, rossz ízű zöld teát ivott, és a
kasszánál sorakozó vajas péksüteményekről
álmodozott. Komoran csukta be az újság ot. Ő
döntött íg y. Jackért, a családért.
Amikor Jack hazaért, Faye eg y jóg aszőnyeg en
térdelt a tévé előtt az újonnan vásárolt
tréning ruhájában, és eg y pisilő kutyát utánzott. A
férfi ledobta az irattáskáját, és mög é lépett. A
helyiség et parfüm és alkohol illatának eg yveleg e
töltötte be. Faye befejezte a g yakorlatot, felállt, és
odament a férjéhez. Amikor meg akarta puszilni,
Jack elfordította a fejét.
– Minden rendben? – kérdezte Faye.
A g yomra meg int g örcsbe állt.
A férfi felkapta a távirányítót a
dohányzóasztalról, és kikapcsolta a tévét, amelyen
eg y kezdőknek szóló jóg avideó ment a YouTube-
ról.
– Te tényleg meg kérted John Descentist, hog y
játsszon a születésnapomon? – kérdezte.
– Azt hittem…
– Eg y alkesz, Faye! Nem a kamaszkori
lemezeimet rendelted meg ! Ott lesznek az
üg yfeleim. A befektetők. A rokonok, akik az apám
miatt eg ész életemben lúzernek néztek. Azon az
estén látniuk kell, milyen sokra vittem. Látniuk
kell, hog y nem vag yok olyan, mint az apám. –
Kapkodva szedte a leveg őt, és elfulladt a hang ja. –
Te meg meg hívod John Descentist, hog y fellépjen!
Mintha valami söpredék lennék.
Faye hátrált pár lépést.
– Folyton a számait hallg atod. Meg van minden
lemeze. Azt hittem…
– Fejezd be! Hog y nézne már ki, ha John
Descentis játszana a születésnapomon? Nem
hozhatnak összefüg g ésbe minket eg y ilyennel!
Alkesz. Pont, mint az apám.
Jack a kanapéra rog yott, és mélyet sóhajtott.
– Az én hibám – mondta. – Nem lett volna szabad
rád bíznom a szervezést. A francba is,
meg eng edted Julienne-nek, hog y a McDonald’sban
tartsa a születésnapját!
Faye szerette volna azt felelni, hog y Julienne
akarta íg y, és a g yerekek nag yon élvezték, de
amikor Jack felhorkantott, könnyek g yűltek a
szemébe.
– Miből g ondoltam, hog y képes vag y
meg szervezni eg y háromszáz fős ünnepség et a
Hasselbackenben?
– Mert képes vag yok rá, Jack, és ezt te is tudod.
Akkor hag yjuk John Descentist. Még fel sem
hívtam. Eng edd, hog y elintézzem. Azt szeretném,
ha csodás estéd lenne, olyan, amilyenről álmodtál.
– Már késő.
– Hog yhog y?
 – Felhívtam eg y rendezvényszervező cég et, ők
mindent elintéznek. Te meg folytathatod az…
edzést.
Faye tréning ruhájára mutatott, mire az asszony
g yomrában tovább nőtt a csomó.
Jack a CD-lejátszóhoz ment, előszedett néhány
lemezt, majd kivitte a konyhába, és a szemétbe
dobta valamennyit.
Faye-nek látnia sem kellett, hog y tudja, milyen
lemezek azok.
Meg dörzsölte az arcát. Hog y lehetett ilyen
hülye? Hog y nem látta, hog y ezzel árt Jacknak?
Tudnia kellett volna. Hiszen mindenki másnál
jobban ismerte.
Összetekerte a jóg aszőnyeg et, és lekapcsolta a
villanyt. Mire meg mosakodott és fog at mosott,
Jack már aludt. Háttal feküdt Faye-nek, az ablak
felé fordulva, eg észen az ág y szélén. Faye óvatosan
olyan közel bújt hozzá, amennyire csak mert,
nehog y felébressze. Beszívta az illatát.
Sokáig nem tudott elaludni.

Még másnap is fag yos volt a lég kör. Jack a

konyhában dolg ozott, míg Faye a kanapén feküdt,
és eg y valóság show-t nézett.
Az előszobából éles telefoncsörg és hallatszott, de
Faye kivételesen úg y döntött, nem fog lalkozik vele.
A konyhából hang os sóhaj szűrődött be, aztán
ideg es léptek, és a cseng és elnémult.
Pár pillanattal később Jack ott állt előtte, bosszús
arccal.
– Tég ed keresnek – mondta.
Faye a kezét nyújtotta, de Jack letette a
hordozható telefont a dohányzóasztalra, és
visszament a konyhába. Faye a füléhez szorította a
készüléket, és meg int tizenöt évesnek érezte
mag át.
– Még nem nyilatkoztál a hétvég éről – mondta
Chris. – Beszéltél már Jackkal?
– Jaj, szia! Várj eg y kicsit!
Faye felkelt, átment a fürdőbe, és becsukta az
ajtót.
– Halló!
Leült a vécé tetejére.
– Most nem jó – mondta. – Reng eteg dolg om van
itthon, többek között meg kell szerveznem Jack
születésnapját. Nem halaszthatjuk nyárra?
Chris felsóhajtott.
– Faye, én… hallottam eg y ismerős PR-os csajtól,
hog y meg bízást kaptak a rendezvény
lebonyolítására.
Faye a lábával előhúzta a mérleg et a
mosdókag yló alól. Ráállt. Semmi változás. Örök
kövérség re van ítélve.
– Ig en, éreztem, hog y nem lesz időm rá. De ne
harag udj, most nem érek rá beszélg etni, reng eteg
dolg om van.
– Te… – hallotta Chris meleg hang ját a vonal
túlsó vég én.
Faye emlékezett, mennyit nevettek azon az
estén, amikor bulizni mentek Jackkal és Henrikkel,
Chris pedig hirtelen kitalálta, hog y táncoljanak az
asztalon. Jack fog ta Faye kezét. Erősen szorította.
– Ig en?
– Nem utazhatnánk el még is, hog y eg y kicsit el
tudj távolodni az üg yektől és a bajoktól? Szard le
Jack buliját! Én tudom, hog y nincs a világ on olyan
rendezvényszervező cég , amelyik nálad jobban
meg szervezné.
Faye visszatolta a mérleg et a mosdókag yló alá,
és meg fog adta, hog y most eg y hétig nem
méredzkedik. Hog y leg yen vég re valami
eredmény.
– Az jutott eszembe – folytatta Chris –, hog y
kellene nekem olyasvalaki a cég be, mint te. Eg y
okos ember, aki ért az üzlethez, és azt is tudja, mi
kell a nőknek. Nem lenne jó újra kimozdulni és
munkába állni? Julienne már úg yis bölcsibe jár.
 Faye lehunyta a szemét. Látni sem bírta az arcát
a tükörben.
– Óvodába, Chris.
– Mi?
– Nem bölcsődébe, hanem óvodába. És nem, nem
akarok nálad dolg ozni, és nincs is szükség em rá.
Nem g ondolod, hog yha munkára lenne szükség em,
már szereztem volna?
– De…
– Tudod, mi a te bajod, Chris? Azt hiszed, hog y
jobb vag y nálam. Azt képzeled, hog y mindenki
olyan jelentéktelen életet akar élni, mint te, de
szerintem nem frankó minden éjjel eg y
huszonnég y éves személyi edzővel kefélni vag y
úg y berúg ni, hog y másnap semmire se emlékezzen
az ember. Közönség es és kínos. Ahelyett, hog y
eng em akarnál leckéztetni, felnőhetnél vég re.
Szeretem a férjemet, szeretem a lányomat, és
nekem van családom! Velük akarok lenni. És
szerintem irig yled az életemet. Szerintem erről
van szó. És nag yon is meg értem, hog y eg yetlen
férfi sem képes veled élni! És…
Chris letette. Faye a képmását bámulta a
tükörben. Már nem ismerte a nőt, aki visszanézett
rá.
Stockholm, 2001 augusztusa

A buli vég állomásaként szolg áló épület elhag yatott

ipari neg yedben állt. Az eg yik sarokban ideig lenes
bárpultot alakítottak ki. A zene dübörg ését már az
udvaron hallani lehetett. A ház emeletének
aprócska szobája hamarosan ölelkező, eg ymást
fog dosó vag y félrevonuló párokkal telt meg .
Kijózanodtam, és a szememet forg atva néztem
az unottnak tűnő Chrisre. Küldtem eg y SMS-t
Viktornak, és meg kérdeztem, mit csinál.
Mosolyog va pötyög tem be. A napokban arról
beszéltünk, hog y hivatalosan is az új, g ärdeti
lakásába költözhetnék, vég tére is alig
tartózkodtam a nemrég iben szerzett, eg yszobás
bérlakásomban a Villag atanon.
– Nem bírom ezeket az elkényeztetett, részeg
alakokat. Inkább bemeg yek a városba bulizni –
mondta Chris.
Szodoma és Gomorra diákverzióját szemléltem.
– Veled mehetek?
 – Persze, hívok eg y taxit. De előbb beug runk
hozzám, és rendbe szedjük mag ukat. Büdösek
vag yunk.
Chris eg y eg yszobás lakást bérelt a Sankt
Eriksplanon. A harmincöt nég yzetmétert eg y az
eg yben ruhák borították. Az ág y bevetetlen volt, a
falak dísztelenek, eg y polcról Chris tankönyvei
tartották meg fig yelés alatt a szobát. Ha azon
tűnődtem volna, hog yan került be Chris a
Kereskedelmi Főiskolára, a válaszért az íróasztalon
kellett volna keresg élnem. A számlák és szórólapok
közé hanyag ul odahajítva hevert a felvételi
eredménye. Chris a leg mag asabb pontszámot érte
el. Nem lepett meg .
Gyorsan lezuhanyoztunk.
– Szép a melled – mondta Chris lenyűg özve,
amikor kijöttem az ő bug yijában. – És rohadt jó a
tested. Örülök, hog y te nem dőltél be az
anorexiahisztériának.
– Kösz – mondtam félszeg en.
Most dicsérte meg először valaki a mellemet, és
a testemet is, ami azt illeti, még hozzá eg y lány.
– Kölcsön tudnál adni eg y melltartót? Az
enyémnek hering szag a van…
Felemeltem a visszataszító, piszkos ruhadarabot.
– Minek az neked? Az olyan, mintha felhúzott
tetővel szág uldoznál eg y Ferrarival. Tég y eg y
szívesség et a világ leszbijeinek meg nem meleg
pasijainak, és eng edd szabadjára azokat az isteni
cickókat.
– Le a melltartóval? – somolyog tam.
– Yeah! – kiáltotta Chris, majd levette a saját
büdös melltartóját, és meg lóbálta a feje felett.
Nevettem, szemüg yre vettem mag am az
előszoba padlóján álló kis tükörben, és vállat
vontam. Ha Chris szemével néztem, hirtelenjében
sokkal jobban szerettem mag amat.
– És hová meg yünk?
– Valami olcsó bárba a fősuli környékén. Ott
lehet ig azán jó fog ást találni, csajszi. Nem g azdag
örökösöket és bankárfiúkat, azok kész beltenyészet,
hanem olyanokat, akik tényleg érdekesek. Próbáld
fel ezt!
Chris eg y szürke kis rong ydarabot dobott felém.
– Eg y edényfog ó? – kérdeztem kételkedve, és
mag am elé tartottam a ruhát, amely alig ért a
fenekemig .
– A kevesebb több, csajszi – mondta Chris, és
szédületes mennyiség ű szempillafestéket kent
mag ára.
Felvettem a ruhát, amely nem sok teret hag yott
a fantáziának. A dekoltázsa finoman szólva is
merész volt. Körbefordultam. A hátam is kilátszott.
– Dög ös! – bólintott Chris, amikor pózba vág tam
mag am előtte. – Ha most nem fektetnek le, akkor
soha.
– Van pasim – mondtam.
– Részletkérdés – felelte Chris lezserül. – Gyere,
ülj le, hog y meg csinálhassam a hajadat. Úg y nézel
ki, mint aki most szállt le a falusi buszról.
Eg y ollóval és eg y hajsütővassal hadonászott.
Voltak kétség eim, de eng edelmeskedtem.
Chrisnek nem lehetett ellentmondani.

Eg y órával később belöktük a N’See Bar ajtaját, és

bemasíroztunk. Pont ahog y Chris mondta, a hely
tele volt felsőbb éves fősulisokkal. Néhány arcot
felismertem.
– Ülj le, hozok sört – utasított Chris, és utat tört
mag ának a pult felé.
Szég yelltem mag am, amiért a taxit és a sört is ő
fizeti, de most nem tudtam visszahívni. Az
ösztöndíjból csak kajára és lakbérre futotta,
leg feljebb eg y kicsi maradt ezen felül, ezért lázasan
kerestem valami munkát.
Találtam eg y asztalt a helyiség vég ében. A kissé
túl közel álló hang szóróból az Oasis Don’t Look Back
in Anger című száma szólt.
 Az utcára nyíló ajtó nyitva állt. A kiülős már
bezárt, csak néhány vendég ácsorg ott odakint, és
szemlátomást azon tanakodtak, bejöjjenek-e.
Meg néztem a telefonomat. Viktor nem válaszolt.
Chris két habos sört tett az asztalra. A poharakat
pára borította. Esetlenül állt a kezemben, amikor
beleittam. A fejem enyhén lüktetett a napközben
elfog yasztott alkoholtól, de a sör g yorsan
enyhítette az érzést. Chris eg y ujjal belerajzolt
valamit a poharamra lecsapódott párába. Mag am
felé fordítottam, hog y meg nézzem. Eg y szív volt.
– Ezt miért csináltad?
– Szerencsét hoz – mondta Chris, és meg vonta a
vállát.
Letöröltem a szívet. A szerencse eddig sem
játszott szerepet az életemben.
Fog tam a poharat, és mag amba döntöttem a
hideg sör javarészét. Feledésre vág ytam. Matilda
meg szűnt létezni. Most Faye voltam, és nem más.
Neki talán több szerencséje lesz. Visszarajzoltam a
szívet a poharamra.
Chris éppen eg y eszmefuttatás közepén tartott
arról, milyen g yerekesek voltak a beavatáson a
srácok, amikor ketten léptek be a bárba.
– Fig yelsz te eg yáltalán? – bökte meg Chris a
karomat.
 Szórakozottan bólintottam. A szív még mindig
ott virított a pohárra lecsapódott párában, de
kezdett halványulni. Chris a szemét forg atta, és
meg fordult, hog y meg nézze, mi keltette fel a
fig yelmemet.
– Jaj-jaj! – dünnyög te.
– Mi van?
– Nem tudod, ki ez, mi? – kérdezte Chris a
hüvelykujjával az ajtó felé bökve.
– Miért, kellene?
Szívesen ittam volna még eg y sört, de kénytelen
voltam kivárni, hog y meg hívjanak.
– Jack Adelheim – suttog ta Chris.
A név semmit sem mondott. Az ujjammal
letöröltem a párába rajzolt szívet.
Szerda este fél hétkor cseng ettek. Johanna volt az,
Julienne kedvenc bébiszittere. Amíg Jack
dolg ozott, Faye felvette a leg szebb La Perla
fehérneműjét és a fekete Dolce&Gabbana ruháját,
amelyet a férfi nag yon szeretett, majd g ondosan
kisminkelte mag át.
– Nag yon csinos – mondta Johanna, és lehajolt,
hog y leveg ye a cipőjét.
– Köszönöm! – felelte Faye, és körbefordult, mire
Julienne elrag adtatottan kuncog ni kezdett a
nappali kanapéján.
– Jó randit! – mondta Johanna. – Hová mennek?
– A Teaterg rillenbe.
Faye előző este lefog lalta az asztalt. Szerette,
ahog y meg változott a főpincér és a felszolg álók
hang ja, amikor bemutatkozott, és elmondta, hog y
a férjével, Jack Adelheimmel szándékoznak
tiszteletüket tenni.
Julienne a Harisnyás Pippit nézte. Faye leült
mellé, átölelte, és elmag yarázta neki, hog y ma
Johanna fog ja lefektetni, mert anya és apa minden
bizonnyal későn jön haza.
A bébiszitter letelepedett a kanapéra Julienne
mellé, átkarolta, és meg kérdezte, milyen napja
volt, mit csinált. A kislány nekidőlt, és vidám
hang on mesélni kezdett.
Faye hálásan mosolyg ott Johannára. Szükség ük
volt erre az estére Jackkal.
Faye azt akarta, hog y a férje lássa, milyen csinos,
és abban reménykedett, hog y a látvány úg y
felvillanyozza, mint az első időkben. Felvette az
Yves Saint Laurent tűsarkút a g ardróbban, a
zsúrkocsihoz ment, és töltött eg y whiskyt. A
pohárral a kezében bekopog ott a dolg ozószobába.
Beszívta az illatot, mielőtt benyitott. Szerette a
whisky szag át, de az ízét undorítónak tartotta.
Jack az íróasztalnál ült, és a számítóg épét bújta.
A toronyszoba most is csendes volt. Az ablakon túl
teljes sötétség .
– Ig en? – dörmög te a férfi fel sem nézve.
A haja borzas volt. Szokásához híven a frufruját
túrta, miközben dolg ozott. Faye letette a whiskyt
az asztalra, és két ujjal a férje elé tolta. A férfi
meg lepetten pillantott fel. A szeme piros és fáradt
volt.
– Mi van?
Faye hátralépett és meg pördült. Hosszú idő óta
most először érezte mag át ig azán csinosnak.
– A kedvenc ruhádat vettem fel. Te vásároltad
Milánóban.
– Faye…
– Várj, a leg jobbat még nem is láttad – mondta,
és felhúzta a ruhát, hog y meg mutassa a fekete
csipkebug yit.
Több mint kétezer koronába került, és a
leg finomabb francia csipke díszítette a fekete
selyem szélét. M-es méretű volt. De némi kemény
munkával nemsokára vehet eg y S-est. Vag y talán
XS-est.
– Nag yon csinos vag y.
Jack rá sem nézett.
– Kikészítettem neked eg y öltönyt. Idd meg a
whiskyt, aztán öltözz át! Először iszunk valamit a
Grand Hôtelban, aztán fog lalásunk van a
Teaterg rillenben. A taxi fél óra múlva jön. Szívesen
sétáltam volna, de ebben a cipőben…
Meg mutatta a fekete tűsarkút.
Jack arcán árny futott át. Faye látta a tükörképét
a toronyszoba ablakában. Szánalmas fig ura eg y
fekete Dolce-jelmezben, mag as sarkakkal és még
mag asabb elvárásokkal. Jack elfelejtette, hog y ma
este el akartak menni. Inni, beszélg etni, nevetni.
Hog y feleleveníthesse, mennyire szeret a nejével
lenni. Hog y eszébe jussanak a Barcelonában,
Párizsban, Madridban és Rómában töltött esték. Az
első stockholmi idő, amikor képtelenek voltak
elszakadni eg ymástól.
Faye a szája szélébe harapott, hog y el ne sírja
mag át. A toronyszoba falai közelebb húzódtak,
csaknem meg fojtották. Az ablakokon túli sötétség
olyan volt, akár eg y fekete lyuk, amely az eg ész
lényét mag ába szippantotta. Jack arca meg nyúlt.
Faye irtózott tőle, amikor a férje szánta. Jack
szemében eg y szeretetéhes, liheg ő kutya volt.
– Teljesen kiment a fejemből. Borzasztóan sok
dolg om van mostanában. Fog almad sincs, Henrik
mit…
Faye mosolyt erőltetett mag ára. Nem szabad
problémásnak és követelőzőnek lennie. Bájosnak és
eng edelmesnek kell mutatkoznia. Nem szabad teret
követelnie. De az ablaküveg ben látta, milyen merev
a mosolya. Eg y torz maszk.
– Meg értem, szívem. Csak dolg ozz! Majd máskor
elmeg yünk. Tényleg semmi g ond. Előttünk az élet.
Jacknak meg rándult az arca. Apró, futó rezdülés,
amely akkor jelentkezett, ha feszült volt.
– Ne harag udj, majd kárpótollak. Íg érem.
– Tudom. Ne fájjon emiatt a fejed!
Faye nyelt eg yet, és elfordult, mielőtt a férje
észrevehette volna, hog y könnyek csillog nak a
szemében. Óvatosan csukta be a toronyszoba ajtaját
mag a mög ött.

A kanapén Julienne Johanna vörös haját próbálta

befonni.
– De üg yes vag y! – motyog ta a lány.
Faye szeretett cseveg ni vele, de most azt
kívánta, tűnjön el. Közel állt a síráshoz, a g ombóc a
torkában eg yre nőtt.
– Anya tanította – mondta Julienne.
– Nag yon szép lett. És milyen könyvet olvassunk
ma este?
– Szerintem a Juharfalvi Emilt. Vag y a Harisnyás
Pippit.
A múlt heti beszélg etés után, amelyet Jackkal
folytatott, Faye az összes Astrid Lindg ren-könyvet
meg vette a könyvesboltban.
Meg köszörülte a torkát. Johanna szeplős arca
felbukkant a kanapé támlája mög ül.
– Indulnak? – kérdezte.
– Nem. Változott a terv. Máskor meg yünk.
Munkaüg yek.
Faye próbált nevetni, de a bensejében g omolyg ó
sötétség azzal fenyeg etett, hog y túlcsordul.
Emelkedett és süllyedt.
 Johanna félrebillentette a fejét.
– De kár! Hiszen olyan csinosan felöltözött!
Akarja, hog y azért én fektessem le Julienne-t?
– Nem, semmi szükség rá.
Faye lenyelte a g ombócot torkából, amikor
Julienne Johanna karjába csimpaszkodott. Elővett
két ötszázast a ridiküljéből, és a bébiszitter felé
nyújtotta. Johanna elhárító mozdulatot tett a
szabad kezével.
– Nem kell, alig neg yedórát voltam itt.
– De fenntartotta nekünk az estét. Teg ye el!
Hívok mag ának taxit is.
Julienne szipog ni kezdett, és továbbra is Johanna
karját szorong atta.
– Nem akarom, hog y Johanna elmenjen!
A bébiszitter lehajolt, és meg simog atta az arcát.
– Holnapután találkozunk, én hozlak el az oviból.
Már a taxiban olvashatunk hazafelé.
– Meg íg éred?
– Meg íg érem. Szia, kicsim!
Faye bezárta az ajtót a bébiszitter után, levette a
tűsarkút, az előszoba padlójára dobta, bevitte
Julienne-t a fürdőszobába, és utasította, hog y
mosson fog at.
– Köpj, aztán meg yünk, és Juharfalvi Emilt
olvasunk.
 – De én azt akarom, hog y Johanna olvasson! Ő
sokkal jobban csinálja.
– De Johanna elment. Be kell érned velem.
Faye bevitte Julienne-t a szobába. A kislány
ficánkolt, és kemény kis lába eltalálta Faye karját.
Faye g yomra eg yre jobban g örcsölt, a g ombóc a
torkában akkorára nőtt, hog y majd meg fojtotta.
Letette Julienne-t a földre, és meg rázta. Erősen.
Túl erősen.
– Most már elég leg yen!
A sírás azonnal abbamaradt.
Julienne riadtan nézett rá. Faye sosem jött ki a
sodrából a g yerek előtt, mindig mosolyg ott rá, az
arcát simog atta, és azt mondog atta neki, hog y ő a
leg jobb az eg ész világ on. A bensejében kavarg ott a
sötétség . Eg y mélyen eltemetett helyről
g omolyg ott elő. Eg y másik időből. Eg y másik
életből.
Julienne összeg ömbölyödött az ág yon. Faye
tudta, hog y meg kellene vig asztalnia, bocsánatot
kellene kérnie tőle, el kellene simítania a dolg ot.
De képtelen volt rá. Teljesen üres volt.
Lehunyta a szemét, és próbált meg int önmag a
lenni. De a múlt utolérte, és meg mutatta, milyen
kis porszem valójában. Hog y kicsoda valójában.
– Jó éjt! – mondta halkan, lekapcsolta a villanyt,
és kiment.

Faye céltalanul járkált az NK polcsorai között. A

rég i, jó nevű áruház azon helyek közé tartozott,
amelyek valamiféle nyug alommal töltötték el.
Néha a fulladásérzés olyan erős lett, hog y csupán a
lég kondicionált boltok és a szép ruhák tapintása
csillapíthatta.
Az eladók felismerték. A fiatal nők mosolyra
húzták feltöltött ajkukat, és Faye tudta, hog y
bármit meg adnának, ha cserélhetnének vele.
Milliós bankszámla, státusz és eg y férj, aki
g arantálja neki a helyet a felső körökben.
Az NK csaknem üres volt. Az ilyen típusú
boltoknál szokás szerint Anna Lindh
külüg yminiszterre g ondolt, és arra, ahog y a tettes
az áruházon át elmenekült. Szürreális pillanat volt,
amikor a felszínesség és a könnyedség
farkasszemet nézett a valóság g al. A világ meg állt
eg y percre. Elkerekedett szemmel meredt
Svédország ra. Arra az ország ra, amely a világ nag y
része szerint mag a az álom, ahol nincsenek
g ondok, nincs bűnözés, amelyben csupa mag as,
telt, bikinis, szőke nő lakik, és amelyet IKEA-
bútorral rendeztek be. Pont, mint eg y ABBA-dal.
Pont olyan hamis kép, mint amilyen Faye élete.
Pont olyan valószerűtlen kép, mint Anna Lindh
látványa, ahog y meg késelve fekszik az öltönyök és
vasalásmentes fehér ing ek között.
Faye g yomra szánalmasan korg ott, ahog y eg y
tízezer koronás fekete nadrág kosztümöt
tapog atott. Evés helyett csak g yümölcslevet ivott,
amelyet házhoz szállítottak. Napi öt üveg et. Zöld,
sárg a, fehér és vörös színben. A reklám szerint
telis-tele a szükség es tápanyag okkal. És finom
ízben. A valóság ban szar ízük volt. Főleg a zöldnek.
Faye-nek be kellett fog nia az orrát, miközben itta,
és le kellett küzdenie a hánying ert. A szilárd
táplálék utáni vág y az őrületbe kerg ette.
Két hete élt dzsúszon. Csak nag y ritkán eng edett
meg mag ának eg y-eg y g yümölcsöt. Aminek az lett
az eredménye, hog y az állandó fáradtság on kívül
még Julienne-nel és Jackkal is barátság talanul
viselkedett. Olvasta az interneten, hog y az erős
hang ulating adozás normális mellékhatás, de nem
akarta elhinni. Miért ne lenne képes vég ig csinálni
eg y eg yszerű diétát rosszkedv nélkül, amikor az
emberek lépten-nyomon fantasztikus dolg okat
visznek vég be? Holdra szállnak. Leg yőzik Hitlert.
Felépítik a Machu Picchut. Britney Spears újrakezdi
a karrierjét a 2007-es összeomlása után. Akkor ő is
képes lesz eg yszerre éhezni és kedves lenni a
szeretteivel. Főleg mivel Julienne sebezhetőbb és
félénkebb lett az óta az este óta, amikor Faye kijött
a béketűrésből. De képtelen volt ezt meg beszélni a
lányával. Nem tudta, mit mondhatna neki.
Bebeszélte mag ának, hog y az idő minden sebet
beg yóg yít. Vele is íg y volt.
Amikor a fejében kavarg ó g ondolatokkal
elhag yta a butikot, majdnem nekiment eg y nőnek,
aki szélesen rámosolyg ott.
– Szia! – kiáltott fel Lisa Jakobsson. – De jó látni
tég ed! Hog y van a kis Julienne?
– Jól, köszönöm – felelte Faye.
Lázasan kutatott az emlékezetében, mikor
találkozott utoljára úg y a műsorvezetővel, hog y
nem volt közöttük eg y tévéképernyő.
– És Jack? – Lisa sajnálkozva billentette oldalra a
fejét. – Szeg énykém! Embertelenül sokat dolg ozik.
Szerencsés, hog y itt vag y neki te, és mindenről
g ondoskodsz.
Lisa tovább fejteg ette, milyen nag y támaszt
jelent Faye, amitől neki eg ykettőre jobb kedve
kerekedett. Mennyire ki volt éhezve az elismerésre!
– Tarthatnánk valamikor eg y páros napot –
mondta Lisa.
Faye-nek most beug rott, hog y a nő férje a
csatorna eg yik munkatársa, aki néhány többé-
kevésbé sikeres szórakoztató műsort vezetett. Eg y
színdarab premierjén túlontúl sokáig locsog tak
Faye-jel és Jackkal.
– Majd meg látjuk – válaszolta szűkszavúan, mire
Lisa széles mosolya hirtelen bizonytalan
arckifejezésnek adta át a helyét. – Ne harag udj,
most mennem kell.
Stockholm dzsung el volt, amelynek Faye és a
többi, maroknyi milliomosfeleség volt a királynője.
Tudta, hog y az emberek minden szavát, minden
tónusát elemzésnek vetik alá, és csak azért
mutatkoznak vele és hízeleg nek neki, mert Jack
feleség e.
Tudta, hog y Lisa pillanatnyi habozás nélkül
faképnél hag yná a férjét Jackért. Vag y valakiért, aki
olyan, mint Jack. A nőket a pénz és a hatalom
vonzza. Még az olyan látszatfeministákat is, mint
Lisa.
A g azdag ság volt az eg yetlen hatalom, ami még
meg maradt Faye-nek, és az érzés olyan mámorító
volt, hog y eg y pillanatra elnyomta a g yomra
korg ását. De utálta mag át érte!
Miután elbúcsúzott Lisától, lement a
mozg ólépcsőn az illatszerosztályra, és elhaladt eg y
csontsovány, koromfekete szemű, félig nyitott
szájú modellt ábrázoló kartonfig ura mellett.
Meg int eszébe jutottak a kilók, amelyektől nem
tudott meg szabadulni.
Jack nem ért hozzá az óta az este óta, amikor
meg feledkezett a randijukról, sőt, alig nézett rá,
amikor befeküdt mellé az ág yba.
Meg int meg kordult a g yomra.
Elővette a telefonját, és küldött eg y SMS-t
Jacknak.
Szeretlek! Tett utána eg y szívet.
Felment Jack Facebook-oldalára, és felfedezte,
hog y a férje meg változtatta a profilképét. A
korábbi felvétel pár éve készült: Faye, Julienne és
Jack a drottning holmi királyi kastély előtt. Az új
kép eg y profi fotó volt a Compare honlapjáról. Faye
meg nézte a kedveléseket, rákattintott minden
fiatal nőre, és vég ig pörg ette a profiljukat. Úg y
néztek ki, mintha sorozatg yártásban készültek
volna: kiéhezettek, kéjsóvárak, rámenősek. Mind
vékonyak voltak, drág a, nag y szájjal, és beszárított,
hosszú hajjal.
Faye kényszerítette mag át, hog y visszateg ye a
telefont a táskájába.
A parfümöspult mög ött álló eladónő követte a
tekintetével. Faye fog ott eg y Guccit, és kifújt belőle
eg y keveset, de édesebb, kicsit fiatalosabb illatot
keresett. Kis bóklászás után talált eg y rózsaszín
Yves Saint Laurent-t, és leemelte a polcról. Aztán
fog ta az illatmintát, és kétszer a leveg őbe fújt.
Sokkal jobb. Halványan emlékeztette valamire, de
nem tudta meg rag adni, mire.
Az eladónő belefáradt, hog y nyomon kövesse, és
elfordult. Faye fog ott eg y dobozt, és a táskájába
tette. Eg y parfümöt természetesen. Nem valami
olcsó kölnit.
Csipog ott a mobilja. Lehet, hog y Jack válaszolt
vég re?
Még nem jelentkezett. John Descentis
Faye sóhajtott eg yet. Abban bízott, hog y a fickó
rájön, mi a helyzet, ha nem hívja fel.
Elnézést, végül más műsor mellett döntöttem. Talán
majd máskor.
Amikor visszatette a telefont a táskájába, meg int
csipog ott.
Nem találkozhatnánk és beszélhetnénk meg?
Nem érek rá. Moziba megyek.
Moziba? Ezt meg honnan szedte? Fiatalabb
korában imádott moziba járni. Sebastiannal és
anyával kiöltöztek, beutaztak Grebbestadba,
meg kávéztak, és két filmet is meg néztek. Azt a
kettőt, amelyet a kis mozi játszott azon az estén.
Sebastian a keze után tapog atózott a sötétben.
Aztán hazamentek, a hasuk tele pattog atott
kukoricával és szénsavas üdítővel, anya meg
Sebastian pedig a filmekről cseveg ett. Csak akkor
hallg attak el, amikor áthaladtak a Mörhult előtti
kis falun, ahol a hattyúk minden évben a fiókáikkal
úszkálnak.
Faye meg borzong ott. A g ondolat eg yre
g yakrabban bukkant fel a sötétből.
A telefon csipog ott a kezében.
Szeretem a mozit. Melyikbe megy?
A Rigolettóba.
Remek. Ott találkozunk.
Faye a fejét csóválta. Mit művel? Miért pont John
Descentisszel meg y moziba? Közben jó érzéssel
töltötte el, hog y valaki találkozni akar vele. Talán
képes lesz elterelni a g ondolatait Jackról és az
elmaradt randiról.
Amikor Faye kinyitotta a Rig oletto súlyos ajtaját,
John Descentis már ott ült eg y padon, rá várt. A nő
eg y pillanatig mérleg elte, hog y sarkon fordul, és
kisurran, de attól tartott, hog y a férfi már
észrevette.
– Szóval eljött. – A hang ja érces volt, de vidám. –
Azt hittem, ezzel is úg y járok, mint a felkéréssel.
 Faye leült mellé. Tisztes távolság ban.
John Descentis szokásához híven sötét ruhát
viselt, pólót és farmert. A karján sötétbarna
bőrdzseki. A kezében eg y vödör pattog atott
kukorica, a leg nag yobb kiszerelés.
– Ahog y írtam, változott a terv.
– Talán majd a következő születésnapján – felelte
John eg yre mosolyog va.
Közelebb húzódott Faye-hez.
– Melyik filmet nézi?
A férfinak enyhe parfüm-, bőr- és állottsör-illata
volt. Faye teste úg y reag ált a szag ra, hog y az őt
mag át is meg lepte.
A plakátra mutatott, amelyen Bradley Cooper
kék szemével eg yenesen a lencsébe meredt.
– Azt én is szívesen meg nézném – közölte a férfi.
– Ig azából miért akart találkozni? – kérdezte
Faye. – Mit akar tőlem?
– Arra g ondoltam, jó lenne dumálni kicsit –
mondta John, és felállt. – A Riche-ben úg y tűnt,
mag a ig azi ember. Szemben a többiekkel…
Nem fejezte be a mondatot.
Faye nag y leveg őt vett.
– Ne harag udjon, nem akartam meg bántani.
Nehéz napom van.
– Mindenkivel meg esik. Mindenkinek
meg vannak a mag a titkai. És a mag a szarság ai. A
különbség az, hog y az enyémekről minden
pletykalapban lehet olvasni.
– Miről beszél?
Mire céloz? Lehet, hog y tudja Faye titkait?
– Arról, amiről énekelek. A Titkok című dalban.
Mindenkinek megvannak a titkai és a szarságai. Nem
ismeri a számot?
Kinyitották a nézőtér ajtaját, és John arrafelé
biccentett. Faye lassan szedte a leveg őt, látta mag a
előtt Sebastiant és anyát, ahog y eg y romantikus
víg játékon nevetnek, miközben pattog atott
kukoricát esznek a nag y papírdobozból. Pár percre
szabadok.
Meg vették a jeg yeket, és Faye bement az üres
nézőtérre John nyomában. Leg hátulra ültek, és
Faye újból előhúzta a telefonját. Jack még mindig
nem válaszolt. A szorong ása nőttön-nőtt. Már nem
szereti a férje? Már nem kívánatos a szemében?
A film első percei alatt Faye tudatában volt,
hog y John nézi. Nem értette, miért, de a közelség e
csodálatos hatással volt rá. Anélkül hog y tudatosan
eldöntötte volna, a férfi nadrág ját kezdte babrálni.
A pillantását a vászonra füg g esztette, Bradley
Cooper éles vonásaira, miközben kig ombolta a férfi
sliccét, majd meg lepetten meg állapította, hog y
nem visel alsónadrág ot. Eg yikük sem szólt semmit,
de Faye hallotta a férfi nehéz léleg zetvételét, ami
feltüzelte. Lehajolt, és a szájába vette. Hallotta,
hog y John léleg zése még jobban elnehezül, és
abszurd módon tovább tömi a szájába a pattog atott
kukoricát, miközben felnyög . Faye benedvesedett.
El is felejtette, kit szop le éppen. Jackot szopta,
olyan ig yekezettel, hog y a férje meg értse,
meg ütötte a főnyereményt. Aztán lehunyt szemmel
felállt, hog y leveg ye a nadrág ját és a bug yiját,
majd terpeszben a kemény pénisz fölé
helyezkedett, John fölé, Jack fölé, és leereszkedett.
Kitöltötte azt a helyet, amely erre sóvárg ott, az
elfeledett helyet. Faye továbbra is csukott szemmel
eg yre hevesebben mozg ott, miközben azt suttog ta:
– Dug j meg , Jack, dug j meg !
Amikor a csúcsra ért, John meleg , rag acsos
ondóval töltötte meg . Nyög ött eg yet, miközben
Bradley Cooper meleg hang ja töltötte be a
nézőteret.
Faye pár másodpercig összeroskadva, ernyedten
hevert John Descentis karjában. Aztán felállt. Az
ondó kicsorg ott belőle, és ami az előbb még
felvillanyozta, most eg yszeriben csak mocskosnak
tűnt.
Fog ta a táskáját, és elhag yta a nézőteret, anélkül,
hog y körülnézett volna.
Stockholm, 2001 augusztusa

– Miért olyan különleg es ez a Jack Adel…

Hog yishívják? – kérdeztem, amikor Chris letett eg y
újabb sört elém.
– Adelheim – mondta, és leült. – Most
hülyéskedsz?
– Mármint azonkívül, amit mag am is látok.
Jóképű. De elég átlag os.
– A jóképű nem kifejezés. Nemes fiú.
Meg tépázott családi névvel. A suliban mindenki
vele akar haverkodni, minden körülötte forog .
Minden csaj rá hajt. Én a mag am részéről az
összeesésig kefélnék vele – tette hozzá Chris
szárazon.
Éppen ittam eg y nag y kortyot, és a számra
tapasztottam a kezemet, hog y ne köpjem vissza a
sört az asztalra. Chris meg jeg yzése valójában nem
volt olyan vicces, de az alkoholtól forg ott velem a
helyiség , és nag yon humorosnak találtam mindent,
amit Chris mondott.
 Ekkor Jack és a haverja az asztalunk felé jött. Úg y
tűnt, ülőhelyet keresnek.
– Mi történik? – kérdezte Chris, aki háttal ült
nekik, de látta a kíváncsi pillantásomat.
– Helyet keresnek… és…
Chris szeme elkerekedett. Összeszorította a
száját.
– Idejönnek – suttog tam.
– A franc! Ne nézd őket! Ne bámulj már! Inkább
nevess! Mintha most mondtam volna a világ
leg jobb poénját!
Hátradőltem, és nevetést imitáltam. Borzasztóan
röhejesnek éreztem mag am. Chris is nevetett.
Hang osan, eltúlzottan, már-már őrült kacajnak
hallottam. Jack Adelheim és a haverja meg várta,
amíg befejezzük.
– Nem baj, ha ideülünk? – kérdezte Jack. – Nem
zavarunk.
A háta mög ött a haverja kicsit túl erősen
szorította a sörét, és homályos tekintettel
imbolyg ott.
– Csak nyug odtan – felelte Chris kimérten, és
tettetett meg lepetéssel nézett rájuk.
Jack beült mellém a bokszba, a haverja pedig
helyet fog lalt Chris mellett. Aztán bizonytalanul
felém nyújtotta a kezét.
 – Henrik.
– Mat… Faye – mondtam, mert még mindig nem
szoktam meg az új énemet.
Nehéz volt kibújni a bőrömből. Nehezebb, mint
hittem.
Oldalra fordultam, és Jackkal is kezet ráztam.
Mosolyg ott. Szép, nyílt mosolya volt. A kék szeme
eg yenesen az enyémbe nézett. Jóképű, ezt nem
tag adhattam. De ott volt nekem Viktor, és én nem
olyan fajta lány voltam. Eg yébként is Chris biztosan
széttörné a söröspoharat a fejemen, ha közeledni
merészelnék Jackhoz.
– Örülök.
Amikor mindenki kezet rázott, Chris előrehajolt,
és tüntetőleg meg kérdezte, mi a véleményem az
Eg yesült Államok új elnökéről, Georg e W. Bushról.
A szememet forg attam, majd rövid
eszmefuttatásba bocsátkoztam, amely nag y
vonalakban a Dagens Nyheter aznapi vezércikkének
összefog lalása volt. Jack és Henrik azonnal beszállt
a beszélg etésbe. Az én mondataimból kiindulva
vitatkoztak. Jack mellettem érvelt, Henrik ellenem.
A hang erő miatt – Bryan Adams a Summer of 69
című számot énekelte – csak töredékét hallottam
annak, amit mondtak.
Eg y idő után mindent elfelejtettem, amit Chris
Jackról mondott. Csak eg y jó pasinak láttam, akivel
könnyű beszélg etni. Henrik vett eg y újabb kör sört.
– Cserébe, amiért meg eng edtétek, hog y
ideüljünk – mag yarázta, és letette a két poharat.
Nem tudta levenni a szemét Chrisről. Chris
viszont pillantásra sem méltatta.
A pultos azt kiabálta, hog y fél óra múlva zárnak,
és mindenki rendeljen még most, ha akar. Chris
fészkelődni kezdett.
– Vécére kell mennem – mondta bocsánatkérőn.
Henrik rög tön vig yázzba vág ta mag át, és
kieng edte. Jack felém fordult.
– És mik a terveitek az este további részére?
Hezitáltam. A telefonomra sandítottam, de
Viktor továbbra sem adott életjelet mag áról.
– Nem is tudom. Chris tovább akar bulizni, eg y
darabig még vele tartok. És nektek?
Jack jelenléte olyan erősen hatott rám, hog y
szinte feszélyezett. Bekúszott a bőröm alá. Nem
ig azán tudtam, mit g ondoljak.
Henrik állva maradt. A helyiség et fürkészte.
– Folytatjuk a bulit Henriknél. Velünk jöhettek,
ha akartok.
– Lehet róla szó. Meg beszélem Chrisszel.
– Persze – mondta Jack, és le sem vette rólam a
kék szemét. – Mit melózol? Vag y tanulsz?
 A sötét, dús szempilla még áthatóbbá tette a
szeme kékség ét. Az asztal alatt összeért a combunk.
– A kereskedelmi fősulira járok – mondtam
lezserül, és ittam eg y korty sört.
Mindig nehezemre esett palástolni, mennyire
büszke vag yok arra, amit elértem. Hog y
elszakadtam a történtektől, meg szereztem a
szükség es osztályzatokat, és meg tettem azt, amiről
mások csak álmodtak, pedig nem voltak olyan
lehetőség eim, mint a stockholmi Kereskedelmi
Főiskola leg több hallg atójának.
– Tényleg ? Én is. Elsős vag y?
– Ig en.
A poharamat forg attam. Azon tűnődtem, hová
lett Chris.
– És hog y tetszik?
A teljes fig yelmét nekem szentelte, amitől
meg int feszeng eni kezdtem. Leg szívesebben
elbújtam volna az árnyékban. Viktor sosem nézett
rám ilyen nyíltan. Többek között ezért éreztem jól
mag am a társaság ában. Hag yta, hog y a titkaim
titkok maradjanak. De úg y tűnt, Jack átlát rajtam.
– Eddig bejön – feleltem habozva. – De még csak
eg y hete járok. Szóval még nem ig azán tudom.
Chris visszajött az asztalhoz, és kíváncsian
méreg etett minket.
 – A srácok… Jacknak hívnak, ug ye? – kérdeztem
bizonytalanul, mire ő bólintott. – Jack azt kérdezte,
nem meg yünk-e velük… Henrikhez. Úg yis bulizni
akartunk még .
Nehezemre esett titkolni, mit is akarok
valójában.
Chris pillantása elárulta, hog y lenyűg özte a
vállalkozó szellemem. De leg nag yobb
meg lepetésemre csak meg vonta a vállát.
– Akár. Majd meg látjuk – mondta. – Előbb
táncolni szeretnék.
– Akkor mehetünk a Sturecompag nietbe is –
szólt közbe Henrik.
– Utálok sorban állni – sóhajtotta Chris, és
hátradobta vörös haját.
– Nem kell sorban állni. Jack bevisz minket –
mondta Henrik. – Ug ye, Jack?
– Persze – felelte a barátja, anélkül, hog y levette
volna rólam a tekintetét. – Nem g ond.
Felállt, és felém nyújtotta a kezét. A telefonomra
sandítottam. Nincs üzenet. Viktor eg yszeriben
lényeg telennek tűnt. A telefont a táskámba
dug tam, és meg fog tam Jack kezét.

Jack íg éretének meg felelően vég ig surrantunk a

kidobók előtt kíg yózó sor mellett. Úton a VIP-
részleg felé lépten-nyomon meg állították: a srácok
azért, hog y váltsanak vele pár szót, a csajok meg
azért, hog y a szempillájukat rebeg tetve és ajkukat
csücsörítve kellessék mag ukat. Azt képzeltem,
hog y rám nincs hatással Jack vonzereje, pusztán
szórakoztat, hog y a srác ennyire meg babonázza az
embereket, fiúkat és lányokat.
Tett eg y tiszteletkört a VIP-részleg ben, és kezet
rázott emberekkel, mintha állami látog atáson lévő
elnök lenne. Mi Chrisszel és Henrikkel a bárhoz
mentünk, amíg Jack körbeküzdötte mag át a
teremben. Henrik rendelt italokat. A klubban már
mindenki meg lehetősen részeg volt. Az emberek
köpködve ordibáltak eg ymás fülébe. A lányok
falatnyi ruhákat viseltek, vag y apró topokat és
rövid szoknyákat. A fiúk nehéz, pasztellszínű ing et,
farmert vag y vászonnadrág ot. Versenyképes
voltam a kölcsönkapott ruhámban, éreztem, ahog y
a pillantások vég ig siklanak a testemen.
Mustrálg attak, és ítéletet mondtak rólam, és én
élveztem a fig yelmet. Láttam, milyen hatással van
Jackra, aki időközben meg jelent a látómezőmben.
– Máskor is lelép? – kérdezte Chris Henriktől, aki
esetlenül mozg ott, nem éppen a zene ritmusára.
– Ig en. Mindenkit ismer – sóhajtott a fiú. Aztán
felderült. – Jó, hog y jöttetek, íg y nem kell eg yedül
szobroznom itt.
Közelebb hajoltam hozzájuk, hog y jobban
halljam őket.
– És őt ismeri valaki? – kérdeztem.
– Nem ig azán. Néha azon tűnődöm, én ismerem-
e eg yáltalán. Pedig rég óta barátok vag yunk, és
eg yütt alapítunk cég et. – Henrik a bárpult fölé
hajolt, és beleszívott a szívószálába. – Elég
meg fog hatatlan, és pont ez vonzza az embereket.
Leg alábbis ez az elméletem. Meg aztán ott van a
nemesi és dekadens háttere. A közismert, apró
családi konfliktusok, trag édiák.
Nehezen forg ott a nyelve, újra beleszívott a
rózsaszín szívószálba, majd kihúzta mag át, és
meg ig azította a szemüveg ét.
Jack meg állt eg y csapat lány előtt a bárpult
túloldalán. A csajok nevettek, amikor tett pár
mókás tánclépést, aztán amikor otthag yta őket,
kiéhezett pillantásokkal néztek utána.
Jack hozzánk lépett, és átkarolta a derekunkat
Chrisszel. Bőrömön éreztem tenyere meleg ét. A
hüvelykujjával ciróg atott. Az enyhe bizserg és
vég ig futott a testemen.
– Nem táncolni akartatok? – kérdezte vidáman,
majd Henrikre nézett. – Miért nem viszed őket a
táncparkettre? Mindent nekem kell csinálnom?
 Henrik széttárta a karját.
– Tudod, hog y nem vag yok táncos lábú.
– Hát kösz, ezt sajnos nag yon is tudom. A város
összes klubtulajdonosával eg yütt.
Henrik elvörösödött, de nem vette zokon. Nem
volt közöttük semmi feszültség .
Jack rápillantott.
– Még eg y feles, aztán eg y tánc?
Henrik eg yre fáradtabbnak és elcsig ázottabbnak
tűnt, de bólintott.
– Hát jó.
Jack odakiáltott a pultosnak, aki előrehajolt,
kezet rázott, és váltott vele pár szót. Eg ykettőre
nég y felespohár állt a pulton.
– A vendég eim vag ytok – kiáltotta a pultos, és
meg paskolta Jack vállát, majd elfordult, hog y
felveg ye a következő rendelést.
Koccintásra emeltük a poharainkat,
hátrahajtottuk a fejünket, nyeltünk és
g rimaszoltunk. Miután Jack letette a poharát,
meg int átkarolta a derekamat, majd a hasam felé
csúsztatta a kezét. Nyug talanul lestem Chrisre.
Úg y tűnt, semmit sem vett észre, Henrikkel
beszélg etett. Láthatóan élvezték eg ymás
társaság át. Újabb italt kaptam, és az alkohol
tompította a lelkiismeret-furdalást. Csak Jack keze
számított, itt és most, meleg nek és kellemesnek
érződött a hasamon.
Még is eszembe jutott Viktor. Hog y nem helyes
íg y itt állnom eg y sráccal, akit csak pár órája
ismerek. Mert szerelmes voltam Viktorba, ig enis
szerelmes voltam.
És nem akartam eg y értelmetlen flörttel
tönkretenni a kialakuló barátság omat Chrisszel.
Már akkor bálványoztam. Chris olyan volt, mint
valami természeti erő. És úg y tűnt, őt jobban
érdekli Jack, mint eng em.
Közben meg volt valami Jackban, amibe
beleszédültem. A keze meg állt, az ujjai a csípőmön
pihentek. De én azt kívántam, hog y tovább
vándoroljanak a testemen. Hirtelen rájöttem, hog y
be kell fejeznem ezt. Mielőtt még ig azából
elkezdődne. Elhúzódtam, és észrevettem, hog y ez
meg lepi Jackot, bár mindent elkövetett, hog y
leplezze meg hökkenését.
– Mennem kell – mondtam, és letettem a félig
üres poharamat a bárpultra.
– Máris? De hát még most meg yünk Henrikhez
afterpartyzni.
– Haza kell mennem – ismételtem határozottan.
– A barátom vár.
– Ja, hog y van pasid – mondta Jack g únyosan, de
én némi csalódottság ot is felfedezni véltem a
hang jában.
Bár lehet, hog y csak szerettem volna.
– Ig en.
– Veled meg yek.
– Mi? Minek?
A hátam mög é mutatott, mire meg fordultam.
Chris és Henrik eg ymást átölelve állt, a nyelvük a
másik szájában. Chris a fiú tarkóját fog ta, és mag a
felé húzta.
Meg int Jackra néztem.
– Lépek. Majd találkozunk.
Jack elkapta a karomat.
– Várj! Hadd kísérjelek haza! Hol laksz?
– A Gärdeten. Vag yis a pasim lakik ott, és nála
alszom. Miért akarsz hazakísérni? Akárkit
meg kaphatsz, akivel az este beszélg ettél. Alig ha
hiszem, hog y bármelyikük nemet mondana.
Jack a lányok felé biccentett a táncparketten,
akik a Sug ababes leg újabb számára vonag lottak.
– De nem ezt akarom. Tég ed akarlak hazakísérni.
Te érdekes vag y. És szép. Más.
– Tényleg ?
Csomóba ug rott a g yomrom, mert eszembe
jutottak azok az alkalmak, amikor azt mondták, én
más vag yok. De nem íg y mondták, mint most.
Teljesen másképp.
– Ig en – válaszolta Jack. – És tetszik a neved. Illik
hozzád.
Eg yenesen a szemembe nézett. Esdeklőn, mint
eg y kisfiú. Sóhajtottam eg yet.
– Jól van. De akkor hozzám meg yünk. A
Villag atanra. És csak az ajtóig jöhetsz.
Jack felderült.
Átverekedtük mag unkat a klub bejárata előtt
félkörben álló embertömeg en, és vég ig sétáltunk a
Stureg atanon. Jack rág yújtott, és felém nyújtotta a
cig arettát, majd eg y újabbat dug ott a szájába, és
azt is meg g yújtotta. Eg y szót sem szóltunk
eg ymáshoz. A csend kellemes volt.
Eg y taxi húzott el mellettünk. Jackra lestem, aki
rám mosolyg ott. Befordultunk a Humleg ården
parkba.
– Milyen cég etek van?
– Még semmilyen. Eg yelőre ötletelünk. De amint
meg van, ráállunk, profi üzleti tervet dolg ozunk ki,
befektetőket hajtunk fel, és milliomosok leszünk.
– Befektetőket?
– Ig en, önállóan akarunk boldog ulni. A szüleim
szóba sem jöhetnek. Az apámmal… az apámmal
nem tartom a kapcsolatot. Az anyám meg Svájcban
él az új pasijával, karácsonykor küld eg y
üdvözlőlapot, de ennyi. És tőkére van szükség ünk.
Székhely kell, alkalmazottak kellenek, be kell
törnünk a piacra, kell PR.
A hang nem alig észrevehetően meg változott.
Eltűnődtem rajta, mit jelent ez. Jack eg y férfit
nézett az út túloldalán. Mélyen a cig arettájába
szívott. Már a harmadikba, pedig nem tettünk meg
hosszú utat.
– Henrikkel meg fog adtuk, hog y még
harmincéves korunk előtt anyag ilag füg g etlenné
válunk.
Fújt eg y füstkarikát.
– Van már neve a cég nek? A nem létező
cég eteknek?
Elvig yorodtam, hog y jelezzem, csak húzom az
ag yát.
De Jack komolyan válaszolt a viccesnek szánt
kérdésemre.
– Vannak ötleteink, de eg yik sem az ig azi. Azt
szeretném, ha már a név kifejezné, hog y a mi
cég ünk a leg jobb, hog y nincs párja.
Újabb füstkarikát fújt.
– Mit szólnál a Compare-hez? – kérdeztem némi
g ondolkodás után. – Mag abiztosan cseng … És arra
utal, hog y kiállja az összehasonlítást a többi
cég g el.
 Jack meg torpant, és rám meredt.
– Tetszik – mondta elg ondolkodva. – Könnyen
rááll az ember szája.
– Jössz eg g yel, ha tényleg ezt választjátok –
feleltem mosolyog va.
Kiértünk a Karlaväg enre, és én meg borzong tam.
Kezdett lehűlni a leveg ő, és nem hoztam vastag abb
ruhát.
Pár méterre tőlünk, eg y nyitott ablakból zene
szólt, és ebben a pillanatban kinyílt a ház ajtaja.
Eg y férfi és eg y nő viharzott ki. Jack tett pár g yors
lépést, és az ajtórésbe dug ta a lábát, mielőtt
becsukódhatott volna. Kitárta előttem, és
színpadiasan meg hajolt.
– Mit művelsz? – kérdeztem, és mag am köré
fontam a karom.
– Afterparty!
– Ismered a lakókat? – tudakoltam döbbenten,
miközben beléptem.
– Mindjárt meg ismerem őket. És te is. Gyere! –
Meg fog ta a kezemet, és felvezetett a széles
kőlépcsőn. – Iszunk valamit, aztán lelépünk.
– Most hülyéskedsz? – kuncog tam, és hag ytam,
hog y mag ával húzzon. – Eg yszerűen csak
felmeg yünk, és becseng etünk?
– Ig en.
 Jack felkocog ott a lépcsőn, én a nyomában.
– Nem vag y normális.
Nevettem.
Jack meg fordult, és g yorsan meg csókolt. A futó
érintés felvillanyozott.
Kénytelen voltam várni pár pillanatot, mielőtt
képes voltam követni a lakásajtóhoz, ahonnan a
zene szólt.
A névtáblán a Lindqvist név állt. Becseng ettünk.
Eg y harmincas nő nyitott ajtót, arca kipirult az
alkoholtól. A háttérben zene, beszélg etés,
pohárcsörg és, nevetés. Jack felvillantotta a
leg szebb mosolyát, én pedig szég yellősen bújtam a
háta mög é.
– Helló! – mondta vidáman. – Véletlenül
meg hallottuk a zenét, és jó bulinak tűnik. Nem baj,
ha a barátnőmmel bejövünk felmeleg edni kicsit?
Összerezzentem, amikor a barátnőjének nevezett,
de nem estem ki a szerepemből. Valami
meg mozdult bennem, ahog y kimondta a szót. A nő
szívből jövő nevetésben tört ki. Bólintott, és
félrelépett.
– Gyertek be! Charlotte vag yok.
Bemutatkoztunk. A többi vendég sem vette le a
cipőjét, úg yhog y mi sem. Charlotte bevezetett
minket eg y szalonba, ahol neg yvenvalahány
kiöltözött ember ácsorg ott eg y hatalmas
kristálycsillár alatt. A házig azdánk meg állt, és a
mag asba emelte a poharát.
– Fig yelem! Ez itt Jack és Faye. Úg y g ondolják,
olyan jót bulizunk, hog y csatlakoznak hozzánk.
Mindenki nevetett. Valaki azt kiáltotta: „isten
hozott benneteket”, másvalaki pedig azt: „adjatok
nekik piát”. Mielőtt még észbe kaptam volna,
máris eg y selypítő üg yvédnővel beszélg ettem, akit
Amandának hívtak, és tippre tíz évvel volt idősebb
nálam.
Mindenki vidám, nyitott, barátság os és
nag yvilág i volt. Eg ykettőre félretettem a
félénkség emet, nem a meg szeppent Matilda
voltam. Faye szeretett emberek között lenni és
beszélg etni, szerette a roppant kristálycsillár alatt
hullámzó hang zavart. Faye beilleszkedett.
Tudtam, hog y Jack a közelben van. Biztonság ban
éreztem mag am mellette. Miközben Amandával
beszélg ettem, vég ig a tudatában voltam, Jack hol
tartózkodik. Mintha a terem felé lejtett volna.
Mindenkit elbűvölt, körbejárt és viccelődött,
nevetett, töltött az üres poharakba, mintha ez az ő
háza és bulija lenne. Minden tette természetesnek
hatott, ami elvarázsolt. Még sosem voltam olyan
emberrel, aki úg y rag yog ott, mint Jack Adelheim.
 Találkozott a pillantásunk. Kacsintott,
mosolyg ott, és felém emelte a poharát. A pezsg ő
buborékai a kristálycsillár fényében tündököltek.
Valaki átkarolta Jackot, mire elfordult tőlem.
Eltűnt. És nekem máris hiányzott. A pillantása, a
mosolya, a pillanatnyi szövetség kettőnk között.
Meg fordultam, és meg hallg attam, mit mesél
Amanda a lehetetlen munkakörülményekről
Stockholm eg yik leg nag yobb üg yvédi irodájánál. A
terem hideg nek érződött, most, hog y nem éreztem
mag amon Jack tekintetét. Valaki újabb pohár
pezsg őt nyomott a kezembe.

Eg y óra múlva a vendég ek elkezdtek

elszálling ózni. Az ablakon túl világ osodott. Az
utolsók között hag ytuk el a lakást. Jack szerzett
eg y fél üveg bort, és a szájához emelte a palackot.
– Reg g eli – vig yorg ott.
– Lopott reg g eli – vág tam rá.
– Aha.
Ivott néhány jókora kortyot, majd átnyújtotta az
üveg et. Arra g ondoltam, hog y az ajka meg érintette
a palack száját, azt képzeltem, hog y érzem a szája
ízét, amely elveg yült a lang yos fehérbor ízével.
Miközben a csendes várost jártuk, be nem állt a
szánk. Alig kaptam leveg őt a nevetéstől. Jack
előadta a beszélg etéseit, pontosan utánozta a
vendég ek mozdulatait. Én Chrisről meséltem, és a
felsőbb éves srácról a buszon.
Túl hamar értük el a kaput. Hirtelen
elhallg attunk. Eg yszeriben valószerűtlennek és
természetellenesnek érződött, hog y beüssem a
kódot, kinyissam az ajtót, és nélküle menjek be.
– Hát akkor – mondta Jack, aki szintén
elfog ódottnak tűnt. – Majd találkozunk.
– Ig en.
– So long, Faye! – köszönt el, mintha valami ócska
hollywoodi filmből idézne, majd sarkon fordult.
– Várj!
Meg torpant, visszafordult, a hajába túrt, és
kérdőn nézett rám.
– Ig en?
– Semmi… Semmi…
Meg int elfordult, felemelte a borosüveg et, és
nekiindult.
Én csak álltam ott. Arra vártam, hog y
hátraforduljon. Hog y még eg yszer rám nézzen.
Integ essen. Visszarohanjon. Újra meg csókoljon,
ezúttal rendesen. Még emlékeztem az ajka ízére.
De csak rág yújtott, miközben g ondtalanul
ballag ott a Karlaväg en felé. Aztán bekanyarodott a
sarkon, és eltűnt.
Faye fél kézzel Julienne kezét fog ta, a másikkal
pedig eg y bevásárlókocsit tolt mag a előtt,
miközben vég ig haladtak az áruház polcai között. A
bejárónőjük két napja beteg volt, és Faye házi
koszttal akarta meg lepni Jackot. A világ bajnok
bolog nai spag ettijével. A titok a zeller volt. És a
háromféle hag yma. Meg hog y sokáig kell
rotyog nia.
Amikor még fiatalok és szeg ények voltak, Faye
minden hétfőn főzött eg y nag y fazék eg ytálételt,
amely csütörtökig elég volt kettejüknek. Vett lila
hag ymát, vöröshag ymát, póréhag ymát és zellert.
– Én akarom tolni a kocsit – mondta Julienne.
– Menni fog ?
– Ig eeen – felelte a kislány, és a szemét forg atta.
– Jól van, szívem.
Faye áteng edte a kocsit Julienne-nek,
összeborzolta a haját, és eg y pillanatig elnézte a
bolt nyüzsg ésében. Annyira szerette, hog y majd
beleszakadt a szíve.
– Szólj, ha túl nehéz lesz – mondta, és elindult a
hűtőpult felé, hog y darált húst veg yen.
Julienne utánatolta a kocsit.
Elmentek eg y idősebb férfi mellett, aki eg y
hasonló korú nőnek seg ített levenni eg y konzervet
a polcról. Faye nem tudta levenni róluk a szemét. A
férfi odaadta a dobozt a nőnek, aki eg y g uruló
járókeretre támaszkodott. A nő meg paskolta a férfi
kezét, és a jeg yg yűrűje meg csillant a neonfényben.
Faye eltűnődött azon, mióta lehetnek házasok.
Ők is ilyenek lesznek majd Jackkal? Mindig is
tisztán látta mag a előtt, ahog yan eg yütt
öreg szenek meg , ráncosak és törékenyek lesznek.
Sosem fog ja feladni ezt az álmot. Még ha most
nehéz időszakon mennek is át, íg y lesz. Ha
meg kérdezné ezt az idős párt, ők is biztos
tudnának nehézség ekről mesélni. Nehézség ekről,
amelyeken felülkerekedtek.
Julienne felnézett rá.
– Miért sírsz, anya?
– Mert ez olyan szép.
A kislány összezavarodott.
– Micsoda?
– Hát hog y… á, semmi.
Az idős pár befordult eg y sorba, és eltűnt.
Faye összeszedte a maradék hozzávalókat, majd
Julienne-nel a sarkában a pénztárhoz ment. A
pletykalapok szalag címei hírül adták, hog y vég re
meg találták az eg yszerű és g yors fog yás titkát.
Faye vett eg y Expressent, és még eg yszer meg nézte,
hog y minden szükség es a kocsiban van-e. A
g yümölcsleveket már rég nem itta, és az utóbbi
pár napban visszaszedte, amit eddig leadott. És
még eg y keveset.
Azt a sort választotta, ahol eg y fiatal, eg ész
helyes lány dolg ozott g yorsan és hatékonyan. Eg y
nő eg y doboz tampont tett a szalag ra. Amikor a
kasszás lehúzta, Faye hirtelen ráeszmélt, hog y nem
jött meg neki. Már rég . Két hete kellett volna. Tuti
a diéta miatt, g ondolta, de biztosra akart menni.
Sorra kerültek.
– Van… – Julienne-re lesett, akinek a fig yelmét
eg y kis uszkár kötötte le a bejáratnál. – …terhesség i
tesztjük?
– Ott az automatában – mutatta a pénztáros.
Faye-t sóhajok és pillantások kísérték, ahog y
elhaladt a sor mellett. Meg nyomta az eg észség üg yi
termékek g ombját, majd kiválasztotta a terhesség i
tesztet. Julienne még mindig a bejáratnál álló
kiskutyát nézte. Faye vett két tesztet, és visszament
a pénztárhoz.
– Nég yszáznyolcvankilenc korona – mondta a
kasszás, miután mindent lehúzott.
 Faye elővette az American Express-kártyáját, és
fizetett.
– Elnézést – mondta. – Nem tudja véletlenül, Max
szabadság on van?
A pénztáros felhúzta a szemöldökét. Talán
mosolyg ott is eg y kicsit.
– Maxot kirúg ták, mert zaklatta a vevőket.
– Értem – felelte Faye. – Köszönöm.
Kisietett a boltból, miközben erősen szorította
Julienne kezét.
Jack rúg atta ki! Biztosan tudta. És ez azt jelenti,
hog y még mindig érdekli Jackot! Mindenek
ellenére.
Julienne fog ta az újság ot, és a képeket nézeg ette
a címlapon.
Mi van, ha terhes? Hog y fog adná Jack? Amikor
meg ismerkedtek, azt mondta, nég y g yereket akar.
De miután Julienne meg született, nem úg y tűnt,
mintha még többet szeretne. Szóba sem került. És
ő, Faye? Akar még g yereket? Ig en, akart. Főleg
most. Ha Julienne-nek születne eg y kishúg a vag y
kisöccse, az közelebb hozná őket eg ymáshoz
Jackkal, és akkor vég re meg szűnne ez a furcsa
lég üres tér, amelyben élnek.
És Julienne-nek is jól jönne eg y kistestvér.
Leg jobb barátok lehetnének. Faye mindig is
szeretett volna eg y hug it. Eg y szövetség est.
Gyorsan elhesseg ette ezeket a g ondolatokat.
Meg tanulta kordában tartani őket, meg tanulta,
hog y nem szabad elkalandoznia. Semmi értelme
olyasmin törnie a fejét, amire nincs befolyása.

Amikor felértek a lakásba, Julienne az

előszobapadlóra dobta az újság ot és a kabátját. Faye
felakasztotta a kabátot a helyére, becipelte a
szatyrokat a konyhába, és elkezdett kipakolni. A
szeme sarkából látta, hog y a lánya kijön a
szobájából az iPadjével a kezében, majd leveti
mag át a kanapéra, még mindig csizmában.
– Vedd le a csizmádat, ha a kanapén fekszel –
mondta neki.
Nem kapott választ. Letette a serpenyőt, és
bement a nappaliba. Elkezdte lehúzni Julienne
lábáról a vizes és piszkos csizmát.
– Nem akarom!
A kislány rug dalózott. A csizma a kanapéhoz ért,
amely tiszta sár lett. Basszus, most moshatja ki és
száríthatja meg a huzatot, mielőtt Jack hazaér!
Faye mozdulatai durvábbak lettek. Már a
szőnyeg en is koszfoltok éktelenkedtek.
– Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Julienne eg yre rug dalózott. Faye lehúzta a
csizmát, és felállította a kislányt, aki visítva vetette
mag át vissza a kanapéra, ő erre kiment a konyhába,
és eg y mosog atórong g yal tért vissza. Ha elég
g yors, talán fel tudja itatni a sarat a szövetről. Nem
vett tudomást a lányáról. Leg nag yobb
meg könnyebbülésére a kosz nag y része eltűnt a
dörzsölés hatására, ezért lehajolt, hog y
meg tisztítsa a szőnyeg et is. Julienne felé rúg ott,
mire Faye pedig rög tön elkapta a lábát.
– Nem szabad!
– De!
Faye-t elborította a sötétség , amely eg yszerre
volt ismerős és ismeretlen. Nag yot nyelt.
Néhányszor ökölbe szorította a kezét.
Julienne minden bizonnyal meg érezte a
változást, mert szipog va bámult az anyjára.
Faye még eg yszer vég ig húzta a rong yot a
szőnyeg en. Hátratűrt eg y hajtincset, és hátat
fordított a lányának.
– Kövér vag y – mondta Julienne.
Meg perdült azonnal.
– Mit mondtál?
Julienne dacosan meredt rá.
– Dag adék! – Kis kezével az anyjára mutatott. –
Dag adék vag y!
Faye tett felé eg y lépést.
 – Nem ig az. És ilyet nem szabad mondani!
– De az vag y. Apa mondta.
– Apa azt mondta, hog y kövér vag yok?
Meg bicsaklott a hang ja. Hirtelen nem tudta,
mitévő leg yen, csak állt tehetetlenül a szoba
közepén. Julienne szemlátomást rájött, hog y túl
messzire ment, és meg int sírva fakadt.
Faye meg tántorodott, forg ott vele a világ . Azt
sem tudta, hol van. Hallotta, hog y a lánya
pityereg ve utánakiabál.
Bezárkózott a fürdőbe. Pár pillanatra az ajtónak
nyomta a homlokát, hog y a hűvös fa lehűtse.
Elővette a terhesség i tesztet. Julienne az ajtó előtt
állt, dörömbölt és bömbölt. Faye a bokájáig tolta a
nadrág ját és a bug yiját. Ráült a vécére, és a fog ával
tépte fel a dobozt. A lába közé dug ta a csíkot, és
rápisilt. Rá se hederített, hog y az ujja is olyan lett,
miközben Julienne tovább visítozott az ajtó előtt.
Stockholm, 2001 szeptembere

A buszon ültem, és a tovarobog ó autókat néztem az

ablakon át. A leveg ő áporodott és meleg volt. A
sofőr kinyitotta a tetőablakot, hog y beeng edjen eg y
kis oxig ént, de ez nem sokat seg ített, éppen csak a
vállamat érte némi szellő. A szomszédos ülésen eg y
nag ydarab, izzadó nő ült eg y síró g yerekkel az
ölében.
Elhag ytuk a Humleg årdent. Itt sétáltunk Jackkal.
Százszor lejátszottam mag amban azt az aug usztusi
estét.
Azóta minden alkalmat meg rag adtam, hog y
elmenjek Chinatownba – ahog y Chris nevezte a
Kereskedelmi Főiskola és a Norra Real Gimnázium
közötti részt –, abban a reményben, hog y belefutok
Jackba. De sosem láttam.
Az életem most először volt vidám és izg almas.
A tanulás könnyen ment, de ez sosem volt másként.
Amióta elkezdtem az első osztályt, az iskola lett az
én mentsváram, az a hely a földg olyón, ahol
könnyedén brillíroztam. A tanárok elhalmoztak
dicséretekkel, a kurzusok érdekfeszítőek voltak, és
nag yon élveztem az eg észet.
Chrisszel szinte minden szabadidőnket eg yütt
töltöttük. Eg yikünknek sem kellett sok időt szánnia
a tanulásra. Chrisnek azért, mert beérte azzal, ha
átment a vizsg ákon, nekem pedig azért, mert
kiskorom óta elég volt eg yszer-kétszer elolvasnom
eg y szöveg et, hog y minden részletére emlékezzek.
Viktor már nem az életem főszereplője volt,
hanem csak eg y statiszta. Nem ig azán tudtam
meg mag yarázni mag amnak, mi változott meg , de
a Jackkal való találkozás után kihűltek iránta az
érzéseim. Eltávolodtam tőle. Nem létező vizsg ákra
hivatkoztam, hog y meg indokoljam, miért nem
tudunk találkozni. Nem fog adtam a hívásait, és
két-három nap is eltelt, mire visszahívtam. Az
összeköltözést pedig addig halog attam, amíg már
nem hozta fel többet.
A hűvösség em meg változtatta Viktort,
szánalmas és bizonytalan lett tőle. Eg yre
nyomulósabb és rag aszkodóbb, én pedig eg yre
hideg ebb. A kapcsolatunk haldoklott, de ő úg y
kapaszkodott belém, akár eg y fuldokló. Eg ész nap
hívog atott, ajándékokkal és a szerelme
bizonyítékaival halmozott el, folyton azt
kérdezg ette, hol voltam, és mit csináltam.
Eg yszeriben érdekelni kezdte a múltam, a
családom, a korábbi életem. Nem válaszoltam. Mert
mit mondhattam volna? De a zárkózottság om és a
vonakodásom csak eg yre elszántabbá tette. Eg y
rejtjeles írás voltam, amelyet meg kellett fejtenie.
Azt hitte, hog y akkor szeretni fog om.
A leg rosszabbnak azt éreztem az eg észben, hog y
Viktorral nem volt semmi baj. Jóképű volt, kedves
és ambiciózus. Királynőként bánt velem. Hűség es
volt, és meg bízható, ami elég ritka Stockholm
dzsung elében.
De ő nem volt Jack Adelheim. Rájöttem, hog y
szakítanom kell vele. Már eleg et halog attam. Ez
íg y nem mehetett tovább.
Mire a busz lelassított a Tessinparkennél, már
nem maradt bennem kétség . Nehezemre esett
meg bántani, de ennek akkor is vég et kell vetni.
– Elnézést, leszállok – mondtam.
A g yerekes nő nehézkesen felkászálódott, és
kieng edett. Fáradtnak és kimerültnek tűnt. A
hájhurkái kitüremkedtek a túl szűk póló alól, és a
farmerja derekára folytak. A g yereke nyáladzott. A
zöld takony szőlőfürtként lóg ott az orrából. Édes
istenem! Sosem leszek ilyen anya. Az én g yerekem
tökéletes lesz. A közös g yerekünk Jackkal.
Összerezzentem, és belepirultam a kínos
ábrándképbe. De mostanában folyton róla
álmodoztam. Ébren és álmomban is. Viktornak
nem maradt hely.
Az ajtók sziszeg ve kinyíltak, és kiléptem a
perzselő napsütésbe. Viktorral a Tessinparken
közepén találkoztunk, ahog y mindig . Elképzeltem,
ahog y kijön a kapun. Vidáman, mert azt hiszi,
pizzázni meg yünk. Aztán haza, és szexelünk.
Meg nézünk eg y filmet, meg int szexelünk, és
eg yütt alszunk. De ez nem fog meg történni.
Sajnáltam, de már nem éreztem iránta semmit.
A Jack utáni vág yakozás mindent beárnyékolt, és
közönyössé tett. És ez az új Viktor ideg esített. Eg y
védett kis burokban nőtt fel, neki minden könnyen
jött. Eleinte vonzott a naivitása, de most már
zavart. Semmit sem tudott az életről, míg én túl
sokat is. Viktornak sejtelme sem volt róla, ki
vag yok. Vag y mi vag yok.
Farmering et és világ os vászonnadrág ot viselt.
Szélesen elmosolyodott, lehajolt, és meg puszilta az
arcomat.
– Hiányoztál – mondta, és átölelt. – Túl
komolyan veszed a tanulást. Melyik pizzériába
menjünk? A Valhallába vag y a Theodorába?
– Beszélnünk kell – mondtam. – Gyere, üljünk le.
 Eg y zöld padhoz húztam. Felém fordult, és
levette a napszemüveg ét. Lassan összecsukta, és a
mellzsebébe csúsztatta. A tekintete ide-oda járt.
– Történt valami? Jól vag y? – kérdezte, és úg y
tett, mintha nem tudná, mit fog ok mondani.
Kissé távolabb eg y csapat alkesz g olyózott és
borozott. Vidám, rekedt hang ok.
– Már nem akarok veled járni. Vég e.
Hallottam, milyen hideg en cseng a hang om, és
ig yekeztem szomorúnak tűnni. Viktor üres
tekintettel meredt mag a elé.
– Jól van… Valami rosszat tettem?
Fészkelődött a padon. Kerülte a pillantásomat.
Nyelt eg yet. Aztán még eg yet.
– Nem, nem tettél semmit.
Nehezemre esett a szemébe nézni, nem akartam,
hog y észreveg ye a meg vetésemet. Inkább a
g olyózást fig yeltem. Az alkeszek növekvő
véralkoholszintjének köszönhetően a g olyók
összevissza g urultak, de a játékosok vidáman
kurjong attak közben. A hátuk mög ött eg y kislány
botladozott, majd elesett a kavicsban. Az anyja a
seg ítség ére sietett. Letörölte a piszkos és vérző
térdét, felemelte és átölelte a g yereket.
– Nem csinálhatnék valamit másképp? Nem
lehet, hog y csak eg y kis időre van szükség ed?
 Érdes volt a hang ja. Lassan meg értette az
elhang zottak jelentőség ét, és a sírás szélére került.
Körülnéztem. Ha elsírja mag át, felkelek és
elmeg yek. Nem tudtam mit kezdeni a síró
emberekkel. Már eg y életre elég könnyet láttam.
– Nem. Sajnálom, de már nem vag yok szerelmes
beléd.
– Én viszont szerelmes vag yok beléd! Te vag y a
leg jobb dolog az életemben! Sosem találkoztam
még nálad jobb emberrel.
A kezemre tette a kezét. Meg szorította,
meg simog atta. Mintha ettől meg g ondolnám
mag am. Mintha én szorulnék vig asztalásra, és nem
ő.
Az az emberek leg nag yobb problémája,
g ondoltam, hog y meg fertőzik eg ymást a
szomorúság ukkal. Mert meg akarják osztani
valakivel. Azt hiszik, hog y mivel hasonló a DNS-
ünk, eg yből ug yanazoktól a helyzetektől leszünk
szomorúak. De a bánatot attól nem könnyebb
elviselni, hog y meg osztjuk másokkal, ellenkezőleg :
ettől csak nehezebb lesz. Ráadásul Viktornak g őze
sem volt róla, mi az ig azi bánat.
– Jól van, értem – mondta, és bólintott. – De nem
jössz fel hozzám, hog y nyug odtan átbeszélhessük
ezt? Íg y nem bírom, hog y ennyien járkálnak
körülöttünk. Adj nekem eg y utolsó estét! Csak
eg yet. Aztán eltűnök az életedből, szó nélkül
meg yek tovább a mag am útján. Kérlek…
Olyan erővel szorította a kezemet, hog y fájt.
Tudtam, nemet kell mondanom. Hog y ez nem fog
vig aszt jelenteni neki. De ez volt a könnyebbik út,
és ezt választottam.
A lakásáig tartó rövid szakaszon százszor
meg bántam. De arra g ondoltam, hog y talán
könnyebb lesz az elválás, ha hag yom, hog y
kibeszélje mag át. Közben persze szerettem volna
meg úszni a rám váró nehéz beszélg etést, nem
akartam a szerelmi vallomásait és szemrehányásait
hallg atni. Ő válaszokat akart kapni, én pedig nem
szolg álhattam ilyenekkel. Csak azt tudtam, hog y a
szívem másé, és tovább kell lépnem.
Hog y haladékot nyerjek, felajánlottam, hog y
elmeg yek, és veszek pizzát. Sejtettem, hog y hosszú
estének nézünk elébe, és ennünk kell majd valamit.
Viktor nem felelt. Némán ült az ág yán, és
kétség beesetten felhúzta a vállát.
– Mindjárt jövök – mondtam, miközben kerültem
vádló pillantását.
Aztán kivettem a pénztárcámat a táskámból, és
becsuktam mag am mög ött a bejárati ajtót. Eg y
estét még adhatok neki, g ondoltam. Aztán szabad
leszek.
Húsz perc múlva visszatértem. Viktor furcsán
nézett rám, amikor letettem a pizzákat az
eg yszobás lakás asztalára. Már-már diadalmasan.
Még mindig a bevetetlen ág yon ült, de volt
mellette valami, amit felismertem. A szívem
kihag yott eg y ütemet. A naplóm volt az. Viktor
turkált a táskámban. A jeg yzettömbömet is kivette.
Ebbe jeg yzeteltem tanulás közben, és újabban
g yerekes irkafirkával töltöttem meg . Jack neve eg y
szívben. Az én keresztnevem az ő vezetéknevével.
Csupa csacsiság . Nevetség es dolg ok. De Viktor
semmi nevetség eset nem látott bennük.
– Most már tudom, ki vag y valójában – mondta
nyug odtan.
A hang ja tompa volt. Halott. Valami eltört
benne.
– Én már tudom, ki vag y. A kérdés az, ő tudja-e…
Az ő úg y hang zott, mint valami vád. Elborított a
pánik. Senki sem tudhatja. A naplóban a rég i
életemet írtam le. Az ig azság ot, amely mindent
meg változtatna. Meg int úg y néznének rám, ahog y
akkor, amikor még Matilda voltam. Újra át kellene
élnem ug yanazt a meg aláztatást. Soha többé senki
sem nézhet rám úg y! Kiváltképp Jack nem.
– Meg csaltál. Lefeküdtél Jack Adelheimmel.
Jog om van elmondani neki. Tud rólunk? Tudja,
hog y van barátod?
Biztos voltam abban, hog y semmi értelme
meg mag yarázni az eg észet. Nem számít, hog y
nem feküdtem le Jackkal, csak futólag meg csókolt.
Viktor olyan volt, mint eg y sebzett állat, a szeme
feketéllett a g yűlölettől és a kétség beeséstől.
Rájöttem, bármire képes volna, hog y
visszaszerezzen. Vag y hog y bosszút álljon. Hog y én
is érezzem azt a fájdalmat, amely most őt
mardossa. Elmondaná az ig azság ot arról, ki vag yok
valójában, nemcsak Jacknak, hanem az eg ész
világ nak. Akkor a Faye-ként élt új életemnek
befelleg zett, akkor mindennek vég e.
A pánik valami jég hideg nek adta át a helyét,
amelyet már rég ről ismertem. Furcsa nyug alom
szállt meg , tudtam, hog y nincs más választás.
Viktor nem állhat az utamba.
Amikor a szemébe néztem, g yűlöletet éreztem.
Nag y árat fizettem érte, hog y eljussak idáig , és
most úg y nézett rám, mintha a bírám lenne.
Fog alma sem volt, milyen fájdalmat kellett
kiállnom, fog alma sem volt, mi mindent kellett
meg tennem, fog alma sem volt, mivel kellett
életem hátralévő részében eg yütt élnem.
De ezt meg tartottam mag amnak. A férfiak
eg yszerűek. A férfiakat könnyű manipulálni, és ez
alól Viktor sem kivétel. Meg tettem már máskor is,
most is meg tudom tenni.
Mellé ültem, és meg fog tam a kezét. Gyeng éden
beszéltem hozzá, hüvelykujjammal a kézfejét
ciróg attam. Éreztem, hog y ellazul, még hozzá
akarata ellenére.
– Azt csinálsz, amit akarsz. Meg értelek. Tudom,
hog y szomorú és sebzett vag y. De nem csaltalak
meg Jackkal, és azt szeretném, ha barátokként
válnánk el. Úg y lesz, ahog y akarod. Eg yütt töltünk
még eg y estét. Eg y éjszakát is kaphatsz. Eg y
reg g elt. Aztán azt csinálsz, amit akarsz. Bosszút is
állhatsz rajtam. Elmondhatsz mindent Jacknak.
Jog od van hozzá. De szeretném, ha eg yütt
töltenénk még eg y éjszakát.
Éreztem, ahog y meg enyhül. Hog y hinni akar
nekem. Erre az utolsó esélyre képtelen volt nemet
mondani. Ismertem. Ismertem a férfiakat.
Meg ettük a pizzát, és meg osztoztunk két palack
boron. Én csak bele-belenyaltam, a nag y részét
Viktor öntötte mag ába. A kanapén szeretkeztünk,
és durván, brutálisan tett mag áévá. Hag ytam.
Behunytam a szememet, és Jackra g ondoltam.
Felidéztem mag amban az arcát, és kiléptem a
testemből, miközben Viktor liheg ve mozg ott
rajtam. Utána hátat fordított nekem. Felkeltem, és
meg mosakodtam. Grimaszoltam a fájdalomtól,
amikor törölköztem. Mire visszaértem, Viktor
elaludt. Fel sem lehetett volna ébreszteni.
Kimentem az aprócska erkélyre, és
rág yújtottam. A város fényei berag yog ták a nyári
éjszakát, beszélg etés és zene hang ja hallatszott
valahonnan. Miután elszívtam a cig arettát,
rág yújtottam eg y másikra. Bementem Viktorhoz,
aki hanyatt feküdt, és tátott szájjal horkolt.
Meg böktem. Semmi. A bor és az érzelmi vihar
teljesen kiütötte. Letettem a cig arettát az ág yra, és
meg vártam, amíg az olcsó, könnyen mosható
ág ynemű tüzet fog . Először csak parázslott, aztán
felcsaptak a láng ok.
Az ismerős jég hideg érzés eng edett szorításából.
Lüktetett a halántékom. Elfordítottam a
tekintetemet a láng okról, és az ajtó felé siettem.
Amikor bevág tam mag am mög ött, már az ág y és a
füg g öny is tüzet fog ott.
Hánying erem volt, amikor kiléptem az utcára. A
mosolyg ó emberek, akikkel találkoztam, túl közel
jöttek, minden túl hang os volt. De én csak
szorítottam a táskámat. A naplóm meg int
biztonság os helyen volt. És én még mindig szabad
voltam.
A terhesség i teszt pozitív lett. Faye méhében volt
eg y mag zat, eg y új ember. Felerészben ő,
felerészben Jack. A férje mindig is szeretett volna
eg y fiút, eg y örököst. Faye most talán meg adhatja
neki.
Vég ig húzta a kezét a hasán, ahog y a
konyhaasztalnál ült. Képtelen volt bármit is
mag ába diktálni. Pedig már órák óta nem evett. A
tűzhelyen érintetlenül állt a darált hús, mert Jack
még nem ért haza. Faye-t most semmi sem
tarthatta volna vissza az evéstől. A g yereknek
táplálékra van szükség e a fejlődéshez. Faye felállt, a
tűzhelyhez lépett, és ahog y beledug ta az ujját a
szószba, érezte, hog y még lang yos. Tésztát szedett
eg y tányérra, rárakta a darált húst, és az eg észet a
konyhaszig etnél állva mag ába tömte. Isteni volt.
Behunyt szemmel rág ott, és érezte, ahog y a
kellemes érzés szétterjed a testében, és ellazul tőle.
Jó volt úg y enni, hog y a könnye is csorg ott.
A súlyával majd ráér akkor fog lalkozni, ha a
g yerek meg születik. Most az a dolg a, hog y kettő
helyett eg yen.
Pont, mint leg utóbb, most is rög tön a szülés
után elkezd tornázni, és szig orú diétát tart, amint
abbahag yja a szoptatást. Nem hag yja, hog y a
g yerek körül forog jon az élete, hanem Jackra és a
házasság ukra fog összpontosítani. A fiuk új
kezdetet jelent majd a kapcsolatuknak. És Faye-nek
is, nőként és feleség ként.
Szedett még eg y adag ot, és az asztalhoz vitte a
tányért.
Eg y óra múlva nyílt az ajtó, és Faye érezte, hog y
a feszültség től remeg a g yomra. Kikiabált Jacknak,
aki bedug ta a fejét az ajtón. Faye felállt, és odament
hozzá. Nemsokára eltűnnek a ráncok a homlokáról.
– Csodálatos hírem van, szívem – mondta. –
Gyere, ülj le!
Jack felsóhajtott.
– Fáradt vag yok, nem várhat…
– Nem, g yere!
Az asszony nem tudott várni.
Jack felvonta a szemöldökét, de aztán leült a
konyhaasztalhoz. Faye tudta, hog y a férfi örülni
fog a hírnek, ezért fig yelmen kívül hag yta a feszült
arckifejezést.
– Ig en? – kérdezte Jack.
Faye rámosolyg ott.
 – Terhes vag yok, szívem. Lesz még eg y
g yerekünk.
Jack arckifejezése változatlan maradt.
– Lehet, hog y fiú lesz – folytatta Faye. – Mindig
is akartál eg y fiút.
Meg simog atta a hasát, és meg int mosolyg ott. A
férje mindig szerette a mosolyát, azt mondta, hog y
rag ályos. De most csak fáradtan meg dörzsölte az
arcát.
– Mi a baj? – kérdezte Faye.
Meg int g ombóc nőtt a torkában.
– Rosszkor jött, Faye. És nem akarok még eg y
g yereket.
– Hog yhog y?
Mi baja van? Miért nem örül?
– Szerintem elég Julienne.
– De… – Faye-nek elcsuklott a hang ja.
Nem ismert rá a férjére.
– Nem meg y. Sajnálom, de el kell… Tudod…
Faye a fejét rázta.
– Azt akarod… Azt akarod, hog y vetessem el?
A férfi bólintott.
– Ig en, nag yon kellemetlen, de eg yszerűen nem
meg y.
Faye leg szívesebben rávetette volna mag át,
meg rázta volna, de tudta, hog y az ő hibája az
eg ész. Lerohanta. Csak várnia kell, amíg a férfi
felfog ja a tényt.
Jack felkelt.
– Rendben? – kérdezte.
Faye lenyelte a g ombócot. Jack annyit küzdött
érte és Julienne-ért. Nem kívánhat tőle többet.
– Ig en, értem – mondta.
Jack arca ellág yult. Lehajolt, és homlokon
csókolta Faye-t.
– Meg yek lefekszem – közölte.
Úton a hálószoba felé meg fordult.
– Holnap felhívom az orvosomat, és elintézzük,
amilyen g yorsan csak lehet.
A hálószoba ajtaja becsukódott. Faye felug rott,
berohant a fürdőbe, és felnyitotta a vécé fedelét. A
spag etti és a darált hús visszajött, a paradicsom íze
az epe keserű ízével keveredett. Miután lehúzta, a
hideg porcelánra hajtotta a fejét, és hag yta folyni a
könnyeit.
Stockholm / Barcelona, 2001 szeptembere

Úg y aludtam, mint akit ag yonvertek. Huszonnég y

óra múlva heves telefoncsörg ésre ébredtem. Axel
volt az. Meg törten mesélte el, hog y Viktor
meg halt, mert ég ő cig arettával aludt el. Miután
vég ig hallg attam, eleredtek a könnyeim. Úg y
zokog tam, hog y az eg ész testem rázkódott belé.
Kénytelen voltam azt tenni, amit tettem, nem
volt más választásom, de nag y árat fizettem érte.
Mindig nag y árat kell fizetni.
A hívás után összeg ömbölyödve feküdtem az
ág yban. A léleg zésemre koncentráltam. Be, ki.
Még a fülemben cseng ett Viktor hang ja: „Én már
tudom, ki vag y. A kérdés az, ő tudja-e…” Nem
tartotta volna a száját, ha életben marad, és akkor
Faye meg hal.

Néhány nappal később súlyos cseppekben esett az

eső. Felszabadító volt. Elmosta a fullasztó hőség et,
amely pállott takaróként borult Stockholmra.
Chris elutazott. A szülei meg hívták a mallorcai
házukba, és én mag amra maradtam Stockholmban.
Amikor eg y rövid SMS-ben tájékoztattam őt Viktor
haláláról, felajánlotta, hog y hazajön, de
biztosítottam róla, hog y jól vag yok.
A mikroökonómiába, makroökonómiába,
statisztikába és a pénzüg yi elemzés nevű
tantárg yba temetkeztem. Csak a főiskola számított.
Jó eredményeket akartam elérni, hog y én leg yek a
leg jobb. Minden rajtam állt, senki sem vég ezhette
el a munkát helyettem, én pedig eltökéltem
mag am. Most vetem meg eg y új élet alapjait. Cég et
vezetek, első osztályon utazom, többet keresek,
mint amennyire szükség em van, jóképű férjem lesz
(Jack), és jól nevelt g yerekeim, minden könyvben
vag y filmen látott szép helyen lesz házam és
lakásom. Mindent akarok és mindent meg kapok.
A telefon, amely éppen töltőn volt az ág yon,
meg csörrent. Azt hittem, Chris akar beszélni a
spanyolország i utazásáról. Vég ig heveredtem az
ág yon, és mielőtt felvettem volna, ránéztem a
kijelzőre. Ismeretlen számról hívtak.
– Ig en, tessék?
– Szia!
– Kivel beszélek? – kérdeztem, holott azonnal
felismertem a hang ot.
– Jack vag yok. Jack Adelheim.
Behunytam a szememet, és vontatottan
válaszoltam, nem akartam túlbuzg ónak tűnni.
– Á, szia…
– Zavarok?
Meg játszottnak hang zott. Vidámnak. A
háttérben zene szólt.
– Nem. Mi az ábra?
Erőt vettem mag amon, hog y lezserül beszéljek,
és a hátamra fordultam.
– Gondoltam, meg kérdezem, nincs-e kedved
elmenni valahová. Ma este. Meg kell szabadulnom
Henriktől.
– De van. Melyik bárban találkozzunk?
– Bárban? Úg y g ondoltam, elutazhatnánk.
Felnevettem. Ez meg őrült!
– Utazzunk el?
– Ig en, pár napra, mondjuk vasárnapig . Pakolj,
és találkozzunk a Centralenen, lelépünk
Barcelonába.
– Oké. – Észrevettem, hog y visszatartom a
léleg zetemet.
– Szóval eljössz? – kérdezte meg lepetten.
– Ig en.
– Akkor fél óra múlva ott.
 Bontottam a vonalat, anélkül, hog y pontosan
értettem volna, mire is mondtam ig ent. Aztán
felpattantam az ág yról, és elkezdtem csomag olni.

Landoláskor már részeg ek voltunk. Az Arlandán

elkezdtünk inni, és eg ész úton Európa felett
öntöttük mag unkba az alkoholt. Rövid várakozás
után sikerült fog nunk eg y taxit. Nevetg éltem, és
alig álltam a lábamon. Éreztem, ahog y a testemet
átszövő vénákban és hajszálerekben szág uld a
vérem.
– A Hotel Cataloniába, leg yen szíves – mondta
Jack spanyolul, miután beültünk a hátsó ülésre. –
Az El Born neg yedben van. Ismeri?
Az autó eg y rántással elindult, és ug yanebben a
pillanatban már éreztem is Jack kezét a combomon.
Ég ette a bőrömet.
– Nem tudtam, hog y beszélsz spanyolul.
– Sok mindent nem tudsz rólam – felelte és
kacsintott.
Feljebb húzta a kezét a combomon, mire minden
vér a lábam közé áramlott.
– Milyen szálloda ez?
– Nem fog sz csalódni.
Mosolyog tam, és elfordítottam a fejemet.
Hog yan is csalódhatnék Jackban?
 A sötét szeptemberi este forró és párás volt. Az
utcákon könnyű ruhákba öltözött emberek jöttek-
mentek, hűvöst, vacsorát és társaság ot kerestek.
Leeng edtem az ablakot, és élveztem az arcomba
csapó szelet, le kellett hűtenem mag am.
Dániánál messzebb még sosem jártam. A
családommal mentünk oda nyaralni autóval, az
utazás azonban csúnya vég et ért. Most nem
akartam erre g ondolni. Hag ytam, hog y az arcomat
ciróg ató szellő minden emléket elfújjon, és
elhitettem mag ammal, hog y újakkal
helyettesíthetem őket. A testem minden sejtje
meg újul, kicserélődik, akkor az emlékeket miért ne
lehetne helyettesíteni?
– Szeretem ezt a várost. Majd meg látod, hog y itt
könnyebb léleg ezni – mondta Jack, és behunyta a
szemét.
Hosszú, sötét szempillái leg yezőként terültek
szét az arcán.
– Voltál már itt?
Kinyitotta a szemét, amelyben meg csillant az
utcalámpák és a neonfeliratok fénye, ahog y rám
nézett.
– Kétszer.
Szerettem volna meg kérdezni, hog y azok is
hasonló kiruccanások voltak-e. Akkor is
kimondatlan íg éretekkel ült-e eg y taxiban,
miközben a keze eg y nő combján pihent. Lehet,
hog y ez Jack Adelheim bevett trükkje? Lehet, hog y
csak a külön bejáratú csábítási kézikönyvét követi?
De nem törődtem ezzel. A három nap ebben a
városban Jackkal annyira vonzónak tűnt, hog y
eszem ág ában sem volt értelmetlen
féltékenykedésre és szükség telen ag yalásra
fecsérelni. Itt voltam. Jack keze a combomon.
Bekanyarodtunk eg y sug árútra, meg álltunk eg y
piros lámpánál, majd behajtottunk eg y szép
neg yedbe. A sikátorok szűkebbek lettek. Az autó
kerekei meg csókolták a macskaköveket.
Eleng edtünk eg y szembejövő kocsit. A hónaljam
rag adt az izzadság tól, de behunytam a szememet,
és élveztem a hang okat. A nevetést, az evőeszközök
csörömpölését, a hang os beszélg etéseket és a
zenét. Mindenütt bárok, éttermek, kávézók. A hasis
édeskés szag a.
Szerettem volna meg fog ni és meg szorítani Jack
kezét, szerettem volna a szemébe nézni, és
elmondani neki, milyen csodálatos ember, és
mennyire örülök, hog y itt lehetek, de eltökéltem,
hog y nem kezdeményezek, nem forszírozok
semmit.
– Itt is vag yunk – mondta Jack.
 Fehér homlokzat, üveg ajtók. Felettük tábla, rajta
a szálloda neve nag y betűkkel. Hotel Catalonia. Eg y
fiatal hordár sietett ki, meg kerülte az autót, és
kinyitotta nekem az ajtót.
– Gracias – mondtam és mosolyog tam.
Jack kezének meleg e már akkor hiányzott,
amikor kiszálltam a kocsiból.
– Kezded meg tanulni a nyelvet – kiáltotta,
miközben kifizette a taxist.
A hordár fog ta a táskáinkat, bementünk, és Jack
a döcög ős spanyolján a recepcióssal kezdett
beszélg etni, amikor nag yon meg akadt, át-átváltott
ang olra. Kitöltöttünk néhány papírt, és leadtuk az
útlevelünket. A fénymásoló felzúg ott, aztán
visszakaptuk az ig azolványokat.
– Íg y ni – mondta Jack.
A recepciós odakiáltott a várakozó hordárnak,
aztán lifttel felmentünk az ötödikre. Amikor
beléptem az ajtón, azzal szembesültem, hog y Jack
eg y lakosztályt fog lalt le. Még sosem láttam ehhez
fog hatót.
– Hihetetlen – mondtam, és a tervemet,
miszerint nag yvilág ian fog ok viselkedni, mintha
elfújták volna. – Eg ek, az eg yszobás lakásom tízszer
elférne benne!
A nag y szoba közepén eg y sarokg arnitúra
trónolt a lapostévé előtt, mellette teli zsúrkocsi, és
a hatalmas panorámaablakok pompás kilátást
nyújtottak.
Elhúztam a súlyos füg g önyt az erkélyajtó előtt.
Kinyitottam az ajtót, és kiléptem. A meleg
bársonyos volt, a lábam előtt rag yog ott a város.
Illatok és hang ok csaptak meg . Valahonnan eg y
lakásból g itárszó hallatszott. A part ölelte teng er
sötét és vég telen volt.
– Na, hog y tetszik? – kérdezte Jack.
Mellém lépett, átkarolt, és a vállamra hajtotta a
fejét.
– Nem tudom, mit mondjak – feleltem, és
meg pördültem.
A szemébe néztem. Szerettem volna rávetni
mag amat, meg csókolni, letépni mindkettőnkről a
ruhát, behúzni a jacuzziba, lovag ló ülésben ráülni,
mag amban érezni.
– Ismerem a tulajt – mondta Jack.
Elsétált mellettem, és a vízbe dug ta a kezét.
– Svéd?
– Ig en. Ing yen lakunk itt.
– Most viccelsz?
– Pénzzel sosem viccelek – felelte Jack. – Ne
menjünk el enni?
A hotelből kilépve balra fordultunk. A cipőm sarka
beszorult a macskakövek közé, és meg botlottam.
Jack elkapott, meg fog ta a karomat. Mielőtt
elindultunk, meg ig azítottam a sminkemet, tiszta
fehérneműt vettem, és fekete szoknyát húztam.
Szépnek éreztem mag am. És kétség em sem volt
afelől, hog y Jack akar eng em. Mindvég ig
vág yakozva nézett. Eg y részem szerette volna azt
mondani, hog y hag yjuk a francba a kaját,
maradjunk inkább a hotelban, és keféljünk ájulásig .
De nag yon kíváncsi voltam a városra.
A kis utcákban mindenhol tömeg hömpölyg ött.
A sikátorokban rekedt nevetés visszhang zott.
Eg yszer eg y fekete szemű, focimezt viselő férfi
lépett hozzánk.
– Hasis?
Jack tárg yalt vele az árról, a férfi hadonászott. Az
üzlet aztán hamar meg köttetett, Jack átadott
néhány bankjeg yet, és cserébe eg y kis csomag ot
kapott. Kibontotta, és kivett eg y barna rög öt.
– Szag old meg .
Becsuktam a szemem, és beszívtam az édes
illatot. Még nem próbáltam. Sem a hasist, sem
semmi mást, ami erősebb volt a cig arettánál és az
alkoholnál. De itt, Barcelonában, Jackkal ez teljesen
természetesnek tűnt. Jack mag a is drog volt, amely
arra csábított, hog y kipróbáljam a világ összes
drog ját.
Óvatosan összehajtog atta a papírt, és bedug ta a
csomag ot a farmerja zsebébe. A zene hang osabb
lett, és kiértünk eg y kis térre. Az épületek
homlokzata előtt székek és asztalok álltak
összezsúfolva. Emberek dohányoztak, koccintottak
és ettek.
– Itt jó lesz? – kérdezte Jack.
– Persze – mondtam.
Túlság osan lefog lalt a környezetem ahhoz, hog y
el tudjam dönteni, hol eg yünk.
Leültünk eg y asztalhoz. Eg y fehér ing es,
csokornyakkendős pincér jött oda hozzánk, és Jack
mindkettőnknek tapast rendelt. Mag ának sört,
nekem mojitót.
Kihozták az italokat. Jack kinyújtotta a kezét,
kivett eg y mentalevelet a poharamból, és a szájába
vette.
– Mi a szitu veled, Faye?
– Lehetnél eg y kicsit konkrétabb is.
– Meg van mindened. Szép vag y, úg y iszol, mint
eg y fiú, és mindenki szerint, akivel csak beszéltem
a fősulin, te vag y a leg okosabb az évfolyamban.
Henrik azon ag yal, hog y beveg yünk-e a cég ünkbe.
Akkor mi a g áz? Ig azából fiú vag y? Vag y
dong alábad van?
Lehajtotta a fejét, és úg y tett, mint aki beles az
asztal alá.
Nevettem, és felé rúg tam. Az asztal billeg ni
kezdett, Jack pedig velem nevetett.
– Ráadásul vicces is vag y. Örülsz, hog y
eljöttünk? – kérdezte.
Hirtelen meg változott az arckifejezése. Kicsit
komolyabb lett, és valami bizonytalanság féle jelent
meg rajta. Eg yenesen rám nézett, mintha belém
látna. Meg remeg tem. Elfordítottam a tekintetemet.
Még nem mutathattam ki, mennyire belezúg tam.
Az olyan férfiaknak, mint Jack, küzdeniük,
vadászniuk kell, mielőtt meg hódítanak valakit.
Különben lelépnek.
Azzal is tisztában voltam, hog y Matildáról
semmit sem szabad meg tudnia. De ez nem volt
g ond. A múlt emléke minden eg yes nappal jobban
elhalványult. Csak Sebastian keresett fel
álmaimban. De ez is eg yre ritkábban történt meg .
– A várossal nincs bajom, de a társaság lehetne
jobb is – mondtam, és kihívóan néztem rá.
– Tényleg ?
Jack a söröspoharát forg atta, és vig yorog va
méreg etett.
 – Eg yébként mi van a barátoddal? – kérdezte
kíváncsian.
Láttam mag am előtt Viktort, ahog y az ág yban
fekszik, miközben az ág ynemű tüzet fog .
– Vég e van – mondtam szűkszavúan.
Jack nem találkozott vele, nem tudta a
részleteket. És én nem is akartam elmondani neki.
A g yertya láng ja a szemében táncolt.
A pincér letett elénk eg y sonkával és vékony,
háromszög letű sajtszeletekkel teli tányért. Eg y
darab sonka után nyúltam, amely zsírosnak
érződött, de a számban valóság g al elolvadt.
– Szeretek itt lenni. Sosem voltam még
Spanyolország ban.
– És hol voltál már?
– Dániában. És Fjällbackában.
– Onnan származol?
– Ig en. Mármint Fjällbackából. Nem Dániából.
A dániai utazásra g ondoltam. A Leg olandra, ami
előrelátható módon katasztrófába torkollott.
– És milyen ott?
– Hát nem ilyen – kezdtem, és a tér felé intettem.
– Üres utcák. Csak eg yetlen szórakozóhely van, ha
bulizni akar az ember. Mindenki tud mindenkiről
mindent.
– És a szüleid még ott laknak? Testvéred van?
 Eg y szelet sonkáért nyúlt, anélkül hog y levette
volna rólam a tekintetét.
Meg jelent előttem Sebastian arca. Összeverve,
mint azon a rettenetes napon.
Nyeltem néhányat.
– A szüleim meg haltak. Eg yke vag yok.
A pincér meg int ételt hozott. Krumplit, olajos,
fokhag ymás rákot, paradicsomszószos olívabog yót
és húsg ombócot.
A számhoz emeltem a poharamat. A rum ég ette
a torkomat, erős mojito volt. Nem az a
méreg drág a, de fukar kezekkel mért, amilyet
otthon árultak. Éreztem, hog y szomorúnak
látszom. Ig yekeztem uralkodni az
arckifejezésemen, de a stockholmi indulás óta
elfog yasztott alkohol nem könnyítette meg a
dolg omat. Rág yújtottam, hog y időt nyerjek.
– Eg yszer el szeretnék menni oda.
Jack nem kérdezősködött tovább. És ezért még
jobban szerettem.
– Nem akarsz.
– Dehog ynem. Szeretek új helyeket látni, nem
tudok betelni velük.
És a nőkkel, g ondoltam. De nem szóltam
semmit.
– Vannak haverjaim, akik nyaranta Fjällbackába
járnak. Biztosan baromi szép – mondta, és eg y
darab fehér kenyérrel felitatta a fokhag ymás rák
olaját.
– És mi a te titkod, Jack? – kérdeztem, hog y
témát váltsak.
Újra belekortyoltam a mojitóba, és az éjszakai
ég bolt csillag ai eg yszeriben közelebb kerültek.
– Az apám alkoholista és játékfüg g ő – vág ta rá.
Tört még eg y darab kenyeret, és beletunkolta a
fokhag ymás olajba. – Eg y istenverte vesztes, aki
elherdálta az örökség em jó részét. A család
szég yene. De a vezetéknevemet nem vehette el
tőlem. És ez sok ajtót meg nyit. De nem miatta. Ezt
a többi rokonomnak és ősömnek köszönhetem.
– Ezt nem tudtam.
– Hát ez nem olyasmi, amit ráírnék a
névjeg ykártyámra. Nem sokan tudják. Ha
meg kérdezik, azt szoktam mondani, hog y
külföldön él. Íg y könnyebb. De Stockholm előkelő
köreiben nincsenek titkok. Mindenki ismeri az
apámat.
– És az anyukád?
– Újra férjhez ment. Az új férje is eg y
szemétláda, de leg alább józan szemétláda. Anyám
nem valami szerencsés a férfiakkal. Talán az a baj,
hog y a pénzük alapján választja ki őket. Svájcban
laknak. Tizenhat évesen költöztem el otthonról. A
nag ybátyám, Carl meg eng edte, hog y az eg yik
lakásában lakjam, és havonta folyósít eg y összeg et
a költség ekre és kajára, cserébe azért, hog y
tanulok.
– Tesód van?
– Nincs. Én is eg yke vag yok.
Jack a hajába túrt, de a frufruja rög tön
visszahullt a homlokába. Eg y férfi asztaltól asztalig
járt, és vörös rózsát árult. Amikor hozzánk ért, Jack
meg rázta a fejét, és a férfi folytatta az útját.
– Könnyű veled beszélg etni – mondta Jack. –
Olyasmit is elmondok neked, amit másnak nem
szoktam.
– Vicces. Én is íg y érzem. Vajon miért?
Amint kimondtam, tudtam, hog y hazug ság . Sok
mindent nem árultam el Jacknak.
– Talán azért, mert olyan eg yformák vag yunk. –
Rág yújtott, és mélyen leszívta a füstöt. – A többiek
észre sem veszik, milyen mag ányosak vag yunk
valójában.
Vonzott a g ondolat, hog y mag ányosnak tartja
mag át. Én még csak emberektől körülvéve láttam.
– És még milyenek vag yunk? – kérdeztem
kíváncsian.
A g ondolat, hog y eg yformának lát minket,
szédítő volt.
Tiltakozni akartam, azt akartam mondani, hog y
téved. De a szívem mélyén hittem abban, amit
mondott. Ezért nyeltem eg yet, és bólintottam.
Válaszra nyitottam a számat, de a pincér, aki újabb
tányérokkal jelent meg , belém fojtotta a szót. Már
tele volt az asztalunk. Polip, pirított g omba, paella,
báránykolbász és aioli mártás. Az üres poharamat
eg y nag y pohár vörösborra cserélték, Jack pedig
kapott eg y újabb sört. Rávetettük mag unkat a
finomság okra, és rájöttem, hog y nem néztem meg
az órámat, amióta elhag ytam a lakásomat.
Miután befejeztük az evést, maradtunk még pár
órát. Távolról sem bírtunk mindent meg enni. Sört
és bort ittunk, beszélg ettünk. Percről percre
szerelmesebb lettem. Szédült a fejem. A bortól és a
sok benyomástól. A g yomrom nehéz volt az ételtől
és a meg elég edettség től. Még sosem voltam olyan
boldog , mint akkor és ott. A csillag ok a
mellkasomban rag yog tak.
Beleszívtam a cig arettámba, és az éjszakai ég bolt
felé fújtam a füstöt.
– Holnap lemeg yünk a strandra – mondta Jack. –
Hacsak nem szeretnél inkább a szálloda tetején
fürödni a medencében.
– Majd ahog y alakul.
 Nem tudtam választani. Mindent akartam.
– Ig azad van. Majd ahog y alakul.
Fizetett, és visszamentünk a szállodába. A szűk
sikátorokban most kevesebb ember járt.
Szándékosan botladoztam a macskaköveken, hog y
leg yen ürüg yem belékapaszkodni.
Amikor felmentünk a lakosztályba, rájöttem,
hog y a hálószobát még meg sem néztem.
Benyitottam, és elfordítottam a villanykapcsoló
szabályozóját. Ahog y a nappaliban is, az erkély felé
panorámaablakok néztek. A falakon modern
festmények. Két bőrfotel. És eg y óriási ág y. A
panorámaablak előtt eg y rég imódi fürdőkád állt
aranyozott lábakon.
– Jack! A hálóban van eg y kád – kiáltottam. –
Nézd meg !
Mög ém lépett.
– Tudom. Eg yszer nekem is lesz eg y ilyenem.
– Nekem is – mondtam.
– Jó. Ezt meg beszéltük.
– Meg beszéltük?
– Ig en, meg beszéltük, milyen lesz a lakásunk.
Úg y tettem, mintha nem hallanám. Nem
ismertem elég jól, hog y értsem a játékait. Nem
tudtam, mikor viccel, és mikor beszél komolyan. És
én nem voltam olyan naiv, kiváltság os,
felsőosztálybeli lány, aki mag as rácsos kapu
mög ött éli az életét, és hozzá van szokva a szépen
nyírt pázsithoz. Én tudtam, hog y az élet nem eg y
happy enddel vég ződő dajkamese. Pedig most
mesésnek tűnt. És ez bőven elég volt a
mag amfajtának.
A kádhoz mentem, meg nyitottam a csapot, és
alá tartottam a kezem.
– Próbáljuk ki!
– Most?
– Ig en.
Elfordultam tőle, áthúztam a felsőmet a fejemen,
és letoltam a szoknyámat. A mag as sarkú még
mindig rajtam volt. A pillantása a hátamat ég ette,
élveztem, hog y hatalmam van felette. Lassan
kikapcsoltam a melltartómat, és levettem a bug yit.
Aztán lerúg tam mag amról a cipőt. Teljesen
meztelen voltam. Az ablaküveg ben láttam, hog y
dermedten áll. Most én irányítottam.
Leült az ág yra. Elkezdte levenni a cipőjét és a
nadrág ját, miközben vég ig eng em nézett.
Élveztem, hog y csak az enyém, hog y az uralmam
alatt áll.
– Jössz, vag y seg ítsek?
– Seg íthetnél – mondta.
Lassan meg fordultam. Éreztem, hog y a bor a
fejembe szállt. Odaléptem hozzá, levettem róla a
pólót és a nadrág ot. Eszméletlen teste volt. Izmos
és napbarnított. A bőre alatt csak úg y feszült a kar-
és a mellizma. Elé álltam, majd letérdeltem, és a
szemébe néztem. Előrehajolt, meg próbált
meg csókolni, de elhúztam a fejemet, és
meg fog tam az alsónadrág ját. Felemelte a fenekét,
hog y le tudjam húzni róla. A farka felállt.
Előrehajoltam, és a számba vettem. Eg y másodperc,
kettő, három. Le sem vettem róla a tekintetemet,
aztán elhúzódtam.
– Ideje meg fürdeni – mondtam incselkedve, és
visszamentem a fürdőkádhoz.
Felkelt, és utánam jött. A kád félig volt meleg és
enyhén klórszag ú vízzel. Pár pillanattal később
meg éreztem a kezét a felkaromon. A szorítása erős
volt, már-már durva. Visszahúzott az ág yhoz. A
vég éhez állított, és úg y meg lökött, hog y hasra
estem. A csípőmet mozg attam, és jeleztem, pont
annyira akarom, mint ő, és én irányítok. Amikor
belém hatolt, felnyög tem. Pillanatnyi fájdalom. De
óvatos volt. Nég ykézlábra álltam, és lassan
elkezdett mozog ni. Az erkélyajtó nyitva állt,
kintről nevetéssel és beszélg etéssel keveredő
zeneszó hallatszott, majd eg y dudáló autó. Tompán
hallottam a hang okat a fülemben zúg ó véren át.
Éreztem a kezét a derekamon, miközben mozg ott.
Eg ek, imádtam, ahog y meg dug ott.
– Erősebben – liheg tem. – Erősebben!
Meg fog ta a tarkómat, és a párnába nyomta az
arcomat, tette, amit kértem. Meg remeg tem, az
org azmus az eg ész testemet átjárta. Eg y pillanattal
később Jack is elment eg y nag y nyög és kíséretében.
Előredőlt, és teljes testsúllyal rám nehezedett. Íg y
feküdtünk eg y darabig . Némán, eltelve mindazzal,
amit az imént átéltünk.
Aztán átmentünk a fürdőkádba. Jack elővette a
hasist, tekert eg y jointot, amelyet oda-vissza
adog attunk eg ymásnak.
– Állatira szexi vag y – mondta.
– Te is rendben vag y – feleltem. – Ínség es
időkben meg teszed.
Lefröcskölt, mire felsikoltottam, aztán
mindketten hahotázni kezdtünk.
Meztelenül bemásztunk az ág yba, átölelt, és
mag ához szorított. Vég ig húzta az ujját a testemen,
de a mellemet, derekamat és az ág yékomat
kikerülte. Amint közeledett, meg állt, és irányt
változtatott. Frusztráló volt. A léleg zésem
elmélyült. Már nem én irányítottam.
Beleszédültem, amikor rájöttem, hog y áteng edtem
neki az irányítást. Eg yszerre volt ijesztő és izg ató.
 – Jó éjt, kedves jövendőbelim! – suttog ta.
Pár perc múlva meg hallottam a halk horkolását.
Még mindig be voltam indulva. Meg fog tam a
farkát, éreztem, hog y meg duzzad, bemásztam a
takaró alá, és a számba vettem, felébredt, és ledobta
rólunk a takarót. Eg yetlen szó nélkül ráültem
lovag ló ülésben, a tenyeremet a mellkasára tettem,
és hátrahajoltam. A tarkója mög é rakta a kezét.
Kiéhezve bámult, de ő sem szólt semmit.
Meg int a csúcsra értem. Hag ytam, hog y
elmenjen bennem.
Aztán leg ördültem róla.
– Most már jó éjszakát kívánhatunk eg ymásnak –
mondtam.
Henrik és Alice Berg endahl háza a liding öi
Gåshag ában állt, volt mólója meg strandja, és
jobban illett volna Los Ang elesbe. A hatszázhetven
nég yzetméteres épületben volt minden, a
házimozitól, edzőteremtől és fedett medencétől
kezdve a borospincéig , biliárdszobáig és
ping pong asztalig , ezenfelül nem kevesebb, mint öt
fürdőszoba állt rendelkezésre. A roppant „nappali”
belmag asság a – kétség kívül néhány nyerg es
vontatóval is le lehetett volna parkolni benne – tíz
méter volt.
Míg Faye, Henrik, Jack és Alice g yertyafénynél, a
Hög g arn-fjordra nyíló kilátást élvezve vacsorázott,
a g yerekeik a ház eg y másik részében játszottak a
bébiszitterrel. A g yerekszoba a lehető leg messzebb
helyezkedett el attól a helyiség től, ahol Alice és
Henrik a leg többet tartózkodott.
Odakint hideg szél fújt. A hullámok kicsaptak a
partra, ostromolták, majd feladták, és
visszahúzódtak.
Alice rendelte az ételt, és az óriási
étkezőasztalon libanoni fog ások sorakoztak. Faye
Alice-ra sandított. Testhez álló, oldalt nyitott,
vörös ruhát viselt, látszottak kiálló bordái, amelyek
eg y biciklitartóra hasonlítottak. Üg yet sem vetett a
terített asztalra, eg y salátalevelet majszolt.
Nemsokára már csak nyalog atni fog ja azt az
istenverte salátát.
Faye evett a mezéből, hozzá erős vörösbort ivott.
Vég tére is a g yerek a hasában eg y fémtálkában
fog ja befejezni rövid életét. Ma este beveszi a
tablettát, amelyet a g yóg yszertárban vásárolt. Az
elsőt a kettőből.
– Ízlett? – kérdezte Alice mosolyog va.
Minden falatot fig yelt, amelyet Faye a szájába
vett, miközben biztosan a kalóriákat számolta.
Elég edetten vetette eg ybe a saját neg atív
mérleg ével.
– Nag yon – felelte Faye. – Jó ötlet volt libanonit
rendelni.
Jack felnevetett.
– Libanoni vag y sem, mindent befalsz, amit eléd
tesznek – mondta. – Csak úg y tömöd mag ad.
Faye lenézett a tányérjára. Tényleg ilyennek
látják? Olyasvalakinek, aki mindent felzabál,
amihez csak hozzájut?
Henrik odahajolt hozzá.
 – Hog y vag y mostanság ? – kérdezte. – Sosem
ug rasz be.
– Hag ylak nyug odtan dolg ozni benneteket.
Annyi dolg otok van.
– Ez ig az. De rád mindig van időnk.
– Kösz, Henrik, de jobb, ha békén hag ylak
benneteket.
Miért beszéltek ideg enekként? Udvarias
ismerősökként, akik cseveg éssel akarják kitölteni
az űrt. Rég en Jack, Henrik és ő remekül meg voltak
eg yütt. Fontos dolg okról beszélg ettek. Faye-t
eg yenrang úként kezelték, néha már-már
mesterükként, amikor az orrukra koppintott az
üzletstruktúrával vag y a pénzüg yi döntésekkel
kapcsolatban. Faye dolg ozta ki az üzleti modellt,
amelynek alapján Jack és Henrik felépítette a
Compare-t. Most meg úg y érezte mag át, mint eg y
g yerek, akinek meg eng edték, hog y a felnőttek
asztalánál üljön.
– Vég eztél, Henrik? A taxi minden percben
meg érkezhet.
Jack felállt, és meg törölte a száját. Henrikkel
rég i barátokkal találkoznak a belvárosban.
Útközben kiteszik Faye-t és Julienne-t otthon. Faye
hallotta, ahog y a kislány leszalad a lépcsőn.
– Még nem akarok hazamenni – mondta
Julienne, és rimánkodón nézett Jackra. – Maradni
szeretnék.
– Jó, de akkor anya is marad veled. Nem g ond, ha
maradnak, Alice?
Faye az ajkába harapott. Már várta, hog y
hazaérjen, meleg ítőruhában összekuporodjon a
kanapén eg y pohárral és eg y üveg borral. Italba
akarta fojtani a holnapi nap körül forg ó
g ondolatait.
– Persze, a g yerekek nag yon fog nak örülni –
mondta Alice.
Szokás szerint rag yog ó arccal nézett Jackra.
Rag yog óbb arccal, mint a saját férjére.
– Remek – felelte Jack, mire Julienne
visszaszág uldott a lépcsőn.
Faye és Alice az ajtóhoz kísérte a férfiakat.
– Érezzétek jól mag atokat, fiúk – mondta Alice,
és szájon csókolta Henriket.
– A bébiszitter kilencre jön reg g el – közölte
Faye.
– Ja, ig en. Jó, akkor találkozunk – válaszolta Jack,
és távozott.
Betették a tányérokat a mosog atóg épbe, a
maradékot meg a hűtőbe.
– Hag yd csak a többit – mondta Alice. – Majd
holnap elintézi a bejárónő.
 Elővett eg y újabb üveg bort, és leültek a
kanapéra a panorámaablak elé.
– Mit csinálsz holnap? – kérdezte Alice.
– Időpontom van az orvoshoz.
– Csak nem valami komoly?
– Nem, semmi komoly.
– Mindenesetre kedves Jacktól, hog y elkísér.
Faye csak hümmög ni tudott válaszul.
Alice a hatalmas őzikeszemeivel és a tökéletes
bőrével. Vajon boldog ? Nem vág yik semmire? Faye
képtelen volt tovább játszani. Mindketten
aranykalitkában g ubbasztottak, mint két páva. Bár
Faye mostanában inkább érezte mag át koszos
g alambnak a Hötorg etről. Repülő patkány, ahog y
Chris hívta őket, utálkozva.
Faye nem akart eg y fog oly madárral beszélg etni.
Eg y ig azi emberrel akart. Bort töltöttek mag uknak.
Alice valami unalmas történetet mesélt arról,
mit csinál a fia, Carl az óvodában. Van Alice
világ ában más is, mint a férje és a g yerekei? És az
életben betöltött státusza? Él valahol benne eg y
ig azi ember? Ig azi érzelmekkel? Ig azi álmokkal?
Vag y Faye-jel van valami baj? Mert nem tudta
élvezni ezt az eg észet. Sokan álmodtak róla, hog y
úg y élhessenek, mint ő. Hog y bármit
meg vehessenek, ne kelljen dolg ozniuk, sikeresek
leg yenek, szép g yerekeket szüljenek, meg hívják
őket eg y új Louis Vuitton-bolt meg nyitójára, és
több pénzük leg yen a ridiküljükben, mint
amennyit az átlag svéd havi szinten meg keres.
– Mihez kezdenél, ha nem lenne Henrik? –
kérdezte.
– Hog yhog y?
– Mit dolg oznál?
Alice sokáig g ondolkodott a kérdésen, mintha
korábban sosem vette volna fontolóra. Vég ül
meg vonta a vállát.
– Lakberendező lennék, azt hiszem. Szeretem az
otthonomat csinosítani.
– Akkor miért nem csinálod?
Az otthonát nem Alice rendezte be, hanem eg y
drág a és felkapott lakberendező, akinek liding öi
villák hosszú sora állt a referencialistáján.
Alice újfent vállat vont.
– Akkor ki g ondoskodna a g yerekekről?
Faye szeme elkerekedett. Körülnézett a
nappaliban.
– Aki most is. A bébiszitter! Most komolyan,
sosem álmodozol arról, hog y valami mást csinálj?
Hog y azt csináld, amit szeretnél, a g yerekektől és
Henriktől füg g etlenül. Hog y önálló ember lég y.
Túl részeg volt, tudta, de képtelen meg álljt
parancsolni mag ának. Be akart surranni Alice
aranykalitkájának rácsán, ha csak eg y röpke percre
is. Hiába tűnt úg y, hog y ő is ug yanilyen életet él, a
különbség ordító volt. Neki volt vég zettség e,
amelyre támaszkodhatott, és tudatos döntést
hozott Jackkal eg yütt, mert mindketten úg y
g ondolták, ez a leg jobb a családnak. Alice-szal
ellentétben Faye nem füg g ött a férjétől.
Ivott még eg y kortyot. Jól berúg atja a g yereket
búcsúzóul.
Félrenyelt, és köhög ni kezdett.
– Önálló ember vag yok – válaszolt Alice. –
Semmin sem változtatnék.
Meg nyalta az ajkát. Tényleg tündéri volt.
Pávatollai csillog tak.
– Eszméletlenül szép vag y – mondta Faye.
– Kösz.
Alice mosolyog va fordult felé, de Faye nem
tudta eleng edni a témát, nem tudta meg fékezni
mag át.
– Nem zavar, hog y Henrik rád sem nézett volna,
ha nem volnál az? Hog y csak ezért vag yunk itt,
mert mutog atni lehet minket, mint a babákat.
Vag yis hát ig en, eng em csak rég en lehetett
mutog atni.
Töltött a poharába. Észre sem vette, hog y
elfog yott a bora.
– Hag yd abba! Te is tudod, hog y ez nem ig az.
– Már hog yne lenne ig az?
Alice nem válaszolt, de Faye elé tartotta a
poharát, hog y neki is töltsön. A borban lévő
kalóriák nem számítottak Alice világ ában.
Csend állt be. Faye sóhajtott eg yet. Fentről
g yerekricsaj hallatszott.
– Tudod, miért irig yeltelek? – motyog ta Alice.
Faye meg lepetten nézett rá. Alice pillantásában
volt valami új, valami szomorú. Az ig azi Alice
dereng ett fel?
– Nem – mondta Faye. – Fog almam sincs.
– Henrik mindig olyan jókat mond rólad. Hog y
nem ismer nálad okosabb nőt. Te érted, amiről
beszélnek, értesz az üzlethez. Azt eszel, amit
akarsz, sörözöl, meg nevetteted őket. És leg inkább
ezt irig ylem. Hog y meg nevetteted Henriket.
Tisztel tég ed, ig en…
Faye testhelyzetet változtatott. Arra g ondolt,
mennyi minden nem ig az már abból, amiről Alice
beszél. A múltat írta le. Már nem volt miért
irig ykednie rá. Nem volt mit tisztelnie benne. Néha
rácsodálkozott, hog y eg ykor lehetett, vag y
leg alábbis úg y tudott tenni, mintha lehetne.
Olykor kéretlen emléktöredékek merültek fel
benne azokról az alkalmakról, amikor nem volt
képes elérni Jackot, pedig szükség e lett volna rá.
Bizonyos emlékek, például Julienne születése,
olyan fájdalmasak voltak, hog y a közelükbe sem
mert menni. Elfojtotta őket. És meg bocsátott. Újra
és újra.
Meg int testhelyzetet változtatott, és letette a
borospoharat az asztalra. Julienne szaladt be a
szobába, és meg kérdezte, fürödhetnek-e a
medencében.
– Carl és Sag a fürödhet? – kérdezte Faye, és
Alice-ra sandított.
– Ig en! – mondta Julienne nyomatékosan, és
buzg ón bólog atott.
Amikor a kislány eltűnt, Alice sóhajtott eg yet.
– Ig en, tudom, hog y Henrik sosem vett volna el,
ha nem íg y nézek ki, és nem ilyen a hátterem. Nem
vag yok naiv. De boldog g á tesz, és kedves velem.
Ismerek olyan nőket, akiknek rosszabb soruk van. –
Felemelte a poharát. Már kissé nehezen forg ott a
nyelve. – Ebben a rohadt társadalomban nőként
nem mondhatod, hog y azt akarod, eltartsanak, de
én ezt akarom. Azt akarom, hog y Henrik leg yen az
úr a háznál. Leszarom, hog y néha-néha félrekefél.
Annyira hadonászott, hog y majdnem a kanapéra
lötyög tette a vörösbort.
 Faye képtelen volt elfordítani róla a tekintetét.
Jack beszámolói Henrik félrelépéseiről. Hog y
tarthatta szórakoztatónak őket? Sosem hitte volna,
hog y Alice tud róluk. Mindig azt g ondolta:
szeg ény, g yönyörű, tyúkeszű Alice!
– Alice, én… – A lelkiismeret-furdalástól
lüktetett a halántéka.
– Elég . Tudom, hog y íg y van. És te is biztosan
tudtál róla. – Alice vállat vont. – A férfiak már csak
ilyenek. De aztán hozzám jön haza. Velem alszik és
velem reg g elizik. A közös g yerekeinkkel játszik.
Tudom, hog y szeret. A mag a módján. Én vag yok a
g yerekei anyja. Őszintén szólva már nem érzem
g ondnak. Már… hozzászoktam.
Kinézett az ablakon a sötét vízre.
– Én sosem tudnék – mondta Faye.
Meleg ség et érzett a g yomrában. Jack nem olyan,
mint Henrik. Ő pedig nem olyan, mint Alice.
Alice felé fordult.
– De, Faye, ő is…
– Csend! – kiáltott rá Faye olyan hang osan, hog y
a másik hátrahőkölt. – Tudom, hog y sok férfi a
környezetünkben hűtlen. És sok nő is, ami azt illeti.
Ha te is, jó neked. De Jack és én lelki társak
vag yunk! Annyi mindent felépítettünk eg yütt. Ha
bármi mást g ondolnál, porig rombolok mindent,
amid csak van. Világ os?
Alice riadt pillantása arra kényszerítette Faye-t,
hog y uralkodjon a dühén. Nem mutathatja ki Alice-
nak, ki is ő valójában. Ki is volt ő valójában.
Felállt, kissé meg ing ott.
– Köszönöm a mai estét! Meg yünk.
Amikor a bejárati ajtó becsapódott mög ötte és
Julienne mög ött, Faye meg fordult. Benézett az ajtó
melletti üveg ablakon. Alice még mindig a kanapén
ült, és a tekintetét a vízre szeg ezte.
Stockholm, 2001 szeptembere

Az Arlandáról hazafelé felkészültem rá, hog y Jack

el fog tűnni, és az élet visszatér a rendes
kerékvág ásba. Kis adag okban járt nekem a
boldog ság . Meg elég szem azzal, amit kaptam,
g yőzködtem mag am, miközben a taxi Stockholm
felé szág uldott.
De Jack a kezemet fog ta, mialatt az északi
elővárosok elsuhantak az ablak előtt.
– Mit csinálsz ma?
– Nem tudom – válaszoltam.
Elhag ytuk Järva krog ot, és lassítottunk, ahog y
elértük a belváros felé kacskaring ózó kocsisorokat.
Nem volt baj. Sőt.
– Én sem. Nem meg yünk el sörözni?
Elmentünk. Azon az éjszakán Jack eg yszobás
lakásában aludtunk a kung sholmeni
Pontonjärg atanon.
Másnap délig ág yban maradtunk. Beszélg ettünk,
filmet néztünk és szeretkeztünk, délután azonban
rám tört a lelkifurdalás, és kiültem az erkélyre
tanulni. A barcelonai hétvég e csodálatos volt, de
lett eg y csomó pótolnivalóm.
Hirtelen kiáltást hallottam a kanapé felől, ahol
Jack a híradót nézte.
– Mi van? – kiabáltam be, de nem válaszolt.
Becsuktam a könyvet, és bementem hozzá.
Moccanás nélkül ült a tévé előtt, falfehér volt az
arca.
Még sosem láttam rémesebbet a CNN
híradójának képeinél. Repülőg épek. Felrobbanó
felhőkarcolók. Több száz métert zuhanó emberi
testek. Eg yesek kiug rottak, mások véresen és
porosan tévelyeg tek Manhattan utcáin.
– Mi történt? – Hitetlenkedve bámultam a
képernyőt.
Jack könnyes szemmel nézett rám.
– Eg y repülőg ép belerepült a World Trade
Centerbe. Először mindenki balesetnek hitte, de
hirtelen a másik toronyba is belerepült eg y g ép.
Úg y tűnik, terrortámadás volt.
– Terrortámadás?
– Ig en.
 A stúdióban zavarodottság uralkodott. Mi
meg babonázva ültünk a tévé előtt. Belénk fojtotta a
szót a látvány és a pánik. Az ismeretlen. A
kiszámíthatatlan.
Jack felállt, és bezárta a bejárati ajtót. Hozott eg y
üveg whiskyt és két poharat. Amikor a két torony
g yors eg ymásutánban összedőlt, sírtunk. A
pusztítás és a halál olyan kibékíthetetlen
ellentétben állt a boldog ság unkkal.
Hirtelen úg y éreztem, Jack közelében kell
lennem, éreznem kell az erejét, tudnom kell, hog y
meg véd. A sebeim nála biztonság ban voltak. Nem
tudott róluk, de ez nem is számított. A jelenléte
csillapítóan hatott. Mintha az ő sebei pontosan
beleillettek volna az enyémekbe.
Eg yszeriben meg értettem a neg yvenes évek
bébibummját. Hog y a férfiaknak és a nőknek a
válság os években vig aszra volt szükség ük, állati,
elemi, eg yszerű vág yakra. A szaporodás
biztonság ára, a faj túlélésének alapjaira.
A távirányítóért nyúltam, és levettem a hang ot.
Jack kérdőn nézett rám.
– Mi…
Volt valami a tekintetemben, amitől
elhallg atott. Talpra húztam. Eg ymás után vettem
le róla a ruhákat, míg meztelenül nem állt előttem.
Aztán ő is levetkőztetett eng em, és a kanapéra
feküdtünk. Amikor belém hatolt, biztonság érzés
töltött el. Csak az számított, hog y itt feküdhetek
alatta, és ő bennem van. Mintha mag a az élet volna
bennem. Mag am előtt láttam a tévé képeit,
amelyek beleég tek a retinámba. Újra és újra
lejátszottam a felvételeket, amint a testek
lezuhannak az ég ő tornyokból. A füstöt és a
láng okat, ahog y a hatalmas, látszólag
elpusztíthatatlan épületek összedőlnek.
Sírtam.
De többet akartam. Ez nem volt elég . Néha pont
ettől féltem, hog y soha semmi sem lesz elég .
– Erősebben – mondtam.
Jack meg állt, nehéz léleg zetvétele elnémult. A
fal túloldaláról hallottuk, hog y a szomszédok is ezt
a tévéműsort nézik.
– Dug j meg , ahog y csak tudsz – suttog tam. –
Bánts!
Éreztem, hog y tétovázik.
– Miért?
– Ne kérdezz! – mondtam. – Eg yszerűen csak
erre van szükség em.
Jack csodálkozva nézett a szemembe, de aztán
tette, amit kértem. Erősen meg rag adta a csípőmet,
és keményeket lökött. A léleg zetvétele elmélyült,
és a hajamat kezdte húzni, g ondolkodás nélkül,
meg sem próbált óvatoskodni.
Fájt, de azt akartam, hog y fájjon. A fájdalom
ismerős volt. Biztonság érzetet adott. A világ ég ett,
és a fájdalom volt az én horg onyom.
Szeptember tizeneg yedike.
Ennek a dátumnak már volt helye az életemben.
Nég y évvel ezelőtt ezen a napon vették őrizetbe
apát anya meg g yilkolásáért. Eg y évvel azután,
hog y Sebastiant eg y szíjon lóg va találták meg a
g ardróbban.
Tizenöt éves voltam, amikor Sebastian meg halt.
Talán akkor lettem az, aki vag yok. Talán akkor
lettem Faye.
Jack eg yre vadabbul mozg ott, és ekkor
meg hallottam, hog y ő is sír. Eg yesültünk a
bánatban és a fájdalomban, és amikor vég ül rám
omlott, tudtam, hog y olyan élményben osztoztunk,
amelyet eg yikünk sem felejt el soha.
Délután és este sokáig ültünk a kanapén, fog tuk
eg ymás kezét, és néztük a világ ég ését.

A következő esztendő volt életem leg jobb éve.

Abban az évben vetettük meg az életünk alapjait, és
alakult ki az az eltéphetetlen kötelék, amely
összefűzött minket.
 Jack mindent elmesélt a g yerekkoráról. Az
ajándékok nélküli karácsonyokról és a rokonokról,
akik felváltva átkozták az apját, és könyörültek
meg rajta. Arról, hog y lett minden még rosszabb,
amikor az anyja elhag yta a családot. Mesélt az
otthonáról, ahonnan fokozatosan eltűnt minden,
mert eladták vag y elzálog osították, mesélt az
emberekről, akik lehetetlen időpontokban jöttek
behajtani a tartozást vag y vedelni az apjával.
Mesélt a meg könnyebbülésről, amelyet akkor
érzett, amikor mag a mög ött hag yhatta ezt az
életet.
Én semmit sem meséltem, és Jack sem hozta
szóba a rég i életemet. Elfog adta, hog y eg y szál
mag amban állok a világ ban, hog y semmim sem
maradt. Szerintem bizonyos fokig még tetszett is
neki, mert íg y csak az övé voltam. Csak mi voltunk
eg ymásnak, és ő lehetett az én hősöm.
Ug yanazokban a kocsmákban találkozg attunk a
Hantverkarg atanon vag y Chinatownban iskola
után, olykor kettesben, olykor Henrikkel és
Chrisszel eg yütt. Az életről, a g azdaság i helyzetről,
politikáról és álmokról beszélg ettünk. Mindnyájan
eg yenlők voltunk. Bár Chrisszel g yakran úg y
éreztük, Jack és Henrik világ ának királynői
vag yunk. Néha rajtakaptam Jackot, hog y
féltékenyen néz, amikor más férfiak mustrálg atnak.
És nem szerette, ha önállóan csinálok valamit.
Mindig tudni akarta, hol jártam, mit tettem.
Elrag adónak tartottam a féltékenység ét. Azt
akartam, hog y birtokoljon. És vég ül már semmit
sem csináltam nélküle. Chris néha tiltakozott, de
sokszor találkoztunk nég yesben is. Már nem
hordtam rövid szoknyákat és kivág ott pólókat.
Kivéve, ha kettesben voltunk Jackkal. Akkor azt
akarta, hog y a lehető leg szűkebb, leg rövidebb és
leg kivág ottabb ruhákat veg yem fel.
– Más vag y, mint a többi nő – mondog atta.
Sosem kérdeztem rá, mire g ondol. Csak
mag amba szívtam. Más akartam lenni.
Mindenhol szexeltünk. Néha találkozót
beszéltünk meg az előadások között, kuncog va
löktük be a vécé ajtaját, és letéptük eg ymásról a
ruhát. Eg ész Stockholmot vég ig keféltük.
Szexeltünk a városi könyvtárban, a sveaväg eni
McDonald’sban, a Kronoberg sparkenben, eg y üres
előadóban, a Sturecompag nietben, az East och
Riche-ben, eg y Ropsten felé tartó üres
metrókocsiban az éjszaka közepén, különböző
házibulikban, Henrik szüleinek házában és
erkélyén. Naponta kétszer-háromszor. Jack nem
tudott betelni velem. Én eg yszer-kétszer
ellenálltam, de olyan jó volt a szex, és Jack miatt a
földkerekség leg kívánatosabb nőjének éreztem
mag am. Már az felizg atott, ha mag amon éreztem a
tekintetét, ha tudtam, mennyire kíván. Nem
szerette, ha nemet mondok, mérg es és frusztrált
lett tőle, ezért eg ész eg yszerűen sosem mondtam
nemet. Nem éreztem különösebben nehéznek. Ha ő
boldog volt, én is boldog voltam.
A Karolinska kórház. Eg y ventilátor eg yhang úan
zümmög ött. Viharvert kanapék nyög tek fel, ha
valaki testhelyzetet váltott. Köhög és visszhang zott
a majdnem teljesen csupasz falak között.
Faye a telefonját nyomkodta, az esküvői
fényképeiket nézeg ette. A napbarnította,
reménykedő arcukat. Az eleg áns, sug árzó
vendég eket. Még az Expressen is kiküldött eg y
fotóst, aki a szálloda erkélyéről fényképezett. Faye
kisebb esküvőt akart, Svédország ban. Még azt is el
tudta volna képzelni, hog y a városházán keljenek
eg ybe. De Jack rag aszkodott a nag y, olaszország i
esküvőhöz, a Comói-tónál álló házban. Nég yszáz
vendég , akik közül Faye csak maroknyit ismert.
Ideg enek g ratuláltak neki, és nyomtak puszit az
arcára a fátyolon át.
A ruháját Jack választotta ki. Selyemből és
tüllből varrt habcsók, Lars Wallin kifejezetten Faye-
nek készítette. Szép volt benne, de ez nem ő volt.
Ha mag a választhatott volna, valami sokkal
eg yszerűbb mellett dönt. Amikor azonban
meg látta, hog y néz rá Jack, ahog y felé sétál, örült,
hog y nem szeg ült szembe az akaratával.
Letette a telefont. Jack minden percben befuthat.
A hajába túr, leül, átkarolja Faye-t, és bocsánatot
kér a késéséért, amiért eg yedül hag yta, és
meg váratta.
– Eg yütt leszünk jóban-rosszban – mondta Jack a
szép fog adalmi beszédben, amitől a nők elsírták
mag ukat, és irig yen néztek Faye-re.
A várakozók közül ő volt a leg idősebb és az
eg yetlen, aki mellett nem volt férfi. Leszámítva
eg y kiscsajt, aki nem tűnt többnek tizenhatnál, és
akit az anyja kísért el. A fiúk átölelték a
barátnőjüket. Gyeng éden simog atták a kezüket.
Halkan, komoly és élénk tekintettel beszélg ettek.
Mindenki érezte, hog y itt valami nag yon meg hitt
dolog zajlik a nag y nyilvánosság előtt. Eg yedül
akartak maradni, távol a tekintetektől. Olykor-
olykor jött eg y ápolónő, és behívott valakit.
Mindenki a távozó után nézett.
Faye nevét kiáltották, és ő vetett eg y pillantást a
telefonjára. Jack nem küldött SMS-t, és nem volt
nem fog adott hívása. Meg nézte, van-e térerő.
Felállt, és követte az ápolónőt eg y helyiség be.
Meg válaszolta a kérdéseket, és azon
morfondírozott, hog y az ápolónő felismeri-e. Pedig
valójában nem számított. Faye feltételezte, köti a
titoktartási kötelezettség .
– Mag áért jön utána valaki? – kérdezte a nő.
Faye az asztalra szeg ezte a tekintetét. Szég yellte
mag át, bár nem tudta, miért.
– Ig en. A férjem.
A plafonról lóg ó neoncső hideg fénybe vonta a
papírral leterített vizsg álóasztalt.
– Jól van. Valaki szeret sétálg atni az épületben,
hog y felg yorsítsa a folyamatot, és kordában tartsa
a fájdalmat. Szóljon, bármi van, és seg ítek.
– Köszönöm – felelte Faye.
Még mindig nem tudott az ápolónő szemébe
nézni. Hog yan mag yarázza meg , miért ül itt
mag ányosan? Mag a sem tudta.
– Bevette a tablettát teg nap?
– Ig en.
– Jó, itt a másik.
Tabletta eg y műanyag pohárban, és eg y meleg
kéz a vállán. Leküzdötte a késztetést, hog y a fiatal
ápolónő térdére hajtsa a fejét, és elsírja mag át.
Ehelyett a szájába vette a tablettát, anélkül, hog y
meg nézte volna.
– Veg ye be ezeket is – mondta az ápolónő, és
letett elé néhány fájdalomcsillapítót.
Faye lenyelte őket, már hozzászokott, hog y
mindig nyelnie kell.

Lefeküdt eg y fotelszerű nag y, sárg a bútordarabra,

és a plafont bámulta. Leg alább a zöld ág yat
meg úszta, és hálás volt, hog y nyug odtan
heverhetett eg y füg g öny mög ött. Pelenkaszerű
bug yit adtak rá, amely felfog ja a mag zatot, és Faye
már érezte is, hog y vérzik. Az ultrahang os nővér
meg mondta, mennyi idős a mag zat, de ő nem
fig yelt a hetek számára, nem akarta tudni.
Hol vagy? – írta Jacknak.
Nem kapott választ.
Biztosan történt valami. Lehet, hog y baleset
érte? Faye felhívta a bébiszittert, meg kérdezte, mi
van Julienne-nel.
– Minden rendben, filmet nézünk.
– És Jack? – Faye ig yekezett szenvtelenül
beszélni. Közben csorg ott a vér a lába között. A
pelenka felszívta. – Nem jelentkezett?
– Nem. Azt hittem, mag ával van.
Aztán Henriket hívta. Nem vette fel. Faye
g ondolatai eg ymást kerg ették. Látta mag a előtt,
ahog y két komoly rendőr bekopog a bejárati ajtón,
részvétet nyilvánít, és elmondja, hog y Jack
meg halt. Mihez kezdene akkor? Déjà vu érzése
támadt. Ug yanazt a nyug talanság ot érezte, mint
Julienne születésekor.
Julienne-t június elejére várták. A terhesség alatt
Jack kedves volt, bár nem ig azán volt ideje
elkísérg etni az orvoshoz és más g yakorlati
tennivalókra, amelyek a terhesség g el járnak. A
Compare intenzív fejlődési fázisban volt, és Faye
meg értette, hog y most a cég a leg fontosabb,
hiszen g yereket vártak, és Jack biztos hátteret akart
a családjának.
A férfi az irodában volt, amikor elkezdődtek a
fájások. Faye először fel sem fog ta, hog y már
azokról a fájásokról van szó, azt hitte, ug yanazok az
előfájások, amelyek az utóbbi hónapban jöttek-
mentek. De aztán olyan erősek lettek, hog y meg
kellett kapaszkodnia a konyhapultban, hog y össze
ne essen.
Kétrét g örnyedve hívta Jackot. A készülék
kicseng ett, vég ül bekapcsolt a hang posta. Faye
küldött a férfinak eg y SMS-t, hog y jöjjön, azt hitte,
értekezleten ül. Amikor felhívta a danderydi
kórházat, azt mondták neki, menjen be, de Jack
nélkül nem akart. Már kiszínezte mag ának a képet,
ahog y a férfi beseg íti a kocsijukba, majd ideg esen
szidja a többi autóst, miközben eszelős tempóban
szág uld a szülészet felé, a hőn áhított első
g yermekükkel való találkozás felé.
 A fájások minden perccel rosszabbodtak, de a
telefon továbbra sem csörg ött. Sem Jack, sem
Henrik nem válaszolt az üzenetére. Vég ül felhívta
Christ, és meg kérdezte, nem kísérné-e el, és nem
maradna-e mellette, amíg Jack befut.
Neg yedóra elteltével Chris kifulladva esett be a
lakásba, mag as sarkúban és párducmintás
blézerben. Félig lehúzta, félig lecipelte a barátnőjét
a lépcsőn. Amikor már a taxiban ültek Danderyd
felé, Faye rájött, hog y otthon felejtette a g ondosan
bepakolt táskát, amely két hónapja készenlétben
állt. Szólt a sofőrnek, hog y forduljon meg , de Chris
ráparancsolt a férfira, hog y ne is fig yeljen Faye-re,
és csak hajtson, ahog y tud. Akármi van is abban a
táskában, majd meg vesszük, mondta, és
rávilág ított, hog y a g yerekek rég en is semmi
nélkül jöttek a világ ra.
Chris átvállalta a feladatot, hog y elérje Jackot,
meg szállottan hívog atta, és üzeng etett neki, de
amikor a taxi lefékezett a kórház előtt, visszatette a
táskájába a telefonját.
– Tudja, hol vag yunk – mondta. – Tudja, mi
történik. Most koncentráljunk arra, hog y bejussunk
a szülészetre, mielőtt a g yerek itt születik meg a
taxiban. Jó?
Faye csak bólintott. A fájdalom roppant
hullámként öntötte el, és semmi másra nem tudott
koncentrálni, csak a léleg zésre.
Erősen szorította Chris karját, amikor kiszállt a
kocsiból. Úg y érezte, mintha eg yedül volna a
világ on. Amikor beértek a folyosóra, távolról
hallotta, ahog y a barátnője az ápolókkal kiabál.
Utólag majd biztosan menteg etőzhet, de
pillanatnyilag csak Chris ordítozása jelentett
számára némi biztonság ot.
Julienne öt óra után született meg . Öt óra
fájdalom után, amelytől Faye hol retteg ett, hol a
halált kívánta. Chris vég ig mellette volt, törölg ette
a homlokát, fájdalomcsillapítót kért neki, kiabált a
szülésznővel, masszírozta Faye hátát, seg ített neki
a kéjg ázmaszkkal, és fig yelte a fájásokat. És amikor
Julienne kibújt, Chris vág hatta el a köldökzsinórt.
Aztán vig yázva átnyújtotta Faye-nek az újszülöttet,
és seg ített a mellére fektetni. Faye akkor
eg yetleneg yszer látta sírni Christ.
Jack két órával később érkezett a kórházba
szég yenkezve. Akkora csokrot hozott, amekkorát
Faye még sosem látott. A dolg ozók képtelenek
voltak elég nag y vázát találni a száz tökéletes vörös
rózsának. Jack a cipőjére szeg ezte a tekintetét, a
haja az arcába hullt, és Faye érezte, ahog y a dühe és
a csalódottság a elpárolog .
 Jack valami meg beszélésekről, kikapcsolt
telefonról és eg y sor szerencsétlen eg ybeesésről
hadovált. Bűnbánónak tűnt, és Faye arra g ondolt,
hog y vég tére is ő veszítette a leg többet.
Elmulasztotta a világ leg tökéletesebb g yermekének
születését.
Óvatosan átnyújtotta neki Julienne-t. A babát
takaróba csavarták, és elég edetten szuszog ott,
miután elfog yasztotta az első étkezését az
anyaméhen kívül. Jack fuldokolva sírt, de a háta
mög ött ott állt Chris karba font kézzel. Faye
g yorsan elfordította a tekintetét a barátnőjéről, és
inkább a férjét nézte, aki az újszülött lányukat
tartotta a karjában. Jack szerette őt. És senki sem
tökéletes.
Faye nag y leveg őt vett, és kiverte a fejéből az
emlékeket. Kényszerítette mag át, hog y elfelejtse a
szülést, pedig a jelenleg i helyzet kísértetiesen
hasonlított rá. Leszámítva, hog y ma nem születik
g yerek. Hanem kihuny eg y élet.
A hasa meg feszült, és összehúzódott. Faye a szája
szélébe harapott, hog y el ne sírja mag át. Erősnek
kellett lennie, saját mag a és Julienne kedvéért. Jack
büszke lesz rá.
A homloka izzott, a ruhája a bőrére tapadt az
izzadság tól. A füg g öny mög ül elcsukló hang ot
hallott.
– Semmi baj, szívem, semmi baj – ismételg ette
valaki vig asztalón.
Faye hasa g örcsbe rándult. Teltek a
másodpercek. Amikor a g örcs elmúlt, Faye leveg ő
után kapott. Rájött, hog y eg ész testében
meg feszült, és visszafojtotta a léleg zetét. Szerette
volna, ha őt is vig asztalja valaki. Nem bírta tovább
a mag ányt. Fog ta a telefont, és felhívta Christ. Sírt.
Elmondta, hol van. Nem érdekelte, ki hallja.
Hang osan nyög ött, amikor újabb g örcs jött, és
olyan erővel szorította a telefont, hog y a bütykei
elfehéredtek.
A hátán patakokban folyt az izzadság .
– Meg yek – mondta Chris.
Mint mindig .
– Tényleg ? – szipog ta Faye.
– Persze, drág ám.
Fél órával később felhang zott Chris cipősarkának
kopog ása a folyosón. Faye fölé hajolt. Tökéletesen
manikűrözött kezével a fejét simog atta. Meg törölte
a homlokát eg y zsebkendővel, amelyet az Yves
Saint Laurent-nél vett Sac de Jour táskájából húzott
elő.
– Bocsáss meg ! – suttog ta Faye. – Mindenért.
– Ne is g ondolj erre, drág ám. Ez van. Most
meg várjuk, amíg ez kimeg y belőled, és lelépünk.
Jó?
Chris rekedt hang ja eg yszerre volt tárg yilag os
és eg yüttérző, ami meg nyug tatta Faye-t. Chris
mindig képes volt meg nyug tatni. Faye csak most
jött rá, mennyire hiányzott neki a barátnője.
A szemébe nézett.
– Szeretlek.
– Én is tég ed – mondta Chris. – Melletted
voltam, amikor Julienne született. Természetes,
hog y most is itt vag yok.
Faye arca eltorzult a fájdalomtól, Chris karjába
kapaszkodott. Sosem látott még ilyen szép kezet.
Miközben eg y élet kifolyt belőle, az arcát Chris
kezéhez szorította.
Stockholm, 2003 februárja

Eg y háromszobás lakásban laktunk

Berg shamrában. Jack nag ybátyja visszakérte a
lakását, amikor az eg yik g yereke hazaköltözött
külföldről. Az új lakás a piros metróvonalnál
helyezkedett el, közel a városhoz, még is eg y másik
világ ban. A szomszédok részben svédek, részben
bevándorlók voltak. Az anyák kedvesek és
barátság osak. A g yerekek visong tak és zajong tak a
kertben, de helyesek voltak, és jól nevelten
viselkedtek, ha a lépcsőházban futott össze velük az
ember.
Jack és Henrik befejezte a Kereskedelmi
Főiskolát. Henrik csillag os ötössel, Jack közepes
eredménnyel. Eg yikük sem keresett munkát, éjt
nappallá téve a Compare elindításán dolg oztak. A
cég telemarketing g el fog lalkozott, jutalékos
rendszerben működött, de bármely más cég nél
rámenősebb és ag resszívabb üzletpolitikát
alkalmazott. Motiváció, motiváció, motiváció,
szajkózta Jack. Kedvenc idézete szerint „az éhes
farkas a leg jobb vadász”, és úg y vélte, hog y az
üzleti modell, amelyet kidolg oztam nekik,
leg inkább éhes farkasoknak való. Vag y éppen két
olyan becsvág yó fiatalembernek, mint Jack és
Henrik.
Az irodájuk a nappalinkban volt. Eg y nag y
íróasztalon osztoztak: eg ymás mellett ültek a két
széken, amelyet lomtalanításkor találtam, de
Jacknak azt mondtam, hog y úg y örököltem őket a
nag yanyámtól.
Csodáltam a lendületesség üket, biztosra vettem
a sikerüket, és meg g yőződésem volt, hog y jó úton
járnak. Ezért lepődtem meg annyira, amikor eg y
délután hazaértem, és Jackot a kanapén találtam,
amint üres tekintettel bámul mag a elé.
– Mizujs, szívem? – kérdeztem, és lehuppantam
mellé.
– Leég tünk. Henrik spórolt pénze oda, én meg
hiába kuncsorog tam a kalapommal a kezemben
tőke után, nem találtam befektetőket. Eg észen
eg yszerűen nem sikerült. – A hajába túrt. – De
annyira azért nem vészes a helyzet. Mindketten
dolg ozni fog unk. Henrik azt mondta, Londonba
költözik, és keres valami pénzüg yi állást. Talán
jobb is, ha kiverjük a fejünkből ezeket a g yerekes
álmokat, és felnövünk vég re. Az lesz a leg jobb, ha
holnap meg mondom neki, hog y kiszállok. Lehet,
hog y én is lelépek Londonba, ott nag yot lehet
kaszálni. Vag y New Yorkba. A Wall Streetre. Lehet,
hog y a Wall Streetet választom.
Jack leg inkább saját mag át akarta meg g yőzni
ezzel a szónoklattal, de láttam rajta, hog y eg y
szavát sem g ondolja komolyan. Esze ág ában sem
volt feladni az álmait. Eng em már a puszta
g ondolatra is elborított a pánik, hog y elköltözik, és
én mag amra maradok. Meg int.
El sem tudtam képzelni Jack nélkül az életemet.
Elfojtottam a hánying ert, kézen fog tam, és a lehető
leg nyug odtabb hang omon szólaltam meg :
– Mi történt hirtelen? Azt hittem, minden jól
meg y, még teg nap este is nag yon lelkesek
voltatok, amikor lefeküdtünk. Hallottam a
telefonbeszélg etéseteket.
– Nag yon bíztunk pár befektetőben, de ma
meg tudtam, hog y még sem adnak pénzt. Úg yhog y
leég tünk, szívem. Az ösztöndíjadból meg a
kávéházi keresetedből élünk, ebben a hónapban
még a telefonszámlámat is te fizetted be.
Az arcára kiült a csalódottság . Annak tudata
emésztette, hog y több g eneráció reménykedett
benne. Neki kellett volna helyrehoznia, amit az apja
elpuskázott, neki kellett volna helyreállítania a
család becsületét. És kész volt feladni ezt a
keresztes hadjáratot.
A kezembe fog tam az arcát.
– Nem. Nem fog om hag yni, hog y feladd az
álmaidat.
– Hát nem érted? Pénzre van szükség ünk.
Jövedelemre. Te még tanulsz…
Felém fordult. A szeme esdeklő és könnyes volt,
akár eg y kiskutya szeme. Szükség e volt rám, úg y,
ahog y még senkinek.
– Halaszthatok eg y évet.
– De hát szereted a fősulit.
Ahog y az a kék szempár rám nézett, láttam,
hog y fény g yúl benne. Jack csak a látszat kedvéért
tiltakozott.
– De tég ed jobban szeretlek. És tudom, hog y
sikerülni fog , ha azt teheted, amit tenned kell. Eg y
csapat vag yunk, te és én. Jack és Faye. Meg hódítjuk
a világ ot, ahog y terveztük. Eg y évvel később
vég zek, de mit számít eg y év a nag y eg észhez
képest?
Jack meg vonta a vállát.
– Biztos? – kérdezte, és mag ához húzott.
 – Persze – nevettem.
A boldog ság úg y bug yog ott bennem, mint
valami édes üdítő. Ajándékot adtam neki, és ő
elfog adta, mert szeretett.
– Te is meg tennéd értem. És hiszek a Compare-
ben, tudom, hog y milliomosok leszünk. Akkor
majd meg adod a tartozásod.
– Mi az hog y! Ami az enyém, az a tiéd is. A
miénk!
Meg csókolt, majd a karjába vett, és bevitt a
hálószobába.
Eg y év nem a világ . A Compare szempontjából
sokat jelentett. A tanulmányaim szempontjából
semmit. Nekem könnyen ment a suli, míg Henrik
vért izzadt a jó jeg yekért. Persze utáltam asztalt
törölg etni és kávét szervírozni, utáltam, hog y a
fenekembe csípnek a férfiak, akik azt hiszik, hog y a
felszolg álók is benne vannak a kávé és a sütemény
árában. De Jack volt életem szerelme. A lelki
társam. Eg ymásra voltunk utalva. Leg közelebb
majd ő hoz áldozatot értem.
Még aznap este bejelentettem a főiskolán a
döntésemet, és felhívtam a Café Madeleine főnökét.
Repesett az örömtől. Tudtam, hog y bővítést tervez,
de nag yon leköti a napi működés. Azon nyomban
személyzeti vezetői állást ajánlott. A bér szédítő
volt. Huszonkét ezer korona. Köszönettel ig ent
mondtam.
Eg yedül Chris ellenezte a döntésemet. Beug rott
a Madeleine-be záráskor. A pillantása komor volt.
– Beszélnünk kell – mondta.
Átráng atott az eső áztatta Stureplanon, be eg y
bárba. Odakiáltotta a pultosnak, hog y két sört
kérünk, majd belökdösött eg y bokszba.
– Tudom, hog y nem szeretnéd hallani, és biztos
mérg es leszel rám. Lehet, hog y itt és most vég et is
ér a barátság unk. De valakinek ki kell mondania.
Hibát követsz el.
Felsóhajtottam. Hog yan érthetné meg Chris?
Ami Henrik és közte történt, az a közelében sem
volt annak, ami közöttünk van Jackkal.
– Tudom, hog y jót akarsz. De ezt kell tennem.
Jacknak a Compare-re kell koncentrálnia, hog y
meg valósíthassa az álmait.
– És mi van a te álmaiddal? A rohadt életbe,
Faye, ha Jack és Henrik eg yüttvéve csak feleolyan
okos lenne, mint te, már rég milliomosok
lennének!
– Amíg Jackkal vag yok, boldog vag yok. És az ő
álmai az enyémek is.
– Félsz, hog y elhag y, ha nem teszed meg ?
– Nem.
 Majdnem elnevettem mag am. Olyan abszurd
volt a g ondolat. Persze amit Jack Londonról és New
Yorkról mondott, ag g asztott kicsit, de ennyi. Jack
pont annyira velem akart lenni, mint én vele.
Chris ing erülten intett a pultosnak, hog y hozzon
még eg y kört.
– De akkor is – dünnyög te. – Miért nem tudja
Jack jeg elni a Compare-t eg y évig , hog y
dolg ozhasson? Miért neked kell feladnod a
tanulmányaidat az ő kedvéért? – Remeg ő kézzel
rág yújtott. – Annyira jellemző – motyog ta.
Meg forg attam a cig arettapakliját. Jack nem
szerette, ha dohányzom, ezért kihasználtam az
alkalmat, és kivettem eg y szálat. Csak el ne
felejtsek mentolos rág ót venni, mielőtt
hazameg yek.
– Eg y év, Chris. Aztán folytatom. Addig ra Jack és
Henrik beindítja a Compare-t.
Fújtam eg y tökéletes füstkarikát, és hag ytam,
hog y Chris kétkedő arca felé lebeg jen. Ejtette a
témát, de a pillantása nem hag yott kétség et afelől,
mit g ondol erről az eg észről.

Hat hónappal később elindult a Compare, és

azonnali siker lett. Jack és Henrik fiatal
telemarketing es csapata és az újfajta
munkamódszer meg hódította Svédország ot. Olyan
eredményeket produkáltak, mint még soha senki.
A cég ek sorban álltak, hog y a Compare-t bízzák
meg . Dőlt a pénz. Bő eg y év alatt milliomosok
lettünk. Sem Jack, sem én nem láttuk értelmét,
hog y folytassam az iskolát. Már elértük a célunkat.
Eg yütt. Miért szenvedjek a vizsg ákkal, ha eg yszer
ilyen jó dolg unk van?
Az ember azért tanul, hog y sikeres leg yen, és mi
már azok voltunk. A jövő olyan rag yog ó volt, hog y
csak napszemüveg ben lehetett ránézni.
A katasztrófa eg yre közeledett. Persze látnia kellett
volna a jeleket. Nyitott szemmel kellett volna
járnia. Úg y tartják, a szerelem elvakít, de Faye
tudta, hog y valójában a szerelemről szőtt álom
vakít el.
A remény veszélyes drog .
Úg y döntött, taktikát változtat. Ahelyett, hog y
szomorú kölyökkutyaként ülne otthon, és várná
Jackot, teret és időt ad neki, hog y hiányolja őt.
Még két hét volt a férfi születésnapjáig . A
rendezvényszervezők meg mondták, mikor kell
Faye-nek meg jelennie, és ennyi. Illetve még
hozzátették, hog y a kötelező öltözet a jelmez. Ő
sokkal izg almasabb dolg okat g ondolt ki, amikor
még úg y volt, hog y ő szervezi a férje születésnapi
partiját. A nagy Gatsby vag y Studio 54. De Jack nem
íg y akarta. Faye néha azon tűnődött, nem csak
képzeli-e, hog y ismeri a férjét. Úg y tűnt,
mostanában folyamatosan melléfog . Leg alábbis
ami Jackot illeti.
Bekopog ott a férje dolg ozószobájába a
toronyban. Amikor meg hallotta az ing erült
tesséket, belépett.
Mosolyra húzta a száját, nem mintha számított
volna. Jack a képernyőre szeg ezte a tekintetét.
– Ne harag udj, nem akarlak zavarni. Csak szólni
akartam, hog y néhány napra elutazunk Julienne-
nel.
A férfi döbbenten nézett fel. Az ablak üveg ében
tükröződött szép profilja.
– Tényleg ?
– Ig en. Neked olyan sok dolg od van mostanában.
És hát… Kivettem eg y házat Falsterbóban.
Arra számított, hog y Jack tiltakozni fog , mert
sosem mutatkozott különösebben lelkesnek, ha
Faye önállóan akart csinálni valamit. De most
leg nag yobb meg lepetésére a férje szinte
meg könnyebbültnek tűnt.
– Rag yog ó ötlet! Biztosan jót tesz, ha eg y kicsit
elmész, ezek után… a nehézség ek után.
Kerülte a feleség e tekintetét. Amikor az
abortuszt követően késő este hazaért, ímmel-
ámmal bocsánatot kért, és valami munkahelyi
vészhelyzetre hivatkozott. Ez volt minden. Ezúttal
nem hozott rózsát, nem könnyezett. Faye pedig
meg int lenyelte a békát, elfog adta, hog y mindezen
nem tud változtatni, még ha keserű lett is tőle a
szájíze. De amikor lefeküdt, még mindig érezte
Chris hűvös kezét az arcán.
– Gondolod?
Semleg es hang on beszélt. Csak előre nézz, és
sose hátra! Változtatni fog ezen az eg ész helyzeten.
Erősebb volt, mint Jack hitte. Mostanáig a
g yeng ébb nemet játszotta, mert Jacknak erre volt
szükség e, de közben rájött, hog y itt az ideje
átvennie a parancsnokság ot, csak úg y, hog y Jack
ne veg ye észre. Mert nem az a fajta férfi volt, aki
szereti, ha irányítják.
– Gondolom – mondta, és Faye-re mosolyg ott.
Az arca fiatalabbnak, g ondtalanabbnak tűnt. Faye
feleng edett. Jó úton járt. Eg yszerűen csak külön
kell tölteniük eg y kis időt.
– Jó lesz, ha Julienne-nel leszel kicsit – folytatta
Jack. Kissé erőltetetten hang zott, de Faye elfog adta
az elé vetett morzsát. – Csajos utazás, vag y hog y
mondják. Ha elkezdi az iskolát, problémásabb lesz
ilyesmit meg szervezni.
Elkezdett játszani eg y tollal, majd fesztelenül azt
kérdezte:
– Meddig lesztek?
– Úg y terveztem, öt éjszakát.
Faye a férje felé nyújtotta a kezét, aki
leg nag yobb meg lepetésére – és
meg könnyebbülésére – meg fog ta.
– Biztos, hog y nem baj?
– Eg yáltalán nem. De persze hiányozni fog tok.
Faye dobott neki eg y puszit, mielőtt kiment.
– Te is hiányozni fog sz nekünk – mondta.
És komolyan is g ondolta. Már most hiányzott
neki a férfi.

Az E4-esen g yér volt a forg alom, főleg kamionok

voltak az úton. Faye élvezte a vezetést, és úg y tűnt,
Julienne-nek jókedve kerekedett a kalandtól.
– Lehet fürdeni is? – kérdezte.
– Nag yon hideg a teng er. Majd meg látjuk, lesz-e
kedved hozzá, miután meg nézted a vizet.
Diplomatikus válasz. Tudta, hog y Julienne túl
hideg nek fog ja találni, még korán van ahhoz, hog y
elég meleg leg yen a fürdéshez.
A kislány az iPadjébe merült. Faye meg előzte a
DHL kamionját, amelynek sofőrje vág yakozva
nézett a Porsche Cayenne után, aztán visszatért a
külső sávba.
Csörg ött a telefonja. Jack volt az.
– Mi újság ?
 Vidámnak hang zott, ezért Faye szélesen
elmosolyodott. Rég óta nem hallott mást
kicsendülni a férje hang ából, mint ing erültség et.
– Apa! – kiáltotta Julienne.
– Szia, szívem! Jól vag y?
– Ig en, nag yon! – mondta a kislány, majd
visszatért az iPadhez.
– Hol jártok?
– Most hag ytuk el Norrköping et – felelte Faye. –
Nemsokára tartunk eg y pihenőt, a sárg a M betűs
helyen…
– McDonald’s! – kiáltotta Julienne boldog an.
Nem lehetett túljárni az eszén.
Jack felnevetett, és Faye érezte, hog yan foszlanak
szét a rossz emlékek, hog yan vitorláznak el, mint a
pitypang kis ejtőernyői, amelyeket g yerekkorában
elfújt.
Miután letették, Faye a vezetésre koncentrált.
Még jókora út állt előttük.
– Anya, rosszul vag yok.
Faye Julienne-re lesett, akinek nyug talanítóan
zöldes volt az arca.
– Nem nézelődnél inkább? Szerintem attól vag y
rosszul, hog y a képernyőt nézed.
Faye jobb kézzel eleng edte a kormányt, és
meg fog ta a lánya homlokát. Meleg és nyirkos volt.
 – Nem vag y éhes? A lábadnál van eg y alma a
zacskóban.
– Nem. Rosszul vag yok.
– Most rög tön meg állhatunk eg y McDonald’snál,
ha akarod.
Julienne némán ült, a tekintetét az útra szeg ezte.
Majd elmúlik, g ondolta Faye.
Pár perc múlva a lánya öklendezni kezdett, és
Faye g rimaszolva az út szélére húzódott. Abban a
pillanatban, hog y meg álltak, Julienne lehányta a
kesztyűtartót.
Faye kiug rott a kocsiból, és az anyósülés felőli
ajtóhoz szaladt, rög tön kiemelte Julienne-t, aki
szánalmasan nyöszörg ött. Miközben a kislány
hányt, ő a haját fog ta.
Eg y kamion húzott el mellettük, és a
menetszéltől meg remeg ett a kocsi.
Faye visszaültette Julienne-t az autóba, kiürített
eg y zacskót, és a kislány térdére tette. A
csomag tartóban talált eg y tekercs papírtörlőt,
amellyel feltörölte a hányás nag y részét az
utastérben. A szag tól felfordult a g yomra, és nem
mert arra g ondolni, mit fog szólni Jack, ha
meg tudja, mi történt. Ki kell takarítania a kocsit,
mielőtt hazamennek.
– Ha meg int hánynod kell, a zacskóba hányj,
szívem.
Faye leeng edte az ablakot, és a száján át
léleg zett. Rémes szag volt odabent, amikor
beindította a motort. Whitney Houston azt
énekelte, hog y örökké szeretni fog ja a szerelmét, és
Faye letekerte a hang erőt. Jobban szerette az
eredeti verziót Dolly Partontól.
Néhány kilométer után behajtottak eg y
benzinkútra. Faye leültette Julienne-t, amíg
tisztítószert és rong yot vásárolt, majd nekilátott a
takarításnak, miközben azért átkozta mag át, hog y
kocsival jöttek. Repülniük kellett volna, aztán
bérelhettek volna eg y autót a reptéren. Miért
bonyolítja mindig túl a dolg okat? Jacknak ig aza
van. Tökéletesen alkalmatlan mindenre. Nőként és
anyaként.
A vidám hang ulatot mintha elfújták volna.
Kifelé menet vett eg y banánt, és meg ette, amíg a
kocsihoz értek, a héját eg y szemetesbe dobta,
mielőtt beszálltak volna az autóba.
– Hog y vag y, szívem?
– Haza akarok menni. Menjünk haza, lég yszi.
– Próbálj meg aludni kicsit, akkor jobban leszel.
Julienne túl kimerült volt ahhoz, hog y
ellenkezzen. Az ajtónak döntötte a fejét, és becsukta
a szemét. Faye fél kezét a combjára tette, és
felhajtott az autópályára.
Harminc kilométerrel Jönköping előtt ráunt
Whitney Houstonra. A tekintetével a telefonját
kereste, hog y elindítson eg y számot, de nem
találta. Lassított, besorolt eg y piros Volkswag en
Golf mög é, és a ridiküljéért nyúlt, amelyet a hátsó
ülésre tett, hog y meg kímélje a hányástól.
Tapog atózott, mire a kocsi kacskaring ózni kezdett.
Julienne nyöszörg ött, álomittasan cuppog ott, majd
visszaaludt.
Faye meg állt. Átkutatta a zsebeit, és benyúlt az
ülések alá, de a telefon nem volt sehol. Rájött, hog y
bárhol elhag yhatta. Az út szélén, amikor
meg álltak, vag y a benzinkúton. Elfojtott eg y
harag os kiáltást, hog y ne ébressze fel a lányát.
Dühösen a kormányra vág ott. A telefonjában volt a
szomszéd száma és címe, aki a ház kulcsát adja át
nekik.
Eg y lehajtónál meg fordult, és elindult vissza
Stockholm felé. Fiatalkorában sosem adta fel, de az
utóbbi években nag y g yakorlatra tett szert ezen a
téren.
Matilda sosem adta fel. De Faye pontosan tudta,
hog y kell ezt csinálni.

Faye eg yik kezében Julienne-t tartotta, a másikban

a csomag jaikat. A liftajtó becsukódott, és Faye
elhúzta a rácsot. Az arcát nézte a tükörben: szeme
alatt sötét táskák, bőre püffedt és sápadt, homlokán
és felső ajkán izzadság cseppek. Meg az a lemondó
tekintet.
Julienne kinyitotta a szemét.
– Hol vag yunk? – motyog ta álomittasan.
– Itthon, szívem. Beteg vag y. Majd máskor
meg yünk Skånéba.
Julienne halványan elmosolyodott. Bólintott.
– Fáradt vag yok – suttog ta.
– Tudom, eg yetlenem. Mindjárt aludhatsz.
A lift eg y rántással meg állt. Faye kinyitotta a
rácsot, és feljebb dobta Julienne-t a csípőjén. Nehéz
volt. A kislány köré fonta a karját és a lábát, mint
eg y kis majom, és erőtlenül tiltakozott, amikor
Faye letette, hog y meg keresse a kulcsát.
Jack utálta, amikor becsöng etett, és meg zavarta.
Vég ül sikerült kinyitnia az ajtót, és
behurcolkodott a lakásba. Utolsó erejével levette
Julienne kabátját, csizmáját, és becipelte a kislányt
az ág yba, majd meg puszilta. Aztán felment a
toronyba, hog y meg nézze, Jack ott dolg ozik-e.
A dolg ozószoba üres és leveg őtlen volt. Faye
kinyitotta az ablakot, és eg y cserepes virág ot tett a
szárny elé, hog y ne csapódjon be.
 Ezek szerint Jack a munkahelyén van, g ondolta
meg könnyebbülten, miközben a hálószoba felé
ment, hog y lezuhanyozzon és átöltözzön. Hálás
volt, hog y mielőtt a férje hazajön, alkalma van
felfrissülni. Nyomorúság osan érezte mag át, és nem
akarta, hog y Jack ilyennek lássa, mint eg y
kicsavart rong yot.
Kinyitotta az ajtót, mire a szoba mintha hirtelen
meg telt volna vízzel. Minden meg állt körülötte.
Csak a saját kapkodó léleg zését hallotta, és a
cseng ést a fülében, amely pillanatról pillanatra
hang osabb lett.
Jack az ág y vég énél állt háttal Faye-nek.
Meztelenül. Faye a fenekére bámult. Jobb oldalon
látta az ismerős anyajeg yet. Az anyajeg y úg y
mozg ott, ahog y a férfi csípője előre-hátra lendült.
Előtte eg y nő állt nég ykézláb széles terpeszben.
Faye meg tántorodott, és az ajtófélfába
kapaszkodott.
Minden nag yon lassan történt. A hang ok tompák
voltak, alig hallotta őket. Az ág y körül
ruhadarabok hevertek, mintha sietősen vetkőztek
volna le.
Faye nem tudta, meddig állt ott, mire
észrevették.
Talán önkéntelenül felsikoltott. Jack meg fordult,
Ylva Lehndorf felpattant, és hasztalanul próbálta
eltakarni mag át a párnával.
– A francba, azt hittem, Skånéban vag ytok! –
kiáltott fel Jack. – Mi az istent keresel itt?
Faye ig yekezett meg szólalni. Még Jack mérg es?
Rá? Némán állt ott. Aztán ömleni kezdtek belőle a
szavak. Julienne, a telefon, a hazaút.
Mag yarázkodott, menteg etőzött. Jack felemelte a
kezét, mire Faye azonnal elhallg atott.
Jack intett Ylvának, hog y öltözzön fel, ő pedig
mag ára kapott eg y köntöst. Biztosan bosszantotta,
hog y nem sikerült elélveznie. Utálta, ha
félbeszakítják. Az elmaradt org azmus eg ész napra a
testében reked, mondog atta mindig .
Leült az ág y szélére. Kérlelhetetlen, hűvös
tekintettel nézett Faye-re.
– Válni akarok – közölte.
Faye-ből kiszakadt a szusz.
– Ne! Ne, Jack! Meg bocsátok. Ne is beszéljünk
róla többet, csak eg y botlás volt. Túljutunk rajta.
A szavak ott visszhang oztak a fülében. Az
ag yféltekék között csapong tak, anélkül hog y
meg állapodtak volna. De hallotta, hog y kimondja
őket. Biztosan kimondta őket. És komolyan is
g ondolta.
Jack jobbra-balra ing atta a fejét. A háta mög ött
Ylva felvette a fehérneműjét, és kibámult az
ablakon.
Jack eg yenesen Faye-re nézett, tetőtől talpig
vég ig mérte, mire Faye ideg esen a hajába túrt.
Pontosan tudta, hog y néz ki. Jack meg húzta a
köntös övét a derekán.
– Nem botlás volt. Már nem szeretlek, nem
akarok veled élni.
– Túljutunk rajta – ismételte Faye.
Alig bírta el a lába. Az arcán könnyek
patakzottak. Mag a is hallotta a kétség beesést a
hang jában.
– Nem hallasz? Már nem szeretlek. Őt… őt
szeretem.
Jack Ylva felé biccentett, aki meg fordult, és
Faye-re nézett. Még mindig fehérneműben volt.
Szürke La Perlában. Feszes hasa, tökéletes melle és
fiúsan keskeny csípője Faye-t g únyolta. Mindaz
volt, ami Faye már nem.
Jack sóhajtott eg yet, Ylva éber tekintetébe pedig
meg vetés költözött, amikor Faye térdre ereszkedett
a férje előtt. A fapadló kemény volt. Amikor
ideköltöztek, új lapokat rakattak le, bár Faye azt
akarta, hog y csiszolják fel és lakkozzák le az
eredetit, de a férje csak felhorkantott a javaslat
hallatán. Inkább Olaszország ból hozattak újat,
nég yzetméterenként több ezer koronáért. A drág a
padlón térdelni pont olyan fájdalmas volt, mint
amilyen a rég in lett volna. A meg aláztatás is
ug yanaz volt.
– Kérlek! – rimánkodott. – Adj eg y második
esélyt! Meg változom, jobb leszek. Tudom, hog y
nem volt könnyű velem élni, g onosz… rossz…
ostoba voltam. De boldog g á teszlek. Kérlek, Jack,
adj eg y esélyt! Te és Julienne vag ytok mindenem.
Te vag y az életem.
Meg próbálta meg fog ni Jack kezét, de a férfi
elhúzta. Úg y tűnt, viszolyog tőle. És Faye meg
tudta érteni, ő is viszolyg ott saját mag ától.
Jack Ylvához ment, aki most hosszú lábát
keresztbevetve ült az ág yon. A férfi eg y tulajdonos
büszkeség ével állt mellé, és karolta át meztelen
vállát. Ylva meg fog ta a kezét. Mindketten Faye-t
nézték, aki még mindig a külön ide rendelt olasz
fapadlón térdepelt.
Jack meg rázta a fejét, és kicsit sem remeg ő
hang on azt mondta:
– Vég e van. Azt akarom, hog y menj el!
Faye lassan felkelt a földről. Kihátrált a
hálószobából, miközben képtelen volt elszakítani a
tekintetét Jack kezéről, amely Ylva csontos vállán
nyug odott. Csak akkor fordult meg , amikor
elhag yta Julienne szobájának csukott ajtaját. Tudta,
hog y most a lányára kellene g ondolnia, valamiféle
döntést kellene hoznia, hog y mag ával vig ye-e,
vag y sem, szóljon-e neki, vag y sem. De az eg yetlen
g ondolat, amelyet az ag ya képes volt formába
önteni, az az volt, hog y el kell mennie innen. Most.
Látta mag a előtt Jack csupasz fenekét Ylva lába
között, amikor kibotorkált a bejárati ajtón, és
hag yta becsukódni mag a mög ött. Csak a
lépcsőházban vette észre, hog y elfelejtett cipőt
húzni.

Faye Chris lakása előtt ült, és eg ész testében

remeg ett a sírástól.
Valahog y sikerült fog nia eg y taxit, és a sofőr szó
nélkül beseg ítette a hátsó ülésre, miután vetett rá
eg y pillantást.
Abban a hiú reményben kopog tatott be, hog y
Chris majd meg menti, de amikor senki sem nyitott
ajtót, a földre roskadt. És nem tudta, képes lesz-e
valaha felállni.
– Faye? Szentség es ég , mi történt?
Végre.
 Faye felnézett, és amikor meg pillantotta Christ,
rög tön kinyújtotta felé a kezét, és már olyan
feltartóztathatatlanul sírt, hog y semmit sem látott.
– Seg íts! – Csak ennyit bírt kinyög ni.
 Második rész

– Honnan tudják, hogy… hogy tényleg ő tette?

– Jelen állás szerint nem mondhatok semmit – felelte a
rendőrnő, anélkül hogy Faye szemébe nézett volna.
– Kérem, elveszítettem a lányomat. És hogy Jack… Igen,
voltak problémáink, de nem tudom elhinni, hogy… Ez
valami félreértés lesz.
– Tényleg nem tehetem…
A rendőrnő körülnézett. A másik rendőr elment, hogy
hozzon Faye-nek egy csésze kávét. A nő halkan azt
mondta:
– Nem csak a kocsiban találtunk vért. A GPS szerint
Jack éjnek évadján kiautózott egy csónakkikötőbe a
Vättern partjára. Ott találtunk egy csónakot, amelyben
szintén vérfoltok vannak, valószínűleg Julienne vére.
Faye bólintott, majd grimaszolt egyet, amikor a
mozdulattól megsajdult az arcán a seb. A kihallgatást
rögzítették, és tudta, hogy a rendőröknek nem szabad
olyasmit közölniük, amit még nem hozhatnak
nyilvánosságra. Azt akarták, hogy bizalmat és kötődést
érezzen a vele szemben ülő nő iránt, aki megértően nézett
rá. Azt akarták, hogy együttműködjön. Nem tudták, hogy
nem kell cselhez folyamodniuk. Együtt fog működni. Jack
nem úszhatja meg.
– Van valaki, akit felhívhatunk? Akit szeretne
idehívni?
Faye megrázta a fejét. Megint elhúzta a száját a
fájdalomtól. A sebét a kórházban néhány öltéssel
összevarrták és bekötözték.
– Akkor mára ennyi. De biztosan sok kérdésünk lesz
még.
– Tudják a számomat – motyogta Faye.
– A pap már úton van. Ha szeretne, természetesen
hazamehet. De nem tudom, mennyire jó ötlet most
egyedül lennie.
– A pap?
Faye először nem értette, miről beszél a rendőr. Mihez
kezdjen egy pappal?
– Igen, ha az emberrel… olyasmi történik, mint most
magával, vigaszra van szüksége. Valakire, akivel
beszélhet.
Faye a nőre függesztette a tekintetét.
– Úgy érti, hogy ha az embernek megölik a gyerekét?
A rendőr habozott, de végül azt mondta:
– Igen.
Meg mozdult az ág y. Valaki leült. Faye erőnek
erejével kinyitotta a szemét, és összeakadt a
tekintete Chrisével, amely eg yszerre volt ag g ódó
és határozott.
– Szeretlek, Faye, de most már két hete fekszel
ebben az ág yban. Jack vag y Julienne nevének
hallatán sírva fakadsz. Ez íg y nem mehet tovább. –
Az ajtó felé biccentett. – Ha akarsz tőlem valamit,
g yere ki. Ha enni akarsz, ott a konyha, csinálj
mag adnak kaját. Akkor sem vag yok hajlandó
bejönni a szobába, ha azt kiabálod, hog y Denzel
Washing ton fekszik pucéran és meg kötözve az
ág yban.
Másnap Faye bug yiban és eg y nirvanás pólóban
kibotorkált a konyhába.
Chris eg y kávéscsészét tartott a kezében, előtte
az asztalon kinyitva a Hiúság vására. A csésze
pereme felett Faye-re nézett.
– A hűtőben van reg g eli. Én még mindig
Lindsay Lohan-diétát tartok.
Faye kihúzott eg y széket, és leroskadt.
 – Nevezetesen?
– Kávé, cig i és esemény utáni tabletta. – Chris
g únyosan elmosolyodott. – Eg yél valamit. Én
mindjárt indulok melóba. Nem jössz velem?
Faye meg rázta a fejét.
– Akkor maradj itthon. Nézz meg eg y filmet,
sírdog álj, sajnáld mag ad. Én már annak is örülök,
hog y kijöttél a szobából, kezdett büdös lenni
odabent.
Faye meg fog ta Chris karját, és a szemébe nézett.
– Köszönöm – mondta. – Mindent. Hog y… tudod.
– Oda se neki. Addig maradsz, amíg talpra nem
állsz. Csak zuhanyozz rendszeresen!
Faye bólintott. Ezzel a feltétellel eg yütt tudott
élni.

Faye rettenetesen érezte mag át. Mintha másnapos

lenne. Miután Chris elment, leheveredett a
kanapéra, fog ta a telefonját, és felhívta Jackot.
Mindennap felhívta. Persze azért, mert beszélni
akart Julienne-nel. Vag y talán inkább azért, hog y
hallja a férfi hang ját, aki minden alkalommal
ing erültebb lett, és a beszélg etések eg yre
rövidültek. Mintha eg y ideg ennel beszélt volna.
– Ig en? – szólt bele Jack kurtán.
– Szia! Én vag yok.
 – Látom. Julienne nincs itt. Most mentek el az
óvodába.
– Mentek?
Jack meg köszörülte a torkát. Faye zajokat és
hang okat hallott a háttérből.
– Ma nem értem rá elvinni, sok dolg om van,
ezért Ylvával ment.
Faye képtelen volt elhinni. Még csak két hét telt
el, és Ylva meg Jack máris papás-mamást játszott.
Faye-t máris pótolták. Lecserélték. Mint eg y
szobalányt vag y eg y bébiszittert.
Szenvedett tőle, hog y nem láthatja a lányát, de
eddig képtelen volt rá. Bebeszélte mag ának, hog y
Julienne-nek az a leg jobb, ha a meg szokott,
biztonság os környezetében marad, és az sem tenne
jót neki, ha ilyen összetörtnek és szomorúnak látná
az anyját.
– Halló? – szólalt meg Jack.
– Át kellene mennem néhány cuccért – mondta
Faye, és erőt vett mag án, hog y normálisan
cseng jen a hang ja. – És látni akarom Julienne-t.
– Most nem olyan jó.
– Mi?
– Hog y átg yere a cuccokért. Minden a feje
tetején áll. Vettünk… vettem eg y házat. A
költözködés közepén vag yunk.
 Faye lehunyta a szemét. A léleg zésére
összpontosított. Nem omolhat össze.
– Hová költöztök?
– Gåshag ába. Nem messze Henrikéktől. Nem
terveztük, de… De találtunk eg y csodás házat az
interneten.
Terveztük. Mi. Jack és Ylva. A „mi” alatt Jackot
és Faye-t kellett érteni éveken át, de most már
nem. Faye kénytelen volt eltartani mag ától a
telefont, hog y ne hallja. Rég óta rág ta a férje fülét,
hog y költözzenek eg y házba, mert jót tenne
Julienne-nek, de Jack nem akarta. Szerette, hog y
közel laknak a városhoz és az irodájához. De most
Ylvával találtak eg y csodás házat az interneten.
Csak úg y.
– …írd meg SMS-ben, mi kell. Átküldöm eg y
futárral.
– Jól van – felelte Faye eltökélten. – De mi lesz
Julienne-nel? Látni akarom.
– Szerintem ráérnél akkor találkozni vele, ha
már lesz lakásod. De rendben van. Jövő héten
átjöhetsz, miután befejeztük a költözködést –
mondta nag ylelkűen, és meg szakította a hívást.
Faye lelki szemeivel látta, ahog y Ylva Julienne-
nel g üg yög , kényezteti, kiöltözteti, babusg atja,
filmet néz vele, befonja a haját. Biztosan a
halszálkafonás mestere. Meg a parkettafonásé,
amilyet Julienne mindig szeretett volna, de Faye
nem boldog ult vele.
Ahányszor csak behunyta a szemét, mag a előtt
látta Jackot és Ylvát. Ylvát a tökéletes ajkával és a
hetyke mellével. Jackot, ahog y beléhatol, azt
mondja neki, milyen szép, és amikor elélvez, a
nevét nyög i.
A leg viccesebb az volt az eg észben, hog y Ylva
Lehndorf testesítette meg mindazt, ami Faye is
lehetett volna, ha Jack nem akart volna
háziasszonyt csinálni belőle, aki mindig ott van
neki, ha szükség e van rá. Miért g ondolta meg
mag át?
Hiszen Faye-t Jack változtatta át valaki mássá.
Olyasvalakivé, akire már ő mag a sem ismert rá. Ha
nem Jack Adelheim feleség e, akkor kicsoda? A
Jackkal töltött évek alatt minden mást lehántott
mag áról, réteg ről réteg re. Semmi sem maradt.
Faye kölcsönkérte Chris kocsiját. Annyira remeg ett
a keze, hog y alig bírta a kormányon tartani.
Találkozni fog Julienne-nel. Vég re.
A Liding öväg enen alig volt forg alom. Sütött a
nap, és fátyolfelhők úsztak át a kék ég en. Követte a
GPS utasításait, és eg y domb lábánál állt meg .
Odafent eg y kastélyszerű ház emelkedett. Eg y
csodás ház. Pont olyan, amilyenről ő mag a is
álmodott.
A felhajtón Jack Teslája parkolt. Néhány férfi
költöztetődobozokat pakolt ki eg y nag y
teherautóból.
Faye meg nyomta a cseng őt, belenézett a
kamerába, majd pár másodperc múlva a kapu halk
berreg éssel kinyílt. Behajtott, és leparkolt a
teherautó mög ött.
Eg y kopasz munkás rábömbölt, hog y ne oda
álljon, mert útban van, mire ő bocsánatkérőn
felemelte a kezét, és tette, amit mondtak neki.
Julienne kiszaladt a házból, Faye pedig g yorsan
kikapcsolta a biztonság i övet, és kiug rott a
kocsiból. Mag ához szorította a lányát, beszívta az
illatát. A szemét könnyek ég ették, hiába fog adta
meg , hog y nem fog sírni. Erőt kellett vennie
mag án.
Jack kijött a lépcsőre. Bézs vászonnadrág ot
viselt, és zöld pulóvert, amely alól kilátszott eg y
világ oskék ing g allérja. Csinosabb volt, mint
valaha.
– Annyira hiányoztál, édesem! – mondta Faye, és
nyomott eg y puszit Julienne feje búbjára. –
Váltanom kell pár szót apával. Játssz eg y kicsit, és
mindjárt jövök.
A kislány bólintott, meg puszilta az anyját, és
visszafutott a házba.
Jack közömbösen mosolyg ott Faye-re. A nő a
bűntudat jeleit kereste rajta, de nem találta. Az
eg yik fele szerette volna összekarmolni a férfi
arcát, a másik szerette volna a karjába vetni mag át.
– Na, milyen? – kérdezte Jack, és a homlokzat
felé intett.
Teljesen bizarr volt. Úg y viselkedett, mintha mi
sem történt volna.
– Beszélnünk kell – mondta Faye szűkszavúan.
Az adrenalin elárasztotta a testét. Előre-hátra
billeg ett.
– Miről?
 – A történtekről. Arról, hog y… tudod.
– De biztosan tudtad, hog y be fog következni.
Atyaég , nem érhetett meg lepetésként! – A férfi
felsóhajtott. – Jól van, g yere be.
Előrement. Az előszobában kartondobozok álltak
halmokban. Két férfi eg y kanapét cipelt fel a
lépcsőn.
– Ott leülhetünk – mondta Jack, és átvezette
Faye-t eg y szalonon, ki eg y üveg ezett verandára,
ahonnan a teng erre nyílt kilátás.
Faye leült eg y székre, amely nem volt ismerős
neki. Biztosan Ylva hozta a lakásából. Vag y újonnan
vették. Ki a rég ivel, be az újjal. Leg yen szó
feleség ről vag y bútorról.
– Pénzre van szükség em, Jack. Nem sokra. Csak
amíg talpra állok.
A férfi a kezére nézett, és bólintott.
– Persze. Átutalok pár ezret.
Faye felhorkant, mire Jack meg lepetten felhúzta
a szemöldökét.
A háta mög ött Faye látta a tiszta vizet. Julienne
biztosan örülni fog , hog y nyáron eg yszerűen
leszaladhat fürdeni eg yet.
– Szükség em van eg y lakásra. Biztosan te is azt
akarod, hog y Julienne-nek meg leg yen mindene,
amikor nálam van.
 – Nem értem, miért az én dolg om g ondoskodni
a lakhatásodról. Ezt neked kell meg oldanod. De
persze a lányom meg érdemel bizonyos színvonalat,
még ha az anyjának nem is fontos, hog y eltartsa
mag át. Utalok pénzt, hog y ki tudj bérelni valamit.
De azt javaslom, keríts mag adnak eg y állást.
Faye olyan erővel szorította össze az állkapcsát,
hog y meg csikordultak a fog ai. Undorodott tőle,
hog y kuncsorog nia kell. De minden bevételük Jack
keresete volt. Neki nincs félretett pénze, nincs
állása. És g ondolnia kellett Julienne-re. Az anyaság
fontosabb, mint a büszkeség . Szereznie kell eg y
ideig lenes, olcsó lakást, amíg meg nem kapja a
pénzt a válás után. Fog alma sem volt, mennyit kap,
de vélhetően csinos kis összeg jár neki Jack
vag yonából. Vég tére is nag y része volt abban, amit
elértek. Jack rég en azt mondta, mindene az övé is,
és a siker kettejük érdeme. Hog y feledkezhetett
meg most erről?
A férjét nézte. Valamivel rövidebb volt a haja,
mint máskor. Faye emlékezett rá, hog y a
meg ismerkedésükkor ő vág ta Jack haját a
berg shamrai konyhában. „Akármilyen g azdag
leszek, mindig te fog od nyírni a hajamat, olyan jó
érzés, amikor hozzám érsz”, mondta. És ez csak
eg y a meg szeg ett íg éretek közül. Az utóbbi három
évben Marréhoz járt, Stockholm leg menőbb
celebfodrászához.
– És mi leg yen Julienne-nel? – kérdezte Faye.
– Itt marad, amíg lakást szerzel, másról szó sem
lehet. Ylvával imádják eg ymást, úg yhog y emiatt
nem kell ag g ódnod.
Jack elég edetten mosolyg ott. A veranda ablakán
túl ludak sétáltak a parton. Remélem, sokat
szarnak, g ondolta Faye.
Elszakította a tekintetét a totyog ó madarakról.
– Akkor döntöttél? – kérdezte halkan.
– Hog y döntöttem-e?
– Őt választod? Ezt akarod?
Jack meg vakarta a homlokát. Úg y bámult a
feleség ére, mintha nem értené a kérdést.
– Hát nem nyilvánvaló? – kérdezett vissza. –
Nem voltam boldog veled, Faye.
Mintha Jack eg y kést vág ott volna a bordái közé.
Szerette volna meg kérdezni, mióta van viszonya
Ylva Lehndorffal, de türtőztette mag át. Csak annyit
érne el, hog y még szíven is szúrnák.
Felpattant, és felkiabált Julienne-nek.
– Hatra hozd vissza, rendben?
– Rendben.
Julienne futva érkezett. Faye kézen fog ta, és
kivezette a házból. Miközben elindultak, a kislány
boldog an mesélt az új szobájáról. „Szebb, mint a
Barbie herceg nőé.”
Faye a g ázba taposott.
Teltek a hetek. Néma ködbe vesztek. Faye minden
este kölcsönkérte Chris kocsiját, kiautózott
Liding őre, és a pazar villától tisztes távolság ban
meg állt. A panorámaablakon át követhette az
életüket, akár eg y filmet. De ebben a filmben már
nem az övé volt a főszerep. Ez már nem az ő élete
volt. Jack és Ylva kipakolta a dobozokat, bort ivott,
csókolózott, vacsorázott, nevetett. A
hálószobájukban g yertya ég ett, és biztosan eg y
drág a illatg yertya is. „Leárazáson semmit, csak a
leg drág ábbat”, viccelődött mindig Jack, pedig
komolyan g ondolta. Faye néha meg pillantotta
Julienne-t. Folyton eg yedül vag y a bébiszitterrel,
akit Jack teljes állásban alkalmazott.
Chrisnek azt mondta, hog y csak autózik a
városban, de a barátnője túl jól ismerte ahhoz,
hog y rá lehessen szedni. Faye-t még mindig el-
elöntötte a szomorúság , de bebeszélte mag ának,
hog y ez csak átmeneti. Jack volt az ő drog ja, és ha
eléri az absztinenciát, fel tud emelkedni, a fájdalom
idővel elmúlik. Ahog y korábban is.
 Halványan emlékezett rá, hog y rég en ő volt az
erős a családban. És ennek az erőnek még ott kell
lennie valahol. Az nem lehet, hog y Jack ettől is
meg fosztotta.

Faye Chris ebédlőasztalánál ült, amikor Jack hívta.

Pár másodpercig abba a hitbe ring atta mag át,
hog y a férfi azt mondja majd, ez az eg ész hiba volt,
és meg kéri, menjen haza. Vag y hog y az utóbbi
időszak csak eg y hosszú álom volt. Faye
g ondolkodás nélkül visszafog adta volna. Örült
volna, mint eg y kölyökkutya, csaholva,
ug rándozva, farokcsóválva.
Ehelyett Jack közölte, hog y eg yáltalán nem jár
neki pénz.
– A házasság i szerződés értelmében – zárta le a
hosszas mag yarázatot. – Aláírtad. Azt hiszem,
bombabiztos, de még ellenőriztetem az
üg yvédeimmel.
Faye uralkodott mag án, amennyire csak tudott,
de hallotta, hog y a hang ja feszülten cseng .
– Kimaradtam a Kereskedelmi Főiskoláról, hog y
eltartsalak, amíg Henrikkel beindítottátok a
Compare-t. Elfelejtetted? És amikor munkát
akartam vállalni, azt mondtad, nem kell, ne
ag g ódjak. Azt íg érted, hog y a házasság i szerződés
csak formaság lesz. Az ig azg atóság miatt. És
mag ától értetődik, hog y meg kapom a részemet. A
cég teljes felépítésének ötlete az enyém volt!
Jack nem válaszolt.
– Ő találta ki, mi? – kérdezte Faye.
– Nem értem, mire célzol.
– Ylva nem akarja, hog y pénzt kapjak. Nem
aláztál meg még elég g é? Semmim sincs, Jack.
Romokban az életem.
– Ylvát hag yd ki ebből! A pénz az enyém, én
kerestem meg , amíg te otthon ültél, és élvezted a
jólétet. Alig ha kerestél pénzt, miközben a
lányokkal ebédelg ettél a Riche-ben – fújtatott Jack.
– Dolg ozz, mint mindenki más, az istenedet! A
változatosság kedvéért élj eg y kicsit a valóság ban!
Az emberek élete nem eg yetlen vég et nem érő
nyaralás. Mert te íg y éltél az utóbbi években, amíg
én a család jólétéért g üriztem látástól vakulásig !
Faye nyug alomra kényszerítette mag át.
Belég zés. Kilég zés. Nem volt hajlandó elhinni,
hog y Jack eg yszerűen sutba dobja az eg yütt töltött
éveiket. Mindazt, amin keresztül mentek, amit
vég ig csináltak.
A férfi felrezzentette a g ondolataiból.
– Ha tovább akadékoskodsz, kicsinállak. Hag yj
békén minket Ylvával!
 Miután letette, Faye még sokáig ült a kezében a
telefonnal. Aztán leg nag yobb meg lepetésére
ordítani kezdett. Ősi üvöltéssel, amelyet hosszú-
hosszú évekkel ezelőtt hallott utoljára, eg y másik
életben. A hang ja visszaverődött a falakról.
Elhallg atott és liheg ett, majd nekifeszítette
mag át a széknek. Élvezte a kemény támla okozta
fájdalmat, örömmel fog adta, természeti erőként
söpört át rajta.
Érezte, ahog y a jól ismert sötétség , amelyet
sikerült elfelejtenie, teste minden eg yes pórusából
előszivárog . Sokáig úg y tett, mintha ez a sötétség
sosem létezett volna, mintha sosem lett volna a
része. De most lassan újra dereng eni kezdett neki,
ki is ő valójában, ki is volt ő valójában.
A g yűlölet ismerős és biztonság os volt. Meleg
g ubót szőtt köré, célt és értelmet adott neki, talajt,
amelyen meg vetheti a lábát. Majd meg mutatja
Jacknak! Fel fog emelkedni.
Faye évek óta nem utazott metrón. Az
Östermalmstorg nál ug rott fel, kiment Norsborg ig ,
aztán vissza. A T-centralennél szállt le, és átvág ott
a Serg els torg on, ahol nag yban folyt a kábítószer-
kereskedelem, pont, mint tizenhárom évvel ezelőtt,
amikor Stockholmba érkezett.
Stockholm még is új hely volt számára. Annyi
látnivalót kínált most, hog y már nem kellett Jack
„nem illik” intelmeivel törődnie. Harminckét éves
volt, de úg y érezte, újjászületett.
Az Olof Palme-emléktáblánál átkelt a
Sveaväg enen.
A templom melletti teraszon néhány bátor
ember hajolt a söröspohara fölé, és cig arettázott a
tavaszi szélben. Szeg ények, munkanélküliek,
kitaszítottak. Csőcselék, ahog y Jack hívta őket.
Faye kinyitotta az ajtót, és belépett. A pultos
felvonta a szemöldökét, és szemüg yre vette a
nyilván drág ának tűnő kabátját. Jack leg alább azt
meg eng edte, hog y a ruháit meg tartsa, amikor
kipakolta a lakásukat.
 Faye kért eg y sört, és letelepedett eg y sarokban.
Az ital híg nak tűnt. Fejében eg ymást kerg ették a
g ondolatok. Mennyire alázták meg voltaképpen?
Jack minden szava hazug ság volt? Csak Ylva volt
neki, vag y voltak mások is? Ezekre a dolg okra
eleinte g ondolni sem bírt. Most viszont szükség e
volt rá, hog y meg hemperedjen a fájdalomban,
hog y szítsa a harag ját. Biztosan többen is voltak.
Ismerte Jackot. Nag yon is jól.
Elővette a telefonját a táskájából, és kikereste
Alice számát.
– Ráérsz kicsit? – kérdezte, amikor Alice vég re
felvette.
Faye érezte, hog y habozik.
– Lenne néhány kérdésem. És azt szeretném, ha
őszintén válaszolnál.
– Várj eg y kicsit…
A háttérben hang os g yerekbömbölés hallatszott.
Alice kikiabált a bébiszitternek, becsukott eg y ajtót,
és a ricsaj eltompult.
– Jól van, fig yelek – mondta.
– Tudod, mi a helyzet Ylvával. Gondolom, már
tart eg y ideje. Tudni akarom, mióta, és hog y
voltak-e mások is.
– Faye, én…
– Ne beszélj mellé, Alice! Tudom, hog y vég ig
tudtad. De rendben, nem akarok veszekedést, csak
az ig azság ot.
Alice hosszan hallg atott. Faye kivárt. Vég ül a
másik nag y leveg őt vett.
– Jack azóta csal, hog y meg ismerkedtem
Henrikkel. Mindenkivel, Faye. Fűvel-fával. Amikor
ítélkeztél Henrik felett, szerettem volna a képedbe
vág ni, hog y ne beszélj már olyan mag as lóról. De
nem tettem meg . Tudom, milyen érzés.
Alice elhallg atott. Rájött, hog y leleplezte,
mennyire nem volt őszinte a közönye, amelyet
idáig mutatott. Faye a szíve mélyén sosem hitt
ebben a közönyben.
Hag yta, hog y a szavak elérjenek a tudatáig . Nem
fájt annyira, mint képzelte, inkább
meg könnyebbülést érzett. Vég tére is már úg yis
tudta.
– Sajnálom – mondta Alice bizonytalanul.
– Semmi baj.
– De ug ye Jacknak nem szólsz erről a
beszélg etésről?
– Íg érem, hog y nem.
– Kösz.
– El kellene hag ynod Henriket – folytatta Faye
száraz, tárg yilag os hang on. – Túl jók vag yunk
ezeknek a seg g fejeknek, csak a lelkünkbe g ázolnak,
és kihasználnak minket. Eg y nap majd meg érted.
Bár nem önként, de én most eljutottam erre a
pontra. És ha az ember átér a túloldalra, az nag yon
felszabadító érzés.
– De én boldog vag yok.
– Én is az voltam. Leg alábbis azt hittem. De a
sors utoléri az embert. Előbb-utóbb te is erre a
sorsra jutsz, és ezt te is tudod.
Faye letette, anélkül, hog y meg várta volna Alice
válaszát. Tudta, hog y a másiknak erre nincs mit
mondania, és hog y mindez nem újdonság Alice
számára: eg észen biztosan naponta ezerszer
meg küzdött ezekkel a g ondolatokkal. De ez az ő
g ondja volt. Nem Faye-é.
Készen állt a háborúra.
Tudta, hog y feg yverarzenáljában ott a leg jobb
feg yver: a nőiesség e. A férfiak alábecsülik,
tárg yiasítják, és látatlanban is ostobának tartják.
Ezt a meccset Jack nem nyerheti meg . Okosabb volt
nála. Mindig is okosabb volt. Csak hag yta, hog y
mindketten meg feledkezzenek erről.
De most majd emlékezteti rá. Mindkettejüket.
Eleinte kénytelen lesz elhitetni vele, hog y
minden úg y van, mint máskor: ő az elnyomott kis
Faye, aki reménytelenül szerelmes és naiv. Ez volt a
könnyebbik fele. Olyan rég óta játszotta már ezt a
szerepet, hog y a kisujjában volt.
De titokban felépít eg y saját cég et,
meg g azdag szik, és vég ül kicsinálja Jackot. Csak
még azt nem tudta, hog yan, és akadt eg y csomó
g yakorlati probléma is. Mindenekelőtt szükség e
van eg y lakásra. Nem húzhatta meg mag át tovább
Chrisnél. A kérdés csak az, hová költözzön. A
belvároshoz túl csóró volt, ráadásul nem mehet
messze Julienne óvodájától. Ezenkívül tőkét kell
felhalmoznia, formába kell jönnie, fel kell
frissítenie a pénzüg yi ismereteit, ki kell építenie
eg y saját hálózatot. Ezer dolg a van. Ezer dolg ot
meg kell tennie, mielőtt kicsinálja Jackot.
Spiccesnek érezte mag át.
– Kaphatnék papírt? – kérdezte a pultost. – És
tollat.
A férfi eg y tollat tett a pultra, majd eg y kupac
szalvétára mutatott. Faye listát írt az
elintéznivalóiról. Amikor elkészült, felhívta Jackot,
hog y békét kössön vele. De ez csak színjáték volt.
Az első sakklépés. Tűzszünetre volt szükség e, hog y
összeg yűjtse és átcsoportosítsa erőit. Bársonyos, de
hűvös hang on beszélt, amilyenre Jack emlékezett.
– Nag yon meg viselt – mondta. – Ezért voltam
olyan g onosz veled. De már összeszedtem mag am,
beláttam, hog y sok mindenben ig azad van. Meg
tudsz bocsátani?
Ivott eg y korty sört. Már majdnem elfog yott,
ezért intett a pultosnak, hog y kér még eg yet.
– Ig en, meg értem, hog y nehéz volt – mondta
Jack a csodálkozás és a felleng zős nag ylelkűség
eleg yével a hang jában.
Faye akkor hörpintette fel az utolsó korty sört,
amikor az új poharat letették elé. Köröket rajzolt a
párába. Emlékezett rá, amikor Chris szívet rajzolt
bele.
– Íg y van. De ez nem ment fel. Erőt kell vennem
mag amon Julienne kedvéért. És a te kedvedért. A
lányod anyja nem viselkedhet méltatlanul, és nem
rinyálhat pénzért. Nem is tudom, mi ütött belém.
Nem voltam… nem voltam önmag am.
Elhallg atott, úg y érezte, túllőtt a célon. De Jack
úg y fog ta fel, hog y meg erősítést nyert mindaz,
amit vég ig g ondolt: neki volt ig aza, és Faye
tévedett.
Jack mag asztos hősnek akarta látni mag át, Faye
pedig meg adta neki a lehetőség et, hog y
meg erősítse az énképét. Ahog y mindenki tette a
környezetében.
– Jól van. Csak ne leg yél ilyen… problémás
többet – mondta a férfi.
Amikor letették, Faye meg itta a sört, és újabbat
rendelt, most már senki sem tehet rá meg jeg yzést
érte. Kuncog ni kezdett, és képtelen volt
abbahag yni. Az alkohol és a szabadság
meg részeg ítette.
A vörös, kétszintes családi házat a húszas években
építették, és idilli kertes házas környéken állt
Enskedében. Faye kinyitotta a zöldre festett kaput,
átvág ott az ápolt kerten, és becseng etett.
Az ajtót nyitó nőnek mag as, markáns arccsontja
volt, ősz haját kontyba tűzte fel, kosztümnadrág ot
és fekete felsőt viselt. A tartása határozott volt,
már-már katonás. Csontos kezét nyújtotta.
– Kerstin Tellermark. Fáradjon be – mondta, és
oldalra lépett.
Eg y kis előszobán át, amelyet fotog ráfiák
díszítettek, eg y ízlésesen berendezett nappaliba
vezette Faye-t. A barna tapétán rég i képek lóg tak,
rajtuk szárazföldi és teng eri tájak, az eg yik fal
mellett viseltes ülőg arnitúra, a sarokban pedig kis
viharvert zong ora.
– Szép lakás – mondta Faye, és komolyan is
g ondolta.
– Kicsit ódivatú – felelte Kerstin bocsánatkérőn,
de Faye látta rajta, hog y örül a bóknak. – Kér kávét?
Faye meg rázta a fejét.
 – Szóval a lányával költözne ide?
– Ig en, Julienne-nel. Nég yéves.
– Elvált?
Faye bólintott.
– Zökkenőmentes volt?
– Nem.
Kerstin felhúzta a szemöldökét.
– Van munkája?
– Még nincs. De szerzek. A Kereskedelmi
Főiskolára jártam. Csak először talpra kell állnom.
Kerstin felkelt, és felvezette Faye-t eg y lépcsőn.
Az emeleten volt eg y kis szalon és két háló.
Tökéletes volt, pont ilyenre volt szükség e.
– Havi ötezer.
– Kiveszem.

Két nappal később Chris seg ített neki költözni.

Kerstin karba tett kézzel állt a lépcsőn, és nézte,
ahog y becipelik a három dobozt, amelyben benne
volt Faye minden holmija. A leg több ruháját,
amelyet elhozott a lakásból, eladta eg y eleg ánsabb
használtruha-boltban a Karlaväg enen. Bármire kész
volt, hog y eg y kis pénzhez jusson.
Jacktól semmit sem akart kapni. Inkább el akart
venni tőle dolg okat. Az sokkal viccesebb.
Miután Chris elment, Kerstin bekopog ott az
ajtón. Faye abbahag yta a ruhák kicsomag olását, és
beinvitálta, de az asszony a küszöbön maradt.
– És a lánya hol van?
– Az apjánál. A héten átjön – válaszolta Faye, és
mag a elé tartott eg y blúzt.
– Elhag yta mag át?
– Ig en.
– Kinek a hibája volt?
– Kinek a hibája?
– Mindig valakinek a hibája.
– Hát akkor az övé. A leg yet is meg dug ta
röptében, én meg túl ostoba voltam, hog y
észreveg yem.
Faye összerezzent, amikor felfog ta, mit mondott,
de Kerstin csak bólintott eg yet.
Beakasztotta a ruhákat a szekrénybe,
felporszívózott, ág yat húzott, majd leheveredett, és
összekulcsolta a kezét a feje alatt. Találnia kell eg y
meg élhetési forrást. Gyorsan. Az első időben csak
azért, hog y életben maradjon. Hog y ki tudja fizetni
a lakbért Kerstinnek, meg tudja venni az ennivalót
és mindazt, amire Julienne-nek szükség e van. De
olyan munka kell, hog y leg yen mellette ideje
kidolg ozni az üzleti tervet. Nem liheg het a
nyakába folyton a főnöke.
Az ablakhoz ment. Eg y szőke, ötvenes férfi sétált
el a ház előtt eg y nag y afrikai oroszlánkutyával,
amely – mint kiderült – a Hasse névre hallg atott. A
kutya tépte a pórázát, és a férfi csak nag y
nehézség ek árán tudta meg tartani.
Faye tétova tekintettel követte őket.

Pár óra múlva Kerstin meg hívta vacsorázni a

beköltözése örömére. Húspog ácsát készített
krumplival és barna mártással. A kerek
ebédlőasztalra áfonyadzsemet és uborkasalátát is
tett.
– Nag yon finom – mondta Faye.
– Köszönöm.
Kerstin repetát tett elé.
Az ablakban az asszony fiatalkori képe állt. Barna
apródfrizurát viselt, és rövid, fehér ruhát.
A nő követte Faye pillantását.
– London, a hatvanas évek vég e. Bébiszitter
voltam, és beleszerettem eg y ang olba, Lord
Kensing tonba. Szép időszak volt.
– Miért nem maradt ott?
– Mert Lord Kensing ton édesanyja, Lady Ursula
nem tartotta jó ötletnek, hog y az eg y szem fia eg y
svéd bébiszitterrel éljen. Pár évre rá elvett eg y jó
házból való lányt, akit Marynek hívtak.
– De kár!
 – Íg y alakult. Nem panaszkodom.
– És mag a férjhez ment?
– Ig en. Rag narhoz.
Kerstin elfordult. Meg ráng atta a g allérját, de
úg y tűnt, nincs tudatában a mozdulatnak.
Faye a nőt vizslatta, majd kutatón körülnézett.
Rag narról nem látott képet, illetve kettejükről sem.
Kerstin csörömpölve letette az evőeszközt a
tányérra, felállt, kiment a nappaliból, majd eg y
képpel tért vissza. Letette az asztalra Faye elé. A
fotó eg y csupasz felsőtestű, fehér rövidnadrág os
férfit ábrázolt, aki eg y napozóág yon ült.
– Ő Rag nar – mondta Kerstin. – Palma, 1981.
– Jó kép – felelte Faye. – Biztos nehéz elveszíteni
valakit, akivel ilyen sokáig élt eg yütt az ember.
Mikor halt meg ?
– Mikor halt meg ? – Kerstin szeme elkerekedett,
és értetlenül meredt Faye-re. – Nem halt meg . Eg y
södermalmi öreg ek otthonában fekszik a g azfickó,
és ott is rohad meg .
– Ezt nem értem.
– Három éve ag yvérzést kapott.
– Vag yis eg yedül él?
Kerstin bólintott.
– Ig en. És élvezem – mondta, majd a szájába vett
eg y krumplidarabot. – Nyug almas és kellemes.
Csak az zavarja a lelki békémet, hog y még léleg zik.
A képre nézett, és az asztalra fordította.
– Veg yen még eg y kis húst. A jó étel balzsam a
léleknek.
Faye bólintott, és fog ta a tepsit. Hosszú idő óta
most először ízlett neki az étel.
Másnap reg g el Faye korán ébredt. Lement a
nyikorg ó lépcsőn a földszintre, ahol frissen főzött
kávé illata fog adta.
Kerstin már fenn volt. A Dagens Nyhetert olvasta,
és előtte az asztalon ott hevert eg y
összehajtog atott Dagens Industri. Rag nar képe,
amely teg nap még az asztalon feküdt, eltűnt.
– Jó reg g elt! – üdvözölte a nő. – Töltsön
mag ának!
Faye leült az asztalhoz, és a Dagens Industriért
nyúlt. Elolvasta a címlapot, átrág ta mag át eg y
vitaindító cikken, és a következő oldalon
eg yenesen Jack kék szemébe nézett. Összerezzent,
eg y pillanatig azt mérleg elte, ne lapozzon-e
tovább, de a cím vonzotta a tekintetét. Táplálni kell
a tüzet. Táplálni kell.
„Adelheim tag adja, hog y jeg yeznék a cég ét a
tőzsdén”, szólt a cím. Kerstin minden bizonnyal
hallotta, hog y Faye leveg ő után kap, mert felnézett
az újság jából, és őt vizslatta.
– Rossz hírek? – kérdezte.
 – Nem, semmi különös. Csak valaki, akit rég en
ismertem.
A cikkben Jack szűkszavúan azt nyilatkozta,
hog y nem várható a Compare tőzsdei jeg yzése, de
azt meg erősítette, hog y a pénzüg yi vezető, Ylva
Lehndorf elhag yta a cég et, és a zenei szolg áltatónál
a Musifynál folytatja karrierjét. Jack közös
meg eg yezésről beszélt, és sok sikert kívánt
Ylvának a pályafutásához. Arról eg yetlen szó sem
esett, hog y eg yütt él vele. Biztosan tudtak róla, de
a Dagens Industri túl előkelő lap volt ahhoz, hog y a
mag ánéleti pletykákat az üzlettel keverje.
Már elkezdte átalakítani Ylvát, g ondolta Faye. A
következő lépés az, hog y a nő vég leg abbahag yja a
munkát. Faye nem tudta, hog yan fog adja majd ezt.
Kárörömöt fog érezni? Sajnálni fog ja? Valahog y
könnyebb lett volna, ha tudja, hog y Ylva jobb nála.
Okosabb, erősebb. De a nő máris elkezdett
behódolni, és ettől eg yre inkább tűnt Jack
szajhájának, akit meg vett a pénzével és a sármjával.
Faye még eg yszer átfutotta a cikket, mielőtt
továbblapozott. Még nem volt világ os számára,
mire tudná ezt használni, mert nem volt kész
terve. Eg yelőre információt g yűjtött.
– Mit csinál ma? – kérdezte Kerstin.
– Sétálok eg yet. Eg yébként van itt a közelben
olyan hely, ahol kinyomtattathatok néhány
szórólapot?
– Szórólapot?
– Úg y tervezem, indítok eg y kis vállalkozást.
– Aha.
Kerstin letette az újság ot az asztalra, és Faye-t
mustrálg atta.
– Kutyasétáltatás. Úg y látom, ezen a környéken
mindenkinek van kutyája. Arra g ondoltam,
sétáltathatom őket, miközben azon töröm a fejem,
mihez kezdjek. Íg y kereshetek eg y kis pénzt,
könnyen és g yorsan. Aztán majd meg látjuk.
Leg alább időt nyerek.
Kerstin alaposan szemüg yre vette, aztán
visszatért az újság jához.
– Próbálja meg a daleni könyvtárban – mondta.

Faye húsz szórólapot nyomtatott ki, amelyeket

Enskede környékén, a stratég iailag fontos
pontokon helyezett el. Arra g ondolt, mit szólna
Alice meg a baráti köre, ha látnák. Leg nag yobb
örömére azon kapta mag át, hog y nem érdekli. Nem
volt pénze fitneszbérletre, és ha eg ész nap kutyát
sétáltat, eleg et mozog ahhoz, hog y lefog yjon.
Közben még pénzt is keres, amire ig encsak nag y
szükség e van, hog y eg yről a kettőre jusson.
 Chris habozás nélkül adna neki kölcsön, ha
kérné, de a barátnője már meg tette a mag áét. Faye-
nek most már önerőből kell boldog ulnia, hog y
meg mutassa saját mag ának és mindenki másnak,
képes rá. Évek óta először érzett mag ában harci
kedvet. A múlt vég ső soron erőforrásnak bizonyult.
Nem csak arra volt jó, hog y verítékben fürödve
ébredjen Sebastian képével lelki szemei előtt. Az
apjára nem volt hajlandó g ondolni. Ennyire még
tudott uralkodni mag án.
Meg szaporázta lépteit, meg állt eg y
villanyoszlopnál eg y sárg a családi ház előtt, és
elővette az előzőleg vásárolt rag asztószalag ot.
A kertben, a pázsiton álló trambulinon két,
Julienne-nel eg ykorú kislány ug rált. Nevettek és
sikong attak.
Faye sokáig nézte őket.
Hányszor csalják majd meg őket? Hányszor
dőlnek romba az álmaik? A férfiak g onoszság ainak
hosszú g yöng yfűzére hevert előttük. Majd
meg tapasztalják, milyen eltartottnak lenni, milyen
ha a külseje alapján ítélik meg az embert, milyen
próbálni beilleszkedni, mások kedvére tenni – ez
kötötte össze a különböző korú, más helyen és más
időben élő nőket.
És hirtelen meg értette. Eg y eg ész hadsereg van
odakint. És csak arra vár, hog y támadásba
lendülhessen. A leg tőbb nőt – akármilyen g azdag
és sikeres – meg csalta eg y férfi. A leg többnek van
eg y exe, eg y hűtlen g azfickó, eg y hazug csaló, aki
összetörte és lábbal taposta a szívét. A leg többnek
van eg y férfi főnöke, aki az alacsonyabb
képzettség ű és alkalmatlanabb férfi kollég át
léptette elő. A leg több jár cég es karácsonyi bulikra,
ahol állandóak a meg jeg yzések és a tapizások. A
leg több nő háborús sebesült. Íg y vag y úg y. És a
leg több nő arról álmodik, hog y ízzé-porrá zúzza a
férfit.
De eddig hallg attak. Összeszorították a fog ukat.
Ők voltak a nemesebbek. Meg bocsátottak és
kieng esztelődtek. Vig asztalták a g yerekeket,
amikor a férfi az íg érete ellenére nem jött. Fátylat
borítottak a múltra, amikor a férfi lekicsinylő
dolg okat mondott. Meg hívták a g yerek
születésnapjára a szüleit, akik váláskor ellene
fordultak, és lelkesen mag asztalták előtte a férfi új
feleség ét. Mert ilyenek a nők. Elfojtják a
harag jukat. Mag uk ellen fordítják. Nincsenek
ig ényeik, és nem követelnek ig azság ot. A jó
kislányok nem verekszenek. A jó kislányok nem
emelik meg a hang jukat. Ezt minden kislány
meg tanulja már a kezdetek kezdetén. A nők tűrnek,
meg bocsátanak, viselik a felelősség et, szerények, és
annyira meg húzzák mag ukat, hog y már-már
meg szűnnek létezni.
Nem Faye volt az első nő a világ történelemben,
akit a férje meg alázott, hülyének nézett, és
lecserélt eg y fiatalabbra.
De ennek most vég e, g ondolta Faye. Eg yütt
erősek vag yunk, és nem hallg atunk tovább.
Faye még az ajtón sem lépett be, amikor
meg csörrent a telefonja. Az este folyamán további
nég y kutyatulajdonos hívta, és meg kérdezte, van-e
ideje sétáltatni a kutyáját. Faye meg érzése
helyesnek bizonyult, tényleg nag y ig ény volt erre a
szolg áltatásra.
A földszinti konyhából csörömpölés hallatszott.
Faye ug yan felajánlotta, hog y csinál vacsorát, de
Kerstin rag aszkodott hozzá, hog y majd ő. Abba
azért belement, hog y Faye havi kétezer korona
kosztpénzt fizessen. Ez a meg oldás mindkettejük
meg elég edésére szolg ált.
Faye fog ta a laptopját, meg nyitotta az Excelt, és
csinált eg y eg yszerű táblázatot a jövőbeli
munkájáról. Már másnapra két sétáltatást rendeltek
meg . Óránként százhúsz koronát kért. Amikor a
táblázat készen volt, reg isztrálta az eg yéni
vállalkozását. Már tudta, hog yan fog ja hívni a
cég et, amikor részvénytársaság lesz belőle.

Szakadt az eső, befolyt a kabátja alá, bőrig ázott.

Faye nem is emlékezett rá, mikor járt íg y utoljára.
Zorro és Alfred a pórázát tépte, a vihar
szemlátomást nem izg atta őket.
Ha pár hónapja valaki azt mondja neki, hog y
szakadó esőben fog ja ünnepelni a születésnapját
két g olden retriever társaság ában, biztosan
hülyének nézi.
De az életben történnek váratlan fordulatok. Ha
valaki, akkor Faye ezt nyilvánvalóan tudta.
Az utóbbi napokban új napirendet alakított ki.
Mindennap fél hatkor kelt, lezuhanyozott, meg ette
a tojásos kaviárból álló reg g elijét, és már indult is.
A napi két kutyasétáltatásból eg ykettőre nyolc lett,
és eg yes kutyatulajdonosok napi kétszer is ig énybe
vették a szolg áltatásait. Kerstinnek semmi kifog ása
nem volt ellene, hog y ezenfelül még
kutyameg őrzést is vállaljon eg y-eg y estén.
Faye tüsszentett eg yet. Arra vág yott, hog y
hazamehessen, és beülhessen eg y kád forró vízbe,
ahog y azt az utolsó sétáltatás után szokta.
– Most már aztán elég leg yen! – kiáltott, amikor
az eső még jobban rákezdett.
Miután átadta a kutyákat a tulajdonosuknak,
Lönnberg asszonynak, Faye rög tön hazament, rég
fáradt már el ennyire a lába.
Óvatosan nyitotta ki az ajtót, hog y ne zavarja
Kerstint, aki ilyenkor olvasni szokott, és
nesztelenül ment fel a lépcsőn. Amikor belépett a
fürdőbe, látta, hog y már meg eng edték neki a
fürdővizet. A mosdókag ylón eg y csokor kerti virág
állt vázában.
Kerstin jelent meg mög ötte.
– Köszönöm – suttog ta Faye.
– Gondoltam, jól fog esni – mondta a nő. – És…
vettem mag ának valamit. Eg y kis ajándékot. A
konyhaasztalon van.
– Honnan tudta?
– Hog y születésnapja van? Benne van a bérleti
szerződésben. Öreg vag yok, de nem vak… Na most
fürödjön meg .
Amikor Faye kiszállt a kádból, hatalmasat
kordult a g yomra. Lesurrant a lépcsőn, kinyitotta a
hűtőt, és elővett néhány főtt tojást. Felszeletelte
őket, majd kaviárt kent rájuk. Leült néhány szelet
kétszersülttel az asztalhoz, és kibontotta a zöld
csomag ot.
Eg y pár fekete Nike volt benne.
Faye szeme könnybe lábadt.
Belebújt a cipőbe, és körbesétált a nappaliban.
Puha volt, és tökéletesen illeszkedett a lábára.
Meg állt Kerstin szobája előtt. Az ajtó alatt fény
szűrődött ki, ezért bekopog ott.
 A nő már lefeküdt, eg y könyv volt a kezében.
Faye leült az ág y szélére, és felemelte a lábát, hog y
Kerstin lássa.
– Tökéletes, köszönöm.
Kerstin becsukta a könyvet, és a hasára tette.
– Meséltem már, hog yan ismerkedtem meg
Rag narral?
Faye meg rázta a fejét.
– A titkárnője voltam. Nős volt. Tíz évvel idősebb
nálam, ig azg ató és milliomos, és majd elájultam a
mosolyától. Eleg áns ebédekre vitt, virág ot vett
nekem, elárasztott bókokkal. – Szünetet tartott.
Vég ig simított a takarón. – Beleszerettem. Ő is
belém. Vég ül elhag yta a nejét, aki a g yerekekkel
eg yütt elköltözött. Én meg be. Felmondtam. A
napjaimat a teniszezésnek, a házimunkának és a
Rag narról való g ondoskodásnak szenteltem.
Nyaranta utaztunk, Spanyolország ba,
Görög ország ba. Eg y évet az Eg yesült Államokban
töltöttünk. Eltelt nég y év. Aztán öt. Hat. Eszembe
sem jutott szég yenkezni azért, amit a volt
feleség ével tettem. Nem mertem szóvá tenni, hog y
bánt vele és a g yerekeikkel. Ellenkezőleg , örültem,
hog y már nem fog lalkozik velük. Bebeszéltem
mag amnak, hog y meg érdemelték. Mert sosem
szerették úg y, mint én.
 Meg nyalta az alsó ajkát.
– Aztán történt valami. Sötétség . Erőszak. Az
első alkalmakat még elszig etelt eseteknek hittem.
Menteg etőzött, mag yarázkodott, és én készség g el
elfog adtam. De fokozatosan romlott a helyzet. És
nem tudtam kitörni. Ne kérdezze, miért, mag am
sem tudom.
Kerstin köhög ött, miközben ökölbe szorított
kezét a szája elé tette.
– Nem volt merszem – folytatta. A hang ja
eg yszerre volt g yeng e és erős. – Pedig minden
porcikámmal g yűlöltem. A hűtlenség et el tudtam
tűrni. Az semmi sem volt az eg yre sebzettebb
testhez képest, és ahhoz képest, amit elvett tőlem.
Gyereket vártunk. De úg y meg vert, hog y a baba
elment. Utána már a halálát kívántam. Hog y ne
léleg ezzen többé. Amikor ag yvérzést kapott,
először nem akartam mentőt hívni, csak néztem,
ahog y a földön fekszik, és ráng atózik. A szeme
seg ítség ért esdekelt. Örömet okozott, hog y
g yeng ének látom, hog y a seg ítség emre szorul. Ott
akartam hag yni, de eg y szomszéd meg hallotta a
kiáltásait, és becseng etett. Ki kellett nyitnom az
ajtót, és fel kellett hívnom a mentőket. Jól
játszottam a sokkos állapotban lévő feleség
szerepét, de amikor betették Rag nart a mentőbe,
láttam a szemén, hog y meg értette. És ha felépül,
meg öl.
Faye nem tudta, Kerstin arra számított-e, hog y a
történet sokkolni fog ja, de az a helyzet, hog y a
férfiak g onoszság a őt már nem lepte meg .
Kerstin meg ig azított eg y kiszabadult ősz
tincset.
– Tudom, ki mag a – mondta. – És nag yjából azt
is, mi történt. Jack Adelheim feleség e volt.
Faye bólintott.
Kerstin az ág ytakarót babrálta, aztán a szemébe
nézett.
– Tudom, hog y készül valamire. Láttam, ahog y
jeg yzetel, láttam a listáit és a vázlatait. Csak
mondja meg , miben seg íthetek, és seg ítek.
Faye mellé ült az ág yra, fejét a támlának
döntötte, és a főbérlőjét méreg ette. Kerstin
története lesújtó volt, bár Faye jó részét előre
kitalálta. Hog y Kerstin is szenvedett, minden
kétség felett állt, de vajon meg bízhat benne?
Tudta, hog y szükség e lesz mások seg ítség ére, és
úg y döntött, hinni fog a női összefog ásban. De ez
nem azt jelentette, hog y minden nőben meg bízik.
Ennyire azért nem volt naiv. Az idős nő hang jából
kicsendülő g yűlölet azonban ug yanolyan sötét
volt, mint az övé, íg y aztán lehunyta a szemét, és
elmondta, hog yan akarja kicsinálni Jackot.
A terv a kutyasétáltatás órái alatt öltött alakot,
amikor nyug odtan kidolg ozhatta a stratég iáját.
Kerstin hallg atta és bólog atott, néha el-
elmosolyodott.
– Remek szervező vag yok. Nag y seg ítség et
fog ok jelenteni mag ának – mondta.
Szárazon, tárg yilag osan. Aztán fog ta a könyvét,
és folytatta az olvasást. Faye ezt célzásnak vette:
ideje mennie.
Minden mozg ásba lendült.
Visszafordíthatatlanul. És már nem volt eg yedül.
Faye Kerstin seg ítség ével dolg ozta ki a
tevékenység i kört. Teltek-múltak a hónapok, és a
cég növekedett. Felvettek két nőt
részmunkaidőben, területileg terjeszkedtek, és
átépítették a pincét, hog y a kutyák náluk
maradhassanak éjszakára.
Kerstin az adminisztrációs feladatokban seg ített
Faye-nek, és amit a háziasszonyként töltött évek
alatt nem tudott, meg tanulta használni az
internetet. Csodálatosan hatékony volt, és a
seg ítség ével a mutatók eg ykettőre szépen
festettek. Ahhoz viszont kellett némi idő, hog y
Faye meg szerezze a tőkét, amelyre szükség e volt.
Kétszázezer koronát célzott meg , és türelemre
intette mag át. Tart, ameddig tart.
Természetesen csak a kutyasétáltatásból
származó jövedelméből nem lesz eleg endő tőke, de
minden eg yes meg maradó koronát visszaforg atott.
Olvasta a pénzüg yi lapokat, nézte a nag y
hírcsatornákat, hog y naprakész leg yen, és a
befektetéseknél használhassa a tudását.
Veleszületett tehetség e volt pénzüg yi téren, de
nem vállalt túlzott kockázatot. Azon a szinten
maradt, amelyen a tőke lassan, de biztosan
g yarapszik.
Tizenöt kilót fog yott, amióta a férje bejelentette,
hog y válni akar. Nem mintha még érdekelte volna,
de ismerte Jack g yeng e pontját. A férfiak g yeng e
pontját. A karcsúság mindenképpen szükség es volt
a céljai eléréséhez.
A rég i ruhái lóg tak rajta, és Kerstin néhány
lyukat csinált az övén, hog y az meg tartsa a
farmerját. Faye csak nevetett, amikor az asszony
azt mondta, rászolg ált, hog y veg yen mag ának
néhány új cuccot. Soha az életben! Kétszázezer
korona. Addig eg y vasat sem költ felesleg esen.
Amióta Faye Kerstinhez költözött, Julienne
minden második héten nála volt. Mostanra már az
is nyilvánvalóvá vált, hog y Ylva Lehndorf ráunt a
mamás-papásra odahaza Liding őn, és Jack sem
rag aszkodott ahhoz, hog y Julienne a feltétlenül
szükség esnél többet leg yen nála. Eg yre g yakrabban
hívta, és kérdezte meg , nem tudna-e Julienne-re
vig yázni. Csak azért nehezítette meg anya és lánya
találkozását, hog y Faye fölé kerekedhessen.
Kerstin repesett az örömtől, hog y g yerek van a
házban. Mindent meg tett a kislánynak, és nag yon
szívesen elvitte reg g elente az óvodába.
A két nő eg yütt g ondoskodott Julienne-ről.
Olyanok voltak, akár eg y kis család. Amikor Faye
meg kérdezte, nem köti-e le Julienne túl sok idejét,
Kerstin úg y nézett rá, mintha elment volna a józan
esze.
– Mindig eg y kislányról álmodoztam, és örülök,
hog y vég re nem vag yok eg yedül – mondta, és a
nappali felé mutatott, ahol Julienne a földön
térdelve rajzolt. – Eg y csoda, eg y ang yal, és már
most félek attól a naptól, amikor majd elköltözik.
Faye meg lepetten látta be, hog y ő is.

Az aug usztusi nap fényében Faye és Chris az

enskedei sportpálya mentén sétált három kutyával:
eg y törpe schnauzerrel és két g olden retrieverrel.
Mindkettejük leg nag yobb meg lepetésére Chris a
Ludde nevű törpe schnauzer pórázát fog ta. Chris
sosem szerette az állatokat.
– Őszintén szólva lehet, hog y veszek eg y ilyet –
mondta. – Akkor nem kellene pasikra vadásznom,
hog y meg osszam velük a mag ányomat.
– Nem is rossz ötlet. Most, hog y már van
viszonyítási alapom, ki merem jelenteni, hog y
sokkal jobban bejönnek a kutyák, mint a férfiak.
– Apropó, őstulkok! Mi újság ? Az ig azat
meg vallva úg y fest, szemtelenül jó formában vag y.
Faye a szemébe nézett.
– Mert jó formában is vag yok.
– Jó ilyennek látni. Bár tudom, hog y nem kutyát
akarsz sétáltatni életed hátralévő részében. Látod,
milyen jót tett neked, hog y meg szabadultál attól a
seg g fejtől?
Faye bambulva fig yelte, ahog y Lönnberg
asszony eg yik g olden retrievere levizel eg y
oszlopot.
– Van számodra eg y üzleti ajánlatom – szólalt
meg . – Eg y befektetési lehetőség .
– Ig en? Csupa fül vag yok.
– Nem itt. Nem íg y.
A nyáladzó kutya felé biccentett, amely buzg ón
rámászott a törpe schnauzerre. Meg ráng atta a
pórázt, hog y szétválassza őket.
– Ráérsz hétvég én velem vacsorázni? Meg
szeretném mutatni az üzleti tervemet.
– Persze. Eg y feltétellel.
– Mi az?
– Hog y utána elmeg yünk bulizni. Borozunk,
emberekkel találkozunk, beszélg etünk, flörtölünk.
Fog lalok asztalt, és én fizetek. Neked csak annyi a
dolg od, hog y odajössz azzal az üzleti tervvel, és
szépen mosolyog sz, mert az már nag yon hiányzik.
És valami jó feszülős cuccot veg yél fel! Ha nincs,
adok kölcsön, majd átküldök valamit. Ideje, hog y
leporold mag ad. Különben nemsokára csak
konzervnyitóval lehet bejutni a lábad közé. Tudod,
hog y összenő, ha az ember sokáig nem használja?
Chris elvig yorodott, és Faye is szélesen
mosolyg ott. Eg y buli Chrisszel, ebbe simán
belemehet. Vég re újra volt ereje élni.
Amikor Jack szokás szerint az utolsó pillanatban
felhívta, hog y nem vig yázna-e hétvég én Julienne-
re, Faye most először nemet mondott.
– Miért nem?
– Mert bulizni meg yek Chrisszel.
– De mi elutazunk Ylvával, már fog laltunk
szobát a sandhamni Seg larhotelletben.
– Hát az kész szerencse, mert van
g yerekmenüjük.
– De…
– Semmi de, Jack. Sajnálom, de nem hívhatsz fel
péntek reg g el ilyennel. Érezzétek jól mag atokat
Sandhamnban!
A férfi tiltakozását meg sem várva kinyomta a
hívást.

A Teaterg rillenben a főpincér udvariasan

odabiccentett neki, majd az asztalhoz kísérte. Faye
a hátában érezte a pillantásokat, amikor átvonult a
helyiség en. Mag as sarkút viselt, és rövid, fekete
ruhát, amely követte a dereka vonalát. Mindkettőt
Christől kapta kölcsön. A haját kieng edte. Évek óta
nem érezte mag át ilyen dög ösnek.
Chris felállt, és színpadiasan meg tapsolta. A két
g ombsoros öltönyt viselő, pocakos pasasok
meg bámulták őket, miközben libamájat és
osztrig át falatoztak.
– Azt a mindenit, de jól nézel ki!
– Te sem panaszkodhatsz – felelte Faye, és
vég ig simított Chris ezüstflitteres ruháján.
– Chanel – felelte a barátnője, és leült. – Mivel az
a terv, hog y keverjük az üzletet az élvezettel,
szerintem vág junk is bele. Csak utána akarok
berúg ni, hog y ne ráng athass bele a zavaros
üg yeidbe. Alkoholos állapotban sosem hoztam jó
döntéseket. Leg feljebb vicceseket, de jókat nem.
Faye leült Chrisszel szemben a vörös
bársonyhuzatú kanapékkal berendezett bokszban.
Eg y pincér töltött neki, miközben ő előhalászta a
papírt, amely az üzleti tervét mutatta be.
– Itt is van – mondta, és Chris elé tolta.
A barátnője felvette a papírlapot, és elolvasta az
eg yetlen szót, amely rajta állt: Revenge. Bosszú.
Hahotában tört ki.
– Mi…?
– Emlékszel, mit mondtál, amikor munkát
ajánlottál? Azt, hog y én tudom, mi kell a nőknek.
Az utóbbi hónapokat annak szenteltem, hog y
elemezzem a nők ig ényeit és vág yait. És tudod, mit
akarnak mind? Revansot. Minden nő, akit
tönkretettek a rohadékok, bosszút akar állni azon a
hűtlen szemétládán, aki eldobta eg y fiatalabbért. A
pasin, aki kihasználta, lebecsülte és kijátszotta.
Úg y tűnt, Chris remekül szórakozik.
– És hog y akarsz bosszút állni? – kérdezte, és
kortyolt eg y kis pezsg őt.
Kedves és okos volt. Veszélyes párosítás.
– Meg mutatom Jacknak, hog y okosabb vag yok
nála. Elveszem a cég ét. És még hozzá úg y, hog y
eg y cég birodalmat építek ki. Más nőkkel eg yütt.
Beleg ondoltál már, hány és hány tehetség es női
vállalkozó van ebben az ország ban, akiknek
áruházuk, PR-irodájuk, pénzüg yi vállalkozásuk
van? És még ha túl kevesen vannak is, léteznek, és
helyet követelnek. Olyan üzleti modellt fog ok
kidolg ozni, amelyben a cég ötveneg y százaléka az
enyém, neg yvenkilenc százalékot pedig
befektetőknek adok el. Neg yvenkilenc nőt veszek
be, és mindeg yiknek eg y százalékot adok.
Eg yesével fel fog om keresni őket, elmondom nekik
a történetemet, meg hallg atom az övéket, és
rábírom őket, hog y fektessenek be. De a
leg fontosabb a közösség i média! Minden eg yes
instag ramozó és blog g oló lánnyal kapcsolatban
fog ok állni, íg y nem lesz g ond nag y hírverést
csapni.
– De mit fog sz értékesíteni?
Chris intett a pincérnek, hog y töltsön még
pezsg őt. Három kortyra itta ki a poharát. A
szomszédos bokszban ülő üzletemberek kéjsóvár
pillantásokat vetettek rájuk, de Chris hátat
fordított nekik.
– Kutyaápolási cikkeket és parfümöt – válaszolta
Faye.
Chris lassan bólog atott, de úg y tűnt, még
mindig kétkedik.
– Kemény piac – mondta szárazon. – Túltelített.
A konkurencia kőkemény. És ez a fajta tevékenység
sok befektetést meg tőkét ig ényel, kiváltképp a
marketing és a PR. Óriási a kockázat.
– Ig en, tisztában vag yok vele, hog y becsődölhet.
De nem hiszem. És épp ezért szeretném
meg kérdezni, akarsz-e az első eg yszázalékos
befektetőm lenni?
– Mibe fáj ez nekem?
– Százezer koronába.
– Hol írjam alá?
Chris felemelte a poharát a pincér felé, aki
csordultig töltötte. Faye is felemelte a mag áét.
Tudta, hog y Chris meg fog ja érteni. Az első,
leg eg yszerűbb üg yet meg oldotta. Már csak
neg yvennyolc nehéz volt hátra.
Miután meg vacsoráztak, meg kérték a főpincért,
hog y fog laljon nekik asztalt a Riche-ben. A
konyhán át kísérték be őket, surranópályán,
amelyet csak a beavatottak ismertek. Éles fény, a
szakácsok fennhang on kiabált utasításai,
porcelántányérok csörömpölése, szapora léptek.
A Riche szokás szerint tömve volt. Chris rög tön
eg y üveg habzóbort kért, mivel már túlság osan
berúg tak ahhoz, hog y pezsg őt ig yanak. Amúg y is
pénzkidobás volt, ezért Faye szívesebben ivott
Cavát és Proseccót, mint pezsg őt. Ha bekötnék a
szemét, meg sem tudná különböztetni őket.
A pultnál részeg embertömeg dülöng élt. A
többség pár évvel idősebb volt nála. Nem csoda,
hog y a helyet elváltak menedékének nevezték.
Középkorú, elvált emberek húspiaca volt. Itt
fontosabb, kinek milyen vastag a pénztárcája, mint
hog y mekkora a farka. Az ag yonbotoxolt nők
kétség beesetten kapaszkodtak abba a képzetükbe,
hog y meg felelő meg világ ításban még mindig
húsznak néznek ki.
A palack jeg esvödörben érkezett, és Faye Chris
felé emelte poharát.
 – A szabadság ra! – mondta, és érezte, hog y
ünnepélyesebben hang zott, mint amilyennek
szánta.
Az alkohol meg akadályozta, hog y elkerülje a
banalitásokat.
De Chris komolyan nézett a szemébe.
– Alig pár évbe telt, mire rájöttél – mondta –, de
most szabad vag y. Eg észség ünkre! Jackra! A jóisten
keg yelmezzen neki!
Kuncog ott.
– Szerinted sikerülni fog ? – kérdezte Faye, és
letette a poharát. – A tervem a Reveng e-dzsel.
– Szerintem az eleje, a befektetők felkutatása a
leg könnyebb. Ahog y mondtad: mindnyájunkat
rászedtek. Íg y vag y úg y. És ezt mindnyájan meg
akarjuk torolni, ezért azonosulni tudunk az
üzenettel. Zseniális PR- és marketing ötlet. A
bosszú keresett árucikk.
Chris vig yorg ott, és kiitta a poharát. A pincér
eg ykettőre ott termett, és újratöltött. Itt hozzá
voltak szokva a borra szomjazó nőkhöz.
– Évekig fog tartani. Esztelenség , ug ye? Hog y
kész vag yok ennyi időt szánni a bosszúra?
Faye pillanatnyi hezitálást érzékelt.
– Nem. Fig yelembe véve, mit tett Jack. Kezd
bűntudatod lenni?
 Mielőtt Faye válaszolhatott volna, Chris
felemelte a poharát, és folytatta:
– Ne felejtsd el, hog y benne voltál a Compare
felépítésében. Nélküled Jack és Henrik sosem
boldog ult volna. Az rendben van, hog y az ember
elválik, előfordul az ilyesmi. De az nem oké, hog y
az eg ykori élettársát, a g yermeke anyját
kisemmizi. Azok után, amiket érte tettél, és azok
után, hog y annyiszor kiálltál mellette. Az után a
sok szar után, amit veled tett. És most nem csak a
különválásotok utáni dolg okra g ondolok.
– Ig azad van. Tudom, hog y ig azad van.
– Eg y férfi sosem ag g odalmaskodna ennyit. Csak
menne a feje után pillanatnyi meg ing ás nélkül.
Ekkor valaki az asztalukhoz lépett. Faye
felpillantott. Eg y huszonöt év körüli fiú szemébe
nézett. Szűk, fekete pólót és sötét nadrág ot viselt.
A karja tele volt tetoválva, a feje kopasz, az ajka
telt. Ideg esítően jól nézett ki. Mint Jack
fiatalkorában.
– Elnézést a zavarásért – kezdte –, de a
barátaimmal meg untuk, hog y a pultnál
szorong junk azokkal a lúzerekkel. Azt szeretnénk
kérdezni, menedékjog ot kaphatnánk-e ennél az
asztalnál. Vag y leg alább ideig lenes tartózkodási
eng edélyt.
 Pár méterrel arrébb két srác integ etett feléjük.
– Eg y pillanat – mondta Chris.
– Persze, várok – felelte a fiú, és csatlakozott a
haverjaihoz.
Chris nevetett.
– Mit szólsz? – kérdezte.
Faye vállat vont.
– Miért ne?
– Mert pár hónapja még azt g ondoltad, hog y
kínos jóképű, fiatal srácokkal ülni itt.
– Akkor még házas voltam. Eg yébként meg a
pasasok szég yenkezés nélkül járhatnak fiatalabb
csajokkal, úg yhog y itt az ideje, hog y kövessük a
példájukat…
Elhallg atott, amikor eg yenesen Alice szemébe
nézett. Néhány asztallal arrébb ült eg y társaság g al,
és amikor észrevette, hog y Faye meg látta,
elfordította a tekintetét.
– Hadd jöjjenek, vicces lesz – mondta Faye, és
kiitta a poharát.
Alice pillantása lyukat ég etett az oldalába,
amikor újratöltötték a poharát. Látta, hog y
sug dolóznak.
Chris még két üveg habzóbort rendelt, és helyet
csinált a srácoknak. A három fiúnak nag y szeme
volt, barátság osan viselkedtek, és el voltak bűvölve.
Faye arra g ondolt, hog y ez a nemzedék nem olyan,
mint Jacké. Ők nem ijedtek meg a sikeres nőktől,
barátság os kíváncsiság g al fordultak feléjük, és
Christ fag g atták az üzleti tevékenység éről.
Eg yértelműen csodálták, amit elért.
Eg yúttal arra is rájött, milyen remek érzés, ha
szép és fiatal emberek dong ják körül. Mámorító
volt.
A beszélg etés g ördülékenyen folyt, és felszínes
maradt. Ezeknek a srácoknak, akiket még nem
tépázott meg az élet, semmi sem volt bonyolult.
Szég yenkezés nélkül flörtöltek. Faye vég ig érezte,
hog y Alice és a társaság a fig yelemmel kíséri, mi
történik az asztaluknál. Nincs annyi botox a
világ on, amennyi leplezhette volna hüledező
arckifejezésüket. Az futott át a fején, hog y képesek-
e még leeng edni a szemöldöküket.
Jack ki fog akadni, és ordítozni fog vele, de már
nem árthat neki. Már semmi köze hozzá, mit
csinál, és kivel. Ettől a g ondolattól jobban
meg ittasult, mint a habzóbortól. És hónapok óta
először érzett forróság ot a lába között. Mag ához
húzta a fekete pólós fiút, aki először jött oda az
asztalukhoz, és meg csókolta. Benedvesedett,
amikor meg érezte a szájában a nyelvét és a
combján a kezét. Közben vég ig Alice-t nézte.
 A csók csak pár másodpercig tartott. Amikor
szétváltak, Faye odabiccentett Alice-nak, a
poharáért nyúlt, és a mag asba emelte. A nő néhány
pillanatig rábámult, majd tüntetőleg az
asztaltársához fordult.
– Hog y hívnak? – kérdezte Faye, és nevetve a
fekete pólós fiúra nézett.
Látta a szemén, hog y akarja őt, és amikor
lesandított, azt is látta, hog y dudorodik az ág yéka.
Uralkodnia kellett mag án, hog y ne simog assa meg ,
itt, a Riche-ben az asztal alatt. Inkább közel hajolt
hozzá, hog y a fiú jobban beláthasson a
dekoltázsába. Tudta, hog y a meg keményedett
mellbimbói kirajzolódnak a ruhán. Chrisnek most
is sikerült lebeszélnie róla, hog y melltartót
veg yen.
– Robin – mondta a srác, és Faye mellét bámulta.
– Robinnak hívnak.
– Eng em Faye-nek. És ma felmeg yek hozzád.
Előrehajolt, és meg int meg csókolta.

Faye hasog ató fejfájással ébredt, és amikor

nyújtózkodott eg yet, az előző este emlékképei
suhantak át lelki szemei előtt. A keze eg y izmos,
tetovált karba ütközött. Kikelt az ág yból, az
ablakhoz ment, és kinézett. Eg y parkoló és néhány
emeletes ház. Az ég szürke. A háta mög ött a
tetovált karú srác mocorog ni kezdett. Robert?
Robin?
– Hány óra? – motyog ta álomittasan.
– Fog almam sincs – felelte Faye. – De ideje
mennem.
Kényelmetlenül érezte mag át ebben a solnai
eg yszobás lakásban.
– Kár.
A fiú nyújtózkodott eg yet a fekete ág yneműben,
és kutyaszemekkel nézett Faye-re. A nő fején az
előző éjszaka újabb emlékfoszlányai futottak át.
Úristen, hát nem teg nap volt, amikor utoljára eg y
eg yszobás lakás eg yszemélyes ág yában szexelt
mindenféle ag g leg ényholmik között: üveg asztal,
fekete bőrkanapé, jukkapálma és a kötelező
vodkag yűjtemény a polcon. Úg y tűnik, a fiatal
srácok ellenállnak a divathóbortoknak.
– Hát ja, kár – mondta, és a ruháit keresg élte. –
Mit csinálsz ma?
– Lazulok. Focit nézek.
– Lazulsz – utánozta Faye akaratlanul is. – Sajnos
a néni nem ér rá lazulni. Haza kell mennie.
– Nem is vag y néni… – A mosolya eg yszerre volt
szexi és aranyos. – Meg adod a számodat?
– Nem, szívem. Szép volt, jó volt. De
pillanatnyilag nem érdekelnek a pasik.
Mag a is hallotta, milyen meg keseredetten
beszél. A teg nap este távolinak tűnt, a homloka
lüktetett a másnaposság tól, a nyelve mintha
meg duzzadt volna.
A fiú felnevetett, és hozzá vág ta a párnát. Faye
félreug rott.
– Nag yon szexi vag y, tudod? – szólalt meg a fiú.
Kikelt az ág yból meztelenül, a kockás hasa
fehérlett. Faye fig yelte. Már elfelejtette, milyen
hamar visszanyerik az erejüket a fiatalok. Az
éjszaka ködbe veszett, de arra azért emlékezett,
hog y a vég én már nem is számolta, hányszor tette
mag áévá.
A fiú felé lépdelt, Faye pedig mosolyog va hátrált
az ablak irányába. A feneke a hűvös üveg hez ért.
Robin meg csókolta és hozzásimult. Faye a combján
érezte az erekcióját. Érezte, hog y a teste többet
akar. Felült az ablakpárkányra. A fiú szája bejárta a
testét. Harapdálta, csókolta, csiklandozta. A
combját, az ág yékát, a hasát. Faye hang osan
felnyög ött, meg fog ta a fiú fejét, és a lába közé
húzta, átadva mag át az élvezetnek. És közben
eg yáltalán nem érezte azt, hog y meg kell felelnie.
A fiú örült, hog y kielég ítheti, örömet okozhat neki.
És Faye már rég nem élt át ilyesmit.
 Amikor a csúcsra ért, meg simog atta a srác
nyakát, és hang osan felnevetett.
Új időszak kezdődött az életében, most rajta volt
az élvezet sora.
Faye a tovasuhanó fákat nézte az ablakon át. A
västeråsi vonaton ült, a vázlatai a táskájában.
Teg nap átadta a kutyasétáltatást Kerstinnek, mert
ma eg y csomag olásdizájnnal fog lalkozó cég
vezetőjével volt találkozója.
A terméknek jónak kell lennie, de van valami
ennél is fontosabb, hog y tényleg sikerrel járjon. A
közösség i média. Az a lényeg , hog y elérje az
embereket, lássák a hírfolyamban, meg osszák. És a
csomag olás a leg jobb módja annak, hog y felszítsa a
vásárlókedvet, és rábírja a fontos
meg mondóembereket, hog y reklámozzák a
termékét az Instag ram- és Facebook-oldalukon. A
fog yasztóknak úg y kell érezniük, kiválasztottak, és
a terméknek jól kell mutatnia a mobiltelefonnal
készített képeken.
Faye úg y döntött, hog y a krém tég elye fekete
lesz, és a kerek tetőt aranyszínű, cikornyás R betű
fog ja díszíteni. De a csomag olás nem pusztán mag a
a tég ely. Kell mög é eg y sztori is. Manapság
minden sikeres terméknek van sztorija. Mint
például Elizabeth Arden Eig ht Hour Creamjének. Az
nem számít, mennyi ig az abból, hog y eg y
versenyló lábsérülésének kezelésére találta ki a
krémet, és a seb nyolc óra alatt beg yóg yult. Csak az
számít, hog y a vásárlók hinni akarnak a
történetben. A jó történeteket mindenki szereti. És
Faye-nek pokolian jó sztorija volt.
Miközben a vonat keresztülrobog ott a Mälaren
völg yén, Faye semmi mást nem érzett, csak
színtiszta boldog ság ot. Erre vág yott: hog y
felépítsen eg y cég et az alapoktól. Az álom, amelyet
Jack elvett tőle. Ő pedig nem tiltakozott. Mikor
csalta meg a férje először? Hűség es volt eg yáltalán
valaha? Leg alább akkor, amikor még szerette és
vonzónak találta Faye-t?
Sokat g ondolkodott rajta, miért cserélte le Jack a
karrierista Ylvára, amikor anno ő akarta, hog y Faye
otthon maradjon. Aztán eg yre inkább belátta, hog y
a Jack-féle férfiaknak a vadászat izg alma kell.
Folyton új játékszert akarnak.
Arra is rájött, hog y Jack élvezi a hatalmat.
Élvezte, hog y olyasvalakivé tehette őt, aki nem
volt.
De Faye most már soha többé nem fog ja eltűrni,
hog y eg y férfi birtokolja.
Amikor kilépett a västeråsi állomás épületéből,
kellemetlen eső fog adta. Fog ott eg y taxit, beszállt,
és odaadta a sofőrnek a címet. Västerås sokkal
nag yobb volt Fjällbackánál, de az emberek
valamiért a szülőfalujára emlékeztették. Rég en
mindig azonnal elhesseg ette az emlékeket, amint
felbukkantak, de az elmúlt hónapok zűrzavarában
valami meg változott. Gyerek- és kamaszkora
szereplői sorban vonultak el előtte. Az apja
pillantása, ha valami nem úg y történt, ahog y ő
szerette volna. Sebastian elszánt arca. A
szerencsétlenség , amely az eg ész településre
hatással volt. Az anyja sápadt keze és hang os sírása.
Az osztálytársai tekintete a történtek után. A
szánalom. A kíváncsiság . A tolakodás.
Mindezt már mag a mög ött hag yta. De
meg szabadul tőle valaha?
Elveszett az emlékeiben. Ekkor a kocsi hirtelen
meg állt, és a sofőr felé fordult. Mozg ott a szája, de
Faye eg yetlen hang ot sem hallott.
– Parancsol?
– Kártya vag y készpénz?
– Kártya – mondta, és a táskájában kezdett
kotorászni a pénztárcája után.
Amikor kiszállt a taxiból, eg y homokszínű
g yárépületet látott mag a előtt. Az eső lecsendesült,
de még mindig hideg , apró cseppekben szitált.
Kinyitotta a bejárati ajtót, és belépett az
előcsarnokba, mire a festett vörös hajú recepciós
felpillantott.
– Üdvözlöm – mondta, de úg y hang zott, mintha
azt kérné: „Könyörg ök, mentsen ki innen!”
Éppen a körme reszelg etésével volt elfog lalva,
amikor Faye meg érkezett.
– Louise Widerström Berg h-jel van találkozóm.
A recepciós bólintott, és meg mozg atta a
számítóg épe eg erét.
– Ott helyet fog lalhat. – Eg y ülőg arnitúrára
mutatott az ablaknál. – Kávét?
Faye meg rázta a fejét. A kanapé mög ött az
ablakpárkányon eg y kupac újság állt, elvett eg y
háromhetes Se&Hört, és belelapozott. Az eg yik cikk
szerint John Descentis szakított a barátnőjével. Faye
a képet tanulmányozta. Ug yanaz a nő volt, akit a
Riche-ben látott, ezek szerint Suzanne Lundnek
hívták. Az újság író azt állította, modell és
énekesnő.
„Nem könnyű velem eg yütt élni”, nyilatkozta
John. Persze hog y nem, kivel könnyű, g ondolta
Faye, és az elkeseredett, értelmetlen dug ásra
g ondolt a moziban. Mocskos volt, és undorító.
Akkor úg y vélte, ezt érdemli. Utólag azt kívánta,
bárcsak elmondta volna Jacknak, bárcsak a képébe
vág ta volna. Néhányszor már a nyelvén volt, de
nem mondta ki. Attól félt, hog y közönnyel
szembesülne.
Léptek hang zottak fel a folyosón. Eg y blúzt és
kosztümnadrág ot viselő nő jött felé, hűvösség et
sug árzott, miközben tetőtől talpig vég ig mérte
Faye-t.
– Louise Widerström Berg h – mondta, és
ernyedt, nyirkos kezét nyújtotta.
– Faye. Faye Adelheim.
Amint beléptek az irodába, meg csörrent Faye
telefonja.
Jack volt az. Biztosan a Riche-ben történtek
miatt akart vele ordítozni. Faye kinyomta a hívást,
és előszedte a vázlatait. Ő nem tudott rajzolni, de
Chris seg ített neki, és vég ül profi munka lett.
Louise leült az íróasztalhoz, Faye pedig a
látog atóknak fenntartott székre ereszkedett.
– Ezzel nem lesz probléma – mondta Louise, és
feltette az olvasószemüveg ét. – Valami jó kis
projekttel fog lalja le mag át?
– Tessék?
– Természetesen tudom, ki mag a. Gondolom, ez
valami partira lesz.
Faye nag y leveg őt vett.
– Mindeg yik itt felvázolt csomag olásból
harmincezret szeretnék. Meg tudja oldani, vag y
keressek mást?
Louise összeszorította a száját.
– Harmincezret? Ezekből? Gondolom, vannak
kezesei. Tudja, a piac már íg y is túltelített, és nincs
pénzünk olyan befektetésekre, amelyek aztán
sosem térülnek meg . Remélem, meg érti. Ha még
férjnél lenne, más lenne a helyzet. Jack Adelheim jó
g arancia a fizetésre, de amint tudom, elváltak…
– Nem olvasta az üzleti tervemet, amit
átküldtem e-mailben? Nem látja, milyen eg yedi
dolg ot kívánok piacra dobni?
Faye érezte, hog y a düh a torkát ég eti.
Louise Widerström Berg h horkantott eg yet, és
levette az olvasószemüveg ét. Elnézően mosolyg ott
Faye-re.
– De. Azonban mint mondtam, azt hittem,
valami partiról van szó. Tudom, milyen életet
élnek az östermalmi asszonyok, de a többiek
számára nem ez a valóság . Őszintén szólva
szerintem a tény, hog y a női összefog ásra alapozta
a vállalkozását, arra vall, hog y rózsaszín ködben él.
Csak a nag yvárosokban van pénz ilyesmire, mi itt
vidéken hag yjuk, hog y a nők nők, a férfiak pedig
férfiak leg yenek. Nem kockáztatom meg , hog y
leg yártom ezeket a csomag olásokat, aztán meg
vadászhatok mag ára, hog y behajtsam a pénzemet.
Nevetésben tört ki, mire Faye rög tön felállt.
Lüktetett a halántéka.
– Elég tőkém van, hog y még meg rendelés előtt
fizessek. Holnap a számláján lett volna a pénz. És
ha minden úg y meg y, ahog y elképzeltem, ez jó és
állandó bevételi forrást jelentett volna a cég ének.
Lehet, hog y futotta volna néhány extra nyaralásra
is a családjának minden évben. Vag y eg y helyes kis
tóparti nyaralóra. Vag y bármire, amire vág yik. De
íg y keresek valaki mást. És másnak fizetem ki a
nyaralóját vag y a Maldív-szig eteki
karácsonyozását. Majd meg kérem, hog y küldjön
mag ának üdvözlőlapot, arra mérg et vehet.
Sarkon fordult, és távozott. A hátában érezte
Louise pillantását.

Húsz nem fog adott hívása volt Jacktól, de csak

akkor hívta vissza, amikor a vonat elhag yta
Västeråst. Eg y hosszúra nyúló „mi a francot
művelsz” után Jack kimerítő mag yarázatba fog ott
arról, mennyire helytelen szociális seg élyen
élőkkel mutatkoznia nyilvánosan.
– Tulajdonképpen min akadtál ki? – kérdezte
Faye, amikor Jack leveg őt vett.
Még mindig ing erült és frusztrált volt a kútba
esett üzlet miatt.
Odakint eg yre g yorsabban suhant tova a táj. Jack
dühe semmilyen érzelmet nem váltott ki belőle.
Lehunyta a szemét, és felidézte a Robinnal töltött
éjszakát. Jobb meg g yőződése ellenére vég ül még is
meg adta neki a számát, és már kapott is tőle
három üzenetet arról, mi mindent akar csinálni
vele. Jack félbeszakította a képzelg ését, mire Faye
bosszúsan kinyitotta a szemét. A férfi metsző,
csikorg ó hang on hadart, mint eg y kisfiú, akitől
elvették a kedvenc játékát.
– Beülsz a Riche-be, és valami fickót tapizol, aki
a fiad lehetne. Nyilvánosan. Az ilyesmi kivág ja
nálam a biztosítékot.
– Á, Robinra g ondolsz. Huszonöt éves. Én
harminckettő vag yok. Vag yis hétévesen kellett
volna meg szülnöm. Te szereted a számokat, Jack,
úg yhog y tudhatnád, hog y nag yobb a korkülönbség
közted és Ylva Lehndorf között, mint köztem és
Robin között.
– Hát az kurvára nem ug yanaz!
– Már miért ne lenne ug yanaz? Komolyan
érdekel.
– Én leg alább nem viselkedek úg y eg y
kocsmában, mint valami kibaszott kurva, hanem
g ondolok a család jó hírére is.
 – Ja, te a hátam mög ött dug tad meg az
otthonunkban, az ág yunkban. És fog almam sincs,
milyen családról beszélsz, Jack.
A férfi erőtlenül motyog ott valamit.
– Ne forduljon elő többet, bassza meg !
– Azt csinálok, amit akarok. Nincs jog od
meg mondani, hog yan éljem az életemet, kivel
feküdjek le, vag y hol feküdjek le vele. Szia, Jack!
Meg szakította a hívást. Becsukta a szemét, és
érezte, ahog y Robin a csiklóját nyalog atja.
Csipog ott a telefonja. Újabb SMS a fiútól. Faye
habozott, de aztán válaszolt: Most indultam
Västeråsból. Pár óra, és nálad vagyok. Ki utasítana vissza
ilyen ajánlatot?
Faye ivott még eg y korty bort. Mag án érezte a
Sturehof vendég einek pillantását, de tett rá. Hadd
ag yaljanak rajta, mi történt köztem és Jack között,
g ondolta, csak súg janak-búg janak. Eg y nap úg yis
meg mutatom nekik.
Ismét g yors pillantást vetett az órára. Sophie
Duval jócskán késésben volt.
Miután Louise Widerström Berg h
visszautasította, rájött, hog y csak úg y találhat új
eg yüttműködő partnert, ha bizonyítani tudja, hog y
vannak befektetői. Olyan befektetők, akik nemcsak
tőkével járulnak hozzá az üzlethez, hanem a
Reveng e mítoszát is erősítik.
Sophie Duvallal már találkozott párszor Jack
társaság ában. Sophie leheng erlő eg yéniség volt, és
Chris szerint tökéletes első befektető válhat belőle.
Ismert az üzleti életben, fiatal, jól néz ki, és a sajtó
kedvencének számít. Gyakran szerepelt a
főcímlapokon, mindig más pasival az oldalán, és
folyton új befektetésekről beszélt.
Faye sosem kedvelte Sophie-t, de most üzletről
volt szó, és Faye hitte, meg tudja g yőzni, hog y
beszálljon a Reveng e-be.
Mire Sophie befutott, Faye már meg itta az első
pohár borát.
– Eg y pohár pezsg őt kérnék. És kedvem
szottyant eg y kis rákra, osztrig ára – mondta,
amikor leült, anélkül hog y a pincérre nézett volna.
Meg rázta fekete haját, és Faye-hez fordult.
– Örülök, hog y jelentkeztél. Ezer éve nem
láttalak!
Mielőtt Faye válaszolhatott volna, Sophie
elfordult, és tapsolt eg yet, hog y felhívja mag ára a
pincér fig yelmét.
– Mi tart ilyen sokáig eg y pohár pezsg ő
kitöltésén? – Rámeresztette a szemét, mire a pincér
futva hozta az üveg et és a poharat. – Lehet, hog y
még nem jött el a pezsg őzés ideje, de teg nap
jöttem meg Hong kong ból, és még nem álltam át a
helyi időre.
Faye halkan sóhajtott eg yet, amikor Sophie
élesen felnevetett. Ha hajlandó befektetni, neki
aztán mindeg y, mennyire mesterkélt a nő.
Pont eg yszerre hozták ki, amit rendeltek.
– Úúúristen, de fenség es! – mondta Sophie, és
élvezettel beszippantott eg y osztrig át. – Jobb, mint
a szex, ha eng em kérdezel.
 Nag yot kortyolt a harmadik pohár pezsg őjéből,
majd Faye-re nézett.
– Mesélj, szívem, mi újság ? Meg találtad a
helyedet? A válás sosem jó móka, ha valaki, én
aztán tudom. Találkoztam Jackkal és Ylvával múlt
hétvég én Båstadban, rettentő kedvesek voltak.
Mondták, milyen tündéri a kis Julienne! Sajnálták,
hog y nem tudtak meg eg yezni veled, és nem
hozhatták mag ukkal a kislányt is.
Meg törölte a száját a textilszalvétával.
– Ha érdekel a véleményem, ilyenkor mindig azt
kell nézni, a g yereknek mi a leg jobb, akármennyire
elkeseredett és sértődött is az ember. – Meg fog ta
Faye kezét. – A leg esleg fontosabb, hog y a
g yerekeink jól érezzék mag ukat, hát nem?
Faye nyelt párat, nem mutathatta ki, mennyire
ing erült. Az Jack hétvég éje volt, és három órával
korábban SMS-ezett Faye-nek, hog y eg y váratlan
üzleti út miatt sajnos nem tudja elvinni Julienne-t.
Sophie-ra mosolyg ott. Az eg ész képet kell
néznie, ha pénzt és befektetőket akar.
– Köszönöm, Sophie – mondta, és lehajolt, hog y
előveg ye a Reveng e prospektusát tartalmazó
mappát.
A másik eg y fél homárért nyúlt, és elutasítóan
pillantott rá.
 – Előbb eg yünk, utána jöhet az üzlet.
Faye visszatette a mappát a táskájába, és
kedvetlenül bekapott eg y falat pisztráng ot. Kezdett
elmenni az étvág ya, de Sophie-t teljesen lekötötte
az evés. Cuppog va nyalog atta az ujját, és időnként
hang os „sziiia, édesem!” kiáltásokat hallatott,
amikor meg látott eg y-eg y ismerőst.
Még két pohár pezsg őt rendelt, mire a rák
elfog yott, majd elég edetten hátradőlt.
– Mit szólnál, ha rátérnénk az üzletre? – kérdezte
Faye, és újra a mappáért nyúlt.
– Persze, szívem – felelte Sophie.
Vetett eg y pillantást az órára.
– Jó ég , már ennyi az idő? Elkésem a következő
találkozómról! Szívem! Remekül éreztem mag am.
Teg yük ezt át máskorra. Hívd fel a titkárnőmet, és
keresünk eg y másik időpontot. De számíts rá, hog y
csak három-nég y hét múlva, most Párizsba,
Londonba, New Yorkba és Dubajba meg yek. Atyaég ,
g yakorlatilag az Arlanda VIP csarnokában élek!
Újabb fület sértő kacajt hallatott, aztán
elviharzott.
Faye néma döbbenettel nézett utána, csak ült ott,
eg y számlával, amelynek vég összeg e eg yheti
kiadásainak felelt meg .
Faye először nem tudta mire vélni az üresség et,
amit érzett. Aztán rájött. Beletörődés volt. Most
először érzett mély, mindent átható beletörődést.
Julienne nyug odtan szuszog ott mellette. A
szempillája leg yezőként terült szét békés arcán, és
álmában kissé ráncolta az orrát. Pont, mint
csecsemőkorában, amikor a bölcsőjében aludt. Faye
akkor nevetett rajta, úg y g ondolta, eg y nyuszira
hasonlít, aki az orrát fintorg atja. De most csak eg y
halvány mosolyra futotta. Lelkiekben fáradt volt,
mert a Louise-szal és Sophie-val való találkozó
kiszívta az erejét.
Nem is tudta, mit várt. Persze arra nem
számíthatott, hog y minden nő azonnal meg érti,
mit akar a Reveng e-dzsel mondani, csak azért,
mert ők is nők. De bármennyire naiv dolog volt is,
kicsit még is ebben reménykedett. És most nem
tudta, hog yan töltődjön fel újra. Még hátra volt a
leg fontosabb találkozó. Mi van, ha az is kudarcba
fullad? Akkor mindennek vég e. Nem tudja vég hez
vinni a tervét. Jack éli tovább az életét, mintha mi
sem történt volna, és nem fizet meg semmiért. A
g ondolat szinte ég ette.
Töpreng éséből Kerstin neszezése rezzentette fel,
a konyhából szűrődtek be a hang ok. Az asszony
rag aszkodott hozzá, hog y vacsorát főzzön, és Faye
tudta, hog y nag y valószínűség g el az eg yik
kedvencét készíti. Biztosan töltött káposztát.
Julienne evett, mielőtt elaludt, Kerstin azt
akarta, hog y nyug odtan beszélg ethessenek,
kettesben. Faye már akkor tudta, hog y látni rajta,
mennyire elcsüg g edt, amikor belépett az ajtón ma
este. Kerstin általában lelket tudott önteni belé, de
ma Faye biztosra vette, hog y nem fog sikerrel
járni. A kétség úg y tapadt rá, akár a pókháló.
Julienne mocorg ott álmában. Nem g yakran aludt
Faye ág yában, de ma szerette volna, ha a lánya a
közelében van. Meg vacsorázik Kerstinnel,
meg beszélik a történteket, majd óvatosan bebújik
Julienne mellé, és a kislány szuszog ására elalszik. A
g yereket nézte, ahog y ott feküdt a vékony, fehér,
eg yszarvús hálóing ben, aztán eg yik kezét a
mellkasára tette, és fig yelte a szívverését. Bumm,
bumm-bumm, bumm-bumm. A saját szíve lassan
átvette a ritmust. Ettől kitisztultak a g ondolatai.
Hallotta, hog y Kerstin a serpenyőkkel és a
lábasokkal csörömpöl a konyhában. Az étel illata
beszökött a hálószobába, és Faye g yomra
meg kordult. A tenyerén érezte a lánya ritmikus
szívverését. Bumm, bumm-bumm, bumm-bumm.
A félresikerült találkozók miatt érzett csüg g edés és
bosszúság fokozatosan elszállt. Hiszen még nincs
vég e! Még hátra van a leg fontosabb találkozó. És
ott nem fog felsülni.
Faye felkaptatott a macskaköves utcán a
Blasieholmen felé. Rájött, hog y ideg es. A találkozó
Irene Ahrnell-lel különösen fontos volt. A
befektetési cég e, az Ahrnell Invest révén Irene nag y
részben tulajdonos volt Svédország három
leg nag yobb áruházláncában. Azonkívül, hog y
befektet a Reveng e-be, az áruházaiban értékesítheti
is a terméket. Faye kezdetektől tudta, hog y Irene
döntheti el, siker lesz-e a Reveng e, vag y csak eg y a
sok ezer kudarcba fulladt kísérlet közül a
bőrápolás- és parfümpiacon.
Voltaképpen eg y őrült szeg menst célzott meg ,
mert ide betörni a leg nehezebb feladat, főleg
olyasvalaki számára, mint Faye, akinek sem
tapasztalata, sem kommunikációs csatornája nem
volt ebben az ág azatban.
Noha Louise Widerström Berg h-jel és Sophie
Duvallal felsült, Irene Ahrnell sokkal fontosabb volt
a sikere szempontjából. Ha a nő mellé áll, minden
lehetség essé válik. Akár nemzetközi szinten is.
Faye alaposan utánanézett Irene Ahrnellnek,
mindent kiderített róla. Tehetős szülők
g yerekeként nőtt fel Göteborg ban, a Yale-en és
Oxfordban tanult. Bőkezűen adakozott különböző
nőszervezeteknek, és támog atott női vállalkozókat.
Lenyűg öző hálózata volt, amely eg ész Európára
kiterjedt, sőt, az Eg yesült Államokig nyúlt.
Feltehetően csak azért akart találkozni Faye-jel,
mert érdekelte azok után, amiket a válásáról írtak.
Mindenesetre kapott időpontot, és Faye nag y
ívben tett rá, hog y miért. Most már minden csak
rajta múlik.
Az Ahrnell Invest eg y szép, tizennyolcadik
századi épület ötödik emeletén székelt. A kilátás a
vízre pazar volt. Faye kapott eg y kávét, és eg y kis
tárg yalóba kísérték.
Az asztal körül hat szék volt. Faye állva maradt,
mert nem nag yon tudta, hová üljön. Merész
bevezetővel készült. A kérdés csak az volt, hog yan
reag ál majd Irene Ahrnell. Fennállt annak a
veszélye, hog y nem tartja majd elég profinak. De a
Sophie-val való találkozó ráébresztette Faye-t,
hog y nem eng edhet meg mag ának még eg y
visszautasítást. Tűzijátékkal kell nyitnia, és meg
kell követelnie a szükség es fig yelmet. Nem
várhatja ki udvariasan, amíg meg adják neki.
Érezte, hog y a hátán vég ig csorog a veríték. Azt
csinálta, amit most nem lett volna szabad.
Kételkedett és bizonytalankodott. Mag ában és az
ötletében.
Irene teng erkék nadrág kosztümben lépett a
helyiség be. A g alérja alól eg y krémszínű
selyemblúz kandikált ki, Faye tippje szerint a
Vesna W-ből származott. Mag a is vág yott eg y
ilyenre, de nem volt rá pénze, amíg össze nem
szedi a kezdőtőkét. A Stella McCartney-kosztüm,
amelyet viselt, Chrisé volt. Pár hónappal ezelőtt
csak a térdéig tudta volna húzni a nadrág ot, de
most tökéletesen állt rajta. Nem merte
meg kérdezni Christől, mibe került.
Irene letett eg y ug yanolyan kávésbög rét az
asztalra, mint Faye-é, aztán kezet nyújtott.
– Irene – mondta semleg es hang on. – Tíz
percünk van, aztán mennem kell.
A székek lába meg csikordult a padlón, amikor
leültek eg ymással szemben.
Faye nag y leveg őt vett, hog y kordában tartsa
ideg esség ét. Emlékeztette mag át, miért csinálja ezt
az eg észet. Felidézte Jack fenekét, ahog y Ylva lába
között mozog , az otthonukban, az ág yukban.
– Hányszor csalta meg élete során eg y férfi? –
kérdezte, és kényszerítette mag át, hog y nyug odtan
nézzen Irene szemébe.
 Még mindig Jackot látta mag a előtt. A
szívverése lelassult. A bizonytalanság
szertefoszlott. Eldördült az első lövés.
Irene először zavartan nézett, aztán g yorsan
összeszedte mag át. Arcán a meg lepettség
sértettség nek adta át a helyét.
– Jelen körülmények között ez a kérdés
túlság osan személyes ahhoz, hog y válaszoljak rá.
Úg y tűnt, mindjárt felug rik a székről.
Faye azonban nem vette le róla a tekintetét. Nem
hag yta, hog y Irene első reakciója eltántorítsa. Az
volt a szándéka, hog y sokkolja, és most már semmi
kétség e sem lehetett afelől, hog y felkeltette a
fig yelmét. Előrehajolt, és összekulcsolta a kezét a
tárg yalóasztalon.
– Pedig a válasz az üzleti ötletem alapja –
mondta. – De először is: felhívnám rá a fig yelmét,
hog y nem azt kérdeztem, meg csalták-e valaha.
Mag ától értetődőnek veszem, hog y ig en. És miért
olyan nag y szég yen ez, hog y íg y reag ált? Nem
mag a követett el hibát.
Irene felszeg te a fejét, és előredőlt. Úg y tűnt,
mulattatja a dolog , ug yanakkor kissé fel is rázza.
Szemlátomást döntésre jutott.
– Kétszer – mondta halkan.
Eg y pillanatra ellazultak az arcvonásai, majd
ismét meg acélozta mag át. Odakint a
Strandväg enen dühösen dudáltak az autók.
Faye bólintott.
– És ezzel nincs eg yedül. Ha eg y nőnek van férfi
az életében, leg alább eg yszer meg csalják,
társadalmi helyzettől füg g etlenül. És még is mi
szég yenkezünk. Azon g ondolkodunk, mit
rontottunk el. Miért van ez íg y?
– Nem tudom. Mag a szerint?
Irene most már határozottan érdeklődőnek
mutatkozott. Az ajtó résnyire kinyílt, és Faye-nek
be kellett surrannia ezen a résen, és el kellett érnie,
hog y maradhasson.
– Volt alkalmam töpreng eni rajta – mondta. –
Mert meg alázó, ha alkalmatlannak nyilvánítják, és
lecserélik az embert. Néha azért, mert a férfi talál
valaki mást, akivel le akarja élni az élete hátralévő
részét, néha azért, hog y meg dug hasson valakit eg y
koszos szállodai szobában eg y örebrói
konferencián. Szerelem, g yerekek, befektetett idő
és munka, mindezt sutba vág ják eg y részeg
kefélésért eg y konferencián. Lecserélhetőek
vag yunk. És még csak meg sem bánják. Nem
szég yellik mag ukat. Mintha az ő kiváltság uk lenne,
hog y a földbe döng öljenek minket. És van eg y
láthatatlan hálózatuk, ahová minket nem
eresztenek be. Olyan előnyöket adnak eg ymásnak,
amilyeneket mi sosem kaphatunk. Mert
alárendelteknek tekintenek minket.
Irene semmit sem szólt, amikor Faye
elhallg atott, hog y leveg őt veg yen. De zord
arckifejezése meg enyhült, kíváncsinak tűnt.
– Álmodott már valaha arról, hog y bosszút áll
eg y férfin, aki meg csalta, sárba tiporta,
meg bántotta? – kérdezte Faye.
– Persze, mindenki álmodott már erről – felelte
Irene, és az arca eg yszeriben csupasznak és
sebezhetőnek tűnt.
Faye lelki szemei előtt képek futottak, harci
sérülések képei, pedig azok a szívben vannak, nem
a bőrön.
– És meg tette?
– Nem.
– Miért nem?
Irene elg ondolkodott.
– Nem is tudom.
– A férjem, Jack Adelheim, a pénzember éveken
át csalt. Hog y hány nővel, nem tudom. Múlt
tavasszal rajtakaptam, hog y meg csal a pénzüg yi
vezetőjével, Ylvával a saját ág yunkban. És ez csak
eg y dolog . Voltaképpen nem is nag y üg y.
Seg ítettem neki felépíteni a birodalmát. Majd
máskor elmesélem a teljes történetet eg y pohár bor
mellett. A lényeg az, hog y sokat köszönhet nekem.
Ennek ellenére nemcsak meg csalt, hanem ki is
semmizett. És tudja, mit, Irene? Könyörög tem
neki, felajánlottam a meg bocsátásomat, ha minden
visszatér a rendes kerékvág ásba. Ennyire meg
akartam menteni a családunkat. Annak ellenére,
hog y mindent elvett tőlem. A karrieremet, az
otthonomat, a biztonság omat, az önbecsülésemet.
Vég ül úg y döntöttem, elég .
– És most?
– Most meg fizetek neki mindenért. És még
ráteszek eg y lapáttal.
– Hog yan?
Meg cserélődtek a szerepek. Irene kérdezett. Ami
biztos jele volt annak, hog y érdekli a dolog . Még
közelebb hajolt Faye-hez.
– Úg y, hog y nem leszek hajlandó többé
szég yenkezni – válaszolta Faye, és Irene elé tolta a
Reveng e csomag olásának tervezetét. – Óriási
célcsoportot választok. Okos marketing g el,
személyes marketing g el. Olyan célt tűzök ki, mint
még soha senki más. Elmeg yek a vég letekig . Sztori
plusz kiváló termék.
Irene felvette a vázlatot, és tüzetesen
meg szemlélte.
 – Mi az az R?
– Reveng e.
– Értem – mondta sanda mosollyal. – És mit
szeretne tőlem?
– Reklámot és terjesztést az áruházakban,
amelyeknek résztulajdonosa. A többit én intézem.
Annyi sikeres nőt szervezek be a projektbe, ahányat
csak tudok, és olyan kampánystratég iát találtam ki,
amilyenhez fog hatót még nem látott a világ . Főleg
nem eg y ilyen termékkel kapcsolatban. De arra
kérem, ne valami ideológ iai beruházásnak tekintse!
Elmondom, hog y képzelem, és akkor látni fog ja,
milyen lehetőség ek rejlenek ebben a projektben.
Nem eg yszerűen a nők lesznek a célcsoport, hanem
azok a nők, akik belefáradtak, hog y meg csalják
őket.
Irene szeme csillog ott. Meg int felvette a
vázlatot, és elg ondolkodva nézeg ette.
Faye csendben ült, hag yta a másikat
g ondolkodni.
Elhatározta, hog y nem mond neki többet, inkább
meg várja, hog y kérdezzen. Irene tulajdonrésze
nag yobb lesz, mint az az eg y százalék, amelyet a
többi befektető nőnek kívánt felajánlani. Irene
többet kap. Faye már adott öt százalékot
Kerstinnek. Először tízet ajánlott, de az asszony
nem fog adta el.
– Tíz százalékot akarok – mondta Irene.
– Ötöt kap – válaszolta Faye.
Érezte, hog y a szíve dörömböl a mellkasában.
– Hét.
– Áll az alku!
Uralkodnia kellett mag án, hog y ne kezdjen
sikoltozni és táncolni örömében. Inkább felállt, és
Irene követte példáját. A helyiség közepén kezet
ráztak.
Irene elővett eg y névjeg ykártyát a táskájából.
– Hívjon, ha szükség e van valamire. Ez a
közvetlen számom. Nem kell a titkárnőmön
keresztül keresnie.
Amikor Faye kilépett az utcára, rezeg ni kezdett a
telefonja. Nem akarta, hog y zavarják, szerette volna
kiélvezni a pillanatot, de amikor látta, hog y Chris
keresi, felvette.
– Beszállt, Chris! A hülye Irene Ahrnell beszállt!
– Remek – felelte Chris lelkesen. – Gondolom,
örülsz.
– Hog y örülök-e? – kérdezett vissza Faye, és
elindult a Stureplan irányába. – Majd kiug rom a
bőrömből! A Reveng e kapható lesz az összes
áruházában. És meg íg érte, hog y meg mozg atja a
szálakat külföldön is, ha a termék sikeres lesz
Svédország ban. Érted, mit jelent ez?
– Ig en, értem. De majd később meg ünnepeljük.
Most valaki beszélni szeretne veled.
– Ig en? – kérdezte Faye bizonytalanul.
– Várj, kihang osítalak.
– Jó napot, Faye! Paulina Dafman vag yok –
szólalt meg eg y rekedt hang . – A barátnőmmel,
Olg a Niklassonnal vag yok itt. Ráér eg y kicsit?
Faye szíve ug rott eg yet. Olg a Niklasson és
Paulina Dafman két klasszis instag ramozó volt
Svédország ban. Ketten eg yütt hárommillió
követővel büszkélkedhettek.
– Ig en, persze.
– Az van, hog y éppen borozg atunk Chrisszel a
Grand Hôtelban. Imádjuk Christ! És elmesélte, mi
történt mag ával, mesélt a meg csalásról és az üzleti
ötletéről, és nag yon érdekel minket. Van rá valami
mód, hog y beszálljunk, és seg ítsünk?
– Be akarnak szállni?
– Persze hog y be akarunk – mondták kórusban.
– És biztosan be tudunk szervezni még néhány
csajt – folytatta az eg yikük –, akinek van mit a tejbe
aprítania. Mindenkit ismerünk, aki számít, tudja.
– Tényleg – erősítette meg Chris. – Például
eng em is ismernek…
Faye elfojtott eg y kuncog ást.
 Miután letette, ug rott eg yet örömében. Eg y
idősebb hölg y, aki eg y tacskót tartott a karjában,
meg lepetten ránézett, de Faye csak vidáman
rámosolyg ott, mire a hölg y tovasietett.
Meg állt eg y pillanatra, szemüg yre vette a
tükörképét a Svenskt Tenn kirakatában, és tudta,
hog y eg y g yőztest lát.
 Harmadik rész

Valahol hangosan zúgott egy ventilátor, amitől az

ügyvédi iroda sokkal kevésbé tűnt fényűzőnek.
Jack kérte, hogy találkozhasson vele a vizsgálati fogság
ideje alatt. Faye ügyvédje fújt egyet, és megrázta a fejét,
amikor tájékoztatta.
– Nem értem, hogy van képe találkozót kérni magától.
Hogy képzeli, hogy maga belemegy ebbe? Azok után,
amiket tett.
Faye nem válaszolt. Fészkelődött a széken a
tárgyalóteremben. Szinte megbűvölve nézte a vörös tea
örvénylését, amely mintha mindent elnyelt volna.
Az ügyvéd együttérzőn a vállára tette a kezét.
– Az ügyész életfogytiglanit fog kérni. A bizonyítékok
ismeretében a volt férje ennél kevesebbet nem is kaphat.
A per után soha többé nem kell találkoznia vele.
– De van elég bizonyíték? Mármint így… – Faye hangja
elbicsaklott. – Így, hogy nincs holttest?
– Elég bizonyíték van. És ott van még a tény, hogy
bántalmazta magát. Higgyen nekem! Nagyon hosszú ideig
nem engedik ki.
 Faye abbahagyta a fészkelődést. A kanalat egy fehér
szalvétára tette, és óvatosan a szájához emelte a csészét.
Az ital megégette a nyelvét, de most örült a fájdalomnak.
Mostanában a fájdalom a barátja volt. A fájdalom a
zavaros vízben lakozott, ahol a titkait őrizte.
A Dagens Industri riportere, Ing rid Hansson a
cézársalátáját turkálta. Faye beérte eg y zöld teával.
A diktafon kettejük között állt, a felvétel g ombja
világ ított.
– Hihetetlen utat járt be a Reveng e-dzsel –
mondta Ing rid Hansson. – Miután elvált Jack
Adelheimtől, háztartásbeliből üg yvezető ig azg ató
és eg y olyan cég tulajdonosa lett, amely idén
másfél milliárdos forg almat bonyolított. Mi a
titka?
Faye a szájához emelte a csészét, és ivott eg y
kortyot.
– Azt mondanám, hog y a kemény munka. És
hozzáértő, elkötelezett befektetők.
– De minden a válással kezdődött, ug ye?
Faye bólintott.
– Amikor Jackkal szétmentünk, nem ig azán
tudtam, mihez kezdjek az életemmel. Napközben
kutyasétáltatással fog lalkoztam, esténként pedig az
üzleti tervemet csiszolg attam.
– A válás piszkos üg y volt, már az ismertség
miatt is, nem? A bosszúra g ondolok. Reveng e.
A kérdés semleg es hang nemben hang zott el, de
Faye sejtette, hog y csapda. Már ismerte az
újság írók kisded játékait. A leg rosszabbak azok
voltak, akik szövetség esnek adták ki mag ukat, és a
rokonszenvére játszottak. Miután kikapcsolták a
hang felvételt, még csacsog ni akartak kicsit
„interjún kívül”.
De a média világ ában nem volt olyan, hog y
„interjún kívül”, vag y hog y „erről, kérem, ne
írjon”. Az újság írók g átlástalanok voltak. Faye
azonban tudta, hog yan kovácsoljon előnyt ebből.
Keresztbe vetette a lábát, és összekulcsolta a kezét a
térdén. Már volt pénze drág a ruhákra, ezek
jelentették számára az eg yenruhát, a páncélzatot.
Öltözködésével hatalmat és sikert sug árzott. Ma
eg y Isabel Marant blézert választott, meg eg y
Chanel szoknyát. A blúzt viszont a Zarában találta.
Szerette keverni a dolg okat, és nem szeretett
tetőtől talpig drág a dizájnerruhákba bújni.
– Piszkos? Nem. Csak nehéz. Mint minden válás.
– Hog yan jellemezné a jelenleg i kapcsolatukat?
– Van eg y közös lányunk, és több mint tíz évet
töltöttünk eg yütt. És most, hog y a Compare-t
jeg yzik a tőzsdén, venni fog ok pár részvényt.
– Tényleg ?
 – Ig en, én is dolg oztam rajta a kezdeti időkben.
Természetes, hog y támog atni akarom a cég et.
Ing rid Hansson meg törölte a száját.
– Szóval a Reveng e névnek semmi köze a
váláshoz? – kérdezte. – Hallottam pletykákat arról,
hog yan adta el az ötletet a befektetőknek.
Faye felnevetett.
– Minden jó termék mög ött van eg y jó történet.
A sztorik szárnyra kapnak, és szélsebesen terjednek
az interneten, a közösség i médiában. Nem
mondanám, hog y ez hátrány. Eg ész eg yszerűen
okos üzleti húzás volt olyan tényezőt találni, amely
sok nőt összeköt.
Ing rid bólintott, és a pénzüg yi adatokról, a
leg utóbbi mérleg ről, a külföldi terjeszkedésről
meg a nívós díjról kezdett kérdezni, amelyet a
Reveng e a reklámszakmától kapott a
marketing jéért. Feltett eg y csomó kérdést Faye
mag ánbefektetéseiről is, főleg az
ing atlanvásárlásokról, amelyek jelentős mértékben
hozzájárultak a vag yona g yarapodásához. Faye
szívesen közölt információkat és osztott
tanácsokat. Nem volt rejteg etnivalója, leg alábbis
üzleti üg yekben.
Fél óra múlva az interjú vég et ért. Ing rid
Hansson elhag yta Faye irodáját, amely a Birg er
Jarlsg atan eg y eleg áns épületében volt. Faye
elg ondolkodva fig yelte az újság írót az ablakból,
miközben a falnak támaszkodott, és meg eng edett
mag ának pár perc szünetet.
Miután a körhinta elkezdett forog ni, minden
szélvészsebesség g el történt. A válás óta eltelt
három év minden várakozást felülmúlt. A Reveng e
óriási siker lett. Nag yobb, mint amekkoráról Faye
álmodni mert. Alábecsülte az ötletében és a
termékében rejlő lehetőség eket. A nők imádták ezt
a látásmódot, és francia meg brit áruházak már hat
hónap után meg vásárolták a licencet, hog y
árulhassák Faye termékeit. Éppen most írták alá a
szerződést az eg yik leg nag yobb viszonteladóval az
Eg yesült Államokban.
A nag y áttörést a márka az Instag ramnak
köszönhetően érte el. Paulina Dafmannak, Olg a
Niklassonnak és véleményvezér barátaiknak
nag yobb befolyása volt a fiatal nők g enerációjára,
mint Faye remélni merte. Nők százezreinek voltak
a bálványai Svédország -szerte. A 2010-es évek
Sophia Lorenjei, Marilyn Monroe-jai, Elizabeth
Taylorjai. Amit ők hordtak, más nők is azt akarták
hordani. Amit ők vásároltak, más nők is azt akarták
vásárolni. A Reveng e nag yköveteiként inspiráló
szöveg eket írtak a női összefog ásról, és
reklámozták a termékeket, a reklámokat pedig
felkapták a Svédország ban fújó feminista szelek. A
Reveng e-t jobban nem is lehetett volna időzíteni.
Cinikus pillanataiban Faye azon töpreng ett,
vajon milyen feminista üzenet rejlik az edzett
popsikat mutató bikinis képekben és a
fog yókúrareklámokban. De Chris nyersen
rámutatott, hog y a feminizmust olyannak kell
elfog adni, amilyen, és nem lehet minden út
nyíleg yenes. Eg yébként az interneten hemzseg nek
a férfi meg mondóemberek, akik csupasz
felsőtestüket fotózzák, és proteinporokat
reklámoznak. Vag yis mi a különbség ?
A webshop, amelyet Faye indított, fórumot is
kínált a nőknek, hog y meg osszák a férfiakról szóló
történeteiket, és az oldal alig bírt lépést tartani az
ig ényekkel. A fórumot elárasztották a bejeg yzések.
Nap mint nap újak érkeztek, úg y tűnt, sosem
szakad vég ük.
A másik döntő tényező a Facebook volt. Itt
pontosan azt a célcsoportot érhették el
hirdetéseikkel, amelyet meg céloztak: a tudatos és
jól képzett nőket. Fizetőképes üg yfeleket, és ez
pedig lehetővé tette az áremelést.
Kezdetben az értékesítés az interneten történt.
Amikor eljött az ideje, hog y Irene Ahrnell áruházai
készletbe veg yék a Reveng e-t, Faye ráeszmélt,
hog y valami extra dolog ra lesz szükség az
interneten meg teremtett hírnév és a titokzatosság
fenntartásához. Felvette a kapcsolatot tizen-
eg ynéhány festőnővel, és csomag olást terveztetett
velük, teljes művészi szabadság ot adva nekik. És
írónőket meg színésznőket kért fel a promócióhoz.
A terméket hatalmas kampány támog atta a
közösség i médiában. És mindent „korlátozott
példányszám” felirattal dobtak piacra.
Az áruházak előtt fiatal lányok álltak sorban,
akik a bálványuk női összefog ásról szóló üzenetével
fémjelzett terméket akarták meg szerezni. Hirtelen
új célcsoportot értek el. A külön bejáratú kis
fórumukon a forradalom szele süvített vég ig .
Kerstin meg köszörülte a torkát az ajtóban.
– Nég yre kell Julienne-ért menned.
– Van még előtte találkozóm?
– Nincs, azt kérted, hag yjuk szabadon a délutánt.
– Ig en, persze. Köszönöm.
– Este találkozunk otthon – mondta Kerstin, és
becsukta az ajtót.
Nag yon feszültnek tűnt, és Faye azon töpreng ett,
vajon miért. Aztán rájött, hog y Kerstin
ebédszünetben meg látog atta Rag nart. Mindig
rosszkedvű lett, amikor nála járt. Faye rákérdezett
eg yszer, miért látog atja eg yáltalán, mire Kerstin
azt felelte: „Még iscsak a feleség e vag yok. Azért
járok oda, hog y az ápolók ne kezdjenek hívog atni
és pletykálni rólam. Eg yébként is elég edettség g el
tölt el nézni, ahog y ott fekszik. Mag atehetetlenül.
Arról fantáziálok, hog y eg y nap addig szorítom az
arcára a párnát, amíg léleg zik.”
Faye meg int kibámult az ablakon. Odakint
dübörg ött a forg alom. Nemsokára október, amikor
is a Compare-t sokévnyi spekuláció után vég re
bevezetik a tőzsdére. Ezzel eg yütt mozg ásba
lendülhet a terv második része. A többéves kemény
munka eredményesség e attól füg g ött, miként
boldog ul Faye a következő időszakban. Felkapta a
táskáját, amelyben a vadonatúj Dell laptopja volt, és
elhag yta az irodát. A Stureg allerian
bevásárlóközpontban talált eg y kávézót, ahol a
vendég ek zömét iskolából lóg ó, vég zős
g imnazisták tették ki.
Fél füllel kihallg atta, miről beszélnek. Mindenki
elmondta, milyen Gucci táskát szeretne a
születésnapjára. Valaki arról panaszkodott, hog y
kénytelen a családjával karácsonyozni a Maldív-
szig eteken, ahol „semmit, de semmit sem lehet
csinálni”.
Faye kávét rendelt eg y eg ykedvű pincérnőtől,
leült eg y sarokasztalhoz, felnyitotta a laptopot, és
bejelentkezett a wifihálózatra. Jack az eg yütt töltött
évek alatt csak kétszer változtatta meg a jelszavát.
Utoljára Julienne születésekor. Ráadásul
nosztalg ikus típus volt.
Leg alábbis rég en.
A Compare első dokumentumát a Gmail-
fiókjában őrizte pdf formátumban. De Faye csak
akkor juthatott be, ha Jack jelszava még mindig
Julienne2010. A szájához emelte a fehér csészét, és
ivott eg y kortyot. Remeg ett a keze. Minden, amit
az elmúlt három évben tett, ide vezetett, ehhez a
pillanathoz. Minden attól füg g ött, hog y Jack még
mindig a szokások rabja-e, aki lusta meg változtatni
a jelszavát.
Faye beírta a betűket és a számokat, majd a
Bejelentkezés g ombra kattintott.
Hibás jelszó.
Újra próbálkozott.
Hibás jelszó.
Elfojtott eg y ideg es sóhajt. Az a szemét még is
jelszót módosított! Faye lecsapta a laptop fedelét,
és elhag yta a kávézót.
Most mihez kezdjen? Be kell jutnia Jack
levelezésébe.
Tíz perccel később már meg int az irodában volt.
Abban a pillanatban, ahog y belépett a kapun,
eleredt az eső. Kerstin várakozásteljesen nézett rá.
Faye meg rázta a fejét.
– Küldd be Nimát – mondta, és besietett az
irodájába.
Nima, eg y cérnavékony, sápadt bőrű, szőrös karú
srác a Reveng e informatikusa volt. Társas
helyzetekben eg y rakás szerencsétlenség , de a
számítástechnikában briliáns.
Faye felakasztotta a kabátját, és az íróasztala
mög ött várt.
Pár perc múlva a fiú meg jelent az ajtóban.
– Kellek? – kérdezte.
Faye rámosolyg ott.
– Gyere be – intett az eg yik szék felé.
A fiú leült, és nyug talanul tördelte a kezét.
– Valami baj van?
– Nincs – felelte Faye, és lefeg yverzően
elmosolyodott. – Ellenkezőleg . De szükség em van a
seg ítség edre. Kicsit kínos téma.
– Ig en?
– A lányomról, Julienne-ről van szó. Kapott eg y
számítóg épet, és kicsit ag g ódom, miket nézeg et az
interneten. Szeretném ellenőrizni, mit csinál. Ig azi
tyúkanyó vag yok, folyton ag g ódom.
Nima bólintott.
 – Értem.
– Milyen lehetőség eim vannak?
– Mit szeretnél tudni?
– A Facebook-jelszavát, meg ilyesmiket. Olyan
ideg esítő, hog y a g yerekek akárkivel cseveg hetnek,
és annyira naivak!
Nima eg y darabig a homlokát ráncolta.
– Meg oldható. Telepíts eg y keyloggert a g épére.
Ez eg y kémprog ram. Íg y mindent látni fog sz, és be
sem kell lépned a fiókjaiba.
– És hog y működik ez a…?
– Keylogger. Telepíted a g épére. És amikor csak
akarod, eg y eg yszerű szöveg es fájlban letöltheted,
mit g épelt be. Minden billentyűleütést tárol. Nem
bonyolult. Íg y nem kell bejelentkezned a
Facebookjába vag y a Snapchatjére.
– És ő nem fog ja észrevenni?
– Nem, ha más fájlok közé rejted. A háttérben fut.
És mindent titokban rög zít.
– Remek. És hog y szerezzek eg y ilyen keyloggert?
– Pillanat – mondta Nima, és kiment a szobából.
Nemsokára eg y pendrive-val tért vissza.
Faye félretolta a széket, a fiú pedig bedug ta a
pendrive-ot a számítóg épbe, és meg mutatta,
hog yan kell telepíteni a prog ramot.
– Nekem is van g yerekem, szóval tudom, hog y
van ez – mondta.
Faye meg lepetten nézett rá. Azt sem hitte, hog y
csaja van.
– Nem is tudtam.
– Astrid. Tízéves, és folyton a neten szörföl.
Természetes, hog y a szülők ag g ódnak.
– Akkor nag yon fiatal voltál, amikor a lányod
született.
– Húszéves. És meg lepő módon tervezett g yerek.
Mindig koravén voltam.
– És még eg yütt vag y…
– Johannával. – Felrag yog ott az arca, amikor
kimondta a nevet. – Ig en, házasok vag yunk.
Faye felvonta a szemöldökét. Az emberek mindig
tudnak meg lepetést okozni.
A pénz tesz valamit az emberekkel. Amikor Faye
még Adelheim asszony volt, a g yerekek szülei
szinte minden hétvég én telefonáltak, hog y áthívják
Julienne-t játszani, vag y meg invitálják eg y zsúrra.
Majd becsináltak, úg y erőlködtek, hog y azt a
látszatot keltsék, a g yerekük akar Julienne-nel
találkozni. Az ig azság azonban az volt, hog y ők
akartak Faye és Jack közelébe férkőzni. Vag y inkább
csak Jack közelébe, ha őszinte akar lenni az ember.
Faye csupán járulékos elem volt, út eg y sikeres
emberhez.
Julienne révén akarták meg hívatni mag ukat
vacsorára, aztán az ő fényükben akartak
tündökölni, abban a reményben, hog y a sikerükből
rájuk is átrag ad eg y kicsi.
A válás után nem köszöntek. A telefon nem
csörg ött. Az ő szemükben Enskede olyan volt, mint
Mog adishu vag y Bag dad. Eg yetlen liding ői szülő
sem akarta odaküldeni a g yerekét, leg alábbis testőr
és oltás nélkül. Inkább Jackot hívog atták, aki
átpasszolta a hívásokat Ylvának. Ylva meg az ideje
nag y részét kénytelen volt zsúrok és
játszóprog ramok szervezésére fordítani, amikor
Julienne náluk töltötte a hétvég ét, pedig csak havi
néhány alkalomról volt szó.
Miután Faye sikert aratott a Reveng e-dzsel,
nag yobb már nem is lehetett volna a változás.
Julienne az östermalmi iskolába kezdett járni.
Jack azt akarta, hog y a Carlsson mag ániskolában
tanuljon, ahová a királyi család g yerekei is jártak,
vag y a Fredrikshov-kastély iskolájában, ahová a
híresztelések szerint Zlatan Ibrahimović futballista
is küldeni szándékozott a g yerekeit, de Faye nem
eg yezett bele. Nem akarta, hog y Julienne
kamaszkorában a luxusnyaralásai miatt
panaszkodjon fennhang on.
Az östermalmi iskolába sem ig en jártak szociális
seg élyen élők porontyai, de azért voltak olyan
g yerekek is, akik nem tekintették mag ától
értetődőnek a marbellai vag y New York-i nyaralást,
a Maldív-szig eteki karácsonyozást és a verbieri
vag y chamonix-i síszünetet.
És Julienne imádta. Faye volt élete napja, Kerstin
élete holdja. Az apjánál töltendő hétvég éknek előre
örült, de mindig rosszkedvűen tért vissza. Jack
szokás szerint több mindent íg ért, mint amennyit
teljesíteni tudott.
 Faye leparkolt a Banérg atanon. Julienne eg y
padon várta a liftnél, az iPadje fölé hajolt. Faye
leült mellé, anélkül hog y a kislány észrevette
volna. Csak akkor nézett fel, amikor Faye oldalba
bökte.
Julienne felnevetett, és meg ölelte az anyját.
– Mit játszol?
– Pokémont – felelte Julienne, és a hátizsákjába
rakta az iPadet.
Faye meg fog ta a kezét.
– Jó napod volt? – kérdezte, miközben az autó
felé mentek.
– Ig en.
– Tudod, hog y hétvég én mész apához?
– Aha.
Faye kinyitotta az ajtót Julienne-nek, és
bekapcsolta a biztonság i övét.
– Biztos jó lesz, nem?
– Biztos.
– Nem szeretsz ott?
– Néha nem. Mindig veszekszenek, és az nem
olyan jó. És apa folyton dolg ozik.
– A felnőttek szoktak veszekedni, Julienne. Mi is
veszekedtünk apával. De ez nem miattad van.
Persze tudom, milyen rossz hallg atni. És apa érted
dolg ozik olyan sokat. – Meg simog atta a kislány
arcát. – Beszéljek vele?
Julienne hevesen meg rázta a fejét.
– Mérg es lesz.
– Már miért lenne mérg es? – kérdezte Faye, és
átölelte a kislányt.
– Semmiért – felelte Julienne halkan.
– Biztos, hog y ne szóljak neki?
A lánya bólintott, és a karjába bújt.

Amikor Faye kinyitotta a lakás ajtaját, Julienne

beszaladt, és a konyhába sietett.
A százhetven nég yzetméteres, nég yszobás,
karlaväg eni lakás tizenötmillióba került, és Faye-é
volt. Az övé és Julienne-é.
– Meg jöttünk, Kerstin! – kiáltotta Julienne, Faye
pedig követte a kislányt a konyhába.
– Szia, kincsem! – derült fel az asszony arca, és a
karjába kapta Julienne-t.
Faye elmosolyodott. Seg ített meg venni
Kerstinnek a szomszédos lakást, és majdnem
mindennap eg yütt vacsoráztak. Ha Faye-nek
dolg oznia kellett, Kerstin nag yon szívesen
vig yázott Julienne-re. Nem volt szükség ük
bébiszitterekre.
Kerstin túlság osan is elkényeztette a kislányt.
Faye-nek ez ig azából nem volt ínyére, de nem
tudta felróni neki. Kerstin volt a biztos pont és a
horg ony az életében.
Míg Faye bekapcsolta a vízforralót, és bepakolta
az edényeket a mosog atóg épbe, Julienne beszaladt
a nappaliba.
– Mi sikerült félre? – kérdezte Kerstin.
– Meg változtatta a jelszavát. Meg oldom
máshog y, de kicsit tovább fog tartani, mint
g ondoltam.
Julienne bekapcsolta a tévét a nappaliban.
– Csak eg y g ond van – folytatta Faye.
– Még pedig ?
– Őt is be kell vonnom… – A nappali felé
biccentett.
– De ug ye nem szóltál neki a…
– Persze hog y nem. Nem keverem bele, vag yis
nem fog tudni róla.
– Tudod, Faye, a leg több terved ellen semmi
kifog ásom, támog atlak és csodállak, de ez nem
ig azán tetszik.
– Nekem sem – felelte Faye. – De máshog y nem
tudok bejutni a fiókjába.
A vízforraló kikapcsolt. Faye két csészét tett az
asztalra.
– Semmire sincs g arancia – mondta halkan. – Azt
sem tudom, hog y meg van-e még az a
dokumentum. De ez a leg jobb esélyünk. Az a
leg fontosabb, hog y ne adjuk fel, ne hibázzunk, és
persze hog y ne bukjak le.
– Hog y ne bukjunk le – mondta Kerstin, és
meg fújta a teát. – Ketten vag yunk. Mindenben
támog atlak, de ez akkor sem tetszik.
Faye bólintott. Nem nag yon akaródzott neki sem
felhasználni a lányát, de nem volt más választása.

Julienne ág yában feküdtek, az Oroszlánszívű

testvéreket olvasta fel neki. A konyhában zúg ott a
mosog atóg ép.
Mielőtt lefeküdtek, Faye meg mutatta Julienne-
nek a pendrive-ot.
– Szívem, seg ítened kell valamiben – mondta a
konyhaasztalnál ülve. – Szeretném meg lepni apát.
– Milyen meg lepetés lesz?
Faye felemelte a pendrive-ot.
– Még nem mondhatom el, de tudod, hog y apa
bekapcsolva szokta hag yni a számítóg épét a
dolg ozószobájában, amikor a g azdaság i híreket
nézi. Azt szeretném, ha bedug nád ezt a
számítóg épébe. És miután meg vag y, kattints ide. –
Meg mutatta, hová. – Ennyi. Utána kihúzhatod.
– És miért nem szólhatok apának? Azt mondta,
nem szabad eg ymás előtt titkolóznunk. Csak
előtted titkolózunk.
Faye a homlokát ráncolta. Hog y értette ezt
Julienne?
– Mert akkor nem lesz meg lepetés – válaszolta. –
És ha seg ítesz, leg közelebb lesz számodra is eg y
meg lepetésem.
– Micsoda?
– Valami, amit már rég óta szeretnél.
– Eg y mobil?
– Neked aztán vág az eszed, te! Ig en, kapsz eg y
saját telefont. Hog y ne az enyémet használd
folyton.
– És mikor kapom meg ?
– Vasárnap. Már csak rád vár, de előbb seg ítened
kell.
Faye kutyául érezte mag át, de nem tehetett
semmit. Meg kellett szereznie azt a fájlt.
Julienne elaludt, Faye pedig letette a könyvet az
éjjeliszekrényre, majd nyomott eg y puszit a lánya
nedves fejbúbjára. Julienne arca békés volt
álmában, de az utóbbi időben a kislány
meg változott. Visszahúzódó lett, csendes. Faye-t
nyug talanság kínozta, és meg állás nélkül azon
tűnődött, milyen titkai lehetnek Jacknak és a
lányának. Biztos valami apróság , például, hog y
Julienne fag yit reg g elizett. De mi van, ha valami
fontos dolg ot titkolnak előle?

Faye hanyatt feküdt az ág yán, mert a mellműtét

óta nem tudott hason aludni. A hálószobában nehéz
volt a leveg ő. Felkelt, köntösbe bújt, és kinyitotta
az erkélyajtót, az őszi este hűvösen ciróg atta.
Rág yújtott, és a rattankanapéra ereszkedett. A
Karlaväg enen elhúzott eg y-eg y autó, de eg yébként
eg ész Stockholm aludt.
Három év telt el. Három csodálatos, dolg os,
szerencsés év. Amikor szusszanásnyi szünetet
eng edélyezett mag ának, és átg ondolta a
történteket, mindig beleszédült.
Felépített eg y sikeres cég et, okosan fektette be a
pénzét, vett eg y lakást mag ának és Julienne-nek,
eg y másikat Kerstinnek, és talpra állt. De
érthetetlen módon néha még mindig hiányzott
neki Jack. Vag y leg alábbis álmodott róla.
Ezért nem halványult el benne soha a g yűlölet?
Ez volt az oka, hog y képes volt folytatni a tervét,
amelyen már három éve dolg ozott? Persze az évek
alatt voltak más férfiak, de amíg nem sikerül Jackot
kicsinálnia, nem mert belemenni semmi komolyba.
Nem volt szabad, hog y eltereljék a fig yelmét. A cél
mindenekfelett állt.
Néha arra g ondolt, hog y meg kellene elég ednie
ennyivel. Hiszen meg van mindene. Újra sikeres,
pénze van, társadalmi státusza. És itt van neki
Julienne. De valahol tudta, hog y ez nem elég . Jack
annyi mindent elvett tőle. Addig taposott rajta,
míg Faye már alig bírt felkelni. Nem bocsáthatott
meg .
És a többi nő története, amelyeket az évek során
hallott, csak tovább táplálta a g yűlöletét. Minden
reg g el azzal kezdte, hog y elolvasta az új
bejeg yzéseket a webshop fórumán és a Reveng e
Facebook-oldalán. Hatalmas ig ény volt az
elég tételre, az elveszített büszkeség
visszaszerzésére, a visszavág ásra, a bosszúra.
Van valami primitív ebben a vág yban. Már az
Ószövetség ben is van szó bosszúról. Szemet
szemért, fog at fog ért. Ig azság ot kell szolg áltatni.
Faye-t már nemcsak a saját g yűlölete hajtotta,
hanem ezer és ezer nő g yűlölete. Felébresztett
valamit, ami túlontúl sokáig szunnyadt.
Az ő dühük Faye dühe volt. És Faye dühe az ő
dühük.
Lefújta a köntösére potyog ott hamut, a
telefonjáért nyúlt, és elindította a Spotifyt. Az
Eldkvarn Alice című száma szólt halkan.
Anya szerette az Eldkvarnt. Hányszor és
hányszor mesélt az első alkalomról, amikor élőben
látta őket, és elkapta az énekes, Plura Jonsson
peng etőjét! Még azelőtt történt, hog y meg ismerte
apát. Azt követően a zene meg szűnt számára.
A dal és a cig aretta harminc évvel repítette
vissza Faye-t az időben. Vissza a g yerekkorába,
vissza Fjällbackába, vissza a kis házba, ahol laktak.
Ő, Sebastian, anya és apa.
A kis asztalon ott hevert előtte a napi posta. A
kupac tetején eg y levél apától. De az emberek,
akiket eg ykor ismert, már nem voltak sehol. Csak
apa volt. Ráismert, amikor az újság ok elkezdtek a
Reveng e-ről cikkezni. És többéves kihag yás után
újra jönni kezdtek a levelek. Először heti eg y. Aztán
kettő. Aztán három. Faye ki sem nyitotta őket.
Meg kérte az üg yvédjét, hog y fig yeljen oda erre.
Apa nem szabadulhat. Faye tudta, hog y meg y ez
Svédország ban: valójában nincs életfog ytig lani
szabadság vesztés. Még az ő apjának sem. Előbb-
utóbb kieng edik. Csak ne most. Csak ne most!
Először vég hez kell vinnie, amit eltervezett.
Fog ta a levelet, és hozzányomta a cig arettát.
Amikor a papír láng ra kapott, Faye leírhatatlan
meg könnyebbülést érzett.
Fjällbacka – Évekkel ezelőtt

A hálószoba ablaka előtt hullámzó teng er robaja

sem tudta elnyomni a konyhából beszűrődő
hang okat. A hang okat, amelyek eg yre hang osabbak
és hang osabbak lettek. Apáéban harag , anyáéban
könyörg és. És az örök remény, hog y ezúttal
elkerülheti az elkerülhetetlent. Az én hibám volt,
hog y kiabáltak. Elfelejtettem leszedni az asztalt
uzsonna után, amelyet iskolából hazaérve ettem.
Hog y felejthettem el? Hiszen tudtam, hog y apa
nem tűri a rendetlenség et. Leszámítva, ha ő eszik.
Sosem pakolt el mag a után, de nekünk mindig
mindent rendben kellett otthag ynunk, patikai
tisztaság ot várt el. Tőlem, anyától és Sebastiantól.
Anya most is mag ára vállalta. Szerettem érte.
Annyira szerettem volna nag y és erős lenni, hog y
ne neki kelljen bűnhődnie azért, amit én követtem
el. Ha rosszat csináltam, apa keze ökölbe szorult, de
félt, hog y csontomat töri, ha meg üt, és senki sem
menthet meg . Ezért beérte anyával. Ő többet bírt.
 Akkor jöttem rá, hog y apától mindenki fél,
amikor ötéves koromban elvitt a boltba. A szokásos
dolg okat vette: eg y doboz cig arettát, eg y nag y
csokoládétortát és eg y Expressent. Sem én, sem
Sebastian nem kaptunk a csokoládétortából.
A kasszánál eg y férfi betolakodott apa elé a
sorba. Pont amikor apa elkezdett volna felpakolni a
szalag ra, a férfi odadobta a saját áruit. A ruháján
látszott, hog y nyaralóvendég . Sosem felejtem el a
pénztáros ijedt pillantását. Nag yon félt apától.
Apa nem tűrte, hog y meg előzze valami
istenverte félidióta, ahog y a turistákat hívta.
Később hallottam, hog y a férfi az uddevallai
kórházban kötött ki két törött bordával.
Még nem lapoztam a kinyitva heverő
matekkönyvben, amikor a konyhában elcsattant az
első pofon. Osztás. Tulajdonképpen eg yszerű.
Üg yesen bántam a számokkal. De amikor a verés
elkezdődött, ledobtam a tollat, és befog tam a
fülemet.
Összerezzentem, amikor valaki meg érintette a
vállamat. Üg yet sem vetettem Sebastianra.
Továbbra is a fülemre szorítottam a kezemet, de a
szemem sarkából láttam, hog y leül az ág yamra.
Csukott szemmel a falnak dőlt, és ő is meg próbált
mindent kizárni.
 A burkomban maradtam. És oda nem fért be
más.
Faye a Grand Hôtelban találkozott Chrisszel, hog y
eg yütt vacsorázzanak, és ig yanak valamit. Ig azából
nem volt kedve hozzá. Azt várta, hog y vég et érjen
a hétvég e, és meg tudja, sikerrel járt-e Julienne. De
érezte, jobb most, ha találkozik a barátnőjével,
berúg , felszed valakit, vag y hag yja, hog y őt szedje
fel valaki, mint ha otthon ül, és a körmét rág ja. A
főpincér a teraszon terített nekik, ahonnan a vízre
és a kastélyra nyílt kilátás. A helyiség ből halk
moraj hallatszott ki, és zong oraszó meg eg y szép
női hang , valaki a Heal the Worldöt énekelte.
Chris hamburg ert rendelt, Faye maradt a
cézársalátánál. Amikor a mojitójuk meg érkezett,
két huszonöt év körüli lány jött az asztalukhoz, és
meg kérdezték, csinálhatnának-e eg y képet Faye-
jel.
– Imádjuk mag át – nyafog ták, mielőtt távoztak. –
Rohadt nag y példaképünk!
– Leg közelebb már különtermet kell fog lalnom,
ha nyug odtan akarok beszélg etni veled –
viccelődött Chris, miközben a mojitóját keverg ette.
 – Nem mintha te nem lennél ismert ember –
mondta Faye.
Chris sandán elmosolyodott.
– Mi van a cickóddal?
– Fura – felelte Faye tömören.
Tulajdonképpen kiválóan meg volt a rég ivel is,
de meg tette, amit meg kellett tennie. A teste csak
eg y eszköz volt a cél eléréséhez.
– Kipróbáltad már élesben is?
Faye felvonta a szemöldökét.
– Úg y értem, pasival.
– Nem, még nem.
– Akkor húzz bele! Jót tesz majd a lelkednek. –
Chris körülkémlelt a helyiség ben. – De úg y látom,
itt nehéz lesz. A többség nek a berlini fal leomlása
óta nem állt fel ráseg ítés nélkül.
Faye elnevette mag át, és szemüg yre vette a
kínálatot. Chrisnek ig aza volt. Sok pénz, kevés haj,
nag y kereslet a kék pirulákra – íg y lehetett
összeg ezni a helyzetet.
Chris előrehajolt.
– És hog y állunk Jackkal? Nemsokára bevezetik a
cég et a tőzsdére.
– Eg y előre nem látható probléma miatt
parkolópályára kerültünk – mondta Faye, és
elmag yarázta Chrisnek, mi az a keylogger. – De ne
rólam beszéljünk. Veled mi van?
Chris ivott eg y kortyot a mojitójából, és halkan
cuppantott.
– Pár hónapja azt fontolg atom, hog y
nyug díjazom mag am, és meleg ebb ég hajlatra
költözöm. A Queen-csoport meg áll a lábán, és van
pénzem dög ivel. De aztán támadt eg y jobb ötletem.
– Tényleg ?
– Tényleg – felelte Chris, és nem nézett Faye
szemébe.
– Elmondod, vag y harapófog óval kell kihúznom
belőled?
– Elég kínos, de szerelmes vag yok. Kurvára és
fülig .
Faye-nek a torkán akadt eg y mentalevél.
Köhög ni kezdett.
– Szerelmes? – ismételte bug yután. – De kibe?
– Nem fog od elhinni. Johannak hívják, és
általános iskolai svédtanár.
– Hát ez nag yon… normális dolog nak tűnik –
mondta Faye.
Az Éden Hotel valamelyik ag yontetovált, kig yúrt
szereplőjére számított, akinek még jár ifjúság i
kedvezmény a repjeg yekre.
– Pont ezért olyan furcsa – sóhajtott Chris.
– Hog y találkoztatok?
 – Bejött a szalonba a Stureg allerianban az
unokahúg ával. Valami idióta öltönyben volt,
aminek ilyen folt van a könyökén. Az unokahúg a
beült a székbe, és azt mondta, kakastaréjt szeretne.
Kíváncsi voltam, hog y fog reag álni a pasas. De csak
bólintott, és azt mondta: „Én is ezt választanám,
menő.” – Chris elhallg atott, és kinézett az ablakon.
– Kár, hog y már fog lalt, g ondoltam, mert azt
hittem, a csaj a lánya. De ott maradtam a
szalonban, csak hog y szóba eleg yedhessek vele.
Amikor fizettek, a lány meg kérdezte tőle, mikor
jön érte az apja. Ez vég képp elvette a kedvemet. Azt
hittem, meleg a pasi.
– De?
– A csajért eg y kopasz fickó jött, akinek tiszta
vörös lett a képe, amikor meg látta a lány frizuráját.
Elköszöntek, én meg … Basszus, leg jobb lesz, ha úg y
mondom, ahog y volt. Lemondtam az összes
találkozómat, és követtem.
– Kémkedtél utána?
Faye vidáman nézett a barátnőjére. Ez még
Christől is teljes őrültség volt.
– Hát eg y kicsit követtem.
– Hog yhog y kicsit?
– Farstáig .
– De hát nem lépted át a városhatárt…
 – Az Úr 2006. éve óta, tudom. Hát ja. Farsta
központjában aztán meg fordult. Nem vag yok eg y
James Bond, úg yhog y észrevette, hog y a Stureplan
óta követem.
– És mit szólt?
– Hog y hízeleg neki az érdeklődésem, és biztos
meg szomjaztam a nag y kémkedésben. Mondtam,
hog y tényleg , ő meg meg kérdezte, meg hívhat-e
eg y kávéra.
– Úristen, Chris! Annyira örülök!
Chris nem tudta palástolni a mosolyát.
– Én is.
– És aztán?
– Aztán meg hívott eg y kávéra, én meg totál
belezúg tam. Hazamentünk hozzá, és két napig ott
maradtam.
Chris felnevetett, és Faye meleg ség et érzett a
g yomrában.
– És most mi van?
– Még mindig ug yanolyan szerelmes vag yok. Ő
az, Faye, a férfi, akire eg ész életemben vártam!
A másodperc tört részére a mosolya g rimaszba
torzult. Ha valaki nem ismerte olyan jól, mint Faye,
észre sem vette volna.
Valami nem stimmelt.
– Mi van, Chris?
 – Hog yhog y mi van? – kérdezett vissza, teljesen
közömbös hang on.
– Ismerlek. Mi van?
Chris fog ta a poharát, beleivott, aztán letette.
– Rákos vag yok – mondta kásás hang on.
Az idő meg állt, a hang ok elnémultak, a
körvonalak elmosódtak, az élek g ömbölyűek lettek.
Chris hang ja tompán és ideg enül cseng ett.
Faye képtelen volt felfog ni. Az eleven, energ ikus
Chrisnek nem lehet rákja! De volt. A méhnyakrák
eg y ritka fajtája. Ami elég ironikus, mutatott rá
Chris, ahhoz képest, milyen keveset használta a
méhét. Körülöttük csiling eltek a poharak. A víz
fényesen és tükörsimán terült el előttük, a túlsó
parton pedig ott mag asodott a kastély, amely
sokkal jobban hasonlított eg y börtönre, mint eg y
mesebeli palotára. Szép, őszi nap volt, amely
stockholmiak tömeg eit csalta ki a leveg őre. A
szomszédos asztalnál falatkákat ettek eg y
ezüsttálból, az arany ékszerek csiling eltek, és Faye
azon tűnődött, hog yan képesek még mindig
nevetni, amikor az ő világ a pont ebben a
pillanatban dőlt össze.
– Ig azából nem akartam elmondani, amíg túl
nem vag yok rajta. De ez van.
Chris meg vonta a vállát. Ha az orvosok nem
járnak sikerrel, nem éli túl. Faye annak jele után
kutatott, hog y a barátnője csak viccel, a túl
harsány, felszabadító nevetésre várt. De az nem
jött.
– Menjünk innen – mondta. Alig kapott leveg őt.
– Képtelen vag yok cézársalátát majszolni,
miközben arról beszélsz, hog y rákos vag y.
Rög tön meg bánta. Tudta, hog y Chris halálra van
rémülve, és minden erejére szükség e van, hog y
uralkodjon mag án. Faye nem volt abban a
helyzetben, hog y meg mondja, mit csináljanak. És
nem volt abban a helyzetben, hog y sajnálja mag át.
– Ne harag udj! Csak kétség beestem – mondta ki
azonnal.
Chris mosolyg ott, ezúttal bánatosan, és ilyet
Faye ritkán látott imádott barátnőjétől, ha látott
eg yáltalán. Mag ába erőltetett eg y darab csirkét.
Olyan volt, mintha meg akadt volna a torkán.
Letette az evőeszközt, elkapott eg y arra siető
pincért, és rendelt két g in-tonicot.
– Erőset, köszönöm!
Csendben ültek, amíg az ital meg érkezett.
– Akarsz eg yáltalán beszélni róla? – kérdezte
Faye, miután ivott eg y kortyot.
– Nem tudom. Azt hiszem, ig en. Csak nem
tudom, hog yan kell.
 – Én sem. Meg kell g yóg yulnod.
– Persze, meg is fog ok. Csak baromi rossz az
időzítés, Johan miatt, meg minden. Vég re
szerelmes leszek, aztán lesz eg y tumor a
méhemben, és minden a feje tetejére áll. Valakinek
odafent van humorérzéke.
Chris nevetett, de a szeme komoly maradt.
Faye bólintott. A szájába vette a szívószálat, és
beleszívott. Érezte, ahog y az alkohol szétárad
benne, felmeleg íti, meg könnyíti a léleg zést.
– Attól félsz, hog y elhag y?
– Persze. Inkább az lenne a meg lepő, ha nem
tenné. Csak néhány hete ismerkedtünk meg , és ha
le akarom g yőzni ezt a beteg ség et, minden erőmre
szükség em lesz. Csúnya leszek, visszataszító, nem
lesz kedvem a szexhez, fáradt leszek. Persze hog y
félek. Őszintén szeretem, Faye, nag yon szeretem.
– Félsz, hog y…
– …hog y meg halok? Borzalmasan. De nem fog ok.
Johannal akarok lenni, utazg atni, eg yütt
meg öreg edni. Még sosem akartam ennyire élni.
Meg int g rimaszolt eg yet. Faye félszeg nek és
bizonytalannak érezte mag át, aztán a kezét
Chrisére tette. Arra a kézre, amely erőt adott neki,
amikor abortusza volt. Remeg ett, és jég hideg volt.
– Előbb-utóbb el kell mondanod neki. Ha elhag y
utána, ha nem.
Chris bólintott, és beleszívott a g in-tonicba. Faye
nem eng edte el a kezét.
Amikor Faye vasárnap elment Julienne-ért, a
kislány várakozásteljesen nézett rá. Faye teljesen
elfelejtette, mire kérte. Chris beteg ség e mindent a
feje tetejére állított.
– Hol van? – kérdezte Julienne.
– Micsoda?
– A mobil. Meg csináltam, amit kértél.
– De jó, szívem! Holnap meg kapod.
Julienne tiltakozott, de Faye elmag yarázta neki,
hog y várnia kell. A kislány duzzog va a szobájába
ment, és Faye hiába hívog atta, nem is jött ki
többet.
De Faye most még annak sem tudott örülni,
hog y nemsokára meg tudja Jack jelszavát.
Chris arra kérte, hog y senkinek se szóljon a
rákról. Nem akart részvétet, vag y ahog y ő
fog almazott: nem akart „rákbeteg ” feliratot a
homlokára. Meg eg yeztek, hog y Faye elkíséri az
első kezelésre, és addig nem beszélnek többet a
dolog ról.
De lehetetlenség volt másra g ondolnia.
 Hog yan éljen Chris nélkül? A barátnője mindig
mellette állt, és mindig erős volt, amikor Faye
leg szívesebben elbújt volna minden elől. Most
meg cserélődtek a szerepek. Most Chrisnek volt
szükség e rá, teljes eg észében.
Faye-nek volt pénze. Volt eg y sikeres cég e.
Meg mutatta Jacknak és az eg ész világ nak, hog y
meg áll a saját lábán. Talán nem kellene használnia
a keyloggert, amely már ott van Jack g épén, és
eltárol mindent, amit a férfi ír, például a jelszavát.
Talán hag ynia kellene az eg észet a fenébe.
De nem lehetett. Már a g ondolattól is rosszul
lett, hog y nem teljesíti be a bosszúját. Nem
hag yhatja ennyiben. Nem akarja ennyiben hag yni.
Milyen ember lett? A leg jobb barátnője beteg ,
halálos beteg , és ő még mindig azon
morfondírozik, hog yan csinálja ki Jackot.
Fjällbacka – Évekkel ezelőtt

Tizenkét éves voltam, amikor apa először meg vert.

Anya nem sokkal korábban ment el a boltba. A
konyhaasztalnál ültem, apa mellettem eg y
keresztrejtvénybe merült. Csak meg akartam
fordulni, de feldöntöttem a bög rémet. Lassított
felvételen láttam, ahog y felborult, és még éreztem
a kerámia simaság át is, ahog y hozzáértem.
A kakaó apa újság jára ömlött, a majdnem
teljesen meg fejtett keresztrejtvényre. Mintha a sors
szólt volna közbe, mintha azt mondta volna, hog y
most már én jövök.
Apa csaknem közönyösnek tűnt, amikor
felemelte a kezét, és fültövön vág ott. Könnyezett a
szemem a fájdalomtól. Hallottam, hog y Sebastian
bezárja a szobája ajtaját. Nem fog kimerészkedni,
amíg anya haza nem jön.
Rög tön jött a második ütés. Apa felállt, és ezúttal
az arcom jobb oldalát találta el. Becsuktam a
szememet, befelé fig yeltem, a sötétre, amely tárt
karokkal várt. Mint az iskolában, amikor kizártam a
beszólásokat és a meg jeg yzéseket.
Apa tenyere visszapattant a bőrömről. Halálra
rémített, hog y sikerült ellenállnom a fájdalomnak.
Amikor meg hallottam anya lépteit az
előszobából, tudtam, hog y vég e. Eg yelőre.
Faye a Karolinska kórháznál találkozott Chrisszel. A
városra felhőtakaró borult, szürke és párás nap
volt, ahog y az ősszel g yakran meg esett. A levelek
már eleresztették az ág akat, barna halmokat
képezve a talajon.
Chris a bejárat előtt vacog ott.
– Az a leg rosszabb, hog y semmi étvág yam nem
volt reg g el, és előtte biztos nem lehet enni –
motyog ta, és Faye Seven Eleven-es poharára
sandított, amelyben rémség es latte volt. – Már a
kávé g ondolatától is hányok.
Faye eg y zöld szemetesbe hajította a poharat.
– Nem kell ezt csinálnod – mondta Chris,
miközben bementek a tolóajtón.
– Ketten vag yunk, oké?
– Ig en – felelte Chris, és hálásan pillantott a
barátnőjére.
– Ha én lennék beteg , saját kezűleg vág nál fel, és
szednéd ki a dag anatot – folytatta Faye. – Én sajnos
nem bírom a vért, szóval csak annyit tehetek, hog y
melletted vag yok, és nem iszom szar kávét. Elég
olcsó ár azért, hog y néhány órát a leg jobb
barátnőmmel tölthetek.
Mag ához húzta Christ.
– Hog y vag y?
– Mint eg y rákbeteg . És te… – suttog ta Chris a
fülébe – …nem félsz semmitől. De kösz, hog y úg y
teszel. A kedvemért.
Faye nem szólt semmit. Csak azt tudta volna
válaszolni, hog y de, ig enis fél: attól, hog y a leg jobb
barátnője meg hal.

Amikor elhag yták a kórházat, Chris olyan fáradt

volt, hog y Faye-nek támog atnia kellett. Nem tudta,
hog y fizikai vag y lelki fáradtság ról van-e szó.
Semmit sem tudott a rákról és a kezeléséről.
Chris taxit akart fog ni, de Faye úg y döntött,
hazaviszi, és nála marad éjszakára. Küldött eg y
SMS-t Kerstinnek, aki azt válaszolta, hog y elviszi
Julienne-t moziba.
Chris az ablaknak támasztotta a fejét, a szemét
félig lehunyta, miközben odakint tovaszág uldott a
város.
– Johan nálad van? – kérdezte Faye.
– Nem, azt mondtam… azt mondtam neki, hog y
eg ész hétvég én találkozóim vannak, és nem érek
rá.
 – El kell mondanod neki.
– Tudom.
Chris a kocsi ajtaját babrálta vörösre festett
körmével.
– De szeretném, ha találkoznál vele először. Ha…
– Ha mi?
– Ha elhag y utána…
– Milyen ember hag yna el?
– A tipikus férfi – mondta Chris csukott
szemmel, miközben fáradtan mosolyg ott. – Ha
valaki, te ig azán tudhatnád, hog y meg y ez. Miért
lenne Johan más?
Faye nem tudta, mit válaszoljon. Az internetes
fórumon meg osztott történetek ezernyi
jég darabként fúródtak a szívébe. A meg csalások. A
hazug ság ok. A közöny és az önzés. Nem tudta
volna hihetően azt mondani Chrisnek, hog y téved.
Bármennyire szerette volna is.
A rövid séta a parkolótól a liftig
örökkévalóság nak tűnt. Amikor vég re felértek a
lakásba, Chris rög tön kirohant a vécére, és hányt.
Faye fog ta a haját. Tizenöt éve álltak utoljára íg y.
Mintha eg y eg ész élet eltelt volna azóta.

Természetesen a pillanatnyi meg ing ás után Faye

úg y döntött, felhasználja mindazt, amit a keylogger
seg ítség ével meg tud. Azzal, hog y a prog ram
telepítve volt Jack g épére, jelentős előrelépést
könyvelhetett el, de még valahog y meg kellett
oldania, hog y a szöveg es fájl eg y pendrive-ra
kerüljön. Csak reménykedni tudott abban, hog y a
dokumentum még a Gmail-fiókban van. Az a Jack,
akit ő ismert, ritkán rakott rendet. A biztonság
kedvéért mindent meg akart őrizni: „Sosem lehet
tudni, mikor jön jól.”
Remélhetőleg hétvég én, Julienne születésnapi
buliján adódik kedvező alkalom.
Aztán ott volt Ylva. Habár Jack már elérte, hog y
árnyéka leg yen eg ykori önmag ának, Faye nem
tudta kiverni a fejéből azt a meg vető pillantást,
amellyel a nő nézett rá. Az ő hálószobájában.
Pucéran, miután Faye férje meg dug ta. Karcsún,
edzetten, tökéletes szilikonmellel.
Lassan, de biztosan alakultak át, miközben Ylva
elkezdett átvedleni az eg ykori Faye-jé, az ő teste
karcsú és edzett lett, a melle új. És Jacknak feltűnt a
változás. Amikor Julienne-t hozták vag y vitték, a
férfi tekintete mindig vég ig siklott Faye testén.
Mint a kezdetek kezdetén, amikor még nem tudott
betelni vele. Bár Faye g yűlölte, még mindig
hatással volt rá. Sosem szokott hozzá, hog y Ylvával
lássa. Valószínűleg soha nem is fog .
 A szerelmi élete futó kapcsolatokra
korlátozódott. Általában fiatalabb férfiakat szedett
fel kocsmákban, párszor lefeküdt velük, aztán
szakított. Senkit sem eng edett közel mag ához.
Senkit sem tűrt meg hosszú távon. Gyeng e
pillanataiban arról álmodozott, hog y eg yszer és
mindenkorra kicsinálja Jackot… aztán visszaszerzi.
Ez volt az eg yik piszkos, szég yentelen, kis titka. A
sötét víz újra és újra elárasztotta.
Fukarság g al senki sem vádolhatja Jackot, g ondolta
Faye, amikor a házhoz hajtott. Julienne azt akarta,
hog y a hetedik születésnapja ig azi „g ála” leg yen,
ezért Jack meg bízott eg y g yerekzsúrokra
szakosodott cég et, amely rózsaszín lufikkal
díszítette fel a kertet. Felállítottak eg y színpaddal
felszerelt sátrat, na meg természetesen vörös
szőnyeg et terítettek le, amely ebben az esetben
rózsaszín volt. Volt profi fényképész is, aki lekapta
az érkező g yerekeket, a felvételeket pedig eg y
fotófalra tette ki. A kertben asztalokat helyeztek el,
amelyek már most roskadoztak az ajándékok és az
ételek súlya alatt, még liding ői mércével mérve is
pazarló volt.
De Jack jobban akart bizonyítani, mint a szig eten
élő többi apa.
Julienne halk sikolyt hallatott, kipattant a
kocsiból, és felszaladt a felhajtón. Jack és Ylva kijött
elé a lépcső tetejére. Faye kiszállt, és felsétált az
emelkedőn. Szűk, kivág ott, bőrszínű, rövid ujjú
Hervé Lég er-ruhát választott. Mag án érezte Jack
pillantását. Ezt szemlátomást Ylva is észrevette, és
tüntetőleg Julienne felé tárta karját. Faye-nek
összeszorult a g yomra, amikor a lánya meg ölelte,
de mosolyt erőltetett mag ára.
– Milyen szépen meg csináltatok mindent! –
mondta.
– Valami különleg eset akartunk Julienne-nek –
felelte Ylva derűsen, és meg puszilta Faye-t.
Kellemes sampon- és parfümillata volt. Ő is
behízelg ő, bensőség esen baráti hang ot kezdett
meg ütni Faye-jel szemben, amióta a Reveng e
sikeres lett, és már nem lehetett nem észrevenni.
Amikor eleng edték eg ymást, Faye szemüg yre
vette. Nem jelent meg az ő szája körül is ug yanaz a
keserű vonás, amelyet Faye mag án is látott a
Jackkal töltött utolsó időkben? És talán kicsit túl
sok a botox a homlokában.
– Ha bemész a szobádba, vár még eg y
meg lepetés – mondta Jack, és meg paskolta
Julienne arcát.
A kislány befutott a házba, léptei a lépcsőn
visszhang oztak. Jack Faye-hez fordult.
– Ylva hívott eg y… hog yishívjákot…
– Sminkmestert – seg ítette ki a nő. – Ug yanaz a
lány, aki a sztárokat is sminkeli.
Eg y fiatalember jött oda hozzájuk, bűvészként
mutatkozott be, és aztán Jackkal eg yütt eltűnt a
házban, míg Faye és Ylva ott maradt, és a kertet
szemlélte. Két férfi eg y asztalt cipelt éppen.
– Tényleg szépen meg csináltátok – ismételte
Faye, hog y meg törje a csendet.
Nem hazudott. A ház szép volt, a kert pompás. A
kertész biztosan kapott eg y kis bónuszt. Úg y tűnt,
a ludaktól is meg szabadultak, amelyek a parton
teleszarták a pázsitot. A szóbeszéd szerint Jack
fizetett valakinek, hog y eg y éjszaka lője le őket.
Ylva elmosolyodott.
– Nem maradsz itt? Bár July szeretné, ha nem
sok vizet zavarnánk, de biztosan jó lesz.
Úg y tűnt, hog y Faye dicsérő szavai
nag ylelkűség re ösztönözték, szemlátomást máris
meg bánta, de már nem szívhatta vissza az
invitálást.
Faye-nek felfordult a g yomra attól, hog y Ylva
Julynek hívta a lányát. De ahelyett, hog y
meg jeg yezte volna, a g yerek nem teng erimalac,
bólintott. Eg yrészt abban reménykedett, hog y
sikerül hozzáférnie Jack számítóg épéhez, másrészt
észrevette, hog y Ylva meg bánta a spontán
meg hívást.
– Szívesen maradok.
– Remek. Tényleg . Jack elintézte, hog y Sean és
Ville elénekeljen pár számot.
Sean és Ville eg y fiúcsapat volt, akikért Julienne
és a kis barátai meg voltak őrülve. Minden dalukat
ismerték, és követték a YouTube-csatornájukat.
Julienne néhanapján még Faye-t is rávette, hog y
vig ye el a stúdiójukhoz, ahol vég ig nézték, ahog y
az a két semmirekellő taxiba vág ódik, miközben
pillantásra sem méltatja a várakozó kislányokat,
akik előbb sikoltoznak izg atottság ukban, majd
sírnak a csalódottság tól.
– Nem lehetett olcsó – jeg yezte meg Faye.
– Nem volt az. A menedzserük nyolcvanezer
koronát kért ezért a pár számért. Meg pezsg őt meg
csokig olyót…
– Úristen!
– Jack habozott is, de rábeszéltem. Tényleg azt
szeretném, ha ez feledhetetlen nap lenne Julienne-
nek. Kérsz eg y pohár pezsg őt? Itt hag yhatod a
kocsit, és hazataxizhatsz. Vag y hívhatunk neked
sofőrszolg álatot.
– Kérek.
– Menjünk be.
A nappaliban Ylva meg kerülte a bárpultot,
lehajolt, és elővett eg y palackot.
– Habzóbor? – kérdezte. – Szerintem jobb, mint a
pezsg ő. Mindig van itthon pár üveg g el.
 – Jó lesz, köszi.
Ylva előszedett eg y poharat, kinyitotta az
üveg et, és töltött Faye-nek.
– Te nem iszol?
Ylva meg rázta a fejét.
– Még meg sem beszéltük… a történteket –
mondta.
Már-már szánakozónak tűnt. Faye hirtelen rájött,
mennyire utálja. Ylva hónapokig lefeküdt a férjével
a háta mög ött. Most meg itt áll, a rohadt nag y
közös házukban, szép és karcsú, bár kicsit
túlbotoxolt, játssza a meg értőt, és azt hiszi,
mindenért bocsánatot nyer. Őszintébb lett volna,
ha olyan beképzelt és fölényes marad, mint
amilyen akkor volt, amikor meztelenül ült a
hálószobájukban. Akkor Faye kevésbé utálta volna.
Azt kívánta, hog y vég ig nézhesse a bukását.
Ylva és Jack. Tényleg meg érdemelték eg ymást.
Meg érdemelték azt, ami ott sötétlett már a
láthatáron, és hamarosan fenekestül felforg atja a
tökéletes kis életüket.
– Semmi szükség rá – mondta Faye. –
Összeilletek Jackkal. És minden rendben.
Hármunkkal.
Felemelte a poharát.
– Lenyűg öző, amit a Reveng e-dzsel elértél –
mondta Ylva, és leült eg y nag y, virág os fotelba.
Josef Frank-minta. Jack mindig szerette a
textíliáit, de Faye szerint jobban illettek eg y
nyug díjashoz.
– Kösz. És veled mi újság ? Jól érzed mag ad a
Musifynál?
– El fog ok jönni. Eg y ideje már úg yis
részmunkaidőben dolg ozom. Jack munkája komoly
háttértámog atást kíván, a reprezentáció, a ház,
Julienne… De hát te is tudod.
Ylva széttárta a kezét, de nem nézett Faye
szemébe. Faye azon g ondolkodott, mennyi időt
vehet ig énybe Julienne, amikor havonta alig pár
órát tölt itt. De csak annyit mondott:
– Tényleg ?
– Mi… vag yis hát… Julienne-nek kistestvére lesz.
És ismered Jackot, azt szeretné, ha itthon
maradnék. Már nag yon várom, nekem nincs
családom.
Faye rámeredt. Már várta ezt a napot. Retteg ett
tőle. De nem tudott felkészülni a rekeszizmát érő
rúg ásra, amelyet a hír hallatán érzett. Ug yanakkor
tudta, hog y Ylva számára közeleg a vég . Eg yik fele
sajnálta, a másik pedig leg szívesebben felpofozta
volna.
– De jó! Gratulálok!
 Ig yekezett vidám arcot vág ni, habár úg y
g örcsbe rándult a g yomra, hog y majdnem
összeg örnyedt a fájdalomtól.
Ylva a nem létező hasára tette a kezét, és
felrag yog ott az arca. Faye visszamosolyg ott rá, és
ivott eg y nag y kortyot. Elárasztották az abortusz
emlékképei, Jack hűvösség e és közönye, Julienne
születése, a száz meg száz nem fog adott hívás és
meg válaszolatlan SMS, amelyeket Jacknak hag yott,
amikor fájdalmak közepette, meg rémülve életet
adott a lányuknak.
Kinézett az ablakon. Odakint emberek
szorg oskodtak lázasan, hog y felkészüljenek a
vendég ek érkezésére.
– Mikorra várjátok? – kérdezte.
– Hat hónap múlva.
Ylva arca meg int felrag yog ott, amikor Jack
belépett. A férfi töltött mag ának eg y whiskyt a
bárpultnál, majd leült eg y fotelba, de nem Ylva
mellé, hanem úg y, hog y szabadon szemlélhesse
Faye dekoltázsát.
Ylva is észrevette.
– Minden készen van? – kérdezte.
Feszült volt a hang ja.
– Nag yjából. A g yerekek háromneg yed óra
múlva jönnek.
 Ylva felé emelte a karóráját. Eg y cirka félmilliós
Audemars Pig uet-et. Nem Rolexet, mert az Jack
szerint túlság osan elcsépelt volt. Manapság
mindenki Rolexet visel. Aki kicsit is számít, az
Audemars Pig uet-et hord. Vag y Patek Philippe-et.
– A zenész srácok háromra jönnek. De Julienne-
nek ne szóljatok, nem tudja.
Faye felé biccentett.
– Hog y meg y az üzlet?
– Kitűnően, kösz. És neked is. Izg almas ez a
tőzsdei jeg yzés.
– Nag y meló lesz. De meg éri, azok után, amiken
keresztülmentem.
Faye Jackra és Ylvára mosolyg ott.
– Gratulálok a babához! Ylva mondta.
Faye testhelyzetet változtatott. Úg y
helyezkedett, hog y Jack jobban belásson a
szoknyája alá. Nem volt rajta bug yi, mert
meg látszott volna a testhez álló ruhán.
Jack a tekintetével követte a mozdulatait.
Felé emelte poharát. A lába között meg feszült a
nadrág ja.
– Ig en, csodálatos – mondta kásás hang on, és
mosolyt erőltetett mag ára.
A tekintete elhomályosult.
Ylva meg köszörülte a torkát.
 – Jack kicsit ag g ódott. Annyi minden van most a
cég nél, és te is biztosan tudod, milyen komolyan
veszi Jack az apaszerepet.
Vajon Faye is íg y beszélt annak idején? „Jack úg y
g ondolja, Jack azt akarja, Jack azt hiszi?” Úristen,
biztosan kibírhatatlan volt. És most itt ül vele
szemben Ylva, az ő fiatalabb kiadása, a keze a
hasán, bug yuta mosoly az arcán, és ug yanazt a
férfit isteníti. Elvakítja a szerelem és a csodálat. És
a füg g őség .
Jack ilyen nőt szeret mag a mellett tudni, jött rá
Faye hirtelen. De ettől csak még inkább meg vetette
Ylvát. Eg yáltalán nincs bűntudata? Azért a
számtalan alkalomért, amikor lefeküdt Jackkal az
irodában, az ő otthonukban vag y éppen a saját
lakásában, amíg Faye otthon ült, és a férjét várta?
Talán. De elvakította a Jack iránt érzett szerelem. És
semmibe vette a szánalmas feleség et, aki otthon
kuksolt, és nem volt sem karrierje, sem ambíciója.
Ylva biztosan saját mag ához hasonlította Faye-t, és
úg y találta, ő van fölényben. És Faye nem méltó
olyasvalakihez, mint Jack.
Faye felhörpintette az utolsó kortyot, és
komoran nézett a karcsú pohár fenekére. Nem
érzett mag ában elég bátorság ot, hog y újratöltsön a
bárpultnál.
 – Meg yek, ledőlök kicsit, mielőtt elkezdődik ez
az eg ész – mondta Ylva, és felállt, miközben még
eg y pillantást vetett Faye-re.
Amikor kiment a szobából, csend állt be. Eg y idő
után Jack meg köszörülte a torkát.
– Nag yon jól nézel ki – mondta halkan.
Le sem vette a szemét Faye dekoltázsáról, ő
pedig hag yta. Oldalra húzta a haját, hog y látsszon
a nyaka és a kulcscsontja, amelyen már nem volt
semmi hús. Hazudna, ha azt állítaná, nem élvezte
Jack pillantását, de az, hog y a teste még mindig
reag ált rá, nem jelentette azt, hog y a férfinak
hatalma van felette.
Meg akarta mutatni Jacknak, hog y már nincs rá
szükség e, de nem eng edhetett a kísértésnek, hog y
kimutassa fölényesség ét. Eg yfelől mert újra
mag ába akarta bolondítani a férfit, ami sosem
sikerülne, ha Jack nem hinné, hog y uralkodhat
felette. Másfelől pedig mert azok ellenére, amiket
tett, ő még iscsak Jack volt, és a szava még mindig
jelentett valamit Faye-nek. Bármennyire próbálta is
tag adni.
– Köszi – mondta hűvösen.
Jack pillantása ismét a dekoltázsára siklott, és
elidőzött ott. Faye fog ta a telefonját, és úg y tett,
mint aki SMS-t küld.
 – Tudod, néha rólad álmodom – mondta a férfi,
miközben felkelt a fotelból, hog y a bárpulthoz
lépjen, aztán fog ta a palackot, és mindkettőjüknek
töltött.
Leült a kanapéra Faye mellé, túlontúl közel.
Parfümjének illata eg y pillanatra meg szédítette
a nőt. Ug yanaz az illat volt, amelyet Barcelonában
viselt. Faye leveg őért kapott. Fig yelmeztette
mag át, hog y nem részeg ülhet meg az emlékektől,
és minden, amit rég en ig aznak hitt, hazug ság nak
bizonyult. Kénytelen lesz visszautasítani a férfit, de
fenn kell tartania az érdeklődését. Kényes
eg yensúly. Jack szeretett vadászni. Faye is íg y
szerezte meg kezdetben, rég es-rég en, eg y másik
életben. A férfi felé fordult, és belenézett abba a kék
szempárba, amely most eg észen rá fókuszált.
Az olyan férfiak, mint Jack, mindig azt akarják,
ami nem az övék. Ezért csalta meg Faye-t. És Faye
ezért tudta, hog y Ylvát is meg fog ja csalni, ha nem
tette máris meg . És az összes többi nőt meg fog ja
csalni, akije csak lesz az életben.
A hátuk mög ül léptek hallatszottak. Eg yszerre
fordultak meg , Julienne jött feléjük. Szép, rózsaszín
ruhát viselt. Az arca ki volt festve, amitől
felnőttnek nézett ki. Faye nem is tudta, mit
g ondoljon erről.
 – Gyönyörű vag y, szívem! – mondta vég ül. –
Mint eg y herceg nő!
Julienne meg pördült.
– Jessica azt mondta, modell lesz belőlem.
– Jessica? – ismételte Faye, és fejben vég ig vette a
lánya osztálytársainak nevét.
– A sminkes – seg ítette ki Jack, aki látta a
zavarát. – És tökéletesen ig aza van.
Az ölébe húzta Julienne-t, és Faye-t pillanatnyi
kétkedés fog ta el. Eg y másodpercre meg int
olyanok voltak, mint eg y család, és ettől Faye
elveszítette a tájékozódóképesség ét, mint aki
eltévedt.
A poharáért nyúlt, és a szájához emelte,
miközben Jack kiéhezve mustrálg atta.

A kertből harsány hang ok hallatszottak, újabb és

újabb kislányok érkeztek. A felhajtón eg ymást érték
a luxusautók, és ünneplőbe öltözött hat-hétévesek
ug ráltak ki belőlük. Faye a háttérben maradt, míg
Jack és Ylva a szülőkkel cseveg ett. Az asztalokon
már eg ész ajándékheg yek nőttek, a többség üket
fehér papírba csomag olták, rajtuk az NK áruház
fekete log ója. A bűvész színpadra lépett, mire a
lányok ujjong va tapsoltak. A pincérek falatkákat és
üdítőt hordtak körbe az ünneplőruhás g yerekek
között, akik sorban ültek a kerek asztalok körül a
sátorban, pont, mintha eg y ig azi g álán lennének.
Julienne boldog an tapsikolt. Eg y ismert
g yerekműsor-vezető konferálta fel a fellépőket.
Amikor utolsóként Sean és Ville is meg érkezett,
az üdvrivalg ás hang osabb volt, mint eddig
bármikor. Faye ráébredt, hog y eljött a pillanat,
amikor meg nézheti a keylogger által rög zített
adatokat. A lányok otthag yták az asztalokat, és a
színpad széléhez csődültek. Jackot és Ylvát teljesen
elnyelte a forg atag , amikor a kamaszbálványok
fellépése meg kezdődött. Faye feltűnés nélkül
elhag yta a sátrat, belépett a házba, felment az
emeletre, ahol Jack dolg ozószobája volt. Itt is
ug yanaz az íróasztal terpeszkedett a helyiség ben,
amelyet a férfi a házasság uk alatt is használt. Faye-
t eg y pillanatra meg lepte a nosztalg ia, a
toronyszobában érezte mag át, amely fenség es
békesség ben lebeg ett a város felett. Rég múlt idő
emléke járta át. Lerázta mag áról az érzést, mert
tudta, hog y koncentrálnia kell. A Jackkal és
Julienne-nel való ücsörg és kibillentette az
eg yensúlyából, és ezt nem eng edhette meg
mag ának.
Letette a táskáját a padlóra, és a számítóg ép fölé
hajolt. A képernyő mellett két bekeretezett fénykép
állt. Eg y fekete-fehér polaroidkép Ylváról, amely
nyilván évekkel ezelőtt készült. Komolyan nézett a
lencsébe, szája enyhén elnyílt. Mint akit kefélnek,
ahog y Chris mondta volna. A másik képen Jack,
Ylva és Julienne eg y étteremben ültek. Ylva és
Julienne összeillő ruhát viselt. Úg y néztek ki, mint
eg y boldog kis család. Mindhárman nevettek. Faye
nag y leveg őt vett. Ez csak illúzió, homlokzat,
amelyet Jack épített fel, semmi más.
Meg mozg atta az eg eret, a g ép életre kelt, és
Faye beütötte Jack rég i jelszavát. Visszafojtotta a
léleg zetét. De nem, ezt nem változtatta meg .
Meg jelent eg y túlméretezett kép Jackról és Ylváról.
Eg ymást átölelve álltak eg y motorcsónakban. Faye
kényszerítette mag át, hog y ne bámulja a képet.
Bedug ta a pendrive-ot, amelyet már a kezében
tartott, és követte Nima utasításait.
Pár másodperccel később meg találta a rejtett
fájlt, amely Jack aktivitását naplózta, és átmásolta a
pendrive-ra. Aztán meg nyitotta a Dokumentumok
nevű mappát, és mindent átmásolt, amit ott talált,
pedig voltak kétség ei afelől, hog y lesz-e közötte
bármi érdekes.
A folyosóról csikorg ó hang hallatszott. Faye
g yorsan kikapcsolta a számítóg épet, és
kétség beesetten körülnézett, hová bújhatna, de
mielőtt bármit is tehetett volna, kivág ódott az ajtó.
Meg pördült a teng elye körül.
Az ajtónyílásban Jack állt. Az arcán a
meg lepettség g yanakvásnak adta át a helyét.
Faye ag ya lázasan járt. Jackra mosolyg ott,
meg adóan, bocsánatkérőn.
– Csak kíváncsi voltam, hog yan rendeztétek be a
dolg ozószobát. Tudod, hog y mindig imádtam ezt
az íróasztalt. Érdekelt, meg tartottad-e.
A férfi a hallottakat emésztg ette. Aztán
szemlátomást úg y döntött, hog y Faye még mindig
az a naiv, szánalmas kis teremtmény, aki volt.
– Miért?
– Jaj, csacsiság az eg ész – felelte Faye, és
lesütötte a szemét. – Ne harag udj, nem kellett
volna bejönnöm. Ez a ti otthonotok, nem lett volna
szabad. Csak nosztalg iáztam kicsit…
Tett pár lépést az ajtó felé, de amikor el akart
menni a férfi mellett, az meg rag adta a csuklóját.
Faye majdnem elejtette a pendrive-ot, amelyet a
markában szorong atott.
– Miért voltál kíváncsi rá, hog yan rendeztem be
a dolg ozószobát? – kérdezte mosolyog va,
miközben mag ához húzta a nőt.
Faye-t újra meg csapta az ismerős parfümillat. A
csípőjén érezte Jack kemény péniszét, és akarata
ellenére izg alomba jött.
– Hiányzom? Ezért „nosztalg iáztál”? – suttog ta a
férfi a fülébe.
– Fejezd be, Jack! – motyog ta Faye.
De a férfi fig yelmen kívül hag yta a tiltakozását,
csillog ott a szeme. Nem számított rá, hog y Faye
ellenáll. A rég i Faye sosem mondott nemet, inkább
az érintéséért és a fig yelméért esdekelt.
A hang ja g únyos lett, de nem lazított a
szorításon.
– Lám-lám, a kis Faye meg csináltatta a mellét,
hog y nag yobb feltűnést keltsen a kocsmában. Hát
eg yetlen ig azi férfi sem kefél meg ? Azért jöttél ide,
hog y kisírj mag adnak eg y jó kis dug ást? Hallottam
hírét, hog y viselkedsz. Hog y viszed haza eg ymás
után a pasikat a kocsmákból. Dehog y pasikat!
Fiúkat. Hánnyal szexeltél, amióta elváltunk, Faye?
Volt valakinek nag yobb farka, mint nekem?
Fog adok, hog y többel is csináltad eg yszerre.
Hang osan liheg ett a saját szavaitól, és Faye a
csípőjén érezte, hog y a pénisze még keményebb
lett. Az ő teste is reag ált, és nem tett ellene
semmit. Jack semmiképpen sem veheti észre a
pendrive-ot. Nem ellenkezett, amikor a férfi
lehúzta a cipzárt a hátán, és derékig levetkőztette.
A mellét simog atta, majd keményen meg szorította.
Faye melle szépen g yóg yult, de a bemetszéseknél
még mindig érzéketlen volt, ezért Jack érintése
nag yon furcsának érződött.
– A kis Faye szeretné, ha meg dug nák.
Meg fordította a nőt, aztán meg fog ta a ruhája
alját, és felrántotta a csípőjére. Kig ombolta a
nadrág ját, és előredöntötte Faye-t arra az
íróasztalra, amely eg ykor Ing mar Berg mané volt,
és belé hatolt. Faye zihált, úg y érezte, birtokba
vették.
– Ezt szereted, mi? – sziszeg te Jack. – Ha hátulról
kefélnek meg , mint eg y beg erjedt titkárnőt.
Üg yvezető ig azg ató lettél, de még mindig bejön,
ha úg y basznak meg , mint eg y szajhát. Íg y
csinálják, Faye? Íg y dug nak meg ? A fiatal fiúk.
Meg döntenek, és hátulról meg basznak?
A léleg zése elmélyült, szétrúg ta Faye lábát, hog y
teljesen belé hatolhasson, a jobb kezével pedig
lenyomta az íróasztalra, és durván a hajába
markolt.
A mozdulatai eg yre keményebbek lettek. Faye fél
kézzel az íróasztalba kapaszkodott, a másikban a
pendrive-ot szorította. Kislányosan nyög décselt,
mert tudta, hog y Jack ezt szereti. Az arca bal fele az
íróasztalra nyomódott, és Faye eg yenesen Ylva
komoly szemébe nézett a fekete-fehér fotón.
 Faye-nek fájt, ahog y Jack eg yre erősebben hatolt
belé. Aztán a férfi elélvezett, nyög ött még eg y
utolsót, kihúzta a péniszét, hátralépett, és elkezdte
beg ombolni a nadrág ját. Faye pár másodpercig
még ug yanabban a testhelyzetben maradt, aztán
feleg yenesedett, és lehúzta a ruháját.
– Veled mindig kiválóan lehetett kefélni –
mondta a férfi. – Már hiányzott.
Mosolyg ott, és Faye még mindig csupasz
mellére mutatott, amelyen látszottak a vörös heg ek
a nag y, duzzadt mellbimbó körül.
– Jó lett, tényleg , bejön.
Mag abiztosnak tűnt. A rend helyreállt.
Meg hág ta Faye-t, visszavette, ami az övé,
leg alábbis eg y időre. Faye meg hag yta ebben a
hitében.
Még mindig a pendrive-ot szorítva belebújt a
ruha felső részébe. Aztán hátat fordított Jacknak, és
összefog ta a haját, hog y a férfi felhúzhassa a
cipzárt. Eg y másodperccel később Jack már ott sem
volt.
Amikor Faye belépett a sátorba, a drág a
dizájnerruhát viselő kislányok Julienne-nek
énekeltek. Sean és Ville dirig álta a kórust.
Ylva Faye-re sandított, és Julienne felé mutatott,
akinek csillog ó herceg nőkoronát nyomtak a fejébe.
Pillantása g yanakvó, de beletörődő volt. Úg y tűnt,
rosszullét környékezi a forró sátorban, szőke haja a
fejéhez tapadt.
Amikor a sátorban óriási hurrá köszöntötte az
ünnepeltet, Jack Ylva mellé lépett, meg puszilta, és
átkarolta. A nő ellazult. Faye nem tudott elfojtani
eg y kis mosolyt. A combja belső oldalán lassan
csorg ott le Jack spermája.
Fjällbacka – Évekkel ezelőtt

Anya a konyhában szipog ott, de képtelen voltam

kikelni az ág yból, képtelen voltam meg akadályozni
apa ütéseit. Inkább hag ytam, hog y a sötét
körülzárja a nyug talanság ot, és kirekesszen
minden félelmet.
Mindjárt itt az ősz, és apa még rosszabb
dolg okat fog művelni anyával, velem és
Sebastiannal. Olyan érzés lesz, mintha a viharos
ősznek sosem akarna vég e szakadni, apa pedig eg y
dühöng ő állat lenne, amelyet eg y ketrecbe zártak
az áldozataival. Eg ymás körül kering tünk: eg y
elszig etelt kis eg ység eg y elszig etelt kis
közösség ben.
Meg esett, hog y azt álmodtam, jön valaki, és
meg ment minket. Hiszen mindenki tudott róla.
Noha arról fog almuk sem volt, mennyire rossz a
helyzet, eleg et tudtak. Miért nem jött értünk
senki? Miért nem szabadított ki minket senki?
Mindenki g yáván félrenézett, vakok voltak a kék
foltokra és a sebekre. Soha eg yetlen tanár sem
mondott semmit. A rendelőben eg yetlen orvos sem
fűzött meg jeg yzést a sérüléseinkhez. Tavaly télen
anyának nyolcszor volt szükség e orvosi seg ítség re.
Kiug rott a válla. Eltörött a csuklója. Meg repedt az
állkapcsa. Senki sem vonta kétség be a meséjét,
miszerint olyan üg yetlen volt, hog y leesett a
pincelépcsőn, vag y hirtelen kinyílt eg y
szekrényajtó, és nekicsapódott. Mindenki szemet
hunyt.
Mi fog történni idén télen?
Anya sírása tisztábban hallatszott, amikor a
szobám ajtaja kinyílt. Sebastian bemászott az
ág yamba, és összeg ömbölyödött. Kuporog va aludt
mellettem, mint eg y meleg ség et kereső kutya. De
én nem éreztem mag am biztonság ban a
közelség étől. Mondani sem kellett: az eg yetlen, aki
biztonság ot adhatott, én mag am voltam.
Mag amtól is tudtam.
Erősebb voltam náluk. Főleg Sebastiannál.
Sebastian léleg zésének hang ja elveg yült a
viharos teng er zúg ásával. Az utolsó
nyaralóvendég ek is hazautaztak. Úg y tűnt, eg yikük
sem hallotta a házunkból kiszűrődő sikolyokat.
Biztosan nem akarták ilyen kellemetlenség ekkel
tönkretenni a nyaralásukat. Bizonyos fokig meg
tudtam érteni őket. De eltűnődtem rajta,
g ondoltak-e a házban lakó g yerekekre, amikor
lezárták nyaralójukat, és visszautaztak eleg áns
g öteborg i villáikba. Valószínűleg nem.
Másnap, miután elvitte Julienne-t az iskolába,
bezárkózott az irodájába, felnyitotta a laptopját, és
meg nézte a szöveg es fájlt. Tíz percig tartott, mire
meg találta Jack Gmail-fiókjának új jelszavát:
venividivici3848.
Senkinek sem mondta el, mi történt Jack
dolg ozószobájában. Bármennyire is ellenére volt,
hog y eljátssza a meg erősítésre vág yó, meg alázott
Faye szerepét, nem volt más választása. Jack nem
fog hatott g yanút, ezért Faye kénytelen volt
belemenni a játékba, különben a férfi felfedezte
volna a kezében szorong atott pendrive-ot. De nem
tag adhatta, élvezte az eg yüttlétet Jackkal.
Szórakoztatta és felzaklatta. Rést ütött a pajzsán, és
ezt nem eng edhette meg mag ának.
Bejelentkezett a Gmail-fiókba, vég ig nézte a
dokumentumokat, és meg találta, amit keresett.
Letöltött mindent, szépen, módszeresen.
Minden itt volt, ami csak kellett.
A délelőtt további részét arra áldozta, hog y
tanulmányozza a többi szöveg es fájlt, és
vég ig nézze Jack tevékenység eit. Pornót keresett
„fiatal lányok”, „tinédzserek” és „törékeny lányok”
kulcsszóval, pasis beszélg etéseket folytatott
Henrikkel a „buta libákról”, akiket meg döntöttek
az irodában, és az eg yik kolleg ina súlyán
viccelődtek. Mindez még kapóra jöhet Faye-nek
eg y nap.
Fog ta az új laptopját, és szólt Kerstinnek, hog y
elmeg y. Beült a Starbucksba a Stureplanon, és
folytatta a dokumentumok tanulmányozását. A
Compare-t jövő kedden vezetik be a tőzsdére. Elég
ideje volt, hog y eltervezze, miként fog ja
felhasználni, amit talált. Valószínűleg pénteken
kellene mozg ásba hoznia a g épezetet, nég y nap
múlva.
Csipog ott a telefonja. Jack volt az.
Folyton arra gondolok, milyen jó volt legutóbb együtt.
Nem akarsz találkozni? – írta.
Faye elg ondolkodott, mit válaszoljon. A dolg ok
sebesebben zajlottak, mint ahog y számított rá.
Fenn kell tartania Jack érdeklődését, amíg el nem
jön az utolsó lépés ideje. Tanakodott mag ában eg y
darabig , aztán g yorsan bepötyög te és elküldte a
választ.

Chris narancslevet ivott az eg yik asztalnál a

Sturebadet emeletén. A leveg ő párás volt. A fehér
frottírköntöst viselő nyug díjasok kétszáz koronás
salátákat ettek, és az eg ész jelenethez a medencék
vizének csobog ása szolg áltatta a háttérzenét.
Faye kihúzott eg y széket, és leült Chrisszel
szemben.
– Miért itt akartál találkozni? – kérdezte.
A barátnője meg lepetten nézett fel.
– Jaj, szia! Nem is vettelek észre. Nem tudom, ez
a hang valahog y meg nyug tat. Olyan, mintha eg y
nag y, meleg anyaméhben feküdne az ember.
Faye a barátnőjét vizslatta, miközben a szék
háttámlájára tette a kabátját. Chris tekintete
mereng őnek tűnt.
– Hog y vag y?
– Ma jó napom van – mondta. – De hát nem
voltam a kórházban. És ma Johannal vacsorázom.
– Mit szólt, amikor elmondtad?
Chris az asztallapot bámulta.
– Nem mondtam el. Nem… nem bírom. Nem
veszíthetem el.
Szemében szég yenkezés csillant, és félelem. Ez
meg ijesztette Faye-t. Még sosem látta Christ
szég yenkezni, még sosem látta félni.
Meg fog ta a kezét.
– Drág a Chris, meg értelek. Könnyebb lenne, ha
ott lennék, amikor elmondod neki? Ha esetleg … na,
ig en, ha úg y hozná a szükség .
Chris lassan bólintott.
– Meg tennéd?
– Hog yne, ha neked jobb íg y.
– Csak nem akarok a terhedre lenni. De olyan
g yeng ének és tehetetlennek érzem mag am. Az a
pár óra, amíg önmag am tudok lenni, úg y leszívja
az erőmet, hog y amikor nem vag yok Johannal, csak
ülök itt. Ki g ondolta volna, hog y itt fog om tölteni
az utolsó napjaimat? Eg y fürdőben.
És a száját őszinte mosolyra húzta. Eg y
morzsányi az ig azi Chrisből, g ondolta Faye, és
visszamosolyg ott.

A vörös tég lás iskola, ahol Johan tanított, a

Valhallaväg enen állt. A kapuban néhány, Julienne-
nel eg ykorú fiú és lány lófrált. Meg bámulták Faye-t
és Christ, amikor kiszálltak a taxiból, és bementek
az iskolaudvarra.
Eg y hosszú folyosóra jutottak, amelyen
türkizkék szekrények sorakoztak. Eg y lelket sem
láttak.
– Tudod, hol van? – kérdezte Faye.
– Nem, de most nem ebédszünetnek kéne lennie?
Faye az órára nézett. Dél volt. Ebben a
pillanatban minteg y vezényszóra kivág ódtak az
osztálytermek ajtajai, és kiözönlöttek a diákok.
Faye elkapott eg y pattanásos, baseballsapkás,
steppelt kabátos srácot, és meg kérdezte, hol van
Johan, a svédtanár.
– Johan Sjölander – szólt közbe Chris.
A fiú meg rázta a fejét, és eltűnt.
A szekrényekhez húzódtak, hog y ne tapossa el
őket néhány hőzöng ő srác.
– Hívd fel!
Chris jobb kezével a fülére szorította a telefonját,
baljával pedig befog ta a másik fülét. Elfordult,
amikor a férfi felvette.
A folyosó kezdett kiürülni. Faye furcsán érezte
mag át az általános iskolában. Időutazás-szerű
érzés, rég i emlékképek és a jelen idő keveredése.
Valami feszültség volt a leveg őben. Matilda
ug yanilyen folyosókon próbált észrevétlenül járni,
de sosem sikerült. Mindenki tudta, kicsoda.
Mindenki tudta, mi történt.
Chris meg kocog tatta a vállát.
– Kint vár minket.
– Mit mondott?
– Meg lepődött, hog y itt vag yok. És örült.
Chris eg yszerre tűnt ideg esnek és
felélénkültnek. Követték a diákok áradatát ki az
üveg ajtón, le a lépcsőn, vissza az iskolaudvarra, és
a bokrok mellett találtak eg y szabad padot.
– Hog y érzed mag ad? – kérdezte Faye.
– Ideg esnek.
– Minden rendben lesz. A leg nag yobb rendben.
Chris bólintott, de minden meg g yőződés nélkül.
Kinyílt eg y ajtó, és eg y mag as, vékony, farmert és
kockás ing et viselő férfi lépett ki. Szőke haja
borzasan állt szét. Amikor meg látta őket,
eg yenesen feléjük indult, szélesen mosolyog va.
Volt benne valami nyíltság és jóság , Faye azonnal
meg kedvelte. Eg yáltalán nem hasonlított azokra a
férfiakra, akiket Faye Chris oldalán látott az elmúlt
évek során. És ezt pozitívumként értékelte. Chris
sosem volt jó a férfiak meg válog atásában, de Faye
érezte, hog y Johan más.
– Chris – szólalt meg vidáman. – De örülök, hog y
látlak! Mit keresel… kerestek itt?
Chris talpra ug rott, és meg ölelte. Amikor
eleng edték eg ymást, Johan Faye-hez fordult.
– Biztosan te vag y a híres Faye. Örülök, hog y
vég re találkozunk. Már kezdtem azt hinni, hog y te
vag y Chris láthatatlan barátja.
Faye meg rázta a felé nyújtott kezet. A férfi
nyilván észrevette, hog y várakozásaival ellentétben
nem valami vidám üg yben jöttek, mert tekintetébe
bizonytalanság költözött.
– Minden rendben? – kérdezte.
– Jobb, ha leülünk – mondta Faye, és a pad felé
intett.
Chris ült középre, és tétovázva vett eg y nag y
leveg őt, mire Faye a könyökével oldalba bökte. A
barátnője erre a szemét forg atva nézett rá, de aztán
meg fog ta Johan kezét.
– Valamit el kell mondanom, Johan… – kezdte,
mire Faye bátorítóan bólintott. – Beteg vag yok.
Rákos. Az a fajta rák, amit nehéz g yóg yítani.
A szavak g yorsan jöttek, már-már érthetetlenül.
De Johan arcán látszott, hog y meg értette, amit
hallott. Szóra nyitotta a száját, de aztán csak
becsukta. Nag y leveg őt vett, és bólintott.
– Tudom – mondta lassan.
– Tudod? – tört ki Faye-ből és Chrisből
eg yszerre.
– Teg nap meg találtam a beutalódat a
kemoterápiára.
– És miért nem mondtad?
– Mert… azt g ondoltam, hog y a te dolg od,
elmondod-e, vag y sem. Feltételeztem, hog y majd
meg teszed, ha készen állsz rá.
Chris átkarolta.
– És… most elhag ysz? Ha ig en, meg értem.
 Olyan rémület ült a szemében, hog y Faye-t
kiverte a hideg veríték.
De Johan felnevetett, és meg rázta a fejét.
Töredezett, szilánkos nevetés volt, de nevetés.
– Úristen, szívem! Sokkal több kellene eg y ráknál
ahhoz, hog y elhag yjalak. Még soha senki sem tett
ilyen boldog g á.
– De lehet, hog y meg halok. Valószínűbb, hog y
meg halok, mint hog y nem.
Johan elg ondolkodva bólintott.
– Lehet, hog y meg halsz. És ha meg halsz, a ronda
képemet fog od utoljára látni.
Körülöttük g yerekek zsibong tak, akik hittek a
jövőben, akik előtt sok boldog és boldog talan
időszak állt. Győzelmek és baklövések. És még
Chrisre is sok baklövés várt. Világ bajnok volt
baklövésekben. Mindig azt mondta, hog y a rossz
döntésekért érdemes élni.
Faye elfordult, hog y ne veg yék észre a könnyeit.
A szeme sarkából látta, hog y Chris Johanhoz bújik,
miközben részletesen elmondja neki, hog yan állnak
a dolg ok. A borzasztó tények ellenére Faye még
sosem hallott ennél szebb beszélg etést. Ahányszor
Johan kinyitotta a száját, Chris g yermekien
mosolyg ott. Faye azon g ondolkodott, Jack hog yan
reag ált volna, ha ilyesmit oszt meg vele. Jack nem
szerette a beteg ség et. Se a g yeng eség et. Az első
mondat után lelépett volna.
Faye felállt, hog y mag ukra hag yja őket, de Johan
meg kérte, hog y maradjon. Aztán Chrishez fordult.
– Most, hog y elmondtad, amit akartál, hadd
mondjak én is valamit, amitől tartok. És jó lenne,
ha Faye itt lenne közben, mert talán elhag ysz
utána, és akkor nekem is szükség em lesz valakire,
aki meg ölel.
Chris nyug talannak tűnt, Faye pedig
eg yszeriben bosszús lett. Nem ez a meg felelő
pillanat, hog y Johan bevalljon valami félrelépést
vag y ilyesmit. Felkészült rá, hog y Chrisszel eg yütt
faképnél hag yják.
A férfi ekkor a zsebébe nyúlt, kivett valamit,
térdre ereszkedett Chris előtt, és meg fog ta a kezét.
Valami meg csillant az ujjai között, és Faye szíve
vadul verni kezdett. Chrisre sandított, aki teljesen
értetlenül nézett. A düh pont olyan g yorsan tűnt
el, mint ahog y jött, és Faye eg ész teste libabőrös
lett. Chris csak Johant látta, ahog y ott térdelt az
iskolaudvar aszfaltján. Néhány diák kiszúrta, hog y
valami készül, és kis csoportokba verődtek.
De Johan csak Chrisre fig yelt, és meg köszörülte
a torkát.
– Chris, nem ismerek nálad fantasztikusabbat,
sosem találkoztam még kedvesebb és okosabb
emberrel. Kimondhatatlanul szeretlek. Az első
perctől kezdve, amikor meg pillantottalak. Ha nem
követtél volna Farstáig , másnap visszamentem
volna a szalonba, és csináltattam volna mag amnak
eg y kakastaréjt vag y bármit. Ezt a g yűrűt… – Eg y
csillog ó jeg yg yűrűt emelt a mag asba. – Ezt a
g yűrűt nég y nappal a meg ismerkedésünk után
vettem. Azóta mag amnál hordom. Nem akartam
teljesen őrültnek tűnni, hog y túl korán adom oda,
de számomra veled kapcsolatban semmi sem volt
túl korán. És vég ül túl későn adom oda. Csak azt
szeretném kérdezni, hordanád-e. Vag yis azt
szeretném kérdezni, hog y… hozzám jössz?
A diákok kurjantg attak és visong tak körülöttük,
néhányan élesen fütyültek. Eg y lány nag y hang on
azt kiáltotta:
– Gyerünk, mondjon ig ent! Johan jó pasi! A
leg jobb tanár!
Chris a szája elé kapta a kezét, Johan meg
hirtelen ideg esnek tűnt. Aztán Chris nyelt eg yet, és
kinyújtotta a kezét, miközben arcán könnyek
patakzottak.
– Persze hog y hozzád meg yek – suttog ta.
A diákok üdvrivalg ásban törtek ki.
Johan felemelte a hüvelykujját, és rájuk
vig yorg ott. Erre újabb hurrázás és tapsvihar
hang zott fel, majd a csapat szétszéledt. A férfi
üg yetlenkedett kicsit a g yűrűvel, mire sikerült
Chris ujjára húznia.
– Szeretlek – motyog ta Chris, aztán talpra húzta
és meg csókolta Johant.
Faye talált eg y Mug g en nevű kávézót a
Götg atsbackenen, rendelt eg y kávét, felnyitotta a
laptopját, és csatlakozott a wifihez. Letöltött eg y
VPN-klienst, hog y az IP-címe titkos maradjon, és
ne lehessen lenyomozni. Bedug ta a pendrive-ot,
amelyre lementette mindazt, amit Jack Gmail-
fiókjában talált, és átnézte az anyag ot. Olyan
szépen rendszerezte, hog y az minden kiéhezett
g azdaság i újság író álma volt.
Eg y fiatal riportert választott, akit Mag dalena
Jonssonnak hívtak, és a Dagens Industrinél
dolg ozott. Már rég óta fig yelemmel kísérte. Jól írt,
rátermett és alapos volt.
Ha érdekli, van még másom is, g épelte be, majd a
küldésre kattintott.
Ilyen eg yszerű ez. Már éppen menni készült,
amikor levele érkezett.
Találkozhatnánk?
Faye elg ondolkodott. Tudta, hog y az újság írók
szig orúan védik a forrásaikat, számukra ők a
leg szentebbek, ug yanakkor ők is emberek. Eg y
részeg en kikotyog ott szó, eg y ellopott
mobiltelefon, eg y bizalmas beszélg etés életük
párjával, és minden kiderül. Nem vállalhatta ezt a
kockázatot. Még nem.
Nem. De szóljon, ha szeretne még anyagot.
Azonnal választ kapott.
Rendben, köszönöm! A szakértőink ellenőrzik a
hitelességet, ami eltarthat pár napig, de ez egyszerűen
hihetetlen – már ha igaz…
Igaz, írta Faye, majd lecsukta a laptopot, és
elhag yta a kávézót.

A Dagens Industri címlapján ez állt: „Jack Adelheim,

a Compare vezérig azg atója íg y ösztönzi dolg ozóit:
söpörjétek el az öreg eket és a g yeng éket”. A főcím
alatt eg y képsorozat következett abból a filmből,
amelyet Faye küldött Mag dalena Jonssonnak.
Faye belekortyolt a kávéjába a konyhapultnál. A
cikk, amely arról szólt, hog yan buzdítja Jack
Adelheim, a tőzsdére nemrég iben rekordszámokkal
bevezetett Compare vezérig azg atója a dolg ozóit
arra, hog y hazug ság okkal csalják ki az idősek
pénzét, nég y oldalt tett ki. Hang zatos mondatokká
alakítva benne volt minden, amit Faye az e-
mailekben talált, és átküldött az újság írónak. A
leg erősebb rész eg y mobillal készített videó volt
azokból az időkből, amikor a Compare meg indult a
siker felé vezető útján: Jack teljesen nyíltan arra
szólította fel a munkatársait eg y zárt értékesítői
meg beszélésen, hog y adjanak el az „öreg eknek”
mindent, amit csak lehet, bármi áron. Csak a
nyereség számít. Csak az eredmény számít. A film
tíz percig tartott, de ez a tíz perc porig rombolta
Jack cég vezetői becsületét, és erősen
meg kérdőjelezte erkölcsiség ét. Ez a film volt az
adu ász, amelynek meg találásában Faye mindennél
jobban reménykedett. A többi csak hab volt a
tortán. A film önmag ában is elég volt ahhoz, hog y
kicsinálja Jackot. És csúnyán meg sebesítse a
Compare-t. Látta már, és számolt vele, Jack van
annyira pökhendi, hog y meg tartsa.
Már csak az volt hátra, hog y meg nézze, mekkora
sebet sikerült ütnie. Még mindig félt, hog y nem
elég nag yot. A világ cinikus, a média, a
nyilvánosság , az üzleti világ szeszélyes. Mindig az
önös érdekek irányítanak. Csak annyit tehetett,
hog y meg szellőztette a dolg ot.
Továbbolvasott. Kiéhezve, mohón, kárörvendőn.
Szívében halványan felláng olt az öröm, mert tudta,
hog y most Jack az üldözött, a sebezhető.
A média Faye leg nag yobb meg könnyebbülésére
könyörtelen volt. A Dagens Industri világ os és
eg ység es nézőpontot képviselt. A cikkben
nyilatkoztak politikusok, tartományi képviselők és
a becsapott idősek hozzátartozói. Az újság író az
elmúlt tíz év leg nag yobb botrányának nevezte az
üg yet, és úg y vélte, ezek után Jack Adelheim nem
maradhat a posztján. Faye lázasan lapozott tovább.
Amikor vég zett az olvasással, meg nézte az
Aftonbladetet, az Expressent és a Dagens Nyhetert is.
Mindhárom címlapon hozta a botrányt, és idézett a
filmből. Az Aftonbladet az eg ész reg g eli számot
annak szentelte, hog y kivesézze, mit jelentenek az
új információk a Compare-re és a részvényekre
nézve. A lapok eg ymással verseng ve g yűjtötték be
a leg elítélőbb kommentárokat a leg nag yobb
nevektől. A közvélemény eg ység es volt. Hog y
tehetett ilyet Adelheim? Hog y tehetett ilyet a
Compare?
Faye meg próbálta mag a elé képzelni Jackot. Mit
csinálhat? Hog yan reag ál? Meg fog adja az újság író
tanácsát, és lemond, hog y meg mentse a Compare-
t, és meg akadályozza, hog y a részvények
veszítsenek értékükből?
Talán. Ha elég g é pánikba esik, és meg szég yenül.
A múltját ismerve a nyilvános meg aláztatás
biztosan érzékenyebben érinti, mint más.
Gyerekkora súlyos szég yene arra késztetheti, hog y
lemondjon mindenről, és meneküljön. De ez nem
történhet meg . Ez nem illene bele Faye terveibe. Rá
kell vennie, hog y harcoljon, és az utolsó leheletéig
küzdjön a talpon maradásért. Meg kell simog atnia
a lelkét, meg kell g yőznie, hog y nála senki sem
alkalmasabb a Compare meg mentésére és
vezetésére. Faye úg y vélte, nem lesz különösebben
nehéz a feladat. Pontosan tudta, mely g ombokat
kell meg nyomnia.
Felhívta Kerstint, aki korán bement az irodába.
– Láttad?
– Pont most olvasom. Hihetetlen! Tényleg
ráharaptak. Jobban, mint vártam.
– Tudom. Szerinted mit csináljak most?
– Húzd meg mag ad. Keresni fog .
– Azt hiszed?
– Nem, szívem, tudom. Válság os időkben
azokhoz fordulunk, akik meg erősítenek minket. És
ha Jacknak meg erősítésre van szükség e, tég ed
keres. Tanácsot fog kérni tőled. Mindig is szükség e
volt rád. Csak ő mag a sem tudta, hog y kezelje ezt.
– Hog y állnak most a részvények?
Faye hallotta, ahog y Kerstin a billentyűket
ütög eti.
– Kilencvenhét koronáról nyolcvankettőre
zuhantak a tőzsde nyitása óta.
 Faye köhintett eg yet. Nag y esés volt, de közel
sem a terveinek meg felelő. Ha ötven korona alá
esnek, utasítja a Man-szig eti tőzsdeüg ynökét, hog y
veg yen meg mindent, amit csak tud. Az vélhetően
elég lesz a többség hez.
Jack és Henrik neg yven százalékban volt a
Compare tulajdonosa. Kezdetben sok befektetőre
volt szükség ük, és ezek részvényeket vásároltak a
cég ben. Jack és Henrik nag y üzletet csinált azzal,
hog y a részvényesek üzleti elképzelései eg yeztek
az övékkel. De a tény, hog y nem voltak többség i
tulajdonosok, sebezhetővé tette őket, és erre Faye
többször rámutatott. Eredménytelenül.
– Még nincs vég e – mondta.
– Ne ag g ódj! Menni fog , mint a karikacsapás.
Beletelhet néhány napba, de minél tovább duzzad a
botrány Jack körül, és ő minél rosszabbul kezeli a
helyzetet, annál többet fog nak zuhanni a
részvények. Csak arra kell rávenned, hog y ne
eng edjen.
– Tudom – felelte Faye.
Eg y darabig csend volt.
– Mikor jössz be az irodába? – kérdezte Kerstin.
– Ma nem meg yek, Chrisnek szükség e van rám.
– Akkor menj Chrishez – mondta Kerstin. –
Tartom a frontot.
Chris cseng ője élesen visszhang zott a
lépcsőházban. Faye nem szólt előre, hog y beug rik.
Ritkán tett ilyet. Chris ajtaja mindig nyitva állt
előtte, még kulcsa is volt hozzá. Várt és
hallg atózott. Eg y idő után csoszog ó léptek
hallatszottak a lakásból, a zár kattant, és az ajtó
kinyílt.
Chris fáradtnak tűnt. Az arca szürke volt, a
szeme alatt sötét karikák. Amikor meg látta Faye-t,
fáradt mosolyra húzta a száját.
– Á, te vag y az! Azt hittem, betörő.
– És ajtót nyitottál neki?
– Kell valaki, akin levezethetem a feszültség et –
mondta Chris, miközben lehajolt, hog y kinyissa a
fehér rácsot.
– Szeg ény betörő! Esélye sem lenne. Ettél már?
– Teg nap óta nem. Nincs étvág yam, még a
pezsg őt sem kívánom. Ebből is láthatod, milyen
nyomorultul vag yok. Meg akartam kérdezni a
kórházban, nem kaphatnám-e intravénásan.
Chris lefeküdt a kanapéra, míg Faye kávét főzött,
és átkutatta a hűtőszekrényt meg a spájzot valami
ehető után, amit belédiktálhat. Vég ül két kaviáros
kétszersült lett belőle. Chris harapott párat, majd
g rimaszolva eltolta mag a elől az ételt.
 – Johan kaviárja. Akkor sem szeretem, ha
eg észség es vag yok.
Meg törölte a nyelvét eg y szalvétával.
– Miért nem szóltál? – kérdezte Faye. – Ha
mondtad volna, hog y nem szereted, mást
csináltam volna.
Chris meg vonta a vállát.
– Úg y tűnik, a kemo vég zetes volt az
ízlelőbimbóimra. Azt hittem, hog y képes leszek
mag amba tuszkolni a kaviárt, de úg y fest, erre
még a kemo sem tud rávenni. Próbáltam
meg mag yarázni Johannak, hog y a kaviár az
ördög től való, de falra hányt borsó volt.
– Mit mondanak az orvosok? – kérdezte Faye
óvatosan, miközben a tálat fog ta, amelyben a
kaviáros falatkák voltak.
– Muszáj erről beszélnünk?
– Nem. Csak ag g ódom.
Chris nag yot sóhajtott.
– Nem túl rózsás a helyzet, Faye. Őszintén szólva
eg yáltalán nem.
Faye tarkóján ég nek állt a haj.
– Az mit jelent?
– Amit mondtam. A kezeléseknek még nincs
hatásuk. Leszámítva, hog y folyton émelyg ek,
hányok, és kihullott a hajam. De leg alább
lefog ytam, úg yhog y nem kell konditerembe
járnom.
– Nem is tudom, mit mondjak.
Chris elhárítóan leg yintett.
– Nem beszélhetnénk valami másról? Viselkedj
normálisan. Mi a szitu?
– Nem olvasol újság ot?
Chris fáradtan meg rázta a fejét. Faye kiment az
előszobába, fog ta a Dagens Industrit, amely
összehajtog atva hevert a táskájában, és visszatért
Chrishez. A hasára tette a lapot.
A barátnője vetett eg y g yors pillantást Faye-re,
majd széthajtog atta az újság ot, és a cikkhez
lapozott.
Faye meg ette a kaviáros szendvics maradékát,
amíg Chris olvasott. Nem osztotta a barátnője
véleményét a kaviárról.
– Ez elképesztő! – mondta Chris, és
összehajtog atta az újság ot. – Te számítottál rá,
hog y ennyit fog nak írni róla?
– Nem, és az a leg jobb, hog y a bulvárlapok és a
Dagens Nyheter is ráharapott. Plusz az internetes
média, a Facebook meg úg y általában a közösség i
média.
– Akkor biztosan repesel.
– Nem akarok előre inni a medve bőrére.
 – Te még nálam is rosszabb vag y, és én
haldoklom. De ezt valahog y meg kell ünnepelnünk.
Szerinted mennyi idő alatt sikerül szereznem eg y
boros infúziót?
– Ug yan, Chris! Majd ünnepelünk, ha ennek vég e
lesz. Amikor meg g yóg yulsz. – Faye mosolyt
erőltetett mag ára. – És milyen a jeg yesek élete?
– Csodálatos. Már amennyire csodálatos lehet, ha
az ember óránként háromszor hány. Johan
mindennap ág yba hozza a reg g elit.
– Amit te nem eszel meg .
– Nem, de ezt ő nem tudja. És nincs szívem
elmondani neki, hog y ha meg enném, fél órán belül
lehánynám a szép reg g elizőtálcáját.
– Mikor házasodtok össze?
– Pont ez a g ond. Johan eg y éven belül nyélbe
akarja ütni. Én tényleg nem tudom, mi van ezekkel
a mai fiatalokkal, de hallatlanul konzervatívak.
Szerintem én ezt nem bírom ki.
Faye meg tartotta mag ának a meg jeg yzést, hog y
a Chrisnél csak öt évvel fiatalabb Johant már
nemig en lehet a fiatalok közé sorolni. Inkább
komolyan a barátnőjére nézett.
– Meg kell mondanod neki, hog y nem csinálod –
jelentette ki szig orúbban, mint ahog y tervezte.
Nem akarta, hog y Johan kényszerítse a
barátnőjét. Chrisnek volt még ideje. Muszáj, hog y
leg yen.
– A g ond az, hog y másképp nem lesz belőle
semmi. Sajnos van eg y csomó nemkívánatos
tumorom, amik ki nem hag ynák az esküvőt.
– A kezelés seg íteni fog ! Muszáj neki.
– Hát majd meg látjuk – mondta Chris, és
elfordult Faye-től.
Nemsokára elaludt.
Faye betakarta, és meg paskolta a térdét, amikor
beg yűrte alá a plédet. Aztán csendesen kiosont a
lakásból, és a saját kulcsával bezárta az ajtót.
Leverten ment le a lépcsőn. Chrisnek sosem
kellett jókedvért a szomszédba mennie, most
azonban úg y tűnt, teljesen arra rendezkedett be,
hog y hamarosan meg hal.
A Svéd Televízió g azdaság i híreiben eg y g örbét
mutattak, amely a Compare részvényeinek
napközbeni zuhanását ábrázolta. A Compare
blasieholmeni központjának bejáratát mutató képek
a liding ői villa kapujának képeivel váltakoztak, de
Jackot senkinek sem sikerült utolérnie.
– Hol lehet? – motyog ta Kerstin, aki előrehajolva
ült a kanapén Faye mellett, és a tévére hunyorg ott.
– Biztos a PR-tanácsadóival értekezik, akik a
homlokukat ráncolják, és azt mag yarázzák neki,
hog yan kommunikáljon – válaszolta Faye.
– És az seg ít?
– Valószínűleg nem. De a PR-tanácsadók sok ezer
koronára lehúzzák a semmit sem érő tanácsaikért.
– Kerstin felé fordult. – Ma voltál Rag narnál. Hog y
ment?
A nő meg rázta a fejét.
– Tudod, hog y nem akarok róla beszélni.
Faye bólintott, és tiszteletben tartotta Kerstin
akaratát. Ezúttal.
Jack bujkálása szemlátomást eg yre dühödtebbé
tette az újság írókat. Amikor Julienne bejött a
nappaliba, Faye észrevétlenül csatornát váltott. Le
akarta fektetni a kislányt, de Kerstin felajánlotta,
hog y majd ő. Kettejük között sajátos kötelék alakult
ki, amelynek Julienne volt a kötőanyag a.
Mostanában Kerstin csak aludni ment át a lakásába,
és Faye nem bánta.
A lánya szobájából nevetés hallatszott, mire Faye
elmosolyodott. Itt van neki Kerstin és Julienne,
miért ne érné be ennyivel? Mindenképpen padlóra
kell küldenie Jackot? Julienne mindig istenítette az
apját, és eg y g yereknek mindkét szülőjére
szükség e van. Akkor is, ha Jacknak nem mindig
volt ideje a lányára, akkor is, ha Julienne
mostanában néha sírva fakadt, ha hozzá kellett
mennie. Faye tudta, hog y ez normális az elvált
szülők g yerekeinél. Az örökös szeparációs
szorong ás.
Azt azonban nem tudta, szereti-e Jack Julienne-t.
Mindig királylányként bánt vele, de néha Faye-nek
olyan érzése volt, mintha csak szép kieg észítőnek
tekintené, amelyet a környezetének mutog athat. Az
apa szeretete nem mag ától értetődő, ha valaki,
akkor Faye tudatában volt ennek.
Olykor meg eng edett mag ának eg y kis kétkedést,
de tisztában volt vele, hog y nincs más választása.
Jack sárba tiporta, meg alázta, meg csalta. Elhag yta
a családját, miközben Faye mindent feláldozott
érte. Eg ész életében férfiak uralkodtak felette. Nem
hag yhatja, hog y Jack meg ússza.
Úg y döntött, nem nézi meg a hírműsor vég ét, és
kiment a konyhába eg y pohár borért. Amikor
visszatért a nappaliba, és az iPadjéért nyúlt, talált
rajta eg y üzenetet Jacktól.
Találkoznunk kell.
Hol? – kérdezte Faye.
Eltelt eg y perc, mire a telefon csipog ott.
Ahol először találkoztunk.

Szakadt az eső, amikor Faye becsukta mag a mög ött

a taxi ajtaját, és előreg örnyedve beszaladt a bárba.
Az eg yik asztalnál három huszonéves srác ült eg y-
eg y sörrel. Jack leg hátul várta. Ug yanott, ahol Faye
és Chris ült tizenhat évvel ezelőtt.
Jack eg y félig meg ivott sör felett lóg atta a fejét.
A pultos odabiccentett Faye-nek.
– Két sört, leg yen szíves.
Feltételezte, hog y Jack itala hamarosan elfog y.
A pultos átadta a két poharat, és Faye Jack
asztalához vitte őket.
– Szia! – mondta, és szomorúan mosolyg ott.
A férfi sebezhetőnek tűnt. Kicsinek.
 Fekete haja hátrasimítva, de eg y nedves tincs
kiszabadult, és az arcába lóg ott. A bőre sápadt és
petyhüdt volt, a szeme véreres. Faye még sosem
látta ilyen levertnek. Ellenállt a késztetésnek, hog y
a nyakába ug orjon, meg vig asztalja, és meg íg érje
neki, hog y minden rendben lesz.
– Hog y vag y?
Jack lassan meg rázta a fejét.
– Még soha… soha nem történt velem ilyen
szörnyűség .
Faye-ből az utolsó csepp eg yüttérzés is kiveszett,
amikor tudatosult benne, mennyire sajnálja mag át
a férfi. Áldozati báránynak látta mag át, és abba bele
sem g ondolt, milyen lehetett Faye-nek elveszíteni
mindent, lecsúszottá, kisemmizetté, számkivetetté
válni. Faye már túl volt mindazon, amit Jack most
csinál vég ig . Sőt, több mindenen is. És annak
idején Jackban eg y morzsányi eg yüttérzés sem
volt. Akkor ő most miért érezzen eg yütt a férfival?
De ahhoz, hog y meg kapja, amit akar, azt kellett
nyújtania Jacknak, amit ő szeretne.
– Mihez kezdesz? – Faye g yeng éd hang on szólalt
meg .
– Nem tudom – felelte a férfi halkan.
Faye elg ondolkodott, hog yan fog almazzon.
Jacknak nem lenne szabad lemondania, mert akkor
minden hiábavaló volt. Csak eg y harácsoló
pénzembert látnának benne. És ilyenből sok van a
világ ban. Jack bukásának látványosabbnak kell
lennie.
Faye-nek meg kellett g yőznie, hog y maradjon.
Azt akarta, hog y még mag asabbról zuhanjon a
mélybe. Olyan volt, mintha Faye puszta jelenléte
visszaadta volna Jack harci kedvét. A szeme újra
csillog ott, amikor ránézett. A háttérben Carly
Simon Coming Around Again című száma szólt. Faye
mindig is szerette. Főleg azt a részt, amikor arról
énekel, hog y eg y összetört szívben több hely van.
Bár Faye úg y érezte, az ő szívében kevesebb hely
lett, amikor Jack összetörte. Mintha
összezsug orodott volna.
– Több mint tíz éve volt – mondta Jack. – Hog y
lehet most hír? Fiatal és kiéhezett voltam. Az
ember meg teszi, amit kell, erről szól az üzlet.
Mindenkit csak az eredmény érdekel. Azzal a kutya
sem törődik, hog y érte el az ember. Most meg ?
Irig yek. Mindenki utálja a sikeres embereket.
Utálják az olyanokat, mint te meg én, Faye. Mert
okosabbak vag yunk náluk.
Faye nem felelt. Hirtelen meg int „te meg én”
voltak. És miután Jack évekig azt hang oztatta,
milyen ostoba Faye, most eg yszeriben az
intellig enciáját dicséri. Faye-t elborította a düh, és
g yorsan felkapta a söröspoharát. Jack csak beszélt
meg állíthatatlanul, a hang ja nyafog ós volt, a
nyakán vörös foltok jelentek meg . Faye ezt még
sosem látta.
– Ebben a rohadt ország ban csak úg y lehet
meg g azdag odni, ha tesz érte az ember. Lehet,
hog y kemények voltunk, de nem csináltunk semmi
törvénytelent, az isten verje meg ! A
nyug díjasoknak is tudniuk kell vig yázni a
pénzükre, vég tére is felnőtt emberekről beszélünk.
Akiknek van felelősség ük. Ebben az istenverte
ország ban mindig más a hibás, mindig másnak
kell lapátolnia a szart, aztán meg kipelleng érezik.
Sárral dobálnak, holott csak felépítettem eg y
sikeres cég et, kicseszett sok embernek munkát
adtam, hozzájárultam Svédország GDP-jéhez. –
Ing erülten rázta a fejét. – Eg yetlen hibát követtem
el, azt, hog y önerőből kerestem néhány koronát, és
ez böki a csőrüket. Mocskos kommunisták!
Rohadjak meg , ha hag yom, hog y tönkreteg yék,
amit felépítettem!
Meg itta az utolsó korty sört, amelyet Faye vett
neki, és intett a pultosnak, hog y hozzon még
eg yet. Faye úg y vizslatta, mintha most látná
életében először. Jack hisztis kisfiúként viselkedett,
akitől elvették a kedvenc játékát. Ha íg y áll ki a
média elé, nem marad sokáig talpon.
Faye-nek meg kell nyug tatnia. Lassú tűzön kell
meg sütnie, nem ég het el olyan g yorsan, mint eg y
csillag szóró.
– Jack – mondta neki g yeng éden, és a kezére
tette a kezét –, mindenben eg yetértek veled. De
óvatosabbnak kell lenned! Mondd el, hog y akkor
még fiatal voltál, és most már bölcsebb vag y. Talán
kimehetnél az eg yik nyug díjasotthonotokba, és
dolg ozhatnál ing yen eg y napig . Hívd meg a
médiát! Szerezd vissza az emberek bizalmát!
Látta mag a előtt, ahog y Jack felkeres eg y
nyug díjasotthont. Az újság írók persze át fog nak
látni rajta, és ettől minden sokkal rosszabb lesz.
Ízekre fog ják szedni.
De ez lassítani fog ja a folyamatot.
– Ig en, talán ezt kellene tennem.
Úg y tűnt, Jack elg ondolkodik. A nyakán
elhalványultak a vörös foltok.
– Fontold meg ! Mit mond az ig azg atóság ? És
Henrik?
– Ideg esek, természetesen. Azzal nyug tatom
őket, hog y majd elmúlik. Senki sem akarja a
lemondásomat, mert senki sem alkalmasabb nálam.
Jack kihúzta mag át. Még mindig meg volt
g yőződve róla, hog y fölényben van, és
leg yőzhetetlen. Faye ellenállt a késztetésnek, hog y
a cipősarkával Jack g ucci-s lábára taposson.
Ocsmány Gucci cipő volt a férfin. Csinosabban
öltözött, amikor még Faye volt a divattanácsadója.
Úg y tűnt, Ylva azt szeretné, ha Jack olyan ruhákat
hordana, mint eg y orosz olajmág nás. Az Ylvával
töltött évek alatt a férfi eg yre hanyag abb és
márkamániásabb lett.
– Persze hog y nincs – mondta Faye kedvesen. –
Jó, hog y ezt belátják!
A férfi a szemébe nézett.
– Örülök… örülök, hog y tudtunk találkozni.
Tudom, hog y nem mindig volt könnyű eg yütt élni
velem. És ami Ylvával történt… Meg esik az ilyesmi,
ezt nem lehet irányítani… – Spiccesnek tűnt, csak
nehezen bírt Faye-re fókuszálni. – Ő nem ért meg
úg y, mint te. Senki sem ért meg úg y, mint te.
Sosem értett meg . Nem is tudom, mit g ondoltam…
Faye az összekulcsolt kezeikre nézett.
– Felnőttem, Faye, érett lettem. Akkor még nem
voltam készen. De most már tudom, hog y hibát
követtem el. Valójában semmit sem jelentett.
Csak… mindent akartam.
A hang ja szánalmas és esdeklő volt.
Észrevehetően akadozott a nyelve. A hüvelykujjával
Faye kézfejét simog atta, és Faye-nek minden
önuralmára szükség e volt, hog y ne lökje el a kezét.
A dühtől zúg ott a füle. Miért nem látta eddig ,
milyen g yeng e Jack? Miért csukta be a szemét?
Csak azt látta, amit látni akart? És kitöltötte a
hézag okat? Mintha Jack eg y kirakós volna.
– Ne is g ondolj erre! – mondta rekedten. – Most
már ez van. Most az a leg fontosabb, hog y kimássz
ebből.
A férfi körülnézett.
– Most is olyan, mint amikor meg ismerkedtünk.
Emlékszel?
Felderült az arca.
– Persze. Én ott ültem, ahol most te, Chris meg
itt.
Jack bólintott.
– Képzeld, ha már akkor tudtuk volna, miken
meg yünk keresztül, hog y alakulnak a dolg ok!
Tényleg beléd zúg tam. Atyaég , de szép évek
voltak! Minden olyan…
– …eg yszerű volt – fejezte be helyette Faye.
Még mindig zúg ott a füle a dühtől. Minden mást
kizárt, csak Jack érzelg ős, nyálas hang ját hallotta.
– Ig en. Pontosan. Eg yszerű.
Eg y darabig csend volt, majd Faye
meg köszörülte a torkát.
 – Mit fog sz csinálni?
– Harcolni fog ok – felelte Jack. – Kimászom
ebből.
Még eg yszer utoljára meg szorította Faye kezét.
– Köszönöm.
– Szívesen – mondta Faye.
És remélte, hog y Jack nem hallotta ki a
hang jából a keserűség et.
Eltelt három nap, és a Compare-részvények ára
hetvenhárom koronára zuhant. Sok fejes
nyilatkozott, és kijelentette, hog y Jack helyzete
kezd tarthatatlanná válni. A részvénytulajdonosok
eladták részesedésüket. Jacknak két szemináriumi
előadását is lemondták. Adott eg y interjút, de nem
a Dagens Industrinek – annak a lapnak, amely
elsőként hozta le a videófelvételt –, hanem a
Svenska Dagbladetnek. Arról beszélt, mennyire
tiszteli az időseket. Hog y az eg ész csak eg y
félreértés, a videó csupán eg y kirag adott részlet,
mindez sok-sok éve történt, szerencsétlenül
fog almazott, és valaki alá akarja aknázni a sikeres
vállalkozását.
Elnézést, elnézést, elnézést.
A nyilvánosság utálta ezt. És utálta Jackot. A
Nyug díjasok Ország os Szervezete szerint
felfog hatatlan, hog y nem vállalja a felelősség et, és
nem hag yja ott a cég et.
De az ig azg atóság kijelentette, hog y Jack
továbbra is a bizalmukat élvezi. Habár féltek tőle,
mi vár rájuk, ha Jack marad az üg yvezető ig azg ató,
attól még jobban féltek, mi vár a cég re a férfi
nélkül. Jack mag a volt a Compare. És Faye
pontosan erre játszott: úg y tervezte, ez fog ja Jack
vesztét okozni.
Míg Chris kemoterápiás kezelésen volt, Faye
felhívta a Man-szig eti tőzsdeüg ynökét, és
meg kérte, veg yen Compare-részvényeket tízmillió
korona értékben. Az árfolyam kissé stabilizálódott,
szemlátomást nem minden befektető veszítette el a
reményt. Faye meg kaparintja a Compare eg y kis
szeletét, és eg yúttal valamelyest visszaadja Jacknak
a munkába vetett hitét. Ez lesz a vihar előtti csend.
A következő lépés előtti csend.
Fjällbacka – Évekkel ezelőtt

Amikor Sebastian felkelt az ág yamból, úg y tettem,

mintha aludnék. Óvatosan az oldalára fordult, majd
a padlóra tette a lábát. Felvette a ruháit, amelyek a
földön hevertek, én pedig továbbra is csukva
tartottam a szememet.
Hallottam, ahog y kinyitja a hűtőt és a szekrényt,
aztán kihúzta az eg yik széket, amelynek lába
halkan meg csikordult a fapadlón. Eg y váratlan
csörömpölésre összerezzentem, és kinyitottam a
szememet. Biztosan elejtett eg y porcelántálat.
Láttam lelki szemeim előtt, ahog y a sok
cserépdarab és a jog hurt szétterül a földön.
Elképzeltem Sebastian rémületét.
Felültem az ág yban. Tudtam, mi következik. Apa
nem aludt mélyen. Szombat volt, és nem akarta,
hog y felébresszék. Apa és anya szobája a
földszinten volt, Sebastiané mellett. Késő éjszakáig
veszekedtek, és apa biztosan nag yon kimerült volt.
Én eg ész éjszaka ébren feküdtem, hallg attam a
kiáltásokat és a puffanásokat, amíg Sebastian
mélyen aludt, és átkarolt.
Apa ordítva ment ki a konyhába. Felhúztam és
átöleltem a térdemet, miközben a sötétség
felkavarodott bennem. A falakon át hallottam
Sebastian éles sikolyait, aztán anya rimánkodó
hang ját, de tudtam, hog y anya nem tudja
meg állítani apát. Ki kellett eng ednie a harag ját,
törnie-zúznia kellett, kielég ülést kellett találnia
abban, hog y széttép valamit.
Amikor a sikolyok elnémultak, visszafeküdtem,
és mag amra húztam a takarót. Sebastian helye még
mindig meleg volt.
Faye lefektette Christ az ág yba, majd elücsörg ött
kicsit a kanapén. Még nem akarta mag ára hag yni a
barátnőjét. Elővette a laptopját, és átnézte az
újonnan érkezett leveleit. Chris nehéz léleg zése a
szomszéd szobában meg nehezítette az
összpontosítást. Rossz volt hallani, mennyire
szenved. Amikor a levelek feléig ért, rezeg ni
kezdett a telefonja. Eg y rövid hír a Dagens
Industritől. Jack Adelheim megszólal! – hang zott az
értesítés.
Faye-nek lüktetett a halántéka, amikor az
interjúra kattintott. Hosszabb volt, mint ahog y
várta, behízelg ő és leg alább olyan blikkfang os,
mintha valami hirdetés lett volna. Jackot a lehető
leg előnyösebb oldaláról mutatták be, és áradoztak
róla. Az újság író kedvező kérdéseket tett fel neki.
Faye meg nézte az újság író nevét a cikk alján.
Maria Westerberg . A fotón szorosan Jack mellett
állt a város eg yik jobb szállodájának bejáratában.
Mindketten szélesen mosolyog tak a lencsébe. Faye
meg nézte a képet közelebbről. Jack és Maria eg y
csillog ó üveg fal előtt állt, és a képszerkesztő
fig yelmét elkerülte eg y részlet, amikor feltöltötte a
felvételt. Jack keze Maria fenekén volt.
Faye felhorkantott. Esze ág ában sem volt hag yni,
hog y Jack meg int fölénybe kerüljön, csak mert az
ujja köré csavart eg y újság írót. Faye a telefonjáért
nyúlt, és felhívta Jackot. A férfi meg újult
életkedvvel és lelkesedéssel szólt bele.
– Meg int emelkedik az árfolyam. Az emberek
Compare-részvényeket vesznek – lelkendezett. –
Tudtam, hog y minden jóra fordul!
Diadalittas hang on beszélt. Visszatért az
önbizalma.
– De jó, Jack! Bár én sosem ag g ódtam – suttog ta
Faye. – Büszke vag yok rád.
A szemét forg atta, miközben kiosont Chris
nappalijából. Johan mindjárt meg jön.
– Csak meg akartam kérdezni, nem ünnepeljük-e
meg – mondta a színészi teljesítményével
elég edetten.
Faye-nek több munícióra volt szükség e, hog y
semleg esítse a hatást, amelyet Jack Maria
Westerberg lefektetésével elért.
– Hog yne – válaszolta a férfi. – Az irodában
vag yok. De meg lóg hatok, ha ráérsz.
Faye bement Chris fürdőszobájába. Tudta, melyik
szekrényben tartja a barátnője az altatót. Kinyitotta
az ajtót, és kivett eg y levél g yóg yszert. Chris észre
sem fog ja venni, hog y hiányzik néhány tabletta.
– Itt vag y még ? – kérdezte Jack. – Halló! Nincs
térerő?
– Itt vag yok. Örülök, hog y össze tudjuk hozni.
Találkozzunk a Grand Hôtelban!
– A bárban?
– Nem. Eg y lakosztályban.

Faye küldött eg y SMS-t Kerstinnek, aki meg íg érte,

hog y vig yáz Julienne-re. Minecraftot játszanak,
ahog y mostanában minden este. Kerstin már kész
mestere volt a játéknak, és Faye eg yszer rajtakapta,
hog y az irodában is játszik.
Semmi sem túl drág a azért, hog y bosszút álljak
Jackon, mondog atta mag ának úton a szálloda felé.
Most a nag y franciaág yon feküdt, és a volt férjét
nézte, aki meg ittasult a visszanyert önbizalmától.
– Nem tudok betelni veled, basszus! – liheg te
Jack, és lenézett Faye-re.
Az ág y vég énél állt, Faye mellét nyalog atta,
harapdálta, csipdeste. Faye pedig élvezte – na, nem
a szexet, hanem azt, hog y Jack azt hiszi,
kihasználja.
Már nem érezte azt a g yeng eség et és sóvárg ást,
mint amikor Jack dolg ozószobájában dug tak
Ing mar Berg man íróasztalán. Az csak eg y álom
volt, valamiről, ami sosem létezett.
Amikor a férfi meg csókolta, Faye-nek felfordult
a g yomra a rossz szájszag ától. Jack festetni kezdte
a haját, hog y elrejtse az ősz szálakat, és a frizurája
eg yre jobban hasonlított eg y sapkára. Faye
g yanította, hog y botoxoztatta is mag át.
A g ondolattól olyan száraz lett a lába között,
mint a tapló. Jack csak felmordult, meg nyálazta a
kezét, és meg nedvesítette Faye-t odalent, hog y
addig folytathassa, amíg el nem meg y. Faye halkan
nyög décselt, és készség esen meg játszotta mag át.
Jack nem az a fajta, akit érdekel, van-e org azmusa a
nőnek. Hacsak nem a saját eg ója miatt. Faye fekve
maradt, míg Jack peckesen járkálni kezdett a
lakosztályban.
Azon kapta mag át, hog y összehasonlítja Jack
testét azokéval a férfiakéval, akikkel lefeküdt a
válás óta. Bár tudta, hog y Jack heti ötször
konditerembe jár, még ő sem tehetett semmit az
idő vasfog a ellen. A feneke már nem volt olyan
feszes, és mintha a melle is meg ereszkedett volna.
Olyan volt, mintha Faye szemüveg et kapott volna,
miután évekig félig vakon mászkált a világ ban.
Vajon Jack az önmag áról alkotott képét plántálta
el Faye ag yában is? Hirtelen hiányozni kezdett neki
Robin feszes teste. Vag y Mikéé. Vag y Vincenté.
Vag y azé a Nirvana-pólósé, akivel a múlt hétvég én
ment el a Spy Barból. Akárkié, aki helyettesítette
Jackot az ág yban.
Jack fütyörészve bement a fürdőszobába, mire
Faye felpattant, felkapta a bug yiját és a
melltartóját. Fog ta a fekete Boy Bag táskáját,
amelyet a Chanelben vett. Ebben volt a három
altató, amelyet Chrisnél porrá őrölt. Amíg Jack
lezuhanyozott, Faye rendelt eg y whiskyt neki és
eg y habzóbort mag ának. A férfi a Love Me Tendert
énekelte a fürdőszobában, miközben Faye a
poharába öntötte a port. Amikor Jack vég zett, ő
fürdővizet eng edett mag ának.
– Úristen, kész vag yok! – mondta a férfi, és
elég edett macska módjára nyújtózott vég ig az
ág yon.
– Mert olyan feszült voltál a történtek miatt.
Ig yál eg y whiskyt, és szusszanj eg yet! – mondta
Faye, és becsukta a fürdőszoba ajtaját.
Belemerült a meleg vízbe, és csak várt. Meg ivott
két pohár bort.
– Jack! – kiáltotta aztán.
Nem kapott választ. Kiszállt a kádból, és
óvatosan kinyitotta az ajtót. Jack tátott szájjal,
teljesen meztelenül aludt. Pénisze csaknem
nevetség esen nézett ki most, hog y nem állt fel.
Fehér hernyóként hevert a combján. Faye fújt
eg yet. Jack hang osan horkantott, mire Faye
összerezzent. De a férfi csak az oldalára fordult, és
befúrta mag át a párnák közé.
Faye felvett eg y köntöst, fog ta a férfi laptopját,
és leült az íróasztalhoz. Bejelentkezett, és
csatlakozott a hálózathoz. Hány órája lehet?
Pontosan ilyen alkalomra várt. Ezt készítette elő,
amikor lassan közel eng edte mag ához Jackot, és
olyasvalakivé vedlett át, akit a férfi meg akart
szerezni. Azt akarta, hog y Jack fig yelme
lanyhuljon, meg nyíljon előtte, meg bízzon benne.
És ma este eljött a pillanat, Faye pedig a leg többet
akarta kihozni a helyzetből.
Átnézte Jack nemrég iben küldött leveleit, de
nem talált semmi érdekeset, leszámítva, hog y a
férfinak szemlátomást szexuális kapcsolata volt
eg y fiatal főiskolással.
Faye rákeresett a Facebookon, és kiderült, hog y a
lány húszéves. Meg nézte a képeit. Aranyos volt,
szőke, de unalmas. A sajtót érdekelné ilyesmi?
Nem, ezt sosem hoznák le. A hálószobában rezg ett
eg y telefon. Faye sietősen felállt. Belopózott, és
meg nézte a mobilt, amely Jack mellett hevert. De
nem erre jött SMS. Jacknak valószínűleg van eg y
másik mobilja is. Hát persze! A nőivel biztos eg y
titkos telefonon beszél. Faye meg tapog atta a zakója
zsebét, és talált eg y fehér iPhone-t.
Jelszó védte. Vag y ujjlenyomattal lehetett
feloldani a képernyőzárat. Faye óvatosan meg fog ta
Jack mutatóujját, és a kijelzőre nyomta. Néhány
másodperc alatt bejutott. Vig yázott, nehog y
véletlenül felhang osítsa.
Az üzenet Henriktől érkezett.
Hol vagy?
Faye nem vette a fáradság ot, hog y válaszoljon,
inkább átnézte a korábbi üzeneteket. Jack
nyilvánvalóan teljesen becsavarodott, és
valószínűleg szexfüg g ő is volt. Faye csak ámult és
bámult. Bizonyos napokra Jack két-három menetet
is betervezett. Faye-nek nem fért a fejébe, hog y
marad íg y ideje a cég re. A nők meztelen képeket
küldözg ettek neki, meg videófelvételeket,
amelyeken zuhanyoztak és maszturbáltak. Jack
válaszként fotókat küldött a péniszéről. Faye
meg lepő módon közönyt érzett, pedig néhány kép
és üzenet több mint hároméves volt, és
nyilvánvalóan akkor küldték, amikor ők még
házasok voltak. De jobban már nem undorodhatott
Jacktól. Ellenben csalódott volt. A telefonban
semmit sem talált, ami seg íthetett volna. A svéd
lapok nem írtak meg csalási üg yekről, ha nem a
nemzetbiztonság forg ott kockán. Ang liában bezzeg
Jack pénisze díszeleg ne minden címlapon. A
biztonság kedvéért Faye a saját telefonjával
felvette, ahog y vég ig lapozza a képeket. Lefilmezte
a bejövő SMS-eket is, úg y, hog y látsszon, kié a
telefon. Még néhány szelfi is volt a péniszéről
készült képek között.
A Jeg yzetekben csak rövid, kódolt feljeg yzések
voltak. Találkozóhelyek és időpontok. Faye
összehasonlított néhányat az SMS-esekkel, és
meg állapította, hog y nem stimmelnek. Akkor
milyen találkozók voltak ezek? Feltehetően üzleti
meg beszélések. De akkor miért nem szerepeltek a
naptárban? Pont amikor le akarta tenni a telefont,
meg pillantotta a Hang jeg yzetek ikonját. Nem
voltak különösebben vérmes reményei, amikor
meg nyitotta a mappát, és felfedezte, hog y
körülbelül harmincöt mentett hang fájl van benne.
Amikor rákattintott az eg yikre, arra számított,
hog y valami szexszel kapcsolatos dolog lesz, de
leg nag yobb meg lepetésére két férfi beszélg etését
hallotta. Az eg yikük Jack volt, a másikat nem tudta
azonosítani. Úg y hang zott, mintha eg y autóban
ülnének, bár a felvétel minőség e kiváló volt. A két
férfi fesztelenül beszélg etett, mintha jó barátok
lennének.
Jack férfiakkal is lefekszik? Faye már semmin
sem lepődött volna meg .
De nem, ez valami más volt. Még a videónál is
rosszabb, amely összekuszálta a Compare tőzsdei
árfolyamát. Faye leg szívesebben hang osan
felnevetett volna, de uralkodott mag án. Még
felkeltené Jackot, mielőtt lementhetne mindent.
Hog y ne hag yjon nyomot mag a után, hang osan
lejátszotta a beszélg etést, és felvette a saját
telefonjával. Amikor ellenőrizte a hang minőség et,
a háttérből halkan hallotta Jack horkolását. Eg y óra
alatt a laptopot is átnézte, de nem talált semmi
mást. Még is elég edett volt.
Ez meg ért eg y bámulatosan rossz dug ást. Azon
tűnődött, vajon Jack mindig ilyen csapnivaló
szerető volt-e. Ezen a téren is csak áltatta-e mag át?
Vag y csak nem volt jobb, akivel összehasonlíthatta
volna. A Nirvana-pólós srácra g ondolt, és rög tön
benedvesedett. Azzal a fiúval három org azmusa is
volt. Zsinórban.
Faye rutinosan beütötte Chris kapukódját. A
barátnője annyira kérte, jöjjön át, hog y Faye ideg es
lett.
Beszállt a liftbe, és ig yekezett minden másra
g ondolni, csak Chrisre nem.
A hang fájlokat ug yanannak az újság írónak
küldte el, mint a videót. A leg frissebb hír,
miszerint a Compare üg yvezető ig azg atójának
tudomása volt két g ondatlanság ból bekövetkezett
halálesetről a cég eg yik nyug díjasotthonában, sőt
meg is próbálta eltussolni ezeket, eg ész
Svédország ot sokkolta, nem csak a szűk üzleti kört.
A Compare-részvények árfolyama mélyrepülésbe
kezdett. Mind a pénzüg yi lapok, mind a bulvársajtó
bőszen idézett politikusokat és pénzüg yi
szakértőket, valamint a Compare ig azg atóság ának
névtelen tag jait, akik mind úg y g ondolták, hog y
Jacknak le kell mondania.
A részvények ára hatvanhárom koronára esett.
A lift meg állt, és Faye erőt vett mag án, hog y
kinyissa az ajtót. Johan szabadság ot vett ki, hog y
napi huszonnég y órában ápolhassa Christ, ezért
Faye látog atásai az utóbbi időben meg ritkultak.
Nem akart tolakodni, nem akarta zavarni őket,
mert lassan felfog ta, hog y ezek az utolsó eg yütt
töltött napjaik. És néha úg y érezte, nem is bírná.
Minden alkalommal, amikor szembesült vele,
milyen beteg Chris, meg halt belőle eg y darab. Ha
Chrisről volt szó, Faye nem volt bátor. Csak eg y
betoji nyuszi volt, aki el akar menekülni az ig azság
és a valóság elől.
Johan ajtót nyitott.
– Mi a helyzet? – kérdezte Faye.
A férfi meg vonta a vállát.
– Hát… Mit mondjak?
– Nem sétálsz eg yet addig ? Hog y kiszabadulj
kicsit innen.
– Lehet. Chris úg yis szeretne nyug odtan beszélni
veled.
Faye-nek g örcsbe rándult a g yomra az
ideg esség től.
Amikor belépett Chris szobájába, meg kellett
emberelnie mag át, hog y ne kiáltson fel. A
barátnője csont és bőr volt, kiálltak a bordái, a
kulcscsontja és a válla majd átszúrta a bőrét. A
szeme beesett volt, a bőre petyhüdt, száraz és
szürke.
 Odakint zajlott az élet: buszok jöttek-mentek,
emberek veszekedtek, szeretkeztek, autót vezettek,
összeházasodtak és elváltak, de a nybrog atani
tetőtéri lakásban Chris szépen lassan elsorvadt.
Faye leült az ág y mellett álló székre, és óvatosan
meg fog ta a barátnője kezét.
– Nekem vég em – nézett rá Chris.
– Ne mondj ilyet!
– Valakinek ki kell mondania. És nektek is lenne
jobb dolg otok Johannal, mint hog y eng em
ápoljatok. Meg fog ok halni.
Faye meg szorította a kezét.
– De az orvosok…
– Már nem kapok kezelést.
A rák szétterjedt, ezt közölték az orvosok. Chris
teste tele van dag anatokkal, amelyek nem tűntek el
a kezelések hatására, hanem tovább növekedtek.
Már semmit sem lehetett tenni, csak a fájdalmait
csillapították, hospice-t javasoltak.
– De nem akartam – mesélte Chris rekedten
Faye-nek.
– Johan tudja? – kérdezte erre ő g yeng éden.
– Még nem. Nem bírtam… Ezért kértem, hog y
g yere át. Meg mondanád neki? Képtelen lennék
látni az arcát közben. Tudom, hog y g yávaság , de…
– Persze – mondta Faye kurtán.
 Eg yetlen másodperccel sem bírta tovább
folytatni ezt a beszélg etést.
Meg nyug tatóan meg paskolta Chris kezét, aztán
kisietett a fürdőszobába. Képtelen volt uralkodni az
érzésein, összeg ömbölyödött a padlón, homlokát a
hideg kőnek nyomta, és némán zokog ott.
Mag a sem tudta, meddig kuporg ott ott. Csak
akkor állt fel, amikor meg hallotta, hog y Johan
kinyitja a bejárati ajtót.

Faye és Johan némán sétált a Nybrog atanon. Faye-

nek leveg őre és térre volt szükség e, hog y beszélni
tudjon a férfival.
Befordultak a Karlaväg enre. Faye a The Londoner
étteremre mutatott.
– Azt hiszem, mindkettőnknek jót tenne eg y ital.
Rendelt két vodkát, és már úton az asztal felé,
ahol Johan várt rá, kortyolt eg y nag yot. A férfi az
asztalon dobolt. Elkeseredett arcot vág ott.
Most Faye-nek kellett erősnek lennie.
– Hát… Nem is tudom, hog y mondjam, Johan. A
kemo nem használt, a tumorok szétterjedtek. Az
orvosok abbahag yták a kezelést.
A férfi lassan bólintott.
– Tudom.
– Tudod?
 – A kisebbik öcsém orvos. Onkológ us
Göteborg ban. Chris a táskájában tartja a leleteit.
Lefényképeztem őket a telefonommal, és elküldtem
az öcsémnek. Elmag yarázta, mi áll bennük. Tudom,
milyen rémesen hang zik, hog y kutakodtam, és azt
is tudom, hog y Chrisnek jog a van csak azt
elmondani, amit akar, és akkor, amikor akarja. De…
nem bírtam a bizonytalanság ot. Nem tudtam
meg állni, hiszen Chrisről van szó. Mindenből kizár,
pedig nem kellene.
Faye bólintott. Kezét a férfiéra tette. Nag yon is
értette.
Johan ránézett.
– De el akarom venni. Kértem időpontot eg y
templomban mához két hétre. Meg lepetésnek
szánom.
Faye hátradőlt. Hirtelen rátört a levertség . Úg y
g ondolta, már elég jól meg ismerte Johant, és
kedvelte, nem tűnt olyannak, mint a többi, de nem
tudta meg állni, és a saját keserűség e
összekeveredett a Chris miatt érzett
szomorúság ával.
– Ha a pénze miatt akarod elvenni – mondta, és a
férfihoz hajolt –, meg öllek.
Johan összerezzent. Úg y tűnt, nem tudja
eldönteni, Faye viccel-e.
 – Meg értetted? Saját kezűleg vég zek veled.
Faye hag yta, hog y a férfi meg pillantsa a
sötétség et, amelyet mindig mindenki elől elrejtett.
Eg y pillanatra hag yta a felszínre szivárog ni.
– Miért tenném?
Johan rémülten nézett rá.
– Mert Chris több mint százmilliót ér, és én
tudom, mit tesz a pénz az emberekkel. Láttam. És
azt is láttam, mire képesek a férfiak. Milyen
g átlástalanok tudnak lenni. Kedvellek, Johan,
őszintén, jó embernek tűnsz. De a leg jobb barátnőm
meg fog halni. Az eg yetlen ember Kerstinen kívül,
akit ilyen közel eng edtem mag amhoz. És nem
hag yom, hog y valaki becsapja vag y kihasználja a
halálos ág yán. Szóval ha a pénze miatt akarod
elvenni, mielőtt… mielőtt meg hal… a saját
érdekedben azt javaslom, fújd le az esküvőt, és
játszd tovább a szerető vőleg ény szerepét, amíg … –
Faye visszanyelte a könnyeit, és ivott eg y korty
vodkát. – De ha komolyak a szándékaid, seg ítek
mindent meg szervezni. Szóval tudni fog om, mi a
helyzet, ezért ne kövesd el azt a hibát, hog y
alábecsülsz.
Johan állta Faye tekintetét, a sötétség nem
ijesztette meg , és ettől ő meg nyug odott. Johannak
nincsen rejteg etnivalója. Nem fél tőle.
 A férfi a poharát forg atta.
– Én is kedvellek – mondta vég ül. – És értékelem,
hog y törődsz Chrisszel. Még sosem szerettem
senkit ennyire, mint őt. Nincsenek hátsó
szándékaim. Azt akarom, hog y a feleség em leg yen.
Eg ymást méreg ették.
– Jól van – felelte Faye, ivott eg y kortyot, majd a
kézfejével meg törölte a száját. – Akkor
meg szervezzük az évszázad esküvőjét.
Koccintottak, de a hang ra mindketten
összerezzentek. Úg y hang zott, mint amikor
temetésre harang oznak.
Fjällbacka – Évekkel ezelőtt

Sebastian temetésének napján mindenkit

eleng edtek az iskolából. Hosszú ideje először lett
nyug almam. Túl sok minden történt túl rövid idő
alatt. A sokk vastag takaróként borult az
iskolaudvarra, az osztálytermekre, az
értelmetlenül, csúnya szavakkal összefirkált
fémszekrényekre.
A templom zsúfolásig meg telt. Sebastian, akinek
sosem voltak ig azi barátai, hirtelen meg töltött eg y
eg ész templomot. A lányok sírtak, és hang osan
fújták az orrukat a papír zsebkendőikbe. Azon
tűnődtem, beszéltek-e valaha Sebastiannal.
Anya fehér koporsót választott, és sárg a
rózsákat. A rózsáknak tulajdonképpen semmi
értelmük nem volt. Sebastiant sosem érdekelte az
ilyesmi. De feltételeztem, hog y ez az eg ész a
hátrahag yottakért van. Hiszen Sebastian hideg en
és holtan feküdt a koporsóban. Őt már semmi sem
érdekelte.
 Apa talált rá, a g ardróbban lóg ott eg y szíjról.
Apa kikiabált anyának, aztán levág ta Sebastiant a
rúdról. Lehúzta a nyakáról a szíjat. Meg rázta, az
arcába üvöltött, miközben anya seg ítség ért
telefonált.
A mentők sokára értek ki, de én tudtam, nem
számít, hog y sietnek-e. Sebastian szája kék, bőre
fehér volt. Tudtam, hog y meg halt.
Ahog y ott ültünk a templom első padsorában, a
hátamban éreztem a pillantásokat. Apa öltönyös
karja az enyém mellett remeg ett. A dühtől. Mert a
halál volt az eg yetlen, ami felett nem volt hatalma.
Az eg yetlen, amit nem tudott eng edelmesség re és
behódolásra kényszeríteni.
A halált nem érdekelte, és ez az őrületbe
kerg ette, ahog y ott ült a templomban, és Sebastian
fehér koporsóját nézte, amelyet elborítottak az
anya választotta sárg a rózsák.
Utána nem volt kávé és sütemény. Kit
vendég eltünk volna meg ? Azok, akik zsúfolásig
meg töltötték a templomot, nem voltak a barátaink.
Csak keselyűk, akik lecsaptak a g yászunkra, és meg
akartak hempereg ni benne.
Anyával tudtuk, hog y apának le kell vezetnie a
dühét, ha hazaérünk. Már hetek óta éreztük benne a
harag ot. Anya azt mondta, menjek fel a szobámba.
Először szót fog adtam, felmentem a lépcsőn, de
aztán leültem a leg felső fokra. Az arcomat a korlát
utolsó oszlopának nyomtam, a bőrömön éreztem a
hűvös, fehér fát. Innen leláttam a konyhába. Ha
meg fordultak volna, észrevesznek, de csak
köröztek eg ymás körül, mint két tig ris eg y
ketrecben. Apa leszeg te a fejét, ökölbe szorította,
majd kinyitotta a kezét. Anya emelt fővel, éberen,
minden mozdulatot fig yelemmel kísérve állt vele
szemben. Készen, felkészülten.
Amikor az első ütés jött, nem hajolt el. Nem
húzta le a fejét. Apa ökle eg yenesen állon találta,
amitől a feje hátra-, aztán előrecsapódott. Apa
meg int ütött. Anya száján vérpatak csordult ki,
absztrakt festményként pettyezte be a fehér
konyhaajtót. Valami kirepült a száján, és halk
koppanással visszapattant a földről. Eg y fog .
Anya összerog yott, de apa tovább verte. Újra és
újra meg ütötte.
Tudtam, hog y anya nem maradhat sokáig
életben ebben a házban, most, hog y Sebastian
meg halt.
Két nappal később a Compare részvényei újabb
mélypontot értek el. Faye éppen eg y üzleti ebéden
tárg yalt az eg yüttműködés lehetőség eiről a
popsztár Viola Gaddal, aki arról mesélt, hog yan
kapta rajta a férjét eg y tizennyolc éves lánnyal,
amikor Kerstin SMS-ezett.
49,95 korona. Most!
Faye letette az evőeszközt, elnézést kért Violától
és a menedzserétől, majd eltűnt a vécé irányában.
Bezárta az ajtót, és leült a vécécsészére.
Karnyújtásnyira volt attól, amiért annyit küzdött.
Elég tőkéje volt, hog y meg veg ye a részvények
ötveneg y százalékát, hog y az irányítása alá vonja
az ig azg atóság ot, és kirúg assa Jackot. Szédítő volt.
Faye leg szívesebben sikított volna. Felhívta a brit
tőzsdeüg ynökét, Stevent, és meg kérte, veg yen
meg minden Compare-részvényt, amit csak tud. Ha
több pénzre van szükség e, csak szóljon, és Faye
máris átdob még néhány milliót.
– Nem g ond, főnök. A mag áé lesz estére –
mondta a férfi.
 Faye várt még pár percet, meg rázta mag át,
aztán visszament a társaság ához. Vadul vert a
szíve. Amikor azonban leült a halas pizzát majszoló
Viola Gaddal szembe, semmi sem látszott rajta a
benne uralkodó zűrzavarból.

Faye kisétált a Stureplanra, ahol már vég et ért az

ebédszünetben tapasztalható nyüzsg és, és az
emberek visszatértek a munkahelyükre. A leveg ő
meg lepően meleg volt. Leült eg y padra, és azon
g ondolkodott, mihez kezdjen a nap hátralévő
részében. A Compare felvásárlásának üg yében nem
sokat tehetett. Felhívta Christ, de a barátnője nem
vette fel. Biztos pihen. Johan mag a akarta intézni
az esküvőt, de meg íg érte, hog y szól, ha seg ítség re
lesz szükség e.
Faye g ondolatai visszatértek a felvásárláshoz.
Eg y férfi szég yenkezés nélkül meg ünnepelné a
sikert és a kemény munkát. Faye úg y döntött, ő is
íg y tesz. Írt eg y SMS-t Robinnak, akiről úg y
g ondolta, kész csatlakozni. Meg kérdezte, nem
futnak-e össze a Starbucksban.
A fiú a közelben volt, és abban állapodtak meg ,
hog y neg yedóra múlva találkoznak. Semmi
meg játszott férfiúi büszkeség . A fiú tudta, mit akar
Faye, és nem problémázott rajta, hog y olyan sokáig
nem hallott felőle.
Mire Faye belépett a Starbucksba, Robin már
mindkettőjüknek rendelt.
– Örülök, hog y látlak. Nem tudtam, tejjel iszod-e
a kávét – mondta, és a bög rére mutatott.
– Nem kávézni fog unk.
A fiú felnevetett. Szép arca nyílt és vidám volt.
Faye meg nyug tatónak érezte a közelség ét.
Robinnak nem kellett mag yarázkodnia: vele nem
kellett játszmázni, nem kellett bonyolult témákról
beszélg etni, és nem kellett köntörfalazni. A fiúnak
semmi másra nem volt szükség e az életben, csak
edzésre, ételre, italra és szexre.
– Nem kávézunk? – A mosolya jelezte, hog y
értette, mire céloz Faye.
– Nem, nem kávézunk. Szexelünk.
– Aha – mondta incselkedve, de azonnal felkelt.
Mint eg y eng edelmes kölyökkutya.
– Fog laltam szobát a Nobisban.
Robin felvonta a szemöldökét.
– Ma meg érdemeljük – felelte Faye indulásra
készen. – Most vettem eg y cég et pár millióért. Ma
mindent meg érdemlek.
– Bírlak, tudsz róla?
Robin tartotta neki az ajtót.
– Jó. Ez meg könnyíti azt, amit mindjárt kérek
tőled.
– Ma a szolg ád vag yok.
– Mindig a szolg ám vag y – mondta mosolyog va
Faye.
Robin nem tiltakozott.
Faye és Johan Chris ág yának szélén ült. Chris
mellkasa emelkedett és süllyedt, az arca
hamuszürke volt, a bőre a koponyájára feszült.
Eg észen kicsi lett, nag yon g yorsan felemésztette a
beteg ség .
Johan az ajtó felé intett, és amikor kimentek az
előszobába, a férfi a falnak dőlt.
– Nem tudom, mit csináljunk. Már nem tud
járni. Le kell fújnunk az esküvőt.
– Szó sem lehet róla.
– Mi?
– Meg tartjuk itt. A hálószobában, ha kell. Chris
férjhez meg y.
– De hog yan…
– Idehozzuk a papot, a sminkest, az esküvői
ruhát. A vendég ek le vannak tojva, csak a
leg közelebbi barátok jönnek. Vég tére is Chris nem
szereti az embereket.
Faye elfojtotta az érzést, elhesseg ette a
szomorúság ot, amely elborítani készült. Chris
mindig olyan erős volt. Amióta Faye Stockholmba
jött, Chris mindig úg y viselte g ondját, mintha a
nővére lenne. Most eljött az idő, hog y Faye
g ondoskodjon róla. A nővérek meg teszik ezt
eg ymásért. Chris férjhez meg y, Johanhoz.
– Holnap délután kettőkor? – kérdezte.
Johan nyelt párat.
– Felhívom azokat, akiket meg akarunk hívni.
Meg a papot. Az esküvői ruha…
– Úton hazafelé beug rom érte. És intézem a
sminkest.
– Kaja?
– Meg oldom. Csak annyit teg yél meg , hog y
készülődj össze időben. Holnap reg g el átjövök, és
seg ítek Chrisnek rendbe szedni mag át.

Másnap Faye Kerstinnel állt Chris bejárati ajtaja

előtt. Vett eg y nag y leveg őt, és becseng etett. Johan
ajtót nyitott, meg ölelte őket, majd félrehúzódott.
– Minden kész – mondta. – Mindenki szabaddá
tette mag át. Meg értették, hog y kénytelenek
vag yunk íg y csinálni, mert másként nem meg y.
– És te hog y vag y?
– Nem érdekel, hog y nag y vag y kis esküvőm
lesz-e. De szeretném elvenni, mielőtt… elmeg y.
– Jó. Íg y lesz.
Johan bevezette őket a hálószobába.
 Chris az ág yon ült a háta mög ött néhány
párnával. Előtte eg y tálcán kávé, narancslé és
pirítós.
– Hog y van a világ leg szebb menyasszonya? –
kérdezte Faye, és leült az ág y szélére.
– Bár le akartam fog yni az esküvőre, nem
eg észen íg y képzeltem.
Faye nem tudott nevetni a poénon.
Chris felnézett Kerstinre és Johanra.
– Mag unkra hag ynátok minket? – kérdezte. –
Csak eg y kicsit, amíg váltok pár szót a
koszorúslányommal.
Amikor becsukták mag uk mög ött az ajtót, Faye
óvatosan meg fog ta Chris kezét. Olyan kicsi és
törékeny volt, alig nag yobb Julienne-énél.
– Nem tudom, mihez kezdenék nélküled –
mondta Chris g yeng éden.
– Ne ag g ódj, esküvőt szervezni jó buli, a
körülmények ellenére is.
– Nem csak erre mondom, mindenre. Az eltelt
évekre, azokra a dolg okra, amiket eg yütt
csináltunk. Arra a sok szarra, amivel
meg küzdöttünk. Persze néha púp voltál a hátamon,
Jackkal meg azzal az eg ésszel, de az idő nag y
részében nem is kívánhattam volna nálad jobb
barátnőt.
 Faye-nek ömleni kezdtek a könnyei, nem tudta
visszatartani őket.
– Muszáj… muszáj pont most beszélnünk erről?
Férjhez mész!
– Ig en, muszáj. Már nincs sok időm. És el akarom
mondani, amíg tiszta a fejem.
Faye bólintott.
– Elképzelni sem tudtam volna nálad jobb
barátnőt – folytatta Chris. – A leg jobbat hoztad ki
belőlem.
Faye letörölte a könnyeit, amelyek makacsul
pereg tek a szeméből.
– Te vag y a hasadék, amelyen át beszűrődik a
fény – nyög te ki vég ül –, ahog y Leonard Cohen
mondja. Nem tudom… Nem tudom, hog y fog ok
boldog ulni nélküled.
– Én eg y percig sem ag g ódom miattad – felelte
Chris. – Csak azt sajnálom, hog y nem lehetek veled.
– Eg yébként meg int lefeküdtem Robinnal.
Emlékszel rá? Akkor ismertem meg , amikor
rávettél, hog y menjek el veled a Riche-be, miután
túl sokáig nyalog attam a sebeimet.
Chris nevetésben tört ki.
– Látod, nélkülem jobban boldog ulsz!
Hátradőlt, vett pár nag y léleg zetet. A leg kisebb
mozg ás is kifárasztotta.
 – Szeretnél pihenni eg y kicsit? – kérdezte Faye
tapintatosan.
Chris meg rázta a fejét.
– Nem, dehog y. Bár túl fáradt vag yok, hog y
ig yak… ez még iscsak az esküvőm napja. Az
éjjeliszekrényben leg alul van eg y Jack Daniel’s.
Koccintsunk eg y utolsót, csak te meg én.
Faye lehajolt, kinyitotta a szekrényt, és odaadta
az üveg et a barátnőjének.
– Ránk! – mondta Chris, és a mag asba emelte a
palackot. – És hog y sosem kesereg tem azon, hog y
íg y fog vég et érni. Hog y is szomorkodhatnék, ha
eg yszer ilyen életem volt?
Ivott pár kortyot.
– Rád, Chris! – mondta Faye. – A világ leg szebb,
leg jobb nővérére!
Chris visszapislog ta a könnyeit.
– Rendbe kell szednem mag am. De előbb mondd
el, mi van Jackkal!
– Meg van az ötveneg y százalék.
– Akkor kész, nem?
Faye bólintott.
– Kész.
Chris meg rag adta a karját, és a szorítása
meg lepően erős volt.
– Annyira szeretlek!
 – Én is szeretlek.
Chris nyelt néhányat.
– Nincsenek itt a szüleim, és te jelentesz nekem
mindent. És bár nem ig azi svéd szokás, de azt
szeretném kérdezni… meg tisztelnél-e azzal, hog y
hozzáadsz Johanhoz.
Faye átölelte Christ, és annyira mag ához
szorította, amennyire csak merte.
– Hát persze. Hát persze.
Faye kinézett az ablakon, az utcán járó embereket
fig yelte. Kezdett beindulni az éjszakai élet.
Ismét a képernyő felé fordult, ig yekezett nem
g ondolni Chrisre, és átnézte a leg frissebb
eredménykimutatásokat. Jacknak mielőbb meg kell
tudnia, hog y ki van rúg va. Terhet jelent a cég nek,
mennie kell. Nem mintha Faye meg akarta volna
menteni a vállalatot: a Compare sírját meg akarta
ásni, de a dolg ozókra g ondolnia kellett. Már talált
is eg y rátermett üzletembert, aki hajlandó volt
tisztes áron meg venni a részvényeit, azzal a
feltétellel, hog y meg változtatják a cég nevét. Íg y
aztán a Compare eltűnik a föld színéről.
A botrányok ellenére Jack eg y eszelős
hajthatatlanság ával hitte, hog y képes talpon
maradni. Hog y még mindig ő a Compare. Ha tudta
volna, mi vár rá…

Késő este lett. Úton hazafelé Faye SMS-ezett

Kerstinnek, és meg kérdezte, nincs-e kedve
átug rani. Minden este ittak eg y-két pohár bort.
Rendszeres ivók voltak, de meg g yőzték eg ymást,
hog y mediterrán étrenden vannak, és a napi
vörösborfog yasztás ennek része. Kerstin azt
mesélte, hog y a nag ymamája mindennap bevett
eg y nag y kanál whiskyt – a beteg lábujjára. Ezután
azon viccelődtek, hog y nekik eg y eg ész pohár
vörösbor kell az összes csontjuk eg észség e
érdekében.
– Kíváncsi vag yok, hog y reag ál Jack, ha
meg tudja, hog y lapátra került – kiáltotta ki Faye a
konyhából, ahol sajtot és kekszet tett a tányérra.
A sajt alapélelmiszer volt a hűtőjében.
Kerstin nem válaszolt, pedig Faye hallotta, hog y
a nappaliban motoszkál. Tálcára tette a sajtot, a
szőlőt és az emésztést seg ítő kekszet, majd bement
a szobába.
Kerstin a kanapén ült, és mag a elé meredt.
– Mi történt?
Faye letette a tálcát. Leült Kerstin mellé, és
átkarolta. Érezte, hog y a törékeny nő remeg .
– Most… most…
Kerstin képtelen volt kimondani a szavakat, a
fog a összekoccant. Faye meg simog atta a hátát,
miközben marcang olta a nyug talanság . Csak nem
Kerstin is beteg ? Nem veszítheti el őt is, nem
veszíthet el még valakit, az eg yszerűen nem lehet!
Néha már Chris elvesztésének puszta g ondolatától
is alig kapott leveg őt, pedig a leg rosszabb még
meg sem történt.
– Ra… Rag nar… – dadog ta Kerstin.
Faye kővé dermedt.
– Mi van Rag narral?
– Javult az állapota. Most hívtak a kórházból.
Jobban van. Azt mondták, ha ilyen ütemben javul,
hazaeng edik. – Kerstin élesen és nyersen
felnevetett. – Javul. Azt mondták, „javul”. De
nyilván nem tudják, hog y ez nekem rosszabbodás.
Honnan is tudhatnák, hog y az a nyomorult
teremtmény, akiről a szart és a nyálat törölg ették,
eg y undorító, szadista állat, és pokollá fog ja tenni
az életemet, ha hazaeng edik? Bárcsak lett volna
merszem meg fojtani a párnával, amikor
lehetőség em volt rá…
Kerstin előre-hátra hintázott, a karját mag a köré
fonta. A blúza vékony, fehér anyag a alatt
kirajzolódtak a heg ek a hátán.
A düh először Faye lábát meleg ítette fel, majd
szétterjedt az eg ész testében, vég ül elöntötte az
ag yát.
Julienne-nek és neki Kerstin jelentette a családot,
ő jelentette a biztos talajt, a mentőövet, a
biztonság os ölelést. És ezt senki sem
veszélyeztetheti. Kerstint senki sem
veszélyeztetheti!
Amíg Kerstin sírt, Faye mag ához ölelte. A
kasmír kapucnis pulóverét áztató könnyek
eg ykettőre felszáradtak. Faye bensejében
felkavarodott a sötétség . Neki nem voltak könnyei.
Sütött a nap, az ég világ oskék volt, az emberek
nevettek, beszélg ettek, kávéztak. A buszok és a
metrók jártak, mint mindig . De a Karolinska
kórház leg felső emeletének eg yik ág yában Faye
leg jobb barátnője életadó csövekre volt kötve, és
lassacskán elveszítette a harcot, amelyben
kezdetektől vesztésre állt.
Faye kiszállt a kocsiból. Még nem telt el hosszú
idő, amióta utoljára itt járt. A teg napi
látog atásakor Chris alig tudott beszélni, a hang ja
el-elcsuklott, a szeme fáradt volt, a teste g yeng e. A
jeg yg yűrű, amelyet olyan büszkén viselt, túl nag y
volt a vékony ujjára, és Faye látog atása alatt,
amikor újra elmondta, mennyire szereti, kétszer is
a földre esett.
A hazaúton Faye sírt az autóban, mert tudta,
hog y nemsokára vég e. És amikor pár órával
korábban Johan felhívta, és azt mondta, jobb lenne,
ha azonnal bemenne, szélsebesen indult vissza a
kórházba.
Az előtérben meg állt eg y pillanatra. Hog yan
vesz búcsút az ember a leg jobb barátnőjétől?
Hog yan vesz búcsút az ember a nővérétől? Hog y a
pokolba csinálják ezt? Vett eg y pakli cig arettát és
eg y csokoládét, majd leült eg y padra. Néhány kék
ruhás ápolónő éppen ebédelt. A g yerekeikről
beszélg ettek. Két újdonsült szülő óvatosan vitt ki
eg y csecsemőt a parkolóba. Tízméterenként
meg álltak, a babahordozó fölé hajoltak, és
mosolyog va nézték a csodát.
Két szál cig aretta után Faye kidobta a dobozt, a
csokoládét a táskájába tette, és elindult a lift felé.
– Chris meg fog halni – motyog ta, amikor az ajtó
bezárult. – Chris meg fog halni.
A folyosón néma csend honolt, sehol senki. Faye
léptei visszhang ot vertek. A nyolcas kórterem előtt
meg állt, és bekopog ott, mielőtt benyitott volna.
Amikor belépett, Johan felnézett, de semmit sem
szólt. Ismét Chrisre pillantott, és meg simog atta a
haját.
Faye meg kerülte az ág yat, és a férfi mellé állt.
– Már nincs sok hátra – mondta Johan. – Nem
lehet kommunikálni vele, valamiféle kómában van.
Soha… soha többé nem fog mag ához térni. Nem
tudom, mihez kezdjek, hog yan…
Eltorzult az arca. Faye odahúzott eg y széket, és
leült mellé.
 – Olyan kicsi és mag ányos – suttog ta Johan, és
meg törölte a szemét.
Faye nem tudta, mit feleljen. Johan és Chris
összekulcsolódó kezére tette a kezét.
– De leg alább fájdalmai nincsenek – folytatta a
férfi. A szavak akadozva szakadtak fel belőle. – Mit
csinálnak vele, ha meg hal? Nem akarom, hog y
levig yék a pincébe, mint valami dög lött állatot, és
ott feküdjön teljesen eg yedül.
Elhallg atott.
Faye hátradőlt. A szék meg reccsent.
– Mag ára hag ynál vele pár percre? – suttog ta.
Johan összerezzent, aztán bólintott.
Felkelt, Faye vállára tette a kezét, majd lassan
elhag yta a kórtermet. Faye óvatosan, mintha attól
félne, felébreszti Christ, átült a férfi székére. Meleg
volt.
Közelebb hajolt, az ajka a barátnője fülét súrolta.
– Annyira fáj, Chris – mondta, és a könnyeivel
küzdött. – Annyira fáj tudni, hog y nélküled fog ok
meg öreg edni. Hog y az álmaink, miszerint a
Földközi-teng er partjára költözünk, nyitunk eg y
éttermet, kiülünk elé, és társasozunk,
kiszőkíttetjük a hajunkat, és minden kék lesz…
hog y ez sosem fog valóra válni. Most úg y érzem,
soha többé nem lehetek boldog . De meg íg érem,
hog y meg próbálom. Tudom, hog y harag udnál, ha
nem… – Meg köszörülte a torkát, és nag y leveg őt
vett. – Csak azt akarom mondani, hog y sosem
fog lak elfelejteni. Hog y a leg jobb dolog az
életemben, hog y tizenhat éven át a barátnőd
lehettem. Sajnálom, hog y sosem mondtam el az
ig azat arról, ki vag yok valójában. Hog y mi vag yok.
Féltem, hog y nem értenéd meg . Bíznom kellett
volna benned. El kellett volna mondanom neked
mindent. Most meg teszem, ha hallasz…
Suttog va elmondta a titkát Chrisnek. A
balesetről, Sebastianról, anyáról és apáról.
Matildáról és a sötétség ről. Semmit sem hallg atott
el.
Amikor befejezte, meg simog atta Chris haját, és
az ajkával meg érintette az arcát. Ez volt a búcsúja.
Visszahívta Johant. Aztán csendben ültek ott,
miközben Chrisből elszivárg ott az élet. Hét órával
később vett utoljára leveg őt.

Amikor Faye elhag yta Chris kórtermét, ahol Johan

mozdulatlanul nyomta homlokát a halott feleség e
kihűlő kezéhez, mag ával vitte az eg yik leg nag yobb
virág csokrot. A Chris miatt érzett g yász
eltökéltség be csapott át. Beült a kocsiba, rákeresett
eg y címre a Goog le-ban, és elindult. Már száraz
volt a szeme. Nem maradtak könnyei. Üres volt,
kiszáradt. A titka biztonság ban volt Chrisnél.
Miután eg y nag y tölg y védelmében leparkolta a
kocsit, a bejárathoz ment. Az ajtó nem volt bezárva.
Faye elővig yázatosan körülnézett. A bejáratnál és a
folyosón nem látott senkit. Eg y távolabbi
helyiség ből hang okat hallott, nevetést és porcelán
csiling elését. Úg y tűnt, a személyzet kávészünetet
tart.
Némán számolta a jobb kéz felől nyíló ajtókat.
Kerstin azt mondta, a harmadik jobbra. De nem
kérdezte meg , miért érdekli a másikat. Most Faye
fürg e léptekkel odament, határozottan, de
csendesen benyitott, és belépett. Nem félt. Üresnek
érezte mag át. Chris hiánya olyan volt, mintha a fél
karját amputálták volna.
Az arcát a virág csokor mög é rejtette, hátha
valaki szembe találna jönni a folyosón. Most letette
a csokrot az ajtónál álló fiókos szekrényre. Sárg a
rózsa. Alkalomhoz illő. Tudta, hog y a sárg a rózsa a
halált jelenti, valamit, amit a csokor küldője
elmulasztott.
Az ág yból mély léleg zetvételeket hallott. A
fejrészhez lopakodott. A roló le volt eng edve, de
eg y g yeng e fénysug ár azért beszivárg ott. Rag nar
g yeng ének tűnt, szánalmasnak, de Kerstin eleg et
mesélt a viselt dolg airól, íg y Faye nem hag yta
meg téveszteni mag át. Eg y disznó volt. Eg y disznó,
aki nem érdemelte meg , hog y éljen, miközben
Chris teste éppen kihűlt eg y kórházi ág yban.
Faye lassan eg y párnáért nyúlt, amely az ág yon
hevert. A folyosón éles nevetés hang zott fel, mire
Faye összerezzent, de a hang hamar elhalt. Csak
Rag nar léleg zését lehetett hallani, meg eg y rég i
óra halk ketyeg ését.
Faye a párnával a kezében körülnézett a
szobában. Hideg és személytelen helyiség volt,
sehol eg y fotó, sehol eg y személyes tárg y. A falakat
kifakította a nap, a földön kopott linóleum. Az
orrában érezte az öreg ember szag át. Azt az
áporodott, kissé édeskés szag ot, amely a beteg
öreg eket leng i körül.
Lassan felemelte a párnát, és Rag nar arcára tette.
Teketóriázás nélkül, félelem nélkül. Rag nar e világ i
ideje lejárt. Csak hús és holtsúly, még is g onosz
ember, aki sérült, síró nőket hag yott mag a után.
Faye előredőlt, és teljes testsúllyal a férfi arcára
szorította a párnát, a szájára és az orrára. Rag nar
verg ődni kezdett, amikor nem kapott leveg őt, de
nem volt benne erő. Csak a keze és a lába
ráng atózott. Faye-nek alig kellett meg erőltetnie
mag át.
 Eg y idő után Rag nar mozdulatlanná dermedt.
Már nem ráng ott. Már nem mozg ott. Faye addig
nyomta az arcára a párnát, amíg teljesen biztos
nem lett benne, hog y Kerstin férje meg halt. Aztán
a párnát az ág yra tette, fog ta a sárg a rózsákat, és
óvatosan kiosont.
Csak visszafelé a városba siratta meg Christ.
Fjällbacka – Évekkel ezelőtt

A rendőr barázdált arcát néztem. Pillantása

eg yüttérző volt, de nem látott eng em, nem látta az
ig azi énemet. Eg y nyúlánk tizenévest látott, aki
elveszítette a testvérét és most valószínűleg az
anyját is. Sejtettem, hog y szeretné a kezét az
enyémre tenni, ahog y ott ültünk a konyhaasztalnál,
de hálás voltam, amiért nem tette. Sosem
szerettem az ideg enek érintését.
Reg g el ötkor hívtam a rendőrség et, és pár
órával később elvitték apát. Olyan fáradt voltam,
hog y szerettem volna a konyhaasztalra hajtani a
fejemet, és behunyni a szememet.
– Mikor lett csend?
Kényszerítettem mag am, hog y ébren maradjak,
fig yeljek a kérdésekre. Hog y meg felelően
válaszoljak.
– Nem tudom, talán három körül. De nem
vag yok biztos benne.
– Miért keltél fel? Ilyen korán.
 Meg vontam a vállam.
– Mindig korán kelek. És tudtam… tudtam, hog y
történt valami… Anya nem szokott ilyen korán
elmenni itthonról.
A rendőr komoly arccal bólintott. Meg int ott
volt az a pillantás, amely azt mondta, hog y
szeretne meg vig asztalni. Reméltem, hog y továbbra
is ellenáll a késztetésnek.
Nem volt szükség em vig aszra. Már elvitték apát.
– Folytatjuk a keresést, de attól tartunk, az
édesanyáddal történt valami. Bizonyos jelek erre
utalnak. És ha jól értem, az édesapád… erőszakos
szokott lenni.
Erőt kellett vennem mag amon, hog y ne
nevessek fel. Nem azért, mert vicces volt, hanem
azért, mert abszurd. „Erőszakos szokott lenni.”
Száraz és tömör jellemzése a retteg és éveinek,
amelyeket ezek között a falak között töltöttünk.
„Erőszakos szokott lenni.” Ig en, íg y is lehet
mondani.
De tudtam, mit akar, ezért csak bólintottam.
– Lehet, hog y meg találjuk – mondta a rendőr. –
Épen és eg észség esen.
És ekkor meg történt. Meg fog ta a kezemet,
eg yüttérzőn, meleg en. Ennyit tudott. Ennyit értett.
Minden erőmre szükség em volt, hog y ne lökjem el.
Teltek a hetek. A lapok értesültek Jack kirúg ásáról.
Hála az új tulajdonosról szóló híradásoknak, aki
meg íg érte, hog y mindent meg tesz a cég teljesen
etikus működéséért, a Compare-részvények ára
ismét normális lett, Jack azonban eg yre mélyebbre
süllyedt, és úg y tűnt, minden kapcsolatát
elveszítette a valóság g al. Mintha az idő úg y
döntött volna, beavatkozik az életébe: öreg edni
kezdett, őszülő haját nem volt ideje befestetni,
mozg ása lassabb és fáradtabb lett.
Kívülről úg y tűnt, ig yekszik fenntartani a
látszatot, hiszen mindenek ellenére még mindig
milliomos volt. A pénzüg yi lapokban azt
bizonyg atta, hog y hamarosan visszatér, de
éjszakánként felhívta Faye-t, nyilvánvalóan
részeg en, és a rég i szép időkről locsog ott. Arról,
hog y az emberek becsapták, és arról, mi mindent
áldozott fel.
Faye szánalmasnak látta, irtózott a
g yeng eség től. Ezt Jacktól tanulta. A férfi
összeomlása csak meg könnyítette, hog y vég leg
kicsinálja.
Jack meg szakította a kapcsolatot Henrikkel, mert
úg y érezte, a barátja elárulta azzal, hog y tag ja
maradt a Compare ig azg atóság ának. Sem Henrik,
sem Jack, sem más ig azg atóság i tag ok nem
tudhatták, hog y Faye a cég többség i tulajdonosa,
mert ő mindig a brit üg yvédein keresztül
kommunikált velük.
Eljött az utolsó lépés ideje. Most Ylva kapja meg
a mag áét.
Faye könnyei, amelyeket Chris miatt hullatott,
már elapadtak. Meg lepő volt, milyen g yorsan
visszatért minden a rendes kerékvág ásba. Gondolt
Chrisre, minden eg yes nap minden eg yes órájában
hiányzott neki, de elfog adta a tényt, hog y meg halt.
Elfog adta, hog y semmi sem hozhatja vissza.
Lehet, hog y Chris meg állította volna, ha
tudomása lett volna a tervéről. Ezt már sosem tudja
meg .

Jack a kapuban állt, amikor Faye és Julienne

meg érkezett a bevásárlószatyrokkal. Amikor Faye
délután SMS-ezett neki, és áthívta, szinte azonnal
ig ennel válaszolt.
– Sziasztok, kedveskéim! – monda, és esetlenül
átkarolta Julienne-t. – Azt hittem, két ang yalt
látok.
– Te hízeleg sz – mondta Faye, és kapott eg y
puszit az arcára.
Meg csapta az alkoholszag .
A férfi bárg yún mosolyg ott rá.
– Mit hoztatok? – mutatott a
bevásárlószatyrokra.
– Arra g ondoltam, meg csinálom a világ bajnok
bolog naimat – felelte Faye.
– De jó! – kiáltott fel Jack, és elvette tőlük a
pakkot.
Julienne hátizsákját a vállára vette, és kinyitotta
a kaput.
– Hog y vag y? – kérdezte Faye, amikor
elfordította a kulcsot a bejárati ajtó zárjában.
Jack kicsit támolyg ott.
– Teljesen jól.
– És Ylva? Nemsokára szül, nem? Várod már?
Faye tudta, hog y Jack nem szeret Ylváról
beszélni.
– Gondolom, jól van. Elutazott a szüleihez,
úg yhog y szalmaözveg y vag yok. Pont jókor SMS-
eztél.
Faye elkezdte kipakolni az élelmiszereket a
konyhaszig etre.
– Nem mondtad, várod-e már a babát.
 – Szerintem tudod, mit g ondolok erről.
Természetesen szeretni fog om, de… tudom, ki a
családom. Az ig azi családom.
Faye szerette volna meg ütni, de inkább nag y
leveg őt vett, és kacéran rámosolyg ott.
– Szóval még sem zöldebb a fű a szomszéd
kertjében?
– Nem. Íg y is lehet mondani.
– És mihez kezdesz? – kérdezte, miközben a
darált húst kavarg atta a serpenyőben. – Most, hog y
már nem a tiéd a Compare.
Jack kinyitotta a hűtőt, kivett eg y sárg arépát,
meg mosta, és a szájába tömte.
– Majd rendeződnek a dolg ok, az emberek
tudják, mennyit érek. Eg yébként ez a kampány,
amit csináltok…
– Ig en?
– Szerintem ez az énekesnő nem való a Reveng e-
be. Meg néztem a mutatóitokat, és úg y fest…
Faye szeme villámokat szórt, a teste meg feszült.
Mit képzel mag áról ez az ember? De Jack semmit
sem vett észre, fecseg ett tovább, ontotta mag ából a
tanácsokat.
– Biztos ig azad van – mondta Faye, amikor a férfi
elhallg atott.
Léleg ezz, utasította mag át. Tartsd fenn a
látszatot! Gondolj a tervre!
Amikor asztalhoz ültek, Faye-be belehasított a
g ondolat, milyen valószerűtlen ez az eg ész.
Körbeülik a konyhaasztalt, és úg y beszélg etnek,
ahog y Faye mindig is szerette volna, amikor még
házasok voltak.
Annyi éven át reménykedett és vág yakozott.
– Hiányzott ez a kaja, Faye – mondta Jack, amikor
újabb adag ot szedett. – Senki sem készíti úg y a
bolog nait, mint te.
Viccelődött Julienne-nel, és meg dicsérte, amiért
a tanára a leg utóbbi szülői értekezleten elismerően
beszélt róla. Azt mondta a kislánynak, hog y büszke
rá.
Miért nem lehetett íg y, Jack? – kérdezte
g ondolatban Faye. Miért nem elég edtél meg
velünk?

Fél tízkor Julienne szemhéja kezdett elnehezedni.

Először tiltakozott, amikor Jack ölbe vette, de aztán
hag yta, hog y az apja a szobájába vig ye. Amikor
Jack visszajött, tanácstalanul meg állt a kanapé és a
tévé között.
– Hát akkor én meg yek.
– Nem maradsz még kicsit?
– Szeretnéd?
 Faye vállat vont, és a kanapé karfájához
kuporodott.
– Nekem mindeg y. Ha más terveid vannak…
– Maradok – mondta Jack, és leült. – Kérsz még
bort?
– Ig en, köszi – felelte Faye, és elé tolta a poharát
az asztalon. – Eg yébként van whisky is, ha azt
jobban szeretnél.
– A konyhában?
Faye bólintott. Jack felkelt, aztán behallatszott,
ahog y odakint matat.
– A szekrényben a hűtő felett – kiáltott ki neki.
Újabb ajtó nyílt ki, és koccant eg y üveg .
– Ez nag yon jó fajta. Honnan van?
– Eg y külföldi befektetőtől kaptam – hazudta
Faye.
Valójában Robin felejtette itt néhány hete,
amikor nála aludt. Ötször szexeltek azon az
éjszakán. Faye-nek forró lett az ág yéka a
g ondolatra.
Amikor Jack visszajött, leült Faye mellé,
mag ához húzta, és az ölébe vette a lábát.
Masszírozni kezdte a lábfejét. Faye lehunyta a
szemét, a lába eg észen felmeleg edett.
– Tudod, ezt minden este csinálhatnánk –
mondta Jack eg y idő után.
 Faye meg rázta a fejét.
– Két hét után ráunnál, Jack. Menj, és tusolj le,
ahelyett, hog y hülyeség eket beszélsz.
– Tusoljak le?
– Ig en, tusolj le. Ha lefekszünk eg ymással, nem
akarom, hog y állott alkoholszag od leg yen.
Jack szeme vörösen felizzott, és Faye kénytelen
volt elfojtani eg y mosolyt, amikor a férfi kirohant a
fürdőbe. Miközben fürdött, Faye az ág g yal
szembeni polcra tette a laptopját. Bekapcsolta a
kamerát.
Jack mosolyog va jött be a hálószobába, de Faye
semmit sem érzett. A szex csak eszköz volt. Eg y
módszer a célja elérésére.
Utána liheg ve feküdtek eg ymás mellett az
ág yon. Jack szeme reménykedőn csillog ott.
– Mit szólnál, ha elhag ynám Ylvát, és
ideköltöznék?
– Nem lehet, Jack.
– De hát meg bocsátottál, nem?
– Az, hog y meg bocsátottam, nem azt jelenti,
hog y meg int veled akarok élni.
– Befektethetek a Reveng e-be, seg íthetek a
vezetésben. Lassan túl nag yra nő, biztos vag y
benne, hog y meg birkózol vele? Mármint nekem
sokkal több tapasztalatom van cég vezetésben, mint
neked. Óriási különbség van eg y cég elindítása és
vezetése között. Fantasztikus munkát vég eztél, de
szerintem ideje, hog y áteng edd eg y profinak.
Ez a kis szerencsétlen, akit Faye kiszorított a
saját cég éből, még mindig azt hitte, hog y
irányíthatja!
Faye erőt vett mag án, hog y meg őrizze a
nyug almát. Összpontosíts a célra!
– Nincs szükség em befektetőkre – mondta. – Ne
ag g ódj a Reveng e miatt!
– Csak tég ed és Julienne-t védelek.
Gondoskodom rólatok.
Inkább mag adat védenéd, g ondolta Faye. Nézd
meg , mi történik a hátad mög ött! Aludj éberen!
Már kicsináltalak. Csak Ylva van hátra.
– Jobb, ha mész, Jack – mondta.
– Most harag szol?
Meg int az a kiskutyatekintet, de már elveszítette
a vonzerejét.
– Dehog y, csak holnap korán reg g el van eg y
találkozóm, és nem szeretném, hog y Julienne itt
lásson. Csak összezavarná, és ezt te is tudod.
– Neki is jót tenne, ha meg int eg y család
lennénk.
– Eg y család voltunk, Jack. Az a g ond, hog y ha
van eg y családod, akkor már nem akarod azt a
családot. Menj haza a terhes barátnődhöz!
Faye hátat fordított neki, Jack pedig összeszedte
a holmiját, és kiosont.
Amikor a férfi elment, Faye fog ta a laptopot, és
átnézte az estéről készült filmfelvételt. Kiválasztott
eg y jelenetet, amelyben Jack feje az ő lába között
volt. Simára volt borotválva. A melle csodásan
nézett ki, ahog y ott feküdt, és kéjesen nyög ött.
Készített néhány szemcsés állóképet, amelyeken
nem lehetett felismerni. Álnéven létrehozott eg y
Gmail-fiókot, és három képet elküldött Ylvának.
A te pasid aztán tudja, hogy kell kielégíteni egy nőt,
csak ennyit írt.
Faye az irodájában ült, amikor Jack beviharzott. Az
arca paprikavörös volt, és szakadt róla a víz. Úg y
üvöltött, hog y az eg ész iroda hallotta, és a
képernyők mög ül kíváncsi arcok bukkantak elő.
Faye mag ában mosolyg ott: Jack annyira
kiszámítható volt.
– Mi az istent tettél?
Úg y ordított, hog y fröcsög ött a nyála. De Faye
nem ijedt meg . Már rég nem félt Jacktól. Eg yetlen
férfitól sem félt.
– Mi az anyám kínjáért csináltad?
– Nem tudom, miről beszélsz – mondta Faye,
tudva, hog y Jack nem fog hinni neki.
De ez is a játék része volt. Azt akarta, hog y a férfi
tudja. Vég e a titkolózásnak. Faye jobbra-balra
forg ott a székkel a szép íróasztal mög ött. Az Arne
Jacobsen dizájnerasztala nag yjából százezer
koronát ért. Ing mar Berg man rég i, viharvert
íróasztala labdába sem rúg hatott mellette. A
zseniális férfi, aki folyton nőkkel vette körül
mag át, hog y leordíthassa és elnyomhassa őket.
Micsoda eg y közhelyes fig ura!
Jack áthajolt az íróasztal felett. A tenyere izzadt
lenyomatot hag yott a csillog ó felületen. Faye nem
húzódott félre, hag yta, hog y az arcuk eg ész közel
kerüljön eg ymáshoz. Nézte a férfi püffedt, nyúzott
képét, érezte a leheletén a bor és a whisky szag át,
és azon g ondolkodott, mit látott benne rég en.
Amikor meg ismerkedtek, Jack a nőfaló Ulf Lundell
könyveit olvasta. Faye már ebben is baljós előjelet
láthatott volna.
– Gőzöm sincs, miben mesterkedsz, Faye, de
kicsinállak! Mindent elveszek tőled! Szánalmas kis
ribanc vag y! Az útpadkáról szedtelek fel, és
csináltam belőled valakit. De most mindenki meg
fog ja tudni, ki is vag y valójában, és honnan jössz!
Többet tudok, mint hiszed, te rohadt kis kurva! És
mindent meg teszek, hog y elveg yem tőled
Julienne-t!
Faye érezte Jack nyálát az arcán. Lassan felemelte
a kezét, és a kézfejével letörölte a cseppeket,
miközben a szeme sarkából látta, hog y két
meg termett őr közeledik feléjük.
Ekkor hirtelen hátrahúzódott.
– Mit művelsz? – sikoltotta. – Hag yd abba, Jack!
Seg ítség ! Valaki! Kérem, seg ítsenek!
Amikor az őrök berontottak, Faye jól hallhatóan
szipog ott, és eléjük sietett. Jack a két szőke,
huszonéves, eg yenruhás srácra bámult. Eg y
pillanatig úg y tűnt, nekik akar menni. Aztán nag y
leveg őt vett, védekezőn felemelte a kezét, és széles
mosolyt villantott.
– Félreértés történt. Semmi vész! Csak eg y kis
nézeteltérés. Távozok mag amtól, már meg yek is…
Az ajtó felé hátrált. Faye a marketing főnöke
irodájáig húzódott, és nyug talanul nézeg etett Jack
felé, miközben néhány dolg ozó védelmezően köré
g yűlt. Jobban már nem is alakulhatott volna.

Miután Jack jelenetet rendezett az irodában, Faye

teljesen kimerülten ért haza. A lakás üres volt.
Kerstin elhozta Julienne-t az iskolából, és eg y
örökkévalóság ig tartó múzeumlátog atásra vitte.
Kerstin az utóbbi időben ag g ódott a kislányért,
aki rég en nyílt és eleven volt, mostanában viszont
eg yre zárkózottabb lett. A tanárai azt mondták,
újabban eg yedül jár ki szünetre. Faye-t ez nem
nyug talanította annyira, mint Kerstint. Mag ára
ismert Julienne-ben: ő is mag ányos farkas volt.
Eg yre g yakrabban érkeztek levelek az apjától.
Faye továbbra sem nyitotta ki őket. Hálás volt,
amiért soha senki sem fedezte fel, hog y kapcsolat
van közöttük. Annak idején az üg y nag y port
kavart, főleg mivel az apját elítélték, holott az
anyja testét nem találták meg . A bíróság nak annyi
más bizonyítéka volt. A kórházi kartonok, amelyek
az anyja sérüléseit dokumentálták. A vér. Hog y
anya minden személyes tárg ya a házban maradt.
Az ítélet eg yhang ú volt. Életfog ytig lani.
Faye töltött mag ának eg y pohár bort, leült a
laptop elé, és meg nyitotta a levelezést. Húsz új e-
mail Ylvától. Faye az összeset kitörölte, nem
érdekelte, mit akar mondani a nő. Kihúzta a felső
íróasztalfiókot, és kivette a pendrive-ot, amelyre a
keylogger fájljait mentette. Jó szolg álatot tett neki.
Nem is tudta, hog y meg tartsa-e emlékbe, vag y
inkább kidobja.
Miközben az ujjai között pörg ette, rájött, hog y a
biztonság kedvéért lementett mappákat még meg
sem nézte, mert íg y is elég információja volt, hog y
kicsinálja Jackot. Bedug ta a pendrive-ot a g épbe, és
miközben a mappák meg jelentek, belekortyolt a
borba. Átnézte őket, de eg yik fájl sem keltette fel az
érdeklődését. Unalmas üzleti dokumentumok,
szerződések, PowerPoint-prezentációk. Uncsi,
uncsi, uncsi. Az utolsó mappa a Család nevet
viselte, és Faye meg nyitotta. Amikor rájött, mit
talált, elborította a rémület, és a borospohár kiesett
a kezéből.
 A padlón heverő üveg cserepekre bámult, a
terjeszkedő vörös foltra. Tudta, hog y nem elég
kicsinálnia Jackot, hanem örökre ártalmatlanná kell
tennie.
Faye várt néhány napot, aztán felhívta Jackot. Új
terve volt. Sírt, és bocsánatért esedezett. Noha
ig azából össze szerette volna verni a férfit,
meg rug dosni, amikor már a földön fekszik, és le
akarta köpni a sírját.
Jacknak bejött a g yeng eség e. Azt akarta, hog y
Faye behódoljon neki, és most meg kapta, amire
vág yott.
Faye lassan visszaszerezte a bizalmát. Jack nem
volt bonyolult ember, könnyű volt rászedni. Faye
azt kívánta, bárcsak rég en is tisztában lett volna
ezzel.
Noha azt g ondolta, többé már nem kell
meg tennie, hag yta, hog y Jack meg dug ja. Ez volt a
leg nehezebb rész, meg kellett játszania, hog y
élvezi, miközben csak undort és utálatot érzett.
Csak azt látta mag a előtt, amit Jack elkövetett.
A férfi néha sírt álmában. Az éjjeliszekrényen
heverő telefonjának kijelzőjén rendszeres
időközönként felvillant Ylva neve. Nem tette
lapátra Jackot, még ő könyörg ött neki. Hamarosan
életet ad a lányuknak, miközben Jack eg y másik
nővel kefél. Pont ahog y Julienne születésekor.
Faye felíratott eg y csomó altatót, és amíg Jack
mélyen aludt, fog ta a férfi laptopját, és keresg élni
kezdett rajta. Néha eg yszerűnek tűnt, bár Faye
tudta, hog y távolról sem lesz az. És nag y árat kell
fizetnie érte. Talán túl nag yot. De ő ilyen, és Jack
bűnének ismeretében semmilyen meg torlás nem
tűnt túl keménynek.
Miközben odakint leszállt a sötétség , a
hópelyhekre g ondolt, amelyek a toronyszoba tiszta
ablaka előtt kavarog tak. Emlékezett a lebeg és
érzésére. A szabadság és a fog ság eg yidejű
érzésére. Néha hiányzott neki a toronyszoba, de az
aranykalitka soha. Olykor eszébe jutott Alice, aki
még mindig aranykalitkában élt. Önként. Alice
életének azonban voltak olyan részei, amelyekről a
férje, Henrik nem tudott. Hog y például a nő is a
Reveng e befektetői közé tartozik, és mára már pont
olyan vag yonos, mint Henrik. Vag y hog y Alice
elkérte Robin számát, és hetente eg yszer
találkozott a fiúval, míg Henrik azt hitte, a neje
pilatesen van.
Faye nem irig yelte tőle. Ha az ember fog oly eg y
aranykalitkában, szükség e van szórakozásra, hog y
kibírja.
 Ahog y hajnalodott, Faye a lassan ébredező Jackot
nézte. A férfi feje nehéz volt az altatóktól és a
whiskytől.
– Jövő héten üzleti útra kell mennem – mondta
Faye. – Tudnál vig yázni Julienne-re?
– Persze.
A férfi mosolyg ott. Azt hitte, szerelmesen néz rá,
pedig Faye búcsút intett neki.
Fjällbacka – Évekkel ezelőtt

Letettem a telefonomat. Ítéletet hoztak, és én

szabad voltam. Most először. Sosem ízleltem még
meg a szabadság ot, nem tudtam, milyen érzés.
Olyan volt, mintha a testem a padló felett lebeg ett
volna. Soha életemben nem éreztem mag am
erősebbnek.
Nem vehettem részt a tárg yaláson, mert úg y
ítélték meg , túl fiatal vag yok. Még is láttam
mag am előtt apát, ug yanabban az öltönyben,
amelyet Sebastian temetésén is viselt. A nyaka
izzadt, az ing ét ráng atta, feszeng ett, ideg es volt,
fog ság ba esett, mint még soha azelőtt. Az ő
börtöne volt az én szabadság om.
Eg észen kicsit ag g ódtam, hog y nem fog ják
elítélni. Nem látják meg benne az állatot, csak a
szánalmas, szerencsétlen kisembert. De a technikai
bizonyítékok meg g yőzőek voltak, még anya teste
nélkül is.
Elítélték, és kemény büntetést kapott.
 Tudtam, hog y a falu ujjong . Mindenki követte a
tárg yalást. Borzong tak, pletykáltak, traccsoltak a
boltban, leparkoltak a téren, leeng edték az
ablakokat, és a szeg ény kislányról beszélg ettek,
siránkoztak. Ismertem őket, mint a rossz pénzt.
De nem voltam szeg ény kislány. Erősebb voltam
náluk. Amikor apát lecsukták, a házban akartam
maradni, de valaki úg y döntött, hog y nem lehet.
Az ő szemükben még g yerek voltam. Rokonok és
barátok híján eg y közelben lakó idős párhoz kellett
költöznöm. De meg eng edték, hog y annyit leg yek a
házunkban, amennyit akarok, csak menjek haza
vacsorára, és aludjak náluk.
Az utolsó hónapok eg yetlen nag y várakozásban
teltek. Az iskolában mindenki békén hag yott.
Amikor vég ig mentem a folyosón, szétnyílt előttem
a tömeg , mintha Mózes volnék, aki kettéválasztja a
Vörös-teng ert. Érdekesnek láttak, de kerültek. Az
emberek csak bizonyos mértékig szeretik a g yászt
és a trag édiát. És én már rég átléptem ezt a határt.
De most vég re szabad voltam. Ő pedig a
pokolban rohadt.
Szakadt az eső. Faye-nek ég ett a szeme, és
hasog atott a feje. Csak aludni akart. Kétszer hívta
Julienne-t, aztán Jackot. Eg yikük sem vette fel. A
szálloda recepciósa odalépett hozzá, és szólt, hog y
várja a taxi. Faye meg köszönte, fog ta a táskáját, és
beütötte a rendőrség számát. Abban a pillanatban,
amikor behuppant a hátsó ülésre, felvették.
– Központ.
– Eg y eltűnést szeretnék bejelenteni – közölte
Faye.
– Jól van – mondta a nő nyug odtan a vonal túlsó
vég én. – Ki tűnt el?
– A hétéves lányom – felelte Faye, és hang osan
szipog ott.
– Mikor hallott róla utoljára?
– Teg nap este. Eg y västeråsi szállodában voltam.
Üzleti tárg yaláson. Julienne-re a volt férjem
vig yázott. Eg ész reg g el hívog attam őket, de nem
vették fel.
– Szóval nem Stockholmban van?
– Nem. Istenem, nem tudom, mihez kezdjek!
 – Van oka feltételezni, hog y esetleg elutaztak, és
olyan helyen vannak, ahol nem tudnak hívást
fog adni?
– Nincs. Otthon kellene lenniük, nálunk. Lehet,
hog y ma a skanzenbe készültek. Ez annyira nem
vall Jackra!
– Hog y hívják?
– Faye Adelheimnek. És eg y östermalmi lakásban
kellene lenniük. Az én lakásomban.
Meg adta a címet a nőnek.
– Általában várunk pár órát, mielőtt bejelentést
teszünk.
– Kérem! Rettenetesen ideg es vag yok.
A hang a vonal másik vég én kissé ellág yult.
– Tulajdonképpen még kicsit korai, de meg kérek
eg y járőrt, hog y menjen oda, és cseng essen be.
– Köszönöm. Az nag yon jó lenne. Adja meg neki
a mobilszámomat, hog y fel tudjon hívni, ha odaért.

Másfél órával később a taxi lekanyarodott az

Odeng atanról, majd meg tett néhány métert a
Birg er Jarlsg atanon, és befordult a Karlaväg enre.
A kapu előtt két járőrautó állt, és mellettük eg y
rendőr várakozott. Faye fizetett, kiug rott, és a
férfihoz futott.
– Faye vag yok – mondta liheg ve. A rendőr
komolyan nézett rá. – Nem értem, azt mondták,
meg találták Jackot. Akkor miért vannak még itt?
És hol a lányom?
– Bemehetnénk beszélg etni? – kérdezte a férfi,
miközben a pillantása ide-oda járt.
– Miért? Ha beszéltek Jackkal, nyilván tudják, hol
van Julienne.
A férfi beütötte a kapukódot, és kinyitotta Faye-
nek az ajtót.
– Mondom, jobb, ha feljön velem.
Faye követte.
– Elmondaná, kérem, mi történt? Jack fent van?
A rendőr becsukta a lift rácsát.
– A volt férje fent van – válaszolta. – A lánya
viszont nincs meg .
– De Jack csak tudja, hol lehet. Hétéves, alig ha
mehetett el eg yedül. A volt férjemnek kellett rá
vig yáznia. Julienne vele volt. Mit mond Jack?
– Azt, hog y nem emlékszik semmire.
– Nem emlékszik semmire?
Faye hallotta, ahog y a kérdése visszhang zik a
liftben.
A felvonó meg állt, és ők kiszálltak. A bejárati
ajtó tárva-nyitva. Faye meg dörzsölte az arcát.
– Találtunk valamit… Vért találtunk az
előszobában.
 – Vért? Édes istenem…
Faye meg tántorodott, mire a rendőr elkapta, és
betámog atta az ajtón. Az előszobában eg y fehér
ruhás technikus g ug g olt, eg y műszert húzog atott
a földön, ahol sötét vérfolt száradt.
– Julienne! – kiáltotta Faye éles hang on. –
Julienne!
Jack a konyhában ült eg y széken. Két rendőr
beszélg etett vele nyug odt hang on. Amikor a férfi
meg látta Faye-t, fel akart állni, de a rendőrök nem
eng edték, és ő visszahuppant a székre.
– Mi történt? – kiáltotta Faye. – Hol van Julienne,
Jack? Hol van?
– Nem tudom – mondta a férfi zavarodottan. – A
cseng etésre ébredtem.
A rendőr átkarolta Faye-t.
– Szükség ünk lesz valamire, ami a lányáé.
Faye kérdőn meredt rá.
– Minek? Miért?
A rendőr g yeng éden, de határozottan támog atta.
Az előszobából léptek és hang ok hallatszottak. Még
több rendőr érkezett.
– A vér azonosításához kell – mondta a férfi. –
Csak a biztonság kedvéért.
Faye leveg ő után kapott, és bólintott eg yet.
– Például mi?
 – A fog keféje vag y a hajkeféje.
Faye meg int bólintott. A fürdőszoba irányába
mutatott. A rendőr elővett eg y tasakot, felhúzott
eg y pár vékony g umikesztyűt, és elindult.
– Az az.
A férfi a rózsaszín fog kefét óvatosan a zacskóba
csúsztatta, és amikor Faye bekísérte Julienne
szobájába, a rendőr eltette a kislány hajkeféjét is.
– Ez elég lesz – mondta, és komolyan nézett
Faye-re.
Odakint már elkezdett sötétedni. Faye felállt,
amikor a rendőrnő belépett a kis helyiség be, ahol
neki várakoznia kellett. A nő mag as és szőke volt.
Haját lófarokba fog ta, és barátság os, de határozott
arcot vág ott.
– Tudnak már valamit?
A rendőrnő meg rázta a fejét.
– Üljön le! – mondta, és a kanapé felé biccentett.
– Eng em Yvonne Ing varssonnak hívnak, és
rendőrfelüg yelő vag yok.
Faye keresztbe tette a lábát, amikor leült a
kanapéra.
– Fel kell tennem néhány kérdést, és szeretném,
ha a lehető leg pontosabban válaszolna.
– Természetesen.
– Még mindig nem találtuk meg Julienne-t, de
bizonyos dolg ok ag g odalomra adnak okot. Nag yon
nag y ag g odalomra.
Faye lehunyta a szemét, és nyelt eg yet.
– Lehet, hog y… Mag uk szerint történt vele
valami?
 – Az ig azat meg vallva nem tudjuk. De az
előszobában emberi vért találtunk. A technikusok
összehasonlítják a fog keféről és a hajkeféről
származó DNS-sel.
– Úristen… Én…
– A volt férje, Jack nem tudja rendesen
elmondani, mi történt. Eg ész eg yszerűen nem
stimmel a története. Azt állítja, nem emlékszik, mit
csinált teg nap.
– Elképzelni sem tudom, hog y bántotta volna
Julienne-t. Tévednek. Valaki valahog y elvitte. Jack
szereti Julienne-t, nincs semmi oka…
– De ki más lehetett?
Faye nem felelt. A rendőrnő előrehajolt, és a
térdére tette a kezét.
– A mobiltelefonja és a kocsija GPS-e szerint Jack
éjszaka elhag yta a lakást.
– Miről beszél?
– Jönköping ben volt. És az autó
csomag tartójában is találtunk vért. Össze fog juk
hasonlítani az előszobában talált vérrel.
– Elég ! Kérem! Elég ! Nem akarom tudni!
Faye a fejét rázta.
– Erősnek kell lennie, Faye. Tudom, hog y nehéz,
de seg ítenie kell, hog y meg találhassuk Julienne-t.
Faye lassan bólintott, és vég ül a rendőrnő
szemébe nézett.
– A jönköping i kollég ák átkutatják a helyet, ahol
Jack teg nap éjjel járt. Átnéztük a számítóg épét, és
azt szeretném kérdezni, meg tudja-e mondani, mi
ez.
Yvonne eg y mappát lapozg atott, amely az
ölében feküdt, majd elővett eg y papírt. Eg y e-mail
volt, amelyet Faye küldött Ylvának. Faye válaszra
nyitotta a száját, de Yvonne meg előzte.
– Mag a van ezen a képen?
Átadta a lapot Faye-nek, aki vetett rá eg y g yors
pillantást, és bólintott.
– Ig en, én.
– És elküldte Jack élettársának, Ylva
Lehndorfnak?
Faye meg int bólintott.
– Miért?
– Mert elszerette tőlem Jackot. Én csak…
– Viszonyuk van Jackkal?
– Tessék?
– Lefekszenek eg ymással a válás óta?
– Ig en. De miután Jack rájött, hog y elküldtem
ezt Ylvának, nem feküdtünk le. Azóta… utál.
– Jack szerint folytatták a viszonyt.
– Ez abszurd. Néhány hete feljött az irodámba, és
balhézott. Az őröknek kellett kidobniuk. De a vita
kettőnkről szólt, semmi köze nem volt Julienne-
hez. Tudom, hog y Jack sosem tudna ártani neki.
A fejét rázta.
– Tudja, mire jöttünk még rá? Hog y eg y külföldi
befektetési cég en keresztül mag a lett a Compare
többség i tulajdonosa. Jack cég ének többség i
tulajdonosa. És kirúg ta őt. A volt férje tudja ezt?
Faye ideg esen dobolt az asztalon. Yvonne
Ing varsson pillantását nehéz volt értelmezni.
– Nem g yanúsítjuk semmivel – folytatta a
rendőr. – De tudnunk kell, hog y kideríthessük, mi
történt.
Faye lassan bólintott.
– Jack elhag yott Ylváért. A hálószobánkban
kaptam rajta őket… Csak azt akartam, hog y
ug yanazt a fájdalmat érezzék, mint én. Meg aláztak
és kifosztottak. Természetesen bosszút akartam
állni. És mindent elkövettem, hog y kicsináljam
Jackot. Teljes jog g al. És ő is teljes jog g al utál. De
ennek semmi köze Julienne-hez. Nem tudom, hol
lehet, vag y miért hiszik, hog y Jack tett vele
valamit.
A kezét tördelte.
Yvonne eg y ideig csak fig yelte, aztán
meg kérdezte:
– A sebek az arcán. Hog y szerezte őket? Jack
tette?
Faye az arcához emelte a kezét, és összerándult a
fájdalomtól. Aztán kelletlenül bólintott.
– Jacknak kellett vig yáznia Julienne-re, amíg
üzleti találkozón voltam Västeråsban. És Jack
olyan… olyan mérg es volt… Az utóbbi időben
nag yon durva SMS-eket küldözg etett. Amikor
ivott, fenyeg etőzött. Ez nem vall rá. Mérg esen
érkezett, és meg ütött. De aztán lenyug odott.
Meg beszéltük, és amikor elmentem, úg y tűnt,
minden rendben van. Sosem emelne kezet
Julienne-re, csak rám harag udott, biztos valami
rosszat mondtam. Sosem hag ytam volna vele
Julienne-t, ha azt feltételeztem volna, hog y…
Faye hang ja elcsuklott.
Kopog tak az ajtón. Eg y rendőr lépett be, és
bemutatkozott. Beszélni szeretett volna a
kollég ájával, aki követte a folyosóra. Amikor pár
perc múlva Yvonne visszatért, hozott eg y csésze
kávét, amelyet letett a kis asztalra Faye elé.
– Folytassa! – mondta.
– Meg tudtak valamit Julienne-ről? Meg találták?
– Nem.
– Nem avatna be? A lányomról van szó!
A rendőrnő üres tekintettel nézett Faye-re.
– Az előszobában talált mennyiség alapján úg y
g ondoljuk, hog y Julienne nem élhette túl a
vérveszteség et.
– Mi? – sikoltott fel Faye. – A kislányom nem
halhatott meg !
Yvonne Ing varsson a vállára tette a kezét, de
nem szólt semmit. A kimondatlan szavak a
helyiség ben visszhang oztak.
Ahelyett, hog y a saját lakásában aludt volna, Faye a
tartalék kulccsal bement Kerstinhez, és beköltözött.
A lapok nag ydobra verték Julienne eltűnését. A
rendőrség lenyomozta, hog y Jack autója eg y
erdőben járt Jönköping től északra. A közelben volt
eg y csónakkikötő. Másnap vért találtak az eg yik
csónakban. De testet nem.
Faye az újság okban olvasta, hog y elméletük
szerint a „milliomos exférj” – ahog y Jackot
nevezték – a tóba dobta Julienne holttestét.
Kerestették búvárokkal, de a terület túl nag y volt,
ezért nem találták meg .
Eg y héttel később, amikor már minden
bizonyíték Jackra utalt, és a pletykalapok
rendőrség i forrásokból meg tudták, hog y nemcsak
a lakásban, de a kocsiban és a csónakban is találtak
vért, nyilvánosság ra hozták Jack nevét. Eg y eg ész
sereg újság író verődött össze Jack és Ylva liding ői
villája körül.
Yvonne Ing varsson felkereste Faye-t, és
elmondta, még nem adták fel a reményt, hog y élve
találják meg Julienne-t, de a leg több jel arra utal,
hog y meg halt. Felajánlották Faye-nek, hog y
beszéljen eg y pszichológ ussal és eg y pappal, de ő
visszautasította. Bezárkózott Kerstin lakásába, és
fig yelte, hog yan apad napról napra a kint
csoportosuló újság írók hada. Az arcán éktelenkedő
seb és zúzódás g yóg yulni kezdett, g ondosan
ápolta. Nem akart csúnya heg eket. A Jack elleni
vádnak az ő bántalmazása is részét fog ja képezni.
Jack nem tett beismerő vallomást, de eg yre több
bizonyíték g yűlt össze ellene. A nyomozók
hátborzong ató dolg okat találtak a laptopján a
böng észési előzmények között. És a Faye-nek
küldött fenyeg ető SMS-eket is helyreállították Jack
mobilján, noha törölték őket. Faye is meg tudta
mutatni az üzeneteket a saját telefonján. A
pletykalapok mindent meg írtak.
A számítóg épén talált adatok is hozzájárultak
ahhoz, hog y a hurok még erősebben szoruljon a
férfi nyaka körül. Jack rákeresett, milyen mélyek a
svédország i tavak, és lementette a Vättern
partjának térképét, ahol a kocsija parkolt.
Faye már eg y hónappal Julienne eltűnése után
meg hirdette a lakását, és közölte a Reveng e
befektetőivel, hog y a lehető leg hamarabb el
szándékozik hag yni Svédország ot. Tíz százalékot
tartott meg , Kerstinnek adott még ötöt azon felül,
amije már volt, a többit pedig meg vételre ajánlotta
a befektetőknek. Yvonne Ing varsson meg próbálta
rábeszélni, hog y leg alább addig várjon a
költözéssel, amíg Jack pere vég et ér, de Faye azt
felelte, képtelen rá.
– Romokban az életem, füg g etlenül attól, milyen
büntetést kap. Elvettem a cég ét, tönkretettem a
kapcsolatát Ylvával. És ezt azzal torolta meg , hog y
meg ölte az eg yetlen g yermekünket. Nem maradt
semmim.
– Meg értem – mondta Yvonne. – De erősnek kell
lennie. A fájdalom sosem fog elmúlni, de idővel
elviselhetőbb lesz.
A bejárati ajtóban, mielőtt kilépett volna a
lakásból, átölelte Faye-t.
– Hová költözik? – fordult vissza eg y kérdéssel.
– Még nem tudom. De mindenképpen jó messze.
Ahol senki sem ismer.
Amikor Yvonne meg üzente neki, hog y vég re
meg jött a DNS-vizsg álat eredménye, és az
előszobában, a Jack kocsijában, valamint a
csónakban talált vér eg yezik a Julienne fog keféjéről
és hajkeféjéről származó mintákkal, Faye csak eg y
eg yszerű köszönömmel válaszolt. Nem volt több
mondanivalója.
Hét hónap telt el, amióta Faye elhag yta
Svédország ot. Kinézett a zöld dombokra, amelyek a
Földközi-teng er partján emelkedtek. Az
italtartóban eg y jég hideg frappé állt. Jack pere
vég et ért, a döntést minden percben
meg hozhatták. A média és a svédek már ítélkeztek.
Jack Adelheim volt Svédország leg g yűlöltebb
embere. Ylva természetesen azonnal becsmérlő
szavak arzenáljával nyilatkozott az Expressennek,
miközben a karjában Jack lányát tartotta. A
kapcsolatuk alatt a férfi fizikailag bántalmazta,
mondta többek közt, íg y aztán elnyerte boldog -
boldog talan rokonszenvét. Faye nevetett mag ában,
amikor ezt olvasta.
Vég re meg szabadult az utálatos műmellektől, és
tíz kilót szedett fel. De továbbra is sportolt. Még
sosem érezte mag át ilyen jól a bőrében.
Meg int a képernyőre nézett, miközben élvezettel
mártott bele eg y cantuccinit eg y pohár édes borba.
A látványos pert eg ész Svédország fig yelemmel
kísérte, és ahog y ott ült a teraszon, Faye
szabályosan érezte, hog y eg y eg ész ország nyi
ember visszatartja a léleg zetét.
Nem ag g ódott. Becsülettel vég ezte a dolg át.
Az Aftonbladet hírolvasója néhány papírlapot
babrált, miközben eg y tapasztalt bűnüg yi riporter
a homlokát ráncolta, és komoly hang on azt
mag yarázta, hog y Jackot kétség kívül el fog ják
ítélni.
Faye arra sem vette a fáradság ot, hog y
mosolyog jon. Már tudta, hog y nyert. Az utójáték
valójában csak formaság volt. Ő már vég zett.
Julienne kikiabált neki a házból.
Faye az orra heg yére húzta a napszemüveg et, és
hunyorg ott.
– Mi az, szívem?
– Lemeg yünk a strandra?
– Nemsokára. Csak anya még meg nézi ezt.
Julienne meg jelent az ajtóban. Mezítlábas léptei
a teraszon visszhang oztak, amikor Faye felé futott.
Napbarnított és szép volt, szőke haja lobog ott
utána.
„Jack Adelheimet bűnösnek találták hétéves
lánya meg g yilkolásában.”
Faye g yorsan lecsukta a laptopot, mire Julienne
az ölébe mászott.
– Mit néztél?
 – Á, semmit – felelte Faye. – Akkor nem
meg yünk strandra?
– Szerinted Kerstin is lejön?
– Majd meg kérdezzük tőle.
Faye lehunyta a szemét, amikor Julienne
elszaladt. Gondolatai visszatértek a több mint fél
évvel ezelőtti döntő napokhoz.

Nem félt a testi fájdalomtól. Ez semmi sem volt

ahhoz képest, amit akkor érzett, amikor meg találta
a Család nevű mappában Julienne képeit. Az ő
imádott kislánya. Rémülten. Zavarodottan.
Meztelenül.
Az ijedtség ét akkora düh váltotta fel, amely kis
híján felemésztette, de vég ül sikerült mag ában
tartania. Tudta, hog y később még szükség e lesz rá.
A harag ja lavinaként fog Jackra zúdulni, és mire
vég ez, teljesen meg semmisíti a férfit.
Eg yszerű volt Jackot a biztonság érzésébe
ring atnia, és a terve kivitelezése szintén nem volt
különösebben nehéz. Csak annyit kellett tennie,
hog y behunyja a szemét, és felidézi Julienne
csupasz testét. Kiszolg áltatottan. Meg szég yenítve.
És ezt olyasvalaki tette vele, akinek védelmeznie
kellett volna.
Faye bevett néhány fájdalomcsillapítót, aztán
vett mag ától eg y bő liter vért. Ez a kétszerese volt
annak, amit véradáskor vesznek, de Faye olvasta,
hog y a testében lévő vérmennyiség alapján eg y
litert is adhatna.
Kerstin először tiltakozott, amikor Faye
elmondta neki, mit tervez, de miután meg látta
Julienne képeit, belátta, hog y eg y Jack-félének
semmilyen büntetés nem túl kemény.
Faye-nek kóvályg ott a feje, szédült, de tartotta
mag át, nem ájulhatott el.
Kerstin és Julienne előrementek. Drág a mulatság
volt hamis papírokat szerezni és biztos utat találni
külföldre, de pénzért bármit meg lehet venni. És
pénzből bőven volt Faye-nek.
Elment a västeråsi szállodába, ahol Kerstin már
várta. Odaadta neki a mobiltelefonját, hog y az
asszony hívog athassa Jackot az este folyamán, ő
pedig visszatért a lakásba.
Amikor Jack cseng etett, Faye nag y leveg őt vett,
és beeng edte. Eljött az idő, hog y meg semmisítse. A
férfi meg kérdezte, hol van Julienne, hiszen rá
kellett volna vig yáznia. Faye azt válaszolta, hog y
úton hazafelé. Három whisky után Faye-nek
sikerült Jackot a szex íg éretével a hálószobába
csalog atnia, ahol reményeinek meg felelően a férfi
kiterült, miután párszor üg yetlenül benyúlt a
bug yijába.
Faye mag át nézte a hálószoba nag y tükrében. Az
ág y felől hallotta Jack nehéz léleg zését. Dupla adag
altatót adott be neki, hog y semmi se ébreszthesse
fel. Amikor mag ához tér, az emlékei ug yancsak
ködösek lesznek.
Faye meg int nag y leveg őt vett. Hag yta, hog y a
sötétség előg omolyog jon a g átak mög ül,
amelyeket az évek alatt állított az útjába. Látta az
arcot a vízben. Hallotta a sikolyt, amely fülsértőn
szállt az ég felé, és amelytől a sirályok ijedt
szárnycsapásokkal felrebbentek. Látta a sós vízzel
elkeveredő vért. A fehér ujjakat, amelyek
karmokként kaptak valami után, bármi után, bárki
után.
Aztán újra Julienne-t látta. A riadt arcát.
Faye tiszta erőből az acél ág yvég be fejelt.
Aztán kritikusan szemüg yre vette az arcát a
tükörben. Elég meg g yőző a seb? Úg y g ondolta,
ig en. Felszakadt a homloka, a vére a bőre alatt
lüktetett, jó néhány kék foltja lesz.
Fog ta az elsőseg ély-tanfolyamokon használatos
g yakorlóbábut, amelyet erre az alkalomra vásárolt,
és lefektette az előszobában. Aztán a vért, amelyet
Kerstin seg ített levenni neki, rálocsolta, hog y a
bábu feje és a felsőteste köré folyjon. Remélte, hog y
ennyi vér elég lesz. Többet nem vehetett mag ától,
ha talpon akart maradni. A szag tól forg ott a
g yomra, még mindig szédült, és kába volt, de
kényszerítette mag át, hog y folytassa. Ott hag yta a
babát a vérben, amíg elvég ezte az utolsó
előkészületeket is. Abban bízott, hog y a vér
meg alvad kicsit a fig ura körül.
Kesztyűt húzott, és óvatosan kivette a zárható
nejlontasakba csomag olt rózsaszín fog kefét és
hajkefét a táskájából. Mindkettőt Elza alakja
díszítette a Jégvarázsból. Julienne vette ki őket az
eredeti csomag olásukból, és rakta a nejlontasakba,
íg y csak az ő ujjlenyomatai voltak rajtuk.
Faye elkezdte a haját fésülni. Julienne-nek is
ug yanilyen mézárnyalatú és ug yanilyen hosszú
haja volt. Tett pár erőteljes mozdulatot, hog y
néhány hajszál biztosan kihulljon. Aztán óvatosan
lerakta a hajkefét a polcra, majd alaposan fog at
mosott, g ondoskodva arról, hog y a fog kefe
használtnak tűnjön. Aztán beletette az
üveg pohárba, a sajátja mellé. Átment Julienne
szobájába, és a hajkefét az íróasztalára rakta.
Amikor készen volt, elmosog atta a
whiskyspoharat, amelybe az altatót szórta, és újra
meg töltötte itallal. A poharat és a palackot bevitte
a hálószobába, ahol Jack hang osan horkolt. A
poharat az éjjeliszekrényre tette, az üveg et a földre
fektette az ág y mellé. Lassacskán átható
whiskyszag terjeng majd a hálóban.
A lakásban már nem volt dolg a.
Amikor kiment Jack kocsijához, mag ával vitte a
férfi mobiltelefonját. Gyorsan bedobta a
g yakorlóbábut a csomag tartóba, amely
vérnyomokat hag yott mag a után. Pont ahog y Faye
számított rá.
A többi már csak log isztika volt. Elment Jack
kocsijával a Vätternhez, majd visszajött. Az eg yik
kikötött csónakot összevérezte kicsit. A babát
lemosta, és bedobta a vízbe. A tó fenekén biztos
reng eteg fura szemét hever, a bábut senki sem
fog ja Julienne-hez kapcsolni.
Amikor Stockholm felé hajtott, arra g ondolt,
hog y mind az autó GPS-e, mind Jack telefonja
alapján le lehet majd nyomozni ezt az utat. A GPS
több részletet rög zít, mint a mobil, de az adatok
alátámasztják eg ymást. Jack laptopjának keresési
előzményeivel eg yütt, amelyekről Faye szintén
g ondoskodott, eleg endő bizonyítékot szolg áltatnak
majd. Leg alábbis ezt remélte. Az ördög a
részletekben lakozik.

Faye leparkolt a parti sétányon. Ruhájába

belekapott a meleg szél, amikor kiszállt a kocsiból,
Kerstin eközben Julienne-nek seg ített kikászálódni
az autóból. Találtak három szabad napozóág yat, és
fizettek. Míg Julienne azonnal leszaladt a vízhez,
Faye és Kerstin lefeküdt, de a tekintetüket nem
vették le a kislányról.
– Ítéletet hoztak. Mindenki arra számít, hog y
életfog ytig lanit kap.
– Hallottam – mondta Kerstin.
– Meg csináltuk.
– Meg . De én sosem ag g ódtam.
– Tényleg ?
Kerstin meg rázta a fejét.
Eg y nő jött feléjük. Amikor meg látta őket,
meg állt, és odainteg etett nekik.
– Van még itt eg y szabad hely? – kérdezte
mosolyog va.
– Ig en, de lehet, hog y eg y kicsit szűkösen
lesztek Julienne-nel – felelte Faye.
– Gond eg y szál se.
A nő kényelembe helyezte mag át a nyug ág yon,
Julienne türkiz törülközőjén, és felvette a
napszemüveg ét.
– Átjössz ma vacsorára? – kérdezte Faye.
A nő csak bólintott, aztán a nap felé fordította az
arcát.
 A három nő csendben feküdt eg ymás mellett.
Amikor Faye becsukta a szemét, hog y a hullámok
csobog ását és Julienne vidám csacsog ását élvezze,
Sebastian jelent meg előtte. Az ő halála miatt lett
belőle az, aki. Furcsa módon hálás volt neki.
Elfordította a fejét, és a szomszéd ág yon fekvő
nőt nézte. Lassan kinyújtotta a kezét, és
meg simog atta az anyja arcát.
 Köszönetnyilvánítás

Az ember nem eg yedül ír meg eg y könyvet. Még

ha sokan hiszik is íg y. Sok-sok ember járul hozzá,
teszi lehetővé, és ők szintén nem eg yedül
dolg oznak. Mindenekelőtt a férjemnek, Simonnak
szeretnék köszönetet mondani, aki szeretetében és
támog atásában meg ing athatatlan. A csodálatos
g yerekeim, Wille, Meja, Charlie és Polly szintén
komoly motivációt jelentenek. Köszönöm, hog y
vag ytok, és hog y ti vag ytok a világ
leg nag yszerűbb g yerekei. Szintén köszönöm
édesanyámnak, Gunnel Läckberg nek, illetve
anyósomnak és apósomnak, Anette és Christer
Sköldnek, akik oly sokszor lehetővé teszik, hog y
leg yen időm és erőm írni. És még sokan másoknak:
mindenkinek, aki beug rik, amikor a hétköznapok
nem akarnak összeállni – örökké hálás leszek.
Óriási köszönet Christina Salibának, aki nap mint
nap keményen dolg ozik az oldalamon, bár nem
könyvet ír. A nővérem vag y, még ha nem is eg y
vérből származunk. Köszönöm Lina Hellquistnek is,
aki felbecsülhetetlen értékű tag ja csapatunknak a
mindennapi munkában.
Feleennyire sem lennék jó író a fantasztikus
kiadóm, Karin Ling e Nordh és a hasonlóan
nag yszerű szerkesztőm, John Häg g blom nélkül.
Nincsenek szavak, hog y meg köszönjem.
Természetesen sokan vannak még a Forum
Könyvkiadónál, akiknek köszönettel tartozom,
például Sara Lindeg rennek, úg yhog y hála
mindenkinek!
Ug yanez érvényes a Nordin üg ynökség re:
Joakim Hansson, Johanna Lindborg , Anna Frankl és
a többiek évek óta hihetetlen munkát vég eznek,
hog y a reg ényeim eljussanak a nag yvilág ba.
Ha könyvírásról van szó, azok az emberek is
fontosak, akik kiseg ítik a szerzőt olyan
ismeretekkel, amelyekkel ő nem rendelkezik. Mint
például Emmanuel Erg ul, aki felbecsülhetetlen
értékű információkkal járult hozzá ehhez a
reg ényhez pénzüg yi kérdésekben. Anders Torewi
szokás szerint elolvasta a kéziratot, és tanácsokat
adott Fjällbackával kapcsolatban.
Köszönet Pascal Eng mannak, eg y őrületesen
tehetség es kollég ának, aki fontos ötleteket adott a
könyv szereplőivel kapcsolatban, amikor arra volt
szükség em. Szokás szerint Denise Rudberg
kollég ám is mindig ott volt, ha meg kellett vitatni
a szöveg et. Vag y az életet.
És vég ül köszönet minden nővéremnek,
barátomnak és mindenkinek, aki szereti a
családunkat. Olyan sokan vag ytok, hog y nem
sorollak fel benneteket, mert félek, hog y véletlenül
kifelejtek valakit. De ti tudjátok, kik vag ytok.
Szeretlek titeket.
És köszönöm apának, hog y meg szerettette
velem a könyveket.

Camilla Läckberg
Stockholm, 2019. január