Forrás: http://www.doksi.

hu

Csákány Antal

Elektronika példatár

Az itt található feladatok az Elektronika elõadások tartalmához illeszkednek. A példák és

megoldások a „Fakultatív gyakorlat”- okon szerepeltek, - ugyanabban a sorrendben, ahogy ott
megtárgyaltuk õket. Ez azt is jelenti, hogy nincsenek szigorú tematikai sorrendbe szedve.
A feladatok viszonylag egyszerûek, az Elektronika tárgy megértésében sokat segítenek, kicsit
túlozva úgy is mondhatjuk, hogy nélkülözhetetlenek.

A példák megoldásánál a DERIVE matematikai programcsomagot is igénybe vettük, - így

egyszerûen és megbízhatóan számolhattunk, könnyen tudtunk bonyolult függvényekrõl ábrát
készíteni. (Sajnos a programcsomag bizonyos sajátosságai is megjelennek ebben a példatárban, -
így pl. az, hogy az indexes változók írásmódja kicsit furcsának tûnik.)

A példatár utolsó részében régi – új zárthelyi feladatlapok vannak, - megoldások nélkül.

2000. nov. 12
Forrás: http://www.doksi.hu

1 Példatár
___________________________________________________________________________

1. Hogyan változik a feszültség a diódán, ha a telep feszültsége 2

V – ról 4 V –ra növekszik.(r = 2 kohm, a dióda „átlagos”, vagyis
- 14
telítési árama 10 A.)

Megoldás - 1. Mivel a dióda különleges nemlineáris elem, a feladatot

csak közelítõ pontossággal tudjuk megoldani, - elõször grafikus
megoldással próbálkozunk. Az áramkörre felírható alapvetõ
összefüggések transzcendens egyenletrendszerre vezetnek:

Ábrázoljuk a dióda karakterisztikáját,

valamint a munkaegyenes(ek)
egyenletét ugyanazon az ábrán. A P és
Q pontokban leolvashatók a 2, illetve 4
V telepfeszültséghez tartozó
munkaponti adatok. (Az eredeti
DERIVE ábráról leolvasva a
feszültségeket 0.642-nek, valamint 0.673-nek találjuk. Az áramok pedig 0.6 mA és 1.6 mA
értékûek. Meglepõ módon a dióda feszültsége alig
változik, miközben a telep feszültsége a kétszeresére növekedett ! )

Megoldás – 2. A DERIVE lehetõséget ad arra, hogy transzcendens egyenletrendszert is

megoldjunk numerikusan az ún. Newton – Raphson iterációs módszerrel. – Ha a SOLVE
segédprogram csomagot betöltjük, akkor lehetõvé válik az alábbi sor beírása:

Az elsõ szögletes zárójel a két megoldandó egyenletet tartalmazza (zérusra redukált formában). A
második a keresendõ változókat nevezi meg. A harmadikban az iterációs eljárás kezdõértékeit
becsüljük meg. – A legutolsó szám az iterációk számát adja meg. – (A dióda áramának
megadásánál a „- 1” –et elcsaltuk, mivel az nyitóirányban elhanyagolható.)
Forrás: http://www.doksi.hu

2 Példatár
___________________________________________________________________________

Az eredményeket approximációs egyszerûsítéssel kaphatjuk.

Jól látszik, hogy a hetedik értéktõl kezdve a megoldás már nem változik. – A 2 V –os
telepfeszültséghez tartozó feszültség- és áramértékek az utolsó sorban olvashatók.

2. Rajzolja fel sorosan és párhuzamosan kötött

ellenállásból és diódából álló kétpólus eredõ áram
feszültség karakterisztikáját ( r = 1 kohm iS = 10-
14
A.)

Megoldás. – Grafikus eljárást választunk. Rajzoljuk

fel ugyanabba az ábrába az ellenállás és a dióda áram-feszültség karakterisztikáit.

Párhuzamos kapcsolásnál mindkét elemen ugyanakkora a feszültség, - az egyes áramértékek

tehát összegezõdnek.

Soros kapcsolásban mindkét elemen azonos áram folyik keresztül, - itt a feszültségértékek
összegezõdnek.
Forrás: http://www.doksi.hu

3 Példatár
___________________________________________________________________________

3. Mennyit változik egy Zener diódán a kimeneti

feszültség, ha a telep feszültsége 4 V – ról 6 V –ra
emelkedik? (A Zener dióda adatai:
Zener.feszültség: 3.5 V , a Zener szakasz
ellenállása: 25 ohm.)

Mekkora az a terhelõ ellenállás, amelyik esetén az

áramkör még stabilizátorként mûködik? Hogyan
változik a terhelés és a Zener dóda együttes
árama?

Megoldás. Elõször fel kell

rajzolnunk a Zener karakteriszti-
káját, majd a telep-ellenállás
rendszer munkaegyenesét.
A Zener dióda pozitív feszültségek
esetén közönséges diódaként
viselkedik. Negatív feszültségek
esetén – 3.5 V –ig nem vezet, majd
a megadott a 25 ohm ellenállásnak
megfelelõ lineáris függvény szerint
változik rajta az áram.

Az ábrán látható metszéspontok

feszültség különbsége szinte le sem
olvasható. Ez azonban kiszámítható:
a du b = 2000 mV bemeneti feszültségváltozás olyan osztóra jut, amelyik tagjai r = 2 kohm, rV =
25 ohm:

A kimeneti feszültség változása (du k ) csak 24 mV ! A „feszültség-stabilizálási tényezõ” értéke:

2000/24 = 81 –szeres !
Ha a telepfeszültség 6 V és a Zener diódával párhuzamosan egy rt ellenállást kapcsolunk, akkor

a Zener dióda csak akkor fog mûködni, ha az osztón legalább 3.5 V feszültség van. Vagyis
Forrás: http://www.doksi.hu

4 Példatár
___________________________________________________________________________

Ebbõl rt érékére 2.8 kohm adódik, - ez a legkisebb értékû terhelõ ellenállás. Most a terhelésen
átfolyó áram 3.5/2800 = 1.25 mA.. – Ha a terhelõ ellenállás értéke növekszik, akkor a Zener
diódán egyre nagyobb áram folyik át. Ha a terhelõ ellenállás végtelenül nagy lesz, a diódán
átfolyó áram (6 – 3.5)/2000 = 1.25 mA. A dióda és a terhelés árama tehát úgy oszlik meg, hogy
összegük állandó értékû legyen.

4. Hogyan változik egy dióda differenciális ellenállása?

Megoldás. Irjuk fel dióda áramköri mûködését leíró egyenlet kicsit módosított változatát ( az
exponenciális taghoz képest az egységet elhanyagoljuk), és ebbõl számoljuk ki a du
feszültségváltozás hatására bekövetkezõ di áramváltozást:

di/du reciprokaként megkaptuk a differenciális

ellenállás értékét:
u t 26 mV
rd = =
I I

Ez nagyon fontos és sokszor használt összefüggés.

A differenciális ellenállás értéke tehát lényegében csak a
munkaponti (nyugalmi) áram függvénye. Ha a
munkaponti áram tízszeresére változik, a differenciális
ellenállás tizedrészére csökken.

Az ábrán a dióda karakterisztikáját és két pontjához tartozó érintõket láthatjuk. Az érintõ

meredeksége – a differenciális ellenállás reciproka – jócskán változik.

5. Határozzuk meg a megadott elektromos

hálózatban az A – B pontokhoz tartozó Thevenin
helyettesítõ képet.

Megoldás. Használjuk fel a szuperpozíció tételt, mely

szerint – egyetlen aktív forrás kivételével – sorban
helyettesítsük az összes aktív forrást saját belsõ
ellenállásával és határozzuk meg a vizsgálandó kimenetre jutó feszültséget. Ezeket összegezve
megkapjuk a terhelés nélküli kimeneti feszültséget.
Forrás: http://www.doksi.hu

5 Példatár
___________________________________________________________________________

A kimeneti feszültség egyes komponensei:

A Thevenin helyettesítõ kép belsõ ellenállását úgy határozhatjuk meg,

hogy az összes aktív forrást saját belsõ ellenállásával helyettesítjük és
meghatározzuk az A – B pontokról látható ellenállás értékét.

Végül a kész helyettesítõ kép:

6. Az ábrán látható tranzisztor kollektorárama 1 mA. Határozzuk meg a kollektor

feszültségét és azt, hogy a kollektoráram hányadrésze folyik a 10 kohmos ellenálláson. –
Becsüljük meg, mekkora a tranzisztor áramerõsítési tényezõje.
Forrás: http://www.doksi.hu

6 Példatár
___________________________________________________________________________

Megodás. Vegyük észre, hogy a kollektorellenállás és a terhelõellenállás összevonható, ha az

ábrán szaggatott vonallal jelzett áramköri részletre a Thevenin tételt alkalmazzuk. Ekkor a
kollektorfeszültség könnyen felírható:

U C =10 − I C 3.3 = 6.7 V

A tranzisztor kollektorárama szempontjából a kollektorellenálás és a terhelõellenállás

párhuzamosan kapcsolódik. Ez a következõ egyenletekkel fejezhetõ ki:

Ha az i2 –re vonatkozó megoldást megkeressük, eredményül 0.33 mA –t kapunk. (Másképp

kicsit egyszerûbben: a kollektoráram az 1 : 2 arányú ellenállásokon oszlik meg, - ebbõl
egyharmad jut a 10 kohmos ellenállásra, kétharmad pedig fele akkora ellenállásra.)

A tranzisztor bázisáramát a mellékelt egyszerû ábra alapján határozhatjuk

meg. Egy nyitott diódán 0.6 – 0.7 V feszültséget találhatunk, ezért a
bázisáramot (elhanyagolható pontatlansággal) könnyen megkaphatjuk:

15 − 0.6
IB = ≈75 µ A
200 k

A kollektoráram és a bázisáram hányadosaként pedig megkaphatjuk a

tranzisztor áramerõsítési tényezõjét:

IC
= β = 13.3
IB
Forrás: http://www.doksi.hu

7 Példatár
___________________________________________________________________________

7. Határozza meg a megadott négypólus transzfer

függvényét. Rajzolja fel az amplitúdóátvitelt és a
fáziskarakterisztikát lineáris frekvenciaskálán. - Rajzolja
fel a transzfer függvény Nyquist diagramját. ( L = 1 mH,
C = 100 nF, R = 1 kohm)

Megoldás. – A kapcsolás induktivitása és kondenzátora soros

rezgõkört sugall. Ezt azonban kicsit „elrontja” a tekerccsel
párhuzamosan kapcsolódó ellenállás. Ennek ellenére határozott rezonanciát kell kapnunk az L és
C által meghatározott frekvencián.
- A feladat megoldásához a DERIVE nélkülözhetetlen.

A transzfer függvény egyszerûen felírható:

csak figyelni kell arra, hogy L és R párhuzamosan
vannak kötve.

A kifejezést egyszerûsítve a fenti,

– nehezen áttekinthetõ –
összefüggéshez jutunk.
Ha ide behelyettesítjük az
elemek számszerû értékeit,
ábrázolhatjuk a fenti kifejezés
abszolút értékének változását a
frekvencia függvényében.

A rezonancia jelensége jól

látható, - 1 V bemeneti feszültség
esetén a kimenet 10 V körüli
lesz.
Természetesen a fenti kifejezés
fázisszögét is ábrázolhatjuk.
(Az ábrák mindkét skálája
lineáris !)
Forrás: http://www.doksi.hu

8 Példatár
___________________________________________________________________________

A Nyquist görbét polár koordinátarendszerben kell felrajzolnunk. (A fenti kifejezésbõl ki kell

hagynunk az imaginárius egységet, a DERIVE jelölés rendszerébõl adódóan.)

Ha behelyettesítjük az elemek tényleges értékeit, az alábbi ábrához juthatunk:

Vegyük észre, hogy ebbõl az ábrából sikeresen lehetne

a fenti két ábrát rekonstruálni (ha frekvencia értékek is
számszerûen fel lennének tüntetve).

8. Rajzolja fel a megadott „létra hálózat” transzfer

függvényének Bode diagramját. Mekkora lesz a
kimenõjel értéke, ha kimenet éppen a bemenettel
ellentétes fázisú ? Milyen frekvencián következik ez
be?

Megoldás. - Ez esetben – célszerûen – a Kirchhoff törvényeket alkalmazzuk. ( a és b –vel a

vízszintes , illetve a függõlegesen rajzolt elemek impedanciáját jelöljük, - a köráramok a
függõleges ágakon folynak).

Az egyenletrendszer megoldása után a kimeneti feszültség:

Forrás: http://www.doksi.hu

9 Példatár
___________________________________________________________________________

Ha az amplitúdóátviteli görbét fel akarjuk rajzoltatni, akkor a jobboldali tört abszolút értékének
tízes alapú logaritmusának hússzorosát kell venni. A DERIVE jelölésével:

A fázisátvitel ennél kicsit egyszerûbben írható fel:

Az összefüggésekbe
C = 1 nF, valamint R
= 1 kohm értéket
helyettesítünk, - és
persze ω helyébe a ω
ω
= 10 - et, hogy a vízszintes skála
logaritmikus legyen (!!!!).
A két görbe ugyanazon az ábrán látható, - az
amplitúdóátvitel szaggatott, a fázismenet
folyamatos.
Az eredeti kérdésekre keressük a választ. A
bemenethez képest ellenkezõ fázis π
nagyságú, - a P pont jelöli ezt a fáziskarak-
terisztikán. Az innen kiinduló függõleges
vonal az amplitúdókatakterisztikát a – 29
dB – es Q pontban metszi. – A (kör)frek-
vencia érték is leolvasható: ez az ábrán kb.
6.2 6
6.2 –nél, pontosabban 10 = 2.45 10 – nél
következik be.
Ezeket a keresett értékeket nem csak az
ábráról kaphatjuk meg, hanem egyenle-
teinkbõl is. Ha az átviteli összefüggés kép-
zetes része éppen zérus értékû, akkor kiszámolhatjuk, hogy ez milyen frekvencián következik be.
Forrás: http://www.doksi.hu

10 Példatár
___________________________________________________________________________

Ha ezt az értéket visszahelyettesítjük az átviteli összefüggésbe, akkor a következõ (most már

egzakt ) eredményre jutunk:

(Az elõjel a fázisfordításra utal, az 1/29 érték pedig a decibel skálán kb. – 29 –nek felel meg.)

Ha egy négypólus bemenete és kimenete között éppen 180

fokos fázisviszony van, akkor a bemenet és kimenet két jelölt
pontja között nagyobb feszültség mérhetõ, mint a bemeneti

feszültség (az elõjelek figyelembe vételével):

Vizsgáljuk meg az adott ábra szerinti áramkört. Ez az elõzõ feladat

átrajzolt változata és a fenti állítás illusztrálására szolgál. Észre kell
venni azt, hogy ez most felüláteresztõ szûrõ !

Megoldás. – Természetesen itt is felírhatnánk a Kirchhoff egyenleteket,

és megoldhatnánk a keletkezõ egyenletrendszert. Azonban egyszerûbb
megoldást választunk: felhasználjuk az elõzõ feladat átviteli
függvényét.

Helyettesítsük be a C = 1 nF, R = 1
kohm és az ω = 10ω értéket és
ábrázoljuk az amplitudóátviteli
Bode diagramot.

Azt a meglepõ eredmény látjuk,

hogy a kimeneti feszültség 0.89 dB
értékkel meghaladja a bemeneti
feszültség értékét. Ez azt jelenti,
hogy a kimenet a bemeneti feszültség kb. 110 % -a lesz ! (Feszültségerõsítõ ?)
Forrás: http://www.doksi.hu

11 Példatár
___________________________________________________________________________

9. Határozza meg a megadott kapcsolás átvitelének

Bode diagramjait. – Mire lehetne ezt az áramkört
használni?

Megoldás. – Az áramkör kimenete egy RC aluláteresztõ

és felüláteresztõ szûrõ kimeneti feszültségeinek
különbsége. Ez közvetlenül felírható:

Azonnal feltûnik, hogy a kimenõ jel

abszolút értéke minden frekvencián
megegyezik a bemenõjel értékével,
vagyis az áramkör ún. „mindent
áteresztõ” kapcsolás.
Karakterisztikáját felrajzolni sem
érdemes: egybeesik a vízszintes
tengellyel.

A fázis is egyszerûen meghatározható. – (A BODE diagram felrajzolásához be kell

helyettesítenünk az ω = 10ω értéket, hogy az abszcisszát logaritmikussá tegyük. Az ábra
készítésénél R = 10 kohm és C = 100 nF értékeket használtunk.)
Ezt az áramkört a fázismenet korrigálására, módosítására használják.

10. Határozza meg a megadott áramkör frekvenciaátvitelét és

keresse meg, mi annak a feltétele, hogy a kimenõ feszültség ne
függjön a frekvenciától.
Mire használják ezt az áramkört?

Megoldás. – Írjuk fel a transzfer függvényt, arra figyelve, hogy a

megfelelõ ellenállások és kondenzátorok párhuzamosan vannak
kapcsolva.
Forrás: http://www.doksi.hu

12 Példatár
___________________________________________________________________________

Kicsit átalakítva :

Elég feltûnõen látszik, hogy a c1. r1 = c2.r2 feltételt választva (vagyis a két idõállandó legyen
egyforma) , a kimeneti feszültség csak az ellenállások arányától függ.

Ábrázoljuk a frekvenciakarakterisztikát Bode diagramon, - három különbözõ esetben. Az

értékeket vegyük az alábbi táblázatból:

r1 r2 c1 c2
a 100 k 10 k 1 nF 100 pF
b 100 k 10 k 100 pF 1 nF
c 100 k 10 k 10 pF 1 nF

Az eredmény az ábrán látható.

Az áramkört – ha a két idõállandó azonos -

kompenzált osztónak nevezik és feszültség
csökkentõ kapcsolásokban (pl. oszcilloszkóp
bemenetén ) használják.
Forrás: http://www.doksi.hu

13 Példatár
___________________________________________________________________________

11. Rajzoljuk fel a mellékelt áramkör frekvencia

átvitelének Bode diagramját és határozzuk meg ebbõl
az áramkör frekvenciahatárait.
Bontsuk fel az áramkört két részre és így is
határozzuk meg a frekvenciahatárokat.

Megoldás. – A transzfer függvény felírásához a poten-

ciométer szabályt alkalmazzuk, de ügyeljünk arra, hogy egy soros és egy párhuzamos RC
áramkör szerepel benne.

Az amplitúdóátviteli Bode diagramot –

az elõzõ feladatokban részletezett
módon állítjuk elõ. A frekvenciahatárok
meghatározásához grafikus megoldást
választunk. – Berajzoljuk az átviteli
karakterisztika maximumát jelzõ – 6 dB
– es szintet. A frekvenciahatárok ennél 3
dB- el lejjebb fognak elhelyezkedni. A
metszéspontok (kör)frekvencia értékei
az ábráról leolvashatók és így ismertté
válik az alsó és felsõ frekvenciahatár is.

Figyeljünk fel arra, hogy a két kondenzátor kapacitása határozottan különbözik. Ez lehetõséget
teremt arra, hogy egy alacsonyfrekvenciás és egy nagyfrekvenciás részre bontsuk az áramkört. A
részletek az ábrán láthatók. – Kisebb frekvenciákon az 1 nF – os kondenzátor hatása
elhanyagolható. Magas frekvenciákon pedig a 100 nF – os kondenzátor tekinthetõ rövidzárnak.
A frekvenciahatárok most már könnyedén felírhatók.
Forrás: http://www.doksi.hu

14 Példatár
___________________________________________________________________________

jω rc
u ki =u be
3 jω rc + (1− ω 2 r 2 c 2 )

ω a = 2 R1C ω=
1
R / 2C

12. Határozzuk meg az áramkör feszültségátviteli függvényét és

ábrázoljuk azt lineáris skálán, Bode diagramokon, valamint polár
koordináta rendszerben (Nyquist diagramon).
Mire használják ezt az áramkört?

Megoldás. Az elõzõ feladat elsõ részének felhasználásával az átviteli

függvény, - - triviális egyszerûsítés után:

Az ábrákat a DERIVE segítségével rajzoltuk fel.

Forrás: http://www.doksi.hu

15 Példatár
___________________________________________________________________________

Mind a Nyquist ábrából, mind a Bode diagramokból jól

látszik, hogy az áramkörnek az a feltûnõ tulajdonsága,
hogy van egy olyan frekvencia (ω = 1/RC ), amelyiknél
a kimenet fázisa megegyezik a bemenet fázisával, - és
ezen a frekvencián a kimenet a bemenetnek éppen
harmada.

Ezt az áramkört az ún. Wien – hídas oszcillátorokban

használják. – Az ábrán láthatjuk a vizsgált áramkört híd
kapcsolássá kiegészítve. A jobboldali ohmos osztó
osztásaránya éppen az elõbb említett egyharmad. Ennek
a híd kapcsolásnak a jellegzetessége: létezik olyan
(egyetlen) frekvencia, amelyiknél a kimeneti (híd ág)
feszültség zérus, vagyis a bemenet nem jut el a
kimenetre.

13. Mutassuk meg, hogy az elõzõ példában szereplõ Wien áramkör frekvenciakarak-
terisztikája egy soros rezgõkör tulajdonságait mutatja, ha a rezgõkör paramétereit jól
választjuk meg.

Megoldás. A két áramkör kapcsolási

vázlatának kvalitatív elemzése arra a
következtetésre vezet, hogy mindkettõ átvitele
zérus igen nagy és igen kicsiny frekvenciákon.
– A feladat tehát nem megoldhatatlan.
Írjuk fel mindkét kapcsolás transzfer
függvényét:

jω rc jω RC
u ki = u be u ki = u be
3 jω rc + (1− ω 2 r 2 c 2 ) j RC + (1− ω 2 L C )

Az összefüggésekbõl az látszik, hogy mindkét átviteli függvény hasonló jellegû. Most már csak
az a kérdés, hogyan válasszuk meg a soros rezgõkör paramétereit, hogy a Wien áramkörrel
azonos átvitelt kaphassunk.
A Wien áramkör sávszélessége – elvileg – egyszerûen meghatározható: az átvitel maximumához
képesti – 3 dB – es pontokat kell megkeresnünk. Ezt a „szöszmötölõs” feladatot a DERIVE
segítségével oldhatjuk meg. – Eredményül azt kapjuk, hogy ∆ω = 3 rc , vagyis a rendszer Q
értéke mindössze 1/3, vagyis ez a „rezgõkör” nem nagyon szelektív.
Forrás: http://www.doksi.hu

16 Példatár
___________________________________________________________________________

Ha r = 10 kohm és c = 10 nF értékek szerepelnek a Wien áramkörben, akkor mindkét áramkör

rezonanciafrekvenciájának ω 0 = 104 értékûnek kell lennie. Ha az induktivitás nagyságát 10 mH –
re választjuk, akkor a Thomson frekvencia képletébõl C = 1 µF értéket kapunk. – A transzfer
függvények összehasonlításából az tûnik ki, hogy a feladat korrekt megoldása az R C = 3 r c
értékválasztáson múlik. (R = 30 ohm)

Az ábrán feltüntettük mindkét átviteli

karakterisztikát. A Wien áramkörnek
és a soros rezgõkörnek a rezonancia-
frekvenciája megegyezik, - azonos a
két kör sávszélessége is.
A rezgõkör maximális kimeneti
feszültsége 0 dB, - ezért a két görbe
egymáshoz képest függõlegesen el
van csúsztatva.

14. Mutassuk meg, hogy az ábra szerinti áramkörben – meghatározott feltétel mellett – az
R ellenálláson átfolyó áram független az ellenállás értékétõl.

Megoldás. Határozzuk meg a Thevenin helyettesítõ képet, - az

ellenállás felõl benézve a hálózatba.

1
jω C 1
uTh = u be = u be
1 1− ω 2 L C
jω L +
jω C

1 jω L
rb = x jω L =
jω C 1 − ω 2 LC
Forrás: http://www.doksi.hu

17 Példatár
___________________________________________________________________________

Az ellenálláson átfolyó áram:

u be
1 − ω 2 LC u be
iR = =
jω L R (1 − ω LC ) + jω L
2
R+
1 − ω 2 LC

Az áram láthatóan nem függ az ellenállás értékétõl, ha ω 2 L C = 1, - vagyis a rezonancia-

frekvencián. (Ideális áramgenerátor?)

15. Hogyan változik a feszültség az A ponton, - a kapcsoló

zárása után?

Megoldás. A kapcsoló zárása elõtt a kondenzátor bal oldalán

10 V feszültséget találunk, jobb oldalán pedig 5 V – ot.
A kapcsoló zárása a kondenzátor bal oldalán a feszültséget 0
V-ra állítja. Mivel a kondenzátor két végpontja közötti
feszültség ugrásszerûen sohasem változhat, ez a 10 V-os
feszültségcsökkenés a kondenzátor jobb oldali végén (az A ponton) is tapasztalható lesz.
Hosszú idõ múlva az A pont feszültsége el fogja érni az 5 V –ot, - exponenciális görbe mentén.
Az exponenciális idõállandóját úgy lehet meghatározni, hogy a kondenzátor felõl „benézünk” a
hálózatba és megvizsgáljuk, hogy a kondenzátor mekkora ellenállást „láthat”. (A feszültség-
forrás ekkor zérus belsõ ellenállású, a két 200 kohmos ellenállás pedig párhuzamosan
kapcsolódik.)

Az idõállandó tehát: 10 nF . 100

kohm = 1 ms.
Az exponenciális szakasz
befejezésekor a kondenzátor
baloldalán a feszültség zérus,
jobboldalán pedig 5 V. A
kondenzátoron lévõ feszültség
iránya azonban a kiinduló
állapothoz képest megfordult!

16. Az RC kvázidifferenciáló áramkörre az

adott periodikus impulzus sorozat érkezik.
Vizsgálandó a stacioner állapotban a kimeneten
létrejövõ jelalak.
Forrás: http://www.doksi.hu

18 Példatár
___________________________________________________________________________

Megoldás. Az áramkör idõállandója τ = 1 nF .1 Mohm = 1 ms. Ez az érték az impulzussorozat

egyes szakaszainak nagyságrendjébe esik, ezért az eltolódás mértékét csak az exponenciális
görbék részletes vizsgálatával tudjuk csak megállapítani.

A megoldás vázlata a mellékelt ábrán található. – A jelalak - Ue értékrõl indul, U = 10 V –os

ugrással. t1 idõ múltával nagysága
t
− 1
(U − U e ) e τ
=Ua

Az ábrán feltüntettük a kimeneti jel további szakaszának fordított elõjelû értékét is, - ezzel kicsit
könnyebb számolni.
t
− 2
(U − U a ) e τ
=U e

A két egyenletbõl meghatározható az eltolódás mértéke:

t ( t1 + t 2 )
− 2 −
e τ
−e τ
U e =U ( t1 + t 2 )
−
1− e τ

Az aktuális értékekkel számolva a kezdeti eltolódás nagyságát kaphatjuk.

e− 2 − e− 3
U e = 10 = 0.900305 V
1 − e− 3
Forrás: http://www.doksi.hu

19 Példatár
___________________________________________________________________________

17. Határozzuk meg az ábrán szerinti áramkör impedanciáját és

rajzoljuk fel ennek változását a frekvencia függvényében. –
Hány „rezonanciafrekvenciája” van ennek az áramkörnek?

Megoldás.
Az impedanciát különösebb nehézség nélkül felírhatjuk:

1 − ω 2 L C1 1 1 − ω 2 L C1
Z= x =
jω C1 jω C 2 jω C1 + jω C 2 (1 − ω 2 L C1 )

Céltudatos átalakítás után az eredmény:

1 1 − ω 2 L C1
Z=
C C C
j ω C1 (1 + 1 ) 1 − ω 2 1 2
C2 C1 + C 2

Ebbõl jól látszik, hogy az impedancia (pontosabban:

reaktancia) az L és C1 által meghatározott frekvencián
lesz zérus értékû, vagyis itt tapasztalunk soros
rezonanciát.
A két kondenzátor soros eredõje fogja megszabni azt,
ahol párhuzamos rezonanciát észlelhetünk.
Elkészítettük ennek grafikus ábráját is, - a kondenzátorok
és az induktivitás értékét egyaránt egységnyinek vettük.
(Emlékeztetõül: a kvarckristály elektromos helyettesítõ
képe ehhez nagyon hasonló.)
Forrás: http://www.doksi.hu

20 Példatár
___________________________________________________________________________

18. Rajzoljuk fel a megadott áramkör kimeneti feszültségének

változását a frekvencia függvényében.

Megoldás.

Jól látszik, hogy egy soros- és egy párhuzamos rezgõkör

kombinációját látjuk, amelyeknek azonos a Thomson
frekvenciájuk. – Éppen ezért ezen frekvencián a kimeneti feszültség meg fog egyezni a bemeneti
feszültséggel, mivel a soros rezgõkör ellenállása zérus, a párhuzamosé pedig végtelen lesz.
Az áramkör egyéb tulajdonságait csak az átviteli függvény vizsgálata mutatja.

jω L
1 − ω 2 LC
u ki = u be
jω L 1 − ω 2 LC
+
1 − ω 2 LC jω C

Ezt egyszerûsítve, majd L és C értékét

egységnyire választva a következõre jutunk:

A nevezõben található polinóm gyökhelyeit az y =

ω 2 helyettesítéssel könnyen megkaphatjuk:

Most már felírhatjuk az átviteli függvényt jobban átlátható alakban is.

Forrás: http://www.doksi.hu

21 Példatár
___________________________________________________________________________

Az áramkörbõl leolvasható az, hogy a Thomson frekvencián a rendszer átvitele egységnyi. – A

két végtelen nagy értékû rezonancia azonban magyarázatot érdemel.

Látnunk kell, hogy mind a soros, mind a

párhuzamos rezgõkör a frekvencia
függvényében változtatja reaktanciáját és
egy adott frekvencián akár induktív vagy
kapacitív is lehet. – Az igen nagy értékek
azért fordulhatnak elõ, mert az eredeti
áramköri ábra potenciométerének elemei
alkothatnak soros (!!!) rezgõkört is, -
aminek ebben az esetben nincsen
áramkorlátozó ellenállása.

19. Számítsa ki, mekkora lesz a megadott jelalak középértéke és effektív értéke? Hogyan
változnak ezek az értékek, ha a jelet kétoldalasan egyenirányítjuk?

Megoldás.
A megadott jel az X tengelyre szimmetrikus, középértéke zérus most tehát zérus. – Effektív
értékét a definiciós egyenletbõl számolhatjuk ki (T = 2 s) :
(a két félperiódus azonos volta miatt elegendõ a számítást csak az egyikre elvégezni:

1− e − 4
T /2 t
2 −2
= ∫[U 0 e ] 2 dt = U 02 = U 02 0.24542
2 T
U eff
T 0
4

vagyis:

U eff = 0.4954 U 0

A középérték kiszámításához is elegendõ csak egyik

félperiódust vizsgálni.

1− e − 2
T /2 2t
1 −
Uk =
T ∫U 0 e
0
T
dt = U 0
2
= 0.4323 U 0
Forrás: http://www.doksi.hu

22 Példatár
___________________________________________________________________________

20. Mekkorára kell választanunk C értékét, ha a hálózatból letranszformált és

egyenirányított feszültséget 0.1 A árammal terheljük és azt szeretnénk, hogy a
„búgófeszültség” amplitúdója ne haladja meg az 1 V –ot?

Megoldás.
1. A hálózati periódusidõ alatt a kondenzátorból elfolyó töltések 1 V feszültségesést
eredményeznek, vagyis

1
U= IT
C

alapján közelítõleg C = 2000 µF .

2. Okoskodhatunk úgy is, hogy figyelünk a kondenzátor kisülésekor létrejövõ exponenciális

görbeszakaszra. Azt írhatjuk, hogy

20 ms
−
9 = 10 e τ

τ értéke ebbõl 189 ms – ra adódik. Ha R éppen 100 ohmos, akkor a szükséges kapacitás 1890
µF nagyságú. (Ez gyakorlatilag azonos az elõzõ értékkel, mivel az elektrolit kondenzátorok
kapacitásának pontossága ritkán kisebb ±10 százaléknál.)
Forrás: http://www.doksi.hu

23 Példatár
___________________________________________________________________________

21. Határozza meg a kimenõjelet az adott hálózat és az adott bemenõjelek esetén. (A diódák
ideálisak.)

Megoldás. – A jelalak elsõ fele (pozitív jelek, a diódák adott kapcsolása esetén) az ÉS áramkör
jellegzetességeit mutatja. Az ábra második része (negatív jelszakaszok) a VAGY kapcsolatot
fogja realizálni.

22. Határozza meg, hogy milyen

lesz az adott kapcsolási elrendezés
kimeneti jele két különbözõ
amplitúdójú bemenõjel esetén.

Megoldás. – A két dióda pozitív, illetve negatív

irányokban limitálja a kimeneti feszültséget. Az ábrán
feltüntettük a munkaegyenest két különbözõ bemeneti
feszültség esetén. Már innen is jól látszik, hogy kb.
0.6 V –ig a kimeneti feszültség követi a bemenetit,
innen kezdve azonban szinte egyáltalán nem
növekszik a kimeneti jel.
Forrás: http://www.doksi.hu

24 Példatár
___________________________________________________________________________

Az ún. transzfer karakterisztika felrajzolásához (a kimeneti feszültség a bemeneti függvényében)

azt az utat választjuk, hogy a dióda egyenletének inverzét használjuk, vagyis kifejezzük a diódán
mérhetõ feszültséget a dióda áramának függvényében.

u ki = 0.026 ln (1014 . i + 1)

A bemeneti feszültség kifejezhetõ:

u be = u ki + i .1000

Ha a két egyenletet parametrikus formában

ábrázoljuk, megkaphatjuk a transzfer
karakterisztikát.
Ennek ismeretében most már könnyû felrajzolni a
kimenõjelek alakját.

23. Rajzoljuk fel, hogyan változik a kimeneti jel, ha

a bemenetre idõben lineárisan növekvõ feszültséget
adunk. (A diódák ideálisak. )

Megoldás.
Ha a bemenõ feszültség 3 V – nál kisebb, egyik dióda
sem nyitott, - a kimenõfeszültség a bemenetivel
megegyezik.
Forrás: http://www.doksi.hu

25 Példatár
___________________________________________________________________________

Ha az r1 ellenálláson áram folyik, akkor az r1 – r ellenállásokból álló potenciométer szabja meg a

kimeneti feszültség növekedését.
(Ha az r1 = r2 = r3 = 2 r értékkel számolunk, akkor a kimeneti feszültség 2/3 – ad része jut a
kimenetre.)
Ahogy a diódák a bemenõ feszültség hatására
bekapcsolnak, a potenciométer elemeinek változása
következtében a kimeneti feszültség növekedésének
mértéke 2/3 , 1 , 2/5 lesz.

Az ábrán szaggatott vonallal jelöltük a bemenõ jelet.

Feltüntettük az egyes szakaszokhoz tartozó
„meredekség” értékeket is. Ezzel, vagy hasonló
áramkörrel lehet függvényeket törtvonalas
karakterisztikákkal közelíteni.

24. Az elõadáson bemutatott „furcsán” viselkedõ áramkör

kapcsolási rajza itt látható. Ha az L1 és L2 izzólámpa 220 V –
os és 40 W - os , mekkora teljesítmény jut rájuk ebben az
áramkörben? – Hogyan lehetne elérni, hogy a kapcsolók a
lámpákat ellentétesen vezéreljék?

Megoldás.
A lámpák csak egyoldalasan egyenirányított feszültséget kapnak,
ezért a rájuk jutó teljesítmény 20 W.
Ha a kapcsolók melletti diódákat, vagy a lámpák melletti diódákat
felcseréljük, - a vezérlés máris megfordul.
Forrás: http://www.doksi.hu

26 Példatár
___________________________________________________________________________

24. Határozzuk meg az alábbi tranzisztoros áramkörök nyugalmi elektróda feszültségeit.

Megoldás.

Mindegyik áramkörnél csak a legfontosabb egyenleteket tüntetjük fel.

A
U T = I B . RB + 0.6 V

U C = U t − RC . I B . β

B
U T = I B . R B + 0.6 V + U E

U E = (1 + β ) I B RE

C
Itt a Thevenin tételt is alkalmaznunk kell.

R2
Ut = I B . R1 x R2 + 0.6V + U E
R1 + R2

U E = (1 + β ) I B RE
Forrás: http://www.doksi.hu

27 Példatár
___________________________________________________________________________

Ha a második egyenletbõl kifejezzük a bázisáramot és az elsõ egyenletbe

helyettesítjük, megkaphatjuk az emitterfeszültség értékét. A
kollektorfeszültséget az alábbi egyenletbõl nyerhetjük:

U C = U t − RC . I B . β

D
U C = I B . R B + 0.6V
U C = U t − RC . I B . (1 + β )

25. Egy mûveleti erõsítõt (erõsítés: 100.000, határfrekvencia: 10 Hz) frekvenciafüggetlenül

(pl. ellenállásosztóval) visszacsatolunk úgy, hogy az eredõ erõsítés 10, 100, 1000 legyen.
– Milyen lesz a visszacsatolt rendszer frekvenciakarakterisztikája?
Megoldás.

A visszacsatolt rendszer erõsítése:

A0
1+ j f / f 0
A′=
A0 β
1+
1+ j f / f 0

A mellékelt ábrán ezt látjuk, - az erõsítés

és sávszélesség szorzata állandó. –
Visszacsatolt erõsítõ erõsítése „belesimul”
az eredeti erõsítõ frekvenciakarakteriszti-

kájába.

26. Egy mûveleti erõsítõ erõsítésének frekvenciafüggése adott (két, azonos értékû
kváziintegráló áramkör határozza meg). – Vizsgáljuk meg, hogy ennek frekvenciafüggetlen
negatív visszacsatolása esetén létrejöhetnek-e a frekvenciakarakterisztikában „kiemelések”.

1000
A=
(1+ j f / 10 4 )
2

Megoldás.

Válasszunk olyan visszacsatolást, hogy az eredõ erõsítés 10-szeres legyen. Ekkor a visszacsatolt
rendszer erõsítése:
Forrás: http://www.doksi.hu

28 Példatár
___________________________________________________________________________

Ábrázoljuk ennek frekvenciakarakterisztikáját. Jól látszik, hogy az

átviteli sáv vége felé az erõsítés tetemesen megnövekedik.

A jelenség oka az, hogy a hurokerõsítés frekvenciafüggõ.

Frekvenciakiemelés nyilván akkor következik be, ha az

1− A β ≤ 1

Ha a hurokerõsítés valós részét X –nek, képzetes részét Y – nak nevezzük, akkor a fenti
kifejezést átírhatjuk:

(1− )
X 2 + Y2 ≤1

Ez egy körnek az egyenlete, amelyiknek a középpontja a „kritikus” (1, 0) pontban van.

Ha a hurokerõsítés ebbe a körbe belép, akkor a frekvenciakiemelés óhatatlanul bekövetkezik.
Választott példánk viszonyait a mellékelt ábrák mutatják. Az egyik ábrán a hurokerõsítés menetét
láthatjuk, a másikon pedig ennek kinagyított részletét, az említett kör feltüntetésével.