versmondó

XXVII. ÉVFOLYAM 2019. NYÁR

 Madonna és a kisded két szenttel

Mantegna és Bellini: Krisztus bemutatása a templomban

versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja

 TARTALOM
TANULMÁNY
Szász-Kolumbán Olga
Szilágyi Domokos��������������������������������������3
Álom a repülőtéren�������������������������������������8
Dörömbözi János�����������������������������������������16
„Se zsoldot, se gazdát, se látszatot!” –
Kaiser László munkásságának
egy lehetséges olvasata����������������������������16
Kaiser László
Karácsony veled���������������������������������������31
ESSZÉ
Udvarhelyi András
A magyar irodalom temploma������������������32
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK
Wiegmann Alfréd – Terék Anna
Stúdióbeszélgetés a Főnix Televízióban���40
Terék Anna
külFÖLD���������������������������������������������������42
Virrasztás��������������������������������������������������47
Hajszálak��������������������������������������������������49
BEMUTATJUK
Novák Imre
Életélmények, léthelyzetek......................54
Márkus László
Hraballal a Hrabalban..............................54
Stigmák....................................................56
Két középiskolás fiatalember
az ország élvonalában.................................58
KÖSZÖNTŐK
Schmidt István Radnóti-díjas rendező
85 éves���������������������������������������������������������61
Kardos Ferenc
Ellent-mondások���������������������������������������61
Szabó Csilla laudációja
Dr. Kamenár Horváth Éva
Dusza István-díjat kapott��������������������������63
Popper Ferenc
Szubjektív búcsú dr. Perédy Lászlótól������64
Ebben a számunkban Giovanni Bellini festményei láthatók. A borítón Mária Magdolna (részlet) című
képe, a hátoldalon Madonna a kisdeddel című festménye látható.
MŰHELY
Hegedűs Géza
Mihai Eminescu����������������������������������������69
Mihai Eminescu
Ce te legeni?���������������������������������������������69
Erdő, mért ringatozol?������������������������������69
Miért hajladozol����������������������������������������70
Miért renegsz, rengeteg?��������������������������70
Vén vadon�������������������������������������������������71
Erdő, mért hajladozol?������������������������������71
VERSMONDÓ VERSENYEK –
ESEMÉNYEK
Tóth Zsuzsanna
„A metrum tajtékos taraján”���������������������72
József Attila
A hetedik���������������������������������������������������73
A XIII. József Attila nemzeti vers-,
énekelt vers és prózamondó verseny
díjazottjai������������������������������������������������������77
Fűzfa Balázs
Vers nélkül lehet élni, de nem érdemes����79
Berzsenyi Dániel
A poézis hajdan és most���������������������������83
Pósa Homoly Erzsó
A pódiumművészetben is van mindenkinek
esélye��������������������������������������������������������85
Dsida Jenő versdélután a költő
születésnapján�������������������������������������������87
Wiegmann Alfréd
A költő feltámadása ���������������������������������87
Dsida Jenő
Esti teázás�������������������������������������������������90
19. Kaleidoszkóp versfesztivál��������������������93
Giovanni Bellini .........................................100
 TANULMÁNY

Szász-Kolumbán Olga
SZILÁGYI DOMOKOS

Előszó helyett

1966 őszén meglátogattam Haltrichné dr. Osvát Sárát, Sárika nénit. Éppen belemeleged-
tünk a beszélgetésbe, amikor megérkezett váratlanul Szilágyi Domokos és a kisfia, Kobak
(Attila). Ezt követően sétálni mentünk a Kerekerdőbe. Sárika néni férjének, Rudi bácsinak
köszönhetően szendvicseket is vittünk magunkkal.
Akkoriban annyit tudtam Szilágyi Domokosról, hogy költő. Ennek 52 éve már. Szilágyi
Domokos 1976-ban, őt követően Kobak 1977-ben, majd Rudi bácsi hunyt el az akkori tár-
saságból. 2016-ban pedig Sárika néni is meghalt.
Kobak megismerkedésünkkor sápadt volt és csendes. Ritkán szólt. Annál többet ácsor-
gott egy hervadó virág és egy őszi rovar mellett. Nemcsak nézte, valósággal tanulmányozta
őket, miközben majszolta a szendvicsét. Ennél lassabban csak az édesapja evett. Már vissza-
tértünk, de még mindig ott volt a kezében az elemózsia fele, pedig alig szólt, ehetett volna.
Vékony volt és sovány. Semmi jellegzetes nem volt rajta, mégis hatott. Sárika néni mellett
lépkedett. A volt tanárnőm tartotta karban a társalgást is. A költő halkan, fakó hangon, tő-
mondatokban reagált. A kérdésre (Innen hova tartotok?) nem is válaszolt. A találkozás után
elolvastam Szilágyi addigi életművét. Azóta is ezt teszem, és ismertetem, ahol lehet, ahol
alkalmam van rá.
1976. október 28-án a szászrégeni Kemény János Irodalmi Kör megnyitójára mentem.
Útban a művelődési ház felé lefékezett mellettem egy személygépkocsi, melyből Markó
Béla hajolt ki megrendült arccal. Rosszat sejtve a következőket hallottam tőle: „Megtalálták
Szilágyi Domokost. A kolozsvári Kányafőn öngyilkos lett.” Aztán továbbhajtott.
Ezt követően megtartottam előadóestemet a Forrás-sorozat költőinek verseiből. A hely-
zetből adódóan Szilágyi költeményét (Ballada éjjel) utolsónak pozícionáltam. Eljutottam a
következő mondatáig: „Szeretnék élni 2000-ig”. Itt összeszorult a torkom, nem mondtam el
a verssort, helyette megismételtem az előzőt: „paizsom ellen mért nincs fegyverem”. Így lett
kerek egész a produkció. Azóta se vagyok képes folytatni a teljes művet.
Később összebarátkoztam Lászlóffy Aladár költővel, Szilágyi Domokos barátjával, s
igyekeztem ráterelni a szót. A különböző lapokban cikkek jelentek meg róla. Ezekből tud-
tam meg, hogy barátai Szisznek nevezték. „Háború után sok a vitéz!” – mondta nekem
Lászlóffy. Aztán folytatta: „Dominak alig volt barátja, nem adott alkalmat a barátkozásra.
Szisznek is csak nagyon kevesen nevezték. Társaságban többnyire sarokba húzódott, angolt
tanult, vagy zenét hallgatott. Ő volt a hallgatás bajnoka…”
1989 után minden országos versmondó versenyen mondták a költeményeit úgy 2008-ig.
Utána alig választott valaki az ő verseiből. Ennek oka az a publikussá vált információ lehe-
tett, hogy a költő 1956-tól, 18 éves korától, a „Szekuritáté” hálójában vergődött. Erről elő-
ször Láng Zsolt referált 2006. szeptember 11-én. Aztán 29-én Stefano Botti történész, majd
Nagy Mária, a lírikus élettársa, később Szilágyi Kálmán, a költő testvére is nyilatkozott.
Az ismertté vált adat két táborra osztotta az érdeklődőket. Voltak, akik elhitték Szilágyi
besúgóságát, voltak, akik nem. A probléma nem volt ennyire leegyszerűsíthető, hisz a hata-
lom által kiszemelt személy egyszerre lehet elkövető és áldozat.
versmondó 3
TANULMÁNY

Ha elfogadom azt az állítást, hogy Szilágyi besúgó volt, felteszem a kérdést, hogy mit
tartalmazhattak a jelentései? Nem tudom, de elképzelem. Román nyelven írott, szépen meg-
fogalmazott szövegek lehettek, személyre vagy személyekre terhelő adatok nélkül.
A tények alapján 1956 őszén szervezhették be a költőt, de nincs meg a belépési nyilatko-
zata. Helyette van egy információ róla. Ez Szilágyi Adalbert Bélának, a lírikus testvérének
a tollából származik: „1956-ban mindketten a Bolyai János Tudományegyetem hallgatói
voltunk. Egy hétig tartó távollét után Kolozsvárra visszatérve értesültem arról, hogy Domi
öcsém (Szisz) néhány napja eltűnt. Aggódtam érte, és nem ok nélkül, mert amikor viszont-
láthattam halálsápadtan, tekintetéből csillagszembárány nyakához szorított kés sajgó felis-
merését olvastam ki. Mit tettek veled? – kérdeztem. – Erről soha semmit ne kérdezz! – hang-
zott a halk, remegő válasz. Később egyik évfolyamtársa elmondta: a pad alatt pillantotta
meg feketére zúzott körmeit a bal kezén. Az akkor 18 éves Szilágyi Domokosból ekkor
csinálhattak szekus ügynököt!” Még ebben a vallomásban is ott lapul a ható ige potenciali-
tása: csinálHATtak. Lehet az is, hogy a költő egyetlen „feljelentést” írt Följelentés címmel:

Tisztelt Ügyészség!
Szemtanúja voltam,
hogy az illető megszületett,
felnőtt lelkiismeretesen.
Elvegyült, kivált, mint írva vagyon,
igyekezett feledni a következő
nemzedékek cinkosát, a halált,
az ismétlődő évszakok
próbáit derekasan kiállta,
ismételten szeretett,
hogy szerettessék, hitt, hogy higgyenek benne,
dolgozott, hogy észrevegyék, ha hiányzik,
s csak olyankor hazudott, ha a remény
a láthatár alá bukott –
Tisztelt Ügyészség, ő nem volt hibás!
saját teste pártolt át a külvilághoz,
és a világ, a világ, a világ
rútul elbánt vele, és aztán
cserbenhagyta áldozatát.

A többi esetleges „jelentést” diktálták vagy diktálhatták, kényszerítették vagy kénysze-

ríthették aláírni, esetleg hamisították vagy hamisíthatták az aláírást. Péterffy Irén szerint
Szisz „ezt csak fizikai vagy pszichikai, vagy mindkettő kényszer alatt vállalta, és iszonyúan
szenvedett miatta”.
Nagy Mária birtokában levő anyag szerint Szilágyi elismerte, hogy „kispolgári naciona-
lista neveltetést kapott”, hogy „1956 októberétől olvasta az Irodalmi Újságot, kollégáival
megbeszélte a magyarországi párt hibáit, hogy Romániában az írók nem írhatnak szaba-
don, hogy verset írt a »magyarországi események kapcsán« A csodaszarvas címmel, hogy
az aradi vértanúk emléknapján olyan »nacionalista« verseket szavaltak, mint a Szózat és a

4 versmondó
 TANULMÁNY

Fölszállott a páva. Ha a költő informátor volt is egy olyan országban, ahol állítólag minden
három emberből egy annak minősült, nem volt mindegy, hogy a jelentő milyen módon töl-
tötte meg a lapot szöveggel. Úgy gondolom, hogy Szilágyi Domokos a „vélt” jelentéseivel
senkit sem sodort bajba, és nem közölt használható adatokat az akkori hatalom számára.
Erről Kántor Lajos (Kritikus, irodalomtörténész. 2017 júliusában halt meg. Életében több
népszerűsítő előadást tartott Szilágyi Domokos témában.) így vélekedett: „A bukaresti tit-
kosszolgálati iratok hitelességében én továbbra is kételkedem, de… ha a bizonyosság előtt
(majd) meg kell hajolni, a ránk hagyott életmű ettől érintetlen marad.”
Sokáig vívódtam magamban: van-e bennem annyi értékes gondolat a Szilágyi Domokos
jelenséggel kapcsolatban, hogy azt le is írjam. Aztán nekifogtam, mert munkássága 52 éve
kíséri életemet, és pozitív zsarnoksággal vezeti szellemi érdeklődésemet.

A poétikai odüsszeia kezdete

(A költő indulása)

Lírikusi indulása a gyermekkorra vezethető vissza. Református papcsaládban nőtt fel. A

zene iránti vonzalmát is ott oltották bele. Magyarláposon nemcsak az általános iskolát vé-
gezte el, hanem megismerkedett a falu népköltészetével, szokásrendjével, teljes világával is.
A középiskolát Szatmáron végezte. Ezekről az évekről gazdagabbak a róla szóló infor-
mációk, de így is kevés az adat ahhoz, hogy biztonsággal tárgyalható lenne költői indulása.
Ismerős néhány tanárának a visszaemlékezése a diákra, s ma már publikusak a szüleihez
írt kollégista levelei. Ezekből megismerhető személyisége, humorérzéke és játékossága is:
„Először 25 leit, majd az 50 lajt és a csomagot is megkaptam… A pénzből kifizettem min-
dent, még maradt 10 lajom… Az ikrek születésnapjára (kicsit késve) fogok küldeni egy
verset.” (1952. október 6.) 1953. április 30-án így fogalmazott: „Azért írok vonalas lapra,
hogy legyenek egyenesek a sorok.”
Az első ránk maradt verskísérlete alkalmi próbálkozás volt 1944 októberében.

„Ma október negyedike

A nagy nap minálunk,
Édesanyám születésnapjára
Mind sorban felállunk.
Ma október negyedikén
Csak az a kérésem,
Az én jó édesanyámat
Áldja meg az Isten.”

Ekkor hétéves volt. Az életkor reggelén nem találni azokat a nyomokat, amelyek az eljö-
vendő költőt sejtetnék. Gondos megfogalmazásban, szokványos fordulatokkal jelen van a
köszöntőben a későbbi lírai alkat nyíltsága. A következő tíz év potenciális termékeinek írás-
beli nyomait nem ismerjük. 1955-ig nem is publikált. A költő halála után váltak köztudottá
bizonyos vonatkozásai a talányos kezdetnek. Ezért retrospektivikusan épül, körvonalazódik
a lírikus indulása. Versek helyett levelekben, visszaemlékezésekben kereshetjük a gyermek
költőt egészen 1986-ig.

versmondó 5
TANULMÁNY

Gál Elemér tanár leveleiből egy gondolkodó, határozott fiatal arcéle rajzolódik ki 1955-
ből.
- Számára a könyv, a betű volt szellemi táplálék, ebből akarta megismerni az embert és
a világot.
- Gondolkodó, töprengő típusú diák volt.
- Megválasztották az iskolai irodalmi kör elnökévé. Az egyik ülésen a vers történetéről
tartott előadást; tekintélye volt a diáktársai előtt.
- Szilágyi órát tartott az egyik kilencedik osztályban Vörösmarty Mihály, a reformkorszak
költője címmel; a tanulók megtapsolták.
- Az előbbiek ellenére soha senkinek nem mondta, hogy költőnek készül.

A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a ballagásán ő tartotta a búcsúbeszédet. „De még

milyet! Versben. Igazi nagy verset írt, szépen zengőt, modern időmértékest.” A vers címe:
Búcsú az iskolától.
A tanára visszaemlékezése így folytatódik: „Nagyon éreztem a versében Adyt, József
Attilát, talán még Csokonait is, de azt mindenki megérezte, hogy ez már igazi költemény,
férfiaskodó, fiatal üzenet az értelemhez, a tudás székhelyéhez és minden életadó forráshoz:
az iskolához. Hát megvolt a vers, az első igazi, amire vártunk!”
Ez az alkotás sincs meg, de megvan egy magnófelvétel, amelyet a volt szatmári iskolájá-
ban készítettek vele. Ebből tudjuk a következőket:
- Legmaradandóbb élménye az iskolai irodalmi kör volt.
- Diákkorában is verselt.
- Hétévesen kezdett el írni.
- Első, nyomtatásban megjelent verse 1951-hez vagy 1952-höz köthető. (Ez sincs meg,
mert a megnevezett lapban nem találni.)
Az indulás éveinek nincsenek alkotásai. Helyettük maradtak az információk a tudatos
készülődésről.
Szobája „kultúrluk” volt Pál Lajos korondi festő-költő rajzával és versével, sajtótermé-
kek képkivágásaival, kortárs írók, költők, művészek képeivel a falon. „Tulajdonképpeni
indulásukról nincs kötet, első igazi verses kötetük is hiányzik… nem mérhetők előző, sa-
játos önmagukhoz sem” – írta Méliusz József író-költő Szilágyi Domokosról és Lászlóffy
Aladárról első könyvük megjelenése után. Az idősebb költőtárs tanulmányának előbb idé-
zett állítása 1986-ig érvényes is volt Szilágyira vonatkozóan. Az ekkor megjelent A költő
életei, valamint a 1990-ben könyvpiacra került kötet (Élnem adjatok) több mint félszáznyit
tartalmaz az ifjú költő 1956 és 1961 közötti szárnypróbálgatásaiból. Ezekből megtudható,
hogy a 18-21 éves fiatal néha apoetikusan verselt („mert élni: kín, – dalolni: jó / a népének,
a népe mellett –”). A vers címe Járkálj csak, halálraítélt (1956).
Ritka ezekben az alkotásokban a kierőszakolt mondanivaló, a hivatalos ideológiára he-
gyezett tartalom. Egyikük-másikuk tökéletes részképeivel igazi lírai alkatot sejtet. A sema-
tizmus ösztönösen, tudatosan ellenreakciót váltott ki belőle, ezért ihletett az aktuális hitlírája
is. „Aludt a város, s közben hortyogott / a Szamos – lassan folyó fekete tinta, / mely itt-ott
eltűnt a szemem elől: / a hidak itatósa egy-egy csöppjét felitta.” (Este, tavasszal; 1956)
Egyik-másik verstöredékében Babits ívelésű igényesség, kosztolányis típusú bravúr, Jó-
zsef Attilá-s fegyelmezettség egyszerre van jelen: „tüntetnek a lányszemű virágok! / tüntet-

6 versmondó
 TANULMÁNY

nek a virágszemű lányok! / tüntetnek a lányos kedvű folyók! / tüntet a folyóként hömpölygő
tömeg! / tüntet a tömegként morajló gazdag erdő! / tüntet erdőnyi erőnk!” (Köszöntés ünnep
reggelén, 1960)
22 évesen írta az előbbi sorokat. 18 volt, amikor hexameterben szólt: „Míg sétálok, rám
mosolyogsz, ősz. Rám mosolyogsz a / sarkon a gesztenyeárus síró tűzparazsából” (Őszi
séta, 1956) 19 évesen megfogalmazta a páros magány gondolatát. Ebben az időszakban
kísérletezett a szabad verssel és a népdalos hangvétellel (Hajnal, 1957; Gémeskút, 1956) is.
Örök vonzódásai, költői világát kísérő témái közül szembeötlő a zene. Már ekkor Bartók
Bélát idézik művei (Zúzmarás tavasz, Csodaszarvas, Délelőtt).
A nagy költőelőd (Radnóti Miklós) emléke villan fel a Járkálj csak, halálraítélt című
versében. József Attilához, Bartókhoz, Radnótihoz való vonzódását később újra írta. (Vád,
1974; Bartók Amerikában, 1965, 1972; Törpe ecloga, 1976). Ezeknek a zsengéknek a sora-
iban bujkáltak azok a szellemi csírák, amelyek majd a történelem apokaliptikus megrázkód-
tatásait megverselő költeménymontázsokban és verskatedrálisokban lombosodtak ki.
Az indulás éveiben megszólalt lantján az élet és a halál (Őszi bánatos, Búcsú), a szerelem
(Vonaton, Szemedbe nézek, Jegenyék közt), a természet (Jegenyék, Zúzmarás tavasz, Hajnal,
Orgonaillat, Májusi zápor, Májusi mező). Későbbi motívumainak a csíráira is rátalálunk: az
évszakok jelképhálózatára, az ünnep méltóságteljes szimbolikájára (Őszi bánatos, Tavaszi
füttyök, Őszi séta, Zúzmarás tavasz, Orgonaillat, Ünnep előtt, Köszöntés ünnep reggelén,
Ünnepek). Vallott az érzelmeiről is. Petőfis közvetlenséggel családi verseket alkotott (Kis
öcsémnek, Édesanyám, Anyám, Apám névnapjára, De rég nem jártam). A kiteljesedés kor-
szakában eltűnt a családtagok evokálása, csupán a József Attilá-s készülődés időszakában
idézte meg önmagát sirató versében az édesanyját: „Anyám midőn világra hoztál / apolgatva
is megátkoztál. / Dühös bömbölésem hallgatva / meg elátkoztál apolgatva” (Vád, 1974).
Bemutatkozott a szkepszis hangján is (Őszi bánatos, 1956). Már-már ars poéticát teremtett,
amikor a költő feladatáról, a felfele törekvésről vallott önéletrajzi jellegű alkotásában (Gé-
meskút, 1956).
Ezt a „kallódó” kezdetet is megszállottság, az „égő szemmel írok” gyakorlata jellemezte.
Nem szokványosan viszonyult az elvárásokhoz. Ezt Láng Gusztáv (irodalomtörténész,
irodalomkritikus, egyetemi tanár) is bizonyította A költő és az Ige című tanulmányában,
amelyben leírta, hogy Szilágyi „másképp próbált politizálni”. Ezt igazolta egy 1959-ben
kelt szerkesztőségi levél is, mely szerint a beküldött verseiből hármat elfogadtak közlésre, a
többit „részint kellemetlen akusztikájuk, részint mondanivalójuk elvontsága miatt” elutasí-
tották. A levél záró mondata több mint paródia: „Kérünk, küldj mielőbb, minél több, minél
jobb verset!”
Annak a 18 éves szerzőnek írták ezt, akiről elmondták, hogy biztos formakészséggel, ala-
pos „verskultúrával”, „gazdag és eredeti képvilággal”, bizonyos fokú elvontsággal, „befele”
fordulással és komplexitással rendelkezett már a kezdetekkor.
Igaz az is, hogy a költő „zsengéinek” csak a pályakép megrajzolásában van jelentőségük.

versmondó 7
TANULMÁNY

Álom a repülőtéren
„én játszom ugyan,
de ti
vegyetek komolyan”

Az ötvenes években „egy hangra dresszírozott kórust” a hatvanasokban lehetett áthangol-

ni vagy elhallgattatni. A folyamatot segítette az az erdélyi Forrás-sorozat, amely 1961-ben
indult Kolozsváron Veress Zoltán Menetirány című kötetével. Ezt követte Lászlóffy Aladár
(Hangok a tereken) és Csávossy György (Fütyörészve) könyve. A feltörekvő új nemzedék
a sematizmusnak és az apoetizmusnak üzent hadat. Ez annyira újszerű volt akkoriban ott,
hogy csak táborba szerveződve jelenthetett esélyt. A támadásoktól csak így biztosíthatott
fedezéket. Valóságos falkát alakítottak ki az elsőkötetes Forrás szerzői (Csiki László, Far-
kas Árpád, Király László, Kenéz Ferenc, Palocsay Zsigmond, Bodor Ádám, Vári Attila,
Pusztai János, Kiss János, Sigmond István, Győrffi Kálmán, Kocsis István). A sorozat alko-
tóinak színrelépésével egy „újabb erdélyi magyar irodalmi reneszánsz” indult virágzásnak.
Szilágyi Domokos Álom a repülőtéren című kötete a negyedik volt a megjelenési sorrend-
ben, a líra „áthangolódását” jelezte. Mindez a népköltészettől, a nyugatosokon, József Atti-
lán, az akkori magyar kortárs és a világirodalom nagy alkotóin át vezetett. Megteremtődött
egy más műveltségeszmény alapja, amely csírájában már-már a „konzsenialitás” lehetősé-
gét körvonalazta. Ezért lehetett az Álom a repülőtéren folytatás és újrakezdés egyszerre. A
kötetben megerősítette szellemtörténeti jelentőségét Balassinak, Csokonainak, Petőfinek,
Aranynak, Babitsnak, Kosztolányinak, József Attilának, Radnóti Miklósnak, Szabó Lőrinc-
nek, Weöres Sándornak, Lászlóffy Aladárnak és Kányádi Sándornak.
Szilágyi megverselte a világ és a magyar irodalom ismert témáit (múlt, jelen, természet,
emberi hibák, szerelem, művészvilág), helyzeteit – a többi kortárs lírikusnál „tetszetőseb-
ben, több játékossággal”.
Sikerült neki az Álom a repülőtéren című kötetében az, ami akkoriban ihletetten csak
nagyon keveseknek. Cseke Gyimesi Éva (nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár) sze-
rint „átlirizálta a dialektikus materializmus gondolatkörét”, mert „jobban hitte azt, amit írt,
ugyanakkor személyesebbé tudta tenni azt az eseményt, amit a többiek verseiben szólam-
szerűen, jelszószerűen tudott csak nyilatkozni”.
Fontos információt közölt Domokos Géza (író, műfordító, szerkesztő, riporter, kritikus)
az Álom a repülőtéren megjelenésével kapcsolatban. Bevallotta, hogy a kötet kinyomtatását
az akkori hatalom nem akarta engedélyezni, illetve csak akkor, ha a lírikus revideálja apo-
litikus magatartását. Emiatt a szerző kikínlódta magából a Tizennyolcmillió című alkotását,
melyet a könyv szerkesztője (Konsza Judit) megtett kötetnyitónak. Ennek alapján feltéte-
lezhető, hogy nem ez volt az egyetlen alkotása, amelyet kényszerből írhatott. A vers abból
a szempontból sajátos, hogy benne megtalálható az emelet-motívum, amely 1967-ben az
Emeletek avagy a láz enciklopédiája című óriáskölteményben teljesedett ki.
1922-ben a szárnyát bontogató József Attilát az általa nagyra becsült Juhász Gyu-
la indította el a költői röppályáján. „Nagy költő versei” – mondta a 17 éves pályatársról,
s megjósolta, hogy a „magyar poézis legjobbjai és a legigazabbjai közé fog emelkedni”.
Szilágyi Domokos első kötetéhez Szemlér Ferenc írt előszót. A „befutott” a két világháború
között indult. Önmagát Dsida Jenőhöz és Dsidával mérte. A II. világégést követően az idő

8 versmondó
 TANULMÁNY

nem kedvezett a minőségi irodalomnak. Az alkotók számára két lehetőség mutatkozott: el-
hallgatni, esetleg íróasztalnak írni, vagy beleolvadni az egyhangú karba, „nyájszellemben”
megrendelésre teremteni. Az utóbbihoz csatlakozó Szemlér Ferenc hamarosan futtatott lett.
Tankönyvek szentelték hivatalos nagyhatalommá. Neve mellé minősítő jelzők (a legsok-
színűbb, a legtermékenyebb) kerültek. A megfelelési kényszer miatt az állandó hajszában
elveszítette eredeti értékmércéjét, vagyis Dsidát, és önmaga szintje alá süllyedt.
Az induló Forrás-nemzedék Szemlér és társai ellen üzent hadat. Az idő a változás olda-
lára állt. A feltörekvő generációt látszólag épp azok segítették publicitáshoz, akik ellen a
fiatalok hadakoztak. Hogy ebben a politikai, kulturális sakkjátszmában ilyen volt az eredeti
felállás, az köztudott a jelenben, de akkor kevésbé lehetett tájékozódni. Később az „ellenfél”
tehetetlenné vált, elöregedett. A Forrás-nemzedék ebben a helyzetben túllépett rajtuk, akiket
az aktuális politikai elvárások amúgy is kimerítettek.
Sejtjük, hogy mit érezhetett Szilágyi Domokos, akit épp Szemlér Ferenc mutatott be az
olvasóinak. A debütáló poéta nem tisztelte az idősebb pályatársat. Ő pedig méltó módon
szólt a fiatal költőről: „Az ilyen előszónak akkor van értelme, ha nincs rá szükség. Vagy
ígér valamit a bemutatni szándékolt fiatal költő, és akkor versei önmaguktól és önmagukért
beszélnek, vagy pedig tehetségtelen, és akkor nincs a világnak előszava, amely rajta segí-
tene. Érzésem szerint Szilágyi Domokos esetében fölösleges az elöljáró beszéd (…) költé-
szetének újdonsága is az, hogy alaphangját, légkörét, sokszor ki nem mondott, de mindig
világos célzatossággal, mai életünk és világunk határozza meg (…), a költői népi jelleg nem
a provinciális elzárkózást, begubózást jelenti (…). Nyelvében a hagyomány erejét párosítja,
a korszerűség üdeségével. Verselésében (…) egyesült az elmúlt korszakok eredménye és a
szerencsés újítás (…).”
Szemlér Ferenc értékelő előszava azon kevés dokumentumok egyike, mely az induló köl-
tő kezdeti lépéseinek ismeretében a kötet megjelenésével egyidőben próbált értékfelmérő
lenni. Utána Szász János, Szilágyi Júlia, majd Bodor Pál írt Szilágyi Domokosról máig is
érvényes megállapításokat.
Szilágyi Júlia (irodalomkritikus, esszéíró) Az erkölcsi felelősség lírája című tanulmánya
megfogalmazta, hogy „költői egyénisége korán kialakult. Feltételezhető példaképeinek egy-
mástól élesen elütő alkata, stílusa éppenséggel nem utánérzésre enged következtetni, hanem
tudatos kutató szellemre, amely rátalált az egyéniséget leginkább izmosító, sajátosságait
leginkább felszínre segítő hatásokra (…). A magyar líra hagyományainak a népköltészettől
Balassiig terjedő rétegében lelte meg Szilágyi Domokos tehetségét tápláló egyik gazdag
eret, a másik termékenyítő hatása a modern líra (…) képviselői közül Garcia Lorca, József
Attila, Radnóti, Juhász Ferenc, Weöres Sándor.
Bodor Pál (szerkesztő, költő, közíró, műfordító) olvasói jegyzetében leírta, hogy tartóz-
kodó alaphang és puritán modernség jellemzi a költőt, aki irtózik a magakelletéstől, a ci-
comáktól, törekszik a tiszta és erős gondolatra. „Van valami szemérmes szófukar szépség
Szilágyi költészetében, amely meghódítja az embert, előbb talán az elmét, és azután a szívet
(…), úgy tűnik érzékenyebb a fájdalomra, mint az örömre, s az örömöt csak éles szembe-
állításban a fájdalommal hiányában érzékeli igazán (…). Észrevétlen, elegáns mozdulattal
válik eredetivé és modernné (…). Tanult az impresszionistáktól, tanult Radnótitól, József
Attilától, Szabó Lőrinctől, Brechttől, sokaktól, mindenkitől, akinek érdemesnek tartotta, és
akinek hangszínét hozzákeverhette a valamennyit magába olvasztó sajátjához. Könnyű já-

versmondó 9
TANULMÁNY

tékosságában súlyos jóság van, a fájdaloméval rokon. (…) S ha néha fintorszerű is az ötlet,
kis szellemi bukfenc sosem cirkuszi, sosem látványosságért való.”
A Szilágyi Álom a repülőtéren című kötetéről megjelent többi kritika, ismertető később
íródott. Hangvételébe belejátszott a költő retrospektivikus ítélete. A mindenkori jelenből
szemlélte a pályáját, az indulást, a múltat.
Méliusz József 1963–1966 között írta gondolatait a pályatársról. Érdekessége a munkájá-
nak az a tény, hogy egyszerre két költő líráját értékelte párhuzamosan, a Lászlóffy Aladárét
és a Szilágyi Domokosét. Íme néhány megállapítása:
- Meglepő a formakészségük,
- violens a gondolatiságuk,
- idegen tőlük a Nyugat-epigonság, a beszűkített népiesség alkalmazása, az 1944 utáni
költészet átcsapása a „hurrá-lírába”;
- tehetségesek,
- őszinték, elvetik a protokolláris és a kanonizált lírikusokat,
- tulajdonképpeni indulásukról nincs kötet,
- az idősekkel egyenrangú két fiatal költő jelentkezett.
Az Álom a repülőtéren kapcsán megfogalmazta: „… a kötet a romániai magyar irodalom
áthangolódását sejtető könyve”. Az értékelés záró részében levonta végkövetkeztetését: „a
két költő jelentkezését mesterkélten lehet nem tudomásul venni, de nem tartósan”.
A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon így összegezett 2010-ben: „… átlépte a költői nem
költői versbeszéd közötti határt s ez (…) egyben új költői attitűd bejelentése volt, csendes
hadüzenet, diszkréten radikális alakítás, a saját megszólalását is érintő konvencióval, az
első lépés a szuverén lírai nyelv megteremtése felé; egyesítette a klasszikus és a modern líra
egymástól idegenkedő területét”.
A könyv kistestű versei közül kiemelkedik a Két virágének. Ihletett-játékos költemény.
Nyelvhasználata visszautal a régi magyar lírára. Új esztétikumot teremt az alanyi és a tár-
gyas ragozás keverésével:
„az mezőket járom
járok csak parázson
az pázsitot megyem
megyek omló vízen
az erdőket lépem
épek levegőben”

A mű második része az első magyar vers világától („jonhomat a magas ég” – Ómagyar
Mária-siralom) Balassi hullámzó szerelmi élményéig („hogysem ily kegyetlen / kegyessel
feküdnöm / ki önön kínjaival öregbíti kínom”) minden lehetőségét felvázolja a párkapcso-
latnak úgy, hogy néhány sorban a madáchi képletre csupaszuljon a nő-férfi viszony („öreg-
bíti kínom / kitől kínoztatnom / szűnik csak halállal”).
A költő a műveiben fokozatosan szélesítette múltfelfogását. A korok jelenébe áramlott a
múlt, melyben személyes és kollektív mélyemlékek körvonalazódtak. A költemény jelene
elfedte a régit. A jobbágyvilág feudális koráról közölt, közben az általános értéktiprás ellen
tiltakozott. Ezt a fosztóképzős szavak gyakorisága is kiemelte (csillagtalan, mosolytalan,
illattalan, vértelen). A lírikus fájdalomérzékét tükrözte a költemény következő részlete:

10 versmondó
 TANULMÁNY

„nyugtukat nem lelik a földben / szívüket forgatják szívemben // nyelvem pattogzik, agyam
elforr, / s vér fakad tejes liliomból!”
Az utolsó versszak szövegében a „forr” ige így igekötősítve (elforr) a jelentés bizarr as�-
szociációjára adott alkalmat.
A 17 strófából felépített Ius primae noctis szómáglyás (nád-szablyák, virág-árnyak,
kan-agyarak, gyötrődés-habbal) megoldásokkal él. Nemcsak ez utal a régi magyar iroda-
lomra és Ady Endre hatására, hanem az álomhelyzet is: „járják a villogó szemű nádast //
álmaimban összeszorított ajakkal”.
Láng Gusztáv kiemelte azt a tényt, hogy a vers szövegtestének bonyolultságával nőtt
a költői önlelepleződés is. Erre utalt a sorok egyes szám első személyű alakrendszere is,
mellyel kiteljesült az egyén és a közösség viszonyulás-folyamatának személyes részvétele
a lírai én részéről. Mindez a költői és a nyelvi lehetőségek együttes alkalmazásával reali-
zálódott a tíz szótagos, páros rímű sorokban (az utolsó strófa ettől eltér: rímtelen és kilenc
szótagú).
Érdekes az a tény, hogy a költemény címe megegyezik egy Mikszáth-novelláéval.
A kötet más rövidtestű versei szarkasztikusak. Bennük az irónia tolakodott előtérbe. Ilyen
az Ákos, a festő is. Az ábrázolásmód alaphangját az első sor apoetikus és alliterált szó-
használata teremtette meg. Az ironizálást fokozta a két vagy három tagú tiszta rímekkel
és asszonáncokkal. Nyelvi leleményességgel valóságos rímélményt okozott: „s kebleket,
melyeken kenet remeg, / s kerekeket, melyek kenetlenek”. Mindezt játékosságára alapozta:
„szerelmespárt, mely mélán andalog, / s kutyás fiút, ki mondja: Randa dog!”
Az olvasók figyelmét a periférikusabb nyelvhasználat verstestbe való beépítésével is éb-
ren tartotta: „…a vaddisznó húgyozni mén”.
A komikus-szarkasztikus látásmód később tragikus hangvétellel párosult. Ebből az opti-
kából az Ákos, a festő ellentétpárja A festő halála. Szövegében a képzőművész belepusztul
az alkotásba, nem kiteljesedik benne. Láng Gusztáv értelmezése szerint Szilágyi a versben
„szembeállítja a művészet látszat-megbecsülését az igazival”. (Később, a lírai kiteljesedés
időszakában Szilágyi többször újrafogalmazza a művészhalál témáját.) Az alkotásban meg-
találhatók Babits Mihály „igen-nem”, a helyeslés és a tagadás első csírái is: „az igent ame-
lyet számunkra loptál / a nemet amelyet számunkra loptál / a hitet, amelyet számunkra loptál
/ (hiszen Prométheusz vagy te is)”.
A tragikus-ironikus hang érvényesül a Francia repülő Tunisz fölött címűben is. Szövege
drámai és hatásos. A befogadótól érzelmi-intellektuális hozzáállást követel. Ezt sugallja a
gondolatpárhuzam paradoxona is: „mért fájjon valakinek ha meghalok // AKAROM HOGY
FÁJJON VALAKINEK / A HALÁLOM!”
A szokványostól eltérő tipográfiai forma és a minimális mennyiségű írásjel is ezt hangsú-
lyozza, valamint a költemény karakteres szóképe, a metafora is: „városok / halál rombuszai
/ utcák / halál párhuzamai // óvóhelyek / halál sokszögei”.
A beteg és a Vers emberbarát barátomnak című művében a strófaszerkezet és az ironi-
kus ábrázolásmód a szembetűnő. Az első versben egy emberi magatartásformának a pontos
rajzát adta öt sorban. A panaszló számára a betegségénél csak egy lenne rosszabb: a gyógyu-
lás. A második költeményben is gyengeségeket szatirizált: „Tudom, hogy az emberiségnek
élsz / a Holnapnak (egyszóval: nem a mának) – / de mondd ez indok arra, hogy / adósa
maradj fűnek-fának?”

versmondó 11
TANULMÁNY

Egy-egy félrelépéssorozatnak mutattak szamárfület A misztikus és a Narkózis című művei

is. Gondolatiságukban ezek nagyon hasonlítanak Kazinczy Ferenc epigrammájához: „Béna
vagy és táncolsz / a nyelvet nem tudod / és írsz szárnyad ugyan nincsen / Cserdy, de rajta
repülj!” (Kész írók) A nyelvújító költő alkotása ironikus csattanóval zárul. A Szilágyi-vers
végéről sem hiányzik az erre a szándékra hegyezett mondanivaló: „Szemed átrévül szobor
arcod / ihletetten fintorog a Rosszra, / szent ködben nemzed versedet / én azt hiszem, hogy
teneked / a kislányod is a gólya hozta.” (A misztikus)
Idősebb költőtársa, későbbi barátja (Méliusz József) azt fogalmazta meg, hogy miniatűr-
jeiben „mérték, értelem, egyensúly és kerekség van”.
19 évesen megírta első ars poeticáját (Bűnöm a szépség) is. Már ekkor rátalált egy olyan
értelmes létre, amely csakis József Attila törvényei szerint működhetett („a rend kormá-
nyozza a végtelent / az értelem, amely szavak nélkül is szól”). Az akkori jelen szimplicitása
vagy kaotikussága csak azért volt elviselhető a Szerelem című versében, mert a jobb jövő
megelőlegezője volt.
Míg alkotott, kipróbálta a játékosságot, költőelődök formai bravúrját. Ezt a szellemi-mű-
vészi nyaktörő vállalkozást nemcsak megismételte, hanem egyénivé is színezte. A Jóreggelt
olvasva óhatatlanul eszünkbe jut Áprily Lajos Tavaszodik és Március című verse. Ugyanaz
a frissesség, derű, hangulat, dagályos jókedv, nyelvi lelemény, zene van bennük:

Indulok. Értem. Régi kiszáradt Jóreggelt! – a folyó

Jól tudom: értem, tó vize árad, Így csobog,
értem üzenget a zsenge néma kutakban a víz fodrai szökdellő
határ: kibuzog. dachtilusok.
„Szíved, a bomlott, – Jóreggelt! fecskék!
ócska kolompot Zeng a picinyke tovatűnt
hozd ide, hozd ide, hozd ide szénfejű cinke az éjjel: mi újság?
már!” víg dithyrambusa: Építünk.
dactilusok.
(Áprily Lajos: Tavaszodik) (Áprily Lajos: Március) (Szilágyi D.: Jóreggelt)

Lírájában az áradó játékosság hiteles. Megidézte a költőtársakat, de máris az egyénire,

a sajátosra, a szilágyisra terelte az olvasó figyelmét. Azért van jelen a kötetben a „költő-
társadalom konzsenialitásának” szimultanizmusa, hogy új kerek egészet teremtsen, amely
egyszerre olyan, mint ami volt. „Romok között és egyedül / vallok tinektek emberül // Kit az
idő új szóra költ, / dalolj szívem most, mint a föld.” (Kosztolányi Dezső: Bús férfi panaszai)
„Ma ím elődbe térdelek, / szerelmesen köszöntelek. // De férfiasságom harcra int / csitítom,
fölpattan megint.” (József Attila: Üdvözlés) De olyan is, mint ami van: „csiribiri, csiribiri,
/ zabszalma - / négy csillag közt alszom ma, / Csiribiri, csiribiri / bolytorján / lélek lép a
lajtorján.” (Weöres Sándor: Csiribiri).
És olyan is, mint ami lesz: „Kikerics, / napsugarat sikeríts! / Kikerics, / a gondokból kike-
ríts! / Kikerics, / Örömöket kikeríts!” (Szilágyi Domokos: Napi parancs tavasszal).
Az évszakok szimbolikus jelenléte hagyomány a magyar lírában. Szilágyi költészetében
valóságos motívumrendszerré szerveződött. Az Ősz című dalban a jelképes őszi képsorhoz
régies szófordulatot párosított: „Avar hullámzik, bokámat / nyaldossa, szívemig fölárad,

12 versmondó
 TANULMÁNY

/ – ősz, te szilaj, te szomorú, / kegyelmes szívbéli háború”. Az évszakhoz illő hangulat és

kép ellentéteként tavaszhoz méltó tenni akarással zárul a vers komplex képsora: „add, hogy
szemem szép tágra, / kerekedjék a világra, / s legyen a szavam oly könnyű / s oly éles, mint
a tavaszi fű.”
Az őszi tájhoz kapcsolható asszociációs skála túlmutat a hagyományos értelmezésen.

„szerelmet vall ma az avar

őszi vihar őszi vihar
a csók úgy is teremt ha fáj
őszi világ szép őszi táj”

Pozitív hangulattársítások uralták a költő tavaszverseit (Március, Napi parancs tavas�-

szal). A népköltészet és József Attila hatása észlelhető Tavaszi szél című költeményén: „Ta-
vaszi szél világot áraszt, / világom, virágom, / a bánat szeme szikra száraz, / virágom, vi-
lágom, / felhőnyi kedvek ha hömpölyögnek, / asszony hasak ha gömbölyödnek, / te vagy a
ludas, tavaszi szél.” „Tavaszi szél vizet áraszt / Virágom, virágom” – népdal; „Ha az urunk
megjön este / mosdóvízzel, vacsorával, / csókkal várjuk, / ingerkedünk, játszadozunk csi-
csítjuk, / ha bajjal van, / egész éjjel ölelgetjük, / s gömbölyödő kishasunkat nézegetjük /
hajnalba.” – József Attila: Fiatalasszonyok éneke. Az első igazán Szilágyi szintű mű a Nyár.
Kántor Lajos írta a versről, hogy szinte „egészen beleilleszthető volna egy Áprily-kötetbe.
„Ez az alkotás már hordozza azt a költői öntudatot, amely végigkísérte pályáját: Hajadon
füzek, búzabóbiták – / csupa illat és virág a világ, / csupa mosoly és csupa kedv, csupa /
libegés, lányokon selyemruha / emitt a pipacsok: / piros kis pamacsok, / amott, az ég alatt
/ pisze szellő szalad, / a felhő szét szakad, / s látszik egy kék falat / égbolt – alatta sirül el a
nyár, / s pacsirta szóval frissen kiabál, / – Én játszom ugyan, / de ti / vegyetek komolyan.”
A többnyire metaforaláncra épülő komplex kép derűs világot kontúrozott. Ezt a han-
gulatot törte meg Arany János verssora: „a felhő szétszakad”. Az V. László című balladát
megidéző mondat ebben az összefüggésben az eredeti funkcionalitásának ellentétébe csa-
pott, az ezt követő pozitív sorjázás után olyan összefüggéshez vezetett, mely a költő egész
munkásságára és életére kivetült:
„Én játszom ugyan,
de ti
vegyetek komolyan.”
A könyv a rövideken kívül három nagyobb terjedelmű verset tartalmaz. Ezek egyike a kö-
tet címadója (Álom a repülőtéren), mely hét részből álló ciklus. A mű óda a szabadságról. Ez
az érzés táplálta a költői szubjektum örömét is, ami egy „közösségorientált” vallomássá ma-
gasztosult. Benne szinesztezikus megszemélyesítések tették képszerűvé a társ utáni vágyat:
„Annyit kerestelek, / hogy lelkemre bütykösödött a bánat.” A közösségi ember reményke-
dett. Ehhez társult a zene és a munka: „te oltottad ereimbe / a Kilencediket / a vér-szimfóniát
// te adtad meg / a nélkülözhetetlent / a munka örömét”.
A ciklusban túlteng a verbalizmus. Ez a túlbeszéltség erősebb a politikumában is erőltetett
Himnusz a holnaphoz című oratóriumában. A mű lírai hősei aforizma-tömörségű közhelyes
gondolatokkal kommunikálnak („Értelmesen meghalni sokkal nehezebb, mint értelmesen
élni; Jövőnkért csak a gyermekinknek vagyunk felelősek; A világot is úgy ismerjük igazán,

versmondó 13
TANULMÁNY

hogy újrateremtjük.”). Majakovszkij és Brecht szellemujja érződik az aktuális mondaniva-

lót sugalló fantáziadús, de erőltetett alkotásban.
Az Álom a repülőtéren harmadik versfüzére a kilenc egységből álló Halál árnyéka. Alcí-
me Rekviem. Ez műfajjelölő is.
Eredetileg a rekviem a zene világához tartozott, de a XX. században – szabadon vagy
átvitt értelemben – átfogóbban kezdték használni. Így adta alcímként Szilágyi is. Ezért ava-
tódik a költemény egyetemes modern gyászszertartássá, melyben jelen van az eredeti je-
lentése (halotti mise, gyászmise), de a XX. századi összetettebb is. A költemény nemcsak
rekviem, de panaszdal is, a „méltóságtiprásé” és a „szabadságkorlátozásé”.
A költő először használta ilyen bátran az ismétlést a mondanivaló hangsúlyozására. Eh-
hez a stílusalakzathoz társult az emberi testrészeket bemutató trópus, egy szinekdoché-sor,
mely felerősítette a létérzékelést a nemlét küszöbén:
százötven senki, akit vár a csattogó fogú ismeretlen
százötven tikkadt torok
százötven kiszáradt gyomor
százötven őrültté borzolt idegrendszer
százötven szomjas tüdő mely öklendezi a rab levegőt
százötven elaszott hát amelynek kibányászták már az ólmot
százötven agyú borzadály
Radnóti szellemujja kísértette és hitelesítette a nagyon kevés írásjelet használó sorokat:
„itt élsz – / hát élsz-e mondd – / felsőbbrendű szögesdrótok között / az őrtornyokból felsőbb-
rendű gépfegyverek vigyázzák / lépteid / és felsőbbrendű vérebek vicsorítják rád ínyüket”.
A XX. századi történelem ismeretében a Radnótira való utalás csak fokozta a katarzist
nem hozó tragikumot. A füzér sűrített képei letargiát, kilátástalanságot árasztottak. Az egye-
temes levertséget, a kollektív halál fogalmát az egyes szám második személyű tegező hang
tette személyessé, önmegszólító jellegűvé.
A lét a halállal komázott: „szokd meg / (…) a zajt a csöndet az alvást az ébrenlétet / pul-
zusod lüktetését / a hideg vacsorát / s a legborzasztóbb az hogy megszokod”.
A vers szövegszervezője a változatlan szóismétlés, mely monoton egyhangúságával
mond újat: „nem tanácsos sajnálni akit élve eltemettek / nem tanácsos sajnálni akit élve
megégettek / nem tanácsos részt venni / nem tanácsos közömbösnek maradni / nem tanácsos
élni / nem tanácsos meghalni –”.
A ciklus harmadik darabja az Őz-szemű lány. A nagy „ő”-ről, STREPEL MÁRTÁról, a
lírikus fiatalkori szerelméről szól emlékező hangnemben, tragikus zárlattal: „Szerettem egy
őz-szemű lányt / ki tova illant, mint az őzek, / – fák közt iramló barna láng – / s én vártam,
vártam, vártam, félszeg / félsszel, fürkésztem elborult kedvvel a halott szomorú / örvényt – /
és érkezett egy urna / s benne egy maréknyi hamu”.
A füzér negyedik verse (Az öregek) melléknévi metaforával (félretaposott lélek) idéz-
te meg a jövőtlen aggokat. Művészi megoldások értékes láncsorával (hasonlat, metafora,
szinesztezikus megszemélyesítés) vált a költemény szemléletessé. A képsor plaszticitását
szinonimikus jelentésárnyalatú hangulatfestő igék (gubbasztanak, ácsorognak, gunnyasz-
tanak) emelték ki. Későbbi szkepszisének időszakában előszeretettel használt fosztóképzős
szavakat, de ez az általa kedvelt poetikai eszköz itt bukkant fel először (haláltalan, gyanút-
lan, tétlen, csóktalan, szótlanul).

14 versmondó
 TANULMÁNY

Ez a ciklusdarab Szilágyi 699 sorból

álló hattyúdalát, az Öregek könyvét elő-
legezte. Az 5. rész azt sugallta, hogy a
harc már-már fölösleges a kiábrándító, a
fájdító világ ellen. Végül „a bukás árán
megőrzött ember emberi méltósághim-
nuszává” vált: „hát mutasd meg, hogy
nem igaz / azért sem igaz, sose volt /
hogy az élet megdöglik és / nem igaz,
hogy halott a holt”.
A felszólító módú igealakok (ess, üss,
dörögj, vágj, zúzz, szabadíts) a hatodik
egység képsorait haragossá, lázítóvá tet-
ték. Egyfajta koalícióra mozgósítottak a
halál ellen.
A ciklus következő darabja álaltató- Giovanni Bellini: Férfi portré
dal formájában visszatért a nyitó rész
témájához, a lágerhalálhoz: „aludj, kis hős kis Hoess, te kedves, / bűvöljön bátrak büszke
álma. / Mások halála: lám a pálma, az alvilág tenéked állna / Csijja, tente, csicsijja”.
A 8. rész szokatlan megszemélyesítései az életet mentő-megőrző szándékot mutatták:
„hámozzunk acélt; deszkát szelídítettünk”. A „csíkos lelkünk, csíkos ruhánk” melléknévi
metafora reménytelen köznapi helyzetekre, fegyházi körülményekre utal. A többes szám
első személyű ige szóismétlésként („megtanultuk”) idegen nyelvű parancsszavakat, német
felszólító mondatokat vonzott („Opfersimm!, Arbed macht fra!, Wig der Freiceit!, Liebe
zum Vaterlande!, Sauberkeit!, Pinktlickeit!, Gehorsamkeit!, Fleiss!”). Fasiszta fogolyként
nem volt menekvés, mert kiszolgáltatott volt az emberi lét, az „élet, egyetlen, sűrített, ronda
kegy…”.
A füzér 9. darabja latin nyelvű Tibulus mottóval indított. A rész szövegét alkotó két
versszak domináns stílusalakzata egy-egy változatlan szókapcsolat ismétlése („nem szaba-
dulsz”, „mennyi erő”). Mindkettő az embertelenséget nyomatékosította. Csupán emlékezni
ezekre az antihumánus megnyilvánulásokra, felért egy újabb erkölcsi halállal: „mennyi erő
/ hogy nincs halál amely megállít / mennyi erő”. Az is evidens, hogy a jövő reménye nem
létezhetik fájdalmas megidézés nélkül.
A Sajtóértekezlet című gyűjteményes kötetéből a költő kihagyta a ciklus hetedik és ki-
lencedik darabját. (Talán hangsúlyozottan németorientáltnak érezhette, s a remény lehető-
ségének felvillanását kimódoltnak. Számára az volt a fontos, az lehetett a lényeges, hogy az
emberi méltóság tartósított legyen a jövőnek.)
A Halál árnyéka első és második része a kötet csúcsteljesítménye. Az Álom a repülőtéren
megjelenésekor már szintézis volt. Minden későbbi lírai motívuma csírájában megtalálható
benne – meggyőző, bensőséges, fenséges, humoros, játékos, ironikus, szarkasztikus, komi-
kus-ironikus, tragikus-szarkasztikus hangnemben.

 (A következő számban folytatjuk.)

versmondó 15
TANULMÁNY

Dörömbözi János
„SE ZSOLDOT, SE GAZDÁT, SE LÁTSZATOT!” – KAISER LÁSZLÓ
MUNKÁSSÁGÁNAK EGY LEHETSÉGES OLVASATA

„Célom: szolgáljam a szabadságot

szabadságotokat
Ha ebben akadályozol
akadályoztok: ölök!”
(Kaiser László: Kalandor vagyok és tisztességes)

Praefatio

„Nem szükséges magamról beszélnem, bár ez öreges szokás, és a mi korunkban meg is bo-
csátják.” (Cicero: Az idősebb Cato vagy az öregségről. 9.) A hivatkozott műben az id. Cato
okfejtése: „az öregség leghatalmasabb védőfegyvere a tudományokkal való foglalkozás és
az erények gyakorlása; ezek ugyanis, ha minden időben foglalkoztunk velük, miután sokáig
és sokat éltünk, bámulatos gyümölcsöket teremnek, nemcsak azért, mert soha cserben nem
hagynak, még késő vénségünkben sem – ámbár ez a legfőbb dolog –, hanem azért is, mert a
jól eltöltött élet tudata és a sok szép tettre való visszaemlékezés a legnagyobb öröm forrása.”
(I. m. 3.) „De nem testi erő, nem testi gyorsaság vagy ügyesség kell a nagy dolgokhoz, ha-
nem belátás, tekintély, véleményadás; ezekben nemcsak hogy nem fogyatkozik meg, hanem
még gyarapszik is az öregség.” „A meggondolatlanság ugyanis a virágzó korral, az okosság
az öregséggel jár együtt.” (I. m. 6.) Cicero álláspontjának bizonyítására görög bölcselőket,
írókat sorol fel, akik öregségükben is elismerésre méltó műveket hoztak létre, aktív szellemi
tevékenységük egy ideig tartott az élettel. Vénemberek, „ők olyan munkákban is fáradoz-
nak, amelyekről tudják, hogy hasznát már semmiképp sem láthatják: Fát ültet, mely gyü-
mölcsöt más kornak terem, mint a mi Statiusunk mondja az Ifjúkori barátok-ban.” (I. m. 7.)
„És nemcsak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket sokkal inkább. Mert
az ész fénye is, mint a lámpa, ha nem csepegtetünk belé elég olajat, kialszik az öregkorban.”
(I. m. 11.) „De ne feledjétek, hogy egész beszédemben csak az olyan öregséget dicsérem,
melynek alapját az ifjúkor vetette meg. Ebből kitűnik az, amit egykor nagy tetszés közt
mondottam, hogy szánandó az az öregség, amely beszéddel védelmezi magát. Hiszen se az
ősz haj, se a ráncok nem ragadhatják egyszerre magukhoz a tekintélyt, hanem a becsületben
eltöltött korábbi élet nyeri ezt végső jutalmul.” (I. m. 18.)1

Sokan, köztük Kaiser László is, hivatkoztak Babits ismert soraira: „Csak én birok versem-
nek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni,
/ de még tovább magamnál nem jutottam.” (A lírikus epilógja, 1903) „Egyébként pedig
– miről beszélhet egy rendes ember a legnagyobb élvezettel? A felelet: saját magáról. Így
hát én magamról fogok beszélni.”2 Kaiser hivatkozása e tekintetben Adyra: „Én voltam Úr,
a Vers csak cifra szolga.”3 A következőkben magamról is fogok írni, nem csak öregségem
és a Kaiser Lászlóval való személyes ismeretségem okán. Egy kultúrát kedvelő és művelő
ember munkásságáról értekezve akarva sem feledkezhetek meg az azonosulási pontokról, a

16 versmondó
 TANULMÁNY

közel azonos életkorról, az életünk színteréül szolgáló ország történelméről és mindenkori

jelenéről, népe sorsáról, hatalmas időbeli kereteket betöltő nyomoráról, a sorscsapásokban
is vigaszt nyújtó virágzó kultúrájáról. A mindkettőnk életútját meghatározó és kitöltő egye-
temes és magyar értékekről, egyszóval kultúráról.

A kultúra latin eredetű szó; cultura: ’gondozás, művelés; gazdaság; szellemi képzés’. A latin
colo, colui, cultus, colere jelentése: ’művelni, megművelni, ápolni, gondját viselni’. Cicero
e szót már a szellemi műveltség megjelölésére alkalmazta. A szellem, a lélek művelése
(cultura animi) az ő munkásságában szorosan kötődött a humanitás fogalmához. Az embe-
riség nemesebbé válása, tökéletesedése céljából művelt tevékenység: nevelés, művelődés,
tudomány, művészet, vallás, filozófia, erkölcs. A görög műveltség, a Rómában is honossá
vált paideia (’nevelés, oktatás, műveltség’) eszménye, az irodalmi jártasság, az emberi ki-
válóság, a lelkek tudománnyal való kiművelése. A neves holland művelődéstörténész, Hui-
zinga a ’kultúra’ szót jóval jelentőségteljesebbnek tekintette, mint a műveltség kifejezést.
Az európai nyelvekben otthonossá vált ’kultúra’ szó e helyen is a civilizációval szemben
határozódik meg. „A kultúra elsősorban a szellemi és anyagi értékek bizonyos egyensúlyát
követeli.” „Itt a szellemi értékek fogalma a lelki, értelmi, erkölcsi és esztétikus területeket
zárja körül.” Lényeges elemnek tekinti az intellektuális, esztétikus szempontok mellett az
etikus, spirituális mozzanatokat. A kultúra második alapvonása szerinte az irányítottság,
valamilyen eszmény felé való törekvés. Ez az eszmény lehet e világi, társadalmi jellegű:
„becsület, tekintély, hatalom, nagyság, de mindez mindig csak mint a közösség tulajdona.
Lehet gazdasági jellegű: gazdagság, jólét, vagy higiénikus természetű: egészség. Az esz-
ménykép a kultúra hordozói számára mindig a boldogulást jelenti. A közösség boldogulását;
itt vagy másutt, most vagy később.” Az eszmény felé való törekvés lehet transzcendens
jellegű is. A kultúra harmadik alapvonása: „uralkodást jelent a természeten.” „Kultúráról,
mint egy közösség irányított magatartásáról akkor beszélhetünk, ha a természet birtoklása
anyagi, erkölcsi és szellemi téren olyan állapotot teremt meg, mely magasabb és jobb, mint
az, melyet az adott természetes viszonyok nyújthatnak; ismertető jele a szellemi és anyagi
értékek összhangzatos egyensúlya és eszményképe, melyben a közösség különböző aktivi-
tásai összpontosulni igyekeznek.”4

Életút-állomások

Tények: Kaiser László (Budapest, 1953. május 25.) költő, író, szerkesztő, dramaturg. A bu-
dapesti Széchenyi Gimnáziumban érettségizett. Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főis-
kolán végzett magyar–történelem szakon (1977-ben), majd az ELTE Bölcsészettudományi
Karán magyar szakon (1979-ben), illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg
szakán. Dolgozott segédmunkásként, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban könyvtárosként,
1983–85-ig a veszprémi Petőfi Színházban dramaturgként, 1985-től a Pannónia Filmstú-
dióban, későbbi nevén Videovox Stúdióban szinkronlektorként, évekig szerkesztője volt a
Szinkronika szakmai újságnak. 1995-től az általa alapított Hungarovox Kiadó és Oktatási
Stúdió vezetője, tanára, mellette 1999-től 2013-ig a PoLíSz irodalmi újság egyik szerkesz-
tője, főmunkatársa, 2000-től 2004-ig a Műemléklap, későbbi nevén Örökségvédelem főszer-
kesztője, a 2017 szeptemberében a MÚK által újra indított „régi-új” kulturális folyóirat

versmondó 17
TANULMÁNY

(„Új folyam”), a Magyar Múzsa egyik felelős szerkesztője (Lovas Dániel és Madár János
társaságában). A Magyar Múzsa (2017. 1. szám) köszöntője felsorolja az irodalmi lap évszá-
zadokra visszanyúló szellemi elődeit, előzményeit, a kiadványokhoz kapcsolódva kulturális
életünk jeleseit.

Kaiser László 1979 óta publikál rendszeresen. Folyóiratokban, antológiákban, önálló kö-
tetekben megjelent versek, novellák, esszék, tanulmányok, interjúk, életinterjúk köthetők
nevéhez. Nem utolsósorban mások műveinek gondozása, szerkesztése, megjelentetése. Ver-
sei megjelentek lengyel, orosz, olasz nyelven; költeményei közül többet megzenésítettek.
1991-ben Eötvös József-ösztöndíjban részesült. 1999-ben a Magyar Mozgókép Közalapít-
vány Józsa Péter kutatói ösztöndíját kapta. 2003-ban és 2005-ben a Quasimodo-költőver-
senyen oklevelet, 2006. március 15-én Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat kapott, ugyan-
abban az évben a nemzetközi Brianza-díjat vehette át Olaszországban olaszra fordított ver-
seiért. 2010-ben a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíját nyerte el. 2015-ben a Búvópatak
Alapítvány kuratóriuma Papp Árpád Búvópatak-díjjal jutalmazta. A tényekhez tartozik: a
Hungarovox Kiadó közel hatszáz kiadványt jelentetett meg, többségében hazai szerzőket
(10-15% XIII. kerületi lakos), melynek során a kiadóvezető és felesége, Pereszlényi Helga
végezte/végzi a munka dandárját. A gyakori könyvbemutatókon, rendezvényeken, ünnepi
köszöntéseken Kaiser László általában hangsúlyozza, hogy a Hungarovox (Magyar hang)
hivatalos cégnevében szereplő BT. jelentése baráti társaság. A kiadót olaszos, helyesebben
itáliai vonulata miatt a barátok Italovox néven is emlegetik.

Miközben írom/olvasom e sorokat, hivatásomhoz hűen eszembe ötlik az ókori görög bölcs
intelme: „Aki lelki derűben akar élni, annak nem szabad sokfélével foglalkoznia sem a ma-
gán-, sem a közéletben, s azt, amivel foglalkozik, nem szabad erején és természetes képes-
ségén felül vállalnia.” (Démokritosz: Töredékek, 3. fr.)5 Vajon sokféle-e az imént felsorolt
tevékenységsor? Vélhetőleg nem, mivel közös pont a kultúra és általa a lélek művelése:
magunké – másoké. „A könyv, az igényes könyv pedig, miként a kultúra – Németh Lászlót
idézve – »nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely
egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója«”.6

„Kaiser László sokoldalú személyiség. Költő, író, szerkesztő, könyvkiadó, dramaturg, a

művészet mindennapjainak robotosa, szerény szolgálója. Életeleme az irodalom, legyen az
vers, novella, interjú, tanulmány, esszé vagy előszó. […] Jól bánik a nyelvvel, a magyarság
nyelvi egységén alapuló lelki közösségekért dolgozik: ez adja mondanivalója aranyfede-
zetét.”7 „Szolgád eléggé nem lehetek – / birtokollak, így vagyok veled, / urad eléggé nem
lehetek – / mindent megteszek úgyis neked.” (Kaiser László: Anyanyelv) Kaiser vallomása
szűkebb hazájáról: Újlipótváros, „termékenyítő talaj”. „A múlt század második felében itt
együtt éltek a háborút túlélt egykori középosztály megmaradt tagjai, az ötvenhatban kül-
földre menekült fiatalok szomorú szülei, és az ideköltöztetett gyári munkások, valamint a
pártkáderek családjai. A gyerekek között nem volt különbség. A téren, az iskolában minden-
ki egyforma volt. […] Személy szerint engem több szál is fűz a kerülethez. Ideköt a gyer-
mekkorom, a munkám, szinte az egész életem.” A Novák Imre által készített interjú során
említés történik arról, hogy az interjúalany az 1956-os gyermekkori élményeit a Tűz van,

18 versmondó
 TANULMÁNY

mami! c. novelláskötetében „a gyermeki gondolkodás perspektívájából” örökítette meg. E

kijelentésnél érdemes felidéznünk az itt bemutatott szerzőtől egy írást. Kaiser László: Váci
Mihályról személyesen és szenvedélyesen (2014). „Nekem nem kéne szeretnem Váci Mi-
hályt, és mégis szeretem. Nem kéne szeretnem, mert családi indíttatásom, neveltetésem,
szemléletem, világképem, politikai nézeteim oly idegenek tőle. Derék, »reakciósnak« ne-
vezett, középosztálybeli családból származom, édesapám – kései gyerek vagyok – évtize-
deket tanított a Horthy-korszakban, hogy aztán politikai okokból a kitűnő Eötvös József
Gimnáziumból az ötvenes években áthelyezzék egy lényegesen gyengébb középiskolába.
Édesanyám apja bíró volt, édesanyja tisztviselő; nincs emlékem, hogy gyerekkoromban
vagy később otthon sok jó szót hallottam volna a Kádár-rendszerről, nem beszélve arról,
hogy ’56 értékelése nálunk oly egyértelmű volt. Miként egyértelmű volt az egypártrendszer
elfogadhatatlansága; emlékszem már kamaszként azzal viccelődtem, hogy olyan az egypárt-
rendszer, mint egy lakatlan szigeten hűséget fogadni a szerelmemnek.

Az úgynevezett szellemi baloldalban mindig láttam értékeket is, de a diktatúrát létrehozó

és működtető, baloldalnak nevezett embernyomorítás csak taszított engem.”8 Váci bírálata:
„Verseiben a kommunizmus apoteózisáról olvasok, az általam gyilkosnak és terroristának
tartott Che Guevarát dicsőíti, a számomra nem túlságosan kedvelt forradalom és forradal-
miság mellett teszi le a voksot, ős-budapesti, újlipótvárosi létemre nekem a Nyírség messze
van, értelmiségi család sarjaként alig ismerem a paraszti sorsot, a kétkezi munkát. És még
egy apróság: a Vácira jellemző nagy közösségi ethosz inkább idegen tőlem, meg hát sze-
retet ide, szeretet oda, Vörösmarty nem véletlenül írta, hogy »az emberfaj sárkányfogvete-
mény«.”9 Kaiser Váci rövid élete jó néhány tényének és némely versének elutasítása mellett
tiszteli a költő művészetét. A Váci elleni alantas támadások ellen felemeli szavát. „Csak nem
személye agyonhallgatása, bősz kritizálása valójában végiggondolt negligálási kísérlet, no
nem a baloldaliság, hanem minden közösséghez, tehát nemzethez, kultúrához, netán val-
láshoz való tartozás ellen? […] Váci baloldaliságában, amikor egy ország szerette verseit,
megérezték a legmélyebb részvétet az emberi szenvedések, anyagi és érzelmi nélkülözések
iránt.” (I. m. 27., 28. o.)

Kaiser László Sánta Ferencről10

Korszakos író. Két évtizeden át alkotott. Sánta Ferenc vallomása: „S mert alázatot éreztem,
sem könnyűséget, sem öncélú játékot soha magamnak meg nem engedtem. Miként ügyel-
tem arra is, hogy ne szaporítsak a k e v é s b ő l érdemtelen sokat, de a s o k b ó l szigorú
keveset csináljak inkább.”11 Kényes etikai mérce jellemezte, „az élete és életműve a minőség
és erkölcsi tartás jegyében formálódott. A világirodalomból Tolsztoj, a magyar irodalomból
Németh László neve ötlik fel először, mint hasonló törekvésű alkotóké: a művészi tehetség
és az emberi tisztesség egy tömbben állt össze bennük is. Az örökké gyarló emberiség és a
mindmáig békétlen és a folyamatos küzdésre képtelen magyarság okulására, netán csodála-
tára.” „Írói pályája csúcsán mondta Sánta Ferenc: »A nép az emlékezetéből is kiirtja azokat,
akik nem az igazat írják.« És tegyük hozzá, azokat is, akik nem az igazat mondják.”12

Kaiser személyes élményeket, felejthetetlen találkozásokat is felidéz Sánta Ferenccel kap-

versmondó 19
TANULMÁNY

csolatban, például a Bíró Juli c. novella megzenésített változata tervének meghiúsulását, a

Pomázi Zeneiskola diákjaival eltervezett előadását. Talán e „balladisztikus” novella valóban
nem iskolások általi feldolgozást kíván, a történet ismeretében a „szereposztási gondok”
diákközösségben ténylegesek. Idézzük tovább Kaiser Lászlót: „amikor egy kiadó fölkérésé-
re diákkönyvtár-sorozatot szerkesztettem, az elsők között vettem be Az ötödik pecsét című
regényt, amelyet néhány novellája mellett élete fő művének tartok.”13

Sánta Ferenc: Sokan voltunk. „Nagy dolog az éhség. Aki nem volt benne, el sem gondolhat-
ja.”14 A „feleslegessé”, a nyomorgó családja számára „teherré” vált nagyapa önkéntes ha-
lálának, az életből való kilépés „ünnepélyes” előkészületének elbeszélése. Utolsó vacsora,
utolsó út a barlangba, a „Büdösbe”. „Jaj, a Büdös. Aki csak belészippant, mind megfullad
egy sorban. Onnan élő fia ki nem jön. Ha madár belérepül, ki nem száll, mert meghal. Nagy-
apám is meghal. Csak vigyázzon, baja ne essék, apám is mondta, mikor utána szólt. Pedig
nem jön vissza. Hát éppenséggel odament, és apám akarta, anyám is hagyta, ha csak nem ők
küldték. Jaj, édes Istenem, nagyapám!”15

Sánta Ferenc novellái közül érdemes említenünk a Nácik címűt, amelynek története címe
alapján egy korhoz, azon kor jellegzetes szereplőihez kötött, üzenete mégis mindenkori. A
manipuláció, a tudatmódosítás mind az írás keletkezése idejéhez, mind a bemutatott korhoz
képest mára még tömegesebbé vált. Az erőszak fegyverei tovább finomodtak, tökéletesed-
tek. Napjaink emberének „békeidőben” való fokozott kiszolgáltatottságát érzékeljük. Kaiser
(másokhoz hasonlóan) kiemeli, hogy Sánta életművét rövid időn belül alkotta meg, majd
„rejtélyes módon vagy talán a minőség igézetében és holdudvarában” hallgatásba burkoló-
zott. Mi lehet az elhallgatás oka? Mit takart az író kijelentése, hogy már nem tud írni.

A Húsz óra (1964), Az áruló (1966) emberi élethelyzetei, bölcselkedései. „Abból még soha
baj nem lett, ha az embernek jó komái vannak fent Budapesten. Sok mindenre jó orvosság
az! – mondta az öreg. […] Ügyes embernek sok ismerőse van … A nagyon ügyes embernek!
[…] Az öreg folytatta: – Aztán meg az is törvény, tisztelt úr, hogy a szegénységnek a legna-
gyobb ellensége, az saját maga! Mert ha kivakaródzik a nyomorúságból, akkor nem tudja,
mit csináljon jó dolgában, s többet árt magának, mint azt akárki is tehetné … Magamagába
harap, mint a veszett eb, vagy a maga fiába, mint a rossz disznó … Ott pusztítaná akkor ma-
gamagát és egyike a másikat, ahol megteheti! A gróf meg az úrinép, az persze védte minden
pereputtyát, megtett vón az mindent, hogy a magafajtájából egynek is baja ne essék. Mint
kutya a kölykére, úgy vigyázott, hogy azt mondja, inkább hat más pusztuljon, mint akár egy
is az ő véréből! De ha nem is a vére volt, csak jó szolgája, s az ő szekerét ha tolta valaki,
amellett aztán kiállt, akár a magáé mellett … Még ha hibázott is valamelyike, csak azt nézte,
hogy véle van-e vagy ellene, s megvédte minden ellen. Meg! Mert megtanulta a történelmek
idejében, hogy másképpen az ő hatalma nem élhet meg! Vagyis: megtanulta a törvényt! ...”16

„– Kegyetlen az élet! – Kegyetlen világ, uram! Sokszor elgondolkodom: ha csak kerítésünk

lett volna, s nem csak úgy az udvar, hogy szalad neki a vakvilágnak, akkor megtörtént vol-
na-e mindez a szörnyűség? … – A sors nem nézi a kerítéseket, barátom! – A sors nagyon is
nézi a kerítéseket! Minél erősebb kerítés, vastagabb fal – annál kevesebb a baj! – Ha csak

20 versmondó
 TANULMÁNY

ezen múlna? – Minden ezen múlik! Minél szegényebb az ember, annál nagyobb a baj, annál
hamarabb talál rá a szerencsétlenség, a bűn, a bánat, a betegség és a halál … – Hát még-
iscsak ezen múlik a boldogság? Betegség, halál, szegénység? Akkor nem is olyan bolond
az én filozófusom? – Nem, uram! A boldogság azon múlik, amit maga mondott az előbb:
hogyan is éljünk, ameddig élünk? Voilà la question!”17

„Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten
szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Teljes erejükből kiáltoztak: »Uram, te szent és igaz,
meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?« Mindannyian
fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem
lesz társaik és testvéreik száma, akiket szintén megöltek, akárcsak őket.” (Jel 6,9–11)

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét (1963). Mottó: „Amint szétnéztem és megtekintettem szen-
télyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen ez a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én
azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek.” (ApCsel 17,23; „Pál beszéde az Areopá-
guszon”, ApCsel 17,22–34.)18

A történet Budapesten a nyilas uralom idején játszódik. Hálás téma volt ez az író számára,
sőt napjainkban is az, feledtetve a „visszáját”. Mi nem feledhetjük. PRO, ÁVO, ÁVH –
székháza az egykori Nyilaskeresztes Párt székháza („Hűség Háza”, Andrássy út 60., ma
múzeum, „Terror Háza”), a kontinuitás nyilvánvaló, a célok, a módszerek hasonlatosak, a
rendszer által kijelölt rendszer ellenségeinek „nevelése”, „jó útra térítése”, megfélemlítése,
válogatott kegyetlenségek, kínzások, testi és lelki terror által történő megtörése. Kudarc
esetén likvidálása. Sánta regényének mondanivalója a konkrét történelmi helyzet fölé emel-
hető. Minden korban megfogalmazható problematika: egyén és hatalom viszonya, az egyes
ember kiszolgáltatottsága, sorsválasztása. Miként viseli el az ember a hatalmat – ha gyako-
rolja, vagy ha rajta gyakorolják? Elviseli-e az ember a hatalmat? Mi, magyarok, mindenkor
megtapasztalhattuk, megtapasztalhatjuk – nem kell messzire mennünk térben és időben – a
hatalom birtoklásának, bitorlásának személyiségromboló hatását. Az uralmi helyzet, legyen
bár korlátozott körű, torz személyeket szül, a készséges kiszolgálók hasonulnak felettese-
ikhez. Legfőbb jellemvonás: a jellemtelenség. Már Platón megfogalmazta: „Az a felelős,
aki választ; az isten nem felelős.” (Állam 617e) Az emberek maguk választják sorsukat.
Tehetjük hozzá, hogy a választás nem mindig egyértelműen fekete vagy fehér, rossz és
jó között történik, sok esetben rossz és rossz között kényszerülünk döntést hozni. Kötött-
ségeink, kötelességeink, kapcsolataink, kötődéseink (családi, embertársi, kisebb-nagyobb
közösségi) nehezítik választásainkat. („Mindannyian oda vagyunk kötözve más emberek
életéhez, és nem dönthetünk szívünk szerint!” Sánta: I. m. 3. fej.) Az ember általában dön-
tésével nem csak önmagáról dönt. Felsejlik a szándék- vagy következményetika dilemmája.
Mi szerint ítéljünk meg egy tettet? Szándéka vagy következménye alapján? Jó szándékkal
elkövetett tettnek is lehet borzalmas következménye. Vice versa: időnként az ártó szándék
is ellenkezőjére fordul. A jó ismeretéből nem következik szükségszerűen a jó követése. A
Szókratész által bevezetett etikai racionalizmus bírálata. A felelősség kérdésköre, tetteink
következményeinek vállalása. A nem tett következményeinek vállalása. Az egyén erkölcsi
döntésével elkerülheti legyőzöttségét. A hatalom gyarló gyakorlói gyakran az egzisztenciá-

versmondó 21
TANULMÁNY

lis ellehetetlenítés eszközét alkalmazzák az ellenszegülővel szemben. Erkölcsi, szellemi tar-

tását támadják a tisztességet választónak. Bármely közösségben, ha egy egyén nem fogadja
el emberi, etikai mércéje alapján a főhatalom „embertelen” törvényeit, ő válik bűnössé,
nem kívánatos személlyé. A büntetés mértékében a hatalom nem ismer korlátokat, a fizikai
megsemmisítésig bezárólag. Ugyanakkor mégis születtek olyan erkölcsi döntések, amelyek
egész életére kiható káros következményeit a döntést hozó ember előre látta. Ehhez nem
kellett váteszi magaslatba sem emelkednie. Mégis… Becstelenség árán kikövezett életút,
vagy ellopott élet? A megtorlás általában túlzás, talán „annyi nem volt benne”, a becste-
lenség visszautasításában. Ma, mikor a gyilkos, tömeggyilkos sem kap halálbüntetést, sok
esetben tényleges életfogytiglant sem – a jó magaviselet értékelése, jutalmazása nyomán, a
„parancsmegtagadót” életfogytig tartó „Járkálj csak, halálraítélt!” életvitellel büntetik.19 A
„vaj van a fején” mondás értelmezése Az ötödik pecsétben: „mindig az a vaj, amit a hatalom
annak tart!” (7. fej.)

Sánta regényében felmerül egy fiktív választási lehetőség a beszélgetőtársak között: a zsar-
nok vagy a szolga szerepét választanák-e. Az asztaltársasághoz csatlakozó idegen (fényké-
pész) egyedül marad a kiszolgáltatott alattvaló szerepének választásával, mivel mindenki
a hatalmat választaná. Erkölcsi emelkedettségében, döntésében, tisztességében a többiek
nem hisznek, hazugnak nevezik. A „mesében” a kegyetlenkedések, kínok sorozatát elviselő
szolga vallomása, vigasza: „ment maradtam a bűntől! S úgy érzem, hogy ez nagyon nagy
dolog! Nem én tettem ilyet másokkal, hanem velem cselekedtek ilyesmit mások!” Konklú-
ziója: „szenvedéseim nem engedtek gazembernek lennem!” Ismét Platón: „jogtalanságot
elkövetni rosszabb, mint jogtalanságot elszenvedni”. (Gorgiasz 473a) Nem ad feloldozást
a bűnre: „a jogtalanul cselekvő s az igazságtalan mindenképpen nyomorult; a legnyomo-
rultabb azonban, ha jogtalan cselekvéséért nem kerül törvény elé és nem bűnhődik”. (I. m.
472e) Természetesen a görög bölcselő más véleményt is ismertet: „Egy férfihoz nem is illik
a más jogtalan cselekedeteit eltűrni; ez csak rabszolgának való, akinek jobb meghalni, mint
élni, mert ha igazságtalanul megtámadják s lábbal tiporják, nem tud segíteni sem magán,
sem máson, aki a szívéhez közel áll.” (I. m. 483b)

A regényben a bűntelenséget (szolgai sorsot) választó feljelentése nyomán a bölcselkedő

cimborák kiszolgáltatott, tényleges döntési kényszerhelyzetbe kerülnek. A vallatás célja:
„Meg kell utáltatni önmagukat önmaguk előtt!” (9. fej.) A kényszer többségében eredmé-
nyes: „az ember rettenetesen szereti a nyomorult életét!” (Uo.) A szenvedéstől való mene-
külés vágya erősebb a tisztességnél. A kínvallatás ideje alatt erkölcsi dilemmák, filozofikus
okfejtések fogalmazódnak meg az asztalos, a könyvügynök, az órás, a vendéglős által. „Az
a véleményem a világról, hogy mindenki mindig ad valamit, és mindig mindenki kap vala-
mit! Ez a lényeg.” „Az embernek mindent jogában áll megtenni az életéért!” Az a bűn, ha az
ember nem követ el mindent az életéért; „az Istennek is az a parancsa, hogy éljen az ember!”
(Vö. 10. fej.) „Micsoda világ ez, ahol az ember azért nem lehet jó, mert élni akar!” (3. fej.)
„Ebben a világban nem lehet élni!” „Komolyan mondta, hogy ha megalázkodik előttük az
ember, akkor kiengedik?” (10. fej.) A körülményeknek való kiszolgáltatottság. „Mit tudunk
tenni?” Választani. Pofon a megkínzott haldoklónak vagy a „nyitott ajtó”, a szabadság, vis�-
szatérés a családhoz, a civil, egyszerű, békés, nyugalmas élethez? A foglyok az önbecsülést,

22 versmondó
 TANULMÁNY

a tisztességet, az emberséget választották. Szabadon döntöttek arról, hogy nem szabadul-

hatnak. Egy kivételével, aki végrehajtotta az embertelen tettet, de egy magasabb cél, a nála
bújtatott, kiszolgáltatott gyermekek érdekében. A fővallató által előadott összegző bölcses-
ség: „felelősségteljes gondolkodás az életet illetően;” „a törvények, melyek szabadságot
biztosítanak minden állampolgárnak, hogy ki-ki maga döntse el, hogyan kívánja berendezni
az életét, és milyen etikai és egyéb normák szerint kívánja tölteni a napjait”. (10. fej.) Is-
meretlen isten, egy lelkiismerethez hasonló belső hang (daimonion, daimón). „Szókratész
daimonionja az egyéni erkölcsi értékrendet képviselte a társadalom által szentesített erkölcsi
renddel szemben. Felismerve tettei helyességét, szembeszállt a közösség által elfogadott,
konvenciók által megerősített értékrenddel.”20

Kaiser László meghatározó emberi-írói példaképe

„Ha munkásságom lényegét egyetlen kérdésben kellene összegeznem, az ez lenne: van-e

értelme az adott nagy nehézségek közt az erkölcsi harcnak?”21 Németh László vallomásá-
nak folytatása: „Tán megfigyelték, hogy az én drámám hősei, mint föl is rótták már, nem
csak aránytalan feladatba vágó, de korai betegséggel, szívós vonzalmakkal gúzsba is kötött
emberek, akik mégsem képesek föladni a maguk lelkiben s a világban a jobb kicsikarását.
[…] én hátralevő napjaimra mint repülőkajütbe, az Életműbe zárom be magam; nem számít-
gatva, leszáll-e – hol s mily korban – valaha, vagy mint halott szputnyiknak kell keringenie
a világ számomra kihűlt szíve körül.” Kaiser László évtizedek óta meghatározó viszonyítási
pontja Németh László munkássága. Hivatkozott portréjában írja: „E sorok írója, aki a hetve-
nes évek közepén Grezsa Ferenc előadásait hallgatta Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző
Főiskolán Németh Lászlóról, sosem felejtheti el Grezsa mondását: Németh László, ha jól ol-
vassuk, életünk minden kérdésére választ ad.”22 Az élet és az életmű egységét kiemelve idé-
zi Németh Lászlót: „Az én egész munkásságom egy mű, s az egyes munkák annak a fejeze-
tei”. Kaiser az íróról írta évtizedekkel ezelőtt szakdolgozatát, előadásaiban azóta is mindig
megemlékezik róla. „Növésterv”, „minőség”, „üdvösségharc”, „belső hang”, „élvezet-val-
lás” helyett „kötelesség-vallás” az élet értelme – értelmezi és sorolja az író fő fogalmait.
Összegzően: „az életet a lehetőségekhez képest minőségi vállalkozássá érdemes bővíteni”.
Németh László pályája végén írta, hogy olyan emlékművet szeretne, ami nagy gyűjtemény
lenne, vele és a munkásságával foglalkozó összes írás. A „munkamániás”23 Németh László
mintegy példakép lebeg Kaiser László előtt, aki mindig a munka fontosságát hangsúlyozza.
Németh László életművének felidézésekor érdemes elmélkednünk az irodalomtörténészek
értékelésein: vajon a tanulmányíró, az esszéíró, a drámák, novellák, regények megalko-
tója-e a meghatározó, vagy – miként egyesek elemzik – esszéi a szépirodalmi művek ro-
vására készültek. Nem vélem helyénvalónak a méricskéléseket, esetenként az ideológiától
sem mentes megközelítéseket, korszakolásokat, a magyarság eszméje melletti kiállását, a
„nemzetnevelő programot” ért bírálatokat. „Azt akartam megmutatni, hogy a körülmények
által nehéz sorba kényszerített lélek a tapogatózás csápjaival, érdeklődés és kísérletező kedv
játékos mozgásával hogy találja meg betegen és öregen is a szükségszerű táplálékait.”24

Kaiser László rövid ismertetéseket, portrékat írt a világirodalom jeles alkotóiról, a magyar
irodalom klasszikussá emelkedett alakjairól; köszöntőket és búcsúztatókat tartott, lényegre

versmondó 23
TANULMÁNY

törően értekezett kortárs hazai alkotókról.25 Általában a becsület, a tisztesség, az egyenes-

ség, a jellem szavak, az erkölcsi mérce kifejezés fordulnak elő valamennyiben. Ezek ellen-
kezőjének elutasítása az életben és verseiben. (Vö. pl. „Tőlem gyarló is lehetsz / csak gané
nem” – Levél barátomnak.) Említésre méltó, hogy az általa kiemeltek között sok nehéz, tra-
gikus sorsú embert találunk. Közös vonásként említhető a rendíthetetlenség, az igazság, az
elesett, szegény emberek melletti kiállás. Az Elment egy hős (2001) c. emlékezése nemcsak
a már említett könyvében kapott helyett, hanem egy Obersovszky-emlékkötetben is.26 Vis�-
szautalok Kaiser korábban említett megnyilatkozására, hogy nála és családjukban ’56 meg-
ítélése mindig egyértelmű volt. Ezt e sorok írója nem állíthatja magáról, mivel álláspontja
még nem találkozott a mindenkori hivatalos megítéléssel. Obersovszky Gyula 1989-es tisz-
ta szívű reménykedését is naivnak ítélem. Közeli ismerősei, barátai állítják, hogy naiv volt,
valószínűleg hinni akart – a változásban, népe, a magyarság sorsának jobbra fordulásában.
Az évtizedekig meghurcolt, hivatásától, normális életvitelétől megfosztott, a társadalomból
„közkegyelemmel” kirekesztett ember egyéni életreménye az évek teltével-múltával általá-
ban háttérbe szorul. Ki is adhatná vissza az elrabolt életet? Ki is akarná visszaadni? A kon-
tinuus politikai hatalom? Hosszabb fejtegetés helyett utalok egy korábbi tanulmányomra.
„Hazánkban sok esetben kaptak politikai, történelmi jelentőséget a temetések és újratemeté-
sek. (A XX. század második felének két újratemetése – 1956. október 6. és 1989. június 16.
– a magyar népben felébresztette a szunnyadó szabadságvágyat. A remények egyik esetben
sem váltak valóra. Az újratemetettek és az újratemetők életútjának, a szertartások megszer-
vezésének értékelésére most nem térek ki.)”27 Máskor majd kitérek.

„Turcsány Péter – feladatok és kapcsolatok”; búcsúbeszéd 2015 őszén az ősi magyar kul-
tuszhelyen, a pomázi Klissza-dombon felállított ravatalnál, melyet zuhogó esőben sokad
magammal végighallgattam, majd elolvastam. „Adott Turcsány Péter: egyénre, rám, rátok,
mindannyiunkra lebontva (és persze joggal várt is), és adott úgy, hogy perlekedett a korral
és a korszellemmel, értve ezt a nyomorító kádári politikára, és értve természetesen a rend-
szerváltoztatás utáni – finoman szólva – felemásságokra, hamisságokra, talmiságokra, ha-
zug hierarchiákra. Hogy írta Ady Endre, akit egyébként a Turcsány Péter által is oly nagyra
tartott és szeretett Németh László a magyar irodalom fő erének nevezett? »Seregesen senkik
jönnek, / Megrabolnak, elköszönnek / Gúnnyal, szabadon«. Nem a piti zsebtolvajokra vagy
a formátumos sikkasztókra gondolt, gondolhatott elsősorban Ady. Mondjuk ki: a magyarság
és hitünk megrablóira. Tágabb öleléssel: emberi létünk megrablóira.”28

Kaiser kötetének következő megemlékezése: Kósa Csaba – „Tollamnak egy vonását nem
adtam bérbe senkinek” (2016. szeptember 26.) „Ennek jegyében idézem meg Kósa Csa-
bát, aki barátja és írótársa, Obersovszky Gyula elhunyta alkalmával így fogalmazott: erköl-
csi zseni távozott.” Kaiser Kósa Csabáról: „Számomra […] erkölcsi zseni, vagyis morális
iránytű volt”.29

Egyéniségek és filmművészet

Hét portré.30 A kötet szereplőinek értékelése hasonlatos a költők, írók bemutatásához. A

könyv- és olvasáskultúra hanyatlásának párhuzamba állítása a film világával. „A ma vizu-

24 versmondó
 TANULMÁNY

alitása szó szerint inkább a jelené, nem ritkán az efemer arcoké: a múlt nagyjai nincsenek
közöttünk, különösen a fiataloknak szinte ismeretlenek, nem beszélve az amerikai film nyo-
mulásáról és az európai film háttérbe szorulásáról.” A magányos Greta Garbót idézve: az
élet céljának megtalálása, a hivatás teljesítése az élet értelme. Marilyn Monroe művészete,
magánélete nem igényel különösebb bemutatást. A szenvedésekkel szegélyezett életpályát
magáénak mondható „színész-filozófus” Mensáros Lászlóról: a szeretet, az ember és ember
közti portéka egyik legértékesebbje; a kollégák és a nézők egyaránt szerették. Hitelesség,
erkölcsi mérce. Az akadályokkal nehezített életutat bejárt Szőts István hitvallása: „a művész
sohasem a rombolást, a gyűlöletet, az alacsony ösztönök felizgatását szolgálja, hanem a
jóság, a szeretet és a harmónia nagy ajándékát vigye a megkínzott emberiségnek”. Kaiser:
„kivételes tehetsége és főleg tisztességessége miatt talán túl sok volt a korának, s túl sok a
mának is”. Ranódy László: „Én nem mehetek el innen.” „Témaválasztásaimban bizonyára
szerepe volt a nemzeti önismeret igényének.” Kaiser zárszava: „Filmjei addig szólnak min-
denkihez, amíg szenvedés van a Földön, amíg esendő az ember”. Tehát, tehetjük hozzá, az
idők végezetéig. François Truffaut megidézése: „Minden alkotótevékenység morális tevé-
kenység. Azt hiszem, az esztétikai kritériumok gyakran szorosan összetartoznak a morális
kritériumokkal; vannak jól sikerült és elrontott filmek, de vannak nemes és alantas filmek is.
Létezik egy művészi morál, aminek semmi köze az éppen érvényes morálhoz.” A történe-
lem–filozófia szakot végzett filmrendező, Bódy Gábor öngyilkossága. „Ma már tudjuk, mert
kiderült: beszervezte őt is a kádári hatalom. Lényeges volt ez, számított ez a végső lépésnél?
Talán igen, talán nem, ki tudja...”

A fekete emberek

Novellák.31 A szerző különböző életkoraiban játszódó történéseinek megörökítése – a kis-

gyerek csínytevéseitől napjainkig. Találkozhatunk az ötvenes évek felnőtteinek fortélyos
félelmével, akár kisgyermek által elkövetett tettek súlyos következményeinek veszélyével.
Megélt párhuzamok. Hajdan egy kisgyerek az egykori Sztálinvárosban felkapaszkodott egy
szovjet katona motorkerékpárjára. A jármű oldalára dőlt. A szülők rettenetesen megijed-
tek, nem a gyermek esetleges sérülésétől… Láthatóan nem lett baja. A szülőknek sem. Az
idegen harcos mosolygott. A címadó novella szénszállítóinak története. Télre készülődve a
lovas kocsira, a benne szállított német brikettre való várakozás. Más márka esetén bosszan-
kodás, a Tüzépen gyakori szénhiány miatt még inkább. A fuvarosok kimutatott embersége
az elvált anya és gyermekei iránt. Középiskolában a rendszer előírására átképzett egykori
tudós tanárok, megfelelni akaró pártmunkás pedagógusok, iskolairányítók. A könyvkiadó
szállítási és egyéb nehézségei. Érettségi után sikertelen felvételi Budapesten, majd sikeres
Szegeden (magyar–orosz szak, végzettség: orosz helyett történelem – Kaiser); érettségit
követően eredménytelen felvételi Szegeden (magyar–történelem), majd sikeres Budapesten
(filozófia–történelem – D J). Közben a „kmk” elkerülése meg megélhetés végett segéd-
munkás (raktári rakodó, kocsikísérő) munkakör betöltése, készülés a következő felvételire.
Főiskolai évek – egyetemi évek. „– A je… a jelentés, a jelentés… Reggelre ígértem. Muszáj
[…] (A krónikás most nem mond semmit, legföljebb gondol: azok a hetvenes évek!)”32 Le-
lepleződött a tégla. Kontinuitás. Mindez nem csak múltunk darabja. Kaiser Lászlóval együtt
kiálthatunk: ó, azok az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes, kétezres évek!

versmondó 25
TANULMÁNY

Valósága, művi valósága… A novelláskötet mottója. „A szálló évekkel / Sok minden megy
el, / De a szív, a koldus, / Tovább énekel. (…) Ami emlék, szebb is, / Mint az, ami él, / Ro-
mok itt ragyognak / Hűs hold fényinél!” (Juhász Gyula: Emlék)

A költő Kaiser László

Lángok, tüzek között – Fra fiamme e fuochi.33 Baranyi Ferenc előszavából: „Magyarorszá-
gon […] a költő a versírásnál sokáig többre vállalkozott: arra is, hogy hadat üzen mindenfaj-
ta sandaságnak, igazságtalanságnak, embertelenségnek.” Néhány vers mutatóba magyarul.
Ha űz: „Isten ha űz / Ördöghöz űz / Ördög ha űz / Istenhez űz” Kapcsolat: „Gyónások /
Áldozások / Fölszentelt papok / Oltárkeresőben” Epitáfium: „Nem változik, nem változhat,
/ föld nem adja ki a holtat. // A sírom néma tüntetés.” Axióma: „A férfi morálját / nem a
gigáján / és nem az ágyékán mérik / a gerincén talán / talán”

Elfáradt összes angyalunk. Versek.34 Címadó vers, Elfáradt összes angyalunk: „Nincsen már
hová: jéghegyek, / hajónkkal tovább nem lehet, / fordulni végképp nem tudunk, / elfáradt
összes angyalunk. // Talán majd lesz, ki megtalál, / mondják, nem rossz a fagyhalál, / ve-
lünk angyalok alszanak, / béke és csönd a hó alatt.” XXI. (cikluscím) XXI. századi látlelet.
Korunk kórképe, versek: Világdöntések. Ne! XXI. Már. Az is köszön, ki nem köszön. Ilyen
emberanyag. Karácsony. Nincsen. Tavaszi könyörgés („Az a tudás és tények nélküli / ma-
gabiztos matt tekintet”) Kiért? Barbárok koncán. Beszélgetés befejezve. Belénk az ördög
költözött (ciklus) János áldásával („várja páros vagy páratlan magány”) Vö. József Attila:
Emberiség (1934) Dőlésszögben (ciklus) Hagyjatok! A májusi mélyzöld. Veled végleg haza-
tértem (ciklus) Itt. A versek kifejezik a költők által megfogalmazott életérzést: „Magánér-
zetem jó. Közérzetem pocsék.” (Baranyi Ferenc) „Tehát végül is: hogy vagyok? Az ember
szinte pompásan, a költő kevésbé.” (Kaiser László) Sok alkotó számára e kettő kettéválaszt-
hatatlan. A verseskötet értékelésekor van, aki a reménytelenséget, van, aki a reményt vélte
kiolvasni. Magam az utóbbira hajlok. Udvarhelyi András: „egy bús öregedő férfi panaszait
olvasom”. „Isten kéne, remény, szeretet, könyv ” (XXI.) – idézi álláspontja alátámasztására
Rónay László Kaiser László versét.35 A hit (fides), a remény (spes) és a szeretet (caritas),
(πίστις, έλπίς, άγάπη) a három isteni (teológiai) erény, „közülük a legnagyobb a szeretet”
(1Kor, 13, 13). Dante: Isteni Színjáték (Paradicsom, XXIV., XXV., XXVI. ének). A magyar
költő átfogalmazása. Felsejlik Babits verse: „S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily / mértéken
zengte a megelégedést, / hadd dalljam rajt ma himnuszát én / a soha-meg-nem-elégedés-
nek!” (In Horatium, 1904)

Galambok és vérebek. Versek.36 A kötet végén költői vallomás A költészetről, a versírásról,

az ős-emberiről. „Emberi természetünk tagadhatatlanul transzcendentális, szakrális vonat-
kozású és tendenciájú. Vagyis versre, versre is vágyó. […] Mindennek lényege tehát az,
hogy a vers mint valóság emberré válásunk, netán emberré teremtésünk óta bennünk van,
sajátunk. Ezért mondunk, rögzítünk, írunk. […] Még tovább: az emberi lét maga a költészet!
Visszatérés, körforgás, pulzálás. Visszatérő vágy a jóra a visszatérő gyarlóságok közepet-
te. Egyéni vagy közösségi mértékben.”37 Ismét Németh László. „Az ember akkor használ
legjobban a világnak, ha rendbe jön önmagával.” Kaiser László vallomásának folytatása:

26 versmondó
 TANULMÁNY

„Engem megvisel az írás, talán azért írok inkább röviden és keveset. […] Huszonhat-hu-
szonhét esztendős koromban vesztettem el a szüleimet, az azóta eltelt hosszú évek során
csalódtam hazában, közösségben, emberben, nőben, barátban, gyerekben. Ha minderről
szólok, szemernyit sem enyhül a kín. S az elmúlt hosszú esztendők alatt rengeteg fényt és
ragyogást kaptam, hitet, erőt hazától, közösségtől, embertől, nőtől, baráttól, gyerektől. Meg
a kultúrától és az anyanyelvemtől. Ha erre gondolok, vagy ezzel kapcsolatban formálok
mondatokat, nagy nyugalom fog el, talán boldog vagyok. Ez a mérleg nekem bőven elég,
ezért is írok...”38

Az elmélkedésem címéül választott idézet Kaiser László: Összes ajtómat kitárom (Hungaro-
vox, Bp., 2004) c. verskötetének záró gondolataiból való. Kaiser László Németh László kri-
tikai észrevételének – „a magyar értelmiség egy része zsoldot és gazdát keres” – aktualitását
állapította meg az ezredfordulót követően. „Értelmiségi, művészi, kultúremberi, sőt emberi
létét adja föl az, aki úgy hódol a látszatnak, hogy vállalja részvételét a dáridóban, vagyis
szolgájává lesz. Zsoldosa lesz. Legfőbb gazda: a látszat! […] Kell az irodalom, amely nem
keresi kegyét a látszat kegyosztóinak. S kell olyan alkotó – értelmiségi –, aki nem cinkosa
a látszatvilág kegyetlen realitásának.” Végkicsengés: „Van remény!” (Vö. Kaiser László:
Magyarok, 2003) Tompa Mihály: Tornácomon (1851) – talán válasz Vörösmarty fent hivat-
kozott versének refrénjére is: „Remélni! remélni!”

Jegyzetek

1. Marcus Tullius Cicero: Az idősebb Cato vagy az öregségről. Ford. Némethy Géza. In:
Cicero Válogatott művei. Európa, Bp., 1987. 346–380. o.
2. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból. Ford. Makai Imre. In: A
szelíd teremtés. Kisregények. Európa, Bp., 1975. 53–168. o. Idézet: 61. o.
3. Kaiser László: Elfáradt összes angyalunk. Versek. Hungarovox, Bp., 2016. Utószó he-
lyett. Vö. Ady Endre: Hunn, új legenda, 1913. Ki látott engem? 1914.
4. Vö. Johan Huizinga: A holnap árnyékában. Korunk kulturális bajainak diagnózisa. Wind-
sor Kiadó, Bp., 1996. (A holland eredeti: In de schaduven van morgen. 1935. Idézetek: IV.
fej. „A kultúra alapfeltételei”.)
5. Filozófiai szöveggyűjtemény I–II. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 1993. Összeállítot-
ta Dörömbözi János. Démokritosz: Töredékek. I. m. I. k. 72–82. o. Jelen tanulmányunk
szempontjából különösen érdekesek az emberi társadalomra, etikára vonatkozó töredékek.
Például: „Nehéz dolog hitványabbnak uralma alatt állni.” (49. fr.) „Akiknek jellemük jól
rendezett (harmonikus), azoknak az életük is rendben van.” (61. fr.) „A Jó és az Igazság
minden ember számára ugyanaz: a kellemes viszont mindenkinek más.” (69. fr.)
6. Kaiser László: Remekírókról, remekművekről. Hungarovox, Bp., 2005. „Olvassatok!
Olvassatok! (Utószó helyett)”. I. m. 96. o. E helyen említem, hogy Kaiser László írt lib-
rettókat. Ezek közül egyet kiemelek közös könyvkiadói mivoltunk, egyben a szerzőnek is
megfogalmazott bírálatom okán. Kaiser László: Mátyás király Budapesten. Hungarovox,
Bp., 2017. A szép sorok, a szép dallamok nem feledtetik értékelésemet, a téma nem érdemel
semmilyen művészi feldolgozást. Másmilyent viszont igen. Alapos elemzést; s főleg haté-
kony változtatást. A szerző és az olvasó között hosszú és bonyodalmas a kézirat, a könyv

versmondó 27
TANULMÁNY

útja. Tapasztalatból tudom, hogy e téren is különböző érdekcsoportok akadályozzák az ér-

tékteremtés és értékközvetítés kibontakozását, ahol kiemelt feladatnak kell lennie az állami
támogatásnak, oda nem jut pénz, más csatornákon viszont, hasonlóan a magyar gazdasá-
gi, társadalmi, politikai élet minden területéhez, hatalmas összegek mennek veszendőbe,
vándorolnak magánzsebekbe. Napjainkban is gyakori, hogy a megvonások és támogatások
különféle módszereivel, esetenként törvénytelen, „köztörvényes” eszközökkel pártkatonák
jelölik ki, kiből válhat értelmiségi, író, költő, kritikus, sőt tudós stb. Ki élhet, ki halhat hi-
vatásának. Az egészségügy, az oktatás helyzete – harsogják, főleg politikai haszonszerzés
céljából sokan. Babits Mihály 1937-ben (Humanizmus és korunk) megfogalmazott kérdése/
felkiáltása: „De ki védi meg az Ember kincsét, az Ember lelkét, a kultúrát, amit pár évezred
nagyszerű munkájával fölhalmozott, kiépített magának?” Kaiser szövegkönyvének pozitív
értékelését vö. Novák Imre: Királyi vizsgálódás a könyvek világában, 2018.
7. Novák Imre: Költő, író, tanár, kiadóvezető. Beszélgetés Kaiser Lászlóval. In: Versmondó,
2012. Tavasz. 41–47. o. Idézetek: 41., 42. o. Novák Imre Kaiser László életútjának leghi-
telesebb ismerője, közös általános iskolai tanulmányaik megkezdése óta, közel hatvan éve
ápolnak baráti viszonyt egymással.
8. In: Kaiser László: „Áldassál, emberi verejték” Portrék, emlékek, köszöntések. Hungaro-
vox, Bp., 2016. 25–29. o. Idézet: 25–26. o.
9. I. m. 26–27. o. Vö. Vörösmarty Mihály: Az emberek. 1846. „Az emberfaj sárkányfog-ve-
temény: / Nincsen remény! nincsen remény!” (7. vsz. 7–8. sor.) A görög mitológia máig
tartó történelmünk vitathatatlan allegóriája: „Vetett Emberek”. A kígyó megöli Kadmosz
embereit, Kadmosz megöli a kígyót, az Athéné parancsára elvetett kígyófogakból fegyve-
resek kelnek életre, akik megölik egymást, a megmaradt öt ölő Kadmosz szolgálatába áll,
akinek büntetésül egy évig Arésznak kell szolgálnia. Fajunk története: gyilkosság-füzér.
„Mindenki háborúja mindenki ellen” – bellum omnium contra omnes; „az ember embernek
farkasa” – homo homini lupus est (Hobbes).
10. Versmondó, 2016. Nyár. 21–23. o. Sánta Ferenc: Sokan voltunk. U. o. 24–28. o. Vö. Sán-
ta Ferenc példája. (2009) In: Kaiser László: „Áldassál, emberi verejték” Portrék, emlékek,
köszöntések. 46–53. o.
11. Sánta Ferenc: Isten a szekéren. Szépirodalmi, Bp., 1972. 389. o. Kötetzáró írói vallomás.
12. Kaiser László: i. m. 53. o.
13. Kaiser László: i. m. 51., 52. o.
14. Sánta Ferenc: i. m. 5–17. o. (Első megjelenés és méltatás: 1954. Irodalmi Újság. Új
Hang folyóirat.)
15. Sánta Ferenc: i. m. 15. o. Vö. Fukadzava Hicsiró: Zarándokének. Tanulmányok a Naraja-
ma dalokról. (1956) Ősi japán hagyomány megörökítése; a hetvenévesek kötelessége a „na-
rajamai zarándoklat”, közösségükből végleg kiszakadni, az életből eltávozni Narajamára (a
„Tölgyek hegyére”). Bon: buddhista halottak napja; „a Bon-tánc dala végül is egybeolvadt
a Narajama-ünnep dalával”. A hivatkozott japán mű Rin anyó halálra készülését, „dolgai
elrendezését”, búcsúját beszéli el. Sánta művének magyar előzményeként vö. Nyírő József:
Kopjafák. (Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1934.) II. „»Itt nyúgunnék Márton Áron kán-
turam, ha itt nyúgunnék« – olvasom a következő fejfán”. Az öreg, szegény, ötgyermekes
kántor zsoltárokkal való búcsúja, költségkíméléses halálba menekülése. „Ösztövér karjait
széles gesztussal felnyújtotta az égre s prédikációsan végrendelkezett. – Egyebet nem hagy-

28 versmondó
 TANULMÁNY

hatok, de nektek hagyom Istent. Ő megteríti nektek ezt a keserű földet. Ha megteremtett,
tartson is el! Tőlem ne várjatok semmit, mert én nektek csak bajt, nyomorúságot, éhezést,
megaláztatást, adósságot, igazságtalanságot hagyhatnék!” (I. m. 27. o.) Még erősebb párhu-
zam a Sánta-novellával a XX.: „vén Szabandi reá szánta magát, hogy el megy az Istenhez.”
„– Meghalok, hogy ti éljetek!” „Nem meghalni megy, hanem jelentkezni az Istenhez.” (I. m.
207–216. o.) „Időbe tellett, amíg megtanultam, hogy a szegénység légköre olyasféle, mint
a tordai büdösbarlang, és a kénes levegőnek párájától, amelyet áraszt, elhalványodnak a
környezet flórájának színei, s a növényzetből kifakul a klorofill, ha a szegény reánéz.” Márai
Sándor: A szegények iskolája. Helikon, Bp., 2006. 8. o. A Torda környéki hagyomány meg-
örökítése többek között Orbán Balázs, Jókai Mór, Benedek Elek munkásságában is fellelhe-
tő. A más magyarországi helyeken is elterjedő népszokás szerint a hatvanévesek kötelessége
közösségük kímélése érdekében az életből való önkéntes kilépés. A görög sztoikusok által
már megfogalmazott exagógé elve, esetenként követése. Nem követjük!
16. Sánta Ferenc: Húsz óra. Az áruló. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1975. 22–23. o. Húsz
óra. III. „A gróf meg az úrinép” kortól függetlenül tetszés szerint behelyettesíthető.
17. Sánta Ferenc: Az áruló. I. m. 219. o.
18. Biblia. Szent István Társulat, Bp., 1976. A protestáns fordítás (Biblia, Kálvin Kiadó,
Bp., 2008) mindkét idézetnél némileg eltér. E helyen csak a kiemeltet idézem. „AZ ISME-
RETLEN ISTENNEK.” (ApCsel 17,23)
19. Vö. Dörömbözi János: Básztettől Barbaráig – Asszociációk Aknay Tibor prózája kap-
csán. PoLíSz online, 2015. május 3. Radnóti Miklós ciklusa – sorsa. „Járkálj csak, halál-
raítélt!” (1936) Sokunk sorsa.
20. Dörömbözi János: A filozófia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2010. 151. o. Vö.
Platón: Szókratész védőbeszéde. A választás tragikuma, feloldhatatlan dilemmája központi
témája az egzisztencializmusnak. Vö. pl. Sartre: A fal (1939), a Temetetlen holtak (1946), Az
altonai foglyok (1960) c. műveit. Árulás, bűn, gyilkosság… Arthur Miller hasonló témájú
írása, a Közjáték Vichyben (1964), szintén említhető. Sánta regényében Huizinga mellett
a spanyol egzisztencialista, Ortega y Gasset neve is felbukkan (9. fej.), a „tömegember”
elemzőjének (A tömegek lázadása, 1929: a közvélemény rabjaként élő átlagember kritiká-
ja) állítása: „Az ember kezdettől fogva választó (elector) állat.” Természetesen a bölcselet,
az irodalom, sőt maga a valóságos történelem gazdag példatára az ún. határhelyzeteknek,
döntésszituációknak.
21. Németh László: „Az életmű kiadása előtt.” (1968) In: Utolsó széttekintés. Életrajzi írá-
sok, esszék, drámák, műhelyvallomások. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1980. 704. o. Kai-
ser László idézi indító írásában: „Németh László – növésterv, minőség, vállalkozás.” (2000)
In: Kaiser László: „Áldassál, emberi verejték” Portrék, emlékek, köszöntések. 12. o. Az
idézet folytatása, Németh László: i. m. 704–705. o.
22. Kaiser László: i. m. 10. o.
23. Vö. pl. Németh László: „Tízezer oldalt fordítottam...” (1959) I. m. 815–817. o. „Az em-
ber mint feladat nyomul a világba”. Beszélgetések. I. m. 807–878. o. Németh László tekin-
télyes, terjedelmes munkásságának megítéléséhez vö. Németh László: Életmű szilánkokban
I–II. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1989. Szerkesztette, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket
írta Grezsa Ferenc. Szerteágazó írói tevékenységének jelen esetben vázlatos ismertetésére
sincs mód, noha számtalan általa megfogalmazott gondolatot fedezhetnénk fel (akár hi-

versmondó 29
TANULMÁNY

vatkozás, idézőjel nélkül is) Kaiser László munkásságában. Természetesen nem szükséges
mindent megjegyzetelni, sokan vagyunk úgy, hogy akár minden szóhoz nem jegyzetet, ha-
nem egész jegyzetapparátust tudunk készíteni.
24. Németh László: A lélek tápanyagai – 1964. In: Utolsó széttekintés. 70. o.
25. Vö. Kaiser László: Remekírókról, remekművekről. Hungarovox, Bp., 2005. Továbbá a
fentebb már többször hivatkozott „Áldassál, emberi verejték”.
26. Kaiser László: i. m. 36–39. o. Vö. Obersovszky Gyula Üvöltök fájón a kor bajaival
Egy lánglelkű forradalmár emléke. Művészetbarátok Egyesülete, Bp., 2017. Felelős kiadó
és szerkesztő Geröly Tibor. 51–52. o. Obersovszky életének utolsó szilveszterét, újévét,
torzóban maradt új évének kezdetét, születése napjának ünnepét Geröly Tibor családjával
töltötte; a házigazda fájdalmas visszaemlékezéséből: „Hazainduláskor Gyuszi saját telefon-
rögzítőjét kívánta meghallgatni. Megdöbbentő volt a pillanat, mikor azonosult a ténnyel:
egyetlen üzenetet sem rejt a készülék. Szomorúságát nem titkolva indult Keszkenő utcai
lakásába, és hazaérkezése után elmondta, hogy útközben elveszítette tájékozódó képességét.
Másnap kórházba került.” Uo. 50. o. A meghurcoltak mindenkori magányossága!
27. Vö. Dörömbözi János: „A dajkanóták emléke kél, / Egy árva népről bús dalt regél.”
Emlékezés a trianoni békediktátum 95. évfordulóján. PoLíSz online, 2015. június 10. Lásd
Obersovszky Gyula: Temetni nagyon tudunk c. versét. „Megmaradtam annak 1993–1994”
Vagyok–versek ciklus. In: Prelűd halál után. II. k. Szabad Tér Kiadó, Bp., 1995. 352–354. o.
28. Kaiser László: „Áldassál, emberi verejték” Portrék, emlékek, köszöntések. 82–86. o. A
PoLíSz „fő érdeme a teljes nyitottság volt”. E megállapítást e sorok írója is tanúsíthatja, akit
kirekesztettsége ellenére Turcsány Péter, folyóirata és kiadója (Kráter) befogadott. Baráti
beszélgetéseinkből sokszor (temetése alkalmával is) emlékeimbe tolul, egy szűkebb pát-
riánk által indukált „vitánk”. Turcsány Péter abban hitt, hogy hamarosan bizonyítást nyer,
miszerint (immár örök) lakhelye közelében rejtőzködik Attila, hun király, és Árpád fejede-
lem sírja. Magam mint közel négy évtizede (1979 óta) Esztergom-Szamárhegyen otthonra
lelt szellemi ember, e térség történelmének és legendáinak vonzásában, e helyre voksoltam.
Sokan mindkét település mellett, mások más magyar helyszínek mellett is érveltek. Régész
és tudós történészek valamennyit cáfolták/cáfolják, Attila és Árpád esetében egyaránt. Tör-
ténész (is) „vagyok – mit érdekelne engem a” történész szakma „maga”? (Vö. József Attila:
Ars poetica, 1937) A szertartáson elhangzó versidézet vö. Ady Endre: Seregesen senkik jön-
nek. A menekülő élet (1912) ciklus.
29. I. m. 87–91. o. Vö. Magyar Múzsa. Új folyam 1. sz. 2017. szeptember. 35–36. o. Kósa
Csaba: A megsebzett cédrus. Hungarovox, Bp., 2011.
30. Hungarovox, Bp., 2010. Idézetek: 8–9., 46., 47., 57., 60., 76. o.
31. Hungarovox, Bp., 2014.
32. „Jól kezdődött a nap”. Novella. I. m. 62. o.
33. Válogatott versek Baranyi Ferenc fordításában. Hungarovox, Bp., 2006.
34. Hungarovox, Bp., 2016.
35. Udvarhelyi András: „Az angyalok nem fáradtak, csak nem figyelnek…, Nyílt, vigaszféle
levél Kaiser Lászlónak, a szomorú költőnek.” Versmondó, 2017. Tavasz. 67–71. o. Vö. Ka-
iser László: Elfáradt összes angyalunk, Rónay László borítószövege.
36. Hungarovox, Bp., 2012.
37. Kaiser László: Galambok és vérebek. Versek. 65–66. o.

30 versmondó
 TANULMÁNY

38. I. m. 68. o. Kaiser László röviden ír. Utalása-

ival teret enged az asszociációknak. A mindenkori Kaiser László
olvasónak. Csehov két színművének – Három nővér, KARÁCSONY VELED
Cseresznyéskert – ajánlásakor említést tesz az orosz Helgának
szerző Fájdalom c. novellájáról. (Remekírókról, re-
mekművekről. Hungarovox, Bp., 2005. 81–85. o.) A karácsony immár veled,
Az elbeszélés mottója: „Kinek sírjam el fájdalma- ősidőktől és mindörökké,
mat?…” Évezredes emberi tapasztalat, a szenvedő az új év is veled immár:
szenvedésében mindig magára marad. Az együttér- a dadogás vált köszöntőkké.
zés, a részvét, a humánum hiánya. Ennek ábrázolása A sötétből fények lettek,
bölcseleti, irodalmi, vallásbölcseleti munkák soka- a zajos napokból ünnepek.
ságában megtalálható, a buddhizmustól a Bibliáig, Szoríts engem jászolosan,
Szophoklésztól napjainkig. A fenti fejtegetés során, mint ama asszony a kisdedet!
miként a bemutatott Kaiser László életművében, ez Tiéd a jelen, a jövőm,
mint vezérfonal jelentkezett. Az ember miért nem szolgáljanak múltam árnyai -
tud humánusan élni? Vagy a mindenkor megtapasz- és hódolnak büszkén neked
talt a „nagyon is emberi”? Miként a bevezetésben lelkemnek három királyai.
említettem, Cicero a lélek művelését a humanitas
(„emberiesség, emberszeretet”) fogalmához kapcsolta; az emberhez méltó magatartást, em-
bertársunkhoz való viszonyulást jelölte e szóval. Nem közönséges emberszeretet, hanem
szüntelen tökéletesedésre törekvés.
Kaiser László többször bírálta e sorok szerzőjét, hogy hosszan, sokat ír. Jelen esetben tömö-
ren fogalmaztam. A megélt több mint hat évtized élményanyaga több tízezer oldalt tölthetne
meg. Nem a mindennapi történések, hanem a befogadott szellemi táplálékok továbbörökíté-
se. A Kaiser Lászlóéval azonos, hasonló bölcseleti, irodalmi, történelmi szellemi termékek
elemzése, ismertetése is. „Bölcs ember számára minden föld járható: mert nemes lelkének
hazája az egész világ.” (Démokritosz: 247. fr.) „Az összes ember közül egyedül azok nyu-
godtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nemcsak a saját életidejüket
óvják nagyszerűen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába
kerülve mindannak is, ami hosszú évekkel ezelőtt történt. Ha nem vagyunk teljesen hálát-
lanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra
készítették elő az életet. Más fáradalma révén hozzájutunk a sötétségből napvilágra ho-
zott, csodálatosan szép dolgokhoz; egyetlen század sem tilos a számunkra, mindegyikbe
bebocsátást nyerünk; ha lelki nagyságunkkal kedvünk támad túllépni az emberi gyengeség
szűkös határain, hatalmas időbeli távolságot járhatunk be.” Lucius Annaeus Seneca: Az élet
rövidségéről. XIV. (1) In: De brevitate vitae – Az élet rövidségéről. De tranquillitate animi
– A lelki nyugalomról. „Seneca Könyvek”, Pécs, 1992. Ford. Bollók János. Sorozatszerkesz-
tő: Dörömbözi János.

versmondó 31
ESSZÉ

Udvarhelyi András
A MAGYAR IRODALOM TEMPLOMA

„Anyám, az álmok nem hazudnak”

(Petőfi Sándor)
Kányádi Sándornak és minden versszeretőnek ajánlom.

Az irodalom és benne a magyar költészet a szerelmem. De nemcsak nekem; sok másnak is

élete központja. Szerencsére. Igaz, kisebbségben voltunk, vagyunk és leszünk, de vigasztal
a tudat, hogy voltunk, vagyunk és leszünk irodalomhívők és versszeretők. Erre az áhítatos,
szinte vallásos magyarirodalom-imádatra tanított engem és sok magyart sok-sok tollfor-
gató – a pipás, anekdotázó népművelő-író, Hegedüs Géza; a technikatörténetet izgalmas
stúdiummá tevő könyvtáros-író, technikatörténész Vekerdi László. A Benedek-család tagjai
gyerekkoromtól kísérnek: a mesével tanító Elek apó, Benedek Elek író; az okos, irodalmat
megkedveltető, kalauzokat szerző Benedek Marcell irodalomtörténész; aztán fia, a kitűnő
előadó, tudománytörténész, orvos-író Benedek István; aztán szintén a Benedek-család tag-
ja, Lengyel Dénes. Aztán interjú-íróáldozataim: Moldova György, Faludy György, Baranyi
Ferenc. És még sorolhatnám, kiknek köszönhetek feledhetetlen irodalmi élményeket. De
közülük legszívesebben egy kitűnő erdélyi költőre, Kányádi Sándorra emlékszem, aki a
magyar irodalom templomáról mesélt – olyan szeretettel, ízes erdélyi nyelven, hogy a kis
csepeli könyvtárban döbbent csendben hallgattuk, és azt kérdeztem magamtól: így is, ilyen
lelkesen is lehet beszélni íróinkról, költőinkről?

Tíz év elmúlt, de nem feledem azt az író-olvasó találkozót, ahol volt szerencsém, valóban
szerencsém, találkozni a kitűnő erdélyi költővel. Feledhetetlen élményt adott az a csodála-
tos, bensőséges délután. Aztán persze, rögvest megvettem verses köteteit. Hátgerinc-bizser-
gető volt olvasni „egyberostált verseit”, a Valaki jár a fák hegyén című kötetét. Ritkán bor-
zong az olvasói hátgerincem a versszépségtől, de akkor ezt éreztem. Nem sűrűn találkoztam
ilyen megnyerő és meggyőző személyiséggel, aki ennyire szereti… Mit szereti?! Imádja az
irodalmat! És oly nagy hatással tudja átadni irodalom- és versszeretetét! Az erős érzelmű,
erős jellemű erdélyi ember gyengédségével magyarázott. Nem is magyarázott, mesélt. És
én, az olvasó, csak hallgattam, hallgattam az ízes erdélyi magyarsággal beszélő, hittől fűtött
költőt, mintha csak az irodalom papja állt volna előttem. Mesélt a magyar irodalom alakja-
iról, alkotásairól, és irodalmunkat egy templomhoz hasonlította. Előadásából két mondatot
egy életre megjegyeztem: a vers az, amit mondani kell, és: a vers a magyar irodalom temp-
loma.

Akkor én a csodálattól elbűvölve hallgattam, és elhatároztam: megírom, kibővítem, to-

vább álmodom ennek a templomépítőnek, templomhívőnek a meséjét, amelyben az is bizo-
nyossá válik, hogy hiába becsüli le, kezeli le mostohán a mindenkori hatalom a művészetet
és benne az írást, az irodalmat, hiába akarja felhasználni kisszerű politikai mutyijaihoz, a
magyar irodalom tollforgatói mindig is láthatatlan szent szellemi közösséget alkotnak –
egymástól eltanulva a mesterséget, az eszméket, a jó erkölcsöt, az észszerű gondolkodásmó-

32 versmondó
 ESSZÉ

dot, a helyes stílus mesterfogásait, és túlélnek minden nélkülözést, tiszavirágéletű politikust.

A politikusok jönnek-mennek, a költészet temploma marad! Mert nemcsak a népet nem
lehet leváltani, hanem a tehetséggel, küldetéssel megáldott magyar tollforgatókat sem. Ez a
templomépítés-történet arra is választ ad, hol helyezzük el e csodálatos templom tiszteletre
méltó gyülekezetében íróinkat, költőinket.

Tíz év telt el, és azóta ébren és álmomban folyamatosan írtam, írom ezt a tudósítást a
magyar irodalom templomáról. Egy alkalommal, belefáradva a gondolkodásba – egy segéd-
fogalmazónak nagy fáradság ez – elaludtam. S álmomban a magyar irodalom és költészet
templomában találtam magam, ahol Kányádi Sándor volt a kísérőm, kísértőm, mint Danté-
nak Vergilius.

Nos, Kányádi Sándor arról beszélt, hogy a magyar irodalom csodaszép templom. Temp-
lom, ahol nem illik ordítozni, gyalázkodni, gyűlölködni, ostobán kultúrharcolni; ahol csak a
mű minősíti az alkotót, ahol mégis gyakran megesik, hogy megfeledkeznek íróink maguk-
ról. Templom, amelyet íróink, kötőink évszázadok óta építettek és építenek rendületlenül,
minden nehézséget legyűrve; üldöztetést, nélkülözést vállalva, annak ellenére, hogy tudják:
az is bolond, ki író, költő akar lenni Magyarországon. Ezt a templomot úgy alakították –
mindig változtatva, javítva, restaurálva és újjáépítve –, hogy magyar jellege mindig meg-
maradt. Összetéveszthetetlenül magyar. Az alap maradt, a tartóoszlopok maradtak, csak a
díszítés, a festés változott időről időre. A szilárd alapot a pogány magyarok ősi magyar
hitvilágának maradék köveiből építették, mert a kereszténység hívei igyekeztek minden po-
gányságot és pogány alkotást kiirtani. Ezért a latin irodalom hozadékából és a keresztény hit
habarcsával építettek tovább. Erre a szilárd alapra épült egyházi irodalmunk román, majd
gótikus, aztán barokk, és végül modern temploma.

Az erős gondolkodás engem mindig álomba kényszerít. Elaludtam. Álmomban ott ültem a
magyar irodalom templomának egyik oldalhajójában, és láttam, hogy ide hordott építőkövet
Gellért püspök, és Szent István Intelmeit építette be a falba. Ide hordták hatalmas történet-
tömbjeiket Anonymus, Kézai, Kálti Márk… Itt énekelték el a Mária-siralmat, és itt mondta
el először magyarul Halotti beszédét egy ismeretlen lelkész. Ebben a templomban gyűltek
össze a magyar írók és költők, kicsik és nagyok: Janus Pannonius, a papköltő és Vitéz János
társai, akik előkelő helyet foglaltak el. Az első sorokban ültek. És jött Mátyás király és a ki-
rálynő, Beatrice bértollnoka, a tehetséges Bonfini, az első hivatásos, lefizetett, dicshimnuszt
zengő, talpnyaló író. És jött Janus Pannonius, az első világhírű magyar, de latinul író költő.
Utálkozva, megvető pillantással húzódott el tőle. Nem szerette sem a királyt, sem a valósá-
got szépítő bértollnokát. S jöttek az utódok, és hordták műveiket, és téglaként beépítették
a templom falába – vérükkel, szavaikkal keverték a habarcsot. És a sok latinul író szerző
után jött Sylvester János, aki bebizonyította, hogy magyar nyelven is lehet verset írni. „Az
ki zsidóul és görögül, és vígre deákul / Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: / Minden
nípnek az ű nyelvín, hogy minden az Isten / Törvénnyinn íljen, minden imádja nevít…”

És jött a két Gáspár. Heltai Gáspár, aki ízesen mesélte – már magyarul – fabuláit, és Káro-
li Gáspár. Ő talán a legszebb, legszilárdabb követ építette be a magyar irodalom templomá-

versmondó 33
ESSZÉ

ba: a magyar nyelvű református magyar Bibliát. Aztán jött az első száguldó riporter, az új-
ságíró, a hírnök: Tinódi Lantos Sebestyén, Dinnyés Jóska daltulajdonos elődje, és lantzene
kíséretében dalolta el a török–magyar háború szörnyűséges és dicsőséges eseményeit. „Az
mi keveset írtam, igazat írtam…” – üzente utódainak, hírlapíró utódainak, akik persze több-
nyire nem fogadták meg tanácsát. Mert vagy megfélemlítette őket a mindenkori hatalom,
vagy lefizette. És belépett a templomba a két lutheránus prédikátor, Bornemissza Péter és
Szkhárosi Horváth András. Szkhárosi dörgő hangon ma is aktuális ítéletet mondott a csalárd
fejedelmekről: „Nagy szégyenségben fejedelmek vagytok, / Ország pusztítóknak, csalárd-
nak mondattok, / Dúlók, kóborlóknak, lopóknak mondattok.” A kalandos életű Bornemisza
Péter csendesen mormogta siralmas énekét: „Siralmas énnéköm tetűled megválnom, / Ál-
dott Magyarország, tőled eltávoznom. / Vajjon s mikor lészön jó Budában lakásom?! // Az
Felföldet bírják az kevély nímötök, / Szerémségöt bírják az fene törökök. / Vajjon s mikor
lészön jó Budában lakásom?!” Mellé ült a XX. századból való kiváló irodalomnépszerűsítő,
Nemeskürty István tanár úr, aki külön könyvet szentelt Bornemisszának, irodalomtörténeté-
ben pedig több oldalon –jelentőségének megfelelően – tárgyalta.

Nagy kardcsörtetéssel, büszkén dobbant a templomba Balassi Bálint, Júliájával a karján.

És mondta, csak mondta: „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végek-
nél?” Alig ült le, már ment is valamelyik perére. Csak halála után száz évvel ülhetett végre
megnyugodva az első sorok egyikébe, babérjaira. Mellé telepedett a XX. századi költő,
Takács Tibor, aki regényt írt a kalandos életű, nagy természetű poétáról. És jött Pázmány
Péter, kései életrajzírójával, Sík Sándor katolikus költővel. Sík egy – gyönyörűséges magyar
nyelven írt – részletet olvasott fel az érsek művéből: „Mint ahogy a halálos skorpiócsípést
a skorpiókból vett orvosság gyógyítja, én is úgy gondoltam, hogy akiket az újítók mérge-
zett kötetei megvakítottak, azoknak is nem egyéb orvosság adhatja vissza legkönnyebben
szemük világát…” Aztán a szigorú, zengő szavú érsek csodálatos, ízes, barokkos magyar
nyelven legyalázta ellenségeit, a reformátusokat, a túloldalról mérgesen figyelő, hitükhöz
hű, de a katolikusok által hitetleneknek tartott Alvinczy Pétert, Szenczi Molnár Albertet.
Sokat közülük talán az ő kultúrharca hatására szántak gályarabságra. És Szenczi Molnár
csodálatos zsoltárokat énekelve felelt nagy ellenfelének, hogy így is lehet istenhez imád-
kozni: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” És persze jöttek a neves és névtelen hitvitázók.
Jött, nem tudva kivárni sorát, az örökké utazó, kíváncsi Moldova György a Negyven prédi-
kátorával, akiket gályarabságra hurcoltak a kor fanatikusai. Akiket Pázmány sokszor isten
szolgájához méltatlan durvasággal, szeretetlenséggel szidott a szószékről. A kultúrharc már
itt, ekkor folytatódott. A hallgatók pedig beleremegtek a rettegésbe és a gyönyörűségbe.
Már ekkor kialakult közéletünk és így irodalmunk kettéosztottsága, úgyhogy szét kellett
ültetni a református és katolikus szerzőket, nehogy minduntalan hajba kapjanak. Jobb kézt
ültek a katolikusok, balról a reformátusok. De akárhogy gyűlölték az ellenfeleiket, a magyar
irodalom templomába minden alkotó bejöhetett, kicsi vagy nagy, katolikus vagy reformá-
tus, evangélikus, antitrinitárius hozhatott egy-egy mívesen készített téglát, ki milyent tudott
faragni, aztán beült a padba és kíváncsian hallgatta az újonnan jötteket. Nagy zajjal, kard-
csörtetéssel bedobbant a székesegyházba a szerencsétlenül járt Zrínyi Miklós, de a mögötte
üldöző, Habsburgok által felbérelt vadkant nem engedték be. És a gróf megnyugodva, hogy
halála után már nem ölhetik meg, még egyszer, öntudatosan szavalta a nagy latin költőtől,

34 versmondó
 ESSZÉ

Vergiliustól kölcsönzött sorokat: „Fegyvert s vitézt éneklek…” És jött Gyöngyösi István, a

köznemes udvaronc a Murányi Vénusszal a karján, és helyet kért, nagy hajlongások között,
Zrínyitől.

És ekkor különleges dolog történt: belépett Petrőczy Kata Szidónia, az első magyar költőnő,
akinek írásait életében alig ismerték, és művei csak jóval halála után jelentek meg. Ezekből
a szerelmes versekből megtudjuk, mily sokat szenvedett férjének hűtlenségétől. Aztán jött a
bázeli egyetemen kitanult, bölcselkedő orvos, Pápai Páriz Ferenc, kezében orvosi tanács-
adó füves könyvecskéje, elégedetten körülnézett a tisztes társaságon, és örült, hogy köztük
foglalhat helyet. Talán éppen azon gondolkodott, hogy „A mi elménktől függ egyedül, hogy
vagy tetszik, vagy nem tetszik nagyobb része a dolgoknak, tudniillik amint azoknak vonat-
tatunk, vagy azok mihozzánk.” Pápai mellé telepedett Tóthfalusi Kis Miklós, aki padszom-
szédjának mesélni kezdte a Maga személyinek, életinek és különös cselekedeteinek mentsé-
gét. Külön helyet foglaltak el az emlékiratszerzők, akik személyes sorsuknak voltak kitűnő
és hiteles tolmácsolói: Cserei Mihály, Kemény János, Bethlen Kata. Gróf Bethlen Miklós egy
igen aktuális művet szorongatott a hóna alatt, címe: a Haldokló Erdély. II. Rákóczi Ferenc,
a nagyságos fejedelem és asztalos, a Vallomások szerzője is eljött, aki talán nagyobbat alko-
tott ezzel a művével, mint elhamarkodott, kudarcos szabadságharcával, politikai kísérletével.
Mellé ült le a szintén hányatott életű, hű jóembere, Mikes Kelemen – nagynénje táraságában
–, és azt kérdezte: Édes néném, megkaptad levelemet, amelyben azt írtam: „Úgy szeretem
Rodostót, hogy nem feledhetem Zágont”? A fejedelem elismerően biccentett. A fejedelemtől
direkt távol ült le Koháry István, a labanc altábornagy, aki végig a Habsburgok szolgálatában
harcolt, de aki az ország felszabadítása után kiábrándulva írta meg a felszabadulás utáni ká-
osz szörnyűségeit, szenvedéseit: „De ember emberrel tartja bajvívását, / Sokszor is barátját
és társát, / S ha végbe viheti földre lecsapását, / Nem sokszor követi oroszlán szokását!” A
kuruc kor névtelen rongyos költői, zsoltáros szomorú dalaikat énekelve, szerényen foglaltak
helyet a református prédikátorok mellett. Melléjük telepedett hívatlanul, a kuruc versek, a
kuruc költészet szerelmese és tehetséges hamisítója, Thaly Kálmán, aki a maga hamisította,
később népszerű dalát dúdolta: „Őszi harmat után / Nagy hegyeknek ormán / Fújdogál a hi-
deg szél / Fújdogál a hideg szél. / Zöld erdő harmatát, / Piros csizmám nyomát / Hóval lepi
be a tél, / Hóval lepi be a tél…” Ó, ez nagyon szép – mondta a mellé telepedett másik híres
átköltő, Faludy György XX. századi kortársa, aki egy Villon átköltés tiszteletpéldányát adta
át elismeréseképpen Thalynak, mondván: gratulálok, Kálmán, ez jobb, mint az eredeti! Egy
kis derűt hozott magával a 18. századi Faludi Ferenc, akit Fortuna istennő vezetett helyére,
miközben szavalta: „Fortuna szekerén okosan ülj, / Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj: /
Ha szépen vezetett, / Ha miben kedvezett, / Meg ne örülj: / Fortuna szekerén okosan ülj…”

Ekkor behallatszott a templomba a paripák patadobogása; dübögve lépdeltek a testőrírók

nagy zajjal, kardcsörtetéssel, egy egész sort foglalva el: Barcsay Ábrahám, Orcy Lőrincz és
társai. A templom ablakait kibővítették. Beáradt a napfény. A felvilágosodás fényét hozták
magukkal, aminek lényegét – a magukat műveltnek mondó lojális irodalmárok és politiku-
sok – ma sem ismerik. Szerényen foglalt helyet mellettük Bessenyei György, aki hiába dol-
gozta végig szorgalmasan életét. Sem életében, sem halála után nem vált ismertté. Inkább
életmódja, élete a mű: töretlen hite az írásban lett a példa. És bármennyire tiszteljük ezt a

versmondó 35
ESSZÉ

hitet, szorgalmat, nagy írót, nagy gondolkodót a legelfogultabb tisztelője sem csinálhatott
belőle. Leült mellé önkényesen Hegedűs Géza, akit nem is hívtak. Hiába mondták neki:
Géza bácsi, eltévesztetted a századot, te később jössz, nem ebbe a századba való vagy. De
ő ragaszkodott hozzá, hogy ifjúkorának kedvence mellé üljön, mondván, ő támasztotta fel
Bessenyeit a harmincas években azzal, hogy kiadta – diáktársai lelkes segítségével – az
elfeledett írót. Sőt maga mellé hívta a tanár urat, Vajthó László irodalomtörténészt is, aki
szellemi vezére volt a Bessenyeit feltámasztó mozgalomnak.

Mellettük foglaltak helyet jobbról-balról Bessenyei szatirikus államelméleti regényének

szereplői, Tariménes és Ágis, akiket jó lenne ismét elküldeni körülnézni: mik vagynak e
hazában? Nem sokat váratott magára Gvadányi József, a hagyományokhoz görcsösen ra-
gaszkodó, nyugállományú katona, aki magával hozta a Falusi nótáriust, akivel hétköznapi
budai kalandjait élte át. És persze hozta hősét, Rontó Pált is. Szerény öntudattal telepedett
mellé Etelkájával Dugonics András. Majd jött a felvilágosult gondolkodó, a Látó költő-
je, Batsányi János. Jó messzire ült a konzervatív Gvadányitól. Kazinczy mellé telepedett,
akivel együtt szerkesztette a Magyar Múseumot, és Szentjóbi Szabó Lászlónak írott versét
mutatta Kazinczynak:

Jer, menjünk, mint emberek és polgárok, igazság

Útján, szent kötelességünk betölteni. Nincsen
Emberiség nélkül, nincs érdem s nincs haza nélkül/
Emberiség! – Haza, szívemnek bálványa! Tenéked
szentelem én magam és minden szándékom ezentúl!
A te javad és kiderülésed lesz tárgya fiadnak
Már egyedül – mivel ah! teneked hasznodra lehetni
Boldogság, teveled s érted szenvedni dicsőség!

Kazinczy jelölte ki helyét a 27 évesen elhunyt írónak, Kármán Józsefnek, az Uránia című
folyóirat szerkesztőjének, az első magyar regény – a Fanni hagyományai – szerzőjének, aki
Goethe Wertherének utánzatával írta be nevét a magyar irodalom történetébe. És leült mellé
szerényen Verseghy Ferenc, a Marseilles első magyar fordítója, aki a Marsziliai ének címet
adta a forradalmi dalnak: „Ébredj, hazánknak bajnok népe, ragadd ki híres kardodat, / ne-
vednek esküdt ellensége, / dühödve hozza láncodat…” És megjelent, kissé dülöngélve, Cso-
konai Vitéz Mihály a csikóbőrös kulacsával. Lilla nem tartott vele, mert megbízhatóbb férfit
választott, mint a zajos életű költő, ám jött vele Dorottya és Szegény Zsuzsi… Csokonai bá-
natosan húzott egy jó nagyot csikóbőrös kulacsából, és azt szavalta: „Ah egy vén tölgynek
aljában / Láttam a sápadt Időt / Sereg szú pezsgett markában, / Ah, mely sírva kértem őt, //
Hogy törülje ki belőlem / Lillám és a bánatot! / De ő elfutott előlem, / Könnyezett és hall-
gatott.” Milyen szép! – bólogattak az írók és költők. Aztán derűs perceket hozott magával
Fazekas Mihály uram, nyomában Ludas Matyival. Mögötte a gágogó ludak, és a háromszor
eltángált, de jó útra tért Döbrögi uram. A ludakat nem engedték be a sekrestyések, de a meg-
javult Döbröginek helyet szorítottak Fazekas mellett. Szerényen elfoglalta helyét Berzsenyi,
a niklai remete is, aki ezt szavalta Napóleonról: „Nem te valál győző, hanem a kor lelke:
szabadság”. S jött Virág Benedek, s felment a szószékre. Áhítatos csend költözött a gyüleke-

36 versmondó
 ESSZÉ

zetbe, midőn a költő elimádkozta Békesség-óhajtás című versét: „Szállj le fenséges palotád
egéből, / Béke! Mennyeknek koronás leánya! / Szállj le, s Európánk mezején jelenj meg /
Már valahára!” A vers elhangzása után a kései utód, Kosztolányi Dezső lépett a szószék elé.
Megigazította csokornyakkendőjét, és válaszul elszavalta az Ének Virág Benedekről című
versét: „Jaj, hogy szerettem volna élni régen, / vén századok bús mélyein, korábban, / mikor
a lélek nyílt, a jóság s nem ma, / a buta „modern technika” korában. / Otthontalan bolyon-
gok, hazavágyván / és sírva vágyom vissza, mi volt már, / akkor a szemek föl az égre néztek
/ s úgy állt a szív, mint liliomos oltár. // Az emberek akkor meghaltak őszen, / mosolygván az
aszú édes őszben, / szívükbe hordták az „örök szerelmet” / s mindég holdfényben mondták,
hogy: szeretlek…” Ezt hallván, a meghatott Virág Benedek lejött a szószékről, megölelte
Kosztolányit, és azt kérdezte: ilyen szépen is lehet írni magyarul?

Garay János érkezett. Nem akart feltűnést kelteni. De Háry János oly hangosan mesélt s
lódított, hogy mindenki őket figyelte, és a nevető írótársak unszolták: meséljen még nekik.
És Garay–Háry elmesélte obsitos kalandjait. Az írók tátott szájjal, irigykedve hallgatták a
vitéz fantáziadús füllentéseit. Tudjuk, a fantáziadús szépség mindig irigységre készteti az
írótársakat. A jól, szellemesen író szerző mindig versenytárs. De erre már beszökött, sőt
berobbant, ágyúgolyón érkezett, aki nemrég még hajánál húzta ki magát a mocsárból: a
hívatlan német, a lódító Münchausen báró – Tyll Ulenspiegel belga tréfacsináló kópé tár-
saságában, akivel féltékenyen ugyan, de szívből kacagtak. Garay-Háry pedig csak mondta,
mondta: „Hárman valának együtt, a potrohos bíró, / Egy obsitos vitéz és a furfangos író: / A
többi asztaloknál együtt és szerteszét, / vidám parasztlegények itták a hegy levét. / Ott ültek,
iddogáltak a vecsernye óta már, / Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár, / Mátyás király
sem nyert több éljent a Dunán, / Mint amennyit Háry János az obsitos, magán…” Melléjük
telepedett szerényen Kodály Zoltán zeneszerző, aki zenébe költötte Háry János kalandjait.

Elcsendesedtek az írók és költők, amikor belépett a félelmetes ítész, Kazinczy Ferenc,

hóna alatt a Fogságom naplójával. Berzsenyi szemrehányóan nézett rá, ledorongoló levelét
mutatva. És megpihentek Batsányi János és Kazinczy mellett a börtönből szabadult írók:
Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László. Felborítva a kronologikus rendet, jöttek a késői
századok börtönviselt írói, és szolidaritásukat bizonyítva leültek a régi „rovott múltúak”
mellé. Rabokban gazdag a magyar irodalom. Sokat mondó névsor: Táncsics Mihály, Határ
Győző, Kárpáti Kamill, Obersovszky Gyula, Déry Tibor, Tollas Tibor, Gérecz Attila, Falu-
dy György, Göncz Árpád, Eörsi István, Csurka István, Kunszabó Ferenc, Lakatos István,
Zsombok Tímár György, Kis Dénes, Gáli József, Bibó István, Fekete Sándor, Ignotus Pál…

És beléptek a templomba a Kisfaludy-testvérek. Sándor, a Himfy-dalok szerelmes köl-

tője. Büszkén szavalta: „A havasnak oldalában / Keletkező patak te! / Melly a fenyők ho-
mállyában / Búsan zúgva szakadsz le, / És tétova csavarogva / Fába, szirtbe ütődöl, / Míg
küszködve és zokogva / A tengerbe verődöl: – / Képe vagy te életemnek, / Melly temérdek
sérelemnek / Tőrit lelvén úttyában, / Zokog kínos voltában.” Míg testvére, a magyar múl-
tat sirató Károly, azt szavalta: „Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, / Nemzeti
nagylétünk nagy temetője, Mohács!”, és vele skandálom röhögve, ahogy kisdiák koromban:
„Hősvértőlpirosult gyásztérsó hajtva köszöntlek”. Aztán meg azt szavalta a Károly, hogy:

versmondó 37
ESSZÉ

„Szülőföldem szép határa / Meglátlak-e valahára? / Ahol állok, ahol megyek, mindenkor
csak feléd nézek.” És elgondolkodva lépett a szent helyre Kölcsey Ferenc, a Himnusz köl-
tője, aki hű maradt elveihez és inkább választotta a vidéki magányt, minthogy elárulja vá-
lasztóit. Manapság vannak ilyen politikusok? Kazinczy mellé ült, és vigasztalásképpen el-
mondta neki epigrammáját: „Sírba Kazinczy leszállt: s későn fakad érte hevítvén / A remegő
könnycsepp harmatozó szemeket. / És fölkél hideg álom alól bús árnya sötéten, / S rémletes
arcával dombja fölébe leül. / Nemzetemért e szív tettel bizonyíta szerelmet, / Szól keserűn, s
a díj könny leszen érte csupán?” Aztán a Himnuszt imádkozta: Isten, áldd meg a magyart…
Majd bevonult a templomba egy énekkar, és fenségesen, szépen elénekelték a nemzet imá-
ját. Kocsis Zoltán, a kitűnő zenész vezényelt. Közben leült a hátsó sorokba Erkel Ferenc, a
Himnusz megzenésítője, és meghatottan hallgatta az előadást. Mellé ült Egressy Béni, aki
Kölcsey ikerkölteményéhez, Vörösmarty Szózatához írt zenét. Amikor ahhoz a sorhoz ért
az énekkar: „Az nem lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért”, megérkezett Márai Sándor,
kezében a magyar száműzöttek Halotti beszédével. Így szólt csendes rezignációval: Maradj
nyugodt, lehet… Mire Vörösmarty: „Az ember fáj a földnek. Oly sok / Harc – s békeév után
/ A testvérgyűlölési átok / Virágzik homlokán: / S midőn hinnők, hogy tanúl, / Nagyobb bűnt
forral álnokul. / Az emberfaj sárkányfog-vetemény, / Nincsen remény. Nincsen remény.”
Márai csak annyit jegyzett meg, mikor megpillantotta a szent helyre beosonó legnagyobb
áruló magyar írástudót, Lukács Györgyöt: Vigyázat! Ember!

És jött, kissé dülöngélve, a kudarcot nem bíró, reménytelenségbe belefáradt, alkoholba

menekülő Katona József Tiborccal és Bánk bánnal. Tiborc persze a mindenkori, kiirtha-
tatlan, úrhatnám merániakra panaszkodott: „És aki száz és százezert rabolt, / Bírája lészen
annak, akit a / Szükség garast rabolni kényszerített.” Petőfi Sándor nagy zajjal szélesre
vágta a bejáratot, hogy bejöjjön a nép az irodalom templomába. A nép nevében érkezett
Kukorica Jancsi és Iluska, meg a Széles Tenyerű Fejenagy koma, meg négyökrös szekerén
maga a szerelmes költő Erzsikéjével. „És szólék én ábrándozva Erzsikéhez. Ne válasszunk
magunknak csillagot?...” Erzsikét követte Szendrey Júlia, és Petőfi vele folytatta útját a
csodálkozó írótársak között, akiknek elmondta a magyar irodalom egyik legszebb szerel-
mes versét, a Szeptember végént: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldel a
nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt…”
Ekkor Márai Vörösmarty mellől átült Petőfihez, és elmondta neki, amit az Évszakok című
könyvében írt róla: „Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, ter-
mészetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani
lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi
köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy
még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az
elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s min-
den, amit az élettel és a halállal kapcsolatban érez. Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal
járok, mint egy orosz író, az édes mustárgáz illatú őszben…” – Druszám, ez olyan szép, mint
az én versem! Mondok neked – válaszolt Petőfi – egy kevésbé ismert versemből részletet:
„Olyan az élet, mint futó felhőnek / Árnya a folyón, mint tükrön a lehelet.” A forradalmár
költő legnagyobb örömére Arany János vonta magára a figyelmet Toldi és A walesi bárdok
kíséretében. Petőfi és Márai mellé ülve imádkozta: „A lantot, a lantot / Szorítsd kebeledhez,

38 versmondó
 ESSZÉ

/ Ha jő a halál: / Ujjod míg azt / pengetheti: vigaszt / Bús elme talál…” És akkor Isten így
szólt meghatottan a balján ülő Szent Péterhez: Péter, ez gyönyörű! Be szépen bánnak ezek a
magyar írók, költők a szavakkal! Nem is tudtam. Miért nem mondtad, hogy ilyen tehetséges
ez a nép!? Péter, utasítsd szolgánkat, a Béke koronás leányát: szálljon le fenséges palotája
egéből! „Mondd meg neki, Béke! Mennyeknek koronás leánya! / Szállj le, s Európánk me-
zején jelenj meg / Már valahára!” És alaptörvénybe rögzítsd, hogy a boldogságra törekvés
emberi jog, és hogy a testvérgyűlölséget, az ostoba pártoskodást büntesse a törvény, és hogy
ezt a népet nem szabad bántani! A szárnyas szép szavakért és okos gondolatokért cserébe
megáldom a magyart jó kedvvel, bőséggel.

Ekkor felébredtem álmomból...

San Globe oltárkép – Velence Accamedia

versmondó 39
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

Wiegmann Alfréd – Terék Anna

STÚDIÓBESZÉLGETÉS A FŐNIX TELEVÍZIÓBAN

Aki nem ismerte eddig Terék Anna nevét, az találkozhatott vele – nem is olyan régen – az
Élet és Irodalomban. Egy nagy lélegzetű, szép verse jelent meg benne Hajszálak címmel, és
ezzel rögtön a közepébe vágott a költészet eredendő, nagy toposzainak az ember és az isten,
a halandó és halhatatlan kapcsolata témában. És azután a vers beszívta az embert, ahogy ezt
szoktuk mondani. Most a szerzőjét köszönthetem sok szeretettel itt, a stúdióban. A mostani
találkozást megelőzte egy korábbi délvidéken, a Kishegyes melletti Kátai tanyán, ahol egy
kedves nyárestén rendeztek közönségtalálkozót, s ahol tizen- és huszonévesek Terék An-
na-verseket mondtak.

– Ezt az idilli helyen való beszélgetést folytatjuk itt, a stúdióban. Fantasztikus, hogy a kö-
tetek, a rangos irodalmi megjelenés, a Nemzeti Színház stúdiószínpadán kiváló művészek
tolmácsolásában elhangzó versek, nemrég a Sziveri János-díj – mind egyszerre történtek.
Minek tulajdonítod ezt a sikert?

– Én magam sem tudom. Nagy szerencse, mikor egy költő még él, és hallja, hogy szavalják,
tehát hogy nem halála után válik híressé. Már az első kötetet is felkapták az iskolások, sze-
rették szavalni. Azok rövid kis versek voltak. Később a második kötetemet már a középis-
kolások művészeti vetélkedőin is műsorra tűzték, és minden évben szoktak szavalni belőle
a Vajdaságban.

– A népszerű rövid, könnyed, finom iróniával, humorral rendelkező versek mellett színpadra
kerültek súlyos életérzést, magányt, szerelmet felidézőek is. A fiatalok valahogy rád találtak.
Vajon saját élethelyzeteiket ismerik fel a költeményeidben?

– A versmondókat kéne megkérdezni, hogy ők mit látnak bennük. Valószínűleg van valami
rokonság a lelkek között. Lehet, hogy akkor éri meg tényleg megírni egy verset, hogyha azt
olvassák, hogyha később az olvasó, az előadó foglalkozik vele, valamely kérdésére választ
ad. Én is akkor szoktam verset keresni, amikor valami olyan élethelyzetben vagyok, amit
nem nagyon tudok megfogalmazni. De hogyha ez sikerül a versek által, akkor utána kön�-
nyebb.

– Tehát szívesen olvasod más költők verseit. Adódik a kérdés: kik a kedvenceid, akik hatással
voltak saját munkásságodra?

– Leginkább persze József Attila. Középiskolás koromban, a középiskola elején indult a

nagy szerelem József Attila versei iránt, s ez a mai napig elkísér.

– Később verseidben egy-egy egy apró részletet fel is idézel belőlük. Mi a helyzet más, eset-
leg kortárs költőkkel, akik a közeledben cseperedtek fel, vagy ott vannak most is körülötted?

– Sok ilyen fiatal van. Azért is nehéz, amikor kérdezik, hogy ki a kedvenc, akit meg szeret-
nék, vagy meg tudnék említeni, mert nagyon sok van. Tehát nem is annyira a személyekhez,
mint inkább a versekhez ragaszkodok.

40 versmondó
 STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

– Említhetnénk a már elhunyt Sziveri Jánost, akiről egyik versedben meg is emlékezel.

– Igen fontos számomra az ő költészete, s maga a személye is.

– Az első kötetnél mindig érdeklődünk, honnan származik anyaga. Már az általános isko-
lában is készültek versek, vagy a középiskolai időszak a trambulin? Nyíltan, vagy titokban
készültek az írások?

– Az igazság szerint írni már általános iskolában elkezdtem, akkor végeztem otthon a he-
tedik osztályt. Akkor már tudtam, hogy szeretnék valamit elmesélni vagy elmondani, azt
szavakba önteni, és másoknak is megmutatni. Tehát nem csak saját magamnak írni feszült-
séglevezetés gyanánt. A középiskolában ugyan nem volt túl élénk irodalmi élet, viszont
akadtak lehetőségek: akár a vajdasági szintű „Középiskolások Művészeti Vetélkedője”, akár
a Kosztolányi-napok keretében. Tehát volt hol publikálnia a diákoknak, s volt lehetőség
ilyen versenyekre nevezni. Vagy ott volt a Sárvári Diákírók, Diákköltők Konferenciája, ami-
re lehetett pályázni.

– Akkoriban jó költők vezették ezeket a táborokat? Kikre emlékszel?

– Mezey Katalinra és Papp Márióra, de fura módon én a prózai részhez kerültem, amit
Majoros Sándor vezetett. Akkoriban ugyanis mind a kettővel próbálkoztam már, tehát írtam
hosszú elbeszélésszerű verseket, amelyek a második kötetemben újból megjelentek.

– Az első versesköteted 2007-ben jelent meg, és szűkebb körben rögtön népszerű lett, de
főleg irodalmi körökben lehetett tudni róla. Ám Terék Anna csak az utóbbi években lett
igazán népszerű. Ezért a népszerűségért kell különösen is tenni valamit; gondolom, nem
olyan egyszerű az embernek kidugni a fejét a nagy tömegből. Mi ennek az útja? Tudatosan
kapcsolatokat keresni az irodalmi élettel, a kiadókkal, a kritikusokkal, a közönséggel?

– Szerintem inkább a közönséggel, mert a többi az nagyjából jön utána, ahogy én észrevet-
tem. Számomra az volt a nagyon nagy segítség, hogy szavalni kezdték a verseimet.

– Az egyik ilyen a külFÖLD című volt, amit szívesen mondanak azóta is. S amit egyik színész
barátnőd felkérésére írtál, mivel nem talált jó verset. Aztán addig addig-addig kérlelt, ahogy
te mondtad, „csesztetett”, hogy kötélnek álltál.

– Igen, igen, minden áldott nap írt egy e-mailt, hogy várja a verset, még mindig várja verset,
amit majd a beszéd vizsgára szeretne vinni. Kénytelen voltam leülni és megírni. Az igazság
az, hogy nem is nagyon foglalkoztam azzal: ez a vers jó-e vagy sem. Feladatot kaptam, amit
elvégeztem. Ő meg majd kezd vele, amit akar. Végül is a vers elindult a maga útján, saját
önálló életbe kezdett. Amit én a mai napig nem igazán tudok hova tenni; furcsa a viszonyom
vele. Csak úgy leírtam, és nem éreztem, hogy annyira kiforrott lenne.

– Érdekes, amit mondasz, de ha már népszerű lett, népszerűsítsük tovább!

versmondó 41
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

Terék Anna
külFÖLD

A Puskinban sírtam először

Pesten,
valami buta filmre ültem be,
nevetséges vígjátékra,
másra nem volt már jegy,
másra nem volt már pénzem,
és nevetett a moziban ülő másik hat ember.
Hosszú könnyeim
lecsúsztak arcomon, a nyakamon végig
egészen a dekoltázsomba.
már sírva kértem a jegyet,
a kasszánál a nő nem nézett a
szemembe,
s ennek először végre örültem,
mert akkor még kerestem a tekinteteket
Pesten.
Szerettem volna, ha bárki megkérdezi az utcán,
hogy mégis mi fáj?
Vagy ha legalább néznek rám.
nekem évek kellettek, hogy
rájöjjek
itt még csak vendég sem vagyok,
hanem csak társadalmi probléma
vagy egy nemzeti zűrzavar tartozéka.
S egy problémának jobb ha
nincsenek könnyei, szemei.
Tűrni kell. (?)
A villamoson,
ha kanyarodik vagy ha finoman fékez,
itt nem simulnak a nőkhöz a férfiak,
nem érintik a vállukat,
nincsenek véletlen egymáshoz hajlások.
Pesten nem nézik a férfiak a nőket
pont úgy lesnek ránk,
mintha szégyellni kéne magukat,
mintha a nők nem tudnák,
mintha a nőket nem is kéne nézni,
s csak a munkások füttyentenek
kötelességből
a nők után. Pesten
furcsák a férfiak és furcsák a nők.

42 versmondó
 STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

Aztán sírtam én szinte

mindenütt Pesten:
a Várban, a jégpályán, a Hűvösvölgyben
a metrón, a Libegőn, a Moszkva téren,
a Lánc-hídon, Zuglóban és Kőbányán,
az Astoriánál esőben,
a Városligetben napsütésben.
A tekintetek mindig elsiklottak mellettem.
ebben a városban nincsenek tekintetek,
ebből a városból nem lehet kitekinteni.
Menekülni kéne,
de látni sem lehet innét a kiutakat.
Aztán lassan a hosszú könnyek
egészen rövidek lettek,
ma már úgy nézek szemekbe, hogy
nem keresek válaszul
tekinteteket,
már nem nevetek ki
„leszerbezéseket”,
megelőzendő:
nem mondom honnan jöttem,
mert nem tudom hová tartsak
és hogy kihez tartozzak.
ők szeretnek folyton választani,
lehet, én mégsem vagyok
magyar?
Nekem már nincs szép
középzárt e betűm,
kezd eltűnni az akcentusom,
csak pár beékelt
szerb szó és káromkodás
jelzi, hogy nem vagyok
„teljesen magyar”,
rajtam már nem látszik,
hogy „szakadt júgó” vagyok,
rólam nem tudja senki, hogy
nem tudok vízum nélkül utazni,
s hogy az országhatáron
az összehajtogatott
alsóneműmet
is darabonként átnézik.
Már nem tudok belesimulni a szabadkai tájba.
a lábnyomaimat a sár is visszadobja,
már nem ismerem a főtér minden négyzetméterét,

versmondó 43
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

már nem az enyém a kiserdő, a puha levélsusogás,

már nem tudom hány dinárba kerül egy vekni kenyér
egy liter tej,
itthon nem tudok örülni a szerb üvöltözésnek
és félek ha férfiak egymást verik az utcán.
Már zavar, ha nem tudok hajnalban fél ötkor
bárhol sós perecet venni,
hogy a városi buszokra több mint 10 percet kell várni,
hogy az épületek nem is olyan magasak,
engem itthon is bántanak: már egy másik akcentus miatt.
Nekem nincs saját hivatalos nyelvem,
és csak kevert kultúrám van.
itthon már idegen vagyok,
odaát mindig szerb maradok.
Nekem már mindegy milyen nyelven
kérem a kenyeret a boltban,
s hogy a szeretőm magyarul mondja-e
hogy kellenék neki.
Nekem már mindegy, hogy decemberben
van-e karácsony,
s hogy hanyadikára esik újév.
nekem már mindegy,
nemzetileg hova sorolnak.
Pedig jó lenne végre valahol
valóban külföldinek lenni.

– A Nemzeti Színházban a Versünnep című rendezvényen sikeresen adta elő barátnőd, Raffai
Sarolta. Nagyon szépen mondja! Az interneten megtalálható a felvétel, úgyhogy érdemes
odakattintani.

Egy nem könnyű élethelyzetet ragadsz meg, az úgynevezett kisebbségi léttel járó nehézsége-
ket. Topolyán születtél, az ottani általános iskolába jártál, azután Szabadkán a gimnázium-
ba. Ezek nagyon fontos, jó intézmények voltak az egykori történelmi határokon belül, de a
mostani politikai határokon meg kívül. Aztán Pesten tanultál, és most is itt élsz. Hát ez a kí-
vül is, belül is nem könnyű. Ez a vers végül is nagyon szenvedélyesen ezt a nem könnyű élet-
helyzetet ragadja meg, azt a kérdést, hogy én most hogy vagyok magyar, hol vagyok otthon,
otthon vagyok-e egyáltalán. Amikor ezt a verset megírtad, túl is jutottál ezen a problémán?

– Sokáig azt hittem, hogy ezzel a verssel megoldottam. De definiálni a mai napig nem
tudom, hogy pontosan mi vagyok, mert ez most már teljes zűrzavar. Évekig úgy voltam
vele, hogy jó, én megírtam erről az érzelmeimet, az elképzeléseimet, a véleményemet, és
akkor ez így rendben van. Viszont ez újra és újra előjön. Nemrég éppen egy horvátországi
írófesztiválon voltam, ahol a horvátok ugye mondták, hogy én magyar vagyok. Elmagyaráz-

44 versmondó
 STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

tam, hogy nem úgy, ahogy a magyarországiak általában, hanem hogy határon túli magyar.
Tehát nem magyar vagy? Erre nekünk külön definíciónk van, és ezt nem nagyon értették. A
vajdasági horvátok ugyanolyan horvátok, mint ők, mondták. Nálunk erre külön kifejezések
vannak, válaszoltam. Időközben próbáltam velük elfogadtatni, hogy nálunk az a magyar,
aki határon belül lakik, s aki határon kívül, az már határon túli magyar. Ez mindig egy jel-
zés, különböző minőség, ilyen melléknevek vannak, hogy határon túli, délvidéki, vajdasági,
szerbiai, kisebbségi és a többi, és a többi, lehet végtelenségig fokozni. Még ugyanaznap
kaptam egy felkérést, hogy Újvidéken lépjek fel, mint szerb költő.

– Mint szerb költő magyar nyelven?

– Igen, igen, de nekem ez inkább vicces. Nem lehet ezen megsértődni, mert hogyha az em-
ber azzal van elfoglalva folyamatosan, hogy milyen címkét ragasztanak rá, akkor nem jut
ideje a szép dolgokra. Tehát nem igazán foglalkozok már ilyen nemzeti identitás kérdések-
kel, mert valahol elvesztem ebben félúton.

– Egyébként nagyon sok délvidéki értelmiségnek a problémája ez. Végel László mondta
egyszer arra a kérdésre, hogy őt majd hova temessék: Hát sehova, a határra, mert ő itt is
van, meg ott is.

– Azért van valami praktikus háttere is az elnevezéseknek. Pl. hogy jobban tudjunk tájéko-
zódni a világban, hogy tudjunk haladni a kommunikációban; tehát sok esetben ez egyáltalán
nem pejoratív vagy nem rosszindulatú. Viszont az, akire használják, az lehet, hogy éppen
olyan feszültségi állapotban van, hogy annak tartja.

– Az első köteted címe a Mosolyszakadás. Különösen érdekes cím, van ebben valami furcsa
drámaiság, mert mi az, hogy a mosoly szakadása? Erre azután a kötet belső tagolása is
rájátszik: Megrepedt mosoly, Mosolygörcs, Könyöklő reggelek. Úgy érzem, sok csalódás,
kín rejtezik e versek mögött.

– Én azt gondolom, hogy az egyéni életben is van nagyon sok öröm és nagyon sok kín, erről
mindről lehet versben szólni.

– De a mai helyzetben mintha több lenne a Mosolyszakadás. Lássunk belőle egy kis részle-
tet!

Magamba zárva

„Csontjaimba belefagyott a tél, / lépéskor szűkölök, / mennem kéne, ha már jöttem botla-
dozó álmaim után, / simogatva nyúlok hozzájuk, bensőmben nagydobra verek mindent, /
nektek a mosolyom is fáj, alig, de mutatnám.”

– A szemérmes költő szókapcsolatokba, metaforákba rejti a szenvedést, de a szenvedése egy

picit az átlagember szenvedése mellett, helyett is működik, talán nagyobb is. Te hogy vagy
ezzel?

– Nem hiszem, hogy lehet úgy mérni a szenvedést, hogy melyik a minőségesebb, vagy a

versmondó 45
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

kevésbé minőséges. Mindig úgy szoktam felfogni, hogy nekem van egy olyan képességem,
hogy meg tudom fogalmazni az érzéseket. Más jól el tudja zenélni, vagy más módon meg
tudja jeleníteni, tud egy olyan hangulatú festményt festeni stb. De akinek egyikhez sincs
tehetsége, az lehet, hogy olyan adottságokkal van megáldva, hogy egyszerűen jól ki tudja
adni magából akár egy beszélgetéssel, akár sírással. Tehát szerintem ez csupán a különböző
adottságok kérdése.

– A külFÖLD című versben te is sírsz. Úgy kezdődik, hogy „Sírtam a Puskin moziban…”
és később többször is felmerül a versekben ennek az állapotnak a megfogalmazása. Ugyan-
akkor, amit a mindennapokban mutatsz magadról: szokatlanul nyílt, hallatlan vidám, hal-
latlanul optimista embernek látunk. Ez a kétfajtaság egy álca vagy az igazság? Benned, az
emberben is léteznek a keserű érzések?

– Igen. Nem hiszem azt, hogy létezik olyan ember, aki reggeltől estig jókedvű, és minden
nap ugyanolyan intenzitással, optimizmussal tudja élni hétköznapjait. Szerintem mindan�-
nyiunknak vannak nehéz napjai, mélypontjai az életében, nem is egy. Ennek hullámozni
kell ahhoz, hogy az élet tudjon folyni a maga medrében, s hogy tudjunk változni, fejlődni,
tudjunk haladni valami felé.

– A ma oly divatos egzisztenciális magány, amit ma nagyon sok ember tényleg nagy kínnal él
meg, az európai művészet egyik fő témája. Ehhez te is hozzáadtál egy szép verset.

Vasárnap délután
„Tükörben arcom, arcomban üresség, az ürességben eljön a lélek, csorog belőle a szépség
gyűrődő ráncokban keresve menedéket,a semmi stagnálása a legkifejezettebben szar az
állapotok között.”
– Remek, modern megfogalmazás. A költő sok mindent elárul, és sok mindent nem árul el.
Ez a hangulat is összefügg azzal, hogy Budapestre kerültél, a nagyváros elidegenedett vilá-
gába? Azt még nem mondtuk el, hogy van neked egy tisztességes szakmád is a költészeten
túl. Pszichológus vagy. Budapesten tanultál az ELTE-n. Talán, ami Szabadkát jelentette, itt
hiányzott?

– Nem hiszem. Mi sokat jártunk Pestre korábban. A nagyapám itt van eltemetve Budapes-
ten, a szüleim testvérei a háború elején ide költöztek, s azóta is itt laknak. Tehát nagy volt a
mozgás családon belül Budapest és Topolya között.

Középiskolás koromban már nem a szüleimmel laktam, hanem albérletben, hogy ne kelljen
utazgatni minden nap, így nem volt ez teljesen szokatlan. Inkább más volt a furcsa, más
fajta egy nagyváros ritmusa, a nagyvárosi emberek viselkedése, a tolongás. Voltak dolgok,
amiket újra kellett tanulni, vagy amiket meg kellett szokni.

– Mik voltak ezek?

– Az is lehet, hogy maga a dinamika, ami a nagyvárosokhoz szükséges. Tehát a rohanás,

a sok új benyomás, az illatok; mások a színek, más darab rész látszik az égből, mert hogy

46 versmondó
 STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

mindenütt magas házak vannak. Ilyesmi. Ehhez hozzá kell szokni az embernek. De ez bár-
melyik nagyvárosban így van.

– Az első kötetből, a Mosolyszakadásból idéztünk már, és szóltunk sikeréről. Gyakran for-

dul elő, hogy korábbi műveiket az írók megkérdőjelezik? Te hogy vagy vele? Visszanézve is
vállalod?

– Ha nem vállalnám, akkor azt is mondhatnám, hogy én nem tanultam járni, hanem rög-
tön futottam. Szerintem fölösleges letagadni, 15-16 éves koromtól huszonkét éves koromig
íródtak ezek a versek. Ilyen korú embertől nem lehet túl sok mindent elvárni. Igen, szerel-
mes versek, tele sok kamaszos dologgal; de hát mi másról írjon egy 18-20 éves? Nincsenek
benne világmegváltó gondolatok. A költészetben az a baj, hogy érni kell hozzá, szenvedni
kell hozzá, pofonokat kell kapni az élettől ahhoz, hogy az ember valami olyasmit tudjon
elmondani, amit még előtte nem mondott el senki.

– Idézzünk még ebből a kötetből! Megint csak önkényesen kiragadva egyet, aminek valami
különös mögöttese van.

VIRRASZTÁS

Ma éjjel a vállán ringat el a péntek,

ráhajtom, és ott is felejtem a fejem.
Nincs több eloldódás.
Félelmetes volt, ahogyan elmentél
pusztuló gyakorlatiassággal
a péntek szilánkjai közt heversz,
szeretném, ha megint bele nevetnél
az elhúzódó délutánokba.

– És itt áll egy ajánlás is: RI és BP emlékére. Az olvasóval együtt kérdezem: vajon kik ők,
akiknek a szép vers ajánlása szól?

– Két halott..., és ez maradjon is titok!

– Maradjon. Beszéljünk a második kötetről, amelynek a címe Duna utca! Ebben találjuk
azokat a bizonyos hosszú verseket, amelyekről már szóltunk. De hol is van ez a Duna utca?

– A Duna utca Topolyán van. A Vajdaságban szinte minden városban van egy Duna utca, de
az én Duna utcám Topolyán van.

– Mennyire váltottál tudatosan az előző kötethez képest? Vagy ezek a hosszú versek ebben a
formában kívántak világra jönni?

– Valahogy ez az utóbbi. Az első kötetben rövid versek voltak, talán egy kivételével. Amikor
leadtam az első kötethez a kéziratot, akkor ez a második valahogy nekiindult egyik napról a
másikra. Előtte egyébként hosszú ideig nem írtam.

versmondó 47
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

– Könnyedség, a zenei formák, a színes tartalom jellemzik; emlékek, élmények, különféle

élethelyzetek kavarognak benne.

– Úgy is akartam, hogy a kötetben szereplő összes vers összekapcsolható legyen, és mint
egy hosszú verset lehessen olvasni az egész kötetet.

–A színességre idézzük fel a kalap történetét, amely elmeséli, hogy egy fineszes kőműves
hogyan verheti át a kekec építtetőt, aki kétségbe meri vonni az ő szakértelmét. Érdemes
felidézni az eredeti történetet.

– Akkor építették a házunkat. Anyukám magasépítési technikus, és elkezdte, hogy a ké-

ménynek hány centi szélesnek kell lennie. Amire Gergő bácsi, az említett kőműves válasza:
ennyi nem kell, nem kell. Anyukám meg mondta, hogy de igen, kell, mert ez így van kiszá-
molva. De nem kell, állította Gergő bácsi. Vitatkoztak egy ideig, aztán morogva közölte,
hogy: asszonyom, jó, megépítjük akkorára. De ne veszekedjen a kőművesekkel, mert azok
mindig tudnak valami olyasmit csinálni, amire a megrendelő egyáltalán nem gondolhat.
Úgy építik meg a kéményt, hogy egy kalapot raknak bele, ami középen át van metszve,
s hogyha valaki ellenőrzi, akkor a golyó átmegy rajta, mégsem tud füstölni, mert a kalap
elzárja a füst útját. A megrendelőt pedig megüti a guta. Szerencsére Gergő bácsi minket
megkímélt a bosszútól. Jól füstöl azóta is a kémény.

– Sok kedves sor található az anyagban. Csak egy rövid példa, egy villanás: „pucéron
fürödtünk egy medencébe, pucér volt az ég is”. Manapság nagyon sok fifikás, nehezen meg-
közelíthető szövegeket adnak közre a szerzők, itt pedig maga a szellem az, ami az egészet
életben tartja. S az olyan élmények megidézése, mint a párizsi utak! Merthogy, mint emlí-
ted, Párizsban minden második férfiba beleszerettél. Egy magyar értelmiségi számára, aki
először járt Párizsban, még a mai napig is hihetetlen élmény, nosztalgia – akkor is, ha Ady
Párizsa már nem a mi Bakonyunk.

– Én kétszer jártam a fények városában, s mind a kétszer nagyon jól éreztem magamat.
Tényleg van egy egyedülálló atmoszférája, meg az ember valahogy bele is képzel egyfajta
romantikát.

– Említsünk ebből a kötetből egy szép, ugyancsak hosszabb lélegzetű verset, amely egy sze-
relmes kapcsolatnak a leírása! Egy dialógszerű rész is van benne: álló betűtípussal szedve a
költő szövege, és dőlt betűvel a szerelmes férfi levelei. Ez a kis játék már a drámákhoz vezeti
az utat formailag?

– Sosem gondolkodtam ezen, valahogy ez jött a versben segítésül, hogy sajátos hangulatot
teremtsek.

– Ezt a kötetet most jelképesen becsukjuk. Szóljunk a legújabb drámádról! A Tanyaszínház

számára írtad, s a címe nagyon érdekes: A hangos disznók harapnak. Ez talán egy pamflet,
vagy mi ennek a műfaja?

– Igazság szerint nem határoztuk meg. Komédiaféle akart lenni. A Tanyaszínházban alap-
járaton olyan drámák készülnek, amelyek inkább a szórakoztatásról, a nevetésről és a sí-

48 versmondó
 STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

rásról, meg a dalokról szólnak. Egy nyárestén történő előadás, amikor nem lehet filozófiai
gondolatokkal operálni, viszont a nép szeretne nemcsak szórakozni, de elgondolkodni is.
A darab lényegében kifigurázása a jelennek, egyfajta állapot bemutatása az elvándorlás, a
munkaerőhiány gondjaival. Tehát napi problémák közegében játszódik, s kísérlet arra, hogy
ezen azért nevetni is tudjunk.

– Nagy sikere volt! 26-szor adta elő a Tanyaszínház, igen szép szám! Gratulálok! Nagy-
szerű, hogy egyszercsak mint drámaíró is népszerű lettél a Vajdaságban. Említettük azt a
bizonyos nagyon szép verset, amely a Hajszálak címet viseli, és amely az első megjelenésed
volt az Élet és Irodalomban. Reméljük, hogy még számos követi.

HAJSZÁLAK

Hideg a nyár,
28 éves vagyok.
 
Az idegszálak alá
szúródott be a halál,
sorban emelgeti őket,
oldja tapadásukat.
Réseket vág a testemben,
lassú ütemben
csinál helyet magának.
Úgy legyen vége ennek is,
mint mikor
kifárad a nyíl a levegőben,
s a célt el sem érvén
válik súlyossá, s a földre esik.
 
Hajszálakon lógnak mind a csillagok.
Húzza-e súlyuk, Uram, a fejedet?
 
Szürke a Duna,
a hattyúk úgy úsznak rajta,
mintha eldobott, levegőt nyelt
nejlonzacskók lennének.
Szemetet sodor
a parton a szél,
szemem sarkába gyűlnek
a porszemek.

versmondó 49
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

Annyian kapaszkodunk beléd,

hogy szinte már a földre lógsz, Uram.
Van-e még rajtad hely?
Odatenném én is a kezem.
 
Nem tudom, milyen szavakkal kéne
imádkoznom hozzád magamért.
Ahányszor eszembe jut,
nekem nevetnem kell.
Nehéz a nevetést lenyelni
anyám mellett, aki sír
már mindenen.
Néha olyan gyorsan
sírja el magát,
egymás után többször is, hogy
összeérnek arcán a könnyei.
Próbálom elfordítani a fejem
vagy becsukni a szemem,
alvást színlelni.
Én nem tudom anyámat
haldoklás közben sem
megvígasztalni.
 
Anyám nem hal meg helyettem,
ahogy ígérte, mert szerinte
úgyse tudna már megmenteni.
 
Rászögezték arcára a könnyeit.
Nem sír, csak állnak egymás alatt,
a szemétől egészen az álláig lógnak
a könnycseppek.
 
Kifeszítette körülöttem
valami az időt,
és nem tud lecsöppenni,
a levegőben áll az eső,
az ég reped, beszakad
a súlyától.
*
Olykor annyi vér dagad
a bőröm alá,
hogy nem tudom megemelni
a lábamat, de a
combjaim közt kilátok.

50 versmondó
 STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

Az ablakot nézem, Uram,

várom, hátha meglátlak,
ahogy a kertben sétálgatsz,
látni szeretném a vállaidat,
hogy mérjem,
melyikünké nagyobb,
s melyikünké hajol mélyebbre.
 
Nem sírok, mint aki
megszokja szép lassan
a rendszeres verést.
 
Azt mondják, elviselhetetlen,
ahogy az ember testét fára szögezik.
Nem tudom, milyen lehet
a csontok mellett pattanó,
feszítő fájdalomhoz képest.
Nincs fájdalomcsillapító,
ami kihúzná ezeket
a csont mellé ékelt,
vékony fájásokat.
Félek, hogy nem jut már le
elég levegő,
s a tüdőm úgy horpad be,
hogy a bordák mind
kettétörnek a szívem körül.
 
Fejtsd le a szívemről végre az ujjaidat.
 
Engedj, hadd menjek,
ne tarts tovább életben,
ha már egyszer a haldoklás felé
küldtél, Uram.
Látod, milyen szófogadón
nyelem le minden szavad,
megyek, ha küldesz,
én már nem kérdezek,
de tetszek-e majd így is neked, én,
aki föladta végleg minden lépését
és szó nélkül indul, ha küldöd?
 

versmondó 51
STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

Te küldtél, Uram,
most ne zárd be előttem
a házadat.
Próbálom megérteni,
miért hagysz,
miért engedsz,
de sehogy sem értem meg,
hiába beszélsz hozzám
minduntalan.
Nem az én szavaimon szólsz,
úgy beszélsz, hogy ne értselek meg.
 
Kifutott minden a kezeim közül,
egyre csak árad és dagad
és elfolyik mellettem minden,
de akkor sem értelek.
 
Ne hagyj itt,
ha már így szeretsz,
ne hagyj tovább kínlódva
tapogatóznom utánad.

– Beszélgetésünk záró gondolatához ismételjünk meg egy rövid részt a versből: „Annyian
kapaszkodunk beléd, / hogy szinte már a földre lógsz, Uram. / Van-e még rajtad hely, Uram?
/ Oda tenném én is a kezem.” Itt találjuk, amit említettünk a bevezetőben: íme a költészet
nagy toposza. Egyáltalán, a hittel hogy állsz?

– Ez furcsa dolog. Pont az egyik görög katolikus barátommal beszéltünk arról, hogy a ka-
tolikusoknál mindig van egyfajta civódás a jó Istennel. Valahogy nálunk belefér az, hogy
vitázzunk, türelmetlenkedjünk meg haragudjunk, aztán meg bánjuk. És még így is tud ben-
nünket szeretni a jó Isten.

– Említettük, hogy két új köteted készül.

– Már hat éve írom a Halott nők című könyvemet, amiből az előző vers is való, s ami lassan
a végéhez közeledik, de még van vele munka. Időközben megnyertem egy Móricz Zsig-
mond ösztöndíjat, ahol határidők vannak. Határidőre különböző mennyiségű szöveget le
kell adni a bírálóbizottságnak, és emiatt kezdtem el írni a másik kötet anyagát.

– Szívesen hallanánk egy mondatot mostani egzisztenciádról. Nincs könnyű szakmád, mint
mondtuk, pszichológus vagy. Ekként dolgozol napi 8 órát, s ez nem teszi lehetővé, hogy csak
a művészettel foglalkozz.

– Igazság szerint akkor se írtam többet, amikor munkanélküli voltam. Számomra szükséges,
hogy meglegyen az a szabadságom, hogy ne csak az irodalomból éljek. Azaz ne kényszer

52 versmondó
 STÚDIÓBESZÉLGETÉSEK

nyomása alatt írjak, hanem azt írjam és akkor, amit és amikor én akarok. Másrészt: foglal-
kozni kell valami mással is! Ha az ember csak költészettel, vagy csak irodalommal foglal-
kozik, akkor előbb-utóbb valahogy kiürül, netán megbolondul.

***

Terék Anna első kötete 2007-ben jelent meg Mosolyszakadás címmel. 2011-ben publikálta
Duna utca című második kötetét, melyért ugyanabban az évben Sinkó Ervin-díjat kapott.
Első színdarabját 2013-ban mutatták be Jelentkezzenek a legjobbak! / Neka se jave najbolji!
címmel, a Szerb Nemzeti Színházban, Újvidéken. Vajdasági lakodalom című drámakötetét
2016-ban adta ki, legújabb verses könyve pedig, a Halott nők, 2017 tavaszán jelent meg.

(Forrás: Facebook)

Egy fiatal ember portréja

versmondó 53
BEMUTATJUK

Novák Imre
ÉLETÉLMÉNYEK, LÉTHELYZETEK
Márkus László Lélekfestegetés című kötetéről

2018 decemberében vehették kézbe a verskedvelő olvasók Márkus László legújabb verseit
tartalmazó könyvét. Az öt részből álló gyűjteményben gondjainkról, élményeinkről, baja-
inkról, keserűségeinkről vall a rá jellemző őszinteséggel, tisztasággal. Kéjes borzongások-
kal hagyja magára zuhogni a legellentétesebb érzéseket is, melyeket nekünk is átad.

Márkus László sokoldalú személyiség. Költő, író, szerkesztő, könyvkiadó, szenvedélyes

fotós, a művészet mindennapjainak robotosa, alázatos szolgálója. Életeleme az irodalom, le-
gyen az versírás vagy könyvszerkesztés. Megtanulta a mesterség szabályait, nem csak távol-
ról integet a nyelvi és versbéli szabályoknak, ehhez társul nála a tehetség és az érzékenység.
Arról szól költeményeiben, amit a körülötte lévő világról, helyzetekről, különféle alakokról,
csapdákról gondol. Hol Istenhez fordul, hol magába néz, de mindenütt az igazi tisztaságot,
szépséget keresi. Amúgy is közel érzi magához a mennyei világot. Néha el is hisszük neki,
hogy van ilyen, aztán kiderül, hogy „megváltás helyett / a halál ölel”.

Különleges érzékenység jellemzi. Elhivatott a nyilvánosság használatára, a valóság bemu-

tatására. Ezért is hozta létre a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin című internetes
portált, ahol naponta olvashatunk régi korok szerzőitől, illetve a napjainkban előlépő akto-
roktól műveket. Jó érzékkel válogat, és hozzáértő magyarázatokkal engedi útjára a verseket.
Néhol kilép a lágy dallamok, trillák világából, és keményen fogalmaz, mert nem tagadja,
hogy „mi mind őrjöngő táncot járunk / az élet korhadó színpadán”.

HRABALLAL A HRABALBAN

„Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.”

(Bohumil Hrabal)

Mikor beléptem a Hrabalba Pécsett,

a pincevendéglőben simogatón átölelt az ételillat.
Nem durván és bántón, mint máshol,
hanem szerényen, már-már otthonosan,
mint a kócos, otthonkás, falusi asszony főztje,
amibe nem csak szívét és lelkét,
de a hozzávalókat is oly bőven, szeretettel mérte.
Az ódon falakon Hrabal, az író
– minden mennyiségben könyvek, portrék, ereklyék(?)
és miegyéb, mi elkél, hogy jól érezd magad.
Az asztalon, nem mint hívatlan vendég,
jól megfért a brnói kemencéscsülök,
erdei gombaraguval, knédlivel, párolt káposztával,

54 versmondó
 BEMUTATJUK

termetes fatálra halmozva.

Láttam, kettőnknek is bőven elég lesz,
de Hrabal a háttérbe húzódott szerényen.
Itt te vagy a vendég, ne sérts meg,
meg bírod te enni ezt mind, az egészet.
Nem beszélgettünk, hisz magyar ember
evés közben nem beszél,
de eszerint a cseh sem – főleg, ha holt.
Tipikus középeurópai sors.
Galambetetés közben szárnyra kelt teste,
lelkét gyorsan kilehelte.
Mégis ott, köztünk volt valami kapocs,
Hrabal fenn a falakon, én meg lenn, a padon.

Idegpályáira engedi a világ tényeit. Nem a benyomások érdeklik elsődlegesen, hanem az ő

válaszai rájuk. Írásai intellektuális merészséggel szólnak legbensőbb érzéseiről, vágyairól;
a jelenről szóló tanúságtételek, hogy a lelki brutalitás ne nyomja el a szabad szellemet. Pon-
tosan fogalmaz. Jól bánik a nyelvvel, nem csak hobbi számára az irodalom. Tudja, hogy az
írás főleg szerkesztés, a szerkezet megtalálása, a gondolatok átvizsgálása, és csak a legvé-
gén jönnek a mondatok. Ez adja mondanivalója aranyfedezetét.

Ha a vibráló ingereket, színeket, képeket tudatosítjuk, csodálatos kavargást találunk az él-

mények, megfigyelések karneváli sokaságában. Egyszerre élvezi a valóságos dolgok, té-
nyek és a sejtelmesen lappangó megérzések izgalmát.

A szó szent számára. A kifejezés, a pontos megfogalmazás elkötelezett híve. Kerüli a vajá-
kosokat, a kóbor kutyákat, a cselvetőket, a hazug prófétákat, a léha életű politikusokat.
Magához engedi a szavakat, hogy igaz mondatokat formáljon belőlük. Szordínós lelkületű.
Megfigyelhetőek mindezek a versek jelenet- és képvilágában, szókészletében is.

Milyen világot lát maga körül? „Hamis a lét.” A csönd hálót sző nála, melyben fennakadnak fic-
kándozó álmaink. Verseiben törékeny lelkekről ír, akik egy apró törékeny bárkán várják, hogy
mit hoz a holnap. Közben izgalmas kérdéseket is felvet: „mi van, ha végleg elbújik a nap?”

Fontos számára a lelki rezdülések megragadása. Filozofikus alkat, mellette jó hangulatfestő.

Gyors képi vágásokkal képes időben és térben óriási távolságokra jutni. Néha tétován áll,
keres a körülötte levő világban, de aztán ráismer arra, ami után kutatott. Jól eligazodik a
stílus, a szóképek és a történet Bermuda-háromszögében.

Nem vezeti Trianon-fókuszú nacionalizmus, nincs semmi felsőbbrendű magyar dac a szava-
iban. Nem fedi régi idők képeivel a valóságot. Kerüli az operettvilágot, a sanzonízű monda-
tokat. Nem szórakoztató-andalító lírát művel, nem csak a Mosoly országát ismeri, hiába van
erre napjainkban egyre nagyobb igény. Az ő életélményei abból a valóságból táplálkoznak,
ahol a képzeletnek is helye van.

versmondó 55
BEMUTATJUK

Kötete szívmeleg vallomások sora – olyan finoman, ahogyan a festészet képes sejtetni szín-
foltokkal. Búcsúzással zárul: „szememben rég nem villódznak fények / vágyaim csendben
aludni mennek”.

STIGMÁK

jeleket viselünk mi mind

menny- vagy pokolbéli tetoválást
kinek-kinek jussa szerint
lelkünkbe égtek
mint holmi marhabillog
lemosni nem lehet
elfedni is bajos
új bőr kéne már rég
új bőr
mi mentes színhibáktól
nem hordoz sérüléseket
új matéria
mint az űrállomások
gyémántnál keményebb anyaga
mi sérthetetlen
belevásik az idő vasfoga
de mégis bőrszerű
puha
mit szégyenkezés nélkül
vihetnénk át a túlsó partra
hogy emelt fővel járhassunk
az angyalok között
ne vethessen senki meg minket
ki korábban odaköltözött
míg kihalt szobámban
csöndszilánkokból
montázst rakosgatok
mentoraimmal
holt költőkkel vitatkozom

***

Márkus László költő, újságíró és szerkesztő 1955. február 13-án született Miskolcon. Jelen-
leg szellemi szabadfoglalkozásúként, Hajnal Évával közösen, a Litera-Túra Művészeti Ki-
adót vezeti, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, valamint a Litera-Túra Művészeti
Folyóirat lapigazgatója.
Korábban az építőiparban dolgozott projektvezetőként, műszaki igazgatóként.

56 versmondó
 BEMUTATJUK

A nyolcvanas években szövegei jelentek meg a miskolci médiákban (Déli Hírlap, Észak-Ma-
gyarország, Heti Hírnök), valamint néhányszor a Szabad Földben is.
A kétezres években két online okostelefonokkal foglalkozó újságot szerkesztett, az egyiket
főszerkesztőként. Kedveli az utcafotózást (street photography). Nemrég megjelent egy ez-
zel kapcsolatos albuma is e-book formában.

A szokásos diákkori verselések után, negyedik éve tért vissza a lírai műfajhoz.
Azóta szinte napi rendszerességgel publikál haikukat, kötött és szabad verseket. Szívéhez
a japán stílusú rövid versek (haikuk, tankák) állnak a legközelebb, de szívesen ír apevákat,
koanokat és kétsoros, humoros éceszeket is.

2017-ben irodalmi munkásságáért Arthúr-díjban részesült. A múltban számos online felüle-

ten publikált, melyek közül talán a Héttorony Irodalmi Magazin érdemel említést. Tagja a
Hetedhéthatár közérdekű magazin alkotóközösségének.
Versei továbbá a Szózatban, a közelmúltban megszűnt kanadai Kalákában, a Porcelánszív-
ben, valamint a Litera-Túra Művészeti Folyóiratban jelennek meg rendszeresen.
Ezidáig 34 versét fordították le valamilyen külföldi nyelvre (párat több nyelvre is), melyek
a Magyarul Bábelben irodalmi antológiában olvashatók.
Verseit nyomtatásban hét antológiában, továbbá két önálló verseskötetben olvashatják a
versbarátok.

Verseskötetei: Fehérhegyi Parnasszus

Lélekfestegetés
Fotósalbum: Utcafotózás – Street photography

Giovanni Bellini mellszobra Velencében

versmondó 57
BEMUTATJUK

KÉT KÖZÉPISKOLÁS FIATALEMBER AZ ORSZÁG ÉLVONALÁBAN

Tóth Máté és Csökmei Henrik a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Középiskolája
és Kollégiuma érettségi előtt álló diákjai. Ami különleges bennük, hogy szavalnak. A két
fiatalember az ország legrangosabb vers- és prózamondó versenyeiről, a legprofibbak
mezőnyéből hozza haza sorra a díjakat. A versenyzést három és fél éve kezdték, elejétől
fogva Nagy Erika és Bécsi Zoltánné Maczkó Adrienn, az iskola két magyartanárnője készíti
fel őket a megmérettetésekre. Tulajdonképpen annyi eredményük van, hogy ők maguk is
nehezen tudják felsorolni.

Henrik büszkeségei: a 2018. nyári balatonszemesi Latinovits vers- és prózamondó verseny

harmadik helyezése; ezüst minősítése az Illyés Gyula vers- és prózamondó versenyen de-
cemberben Budapesten (ahol mindössze egy pont hiányzott az aranyhoz); és az, hogy a 38.
Radnóti Miklós Nemzeti vers- és prózamondó verseny döntőjében való szereplése alapján
az ország hat legjobb szavalója között van.

Máté legnagyobb sikere, egyben egyik legnagyobb élménye is: a 38. Radnóti Miklós Nem-
zeti vers- és prózamondó verseny, amelyen idén novemberben Radnóti-diplomát kapott, s
teljesítményével kiérdemelte a Nemzet Ifjú Versmondója címet. A IX. Illyés Gyula Nemzeti
vers- és prózamondó verseny arany minősítése szintén a legjobb eredmények között áll. A
legszebb emlék pedig a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Gimnázium, Szakközépiskola
és Szakiskola Madách–Mikszáth vers- és prózamondó versenye, valamint a csengeri Ady
Endre vers- és prózamondó verseny.

De ezek „csak” a legnagyobb eredmények. Máté az elmúlt évben tíz versenyről tizenegy
első díjat hozott el, Henrik pedig második, harmadik helyezésekkel, sok-sok különdíjjal
büszkélkedhet.

Mi áll a sikerek hátterében? Az remek, ha vannak tehetséges fiatalok, de őket fel is kell fe-
dezni, felkarolni, irányítani, noszogatni, kísérni – ám leginkább tudni, ezek közül melyiket
mikor kell alkalmazni. Itt egy ilyen egy szerencsés együttállás jött létre.

– Kilencedik elején tanárnő felvillantotta a lehetőséget, hogy jelentkezzünk versmondó ver-

senyre. Én először egyáltalán nem akartam ilyesmiben részt venni. Az általános iskola alsó
tagozatában verseltem, semmilyen sikerrel, tehát abszolút hibának könyveltem el, hogy ne-
kiálltam. Végül – őszintén bevallva – lógásként próbáltam meg az egészet. Tudtam, hogy
iskolaidőben lesz a verseny, esetleg felkészülni is iskolaidőben kell majd, és ez nekem már
príma volt, meg persze az ötös is jól jött.

De tanárnő meglátta bennem a lehetőséget, másoktól is jó visszajelzéseket kaptam, és rá-

jöttem, hogy hoppá, én ezt élvezem! Pedig az első versenyen, 2015 decemberében teljesen
leblokkoltam, remegtem, mint a nyárfalevél, mindkét szöveget elfelejtettem, szóval a debü-
tálás nem volt éppen pozitív élmény. Tanárnőnek mégis sikerült valahogy felkarolnia. Leg-

58 versmondó
 BEMUTATJUK

inkább az ő érdeme ez. A kitartás nem igazán erényem, néha még most sem. Nálam nagyon
határozott hullámvölgyek is voltak. Tavaly az első félévben nem is mondtam verset, mert
úgy éreztem, nekem ez nem megy. A tinédzserekre jellemző letargikus állapotban voltam –
emlékezett vissza Henrik. – Ez igaz, ő egy szabálytalanabb tehetség, érzelmi alapon közelít
a dolgokhoz, de én nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet. Észérvekkel meggyőzhető,
és érzelmi alapon is lehet motiválni. Tudja, hogy ebben jó, és ez később is kamatoztatni
fogja – mondta Adrienn.

– Nálam még általános iskolában kezdődött az irodalomszeretet, de akkor még nem a ver-
sek voltak a kedvenceim. Indultam szavalóversenyeken, de semmilyen sikerem nem volt.
Kilencedikben viszont magam döntöttem el, hogy ezzel kicsit felpörgetem a napjaimat, ha
az iskola is támogat – mesélte Máté. Az pedig támogatta. Megkereste Nagy Erika tanárnőt,
elindult a Balásházy szavalóversenyén, és még abban az évben második egy másik debre-
ceni középiskola rendezvényén. – Majd tizedikben a dr. Kardos Albert versenyen Henrikkel
megosztott első helyezést kaptak – folytatta Adrienn. – Tegyük hozzá, hogy az egy nemzet-
közi verseny volt – egészítette ki Erika.

Eleinte a helyi versenyeken jelentek meg. Tavalyelőtt ősszel kezdődtek az igazi sikerek,
akkor nyerte meg Máté a Kós Károly vers- és prózamondó versenyt. Ekkor távolabb is
nézelődni kezdtek, mert aránylag kevés alkalom volt a környéken, azok is főleg tavasszal,
a költészet napja körül. Ezért megpróbáltak télre is keresni valamit. A Magyar Versmondók
Egyesülete oldalán találtak rá a balassagyarmati Madách–Mikszáth vers- és prózamondó
versenyre, s Erika telefonon beszélt a szervezőkkel. Ők kissé meglepve, de szívesen fogad-
ták a jelentkezést, s mikor tavaly januárban megérkeztek a helyszínre, kiderült, hogy ez egy
szinte állandó társaság, amely egy szűk körnek rendez évek óta rendkívül magas színvonalú
nemzetközi versenyt.

– Végtelenül kedvesek voltak, fantasztikus vendéglátásban volt részünk, de a szavalókat lát-

va kissé aggódtunk, hogyan veszik az akadályt a fiúk. Mi azt gondoltuk, hogy ők is nagyon
jók, de lássuk be, ilyen közegben még nem mérettek meg. Máté észrevette, hogy izgulunk,
és ő is rögtön izgulni kezdett – nevetett a két tanárnő. – Őrületes volt, sorra jöttek a jobbnál
jobb szavalók… – idézte fel az emléket Erika. A srácok pedig remekül szerepeltek: Máté
harmadik helyezést ért el, Henrik pedig a szervező iskola különdíját kapta, s azonnal meg
is hívták őket a csengeri versenyre. Ott pedig már taroltak: Máté első, Henrik harmadik lett,
holott a két verseny között mindössze három hónap telt el, viszont ez idő alatt hihetetlen
ütemben fejlődtek. Ekkor kezdődött a sikerszéria. Mostanra országszerte ismerik őket, a
legtöbb, rangos versenyre már külön meghívást kapnak, s a többszörös előselejtezőkön sem
kell részt venniük. Mint a teniszezőknél: automatikusan főtáblások.

Henrik kedvencei jelenleg a Széchenyi-prózák, Aranytól az Epilógus és Nagy Lászlótól a

József Attila. Máté szívéhez legközelebb József Attila Ülni, állni, ölni, halni és a Talán eltű-
nök hirtelen… című versei állnak, holtversenyben, jegyzi meg.

A díjakon kívül pedig mi mindent köszönhetnek a verseknek? – A neszmélyi tábor a legjobb

versmondó 59
BEMUTATJUK

dolog, amit a versek, az irodalom tett velem – mondta lelkesen Henrik, és Máté helyeselt. A
versmondók táborában és a versenyeken új barátokat szereztek, de nem csak a fiúk, a felké-
szítő tanárok is, akikkel szoros kapcsolatot ápolnak azóta is. Azt pedig lehetetlen nem meg-
látni, hogy ők négyen tulajdonképpen egy család. Félszavakon nevetnek, mert mindenki
tudja, mi a poén; közös emlékeket idéznek, Henrik főzőtudományát dicsérik, Máté faviccein
kacagnak. A tanárnők anyai barátnőként terelgetik védenceiket, akik végtelen tisztelettel és
szeretettel fogadják a gondoskodást. Talán ez is van olyan fontos, mint a díjak.

PtkI
(Forrás: Hajdú Online)

Bemutatás a templomban

60 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

SCHMIDT ISTVÁN RADNÓTI-DÍJAS RENDEZŐ

85 ÉVES

Kedves meglepetés várta ma (május 3-án) Schmidt Istvánt, a Nagykanizsa Város Közműve-
lődéséért és a Bonis Bona a Nemzet Tehetségeiért elismerésekkel is kitüntetett Radnóti-díjas
rendezőt a Hevesi Sándor Versmondó Kör próbáján,
a piarista iskolában (Nagykanizsán). Születésének KARDOS FERENC
85. évfordulója alkalmából köszöntötték őt mai ver- ELLENT-MONDÁSOK
smondó tanítványai. A 85 éves Schmidt Pistának

Schmidt István 1962-től foglalkozik Nagykanizsán 1. 

nincs idő csak mi 
a tehetséges vers- és prózamondók felkutatásával, benned nő
képességeik fejlesztésével. Munkálkodásának is kö- s benned fut el
szönhető Balázsovits Lajos és Zala Márk (Márkus a föld szíve felé
László), a két kiváló magyar színész pályára irányí- s benned lángol föl
tása. Nagykanizsán nevéhez fűződik a Hevesi Sán- hogy megkapjon még száradó lelkeket
hogy azok lángoló szárnyakkal
dor Versmondó Kör 52 évvel ezelőtti megalapítása, majd égre röppenjenek
irányítása, s a körön belül kiváló vers- és prózamon- hullajtva naptollaikból
dók nevelése, felkészítése a pódiumművészetre. Az örömöt bánatot
elmúlt több mint fél évszázad során keze alól került 2. 
van idő
ki számtalan regionális, hazai és nemzetközi vers- mit már verssé vegyített költő 
fesztivál díjazottja, győztese, továbbá öt Radnóti-dí- mit lelked üstjében készítesz
jas, valamint három Radnóti-diplomás versmondó. s porciózol fűszerezel 
indulatos vagy hűs szeretettel
Megalapítója volt – és egyik fő szervezője is – a mi benned lesz s belőled
kétévenként megrendezett (sajnos az idén, húsz év egy másik vers hogy szülessen meg
a harmadik a századik is
után megszüntetett) Csengey Dénes Kárpát-me-
veszendő nagy kincs
dencei Nemzeti vers- és prózamondó versenyek- 3.
nek. Tanítványaival állandó résztvevője a vajdasági van mód hogy
Dudás Kálmán Nemzeti versmondó versenyeknek, elszámolj az idővel is
a Szatmárnémetiben rendezett Gellért Sándor vers- csak ne mérd – figyeld
csak ne kérd – várd
mondó versenyeknek, a győri Radnóti Miklós Nem- csak ne ítéld – jó? rossz? 
zeti vers- és prózamondó versenyeknek, valamint a hanem mint felhőkben fürdő
Szabó Lőrinc, Nagy Gáspár, Ötágú síp, József Atti- hópehely – ki egyszerre 
la, Arany János, Mensáros László és más országos, születni s halni készül a földre 
regionális, illetve nemzetközi előadói megmérette- – sorsát
fogadd örökbe
téseknek, ahol tanítványai számtalan fődíjat és he- 4. 
lyezéseket értek el, és érnek el a mai napig. nincs mód hogy
elszámolj az idővel
Kiemelkedő, már több mint két évtizedes munkássá- mert az benned forog
gának is köszönhető a szlovéniai magyar versmon- s örvényében ott forognak
dás nagyszerű felemelkedése, a szlovéniai magyar gyémánttá merevedve
azok a régi
versmondók országos és nemzetközi versenyekbe felrázó ríkató ölelő
való bekapcsolódása, és az ott elért számtalan sikere. szép mondatok

versmondó 61
KÖSZÖNTŐK

Negyed század óta a szlovéniai, lendvai versmondó stúdió és a kétnyelvű iskolák versmon-
dóinak a sikeres szerepléseiben nagy szerepet vállal a diákok felkészítésével is. Hogy ezt
elérhesse, és a versek, a magyar nyelv és költészet iránt az érdeklődést fenntarthassa, idős
kora ellenére hetente legalább egy alkalommal utazik ki Szlovéniába, hogy az ottani magyar
versmondókkal foglalkozzon.

Munkássága, önzetlensége és kitartása, a fiatal tehetségekbe vetett hite, az irántuk megnyil-

vánuló szeretete és áldozatkészsége kiemelkedő példa a versmondással foglalkozó teljes
magyar közösség számára.

Schmidt Istvánt a kis ünnepségen az egyik jó barát – Kardos Ferenc költő – saját versével
lepte meg.

Kedves Pista bácsi! Az Isten éltessen még nagyon sokáig!

(Forrás: KanizsaPress)

Fortitude Giovanni Bellini Italian About 14311436-1516 litz collection

62 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

Szabó Csilla laudációja

DR. KAMENÁR HORVÁTH ÉVA DUSZA ISTVÁN-DÍJAT KAPOTT

A Duna Menti Tavasz szervezőbizottsága a szlovákiai magyar amatőr színjátszás és

előadó-művészet nagyasszonyát Dusza István-díjban részesítette.

Tisztelt versenyzők, felkészítők, és minden Duna Menti Tavaszt szerető ember, aki ma dé-
lelőtt eljött! Nekem most feladatom van. Az a feladatom, hogy méltassak egy embert, aki
az életmű díjat fogja itt átvenni. Amikor engem erre a megtisztelő feladatra felkértek, arra
gondoltam, hogy jó, ezt szívesen teszem meg, hiszen régóta ismerem, szeretem és tiszte-
lem. Aztán rájöttem, hogy ez  egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen az elmúlt – bátran
mondhatom – évtizedek során annyi mindent megéltünk együtt. A mi barátságunk régebben
kezdődött, mint ő azt sejti.
Gimnazista voltam, a Jókai-napokon történt az első találkozás. Csodáltam őt. Aztán eltelt
néhány év, és először dolgoztunk együtt az első Tompa Mihály vers- és prózamondó verse-
nyen. A verseny végén – miután mindenki hazament, csak szervezők maradtunk, integettünk
az utolsó távozó autóbusznyi versenyzőnek és kísérőnek – már tervezte a következőt, a má-
sodikat, a  sokadikat…,  országos versenyeket, a Jókai-napokat, és a Duna Menti Tavaszt is.
Szeretettel, elhivatottsággal szervezett; kíméletlen precizitással tartotta kézben az orszá-
gos rendezvényeket. Rengeteget tanultam tőle. Népművelő, a szó legnemesebb értelmé-
ben. Dolgozott a népművelési intézetben, a Csemadok színházi referenseként, munkatársa
volt a televízió magyar adásának és a Csemadok Művelődési Intézetének. 1949-ben szü-
letett, Runyában, Tornalján. Kérem a színpadra a szlovákiai magyar amatőr színjátszás és
előadó-művészet nagyasszonyát, dr. Kamenár Horváth Évát.

****

Dusza István (Gömörhorka, 1951. április 12. – Pozsony, 2002. január 9.) szlovákiai magyar

író, irodalom- és színikritikus, publicista. Egyetemi tanulmányait 1974–1980 között végezte
el a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ELTE Könyvtártudományi Tanszékének
levelező hallgatójaként. 1976–1981 között a Nő, 1981–2001 között az Új Szó szerkesztője,
illetve főmunkatársa; 2001 után, korai haláláig szabadfoglalkozású újságíró. Publicisztikai
munkásságának elismeréseként a Márai Sándor Alapítvány 2001-ben neki adományozta a
Nyitott Európáért díjat. Aktív szerepet vállalt a szlovákiai magyar amatőrszínjátszó-mozga-
lomban. Emlékére a szlovákiai magyar iskolai báb- és színjátszók országos versenyének, a
dunaszerdahelyi Duna Menti Tavasz rendezvényének a legtehetségesebb csoportjait évről
évre Dusza István-díjjal jutalmazzák.

versmondó 63
BÚCSÚ

Popper Ferenc
SZUBJEKTÍV BÚCSÚ DR. PERÉDY LÁSZLÓTÓL

Megrendülten álltunk koporsód mellett – árva tanítványaid –, mára bizony magunk is öreg
vagy öregedő tanítványid, s míg tartott a szertartás, a múltra emlékeztem, az együtt töltött
szép napokra, sikerekre.

Magam 1957-ben ismertelek meg, amikor színjátszó csoportot alakítottál a KPVDSZ, ma-
gunk között csak KP-nek becézett kicsiny művelődési otthonban. Akkor már sikeres szí-
nész voltál Győrben, akit – mondhatni – politikai okokból kiakolbólítottak Budapestről, a
Magyar Néphadsereg Színház, a mai Vígszínház társulatából. Végzettséged jogán doktor
voltál, jogi doktor, aki az egyetem mellett a zeneakadémia hallgatója is lettél ének szakon.
Aztán közbeszólt a háború. Nehéz évek következtek. Frontszolgálat, majd fogság a messzi
Grúziában. Az akkor már elkötelezett színész persze ott is színházat csinált. Könnyítve ezzel
a saját, s társai sorsát.

Az első darab, amit rendeztél, Nóti Károly halhatatlana, a Csillár volt, melyben Izsóf Vil-
mossal – az akkor még a győri színházban statisztáló, később a pécsi, majd a Nemzeti Szín-
ház tagjával –, valamint Fritz Ferenccel játszottam együtt, alakítottam életem első színpadi
szerepét.

Aztán 1958-ban megalakult a győri Ifjúsági Irodalmi Színpad, melynek művészeti vezetője,
rendezője lettél. A dramaturg Z. Szabó Lászlóval nagyszerű párost alkotva az együttes a
megye, sőt az ország meghatározó társulatává vált.

Az első bemutató a Daloló holnapok címet viselte, alcíme szerint modern francia est volt.
Már ebben a bemutatóban is akadt egy magyarországi bemutató – Robert Merle: Sziszifusz
és a halál című egyfelvonásosa. De láthatta az érdeklődő a ritkaságnak számító Martin du
Gard Nobel-díjas író egyfelvonásosát, a Leleu apó testamentumát is.

A stáblista is tartogat érdekességeket. Többek között Kollár Tibor, Fritz Ferenc, Osztovics
Levente, Izsóf Vilmos, Jachinek Rudolf, Osztovics Cecília nevét fedezhetjük fel. Közülük
Kollár Tibor később a politikai élet meghatározó szereplője lett. Osztovics Levente az Eu-
rópa Kiadó igazgatója, az amerikai színműirodalom elismert műfordítója, Fritz Ferenc az
akkor még Nyugatnémet Televízió szórakoztató programjának producere, Osztovics Cecília
és Jachinek Rudolf pedig ismert színészek lettek. A siker nem maradt el, a zsúfolásig meg-
telt nézőtér ovációval fogadta a bemutatkozó, induló együttest.

A Kisalföld című megyei lap így írt a bemutatóról: „Nagy érdeklődés előzte meg a Szakszer-
vezetek Jókai Mór Művelődési Ház kebelében megalakult győri Ifjúsági Irodalmi Színpad
bemutatkozását. Nos, hétfő este az ifjú együttes bemutató előadásán, a Daloló holnapok
című modern francia estjén nem kellett csalódniuk a várakozóknak, az érdeklődőknek – a
nagyérdemű közönségnek.”

Majd néhány évvel később: „A győri Ifjúsági Irodalmi Színpad a közönség esztétikai ne-
velésén túl két fontos célt tűzött ki maga elé. Egyik célja az volt, hogy olyan művekkel

64 versmondó
 BÚCSÚ

ismertesse meg az irodalmat szerető, érdeklődő közönséget, melyek nem – vagy akkor még
nem – kaptak, kaphattak színpadot.”

A már említetteken kívül bemutattuk többek között – Magyarországon először – Dürrenmatt

Fizikusok és Straniczky A nemzeti hős című darabját. A Fizikusok kis vihart kavart, mert
politikai okokból akkor még színházban nem volt játszható, s az állampárt helyi hatalmas-
sága be akarta tiltani közvetlenül a meghirdetett bemutató előtt. Végül sok telefonálgatás
után maga Aczél elvtárs adta meg az engedélyt, így nem maradt el a bemutató, mely méltán
nagy sikert aratott. Folytatva az emlékezést, megemlítendő az ősbemutatók között Borchert
Az ajtón kívül, Sartre Altonai foglyok, Guy Foissy Ízületi gyulladás, Max Frisch Ha egyszer
Hotz úr dühbe gurul, Faulkner–Camus Rekviem egy apácáért, Sarkadi Imre Kőműves Kele-
men; továbbá Z. Szabó László két egyfelvonásosa: Az utolsó stáció és a Mi baj, őrnagy című
darabok. Az előző Bajcsy-Zsilinszky Endrének, az utóbbi Petőfi Sándornak állított emléket.
És persze a költői estek hosszú sora, az akkor divatos oratorikus, szerkesztett műsorok –
felsorolni is sok lenne őket.

„S hogy nemcsak a műsorszerkesztésben, műsor-összeállításban volt eredeti – és méltó

színvonalon – az együttes munkája, hanem a megvalósításban is, arra mi sem beszédesebb
elismerés, minthogy az országban elsőként kapta meg 1962-ben a kitüntető Kiváló Együttes
címet” – írja a korabeli Kisalföld.

Működésed alatt még kétszer kapta meg ezt az együttes. Persze nemcsak a bemutatott dara-
bokért, hanem a magas fokú oktató-nevelő munkádért. Senkitől nem lehetett volna jobban
megtanulni a szövegek hangsúlyozását, ritmusát, stílusát. Vagyis igazi iskola volt a tiéd:
a munka az együttesben, ahol megalapozhattuk a jövőnket. Mi sem bizonyítja ezt jobban,
mint azok sora, akik az élet különböző területein sikeres emberekké váltak.

Perjés Klárát említem először, aki a Magyar Rádió ikonikus alakja lett – hosszú éveken át
végzett kimagasló riporteri, szerkesztői munkája révén. Őt Francsicsné Hegyi Marianna
követi, aki a győri Tanítóképző Főiskola tanszékvezető docense; majd Láng Iringó, aki a
Kozmucza Flóra Gyógypedagógiai Főiskola igazgatója lett; az öccse, Elemér, a soproni Er-
dészeti Egyetem oktatója. Aztán a színészek sora: a már Említett Izsóf Vilmos mellett Szűcs
István, a győri Kisfaludy Színház tagja, Kerényi Imre rendező, színházigazgató, s a fiatalon,
tragikus körülmények között elhunyt Felföldi László. Németh Sándor, aki nemzetközi sikert
futott be mint operettszínész, s játszott hosszú éveken át az Operett Színházban. És Oszter
Sándor, ő a főiskolás korában eljátszott Rózsa Sándora révén vált ismertté. Végül, de nem
utolsósorban Bán Jánost említem, aki az Oscar-díjra jelölt – Milos Forman rendezte – A mi
kis falunk című cseh film főszereplője volt.

Azok jutnak még eszembe, kik polgári foglalkozásuk mellett országos versenyek győztesei
lettek: P. Nagyi Gabi és Horváth Ildikó az Ady-verseny győztesei, ezáltal Ady-díjasok; e so-
rok írója a Szövetkezetek Országos Versmondó Versenyének győztese; aztán a Radnóti-dí-
jasok. Őket felsorolni is sok lenne, nem is teszem, de megemlítendő P. Nagy Gabi, Horváth
Ildikó és Madarász Zsuzsanna, akik az elsők között nyerték el ezt a rangos díjat.

Miután 1973-ban visszavonultál az Irodalmi Színpad vezetésétől, gyakorta hívtak zsűrizni

versmondó 65
BÚCSÚ

versmondó versenyekre. Sok éven át voltál az országos Kazinczy szépkiejtési verseny, a

megyei középiskolás fesztivál, a Kisfaludy-napok és az országos Radnóti Miklós vers- és
prózamondó verseny zsűrijének tagja.

Tevékenységed megbecsüléseként a város Pro Urbe díjjal tüntetett ki. Méltó elismerés ez
munkádért. A színésziért, a rendezőiért, és az amatőr színjátszás, versmondás érdekében
végzett eredményes, áldozatos tevékenységedért.

Egyszóval ott álltunk Győrben – élő tanítványaid – a ravatalodnál, s néztük a koporsóra írt
arany betűket: „dr. Perédy László élt 97 évet”.

Nyugodj békében, mester.

Scipio kontrasztja

66 versmondó
 MŰHELY

Hegedűs Géza
MIHAI EMINESCU
(1850–1889)
Attól kezdve, hogy 39 éves korában, ismétlődő idegzavarok után meghalt, mindmáig a ro-
mán költészet legnagyobb alakjának tudják hazájában is, a világirodalom értő olvasói is.
Életében azonban csupán egyetlenegy verseskötete jelent meg, 1883-ban. Már diákkorá-
ban is napvilágot látott verse, s a neve nem volt ismeretlen az olvasók körében, mivel lírai
és olykor elbeszélő költeményeit szívesen hozták az újságok és a folyóiratok. Több ízben
volt szerkesztő is. Kiemelkedő irodalmi személyiségek nemcsak kedvelték, hanem mindig
elismeréssel is szóltak róla. Legjelentékenyebb író-kortársai – mint Caragiale és Slavici
– már életében a legnagyobb román költőnek tartották. De rohamszerűen rátörő pesszi-
mizmusa, máskor a szélsőségekig csapongó lelkesedés szerelmi és hazafias költészetében
előre jelezték a tragédiát. Hajlott a szélsőségekre nemcsak hangulatában, de véleményei-
ben is, s ez magányossá, néha egyenest emberkerülővé tette. El kellett következnie korai
halálának, hogy egy csapásra kitörjön a nemzeti lelkesedés és a világirodalmi elismerés.
Noha már Költemények című – egyetlen kötetben megjelent – versgyűjteménye is kifeje-
zetten sikeres volt. Calin című verses meseregényéről megjelenésétől fogva vallják, hogy
a román költészet legvarázsosabb hangulatú és legzeneibb hangzású alkotása. De életében
ez is csak egy ízben, folyóiratban jelent meg. Újságokban szórványosan napvilágot látott
politikai költészete: demokratizmusával, népszeretetével, az utópista szocializmushoz is
közel álló ábrándjaival és indulatos önkényuralom-ellenességével minden haladó irányzat
számára lelkesítő volt. (Igaz, hazafias lírájának olykori túlzásai a nacionalizmus számára is
felhasználható propagandaanyag volt és maradt is).
Kisnemesi – ott úgy mondták, hogy „kisbojári” – moldvai családban született. Akkor még
nem volt egységes román királyság. A török hódoltságból igen későn felszabaduló román
nép kezdetben két fejedelemségben szerveződött: Moldvában és Munténiában, ez utóbbi vi-
déket nálunk Havasalföldnek hívják. Az egységes román állam mint Román Királyság csak
1871-ben született meg. Eminescu moldvai állampolgárként járta iskoláit. Tanult külföldi
egyetemeken – Berlinben, Bécsben –, járt külföldi fővárosokban, többek közt Pesten is (ak-
kor még Budapest se létezett, csak 1873-ban egyesült Pest, Buda és Óbuda Magyarország
fővárosává.). Pest azért is volt érdekes a számára, mert itt szerkesztették azt a Família című
román nyelvű újságot, amely az egységes Románia egyik szellemi előkészítője volt, és már
1870-ben helyet adott a húszéves Eminescu verseinek. Eredeti neve is ebben a lapban válto-
zott Eminescura. A családot ugyanis Eminovicinak (ejtsd Eminovics) hívták. Ez parasztosan
hangzó név volt. A Família szerkesztőjének, a maga korában neves író Iosif Vulcannak ez
sehogy se tetszett. Ő módosította Eminescura, ami nemesi hangzású volt. A költő ettől fogva
maga is így nevezte magát.
A kor, amelyben költészete kialakul: a XIX. század hetvenes évei, és nyolcvanas éveinek
eleje. Ez Európa-szerte a romantika végső virágkora. A francia Victor Hugo, az olasz Man-
zoni, minálunk Jókai szemlélete és stílusa az iránymutató. Byron és Walter Scott még min-
dig példaképek. 1848 forradalmainak emléke élő és lelkesítő hagyomány. Eminescu 31 éves,
amikor fellángol és vérbe fullad Párizsban a „kommün», a proletariátus felkelése. Eminescu

versmondó 67
MŰHELY

forradalmi hangvételű verseinek történelmi háttere 1848 emléke és a párizsi néptragédia.

Egyik leghíresebb nagy költeményének címe: A császár és a proletár. De ugyancsak 1871-
ben valósul meg végre a nagy álom: az egységes román állam. Igaz, ez királyság, és a
szabadság költői igaz szívvel nem tudnak lelkesedni a királyokért. Pillanatnyilag azonban a
remények királyság formájában valósultak meg. Ez magyarázza, hogy nemcsak Eminescu,
de hasonlóképpen a demokrata eszményű Caragiale, sőt a harcosan forradalmár lelkű Slavi-
ci is olykor konzervatív újságok munkatársai, egy ízben ők hárman együtt egy reakciósnak
is mondható újság szerkesztői.
Ezt az ellentmondásosságot az is magyarázza, főleg éppen Eminescunál, hogy ha rázuhan
a pesszimizmus, akkor saját eszményeiben sem tud hinni. Odáig is elmegy, hogy minden
elképzelhető társadalmi rendet hazugnak és emberellenesnek tart. Csak a meglévő elleni
tiltakozásban gyanítja az emberhez méltó, az igazságért harcoló magatartást. Ezért tud néha
– romantikus hitvallása ellenére – lelkesedni a realizmusért, sőt a kibontakozó naturaliz-
musért is. Kitűnő elméleti tanulmányokat, elemző kritikákat ír a valóság sivárságát hirdető
műveiről. Ez az ellentmondó-tiltakozó indulat nyilvánul meg abban is, hogy az ortodox
(pravoszláv, görög-keleti) román hívők körében lelkesedni kezd a római katolicizmusért.
És utópista ábrándjai ellenére sehogyan sem tud megbarátkozni a mozgalommá erősödő
szociáldemokráciával sem.
Komorságának, olykor rohamszerű pesszimizmusának nemcsak társadalmi kiábrándulások
az okai. Talán ennél is jobban megrázzák szerelmi csalódásai. Folyton szerelmes, és mindig
reménytelenül. Ennek egyik fő oka saját természetében rejlik. A hisztérikusan depresszió
és rajongó lelkesedés közt ingadozó lélek – aki kételkedik saját érzelmei őszinteségében, s
még inkább a szerelemre és viszontszerelemre vágyott nő érzelmeiben – néha gorombaságig
indulatos, majd hirtelen magányba menekül: igazán nem lehetett kellemes szerelmi partner.
Igaz, tudott nagyon kedves szavú is lenni, s szokatlanul művelt volt, a tehetség szinte su-
gárzott belőle. De minden hangulatot ő maga rontott el. És ha elromlott a hangulat, akkor
egyszerre mindent – sorsot, társadalmat, nőt – eleve gonosznak hitt. Igazán idegbeteg csak
élete végső három évében volt, ez az idegbetegség azonban ifjúkorától készülődött. A mo-
dern lélektan „önsorsrontó”-nak mondja az ilyen természetű embert.
Az a különös, hogy ez a lelki bizonytalanság szinte egyáltalán nem látszik költészetén. Ket-
tesben a papírral – még a szélsőséges ábrándok között is – tiszta elméjű, képalkotásaiban
szemléletes, maga alkotta mesevilágaiban is az összhangzó szépséget megvalósító művész
volt. Ez lefegyverezte azokat is, akik riadtan figyelték élete ellentmondásait. A költők akkor
is szerették, ha nem is értették eredetiben verseit, csak tolmácsok, nyersfordítások útján
találkoztak vele. Alig van európai nyelv, amelyen számos fordítása ne volna. Magyarra már
életében is fordították. A halála óta eltelt több mint száz év alatt ötven költőnk is tolmácsolta
líráját, mesevarázsú epikáját és okos elméleti műveit. Kétségtelen: világirodalmi jelentő-
ségű nagy alkotóegyéniség.

****

68 versmondó
 MŰHELY

Mihai Eminescu CE TE LEGENI? című verse  több költő műfordításában olvasható,

amely alkalmas arra, hogy az olvasó eljátsszon az igen izgalmas feladattal: összevetve a
fordításokat kiválassza azt, amelyik számára a legjobb, a legsikeresebb.

Mihai Eminescu Mihai Eminescu

CE TE LEGENI?...  ERDŐ, MÉRT RINGATOZOL?

– Ce te legeni, codrule, – Erdő, mért ringatozol?

Fără ploaie, fără vânt,
Cu crengile la pământ?
– De ce nu m-aş legăna,
Dacă trece vremea mea!
Ziua scade, noaptea creşte
Şi frunzişul mi-l răreşte.
Bate vântul frunza-n dungă -
Cântăreţii mi-i alungă;
Bate vântul dintr-o parte -
Iarna-i ici, vara-i departe.
Şi de ce să nu mă plec,
Dacă păsările trec!
Peste vârf de rămurele
Trec în stoluri rândurele,
Ducând gândurile mele
Şi norocul meu cu ele.
Şi se duc pe rând, pe rând,
Zarea lumii-ntunecând,
Şi se duc ca clipele,
Scuturând aripele,
Şi mă lasă pustiit,
Vestejit şi amorţit
Şi cu doru-mi singurel,
De mă-ngân numai cu el!
Nincsen se eső, se szél,
De az ágad földre ér.
– Ringatozni kell pedig,
Mert az időm eltelik!
Szűkül a nap, nő az éjjel,
S leveleim szerteszéjjel.
Ha a szelek megindulnak,
Dalnokaim elvonulnak;
S hogyha újra fúj a szél:
Messze a nyár, itt a tél.
Ringatozom s hajlok is:
Mennek a madarak is!
Már az ágat nem keresnék,
Szállnak sereggel a fecskék,
Kedvemet magukkal vitték –
Kedvemet, s a jószerencsét.
Szállnak, szállnak hosszú sorral,
Elfeketedik a hajnal,
Szállnak, mint a pillanat,
Csapkodják a szárnyukat,
Én maradok, senyvedek,
Hervadok, megdermedek –
S velem a vágy, semmi más,
Ennyi a vigasztalás!
Nagy Kálmán fordítása

versmondó 69
MŰHELY
Mihai Eminescu
MIÉRT HAJLADOZOL...
Miért hajladozol, erdő,
Nem hull eső, a szél se fúj,
Lombod a földre miért borul?
– Miért ne hajlanék a földre,
Nyaramnak vége mindörökre!
Kurtább nappalok, hosszabb éj
Ágaim-döntő durva szél.
A madár néma, nincs „nyitni-kék”
Nincs hova menekülhetnék előle.
A tél itt, a nyár hol van még.
És miért is ne hajladoznék,
Utolsó fecském elhagyott rég,
Fölöttem gyűlik a sötét sereg
Várva, hogy elköltözzenek,
Csőrükben viszik álmaim,
Szerencsém, gondolataim.
Lásd, indulnak is már sorra-sorba
A látóhatáron is túlra,
Az égre szürke kendőt vonva.
Elmúlt a nyár, mint pillanat.
Nekem a semmi sem maradt,
Magamra maradtam kifosztva,
Zsibbadt törzsemre támaszkodva.
Csak tétova vágyaim élnek még.
Vigaszra bennük hogy lelnék?
Fügedi Ferenc fordítása
70 versmondó
Mihai Eminescu
MIÉRT RENEGSZ, RENGETEG?
Miért renegsz, rengeteg?
Eső se hull, szél se zeng,
ágad mégis földre leng?
– Ugyan mért ne lengene,
száll az időm elfele!
Nő az éjjel s fogyó napon
egyre gyérül lombozatom;
leveleimet zord szél szeli, -
énekesim elkergeti;
reám ront a vihar szele,
rajtam a tél s a nyár messze.
És miért ne hajladozzam,
ha búcsúzik sok madaram?
Elvonuló vándorsereg –
ágam felett fecske fecseg;
gondolatom közöttük jár,
boldog álmuk szárnyukra száll.
És vonulnak rendre, szépen
sötétedő messzeségben.
Tűnnek, mint a pillanat,
lebbentgetve szárnyukat,
s engem itt hagynak kietlen,
megfonnyadtan, dermedetten,
s árva vágyam melegén
velük zúgok, zengek én!
Kibédi Sándor fordítása

Mihai Eminescu
VÉN VADON...
– Vén vadon, mért ringatod
Lombodat a földre már?
Nincs eső és szél se jár!
– Hogyne ringatnám, midőn
Múlik már az én időm!
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Lombom holt avarba vész el.
Hogyha szél csap ágra, gallyra:
Dalnokaim messze hajtja;
És ha csélcsap szél viháncol:
Itt a tél s a nyár be távol.
Mért ne hajlongjak, ha már
Elrepült a sok madár!
Fönt, hol lombhegyem mered fel,
Fecskék szállanak sereggel.
Elviszik jó álmomat
S minden boldogságomat.
Elrepülnek rendre végül
Még a nap is elsötétül.
És a távozó csapat
Elszáll, mint a pillanat,
S itt hagy engem megkopottan,
Dermedőn, fakón, aszottan,
Hogy vágyammal társtalan,
Búsan áltassam magam.
Franyó Zoltán fordítása
versmondó 71
MŰHELY
Mihai Eminescu
ERDŐ, MÉRT HAJLADOZOL?
– Erdő, mért hajladozol?
Zápor nem ver, szél sehol.
Lombod földig mért hajol?
– Hogyne ringnék, hajlanék,
Mikor mind búsabb az ég,
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Leveleim szerteszéjjel.
Szél a lombom szembekapja,
Dalosaim tovahajtja;
Oldalamba tép a szél,
Messze a nyár, itt a tél.
S hogyne hajlanék, ha már
Útra kelt a sok madár.
Ágaim fölött csapatban
Fecskék szállnak szakadatlan,
Fecskék, más hazát keresvén
Viszik álmaim, szerencsém.
Hej, csak mennek, szállnak ott,
Elfakítják a napot,
Szállnak a bús ég alatt,
Szállnak, mint a pillanat,
S engem itt hagynak kifosztva,
Dermedten és darvadozva
Vágyammal, hogy társtalan
Véle mulassam magam.
Kiss Jenő fordítása
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Tóth Zsuzsanna
„A METRUM TAJTÉKOS TARAJÁN”

Emlékszilánkok – XIII. József Attila Nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó verseny

Mindig megfogadom, hogy azonnal leírom a benyomásaimat – de közvetlenül a versenyna-

pok után, a felfokozott állapotban még nehéz tárgyilagosan sorolni az élményeket, egy hó-
nappal az események után viszont megfakult néhány pillanat. Természetesen a jegyzeteimre
támaszkodom, de milyen érdekes, hogy ezek a „fehér foltok” is igazolják az akkori döntést:
ami jó volt, arra tökéletesen emlékszem.

Rendszerint az ilyesfajta beszámolók végén szoktam tolmácsolni köszönetünket a szerve-

zőknek, ezen belül is elsősorban a József Attila-versenyek szív-motorjának, Tóth Zsókának,
hiszen ennek a találkozónak a különlegességét elsősorban neki köszönhetjük. A maga mellé
állított segítői csoport, a technikus kollégák, a háttérben az Agora teljes stábja, de a város
vezetése is – akik közül többek mindig megtisztelik jelenlétükkel a találkozót – szintén el-
ismerést érdemelnek. Példás összefogás eredménye a versmondók és a zsűri által szeretett,
nagyra tartott rendezvény.

És öröm, hogy a sok munka nem hiábavaló, hiszen tényleg nagyszerű versmondókkal ta-
lálkozhatunk itt. A három forduló ráadásul lehetőséget ad arra, hogy a versenyzők építkez-
zenek. Van, aki először túl akar esni a leghatásosabbnak, vagy épp a legkevésbé „jónak”
vélt produkcióján, s van, aki hangulatától függően választ. A lényeg, hogy háromszor kell
kiállni a társak, az érdeklődők és a zsűri elé. Háromszor a legjobbat kihozni magukból. És
ez bizony nem könnyű feladat. Nem is sikerül mindenkinek. De mekkora öröm, amikor
összejön!

Egy versenyző váratlan megbetegedése miatt idén 31 versmondótól 93 verset hallgattunk

meg. A kiírás szerint két József Attila- és egy Radnóti-művel, egy alkotással az egyetemes
magyar irodalomból és egy műfordítással (a teljes világirodalomból merítve) kellett nevez-
ni. Érdekes, hogy ez az igazán bő merítésű anyag sem zárta ki, hogy azonosságok legye-
nek, sőt, hogy egy-egy mű akár háromszor is elhangozzék. Szerencsére a zsűri idén igazán
nagyvonalú volt(!), hiszen azontúl, hogy egy József Attila-verset mindenképp meg akart
hallgatni, a másik kettő kiválasztását a versenyzőkre bízta.

Az elhangzottak mindegyikéről képtelenség lenne írni. De néhány produkcióról minden-

képp szólni kívánok.

Rögtön az elején, a fordulókat kétszer kezdve, egyszer végezve, találkoztunk Tóth Benedek
Ernővel. Azok közé a versmondók közé tartozik, akiknek a fejlődését évek óta figyelemmel
kísérhetjük, és akikkel öröm találkozni (bár neki volt kis kihagyása). Most mégis meglepett
minket. Első produkciója izgalmas szövegválasztás volt, de ez a Bukowski-előadás még
nem mutatkozott tökéletesen meggyőzőnek. Aztán hallottunk tőle egy intellektuális Fekete
Vince-művet. Jó volt látni, érzékelni, hogyan gondolkodik, és mennyire spontán (igaz, bi-

72 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

zonyos hangzói időnként sérültek). Harmadikként József Attila Hetedikjét adta elő. Nem
vagyok igazán híve a minden-áron-újat-akarásnak, a különcködésnek – versmondás esetén
pláne nem –, ám ezúttal rendhagyó, de önazonos, erős és különös előadást kaptunk.

Nagyon ígéretesen indult (ám ezt a szintet nem sikerült tartania) Kovács Péter Máté, aki
egy Baudelaire-költeménnyel nyitott. Másik két verse nagy vállalás volt, amelyeket még
nem tudott erőteljesen, pontosan értelmezve átadni. Ugyancsak örültünk Csökmei Henrik
Imrének (sok háromnevű szerepelt a mezőnyben), aki remek adottságokkal bír, nagyon jó
a hangja, pontos az artikulációja, ám az erős kezdést ő sem tudta hasonló szinten folytatni.

József Attila
A HETEDIK
E világon ha ütsz tanyát, Szerető után ha járnál,
hétszer szűljön meg az anyád! hét legyen, ki lány után jár.
Egyszer szűljön égő házban, Egy, ki szivet ad szaváért,
egyszer jeges áradásban, egy, ki megfizet magáért,
egyszer bolondok házában, egy, ki a merengőt adja,
egyszer hajló, szép búzában, egy, ki a szoknyát kutatja,
egyszer kongó kolostorban, egy, ki tudja, hol a kapocs,
egyszer disznók közt az ólban. egy, ki kendőcskére tapos, –
Fölsír a hat, de mire mégy? dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy! A hetedik te magad légy.

Ellenség ha elődbe áll, Ha költenél s van rá költség,

hét legyen, kit előtalál. azt a verset heten költsék.
Egy, ki kezdi szabad napját, Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki népet ingyen oktat, egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki magva erdőségnek, egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, kit őse bőgve védett, egy, ki patkányt boncol élve.
csellel, gánccsal mind nem elég, – Kettő vitéz és tudós négy, –
a hetedik te magad légy! a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy

versmondó 73
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Horváth Róbert, akit kiváló versmondónak ismerünk, most nem volt megfelelő formában,
valószínűleg betegség vagy fáradtság okozta, hogy noha meggyőzően indított – szépen
megformálva József Attila Faluját, s egészen jól hozta Nagy Lajos szövegét –, harmadik
választása, a sokak által ismert (és sokszor átgondolt) Radnóti-vers már nem volt elég pon-
tosan elemzett, és így hatásában is alulmaradt az első kettőhöz képest.

Többen örültünk, hogy Kotán Sándorné „visszatért” a versmondók táborába. Kulturált, igaz,
kissé vékony hangú, halk versmondása pontos elemzéseken alapul. Most különösen a Mark
Twain-szöveg illett egyéniségéhez, bár a másik két választása is korrekt értelmezés ered-
ménye, szép megformálás volt. Fási Barnabás nagy biztonsággal kezelve a pódiumot mind-
három választásában, talán nem elég hatásosan, de megcsillogtatta képességeit. Ő is azon
fiatalok közé tartozik, akik eszközeik fejlesztésével, gondos szövegértelmezéssel egyre jobb
versmondókká érhetnek.

Finom, megfelelően értelmezett előadásokat kaptunk Jakab Gabriellától – aki (tudom, már
sokszor elkeseredett az ilyesfajta kritika miatt, de…) noha hangerőben mindig „alul teljesít”,
érzésekben, tiszta és plasztikus gondolatokban annál szebbet mutat. Első két választását ki-
válóan oldotta meg, Radnóti Második eclogája kicsit erőtlenné, nőiessé vált. Teljesítménye
így is kiemelkedett. Egyenletesen jó színvonalú produkciókat hallottunk Méri Mátyástól.
Képességes, eszközeivel jól gazdálkodó, laza fiatalember ő, ha nem szippantaná be valame-
lyik színészképző főiskola, két-három év múlva az egyik legjobb versmondó lehetne. (Talán
majd hivatásosként bebizonyítja ezt a tételt.)

Kerek Dávidról is leírhatnánk a fentieket, azzal a különbséggel, hogy a kiegyensúlyozott

teljesítmény mellett is nagy találat volt a harmadikként hallott Geszti-szöveg. Tökéletesen
illett az egyéniségéhez, s pontosan tudta közvetíteni – gondolati-érzelmi síkon egyaránt – a
Nemecsekhez írott levelet. Ilyen a jó szövegválasztás – sikert hoz!

Varga Ilona visszatérő résztvevője a József Attila-versenyeknek, mindig jó szinten teljesít,

kulturált, okos interpretátora a szövegeknek. Kifejezetten érzékenyen közelítette és szépen
tolmácsolta Jeszenyin gyönyörű versét, míg a másik két produkciója picit elmaradt ennek
kiemelkedő színvonalától. Balázs Attilával jómagam most először találkoztam. Jó orgánu-
ma, pontos artikulációja jelzi, hogy valószínűleg régebben foglalkozik szövegmondással.
Engem E. A. Poe A holló című költeménye előadásával győzött meg képességeiről.

Strich Lászlóné első két választása számomra meggyőző, átgondolt építkezésű versmondás
volt, apró szépséghibákkal. Pilinszky János Tilos csillagonjának interpretációjakor viszont
nem volt eléggé ihletett állapotban. Kár. Új arc a mezőnyben Hegedűs Bori – nem csoda,
egyike a legfiatalabbaknak. Minden bátortalansága dacára kedves jelenség; értelmezett, ígé-
retes produkciókat kaptunk tőle.

Meglepetést jelentett Basity Gréta, akivel eddig nem találkoztam. Mondhatnám, hogy „tel-
jes fegyverzetben” ugrott elő, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből (legalábbis az egyik vari-
áció szerint). A vajdasági versmondó kiváló műhely neveltje, érzékeny és okos, hatásosan
képes tolmácsolni a választott szövegeket. Nagyon szépen oldotta meg Tóth Krisztina mél-

74 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

tán szeretett versét, ám bevallom, számomra másik két választásában akadtak kérdőjelek.
Meglepetés volt Sinágel József is, aki az érettebb korú versmondók táborát erősítette. Jó
energiákkal gazdálkodva, változatosan építette fel bemutatkozását, kaptunk humort és ér-
zelmi erőt egyaránt.

Tóth Máté Tamás személyében jó képességekkel rendelkező versmondót ismertünk meg,

akinek elsősorban beszédének plaszticitásával kell többet foglalkoznia, hogy tovább fejlőd-
hessen. És persze nem hanyagolhatja el a még alaposabb szövegértelmezéseket sem. Szűcs-
né Baráth Zsófiát már egyszerűbb lenne csak „barátunknak” nevezni, hiszen régi ismerősök
vagyunk. Mindig elismeréssel adózunk elkötelezett versbarátságának – értékelve átgondolt,
hiteles szövegmondását. Most is többféle szépséggel ajándékozott meg minket. Magam a
Szabó T. Anna-vers előadását szinte tökéletesnek éreztem.

Kiss Judit is visszatérő versenyző. Szép József Attilával indítás után még átmelegítette az
Á la recherche-t, ám harmadik választása nem bizonyult elég sikeresnek. Teljesítménye így
is kiemelkedő volt. Borbély Mihályra kicsit rájárt a rúd mostanában, ez pillanatnyi megin-
gáshoz vezetett a találkozón is. Ám végül egyértelműen lenyűgözött mindannyiunkat ki-
egyensúlyozottan szép szövegmondásával, remek választásaival. Személyisége, érzelmi fű-
töttsége, beszédének plasztikussága figyelemreméltó. Tudja és érzi, amit mond; hatással van
hallgatóira. (Bennem ugyan – valamikori saját élményem okán – hagyott aprócska hiányt az
Appolinaire-vers előadásával. De a hiba bennem van.)

Igencsak nehéz helyzetben volt Micsinai Dominik, akinek kétszer is Borbély Mihály után
kellett színpadra lépnie. Becsületére váljék, hogy ez nem riasztotta meg, teljesítménye
egyenletesen magas színvonalú volt – amit kiváló adottságai miatt el is várunk tőle. (No,
jó, azért vannak apróbb hiányérzeteim: ritmusváltásokat, több spontaneitást, még pontosabb
érzelmi állapotot szeretnék!)

A fentebb felsorolt és kiemelkedő teljesítményt nyújtó versmondók mellett nincs okuk szé-
gyenkezésre azoknak sem, akiket itt nem említettem. Mindenki méltán került a döntőbe – és
mindenkinek volt legalább egy figyelemreméltó produkciója. Aki kíváncsi volt személyes
véleményemre (és a zsűritársakéra), az bizonyosan kapott egyénre szabott jó tanácsokat
további munkájához.

Nem szóltam a kevés számú, de nagyon szimpatikus zenei csapatokról sem. Számomra
igazán jó érzés volt a versfolyamban megjelenő muzsika, és úgy gondolom, a zsűrivel való
konzultáció után ők is pontosabban látták előadásuk erényeit, hibáit.

Az élménygazdag napok nem lehettek volna teljesek a rendezvénybe – mindig Tóth Zsóka
által – beleálmodott ajándék-előadás nélkül, amely ezúttal a Fugato Orchestra Hibrid dalok
elnevezésű verses koncertje volt, Lackfi Jánossal.

versmondó 75
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

P.S. – úgyis mint üzenet barátaimnak

A hivatalos elismeréseken és az őszinte köszönetnyilvánításokon túl szigorúan magánjel-

leggel szeretném megjegyezni: mennyire jólesett az a pár perc, amikor az esti barátkozások
alkalmával néhányótokkal – egy-egy fiatalemberrel is – jóleső diskurzust lehetett folytatni.
Egy sör idejéig csupán, hiszen tudom a mértéket. De bevallom nektek, így utólag, jó lett
volna nem a zsűribe, hanem a brancsba tartozni, ennyi jó versmondó közé.

Scipio kontrasztja

76 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

A XIII. JÓZSEF ATTILA NEMZETI VERS-,

ÉNEKELT VERS ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY DÍJAZOTTJAI
Felnőtt különdíj:
Kiss Judit – Budapest
A díjat Salamon Hugó, A Vértes Agorája szakmai igazgatója adta át.

Ifjúsági különdíj:
Hegedűs Bori – Mosonmagyaróvár, Piarista Gimnázium
Átadta: Salamon Hugó

A Magyar Versmondók Egyesülete különdíja: nyári versművészeti táborban való részvétel

lehetősége
Kerek Dávid
Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke adta át.

A diákzsűri díja:
Kerek Dávid
Átadók a diákzsűri tagjai: Horváth Szonja, Scheib Luca és Csizmadia Lili, a tatabányai
Árpád Gimnázium végzős diákjai

Az énekelt vers kategória különdíja:

Álmodók együttes – meghívás a költészet napján való közreműködésre 2020-ban
Átadta: Salamon Hugó

VI. helyezett:
Basity Gréta újságíró – Szabadka
A könyvjutalmat átadja: Mikolasek Zsófia, a József Attila Megyei és Városi Könyvtár igaz-
gatója. Kakuk Tamás költő Keleti zóna című könyvét a szerző adta át.

V. helyezett:
Sinágel József – étteremtulajdonos, Balassagyarmat
A könyvjutalmat Mikolasek Zsófia, a felajánló, a József Attila Megyei és Városi Könyvtár
igazgatója nyújtotta át.
Kakuk Tamás költő a Keleti zóna című könyvét adta át.

IV. helyezett:
Jakab Gabriella – diplomata, Budapest
A Fiatal Írók Szövetsége díját, a könyvjutalmat, Babiczky Tibor költő, a zsűri tagja adta át.
Kakuk Tamás költő a Keleti zóna című könyvével jutalmazta.

versmondó 77
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

III. helyezett:
Balázs Attila – katonakarmester, Tata
Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a zsűri elnöke, a Magyar Írószövetség könyvcsomag-
ját, Salamon Hugó pedig a Vértes Agorája könyvcsomagját adta át. Sopotnik Zoltán József
Attila-díjas költő Moszkvics c. könyvével jutalmazta a díjazottat.

II. helyezett:
Tóth Benedek Ernő – régész technikus, Pécel
Tatabánya emlékérmét Bencsik János országgyűlési képviselő, a Magyar Írószövetség
könyvcsomagját dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a zsűri elnöke adta át.
Sopotnik Zoltán József Attila-díjas költő Moszkvics c. könyvével jutalmazta a versenyzőt.

I. helyezett:
Borbély Mihály – felszolgáló, Kistarcsa
Tatabánya emlékérmét Bencsik János országgyűlési képviselő, az Agora Nonprofit Kft. díját
– Kammerlohr Kováts László grafikáját – Salamon Hugó, a Magyar Írószövetség könyvcso-
magját dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a zsűri elnöke adta át.

Az első három helyezett versmondót a Magyar Versmondók Egyesülete nevében Kiss

László elnök meghívta a 2020 novemberében megrendezésre kerülő XXXIX. Radnóti
Miklós Nemzeti vers- és prózamondó versenyre.

78 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Fűzfa Balázs
VERS NÉLKÜL LEHET ÉLNI, DE NEM ÉRDEMES
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Versenyzők!

Vers nélkül nemcsak meggörbülne a világ gyémánttengelye, de bizony össze is omolna ez

a világ! Szeretném megkérni önöket, hogy amikor innen az Agorából kimennek, nézzenek
balra. Látni fogják, hogy az éppen renoválás alatt álló épületet is a vers tartja össze.
Tatabányán ugyanis az a cég építi a szomszéd épületet, aminek a neve: „AVERS”. Ez a
felirat egy hatalmas molinón  látható. Kell ennél pontosabb és meggyőzőbb bizonyíték
arra, hogy vers nélkül összeomlanának az épületek? Szó szerint összeomlanának, és persze
összeomlana az egész világ.

Azt hiszem, igaza van a francia írónak is kritikusnak, Claude Roy-nak, amikor azt mondja:
„az irodalom tökéletesen haszontalan; egyetlen haszna, hogy élni segít”. Egy ilyen szavaló-
verseny újra és újra meggyőz bennünket arról, mennyire igaza volt az írónak, amikor ezt az
állítást megfogalmazta.
Diákjaimat szoktam arra biztatni: próbálják ki, írjanak egy verset, menjenek be vele a bolt-
ba, és kérjenek érte egy kiló kenyeret. Valószínűleg ki fogják zavarni őket, vagy hívják a
mentőt. Ezzel megtanulják, hogy a versnek nem hétköznapi haszna van – kivéve, hogyha
épületeket tart össze, ugyebár… –, viszont valóban együvé tartja az embereket, s megérthe-
tőbbé teszi a világot.
Kétségtelen, hogy az emberiség legnagyobb találmánya a nyelv. A nyelv legnagyobb talál-
mánya pedig a vers. Olyan csodálatos és hihetetlen dolog ez! A rakéta, gőzhajó, a vasút, a
gépjármű feltalálása mind-mind hasonlíthatatlanul sokkal kisebb nagyságrendű találmány
– még a Facebook is –, mint a nyelv, amely a vers segítségével közelebb hozhat bennünket
egymáshoz.

versmondó 79
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Engedjék meg, hogy kötelességemnek eleget téve, nem ünneprontó módon, de a verseny
tanulságaképpen néhány gondolatot elmondjak.
Mikor jó egy versmondás? – kérdezik tőlem az újságírók és a tévések. Hogyan lehetne erre a
kérdésre válaszolni? Ha csak egy mondatot mondhatnék, akkor így: akkor jó a versmondás,
hogyha azt érzem, hogy a vers, a versmondás akkor születik meg, amikor hallom, s olyan,
mintha az előadó most írná, most teremtené meg a verset. Nyilván tudjuk, hogy ez nem
így történik, de az érzés, amely a hallgatóban keletkezik, akkor igazán hiteles, ha ő maga
is részese a teremtés aktusának. Ha a szépség teremtésének, a nyelv által való szépség te-
remtésének, az emberi létezés szépségét körülíró nyelvi teremtés erejének vagyok a tanúja.

„Anyám szájából édes volt az étel,

apám szájából szép volt az igaz.”
(József Attila: A Dunánál)

Vagy:

„az igazat mondd, ne csak a valódit”

(J. A.: Thomas Mann üdvözlése)

József Attilától – és persze másoktól is – tudunk olyan gondolatokat idézni, amelyek alátá-
masztják ezt a teremtés-gondolatot.
Berzsenyinél szintén megtalálhatjuk ezt a gondolatot a szépség és az igazság egyenértékű-
ségéről. Mit is ír a „Halljuk, miket mond a lekötött kalóz…” kezdősorú versében, amelyben
sokak szerint talán a legszebben fogalmazza meg a költészet lényegét?
„A poézis néma hattyú,
S hallgat örökre hideg vizekben.”

S hadd folytassam néhány konkrét véleménnyel az elhangzottakról!

Érdemes elgondolkodni azon, ha az ember versmondó versenyre készül, nagy verset

mondjon, vagy egy kisebb jelentőségűt? Tanácsolom, hogy sokat töprengjünk ezen, mert a
jó döntés nagyon megfontolt, intellektuális munkát igényel.
Itt mi most a jéghegy csúcsával találkoztunk. Akik jelen vannak, száz verset is tudnak fej-
ből. Akad olyan, aki 200-at, de biztos, hogy legalább több tucatnyit. Nagyon szép volt ez
a két és fél nap! Én egyszer sem – sem itt, sem a szállodában – találkoztam olyan kedves
barátommal, versmondó ismerőssel, aki szöveget tartott volna a kezében, és tanulta volna a
verset akár kötetből, akár a telefonjáról, akár laptopról. Tehát azt éreztem: ezek a szövegek
mindenkinek annyira a sajátjai, hogy nincs szükség arra, hogy még egyszer átnézze, mielőtt
elmondja. Elsősorban ehhez szeretnék gratulálni mindenkinek: a zsigereikbe, a sejtjeikbe
épültek be a szövegek, és ezt mi is éreztük a zsűriasztalnál.
Összességében: ez egy nagyon erős, nagyon hiteles, nagyon komoly verseny volt! Ez abból
is adódik, hogy öt művel kellett készen lenni ahhoz, hogy egyáltalán ide valaki bekerüljön.

80 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Az interpretáció szabadságát illetően pedig hadd említsem meg Latinovits Zoltánt, a

színészkirályt, akit bizonyára mindannyian hallottak, hallgattak már – a fiatalabbak felvé-
telről –, amikor elmondja Ady Endrének a Sírni, sírni, sírni című versét. Ennek az utolsó
strófája így hangzik:

„Testamentumot, szörnyűt írni

És sírni, sírni, sírni, s írni.”

Négyszer szerepel a „sírni” ige a költemény végén, de Latinovits megengedte magának – és

valószínűleg ő megengedhette magának –, hogy az utolsó helyett egy másik („s írni”) szót
mondjon. A szóközök poétikájának, poétikai gesztusának is nevezhetnénk ezt. Ilyen van, s
erről már tanulmányok is szólnak.
Arra biztatom tehát a versenyzőket, hogy borzasztóan figyeljenek a szóközökre. Észrevettük,
hogy többször összemosódnak a szavak, nem választódnak el elég világosan egymástól.
Abban nem vagyok biztos, hogy Latinovitstól el kell fogadnunk ezt a hihetetlen szabadsá-
got, de abban igen, hogy nekünk muszáj minden betűt a helyén mondani, minden írásjelet
a helyén érzékeltetni, s minden hangsúlyt a helyére tenni. Mert a hangsúlyok és az írásjelek
nagyon fontosak! Ezeket úgy nevezik a tudósok, hogy a „hangtest nélküli jelentéshordo-
zók”. Tehát a hangtest nélküli jelentéshordozókra külön fel szeretném hívni a versmondók
figyelmét – a szövegpontosság mellett.
Mondok néhány példát, de kérem, senki ne vegye őket magára. Ezek nem befolyásolták az
értékelést. S most mindenkinek szólóan sorolom őket. A „Pillád hosszú szárnya lebben”
sor helyesen: „Pillád hosszú árnya lebben.” (Radnóti Miklós: Tétova óda). Az „Én nem
ilyennek képzeltem el a rendet” sor pontosan így hangzik: „Én nem ilyennek képzeltem a
rendet.” (József Attila: Levegőt!). Vagy: nem „fegyvert és hatalmat érő”, hanem csak „fegy-
vert s hatalmat érő” (Radnóti Miklós: Levél a hitveshez).
Ezek azért rettentően fontosak, mert egészen mást, vagy jelentősen mást jelentenek, erősen
módosul a vers jelentése. Nem tudjuk rekonstruálni, hogy Radnóti vagy Ady, József Attila
vagy Arany János mire gondoltak pontosan, amikor megírták a versüket, de a legközelebb
akkor járunk az ő szándékukhoz, hogyha kínos pontossággal mondjuk a szöveget. A szöveg
ugyanis az idő rétegeinek lerakódása után mindig a köznapi felé mozdul el, és hajlamosak
vagyunk az egyedi költői kifejezést mi is a köznapi felé elmozdítani. Hadd mondjak egy
példát József Attila Kóróval jöttél kezdősorú verséről!
Körülbelül 25 éve Horváth Iván tette föl a kérdést a 2000 című folyóiratban megjelent tanul-
mányában: „kóróval jöttél” vagy „karóval jöttél”? Újabban azt hisszük, hogy a József Attila
által még látott korrektúralevonat szerint „kóróval jöttél” a helyes változat, mert a legesleg-
nagyobb költők megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy a költészetben felcserélhetet-
len egyediséget a felcserélhető hétköznapiság felé mozdítják el. De csak ők tehetik ezt meg.

Mi azonban nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, tehát amikor azt mondja a költő,
hogy „Íme, hát megleltem hazámat” vagy „Tudod, hogy nincs bocsánat” – az utolsó versek
hihetetlen egyszerűségére és köznapiságára gondolunk –, akkor ilyesmi történik. Petőfit so-

versmondó 81
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

kan próbálták meg utánozni, de senkinek nem sikerült. Sokszor akár csak egy betűn, egy
igekötőn vagy egy hang nélküli jelentéshordozón – egy vesszőn vagy hangsúlyon – múlik
a különbség.

Hadd mondjak a hangsúlyok értelemtagoló szerepére utalva is példát!

„az másról szól, ha lázad” (Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat)

„tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,” (Radnóti Miklós: Nem tudhatom)

Az elsőnél is nagyon érezzük, hogy nem mindegy, hova tesszük a hangsúlyt. A másodiknál
pedig az egyik típusú hangsúlyozás esetén alanyi alárendelés, a másik esetén halmozott
mondatrész, tehát mellérendelő állítmányi szerkezet jön létre – hogy melyiket használjuk,
azt poétikailag kell nekünk eldönteni. Tehát a grammatikai pontosság az alapkérdés, és ah-
hoz kell nekünk a poézist hozzátenni.

„a csókok íze számban hol méz, holáfonya” – Szóközhiány!

„s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok”

Vagy:

„s én állok minden fülke-fényben,

én könyöklök és hallgatok.” (József Attila: Eszmélet)

Nem mindegy, hogy az állítmányo(ko)n vagy az alanyo(ko)n van a hangsúly.

„Az én vezérem bensőmből vezérel!” – Ez túl erős, felesleges így, mint ahogyan ez is: „ser-
kenti föl a fajokat” (József Attila: Ős patkány terjeszt kórt…).
Még egy József Attila-példa: „az meglett ember” vagy „az meglett ember? Mindegyiket el
tudom fogadni, el tudom hinni, hogyha a kontextus, a versmondó által létrehozott összefüg-
gésrendszer ezt elhiteti velem, de ebben rettenetes erőnek kell lenni.
Szólnom kell a versválasztásról is, mert ez a legfontosabb egy ilyen versenyen. Azonnal érzi
az ember – a versmondó is –, ha ott van, egyben van, ez az övé. Vagy csak egy produkciót
látunk, megoldva a feladatot, jó vagy még jobb szinten. Mindenképpen átsüt, ha a tartalom
és a forma egységes – és itt most a formán versmondást magát értem –; hogyha övé a szö-
veg, akkor jó a versválasztás.
Az alábbi három dimenzió mentén javaslom végiggondolni a versválasztást: a versmondó
életkora, de akár – ezzel párhuzamosan – a költő életkorát is érdemes figyelembe venni.
A szövegnek a karakterét válasszuk ki elsősorban, amikor verset vagy prózát keresünk. Ver-
smondó versenyeken – ahol több művet kell készen hozni, mint itt is – célszerűnek látom,
hogy a műveket többféle műfajba sorolhatóan, illetve többféle hangon gondoljuk át. Legyen
közöttük nagyon komoly, tragikus vagy groteszk, de játékosabb is. Éppen azért, hogy minél
többféle arcunkat tudjuk megmutatni a közönségnek és társainknak. Azt hiszem, hogy ez a

82 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

verseny legfőképpen azért volt érdekes, mert a versenyzők életkora, foglalkozása, lakóhelye
szerint is nagyon sokszínű volt.
Köszönöm a meghívást mindannyiunk nevében!
Köszönjük a lehetőséget, hogy meghallgattuk önöket. Igazán nagyszerű verseny volt! S
összességében – ezt a díjakon bizonyára látni fogják, de higgyék is el, merthogy pontszámo-
kat nem hirdetünk – nagyon magas színvonalú volt a vetélkedés, ezt nyugodtan mondhatjuk.
Sokkal több volt, mint egy kellemes hétvége. Sokkal több volt, hiszen az irodalommal való
találkozás mellett egymással is tudtunk találkozni a versek segítségével. Így ismét meggyő-
ződhetünk arról, hogy vers nélkül lehet élni, csak nem érdemes!

Sok sikert kívánok a továbbiakhoz mindannyiuknak!

Berzsenyi Dániel
A POÉZIS HAJDAN ÉS MOST 
 
Halljuk, miket mond a lekötött kalóz: 
Tündér változatok műhelye a világ, 
Mind a poézis bájalakja: 
Ámde csak egy az igaz, nagy és jó, 
 
Melynek mosolygó jelcime lett a szép, 
Hogy mint a szerelem játszi gyönyör kezén 
Folytassa titkon a teremtés 
Műve örök folyamát gyönyörrel. 
 

Ennek teremtő ihlete alkotá 

Hellas rózsakorán a vidor életet, 
Midőn mosolygó égieknek 
Innepein lebegett az ének, 
 

A szépet érző emberek ajkain, 

Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám erényt, 
Midőn a nyájas áldozóknak 
Nyájas örömbe’ jelent meg a menny. 
 

Oh, a poézis rózsaszin ujjai 

Fonják azt az öröm gyenge virágibul: 
Örömre intve csalta össze 
A vadonok ridegült lakóit. 
 

versmondó 83
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Most a halandó, mint ama büszke lyány, 

Villámfénybe vonult isten ölén enyész: 
A szent poézis néma hattyu, 
S hallgat örökre hideg vizekben. 
 

Szünj meg te is hát zárt fület és kebelt 

A szép ifju világ bájira inteni: 
Halottas ének zúg felette, 
Mint mikor Afrika samielje 
 

A port az éggel összezavarva dúl, 

Forró porvihara fojtja az életet. – 
Oh, a halandó lyányka szíve 
Emberi szép kebelén viruljon, 
 

Mint a mosolygó Hellenisé, midőn 

A félisteneket szülte szerelmiben; 
Gyönyörre nyilt szív nyiladozza 
A szeretet csuda két virágit: 
 

A szent poézist és a dicső erényt, 

Mellyek hajdan öröm ünnepivé kenék 
A nagy görög nép boldog éltét, 
S létrehozák örök ideálit. 

84 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Pósa Homoly Erzsó

A PÓDIUMMŰVÉSZETBEN IS VAN MINDENKINEK ESÉLYE

Újra eltelt egy év, s immár huszonnyolcadik alkalommal találkozhattak az irodalom kedve-
lői a Csemadok által szervezett rimaszombati Tompa Mihály országos versenyen. Bárdos
Ágnes – Kulcsár Tibor-díjas rádiós, televíziós egyéniség – megnyitó beszédében boldog új
évet kívánt, hiszen ilyenkor nemcsak számára, hanem rajta kívül is sokaknak új időszámítás
kezdődik. S valóban, egy egész évre való útravalóval gazdagodhatnak ilyenkor a résztve-
vők.
„Nagyon sokáig fognak még az előadókban munkálni az itt elmondott művek” – mondta a
szakmai értékelésen Szvorák Zsuzsa, a Füleki Gimnázium magyartanára, a VII. kategória
zsűrielnöke. Mint kifejtette, a versenyzők nagyon természetesen adták elő a verseket, olyan
megélt szövegként, mintha az ott és akkor született volna meg.
Ezt a természetességet várja a néző évről évre versben, prózában, dalban. A Mindenki szín-
padára sokan voltak kíváncsiak, zsúfolásig megtelt a Rimaszombati Városi Művelődési
Központ színházterme, még a lépcsőkön is ültek, s összeértek az irodalom szeretetében a
lelkek.
Idén a közönség igazán elégedett lehet a zsűrivel, hiszen az M. Csepécz Szilvia, Lázár
Ervin, Weöres Sándor, Csukás István, Kosztolányi Dezső, Vörösmarty Mihály műveivel
versenyzők lettek a legjobbak. Mondhatnánk, rég vártunk erre, hiszen az utóbbi években
morgolódva távoztunk a gálaműsorról a sok nem szép szó hallatán.
Most a kortársak közül Lackfi János Az őszinte megbánás című prózájára is sokáig fogunk
emlékezni. Aki pedig nem lehetett jelen, az is meggyőződhet majd róla a Magyar Interaktív
Televízióban vagy a Pátria rádióban. Utóbbi májusban közvetíti a díjkiosztáson elhangzott
legjobb produkciókat, előbbi pedig mind a 174  produkcióról felvételt készített.
Íme a leltár: 77 vers, 74 szépprózai mű, 36 énekelt vers, s az 5 lírai színpad által tolmácsolt
még vagy félszáz vers – többek között Ady Endrétől és Radnóti Miklóstól. A szép szót, az
értéket közvetítették, igazi tavaszi ünnepséget, zsongást hozva április 25-e és 27-e között a
városba.
„Összesen 311 névkártyát osztottunk ki, ami rekordnak számít” – mondta a főszervezők
egyike, Povinský Elvira, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának titkára. A
szervezők a fesztivál kereteit lehetőségeik szerint a lehető legjobban biztosították. S minde-
zért nagy hála és köszönet jár rajtuk kívül mindenkinek, aki a sikerhez hozzájárult: támoga-
tónak, felkészítőnek, versenyzőnek, résztvevőnek, segítőnek.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége sajtónyilatkozatban minden felkészítő peda-
gógusnak köszönetét fejezte ki önzetlen és áldozatkész munkájukért, s az országos döntőn
részt vevő összes tanulónak, diáknak gratulált.
A Rimaszombat városába zarándokolók száma idén meghaladta a háromszázat. Ők mind
az irodalmat népszerűsítették, s a magyar kultúrát terjesztik.

versmondó 85
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

„Ők tudják, hogy a versben, dalban, prózában megmerülni jó, hisz nemesíti a szívet, edzi
a lelket, és erősíti nemzeti hovatartozásunkat. A köszönet szavai szóljanak a szülőknek is,
akik támogatják pedagógusaink lelkes, odaadó munkáját, és a szervezőknek, akik Tompa
örökségét nem engedik a feledés szürke homályába veszni” – mondta Fekete Irén, a peda-
gógusszövetség országos elnöke, aki a megnyitó napján, a koszorúzási ünnepség előtt is
kifejtette gondolatait ünnepi beszédében.
Egyszer talán még az lenne a Tompa-örökség valódi éltetése, ha a névadó, Tompa Mihály
valamelyik versét is hallhatnánk a döntőben. Rá is kérdeztünk Culka Ottótól, a Komáromi
Jókai Színház tagjától – aki idén a Kiss Péntek József-emlékműsorban, A padlás című szín-
házi darabban is szerepelt, aki a felnőtt kategóriák zsűritagja, sőt felkészítő is volt –: vajon
lenne-e esélye valakinek egy Tompa-verssel? „Természetesen, mindenkinek van esélye” –
szögezte le.
Culka Ottó a Felvidék.ma-nak elmondta, a IV. és V. kategória versmondó mezőnye nagyon
erős és színvonalas volt. Ugyanakkor kifejtette, hogy bizony akadtak olyan szövegek, ame-
lyeknek az irodalmi értéke erősen megkérdőjelezhető. S előfordult olyan is, melyet ugyan
egy elismert költő írt, ám a témája jó egy buliba, de nem egy országos döntőbe.
„Az a legcsodálatosabb szerintem, amikor az előadó azonosulni tud a szöveggel, s úgy köz-
vetíti a gondolatot, adja át az érzelmet” – nyilatkozta továbbá Culka Ottó.
A felnőttek, az V. kategória, sajnos minden esztendőben kevés versenyzővel bír. Idén versben
nyolcan, a prózában mindössze hárman voltak. „Mindenképpen kell egyfajta megszállottság
ahhoz, hogy valaki felnőttként felkészüljön egy szavalóversenyre. Viszont rendkívül fontos-
nak tartom, hogy ez a korosztály is képviselve legyen. Lehet, nincs elég bátorságuk, hogy
jelentkezzenek. Pedig ha kritikát kapnak, az nem azért van, hogy elvegyük a kedvüket a sze-
repléstől, hanem azt szeretnénk, hogy jövőre még jobbak legyenek” – fűzte hozzá Culka Ottó,
aki elárulta, hogy versenyzőként ő maga is kapott erős kritikát, de soha nem sértődött meg.
„Hála Istennek olyan zseniális felkészítő tanárom volt, aki mindig arra tanított, hogy a kri-
tika nem azért van, hogy bántsanak, hanem, hogy én ettől jobb legyek” – emlékezett vissza.
„Egy híján húsz éve járok ide, itt a helyem. Az utóbbi években sajnos mindig azzal kezdődik
a gála, hogy valakire emlékezni kell, s ez évről évre nehezebb. Ez a szavalóverseny nálam
érzelmi kérdés. Sok emlék, barát, ismerős kötődik a kultúrház falaihoz, s ezektől nem tudok
elvonatkoztatni, de nagy szeretettel várom az áprilisi napokat. Nagyon szeretek visszaemlé-
kezni, hogy egy-egy versenyhelyzetet én hogyan éltem meg” – gondolkodott el Culka Ottó.
Gyereknek, felnőttnek, felkészítőnek, mindenkinek érdemes átélnie a Tompa Mihály or-
szágos verseny adta versenyhelyzetet. A szervezők idén is jól vizsgáztak, s Bárdos Gyula,
a Csemadok országos elnöke már fel is kérte a Csemadok Rimaszombati Területi Választ-
mányát a 29. évfolyam meghirdetésére. Tóth Csilla, a választmány elnöke ezt elfogadta, így
jövőre újra ugyanitt találkozhat a pódiumművészet ezen ága.
Az eredmények: http://csemadok.sk/a-xxviii-tompa-mihaly-orszagos-verseny-orsza-
gos-dontojenek-dijazottjai-2019-ben-rimaszombat/
 (Forrás: Felvidék.ma)

86 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

DSIDA JENŐ VERSDÉLUTÁN A KÖLTŐ SZÜLETÉSNAPJÁN

(2019. május 17.)

A Magyar Versmondók Egyesülete és a Magyar Teátrumi Társaság „A költő feltámadása”

címen Dsida Jenő versdélutánt, s benne vers-,  énekelt vers és prózamondó versenyt rende-
zett „az örömök költője” munkásságának méltatására.
A Dsida Jenő születésnapjára – Krúdy egykori óbudai lakásának épületében, a Vendéglátó-
ipari Múzeumban – szervezett pódiumi eseményen fellépett Rátóti Zoltán és Huzella Péter.
Megnyitó köszöntőt Wiegmann Alfréd, zárszót az esemény házigazdája, Kiss Imre múze-
umigazgató mondott.
A program fő szervezője és műsorvezetője Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületé-
nek alelnöke, Radnóti-díjas előadóművész volt.
A versenyen az amatőr előadók egy-egy verset, énekelt vagy megzenésített verset, illetve
prózai művet adtak elő Dsida Jenő életművéből. Vers- és prózamondásban ifjúsági és felnőtt
kategóriában lehetett nevezni, míg az énekelt és megzenésített vers külön kategóriát képe-
zett.
A megmérettetésen induló 25 versmondó és a lelkes kis közönség – valamennyien a vers
szerelmesei – kellemes, élménydús délutánt teremtett.
A zsűri tagjai voltak:
Borbély Sándor Kaleidoszkóp-díjas színművész
Kiss László  Radnóti- és Csokonai-díjas rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének
elnöke
Wiegmann Alfréd, Radnóti-díjas rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője

Wiegmann Alfréd
A KÖLTŐ FELTÁMADÁSA
Az eseményen elhangzott köszöntő

„Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.”

Dsida Jenő sírfelirata ez. Sokan közülünk, akik tudják, mit jelent a házsongárdi temető,
bizonyára látták, szemükkel is tapintották ezt a verses üzenetet. Az arc romló földi mását
persze elfeledhetjük, de nem a mögötte rejlő művészt, a nem romló szellemi-művészi
hagyatékot. Ezért fontos a maihoz hasonló eseményekkel a feltámadását segíteni, mert aki
előveszi írásait, időről időre rádöbben, hogy milyen remek költőt feledtünk el, vagy nem
őriztük kellő módon eleven jelenlétét.

versmondó 87
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Pedig utóélete nem az elfelejtéssel kezdődött. 1938-ban bekövetkezett halálakor Dsida nép-
szerű költő volt, rajongói voltak – művészeten kívüli okokból is: a fiatal halottnak kijáró ter-
mészetes megrendülés miatt, erdélyisége miatt, az olyan magas szintű, izgalmas erdélyi iro-
dalom jogosult hatása miatt, de önmagáért is. Dsida vonzotta az olvasókat, behízelgő szép
hangja elbűvölte őket. Rónay György 1944-ben válogatást állított össze verseiből, amely
’45 után is élt és hatott; a kritika behatóan foglalkozott vele. De aztán…, aztán következett a
cezúra és a cenzúra. Egy ilyen „privatizáló líra”, egy ilyen halállíra halálra ítéltetett az ’50-
es években. Dsidát – más élő és holt költőkkel együtt – kiiktatták a magyar irodalomból.
Áprily Lajos csak 1958-ban válogathatott belőle egy kötetre valót, Szemlér Ferenc 1966-
ban, majd 1980-ban Jékely Zoltán és Lengyel Balázs.
„Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel
kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról,
akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros
ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal” – írja róla Pomogáts Béla.
Az erdélyi költő visszatérő témái a hazaszeretet, a mély katolikus vallásosság, a szerelem
és a halálfélelem. Egyik leghíresebb versét, a szamizdatban terjedt Psalmus Hungaricust
(Magyar zsoltár) megpróbálták hazájában örökre elfeledtetni, sikertelenül. Dsida verseinek
többsége vidám, bravúros rím- és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a
jóság hirdetésének jegyében íródott. Ő maga így vall erről: „Hiszek a hitben, a bátorságban,
az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosoly-
gásban.”

A súlyos szívbeteg költőfiú 21 évesen, 1928-ban adja ki első kötetét, a Leselkedő magányt.
Ezt előhangnak tekinthetjük az elkövetkezőkhöz. Az első kötet saját témák felé tapogatózó,
többé-kevésbé szabadvers-füzér, a kor modorában, hogy aztán a második kötetben, az 1933-
ban ugyancsak Kolozsvárt megjelent Nagycsütörtökben megszólaljon az igazi Dsida.

Az Angyalok citeráján című kötetében – amely sajnos csak halála után jelent meg, 1938-
ban – világossá válik pályájának módosulása, íve, amely oly sok akkori költőnkkel
párhuzamosan a szabad verstől a kötött vers felé, az avantgárdétól a formaművészet felé
és – rá külön jellemzően – a disszonanciától a halál és szépség, szépség és halál keretében
felfogott harmónia felé haladt. Dsidában ez a kötöttség felé tartó folyamat egyértelmű,
világos. Hangját a bonyolult formákban találja meg, a nehéz görög mértékekben, a tündöklő
rímekben, olvatag zenékben. És nem utolsósorban a képben, a Dsida módjára áttetsző,
üvegfestményszerű és mégis éles aprórealizmusban. Ha azt állítanánk, hogy a magára
talált Dsida egyetlen nagy életérzés – a halálérzés – költője, nem mondanánk igazat. Jelen
van benne a kisebbségi, erdélyi sorstudat, magyarságának kisebesedett átélése a Csokonai
sírjánál című versben, a rekedt, nagy kiáltásban, a Psalmus Hungaricusban, és sok helyen
másutt. S a hitelesség, az élmény közvetlensége, és azután a felduzzasztott és formába öntött
fantáziadús képi megfogalmazás. A Psalmus alapélményére – többek között – egy érdekes
levélben találunk, amelyet Imberi Melindához, feleségéhez írt: „…tegnap betiltották,
hogy azt írjuk: Erdély, erdélyi, Bánság, Székelyföld stb. Azt kell írni: Ardeal. Most azon
mesterkedünk, hogyan kerüljük ki… Most azt sem írhatom, hogy erdélyi vagyok, mert

88 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

bizony ardealiak lettünk. Holnap megyünk a prefektushoz, hogy enyhítsen ezen a buta
rendeleten.” Tudni kell, hogy Dsida az erdélyi Keleti Újság szerkesztője ekkor.

Tehát az alapélmény nem pusztán a trianoni diktátum, hanem az azt különös szorgalommal
realizáló román hatalom. A Psalmus talán sokak számára túlságosan érzelemgazdag, szinte
a paroxizmusig viszi a magyarság megélésének élményét, fontosságát, szépségét, de a fent
leírt esemény is hozzásegít bennünket, hogy értsük ezt a túláradó érzelmi megfogalmazást.
Dsida költészetének megszólaltatásakor tudnunk kell az akkori polgár megéléseiről, s össze
kell vetni a ma különféle politikai hangulataival.

Érdekes élményünk, hogy egy tehetséges délvidéki fiatal, már-már szélsőjobb, vagy afféle
hungarista hangulatok túlzásaiként is értelmezhető előadást produkált, vagy arra érzett rá,
s szinte ijesztő volt, ahogyan érzelmeiben mintegy gyúanyagként a jobb vagy szélsőjobb
agresszív magatartásához akaratlanul is támogatólag értelmezhető előadást produkált. Tehát
valószínűleg vigyázni kell, hogy a dsidai költészettel rossz kezek ne éljenek vissza, s ne
váljon a politikailag is preferált magyarkodás igazoló elemévé.

Dsida költészetében az élénk részvéttel átjárt szociális érzése, társadalmi érzékenysége is

benne van, például a Bútorokban, az Utcaseprőben, az Amundsen kortársában. És jelen van
a szerelem, ez a sajátos dsidai szerelem, amely legtöbbször halállal jegyzett és eljegyezett,
de olyan üde, pezsgő élethimnuszokra is képes, mint a Violával töltött bűbájos, legendás
kirándulás élménye.

Íme egy rövid példa erre a Miért borultak le az angyalok Viola előtt című remekműből:

Víg hahotára fakasztott engem a távolodó zaj,

néztem, amint Violám arcára is égi derű száll.
Már-már új ölelésre birizgált volna a hónalj
s combok közt csiklandva motoszkáló sima fűszál...
Ám halk, zönge harangdalt szűrt a sok alkonyodó galy.

Mennünk kellett. Várt a világ, gondjával a pénz és

számtalan otthoni nyüg. Mialatt segitettem a lenge
fodru ruhát Violára, csodálatos és meleg érzés
sustorgott ki szivemből, mintha damaszkuszi penge
gyors hasitása nyomán pirosan buggyan fel a vérzés:

Rossz lány vagy, Violám, csacsi és bizonyára parázna,

mégis telve tevéled a lelkem.
És fel-feltűnik soraiban a kereszt jele, az a szép Krisztus-arc, amely hol parabolaként, hol
közvetlenül át-átvilágítja a költő egyre súlyosabb égboltját. Költészetének közepe, lényege-
veleje mégis – mint azt mindenki kezdettől fogva tudta – a korai halál, a fiatal halál tudata
volt, egy emberi alapérzésnek sajátos-félelmes átélése Erdély fenyőillatában, patakjai
partján, Kolozsvár gótikus utcáin. Ilyen a Templomablak, belőle íme két kis részlet:

versmondó 89
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Kik csak az uccán

járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kiváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak. …

 Ó, titkok titka:

a földön ittlent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! –
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!

Dörömbözi János – a Versmondó 2019-es tavaszi számában megjelent – érdekes tanulmá-

nyában sorra veszi, hogy a vallásos költeményeiben hogyan jelennek meg a bibliai mo-
tívumok, illetve, hogy még a változatokra is sokszor utal a versek szövege. Dsida mély
ismeretanyagáról és az átéltség forrásáról kapunk itt magyarázatot. 1936-ban zarándokúton
vett részt Rómában, s csoportját a pápa is fogadta május 5-én.

És milyen szép, hogy elragadtatott vallásossága mellett, finom iróniát is találunk ezzel
kapcsolatban verseiben!

ESTI TEÁZÁS

 Az ódonművű óra ver, 

a mennyezeten pókok szőnek. 
Homlokodon bánat hever, 
bánata özvegy, néma nőnek, 
ki fogyton véknyul, mint a hold, 
mert arra gondol, ami volt 
s hunyó tűznél fonnyadva fázik 
és arra gondul, aki holt, 
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett 
magányosan, csendben teázik. 
 
S akkor jövök. Halk nesze sincs 
saruimnak, mikor belépek. 

90 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Nesztelen moccan a kilincs, 

borzadva néznek rám a képek. 
 
– Én is teázom, kedvesem...– 
mondom lágyan és kedvesen. 
A húnyt parázsnak lángja támad. 
És felakasztom csendesen 
kék sapkád mellé a fogasra 
fénylő, mennyei glóriámat.
 

Végül a köszöntést hadd fejezzem be Dsida Jenő szavaival! S hadd tegyem hozzá, hogy a
versolvasó szót helyettesíthetjük a mindenkori vershallgatóval.

„Zavarni, olvasóm,
szikrányit sem kivánlak,
ám ha unalmason
telnék időd egyébként
s ülsz verset-olvasón:
ezt olvasd és ne másét,
mert ez csupa tanulság!
Üdv néked, olvasóm!”

Üdv néked, versmondó, üdv néked, hallgató! Legyen meg a költő feltámadása!

A DSIDA-VERSENY LEGJOBBJAI

Felnőtt kategória
Különdíjazottak:
Kotán Sándorné
Lovag dr. Némedi Imre

Helyezettek:

III. Ézsiás László

II. Károlyi Klára
I. Borbély Mihály

Ifjúsági kategória
Különdíjazottak:
Hamar Vivien
Szabó Flóra

versmondó 91
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Helyezettek:
III. Oláh Barnabás Zoltán
II. Kovács Domonkos Levente
I. Simon Petra Csenge

Verszene kategória
Különdíjazott:
Bartolf Zsuzsanna

Helyezett:
I. Álmodók duó

92 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

19. KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

„Vers, ahogy még nem ismered…”
Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje

FELHÍVÁS A VERSENYPROGRAMRA

A Magyar Versmondók Egyesülete

az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesülettel
és a Váci Dunakanyar Színházzal együttműködve meghirdeti

a 19. Kaleidoszkóp VersFesztivál versenykategóriáit.

A Kaleidoszkóp VersFesztivál Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemlé-

je, ahol a vers valamennyi formája bemutatkozik. A versenysorozaton hivatásos és nem
hivatásos színészek, előadóművészek és társulatok, valamint filmes alkotók és alkotócso-
portok külön kategóriában versenyeznek produkcióikkal. A versenyprogram közönség előtt
zajlik.

Időpont: 2019. október 16-20.

Helyszín: Váci Dunakanyar Színház

Cím: 2600 Vác, Dr. Csányi L. körút 58.

DÍJAZÁS

A Kaleidoszkóp-díj mellett – versmondás és versfilm kategóriában –

hivatásos előadók és alkotók esetében 200.000 Ft,
a hivatásos versszínházi előadásoknál egyéni előadó esetén 300.000 Ft,
társulat esetén 1.000.000 Ft a fődíj!

Nem hivatásos előadók esetében versmondás és versfilm kategóriában

100.000 Ft a fődíj.

A zsűri dönthet a helyezések és a díjak megosztásáról.

versmondó 93
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

VERSENYKATEGÓRIÁK:

vers- és prózamondás
versszínház
versfilmek

Nem hivatásos versmondás 1. – Junior versmondó szalon

Nevezhet minden 10 és 14 év közötti versmondó két szabadon választott verssel vagy pró-
zával, amelyek közül az egyik klasszikus, a másik kortárs szerző alkotása. Egy vers/próza
időtartama nem haladhatja meg a 4 percet!

Kortárs szerzőnek tekintjük az élő és a néhány éven belül elhunyt szerzőket, akiknek saját
kötete jelent meg és az irodalomtörténet számára ismert alkotók.
(Ajánlás: www.versfesztival.hu)

Nem hivatásos versmondás 2. – Ifjúsági és felnőtt versmondó szalon

Nevezhet minden 14. életévét betöltött versmondó két verssel vagy prózával:
Az egyik a rendszerváltoztatás irodalmához kapcsolódó közéleti költészet egy darabja
A másik – Ady Endre halálának századik évfordulója apropóján – Ady és a Nyugat első
nemzedéke, illetve – Weöres Sándor halálának 30. évfordulója kapcsán – Weöres és
a Nyugat harmadik nemzedéke valamely költőjének verse

Egy vers/próza időtartama nem haladhatja meg a 4 percet! A zsűri külön értékeli az ifjúsági
(14-25 év) és a felnőtt (25 év felett) korcsoportot. Hivatásos színész és előadóművész ebben
a kategóriában nem versenyezhet.

A rendszerváltoztatáshoz kapcsolódó közéleti versekről:

A rendszerváltoztatás harmincéves jubileuma kapcsán, annak emlékévében az Ifjúsági és

felnőtt versmondó szalon egyik fő fókusza a 89-es időszak, a rendszerváltoztatásról szóló,
illetve ahhoz kapcsolódó közéleti költészet.
Az 1989-es időszakhoz témájában, hangulatában kapcsolódó, a rendszerváltoztatást közvet-
lenül megelőző, vagy az átmenet időszakában írt közéleti témájú versek, valamint a rend-
szerváltoztatáskor eszmélő új költőnemzedék később írt kapcsolódó versei választhatók,
melyek témái a közép-európai nemzeti közösségek, a történelmi lehetőségek, a szabadság, a
demokrácia és a diktatúra, a társadalmi közeg és hangulat, valamint a függetlenség. A rend-
szerváltoztatás sokrétű irodalmából, több vonulatból érdemes választani a versmondóknak.

Ady Endre, Weöres Sándor, valamint a Nyugat első és harmadik költőnemzedékének lírája:
Ady Endre a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a hazai politikai újság-
írás egyik legnagyobb alakja. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére
kiterjednek. Halálának centenáriumában rá, és a harminc éve elhunyt Weöres Sándorra, il-
letve a Nyugat első és harmadik nemzedékének lírájára emlékezve az alábbi költőktől lehet

94 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

szabadon verset választani:

Ady Endre, Kaffka Margit, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Fri-
gyes, Balázs Béla, Szép Ernő, Babits Mihály, Tóth Árpád, valamint Weöres Sándor, Jékely
Zoltán, Vas István, Radnóti Miklós.

Versmondás – Művész versmondó szalon

Nevezhet minden színész és előadóművész két verssel:

Az egyik a rendszerváltoztatás irodalmához kapcsolódó közéleti költészet egy darabja
A másik – Ady Endre halálának századik évfordulója apropóján – Ady és a Nyugat első
nemzedéke, illetve – Weöres Sándor halálának 30. évfordulója kapcsán – Weöres és
a Nyugat harmadik nemzedéke valamely költőjének verse

A rendszerváltoztatáshoz kapcsolódó közéleti versekről:

A rendszerváltoztatás harmincéves jubileuma kapcsán, annak emlékévében az Ifjúsági és

felnőtt versmondó szalon egyik fő fókusza a 89-es időszak, a rendszerváltoztatásról szóló,
illetve ahhoz kapcsolódó közéleti költészet.
Az 1989-es időszakhoz témájában, hangulatában kapcsolódó, a rendszerváltoztatást közvet-
lenül megelőző, vagy az átmenet időszakában írt közéleti témájú versek, valamint a rend-
szerváltoztatáskor eszmélő új költőnemzedék később írt kapcsolódó versei választhatók,
melyek témái a közép-európai nemzeti közösségek, a történelmi lehetőségek, a szabadság, a
demokrácia és a diktatúra, a társadalmi közeg és hangulat, valamint a függetlenség. A rend-
szerváltoztatás sokrétű irodalmából, több vonulatból érdemes választani a versmondóknak.

Ady Endre, Weöres Sándor és a Nyugat első és harmadik költő nemzedékének lírája:

Ady Endre a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a hazai politikai újság-
írás egyik legnagyobb alakja. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére
kiterjednek. Halálának centenáriumában rá, és a harminc éve elhunyt Weöres Sándorra, il-
letve a Nyugat első és harmadik nemzedékének lírájára emlékezve az alábbi költőktől lehet
szabadon verset választani:
Ady Endre, Kaffka Margit, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Fri-
gyes, Balázs Béla, Szép Ernő, Babits Mihály, Tóth Árpád, valamint Weöres Sándor, Jékely
Zoltán, Vas István, Radnóti Miklós.

Versszínház

2019-ben csak hivatásos előadók (színészek, előadóművészek) és társulatok (kőszínházak,

alternatív/független színházak, vándortársulatok) jelentkezhetnek, az alábbi kategóriákban:

Verses nagyszínházi előadás: elbeszélő költemények, verses drámák, verset vagy bal-
ladát feldolgozó színházi előadások. Legfeljebb 2 felvonás, maximális játékidő: 90
perc.

versmondó 95
VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Előadóest: Önálló vagy társas pódiumi est, melynek műsorán többnyire vers vagy
próza szerepel. 1 felvonás, maximális játékidő: 45 perc.

Verses monodráma: egy- vagy többszereplős, de egy szereplőre épülő (egy beszélő)
verses/lírai mű kamaraszínpadi feldolgozása. 1 felvonás, maximális játékidő: 45
perc.

Performance: egy- vagy többszereplős, többnyire versre és prózára épülő, rendhagyó

(nem a már ismert színpadi formákra épülő) előadás. 1 felvonás, maximális játéki-
dő: 45 perc.

Mozgásszínházi előadás: költői művekre, versekre, prózára épülő koreográfia. 1 felvo-

nás, maximális játékidő: 60 perc.

Emlékest vagy jubileumi előadás: versösszeállítás, drámajáték a rendszerváltoztatás

vagy az azt követő időszakból, közéleti/társadalmi témában, valamint a kerek év-
fordulós költők és írók (például Ady Endre, Tersánszky Józsi Jenő, Csáth Géza,
Weöres Sándor) életműve kapcsán. 1 felvonás, maximális játékidő: 45 perc.

Versfilmek

Amatőr és profi filmesek versenye: a költészet bármely tartalmi és formai jellegű audiovi-
zuális megvalósítása etűdszerű, rövid, 5-10 perces, vagy hosszabb lélegzetvételű, de leg-
feljebb 40 perces alkotásokkal. Olyan kisjátékfilmek, hangulati klipek és etűdök, valamint
dokumentarista, illetve animációs alkotások készítésére és bemutatására hívjuk a független
filmes alkotókat, alkotóközösségeket, amelyek bármely költő vagy író szellemi örökségét
vállalva, az adott szerző munkásságának jegyében készülnek, vagy különböző (egy vagy
több) költészeti alkotást dolgoznak fel filmes formában.

NEVEZÉSI FELTÉTELEK

Nevezni csak online lehet, a hivatalos nevezési lapon, amely a www.versfesztival.hu oldal-
ról automatikusan beküldhető vagy letölthető, és e-mailen is továbbítható a versenyzo@
versfesztival.hu címre. A nevezések a versmondás esetében automatikus versenybe kerülést
jelentenek, a többi kategóriánál azonban előzsűrizés zajlik, és a zsűri dönt a versenyprog-
ramról.

Kötelező melléklet a nevezéshez kategóriánként:

Versmondás: nincs
Hivatásos versszínház: hozzájárulási nyilatkozat, link, amelyen az előadás látható
Versfilmek: hozzájárulási nyilatkozat, link, amelyen a nevezni kívánt film megte-
kinthető

A jelentkezési lapon, valamint a riderben megjelölt technikai igényeket és kellékeket alap-

szinten biztosítjuk, az extra igényeket a fellépők maguk biztosítják. Kérjük, ennek figyelem-
bevételével jelentkezzenek!

96 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK – ESEMÉNYEK

Hivatásos jelentkezők esetében nincs nevezési díj.

Nevezési díj a nem hivatásos jelentkezőknél:

Versmondásnál 5000 Ft/fő, versfilmeknél 5000 Ft/alkotás.
A nevezési díj tartalmazza a fellépés/bemutató napján a szállást és az étkezést.

Egy adott személy vagy társulat több kategóriában is nevezhet, a nevezési díjat azonban
versmondás esetén fejenként, filmek esetén produkciónként kell befizetni. Mindkét kategó-
riában történő jelentkezésnél külön-külön.

A nevezési díjat a jelentkezéssel egy időben kérjük átutalni! A közlemény rovatban kérjük
feltüntetni az előadó/alkotó nevét.

Magyar Versmondók Egyesülete

OTP Bank
11708001-20366591-00000000

Külföldről érkező utalásokhoz szükséges adatok:

Számlavezető fiók neve, címe:
OTP Bank Nyrt. Budapesti Régió
1085 Budapest, József krt. 33.
SWIFT KOD: OTPVHUHB
IBAN: HU12117080012036659100000000

Amennyiben az előzsűrizés eredményeképp a produkciót nem fogadja be a fesztiváligaz-

gatóság, a nevezési díj visszautalásra kerül. Visszalépés esetén azonban nincs lehetőség
a nevezési díj visszaigénylésére. (Kísérők, érdeklődők szállására és étkezésére önköltségi
áron van lehetőség.)

Nevezési határidő:
Hivatásos társulat/előadó, versszínház: 2019. június 30.
Versmondás és versfilmek: 2019. szeptember 30.

További információ:
www.facebook.com/versfesztival
www.versfesztival.hu
info.versfesztival@gmail.com

versmondó 97
GIOVANNI BELLINI

GIOVANNI BELLINI
(VELENCE, 1426/1433 – VELENCE, 1516. NOVEMBER 29.)

Velencei festő, a Bellini család legfiatalabb és legjelentősebb tagja. Nagy hatással volt tanít-
ványaira, kortársaira és az idősebb mesterekre is. A velencei reneszánsz egyik legnagyobb
mestere, műhelyéből az új kor legnagyobbjai, Lorenzo Lotto, Giorgione és Tiziano kerültek
ki. Korai művein sógorának, Mantegnának hatása érződött. Nyolcvanhat évet élt, és ebből
hetven esztendőn keresztül a quattrocento legnagyobbjainak a színvonalán dolgozott. Részt
vett a színhasználat és a perspektíva művészetének forradalmában, új festői technikákat
vezetett be.
Giovanni Bellini születési idejét nem ismerjük pontosan. Vasari 1426-ról ír, míg a mai szak-
értők az 1433-as dátummal értenek egyet. Apja, Jacopo (c. 1400–1470), a velencei udvari
gótikus festészet egyik nagy mesterének, Gentile da Fabrianonak egykori tanítványa, akinek
műterme népszerű volt a városban; számos művet készített megrendelésre. Giovanni harma-
dik gyermekként látta meg a napvilágot. Testvérei: Nicolosia – akit később Mantegna vesz
feleségül – és Gentile, aki szintén festő lesz. Bizonytalanság van azonban Goivanni anyja
körül. Vélhetően Jacopo házasságon kívüli gyermeke, mivel keresztneve ritkán szerepel a
Bellini család dokumentumiban.
Giovanni – fivéréhez hasonlóan – apja műtermében esik át a művészeti tűzkeresztségen. A
költészetben is járatos, ír néhány szonettet. A festészet azonban csakhamar teljes egészében
leköti. 1453-ban a Bellini családba még egy festő kerül, mivel Nicolosia férjhez megy And-
rea Montegnához, aki a későbbiekben nagy hatással lesz Giovannira.
1459-ben Giovanni Bellininek már saját műterme van a San Marco közeli San Lio plébáni-
án, s fivérével dolgozik együtt kölcsönösen bensőséges kapcsolatban. Ebben az időben szá-
mos portrét fest magán megrendelők részére. A műfaj, melyben nagy mesterségbeli tudásra
tesz szert, komoly szerepet játszik a következő század velencei portréfestészet divatjának
kialakulásában. 1475–1500 között korábbi temperatechnikáját olajfestéssel cserélte fel. E
technika révén ragyogó színeket, tónust és lágyságot ér el.
1464-ben kap először komoly megrendelést, a Santi Giovanni e Paolo templom részére San
Zanipoloban kell poliptichont készítenie. A művet 1468-ban fejezi be. 1470 körül meghal
Jacopo Bellini. Örökül hagyja fiai számára két híres vázlatkönyvét. Giovanni egyre nagyobb
népszerűségnek örvend, s nem csak Velencében. 1479-ben meghívás érkezik Isztambulból:
a szultán szeretné, ha Bellini készítene néhány művet a Magas Porta részére. II. Mehmed
szultánra nagy hatással voltak a velencei festő művei. Törökországba bátyja, Gentile utazik
el. A velencei szenátus azt akarta, hogy Gentilét Giovanni helyettesítse a Dózse-palota nagy
tanácstermének díszítésében. Giovanni évi honoráriuma tizennyolc dukát volt. Megítélnek
részére egyfajta „senseriát”, privilégiumot, amely nem kevés állandó jövedelmet biztosít
számára.
Sokat utazik. Ezekről az utakról gazdag tapasztalatokkal tér vissza a természet megfigye-
lésével kapcsolatban, ami festészetében egyre nagyobb helyet foglal el. Bellinit 1483-ban
a Velencei Köztársaság hivatalos festőjének nevezik ki, ezzel mentesül a festőcéh részére
fizetendő adók befizetése alól. Bellini ekkor már híres műtermében fiatal festők dolgoznak,
mint Tiziano vagy Giorgione, akik segítenek Bellininek néhány munkájában. E fiatal művé-

98 versmondó
 GIOVANNI BELLINI

szek jelenlétében az idős mester kivételes életerőről és állandó megújulási készségről tesz
tanúságot.
Bellini 1516. november 29-én hal meg szülőföldjén, Velencében. Itt temetik el a Santi Gio-
vanni e Paolo templom mellett lévő kolostor-temetőben.
Bellini művészete sokat köszönhet a más alkotókkal meglévő számos, kiterjedt kapcso-
latának. 1475-ben Velencébe érkezik Szicíliából Antonello da Messina, aki nagy hatással
volt Bellini festészeti stílusára. Ez a szicíliai festő hosszú időn keresztül tanulmányozta a
flamand mesterek festészetét, és rendkívül ügyesen kezelte kedvenc technikájukat, az olaj-
festést.
Giovanni Bellini új, reneszánsz horizontokat nyit meg a velencei festészet előtt. Munkás-
sága nyomot hagyott nemcsak közvetlen tanítványaiban, de sok más festőben is, akik az ő
nyomdokain indultak el. Az új nemzedék legtehetségesebbjei közül megemlíthetünk olyan
művészeket, mint Vivarini, Giorgione, Tiziano. Legméltóbb örököse Tiziano, Bellini halála
után őrá száll a Velencei Köztársaság hivatalos festője cím. Bellini hatása túlmutat a XVI.
századon is. Kezének biztonsága felfedezhető Delacroix néhány vásznán. Megihlette az
impresszionistákat is, Degas az Allegória hatása alatt elkészíti annak másolatát.

(Forrás: Wikipédia)

Férfi portré

versmondó 99
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
a KulturA(l)RT Bt.
gondozásában.
A szerkesztőség címe:
1074 Budapest, Huszár u. 8.
Elektronikus cím: elnok@vers.hu
Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
www.versradio.hu • www.versfesztival.hu

Szerkeszti: MVE kabinetje

Főszerkesztő: Kiss László
Telefon: 06 30 9223 573
Olvasószerkesztő: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 1000 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltjában
Budapest VI., Andrássy út 45.

100 versmondó
Szent Márk prédikációja Alexandriában

Szent Ferenc az Ecstasy-ben

Madonna a kisdeddel