versmondó

XXIX. ÉVFOLYAM  2021. NYÁR

Kiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

Sport és költészet:
Gólok, öklök, rímek és bajnokok
A versmondás feladata:
exkluzív interjú Mécs Károllyal
Hogyan halt meg József Attila?
Kettős egyéni tragédia Horger Antallal
Pilinszky és Latinovits:
ahogy Juhász Anna és Havas Judit látja
Magány
 versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének folyóirata

 TARTALOM
Szemtől szemben��������������������������������������������� 4
Nyárra hangolva����������������������������������������������5
SPORT ÉS KÖLTÉSZET
Riersch Tamás
Rímes (és rímtelen) futballmesék�������������6
József Attila
Félidő: 0:0���������������������������������������������������������6
Varró Dániel
Ha szívemen a félelem����������������������������������� 7
Zelk Zoltán
Rímes üdvözlő távirat���������������������������������9
Bálint Gábor
Aranycsapat�����������������������������������������������������9
Rafael Alberti Merello
Óda Platkóhoz������������������������������������������������11
Turczi István
Vers FC: A kezdő tizenegy��������������������������14
Egy lírai gondolkodású harcművész���������16
Németh Nyiba Sándor
Bajnok vagy��������������������������������������������������� 17
Időutazás��������������������������������������������������������� 18
Amikor bajnokok verseltek
a Nemzetiben...�������������������������������������������19
VERS/ÉLET
Riersch Tamás
Irodalmi Balatonkerülés���������������������������21
Pilinszky János
Éjféli fürdés����������������������������������������������������21
Arany János
Tetemre hívás�������������������������������������������������23
Szabó Lőrinc
Képzelt képzeleteddel����������������������������������26
Jékely Zoltán
Balatoni elégia��������������������������������������������27
Kisfaludy Sándor
A kesergő szerelem (részlet)�����������������������27
Szálinger Balázs
A skandináviai kirajzás (részlet)�������������28
Ebben a számunkban Gyulai Attila alkotásaiból válogattunk.
A címlapon József Attila című műve látható.
Móra Ferenc
Piros mise��������������������������������������������������������29
Ady Endre
Két kuruc beszélget �������������������������������������30
Kaposvárra költözik a versfesztivál�����������34
Ismeretlen Tandori-versre bukkantak
a hagyatékban���������������������������������������������35
Tóth Ákos
Tandori light������������������������������������������������36
Tandori Dezső
Elérintett light������������������������������������������������37
Felavatták Tandori Dezső és
Tandori Ágnes síremlékét������������������������39
Tandori Dezső
tandori light���������������������������������������������������40
Ismeretlen Pilinszky-kézirat
Székesfehérváron���������������������������������������44
A Nibelung-énekért járt
az Artisjus irodalmi nagydíj��������������������45
Lírástudók��������������������������������������������������������46
Mondj egy verset továbbra is...������������������46
Elhunyt Pintér Julianna��������������������������������48
Udvarhelyi András
Csongrádi versmondók�����������������������������49
ÉLET/MŰ
Takács Bence
Verstanulás Mécs Károllyal���������������������56
József Attila�����������������������������������������������������60
Riersch Tamás
Hogyan halt meg József Attila?��������������61
József Attila
Lebukott����������������������������������������������������������62
Igaz, őszinte búcsú����������������������������������������64
Reménytelenül�����������������������������������������������65
(Ime, hát megleltem hazámat...)����������������67
75 éve hunyt el Horger Antal���������������������68
József Attila
Tiszta szívvel��������������������������������������������������69
Beck András
Szó, szót, követ�������������������������������������������70
József Attila Told a verset!������������������������������������������������112
Születésnapomra�������������������������������������������71 Káli-Horváth Kálmán
Dörömbözi János Versek a kő alól����������������������������������������112
Plutarkhosz és Shakespeare���������������������78
Debreczeni Tibor TÖBB MINT EMLÉK
Levél arról, hogy kilencven után
is van élet..............................................86 Emléktáblát avattunk Balatonszemesen
Weöres Sándor Kiss László tiszteletére����������������������������114
Öröklét������������������������������������������������������������87 Ágh István
József Attila csillagai és medáliái������������114
GALÉRIA – Havas Judit
Negyedév pillanatképei��������������������������������88 Nekem Latinovits…����������������������������������116
Rimay János
VERSENYRŐL VERSENYRE Az idő ósága����������������������������������������������117
Egységes nemzetben gondolkodott���������118
Wiegmann Alfréd
Bibó István
Szoros mezőny, áradó sorok��������������������92
Demokratának lenni annyit tesz�������������118
Olt Tamás
Janikovszky 95����������������������������������������������119
Latinovits-csal emlékeztünk
Janikovszky Éva
a röpülés boldogságára�����������������������������93
Már iskolás vagyok (részlet)���������������������119
Augusztusban újra
Juhász Anna
Bujtor István Filmfesztivál!����������������������95
20. jubileumi Kaleidoszkóp Erő a rendrakásra�������������������������������������120
VersFesztivál�����������������������������������������������99 Pilinszky János
Merklin Tímea Azt hiszem�������������������������������������������������122
Versünnep Ikerváron�������������������������������103
Borbély Sándor BEMUTATJUK
Regösök húrján…�������������������������������������104
Tóth Zsóka Riersch Tamás
Táltos Világ: a népmesék szárnyán������106 Gyógyító írás és egészséges olvasás����124
Wiegmann Alfréd Tóth Krisztina
Fehérlófia – Magyar Képmesék������������108 Bálnadal������������������������������������������������������128
Pilinszky János II. országos vers- és Tóth Krisztina
prózamondó verseny�������������������������������109 Holdrakéta�������������������������������������������������128
Németh János Magyar irodalmi művek 1956–2016��������129
Pilinszky kettős évfordulóját A lapszám illusztrátora:
versekkel ünnepeltük������������������������������110 Gyulai Attila festőművész����������������������130

versmondó 3
VERS/ÉLET

SZEMTŐL SZEMBEN
Főszerkesztői ajánló

Ahogy járok-kelek a Városligetben, mintha a Central Park-

ban sétálnék: a csöndes és hangtalan múlt helyett élő zsivaj
vesz körül. Magyar és külföldi drukkerek égnek a focilázban,
a világjárvány zártságának nyoma sincs. Kicsit külföldön ér-
zem magam. Mindig az volt a vágyam, hogy Budapesten is
turistáskodjak egyszer, s ez teljesült. A távoli tájakra pedig
még csak emlékezem. Másfél éve tart a rémálom, ami megint
enyhülni látszik, mint tavaly nyáron, de most már remélhe-
tőleg le is cseng, és nem jön sokadik hullám.
Persze a versek velünk voltak mindvégig. És a Versmondó is,
Lutter Imre akárcsak most, sokadjára. Mégis más szemszögből, és friss
aspektusból eredünk a nyomába József Attila titokzatos ha-
lálának, s éppúgy gyűlölt nyelvész professzora, Horger Antal családi drámájának. Kettős
tragédia, kettős szemlélet, két szellemsors.
Gondolatban farkasszemet néz Tandori Dezső és Pilinszky János, akiknek egy-egy is-
meretlen kéziratát mutatjuk meg. Pilinszky a maga kettős évfordulójával versenyt fut a
színészkirállyal, Latinovits-csal, hogy a vérnyomásunkat 120/60-ra feltornázva, a 100/40,
mint születés és halál, illetve a 45/45, mint életkor és eltelt idő hozzon szellemi összeköt-
tetést a két óriás között.
A papírformát cáfolva – akár a nagy esélyes csapatok az Európa-bajnokságon – a látszóla-
gos ellentmondás feloldására vállalkozunk a sport és a költészet viszonyában.
Plutarkhosz és Shakespeare nyomán elrévedünk a klasszikus irodalom párhuzamaiban. A
rengeteg verseny és találkozó berkeiben barangolva pedig eltévedünk a megszólaló költé-
szet soraiban, a pódiumművészet, a versmondás személyes, s most már tényleg személyes
jelenlétével.

Jó estét, nyár,
jó estét, szerelem,
jó reggelt, világ,
járványod feledem!

Lutter Imre

4 versmondó
 VERS/ÉLET

NYÁRRA HANGOLVA
A felelős szerkesztő szemével

Lírai stílusban a nyárra hangoltam a lantomat, azaz egy finom

száraz fehérbor mellett szépirodalmat olvasgatva a fél szemem-
mel a fontosabb történésekre figyeltem. Júniusban és júliusban
például ránk zúdult az európai népek kavalkádja. Hol a magyar,
hol pedig a portugál, a francia, a cseh vagy a holland focidruk-
kerek éneke töltötte meg a budapesti légteret. Itthon és Euró-
pában futball-Európa-bajnokságot rendeztek, mely esemény egy
pandémiás időszak után – érthető módon – azonnal eufóriába
csapott át. Ez a mostani Eb több volt, mint egy nemzetközi fut-
ballesemény. Ott állni a lelátón, vagy a tévé képernyője előtt
szurkolni a kedvenceinknek, szinte már költészet volt. És ez
most nem a nagy szavak helye, ugyanis a futball, a sport sosem
állt távol a művészetektől. Ezt igyekeztünk folyóiratunk nyári
számának sportos fejezetében is bizonyítani, amely remélhető-
leg elnyeri a kedves olvasók tetszését. Az idei nyár nemcsak a Riersch Tamás
labdarúgó-Európa-bajnokság, hanem az elhalasztott olimpia pót-
lása miatt is emlékezetes marad. Az olimpia, mely évezredek óta a nemzetek legfontosabb
küzdőtere, eddig még csak háború miatt maradt el. Most az emberiség kitartásának, a
vírus elleni harcnak és – remélhetőleg – a felette aratott győzelemnek is a szimbóluma
lett. Erről, illetve a sport és a kultúra rokonságáról is beszélgettünk Németh Nyiba Sándor
egykori olimpikon birkózóval, költővel, zenésszel, a Magyar Kultúra Lovagjával.
És természetesen ez a nyár nem telhet el Balaton nélkül sem. A magyar tenger azonban
nemcsak a kikapcsolódásnak, a pihenésnek és a szórakozásnak a színhelye, hanem a ma-
gyar kultúrában is fontos szerepet tölt/ött be. Erre is szerettünk volna rávilágítani azzal,
hogy – jelképesen – kerékpárral körbejártuk nagy tavunkat, s közben felkutattuk a víz-
parti irodalmi emlékeket. Mint ahogy visszatértünk a 30-as évek Balatonszárszójára, ahol
a XX. századi magyar költészet egyik – sokak szerint a – legnagyobb költője, József Attila
tragikus és rejtélyes körülmények között vesztette életét. Ezúttal egy profi nyomozóval, dr.
Garamvölgyi Lászlóval „élethű” nyomozásra invitáljuk önöket, melynek során megpróbál-
juk rekonstruálni a 84 évvel ezelőtt történteket.
Ilyen és ehhez hasonló nyári érdekességekkel szeretnénk örömöt okozni olvasóinknak.
Forgassák érdeklődve a Versmondó nyári számát! S ez remélhetőleg legalább akkora élmé-
nyük lesz, amekkora élményt jelentett számunkra a témák kitalálása és a lap összeállítása.
Riersch Tamás

versmondó 5
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Riersch Tamás
RÍMES (ÉS RÍMTELEN) FUTBALLMESÉK

Június 11. és július 11. között Európa a labdarúgásról szólt. A 2020-ról elhalasztott labda-
rúgó Európa-bajnokságnak 11 város – köztük Budapest – adott otthont. A sportcsatornák
éjjel-nappal közvetítették a 24 csapatos torna mérkőzéseit. Szükség is volt erre, mert egy
hónap alatt 51 találkozót rendeztek, amely valóban nagy mérkőzésdömpinget jelentett.
Cikkünk még a kontinenstorna előtt készült, így nem tudhattuk, hogy a magyar válogatott
miként szerepel majd, illetve arról sem volt tudomásunk, hogy kik lesznek a torna hősei.
Arról pedig végképp nincs és nem is lehetett információnk, hogy a kortárs irodalmat
mennyire ragadja majd magával a futball-láz. Lehet, most is születnek versek a futballról,
hisz a „költők is csak emberek”, és ily módon akadnak közöttük futballt szeretők is.
Hogy a foci nemcsak életünknek, hanem az irodalomnak is része, az alábbi két vers – me-
lyek születése között nyolcvan év telt el – is bizonyítja.

József Attila
FÉLIDŐ: 0:0
Vörös dresszünkön elmaradt nyarak
Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,
Félidő: 0:0. A vizek
Okos erővel elöntenek mindent.
Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,
Szép, ifjú vérünk lüktető lovak
Módjára harmatos mezőn nyerit. Ma nincs,
Ki áhitattal meg ne irigyelné
Baráti jobbunkat, melyet
Odanyujtunk a roskadó világnak.
Félidő: 0:0; karcsu tagjainkból
Hajbókoljatok ki cédrusok,
Kövek, tüzek és elektromos álmok!
Őrizzétek, mint kövér kisdedet
Jövő nagy országlásunkat, ahol
Szépek, tiszták és becsületesek
Maradhatnak jó, gyönge társaink.
Idegen autók taposnak el. Erős
Kovácsok markában a vas
Kipirul, mint a fiatal leány,
Ha futva ér virágai közé. Mi már
Meg sem tudnánk maradni, üldögélni,
A távcsöves, kényelmes páholyokban.
Egy pohár friss vizet s aztán tovább –
Kedvünkre győzünk:
Félidő: 0:0, gyerekek –
Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!
6 versmondó
 SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Varró Dániel
HA SZÍVEMEN A FÉLELEM…

„a védelem, a védelem
a szívemen a félelem”
(Knézy Jenő)

ez van jenő mi volna más

hiába volt a szurkolás
egy árva kontra passzra tett
megint kikaptunk basszameg
román–magyar magyar–szlovák
hogyan tovább hogyan tovább

s a sok csatár a sok csatár

a szívemen a borzadály
ó jaj a józsi jaj a pisti
hogy mit hagyott a béla is ki
s egy percre rá saját kapunk
előtt a vész hogy gólt kapunk
a rettegés e régi zsemle
vajas felével hull ölembe
király gabi király gabi
hiába is kiáltani

mert jaj ki gondol énvelem

ha szívemen a félelem
ki látja sajgó lelkemet
a sóhajom ki hallja meg
jaj miért nem lettem sportriporter
kit hallanak ha gólt rikolt el
kinek egy nemzet csügg szaván
ha verset is szaval talán
szebb volna sóhajtozni könnyebb
egy nép szemébe csalna könnyet
s egy nép ringatná szívein
a rímeim a rímeim

de lásd jenő a sors kemény

(nincsen remény nincsen remény)
én nézem bár a meccseket
kommentátor sosem leszek
s habár a csend vízéből innál
te sem leszel poéta immár
mert lásd jenő a múzsa vak

versmondó 7
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

s eszembe jut hogy láttalak

a száztizenkettes buszon
jenő ősz voltál ősz bizony
már megcsapott egy őszi szellet
s a magyar futball sírja mellett
hol eddig oly vígan toroztál
lassan felvált egy új korosztály
a szívük már nem úgy dobol
a futball nem menny és pokol
nem ősi dráma már nekik
legtöbbször meg se verselik

emészt e mondd a harag ó

hogy nem rímel a faragó
s a hajdu bé a hajdu bé
riadt szived följajdul é
hogy hová lett a kéj a kín
hová a futballból a rím
hová a vers hová a líra
a lét gyepén e gyenge bíra

jenő elébed térdelek

saját rímeddel kérdelek
ha szíveden a félelem
mi óv miféle védelem
nem a metrum e szaladó team
a félelemből fakadó rím
nem e megtartó vastraverz
a vers jenő csupán a vers?

Ha csak szemezgetni szeretnénk a „futballversekből”, akkor elég lenne az 1953. novem-

ber 25. utáni időszakra visszatekintenünk. A korszak nagy sportriporter-ikonja, Szepesi
György, a londoni Wembley stadionban rendezett angol–magyar mérkőzés utolsó percei-
ben már olyan hőfokon égett, hogy az alábbi kijelentésre ragadtatta magát: „Költők, írjatok
verseket!” Az örömittas felhívás pedig azonnal megihlette a kortárs szerzőket (akik között
„profi” és „amatőr” rímelő is akadt), mert hogy rövid időn belül közel hatszáz dicsőítő vers
érkezett a Népsport szerkesztőségébe. Persze ez, olyan időszakban, amikor egy focigyőze-
lem okán országszerte 6:3-as műszakokat rendeztek, és a dolgozók megpróbálták több száz
százalékkal felülmúlni addig is kiemelkedő teljesítményüket, nem is számít rendkívülinek.
Valószínűleg a költők sem akartak kimaradni a nagy szocialista lelkesedésből, ennek is
köszönhető ez a lírai termékenység. A hatszáz vers nagy része költészeti szempontból
hanyagolható alkotás, ám akad közöttük egy-két érdekesség. Az egyik leghíresebb mél-
tatóvers a Kossuth-díjas Zelk Zoltán nevéhez fűződik, aki ünnepi költeményében nem
fukarkodott a dicsérettel.

8 versmondó
 SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Zelk Zoltán
RÍMES ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Bálint Gábor
ARANYCSAPAT
Alighogy átszállt a határon 11 haiku
a győzelem, az a hat-három,
s fáradtan a nagy drukkolástól Grosics
ledőlnék, egyszerre csak rámszól Fekete Párduc
a rádió és arra bíztat, mennyország kapujában
hogy verset írjak… zöld-fehér mezben.

Hát írok is. Miért ne tenném. Buzánszky

Mért ne váljon ez az eredmény, Kazal: vasúttiszt
ez a diadal verssorokra. az aranybányában víg
Mért ne mondhassam rímmel szólva, óvodásokkal.
hogy milyen szívvidítón jó volt
hallani azt a hat magyar gólt! Lóránt
Lóri: kispadról
S a nagyképűség, ha legyintne? égi álomcsapatba
Mit tudja ő, mily kedves kincse Kháron ladikján.
a felnőtt embernek a játék!
Hogy minden vasárnap megvár még, Lantos
találkozóra jő gyermekkorunk, Misi: halk-szavú
amikor csapatunknak drukkolunk… hátvéd kék-fehér szívvel,
címeres mezben.
Mert nemcsak néz a néző: játszik,
a labdával ő is cikázik Bozsik
a védők közt. Cselez is, lő is. Cucu: karmester
Csapatával veszít is, győz is. a százasok klubjából,
zseni a pályán.
Akárcsak most, úgyse, barátom –
mintha egy óriás lelátón Zakariás
külön-külön és mégis együtt Zaki: a foci
a rádiót fülelve lestük misszionáriusa
Puskást, ahogy lefut cselezve, Guineában.
bead, s aztán… haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára Budai II
csattan… de jő Bozsik s bevágja! Púpos: „Beadni?
s Hidegkuti talál megint utat Lőni? Az itt a kérdés.
a kapu előtt, s benn a féltucat! Inkább beadni!”

versmondó 9
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Hát így esett, Kocsis

hogy a hívó szó és a magam jókedve Kocka: egy szerény
a hat-háromról most verset írat. aranyfejű gólkirály
Indulj hát, szállj, te rímes fradista szívvel.
üdvözlő távirat: Hidegkuti
vidd örömünk a győztes tizenegynek
Öreg: visszavont
s a dolguk értő derék mestereknek. középcsatár Londonban
Mándinak és Titkosnak is. történelmet ír.
S vidd el szavam, vidd el külön Sebesnek.
Kinek bátyjával hajdan együtt jártam Puskás
a gödi Fecskefészek homokjában –
Száguldó Őrnagy
csendőrszurony villant a nyári égen, a futballvilág trónján
s álmodtuk, vártuk, hogy jövővé érjen koronás ikon.
munka, harc, hűség, az emberi érdem –
s mikor már a jövendő kapujában Czibor
meghalt ezerkilencszáznegyvennégyben.
Bolondnak lenni
e királyi gárdában
Lám, így van mindennel az ember. – megtiszteltetés.
Verset ír, tréfás, játszi kedvvel,
s hirtelen rálel egy emlékre,
hogy ne felejtse, hogy megértse,
hogy újfent s jól eszébe vésse:
mi dolga van e földön élve!

A magyar irodalom bővelkedik tehát futballversekben, ám ezúttal egy külföldi költő, a

katalán Rafael Alberti Merello egyik alkotását emelnénk ki. Hogy miért is érdekes szá-
munkra ez a spanyolhonban íródott vers, arról Varró Krisztián, a Kubala című könyv írója
mesélt nekünk.
– Ahhoz, hogy megértsük Alberti költeményét, ismernünk kell az akkori futballkörül-
ményeket – mondta a civilben ügyészként dolgozó futballszakíró. – 1928-ban ugyanis
Spanyolországban még nem indult el a futballbajnokság, maximum tartományi – kata-
lán, baszk, andalúz – bajnokságokat rendeztek, amely kevés játéklehetőséget biztosított a
csapatoknak. A kor nagy klubjai ezért kizárólag az országos kupában találkozhattak egy-
mással. 1928-ban a kupadöntőt a Barcelona a Real Sociedad ellen játszotta. Ez már akkor
is presztízsmeccs volt, hisz a spanyol futball sokáig a baszk és katalán csapatokra épült.
Ugyancsak fontos adalék, hogy a húszas évek a futballtörténelem legkeményebb időszaka
volt. Ekkor ugyanis még nem védték a játékosokat, a játék sem volt letisztulva, így brutális
szabálytalanságok és még brutálisabb sérülések tarkították a meccseket. Csak egy példa
erre: az első labdarúgó-világbajnokság 1930-ban, Uruguay-ban, ahol öt lábtörés is volt. A
nézők persze vevők voltak a keménységre, és nagyon is tisztelték a hősöket. Ez később is
így volt. Az ötvenes években például egy FA-kupadöntőn Angliában, a Manchester City
kapusa, Bernd Trautmann azzal vált híressé, hogy nagyjából 25 percet törött karral védett,
és így segítette kupagyőzelemhez a csapatát. Erről a hőstettről film is készült.

10 versmondó
 SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Visszatérve a katalán költőóriáshoz, őt is egy futballista hőstette ihlette meg. A Varró

Krisztián által említett 1928-as kupadöntőn ugyanis egy magyar kapus, Plattkó Ferenc
védte a Barcelona hálóját.
– Érdekes személyiség volt. Egy nagydarab, mackótermetű, szőke kapust képzeljünk ma-
gunk elé, aki ennek ellenére jól mozgott a kapuban. Itthon a Vasas hálóőre volt, az akkori
magyar kapuslegendának, Zsák Károlynak méltó vetélytársaként, ám az élet úgy hozta,
hogy külföldre, Katalóniába került, és tíz évig erősítette a Barcelona csapatát. (Később
edzőként is visszatért ide.) Összesen 189 mérkőzésen védett a Barcában, amely nem túl
magas szám. Plattkó ugyanis nem standard első számú kapus volt, a poszton mindig osz-
tozkodnia kellett valakivel. Hiába, az már akkoriban is profivilág volt!
Az 1928-as kupadöntőben azonban ő védte a Barcelona hálóját a Real Sociedad ellen. Még-
hozzá remekül. Pedig a baszk csatárok nem kímélték őt, rugdosták, ahol érték, s ennek
köszönhetően a magyar kapus komoly fejsérülést szenvedett.
– Akkoriban nem volt még cserelehetőség, ez alól a sérülés sem volt kivétel. Ha Plattkó
annyira megsérül, hogy nem tudja folytatni a játékot, egy mezőnyjátékosnak kellett volna
pótolnia őt. A szőke magyar medvét azonban keményfából faragták, ennek köszönhetően
turbánt kapott véres fejére, és visszaállt a kapuba, ahol bravúrok sorát bemutatva segítette
csapatát a 2-1-es kupasikert jelentő győzelemhez. Ez a hősies cselekedet az egész publi-
kumot, köztük a katalán költőt is magával ragadta. Plattkót a mérkőzés után a vállukon
vitték az emberek. Rafael Alberti Merello pedig tollat ragadott, és az alábbi költeménnyel
gratulált a magyar kapusnak:
ÓDA PLATKÓHOZ

Nem feled senki, Platkó,

nem, senki, senki, senki
te szőke magyar medve.

A tenger az se,
mely ott zúgott előtted és mégse védhetett meg.
Az eső se. S a fennen uralkodó szelek se.

Tenger se, szél se, Platkó,

telivér szőke Platkó,
kapu őre a porban,
villámhárító.

Nem, senki, senki, senki.

Kék és azúr dresszek a szélben,

királyi dresszek,
kik rádtörtek repülve, zúdulva neked estek,
Platkó, Platkó, te messzi,
elesett szőke Platkó,

versmondó 11
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

idegen föld gyepén lángoló tigris! És kulcs,

Platkó, törött kulcs,
az arany portikusz előtt elhullt arany kulcs!

Nem, senki, senki, senki,

nem feled senki, Platkó!

Háttal fordult az ég.

Lángoltak az azúr és bíborszínű dresszek
és szélhíján kihúnytak.

És a tenger, szemét lesütve,

szó nélkül összeomlott.
A gomblyukakban vérzett,
vérzett, Platkó, teérted,
magyar véred elestén,
s hogy nem volt többé véred, lendületed, bravúrod,
remegve mind a jelvény.

Nem, senki, senki, Platkó,

el nem feledi senki.

És visszatért a tenger.
Tíz zászló jött lobogva,
robogva,
villámgyors lendülettel.
És visszatért a szél is.
Vissza a szívbe a reménység.
Te visszatértél.

Hősi kéket s bíborszínt

küldött szét a levegő az erekbe.
S szárnyak, égi szárnyak, és fehér, törött szárnyak
hullottak tollafosztva, legyőzötten a gyepre.

És lába nőtt a szélnek,

és feje, törzse, karja.

És Platkó, mind teérted,

te szőke magyar Platkó!

S visszatérted tiszteletére,
mert új vért zúdítottál a harc ernyedt erébe,
a szél egy rést nyitott az ellenfél kapujában.

12 versmondó
 SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Nem, senki sem feledhet.

Emlékszik az eső, a szél, a tenger.

S mind az aranyló
jelvények, gomblyukaknak sok bezárult virága,
kelyhét érted megint kitárta.

Nem, senki, senki, senki,

El nem feledi Platkó!

És a végét sem: távozásod,

telivér szőke medve;
ájult zászló, a pálya fölött, vállra emelve.

Ó, Platkó, Platkó, Platkó,

honodtól messze, messze!

Mily tenger volna képes téged meg nem siratni?

Nem, senki sem feledhet,

nem, senki, senki, senki.
Somlyó György fordítása

Ne feledjük, 1928-ban még nem volt internet, sőt televízió sem! A hírek áramlása lassan,
csak a rádión és a nyomtatott sajtón keresztül történt, így az irodalomnak is nagyobb be-
folyása volt az emberek hangulatára. Egy Platkót méltató vers többet ért akkor, mint ma
számos interjú. De ahhoz, hogy az irodalom őt híressé tegye, már akkor is szükség volt a
kiemelkedő teljesítményre. Ebben talán kevesebb változás történt az elmúlt évszázadban.

Ádám és Éva

versmondó 13
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Turczi István:
VERS FC: A KEZDŐ TIZENEGY

„e kávéházi szegleten”
J.A.

Vagy álom, vagy film, de kinn vannak ők a zöld gyepen,

A kezdőrúgást buzdítás kíséri, hajrá, nincs többé félelem.

Transzparensek, zászlók, ritmusra rázkódik a katlan,

Zúg a tömeg, tapsol, nekem kezdettől felfoghatatlan

Mennyi erő, szépség! Hiába jöttek a csehszlovákok,

Hiába talált fogást az untig emlegetett magyar átok,

Ők maradtak, győztek és Irapuatót messzire hagyva

Egyetlen szavukra a Föld is pattog, mint a labda.

Velük nőttem fel ragaszkodásban, buta gyűlöletben,

Ők az én örök és megbonthatatlan kezdő tizenegyem.

A kapuban Balassi Bálint a védőket egyre hajtja-űzi,

Az ellenfél skalpját békeidőben büszke zászlajára tűzi.

Arany söpröget; mindig megfelelő poszton áll,

Higgadtsága okát fedje mély balladai homály.

Előtte Ady és Petőfi, ki más, a két szélsőhátvéd,

S ha bármelyikük netán (kizárt!) apróbb hibát vét,

A védelem tengelyében ott süvölt rettenetes Milán,

Mellette füstbe ment terv átjutni a tű fokán.

A középpályás sor rég összeszokott, harcedzett triász:

A két Mihály mellett megvillan vitézül a titkos ász,

Berzsenyi, ki „sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben”

Termetéhez képest fürgén osztogat s ez nem kis érdem.

Csatárokról jót vagy semmit: ők az aranylábú gyerekek,

Nyugatos iskolán nevelkedett csillagok, vita itt nem lehet.

14 versmondó
 SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Babits a kapitány, gólzsák és kiművelt labdafenomén,

Ily’ kevés születik e zuhanáshoz szokott szürke sártekén.

Jobbszélen Kosztolányi dekázik s rúg számolatlan gólokat;

Kedvére cselezget, trükköz, több stílust váltogat.

A két mesternek középen büszke franzstadti géniusz segít,

Egy fejesgólért cserébe adná bőrkötés nélküli Összesverseit.

Vagy álom ez, vagy film, kinn vannak mind a zöld gyepen,
Együtt a sosem-volt-nagy-csapat, az egyszeri, a végtelen.

Labdába persze más is rúg, jól tudom, e kávéházi szegleten,

Mert itt írtam ezt a verset, a Vian nevű zajos, pesti mű helyen,

(de ne tovább: a többi már úgyis futball- és verstörténelem.)

Fiú

versmondó 15
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

EGY LÍRAI GONDOLKODÁSÚ HARCMŰVÉSZ

Riersch Tamás interjúja Németh Nyiba Sándorral, a Magyar Kultúra Birkózójával

A 2021-es nyár leginkább a sportról és az olimpi-

áról szól. Nagy kérdés, hogy az ötkarika erősebb
tud-e lenni a koronavírus okozta lelki és gazdasági
válságnál. A sport ereje köztudottan nagyon nagy –
még kultúrák, műveltségi területek közti határokat
is képes ledönteni –, így igen érdekes, hogy ebben a
szürreális helyzetben mire lesz majd képes.
– Hogy követem-e a sporteseményeket? – kérde-
zett vissza Németh Nyiba Sándor, az egykori válo-
gatott birkózóból, szövetségi kapitányból lett költő.
Németh Nyiba Sándor
– Egy olimpikon sportolónak ez szinte kötelező. Az
olimpia ráadásul olyan kiemelt esemény, amely igényli is a figyelmet. Minden sportágat
természetesen nem tudok százszázalékos intenzitással követni, de megpróbálok mindenbe
belenézni. A kedvenceim azonban kétségtelenül a küzdősportok. Kiemelten kezelem a sa-
ját sportágamat, a birkózást, de a dzsúdót is nagyon szeretem. Az olimpiával kapcsolatban
az a véleményem, hogy ez egy új világszemlélet első komoly állomása lesz, egy olyan
világszemléleté, amely minden, többek között a sport értékrendjét is átalakítja. Egy – a
pandémia miatt egyszer már elhalasztott – nézők nélküli olimpia egészen más, eddig telje-
sen ismeretlen lelki terhekkel jár majd. Azok a sportolók, akik normál helyzetben eredmé-
nyesek tudnának lenni, mert rendelkeznek az ehhez szükséges tulajdonságokkal, ebben az
új helyzetben nem biztos, hogy ki tudnak majd teljesedni.
Németh Nyiba Sándor (még Németh Sándorként) egy Vas megyei kisfaluban született. A bir-
kózással csak véletlenül ismerkedett meg.
– Birkózni, mint minden gyerek, én is nagyon szerettem. Ám a sportágat Hegedűs Csaba
szerettette meg velem, aki a nővérem esküvői tanúja volt. Ez még az 1972-es olimpia előtt
történt, tehát Csaba sem az a legenda volt még, aki később lett belőle. Ám már akkor olyan
karizmatikus egyéniség volt, hogy azonnal birkózót faragott belőlem is.
Győri Dózsa, Csepel SC, Budapesti Honvéd (a katonaság alatt), majd a válogatott. Így ívelt
felfele Sanyi birkózókarrierje. Amely olimpiai ötödik és nyolcadik, világbajnoki hatodik, illet-
ve Európa-bajnoki negyedik, ötödik és hatodik helyezéseket jelentett a számára. Pályafutását
befejezve edző, majd a szabadfogású válogatott szövetségi kapitánya volt. Elhivatottságát jól
jellemzi, hogy 11 oktatófilmet készített a birkózásból, amelyeket a világ számos országában
levetítették. Németh Nyiba Sándor jelenleg is oktatja a küzdősportot a Testnevelési Egyetem
Továbbképző Intézetében.
– A Nyiba név eredetileg csúfnév volt. Oroszórán nem tudtam példamondatot mondani
az égboltra, ráadásul a többiek súgását is félreértettem, és az éto nyébo helyett éto nyiba-t
mondtam. Onnantól kezdve mindenki Nyibának hívott, amit én egy idő után megszoktam,
majd büszke lettem rá, ma pedig már hivatalosan is a nevemben van.
Németh Nyiba Sándor irodalmi és zenei karrierje együtt született a sportolói ambíciókkal.

16 versmondó
 SPORT ÉS KÖLTÉSZET

– A szüleim zsenialitása abban rejlett, hogy hagytak engem azzá válni, aminek én szület-
tem. Az sem zavarta őket, hogy én olyan léhaságokkal töltöm az időmet, mint – munka
helyett – egy üres dobozt püfölök a kertben. 12 évesen autodidakta módon tanultam meg
dobolni, majd 15 évesen gitározni is. Akkoriban már verseket is írtam. És mindegyik énem
fontos volt a számomra.
A Vas megyei kisfiú huszonévesen már a Meteor együttes dobosa volt. Majd 1996-ban
létrehozta saját bandáját, a DE – Pression-t, melynek 12 albuma és 52 videoklipje jelent meg.
Szerzeményeikből 250 CD készült, és nagyjából negyven magyar előadóművésznek írtak
számokat. A legfontosabb alkotásuk azonban az a 97 himnusz vagy induló, amely számos
városnak, sportegyesületnek, sportágnak és sportolónak a himnuszává (versformában írott
indulók, buzdító énekek dalszövegeivé) váltak.

BAJNOK VAGY

Vágyakat ápoltál, a sikerről álmodtál.

Bajnok leszek, gondoltad,
a láng és az ötkarika éltetett.
Szürke hétköznapok, küzdelmes évek,
a sportra tetted fel az életed.
Minden versenyen elindultál,
legyőztél, és legyőztek.

Bajnok vagy, és te győztél.

Nulláról indultál, vágyakat ápoltál,

de eljött most a te időd.
Az arany medál a nyakadban.
Aszkéta élet, monoton világ,
Kiszállni már nem lehet.
Elhitted, hogy győztes leszel,
a történelmet átírtad.

Bajnok vagy, te győztél.

Izzadságszag a teremben,
fáradt tekintetek merengnek,
Szabadulj fel, hisz bajnok vagy!
Felejtsd el a könnyeket!
Vastag könyvekben írják a neved,
a fáma is majd rólad szól.

Bajnok vagy, te győztél.

versmondó 17
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

Az ókorban is ismerték,
a bajnokokat nagyra becsülték.

Bajnok vagy, te győztél!

Élvezd az életet, és ünnepeld magad!

– Minden ember sokszínűnek születik, de sokan úgy halnak meg, hogy nem derül ki,
miben tehetségesek. Ez tragédia. Én hiszek abban, hogy a keménység és lágyság egyaránt
bennünk lakozik, jól megfér egymással. Amikor az irodalmi táboraimban évente 250-300
embert kell mozgatnom, nagyon is keménynek kell lennem. De amikor edzést tartok, a ver-
senyzőimnek nemcsak a technikájukat, állóképességüket, hanem a lelküket is erősítenem
kell. Ezért biztos, hogy minden edzésen mondok nekik egy-egy idézetet vagy versrészletet.
Az olimpikon költő a Cserhát Művészkörnek, a Csepeli Irodalmi Körnek és a Krúdy Gyula
Irodalmi Körnek is megbecsült tagja. Ez utóbbi szervezetnek előbb titkára, majd elnöke lett. A
Magyar Kultúra Lovagjaként egyfajta missziót végez azzal, hogy előadásokat és szemináriu-
mokat tartva rendszeresen járja az országot.
– Egy-egy vidéki kocsmába vagy művelődési házba betérve olyan költő- és zenei tehet-
ségekkel találkozom, hogy attól még én is meglepődöm. Rengeteg tehetség van ebben az
országban, akikről sohasem, vagy csak szűk körben derül ez ki.
Németh Nyiba Sándorról szerencsére időben kiderült, hogy mennyi mindenhez ért. A szőnye-
gen az eredményei, majd a tanítványai bizonyították mesteri tudását, a színpadi produkcióit
nemcsak a közönség, hanem a rocklegendák is értékelik, irodalmi tevékenységét pedig az
ország számos pontján megsüvegelik. Ezt hívhatják nyibaizmusnak.

IDŐUTAZÁS
Kaptál egy esélyt az élettől,
mégis hurcolod a magányod.
Mindenki órája másképp jár,
a másodperceket nem viheted tovább.
A bölcs döntés előtted áll,
jól gondold meg, nehogy elhibázd!
Ha megérint az elmúlás,
mit tennél, ha tudnád,
az utad végén jársz,
és még nincs készen a lélek vár.
A szeretetet, pénzt kire hagynád,
ha másik dimenzió néz le rád?

A csoszogó siker nehezen jár. Az élet maga a csoda!

Nyisd ki a szeretet kapuját!
Gondold, hogy nincs határ,
tiéd az egész világ.
Emberség járja át
a bolygó minden zegzugát.
Örülj hát a létnek!
Téged pótolni nem lehet,
újra meg nem születhetsz.
Az életnél szebbet, jobbat
Még senki nem talált fel.

18 versmondó
 SPORT ÉS KÖLTÉSZET

AMIKOR BAJNOKOK VERSELTEK A NEMZETIBEN…

Különleges helyzetnek számít, amikor

sportolók egy látszólag tőlük távol álló
helyzetbe kerülnek, és egészen más terü-
let képviselőjeként lépnek a nyilvánosság
elé. Mondjuk: verset mondanak. A helyzet
egyébként annyira mégsem extrém, hiszen
a vers mindenkié, a költészetben fellelhe-
tő életérzések, magasröptű vagy mélyívű
gondolatok az ember sajátjai, nem köthe-
tők pusztán egy szakmához. Mégis jó látni,
amikor egy sportolónak a vers valódi meg- Élsportolók a Vers a bajnoktól gálán
nyilvánulási formájává válik, s az érzések,
az élmények, a vallomások az emberi szó útján a nézőkhöz éppúgy eltalálnak, mint a
világbajnokságon látott gólöröm, vagy egy olimpiai érem átvételénél a Himnusz éneklése.
2014. november 13-án, a magyar nyelv napján rendezte meg először a Nemzeti Színház
a Vers a bajnoktól című estet. Híres magyar sportolók verseltek több éven át a Nemze-
ti Nagyszínpadán: olimpiai, paralimpiai, világ-, Európa- és magyar bajnokok mondták el
kedvenc költeményeiket a világot jelentő deszkákon.
A program ötletgazdája Buncsek Zoltán bokszedző, a Sport Szava Alapítvány képviselője,
aki eltökélte, megmutatja a közönségnek, hogy nemzetünk büszkeségeiben, a mi bajnoka-
inkban nemcsak erő és szív, de lélek is lakozik. Ő kért fel több hősünket is konkrét költe-
mények tolmácsolására. Íme az előadók és a művek:
Bóta Kinga olimpiai ezüstérmes, 11-szeres világ-, 8-szoros Európa-bajnok kajakozó –
Weöres Sándor: A teljesség felé részlete,
Kovács Antal olimpiai bajnok és világbajnok cselgáncsozó – Radnóti Miklós: Nem tud-
hatom,
Bácsai Péter világbajnok birkózó – József Attila: Kész a leltár,
Szávay Ágnes teniszező – József Attila: Gyermekké tettél,
Cseh László olimpiai ezüstérmes, többszörös világ- és Európa-bajnok úszó – Vörösmarty
Mihály: Petike,
Balzsay Károly világbajnok ökölvívó – Ady Endre: Új vizeken járok,
Vári Attila kétszeres olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó – Ady Endre:
Őrizem a szemed,
Monspart Sarolta világbajnok tájfutó – Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon részlete,
Vajda Attila olimpiai és világbajnok kajakozó és Mezei Gergő szervátültetett atléta, több-
szörös világ- és Európa-bajnok – Weöres Sándor versének interpretálása.

Az ötletgazda megkereste Vidnyánszky Attila főigazgatót, aki azonnal igent mondott

a kezdeményezésre. Főképp, mivel az est bevételét, illetve a versmondásokat rögzítő DVD
bevételét az ormánsági szegény sorsú gyermekeknek ajánlották fel, akik közül egy nyolc­
éves kislány Benedek Elek meséjét, a Kolontos Palkót hozta el köszönetképpen a bajnokok-

versmondó 19
SPORT ÉS KÖLTÉSZET

nak és a közönségnek. Az ötletből a megvalósítást Szabó László kommunikációs szakem-

ber, a Nemzeti Színház akkori kommunikációs igazgatója segítette. Évekig sikerrel álltak
színpadra a verset mondó sportolók, akik nagy örömmel, de legalább akkora izgalommal
vállalták a szereplést az esten. Hiszen a színpad nem az ő természetes közegük, különösen,
ha verset kell előadni. A tapasztalatok alapján azonban bátran állíthatjuk: költőink tolmá-
csolása révén képesek voltak bajnokhoz méltó élményt nyújtani.
Versmondásra vállalkoztak továbbá:
Szávay Ágnes teniszező,
Sors Tamás kétszeres paralimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok úszó,
Gergely Gábor világ- és Európa-bajnok asztaliteniszező,
Détári Lajos hatvanegyszeres válogatott, hétszeres világválogatott és egyszeres
Európa-válogatott magyar labdarúgó,
Kökény Bea Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó,
Kőbán Rita kétszeres olimpiai, többszörös világ- és Európa-bajnok kajakozó,
Rátgéber László, Magyarország egyik legsikeresebb kosárlabda mesteredzője,
Czene Attila, olimpiai bajnok úszó,
Módos Péter olimpiai és VB bronzérmes birkózó,
Balogh Gábor világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes öttusázó,
Petrovics Gabriella Európa-bajnok ökölvívó,
Besenyei Péter világbajnok műrepülő.

A műsort egy sportoló és egy színész közösen vezette. Kovács Kokó

István olimpiai és világbajnok ökölvívó és Mohay Bence sportripor-
ter párosa után egy következő alkalommal Csisztu Zsuzsa és Ba-
kos-Kiss Gábor állt a rendkívüli esemény moderátori állásába, s a
Nemzeti Színház művészei – Tompos Kátya, Olt Tamás és kollégáik
– énekeltek.
Feltesszük a kérdést: vajon tudták a Versmondó olvasói, hogy para-
limpiai úszó bajnokunk az edzések hosszú kilométerei alatt verseket
mond magában? Vagy azt, hogy Bóta Kinga tizenegyszeres kajako-
zó világbajnokunk kedvenc költője Weöres Sándor? Nem meglepő
a válasz: igen, tudhatják, mert a gálán, de most már egyre több he-
lyen (elég csak a Sorok között Lutter Imrével című műsorra gondolni)
a Parnasszus csúcsára is felküzdik magukat a sportolók – vállalva
Yuppie legintimebb érzéseiket a költészet segítségével.

20 versmondó
 VERS/ÉLET

Riersch Tamás
IRODALMI BALATONKERÜLÉS

A nyár egyik kihagyhatatlan programja a Balaton megkerülése. Ezt lehetőleg kerékpárral

kell megtenni, mert egyrészt jó minőségű és biztonságos kerékpárút veszi körbe a magyar
tengert, másrészt bicikliről lehet a legjobban látni az északi és a déli part sokszínűségét.
Túránk során érdemes megállni Balatonfüreden a Hatlépcsősben, ahol kihagyhatatlan a
velős pirítós megkóstolása. Megéri egyet csobbanni a Tihanyi-félsziget tövében, a Göd-
rös strandon, illetve Badacsonyban egy finom olaszrizlingből vagy szürkebarátból készült
fröccsöt mindenképpen meg kell kóstolnunk! Keszthelyen „illik” megnézni a Festetics-kas-
télyt, a déli parton pedig a vörös törzsű fenyőfák árnyékában nem árt egy-egy villa előtt
elidőzni. Balatonszemesen például csak úgy hemzsegnek a komoly múlttal rendelkező vil-
lák. És, ha minden tetszett, a balatonvilágosi löszfalról még egy búcsúpillantást vethetünk
a tóra, amely fantasztikus látvánnyal búcsúzik a fáradt vándortól. Ám mindez csupán íze-
lítő a magyar tengert körülölelő számtalan csodából.
Természetesen nem kívánom, hogy mindenki kerékpárra pattanjon, mert a 225 kilomé-
teres túra (amelyet több napra érdemes tervezni) némi edzettséget kíván. Ám, ha sikerült
felkeltenem az érdeklődésüket a balatoni hangulatok iránt, akkor most egy egészen más-
fajta tókerülésre invitálom olvasóinkat. A Balatonnak ugyanis a jelene és a jövője mellett
komoly múltja is van, mellyel érdemes megismerkednünk.
Nincs, vagy alig van olyan balatoni település, melynek ne lennének irodalmi kötődései. Mi
ugyan „átrobogunk” a tóparti falvak és települések többségén, ám néhány helyen kény-
telenek leszünk majd megpihenni egy kicsit. A tókerülésünket kezdjük Balatonkenesén,
ahonnan északi irányban elindulva haladunk majd. Balatonkenesén nem időzünk sokat,
pedig akár meg is tekinthetnénk Pilinszky János nyaralóját (ha még áll). A XX. század
egyik legjelentősebb magyar költője imádta a Balatont, sok időt töltött Kenesén, mely
vonzalom az alkotásaiban is visszatükröződik.

Pilinszky János
ÉJFÉLI FÜRDÉS

A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,
lobogva lélekző tükör,
mit lassu harcban összetör
karom csapása. Nyugtalan
heves fogakkal visszamar
a mélyen megzavart elem.
Legyőzve, lustán fekszem el
és hallgatózom. Csillagok
rebbennek csak, mint elhagyott
egek vizébe zárt halak,
tünődve úszó madarak.

versmondó 21
VERS/ÉLET

Elnézem őket, röptüket

az irgalmatlan és süket
egek között, én árva szörny,
kit páncél nyom, heges közöny,
ki mit se kér, és mit se vár,
csak bámul hosszan és puhán;
sikamló, sűrü pikkelyek
lepik be sűrün szívemet,
a mélyén édes-jó iszony,
kitéphetetlen orv szigony,
mit észrevétlen vert belém
a víz, a víz, s a lassu mély.

Mert lenn hináros rét lobog,

alant a kagylók boldogok,
szivük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrü csend.
És mintha hívást hallana,
zuhanni kezd az éjszaka,
moszat sodor vagy csillagok,
nem is tudom már, hol vagyok?
Talán egy ősi ünnepen,
hol ég is, víz is egy velem,
s mindent elöntve valami
időtlen sírást hallani!

A Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas alkotó kenesei kötődését ma egy emléktáb-

la és a helyi iskola neve is hirdeti.
Első körben Balatonkeneséről Balatonfüredre tekerünk. A magyar tenger „fővárosában”
(ezzel lehet, hogy a siófokiak nem értenének egyet) rengeteg látnivaló fogad bennünket. A
városban a múlt és a jelen keveredik egymással. Ha elegünk van a Tagore sétány nyüzsgő
forgatagából, érdemes elindulni a Hatlépcsős étterem felé. Itt ajánlatos előre foglalni, mert
gyakran telt házzal üzemel az intézmény. Ha mégis várakoznunk kell, érdemes megtekin-
teni a közeli Jókai-villát is! Jókai Mór svábhegyi házából költözött egy időre a Balaton-par-
ti villába, ahol megírta Az arany ember című regényét 1870 és 1872 között. A már életében
híressé vált író azonban nem emiatt, hanem titkos szerelmi viszonya miatt lett főszereplője
a XIX. század végi bulvárlapoknak. A 72 esztendős író ugyanis beleszeretett a mindössze
18 esztendős Grósz (Nagy) Bellába, aki a nagy korkülönbség ellenére is viszonozta Jókai
közeledését. Ketten állítólag akkor ismerkedtek meg, amikor Bella bekopogott Jókaihoz,
hogy segítse az ő színészi törekvéseit, majd elszavalta neki Arany János Tetemre hívás
című költeményét.

22 versmondó
 VERS/ÉLET

Arany János
TETEMRE HÍVÁS

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.
Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” – „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”
Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. –
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.
A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.
„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez.”
„Hát ki?...” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”
„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:

versmondó 23
VERS/ÉLET

Fáj nekik a hőst véribe’ látni,

S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.
„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.
„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér – fekete folt.
„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; – szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
– Sebből pirosan buzog a vér.
Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”
Kétszeri mondást – mint lebüvölten –
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.
„Bírta szivem’ már hű szerelemre, –
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”
S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

24 versmondó
 VERS/ÉLET

Odakinn lefut a nyilt utca során,

Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”
1877. október 27.

Viszonyukat a romantikus füredi séták leplezték le. Pontosabban nem is azok, hanem a
szószátyár cselédek, akik Jókai anyagilag megerősített kérése ellenére is kikotyogták a vil-
la titkát. A kapcsolat nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Bella rokonai például komoly
erőket vetettek be annak érdekében, hogy a lányt szakításra bírják, ám hiába, a szerelem
erősebbnek bizonyult. Jókait is sokan bombázták azzal, hogy „árt a hírnevének” az ilyen
kapcsolat, ám ez sem hatott kellően erős érvként. Az írófejedelem és a szegény szatócs
lánya 1899-ben összeházasodtak, amely akkoriban nagy közfelháborodást váltott ki. Jókait
azonban már nem érdekelte a közvélemény. Őt, aki túl volt már az 1848–49-es forradalmi
hangulaton, túl volt egy Laborfalvy Rózával köttetett házasságon, és túl volt egy komoly
politikai pályafutáson is, idős korában már csak egy dolog érdekelte: boldog akart lenni.
Ezt a boldogságot pedig Bella megadta neki. Erről, és sok mindenről mesél még Jókai Mór
balatonfüredi villája, amely ma emlékmúzeumként működik.

Nőből van

versmondó 25
VERS/ÉLET

Balatonfüredet elhagyva Tihany felé vesszük az irányt. Az utunk egy kicsit dombosab-
bá válik, jólesik a gödrösi strandon megmártózni a hűs habokban. (Ma még ingyenesen
tehetjük ezt.) Ha van bennünk kellő szufla és kíváncsiság, akkor megtesszük azt a közel
egy kilométeres kaptatót, amely a félsziget csúcsára vezet. Tihanyban nemcsak a szép
panoráma, hanem az irodalmi múlt is kellő feltöltődést adhat a túránk folytatásához. A
félszigeten nyaralt és dolgozott sok éven át Illyés Gyula, a település részét képező Sajko-
don élt néhány évig Németh László, és gyakran itt vendégeskedett Szabó Lőrinc is. Apropó,
Szabó Lőrinc! Azt ugye tudjuk, hogy ő is a Balatonnál keveredett életre szóló szerelmi
kalandba? A modern magyar líra egyik nagy alakja titkos balatoni hétvégeken találko-
zott felesége, Mikes Klára barátnőjével, a férjezett Korzáti Erzsébettel. Ezt a viszonyt sem
lehetett titokban tartani. Klára például férje egyik verséből értesült a titkos kapcsolatról,
mely annyira megviselte, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. A szerelmesek ennek hatásá-
ra megpróbáltak szakítani, de néhány évnyi szünetet követően ismét fellángolt köztük az
érzelem. Ekkor már leggyakrabban Balatonföldváron találkoztak (a déli parton is érdemes
lesz majd rájuk gondolni), de állítólag 1949-ben Hévízen is együtt voltak. Szabó Lőrinc
egyik szerelmi vallomása a Képzelt képzeleteddel című versének kézirata volt.

Szabó Lőrinc
KÉPZELT KÉPZELETEDDEL

Képzelt képzeleteddel képzelem,

hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz: sóvár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk: az enyém kevés
volna, magába, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél, s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.

A kapcsolat 25 évig tartott. És ki tudja, meddig tartott volna még? Ám Korzáti Erzsébet
1950-ben öngyilkos lett, így ez a történet idejekorán tragikus véget ért.
Tihanyból Badacsonyig dimbes-dombos tájon vezet az utunk. A nehézségekért azonban a
badacsonyi borozók hűsítő termékei kárpótlást nyújtanak. Nem mondom, hogy: ha időnk
engedi, tekerjünk fel a Kisfaludy-házhoz, ez ugyanis még a versenyzőknek is komoly ki-
hívást jelentene. Ám, egy gyalogos sétát mindenképpen megér a Tapolcai-medence leg-
magasabb tanúhegye. Egyrészt útközben megnézhetjük azt a villát, ahol a fiatal Darvas
Ivánnal a Liliomfit forgatták, másrészt a Kisfaludy-háztól gyönyörű balatoni panoráma

26 versmondó

Jékely Zoltán
BALATONI ELÉGIA
Sarkantyúba kapom a képzeletemet:
hol vagy ez órán, hol keresselek?
Hol vagy, sok-sok tökéletes vonal
szövedéke, állandó diadal
múlandóságon s mindenen, mi rút!
Kiapadhatatlan mennybéli kút,
hol a vándor nem földi szomjat olt
s a mennyet látja, ha fölé hajolt.
A távolságot álom oldja fel,
feléd álmok csapatja menetel,
nyomodba uszított kopóhadak
folyton csaholva űznek-hajtanak.
Tisztásokon és dombok hajlatán
inalsz előlük, könnyűlábú dám,
s mikor már-már elérnek, könnyű, bölcs
szökeléssel kidobbansz és kitörsz.
Dühöng a szél, tombol a Balaton,
téged kereslek minden tarajon;
a tenger éppen így vajúdhatott,
mikor Vénusznak életet adott!
Kagylót nyitok meg, a kezem remeg:
minden szép kagyló Téged rejteget,
minden kagyló a szerelem maga,
meg nem szegett lányságod záloga.
Somló, Csobánc, Tátika, Szigliget –
romablakból kis kendő integet,
a víz felett hintázva-álmatag
szellem-fehér sirályok szállanak.
Megálmodott, sohasem teljesült
szerelmek, véres hullámba merült
vágyak a mélyből fel-felsajganak –
A mi szerelmünk is legenda csak.
1949
ban született legendát is. Úgy tartják, ha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a
Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek. De az is elég, ha
csak a leány ül a kőre háttal a tónak, rágondol a szerelmére, és felsóhajt. Akire gondolt,
annak a szíve innentől kezdve érte fog dobogni.
versmondó 27
VERS/ÉLET
tárul elénk. Innen azonban már csak kevesen
szoktak tovább sétálni a híres-nevezetes Ró-
zsakőig.
Kisfaludy Sándor állítólag egy badacsonyi
szüreten ismerkedett meg későbbi feleségé-
vel, Szegedy Rozáliával. Erről egy verset is írt
Csobánc címmel. Ez a kapcsolat is nagyon he-
ves volt, olyannyira, hogy Róza meg is ijedt
a költő érzelmeitől, és első lánykérésre kiko-
sarazta udvarlóját. Kisfaludy A kesergő szere-
lem című versében panaszolta el bánatát.
Kisfaludy Sándor
A KESERGŐ SZERELEM
(részlet)
Csömört okoz a társaság
Az én beteg szívemnek;
A kietlen magánosság
Eliziom lelkemnek;
Hol semmi nem mozog, nem él,
Hol egy madár se mulat;
Hol egyedül a szív beszél,
Ha tépi az indulat:
Ott szeretem andalogva,
A bú karján nyavalyogva,
Táplálni az édes kínt,
Valamig az éj nem int.
A költő végül egy második rohammal mégis
„bevette Róza várát”, és a szerelmesek egy-
bekeltek. A házaspár később Sümegen tele-
pedett le. A badacsonyi Kisfaludy ház felett
található egy hatalmas asztalszerű bazalt,
amit Rózsakőnek neveznek. Valamikor a rég-
múltban gurulhatott le a hegy oldaláról. Ne-
vét Rózáról kapta, aki a hagyományok sze-
rint Kisfaludy Sándorral sokat üldögélt rajta.
Valószínűleg ez magyarázza a vele kapcsolat-
VERS/ÉLET

Próbáljuk ki!
Badacsonyt elhagyva Szigliget felé visz az utunk. Csodálatos környezetben, a szigligeti vár
lábánál épült meg a 19. század végén a szigligeti kastély, amely az 1910-es évek elején az
Esterházy család gondozásában nyerte el mai formáját. Az épület és a hozzá tartozó birtok
1945-ben a Földművelésügyi Minisztérium tulajdona lett, majd 1952-től ismét új kézbe
került: Bölöni György Kossuth-díjas író, publicista javaslatára az Irodalmi Alap nyitotta
meg itt írói alkotóházát 1953-ban. Ebben a környezetben minden adott volt ahhoz, hogy
az alkotni kívánó művész elvonulhasson és inspiráló közegben dolgozhasson, de tökéletes
helyszínként szolgált a pihenésre, a kikapcsolódásra is. Nagy pingpong csatákat vívott itt
többek között Karinthy Ferenc és Bacsó Péter, de Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Weöres
Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Károlyi Amy, Örkény István, Zelk Zoltán és Pilinszky János is
gyakran csatlakozott a Szigligeten alkotók társaságához. A Nobel-díjas Kertész Imre pél-
dául több könyvét itt írta meg. A birtok árnyas fái alatt születtek az Örkény-egypercesek
vagy a csodás Károlyi Amy-, Juhász Ferenc-versek is. A Szigligeti Alkotóház jelenleg is
működik, ma a Magyar Mecénás Programban részt vevő alkotóművészek pihennek benne.
Mi azonban nem állunk meg itt, hanem Keszthelyre megyünk, amely várost a Festetics
grófok tettek ismertté. Ezen a birtokon volt gazdatiszt Szendrey Ignác, Szendrey Júlia édes-
apja, mielőtt a Károlyi család erdődi birtokára ment volna. Azt pedig már tudjuk, hogy ez
a váltás mekkora lavinát indított el a magyar irodalmi életben. És ugyancsak Keszthelyen
született a József Attila-díjas Szálinger Balázs is, a kortárs magyar irodalom egyik legki-
emelkedőbb alakja.
Szálinger Balázs
A SKANDINÁVIAI KIRAJZÁS
(részlet)

Amint feszültség fenyeget, valaki szóba hozza a Balatont, és

Régen kihűlt lassú levesek gőzei csapnak fel diadalmasan
Elmúlt, elhagyott, könnyűnek talált ezüst asztalokról.

– Ilyenkor beüt a béke anélkül,

Hogy bárki a másik szemébe nézne,
És könnyen jön a hajnal.

Kanyarodjunk át a déli partra! Ez a kanyar korábban egy csöndes kerékpárút volt, most
azonban az új gyorsforgalmi út építése miatt rendkívül zűrös hely lett. Szerencsére gyor-
san Balatonberénynél vagyunk, ahonnan irány Balatonkenese. Egy biztos, ezen az oldalon
szintkülönbséggel nem fogunk találkozni. Annál több irodalmi emlék vár majd ránk.
Fonyódra érve például Fodor András Kossuth-díjas költőnek, a Magyar Írószövetség egy-
kori alelnökének, a Kortárs szerkesztőjének emlékével találkozhatunk. A költő fonyódi
tartózkodását ma egy emléktábla örökíti meg. Az emléktáblát a város önkormányzata he-
lyeztette el Fodor András egykori nyaralójának falán. S hogy itt se maradjunk titok nélkül,
olvassuk el az emléktáblát, melyen a fontos adatok és idézetek mellett egy személyes üze-
net is akad: „Olgának, aki 50 éves lett 2001. március 23-án.”

28 versmondó
 VERS/ÉLET

Következő állomásunk Balatonföldvár, ahol Móra Ferenc emlékébe botlunk. A XX. század
kiemelkedő írója egyik leghíresebb regényét, az Aranykoporsót is itt írta. De Balatonföld-
vár nem ezért volt fontos az ő életében. A nyugodt, kiegyensúlyozott emberként ismert 53
éves író ugyanis vad szerelmi viszonyba bonyolódott egy 30 éves nővel, Kalmár Ilonával,
aki megismerkedésükkor már menyasszony, pár héttel később pedig már feleség volt. A
boldogtalan házasságból kitörni vágyó (és sokszor ki is törő) Móra ennek a másfél éves
szerelemnek a hatására kezdett el erotikus verseket írni.

Móra Ferenc
PIROS MISE

Kis Tit, most én imádkozom: 

Szerelmi olvasómat morzsolom.
 *
Szentélyem a ránk zárt szobád, 
Misézni vár szétnyilt ruhád.
 
Egészen el, irígy lepel, 
Csodáimat mit rejted el?
 
Két büszke melled két havas orom: 
Az üdvözlégyet arra csókolom.
 
A Miatyánkomtól se félj: 
Szád attól nyitja szét a kéj.
 
Parázsló nyelvecskéd fülembe 
Mint gyónás titkát úgy veszem be.
 
A hét főbűn, hét főerény: 
Reszketnek ujjam hegyén.
 
Míg végre az aranykaszálón 
Az igaz útat megtalálom:
 
Útmutatóm egy kis eperszem, 
Csókommal arra rátelepszem.
 
Innét az út az égbe megy, – 
Hallod-e, hogy sóhajt a hiszekegy?
 
Hiszek... forró kezed kutat, – 
Meg is találja az Urat...

versmondó 29
VERS/ÉLET

 Vérünk virága a borunk, 

Egymás kelyhéből áldozunk.
 
Villám cikázik a velőn keresztül, 
Tört hangok örök orgonája zendül.
 
És feküszünk hosszan egymás szivén, 
Megüdvözülvén a piros misén.

Kica – mert Móra így hívta titkos leveleiben a férjes asszonyt – 1934. február 8-án épp
a konyhájában dolgozgatott, amikor az író halálhírét bemondta a rádió. Csak titokban
sirathatta meg szerelmét, mert a férjének soha sem vallotta be a viszonyt. A Mórával való
másfél éves kapcsolatát egész életében titokban tartotta, ám halálát követően fény derült
a szerelmi történetre.
Balatonszárszóra érve ki sem tudnánk kerülni József Attila emlékét. Ezzel a történettel
egy külön cikkünkben foglalkozunk, ezért inkább egy másik szárszói irodalmi ikonunkra,
Csukás Istvánra helyeznénk a hangsúlyt. Pista bácsi második otthona a dél-balatoni tele-
pülés volt, ahol mindenkit ismert, és ahol mindenki ismerte őt. Számára a boltba vagy a
piacra menés közönségtalálkozó volt, annyian állították meg őt, és annyi emberrel kellett
beszélgetnie. Csukás István szerencsére imádott beszélgetni, imádta a Balatont, és imádta
Balatonszárszót. Az emberek meg már akkoriban is imádták Süsüt, Pom-Pom-ot, a Nagy
Ho-Ho-Ho-horgászt, Mirr-Murrt és Pista bácsi meséinek összes hősét. A balatonszárszói
kapcsolatból (ez is a szerelemnek egy formája volt) azonban nem bulvártéma, hanem egy
máig működő gyerekszínház és egy Sárkányfesztivál lett, amely Balatonszárszónak a ma-
gyar irodalom történetében betöltött tragikus szerepét is képes volt némileg kompenzálni.
Egy ilyen tókerülés során mindenki rájön, hogy a Balatonnak ezer arca van. És mindenki
megérzi azt is, hogy az ezer arcból mi az, ami a legjobban tetszik neki. Engem például Ba-
latoszemes patinája mindig is csodálattal töltött el. (Balatonszemessel Keszthely felől jőve
még Balatonszárszó előtt találkozunk, ám van, hogy később jut az utazónak eszébe egy-
egy érdekesség.) Az ősfák alatt megbújó villák, melyek még ma is neveket viselnek, első
találkozásra tiszteletet ébresztettek bennem. Pedig Balatonszemesnek is megvan a saját
tragédiája. Latinovits Zoltán, a hetvenes évek legismertebb magyar színésze 1976. június
3-án a Rádiószínházban volt hallható, amint Bárdos Pál Rákóczi-induló című hangjátéká-
ban Ady Endre Két kuruc beszélget című versét szavalta el. A rá jellemző nagy átéléssel.

Ady Endre
KÉT KURUC BESZÉLGET 
I.
„Nagy tüzet csináltunk,
Ugye, Józsa testvér,
Hogyha most szalonnád volna,
Bizony hogy süthetnél.”

30 versmondó
 VERS/ÉLET

 »Komám, eltévedtünk.
Nagy ez a sötétség,
Fölgyujtottuk a világot
S nem látunk egy lépést.«
 
„Ordasokkal élünk
Nádban, gazban, sásban,
Mi a célunk, mi a célunk
E nagy bujdosásban?”
 »Hadd el, komám, hadd el,
Hadd el, komám, mindegy.
A Mennybéli régen-régen
Erre küldött minket.
 
Majd eligazítja,
Hogyha jónak látja.
Addig pedig kóborogjunk
Tovább a világba.«

II.
„Tegnap ott, máma itt győzelem-tort ülnek.”
»Nem leszünk ott, pajtás, mikor megbékülnek.«
 
„Hallom, pajtás, holnap nagy csatába visznek.”
»Minket, még ha győzünk, úgyis kisemmiznek.«
 
„Ez a gyászos világ viseli a láncot.”
»Ejh, ahol nincsen tűz, ropják ott a táncot.
Csak vén kurucoknak keserű az élet,
Otthon cifrálkodnak gyönge fehérnépek.
 
Itt is elárulnak, ott is elárulnak,
Nem való ez nékünk, csupán csak nagyúrnak.«
 
„No, meg zsebrákoknak, ugye, koldus társam?”
»Bár az otthonomat soha már ne lássam.
 
Nincsen is már otthon, nincsen is már semmi,
Jó lesz, pajtás, holnap a csatába menni.«
 
„Pedig be sok kedvvel jöttünk a halálba.”
»Verje meg az Isten, aki kitalálta.«

versmondó 31
VERS/ÉLET

III.
„Deres füvet eszik
Jó lovunk s lelkünk, Cseke pajtás.”
»Mindegy már, cimbora,
Majtény innen csak egy jó hajtás.«

„S ha Majtényban leszünk,
Mondd csak, pajtás, végre mit értünk?”
»A szent szűz Mária,
Patronánk: imádkozik értünk.«
 
„Hátha majd a síkon
Urak titkai fölborítnak?”
»Legalább, legalább
Híre lesz a majtényi síknak.«
 
„Ilyen kevés magyar
És ilyen sok-sok régi ellen.”
»Hát maradjunk, cimborám,
Hitben, hűségben, szeretetben.
 
Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vigyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.«

Másnap egy levélben megírta Cserhalmi Györgynek, hogy jobban van, jógázik és fát vág,
és ezt a jövőben is így akarja csinálni. Majd késő délután a szemesi pályaudvaron a Nagy-
kanizsa és Budapest között közlekedő gyorsvonat halálra gázolta őt. Halálának körülmé-
nyeit ma is homály fedi. Van, aki esküszik az öngyilkosságra (többek között a mozdony
vezetője is), ám sokan cáfolják ezt, s bizonyos tények ez utóbbi érvet támasztják alá. Az
biztos, az élet ismét bizonyította „rendezői tehetségét”, hisz Latinovits, aki életében an�-
nyi József Attila-verset szavalt, hogy már a költő gondolkodásával is azonosulni tudott,
ugyanúgy és majdnem ugyanott távozott az élők sorából, mint ahol József Attila is elkö-
szönt a földi léttől.
A déli part legnagyobb városa ma is Siófok. A többi balatoni településhez mérve ez egy
nyüzsgő metropolisz, ahol egymást érik a szállodák és a szórakozóhelyek. Egy ilyen nagy-
városban pedig nehezebb a múltbeli emlékeket ápolni. Siófok már Karinthy Frigyes idejé-
ben is nyüzsgő fürdőtelepnek számított. A kiváló író azonban pont ezért imádta Siófokot.
Szerette az itteni kiskocsmákat, a kaszinókat, a reggelig tartó kártyacsatákat, és szerette a
sok „turistát”, akik benépesítették a strandokat. Olyannyira Balaton-rajongóvá vált, hogy

32 versmondó
 VERS/ÉLET

a gyerekeit már a tanév végén „lezavarta” Siófokra, ahova – ahogy lehetősége nyílt rá –
maga is azonnal lemenekült. Azt azért nem engedhette meg magának, hogy csak szórakoz-
zon, ezért sokfelé tartott felolvasóesteket. Írásait ismerve ezek az estek egy mai Stand Up
Comedyvel is versenyre kelhettek volna. A Karinthy család állandó szálláshelye a siófoki
Vitéz Panzió volt. A Batthyány utca árnyas platánfái alatt még ma is áll a 46-os számú,
szerény külsejű ház. Az épület több mint százéves. A kerítésén pedig egy szürke márvány-
tábla jelzi, hogy „1938-ban e házban hunyt el Karinthy Frigyes”. 
Karinthyt Siófokra is követték a pesti kávéházak ismert alakjai. A családnak köszönhetően
nagy volt a jövés-menés a Vitéz Panzióban is. Így volt ez 1938 nyarán is. Karinthy már
két éve túl volt a Stockholmban elvégzett agyműtétjén (Utazás a koponyám körül). Azon
a nyáron régi jó barátja, Rejtő Jenő is meglátogatta őt, akivel szintén sokat kártyáztak.
Az augusztus 29-i ebéd viszont nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Karinthy jól ös�-
szeveszett párjával, Arankával. Mérgében úgy döntött, felmegy a szobájába, és olvasgat
egy kicsit. Ám, miközben cipőfűzőjével bajlódott, váratlanul agyvérzést kapott, és azonnal
meghalt.
A Vitéz Panzió éveken át a siófoki Családsegítő és Gyermekjóléti Központnak az otthona
volt (így múlik el a világ dicsősége), ám az intézményt néhány éve új helyre költöztették,
az ingatlan pedig azóta üresen áll. Kár lenne, ha elpusztulna!
Siófokot elhagyva csak egy ugrás, hogy utunk végére – írhatnánk ezt is: elejére –, Bala-
tonkenesére érjünk. Útközben még fel kell jutnunk a déli part egyetlen „hegyére”, a hí-
res-nevezetes löszfalra, amely komoly lábmunkát igényel, ám a látvány mindenért kárpó-
tolni fog bennünket. Mint ahogy reméljük: ezzel az irodalmi tókerüléssel mi is kárpótolni
tudtuk azokat, akik számára egy 225 kilométeres kerékpártúra túlságosan nagy megeről-
tetést jelentene. Ugyanakkor abban is bízunk, hogy az irodalmi történetekkel sikerült ked-
vet teremteni olvasóinknak ahhoz, hogy egyszer az életben nekivágjanak ennek a nagy
kalandnak!

Sznobok

versmondó 33
VERS/ÉLET

KAPOSVÁRRA KÖLTÖZIK A VERSFESZTIVÁL

Színházak és egyéni művészek nevezését is várják

A kaposvári Csiky Gergely Színház ad otthont

Lutter Imre Hunyadkürti Györggyel
beszélget Kaposváron, a Színházi pikniken
a 20. jubileumi Kaleidoszkóp VersFesztiválnak. A
versfesztivált a Magyar Versmondók Egyesülete
a színházzal közösen kétévente rendezi meg a jö-
vőben, erről állapodott meg a színház és az egye-
sület. Közép-Európa legnagyobb pódiumművé-
szeti seregszemléje 2021. november 3–7. között
zajlik majd Kaposváron, ahol milliós díjazás várja
a győztes produkciókat. A nevezési határidő a
versszínházi előadásoknál és a verszene kategó-
riájában július 31., a versmondás és a versfilmek
esetében szeptember 30.

A kőszínházak, független társulatok és egyéni művészek a nem hivatásos előadóktól füg-

getlenül versenyeznek majd. Idén is lesznek étteremszínházi előadások, ifjúsági produkci-
ók, utcaszínház, utcazene, könyvbemutatók és kiállítás.
Hazai és határon túli hivatásos előadók és társulatok versszínházi kategóriában nevezhet-
nek verses nagyszínházi előadással (elbeszélő költemények, verses drámák, verset vagy
balladát feldolgozó színházi előadások), előadóesttel (önálló- vagy társas pódiumi est), ver-
ses monodrámával (lírai művek kamaraszínpadi feldolgozása), performanszokkal, költői
művekre épülő mozgásszínházi előadással, emlékesttel.
Verszenei koncertek versenyére invitálja a fesztivál a zenekarokat, egyéni előadókat, akik
énekelt vagy megzenésített verseket adnak elő zenekari kísérettel, vagy anélkül. Legalább
3 dal, de legfeljebb 40 perces koncert adható.
Versmondásban a junior, az ifjúsági és felnőtt korosztály külön versenyez, de versmondás-
ban is saját mezőnyt képeznek a hivatásos színészek, előadóművészek.
A versfilmes alkotások között a költészet bármely tartalmi és formai jellegű audiovizuális
megvalósítása lehetséges: kisjátékfilmek, hangulati klipek és etűdök, valamint dokumen-
tarista, illetve animációs alkotások is nevezhetők.
A versenykiírások nagy művészi szabadságot engednek a művek választása és feldolgo-
zási módja terén minden nevezőnek. A rangos Kaleidoszkóp díj mellett komoly pénzju-
talmakat zsebelhetnek be a legjobb produkciók. A versmondás és a versfilm kategóriában
a nem hivatásos előadók és a hivatásos előadók esetében egyaránt 100.000 Ft, a versszínházi
előadásoknál egyéni előadó esetén 200.000 Ft, társulat esetén 1.000.000 Ft a fődíj!
A Kaleidoszkóp VersFesztivál Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje,
amelynek elsődleges célja – a vers megnyilvánulási formáinak felkutatása és bemutatása
mellett – a hivatásos és az amatőr előadók, társulatok és alkotók közös színházi fesztivál-
jának megteremtése. A legutóbbi versfesztiválon, a Váci Dunakanyar Színházban a fődíjat
épp a Csiky Gergely Színház előadása, Patrick Süskind A nagybőgő című tragikomédiája
kapta, Hunyadkürti György játékában. A fesztivál fővédnöke hosszú ideje Buda Ferenc
34 versmondó
 VERS/ÉLET

Kossuth-díjas költő, alapító-fesztiváligazgatója Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész, a

Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, védnöke Rétvári Bence, az EMMI államtitká-
ra, társadalmi védnöke Szita Károly, Kaposvár polgármestere, házigazdája Fülöp Péter, a
kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, szakmai vezetője pedig Olt Tamás, a színház
művészeti igazgatója. A szakmai zsűri tagjait a szervezők a közeljövőben nevezik meg.
 További információ és jelentkezés: www.versfesztival.hu

Pénzillat

ISMERETLEN TANDORI-VERSRE BUKKANTAK A HAGYATÉKBAN

A mű kézirata a szerző irodalmi hagyatékában maradt fent. Tóth Ákos irodalomtörténész,

Tandori-kutató szerint „a szöveg készültségi foka, a kézirat állapota egyértelműen arra
utal, hogy ez esetben nem a hagyatékban nagy mennyiségben fennmaradt szövegvázlatról
vagy tervezett mű előkészületéről van szó, hanem befejezett alkotásról, mely valamilyen
okból nem jelent meg a szerző életében”.

Bár a 2019-ben elhunyt Tandori Dezső minden művét pontos dátummal látta el, ezt a ver-
set nem datálta. „A rendelkezésre álló szövegbeli információk alapján a legvalószínűbbnek
azt tarthatjuk, hogy a mű 2013 első félévében íródott” – írja Tóth Ákos.

A szakember szerint felvetődik a kérdés: „Vajon Tandori által gyakorolt öncenzúráról van
szó, vagy olyan előkészületről, mely a posztumusz megjelenést is a mű megtörténésének
részeként értelmezi, és bevonja azt a morbid üzenet esztétikai végrehajtásának folyama-
tába?”

versmondó 35
VERS/ÉLET

Tóth Ákos
TANDORI LIGHT
(Megjegyzések a vers olvasásához)

Tandori Dezső versének kézirata a szerző irodalmi hagyatékában maradt fent. A vers öt

teljes és egy töredékes A/4-es oldal terjedelmű, írógéppel készült eredeti leiratban olvas-
ható. Az írógépelt szöveget a szerzőtől származó, kék golyóstollal és fekete filctollal felvitt
megjegyzések kísérik, melyek a szöveg bizonyos részeinek tisztázását, valószínűleg megje-
lentetéshez szükséges begépelését és szerkesztését voltak hivatottak segíteni. A szöveg ké-
szültségi foka, a kézirat állapota egyértelműen arra utal, hogy ez esetben nem a hagyaték-
ban nagy mennyiségben fennmaradt szövegvázlatról vagy tervezett mű előkészületéről van
szó, hanem befejezett alkotásról, mely valamilyen okból nem jelent meg a szerző életében.
A verset a szerző nem datálta, illetve nem látta el a megírás idejére és módjára vonatkozó
konkrét adatokkal, megjegyzésekkel. A rendelkezésre álló szövegbeli információk alapján
a legvalószínűbbnek azt tarthatjuk, hogy a mű 2013 első félévében íródott.
A vers eddigi ismeretlensége, vagyis publikálásának hiánya több szempontból érdekes
kérdéseket vet fel. Természetesen értékelhető és értelmezhető a Tandori-filológia irányá-
ból, hiszen tudható, kijelenthető a szerző több évtizedes publikációs gyakorlatának ismere-
tében, hogy Tandori a legritkább esetben tartott vissza elkészült műveket a megjelentetés-
től. Éppen ellenkezőleg, a ’70-es évek második felének kitágult magyarországi és külföldi
megjelenési lehetőségeivel élve a korszak folyóiratkultúráját szinte egységes publikációs
felületként használva, művei viszonylag gyors megjelentetésére számítva, dinamikusan és
megbízhatóan tette közzé „életirodalma” éppen aktuális gesztusait. Ha kizárjuk a véletlen
nagyon is lehetséges lehetőségeit — elkeveredett az írás, a kiszemelt folyóiratnál lépett
fel gond a közléssel —, akkor feltehetjük a kérdést: vajon Tandori által gyakorolt öncen-
zúráról van szó, vagy olyan előkészületről, mely a posztumusz megjelenést is a mű meg-
történésének részeként értelmezi, és bevonja azt a „morbid” üzenet esztétikai végrehajtá-
sának folyamatába? A vers kezdőmondatának — a szerző halálára vonatkozó — feltétele
(„TANDORI MEGHALT”) ugyanis olyan kijelentés, mely a mű megírásának és lehetséges

36 versmondó
 VERS/ÉLET

megjelentetésének idején csupán a Tandori által szünte-

Tandori Dezső len szuggerált „halálig előfutás” ezúttal igen konkrétan
ELÉRINTETT LIGHT            megfogalmazott, de éppen a folytatódó beszéd által fel-
   függesztett, nem igazolódó eseményére utal. Be kell lát-
Úgy élvezem nunk, hogy a mű feltételéül szolgáló halál-bejelentés és
az életet. a nyomában keletkező-sokasodó „nem lesz”-víziók radi-
Másoltatni kálisan másként olvasódnak és olvasódhatnak a kiváltó
ezt itt megyek. esemény valóra válását követően, vagyis Tandori 2019-
Nagyobb élvezet lenne, ben bekövetkezett halála után. A beszéd itt, függetlenül
ha semmit se kellene a halasztott bemutatás tervezett vagy véletleneknek
vele, nélküle, köszönhető megtörténésétől, olyan jelentéssel telítődik,
nem volna ritmusa, mely a lírai hang mindent tudó, mindent akaró, egye-
ennyi tusa temes kívánságát, a jövő el-nem jövendőként megkép-
se, semmit se kellene zett paradox tér-idejében való otthonosságot, az olvasói
tennem vele, tudat egyszerű adottságaként tárja fel. Ráadásul, a szö-
ha volna, vegnek ez az időjátéka, mint előre beültetett — minden
ha nem volna, jövendő olvasásban szerephez jutó — effektus a vers jel-
nem tudnám zőfényeként szolgáló címben (light) is ösztönzésre talál.
– mi kínján –
A vers címe utalásként fogható fel Tandorinak — a szer-
mi volna.
zőnevet és a voltaképpeni címet szintén egyetlen kifeje-
Isten nem
zésben egyesítő, s ezzel hagyományos orientáló szere-
másolna.
püket felülíró — 2013-ban megjelent könyvére, a tandori
Jaj, Istenem,
light-ra. A Scolar Kiadó által gondozott, hibrid koncep-
másolni, igen,
ciót megvalósító — egyszerre életmű-válogatásként és
másolni, ugyanazulni,
sorkötetként olvasható — kötet az életút egy jelentős
igazulni ne legyen
pontján, a szerző születésének 75., „kerek” évfordulóján
miből, múlni leplezetlen
a kör teorémájához kapcsolódó korábbi definíciókhoz
nem kellene sehogy sem.
(ld. az elérintő fogalmát) tér vissza, és azok áthidalha-
Másoltatni-öröm sem,
tatlan kérdésességében, egy valóság-pont feloldhatatlan
azonos: észre se veszem,
irrealitásában pillantja meg a művészi kifejezés hiteles
mást hogy más,
hasonlatát. Az elérintés „fényében” határozottan úgy
csak úgy hiszem, teszem.
tűnhet, hogy Tandori műveinek kezdettől (a könyvben
Ne kéne tenni semmi sem.
sokszor megidézett első kötet, a Töredék Hamletnek da-
rabjaitól fogva) központi tulajdonsága a tematizálatlan-
sággal mint az egzisztencia abszurd meghatározottságával (meghatározatlanságával) való
szembesülés. A kisbetűs, lefokozottságában új funkciókat magára vevő szerzőnév (tando-
ri) a hozzá kapcsolódó, sokértelmű idegen szó (light) és a mű feltételes idejének kitartó
non-futurumban való fogalmazása olyan együttállást jelez, mely a „zenóni egzisztencia-
lizmus” szellemében lehetővé teszi az élőnek/szólónak, hogy beérje, sőt lehagyja saját, rá
váró haláleseményét.
A következő bekezdésekben a versszöveg esetlegesen magyarázatra szoruló megfogalma-
zásait idézem fel, a rájuk vonatkozó, idekívánkozó tények, összefüggések, kommentárle-
hetőségek kiegészítéseivel. A szerkesztői jegyzetként olvasható, ehelyütt csak alapinfor-
mációkat közlő — vagyis a kutatás későbbi fázisaiban bizonyára további kiegészítésekkel

versmondó 37
VERS/ÉLET

ellátható és bővítendő — megjegyzések a tárgyalás során a szövegegységek versbeli elő-

fordulásának sorrendjét követik:
„[…] nem dőlhetek / el lépten-nyomon, léptem lesz maga a nyom már, / saját nyomaim-
ba — se! — lépek, abszolút nyomelem, / ezt megírtam egy hamletes könyvben […]. A vers itt
valószínűleg a Kioltod… című korai kompozíció zárósoraira utal: „Nincsen hová légy: már
jelenlét / nélkül ott állsz minden lehetséges nyomodban.” Ld. Tandori Dezső: Töredék Ham-
letnek, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968, 100. A nyom, a jelenlét által kialakított
emlék/hely képe az első Tandori-kötet meghatározó motívuma. A Töredék-kötet darabjait
Tandori egy másik „hamletes könyvben” kommentálta a vers megírása előtti időszakban:
Tandori Dezső: 2 és fél töredék Hamletnek, Kláris Kiadó–Q. E. D. Kiadó, Budapest, é.n. [2008].
„[…] megnézem / »tandori/light« borítóval terveződő könyvemet […]”. Utalás a korábban
már említett munkára: tandori light elérintés, Scolar Kiadó, Budapest, 2013. A címlapon
szereplő felirat — „Megjelent Tandori Dezső 75. születésnapja alkalmából” — szerint a ki-
advány december 8., vagyis Tandori születésnapja előtt jelent meg.
„S az említett / tanár úr mily joggal rajongott döbbenten Dylan Thomas / versén — és Nagy
László fordította, pontosan idézni / nem tudom, de: »Csöndben ne menj az éjszakába át, /
dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.«” A felidézett vers: Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az
éjszakába át, ford. Nagy László = Dylan Thomas Összegyűjtött versei, szerk. Géher István,
Európa Kiadó, Budapest, 1966, 183–185.
„(Géher tanár úr, Paulinyi kisúr, / Deák Laci, innen-közelből, közel-időben, V. P.)” Géher
István (1940. január 15. – 2012. június 11.) költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi
tanár. Tandori Dezsőt, vallomásai szerint Géher István indította el a költészetfordítói pá-
lyán, a már említett Dylan Thomas-kötet megbízásaival. Ld. Tandori Dezső: Álmomba vis�-
szaszólítanak? Delmore Schwartz: Már álmunkban szólítanak, Nagyvilág, 1995/9–10, 703.
Paulinyi János, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékének oktatója, 2012
novemberében, életének 71. évében hunyt el. Paulinyi 1985-től 2004-ig a Szobrász Tan-
szék epreskerti fémműhelyének szakmai munkáját irányította. Kéziratokból, grafikákból
és könyvekből álló magángyűjteményében Tandori számos rajza megtalálható volt, egy-
mással baráti levelezésben álltak. 2005-ben Tandori Művek M. V. az Epreskertben címmel
rendezett kiállítást a Parthenón-fríz Teremben.
Deák László (1946. október 9. — 2009. december 30.) költő, író, szerkesztő. Tandori több
alkalommal is foglalkozott Deák költészetével gyűjteményes recenziók keretében: Feljegy-
zések, költészetről — Két költő, három kötet, Kritika, 1983/4, 17–19; Uő: A kritikáig — és to-
vább, Négy pályatársam [„Utószor a teljességet…” Deák László], Mozgó Világ, 1985/8, főleg:
113–116. A sorolt írások és a Deákemlék című munka megjelent: „Orpheusz úr” — Deák
László emlékezete, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2010.
„(…) innen-közelből, közel-időben, V. P.” Feltételezhetően a 2012. november 7-én elhunyt
Vallai Péter színművészre, Tandori számos versének, művének előadójára tett utalás.
„Karinthy holt-évén (…)”. Karinthy Frigyes „holt-éve” az író-költő halálának 75. évfordu-
lója (2013-ban), mely alkalomról Tandori máshol is megemlékezett: Tandori Dezső: Mond-
juk (Verses örökrovat) Karinthy Frigyes 75 + (1938), Kortárs 2013. 04., 46. Ez a vers — kis
változtatással — tartalmazza az itteni mű Karinthy-közelben fogant aforizmáját, ld.: „Az
írásrul: / igazi Karinthy (de itt magam szava): / Írnék, de nincs ki.”
 Forrás: MŰÚT folyóirat
38 versmondó
 VERS/ÉLET

FELAVATTÁK TANDORI DEZSŐ ÉS TANDORI ÁGNES SÍREMLÉKÉT

Felavatták Tandori Dezső, a Nemzet Művésze cím-

mel kitüntetett Kossuth-díjas és József Attila-díjas
költő, író, műfordító és felesége, Tandori Ágnes
síremlékét a Fiumei úti sírkertben, Budapesten.
Tandori Dezső kultusza tovább élésének első állo-
másaként avatták fel a Jovánovics György szobrász-
művész által készített emlékművet – hangzott el a
budapesti ünnepélyes síremlék avatáson.
„Egy emlékoszlopot avatunk, amely abszolút ide-
genben születettnek a sírját jelöli ki. Nem teme-
Tandori Dezső és tünk, hanem avatunk. Egy szobrot, amit Jovánovics
Tandori Ágnes síremléke György készített” – hangsúlyozta Földényi F. Lász-
ló irodalomkritikus, esztéta, esszéíró, egyetemi tanár. Mint mondta, a szobrászművészről
Tandori Dezső így vallott: távoli, de legeslegközelebbi jóbarátja és pályatársa; neki is kö-
szönhető, hogy a minimalista szobrászat ilyen közel állhat hozzá.
Földényi F. László szerint Tandori Dezső versei között betűkből álló szobrok is megtalál-
hatók. Híres Hérakleitosz-emlékoszlop című verse mellett az Egy talált tárgy megtisztítása,
a Töredék Hamletnek kötetsor zuhatagjai vagy a Koppar köldüs szövegei, „amelyeket el se
kell olvasnom, elég őket néznem, hogy háromdimenzióban lássam az irodalmat” – hangsú-
lyozta. „Ha Tandori verseire gondolok, és közben felidézem őt magát is, a személyét, akkor
valami olyasmit látok magam előtt, mint ez a hasáb, amely előtt most állok, és amely több
mint sírkő, több mint szobor, mintha egy távoli idegen
civilizáció küldte volna ide a Földre ezt az oszlopot.
Ez a kőhasáb ugyanannak az abszolút idegenségnek a
szülötte, amely Tandorit is ide küldte közénk” – ma-
gyarázta. Kifejtette, hogy Jovánovics György alkotá-
sa a funerális művészet különleges példája. Nyomott
hagy annak a két embernek, aki nyomtalanul eltűnt.
Nem megidézi őket, hanem folytatja azt, amit Tandori
Dezső és felesége abbahagytak. „A T.D. sírverse című
költemény nem a múltat végképp befejezetté nyilvá-
nító sírfeliratként jelenik meg az oszlopon, hanem
mint ami éppen most születik meg, miközben elolvas-
suk” – tette hozzá.
Tandori Dezső 80 éves korában, 2019. február 13-án
hunyt el, Tandori Ágnes 2020. január 1-jén. A sírem-
léküket 2021. május 15-én avatták fel a Fiumei úti sír- Tandori Dezső és Tandori Ágnes
kertben. síremléke

versmondó 39
VERS/ÉLET

Tandori Dezső
tandori

light

Ha majd elmondják: „TANDORI MEGHALT” —

mert lesz ilyen, mert lesz ilyen —,
nem kell, mert nem is lehet
mondanom semmit
— vagy: mit? mit! —,
nem lehet, mert nem is kell.
 
Lásd: Kosztolányi: Halottak.
Nem lesz: „A világ egyik legnagyobb verse!”
Nem lesz: „Rangsorom körforgón J. A., K. D., Szép Ernő,
a köv. sor Ady, Babits, Weöres, nem lesz,
s hogy utánuk-mellettük Jékely,
Kálnoky, de Kassákék, Berdáék, sorra.
Nem lesz, hogy G. István László
tovább fejlődik, nem lesz, hogy X. vagy Z.
kap tőlem felhatalmazást, ahol kell,
nem lesz, hogy Kafka nagybátyja nem hihette,
át lehet érni a szomszéd faluba akár
eszményi körülmények közt/se,
nem lesz, hogy rájövök: ez nem szellemi-hasonlatlag
van, nem, ez A VALÓSÁG lesz, csak a
valóság hol lesz.
Mint mi, jaj-se, mint mi.
 
Nem lesz, hogy nem megyek
el a Móriczról a Kosztolányira,
ah-se, a Szép utcába már nem is járok
ma se, a J. A. utcán átbuszozom mindössze,
nem lesz, hogy a Móriczról a piacon és
a postán kívül már el se bírok jutni sehova,
ja, ja, lábam már ma is csak vonszolom,
majdnem teljesen gyenge vagyok, fejem fáj
folyton, rettegek, szerveim mikor
mondják fel szolgálataikat,
ez nem lesz, ó, mi is, mi nem lesz,
nem lesz, hogy képtelen vagyok levelezni, mást
is, szinte, telefon végképp nix, nyista,
nem lesz, hogy TÉNYLEG-DE-TÉNYLEG nem
utazom többé, villamoslépcsőn se bírok fel-

40 versmondó
 VERS/ÉLET

mászni, a buszról a fogantyút fogva

körbekapaszkodva koppanok le, csontig érzem,
nem lesz:
„nem tudom, miről szokás beszélgetni”,
kihíztam ruháimat, nem lesz,
(tényleg tucatnyi nadrágom lóg hasznavehetetlen),
és nem folytatom. Fulladok. Nincs akaratom, hogy
a sarokig lemenjek, anyámnak a közértben hajdan-
felejtett vajért visszamenjek, barátom unszol
csak erre, tisztességes gyerek, én gomboznék,
akkor, 1954-ben, őt elcsapta egy villamos
tükre, épp a patológiával szemben,
5 év fél-kóma, meghalt.
 
Nem leszek többé szarságaim, derekasságaim
nem próbálom mentségül felhozni, nem kell,
se rövidre nem fogok, se hosszú levelekre
nem eresztek semmit, nem leszek magam minden
hosszúlépéssel szemben a rövid lépés,
mint egy túlsúlyos pózna, nem dőlhetek
el lépten-nyomon, léptem lesz maga a nyom már,
saját nyomaimba — se! — lépek, abszolút nyomelem,
ezt megírtam egy hamletes könyvben,
lehet, de tényleg, búvárolni,
nem lesz, hogy búvárolni csak azt kellene,
ami voltam, de az aztán legyen meg szépen
feldolgozódva együtt,
ha az lesz,
amit bevezetőben írtam, még lesz valami összefoglaló,
de már az én „tandori lightom” földként sem lesz
könnyű, de porom sem száll, végképp nem romantikus
madárszárnyakon, nem lesz, kinek,
mert csak nekem lehetne az, nem nekem nem lesz
rendes, képviselhető fogsorom,
nekem nem lesz, hogyan jelenjek meg bárhol,
odamenni se lesz erőm, nem lesz,
mint ahogy nem lesz erőm, nem lesz semmim,
ami ma sincs már, de jaj, nem lesz, ami jó még,
de mi lehet igazán jó még, ha ebben az én csekély
birodalmamban, ahol megvagyok, ott fogok hirtelen
sóbálvánnyá állva, vagy zuhanva, és mint egy villámütöttet
kivisznek. És mit, mit, nem kell többé elveszíthetnem se,
amim még van, leendő „TANDORI MEGHALT” roncstelepként.
Etc. Ah, hatemeletes hamletemes.

versmondó 41
VERS/ÉLET

————————————–
És most megyek. És még ezt: ellátom szeretett
verébkémet — ah, Berda, Kassák verébkéi! —,
beszélek társnémmal a jövőkről, így, többesben,
de hogy egyelőre ÉLNI MUSZÁJ, megnézem
„tandori/light” borítóval terveződő könyvemet,
ellenőrzöm az összerakott postát,
beveszem agyérgyógyszereimet, prosztatautókezelő
pasztillámat, alvásomat majd este csalom össze két
bogyóval. Ah, Jékely bogyói, Kálnoky műfordításai, Eliot,
hogy rajta, neki, te meg én, egyelőre csak én
voltam a műtőasztalon éppen. Postára fel.
Gyógytárba fel. Bort a kínainál megvenni fel.
Társnémnak az újságokat megvenni, fel. Elnézni
a Móriczról Kosztolányi szobra felé, az nekem
a szomszéd falu. De már magam-falujának
főterén csak és csak úgy tudok megállni,
hogy „EZ INNEN MEG FOG HALNI”. Meg, és
ki is. Megyek. Nincs jövő, csak jövés jön, menés.
———-
Mind alig éltek, J. A. és Karinthy, Kosztolányi.
És Berda lakhelye egy vaságynyi. És Babits torka.
És… az ember szíve és gyomra. S az említett
tanár úr mily joggal rajongott döbbenten Dylan Thomas
versén — és Nagy László fordította, pontosan idézni
nem tudom, de: „Csöndben ne menj az éjszakába át,
dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.” És Kormos, és mind.
 
Apollinaire, vágy s had poéta!
Meghaltak ők, mind. E közeliek, mind.
Kinek-kinek ki. (Géher tanár úr, Paulinyi kisúr,
Deák Laci, innen-közelből, közel-időben, V. P.)
Hogyan haltak meg, ha tudatuknál? Milyen az ott?
Nem lehet nyugtom, visszagyógyultom,
se visszahulltom, sivatag-jártom, ha
ezt nem tudom. Én percenként érzem: most rogyok le.
Jaj, ezt nem tudom.
„Írnék — csak nincs ki.”
Karinthy holt-évén: „nem lesz, ki, nem lesz, ki” —
ezt mondhatom. Így (nem) lehet élni. De…
 

42 versmondó
 VERS/ÉLET

AZ EGZISZTENCIALITÁS A TEMATIZÁLATLAN. MINDIG ENNEK

ELLENE MONDTAM, HA BÁRMIRE RÁBÓLINTOTTAM,
HOGY AZ OTTAN AZ ITTEN, ÉS AZ ITTEN AZ OTTAN.
AZT HITTEM, KAPASZKODOM, DE ELFELEJTETTEM,
HOVA MERRE, ÉS PERSZE, NEM VOLT OLY
LÉNYEG, HOGY ELFELE LEJTETTEM.
SZINTE SEMMIBEN NEM STIMMELTÜNK ÖSSZE, CSAK
ÉPP A LÉNYEGBEN,
DE ÉPP A LÉNYEG, BÁR HÁT AZ SE SEMMI?… AZ SEM MI,
ANYAGTALAN, A MEGFÖGHETETLEN.
ENNYIT AZ ÍRÁSRÓL. ÍRJAM? NEM ÍRJAM? MARADJAK
CSAK A HÉRAKLEITOSZI VÍZJEL
A PAPÍRBAN, VAGY ZENÓN VÉGET-NEM-ÉRÉSE?
DE WITTGENSTEIN NEM EGÉSZEN ÉRVÉNYES, MERT HIÁBA HALLGAT,
HA ANNAK NÉMÁN IS MEGVAN KÉSZE.
A KÉRÉSZÉLETŰ KÉSZRÉSZ AZ ÉSZ FÉLKÉSZ MEGVELŐSÜLETLENSÉGE.

Tiszteletteljes kérelem

Amíg ihlettel, lélek-hittel meg tudom tenni,

amit meg kell író-becsületemmel tennem,
addig — ha nem hiszem is, hogy lehet békén lenni —
hadd lehessen minden kezdeményezéstől, cibálástól,
előkanyaritástól stb. békén lennem.
 
Amikor abba, ami érdemem lett, ha lett, valami
eredményre így-úgy belefogtam,
sem az ihlet, az örök-művészet, a lélek
            kategorizálatlan kategóriáin kívül
            miről se tudtam.
Egzisztencialitásom erős volt, kikezdetlen,
            nem volt tematizálása.
Ne bolyongassanak el érdemre se, hagyjanak szabad
            mászkálásra,
ne legyen Egyetlen Helyemnek semmi helyes-kis-ravasz
            helye mása.
 
S ha végső-géniusz Petőfi magasáig lélegzetem se
érhet fel, hát Arany Jánost kérdem fel: „Toldi Óriás,
például megy-e ez a light, mert ha…” S e választ
adta, Ő, mormolva: „Nekem nem fájt… Kivájt… kivált…”
Na akkor. Mi volna. Súlyosulva. Lenne? Könnyedén lengve?

versmondó 43
VERS/ÉLET

ISMERETLEN PILINSZKY-KÉZIRAT SZÉKESFEHÉRVÁRON

Negyven éve rejtőzködött Pilinszky kemény fedeles füzete
– erről adott hírt a Petőfi Irodalmi Ügynökség és az Index.
Tájékoztatásuk szerint a kéziraton szereplő jegyzeteket és Pi-
linszky János többoldalas álomleírásait Juhász Anna irodal-
már olvashatta először.

A dokumentumok azért is értékesek, mert Pilinszky János

születésének 100. évfordulója alkalmából idén Juhász Anna
irodalmár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi
Ügynökség (PIÜ) is országos méretű rendezvénysorozattal
emlékezik. Juhász Anna videós irodalmi utakról, események-
ről készít mozgóképes riportokat, feldolgozásokat; vidéki és
külföldi helyszínekre is ellátogat.

Juhász Anna első videós irodalmi útja forgatásakor csöngetett

be Pilinszky utolsó lakásába. Erről így mesél:

– Pár napja még azt hittem, csak városi felvételeket tudok majd készíteni a séta alkalmával.
A székesfehérvári élő bejelentkezésünk után azonban megkeresett Bokros Judit újságíró,
akinek édesanyja, Bokros Jánosné, Pilinszky egykori főbérlője volt. Még ma is abban a
lakásban lakik, amit egykor a költőnek kiadott. Jeleztem, hogy szívesen váltanék pár szót
az édesanyjával.

Miután a találkozó április 24-én létrejött, kiderült, a lakásban egy addig sosem látott füzet
rejtőzött a fotóalbumok között, tele feljegyzéssel, Pilinszky kézírásával. Bokrosné kétszer
találkozott a költővel, egyszer 1980 nyár végén, amikor Pilinszky János és felesége, Ingrid
Ficheux megtekintette a panellakást. Pilinszky oda végül egyedül költözött be, s a világtól
elzárkózva élt.

A PIÜ tájékoztatása szerint Pilinszky sok zenét hallgatott, amiről a füzet lapjai között ta-
lálható magnók, kazetták és műszaki tárgyak borítói is tanúskodnak. A jegyzetek között
azonban vannak családi utalások, rövidebb és hosszabb bejegyzések is, valamint álmok
leírásai.

A PIÜ szerint klasszikussá vált költőink kéziratai közül ritkán kerül a kezükbe ilyen típusú
dokumentum. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzött, mintegy harminc autográf
analekta, levél alapján nagy biztonsággal állítható, hogy Pilinszky János utolsó, kézzel írt
jegyzetei vannak a lapokon, ezt a benyomást a felbukkanás körülményei csak megerősítik.

Az irodalomtörténeti szempontból is különleges, megtalált füzet hamarosan a jogörökös-

höz, Kovács Péter művészettörténészhez kerül, aki az eddig látottak alapján megállapítot-
ta: a jegyzet „egyértelműen P. J. kézírása.”

44 versmondó
 VERS/ÉLET

A NIBELUNG-ÉNEKÉRT JÁRT AZ ARTISJUS IRODALMI NAGYDÍJ

A Nibelung-ének című irodalmi mű fordításáért, valamint teljes írói életművéért Márton

László kapja az idei Artisjus irodalmi nagydíjat. A fődíjas mellett Wirth Imre, Kiss Tibor
Noé, Szolláth Dávid és Bódi Katalin vehetnek át elismerést egy-egy kötetükért, négy ka-
tegóriában. Alapítása óta összesen 74 kitűnő költő és író kapott Artisjus-díjat – adta hírül
a dalszerzo.hu.
Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus irodalmi díjakat. Az irodalmi nagy-
díj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további
díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek alkotómun-
kájához. Az Artisjus irodalmi díj az egyik legjelentősebb hazai irodalmi elismerés, mely-
nek presztízsértéke abban rejlik, hogy maguk a pályatársak szavazzák meg a nagydíjast
és a négy alkategória díjazottjait. A korábbi években többek között olyan szerzők kapták
meg, mint Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pin-
tér Béla, Tőzsér Árpád vagy Kukorelly Endre. Az elismerések ünnepélyes átadását az év
folyamán későbbi időpontra tervezi az Artisjus vezetősége, ha a járványhelyzet engedi.  
2021 irodalmi díjazottjai:
  Kategória Díjazott Kötet címe
Artisjus irodalmi nagydíj nagydíj Márton László A Nibelung-ének (műfordítás)
Lementem egy üveg borért
Artisjus irodalmi díj költészet Wirth Imre
Hajnóczynak
Artisjus irodalmi díj próza Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj
Artisjus irodalmi díj tanulmány Szolláth Dávid Mészöly Miklós
Artisjus irodalmi díj esszé Bódi Katalin Éva születése

Lementem egy üveg borért Hajnóczynak című kötetéért Wirth Imre költő, a PIM muzeoló-
gusa, a Rézbőrű volt az alkony tárlat kurátora kapta az Artisjus irodalmi díjat – emelte ki
a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az író, költő, irodalomtörténész és szerkesztő Wirth Imrének
a 80-as évek közepétől jelentek meg versei, 1990 óta olvashatók kritikái, esszéi. Történe-
tek az eszkimóháborúból című kisregénye 1994-ben jelent meg. 2018-ban verseskönyvvel
jelentkezett, ezt követte 2020-ban a most díjazott kötet. „Lett hirtelen egy érett és nagy ha-
tású költőnk, tektonikus készülődések után működni kezdett egy versvilág. Versről versre
haladva fölvetül és egyre izgalmasabb a kérdés: hogyan lehet ennyire cikázó természetű
az elégia? Hogyan lehet ilyen fölkorbácsoló a végletekig kitartott melankólia?” – írja Re-
ményi József Tamás a kötetről szóló méltatásában.

versmondó 45
VERS/ÉLET

LÍRÁSTUDÓK

A Líra Könyv új irodalmi podcastja, a Lírástudók című műsor, változatos könyvajánlókkal

és elmélyült beszélgetésekkel segít eligazodni a könyvesboltok újdonságai között. A pod-
cast állandó házigazdája Szabó T. Anna.
Egy év bezártság után sokszor képtelenül távolinak tűnnek az emberek, ilyenkor a beszél-
getés szerepe különösen felértékelődik. Szabó T. Anna szerint a bajban különösen nagy
szükségünk van a versre és az írott szóra, de talán a legfontosabbak a jó beszélgetések. Az
április 28-án, szerdán este fél 8-kor induló Lírástudók podcast egyszerre kínálja mindket-
tőt: tartalmas beszélgetéseket ígér, és címeket, szerzőket ajánl. Tájékoztat az új megjelené-
sekről, és segít kinyomozni, mit is keres az olvasó.
Nyugodt, egymásra figyelő beszélgetésekre számíthatunk fontos szerzőkkel, melyet Szabó
T. Anna lelkes, érdeklődő kérdései vezetnek.
A beszélgetések mellett a podcaster minden alkalommal a hallgatók figyelmébe ajánl né-
hány frissen megjelent könyvet.
A Lírástudók minden második szerdán, este fél 8-kor jelentkezik új részekkel. Az első adás
április 28-án volt hallható. Szabó T. Anna vendége Mesterházi Mónika, aki egy rendkívül
erős verseskötettel lépett elő, évtizedes belső munka után.
Az ezt követő, május 12-i adás vendégeként Vámos Miklóssal folyt a beszélgetés.
A műsort a spotify-on találják az érdeklődők.
A Líra Könyv partnere a Fidelio.
Autót vezetve, sportolás vagy főzés közben, akár rádió helyett, hallgassa a Lírástudókat!

MONDJ EGY VERSET TOVÁBBRA IS...

Tisztelt Olvasó!
Örömmel jelenthetem, hogy a versmondást népszerűsítő kezdeményezésem 2021-ben
egyesületté alakult. Jómagam még 2016-ban gondoltam egyet: legyen egy hely, ahol min-
denki elmondhatja a kedvenc versét; legyen fóruma mindazoknak, akik a középiskolai
éveik után nem, vagy csak alig tudnak verseket mondani, hallgatni, vagy csak ütemezetten
keresni, olvasni. Ezért hoztam létre egykoron a Mondj Te is egy verset kezdeményezést,
amelynek keretein belül minden hónap harmadik keddjén találkoztunk a fővárosban – elő-
ször a Forrás Galériában, majd rövid otthonkeresés után a Jókai Anna Szalonban. Estjein-
ken alkalmanként 10-16 fő vett részt, amely létszám az időtartam miatt is fontos, hiszen, ha
mindenki csak egy verset mond el, akkor máris elröppen egy teljes óra a kultúra közösség-
teremtő légkörében. És igen, minden alkalommal finom borokat is kóstoltunk, miközben
végigvettük klasszikusainkat, eljutottunk a kortársakig, majd kitaláltuk, hogy mondunk
olyan verseket, amik dalszövegek, olyanokat, amelyek híres költők múzsáitól származnak,
mondunk verset, amiben szín vagy illat van, és kísérletezünk azzal is, hogy mindenkinek
ugyanazt a verset kell hoznia, mondjuk Kosztolányi Hajnali részegségét és utána, éjszaká-
ba nyúlóan vitatkoztunk. A versről. A költőről – miközben közösséggé, összetartó, kortól
független versmondó társasággá váltunk.

46 versmondó
 VERS/ÉLET

2020-ban, a pandémia beköszöntével az ijedtség helyett új utakat kerestünk. Az online tér-

be áthelyezett versmondói együttlétek mellett – amelyeken mindenki az otthoni borából
töltődött fel –, hírünket megelőzően állapodtunk meg más városok kulturális intézmé-
nyeivel ottani versmondó körök létrehozásáról, amely folyamatot 2021 végéig szeretnénk
lezárni. Közben Mondj Te is egy verset Kulturális Egyesület lettünk. 2021-ben bejegyeztek,
így már hivatalos a versmondói létünk, és talán jogosságunk is van. Az egyesület létre-
hozásával pedig új utak, lehetőségek, és egyben feladatok is nyíltak – amellett, hogy igen
korán meg kellett határoznunk identitásunkat. Jómagam a Magyar Versmondók Egyesü-
letének alelnökeként ugyanis nem szerettem volna két, párhuzamos egyesületet vezetni.
Így – a versmondók egyesületébe beolvadva mintegy tagszervezet, de egyben önálló szer-
vezet – feladatul a versmondók egy táborba gyűjtését tűztük ki. Olyan helyi közösségek
szervezését, melyeknek tagjait a versmondás és a versek szeretete tart egyben. Függetlenül
a politikától, függetlenül a végzettségtől, függetlenül az életkortól. Csak az számít, hogy a
versek minél több helyen, minél több torokból megszólaljanak, az előadó-művészet köve-
telményeitől is függetlenítetten. Ezen vállalásunk lett mottónk is, miszerint: „Itt mindenki
elmondhatja a magáét” – a féltett, rejtett, óvott kincset, a verset.
Az egyesület ugyanakkor, felismervén a járvány utáni újrarendeződés gazdasági hát-
rányait, a pódiumművészet és a pódiumra álló egyes művészek irányába is nyitott. Így
lett 2021 júliusától otthonunk a Pasaréti Közösségi Ház, amelynek honlapján, valamint
a kialakítás és feltöltés alatt álló egyesületi honlapon folyamatosan megjelennek azok az
előadók és előadások, melyeket már a Mondj Te is egy verset Kulturális Egyesület jegyez,
a pódiumművészet népszerűsítése érdekében. Emellett itt is megvalósítjuk a versmondó
körünket, míg minden hónapban több alkalommal is rendhagyó irodalomórákat tartunk az
iskolásoknak. Az egyesület ugyanakkor még a szilárd bázisokon is túllépett. Így jött létre
egy megállapodás a MAHART PassNave Személyhajózási Kft.-vel, melynek értelmében az
idei nyáron három alkalommal is közönség elé léphet az egyesület, miközben a Dunaka-
nyarban megy le a nap.
Várunk mindenkit szeretettel, akinek van egy verse, amit szívesen elmondana!
Mondj Te is egy verset Kulturális Egyesület
mondjegyverset@gmail.com;
www.mondjteisegyverset.hu
Kövess minket a Facebookon és az Instán is!

 Takács Bence Ervin,
 elnök

versmondó 47
VERS/ÉLET

ELHUNYT PINTÉR JULIANNA

A Versművészeti Táborok elődjében, a Bajai Versmondó Táborban ismertem meg. Bo-

dor-Palkó Pálnak, a Magyar Versmondók Egyesülete rövid ideig regnáló elnökének segí-
tett a tábort szervezni, sőt, életben tartani.
A kecskeméti városi könyvtár vezető munkatársa volt, és jó könyvtáros lévén: igazi nép-
művelő. Aki nemcsak azt tudta, hogy melyik kötet, melyik könyv hol található egy könyv-
tárban, hanem azt is, hogy azokban a könyvekben milyen versek vannak, kik írták azokat,
milyen irodalmi művet ajánl szívesen egy-egy korosztálynak. És azt is, hogy minden egyes
irodalmi mű mögött, minden egyes költemény mögött ott van egyfelől az az ember, aki
megírja, átadja érzéseit és gondolatait; és ott van másfelől az az ember – az olvasó, vagy a
versmondó –, aki nyíltan, meztelenül átadja magát a közönségnek.
Igazi szívvel, valódi lélekkel szervezte évről évre Baján a táborokat. Lányával, Pintér
Ildikóval nem nyaralásra használták ezeket az egyhetes együttléteket, hanem arra, hogy
minél jobban megismerjék, segítsék azokat a versmondókat, verskedvelőket, akik csatla-
koztak a nyári műhely munkájához.
Amikor átvettem a tábor vezetését, egészen addig együtt dolgoztunk, amíg a táborok Ba-
ján maradtak. Utána persze megváltoztak a körülmé-
nyek: világossá vált, hogy az egykori úttörőtáborban
semmi sem adott ahhoz, hogy valódi műhelymunkát
tudjunk végezni, ezért váltanunk kellett. Még jött ve-
lünk Balaton­szemesre. Akkor már a kiskunfélegyházi
Szakmaközi Művelődési Ház igazgatója volt. Ott volt
a táborban minden próbán, minden bemutatón, ott
volt az egyéni versmondások idején. De ott volt akkor
is, ha valakinek nem volt pénze fagyira, ha eltörte a
lábát, megcsípte egy darázs, vagy épp interjút kellett
szervezni a helyi újsággal, hogy ne csak mi, hanem
mások is lássák azt az értéket, amit együtt képvise-
lünk. Vele tényleg együtt nevettünk, együtt sírtunk,
együtt küzdöttünk, együtt aggódtunk, együtt kijöt-
tünk a jóságban, egy jó világban.
A napokban tudtam meg, hogy Julika nincs többé.
Évek óta nem találkoztunk, és a minap jutott eszembe
éppen, hogy felhívom: hogy van, mi a helyzet vele.
Elkéstem…
Értékes ember ment el, de nem nyomtalanul. Nagyon
sok versmondóban él tovább, s velünk marad ezután
is. Menj békével, Julika… Köszönjük… Titok

48 versmondó
 VERS/ÉLET

Udvarhelyi András
CSONGRÁDI VERSMONDÓK

Szeretek verset olvasni, de még inkább verset hallgatni. Megboldogult úrfikoromban

magam is szavaltam, de úgy tűnt, hogy erre nem volt elég tehetségem. A Major Tamás ál-
tal vezetett felvételi vizsgabizottság megmért, és könnyűnek találtatott, de versszeretetem
megmaradt. Szeretem a népszerű versmondókat, a főhivatású színész-versmondókat: La-
tinovitsot, Mácsait, a vers-népszerűsítő Lutter Imrét és a többieket, de becsülöm a kevésbé
ismerteket is. Mert ők is sok örömet, sok élményt adtak, és remélem, adnak. Sok ilyen jó
arcot ismertem meg, s sokat tanultam tőlük. Pl. azt, hogyan lehet a „már azt hittem-isme-
rem-költők” verseit újra értelmezni, jobban megérteni. De a legfontosabb, amit csodáltam,
csodálok bennük: a lelkesedésük, a versimádatuk.
Volt például egy fiatal cigány barátom, Horváth Aladár, aki kiemelkedett kultúrától mes-
terségesen vagy önként elszigetelt népe közül, elvégezte a gimnáziumot, s válogatott bok-
szoló lett. Maga irányította a sorsát. Sokat olvasott; nem tartatta el magát, munkát talált:
egy Erzsébet körúti standon újságot árusított. Szabadidejében különböző kisebb irodalmi
körök rendezvényein szavalt. Időnként megálltam újságos pavilonjánál, ahol irodalomról,
költészetről és versmondásról mesélt lelkesen. Még most is őrzöm – és szomorú nosztal-
giával néha olvasgatom – azt a több száz verset tartalmazó repertoárját, amit maga gépelt,
és amit nekem ajándékozott. És most is szomorúság és tehetetlen düh árad szét bennem,
amikor arra gondolok, hogy mert nem adott pénzt roma társainak, ezek a neoprimitív
szellemi vagonlakók meggyilkolták. Harminckét évet élt.
Szívesen emlékszem a ma már 94 éves Bartha Erzsire, aki kiküzdötte, kiérdemelte, hogy
60 éves korában szerezzen működési engedélyt. És aki azóta is verset mond különböző
irodalmi egyesületekben. Ez a kicsi öregasszony, amikor verset mond, szinte megszépül,
megnő. Amikor hallgatom, hátgerincem borzong, pedig ő „csak” egy, de megismételhetet-
len a többi versmondó között, aki „csak” mondja, mondja a verseket fáradhatatlanul. Fő
elve, hogy nem szabad feladni.
Aztán itt van Semes Bogya Eszter, a fiatalabb évjáratból, a Magyar Kultúra Lovagja, aki
nemcsak díjadta lovag, hanem nagylelkű is, aki gitárszóval teszi élvezhetővé a verseket.
Honoráriuma a taps. Egyébként e három versmondó, és sokan mások sem kérnek pénzt.
Eszter nem kéreti magát, ha egy-egy irodalmi estre meghívom, pedig több órát utazik,
hogy eleget tudjon tenni ígéretének. Mert imád verset énekelni. Rajtuk kívül még sok
versmondót ismerek és becsülök. Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének néhai
elnöke szerint Magyarországon több mint harmincezer versmondó van. Nem tudom, hogy
sokan vannak vagy kevesen, de azt tudom, hogy létük meghatározza irodalmi életünket. A
nemhivatalos versmondók is barátaim tehát, eszmetársaim közé tartoznak, akikkel szerte
az ország irodalomszerető társaságaiban találkoztam, találkozom.
Nemrégiben a harmincezer versmondó közül hárommal volt szerencsém beszélgetni.
Immár hat éve utazom kisebb-nagyobb rendszerességgel a Tisza-parti festői kisvárosba,
Csongrádba – a Föveny főszerkesztője, Góg János költő által vezetett Faludy Irodalmi Mű-
hely rendezvényeire, ahol rendszeresen műsorrá kerekítenek, tesznek élménnyé egy-egy
író-olvasó találkozót. Itt ismertem meg három „ismeretlen” versmondót. Varga Nándort

versmondó 49
VERS/ÉLET

és lányát, a verséneklő Varga Zsuzsannát, no meg Csák Lászlót, ahogy önmagát nevezi,
a „hangász” versmondót. Az utóbbi két versmondó, pontosabban versdaloló, verszenélő
József Attila A hetedik című költeményét Sebő feldolgozásában adta elő. Lendületesen,
lelkesen. Már többször hallottam szívet melengető előadásukat. Sokszor éreztem, hogy
érdemes lenne velük beszélgetni, hiszen megszívlelendő gondolataik lehetnek a versmon-
dásról, versolvasásról, a költészetről, a hallgatóságról. De valahogy az idő és a sors elso-
dort más témák felé. Azonban idén, a koronavírus miatt hónapokkal elhalasztott költészet
napi műsor után néhány héttel, végre sikerült beszélgetnem velük.
– Hogyan került a vers bűvöletébe? – kérdeztem először Varga Nándort.
– Arra emlékszem, hogy hatéves koromban, anyák napján szavaltam először verset, Petőfi
Anyám tyúkját. Akkor még szavaltak szerte az országban, ma már verset mondunk. Aztán
hosszú ideig nem foglalkoztam előadással. Az általános iskolában és a gimnáziumban sem
mondtam verset, ha kérlelt a tanár, akkor sem, így aztán ezzel az időtöltéssel felhagytam.
Már felnőtt voltam, leszereltem, amikor 1990-ben újra verset mondtam. Akkor ismerked-
tünk össze Góg Jancsi költő barátommal. Ő beszélt rá. Kérte, hogy A XIX. század költőit
szavaljam. És én beleástam magam Petőfi életébe és költészetébe. Csodásan éreztem ma-
gam.
– Egy költőt megismerni izgalmas utazás, kaland.
– Akkor értettem meg, hogy ez a fiatalember zseni, aki egyszerűen, közérthetően és lel-
ket megmozgatóan tudja a világ legegyszerűbb dolgait elmondani. Attól fogva én mindig
tanulmányozom annak a költőnek az életművét, akinek a versét mondanom kell. Sok-
sok órát dolgozom egy-egy versen. Minden betűjét, szavát, mondatát, mindent megnézek.
Megvizsgálom, mi mit jelent. Arra keresek választ: miért szép?
– Ha valaki verset akar mondani, annak minden szavát értenie kell a-tól z-ig.
– Itt van például József Attila Szólt az ember című verse. Ha megengeded, akkor idézem:

Volt egy ember. Járt, megállt, szétnézett

Aztán azt mondta, körtefa vagyok.
Gyökere lett a föld, dereka a magasság.
Lombja az ég.
És körtét ettek a bogarak,
a madarak, a csillagok.

Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett,

Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok.
És csörömpölő acél műhelyekben.
Tűzre dobta a nagy hegyeket,
Hogy halállal és új időkkel
Száguldják meg a versenyt dübörögve
szédítő, karcsú expresszvonatok.

Szólt az ember, szólt, megállt és elment.

S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.

50 versmondó
 VERS/ÉLET

– Ezt a költeményét Attila 1924. július 17-én írta. Mindössze 19 éves volt! Amikor elolvas-
tam, elkezdtem gondolkodni. Azt értettem, hogy a madarak és bogarak körtét ettek. De az
éhes csillagok?! És akkor elővettem a Magyar Értelmező Kéziszótárt, melyben a csillag fo-
galom harmadik jelentését így magyarázta a szótáríró: „Ló vagy szarvasmarha homlokán
kerek fehér folt.” Tehát a költő a csillag szóval helyettesítette a szarvasmarhát. Többször
jártam gyerekeknél iskolában, és amikor a szülőkkel beszélgettem, elmondtam nekik, ha
gyermekük verset akar mondani, vegyenek neki szótárt.
– Igazad van. Magam is gyakran olvasok szótárt. Különösen mostanság, amikor a magyar
a magyarral nem tud szót érteni a politikusok jóvoltából; magyarról magyarra kell fordítani,
amikor beszélgetek valakivel. A mi beszélgetésünk más, mi félszavakból is megértjük egy-
mást, mert egy kultúrkörből vagyunk. Tehát a szótár nélkülözhetetlen olvasmány. A szótárol-
vasás különösen fontos, nemcsak mert élvezetes, hanem mert minden szó megfejése, mint egy
új világ felfedezése. Megvallom, eddig érthetetlen irodalmi tanulmányokat olvasva használ-
tam szótárt. Megfogadom tanácsod, ezentúl versolvasáskor is előveszem. De hadd kíváncsis-
kodjam tovább! Mindig úgy olvasol verset, hogy magad mellett tartod a szótárt? Mindennap
olvasol verset?
– Alig telik el nap, hogy ne olvasnék verset, és akkor természetesen ott a szótár a kezem
ügyében. Hangosan is felolvasom, és ha úgy érzem, tetszik, akkor elteszem a tarsolyomba,
az elmondandók közé. Amikor pedig eljön az alkalmas pillanat – megyünk lányommal és
Csák barátommal irodalmi estre –, akkor elmondom.
– Miből tudod megállapítani, hogy egy vers jó vagy nem? Mi a szép vers titka? Megvallom,
én Weöres Sándorral értek egyet, aki azt állítja, hogy a „szépség lázmérője a hátgerinc”.
Vagyis, ha megborzongsz egy vers olvasása vagy hallgatása közben, akkor szép a vers. Most
én mondok neked egy részletet ebből a horátiusihoz hasonló „tankölteményből”:

„Mit bánom én, hogy versed mért s kinek szól,

csak hátgerincem borzongjon belé…
s még azt sem bánom, ha semmit se mond.
Csak szép legyen, csak olyan szép legyen,
hogy könny összefusson szememben,
ezt add nekem, e gyilkos rebbenést,
mi oly szép, hogy szinte kibírhatatlan,
ezt a csodát, nagy művész, add nekem,
s mit bánom: jobb- vagy baloldali vagy
és társaid kik és a swifti tyukmonyt
hegyes vagy tompa végén bontod-e
és hány babád volt és őrült vagy-e
s még azt se bánom, hogy mi a neved
és nem veled, csak műveddel törődöm…
Ó, szépség lázmérője, hátgerinc,
te néma bölcs: te légy bírálóm!”
(Weöres Sándor: Harmadik nemzedék. Nyugat, 1937. I. 389-391.)

versmondó 51
VERS/ÉLET

– Nyilvánvaló, mindannyian a magunk módján kritikusok vagyunk, ha bevalljuk, ha nem.

Mindegyikünknek másért tetszik vagy nem tetszik egy vers, mert a neveltetésünk, műveltsé-
günk más. Te hogy vagy ezzel?
– Én azt tartom versnek, aminek ritmusa, zenéje van. Minden, ami engem megfog, és a
koponyámban rögzíteni akarom. Ha egy verset el akarok mondani, másként közeledem
feléje, másként fogom fel. Felboncolom. Amikor egy kicsit szabadjára van engedve a vers,
ha sántítanak a rímek, ha szabadvers, én azokat nem kedvelem.
– Kik a kedvenc költőid?
– József Attila, Ady Endre, Arany János. Ezeket a klasszikus költőket általános iskolában
és gimnáziumban is tanultuk. Belénk verték a magyartanárok. De felnőttként újra olvasva,
szabadon választva, már sokkal többet mondanak nekem.
– Talán boncolásos módszered miatt. Meg amiatt is, hogy az ember felnő a vershez. Itt Csong-
rádon milyen gyakorisággal mondasz verset? Még hol lépsz fel?
– Van egy versszerető csoport, a Csongrádi Versmondók Köre – veszi át a szót a hatvanhét
éves zenész, Csák László. – 20 éve alakult. Az alapító tagok Varga Nándi, Pozsár Ferenc,
Surján Attila és két zenész. Összejöveteleinken szerkesztjük és megvitatjuk irodalmi mű-
sorainkat. Húsz év alatt 30-40 összeállításunk volt. Nemcsak itt Csongrádon szerepeltünk,
hanem a megyében és környékén is – művelődési házakban, iskolákban, a budapesti Fé-
szek klubban, vagy épp az Országos Széchényi Könyvtárban. Tartottunk Weöres, Dsida,
Wass Albert, Babits, Ady estet. Vagy például a Nyugat költőinek verseit mondtuk. De
csináltunk egy rendhagyó műsort is: A vidám Petőfi-t.
– Te mint zenész is mondasz verset?
– Régebben mondtam, ma már csak ritkán. Inkább kísérem gitárral a versénekest, mint
például, amikor a költészet napján József Attila A hetedik című versét adtuk elő, Sebő
feldolgozásában. Volt olyan, hogy József Attila-műsort rendeztünk a költő verseiből és
megzenésített költeményeiből diákokkal.
– A hetes szám – bár már nem hiszünk bűvös népmesei varázsszámban, mégis – mágikus erő-
vel hat. Tudnotok kell, hogy én A Hetedik című online irodalmi folyóirat külső munkatársa is
vagyok. És azóta fokozottan figyelem A hetedik című vers előadásait és verselemzéseit. Vala-
hogy úgy vizsgálom ezt a megmagyarázhatatlanul szép, komoly és okos verset, mint te, Nándi,
amikor versmondás előtt vizsgálod, elemzed a költeményeket. És most éppen a hetedik kötetem
jelenik meg. Amikor pedig ide, Csongrádra jövök, itt a sodró lendületű, megzenésített József
Attila A hetedik című versét hallgattam élvezettel. Miért pont A hetediket választottátok?
– Hat-nyolc feldolgozását ismerem. Ez Sebőé. Én ugyanis 1971-ben felkerültem Budapest-
re, és jártunk Sebőékhez is. Ők nagyon sok verset megénekeltek a népzene mellett. Mint
ahogy a hatvanas évek második felétől már Dinnyés Jóska daltulajdonos is, aki többször
járt Csongrádon. A Kaláka, Sebő és Dinnyés nagy hatással voltak rám, ránk.
– Megvallom: elérzékenyültem, amikor A hetediket énekelte Csák László gitárkíséretével.
Miért ezt választották?- kérdezem Varga Zsuzsától, aki főállásban tanítónő, és éneket is tanít.
– A hetedik dallama és megzenésítése, mint sokakat, bennünket is megragadott. Én szere-
tem a lírai és a filozofikus dalokat is énekelni. József Attilának ez a verse mély gondolato-
kat fejez ki, csodálatos ritmusban.

52 versmondó
 VERS/ÉLET

– Igen. A mondandó és a dallam elválaszthatatlan. Egyenrangú. Magával ragad és elgondol-

kodtat. Arra inspirál: a hetedik te magad légy. Elgondolkodtatja az embert, milyennek kell,
kellene lennie. Ez a vers erkölcsi üzenet.
– És ráadásul ez a pörgős előadásmód mindig nagy sikert arat. Meg énekelni is jobb, há-
lásabb. Ezt a verset nagyon jó énekelni és hallgatni is.
– Hogyan reagál a közönség a megzenésített versekre? – kérdezem Csák Lászlót.
– Van egy réteg, amely fogékony az irodalomra.
– És van egy állandó helyünk Kiskunfélegyháza átalakított könyvtárában – veszi vissza a
szót Varga Nándor. – Oda minden évben meghívnak. És ott mindig telt ház van. Vásárhely-
re, Óbecsére szoktunk menni. Majdnem minden helyen évente többször is van fellépésünk.
Itt Csongrádon ismernek, a várostól évente 20-25 ezer forintot kapunk. Ez nem elég az uta-
zási költségekre sem, de ez is számít. Néha még autót is adnak. Például amikor a vajdasági
Óbecsére mentünk. Nagy élmény volt a hálás közönség szeretete. Telt ház volt. Ők is jártak
nálunk. A versmondás összehozza az anyaországi és a határon túli magyarokat.
– Az országban sokféle civil társaság, kör működik: sörkör, irodalmi kör, borkör, horgászkör,
önképzőkör. Egyiknek célja a sörivás, a másiknak a borivás, a harmadiknak, hogy irodalom-
ról beszélgessenek. Ti milyen céllal hoztátok létre a csongrádi versmondók körét?
– A fő cél, hogy verset mondjunk magunknak és másoknak – veszi át a szót Csák Lász-
ló –, hogy beszélgessünk költőkről, költői sorsokról, és tanuljunk egymástól, ajánljunk
egymásnak olvasnivalót, szavalnivalót. És persze, hogy műsorokat csináljunk. Ezek a mű-
sorok úgy néznek ki, hogy egy kis művelődéstörténeti és korismertetővel egészítjük ki a
költők életrajzát. A legkülönbözőbb forrásokból, kútfőkből merítünk. Balassitól a máig.
Például a 18. század népszerű írójának, Pálóczi Horváth Ádámnak van egy gyűjtése sze-
relmes, álkuruc dalokból, ezekből is válogattunk. A csongrádi költők közül pedig szinte
mindegyikük néhány versét megzenésítettük.
– Mennyiben kényszerít benneteket a versmondás az irodalom, az irodalomtörténet alapo-
sabb megismerésére?
– Elsősorban olvasásra inspirál – feleli Csák László. Egészen fiatal korom óta rendszeresen
olvasok verseket. A hetvenes években simán be lehetett járni az ELTE-re előadásokat hall-
gatni. És Czine Mihály irodalomóráira jártam, akkoriban fedezték fel az erdélyi költőket,
Erdélyt. Csoóri akkoriban lett ismert, Tompa László előadóművész, színész is ekkor tartott
esteket, őt aztán meghívtuk ide Csongrádra is, akkor ő kimondottan erdélyi íróktól és
költőktől mondott szövegeket. Nekem négy fiam van, velük sikerült megszerettetnem az
irodalmat, a költészetet, a zenét, sportot.
– Miért szerette meg a verseket, s mióta énekel verseket? – kérdezem Varga Zsuzsától. Ez
abnormális dolog, hiszen az emberek többsége elvan versek, olvasás nélkül.
– Azt, hogy a verseket szeretem, hogy verseket énekelek? Én nem érzem abnormálisnak.
Világ életemben szerettem a verseket és hatottak rám, alakították gondolkodásomat. És
imádok énekelni. A vers és muzsika természetesen találkoztak bennem. Ez családi örök-
ségem. Apukám szerettette meg velem a költészetet. Ő egyébként nem verseket olvasott
nekünk, gyerekeknek, hanem mesét és történeteket. Ezeket mindig úgy adta elő, hogy

versmondó 53
VERS/ÉLET

megszemélyesítette a hősöket, így tette szemléletesebbé, élményszerűbbé. Meggyőződé-

sem, hogy az a gyerek, akinek kiskorában mesélnek, az könnyebben lesz olvasó, mint akit
csak odaültetnek a tévé elé. De igazából a versekkel a zenén keresztül kerültem bizalmas
kapcsolatba. Zenét tanultam, zongoráztam 12 évig, és akkor elkezdtem a megzenésített
vereseket énekelni.
– Nehéz kérdést teszek fel, amire magam is nehezen tudok válaszolni. Milyen érzés énekelni?
Lehet ezt szavakkal érzékeltetni?
– Olyanokat kérdez, amikről nemigen szoktam gondolkodni. Én csak énekelek. A zenét
érezni kell. A zenét nem lehet szavakkal leírni, ha lehetne, nem lenne rá szükség. Én első-
sorban örömet érzek énekléskor, valamiféle extázist, és közben egy kissé megfeledkezem a
világról. A zene körülvesz és átölel. Mindig éneklős környezetben éltem. Otthon is énekel-
tünk állandóan. Apukám is énekelt és énekel. Amikor autóztunk, akkor is énekeltünk. Két
szólamban, három szólamban. Húgom is velünk dalolt… De jó volt! Nálunk mindig énekelt
valaki. Apai nagyanyám szeretett dalolni, remekül zongorázott. Tulajdonképpen, mióta
eszemet tudom, énekelek. Amikor elsős voltam, mindenkinek kellett valamit énekelni. Én
akkor valami slágert választottam, amit apukámtól hallottam. Drága bakter úr, édes bakter
úr, a sorompót mért nem nyitja fel… Aztán az általános iskolában azáltal, hogy egy héten
volt kilenc énekóránk, még közelebb kerültem a zenéhez.
– Tehát először a zene és aztán a költészet? Kik azok a költők, akik megfogták a lelkét? Ho-
gyan alakult a költőkkel való kapcsolata?
– Énekelt versekkel először apukám jóvoltából találkoztam. Sokat beszélgettünk zenéről,
versekről. Tudta, hogy szeretek énekelni. Volt egy zenekarunk, és megzenésített verseket
is énekeltünk a könnyűzenei slágerek mellett. József Attila-verseket énekeltem először.
Szeretem verseit, mert nemcsak mély gondolatokat fejeznek ki, hanem dallamosak is. Az a
véleményem, mint apunak. A versnek legyen dallama, ritmusa. Én a hagyományos, klas�-
szikus verseket szeretem, azokat adom elő. Persze más, például Csák Laci által megzené-
sített verseket is.
– Több lesz az ember, ha verset olvas, verset mond, verset énekel?
– Több lesz, mert olyan dolgokat mond el a költő, és olyan élményszerűen, ami hozzájárul
az egyén gondolkodásának alakulásához. Más szavakkal fogalmazza meg azt, amit érzek,
de nem tudom úgy kifejezni.
– Egyszer Csepel egyik könyvtárában Kányádi Sándor tartott előadást. Ott mondta, amit
bizonyára minden irodalmár és versmondó megjegyzett: „Vers az, amit mondani kell.” Én
pedig rögtön azt tettem hozzá, hogy a vers az, amit dalolni – is – kell. Kedves Nándi! Hogyan
vélekedsz erről?
– A verset mondani és megzenésíteni is kell. Ez a felállás egy műsorban, hogy versmondás
és megzenésített vers is legyen, ez az ideális – mondja Varga Nándor. – Önmagában ma
már a vers egy előadásban nem elég. A muzsika színesebbé, élvezhetőbbé teszi a műsort.
Aki szereti a zenét és a verset is, az minden estünkön ott van. Minden szerénység nélkül
mondhatom: Jók vagyunk. Amikor Gyuri bácsi – Faludy György – itt volt Csongrádon, én
mondtam a verseiből. Az ő dicséretét is bírtam, amikor azt mondta: érti, milyen többletet

54 versmondó
 VERS/ÉLET

adtam versének. Ennél nagyobb dicséret nem kell. Nagyon jólesett. Nohát, ezért is érde-
mes verset mondani.
– Tőled is megkérdezem, többek lettetek a versek által?
– Többek lettünk. A versmondás nevel. A versek mindig velünk vannak. Gondolkodá-
sunkban, szóhasználatunkban. Ez olyan, mint mikor egy zenész egy társaságban beszélget,
és amikor a téma adja magát, előveszi a gitárját és muzsikál. A versek megtanítanak vá-
lasztékosan beszélni, elgondolkodni az élet fontos dolgairól, s arra, hogy mindegyik költő
másképpen éli meg a valóságot. A rendszeres versolvasás és versmondás belső világunkat
átalakítja, és ez a külső világunkra és magatartására is hat.

Kétségbeesés

versmondó 55
ÉLET/MŰ

Takács Bence
VERSTANULÁS MÉCS KÁROLLYAL
Exkluzív interjú a Kossuth-nagydíjas színművésszel

Mécs Károly
Fotó: kultura.hu

Mécs Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-
díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész a budapesti Toldy Gimnázium-
ban, majd Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában folytatta tanulmányait. 1961-ben végzett
Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Simon Zsuzsa osztályában. Mestere volt még Gáti
József és Versényi Ida. Már 1958-tól szerepelt a Nemzeti Színházban, 1960-tól a Petőfi
Színházban. 1961–1963 között a Szegedi Nemzeti Színházban játszott, ahova Szendrő
József szerződtette. 1963-tól Keres Emil és Kazimir Károly hívására a Thália/Arizona
Színház és a Művész Színház tagja 1996-ig. Kilenc évig a szekszárdi német színház ve-
zető színésze. Évekig volt a Budaörsi Játékszín társulatának tagja, ahol rendezőként is
kipróbálhatta magát több alkalommal. Emellett a Karinthy Színházban, a Nemzeti Szín-
házban, valamint a szolnoki Szigligeti Színházban is többször meghívott előadó. 2001
óta a Magyar Állami Operaházban is játszik. Ma már ritkán látjuk színpadon. 2016-ban
Budapest II. kerület díszpolgára lett, 2021-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki.

56 versmondó
 ÉLET/MŰ

„A szakma alapvető feltétele a tehetség, amely Istentől való, nem lehet befolyásolni. Amit
ez a szakma ezen felül feltétlenül elvár, az a szorgalom, a pontosság, a fegyelmezettség és
az alázat, amellyel a darabhoz, a színpadhoz közelít a színész… A színésznek meg kell őriz-
nie az integritását…” „a mondat annyi hangzóból áll, ahány betűt leírtak. Ezeket a betűket
kötelező kimondani. A magyar nyelv szabályait feltétlenül be kell tartani. Ettől magyar
nyelv a magyar nyelv.”
Fontos kijelentések ezek Mécs Károlytól, a Kossuth-nagydíjas színművésztől, akit Ady
Endre, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő és számos nagy klasszikus költőnk ver-
seinek hiteles megszólaltatójaként is ismer a nagyközönség. Amikor értesült róla, hogy
Kossuth-nagydíjat kap, az Index kérdésére, hogy mi jutott elsőként az eszébe, mi futott
át a lelkén, idézettel válaszolt: „Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehelet megszegik.” Ezt
írta Arany János A walesi bárdok című versében. Ez ilyen pillanat volt. Tudtommal ennél
nagyobb kulturális díj nem létezik. Ám ez a boldogság felelősséggel is jár. Bennem például
azonnal átfutott, mi mindent tettem a múltban, amiért most ilyen kitüntető figyelmet,
megbecsülést és szeretetet kapok.”
Hatvannégy évnyi színpadi munka, törődés, átéltség és élmény, benne bevallott kudarccal
és buktatóval is – de szerencsére, ahogy fogalmaz, olyan ember, aki nem gondol a rosszra.
„Engem a jó dolgok tesznek boldoggá és elégedetté.” Interjúnkban Takács Bence kollégánk
arra a nemes feladatra vállalkozott, hogy megszólaltassa Mécs Károlyt versekről, versmon-
dásról, színpadról, s mindezek szakmai, lelki vetületéről. (Az interjú tegeződő formáján a
beszélgetőpartnerek korábbi ismeretsége okán nem változtattunk. – Főszerk.)
Azonnal megleptél, mert hoztál nekem egy könyvet, melynek az a címe, hogy Verstan. Ha én
könyvet kapok egy művésztől, annak két olvasata lehet: nem vagyok eléggé járatos a vers-
mondásban, vagy Te mindenképpen tanítani szeretnél, és tovább szeretnéd adni azt a mérhe-
tetlen tudást, azt a 60 évnyi színházi tapasztalatot, amely benned van, és amely a fiatalokba
is bele kellene, hogy ivódjon.
– Ennek a Verstan ajándéknak mindössze annyi a lényege, hogy e könyvnek ott kellene
lennie mindenki könyvespolcán. Ma már szinte mindenki az interneten keresi az informá-
ciókat, pedig nem árt, ha néha papíralapú forrást is igénybe veszünk. A Verstan kiválóan
alkalmas arra, hogy ha az ember időmértékes verset mond, megtudja, milyen verssorról, és
milyen klasszikus versformáról van szó. Ebben a könyvben mindennek utána lehet nézni.
Ez persze egy kis stúdium is egyben, hisz a színészek és a versmondók is, mikor hozzáfog-
nak egy munkához, utánanéznek bizonyos dolgoknak. Egyrészt azoknak a részeknek, ame-
lyek homályosak a számukra a szövegben, másrészt, amely segíti őket abban, hogy a kívánt
figurát létrehozzák. Ilyen például a kor, az akkori környezet ismerete, de nem sorolom most
fel őket. Amikor annak idején Görgey szerepére készültem, három vagy négy könyvet is
elolvastam, amelyek mind Görgeyről szóltak, és amely olvasmányok kvintesszenciái benne
voltak az alakításomban. Nem volt könnyű feladat, de úgy érzem, sikerült megoldanom.
Ebben aztán a rendező Kazimir Károly is egyetértett. Ismerjük a 48-as eseményeket, illetve
a 48–49-es szabadságharc végkimenetelét. Akkor egy olyan történelmi szituációba keve-
redtünk, melyből csak egy olyan karizmatikus ember húzhatott ki bennünket, mint amilyen
Görgey volt. Ő adta azt a megoldást, hogy a legkevesebb véráldozattal lehessen a fegyvert
letenni. Ezért a megoldásért egész életében bűnhődnie kellett. Végig árulónak tartották, s
csak a mostani kutatások bizonyítják, hogy Görgey nem áruló, hanem reálpolitikus volt.

versmondó 57
ÉLET/MŰ

Felfigyeltem egy mondatodra, melyben a színészt és a versmondót egymás mellé állítottad.

Nem tudom, hogy a differenciálás vagy az összetartozás miatt tetted-e.
– Az előadó-művészethez elsősorban közlési vágy szükséges, tehát egyfajta exhibicioniz-
must kíván, másrészt pedig szépségátadási kényszert igényel, amely mind a versmondót,
mind a színészt élteti. Én valami szépet és jót csinálok, és ezt át akarom adni neked. Áta-
dom, hogy okuljál, és töltekezzél ebből. Olyan érzéssel és olyan lelkiállapotban menjél ki
az előadóteremből, hogy kaptál valamit, ami számodra is fontos és értékes volt. Gondolom,
ez a törekvés hatja át mind a versmondót, mind pedig a színészt. Ezért a kettőt nem is
választanám el egymástól. Mind a kettőre igaz, hogy az általános színészi eszközök (gesz-
tusok, mozgások) nélkül, csak a hanggal játszva is képes indulatokat, érzelmeket kifejezni.
Nem lehet a színészi munka és a versmondás közé éles határokat húzni. Nincs olyan, hogy
valaki csak színész, vagy csak versmondó. Ha nem éli át a mondanivalóját, akkor az át-
adásnak vajmi kevés sikere lesz. A közönség mindig az érzelmekhez hangolódik, ahhoz az
érzéshez, amely belőled sugárzik.
Ha már átélésről beszélünk, létezik egy klasszikus szakmai szabály, intenció: Ne a te lelked
sírjon, hanem a közönségé! Véleményed szerint meg lehet ezt valósítani?
– Nem meg lehet, hanem meg is kell, hiszen mind a színész, mind pedig a versmondó két
ember egy személyben. Az egyik ember, aki átélten mondja a szöveget, a másik, aki mint-
egy „visszahallgatja”, belülről kíséri ezt az akciót, és kontrollálja magát. Ezért van az, hogy
különböző típusú színészek vagy versmondók egy baki után, vagy egy tévesen kiejtett
szóra is másképpen reagálnak. Az átélt és kontrollált versmondás és színészet megpróbál
ezen átsiklani, vagy megpróbálja átjátszani a problémát. Ezért szükséges az önfegyelem
és a dupla személyiség. Mi, színészek és versmondók, tudathasadásos emberek vagyunk,
amit egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni.
Régóta vitázik a szakma arról, hogy a verset magunkévá kell-e tennünk, és a vers által ma-
gunkat kell-e megszólaltatnunk. Vagy inkább a költőt, a költő eredeti szándékai szerint írt
gondolatokat próbáljuk autentikusan megszólaltatni úgy, hogy az előadó lényegében csak
felhangosítja az ő mondanivalóját. Melyik álláspont az elfogadható?
– Mind a két felfogás fontos, és mind a két felfogásnak van létjogosultsága, de ezt mindig
a mű szabja meg. Ha én a költőt akarom megszemélyesíteni, illetve a költő gondolatával
akarok azonosulni, és úgy kívánom mondani a verset, az véleményem szerint rendkívül
korrekt és nagyon tisztességes dolog. De van, amikor a színész egyéniségéhez annyira
passzol egy vers, hogy még azt is rápakolja a szövegre, ami a személyiségéből fakad. Ilyen-
kor jönnek létre a speciális versmondások, amit vagy elfogadok, vagy eltaszítok. Egy biz-
tos, az ilyen előadások egy másik szintézist képviselnek. Ez keserves szakma, gyakorlatilag
mindig mindent elölről kell kezdeni. Amikor a verset elolvasom, akkor ér egy hatás, ami
a költő primer hatása rám, majd elkezdem ízlelgetni a verset, elmerülök benne. És amikor
már megtanultam, átmegyek abba az állapotba, amely ennek a kettőnek a kvinteszenciája.
Úgy, hogy ott van az általad említett kontroll?
– Igen, pontosan, ott van a kontroll.
Ne haragudj, de most egy fiatalosan pimasz mondatot mondok: a költőknek, pláne a kor-
társ költőknek már feladata, hogy ha szeretnének „áthagyományozódni” az előadókra, sőt,
a későbbi generációkra, akkor olyan szövegeket írjanak, amelyeket el lehet mondani. Nem

58 versmondó
 ÉLET/MŰ

hagyhatják figyelmen kívül, hogy a szövegen keresztül az előadóművészek: a színészek és a

versmondók fogják majd átörökíteni őket. Egyetértesz?
– Tökéletes definíció, mert valóban így van. Ha a költő azt szeretné, hogy a verseit sokan
mondják, sokan olvassák, és sokan értsék, akkor így kell verseket írnia. Mindig azzal jön-
nek, hogy a költő olyan asszociációs rendszert épít föl, amely csak benne létezik, és ezt az
asszociációs rendszert az előadó nem követheti, illetőleg nem is közvetítheti. A „Húzd rá
cigány, megittad az árát” – Vörösmarty A vén cigány című verséből – már másfél évszáza-
da megy, és mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Illetve, ma már egyre inkább nem tudják,
mi a cigány. És azt sem tudják, hogy a magyar nótát énekelni lehet/kell. Mint ahogy sajnos
az irodalomból is egyre inkább kivesznek azok a nagyok, akiket mi még bálványoztunk,
akik még a szüleink bálványai voltak, de ma már nem élnek meg a fiatalság körében. Mert
a mai fiatalok nem tudják, mi az, hogy kéve, mi az, hogy kereszt, mi az, hogy sarló, mi az,
hogy szekér, mi az, hogy lőcs – és akkor még csak a mezőgazdaságnál tartok. Hol vannak
az egyéb dolgok: a kapucíner, az újságos gyerek, a cigarettás lány – ezek a kávéházi elne-
vezések, amiket még mi is ismerünk.
Bízzunk akkor a költőkben, akik talán egyre szabadabban mernek írni?
– „az igazat mondd, ne csak a valódit” – József Attila versidézete alapmondat. Az az igaz-
ság, amiben én hiszek, vagy az, amiben ő hisz? Ez rettenetesen bonyolult, és rendkívül
szerteágazó, izgalmas probléma. Egy biztos, mindenkinek van egy meggyőződése, és ha
ezt meggyőződéssel, és meggyőzően tudja képviselni,  akkor el kell gondolkodni azon,
hátha tényleg igaza van. Lehet, hogy nincs igaza, majd átlépünk rajta, de most legyen
vitatéma, és vegyük azt tudomásul, hogy ennek a magyar költészetnek, amely páratlanul
gazdag, olyan sarokpontjai vannak, amelyeket nem lehet nem körbejárni. Mindent leírtak
már! A műveket csak föl kell lapozni, és életre szóló használati utasításokat és tanításokat
kaphatunk belőlük. Minden író a saját igazának szószólója. Ha a szenvedélyét és a gon-
dolatait érthetően megosztja velem, és az rezonál bennem, én is boldogan adom tovább.
Változott a versekhez való viszonyod, miután Jászai Mari-díjas, vagy Kossuth-nagydíjas lettél?
– Csak a felelősségem nőtt. Én soha nem gondoltam arra, hogy ha kiállok a színpadra,
akkor a Jászai Mari-díj, vagy Kossuth-díj, vagy az Érdemes Művész dolgozik helyettem.
Mindig én vagyok ott, mindig én vagyok a hivatásom képviselője. Nekem feladatom és
mondanivalóm van. Ezt szeretném átadni úgy, hogy a közönség rajtam keresztül találkoz-
hasson a szerzővel. Ehhez nincs más eszközöm, csak az átéltség, a cél elérésének vágya.
Minden külső eszköz káros, nem is szabad felesleges energiákat mozgósítani.
Létezik olyan, amire azt mondanád: „Figyeljetek, mert ha ezt az egy sort elolvassátok, amit
most Mécs Karcsi mond nektek, akkor az jó”?
– Sosem adok tanácsot senkinek a versmondáshoz. Viszont az előadó-művészetre vonat-
kozóan tudomásul kell venni, hogy a mondat mindig annyi hangzóból áll, ahány magán-
hangzót leírtak. Ezeket a betűket kötelező kimondani, és csak a magyar nyelv szabályait
betartva szabad színpadra állni. Meg kell tanulni a mondat dallamát, a belső hangsúlyait!
Tehát tessék szíves sokat és artikuláltan olvasni, tessék szíves magyarul olvasni, és legfő-
képpen tessék szíves megtanulni magyarul!

versmondó 59
ÉLET/MŰ

JÓZSEF ATTILA

József Attila a magyar költészet halhatatlan alakja. 1905-ben Budapesten született. Az

állandó nélkülözés, a nevelőszülőknél töltött évek, majd az első világháború alatti egy-
re kétségbeejtőbb nyomor, és az időnkénti súlyos betegségek meghatározói voltak a fia-
talkorának. Édesanyja korai elvesztése tizennégy éves korában életre szóló tragédia volt
számára. Gimnazista korától folyamatosan írt verseket. Meg sem kezdte tanári pályáját
Szegeden, amikor a Tiszta szívvel című verse körüli botrány kerékbe törte. Elvakult pro-
fesszora, Horger Antal eltanácsolta a tanári pályától. Budapesten, Bécsben és Párizsban is
járt egyetemre.
József Attila nem csupán költőként alkotott nagyot – gondolkodó emberként, mélyérzésű
művészként is közel áll hozzánk. Kilátástalan társadalmi helyzete rengeteg bizonytalansá-
got és kétséget szült benne, mégis töretlen erővel küzdött azért, hogy a hangját hallassa,
megértésre és szeretetre találjon. Élénken érdeklődött a politika iránt, baloldali szimpati-
záns volt. A társadalom megosztottsága, a szegények és gazdagok közti szakadék, a husza-
dik század forrongása mind-mind nagyívű gondolatmenetekre ihlette a költőt. Verseiben
páratlan mélység rejlik, miközben egy szebb holnapban reménykedő, nehéz sorsú ember
élete is közel kerül hozzánk.
Mindenhol aktív társasági életet élt, de labilis és szorongó alkata miatt sokat szenvedett, és
többször is öngyilkosságot kísérelt meg. 32 évesen, híres Születésnapomra című verse meg-
írásának évében halt meg, tragikus körülmények között. De az, amit költészetével alkotott,
egyszerűen utánozhatatlan, annyira globális, mély és emberi.

60 versmondó
 ÉLET/MŰ

Riersch Tamás
HOGYAN HALT MEG JÓZSEF ATTILA?

Ha nyár, akkor Balaton, ám a magyar tenger neve halla-

tán óhatatlanul is eszünkbe jut a Balatonszárszón tragikus
halált halt József Attila is. Az egyik legnagyobb (legked-
veltebb) magyar költő áprilisban született, és decemberben
hunyt el. Mi most azonban a Balaton miatt nyáron emléke-
zünk rá.
– Dr. Garamvölgyi László, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács
kommunikációs igazgatója, korábban 23 évig az Országos
Rendőr-főkapitányság szóvivője volt. Napi munkája mellett
a kilencvenes évek közepétől tíz éven át foglalkozott József
Attila halála körülményeinek felderítésével.
– Nem állt szándékomban könyvet írni, ám a véletlen úgy
hozta. 1995-ben a költészet napja előtt egy nappal talál-
koztam egyik barátommal, aki egy bulvárlap főszerkesz-
tője volt. Ahogy beszélgettünk, szóba került József Attila,
én meg elmondtam neki, amin már régóta gondolkodtam,
hogy szerintem balesetben halhatott meg. Nyomozóként
Garamvölgyi László sok vasúti öngyilkosságot helyszíneltem, és József Attila
esete sehogy sem illett ezek közé. Már az „gyanússá tette”,
hogy nem a vonat elé ugrott féktávolságon belül – úgy, hogy ne tudjon megállni –, hanem
a 15. és a 16. kocsi között kapta el a szerelvény. Öngyilkos nem mászik egy álló vonat
szerelvényei közé. Summa summarum, másnap az újság címlapon hozta, hogy a rendőr
nyomozó megcáfolta az irodalomtörténészeket: József Attila nem öngyilkos lett, hanem
baleset okozta a halálát.
– Nos, valahogy így kezdődött az 1937. december 3-án történt balatonszárszói baleset körül-
ményeinek felülvizsgálata. A nyomozást dr. Garamvölgyi László, az ismert nyomozó végezte,
aki József Attila miatt többször járt Balatonszárszón, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a
MÁV archívumában is minden dokumentumot átnézett.
– A cikk megjelenését követően özönleni kezdtek a levelek. Sokan, köztük az egykori ma-
gyartanárom is biztattak, hogy járjak végére ennek a rejtélynek. Egyszer csak egy talpas
borítékot hozott a posta, melyben egy feljegyzéseket és fotókat tartalmazó spirálfüzet volt.
A füzet feladója Galamb Sarolta, József Attila makói internátusi osztálytársa volt. Sarolta
édesapja, Galamb Ödön az igazgatója volt az internátusnak. A feljegyzések elsősorban Jó-
zsef Attila fiatalkoráról, és nem pedig a halála körülményeiről szóltak. Ám, annyira érde-
kes volt elmerülni a költő életében, hogy onnan már nem volt visszaút, nyomozni kezdtem.
– A nyomozás természetesen kizárólag kriminalisztikai vonalon haladt. Lévén dr. Garamvöl-
gyi László rendőr, és nem irodalomtörténész. A nyomozó tüzetesen átnézte az esetet követően
készült helyszíni jegyzőkönyvet, a baleset helyszínrajzát, a MÁV dokumentációit. Többször
lement Balatonszárszóra is, ahol ugyan mára alaposan megváltozott az állomás, ám a régi
épületet meghagyták, amely szintén fontos támpontot (bizonyítékot) jelentett a számára.

versmondó 61
ÉLET/MŰ

LEBUKOTT
Megvallattak, hogy vérzett a husunk.
Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény,
gondolj reánk, kik fel-le futkosunk
és messze nézünk cellánk szögletén.
Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény,
eledelünket kiköpi a szánk,
gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk
s ha nem pusztulunk, elpusztítanak.
Még harcolunk, de testünk oly sovány.
Testvér, segítsd a lebukottakat.
Otthon a tűzhely hűvös és repedt,
hideg fazékban készül az ebéd:
a csarnok nyirkos kövéről szedett
kis káposztalevél és hulladék.
Az asszony szédül, szidja gyerekét
s a szomszédné a gangon kiabál,
hogy tőlünk sosem kapja vissza már
az ujjnyi kevés lámpaolajat.
Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál.
Testvér, segítsd a lebukottakat.
Gondoljatok a büdös kiblire,
mely ködgomolyban küld új nyavalyát.
Adjatok szappant, lóhúst s télire
apadt testünkre adjatok ruhát.
Küldjetek könyvet, bármily ostobát,
mert megőrjít a patkánypuha éj,
az asszony nélkül gyötrő szenvedély.
Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad,
Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély!
Testvér, segítsd a lebukottakat.
Küzdtünk híven a forradalomért,
nem halhatunk meg, élnünk kell tovább.
Zizegve várnak a röpcsik, a hék
s éhbérrel várnak mind a burzsoák.
A mozgalom vár, munka és család,
míg megbukik a kizsákmányolás,
sarló villan, lesújt a kalapács
s börtönről, gyárról lehull a lakat.
Éljen a Szovjet, a munkástanács!
Testvér, segítsd a lebukottakat.
1930. november

62 versmondó
 ÉLET/MŰ

– József Attila baloldali költőnek volt kikiáltva. Gyűlésekre járt, többek között Szántó Ju-
ditot is így ismerte meg. Jó kapcsolatot ápolt Kun Bélával, akit gyakran meglátogatott a
börtönben. Valóban, több verse is a nézeteiről árulkodik. Ám, 1935-ben mégsem őt, hanem
Illyés Gyulát küldték a moszkvai írókongresszusra, amit ő nagyon nehezményezett.
– József Attila egy hosszabb szanatóriumi kezelést követően úgy döntött: az 1937-es esztendő
végét nővéreivel, Jolánnal és Etelkával Balatonszárszón tölti. December 3-án este, vacsora
előtt – délelőtt disznófejet vásároltak a helyi hentesnél – szeretett volna még egyet sétálni.
Elindult ideiglenes szálláshelyükről – a nyaralójuk ugyanis beázott – a Balaton partja felé.
– A kriminalisztika egzakt tudomány. Bizonyos tényekből csakis bizonyos következtetése-
ket lehet levonni. Méghozzá úgy, hogy a logikai folyamatban minden láncszem kapcsolód-
jon egymáshoz. Ilyen nyomozást nem lehet elvárni az irodalomtörténészektől.
– Azt a megállapítást, hogy József Attila öngyilkosságot követett el, egyrészt az akkori poli-
tika, másrészt a költő verseinek hangulata alapozta meg. Az előbbinek kapóra jött a vasúti
baleset, amely öngyilkosságként feltűntetve nem szorult komolyabb kivizsgálásra. Az iro-
dalomtörténészek pedig a költészete alapján hajlamosak József Attilát egy öngyilkosságra
képes skizofrén betegként elfogadni.
– A MÁV dokumentációi szerint a baleset 1937. december 3-án 19.36 perckor történt. Az
1234 számú tehervonat Budapestről Nagykanizsára tartott. Akkoriban – egészen 1963-ig
– mindössze egy sínpár volt. A régi vasúti állomás Szárszón nem a település felőli, hanem
a Balatonhoz közelebbi oldalon volt. Ma is ott áll. A vonat 19.34-kor érkezett meg Bala-
tonszárszóra, ahol rövid időre megállt, mert pakoltak valamit. József Attila akkor ért oda,
amikor a régi csapórudas sorompó már le volt engedve. A vonat előtte állt, a túloldalról
hallatszott a pakolás zaja. Két dolgot tehetett volna: vagy kivárja, amikor tovább indul a
vonat – ám az akár hosszú percekig is az állomáson tartózkodhatott volna –, vagy megke-
rüli a vonatot, és úgy megy át a síneken. Ő azonban egy harmadik utat választott: megpró-
bált átbújni az előtte álló két szerelvény, a 15. és a 16. között. A ferencvárosi pályaudvar
közelében nőtt fel, úgy érezte, ért a vonatokhoz.
– Miért akart volna öngyilkos lenni az az ember, aki orvosi jelentések szerint nem skizofrén,
hanem „csak” depresszióra hajlamos volt? Miért lett volna öngyilkos az a férfi, aki éppen
nősülni készült? Kozmutza Flóra katolikus volt, és József Attila előtte kereste meg a szárszói
katolikus plébániát, hogy meggyőződjön róla: a kedvesével ott is egybe tudnak majd kelni.
Miért lett volna öngyilkos az a költő, aki a halála előtti napon értesült arról, hogy ő fogja
megkapni a legrangosabb hazai irodalmi díjat, a Baumgarten-díjat, amely „potom” tízezer
pengővel járt? Egy olyan korban, amikor „havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccelt”,
és amikor tízezer pengőből minden adósságát törleszthette volna. Miért lett volna öngyilkos
az az alkotó, akinek néhány nap múlva Miskolcon egy felolvasóestet szerveztek? Miért lett
volna öngyilkos, amikor egy nappal korábban a Szép Szó vezetői személyesen keresték őt fel
Szárszón, hogy közöljék vele, az újra induló lapnál egy szerkesztői állást és egy íróasztalt is
fenntartanak a számára? Miért vetette volna vonat alá magát, ha azt sem tudhatta, hogy jön
a vonat? A teherszállító szerelvények ugyanis nem menetrend szerint közlekednek, hanem
akkor, ha szállítaniuk kell valamit. És miért ölte volna meg magát, mikor otthon finom ma-
lacpofa vacsorával várták?
– Az orvos megvizsgálta a holttestet, erről jegyzőkönyv készült. Ez alapján két halálos
sérülést okozó sebet is találtak rajta. Egyszer a homlokcsont szilánkos törését, amely arra

versmondó 63
ÉLET/MŰ

utal, hogy miközben átbújt a két szerelvény kö-

zött, a vonat megmozdult, és a kocsikat összekötő IGAZ, ŐSZINTE BÚCSÚ
súlyos csavarkapocs fejbe ütötte. Ennek következ-
Bús fejetekbe űzve jöttem.
tében – valószínűleg már élettelenül – elvágódott,
Menykövek cívódtak fölöttem.
amitől meg nyakcsigolyatörést szenvedett. Az
 
egyik karja a sínekre került, amit levágott a vonat.
Láttam két nagy szemet, bogárzót;
Az „egy ujjas” ingje mai napig látható a szárszói
A szép leánynak szóltam pár szót.
emlékmúzeumban.
 
– De hiába nevezte a helyi állomásfőnök kétszer Tán szóltam néki. Meg sem bántam.
is balesetnek a történéseket – ezért egyébként el is Én soha semmit meg nem bántam.
távolították őt az állásából -, és hiába volt néhány  
szemtanúja az esetnek, a konklúzió mégis: József Nincs tartozásom: Mind adó volt,
Attila öngyilkos lett. 1937-ben december 3. péntekre Mellyel a világ szűken hódolt.
esett, szombaton nem volt újság, a vasárnapi lapok  
pedig már tényként közölték: „Az ismert szocialista Abból se maradt semmi másnap.
költő öngyilkosságot követett el.” S panasz se kell, azt adja másnak!
– Az első könyvemben a nyomozásom eredmé-
nyeit, illetve az abból levont következtetéseket Hogy panaszkodtam néha mégis?
összegeztem. Ennek a könyvnek sajnos komoly Hát szennyes néha még az ég is!
fogyatékossága volt, hogy nem sikerült szemtanút
találnom. Elolvastam nővérének, József Jolánnak Átéltem már tizennyolc évet
az ötvenes években írt könyvét, melyről sütött, S láttam, mit ér az emberélet.
hogy azt megrendelésre írhatta. Ezt, mármint,  
hogy az öccsük nem lett öngyilkos, József Etelka Nem tarthat mások akaratja,
meg is erősítette, akivel a 90-es években még sike- Én elmegyek, ha kedvem tartja.
rült személyesen is találkoznom.  
– 2001-ben jelent meg az első kötet. Melyhez, hason- Szeretsz? Ne menjek?...Vérre lestél,
lóan az öt évvel ezelőtti újságcikkhez, sokan hozzá- Ó, kínban gyönyörködő testvér!
szóltak. Többek között a Siófoki Városi TV-ből is fel-
1923. jan. 8./1924. dec.
hívták, hogy elmondják neki, van egy VHS kazetta
a birtokukban, mellyen egy Borza József nevű férfi
beszél József Attila haláláról.
– Borza József neve rögtön ismerős volt, hisz szere-
pelt az 1937. december 3-i csendőri jelentésben is.
Tehát hiteles tanúnak tűnt. Miután megnéztem a fel-
vételt, minden felvetésemet igazolva láttam. Borza
József szerint ugyanis szó sem volt öngyilkosságról,
a költő egy vasúti baleset áldozata lett.

„Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a

pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon.”
 (József Attila)

64 versmondó
 ÉLET/MŰ

REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog

a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó – –

Bennem a mult hull, mint a kő

az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam – –

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék – –
1933. március

– Az irodalomtörténet hajlamos volt elhinni és elfogadni az öngyilkosság tényét. Elsősorban

a költő lírai hangulatváltozásaira, illetve a búcsúversek néven ismert költeményeire hagyat-
kozva.
– Senki sem állítja, hogy József Attila sosem foglalkozott az öngyilkosság gondolatával.
Abban az időben élt, amikor ez a halálmód meglehetősen gyakorinak számított. Lásd egyik
mentorát, Juhász Gyulát, aki szintén önkezével vetett véget az életének. Már a kilencéves
Attila eljátszott az öngyilkosság gondolatával, ám lúg helyett szerencsére csak keményí-
tőt ivott. Aztán Makón már továbbment, ott a sok bevett Aspirin miatt kórházi kezelésre
szorult. De igazából sosem akart öngyilkos lenni. Sőt, tervei voltak, amiket mindenképpen
meg akart valósítani.

versmondó 65
ÉLET/MŰ

– Tény, József Attila nagyon fiatalon, mindössze 32 évesen hunyt el, ezért alig ötszáz ver-
set hagyott az utókornak. Abban is mindenki egyetért, hogy legalább még 32 év és még öt-
száz vers benne maradt, ezáltal a magyar irodalom is szegényebb lett a korai halálával. Dr.
Garamvölgyi László egy darabig eljátszott egy harmadik kötet elkészítésének gondolatával,
melyben már a két világháború közti közbiztonsággal, illetve a kortárs irodalmi személyek
életútjával is foglalkozott volna. Ezt végül elvetette, mondván: a vers- és az irodalmi elemzé-
sek maradjanak meg az irodalomtörténészeknek. A rendőr pedig azt csinálja, amihez legjob-
ban ért: nyomozzon, és derítse ki az igazságot. A harmadik kötet helyett tehát más ügyek-
hez fogott, többek között Mátyás király halálának körülményeit is kivizsgálta, jelenleg pedig
Semmelweis Ignác utolsó hónapjaival foglalkozik.
– A rendőr, ha lezár egy nyomozást, hajlamos azt elengedni. Én is így voltam ezzel, a ren-
geteg feljegyzésemet mind kidobtam, csak a kéziratomat őriztem meg. Ám, ha hívnak, a
mai napig szívesen mesélek a tízéves nyomozásról, és arról, hogy mit derítettem ki József
Attila halálával kapcsolatban.
– A Wikipédia szerint  „Öngyilkosságra utaló tragikus halálának pontos körülményeit azóta
sem sikerült tisztázni.” Néhány évnek még el kell telnie, mire az utókor megemészti a baleset
tényét.

Szakítás

66 versmondó
 ÉLET/MŰ

József Attila utolsó verse:

(IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)

Ime, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,

megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

1937. november

versmondó 67
ÉLET/MŰ

75 ÉVE HUNYT EL HORGER ANTAL

Horger Antal (1872–1946) neve hallatán nincs olyan iroda-

lomszerető ember, akiben ne foganna meg valamilyen érzel-
mi reakció. A nagy kérdés az, hogy mint nyelvész professzort
helyezzük el magunkban a képét, vagy József Attila félreértő-
jét, rossz akaróját, ellenfelét. Akárhogy is van, egy professzor
esetében alapvető elvárás, hogy az általa művelt tudományág,
jelen esetben a nyelvészet, amely kéz a kézben jár az iroda-
lommal, társuljon egyfajta pedagógiai, mentori funkcióval,
amiről itt szó sem volt. Másrészt dolga észrevenni azt is, hogy
milyen jelentőséggel bír (vagy nem bír) egy olyan növendék, Horger Antal
hallgató verse, aki láthatóan komoly affinitással bír az írás terén. Horger Antal nyelvészeti
érdemei elvitathatatlanok. De az is bizonyos, hogy ha József Attila a Születésnapomra című
versében nem írja le a nevét, milliók helyett csak pár száz lelkes irodalmár és nyelvész
tartaná számon, no nem a lingvisztikai eredményeit, hanem őt magát. Nekiment az egyik
legnagyobb költőnek, aki cserébe örök hírnevet adott neki. S miközben tanára eltanácsolta
József Attilát a tanítástól, aközben a költőnek igaza lett, s egész népét tanítja, nem közép-
iskolás fokon. A nagy elégtétel pedig az lett, hogy József Attila születésnapja 1964-ben a
magyar költészet napja lett. Ezt persze Horger Antal már nem érte meg. Azt azonban igen,
hogy a költő tanítvány, halála után, sosem látott magasságokba emelkedett, a Horger An-
tal nevét is hírhedté tevő Születésnapomra című verssel együtt. Igazi költői revans…
De ki is valójában Horger Antal szakmailag és emberileg? Mekkora a jelentősége a tevé-
kenységének? Boldog férj, minta családfő volt-e? Egyáltalán, milyen életet élt?
Nyelvész, a Horger-törvény – a két nyílt szótagos tendencia névre hallgató törvény –
megalkotója. A jelenség abból áll, hogy az olyan, három vagy több szótagú szavakban,
amelyeknek az első és a második szótagjuk nyílt magánhangzóra végződik, az utóbbinak
hajlamos kiesni a magánhangzója, de csak akkor, ha rövid. A magyar szavak mind tőhang-
súlyosak, ezért ez a második magánhangzó értelemszerűen hangsúlytalan. Horger egyik
nyelvészeti tananyaggá vált példája az először 1366-ban adatolt málna, amely az átadó
szláv nyelvekben malina volt, máig az. A malina megfelel az összes ismérvnek: három
szótagból áll, az első kettő nyílt, a második magánhangzója rövid. Horger másik ismert
példája a szintén szláv palica, amelyből 1452-ben pálca lett.
Horger Antal 1872-ben született Lugos városában, Krassó-Szörény vármegyében, német
gyökerű családban. Apja Horger János cipész, 1892-től egyúttal a Lugosi Népbank igazga-
tósági tagja, anyja Grau Antónia volt. Katonai szolgálatát követően 1896-tól a Brassói Fő-
reáliskola helyettes tanára, 1898-tól véglegesített tanára. Az 1907-es tanévtől már a buda-
pesti VI. kerületi állami felsőbb leányiskolába helyezték át, amit újabb szakmai előrelépés
követett 1914-ben, amikor is a Budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karán
megszerezte egyetemi magántanári képesítését magyar hangtanból és szótanból. 1922-től
a szegedi, 1940-től a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvészet nyilvános rendes tanára.
Kutatási területe a magyar hangtörténet, a szófejtések és a székely nyelvjárás vizsgálata

68 versmondó
 ÉLET/MŰ

József Attila
TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
1925. március
A Születésnapomra c. vers József Attila által javítva
volt. Ő alkotta meg az első magyar nyelvjárási térképet. Konzervatív, pozitivista tudós-
ként, németes alapossággal írta meg műveit.
Még brassói tartózkodása idején vette feleségül az erdélyi örmény családból származó Da-
ibukát (másképpen Dajbukát) Szidóniát (1875–1916), akitől 1916. január 2-án megözve-
gyült. Házasságuk gyermektelen maradt. 1921-ben, Budapesten ismét megnősült, felesé-
gül véve Röck Johannát, Siklóssy Andor özvegyét. Kapcsolatuk hamar kihűlt, mikor pedig
elfogadta a szegedi tanári állást, beadta a válókeresetet, mivel felesége nem akart vele
költözni Szegedre. A válás körüli civakodásuk egyszer odáig fajult, hogy 1922. november
15-én felesége dulakodás közben rálőtt, két lövéssel eltörve Horger Antal bal karját. Az
ügyből per lett, majd nem sokkal később elváltak. Harmadik házasságát 1937-ben, 65 éves
korában kötötte a nála 28 évvel fiatalabb Gillming Blankával (1900–1966).
A szélesebb közvélemény előtt Horger Antal elsősorban arról ismert, hogy a Szegedi Tu-
dományegyetem professzoraként 1925. március 30-án, hétfőn reggel a Szegedi Új Nem-
zedék című lap vasárnapi számában megjelent kritikák hatására magához hívatta József
Attilát, és két tanú jelenlétében közölte vele a bölcsészeti kar álláspontjaként feltüntetett
magánvéleményét, miszerint a Tiszta szívvel című verse miatt az egyetem nem látja szíve-
sen többé hallgatói között. Ezt a konfliktust örökítette meg a költő a Születésnapomra című
versében is.

versmondó 69
ÉLET/MŰ

Beck András
SZÓ, SZÓT, KÖVET
(Horger a pácban)

A Dél-Magyarország c. napilap egykori cikke

Az Est-lapok repertóriumát lapozgattam éppen. Ez kicsit úgy hangzik, mintha azt írnám,
hátradőltem a fotelban és rágyújtottam a pipámra, vagy odakészítettem magamnak egy
korsó sört, és bekapcsoltam a tévét, vagy éppen hozzákezdtem a vacsorához, amikor…
Szóval mintha az élet egyik magabízó, ellazult pillanatát idézném fel, hogy megágyaz-
zak valami elkövetkező, váratlan eseménynek. Csakhogy ott recseg abban a mondatban
a repertórium szó, és aki tudja, mi az, azt is tudja, hogy ilyesmit senki sem szokott csak
úgy, kedvtelésből, lazításképpen lapozgatni. Én is kerestem valamit, gondolom Karinthy
Frigyes elszórt írásait, de emlékezetesebb maradt az, amit a Pesti Napló 1924. január 29-i
számában találtam: „Horger professzorék családi drámája”. (Cikk Horger Antalról, akit a
felesége meg akart ölni.)
A feleség Horger ellen elkövetett emberölési kísérletét persze mindjárt összekapcsoltam
a Tiszta szívvel ominózus, „ha kell, embert is ölök” sorával, és az összefüggés nem hagyott
nyugodni. Sejtettem persze, hogy Horger ettől az esettől sem ölt majd valóságosabb alakot,
hisz a professzort József Attila mindörökre elvarázsolta, megfosztotta önálló életétől, és a
magáéhoz, a saját szavaihoz láncolta, a vaskalaposság márkanevévé változtatta és copy-
rightolta, melyet aztán örök szimbólumként mindannyian tőle veszünk kölcsön. Ha nyelv-
történetileg nem is igaz, hogy e sugallatos név először József Attilánál fordul elő, ahogy
az „agy” Bugát Pálnál vagy az „idomít” Széchenyinél, a „Horger”, „Horger Antal”, „Horger
Antal úr” szavak köznyelvi használata kétségkívül József Attilához köthető. Immár Horger
minden tette és előfordulása a költő világteremtő képességének diadaláról tudósít, és ép-
pen a nyelvészprofesszor hazai pályáján, a szavak szűkebb területén. Ezért aztán az a hír,
hogy a felesége rálőtt, úgy hat rám, mint valami kísérlet arra, hogy Horger visszaperelje
a saját életét, miközben a két, egymáshoz időben se túl távol eső affér összejátszása ezt a
kísérletét is óhatatlanul kudarcra ítéli.
Mikor utánanéztem a dolognak, kiderült, hogy olyasmire bukkantam, ami a kutatók előtt
régóta ismeretes. Péter László József Attila Szegeden című tanulmányában, 1955-ben így
írt Horgerről (a Szeged című lap 1924. január 29-i cikkére hivatkozva): „Családi élete nem
volt boldog: későn, 1921-ben nősült, felesége nem akart leköltözni Szegedre, ezen gyakran
összevesztek, kapcsolatuk elhidegült, és egyszer odáig fajult, hogy dulakodás alkalmával
felesége pisztollyal rálőtt. Kevéssel József Attilával való megismerkedése előtt vált el fe-
leségétől. A magányossá lett ember ingerültségével gyakran fortyant föl, de… hamar le is

70 versmondó
 ÉLET/MŰ

higgadt.” Noha a tanulmány csupán e tények szikár közlésére szorítkozott, az írást követő
vitában egy szegedi nyelvész, Erdődi József azt hangoztatta, hogy a professzor és a költő
összeütközésének világnézeti élét nem lehet holmi hálószobatitkok megszellőztetésével
eltompítani. Az eset politikai jellegének bizonyítékaként felemlítette, hogy Horger 1919
augusztusában, még mint a budapesti Erzsébet Nőiskola tanára, „A vörös farsang véget
ért!” felkiáltással kezdeményezte a tanácsköztársaság alatt kinevezett igazgatónő eltávolí-
tását, és utána sem maradt rest, feljelentette, majd a vád első számú tanújaként adta elő az
általa gyűjtött terhelő adatokat.
József Attila talán senkit sem panaszolt be az utókorának olyan hatásosan, mint hajda-
ni nyelvészprofesszorát, állapítja meg Tverdota György, a bűnbakképzés mechanizmusát
elemző kultusztörténeti könyvében. Ez a mechanizmus 1945 után, vagyis az általa vizs-
gált időszakot követően kapott igazi lendületet és ideológiai tápot. A Horger-ügy poli-
tikai jelentése ekkor csontosodott meg, akárcsak Horger politikai arcéle. Mindannyian
megtanultuk a Születésnapomra ideológiailag kihangosított leckéjét, és a professzor úgy
állt előttünk, mint a Horthy-rendszer hatalomféltő hivatalnoka, a konzervativizmus két lá-
bon járó szimbóluma. Ebben a sémában egy családi per-
patvart követő lövöldözés aligha találhatott helyet. Jól József Attila
mutatja ezt, hogy Szabolcsi Miklós négykötetes nagy- SZÜLETÉSNAPOMRA
monográfia-folyamában Péter Lászlótól átveszi ugyan
Horger jellemzését, épp csak ezt az apróságot hagyja el Harminckét éves lettem én –
belőle. Furcsa módon ez a helyzet az ideológiai szorítás meglepetés e költemény
lazulása, majd szétfoszlása után sem változott. Horger csecse
továbbra is szimbólum maradt, egy szimbólumnak pe- becse:
dig csak ne legyen magánélete. A hivatalos Horger-eset
mellett változatlanul elsikkadt e magántermészetű affér ajándék, mellyel meglepem
bizarr epizódja. Még futó említésre sem méltatták, mint e kávéházi szegleten
amivel nincs mit kezdeni. Olyannyira, hogy jószerével magam
teljesen ki is esett az irodalomtörténészek emlékezeté- magam.
ből.*
Egyébként minél nyomatékosabban hangsúlyozta vala- Harminckét évem elszelelt
ki a Horger-ügy politikai hátterét és motivációját, an- s még havi kétszáz sose telt.
nál készségesebben kellett elismernie, hogy a profes�- Az ám,
szor, mint Szabolcsi írja, „voltaképpen jól értelmezte Hazám!
a verset”. Vagyis jól ismerte fel, hogy a  Tiszta szívvel 
hangütése és indulata éles ellentétben áll a fennálló Lehettem volna oktató,
rendszerrel. Innen pedig már csak egy lépés volt, hogy nem ily töltőtoll koptató
Horger összefüggést, sőt átmenetet lásson a költői szó szegény
és a tettekre váltott forradalmi akció között. Hiszen nem legény.
volt rég, hogy Lékai János – Kassák avantgárd lapjának
munkatársa – Tisza István ellen követett el merény- De nem lettem, mert Szegeden
letet, s csak a döntő pillanatban derült ki róla, hogy a eltanácsolt az egyetem
szavakkal jobban bánik, mint a revolverrel. És nem ő fura
volt az egyetlen íróember, aki egy konzervatív polgár- ura.

versmondó 71
ÉLET/MŰ

ban félelmet kelthetett. Németh Andor említi József

Intelme gyorsan, nyersen ért
Attiláról írt könyvében „a hírhedt Máczát, akinek
a „Nincsen apám” versemért,
lírai kifakadását – dögölj meg, apám, dögölj meg,
a hont
anyám – esztendők hosszat idézték a jobboldali la-
kivont
pok, mint a bolsevista erkölcs alappillérét”. Hozzá-
szablyával óvta ellenem.
tartozik ehhez, de ha lehet, csak még beszédesebbé
Ideidézi szellemem
teszi, hogy Németh rosszul emlékszik. Az inkrimi-
hevét
nált verset nem Mácza János, hanem Révai József
s nevét:
írta, márpedig, ha ő tévedett, miért ne gondolhatta
volna Horger, hogy az egyik forradalmi hevületű
„Ön, amig szóból értek én,
tollforgató olyan, mint a másik, mindenre képes,
nem lesz tanár e féltekén” –
arctalan, fenyegető tömeg. Miért is ne teremtett vol-
gagyog
na kapcsolatot a költői szó és a valóság között, ha
s ragyog.
egyszer Lékai, Mácza, Révai mind hithű kommunis-
ták voltak, és tevékeny részt vállaltak a forradalom-
Ha örül Horger Antal ur,
ban? Miért gondolta volna, hogy ha valaki azt írja:
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
„elhivattunk végre is visszaütni, akár apánkat meg
sekély
anyánkat gyilkolni”, mint Révai említett versében, s
e kéj –
ha ugyanaz a valaki egy forradalmi szocialista cso-
port tagja, az két külön dolog, aminek semmi köze
Én egész népemet fogom
egymáshoz? Nem éppen Németh Andor írta le azt
nem középiskolás fokon
a hajmeresztő kijelentést, hogy „József Attila abban
taní-
az időben – talán később is – tiszta szívvel tudott
tani!
volna embert ölni”?
Ezzel együtt az irodalom szakemberei nem sokáig hagyták himbálózni emberünket az iro-
dalomelmélet és a magas szintű versértés patikamérlegén: gyorsan kész voltak az elma-
rasztalással. Horgert botfülűnek mondták a költészethez, bizonyára joggal, de aligha ezért
kell a leginkább elmarasztalnunk. Bár a költői és a köznapi megnyilatkozás vagy a nyelvi
kijelentés aktusa és a tettek külön pályán mozognak, úgy érzékelhette, gyakran találkoz-
nak. És persze a köztük levő határok és átmenetek nemcsak elméleti meggondolásoktól,
hanem az eseti körülményektől is függenek, vagyis nemcsak a (költői) szó létmódjára vo-
natkozó meggondolások, hanem primer tapasztalataink is érintik. A határátlépésre épp a
határok megléte teremt lehetőséget.
A Horger-ügyből származtatott „Horger Antal” szavunk jelentéskörének három összete-
vője van: 1. (jobboldali) politikai motiváció; 2. a költői nyelv természetének figyelmen
kívül hagyásából eredő értelmezési hiba, vagyis a szó és a valóság összemosása; és 3. a
hatalmi szóra hagyatkozó hatásköri túllépés. Ez a három elem nemcsak összefügg, hanem
minduntalan egymásba is csúszik. Ráadásul nem szükséges mindhárom megléte ahhoz,
hogy „Horgert” kiáltsunk. A jobboldali politikai indíttatás akár teljesen fel is szívódhat a
vaskalaposság jelentésben, vagy száznyolcvan fokos fordulattal is helyben marad (ahogy
a Beatrice énekelte: „Nekünk az Erdős Péter úr elvtársa: / Horger Antal úr, / A nap alatt
nincs semmi új”). Versértőként se bélyegzi meg mindenki Horgert, pl. Bókay Antal, a Tisz-
ta szívvel legújabb értelmezője sem. A jelentéskör legfontosabb és legstabilabb elemének a
hivatali hatáskör túllépése bizonyul, József Attila eltanácsolása a tanárszakról (függetlenül

72 versmondó
 ÉLET/MŰ

attól, hogy ez mennyire volt intézményes vagy végleges). De még ez alól is kicsúszhat a
talaj: Margócsy István néhány éve joggal olvashatta egy kritikus fejére a horgerantalságot,
noha annak az írott szó hatalmán kívül más eszköze nem volt.
Az irodalom emberét azért leginkább mégiscsak a költői szó természete izgatja. Ennek
tiszteletben tartására a legkényesebb. Arra, hogy a versbeli megnyilatkozást és a nyelv
köznapi használatát, a költészetet és a tanári munkát nem csupán egy lépés választja el,
hanem valóságos szakadék. Ezért mondja Somlyó György a modern költészetről írt nagy-
szerű könyvében, hogy Horger a „legfőbb bűnt” követi el a költészet ellen: a szó szerinti
olvasat bűnét. És ezzel a „legfőbbel” mintegy automatikusan fölülírja, mondvacsinálttá
teszi a „ha kell, embert is ölök” versbeli főbűnét.
Jó ideje gond nélkül fújjuk az irodalomelméleti leckét. Mintha ezzel el is lenne intézve
minden. Csakhogy ennek az alapvető és vitathatatlan érvnek az eseti emlegetése olykor
több kérdést vet föl, mint amennyit megold. Olyannak mutatkozik, mint Berkeley érvei
Hume szerint (Borges tolmácsolásában): „a legkisebb ellenvetést sem tűrik meg, ám mi-
nimális meggyőzőerővel sem rendelkeznek.” Az a feltételezés, hogy Horger nem tett kü-
lönbséget vers és valóság között, a legvadabb gondolatokhoz vezette Somlyót. Nemcsak
a „nincsen apám, se anyám” kijelentést mondja nyilvánvaló képtelenségnek (holott egy
árvától ez inkább ténymegállapításnak hat), de úgy tünteti fel a dolgot, mintha Horger a
verset olvasva attól félt volna, hogy az írója éjszaka esetleg betör a lakásába, sőt meg is
ölheti őt, vagy hogy mások a vers hatására betörőkké és gyilkosokká válhatnak. De vajon
miért gondolta volna azt, hogy ha József Attila nem végezheti el a tanárszakot, majd nem
tesz ilyet? És miért hitte volna, hogy egy betörő és gyilkos középiskolai tanári diplomával
a zsebében másként veszi ki magát, mint bölcsészdiplomával? A verstől borzadt el, de a
költőtől féltette a felnövekvő nemzedékeket, ez világos, de erre a szó szerint értés bűne
nem ad igazi magyarázatot.
Annál is inkább, mert hivatali szobájában nem ő, hanem József Attila volt az, aki a vers
szavait és a költő szavait egy szintre hozta. Az egyik tanú, Fehér Ede (Szabolcsi által is
idézett) visszaemlékezése szerint legalábbis így történt:
„Kérem, József úr – mondja Horger –, ön egy verset írt a Szeged múlt vasárnapi számá-
ba. Többek között azt írta, hogy nincs istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és
embert öl… középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a
magyar ifjúságot. Ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én
itt leszek, nem fog kapni.
– De professzor úr, mikor én ezt a verset írtam, már három napja nem ett…
– Kérem (ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát), a verse megjelent.
Csak ennyit akartam önnel közölni.”
Horger mindenképpen helyzeti előnyben volt. Bizonyára alaposan átgondolta, mit fog
mondani, az emlékezőnek föl is tűnik: „előadása annyira folyamatos, hogy így még nem is
hallottam beszélni.” A költőt viszont készületlenül éri a lerohanás, és a váratlan, kiélezett
helyzetben, ez a spontán és szívbéli, mondhatni középiskolás reakció bukik ki belőle. Ezzel
el is vérzik a rögtönzött irodalomelméleti vizsgán, míg Horger, mint valami eminens iro-
dalmár, csak és kizárólag a megjelent szövegre mutat rá, azt lobogtatja meg diadalmasan,
mint az egyedülit, ami számít.
versmondó 73
ÉLET/MŰ

Mint ismeretes, József Attila csak évekkel később adott Horgernek maga számára is kielé-
gítő választ Irodalom és szocializmus című tanulmányában, éppen az „éhes vagyok” vers-
beli kijelentést hozva fel példaként. De bármennyire megvilágító erejű is ez a fejtegetés,
nem véletlen, hogy a költő ehhez a (saját költészetét tekintve is sokkal relevánsabb) kije-
lentéshez fűzi magyarázatait, és nem ahhoz, hogy „Tiszta szívvel betörök, / ha kell, embert
is ölök”. Az az érzésem ugyanis, hogy ez a két sor sokkal nehezebb feladat elé állítana min-
den értelmezőt. Mert e kijelentések státusa más, mint az előzőeké. Míg azokban megidéző-
dik a megtagadott dolog – apa, anya, isten, haza – a maga pozitivitásában, ezekben ilyes-
miről nem beszélhetünk; az előbbiek hiányát a lírai én nyilatkoztatja ki, illetve szenvedi el,
a betörésnek és az ölésnek viszont szükségképpen valaki más a tárgya, s így más elbírálás
alá is esnek; míg az előbbiek tagadása általános és feltétel nélküli, mondhatni absztrakt,
az embert is ölök előtti „ha kell” megszorítás konkretizálja az aktust, és elkerülhetetlenné
teszi, hogy ezekre a körülményekre rákérdezzünk.
Ehhez képest igencsak figyelemreméltó, hogy a vers értelmezői mennyivel több teret szen-
telnek, mennyivel biztosabb talajon mozognak az első sorokat értelmezve, magyarázva, és
milyen sietősen végeznek a betörés és az emberölés emlegetésével, mintha nem éppen ez
lenne a vers legkényesebb pontja, legsúlyosabb állítása. Vagy nem látnak közöttük minő-
ségi különbséget, és úgy érvelnek, mintha az előbbiekből logikusan következne a betörés
és ölés lehetősége, azok értelmezésével ezek is el lennének intézve, vagy másképpen veszik
el a sokkoló állítások élét. Mintha az esztétikai tapasztalatra való hivatkozás arra szolgál-
na, hogy könnyű kibúvót kínáljon az értelmezés szorult helyzeteiből.
Mindez kéz a kézben jár azzal a megállapítással, hogy a vers szavait nem szabad szó szerint
értenünk, aminek mondhatni szó szerint fordítását adja Somlyó azzal, hogy a művészet
„mindig másról szól, mint amit mond, vagy mást mond, mint amiről szól”. Az a régebbi
keletű megoldás, hogy mindent a szegénylegényes, betyáros szerepjáték számlájára írunk,
ma nem jellemző.
Tverdota György néhány évvel ezelőtt a Cimbora Egyetemen középiskolás közönségnek
tartott előadásában is afelé húz, hogy Horger nem a „ha kell, embert is ölök” sor, sokkal
inkább az istentelenség és a hazátlanság hangoztatása miatt gerjedt haragra. Elemzését
végül arra futtatja ki, hogy a Tiszta szívvel olyan embert állít elénk, akiben mindannyian
magunkra ismerhetünk, és a vers kijelentéseit sorba véve igyekszik közel hozni, a tizen-
évesek számára érthetővé, kézzelfoghatóvá tenni azt az állapotot, melyben az ember el-
veszti mértékadó meghatározottságait. Ezeket tételesen végigveszi, az isten, a haza, a csa-
lád, a szerelmi kapcsolat mellett még a munkahely és a barátság eltűnésének lehetőségét
is, betörésről és ölésről azonban itt már egyáltalán nem esik szó.
Ráadásul azt találja mondani, hogy Horger a kietlen és felkavaró egzisztenciális tapaszta-
lat elől, mellyel a vers szembesíthette volna, az egyetem, a kisvárosi értelmiség és – most
figyeljünk – a családi élet langy melegébe húzódott vissza. Ennél beszédesebben aligha
igazolhatná bármi, hogy Horger professzorék családi drámája mennyire kiesett a szakma
emlékezetéből. Vagy mondjuk inkább így: milyen mértékben esett áldozatul a Horgerhez
kapcsolódó értéktartalmaknak és előfeltételezéseknek.
De az amnézia szigorúan véve csak a szegedi laptudósításra vonatkozik, a Pesti Napló
ugyanezen a napon, 1924. január 29-én megjelent cikkét nem felejthették el, mert nem

74 versmondó
 ÉLET/MŰ

is fedezték fel (és ezen az sem változtat, ha valahol mégiscsak megbúvik egy rá vonatko-
zó hivatkozás a József Attila-kutatás dzsungelében). Pedig a Budapesten lezajlott bírósági
tárgyalásnak ez az ismertetése több adatot tartalmaz, hosszabb és sokkal színesebb, mond-
hatni rikítóbb, mint a másik. Már csak ezért is érdemes a b.á. betűjelű írást hosszabban
felidézni:
„A tárgyalóterem öreg cserépkályhája kedvezni akart nekik, kíméletlenül kifüstölt min-
denkit. A bíróság is tanácskozószobájába menekült, és ott kezdte meg a méltóságos as�-
szony ügyének tárgyalását, az asszonyét, aki másfél esztendeje fegyvert fogott férjeurára,
az egyetemi professzorra, a Browning egyik golyója a kályhába szaladt, a másik karján
találta a tanárt…
Az ötvenesztendős, hidegarcú Horger Antal férfiúi lelke legaljáról dübörögtek elő a sza-
vak, amikor így beszélt: tudtam, hogy nem, egyáltalán nem szeret, szeretetlen volt mindig
hozzám.
Az asszony, a másodszor férjhez ment, előkelő famíliából származó, harminc-egynehány
esztendős asszony fekete bársonykalapján meg szörnyű táncot járnak a tolldíszek, amikor
így beszél: az első házasságomban legalább társam volt a férjem és eltartóm, kenyéradóm.
Horger azonban se társam nem volt az életben, se nem tartott el engem. Már az első idő-
ben elhidegült a viszony közöttünk. Oly furcsa szokásai voltak, hogy bár tizenkét éve
asszony vagyok, nem tudtam megszokni őket. Örültem, hogy szétválasztott bennünket a
sors. Akkor aztán Horger szörnyűséges dolgokat kezdett rólam híresztelni. Többek között
azt, hogy az ő holmiját elloptam.
A férj egyes dolgok hiánya miatt, amelyekről azt állította felesége, hogy ellopták, feljelen-
tést tett. És itt bekapcsolódott a harmadik, egy fogtechnikus személyében, akinél a detek-
tívek a tanár úr ágyneműjét megtalálták: az »úrfi«, ahogy a professzor fekete keserűséggel
emlegette vallomásában.
Egy nap váratlanul hazatoppan a férj öccse kíséretében, konstatálja »az úrfi« jelenlétét.
Most már végleg szakítani akar.
November 15-én felmegy laboránsával holmijáért. Szépszóval akart eligazítani mindent.
De a végzet ott ült a pamlagon heverő asszony lábánál. A méltóságos asszony idegesen
fogadja a látogatást. – Volt arca a történtek után feljönni? – hangzik a köszöntést viszonzó
szava. Szóváltás kezdődik. Csodálkozva hallgatja a nappaliban várakozó laboráns a mél-
tóságosék beszédét, csak akkor lép be a hálóba, amikor egy csattanást, majd utána rémes
sikongatást hall.
– Az asszony lánya is ott van a hálóban, a kis színésznő, a tizenhét esztendős Siklóssy
Janka. – Az éles szóváltásban Horger nagyon csúnya szavakkal illette anyut. Erre anyu
pofonütötte a Horgert.
– Az arcába vágtam – szólt az asszony vallomása. Erre megragadott, fejbevágott, levágott a
díványra, a hajamat tépte, fojtogatott. Közben az egyik ujjamat csontig megharapta.
– Ha szent ember lennék, übermensch, akkor talán nem tettem volna meg, de amikor
arconvágott, bizony belékaptam – vette fel írásban a jegyző a jelenetről a tanár úr vallo-
mását.
A fehérneműszekrényben évek óta őrzött töltött Browning pisztoly az asszony kezébe
került.

versmondó 75
ÉLET/MŰ

Csak asszony tud úgy sírni, mentegetőzni, ahogy a tanárné zokogta:

– Nem akartam. Nem tudom, hogyan történt. Azt se tudtam, mit kell meghúzni, csak el-
durrant a pisztoly.
A bundás kis Janka kezdő színészi pályája legszebb sikerét aratta, amikor az »anyut« vé-
delmezte. Szegényke vallomása még az anyjáéval is ellenkezett.
 – Csak dulakodtak, és úgy történt véletlenségből minden – hajtogatta. Ő is véres lett a
dulakodásban.
A keserves tragédia szomorúsága ráült mindenki lelkére a kis tárgyalószobában. A bírák,
a máskor keményszavú ügyész megértették két szomorú ember sorsát.
– Anyu idegei nagyon betegek – mondta vallomásában az anyja sorsáért remegő leány.
Fel is állott az ügyész, és kérte a méltóságos asszony elmeállapotának megfigyelését.
A törvényszéki szakértők döntik tehát majd el, nagyon bűnös asszony-e a professzorné.”
Sokszor megírták már ezt a történetet – másképpen. Ebben az ismertebb változatban a
váratlanul hazaérkező férj rajtakapja feleségét és szeretőjét a lakásban, pisztolyt ránt, és
lelövi a csábítót vagy a feleségét, olykor mindkettőt vagy egyiket sem. Itt azonban fordítva
sül el a pisztoly.
Aztán ott van a másik séma, az idősödő férfi és a fiatal nő becsődölt érdekházassága. A
történet azonban ebből a szempontból is rendhagyó. Horger felesége jóval fiatalabb ugyan
nála, de azért már 30-as éveinek inkább a második felében jár (hogy pontosan hány éves,
csak találgathatjuk, a cikk adatai elég kuszák: harmincvalahánynak mondja, viszont van
egy 17 éves lánya az első házasságából). És az is bizonyos, hogy nem a pénzéért ment
feleségül Horgerhez. A cikkíró, aki egyértelműen az asszonnyal szimpatizál, többször is
nyomatékosan utal erre: előkelő családból származik, „a holland jótékonysági misszió fő-
védnöknője”, és a Margit körúti úri lakás, „a véres családi dráma” helyszíne is nyilvánva-
lóan az övé. Ráadásul azt a nagyon különös kijelentést is a szájába adja, hogy a professzor
még csak el sem tartotta. Házasságuk rövid másfél éve alatt is nagyrészt külön élnek, az
asszony nem költözik le Szegedre Horger egyetemi kinevezését követően. Teljesen érthe-
tetlen, miért és hogyan jött ez a házasság egyáltalán létre.
Véres családi jelenet elevenedik meg előttünk, mégis mintha belülről üres, üreges lenne
ez a tragédia, szereplői nem tudják kitölteni, kongva verődnek falaihoz csupán a szeretet-
lenség őrületében, mint eszelős harangnyelvek. És a betöltetlen, elrajzolt tragédia mind-
untalan átcsap valami féktelen farce-ba, mintha élettelen bábuk akarnák itt egymásból
kiserkenteni a vért. Ahogy a professzor fejbe vágja a feleségét, ahogy lelöki a díványra, a
haját tépi, fojtogatja, egyik ujjába csontig beleharap. Minden hasztalan, de a lőtt seb helye
azért megmarad. Hát így valahogy fest Horger családi életének langy melege.
Ennek a drámának ugyanakkor van egy ellenképe, s a dolog ezzel együtt lesz igazán érde-
kes. Húsz évvel később, 1943-ban az akkor már kultikus rangra emelkedett halott költőről
kérdezi Horgert az Esti Kurír újságírója. Az öregember elmondja, hogy „hónapok óta vörö-
set látott”, mikor József Attila nevét meglátta az újságban; ezeket a verseket „ebédnél még
a feleségemnek is felolvastam, s mondhatom, nagyon meg voltunk döbbenve”. Ez tehát a
másik, csaknem idilli jelenet: együtt a házastársak, békében ülnek a családi ebédlőasztal-
nál. Teljes az egyetértés közöttük, és ennek a nagy egyetértésnek, összehangoltságnak a
tárgya éppen a József Attila költészete kiváltotta megdöbbenés.

76 versmondó
 ÉLET/MŰ

Könnyen utána lehet járni, hogy mindebből egy szó sem igaz. A Pesti Napló cikkéből is
kiderül, hogy felesége 1922 novemberében lőtt rá, ugyanabban a hónapban, amikor József
Attila első versei jelentek meg szegedi lapokban. De Horgerék ekkor már nem éltek együtt,
mi több, az asszony sohasem lakott Szegeden, valószínű, hogy még csak le se utazott oda
egyszer sem. Horger nem olvashatta föl tehát neki sem itteni, sem budapesti ebédlőasz-
taluknál a költő akkor még meg sem jelent verseit. Csakhogy éppen emiatt lesz ez a kép-
zeletbeli jelenet mindennél árulkodóbb. Egy fantasztikus pszichológiai áttétellel éppen ez
a teljességgel kitalált, minden valós alapot nélkülöző szcenírozás mutatja meg, mennyire
összemontírozódott benne a két ember, rossz emlékű felesége és a lázadó költő alakja, a két
affér, a rá irányzott lövés és az emberölés emlegetése. Horgert József Attiláról kérdezik, és
eszébe jut a felesége, a felesége meg akarja ölni, mire ő eltanácsolja József Attilát. Lehet,
hogy mindez nem tesz sokat hozzá a versek jobb megértéséhez, de nem baj, bőven elég, ha
egy pillanatra feltárul előttünk az emberi viszonylatok bódult geometriája.
Jegyzet
* Hozzá kell tenni ehhez, hogy az interneten újabban nemcsak a Szeged hírlapi tudósítása
érhető el, de a feleség gyilkossági kísérlete jelentékeny teret kapott a Wikipédia – egyéb-
ként szegényes – Horger Antal-szócikkében.

(Megjelent: Beszélő folyóirat [2], 2007. június, 12. évfolyam, 6. szám)

Szentség

versmondó 77
ÉLET/MŰ

Dörömbözi János
PLUTARKHOSZ ÉS SHAKESPEARE – PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK
Második, befejező rész

Imperator Caesar Augustus divi filius – Antonius és Kleopatra

A Julius Caesar c. tragédia Octavius szavaival – „To part the glories of this happy day”
–zárul. Octavius céltudatos egyeduralmi törekvéseinek megvalósításába, a Philippitől el-
telt további tizenkét esztendőbe enged bepillantást Shakespeare Antonius és Kleopatra c.
drámája. E darabot szintén Caesar (Octavius, Octavianus) rövid beszéde zárja, kiemelve a
legyőzött ellenség (az öngyilkosságba menekült Antonius és Kleopatra) tiszteletét, egyút-
tal a győztes dicsőségét. Ezt megelőzően Caesar: „Antonius halála / Nem csak magánsors:
a világ felét / Jelenti ez a név.” Maecenas: „Virtusa sem volt kisebb, mint a vétke.” (V. felv.,
1. szín)
Ebben a drámában Shakespeare szorosabban követi Plutarkhoszt, mint a Julius Caesar-
ban, „egyes helyeken szinte változtatás nélkül szedi versbe North erőteljes és szemléletes
prózáját”. A „negatív” hősökről szóló életrajzpár (Démétriosz – Antonius) a legsikerül-
tebbek közül való, a követésre méltó erények hiányát, ellentétét példázza; választásukat
Plutarkhosz külön megindokolja.36 E tragédiával kapcsolatban néhány szempontra irányí-
tom a figyelmet. Shakespeare több helyen hivatkozik a hajdani jeles hadvezér, Antonius
keleti léha életére. A magát Herculesre visszavezető egykori hős immár Bacchus-köve-
tő, „új Dionüszosznak hívták” (Plutarkhosz: Antonius 60. Vö. végzete előtti Bacchanália,
uo. 75.; Antonius és Kleopatra. IV. felv., 3. szín.) Az idleness („semmittevés, tétlenség, ha-
szontalanság, hiábavalóság”) angol kifejezés felidézi a negatív értelemben vett ősi római
otium („tétlenkedés, henyélés”) fogalmát. Az Alexandriában Kleopatra szerelmét élvező,
tivornyázó Antoniusnak kötelessége van hazájával, Rómával szemben – negotium („tett-
rekészség”). A szenvedély eluralkodott értelmén. Peace (békesség, házasság Octaviával) és
pleasure (gyönyör Keleten Kleopatrával) szembeállítása. Antonius: „I will to Egypt: / And
though I make this marriage for my peace, / I’ th’ East my pleasure lies.” (II. felv., 3. szín)
Plutarkhosz részletesen ecseteli a parthus veszedelmet, miközben Antonius Kleopatrával
Alexandriába megy elfecsérelni az időt, „amit Antiphón legdrágább kincsünknek nevez”.
(Plutarkhosz: Antonius 28. Vö. Antonius és Kleopatra I. felv., 2. szín.) Antonius maga he-
lyett a parthusok, köztük vezérként a hazáját többször eláruló Labienus ellen Ventidiust
küldte harcba, ő „volt az egyetlen mind a mai napig, aki diadalmenetet tartott a parthusok
felett” – írja Plutarkhosz (Antonius 34. Vö. 37–52.). A görög biográfus tudósítása több
szempontból lényeges. Az életrajz írásakor már a 110-es években járunk, Parthia a törté-
nelem során sokszor (a Kr. e. I. század kezdetétől növekvő mértékben) keserítette meg a
Római Birodalom mindennapjait. Az összefüggések feltárásakor nem hagyható figyelmen
kívül Iulius Caesar sem. A „Sibylla könyvei megjósolták, hogy a római hadak csak akkor
hódíthatják meg a parthusok birodalmát, ha király áll az élükön, különben bevehetetlen.”
(Plutarkhosz: Iulius Caesar 60.) Érdemes felidéznünk Caesar meggyilkolása előtti terveit,
ezek között szerepelt a parthus hadjárat megindítása Kr. e. 44. március 18-án, ahová a lo-
vasság parancsnokaként (magister equitum), unokaöccsét, kijelölt örökösét, Octaviust is

78 versmondó
 ÉLET/MŰ

magával akarta vinni. A jóslat beigazolódott, a parthusokat csak Traianus uralkodásának

vége felé (113–116) sikerült legyőzni. Shakespeare utalásai a parthus veszélyre asszociáci-
ókat keltenek a mindenkori olvasóban, az Antonius és Kleopatra egyik rövid dialógusa (III.
felv., 1. szín) tömör foglalata e problémának, bölcs értékelése a becsvágynak. (Az angol
szövegben használt „ambition” és „virtue” fogalmak római eredetre való visszavezetését
vö. 34. j.)
Shakespeare más utalásai is segítenek a történelmi események felidézésében; vagy vice
versa, a dráma értelmezésében. I. felv., 4. szín – Caesar (Octavius): „Mikor verten futottál
Modenából”, hivatkozás Antonius mutinai vereségére (Kr. e. 43. április 15-én és 21-én) és
azt követő reménytelen helyzetére (hostis patriae – Cicero javaslatára). Sextus Pompeius
(a tenger rablóit hajdan legyőző Pompeius Magnus fia) és a kalózok Rómára nézve tragi-
kus következményekkel „kecsegtető” szövetségének drámai bemutatása. (II. felv., 1., 6., 7.
szín) Mellékesnek tűnő jelenet például Charmian jóslatkérése: „hadd legyen ötven éves
koromban gyermekem, akihez Heródes, a zsidókirály jöjjön hódolatra;” (I. felv., 2. szín). E
mögött látnunk kell Kelet történéseit, Kleopatra törekvéseit. Kleopatra vágyott a Heródes
igazgatta területekre, sőt „fejére” (III. felv., 3. szín), aki a királynő bájait különféle ado-
mányokkal ellensúlyozta. Noha Antonius jelentős területeket ajándékozott Kleopatrának
és fiaiknak (III. felv., 6. szín), Heródest helyén hagyta. A Nagy Heródes, kinek nevéhez a
„paranoid” állandó jelző is társult, szinte mindent Antoniusnak köszönhetett. Menekült-
ként érkezett Rómába, majd Kr. e. 37-ben a „zsidók királya” titulus birtokában hagyta el
a senatus épületét. Egy ízben Antonius magához hívatta, joggal tartott attól, hogy római
elöljárója lefejezteti. Meghagyta, ha nem térne vissza, szépséges feleségét, Mariammét öl-
jék meg, nehogy más élvezze szerelmét. Antonius – Kleopatra folyamatos követeléseinek
is ellenállva –, nem fosztotta meg a zsidók királyát (vazallusi) hatalmától és életétől. Heró-
des a most felidézett esetben is visszatérhetett országába. Igaz, feleségét később kivégezték
– „Nagy” Heródes parancsára. A drámában is röviden értesülünk a történelmi tényekről,
kik hagyták el Antoniust, köztük kiemelten Heródes is. Josephus Flavius a zsidó történet-
író részletesen beszámol az események menetéről, arról is, hogy Heródes miként szerezte
meg a győztes Octavius jóindulatát. (A zsidó háború és A zsidók története c. művei hiteles
betekintést engednek az ókori Kelet népeinek életébe és a nagy birodalmak – Asszíria, Ba-
bilon, Perzsia, Nagy Sándor és „örökösei”, Róma – hódításainak összefüggésrendszerébe.)
A döntő összecsapás Kr. e. 31. szeptember 2-án Épeirosz nyugati partjainál, Leukasztól
északra az Actium (Aktion) hegyfoknál zajlott le. Antonius flottája az Ambrakiai-öbölben
készült a tengeri csatára, ellenfele, Agrippa (Octavianus hű „társa”, hadvezére, flottaépí-
tője) sikeres taktikát választott. Kleopátra hajói az ütközet előtt kitörtek az elzárt öbölből,
déli irányba mentek; Antonius vezérhajóján – seregét hátrahagyva – szerelme után indult.
(Plutarkhosz: Antonius 65–68.) Shakespeare híven követi a történelmi eseményeket, az
emberi jellemek ingadozását, az egyéni menekülési kísérleteket. Octavianus visszatért Ró-
mába, majd Kr. e. 30-ban újra Keletre ment, Egyiptom személyes birtoka lett. Megfogadta
Areiosz tanácsát Caesarion kapcsán: „Sok császár sose jó.” Julius Caesar Kleopátrától szüle-
tett fiát kivégeztette. (Plutarkhosz: Antonius 81.) Az Octavius triumphusa elől menekülők a
több ízben „római halál” néven emlegetett öngyilkosságot választották, a legyőzöttek má-
sik csoportja a győző szolgálatába állt. Az öngyilkosságát megelőzően szintén áruló Eno-

versmondó 79
ÉLET/MŰ

barbus: „Canidius s a többi áruló / Ranghoz jutott csak, semmi becsülethez.” („Canidius and
the rest / That fell away, have entertainment but / No honourable trust:” IV. felv., 6. szín.)
Octavius az osztozkodáskor korábban a Nyugatot, Antonius a Keletet választotta. Az
előbbi megnyerte az utóbbit is. Az eredményt érdekesen értékelte a XX. századi törté-
netfilozófus, Spengler. „Az ifjú Kelet túlsúlya mindenki számára érzékelhető volt, és ennek
végül politikailag is kifejezésre kellett jutnia. Európából nézve Marius és Sulla, a Caesar
és Pompeius, az Antonius és Octavianus közti forradalmi háborúk állnak a történelem
előterében, de mögülük egyre világosabban lép előtérbe a Kelet emancipációs törekvése
a történelem nélkülivé váló Nyugattal szemben: egy feljövőben lévő világ törekvése a fel-
lah-világgal szemben. […] A pszeudomorfózis Actiummal kezdődik – Antoniusnak kellett
volna győznie. […] Actiumnál a még meg nem született arab kultúra és az elaggott Nyugat
állt egymással szemben.”37
VII. Kleopatra Philopatór („atyaszerető”) Egyiptom királynője (Kr. e. 51–30, született: 69);
a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó tagja, az ókori Egyiptom utolsó „független” uralkodója. Fő
jellemvonásai: ambíció, uralomvágy, bátorság, intelligencia, politikai tehetség, ügyes laví-
rozás a hatalom megtartása érdekében. Utolsó manővere már kudarcba fulladt; Octavius
kegyeibe már nem tudott beférkőzni. Shakespeare drámájában így értékeli legyőzőjét: „’tis
paltry to be Caesar: / Not being Fortune, he’s but Fortune’s knawe. / A minister of her
will:” – „Caesarnak lenni hitvány semmiség. / Nem ő a Sors, csupán a Sors lakája; / Teszi,
amit a Sors akar.” (Antonius és Kleopatra. V. felv., 2. szín) Kleopatra csakúgy, mint korábban
Antonius, Octaviusszal kapcsolatban Fortuna szerepét, nem az ifjú Caesar rátermettségét
emeli ki.
Horatius Fortuna-ódája (I 35, Ad Fortunam Antiatem) fohász a „hitvány halandót” fele-
melő és lesújtó istennőhöz „a brittek ellen” hadba induló római hadak és vezérük, Caesar
(Augustus) megsegítésére. („O diva, gratum quae regis Antium,” – „Óh, Szűz, kit áldott An-
tiumunk imád,”) Fortuna (a ’végzet’; „szerencse” és a „balszerencse” fogalma és istennője)
és virtus (’férfiasság, derekasság, jelesség’ stb.) összekapcsolása. A görög Tükhé (’emberek
sorsát irányító’; tükhé – ’sors; végzet; szerencsés véletlen; jószerencse, jó sors; balszeren-
cse, balsors’) és a Felicitas (felicitas – ’sikeresség, szerencse, boldogság’) istenségek és fo-
galmak értelmezése témánk szempontjából sem mellékes. Τύχη – a „boldogulás, siker”
értelemben is használatos.
Horatius Kleopatra-ódájában (I 37) lelkesen ünnepelte az egyiptomi veszély megszűntét.
Az Ódák I. könyve utolsó előtti carmenjének címe: Ad sodales – A barátokhoz (Az ivócim-
borákhoz) /Cleopatra halálára/. „Nunc est bibendum – Most kell boroznunk!” „Salius-mód”
lakoma a Salii (’szökdécselők, ugrándozók’), a Numa alapította (12, majd 24 tagból álló)
papi testületre utal, amely márciusban fegyvertánccal ünnepelte Mars hadistent. Az öröm
oka, hogy meghalt a regina, „míg esztelenül bukást / szőtt egy királynő Róma ellen / és Ca-
pitoliumunkra romlást;” tilos volt a borozás. (I 37, 2. vsz.) Róma és szembeállítva a zsarnoki
(nőuralom alatt nyugvó) Kelet, az imperium és a férfiatlan embernyáj, Caesar és a Fatale
monstrum („végzetes szörny”). (Vö. a IX. epódosz, Maecanashoz /A győzelem örömünnepé-
re/ actiumi ellentételeivel: Antonius ócsárlása – Octavius dicsőítése. Vergilius Aeneis VIII.
675–731: az actiumi csata leírása, Antonius „tarka hadával”, „vele tart, im, a bűn: az egyip-
tomi némber”, a keleti istenszörnyek, köztük a kutyafejű Anúbis; szemben a római istenek

80 versmondó
 ÉLET/MŰ

segítette Caesar és Agrippa. Tudósítás a győzelemről, a diadalmenetekről, ünnepekről, s a

hálaadó templomépítésekről.) „Kleopatrának látnia kellett királyi palotájának pusztulását
(C I 37, 25 iacentem visere regiam), bátorsága legfeljebb arra volt jó, hogy öngyilkossága
révén mentesüljön a triumphusi felvonultatás szégyenétől: a Capitolium rendíthetetlennek
bizonyult az egyiptomi királynő esztelen fenyegetőzésével szemben.”38 A Kleopatra-ódában a
Capitolium–regina verséltető ellentét (I 37, 6–8). „Vitathatatlan viszont, hogy az egyiptomi
királynő fölött diadalmaskodó Róma nagyságát hangsúlyozza mindkét vers befejezése: a
halálban tanúsított generositas miatt megbocsátóan és elismerően non humilis mulier-ként
aposztrofált Kleopatra mentesült a triumphus gyalázatától, nem szállíthatták Octavianus
hadihajóira (saevis Liburnis), hogy azután királyi hatalmától megfosztva vonultassák fel a
Róma fensőbbségét ország-világ elé táró diadalmenetben (I 37, 31-: privata deduci superbo
triumpho) –, az »alacsony sorból hatalmassággá emelkedő« (III 30, 12: ex humili potens)
költő pedig büszkén hivatkozik győztes hódítói tettére: »elsőnek hozta át – mintegy tri-
umphuson bemutatandó hadizsákmányként – és honosította meg itáliai földön az aiol líra
dallamait« (13 sk: princeps Aeolium carmen ad Italos deduxisse modos).” Az idegen elutasí-
tása, a rómaiság igenlése, actiumi éthos.
A fent hivatkozott pax deum (pax deorum) az antik Róma történelmében igazán ritka idő-
szak volt. A pax fogalma szorosan kapcsolódik az otium és negotium fogalmához. A hosszú
béke (bár ilyen ritkán fordult elő Róma történelmében) káros hatásáról sokan értekeztek.39
A hosszú béke elpuhítja az embereket. „The time of universal peace is near:” – hirdeti Oc-
tavius (Antonius és Kleopatra IV. felv., 6. szín). Caius Octavius Iulius Kr. e. 44-ben felvette
a C. Iulius Caesar Octavianus nevet. Octavianus az Augustus nevet Kr. e. 27-ben vette
fel. Augustus (latin): „szent, szentelt, tiszteletre méltó, magasztos, fenséges, nagyszerű”.
[Vö. Szebasztosz (σεβαστός, görög): „tisztelt, fenséges, szent”.] Octavianus mint princeps
hivatalos megnevezése: Imperator Caesar Augustus divi filius. Augustust követően a római
császárok címe: „felséges, császári felség”, szintén szakrális jelentéssel bírt. Az említett
pax Romana politikai jelszót a keleti hadjáratáról való visszatérését követően, Kr. e. 29-től
kezdte hirdetni. A pax Augusta negatív és megtévesztő voltáról is készültek elemzések.
Tacitus szerint a pax Augusta fojtogató csendjében a férfierény (virtus) nem virulhat to-
vább, elsenyved (saeva pax). Tacitus a libera res publica kategóriáiban gondolkodik, a béke
a hódítások sorozatát lezáró diadalmas aktus.

Összegzés

„De mi a politika? – A lehetőségek művészete; régi kifejezés ez, de vele majdnem mindent
elmondtunk A kertész a növényt magról növeszti, de képes a fajtáját nemesíteni is. Kibon-
takoztathatja vagy lefojthatja a benne szunnyadó képességeket, befolyásolhatja a nagysá-
gát és az alakját, a virágait vagy a gyümölcseit. A növény tökéletessége, ereje, egész sorsa
a lehetőségek, tehát a szükségszerűség figyelembevételétől függ. […] A nagy államférfi a
nép kertésze. […] a »népszuverenitás« sem más, mint annak kifejeződése, hogy az ural-
kodó hatalom a királyi cím helyett a »népvezér« címet vette fel. A kormányzás módszere
ezáltal alig változik, a kormányzottak helyzete pedig semmit. A világbéke – amikor egyál-
talán létezett – sosem volt más, mint sokak rabszolgasága egy kisszámú uralkodni vágyó,

versmondó 81
ÉLET/MŰ

erős természetű embercsoport uralma alatt. […] Politikailag tehetséges népek nincsenek.
Csak olyan népek vannak, amelyeket egy kormányzó kisebbség szilárdan kézben tart, és
ezért jól érzik magukat az adott állapotban. […] Egy tömeg politikai tehetsége nem más,
mint a vezetés iránti bizalma.” … »A cselekvő embernek soha sincs lelkiismerete; lelkiis-
merete csak a szemlélődőnek lehet« (Goethe).”40
Julius Caesar önmagáról: „Szilárd vagyok, mint éjszak csillaga / Melyhez kimérten
nyugvó szerkezetre / Hasonló nincs az égnek boltozatján. […] Egyet tudok, ki víhatat-
lanul / És rendületlen megmarad fokán. / Hogy ez én vagyok, hagyjátok megmutatnom”
(Shakespeare: Julius Caesar, III. felv., 1. szín). „Caesar arra született, hogy nagy tetteket
hajtson végre és becsvágyát kielégítse. Sikerei nem engedték megpihenni, hogy elért ered-
ményeinek gyümölcsét élvezze, hanem új tettekre ösztönözték, mert bízott a jövőben.”
(Plutarkhosz: Iulius Caesar 58.) Nagyszabású terveit már nem valósíthatta meg, hatalma
csúcsán vetettek véget életének. „Caesarnak a leghelyesebb képzete volt arról, amit a ró-
mai köztársaságnak neveztek, azt ti., hogy az érvényt igénylő törvényeket elnyomja az
auctoritas – tekintély – és a dignitas – méltóság – s hogy illenék véget vetni ennek mint
a különös önkénynek. Ezt véghez tudta vinni, mert helyes volt. […] Caesar tudta, hogy
a köztársaság hazugság volt, hogy Cicero üres fecsegő, s hogy ezt az üres államalakot
egy más alakkal kell helyettesíteni, hogy az az alak, amelyet létrehozott a szükségszerű.”
„Caesarnak véghez kellett vinnie a szükségszerűt a korhadt szabadság ledöntésére; ő maga
elpusztult ebben a harcban, de a szükségszerű mégis megmaradt:” Cicero feljegyezte (A
kötelességekről, III 21), hogy Caesar gyakran idézte saját fordításában Euripidész verssora-
it: „Ha már jogot tiporsz, uralmadért tegyed, / De más dolgokban törvénytisztelő maradj.”
(Suetonius: Augustus 30.) Cicero, Brutus, Cassius „azt hitték, ha ezt az egy egyént eltávo-
lítják, magától itt van ismét a köztársaság”.41 „Caesar is a sztoikus álmodozók egy megva-
lósíthatatlan eszményének esett áldozatául; a divuskultusszal sztoikus körökben egyfajta
Cato- és Brutus-kultusz állt szemben;”42 Hegel Caesart a világtörténeti egyének közé sorol-
ta, akik „nem a boldogságot választják, hanem a céljukért való fáradságot, harcot, munkát.
Ha elérték céljukat, nem tértek át a nyugalmas élvezetre, nem lettek boldogok.” Céljuk
elérésekor „korán meghaltak, mint Nagy Sándor, vagy meggyilkolták őket, mint Caesart,
vagy száműzték, mint Napóleont.”43 Az összeesküvők nem rendelkeztek távlati célokkal, a
köztársaság (a polisz jellegű államberendezkedéssel) már nem volt képes a világbirodalom-
má terebélyesedett Róma irányítására. Az uralom mikéntjét befolyásolta a Hegel által csak
csőcseléknek nevezett rohamos züllésnek indult városi plebs (’tömeg, köznép’). A külön-
böző érdekcsoportok, személyek e rétegből, sőt rabszolgákból, gladiátorokból (pl. Brutus
és Cassius) toboroztak sok esetben fegyveres összecsapásaikhoz embereket. A meggyőzés
eszközei: a tétlenség biztosítása, adományok juttatása és a szónoklatok. Caesar „Róma
feletti egyeduralma, egyúttal magában szükségszerű rendeltetés volt Róma és a világ tör-
ténetében…”44 Az egyeduralom megszilárdítása örökösére hárult. „A politikai intézmények
a császár személyében egyesültek, erkölcsi összetartás már nem volt, a császár akarata
állt minden felett, előtte minden egyenlő volt.” „A császár akaratának nincs határa, csak
az, hogy ember volt. Önkényének tehát csak egy határa van, minden emberinek határa, a
halál; s még a halál is színjátékká lett.”45
Suetonius részletesen tudósít Augustus utolsó napjairól. Amikor a Mars-mezőn az öt-
évenkénti tisztító szertartást végezte, feltűnt halálának előjele: A Caesar szóból eltűnt a

82 versmondó
 ÉLET/MŰ

’C’ betű, ennek értelmezése, még száz napig él, majd istenné lesz, aesar (’isten’) etruszk
nyelven. (Suetonius: Caesarok élete. II. Augustus 97.) Ezt követően négy napot töltött teljes
magányban Capri szigetén. (Uo. 98.) Majd környezetébe visszatérve, kifejezte kívánságát
az εύθανασία iránt, maga és övéi számára. Barátaitól megkérdezte, élete komédiáját jól
játszotta-e? Majd tükörbe nézve megfésülködött.
Suetonius az élettől búcsúzó Augustus szájába adja a következő szavakat: „Játékunk,
hogyha tetszett, hát tapsoljatok, / És minket jókedvűen elbocsássatok.” (Augustus 99. A 2.
sor másik magyar változata: „Jókedvűen tomboljatok mindannyian.”)
Adódik a párhuzam: Prospero („boldoggá tesz, sikert kölcsönöz”, prosperus: „kedvező,
boldogító”; „jólétnek örvendő, sikeres, szerencsés”) búcsúja. Prospero a vad életből mene-
kült a varázsszigetére, vágya: boldogságot látni maga körül, majd várni a halált. (Shakes-
peare: A vihar. Epilógus Elmondja Prospero; vö. IV. felv., 1. szín: Prospero beszéde; V. felv.,
1. szín: a varázspálca eltörése. Vö. Ahogy tetszik. As You Like It (II. felv., 7. szín): „All the
world’s a stage / And all the men and women merely players, / They have their exits and
their entrances, / And one man in his time plays many parts”.)

Peroratio – berekesztés

Elménckedésem célja nem a tetszés, hanem a figyelemfelkeltés volt. Immár több mint négy
évszázada közkeletű nézet: Shakespeare „tanulatlan”, nem tudott görögül, latinul is talán
csak kevéssé. „Gőrőgűl nem is lehet tudni.” – jegyezte föl a Szophoklészt (görögből), Dan-
tét (olaszból) és Shakespeare-t is fordító Babits Mihály Beszélgetőfüzeteiben.46 Shakespeare
angol nyelvismeretét általában nem vonták kétségbe, de mást igen. Karinthy Frigyes a
Pesti Napló 1930. június 8-i számában közzétett egy polemikus Shakespeare-t védelmébe
vevő írást. „Shakespeare a békebíró előtt” egy említésre, következésképpen feledésre sem
méltó sikeres amerikai író (dráma, forgatókönyv) véleményét vesézi ki szellemesen. A
tengerentúli álláspontja: Shakespeare „nyelvezete” nagyon szép lehet annak, aki a szót
önmagáért szereti”, a hangzást kedvelőknek – ez egyébként így igaz! –, de Shakespeare
rossz drámaíró. Karinthy összegzése: az interjút adó amerikai nem érti, nem értheti, hogy
miért olyan hosszú az út elhatározás és cselekvés között, és mi a különbség jó vagy rossz
tett között. A „Shaw Bernát Caesarja” c. írásában (Nyugat, 1909. április 1.) Karinthy idézi a
„Plutarkhosz, Shakespeare, Mommsen urak” által megrajzolt Iulius Caesar-portrétól eltérő
jellemformálást, kiemelve Shaw (Caesar és Kleopátra, 1898) főhősével kapcsolatban: „Ször-
nyen angol ez a Caesar: hideg és okos”. Hamlet, dán királyfi (Pesti Napló, 1930. december
14. ) Karinthy joggal kifogásolja, hogy Shakespeare drámái esetében a színészek primá-
tusát hangsúlyozzák, kinek a szerepe; ezzel szemben ő nem a színészi alakítást helyezi
előtérbe. E gondolattal mélyen egyetértek, miként azzal is. hogy Shakespeare esetében
a „vadzsenit” hangsúlyozzák „a mélységesen tudatos, jellegzetesen moralista gondolkodó
rovására”. E cikk zárásaként a Hamlet kapcsán kiemeli, hogy a holtakkal teli színen „dia-
dallal néz szét az egyetlen halhatatlan, mert immár megölhetetlen hatalom, a Bosszúálló
Szellem, a megelevenedett halál.” Ez utóbbi Iulius Caesar személye kapcsán fő motívuma
volt jelen elmélkedésemnek.
Nincs pontos ismeretünk Shakespeare idegen nyelvismeretének mikéntjéről, annak
mértékéről. Fogadjuk el nyelvi hiányosságainak tényét. A declinatio, a coniugatio és egye-
versmondó 83
ÉLET/MŰ

bek ismerete nagyon fontos. Magam nem vagyok költő, műfordító, nyelvész sem vagyok.
Véleményem szerint a tárgyat kell tudni, ismerni. A nyelv az egy. Úgy vélem, sikerült bi-
zonyítanom, hogy az „iskolázatlan” Shakespeare rendelkezett történelmi ismeretekkel: az
ókori Kelet, Hellasz, Róma, Anglia vonatkozásában is; sőt biztos kézzel kezelt Plutarkhosz
mellett más forrásokat, például Vergilius, Horatius, Livius, Ovidius, Seneca, Tacitus mű-
veit. Shakespeare ismerte az európai kultúra alapértékeit: a görög-római és a keresztény
eszmevilágot – mindkettő (mindhárom) meghatározó jelentőségű a reneszánsz idején is. A
görög-római mitológia, sőt a római vallástörténet sem volt terra incognita számára. Meg-
közelítésem fő szempontja: a történelmi események mentén az antik források tükrében,
római vallástörténeti alapfogalmakkal, azok latin szakkifejezéseivel (az angol nyelvű szö-
veg összevetésével) értelmezni Shakespeare két kiválasztott „római” drámájának szövegét.
Megítélésem szerint „mellékes” mozzanatok Shakespeare műveiben nincsenek. Elem-
zések sora készült arról, hogy melyik szereplő hány százalékot beszélt egy darabban. Cato,
Cicero példáján igazoltam személyük említésének jelentőségét, de mindezt Agrippa, Gal-
lus, Maecenas stb. esetében is megtehetjük. Cornelius Gallus (Kr. e. 70/69–26) költő, szó-
nok, politikus, hadvezér sorsa. (Suetonius: Augustus 66.) Harcolt Egyiptomban Octavia-
nus oldalán, Kr. e. 30: praefectus Aegypti, de mivel nem Augustus, hanem saját dicsőségét
zengte, Kr. e. 26-ban száműzték, vagyonát elkobozták, öngyilkos lett. A görög és római
mitológia alakjai is megjelennek: Erebus a sötétség istene, Chaos fia, az alvilág, a halottak
országának említése. Até („a viszály és véletlen istensége”); Άτη („a balsors és büntetés is-
tennője”; ατη: „elvakultság, őrület, szerencsétlenség, istencsapása”) Antonius általi említé-
se (Julius Caesar, III. felv., 1. szín. „És Caesar lelke száguldván bosszúért,” – „And Caesar’s
spirit, ranging for revenge,” szövegkörnyezetben). Asszociációkra késztet Vergilius: Aeneis
c. műve. Shakespeare több helyen utal erre: Anchises menekítése (a pietas példája), Aeneas
és Dido tragikus szerelme. Mercurius intelme: „Tüstént ráförmed: »Karthagón dolgozol,
asszony / rabja vagy? és robotolva erős várat neki építsz? / Hej, de feledted a földet, a célja-
idat: birodalmad!«” (IV. 265–267) Aeneas más utat választott, mint Antonius. A kötelesség,
a sors rendelése felülírta a szerelmét.
Tetszőlegesen kiválaszthatunk angol szavakat. Például envy (’irigység’), jealousy (’fél-
tékenység, irigység’). A drámai szövegkörnyezetben is van értelmes jelentése, de még kö-
zelebb kerülünk mélyebb értelméhez, ha a részletesen tárgyalt triumphus összefüggésében
vizsgáljuk. A fent hivatkozott elhárító rendszabályok egyik célja éppen a triumphatort
övező irigység elhárítása volt. A szövegekben bőségesen találunk olyan utalásokat, ki-
fejezéseket, amelyek bölcseleti, történelmi magyarázatokat igényelnek. Tanulságos lehet
az egyiptomi istenekre (pl. Kelet asszonya, Básztet), a halottkultuszra való kitekintés. A
drámákban hivatkozott filozófiai irányzatok – epikureizmus, sztoicizmus – is további ma-
gyarázatot igényelnek, hiszen nem helyezkedtek azonos álláspontra (az adott irányzaton
belül sem) egyes bölcselők például a közügyekben való részvétel vagy távolmaradás, a
halálfelfogás, az öngyilkosság kérdésében. Egy-egy kifejezés Platón tanait is emlékeze-
tünkbe idézi.
Meggyőződésem, hogy Shakespeare esetében sem a mégoly kiváló angol nyelvtudás a
megértés kulcsa, hanem a tárgyismeret. Ha több helyen úgy tűnt, hogy nem a drámaírót
elemzem, akkor is Shakespeare világáról értekeztem. Nem elegendő az adott szöveg jelen-

84 versmondó
 ÉLET/MŰ

tését megértenünk, hanem annak kultúrtörténeti jelentőségét kell értelmeznünk. Ehhez

szolgáltattak nem elhanyagolható segítséget, alapot Róma történelmének tényei, vallá-
sának, jogrendszerének előírásai, irodalmának maradandó alkotásai. Shakespeare fent is-
mertetett tragédiái ennek függvényében eredményesen interpretálhatók.
Végezetül ne feledkezzünk meg arról, hogy Angliában a királyság vagy köztársaság di-
lemmája néhány évtizeddel Shakespeare halálát követően véres megoldást eredményezett.

Jegyzetek

36. Shakespeare: Antonius és Kleopatra. (Jegyzetek, i. m. 964. o.) Plutarkhosz: i. m. utószó.

37. Oswald Spengler: A Nyugat alkonya. I–II. Európa, Bp., 1995. (Fordította Simon Ferenc.) II. k. 264–265. o. A mindig
– tárgyalt korunkban is – forrongó Kelet, kiskirályságok, királyok szüntelen hatalomért való törekvése, majd a Római
Birodalom függőségében való megőrzése Shakespeare most vizsgált mindkét tragédiájában megjelenik. Utalások keleti
küzdelmekre, uralkodók állásfoglalása, fegyveres részvétele a római pártharcokban.
38. Vö. Borzsák István: „Horatius-interpretációk I. Exegi monumentum aere perennius… (C. III 30)” In: Dragma I.
Telosz Bp., 1994. (121–128. o. Idézetek: i. m. 125. o.)
Horatius Összes művei Bede Anna fordításában. Európa, Bp., 1989. A 32 soros Kleopatra-óda tengelyében (16. sor: Cae-
sar ab Italia…) Caesar (Octavius) neve áll, ez a magyar fordításban nem érvényesül (17. sor).
Vergilius Összes művei. Magyar Helikon, Bp., 1973. (Fordította Lakatos István.)
39. Vö. Borzsák István: „Otium Catullianum.” In: Dragma I. Telosz, Bp., 1994. 87–92. o. „Catullus élete beleesik a római
köztársaság végküzdelmének szakaszába, amikor – szinte megszakítás nélkül – folyt a küzdelem a különböző pártok,
csoportok, érdekek között, de nem valami előremutató cél szolgálatában, hanem azért, hogy a res publica széthullással
fenyegető keretei között ők uralkodjanak továbbra is és ne más. A harc egyre kíméletlenebb lett, elvadult, és éppen
ezért egyre többen akadtak, akik a küzdő csoportok egyikével sem vállaltak közösséget: visszahúzódtak az addig pa-
rancsolólag előírt közéleti szerepléstől. A hagyományos negotium értelmét veszítette, sőt viszolygással tölthette el az
embereket; a közösségi kötelékek meglazultával egyéni kivezető utat kerestek, egyéni megoldásokkal próbálkoztak.
Ezért lett oly sok híve a minden szépet ígérő keleti kultuszoknak, ezért adták magukat annyian a filozófia (elsősorban
az epikureizmus) tanulmányozására, és ezért fordítottak hátat a költők is a köznek, hogy a maguk egyéni érzéseit
szólaltassák meg.” (I. m. 91. o.) Az otium és a vele járó voluptas (’gyönyör, öröm, élvezet’), a libido (’vágy, kívánság,
önkény, szeszély’), a continentia (’mértékletesség, önuralom’), a temperantia (’önuralom’), a moderatio (’helyes mér-
ték’), a gravitas (’tekintély, méltóság, komolyság’) e tanulmányban is érintett római fogalmainak felidézése témánk
szempontjából sem haszontalan.
Borzsák István: „Pax Tacitea.” In: i. m. 203–214. o.
„A »klasszikus« görög felfogás, mely szerint a béke voltaképpen az örökös háborúskodás ideig-óráig történő megsza-
kítása, a hellénizmus korában gyökeresen más elképzelésnek, illetőleg vágyakozásnak ad helyet3; a római pax elszakít-
hatatlan a céltudatos imperiumteremtés történeti feltételeitől és mindent Róma nézőpontjából szemlélő ideológiától; a
kereszténység pedig – a hellénisztikus, illetőleg ótestamentumi kezdeményezésekhez kapcsolódva, mind a korai görög,
mind a római felfogással ellentétben – a békében látja a normális állapotot.” (203. o.) (3. j. Philémón 71. sz. töredék: a
békének köszönhetünk minden szépet, minden jót, aminek hiányában nem is élet az élet.)
Vö. Borzsák István: „Pax immota (Tac., Ann. IV 32,2)” In: Dragma VII. Telosz, Bp., 2006. 105–116. o. A Numának
köszönhető nagy békességben Róma elerőtlenedik, Tullus Hostilius mozgósító jelensége, folyton kereste a módját
újabb háború fellángoltatásának – hívja fel a tanulmány a figyelmet az antik Rómában elterjedt általános nézetre a tar-
tó béke káros voltáról. Vö. Plutarkhosz: „Ianusnak kétajtajú temploma van Rómában, ezeket az ajtókat a háború kapu-
jának nevezik, mert háborúban nyitva állnak, de mindig be vannak zárva béke idején. A béke azonban ritka dolog volt
Rómában”, a Janus-kapu hosszú ideig (tehát békében) zárva csak Numa idejében (43 évig) és Caesar Augustus Antonius
legyőzését követően volt. (Numa 20.) Tacitus, Seneca stb. osztották a hosszú béke negatív hatásáról vallott nézetet.
Vö. Borzsák István: „Az otium – Catullustól Tacitusig.” In: Dragma. II. Telosz, Bp., 1996. 211–219. o. A tanulmány
üzenete: inertia (’tétlenség, restség’; az emberi ügyességek – artes – kibontakozásának hiánya), desidia („leülés”, amikor
nem akad vállalkozó hősi tettekre), pax, otium, ignavia, neglegentia (’hanyagság’), quies (’nyugalom’, ’halál’), segnitia
(’tunyaság’), tranquillitas (’csendesség, nyugalom, békesség’) – csupa szinonima. A tehetségek alkotókedvét (ingenia
studiaque) könnyebb elfojtani, mint életre szólítani.
40. Oswald Spengler: A Nyugat alkonya. II. k. 638., 632., 633., 634. o.
41. Vö. Hegel: i. m. 76., 77., 563. o.

versmondó 85
ÉLET/MŰ
42. Oswald Spengler: A Nyugat alkonya. II. k 625. o. Ugyanott 174. lábjegyzet: „Teljesen jogos volt, hogy Brutus a holt-
test mellett Cicero nevét kiáltotta, és Antonius is őt nevezte meg a tett intellektuális szerzőjének.” Cicero védekezését
e vád ellen vö. 18. j.
43. Vö. Hegel: i. m. 73. o.
44. Vö. Hegel: i. m. 64. o.
45. Vö. Hegel: i. m. 564., 565. o.
46. Babits Mihály Beszélgetőfüzetei. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1980. I: 1938. II. 1940–41. II. 258. o.

Debreczeni Tibor
LEVÉL ARRÓL, HOGY KILENCVEN UTÁN IS VAN ÉLET

Kedves Barátom!
Azt próbálom leírni – addig, amíg el nem felejtem, mit is szándékozom leírni –, mi szerez
örömöt így az élet végén, mikor az elmúlás megszokhatatlan közelségét mint tudást, már
folytonosan magammal cipelem. Amikor azt érzi az ember, amit Szabó Lőrinctől idézek:
„Öregszem és fáradt vagyok. Kezd fanyar lenni, ami édes, az idő szép lassan kivégez, s
nemsoká mindent itt hagyok.” Mitől léphet mégis működésbe a boldogság-hormon, ami
képessé tesz, hogy vénen is akarjak élni? Az emlékek, a család, az érzéki örömök, a művé-
szet élvezése, az örökélet tudata, a drogok… Minden bizonnyal mindenkinél más a forrás.
Gyarló ember vagyok. Bevallom, nekem szükségem van valamiféle sikerélményre. Feldo-
bódom ugyanis, ha jelzést kapok: még számon tartanak, érdeklődnek irántam, reagálnak
a leveleimre, telefonálnak, emlékeztetnek közös, régi élményekre, sejteni engedik, hogy
szeretnek. Ilyenkor elfelejtem, hogy jószerével csak múlt vagyok.
Az utóbbi héten történt, hogy a nyugdíjat is hozó postás-hölgy két folyóirattal csengetett
fel a negyedikre, a Búvópatak és a Versmondó legfrissebb számával. – Milyen kedves a szer-
kesztő, hogy gondolt rám, csak úgy, noha nem is vagyok előfizetőjük – mondom a felesé-
gemnek. Ám ő észreveszi, neki még jó a látása, hogy mind a két folyóiratban van egy-egy
írásom. Mégpedig a Facebookra feltett leveleim egyike. – De hisz akkor ezek szerzői tisz-
teletpéldányok! – örvendezek. Meg is lepődtem, annyira meg, hogy majdnem elfelejtettem
maszkot tenni az arcomra, amikor leszaladtam az utcára vásárolni egy fél liter Zubrowkát,
hogy megünnepeljük a nem mindennapi eseményt.
Képzeld, barátom, éppen itt tartottam a levél írásában, amikor csengett a telefon, s egy ré-
gebben hallott hang szólt bele. Rögtön megismertem, hiszen ez az én kedves tanítvány-ba-
rátom, Papp Zsolt, kecskeméti iskolaigazgató, akivel beszélgetéseink során többször meg-
váltottuk már az iskolai nevelést – Karácsony Sándor szemlélete alapján. Hol a hiba? Mivel
hogy hiba van! Most is a nevelés hogyanjáról beszéltünk. Bizony másként kellene csinálni,
de a vezetés nemigen kíváncsi a más-véleményre.
Folytatom. Van ugyanis valami, amit el akarok mondani, még akkor is, ha a gondolat vis�-
szatérő. Köszönöm, és naponta megköszönöm a Teremtőnek, az Örökkévalónak, az Isten-
nek, hogy nem kellett magányosan megöregednem, hogy a hetvenkettedik együtt töltött
évhez is eljuthattunk. Most is, mire visszaérkeztem, a kedvenc foteljeink előtti asztalon
már kellette magát a két pohárka, melyek arra vártak, hogy beléjük töltsem az egy centnyi
italt, hogy aztán koccintsunk. S miként ilyenkor szoktuk, ropogtassunk valamit mellé, s

86 versmondó
 ÉLET/MŰ

ha jó a kedvünk, beszélgessünk is. Emlékszem, hogy Weöres Sándor

sok más egyéb között – én forszíroztam a témát – ÖRÖKLÉT
erről is szóltunk: mi van, lesz a halál után? Közben
bal tenyeremmel simogattam a feleségem kezét, A Föld, hol az élet terem,
mely a mellettem lévő fotel karfáján nyugodott, a a mindent elnyelő sírverem
jobbal meg szorongattam a poharat, melyben még a síkság, hegy, tenger, folyó
mindig volt egy párányi a lengyel vodkából, amely- öröknek látszik és muló.
be, beszélgetés közben, bele-belenyalintottam.  
Aztán más is eszembe jutott. Történetesen Petőfi Világűr és mennyboltozat
Sándorunk Beszél a fákkal a bús őszi szél című verse, sok forgó égi kapcsolat
melyben – velem ellentétben – a nagy költő egyik a milliárdnyi tűzgolyó
kezével felesége hullámzó kebelével foglalatosko- öröknek látszik és muló.
dott, a másik kezében meg egy könyvet szoronga-  
tott a szabadságháborúk történetéről. Ezen derült Mit eltemet a feledés,
az asszonyom is, én meg még külön örvendeztem, egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
hogy nem lettek hozzám hűtlenek a pajzánkodó egy rezdület mely elpörög
asszociációk. Múlónak látszik és örök
Barátom, van élet kilencven után is! Pláne, ha az  
ember már megkapta a két „koronás” injekciót, és Mert ami egyszer végbement
gyakrabban láthatja a leszármazottjait, és képes na- azon nem másít semmi rend,
ponta sétálni a tavaszt sejtető közeli parkokban. És se Isten, se az ördögök:
nem utasítja el magától a Zubrowkát sem. mulónak látszik és örök.
Ezzel be is fejezem a levelemet. Elég rövid, tehát ol-
vasható. Mindenki azt mondja ugyanis, hogy a fiatalabbak és a kevésbé fiatalabbak inkább
csak az üzenő gombokat szeretik nyomogatni.
A feleségemnek, hogy azért ne higgyük, hogy ez a tavasz a mi tavaszunk, felolvastam
Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versét, amely rólunk szól. S ennek a költeménynek a
parafrázisát is, melyet Kerék Imre írt, s a Búvópatak 2021. januári számában olvasható, s
amely még inkább rólunk szól. Ebből idézem az utolsó két versszakot.

„Óh, a szárnyas idő hirtelen elröpül –

nézzük kékbe-tűnő röpte ívét együtt,
kedves, sejtve, mi vár még ezután ránk.
Minden csak jelenés, tudod.

Nézzük hát derüsen, hogy elvirít

tavaszunk koszorú-bimbaja. Int az ősz:
ízleljük piruló, zsenge gyümölcseit,
nektárját, amíg élhetünk.”
 Ölellek szeretettel: Dété

versmondó 87
GALÉRIA – NEGYEDÉV PILLANATKÉPEI

88 versmondó
 GALÉRIA – NEGYEDÉV PILLANATKÉPEI

versmondó 89
GALÉRIA – NEGYEDÉV PILLANATKÉPEI

90 versmondó
 GALÉRIA – NEGYEDÉV PILLANATKÉPEI

versmondó 91
VERSENYRŐL VERSENYRE

Wiegmann Alfréd
SZOROS MEZŐNY, ÁRADÓ SOROK…
… a VI. Nemzeti VERSeny első állomásán

A hatodik alkalommal megrendezett Nemzeti VERSeny – melynek elnevezésében a VERS

szót nagybetűkkel írjuk, talán a vers fontosságának újból és újból való megerősítése jel-
képeként is – igazán izgalmasan indult, mert egyfelől igen nagy számban jelentkeztek
versenyzők határokon innen és határokon túlról is, másfelől igen felkészült mezőny mu-
tatkozott be, és hívta ki egymást erre a nemes művészeti megmérettetésre. Amint a régi
filozófiai gondolat is tartja, a mennyiség átcsaphat minőségbe, úgy tetszik, idén már át-
csapott. Nagyon erős küzdelem folyt a bennmaradásért, a továbbjutásért. Öröm volt látni,
hogy a jelentkezők nagy többsége nemcsak átabotában, kutyafuttában készítette el a vers
felvételét, hanem készült rá, sok tekintetben. Például megfelelő öltözet, megfelelő helyszín
kiválasztásával.
S amikor a választott verseket úgymond ki kellett tenni, kiteregetni a videófelvétel során,
igazán apait-anyait beleadtak abba a bizonyos nagybetűs VERS, az ő versük előadásába.
Az igényesség a videófelvétel minőségének javításában is megmutatkozott, mind a képi
látás és rögzítés, mind – és ez egyáltalán nem jelentéktelen dolog – a hang rögzítésekor.
Régebben gyakran találkoztunk visszhangos, összemosott, halk, érthetetlen hangzással, itt
most ilyen felvételek elenyésző számban akadtak. A közelképek is ezt az őszinteséget, köz-
vetlenséget, szívbéliséget erősítették. Még azok a felvételek is hordoztak mindebből vala-
mit, amelyeknek az előadója még nem rendelkezik országosan elvárható szinttel. Ám ők is
megmutatták, hogy bennük is csupa nagybetűs a vers. Érdekes volt, hogy néhányan már a
klip képi elvárása felé nyitottak (több-kevesebb sikerrel, mert itt már felmerül a filmi látás-
módra, a képiségre, a zene használatára, a vágástechnikára stb. vonatkozó szakmai igény).
A második fordulóban feltehetően nagy küzdelem lesz e sajátos művészeti feladat, a vers-
klip megfogalmazása és elkészítése terén is.
A verseny kiírása beletalált egy közhangulatba, mert a versenyzők által megszólaltatott
művek szívesen reflektáltak a felvillantott témákra. Elhangzottak az újrakezdés költésze-
téhez kapcsolódó versek, egy-egy klasszikus magyar költő szabadon választott alkotása
(elég sok költeményét mondták a száz éve született Pilinszky Jánosnak), és számos remek
kortárs magyar költő műve. Külön öröm megfigyelni, hogy a legfrissebb költői termésből
is sokan szemelgettek, így ez a verseny valóban hozzájárul a költészet legfrissebb gyümöl-
cseinek népszerűsítéséhez.
Üdítő volt látni egy-egy klasszikus – akár jól ismert – vers friss, újszerű megszólaltatását.
A klasszikus anyagoknál a fiatalok szabad és értelmes anyagkezelését, a modern verseknél
az eszköztelen, csak szinte suttogó, magánmonológként történő felfogást. Elenyésző volt a
túlságosan formalista, öncélú szövegmondás.
Szakmai értekezések és a zsűri komoly munkája közepette született meg az eredmény.
A zsűri a versválasztást, a vershez való viszonyt, viszonyulást és hitelességet, az előadói
eszközöket, valamint a művészi tolmácsolás hatásfokát vizsgálta elsődlegesen, s ez alapján
alakította ki anonim szavazással a továbbjutók listáját. A VI. Nemzeti VERSenyen 85 ver-
senyző jutott tovább egyeneságon, a zsűritagok szavazatai alapján a középdöntőbe.

92 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

A közönség 5 versenyzőnek adott továbbjutási lehetőséget.

Szóval: szoros a mezőny, áradók a sorok, s izgalmasnak ígérkezik – sporthasonlattal élve
– ennek a sajátos triatlonnak a második ágazata, a versfilmek, versklipek versenye.

Olt Tamás
LATINOVITS-CSAL EMLÉKEZTÜNK A RÖPÜLÉS BOLDOGSÁGÁRA

Egy évvel ezelőtt a világjárvány miatt

elmaradt a Latinovits Zoltán versmondó
találkozó és verseny, így aztán két évet
kellett arra várni, hogy újra találkozza-
nak Magyarország és a Kárpát-medence
középiskolás és felnőtt versmondói Ba-
latonszemesen, Latinovits végső nyug-
Olt Tamás és kisfia a Latinovits Versmondó Találkozón helyének szomszédságában. Az utolsó
találkozón még a zsűri soraiból figyelte
a versenyt az alapító, szervező Kiss László, akinek az egész alakos képe mindvégig ott állt
a színpad mellett, figyelve és segítve a versmondókat.
A hosszú, kényszerű kihagyás után láthatóan nagy lelkesedéssel várták a versenyzők a
találkozót, amely valódi, színes kulturális program volt. A 26 éve hagyományt teremtett
rendezvényen megkoszorúztuk Latinovits Zoltán, Bujtor István, valamint a művelődési
ház egykori igazgatója, Csonka Márta sírját. A színészkirály sírjánál hajdani növendéke,
Havas Judit előadóművész mondott beszédet, személyes történetekkel emlékezve a nagy
tanítómesterre. Felavattuk Kiss László gránit emléktábláját a Latinovits Zoltán Művelődési
Ház és Könyvtár falánál. Gerendás Péter előadóművésszel, Wiegmann Alfréddal, az Első
Magyar Versszínház művészeti vezetőjével, illetve Lutter Imrével, a Latinovits Emlékmű
Alapítvány elnökével – zenével, versekkel és saját élményekkel – idéztük meg Kiss Lász-
lót. Az emléktábla avatásán közreműködött Szennik Éva, a Magyar Versmondók Egye-
sületének kommunikációs alelnöke és Király Erika Radnóti-díjas versmondó, a verseny
moderátora. 
Este, a verseny első fordulója után Havas Judit – Antal Gábor zongoraművésszel – nyű-
gözte le a közönséget verses, zenés pódiumi estjével. A vacsora immár hagyományosan
bográcsban készült paprikás krumpli volt, amit a hajnalig tartó táncos mulatság közepette,
a Popdealers zenekar fergeteges hangulatteremtő zenéje mellett fogyaszthatott el min-
den versenyző és kísérő. A programok
nagy részén a település polgármestere,
Németh Kornélné is részt vett, illetve ő
maga nyitotta meg a versenyt is.
A találkozó másnapján a zsűri ismertet-
te a továbbjutókat (19 ifjú és 11 felnőtt),
akik második versükkel léphettek a pó-
diumra. A 20. századi magyar költészet
jól ismert, prominens alkotásai mellett
jó néhány ritkán mondott, kevésbé is- Latinovits Versmondó Találkozó

versmondó 93
VERSENYRŐL VERSENYRE

mert alkotás is elhangzott, meglehetősen széles repertoárt felölelve. A versenyzők száma

– pontosan félszázan mérették meg magukat – is arról tanúskodik, hogy a találkozó hi-
ánypótló szerepet töltött be. Jó hangulatban, egymást segítve, támogatva, mind a fellépők,
mind a közönség részéről nagyon odafigyelve, és közben ünnepélyes keretek között zajlott
a rendezvény. A házigazda – a művelődési ház igazgatója, Moldován István – a verseny vé-
gén a zsűrivel együtt nyújtotta át a résztvevőknek az emléklapokat egy ajándékkönyvvel,
a győzteseknek pedig az értékes díjakat.
Csodálatos élmény volt számomra, és nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettem ezen a talál-
kozón. Számos tehetséges előadót ismerhettem meg, igazi meglepetésekkel tarkított reperto-
árjuk pedig valóban színessé varázsolta ezeket a felemelő napokat.
Az a jó előadás, ami valahol megosztó, vitára késztető, ami felemel, megmosolyogtat, kön�-
nyekig hatol, ami ajándék, és sokáig elkísér. A résztvevők csupa ilyen élménnyel tettek gaz-
dagabbá, amiért örökre hálás leszek nekik. A versmondó egyesületnek pedig azért, mert meg-
tiszteltek avval, hogy köreikbe emeltek. Szívemből remélem, nemsokára újra találkozhatunk.

A zsűri tagjai voltak:

Linka Ágnes előadóművész, műsorvezető, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi

tagja
dr. Lutter Imre zsűrielnök, előadóművész, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi
elnöke, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
Olt Tamás színművész, rendező, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti igazgató-
ja, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi tagja
Wiegmann Alfréd rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének versszínházi alelnöke

Díjazottak:

Ifjúsági korosztály (21 éves korig)

1. helyezett: Beke Marcell – Marcali
Micsinai Dominik – Nagykanizsa
2. helyezett: Hefler Flóra – Gyenesdiás
3. helyezett: Lengyel Anna – Dunakeszi
Petrov Kata Panna – Helvécia
Különdíj: Simon Petra Csenge – Kistarcsa

Felnőtt korosztály (22 évtől)

Latinovits-díj: Fási Barnabás – Nagykanizsa
2. helyezett: Péderi István – Miskolc
3. helyezett: Péter Lea – Szeged
Különdíj: Strich Lászlóné – Budapest
Kotán Sándorné – Dabas
Jutalom: Kothencz Jánosné – Veszprém
Szegedi Géza – Attala

94 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

AUGUSZTUSBAN ÚJRA BUJTOR ISTVÁN FILMFESZTIVÁL!

Kész a program, 110 film van versenyben

167 nevezett alkotás közül 110 film került be

a XII. Bujtor István Filmfesztivál versenyprog-
ramjába, amelyeknek nagyjából egyharmadát
meg is nézheti a közönség Balatonszemesen,
a fesztiválon, ahol találkozhat az alkotókkal
is augusztus 19. és 22. között. A Latinovits
Emlékmű Alapítvány közzétette a programot:
idén sem maradnak el az Ötvös Csöpi-klasszi-
kusok, rengeteg koncert, utcaszínház, ételkós-
toló, emlékkiállítás, veteránautós találkozó, retró utcabál és gyerekprogramok várják az
érdeklődőket.
A Bujtor-emlékkupa oldtimeres résztvevői konvojban indulnak majd a keleti és nyugati
autócsodákkal a filmfesztivál központi helyszínéhez – a Balatonszemesi Latinovits Műve-
lődési Ház vörös szőnyege elé –, ahol igazi kaszkadőrshow-val, koncerttel, ünnepélyes be-
vonulással és koktélpartival indul majd a nagy csinnadratta a XII. Bujtor István Filmfesz-
tiválon augusztus 19-én. Piroch Gábor – számos hollywoodi szuperprodukció, és persze
az Ötvös Csöpi-filmek kaszkadőrmestere – vezényletével akciófilm-jelenetet láthat majd a
közönség testközelből. A retró hangulatot erősítve rendőr Zsigulik felvezetésével szállnak
ki a sztárvendégek és az alkotók a versenyprogram filmes vetítéseinek és a közönségtalál-
kozóknak otthont adó művelődési ház előtti vörös szőnyegen, ahol koccintanak a rajon-
gókkal. Esténként a kertmoziban jönnek a nagy Bujtor-klasszikusok: A Pogány Madonna,
Az elvarázsolt dollár, a Hamis a baba és a Csak semmi pánik.
A filmes kínálat természetesen a versenyfilmes programba bekerült 110 filmből kerül ki.
Ezeket a mozirajongók az alkotókkal együtt, pódiumbeszélgetések mellett nézhetik meg.
Az előzsűri által versenybe engedett alkotások között 35 játékfilm és kísérleti fikciós al-
kotás, 25 dokumentum-, ismeretterjesztő és portréfilm, 3 animációs alkotás és 47 versfilm
szerepel. A szakmai zsűri elnöke Ferenczi Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező, forgató-
könyvíró, az SzFE, az ELTE és a Metropolitan Egyetem tanára, Fábry Zoltán tanítványa.
A zsűri színész tagja Stork Natasa, a 2021-es Berlinale Shooting Stars programjának dí-
jazottja, aki a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmben nyújtott
alakításáért a Les Arcs, a Valladolid és az Antalya nemzetközi filmfesztiválokon elnyerte
a legjobb női főszereplőnek járó elismerést. Mellettük Kalász József filmrendező, vágó,
a Magyar Független Film és Video Szövetség (MAFSZ) dunántúli küldötte, Wiegmann
Alfréd nívódíjas, Radnóti-díjas színházi és tévéfilmrendező, az Első Magyar Versszín-
ház művészeti vezetője, valamint Lutter Imre fesztiváligazgató, Radnóti- és Bánffy-díjas
előadóművész, producer, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és a Latinovits
Emlékmű Alapítvány kuratóriumi elnöke vesz részt a zsűri munkájában.
Bujtor nyomán a titok, a bűnügy, a rejtély, a humor és kacagás, a karantén, az emberi
élet és a költészet az alapja az elmúlt másfél év izgalmas filmjeinek, amiket befogadott a
fesztivál. A 110 versenyfilm között pár perces és egész estés filmek egyaránt szerepelnek.

versmondó 95
VERSENYRŐL VERSENYRE

Az animációs filmek között érdekes alkotás

Bud Spencer és Terence Hill párosának szokat-
lan ábrázolása Porpáczy Zoltán rendezésében.

A játékfilmek között van Aracsi Norbert

Elfelejtett nemzedék című alkotása, amely
négy magyar katona sorsát mutatja be a
második világháború sújtotta Magyarország
Molnár Ferenc Caramel a vörös szőnyegen végnapjaiban. Dézsy Zoltán Tíz perc múlva há-
rom című romantikus nyomozása során – Kassai Ilona, Andorai Péter Krisztián és Vészabó
Noémi főszereplésével – egy festőnő által készített kép nyolcvan év távlatából misztikus
módon összekapcsolja a jelent és a múltat. Kifejezetten érdekes kísérleti fikciós alkotás-
sal került a versenyprogramba Végh Vozó Zoltán, aki Hitchcock 60 éves Psycho című
filmjének zuhanyjelenetét forgatta újra képkockáról képkockára 60 ismert színésznővel.
Minden snittben másik színésznő szerepel, többek között Törőcsik Franciska, Péterfy Bori,
Ónodi Eszter, Gubás Gabi, Osvárt Andrea, Haumann Petra, Hűvösvölgyi Ildikó, Caroline
Boulton, Vándor Éva, Szulák Andrea, Pásztor Erzsi és Nyertes Zsuzsa. Ebben a filmben sze-
repelt utoljára Törőcsik Mari. Somossy Barbara Ha van még idő címmel Latinovits Zoltán
és Ruttkai Éva szerelme emlékének szánta Koltai Lajos ihlette filmetűdjét, amelyben Há-
mori Ildikó és Benkő Péter alakítja a két legendás színészt. Pataki András Sári-gyöp című
filmje Horváth Teri Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész életműve
előtt tiszteleg. Százados Miklós kísérleti filmje, A kilépő (Outbound) Kecskeméti Zsuzsi,
Kovácsovics Fruzsina, Pallag Márton, Péterfy Bori, Sápi Géza, Urbán Tibor és Wagner
Austin hangján, Kádas Péter speciális effektjeivel egy kilépés történetét mutatja be, rend-
hagyó képi világgal.
A dokumentumfilmek között érdekes időutazást mutat be Oláh Judit filmje: az éppen ha-
nyatlóban lévő szocialista Magyarországon működött egy különleges tábor, ahova sok
gyerek szeretett volna eljutni. A háromhetes tematikus nyaraltatás egy képzeletbeli ország-
ba, Epipóba repítette a résztvevőket, messze az akkori rideg valóságtól. Mikor az egykori
táborlakó, Judit kislánya nyári táborba szeretne menni, csaknem 25 év után újra találkozik
egykori társaival, hogy együtt értsék meg, hogyan él bennük Epipó, ez a zárt, misztikus
és titkokkal terhelt világ. A Makói Városi Televízió egyik versenyfilmje a sajtótörténelem
nagy alakjáról, a makói születésű Pulitzer Józsefről készített kisfilmben kifejezetten a helyi
vonatkozásokat kutatja. Poroszka Magyar Zsolt Méhlegelők című ismeretterjesztő filmje
szinte egyenes folytatása a korábbi filmfesztiválon bemutatott díjnyertes alkotásának. Bá-
rány Krisztián és Takó Sándor Erdély – Ég és föld között című filmjében mítoszok és legen-
dák nyomába indulnak. Négyrészes sorozatuk záró epizódjában bemutatják a középkor
legnépszerűbb szentje, László király gonosszal vívott harcát. Felkeresik a funtineli boszor-
kány erdejét, s utánajárnak annak is, hogy a fáma szerint melyik várba falazták be Erdély
lelkét.
A versfilmek között a nagy klasszikus költők – Petőfi Sándor, Ady Endre, Tóth Árpád,
Radnóti Miklós, Márai Sándor, Pilinszky János, Reményik Sándor, Nagy László és Weöres
Sándor – alkotásainak feldolgozása éppúgy szerepel, mint Kányádi Sándor, Bella István

96 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

vagy Petri György verse, akinek Sláger című

költeményéhez készített különleges, ironikus
filmet az elmúlásról Bencze Blanka. A Színház-
és Filmművészeti Egyetem több versfilmmel
is nevezett. Berecz Péter a Tiszta szívvel című
verset dolgozta fel újragondolt filozófiával.
Mádai Vivien Poetré című filmjében pedig Eke
Angéla színművész beszél Kosztolányi Dezső
Akarsz-e játszani című versén keresztül saját
életéről. Retro utcabál a filmfesztiválon
2021. augusztus 19-től 22-ig, a fesztivál egésze alatt várja a látogatókat a Bujtor István-em-
lékkiállítás, amelyen találkozhat a közönség Kardos doktor rendőrszobájával, egykori fil-
mes mementókkal, kellékekkel, relikviákkal – középpontban A Pogány Madonna és a Ha-
mis a baba eredeti szobrával, hajós ereklyékkel, filmes kulisszafotókkal, plakátokkal –, s a
fesztivál történeti emlékeivel. Megkóstolhatjuk Ötvös Csöpi kedvenc ételeit a fesztiválhoz
csatlakozó éttermekben, büfékben. Lesz koszorúzás a sírkertben Bujtor és Latinovits végső
nyughelyénél. A családi programok között olyan színhá-
zi előadások is szerepelnek, mint a Padlás című musical
és a Ludas Matyi. Mónus József többszörös világrekorder
íjász balatoni csúcsot állít fel azzal, hogy a nyílt vízről
850 méterre kilő a partra. Lesz vásár és koncertek, mi
több, retró utcabál! Filmzenei, operett- és musicalsláge-
rek hallhatók a Pécsi Nemzeti Színház művészeivel. Fel-
lép Takács Nikolas, Huzella Péter, Gerendás Péter, Cory/
HappyGang, Szirota Jennifer, a PTE Brass Band fúvósze-
nekar. Fergeteg partyt tart DJ Dominique, és sláger disz-
kót játszik élőben a La-No Live zenekar.
A Bujtor István-díjat kategóriánként ítélik oda, és au-
gusztus 22-én adják át, ünnepélyes keretek között. Külön
is díjazzák majd a legjobb alakításokat, forgatókönyvet,
operatőri és vágó munkát, a legjobb effekteket, zenét,
szerkesztést és rendezést. A szervezők idén is számíta-
nak a Bujtor és a Frenreisz család részvételére. A fesz-
tivál védnöke Bujtor Judit, igazgatója Lutter Imre, fő tá-
mogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kulturális Államtitkársága.
A részletes program a www.bujtorfilmfesztival.hu oldalon olvasható.
A fesztivál Facebook-oldala folyamatosan hozza az új információkat.

versmondó 97
VERSENYRŐL VERSENYRE

98 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

20. JUBILEUMI
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

„Vers, ahogy még nem ismered…”

Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje
FELHÍVÁS A VERSENYPROGRAMRA
A Magyar Versmondók Egyesülete
és a kaposvári Csiky Gergely Színház
az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesülettel
együttműködve meghirdeti
a 20., jubileumi Kaleidoszkóp VersFesztivál versenykategóriáit.
A Kaleidoszkóp VersFesztivál Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszem-
léje, ahol a vers valamennyi formája bemutatkozik. A versenysorozaton színészek,
előadóművészek és társulatok, valamint filmes alkotók és versmondók versenyeznek
produkcióikkal. A versenyprogram közönség előtt zajlik.
Időpont: 2021. november 3–7.
Helyszín: Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Fővédnök: Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára
Házigazda: Fülöp Péter színházigazgató, az EMMI kulturális helyettes-államtitkára
Fesztiváligazgató: Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
Szakmai vezető: Olt Tamás, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti igazgatója
A Kaleidoszkóp díj mellett a fődíj:
versmondás kategóriában,
nem hivatásos előadóknál – junior kategóriában 30.000 Ft,
ifjúsági és felnőtt kategóriában 50.000 Ft;
hivatásos előadók esetében 100.000 Ft.
versfilm és verszene kategóriában 100.000 Ft,
versszínházi előadásoknál egyéni vagy társas előadás esetén 200.000 Ft,
társulat esetén 1.000.000 Ft!
A zsűri dönthet a helyezések és a díjak megosztásáról, illetve a pénzjutalmak
egy részének tárgyjutalomként történő kiadásáról.

versmondó 99
VERSENYRŐL VERSENYRE

VERSENYKATEGÓRIÁK

VERSMONDÁS
VERSSZÍNHÁZ
VERSZENE
VERSFILMEK

Nem hivatásos versmondás 1. – Junior versmondó szalon

Nevezhet minden 10 és 14 év közötti versmondó két szabadon választott verssel vagy pró-
zával, amelyek közül az egyik klasszikus, a másik kortárs szerző alkotása. Egy vers/próza
időtartama nem haladhatja meg a 4 percet!

Kortárs szerzőnek tekintjük az élő és a 15 éven belül elhunyt szerzőket, akiknek saját kötete
jelent meg, és az irodalomtörténet számára ismert alkotók.

Nem hivatásos versmondás 2. – Ifjúsági és felnőtt versmondó szalon

Nevezhet minden 14. életévét betöltött versmondó két verssel vagy prózával:
a rendszerváltoztatás irodalmához kapcsolódó közéleti költészet egy darabja
Pilinszky János születésének századik évfordulója apropóján Pilinszky egy verse

Egy vers/próza időtartama nem haladhatja meg a 4 percet! A zsűri külön értékeli az ifjú-
sági (14-25 év) és a felnőtt (25 év felett) korcsoportot. Hivatásos színész és előadóművész
ebben a kategóriában nem versenyezhet.

Versmondás – Művész versmondó szalon

Nevezhet minden színész és előadóművész két verssel:

egy klasszikus költő verse
egy élő költő alkotása

100 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Versszínház

Csak hivatásos előadók (színészek, előadóművészek) és társulatok (kőszínházak, alterna-

tív/független színházak, vándortársulatok) jelentkezhetnek, az alábbi kategóriákban:
Verses nagyszínházi előadás: elbeszélő költemények, verses drámák, verset vagy balladát
feldolgozó színházi előadások. Legfeljebb 2 felvonás.
Előadóest: Önálló vagy társas pódiumi est, melynek műsorán többnyire vers vagy próza
szerepel
Verses monodráma: egy- vagy többszereplős, de egy szereplőre épülő (egy beszélő) verses/
lírai mű kamaraszínpadi feldolgozása
Performansz: egy- vagy többszereplős, többnyire versre és prózára épülő, rendhagyó (nem
a már ismert színpadi formákra épülő) előadás. 1 felvonás, maximális játékidő: 60 perc
Mozgásszínházi előadás: költői művekre, versekre, prózára épülő koreográfia
Emlékest vagy jubileumi előadás: versösszeállítás, drámajáték a kerek évfordulós költők és
írók életműve kapcsán. 1 felvonás, maximális játékidő: 60 perc

Verszene, énekelt vers

Bármely (szabadon választott) énekelt vagy megzenésített vers, zenekari kísérettel vagy
anélkül. Legalább 3 dal, de legfeljebb 40 perces koncert adható.

Versfilmek

Professzionális és nem hivatásos filmesek versenye: a költészet bármely tartalmi és formai

jellegű audiovizuális megvalósítása etűdszerű, rövid, 5-10 perces, vagy hosszabb léleg-
zetvételű, de legfeljebb 40 perces alkotásokkal. Olyan kisjátékfilmek, hangulati klipek és
etűdök, valamint dokumentarista, illetve animációs alkotások készítésére és bemutatására
hívjuk a független filmes alkotókat, alkotóközösségeket, amelyek bármely költő vagy író
szellemi örökségét vállalva, az adott szerző munkásságának jegyében készülnek, vagy kü-
lönböző (egy vagy több) költészeti alkotást dolgoznak fel filmes formában.

NEVEZÉSI FELTÉTELEK

Nevezni csak online lehet, a hivatalos nevezési lapon, amely a www.versfesztival.hu oldal-
ról automatikusan beküldhető. A nevezés a jelentkezési lapon megjelölt versvideó linkjé-
vel történik, amit előzsűri néz meg és értékel. Az előadásokat, versmondást, koncertet is
rögzíteni szükséges, és az online (YouTube, Drive stb.) linket a nevezési lapon a megfelelő
helyre kell bemásolni, akárcsak a versfilmek esetében. Minden kategóriában a legjobb ver-
senyzők jutnak be a versfesztivál élő döntőjébe, a Csiky Gergely Színházba.

versmondó 101
VERSENYRŐL VERSENYRE

Kötelező melléklet a nevezéshez kategóriánként:

– versmondás: 18 év alatti vagy gyámság alatt álló jelentkező esetében törvényes képviselő
nyilatkozata
– versszínház: hozzájárulási nyilatkozat, rider
– verszene: hozzájárulási nyilatkozat, rider
– versfilmek: hozzájárulási nyilatkozat

A jelentkezési lapon, valamint a riderben megjelölt technikai igényeket és kellékeket alap-

szinten biztosítjuk, az extra igényeket a fellépők maguk biztosítják. Kérjük, ennek figye-
lembevételével jelentkezzenek!

Nevezési díjat abban az esetben kell fizetni, ha a produkciót/előadót/alkotást az előzsűri

beválogatja a versfesztivál versenyprogramjába. A jelentkezéssel ezt a tényt a jelentkező
elfogadja.

A beválogatott produkciók nevezési díjai:

versmondásnál 4.000 Ft/fő
versszínházi előadások esetében 30.000 Ft/produkció
verszenei koncerteknél 10.000 Ft/együttes vagy előadó
versfilmes alkotóknál 4.000 Ft/film

A nevezési díj tartalmazza a fellépés/bemutató napján a szállást és az étkezést (csoportok,

társulatok esetén legfeljebb 5 főig, a többi önköltséges). A nevezés nem garantálja a ver-
senyprogramba kerülést. Az utalásnál a közlemény rovatban kérjük feltüntetni az előadó/
alkotó/társulat/zenekar nevét. Számlaszám:

Magyar Versmondók Egyesülete

MagnetBank 16200106-11646259

Külföldről érkező utalásokhoz szükséges adatok:

Magyar Versmondók Egyesülete
SWIFT – BIC: HBWEHUHB
MAGNET Bank Központi fiók (1062 Budapest, Andrássy út 98.)
IBAN: HU17162001061164766900000000

NEVEZÉSI HATÁRIDŐ
Versszínház, verszene: 2021. július 31. (döntés és kiértesítés: 30 napon belül)
Versmondás és versfilmek: 2021. szeptember 30. (döntés és kiértesítés: 15 napon belül)

További információ:
www.facebook.com/versfesztival
www.versfesztival.hu
info@versfesztival.hu

102 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Merklin Tímea
VERSÜNNEP IKERVÁRON

Április 14-én megrendezték a Regösök húr-

ján… vers- és prózamondó verseny 15. regio-
nális elődöntőjét az ikervári Batthyány Lajos
Művelődési Ház és Könyvtárban – a járvány-
helyzet nehézségei ellenére – negyvenkét ál-
talános iskolás gyermek részvételével, és az
egészségügyi szabályok betartásával – négy
korcsoportban.
A vers a pillanat művészete – mondta Pásti Jó-
Ikervári versünnep zsef szervező, az intézmény igazgatója, utalva
Fotó: Cseh Gábor - vaol.hu arra, hogy a kisebb-nagyobb diákok felkészült-
sége és izgalma is meghatározza a produkció sikerességét. Kifejezte, milyen öröm, hogy
Wiegmann Alfréddal, a Magyar Versmondók Egyesülete versszínházért felelős alelnö-
kével, Radnóti-díjas, nívódíjas rendezővel a zsűri elnökeként találkozhatunk az ikervári
versünnepen, és ő mond bírálatot a produkciókról.
Még Horváth Róbert zsűritag is értékelést várt tőle, aki egy Pilinszky-verssel nyitotta meg
a rendezvényt, hozzáfűzve, hogy a mai napig versmondó, és a mai napig tanul az Első
Magyar Versszínház művészeti vezetőjétől. Ikervár polgármestere, Fehér Ferenc köszöntő-
jében rámutatott, hogy az is nagy szó, ha a szöveget valaki szépen elmondja, mert ki tudja,
később mi lesz belőle.
Valóban nem is verseny-, hanem találkozóhangulatban telt a délután, a zsűrielnök megfo-
galmazása szerint „sarjadzó lelkek próbálgatták a költészet elvont, nem könnyű művelé-
sét”. Amint mondta: formálni, láttatni, szuggesztíven átadni a verseket a jövő feladata lesz,
megtanulva nagyon pragmatikus világunkban a képzelettel is szállni, s felidézni a versek
gesztusait, mely közelebb visz a tartalomhoz. William Shakespeare-t idézte: „Oly szövetből
vagyunk, mint álmaink, s kis életünk Álomba van kerítve” – biztatva a gyerekeket: képzel-
jék is el, amit a szavak szintjén mondanak.
A felkészítőknek javasolta, hogy keressenek az irodalmi folyóiratok által már befogadott,
publikált költemények között, mert egyébként nem minden „minőségi”, ami ki van nyom-
tatva, és nem mindegy, mit adunk a gyerekek kezébe. Csoóri Sándor Csodakutya című
versét többen is előadták. Igen érdekes, hogy ki tudja „jobban” mondani.
Nagyon tanulságos és könnyen érthető volt a gyerekek számára, ahogy a zsűrielnök Tam-
kó Sirató Károly Kottentotta című verséhez fűzve érzékeltette a gesztusok előhívását: mi-
ként veheti kézbe az őskövet a kis hottentotta, és milyen lehet az a szituáció – kézmoz-
dulatokkal, tekintettel létrehozva –, amelyben a fiú nézi az öregapjával, és megállapítja:
„lehet harmincezer éves… Egyik ősöd pattentotta!” Wiegmann Alfréd megfogalmazása
értelmében érdemes „jobban letapogatni” a verseket. Mit hoz fel bennünk például az, hogy
„lábamhoz térdepel egy-egy bokor” – ezek nyomán keletkezik bennünk az öröm.
Horváth Róbert azt javasolta, hogy a kicsik először tanuljanak rövid verseket, hogy rutint
szerezzenek az előadásban, és hogy hogyan tudják lekötni a közönség figyelmét hos�-
szú perceken át. Vannak olyan költemények, amelyeket érdemes későbbi életkorban el-

versmondó 103
VERSENYRŐL VERSENYRE

mondani. Úgy vélte, célszerű lenne profi versmondókat hallgatni otthon. Nem azért, hogy
lemásolják a gyerekek, hanem azért, hogy eltanulják és beépítsék saját előadásmódjukba
a művészi eszközöket.
A zsűritag kifejtette: nem baj, ha meglepik olykor a közönséget egy-egy új, mai – kortárs
– verssel, de a klasszikus költőktől válogatva is sokat lehet tanulni. Felhívta a felkészítők
figyelmét arra, hogy van a Magyar Versmondók Egyesületének olyan könyve, amely a
versmondást tanítja. Aki ezzel az előadó-művészeti ággal komolyabban akar foglalkozni,
annak érdemes beszereznie.
A zsűri – melynek munkáját Horváth Imréné is segítette – a felső tagozatos diákok közül
öt főt javasolt az országos döntőbe.
 Közzétette: Pásti József
 (Forrás: vaol.hu)

Borbély Sándor
REGÖSÖK HÚRJÁN…
Az újrakezdés művészete

Majd egy évvel ezelőtt találkoztunk utoljára

személyesen, amikor még lehetett, a Regösök
húrján… elnevezésű vers- és prózamondó ver-
seny döntőjét jelentő gálán a legfiatalabb vers-
mondó generációval, az általános iskolásokkal,
közülük is az elődöntőkről továbbjutó legjobb
kiselőadókkal. 2021. június 12-én, szombaton
újra élettel telt meg a Fővárosi Művelődési
Ház, hogy a gyermekek és fiatalok hagyomá-
A Regösök húrján... gálája Budapesten nyosan legnagyobb versmondó megmérette-
tése idén – a vers ünneplésén kívül – az élő
színház ünnepévé is váljon. Az élő jelenlétünk által lett azzá! A Covid-19 járványhelyzet
enyhülése végre lehetővé tette ezt a nagyon várt személyes találkozást. A versmondó, a
játszó ember, és a hallgató, a néző, vagyis a befogadó újbóli találkozása a valós térben. Ez
varázsolta igazán felemelő ünneppé ezt a napot!
„Come a passionate speech!” Egy indulatos szavalást! – mondja Hamlet a színészeknek. Ez
az idézet motoszkál a fejemben, miközben a helyszín felé tartok. Istenem! Mióta vártam
erre. Jelen vannak! Léteznek! Újra élőben hallgathatjuk, érezhetjük egymást. S bár még
a maszk jogos óvatosságból jelen van, megszülethetett újból a csoda, a színház lényegét
adó „itt és most” lelkiállapota, a költészet, a pódiumművészet jelenlétisége, a megszülető
pillanat megélésének csodája – ennyi hónap után.
Persze az előválogatók még az otthoni felvételekről, online videók nézésével, értékelésé-
vel teltek. A járvány okozta szükségből volt, aki előnyt kovácsolt, volt, aki hátrányosabb
helyzetbe került. Akárhogy is alakult, ez mindenképpen újfajta kihívást jelentett a vers-
mondóknak és az őt értékelni próbáló művészeknek egyaránt. Kihívás és küzdelem volt
számomra is! A személyes jelenlét hiánya, a nem közvetlen kontaktus ember és ember
között meghatározó erő, vagyis inkább erőtlenség. Ha ugyanis nincs közvetlen kontaktus,

104 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

akkor a színház lényegét veszítjük el. S mivel a versmondás a színház egyszemélyes, nehéz
és gyönyörűséges formája, a versmondókat is nehéz helyzet elé állította a járvány. „Halott
színházként” éltem meg a mindennapjaimban. Hisz az előadó nem kap visszajelzést a befo-
gadótól, a nézőtől. Belenéz a kamerába és megpróbálja elképzelni, hogy valakik a távolban
nézik őt a virtuális térből, de nem tudja: hatásos-e, amit csinál.
És itt jön a csoda, a képzelet csodája. Ady Endre nagyszerű Petőfi-tanulmányából jutnak
eszembe gondolatok: „Gyermek? Soha sem fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek
számára nem olyan kivételesen adják, mint az Aranygyapjas rendet… hiába keresnénk az
összes nagyszótárú nyelvben több és nagyobb jelzőt: GYERMEK! A gyermek az elevenség,
az öröm, jövőbe ható ígéret: a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten!” A gyerme-
ki képzelet az, ami átsegíti a tehetséges előadót ezen a helyzeten, és így is értékeset tud
alkotni. Mert ez történt a kis regösök révén. Érződött a küzdelem, mely nemes küzdelem
volt, ami legtöbbször győzelemmel végződött. Nehéz és embert próbáló helyzet, de mind-
annyian tanultunk, és még tanulni is fogunk belőle.
A döntő napján izgatottan vártam a személyes találkozást a zsűri egyikeként a versmon-
dókkal. És jöttek a versenyzők! Dunaújváros, Keszthely, Miskolc, Nyíregyháza, Sopron,
Tatabánya, Kiskunfélegyháza és még jó néhány település ismerős arcai, a képernyőről
visszacsillanó tekintetek.
Nem csalódtam! Nagyon sok jól felkészült, hatásos produkciót láthattam a jelen-lét ün-
nepnapján. ÉLŐBEN! Boldogan éltem át olyan pillanatokat, amelyek régóta hiányoztak.
Ilyen volt például, mikor az egyik versmondó egy pillanatra megállt, látszott a riadtság a
szemében, majd megszólalt: Újrakezdhetem? – Hát persze, kezdd újra! Ja, és kérlek, nyu-
godj meg, ez nem von le a produkciód értékéből – mondtam boldogan, a helyzetet élvezve.
És remekül sikerült produkció született ott és akkor tőle. De jó, hogy tudott újrakezdeni!
Ahogy mi, vagyis a társadalom, az ország, a világ is.
Az újrakezdés művészetét tanuljuk most a legkisebb versmondókkal közösen… A ver-
senyzőket is frappírozta ez a visszakapott szabadság. Sok volt a jól és tudatosan választott
mű és a verset értő, érző produktum. Külön öröm, hogy egyre inkább gondolatokat köz-
vetítenek felénk ifjú barátaink. Nem elmondott szavak egymásutánisága, hanem a költői
gondolat értő közvetítése, interpretálása lebeg a szemük előtt, mint elérendő cél. Mernek
élni a csönd hatalmával, tudván, hogy a beszéd hiánya, a hangtalanság is része egy mű
gondolatiságának, érzéseinek, a hatás eléréséhez szükséges eszközöknek. Az általános is-
kolai korosztály versmondói kezdenek úgy tekinteni a versre, mint egy zeneműre, és ez
nagyszerű. Ezek mind örömteli felfedezések. Versenyről beszélünk, de ez a nap, ahogy
Lutter Imre mondta az értékelése során, egyben állapotfelmérés is. Ezen a megmérette-
tésen a versenyzők azt is felmérhették, hol tartanak most, ebben a pillanatban, és merre
tudnak továbbfejlődni.
Sok érték született és szállt el a pillanattal, mert a pillanat művészete a miénk. De bevé-
sődött retinánkba a látvány, a szavak akusztikája tovább visszhangzott fejünkben, és az
érzelmek ereje szívünkbe költözött. A gála résztvevői arany, ezüst és bronz minősítésű
oklevelekkel és személyre szóló ajándékkönyvekkel a kezükben utazhattak haza – távoli
vidékekre, határon túlra is – mosollyal az arcukon, versekkel a lelkükben.

versmondó 105
VERSENYRŐL VERSENYRE

Egy József Attila-töredék jut eszembe, úgy gondolom, nem véletlenül:

„Irgalom édesanyám, mama, nézd,

jaj kész ez a vers is!”

A zsűri tagjai voltak:

Dr. Lutter Imre Radnóti-, Wlassics- és Bánffy-díjas előadóművész, drámapedagógus
Pál Péter, a Kaposvári Egyetem színészhallgatója, a Magyar Versmondók Egyesületének
növendéke
Borbély Sándor Kaleidoszkóp díjas színművész, tanár

Tóth Zsóka
TÁLTOS VILÁG: A NÉPMESÉK SZÁRNYÁN
Népmese- és balladamondó találkozó, döntő

A Magyar Versmondók Egyesülete, valamint a Miskolci,

Nyíregyházi, Tatabányai, Soproni, Keszthelyi, Kiskunfél­
egyházi és a Dunaújvárosi NépmesePont által kiírt verseny
korhatár nélkül várta a jelentkezéseket, ezért aztán színes
volt a paletta a kisgyermekektől a fiatal felnőttekig. Ez utób-
bi esetben érzékelhetően a népzene, népdalok felől közelítve
a mesemondáshoz. 2021. június 12-én találkoztak a népme-
sék, a népköltészet és a ballada pallérozott előadói a Főváro-
si Művelődési Házban, hogy hol élőszavas mesemondással,
hol lejegyzett népmesék pontos tolmácsolásával, hol pedig
balladák interpretálásával üzenjék a világnak: táltosan szép
az élet!
A versenykiírás elvárásai szerint a cél a kulturális identitás
Táltos Világ elmélyítése, a különböző nyelvjárások és a helyi népmese-
kincs megismerése, a mesemondás/előadás gyakorlása, az előadói eszközök bővítése és a
tapasztalatcsere.
A választás az első szempont, amely meghatározza a majdani sikeres előadást, hiszen kell
hozzá önismeret. Illetve a felkészítőnek ismernie kell a gyermek habitusát, érdeklődését,
előadói karakterét, s az ehhez rendelhető mesét, amely – noha meséről van szó, mégiscsak
fontos, hogy – olyan hosszúságú legyen, amely a gyermek/kamasz/felnőtt személyisé-
gével, előadói eszköztárával, a mese neki tetsző fordulataival lebilincselő mesemondást
eredményezhet. A választás a jelentkezés kulcskérdése.
Ezzel kapcsolatosan elmondható, hogy többek nagyobb vállalással voltak jelen a felvétele-
ken, mint ami a pillanatnyi felkészültségüknek, életkoruknak megfelelt. Üdítő kivételnek
számítottak, akik rövid mesét választottak, amely – a sok hosszabb produkció miatt – eset-
leg kevésnek hatott, de élték, élvezték a mesemondást, és ez a legfontosabb. Kevesebben

106 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

voltak, akik a hosszú meséket személyiségük varázsával lebilincselően adták át.

Sokféle, a magyar mesevilágból választott produkció, helyi népmesekincs jelentett felfede-
zést, örömöt nekem, mint zsűritagnak. Mindez a gyerekek saját világának megismerését, a
felnőttek érzelmi, lelki gazdagságának kitárulkozását is jelentette.
Az előadások minősége, felvétele változó volt. Hiába, tanulni kell a pandémia okozta hely-
zetet, tanulni és tanítani kell a jövőben a vers-, mesefelvételek elkészítését, mert nagy
tanulság, hogy az élő és a felvett produkcióknak a jövőben egymás mellett kell létezniük.
Volt, akit visszafogott a kamerával szembeni, közönség nélküli körülmény, és volt olyan
is, akinek tehetsége, mesemondó kedve minden nehézség ellenére utat tört magának. Az
is nyilvánvaló volt, hogy – ugyan a mesemondás sokféle helyzetet megenged – ülve, vala-
milyen zsánerképbe helyezve mesélt. Mégis akadt, akit feszélyezett az ülve mondott mese.
Látszott, hogy majd’ kiugrik a bőréből, mert minden porcikájával éli, mondja, átadja, még-
is a székhez van kötve. Úgy gondolom, az előadó személyisége szerint szabadon választ-
hatjuk meg a mesemondás körülményeit, mindig a legkedvezőbb helyzetbe hozva őt.
Boldogság volt látni a mesét megélő, örömmel mondó, az úgymond „vicces”, a gyermek
számára mókás, furfangos figurák, helyzetek megjelenését már alig váró, bemutató pilla-
natokat.
Mint ahogyan öröm volt látni a nagyobbacskák, kiskamaszok, kamaszok jelenlétét a me-
sék, balladák világában. A szándékot, ahogyan a számukra fontos érzelmi fordulatokat
átadják – szép hanggal és beszéddel –, valamint a fiatal felnőttek érett, sok esetben nyelv-
járásban (mértéktartóan és hitelesen) elmondott meséit.
A járványhelyzet kényszerítette lebonyolítás megfosztotta a mesemondókat a közönség
adta izgalmaktól, attól az atmoszférától, amely a mesemondás természetes közege: a köz-
vetlen átadástól előadó és közönsége között.
Viszont megtanított valami másra. És a jövőben rákényszerít arra, hogy újat tanuljunk: a
kamerán keresztüli átadás lehetőségét, sokféle variációit, és mellette várjuk a legjobbat, a
közönség előtti szereplést, a produk ciók utáni tapsot. Hogy átjöjjön, átadható legyen a
mesemondás öröme, amely közönség esetén máris visszahat az előadóra, amely ez esetben
nem volt más, csak a kamera.
Mindezek mellett reméljük: nincs olyan kisgyermek, aki apró korában és később is ne
hallgatna mesét. Reméljük!
A találkozón arany, ezüst és bronz minősítésű oklevelet vehettek át a mesemondók.

Zsűritagok:
Béres József – népmesemondó mester
Tóth Zsóka – Radnóti-díjas előadóművész
Wiegmann Alfréd – Radnóti-díjas rendező

versmondó 107
VERSENYRŐL VERSENYRE

Wiegmann Alfréd
FEHÉRLÓFIA – MAGYAR KÉPMESÉK

Otthon, a pandémia magányában sokunknak tágult ki a világ az internet révén: kinyitot-

tuk a szemünket, s jöttek a filmek, a színházi előadások, a koncertek, hangversenyek, és
bizony, jöttek a Magyar Képmesék! Az élőszavas népmesemondásra épülő videópályázat,
amit a Magyar Versmondók Egyesülete a NépmesePontokkal közösen hirdetett meg, érde-
kes eredményt hozott. A pályázók élvezték a kalandot a mesehősök világában. Mesélték,
játszották, rajzolták, filmezték – igyekeztek életre kelteni. A pályázat célja az anyanyelv
mesék általi megőrzése és ápolása volt. Ezért az egyedüli megkötés, hogy a mesék szövegét
a pályázóknak kellett előadni.

A kiírásnak megfelelőn sokszínű pályamunkák születtek, mind egyéni, mind a közös al-
kotások tekintetében. Igen kiváló közös alkotást mutatott be például a dunaújvárosi Petőfi
Sándor Általános Iskola 7. a osztálya, amikor rajzos animációval és állóképek segítségével
létrehozták a Tündérszép Ilona és Árgyélus című filmjüket, valóban a Magyar Képmesék
kiírásának logikája szerint.
Volt olyan pályázó is – mint például a csöpp Weiger Péter –, aki klasszikus előadásban, a
helyzeteket, figurákat igyekezett megjeleníteni. Végigmondta derekasan a mesét, de a civil
gesztusok, hangsúlyok még nem tették előadását valóban érvényes produkcióvá.
A megjelenítés remek kreatív szándékával állt elő az első osztályos, aranyos Mürkl Me-
dárd, aki maga is szárnyas királyfi jelmezt öltve mondta végig a mesét – a legóból maga
építette helyszíneken mintegy középkori osztott színpadon végigbábozva azt. Nagy kár,
hogy a videófelvétel nem tudta követni az eseményeket. A kisfiú elakadásai, elkalandozá-
sai szétejtették a produkciót. Reméljük: növekszik és egyre koncentráltabb lesz játéka, és
akkor valóban folyamatos, ép produkciót mutat majd be.
Az élőszavas, közvetlen mesemondás szép példája volt a Csillangó műhely Fősfén legény
házasodik című meséjének az előadása zenével, természetes hallgatósággal, igen tehetsé-
ges mesemondóval. A sokszor erőltetett közvetlenség, vagy közvetlenkedés itt valódi ol-
dott együttlétet jelentett, ráadásul hitelesen idézte a hajdani hangulatot, ami egy fonóban,
vagy egy-egy családi házban keletkezethetett a közös szórakozás jegyében.
A technikai eszközök jó alkalmazásával találkoztunk az egyébként nagyon tehetséges
Nagy Tina A szüksig c. meséjénél. A szép trükkben tartott hátterek használata vonzón
öltözteti az egyébként is ügyes produkciót, s tágítja a néző-hallgató fantáziáját.
A mezőny talán egyik legérdekesebb – s a pályázat szándékával korreráló – bemutatkozá-
sa volt a soproni Horváth Eszter és Kozma Anna Az állatok nyelvén tudó juhász című me-
séjének konyhai szituációban történő adaptációja. A mese figuráit egy-egy konyhai tárgy,
élelmiszerdarabka vette magára általában nagy elhihető erővel, s még akkor is érdekesen,
ha egy-egy tárgy kicsit berzenkedett a beleképzelt figura ellen. A szereplő animátorok
dialóg formálása igen életszerű volt, élénk és szuggesztív, még akkor is, amikor – főleg
a felvétel elején – a hang picit összemosódott volt. Finom megoldásnak tetszett, hogy a
bábosok arca csak a végén jelent meg egy pillanatra, hogy mi nézők ne essünk ki a mese
folyamatából.

108 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Hasonlóan értékes volt a már említett Tündérszép Ilona és Árgyélus című film, amely a jól
ismert mese motívumaira épült, és kedves iróniával idézte mag a nagy stúdiók stílusát.
Ugyanakkor élvezetesen jelenítette meg magát a mesét – a jó zene, dialóg és nagyon ér-
dekes filmi trükkök alkalmazásával. Valóban érdekes kaland lehetett a film megalkotása a
készítők számára a művészi kifejezés e sajátos világában.
A néhány felvillantott példa szépen bizonyította a pályázatra beérkezett anyagok sok-
színűségét, s azt, hogy a magyar népmesék ilyen formában történő utángondolása és ter-
jesztése segíti a hagyomány megőrzését, és talán a továbbfejlesztését is.

PILINSZKY JÁNOS II. ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

2021. május 28–29-én rendezte meg Balaton­

kenese Város Közművelődési Intézmény és
Könyvtára – a Nemzeti Kulturális Alap támo-
gatásával, a Magyar Versmondók Egyesüle-
tével és a Latinovits Emlékmű Alapítvánnyal
együttműködésben – Pilinszky János szüle-
tésének 100., halálának 40. évfordulója alkal-
mából a Pilinszky János II. országos vers- és
prózamondó versenyt.
A versenyzők, Juhász Anna és a zsűri
A verseny szervezői, résztvevői Pilinszky Já-
nos emlékének megőrzését, az irodalom nyelvének ápolását különös jelentőségűnek tart-
ják, ezért került sor a verseny megtartására.
A versenyben első helyezést ért el Németh János (Szeged).
A verseny színvonalát dicséri, hogy a zsűri a második és a harmadik helyre két-két ver-
senyzőt jelölt.
Második helyezést ért el Baráth Zsófi és Horváth Róbert.
Harmadik helyezett lett Tarpai Zsófia és Balázs László.
Különdíjat kapott Jakab Gabriella és Balog Jenő.

A zsűri tagjai voltak:

dr. Lutter Imre, a rendezvény védnöke, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és
a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi elnöke, Radnóti- és Bánffy-díjas előadómű-
vész
Tóth Zsuzsanna, Radnóti-díjas előadóművész
Wiegmann Alfréd, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője, a Magyar Versmon-
dók Egyesületének alelnöke, Radnóti- és nívódíjas rendező
A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap, a Katica Pékség, a Levendula Virág és a Kipp-
kopp Óvoda támogatta.

versmondó 109
VERSENYRŐL VERSENYRE

Németh János
PILINSZKY KETTŐS ÉVFORDULÓJÁT VERSEKKEL ÜNNEPELTÜK

Szubjektív recenzió ez a Pilinszky János II. országos vers- és

prózamondó verseny kapcsán, ami legalább annyira szól Pi-
linszky személyéről, költészetéről, kultuszáról, mint a ver-
sek személyes tartalmáról, interpretálásáról, illetve magáról
a találkozóról.
Balatonkenese, ahol 1931 és 1944 között nyaranta élt és írt
a költő, emblematikus helyszín. Kenese központjában, a
Fürdő utcában áll egykori nyaralója. A ház falán emléktábla
jelzi, hogy a poéta itt töltött el számos nyarat, és a közeli
Balaton vize miként ihlette meg a későbbi műveiben. Erre
emlékezett a kétnapos rendezvényen több mint húsz tisz-
telő, versmondó, rajongó – közvetlen hangvételű koszorú-
Németh János zással, a templomban verskoncerttel, a kultúrházban kiállí-
a Pilinszky-versenyen tással, irodalmi beszélgetéssel, és persze a fő attrakcióval, a
versmondó versennyel, amit a Latinovits Emlékmű Alapítvány és a Magyar Versmondók
Egyesülete szakmai segítségével második alkalommal rendezett meg Balatonkenese Város
Közművelődési Intézmény és Könyvtára.
Több fontos momentum közül számomra, s versmondói szempontból is, legfontosabb volt
Juhász Anna irodalomtörténész és Lutter Imre előadóművész beszélgetése, valamint Imre,
a verseny fővédnöke versenyt értékelő beszédének azon része, ahol a költői jelenlétről, a
költői mű előadásához szükséges háttérismeretről szólt.
Pilinszky jelenléte, hatása a kortárs irodalomban vitathatatlan. A versmondóknál két kul-
tikus verse – Francia fogoly, Ne félj – folyamatosan előadásra került eddig is, tehát el-
mondhatjuk, benne él a versmondói tudatunkban. De valójában jól mondjuk-e, képesek
vagyunk-e hitelesen tolmácsolni ezeket a verseket, vagy akár a többi költeményét is? Ez itt
a nagy kérdés! Ehhez bizony szükség van az adott költő nemcsak szakmai, hanem szemé-
lyes sorsának az ismeretére is. Pilinszky annyira egyedi költői világgal rendelkezik, ha azt
nem ismerjük, elvontnak tűnő világát nem tudjuk hitelesen tolmácsolni. Ezt boncolgatta
értékelésében Lutter Imre, s erre mutatott rá Juhász Anna is. Mindenkinek, aki így vagy
úgy, de foglalkozik a Pilinszky-életművel, szüksége van arra, hogy magát a költőt is lássa.
Ha a Pilinszky-évfordulón fókuszba kerül – márpedig reményeim szerint középpontban is
van maga az alkotó –, sokkal teljesebb képet kapunk róla, s mi versmondók is felfedezhet-
jük Pilinszky egyéb alkotásait, s kinyílik számunkra a szellemi hagyatéka.
Juhász Anna – többek között – arról beszélt, hogy mindenkinek van egy Pilinszkyje, róla
alkotott képe. Nekem gyerekkoromból datálódik. A 70-es évek elején Hódmezővásárhe-
lyen, az iskola nyári napközijében, tévében láttam egy riportfilmet. Egy furcsa hangú és
arcú bácsi, faágon ülve, vontatottan, csipogó hangon mondta az Apokrif c. verset. Hőség
volt, izzadtunk a nyári melegben. Nem értettem, miről szól pontosan a költemény, de meg-
fogott, éreztem azt a hangulatot, amit a bácsi közvetített. Ő volt Pilinszky. Talán, tudat
alatt, ez is közrejátszhatott abban, hogy később az irodalom felé fordultam? Nem tudom.

110 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

De tény, hogy a Pilinszky-életmű lelkem és versmondói pályám szerves részévé vált.

A balatonkenesei verseny másik nagy élménye számomra az, ahogy Kenesén gondozzák,
ápolják Pilinszky kultuszát. Jurcsó János polgármester megnyitó beszédében jogos büszke-
séggel dicsekedett azzal, hogy az iskola diákjai Pilinszky-polgárokká válnak, kitűzőjükön
hordva a Kossuth- és Baumgarten-díjas költő képét. Sőt, a helyi lakosok közül sok fiatal
és felnőtt is hordja a jelvényt, és szereti a költőt. Erről tettek tanúbizonyságot az első nap
estéjén, amikor a templomban verskoncertet adtak. Az, hogy Kenesén a Pilinszky vers-
mondó versenyt hagyományossá szeretnék tenni, olyan törekvés és cél, amellyel elérhető
lesz, hogy a versmondók ne csak a már felsorolt kultverseit válasszák, mondják. Sokkal
színesebb ennél a verspaletta.
Üzenem tehát a versmondóknak s az irodalomra nem lomként tekintő, fogékony társada-
lomnak, hogy bátran nyúljanak hozzá, és mondják a verseit! Tapasztalatom, hogy mind a
mai fiatal generációnál, mind az idősebb korosztálynál nagy kedvenc Pilinszky. Hogy az is
marad-e, az rajtunk, a versek tolmácsolóin és az életmű gondozóin is múlik. Épp ezért nem
lehet szó nélkül elmenni a versenyt szervező csapat munkája mellett. Nem vagyok dicsér-
gető típus, de amit a kenesei művelődési ház vezetői, szervezői: Majoros Trudi és csapata
véghez vitt, méltányos és magas színvonalú volt. A közvetlenség, a mindenre odafigyelés
olyan családi légkört teremtett, amivel a versenyzés feszültségeit teljes mértékben felol-
dották. Versmondó társaimmal el voltunk bűvölve és kényeztetve általuk, amit a versekkel
honoráltunk nekik és az érdeklődő közönségnek is. Utóbbi körében, a nézők között még a
szállást biztosító Marika panzió vezetője is ott ült: eljött a versenyünkre, s szurkolt értünk.
Zsúfolt programú két nap volt ez Pilinszky bűvöletében. Nagyon sok mindent kihagytam,
nem írtam meg, de ez nem csak az én hibám. A szervezők olyan élménygazdag programot
szerveztek, amiről pár hasábon nem lehet részletesen beszámolni, csak köszönetet monda-
ni. A képek itt, a Versmondó folyóirat galéria oldalán, talán visszaadják valamennyire azt
az atmoszférát, amit Pilinszky teremtett.
 (A szerző a Pilinszky János II. országos vers- és prózamondó verseny győztese.)

Határaink I.

versmondó 111
VERSENYRŐL VERSENYRE

TOLD A VERSET!
Országos roma versmondó verseny – online

A Budapesti Református Cigány Szakkollégium (RefoRom Kreatív és Média Szakkollégi-

um) a Dikh Televízió kezdeményezésére, a Magyar Versmondók Egyesületével szakmai
együttműködésben Told a verset! címmel országos roma versmondó versenyt hirdetett
meg online formában a költészet napján.
Az eseménnyel Kovács József Hontalan (1950–2017) verseinek, írásainak és a magyaror-
szági roma költők műveinek a népszerűsítése is célja volt. Ezért a 14 éven felüli pályázóktól
elsősorban azt várták a szervezők, hogy a roma költő verseit mondják el – okostelefonnal
vagy kamerával rögzítve –, s küldjék be a Dikh Televízió e célra létrehozott Facebook ese-
ményének felületére. A 14 éven aluliaknak viszont azt javasolták, hogy más roma költők
versei közül válasszanak egyet.
A nevezés két korcsoportban volt lehetséges: a 14 év alattiak és a 14 év felettiek korcso-
portjában.
A hagyományos versmondás mellett megzenésített verssel is nevezhettek a jelentkezők,
de szívesen vették a kreatív kortárs előadásmódokat, akár a slam poetry felé is fordulva.
A szakmai zsűri döntése mellett a közönség is szavazhatott a számára legjobbnak tartott
produkciókról. Az első három helyezett pénzjutalomban részesült, de minden versenyző
egy-egy könyvcsomaggal is gazdagabb lett, amiket roma költők műveiből állított össze a
Dikh TV. Mindemellett a legjobb versvideók beküldői médiamegjelenést kapnak a Dikh
Televízió és a RefoRom Kreatív és Média Szakkollégium médiafelületein.
Az agárdi alkoTÓház kiadásában megjelent Kovács József Hontalan-kötetek kéziratát
Pethes Mária (1955–) költő bocsátotta a verseny szervezőinek rendelkezésére.

Káli-Horváth Kálmán
VERSEK A KŐ ALÓL…

A magyar irodalomnak egy része láthatatlanul

van jelen közös kulturális életünkben. Vala-
hogy úgy, ahogyan gondolatilag adaptálható-
an Ratkó József Kő alól című verseskötetének
címadó versében olvashatjuk:

„Ez a sírás a kő alól, a szó alól, a fény mögül,

szökőkút függönye mögül hány éve szól, hány
napja szól, a szél boltívei alól, a házak gyökere
Káli-Horváth Kálmán az eredményhirdetésen alól csak sír és sír és kéreget a folyó lágy nyel-
ve alól, föld alja alól, szó alól, a halottak háta
mögül, fölpántlikázott tűz alól, csak sír és sír és kéreget ez a sírás a kő alól kerék alól sír,
sín alól, a férgek lánctalpa alól, szó alól sír, a fény mögül, a halottak háta mögül, csak sír és
sír és kéreget a halottak háta mögül, a szó alól.”
Mikor a lábunkra ejtenek egy követ, akkor feljajdulunk, ha ránk omlik egy épület, akkor
igyekszünk életjelet adni. Nem cizellált, mívesen formált beszéddel, hanem úgy, mint a

112 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

kisgyermek, akinek a szavára az okos felnőttek mit sem adnak, de ha teletüdőből vonít,
akkor hirtelenjében rá szegeződik a figyelem. A magyarországi cigányság kultúrája, de
kiemelten a költészetének állapota is ebből a közelítésmódból érthető meg. Nagy súly,
nagy kő nehezedik erre a népre, ezért a kövek alól csak némaságra, suttogásra, sírásra
futja. Egyszer-egyszer azonban megmozgatja a köveket egy áradás, egy fa kidőlése, és ki-
szűrődnek a kő alól, a szél boltívei alól, a házak gyökere alól, a folyó lágy nyelve alól, föld
alja alól, a szökőkút függönye mögül, a fölpántlikázott tűz alól, a szó alól, a halottak háta
mögül, a kerekek alól, a sínek alól, a férgek lánctalpa alól, s kéregetőn belesírhat a fülek-
be, szemekbe és szívekbe, József Attila-i kései siratóként, de Karinthy Frigyes előszavával
összecsengően:
„Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek.”

Ez a szószék, ha nem is kézzelfogható pódiumon, de virtuálisan megadatott 2021. április

11-én. Így, aki a cigány költők verseiből szeretett volna elmondani egy-egy titkot, öröm-
hírt, megtehette egy egész hónapon át. Ugyanis Told a verset! címmel – rendhagyó for-
mában, okostelefonnal rögzítve – küldhették be a versszerető emberek azt a költeményt,
amellyel szót kértek közvetítőként a magyarországi cigány költők számára. Most nem csak
a győzelem számított, hiszen az maga győzelem és siker volt, hogy József Attila születés-
napjával összekötve a magyarországi romák hangja megszólalhatott. Az országos online
versmondó verseny szervezése közösségi oldalakon zajlott. A rendhagyó kezdeményezés
a Dikh Televízió, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium, a Magyar Versmondók
Egyesülete és a Free-Presszionista és Roma Műhely Egyesület szervezésében és szakmai
együttműködésében valósult meg. A megmérettetésre két kategóriában – tizennégy éven
aluliak és tizennégy éven felüliek számára – nyílt lehetőség. A közönség „like” szavaza-
tai alapján az első három helyezett 30.000, 20.000 és 10.000 forint díjazásban részesült.
Ugyanilyen módon jutalmazta a szakmai zsűri a hetven versvideót beküldők legjobbjainak
előadását. Valamint különdíjakat is odaítéltek.

Az első országos roma versmondó verseny a koronavírus járványnak „köszönhetően” on-

line szerveződött, de szándék szerint – a nem várt érdeklődésre való tekintettel – jövőre
már valódi pódiumot, „szószéket” kaphatnak azok, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy a
cigány költészet nagyköveteiként hallassák a költők szavát.

versmondó 113
TÖBB MINT EMLÉK

EMLÉKTÁBLÁT AVATTUNK BALATONSZEMESEN KISS LÁSZLÓ

TISZTELETÉRE

A Latinovits Emlékmű Alapítvány és a Magyar Versmondók Egyesülete közösen avatta

fel Kiss László közművelődési és kulturális szakértő, rendező, szerkesztő, a két szervezet
alapító elnökének emléktábláját Balatonszemesen, a Latinovits Zoltán versmondó találko-
zó és verseny keretében. A zöld gránitból készült táblán a Radnóti-, Csokonai- és Besse-
nyei-díjas szakember portréja, valamint mottója látható: „Szerelmet, életet, egzisztenciát
kaptam a verstől”.
A megemlékezésen, amit 2021. június 5-én,
Ágh István Kiss László születésének 74. évfordulóján tar-
JÓZSEF ATTILA CSILLAGAI ÉS tottak, közel százan vettek részt. Lutter Imre
MEDÁLIÁI – az alapítvány kuratóriumi elnöke, az egye-
sület elnöke – Bella István és Kiss László saját
Sokáig álmodtam, ezt a verset versével emlékezett, ismertetve a szakember
megírhatnám medáliának, életművét is. Wiegmann Alfréd egyesületi
kis rímeket bélelő puliszőrrel, alelnök, az Első Magyar Versszínház Radnó-
csillagokat írókázhattam volna ti-díjas művészeti vezetője személyes történe-
aranybolyhossá papíromra. tekkel, Gerendás Péter Liszt-díjas zeneszerző,
előadóművész dalban idézte meg Kiss Lászlót.
De a halála! Az emlékprogramon fia, Kiss Gergely is részt
minden medáliát rácsörrent a vett családjával. Az emlékezők – Szennik Éva,
mozdonyvezető zubbonyára, minden az egyesület kommunikációs alelnöke, és Ki-
csillag fölgyújtja a tehervonatot, rály Erika Radnóti-díjas versmondó vezeté-
még most is ég a szárszói állomáson. sével – a felavatott emléktáblán elhelyezett
koszorú mellett fehér rózsával rótták le ke-
Nincs gólyahír, akárha jó lett volna gyeletüket. A tábla a Balatonszemesi Latino-
elképzelni fű, szél egyensúlyában vits Zoltán Művelődési Ház és Könyvtár falán
kiskanásznak, akit kismalacorrok áll. Az intézmény a Latinovits versmondó ta-
zöld habbal maszatolnak, lálkozó és a Bujtor István Filmfesztivál köz-
kis ostorosnak, hidegvíz ivónak, ponti helyszíne is, mely rendezvényeket Kiss
mohás favödörrel klottgatyásnak, László alapította.
frisstejű estén csillagokba Kiss László, aki a Magyar Versmondók Egye-
félálmodó nosztalgiásnak, sülete és a Latinovits Emlékmű Alapítvány
ha büszkén áll pihebajsza, kuratóriumi elnöke, a Magyar Szín-Játékos
a csillagok nem börtönrácsok, Szövetség alapítója és az Országos Diákszín-
nem üres űrben tántorognak, játszó Egyesület egyik életre hívója volt, el-
de szelíd réti tücskök, vitathatatlan érdemeket szerzett az amatőr
lapályi békák fönti muzsikája, művészeti ágak kibontakozásában, a hazai és
gondoltam feledhetném szárszói roncsát, Kárpát-medencei tehetségkutatásban és te-
mit betakar az ország kartográfiája. hetséggondozásban. 2019. december 26-án, 72
De mi van itt azóta, Úristen! évesen távozott, páratlanul gazdag életúttal,
egykorú anyám a megmondhatója. hatalmas életművel, és nagyon gyorsan.

114 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

Főszerkesztője volt a Versmondó című, negyedévente

megjelenő szakmai folyóiratnak. Nevéhez fűződik a
Neszmélyi Vershajó és elődje, a balatonszemesi és a
bajai versmondó táborok létrehozása. Hozzá kötődik
az általános iskolások legnagyobb versenye, a Regö-
sök húrján… gondozása, szervezése, számos diák- és
amatőr színjátszó találkozó megálmodása éppúgy,
mint a Bujtor István Filmfesztivál elindítása, a Lati-
novits Versmondó Találkozó, valamint a Ki viszi át a
Szerelmet díj megalapítása. Zöld gránitból készült az emléktábla
Kiss László 1947. június 5-én született Budapesten, nehéz sorsú családban. 1973-ban nép-
művelés–könyvtáros szakképesítést szerzett, majd 1981-ben az ELTE Bölcsészettudomá-
nyi Karának népművelés szakán végzett. Az amatőr színjátszás szervezésével, rendezéssel
már a hatvanas években foglalkozott. Kaposvári évei után 1978-ban költözött a fővárosba,
miután megismerte – az immár három éve elhunyt – feleségét, az ugyancsak a közmű-
velődésben tevékenykedő Kiss Mariannát. Kiss László a Pataky Művelődési Központban
dolgozott előadóként, majd Józsefváros művelődési osztályának csoportvezetője, 1982-től
a Művelődési Minisztérium főelőadója lett. 1988-tól az Országos Kisipari Szövetkezet osz-
tályvezetője, majd 17 éven át a Kulturális Minisztérium vezető főtanácsosa volt. Nyugdíjas
éveiben a Magyar Művelődési Intézet munkatársakét dolgozott.
Megannyi versenyen helyet foglalt a szakmai zsűriben. Az elmúlt években a Magyar Vers-
mondók Egyesülete révén tevékenyen bekapcsolódott a hazai és határon túli testvériskolai
programokba, színházi nevelési programokba, valamint segített hét regionális Népmese-
Pont létrehozásában. Innovatív, modern, de tradíciótisztelő szakember volt. Munkájáért
kétszer is miniszteri dicséretben részesült. 2000-ben Radnóti-díjjal tüntették ki, 2003-ban
megkapta a Honvédelemért érdemérmet, és a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, majd
2005-ben Bessenyei-díjjal, 2009-ben Csokonai-díjjal ismerték el tevékenységét. Nemrég
született meg kis unokája, akitől új lendületet kapott a mindennapokban.

Az emléktábla leleplezése

versmondó 115
TÖBB MINT EMLÉK

Havas Judit
NEKEM LATINOVITS…

Milyen volt nekem Latinovits Zoltán? Először egy

megbabonázó jelenség, egy ámulat!
Ültem édesanyámmal a Thália Színházban a Marió
és a varázsló előadáson, s bizony Isten, majdnem
fölmentem a színpadra. Nem a szerepelni vágyás
vonzott oda, hanem a mágikus erő. Latinovits olyan
volt varázslóként, hogy lélegzet-visszafojtva figyel-
tem minden gesztusát, minden rezdülését. Nem
féltem. Pedig félelmetes volt. Csodáltam. Örökre
Balról jobbra:
bevésődött az az előadás, s Latinovits személye az
Fazekas István, Havas Judit, Latinovits
Zoltán, Szkárosi Endre, Görög Athena emlékezetembe. Mi is hatott rám akkor? Igen. A hi-
telesség! Ami a legfontosabb mindig, mindenkor!
Akkor, ott megértettem, tán megtanultam…, s azóta is gyakorlom. Csak így érdemes. Teljes
jelenléttel, teljes odaadással élni a színpadon, megannyi gyötrelem ellenére!
Aztán láttam Vojnyickiként a Ványa bácsiban; ahogy a hintán ülő Jelena Andrejevna leb-
benő kendője után kap, félszeg mozdulattal. Abban a gesztusban minden benne volt: az el-
mulasztott szerelem, a vágy… S ahogy lezárta a történetét, az életét a csehovi mondatokkal:
„Olyan nehéz a lelkem, édes gyermekem! Ó, ha tudnád, milyen nehéz!” Katartikus volt a
színpadi lénye, a hangja. S hirtelen ott, akkor, mindnyájan Szonják lettünk, a vigasztalók:
„Mit csináljunk? Élni kell! És élni fogunk, Ványa bácsi.” Élni kell, de hogyan? Mint az
őrnagy? Megszállottan? Döbbenetes alakítás volt! Vagy mint Szindbád? Milyen igazi volt:
női szíveket megejtő, hedonista. Nem véletlen! Latinovis Zoltán édesapja, Latinovits Osz-
kár, Madaras földbirtokosa volt. Bohém, a női nem szerelmese, mint Krúdy hőse. De azt
kevesen tudják, hogy Dohnányi Ernő tanítványaként Rachmanyinovot úgy játszott, hogy
miután mindenét elvesztette, s Budapesten bizottság előtt vizsgázott, hogy zongoristaként
keresse a kenyerét: elámultak a virtuozitásán. Talán így minden latinovitsi gesztus – a
híres Huszárik Zoltán megteremtette krúdys világban – még inkább érthető.
A személyes találkozást csak 1974-ben élhettem meg. Helyszín: Egyetemi Színpad. A Ba-
lassi Bálint versmondó kör tagjaként voltam jelen, s a Ballada című verset mondtam abban
a Kassák-műsorban, amelyben Latinovits Zoltán A ló meghal, a madarak kirepülnek című
nagy poémát adta elő. Megfigyelt, meghallgatott bennünket, mert Gortvai Katalin felké-
résére elvállalta egy Radnóti Miklós verseiből összeállított irodalmi est megrendezését.
Akkoriban nyilatkozta, hogy „színpadhoz szokott, ámde főiskola által nem elrontott fiata-
lokat akar rendezni”. S mi ott voltunk. Olvasópróbán kiosztotta a verseket, aztán egyéni
beszélgetéseket, próbákat tartott. Olyan rétegeket nyitott meg bennünk, amelyekre nem is
számítottunk, nem is gondoltunk, hogy léteznek. Nem játszotta el előre a verset, nem adta
meg a „dallamát”, hagyta, hogy a szöveg hasson, és bontsa ki önmagát. Csodák születtek
a közös próbákon. Megtanultuk, hogy egy Radnóti-versműsor is lehet ”passiójáték”. Az
együtt gondolkodás a tekintetekből, az egymásból való építkezésből születhet meg. Nem
csupán az egyéni produkciók minősége a fontos, hanem ennél is fontosabb az egymásra

116 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

hangolódás; mert a kölcsönös odafigyelés teremti meg azt az ihletett állapotot, amely a kö-
zönséget a katarzis élményében részesíti. Hogy közvetítők vagyunk, a költői gondolatok
közvetítői – ezt Latinovitstól hallottam először. S vele élhettem meg ezt a tényt a közös
gyakorlások során. Tudta, hogy előadóművésznek készülök. Örökké hálás leszek a taní-
tásáért, az idejéért, amit rám áldozott, a figyelméért, s a bennem való hitéért, biztatásáért.
Azon az esten a híres Nem tudhatom emblematikus költemény hangzott el tőle. Úgy érez-
tük, az a „nagy szárny” óvón ránk is ránk borult akkor. Még egy közös munkánk volt.
Balassi-estet rendezett velünk. Bár akkoriban már a Bozzi szerepre készült, s rettegett az
Operettszínház bemutatójától, mégis velünk volt, a fotó tanúsága szerint. Az est zárása-
ként Rimay János Az idő ósága c. versét mondta el megrázó erővel. Tán nem volt véletlen.

Az idő ósága nevel magas fákot,

Mint tél után nyár hoz kórókra virágot,
Így koporsó terjeszt hírnek, névnek magot,
Halál sötétjéből hozván rá világot.
Ne várd hát éltedben, bár nagy érdemű légy,
Hogy itt holtod előtt nagy böcsületet végy,
Híredet, nevedet tapodja sok irégy,
Mindazáltal jó légy, s mással is sok jót tégy.

Bízd az jövendőkre érdemed jutalmát,

Ha szolgáltad időd vékony alafát ád,
Te az célra vigyázz, s az centrumot találd,
Ne várd halandóktúl, s az Úristen megáld.
Latinovits Zoltán 90 éves lenne ebben az évben, s 45 éve érezzük a mérhetetlen hiányát.

Határaink II. Határaink III.

versmondó 117
TÖBB MINT EMLÉK

EGYSÉGES NEMZETBEN GONDOLKODOTT

110 éve született Bibó István

110 éve, augusztus 7-én született Bibó

Bibó István István, a XX. század legnagyobb politi-
DEMOKRATÁNAK LENNI ANNYIT TESZ… kai gondolkodója.
Bibó István az a pedagógus, politikus és
„Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhi- kultúrember volt, aki nem megosztot-
szi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti ta, hanem integrálta a közvéleményt.
a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia ja- Az a személy volt, akit a nemzeti és a
vaival. Demokratának lenni mindenekelőtt an�- demokrata oldal egyaránt képes volt
nyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véle- elfogadni.
ményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, Bibó István értelmiségi családba szü-
a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellen- letett. Apja a szegedi egyetem könyv-
ség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellensé- tárát vezette. Bibó is itt hallgatott jo-
ges propagandától, a lekicsinyléstől és egyálta- got, majd Bécsben és Genfben képezte
lán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, magát. Ezekben a városokban nemcsak
melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, jogtudományt, hanem nyitott látásmó-
hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa or- dot is elsajátított, melyet aztán itthon
szágai azért féltek, mert nem voltak kész, érett is kamatoztatni tudott.
demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak Abban az időben azonban meglehe-
azokká válni. tősen nehéz volt világpolgárként gon-
A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, 1946 dolkodni. A fasiszta eszmék rohamos
terjedése meggátolta ezt. Bibó a nehéz
időkben is megpróbált ember maradni. A német megszállás idején például minisztériumi
dolgozóként menleveleket adott ki, melyekkel számos zsidó embert sikerült megmentenie.
Emiatt később a nyilasok letartóztatták, de szerencsére, néhány nap után kiengedték. Bibó
ekkor teljes illegalitásba vonult. A háborút követően munkát kapott az Ideiglenes Nemzeti
Kormány belügyminisztériumában, ahol többek között Nagy Imrével is megismerkedett.
Később a Nemzeti Parasztpárt színeiben politizált. A Rákosi-korszakban egy időre elhall-
gattatták, ám az 1956-os forradalomban sikerült Petőfi Párt néven újjászerveznie a pár-
tot, melynek színeiben végül Nagy Imre forradalmi kormányának is államminisztere lett.
Komolyan vette a feladatát. November 4-én például ott volt azon a tárgyaláson, amely a
Parlamentet megszálló szovjet csapatok és a magyar kormány között zajlott. A kormány-
tagok közül ő volt az utolsó, aki elhagyta az Országház épületét. Az 56-os szabadságharc
leverését követően megpróbálta minden kapcsolatát felhasználni arra, hogy tájékoztassa a
világot a magyarországi helyzetről. Ténykedését a Kádár-kormány sem nézte jó szemmel.
1957-ben Göncz Árpáddal együtt letartóztatták, perbe vonták, majd életfogytiglani bör-
tönbüntetésre ítélték. A váci börtönbe került, ahol elítélt társaival közösen éhségsztrájkot
szervezett. 1963-ban amnesztiával szabadult. Utolsó éveiben a Központi Statisztikai Hiva-
tal könyvtárában dolgozott. Visszavonultan élt, bár 1979-es haláláig több politikai tanul-
mányt is írt. A halála után megjelent Bibó-emlékkönyvbe a legkülönfélébb politikai nézetű

118 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

emberek is beleírtak. A nyolcvanas évek elején már komoly kultusz övezte a munkásságát.
A fiatal, agilis gondolkodók egyre többször említették a nevét, majd 1985-ben róla nevez-
ték el a budapesti Politikai Szakkollégiumot is. Ekkor Stumpf István volt az intézmény
igazgatója, és többségében az akkori hallgatók közül kerültek ki a mai kormánypártnak, a
Fidesz-nek az alapítói is.

JANIKOVSZKY 95

Idén 95 esztendős lenne a hazai – és a

Janikovszky Éva nemzetközi – gyermekirodalom egyik
MÁR ISKOLÁS VAGYOK kiemelkedő személyisége, Janikovsz-
(részlet) ky Éva.
Érdekes, de amióta iskolába járok, a felnőtteket Janikovszky Éva az az író volt, aki a
egyetlen dolog érdekli. Mindenki megkérdezi gyerekek és a felnőttek nyelvén egy-
tőlem: aránt értett. Nemcsak értett, hanem
– Aztán szeretsz-e iskolába járni? jobban is beszélt náluk. Tudta, hogy
Én először azt válaszoltam, hogy nem tudom. melyik korosztály mit miért csinál,
Akinek ezt válaszoltam, az összecsapta a kezét tudta a hétköznapi lét receptjeit, ame-
és egészen odavolt. Hogy miért nem szeretek lyek papírra vetve már mindenki szá-
iskolába járni? Talán nem szeretem a tanító né- mára ismerősnek tűntek.
nit? Pedig nem azt mondtam, hogy nem szeretek „A felnőttek mindent előre tudnak.
iskolába járni, csak azt, hogy nem tudom. Mert Azt is, hogy leesem onnan, azt is,
ez az igazság. hogy összetöröm, azt is, hogy felgyúj-
Van, amikor szeretek iskolába járni, és van, ami- tom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy
kor nem. megfázom, azt is, hogy tönkreteszem,
Amikor reggel kijövök a kapun és végigmegyek és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége.
az utcán az iskolatáskával, és mindenki látja raj- Csak azt nem értem, hogy akkor mi-
tam, hogy én már iskolás vagyok, akkor szeretek ért mérgesek, amikor a végén igazuk
iskolába járni. lesz.”
Amikor Klári néni olyat kérdez, amire senki sem Ilyen és ehhez hasonló gondolatok-
tud felelni, csak én, akkor szeretek iskolába járni. kal van teli Janikovszky Éva egyik
Amikor Panni néni engem kér meg, hogy éne- legkedveltebb műve, a Kire ütött ez a
keljem el a többieknek a Bújj, bújj zöldág-ot, gyerek? Olyan gondolatok ezek, me-
akkor szeretek iskolába járni. lyek – bár gyereknyelven és a gyere-
Ha én hajítom legmesszebbre a kislabdát, és a keknek íródtak – a felnőttek számára
Magdi néni azt mondja, ejha!, akkor szeretek is üzenetértékkel bírnak. Ilyen ket-
iskolába járni. tősségre csak a kivételes „nyelv- és
És akkor is jó, amikor a folyosón találkozunk gondolatérzékenységgel” rendelkező
az Attilával, akivel sajnos nem egy osztályba írók képesek. Janikovszky Éva pedig
járunk, és ilyenkor odakiabálunk egymásnak, pontosan ilyen író volt.
hogy szia kifli, szia bödön, és ezen csak mi ket- A Kossuth- és József Attila-díjas író,
ten nevetünk, mert a többiek nem értik, akkor is a gyermekirodalom egyik legnépsze-
jó iskolába járni. rűbb képviselője 95 éve született Sze-

versmondó 119
TÖBB MINT EMLÉK

Persze Pöszke, ha itt volna, értené, mert az óvodában geden. Gyerekkorát nagyapja
nekem a kifli volt a jelem, az Attiláé meg a bögre, de ő könyvesboltjában töltötte, aho-
mindig összetévesztette a bödönnel. vá gyakran betért Móra Ferenc
És akkor is szeretek iskolába járni, mikor a Klári néni is. Elemibe és középiskolába Sze-
felemeli a füzetemet és megmutatja többieknek, hogy geden járt, a bölcsészdiplomáját
nézzétek, így kell ezt ügyesen megcsinálni! azonban már Budapesten sze-
Szóval sokszor szeretek iskolába járni, de van, amikor rezte. Többször is nevet változ-
nem szeretek. tatott: Kucses Évaként született,
első könyvét (Csip-Csup címmel)
már Kispál Éva néven írta, majd férje, dr. Janikovszky Béla családnevét vette fel. 1954-től a
Móra Kiadó lektora, később főszerkesztője volt. A kiadót ma fia, Janikovszky János vezeti.
1957-től jelentek meg írásai. 33 klasszikus alkotását 35 nyelvre fordították le.
„Azok közé a felnőttek közé sorolom magam, akik nem felejtették el, hogy ők is voltak
gyerekek” – vallotta egyszer magáról. Több művéből rajzfilm, tévéfilm is készült. Nemze-
dékek kedvence lett a Málnaszörp és szalmaszál című regénye, melynek alapján született az
Égigérő fű című gyerekfilm. A sajátos humorral és bölcsességgel átitatott mesekönyvei ma
is nagyon népszerűek. Írásait Réber László egyszerű illusztrációi teszik még élvezetesebbé.
Janikovszky könyveit szülőként is élvezni lehet, hiszen megtanítanak bennünket arra, hogy
semmit sem szabad túldimenzionálni. Éppen elég szorongással kell megbirkóznunk életünk
során. Az író megpróbálja a gyereknevelés vidám oldalaira felhívni a figyelmet, melyet ha
megértünk, magunk is mosolyra fakadunk. Könyvei a szülői mesterség tankönyvei is lehet-
nének. Ha minden édesapát és édesanyát kötelezni nem is lehet az elolvasásukra, azért min-
denkinek ajánljuk a műveit, melyek nemcsak szórakoztatnak, hanem tanítanak is bennünket.
Juhász Anna
ERŐ A RENDRAKÁSRA
A Pilinszky-centenárium kapcsán

Milyen az én Pilinszkym? Milyennek látunk egy

embert, akit legtöbben személyes emlékezéseikben
megfoghatatlansága, földön-túlisága, „angyal”sze-
rűsége kapcsán említenek, és én sosem ismerhet-
tem meg személyesen? S lehet-e olyan közel valaki
hozzánk, akit sosem látunk, mintha családtagunk
lenne? Talán lehet. Az én válaszom igen, és ebben
hangsúlyos szerepe van épp a családnak – az én
családomnak, és annak, hogy legfőbb örökségemül
Juhász Anna és Lutter Imre azt kaptam: az írók, a költők, az alkotók barátaim,
a Pilinszky-versenyen ismerőseim lehetnek, ha elmélyülök a munkássá-
gukban, a leírott szóban, ha megtanulok a nyelvük-
ben létezni, és kíváncsi vagyok rájuk. Lassan húsz éve ez a kíváncsiság vezet a munkám-
ban, és ez a kíváncsiság indította el az idei Pilinszky János-centenáriumot. Vajon ismerjük
eléggé, olvassuk eleget a XX. századi magyar irodalom számomra legérzékenyebb költő-
jét? Látjuk, érezzük őt?

120 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

„Nem tudom pontosan magam elé képzelni, az arca közepes, minduntalan elmosódik, kial-
szik, eltorzul. A hangja él a legtisztábban bennem, és a fejtartása, a haja esése és a szemei.
Egyre szorongóbb leszek, egyre inkább hiányzik. Nincs erőm rendet rakni magamban.
Számítok rá, de azt se tudom elképzelni, hogy valóban számíthatok rá.” Az idézet Pilinszky
János (1921–1981) Naplóbejegyzéseiből származik, amit az idei, centenáriumi évben sokat
forgatok versei, interjúi, prózai szövegei mellett. 1953. április 10-én írja az idézett soro-
kat, s akiről szó van: a 24 éves Márkus Anna festőművész, Sárközi Márta unokahúga, aki
felesége lesz a költőnek. Pilinszky János ekkor 32 éves. Nekem a szöveg mégis – és ezért
idézem – valahogy róla szól. Az ő arcáról, az ő hangjáról, hajáról, a hozzá kapcsolódásról.
Mindarról, amit a költő születésének 100. évében, s halála után 40 évvel érzek. Nem tu-
dom pontosan magam elé képzelni, mert sosem találkoztunk. Mégis itt van velem, velünk
minden nap. 2021 számomra Pilinszky János éve, az ő költészetében való elmerülésé, és
a hozzá kapcsolódásé: vajon mit üzen nekünk ebben a változó, zárt és nyitott, zajos és
csöndre-vágyó XXI. században? Ahogy írom, nem találkoztam vele sosem, mégis örökül
kaptam őt, és ismerősöm volt már gyermekkoromban: hisz édesapámmal, Juhász Ferenc
költővel kortársak, barátok voltak. Kölcsönösen becsülték egymás munkásságát, mégha a
formában, teremtett és használt nyelvben eltérően gondolkodtak és alkottak is.
A fenti idézet tehát egyfajta mottó is nekem. Műveit olvasva, hangját hallgatva, költe-
ményeit megismerve és magunkban kántálva egyre jobban hiányzik az a tiszta szó, az
az egyenesség, az a szavakon túliság, ami leginkább ő volt: az Apokrif, az Egy szenvedély
margójára, a Francia fogoly, az Utószó költője.
Gyermekkorom a megismerés ideje volt. Életünket átszőtte a költészet, a magyar és vilá-
girodalom olvasása, édesapám történetei. Úgy éltük a világunkat nővéremmel, hogy köz-
ben figyeltünk, és megtanultunk hallgatni. Megfogható, de akár átvitt értelemben baráta-
ink lettek papa kortársai: Pilinszy, Weöres, Nemes Nagy, Lengyel Balázs. Sejtelmes volt
,
Hatvany Lajos, Füst Milán, és néha megrendítő vallomásokat hallgathattunk az 50-es,
,
60-as évek magyar irodalmi életéről. Ha az életben nem is élhettük át a találkozást egy-
egy művésszel, a sok beszélgetés és történet kapcsán mégis úgy éreztük: ismerjük az írót,
személyes kapcsolatunk lett vele. Hallhattunk a ki-nem-adott könyvekről, a fióknak írás-
ról, az újra megszülető líráról és arról, mit jelent költőnek lenni. Ebben a világban sokszor
visszatérő szereplő volt Pilinszky János, de nemcsak édesapám révén: Pilinszky ugyanis
anyai nagynéném, a József Attila-díjas költő, Gutai Magda jó barátja is volt, akivel sokat
járták a várost, ültek budai kávézók eldugott szegletében, vagy leveleztek. Pilinszky János
sokakkal levelezett, s ezek a sorok tanúskodnak arról a szeretetről, a másikhoz tartozásról,
a kapcsolódásról, ami olyan meghatározó volt számára – lehetett Budapesten, Rómában,
vagy akár Székesfehárváron.
Amikor egy költővel foglalkozom, izgat a nyelve, a hangja. Az, miképp mutatja meg a vilá-
got a benne megszülető szavakkal. Költő lányaként ez kiváltképp fontos számomra. Ezért
kezdtem foglalkozni kettejük: Juhász Ferenc és Pilinszky János költészeti kapcsolódásaival,
párhuzamaival. Azt gondolom, a látható eltérések mellett számos párhuzam van munkás-
ságukban, érzékenységükben és világlátásukban.
Amikor Pilinszky János 1981. május 27-én meghalt, Juhász Ferenc gyertyát gyújtott, és azt
mondta: „Ő már boldog, megismerte a titkot.” Mindketten katolikusok voltak és költők.

versmondó 121
TÖBB MINT EMLÉK

Pilinszky János Érdekes, de a legfontosabb szent mindkettőjük

AZT HISZEM számára Assisi Szent Ferenc volt, a költő. Juhász
Ferenc azt mondta: „Én Assisi Szent Ferencet
Azt hiszem, hogy szeretlek; mindenkinél virágosabban szeretem. Nekem
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. Ő ma is tökéletes ember: szabad, tiszta lénye
De láthatod, az istenek, a szolgáló emberiség buja, illatos dühödt virá-
a por, meg az idő goskertje.” Édesapám nem tartotta kifejezetten
mégis oly súlyos buckákat emel vallásosnak saját családját; szülei hívő, de nem
közéd-közém, templomba járó emberek voltak. Mégis felme-
hogy olykor elfog a rült bennük, hogy papnak adják fiukat. „Anyám
szeretet tériszonya és elvárta, hogy minden nagymisére, vasárnap
kicsinyes aggodalma. minden kismisére elmenjünk. Minden szomba-
Ilyenkor ágyba bújva félek, ton pedig meg kellett gyónnom. Ministráltam
mint a természet éjfél idején, is, bérmálkozó is voltam. Egy évben egyszer
hangtalanúl és jelzés nélkül. elmentünk Máriaremetére szekerekkel, mi, gye-
Azután rekek, gyalog a szekér mellett. A körmeneteken
újra hiszem, hogy összetartozunk, is részt vettünk, virágvasárnap, húsvétkor meg
hogy kezemet kezedbe tettem. búzaszenteléskor, amelyet a legszebb ünnepnek
tartok.” (Juhász Ferenc – Csábi Domonkos: Szív-
be nyomott mag) Ilyen volt a gyerekkora. Bár
nem volt semmije, a mindenséget akarta megismerni, és kereste az Istent. Pilinszky János
mindkét szülője katolikus volt, s a vallás neveltetését és iskoláit is meghatározta. Megis-
merve a második világháború és a koncentrációs táborok borzalmait, egyetlen megmaradt
könyve, a Biblia adott erőt neki. Arra a kérdésre, hogy katolikus költőnek tartja-e magát,
így válaszolt: „Úgy gondolom, Assisi Szent Ferenc az utolsó katolikus költő, de szeretnék
az lenni.” Istenhitéről számos értékes elmélkedést hagyott az utókorra. Arra a kérdésre,
hogy mi a hit, így válaszolt: „Bizalom a mindenségben s a mindenségen belül a legkisebb
porszem sorsában is. S a bizalom, a hit egyik Istenhez vezérlő ösvénye.” (A bizalomról) S
ugyanígy fontos gondolat számomra ez is: „Sose vádoltam, sose szóltam meg senkit. Ezért
vallom hívőnek magamat.” (Pilinszky János levele, 1979. július 26.)
Pilinszky 1921-ben, Juhász 1928-ban született – ugyanabban a korban éltek tehát, ugyan-
abban az irodalmi közegben, sokszor ugyanabban a társaságban. Figyelték egymás mun-
káját. Juhász Ferenc így fogalmazott: „Mert akaratlanul is egymás tükrei voltunk, még ha
az Isten más-más oldalán állva is. … És boldognak mondhatja magát az a történelmi század,
amely olyan remekműveket izzott ki magányából, mint a Harbach 1944, a Francia fogoly
és az Apokrif.” (Halálszivárvány) Pilinszky költészetének legfontosabb inspirációja a há-
borúban átélt szörnyűségek megtapasztalása volt. Így írt erről: „Auschwitz példája fekete
Napként maga köré vonja, megvilágítja, elrendezi a történteket. Iszonyú tapasztalatainak
hátat fordítani nem szabad. Nemcsak a fajüldözésről van szó. Arról, hogy ember emberrel
mit tehet.” (Beszélgetések Pilinszky Jánossal. V. Bálint Éva: Tragikum és derű)
Juhász Ferenc vallomása: „A költészet mindig a Valóság Szülötte. A valóság vérzése, áhí-
tata, ragyogása, szégyene és szerelme. Pilinszky Jánosé is. Aki a megalázottak és megszo-
morítottak szívének megváltásáért szólt első verseiben. Szálkás, kopár szavakkal bár, de

122 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

dosztojevszkiji kegyelem-várással, s azok a szavak a hitek mindent elfedő árnyéka ellenére

lényegük szívében buják, mint a dagadt és erjedt szerelem-szervek. Szava a kiszolgáltatott-
ság és árvaság? A világegyetem árvaság talán? De szava mégis a megváltoztatni-akarás
küldetés-szava. Mert csak így érdemes!” (Szikár bujaság)
Olvasom édesapám szavait, aki nemcsak helyettem, hanem sokunk helyett és nevében
fogalmazta meg: ki is Pilinszky János, és milyen erejű a költészete. A párhuzamok sorában
a vallás mellett említhetném a nagyon erős képzőművészethez kapcsolódást, a képiséget,
az otthonosságot a kortársak festészeti, szobrászati világában, az otthonosságot Kondor
Béla, Schaár Erzsébet, Kass János, Csernus Tibor alkotásai közt. Kapocs lehet Cs. Szabó
László, Törőcsik Mari és Ted Hughes, a híres költő, fordító, aki mindkettejüknek – Pilinsz-
kynek és Juhásznak is fordította nagy verseit, és lett barátja a magyar költőknek hosszú
időn át (Édesapám, amikor először járt Londonban, 1960 novemberében, találkozott is Ted
Hughes-szal). Pilinszky és Juhász – bár származásilag, alkatilag, vérmérsékletüket tekintve
teljesen különbözőek voltak – művészeti ízlése is nagyon hasonló volt. Az írók közötti
kapcsolatot a Százéves vendéglőben havonta meghirdetett találkozók is mélyítették, ahol
együtt, egy szellemi közösségben volt idős és fiatal alkotó, ellenfél és barát.
Milyen nagyszerű lehetett! Mennyire hiányoznak az ilyen közösségek a mai világunkból!
Gyakran megfordult itt Tamási Áron, Vas István, Juhász Ferenc, Nagy László és Szécsi
Margit. Emellett mindkettejük atyai barátja, Ferenczy Béni pesti lakása is gyakran vált ta-
lálkozási hellyé Juhász Ferenc és Pilinszky János számára. Később – Ferenczy 1967 nyarán
történt halála után – a két költő versben búcsúztatta mesterét és annak emberi nagyságát,
aki egy agyvérzést követően is vallotta, dolgozni kell a halálig. Juhász Ferenc a Sebesült
harcos angyal, Pilinszky János a feltámadást ígérő Piéta című versekkel fejezték ki hódola-
tukat (mely verset két évtizeddel korábban ajánlott Ferenczynek).
És itt körbeértünk – a Piéta ugyanis Rómában született, ahol Pilinszky János hónapokig él-
hetett ösztöndíjasként, Basch Lóránt ajánlására, Kardos Tibor meghívására. Alig két héttel
az 1947. decemberi megérkezése után, 1948 januárjában postán küldi haza édesanyjának
a vers kéziatát, melyet a szintén Rómában tartózkodó mesternek, Ferenczy Béninek ajánl.
Most, pár nappal azután, hogy hazaérkeztem Rómából, ahol a centenárium okán egy videós
film forgatásával idézzük fel Pilinszky János az olasz fővároshoz kapcsolódó élményeit,
pár nappal azután, hogy a Piéta szobor előtt állhattunk barátaimmal a Vatikánban – min-
den erősebb hangsúlyt kap. Egyik utolsó interjújában Pilinszky így fogalmazott: „Nincsen
külön zene, nincsen külön költészet, nincsen külön képzőművészet, hanem mindannyian
ugyanazt akarjuk elmondani, csak más anyaggal dolgozva és máshogyan.” (Eljuthatunk a
derűig, Szigeti István interjúja)
Ezt érzem, ezt az egységességet: évtizedek, művészeti ágak, versek, barátságok, történetek
közt utazva. Idén, a Pilinszky100 centenárium során átélhetjük a csöndet és a szemlélődést,
a derűt és az örömöt, a nevetést és a hallgatsát, a borzalmat és a teremtést. Pilinszky Já-
noshoz nekem édesapám volt a kapocs – a kezdet ,– de ma már bennem él. Saját jogomon
fedezem fel és ismerem meg mélyebben a munkásságát. Az idei évben bízom abban, hogy
az újrafelfedezés öröme sokaknak megadatik majd, hogy megértsék az ő különös, meg-
rendítő és gyötrött szavait; a titkot, amit látott, és nekünk, halandó embereknek verseiben
megmutatott.

versmondó 123
BEMUTATJUK

Riersch Tamás
GYÓGYÍTÓ ÍRÁS ÉS EGÉSZSÉGES OLVASÁS

Jakobovits Kitti egyaránt járatos az emberi lélek-

tanban és a szépirodalomban. A pszichológia mel-
lett irodalomterápiával is foglalkozik, így a köny-
veket más szemmel olvassa.
– Hogyan lehetne definiálni az irodalomterápiát?
– kérdezett vissza. – Egy olyan módszer, amely a
szépirodalmi szövegeket használja fel a különbö-
ző segítő folyamatokban. A lényege, hogy a saját
belső világunkat hogyan tudjuk összekapcsolni a
szépirodalmi szövegek világával, és ezt a kapcso-
Jakobovits Kitti
latot hogyan tudjuk az önismeretünk és a mentális
egészségünk hasznára fordítani. A módszert nemcsak a pszichológia, hanem a könyvtári,
pedagógusi, sőt akár a színházi szakma is alkalmazni tudja. Az irodalomterápia alapjai
részben a délutáni könyvtári önismereti foglalkozások voltak, amelyek szép lassan kiforr-
ták magukat, és mára egy letisztult, tanítható és alkalmazható módszerré váltak.
– Az irodalomterápia nemcsak kész szövegeket használ, hanem a résztvevőket írásra is ösz-
tönzi. Előszeretettel javasolja például a rendszeres naplóvezetést.
– Hivatalosan biblioterápiának nevezik, ám egyre inkább az irodalomterápia az, amely
meghonosodni látszik a köztudatban. Ma már egy- és kétéves akkreditált képzést kaphat-
nak az érdeklődők a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen.
Emellett tanfolyamokon is lehet végzettséget szerezni. Korábban többek között a Petőfi
irodalmi Múzeumban indítottak ilyen tanfolyamot. Mind a tanfolyamok, mind pedig az
egyetemi képzések egyre népszerűbbek. Pár éven belül biztosan sok irodalomterapeuta
lesz majd Magyarországon.
– Olyan azonban, aki egyszerre pszichológus és irodalomterapeuta, még nem sok akad. Kitti
emiatt is kelthette fel a Kulcslyuk Kiadó érdeklődését.
– Először azt kérték tőlem, hogy a pandémia alatt egy online konferencián népszerűsítsem
az irodalomterápiát. Majd tőlük jött egy könyv megírásának a gondolata is. Ez az ajánlat
meglepő volt és megtisztelő, eszemben sem volt nemet mondani. Gondoltam rá, hogy egy-
szer könyvet fogok írni, de nem hittem, hogy már 25 évesen lehetőséget kapok erre. Ha
néhány évvel ezelőtt valaki ezt mondta volna nekem, biztosan kinevettem volna.
– Az Irodalomterápia, avagy a könyvespolcod pszichológus szemmel című könyv június-
ban jelent meg, így a reakciókról még nem tudunk beszámolni. Ám abból, hogy előzetesen
mennyien igényelték ezt az ismeretterjesztő munkát, arra lehet következtetni, hogy Kitti első
könyve komoly hiányt pótolt.
– Ez nem egy tankönyv, nem egy módszertani füzet, hanem egy könnyen olvasható és
remélhetőleg könnyen is megérthető munka az irodalomterápiáról. Melyből nem hiányoz-
hat, persze, a saját egyéniségem, a szemléletmódom, a módszerről vallott nézetem, véle-
ményem sem. A könyvben többek között azzal is foglalkoztam, hogy mekkora erőforrást
jelentett vagy nem jelentett az olvasás a pandémia alatt.

124 versmondó
 BEMUTATJUK

– Apropó, pandémia! A világjárvány az irodalomte-

rápiának sem kedvezett. Ez ugyanis legtöbbször egy
csoportos tevékenység, s az elmúlt egy évben pont ez
volt korlátozva.
– Rossz volt, hogy nem lehetett személyesen talál-
kozni az emberekkel. Én azok közé tartozom, akik
nem vállaltak online csoportos munkát. Hiszek
ugyanis a személyes kontaktusok és gesztusok
erejében. A pandémia miatt több csoportmunkám
is félbeszakadt. Az egyéni klienseimmel azonban
folytattuk a munkát online is. Természetesen azért
kapcsolatban maradtam az emberekkel, a páciense-
immel, és azt tapasztaltam, hogy nagyjából múlt év
végéig mindenki bírta a bezártságot. Addig ugyanis
még a saját problémáik foglalkoztatták őket, s tud-
tak azokra összpontosítani, amik a járványtól füg-
getlenül is léteztek. Ám tavaly év végére mindenki
elfáradt, csökkent a koncentráció, és nőtt a fruszt-
A kötet címlapja
ráció, amely sok problémához vezetett. Ez ráadásul
mindenkinél – nemtől, kortól, egzisztenciától függetlenül – egyszerre jelentkezett. Olyan
időszak volt, amikor lehetetlennek tűnt nagyobb célokat kitűzni, és be kellett látni, hogy
az előrelépés és annak tempója is lassabb lesz.

Szabó T. Anna
ARRÓL, HOGY MEGHALOK
André Kertész képe alá

Körök, kerek terek között

négyszögletes kézirat.
Fényes felületek között
tompa firka-téglalap.
Minden tiszta, megkezdetlen:
hosszú kávé megivatlan,
kockacukrok olvadatlan,
derengő víz kortyolatlan.

Bevégeztetett a vers már:

kézjegyek a költő nélkül.
Nézője vagy: olvasd, rád vár.
„Züm, züm…” És az ősz beszédül,
betántorog a városba.
Kopott, fáradt, részeg, szomjas,
és a nyárra gyászbeszédül
két levelet, hullt lapot hagy –

versmondó 125
BEMUTATJUK

a költészet túlvilága
ez az asztal, ez a járda.
Telepedj hát ide mellé:
vár a víz és vár kávé,
a keserű kézirat.
Visszafojtott lélegzettel
várakozz, halandó ember
az objektív ég alatt.

– Kitti egy jó ideje már más szemmel olvassa a könyveket. Ha az adott szöveg felkeltette az
érdeklődését, azonnal egy felcímkézett cetlit helyez a lapok közé.
– Így sokkal könnyebb egy-egy dolgot visszakeresni. A szövegeket ugyanis a napi gyakor-
latban többször is használjuk. Kedvencem nincs, mint ahogy univerzális, minden esetben
ugyanúgy használható, bevált formulák sincsenek. Ha mégis példákat kellene mondanom:
nem tagadom, sokszor nyúlok Háy János novelláihoz, vagy Szabó T. Anna verseihez, illet-
ve többször foglalkoztam Simon Márton versével, az Error 404 cíművel is.

Simon Márton
ERROR 404

Akarok valami súlyosat,

törékenyet és megemészthetetlent,
a komolyanvehetetlenségig komolyat,
néha könnyűt, néha pótolhatatlant,
néha puhát és dühítőt,
az összeroppanásig, a fejfájásig, a felröhögésig,

vadregényesen fájdalmasat és elviselhetetlenül szépet,

zsibbasztót, homályos fotókra és
tengerpartokra és bor mellé és orvosi várókba valót,

akarok valami banálisat, ami húz és mozgat,

aminek hangja a Nap és árnyéka az idő,
akarok valamit, amiről dolgokat mondhatok,

akkor is, ha nem igazak,

akkor is, ha semmi köze hozzájuk – – –
akarok valamit, ami leül,

akarok valamit, ami kipirul,

akarok valamit, ami iszik egy korty vizet,
akarok valamit, aminek szája van,

126 versmondó
 BEMUTATJUK

amit ha meglátok, éhes leszek,

valamit, ami a gyomromban járkál,
akarok valamit, ami nem tud aludni miattam,

akarok valamit, ami üzenet, tériszony,

azúr lángkorona, hajnali riasztó,
akarok valamit, ami felül,

akarok valamit, aminek az ismétlődése

többletjelentést feltételez, akarok valamit,
aminek az ismétlődése többletjelentést

feltételez, akarok valamit, aminek az ismétlődése

kizárt, csak feküdni lehet,
hogy megvan minden,

és semmi más.

– Gyakori kérdés, hogy milyen szöveg alkalmasabb, próza vagy vers. Mindkettő kiváló
alapot szolgáltathat az irodalomterápiához. Annyiban mégis megkülönböztetném őket,
hogy a versek általában az érzelemközpontú beszélgetéseket segítik, amikor benyomá-
sokat dolgozunk fel, de a líra nem, vagy csak ritkán ad kivezető utat. A prózai szöveg
azzal, hogy szereplői vannak, és cselekményes, sokkal inkább nyújthat követendő mintát
a résztvevőknek. Nagy átlagban kortárs szerzők szövegeivel dolgozom, ezek nyelvezete és
élményvilága ugyanis sokkal érthetőbb a mai ember számára.
– Kitti a munkája miatt is gyakran kapcsolatba kerül a kortárs alkotókkal.
– Kedvezőek a tapasztalataim. Szeretik, ha a szövegeikkel dolgozunk, „gyógyítunk” egy-
egy foglalkozáson. Sokan már érdeklődnek is iránta. Sőt, a Pécsi Tudományegyetemen
2019-ben írt szakdolgozatomat többen elkérték, mert kíváncsiak voltak a terápia lényegé-
re. De olyan is előfordul, hogy maguk az alkotók keresnek meg azzal a problémával, hogy
elveszítették a kapcsolatot a saját szövegükkel, vagy szeretnék jobban megérteni alkotói
személyiségüket, és emiatt segítségre szorulnak. A visszajelzések alapján ezeken a problé-
mákon is lehet segíteni, ami számomra új területet nyitott meg.

versmondó 127
BEMUTATJUK

Tóth Krisztina
BÁLNADAL

A  Bálnadal  Tóth Krisztina 2017 és 2020 között írt

verseit gyűjti kötetbe. A három nagyszerű ciklus
a Völgyúttól a Kínai utazáson át hétköznapi életünk
helyszíneire, a Terekbe vezeti az olvasót. A múlt és
a múltbéli emberek felbukkanása, az emlékezés fur-
csa működése jelenik meg a versekben hol haikuk-
ba sűrűsödve, hol a szonettek ünnepélyességével.
Máskor szabadabb formákban, hogy a legalapve-
tőbb kérdéseket tegye fel a mának: miért, hová, mi
végre? A Bálnadal Tóth Krisztina talán legmegren-
dítőbb kötete.
Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten.
Egyik legnépszerűbb írónk. Számos verseskötete,
regénye, novelláskötete és gyerekkönyve jelent
meg magyar és idegen nyelven. 2020-ban a Digitá-
lis Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta.
Tóth Krisztina: Bálnadal. Magvető Kiadó, 2021,
64 oldal, 2499 Ft
A kötet címlapja Ajánlja a litera.hu.

Tóth Krisztina
HOLDRAKÉTA
Korábban érkezem, azt mondja nem baj. Hentes és mészáros lett belőle,
A hangja idegen, a házuk ismerős. egy vágóhídon dolgozik és tar kopasz.
A fészbukon találtam rá, alig érti A földszinten laktak, tavaly halt meg az anyja,
hogy ki vagyok és mit akarok a múlttól. jól jön most neki a fém járókeret.

Olyan öreg, hogy szinte megsajnálom, Kisétálunk a parkba, régen nagyobb volt.
előkeres két csorba poharat, A trafóházon túl mi nem mehettünk.
már nem is tudom, miért vagyok itt, Látod, mondtam, hogy lesz kutyám, nevet fel,
ebben a versben- és megint sehol. és ebből hirtelen magunkra ismerek.

Egy férfi szobájában porszívózok. Nem tudom, szóba hozzam-e a rakétát,

Negyvennyolc éve nem láttam ezt a férfit. amihez csavarokat gyűjtöttünk dobozban.
Pontosabban soha: az egy gyerek volt, Én is jártam a Holdon, felelem,
egy kövér kisfiú, aki fél a többiektől. előre néz, komolyan bólogat.

Az óvodai bokrok közt azt ígérte, A kutyák a trafóháznál megállnak.

egyszer majd én leszek a felesége. Tényleg, végül is minden vers holdrakéta,
Nem azért jöttem, hogy ezt számonkérjem, ez a vers is. Kellett az összes csavar,
én csak magamra akarok rátalálni. hogy lássuk, mi van ott messze, odaát.

Nemrég gerincműtétje volt és (Megjelent a Pannon Tükör 2021/1. számában.)

a kutyák hullatják a szőrüket.
A fia egy másik városban él.
Láttam az előbb, szinte üres a hűtő.

128 versmondó
 BEMUTATJUK

MAGYAR IRODALMI MŰVEK 1956–2016

Megjelent a Magyar irodalmi művek 1956-2016 című kötet, amely 332 szerző 655 könyvét
mutatja be lexikon formában, a szélesebb közönséget is megszólítva. A Magyar Távirati
Iroda közleménye szerint a 960 oldalas lexikonban a könyvek rövid ismertetései olvasha-
tók az írói pályaképek helyett, a kötet így nem szerzőközpontú, hanem olvasmányközpon-
tú. A lexikonban a könyvek megjelenési évük szerint találhatók meg. A kronologikus szer-
kezeti felépítésnek köszönhetően az érdeklődők figyelemmel kísérhetik a tendenciákat,
ráláthatnak a kor szellemiségére, hangulatára – hangzott el a Magyar Művészeti Akadémia
(MMA), az MMA Kiadó és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA
MMKI) könyvbemutatóján a Pesti Vigadóban.
Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára elmondta, hogy a kötet
kiadását az MMA MMKI által indított kutatási projekt előzte meg, amelynek eredményeit
2019 májusában mutatták be az interneten – mint online elérhető, és folyamatosan fejlesz-
tendő lexikont. Kiemelte: a kötet szerkesztőbizottságában az MMA munkatársai, az MMA
köztestületi tagjai és akadémikusai együtt vettek részt. A kutatócsoport és a szerkesztőbi-
zottság vezetői: Pécsi Györgyi és Falusi Márton; tagjai: Elek Tibor, Jánosi Zoltán, Márkus
Béla, Nagy Gábor, Papp Endre, Smid Róbert, Sturm László, Szörényi László, Toldi Éva, Tóth
László és Vasy Géza.
„A könyv és az ahhoz kapcsolódó munka az akadémiai falakon belül is közösségalkotó fel-
adat volt, amely az akadémia intézményrendszerén kívülről is számos szakértőt, munka-
társat bevont a közös munkába” ‒ mondta az MMA főtitkára, aki egy korszakot áttekintő,
szerkesztettségében is korszakos jelentőségű alkotásnak nevezte a kötetet. Kitért arra is,
hogy az irodalmi műveket bemutató kötettel a lexikonsorozat első része jelent meg. Az idei
évben a filmes lexikon kiadását is tervezik.
Bónus Tibor irodalomtörténész elmondta, hogy egy irodalomtörténeti korszakot fog át a
lexikon, amely a könyvek megjelenésére épít. Kiemelte: fontos vívmánya a kötetnek, hogy
a határon túli irodalmat nem választja el a magyarországi irodalomtól. Mint hozzátette, a
sokszínűségre törekedve egy-egy szerzőtől legfeljebb öt kötetet választottak ki a szerkesz-
tők. A szócikkek jelentős része az életmű kontextusába helyezi a művet, kis portrét ad, s a
külön szócikket nem kapó köteteket is megemlíti.
Harminc szerző szerepel öt könyvvel, ez mintegy kilenc százaléka a szerzőknek – mutatott
rá Bengi László irodalomtörténész, aki szerint kiegyensúlyozott kiadvány jött létre. Ez a
kötet nem irodalomtörténet – jegyezte meg, s hozzáfűzte, hogy a kronológiai rendezőelv
szokatlan olvasási javaslatot hordoz magában: nem hosszmetszetét mutatja meg, hanem
keresztmetszeti képet ad az irodalomról. Kiemelte: a legtöbb, 20 könyv 1969-ből került a
kötetbe, és a legtöbb könyvvel képviselt évtized az 1970-es évek lett, felhívva a figyelmet
arra, hogy a magyar irodalmat az 1970-es években sajátos gazdagság, sokhangúság jelle-
mezte. Mint hangsúlyozta, a műnek azért van nagy szerepe, mert szélesebb közönséget
szólít meg, ismeretterjesztő funkciót vállal fel, szempontokat, kérdéseket vet fel, gondol-
kodásra sarkall.

versmondó 129
BEMUTATJUK

A LAPSZÁM ILLUSZTRÁTORA: GYULAI ATTILA FESTŐMŰVÉSZ

Gyulai Attila festőművész 1974-ben született Buda-

pesten. Bár kivételes rajztehetsége már gyermekko-
rában megmutatkozott, ekkor még nem gondolko-
dott azon, hogy művészi pályára lépjen. Szövőipari
technikusként érettségizett, ám a rendszerváltás
utáni években a magyar könnyűipar gyakorlatilag
megszűnt, így multinacionális cégeknél helyezke-
dett el logisztikusként. A rajzolás és festés továbbra
is hobbi maradt. Munka mellett a Berzsenyi Dániel
Főiskola Tudatos Közösségi Kommunikáció szakán
szerzett diplomát 2004-ben, szabadidejében pedig
kiállításszervezőként dolgozott. 2005-ben aztán
vett egy nagy levegőt, és maga mögött hagyva a
biztos egzisztenciát, főállású festőnek állt. Kezdet-
ben gyerekszobák falaira álmodott mesevilágokat,
majd jöttek az éttermi dekorációs felkérések. Kísér-
letező alkat lévén a fal és vászon mellett folyama-
Gyulai Attila
tosan próbálkozott új médiumok meghódításával,
ennek eredményeképp jött létre a paint jam képzőművészeti performansz, a 3D aszfaltfes-
tés és a művészeti póló – ezek mára a GyulaiART portfóliójának szerves részeit képezik.
Tevékenységében a klasszikus festészet sem került háttérbe. Hiperrealista, strukturalista,
kubista és pop art jegyeket felmutató, ezeket gyakran ötvöző munkái számos otthon és
iroda falain megtalálhatóak. A képek a magyar történelem jeles produktumait, az irodalom
nagyjait, a fiatal nemzedék nagy kérdéseit, társadalmi kérdésköröket, és a női lélek titkait
járják körül, egyéni szemléletmódban.

Egyéni kiállítások

2o13: Morphologos – kubizált világ, Gazdagréti Közösségi Ház

2o14: Hangulatok – realista csendéletek, Tájház, Kapolcs
2o16: Szétszórt kapcsolatok – Kastélyhotel, Parádsasvár
2o19: A világ reálisan – Kastélyhotel, Parádsasvár
2o2o: Eklektikus korszak – Art Cafe, Budapest
2o21: A Pop Art Örök – San Ramon Cafe, Budapest

Csoportos kiállítások

2o2o: Resident Art Fair – A.P.A. Galéria, Budapest

2o21: Garten Balaton Kortárs Művészeti Hetek, Lovas

130 versmondó
 BEMUTATJUK

Gyulai Attila önmagáról

„Az eddigi munkásságom ismerői tudják, hogy sokféle stílusban alkotok, melyeket gyak-
ran ötvözök is a képeimen. A strukturalista jegyek éppúgy felfedezhetők egyes festmé-
nyeken, mint a realizmus. E két, hosszú ideje alkalmazott stílus mellé most belépett az art
deco a maga eleganciájával, díszes felületeivel. Az alkalmazott eszköztár minden esetben
azonos célt szolgál: bemutatni az ember ezer arcát. Felbukkan a falakon Frida Kalho a
maga szabálytalan szépségével és konvenciókat elutasító lényével, a szenvedélybetegség-
gel küzdő, tudást mérhetetlenül szomjazó Marilyn Monroe, de itt vannak a képzeletemben
megszülető naivák és femme fatale-k is, ahogy helyet kap Ady Endre a maga fukszos va-
gányságával, Petőfi 21. századi megjelenésben, Esterházy Péter, s közben még számos jeles
történelmi személyiség vagy esemény. Minden kép ezernyi titok őrzője, melyeket nem
felfedni, sokkal inkább sejtetni igyekszem, rábízva a szemlélőre a megfejtést.”

Megtörve

versmondó 131
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
Elektronikus változat: www.versmondo.hu
A szerkesztőség címe:
Fővárosi Művelődési Ház – Magyar Versmondók Egyesülete
1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Telefon: +36 20 512 8004

Elektronikus cím: magyarversmondok@gmail.com

Honlap: www.vers.hu www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
www.nepmesepont.hu • www.bujtorfilmfesztival.hu

Alapító-főszerkesztő: Kiss László

Főszerkesztő: dr. Lutter Imre
Felelős szerkesztő: Riersch Tamás
Lapmenedzser: Takács Bence
Versszerkesztő: dr. Turczi István
Olvasószerkesztő-korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Tördelő: Takács Tamás

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 2000 Ft
Postai előfizetőknek: 1500 Ft
A Magyar Versmondók Egyesülete tagjainak: 1000 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók a szerkesztőség címén
és az Írók Könyvesboltjában (Budapest VI., Andrássy út 45.)

„A dolgok változnak. A vers örök.” (LI)

Madonna
Szakítás