Bottyán Katalin

Terepnapló, élettörténet, regényfolyam? Talán inkább világlátás, én-konstrukció

Gondolatok Carlos Castaneda műveiről

Dolgozat Fenyő D. Mario professzor órájának teljesítéséhez

Absztrakt

Carlos Castaneda az antropológia tudományának mindenki által ismert, de már-már vitatásra

is alig méltatott figurája: a tudományban közkeletű vélekedés szerint művei legalábbis erősen

viselik a szerző fantáziájának nyomait, ha nem hamisítványok. A magam részéről ebben a

dolgozatban nem mérlegelném a leírtak igazságtartalmát, hanem elsősorban úgy viszonyulok

hozzá, mint bármely, a terepen gyűjtött narratív interjú, napló szövegéhez: azaz, úgy kezelem,

mint az identitás hordozóját, én-konstrukciót.

A dolgozatban a következő dimenziókat fogom érinteni:

Elsőként összegzem Castaneda személyiségének ellentmondásos antropológus-varázsló

tulajdonságait, azaz énképét, tanítójához és tanítvány-társaihoz való viszonyát.

Két könyv: a Don Juan tanításai és A másik világ kapujában foglalkozik Castaneda

terepmunkájának a jobboldali tudomás, azaz a hétköznapi tudat állapotában szerzett

tapasztalataival. Ezekben tanítványságának azt a részét követhetjük nyomon, ami

mindannyiunk számára érthető: a résztvevő megfigyelést végző antropológushallgató

kulturális sokkját, és törekvéseit ennek legyőzésére: kérdezés, jegyzetelés, feldolgozás, újra

kérdezés, és egy logikus megismerési rendszer felépítésére való törekvés. Nyomon

követhetjük, amint minduntalan beleütközik ennek a határaiba: az „adatközlő” visszanéz:

egyáltalán nem kíváncsi Castaneda nyugati kultúrájára, sem arra, hogy mit gondol, inkább

mulatságosnak tartja törekvéseit, viszont („energetikai” lehetőségei miatt fantáziát lát benne,

ezért tanítja. A két cél közös kulcsszava a tanítás illetve beavatás, fölényben itt azonban

egyértelműen Don Juan van. Kiderül, hogy a tudományos szakkifejezések használhatatlanok,

legalábbis az antropológiaiak: a varázslók tudománya olyan, teljes körű gyakorlati világrend,

amit napjainkban talán a természet-és társadalomtudományok összesen tudnának felmutatni.

Ennek a tudománynak a birtoklása részben kulturális (a tolték látók új ágának hagyománya),

részben nagyon is személyes lehetőségektől függ. Az eleve elrendelés, azaz kiválasztottság és

a személyes küzdelem közös eredménye a beavatás1. Az ehhez szükséges megváltozott tudati

állapot azaz nem szokványos valóság eléréshez kezdetben a „varázsfüvek” azaz különböző

pszichotróp növények (pejot (Mescalito lophophora williamsii), csattanó maszlag (datura

inoxia) és egy psilocybe nemzetségbe tartozó gombaféle hatását használták.

Második olvasatban folytatódik a kettősség: rekonstruálom a varázslók általa megalkotott

világát, itt térek ki a kifejezések magyarázatára, az alkalmazott eljárásoknak és ezek

eredményének leírására, valamint folytatom a többi varázsló bemutatását.

Harmadjára szeretném összefoglalni Castaneda munkásságának eredményét illetve

következményeit: az általa megalkotott világba vezető, mások számára létrehozott utat:

könyveit, a tensegrityt (mozgásművészet), a Castaneda-követő tanítványokat, csoportokat, és

legvégül a különböző, róla alkotott véleményeket.

A kitekintésben még szeretnék néhány párhuzamot vonni néhány újkeletű ezoterikus

mozgalom, például a XX. századi gnosztikus kereszténység és Castaneda mondanivalója

között, mivel tudomásom szerint olvasótáboruk jelentős részben fedi egymást.

Azért választom a bemutatásnak ezt a módját, mert az a benyomásom, hogy a vizsgált

jelenség így, ebben a sorrendben konstruálódott: azaz, az eredmény szempontjából kevésbé

1
A leendő sámán kiválasztottságát eldöntő tulajdonságok: fölös csont, ujj, fog, (Szibéria), látomás (Észak-
Amerika), a látó által felismerhető energetikai alakzat (Mexikó).A jelöltet kiképzése után minden esetben
próbának vetik alá, ezután lesz sámán.
számít, hogy Castaneda olvasatához képest milyen valójában a mexikói indián sámánok, vagy

a tolték varázslók világa, a kérdés az, hogy miként és hogyan tudott az ő verziója kulturális

ténnyé válni.