versmondó

XXVII. ÉVFOLYAM  2019. TÉL

 KISS LÁSZLÓ
a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
1947–2019

Csomagoljunk egy résnyi fény

legyünk útra készen élétől
mielőtt minden megsebzett remény
eltörik egészen mert valami
hisz oly kevés végérvényes rend kell
mit vinni kell ha nagy útra
egy „megérte” készül már az ember
egy „hinni kell” tudván
egy szerelemtől hogy akkor sem néz
fényes pillanat hátra
a sárba süppedt ha nevét valaki
kő alatt még egyszer elkiáltja
a sötétben
(Szabó Éva: Indulás előtt)

Köszönjük, Laci, hogy beszélni tanítottad versben az emberiséget!

A Versmondó következő számában

Kiss Lászlóra emlékezünk.
versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja

 TARTALOM
GYÁSZJELENTÉS Jacsó Pál
Piacon���������������������������������������������������������������������59
A Magyar Teátrumi Társaság levele���������������������������3 Negyed évszázad versmondás�����������������������������������61
Kiss László
Nekrológ���������������������������������������������������������������������4 A titok���������������������������������������������������������������������63
Hajvert Ákos
Két vízválasztó�������������������������������������������������������64
TANULMÁNY
Tóth Anita
A versmondás bűvkörében�������������������������������������66
Szász-Kolumbán Olga Orovec Krisztina
„Szégyen a vers, ha nem igaz”���������������������������������8 A játékokról������������������������������������������������������������67
Bagossy László Zakinszky-Toma Viktória
„Én, fájdalomherceg”���������������������������������������������17 Hogy megmutassuk a világnak!�����������������������������67
Juhász Gyula Elor Emina
Fejfámra...��������������������������������������������������������������19 Egyszer volt, hol nem volt…����������������������������������68
Karinthy Gábor Elor Rózsa
Tengerfenéken véled…������������������������������������������19 Gyere velem!����������������������������������������������������������69
Karinthy Gábor Tóth Péter Lóránt
A szőke lány�����������������������������������������������������������19 A lélek útja�������������������������������������������������������������70
Novák Imre Góli Kornélia
Akit a kreativitása vezérel��������������������������������������20 Nem volt könnyű����������������������������������������������������70
Krizsán Szilvia
Szkárosi Endre
Varázslónak születni kell����������������������������������������71
Közigazgatási dal 4/4-ben��������������������������������������23
(Kétnyelvű költemény)�������������������������������������������24 KÖNYVEKRŐL
MŰHELY Novák Imre
Meditatív történetek�����������������������������������������������74
Tóth Zsuzsanna Klotz Mária
Elmélkedés egy gyertyagyújtás kapcsán����������������25 Impressziók������������������������������������������������������������74
Bella István Tüzes nyelv������������������������������������������������������������75
József Attila �����������������������������������������������������������25 Gutai István
Nagy László Metszéspontok��������������������������������������������������������76
Az örök hiány köszörűjén��������������������������������������29
Tverdota György VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK
„S majd összeszedi a halott, ki élt, ki dajkált énekel-
Kaleidoszkóp VersFesztivál 2019�����������������������������78
ve.” ������������������������������������������������������������������������30
Díjzápor a IV. Nemzeti VERSenyen������������������������81
József Attila
Kiss László
Majd�����������������������������������������������������������������������30 „Örök pódiumon”���������������������������������������������������83
Bakó Endre Váci Mihály
„Utazás” Csokonai koponyája körül����������������������32 Valami nincs sehol��������������������������������������������������84
I. Országos Pilinszky János
BEMUTATJUK versmondó verseny�������������������������������������������������86
Pilinszky János
Novák Imre Egy szenvedély margójára�������������������������������������86
Desolatio Esztergom-Szamárhegyen ���������������������37 Dudás Kálmán nemzeti vers-
Babits Mihály és prózamondó találkozó����������������������������������������88
Holt próféta a hegyen���������������������������������������������42 Dudás Kálmán
Udvarhelyi András Hegyesi tél��������������������������������������������������������������89
„A költészet nekem egyszerre szenvedély, Arcok üveg mögött���������������������������������������������������90
Felhívás������������������������������������������������������������������92
hivatás, munka és hobbi”���������������������������������������46
Schiller, Friedrich
KÖSZÖNTŐK
Az örömhöz������������������������������������������������������������53
Sorok között Lutter Imrével��������������������������������������56 „Ki viszi át a Szerelmet” díjasok 2019-ben�����������95

JUBILEUM KÉPÍRÓ

20 éves az Északkelet-magyarországi Regionális Jász Attila

Versmondó Egyesület��������������������������������������������58 A molnárpali. Avagy levél a teremtőnek����������������99
 GYÁSZJELENTÉS

versmondó 3
NEKROLÓG

NEKROLÓG

Elhunyt Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke,

a Versmondó folyóirat alapító főszerkesztője.

A Magyar Versmondók Egyesülete

megrendülten, kimondhatatlan fáj-
dalommal tudatja, hogy az egyesü-
let alapítóelnöke, Kiss László – a
versmondás és az amatőr színjátszás
egyik legjelesebb jelenkori képviselő-
je, az amatőr művészeti élet egyik
dzsinnje – 72 éves korában, tragikus
hirtelenséggel elhunyt. Több szakmai
és társadalmi szervezet vezetőjeként
elvitathatatlan érdemeket szerzett az
amatőr művészeti ágak kibontako-
zásában, a hazai és Kárpát-medencei
tehetségkutatásban és tehetséggondo-
zásban.

A Radnóti-, Csokonai- és Bessenyei-díjjal kitüntetett közművelődési és kulturális szakértő,

rendező, szerkesztő alapítója volt a Magyar Versmondók Egyesületének, a Magyar Szín-Já-
tékos Szövetségnek, az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek, életre hívója és kuratóriumi
elnöke a Latinovits Emlékmű Alapítványnak, és főszerkesztője a Versmondó című, negyed-
évente megjelenő szakmai folyóiratnak.

Nevéhez fűződik:
a Neszmélyi Vershajó és elődje,
a balatonszemesi és a bajai versmondó táborok létrehozása,
az általános iskolások legnagyobb – a Regösök húrján elnevezésű – vers- és prózamondó
versenyének gondozása, szervezése,
számos diák- és amatőr színjátszó találkozó megálmodása és fejlesztése,
a Bujtor István Filmfesztivál elindítása,
a Latinovits versmondó találkozó megalapítása és szervezése,
a Kaleidoszkóp VersFesztivál elnevezése,
a Ki viszi át a Szerelmet díj megalapítása.

Megannyi versenyen helyet foglalt a szakmai zsűriben: a Nemzeti Színházzal közös Nemzeti
VERSenyen, a József Attila országos vers-, prózamondó és verséneklő versenyen, a Radnóti
Miklós versmondó versenyen, a Moson Megye Színjátszó Találkozón, az adácsi Országos
Falusi Színjátszó Találkozón, a Feszt Festen, és a Helikonon is. Az elmúlt években a Magyar
Versmondók Egyesülete révén tevékenyen bekapcsolódott olyan európai uniós oktatási és

4 versmondó
 NEKROLÓG

közművelődési projektekbe, mint a hazai és határon túli testvériskolai programok, az egész

életen át tartó tanulás lehetőségeinek kistérségi megteremtése, vagy a színházi nevelés pilot
programjai. Továbbá segített hét megyei, illetve regionális NépmesePont létrehozásában.
Innovatív, modern, de tradíciótisztelő szakember volt.

2018-ban Gyémánttengelyen címmel jelent meg élet-

rajzi kötete, amelyben a vele és róla készült interjúkat,
portrékat, elemző írásokat olvashatjuk. „Szerelmet,
életet, egzisztenciát köszönhetek a versnek”– vallotta.
A könyvben róla írt előszóban olvasható, hogy a kötet
pontos képet ad Kiss Lászlóról, viszont a vele készülő
interjúk, illetve az általa írt tanulmányok, beszédek, szó-
noklatok révén maga a kultúra, az amatőr művészetek,
a közművelődés és a civil társadalom korszakonként, s
még azokon belül is időszakonként változó helyzetéről
is pontos képet kaphatunk. Hiszen az amatőr mozgal-
mak, a közművelődés egyik előre mozdítója, tevőleges
és fáradhatatlanul hatékony szereplője volt. Beleértve a
színjátékosok, a táncházmozgalom, a versmondás mű-
fajának képviseletét, a civil társadalom, a népművészet,
a néptánc, a tárgyalkotó népművészet, a bábok művé-
szetét és a költészetet is.

Kiss László 1947. június 5-én született Budapesten,

nehéz sorsú családban. 1976-ban népművelés–könyv-
tár szakképesítést szerzett, 1977-ben főiskolai kie-
gészítő államvizsgát tett, majd 1981-ben az ELTE
Bölcsészettudományi Karának népművelés szakán
végzett. Az amatőr színjátszás szervezésével, s ren-
dezéssel már a hatvanas években foglalkozott. 1964-
től három éven át a Danuvia Központi Szerszámgép-
gyárban, majd 1971-ig a VBKM Kaposvári Gyárában
dolgozott népművelőként. Amatőrszínjátszó-rendezői
képesítését ekkor szerezte meg, s ezt követően öt éven
át a Kaposvári Megyei Művelődési Központ előadója,
majd a Kaposvári Városi Tanács csoportvezetője volt.

1978-ban költözött a fővárosba, miután megismerte

három éve elhunyt feleségét, az ugyancsak a közmű-
velődésben tevékenykedő Kiss Mariannát, aki a pest-
szentlőrinci Kondor Béla Közösségi Ház igazgatója
volt. Kiss László a Pataky Művelődési Központban
dolgozott előadóként, majd Józsefváros művelődési 17 évesen a Római-parton,
osztályának csoportvezetője, 1982-től a Művelődési a Danuvia csónakház teraszán

versmondó 5
NEKROLÓG

Minisztérium főelőadója lett. 1988-tól 1993-ig az Országos Kisipari Szövetkezet önálló

osztályvezetője, majd tizenhét éven át a Kulturális Minisztérium vezető főtanácsosa volt.
Nyugdíjas éveiben, 2010-től a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
munkatársaként dolgozott.

Laci 1979-ben a zacskókiállításon Kiss Marianna 31 évesen,

házasságkötésük évében (1984)

Munkájáért 1974-ben és 1986-ban Miniszteri Dicséretben részesült, 2000-ben Radnóti-díj-

jal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Honvédelemért érdemérmet, és a Magyar Kultúra Lo-
vagjává avatták, majd 2005-ben Bessenyei György-díjjal, 2009-ben pedig Csokonai-díjjal
tüntették ki.

Komoly szakmai tanulmányokat jelentetett meg az amatőr művészeti csoportok helyzeté-

ről, a szövetkezeti mozgalom közművelődési tevékenységéről és szerepéről, az amatőrség
fogalmáról, definiálásáról, az amatőr művészetek szerepéről a főváros közművelődésében,
valamint az amatőr versmondásról.

Nemrég született meg kis unokája, aki új lendületet adott a mindennapjaiban. Fia, Kiss Ger-
gely és családja Berlinben él.

Laci 2019-ben a Bujtor István A Nemzeti Színház színpadán

Filmfesztiválon a Nemzeti VERSenyen (2019)

6 versmondó
 NEKROLÓG

„Az első szót a föld mondja ki.

Az anyaföld, de aztán a dermedt
tél térdei, limlomjai
közül beszélni kezd a gyermek.”
Bella István költőnek, a Magyar Versmondók Egyesülete egykori tiszteletbeli elnökének
A vers születése című költeménye ezt követően még hét versszakon át úgy halad, ahogy
megtanul az ember, az emberiség beszélni. És a költő gondolatmenetéhez hasonlóan Kiss
Lászlóval létrejött az amatőr művészetek bölcsője, s a benne cseperedő gyermek dadogása
kerek beszéddé változott, amely nem kertel, s amely visszagurul, ha kell, egy előző korba,
vagy előregördül egy következő társművészeti ágba, Kiss László létezésének egy szakaszá-
ba, ami sokak művészi létét határozza meg.

B. Gelencsér Katalin dr., az ELTE BTK-PTK nyugalmazott egyetemi docense írta róla:
„Kiss László szellemi életünk egyik önkéntes, hatékony dzsinnje, kinek varázslatai nyomán
érzékenyebb, értelmesebb, szebb, jobb és igazabb lesz közösségi létünk, mélyebbé válnak
kapcsolataink; versmondói, lapjai nyomán feltöltődik szívünk az együttes öröm nemes érté-
keivel, tágulnak horizontjaink, közösségibbé, szolidárisabbá válnak elképzeléseink. Minő-
ségérzékeny, született társaslény, örök elégedetlen, aki csak közösségben tud élni, virulni,
alkotni, még evezni is; örökifjú csapatalkotó, alkotásvezérelt mágnesember; természet-, de
leginkább különösen vízbarát; humánumát jóra törekvés jellemzi, kapcsolati tőkéje gazdag:
a szellemi elittől a pici falvak fiatal előadói és a szépkorú, néha sokszoknyás versmondó
asszonyokig. Mindet ismeri, számon tartja, buzdítja, s szeretettel veszi körül őket. Gyermeki
örömmel képes csodálkozni, minden jó ügyet segíteni, empatikusan kezelni.”

A www.vers.hu oldalon megnézhető egy hosszabb lélegzetvételű interjú Kiss Lászlóval.

Elnökét a Magyar Versmondók Egyesülete saját halottjának tekinti, végső nyugalomba he-
lyezéséről a családdal közösen intézkedik. Búcsúszertartása nyilvános lesz, annak időpont-
járól és helyszínéről az egyesület honlapján, a www.vers.hu oldalon tájékoztatja a közvéle-
ményt.

Lutter Imre

A nekrológ megjelent a Magyar Versmondók Egyesületének honlapján

2019. december 29-én.

versmondó 7
TANULMÁNY

Szász-Kolumbán Olga
„SZÉGYEN A VERS, HA NEM IGAZ”
(Emeletek avagy a láz enciklopédiája)

1967 Szilágyi legtermékenyebb esztendeje. A Garabonciás mellett újabb lírai kötettel

jelentkezik (Emeletek avagy a láz enciklopédiája). Az ismert szavakból álló cím közérthető,
de értelmezésében folyamatosan árnyalható. Az „Emelet” nemcsak a földszintnél maga-
sabban, egy szinten levő helyiségek sora, nem egy földtörténeti korszak valamely rétege;
a „láz” nemcsak a test rendellenesen magas hőmérséklete, nemcsak betegség és izgalom
jelzése, hanem ennél több is. A cím alapjelentése gazdagodik, és szimbólummá válik a kötet
felvezetésétől a befejezésig.

8 versmondó
 TANULMÁNY

A tengely jobb és bal oldalán szimmetrikusan áll 14-14 szövegegység. Ezek hagyomá-
nyos strófákból, valamint szabad és prózaversből építettek.

Kétsoros: Tercina:
„Végig Világ utca hosszán „Madonna, ó, madonnám,
tessék befáradni hozzám!” e szöghajú, szűz esten
(maszek ballada) szíved szívemre vonnám,”
(don quijote szerenádja)
Négysoros:
„Szégyen a szó, ha nem vigasz,
szégyen a vers, ha nem igaz;
igaz vagyok s szégyentelen,
akárcsak a történelem.”
(harminckét sor a boldogságról)

Szabadversre példa az Utóhang:

„Akkor eljött hozzám, s megkérdezte:
− Mi van a szemeddel?
− Nagyanyám mézzel kenegette, mézzé válj, hogy lássalak.
− Tudod, hogy nem tehetem, Nevenincs nem méz: Nevenincs:
Nevenincs.”

Az a tény, hogy a felvezető szöveget címtelenül kezdi, és utána a többit zárójelbe helye-
zi, igazolja, hogy egyetlen versfolyamként is felfogható a könyv. Mindegyik rész önálló, de
láncszerűen kapcsolódó is a többihez.
Szőcs István írta közvetlenül a könyv megjelenése után: „E kis kötetnek nincs tartalom-
jegyzéke. Ez a körülmény, s a másik is, hogy a kötetben sok versnek címe sincs, csak vo-
nalkák választják el egymástól, s ahol akad cím is, az meg zárójelben van. (…). Úgy tűnik,
hogy a szerző ezzel akarja érzékeltetni, hogy az egyes versnek, a külön költeménynek már
nincs önmagában »vett hatásköre«, eszmei, esztétikai önállósága, hanem általában van a
vers, ami végeérhetetlen.”
Cseke Gyimesi Éva szerint az Emeletekre „inkább illik a költemény-montázs elnevezés,
mint a ciklus, ugyanis sokkal szorosabb eszmei és formai összefüggés van darabjai között,
mint általában a versciklusban. Legnyilvánvalóbban az indokolja ezt az elnevezést, hogy a
montázs különféle műfajú és stílusú egységei, egy nagyjából epikus menetű, a poéma esz-
mei rétegeit is összegző szabad versbe ágyazódnak.”

Az eddigiek alapján több műfajkategóriába besorolható a kötet:

− óriásköltemény,
− versciklus,
− vers-montázs,
− versfolyam,
− poéma.

versmondó 9
TANULMÁNY

Ezen belül elkülöníthető:

− a kötött formájú dalszerű természetlíra,

− a jambusban írt gondolati költemény,
− a népies vers,
− a travesztia és a paródia.

Ezek egyvelegéből egy sajátosat alkot a költő, amelyre polifonikus hangszerelés és szub-
jektivitás jellemző. Egyetemes és magyar hagyományokat ötvöz benne, megújít és megújul,
kísérletezik a kötetben. A kapocsszövegek nemcsak malterként működnek, nemcsak össze-
kötik a széttartónak tűnő textust, hanem megteremtik a kohéziót a mű címe és a többi egység
között, mellette erősítik a tématartást. Következetesen hangsúlyozzák az alkotás tartalmi
csapásvonalát (emeletek, láz, idő- és térvilág, lét-halál, szkepszis, költészet, természet, tech-
nika-tudomány).
A sajátosan címzett (zárójelbe tett) versek tartalmazzák az előbbi bekezdésben felsorolt
témákat kiegészítve a szerelem, betegség, zene, Mária, Don Quijote, boldogság, én-világ
fogalomkörével. Szilágyi az „önmaga építés” szigorával hordja egymásra ezeket költői pá-
lyájának addigi eredményeként.
Az Emeletekben a lét emberi, társadalmi, politikai, erkölcsi, kulturális kapcsolatainak
lényegi vetületeire összpontosít alkotói szelektáló szigorral.
Már a Garabonciás tanúskodott a szerző rendkívüli idő- és térteremtő képességéről. Az
Emeletek úgy realizálja ezt az enciklopédikus tudást, hogy felmutatja szubjektív, ugyanak-
kor egyetemes történelmi élményét. Többszörösen egymásra csurgatja az idősíkokat, bemu-
tatja a geológiai, a historikus és az egyéni idő folyását már a felvezető sorokban. A prehisto-
rikus korok a jelennel perlekednek. Az idődimenziót tükröző szöveget az emelet-motívumot
felvezetők és folytatók zárják közre. Ezek a földszinttől az egekig horizontális meg verti-
kális tér- és időmetszetek darabjai. Jelentésük többsíkú. Biztosítják a „szimultán-érzelem”
és „gondolat-közlés” lehetőségét a mikro- és makrolét értelmezésében egy újszerű és mégis
ismert összefüggésben. Előtérbe helyezik az önvizsgáló személyiség létélményét. Végül le-
vonják a következtetést: „A földszint egyszerű és tekintélytelen.”
A mű tételmondatát a kötetben a lírikus többször megismételi, ezzel is hangsúlyozza
lényeges közlő funkcióját.
A kétségekkel terhes emberi létben állandó a konkrét és az elvont menekülés. A költő
menedéket keres és talál a természetben. Ezt tükrözi a tavasz, nyár, ősz, tél (négy szonett)
évszakmotívuma. Ehhez társul vigaszként a zene (In memoriam Antonii Vivaldi). Ebben a
szövegkörnyezetben jelen van a megszelídített halál is: „Kitalálta a halált, / széppé tette,
hogy ne lássam, / s hogy ne sírjak, könnyeimet / gyönggyé fakasztotta.”
A természet és a zene együttesen teszi elfogadhatóvá a születés és a halál, a kezdet és a
vég örök jelenét, miközben a szövegegészben a historikus idő a jelennel keveredik:
„Altamirai rajzokkal tarkák a falak, de / (...) nekibuzdul a röpgép, nekiront / (…) és akkor,
/ akkor, / akkor öl, mikor a legjátékosabb.”

10 versmondó
 TANULMÁNY

A szövegrész képei Babitsra is visszautalnak. A „szörnyű Malom” szimbóluma az örök

rombolás képét idézte 1916-ban. A pusztuló világot mutatja be a Szilágyi-vers is:

„magam sem hallva a nagy Malom „őrölj, malom, őrölj,

zugásán át, dalomnak izét őrölj, malom, őrölj”
(…) (Szilágyi Domokos)
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
(…)
mert rejtek élet száz szele, március
friss vér izgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat (...)”
(Babits Mihály: Húsvét előtt)

A mindennapokban gabonát őrlő békés és hasznos malom az idézetekben a rontás és a

tehetetlenség jelképének tükre. A végtelen könyörgés („imamalom”) mellett a ráolvasások
hiedelemvilágát is felvillantja: „lúdbél-kanyargós, kacsabél-kanyargós patakocska / arany-
szőrű lovamat, aranyszőrű lovamat szilánk ütte, / vitte, vitte, patakocska, patakocska”.
A szöveg a lírai én XX. századi léte mellé rendeli az emelet, az élet és a halál témáját,
kiegészítve a repülőgép almotívumával: „nem szédülök / nem szédülök kétezer méteren, / a
repülőben, / szédülök egy / két méter mély sír előtt - - -”
Az (őrültek) egyszerre evokálja Petőfit (Az őrült), Aranyt (Híd-avatás) és József Attilát
(Ős-patkány terjeszt kórt).
Az őrült egészségesebb a szövegben, mint a többi ember. A szájából elhangzott beteges
ítélet keserű igazságként akad fenn a történelem szúnyoghálóján: „De mit kacagok, mint a
bolond? / Hisz sírnom kellene, / Siratni, hogy oly gonosz a világ.” (Petőfi: Az őrült); „Nagy
zajjal egy dúlt férfi váza / Csörtet fel és vigyorogva mond: / »Enyém a hadvezéri pálca, /
Mely megveré Napóleont!«” (Arany: Hídavatás); „Mit akartok? őrült bagázs! / hisz ez a
világ semmitek! / vagy ha anyátok: mostoha!” (Szilágyi: [(őrültek)]
Az Arany-balladában öngyilkos típusok vonulnak fel, köztük „bolondok”, akik sejtik
sorsukban az életút drámai fordulatait, azokat a körülményeket, amelyek őrültekké tették.
József Attilát duplán is megidézi. Először az öngyilkosság ténye és részletező képei utalnak
a tudathasadásos korra („síneken kúszik egy halott, / ruhája térkép, sebeiből / szivárognak
a csillagok”). Másodszor a költői feladatvállalás tartalmi szinonimája idézi az analógiát
József Attila és Szilágyi Domokos versében.

„…hol kínok ragyognak, „vonítok én is teveled

a költő hasztalan vonít”… a csillogó egek alatt”
(József Attila) (Szilágyi Domokos)

A negatív hangulatélményt fokozza a sejtelmesnek és könyörtelennek bemutatott halál,

mely ismétlődő motívumként van jelen a kötetben, de innen visszanézve a költő egész ad-
digi munkásságában is. Az Emeletekben az elmúlás ártatlan gyermekmondókával párosított:
„óceánok fölött halálok titka, titkok halála s titkos / halál suhan / fagyból épít házat a csi-

versmondó 11
TANULMÁNY

gabiga, fagyból házat, fagyból házat, / csigabiga gyere ki / csigabiga jere ki / csonttörősdit
játszani.”
A folytatásban (táncszó) a székely-magyar nyelvjárásban fogalmaz: „Ugorjsza, Marcsa, /
árokpart bogáncsa, / járd ki, de járd ki! / szoknyádat tartsa, / föl-le ne rántsa / forgószél, akárki!”
A Marcsák, Marik, Máriskók életszagú példázata a magyar művelődéstörténet Mária
kultuszát követve a „megszentségtelenített” világ „szentté avatásának” paradox tükre is:
„Csapkod a pendely, / szárnya nőtt, /hoppon hagy zsindely / háztetőt, / istállót hat ökör,
/ hombárt gabona, / markot az ökör, / boszorkát babona, / tudóst a tudomány, / koldust ado-
mány, / fináncot a dohány, / holtat koporsó, / vizet a harcsa – / s itt hagy utolsó / ingem! / Te
pedig, Marcsa, / Mária, / engem.”
Mária tisztaságához csak a magasság igénye társítható, de csakhamar kiderül erről is,
hogy illúzió, hogy hazugság: „lépcsők, lépcsők, / műmárványból, mint a műmárvány szob-
rok, / csak a levegő az igazi”.
A hamis értékekhez a halál megrendíthetetlen igazsága párosul: „Huss, halál, huss, huss,
/ műtőlámpa vakítson, / sziké szíven szúrjon.”
Sámánisztikus, mágikus ráolvasással szól, de XX. századi jelenléttel: „Erős-pörös torok-
gyíkja, békalevelegje / nyakfoga, disznószakája, kelevénye oszoljon, romoljon / Istennek
kegyelméből, Boldog Anya parancsolatjával.”
Szókincsét több nyelvi rétegből válogatja, többek között az orvosi szaknyelvből (műtő-
lámpa, sziké). Mindez sugallja a következtetést: az egyéni végesség időbeli kitolása vagy
elkerülése a vertikális időben a horizontális tájon mindig csak a próbálkozás, a kísérletezés
szintjén rekedt meg, és maradt torzó a sámánizmustól napjainkig. A népi nyelv erejével
kíséreli meg támogatni a társtalan költői szót: „fékomadta, teremtette, kutyafája, / azt az ez-
meg-azzát, / betyár jó reggelét a betyárnak, / ponciusát, pilátussát, krédóját.”
Az alliteráció-halmozásokkal megfűszerezett mondatok az ifjonti tiszta törekvések hor-
dozói: „igéket ígértünk magunknak gyerekek, / feszítnek, fájnak a születetlen szavak, / s az
éjszakába szemek fogalmaznak fényeket…” A valamikori hit káprázattá minősül, a zene is
az optimizmus agóniájának meghosszabbítója csupán. Ezek után természetes az önmeg-
szólításnak minősíthető sorhalmaz szkepszise: „Te hülye, / Honnan vetted, / hogy a világ
jobb?” Az akkori jelenben egy lelki beteg kor tehetetlensége áll egy fizikailag és pszichésen
rokkanni készülő költő világában: „s a semmiből a fájdalom / üzenget, kése torkomon, / s
tán hörgök és tán kornyikálok / a keserű, a vad, / a kenyérhéjnyi ég alatt”. (betegen)
Arany János 1850. március 19-én így írta meg a közelmúlt eseményeinek és a keserű
realitásnak ellentmondásosságát, eszményeinek romba dőlését: „Ah látni véltük sírjainkon
/ A visszafénylő hírt-nevet: / Hazát és népet álmodánk, mely / Örökre él s megemleget.”
Szilágyi is dalra fakad kiábrándultságában, de csak álszerenádra futja. Ez a mű a (don quijo-
te szerenádja). Értékes gondolatokat fogalmazott meg a versről Cseke Gyimesi Éva, Szőcs
István és K. Jakab Antal. Íme néhány megállapításuk:

− Rímeiben nem szavakat, korokat rímeltet:

„– a sárga hold ma sárlik, / nézik – be delikát / Erzsik, Birik s a Sárik / s a szőke
Erikák, / kik a gyanútlan rittert / kacagva verik át / – a másvilágra;”
− A költemény strófái terzinák. 10-11 szótagú sorok helyett 6-7 szótagosak, tehát
csonkák.

12 versmondó
 TANULMÁNY

− A szavakból váratlan megfeleléseket fűz mondattá, ezzel teremti meg a vers

alaptónusát. Keveri benne a vulgárist, a választékost, a bufonisztikust, az elégikust,
az ironikust, a groteszket, de mindig hangsúlyos marad a kétely. Ennyi kétség után
tör fel belőle a keserű kérdéssor: „Boldog jövő! – gondoltatok- / e már, feleim arra,
hogy / mit is jelenthet, mit jelent ez? – / (…) Ide hát, aki volt már boldog! / hadd lám:
mennyi ideig tartott? / egy órát? egy napot? hetet? / kibírt-e ugyan éveket?” Mindezek
ismeretében egy jobb jövő reményében: „átmenetnek” minősíti a jelent: „Mielőtt /
felhúznók hát azt a jövőt, / hagyjunk egy csöpp időt, gyarlók, mi / amely alatt meg
tudjuk szokni, / edző-kúrát, átmenetet – / bizony, edződni, emberek, / edződnünk kell
még ehhez is!”
− A címszereplő (Don Quijote) tények és fogalmak szimultán és paradox világával
kerül kapcsolatba, amely a kételyt is rendszerré szublimálja, de rámutat arra is, hogy
az igazság bonyolult. A hősválasztás „status symbolum” értékű, mert Don Quijote
esetlensége egy elvetélt kor szégyene.
A lovag útja térben és időben meghosszabbodik. Hasonlít Cervantes hősére, de el is üt
tőle, a modern pszichológia és a korháttér bemutatója lesz a reális és irreális talaján. A konk-
rét történésben támogatásra szoruló lovag a gyengék, a védtelenek, a nők felkarolására siet.
Ezzel az örök idillizmus példájává nő.
A (don quijote végrendelete) egy áltestamentum. Alfabetikus sorrendben álhalandzsa
szavakat hagy ránk a spanyol lovag párhuzamos oszlopba helyezve az abált szalonnától a
zsizsikig, az akadémiától a zsuzsuig. A szövegként funkcionáló szavakból a sznobizmus és a
tudomány örök harcának jelképei csapódnak szellemi létállapotunkba. Az ezt követő kapocs
a lovag jeltelen sírján álló fejfa jelképes üzenetét továbbítja:
„... ÉS A MI KEZÜNKNEK MUNKÁJÁT TEDD ÁLLANDÓVÁ NÉKÜNK, ÉS A MI
KEZÜNKNEK MUNKÁJÁT TEDD ÁLLANDÓVÁ!”
Tehát a világot már nem élni, nem hinni, csak „kibírni” kell: „Emeletről emeletre bukdácsol
az ember, s megpihen egy-egy lépcsőfordulón; Sóhaja vers, / indulata magasság; sóhaja
mélység, indulata költemény (…) / Szégyen a szó, ha nem vigasz, / szégyen a vers, ha nem
igaz; / igaz vagyok s szégyentelen, / akárcsak a történelem.” (Az utolsó négy sor Páll Lajos
festő-költő versének átköltése – Kántor Lajos megállapítása szerint.)
Szilágyi egyszerre cáfolja és igazolja a költészet szükségszerűségét: „Erre találjatok írt,
csodaírt ó, doktorok! / erre szavakat, költők! / szillogizmust erre, elmék!”
A félelem, a halál a líra fölöslegessége mellé társítja a vigaszét, ezért terel versbe „min-
dent, ami jó”. Ezért kutatott fel „mindent, mindent, ami használ, / (…) amit el sohasem
felejthet az ember / hogy ha szilárdítani szeretné magát”.
Hogy hitelesebb legyen, költőtársakra hivatkozik: „Ez volna, Yeats mester?” Szól az
egyetemes emlékezet nevében is: „Bepörölni a létet az elmúlásért / (...) hogy el ne fakuljon,
de azért – de azért, ne fájjon az emlék! / (...) Hogy a fájdalom is csak energiaforrás / ó - soha
más ne legyen!” Ennyi kín után univerzális siratót teremtett: „Gyermököm, édes, / ó, aki
voltál. / Ó, mire éltél, / ó, mire holtál, / Gyermököm, édes, / ó, aki voltál.”
Végül levonja a következtetést. A lírikus és Don Quijote konklúziója egybeesik: „Vagy
engem találtak ki rosszul, vagy a világot. – Uram, itt valami bökkenő van.”
Vendégszövegként jelen van Shakespeare Hamletjének töredéke is. Nem véletlen az, hogy mit
integrál a költő a királydrámából: „To die – to sleep! – perchance to dream – / oh there’ s the rub!”

versmondó 13
TANULMÁNY

A régi nyelvet („hasnak szertelen menése”) megtöri olyan elemekkel, amelyek átívelnek
az időkorláton (ragály, baj, veszettség, tyúktetű, leukémia, demencia, trichinella, gonorrhea
stb.). Pandora keltette remény nem gyógyítja a bajokat többé: „mi ehhez Pandora szelen-
céje!” „Heroikus hite” fájdalomból építkezik: „Vékonyka tavasz. Még diderget. / Fagyos
ujjaim közt kipergett / telek – megannyi ocsú-évszak – / lábamnál hevernek. / (…) fohász-
kodik, / maradandóbb tavaszokig / szava hogy jutna végre el; / viselhesse – viselni kell – / a
rászabott bőr-, gond-, ideg - / gúnyát – – /s hogy végre értse meg / aszú szavát jobbik felének
/ – az újulást, az örök érvet – / e meggyötört, / e Janus-arcú Föld.”
Az (őszirózsák)-ban a korán érkezők tragédiáját fogalmazza meg: „elhervadnak a re-
megő őszirózsák”. Ezt a betétverset még 1957-ben alkotta. A (dal)-ban az ősz-tél motívum-
köre az addigi kétely ellenére is hitet hirdet a szociális mondanivaló átütéseivel: „Már a tél
villámlik / láthatatlanul. / Szótlan a világ, míg / tavaszul tanul.”
Költőtársa és barátja, Méliusz József írta róla, hogy „tekintete nem ismert falakat, hatá-
rokat. A kép határait sem. Műfaji kereteket, skatulyákat sem, hacsak nem eszközül legyőzni
őket. A szó határait sem ismeri el. De mert vannak határai a szónak, feltöri szemantikai
burkát, vagy lefejti 7x7 hangulati leplét, belepillant, szemügyre veszi szerkezetét, felbontja
hangzás-spektrumát, megforgatja ritmus-összefüggéseit. Mindez már reflex nála”, mert az ő
költészete „spekulánsok számára hozzáférhetetlen.”
A költőnek szólnia kell végig „Világ utca hosszán” új műfajban (maszek balladá)-ban.
Áloptimizmus ez már, ahol ismét helye van az iróniának: „Vagyok az utolsó maszek, / én-
nálam csillag a faszeg,” A vers címe (maszek ballada) Első tagja (maszek). Ennek egyik
jelentése: magánszektorban dolgozó, másik értelmezése: külön munkát vállaló.
Minden költő, így Szilágyi is azt teszi, hogy megírja saját külön alkotását. A Hét-
mérföldes csizma motívumrendszerének újrafeldolgozása a (maszek ballada), de más
Szilágyi-versnek is van előváltozata:

„A költő mit tehet? „S ha már itt tartunk: mit is tehet a költő?

Teleírhatja csillagokkal
a mennyboltot,
míg alusznak a csillagászok.
Teleírhatja rózsákkal a
kertet, míg alszik a május.
Ó, százegyszer is kifoghat
Teleírhatja reménységgel
a szállongó időt,
míg alusznak az emberek.”
(A költő mit tehet?, 1965)
Teleírhatja
csillagokkal a mennyboltot,
míg alusznak a csillagászok.
Teleírhatja rózsákkal a kertet,
míg alszik a május.
Teleírhatja reménységgel –
teleírhatja hajnallal az éjszakát,
míg alusznak az emberek.”
(Emeletek, 1967)

14 versmondó
 TANULMÁNY

Önmarcangoló gondolatainak keserű következtetése az, hogy a költő csak komédiás:

„örökké az maradsz te csak: bohóc!”
Önirónia, szomorkás szatíra és öngúny keverékével szemléli a szellemi vergődés értel-
metlenségét: „Bolygókra mászkálsz? – csücsülj le: elébb / tanuld meg véred összetételét,
tisztogasd végig rongy idegeid: (…) / ne reménykedj, mert a halál se más: nem befejezés,
csak abbahagyás, / s csak harc marad, mely utolsót dörög: izzó parázs koporsódon a rög.”

Kettős funkciót fogalmaz meg a 14. kapocsvers, először a költészet feladatkörét, másod-
szor a láz motívumát:

1. funkció

„Fölfele, fölfele, fölfele – mindig fölfele van.”

„Hol marad a földszint, a tejillatú!”
„Hány láb koptatta a lépcsőket, s hány fogja még
– de sietni, sietni, sietni, irgalmatlan ütemet diktál
a kérlelhetetlen üzemanyag: a láz!”

2. funkció

„Holnap már ezt az emeletet is

– nyolcadik? tizedik? huszadik?
– ha fölébe kerülök, földszintnek látom.”

Az emelet-motívumnak is van előváltozata 1966-ból: „Esténként el-meg elmondogatom,

/ amire barátom, a bölcs int: / – Hiába lakol a nyolcadikon, / fölülről nézve ez a földszint.”
A végkonklúzió egyszerre nosztalgikus és kétellyel teli: „Megyünk – kísért a bánat: örül-
jünk mert állhatatlan. / Megyünk – kísér az öröm az állhatatlan / – s észrevétlen lépdel nyo-
munkban, ami megmarad. (...) Hány láb koptatta a lépcsőket, s hány fogja még – / de sietni,
sietni, sietni, irgalmatlan ütemet diktál a kérlelhetetlen üzemanyag a láz.”
A jelképek tudatos rendszere sugallja, de meg nem nevezi a jelentéseket. Szilágyi felbo-
rult hitvilágában kapaszkodókat keres és talál. Az elveszített „értékek” helyébe kényszer-
valőröket állít. A történelmi folytonosság krízisét „átmenet”-nek címkézi. Állandó mozgás-
sal „emeletről-emeletre” való haladással „önmagán kívülre” helyezi az élet célszerűségét.
Felvállalja a kollektív túlélés lehetőségét, de a veszélyét is. („nélkülem gyártottatok
A-bombát…ekrazitot…guillotine-t”) Ennek a fokonkénti előrehaladásnak a „kérlelhetetlen
üzemanyaga” „a láz”. A tér és idő szellemi lehetőségeinek válságos metszéspontján felada-
tának tartja az „éneklést”, vagyis az írást. Tehát a múlt és a jelen tanulságai „egy jobb jövőt
kereső vággyal” ötvöződnek az Utóhangban az Emeletek avagy a láz enciklopédiája befeje-
zéseként. A Nevenincs és Nevevan ellentéteként az önmagabiztatás Don Quijote-s reménye
a lehetetlenbe kapaszkodik:

versmondó 15
TANULMÁNY

„– Ne búsulj – mondtam. Bársony szavakkal paskolgattam.

– Ciróka-maróka, buta kis Nevenincs,
Cirógatnak, marnak is, ostobának mondanak:
könnyekkel harcolsz mikrobák ellen,
s nem tudják, hogy a könnyben lizozim van.
Nevenincs azt hiszi, hogy pipaccsal legyőzheti a páncélkocsit,
s igaza van, mert a pipacs piros.”

 (A tanulmányt a 2020. nyári számban folytatjuk.)

16 versmondó
 TANULMÁNY

Bagossy László
„ÉN, FÁJDALOMHERCEG”

Meghalt Karinthy Márton! Visszaemlékezések, nekrológok tömege idézi fel alakját, el nem
feledkezve – talán még túl is hangsúlyozva – a nagy elődök (apa: Karinthy Ferenc, Cini
és nagyapa: Karinthy Frigyes, Frici) alakját. Az embernek az az érzése támad, hogy ilyen
nagyságok árnyékában vajon hogy volt ereje ennek a csendes, halk szavú embernek – Ka-
rinthy Gábornak – ilyen életmű felépítésére. 1

Abban a szerencsében volt részem, hogy mindhárom Karinthyt ismerhettem. Persze, Fri-
gyest csak a művei alapján. Már hátulgombolós kisdiákként fújtam a Tanár úr kérem-et,
Cinivel pedig a véletlen hozott össze a Dunakanyarban. Eltévedve segítséget kértem egy
arra sétáló járókelőtől, és Cini nézett be az ablakon. A levegőm elállt (már ismertem min-
den művét), alig tudtam elrebegni a bajomat. Kisregénybe illő részletességgel magyarázta
el, hogy találok el innen oda, aztán tovább… Barátságos, segítőkész tájékoztatása, meleg
tekintete beleégett a retinámba és a lelkembe.

Marcit is majdnem így ismertem meg, amikor Pécsre került. Ácsorgott árván, megszep-
penten, mint egy kisgyerek, az első pécsi bemutatója előtt a világosító ajtajában. Már nem
emlékszem, hogy bemutattak-e bennünket egymásnak, de arra igen, hogy még néhányszor
találkoztunk a színházban, és mindig elgondolkodtam, hogy ez a szerény, visszahúzódó
fiatalember hogy tud ezeknek a nagyságoknak a terhével élni?

Felsejlik bennem egy másik történet, ami szintén hátulgombolós koromból származik: Té-
pei emlékek, ahol anyám felnőtt egy kastélyszerű épületben. A hely akkor a nagyváradi pré-
post hitbizománya volt. Mikor kisgyerek voltam, akkor már egy elmegyógyintézet. Been-
gedtek bennünket, és láttam, ahogy az udvaron egy ketrecben – teljesen meztelenül – sétált
egy beteg. Sáros volt, és fel-alá rohangált, mint egy állat a ketrecben. Ehhez képest néhány
évvel később olvastam el Benedek István Aranyketrecét, amit az apám polcáról csentem el.
Lenyűgözött mesélő stílusa. Benedek Elek az én meghatározó mesemondóm volt, amikor
megtudtam, hogy István az ő unokája, s ő az Aranyketrec írója. Akkor mindent elhittem
neki, és beleillesztettem a mesevilágomba. Sok évnek kellett eltelnie, mire megtudtam kü-
lönböztetni az egyik elmegyógyintézetet a másiktól. A képzeletet a valóságtól. Nem tartott
sokáig, míg kinyomoztam, hogy a könyvben felemlegetett „Fájdalomherceg” Karinthy Gá-
bor. Akkor sokat foglalkoztatott a betegsége, kíváncsi lettem írásaira. Úgy képzeltem, hogy
a betegsége Frigyes mindenki fölé növő tehetsége, személyisége nyomasztó jelenléte miatt
alakult ki benne. Mígnem elolvastam személyes vallomásait apjáról, viszonyukról.

1
Karinthy Gábor (1914–1974) Karinthy Frigyes első házasságából származó, idősebb fia; édesanyja Judik Etel szí-
nésznő, aki az első világháborút követő spanyolnátha-járványban halt meg 1918-ban. Csodagyerekként indult a Nyugat
harmadik nemzedékéből, de pályáját derékba törte a skizofrénia, a depresszió – az ördöggörcs. A versírást azonban
sosem hagyta abba.

versmondó 17
TANULMÁNY

„Diákkoromban sok verset írtam. Eleinte füzetekbe, aztán külön lapokra – nagyon
termékeny korszak volt. Apám szerette a verseimet… Sokan gondolták, hogy apám
tehetsége és hírneve nyomasztóan hat rám, akadályozza kibontakozásomat.
De ez nem így volt. Apám sohasem volt »vetélytárs«, akit le kellett volna győznöm;
ő író volt, filozófus, publicista, humorista – én az első pillanattól fogva lírai költő.
Tudta ezt, mondta is nekem: én nem vagyok költő, Gabi, a költő te vagy…
Mégis volt egy időszak, amikor izgatott az a probléma, zseni-e apám, vagy csak egy-
szerű ember, aki tud írni? Lehet, hogy azért, mert mindenkinek a szemében »a Ka-
rinthy Frigyes fia« voltam, én pedig önmagam akartam lenni. Nem több, mint ami
vagyok: lírai költő.”

Sorai azért olyan líraiak, mert megőriztek valami gyermeki naivitást, …

„Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.”
(Szerenád)

… féktelenséget.
„…Figyeltem, bukdácsolva hogy vet magán keresztet,
s hallgattam durva hangját, hogy énekelni kezdett;
azt énekelte monoton a részeg egyre
(vér volt ruháján és kezén is):
meghalt az édesapám,
meghalt az édesanyám,
meghalok nemsokára én is.”
(A részeg)

„A nyugatos nemzedék csillogó, virtuóz stílusa, áradó, ringató zeneisége költészetének fáj-
dalmas közlendőivel erős kontrasztot alkot, talán ez a mély feszültség alakítja ki költemé-
nyeinek nyugtalan különleges hangvételét.”
Mondják, sokat kell írni annak, aki azt szeretné, hogy az idő rostáján fennmaradjanak leg-
jobb művei. Karinthy Gábornak nem kellet sokat írni, hogy fennmaradjanak József Attilá-
hoz méltó mélységű versei, mert ő is zseni volt.
Kosztolányi Ádám Karinthy Gáborról írt visszaemlékezésében Chestertont idézi: „Őrült az
az ember, aki mindent elvesztett, csak az eszét nem.” Majd így folytatja: „Ezzel kapcsolat-
ban mindenki Hölderlinre és József Attilára is gondolhat.”
Őrülten igazi költő volt.
Karinthy Gábor költészetére is igaz Juhász Gyula verse.

18 versmondó
 TANULMÁNY

Juhász Gyula
Karinthy Gábor
FEJFÁMRA...
A SZŐKE LÁNY
Szegény magyar volt,
...És eljön egy este a szőke leány is
Költő volt, senki,
a hallgatag ajkú, hosszú kezekkel.
Nem tudott élni,
Egy éj viharán át feldúlom a testét,
Csak énekelni.
s félhalva talál szemeimre a reggel.
Nem volt rossz, sem jó,
Csak ember, fáradt,
Haját ujjamra felgyűrűzve ékes
Várt, várt és nem lelt
csókkal szakítom álla hajlatát.
Soha csodákat.
Hűvös nyakába karmolom be kínom
Mély szürkeségben
fekete mérgét, álmos illatát.
Színeket látott,
Magyar volt, költő:
Tüzes hajammal verdesek szivére
Átkozott, áldott!
és megsuhintom vágyam ostorát.
Felhajtom és felhajtja velem ő is
Karinthy Gábor méltó arra, hogy Marci halála kap-
a halhatatlan fájdalom borát.
csán rá, a „Fájdalomhercegre” is emlékezzünk,
mint ahogy ők is megelégedéssel ölelhetik maguk-
Látlak, hogy a lépcsőkön jössz föl-
hoz Marci lelkét. Nagyszerű folytatója volt gazdag
felé
életüknek.2
vagy inkább röpülsz, szárnyak nél-
kül, súlytalan.
Karinthy Gábor
Ó bár én emelhetnélek az égig!
TENGERFENÉKEN VÉLED…
Nem mondom, de tudd, álmaim
Tengerfenéken, hol szelek nem járnak, rózsája
nincs hajnal, alkony, csak dereng szünetlen te vagy, kezemseérintette lángvirág.
s zümmög a víz: örök, meghitt vasárnap, Hála, hogy közös éj dajkál ölében.
ott volna jó minékünk élni ketten,
meztelenek volnánk, vibráló árnyak.
Vízinövényből gyúrt pamlagon ülnénk
lábunkat az iszappal dörgölgetnénk,
kitárt karokkal olykor felrepülnénk
s keringenénk, tavaszi kedvű lepkék,
aludni titkos lomb-lugasba dűlnénk.

Fantasztikus, vékony-levelű lombok

őrizve legyezgetnék édes-álmunk,
nap-nap után tréfás szerelmi gondok
füzéreit lengetné mély magányunk
s kerítenék tanyánkat sárga dombok.

2
Ahol nem jelöltem meg a forrást (csak idézőjelbe tettem), az Karinthy Gábor: Én, fájdalomherceg c. kötetéből való
idézet. A válogatás Tüskés Tibor munkája.

versmondó 19
TANULMÁNY

Novák Imre
AKIT A KREATIVITÁSA VEZÉREL

„A költészet nemcsak irodalom, hanem művészet is – a nyelvé,

és mindené, ami a nyelvből levezethető: vagyis a hangé, a képi
megjelenésé, a mozdulaté, a testé.” (Szkárosi Endre)

Szkárosi Endre költő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az ELTE olasz
tanszékének egyetemi docense. Intermediális művész, előadó. Tevékenysége számos terü-
letre kiterjed. Olasztanár lévén az itáliai kultúra, világlátás jó ismerője, tolmácsolója. Keresi
a művészi megfogalmazás különféle formáit. A magyar posztavantgárd egyik kezdeménye-
zőjeként indult, a XX. századi magyar irodalmi átalakulás kulcsalakja lett, és az idősebb
Szkárosi sem fordul el korábbi önmagától. Nincs is rá oka. Egyéni vízióval rendelkezik.
1952-ben született Budapesten. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett, aztán
előbb jogot hallgatott, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Ka-
rának magyar–olasz szakán tanult. 1978–1983 között a Mozgó Világ szerkesztőségi tagja,
1983-tól öt évig a Lapkiadó munkatársa volt. 1984-ben megalapította a Szkárosi&Konnek-
tor művészeti koncertszínházat. 1984 óta a József Attila Tudományegyetemen oktat. 1986
óta gondozza az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, amely a hazai párhuzamos
kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma. 1994 óta
az ELTE-n olasz irodalmat tanít, docens, majd 2012 novemberétől egyetemi tanár.
Az 1970-es évek elején kísérleti színházban dolgozott a Brobo csoporttal, és hangkölté-
szettel is foglalkozott, illetve totális koncertszínházi előadásokat szervezett, verseket írt,
valamint kritikai- és szépírásokat publikált. 1987 óta videoköltészettel is foglalkozik. Az
1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt.
Nagyon sokféle hatást képes beépíteni egyéni stílusába. A különféle inspirációk összeolvad-
nak nála, és az összhatásuk lesz Szkárosi nyelve. Számára az avantgárd egyik rokonszenves
definíciója: „olyan alkotás, amely radikálisan túllép a kor esztétikai közmegegyezésén”.
Úgy tarja: „a monolit rendszerekben, egy diktatúrában mindig a hivatalostól eltérő kultúra
az igazi, az élő, a vonzó”.
A hetvenes és nyolcvanas évek szubkultúrájában jelentős szerepet játszott. Tagja volt a
(Szilágyi Ákos vezette) Fölöspéldány csoportnak, amely nevében is kifejezte, hogy rájuk
itt nincs szükség, mert a sokszínűség és a szabadság gondolata errefelé nem primer állami
szándék. Visszatekintve arra az időre, legendákkal és mítoszokkal övezett világra nézünk,
ahol elszállt egy hajó a szélben, és az ördög álarcosbálján is voltunk. Gigantikus happenin-
geket szerveztek. Időnként brahiból is alkottak. Vonzotta őket az anti-siker, anti-zene és a
pánik-rock is. Olyat csináltak, amiről úgy gondolták, hogy frankó.
Versei, szövegei előadása során egyre több eszközt használ, amelyeket részben a nyelv,
részben a hang, velük együtt pedig a mozdulat, a térbeli jelenlét felelőssége ad az ember
kezébe. Megbizonyosodott arról, hogy mindezzel autonóm költői munkát lehet létrehozni.
Hangköltészeti performanszai így egyre komplexebbek lettek nyelvileg, és egyszer csak

20 versmondó
 TANULMÁNY

felvetődött benne a kérdés: miért nem társítja mindezt a zene dinamikus lehetőségeivel?
„Eszmélkedéstörténeti emlékirat”-ából nemcsak az embert, az alkotót, mint összművészeti
jelenséget ismerhetjük meg – írta róla Láng Eszter, aki szerint „tanulni lehet Szkárositól
és könyvéből is. Hogy egymással dolgozva áll össze az a több, amire egyénileg senki nem
képes. És azt is, hogyan lehet egyensúlyban tartani a szakmai (egyetemi) és művészeti te-
vékenységet, s a kettőt ötvözni, egyiket a másikkal többé tenni, amikor kell, elválasztani.
Szellemi magatartásmintát kínál.”
A szabadság mint olyan, alapvetően meghatározza Szkárosit, tudatosan és öntudatlanul is
szabadságra törekvő, az „arctalan nemzedék” (Zalán Tibor kifejezése) személyes és művé-
szeti szabadságának egyik arca és zászlóvivője.
Alkotásairól így vall: „… az írott versek felől teljesen természetesen jutottam el a térben
létező nyelvek költészetéig. (…) Ezért megyek tovább úgy, ahogy eddig mentem. Itthon,
külföldön, a levegőben. Nem látom értelmét, hogy olyat írjak, amit bármelyik igényes költő
– és elég sok van belőlük – meg tud csinálni. Ha teljesen őszinte vagyok, olyat szeretnék
mindig csinálni, amit ők – alkatuknál, szokásaiknál, érdekeiknél fogva – nem tudnak, nem
akarnak, vagy nem mernek megcsinálni.”
Arra példa a művészete, hogy az nem igaz, hogy a költészet alapvetően az írott nyelvben lé-
tezik csak. Ezt a hamis beállítódást az is cáfolja, hogy a költészet az írásbeliség és nyomatás
előtt is létezett, és Saussure óta köztudott, hogy az ember által hétköznapilag használt nyelv
sem más, mint egy hangzásfolyam, amelyet az írott nyelvi rendszer, a betűk és írásjelek
együttese csak lejegyez, ahogy a kotta a maga hangjegyeivel és jelzéseivel a zenész számára
a zenét jegyzi.
Szkárosi azon nagyon kevés magyar költők egyike, aki eklatáns módon szemlélteti, hogy a
költői közlés nyelve – az írott kódrendszeren túl – a hangban, a látványban, a mozdulatban,
a konkrét akusztikai és vizuális artikulációban valósul meg a maga teljességében. Nem az
udvari kultúra vonzotta soha, a tiltakozás talizmánja van a kezében, látja az utópia végét.
Benne együtt él az akarat és az okozás képessége. Tudja, a képmutatást használni lehet, de
megszokni nem. Tudja, módunkban áll, hogy a világot pokollá tegyük.
Zene, hang, látvány, fény, szó, mozdulat – minden benne van munkáiban. Eligazítást nyújt a
hangköltészet zenéjében, ahol energia-átadás történik. Így jön létre a hang. Ez vezet minket,
ez irányítja gondolatainkat is, ez az életünk. (Legyen az a belső hang vagy egy külső.) Úgy
gondolja, hogy maga az emlékezés mindig értelmezés, és ez az értelmezés jelentős részben
racionális, de nem elhanyagolható részében érzék- és ösztönmunka.
Nézzük néhány versét!

versmondó 21
TANULMÁNY

lábtextus
 
vékony        bélhúron     penge         függ           alább
sorsa           bévül          csont
monoton     bút    belülről
vezérelv       teve            idegzsinegen
megint         függő
játék   béli              láb             bőrben
bújdosó       partizán
meghurcolt            golyó                   torkolat
hurkolva      újjá    hordoz
fegyvertestmasszát
plazmát       váladék        passzát
fúa     át       pórusát
idegen         idegen         egyensúlyt
emel   a        burkolat      fölé
talpas          történelem   horgolat      nyomai
a        világbélnyálkahártyán
‘
monitor       búlábat
függet          óvszerenként         hármat
szól   a       kokárda       tiszt
a        kár     mentség      a        talp   alatt
nyírkötélen            zsongva      hódol
bele   ment        nem             ment
bele   sül    ráfékez       a       talpas
ma     még hárman        másznak
ráfele           tafota
‘
kár     tönk  óvadék
robot           lép     fene   mollban
lápon                    térden                   holtan
szállj fül      ivadék
ne      zsúrba         botoltan
azúrba         bélelten
lopva                    járakadékoltan
láb     alatt   a  véletlen
betéten        a        tenyér
légtalpas      vödörjár
minden gödrökön át

22 versmondó

EGY ÁL-DADAISTA VERS: FOGDA-DAL
KÖZIGAZGATÁSI DAL 4/4-BEN
az építési osztály az nagyon jó
a leveleket földre dobják nagyon jó
a határidőt nem tartják be nagyon jó
igaz is ha nincsen levél
minek is azt betartani hű de jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
         
az erősebbnek dönteni az hulla jó
de nem is kelletik dönteni hulla jó
az erősebbnek eldől az majd
magától is hu-hu hi-hi hulla jó
asszisztálgatunk csendesen hulla jó
mi a fasznak élnek ezek
az ügyfelek hi-hi-ha-ha hulla jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
a közigazgatási hivatal de jó
a leveleket iktatjuk az cseszett jó
de határidő nem létezik toszott jó
válaszaink üresek de
baszhatod mert jogerősek ez igen jó
versmondó 23
TANULMÁNY
nincs fölöttünk senki sem
de ha van is majd ledaráljuk hű de jó
csak meglegyen a prémiumunk durva jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
kormány ide kormány oda
az ellenzék meg leszophatja
mi vagyunk az örök dada kurva jó
de ha valakinek mégis magasabbra áll
hát legyen boldog leszopjuk na nehogy
már
csak meglegyen a prémiumunk na nehogy
már
a kutyafaszu ügyfeleket
meg elhajtjuk a pokolba na nehogy már
izéljenek itten nekünk na nehogy már
menjenek innen a faszba na nehogy már
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
na nehogy már
sej haj víg az élet na nehogy már
na nehogy már
TANULMÁNY

Szkárosi Endre
(KÉTNYELVŰ KÖLTEMÉNY)

BRIGHT RAGYOGÁS

My life is over now Életem most véget ért

and I go on with that és onnan folytatom.

Time has died Meghal az Idő

since I went by ha elmegyek
it’s so bright ragyogás
without time ha nincs Idő

Space has died Meghal a Tér

since it fell apart ha szétzuhan
it’s so great szárnyalás
without space ha nincsen Tér

My eyes have died Meghal a szemem

once I was high ha elszálltam
come on, well, na gyerünk már
take me, take me to hell pokolra velem

There’s no time Ott nincs idő

there’s no space ott nincsen tér
there’s no light ott nincsen fény
it’s so bright csak ragyogás

24 versmondó
 MŰHELY

Tóth Zsuzsanna
ELMÉLKEDÉS EGY GYERTYAGYÚJTÁS KAPCSÁN
József Attila halálának 82. évfordulóján

Bella István
JÓZSEF ATTILA
Egy akác mosdatta meg szegényt,
de nem védte meg, csak magába morgott,
s csizmát húztak a jegenyék,
bricsesznadrágot, csendőrzubbonyt.

De íme, szétgurult csigolyái

élükre álltak és most dombok.
Homloka fennsík: hazatalálni.
Gerincére ország rakódott.

A Duna szívéből zubog.

Szíve körül két ország fekszik:
cseléd Dunántúl mosolyog,
napszámos Alföld melegszik.

Nézem feleződő szívét.

Nehéz rádium, sugárzik
a föld alól is, tépi az éjt:
a kettészakadt emberiség
földkéregsűrű éjszakáit.

Nem tudom, jártak-e már a Gát utcában, annak is a 3-as számú épületében? Ha nem, akkor
mindenképp el kellene menniük. József Attila egykori lakóhelyén (vagy majdnem ott) – a
város hajdani peremén – most egy modern, interaktív múzeum fogadja a látogatókat. A
frissen tatarozott körfolyosós ház is bizonyítja, lassan az egész utca teljesen megújul. Ezen
a gyertyagyújtásos estén is óriás daru bámult az udvarra, amely nem is emlékeztetett a régi
Józsefváros homállyal, szenvedésekkel, szegénységgel teli világára. József Attila mégis ott
volt közöttünk. És erről szeretnék egy kicsit mesélni az olvasóknak.

Két éve, hogy a József Attila Emlékhely1 kezdeményezésére, s a Magyar Versmondók Egye-
sülete ajánlásával megalakult egy kis versmondó műhely („Szép Szó” megnevezéssel) a
múzeumban, amelynek én lettem a vezetője. Eredeti terveink szerint olyan középiskolásokra
számítottunk, akik szívesen babrálgatnak versekkel, és arra gondoltunk, a szövegekre
koncentrálva elindulunk valahonnan a „régi” irodalomtól, és eljutunk majd a kortárs alkotá-
sokig. Fő célunk a vershez való közelítés, vagyis a szövegelemzés különféle megközelítési
lehetőségeivel való ismerkedés volt.

1
A Ferencvárosi Művelődési Központ intézménye

versmondó 25
MŰHELY

Az interaktivitást feltételező találkozásokon játékokat, blattolásokat, közös „versfejtéseket”

terveztünk. Célul tűztük ki, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét a magyar költészet sokszínű-
ségére, gazdagságára, változatos formáira.

Persze a tervek azért tervek, hogy változzanak. A kezdeti érdeklődés egyértelműsítette,

hogy felnőttekre kell számítanunk, itt azonban meglehetősen széles korosztályra2, noha idő-
szakosan voltak felbukkanó diákok is. Az eleinte 4-6 fős stabil létszámról mára 10-16 főre
emelkedett a havonta rendszeresen idelátogató versmondók száma. Az elképzelések az ere-
detihez képest tehát változtak, de igyekszem a találkozásainkat úgy felépíteni, hogy mindig
legyen benne valamilyen játék, új szöveg értelmezése, és jusson lehetőség már megtanult
szövegek csiszolgatására is. (A tér adottságai folytán nem nagyon van alkalmunk mozgásra
– noha számos variációban tudnánk használni azt.) Természetesen nagy öröm, hogy ilyen
szép számra gyarapodtunk, de ez meg is nehezíti kicsit a munkát, hiszen a mindössze két
órányi időbe sokszor nem fér bele minden és mindenki.

Különösen úgy nem, hogy „hirtelen” felindulásból már másodszor fogtunk bele egy kö-
zös műsor megvalósításába. Ezúttal meg is cselekedtünk valamit – erről még írok –, pedig
eléggé tanulságos volt az első nekifutás; bizonyította: ahhoz, hogy ennyi ember jól együtt
működjék, sokkal több idő kellene. (Meg az, hogy lehetőség szerint mindig mindenki jelen
legyen. Ez a kitétel, valljuk be, sokszor szenved csorbát. Felnőtt emberek vagyunk, külön-
féle felelősségekkel, kötelességekkel terhelve.) Szóval, első alkalommal, hiába volt nagy
nekiveselkedés (szerintem a szöveg is izgalmas volt) – bizony szépen megadtuk magunkat a
körülményeknek, és letettünk a műsor megvalósításáról. Aztán egy beszélgetés során engem
megint elkapott a gépszíj.

Valamiért azt gondoltam – és az vesse rám az első követ, aki nem így érzett volna –, hogy
ennyi rutinos versmondóval egy József Attila-műsort úgy összedobunk, mint a pinty. Sőt!
Ám ebben is tévedtem. Mert külön-külön ugyan mindenki több József Attila-verset is tud –
persze többnyire ugyanazokat –, időközben (valószínűleg valami kisördög hatására) előbújt
belőlem a szerkesztő. Mást akartam hallani, mint amit általában szoktunk: nem a „nagy”
verseket, inkább (a létszámból adódóan) több „kicsit”. Ráadásul együtt akartam hallani a
hangokat, ahogy felelgetnek egymásnak – mint régen a szavalókórusok; no persze nem
olyan patetikusan. És nem szerettem volna mappás feszességet, hanem afféle laza, közössé-
gi versmondásra gondoltam, mintha csak magunknak mondogatnánk a szövegeket.

Azért vagyok, hogy virág nőjjön

A szemeimben,
Ezért öntözik kedveseim,
S a fák, a városok meg minden.

Szép lobogóval, vagy anélkül

Győzünk mi mindig,

2
Jelenleg 30-75 közötti a korosztály. 2020 januárjában megpróbálkozunk egy új csoport indításával – kifejezetten az
általános iskola felső tagozatának diákjaira számítva.

26 versmondó
 MŰHELY

Mindnyájan győzünk szomorúan,

Minket a szívünk győzni indít.

S erre, arra, egészen mindegy,

Hogy merre tartunk,
Kit csönd, kit nagy zaj vár a parton
S elsüllyedünk, ha nincsen partunk.

(Szép lobogóval, vagy anélkül)

Viszonylag gyorsan összeállt az első változat, és akkor – teljesen egészséges módon – jöttek
a pozitív reakciók is, az ellenérzések is. Ebből villámgyorsan egy dolgot szűrtem le: ez azt
jelenti, lesznek, akik kihátrálnak a műsorból. Félreértés ne essék, ezt mindenki megteheti
– akár a szövegben, akár a csapatban, akár magában (vagy bennem) nem bízik eléggé. És
ott vannak az objektív dolgok is: nem ér rá, máshogy alakul az élete, és még sorolhatnám.
Az első hezitálós időszak után úgy tűnt, maradtunk elegen, de kissé „nyögvenyelősen”.
Akkor leszűkítettem a kört, s a szöveget is, eléggé durván. Úgy nézett ki, sínen vagyunk.
Ám jelentkeztek: az épp csak kicsit lekésők, akik csak nem tudtak időben dönteni, és akik
mégis nagyon szeretnének benne lenni… Nekem pedig gyönge a szívem. Egyre-másra tol-
dottam be szöveget és szereplőt, hogy aztán mégis fel kelljen borítani az egészet… Mert
persze, amikor már megint majdnem mindenki benne volt, akkor egyszercsak kiderült, hogy
mégsem tud részt venni valaki – és a szövegeit át kellett osztani. Az akkor már amúgy is
fellazult, néhol önismétlővé vált szöveg ráadásul sok olyan egymásra-mondást kívánt volna
(buta rögeszmémmé vált, hogy nem egyéni teljesítményeket, hanem együtt-hangzást aka-
rok), aminek begyakorlására (gondolhatják, havi egyszer két óra) természetesen nem jutott
időnk. Pedig a csoport bevállalt egy extra találkozást is.

A kínhoz kötnek kemény kötelek,

be vagyok fonva minden oldalon
és nem lelem a csomót, amelyet
egy rántással meg kéne oldanom.
És szenvedek, de nem lesz kegyelem,
ha megszabadít, aki egy velem, -
amazon lesz minden fájdalom.

(Töredékek)

Külön nehézség, hogy noha majdnem mindenki rutinos versmondó, nagyon eltérő habitu-
sú egyéniségek. Felnőtt emberek, nehéz őket drillezni – s ez általában nem is szándékom.
(Most néha megtörtént, bocsánat!) Az együttes munka, a közös alkotás, a valamelyest egy-
séges stílus azonban megkívánná, hogy nagyon egymásra figyelve, ha úgy tetszik, a másik
megszólalása iránti alázattal dolgozzunk. Igazán rugalmas együttlétet viszont csak hosszas,
együttes munkával lehetne létrehoznunk. És itt lép be a legnagyobb ellenség, az idő.

versmondó 27
MŰHELY

Aztán még a térrel is szembesülnünk kellett. Szabadtér – télen. Igen, lesz világítás és némi
hangerősítés, de hideg is. Az udvar zárt, ellenben mellette építkezés folyik (óriásdaruval),
felette pedig – éppen az ominózus napszakban – meglehetősen nagy hanggal zajlik a légi
forgalom.

Aztán ott van a mozgás, aminek jószerivel csak a hiányával találkoztunk munkánk során.
Pedig szerettem volna, ha van némi könnyed mozgás, átrendeződés – de a tizenkét ember
szívesebben választotta volna az „amatőr-kifli” biztonságát, amiben láthatják egymást mind,
s könnyebb együtt dolgozniuk. Bevallom, kérésemre hősiesen küzdöttek ellene, és nagy-
részt sikerült is. Nehézséget okozott, hogy az utolsó percben belépett a technika – állvá-
nyok, lámpák, mikrofon –, és még a közönség sem igazán ideálisan helyezkedett… (Ejnye!)
De a versmondók hősiesen „odatették” a műsort. Igaz, nem volt hibátlan, nem mindenki
mozdult természetesen, nem mindenki találta meg a fényt, sőt, még olyan is akadt, akinek
szövegproblémája lett. De én tudom, hogy ez éppen abból adódott, hogy valami igazán meg
akart szólalni.

Büszke vagyok a csapatra, hogy legyőzve önmagukat is, fázva, váratlan szituációkat legyőz-
ve mégiscsak József Attila és költészete iránti szeretetükről vallottak. Hiszem, hogy nem
csak nekik maguknak jelentett ez sokat, hanem a hallgatóságnak is. Hogy megértettek va-
lamit abból, amit hajdan az amatőrség (egyáltalán nem pejoratív jelentésű szó!) lényegének
tartottak. A művészetek önzetlen szerelmesei (az amatőrök!) ezúttal a versmondás és József
Attila emlékének oltárán áldoztak. (A közreműködők: Baráth Zsófia, Borbély Mihály, dr.
Dobosné Pecznyik Ibolya, Gyulai Zsuzsanna, Jakab Gabriella, Kompár Valéria, Nagy An-
géla, Németh Kálmán, Osváth Georgina, Ster Erika, Varga Ilona, Vincze Kinga.)

Lassú álmodozásaiból amint

fölemeli fejét a gyermek,
bólint az angyal, ki a kínnal fölötte ing
s porba ejtik fejüket a kígyók,
akik feléje mérgeket lövellnek.

(Keltezetlen töredékek)

S hogy hogyan állt össze a műsor? Az alapkoncepcióm az volt, hogy József Attila maga
beszél magáról – nem nagy problémákról, nem társadalmi kérdésekről, sokkal inkább a
költőség mibenlétéről, a kételyekről, az önmagát kereső emberről. És persze Istenhez és
emberekhez való viszonyáról – töredékekben, apró írásokban. A verseket két „emlékező”
szöveg fogta közre, mindkettő méltó költőtárs alkotása – Bella István és Nagy László egy-
egy szeretett műve.

28 versmondó
 MŰHELY

Nagy László
AZ ÖRÖK HIÁNY KÖSZÖRŰJÉN

Az örök hiány köszörűjén

tündökletesre élezett pengét
csókolják meg a hűségesek.
Műben az embert megünnepeljék.

Szép s veszedelmes igazságát

tudni kell egyre szerelmesebben,
tövéből sír a csillagokig
árván a megcsalt szerelem s szellem.

Jaj annak, aki gyönyörűt vár,

szabad levegőt őrülten áhít:
szétdobálta a vonatkerék,
akár a gyöngyöt, szép csigolyáit.

Makacs fia a mosónőnek

nyurgán a semmi partjain állott
s amit ott vágyva fölfedezett:
magába ölte az újabb világot.

Cammog az idő, de a nemrég

halálba fekvő konok önkéntes
apánk lett s kíván több szerencsét
borzas kölykei önérzetéhez.

Azt üzeni, hogy szeretni kell,

s bűvölő szája el sose halkul.
Szíved köré a szeretetért
ő a végtelent köti jutalmul.

versmondó 29
MŰHELY

Tverdota György
„S MAJD ÖSSZESZEDI A HALOTT, KI ÉLT, KI DAJKÁLT ÉNEKELVE.” 1

Németh Andor az Eszmélet 5. versét, „A teherpályaudvaron...” kezdetű darabot a költő

évekkel később bekövetkezett öngyilkosságának kontextusában vette szemügyre: „Babonás
hangulatú költemény, mintha dermedt bűvöletben felérezte volna iszonyatba torkolló életé-
nek utolsó előtti pillanatát. Mintha – mondom – de természetesen nem hiszem...” – olvassuk
a József Attila című könyv zárófejezetében.

A mai alkalommal követem Németh Andor példáját. Én

József Attila is egy verset állítok figyelmünk középpontjába, a köl-
MAJD... tő öngyilkosságának perspektívájából, a Majd… című
költeményt.
Majd eljön értem a halott,
ki szült, ki dajkált énekelve. Mintha a költő ebben az 1937 júniusára keltezett költe-
És elmulik szivem szerelme. ményben napra pontosan jelentette volna be a néhány
A hűség is eloldalog. hónap múlva bekövetkező tragédiát. „Mintha már júni-
A csöndbe térnek a dalok, usban erre készült volna” – mondom én is, de én sem
kitágul, mint az űr, az elme. hiszem. Mégis kísérteties, véletlen-e vagy sem, hogy
Kitetszik, hogy üres dolog József Attila december 3-án, édesanyja születés- és
s mint világ visszája, bolyog névnapjának, a Borbála napnak az előestéjén vette el
bennem a lélek, a lét türelme. magától az életet. Mintha a Majd… kezdő soraiban azt
Széthull a testem, mint a kelme, jelentette volna be:
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott, „Majd eljön értem a halott, / ki szült, ki dajkált énekel-
ki élt, ki dajkált énekelve. ve”, hogy öngyilkossága folytán halott édesanyjával
fog találkozni a végzetes decemberi napon, aki „majd”
1937. június mintegy „visszaszüli” őt: „Széthull a testem, mint a kel-
me, / mit összerágtak a molyok. / S majd összeszedi a
halott, / ki élt, ki dajkált énekelve.” Ahogy Isis szedte össze a feldarabolt Osiris testrészeit,
hogy összerakja őket, és új életre keltse halott társát. „Mert jó meghalni” – írta 1937 tava-
szán Flórának című versében. Hogy jó legyen meghalni, annak egyik lehetséges módja a
reménykedés abban, hogy újra találkozhat a késve elsiratott Mamával. Egész töprengésemet
a „mintha..., de természetesen nem hiszem” szkepszisének szigorú ellenőrzése alá utalom.

A Majd… nem szorul rá okkult mankóra. Nagy vers, rövid terjedelme ellenére. Nagy vers,
amely a halálról szól, dermesztő higgadtsággal. A halál a test és a lélek elmúlása. A költe-
mény különös jelentőségét nem utolsósorban az utóbbi, a lélek meghatározásai adják, ame-
lyek még József Attila költészetében is párjukat ritkítják. A léleké, amely épp olyan véges,
mint a test. Épp az elmúlás az, ami leleplezi a lélek igazi mivoltát. A halálban – úgymond
– „kitetszik, milyen üres dolog” a lélek.

1
Elhangzott 2019. december 3-án József Attila Gát utcai szülőházában, mely ma József Attila Emlékhely. A Gyer-
tyagyújtáson című rendezvényen halálának évfordulóján emlékeztek a költőre.

30 versmondó
 MŰHELY

Alighanem úgy értendő, hogy a lélek üres tartály, amelyet folyton cserélődő tartalmak tölte-
nek ki. A meghatározás azzal folytatódik, hogy a lélek a „világ visszája”. Ahogy a tükörkép
megfordítja a tükrözött dolgok alapirányait, úgy fordítja visszájára bennünk a lélek a világot.
S a legszebb, legmegrendítőbb, leginkább filozofikus eleme e meghatározás-sornak a lélek-
nek, mint a lét türelmének a definíciója. A lét könyörtelen, folytonos harcok, egymásnak
feszülő erők színhelye, de vannak pontok, amelyeken a létért való küzdelem megkönyörül,
amelyeket mintegy menedékként engedélyez e harcok elől elbújni akaró fények számára, s
ez a menedék, a lét türelmének kedvezményezettje, az emberi lélek. Csak hát ahhoz, hogy
mindez láthatóvá váljék, hogy a bennünk bolyongó lélek természete a felszínre jusson, meg
kell halnunk. Ahogy egy időben közel eső vers, a Költőnk és kora fogalmaz: „Űr a lelkem. A
nagy Űrhöz, az anyához szállna, fönn.” „Ámulatra méltó tünemény” az a sebészi pontosság
és higgadtság, amellyel a lélek mibenlétéről képet ad számunkra a költő. Az élet addig tart,
míg az „üres dolgot”, a „világ visszáját”, „a lét türelmét” „mint léggömböt kosarához, a
testünkhöz kötözzük”.

A testtől magát eloldó, az űrben szétoszló lélek magára hagyja kosarát, amely így a pusztu-
lás martaléka lesz, szétzúzódik, akár az emberi test egy tehervonat kerekei alatt: „széthull a
testem, mint a kelme, / mit összerágtak a molyok”. És csakugyan, a költő vonat alól kihúzott
élettelen teteme széthullott: karját levágta a vagon mozgásba indult kereke. A halálban a
gondolkodásunk szervével, elménkkel, amelyet a lélek elevensége hatott át, ugyanaz törté-
nik, ami a világ egészével, az univerzummal, amelyben élünk: szétesik, mint a táguló világ-
egyetem; „kitágul, mint az űr, az elme”. Ahogy egykor Ady Endre azzal fenyegetőzött, hogy
„dalait daccal befejezte”, úgy József Attila is levonja a következtetést, amelyet a horizontra
került halála hivatásának félbeszakítására nézve jelent: „a csöndbe térnek a dalok”. Csak-
hogy az elnémulás fenyegetését Adyval szemben ő be is váltotta néhány hónap múlva. A
verse írása idején még tartott a költő utolsó szerelmi fellángolása Flóra iránt. Versében erről
is végrendelkezett: „A hűség is eloldalog. / Elmúlik szívem szerelme.” Kinek a hűsége? Az
övé vagy azé a személyé, aki szerelmével hitegette?

A Majd… tehát az élettől való búcsúzás megrendítő dokumentuma. De amikor erről a költe-
ményről beszélünk, nem a december elején bekövetkezett szörnyű esemény áldozatára em-
lékezünk, hanem arra a nagy művészre, aki a halál árnyékában is gáncstalan tökéletességgel
volt képes költőként szembenézni a tragikus véggel.

A műgondról, amellyel versét a költő megalkotta, a szöveg három változata árulkodik. An�-
nyira sikeres darabokról van szó, hogy nehéz megmondani, melyik a végleges változat. Kü-
lönösen a (Kiknek adtam a boldogot...) és a Majd versengésében nehéz döntenünk. A költő
annyiban volt segítségünkre a választásban, hogy a Majd-ot küldte be a Magyar Rádióba
előadás céljából, amit tekinthetünk úgy, hogy a szerző e mellett a változat mellett tette le a
garast. A két variánst egy különös formai megoldás köti össze nehezen szétszakítható szá-
lakkal. A két eltérő verskezdést egy négysoros ölelkező rím követi mindkét versben. A (Kik-
nek adtam a boldogot…)-ban így: „Kitágul, mint az űr, az elme. / A csöndbe térnek a dalok.
/ A hűség is eloldalog / s elmulik szivem szerelme.” A Majd...-ban pedig így: „És elmulik
szivem szerelme. / A hűség is eloldalog. / A csöndbe térnek a dalok, / kitágul, mint az űr, az

versmondó 31
MŰHELY

elme.” Az egyik változat négy sorától úgy jutunk el a másikig, hogy az első ölelkező rím
(a b b a) sorrendjét a költő megfordította, ahogyan egy homokórát a feje tetejére állítunk. A
sorrend megfordítása a részlet jelentését a legkisebb mértékben sem változtatja meg. Ilyen
mutatvány csak akkor lehetséges, ha a vers minden sora lezárt mondat, amelynek jelentését
nem befolyásolja a versbeli helye, és ő maga sem befolyásolja a többi, hozzá hasonló, egy
teljes sorra kiterjedő és abban lezárt mondat jelentését.

Az élet lezárulását bejelentő költemény tehát a forma fölényes kezelésének, a mondattannal,

a versformával és a rímtechnikával folytatott bravúros játéknak köszönheti létét. A költőnél
senki sem tudhatta jobban, mi készteti öt az élettől való búcsúzásra. Döntését vitatni semmi
okunk. Az azonban bizonyos, hogy minden okunk megvan arra, hogy sajnáljuk a dalokat,
amelyek december 3-ával végleg a csöndbe tértek. A Majd… című vers bizonyítja, hogy
egy ereje teljében, tehetsége csúcspontján álló költő pályája szakadt félbe tragikusan 1937.
december 3-án, a szárszói vasútállomáson.

Bakó Endre
„UTAZÁS” CSOKONAI KOPONYÁJA KÖRÜL

„Nem szobor, nem emléktábla, mégis Debrecen legrégibb irodalmi emléke. Csokonai sírjának
vasgúlája ma már a magyar irodalomtörténet monumentuma. (...) A kb. 6 méter magas vasgúlát
Beregszászi Pál kollégiumi rajztanár tervezte, s 1836 júliusában állították fel közadakozásból
gyűlt pénzen. A költő népszerűségét mutatja, hogy a tekintélyes összeget – több mint 2300 forin-
tot – egy év leforgása alatt sikerült összeszedni. (...) a teljes súly 75 mázsa, amint azt Beregszá-
szi Pál 186o-ban kiadott, csinos metszetekkel díszített füzetéből tudjuk. (...) Itt látta már Petőfi
Sándor 1847 májusában, s emlékezetes szép sorokat írt róla Úti leveleiben. Ady, Tóth Árpád,
Gulyás Pál számára zarándokhely volt Csokonai sírja. Az utóbbi félévszázadban többször merült
fel áthelyezésének gondolata, ezt azonban a nemzeti kegyelet és Debrecen közvéleménye mindig
ellenezte” – írta Bán Imre professzor Csokonai síremléke c. cikkében a Hajdú-bihari Napló
1971. június 1. számában.

32 versmondó
 MŰHELY

1.
Csokonai 1805-ben halt meg, a gúlát 31 év múlva emelték. Felállításával együtt járt, hogy nem-
csak a költő düledező fejfáját, hanem édesanyja és testvéröccse fejfáját is el kellett távolítani,
mert őket közel hozzá, vagy talán ugyanabba a sírba temették el később. Mint irodalomtörténeti
érdekességet jegyzem meg, hogy ez időben volt a kollégium tanulója Arany János is, ő is részt
vett a „költészet mestere hamvainak sírjára hintendő marékporok gyűjtésében”. 1847-ben Deb-
recenbe érkezett Petőfi Sándor Orlay Petrich Somával. Petőfi Csokonai sírját is meglátogatta.
Ezt jegyezte fel róla: „Este felé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai
pihen. Hamuszín fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő feketevas-szobrán; szemeim oda
tapadtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom
mellett!” (Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Károlyhoz, 1847)

1849 tavaszán Vörösmarty Mihály is felkereste a síremléket, és a Nagyerdőn szedett friss ibolyá-
val, gyöngyvirággal szórta be. Ennek híre elterjedt a Debrecenben átmenetileg tartózkodó íróvi-
lág tagjai körében, s amint Vachott Sándorné írja emlékezésében – „Számosan felkerekedének
egy lagymatag áprilisi kora délutánon és kimenének az egykor vígkedvű jó Vitéz Mihály sírjához
a Hatvan utcai temetőbe. Ott voltak köztük Jókai Mór feleségével, Laborfalvi Rózával, Vörös-
martyné Csajághy Laura, Lauka Gusztáv, Vajda János, Sárosi Gyula költők.”

Az 1930-as években felmerült az a gondolat, hogy

Csokonai síremléke
Beregszászi Nagy Pál grafikája
Vitéz hamvait az emlékművel együtt díszsírhelyre
kellene átvinni az új Köztemetőbe, más hírességek
hamvaival együtt. Ezt egyesek helyeselték, annál in-
kább, mert a Hatvan utcai ótemető megtelt, lezárták,
s eléggé elhanyagolt képet mutatott. Mások, köz-
tük a költő Gulyás Pál, versekben tiltakozott ellene:
„Hagyjátok ott a sírt, ahol van, neki ott százharminc
éve jól van!” (Csokonai gúlája előtt, 1936, majd Kis-
budapest, 1937) Akkor a terv nem valósult meg, de
1948-ban újra felmerült. Ekkor a temető parcellázá-
sával koponyája körül kapcsolatban került szóba a
költő csontmaradványainak a Köztemetőbe való át-
szállítása.

„Debrecenben a Csokonai-kultusz van annyira erős, hogy a költő örök pihenőhelyét szentnek
és sértetlennek tartsa, soha többé ne háborítsa. Nem az elporladt hamvakat kell elvinni, hanem
ellenkezőleg, az eredeti sírhelyet és környezetét kell az irodalom és a művészet tisztelői számára
megbecsült zarándokhellyé átalakítani” – füstölgött Sőregi János, a múzeumigazgató. 1952-ban
megbízták Juhász Géza professzort, hogy egy kutatócsoporttal kezdjen hozzá Csokonai összes
munkáinak kritikai kiadásához. Közismert, hogy Csokonai halála után sok legenda keringett
róla. Juhász valamit hallott vagy olvasott arról, hogy özvegy Csokonainé, a megszomorodott
szívű anya, a sírba tette, fia feje alá, a megmaradt kéziratokat. Azt gondolta, hogy ott meg lehet
találni őket, de legalább is azt remélte, hogy valami titokról fogja fellebbenteni a leplet. Tudni

versmondó 33
MŰHELY

kell, hogy Medgyessy Ferenccel együtt egy helyi panteonnal kapcsolatos nagyszabású tervet is
melengetett. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy fel kell tárni Csokonai sírját, s a gúlát át
kell vinni a Köztemetőbe. Ezt Balogh István múzeumigazgató megellenezte. „De Juhász Gézát
nem lehetett lebeszélni, s miután én ellenálltam, rám telefonáltatott Révai Józseffel, aki akkor
nekünk legnagyobb főnökünk volt, hogy ezt meg kell csinálni.” Nem volt kibúvó! A Múzeumok
és Műemlékek Országos Központja rövidesen kiadta az utasítást a Városi Tanács V. B. Népmű-
velési osztályának az exhumáláshoz és az áthelyezéshez, amihez Debrecen Város Tanácsának
Végrehajtó Bizottsága hozzájárult.

2.
1953. január 8-án, egy esős téli napon, nagy titokban, a közvélemény tájékoztatását mellőzve,
elmozdították a gúlát, és feltárták a sírt. „A csontokat összeszedtük, kb. egy kosárnyi lehetett,
s mivel mi ott semmit nem tudtunk megállapítani belőlük, bevittük az egyetem antropológiai
intézetébe, ahol Malán Mihály professzor és munkatársai vették kezelésbe. (...) Megállapították,
hogy három különböző személynek a csontjai vannak ott összekeveredve. Köztük két férfié és
egy nőé. Egyes csontmaradványok tuberkulózisra utaló jeleket mutatnak” – emlékezett Balogh
István, aki annak idején részletes jelentést készített az exhumálásról.

A sors fintora, hogy Juhász Géza nem lehetett jelen az exhumálásnál, Kardos Pál professzor
helyettesítette. „Amikor nem könnyű előmunkálat után (a többmázsás vasgúlát emelődaruval
kellett félreállítani) végre feltárult a sír ürege, Juhász Gézát hirtelenében nem tudták értesíteni, s
így nekem kellett helyette a sírhoz sietnem. Az üregben mindössze néhány kar- és lábszárcsont
hevert, és egy koponyának a felső boltozatos része. Ezt néhány percig a kezemben is tartottam”
– idézte emlékeit később Kardos Pál. A kevés számú egyetemi hallgató között egy költő is volt,
aki ugyancsak kezébe vette a koponyacsontot, s a rendkívüli élményt versben is megörökítette.

„Itt van a tenyeremen. / Az álkapocs, a járomcsont hiányzik. / A szájüregből a fog-

sor nem világít. (...) Benne már csak a debreceni föld ázik, / Míg szakad a januári eső.
(...) / Nincs sehol az üveg, / benne a papírtekercsek, / Kiforrt bora az utolsó üzenetnek.”
(Bihari Sándor: Csokonai koponyája. Részletek)

Az üveg és a papírtekercsek magyarázatra szorul. Juhász Géza fantáziájában az imbolygott,

hogy Csokonainak lehettek nagyon radikális forradalmi versei, s ezeket az anya jobbnak lát-
ta egy üvegben a sírba dugni. A diákok közben kieszeltek egy tréfát: egy uborkásüvegbe egy
cédulát rejtenek a következő aláírással: Juhász Gézának üdvözlettel: Csokonai Vitéz Mihály.
Minthogy Juhász professzor nem lehetett jelen, a tréfa elmaradt. De anekdota keletkezett belőle,
amint azt Sípos Gyula későbbi versrészlete is bizonyítja:

„Jó lett volna mégis egy adat arról a bizonyos harmadik lábról. De nem volt ott, csak egy cédula
– vitatható a hitelessége –, ez állt rajta: Üdvözlöm Juhász Gézát, drága barátomat! Csokonai.”
(Amikor fölnyitották a sírt, 1969)

Balogh István múzeumvezető már márciusban sürgette a hamvak visszahelyezését és a síremlék

visszaállítását, ami májusban megtörtént. A csontmaradványokat egy 24 x 14 cm-es alumínium-

34 versmondó
 MŰHELY

dobozba helyezték (minthogy mást nem is lehetett akkor kapni), egy írást is tettek bele, amely
beszámolt az exhumálásról. A visszaszerelés munkálatai közben letört az emlékmű egyik lap-
jának a sarka, amit szükségből cementtel pótoltak. A manőver értelmét erősen kétségbe vonták
azok a szakemberek, főleg Csokonai-kutatók, akik tudtak róla. „Meg nem történtté nem lehet
tenni se az Árkádia-pört, se egyebet. De jóvá igen. (...) Csináljanak parkot a Hatvan utcai temető
helyén!” – követelte Varga Balázs irodalomtörténész.
3.
Az exhumálást csaknem húsz év múlva Loós Gyula tárta a nyilvánosság elé. (Kegyeletsértés
nem történik. Hajdú-bihari Napló, 7972. június 24.) Juhász professzor irodalomtörténész lánya,
Juhász Izabella szerint „...az eredményeket senkinek nem állt szándékéban eltitkolni. A sírfeltá-
rás az ismert és ismertetett okok miatt eleve kevés pozitívumot ígért, de tudományos kötelesség
volt a legendákkal, hiedelmekkel és tényekkel való szembesülés”. Ekkoriban újra előkerült a
változtatás szükségessége, a Köztemetőbe való átköltöztetés alternatívája. A régen lezárt Hat-
van utcai temető ugyanis beleesett a növekvő város terjeszkedési irányába, s problémát okozott
Csokonai nyugvóhelye. A temető egyébként is lepusztult, elvadult. Erről pontos képet fest Dada
István költeménye:

„Ülök az árokparti fűben,

lábamnál vadlapu, bürök,
sóhajok nyílnak a szívemben
meg lázadások és dühök.
(...)
Némán feküsznek, porladoznak,
porladnak alattam a holtak.
S Ő is, a költő ott a sírban,
bizony ő is csak porlad, porlad.

Igaz, a sírját magasabban

védi a vasrács dúcos léce,
s nem zavarja százados álmát
a kecskék szelíd mekegése.
(...)
Alkony van, itt ballag
feszes tőggyel a marhacsorda.
(…)
Csokonai sírjánál, 1955

„Való igaz, hogy minden olyan kezdeményezés, mely a síremlék áthelyezését indítványozta, va-
lamilyen oknál fogva megakadt. Pedig pontosan most, mikor (...) az időtállóra sikerült emlékmű
magára maradt, környezete inkább hasonlít egy elhanyagolt bozótoshoz, mint temetőhöz, újra
fel kellene tenni a kérdést: Nem volna-e nagyobb megbecsülés áthelyezni az emlékművet a Köz-
temetőbe? (...) Adjunk a hórihorgas panelházak börtönfalai helyett Csokonai Vitéz Mihálynak
nyugodt, zaklatásmentes pihenő helyet” – érvel Kiss Antal a változtatás mellett, aminek pénz-
ügyi alapját a közadakozás vethetné meg. (Hajdú-bihari Napló, 1971. június 24.)

versmondó 35
MŰHELY

A civil ötletet nem tette magáévá a város vezetősége, így az ércpiramis maradt a régi helyén.
Vagy tíz éve azonban az akkori alpolgármester újra megpendítette az átköltöztetés racionalitását.
Ha meggondoljuk, sok érv szólt mellette: méltatlan környezetben, az idegenforgalomtól elzárva,
kieső helyen, a Dorottya utcában árválkodik immár a magyar irodalomtörténet eme jelentős mo-
numentuma, csaknem közvetlenül az út mellett. (Abban az oldalban járda sincs.) Mögötte félkör
alakban egy kiszakított, kanyargós betonkerítéssel határolt fás, szabad területen néhány kopott
álló és fekvő sírkő látható. A gúlát övező vaskerítés bejárata dróttal van összefogva. Két, nem
túl régen létesített emléktáblán az egykori temető története olvasható. Ma már nem legel kecske
a környéken, nem jár arra marhacsorda, de nincs realitása Varga Balázs javaslatának: nem lehet
parkot tervezni körülötte.

36 versmondó
 BEMUTATJUK

Novák Imre
DESOLATIO ESZTERGOM-SZAMÁRHEGYEN

Dörömbözi János és Novák Imre diskurzusa

Dörömbözi Jánost évtizedek óta személyesen is ismerem, figyelemmel követem munkás-

ságát. Könyvein, tanulmányain kívül könyvkiadói, egyetemi oktatói tevékenységére is fi-
gyelmet fordítottam. A riporter és riportalany kötelező (?) kérdés-felelet magázódó játékát a
fentiekre való tekintettel is félretéve, kezdjük a közelképpel.

– Kérlek, emelj ki néhány fontos részletet életedből, ha

még nem is jött el a számadás/számvetés ideje! A szel-
lemi munkás minden időben az alkotás, „az érdemes
volt?” lázában ég. Hat évtizedet meghaladva, miként
tekintesz vissza múltadra, miként érzékeled, értékeled
mindenkori jelenedet, s mi foglalkoztat leginkább a jö-
vőddel kapcsolatban?

– Mindenekelőtt köszönöm a tartalmas felkonferálást.

A múltam mindig velem van. Nemcsak a személyes,
hanem az egyetemes bölcselet és történelem is. Ma-
gamról csak annyit: pedagógus felmenővel, amatőr
műkedvelő történész nagybátyám közreműködésével
már írni-olvasni tudásom előtt előszeretettel a könyvek
világába temetkeztem. Kisiskoláskori elhatározásom,
hogy történész leszek – többé-kevésbé – megvalósult a történészi és filozófusi diploma meg-
szerzésével. Nehézségek – gáncsoskodások, üldöztetések, ellehetetlenítések – és „ellopott
életem” által, árán is sikerült hivatásomnak élnem; eszményekhez, elvekhez hűen cseleked-
nem; törekednem, elmélkednem és tevékenykednem. Schopenhauer egyik kedvenc aforiz-
mája (Iuvenalisra hivatkozva): „Nem könnyen merülnek fel azok, kiknek erényének útjában
áll otthoni szűk sorsuk”, és a drámaíró Weedekind egyik megállapítása: „Baj mindenkit
érhet, de csak a nagyon intelligens ember tud hasznosítani belőle” végigkísérte életemet. A
nehéz gyermekkort követte a nem könnyű ifjú- és felnőttkor. Az évek múlásával, méltányta-
lanságokkal, s ezek következtében törvényszerű betegségekkel küszködve, saját hazámban
kirekesztve, belső száműzetésben élve úgy érzem, mégis kaptam ajándékokat a sorstól. Ovi-
dius Tomisból írt keservei az Urbs Aeterna hiányától inspirálva a honvágy okozta fájdalmat
örökítik meg. Óhatatlanul elmerengek: vajon a belső és a külső száműzetés összemérhe-
tő-e, teremthetnek-e emberek olyan körülményeket, hogy magyarként is gondtalanabbul
lehessen alkotni Konstancában (Tomis, Konstanza, Constanta), a román kikötővárosban,
mint a mai magyar valóságban. E helyen elsősorban Seneca gondolatai jutnak eszembe: „az
ember, noha embernek született, túlemelkedhet az emberi dolgokon; hogy a fájdalmakat, a
veszteségeket, a sérelmeket, a sebeket, a körülötte tomboló vad szenvedélyeket nyugodtan
szemlélheti” (A bölcs állhatatosságáról). A „szabadság az, ha lelkünket fölébe emeljük a
bántalmaknak”.

versmondó 37
BEMUTATJUK

– Ez így nagyon talányos, talán kissé kesernyés felütés. Néhány konkrétumot ha megoszta-
nál az olvasóval.

– A gyökereim a hallstatti kultúra helynévadó monumentális sírhalmait őrző, római emlé-

kekkel, múlttal (Matrica) büszkélkedő – ma már iparváros – Duna-parti faluba (Százhalom,
Batté) nyúlnak. Itt éltek-haltak, temetkeztek évszázadokig visszamenőleg őseim. Ma is él-
nek e helyen rokonaim, de a sors rendelése folytán immár jelentős többségben vannak a
temetőben pihenők. Általános iskolai tanulmányaimat Érden végeztem, a budapesti József
Attila Gimnáziumban érettségiztem, az ELTE BTK filozófia–történelem szakán szereztem
diplomámat 1982-ben. Az évszám azért is lényeges, mert ekkor Hermann István tanszékcso-
port-vezető felkérésére (ez így fellengzős, inkább: lehetőséget adott a szép pályakezdésre)
az év őszén a Szigeti József vezette Filozófia I. Tanszék tudományos segédmunkatársaként
kezdtem oktatni. Mindkét akadémikusnak sokat köszönhetek, Hermann István, aki egyete-
mi tanulmányaim során is kiemelten kezelt, komoly vitákat folytatott az illetékes miniszté-
rium akkori tisztviselőivel (illetve még ki tudja kikkel, mily illetékesekkel), hogy egyetemi
státusba kerülhessek.

Szigeti József a legtöbbet tette a beosztottaiért, hagyott mindenkit dolgozni, készülni, isme-
retet gyarapítani. Volt, aki élt a lehetőséggel, volt, aki nem. Nem kötelezett „vonalas” világ-
nézetre! Engem többször megvédett a különböző ellenem irányuló támadásoktól, a gyakori
be- és feljelentések káros következményeitől, biztatott tevékenységem folytatására. Tudo-
mása volt arról, hogy a kötelező marxizmus–leninizmus helyett filozófiatörténetet, művelő-
déstörténetet, sőt magyar történelmi sorsfordulókat tanítok. Kolléganőm (aktív pártvezető-
ségi tag) ezt helytelenítette. Mindezt elmondtam a tanszékvezetőnek, aki úgy reagált, hogy
az a kötelezettség csak a tanszék többi tagjára vonatkozott, mert nem értenek a filozófiához.
A tanszékcsoport legnépszerűbb oktatója lettem, tömegével jártak a hallgatók az óráimra
(az ELTE jelenlegi rektora is, aki akkor elismerte, hogy nálam lehetett „normális” filozófi-
át hallgatni), miközben voltak olyan munkatársak, akiknek a meghirdetett foglalkozásaira
senki sem jelentkezett. (Ez a helyzet 1990 után is fennállt.) Baj volt? Persze. „Szellemet
és tehetséget mutatni közvetett módja annak, hogy másnak tehetségtelenségét és tompael-
méjűségét hányjuk a szemére” – írta Schopenhauer. (Arthur Schopenhauer: Szerelem, élet,
halál – Életbölcsesség. Göncöl, Bp., é. n. [1989]. Szerkesztette és az előszót írta Döröm-
bözi János. I. m. 308. o.) Az előadásaimon elhangzottakról nemcsak a jelenlevők, hanem a
mindenhol mindenkor illetékesek is tudomást szereztek. (Ez egyetemi hallgató koromban is
bizonyos volt.) Tanársegédként nem kezdhettem pályámat (Hermann professzor ezt szerette
volna), 1987 nyarán felterjesztettek határozatlan ideig szóló adjunktusi kinevezésre, a kari
tanács jóváhagyta, amit a dékáni hivatal („sokoldalú”, több irányban) elkötelezett vezetője
önkényesen átírt három évre szóló tanársegédi szerződésre, végül egykori történész tanára-
im (akkor dékánhelyettes és dékán) közbenjárására megkaptam az adjunktusi kinevezést.
(Közbevetőleg: 1984/85-ben Kalocsán és Nagykanizsán értelmetlen tartalékos katonai szol-
gálattal rabolták értékes időmet, miként tették ezt 1987 nyarán, legnagyobb családi tragé-
diánk idején.)

38 versmondó
 BEMUTATJUK

versmondó 39
BEMUTATJUK

Elérkeztünk a mához. 1990-ben nyugdíjba ment a tanszékvezetőm, a korábbi mentorom

1986-ban elhalálozott, az új tanszékvezetőt támogattam. Az oktatói múlttal nem rendelkező,
frissen kinevezett tanszékcsoport-vezető, majd intézetigazgató (nevét nem örökítem meg,
„demokratikus ellenzéki”, majd „liberális demokrata”) 1990. július 5-én támadást intézett
ellenem, ezt követően a tanszékvezetővel karöltve közölték velem, hogy nekem távoznom
kell az egyetemről. Néhány cím egyetemi óráimról: Az „ész százada”, Szellemi áramlatok
a 19. században, A történelem eszméje Kelet-Európában, Az individuum rendeltetése, Az
orosz vallásfilozófia, Az „orosz egzisztencializmus”, Lételméleti vizsgálódások, A filozófi-
ai létfogalom, Az ókori görög filozófia története, A klasszikus német filozófia, Filozófiai
áramlatok a 20. században, Racionalitás és irracionalitás dilemmái a 20. században, Az
életfilozófia, Az egzisztencializmus, Bevezetés a keresztény teológiába és vallásfilozófiába,
A társadalomtudományok elmélete és módszertana, Történetfilozófiai felfogások, Történe-
lem és eszkatológia, Korok, értékek, erkölcsök. (Történeti és szisztematikus értékelmélet),
Eszmék és eszmények a klasszikus görög-római kultúrában, Egyetemes filozófiatörténet a
kezdetektől napjainkig.

Természetesen az 1980-as években is tanítottam Platónt, Arisztotelészt, patrisztikát, Szent

Ágostont, és skolasztikát, Aquinói Szent Tamást, Kantot és Hegelt, Schopenhauert; Nietz-
sche, Heidegger és Bergson, Sartre és Camus, Szolovjov, Sesztov, Bergyajev, Florenszkij
és Dosztojevszkij nézeteit. A lényeg: 1992. június 30-i hatállyal, szakmai alkalmatlanság
ürügyén, véleményük szerint (mint tudjuk, a vélemény szabad, vagy inkább szabados) cse-
kély olvasottságom okán alkalmatlan vagyok az egyetemi adjunktusi munkakör betöltésére,
megszüntették a közalkalmazotti munkaviszonyomat. A törvénytelenséget a bíróság mind-
annyiszor megállapította, de a törvény felettiek kijelentették, őket nem érdeklik a bíróság
döntései. 2020-ban, a trianoni diktátum centenáriumán, ünneplem ellehetetlenítésem 30.
évfordulóját. Miért is? Mennyi ideig tartott a Horthy-korszak? Kik élték meg győzelem-
ként Magyarország világháborús vereségeit, kik örvendeztek hazánk feldarabolásán? Nem
sorolom fel az 1990-től kezdve engem ért méltatlan megnyilvánulásokat (az „ügy” aktái ter-
jedelmesek), de kiemelek egy jelentős, az ELTE történetében példátlan eseményt. 1992. áp-
rilis 14-én összeült egy ötfősre tervezett „független” bizottság, hogy döntsenek sorsomról.
Természetesen nem mentem el az ülésükre, a keresztény kultúrkörben jártas olvasó azonnal
felismeri távolmaradásom fő okát. (Egyébként az értesítést is később kaptam kézhez, semmi
szín alatt nem jelentem volna meg a „nagytanács” előtt.) Az öt főből három szavazott arra,
hogy távolítsanak el az egyetemről, egy fő nem jelent meg, egy nem szavazott ellenem.
A háromból két akadémikus hajdan a tanárom volt, az államvizsgámon is jelen voltak, a
harmadikkal sohasem találkoztam, nem tudtam róla. (Ez utóbbi nemrégiben egy interjúban
kifejtette, hogy hajdan idős atyamesterüket, iskolájuk névadóját bírálniuk kellett volna, de
nem tették, mert szerették. Tehát engem nem szerettek/szeretnek. Ez tényleg szeretet kérdé-
se?) Tény: munkásságom messze meghaladja mindegyikét, miként a másik kettőét is, akik
kezdeményezték „kirúgásomat”. Egy velük azonos gyökerű filozófus hölgy, „keresztény
nemzeti, népnemzeti” billogot nyomott rám egy interjúban. Egyiket sem kell szégyellni,
miként azt sem, hogy a hozzám köthető több tízezer oldalon nincsenek letagadni való sorok.

40 versmondó
 BEMUTATJUK

A filozófus asszony felrótta nekem, hogy bírálom az új liberális vezetést. Érdemes felidézni,
hogy a „liberális vezetés” mivé züllesztette az egyetemet, miként tette tönkre a filozófia-
oktatást, miként akadályozták a „rendszerváltást” követően a valódi filozófia, a bölcsesség
szeretete iránt a társadalom széles köreiben meglévő igény kielégítését. A filozófia oktatása,
népszerűsítése helyett, attackban voltak.

– E hosszúra nyúlt ismertetés megvilágítja, hogy miként kapcsolódik össze elválaszthatatla-

nul életedben a meghatározó múlt és a mindenkori jelen. Kicsit érthető az a kijelentésed is,
hogy személyed, lényed önmagában cáfolja a jogállamiságot. Miként lehet ezt a helyzetet
megélni, miként élte/éli meg családod?

– A családom nehezebben. A lányom hétéves, a fiam négyéves volt, mikor kezdetét vette
üldöztetésem. A tanintézményekben élt az a káros gyakorlat, hogy nyilvántartották a szülők
foglalkozását. A gyerekeim ez irányú érdeklődésére mindig morogva feleltem: ne mondja-
tok semmit. Soha nem regisztráltattam magam munkanélküliként! Állás, sok esetben jöve-
delem nélkül rengeteget dolgoztam. Már a ’80-as években az egyetem mellett tanítottam
általános iskolában történelmet, TIT-előadásokat tartottam gyárakban, üzemekben, oktatási
intézményekben, továbbá akkreditált pedagógus-továbbképző előadásokat magyar-, törté-
nelem- és filozófiatanárok részére. Számtalan szócikket írtam az Akadémiai Kiadó megbí-
zásából az Akadémiai kislexikon és a Világirodalmi lexikon köteteibe. Bekapcsolódtam a
Göncöl Kiadó tevékenységébe, majd az értékteremtés érdekében, díjazás nélkül, a Seneca
Kiadó munkatársa voltam (sorozatszerkesztő, szerkesztő, irodalmi vezető), mindkét esetben
igen értékes könyvek megjelentetésében vállaltam szerepet. Megalapítottam a Telosz Ki-
adót, melyet 2014-ig sikerült működtetnem igen nagy nehézségek, akadályoztatások árán.
A cégekre kirótt kötelező járulékok között a szociális hozzájárulást is fizettem, s mindezt
főleg egyéb, adózott kereseteimből. Készítettem bilingvis köteteket (Apuleius, Seneca) a
General Press Kiadó részére. Külön kiemelem a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző
Főiskola Történelem Tanszékén és ugyanott, a Németh
László Szakkollégiumban végzett oktatói munkámat.
Emlékezetes a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
Filozófia és Kultúrtörténeti Tanszékével való hosszú
távú eredményes együttműködésem, melynek során
húsz jegyzet, nyolc terjedelmes kötet munkálataiban
vettem részt szerzőként, lektorként (ez esetemben tel-
jes tartalmi és nyelvi szöveggondozást jelent).

A Bevezetés az európai kultúra és bölcselet történe-

tébe (ZMNE, 2001; 1028 oldal) kétkötetes könyv és
az ehhez kapcsolódó kétkötetes szöveggyűjtemény
(ZMNE, 2002; 1416 oldal) a katonaképzésén kívül
a „civil” oktatásban és ismeretterjesztésben is sikert
aratott. Mindeközben elvállaltam a filozófiatörténet
oktatását az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.
Különböző felkéréseknek eleget téve az ország több

versmondó 41
BEMUTATJUK

pontján (Budapest, Balassagyarmat, Babits Mihály

Székesfehérvár, Érd, Százhalombat- HOLT PRÓFÉTA A HEGYEN
ta, Pécs, Veszprém, Verőce, Visegrád,
Zebegény stb.) tartottam és tartok ma Nyájas magasságban csüng a dombtetőn a ház,
is előadásokat. Tanulmányokat írtam de én mordan ülök benne, mint Jerémiás.
és írok, melyek megjelentek az Agria,
a Credo, a Muravidék, a Napút, a Po- Hozza postámat a posta. Ujság és levél
LíSz, a Versmondó folyóiratok hasáb- mintha mind olyanról szólna aki rég nem él.
jain és online felületein. Bölcseleti,
filozófiai, irodalmi, klasszika-filoló- Hol a sok netán és hátha? Meghalt a jelen,
giai, pedagógiai (neveléstudományi) s ami hir fülembe ér, mind csak történelem.
könyvek megszületésénél bábáskod-
tam. Erről legyen elég ennyi, a felso- Elsülyedt a világ és nem maradt élve más:
rolás nem lehet teljes, miként a velem dombon ül s fejet csóvál a mord Jerémiás.
együttműködő neves akadémikusok,
professzorok, tanszékvezetők, egye- Eltüntek és elsülyedtek, s talán igy a jobb:
temi oktatók listájára sem térek most mig itt voltak, kinzóbb volt hogy egyedül vagyok.
ki.
Hozza postámat a posta: mennyi hir, divat!
– Beszélgetésünknek sejtelmes címet Engem nem visznek magukkal, föl nem oldanak.
ajánlottál. Kérlek, értelmezd!
Mindegy! a világ sülyed vagy én lettem halott:
– Babits Mihály mint Holt próféta a akként élek mint akik már Változatlanok.
hegyen 1924-től Esztergom, Előhe-
gyen töltötte nyarait a nyári lakban. S mordan nézem hogy köröttem a vak élet hal,
Nyaralója nem a külső pompa nyo- mint egy holt próféta kit már senki úgyse hall.
mait tükrözte. Ami az értékét adta –
miként a költő megfogalmazta –, a Mint a nyiltszemü halottak kiket régidőn
következő: „Rossz föld, de megterem barbár törzsük künnhagyott a nyájas dombtetőn.
itt legalább a csend / virága, nyugtató
lótuszom, s odalent / kertem az egész Hozza postámat a posta: mennyi rossz madár!
táj, hol óriás csiga / kétszarvú dómjá- Be jó hogy csőrük csapása egy cseppet se fáj!
val e bölcs bazilika.” (Dal az eszter-
gomi bazilikáról, 3. vsz.) Esztergom, Előhegy: őrhelye múltnak és jelennek. Babits „hegyi
életében” a hegy művelődéstörténeti jelentősége, szakrális jelentése, irodalmi szimbolikája
meghatározó módon jelen van. Babits korábban fogarasi tanárságának (1908–1911) emlé-
kével, a fogarasi havasok felejthetetlen érzésével gazdagodott. A Tomival való párhuzam, a
magányosság megéneklése vegyes érzelemvilágot sugall. „Magyarul nevének semmi szó: /
latin neve: Desolatio”. (Levél Tomiból, 1911) Jelentése: „egyedüllét, elhagyatottság”. Az el-
mélkedésünk címében szereplő szót nem véletlenül tőle kölcsönöztem. [Beszélgetésünkhöz
Babits-ajánlások, versek: Sziget és tenger (1925): Örökkék ég a felhők mögött. (Vallomás
helyett hitvallás – a versciklus elejére illesztve), Dal az esztergomi bazilikáról (1924), Szent
király városa. Esztergom, Előhegy (1924); Versenyt az esztendőkkel! (1928–1933): Holt pró-
féta a hegyen (1928), Mint különös hírmondó… (1930), Csak Posta voltál (1933);„Újabb

42 versmondó
 BEMUTATJUK

versek”(1934–1937, 1937–1941): Búcsú a nyárilaktól (1936), Ősz és tavasz között (1936),

Balázsolás (1937), Jónás könyve (1937–1938), Jónás imája (1939).]

Évtizedek óta két helyszínen telnek napjaim. Egy padlásszobában Budapest forgalmas, za-
jos, légszennyezett, büdös útján. Itt írok, szerkesztek, alkotok; a könyvek világában elva-
gyok. A külvilág hatásai elérnek. Van tévém (sokcsatornás), rádióm, internetem. Ömlik az
információ. Kéretlenül. Szűretlenül. Magam szűröm. A tetőtérben is ellehet az ember. A
környezet szóra sem érdemes. A másik hely annál inkább. Tavasztól késő őszig hosszabb-rö-
videbb időt töltök ott. Hol? Elmesélem.
Tusculanumból (Érd városrésze) indultam, s „Tusculanumba” érkeztem. Tusculum (közel
700 méter magasba nyúló) dombja híres üdülőhely az ókori Itáliában, Róma városának kö-
zelében. E helyen építették fel az akkori előkelők (Lucullus, Cato, Caesar stb.) villáikat,
formázták fürdőiket, kertjeiket; keresték és „találták meg” nyugalmukat. Itt állt a neves
szónok, politikus, közéleti ember, homo novus, Cicero nyaralója is. E helyt merült időn-
ként nyugalomba, vonult „otiumba”, a Tusculanum nevű házában fogalmazódott meg benne
bölcseleti munkáinak többsége. Tusculanae disputationes és más művek. Elmélkedések er-
kölcsről, humanitásról, kultúráról, a görög hagyományról, tudományról, filozófiáról, barát-
ságról, öregségről.
Magam a magyar fővárostól 60 kilométerre északra találtam meg „viszonylagos” (vö. Arany
János: Epilogus) nyugalmamat. Képletesen szólva, indulásom színterétől (Százhalombatta,
Érd) 80-90 kilométert „felhajóztam” a Dunán. A Százhalombattától Esztergomig terjedő
(Budapestet és Érdet is beleértve) térség jelenti szűkebb otthonomat, hazámat.
Elmélkedéseim ma már legfőbb színterének bemutatása: Esztergom-Szamárhegy 306,9 mé-
ter magas domb (collis), nagyképűen ez is a „hegy” nevet viseli, miként az antik Róma
egyes „dombjai” – Palatinus, Caelius, Aventinus, Capitolinus – szintén a mons nevet bito-
rolták. Esztergom-Szamárhegy koordinátái: é. sz. 47˚ 48’ 33”, k. h. 18˚ 47’ 22”, Esztergom
városától 4-5 km távolságra található, a 11-es főút mentén. Északra a Duna és a folyó túl-
oldalán lévő dombvidék, keletre a Búbánatvölgy, Nyugatra a Csenke-patak és Esztergom
városa, míg délre erdő határolja. A Visegrádi hegység és a Pilis tartozéka, a Pilisi Parkerdő
valamikori közigazgatási határa; ma már belterület, Esztergom városának egyik része. A
Duna-Ipoly Nemzeti Park területe, Esztergom pedig az Ister–Granum Eurorégió központja
(2003-tól). Szamárhegy és környéke – régészeti leletek által is igazoltan – ősidők óta lakott.
Szerteágazó ismerettartalmunk újabb és újabb mozzanata az intuíció erejével jelenik meg.
Történelem és emlékezet. Bölcselet, irodalom – múltidézés magas fokon. Segít Esztergom
és a térség sajátos múltja. Fantáziánk visszarepít az őskorba, az ókorba, főként a római
világba – minket, magyarokat az Árpád-korba, az Anjou-korba, a Mátyás-korba, a török
időkbe, a kuruc korba (Vak Bottyán), a Habsburg-korba, s természetesen a XX–XXI. száza-
di sokszínű közelmúltba és jelenbe. Felvillan a Garam partján elmélkedő sztoikus Marcus
Aurelius (121–180) császár emléke. Nem kevésbé a legendákkal színezett Attila hun király
és népének története. A honfoglaló Árpád vezér ténykedése. Géza fejedelem és Szent István
király emléke. A tatárjárásig tartó aranykor, majd a hanyatlást követő Anjou és Hunyadi
virágzás. A részletes szemlézés helyett rögzítsük: Esztergom „nemcsak” királyi és érseki
székvárosa volt hazánknak, hanem anyagi, szellemi, kulturális fellegvára is egyben. A hu-

versmondó 43
BEMUTATJUK

manizmus európai hírű bástyája. Mindez együttesen ihleti, ösztönzi, kötelezi alkotásra az
alkotót. A szellem ilyen hatásoknak kitéve soha nem térhet nyugovóra. A test pihen, elpihen.
A lélek nem. Vágyik a tettre. A kontinuitásra. A régi kultúra új kultúrát terem. Az új nem a
régi lerombolása. Hanem a mindenkori réginek a mindenkori újjal való megtermékenyíté-
se. És megfordítva. A mindenkori újnak a régivel való folyamatos gazdagítása. Egyéni és
közösségi vonatkozásban egyaránt. Az individuum saját szubjektumán átszűri élményeit, új
élmény-együttest örökít, közvetít más egyéneknek, hagyományoz a következő nemzedék-
nek. A közösségek esetében úgyszintén.

Immár 40 éve egyre hosszabb időt töltök e környezetben. Autóval, biciklivel, gyalogosan
a szárazföldön; úszva és kajakozva a vízen. Több ezerszer, megunhatatlanul. Hajdan gye-
rekeimmel mindennap bicikliúton kerekezve fogadtuk magunkba a tájat. A Duna-part ezen
szakaszán meg-megállva szemlézhetjük a folyót, a szigeteket, az erdőséggel tarkított túl-
parti „szlovák” dombot és a még mindig magyar dombokat, valamint Garamkövesd épü-
leteit. Balra 2-3 km távolságban a Garam, jobbra szintén pár kilométerre az Ipoly torkollik
a Dunába. Az 1713-as és az 1711-es folyamkilométer között napjainkban is található egy
sziget. Neve Helemba. A magyar történelem része, az átellenben fekvő azonos nevű tele-
pülés és domb (Helembai-hegység, Kovácspataki hegyek) a XX. században Csehszlovákia,
majd Szlovákia történelmébe (a település: Chl’aba, a domb: Burda) lépett. Hajdan érseki
birtok, gyümölcsösökkel, nyári palotával – templommal, temetővel. A sziget szimbolikája
különböző kultúrkörökben: aranykor, biztonság, boldogság, magány, másvilág, menedék. A
folyó, forrás, tenger kapcsán az eredet, élet és halál, megtisztulás, megújulás, termékenység,
újjászületés fogalmai tolulnak elő emlékeinkből.

Magam mindinkább magányosodva élem a szamárhegyi „szigetemen” létemet. 2007 óta

hűséges társammal, Apollóval, a magyar vizslával a mindennapi Duna-parti sétát abszol-
válva, a panorámás teraszon töltjük éjszakába nyúlón szabadidőnket. „A bensőleg gazdag
egyéniségnek kívülről csupán egyetlen negatív ajándékra, a szabad időre van szüksége,
hogy szellemi képességeit kifejleszthesse, és belső gazdagságát élvezhesse. Csak arra van
szüksége, hogy engedtessék meg neki, hogy egész életén át, minden nap, minden órában a
maga egyénisége szerint élhessen.” (Schopenhauer, i. m. 197. o.) „A környék szép, festeni
való.” Az egy-egy madárcsicsergés megtörte hallgatag létben a mindenkori szemlélőnek
feltárul az esztergomi város, a tájat uraló bazilikával a középpontban, az itt is gyönyörű ka-
nyarulatokat leíró Duna, a hegyek, erdők, völgyek, sík vidékek tarkította környezet. Mindez
a történelmi örökséggel kiegészítve, szinte vezeti a tollforgató ember pennáját. Erőlködés
nélkül önthetők formába az egymást követő gondolatok. Körbeveszem magam könyvekkel,
kedvem szerint váltogatom a különböző korokból eredő köteteket, műfajokat és nyelveket.
A gondolatok mégis összeérnek. Számtalan esszém, tanulmányom, szépirodalmi (dráma)
és bölcseleti alkotásom van készülőben. Az anyag adott, magamban hordozom, halmozom
évtizedek óta.

Esztergom-Szamárhegyről, a nyaralónkról, Babits Mihályról és az általam sokszor felke-

resett előhegyi kicsi házáról több írásomban megemlékeztem. Pillantás a Szamárhegyről.
Esszé. Versmondó, 2012. Ősz. „KELJ FEL, LELKEM, KERESD MEG HAZÁMAT!” Böl-

44 versmondó
 BEMUTATJUK

cselet és költészet Babits Mihály életműve tükrében. Versmondó, 2014. Nyár. (A tanulmány
Baka Györgyi költővel folytatott beszélgetésem vázlata. Rövidítve elhangzott a Civil Rádió
2013. szeptember 22-i „Versek hídja” című adásában.) „Ó! / Desolatio! / Nekem e föld halni
jó” Gondolatok a szigetemberről. PoLíSz online, 2014. december 8. „A dajkanóták emléke
kél, / Egy árva népről bús dalt regél.” Emlékezés a trianoni békediktátum 95. évfordulóján.
PoLíSz online, 2015. június 10.

– A beszélgetésünk kezdetekor kértelek, hogy öntsd ki szívedet. Megtetted. Milyen üzenete

van az általad elmondottaknak? Az olvasó esetleg a régi katonai szlenggel szólva értékelheti
úgy, hogy mindez „egyéni szociális probléma”?

– Nem vélem. A legtöbb nem igazán íróvá, költővé váló ember ott hibáz, hogy a számára
esetleges nagy történéséket nem tudja egyetemes érvényre emelni, a kívülálló érdektelen-
nek ítélheti a szerelmi vergődést, a tartalom és forma, etikum és esztétikum nélkül hosszan
hömpölygetett történeteket. Arról nem beszélve, hogy az idő múlásával az egykor oly je-
lentősnek tűnt sérelmek elhalványulnak, újabbak lépnek a helyükbe, a tragikus történések
mindent felülírnak. Nem akarok hosszas irodalomelméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, de
bárki megítélheti, hogy Petőfi, Arany, József Attila, Radnóti elmúlásról, halálról formába
öntött gondolatai maradandónak bizonyultak. Magam mindig szerettem a tények mentén
maradni. A fent elmondottak dokumentálhatók. Személyemtől függetlenül, nagyon nagy
bajnak tekintem, hogy egy értékorientált emberrel vagy bárkivel Magyarországon mindezt
megtehették. Ennek általános üzenete van. Ernest Hemingway: The old man and the sea. Az
öreg halász és a tenger. (In: Szegények és gazdagok. A folyón át a fák közé. Az öreg halász
és a tenger. Magyar Helikon, Bp., 1971) Az 1952-ben megjelent kisregény 1954-ben No-
bel-díjat eredményezett szerzőjének. Santiago küzdelme a természettel, a tengerrel, a cettel.
A halász hitvallása: „– De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az
embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.” (I. m. 541. o.) E szentencia igazságát
igazolom életemmel, de 2006 óta, mikor több halálos betegségből felépülve hagyhattam el
a kórházat, az intenzív osztály orvosainak szakvéleménye alapján én voltam „az osztályuk
csodája”, kiegészítettem az amerikai írót: az embert elpusztítani sem lehet.

„Ember, civilizáció, kultúra, történelem, Európa, humanitás, művelődés, művészet, bölcse-

let fogalmai alkotják e tankönyvhöz is a vezérfonalat. E bevezetőben sem feledkezhetünk
meg a hazaszeretet kötelezettségéről.” (Dörömbözi János: Erkölcsi alapismeretek. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Bp., 2010. Előszó, Esztergom-Szamárhegy, 2009. szeptember idusán.) A
kötet zárása, Comenius jelmondata: „»Omnia sponte fluant – absit violentia rebus« (»Min-
den szabadon folyjék – legyen távol a dolgoktól az erőszak«).” Életcélom: egyetemes érté-
kek közvetítése.

– Gyakran tűnődsz-e „hibás”, vagy annak vélt döntéseiden? Foglalkoztat-e a „mi lett vol-
na, ha”?

– A történelemben nincs ’ha’, meg máshol sincs. Döntéseimet nem bántam meg, azokat sem,
amelyekről tudtam, hogy döntően negatív irányba terelik sorsomat, társadalmi státusomat.

versmondó 45
BEMUTATJUK

A társadalmi felemelkedésnek hazánkban is van egy

évezredes kikövezett útja, melyen ma is sokan járnak.
Van, amit az ember nem okvetlenül másokért, hanem
önmagáért nem tesz meg. Az erkölcsi tartás e világi
díjazása hiú ábránd, a Biblia egyes szövegeit vizsgál-
va, talán a túlvilági jutalmazás is. „A nagyúri világban
minden reggel egy varangyos békát kellene nyelnünk,
hogy a nap hátralevő részében már semmit se érezzünk
undorítónak.” (Chamfort: Aforizmák. Európa, Bp.,
1960, 59. o.) A szellemes XVIII. századi franciának
a francia, nekünk, magyaroknak a magyar „nagyúri
világ” jutott. Nem vágyódom oda. Sokan a csillogást
értékelik, arra nem gondolva, hogy kikkel kellene nap
mint nap érintkezniük, hogy mindebből morzsányit ré-
szesedjenek. „A Szellem Embere magányossá válik.”
(Babits) Sok alkotó ember számára e létforma deter-
minált.

Beszélgetésünk zárásaként Shakespeare Lear király (III. felv., 2. szín) sorai jutnak eszembe.
Lear: „Én oly ember vagyok, / Kik ellen mások többet vétkezének, Mint mások ellen én.”
És József Attila: „Nagy nevetség, hogy nem vétettem / többet, mint vétettek nekem.” (Ime,
hát megleltem hazámat…)

Udvarhelyi András
„A KÖLTÉSZET NEKEM EGYSZERRE SZENVEDÉLY,
HIVATÁS, MUNKA ÉS HOBBI”
Beszélgetés Madarász Imre irodalomtörténésszel

Sokan panaszkodnak manapság, hogy nehéz olyan embert találni, akivel Szép Beszélget-
hetünk, ahogy Jákob, az atya és József, a fiú Szép Beszélgettek Thomas Mann József és
testvérei című regényében. Mi ez a „Szép Beszélgetés”? – kérdezheti joggal az olvasó. Nos,
nem a piaci árakról, nem a törtető karrieristákról, politikusokról, hétköznapi dolgokról való
pletykaszintű, felületes csevely, hanem az élet lényegéről való eszmecsere. Én szerencsés
tollforgatónak érzem magam, mert foglalkozásom lehetővé tette, hogy jelentős alkotókkal
Szép Beszélgethettem, és ezért még fizetést is kaptam. De a fizetésnél mindig többet ért, hogy
tanulhattam tőlük. Popper Péter mesélte egy előadásában: „Én az irodalomból többet tanul-
tam a lélektanról, mint a szakkönyvekből.” Esetem is hasonló: „Többet tanultam a beszél-
getésekből, interjúkból, mint egyetemi tanulmányaimból.” Hiszen olyan Vergiliusaim voltak
az irodalom rengetegében – mint Hegedüs Géza, Faludy György, Baranyi Ferenc, Moldova
György, Vekerdi László, Popper Péter –, akik az élet lényegi kérdéseiről és az irodalomról,
művészetről könnyedén csevegve meséltek, adomáztak, s én mindannyiszor lelkiismeret-fur-
dalással gondoltam: feladatot adtak, hogy az általuk említett szerzők műveit elolvassam.
Hisz adósa voltam mindegyiknek, és csak úgy törleszthettem, ha folyamatosan olvasom az ő

46 versmondó
 BEMUTATJUK

könyveiket, és az általuk leckéül feladott könyveket. A

közelmúltban megint szerencsém volt.

Ezúttal már harmadszor ülhettem le Szép Beszélgetni

a Centrál Kávéházban Madarász Imre irodalomtörté-
nésszel, a Debreceni Egyetem italianista tanszékének
professzorával, aki természetesen az irodalomról, az
olvasás és a versolvasás öröméréről, a versmondás
„hasznáról” mesélt. Ott volt velünk a „Génius Loci”,
a hely szelleme, az általunk kedvelt kávéházi alko-
tók, ma már klasszikus írók, költők virtuális tárasá-
ga, akik a múlt század elején itt hányták-vetették meg
a világ száz baját, örömét – Kosztolányi, Karinthy,
Nagy Lajos, József Attila, Faludy… És utódjaik, a
PoLíSz folyóirat szerkesztői és szerzői szintén itt
cseréltek eszmét: Kaiser László, Madarász Imre, Né-
ráth Mónika. A hely tehát kötelezett mindkettőnket.
A professzor urat, hogy pontosan és érthetően fogal-
mazzon, úgy, hogy egy újságíró is értse, és engem,
hogy ne kérdezzek balgaságokat.

– Kedves tanár úr! Úgy tudom, szorgalmas olvasó vagy, akinek 20.500 könyve van, és nem
a lakásodban van a könyvtárad, hanem a könyvtár a lakásodban. Mit jelent neked a vers, a
költészet?

– A költészet nekem egyszerre szenvedély, hivatás, munka és hobbi. Mindez egyszerre.

Olyan valami, aminek életem javát szenteltem. Olyan valami, amivel akkor is nagyon sokat
foglalkoztam volna, ha igazságtalan lett volna velem a sorsom, ha szétválasztja bennem a
pénzkeresést a hivatás szenvedélyétől, a hobbi boldogságától. De abban a szerencsében volt
részem, hogy a pénzkeresés és a szenvedélyem, a hobbim egybeestek. Életem az irodalom-
ra, a költészetre fókuszálódott.

– Gondolom, többet olvasol, mint hallgatsz verset. Mégis hadd kérdezzem meg, milyen je-
lentőséget tulajdonítasz a versmondásnak? Szavaltál ifjú korodban?

– Előfordult, hogy szavaltam, de nem sokat. Mégis nagyon fontosnak érzem a versmondást.
Vannak versmondók, akik nagyon nagy hatással voltak rám. Kiemelném például Latinovits
Zoltánt, amint József Attilát és Adyt mond.

– Én is így vagyok ezzel. Elfogult vagyok. Nem tudom másként elképzelni az Ady- és József
Attila-verseket, csak Latinovits előadásában.

– Nagyon mélyen hatott rám is, de be kell vallanom őszintén, hogy a verseket főleg olvas-
ni szeretem. Azért vagyok inkább híve az olvasásnak, mert minden versmondás – lénye-
gét tekintve – értelmezés. Miután én már értelmeztem magamban a verset, akkor szívesen

versmondó 47
BEMUTATJUK

meghallgatom, hogy másnak mit jelent, hová teszi a hangsúlyt, hogyan adja vissza a köl-
tő gondolatait; de nem szeretem, ha befolyásol. Így vagyok a nagy klasszikus drámákkal:
szívesebben olvasom őket, de utána megnézem színházban is. Ennek ellenére fontosnak
tartom, hogy az emberek tudjanak kívülről verset. Fontosnak tartom a memoritert. Nem
csak azért, hogy Cicerót idézzem: „Az emlékezet romlik, ha nem gyakorlod.” Nem árt az
emlékezetünket tornáztatni, már csak azért is, mert szerintem az általános műveltségnek, a
humán műveltségnek szerves, elengedhetetlen része egy bizonyos mennyiségű vers tudása.
Vagy legalább az, hogy az ember felismerje, honnan való az idézet.

– Mikor találkoztál először a költészettel, és ki volt az a költő, aki nagy hatással volt rád?

– Természetesen gyerekkoromban találkoztam először a verssel. Szüleimnek nagy könyvtá-

ra volt. Óriási előny a gyereknek, ha szülei olvasó emberek. A minta magában is példát ad.
Nehéz visszaemlékeznem, melyik költővel találkoztam először. Egész biztos, hogy az első
a Sicc verses sorozat volt, egy cicának a történetei. Annyira szerettem őket, hogy amikor
a nagymamám olvasta nekem, és átugrott véletlen egy sort, vagy eltévesztett valamit, én
kijavítottam, mert kívülről fújtam.

– Nekem is kedvenc olvasmányom volt. Gyerekkoromban nem néztem a szerzőt, csak a me-
sét hallgattam, aztán jóval később, amikor fiaimnak olvastam, jegyeztem meg az író nevét.
Érdemes megemlíteni. A Sicc szerzője Kálmán Jenő. Igen jó humorú és szellemes ember
volt. Rejtvénykirálynak nevezték, mert a kávéházakban – talán itt a Centrálban is – játékos
rejtvényeivel szórakoztatta az asztaltársaságot. Az első Sicc könyv 1935-ben jelent meg,
majd számtalan kiadás követte.

– A Sicc volt az egyik kedvenc könyvem. A nagy költészettel pedig Weöres Sándor játékos
verseiben találkoztam; kedvencem a Bóbita…

„Bóbita, bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,
Békahadak fuvoláznak,
Sáskahadak hegedülnek…”

És természetesen Petőfi Sándor „egyszerűbb” verseivel is az elsők között találkoztam. Pél-

dául az Arany Lacival:

„Laci te!
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom, bontom…”

Petőfi több versére ma is emlékszem. Például az Anyám tyúkja vagy a Füstbement terv,
az Alföld… Egyszerűségük hatott rám. Látszólagos egyszerűségük. Petőfire érvényes Gár-
donyinak az a mondása, hogy azok a nagy írók, akiknek művei minden életkorú, rangú

48 versmondó
 BEMUTATJUK

és műveltségi fokú emberből azonos rezgést váltanak ki. Tehát azonos esztétikai élményt.
Petőfi megadja ezt az élményt. Egy egyszerű embernek, gyereknek, egy kezdő olvasónak
is érthető, vagy úgy érzi, hogy érti. Ezek a költemények eljegyeztek engem a költészettel.
Főleg a formájukkal, ritmusukkal, közérthetőségükkel. Persze aztán később már a szabad-
ság eszméje fogott meg. Megragadott Petőfi Apostola. Nagyon fontos, hogy igen fiatalon
elolvastam a János vitézt.

– Ma már kevesen emlékeznek Batári Gyula Írók könyvek közt című, olvasási tanácsadó mű-
vére, amelyben a magyar írók legkedvesebb olvasmányait sorolja fel. Majdnem mindegyik
szerző kedves poétája Petőfi volt. És még kik voltak a kedvenc költőid?

– Még általános iskolás, alsó tagozatos voltam, amikor már olvastam Homérosz Odüsszeiá-
ját, Devecseri Gábor fordításában. Emlékszem, hosszú fejtörésre adott okot, hogy mit jelent
Homérosznál, amikor azt írta: „Mikor a rózsaujjú hajnal kélt ki a ködből.” Kisgyerekként
nem értettem, hogy mit jelent a rózsaujjú hajnal. És Shakespeare Machbetjét is olvastam.
Döbbenetes történet ez. Shakespeare legvéresebb tragédiája. Ezen utólag is meglepődöm,
ahogy egy tanító néni, aki meg is kérdezte tőlem: Nem lesz még korai? Lehet, hogy korai
volt. Shakespeare-ben is sok minden volt, amit nem értettem. De a lényeg, hogy olvastam.
Magas költészetet olvastam. Nehéz költészetet olvastam. És minden esetben tetszett és meg-
fogott. És egy részét a magam szintjén értettem. Az olvasásmegértés hosszú folyamat, sokat
kell olvasni, idő kell, hogy megértsük a szöveget. Emlékszem, milyen nagy élmény volt
Gárdonyi Géza Egri csillagok-ja. Ez is szinte mindenki kedvence.

– Olyannyira, hogy a magyar olvasók többsége Gárdonyit jelölte meg legjobb íróként.

– Nemcsak az Egri csillagokat, a többi regényét is kedvelem. Most is a kedvenceim közé

tartozik. Írtam is róla. Nagy élmény volt még Fazekas Mihály Ludas Matyija. Nem értem,
miért vették ki a középiskolai tananyagból. Most tartottam erről előadást a Magyar Iroda-
lomtörténeti Társaság szervezésében, Turán. A Ludas Matyi páratlan remekmű. Ha akarom,
gyerekmese, ha akarom, felvilágosodás kori példázat a zsarnokság elleni lázadásról. Példá-
zat egyszersmind a jogállamiságról, a legitimitás fontosságáról. Tehát, hogy ne önkényes-
kedhessen senki. Sem az úri részről – Döbrögi uraméról, aki megvereti Matyit és kirabolja
–, sem a bosszúálló jobbágyfiú részéről, aki háromszor leckézteti meg Döbrögit. Fazekas
tehát nagyon érdekes és komplex író. És ez a páratlan ízes nyelvezet: öszvegyúlódott vélek,
meg dalmahodó, meg a szemfül Matyi! Ma is megmaradtak bennem, és hosszú sorokat
tudnék neked citálni. Például a Ludas Matyi elejéről tudok idézni fejből hexametereket.
Csodálatos, fantasztikus teljesítmény, hogy a népi nyelvet a hexameterrel párosította, nem
a felező tizenkettessel.

– Érdekes, amit mondasz. Mert én, mint egyszerű olvasó, az önbíráskodás jogosságát olva-
som ki a Ludas Matyiból. És gondolom, sokan elégedettek voltunk, hogy Döbrögi megkapta
a magáét. Mert az életben gyakran a bűnös nyeri el méltó jutalmát, a jó pedig megbűnhődik.

– Úgy kell neki. Persze. Egyet is értek. Nyilván az olvasó joggal érez elégtételt. De nagyon
érdekes, hogy Fazekas nem azt akarta ezzel tanítani, hogy önbíráskodjunk, háromszor ver-

versmondó 49
BEMUTATJUK

jük meg az önkényeskedő urakat, hanem azt sugalmazta, amit az előszóban az olvasókhoz
írt: szerencsére most már – nyilván a felvilágosult monarchiára utalt, tágabb értelemben a
jogállamiságra – ki van szabva a hátára ennek is, annak is. Tehát sem a földesúri önkény,
sem a bosszúálló önkény nem érvényesülhet. Hanem az kellene, hogy a törvény uralkodjék.
Az ember lenyűgözve olvassa a Ludas Matyi hihetetlen tömörségű, ízes nyelvezetű történe-
tét. A magyar epikus költészet általában bőbeszédű. A Ludas Matyi hallatlanul koncentrált.
Ez a mű a szabadság fontosságáról szól.

Liberalizmus – szabadság, egyenlőség, testvériség

– Tanár úr! Ha már itt tartunk, a szabadság fogalmánál, talán ez a legfontosabb életünk-
ben, csak kevesen tudják. Én az egyetemen azt tanultam, és sok filozófus is azt tartja, hogy
fogalomtisztázásra van szükség. Mert különben elbeszélünk egymás mellett. Nem értjük meg
egymást. Manapság pedig még mindig fontos ez. Nemrégiben láttam egy amerikai krimit,
melyben az egyik bűnöző említi a francia forradalom hármas jelszavát: szabadság, egyen-
lőség, testvériség. Mire a másik azt mondja igen elmésen: hülyeség, marhaság, állatság. Azt
nehezen, bár megértem, hogy a műveletlen, bunkó bűnöző így beszél, mert tudatlan. De az
elszomorít, hogy közvéleményt formáló politikusok és állítólag művelt újságírók a rövidtávú
haszon reményében lebecsülik és félreértelmezik, gyalázzák a felvilágosodást és a francia
forradalmat, miközben a liberalizmus vívmányait felhasználják és visszaélnek vele. Ezek-
ről az alapfogalmakról több könyvedben írtál, többek között például A francia forradalom
hatása az olasz irodalomra címmel, de írtál a francia forradalom magyar vonatkozásairól
is. Légy szíves, magyarázd el az olvasóknak és nekem, mit értsünk szabadság, egyenlőség,
testvériségen? Milyen jelentősége van a felvilágosodásnak, a francia forradalomnak, amit
nem lehet azonosítani a Robespierre-féle diktatúrával?

– A felvilágosodás, a romantika irodalmával két okból foglalkoztam. Olyannyira, hogy a

debreceni egyetemen megszerveztem egy olasz felvilágosodás és romantika kutató közpon-
tot. Egyrészt azért, mert a magyar italianisztikában abszolút fehér folt volt. Másrészt nekem
a magyar és a világirodalomban is ezek a kedvenc korszakaim. Hogy miért? Pontosan azért,
amiért kérdeztél. Hogy az európaiság alapvető fogalmai, alapvető értékei, alapjai, meghatá-
rozói a felvilágosodás és a romantika korára nyúlnak vissza. Én egyébként a felvilágosodás
és a romantika között sokkal több folyamatosságot látok, mint szakítást. Nyilván voltak
nagy különbségek, de a folytonosság fontosabb. A német filozófus, Immanuel Kant gyö-
nyörűen megfogalmazta: A felvilágosodás az ember felnőtté válása. A felvilágosodás arról
szól, hogy az ember szabaddá válik, vagyis – megint Kantot idézem –: mer a maga értelmére
támaszkodni. A felvilágosult ember racionális, szabad, kritikus. Olyan ember, aki nem tűri,
hogy mások mondják meg, hogy mit gondoljon. Maga győződik meg a dolgokról. És ezzel
már el is jutottunk oda, hogy sokaknak miért nem tetszik a felvilágosodás. Azért nem, mert
a felvilágosodás általános kritikai szelleme a mindenkori hatalmat sem kímélte, a vallást,
az egyházakat sem, s az előjogokat, a hagyományokat sem kímélte, ha azok rossz hagyo-
mányok voltak. Bizony ez a fajta szellem még ma is sokakat irritál, megriaszt, sokaknak
aggasztó. Ezért van az, hogy ma egyértelműen érzékelhető egy obskurantista, szélsőséges,
tudomány- és felvilágosodásellenes népbutító irányzat. Az obskurantizmus a felvilágosodás

50 versmondó
 BEMUTATJUK

ellentéte, a sötétség preferálása. Ma én azt látom, hogy sokan az emberiség hanyatlását a

felvilágosodástól számítják. Ne legyenek illúzióink, lassan már visszamennek támadásaik-
ban a reneszánszig, a humanizmusig. Mert ugye a humanisták tették az embert értékrendjük
középpontjába, illetve az értékek legmagasabb kategóriájába. Akkor azt kell mondanom,
hogy valószínűleg ezek az emberek ettől a szabad és kritikai szellemtől félnek. Ez az, ami
nem tetszik nekik, ez az, amit érvényteleníteni szeretnének, illetve – még egy nagyon fontos
dolog – ezek az emberek leragadtak a felvilágosodás egy olyan értelmezésénél, amely még
a pártállam korában gyökerezik. Tehát teljesen leegyszerűsítő módon gondolkodnak, ahogy
a kommunista diktatúra politikusai, ideológusai. Mondjuk, a francia forradalmat azonosnak
tartják a jakobinus diktatúrával, amely zsarnokság volt. Illetve arra hivatkoznak, hogy bizo-
nyos felvilágosodás kori gondolkodók ateisták voltak, keményen, egyház- és vallásbírálók.
Ezek az emberek leragadtak ennél a marxista értelmezésű felvilágosodásnál. És még egyet
ki kell mondani: a felvilágosodás politikaelméletének a legnagyobb öröksége, a liberaliz-
mus, teljesen nyilvánvaló, a szó klasszikus értelmében. Nyilvánvaló, hogy akiknek az a
program, hogy nem akarnak liberalizmust, hogy a liberalizmust azonosítják kis pártocskák
programjaival, vagy világösszeesküvéssel vagy anarchiával, akik nem az igazi klassziku-
sokat olvassák, akik nem tudják, hogy mi volt a valódi liberális átalakulás, azok elítélik a
felvilágosodást.

– Hogyan értelmezed mindezek fényében a francia forradalom hármas jelszavát?

– Nézd, én a szabadságnak egy nagyon klasszikus megfogalmazását fogadom el, aminél

jobbat még ember nem talált föl. Szabadság az, hogy bármit tehetsz, amit akarsz, egészen
addig, míg más ember hasonló szabadságát nem sérted. Hogy kiegészítsem: amit akarsz,
megteheted, egészen addig, amíg más ember szabadságát meg nem sérted. Avagy: tehetsz
bármit, ami más ember szabadságát, életét és biztonságát nem fenyegeti. Teljesen nyilván-
való, egy ember nem gyűjthet kézigránátokat, gépfegyvereket vagy mérgeskígyót a lakásá-
ban, mert más ember életét veszélyezteti. Én a szabadságot döntően és alapvetően az egyéni
szabadsággal, az individuum szabadságával azonosítom. És gyorsan hozzáteszem, ez a sza-
badság felelősséggel párosul. Nem véletlenül idéztem Kantot, de idézhetem Rousseau-t is,
aki ennek a liberális, demokratikus hagyománynak talán a legnagyobb állambölcselője volt,
és legnagyobb erkölcsi gondolkodója. Akit Kant az erkölcsi világ Newtonának nevezett, s
aki azt mondta: „Ha magunk szabta törvényeknek engedelmeskedünk, akkor szabadok le-
szünk”. Tehát magunk szabta egyetemes törvényeknek kell engedelmeskednünk. Magyarul,
a szabadság nálam egyfajta kölcsönhatásban van az erkölccsel.

– Az egyenlőség?

– Az egyenlőség számomra nem más, mint a szabadság egyenlősége. Vagyis mindenkinek

egyenlő szabadságot jelent. Őszintén szólva én abban nem hiszek, hogy vagyoni egyenlősé-
get el lehet érni a társadalom mai állapotában. Erre történtek kísérletek: államszocializmus.
Nemcsak hogy nem érték el, hanem még nagyobb lett a különbség ember és ember között,
mint volt. De abban igenis hiszek, hogy mindenki egyenlően szabad lehet, illetve megkap-
hatja azt az esélyegyenlőséget, hogy például eljusson a tanulmányok legmagasabb fokáig,
és utána megfelelő mennyiségű pénzt keressen.

versmondó 51
BEMUTATJUK

– Minden ember testvér?

– Sajnos, ma megint nagyon hibádzik, amit az Európai Unió himnusza mond, és amit Schil-
ler Örömódájában olvashatunk: Testvér lészen minden ember… Minden ember testvér. Ezt
jelenti számomra a testvériség, amely egyébként a kereszténységben gyökerezik. Valláskri-
tika ide vagy oda, az igaz, hogy csakis a keresztény nyugaton virágozhatott ki a humanizmus
és a liberalizmus, mert a nagy eszme, hogy minden ember egyenlő, minden ember testvér, ez
vallásos köntösben megjelent már az ókorban, amikor Jézus azt mondta: Isten előtt minden
ember egyenlő. Én abban hiszek, hogy az üldözött ember, a menekülő ember, a sorsűzött,
az éhező ember, a tengeren hánykolódó, a háború és zsarnokság elől menekülő ember is
testvérünk. Ez a testvériség. És én ezért vagyok híve annak, hogy az emberiség megtalálja
azt a létformát, hogy egymással békében élnek egyének, népek, nemzetek, államok. Mert
meggyőződésem szerint ez reálisan megvalósítható.

Nagyon-nagyon óvakodni kell minden olyan ordas eszmétől, ami szembe fordítja egymás-
sal a népeket, ami akár a másik ember kárára való önérvényesítést szolgálja. Persze, hogy az
általad említett bűnöző szabadsága arról szól, hogy ő megölheti a másik embert. Írtam egy
tanulmányt Sade márkiról, aki azt mondta: ha én meg akarok ölni egy kisgyereket, megte-
hetem, mert én attól élvezek. Hát igen, de ezt akkor sem teheted meg, mert ez a szabadság
a bűnözők szabadsága. Ahogy Camus Caligulája mondja, az én szabadságom nem a jó sza-
badság. Ott vannak a sovén nacionalisták. Hallok ilyen hangokat is nemzeti öncélúságról.
Bocsánat, a világ sok nemzetből áll. A nemzeteknek együtt kell élni. Egyik nemzet nem
érvényesülhet a másik rovására. Ahogy annak idején Mazzini mondta: haza és emberiség.
Nem véletlen, hogy ezt a nagy Mazzini mondta, aki megalakította az Ifjú Olaszország moz-
galmat 1831-ben, és három évvel később megalakította az Ifjú Európa mozgalmat is. Az volt
a véleménye, hogy a nemzetek egyszer egy nagycsaládban lehetnek; ha úgy vesszük, ma ez
az Európai Unió. Amit persze számos ponton lehet kritizálni, de hogy az út jó, az nem vitás.
Nekünk csak a többi európai nemzettel van jövőnk, az biztos.

52 versmondó

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
él mindnyájunk édesatyja!
Ha célt ért a férfi végül:
társa mellett hű barát,
s kedves nőt nyert hitveséül,
zengje vélünk víg dalát,
s minden szív, ha dobban érte
szív csak egy a földtekén!
Ám ki ezt még el nem érte,
sírva fusson el szegény.
Mind a roppant kör lakóit
szent rokonszenv hassa át!
Csillagokba vonz az át
a rejtelmes égi trónig.
Isszuk mind e drága nedvet
a természet keblein.
Jók és rosszak ott repesnek
könnyű rózsaléptein.
Zsenge fürttel, csókkal áldott,
szív hű lángra tőle gyúl:
kéjben úsznak a parányok,
s kerub zengi: szent az Úr!
Milliók ti, porba hulltok?
Érzed, élet, alkotód?
Rejtik őt a csillagok!
Sátrukon túl, él az Úr ott!
versmondó 53
Schiller, Friedrich
AZ ÖRÖMHÖZ
Ő a rugó, ő az élet,
ösztökéje: az öröm:
tőle, tőle jár a létnek
óraműve bölcs körön:
csíra szárba tőle szökken,
mennynek napja tőle kél:
szférákat hajt mély ködökben,
hova látcső el nem ér.
Boldogan, mint napja lobban
s száll az ég dús térein,
járjatok ti, véreim,
mint a hősök, utatokban.
Az igazság tükre mélyén
a tudóssal szembenéz.
Hív erénye sziklaélén
óvja azt, ki tűrni kész.
Fönn a hitnek fényes ormán
lengedeznek zászlai,
s látni őt a szív omoltán
angyalok közt állani.
Milliók ti, tűrjetek csak,
míg a jobb kor napja gyúl.
Csillagsátoron túl az Úr
megjutalmaz érte egy nap.
Isteneknek nincs mit adni:
istenülni nagy dolog.
Gyász, szegénység, jöjj: vigadni Remény a halálos ágyon;
várnak ím a boldogok!
Fátyol hulljon bűnre, bajra,
ellenednek megbocsáss:
szívét többé könny ne marja,
ne rágódjék rajta gyász.
Adóskönyvünk elenyésszen,
béküljön meg, aki él.
Mint mi egymást, úgy ítél
minket isten fenn az égben.
Fordította: Rónay György
BEMUTATJUK
Szent öröm vet borba lángot:
arany fürtünk nedve bő:
békét isznak kannibálok,
hősi vért a kétkedő.
Ünnepeljünk mind felállva,
míg a kelyhünk körbe megy.
Csapjon égig habja lángja!
Áldjuk a Jó Szellemet!
Kit a csillagár dicsér fenn
és szeráfok zengenek:
áldjuk a Jó Szellemet
csillagsátrán túl az égben!
Bátor szív a szenvedésben,
oltalom, ha árva hív,
sírig hűség esküvésben,
mindig nyílt és tiszta szív,
trón előtt is férfi-fenség,
vér, vagyon kell érte bár,
szolgálatnak hű fizetség,
s árulónak rút halál!
Mondjuk e szent kört bezárva
tűz borunkra esküvést,
híven álljuk e kötést:
esküdjünk az ég Urára!
Zsarnokláncról szabadulón,
Nagylelkűek lehetünk,
Hol Főbíránk lesz velünk!
Halottak akarnak élni!
Jó fivérek, együtt lelkek,
Bocsánatért esdekelni.
És eltűnnek a pokol térei.
Derűvel jöjj végső óra!
Édes álom leple mélyén!
Testvér, figyelj a szóra
Égi bíránk vár a végén.
BEMUTATJUK

– A magyarság és Európa viszonyát hogyan látod? Az európaiságban a magyarság és a

hazafiság is benne van.

– Már bocsánatot kérek, de azért Szent István király a magyarokat egy nyugati nemzetté
akarta tenni. Kitől kért Szent István koronát? A pápától. Nem keletre, nyugatra nézett. Má-
sik nagy királyunk, Mátyás, hová nézett? Nyugatra. Itália felé, a humanizmus felé. Mátyás
korában élt az első nagy magyar humanista költőnk, Janus Pannonius. A felvilágosodás
korában mit írt Batsányi? Kire vessük vigyázó szemünket? Párizsra. Nyugat-Európára. És a
reformkorban a legnagyobb magyar, Széchenyi István, mit tekintett modelljének? Angliát.
Eötvös József mit tekintett példának? Franciaországot és Angliát. A legnagyobb magyarja-
ink mind Nyugatra néztek. Hogy hívták a legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratot? Egy
irodalmár nemrégiben azt találta mondani, hogy felejthető kis lapocska. Nyugat volt a neve.
Tehát azt állítom, hogy a magyarság jelesei mindig nyugatra néztek. Én magam is nyugatos
magyar vagyok. Ez nyilván az olaszosságom miatt alakult így. Persze egy percig sem mon-
dom azt, hogy ne foglalkozzunk őstörténettel, ne nézzünk vissza a régi időkre. Egyvalamit
látni kell: szimbolikus értelmű, hogy keletről jöttünk és nyugat felé tartottunk. Mit is mon-
dott Illyés Gyula? „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh ma nem azzal / Kellene: honnan
jössz – azzal ecsém, hová mész!”

– Kik voltak még nagy hatással rád?

– Arany János a Toldival. Abból is nagyon sokat tudok fejből. Arany János az a magyar köl-
tő, akit igazából jól és méltóképpen lefordítani nem lehet. Nekem megvan egy olasz költőtől
Arany fordítása. Nagyon jó szándékú, nagyon rendes ember, de az ő fordításából nem tudja
megítélni az olasz olvasó, hogy miért tartjuk Aranyt az egyik legnagyobb magyar költőnek.

– Mi jobban fordítjuk az olasz költőket?

– Ezzel óvatos lennék. De megkockáztatom: igen. Tudniillik Olaszországban, főleg az

utóbbi időben az a módi, hogy költői műveket is prózában fordítanak. Mi pedig szöveg-
hűen fordítunk. A magyar műfordítás-irodalomnak az a rendkívüli előnye, hogy nagyon
nagy költőink fordítottak: Petőfi, Arany, Weöres, Szabó Lőrinc. Ami hexameterben van írva
olaszul, azt a magyarok hexameterben fordítják, ami jambusban, azt jambusban, a szonet-
teket szonett formában. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy amikor mi a világirodalom
klasszikusainak fordítását vesszük kézbe, akkor egyszerre nagy magyar műalkotásokat is
olvashatunk. Az Isteni Színjáték babitsi fordítása kiváló magyar műalkotás. Azon túlmenő-
en, hogy Dantét tolmácsolja. Mégsem mondanám, hogy Shakespeare szebb magyarul, mint
angolul, vagy Dante szebb magyarul, mint olaszul. Ez hülyeség. (Ezt nyugodtan leírhatod.)
Ezek butaságok. Persze, a nemzeti büszkeség szép dolog, de ilyeneket ne mondjunk.

54 versmondó
 BEMUTATJUK

– Gondolom, az tudná összehasonlítani a két fordítást, aki mindkét nyelvet – az olaszt és

a magyart is – anyanyelvi szinten beszéli, s mindkét nyelven tud gondolkodni, álmodni. Te
mindkettőn jól beszélsz. Szoktál olaszul álmodni?

– Ha egy-két napot Olaszországban töltök, már olaszul gondolkodom, Néha olaszul álmo-
dom. De miért mondanak ilyen balgaságot, hogy magyarul jobb? Mert magyarul valóban
gyönyörű. Például Arany Shakespeare-fordításai gyönyörűek, de nem lehet összehasonlítani
Shakespeare nyelvét Arany nyelvével. S ha már itt tartunk: mindegyik másként szép. Az
előbb már említettem Aranyt. Máig csodálattal olvasom nagy epikáját, a Toldit, de később
a balladái fogtak meg leginkább. Ott is a tömörség. Ezt megírtam Arany János születésé-
nek bicentenáriuma alkalmából. Első helyen a Walesi
bárdokat, a Szondi két apródját, az Ágnes asszonyt.
Emberformáló hatással voltak rám. Nem időrendi
sorrendben haladva, meg kell említenem Berzsenyi
Dánielt. Ha az öt vagy három legkedvesebb magyar
költőt meg kellene neveznem, őt beválasztanám.

– Nemrégiben Füzi László irodalomtörténésznél, a

kecskeméti Forrás főszerkesztőjénél jártam. Ő nagy
Németh László-hívő. Hazamenve elővettem Németh
Lászlótól A minőség forradalmát, és éppen a Ber-
zsenyiről szóló tanulmánynál nyitottam ki a könyvet.
Csodálatos, okos, Berzsenyit elismerő írás.

– Füzi nagyszerű monográfiát írt Németh Lászlóról.

Magam is írtam róla. Joggal tartotta nagyra Németh
Berzsenyit. Ő az a magyar költő, aki a klasszikus
magyar költészetben talán a legközelebb áll ahhoz,
amit abszolút tökéletességnek tartok. Azt, hogy ilyen
ragyogóan, klasszikus metrumokban ennyire szép és
koncentrált ódákat, elégiákat, episztolákat tudott írni, s hogy össze tudta kapcsolni a szen-
vedélyt és a fegyelmet. Nagyon ritka ez a találkozás a költészetben. Vannak szenvedéllyel
teli költők, akik nem tűrik a kötelékeket. És vannak pedáns, precíz formatökélyt alkalmazó
költők, akik ridegek. Berzsenyi egyszerre lángol, s ugyanakkor tökéletes formát hoz létre.
Szerintem ő világirodalmi szinten is párját ritkítja.

– Tanár úr! Az olvasóra és a szerkesztőre tekintettel kell lennünk, habár tudom, hogy szí-
vesen mesélnél akár estig a költészetről. Most befejezzük a beszélgetést, viszont remélem:
hamarosan folytatjuk a többi kedvenc költőddel, íróddal.

versmondó 55
BEMUTATJUK

SOROK KÖZÖTT LUTTER IMRÉVEL

Sztárok vallanak kedvenc verseikről és legmélyebb érzéseikről Lutter Imre új irodalmi talk-
show-jában.

Stílusában és tartalmában is rendhagyó tévéműsort

indított el az ATV-n, a Spirit FM rádióban és a You-
Tube-on Lutter Imre. A Radnóti-díjas előadóművész
Sorok között Lutter Imrével című műsorában ismert
barátaival beszélget arról, hogyan változtatta meg az
életüket egy vers, és hogy mit gondolnak a világról.
A szórakoztató irodalmi talkshow-ban eddig nem is-
mert titkaikról vallanak sztárvendégei. Szerelmek,
barátság, hit, közélet, hétköznapi játszmák, küzdel-
mek, érzelmek és egyéni tragédiák kerülnek fókusz-
ba, s az adott verseket versfilmként is bemutatja,
előadja a versmondó művész, műsorvezető.

Élet a kulisszák mögött, sorsok és sorok között – ez a mottója, és nagyjából a címe is a mű-
sornak. Molnár Ferenc Caramel énekes dalszerzőt – aki az első adás vendége volt – Kovács
András Péter stand-up comedys humorista, majd Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságíró és
Puskás Peti színész, énekes követte. Az interjúalanyok közt van Várkonyi Attila, vagyis DJ
Dominique lemezlovas, Nagy-Kálózy Eszter színművész, Bánki Beni slam poetry előadó,
Pindroch Csaba színművész, Jakupcsek Gabriella műsorvezető, Szirmai Gergely YouTuber,
filmkritikus, Törőcsik Franciska színművész, valamint Katus Attila és Szentgyörgyi Romeo,
a Pécsi Sasok aerobic világbajnokai.

A műsor rávilágít arra, hogy a költészet nem az elit passziója, és nem avítt, poros formátu-
mú, elszállt gondolatok halmaza, hanem izgalmas, emberközeli, mai műnem. A beszélgeté-
sek témái és fordulatai rávilágítanak arra, hogy a versek rólunk, a mi életünkről szólnak, és
magunkkal szembesülünk, ha verset olvasunk, hallunk, nézünk: szembesít a saját tetteinkkel
és életünkkel, vágyainkkal és félelmeinkkel. Az ízléses és dinamikus képi világ mellett sok
szempontból exkluzív jellegű beszélgetések zajlanak, amelyekből kiderül, hogy az ismert
vendégek életét melyik vers, és hogyan változtatta meg vagy segítette, miközben eddig nem
hallott történésekre, különleges pillanatokra és magánéleti sztorikra derül fény.

A vendégek hetente váltják egymást, tehát új adást láthatnak a nézők minden hét minden
szombatján – 22:50-től – az ATV-n. A rádiós változat pedig csütörtökönként 19 órától a
Spirit FM rádióban hallható az éterben és online. Ami azért is izgalmas, mert az előadómű-
vész műsorvezető az ATV, az ATV Spirit és a Spirit FM csatornahangja. A premiervetítést
követően, másnaptól, Lutter Imre közelmúltban debütált YouTube csatornáján (youtube.
com/LutterImreDr) nézhető meg a műsor, ahová számos újdonság, kapcsolódó tartalom is
felkerül: a műsorból idő hiányában kimaradt jelenetek, interjúrészek, a beszélgetés alapját

56 versmondó
 BEMUTATJUK

képező vers filmje, valamint a művész és az adott sztárvendég üzenete is látható. A műsor
saját gyártásban készül, a gyártó a myspace produkció, szakmai partnere a Magyar Vers-
mondók Egyesülete.

Lutter Imre, aki a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke, 2019-ben, a köl-
tészet napján felállította az egyéni versmondás rekordját. Néhány hónapja indította el a Fa-
cebookon a Vers – mindegy kinek elnevezésű sorozatát, amelynek lényege, hogy klasszikus
és kortárs költők ismert és kevésbé ismert verseit egyedi hangvételben, filmes eszközökkel
fűszerezve adja elő. Majd néhány nappal később beszél is a versekről Vlasits Barbara szín-
művésznek – szubjektív, érzelmi kötődéseket keresve a költők, a versek és a nézők között.
A sorozatot Verspercek Lutter Imrével néven az M5 csatorna Felsős című műsora is átvette,
így a tévéképernyőn kedden délutánonként elsőként láthatják a nézők a hét versét, illetve a
versmondó művész gondolatait. Míg a közösségi oldalon (facebook.com/lutterimredr) és a
YouTube-on a verset önállóan, nem sokkal később pedig a beszélgetéssel együtt is megnéz-
heti a közönség. A Sorok között Lutter Imrével egy újabb modern versműsorral, és annak
versével gazdagítja a mindennapjainkat.

versmondó 57
JUBILEUM

20 ÉVES AZ ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI
REGIONÁLIS VERSMONDÓ EGYESÜLET

1999-ben, 20 évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Versmondók Egyesülete tagszervezete-

ként, de önálló jogi személyként az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egye-
sület Miskolcon, az Egyetemvárosban. Káelné Kovács Rita, az egyesület jelenlegi elnöke,
néhány lelkes egyetemista versmondó – mint Lutter Imre alapítóelnök, Bakos-Kiss Gábor
korábban regnáló elnök és társaik – úgy gondolták, hogy az általuk létrehozott és egyetemi
keretek között már jól működő programokat szervezeti keretekbe költöztetik. Így történt,
hogy az Egy Maszk drámaműhely, vagyis az Egyetemisták Miskolci Amatőr Színjátszó
Köre, az akkor indult Kaleidoszkóp VersNapok (a VersFesztivál elődje), a Kaleidoszkóp
Könyvsorozat – mint a tehetséges egyetemista és főiskolás írók és költők pályázatos an-
tológia-sorozata – lett az alapja az újonnan létrejött versmondó egyesületnek, a Miskolci
Egyetem kollégiuma pedig az almamater.

Az elmúlt két évtized nagyon kemény, összefogott és határozott munkát takar, amelynek
eredményei mind a szakma, mind pedig a közönség számára jól tükröződnek. Az egyesület
elnöksége annak ellenére kézben tartotta és növelte a szervezet forrásait, hogy volt olyan
időszak, amikor a megszorító intézkedések nagyon komolyan érintették az egyesületet.

Az elmúlt időszakban a társművészeti ágak – így a zene, a színház, a tánc és a vizuális kultú-
ra – még erőteljesebb bevonása tovább szélesítette az egyesület mögötti társadalmi bázist, s
a sajtó figyelme is tovább fokozódott. Hogy mennyire nyert teret az egyesület tevékenysége,
és mennyire sikerült exponálnia magát, az az internetes honlapok látogatottságából is kide-
rül. Szakmailag jelentős együttműködés alakult ki és stabilizálódott a Magyar Versmondók
Egyesületével mint anyaszervezettel, a Magyar Szín-Játékos Szövetséggel, a Spanyolnátha
folyóirattal, a Hébé Juventus Egyesülettel, a Tettre Éber Alapítvánnyal és még sok más
szervezettel, egyetemekkel, főiskolákkal, valamint a környező tankerületi központokkal.
Nemcsak Miskolcon, hanem Kazincbarcika, Eger, Nyíregyháza, Kisvárda, Mátészalka, Fe-
hérgyarmat és Vásárosnamény környékén is.

Az egyesület bázisa és működésének alapintézménye a Káelné Kovács Rita által a Mis-

kolc-Egyetemvárosban vezetett Uni-Hotel Diákotthon lett. Tíz éve elindult és minden év-
ben megjelenik a Kortárs hangon című új egyetemista-főiskolás vers- és prózaantológia,
töretlen sikerrel működik a Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléjévé
nőtt Kaleidoszkóp VersFesztivál, folytatja munkáját az Egy Maszk drámaműhely, s közben
versmondó versenyek, találkozók, ünnepi események és a miskolci, valamint a nyíregyházi
NépmesePont is alkalmat ad a versek és mesék korosztályon felüli terjesztésére, művelésé-
re. Az elmúlt években nagyon komoly európai uniós projektek gazdagították az egyesület
oktatási-nevelési programját – megcélozva a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását, a
felnőttek esetében az egész életen át tartó tanulást, a költészet és a versmondás terjesztését,
a hazai és határon túli kulturális kapcsolatok fejlesztését.

58 versmondó
 JUBILEUM

Sok költő, író, színész, előadóművész indult el az egyesület által szervezett programok ré-
vén vagy azok színeiben a hivatásos pályán. A magyar kultúra egyik valódi bölcsője lett az
Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület.

2019. december 12-én Hóban, fényben címmel tartott ünnepi gálát az egyesület, ahol Kiss
László, az anyaszervezet elnöke és Lutter Imre, a regionális egyesület alapítóelnöke is je-
len volt. A változatos és gazdag zenés-irodalmi program részeként debütált Jacsó Pál, az
egyesület alelnökének írása, amely a lelki gazdagság fontos szerepére kívánta felhívni a
figyelmet. Ezt közöljük most.

Jacsó Pál
PIACON

– Szép napot, drágaságom! Tessék csak, vegyen ebből a gyönyörű áruból, nem bánja meg!
– Csókolom a kezét! Mit teszik árulni? Tényleg olyan szép itt minden.
– Nem ismeri meg, fiacskám? Mi egyebet árulnék manapság a piacon, mint majdhogynem
mindenki más? Hát gyűlöletet! Azt árul itt mindenki, de az enyém a legszebb! Mert ez
bio-organikus, melegházi primőr áru, nem ám olyan íztelen GMO-s külföldi műanyag. Bár
abból is van bőven a fiamnál, a másik soron. De az idén a szabadföldi is szép lesz. Évek óta
a legjobb palántákat veszem, aszály sem fenyeget már, aztán meg két választás is lesz az
idén. Viszik majd, mint a cukrot.
Igaz, vannak még, akik házilag, magról keltetik. Rögtön karácsony után mehet a tápoldatba,
húsvét környékén már palántázható is. Sűrűn ültetni nem szabad, úgy nem lesz elég erős és
kitartó, pedig a gyűlöletnél ez a két legfontosabb tulajdonság.
És csak óvatosan, nehogy karácsonyról szeretet maradjon a földben, amit mi gyűlöletterme-
lők invazív kártevő fajnak tekintünk. A mi termékeink azonban biominősítéssel rendelkez-
nek, és másfajta terményekkel is – mint a lenézés-harag-rosszindulat – keresztezve, életerős,
bő termésű egyedeket hoznak létre. Ha ennek ellenére a szeretet, empátia, jószándék vagy
a tolerancia mégis felütné a fejét, európai uniós szabályozás szerint 4%-os szennyezettség
felett gyomirtózhatunk és permetezhetünk is.
A családunk emberöltők óta foglalkozik gyűlölettermesztéssel, főleg közületi megrendelés-
re, de a fogyasztókkal való közvetlen kapcsolat végett mi magunk is árulunk, kis tételben
is. De ezek kézműves termékek ám! Politikusok-kampánystratégák általában a különleges,
gyorsan felszívódó tápoldatban nevelt példányokat keresik, ezek komplett társadalmakba
képesek szinte genetikusan beépülni.
Terroristák, kútmérgezők és erőszaktevők között népszerűbbek a kontakt termékeink –
azonnali hatással és gyors lebomlással. Ezeket régebben nyilvános kivégzéseken vagy pog-
romokon árultuk, manapság futballmérkőzésekre és tömegdemonstrációkra szállítunk.
Tudja, kedves, a múlt században a gyűlölet még jórészt állami monopólium volt, egészen a
’80-as évek végéig. Mi kistermelők legfeljebb csak Fradi–Dózsa meccsek előtt árulhattuk
szotyolába keverve meg tökmagba oltva.
Legnagyobb kereslet a homogenizált tömegárura van, ebből hetente kamionszámra adunk
el, de több városban nyitottunk kifejezetten ínyenc vevőkörnek üzletet.
Azokban árulunk különleges instant termékeket, keverékeket is: kultúrkampfot, idegen- és

versmondó 59
JUBILEUM

kereszténygyűlöletet, rasszizmust, intrikát-megvetést, cinizmust-lenézést és pökhendiséget.

Igény szerint házhozszállítást is vállalunk, és csendesen megsúgom, hogy alvállalkozóként
beszállítói vagyunk a Parlamentnek is.
De árulunk ám mi szeretet is! Abból is széles választékunk van, sajnos a forgalom csak évi
néhány napra korlátozódik: karácsony, anyák napja, Valentin-nap meg a ballagások. No meg
a húsvét, de az jobbára nullszaldós. És amíg a szeretet szavatossága pár napig, jobb esetben
néhány hétig-hónapig tart, a gyűlöletre és melléktermékeire alapesetben is – teljes körű,
0–24 órás szervizeléssel – négy-öt év garanciát vállalunk.
Megértésből, toleranciából, empátiából is nagy tételeket tartunk raktáron, miután ezekre je-
lentős uniós támogatást és adókedvezményt is kapunk. No meg jól mutat a cég mérlegében
is, amikor bővíteni szeretnénk a gyűlölet üzletágat. Ha már tartós veszteséget termelnek, tú-
ladunk rajtuk: a Távol-Keleten és Dél-Amerikában itt-ott még van rájuk kereslet. Próbáltuk
a Vatikánt is, de még csak válaszra sem méltattak.
– De hát a néni olyan kedvesnek tűnik, hogy-hogy ilyenekkel tetszenek foglalkozni?
– Ne gondolja ám, kedveském, hogy mi gyűlölködők lennénk! Soha nem fogyasztottunk a
termékeinkből még egy dekát sem. Nem is tehetnénk, mert genetikailag az egész családunk
allergiás rá. Látja, most is gumikesztyű van rajtam, szeles időben még maszkot is hordok.
De hát mint minden minőségi dologhoz, a gyűlölethez is szeretet kell. Nem is értem, miért
ilyen kelendő, de mi csak ehhez értünk…

60 versmondó
 JUBILEUM

NEGYED ÉVSZÁZAD VERSMONDÁS

Válogatás a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének
25. évfordulójára készült Szép Szó kiadvány írásaiból

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének jubileumi gálaestjére 2019. november 30-

án került sor a bácsfeketehegyi színházteremben. Ott hangzott el Hajnal Jenő – a Magyar
Nemzeti Tanács elnökének – ünnepi beszéde.
Kedves verset és versmondást ünneplő Közösség!
Megtisztelő számomra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács nevében köszönthetem a Vajdasági
Magyar Versmondók Egyesülete minden kedves tagját, pártolóját és a közönséget e rangos
jubileum alkalmából.
„Tegyük együtt ünnepé ezt a napot!” – kért bennünket a jubileumi gálaműsorra invitáló
meghívó, mi pedig, akik szeretjük a verset, akik csodáljuk annak előadóit, és akik rokon-
szenvezünk ennek az egyesületnek negyed évszázados tevékenységével, nemcsak hálát, ha-
nem felelősséget is éreztünk azért, hogy ma mindenképp itt legyünk, amikor az egyszerű,
csendes, szokványos hétköznapok józanságát az ünnep öröme váltja fel. Azé az ünneppé,
amely valójában huszonöt évvel ezelőtt kezdődött el, amikor egy számunkra teljesen értel-
metlen háború kellős közepén néhány emberben felébredt a tudat, hogy nincs egyedül, és
hogy nemcsak saját, hanem sok más verset kedvelő fiatal sorsával is tartozik elszámolni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez volt ennek a versmondó kis közösségnek a kezdete, amelynek azonban hamarosan arra is
rá kellett döbbennie, hogy valójában a boldogságot csak az bírja el, aki elosztja, mert mind a
szép, mind a tudás, mind pedig a fény csak akkor válik bennünk áldássá, ha másnak is adunk
belőle. S ez a maroknyi csoport úgy tudott adni, tudást megosztani és fényt szórni, hogy
megteremtette a Szép Szó hazáját, benne – mint minden igazi alkotó műhelyben – fáradhatat-
lanná tudott maradni, nem fásult el, s egy pillanatra sem hagyta közösségét unatkozni. Ennek
eredményeképp az örökkévalóság is nála maradt, nem engedte ki kezéből, s így maradhatott
idő mindig mind a részvétre, mind a csodálatra és segítségre, mind pedig a nevetésre.
S amíg mások útra keltek, mentek, egyre csak mentek, szemükből lassan kihulltak tető-
ink és temetőink, sőt az ajtók száján a csend is kifordult utánuk, ők maradtak, sőt még erejük
is volt a sötét küszöbről az elmenők, az öntudatlan vétkezők után nézni, s a megnémult ka-
puk száján utánuk kiáltani, hogy kibicsakló emlékük hang nélkül ne maradjon.
S minden új üzenetnek formát kerestek versben és prózában, dalban és balladában, iro-
dalmi összeállításban és színpadi drámában. Az ajkukon világteremtő, hűséges szavak sok-
sok ablakon bekocogtattak, hogy hirdessék az értelemfagyasztó végtelenben, a körülöttünk
tomboló esztelenségben: van még hitele a szónak, a legkomorabbnak is; van még jelentése e
tájnak, hiszen szülőföldünk; lehet még tartalma a jelentésnek az értelmetlenség és hazugság
kegyes leheletében is. S a szavak varázslatára otthonunk lett ismét fölnevelő tájunk, miattuk
érezhetjük, hogy itthon vagyunk ezen a földön, és élnünk, sőt küzdenünk is kell érte, hi-
szen ezért ringatott anyánk, ezért tanított bennünket apánk, s halottjaink szétszórtan porladó
csontbetűje is némán erre oktat minket azóta is.

versmondó 61
JUBILEUM

Kedves Közönség!
Ma este, amikor a jubilálókat, s mindenekelőtt a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesüle-
tének megálmodóit köszöntjük, az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon hány
vers és hányféle előadásmód hangzott el az elmúlt negyed évszázadban? Vajon hányan gon-
dolhatták úgy a versmondók közül, mint Latinovits Zoltán, a „színészkirály” – amikor arra
kérték, hogy legkedvesebb verseiről beszéljen –: „de lehet-e a csillagos égi mezőről a leg-
kedvesebb csillagot kiválasztani, a tengerben a legszebb vízcseppről, a legszebb hullámról
beszélni? Lehet-e választani a megfoghatatlanból, amit csak érzékeinkkel érzünk; rá lehet-e
tapintani belső érzéseink közt a legszebbre, a legkedvesebbre?”
Kedves Ünneplők!
Hála és köszönet mindazoknak, akik huszonöt éven át az érzelem és értelem tökéletes
összhangjából teremtettek nekünk egyszerre otthont és nagyvilágot, éhet a szép szóra és
anyanyelvünkre – megmutatva számunkra nemcsak a szó erejét és hatalmát, hanem azt is,
hogy mindenünk, ami valamit ér, ami fönntart és elejt, ami szeretetre, áldásra vagy szenve-
délyre méltó, az szóban fogan, és ott ér véget, ahol a lélek ilyentájt: az adventi várakozás
krisztusi reményében. Ennek jegyében kívánok mindannyiunknak áldott ünneplést és áldott
ünnepeket!
***

62 versmondó
 JUBILEUM

Kiss László – a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke

A TITOK

Nagyon sokszor próbáltam már megfejteni a titkot, hogy vajon a vajdasági versmondók mi-
ért olyan jók és sikeresek? Mi az a többlettudás vagy érzelem, amitől kiválóan szerepelnek
a különböző „verses eseményeken”, vers-és prózamondó versenyeken?
Sokfajta magyarázat létezik!
Kiváló pedagógusok, felkészítők és műhelyek szolgálják a versmondás ügyét, akik nagy-
szerű gondolkodó emberek, s a klasszikus értékek mentén látják és láttatják a világot, és
alkotnak. Ehhez persze olyan kiválóságokra, alkotó partnerekre (vers- és prózamondókra)
van szükség, akik hittel és alázattal fogadják be tanítóik gondolatait.
Miért beszélnek szép magyarsággal a vajdaságiak? Miért ez az igényesség? Megfejthetetlen
titok ez is. Kevés lenne az az érv: mert nyelvében teljesedhet ki egy nép kultúrája. Talán
a kisebbségi lét is olyan erő, amely energiát ad az ott élőknek. Gondoljunk csak bele: a
magyar szavalóművészet is a dac, az ellenállás talajáról nőtt ki, és vált önálló művészeti
entitássá a magyar nyelv védelmében.
A Vajdaságban is ez a feladat – gondolom ideátról –: megőrizni és továbbadni azt a semmi
máshoz nem hasonlítható irodalmi múltat és jelent, amely e gazdag múltú régióra jellemző.
Kosztolányi szelleme talán még midig ott lebeg Szabadka fölött – aki a Nyugatban számos
alkalommal publikált a versmondásról, a szavalóművészetről –, és nem méltatlan követők
a magyar irodalom szerves részét képező alkotók, mint Gion Nándor, Sziveri János, Tari
István, Fejér Ferenc, Podolszki József, Dudás Károly, vagy a Baranyából odaszármazott
Kontra Ferenc, vagy a Vajdasághoz költészetében ezer szállal kötődő Terék Anna.
Vélhetően a titok, a titkok nyitja ezeknek a gondolatoknak az összesége.
Talán!
A Magyar Versmondók Egyesületének régóta meghatározó partnere (majdnem azt írtam,
hogy kistestvére, de gyorsan töröltem, mert egy szervezet fontosságát nem a nagysága je-
lenti, hanem a kisugárzása) a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete, amelynek ereje
nemcsak a Vajdaságra szorítkozik, hanem a példa erejével talán az egész Kárpát- medence
magyar nyelvű versmondására hat. Ezt bizonyítják a Radnóti- és Csokonai-díjas felkészítő
pedagógusok, szakemberek, és a sok-sok Radnóti, Latinovits-, Dudás Kálmán-díjas vers-
mondók.
Köszönöm! És köszöntöm az elmúlt negyed századot, amely vélhetően a magyar nyelvű
versmondás említésre méltó időszaka lesz az utánunk következő nemzedékek számára is.

***

versmondó 63
JUBILEUM

Hajvert Ákos – a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke,

Radnóti-díjas versmondó

KÉT VÍZVÁLASZTÓ

Gyermekkoromban sokat játszottam. A szobá-

ban kockákból házat, tornyot építettem, kinn az
utcán a társasággal térfoglalót, bújócskát, há-
borúsdit játszottam (akkor ez igencsak aktuális
volt), az iskolában főként az „eszem”-et. Nem
voltam soha egy befelé forduló alkat, szerettem
a figyelem központjában lenni, ám eszembe
sem jutott, hogy a színpadon, a nézők előtt jut-
tassam ezt kifejezésre.
A középiskolában próbálkoztam versmondás-
sal, de nincsenek jó tapasztalataim ebből az
időszakból. Úgy mentem versenyre, úgy álltam
közönség elé, hogy sohasem voltam biztos a
szövegben, amit teljes lebőgés követett. Utána
inkább írtam: verseket, novellákat, humoresz-
keket… Mikor mihez volt kedvem. Az iroda-
lomtól nem távolodtam el, de sokkal közelebb
sem kerültem hozzá.

Az egyetemi éveim alatt kezdett el érdekelni a színpadi lét. A színházi megnyilvánulás. Sza-
badkán tagja lettem Kálló Béla színitanodájának, majd Topolyán is besegítettem az Aurora
beszédművészeti műhely munkájába.

Egy nap meghívást kaptam az akkor (2006-ban) újjáalakuló Vajdasági Magyar Versmondók
Egyesületének tisztújító gyűlésére. Előtte azonban tisztáznom kellett magamban egy-két
fogalmat: mi az a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete? És az, hogy tisztújító gyűlés?
Mivel játékos kedvemet sohasem vesztettem el, már csak kíváncsiságból is eleget tettem a
meghívásnak. Egy tematikus játékba csöppentem bele, amit Lódi Andrea vezetett. Buzgón,
izgatottan vettem részt az egész napos rendhagyó „tréningben”, amelynek az volt a célja,
hogy kiderüljön a nap végére, ki milyen feladatokra lenne alkalmas az egyesület további
munkájában.

Így lettem elnök 2006-ban. Amikor még azt sem tudtam, mi fán terem az egyesület, milyen
rendezvényei vannak, és egyáltalán mire jó a versmondás.

Tizennégy év telt el azóta. Kétszer hét év. Két vízválasztó. A bűvös hetes. Azt mondják a
bölcsek, hogy minden hetedik év valaminek a lezárása, egyszersmind valaminek a kezdete

64 versmondó
 JUBILEUM

is. Lassan folytam bele a munkába, lassan, miként a gyerek beszélni, járni tanul. Egy kikö-
téssel fogadtam el az elnöki posztot: ne várjanak tőlem versmondást, nem tudok szavalni.
Ááááá, az elnöknek más a feladata, biztattak „cinkostársaim”.

Nem sokáig tartott mennyei jólétem. Barta Júlia óvó néni ellentmondást nem tűrő ösztö-
kélésére beneveztem a Kaleidoszkóp VersFesztiválra. No de mégis: hogyan készüljek, mit
mondjak?! Felkerestem Molnár Krekity Olgát, az egyesület alapító elnökét, versmondót és
felkészítő tanárt, aki türelmesen feltárta előttem a versmondás szépségét. Azóta azt vallom,
hogy a versmondás – akárcsak a színpadi művészet általában – terápia. Olyan gondolato-
kat közölhetsz, szűrhetsz át magadon, amelyek egyébként is foglalkoztatnak, de soha nem
leszel képes azokat úgy megfogalmazni, mint pl. József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti
Miklós vagy Sziveri János.

Az, hogy 2006 óta az általam vezetett egyesület megélhetett még tizennégy évet, nagyon
sok embernek köszönhető. Először is az aktuális elnökségi tagoknak, akik – mindenki a
maga módján – időt, energiát nem kímélve egyengették az egyesület sorsát. Többen közü-
lük ma is elnökségi tagok. A magyarországi szakembereknek, akik útmutatást, segítséget
nyújtottak. A politikai akaratnak, amely felismerte a mozgalom szükségességét. A gyermek
és ifjúsági versmondóknak, továbbá szüleiknek, akiknek még ma is fontos az irodalom és a
nyelv szeretete.

Az újjáépítésnél két fontos rendezvényünkre támaszkodhattunk: A Szép Szó táborra és a

Dudás Kálmán nemzeti vers- és prózamondó találkozóra. Mindkét rendezvény betölti az
alapításkor kitűzött célokat, és reményeim szerint igyekszik a ma kihívásainak is megfelelni.
Verses előadások, színházi koprodukciók, utazások, pedagógusképzések, szakmai együttmű-
ködések, egyéni sikerek jellemezték az első hét évet, amelyből egy új vers- és prózamondó
verseny is kinőtt, az Arcok üveg mögött műfordítások vers- és prózamondó versenye.

2013-ra ismét önmagára talált az egyesület, és azóta igazi hivatástudattal építi be magát
a vajdasági művelődési életbe. Megszaporodtak az önálló estek, a tájolások. Készítettünk
gyerekeknek és felnőtteknek is előadásokat. Kiváló művészek álltak be mellénk a sorba,
hogy együtt toljuk a szekeret. Biztatásuk, szakmai segítségük mindig nagyon sokat jelent
a számunkra. A rendezvényeink iránt érdeklődők száma is megnövekedett. Nyári táboraink
legalább ötven fővel nyitnak, és ez a szám nem kevesebb a Kárpát-medencei jelentőségű
Dudás Kálmán-találkozón sem.

Szervezetünk pályázatokból él, így nagyon fontos a háttérmunka is. Hiszen a pályázatokat
meg kell írni, sikerre vinni, a rendezvényt megszervezni, majd a kapott támogatással elszá-
molni. Ennek a háttérmunkának a nagy részét a kezdetektől fogva Fehér Farkas Hajnalka
végzi. Fontos megemlítenem azt is, hogy szervezetünknek 2006 óta a Bácsfeketehegy Ma-
gyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület (akkor még Feketics ME) épülete ad otthont.
Elérkeztünk a harmadik hetes vízválasztóhoz. Itt már két bűvös számról beszélhetünk. A
hármasról és a hetesről. Mesebeli, mágikus számok ezek, amelyek tovább lépésre, ugyanak-
kor eddigi munkánk kiértékelésére is serkentenek.

versmondó 65
JUBILEUM

Optimista vagyok. Már csak azért is, mert ennek a két számnak a szorzatán már túljutottunk.
Meggyőződésem, hogy az egyesület a 25. évfordulója után is folytatni fogja reményteljes
küldetését: megszólítja a fiatalokat, és lehetőséget ad nekik, hogy – a magyar irodalom
kincstárából merítve – megismerjék és megszeressék a versmondást, illetve a pódiummű-
vészet minden válfaját.
***

Tóth Anita – magyartanár

A VERSMONDÁS BŰVKÖRÉBEN

Az általános iskola alsó osztályában kezdtem gyermekszínjátszással foglalkozni Barta Júlia

óvónő vezetésével. Nagyon félénk, érzékeny, lámpalázas és önbizalomhiánnyal küszködő
lélek voltam. A színjátszással és a színpadon való szerepléssel kezdtem lassan feloldódni.
Fiúk hiányában a színjátszás abbamaradt, és megalakult a Podolszki József Versmondó Kör,
szintén Barta Júlia vezetésével, melynek én is a tagja voltam. A csoportvezetőnk minden té-
len és nyáron elvitt bennünket a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete által szervezett
Szép Szó táborba, ahol magas színvonalon, neves oktatóktól sajátíthattuk el a versmondás
és a pódiumművészet csínját-bínját.
A Szép Szó tábor meghatározó része volt az életemnek.
A színpadon és a nyilvánosság előtt való szereplés ma már nem akadály számomra. A pálya-
választásomra is nagy hatással volt a versmondás és a Szép Szó tábor, magyartanár lettem.
Most én készítem fel a diákjaimat versmondó versenyekre, és a mai napig foglalkozom
versmondással és pódiumművészettel.
Ez egy bűvös kör: ha egyszer bekerültél, akkor már soha többé nem akarsz belőle kikerülni.

***

66 versmondó
 JUBILEUM

Orovec Krisztina – televíziós újságíró, műfordító

A JÁTÉKOKRÓL

A Szép Szó táborban nem csak a szép beszédet és a versek szeretetét tanultam. Azt is meg-
tanultam, hogy mi különbözteti meg a kiváló beszédművészt a jó beszédművésztől. Miu-
tán elsajátítottad a (beszéd)technikai tudnivalókat és készségeket, megtanultad a testbeszéd
alapjait, miután néhány mellényúlás után rájöttél, hogy milyen verseket érdemes előadnod,
vagyis mi az, ami pont neked fekszik – akkor is marad még valami.

Az a valami, amitől ha valakit meglátsz és meghallasz a színpadon, nem tudod róla levenni
a szemed. Valami belső ragyogás, bölcsesség, nyitottság, kedvesség, magabiztosság, amit a
kiváló versmondók árasztanak magukból.

Sok belülről ragyogó, de kifelé bizonytalan, kicsit ügyetlenül tapogatózó tizenéves verődött
össze az évek során a tóthfalusi parókián, majd utána a horgosi Domus Pacis lelkigyakorla-
tos házban. Az évente kétszer megszervezett egyhetes tábor során az egyéni foglalkozások,
a versenyekre való felkészülések mellett a táborvezetők legalább ugyanannyi időt és energi-
át fordítottak a játékra: önismereti, szituációs, csapatépítő játékokra.

Az a sok-sok nevetés! A szituációs játékok! A pantomim, a szobrozás – a csoport számára is-

mert, de egy személy számára ismeretlen helyzetbe való beépülés komikuma… Akkor még
nem tudtam pontosan, mire jók ezek a játékok, hogyan kötődnek a színpadi jelenléthez, az
előadó-művészethez. Abban az időben nem is érdekelt a miért és hogyan, egyszerűen csak
nagyon élveztem a jelen varázsát.

***

Zakinszky-Toma Viktória – egyetemi tanársegéd, író

HOGY MEGMUTASSUK A VILÁGNAK!

Általános és középiskolás éveim alatt mondtam verseket színpadon – „elmondtam

mindenkinek, amit nem mondhattam el senkinek”. Ma már csak egymagamban olvasom
őket, valahogy nem érzem szükségét annak, hogy elmondjam másoknak is. Középiskolás
koromban viszont még úgy tartottam: ki kell állni magunkért és másokért, hogy megmutas-
suk a világnak, kik vagyunk ezen a földön, s mivégre.

Fontos volt, mert a versek mint tükrök ragyogtak ránk, s mi vissza rájuk.

Különben meg, mi más fontosabb tinédzser korban, mint a saját fényes jövőnk, és az az
egyszeri élet, amely általunk teljesedik ki? A kilencvenes évek végén, a második évezred
küszöbén mi itt, a Vajdaságban is, fiatalokként élvezni akartuk azt a pillanat örömeit hajszo-
ló életet, ami csak a tizenéveseknek adatik meg. Azt éreztük, hogy ennek majd valamikor
később, életünk során fontos szerepe lesz. S ebben nem tévedtünk.

versmondó 67
JUBILEUM

Megtanultuk értékelni a szép szót, és szerencsés esetben felismerni azt is, ami mögötte van.
Tudunk együtt gondolkodni.
***
Elor Emina – színművész
EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…

… volt egyszer egy kislány, aki nagyon szerette a

verseket. Maga sem tudta megmagyarázni, miért,
egyszerűen elvarázsolták a szavak, a mondatok. Így
jutott el végül a Szép Szó versmondó táborba is. Itt
aztán végképp kiderült, valami lesz még ebből a
cserebogárból… Egyszer ez a kislány egészen kö-
zel kerül majd a színpadhoz... Maga sem tudta, hogy
melyikhez, mikor, mint ahogyan azt sem, ő akarja-e
ezt valójában, vagy maga a színpad.

A Szép Szó tábor számomra olyan hely volt, ahol

különös, izgalmas dolgokkal foglalkoztunk, ahol
olyan csapatba, közösségbe kerültem, ahol sok más,
hozzám hasonló fiatallal ismerkedhettem össze, ba-
rátokra leltem, ahol én én lehettem – ahol értékesnek,
jónak és fontosnak érezhettem magam. Mert az isko-
lában ez nem mindig volt így. Főleg matekórán nem.

Most, 37 évesen, iszonyú hálás vagyok, hogy mindez megtörtént, megtörténhetett velem.
A szüleim, Olga, és a sok-sok kitűnő oktató jóvoltából, akik támogattak… Köszönöm. Kö-
szönöm a kortársaimnak, akik évről évre, tábortól táborig mellettem voltak, mert ez egy
áldott állapot volt. Természetesen a gyerekkor biztonsággal és gondtalansággal kipárnázott
hétköznapjaival együtt (pedig heeej, de zajlottak a világ dolgai, zúgtak a történelem harang-
jai!). Esetleg varázslat volt az egész? Valami csoda, ami csak a Szép Szóban történhetett
meg velünk? Ami szuper erőt adott nekünk a szárnyalásunkhoz? Vagy mindez a közösség
teremtő erejének – az együtt alkotásnak, játszásnak, reggelizésnek, vacsorázásnak, nevetés-
nek, örömködésnek, éneklésnek, futkározásnak, verselésnek, sírásnak, szerelembe esésnek,
rosszalkodásnak, bizonyítási vágynak, álmodozásnak – a velejárója? „A világ tökéletes, és
benne mi is tökéletesek vagyunk” érzésnek? Bármi volt is az, köszönöm.

Köszönöm azt is, hogy a Szép Szó nem felejtett el. Igaz, most már mintha nem is olyan tökéle-
tesnek tűnne a világ... Messzebb került tőlem a labda, a mackó, a rubin tea és a sárga páragőz…
Köszönöm Hajvert Ákosnak és a lelkes szervező csapatnak, hogy létezik még a térben és
az időben ez a gyermekkori gondtalansággal „kipárnázott” oázis. Egy biztos hely, ahol még
kapható az a bizonyos szuper erő.

További boldog és sikeres éveket kívánok!

68 versmondó
 JUBILEUM

Elor Rózsa – (nyugdíjas) versmondó, egyesületi tag

GYERE VELEM!

Bevezetlek a szép szavak barlangjába, ahol selyemcérnákon csüngnek a szavak. Ott benn,
ha csöndben, lélegzetünket visszafojtva figyelünk, akkor ránk tekerednek ezek a selyemfo-
nalak. Ha ki akarnál szabadulni, nem könnyű a gubancot kibogozni, a szálakat szétszakítani.
El kell suttognod a varázsszavakat, hogy a selyemkötelék meglazuljon rajtad. Béke, haza-
szeretet, anya, virág, méz, napsugár, meleg, fény, kalács, kenyér... Észre sem vettük, angya-
lom, hogy ott maradtunk a barlangban, mint két (boldog) fogoly! Hol van ez a „barlang”?
Létezik egyáltalán?
Igen, ez a Szép Szó tábor, amelyet 1994-ben álmodott meg Krekity Olga, a Vajdasági Ma-
gyar Versmondók Egyesületének alapító elnöke. Azóta is kitűnő szakemberek – rendezők,
színészek, drámapedagógusok, beszédtanárok, versmondók – szervezik meg minden év au-
gusztusában, és foglalkoznak azokkal a fiatalokkal, akiket már behálózott az a bizonyos
„selyemszál”.
Ott rekedtünk a férjemmel annak idején mi is ebben a csodás barlangban, s miután tapasztal-
tuk, milyen lelkesedéssel folyik itt a munka, egészen spontán pattant ki az ötlet: támogatókat
keresünk – mivel nincstelen, háborús éveket éltünk –, hogy zökkenőmentesen folyjon a
munka a táborban. Gyárak, cégek, magánvállalkozók ajtaján kopogtattunk be. Elmondtuk,
hogy az egyesület és a Szép Szó feladata a magyar nyelvű vers- és prózamondó kultúra ápo-
lása, az egyetemes magyar irodalom népszerűsítése. Jaj, hányszor elmondtuk ezt! Kaptunk
is támogatást: némi pénzt, könyveket, ajándéktárgyakat, gyümölcsöt, zöldségfélét, kalácsot,
tortát, finom bort (az oktatók részére, hogy búcsúzáskor koccintsunk egymással), szörpöt,
főtt kukoricát... Egy alkalommal pl. 300 doboz sertésmájpástétomot! (Amikor hiányzott
valami, a párommal kicsit-kicsit a saját zsebünkbe nyúltunk).
Nagyon kedves emlékeim között tárolom azokat az eseteket, amikor így kezdtem a mondó-
kámat:
„Znate, ako ste u mogućnosti da nam pomognete, zahvalili bi smo… Društvo recitatora
vojvođanskih Mađara okupljuje našu mladež, da vredno provedu raspust....”
És adtak! Ki ezt, ki azt. Ám néha irulva-pirulva váltam el a magyar, igen jómódú vállalko-
zótól, aki válaszra sem méltatott, csak legyintett, hogy álljak le, ne kunyeráljak tőle semmit.
Támogatóink több éven át önzetlenül segítettek. Ennyi esztendő távlatából nehéz pontosan
felsorolni, kik is voltak az adakozók, de nagyon hálásak voltunk/vagyunk nekik. Mindig
akadt valami, amivel megjutalmazhattuk a házi bajnokság díjazott versmondóit, valamint
a Magyarországról érkezett (ingyen dolgozó) oktatókat. Legtöbbször egy-egy aprósággal
(csöppnyi porcelánfigurával, fából faragott tulipánnal, pólóval stb.) örömet szerezhettünk
az összes táborlakónak is.
Ennyi volt a mi önként vállalt feladatunk a Szép Szó táborban eltöltött „rabságunk” alatt.
Jutalmunk: boldog gyerekzsivaj, kacagás, sok emlékezetes előadás… No meg a puszi, amit
lányunktól, Eminától kaptunk…
Boldog születésnapot, Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete! A mostani vezetőinek,
munkatársainak, támogatóinak további kitartást, sikeres, gyümölcsöző folytatást kívánok!

versmondó 69
JUBILEUM

Tóth Péter Lóránt – versvándor1

A LÉLEK ÚTJA

„A vers-zarándoklat Radnóti Miklós mögé felsorakoztatta, összekötötte a nemzetet”

– dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott
Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából gyalogos
vers-zarándoklat megtételével szerettem volna emléket állítani a tragikus sorsú költő és a
többi ártatlanul elhurcolt bori munkaszolgálatos emlékére. 2019. augusztus 31-én indultam
a szerbiai Borból – 850 kilométert megtéve az erőltetett menet útján –, hogy 2019. szeptem-
ber 24-én a Győr melletti Abdára, a költő halálának feltételezett helyszínére érkezzek. Meg-
téve összesen 700 kilométert gyalog, Mohács és Szentkirályszabadja között pedig vonaton
(ezt a távot a bori munkaszolgálatosok is vagonokban tették meg).
Megtisztelő számomra, hogy a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének 25 esztende-
jéből 10 évet én is veletek tölthettem! Köszönöm, hogy vagytok! És legyetek! És éljetek! És
mondjátok! Azért is! Csak azért is! És írjatok! Ha kell, az Égre is!

Góli Kornélia – színművész

NEM VOLT KÖNNYŰ…
tininek lenni a kilencvenes években. buli…
Tizenötévesnek lenni kilencvenhatban. hanem versek…, műsoros estek, előadások.
Mert akkor voltam először a Szép Szó táborban. Komoly… Feladatunk van… Érezzük, tud-
Tóthfaluban. juk…
Vagyis akkor lettem szépszós. Utazások… versenyek.
Mint valami gittegylet tagjának lenni… olyan Felnövünk…
volt ez. A tapasztalatok… itt-ott egyre több,
Persze nem titkos, meg ilyenek, hogy nem mindig az nyer, aki…
mégis valahogy különlegesnek éreztem ma- hogy tudod jól, de mégis fáj…
gam… De mégis tapasztalat!
éreztük magunkat. Hasznos!
Mert nem voltam egyedül. Majd felhasználod!
És épp ez az egyik legszebb… a barátok, akiket Évforduló van… elő a szép szavakkal!
kaptam. Nehéz ez…
Nem csakúgy-barátok, Hogy ne legyen sok…
hanem mai-napig-barátok. hogy ne legyen patetika…
Vannak. Jó, de akkor hogy írjam, hogy legszebb évek,
Most is… kávézunk… nosztalgia… hideg telek hogy a fiatalság, hogy útrava-ló…
és meleg nyarak. Ezt nem írhatom, mert patetikus.
De mindegy milyen idő és mindegy hol. Nem is írom!
Az aligvárjuk érzés, mert találkozhatunk újra. Csak annyit, hogy boldog évfordulót… nekünk!
És nem csak bolondozás, meg haverok, meg

1
Tóth Péter Lóránt jubileumi útjáról a Versmondó 2019. őszi számában számoltunk be.

70 versmondó
 JUBILEUM

Krizsán Szilvia – színművész

VARÁZSLÓNAK SZÜLETNI KELL

Anyám verssel altatott. A Cini-cini muzsika első ötven oldalát biztos tudtuk fejből. De mást
is mondott. Adyt. Babitsot. Az ágyban. Esti mese helyett. Aztán később már magamtól is
mondani akartam. Nyilván mert mindenki mondta. Az osztálytársaim. Versenyen. Szerettem
volna én is nyerni. De nem nyertem. Hogy van-e benne igazság, vagy nincs – mindegy. Ezt
a műfajt tetszikkel mérik, és soha nem én voltam a legjobban tetszik.

Anyu mindig hajtogatta: „Inkább fuss, vagy versenyezz távolugrásban, az igazságosan mér-
hető, a versmondásnál csak a tanár ízlése a mérce, ez nem jó sport.” De soha nem tudtam
abbahagyni. Egyszerűen vonz. Olyan a számomra, mint egy zenétlen muzsika. Nagyon erős
érzelmeket hoz ki belőlem.

Az a baj a versmondással, hogy igazán csak versenyen van közönsége. Meg az, hogy aki
nem nyer, az vesztes. Ezt tanuljuk meg már egészen fiatalon. Ha az ember nem egyike annak
a szerencsés háromnak, akkor az egész munkája semmit sem ér. Akkor: „Minek is jöttünk,
fiam, ne erőlködjünk, látod, hogy nem megy ez neked, kár a benzinért, no meg ráment az
egész napunk.” ... Hiába gratulál a másik versmondó pajti anyukája, hogy neki nagyon tet-
szettél, ügyes vagy, csak a kudarc ízét érzed a szádban. Már megint nem sikerült.

De az ég szerelmére! Mi nem sikerült?! Jól elmondani? Torkon ragadni azt, aki csak ült és
hallgatta, és könnyet csalni az arcára vagy megnevettetni? Pajtikám! Hiszen ez sikerült!
Nevettek. Vagy elszomorodtak. Örültek neked. Örültek annak, hogy ott állsz, és mondod,
és jól mondod. De ez nem elég. Nem azért nem elég, mert az előadó-művészetnek nem ez a
célja (dehogynem!), hanem azért, mert ez verseny. Nyerni KELL!

Ez a fránya kudarcélmény úgy el tud hatalmasodni az emberen, hogy jóformán kettészakad

a tudata. Az egyik része csak nyerni akar, és pont ez gátolja meg abban, hogy tejesen átadja
magát énje másik részének, annak, amelyik viszont CSAK élvezni szeretné a verset.

Mert a jó előadó – médium. Neki átjárása van más valóságokba, párhuzamos dimenziókba,
múltba és jövőbe. Az a dolga, hogy magával vigye a hallgatóságot is ezekbe a világokba.
Egy vers elmondása nem ott kezdődik, mikor bemondtuk a címet. Nem is ott, mikor szín-
padra szólítanak. A versmondó abba a másik világba már jóval előbb belép. Megfeszül, mint
az íj húrja, kilövésre készen. Csak ködön át hallja a nevét, ködön át gyalogol a színpad felé,
belenéz a nézők szemébe, látja a várakozást... Most, most repül abba a másik valóságba, és
magával ragad mindenkit…

Gyerekként nagyon féltem a versenyektől. Valami bizarr, már-már élvezetes, de mégis kínzó
izgalom tartott fogva, de ugyanakkor a szorongás is, hogy nem akarom a megmérettetést.
Úgy éreztem, ott állok meztelenül, sebezhetően, kicsontozva, és valakik néznek, méricskél-
nek. Viszonyítanak. Van ebben valami megalázó, valami szadista-mazochista viszony. Az

versmondó 71
JUBILEUM

évek során ez a sok felgyülemlett félelem Pavlov-reflexszé alakult. Megindultam az idegen

univerzumba, hátamra vettem a nézőt, és amikor már azt hittem, minden rendben, váratlanul
elcsuklott a hangom. Teljesen logikátlanul, a szó közepébe belenyeltem. Egy önkéntelen
rándulás. Hiába voltunk odaát, hiába repültem, mintha tudattalanul én magam törtem volna
le a szárnyaimat. Mintha mindig olyasmiben botlottam volna meg, ami ott sem volt. Csak
láthatatlanul belelógott a versembe a valós világ. Ez az önkéntelen nyelési inger mindig
visszarántott ahhoz a reszkető emberkéhez ott a színpadon. A félelem nem múlt el soha. Ha
verset kell mondanom, ugyanúgy elcsuklik a hangom, mint tizenkét évesen.

De ez az önmarcangoló, jobb híján kényszerű versengés volt az ára a tanulásnak. A versnek

köszönhetően tanultam meg vándorolni a világok közt, vezetni a rakétát. Igen, ha verset
mondok, ma is nyeldekelek. De a nyelés már csak egy kis turbulencia. Hiszen színész let-
tem. Nap-nap után kiállok, énekelek, táncolok, szeretek, sikoltok, meghalok, felravatalo-
zom a lelkem Thália oltárán... A színpadon annyi sok minden éri az embert! Játszik tovább
lehorzsolt térddel, feldagadt szájjal, negyven fokos lázzal, összedőlt díszlettel, elszakadt
kosztümben. Ez mind-mind csak turbulencia. Nekem ez lett a munkám. Ebből élek. A lel-
kem vándorlásából képzeletbeli, párhuzamos világokban.

Mikor megszülettek a gyerekeim, én nem verset mondtam nekik lefekvéskor, hanem mesét,
és énekeltem. Napközben mondókáztam. Göcögtettem, csikiztem, és közben népi rigmu-
sokkal bájoltam, nevettettem, szórakoztattam őket. De akartam, hogy mondjanak verset is.

Mikor már kicsit nagyobbak lettek, elmondtam nekik, hogy nem mindenkiből lehet színész.
Hogy sok mindent meg lehet tanulni, de egyet nem. A varázslást. Varázslónak születni kell.
És mivel az anyjuk varázsló, van rá esély, hogy örökölték a varázslás tudományát. Elkereke-
dett szemekkel figyeltek. Nem verset mondtunk. Csak felléptünk a képzeletbeli színpadra.
Én felkonferáltam a lányom, ő meg begyalogolt a kijelölt térbe.

Akkor elárultam neki a varázslás első alapszabályát. Nem lehet csak úgy belibegni. Azt bár-
ki tudja. Úgy kell bejönnie, hogy már a megjelenésekor arra kényszerítse a nézőt, hogy csak
rá figyeljen. Megmutattam neki a különbséget. Visszaültem a „nézőtérre”. Ő bebújt az ágy
mögé, én felkonferáltam. Ő felállt és „bejött”. Szinte megijedtem. Mindketten éreztük a be-
lőle áramló energiát. Életemben csak nagyon ritkán értem tetten a testetlen erőt. Megértette.

A fiam még pici volt, vele még beértem volna a mondókázással, viszont ő nagyon akart
verset mondani. A mai napig szívesen mond magától is verset, őt nem kell noszogatni. A
lányommal viszont kín volt minden egyes szeánsz. Sírással kezdődött. Rabolta tőlem az
energiát, mint egy ősvámpír. Szükségét érezte annak, hogy belekényszerítsen a „nem érde-
kelsz, én soha többé nem mondok veled verset” szerepkörbe. Mikor már „agyhalott” lettem,
csak akkor volt hajlandó dolgozni. Múltak az évek, és néha azt éreztem, nekem ez így na-
gyon rossz. Nem akarom. Nem fogok vele foglalkozni. De varázsló. Nem engedhetem meg
magamnak azt a luxust, hogy veszni hagyjam.

72 versmondó
 JUBILEUM

A fiam nem rabolt ki soha. A fiam csak ad. Mindössze a figyelmemet kéri, és amikor azt
megkapja, attól kezdve mindenáron szórakoztatni akar. Azt hiszem, ő a varázslók másik
osztályába tartozik, ő csak jó energiákkal dolgozik. Fehér mágus. Vagyis bohóc.

Persze másokkal is mondok verset, nem csak a saját gyerekeimmel. Néha nagyon ledöbbe-
nek. Még csak elsős volt a lányom, és karácsonyra egy verseskötetet kapott tőlünk kortárs
magyar gyermekversekkel. Az osztálytársai olyan élvezettel adták kézről kézre, mint egy
Disney-meséskönyvet. Büszke voltam rájuk. Szinte sztárnak számított az, aki választott egy
jó verset, s jól el is mondta. Lenyűgöztek, meghatottak. Annyi energiát lehet kapni a gyere-
kektől! Annyi önzetlenséget! Olyan sok fényt!

Az embernek igenis szüksége van a versre. Csak hát nem tesz jót neki sem a versenyeztetés,
sem az oktatás. A bekapott karó, mert nem biflázta be péntekre mind a hét versszakot…
(csupa olyan szavakkal, amelyeket a mai gyerek már nem is ért). Ez nem egy jó marketing-
fogás az irodalom népszerűsítésére.

Ha versenyre megyünk (mert hol is lehetne még verset mondani?), mindig elmondom a
gyerekeimnek, hogy nem a versenyzés a célunk. Egyetlen küldetésünk az élménynyújtás. A
varázslás. Ha nevettek, vagy meghatódtak a nézők, akkor a küldetés teljesítve. A varázslat
sikerült, átkódoltuk az emberek érzelmi töltését alig pár perc alatt. Hát mi ez, ha nem igazi
csoda?

Végezetül még csak annyit: azt olvastam, a vers ómagyar szó. Semmi köze a költészethez,
mert viszályt, veszekedést jelent. Szóval, ha Ond nem VERi pofán Kondot, csak elküldi
melegebb éghajlatra, és erre Kond is nyaralni küldi Ondot – az már egy VERS.

Mondjatok sok verset! No, ne ezt az ómagyar fajtát!

versmondó 73
KÖNYVEKRŐL

Novák Imre
MEDITATÍV TÖRTÉNETEK

Klotz Mária szívesen ír, énekel és fotóz. Gyakorló (német nyelv és irodalom szakos közép-
iskolai tanár) és elméleti (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Oktatási Hivatal) pedagógiai
tevékenysége mellett újságírói és főszerkesztői feladatot is ellát.
Korábban a Szentiváni Újságot, a SzóljMár-t, a Szentiváni Tükör általa alapított magánlapot,
a Pátyi Kurírt, a Zsámbéki Polgárt szerkesztette, jelenleg a Somlyó önkormányzati havilap
főszerkesztője.
Magyar és német nyelven ír verseket, prózákat. Munkái eddig megjelentek a Neue Zeitung-
ban és az újság Signale irodalmi betétlapjában, a Die Erinnerung bleibt (2009) című, német-
országi antológiában (Hartmann Verlag), a már említett újságokban, a Katedra/Új Katedra
lapokban, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Kiadó
által gondozott Antológia 2016-ban, a Hangok és harangok (2017) gyűjteményben, az An-
gyalhaj (2017) karácsonyi antológiában, a „Szavak könnyű szélben” (2018) című kiadvány-
ban, valamint a Szavakból kazlat (2018) elnevezésű válogatásban. Továbbá olvashatók írá-
sai a Sodrásban (2018) című kortárs költők
IMPRESSZIÓK antológiájában. Német nyelven kiadott könyvé-
nek címe: Claus Klotz und seine Dichtung (2010),
hogy milyen volt az első találkozás? amelyben költő bátyjának életművét dolgozta fel.
mély nyomot hagyó ragyogás
Versei érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat
fénylő lélek-sugárzás
jelenítenek meg, emberi kapcsolatokról szólnak.
pillanatot elöntő bizakodás
Prózáiban főként a német nemzetiségi lét prob-
lémáit, sorscsapásait feszegeti, de gyermekkori
hogy milyen volt az első ölelés?
élményeiből is szívesen merít. Az írás számára
szívszorító meleg érzés
önkifejezési forma, amely kellemesen gyötrel-
belső szeret-láng keresés
mes „lelki virágzást” okoz.
testet elgyengítő remegés
2018 novemberében jelent meg a Litera-Túra
hogy milyen volt az első összenézés? Művészeti Kiadó gondozásában a Lent és fent
szikrát ontó néma csevegés című önálló verses- és prózakötete, melyről a
szó nélküli egyesülés szerző a kötet ajánlójában így nyilatkozik:
szúrós erotikus döfködés „Gyűjteményemben képzeletvilágom különféle
mélységekben és magasságokban szárnyal, témá-
hogy milyen volt az első mondat? imat saját élményeimből és mások elmondásaiból
még hallom kellemes hangodat veszem. Fontos számomra a szavak formálása, a
fülemben csengő dallamodat nyelv eszközeivel való játék, egyfajta képszerű
szószövésed életedbe avat kifejezésmód. Tartalmaimmal egy lélektől léle-
kig ható hídon bandukolok, néha meg-megállok,
hogy milyen volt az első délután? de talán célba is érek.”
hirtelen jött hurrikán
fénylő szikrázó villám A festői szépségű Pilisszentivánon él. Férjezett,
isteni áldott adomány két felnőtt gyermek édesanyja.

74 versmondó
 KÖNYVEKRŐL

Jószívvel ajánlhatjuk a kedves olvasó figyelmébe

Klotz Mária verseskötetét. A benne olvasható művek
az impressziók tárházából származnak. A világ izgal-
mas és szép pillanatainak pontos megragadói. Ára-
dó képei mai sorsokat mintáznak. Beavat személyes
szertartásaiba, mindennapi eseményeket, pillanatokat
ír le. Tűpontosan talál a lelkünkbe, legmélyebb di-
lemmáinkat mondja ki. Írásai szívmeleg vallomások,
és oly erősen és sokszálúan szövődnek egymásba,
mint egy szépen gondozott kertben a virágok az ágyá-
sok és sövények között.
Legjobb költeményei meditációk a múltról. Betart-
ja azt a szabályt, hogy az írónak hűnek kell lennie a
valósághoz. Nem vész bele az ősi folklorisztikus vi-
lágba. Műveiben föllelhető Távol-Kelet értelmezése
és egybeszövése, ami hipnotikussá teszi a szövegét.
Ezek adnak otthonosságot verseinek. A személytelen-
séget igénylő haikuiba érzékenyen beleírja érzelmeit.
Címet ad nekik, gyakorta használ alliterációkat.
Érzelmi képzelőerő jellemző rá; az élményeket megélő és értelmező képi kifejezésmód
használatát figyelhetjük meg nála. Elszakad a valóság gravitáció-tömegeitől, szabadon ka-
landoznak gondolatai emlékek és valóság között.

Klotz Mária
TÜZES NYELV

Messzeségben egy augusztusi éjjelen, vörös pokol lángja ront előre, loholva lobban,
Égnek alja véresen fénylik, elnyúlik, bőszen méreggé virrad a pirkadó ég,
Rémesen kondul, harsog a harang, vészt sír a hangja, fülnek fáj, nagyot koppan,
Gerjed tovább a tűz, dagadó láng emészti a pihenő házat, oda a nyugalom és a végső me-
nedék,
Egy eldugott, csendes szobában beteg ember épphogy ébred, már ágyán fetrengve imával
haldokol,
Sóhajtva, lihegve készül utolsó útjára, lángostorok paskolják fejét a tűzpokol bugyrába.
Köddé vált az élete egy augusztusi tüzes éjjelen, dübörög a fényár egyre a rettenetben,
Ízig-vérig nő volt valaha, árva testét az áruba bocsájtott szerelem fájdalmasan agyonhaj-
szolta,
Gyötrődve vergődik, életének vége, távolból tűzlángú csúszómászó sziszeg, sustorog
csendben,
Óriás dagadt baromnak, egy mérges kígyónak láng marása döf belé, úgy érzi, méregtől
elalélva haláltusáját kínlódja, pedig nem ezt akarta

versmondó 75
KÖNYVEKRŐL

Klotz Mária költői karaktere békés, nem keresi a megbotránkoztató témákat. Igazi poéta
doctus, amellett, hogy író ember, egyben tudós is. Tanár, kutató egyszemélyben, ez adja
írásainak aranyfedezetét. Nem hivalkodó szerző. A tudományok termékenyen hatnak köl-
tészetére.
A kötet homogén, ez az egyik fő erénye. Mindennapjaink álmai, vágyai jelennek meg a
soraiban. Verseiben nem titkos üzeneteket küld, hanem világos, a világ dolgait bemutató
állításokat fogalmaz meg. Alapvetően a szeretet izgatja, a családi kötődés és a barátság.
Feltárulkozásai a psziché mélyéről érkeznek. Őszinték és tiszták.
Kötete a névjegye. Az életáramlások ismerője, a búvópatakok felfedezője, irányuk bemuta-
tója. Azon meditál, hogy jó lenne belelátni a társ rejtelmeibe, érteni a benső hangját. Aztán
a tekergők, világcsavargók örök gyökértelenségén elmélkedik, azon, hogy merre visz az
utunk a csillagfényes feltámadás felé. Bízik a kultúra tisztító tüzében, és hisz abban, hogy a
világból csak a rossz tűnik el. Világlátásában a hit, a haza és a család gondolatköre vezérli,
amiből nincs pajzán kitekintés, huncutkodás.
Gyakran hallhatjuk, hogy a költészet nem hat, meghalt, de ha olyan kötet kerül a kezünkbe,
amelyből fontos gondolatokat olvashatunk ki, és következik belőle egy másik is, akkor ez a
szellemi lánc az irodalomhoz köt minket, mert nélküle nincs élet. Ebben segít Klotz Mária
kötete.
Egymás megértését szeretné segíteni, mert ő is tudja, hogy ez a záloga a túlélésnek, ami
mindennél fontosabb.
(Klotz Mária: Fent és lent. Litera-Túra Kiadó, Pécs, 2019, 146 oldal. Ára: 2200 forint.)

Gutai István
METSZÉSPONTOK
Jelet hagyni – Pálfy Margit színművész életútja

Pálfy Margit színművészt, előadóművészt a versmondás Antigonéjának, Piafjának, nő-La-

tinovitsnak is nevezték, ő azonban a pódium munkásának tartja magát. Pilinszky János
alapján vallja: „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy
íveljen.” A kötet nagyívű életpálya gyűjteménye, és persze a hátunk mögött hagyott korszak
lenyomata is. A közölt interjúkból, naplórészletekből, kritikákból, a gazdag fotómelléklet-
ből nyomon követhető, milyen embert próbáló küzdelmek során lett kiváló pódiumművész
a soproni versmondó versenyt nyerő óvónőképzősből, akinek Latinovits Zoltán a példaképe.
Tagja a Szokoly Tamás vezette veszprémi Aréna Színpadnak, azután a Nemzeti Színház
Stúdiójában képezi magát, majd különböző színházakban játszik. Kritikusai a már kiváló
versmondóként ismert Pálfy Margit plasztikus szövegmondását, mesterségbeli tudását, érett
alakításait dicsérik. „Egyetlen ecsetvonással képes jellemet ábrázolni.” „… el tudja játszani
– hitelesen – Zilia átalakulását. Ravasz és odaadó, színes és szenvedélyes: igazi nő és igazi
színésznő, bár ez ugyanaz.”

76 versmondó
 KÖNYVEKRŐL

Az egész életét meghatározó találkozásra Pálfy

Margit így emlékezik: „A legelső költő, akit fölfe-
deztem a magam számára, Szécsi Margit. Ha nem
ismerem meg az ő verseit, valószínűleg soha nem
állok pódiumra. Életem aranymetszéspontja, hogy a
költőnőt személyesen is, haláláig ismerhettem.” Az
előadóművész hat műsort állított össze és mutatott
be Szécsi Margit verseiből. Az ő és Nagy László,
Csoóri Sándor, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos,
Kondor Béla és Márai Sándor verseiben találta meg
a tiszta forrást. A könyvben olvasható Pálfy Margit
legfontosabb előadóestjeinek műsorvázlata, ösztö-
kélve e sorok íróját is: vegye kézbe (újra) a bennük
felsorolt költeményeket. Pálfy Margit előadó-művé-
szi teljesítményéről is van kritikai válogatás a kötet-
ben.

Méltatói érzékenységét, empatikus készségét, impo-

nálóan tiszta kiejtését, briliáns beszédtechnikáját, jó ritmusérzékét emelik ki. A művésznő
nemcsak Amerika, Ausztria, Ausztrália, Németország, Olaszország, Svédország, Szlové-
nia magyarjainak vitte el költőink üzenetét, hanem itthon is mondta irodalmi múzeumban,
egyetemi színpadon, gimnáziumban, művelődési és faluházban. Erről a DVD-melléklet is
tanúskodik. Ezeken a felvételeken láthatják a nézők, amint a pódiumművész hatásos ko-
reográfia alapján, gazdag gesztuskészlettel eljátssza a verseket, monodrámát formál belő-
lük. „Egy-egy estem soha nem produkció, de kinyilatkoztatás, és szeretném, ha ünnep lenne
és egyben terápia, erőt adó és sugárzó.

Színes beszéddel, gazdag gesztusokkal, érzelmi tűzijátékkal beírni magam a lelkekbe – erre
vállalkoztam – mondja el hitvallását egy interjúban. – Én egyedül járom ezt a göröngyös
utat. A körön kívül állok […] Szeretném, ha estjeim ünnepet jelentenének az emberek szá-
mára, mert szeretném őket kiemelni a hétköznapok kenyérharcából és a politika ridegségé-
ből.”

Nagy Gábor a kötet előszavában Pálfy Margit küldetésének drámáját is összefoglalta:

„Nincs magányosabb, magára utaltabb, nincs konokabb, öntörvényűbb, és nincs […] sike-
rében fenségesebb, megvalósulásánál teljesebb a pódium deszkáján átlényegülő embernél,
az előadóművésznél.” Pálfy Margit nem plüssverseket (Kányádi Sándor kifejezése!) mond;
nem lett a szürkék hegedőse. Vezérelje tovább az indulat, a szenvedély, a látvány szenthá-
romsága!

(„Jelentés a szívdobogásról.” A versmondás Piafja: Pálfy Margit. Összeállította: Torma

Mária, szerk.: Agócs Sándor. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2019, 252 oldal. Ára: 3500 forint)

versmondó 77
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL 2019

Nagy sikerrel zárult le a 19. Kaleidoszkóp VersFesztivál, s benne a klasszikus és kortárs köl-
tészet színes színpadi kaleidoszkópjának megteremtése a Váci Dunakanyar Színházban. A
fókuszban a halálának centenáriumába lépett Ady Endre és a 30 éve elhunyt Weöres Sándor,
valamint a rendszerváltoztatás apropóján a kortárs költészet állt. Versszínház, versmondás,
verszene és versfilmek várták az érdeklődőket, és többnyire telt ház előtt zajlottak az előa-
dások.

Két hasonló című, mégis teljesen más előadás vitte a pálmát a 19. Kaleidoszkóp VersFesz-
tiválon a Váci Dunakanyar Színházban. A Varidance Társulat Verslábak, ha táncolnak című
költészeti tánc showja és az E-mancik Társulat négy színésznőjének Verslábak neccharis-
nyában című kortárs női darabja lett a versszínházi kategória megosztott győztese.

A színészek között Liszi Melinda versmondása bizonyult a legjobbnak, a nem hivatásos

versmondók közül Péter Lea (Óbecse, Vajdaság-Szerbia) lett a győztes, míg junior kategó-
riában a KaleidoszKópé-díjat Wéber Alíz (Szekszárd) kapta. Versfilmesként Ledő Barnabás
(Budapest) kapta a győztesnek járó elismerést.

Már a nyári Bujtor István Filmfesztiválon különdíjat kapott Ledő Barnabás Kísértet című
alkotása, Weöres Sándor azonos versének megfilmesítése, de a győzelem nem volt boríté-
kolható, mert nagyon sok jó alkotás bejutott a fesztivál döntőjébe. Idén először versenyeztek
profi színészek és előadóművészek is versmondásban, akik egyénileg neveztek a VersFesz-
tiválra, s a nem hivatásos versmondókkal együtt, de külön kategóriában léptek színpadra a
népes közönség előtt.

A 19. Kaleidoszkóp VersFesztivál előadásai idén egytől egyig ingyenesek voltak, s látható-
an hatalmas érdeklődés övezte a fesztivál minden szegmensét.

A VersFesztivál döntős alkotásait két zsűri szemlézte. Az Uray Péter rendező, koreográfus,
egyetemi művésztanár, a POSZT válogató zsűritagja; Kiss László Csokonai- és Radnóti-dí-
jas rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke; és Takács Bence Kazinczy-díjas
előadóművész, az MMA ösztöndíjasa, televíziós műsorvezető alkotta grémium döntött a
versszínházi előadásokról.
A versmondás díjait két korábbi Kaleidoszkóp-díjas: Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház
tagja, a Váci Dunakanyar Színház művészeti vezetője és Borbély Sándor színművész, tava-
lyi győztes; valamint két Radnóti-díjas alkotó: Király Erika versmondó és Wiegmann Alfréd
rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője ítélte oda a legjobbaknak.

A fesztivál házigazdája Kis Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója

volt, aki Lutter Imre fesztiváligazgatóval közösen konferálta az előadásokat, és adta át a
2019. évi Kaleidoszkóp-díjakat. A fődíjak mellett számos különdíjat is kiosztott a zsűri.

78 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Versmondásáért a hivatásos művészek között Kakasy Dóra és Szirmai Melinda színművé-

szek, továbbá Pál Péter, a Kaposvári Egyetem színészhallgatója és Szentpéteri Eszter, a TV2
műsorvezetője. A nem hivatásos versmondók közül Vanderlik Boróka Sára, Fábry István
és Fási Barnabás, a junior versmondók között Szabó Réka, Szilágyi Ábel és Kerékgyártó
Viktória.
Versszínházi előadásáért különdíjban részesült a Soproni Petőfi Színház Mindörökké Júlia
című előadása – Németh Ervin művének Pataki András által rendezett színpadi adaptáció-
jaként –, és a Simorág TánCirkusz Manómeséje a színpadi akrobata és cirkuszi elemek al-
kalmazásáért. A legjobb férfi színész különdíját a Zichy Szín-Műhely ADYnemADYde című,
Dolmány Attila rendezte kísérleti előadásában kapta Tzafetás Roland; a legjobb színésznő-
nek járó különdíjat Szemerédi Bernadett vehette át Petőfi Útirajzok című előadásában, Já-
nosi Ferenccel nyújtott alakításáért. Ugyancsak különdíjat kapott Mercs János, a Debreceni
Csokonai Színház tagja, Babits Mihály Jónás könyve előadásában nyújtott erőteljes színpadi
jelenlétéért.
A versfilmes mezőnyben különdíjat vehetett át Gasparovszky Tibor, Jávor Lilána, Barna
Vivian és Molnár Blanka Árnyék alatt című versfilmjéért; Szalay Tímea A macska című
Weöres Sándor-adaptációért, valamint Keil Adelaida a Sába filmért – Arany János Vörös
Rébék című balladája alapján.
Telt ház előtt mentek a versszínházi előadások, a versfilmes vetítés; gyönyörű pillanatokat
adtak a verszenei koncertek és a versmondás. A kísérletező, beavató és részvételi színházi,
illetve dokumentumszínházi előadások mellett mozgásszínház, dráma, meseelőadások és
performanszok is várták a nagyérdeműt a Váci Dunakanyar Színházban, a Rubra Art Loun-
ge-ban és a színház környékén.
Halálának centenáriumi évében bekopogtatott Ady Endre, saját YouTube csatornáján ke-
resztül! A Zichy Szín-Műhely előadásában párhuzamos idősíkban láthattuk Ady életének
fontosabb állomásait három, a digitális korban élő, 21. századi szereplőn keresztül. Csikós
Attila szerzeménye – Dolmány Attila rendezésében – arra kereste a választ, mit üzenne Ady
Párizsból, ha lenne YouTube csatornája, milyen posztot tenne ki a Facebookra vagy az Ins-
tára. Így a hús-vér Ady Endre mellett a virtuálisan bejelentkező költő is beszélt a nézőkhöz.
Kopogtatás nélkül érkezett Vácra József Attila a Holdvilág Kamaraszínház előadásával. A
Minden rendű emberi dolgokhoz című produkció Koltai Judit színpadi változatában azt az
emberi mélységet mutatta meg, amely az irodalmi szempontból is nagyszerű József Atti-
la-verseket dramaturgiailag egy színházi előadásba rendezte.
Petőfiről – nomen est omen – épp a Soproni Petőfi Színház jóvoltából, Németh Ervin Mind-
örökké Júlia című művéből tudhattuk meg: saját korának sztárjához hogyan viszonyul ked-
vese, mi rejlik a kulisszák mögött a hitves Szendrey Júlia szemszögéből. Míg Petőfi másik,
a nyilvánosság előtt ismeretlen arca, a csatába indulás előtti éjszaka, és a szülői ház emlékei
elevenedtek meg Jánosi Ferenc és Szemerédi Bernadett játéka révén.
A Nyugat különböző nemzedékeinek gyökereihez tért vissza a Debreceni Csokonai Színház
művésze, Mercs János, aki Babits Mihály szavainak adott hangot a Jónás könyvének fel-
dolgozásával. Eleven, emberközeli színészi alakítása annak tükrében még áldásosabb, hogy

versmondó 79
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

közvetlenül az előadás előtt született meg a gyermeke, így aztán nehéz éjszakán volt túl. S
miközben új versek, új előadások, s új gyermek is születik a seregszemlén, a Kaleidoszkóp
újabb színeit mutatja meg: századik életévüket betöltött nézők csoportosan jelentek meg
előadásokat nézni, elvegyülve a fiatal közönség soraiban. Lutter Imre versmondó művész,
fesztiváligazgató rögtön versmondásra is bírta őket!
Számos exkluzív irodalmi történet, versszínházi előadás, mozgásszínházi produkció, me-
seelőadás, versmondás, beavató színház, koncert és vetítés várta a nézőket öt napon át. A
Bethlen Téri Színház és a Manna Produkció bemutatta a Hegedűs D. Géza által mentorált,
Igó Éva és Zoltán Áron játékával érkező Szívlapát című előadást, kortárs költők verseivel.
Szintén kortársakat, kizárólag költőnők verseit gyúrta elementáris előadásba az E-Mancik
Társulat négy színésznője, Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda és Tarr Judit
lírai és profán játékával, akik persze a férfiakról, testről, az öregedésről és a női szemmel
fontos témákról mutattak be jeleneteket. Az előadás címe stílusosan Verslábak neccha-
risnyában volt, majdnem úgy, mint a Varidance társulat fergeteges mozgásszínházának, a
Verslábak, ha táncolnak című előadásnak, az Experidanceből érkezett, saját társulatot ala-
pító Vári Bertalan koreográfiájával – Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila és Weöres
Sándor verseire alapozva –, a zene, a tánc és a vers ötvözésével. Utóbbi két előadás vitte el
az idei fődíjakat versszínházi kategóriában.
Az Orlik István és Sárközi György alkotta Világszínpad BT produkciójában a közönség a
különböző csatornákon vetített műsorok paródiáját Villon-művekkel színesítve tekinthette
meg. Beköszönt a képernyővé alakuló színpadról a Kékfény, Teleshop, Kívánságkosár és
még számos televíziós műsor, átszőve François Villon költeményeivel. A GlobART társulat
Horgas Béla műveire építette fel DuplaSzaltó című élőzenés, az összművészet szinte min-
den elemét felvonultató előadói estjét, ahol a költő festményei is megjelentek, illusztrálva
az elhangzott verseket. Két igényes gyerekelőadás is a fesztivál színpadára került. Fazekas
Mihály népszerű Lúdas Matyiját óriásbábokkal, interaktív módon mutatta be a Bab Társulat
Matyi, a Ludas címmel. A SimorÁg TánCirkusz Manómeséje pedig a rekettyebokrok mé-
lyén lakó, örökké csintalankodó manók életébe bepillantva vezetett be a sokféle mesebeli
lény birodalmába. Az előadás különlegessége volt, hogy a színház, a tánc, a cirkusz és a
bábszínház formanyelvének összekapcsolásával jött létre.
A Rubra Art Lounge adott helyet a versmondásnak és a verskoncerteknek: Bob Dylan, Ady
Endre, József Attila és Faludy György szövegeivel Gerendás Péter szerzői estjét láthatta
a publikum. Varró Dániel verseire írt zenés sztoriját Molnár György Kaleidoszkóp-díjas
verszenész; Dsida Jenő, Szabó Lőrinc és Pilinszky János megzenésített verseit pedig Nemes
Levente lírai koncertje mutatta be.
A fesztivál fő támogatója a Nemzeti Kulturális Alap volt. A Kaleidoszkóp szakmai védnöke
Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, védnöke Rétvári Bence miniszterhelyettes volt. A feszti-
vál programjairól számos országos és regionális médium (TV2, M1, M5, ATV, BonumTV,
Kossuth Rádió, Petőfi Rádió, Klasszik Rádió, Jazzy stb.), és minden helyi orgánum beszá-
molt.

(Forrás: Magyar Versmondók Egyesülete / Váci Dunakanyar Színház)

80 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

DÍJZÁPOR A IV. NEMZETI VERSENYEN

„Ki viszi át a Szerelmet” életműdíjjal tüntették ki Debreczeni Tibort, a Magyar Drámape-

dagógiai Társaság alapítóelnökét, aki mellett Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság
titkára és Szennik Éva, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke is átvehette a rangos
kitüntetést a Nemzeti Színházban. A Nemzeti VERSeny egész hétvégés szuperdöntőjének vé-
gén Ledő Barnabás bizonyult a legjobbnak.
A 25 döntős versenyző versklipjét és versmondását telt házas közönség nézte végig, és bár-
ki bekapcsolódhatott, sőt vissza is nézhette az előadásokat a Facebookon. A hónapok óta
tartó versengésben a zsűri mellett a közönség is döntő szerepet vállalt: a versmondást és a
versekre készített videoklipeket több tízezren követték online, és szavazhattak is a nekik
tetsző klipekre és versmondókra. Az elmúlt kilenc hónap alatt, három fordulóban, több mint
200 versenyző mérettette meg magát a rendkívüli versenysorozaton: az anyaország mellett
a Kárpát-medence minden részéből, Európa-szerte és a tengerentúlról is neveztek a rangos
versenyre. A tehetséges alkotók és előadók versben és filmes alkotásokban is bemutatták a
klasszikus és kortárs magyar költészet választott darabjait.
Az élő szuperdöntőn Ledő Barnabás (Budapest, 20 éves) lett az abszolút győztes, aki mind
az animációs videoklipjét (Weöres Sándor: Kísértet), mind a versmondását tekintve a leg-
jobbnak bizonyult. A Nemzeti VERSeny második helyezettje Elek Ágota (18 éves, Bor-
szék, Erdély) lett, míg a harmadik Szirmai Marcell (14 éves, Szeged). Különdíjat vehetett át
versmondásáért Endes Ábrahám Ákos (10 éves, Csíkszereda, Erdély) és Kenesei-Holics
Réka (33 éves, Halásztelek), versklipjéért pedig Bókkon Tímea (30 éves, Budapest), Hege-
dűs Bori (17 éves, Mosonmagyaróvár) és Mikita Dorka Júlia (20 éves, Budapest). Rajtuk
kívül még számos döntős kapott jutalmat.
A verseny védnöke a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila volt, aki a kapos-
vári Csiky Gergely Színház nyitó díszelőadásának rendezőjeként ezúttal videóüzenetben
köszöntötte a résztvevőket. A döntő zsűrijében a főszervező Lutter Imre versmondó-művész
mellett Söptei Andrea és Bakos-Kiss Gábor színművészek, továbbá Kiss László rendező és
Szabó László kommunikációs szakember foglaltak helyet. A zsűritagok a videoklipeket és a
versmondást is rögtön a produkciókat követően értékelték a nyilvánosság előtt. Mindebben
Barta Ágnes színművész, a Nemzeti Színház tagja volt a segítségükre, aki moderálta a ver-
seny döntőjének egészét.
A Magyar Versmondók Egyesületének rangos elismerését, a „Ki viszi át a Szerelmet” díjat
Szabó László kommunikációs szakember a színház, a versmondó előadó-művészet innova-
tív útjainak kereséséért, a versek társadalmi rangjának növeléséért; Szennik Éva szervezési
és kommunikációs szakember a színház, a versmondó előadó-művészet pedagógiai és társa-
dalmi szerepének erősítéséért vehette át. Debreczeni Tibor drámapedagógus a versmondás,
a színjátszás művészeti-kulturális támogatásáért, valamint a drámapedagógia hazai alapjai-
nak megteremtéséért kapta az életműdíjat.

versmondó 81
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

A versenyprogram mellett a Feledi Project táncszínházi előadást mutatott be Weöres Sándor

Psyché című műve nyomán, Molnár György Kaleidoszkóp-díjas verszenész pedig a rend-
szerváltoztatás 30. évfordulója alkalmából adott koncertet a jelenkor költészetére építve.
A verseny célja a hagyományos vers- és prózamondó találkozó mellett a klasszikus és kortárs
költészet újszerű bemutatása, a költészet és a versmondás népszerűsítése, a kulturális identi-
tás erősítése volt, 2019-ben kiemelt figyelemmel a rendszerváltoztatás 30. évfordulójára és
a közéleti költészetre, valamint Ady Endre és Weöres Sándor évfordulós költők életművére.
A versenyt három fordulóban rendezték meg. Elsőként minden nevező négy verssel jelent-
kezhetett a vers.hu oldalon közzétett felhívásra, amelyek közül egyet kellett az első fordu-
lóban vágatlan videón beküldeni. A négy vers közül egy a rendszerváltoztatás költészetéhez
kellett, hogy kapcsolódjon, egy pedig Ady Endre (halálának centenáriuma) vagy Weöres
Sándor (halálának 30 éves évfordulója) műve volt. Emellett egy klasszikus és egy szabadon
választott magyar vers kellett még. A versenyzők a magyar költészet színe-javát felvonul-
tatták. A továbbjutók az általuk választott újabb verset dolgozták fel, videoklip formájában.
Mind az elődöntőben, mind a középdöntőben volt lehetőség közönségszavazásra, így a zsűri
és a verskedvelő nézők szavazatai alapján alakult ki a 25 fős döntő. A döntősök versklipjeit
a YouTube közösségi videó-megosztó portálon a Nemzeti VERSeny csatornáján is megnéz-
hették az érdeklődők.
A díjátadó gálán Kiss László és Lutter Imre értékelte a Nemzeti VERSenyt. Közreműködött
Szabó Ágnes, a Nemzeti Színház vezérigazgatói megbízottja, aki Vidnyánszky Attila nevé-
ben átadta a dobogós helyezettek díjait. A díjazottaknak több százezer forint értékű jutalmat
adtak át: díszkiadású köteteket, könyvkülönlegességeket, szakmai továbbképzéseket, szín-
házbérleteket és pénzjutalmakat.
A rendezvény főtámogatója a Nemzeti Kulturális Alap és a „30 éve Szabadon” Emlékbi-
zottság volt.

A LEGJOBBAK ÉS VERSKLIPJEIK
I. helyezett: Ledő Barnabás – 20 éves, Budapest
versklip: Weöres Sándor: Kísértet

1. vers: Kálnoky László: Az elsodortak

2. vers: Zsille Gábor: Ha nincs ötvenhat

II. helyezett: Elek Ágota – 18 éves, Borszék, Erdély

versklip: László Noémi: Érteni

1. vers: Ady Endre: Régi énekek ekhója

2. vers: Szilágyi Domokos: Szerelmes vers a szabadághoz

III. helyezett: Szirmai Marcell – 14 éves, Szeged

versklip: Ady Endre: Dalok a labdatérről

82 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

1. vers: Petőfi Sándor: Szeget szeggel

2. vers: Simai Mihály: A szakáll(am)-titok balladája

A Nemzeti VERSeny döntőseinek versklipje megnézhető a Nemzeti VERSeny YouTube

csatornáján. Iratkozzon fel! YouTube.com/NemzetiVERSeny
(Forrás: Magyar Versmondók Egyesülete / Nemzeti Színház)

Kiss László
„ÖRÖK PÓDIUMON”
Az Agora Veszprém Kulturális Központ és a Magyar Versmondók Egyesülete közös szer-
vezésében rendeztük meg az „Örök pódiumon” elnevezésű IX. országos vers- és próza-
mondó versenyt 2019. november 16-án. A találkozó címével is utalunk Pintér Tibor jelen-
lévő örök szellemére – aki országszerte ismert előadóművész, rendező, népművelő, s egész
munkásságát a vers és az irodalom népszerűsítésének szentelte. Az elismert szakember
művészeti vezetőként, zsűrizései során, valamint módszertani írásaival is sokat tett azért,
hogy a különböző korosztályokból minél többen vállalkozzanak az írók-költők üzenetének
megszólaltatására.

Az általa alapított és vezetett TIT Váci Mihály irodalmi színpad a 60-as, 70-es évek egyik
kiemelkedő irodalmi színpada volt, amely felvállalta e műfaj és a költészet népszerűsítését.

Veszprém nagy múltú irodalmi színpadát 1958-ban Pintér Tibor előadóművész és népmű-
velő alapította Fuchs Pál vegyésszel és Borbély László Ki mit tud?-győztes versmondó-
val az oldalán. A Veszprémi Vegyipari Egyetemmel való jó kapcsolat révén a fiatal, lelkes
versmondó csapat csatlakozott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Veszprém megyei
Tagozatához, hogy annak egyedüli kulturális csoportjaként szélesebb körben terjeszthesse
a költészet, az irodalom szépségét, értékét, eszmeiségét. Az 1970-ben elhunyt, a kor „támo-
gatott” költőfejedelmének tiszteletére az irodalmi színpad 1971-ben vette fel Váci Mihály
nevét.

Pintér Tibor negyven éven keresztül irányította eredményesen a Váci Mihály irodalmi szín-
padot: szervezte, szerkesztette és rendezte a műsorokat, amatőr fiatalokból kiváló versmon-
dókat nevelt (többekből hivatásos előadóművész, színész lett); és egy országosan elismert,
Veszprém megye városait, falvait rendszeresen látogató színvonalas versmondó csoportot
kovácsolt.

1998-ban Pintér Tibor kiemelkedő tanítványának, Sz. Csordás Éva előadóművésznek adta át
az irodalmi színpad vezetését, aki azóta is irányítja a versmondás fáklyahordozóinak marok-
nyi, de lelkes csapatát Veszprémben. Sz. Csordás Éva az új évezredben az előadó-művészet
nagy „öregjei” közül már csak Horváth Imre szaktudására számíthat, továbbá a szakmai
munkát nagyban segíti a fiatalabb generáció két tagja: Rábai Zsanett, valamint Felföldi Gá-
bor, aki színházi tanulmányainak köszönhetően mind szerkesztésben, mind rendezésben új
szemléletmódot képvisel a hagyományok lerombolása nélkül. 

versmondó 83
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Az irodalmi színpadnak évtizedek óta a veszprémi Városi Művelődési Központ ad otthont.

A Veszprémi Irodalmi Pódium sorozat keretei között egy évadban 4-6 új bemutató születik,
leginkább költői évfordulókhoz kötődően.

Persze az irodalmi színpad gyakran vállal alkalmi fellépéseket előzetes megbeszélés, felké-
rés alapján. Így például a magyar kultúra napjára, Valentin-napra, nőnapra, március 15-re, a
költészet napjára, pedagógusnapra, augusztus 20-ra, október 6-ra, október 23-ra, karácsony-
ra – vagy bármilyen igény szerinti alkalomra – készülnek egyedi szerkesztésű műsorokkal.

Az együttes 1996-tól tagja a Magyar Versmondók Egyesületének. A csoport munkája el-

ismeréseként 1964-ben és 1968-ban Kiváló Együttes, 1998-ban Pro Comitatu (Veszprém
Megyéért) kitüntetést, 2003-ban a Magyar Versmondó Egyesület „Ki viszi át a Szerelmet”
díját, 2008-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium Elismerő Oklevelét, 2013-ban pedig
Veszprém város Gizella-díját kapta.

Emlékét megidézni, szellemi örökségét megőrizni hívtuk immár kilencedik alkalommal a

versmondókat Veszprémbe, ahol Pintér Tibor élt és dolgozott, és életének 72. évében –
1999. október 15-én hunyt el.

Váci Mihály
VALAMI NINCS SEHOL
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, A Mindenségből hiányzik egy csillag,
      – valamit mindennap elmulasztunk.       – a Mindenségből hiányzik valami.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, A Világból hiányzik a mi világunk,
      – s valamit minden tettben elmulasz-       – a Világból hiányzik valami.
tunk.
Az égboltról hiányzik egy sugár,
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
      – felőlünk hiányzik valami.
      – s valamit minden csókban elmulasz-
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
tunk.
      – talpunk alól hiányzik valami.
Mert valami hiányzik minden ölelésből,
Pedig így szólt az ígéret a múltból:
      – minden csókból hiányzik valami.
      – „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
      – minden szerelemből hiányzik valami.
      – mióta élünk, e hitetést hallani.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs
is,
sehol!
      – a boldogságból hiányzik valami.
      – s a mi dolgunk ezt bevallani,
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, s keresni azt, amit már nem szabad
      – az életedből hiányzik valami.       senkinek elmulasztani.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
Újra kell kezdeni mindent,
      – mert az emberből hiányzik valami.
      – minden szót újra kimondani.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
Újra kezdeni minden ölelést,
      – mert az Egészből hiányzik valami.

84 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

      – minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni mindent e világon,

Újra kezdeni minden művet és minden éle-       – megteremteni, ami nincs sehol,
tet, de itt van mindnyájunkban mégis,
      – kezünket mindenkinek újra odanyúj-       belőlünk sürgetve dalol,
tani. újra hiteti, hogy eljön
      valami, valamikor, valahol...
A versenyzőknek a teljes magyar irodalomból kellett választaniuk három szerző – egy ma
élő – versét vagy prózáját.

A verseny résztvevői:
I. kategória: 5–8. osztályos diákok
II. kategória: 9–14. osztályos középiskolások
III. kategória: 19–60 év közötti felnőttek
IV. kategória: 60 év felettiek

Sokan megtisztelték Pintér Tibor emlékét; közel hatvan versmondó mutatta be tudását,
felkészültségét az erős mezőnyben.

DÍJAZOTTAK
FŐDÍJAS:
Szirányi Péter (II. kategóriás versmondó)

I. kategória

1. helyezett: Gábor Donát

2. helyezett: Szendrei Ádám
3. helyezett: Kerékgyártó Viktória

II. kategória

1. helyezett: Indurain Nicolas

2. helyezett: Szalai Bálint
3. helyezett: Sándor Zsigmond Áron

III. kategória

1. helyezett: Marosvölgyi Gergely

2. helyezett: Kotán Sándorné
3. helyezett: Borbély Mihály

IV. kategória

Vajai Károlyné (különdíjban részesült)

versmondó 85
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

I. ORSZÁGOS PILINSZKY JÁNOS VERSMONDÓ VERSENY

Lapok Szabó Károly versmondó, színjátszó naplójából

– 2019. október 19. szombat, Balatonkenese, Kultúra Háza

– Volt egy ötletadó: Ster Erika, volt egy megvalósító: Gábor Adrienn. Lett egy csoda: ver-
sünnep Balatonkenesén.
– A szép októberi, ám nyárias hangulatú napon a kora délelőtti órákban gyülekeztek a verset
mondó és verset szerető emberek a Kultúra Házában. Gábor Adrienn, az intézmény vezetője
megnyitotta a rendezvényt – kedves mondataival rögtön családias hangulatot teremtve.
– A költemények elhangzása előtt Kurucz Ádám Konrád színész, Latinovits-díjas versmon-
dó beszélt Pilinszky János munkásságáról, szép idézeteket közölve Pilinszky prózai írása-
iból is.
– Majd Ster Erika, a versünnep háziasszonya köszöntötte az egybegyűlteket, aki beszélt
arról, hogy már a 47. nyarát tölti családjával Balatonkenesén, és régóta érleli a gondolatot:
az egykor Kenesén nyaraló Pilinszky emlékét itt is ápolni kellene. Így született meg benne
– mint versmondóban – a terv a verseny megrendezésére.
– A zsűri tagjai voltak: Tóth Zsuzsanna előadóművész, színházpedagógus; Wiegmann
Alfréd színházi és televíziós szakember, nívódíjas rendező, valamint az e funkciót először
betöltő Kurucz Ádám Konrád színész.
– Tóth Zsuzsanna ismertette a pontozást, a pon-
tok jelentését, s azt, hogy milyen szakmai krité- Pilinszky János
riumokat figyel a zsűri. (Sok versenyen vettem EGY SZENVEDÉLY MARGÓJÁRA
részt, akár mint induló, akár mint néző, de ilyen
konkrétan még sehol sem ismertették a zsűrizés A tengerpartot járó kisgyerek
szempontjait.) mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé
– Mi, nézők, kis cédulákat kaptunk, hogy erre és soha senki másé nem is lenne.
jegyezzük fel a verseny végén a közönségdíjra
vonatkozó szavazatunkat. Az elveszíthetetlent markolássza!
– A színpadon nem használtak mikrofont, így Egész szíve a tenyerében lüktet,
azok, akik nem szokták a hangos beszédet, kissé oly egyetlen egy kezében a kő,
hátrányba kerültek a rutinos előadókkal szem- és vele ő is olyan egyedül lett.
ben.
Nem szabadul már soha többé tőle.
– A versenyzők – 17 éves kortól 69 éves korig – A víznek fordul, s messze elhajítja.
ifjúsági és felnőtt kategóriában vegyesen léptek Hangot sem ad a néma szakítás,
színpadra. A megszólaltatott Pilinszky-versek egy egész tenger zúgja mégis vissza.
színes palettát mutattak. A jól ismert nagy ver-
sek mellett – mint a Francia fogoly, vagy a kétszer is előadott Miféle földalatti harc? – szá-
mos kevéssé ismert szép vers is elhangzott; így például az Éjféli fürdés.

86 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

– Érdekes volt megfigyelni, hogy a versmondók a versenykiírást mennyire komolyan vették,

és nem hoztak prózai anyagot.
– Még a déli a harangszó előtt véget ért a költemények megszólaltatása. Míg a zsűri vissza-
vonult tanácskozni, a résztvevőket büféasztal várta sok finomsággal.
– A továbbiakban egy kis műsor részesei lehettek a nézők.
Gyulai Zsuzsa Radnóti-díjas versmondó öt szép verset szólaltatott meg műsorában. Lengyel
Lia egy vidám Heltai-verset adott elő, Szabó Károly Tóth Árpád Körúti hajnalát idézte meg,
majd Bartolf Zsuzsanna vidám, megzenésített Varró Dani-verseket adott elő, s a közönség-
nek megtanított egy szép népdalt. A családias hangulatot csak erősítette a háziasszony Ster
Erika szép Szabó Lőrince, az Ima a gyermekekért. Végül Káplán György énekművész – a
zürichi operaház tagja – félórás műsorával zárult a délutáni program, hogy helyet adjon az
izgalmas értékelésnek és az eredményhirdetésnek.
– Wiegmann Alfréd zsűrielnök szólt a verseny kitűnő színvonaláról, s arról, hogy Pilinszkyt
megszólaltatni nem kis erőpróba, mert az a verstechnika, ami a költő sajátja – a látomásos-
ság, a tömörítés és az asszociatív szerkesztés –, az előadónak is sajátos feladatot jelent. A
versek központi látomásának megteremtése és a feszültség fenntartása mellett tagolni és
egyéníteni kell a versek vonuló képsorait, figyelni kell arra, hogy az atmoszféra ne törjön
szét, és a feszültség is megmaradjon. Szépen sikerült, s a jó értelemben vett poentírozás
tette Varga Ilona versmondását élménnyé. Borbély Mihály ihletett jelenléte, finom rajzolatú
versmondása példaadó, míg Jakab Gabriella hihetetlen hitelességét, atmoszférateremtő ké-
pességét csodálhatjuk. S meg kell jegyezni a fiatal, tehetséges Szabó Flóra fegyelmezett, s
kitűnően összefogott előadását is.
– Szép pillanat volt, amikor idézte az Apokrif záró sorát: „És könny helyett az arcokon a
ráncok / csorog alá, csorog az üres árok”, és rámutatott az idős költő színpadon látható port-
réjára rajta a „a csorgó” ráncokkal. Figyelmeztetve, hogy a művészi szépséget nem adják
ingyen.
– Úgy éreztem, hogy köszönetet kell mondani mindenkinek, aki hozzájárult munkájával
a versünnep sikeréhez: a korábbi polgármesternek és a frissen megválasztottnak, Jurcsó
Jánosnak, aki jelezte, hogy a rendezvényt szívesen támogatja a továbbiakban is – bevon-
va a megmérettetésbe a Pilinszky János Általános Iskola tanulóit is. Megjegyzem, hogy a
rendezőknek még arra is kiterjedt a figyelme, hogy Pilinszky-címkével ellátott remek bort
ajándékozzanak néhány vendégnek, köztük a zsűri tagjainak.
– Szólnom kell arról a sajátos önkiszolgálásról, ami e műsor ötletadójának nevéhez fűződik.
Nevezetesen, hogy a különdíjak alkotója maga Ster Erika volt, aki a különleges paverpol
műfajában készített Pilinszkyről sajátosan szép ajándéktárgyakat.
– Délután a csapat fényben fürdő utcákon sétált a Pilinszky emlékét őrző nyaralóhoz, ahol
1931 és ’44 között a költő a nyarakat töltötte, majd a verseny háziasszonya megidézte a szép
Panasz című verset. Ezután megilletődve helyeztük el a ház falán koszorúnkat. Ezzel zárult
a verseny.

versmondó 87
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

– Hazafelé eltűnődtem, hogy a most 17 évesen legfiatalabb előadó 25 év múlva is (2043-

ban) indulva a versenyen elmondhatná: milyen szép, hogy én is részese voltam Kenesén az
első országos Pilinszky János versmondó versenynek!

AZ EREDMÉNYEK
Ifjúsági kategória Különdíjasok
I. helyezett: Szabó Flóra Oláh Barnabás (ifjúsági)
II. helyezett: Pék Bálint Baráth Zsófia (felnőtt)
III. helyezett: Oláh Barnabás
Közönségdíjasok
Felnőtt kategória Pék Bálint (ifjúsági)
I. helyezett: Varga Ilona Varga Ilona (felnőtt)
II. helyezett: Borbély Mihály
III. helyezett: Jakab Gabriella

DUDÁS KÁLMÁN NEMZETI VERS-

ÉS PRÓZAMONDÓ TALÁLKOZÓ

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete az idén ünnepelte fennállásának 25. évfordu-

lóját. A találkozó ez alkalommal háromnapos volt. Az első napon került sor Molnár Krekity
Olga és Barta Júlia Halljátok-e a dalt? című előadóestjére. Másnap a találkozó fordulóit, a
kísérő rendezvényeket és a gálaműsort láthatták az érdeklődők. Utolsó nap a döntőt és az
eredményhirdetést izgulhatták végig a résztvevők.
Az egyesület fennállásának 25. évfordulójáról az ünnepi gálaműsorral emlékeztek meg. Az
egybegyűlteket Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntötte. Potápi Árpád
János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára pedig levélben köszöntötte a
jubiláló egyesületet.
A gálaműsoron kiváló művészek vállalták, hogy egy-egy szöveggel vagy dallal gazdagítják
a programot.
Hajvert Ákos, a VMVE elnöke:
– Nagyon bensőséges, művészi produkció született. Krizsán Szilvia színművész volt az, aki
megszerkesztette ezt a műsort, de a versmondó egyesületben tevékenykedő összes kolléga
kivette részét a munkából. Nagy volt az érdeklődés a Dudás Kálmán-találkozó iránt is, több
mint 50 fellépője volt az eseménynek.
Minden korosztály képviseltette magát a találkozón, ami nagyon méltó volt ehhez a jubile-
umhoz. Két helyszínen folyt a találkozó megmérettetés része, a kultúrotthonban és a szín-
házteremben. A második szöveg meghallgatása után a zsűri kiválasztotta azokat, akik be-
jutottak a döntőbe. Az idei zsűri igen színvonalas szakemberekből állt össze, s külön öröm,
hogy ketten közülük Dudás Kálmán-díjasok: Rókus Zoltán színművész és Kőműves Noémi

88 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

színművész. Ugyanakkor itt volt Kis László, a Ma- Dudás Kálmán

gyar Versmondók Egyesületének elnöke Budapest- HEGYESI TÉL
ről, Raffai Telecski Ágnes színművész, Tóth Péter  
Lóránt versmondó és Krizsán Szilvia versmondó. A domb lábánál reggelre az ér
Az idei Dudás Kálmán nemzeti vers- és prózamondó hosszú pajzs alá bújt.
találkozót és az ünnepi gálaműsort a Bethlen Gábor Béres ajkán Isten szitkokban él:
Alapkezelő Zrt., a tartományi kulturális titkárság, befagytak a vályúk.
a tartományi oktatási titkárság, Kishegyes község  
önkormányzata, a kishegyesi helyi közösség, a bá- Előttük fázva álltak a lovak,
csfeketehegyi helyi közösség, a Forum Könyvkiadó míg a fejsze zengett
Intézet, a Solymosy Könyvesház, az Atlantis Kiadó, a jégen és lengett, mint patyolat
a Smart Market, továbbá magánszemélyek támogat- felhő, a lehelet.
ták. A VMVE elnöke elmondta, hogy a legnagyobb  
támogatók azok, akik akár fellépőként, akár közön- Elsunyít úgy dél felé a fény,
ségként részt vettek ezen a találkozón. fát súrolva száll át,
Kazlak derekán, cserepek hegyén
Minősítések csillannak a dárdák.
 
KISGYERMEK KATEGÓRIA (3–4. osztály) De hurkot vet a domb, a hóhajú,
Arany minősítés: őgyelgő szemünkre:
Cipó Dóra túl, ingó szálon, mintha a falu
Ezüst minősítés: fehér füstön csüngne.
Balunovity Anna (Csóka)  
Gombár Réka (Temerin) A toronynak is vámolja felét,
Paróczi Dorina (Kishegyes) mered, mint gunárnyak.
Szatmári Lili (Topolya) A tájon két csengő hozza feléd
útját a subáknak.
GYERMEK KATEGÓRIA (5–6. osztály)  
Arany minősítés és közönségdíj: Már köd üli az est kék ágait,
Gál Flóra (Kishegyes) hajlatokat pólyáz.
Arany minősítés: Megy s a völgyön még egyet igazít
Horváth Kinga (Óbecse) a nap, a vén óriás.
Ezüst minősítés:
Dudás Iván (Kishegyes)
Gombár Viktor (Temerin)
Bronz minősítés:
Csévári Nina
Galusz Áron (Zenta)
Hugyik Sára (Kúla)
Papp Bence (Bácsfeketehegy)
Rózsa Léna (Kishegyes)
Szép Benedek
Tóth Vilmos (Temerin)

versmondó 89
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

GYERMEK KATEGÓRIA (7–8. osztály)

Arany minősítés és Dudás-plakett:
Vajda Noa Pálma (Bácsfeketehegy)
Arany minősítés:
Jaksa Dominika (Csóka)
Szabó Rebeka (Topolya)
Ezüst minősítés:
Kormányos Ákos (Muzslya)
Tóth Katarina (Temerin)
Verbászi Adél (Bácsfeketehegy)

IFJÚSÁGI KATEGÓRIA
Arany minősítés és Dudás Kálmán-díj:
Bagi Natália (Óbecse)
Ezüst minősítés:
Horváth Bendegúz (Nagykanizsa)
Bronz minősítés:
Kerekes Zalán (Bácsfeketehegy)

FELNŐTT KATEGÓRIA
Arany minősítés
Borbély Mihály (Kistarcsa)
Ezüst minősítés:
Bencsik István (Szabadka)
Brasnyó Albert (Szenttamás)
Strich Teréz (Budapest)
Tóth András (Piros)

ARCOK ÜVEG MÖGÖTT

Versfordítások szavalóversenye Bácsfeketehegyen

2019. szeptember 29-én, vasárnap délelőtt a bácsfeketehegyi kultúrotthonban került meg-

rendezésre az Arcok üveg mögött elnevezésű versfordítások versmondó versenye.

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének rendezvénye iránt ez alkalommal is nagy

volt az érdeklődés. Vajdaság különböző településeiről 25 fiatal versmondó vett rajta részt.
Hajvert Ákos, a VMVE elnöke és az esemény egyik szervezője arról számolt be lapunknak,
hogy a szórványból és a tömbből is érkeztek versenyzők.

– Nagyon fontos számunkra, hogy megtartsuk ezt a rendezvényt, mert műfordítások terén
sem Vajdaság, sem Magyarország nem bővelkedik versenylehetőségekben. Tulajdonképpen
ez az a verseny a környéken, ahol a gyerekek műfordításokat szavalhatnak. Ez azért fontos,
mert így tudjuk reklámozni a magyar műfordításokat, másrészről pedig egy kicsit a világ jön

90 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

hozzánk, hiszen német, francia, angol stb. nemzetek verseit szavalják el magyar műfordítók-
tól. Mi azt gondoljuk, hogy a fordítás erőteljesen az egyetemes magyar irodalom része, és
ezért fontos, hogy ezt a rendezvényt minden évben megtartsuk – számolt be Hajvert Ákos.

Az idei évben két színművész és egy előadóművész alkotta a zsűrit, név szerint Pámer Csil-
la és Rókus Zoltán, a Szabadkai Népszínház művészei, valamint Molnár Kretkity Olga, a
VMVE alapító elnöke.

A fordított versek versmondó versenyén végül a következő eredmények születtek:

Az alsósok közül Szatmári Lili lett az első, Nagy Tamás a második, és Bába Kristóf a harma-
dik. Az 5–6. osztályosok közül Gallusz Áron bizonyult a legjobbnak, megosztott második
helyen végzett Horváth Kinga és Tóth Vilmos, harmadik lett Gál Flóra. A 7–8. osztályosok
kategóriájában Tóth Katarina diadalmaskodott, őt követte Kormányos Ákos, majd Szabó
Rebeka.

A középiskolásoknál Bagi Natália lett az első, Kerekes Zalán a második, és Zórád Bernadet-
ta a harmadik. A felnőtteknél Baráth Magdolna ért el első helyezést, a második helyen pedig
Brasnyó Albert osztozott Tóth Andrással.

Az Arcok üveg mögött versenyt az idei évben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a tartomány,
Kishegyes község önkormányzata, valamint az Írisz virágüzlet, és helybeli magánszemé-
lyek támogatták.

Lakatos János

versmondó 91
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

FELHÍVÁS

A Magyar Versmondók Egyesülete

és a TEMI Fővárosi Művelődési Háza meghirdeti
1. a „REGÖSÖK HÚRJÁN…” vers- és prózamondó versenyt,

2. a „TÁLTOS VILÁG” népmese és népballada előadói találkozót.

A NépmesePontok megnyitásával a nagy hagyományú „Regösök húrján…” vers- és

prózamondó verseny és a „Táltos világ” népmese és népballada találkozó útja keresztezi
egymást, és lehetőség nyílik a páratlanul gazdag magyar költészet mellett a tradíciókra
épülő helyi mesevilág népszerűsítésére, megjelenítésére, határokon és generációkon átívelő
módon. A két főszervező hagyományosan magas színvonalú találkozója keretében versenyre
hívjuk a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt.

1. „REGÖSÖK HÚRJÁN…” vers- és prózamondó verseny

A „Regösök húrján…” vers- és prózamondó versenyre várjuk a

költészetet és szépprózát szerető (iskolás) fiatalokat, akik a vers és
a próza tolmácsolásához tehetséget éreznek, és kipróbálták magukat
iskolai versenyeken.

A verseny és a jelentkezés feltételei:

1. A versenyen a korábbi eredményeik alapján kiemelkedő 10–14 éves vers- és próza-
mondók vehetnek részt. Minden versmondó csak egy helyszínen versenyezhet, az
iskolájához legközelebb eső NépmesePontban, vagy a „Regösök húrján…” verseny
hagyományos elődöntő helyszínein (ld. lentebb).
2. A versenyzőknek kettő, egyenként 4 percnél rövidebb verssel vagy szépprózával kell
készülniük.
3. A verseny két kategóriájának (10–12 és 13–14 évesek) legjobbjai – a zsűri döntése
alapján díjazásban részesülnek –, s az országos gálán arany, ezüst, bronz minősítést
kapnak.
4. A továbbjutók a döntőben is abban a kategóriában szerepelnek, amelyben az
elődöntőben versenyeztek.
5. A verseny helyszínein rangos szakemberekből álló zsűri értékeli a vers- és
prózamondókat, illetve nyújt segítséget további művészi fejlődésükhöz.

92 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

2. „TÁLTOS VILÁG” népmese és népballada előadói találkozó

A „Táltos Világ” népmese és népballada előadói találkozó célja a kulturális identitás el-
mélyítése, a különböző nyelvjárások és a helyi népmesekincs
megismerése, az előadás gyakorlása, az előadói eszközök bőví-
tése, továbbá a tapasztalatcsere.

A találkozó felmenő rendszerű verseny formájában zajlik – a

fiatalabb és idősebb, sőt a legidősebb korosztály mesemondói
számára is nyitott. Ennek megfelelően a találkozóra hazai
és határon túl élő általános- és középiskolás, valamint felnőtt
amatőr próza- és mesemondók jelentkezését várjuk az alábbi kategóriákban:

I. Népmese II. Népballada

A nevezés feltételei:

A magyar nyelvű népmesemondó-versenyre magyarországi, illetve Kárpát-medencei próza-

mondók és mesemondók nevezhetnek. Egy-egy mű hossza nem haladhatja meg a tíz percet.
A szervezők és a zsűri kifejezetten értékeli, ha a mesemondó élőszóban, improvizatív mó-
don mesél.

A két verseny elődöntői azonos helyszíneken és időpontokban zajlanak a NépmesePontok-

ban az alábbiak szerint:

• Keszthely: 2020. február 15. (Jelentkezési határidő: 2020. február 10.)

• Dunaújváros: 2020. március 7. (Jelentkezési határidő: 2020. február 24.)

• Nyíregyháza: 2020. március 28. (Jelentkezési határidő: 2020. március 16.)

• Miskolc: 2020. március 29. (Jelentkezési határidő: 2020. március 16.)

• Tatabánya: 2020. április 3. (Jelentkezési határidő: 2020. március 23.)

• Kiskunfélegyháza: 2020. április 24. (Jelentkezési határidő: 2020. április 13.)

• Sopron: 2020. május 8. (Jelentkezési határidő: 2020. április 27.)

Minden felsorolt városban tehát a helyi NépmesePont ad otthont az elődöntőket jelentő

regionális találkozóknak. A versenyekre az egyes helyszíneknél megjelölt határidőig lehet
jelentkezni, a mellékelt nevezési lapon, amelyen konkrétan meg kell jelölni, hogy melyik
NépmesePontban zajló elődöntőre jelentkezik a versenyző.

versmondó 93
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

A „Regösök húrján…” vers- és prózamondó verseny esetében lehetőség van a megmérette-

tésre a fenti városokon túl még a verseny hagyományos elődöntő helyszínein is: Budapest,
Jászfényszaru, Kecskemét, Ikervár, Lendva, Nagyatád, Szekszárd, Vál, Veszprém. Ez utób-
bi elődöntőknek külön felhívása és jelentkezési lapja, illetve nevezési határideje van! Ha
valaki ezekre a helyszínekre jelentkezik, akkor a NépmesePontokban csak a „Táltos Világ”
versenyre nevezhet, a „Regösök húrján…” versenyre értelemszerűen nem, hiszen egy ver-
senyen csak egy elődöntőn van lehetőség a megmérettetésre!

A jelentkezési lap megtalálható és letölthető a WWW.VERS.HU oldalon,

a Versenyek menüpontban a verseny nevére kattintva,

vagy a WWW.NEPMESEPONT.HU oldalon,

ahol a felhívás is megtalálható.

A jelentkezési lapot géppel kitöltve, elektronikusan kell beküldeni az alábbi címre:

versmondoversenyek@gmail.com
(Kompos-Vincze Nikolett)

Mindkét verseny felmenő rendszerű, az országban több helyszínen megrendezett regionális

döntőkről jutnak tovább a zsűri által kiválasztottak a budapesti országos gálára, amely a
Fővárosi Művelődési Házban lesz, várhatóan május végén.

A verseny az Európai Unió és a Magyar Kormány támogatásával valósul meg A népmese

anyanyelvi kompetenciafejlesztő szerepének erősítése az informális és non-formális tanulás-
ban elnevezésű EFOP-3.3.4-17 kódszámú pályázat keretében.

A találkozókról információ a fenti e-mail címen, valamint a NépmesePontokban kérhető.

A NépmesePontok elérhetőségei, weboldalai: www.nepmesepont.hu

94 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

„KI VISZI ÁT A SZERELMET” DÍJASOK 2019-BEN

A Magyar Versmondók Egyesülete a versmondás, a színjátszás művészeti-kulturális szere-

pének, súlyának növeléséért és támogatásáért, valamint a drámapedagógia hazai alapjai-
nak megteremtéséért Debreczeni Tibor részére „Ki viszi át a Szerelmet” díjat adományoz.

DEBRECZENI TIBOR
laudációja

Debreczeni Tibor a magyar alternatív színjátszás és versmondás doyenje, ikonikus alakja,

rendező előadóművész, gondolkodó, szak- és szépíró, pedagógus-tanár. TANÁR – így, nagy
betűkkel.
A Debreceni Egyetemen végzett magyar–történelem szakon. Színházi pályafutása a ma is
legendás Tóth Árpád Gimnáziumban indult, ahonnan jeles tanítványok repültek ki és épül-
tek be a magyar művészeti közéletbe. 1966-ban meghívták a Népművelési Intézetbe, ahol
később a Drámai Osztály vezetője lett. Felismerte a drámapedagógia korszakos jelentő-
ségét, teret és lehetőséget biztosított a szakág kiteljesedésének. E tevékenység által újult
meg a gyermek- és diákszínjátszás, és olyan kiválóságokat tudott megnyerni a versmondás
ügyének, mint Nagy László, Juhász Ferenc vagy Simon István költők.
1970-ben megalapította a műegyetemistákkal a Vári színpadot. 1988-ban, 60 éves korában
– mondhatni: alkotó ereje teljében – nyugdíjazták. Ekkor kezdeményezte a Magyar Drá-
mapedagógiai Társaság  megalakítását, az egyesület alapító elnökeként. 1994-től örökös
tiszteletbeli elnöke az egyesületnek, az általa alapított Drámapedagógiai Magazinnak pe-
dig alapító szerkesztője. Munkájának eredményeként a drámapedagógia bekerült az oktatás
áramába és tantervébe. Barátaival létrehozta az Academia Ludi et Artis művészetpedagógiai
egyesületet, amelynek máig elnöke.
Óraadóként először a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán kezdett tanítani, majd a nagykő-
rösi Károli Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának tanára lett, ahol reformpedagógiát és
drámát oktatott, színpadot vezetett. Pedagógiai munkásságáért 2001-ben Karácsony Sán-
dor-díjat kapott, majd a Magyar Versmondók Egyesületének felterjesztésére átvehette a

versmondó 95
KÖSZÖNTŐK

Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjat. Ezt követte a Károli-emlékérem. 2015-ben a Magyar
Érdemrend lovagkeresztje állami elismerés birtokosa lett.

Debreczeni Tibor mint előadóművész is jelentős, ezt igazolja a száznál többször bemutatott
és nagy sikert aratott És ki az a Pál? című monodrámája, amely egy gondolkodó, gyötrődő
ember belső vívódása. A lakásából kialakított kuckó igazi közéleti klubbá vált, mint ahogyan
a tiszakürti tanyájukon működtetett Kerti Színpad is.

A Magyar Versmondók Egyesülete a színház, a versmondó előadó-művészet innovatív útjai-

nak kereséséért, a versek társadalmi szerepének, súlyának növeléséért Szabó László részére
a „Ki viszi át a Szerelmet” díjat adományozza.

SZABÓ LÁSZLÓ
laudációja

Szabó László kommunikációs és stratégiai, szervezési szakember, a Magyar Teátrumi Tár-

saság titkára, a Nemzeti Színház marketing stratégiai tanácsadója.
A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán és az Államigazgatási Főiskolán
szerzett diplomát. 1994 és 95 között a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének
(HÖKOSZ) lett elnöke. 1999 és 2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes ál-
lamtitkáraként tevékenykedett. 2007 márciusától a Magyar Televízió Közalapítvány, majd
2009 júliusától a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnökségi tagja volt.
2009 júniusában a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club elnökségi tagja lett. Tanított a Bu-
dapesti Kommunikációs Főiskolán és a Budapesti Gazdasági Főiskolán mint adjunktus, de
az üzleti életben is komoly sikereket ért el. 2011 januárjától a Médiaszolgáltatás-támogató
és Vagyonkezelő Alap, az MTVA tanácsadója, 2011 márciusától egy évig kommunikációs
igazgatója volt.
A Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetségének elnöke. 2015. július 6-a
óta a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, 2019 májusától a Magyar Sakkszövetség elnöke
is.

96 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

Az általa vezetett Ypsylon Média a Magyar Teátrumi Társaság titkárságaként működik, ő

maga pedig a legerősebb magyar színházi szövetség, a Magyar Teátrumi Társaság titkára. A
szervezet révén, Szabó László közreműködésével valósult meg a Színházba mentem! című
program, amelynek célja a színházba járás népszerűsítése volt a fiatalok körében. Ugyan-
csak a segítségével ünnepelhette immár ötödik évadát a Pajtaszínház Program, amelynek
keretében 2015 óta összesen 100 magyar településen jött létre új amatőr színjátszó csoport.
A Nemzeti Színház korábbi kommunikációs vezetőjeként jelentős szerepet vállalt a Ma-
gyar Versmondók Egyesületével közösen megalapított Nemzeti VERSeny létrehozásában,
amelynek egyik állandó zsűritagja is.
A színház, a költészet, a versmondás és a sport közös gyermekeként hívta életre a Vers a
bajnoktól elnevezésű programot. Rendezésében valósul meg a színházi háttérszakmák leg-
jobbjait megbecsülő Magyar Teátrum Díjátadó Gála, s a Pécsi Országos Színházi Találkozó,
a POSZT működésében is hatékony szerepet vállal. Munkája nélkül számos versmondó
esemény, színházi program, előadó-művészeti projekt hiúsulna meg. Kreativitása, erős szer-
vezői és érdekérvényesítő ereje sok esetben garanciája a versmondás és a színházi kultúra
kiszélesítésének.
A Magyar Versmondók Egyesülete a színház, a versmondó előadó-művészet pedagógiai és
társadalmi szerepének, súlyának növeléséért és segítéséért Szennik Éva részére „Ki viszi át
a Szerelmet” díjat adományoz.

SZENNIK ÉVA
laudációja

Szennik Éva televíziós szakember, rendezvényszervező, diákszínjátszó-rendező, a Magyar

Versmondók Egyesületének kommunikációs alelnöke.
2002-ben a Hunyadi Mátyás Kereskedelmi Szakközépiskolában kereskedelem–marketing
szakon végzett, majd a Berzsenyi Dániel Főiskola újságíró szakára került. 2006-ban végzett
a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola intézményi kommunikátor szakán. 2007-
ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának (finn szakirányú) magyar, valamint esztétika
szakán kezdett tanulmányokat.

versmondó 97
KÖSZÖNTŐK

Dolgozott a Magyar Távirati Irodánál, 2002-től 2004-ig a Kisalföld c. napilapnál, majd a

Jánossomorjai és a Győri Városi Televíziónál, és gyakorlatozott a Pesti Magyar Színházban.
Jánossomorján, a Balassi Bálint Művelődési Házban Szennik Éva vezetésével jött létre az
öntevékeny színjátszó kör, s lett a Magyar Szín-Játékos Szövetség tagja.
2008-tól az AGB Produkció munkatársa lett népszerű tévéműsorok – mint a Viasat6-ra ké-
szült Így tévéztek ti, majd a Viasat3 és a TV2 átalakító reality műsorainak – főszerkesztő-
jeként.
2007-től előbb a Kaleidoszkóp VersFesztivál televíziós epizódjainak szerkesztő-riportere
volt, később a fesztivál egyik főszervezője lett. 2008-tól a Magyar Versmondók Egyesületé-
nek kommunikációs alelnöke, a „Neszmélyi Vershajó”, s az ott megvalósuló versművészeti
táborok tanára és később szervezője.
Jelenleg a Magyar Versmondó Projektház és a TheArtRoom Drámajátékos Kft. ügyvezető-
je, s ebben a minőségében versmondó, színházi, zenei és filmes programok, turnék koordi-
nálásával, rendezvényszervezéssel és kommunikációval foglalkozik.
Számos kulturális projekt valósul meg a segítsége révén. Több vidéki NépmesePont szak-
mai rendezvényei, konferenciák, a hazai és határon túl élő iskolások testvériskolai program-
jai, az Első Magyar Versszínház előadásai, valamint versmondó versenyek, a Kaleidoszkóp
VersFesztivál, a Nemzeti VERSeny, a Bujtor István Filmfesztivál, a Regösök húrján, a Fe-
hérlófia – Magyar Képmesék és a Táltos világ című kulturális projektek egyik vezetője. Te-
hetségkutatást és tehetséggondozást segítő munkája minden esetben újszerű, vagy megújuló
és népszerű projekteket eredményez.

 (A fotókat Eöri Szabó Zsolt készítette.)

98 versmondó
KÉPÍRÓ KÖSZÖNTŐK

Jász Attila – Csendes Toll

A MOLNÁRPALI. AVAGY LEVÉL A TEREMTŐNEK1
Kedves Nagy Szellem!
Vannak egynevű emberek. Akiket a világ kezdete óta így ismer mindenki. Ha voltak valaha
fiatalok, azóta, ha nem, akkor mostani énjüket is ezen a néven azonosítjuk. Molnárpali. Pon-
tosabban: a molnárpali. Kisbetűvel és egybe írva.
Mint amikor valami olyan dolgot akarunk bemutatni, ahol a sors a művészeti kvalitással
azonos. Mint a régi receptkönyvekben. Végy egy molnárpalit, helyezd el egy nem működő
bányászvárosban. Adj neki lehetőleg elég nehéz életet, nélkülözést, nehézségeket, és foszd
meg minden hiúsági vágytól, tehát minimális sikereket se ossz le neki, kedves Nagy Szellem.
Így garantáltan létrejön egy olyan életmű, amire aztán csak rá lehet csodálkozni. Honnan
kerül elő? Hol volt eddig? Hiszen ez egy tökéletesen kész molnárpali! Naugye?!
Hát így megy ez, Te persze tudod. Mi emberi lények, rézbőrűek és sápadtarcúak, a tökéletességre
törekszünk egyfolytában, még ha tudjuk is, hogy reménytelen. A molnárpalinak nincs erre
szüksége és ideje, neki más kihívásokkal kell megküzdenie. Nem hiába sugalltad meg neki
idejekorán, hogy ne csinálj semmi mást, csak küzdj és bízva bízzál.
Van egy indiános rajzom tőle. Ajándék. Ahogy egy arapaho meglepi navajo testvérét. Pedig
azt az indiános verset gyerekeknek írtam régen, s a könyvet se lehetett soha sehol kapni. Mégis
ismerte, és reagált verses navajózásomra. De akkor már gyanús volt nekem is a molnárpali.
Aztán be is igazolódott. Hogy nem emberi lény. De pssssszt! Ilyeneket nem szabadna elárulni.
De mindegy, Te úgyis tudod, ránézve grafikáira pedig evidens. Mármint annak, aki lát. Színről
színre. Vagyis fekete-fehérben. Hiszen grafikáról beszélünk. Néha kicsit szürkévé maszálódva,
amilyen az élet maga is többnyire.
Látod, ahogy molnárpali áll a napon. Megsimized buksi fejét, és fülébe súgod, gondolom én,
jól van Bogaram, kedves molnárpalikám, megígérem, nem lesz könnyű neked. Így segítesz
neki, tudom. Mert akit legjobban szeretsz, annak nehezíted meg legjobban az életét. Hogy
minél szebb lehessen. Amit létrehoz. A Te dicsőségedre.
Jajdeszépek ezek a rajzok, molnárpali, súgod neki. Na nem úgy, ahogy az emberi lények értik,
hanem ahogy nekem is tetszik. Egyszerű, erős, letisztult, mitikus világ. Mondhatni látásmód,
természetesen. De hát Neked végképp nem kell magyarázni.
Tudod, vannak ezek az egynevű emberek. Akiket a világ kezdete óta így ismer mindenki, és ha
az aktuális világ közepén ismeretlennek is tűnik a megszólításuk, a világ végezetén biztosan
emlékezni fogunk rájuk. Mert molnárpali is, mint a többi Nagyok, végül megcsinálta. Kész
a leltár. És nem is akármilyen. Egészen zseniális. Ha szabad őszintén megmondani Neked.
Mert baromira megérdemli. Megérdemelné, hogy könnyíts egy kicsit neki. De hiszen ő egy
molnárpali, tudja, hogy… Ellenkezel. Kérlek, hidd el nekem, Nagy Szellem, megérdemli.
Eleget gyötörted már. Nézz rá, tökéletesen azonos, fedésben van remek műveivel.
Hau!
A Versmondó 2019. téli számában Molnár Pál grafikái láthatók.

versmondó 99
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
a KulturA(l)RT Bt.
gondozásában.

A szerkesztőség címe:
Fővárosi Művelődési Ház – Magyar Versmondók Egyesülete
1119 Budapest, Fehérvári út 47.

Elektronikus cím: magyarversmondok@gmail.com

Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
www.nepmesepont.hu

Szerkeszti: az MVE kabinetje

Főszerkesztő: Kiss László

Szerkesztő: Lutter Imre, Kinizsi Ottó
Olvasószerkesztő-korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Tördelő: Takács Tamás

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 1000 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal

100 versmondó