versmondó

XXX. ÉVFOLYAM  2022. TAVASZ

Kiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

A háború lírája:
a múzsák sosem hallgatnak
Százak szavaltak tavasszal:
regösök és táltosok országszerte
„A jó irodalmat csak kevesen olvassák”:
verses beszélgetés Tóth Krisztinával
Versek az egyenruha alatt:
egy rendőrnő, akit rabul ejtett a költészet
 versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének folyóirata

Megjelenik negyedévente.
 TARTALOM

SZEMTŐL SZEMBEN Tóth Krisztina

Főszerkesztői ajánló��������������������������������������������4 HAZA������������������������������������������������������������������28
LÖVÉSEM SINCS BÁLNADAL�������������������������������������������������������29
Ahogy a felelős szerkesztő látja�����������������������5 SZŐNYEG����������������������������������������������������������30
BABZSÁK����������������������������������������������������������� 31
VERS/ÉLET VÖLGYÚT���������������������������������������������������������� 31
AHOL������������������������������������������������������������������33
A MÚZSÁK SOSEM HALLGATNAK�������������6 A BESZÉLGETÉS FONALA���������������������������34
Ady Endre Wiegmann Alfréd
AZ ELTÉVEDT LOVAS������������������������������������� 7 NEMES NAGY 100
EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN�������������� 7 Versest a Budapesti Művelődési
Babits Mihály Központban����������������������������������������������������35
HÚSVÉT ELŐTT������������������������������������������������� 8 Nemes Nagy Ágnes
Berda József RÓZSAFA��������������������������������������������������������35
RÉMURALOM: 1944���������������������������������������� 10 EKHNÁTON JEGYZETEIBŐL�������������������36
Szabó Magda MESTERSÉGEMHEZ��������������������������������������38
VAGY ÜLDÖZŐ, VAGY ÜLDÖZÖTT�����������11 NÁDASDY TANÁR ÚR 75 ÉVES��������������������39
Alföldi Géza Nádasdy Ádám
A VEZÉR!����������������������������������������������������������� 12 MARADNI, MARADNI������������������������������� 39
Riersch Tamás ARS POETICA���������������������������������������������������40
A DNYESZTERI SELLŐ���������������������������������� 14 A KULTÚR MÖGÖTT������������������������������������� 41
Markijan Saskevics ÚJ LEVÉLTÁRPEDAGÓGIAI TÉR ÉS
BÁNAT A KEDVES UTÁN���������������������������� 15 INTERAKTÍV JÁTÉKOK
Petőfi Sándor A NEMZETI LEVÉLTÁRBAN����������������������� 42
A BUJDOSÓ������������������������������������������������������� 15 CARAMEL – AHOGY MÉG SOHA!������������ 44
A HALÁLBA MENEKÜLT AZ UKRÁN
MATEMATIKUS KÖLTŐ���������������������������������18 GALÉRIA
BORISZ AKUNYIN GRÚZ SZÁRMAZÁSÚ
OROSZ ÍRÓ VÉLEMÉNYE VERSENYRŐL VERSENYRE
A HÁBORÚRÓL������������������������������������������������ 20
NATALIJA VOROZSBIT UKRÁN ARANY JÁNOS VERSMONDÓ
DRÁMAÍRÓ MENEKÜLÉSE���������������������������21 VERSENY GYÁLON����������������������������������������� 49
Debreczeni Tibor Arany János
TIZENÉVES ÉLMÉNYEIM A MÁSODIK A LEPKE�������������������������������������������������������������50
VILÁGHÁBORÚBÓL�����������������������������������22 Lutter Imre
Riersch Tamás „REJTELMEK, HA ZENGENEK”��������������� 51
PADRA FEL! – HOLT KÖLTŐK József Attila
TÁRSASÁGA�������������������������������������������������24 GYÖNYÖRŰT LÁTTAM���������������������������������52
KITÜNTETTÉK BUDA FERENCET�������������25 Merklin Tímea
Tóth Zoltán IKERVÁRI VERSÜNNEP�����������������������������53
NEVES MŰVÉSZEK KÖZÖS VERS­ Katona Edina
VIDEÓJA A KÖLTÉSZET NAPJÁN���������27 NYÍREGYHÁZI TÁLTOSOK ÉS
Riersch Tamás REGÖSÖK�������������������������������������������������������54
VERSES BESZÉLGETÉS Baranyi Lia
TÓTH KRISZTINÁVAL�������������������������������28 „VALAMIT A PERCEK KÖZÉ…”���������������55
Bertók László
MENEKÜL, MAGYARÁZKODIK������������������ 55
FELHÍVÁSOK
PILINSZKY JÁNOS
III. ORSZÁGOS VERS- ÉS
PRÓZAMONDÓ VERSENY��������������������������� 56
LATINOVITS ZOLTÁN VERSMONDÓ
TALÁLKOZÓ ÉS VERSENY����������������������������57
„FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN…”
VERSMONDÓ VERSENY������������������������������� 60
TÁBOROK
SZÍNHÁZ- ÉS
VERSMŰVÉSZETI TÁBOROK�����������������������61
Kiss László Gyermekversmondó Tábor��������61
Bella István Versművészeti
Szeminárium�������������������������������������������������������61
Latinovits Zoltán
Színész Műhely���������������������������������������������������62
Irány a Parnasszus!������������������������������������������� 63
TÖBB MINT EMLÉK
SZKÁROSI ENDRE EMLÉKÉRE������������������� 65
Szkárosi Endre
A SZABADSÁG ZÁLOGA�����������������������������66
ELHUNYT GÖRGEY GÁBOR������������������������67
Görgey Gábor
SIMEON��������������������������������������������������������������68
ELHUNYT GALGÓCZY ÁRPÁD������������������ 69
EGY LEGENDÁS ARANY EMBER��������������� 70
Ebben a számunkban Orgoványi Anikó alkotásaiból válogattunk.
A címlapon Fa vagyok című műve látható.
Arany János
VÁNDOR CIPÓ�������������������������������������������������70
NEMZETŐR-DAL���������������������������������������������74
A WALESI BÁRDOK��������������������������������������� 75
JULISKA SÍRKÖVÉRE�������������������������������������80
SEJTELEM���������������������������������������������������������� 81
JÉKELY ZOLTÁN TÖRTÉNETE������������������� 82
Jékely Zoltán
AZ ÉN ORSZÁGOM����������������������������������������82
AKI LÁTTA AZ EMBERBEN
AZ EMBERT������������������������������������������������������ 83
Lakatos István
GONDOLATOK������������������������������������������������84
LÁSD AZ EMBERT������������������������������������������84
ORBÁN OTTÓ EMLÉKÉRE���������������������������85
Orbán Ottó
DERŰ ÉS VIDÁMSÁG�������������������������������������86
RIGÓ BÉLA KETTŐS
ÉVFORDULÓJA������������������������������������������������ 87
Rigó Béla
KÍNAI VERS������������������������������������������������������87
NÁLATOK LAKNAK-E ÁLLATOK?������������87
BEMUTATJUK
Riersch Tamás
KÖLTÉSZET EGYENRUHÁBA
BÚJTATVA���������������������������������������������������������89
Bukovenszki Judit
AZ VAGYOK������������������������������������������������������89
KÉPLET���������������������������������������������������������������90
CSALÓDÁS�������������������������������������������������������� 91
HIÁNYZOL�������������������������������������������������������� 91
B.J.������������������������������������������������������������������������93
A LAPSZÁM ILLUSZTRÁTORA:
Orgoványi Anikó���������������������������������������������� 94
 SZEMTŐL SZEMBEN
Főszerkesztői ajánló

Az a természetes, ha a költészet reflektál a min-

dennapok történéseire. Hiszen belőlünk fakad, a
mi egyéni és közösségi életünk az, amely az alap-
ját képezi a versnek, és persze a színháznak, a ze-
nének, s bármely más művészeti ágnak.
Az ember sok mindennel küzd a mindennapok-
ban. Így aztán a kor nagy költőinek megadatik az
– ami klasszikus elődeiknek is adott volt –, hogy
saját élményeiket, tapasztalásaikat, a világban és
szűkebb környezetükben őket ért impulzusokat
lefordítsák a líra nyelvére.
Az persze sokkal rosszabb helyzet, amikor ezek
a hatások a körülöttünk, sőt közvetlen környeze-
tünkben zajló negatív folyamatokból erednek. És
Lutter Imre
jönnek a félelmek, a féltett vágyak, a félreértett
gesztusok, a félretett elvek, a csorbuló vagy meg-
ingó hitek, a megszokásból kizökkenő életek. A fordulatok. Békéből háborúba, szenvedély-
ből gyűlöletbe, együttélésből kényszerű elválásba.
A költő ír, a színész játszik, az előadóművész verset mond, „a macska miákol, és az eb vonít
s a kis halacska ikrát ürít kacéran”. Közben, ugyanabban a környezetben, ugyanazt érzik,
vagy legalább is ugyanazt élik át. Vagy élik túl, szerencsés esetben.
Nem lehet szó nélkül elmenni Ukrajna tragédiája, a világ szégyene, a halál és a rettegés
mellett, amit most folyamatában nézünk végig. Reflektálunk tehát a meg nem emészthető
helyzetre, a háború szennyére – a költészet tiszta szavaival, gondolataival.
Közben búcsúzni kényszerülünk olyan nagyságoktól, mint Görgey Gábor és Szkárosi End-
re. Ugyanakkor emlékezünk Arany Jánosra, Jékely Zoltánra éppúgy, mint Orbán Ottóra,
Rigó Bélára vagy Lakatos Istvánra. Beszélgetünk Tóth Krisztinával, gratulálunk Buda Fe-
rencnek, a Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnökének, köszöntjük Nádasdy
Ádámot, és bemutatjuk Orgoványi Anikó képzőművész saját versképes alkotásait.
Haladunk versenyről versenyre, közzé tesszük idei verstáborainkat. Megmutatjuk, mit
takar az egyenruha egy hölgyön, ha észrevétlen rímekbe öltözik. És azt is, hogyan tanul-
hatják az újságszerkesztést, vagy épp Ady, Petőfi aláírását utánozni a Nemzeti Levéltár
vadonatúj foglalkoztató termében az érdeklődők – izgalmas applikációkon keresztül.
Tartalmas olvasást, és minél több aktív részvételt – s ezzel személyes találkozást – kívá-
nunk a kínált programokon!
Lutter Imre

4 versmondó
 LÖVÉSEM SINCS

Lövésem sincs, hogy hova vezet ez a világ.

Hogy milyen lesz az élet, ha már nem kell félnünk
a betegségektől, ha bátran kezet foghatunk, puszit
adhatunk, és megölelhetjük egymást. Ha könnye-
dén ki tudjuk fizetni a kenyeret, a tejet, a benzint, az
eurót, a mozit, a színházat, a vacsorát és a nyaralást.
Nem tudom, mi és hogyan lesz, ha a családban, a
baráti körben, a munkahelyen megtanulunk oda-
figyelni egymásra, ha nem a rosszat, hanem a jót
akarjuk kihozni a másikból. S mi lesz, ha nem kell
percenként tanácsot kérni a gyerektől, hogy eliga-
zodjunk a face-en, az instán vagy a tiktokon, s ha
Riersch Tamás
minden magányos barátunk, ismerősünk talál magá-
nak társat, lelkitársat. Ha nem épülnek új házak, ha megmaradnak az erdők, ha nem lesz-
nek szélsőséges időjárási jelenségek, ha a tanár újból tanár lesz, az orvos pedig újra orvos.
És lövésem sincs, hogy mi lesz, ha a szomszédban, vagy Afrikában, Ázsiában elcsitulnak a
fegyverek, és ránk tör a BÉKE. Nem tudom, mi lesz, mert ilyen még sosem volt.
De azért bizakodjunk!
Riersch Tamás

Dimenziókapuk Szentendrei képek

versmondó 5
VERS/ÉLET

A MÚZSÁK SOSEM HALLGATNAK

A háború embert próbáló körülményei között a

katonák olykor a versekben találták meg a re-
ményt. A költemények olvasása kizökkenthette
őket zord valóságukból, emellett voltak olyan ba-
kák is, akik tollat ragadtak, hogy gondolataikat
papírra vessék. A fennmaradt műveken keresztül
némi betekintést nyerhetünk abba, hogyan élték
meg a kor szülöttei a háborús időket. Már az első
ismert költő számára sem volt idegen a harc. Al-
kotásaival igyekezett áthidalni az idegen kultúrák
Harcok Ukrajnában közti különbségeket.
Cicerótól származó klasszikus szállóige: „inter arma silent musae”. Azaz: „háborúban hall-
gatnak a múzsák”. Talán az ókorban még igaz lehetett ez a megállapítás, de a huszadik szá-
zadban már kevés valóságalapja volt. Versekkel, irodalmi alkotásokkal tudjuk bizonyítani:
a magyar történelem krízishelyzetei nemhogy gátolták volna, sokkal inkább kedveztek az
irodalom kiteljesedésének. Persze az évszázadok során változtak a szokások. Mert, amíg
a XVII–XIX. században a jó költő a kardot is jól forgatta – lásd Balassi Bálintot, Zrínyi
Miklóst vagy akár Petőfit –, addig a huszadik században az irodalom leginkább csak el-
szenvedője volt a fegyveres agressziónak. Tipikus példája ennek Ady Endre, aki már a
világháború közeledését is tragédiaként élte meg, aminek verseiben hangot is adott. Tette
ezt egy olyan időszakban, amikor inkább voltak háborúpártiak, mint háborúellenesek az
emberek, emiatt Adyt is sokan támadták.
Az I. világháború kitörését általános örömujjongás övezte, próbálták nemzeti ügyként ke-
zelni, mivel Ausztria és a Monarchia számára egyaránt fontos volt. De hamar kiderült, a
háború sokáig el fog húzódni, és a győzelemért szó szerint vért kell majd izzadni. Ahogy
teltek a hónapok, s egyre több hadirokkant és sebesült tért vissza a frontról, mind többen
ismerték fel a háború borzalmait. Így a kezdeti lelkesedés helyét egyre inkább átvette a
kiábrándultság. Az osztrák vezetés megpróbálta elejét venni a szkeptikus hangulatnak:
akik a háborúval kapcsolatban nemtetszésüknek adtak hangot, azokat hazaárulással, fel-
ségsértéssel vádolták meg. A békepártiak vezéralakja egyértelműen Ady Endre, a költő
volt, aki háborúellenes gondolatait A halottak élén című verseskötetében fogalmazta meg.
Sajnálatos módon ez a kötet csak 1918-ban jelent meg, akkor, amikor mindenkinek elege
volt már a háború borzalmaiból. Ady azonban első pillanattól kezdve, sőt már a világhá-
ború kirobbanása előtt is azon a véleményen volt, mindenáron el kell kerülni a katonai
konfliktust. Ezzel a véleményével azonban egyedül maradt, még a rajongói is elfordultak
tőle, és az irodalmi életből is egyre inkább kiszorult. Ady világháborús költészete más
hangnemben szólalt meg, mint korábbi lírája. A nemzetostorozó indulatot sokkal inkább
az aggodalom váltotta fel. Ady azért volt háborúellenes, mert féltette nemzetét, és aggódott
az emberiségért.

6 versmondó
 VERS/ÉLET

Ady Endre
AZ ELTÉVEDT LOVAS
Vak ügetését hallani Múlt századok ködébe bújva.
Eltévedt, hajdani lovasnak, Csupa vérzés, csupa titok,
Volt erdők és ó-nádasok Csupa nyomások, csupa ősök,
Láncolt lelkei riadoznak. Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg, Hajdani, eltévedt utas
Most hirtelen téli mesék Vág neki új hínárú útnak,
Rémei kielevenednek. De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta, Alusznak némán a faluk,
Mely a süket ködben lapult Múltat álmodván dideregve
Vitéz, bús nagyapáink óta. S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgű medve.
Kísértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember: Vak ügetését hallani
S a domb-kerítéses síkon Hajdani, eltévedt lovasnak,
Köd-gubában jár a November. Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Az I. világháború kezdete még könnyed sikert ígért. Ám, ahogy teltek az évek, úgy rajzo-
lódtak ki az erőviszonyok. A Monarchia a kezdeti erőfölényéből egyre inkább védekezésbe
szorult. S ahogy egyre fájóbb veszteségek érték a harcoló feleket, úgy lett egyre „szóki-
mondóbb” Ady is.
Ady Endre
EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN
Szívemet a puskatus zúzta, Ékes magyarnak soha szebbet
Szememet ezer rémség nyúzta, Száz menny és pokol sem adhatott:
Néma dzsin ült büszke torkomon Ember az embertelenségben,
S agyamat a Téboly ütötte. Magyar az űzött magyarságban,
Újból-élő és makacs halott.
És most mégis, indulj föl, erőm,
Indulj föl megintlen a Földről! Borzalmak tiport országútján,
Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Tetőn, ahogy mindég akartam,
Mindegy, indulj csak vakmerőn, Révedtem által a szörnyüket:
Mint régen-régen cselekedted. Milyen baj esett a magyarban
S az Isten néha milyen gyenge.

versmondó 7
VERS/ÉLET

És élni kell ma oly halottnak, Aztán rossz szívemből szakajtván

Olyan igazán szenvedőnek,
Ki beteg szívvel tengve-lengve,
Nagy kincseket, akiket lopnak,
Bekvártélyoz béna szívébe
S vél őrizni egy szebb tegnapot.
Eszembe jut és eszembe jut:
Szívemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

Óh, minden gyászok, be értelek, S megint élek, kiáltok másért:

Óh, minden Jövő, be féltelek, Ember az embertelenségben.
(Bár föltámadt holthoz nem illik)
1916. szeptember
S hogy szánom menekülő fajtám.

De nemcsak Adyt késztette lírai gondolatok elmondására a fegyverek dörgése és az em-

beriség segélykiáltása, hanem többek között Babitsot is, aki 1916. március 26-án a Nyugat
zeneakadémiai matinéján együtt szerepelt Adyval, Móriczcal, Ignotusszal, Karinthyval, s
itt olvasta föl Húsvét előtt című háborúellenes versét.

Babits Mihály
HÚSVÉT ELŐTT
S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva bellül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizű széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érzeni, akkor is
– mennyi a vér! –
szakadjon a véres ének!
Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyuk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem tűri géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyű Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
múltak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,

8 versmondó
 VERS/ÉLET

kisebzett szájam és a szók szegény nép reméljen.

most fájnak e szájnak: Szóljanak a harangok,
de ha szétszakad ajkam, akkor is, szóljon allelujja!
magyar dal március évadán, mire jön új március,
szélnek tör a véres ének! viruljunk ki újra!
Én nem a győztest énekelem, egyik rész a munkára,
nem a nép-gépet, a vak hőst, másik temetésre
kinek minden lépése halál, adjon Isten bort, búzát,
tekintetétől ájul a szó, bort a feledésre!
kéznyomása szolgaság, Ó béke! béke!
hanem azt, aki lesz, akárki, legyen béke már!
ki először mondja ki azt a szót, Legyen vége már!
ki először el meri mondani, Aki halott, megbocsát,
kiáltani, bátor, bátor, ragyog az ég sátra,
azt a varázsszót, százezerek Testvérek, ha tul leszünk,
várta lélekzetadó szent sohse nézünk hátra!
embermegváltó, visszaadó, Ki a bűnös, ne kérdjük,
nemzetmegmentő, kapunyitó, ültessünk virágot,
szabadító drága szót, szeressük és megértsük
hogy elég! hogy elég! elég volt! az egész világot:
hogy béke! béke! egyik rész a munkára,
béke! béke már! másik temetésre:
Legyen vége már! adjon Isten bort, búzát,
Aki alszik, aludjon, bort a feledésre!
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,

Ha az I. világháború maga volt a borzalom, mit mondhatnánk a második világháborúról?

Arról a közel egy évtizedről, melynek során intézményesítetté vált az emberek kínzása,
megalázása és elpusztítása. Mondhatnánk azt is, hogy ebben a helyzetben valóban hallgat-
tak a múzsák, de Zoltán Gábor – Bródy Sándor- és Déry Tibor-díjas szerkesztő és író – erre
alaposan rácáfolt Szép versek 1944 című kötetében, melyben megpróbálta bebizonyítani:
a költők még a huszadik századi magyar történelem egyik, ha nem a legsötétebb évében,
1944-ben sem hallgattak. Sőt, a félelem és a kiábrándultság ellenére is kitűnő verseket ír-
tak. A Szép versek 1944 egy borzalmas időszak lenyomata versekben.
– A Szép versek 1944 ötlete a Szomszéd című esszéregényem írása közben merült fel ben-
nem – mondta a kötet két évvel ezelőtti megjelenését követően. – Abban a könyvben is
idéztem negyvennégyben keletkezett költeményekből, és néhány korabeli költőről írtam
is. Egészen biztos, hogy nem kezdek foglalkozni ezzel a  témával, ha Györe Balázs nem
másolja ki nekem Berda József Rémuralom: 1944 című versének kezdősorait. Ez az ajándék
gondolkodtatott el azon, mi mindent írhattak ezerkilencszáznegyvennégy január elseje és
december harmincegyedike között a magyar költők. Az a néhány oldalnyi gondolatfutam
a mostani könyv magja.

versmondó 9
VERS/ÉLET

Berda József
RÉMURALOM: 1944

Borzalmas idők tanúi vagyunk, barátom:

szemeink előtt üli orgiáját az aljasság,
ugyannyira, hogy már-már azt kell hinnünk,
nem az Isten, bolondok kezében van a sorsunk csupán!
S mit tehetsz mindez ellen? Átkozhatsz-káromkodhatsz csak,
hogy úgy verje az ég minden fergetege ezt a fertelmes
világot: fagyjon meg minden gabonája, minden szál
gyümölcsfa s pusztítson el a dögvész valamennyi
állati lényt, melynek ehető húsa van még!
Mert nem étel-ital, csak korbács kell e kerge népességnek,
mely annyira megfeledkezett magáról, hogy nem is
tudja már; mi az emberség, holott ezért jött volna
a világra, mint Isten képmására alkotott felsőbb
teremtmény s nem azért, amint a példa mutatja:
enmagának is gonosztevője legyen, megbélyegezvén
ezzel a születés kegyelmét s a kort, melyről
csak szégyenkezve beszélhet majd
a kései utód!

A Kalligram Kiadónál megjelent kötet nem más, mint az 1944-es esztendő versantológiája,
amely nem is annyira válogatása, mint inkább összegzése az adott év verstermésének. A
Zoltán Gábor által fellelt versek nagyon sokfélék – megszólalásmódjukban, témájukban
és hangvételükben egyaránt. Szerzőik között vannak kanonizált szerzők, és mindenki által
elfeledett alkotók, és olyanok is, kiknek tevékenységét az utókor egészen másképp értéke-
li, mint a kortársak. Van urbánus és népi, zsidó és keresztény, nő és férfi, túlélő és a máso-
dik világháborúban odaveszett költő is. Olyan is van, aki hallgat, nem talál szavakat, vagy
nem is akar szavakat találni arra, ami történik. Pilinszky például hallgat. A negyvennégyes
tapasztalatok egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – költője abban az évben nem
írt verset. Írt előtte, írt utána, de akkor nem.
A hallgatás is sokféle lehet (másféle hallgatás Pilinszkyé, Máraié vagy Áprilyé), és nem
az egyetlen érvényes magatartás, hiszen Radnóti például ír, még a halál árnyékában, élete
utolsó heteiben is. Van tehát, aki ír, van, aki hallgat, de a többség megrendült, félelemmel
teli, tanácstalan, nehezen emészti meg a körülötte történő eseményeket, és nem tud mihez
kezdeni az eluralkodó gyűlölettel, az országon terpeszkedő erőszakkal:

„Ó agg átok!
az árnyad hol mulat?
A hold halántékából vörös vér foly
s gőzében, mely elállja az utat
a halál kapja hazámat derékon.”
(Dudás Kálmán: Egyébként csend van… – részlet)

10 versmondó
 VERS/ÉLET

De olyanok is akadnak, akik lelkesen üdvözlik például a zsidók ellen irányuló lépéseket.

Hányszor mondtam a zsidónak,

hogy ne bízza el magát!
Viselheti most a mellén
azt a sárga csillagát!
Azt hitte, hogy e hazában
őérte van, ami van,
s egy hatalom van valóban
nagy hatalom: az arany;
azé minden a világon,
akié a pénz, a pénz,
s annak rabja, rabszolgája
minden szív és minden ész.
(Erdélyi József: A zsidókról – részlet)

Csaknem kilencven költő szerepel a kötetben, köztük olyan ismert alakok, mint  Illyés
Gyula, Weöres Sándor, Szabó Magda vagy Szabó Lőrinc, de jócskán találkozunk ismeretlen
nevekkel is: Liszt Nándor, Babay József vagy Urr Ida. S mivel az adott korszak vértanúja
volt, a kötetben helyet kapott az 1944-ben meggyilkolt Szenes Hanna is. 

Szabó Magda
VAGY ÜLDÖZŐ, VAGY ÜLDÖZÖTT

Ne nézz utánam, míg megyek,

s bevágom talpamat
a megújuló reggelek
mocskába. Izmodat
tanítsd lazulni. Szétfeszít
energiád, akár
anyát a tej? Ez a világ
nem emlőidre vár.

Jönnél te is? Lök a szokás? 

Nem hallod, a fogam
hogy csikorog, míg a napon
átharapom magam?
Szabad lettél. (Úgy, mint a vad:
ad bokrot a világ,
és ad vadászt is) Átzuhantál
a tágszemű szitán.

versmondó 11
VERS/ÉLET

Most nézheted, hogy más alatt

pörög már, nem alattad.
Elvettek tőled valamit?
Önmagad visszakaptad.
Vagy üldöző, vagy üldözött:
nem ismer mást e korszak.
Légy üldözött, hogy véredért,
ne vétkedért sikoltsak!

Persze a magyar háborús költészet nem csak békepárti verseket tartalmaz. Alföldi Géza
ennek ékes példája, aki újságíróból lett költő, majd vált a radikális jobboldal szócsövévé. A
Vezér! című versével például Szálasi tekintélye előtt tiszteleg.

Alföldi Géza
A VEZÉR!

Vezér? Van itt, aki annak nevezi magát, annyi,

mint nyári melegben öreg istállókban a légy.
Donganak, mint éber darazsak, hirdetnek új hitet,
mint megszállt táltosok, mutatnak új utat, mint útszéli jel...
van, aki mindent örömmel elszível,
van itt megszállott, van itt kótyagos,
van, aki reggeltő1 estig ordít, beszél,
csak éppen nem ő a: Vezér!

Mert a vezért imádni kell,

S nem, nem az a vezér, akit önmaga emel
százak és ezrek fölé úrnak, akit hólyaggá minden reggel újra fújnak,
akiben meglátjuk, a vétket, a tévedéseket,
akinél, úgy érezzük mi is jobban tudnánk
fűzni a szókat, tenni a tettet,
s nem az a vezér, aki hordja a keresztet,
vagy tűri a rúgást, a „népemért”!
...Az Isten küldi a: Vezért!
 
Jön, honnan, nem kérdi senki,
nem érdekel, múltjában mi van,
meg az sem izgat, gyári munkás-e,
iparos-e, vagy paraszt ember!
 

12 versmondó
 VERS/ÉLET

Csak jön! Talán még furcsán is nézünk,

ahogy először előlép s beszélni kezd,
talán fakó a hangja, az arca bíbor,
s nem sztárok arca, ha kémleli a messzeséget,
de valami mégis odafigyelni késztet!
 
S ahogy egymáshoz hordja az igéket,
ahogy a mondatokat kiszórja szívvel,
ahogy megremegtet fel-felcsukló hangja,
ahogy lehunyt szemeit is egyre szebbnek látom,
ahogy elragad magával könnyedén és csaláson,
ahogy megmutat rútat és szépet,
ahogy valóra váltja tettel a meséket,
ahogy odaáll, küzd és vérzik,
ahogy kezet fog, ha nézik, vagy nem nézik,
ahogy megáll és azt zúgja: utánam!
ahogy gondolkodás  nélkül elindulsz utána, s ha fejjel vezet
a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek,
nem keresed, mit és miért akarhat,
csak úgy érzed, nincs más, aki
jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud,
s szentül hiszed beváltja, amit ígér,
s esküdni kezdel rá, mint Istenre, szentre,
nevével ébredsz, nevével alszol este,
nélküle nem látod a jövőt szépnek,
benne látsz Hitet, Hazát, Törvényt,
s úgy érzed, meghalni érte
a legszebb álommal felér!
Akkor, Testvér, tudd meg, Ő a: Vezér!
A Nép, 1944. augusztus 17.

A világirodalomnak is megvan a maga a háborús költészete. A múzsák nem hallgattak a

százéves háború alatt, a szabadságharcokban, s nem hallgattak sem Boszniában, sem Kur-
disztánban, Irakban és Szíriában. És nem hallgatnak a mostani háborúban sem. Néhány év
múlva magunk is meg fogjuk tudni, hogyan éreztek a múzsák (és a költők) az orosz–ukrán
konfliktusban.

versmondó 13
VERS/ÉLET

Riersch Tamás
A DNYESZTERI SELLŐ
Ukrán emléktábla Budapesten

Mostanában – sajnos – Ukrajna a legtöbbet emlegetett ország a világsajtóban. Pedig csak

egy mindössze 31 éve létező független államról van szó. Egy olyan országról, melynek te-
rülete Oroszország után a második legnagyobb Európában. És egy olyan országról, amely
az elmúlt 31 évben sem tudott elmozdulni a kontinens legszegényebb országa pozícióból.
És természetesen egy olyan országról beszélünk, amelyet 2022. február 24-én megtáma-
dott a szomszédja, és, amelyet azóta is módszeresen pusztítanak az oroszok. Teszik ezt
azért is, mert állításuk szerint olyan állam, mint Ukrajna, a múltban sosem létezett, és így
most sincs „létjogosultsága”. Ha a történelemben nem is beszélhettünk sosem független
Ukrajnáról, az ukrán nemzetség igenis létezett. Erre hívta fel a figyelmet Nyáry Krisztián
– irodalomtörténész, író – egy érdekes Facebook-bejegyzésében.
Ebben a bejegyzésben arról van szó, hogy a XIX. század első felében, egészen pontosan
1837-ben Budán jelent meg az ukrán irodalom legfontosabb kötete, a Dnyeszteri sellő.
A történet nem itt, hanem a mai Ukrajnában levő Lvivben (korábbi nevén Lembergben)
kezdődött, ahol egy Markiján Saskevics nevű költő egy „almanachot” szeretett volna ki-
adni ukrán nyelven. Ez a kötet ruszin népdalokat, szerb balladák ukrán fordítását, és há-
rom ukrán költő – Markiján Saskevics, Jakov Holovackij és Ivan Vahilevics – saját verseit
tartalmazta volna. Lemberg akkoriban a Habsburg Birodalom legkeletibb tartományának,
Galíciának a fővárosa volt. Már akkoriban is komolyan vették a politikát, I. Ferenc József
ráadásul jó viszonyt ápolt I. Miklós orosz cárral. (Ezt pár évvel később mi, magyarok a
saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hisz a szabadságharcot csak orosz segítséggel tudták
leverni az osztrákok.)
Saskevics ukrán nyelvű almanachja pedig az akkori lembergi cenzúrahivatal szerint sér-
tette volna a szomszédos oroszok érzékenységét, és hiába hivatkozott a költő arra, hogy ő
mindössze csak néhány szerelmes verset szeretne ukrán nyelven megjelentetni, elutasítot-
ták a kérelmet. „Próbára tettem képességeimet ukrán nyelven, az anyanyelvemen, amely
különbözött a moszkvaitól és az egyházi szlávtól, és szerettem volna megalapozni a fejlő-
dését, s ennek révén pótolni irodalmi nyelvünk hiányosságait” – írta Saskevics a kérelmé-
ben, de ez sem hatotta meg Venedikt Levickij cenzort.
Mi volt a bűne az antológiának? Egyrészt az, hogy szakított a konzervatív egyházi szer-
tartások nyelvével és helyesírásával, másrészt, hogy bebizonyította volna: ukrán nyelven
is lehet szépirodalmi műveket, többek között verseket írni. Ez pedig egy lavinát is elindít-
hatott volna, hisz a Széchenyitől származó „Nyelvében él a nemzet”-gondolat nem csak
magyar honra fogalmazott meg alapvető igazságot. Ha Saskevics kötete megjelenik, az azt
is üzenhette volna, hogy az ukrán népnek is joga van a saját nyelvéhez és a kultúrájához.
Márpedig az ukránok mindig is elnyomásban éltek (a XIX. században nemcsak Galíciában,
hanem orosz területeken is voltak ukrán népcsoportok), és ha köztük elterjed egy ilyen
identitást erősítő kötetnek a megjelenési híre, az akár még lázadáshoz is vezethet. Ezeket
az érveket kellett mérlegelnie a szigorú lembergi cenzoroknak a szerelmes versek megje-
lentetése kapcsán, és ezt követően döntöttek a kötet betiltása mellett.

14 versmondó
 VERS/ÉLET

Markijan Saskevics
BÁNAT A KEDVES UTÁN

Eljő a szél, suhogva kél Hej, repülnék, hej, repülnék

erdők, hegyek hátán. csillag magasában,
Mondd meg szellő, gyenge szellő, hogy még egyszer kedvem leljem
merre jár a mátkám? hófehér karjában.

Virul-e még, pirul-e még, Hej, repülnék, hej, repülnék

víg-e az orcája? hajnali sugárban,
vagy bánkódik, búslakodik hogy még egyszer kedvem leljem
haloványra válva? piros orcájában.

Lám én sírok, én búsulok, Hej, repülnék, hej, repülnék

arcom könnyben ázik, csöndes esti tájban,
mert énnékem víg órácskám hogy még egyszer kedvem leljem
nem lesz már halálig. ringó járásában.

Bárcsak volna sólyomszárnyam, Hej, repülnék, hej, repülnék

messze-messze szállnék, erdőn-hegyen által,
kedvesemnél el is tűnne hogy még egyszer kedvem leljem
szívemből az árnyék. szép szíves szavában.

Hej, repülnék, hej, repülnék Ó én szegény boldogtalan,

éjt is nappá téve, mért is nincsen szárnyam;
hogy nézhessek kedvesemnek fogyton fogyok, meg is halok
szürke-kék szemébe. idegen határban.
Bede Anna fordítása

Saskevics egyik, ha nem a legjobb verse egy tisztázatlan okból bujdosó ifjúról szól, aki a
távolból is szerelmére vágyik. Valahogy úgy, mint tette azt Petőfi Sándor A bujdosó című
versében. Petőfi vágyakozásából – illetve a reformkori törekvésekből – pedig tudjuk, né-
hány évvel később történelem lett.

Petőfi Sándor
A BUJDOSÓ
Mit nekem hab! mit nekem vész! Rajta! gyorsan evezőhöz,
Én nem félem haragát, Talpra, reszkető legény!
Kebelemnek pusztaságit Bár toronnyá nő a hullám,
Száz vihar rohanja át. A túlpartra szállok én.

versmondó 15
VERS/ÉLET

Éj borong ott, sűrű ködnek Tűnjön is nagy messze tőlem,

Kétségbarna éjjele; Hogy ne légyen semmi jel,
Lyány! temetve mindörökre Mely a múltat, érzeményim
Legyen emléked bele, Háborítni, költse fel.
   
Ki ez égő szerelemmel Hah! mi kép leng a ködéjben?
Enyelegve játszhatál, Bájoló mint a tavasz...
Ki hűséget esküvél, és Szőke fürttel... kék szemekkel...
Oh! ki mégis megcsalál. Hűtelen lyány, képed az!
   
Messze tűnnek már a partok, Nincs tehát a nagyvilágon,
Messze tűn a gyászvidék. Nincs hely, csalfa szép alak!
Hol szivemnek béke, csönde Hol sebemre ír csepegjen,
Romhalomba dönteték: Hol feledni tudjalak?
 
Dunavecse, 1842. október

Markijan Saskevics is egy „Petőfi-lelkületű” köl-

tő volt. Nem véletlenül zárták ki őt korábban a
lembergi görögkatolikus papi szemináriumból.
1833-ban aztán két barátjával, a már említett Va-
hiljeviccsel (Arannyal) és Holovackijjal (Jókaival)
létrehoztak egy irodalmi csoportot (Márciusi Ifja-
kat), amely a ruszin–ukrán nyelvű népköltészet
összegyűjtését és az ukrán irodalmi nyelv megte-
remtését tűzte ki célul. Ugye, mennyi hasonlóságot
mutat ez a törekvés a magyar reformkori történé-
sekkel? Persze, Galíciát már akkor sem lehetett ös�- Markijan Saskevics emléktáblája
szekeverni a magyar honnal. Mert, míg nálunk Széchenyi, Kossuth és Petőfi törekvéseinek
számtalan követője akadt, addig Saskevicséket leginkább csak gúnyolták, hogy miért akar-
nak a földművesek nyelvén verseket szavalni. A környezetük által csak „ukrán triásznak”
elnevezett költők természetesen a cenzúra érdeklődését is felkeltették. Így miután Saskevi-
csék helyesírási reformot hirdettek, majd egy iskolai olvasókönyvet is megszerkesztettek,
az eredetileg Hajnal címmel összeállított versesgyűjteményükkel már „zátonyra futottak”.
Legalábbis Lembergben, mert a triász tagjai nem adták fel a küzdelmet. Előbb Bécsbe mentek,
hátha az oroszoktól távolabb liberálisabban áll majd hozzájuk a cenzúrahivatal. Ám a biro-
dalom érdekei nemcsak Galíciában, hanem Bécsben is erősebbek voltak annál, mint hogy az
ukránoknak saját verseskötete legyen. A bécsi cenzorok is úgy vélekedtek, hogy nagyjából
tíz millió ukránra gyakorolhat majd hatást Saskevicsék költészete, ezért jobbnak látták idő-
ben eloltani a parazsat.
De az ukránok már akkor is bizonyították: az elveik mellett képesek a legvégsőkig kitarta-
ni. A triász ugyanis nem adta fel a harcot, és harmadszorra is nekirugaszkodott a könyv-
kiadásnak. Ezúttal a bécsi udvar és Galícia között félúton, Budán próbálkoztak. Tették ezt
azért is, mert információik szerint a magyarországi cenzúra jóval elfogadóbb volt, mint a

16 versmondó
 VERS/ÉLET

birodalom többi részén működő hivatalok. Nem csoda, akkor már bőven nyakig voltunk
a reformkorban. Holovackij mindezt meg is tudta erősíteni, hisz 1834–35-ben Pesten járt
egyetemre, és volt ideje beutazni az országot, hogy néprajzi anyagokat gyűjthessen a ma-
gyar területen élő ukránokról. Pesten pedig sikerült megismerkednie az itt élő szláv (szerb,
horvát, szlovák) irodalmárokkal. Imádta az egyetemet is, amelyet sokkal nyitottabb és sza-
badabb elvű intézménynek tartott, mint a lembergi egyetemet.
Így történt, hogy a bécsi elutasítást követően Holovickij egy pesti szerb barátjának, Hriho-
rij Petrovicsnak küldte el a kéziratot, aki megígérte, hogy beadja a pesti cenzori hivatalhoz
engedélyeztetésre. A triász azért biztonsági okokból megváltoztatta a mű címét Hajnalról
Dnyeszteri sellőre, ám a tartalmon nem változtattak. Alcímnek pedig azt írták, hogy Rutén
népdalok, amivel csak azt akarták igazolni, hogy joggal akarják Pesten kiadatni a könyvü-
ket. A tervük pedig bevált, mert egy Nagy nevű cenzor 1836. október 6-án engedélyezte a
nyomtatást. Az almanach azon év decemberében meg is jelent a Budai Egyetemi Nyomda
kiadásában. A nyomda ezer példányban adta ki a kötetet. A Dnyeszteri sellő mind a mai
napig az ukrán nemzeti irodalom alapjának és egyik legfontosabb kötetének számít.
Az ezer példány nagy részét – nyolcszáz kötetet – Galíciába szállíttatták, s ebből villám-
gyorsan nagy botrány kerekedett. A szigorú lembergi cenzor azonnal vizsgálatot indított,
még Saskevicset is beidéztette, és a jegyzőkönyvek tanúsága szerint számon kérte rajta,
hogy miért egy másik tartományban adatta ki a könyvet. Saskevics válaszában a piaci ver-
senyre hivatkozott; szerinte Budán olcsóbban lehetett könyvet kiadatni, mint Lembergben.
Emellett azzal is érvelt, hogy a birodalom területén ugyanaz a cenzori szemlélet uralkodik,
így, ha akart volna sem tudott trükközni a kiadatással. Ezek az érvek ahhoz elegendők
voltak, hogy a triász megússza a büntetést, ám a lembergi cenzor a még raktáron levő
könyveket azonnal elkoboztatta. Ennek híre persze Budára is eljutott. Az ottani helytartó-
tanács azonnali vizsgálatot rendelt el. Egészen pontosan a zágrábi főiskola vezérigazgató-
ját bízták meg azzal, hogy tanulmányozza át alaposan a Dnyeszteri sellőt. Az almanach a
birodalomban hamar tiltó listára került.
Ám volt még egy fordulat a történetben: a magyarországi görögkatolikus könyvekkel fog-
lalkozó cenzúrahivatal (mert ilyen is volt) is megvizsgálta a művet, és az alábbi megálla-
pítást tette: „a Dnyeszteri sellő című munka, amelyet a Királyi Egyetemi Nyomda adott
ki, szerzője pedig a Lvivben élő Jakiv Holovackij, a megjelenés előtt cenzúrázva volt, és
semmi olyan nem találtatott benne, ami kiadásra alkalmatlanná tenné. (...) Ez a mű sem az
államnak, sem az egyháznak, sem pedig a társadalom erkölcsének kárt nem okoz, éppen
ezért szerzője maga rendelkezhet vele”. Akkoriban nagy bátorságra vallott hivatalnokként
így szembe menni a politikai akarattal. Főleg úgy, hogy a könyv sorsát nem igen tudta
befolyásolni. A Dnyeszteri sellő kinyomtatott példányainak nagy részét ugyanis már ko-
rábban lefoglalták, a kötetből csak azok maradtak meg, amelyeket a triász pesti barátainak
adott. Innen néhány példányt sikerült ugyan visszacsempészni Lembergbe, ahonnan Prá-
gába és Kijevbe is jutott, de ennél többre nem tellett az alkotóktól. Nyáry Krisztián szerint
a világban nagyjából negyven darab található a Dnyeszteri sellőből. Egy példány biztos,
hogy a budapesti Egyetemi Könyvtárban van, mert a könyvtár is kapott egy tiszteletpél-
dányt a nyomdától.

versmondó 17
VERS/ÉLET

A Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület 1998. február 20-án emléktáblát állított ab-
ból az alkalomból, hogy 160 esztendővel korábban Budapest történelmi városnegyedé-
ben, a budai várhegyen, az egykori Királyi Nyomdában (Országház u. 6.) nyomtatták ki
a Dnyeszteri sellő című ukrán almanachot (a könyvön tévesen 1838 szerepel megjelenési
dátumként, pedig valójában már 1837 decemberében megjelent). Február 20-át, az emlék-
tábla felavatásának napját az ukrán kultúra magyarországi napjaként hirdették meg. Az
emléktáblán Ukrajna jelképei láthatók: a háromfogazatos címer, a kányafa és a fülemüle.
Az ukrán és magyar nyelvű felirat szerint: „Ezen a helyen állt a Királyi Egyetemi Nyomda,
amely 1837-ben megjelentette a Dnyeszteri sellő almanachot, amely jelentős szerepet ját-
szott az újkori ukrán irodalom fejlődésében.”
És erre mi, magyarok is büszkék lehetünk.

A HALÁLBA MENEKÜLT AZ UKRÁN MATEMATIKUS KÖLTŐ

Március 20-án Moszkvában ön-

gyilkos lett  Konsztantyin Ol-
mezov, ukrán matematikus és
költő. 26 éves volt. Pár évvel
ezelőtt költözött Moszkvába,
hogy a legnevesebb matematikai
intézményben folytassa tanul-
mányait. Amikor Oroszország
háborút indított Ukrajna ellen,
megpróbált hazautazni, de az Konsztantyin Olmezov
FSZB ügynökei elfogták. Kikér-
dezték, és 15 napon át fogva tartották. Miután szabadon engedték, Olmezov kilátásta-
lannak ítélte meg a helyzetét, ezért úgy döntött, hogy véget vet életének. Halála előtt
a Telegramján keresztül hosszú üzenetekben írta meg, hogy hogyan jutott erre a döntésre.
Szövege azóta Oroszországban és Ukrajnában is sokakhoz eljutott.
„Üdv! A nevem Konsztantyin Olmezov. Tiszta elmével és szilárd emlékezettel írom ezt a
levelet, és ha olvasod, azt jelenti, hogy valószínűleg soha többé nem fogok írni”– Így kez-
dődött Olmezov több posztból álló sorozata a Telegram-csatornáján, és hasonló felütésű
levelet küldött el több barátjának, kollégájának is. Üzeneteinek teljes angol nyelvű fordí-
tását az n+1 oldal tette közzé.
Az Oroszországból kiszorított Meduza újságírója beszélt olyan matematikussal, aki meg-
kapta a levelet. Szerinte Olmezov késleltetve küldte ki az üzeneteket, mert a levél elolva-
sása után azonnal megpróbált vele kapcsolatba lépni, de kiderült, hogy hiába, a férfi már
órák óta halott volt.
Olmezov Donyeckben született és nőtt fel, a helyi műszaki egyetemen tanult programozni.
Közben költészettel és színjátszással is foglalkozott. Egykori ismerőseinek visszaemléke-
zése szerint a háború 2014-es kezdete előtt élénk, színes kulturális élet folyt a városban.
2016-ban Kijevbe költözött, a matematika mellett megmaradt rajongása a színház iránt, s

18 versmondó
 VERS/ÉLET

csatlakozott egy amatőr színjátszókörhöz, melynek főleg Donyeckből elmenekült tagjai

voltak, és többek között a Mester és Margaritát is előadták.
2018-ban Moszkvába költözött. Barátait nem lepte meg a lépés, jóval erősebb műszaki
egyetemek vannak az orosz fővárosban, és Olmezovot mindig a kutatás és a művészet ér-
dekelte elsősorban, minden más csak másodlagos volt ezekhez képest. Búcsúüzeneteiben
ír mind a három városról, ahol élete során élt:
„Nagyon szeretem Donyecket, de különös szeretettel. Hitvány gyermekkorom ellenére ez
az a város, ahol megírtam az első számítógépes programomat, az első versemet, ahol elő-
ször léptem színpadra, ahol először kaptam fizetést. Ez az a város, ahol minden apró pad,
a parkok kanyargó ösvényei rímekkel telítődnek számomra, problémákkal, melyek meg-
oldásán ott dolgoztam, nevekkel, arcokkal, kellemes és szörnyű eseményekkel. Minden
ösvény minden sarkában.”
„Nagyon szeretem Kijevet – Ez az a város, ahol először kezdtem önálló életet, ahol először
éltem át éhséget és magányt, ahol először szerettem igazán, ahol a legjobb verseimet írtam.
Amíg ott éltem, volt egy időszak, amikor háromnaponta két verset írtam, többet, mint va-
laha. Minden híd a Ruszanivszki-csatorna felett, minden fa a Lisova metróállomás mögötti
erdőben, minden pad a Győzelem parkban számomra a fájdalom és a szerelem egyedi
formáival van átitatva.”
„Nagyon szeretem Moszkvát – Ez az a város, ahol először álltam a saját lábamra, ahol
anyagilag függetlenné váltam, ahol az első és egyetlen tételemet bizonyítottam, ahol iga-
zán és tényleg kezdtem hinni a saját képességeimben. Ahol ott van a Tsaritsyno! Mindkét
fél iránt fájdalmat érzek ebben a háborúban, de látom a szememmel, hogy ki védi a saját
földjét, és ki próbálja meg elfoglalni valaki másét.”

Család, 2015

versmondó 19
VERS/ÉLET

BORISZ AKUNYIN GRÚZ SZÁRMAZÁSÚ OROSZ ÍRÓ

VÉLEMÉNYE A HÁBORÚRÓL

A grúz származású orosz író élesen bírálta a jelenlegi orosz

vezetést az al-Dzsazírának adott interjúban. A szerző kifej-
tette, hogy mindig is Putyin-ellenes volt, hiszen ismeri az
elnök KGB-s múltját. Akunyin – akinek több könyve is meg-
jelent magyarul, és akit főleg a detektívregényei kapcsán
ismerhetnek az olvasók (külön kiemelendő a Fandorin-so-
rozat) – nézetei szerint a mai orosz vezetés retorikájában a
náci Németország felé húz, bármennyire próbálják is ennek
az ellenkezőjét állítani. Az író szerint egyáltalán nem csoda,
hogy az oroszok hisznek Putyinnak, hiszen az elmúlt húsz
évben az orosz elnök szisztematikusan építette le a szabad
sajtót, és állította be az állami médiát elsődleges propagan-
daeszközéül.
Akunyin úgy véli, hogy Putyinnak azért érdeke tönkretenni
a szomszédos Ukrajnát, mert a két nemzet olyan szorosan
összekapcsolódik, hogy ami az egyik országban történik, Borisz Akunyin
Forrás: Litera
arra odafigyel a szomszéd is. A 2013-as forradalom után egy
jól működő, stabil, demokratikus Ukrajna óriási fenyegetés volt Putyin saját hatalmára
nézve. Másfelől Vlagyimir Putyin a régi Szovjetunióhoz hasonló birodalmat szeretne, ami-
nek fontos részét képezné Ukrajna.
Nem Akunyin az egyetlen író, aki elítéli Putyin háborúját Ukrajna ellen. A háború kitörése
óta Ljudmila Ulickaja és Szvetlana Alekszijevics mellett számos más, orosz nyelven alkotó
szerző és értelmiségi szólalt fel a támadás ellen.

Rodosz

20 versmondó
 VERS/ÉLET

NATALIJA VOROZSBIT UKRÁN DRÁMAÍRÓ MENEKÜLÉSE

Natalija Vorozsbit ukrán drámaíró, forgatókönyvíró a The Guardiannek írt cikkében me-
séli el, hogyan menekült el az országból.
Vorozsbit, aki már korábbi filmjeinek írása során is foglalko-
zott az orosz–ukrán konfliktussal (Kiborgok, 2017, Rossz utak,
2020), végül kénytelen volt elhagyni a hazáját. A lányán, az
édesanyján és a macskáján kívül nem sok mindent tudott
magával vinni, személyes tárgyai közül szinte mindent hátra
kellett hagynia. Az ukrán szerző drámai, könyvbe illő írásá-
ban részletesen leírja, hogyan vette magához legfontosabb
eszközeit és családtagjait, és szomorúan emlékezik mind-
arra, amit nemcsak ő, hanem a többi háborús menekült is
hátrahagy. Közel harminc órát vezetett, miután elhagyta az
Natalija Vorozsbit orosz bombázás alatt álló Kijevet. Ami igazán nagy fájdalma,
Forrás: a szerző Facebook-oldala hogy épp most akarták megnyitni a színházukat, amibe bele-
tették szívüket-lelküket (és pénzüket is), illetve egy filmfor-
gatást is félbe kellett hagyniuk a háború miatt.
„Mit kellene becsomagolni egy új élet megkezdéséhez? Milyen jogon vették el tőlem azt
az életet, amit korábban itt felépítettem?” – teszi fel a kérdést, amit nem hallunk, csak
olvasunk, mégis kihalljuk mögüle a dühöt és a kétségbeesést. Az írásában külön kitér a
mariupoli színház bombázására, aminek romjai alól eddig közel háromszáz holttest került
elő – és ki tudja, még mennyi tetemet rejt a törmelék. „Belebetegszünk és belefáradtunk
már ebbe. Írásról, filmkészítésről és a nem háborúval kapcsolatos beszélgetésekről álmo-
dozunk” – írja. A londoni Court Royal írói színház április elsején felolvasóestet tart ukrán
drámaírók műveiből, köztük Vorozsbit Rossz utakjából is.
Hogy Ali Smith mennyire ráérzett a dologra, mi sem mutatja jobban, mint hogy az elmúlt
években az ukrán filmek és irodalmi alkotások erősen reflektáltak a Donyecki térségben
zajlott katonai konfliktusra. Az alkotásra készen állnak, írja Vorozsbit, „ám előbb nyerni
akarunk, haza akarunk térni, és meg akarjuk öntözni a növényeinket. És a segítségetekre
van szükségünk” – zárja írását.
(Forrás: litera.hu)

Ablakok

versmondó 21
VERS/ÉLET

Debreczeni Tibor
TIZENÉVES ÉLMÉNYEIM A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBÓL
Emlékezem, tehát (még) vagyok

2022 márciusában a dédunokáimnak ajánlom.

Kedveseim, akik olvassátok!
„Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a
szent honban.” Ez a Vörösmarty-idézet kóvályog bennem,
gyomoridegesség szorításában, mióta itt a háború a szom-
szédunkban. Félek és féltem a mieinket. Én Kárpátalján
születtem, az apai felmenőim mindig is ott éltek, csak az
igazságtalan Trianon után indult meg a szétszóródásuk. Ám
aggódom a háború minden megnyomorítottjáért – s nem
csak azért, mivel természetem része az aggódás. Annak el-
lenére az, hogy a szent szövegek által én is felszólíttattam:
„Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!” De mit tegyek,
ha sajnálom azokat, akik nem okai semminek, akik csak sod-
ródnak, mert mást nem tehetnek, s mégis ők az áldozatok.
Szabó Lőrinc írja: „Látom, milyen rútul becsapják a balekot,
s hogy a balek azért balek, mert mást nem tehet.” A hata-
lom birtokosai viszont döntenek, és manipulálnak. A ma-
Debreczeni Tibor
guk érdekeinek megfelelően. Így volt ez mindig, s ma sincs
Fotó: Aknay Tibor
másként. Hogy is írja József Attila? „Magának rág, mind, aki
rág”. Annyit, amennyit képes. Aszerint, mekkora az ereje.
Azon kevesek közé tartozom, akiknek még vannak a második világháborúval kapcsolatos
személyes, hátországi élményei.
Abban az időben egy Szabolcs megyei községben éltem, Anarcson, tanító gyerekként – az
1940-es évek első felére tessenek gondolni, a Horthy-korszak utolsó öt esztendejére! –, és
12 éves koromtól bejáró tanulóként vonatoztam a kisvárdai gimnáziumba. Úgy gondolkoz-
tam, mint más. Boldog voltam, hogy a bécsi döntéssel visszakaptuk a Trianonban elszakí-
tott területek egy részét, többek között Kárpátalját, ahol születtem, és ahol a nagyapám is
élt. Mindazonáltal, ahogy innen nézem, balek voltam én is. Kamasz balek. Mert ugyan mi
más lehettem volna! És mi más a milliók!
Örültem, mikor jó hírek jöttek a szovjet frontról, pl. hogy a németek oldalán eredményesen
harcolnak a mieink. Aztán, aztán aggódni kezdtem. Az úgynevezett Sztálin-orgona ijesztő
fényében hallottuk Nyíregyháza bombázását. Másnap tudtuk meg, hogy szétrobbantották
a nyíregyházi vasútállomást, s a közelben lévő unokatestvérem kertes lakását is találat
érte. Anya és fia előtte a pincébe bújt. A ház rommá lett. A hazaérkező családfő kaparta
ki őket a romos ház alól. Aztán tudomásunkra jutott, hogy a Don-kanyarnál szétverték a
második magyar hadtestet, s hogy sok a halott és a sebesült. Elesett két anarcsi tanító is,
édesapám fiatalabb kollégái. Odaveszett két unokatestvérem! De hogy a háborút ezek után
elveszíthetjük, erről magánbeszélgetésekben sem esett szó.

22 versmondó
 VERS/ÉLET

A Levente nevű ifjúsági szervezetben katonai szabályokat tanultunk, s jártunk lőgyakor-

latokra. 1944 márciusában a rádióból értesültünk, hogy a németek megszállták Magyar-
országot, de mi Anarcson meg Kisvárdán egy németet sem láttunk. Kicsit még örültem is,
mert befejeződött a tanítás, s vihettem haza a jó bizonyítványomat. A gimnáziumi SDG-be
(soli Deo gloria) továbbra is jártam, s erős hittel imádkoztam. Nyugtattam magam, hogy
az Isten jól elrendez mindent, s hogy az én életemet is bölcsen igazgatja. A lelkészünk va-
sárnaponként a magyar fegyverek győzelméért fohászkodott, s magam is úgy gondoltam:
az Isten csak nem segíti a templomokat bezáró, istentagadó bolsevikokat. Otthon tettük,
amit kell, még le is szüreteltünk, amikor kiderült, hogy a románok átálltak a szovjetekhez,
s azok Erdély felől támadnak, nem ahonnan várták őket, Verecke irányából. A szüleim
pánikba estek. Édesanyám sírt, hogy a ruszkik elviszik a három fiát, ahogy hírelték. Úgy
döntöttek, hogy elmenekülünk, s megyünk a Dunántúlra, a Dunánál biztosan feltartóztat-
ják a szovjeteket. Én akkorra lettem 16 éves.
Lovas szekéren indultunk el, s kalandos úton Nyergesújfaluba érkeztünk. Befogadott min-
ket egy kedves magános tanítónő. Persze az oroszokat nem tartóztatta fel a Duna. Kide-
rült, harcoló területre kerültünk. A Dunapart túloldaláról majdnem mindig lőttek – hol a
szovjetek, hol a németek, aszerint, hogy melyikük épített ki hadállást. Rendszerint éjszaka
sivítottak az aknák, s ha jött az este, a család levonult a pincébe, s ott aludtunk, már ahogy
lehetett. Alacsonyan szálló repülőgépek is szálltak a falu felett. Egy alkalommal, mikor
vizet hoztam a közkútról, gépfegyversorozatot lőttek a szemközti ház falába. Én reszketve
hasaltam az épület tövében. Egy másik alkalommal pedig a tőlünk számított második ház
kapott telitalálatot. A lakói, nyugdíjas tanító házaspár, éppen nálunk estézett. Mindenük
odaveszett!
Frontterület lévén, mi kétszer „felszabadultunk”. Így aztán többször is zörgettek nálunk a
tovarisok, mindig este, és keresték a „nyemecki szoldátokat”, s mindig el is vittek valamit,
például apám zsebóráját az éjjeliszekrényről. Én már reszkettem, amikor dörömböltek az
ajtónkon, amikor végigvilágítottak minket – padlóra terített matracokon fekvő fiúkat, en-
gem és két öcsémet – azzal a kézi villanylámpával, melyet kikaptak anyánk kezéből.
S amire még emlékszem: Háltam kibombázott vasútállomáson, fejem alatt a hátizsákom-
mal; ültem német katonai fogorvos székében, ingyen tömték egy hétig a lakosok fogát;
láttam munkaszolgálatosokat átvonulni csendőrkísérettel a községen; gyalogoltam kilo-
métereket élelmiszer után járva; hasaltam vonattetőn keresztben; ástam lódögöket a falu
szélén. De igét is hirdettem a szomszédos Lábatlan községben, és temettem a templomból
aknával széttépett gyerekeket. Négyet. (A falu lelkésze elmenekült, s a kurátor megtudta,
hogy jómagam, mintegy legátusként már prédikáltam korábban is, így lettem a református
egyházközség igehirdetője 1945 februárjában, csaknem egy hónapon át.)
Ahogy lehetett, indultunk haza. Édesapám és én. Anarcson csak magam maradtam. Tanul-
tam, s jártam a 6. gimnáziumba. Le is vizsgáztam. Apánk ment állást szerezni. Anarcson
már nem várták. A lakásunkból a bútorokat is széthordták. Édesanyám és a két öcsém
egyelőre még maradt Nyergesújfaluban. Szeptembertől aztán apánk Nyíregyházán jutott
munkához. Rokoni segítséggel végre együtt lehetett a család is. Másfajta élet kezdődött.
Ami ezután történik velem, külön emlékezést érdemel.

versmondó 23
VERS/ÉLET

Egy héttel ezelőtt írtam le a Vörösmarty-idézetet, s húztam az írás idejét, hogy oldódjak
egy kicsit, s valami vigasztalót írjak az emlékjegyzet végére. Nem sikerült. Az emberfaj
tényleg „sárkányfog-vetemény” volna, ahogy megint csak Vörösmarty írja! És Adynak
van igaza: „ Nincs már semmi hinnivaló, / Higgyünk hát a van vagy nincs Úrnak.”
Béke legyen veletek!
 Dété

Riersch Tamás
PADRA FEL! – HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA

„Verseket nem azért írunk és ol-

vasunk, mert menő. Azért írunk
és olvasunk verseket, mert vala-
mennyien az emberi fajhoz tar-
tozunk, az emberi faj pedig tele
van szenvedéllyel. Az orvostu-
domány, a jog, a közgazdaság,
ezek mind nemes dolgok, kelle-
nek a létfenntartáshoz, de a köl-
tészet, a szépség, a romantika, a
szerelem: ezek azok, amikért ér-
demes élni.” Holt költők társasága
Az utóbbi időben egyre többször eszembe jut Peter Weir 1989-es klasszikusa, a Holt költők
társasága c. film. Nemcsak azért, mert ennek az alkotásnak is köszönhetően lettem az, aki
ma is vagyok, hanem, mert a műnek ma is nagyon időszerű minden üzenete és gondola-
ta. A filmtörténetben csak ritkán készülnek olyan alkotások, melyek ennyire időtállóak
lennének, mint a Holt költők társasága. Márciusban volt a 94. Oscar-gála, és mint ilyenkor
lenni szokott, a korábban díjazott filmek is nagyobb figyelmet kaptak. Peter Weir alkotása
pedig 1989-ben kapta meg a legjobb filmnek (forgatókönyvnek) járó szobrocskát.
De nem ezért jut egyre többször eszembe a szigorú Welton Akadémia. Egykori pedagó-
gusként, és egy ma is aktív pedagóguscsalád tagjaként magam is látom és érzékelem azt
az elégedetlenségi hullámot, mely kezdi ellepni az egész országot. Amikor a tanárok meg-
próbálnak kiállni erkölcsi és anyagi megbecsültségükért és az oktatásunk megmentéséért,
míg a hatalom minden eszközzel igyekszik elnyomni, ellehetetleníteni és befeketíteni őket.
A Holt költők társasága az 50-es évek egyik bentlakásos fiúiskolájában játszódik. Egy olyan
intézményben, mely a poroszutas oktatáson és fegyelmen kívül más értékrendet nem is-
mert. Pedig az már a múlt század közepén is elavult volt. A hatalom, legyen az egy isko-
lai vezetés is, sosem fogadta jó szemmel a „Megváltó” érkezését. Keeting tanár úr Carpe
diem-je is csak egy kavics lehetett, mely a vízbe dobva hullámokat gerjesztett ugyan, de
süllyedésre volt ítélve. Pedagógusként tudom, ilyenkor csak abban bízhat az ember, hogy
a tanítványok képesek lesznek majd meglovagolni a hullámokat. De képesek lesznek-e
most is, mikor látják, hogy oktatóik közül egyre többen állnak fel, és mondják, hogy elég,

24 versmondó
 VERS/ÉLET

ez így nem mehet tovább? Keeting tanár úr győztesként bukott el: nem gyászosan, hanem
a padon álló diákjai sorfala közepette távozott. Utoljára visszanézve még kiolvashatta nö-
vendékei szeméből az „Ó kapitány, kapitányom!”-at, ami, neki – nekem, nekünk – is erőt
adott.
Persze láttunk, láthattunk már karón varjút. Rockzenészek, akik fiatalon lángolva ontották
lázadó gondolataikat, idős korukban pedig minden sorban élen álltak. Láthattunk diák-
mozgalmak vezetőit, akik fiatalon szembementek a civilizációval, majd idősebb korukban
multinacionális cégek vezetőiként már maguk embertelenítették a civilizációt tovább. Nem
tudjuk, hogy a Holt költők társasága Charles Daltonjai és Todd Andersonjai később milyen
felnőttek lettek, csak azt láttuk, amint a padon állnak a Kapitányuk előtt. Csak remény-
kedhetünk, hogy a Carpe diem-től jobb emberek lettek. S bár a gondolatai örökbecsűek,
jó, hogy a Holt költők társasága „csak” egy film, mert így van egy fantasztikus záróképe,
amely nemcsak huszonévesen, hanem érett korunkban is irányadó lehet.
„Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s mutatok egy boldog embert!”
„De az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökké így marad!”

KITÜNTETTÉK BUDA FERENCET

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári ta-

gozata kitüntetést kapott Buda Ferenc, a Nemzet Művésze,
Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar
Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Versmondók
Egyesületének tiszteletbeli elnöke – példaértékű erkölcsi
tartást tükröző költészete, illetve gyermekverseket, prózai
alkotásokat és műfordításokat is magába foglaló, nagy hatá-
sú irodalmi életműve elismeréseként.
A Magyar Versmondók Egyesülete szeretettel gratulál tisz-
teletbeli elnökének. Buda Ferenc
Fotó: Bahget Iskander
Buda Ferenc gazdag életét a Digitális Irodalmi Akadémia által
összegyűjtött életrajzában is bemutatja. 1936.
Idő suhog november 3-án született Debrecenben. Édesap-
ja nyírségi parasztcsaládból került Debrecenbe,
Idő suhog: hátamon a vessző.
hivatali altisztként dolgozott. Édesanyja a vá-
Rokka pörög: fordul az esztendő.
rosszéli szegények között nőtt fel, fizikai mun-
Füvem java szikkad lekaszálva.
kát végzett. Szülei fontosnak tartották, hogy ta-
Fehérül a fiaim szakálla.
nuljon, s ő már az iskoláskor előtt olvasóvá vált.
Magamhoz 1947-ben a debreceni református kollégiumban
kezdte meg középiskolai tanulmányait, de az
Nyájatlan pásztor, földtelen paraszt – iskolarendszer átalakítása miatt a következő
száz éve, hogy egy szál botot faragsz. tanévben általános iskolás lett. Majd a Fazekas
Törődj bele: kész nem lesz már soha – Mihály Gimnáziumba járt. Itt ismerte meg a
tán ha visszanő ága és boga. történelmet tanító költőt, Kiss Tamást, aki el-

versmondó 25
VERS/ÉLET

Vakon indította az irodalmi pályán. A költészet mellett

a képzőművészet, a néprajz is erősen érdekelte,
Hol a paritás, végül a debreceni egyetem magyar–orosz sza-
mi a veritás, kán kezdte meg tanulmányait.
ha a léted széteszi az Az 1956-ban írt három forradalmi verse miatt
efemeritás? egy év börtönre ítélték. Szabadulása után öt
Vakon bolyongsz s alig tudod, éven át az ország különböző részein segéd-, il-
mi rekeszti el az utad, letve betanított munkás volt. Közben megnősült.
s ki az útitárs. Juhász Ferenc, Nagy László, Kiss Ferenc és más
Vonul jóakarói segítségével újra elkezdett publikál-
ni. Részt vehetett a fővárosi irodalmi életben,
Ki mondja el, hogy mi a lényeg? majd 1963-ban, egyéni eljárással, mentesítették
Ki szabja meg, hogy mi a fontos? a büntetett előélet hátrányai alól. Folytathatta
Vonul a nyáj, legel meg béget, egyetemi tanulmányait, s azokat 1968-ban fe-
elöl feszít a főkolompos. jezte be. 1963-ban Pusztavacson lett tanár, majd
Kecskeméten, Kerekegyházán. Később Kecske-
Töredék méten dolgozott a megyei levéltárban (1970–
1986). Az 1969-ben induló Forrás folyóirat belső
Bendő telik-ürül, s éhen teng a lélek.
munkatársa, 1986 óta főmunkatársa. Jelenleg
Tolul a torkokba méz gyanánt a méreg.
Tiszakécskén él. Hosszú időn át a Magyar Író-
Veretik az elme fekete vaksággal,
szövetség Duna–Tisza közi csoportjának titká-
meg nem gyógyíttatik jó világossággal.
ra. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2002).
(Megjelent az Alföld 2020/3-as A Magyar Versmondók Egyesületének tisztelet-
számában.) beli elnöke (2013).
Házasságában hat gyermek született: Júlia
(1959), Ádám (1965), Bálint (1967), Péter (1970), Eszter (1971), Borbála (1978).
Első verseskönyve 1963-ban jelent meg, gyűjteményes kötete 1992-ben, 2006-ban. Gyer-
mekverseket, műfordítás- és prózaköteteket is publikált. A szépirodalom mellett faragás-
sal, bőr- és fémmegmunkálással foglalkozik.
 (Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia)

Cseh Tamás Telihold

26 versmondó
 VERS/ÉLET

Tóth Zoltán
NEVES MŰVÉSZEK KÖZÖS VERSVIDEÓJA A KÖLTÉSZET NAPJÁN

Különleges versvideót készítettek a Magyar

Versmondók Egyesülete és a Nemzeti Színház
művészei a költészet napja alkalmából. József
Attila születésének 117. évfordulóján közösen
adták elő a költő Születésnapomra című versét.
A művésztársakat Lutter Imre, a Magyar Vers­
mondók Egyesületének elnöke és Bakos-Kiss
Gábor alelnök, a Győri Nemzeti Színház igaz-
Költészet napi videó – a képen Udvaros Dorottya gatója kérte fel a közös versmondásra.
A videómontázsban színészek, előadóművé-
szek és rendezők mondanak el egy-egy versszakot, Turczi István költő által felvezetve a
költeményt. Így áll össze a Születésnapomra című vers Udvaros Dorottyával, Söptei And-
reával, Szűcs Nellivel, Huzella Péterrel, Takács Bencével és a velük együtt csatlakozó mű-
vészekkel.
József Attila költészete világirodalmi szinten megkerülhetetlen. Ő a magyar költészet
egyik legnagyobb alakja, aki a legmélyebb emberi érzéseket, a társadalom rezdüléseit és az
ember legalapvetőbb szociális és magánéleti vágyait, igényeit mesteri módon tudta meg-
fogalmazni. A vers összefogó erejét szeretnék szimbolizálni a most megszólaló művészek.
Ennek az erőnek az egyik legfőbb reprezentánsa ugyanis József Attila, aki műveivel min-
den társadalmi csoport, minden generáció, minden kor emberéhez szólni tud, beteljesítve
költeménye végének vágyát és jóslatát:

„Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon
taní-
tani!”

A Magyar Írószövetség javaslatára 1964 óta ünnepeljük a költészet napját április 11-én,
József Attila születésnapján, aki másik születésnapi versében, az Április 11-ben így ír a
napról:

„A talló kalászait hányva

S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.”

versmondó 27
VERS/ÉLET

A versvideóban közreműködnek, előadói sorrendben:

Turczi István költő, író, műfordító

Hajdu Tibor színművész
Zavaros Eszter operaénekes, műsorvezető
Dánielfy Gergely színművész
Lutter Imre előadóművész, műsorvezető
Udvaros Dorottya színművész
Bakos-Kiss Gábor színművész, rendező
Söptei Andrea színművész
Huzella Péter zeneszerző, előadóművész
Takács Bence előadóművész, műsorvezető
Szűcs Nelli színművész
Wiegmann Alfréd rendező

A versvideó megnézhető a Magyar Versmondók Egyesülete YouTube-csatornáján és Fa-

cebook-oldalán.

Riersch Tamás
VERSES BESZÉLGETÉS TÓTH KRISZTINÁVAL

Hol is találkozhattunk volna máshol, mint a Stefánia út

egyik kultikus helyszínén, a Katica Kávézóban? Tóth
Krisztina költőnő számára ugyanis Zugló ezen része
Párizs emlékét idézi fel.
– A rendszerváltás idején két évet töltöttem a francia
fővárosban, ahol a francia irodalomba és a francia kul-
turális életbe is belekóstolhattam. Akkoriban sok olyan
fiatal kortárs szerzőt fordíthattam magyarra, akik ma
már a francia irodalom legjobbjai közé tartoznak. 1996-
ban aztán itthon is megjelent egy antológia a kortárs
francia költők verseiből. 2017-ben úgy alakult az éle-
tem, hogy új otthont kellett keresnem a magunk szá- Tóth Krisztina gyermekeivel
mára. Ekkor költöztem a Stefánia út közelébe. Nagyon szeretem ezt a környéket, amely
valóban párizsi hangulatot áraszt. Végigsétálva a Stefánián sokszor a platános Avenue de
Fosch-on érzem magamat.

HAZA
Kiküldjük a nyárikonyhába,
visszajön. Elvisszük
vidékre, jó helyen lesz,
mondjuk, és meghatódunk.
Távoli intézetbe zárjuk,
de az arcunkat nem felejti.
Elindul megkeresni minket,
idegen hangon sír a telefonban.

28 versmondó
 VERS/ÉLET

Szeretjük pedig, hogyne szeretnénk. Volt néhány percnyi cinkos

Ő a mi őrült nagymamánk, és megkönnyebbült hallgatás,
nyáladzó, vízfejű gyermekünk, aztán fetreng, vonyít, eszi a földet,
ő a mi kis talált kutyánk. haza akarna jönni. De hová.

A múltat fához kötni nem lehet.

Elrágja kötelét, kisétál
az ebédlőből, kiáll az útra,
rohan az autónk után.

Tóth Krisztina első verseskötete a rendszerváltás környékén (1989-ben) jelent meg Őszi
kabátlobogás címmel. A szerző akkor mindössze 22 esztendős volt, ennek ellenére való-
sággal berobbant a magyar irodalomba. A kötetét ugyanis azonnal Radnóti Miklós-díjjal
jutalmazták.
– Mezey Katalin, a Sárvári Diákkör vezetője buzdított engem, hogy 21 évesen, friss egye-
temistaként állítsak össze egy kötetet az addigi verseimből. Korainak éreztem ezt a lehe-
tőséget, végül mégis megpróbáltam. Mai fejjel nem biztos, hogy így tettem volna. Az Őszi
kabátlobogás című kötet ugyanis tele van hibával, olyan hibákkal, amilyeneket a fiatal,
pályakezdő költők gyakorta elkövetnek. Néhány verset azonban a mai napig vállalok be-
lőle, ezek később a válogatott verseskötetembe is bekerültek. Ennek ellenére nem bánom
a kötet megjelenését, mert nagyon jó visszhangja volt, amely nekem is nagy lökést adott
ahhoz, hogy milyen úton induljak el.

BÁLNADAL
A bálna vándorol a bálna álmodik
sötét vizekbe tart síkos teste forog
magában énekel horzsolják álmait
ha messze már a part nagy sziklás zátonyok

Grönlandon énekel a bálna szomorú

és kétszáz évig él tömör mint önmaga
bőrén szigonynyomok testével egy anyag
nem tudják mit beszél a bálna bánata

miről is énekel hajóról nézik őt

egyáltalán kinek halbőrén mennyi heg
viszik a bálnadalt a bálna énekét
a mélyhideg vizek senki se fejti meg

bonyolult dallamok
úsznak a jég alatt
ámbrás hullámokat
fodroz a bálnaagy

versmondó 29
VERS/ÉLET

Az elmúlt harminc évben 33 kötete jelent meg. Írt három

Tóth Krisztina költőtársakkal
színdarabot is. A műveit pedig 18 nyelvre fordították már le –
az olasztól, a szerben át, egészen a kínaiig.
– Most jöttem vissza Isztambulból, ahol már a második kö-
tetem török nyelvű fordítása készül, majd szinte azonnal
Olaszországba utaztam, ahol a Pixel című novelláskötetem
pandémia miatt elhalasztott könyvbemutatóján kellett részt
vennem.
Tóth Krisztina a francia nyelvet már gyerekként elsajátította.
A hetvenes években nem sok iskola volt Budapesten, ahol az
oroszon kívül más nyelvet is lehetett tanítani. A Szív utcai Ál-
talános Iskolában azonban igen, s ha valakiben volt kellő szor-
galom, akkor a francia nyelvet a nyolc év alatt megtanulhatta.

SZŐNYEG
J’ai tant revé de toi…
Desnos

Álmomban mért ígértem neki hogy szövök egy szőnyeget

aztán csak hánykolódtam azt se tudtam hol kezdjem el
ne haragudj kívántalak azért hazudtam
én szőni-fonni sose tudtam

Annyiszor elképzeltem hogy már nem is valóság

csak foszló éjsötét és hiábavalóság
azt se tudom milyen közelről sose láttam
csak sejtem hogy kapaszkodik meg szál a szálban –

– Innen a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába (a kisképzőbe) kerültem, ahol szob-

rász szakon érettségiztem. Nagyon szerettem a szobrászatot, de úgy éreztem, ahhoz nem
elég, hogy ki tudjam fejezni magamat. Így lettem bölcsész, és így fordultam lassan az
irodalom felé. Az érzés, hogy írni szeretnék, olyan erős volt bennem, hogy Párizsban sem
jutott eszembe, hogy végleg kint maradjak. Én haza akartam jönni, mert mindenképpen
magyarul szerettem volna írni.
Egy fiatal szerző a 90-es évek elején Budapesten az irodalomból nehezen tudott volna meg-
élni. Krisztina ezért a Francia Intézetben helyezkedett el, ahol öt éven át művelődésszerve-
zőként a kulturális programok szervezésével foglalkozott.
– Kemény lecke volt, de nagyon sok tapasztalatot szereztem. Megtanultam többek között
az időmet beosztani, és megtanultam a figyelmemet megosztani. Éveken át arról szólt az
életem, hogy fejben tartsam: az adott rendezvényre minden megérkezett-e, a vendégek elé
ki és mikor megy ki a repülőtérre, hogy a szállodával minden le lett-e egyeztetve, s hogy a
tervezett program minden részlete a helyén van-e, ami elképesztően sok energiát és kon-
centrációt igényelt. Ennek ellenére szerettem, amit csináltam. Hogy mégis miért hagytam

30 versmondó
 VERS/ÉLET

ott a Francia Intézetet? Mert 1998-ban megszületett Marcell fiam, akinek szerettem volna
igazi édesanyja lenni.

BABZSÁK

Rendeltem száz liternyi tölteléket. Vagy két órán át küzdöttünk, hiába.

A kis golyók rugalmassága csökken, Nagyon figyeltünk, mégse működött,
ahogy egymással folyton összeérnek, repült a műhó, alig jutott a zsákba,
és megtörnek, mint a sejtek a bőrben. szétterült lassan, mint a színházi köd.

Egyszer csak lent ültem már a földön Aztán lassacskán csak meglett a babzsák.
sajgó derékkel, pár tömött év után, Aznap volt a huszadik szülinapja:
és azt gondoltam, ezt most még újratöltöm, a fiam ingerülten nekilátott
feszesítek a hasas, bő ruhán. hogy még a huzatot is visszarakja.

Három nap múlva meg is jött csomagban, Gyömöszöltük és húzkodtuk, miközben

figyelmeztettek, hogy kell majd valaki, várták már őt, de félúton megállt,
aki segít, hogy mellé ne folyassam, nyomorgattam az oldalát és nyögtem,
a babzsák száját végig tartani. de a babzsák csak nem hagyta magát.

Biztos nehéz, de mégse lehetetlen. Végül neki már indulnia kellett,

Lejött velem a fiam a garázsba, üzent is később, hogy rendben odaért,
és amíg én a huzatot leszedtem, míg én a tömött huzatot törölgettem,
a töltelékről a madzagot levágta. ahogy húsz éve a nővérek a vért.

A családnak azonban szüksége volt biztos keresetre. Ezért az édesanya kitanulta az üveg-
művességet, nyitott egy műhelyt, és ólomüvegeket kezdett készíteni. Az „üzlet” olyan jól
ment, hogy a sok megrendelés miatt az írásra is csak kevés ideje jutott.
– Mindig az volt a vágyam, hogy az irodalomból éljek, ezért az üvegművességet is fokoza-
tosan leépítettem. Ma már elmondhatom: csak az írásra tudok összpontosítani. Nagy segít-
séget jelentett számomra, hogy tavaly a Digitális Irodalmi Akadémia tagja lettem, mert így
bárki számára elérhetővé váltak a műveim, és nekem sem kell már olyan sűrűn – korábban
hetente kétszer is – távoli író-olvasó találkozókra utaznom.

VÖLGYÚT
Két kővel mentem futni, Az út most néptelen volt.
mindkét markomban egy-egy, A völgyekben sötét lett,
mert a múltkor a lejtőn homorú búzatáblák
kutyák jöttek nyomomba. dőltek a ferde fénybe.

versmondó 31
VERS/ÉLET

Futás közben tűnődtem, A falu messze volt már,

vajon hogy szántanak lent, egyre mélyebb homály lett,
a holdkráternyi teknőn egyre kisebbnek láttam
hogy kelnek át a gépek. magam az út szalagján.

Alig volt forgalom már. Oldalt a lemenő nap

Karjaimat kitártam végigfésült a fákon,
kezemben nagy kövekkel, árnyékom ráborult a
mintha súllyal repülnék. felcsillámló betonra.

Próbálgattam, hány percet Hirtelen nagyon csend lett.

bírok, hány szárnycsapással. Hatalmas volt az árnyék,
Gyerekes mozdulat volt, a hűlő levegőt egy
kikerült egy-egy autó. óriás legó ölelte.

Nem tudták, mit csinálok,

sapkás nő a hegyek közt,
fut, mintha integetne,
kezében valamit tart.

A pandémia persze az írók, költők munkáját is megnehezí-

tette. Tóth Krisztina másfél éven keresztül próbálta Lili lánya
online tanulását segíteni.
– Megpróbáltam magam is alkalmazkodni a helyzethez. A
karantén alatt írtam többek között a Járványmese című gye-
rekeknek szóló könyvemet, amely a COVID-19 vírusról szól.
„Az a kis aprócska vírus, akiről az imént kezdtem mesélni,
ennek az iskolának az alsó tagozatába járt. Elég csúnya, ma-
gának való kis fickó volt, senki sem szeretett játszani vele.
A testét tüskék borították, az arca meg… Brr, hát inkább le
sem írom, milyen rusnya volt. Dudorok csúfították, és fekete
pöttyök. Az osztálytársai sem voltak kimondottan jóképűek
vagy csinosak, de neki ráadásul a természete is kiállhatatlan
Tóth Krisztina
volt. Mindig mindent jobban tudott másoknál, fertőzéstanból
Határ Győzővel (2004)
ugyanolyan jó volt, mint takonykenésből, és a folyosón föl-le
masírozva azt kiabálta kivörösödött képpel, hogy egyszer ő lesz a világ ura.” (https://toth­
krisztina.hu/ – Részlet a meséből)
– Tavaly egy verseskötetem jelent meg, a Bálnadal és a Malac és Liba-sorozat két új da-
rabja: Fogjunk verebet! és Várjuk a karácsonyt címmel, idén tavasszal pedig egy újabb
mesekönyvem jelenik meg. A címe Világpuszi lesz. Ezen kívül már a Majom szeme című
nagyregényem kézirata is a Magvető Kiadónál van, a Malac és a Liba című sorozatom
hatodik kötete pedig már az illusztrátornál, Hajba Tamásnál. Várom a rajzokat, és már új
dolgokon töröm a fejemet. Van már újabb regénytervem, és vannak meseötleteim is. Lehet,

32 versmondó
 VERS/ÉLET

hogy egyszer majd a Stefánia úti „Párizsról” is

írok valamit. Már régóta foglalkoztat például a
Földtani Intézet épülete, amely olyan, mintha
egy mesebeli helyszín lenne, és csak arra vár,
hogy szereplőkkel népesítsük be.
Tóth Krisztinával beszélgetve szóba került a
kortárs irodalom helyzete is Magyarországon.
– Tény, ez nem a kortárs irodalomnak, egy-
általán az irodalomnak kedvező korszak, de
tévedés lenne azt hinni, hogy ez régen más-
képpen volt. A jó irodalmat minden korban
csak kevesen olvasták. Szerzőként még ma- Tóth Krisztina Vörös Istvánnal (1986)
gam esetében is nehéz lenne lemérnem az olvasottságot, hisz az író-olvasó találkozókra
leginkább azok jönnek el, akik ismerik és szeretik a műveimet. Szerencsére ők is sokan
vannak. Egyéb visszajelzéseim nincsenek, nem élek látványos közösségi életet, és nem
vagyok aktív az interneten sem, elsősorban azért, mert befelé forduló ember és alkotó va-
gyok. Az elmúlt másfél év így is nehéz volt, a kislányom javarészt home office-ban tanult,
így a napjaim nagy része azzal telt el, hogy neki segítsek a tanulásban. Sokszor csak éjjel
maradt időm az írásra. Ez persze ma már nem könnyű, korunkból fakadóan mi is egyre
fáradékonyabbak vagyunk, így, ha tudom úgy alakítani az életemet, akkor legszívesebben
nap közben dolgozom.

AHOL
Nem ott, ahol kanyarodik a műút, nem az elhagyott, kiszáradt mezőkön,
ahol néha kisodródnak az autók, ahol az eldobott csikk földet ér és
főleg télen, de soha sincs halott, felparázslik, nem ott indul el,

nem ott, ahol már zöldebbek az utcák, az erdőszélen, a rohadt humuszban,

nyírott sövény van, kutya is a kertben, ahol valakit élve eltemettek:
és a családfő éjjel jár haza, ott kezdődik a vers.

és nem is ott, az iskola előtt, hol

reggelenként egy férfi álldogál,
és nem is bent, a betonudvaron,

Egy író ember esetében gyakran adódik a kérdés, hogy a témáit honnan veszi. A válasz
legtöbbször az, hogy a saját életéből.
– Én nem ilyen író vagyok. Nem a saját történeteimet akarom feldolgozni, hanem sokkal
inkább azt a kort, amelyben élek, amelyben élünk.

versmondó 33
VERS/ÉLET

A BESZÉLGETÉS FONALA

Villanyfénynél kezdték sodorni,

onnan futott a téli éjszakába,
aztán egy lámpaoszlopon
felakadt, úgy kellett utána-
menni és gombolyítani,
így is tiszta víz lett a vége,
alig tudták cipelni ketten,
az egész hajnalt körülérte,
vékonyodott és pörgött, mint a sírás
hangja szokott, ha válasz
nélkül kering egy üres lakás
falai közt – reggelre már az
összes járdát betekeregte,
onnantól nem is húzta senki,
ott kígyózott folyton a lábuk
körül, nem tudtak hazamenni,
végül az utcasarkon ketté-
tépték, de mindig új alakban
követi azóta is őket
susogva, kúszva, szakadatlan.

Szentendrei képek

34 versmondó
 VERS/ÉLET

Wiegmann Alfréd
NEMES NAGY 100
Versest a Budapesti Művelődési Központban

RÓZSAFA
Parnasszien szonett Szigligeten

Kimondhatatlan vágyom azt a percet,

amelyben élek. S el nem érhetem.
Idő, idő! szüntelen benne reszket
a gyönyörűség és a félelem.

A szem fölmagzott, hosszú fűbe gázol,

egy mécsvirág, egy csíkos kerti szék,
gálic-kék szőlők, nádas pincegádor,
egy völgykebel, a tó, a tó, s az ég –

hogy érem el? Hisz úgyis képtelenség,

hogy ott száll az egzotikus jelenlét,
a lepke-Föld a létlen űrön át, –

Hogy érem el a nyíló rózsafát?

Mely szökőkútként dobja fel magát,
és elevennek oly szép, mint az emlék –?

Ezekkel a gyönyörű sorokkal kezdődött március 31-én a Budapesti Versklub előadóinak

estje, amelyet Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulójára rendeztek a Művész
Klub kellemes termében. A Rózsafa című vers, a zeneileg igen szép Parnasszien szonett
Szigligeten alcímmel szinte magán viseli Nemes Nagy Ágnes költészetének valamennyi
jellemzőjét. A finom tárgyias leírást, a látszatra távoli tárgyak hirtelen, ám logikus egybe-
kapcsolását és asszociációit, továbbá a távlatos, a modern magyar lírából, József Attilán át
örökölt szinte kozmikus látásmódot – megteremtve ennek a költészetnek el nem múló, sőt
talán éppen a mai korban újra felfénylő varázsát.
A bevezető után hangzott fel az Úgy szeretnék sok-sok verset írni, Pécsi Marcell fiatal zenész
szép megzenésítésében. E dalt még két másik követte az est folyamán, kellemesen tagolva
velük a sokszor súlyos költői anyagot. Stílusosan, mintegy utalva a költő ünnepi feltáma-
dására, a Lázár című vers következett Ali Magdi érzékletes, egyszerű előadásában.
A műsorban felhangzó további verseket maguk az előadók válogatták úgy, hogy Wieg-
mann Alfréd – az est házigazdája, e cikk írója – javaslatot tett jó néhány olyan költemény
megszólaltatására, amelyek hatásosan tudnák bemutatni a költő sajátos világát. Ezekből,
illetve az általuk korábban ismert versekből állt össze végül a mintegy harminc verset
megszólaltató műsor – néhány tematikus blokkban. Így az első, amely a költő élet-, illet-
ve művészetszemléletéről szólt, tartalmazta a szép Lélegzet és a Tanulni kell című verse-

versmondó 35
VERS/ÉLET

ket, Vigh Judit Márta és Szentirmai Edit tolmácsolásában, mélyről fakadó őszinteséggel és
egyszerűséggel. Azután Horváth Róbert komoly és hiteles Januárja következett, amely az
önszemlélet, az addigi életút rezüméje 1958-as keltezéssel.
A spiritualitás, az istenkeresés nagyobb egysége keretében került sor az Alázat című vers-
re, Ster Erika elegáns és ihletett előadásában; az intellektuálisan izgalmas Ekhnaton jegyze-
teibőlt pedig Varga Ilona tolmácsolta erős gondolatisággal.

EKHNÁTON JEGYZETEIBŐL

Valamit mégis kéne tennem,

valamit a gyötrelem ellen.
Egy istent kellene csinálnom,
ki üljön fent és látva lásson.

A vágy már nem elég,

nekem betonból kell az ég.
Hát lépj vállamra, istenem,
én fölsegítlek. Trónra bukva
támaszkodj majd néhány kerubra.
És fölruházlak én, ne félj,
ne lásson meztelen az éj,
a szenvedést kapcsold nyakadra,
mintha kerek vércsík fakadna,
s az legyen langyos köpenyed:
szerettem növényeidet.

„A Nemes Nagy 100”-előadás szereplői a BMK-ban

36 versmondó
 VERS/ÉLET

S helyezd el ékszeres szivedben:

hogy igazságra törekedtem.

Ennyi elég is. Mondd ki: jó itt,

és tedd hatalmas funkcióid,
csak ülj és nézz örökkön át.
Már nem halaszthatlak tovább.

Ugyancsak ebben az egységben Baráth Zsófi újra elénk tárta a jól ismert Istenről című ver-
set, amelyből isten faggató sorai a fülünkben csengenek, s amelyek igazi odaadással, izzó
szenvedéllyel keltek életre.

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni.

Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet
a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot.
Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-

koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy
teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes
tölgyfát gyömöszöltél?” (Részlet)

Hitelesen mélyről jött Kiss Judit előadásában a Keress hazát áhítatos felismerése.
S szinte próbára téve a közönség befogadóképességét, következett a mai intellektuel
aspektusából fogalmazott, sajátos aktualitású vers, A szabadsághoz. Horváth Róbert az
intellektualitáson túl igyekezett itt is a metsző logika mögé szenvedélyt csempészni.
Csapongó gondolatok a személyiség titkai körül, vagy éppen a gyerekversek színes világá-
ból való versek következtek. Egy felfedezéssel, amelyben előadóilag is sikeres debütálás-
nak lehettünk tanúi, a közönség érzékelhető jóváhagyása mellett: Németh Kálmán a Róma
és az Absztrakció című költeményeket szólaltatta meg jóízű derűvel. Íme ez is Nemes Nagy
Ágnes. Ide tartozott Szabó Károly érdekes választása is, az Egy távíróoszlopra című vers
különös filozófiájával. S ebben a blokkban mondta el Vígh Judit Márta a talán unokáknak
szánt aranyos Gondolj-rám-virág című művet. Különös hozadéka volt a Sára Ildikó által
előadott – elmondott és jelelt – kedves versnek, a Cirmi és a tej címűnek, ahol a téma és
jelelés különös varázslatot produkált a vers szó szerinti megjelenítésével.
Az Absztrakció című dal vezette be a nagy toposz, a szerelem szép verseit: a Dal Gyulai
Zsuzsa kedvesen kacér, a Félelem Baráth Zsófi szenvedélyesen kiteljesedő előadásában.
Lezáró-összefoglaló versként – Nemes Nagy Ágnes ars poeticáját hangsúlyozva – követ-
kezett a Mesterségemhez, Szentirmai Edit lélekteli megszólaltatásában.

versmondó 37
VERS/ÉLET

MESTERSÉGEMHEZ

Mesterségem, te gyönyörű,
ki elhiteted: fontos élnem.
Erkölcs és rémület között
egyszerre fényben s vaksötétben,

mint egy villámszaggatta táj

szikláin, ahol állhatatlan
roppant felhők – nagy, gomolyos
agyvelők – tüze összecsattan,

s a tűzzel csíkos levegőben

szülik a szüntelen csatát,
sejt-korom óta ismerős
végtelen Buda-ostromát,

hol minden vibrál és veszendő,

hol minden fércelt, foszladó,
hol rojtosodik már a szív,
s egyetlen szálon függ a szó,

a szó, amely a földből égbe

sistergő döngés ütemét
ingázza folyton, összevétve
önrángását, s a fellegét –

erkölcs és rémület között,

vagy erkölcstelen rémületben,
mesterségem, mégis te vagy,
mi méred, ami mérhetetlen,

ha rángva is, de óraként,

mely képzelt ütemet rovátkol
az egy-időn – mégis a fényt
elválasztja az éjszakától.
Végül a teljes előadói gárda az áradó impresszionisztikus Pillanatkép című dal hangulatá-
ban búcsúzott a közönségtől, és köszönte meg a tapsokat.
A nagyigényű válogatás és a kulturált előadásmód együttesen hatott a közönségre, és mél-
tó ünnepet teremtett.
(Beszámolónkban nem tudunk valamennyi versről s azok előadásmódjáról írni. Ezért föl-
hívjuk a kedves olvasók figyelmét, hogy a műsor anyagát – szinte azonos módon az iro-
dalmi esten elhangzottakkal – megtekinthetik a BMK honlapján felvételről, dr. Dobosné
Pecznyik Ibolya színes bevezetőjével. Nemes Nagy Ágnes 100)

38 versmondó
 VERS/ÉLET

NÁDASDY TANÁR ÚR 75 ÉVES

Idén ünnepeli (ünnepelte) 75. születésnapját Nádasdy Ádám

nyelvész, költő, műfordító és esszéista. Az ELTE BTK Angol–
Amerikai Intézet oktatójának szülei Birkás Lilian operaénekesnő
és Nádasdy Kálmán háromszoros Kossuth-díjas opera-, színházi
és filmrendező voltak. Nádasy Ádám a Toldy Ferenc Gimnázium-
ban érettségizett, majd a bölcsészkar angol–olasz szakán szerzett
diplomát. Gimnáziumi tanárként kezdte oktatói pályafutását,
majd 1972-től 2018-ig az ELTE Bölcsészettudományi Karának
angol nyelvészeti tanszékén tanított. „Nem tudjuk, miért válto-
zik a nyelv, de fontos, hogy elutasítsuk az ezzel kapcsolatos tév-
hiteket: a nyelv nem romlik és nem javul; nem egyszerűsödik és Nádasdy Ádám
nem bonyolódik; nincsenek benne sem szükséges, sem fölösleges Fotó: Libri
elemek. A nyelv gyors vagy lassú változása sem tükröz semmilyen jó vagy rossz dolgot”
– vallja.
Hat éven át tanszékvezető tanár is volt. Elsősorban angol nyelvészettel, hangtannal és
nyelvtörténettel, valamint magyar hangtannal foglalkozott. 2012-ben egyetemi tanárrá
nevezték ki, 2017-től pedig professor emeritus. Négy nyelven: angolul, olaszul, németül
és franciául beszél. Szerinte az „Az idegennyelvtudás a legjobb eszköz az anyanyelv jobb
megismeréséhez”.
1976 óta foglalkozik költészettel, 46 éve verseket is ír. Első verseskötete 1984-ben jelent
meg Komolyabb versek címmel.

Nádasdy Ádám
MARADNI, MARADNI

Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
amikor vendégek várhatók,
a boltban a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.
Ezek a nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az összekuszál.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,

versmondó 39
VERS/ÉLET

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

Első kötetét még nyolc követte. Legutóbb 2019-ben jelentetett meg verseskötetet Jól látha-
tóan lógok itt címmel. Emellett több esszé- és tanulmánykötete is napvilágot látott. Műfor-
dításai nagyon népszerűek. Shakespeare 12 drámáját fordította magyarra, melyeket több
színház is színpadra állított. Az Operában a 2009–2010-es évadtól kezdve az ő fordításaiból
készült felirattal játsszák a Figaro házasságát. 2016-ban jelent meg tőle Dante Isteni szín-
játékának fordítása. 2019-ben egy izgalmas irodalmi kalandra vállalkozott: Katona József
Bánk bánjának szövegét mai magyar nyelvre ültette át, amit az eredeti szöveggel együtt
adott ki. Nádasdy fordításai egyben tanulmánykötetek is, amelyek rengeteg lábjegyzettel
(magyarázattal) vannak ellátva. Az utószóban a műfordító a mű keletkezéséről és a fordí-
tásról is megosztja gondolatait. „Hiába szép a szöveg, ha nem érted, megette a fene.”

Nádasdy Ádám
ARS POETICA

A vattacukorárus, az csinál ilyet:

a hurkapálcáját a teljesen üres,
kissé ütődött, forgó üstbe tartja,
és vár. Remél. Összeszorul mindene,
hogy sikerüljön az, ami szokott.
A pálca végén egyszercsak megtapad
egy szál a semmiből, tágrameredt
szemmel nézik a gyerekek, aztán még egy,
el lehet kezdeni forgatni finoman,
jön már a többi szál, helyet keres,
hogy hol tapadhatna a már meglevőkhöz –
kicsit lazít a vattacukros ember,
dúdol egy keveset, lábat vált, fölnéz,
egyre nagyobb a gombolyag, ő dönti el,
most már, hogy mit akar, hogy hosszúkásat,
vagy lapos-széleset; a gyerekek
arcán elömlik a vigyor, megszületett
a semmiből az édes, fagyott levegő.

Nem mindig van ez így: néha csak áll,

koncentrálva, a vattacukros ember,
nyújtja a hurkapálcát az edénybe,

40 versmondó
 VERS/ÉLET

tuszkolja is kicsit, remegteti,

de semmi. Zörögve szalad az üst,
a horpadásain meg-megcsillan
a fény. A gyerekek egymásra néznek,
ő meg csak rágja a bajuszát.

Munkásságát, irodalmi tevékenységét 1990-ben Déry Tibor-díjjal, 1993-ban Robert Gra-

ves-díjjal, 2000-ben Füst Milán-díjjal, 2003-ban Budapestért díjjal és Szépíró díjjal, 2005-
ben Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal és Háttér díjjal, 2010-ben Üveggolyó díjjal,
2012-ben Országh László-díjjal, 2016-ban Moholy-Nagy-díjjal, 2017-ben Artisjus irodalmi
nagydíjjal; 2020-ban pedig a Jól láthatóan lógok itt című kötetét AEGON művészeti díjjal
és Alföld-díjjal jutalmazták.

Nádasdy Ádám
A KULTÚR MÖGÖTT

A koponyával kezdődött a móka,

mely nagy volt, kerek, és a kéz simán
szaladhatott a sörtehaj fölött,
míg valahol egy fülbe ütközött.

A térdek voltak még szokatlanok,

mert magasan voltak és meglepő
energiával fordultak elő
a legkülönbözőbb puha zugokban.

A hát csak tartott, tartott végtelen

egyformasággal, mint a Hiszekegy.
Néha megremegett, mint amikor
a járda alatt földalatti megy.

A lehellete volt a legfurább,

keserű volt és mellényzsebszagú,
és karjai közt, mint betonfalú
mellékhelyiségben, fulladozni kezdtem.

versmondó 41
VERS/ÉLET

ÚJ LEVÉLTÁRPEDAGÓGIAI TÉR ÉS INTERAKTÍV JÁTÉKOK

A NEMZETI LEVÉLTÁRBAN

Minden korcsoport számára alkalmas levél-

tár-pedagógiai foglalkoztatótermet alakí-
tott ki a Magyar Nemzeti Levéltár Országos
Levéltára. Az új közösségi tér mellett az ál-
talános iskolás és középiskolás korosztály
számára négy online applikáció is készült,
melyek segítenek a diákoknak abban, hogy
eredeti levéltári forrásokból ismerhessék
meg a történelmet. A fejlesztések átadására
2022. március 22-én került sor a Bécsi kapu
téri palotában.
A sajtónyilvános átadó eseményen Szabó
Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigaz- Levéltári foglalkoztató – Lutter Imre, Szabó Csaba,
gatója elmondta, hogy a magyar rendek 300 Rétvári Bence
évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy létrehoz-
zák az ország levéltárát – azzal a céllal, hogy az hitelesen megőrizze az iratokat az állam és
az állampolgárok számára. Az intézmény később tudományos, majd a közelmúltban köz-
művelődési és oktatási feladatokat is magára vállalt, az állampolgárok jobb kiszolgálása
érdekében. Újabb funkcióinak legfrissebb ága, a levéltár-pedagógia nagy lépést tesz a most
átadott foglalkoztatóterem birtokba vételével – tette hozzá a főigazgató.
Rétvári Bence parlamenti államtitkár köszöntő beszédében üdvözölte a kezdeményezést,
amelynek célja, hogy minél inkább kinyissa a látogatók előtt a levéltár kapuit. Ez a törek-
vés lépett ma szintet, hiszen az új helyszín méltó módon, korosztálytól függetlenül nyújt
lehetőséget a levéltárban őrzött történelmi dokumentumok megismerésére. Az új közössé-
gi tér további előnye, hogy abból a hátrányból csinál előnyt, amely eddig a történelmi is-
meretek hagyományos átadását nehezítette: digitális alkalmazások segítségével igyekszik
megragadni a fiatalok figyelmét, és elmélyíteni a közoktatásban szerzett ismeretanyagot.
A levéltár-pedagógiai termet az épület egyik korábbi munkaszobájából – a hely adottsá-
gait és a foglalkozások céljait figyelembe véve – a földszinten, a kiállítóteremmel szemben
alakították ki. A terembe könnyen mozgatható asztalok, székek kerültek, melyek magassá-
ga a korosztály figyelembevételével könnyen változtatható. A programok jellegétől függő-
en – legyen szó akár előadásokról, filmvetítésekről, kis- és nagycsoportos foglalkozásokról
– a terem könnyen és gyorsan átrendezhető. A terem kivitelezéséért felelős Lutter Imre,
ezúttal mint a myspace produkció Kft. ügyvezető igazgatója, hangsúlyozta: fontos volt,
hogy az új közösségi tér kialakítása – a modern külső mellett – a levéltárosok több évszá-
zados értékmentő munkáját is tükrözze. Ennek érdekében az egyedi tervek alapján készült
árnyékolón az Áprilisi törvények egy részlete látható, illetve három történelmi jelentőségű
eseményhez kapcsolódó festett kép is került a falra, melyekről az épület folyosóin látható
szekkók stílusa köszön vissza.

42 versmondó
 VERS/ÉLET

A Magyar Nemzeti Levéltár levéltár-pedagógus

szakemberei az elmúlt években szerzett tapaszta-
lataik alapján négy új applikációt is létrehoztak a
történelmi tartalmak népszerűsítésére. Csonka La-
ura – az MNL Módszertani, Képzési és Levéltár-pe-
dagógia Osztályának csoportvezetője – elmondta:
a játékok egyelőre csak az MNL belső hálózatából
érhetők el, mivel a diákokat megszólító színvilágú
applikációkat a levéltár-pedagógiai foglalkozások Levéltár – Gyulai Attila freskói a falon
részeként eredeti iratok, pecsétek bemutatása is
kiegészíti. A játékok egy központi karaktert is kaptak: Archie, a macska kíséri végig a
játékon, és látja el hasznos instrukciókkal a játékosokat – ismertette a csoportvezető, majd
bemutatta az applikációk használatát.

A játékok:

Herold – címerkészítő
A heraldikai témájú applikáció segítségével a diákok akár nemesi családok címereit is el-
készíthetik, de a felhasználás folyamán fejlődik az önismeretük, önkifejezési készségük, s
a haladóbb felhasználók akár saját maguk vagy családjuk címerét is megtervezhetik.

Stempli – pecsétes memóriajáték

A játék célja, hogy felhívja a diákok figyelmét a különböző pecséteknél használt motívu-
mok azonosságaira és különbségeire. A számos kompetenciát fejlesztő applikáció lehető-
séget nyújt arra, hogy a diákok megismerkedhessenek a pecsétek motívumkészletével és
a jelképek jelentésével.

Szignó – aláírás-készítő
A játék huszonnégy, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó személy aláírásával
és a személyekhez kapcsolódó dokumentumokkal ismerteti meg a diákokat, akik megkísé-
relhetik leutánozni az általuk kiválasztott személyek aláírását, megtapasztalva az emberek
írásképének folyamatos változását.

Kurír – újságszerkesztő
Az applikáció célja, hogy a diákok az iskolai és a levéltár-pedagógiai foglalkozás során
szerzett új ismereteik felhasználásával szerkesszék meg egy újság címlapját a foglalkozás
témájához kapcsolódó korszakból. Az applikációban négy korszakból és a korszakoknak
megfelelő újságstílusból választhatnak. Az újságszerkesztést számos, a levéltár gyűjtemé-
nyében található kép is segíti.

A diákoknak, csoportoknak és családoknak is nyitott a jelentkezés a foglalkozásokra, ezen

az e-mail címen: leveltarpedagogia@mnl.gov.hu

versmondó 43
VERS/ÉLET

CARAMEL – AHOGY MÉG SOHA!

Exkluzív zenés est Molnár Ferenc Caramellel – Soron kívül Lutter Imrével

Vers, zene és őszinte szavak. Ezen az estén az ország

egyik legnépszerűbb dalszerző előadójával, Molnár
Ferenc Caramellel az RTL Klub műsorvezetője, Lutter
Imre előadóművész beszélget életének kulisszatitkairól.
Közben legnagyobb slágerei, gyönyörű versek és Ca-
ramel készülő új lemezének még sosem hallott dalai is
felcsendülnek a Pécsi Nemzeti Színházban – május 27-
én, pénteken, este 7 órakor.

„Akkor megnyílik magától az ég, 

S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,  Caramel
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.” Soron kívül Lutter Imrével

Reményik Sándor verse volt a kiút Caramel számára, amikor úgy érezte, már csak a Gond-
viselés segíthet a bajban, kislánya gyógyulásában. A Máté Péter-díjas előadó saját életébe
enged bepillantást. Kendőzetlen őszinteséggel beszél az ismertség fényes és árnyoldalairól.
Kiderül, milyen út vezetett a népszerűségig, amit a rajongók nem láthattak. Hogyan dol-
gozta fel a gyermekkori traumákat, testvére elvesztését, apja kétkedését, a nélkülözést a
nyomornegyedben, és hogyan találta meg a boldogságot felnőtt fejjel? ... Hogy születnek a
slágerek? Miket ír meg saját dalszövegeiben? Hol mutat utat a költészet? Mennyire fontos
a szabadság s a szerelem?
Vágyak, beteljesült álmok, mindennapi küzdelmek – Caramel Soron kívül Lutter Imrével
úgy, ahogyan még soha...
Jegyek a Pécsi Nemzeti Színház jegypénztárában és a jegy.hu oldalon válthatók.

Petőfi Sándor: Fekete-piros dal

44 versmondó
GALÉRIA TAVASZI VERSENYEK, TALÁLKOZÓK, PROGRAMOK

versmondó 45
TAVASZI VERSENYEK, TALÁLKOZÓK, PROGRAMOK  GALÉRIA

46 versmondó
GALÉRIA TAVASZI VERSENYEK, TALÁLKOZÓK, PROGRAMOK

versmondó 47
GALÉRIA  ORGOVÁNYI ANIKÓ: SZÓZAT – FESTMÉNYSOROZAT

Orgoványi Anikó képzőművésznek, lapszámunk illusztrátorának Szózat című sorozatfotó-

it mutajuk be. A sorozat elkészítéséhez a művész megtanulta Vörösmarty Mihály kézírá-
sát, ezzel a stílussal írta fel a képekre a szöveget. A középső körön belül szkíta, hun, avar és
magyar régészeti ásatásokból származó leleteket és díszítő elemeket ábrázolt. Az első kép a
magyar címert, az utolsó a Szózat megzenésítésének kottarészletét ábrázolja.

48 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

ARANY JÁNOS VERSMONDÓ VERSENY GYÁLON

Arany János születésnapján, március 2-án újra a verseké volt a főszerep a gyáli Arany Já-
nos Közösségi Ház és Városi Könyvtárban. Immáron második alkalommal rendezték meg
versmondó versenyüket, amelyre helyi iskolákból és több környező településről is jelent-
keztek versmondók.
A fiatalok mindent beleadva álltak színpadra. A költő verseiből, balladáiból és prózai írása-
iból is hangoztak el művek. Bevezető köszöntőjében a zsűri elnöke, Lutter Imre előadómű-
vész, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke Kosztolányi Dezső szavait idézte
Aranyról: „Nem ismerek az egész földgolyón nagyobb művészt Arany Jánosnál, sem az
élők, sem a holtak között. Az ilyen megállapításokat általában felelőtlennek, gyermekes-
nek tartom. Mégis le kell most írnom, mert ezt érzem. Van némi összehasonlítási alapom
is. Hat-hét nyelven olvasgattam a világ legnagyobbjait. Soha nem találkoztam még költő-
vel, aki a nyelvvel ily csodát művelt volna. Nála nyelv és érzés, eszköz és cél, szándék és
kifejezés döbbenetesen egy. Valahányszor egy szót használ, az más színt, árnyalatot kap,
mint a közbeszédben, valami varázst, mely addig nem volt benne, erőt vagy bájat, zengést
vagy selypítést, vagyis eltolja a költői-képzeletes sík felé, s ez a boszorkányosság, mely
minden irodalmi alkotás lényege, titkos mivolta. Ő maga a magyar nyelv. […] Gyakran
jut eszembe Péterfy Jenő kijelentése. Mindenki, aki magyarnak született, s így akarva,
nem akarva vállalja szenvedésünket, kárpótlást kap azáltal, hogy Arany Jánost eredetiben
olvashatja.” (Kosztolányi Dezső, Nagyváradi Napló, 1917. március 25, Pesti Hírlap, 1930.
november 16.)
Elmondta továbbá: Arany János a magyar költészet egyik fontos kiindulópontja, s egyben
igazodási pontja. Nemcsak irodalmi értékét tekintve, hanem a lélek, az emberi magatartás,
az életvitel szempontjából is. Ezt egyszerűen összefoglalja Domokos napra című versében:

„Nemes önbizalom, de ne az önhittség, A versmondók között voltak rutinosabb és

Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! –
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.”
először közönség elé lépő versenyzők egy-
aránt. A zsűri tagjainak nem volt egyszerű
dolga, s ez természetesen nem a maszkvi-
selés kényszerűsége miatt adódott, sokkal
inkább a nagyjából azonos síkon mozgó
mezőnyből.

Arany János versmondó verseny

versmondó 49
VERSENYRŐL VERSENYRE

Végül az alábbi helyezések születtek: A LEPKE

5–6. évfolyam  
I.: Benedek Sára – Ócsai Halász Károly Általános Iskola, Zöld lepke, mint hulló levél,
6. osztályos (Felkészítő tanár: Füle Andrea) Melyet tovább legyint a szél,
II.: Nagy Nóra Stefánia – Gyáli Ady Endre Általános Is- Nem száll virágot lepni meg,
kola, 5. osztályos (Felkészítő tanár: Gazdikné Kasa Csilla) Csak lenn, az út porán libeg.
 
III.: Dani Alexa – Felsőpakonyi Herman Ottó Általános
Nincs feltünő bársony meze,
Iskola, 5. osztályos (Felkészítő tanár: Sárossy Szilvia)
Csilló-pora, fény-lemeze;
7–8. évfolyam Virágkorát most éli bár:
I.: Surányi Kende Sándor – Alsónémedi Széchenyi Ist- Oly színhagyott köntösbe’ jár.
ván Általános Iskola, 8. osztályos (Felkészítő tanár:  
György Erika) Volt napja, volt, négy, tán öt is,
II.: Fenyvesi Dalma – Felsőpakonyi Herman Ottó Általános Hogy izlelt ő szerelmet is;
Iskola, 7. osztályos (Felkészítő tanár: Tóthné Nagy Rita) Most a jövőnek hint magot;
III.: Papp Dorina – Gyáli Bartók Béla Általános iskola, Nem fél, hogy a láb rátapod.
7. osztályos (Felkészítő tanár: Botos-Szerednik Valéria  
Sztepanovna) Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna ő s egy nemzedék;
Középiskola De oly bizalmas ott alant:
I.: Czakó Valentina Mercédesz – Érdi SZC Eötvös József Mért bántsam a kis gondtalant?...
Technikum (Felkészítő tanár: dr. Fülöpné Böszörményi  
Alice) Élj, lepke! éld múló nyarad,
II.: Németh Alexandra – Érdi SZC Eötvös József Techni- Ha még egy-két napod marad:
kum (Felkészítő tanár: dr. Fülöpné Böszörményi Alice) Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esőn, hideg szelen.
Különdíj: Révay Eszter – Gyáli Zrínyi Miklós Általános
 
Iskola, 8. osztályos (Felkészítő tanár: Kissné Kovács Köszönd, hogy már tekintetem
Krisztina) Földhöz lapúl, nem föl vetem:
A zsűri tagjai voltak: Ha bátran még fenn hordanám,
dr. Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének Rád is tiportam volna tán.
elnöke, előadóművész, zsűrielnök  
Farkas Évi színművész Mért nézzek a magasba fel?
György Erika – Alsónémedi Széchenyi István Általános E szép világ: egy köd-lepel;
Iskola Nem látom az ég madarát,
Csak téged itt s útam porát.
Horváthné Körmendi Andrea – Érdi SZC Eötvös József
 
Technikum
Nem a pacsirtát, aki szánt;
Sárossy Szilvia – Felsőpakonyi Herman Ottó Általános A napnak áldott fénye bánt;
Iskola De az anyaföld szintelen
Diószegi Zoltánné – Gyáli Ady Endre Általános Iskola Fakóján megnyugszik szemem.
Botos-Szerednik Valéria Sztepanovna – Gyáli Bartók  
Béla Általános iskola Sorsom pedig, s egy méla gond
Kissné Kovács Krisztina – Gyáli Zrínyi Miklós Általá- Egemből már a földre vont;
nos Iskola De nem remény-magot vetek:
Buzek Zsuzsanna – Ócsai Halász Károly Általános Azt nézem: hol pihenhetek?
Iskola  (1877. július 3.)

50 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Lutter Imre
„REJTELMEK, HA ZENGENEK”
József Attila Versfesztivál Ferencvárosban

Kétéves szünet után indult újra a „Rejtelmek, ha zengenek” mottóval ellátott ferencvárosi
József Attila Versfesztivál, amelynek jelentkezői létszáma a kényszerű szünet után is elké-
pesztően magas volt: éppen száz versenyző nevezett. A versenyre egy József Attila-verssel,
valamint két magyar költő szabadon választott versével kellett
készülniük a megmérettetésre váróknak.
Azonos zsűri szemlézte az elődöntőket és a döntőt, ami azért volt
lényeges, mert a döntőbe jutott versenyzőknek más verset kel-
lett előadniuk, mint az előválogató során. Az ítészek között Gal-
kó Balázs színművész, Tóth Zsuzsanna előadóművész, a Szép Szó
versmondó műhely vezetője, valamint Lutter Imre előadóművész,
a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke foglaltak helyet. A
József Attila-verseny korcsoportonkénti előválogatókra 2022. március 22–25. között
került sor a Ferencvárosi Művelődési Központ szalonjában, Bu-
dapesten, a Haller utcában.
Annak ellenére, hogy a verseny József Attila nevével fémjelzett – a költő születésnapja,
vagyis a költészet napja apropóján szerveződik –, túlnyomó többségben széles körben
válogattak a versmondók a magyar költészet reprezentáns alkotóinak verseiből, azaz so-
kan nem József Attilától választottak művet. Azért a legnagyobb és legismertebb remekek
megidézték az ünnepelt költő szellemiségét. Így: A hetedik, a Kései sirató, a Születésna-
pomra, az Elégia, az Eszmélet, az Óda, A Dunánál, a Levegőt!, avagy az Ars poetica. Többen
választottak költeményt ismert kortársaktól: Varró Dániel, Rakovszky Zsuzsa, Karafiáth
Orsolya, Turczi István. Meghallgathatott a zsűri és a közönség egy-egy verset a klassziku-
soktól – Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád,
Nagy László, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Pilinszky János és Weöres Sándor.
A döntőre 2022. április 9-én került sor a Pinceszínházban, ahová a száz versmondó közül 23
indulónak volt lehetősége színpadra lépni, négy korcsoportban: felső tagozatosok (11–14
év), középiskolások (15–19 év), felnőttek (20–60 év) és nyugdíjasok (60 felett). A döntős
versenyzők között 10 és 78 éves korú előadók is voltak, a különböző generációk képvise-
lői egymásnak adták a rímeket. A versmondói blokkokat Jónás Rezső és fia, ifjabb Jónás
Rezső zongorajátéka, jazz bravúrja kötötte össze. A rendezvényt
a verseny védnöke, Tverdota György irodalomtörténész, József
Attila-kutató is megtisztelte jelenlétével. Az ünnepi hangulatot
erősítette, hogy a zsűritagok közösen mondták el egy magyarta-
nár által iskolásoktól összegyűjtött, József Attiláról és a versekről
általában gondolt érzéseiket, megfogalmazásaikat.
Csupán néhány példa: Gál Dániel Roald Dahltól – Tanács a te-
levíziózással kapcsolatban című verset mondta el magabiztosan,
Varró Dániel fordításában. Varga Ilona Rakovszky Zsuzsa költe- Galkó Balázs

versmondó 51
VERSENYRŐL VERSENYRE

ményét – Egy más világban – tolmácsolta hitelesen, GYÖNYÖRŰT LÁTTAM

tükröt mutatva a világnak. Baráth Zsófia megszólal-
tatásában Kiss Judit Ágnes Haláltáncdal című műve Gyönyörűt láttam, édeset,
megrázóan igaznak bizonyult. Elhangzott Illyés elképzeltem egy gyenge rózsát.
Gyula Bartók című verse Varga Tibor interpretálásá- Elbámészkodtam s rám esett,
ban, Ster Erika pedig Nemes Nagy Ágnes versét, az mint nagy darab kő, a valóság.
Alázatot közvetítette mély átéléssel.
Ám ez a kő is képletes.
Gazdag program volt, remek versekkel. A díjakat A legjobb, ha mindent kimondok.
Tverdota György, a József Attila Társaság elnöke és Igy oktatnak ügyeletes
a zsűri tagjai adták át, Ferencz Gabriella moderálásá- és tanulságos napi gondok.
ban. A műsor Galkó Balázs felolvasásával zárult, aki
Vágó Márta Hogyan mondott verset József Attila című Lám, ösztönöm helyes nyomon
írásából emelt ki egy részletet. járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” –
A résztvevők emléklapot, a legjobbak a Magyar Vers­ ez zúgott bennem, mint a tenger.
mondók Egyesületének nyári szakmai táboraiban tá-
borozási lehetőséget és értékes jutalmakat kaptak. A kés ott volt az asztalon
– éppen a ceruzám hegyeztem –
Eredménylista: ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.
Felnőttek (20–60 év)
Borbély Mihály (József Attila: Elégia) El voltam keseredve. Hát.
Balogh Anna (Varró Dániel: Randi) Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
Bálint Piroska (Szilágyi Domokos: Próféta)
hanem másfajta háború ez.
Nyugdíjasok (60 felett)
Varga Ilona (Rakovszky Zsuzsa: Egy más világban) Fegyvert ragadni gyengeség:
Strich Lászlóné (József Attila: Talán eltűnök hirtelen) megöl az ellenség és megver
Ster Erika (Nemes Nagy Ágnes: Alázat) s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.
Középiskolások (15–19 év)
Muzsai Fanni (József Attila: Ködből, csöndből) A hadviselés itt ma más.
Borza Léna (József Attila: Most fehér a tűz) A hős a kardot ki se rántja.
Lengyel Anna (József Attila: Levegőt) Bankó a bombarobbanás
Felső tagozatosok (11–14 év) s mint fillér, száll szét a szilánkja.
Szlobodnyik Enikő (Szabó T. Anna: Elárul és elhagy)
Igy okoskodtam s jónapot
Gál Dániel (Roald Dahl: Tanács…)
kivánva elhuzódtam oldalt
Polgár Izabella Adél (Varró Dániel: A fél zoknik) s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.
 (A tudósítás Szabó Károly jegyzeteivel készült.)
1937. július

52 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Merklin Tímea
IKERVÁRI VERSÜNNEP

Tizenhat éve zajlik az Ikervári versünnep, kap-

csolódva az országos Regösök húrján… vers- és
prózamondó versenyhez, annak elődöntőjeként.
Idén is több mint ötven gyerek gondolta úgy,
hogy eljön a régió közösségi rendezvényére,
amelynek társszervezője és támogatója a Magyar
Versmondók Egyesülete.
– A felsősöknek továbbjutási lehetőség, az alsó-
soknak tehetségkutatás ez a találkozó – emelte ki
köszöntőjében Pásti József, az ikervári Batthyány
Ikervári versünnep Lajos Művelődési Központ és Könyvtár igazgató-
ja, hangsúlyozva: ez nem annyira verseny, sokkal
inkább találkozó kíván lenni. Idén nem is ad helyezéseket a zsűri, hanem arany, ezüst,
bronz minősítésekben fejezi ki véleményét, így tulajdonképpen minden versmondó dicsé-
retet kap. A verseny szó csak növelné az amúgy is meglévő feszültséget és izgatottságot,
pedig a célunk valóban az ünneplés. Örülök, hogy a térségből még mindig ilyen sok diák
eljön, és vannak buzgó pedagógusok, akik fontosnak tartják a versmondást, és nem saj-
nálják az időt, energiát a felkészítésre. Mindaz, amit a vers adhat, empátiát, érzékenységet,
koncentrálóképességet, a jövőben is segíteni fog a gyerekeknek, akár egy egész életen át.
Babits Mihály gondolata: a vers előadása olyan, mint a napsugaras táj, a fény maga az
előadó.
Wiegmann Alfréd zsűrielnök, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke, értékelésé-
ben kifejtette: a versmondás mesterség, amelyet folyamatosan tanulni kell, csiszolni, gya-
korolni. A versből soha nem elég, olyan, mint a jó levegő, nem lehet belőle sok. A színpad
megnöveli az embert: a piciből nagy lesz, a nagyból még nagyobb; a lélek szólal meg a
költők által, és növekszik, kiterjed – fogalmazott továbbá a zsűrielnök, hozzátéve: szép volt
ez a nap, jó ügyben vannak jelen, hiszen a művészet öröm.
Arany minősítést kapott az Ikervári versünnepen: Borbély Szófia, Kiss Bence, Bertók-Be-
nefi Bercel Gábor, Tóth Márton, Király Janka, Kiss Jázmin Fanni, Balogh Lea, Horváth
Sára, Macsinga Ákos, Bíró Eliza, Csabai Nóra, Pintér Lili Zsanett. Kiemelt aranyat érdemel-
tek: Vajda Mirella, Jákói Zsolt, Pintér Kitti Petra, Németh Mátyás, Szakály Dominik Péter.
Ők továbbjutottak az országos gálára.
(Forrás: VAOL)

versmondó 53
VERSENYRŐL VERSENYRE

Katona Edina
NYÍREGYHÁZI TÁLTOSOK ÉS REGÖSÖK

2022. március 19-én a nyíregyházi Vasutas Művelődési Ház Nép-

mesePontjában került megrendezésre a Regösök húrján… vers- és
prózamondó verseny, valamint a Táltos Világ népmese- és ballada-
mondó találkozó területi elődöntője. A zsűri elnöke dr. Lutter Imre,
tagja pedig Szennik Éva volt. Az elődöntőn a legfiatalabb induló
mindössze 8 éves volt, míg a legidősebb 66 éves. A külön engedél�-
lyel induló legfiatalabb tehetség mind a vers, mind a mese kate-
góriában arany minősítést szerzett. A zsűri összesen 17 oklevelet
osztott ki. Az arany minősítést szerző résztvevők indulhatnak a
Budapesten megrendezésre kerülő országos döntőn is.
Mindkét verseny nagy múlttal és méltó hagyománnyal rendelkezik Regösök húrján...
országszerte, s a NépmesePontok megnyitásával számos új telepü-
lés kapcsolódott be a versmondás hömpölygő folyamába. Külön öröm, hogy nemcsak az
iskolai korosztály, de a középkorú és nyugdíjas műkedvelők is fontosnak érzik a magyar
kultúra néphagyományokra épülő ágainak terjesztését, s a Táltos Világ elnevezésű nép-
mese- és balladamondó találkozón a generációk egymásnak adják a kilincset. A Regösök
húrján… versmondó verseny pedig azt a korosztályt szólítja meg, amely elsőként talál-
kozik az irodalommal, és nem mindegy, milyen benyomást szerez, mert az hosszú időre
meghatározhatja vonzódását a költészethez, avagy elidegenülését tőle.
Nyíregyházán az iskolai versmondók között szép számmal akadtak sajátos nevelési igényű
és halmozottan hátrányos helyzetben élő gyerekek,
akiknek óriási élményt jelentettek a nyilvános meg-
mérettetés pillanatai, és az egymásnak átadott vers-
beli üzenetek. Megszólalt Lázár Ervin, Zelk Zoltán,
Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, de Kányádi Sándor és
több kortárs szerző alkotása is hangot kapott.
A helyi szervezők a verseny szüneteiben kézműves
foglalkozással oldották a versenyzők izgalmát, s egy
közös szendvicsebédet is elfogyaszthattak a résztve-
vők és az érdeklődők. A verseny telt házas érdeklő-
Táltos Világ
dés mellett zajlott a nyíregyházi NépmesePontban.

Arany minősítést szereztek:

Dóczi Boldizsár
Dóczi Boróka
Markos Krisztián Zsolt
Szabó Veronika
Takács Luca
Tóth Emma Panna

54 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Baranyi Lia
„VALAMIT A PERCEK KÖZÉ…”
Bertók László versmondó emlékverseny

Március ötödikén, szombaton, im-

Bertók László: pozáns környezetben, a Nagyatádi
MENEKÜL, MAGYARÁZKODIK Turisztikai Központban találkoztak a
versmondók az V. Bertók László vers-
Menekül, magyarázkodik, nem érti, hogy mondó emlékversenyen, Nagyatádon.
ha nem ő választja ki már az egyre nehezebb, A rendezvényt a Nagyatádi Kulturális
zavarosabb, átláthatatlanabb gubancból és Sport Központ, a Magyar Versmon-
a megoldandó (a legfontosabb, a legsürgősebb) dók Egyesülete és a Nők Nagyatádért
tennivalókat, hanem a dolog választja őt, Egyesület közösen szervezte idén is.
s ha miközben engedelmesen (rutinosan?,
A rendezvényt Perák Veronika és
ösztönösen?) „munkálkodik”, s az egyik fele
Máté Attila nyitotta megzenésített
(úgy tűnik), figyeli csak, megfigyeli a másikat,
versek előadásával. Juhász Magda: De
sőt, mint egy „tmb” (titkos megbízott), árulkodó
jó lenne és József Attila: Egyszerű ez
(besúgói) jelentéseket „írogat” (a tartótisztjének?,
című versét hallhatták a jelenlévők.
kinek?), s ha ráadásul a réseket kitöltő igazi
Ormai István, Nagyatád város polgár-
„főnökség” (a ragasztó?, a göngyöleg?, az
mestere, beszédében kiemelte: „akkor
Úristen?, a semmi?) egyetlen rándulása
létezik a vers, ha a köteteket kinyitjuk,
bármikor véget vethet milliárd porcikája
a verseket olvassuk és mondjuk”. Ez-
földhözragadt, megismételhetetlen ölelkezésének,
után a Bertók László Nagyatád című
akkor miért szöszmötöl, tesz-vesz, tötyörészik
ezzel is, azzal is, mintha az alaposság (a lassú
versében szereplő hat boríték mellé
lüktetés?, a pontosság?, a körülményeskedés?),
elővett egy hetedik borítékot. Valamit
a részletek aprólékos ismergetése, egyeztetése,
a percek közé…
csiszolgatása (az erre való törekvés) lenne a A ma már emlékversennyé vált ta-
feltétele (az értelme?, a titka?) a létezésének, lálkozó első két évében a versenyzők
mintha a fölfoghatatlan összesség működése megismételhetetlen élményt élhettek
(egyensúlya?, megmaradása?) is rajta, át. Bertók László személyesen adta át
az ő komótos „helytállásán” múlna? az okleveleket, és egy példányt a költő
dedikált, legújabban kiadott kötetéből.
A 2020-ban távozott költőre, és Kiss Lászlóra, a Magyar Versmondók Egyesületének alapító
elnökére, a verseny korábbi zsűrielnökére egyperces főhajtással emlékeztek a jelenlévők.
A versenyen középiskolások és egyetemisták képviseltették magukat, akiket a zsűrielnök,
Wiegmann Alfréd nívódíjas, Radnóti-díjas rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti
vezetője mellett Borbély Sándor, Kaleidoszkóp díjas színművész, rendező, és Baranyi Lia,
Kazinczy-érmes versmondó értékelt. A zsűri tanácskozása alatt a versenyzők és kísérőik
könyvtártúrán vehettek részt a Bertók László Városi Könyvtárban. Megtekintették a nem-
régiben felavatott Bertók-emlékfalat, és az épület külső falán elhelyezett Nagyatád című
vers részletét. Kóczián Zoltán könyvtáros kalauzolta az érdeklődőket.

versmondó 55
VERSENYRŐL VERSENYRE

Az emlékverseny nyertesei:
I. helyezett: Haszonics Anett – Győr
II. helyezett: Főglein Liza Kató – Szekszárd
III. helyezett: Zarka Virág Nelli – Nagyatád
Különdíjat kapott Jaksa Máté és Liszák Lili.
Az összes résztvevő oklevéllel, könyvjutalommal, a díjazottak pedig értékes könyvutal-
vánnyal térhettek haza.
A verseny célja: fórumot biztosítani a költészetkedvelők találkozására, középiskolás és
felnőtt versmondók megmérettetésére, s mindezzel ápolni és továbbadni Bertók László
örökségét.
E fontos célkitűzést emelte ki többek között zárszavában Szakályné Pintér Mária, a Nők
Nagyatádért Egyesület elnöke. A verseny médiapartnere a Versmondó folyóirat.

PILINSZKY JÁNOS
III. ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY
2022. május 21.

Balatonkenese Közművelődési Intézmény és Könyvtára – a Magyar Versmondók Egyesü-

lete és a Latinovits Emlékmű Alapítvány szakmai támogatásával – megrendezi a Pilinszky
János III. országos vers- és prózamondó versenyt.
A megmérettetésre szeretettel várják a versenyzőket, versbarátokat, az irodalom kedvelőit.
A verseny védnöke és a zsűri elnöke:
Lutter Imre
A verseny ötletgazdája: Ster Erika
A verseny egy korcsoportban indul.
A jelentkezőknek két művel kell készülniük.
1. Pilinszky János verse/prózája
2. Szabadon választott vers/próza Pilinszky János kortársától
Az előadás nem lehet hosszabb 4 percnél.

56 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Díjazás
I. helyezett – 30 000 Ft-os utalvány
II. helyezett – 20 000 Ft-os utalvány
III. helyezett – 15 000 Ft-os utalvány

Különdíj: Pilinszky-kép – Ster Erika felajánlása

Nevezési díj: 3 000 Ft/fő.

A rendezvény egynapos. A versenyzők részére a szervezők ebédet biztosítanak, és részt

vehetnek – a Pilinszky-emléktábla koszorúzása mellett – Lutter Imre és Zalán Tibor iro-
dalmi beszélgetésén is.
A versenyre maximum 20 fő jelentkezését tudják elfogadni.
Jelentkezési határidő: 2022. április 29., péntek, 12 óra
A nevezéseket a kulturahaza@balatonkenese.hu e-mail címen, a jelentkezési lap vissza-
küldésével várják, mely az alábbi linken letölthető:
https://www.balatonkenese.hu/pilinszky-janos-iii-orszagos-vers-es-prozamondo-ver-
seny/
A nevezési díjat utalással lehet fizetni. A befizetés beérkezésének határideje 2022. május 6.
A bankszámlaszámot a jelentkezésre küldött visszaigazolásban fogják megadni.
Médiapartner: a Versmondó folyóirat (www.versmondo.hu) és a www.vers.hu oldal.

Mindenkit szeretettel vár a balatonkenesei Közművelődési Intézmény és Könyvtár

(8174 – Balatonkenese, Kálvin János tér 4.)
Információ: +36 88 594 500, kulturahaza@balatonkenese.hu,
 https://www.facebook.com/KulturaHazaBalatonkenese/

FELHÍVÁS

A Latinovits Emlékmű Alapítvány

és a Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeum
a Kárpát-medencei középiskolás és felnőtt versmondóknak
– Kiss László emlékének ajánlva – meghirdeti a

XXVII. LATINOVITS ZOLTÁN

VERSMONDÓ TALÁLKOZÓT ÉS VERSENYT.

versmondó 57
VERSENYRŐL VERSENYRE

A versmondóknak két verset kell megjelölniük

a XX. században született magyar költők alkotásaiból.

A Latinovits Zoltán versmondó találkozó időpontja:

2022. június 11–12.

Helyszíne:
Latinovits Zoltán Művelődési Ház
(8636 Balatonszemes, Szabadság u. 1.)
Korosztályi kategóriák:
Felnőtt kategória: 21 év fölött
Ifjúsági kategória: 14–21 év között

DÍJAZÁS:
Felnőtt kategória:
I. díj: Latinovits Zoltán-díj
II. díj: 20.000 Ft értékű jutalom
III. díj: 15.000 Ft értékű jutalom
Ifjúsági kategória:
I. díj: 20.000 Ft értékű jutalom
II. díj: 15.000 Ft értékű jutalom
III. díj 10.000 Ft értékű jutalom

Továbbá a támogatók által felajánlott különdíjak.

A rendezők fenntartják a jogot a díjak összevonására.
Nevezési határidő: 2022. május 15.
Regisztrációs díj: 3000 Ft/fő, amit az alábbi számlaszámra kérünk utalni:
Latinovits Emlékmű Alapítvány 16200106-11647669 (MagnetBank)

A szervezők az étkezést a program szerint biztosítják a versenyzőknek. A szállás önköltsé-

ges. Azt a nevezési lapon külön szükséges igényelni, és legkésőbb a nevezési határidőig – a
regisztrációs díjjal együtt – utalni. A közlemény rovatban a versenyző nevét szíveskedje-
58 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

nek feltüntetni! Továbbá: kérjük jelezni a versenyző esetleges kísérőjének (szülő, pedagó-
gus, házastárs stb.) nevét, szállás és étkezési igényét! A kísérők önköltségi áron vehetik
igénybe a szolgáltatásokat. A helyszínen történő befizetésre nincs lehetőség!

A szállás költsége: 3800 Ft/fő

Felhívjuk a jelentkezők figyelmét, hogy a verseny megrendezése komoly szervezési mun-

kát és ráfordított anyagiakat igényel. Ezért: amennyiben valaki jelentkezik, majd a ver-
senyen nem jelenik meg, és azt május 15-ig előre nem jelzi, s utóbb sem tudja igazolni
vis major jellegű távolmaradását, abban az esetben a Magyar Versmondók Egyesülete a
következő egy év által szervezett versenyein nem tudja fogadni a jelentkező nevezését.
Kérjük megértésüket!
A jelentkezési lap online kitölthető, mely a vers.hu oldalon, a Versenyek linken belül, a
Latinovits-versenynél érhető el.

TERVEZETT PROGRAM

Június 11. szombat

10:00 óra: megnyitó
10:15 óra: a verseny 1. fordulója
13:30 óra: ebéd
15:00 óra: a verseny 2. fordulója
17:30 óra: koszorúzás és emlékezés Latinovits Zoltán és Csonka Márta sírjánál
19:00 óra: v erses pódiumi emlékműsor Kiss László, a verseny alapítójának 75 éves szüle-
tésnapja emlékére
20:00 óra: vacsora (közös bográcsozás), majd zenés mulatság

Június 12. vasárnap

10:00 óra: a verseny döntője
13:00 óra: ebéd
14:00 óra: a zsűri értékelése – közben a Latinovits Emlékmúzeum kiállításának megte-
kintése
15:30 óra: eredményhirdetés, díjátadás

A jelentkezési határidő lejárta után visszaigazolást küldünk e-mail címükre.

Amennyiben a járványügyi szabályok nem engedik a személyes részvételt és a rendez-
vényszervezést,
a versenyt online formában bonyolítjuk le.

Információ: +36 20 512 8004 – www.vers.hu

versmondoversenyek@gmail.com

A verseny és a találkozó támogatói:

a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Versmondók Egyesülete
Médiapartner: a Versmondó folyóirat www.versmondo.hu és a vers.hu oldal

versmondó 59
VERSENYRŐL VERSENYRE

„FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN…”

Versenyfelhívás

A Győri Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete a Jaurinum Összművésze-

ti Fesztivál keretében meghirdeti a „Fényt hagyni magunk után…” elnevezésű versmondó
versenyt.
A versenyre várják a hazai és határon túli, költészetet szerető fiatalokat, továbbá az idő-
sebbeket, akik kedvet és tehetséget éreznek, hogy a versek gondolatiságán át megmutas-
sák hitüket, érzéseiket.
A verseny helyszíne: Győri Nemzeti Színház
Időpontja: 2022. június 26. vasárnap, 10:00 óra
A jelentkezők a magyar költészet gazdag tárházából olyan művekkel készülhetnek, me-
lyeknek témája a hit, a vallás bensőségessége, a lélek természete, a belülről építkező gon-
dolati világ varázslatossága, a bizalom, a szeretet ereje.
A versenyzők két, egyenként 4 percnél nem hosszabb magyar verssel jelentkezhetnek:
1. a klasszikus költészet egy darabja
2. kortárs költők egy műve
Kortárs költőnek tekintjük a ma élő vagy az elmúlt tíz évben elhunyt, elismert (költészeti
folyóiratokban publikált, nem magánkiadású kötetekkel rendelkező) költőket.
A jelentkezők két korcsoportban (15–21 és 22 év felettiek) fognak versenyezni. A vers-
mondók mindegyike díjazásban részesül, a kategóriák legjobbjai a zsűri döntése alapján
különdíjat vihetnek haza. A versenyen nyújtott teljesítményt rangos szakemberekből álló
testület értékeli, és segítséget nyújt az előadók további művészi fejlődéséhez.
A versenyre 2022. június 3-ig lehet jelentkezni a versenyhez tartozó nevezési lapon, amely
letölthető a www.vers.hu oldalon a Versenyek linken, valamint a Győri Nemzeti Színház
oldaláról.
A jelentkezési lapokat erre az e-mail címre kérjük beküldeni:
versmondoversenyek@gmail.com
Információ kérhető e-mailen ugyanitt.
A verseny médiapartnere a Versmondó folyóirat.

60 versmondó
 TÁBOROK

SZÍNHÁZ- ÉS VERSMŰVÉSZETI TÁBOROK

Neszmély, 2022. július 10–17.

Versmondó és színházi tábor három szekcióban

a Magyar Versmondók Egyesületével.

Művészi légkör, igazi közösség!

Vadregényes helyszín!
Elismert szakemberek!
Komplex képzés, darabbemutató!

Mindez egy Duna-parti hajón, Neszmélyben –

színészekkel, rendezőkkel, előadóművészekkel, ismert televíziós személyiségekkel!

KISS LÁSZLÓ GYERMEKVERSMONDÓ TÁBOR

A tehetséggondozó művészeti tábor – amit a Magyar Versmondók Egyesülete alapítóelnö-

kéről, Kiss Lászlóról neveztünk el – egy kellemes üdülés keretében, a vers- és prózamon-
dás szakmai ismereteinek megalapozásán, illetve továbbképzésén kívül személyiségfej-
lesztő gyakorlatokat, műelemzéseket, irodalmi bemutatókat és rengeteg játékot tartalmaz.
A tematikus órák felhőtlen hangulatban, kifejezetten gyerekekre épített módszerek sze-
rint zajlanak, neves szakemberek: művészek és pedagógusok közreműködésével. A kurzus
hasznos felkészítést nyújt a különféle iskolai- és egyéb költészeti rendezvényeken való
részvételhez, valamint versmondó versenyekhez. Mindemellett a tábor a sajátos drámape-
dagógiai módszertan miatt egyén- és közösségépítő jellegű. A versmondó palánták a tábor
végén közös, nyilvános gálaműsort adnak.

Csoportvezető:
Hegedűs Ildikó, a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára

Vendégelőadó:
Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti veze-
tője

BELLA ISTVÁN VERSMŰVÉSZETI SZEMINÁRIUM

A tábor méltán viseli Bella István Kossuth-díjas költő nevét, aki a Hetek költői csoportosu-
lás tagja és a Magyar Versmondók Egyesületének tiszteletbeli elnöke volt.
Ez egy alkotótábor, ahol az ország legkülönbözőbb pontjaiból érkező fiatalok azt gondol-
ják, hogy a vers, az irodalom, a színház nem szégyen, hanem segítség a mindennapok
színesebbé tételére. Egy műhely, ahol a résztvevő megtanulhatja az érzéseket kezelni és
reprodukálni, a gondolatokat művészi nyelven, hétköznapi módon kinyilvánítani. Egy csa-
pat, ahol több csoportban, azonos célért, de egyénre szabottan kap komplex képzést szí-

versmondó 61
TÁBOROK

nészmesterségből, hangképzésből, kommunikációból, színpadi mozgásból – a gyakorlatra,

színpadra és hétköznapokra építve.
Nálunk a helye annak a fiatalnak, aki fejlődni akar, mert színész vagy előadóművész sze-
retne lenni. És itt a helye annak is, aki nem akar művész lenni, de szereti a versek világát,
vállalja önmagát, és évekre meghatározó önismereti anyagra vágyik. Jelentkezzen, aki fej-
lesztené a kifejezőeszközeit, mert szüksége lesz rá tanulmányai, munkája terén!
A tábor kipróbált szakmai struktúrában működik. Délelőtt tematikus előadások és fog-
lalkozások, kora délután egyéni foglalkozások, késő délután csoportos tréning és próbák,
este a próbák mellett vendégművészek előadásai várják a növendékeket.
Hangképzés: légzés- és beszédtechnikai gyakorlatok
Előadói attitűd: színpadi viselkedés, koncentráció, felkészülés és előadás, közönségismeret
Pódiumi technikák: stílusjegyek, értelmi és érzelmi elemzés, formai megvalósítás, mimika
Mozgástréning: alapvető pódiumi mozgás, gesztikuláció
Kommunikáció: beszédfejlesztő gyakorlatok, improvizáció
Drámapedagógia: versek feldolgozása a tanítási dráma módszerével
Verszene: a zene felismerése, komponálása és előadása versekre
Próbák: darabbemutató esetén csoportos próbák, egyébként egyénenkénti versmondások
A foglalkozásokat vezetik:
Pataki András Radnóti- és Jászai Mari-díjas rendező, a Soproni Petőfi Színház művészeti
igazgatója, főrendezője, a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai alelnöke, a Szín-
ház- és Filmművészeti Egyetem tanára
Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezető-
je, a Magyar Versmondók Egyesületének versszínházi alelnöke

LATINOVITS ZOLTÁN SZÍNÉSZ MŰHELY

A tábor az országban egyedülálló struktúrában működik, ahol a növendékek egy komplett

próbafolyamaton keresztül sajátítják el a színház szakmai fortélyait, miközben tematikus
előadások és egyéni foglalkozások részesei lehetnek. Csoportos tréning és próbák, vendég-
művészek előadásai – elismert művészekkel és szakemberekkel!
A foglalkozásokat vezetik:
Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Versmondók Egyesü-
letének oktatási alelnöke, Jászai Mari-díjas, „Ki viszi át a Szerelmet” díjas színész, rendező
Móczár Bence korábbi táborozó, a Kaposvári Egyetem színész hallgatója
Vendégelőadó:
Pál Péter Kaleidoszkóp díjas versmondó, a Nemzeti VERSeny győztese, a Kaposvári
Egyetem színész hallgatója
A festői környezetben zajló Színész és Előadóművész Felkészítő Műhely a színészmester-
ség, a színpadi beszéd és mozgás, a rendezés és a dramaturgia gyakorlásával a Színház- és
Filmművészeti Egyetem színész szakának felvételi vizsgájára készít föl, illetve a színjátszás
legfőbb kulisszatitkait villantja fel – gyakorlati módszerekkel. A táborban intenzív vers­
színházi tréning zajlik.

62 versmondó
 TÁBOROK

Szakmai alapok:
Hangképzés: légzés- és beszédtechnikai gyakorlatok
Színészmesterség: drámai készségfejlesztő gyakorlatok. A technikai tudás elsajátítása,
a szellemes gyakorlatok jól hasznosíthatók bármilyen színpadi vagy filmszerep eljátszá-
sakor. Az önismeretet és az önkifejezést fejlesztő szórakoztató játékok hasznosak azok
számára is, akik gyakran kerülnek stresszhelyzetbe a nyilvános szereplés miatt.
Mozgástréning: természetes mozgás, színpadi mozgás, és a tánc alapelemei
Kommunikáció: beszédfejlesztő gyakorlatok a kommunikáció valamennyi színterén, hely-
zetgyakorlatokra építve
Próbák: darabbemutató esetén csoportos próbák, egyébként egyénenkénti versmondások

Helyszín:
Neszmélyi Hajóskanzen, Művelődési Ház és Launai Miklós Református Iskola

Részvételi díj:
Alapár: 64.000 Ft
Tavalyi táborozóknak és egyesületi tagoknak: 61.000 Ft

A részvételi díj tartalmazza a szállást, a napi háromszori étkezést, továbbá a szakmai előa-
dások, a közösségi foglalkozások és a fakultatív programok díjait. A részvételi díjat, vagy
annak egy részét az iskolák, intézmények és cégek is átvállalhatják.

Végső jelentkezési határidő: 2022. június 30.

Számlaszám:
Magyar Versmondók Egyesülete 16200106-11646259 MagnetBank
A közlemény rovatba kérjük beírni: a szekció neve, a résztvevő neve, település
Külföldről érkező utalásokhoz szükséges adatok: IBAN HU57162001061164625900000000

Jelentkezni lehet: e-mailen a verstaborok@gmail.com címen

Bővebb információ és jelentkezési lap: a www.vers.hu oldalon, a Táborok linken

és az alábbi telefonszámon: +36 (20) 512-8004

versmondó 63
TÁBOROK

TURCZI ISTVÁN ÍRÁSMŰVÉSZETI MŰHELY

Neszmély, 2022. július 10–17.

Írogatsz? Szeretnél megjelenni? Már meg is jelentél, de nem éred be ennyivel? Szeretnél
elsajátítani néhány szakmai mesterfogást? Szívesen hallgatnál előadásokat mai hús-vér
mesterektől? Itt az alkalom. Irány a Parnasszus! Indul Turczi István nyári kreatív írás mű-
helytábora, amelynek szakmai partnere a Magyar PEN Club és a Magyar Versmondók
Egyesülete.

Mi vár rád?

Kreatív írás, írásművészet, irodalom és média viszonya, szemináriumi jellegű speciális és

személyre szabott írói-költői feladatok, irodalomesztétikai ismeretek, szakmai mesterfo-
gások elsajátítása.

Minden nap más előadó, más művészvendég:

Darvasi László író
Horváth Kornélia Petri–Tandori-kutató irodalomtörténész
Simon Márton költő-slammer
Szendrői Csaba Elefánt író-zenész
Lutter Imre előadóművész, producer

Fellép továbbá Huzella Péter.

A szakmai munka mellett lesz vízi kalandtúra csónakon, valamint kirándulás Csokonai
Lillájának és Petri György költőnek dunaalmási síremlékéhez.

A tábor részvételi díja a teljes hétre 64.000 Ft/fő.

Ez tartalmazza a szállás, a napi háromszori étkezés, az előadások, a szemináriumvezetés
és a szabadidős programok teljes költségét.

Regisztrálj mielőbb, mert a tábor jellege és a járványügyi szabályok miatt csak korláto-
zott számban tudunk elfogadni jelentkezéseket!

Jelentkezési határidő: 2022. június 30!

Email-cím: verstaborok@gmail.com

64 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

SZKÁROSI ENDRE EMLÉKÉRE

Azt követően, hogy télen Kapdebó Lóránt

irodalomtörténészt elveszítettük, a tavasz
sem múlhatott el tragédia nélkül. 2022. már-
cius 22-én ugyanis – 69 éves korában – tra-
gikus hirtelenséggel elhunyt Szkárosi Endre
József Attila-díjas költő, irodalomtörténész,
műfordító, egyetemi tanár, a Szépírók Társa-
ságának korábbi elnöke.

Endre Szkárosi Életének főbb állomásai a következők vol-

Fotó: Wikipedia tak: 1952-ben született Budapesten, 1977-
ben végzett az ELTE magyar–olasz szakán.
1978–83 között a Mozgó Világ szerkesztőségében dolgozott, 1984-től a JATE-n (mai nevén
Szegedi Tudományegyetem), 1994-től pedig az ELTE Romanisztikai Intézetében tanított
irodalmat és művelődéstörténetet. 2009-től az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola
programvezetője volt.

Szkárosi nagy kutató és nagy reformer hírében állt. A hetvenes évek elején kezdte költői
pályáját, mely mellett experimentális (kísérleti) színházi munkát végzett, illetve irodalom-
történeti, kritikai és szépírásokat is publikált. A nyolcvanas évektől kezdett foglalkozni
hangköltészettel (ki ne emlékezne érzelemmel teli, nagy vehemenciával, amplitúdóval és
lángolással teli szavalataira). Zenei, vizuális művészeti és performansz munkái nemzetkö-
zileg ismertté váltak. Rendszeresen dolgozott zenekarokkal, főként a Konnektor, az angol
Towering Inferno, valamint a 90-es évektől a Spiritus Noister együttesekkel. Szkárosi kü-
lönös művész volt, aki előtt nem voltak műfaji határok. De nemcsak a művészet érdekelte,
hanem az irodalomtudomány is, az italianisztika volt a fő területe. Aki akkoriban (a 90-es
években) az ELTE-re járt, nem tudta, de nem is akarta kikerülni Szkárosi előadásait, sze-
mináriumait. Az irodalomtudományban és a művészi világban is legendának számított.

Számos könyvet és kiadványt publikált, több hazai és nemzetközi költészeti-művészeti

rendezvényt szervezett, és rendszeresen részt vett a nemzetközi fesztiválokon is. Többek
között az Artpool Művészetkutató Központ alapítványi kuratóriumának elnöke, a Mészöly
Miklós Egyesület ügyvezető alelnöke, 2013-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem dok-
tori tanácsának külsős tagja, 2016-tól pedig az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület
vezetőségi tagja volt. Kutatói tevékenysége középpontjában a modern magyar irodalom,
az európai avantgárd kérdései, az experimentális költészet és intermediális művészet tör-
ténete és elmélete állt. 2018-tól 2021-ig a Szépírók Társaságának elnöke volt. Művésze-
tét 1986-ban Kassák-, 2007-ben József Attila-, 2012-ben Mészöly Miklós-díjjal ismerték el.
2016-ban pedig állami kitüntetést kapott.
Főbb művei közé tartozik az Ismeretlen monológok (1981), az Egy másik ember (2012) és a
Véletlenül nem jártam itt (2018).

versmondó 65
TÖBB MINT EMLÉK

Az alábbi verse 2020-ban az Élet és Irodalomban jelent meg:

A SZABADSÁG ZÁLOGA

A történelem kapujában némaság van,

vírusfekete minden hallgatás.
Budapesten újra szabadság van még holnapig.
Utána gyász és ellenállás.
Először legbelül,
és kívül a reflexekben,
míg a hatósági gyógyítás el nem rendezi idegeinket.
Utána megfontolt kussolás, néhány
elbukó nekibuzdulás,
azután csend, itt-ott sírás és reszketés.
Itt voltál, szabadság,
Budapesten és másutt,
de főleg mégis itt, reménytelen
szabadság városa.
Most az agyakban készül
a történelmi robbanás,
a véráldozat elmaradhatatlan,
de a jó győz a rosszon.
Nem ma, nem holnap, de mindig.
A vétlen áldozat a szabadság záloga.

Kék könnycsepp

66 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

ELHUNYT GÖRGEY GÁBOR

Életének 93. évében, április 11-én –a költé-

szet napján! – elhunyt Görgey Gábor Kos-
suth-díjas író, költő, dramaturg, újságíró,
rendező, a nemzeti kulturális örökség egy-
kori minisztere, a Magyar Televízió korábbi
művészeti vezetője, a Széchenyi Irodalmi és
Művészeti Akadémia és az Európai Akadé-
mia alapítója, a Magyar PEN Club volt elnö-
ke.
Görgey Gábor Kossuth-díjas író „Magyarország minden kultúraszerető pol-
solymári otthonában 2018. október 18-án gára, valamint a Magyar PEN Club és a csa-
Fotó: MTI – Czimbal Gyula lád nevében szomorú szívvel tudatom, hogy
Görgey Gábor Kossuth-díjas költő, próza- és
drámaíró, műfordító, dramaturg, rendező, a Magyar PEN Club elnöke, majd tiszteletbeli
örökös elnöke, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2002 és 2003
között a nemzeti örökség minisztere 93 éves korában, ma hajnalban otthonában elhunyt.
Egy nemzet köszöni neked, Artúr, hogy voltál nekünk, és annyit tettél a magyar kultúráért
és irodalomért, amennyire csak a legnagyobbak képesek. Áldás és tisztelet kísérjen újabb
hosszú utadon” – írta Facebook-oldalán Turczi István költő, a Magyar Versmondók Egye-
sületének irodalmi alelnöke.
„Kedves Péter, nem szoktam beszélni róla, de most elmondom. Nekem három rákom volt,
ezek közül az első 1966-ban, gyógyíthatatlannak számított. Mindháromból Isten segítsé-
gével és iszonyú élni akarással kimásztam. Egy hónap múlva 86 éves leszek, itt vagyok,
és dolgozom. Mindezt azért üzenem neked, mert ez a feladatod: akarni, meggyógyulni, és
még sokat írni. Szeretettel ölellek” – 2015 végén ezzel a levéllel akart erőt adni a rákbeteg-
ségben szenvedő Esterházy Péternek Görgey Gábor.
Sokféle szerepe, szakmája közül mindig is az írást tartotta a legfontosabbnak, amit minden
nap gyakorolni kell.
Görgey Gábor 1929-ben született Görgey Artúr néven. Az 1848-as szabadságharc honvéd-
seregének főparancsnoka a dédnagybátyja volt. Már gimnazistaként jelentek meg versei.
Akkor változtatta meg a nevét a Vigília című lap főszerkesztőjének, Sík Sándornak taná-
csára. Sík azt mondta, hogy Görgeyből biztosan író lesz, ismert ember, ezért nem kellene
ezt a foglalt történelmi nevet használnia.
Sokkal később, már 80 felett drámát is írt híres őséről, úgy érezte, hogy ezzel régi adóssá-
gát törleszti. „Sajnos a politika, és sok évtized kötelező iskolai doktrínája több generáción
keresztül sulykolta az áruló Görgey Artúr torzképét, mely még ma is százezrek tudatában
él. A történészek, és néhány irodalmi alkotás igazságtétele mellett nekem is kötelességem
volt a színház közönségformáló erejével beleszólni e történelmi perbe. Egy rossz nemzeti
mítoszt oszlató kemény történelmi szembenézés, melyre sajnos kevéssé vagyunk hajlamo-
sak e hazában” – írta a darab bemutatásakor.

versmondó 67
TÖBB MINT EMLÉK

Görgey német–angol szakon kezdett ta- Görgey Gábor:

nulni, közben filmekben és színházban SIMEON
statisztált, és persze írt. 1951-ben aztán
családjával együtt kitelepítették, majd Öreg.
munkaszolgálatra vitték, csak három év Fehéren porlik, mint az út.
múlva mehetett haza. Később azt mondta a Napjai: végtelen
kitelepítésről, hogy megerősítette testben vedlése az időnek.
és lélekben, ráadásul „olyan gazdag életa- Ez már csak a leépülés
nyagot tudtam összegyűjteni, hogy mun- a hústalan rögeszme-vázra.
kásságom egy részében ezt nagyon is jól Ember, aki már nem történik: emberásvány.
hasznosíthattam”. Többször hangsúlyozta,
hogy bosszúvágy soha nem volt benne. Ennyire csillapíthatatlan
halálvágytól meghalni nem lehet.
Első verseskötete 1956-ban látott napvi- Itt van. Még é1. Szörnyű jelenlét,
lágot. Attól kezdve folyamatosan jelentek melynek közelségétől senkinek
meg regényei, versei, drámái. Első drámá- sincs kedve élni.
ja, a Komámasszony, hol a stukker?, rögtön A szájakban megromlik minden étel.
nagy sikert aratott, külföldön is sokfelé És csigaként
bemutatták. „Ami a mindennapi írást illeti, behúzódnak a nemiszervek.
mindig nagyon szigorú voltam önmagam-
hoz. Azt a bizonyos ihletet fegyelmezett Mégis. Kivárta. Látta.
munkarenddel provokálni lehet. Nagy pél- Megszületett.
daképem mindig Thomas Mann volt, aki Csak ránézett és tudta: Ő az!
szinte hivatalnoki pontossággal osztotta be Felizzottak velőtlen csontjai.
írói életét. Engem ez már fiatal koromban Az évszázados mohával benőtt száj
megragadott” – mondta az írásról. Legfon- megnyílt és himnuszt motyogott.
tosabb munkájának a viszonylag későn
elkezdett ötkötetes nagyregényét, az Utol- Most már szeretett volna élni.
só jelentés Atlantiszról megírását tartotta. Még mit nem, szólt az úr.
Erre a regénysorozatra tíz évig készült, 56
évesen kezdte el, és tizenkét évig írta.
Görgey Gábor írói munkássága mellett komoly színházi és közéleti szerepet is vállalt. Dol-
gozott újságíróként, s bár kevesen tudják róla, ő volt a magyar sajtó első tévékritikusa.
Cikkei a Magyar Nemzetben jelentek meg. A Pannónia Filmstúdióban dramaturg, a sze-
gedi Nemzeti Színházban irodalmi vezető volt, rendezett is, saját drámáit is színre vitte
néhányszor. 1994-ben lett a Magyar Televízió művészeti vezetője.
2002-ben a Medgyessy-kormány kulturális miniszterének nevezték ki, de a posztot eleve
úgy vállalta, hogy nem tölti ki a ciklust. 2003-ban, az első kormányátalakítás során távo-
zott, de 2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadója volt. „Én mindenkor független
értelmiségi és független író maradtam, és, meg fog lepődni, én kulturális miniszterként is
független voltam. A polgári baloldalon a helyem, de pártkötelezettség nélkül. Én a kulturá-
lis miniszterséget nem politikai, hanem szakmai feladatnak tekintettem, s éppen a politikai
függetlenségem miatt nagy volt a döntési szabadságom. Nem kacsingattam a következő

68 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

választásra, és főként semmiképpen nem akartam miniszter

maradni. Minél előbb írni akartam újra” – nyilatkozta később
erről az időszakról.
Részt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia meg-
alapításában; a Magyar PEN Club alelnöke, majd 2001-től el-
nöke volt. Számos díjat és kitüntetést kapott, 2006-ban lett
Kossuth-díjas. „Életelvem a hosszútávfutás. Ez nem spekuláció
eredménye, az életem tanított meg rá, hogy hosszútávfutónak
kell lenni. Érteni kell ahhoz, hogy az ember ne hagyja abba,
hogy ne adja át magát a sikertelenségnek vagy a sikertelenség
látszatának, végig kell futni a távot, és eljön a pillanat, amikor
az ember átszakítja a célszalagot.”
Görgey Gábor Görgey Gábor 2017-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat, egy
Turczi Istvánnal évre rá Prima Primissima díjat kapott.
(Forrás: Index)

ELHUNYT GALGÓCZY ÁRPÁD

Kilencvenhárom éves korában elhunyt Galgóczy Árpád

József Attila-díjas költő, műfordító – tudatta a család az
MTI-vel.
Galgóczy Árpád Budapesten született 1928. november
8-án. A gimnáziumot Nagykállóban, Szatmárnémetiben és
Mátészalkán végezte. 1945-ben – tévesen – szovjetellenes
szervezkedés tagjaként leleplezték, elhurcolták, és szov-
jet hadbíróság elé állították. Húsz év szabadságvesztésre
és kényszermunkára ítélték. 1948 januárjában érkezett az
első Gulag-lágerbe, az uráli Cseljabinszkba. Galgóczy Árpád (2009. június 6.)
Egy évvel később a legnépesebb gyűjtőtáborba, a Karagan- Forrás: Wikipédia
da környéki Szpászkra került. Itt nagyon sok művelt, nagy tudású – a sztálini zsarnoksággal
szembeszálló – rabtársa volt, akik megismertették vele az orosz költészetet. A lágerben egy
orosz költő hatására megismerkedett Lermontov költészetével. Különösen a költő A démon
című elbeszélő költeménye volt rá nagy hatással. Ennek fordításával próbálkozott először.
1954-ben szabadult, de csak 1960-ban térhetett haza. A hatvanas évek közepétől jelentek
meg fordításai. Orosz, ukrán költők műveinek sokaságát ültette át magyar nyelvre. Dolgo-
zott segédmunkásként, volt műszaki fordító és szinkrontolmács is. Több évig volt alkalma-
zásban a MALÉV-nál és a mindenkori sporthivatalnál is.
Három kötetben – A túlélés művészete, Fények a vaksötétben, Az alagút vége – írta meg a
Gulagon töltött éveit. 1999-ben József Attila-díjat kapott, 2009-ben a Magyar Köztársasági
Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2015-ben Budapestért díjat kapott. 2018-ban a
Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át.

versmondó 69
TÖBB MINT EMLÉK

EGY LEGENDÁS ARANY EMBER

205 éve született és 140 éve hunyt el a nemzet egyik legnagyobb költője, Arany János.
Akinek az élete legalább annyira regényes volt, mint a munkássága. Az alábbiakban az
Arany-legendákból gyűjtöttünk egy csokorravalót.
Arany János kései gyermek volt (szüleinek a kilencedik gyermeke, de mind a nyolc test-
vére meghalt tüdőbajban), így már fiatalon segíteni próbálta idős szüleit. Korán kezdett
el dolgozni, sok mindent kipróbált. Debreceni egyetemi évei alatt többek között a szí-
nészmesterségbe is belekóstolt. Társulatával éppen Máramarosszigeten járt, amikor egyik
éjszaka azt álmodta, hogy elhunyt az édesanyja. Azonnal elindult Nagyszalontára, több
napig gyalogolt, mire odaért. Édesanyja ugyan élt még, de néhány héten belül meghalt.
Távolléte alatt pedig az édesapja megvakult.

Arany János
VÁNDOR CIPÓ

Kinek nyúlfarknyi a reménye

S többé se kér se vár sokat:
A multban él, ez ócska lom közt
Tesz-vesz, keresgél, rakogat.
Emlékeimmel olykor én is,
– Mint rongya közt egy vén
szipó –*
Elbíbelődöm: ilyen emlék
Ama fentírt vándor cipó.
 
A tékozló fiú regéjét
Sokan csináltuk újra már:
Én nem vagyont, kincset pazarlék,
(Apámnak is lett volna bár!)
Hanem jövendőt, biztos állást,
Meg ami erre útnyitó,
Légvárak-, ábránd- s délibábért...
Tanulság: egy vándor cipó.
 
Hogy aztán a goromba élet
Jeges zuhannyal önte le:
„Megyek – kiáltám – vészes út ez,
Vissza megint bölcsőm fele!”

70 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

Ma fizetés-nap; húsz forintra

Jut húsz krajcár „proporció”:
Harminc gyalog mérföldre abból
Kifutja... egy vándor cipó.
 
Mondám s tevém; – a dél-ebéd már
A nagy országuton lele;
Sebaj! kinek hátán a háza
És kebelén a kenyere.
De majd az estve!... hátha rablók...
Eh! nincs velem sok földi jó:
Egy zsebkendőbe minden elfért:
A gárdrob és vándor cipó.
 
Egy bot talán jó volna mégis –
Ahol egy tört „lógó”-darab!
Ettől ugyan valódi medve
Nem fél; de képzelt megszalad.
Most éjszakára fel, a „bércnek!”
Előttem rónaszéki só
Megy sok szekéren: biztosabb már
A vándor és vándor cipó.
 
Kérdik: ki és mi? hova mászkál?
Hang csúfos, a nyelv idegen;
Szepeg biz ő, s azt mondja: dászkál.
Most haza indult betegen.
Bükkös tetőn éjjel kifognak,
Pór-élc megöklel, mint tinó:
De tűznél, mit kazalba raknak,
Jólesik a vándor cipó.
 
Hűs hajnalon (még mind üressen
Lógtak ki a járom-szegek)
Bucsút köhintve, megiramlva –
S a késő hajnalig, megyek.
Ott száraz ágból, korcsma végin,
Lombsátor a közös „ivó”:

versmondó 71
TÖBB MINT EMLÉK

Ott deszka-pad lapít deszkává,

S párnám csak a vándor cipó.
 
Hanem a szép táj bűvöl így is,
Oh, ifju könnyedvérüség!
Ím ott dülőnkint a hegyoldal
Harmat-szivárvány színben ég;
Lent, sziklavölgyben, fakupával
Csurgó kinál, oly csábitó!
Az útas keble megtelik... de
Bezzeg fogy a vándor cipó!
 
Bérc élmaradt; tölgyes lapályon
Visz útam, napja már negyed;
Tölgy sincs azontúl, – visszanézve
Látom csak a kéklő hegyet.
Posványiban, mint lomha sertés,
Ferdőzik az ecsedi tó;
Rekkent a hév nap, útas izzad,
Bár könnyű a vándor cipó.
 
Egy híd megől hajdú behajszol,
Gazdája kérdi: „Útlevél?”
Az nincs bizony, – de iskolából
Van bizonyítvány, még kevély.
Az isten áldja! elbocsátott,
Lévén maga, mint neve, Jó:
Így szabadult a „fogdmeg-eddmeg”
Körmébül vándor és cipó.
 
Égő homokban, itt a város, –
Amott a nagy kollégyiom
Hátall ki, mint szamár a nyájból:
Maradj te, zárt paradicsom!
Hogy szem ne lásson, félre csaptam
Egy útcán (neve is „Csapó”);
Pénz nincs, kerűlöm a „kenyér-sort”:
Pedig hol a vándor cipó!?...

72 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

 Az elfogyott, erőm is elfogy;

Már útban egy egész hetem; –
Itt pap lakik, tán könyörűl is:
Bezörgetek – nem tűrhetem!
Elborzadék... ha rám rivallna:
„Pusztulj, csavargó, naplopó!”
S lekaptam újjom’ a kilincsről:
„Adj lelket még, vándor cipó!”
 
Elérem végre a szülőhont;
Fedd és gunyol rokon; barát,
Csak egy nem: az anyai szívnek
Érzém üdítő sugarát.
Ezt nem felejtém soha, ámbár
Lettem suhancból nagyapó,
Ezért méltattalak dalomra
Téged, szerény vándor cipó.
1877. augusztus 11.

Már fiatalon másodjegyzővé nevezték ki szülőfalujában. Ezzel a beosztással pedig egy két-
szobás ház is járt. Így feleségül tudta venni szerelmét, Ercsey Juliannát, aki két gyermeket
szült, Juliskát és Lászlót. Másodjegyzőként jól ellátta a feladatát, ám 1847. április 17-én
nemcsak az eszére, hanem a szívére és a fizikai erejére is szüksége volt, hogy megmentse
szeretett települését a teljes pusztulástól. A jórészt nádtetős Nagyszalontán a déli órákban
csaptak fel a lángok, melyek a szél segítségével azonnal házról házra kezdtek terjedni.
Több mint kétezer ingatlan, köztük a városháza és a templom, semmisült meg. Férfiak,
nők és gyerekek kézzel, edényekből locsolták a vizet az égő romokra, ám csak kétnapos
munka eredményeként tudták megfékezni a tüzet. Utána az eső is eleredt, így a település
egy része, köztük Aranyék háza is megmenekült.
A negyvenes évek közepén kétszer is megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát (az akko-
ri X-Faktort), előbb Az elveszett alkotmány című pályaművével, majd a Toldival. Ez utóbbi
remekműve egycsapásra az ország egyik legismertebb költőjévé tette. A neve villámgyor-
san elterjedt a köztudatban, még az akkori legnagyobb „sztár”, Petőfi fülébe is eljutott. A
két költő megismerkedett egymással, és életre szóló barátságot kötöttek. Kár, hogy ez a
barátság csak három évig, Petőfi haláláig tarthatott!
Arany sokkal visszafogottabb volt, mint barátja, de a forradalom ügye (és lehetősége) őt is
fellelkesítette. Szalontán beállt a nemzetőrök közé (ez fizetett tisztségviselőként köteles-
sége is volt), de nem fogadta el a felajánlott tiszti rangot. Köznemeztőrként vonult tehát
Aradra, ahol a felkelők a várost ostromolták. A nemzetőri szolgálat csak néhány hónapig
tartott. Szerencsére Arany ez alatt az időszak alatt nem keveredett konkrét harci cselek-

versmondó 73
TÖBB MINT EMLÉK

ménybe. Mindenesetre a békés kedélyű fiatal költőnek ez a pár hónap bőven elég volt a
háborúból. Azért a háttérmunkából még kivette a részét, a belügyminisztériumban helyez-
kedett el mint fogalmazó. A szabadságharc leverését követően azonban ennyi „hőstett” is
elég ok volt a megtorláshoz. Arany is félt a Habsburgok haragjától, egy ideig bujdokolt
is, de mivel nem jöttek érte, és nem börtönözték be, 1851-ben Nagykőrösre költözött, ahol
tanári állást vállalt.

Arany János
NEMZETŐR-DAL

Süvegemen nemzetiszín rózsa,

Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
 
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
 
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
 
Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!
 
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.
 
1848. április

74 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

1857-ben  Ferenc József  osztrák császár és magyar király első ízben látogatott Magyar-
országra. Ebből az alkalomból többek között Arany Jánost is felkérték, hogy írjon egy
uralkodót dicsőítő verset. A költő azonban betegségre hivatkozva visszautasította a kéret-
len megtiszteltetést. Később viszont – nagy valószínűséggel a császári látogatás hatására
– megírta  A walesi bárdok című balladáját.  A mű végső változata csak 1861-re készült
el. Arany János születésének 200. évfordulóján, 2017-ben, a magyar költőt posztumusz a
walesi Montgomery díszpolgárává választották. Jelesül azért, mert a versben név szerint
van megemlítve a város neve, melyet az elmúlt 80 évben minden magyar diák megismer-
hetett.

Arany János
A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
 
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
 
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
 
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
 
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint

versmondó 75
TÖBB MINT EMLÉK

Megannyi puszta sir.

 
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
 
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
 
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
 
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
 
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
 
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
 
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim –
Elő egy velszi bárd!
 
Egymásra néz a sok vitéz,

76 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

A vendég velsz urak;

Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
 
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
 
Itt van, király, ki tettidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
 
„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
 
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”
 
Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
 
„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
 
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

versmondó 77
TÖBB MINT EMLÉK

 
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
 
„Elhullt csatában a derék –
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
 
Emléke sír a lanton még –
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”
 
Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
 
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. –
 
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
 
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –
 
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?

78 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
 
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”
 
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
 
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
  1857. június

Aranyt 1860-ban annak a Kisfaludy

Társaságnak az igazgatójává választot-
ták, mely az ő irodalmi pályafutását is
elindította. Egy csapásra megváltozott
az élete, a vidéki tanárból a nagyváros,
Pest egyik fontos embere lett. Ő azon-
ban csak az irodalomnak élt. Nívós fo-
lyóiratokat szerkesztett, írt és másokat
is menedzselt. Többek között az ő fel-
fedezése volt Madách Imre Az ember
tragédiája című drámája is, melynek
nyelvezetét – még az 1862-es megjele-
nés előtt – Arany is alakítgatta.
Arany János sírja a Fiumei úti sírkertben Arany Jánosnak két gyermeke volt, Laci
és Juliska. Arany Julianna 1863-ban
ment hozzá a nagyszalontai református paphoz, akitől egy lányuk született, Piroska. Két
évvel később azonban a fiatal anya méhgyulladást, majd tüdőbajt kapott. 25 napig szenve-
dett, mielőtt meghalt. (Húsz évvel később a lánya is hasonló módon hunyt el.) A tragédia
nagyon megviselte az idősödő Aranyt, aki emiatt teljesen visszavonult. Sokak szerint élete
főműve az a sírvers volt, melyet lánya szalontai sírkövére íratott fel.

versmondó 79
TÖBB MINT EMLÉK

Arany János
JULISKA SÍRKÖVÉRE
 
I
 
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
 
II
 
Férj, szüle, testvérnek szakad érted szíve, Juliskám!
Csak, ki legárvább lőn, egy mosolyog: csecsemőd.
Benne mi kárpótlást keresünk nő, néne, leányért;
Jaj neki: búra ha nő, hol keres édesanyát!
  1865

Ezt követően egyre többet betegeskedett, 1868-ban például máj- és bélgyulladása volt, de
ebből még felépült. 1869-től rendszeresen megfordult a karslbadi gyógyfürdőben. 1870-ben
eltávolították az epekövét. Eközben a hallása és a látása is romlani kezdett. Arany azonban
nagyon óvatos ember volt, minden diétát maximálisan betartott, így sikerült munkaképes-
nek maradnia. Már fiatalabb korában is szenvedett légzési nehézségektől, s bár ez időnként
csillapodott, de sosem szűnt meg. Sőt voltak korszakok, amikor kimondottan fulladozó
volt a légzése. 1882. október 10-én a szabadban (lehet, hogy kedvenc helyén, a Margitszi-
geten) sétált. Hűvös és szeles volt az idő. Arany megállt, hogy megnézze a zsebóráját, ám
ehhez ki kellett gombolnia a kabátját. Talán akkor fújta meg őt a szél, ma már nem tudni,
a lényeg, hogy náthás lett, amely nátha a tüdejére húzódott. Belázasodott, és fokozottan
fulladozni kezdett. Október 21-én egész éjjel nyugtalan volt, másnap reggelre a szívverése
és pulzusa is legyöngült. Még ivott egy kávét, sőt, míg szellőztették a betegszobáját, a má-
sik helyiségbe is átment, de visszatérni már csak botra és a fiára támaszkodva tudott. Egy
székre leülve azonnal eszméletét veszítette, majd rövid időn belül meghalt.
Van egy városi legenda, mely a betegségét nem így írja le. Állítólag az amúgy nem jó
bőrben levő költőfejedelem (mert annak tartották őt) 1882. október 15-én részt vett a
Duna-parti Petőfi-szobor avatásán. Sokak szerint ekkor fázhatott meg, melyből aztán a
tüdőgyulladása lett. Arany Jánost október 24-én temették el. A ravatala a Magyar Tudo-
mányos Akadémia előcsarnokában volt. Innen több tízezer ember kíséretében a Fiumei
sírkertbe vitték, ahol végső nyughelyére helyezték. Síremlékét Stróbl Alajos és Kalina Mór
tervezte. A körülötte levő tölgyfák pedig állítólag a Margitszigetről származnak, onnan,
ahol idős korában annyit üldögélt, és ahol az Őszikék című versciklusát is megfogalmazta.

80 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

A nagy költő utolsó verse az alábbi költemény volt:

Arany János
SEJTELEM

Életem hatvanhatodik évébe’

Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
1882. március 2.

(Arany János fotója kapcsán) Arany János – Ellinger Ede felvétele,

1880 Forrás: PIM
Arany utolsó fényképezkedése alkalmával, halála előtt két évvel ké-
szült ez a felvétel Ellinger Ede műtermében, több hasonló beállítással
együtt. Közülük a legismertebb a „botos és kalapos” portré, melyen az
író szintén könyvekre támaszkodva áll, de kezében botot és kalapot
tart. Erről írt Kosztolányi Dezső 1917-ben: „Itt egy megható alakot
bámulok, melyet alig-alig ismernek. A beesett, csontos arcot rövidre
nyírt ősz szakáll keretezi, a hosszú haj csapzottan simul előre, a ha-
lántékra, a bajusz magyar, az orr egyszerű, de finom, az egyik kéz bo-
tot, a másik kalapot tart. Még a szemüvegzsinórt is észrevenni, mely
a lehajtott galléron, az ingmellen lelóg, a mellényig. Egy óriás életből
egy csöpp bensőség.”

Színek, síkok

versmondó 81
TÖBB MINT EMLÉK

JÉKELY ZOLTÁN TÖRTÉNETE

Negyven éve hunyt el Jékely Zoltán Kossuth-, József Attila-,

Baumgarten- és Magyar Örökség díjas költő, író, műfordító és
könyvtáros.
Jékely Zoltán 1914. április 24-én született Nagyenyeden. Édes-
apja Áprily Lajos József Attila-díjas költő. Jékely három évig a
kolozsvári református kollégium diákja volt. 1929-ben apja úgy
döntött, fiai (Zoltán és Endre) jövője érdekében Budapestre te-
lepülnek. Jékely az Eötvös Collegium tagjaként magyar–fran-
cia–művészettörténet szakon diplomázott 1935-ben, utána az
Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. Verseit a Nyugat,
az Erdélyi Helikon, a Válasz és a Szép Szó is közölte. Első kötetei
– az Éjszakák és az Új évezred felé – az 1930-as évek közepén, Jékely Zoltán
végén jelentek meg. 1941-ben Kolozsvárra költözött, majd a II. Forrás: PIM
világháború után Budapesten élt és alkotott. 1948-ban Álom című verseskötetét a hiva-
talos kultúrpolitika „dekadens temetőköltészetnek” minősítette. A könyvet betiltották és
bezúzták, a költőt pedig kizárták az írószövetségből. A Széchényi Könyvtár hírlaptárában
dolgozott 1954-ig. Versei, prózai munkái a Válaszban, a Magyarokban és a Vigiliában je-
lentek meg.
Jékely Zoltán csak 1956-ban térhetett vissza az irodalmi életbe. Az 1960-as évektől aztán
egymást követték verseskönyvei és esszéi. Verseskötetei mellett több regényt – Kincske-
reső, Zugliget  –, valamint drámákat is írt. Regényei többnyire önéletrajzi elemeket tartal-
maznak, drámái az erdélyi történelem eseményeit idézik föl. Igen jelentős műfordítói tevé-
kenységet végzett; maradandó értéket képviselnek Dante, Racine, Shakespeare fordításai,
és sokat fordított román költőktől is. Ő ültette magyarra Thomas Mann A kiválasztott című
regényét is. A költő, író 1939-ben Baumgartner-, 1970-ben és 1979-ben József Attila-díjat,
1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Jékely Zoltán 1982-ben Budapesten hunyt el.
Ágh István Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, a Nemzet Művésze szerint Jékely
Zoltán írásaiban az elmúlás mellett a hontalanság is visszatérő témának számít. Trianon
mélyen megsebezte a szívét. Először Kolozsvárra, majd onnan Budapestre költöztek, majd
újra Kolozsvárra, aztán megint Budapestre, ahol a Rákosi-rendszer hallgatásra kénysze-
rítette, és még az írószövetségből is kizárta – az akkori magyar irodalom legjobbjaival
egyetemben.

Jékely Zoltán
AZ ÉN ORSZÁGOM

Az ismeri az én országomat, Ittsemvolt-ottsemvolt birodalom,

aki állt már a szivárvány alatt, csupa álom, és csupa furcsa lom,
mely sorsos égen tündököl naponta amit csak egy nép emlékes szerelme
és emberöltők véres könnye fonta. őrizhet ott az idővel perelve.

82 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

Bethlen Gábor nagyálmú homloka, Júlia kancsal, földi mosolya,

Fehérvár füstös márványoszlopa, egy sóhajtás, mely meg nem szűnt soha,
Apáczainknak sírban is lobogva egy drága kéz, mely szeptemberi tarlón
világító, rettentő szemeodva; mind búcsút int, remegve, elhanyatlón;

egy vértől rozsdás, súlyos láncdarab, égre rovott sírkő-komor betűk:

mit holtáig viselt a gályarab, „Most Már Tudjuk, Mért Éltük Életünk –”
Mikesnek akkor ejtett szemekönnye, s egy zokogásszerű, szomorú dallam,
mikor feltűnt a Kárpátok köpenyje; melynek szavát síromba is behallom –

a vas, melyet Koháry pengetett, s még mennyi-mennyi drága, szent kacat

rabkenyeréből egy kövült szelet, alkotja az én bús országomat!
s mi bőven omlott a bakó kezére: S szeretném látni: ember, avagy állat
Hajnóczy ifjú, forradalmi vére; közülük bármit is elkonfiskálhat –?!
Kolozsvár, 1944
Vasvári Pál nagy, álmodó szíve,
rút óndarabbal a közepibe;
a százszor gyilkos hosszúnyelű dárda,
amely Petőfi testét átaljárta;

Egy családfát nem egyszerű feladat rekonstruálni: annyi biztos, egy nem mindennapi fa-
mília nem mindennapi tetején Áprily Lajos költő áll. Az ő fia a nem kevésbé híres köl-
tő, műfordító, Jékely Zoltán, akinek a felesége Jancsó Adrienne Kossuth-díjas színésznő.
Közös lányuk Jékely Adrienne magyartanár, aki később Péterfy László szobrászművész
felesége lett. A gyerekeik Péterfy Gergely író, Péterfy Bori énekesnő, Péterfy Sarolta iro-
dalomtörténész, míg a család másik, szintén Áprily Lajostól eredeztethető ágáról az uno-
katestvérük Gerlóczy Márton író.

AKI LÁTTA AZ EMBERBEN AZ EMBERT

95 éves lenne Lakatos István költő

95 éve született, és húsz éve hunyt el Lakatos István,

Kossuth-díjas költő, író, műfordító.
Zalaegerszegen és Tatán befejezett tanulmányai után
kizárólag irodalommal foglalkozott. A háború befe-
jezését követően két évig a Világ című napilap mun-
katársa volt, majd Nemes Nagy Ágnessel és Lengyel
Balázzsal közösen megindította és szerkesztette az
Újhold című folyóiratot. Nevéhez fűződik a Bessenyei
Lakatos István Kör alapítása (1954), tagja volt a Petőfi Kör vezetősé-
Forrás: PIM gének is, melyből kritikus hangja miatt hamar kizár-
ták. 1956–1957-ben a Magyar Írók Szövetsége vezetőségének tagja lett, melyért a forrada-
lom bukása után letartóztatták, és két évre bebörtönözték.

versmondó 83
TÖBB MINT EMLÉK

Első versei tizenöt éves korában jelentek meg, de az Újhold elhallgattatásával ő is hosszú
időre kiszorult az irodalmi életből. Műfordítóként elsősorban antik epikus és lírai műveket
tolmácsolt. Lefordította többek között Vergilius és Horatius műveit is.

Lakatos István
GONDOLATOK

Követhetően követem gondolataimat!

Az aszfalt sivárságában merülnek el a kerekek,
melyek az életet, mint kocsit
száguldva cipelik, míg el nem kopik,
vagy defekttel egy fának nem csapódik.
Nem hihetjük azt, hogy gondolatainkban
megújulva, új emberként állunk ki,
és ezzel megbocsátódnak bűneink.
Új ember csak akkor születik,
ha az anya méhét elhagyja a felsíró gyermekhang.
Vannak, akik magukban hordozzák értékeiket,
azt elrejtve, csak a földnek adják át.
És akadnak olyanok, kik ön-ön mutogatásból
tartják életüket, de nem veszik észre,
hogy bohócsapka lebeg fejük felett,
a képzelt glória helyett.
Hiába hódítjuk meg tengerek mélyeit,
Alaska ismeretlen tájait,
a légkör magasságait, de a természet
felett sohasem arathat végső győzelmet
az ember.
Emberek vagyunk, bár sokan ezt csak hiszik magukról.
1986-ban Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel elindította az Újhold-évkönyv című
sorozatot. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt. Pár-
tonkívüliként, de az SZDSZ támogatásával 1994-ben és 1998-ban is országgyűlési képvi-
selő volt. Második ciklusát követően nyilvánosan elhatárolódott a párt nemzet- és kultúr-
politikájától, és végleg visszavonult a politikától. 1998-ban részt vett a Digitális Irodalmi
Akadémia létrehozásában.
Lakatos István
LÁSD AZ EMBERT

Nem kérdem neved,

Nem kérdem éveidet,
Csak azt kérem, hogy láss
Lásd az embert,
Az embert, önmagát.

84 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

ORBÁN OTTÓ EMLÉKÉRE

Húsz éve, 2002. május 26-án hunyt

el Orbán Ottó (született Szauer Ottó)
Kossuth- és kétszeres József Attila-dí-
jas magyar költő, esszéíró, műfordító,
a Magyar PEN Club alelnöke, a Digi-
tális Irodalmi Akadémia alapítótagja.
Orbán Ottó 1936. május 20-án szü-
letett Budapesten. Már kisgyermek-
ként, a II. világháború legvégén elve-
szítette az édesapját. 1945 után félár-
vaként a Sztehló Gábor intézetében
nevelkedik. 1954-ben tett érettségi
Orbán Ottó vizsgát, majd többszöri próbálko-
Fotó: Hunyadi József – Fortepan zást követően 1956-ban vették fel az
ELTE Bölcsészettudományi Karának
magyar–könyvtár szakára. Betegsége miatt csak három szemesztert végzett el, 1958-ban
kórházba került, s később már nem folytatta tanulmányait, diplomát nem szerzett. Ettől
kezdve szabadfoglalkozású íróként dolgozott.
Diákkorában kezdett verseket írni, hamarosan „csodagyerekként” tartották számon. Első
kötete Fekete ünnep címmel huszonnégy éves korában jelent meg. Hatvanas évekbeli ver-
seire az erős, közvetlen érzelmi telítettség jellemző, mely elsősorban a háborús élmények-
ből táplálkozik.
A hetvenes évek második felétől költészetében egyre nagyobb teret kap a versbeszédben
az irónia. Műfordítói tevékenysége kivételesen széles körű, fő területei az angol–amerikai
és a spanyol nyelvű költészet, de az ókortól a jelenkorig a legváltozatosabb nyelvekből
fordított.
1973-ban megjelent  Kati-patika  című gyermekverskötete alapjaiban változtatta meg
a magyar gyermekvers műfajt, stílusa több kortárs szerző verseire hatással volt. Első
tanulmány­útja Indiába vezette 1968-ban, 1976-ban pedig az Amerikai Egyesült Államok-
ban élt. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem (Minnea-
polis) meghívott tanáraként dolgozott.
1981 és 1991 között a  Kortárs irodalmi folyóirat  rovatvezetője, 1991-től 1998-ig főmun-
katársa. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársa. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségé-
nek (1962), a Magyar PEN Clubnak (1964; ugyanitt 1989-től alelnök), a MÚOSZ-nak (1982)
és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (1993) is. 1973-ban és 1985-ben irodal-
mi tevékenységét József Attila-díjjal ismerték el. 1992-ben megkapta a Kossuth-díjat, 1997-
ben a Soros Alapítvány Életműdíjával és a Pro Literatura díjjal tüntették ki. 
2002. május 26-án, több évtizedes betegeskedést követően, hatvanhat éves korában hunyt el.

versmondó 85
TÖBB MINT EMLÉK

Orbán Ottó
DERŰ ÉS VIDÁMSÁG

Ezen a mennyei vakondtúráson

ahol a helyi öldöklések mellett egy huzamosabb háború is folyik
és napjaik bunkerében hasalva tudják az idő névtelen hősei
hogy a mosoly csak áltatás és az öröm csak a halál haladéka
mert a nagy ügyek kis ügyekből tevődnek össze
mert a győzelem ábránd egy olyan ütközetben
ahol számokkal ágyúzzák a parasztházakat
mert nagy szobrász a megélhetés és birkapofát farag az emberarcból
és az éhségnek nincs költészete sem érzéke a szubsztanciákhoz
ezen a földön ahol a szegénység nem újság
és senki nem bolond a megrendüléstől dadogni és könnyezni
mert ki nem szállt le már valamilyen keresztről
és ki nem áztatta szögektől elgyötört lábát egy lavór vízben
melyik gépírónő nem támadt fel miután elégették a családját
és ki nem felejtette el szerelme felejthetetlen arcvonásait
ahol mindenki kezet rázott a fájdalomtól megtört özveggyel
és mélyen a szemébe nézve biztosította együttérzéséről
és táviratozott Lázár feltámadása alkalmából A LEGJOBBAKAT
ahol feltalálták a kitartás eszméjét a kínzókamrák ellen
ahol ugyan ki nem látott már minden látnivalót
és kinek nem korlátozottak a lehetőségei
és ki nem cserélné föl az államügyeket egy horgászbotra
ennek a kopár anyának a mellén
ha a kozmikus bénaság csillagaival a porhoz szögezve
nekidőlsz a korlátnak és lenézel a völgybe
látod a század reményét vacak kis teherkocsit
hátára pakolva amit tűzből tűzbe menekít a maradék motyó
bútorok zsákok lábasok csirkék
mint egy megölhetetlenül pöfögő bogarat
mint egy bádogpofájú hüllőt ahogy a szemével reflektoroz
és benzin-nyelvét az erőlködéstől kidugja mint a gyerekek
míg a lángok domborműve előtt rázkódó oldalán
villog a nikkel márka-jelzés:
Derű és Vidámság

86 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

RIGÓ BÉLA KETTŐS ÉVFORDULÓJA

Nyolcvan éve született, és öt éve hunyt el a magyar irodalom-

történet egyik legkülöncebb szerzője, Rigó Béla. A kiváló költő,
író, műfordító és szerkesztő nevét az is ismerte, aki kevésbé
járatos az irodalomban. 2014-ben ugyanis a Szomorú vasárnap
dallamára szöveget írt a vasárnapi boltbezárásokról, amely a
világháló jóvoltából több százezer emberhez jutott el.
Rigó Béla már középiskolás diákként verseket, tanulmányo-
kat írt, és műfordított. Pályafutását általános iskolai tanárként
kezdte, majd egy nevelőotthonban nevelőtanárként dolgozott.
Innen került a Művelődési Minisztériumba, ahol négy évig fő-
Rigó Béla előadó volt. 1974 és 1988 között a Móra Ferenc Könyvkiadó
Forrás: József Attila Társaság szerkesztője, majd főszerkesztője volt. A rendszerváltás idején
a Zrínyi Nyomda Kiadó (ma Unikornis Kiadó) alapító főszer-
kesztője, 1991-ben pedig az Egmont Pannónia Kiadó főszerkesztője lett. Írt többek között a
Délmagyarország című lapba, illetve a Kincskereső gyermek és ifjúsági folyóiratnak is fő-
munkatársa, majd több mint tíz éven keresztül a főszerkesztője volt. Különcségét apósától,
Romhányi Józseftől örökölte, akinek a hagyatékát élete végéig gondozta.

Rigó Béla
KÍNAI VERS

Nincs szó, csak száj.

Egy csók is szó.
Úgy jó, hogy fáj.
Úgy fáj, hogy jó.

Az ő szerzeménye az egyik legnépszerűbb Kaláka-dal, a Nálatok laknak-e állatok?, és apó-

sa, Romhányi József mellett a Mézga család, a Vuk és a Macskafogó című animációs filmek
készítésében is részt vett. (A három rajzfilm könyvváltozatát is ő írta.) Belekóstolt a forga-
tókönyvírásba is. Nevéhez köthető a Rácz Zsuzsa könyvéből írt Állítsátok meg Terézanyut!
című film forgatókönyve.

Rigó Béla
NÁLATOK LAKNAK-E ÁLLATOK?

Nálatok Vagy csak egy kalitka

laknak-e állatok? rácsai mögé zárva
Várnak-e rátok mereng egy árva,
régi barátok, ritka,
kutyák, csalafinta macskák drága
szimatolva a lábatok, papagáj?
hogy merre jártatok?

versmondó 87
TÖBB MINT EMLÉK

Olykor felkiált: „Na, megállj!” hol az a bolha?

Hogy miért, ez az ő titka. Lássa be, mit úszunk egy-két falat
Néha meg, furcsa beszéd, ellenében
azt mondja: „Gyurrrika szép!” egész nap itt e lében!”

Nálatok Nálatok
őrzik-e állatok leütik-e a sárga
az álmotok? lámpavirágra
Szörcsög-e betévedt lepkét?
kis táljából az aranyhörcsög,
ha bántják a görcsök? Vagy egy-két
gyöngéd intéssel ablakot tárva
Nálatok a sötét szobából az éjszakára
üveglap alatt elkülditek, jó éjt kívánva,
surrannak-e tarka, elég volt mára
szép aranyhalak nálatok . . .
fejük magasra tartva, S ha volna szárnyatok,
kopogtatják-e a falat: szállnátok utána.
„Uram, hisz ez a dolga,

Rigó Béla szavalni is jól tudott, rendszeres résztvevője volt az Aquincumi Költőversenyek-
nek, melyeken öt arany, öt ezüst és három bronz babérkoszorút nyert. A szavak nagy
mestereként számos alkalommal nyert rögtönzési versíró versenyt. S bár gazdag volt a
pályafutása, őszinte, nem egyszer rendszerbíráló gondolatai miatt állami kitüntetésben so-
sem részesült.
Rigó Béla utolsó megjelent munkája a 2015-ös Írásjelbeszéd. Verslábjegyzetekkel című kötet
volt.

Család, 2021

88 versmondó
 BEMUTATJUK

Riersch Tamás
KÖLTÉSZET EGYENRUHÁBA BÚJTATVA

1992-től április 24-én, Szent György napján ünnepeljük a rendőröket. Sárkányölő Szent
György a hagyományok szerint a lovagok, a lovaskatonák, a fegyverkovácsok és a ván-
dorlegények védőszentje volt. A modern világban pedig a cserkészek és rendőrök patró-
nusának tartották.

AZ VAGYOK…

Az vagyok, aminek a világ is lát,

Rab, mégis szabad egy életen át.
Földnek pora, víznek egy cseppje,
Ez az én csodás világom rendje.

Az vagyok, akinek a létezés más,

Szemeimet nézve szívembe láss.
Útnak kanyarja, felhőnek báránya,
Így nevetek én e bonyolult világra.

Az lehetnék, ami csak lenni akarok,

De nem tudok, én ugyanaz maradok.
Madárnak szárnya, az egeknek kékje,
Ez vagyok én, nincs szívemnek fékje.

Az vagyok, akinek már te is hiszel,

Lelkem ragyogása csak rád figyel.
Örömnek könnye, mosolynak ránca,
Ez vagyok, ez lelkem gyönyör tánca.

Bukovenszki Judit rendőr. Főtörzsőrmesteri rendfokozatban járőr-

parancsnokként szolgál a csepeli rendőrkapitányságon.
– 2001. július 1-én szereltem fel, és rögtön Csepelre kerültem –
mesélte Judit. – Így akárhogy is nézzük, pont 21. éve szolgálok
már a XXI. kerületben.
A szikszói származású rendőrnő eredetileg biológia- és testnevelő
tanárnak készült, és a sportpályafutását is komolyan vette. Magas-
ugrott, diszkoszt vetett és kézilabdázott is a gimnáziumi csapatban.
– Édesanyám közalkalmazottként dolgozott a Borsod-Aba-
új-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon, ahova én is be-be-
jártam. És egyre inkább megtetszett nekem a rendőri hivatás. A
döntésemben közrejátszott, hogy anyukám egyedül nevelt engem,
Bukovenszki Judit és én szerettem volna minél előbb segíteni neki. Így végül mégsem

versmondó 89
BEMUTATJUK

a tanárképzőre, hanem a miskolci rendészeti szakközépbe jelentkeztem, ahol a szükséges

képesítést megszereztem. Akkoriban már Budapesten laktam, de a csepeli kinevezésnek
eleinte nem örültem. Aztán hipp-hopp beilleszkedtem, sőt a későbbi férjemet is itt ismer-
tem meg.
Judit járőrként kezdte rendőri pályafutását. Első munkanapja júliusban volt, és már au-
gusztus 20-án főkapitányi dicséretben részesült.

KÉPLET

Markoltam a semmit két erős kezemmel,

Elrontottam régen, tudom jól eszemmel.
Szívemre hallgattam sok hosszú éven át,
Hallgattam lelkemnek néma kis sóhaját.

Földre hulló könnyeim áztatták a földemet,

Térdelve könyörögtem felettem a kék eget.
Feladtam már többször a tündöklő álmaim,
Nem teljesültek soha dédelgetett vágyaim.

De eljött a nap, kitisztult bennem a képlet,

Annyira gyönyörű még így is ez az élet.
Hiszem már, hogy nincs fontosabb semmi,
Emberként szeretni és viszont szeretve lenni.

– Nappalos szolgálatban voltunk a párommal, és volt

egy napunk, amikor sok minden összejött. Kezdtünk egy
ittas vezetővel, aki megpróbált megvesztegetni bennün-
ket, ezért előállítottuk a kapitányságra. Majd követke-
zett egy férfi, aki katonaruhába öltözve egy fegyvernek
látszó tárggyal akart kirabolni egy autómosót. Én egy
gumibottal és egy gázspray-vel „biztosítottam” a páro-
mat. Szerencsére sikerült leszerelnünk és előállítanunk
a férfit. És még ugyanaznap éjszaka egy betörőt is ül-
döztünk Csepelen, akit csak hosszas hajszát követően
tudtunk megállítani.
A fenti eset 21 éve történt. Judit mostanában már többet
tölt az íróasztal mellett, mint a közterületeken. Legtöbb- Bukovenszki Judit civilben
ször ugyanis a közigazgatási bírságokkal kell foglalkoz-
nia. De azért, ha úgy alakul, most is szívesen vesz részt közterületi szolgálatban.
– Tavaly egy tűzeset miatt riasztottak bennünket. A tűz egy óvoda udvarán levő kis ház-
ban keletkezett, és félő volt, hogy átterjed a főépületre. Szerencsére mi és a tűzoltók is
időben érkeztünk, így sikerült megállítanunk a lángokat, illetve elfogtuk azt a személyt is,
aki a kis házba beköltözve gondatlanságból maga okozta a tüzet.

90 versmondó
 BEMUTATJUK

Bukovenszki Judit már középiskolás diákként belekóstolt a színpad világába. Osztálytársa-

ival például Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művét is színpadra vitték, mely-
ben ő alakította Nyilas Misit.
– Diákként sok szavalóversenyen részt vettem, szerettem szerepelni, és szerettem verseket
mondani. Sőt, akkoriban már magam is írogattam verseket.

CSALÓDÁS…

Csalódás: ez csak egy szó,

De a valóság nyomasztó.
Egy lapra feltenni mindent mi jó,
Aztán csak annyit mondani, Óóó…

Fájnak az érzések,
Mi az oka ennek?
Talán a szerelmes levelek?
És az elhullajtott könnyek?

Gondolom más is így érez,

Ezért csak annyit mondhatok,
Nem adom fel a reményt,
Amíg meg nem halok.

Ha már meghaltam,
Akkor úgyis mindegy…
Én nagyon akartam,
És ez itt a lényeg.

Ez a beszélgetés pedig pont azért történt, mert Judit a BRFK egyik költője, aki ma már több
mint kétszáz verssel rendelkezik.
– A kezdeti szárnypróbálgatásokat követően az első „igazi” művem a Hiányzol című ver-
sem volt, melyet nagyapám halálát követő fájdalmamban írtam. Mindössze 15 évesen. Ez
az élmény egyébként meghatározta a költészetemet is, nagyon sokszor ugyanis az érzései-
met próbálom költeményekben megfogalmazni. A verseim nagyrészt a szerelemről, a sza-
kításról, a haragról, a fájdalomról, az örömről és más hangulatokról szólnak, de mindegyik
én vagyok. Így a 25 évvel ezelőtti verseimet is mai napig vállalom.

HIÁNYZOL
Nagypapám halála

Gyerek voltam még,

Mikor te elmentél.
De az a nagy űr,
Ott bent, legbelül…

versmondó 91
BEMUTATJUK

Nem tudtam mit tegyek,

Csak bánkódtam érted…
Féltem, mint a kis gyerek,
Ki a sötétségben didereg.

Te voltál kit szerettem,

Ezt soha el nem felejtem.
Nagyapa – mondtam…
Én rosszul mit csináltam?

Csak mosolyogtál rajtam,

S magadhoz húztad vállam.
Nem vagy többé, ez egy fájó seb,
Tudd szerettelek!
És mindig is szeretlek!

Az idő elmúlt, elmentél tőlem…

Egy utolsó könnycseppet ejtettem.
Egy utolsó szót sem mondhattam…
Nagyapa… Én nem tudtam!!!

Judit irodalmi vénáját a rendőrségnél is fel-

fedezték. Először még csak szűk körben, a
csepeli kapitányságon, ahol nem egyszer
arra kérték fel, hogy a nyugdíjba menő,
vagy más helyre kerülő kollégákat versben
búcsúztassa el. Így történt, hogy az egyik
búcsúztatottja kitette a versét a Zsaru Ma-
gazin szerkesztőségében levő íróasztala
mögötti faliújságra. Ahol persze már az
újságíró kollégák is felfedezhették. Nem
sokkal később (2019-ben) pedig már be is
jelentkeztek Judithoz, hogy a költő rendőrt
meginterjúvolják.
– Még sosem jelent meg verseskötetem.
Igazából nem is nagyon publikáltam. Per-
sze, a Zsaru Magazin a cikk mellé néhány
versemet is leközölte. Ugyanakkor foglal- Egyenruhában, az őrsön
koztat a gondolat, hogy egyszer egy kis kö-
tetbe rendezzem majd a verseimet, hogy azok a gyerekeim, majd az unokáim számára is
fennmaradjanak.

92 versmondó
 BEMUTATJUK

B.J.

Pusztító lidércnyomás,
Felemésztett lelkem,
Kiáltok… csak engedj ki!
Hát nem hall odabent senki?!

Hol vagyok?! Hova tűntem el?!

Hát már tényleg senki nem felel?!
Még várj! Még mindig itt vagyok!
Látod? Látod, hogy élni akarok?!

Ne tűnj el! Maradj még velem!

Kérlek! Kell, hogy itt legyél nekem!
Válaszolj! Csak adj egy jelet!
Ne félj… itt vagyok kicsi lány…
És fogom a kezed!

Átváltozások

versmondó 93
BEMUTATJUK

A LAPSZÁM ILLUSZTRÁTORA: ORGOVÁNYI ANIKÓ

Orgoványi Anikó 1953. november 11-én született Bácsalmá-

son. Diplomáit a Bajai Tanítóképző Főiskolán, az Egri Tanár-
képző Főiskola rajz szakán, és a Pécsi Tudományegyetem Böl-
csészettudományi Karán szerezte. Az egri főiskolán Blaskó Já-
nos és Nagy B. István festőművészek voltak a tanárai, de nagy
hatást gyakorolt művészetére Barcsay Jenő festőművész is.
Művészetére jellemző az irodalom és a képzőművészet harmó-
niája. Mindkét műfajban egyaránt alkot.
Az 1980-as évektől jelennek meg írásai, grafikái és festményei.
Könyvillusztrációkat is készített, költőtársak és saját kötete-
inek illusztrálására. Első önálló képzőművészeti kiállítására
Budapesten került sor 1988-ban, azóta több mint 80 egyéni
Orgoványi Anikó
tárlata volt, és számos csoportos bemutatkozáson vett részt.
Festészeti korszakai: Tűz és Víz, Szárnyalás, Szentendrei konst-
ruktivizmus, Magyar Mandala. A Színek és Szavak sorozatban saját verseihez készített
festményeket és grafikákat. József Attila, Petőfi Sándor és Cseh Tamás egy-egy versét is
megörökítette táblaképen. A Nemzeti imáink témát 2010-ben kezdte el megfesteni, és azóta
a Himnusz, a Szózat és a Székely Himnusz című festménysorozatok készültek el. Ezeket
vándorkiállítás formájában eddig közel negyven településen mutatta be Kárpát-meden-
ce-szerte. A festményeket felvonultató, hasonló című képzőművészeti könyve a közel-
múltban jelent meg.
Önálló kötetei különböző kiadók gondozásában jelentek meg. Lopózz mellém! című
verseskötetét a Kráter Kiadó 2011-ben, a Vándorlás címűt a Muravidék Baráti Kör Kul-
turális Egyesület 2016-ban, az Állati buli című gyerekeknek szóló verseskötetet pedig az
Irodalmi Rádió 2019-ben adta ki. A Himnusz, Szózat és Székely Himnusz festmények c. kép-
zőművészeti könyvet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület jelentette meg 2020-
ban. Állandó szerzője továbbá az Óvodai Nevelés folyóiratnak, az Egyesült Államokban
szerkesztett Óperencia c. internetes gyermekirodalmi weboldalnak, https://www.operen-
cia.com/, a Cimbora és Kispajtás című erdélyi gyermekirodalmi lapoknak. Írásai jelen-
nek meg az Esztergom és Vidéke folyóiratban, általános iskolai tankönyvekben és más
lapokban.
Létfontosságú számára a természet szeretete és a környezeti nevelés. Emiatt hozta létre a
Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalmat 1989-ben, melynek azóta is vezetője. Ezért a
munkásságáért 2006-ban Példakép díjban részesült. Madaras község díszpolgárává válasz-
totta 2014-ben, s ugyanebben az évben Bácsalmás város Pro Urbe díjjal tüntette ki.
Orgoványi Anikó Lopózz mellém! című verseskötetéről a következőket írta Turcsány Péter,
a Kráter Kiadó vezetője:
„Posztmodern után preromantika. Orgoványi Anikó költészete egyfajta akkord-költészet,
a hagyományos verskompozíciók mellett és helyett a hang- és képzet-hullámokra fölvetett
élet-témákat többnyire megérinti, elidőz náluk, végül váratlanul, olykor teljes kibontásuk

94 versmondó
 BEMUTATJUK

előtt el is ejti. De ezekkel a jel- és jelenségrészletekkel mégis élményteljességet rögzít. Or-

goványi Anikó nem konfekciós vers-pulóvereket köt, nem szabásminták alapján alkot, de
motívum-élmények (vágyai szerint vers-mandalák) sokaságát hímezi költészete vásznaira.
Eredetisége, önállósága egyértelmű. A XXI. századi Szapphó lírája hangsúlyozottan női
líra, de nőisége – mint egykor a görög papnőé – egyben meghatározó értéke is ennek a
versnyelvnek.”
Kaiser László, a Hungarovox Kiadó vezetője így mutatta be a költő Vándorlás című kötetét:
Felfoghatatlan térben és időben vagyunk élő lények, tudattal és erkölccsel bíró emberek.
És konkrét helyen s konkrét időben keresünk valamit, keresünk valakit: bizonyosságot
e világi vándorlásunk értelmére, fogódzkodókat süllyedéseinkhez és emelkedéseinkhez,
végességünk cáfolhatatlanságával a végtelenségben. Orgoványi Anikó, a költő, író, kép-
zőművész és tanár, új könyvében versekkel, ritmikákban, képekben, érzésekben, gondo-
latokban értékes művekkel mutat fel bizonytalanságot és bizonyosságot, kérdőjeleket és
egyértelműségeket. Oximoronok és kettősségek: ez a kötet egyik sajátossága. A másik:
utunk, útjaink kapaszkodói, hitet, erőt adó tényei: az emlékek gazdagsága a gyermekkortól
a tegnapi máig, a megszenvedett szenvedélyek, a természet bölcsessége, kötődések vállalá-
sa a szabadság jegyében, és természetesen a kultúra, a művészet. És még ezernyi, látszatra
sok-sok apróság, valójában a hétköznapok nagyszerűsége. A szerzőt idézve: „Ments meg
önszerető, / féltő életerő!”
Dr. Nemes András egyetemi tanár a Himnusz, Szózat, Székely Himnusz című képzőművészeti
albumot így ajánlotta (részlet):
A képzőművészeti album, amelyet a kezében tart az olvasó, a Himnusz, a Szózat és a Székely
Himnusz festményein túl bemutatja a művésznő magyar mandaláit is. A mandala szanszk-
rit eredetű szó, a jelentése kör. Főként a kelet-ázsiai kultúrkörben terjedt el. Carl Gus-
tav Jung Mandala című könyvében ír erről a jelképről, melyet előszeretettel alkalmazott
pszichés betegei gyógyításánál. A „Magyar Mandala” kifejezés Orgoványi Anikótól
származik, miután kutatásai során rájött, hogy a honalapítás-kori női hajfonatkorongok
és tarsolylemezek ornamentikái a klasszikus mandala-szerkezet szerint készültek. Festmé-
nyei ötvözik a magyar kultúra további jelképeit a modern képzőművészeti stílusirányzat-
tal. Ezáltal ezek a képek amellett, hogy festészeti szempontból határozott koncepciót kép-
viselnek, a befogadók számára esztétikai örömöt nyújtanak, és egyben a lelki egyensúly
megtartásában is segítenek.

Panasz helyett

versmondó 95
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
Elektronikus változat: www.versmondo.hu
A szerkesztőség címe:
Fővárosi Művelődési Ház – Magyar Versmondók Egyesülete
1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Telefon: +36 20 512 8004

Elektronikus cím: magyarversmondok@gmail.com

Honlap: www.vers.hu www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
www.nepmesepont.hu • www.bujtorfilmfesztival.hu

Alapító-főszerkesztő: Kiss László

Főszerkesztő: dr. Lutter Imre
Felelős szerkesztő: Riersch Tamás
Lapmenedzser: Takács Bence
Versszerkesztő: dr. Turczi István
Olvasószerkesztő-korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Tördelő: Takács Tamás

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 2000 Ft
Postai előfizetőknek: 1500 Ft
A Magyar Versmondók Egyesülete tagjainak: 1000 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók a szerkesztőség címén
és az Írók Könyvesboltjában (Budapest VI., Andrássy út 45.)

„A dolgok változnak. A vers örök.” (LI)

 Orgoványi Anikó:
Lopózz mellém

Lopózz mellém szelíden, hajnalom,

helyet adok neked az ágyamon,
gombolyítsd le rólam a fonalat,
mely a magányhálóban rám ragadt,
testem tiéd, de lelkem nem adom,
az kölcsönkapo tt égi jutalom.

Mennyit ér egy mozdulat, hogyha nincs,

hiányból kovácsolt kényszerbilincs,
fojtó gúzsba kötő kegyetlen perc,
ha senki nem ölel, s te sem ölelsz,
egyedüllétből ácsolt hatalom,
ez a némán zokogó nyugalom.

Soha el ne hagyj engem, hajnalom,

ringass még lágyan szép hullámodon.
Halkan lopózva a felhők alatt,
lábujjhegyen oson hozzám a Nap,
végigsimítja forró homlokom,
s lassan-lassan megvilágosodom.

2010. december 29.

Lopózz mellém