versmondó

XXVIII. ÉVFOLYAM  2020. NYÁR

 ELSŐ KÖZÖS ÓRÁNK
40x50 cm akril vászon antik kerettel
„Az ifjú pár első közös órája felejthetetlen időtartam. Az első közös órának nincs mutatója.
Ilyenkor az idő is megállhatna...”
versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja

 TARTALOM
SZEMTŐL SZEMBE –
Főszerkesztői ajánló�����������������������������������������������3
A HETEK
Jánosi Zoltán
Az ének megmarad –
A Hetek költőnemzedék..................................... 4
Kabdebó Lóránt
Moralitások a hit és kétség keresztjén��������������12
Ratkó József
Szégyentelenül�������������������������������������������������13
Egy ágyon, egy kenyéren���������������������������������16
Szabóné Cseh Ágnes
„Innen van legmesszebb az ég”
Ratkó József hagyatéka Nagykállóban�������������16
Raffai Sarolta�������������������������������������������������������21
Könyörgés��������������������������������������������������������22
Kalász László�������������������������������������������������������23
Énhozzám lejönnek������������������������������������������24
Mintha rögtön���������������������������������������������������24
Bella István����������������������������������������������������������25
Az arcom visszakérem�������������������������������������25
Csak aki olyan fiatal�����������������������������������������26
Világot írni�������������������������������������������������������27
Maradj velem���������������������������������������������������28
Bauer Eszter
Beszélgetés Ágh Istvánnal a hetekről��������������36
Ágh István
Gyerekidő���������������������������������������������������������37
Sütő Hajnalka – Lutter Imre
Arasznyi múltam…
Interjú Buda Ferenccel, Buda Ferencről����������38
Buda Ferenc
Lennék Kisgyermek ����������������������������������������39
Isten szalmaszálán �������������������������������������������41
Árapály�������������������������������������������������������������45
Árvaföld�����������������������������������������������������������47
Horváth Júlia
„Megírtuk, amit a lelkiismeretünk diktált”
Beszélgetés Serfőző Simonnal�������������������������48
Serfőző Simon
Petőfi-keresőben�����������������������������������������������48
EGYESÜLETI ÉLET
Magyar Versmondók Egyesülete - tisztújítás�������51
Az új elnökség������������������������������������������������������52
Dr. Lutter Imre
Elnöki beszámoló���������������������������������������������54
A borítón Debreczeny Zoltán alkotása látható:
„DRÍMBÍCS” 70x45 cm akril vászon... (2020 nyarán csak álmodunk az igazi tengerről)
ESEMÉNYEK
Dr. Makai Katalin
Kétszáz, balladát szerető
középiskolás találkozója�����������������������������������67
Az egész világot átölelte a vers
a magyar költészet napján������������������������������������71
József Attila
Születésnapomra����������������������������������������������71
Parnasszus versdal Akadémia������������������������������73
Turczi istván
Kikötők�������������������������������������������������������������73
Főhajtás Latinovits sírjánál����������������������������������75
Szomorú Szilárd
Latinovitsékra emlékezve���������������������������������75
Lutter Imre
Latinovits, a mértékadó������������������������������������76
Illyés Gyula
Búcsú L. Z.-tól�������������������������������������������������77
Rekordszámú nevezés és továbbjutók
az V. Nemzeti VERSenyen����������������������������������79
Wiegmann Alfréd
Regösök, Táltos Világ és Fehérlófia –
online (is)���������������������������������������������������������80
Vörösmarty Mihály
Csongor és Tünde (részlet)�������������������������������82
S. Töttő Rita
Megnyílt Vörösmartyék egykori birtokán
a Csajághy Laura Színpad��������������������������������82
Takács Bence Ervin
Mondj Te is egy verset!������������������������������������85
Száz film versenyez
a Bujtor István-díjért��������������������������������������������86
Felhívás - Ratkó József versmondó verseny��������88
KÖZ-ÉLET
Dörömbözi János
Emlékezés a trianoni békediktátum
95. évfordulóján�����������������������������������������������90
Turczi István
Tartozás����������������������������������������������������������100
Üzenetek Trianonról ������������������������������������������101
Debreczeni Tibor
Levél a karanténból����������������������������������������102
Udvarhelyi András
Mit és hogyan olvassunk a karanténban?�������104
BEMUTATKOZIK
Debreczeny Zoltán����������������������������������������� 113
 SZEMTŐL SZEMBE – FŐSZERKESZTŐI AJÁNLÓ

Ez az a lapszám, amely időben és tartalmában megpróbál továbblépni és – Kiss László

alapító főszerkesztő szándékait szem előtt tartva, új lendületet véve – még közelebb vinni
a költészet és a versmondás híreit, információt, eseményeit, produktumait és művészeit az
olvasókhoz. És ez az a szám, amit már csak azok kapnak meg, akik vagy előfizettek a Vers-
mondóra, vagy a Magyar Versmondók Egyesületének tagjai, a lap szerzői, kíváncsi közgyűj-
teményi, könyvtári, intézményi olvasói.
Megújult a Magyar Versmondók Egyesülete. A küldöttközgyűlés a koronavírus járvány alatt
online dönthetett az egyesület sorsáról, leendő vezetőiről, a tavalyi év munkájának elfoga-
dásáról és a következő évek stratégiájáról. Az új elnökség átszervezte a Versmondó című,
közel három évtizedes múlttal rendelkező szakmai folyóiratot, és önálló szerkesztőséget
állított fel. A részleteket megtalálják a folyóiratban.
A jövőben minden lapszám fókuszában egy központi téma áll. Ezúttal a Hetek költői, akik
két tiszteletbeli elnököt is adtak a versmondóknak: előbb Bella Istvánt, majd Buda Ferencet.
A csoportosulás összességében is jelentős hatást gyakorolt a magyar költészetre. Erre és
minden költő egyéni életútjára is rávilágítunk.
Bár a járványügyi intézkedések számos versenyt, találkozót meghiúsítottak, télen és kora
tavasszal néhány rendezvényünk még valóra válhatott. Volt olyan is, amit online rendeztünk
meg, vagy csak most jön. Bemutatjuk többek között az Arany János balladamondó versenyt,
a Regösök húrján… versmondó, a Táltos világ népmese és balladamondó, a Fehérlófia –
magyar képmesék videóverseny elődöntőit, az V. Nemzeti VERSeny első fordulóját, a kö-
zelgő XI. Bujtor István Filmfesztivált.
Híreink élén: a Balatonszemesen megtartott Latinovits-emlékezés, a világméretű költészet-
napi virtuális kézfogásunk, a Vörösmarty Mihály birtokán létrejött Csajághy Laura Színpad,
a tavasszal levezényelt VersDal Akadémia és a Mondj Te is egy verset! mozgalom, amely
egyesületté szervezi magát.
Megemlékezünk a trianoni békediktátum aláírásának százéves évfordulójáról versszem-
pontból, a soha nem tapasztalt elzártságról, és bemutatjuk Debreczeny Zoltán képzőművészt
is, akinek képei a Versmondó nyári számának írásait teszik teljessé.
Mindez Takács Bence, dr. Dobosné Pecznyik Ibolya, Turczi István és Takács Tamás hatha-
tós közreműködésével.

Kedves Olvasó! Ez itt a nyugalom és az izgalom szigete egyszerre, néhány oldalnyi vers-ér-
tékmentés, -bemutatás és -átadás, amivel élni lehet. Mert – ahogy azt Kányádi Sándor írta
A maradékhoz:
rajtad is áll hogy a verseim
szirmokká nyílnak-e vagy
jól időzítve repeszdarabokká

 Lutter Imre

versmondó 3
A HETEK

Ágh István Bella István Buda Ferenc

Kalász László Ratkó József Raffai Sarolta Serfőző Simon

Jánosi Zoltán
AZ ÉNEK MEGMARAD – A HETEK KÖLTŐNEMZEDÉK

A Hetek költői csoportosulása, amelynek a névadója Kabdebó Lóránt volt, az 1956-os

forradalom leverése utáni évtized végén tűnik fel a magyar irodalomban. A magyar nép
többsége által nem legitimált, idegen állam fegyveres erejével az országra ültetett hatalom
„deres korszakának” a vége már ez, a kivégzések, bebörtönzések hullámai után a néppel való
részleges kiegyezésekre, a test helyett a lélek gúzsba kötésére törekszik ekkor a politika. A
történelemértelmezés egyik oldaláról konszolidációnak is értékelhető folyamatban a nyílt
terrort a rendszer ellen tiltakozó szellem manipulálásának, sarokba szorításának eszközei
veszik át, s ebben a közegben a „barakk” népe viszonylag szabadabban mozoghat. Egy
másik értelmezési oldalról viszont népellenes, az európai polgári fejlődés mozgásirányával
szemben álló erők konzerválása történik meg így. Annak a kísérletével együtt, hogy a hatalom
az „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelszavával egy egész népet állítson oda cinkosnak
saját további kifosztásához s egy világtörténelmi csapássorozat végkifejletéhez. Ebben a
történelmi helyzetben mind nyomatékosabban bontakozott ki (pontosabban: folytatódott a
maga történelmi hagyományain) a magyar költészetnek (és természetesen a prózának is) az
a vonulata, amelyben a belülről bírálás szempontjai egyre inkább a politikai rendszer türelmi
határának perifériájáig jutottak el –, majd határozottan kívül is kerültek rajta. Az ebben a
felfogásban született művek közéleti, politikai tartalma már nem a rendszer javítgatására,
reformálgatására irányult, hanem az európai civilizációval szembenálló és a nemzetellenes
vonásainak leleplezésére: vagyis a teljes hatalmi konstrukció bírálatára. Ez a költői irányzat
távolabbról Petőfi – Ady – József Attila, közelebbről Illyés, Nagy László és Pilinszky János
költészetében találhatta meg elsősorban a maga poétikai és gondolati fogódzóit.

4 versmondó
 A HETEK

A kor elleni művészi tiltakozások áramai felől közelíthető meg pontosabban, részben
társadalomtörténeti, részben poétikai oldalról is a Hetek költői csoportjának: – Ágh Istvánnak,
Bella Istvánnak, Buda Ferencnek, Kalász Lászlónak, Ratkó Józsefnek, Raffai Saroltának
és Serfőző Simonnak – a líránk ezredvégi mozgásaiban betöltött, s csoportos karakterüket
leginkább kifejező státusa is. A Hetek egyik legfontosabb irodalomtörténeti cselekedete
ebből a látómezőből az volt, hogy a hatvanas évek közepétől, mintegy hidat képezve Nagy
Lászlóék és Nagy Gáspárék nemzedéke között, gondolati és esztétikai módszereikkel erős
szemléleti és poétikai inspirációkat gyakoroltak e társadalomkritikai vonulat megerősítésére
és kiszélesítésére, főképp a közvetlenül őket követő, lázadó hangú alkotói csoportok (így
különösen az Elérhetetlen föld című antológiában jelentkező Kilencek) költészetére.
S azokat az impulzusokat, amelyekre a protestáló, az európai felzárkózást és a nemzeti
megújulást egyaránt akaró fiatal költészet mint szellemi háttérre támaszkodhatott, a hatvanas
évek első felétől a rendszerváltozásig folyamatosan bocsátották ki verseikből. Szorosan a
magyar valóság negatív tapasztalataihoz tapadó lírájukkal fokozatosan kimozdították a
kritikai szemlélet optikáját a nyíltan vagy burkoltan pártos, s az “óvatos” költők műveiben
rögzített, változásképtelen és a pártállam társadalmipolitikai autentikusságát sohasem érintő
szemléleti holtpontról. Egyre inkább a rendszerűrési határának közelébe taszították, majd át
is juttatták azon. A sarkukban járó költői csoportoknak nemcsak sorsértelmező, a társadalmi
helyzet alapvető ellentmondásait és letakart problémáit feltáró analízisükkel adtak költői
modellt, hanem poétikai kísérleteikkel is. Ezek mind a hét lírikusnál a szociális, társadalmi
és történeti tényezőknek egy új esztétikai igényekhez szabott költői nyelvbe integrálását
célozták. A diktatúra kellős közepén nyitottak új esélyt a rendszer leváltásának irányában
álló törekvéseknek. S közéletiségük mellett költészetük tartalmi irányai nagy ívűen
bontakoztak ki az emberi életnek a politikán, társadalmon, szociális terepeken kívül eső
gazdag tartományaiban is.
A Hetek közös indulása 1967-re tehető, a miskolci Napjaink és a budapesti Új Írás
folyóiratok körül fellépő fiatal szerzők ekkortájt csoportosultak lazább alkotói közösségbe.
Ahogyan Zimonyi Zoltán írja, az Új Írás és a Napjaink 1967-es költészet napi rovatai szinte
rakétaként „lőtték fel” együttesen őket, s tették nevüket és csoportjukat közismertté. Arra az
évre már valamennyien rendelkeztek önálló kötettel. Elsőként a Buda Ferencé jelent meg
1963-ban, Ágh Istváné, Bella Istváné, Raffai Saroltáé és Serfőző Simoné 1965-ben, Ratkó
Józsefé 1966-ban, Kalász László 1967-ben jutott könyvhöz. A Hetek költői közösségébe
szerveződésük ugyanakkor nem belülről fakadó, közös és dokumentált programban
megnyilatkozó csoportalkotási szándékukból fakadt. A kritika és a kortárs alkotásokra is
figyelő irodalomtörténet: Farkas László (Új Írás), illetve Kabdebó Lóránt (Napjank) figyeltek
föl e költők nemzedékükön belül is közös poétikaivilágképi kohéziós rendszerbe illeszkedő
vonásaira. Ez a felismerés nem csupán a lírikusi alkatukban és az életszemléletükben
föllelhető analóg jegyekre vonatkozott, hanem tehetségük színvonalára is. Szintén Zimonyi
Zoltán kiemelésében: „A Hetek csoportosítás azt fejezte ki, hogy az Új Írás és a Napjaink
őket tartotta az induló fiatal költők közül a legígéretesebbeknek”. A csoportot alkotó költők
sokáig csak a verseiken keresztül ismerték egymást, az ország különböző pontjain éltek,
„alig találkoztak, nem leveleztek” (Ágh István), s első személyes találkozásukat is külső
irodalomértelmezői és organizációs szándék, a Napjaink szerkesztősége szervezte meg
1967 őszén.

versmondó 5
A HETEK

Az őket egybefogó kohéziós kötegnek a legfontosabb közös fonalait a kor társadalmára

történő határozott elemző figyelem, az érzékelt tények és összefüggések kendőzetlen
megnevezése és az ezeket a célokat bátorítani képes költői örökség fölvállalása adták.
A szociális érzékenység, a kor emberi problémáinak s a bennük tapasztalt drámáknak a
nyílt kimondása, a magyarság történelmi múltjával való szembenézés, az ország jövőjének
esélyei, a kor morális helyzete, az uralkodó hatalom és a nemzeti lét viszonyának analízise
alakították tovább e szellemi kötelékek finomszerkezetét. Ezek jelölték ki számukra a
múltból lírikusi tájékozódásuk meghatározó irányfényeiként Ady, József Attila, Illyés és
Nagy László példáit is.
A Hetek költői csoportja éppen azon a történeti sűrűsödési ponton lépett fel erős
társadalomkritikai húrokat megszólaltató költői közösségként, amikor rövidesen megindult,
majd megtorpant az új gazdaságirányítás s a szocialista tábor országai Magyarország aktív
részvételével, fegyveresen fojtották el a cseh és szlovák népnek a társadalom fundamentális
átalakításra törekvő mozgalmát, a Prágai Tavaszt (1968). A hatalmi viszonyok politikai
és kulturális kereteit feszítő erőktől ebben a történelmi szituációban a diktatúra minden
lehetséges eszközzel igyekezett eltántorítani az irodalmat. A „langyos költészet” támogatása
mellett ezt a célt szolgálta a társadalom problémáitól elzárkózó lírai vonulat váratlan és
gyors „megértése” is. Ehhez a módszerhez ürügyet szolgáltatott a hatalomnak a kultúra
hagyományos szerkezetének átalakulása is. A társadalomtudományok mélyülésével és
differenciálódásával a humán műveltség központjából kimozdulni látszó, hagyományosan
a „nemzeti és szociális tudat” gondjait is felkaroló irodalomról a fejlődés (Pomogáts Béla
összegzésében) valóban „leválasztotta azoknak a feladatoknak egy tekintélyes részét,
amelyekkel a magyar kultúra hagyományai szerint korábban foglalkozott”. A kulturális és
politikai vezetés azonban – a kommunista és általában a diktatórikus tudatmanipulációk
egyetemes természetébe illeszkedve – úgy aknázta ki ezeket a folyamatokat, hogy azok
segítségével a politikai uralom ellenében ható irodalmi akcentusokat is megkísérelje
elnémítani vagy izolálni.
A Hetek közösségét már első lépéseiktől ebből az alapállásból érték a legerősebb támadások.
Az őket bírálók legfőbb saroktétele (Zimonyi Zoltán kiemelésében) az volt, hogy „ a
Hetek életrajzisága, szociografizálása alól kihúzta a talajt a tudományos valóságfeltárás,
a szociológia”. Erre az alapzatra illeszkedett az a poétikai vád, amely esztétikai látókörük,
normáik illetékességét vonta kétségbe, a nyugati korszerűség mintáit kérve számon rajtuk. A
„korszerűség”-nek azokat a paradigmavonásait – a szónak abban az értelmében, ahogyan azt
a történelem menetében feltárható okokozatiságot, az egészelvű világképet s a történelembe
avatkozó ember lehetőségeit a kortárs nyugati filozófia és az ennek hatáskörében kibontakozó
újabb irodalomelmélet felfogta –, magyarországi körülmények között valóban nehéz is lett
volna követniük. A nyugati kultúrából az új emberi szellem s benne az irodalom és tudománya
alapköveként előgörgetett filozófiaiesztétikai elmélet ugyanis sarkalatos szembenállásokat
tartalmazott eredendő társadalmi érzékenységükkel, a kor deformált közösségi világát
analizáló írói szándékaikkal s vonzódásaik szociológiai, történeti és nemzeti karakterével.
Nem ők, hanem a világtörténelem és a kultúra alakulása tehetett arról, hogy „más ég, más föld”
vette őket körül, mint a szabad világ nyugati gondolkodóit. Ezen a történelmi és kulturális
bázison a Hetek költői igen komoly erőfeszítéseket tettek a társadalmi látómezők pozícióit

6 versmondó
 A HETEK

is magába szervesítő polifon, új versbeszéd megformálására, az ebbe az irányba néző költői

eszköztár megújítására. Egyik értékes poétikai eredményük költészetünk „bartóki” útjának
továbbgondolása volt – Weöres Sándor, Kormos István, Juhász Ferenc és Nagy László ilyen
természetű szintézise után. Kalász László Kalevalaintegrálása, „bartóki dalai”, Ratkó József
népballadaátizzításai, keservesekre, siratókra, archaikus rítusokra hangolódása, Bella István
sámánéneket és primitív praxist feltámasztó kísérletei, Ágh István szokásvilágelemeket a
mélyből kiragadó áttűntetései, Buda Ferenc archaizálása folyamatosan és új lehetőségeket
keresve jártak a népi, a primitív és az archaikus kultúrát integráló s a világlíra egyik aktuális
ágába is beletorkolló költészet ösvényein. S mert mind égetőbben hiányzott költészetünkből
az a nyers életre hajló kutató, fiatal látószög, amelyen át a szélesebb magyar társadalom
(s benne a periféria, a vidék) keserű tapasztalatai rádöbbentő nyíltsággal s földközelből
tárulkozhattak fel, ezt a riasztó hiányt felismerve – egymásról jórészt még alig tudva –
kezdték a Hetek alkotói lírájukkal kitölteni a mind félelemesebben tátogó vákuumot.
Poétikájukat tehát az aktuális történelmi és kulturális helyzet hívta elő, s ők külön-külön is
magas szinten tettek eleget ennek a kihívásnak.
Az Ady, József Attila, Illyés, Nagy László örökségének fő vonulatában megjelölhető
közös hatásrendszerre Ágh Istvánnál fokozatosan egy erősebben elvonatkoztató, tárgyias
intellektuális versbeszéd épült. Lírája a jelenkori magyar költészetnek is egyik fontos
bizonyítékaként tanúsítja, hogy a társadalomra irányuló elemző gondolat, a szociális, a
történeti és a közösségi érzékenység a legkorszerűbb költői áramokba illeszkedő módon is
képes megszólalni. Ágh viszonylag objektív költészete az alanyiságot egyszerre megőrizve
és háttérben hagyva, a legszemélyesebb élménykörök mellett is úgy tud kollektív emberi
tartalmakat: társadalmi és történeti ítéleteket versekbe építeni, hogy világa egyszersmind
egészelvűen koherens, morális alaptartalmú és történeti vonatkozásaiban is közlésképes
marad. Sokszor csak jelzésszerű kódjaiban is egy mélyből ered emberi tapasztalat nyilatkozik
meg. A tárgyias költészetből sokat merít – a néha Babitsra, néha a népköltészetre pillantó –
Raffai Sarolta is. Versvilágában a női érzékenység egyszerre tömörül a tárgyak és a tárgyak
kisugárzásaival egybeszőtt életvilágú emberi tragikum köré. Ez az eredendő szemléleti
kettőssége hol az objektum, hol a bensőség irányában mozdul el. Bella István a történetiség,
a mítosz és a játékban rejlő, de filozófiai terekbe is átömlő költői nyelv vidékei felé tágította
ki világát. A történelem számára egyszerre a visszavonhatatlan múlt, s egyszerre a reális és
mágikus pályákon a jelenbe is visszafutni képes eleven idő. Verseinek egy része e két szféra
plasztikus átjárhatóságát igazoló bizonyosság: Vörösmarty verségető némaságában éppen
úgy benne látja a Halotti beszéd koráig visszahullámzó történelmet, mint a „küldetéses”
költői sorsot átvilágító mai példázatot. A tragikus magyar történelmi hagyományok is
mindig a reális, az aktuális fájdalmak falaira vetülnek verseiben. Buda Ferenc az archaikus
és a primitív költészet képeinek, ritmikájának tapasztalatait tág kompozíciós térben – mint
átvilágító, értékelő normatívát is – igazítja hozzá a századvégi ember sorsérzékeléséhez.
Műveinek egy csoportja a jelen emberére omló történeti és információs zuhatagot s a létezés
alapértékeihez ragaszkodó emberi reflexeket már szerkezetével is imitálja. Máskor képekbe
rejtett indulatai, történeti analízise, megfegyelmezett életteljessége, eszményei és a valóság
állandó oppozíciója s a folytonosan erős áramkörökben tartott versbeli feszültség hordoznak
szuverén erőt és komplex örökséget.

versmondó 7
A HETEK

Költészetünk „bartóki” örökségét Buda Ferenc mellett a Hetek közösségéből elsősorban

Kalász László és Ratkó József viszik és alakítják tovább. A poétikai úton elvégzett, tudatosító
élű szociális híradás kontrasztos tónusú „lírai szociofotói”, (politikai, társadalmi vagy
személyes tartalmú) költői „pillanatképei” Kalász László életművében egy új műfajvariáns
prototípusaiként jelennek meg. A költő ezeket részben folklórszövegforrásokon, részben
a „bartóki dal” József Attilai és Nagy László-i hagyományából fejlesztette ki. A sűrítő-
ellentétező, gyakran „sziluettszerűen ” (Iszlai Zoltán) tömör, éles vonalvezetésű alkotások
mögött ugyanakkor a Bódva-völgy teljes folklórtapasztalata ott hömpölyög: s a Kalászdal
ennek a mélyebb áradatnak a hullámain csillan. A szintén belsővé emelt Kalevala-hagyaték
vejnemöjneni erőtere ezeket a változatos és tünékeny, a falevélerezetekhez hasonlóan
áttetsző, miniatűr versszerkezeteket olykor a „bartóki” szerkesztésű monológ vagy a
hosszúvers felé tágítja ki. Ezeken a leghangsúlyosabb értékpontjain Kalász lírája a primitív
költészet erőire más forrásokból támaszkodó Weöres Sándor, illetve a későbbi törekvések
közül Rákos Sándor és Oravecz Imre kísérleteivel ér össze. Ratkó József – Buda Ferenchez
hasonlóan – szintén a folklór szinte valamennyi rétegében talál aktuális érvényű stilisztikai
vagy létszemléleti tanulságokat a maga sorsanalizáló költé szete számára. Lírája „bartóki”
jellegű folklórösztönzöttségét, amely a dalok, mondák, mesék mellett regösénekelemeket,
keserveseket, siratókat, varázsénekeket, ráolvasásokat, gyermekjáték-szövegeket is szervesen
épít be a művekbe, az egész életműkaraktert jellemezve is a „balladás” jelzővel szokták illetni.
A fogalom azt a műfaji koncentrációs pontot ragadja meg, amely a drámaiság magasabb
szemléleti egységébe szervezi a verseibe épülő folklórvonásokat és a folklórterepeken
kívülről érkező poétikai elveket, inspirációkat is. Keserű gyermekkori motivációk után a
három nagy példakép: József Attila, Illyés Gyula és Nagy László sugárzásában s a nemzeti
krízisből lobban fel Ratkó poétai szellemiségének ez a valóságelemző és dramatizáló alkata.
Ez a sajátossága közelíti a kései Ratkó műveit a jelene emberi drámáit „versekbe vadászó”
Nagy László törekvéseihez is. Ami e balladai hangütésen át Ratkó költészetének közösségi
rétegét leginkább izzásban tartja, az – az elsősorban nemzete sorsában kitapintható –
történelem értelmének kutatása s átemelése szűkebb korszakának falai közé. A kor aktuális
feszültségeit faggató gondolatai ezért gyakran a történelem vagy a múlt- és a létértelmezés
gondolatköreit egybekapcsoló halálmotívum dimenzióiba lendülnek át.
Amíg Ratkó, Kalász és Buda a népi tudat költői tapasztalatait egy sokféle
szálból egybeszőtt műköltészeti komplexumhoz igyekeznek integrálni, Serfőző Simon az
ellenkező irányba indul el. Ő még az archaikus tudat korai nyomait megőrzött népköltészeti
szövegeknél is elemibb, eredendőbb folklorisztikai, tudati nyomvonalakat keres. Költői
látása és nyelve Sinka vagy Erdélyi „barbár költészettanához” (Pomogáts Béla) áll közel,
de ezek közös alapelemeit Serfőző nem a műköltészet irányába, vagyis „fölfelé”, hanem
„lefelé” stilizálja. S a ritmika, a képalkotás, a szimbolizálás elemi rácsait is szétbontva e
költői vonal lehetőségeit fordított irányban, történetileg még inkább az emberi előidőkbe
lépve szélesíti ki. A „vers”, sőt a beszéd poétikailag rekonstruált kezdőpillanatainak fázisába
vonul vissza, s a természeti népek primer, még jóval a mítosz előtti történeteihez hasonlóan
szinte a tárgyi világot beszélteti. Ez a prepoétikai vonásokkal átitatott kettősség: részint
az animisztikus mozzanatokkal teli „ráébredő” antropomorfizáció, részint a vele szervesen
együtt élő „archaikus tárgyiasság” a modern nagyváros és a történelem dimenzióit s a

8 versmondó
 A HETEK

belső személyiségtereket is képes átvilágítani, s a Serfőzőtől bejárt terepeken a költőiség

elsődleges kamerájaként működve – mintegy – az emberi világot a maga sérüléseiben
hordozó környezet „emberi” hangjainak fölerősítő rezonátoraként teremt poézist.
A kortárs irodalomkritika a Hetek által teremtett poétikai értékeket már a korábbi
évtizedekben is sokrétűen mutatta meg. Ágh István „látomásos képtechnikán” alapuló
költészetét Tarján Tamás egy szigorú értékskálán is „a versgondolkodásban, grammatikai,
tematikai újításban oly eredeti Tandori Dezsőé” és „a nagy 20. századi létösszegzéseket
fölényes mesterségbeli tudással alkotó Orbán Ottóé” mellé helyezte. Kabdebó Lóránt
Bella István költészetéből a „drámai szintézist” és a nyelvi teremtő erőt mint az alkotót
nemzedéktársai köréből magasan kiemelő jegyeket jelölte meg. Pomogáts Béla a „nemzet
és a történelem tapasztalatait kifejező”, örökké kísérletező költőt méltatta benne. Buda
Ferenc drámai hangú, a Ratkóéhoz hasonlóan „siratók, balladák emlékeivel” átszőtt
történelmi élményeiben és társadalomanalízisében Pécsi Györgyi egy „műköltészettörténet
előtti hagyomány” „archaikus klasszicizmusát” pillantotta meg. Kalász költészetében az
esszéíró Ágh István az irodalomtörténet, sőt a kortársi kritika felfedezései előtt vette észre –
líraelméletünket is tudatosító jelentőséggel – a „T. S. Eliot-i zsongó bűbájt” s „a gyönyörű,
dallá sűrített természetiséget”. Cs. Varga István pedig a népdalból fellobbantott dalforma
tűzijátékának kísérleteit tudatosította. Ennek költői variánsai révén „a táj- és hangulatlíra,
a helyzetdal, a szerelmi dal, az önerősítő ének példái sorjáznak köteteiben”. Azt is Cs.
Varga mutatta meg, hogy ez a líra ugyanakkor a dalnál jóval súlyosabb igényű tartalmakat
tömörít, „sokkal mélyebb, mitologikusan értelmezhető.” Raffai lírájában szintén „a népi
hagyományok korszerű áthangolását” (Pomogáts Béla) emeli ki az értékelés, valamint a
műveibe épülő „szókimondás” (Tarján Tamás) társadalmi éleit. Ratkó költészete – Görömbei
András összegzésében – egy különös erejű, „egyéni metszésű balladai mélyvilág” felszínre
emelésével gazdagította irodalmunkat. Serfőző Simon lírájának „igazi leleményét” Márkus
Béla egy szociológiai vagy társadalmi „helyzet életképi tárgyiasításában” jelöli meg, amiben
az elnéptelenedő vidék antropomorfizált poetizálása emelkedik központi erejűvé.
A Hetek költőinek többsége ugyanakkor ki-kilépett a líra terepeiről, és más műnemekben
is próbára tette tehetségét. Raffai, Ratkó, Serfőző a dráma, Raffai a regény, novella, Ágh és
Serfőző a széppróza, a riportok, naplók, Ágh István az irodalmi esszé felé tágította ki életművét,
Bella, Buda, Ratkó és Ágh pedig műfordítások sorával gazdagította irodalmunkat. Az itt
csupán vázolt esztétikai vonások mindegyik költőnél a magyar társadalmi valóság eltagadott,
eltakart terepeiről való következetes, szembesítő elvű költői híradásokra sugároztak rá. A
közéleti inspirációknál jóval összetettebb téma- világú költőiségük csupán egyik rétegeként
megjelenő, „szociopoétikai” természetű országanalízisüket és tényfeltárásukat Zimonyi
Zoltán egyenesen a hatvanas-hetvenes évekből felhangzó „történelmi vészjelzéseknek”
nevezte, amelyek máig hatóan borzolják „mindannyiunk szociális és nemzeti lelkiismeretét.
A Hetek hiteles, közös országtérképezését nagymértékben segítette elő, hogy az állam
különböző régióiban (s településtípusain) élve széles spektrumból adhattak pontos látleletet
a korról. Ágh és Bella a fővárosból, Serfőző Miskolcról (ma: Egerből), Raffai és Ratkó
peremvidéki kisvárosokból (Kalocsáról, illetve Nagykállóból), Kalász László borsodi
aprófaluból, Buda Ferenc pedig Debrecenből s az alföldi tanyavilágból küldte tudatosító
poétikai üzeneteit. Valamennyi alkotó gyerekkorától kötődött a falu világához is. A magyar

versmondó 9
A HETEK

társadalom különböző rétegeinek, generációinak sorsát ezért egyszerre több irányból s

különféle kiszögellési pontokról szemlélhették. Népiségük eredendő és természetes volt,
abban a Nagy László-i gondolatnak a néppel elemi sorskö¬zösségről valló tisztasága
nyilatkozott meg: „Én sohasem kerestem kapcsolatot a néppel, ez a kapcsolat születésemmel
megteremtődött.” Társadalmi tematikájuk összetett színképét a magyarság történelmi
sorsának alakulása mellett a szegénységnek, a magyar vidék elhagyatottságának, a paraszti
sors kilátástalanságának, a magyarság fogyásának, a nagyváros és vidék gyarmatszerű
állapotainak, az öregek kivertségének, magányának, az emberi világból kivesző szeretet és
részvét helyén támadt űrnek, a pártarisztokrácia tehetetlenségének a főbb tartalmai alakították
ki. A politikai, a morális, az érzelmi és a történettudati szférákban is gúzsba kötött magyar
élet széles összképe mutatkozott meg így verseikben. S ez egészen más világot tárt fel, mint
amiről a 60-as, 70-es évek hivatalos jelentései szóltak. A Hetek munkáiból egy elgyötört
világ sötét kontúrjai bontakoztak ki, ami a nyolcvanas évekre bekövetkező társadalmi csőd
alapvonásait hordozta már magában. Az ötvenes évekből átmentett, kifényesített világkép
naiv bizalma helyén verseikben egy szenvedő ország és tönkretett nép arca kezdett mind
keserűbb vonalakkal megrajzolódni.
Ilia Mihály Ratkóról írt gondolatai ezért a Hetek teljes alkotói körére érvényesek: verseik
társadalmi küldetést teljesítettek, „egy elfelejtett vagy elhallgatott Magyarország hangja
szólt bennük.” Morális és nemzeti tartalmú közösségi költészetük légüres terekbe taszítva
is képes volt érvényes erőfeszítésekre az ország önértelmezéséért, jövőtudatáért. Jelképes
talán, hogy a küzdelmüknek az utolsó, már győzelmes szakaszában kezdtek a Hetek is
fogyatkozni. Első halottuk Ratkó József volt, aki a rendszerváltozás évében, 1989-ben vett
búcsút szűkebb és tágasabb hazájától. Ratkót rövidesen (szintén 1989-ben) Raffai Sarolta
követte, majd tíz év múlva Perkupán, a szülőfalujában eltemették Kalász Lászlót is. Bella
István 2006-ban hunyt el. Barátságuk, kötődéseik, majd gyászuk óráiról érzékeny tükröt ad
költészetük. A Hetek megmaradt közösségét megváltozott társadalmi környezet:
a szabad Magyarország veszi már körül. Költői reflexeikben (ahogyan a külső világban
is), ugyanakkor tovább él a megelőző negyvenéves sortapasztalat hagyatéka is, együtt
az új környezet disszonanciáival. Erre a világra Kalásznak még volt érvényes szava,
Ratkónak és Raffainak már nem lehetett. A Hetek költészetének egyik legfontosabb értéke
ma, a megváltozott történelmi keretek között is magatartásuk változatlanságá¬ban van.
A rendszerváltozás óta eltelt évtizedek történeti útját továbbra is érzékenyen analizálva,
tényfeltáró történetiséggel és a nemzeti lét iránti felelősséggel telített költői elveken
fogalmazzák meg. Az optimálishoz képest elsodródott esélyek, a szabadság hátterében
elszabadított ösztönök, a szabadságba átlépett erők ütközései, vajúdása, az új Magyarország
társadalmi ambivalenciái dokumentatív erővel s egy sokat próbált emberi tapasztalat
mértékein át nyilatkoznak meg verseikben. Hitelesen írják meg önmaguknak hol a régihez
hasonlító, hol újabb perspektívákra nyíló, hol pedig új ketrecek, csapdák vagy kőfalak mögé
szorított írói állapotát is. Korai halottaikkal együtt a Hetek költői azt a hagyományt példázzák
tovább, ami Balassitól Petőfin át Illyésig, József Attiláig, Nagy Lászlóig, majd Baka Istvánig,
Utassy Józsefig, Nagy Gáspárig – a magyar költészet jelentős vonulatát képezve – a lét
iránti bizalommal együtt tartotta s tartja fenn a sorsra, történelemre küzdelemmel válaszoló
emberi modell érvényét. S benne azt a nehezen leomló hitet, amely a századok omlásain át is

10 versmondó
 A HETEK

táplálta líránknak ezt a vonalát, s amely közös példájuk, Nagy László szavaival újra és újra
üzeni, hogy a vers valóban Pelikán: „valakihez pirosa áttör időn s ködön.” S ez az üzenet a
jelen olvasóihoz – a Hetek sajátos poétikai, gondolati és morális tartalmú költészetéből – át
akar törni ma is.

Ágh István (Iszkáz, 1938.03.24. - )

A Nemzet Művésze, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító
Bella István (Székesfehérvár, 1940.08.07. - Budapest, 2006.04.20.)
Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító
Buda Ferenc (Debrecen, 1936.11.03. - )
A Nemzet Művésze, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító
Kalász László (Perkupa, 1933.02.03. - Szalonna, 1999.01.25.)
A Magyar Köztársasági Érdemkeresztje kitüntetettje, Radnóti- és József Attila-
díjas magyar költő
Raffai Sarolta (Kecel, 1930.05.23. - Kalocsa, 1989.09.20.)
József Attila-díjas magyar író, költő
Ratkó József (Pestszenterzsébet, 1936.08.09. - Debrecen, 1989.09.13.)
József Attila-díjas magyar költő
Serfőző Simon (Zagyvarékas, 1942.10.24. - )
Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író

„A Hetek költészetének egyik legfontosabb értéke ma a megváltozott történelmi keretek

között is magatartásuk változatlanságában van. A rendszerváltozás óta eltelt évtizedek
történeti útját továbbra is érzékenyen analizálva, tényfeltáró történetiséggel és a nemzeti lét
iránti felelősséggel telített költői elveken fogalmazzák meg.”

(A Hetek Nemzedéke szakmai program megvalósítását 2017. évben a Magyar Művészeti

Akadémia támogatta. Fk: Jónás Zoltán)

versmondó 11
A HETEK

Kabdebó Lóránt
MORALITÁSOK A HIT ÉS KÉTSÉG KERESZTJÉN
Egy költő fegyvertelenül – Ratkó József

Ha Ratkó József első kötete, a Félelem nélkül, a tehetséges fiatal költőt revelálta, második
kötetének, a Fegyvertelenül címűnek legjobb versei érett, kiforrott költőt mutatnak.
A Ratkót környező társadalmi-történelmi fejlődés és sajátos, szinte szabálytalan élethely-
zete kialakított egy olyan szabályos, statikus vershelyzetet, amely a biztonság tudatában is
érzékennyé válik a bizonytalanságra, ellenpontként állandóan veszélyeket jelez.
Kommunista családban nő fel, melyet épp akkor, amikor a fiatal fiú eszmélni kezd, kikezdett
a züllés és a hatalomjáratlanság kétfelé húzó kísértete; ő maga pedig űzött-vert menhelyi
gyerekként figyelheti évjárata szerencsésebb tagjainak simán emelkedő életét. De amikor
egyenesbe kerülne, első költői lépése olyan félreértést szül, amely, ha pályáját nem is, életét
kettétöri. Ismét figyelheti a köteteket gyűjtő pályatársak szinte akadálytalan előrehaladá-
sát, míg ő vidéken, családjáért felelősséggel helytállva, könyvtáros az ország egyik legsze-
gényebb megyéjében, Szabolcsban. Ebből, az önmagát ismétlő sorsképletből alakul való-
ságszemlélete: életünk bár már nem követeli meg szükségszerűen a jobbért küzdő ember
bukását, de még nem is tett meg mindent ennek elhárítására. A statisztikai átlag ha meg is
nyugtat, az egyedi esetek – és az ember egyedileg kapcsolódik ez átlagba – magukban hord-
ják a nyugtalanságot. Ezért van az, hogy Ratkó versei tulajdonképpen nem élményversek
(arra hamar rájött, hogy ebből sokáig költőileg nem táplálkozhatna, íróilag túllépett rajta egy
megrázóan tömör életrajzjegyzet-sorozatban, már az első kötet függelékében), nem életraj-
zot ír, hanem viszonyt fejez ki: az általános helyzet és egyedi félelmek, törések kapcsolatát.
Két alkotó eleme van így a Ratkó-versnek. Az egyik nyugodt – hol keményen, hittel kiálló,
hol idillien, felhőtlenül játékos –, a másik gyanakvó, mindenre összerezzenő, az életet szinte
mániákusan féltő. „Most béke van, de nincsen nyugalom” – írta még előző kötetében. Akkor
ezt tematikusan elbeszélte, magát a kötetet is két ciklusra osztotta: Félelem és Félelem nél-
kül, hirdették az ellentétes címek a lélek két arcát. De a mára beérett Ratkó-vers már ott is
alakult. A Félelem versei állandóan a biztonság felé tendáltak, és ha Félelem nélkül beszélt,
minduntalan le-lebukott félelmei közé.
Mostanra e tematika ötvözéséből megszületett egy versszerkezet, amely teljes kidolgozott-
ságában jelentkezik a kötet mottójában:
Én, egy a fegyvertelenek közül,
egyensúlyozva egyszál hitemen
a félelem szakadéka fölött
énekelek. Magamat bátorítom.
Talán átjutok a halálig.

Az Én, ha ily határozottan, exponált helyen jelentkezik, azt hirdeti, hogy aki ezt leírta, tisz-
tában van súlyával, helyzetével. Ez már nem az önéletrajz esetleges valakije, de nem is egy
közösség egységes gondolkodásmódjának védelmében meghúzódó tag: nem is teljesen vé-
dett, nem besorozható, bár nem is egyetlen, különcként egyedülálló – „egy a fegyvertelenek
közül”.
12 versmondó
 A HETEK

És amilyen határozottsággal, elvégeztetettséggel lépett be az Én, ugyanolyan keményen foly-

tatódik – körülvéve a bizonytalanság már az Én kiemelésével is megfogalmazott légkörével
– ez az életattrakció: „egyensúlyozva egyszál hitemen a félelem szakadéka fölött”. Léleg-
zetvisszafojtva várnánk a sor végén az eredményt, de nincs feloldódás, a sor egy enjambe-
mantnal elcsuklik,
Ratkó József és csak a következő
SZÉGYENTELENÜL sorban hangzik el a
Mert szólnom kell a fűről is, Költő vagyok hát tudom én, zárás – kifogyott a
a fémről és a kőről is, hogy hivatásom a remény, lélegzet közben, de
a menekülő fényről is, és tudok hinni is kemény meggyűlt a dac is,
a férfiról, a nőről is, gyémánt-jövőnkben bízom én. mire megfogalma-
és mindent el kell mondanom, De ugrik, illan a hitem, zódik az egyetlen
igazhoz igazítanom, naponta meg kell védenem, szó, az értelmes
hát ezért kell olyan nagyon mert ez a kétéltű jelen cselekvés – sőt az
a szabadság, a nyugalom! hol ellenem van, hol velem. egyetlen lehetséges
cselekvés – szava:
Mióta élek, dolgozom Pedighát apám a veszélyt
„énekelek”. Íme
Parasznyán, Pesten, Putnokon, nem nagypofájú hősökért
az értelme ennek
mindig a nehezét fogom, vállalta, izgatott, beszélt
az Énnek. Az Én,
még sincs egy rendes bútorom. értem, értük, mindenkiért!
a vers alanya így
Kis gondjaim közt guggolok, S ha én szólok sem magamért,
találkozik állítmá-
felmagasodni nem tudok. kollektív bánatért, bajért,
nyával, cselekvé-
rontott hitű parasztokért,
Segítsetek, ne hagyjatok! si formájával. De
kemény, egyforma életért.
könyvet, kenyeret adjatok! nemcsak reflexív,
Semmiből se kell sok nekem. S mert szólnom kell a fűről is, beszámoló formája,
Barátom, ha hiszed, ha nem: a fémről és a kőről is, a hanem etikai tartal-
egy harapásnyi kenyeren menekülő fényről is, ma van az éneknek:
éltem le fele életem. a férfiról, a nőről is, „Magamat bátorí-
De már kevés ez nem elég és mindent el kell mondanom, tom.”
huszonhét havi maradék. igazhoz igazítanom És itt jutottunk el
Éléskamrám az üres ég hát ezért kell olyan nagyon a Ratkó-versek fő
csillaga morzsányi ebéd. a szabadság, a nyugalom! funkciójához: ezek
S míg ezt a verset hadarom, Mint aki pénzért hegedül, valójában moralitá-
tucatnyi édes haverom s száján lágy, kérő mosoly ül, sok, a hit és kétség
él ilyen egérkebajon sürög a vendégek körül keresztjére feszített
gondjai közt hallgatagon. szótlanul, szégyentelenül, Én magatartáske-
Én szólok fakír nem vagyok, úgy kérem én is a kegyet: resései, a helyt-
aki bár lelkéig vacog, adjatok könyvet, kenyeret, állás normáinak
mégis forró verset dadog, szorítsatok egy kis helyet vizsgálata. Ennek
hogy gőzölögnek a sorok! végre nekem is köztetek! a keresésnek ered-
ményeként válhat
elrendezetté az egyes ember élete is, és az így elrendezett, harmonikus élet számára már
természetes zárás a majdan elérkező halál: egyrészt egy biológiai-pszichológiai számvetés

versmondó 13
A HETEK

eredménye, másrészt az élet befejezettségének, teljes megkomponáltságának jelzése: „Talán

átjutok a halálig.” Moralitásértelme van e versekben a halálnak.
Nem félelem nélküli ez az élet, de Ratkó a félelemnek különböző régióit különbözteti meg,
szinte hierarchikus sorba állítja. Vannak a tőlünk független, kívülről ránk leselkedő, az élet
természetes menetében esetleges veszélyek kiváltotta félelmek, ezek létjogosultságát épp
tagadásukkal, ellenük való fellépéssel ismeri el. Másrészt az élet menetéből, a halál tényéből
származó félelmeket kompenzálni, sőt kizárni igyekszik: az elrendezett élet az ezzel való
számvetésben épülhet fel. Így a kötet annak is deklarálása, hogy csak az élhet félelem nél-
kül, aki minden dolgát tisztességgel elrendezi.
És ezzel, hogy ezt az általában védett, de minden esetlegességében mégis különböző fokon
veszélyeztetett Ént megrajzolja, moralitása egyben közösségi tetté is válik: a kettősség közt
levés állandó állásfoglalásra késztet, a nyugalom és félelem reális felmérésére, azaz saját
énünk állandó felülvizsgálatára, mert a „fegyvertelenek” egyetlen védelme a tisztesség, az
emberi tisztaság. Másrészt ez az erkölcsi kényszer épp a dolgokba való beleszólást kívánja
meg, mert a Ratkó-versben a rossz nem pszichológiailag megfogalmazott individuális ka-
tegória, hanem konkrét, a közösség életében jelenlevő, legyőzhető veszélyeztetettség. Így
támadók és védekezők e versek: a közvetlen közösségi beleszólásra szép számmal találunk
példát közöttük.
Ennek a moralitásversnek a kifejezésformája is ebben a kötetben van kiforróban. Az elbe-
szélés, hasonlat mindinkább elmaradt az első kötet után. A legpuritánabbul felépített, gnó-
maszerű tömörséggel, és a magától értetődés természetességével formált képeket rakja egy-
más mellé. Nem az elbeszélés, hanem – a hol bízó, hol félő – lélekállapot logikája szerint.
Az első hangütés ijesztő, de a vers végére mindig leleplezi magát: talán már nem is hisz
olyan komolyan a megidézett félelemben. De hogy végül nehogy teljesen megnyugodva
menjünk tovább, egy-egy atonális akkorddal zár, lebegésben hagyja a verset, mely egyszer-
re rímel a játékra és a komolyra is. Legprecízebb példája ennek a Bújócska háborús élményt
és gyermekjátékot egybejátszó nyugtalansága, de még a legszemélyesebb Báb címűben is
megtaláljuk e versszerkesztés példáját.
Ha a korábbi kötet sok elbeszélő verse még a fiatal József Attilára emlékeztetett, a mostani
moralitás vers József Attila töredékei folytatásának is hat. Úgy érzem, alaposabban szembe
kell néznünk ezzel a kérdéssel, mert hol dicsérőleg, hol kifogásolva majd’ minden kritiká-
ban visszatér e rokonság problémája. Leginkább az azonos sors, életrajzi egyezések magya-
ráznák ezt a kapcsolatot, ha nem látnánk épp Ratkó generációs társai közt egy hasonló, de
ellenkező előjelű példát.
Ágh Istvánt az életrajz legszorosabb szálai kötik egybe mai líránk egyik példaképmesteré-
vel, és ő mégis a kitérők sorát járta végig, hogy megtalálja a maga különbözését, másfajta
költői sorsképletét. Ratkó épp fordítva, azért kötődött József Attilához, hogy kikerülhesse a
kitérőket, hogy hamarabb jusson el saját eredményéhez. Mert ő meglátta a sorskülönbséget
is, ami – különböző versszerkezetet teremtve – elválaszthatja ez úton is az epigonná válás-
tól. A Ratkó-vers statikussága, jelenidejűsége jelenti a különbözést József Attila a jelenben
bizonyosságot nem találó szemléletével szemben. Ratkó féltenivalója már létező eredmény,
a veszélyekhez a múltat kell felfejtenie. A Ratkó-verset a múlt determinálja: eredményével;

14 versmondó
 A HETEK

de az azt aláaknázó veszélyeivel egyaránt. József Attila verse a konkrét jelenből indul ki, de
megoldásként mindig a jövőt idézi. A József Attila-vers a tér és idő végtelenét tudja ezért
elénk idézni, világokat teremt – de legtöbbször egy konkrét, egyedi élettényből kiindulva.
Ratkó egy általános képpel indít, és verse egészében megmarad a körülhatárolható, kézzel-
fogható valóságnál. Végtelen világok helyett mára elkészült, lezárt szobrokat állít versbe.
Egy-egy mozdulat, sokszor túl általános etikai mozdulat a verse: „tégy igazat”, „harcra csak
igazira bátor!”, „Vélem sárkány viaskodik”, sőt maga a kötetcím is: Fegyvertelenül. Még
elég elvontan jeleznek igényeket, sokszor még csak az erejüket érezni, de épp az az egy szó
hiányzik a versekből, ami a József Attila-i etikai imperatívuszokat olyan emberi-konkrét
szuggesztióval ruházza fel. Túl általánosak – mondhatnám azt, közhelyesek – ezek a moz-
dulatok, csak formailag foglalnak el versszervező helyzetet, intellektuális töltésük, tartalmi
szervező erejük még hiányzik. Ezért van az, hogy a versnek csak érzelmi íve csúcsosodhat
e pontokon, a gnómaképek logikai elrendezettségét már nem tudja mindig szuggerálni, így
esetenként éppen a részletek önállósodnak, lépnek ki a versegészből – mozaikra összefűzött
töredékekre bontva a verset. A cse-
lekmény struktúráját így gyakran a
sugallni akart mondandó nem képes
még nyomon követni, rendezni, ma-
gasabb egységbe fogni.
A hasonló elemek a két költőnél így
másfelé mutatnak. József Attila töre-
dékei szinte kiegészülnek kerek vers-
sé, mert konkrét esetlegességeiket
is ismerjük. Ratkó versegésze sok-
szor töredékek láncának tűnik, mert
az általánosított kijelentések nem
ágyazódnak egy gazdagon árnyalt,
sokfelől tetten ért, megfogalmazható
konkrét világba. Ratkó már kilépett
az önéletrajzból, de még nem lépett KAPOLCS XXX
be az ember sok összetevőjű, gazdag 80x100 cm akril kasírozott vászon
motivációjú világába, most mintha Az idén lett volna a 30. Művészetek Völgye.
épp erre a belépőre készítette volna (Benne Debreczeny Zoltán 20. alkalommal
fel magát. a Buszmegálló Galériában.)
És még egy, már véglegesnek tűnő, talán legfontosabb szemlélet- és struktúrakülönbség a
két költő versszerkesztésében: József Attila tapasztalatokból, tudásból és vágyból szerkesz-
tette versei világát, Ratkó mindig egy kész, adott világot bont fel összetevőire, vizsgálja
épületét, keresi vissza a veszélyeit. Ezért hat Ratkó verse végül mindig lezártnak, sőt egy-
egy kötete végén maga az egész költői világ kimerítettnek. E mostani kötet is lezárt – de
Ratkó az a költő, aki ciklusokban lép, együtt a változó valósággal, mely szinte évente más
komponensekre bontható, más szempontok szerint elemezhető. (1969)
(Megjelent: Ratkó József-emlékszám, Tariménes, 2. évf., 2006, 1. sz., 216 p., szerkesztette:
Babosi László)

versmondó 15
A HETEK

Ratkó József
EGY ÁGYON, EGY KENYÉREN

Egy ágyon, egy kenyéren,

szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,

egy földön, egy hazában,

égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban,

torkot fájdító perben

tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,

zárva eleven kőbe,

lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.

Szabóné Cseh Ágnes

„INNEN VAN LEGMESSZEBB AZ ÉG”
Ratkó József hagyatéka Nagykállóban

A nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium tantestülete 1993-ban döntött arról, hogy Irodal-
mi Napokat szervez a költészet napja tájékán, melynek keretei között kétévente megrendezi
az országos Ratkó József vers- és prózamondó verseny döntőjét. Nagykálló ezzel igyekszik
jeles költőjének szellemiségét megőrizni, azaz felhívni a figyelmet múltunk értékes, megőr-
zendő hagyományaira, a határon túli magyarság illyési értelemben vett segítésére, a keletre
„száműzött”, a változtatást igénylő, de örökkön csapásokkal terhelt magyarság sorsának
jobbítására.
Figyelmünk nemcsak Ratkóra, hanem az őt körülvevő Hetek költészetére is kiterjedt. Ágh
István, Bella István, Buda Ferenc és Serfőző Simon, a még élő „Négyek” jelenlétükkel is
megtisztelték rendezvényünket. (Ebben az évben sajnos a Kossuth-díjas Bella Istvánt is
elvesztettük.) Nagy András László rendező – mint a verseny egyik szervezője, „mozgó”
zsűritagja, a döntőn elnöke – hozzáértése, elkötelezettsége állandóságot jelentett ebben a
misszióban. Megzenésített verseivel Dinnyés József daltulajdonos, Ratkó-interpretációival
Csikos Sándor színművész gyakorta feledhetetlen élményt nyújtott. Antall István, a Magyar
Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa néhány alkalommal idevarázsolta azt az élő irodal-
mi folyóiratot, amelyet Hangsúly címmel Ratkó haláláig szerkesztett. Kántor István, a Duna
16 versmondó
 A HETEK

Televízió munkatársa Egy ágyon, egy kenyéren cím-

mel elkészítette a leghitelesebb portréfilmet Ratkóról,
amelynek levetítése, a rendezővel történő megvitatása
állandó programja, mintegy levezetője volt a verseny
izgalmainak. Talán ihletet adtunk dr. Jánosi Zoltánnak,
a Nyíregyházi Főiskola rektorának szép, tartalmas,
Ratkóról szóló, Kő alatti fény című tanulmánygyűj-
teménye megírásához, amelyet az érettségire készü-
lő középiskolások és felkészítő tanáraik is haszonnal
forgathatnak. Lipták Lajos, a Korányi Gimnázium
korábbi igazgatója lelkes támogatója, segítője volt az
ügynek, s boldogabb időben az iskolánk megtehette
a fenntartó támogatásával, hogy önálló kis kötetet, a
Magyar József, nyírbátori költő által szerkesztett Rat-
kó-breviáriumot is létrehozhatta, néhány számozott
példányt bőrkötésben is. A baráti visszaemlékezések
közül a tiszadobi Bugya Istváné a legemlékezetesebb.
A verseny a Magyar Versmondók Egyesülete szakmai
támogatását bírja, s ebben grandiózus része volt Kiss Dinnyés József daltulajdonos, Ratkó
Lászlónak, az egyesület alapító elnökének. verseinek megéneklője Nagykállóban
Az első verseny szervezésében a költő özvegye oroszlánrészt vállalt. Később igyekeztünk
tehermentesíteni, de a család, a testvérek, a gyerekek és unokák érdeklődése mindig ösztön-
ző erő maradt, olykor részvételükre is sor kerülhetett a rendezvény egyes programjaiban.
Kialakult egy holdudvar a programsorozat körül, talán baráti körnek is nevezhetném a mű-
vészek, egykori barátok, a később csatlakozó, céljainkat elfogadó és támogatók körét, akik
önzetlen segítőkészségükkel, részvételükkel emelték a rendezvény színvonalát – emléke-
zetes beszélgetések, írói estek, együtténeklések meghitt hangulatát víve magukkal cserébe.
Vendégünk volt Sánta Ferenc, Kósa Ferenc, Czine Mihály, Pomogáts Béla, Lázár Ervin,
Szöllősi Zoltán, több alkalommal megtisztelt jelenlétével Görömbei András, Márkus Béla
és Cs. Nagy Ibolya is.
Hiánypótló volt ez a rendezvény a keleti régióban az itt élő középiskolás korosztály tehetsé-
gének felkutatásában, hiszen minden alkalommal megcsillantatott egy-egy kivételes egyé-
niséget (pl. a tiszadobi nevelőotthonból jövő Horváth Kálmánt, a Duna TV későbbi bemon-
dóját), akinek olykor a további sorsát is befolyásolta egyrészt az itt elért eredmény, másrészt
az a légkör, amely ez alatt a három nap alatt körülölelte a résztvevőket. Lettek aztán magyar
szakos egyetemisták, óvónők, hivatásos színészek stb. Születtek sorsot meghatározó barát-
ságok, termékeny szakmai kapcsolatok. Aki egyszer belecsöppent versenyzőként, szívesen
visszatért a következő alkalmakkor is. A főváros kulturális életébe való bepillantás még
az autópályák megépítése után is csak alkalomszerű lehet, rendszeres kapcsolattartást ez a
távolság semmiképpen nem tesz lehetővé. Ezen is kívántunk segíteni azzal, hogy időnként,
még ha csak kétévenként is, közelebb hozzuk a fővárost, olyan irodalmi műhelyt teremtünk
néhány napra az itt élő tehetséges fiatalok számára az irodalmi, a kulturális életünk jeles sze-
mélyiségeinek meghívásával, amelyben számukra kitágul a világ, amely inspiráló hatással

versmondó 17
A HETEK

van a jövőbeli terveikre is, megcsillantva a tágabb lehetőségeket is. (Megemlíteném Sán-
ta Ferencet, Pomogáts Bélát, Kalász Mártont, Lázár Ervint, Oravecz Pétert, Sipos Beát és
Faggyas Lászlót; a Csűrdöngölő, a Rege és a Dongó együttest – a teljesség igénye nélkül.)
Az első verseny 1993 áprilisában zajlott le, s népszerűsége nem csökkent. Igyekeztünk bő-
víteni a meghirdetett kategóriákat: a vers- és prózamondás mellett hamarosan népszerű lett
a megzenésített, azaz énekelt vers is. Nagy figyelmet szenteltünk a felkészítő tanároknak.
Részvételükre számítottunk, érdeklődésükben nem csalatkoztunk, s kialakult egy rendsze-
res kapcsolat néhány iskolával, mint a pusztaszabolcsi vagy a mezőberényi, ahonnan évekig
több kategóriában is jöttek a versenyzők. Ezen felbuzdulva megszólítottuk a kollégákat, pá-
lyázatot hirdettünk esszé és fordítás kategóriában, s azt tapasztaltuk, hogy a túlterheltségük-
re jogosan panaszkodó tanárok is mozgósíthatók, ha értelmes, kreatív feladattal találkoznak.
Született lengyel, szerb, francia, angol, ukrán fordítás, s szép számmal értékes tanulmány
Ratkó valamely jeles művéről, pályaszakaszáról.
A legjobb években 300 körüli jelentkezővel számolhattunk, s a létszámnak megfelelően
szerveztük az elődöntőket, olykor nyolcat-tízet is, legtöbbször az országos József Attila
vers- és prózamondó versennyel közösen, a megyeszékhelyeken. (Leggyakrabban Szolno-
kon, Budapesten, Székesfehérvárott, Miskolcon és Nyíregyházán.) Előfordult, hogy határon
túlról, különösen Erdélyből olyan nagyszámú versenyző indult, hogy Marosvásárhelyen kü-
lön válogatót tartottunk. A döntőt Nagykállóban rendeztük meg a páratlan évek tavaszán,
a költészet napja körüli időben, háromnapos irodalmi rendezvény formájában. A pénteki
napon mindenkor a nagykállói közép- és általános iskolás diákoknak igyekeztünk író-olvasó
találkozókat, koncerteket, irodalmi eseményeket szervezni, leginkább iskolai időben, hogy
a legszélesebb hallgatóság részesülhessen ezekben a kulturális élményekben. Délután meg-
érkeztek a versenyzők és felkészítő tanáraik, akiknek a Korányi Gimnázium adott otthont.
Nem véletlenül használtam ezt a szót. A tantestület odaadó tanárai, a drámatagozatunk di-
ákjai mindent megtettek azért, hogy vendégeink igazán jól érezzék magukat. A legizgalma-
sabb időszak ekkor következett: a versenyzők először találkoztak egymással és a zsűrivel,
illetve a szervezőkkel, s ettől kezdve három napig együtt lélegeztünk.
A taktikai megbeszélések után a ráhangolódást a másnapi versmondásra esti együttének-
lések, koncertek, meghitt beszélgetések segítették, aminek következtében szombaton nem
ellenfelek álltak egymással szemben, hanem egymást segítő, egymásnak szurkoló lelkes
kis csapat igyekezett a legjobban szerepelni. A végső megmérettetésre vers- és prózamondó
kategóriában 20-25 versenyzőt választott be a zsűri, akik közül két forduló után kerültek ki
a legjobbak. A színvonalas énekelt verseket előadók mindegyikét meghívtuk, s a pályázato-
kat is a döntő díjkiosztásakor jutalmaztuk. A zsűrinek többnyire állandó tagjai voltak: Nagy
András László rendező, a zsűri mindenkori elnöke, Kiss László, a Magyar Versmondók
Egyesületének alapító elnöke, Ágh István költő, Bella István költő (haláláig), Buda Fe-
renc költő, Serfőző Simon költő, Csikos Sándor színművész, Dinnyés József daltulajdonos.
Olykor a zsűri kibővült „külső” tagokkal is, egyetemi, főiskolai tanárokkal, akik akik a
tanár kollégák által írt fordításokat, illetve tanulmányokat elbírálták. Az esszé kategóriában
a témák kijelölését és a pályázatok elbírálását dr. Jánosi Zoltán kandidátus, a Nyíregyházi
Főiskola kari főigazgatója, később rektora, a fordításokat pedig az említett főiskola tanszék-
vezetői, tanárai, a Korányi Frigyes Gimnázium kéttannyelvű tagozatának vezetője, a KFG

18 versmondó
 A HETEK

Nagy András László rendező, a verseny egyik alapítója és Szabóné Cseh Ágnes főszervező
francia szakos tanára, a TIT szakfordítói stb. zsűrizték, attól függően, hogy milyen nyelven
íródott a pályázat.
A verseny és az esti eredményhirdetés, illetve gálaműsor közötti időben, délután rendszerint
kisétáltunk a nagykállói temetőbe, körülállni Ratkó kopjafás sírját, hallgatni egy régi bará-
tot, költőtársat emlékeket idézve, megrendülten figyelni Csikos Sándort, amint István imáját
feledhetetlenül szuggesztív erővel adja elő, végül megkoszorúzni a költő sírját. Különösen
meghitté tette a pillanatot, hogy a Ratkó család tagjai minden alkalommal velünk tartottak.
Az esti eredményhirdetés és díjkiosztás már a felszabadult örömé volt. Különösen, ha
„Hangsúly-felvétel” is készült, s mindez éjszakába nyúlóan.
A harmadik napon hagyományos szabolcsi túrára vittük autóbusszal a vendégeinket, s lelkes
idegenvezetők mutatták be megyénk szépségét, nevezetességeit – pl. a szabolcsi földvárat, a
tákosi, a csarodai, a nyírbátori templomot stb. – a versenyzőknek és kísérőiknek.
Egy kisvárosi gimnázium, egy örökké pénzgondokkal küzdő önkormányzat egyre nehezebben
tudta megteremteni a verseny megrendezéséhez szükséges, valljuk be, egyre növekvő pénzügyi
fedezetet. A pályázati lehetőségek egyre szűkültek, s ha meg is jelentek, legtöbbször kizárták
a közoktatási intézményeket a pályázati lehetőségekből. A város vezetésében történő válság
okozta feszültség, az intézmények, köztük az iskolák összevonása nem tett jót ennek a 2005-
ben már több mint tízéves tapasztalattal bíró rendezvénynek sem, így ebben az évben elmaradt.
2006-ban Ratkó József születésének 70. évfordulójára készülve a város új, s egyben új szel-
lemet is hozó vezetése – különösen Juhász Zoltán polgármester személyében – a verseny
újraélesztését szorgalmazta, s a feltételek megteremtését is elősegítette. 2006 őszén bekap-
csolódtunk az ünnepi rendezvények sorába, 2007-ben azonban visszatértünk a páratlan évek
költészetnapi időpontjához. 2009-ben a felnőtt mezőny hozott színvonalasabb produkció-
kat, de a háromnapos rendezvény tartalmában és hangulatában a régi fényében tündökölt.
2011. április 15-16-án a tizedik alkalmat rendhagyó módon ünnepeltük. Nem hirdettünk
versenyt, hanem az előző kilenc alkalom döntőseit, helyezettjeit hívtuk meg egy versfeszti-
válra, ünnepi találkozóra, s a verset kedvelő, verset mondani szerető fiatalokat és idősebbe-
ket faggattuk arról, mit jelent az életükben a vers, mi vonzotta őket Ratkó József és a Hetek
költészetéhez. A nyíregyházi Cantemus kórus gyermekkarának nyitókoncertje, s az egykori
megyeháza barokk épületének lovagterme méltó keretet adott a gálaműsorhoz.

versmondó 19
A HETEK

A Ratkó József versmondó verseny zsűrije legutóbb

Aztán 2014-ben, Ratkó József halálának 25. évfordulójára szervezett Ratkó József Emlékév
részeként a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium, Nagykálló városa, a Nagykállói Ki-
emelten Közhasznú Nonprofit Kft., a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Nagykállói
Tankerülete, a Nagykállói Járási Hivatal, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közgyűlése, a
Ratkó József Olvasótábori Egyesület, valamint a költő családja Ratkó József szellemiségé-
nek megőrzésére gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók számára meghirdeti a XI. Ratkó
József országos versmondó versenyt. A verseny szakmai partnere a Magyar Versmondók
Egyesülete és a Versmondó folyóirat, támogatója az Északkelet-magyarországi Regionális
Versmondó Egyesület volt. Az ország minden pontjáról érkezők méltó emléket állítottak a
költőnek és alkotótársainak, a Heteknek. A zsűriben helyet foglalt Buda Ferenc Kossuth-dí-
jas költő, Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész,
Kiss László Radnóti- és Csokonai-díjas rendező, Wiegmann Alfréd Nívó díjas rendező, Ba-
bosi László Ratkó-kutató, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtár könyvtárosa, és dr.
Karádi Zsolt PhD., a Nyíregyházi Egyetem egyetemi tanára.
Buda Ferenc, Ratkó József barátja, a zsűri elnöke, aki jelenleg is a Magyar Versmondók
Egyesületének tiszteletbeli elnöke, a versmondóknak köszönte meg azt, hogy a Magyar
Örökség díjas Ratkó verseit szívesen és értőn veszik kezükbe a fiatalok, illetve tolmácsolják
a nagyérdeműnek. Ratkó Józsefné, a költő özvegye a kezdeti évekre tekintett vissza, amikor
első ízben rendezték meg az emlékversenyt, és köszönetet mondott fiának, Ratkó Józsefnek,
valamint Szabóné Cseh Ágnesnek, aki a verseny hagyományát megteremtette. Kubik Anna
Kossuth-díjas színművész az interpretáció művészetéről beszélt, és különböző szakmai inst-
rukciókkal látta el a versmondókat. Ugyanezen a hétvégén Úgy élni, mint a fák címmel
rendezett költészetnapi gálát a Ratkó József Irodalmi Egyesület és a Magyar Versmondók
Egyesülete. A költészet napjára időzített gálaesten fellépett Mohai Gábor Radnóti-díjas
előadóművész, Bakos-Kiss Gábor színművész, Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész és
a Kávészünet zenekar.

20 versmondó
 A HETEK

A műsor megidézte a Hetek valamennyi tag-

ját: Ratkó József mellett Raffai Saroltát, Ka-
lász Lászlót, Bella Istvánt és az élő szerző-
ket: Buda Ferencet, Ágh Istvánt és Serfőző
Simont. A fellépők megelevenítették Ratkó
jelentős alkotásait, miközben József Attilára
és Márai Sándorra is emlékeztek. A gála után
az emlékezők közösen sétáltak át a nagykál-
lói temetőbe, ahol a ravatalozóban tartottak
megemlékezést. A Ratkó család több tagja,
így a költő özvegye, fia és unokája is részt Wiegmann Alfréd, Buda Ferenc, Ratkó Józsefné,
vett az eseményen. Kiss László, a Magyar Szabóné Cseh Ágnes és Lutter Imre
Versmondók Egyesületének elnöke az emlé- (jobbról balra), valamint az emlékezők a költő végső
kév kapcsán felvetette a kérdést, hogy vajon nyughelyéhez tartanak
a költő nyugtalan természete, kemény szókimondása és mélységesen etikus versei szerint jót
cselekszünk-e? Majd Bugya István szavait idézte: „Egyre súlyosabb kétségeinkre, hogy merre
is van Magyarország, s egyáltalán van-e még..., sürgősen felelnünk kell! Irányjel kell, példa
kell, és szándék kell és cselekedet kell, hogy az összezagyvált igazságok álnok vagy álszent
bogozgatása helyett a magyar valóság fix pontjából indulhassunk ki végre! Hogy a jó oldal
mellénk álljon, és hogy mi is a jó oldalon álljunk.” Ezért is volt szükség az emlékévre. S per-
sze azért, mert egyre kevesebben vannak azok, akik Ratkó József parancs-kérdéseit felteszik...
Az emlékműsort követően az alkotó tisztelői elgyalogoltak Ratkó József sírjához, ahol elhe-
lyezték az emlékezés virágait, és Ratkó-verseket mormoltak.
Lutter Imre előadóművész rámutatott, hogy csakis a kortársak tudják a klasszikusokat, mint
Ratkót, kortársként életben tartani. A Hetek költőinek mondanivalója pedig nemhogy örök-
zöld, de aktuálisabb, mint valaha bármikor, és szerencsések azok, akik tehetségük mellett
bátorsággal is bírnak, hogy ne dugják a fejüket a homokba, látva-lássanak, és szólni merje-
nek. Fülöp István, a Mátészalkai Járási Hivatal vezetője, aki Lezsák Sándor fővédnököt is
képviselte az eseményen, édesapja emlékét elevenítette föl, amikor a rajz, a képzőművészet
és a mondott irodalom között vont párhuzamot, azt szemléltetve, hogy a látás és a láttatás
az egyik legigazabb és legőszintébb módja a közlésnek, és valamennyi művészeti ágban
benne rejlik, csak tudni kell vele bánni. Szólt az egykori lakiteleki találkozókról is, aminek
Ratkó József és Lezsák Sándor barátságát köszönhette. A hétvége zárásaként a Hangraforgó
együttes adott koncertet a Hetek költészetéből tallózva.

RAFFAI SAROLTA (1930–1989)

Raffai Sarolta kísérelte meg a Hetek lírikusai közül elsőként, hogy a próza s a dráma műfa-
jaiban is bizonyítsa tehetségét. Alig egy évre rá, hogy első verseskönyve megjelent (Részeg
virágzás, 1966), prózakötettel, mégpedig regénnyel lepte meg olvasóit. S bár a Részeg vi-
rágzást többnyire jóindulatú kritikai visszhang kísérte, az egyértelmű elismerést, szerzőjé-
nek a tényleges írói rangot ez a prózakötet hozta meg.

versmondó 21
A HETEK

Egy szál magam című regényében (1967) Raffai Sarol- Raffai Sarolta

ta személyes életsorsának egy szakaszát szorította az KÖNYÖRGÉS
epikai ábrázolás műfajtörvényei közé. A tanyasi-falusi
tanítónő élményvilágát – amelyből a Részeg virágzás lí- Egy tenyérből másikba. Billeg
rai vallomásai is megszülettek – meglepő biztonsággal, le-fel a fél világ velem.
az epikai formaalakítás kívánalmainak megfelelően, Hát méregess – óvjál te jobban,
kellő távolságtartással emelte át Kuti Anna történetébe. mint magam megőrizhetem.
A regény címe találóan előlegezi, sűríti magába a hős- Tenyeredből a tenyeredbe –
nő élethelyzetét. Kuti Anna a mintegy másfél évtized- alig érinthet bármi más.
re kiterjedő cselekmény folyamán – bár munkahelye, Ha senki, te tarthatnál vissza
családja, sőt, kislánya van – mindvégig „egyszál maga” egységbe zártan, így vigyázz,
marad; alkata, ízlése, eszményei mind-mind elválaszt- így félj, ítélj, emberré rendezz:
ják szűkebb környezetétől. Magára maradottságának széthulltam volna védtelen.
okai egyfelől az őt körülvevő világ romlottságában, Maradj meg, óvj annál is jobban,
másfelől saját cselekvésképtelenségében rejlenek. Fia- mint magam megőrizhetem.
talon kötött házassága hamar kátyúba jut. Katonaságból
hazajött férjét, Molnár Gábort, az ötvenes évek káderpolitikájának megfelelően, fiatal kora
ellenére iskolaigazgatóvá nevezik ki. Molnár gátlástalanul visszaél funkciójával. Mindent
összeharácsol, amire lehetősége nyílik: lakást, drága lakberendezést, autót; beosztottjait ál-
landó rettegésben tartja, kicsapongásaihoz nőpartnereit a tantestületből válogatja össze. Mel-
lette Kuti Annának a szenvedés, az áldozatszerep jut, illetve akaratlanul is bűnrészesség a
vagyonszerzésben, ugyanis nincs ereje kitörni helyzetéből. Döntés- és cselekvésképtelensége
miatt a járás oktatási vezetője iránti szerelme is beszennyeződik. Végső elkeseredésében a
megoldást férje meggyilkolásában véli megtalálni.
Határozatlanság, elszigeteltség- és magányérzet jellemzik Raffai Sarolta második regényé-
nek, a Morzsahegyeknek (1974) a főhősét is. Ambrus Péter szakmunkástanuló Kuti Anná-
hoz hasonlóan társtalanul, barátok nélkül igyekszik megszokni munkahelyét, a tanműhelyt.
Igaz, számára a szűk család, özvegy édesanyja és édesanyjának élettársa, mindig menedéket
jelent az ellenséges világ elől. Igaz menedékül azonban mindkét regényben a szerelem kí-
nálkoznék, de az írói ábrázolás szerint egyik sem oly erős intenzitású, hogy a két regény-
hőst – Annát, illetve Pétert – ellenfeleik fölé emelhetné, vagy legalább kiszakíthatná élet-
körülményeik hálójából. Az írói szándék kíméletlennek, eredendően rossznak tünteti föl a
hősöket körülvevő mikrovilágot, olyannak, amelyben az ember egyik legfontosabb értéke, a
szerelem is előbb-utóbb csődbe jut. Persze, a két műbeli világ között – jóllehet alapjellegük-
ben, szereplőik viszonyrendszerében, belső értékrendjükben sok a rokon vonás – jelentős
különbségek vannak. Az Egyszál magam Kuti Annája köré valósághűen, organikus össze-
tettségben, a részletekben is motiváltan szerveződik a regényvilág; a Morzsahegyek Ambrus
Pétere köré elmosódó határokkal, nagyvonalú vázlatossággal, az írói elgondolás képletsze-
rűségében; ott a mellékszereplőknek is saját arcuk, jól megkülönböztethető jellemük, a cselek-
ménybonyolításhoz kellőképpen motivált szerepkörük van, itt elnagyolt, jellemükben kevéssé
megformált, sematikus alakok. Míg Molnár Gábor viselkedésében, erkölcstelen cselekvései-
ben ugyan gonoszságra törő, de eleven életerőt érzünk, addig a Morzsahegyek Tanfőnökének
alakjában csupán a megtestesült gonoszság élettelen szoborszerűségét. A tantestület tagjai

22 versmondó
 A HETEK

egyéniségüknek, jellemüknek, illetve jellemtelenségüknek megfelelően különbözőképpen re-

agálnak Molnár Gábor intrikáira; Sisákék csoportja arctalan. Anna és Döme szerelme a főhős
életének szerves részeként, epizódról epizódra, a cselekmény nélkülözhetetlen mellékszála-
ként nyer bemutatást; a Fiú és Eszter közötti viszony ábrázolása betét-jellegű, autentikusságát
nem a regényszerkezet, hanem a főhős kamaszkora szavatolja. Az Egyszál magam első sze-
mélyű elbeszélésmódjában természetesnek hat a szubjektív hevület, és biztosítja az írói szem-
lélet egységességét. A Morzsahegyek  a harmadik személyű elbeszélésmódból következően
eleve epikusabb nyugalmú, higgadtabban elemző; a szubjektív hevület hiánya azonban az
átfogó, egységteremtő írói szemlélet hiányát is jelenti, s a mű szerkezeti aránytalanságait en-
gedi érvényesülni. Ott egy megélt, végiggondolt konfliktussorozat jelenetei követik egymást,
és haladnak egyre szűkebb perspektívák között a gyilkosságba torkolló végkifejlet felé, itt a
lassú, meglehetősen vontatott cselekménybonyolítás, laza koherenciájú időkezelés, szűkös
gondolati reflektáltság gyöngíti a kamaszlélek benső világának ábrázolását.
Raffai Sarolta mindkét regényében valós és időszerű társadalmi problematika ábrázolására
vállalkozott. A vidéki értelmiség, illetve egy munkás-kisközösség gondjait érzékeny tollal,
lobogó átéléssel fogalmazta meg. Epikai formaalakítása, írói nyelve nem árulkodik sem
kísérletező hajlamról, sem újító szándékról. Nem követ divatos prózairányzatokat sem. A
társadalmi valóság minél hitelesebb – szóhasználata szerint: „kíméletlen” – bemutatását
tartja legfontosabb írói feladatának. Ennek megfelelően a nyelvi megformálásban, stílusban
egyszerűségre és tömörségre törekszik. Nyelvi megjelenítő ereje nem annyira a mű egészé-
ben, mint inkább annak egyes részleteiben, a konfliktushelyzetek dramatikus-színpadszerű
jelenetezésében mutatkozik meg.
A fentiek jellemzik novellisztikáját is. Rugósoron (1971) és Egyszeri kaland (1975) című
köteteinek novellái általában a család és a munkahely hétköznapjait jelenítik meg. Szülők
és gyermekek viszonya, a házastársak megromlott kapcsolata, közösségbe beilleszkedni
próbáló fiatalok ösztön- és tudatvilága foglalkoztatják legintenzívebben az írót. A novellák
tematikai rokonságuk, párhuzamosítható konfliktushelyzeteik ellenére sem rendeződnek
szerves, súlyos gondolati egységet hordozó kötetekké. A szerkezeti megoldatlanságok, a
nyelvi megmunkálatlanság, az áttekintő rendezőelv, valamint a művészi fegyelem hiánya
egyenetlen színvonalúvá, szétesővé teszi mindkét kötetet. Talán emiatt érezzük, legalábbis
regényeihez képest, Raffai Sarolta novellisztikáját kevésbé erőteljes karakterűnek.

 (Forrás: A magyar irodalom története http://vmek.niif.hu)

KALÁSZ LÁSZLÓ (1933–1999)

Kalász László  versei 1953 óta jelentek meg irodalmi folyóiratokban, de első kötete csak
1967-ben látott napvilágot. A Szánj meg, idő természetes hangú énekest mutat, aki környe-
zetének mindennapi dolgai, köznapi eseményei iránt fogékony. Nem ritkán az idill hangne-
mében szól a tájról, természetről, munkáról, szerelemről, a hűségről, amely őt szűkebb kö-
zösségéhez, a faluhoz köti. Természetközelsége különösen szembeötlő; a természeti elemek
közül a kő válik számára gazdag jelentést hordozó motívummá: „Kövek, kövek, hű társaim,
lám / hozzátok mégis hű maradtam: / kővel játszom. / Bár lennék én is / kő tettekben, szikla

versmondó 23
A HETEK

szavakban” (Műemlékeimet). Verseit élesen körvonalazott képekből építi meg, hangja men-

tes a szenvedélyességtől, magatartásában van valami érzelmeket rejtő tartózkodás.
Eleven kapcsolattartása a faluval nemcsak otthonosságot jelent, hanem beavattatást is a va-
lóságos közösségi gondokba. A korábban töretlennek hitt harmónia megszűnéséről, a költő
valóságszemléletét árnyaltabbá tevő fölismerésekről tudósít a Parttól partig (1970) címet
viselő kötet. „Fölemelni e tájat” – írja a kötet első ciklusa fölé, s ez a megfogalmazás híven
fejezi ki magára szabott feladatát is. Közösségének szociális gondjai legbensőbb személyes
gondjaivá válnak (Fölemelni e tájat, Zsebmetsző gondok, Belesápadunk), a falu nem csupán
megtartó erő, hanem nyomasztó légkör is, olyan élettér, amelyben a művészi felelősségtu-
dathoz szellemi magány társul, s az idillt komorrá teszi a magárahagyottság érzete:

ÉNHOZZÁM LEJÖNNEK Kalász László

MINTHA RÖGTÖN
Énhozzám lejönnek
az őzek meghalnék
széles csapáson úgy kellene élnem
miattam meggyullad a tőzeg élesül nyakamra szél
a lápon eresztgeti vérem
ha fázom
a szél talpam alatt füvek is
szájában hord tüzet tőrként meredeznek
jeges szívemnek még az útilapuk is
ledőlök bárddá élesednek
akkor a hegyek
szívem mellé feküsznek megrepedezik a föld
mellém hullnak áhít beleesnek
a csillagok e szerelmes szülőföld
éjjel elveszejt már engem
ne féljek
mégis igen magam vagyok mintha rögtön meghalnék
bármit beszélek. úgy kellene élnem
születéstől halálig
tartó emberségben

Hol vagy, jövendő? (1973) és Ne dűts ki, szél (1975) című köteteiben magányérzete szo-
rongássá fokozódik, korábbi, szelíden panaszos hangja komorabbá, olykor tragikussá válik.
Társtalansága, személyes életformájának föl-fölrémlő távlattalansága ha aggasztja is, nem
készteti hangos sirámokra. Élethelyzetének megfogalmazásait szemérmes tartózkodással
rejti a vers képnyelvébe: „darabként élek ahogy élek / összefogódznom nincs kivel / szerel-
mem emlékeivel: / félek” (Mint amit). Hűsége a vidéki életformához a tájélmény folytonos-
ságát, folyamatos egységét teremti meg költészetében. Ez a hűség azonban önmagához való

24 versmondó
 A HETEK

hűség is, így válhatik forrásává személyes sorsa fölötti reflexióinak. „Elkallódom magam-
nak” – olvassuk a Hol vagy, jövendő? egyik versében, s az itt kimondott alapérzés a Ne dűts
ki, szél legtöbb versét átitatja, jelezvén, hogy a személyiség nem tud szabadulni önemésztő
kételyeitől. Vívódásait nemegyszer kíméletlen őszinteséggel mondja ki: „Mételyezve félig-
tudással / s híjával erős akaratnak / se isten se ördög nem voltam / s a kettő sem – hát nem is
ember // beoltva szenvedéllyel vággyal / s híjával igaz szerelemnek / se ember se állat nem
voltam / s a kettő sem – hát mi ugyan?” (Mételyezve). Töprengéseinek megformálásában lát-
hatóan tudatos egyszerűsítésre, már-már szikár tárgyilagosságra törekszik. A tiszta, áttekint-
hető szerkezetű versformát kedveli; eszköztára nem túlságosan gazdag, de szerénységében
is érzékelteti egy írástudói magatartás etikai súlyát.

 (Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár / Kalász László)

BELLA ISTVÁN
(1940–2006)
„Verseim nem arra valók, / hogy díszzsebkendők legyenek…”

A „Hetek” elnevezésű költői csoport meghatározó egyénisége. Kossuth- és kétszeres József

Attila-díjas költő, műfordító.
1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, ám az ugyancsak Fejér megyei Sárke-
resztúr a gyermekkor színhelye. Édesapja ebben a faluban volt tanító, tehát nyilvánvalóan
tekintélyes ember.
Bella István gyermekkora tele volt szép, majd hamarosan gyötrelmes élményekkel. A
SAS-behívó 1944 nyarán, tehát a gyermek négyéves korá-
ban borította föl a családi harmóniát. Apját és leánytestvé- Bella István
rét is elveszítette a front alatt. Korai félárvasága okán már AZ ARCOM
tízévesen pénzkeresésre kényszerült, kántor-orgonistaként. VISSZAKÉREM
Az apa hiánya mindvégig elkíséri Bella Istvánt. Sárkeresz-
túri gyermekkorában viszont melléje rendelt a sors egy Igen: az arcom porból,
kiváló embert, aki költővé érésében is szerepet játszott. hamuból.
Tanka János költő és tanító volt ez az ember, akinek oly Igen: hamu és por a fényem.
sokat köszönhet. Könyveket adott neki, és bevezette a köl- De ha már visszahazudol
tészet világába. Volt egy másik hasonló forrás: egy orvos a földbe, az arcom
házaspár, ahol a feleség, Jancsó Sarolta a zenei érdeklődést visszakérem,
határozta meg. És mindig szeretettel idézi azt a tanítónőt, Ocsmány Halál, s visszaadom
Ünnep Margitot, aki írni-olvasni tanította. (Vers is idézi a annak, aki lobogni voltam:
kiváló asszony alakját.) E többszörös hatás gyorsan hozott s élek zászló-fiatalon,
eredményt a tizennégy éves korában verset publikáló fiú a halálból örökre kiholtan.
számára. A Hazafelé sorai kétségkívül már költőt jeleznek.
„Kigördült a vonat a csendben, / integetett az állomás, / de én csak az utat figyeltem, / az
érdekelt és semmi más. / Csak lestem, vártam szívrepesve, / átnézve az ablakon, / mikor int
már felém a mezsgye / a keresztúri dombokon. / Mikor köszön rám a kútágas, mikor köszön
rám a falu, / utcáiról, mely mind szétágaz, gyümölccsel, mely nem savanyú…” A vers meg
is jelent a Fejér megyei napilapban.
versmondó 25
A HETEK

Középiskolás éveit Székesfehérváron, a József Attila Gimnáziumban töltötte. A család

igen nehéz körülmények között élt az ötvenes években. Az édesanya betanított munkásként
dolgozott, s a fizetése meg a nagymama özvegyi nyugdíja nagyon kevés volt.
Az 1956-os a forradalom történései mélyen
Bella István megragadták a tizenhat éves fiút. Tiszta lélekkel
CSAK AKI OLYAN FIATAL állt a forradalom mellé, s versekkel, tettekkel is
igazolta eszmei hovatartozását. 1958–59-ben Bu-
Csak aki olyan fiatal, dapesten  segédmunkásként, 1961–62-ben  Boko-
hogy testétől meggyullad inge, don  az erőmű kultúrosaként dolgozott. Rögtön a
tetteinek is szárnya van, kiváló érettségi után nem, de 1959-ben fölvették
és tüzes nyílként elrepülne, az ELTE magyar–könyvtár szakára. Egyre köze-
lebb került az irodalomhoz, a költészethez. 1964-
Csak aki olyan tiszta már, ben fejezte be egyetemi tanulmányait, ám diplomát
hogy a levegőn is átverődik, nem kapott, mivel nem írta meg a szakdolgozatot.
húsz évén, táltos paripán A költészet számára – már ekkor – mindennél fon-
rugaszkodik tágas mezőkig, tosabb volt.
1966-ban megjelent első verseskötete, a Szag-
Az érzi csak, micsoda súlyos gatott világ. 1968–69-ben Lengyelországban volt
ragyogás forr a mellkasunkhoz, ösztöndíjas. Itt szerzett  lengyel nyelvtudását  len-
milyen óriás szerelemmel gyel nyelvű művek fordításában hasznosította.
Legjelentősebb fordítása  Adam Mickiewicz  len-
szül minket naponta ezerszer gyel költő óriáseposza, az Ősök, melyet 2000-ben
szebbnek, merészebbnek a század: Bella István „archaizálva” újrafordított. A monu-
hogy elfogadhasson fiának. mentális, 57 férfi és 17 női szereplőből, felnőtt és
gyerekkarból álló, a világirodalom leghosszabb, több száz soros monológját tartalmazó ver-
ses drámájáról a szerző azt írta, hogy csak arénában lehet előadni. Ritkán is játsszák. 2000.
április 11-én a Thália Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatta a beregszá-
szi Illyés Gyula Színház társulata.
1971–1977 között Bella István üzemi újságíró a Magyar Papírnál, s 1975–1977-ig a Pa-
píripari Vállalat népművelője. Volt könyvtáros is a Ganz–Mávagnál, valamint főszerkesztő
a székesfehérvári Városi Televíziónál az 1990-es években. 1978–1991-ig dolgozott az Élet
és Irodalom  szerkesztőségében munkatársként, főmunkatársként, majd rovatvezetőként.
Tagja volt az Árgus című folyóirat szerkesztőségének, 1994–2000 között pedig munkatársa
a Magyar Naplónak. A rendszerváltás után a Beza Bt. keretein belül könyvkiadással is fog-
lalkozott. Több kötete is ennél a kiadónál látott napvilágot.
Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb,
kihagyásos szerkezetek jelentek meg nála. Kedvelte az archaizmusokat, a folklórt, a szójá-
tékokat, a rokon értelmű szavakat. Formai bravúrok, nyelvi lelemények színesítik alkotásait.

26 versmondó

Szaggatott világ, 1966
Bella István
VILÁGOT ÍRNI
Köveket hoztam haza Szibériából
meg nyírfakéregéjt, s pár száműzött virágot
lepréselve egy könyvben; hósivatagából
kivesztek a szavak, s csak a télláncolt virágok
kihűlő teste hagyott valami fagymaszat
írást maga után…
írást maga után… De bárha kiszakadt
lélegzeted a szó, nem magát a világot
akartad írni mindig: fa-fát, láng-lángot,
a lehetetlent, tilos- és hiánymagadat?!
Írnék én nyírfakéregre is, ha azt lehet.
Mint a fegyencek. De bárha nyárfa lenne
– én, boldog – minden versem. Megéli a telet,
s élő fény marad minden levele, sejtje.
Ükére üt vissza: az emberi nemre,
így előre: az egyetlenegyszer egyre
– rám, rád, őrá – ki milliárdszor lehet,
de csak most él, most hal, és most szeret,
végtelenét a mostba lehelve.
És mentem ott. Ég alatt. Föld felett.
Hogy megtaláljam. Ne hagyjam a földben.
De nem moccant. És nem adott jelet.
És nem mozdult egyetlenegy göröngy sem.
Csönd és napfény zuhogott. Fölöttem
homokpergő ég, napsárga márga.
Körben a tajga. Némán. Szuronyos-zölden.
Mint rettenetes, fölzúgó kaszárnya.
Ezután csak nyárfáim szeretem.
Az októberes fákat. Csontmagányuk.
Szikkadt mosolyuk. Őszös, levéltelen
lombjaikat. Szájtalan susogásuk.
Ezután csak csontjaik ölelem.
Akár a földben ölelném apámat.
Porlik az idő. Malmok: könyörtelen
kötvények s rigók bérlik koponyámat.
versmondó 27
A HETEK
Csoóri Sándor írja Belláról: „A kísér-
letek őt messze elkerülték… Egyedüli
műfaja a vers: a lehetetlen és a lehetsé-
ges élet lázas kibeszélése.”
Mint ahogy általában az első kötetek-
ben, itt is természetes, hogy javarészt a
származás, a szülőföld, a kibocsátó kö-
zeg élményvilágát ragadja meg a költő.
Más szavakkal a „tavasz-nyár-boldog-
ság-forradalom-szerelem konnotációs
szférája” ez a versvilág.
Megörökíti szűkebb hazája, a szü-
lőföld egyszerű embereit. Ezzel is ki
tudja fejezni, hogy nagyon fontos szá-
mára, honnan jött, kitől kapott szellemi
örökséget. Persze kissé szűkös még ez
a költői világ, ám az is feltűnő, hogy a
formai biztonság, a stilisztikai változa-
tosság, a később majd oly fontossá váló
nyelvteremtés már ekkor Bella István
főbb ismertetőjegyei közé tartozik. „…
Ritkán látható költői mutatvány kezdő-
dött: gyermeki egyszerűséggel, ártatlan,
rontatlan költői természetességgel be-
szélt a legnagyobb, legsúlyosabb dol-
gokról.” Az első kötet legtöbb versére az
ilyen szintű, intenzív, érzékletes, s – ne
féljünk a szótól! – érett hang a jellemző.
Ma, több mint három évtized távolából
egyre inkább bizonyosnak érezzük, hogy
akkor valóban olyan életmű indult útjára,
amely nem születik minden korban.
Szépségeszményével is kapcsola-
tos Vasy Géza egy észrevétele: „…nem
tájleíró, szerelmes, gondolati és egyéb
fogalmakkal meghatározható költemé-
nyeket alkot, hanem a József Attila-i
költészet vonzásköréből kiindulva olya-
nokat, amelyek ebből a szempontból
nézve mindenképpen szintetikusak, azaz
a kifejezendő költői alapeszme céljainak
megfelelően használnak tájleíró, szerel-
A HETEK

Azt szeretném, ha nem lenne szavam mi s egyéb elemeket.” S valóban: gyakori az

semmire sem, és minden megénedne. ilyesfajta szintézis. Bella István a Vasy Géza
A csönd, ha csönd, konduljon hangtalan által jelzett úton jár, ám tovább is lép, meg is
de üsse át a földet harangnyelve. Kongat a újítja honi líránkat. Beépíti életművébe a Jó-
szív is, öröklét-telente zsef Attila utáni korszak esztétikai eredmé-
az emberéjben, ha ég-föld máglyapiros… nyeit, bár a modernizmusnak alig enged teret.
A szülők versbéli megjelenésével kapcso-
Dobd el, emberfia, a versem! Kezedben latban pedig idézhetjük Kabdebó Lóránt ko-
füstöl, föllángol, ég a papiros. rabeli igazságát: „Bellánál már nem életrajz-
ként, hanem a portré meghatározó elemeként
jelenik meg a szülők alakja. Így ötvöződik versében a szinte balladás valóság-kifejezés,
és absztrakt-fogalmi gondolkodás a szürrealistákra emlékeztető, Chagall-szerű szerkesztés-
ben.”
Érdemes még odafigyelni a Szaggatott világ szerelmes verseire.

Bella István
MARADJ VELEM

Dobol az eső Hogy esik

Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád
Mellém is fekhetsz Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap
És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz
Már nem is kéne mondani
csak hallani és hallani
Dobol az eső Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog

Az ifjúság múzeuma, 1969

Ettől kezdve a költő ciklusokra tagolja költeményeit, s többnyire cím nélküli bevezető,
indító, a többitől elkülönülő verssel nyit.
E kötet négy ciklusra tagolódik. Az első a könyv címét adó, a második a Tél van, a har-
madik a Márta, a negyedik a Füstöl a szó. Pontos, a lényeget példásan megragadó címek.
A kötetet értékelő kritika alapjaiban megegyezik abban, hogy fontos változásokat figyelhe-
tünk meg a Szaggatott világhoz képest. Van, aki a tematikai és formai gazdagodást, „a dal

28 versmondó
 A HETEK

korábbi hegemóniájának megszűntét” konstatálja, s van, aki azt írja, hogy „…az alapvetően
pozitív értékű ifjúság válik múlttá…” Az első kötethez képest szinte mindenki többletet vél
fölfedezni, sőt, a már idézett korabeli Kabdebó-kritikában egyenesen azt találjuk, hogy az új
könyv „vezeklést” is jelent az első „tudatos nagyotakarásért, nagyotmarkolásért”. Továbbra
is érzékelhető József Attila és Nagy László hatása, s ezt például Kis Pintér Imre többek kö-
zött a nagy erejű metaforák jelenlétében, a lét „búvárruha”-jellegében látja.
Költői pályájának fordulatát Bella maga is megfogalmazza, mintegy bírálóinak tollára
adva a felfedezést: „Úgy írtam én eddig a verset, / ahogy csak népmesék születtek…”, aztán:
„E dalokat el kell temetnem, / hogy dallá magamat tehessem – …” (Úgy írtam én). Ezzel a
hangütéssel kezdődik a záróciklus, a Füstöl a szó. S ugyan az ifjúság megtagadását is em-
legeti, ám fontos, hogy az utolsó sorok így szólnak: „Csak ami voltam, az leszek. / Nincs
szebb és rettenetesebb.” Így, együtt mondja ki az igazságot, s ebben az is benne van, amit
egyik korai, értő kritikusa, Kenyeres Zoltán így fogalmaz meg: „Nem robbantóan újító köl-
tő, inkább megőrző és tovább folytató.” Kissé árnyalhatjuk mindezt úgy, hogy az őrzés és a
folytatás mellett azért a mérsékelt újító szándék igenis érvényesül Bella korai költészetében.
Ha nem mondja is ki gyakran, de az egész köteten végigvonul egy fontos gondolat: a sor-
svállalás komolysága, s ezen belül saját szerepének vázlata. Elmondhatjuk, hogy a második
kötet egyfelől az első kötet hangütését folytatja, másfelől a fent jelzett újdonságok erőteljesen
körvonalazzák az érlelődő pálya jövőjét.

A hetedik kavics, 1975

Egyre inkább úgy látjuk, hogy Bella István életében az átlagosnál is fontosabb szerepet játszik
a költészet. Ez a könyv ugyanis az első igazi Bella-kötet – a későbbiek ismeretében. Az első
két kötet ígérete itt már megvalósulni látszik, itt már valóban érett költészetével szembesül az
olvasó. Színvonala rendkívül egységes; sok poétától eltérően rá nem jellemző a sokműfajúság.
Öt ciklus öleli föl a kötet verseit: A tél könyve, A hetedik kavics, a Balázs versei, az In-
dulók idején és a Sárkeresztúri ének. (Érdekes, hogy Az ifjúság múzeuma után a negyedik
évszak újra ilyen kiemelt szerepet kap.) A tél könyve azonban kétségkívüli módosulást mutat
a Tél van verseihez képest. Ha lehet, még inkább eltávolodik a hagyományos természetlírá-
tól, s még inkább közvetettek a vonatkozások. Érdekesség, hogy nem is minden vers szól a
télről. A tél kétségkívül alkalmas a már a „krisztusi kort” is elhagyó költő lélekábrázolására.
S megint itt vannak a sajátos szóösszetételek, a hétköznapi nyelvben nem létező, Bella-al-
kotta nyelvi elemek.
A kötetcímadó ciklus egésze „Egy szétbomló, omladékossá vált szerelem… utolsó lírai
morzsáit fogja egybe… S ezek a „morzsák” az igen nemes fajtából valók. Újra visszatér a
dalforma, s a Hívogatóban a hatszótagos sorok ritmusa pontosan követi a szív dobogását.
„Madaram, madaram, / hova hullsz, hova szállsz, / mi ez a magasan / solymozó zokogás.”
Újra erős a folklórhatás, újra a „tiszta forrás” táplálja a költészetet. Megjeleníti a kétkedést,
a szerelem múlása feletti keserűséget. A klasszikus formán belül képi világa feszültségtől
terhes, szóalkotása egyéni, a már többször említett sajátos nyelvteremtő szándék itt is ér-
zékelhető. Kirajzolódik egy szerelmi történet belső lélekrajza, követvén a valós életrajzi
eseményeket.

versmondó 29
A HETEK

Kétségtelenül nem oly erőteljes itt az én-központúság, ám a líra megkövetelte mérték-

ben azért jelen van. Ezt erősíti Tandori Dezső is, aki megvallja, hogy szereti Bella vívódásait
és indulatosságát, ebben látja az olvasót ajándékozó többletét. A szemlélődés és az izzás te-
hát egymást erősítik. Ezt egészíti ki a játékosság, amely mögött a dolgokat bölcsen szemlélő
ember életfilozófiája húzódik meg.
A példásan szerkesztett kötet utolsó ciklusa a nagy verseké. A sorsszerűség, a lét egészé-
nek birtokbavétele pontosan látható mindegyik itteni műben. Közülük az első a Szeretke-
zéseink. A kritika szerint az egyik legfontosabb Bella-vers, igazi antológia-darab, s tudjuk,
hogy később kötetszervező verssé is válik.
A Sárkeresztúri énekben az egyéni és a közösségi sors ábrázolása ölelkezik össze, a költő
szűkebb hazájának élménye az egyetemes körök adta élménnyel. Időben és térben utazunk
általa, s ugyanígy különböző lírai rétegek épülnek benne egymásra. Mindegyikben intenzi-
tás és láttató erő a jellemző.
Méltán mondja erről az 1972 tavaszán keletkezett versről maga a szerző: „…ez a vers
tette lehetővé…, hogy ez a könyv egyáltalán könyv legyen… Ez hitette el velem, hogy van-
nak verseim, amelyek érdemesek az emberi szóra.” S bár nemcsak a szülőfaluról, hanem a
költői személyiség egészéről szól a mű, mindazonáltal ezzel köszöni meg, hogy sárkeresz-
túri lehetett.
Bella István verseiben alig reagál a társadalmi változásokra. Helyette az emberi élet bel-
világának mélyrétegeibe ás le, s keresi a választ a lét nagy kérdéseire. Mindezt szépen egé-
szítik ki a gyermekversek, s ezáltal nagy elődök és kortársak útját járja.

Igék és igák, 1977

A kötet tagolásának egy sajátossága a korábbiakhoz képest kissé módosult: a ciklusokat

megelőző vers ezúttal címmel vezeti be a művek sorát  (Az a jegenye, az a jegenye). Az
elkülönülés azonban ugyanolyan szerepet játszik, mint korábban. Ezt követi a négy ciklus:
a Szitakötő, mit kötsz, a Napló, az Ami elmarad s a Világom világossága.
Igazat adhatunk a fülszöveg szerzőjének: „…az emberi lobogás és nosztalgia, az érett
– mert hiányt jelző – fájdalom ilyen együttes összhangját aligha találtuk volna meg koráb-
ban… Borongás és tudatos játék, nyelvi lelemény és történelemben, világban széles horizont
ismerős volt már Bella István korábbi verseiből is, de nem ennyire biztos disszonáns harmó-
niákkal, nem ennyire szuverén módon.” Ezt szolgálja a ciklusok tudatos elrendezése is.
A kötet legsúlyosabb ciklusa kétségtelenül a Világom világossága. Jeles és tragikus sor-
sú emberek, nemzedék- és kortársak emlékét örökíti meg (Nagy Lászlóét vagy Latinovits
Zoltánét), és hasonló intenzitással érzékelteti a nemzetsors problémáit  (Halotti beszéd,
Testamentom). A cikluscím pedig az évszázadokon átívelő folyamatosságot hangsúlyozza:
az Ómagyar Mária-siralomra gondolhatunk azonnal, s nagyon fontos, hogy a már jelzett
kiemelkedő vers ugyanakkor a másik ősi magyar nyelvemlékre utal.
Nagy versek ezek, mélyen elgondolkodtatóak. Zalán Tibort idézve: Bella „…erős magyar-
ságélménye eddigi versvilágának az egyik legbiztosabb, már-már megtartó pontja.
Emberi délkörön, 1982
Ez a kötet is igazolja, hogy Bella István kezdettől fogva „szép verset” ír, és a mély gon-
dolati tartalmakat kereső olvasók ugyanígy megtalálják az értéket ebben a lírai világban.

30 versmondó
 A HETEK

A formai erények hozzásegítik ahhoz, hogy bonyolult világképet fejezzen ki, és képes le-
gyen megragadni a tragikum és a magány elvont tartalmait. Az Emberi délkörön versei azt
mutatják, hogy a válságokkal terhelt világban mélyül a költői látás, s ugyanakkor kevés
jelet látunk a közvetlen társadalmiság irányában. Minden sor mögött ott a megszenvedett
valóság, a sors fájdalmas pillanatainak sora. Ezt mutatja már a szokásos módon a ciklu-
soktól elkülönült nyitó vers, a Nem verset írok. S ezt a ciklusok: a Sugárúti strófák, a Buk-
fenc-kalendárium (Áni Máni Naptára), az önálló egységet képező hosszúvers, a Tudsz-e még
világul?, a Hogy ne legyünk magam, a Perújrafelvétel és az Egy szál hegedű.
Az Áni Máni Naptáráról  nyugodtan állíthatjuk, hogy ezek a versek szerves részei az
életműnek, ugyanakkor nem nevezhetők kizárólag gyerekverseknek. Ugyanakkor nagyon is
jellemző rájuk a derű és az öröm.
Bella István versei arról tanúskodnak, hogy úgy kell mindig megszólalni, mintha az a szó
az utolsó volna. Hogy búcsúnak se legyen méltatlan. Ezzel együtt folytonos a továbbírás és
az élet reménye. Mindezt sűrítve így fejezi ki az Egyszál hegedűben: „Sarjadó holnapleve-
lek / hullanak minden pillanatban.”

Az első komolyabb összegzés: Az ég falára, 1984

Élete ötödik évtizedének derekán a Magvető Könyvkiadónál megjelent Bella István vá-
logatott kötete Az ég falára címmel. A mintegy kétszázötven könyvoldal az addigi legössze-
tettebb képet adja a költői pályáról. A két szélső évszám: 1958 és 1981. A szerkesztő nagy
vonalakban követi az öt önálló, ún. „felnőtt” kötet menetét, s a fejezetcímek is a kötetek
címével azonosak.
Az arcom visszakérem, 1988

Az ünnepi könyvhét kiadványai közé tartozott, s ez is mutatja a költő akkorra kivívott

rangját. Fájdalmasan szép kötet. A kortünetre reagáló jelleg mellett fájdalmassá teszi a kor
válsága és a gyász. Széppé Bella István egyre jobban látható költői nagysága, mesterségbeli
biztonsága, tudása. Ugyanakkor változatos és színes is ez a verseskönyv. A nagy versek
mellett gyakori a könnyedség, a fintor, a játék.
Bebizonyosodott: Bella István azon kevesek közé tartozik, akik – ugyan nem mentesen a
válságoktól, de mégis – a tudatos életműépítésben jeleskednek. E kötet ciklusai ugyanezt erő-
sítik: a Mese az emberiségről és a Zárt kapud előtt éppúgy, mint az Oda-vissza fény, Az arcom
visszakérem vagy a Királyok völgye. S mint mindig, most is áll a ciklusok élén egy önálló mű,
jelen esetben a Verseim elé, s most van egy hasonló szerepű záró költemény is: A világot írni.
Koczkás Sándor az addigi életmű csúcsának látja az új kötetet, amelyet a „poétikai öntör-
vényűség”, „gondolati-érzelmi érésének kiteljesedése” jellemez. Hasonlóképpen lelkesedik
a költőtárs, Csukás István: „Az utóbbi évek legegységesebb, legmegrendítőbb és legszebb
verseskötetét olvasom. …a kolléga irigykedhet, de a barát örül, s bár divatjamúlt a gesztus
(a barátság is az), örömmel nyújtom a babért.”
„…korábbi köteteiben általában az élmény volt a nyomatékosabb. Most a reflexió, a
szemlélődés vált uralkodóvá. Lírai lobogásából nem vesztett semmit, de nyílt és bújtatott
reflexiói határozottabban fogják körül versei világát. Egyszerre bölcsebb és gondolataiban
merészebb lett a költő.”

versmondó 31
A HETEK

A szerelem, ami igen fontos része Bella István egész költői életművének, e kötetben
kiemelt szerepet kap.
Szerinte ez a talán legszebb, legnemesebb érzés nem menti meg az embert a szenve-
déstől, a magányosságtól, ugyanakkor rendkívül fontos személyiségépítő szerepe van az
életben. Ez a különös összetettség titkokat rejt. „S fáj minden, amit már nem tudok, / nem
tudhatok, nem ismerhetek meg. // Holnapok Holnapja! Éden-titok! / Zárt kapud előtt égek,
didergek.” (Zárt kapud előtt)
Több kritikusa is megegyezik abban, hogy  Az arcom visszakérem  remekműveket tar-
talmazó ciklussal, a Királyok völgyével zárul. „Ezekben a szaggatott vonalú, rapszodikus
költeményekben egyszerre van jelen a megidézett alkotók szellemi öröksége és a személyes
meditáció a magyar történelem keserves tapasztalatai felett.” – Írja Pomogáts Béla.
És megidézi Bella István a század legerőszakosabb halálával haló József Attilát, Radnóti
Miklóst és Rajk Lászlót. Példájukkal arra int a költő, hogy szembe kell néznünk minden
múltbeli ténnyel, mert enélkül nem lehet jövőnk.
1988 egy másik könyvet is hozott Bella István szellemi műhelyéből. A pontosság kedvé-
ért: a társszerzővel, Szebeni Andrással, a fotóművésszel közösen. Az Iris Kiadó vállalkozott
arra, hogy kiadja a líra és a fotóművészet különleges randevújának eredményét, a Képsza-
vak című albumot. A magas művészi színvonalú fekete-fehér képek mellé a költő írt szöve-
geket (vagy idézett más szerzőktől), amelyek között prózát is találunk.
A Képszavak az élet nagy misztériumait járja körbe két művészeti ág segítségével. A siker
egyik titka kétségtelenül az, hogy Szebeni András és Bella István emberileg és gondolatilag
egymásra talált ebben a munkában. Az igazsághoz tartozik, hogy Bella költői pályáján mindez
nem jelent fordulatot vagy előrelépést: békés szemlélődést, idillikus epizódot sokkal inkább.

Arccal a földnek, 1991

Milyen stílusos, hogy éppen az Új Írás búcsúszámában publikálta Bella István az …és

fölsír a verset, ilyen kérdésekkel: „Nem kell a vers?”, „Nem kell a szó?”, „A hang se kell?”,
„Vers, szó, hang, visszhang – néma?” S mondhatjuk a paradoxont: a költő éppen az ilyen
kérdésekkel és versekkel mond mégis igent!
Ilyen igen-sorozat maga az Arccal a földnek is. Benne olyan művekkel, amelyekben a
legtovább megy el Bella István. Közelít a halálhoz, a nemzeti sorskérdésekhez, s közben
minden korok jövőjének biztosítékaihoz, a gyermekekhez is van néhány szava. Folytatja ed-
digi gazdag költői útját, mely persze eredendően a Hetekhez köti, de az sem kétséges, hogy
ma már mindannyian a maguk útján haladnak. Hűséges kortünet is ez a kötet. Legújabb
változásaink átszüremkednek a szubjektum legbelsőbb világába.
A múlt emlékei változatlanul rabságban tartják a költőt, s a legújabb korban is megtalálja
a régi eseményekkel az analógiát. Ide tartozik, hogy különösképpen vonzzák a közelmúlt
kivételes szellemi teljesítményei. Gyakran állít lírai emlékművet e teljesítmények létrehozó-
inak. Ünnepélyes, az illyési hangot idéző versben üdvözli a hazatérő Bartók Bélát, a „nap-
világvándort”, „a levegő, a szabadság magzatát”. Alkalmi verset ír a nyolcvan esztendős
költőhöz, Takáts Gyulához, megidézi Dsida Jenő alakját, Nagy Lászlóét (nem először!), és
egy egész versciklusának címe: Hódolat W. S. mesternek. A líra szokásos tárgyú darabjai
ezek a művek, és mint másoknál, Bellánál is jelzik a költő eszményeit, tájékozódási pontjait.

32 versmondó
 A HETEK

A szülőfalu jelenti a biztos kötődést a gyökerekhez, de a szellemi haza a legtágabb lehető-

ségeket biztosítja számára.
Emellett újra megfigyelhetjük önfeledt játékkedvét, nyelvi leleményességét, s ebben is
Weöres Sándor útját járja – legalábbis ebben a szakaszban. „Tengerszem! / Öregszem.”
Egyenletes színvonal jellemzi ezt a ciklust, nincsenek gyönge darabjai. Azt bizonyítja be
Bella István, hogy a műgond, az igényesség napjainkban sem lebecsülhető érték, és lehet
választékos stílusban, a nyelvi szennyáradat idején feltűnően nemes eszközökkel költészetet
csinálni. A Hódolat W. S. mesternek című vers aztán valódi összegzése az ezt legyőzni tudó
eszménynek. Itt is a „teremtés” a kulcsszó. A világé és az emberé éppúgy, mint a versé, a
költészeté. A profán és az isteni közös vonásait találjuk meg az ilyen strófákban:
A szó szoros értelmében vett költőiséget (néhol mint témát) egyre többször fedezhetjük föl.
A kötetnek azonban kétségtelenül a befejező ciklus, a Csönd és szó a legsúlyosabb része.
Tarján Tamás mértéktartó véleménye illik talán ide a leginkább: „Magasrendű költészet ez,
noha most nem oromlíra. A falusias színezetű élőbeszéd melege a finom formakultúrán is
átérződik…”
Az Arccal a földnek című kötet a sorskérdések iránt elkötelezett, felelősen gondolkodó,
páratlan érzékenységű poétát mutat föl. Aki változatlanul elsősorban költő. Költőként rövi-
desen újra jelentkezett. 
A Testamentum (1992) című kötet csak erős megszorítással nevezhető válogatottnak, hi-
szen mindössze tizenegy verset tartalmaz, bár kétségtelenül az életmű talán legsúlyosabb
darabjait. Íme a címek: Halotti beszéd, Sárkeresztúri ének, Szeretkezéseink, Az a jegenye, az
a jegenye, L. Z., Sirató, Hervay Gizellának, Arccal a földnek, Székely Dózsa György imája,
A Föld-, Hold-, Égember elsiratása, Testamentum. Reprezentatív válogatás ez az életmű
legjobb költeményei közül.
Aztán megjelenik néhány műfordításkötete is. 1996 eseményei közé tartozik viszont a
nagysikerű Szeretkezéseink című kötet megjelenése, s ezt majd két újabb kiadás követi.
Valószínűleg, a szerelmi költészetben közelíti meg Bella István a leginkább az eszményi
nyelvi-stilisztikai szintet, itt szárnyal a leginkább alkotói képzelete, itt szól a legtermésze-
tesebben.
Modern, intenzív költészet ez. Szenvedélyes és elmélyült. Fölhasználja a folklórt éppen úgy,
mint a legkorszerűbb lírai irányzatok elemeit. Hagyományra épül, és új nyelvet, új versbe-
szédet teremt.
Egy interjúban maga a költő mondja: „Hogy számomra mi a vers általában? Semmi esetre
sem a ma divatos, úgynevezett szövegvers. A vers szót le is venném innen, mert ennek a
posztmodernek által kanonizált valaminek semmi köze a költészethez. Ez csupán versso-
rokba tördelt próza, amely persze egyaránt lehet értékes vagy értéktelen. De versként én ezt
soha nem kezelem.”

Ábel a sivatagban, 1998

Új verseket tartalmaz. Az új könyv gyors, bár nem egyértelmű szakmai fogadtatása is

jelzi, hogy megszületése jelentős esemény a mai magyar költészet és az irodalom területén.
Címadása figyelemfelhívó. Ábel neve egyszerre két irányt jelöl: egyrészt természetesen a
bibliai alakét, másrészt –magyar irodalomról lévén szó – Tamási Áron legendás regényhő-

versmondó 33
A HETEK

séét. Vita tárgya lehet, hogy melyik a fontosabb. Valószínűleg mind a kettő fontos, hiszen
ilyen közismert név választása semmiképpen sem lehet a véletlen műve.
A kötet négy ciklusból áll. Ismét gyönyörködhetünk a benne előforduló szonettekben.
„Úgy ír szonettet, ahogyan más a levegőt veszi: idegenes hangzás nélkül, természetesen,
mint a magyar szonettirodalomnak azon klasszikusai, akik e formát eredeti jelentésében
dalnak is tekintették, mint Juhász Gyula vagy Tóth Árpád. Műfordításízű, újabb kori divatú
szonettköltészetünkben feltűnő, üde látvány a Bella-szonett.”
Az Ábel a sivatagban című kötet remek részösszegzés. Az ősi modell alkalmas arra, hogy
vele Bella István saját korának lényeges kérdéseiről, összetettségéről, erkölcsi kiútkeresé-
séről szóljon.

A szövegíró és műfordító

Költőnk több zenés mű szövegének szerzője. (Zenei vonzalmairól már a gyermekkor

kapcsán szó esett, hiszen ilyen irányú érdeklődése akkor alakult ki, és a zene iránti szeretete,
néhol annak aktív művelése máig elkíséri.) Előbb Rossa Lászlóval együtt írt egy Dózsa-ora-
tóriumot, s azt Koltay Gábor rendezésében be is mutatták a Margitszigeten. Hasonlóképpen
dolgozott Tolcsvay Lászlóval: a Testamentom című mű szerzői voltak. Aztán Rossa László
nevéhez fűződnek további közös munkák, mint ahogy a kiváló koreográfus Novák Ferencé-
hez is: Bagi passió, Áni Máni, A csodaszarvas.
A műfordító Bella István pályáján az egyik fontos terület nyelvi rokonaink népkölté-
szete, a másik a lengyel költészet. 2000-ben készült el a nagy romantikus, Adam Mic-
kiewicz  Ősök  című drámájának magyarra ültetésével. Kétségtelen, hogy a kilencvenes
években ez az egyik legnagyobb vállalkozása.
Ezt megelőzően a jelentős huszadik századi lengyel költő, Konstanty Ildefons Gałczyńs-
ki verseinek fordítását adta ki kötetben 1995-ben Búcsú az utcalámpáktól címmel. Rokon-
szenves ez a lengyel poéta a fordító számára. „Tele van ő is, mint Kosztolányi, játékkal,
vagánysággal, groteszk humorral, pimasz, képtelen képzelettel. És annyi, de annyi ötlettel,
mint hó a havazásban. És mint a törékeny Dsida Jenő, ő is földön szálló zene volt, és versei,
szépségei mélyén neki is ott sejlik az a mozarti árny, a lombok és csillagok egyszer elhalku-
ló szívlobbanása” – írja Bella a kötet fülszövegében. Érezhetjük elragadtatását, lelkesedését,
ahogy lengyel költőelődjéhez viszonyul, aki a század első felében élt (1905–1953), s meg-
járta a poklokat: a háborút, a hadifogságot.
A legnemesebb költői szépség, a játékosság, az egyszerűség és a zeneiség az, ami külö-
nösen megfogta Bellát Gałczyńskiban. Az is rokonszenvessé tette számára, hogy egy rövid
ifjúkori kitérő után nem lett avantgárde költő. A műfajok közül a dal játszotta a legfontosabb
szerepet életművében, s ezekből az apró dalokból épül föl a filozofikus és nagyívű líra.
A műfordító személyes életében pedig az játszott szerepet, hogy 1968-ban lengyelországi
ösztöndíjban részesült, és ott töltött több mint fél esztendőt. Lengyel barátai, ismerősei,
egyetemisták, írók hívták föl figyelmét Gałczyńskira.
A lengyel költészet mellett főleg nyelvi rokonaink teremtésénekei, sorsénekei és med-
veénekei, a finnugor népköltészet alkotásai tartoznak a műfordító Bella István érdeklődési
köréhez. Ez az érdeklődés természetes és jól érthető egy olyan költő esetében, aki fontosnak
tartja a szellemi rokonságot, a nép és a nemzet gyökereit, az „őstörténetet”.

34 versmondó
 A HETEK

Ebbéli műfordításainak eddigi legteljesebb gyűjteménye az 1996-ban megjelent  Hú-

péri-hú Öreg című kötet. Orbán Ottó egyebek között ezt írja az ajánlásban: „Nem tudni,
hogy az ő nagy verse, a Sárkeresztúri ének sugárzik-e át a fordításokba, vagy azok emebbe,
de ez igazából nem is számít, vagyishogy nem ez számít, hanem az, hogy a két költészet
nyelve között van természetes átjárás.” Nagyon fontos mondat ez! Orbán Ottó a leglényegre
mutat rá, már ami a Bella-líra egészére utal. Abból a szempontból is fontos ez az igazság,
hogy a műfordító és a költő életművének szerves egységét hangsúlyozza. Azét az életműét,
amelyben az idegen nyelvű líra átültetése valódi műteremtéssé válik.

Összegzés

Bella István  költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus

nyelv, valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a
nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte.
Ha végigolvassuk a Bella István életművéről szóló kritikákat, recenziókat, elemzéseket,
átfogó jellegű tanulmányokat, akkor megállapíthatjuk, hogy pályáját általában az értő figye-
lem, a kritikai alaposság kíséri végig a kezdetektől napjainkig. Azt is mondhatjuk, hogy „jó
a sajtója”, legtöbb méltatója az utóbbi évtizedek egyik legjobb költőjének tartja.
Bella István a Magyar Versmondók Egyesületének a tiszteletbeli elnöke, a Kaleidoszkóp
VersFesztiválnak  a fővédnöke, a  Magyar Művészeti Akadémiának a  tagja volt. Róla ne-
vezték el a 2008-ban alapított Bella István-díjat. 2003-ban választották a Digitális Irodalmi
Akadémia tagjává. Aktív tagja volt a finnugor költők nemzetközi társaságának. Sárkeresztúr
díszpolgára.
 (Források – Bakonyi István: Bella István, 2001; Wikipédia)
A források felhasználásával összeállította: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya

DALMÁDI 60x80 cm akril vászon

A berényi maestro az Almádihoz tartozó Vörösberény színpadán dirigál egy kékbe öltözött kórust.
(Előtérben kék-eb! Miért ne?)

versmondó 35
A HETEK

Bauer Eszter
BESZÉLGETÉS ÁGH ISTVÁNNAL A HETEKRŐL

– Hogyan alakult ki a Hetek elnevezésű csoport?

– Egy időben jelentünk meg az első könyveinkkel, de már előbb barátok voltunk. Bella
Istvánnal egy szobában laktunk az Eötvös kollégiumban, később – Buda Feri nem messze
lakott tőlünk – családostul is összejártunk, a gyerekek együtt játszottak ott a Rózsadomb
alatt. Miután Ratkó Jóskát bemutatta Sánta Ferenc, tudtuk, hogy összetartozunk. Serfőző
Simonnal az Új Írás hozott össze bennünket. Szóval olyanok voltunk, akiket könnyű egy
csapatként nevezni. Hasonlítottunk egymáshoz, nemcsak verseinkben, de a társadalmi hely-
zetünkben, politikai gondolkodásunkban is. Mi már ki sem ábrándultunk, mint az elődeink.
– Az egy sajátság volt, hogy a parasztság sorsával, ellehetetlenítésével foglalkozott?
– Azért volt sajátság, mert a szüleimmel ez történt. Vagy elhallgatja az ember, vagy ki-
mondja. Én ezt kimondtam. A származásunkat úgy szokták mondani, népi, de hát a népi az
nemcsak parasztot jelent. Az én szüleim földművesek voltak, meg a Serfőzőé is; az egyik
Dunántúlon, a másik Alföldön.
– Voltak különbségek vidék és vidék között?
– A lényegben, amit a politika csinált a parasztsággal, nem volt semmi különbség, mert
megsemmisítették az egész osztályt. Ezt ki kellett mondani, ez volt az én dolgom. A Bella
Pista egy tanító gyerek, a Ratkó egy pesti proletárgyerek, kommunista családból. A Kalász
Laci útkaparó fiaként lett költő. Nagyszerű lírikus, természeti költészetet teremtett. Így vol-
tunk mi nagyjából heten. Mindőnknek nagyon sok köze volt a valósághoz, és ez jelentősen
meghatározta a munkásságunkat.
– Az Újkori várrom című vers annak a világnak az eltűnését láttatja, amit nyomokban ma is
megtalálhatunk?
– Megszűnt az, már nem az én világom, csak az emlékeimben él. Olyan a falu, mint egy
kertváros, ahol tyúkok nincsenek, s ember is alig. Most szombaton voltam a szülőfalumban,
minden évben megtartjuk bátyámnak, Nagy Lászlónak az emléknapját. Megint elfogott ez
az évente ismétlődő szomorúság, és egyre rosszabb, mert kihalnak a régiek. Alig van, akit
ismerek, viszont a helyükbe alig születik valaki. Nyomorúságos dolog ez, egy teljesen ide-
gen világ – nincs kollektív együttlét, szellemi élet. Régen azért olvastak, színdarabot játszot-
tak, mulatoztak bizonyos napokon.
– Gondolom kisgyermekkorban érték már olyan hatások, amelyek a költői pálya felé irá-
nyították.
– Nálunk volt egy ráadás a falu többi családjához képest, mert idősebb testvéreim továbbta-
nultak. Ez a diákos hangulat jellemezte a gyerekkoromat, baráti körük is hasonló volt. Tan-
könyveikből ismertem meg a magyar költészetet. Berzsenyit, meg Vörösmartyt olvastam.
Az Ady-kötet, amit az apám rendelt nekem egy ügynöktől, nagy hatást tett rám. Ez a miliő
különlegesség volt Iszkázon, és az én útra bocsátó csomagom is.
– Mit jelent az, hogy a szeretet kötelékében írni?
– A szeretet köteléke elsősorban a szociográfiák írására vonatkozik, s az emberi közelséget
jelenti.
36 versmondó

Ágh István
GYEREKIDŐ
Serfőző Simonnak
A felnőtt ember megijed
gyerekkorától, az a pöttöm
hogy mert akkora lényeket
legeltetni ezen a földön,
s játéka hogy elbánt vele,
állégy szurok ette a pókot,
a csapda erős zsinege
vadnyúl miatt rá hurkolódzott,
kajla óriás tehenek
hallhatták csak őrzésük közben,
mit mond magában? ki felel
a távolból? hogy futni innen!
félmondatokban tűnik el,
fosztóképzős örök haraggal,
a szóközök a szeretet
hiányát növesztik hatalmas
pusztasággá a végtelen
alföld síkján, furkós botokkal
védik a fák gyökerüket,
ha erre még a csősz is tolvaj,
ő lopja ki a földeket
a tanyák alól, s kiüríti
az irkából a betűket,
s aztán már más sorsot kell írni,
s csak azt szabad, mit nem lehet
kimondani parancsra, önként,
amit meghagytak, az ige,
amit elvittek, az a főnév,
vicinális vonszolja el
oda, hol nem ismeri senki,
akit kérdez, nem mondja meg,
merrefelé van hazamenni,
versmondó 37
A HETEK
– Születnek újabb versek?
– Most jelent meg egy verseskönyvem, a Szélcsend.
Ilyenkor mindig a következőre készülök, pihenek és
próbálkozom – folytatva, mégis mást mutatva. Ez az
egyik gondom. A másik pedig, hogy már elég öreg va-
gyok, tehát nem úgy írhatok, mint harminc éve, hiszen
majdnem mindent megírtam.
– Annyira szép az a hasonlata, hogy úgy tekint vissza,
mintha a háta mögött lenne egy gabonaföld, amit ön-
maga aratott le.
– Én arattam, már gyönge gyerekkoromban is. Ami-
kor vége lett a napnak, gyönyörű és elégedett pilla-
nat volt a visszanézés, hogy mennyit dolgoztam estig.
Mögöttem kepékbe gyűjtötték a kévéket, aranyban
égett a tarló. Mert nehezemre esett a munka, mindig
kitaláltam valami vigasztalót, valami szépet, hogy
bírjam. Fölül izzadtam, a kasza alatt az aljnövényzet
olyan volt, mint egy zöld pázsit, nagyon szép virágok-
kal, friss illatokkal.
– A Dani uraságnak című szociográfia anyaggyűjtése-
kor milyen volt a szőlősgazdák között járni?
– Nagyon barátságos emberek voltak, védték is az em-
bert. Sok mindent elmondtak, sok mindent nem, mert
féltek abban a rendszerben.
– Ez menekülés volt a szőlőhegyre?
– Így van, csináltak maguknak is egy kis menedéket,
ahol egymásnak erőt adtak. A heti munkájuk során az
egyik tornatanár volt, a másik tanácsi hivatalnok, a
harmadik könyvtárvezető.
– A mostani versek is a szülőföldből merítkeznek ja-
varészt?
– Minden verset írat velem, amit átélek, de a tör-
zsanyag a gyerekkor, meg az a társadalmi helyzet, az
a közösség.
– A szókincs?
– Az meg a másik adomány. Ott tanulja meg a nyelvét
az ember. Azok a fák szinte konkrétan élnek tovább
a nyelvben. Ha azt mondom, körtefa, akkor az a kör-
tefa, aminek tegnapelőtt nekidüllesztettem a hátamat.
Az volt az első, egy százéves fa.
A HETEK

– Nem véletlen akkor a kemenesaljai közös nyelv és hol az a biztos fedezet,

Berzsenyi nyomdoka sem. melytől a szív verése halkul?
– Amikor szabadúszó lettem, mert az újságírás nekem taszító erő szabja meg,
abban a rendszerben kész árulás volt, akkor vállaltam melyik szótagra vált a hangsúly,
szociográfiai munkákat, melyeket akkor megélhetési
lehetőségnek tekintettem. De rájöttem, hogy ez ne- ütemét is rongy emberek
kem való műfaj, amit szeretetből csinálok. A valósá- vezénylik, épp egy micisapkás
got szerettem, mikor följegyeztem, fölgyűjtöttem az becsmérli a szegény tejes
emberek életét. Berzsenyi csábított, a kemenesaljaiak asszonyt meg az ijedt fiúcskát,
befogadtak.
Bauer Eszter, a Mondj te is egy verset! egyesület ala- hűséget hiába terem
pító tagja a mezei diófa hűse,
bezáródik a szerelem
csonthéjas keserű gyümölcsbe,
Sütő Hajnalka – Lutter Imre
barátnak ritkán nevezett
ARASZNYI MÚLTAM…
valakit, bár bajtársa minden
Interjú Buda Ferenccel és Buda Ferencről
teremtmény, akik létüket
az ínség szikesén vetik meg,
Pár éve történt. Néhány tucatnyi ember – költők, írók,
bús vadak, aszályos füvek,
színészek és versrajongók – gyűlt össze Bella István
jószágok, miként szó a szóval,
Kossuth-díjas költő egykori lakóháza előtt, Budapes-
egymásra utalt életek
ten. A Magyar Versmondók Egyesülete, az Írószövet-
sokasultak összefonódva,
ség és Erzsébetváros önkormányzata öt évvel a művész
halála után emléktáblát avatott a Kaleidoszkóp Vers-
s beszélgettek, de nyelvüket
Fesztiválon. Ott volt Buda Ferenc is, aki Bella István
az értette, ki ismerője,
után lett a Magyar Versmondók Egyesületének tiszte-
miféle baljós égi jel
letbeli elnöke. Ő az a Kossuth-díjas költő, műfordító,
ismétli magát az időben.
akinek alkotásait már most felfedezte a leendő utókor.
Aki – a mai sztárok iránti rajongási mániát megszé-
gyenítve – órákon át dedikál, s készülnek vele, az értékalkotó, a mértékadó művésszel, a
közös fotók. Ez Buda Ferenc rövid története. Akit az élet folytonos költözésre kényszerít,
annak több otthona is van. Mindig ott, ahol barátság, szeretet lengi körül.
Buda Ferenc egyik otthona ez a tiszakécskei ház, ami most egy kicsit üres. A gyerekek – köz-
tük Buda Ádám, aki ismert és elismert verszenész, többek között édesapja verseinek dalla-
mos életre keltője – dolgoznak. Az unokák is távol, persze csak fizikailag. A családi összetar-
tás, az egymás iránti tisztelet, a szeretetteljes és alkotói légkör belengi a falak közti tereket,
és a kertet. Fotók, emlékek és az idő, ami most mellénk áll, és engedi a költőt visszamenni
messze, nagyon messze, a régmúltba. Amikor még naiv egyszerűséggel gondolt a világra,
pedig valószínűleg ott és akkor már minden eldőlt, csak az út volt kiszámíthatatlan. 

38 versmondó
 A HETEK

Buda Ferenc: A legelső emlék egy roppant nagy kietlenség érzete, melyre inkább csak az
idegeimmel, meg a hajdani nyomasztó rémálmaimmal emlékszem. Lehettem olyan két, két
és féléves: anyámat elvitték a klinikára vörhennyel, skarláttal, ami gyermekbetegség, és ha
felnőtt kapja meg, akkor elég kellemetlen szövődményekkel jár. Bent volt hetekig, de én
úgy éreztem, hogy évekig, évszázadokig. És akkor odaadtak rokon családhoz. Jól bántak
velem, de mégsem éreztem jól magam. Ez a legelső gyermekkori élményem. 

Buda Ferenc
LENNÉK KISGYERMEK

Foganni könnyü. Világra jöttem.

Suhogó kések között születtem.
S felnőttem én is. Mint más, dologra.
Akár az apám, s az anyám: a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem,

arasznyi múltam el nem cserélem...
Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már.
Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt félbe.

Egyszer egy évben játszani kéne!
Szánkázni télen, fürödni nyáron,
csücsülni hajlós cseresznyeágon!

Lennék kisgyermek! Maszatos magzat!

Álmomban raknék kardokból kazlat.
Édesem! Hallod? – Te kis esendő!
Orcád, ha sápadt, sírós kis kendő.

Játszani kéne! Elég a vasból!

Csördül a zápor, ezüstös ostor.
Teteje ezüst, arany az alja,
gurul a szívünk, két iker-alma!

Játszani kéne, játszani, jól van!

Kis kacsa fürdik fekete tóban!
Nem megy a játék. Kezemen vassúly.
Zubogó vérem verése, lassulj!

Pókok türelme segít, ha láz van,

gondok közt fekszem zörgő vaságyban…

versmondó 39
A HETEK

Anyámmal volt szorosabb a kapcsolatom, ennek nyilván többféle oka lehetett. Egyfelől
az, hogy többet voltunk együtt, apámat elég gyakran behívták katonának. Az volt a bécsi
döntések időszaka, a 30’as évek vége, aztán jött a háború. És volt időszak, amikor többet
töltött távol tőlünk, mint velünk. Meg valószínű, hogy alkatilag is sokkal közelebb álltunk
édesanyámmal egymáshoz. Az első könyveket ő adta a kezembe. Őtőle tudtam meg, a Péter
fia után bandukolva, hogy ki az a Csokonai Vitéz Mihály, mikor rávetült a szemem a nagy
bronzszoborra, a nagy gránitoszlop tetején. Igaz, hogy kicsit hozzá is toldott, el is vett belő-
le, de elszavalta nekem az utcán sétálva a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című Csoko-
nai-verset. És Petőfit is tőle kaptam meg először. Még nem jártam iskolába, de mire iskolába
kerültem, majdnem az egész kötetet elolvastam. Apám nem mindig nézte jó szemmel, hogy-
ha a tankönyvön kívül egyéb is van a kezemben, epés megjegyzéssel mondta: olvas, már
megint olvas. Anyám viszont beszerezte a könyveket, ő is szeretett olvasni. 
Buda Ferenc jó helyen és jó időben született. Amikor a versek óvtak, tanítottak és szóra-
koztattak. Mindennapos volt gyertyafénynél körbe ülni az asztalt, és egymásnak olvasni a
kedvencektől.
Turczi István: Ágh és Buda, két egybefüggő lámpatest, akik meghatározzák a Hetek gon-
dolkodását és poétikáját is. Nemcsak azért, mert élnek, és aktívan dolgoznak, hanem mert
egészen a kezdetektől teszik ezt. Talán még Bellát lehetne vezéregyéniségnek ide sorolni.
Buda Ferenc sajátosan rejtőzködő ember, olyan rejtőzködő, akit ha megtalálsz, úgy kinyílik,
mint a rózsa. 
Buda Ferenc: Nagyon közel állt hozzám már általános iskolás koromtól fogva Petőfi Sándor,
Arany János. Volt egy nagy Ady-kötetünk is, melynek legalább a 10%-át valahogy kapizs-
gáltam. Többet nem, mert azért egy kis kamasz számára Ady úr elég nagy feladás. De gyak-
ran forgatgattam. Érdekes módon úgy 15-16 éves koromtól kezembe került egy Reviczky
Gyula-kötet, azt is nagyon szerettem, meg Tóth Árpádot. Viszont, ami szintén földcsuszam-
lásszerű hatást tett rám – elég közhelyes hasonlat ez, de valóban visszaadja a lényeget –, az
egy József Attila-kötet volt, méghozzá az a bizonyos Cserépfalvi kiadás, amit Nagy László
is emleget, emlegetett. Azt kölcsönkaptam, és egy vagy két éjszaka során végigolvastam
az egészet. Akkor már nem kicsi gyerek voltam, hanem harmadikos gimnazista. El is ha-
tároztam, hogy akármiből fogok megélni, amikor lehet, meg ahogy tudok, én is írok majd
verseket. 
Petőfi után jött Arany János költészete, aztán a többieké. A példakép elsőként Juhász Ferenc
lett. És Nagy László, aki a Hetek költői csoportosulás másik nagy alakja, Ágh István édes-
testvére. Ő különleges helyet tudhat magáénak Buda Ferenc életében. Ez egy újabb történet,
de már a felnőtt költőé. A debreceni kisdiák, Buda Feri számára a középiskola volt a kezdő
gondolatok ébresztője, ahol már életre szóló barátságok köttettek. 
Aranyi Imre igazgató, Fazekas Mihály Gimnázium: A Fazekas Mihály Gimnázium az ősi fő
reáltanodának az utódiskolája.1873-ban alapították fiúiskolaként. Ezt a fiúiskolai mivoltját
egész az 1960-as évekig tartotta. Többek között a város, a környék legtehetségsebbjei jártak
ide. Buda Ferenc is ebbe az iskolába iratkozott be, és ahogy a tablón is látható, ’54-ben
végzett a Fazekas gimnáziumban. Akkor még a kor legjobb tantestületét mondhatta magá-
énak az intézmény. Ezek a diákok egyben gyakorló iskolába is jártak, hiszen az egyetemi
hallgatóknak az oktatása szintén itt zajlott. Buda Ferenc valószínűleg e falak közt kaphatta

40 versmondó
 A HETEK

azokat a motivációkat, vagy itt is kaphatott belőlük, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy ő
erre a pályára keveredett. 
Dr. Kornya László, egykori osztálytárs: A jó tanulók között volt a helye. A jó, az osztálykö-
zösségbe szívesen és eredményesen beilleszkedni tudó pajtás volt. 
Dr. Szabó Tibor, egykori osztálytárs: Az irodalmi érdeklődésével kapcsolatban mi nem so-
kat tudtunk meg ezekben az években. Azt tudtuk, hogy verseket írogat, de úgy emlékszem
– nem tudom biztosan; javítsatok ki, ha tévedek –, nem nagyon mutogatta nekünk ezeket a
verseket. Lehet, hogy mi nem is voltunk érdemesek arra, hogy egyáltalán véleményt mond-
junk róluk. Nem nagyon forgott ez közszájon, hogy így mondjam: na, Feri most írt egy
újabb verset, vagy… Akkor nem volt ez még annyira kikristályosodott helyzet, úgyhogy
nem figyeltünk fel ilyen szempontból. És nem is volt feltűnő az ő mindennapos viselkedése.
Szerény gyerek volt az osztályban. 
Buda Ferenc:  Visszafogottabban viselkedett még az az ifjúság, mint a mai. Úgynevezett
nagy bulizások sem voltak. Egyébként ezt a szót én nagyon rühellem: bulizni... Nem szere-
tem. Lehet, hogy bennem van a hiba, lehet, hogy túl sokat hallom. Egyáltalán, mi az, hogy
bulizni? Amikor börtönbe kerültem ’57-ben, akkor a frissen a zárkába lépő illetőtől vagy
úgy kérdezték meg, hogy mi volt a balhéd, vagy: mi volt a bulid? Lehet, hogy ez is közre-
játszik abban, hogy ezt a szót nem szeretem.
De az élet nemcsak elvett, adott is szavakat. Szépeket, kedveseket, játékosakat. És sokatmon-
dókat. A kedves szavakat nagyon nehéz, egyfelől a hangzásától, másfelől pedig a jelentésé-
től, elválasztani. Megesik, hogy olyan szó válik kedvessé, épp a jelentésénél fogva, aminek
a hangzása talán nem is annyira kellemes. Ilyen a szív szó például. Szív – ez a szűk lukon
kifúvó hideg szélnek a hangja. Számunkra mégis, legalábbis számomra, a jelentésénél fogva
kedves. De az anya szó is nagyon kedves nekem. Anya... Alma! A körtében azt szeretem, amit
tartalmaz, de a hangzását már nem igazán. Gyöngy! – Kosztolányinak is kedves szava volt,
nem is csodálom. 
Buda Ferenc
ISTEN SZALMASZÁLÁN

Gömbölyű szivárvány
egykoron valék –
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.

Majd a földre hulltam

fénylő mag gyanánt,
látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.

Mégis: egyre marnak

ordas kételyek:
ápol s eltakar? vagy
élve eltemet?

versmondó 41
A HETEK

Tán ha egyszer
– nemsokára? –
én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás leszen.

Gömbre írt szivárvány –

egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.

Buda Ferenc: Nem imádkozom nap mint nap. Ez valószínűleg nem vet rám jó fényt. De mért
hazudnék? Legutóbb akkor – s remélem, nem legutoljára –, amikor az egyik hozzátartozó-
mért fordultam hozzá. A Jóistennel, akit akár gondviselésnek is nevezhetünk, vagy a szere-
tetnek, megvagyok... Olykor-olykor küszködő viszonyban, de a hiba nyilván bennem van.
Nem benne. A templomoktól egyébként nem idegenkedem, sőt! Szeretem is nézni őket, de
ritkán járok templomba, vagy templom mellé. Igazán akkor fog el az áhítat, ha magamban
vagyok nagy fák között, ott, ahol lehetőleg emberi építmény sincs a közelben. Amit ember
teremt, azt tudom csodálni, nézni, akár föl is nézni rá, de igazában akkor érzem az Úristent
a közelemben, amikor az általa teremtett dolgok és lények vesznek körül. 
Érdekes az ember, ahogyan halad az idő, sokkal inkább képes befelé figyelni. Buda Ferenc
irigylésre méltó nyugalommal tekint a múltra. Ami nekünk a bátorság és a tisztaság, az
neki az egyetlen járható utat jelentette. Éppen csak elkezdte Debrecenben a magyar–orosz
szakot, és éppen csak megtapasztalta az egyetem adta szabadságot, amikor hirtelen fel-
gyorsultak az események. A tanáraira felnéző, tudástól szomjas diák egyszer csak az ’56-os
események kellős közepében találta magát. 
Buda Ferenc: Előző nap délután apám kiballagott az egyetemre, s megkeresett: fiam, gyere
haza! Mondom: nem megyek, látod, hogy mi van itten. De: gyere haza, anyád is szeretné,
hogy hazajöjj! Mondom: nem! Addig-addig kapacitált, míg én aztán azt találtam mondani:
dehát idesapám, szolgálatban vagyok! Erre egy szót sem szólt. Mint régi katona, szépen
köszönt, és lehajtott fejjel elballagott hazafelé. Már jó messzi járt, alig láttam belőle valamit
ott a sugárúton, amikor eszembe vágott, hogy Úristen, hát mért hívott engem apám meg
anyám... Ma van a születésem napja, a huszadik! De akkor már nem mentem utána. És aztán
jött az éjszaka, a sötét, jöttek a hajnali torkolattüzek, előtte Nagy Imre szózata a rádióban:
„Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, a többit tudjuk…
Jöttek értem. Mondták anyámék, hogy odahaza is kerestek. Leültünk apámmal megtanács-
kozni, hogy ugyan mitévők legyünk. Azt mondja az én drága apám, aki ezzel bebizonyította,
hogy egy meglett ember is lehet naiv: Fiam, nem kell itten bujkálni, jelentkezzél, én úgyis
kihozlak onnan. De ez már nem sikerült, három vers miatt börtönbe vittek. 
Serfőző Simon: Ő már valamit tett akkor, mikor én még tanyán, falutól 4-5 kilométerre
éltem, és egészen mással foglalkoztam, mint ő. Egyetemre járt, és részt vett a debreceni
eseményekben. Én meg otthon a parasztgazdaságban, az apám irányítása alatt éltem. És
próbáltam megfogalmazni az érzéseimet, amiket kiváltott belőlem, amit Szolnokon láttam.

42 versmondó
 A HETEK

Az orosz tankokat az országúton, ahogy csörtettek, vágtattak át a határon, a Körös útján.

Éjszaka leadva egy lövést, amibe belerettentek a tanyák, meg a falu is. Nekem ilyen emlé-
kem van azokról az időkről. És nem tudtam, hogy mindezt hogy éli meg Buda Ferenc. Csak
később, a verseiből derült ki számomra, hogy ő valamennyire, ha kicsiben is, de részese volt
azoknak a dolgoknak, amik történtek, és amikért meg is lakolt. 
Ahogy Buda Ferenc a börtönre emlékezik: az ajtó zárva van, hűs fogházfalak mindenütt,
és a háttérben a látszólag megmásíthatatlan valóság. Futószalagon szerelt tárgyalásokkal,
detektívvel, fiktív vádakkal. Hiábavaló érveléssel. Büntetett előéletű lett a költő. A korhány-
pusztai végrehajtási intézetben ma már csak a romok emlékeztetnek. Az egykori rabság még
megmaradt falai mellett épült fel az állampusztai börtön, amely még ma is működik. Az itt
raboskodók többségének fogalma sincs arról, hogy az 1956-os forradalom és szabadság-
harc kivívói, politikai elítéltjei közül többen idekerültek a kényszerintézkedések révén. A
köztörvényes bűnözőkkel egy helyre. 
Ujszászi Zoltán, parancsnok: Minden zárkában lenni kell folyóvíznek, csapvíznek, fekvésre
szolgáló helynek. Mint látható, vaságyak vannak, sajnos emeletesek, mert az elhelyezési
körülményeink ezt megkövetelik. Mosdó van, WC van, leválasztva, külön helyiségben. A
fogvatartottaknak a személyes tárgyaik tárolására fémszekrények szolgálnak, valamint té-
vékészülék is van. Természetesen adott egy megfelelő négyzetméterszám a fogvatartottak
mozgásterére, tehát azt biztosítanunk kell. Illetve biztonsági berendezések vannak minden
zárkában. Azt gondolom – tapasztalatom nincs benne, csak tanulmányaim és ismeretem van
róla –, 56-ban, akiket itt fogvatartottak, biztosan rosszabbul bántak velük, mint a mostani
fogvatartottakkal. Tehát a jogérvényesítése a fogvatartottnak a nullához közelített. Elég,
ha csak annyit mondok: abban az időszakban általános szemlélet volt, hogy ne csak őrizd,
gyűlöld is őket.
Turczi István: Nem történt más 1956 novemberétől, inkább decemberétől 1957–58 végé-
ig, minthogy arra törekedtek, hogy aki valamit leírt, akinek valamilyen súlya, rangja volt,
publikált valahol, ismertsége volt, akár regionálisan, akár országosan, azokat az embereket
összeszedték, begyűjtötték. Akta volt róluk, hiszen besúgói rendszer épült ki, s pontosan
tudták, hogy mit csinál, kivel találkozik, hol és mit publikált. Még azt is, amit nem publikált.
Buda esetében volt olyan, hogy nem is publikált, csak mentek körbe kisebb közösségekben
bizonyos versei, szövegei, és már azok is ott voltak az asztalon. Már várta őt az asztalon
ez a szöveg: Na, kérem szépen, maga ezt mikor is, mért, és hogyan írta? Tehát működött a
rendszer. 
Buda Ferenc: Mezőgazdasági gyalogmunkára vittek bennünket. Leszálltunk Állampusztán,
pár száz méterre van a központi tábor. Adminisztráció a parancsnokkal stb., és kis lóvonta-
tási, keskeny nyomtávú közlekedési eszközzel – amit lórénak becéztek, s talán még ma is ez
a neve – mentünk el Korhányba. Nem volt az igazából nehéz testi munka, amivel elkezdtük:
borsónyüvés. Ami azt jelenti, hogy ha megszárad a vetőmagnak szánt borsó, annak az indá-
ját mindenestül föl kell göngyölíteni, nagy halmokba készíteni. Igen ám, csak a munkanap
pontosan akkor kezdődött, amikor a nap földugta orcáját a láthatáron. Délelőtt kilenc tájt
volt egy negyedórás reggeliszünet, délben egy félórás ebédszünet, és utána napszálltáig húz-
tuk a belünket. Feldörzsölődött az embernek a bőre itt-ott, elfertőződött, furunkulusok ke-
letkeztek rajta. Rendesen kifogtam, végül betegszobára is kerültem, mert volt a mellemen,

versmondó 43
A HETEK

a hátamon, a karomon, a térdemen, a sarkamon, a lábujjam hegyén, mindenütt! Mezítláb

tudtam csak kijárni, mert nem bírtam fölhúzni a bakancsot, meg föl kellett hajtanom azt a
vászonnadrágot a térdem fölé, hogy ne dörzsölje a gennyes sebeket. Ezek elég gusztustalan
dolgok: a legyeket kellett hajtogatni róluk. Nem tudtam, hogy hagyni kell, hogy belepetéz-
zenek, mert a nyűvek kieszik a gennyet belőle. Ezt utóbb tudtam meg. Ha tudtam volna,
hagytam volna. Akkor általános szepszis lépett föl bennem, a karom elkezdett dagadni, ödé-
ma jelent meg a két hónom alatt, mint egy-egy lúdtojás, úgy megdagadtak a mirigyek. De
még úgy is ki kellett járnom dolgozni, holott fölmászni sem tudtam a fölső ágyra. Akkor
engedtek betegszobára, amikor már enni sem tudtam, mert rossz szent vált belőlem. Nem
hajlott magam felé a kezem. Úgy etettek. 
Túlélte. Ezt is. Mert mindig volt mondanivalója. A vers tartotta benne a lelket. Egy cigaretta­
papírra akár egy szonettnyi írás is elfért. Később a cipőjébe rejtve csempészte ki ezeket a
börtönből. Az őröket viszont ekkor már nem érdekelték a versek. 
Buda Ferenc: A legelső kicsempészett egy-két versem az másképpen íródott le. Mielőtt még
elítéltek volna, kérhettem egyetemi jegyzeteket. Be is juttatta a kedvesem. Kis stencírezett,
elég hitvány papírra nyomtatott jegyzetek voltak. Viszont meg lehetett tenni, hogy az evőka-
nálnak a nyelét szépen, hegyesen kicsiszoltuk a vaságynak a végén, és azzal rovásírás-szerű-
en benyomtam, bekarcoltam a sorok közé – melyek igen levegősen voltak gépelve – a szö-
veget. Ezt ránézésre nem is lehetett észrevenni, csak súrolófényben, és amikor a tárgyalásra
elővezettek bennünket – akkor még civil ruhában voltunk –, a zakóm zsebébe beleraktam
– lesz, ami lesz – azt a néhány kitépett lapot, amin ott voltak a versek. Engedélyt kértem a
tárgyalás szünetében az engem elkísérő őrtől, hogy oda jöhessen mellém a kedvesem. Meg-
engedte. Akkor fogtam a Márti kezét, nem tudta mire vélni. Én bevezettem a zsebembe, s
akkor rájött, hogy valamit oda akarok adni. Így vitte ki. Az ember leleményes, ha muszáj…
A nonkonformizmus, a hatalom fricskázása, a bírálói attitűd már a fiatal költőre jellem-
ző volt. Az első Buda Ferenc-versekben dacos, szembeszegülő költői személyiség képződik
meg, a szembeszegülést az alulról jöttség, a hányattatott sors tudatosítása váltotta ki, ahogy
a Forrás folyóirat is fogalmaz. Mégis, 1956 rengeteg tanulsága közül a legfontosabbat a
költő csak évekkel később fogalmazta meg. 
Buda Ferenc: Utóbb Nagy Lászlónál olvastam ilyen sort: „Verseimben hatalom van.” Énne-
kem akkor kellett rájönnöm. Egy fotóján nem túl nyájasan néz, de számon kérően. Van mit
számon kérnie ettől a kortól…
És amíg Nagy László számon kér, addig Buda Ferenc a bölcsek nyugalmával tekint vissza.
És nem haragszik. Nem haragszik a bíróra, a börtönre, azokra, akik besúgót akartak belőle
csinálni. És azokra sem, akik miatt csak levelezőn fejezhette be az egyetemet. Ő szépen,
csendben kiabálja utánunk az élet nagy bölcsességeit, s hogy meghalljuk-e, csak rajtunk
múlik. Ahogy Nagy Gábor írja a Forrás folyóirat hasábjain: „a napvilágra nem került pá-
lyakezdés, a WC- és cigarettapapírra lejegyzett és fejben őrzött zárkaversek még semmit
sem mutatnak Nagy László hatásából. A többi kortárs – legmarkánsabban Ratkó József
pályakezdését meghatározó, de Budára is jellemző József Attila-hatás mellett a tárgyiasabb
versbeszéd – Szabó Lőrinc vagy Illyés Gyula mintaadására enged következtetni. A korai
versek egyik nagy előnye a visszafogott indulatból merítő szentenciózus számvetés, a költői
alaphelyzet józan felméréséből eredő tárgyilagosság, a rezignáción felülkerekedő életbi-

44 versmondó
 A HETEK

zalom. Az alapvető emberi értékek győzedelmébe vetett szilárd hit.” A Debreceni Egyetem
könyvtára ma is több Buda Ferenc-kötetet őriz.
Szabó László, szakreferens, Debreceni Egyetem, könyvtár: Ez Buda Ferenc ’56-os verseit
tartalmazza, ezekkel reflektál a forradalmi eseményekre. Önálló kötet. Ám ennél egy sokkal
érdekesebb dokumentumnak is a birtokában vagyunk. Ez a dokumentum pedig az Alföldnek
az a meg nem jelent száma, ami tartalmazza az ő három versét is. Ez az 1956. évi 6. évfo-
lyam 7. szám, amelynek a korrektúrapéldányát őrizzük. Ebben olvasható Buda Ferenctől
a Bogos valóság, a Hetek barázdája és a Varázslódal. Ezek azóta sem jelentek meg önálló
kötetekben. 
Buda Ferenc tehát már 20 évesen kitörölhetetlen nyomot hagyott az irodalomban, és a tör-
ténelemben is. Költészetében, különösen az Árapály című kötetben a kisemberi nyomorú-
ság és kilátástalanság vetül rá a többnyire por, homok alapszíneit variáló tájra. A szülőföld
kisemmizett haza, röghöz köt, és nem fölemel. Közösségiség csak a történelmi múltban
lelhető föl. A jelenben nem marad más a költői én számára, mint a többséggel szembeni
kívüllét, a kivonulás szellemi fölénye, illetve az elesettekkel és kisemmizettekkel vállalt
keserű sorsközösség. 
Buda Ferenc
ÁRAPÁLY

Kerek az ég. Reggeltől reggelig

vonszolódom kiszáradt tengeremben.
Se út, se ösvény. Csak a végtelenség
csalóka fényeit és árnyait
lesem, ahogy kacéran integetnek –
egymásnak-é? Vagy nekem? Nem tudom.
Fejem fölött a mennybolt buboréka
fémlik, feszül. Hiányos horizont
szegi körül életterem határát.
Itt-ott a síkon élőlény-maradvány:
rezgő tollpihe, réges-rég lerágott
tűhegyes torsok, szúrós, vad bogáncsok,
kitin- s cellulózképletek, jelekké
átlényegült héjak, terméstokok,
szétdőlt csigolyák, szikkadt bordacsontok.
Múló kiáltás ott fönn, s itt alant
gyíkláb- s madárláb-hagyta, elmosódott,
halvány nyomok. Tétova, szertelen,
rendszertelen, vak légáramlatok.
Szíksót sodor egy elkésett fuvallat.
Forog a Föld reggeltől reggelig.
Csontok. Pihék. Lakatlan csigaházak.
Utánam vajon mi marad? Miféle
jelzés, hogy egykor erre vitt a lábam?

versmondó 45
A HETEK

Akár a bíbicé s a gyíkoké,

az én nyomom is épp oly elmulandó,
molekuláim csendben visszatérnek
mind-mind oda, ahonnét összegyűlvén
belém rakódtak, szerteszéledő
atomjaimra vár újabb teendő,
szintoly fontos és elhalaszthatatlan.
Megáll a szél. Távolban füst szoborlik.
Alig eszmélsz – s egy élet eltelik.
Csontból-pihékből összerakható-é,
ami csak egyszer volt? Sejtklónozással
megindul-é a lélek árapálya?
Kerek az ég. A láthatár homályos.
Hulltom után mi marad? Lábnyomok?
Történetek? Egy pár üres cipő?
Gének? Átörökített arcvonások?
Egy röppenő mosoly? Egy kéz-simítás?
Kiszáradt tengeremben vonszolódom –
se játszi delfinek, se dőlt vitorlák:
ismét csupán a szél jő: szembe fúj,
talpam nyomát behintvén sós homokkal.
Üres határ. Szétporló csillagok.
Lesz földem újra puszta és kietlen?
Lassan bealkonyul. Se út, se ösvény.

Ki válaszol?
Ki válaszol nekem?

„Nem szeretem, ha az ember rátarti, hivalkodó törpe módjára elhomályosítani igyekszik

a mindenség fényeit. Napjainkban a fényszennyezés már ott díszeleg a környezetkárosító
tényezők sorában. Földi káprázatok tolakodnak a mennybolt magasztos látványa elé s a
városlakó ember lassacskán el is felejti, milyen lehet a tiszta, csillagos ég.” – Írja a költő.
„A világgal folytatott küzdelemtől az azonosulásig, az öntanúsítástól a kételyek megfogal-
mazásáig, a viaskodásoktól a megértésig vezetett Buda Ferenc útja.” – Ahogy azt Füzi Lász-
ló említi. S ezzel ara a tehetetlenségre utal, amelyről a vers megszületését magyarázva így
írt: „Nagy kompozíciói közül a Roham volt az első, ezt követte, a Forrás szociográfiai tevé-
kenységének delelőjén a Tanya-hazám című verse. A szó magában mit ér? – kérdezi a ciklus
első részében, s ezzel arra a tehetetlenségre utal, amelyről, a vers megszületését is magya-
rázva, így írt: „...nem az lett volna-e hasznosabb, ha bizonytalan – mert megmérhetetlen –
hatásfokú versek írása helyett viselem tovább türelemmel az alázat igáját, vonom a szolgálat
szekerét, s válok a tanyasi nép tanítójává?” A kérdés azonban csak a szolgálat módját, s
nem magát a szolgálat szükségességét érinti. A Tanya-hazám a szociográfiák mellett a köl-
tészet kikezdhetetlen eszközeivel perel korunk magára hagyottaiért, a tanyai emberekért.”

46 versmondó
 A HETEK

Kiss László, elnök, Magyar Versmondók Egyesülete: Az ő költészete, én azt gondolom, a

magyar irodalomnak az egyik mérföldköve. Mérföldköve több értelemben. Az a fajta tisz-
tességes és letisztult gondolkodás a világról, ami Buda Ferenc költészetét jellemzi, nagyon
kevés kortárs költészeti életműben található meg. Nota bene, nagyon sokan vannak a kor-
társak közül, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő, de ez a letisztult, nagyon egyszerű,
nagyon markáns gondolkodás a költészetben, a költészetről, a világról – az ő munkáiban
érhető tetten igazán.  

Buda Ferenc
ÁRVAFÖLD

Részletek

Árvaföld deres mezején

Állok a világ legközepén.
Távol s közel
kemény szik, porhanyó homok. …
Megvirrad, bealkonyul.
Éjbe, az éji égbe hatol
a vadliba-ék
feltarthatatlanul.
Leszáll-e valahol?
Ha vízre lel,
bizton leszáll.
Ám itt valaki
mindig
mindent összekuszál,
összebeszél. …

Vasy Géza, irodalomtörténész, az Írószövetség korábbi elnöke: Ameddig magyar nyelv van,
ameddig magyarul beszélők vannak, tehát ameddig élő a magyar nyelv, addig a magyar
költészet is. A magyar költészet most nyolc évszázada, aztán kilenc, meg tíz évszázada stb.,
az is él! És ebben az élő hagyományban, ahogy benne van Balassi Bálint, meg Bornemissza
Péter, az ő tanítómestere, ugyanúgy benne lesz Bella István, és benne lesz Buda Ferenc. 
75 évesen, a szavakon túl, még egy nagy szerelme lett a költőnek. 
Buda Ferenc: Világéletemben szerettem volna valami nagyobbacska élővíz mellett tanyáz-
ni, lakni, élni. Hát a Tisza itt van. Az igaz, hogy nem járok ki nap mint nap a Tisza partjára
elmélázni, megnézegetni, de maga az, hogy itt van a közelben, már jó érzés. Verset én még
nem írtam a Tiszáról. Hadd valljam meg, nagyon nagy orcátlanság volna Petőfi után erre

versmondó 47
A HETEK

még gondolni is! De prózában már írtam róla – mondatokat, sorokat, bekezdéseket, lapo-
kat. Akkor is, amikor csak úgy ki-kijártam, és akkor meg kiváltképpen, amikor az a nagy
ciánszennyeződés megtörtént. Az rettenetes volt! Szóval... belegondolni sem jó. Ha mégis
belegondolunk, akkor ott tartunk, hogy bármikor megeshet efféle. Vagy a Tiszával, vagy
egyébbel. Vagy ciánnal, vagy másfajta méreggel. Mert mérgezni, azt tudunk! Rontani, azt
meg kiváltképpen...
Van mit tanulnunk. Nekem is, és mindenkinek…

„MEGÍRTUK, AMIT A LELKIISMERETÜNK DIKTÁLT”

Horváth Júlia beszélgetése Serfőző Simonnal

– Köztudott, hogy egy Zagyvarékas közeli tanyán nőtt fel. Kérem, meséljen a gyermekkorá-
ról, hogy képet alkothassunk: ez a természetközeliség, a falusi élet és a történelem hogyan
határozta meg költői életútjának elejét?
– Szüleim, amikor összekerültek, a két kezükön kívül semmijük nem volt. Dolgoztak, ahol
tudtak: Budapesten, Diósgyőrben, Szerencsen, Tiszalúcon. Az összekuporgatott pénzükön föl-
det vettek Zagyvarékas határában. Azon az egy holdnyi földön, amit vásároltak, először kutat
ásattak, aztán töreket vitettek a vályogveréshez, ami majd a ház építéséhez kellett. 1941–42-
ben kezdték építeni az egyszobás, konyhás, kamrás házat. Ekkor már kitört a háború, apámat
időnként behívták katonának. Anyám hét hónapos terhes volt velem, amikor megszülettem.
Emlékszem a házban megjelenő orosz katonákra. Kiabáltak. Elvitték, amit találtak. Anyámat
én védelmeztem azzal, hogy még kicsi voltam, így
Serfőző Simon őt nem bántották. Egyszer apámat pokróccal leta-
PETŐFI-KERESŐBEN karták, hogy ha megmoccan az ágyon, agyonlövik.
Addig ők felforgatták a házat, értékek után kutattak,
Kerestük mi már gazban, de ott nem volt más, csak a nyomor. Aztán elmen-
árnyékok lim-lomjai közt is, tek. Újszász környékéről előttük eltűntek a németek
a vizet löttyintő gödörnél, is. Én egy fegyvert találtam a ház mögött. Örömmel
ahol a kosz megmosakszik. mutattam apámnak: nézze meg, mim van nekem!
Kerestük a láthatáron Apám kikapta a kezemből. Senki meg ne lássa, be-
kergetőző fáknál, ledobta a kútba.
amerre esők legelésznek néha, – A vonatok – ahogy utalt rá az Erővel, szívvel c.
s taliga ment nyikorogva régen portréfilmben –, vagyis az elvágyódás szimbólumai
eltemetkezni a barázdákba. merre vitték? Hogyan indult el a költészet felé ve-
zető úton?
Kerestük – kiabálásunkat – A tanya közelében, félföldnyi távolságban ve-
beküldtük a kukoricásba, zetett el a Budapest–Szolnok vasútvonal. A kazal
a csendhalmok közé, mellől néztem a vonatokat. Tyúkok, libák járkáltak
felküldtük a dombra, az udvaron. A kerítés napraforgószárból volt. Szü-
ahol a tájékozódás kereste az irányt, leim a jászkarajenői vásárban vettek egy tehénkét.
elküldtük Nagyot bőgött, amikor apám bevezette a kapun.
a verébröptetős parlagokon át, Ijedtemben majdnem elszaladtam. Ekkora hangot

48 versmondó
 A HETEK

amerre népdalok szálltak még nem hallottam, csak amikor a mozdony sípolt
az ázott faluk mellett, a szomszéd falu felől. De azt a hangot már ismer-
mint a füstölgő orrú vadludak tem. Tavaszi-nyári-őszi munkák alkalmával néha
a fonnyadt kerítéseknél ősszel. be-bejöttek ismeretlenek a határból, vizet kértek
tőlünk a kútból, mások a lovaikat itatták meg. A
Szólítgattuk. falusi emberekkel így találkoztam először. Gyere-
Járkált érte lámpa az országban. kekkel is így, néha kihozták magukkal a földjükre,
A földeket traktorokkal dolgoztattak velük ezt-azt, hadd szokják a munkát.
felszántattuk. Emlékszem a jószágösszeírókra: megszámolták,
Fölástuk a fák alják, kertvégeket. hány jószágunk van. Adóbehajtók jöttek, fenye-
Szaladtunk oda, gettek bennünket, béketervkölcsönt írattak velünk,
ahol a kakasnyom kapart. ha akartunk, ha nem. Igyekeztünk elbújni előlük a
Az Alföldet összeárkoltuk. kazal mögé, a szárkúpba. Anyám vonattal vitte a
Segesvárig gazosodnak tejet Szolnokra, s tojást, csirkéket árusított. Abból
a messzi földcsatornák, volt pénzünk földet venni, befizetni az adót. Az-
s még csontjait se találtuk. tán anyám Szolnokon beíratott az ottani iskolába.
A falusiba 4-5 kilométert kellett volna gyalogol-
S most már merre induljunk? ni, így meg vitt a vonat. Másfél kilométert kellett
Keressük sírját a Tunguz-meteortól, csak megtenni: a tanyától a vonatállomásig. S per-
e Tejútról hajított kődarabtól sze segítettem anyámnak a szatyrot, kosarat vinni.
bevert-egű Szibériában? Utána mehettem az iskolába. Ismereteimet azoktól
Égtájakat fölforgassunk? szereztem, akik bejáró munkások voltak, s a vona-
Holtakat küldjünk a földbe, tokon panaszkodtak: kinek a házát vették el, „mert
amikor azok se találnak rá, kellett másoknak”, hol tagosítanak, veszik el mások
hisz már hány halottunk van eddig földjét, s hogy ez nem élet, ami most van. A szü-
odalenn? leimtől is ezt hallottam. Nem úgy a rádióból, ami
később került a házhoz. Én a szüleimmel éreztem
Keressük az időben, időjárásban? együtt, láttam, mennyit dolgoztak, s azok is, akik a
Hol lelhetnénk meg: tanyánk körül megfordultak. Csak a panaszt hallot-
magunkért, másokért tam mindig tőlük is, másoktól is. Én három-négy
segítene a kiállásban? éves koromtól, amíg nem jártam iskolába, a ket-
tőre szaporodott jószágot őriztem a vasút-kanális
Lemondón ne legyintgetnének árkokban reggel 6-7 órától 9-10 óráig, délután pe-
mindenre a gallyak. dig 4-5 órától besötétedésig. Volt időm szemlélőd-
S ne adnánk fel a jövőt. ni a két-három falu határában, amerre a tehenekkel
Lenne feszülő, inas ág a dac. megfordultam. Elnéztem a Napot, ahogy jön fel az
égre, aztán estefelé, ahogy lemegy. Ahogy felkelt a
Hold, jött az eső, kavarta a szél a port, zörögtek a kukoricások, s a bokrok, fák csapkolódtak.
A tyúkok szaladtak az eső elől, a kacsák pedig szándékosan a pocsolyákban áztatták magu-
kat. Jó tanuló voltam abban a kültelki iskolában, ahová ötödik osztályos koromig jártam.
Ezért „jutalomból” átirányítottak egy belvárosi orosz tagozatos iskolába. Az ötödik osztályt
kettes eredménnyel végeztem el. A hatodik osztályban félévkor már bukásra álltam. Anyám
kivett ebből az iskolából, elvitt egy harmadikba. Év végén már jó eredménnyel dicsekedhet-
tem. A nyolcadikban még jobbal, s beiratkozhattam a gimnáziumba. Újra bukásra álltam.

versmondó 49
A HETEK

Sőt, év végén meg is buktam. Ekkor már verseket írtam, meg kis prózai műveket. Egyet el is
fogadtak közlésre a Szolnok megyei Néplapnál. Ami végül nem került közlésre. Első versem a
Szolnoki Rádióban hangzott el. A téeszbe nem akartam elmenni dolgozni, akár csak a szüleim.
A földjeiket betagosították, apám kubikusnak ment el dolgozni, én segédmunkásnak Újpestre.
Otthon anyám őrizte tovább a teheneket, s piacolt Szolnokon. Én hetente hazajártam Pestről,
a fizetésemet hazaadtam. Apám munka után még a ház körül dolgozgatott, meg a faluban,
ahol építkezésbe fogtak, nehogy hajléktalanok legyenek. Fenyegették őket, hogy a traktorok
egyszer nekimennek a tanyának, eltakarítják a határból.
– Műveiben nemcsak a saját személyes sorsát, hanem egy egész társadalmi réteg életútját
– reményét, megcsalatásait, küzdelmeit – is érzékenyen tükrözi. Szánt-e verseinek társada-
lom-formáló szerepet?
– Igyekeztem megírni ezeket az élményeimet, ezek azonban nem kellettek az akkori újsá-
goknak. Végül az 1961-ben indult Új Írás fogadott el közülük néhányat. Örök hála ezért
Váci Mihálynak, Farkas Lászlónak.
Néhány hónapra hazakerültem Szolnokra, a Néplap szerkesztősége fogadott be. Ám csak-
hamar elvittek katonának 27 hónapra, két évnél is több időre. Szolnokra azonban vissza már
nem kerülhettem. (Így büntettek meg egyik versem közzétételéért, s főleg azért, mert az a
Szabad Európa Rádióban is elhangzott.) Miskolcon mutatkozott némi lehetőség, talán ott
munkát kaphatok. Kaptam is fél munkákat, fél fizetésűeket. Bár két év után rovatvezetői
munkát láttam el a Napjaink szerkesztőségében. Persze azt is fél pénzért. Kabdebó Lóránt a
maga helyét adta át, ő a kritikai rovatot vitte tovább. Én a versrovatot szerkesztettem. Tettem
is ezt mindaddig, amíg a lap létezett.
– Mit gondol a Hetek és Kilencek csoportjáról? Költészetileg  és emberileg ki áll Önhöz
közel, és miért?
– Oda gyűjtöttem a laphoz mindazokat a költőket, akiket verseiken keresztül megszerettem,
társaimnak éreztem a magyar vidék gondjainak kimondásában. Ratkó Józsefre gondolok el-
sősorban, meg Buda Ferencre, Ágh Istvánra, Kalász Lászlóra, Bella Istvánra. Aztán a Kilen-
cek költőire: Utassy Józsefre, Péntek Imrére, Oláh Jánosra, Kiss Benedekre, Rózsa Endrére,
Mezey Katalinra, Kovács Istvánra, s az őket követőkre: Körmendi Lajosra, Tóth Erzsébetre,
s a határon túliakra, például Farkas Árpádra, Vári Fábián Lászlóra. Kabdebó Lóránt – látva,
hogy kik köré szervezem a lapot, s az Új Írásnál is tapasztalva azt az irányvonalat, amit az
a folyóirat és egy időben én is igyekeztünk képviselni – mellém állt, író-olvasó találkozókat
szervezett számunkra, hogy összeismertessen bennünket. Mi a verseken keresztül ismer-
tük és szerettük meg egymást, hiszen száz-kétszáz kilométerre laktunk egymástól, más-más
végében az országnak. Ám verseinkben ugyanazt mondtuk, egymást erősítettük a bajok
kimondásában. Jó volt együtt lenni, „megmelegedni” egymás barátságában. Ezek közül a
költők közül már csak néhányan élünk. S mi is lassan megyünk kifelé az életből. Kegyeltjei
nem voltunk semmilyen időknek. Nem pártoskodtunk: senkihez, semmihez nem igazod-
tunk. Megírtuk, amit a lelkiismeretünk diktált. Szégyent nem vallottunk.
Horváth Júlia, a Mondj Te is egy verset! egyesület tagja

50 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

„BEYOND” 40x60 cm akril kasírozott vászon.

2023-ban Veszprém és a Balaton-felvidék lesz Európa Kulturális Fővárosa.
(A győztes pályázat jelszava volt a BEYOND” kifejezés....)

MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE - TISZTÚJÍTÁS

Egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül választotta meg a szervezet küldöttköz-

gyűlése a Magyar Versmondók Egyesülete elnökségét. Kiss László alapító-elnök 2019 de-
cemberében hunyt el, akinek emlékét és küldetését szem előtt tartva folytatja a munkát az
egyesület. Az ügyvezető elnöki tisztség megszűnt, és a régi elnökség felerészben kicserélő-
dött. A testület elfogadta Lutter Imre elnök következő öt évre vonatkozó stratégiáját is.
Az egyesület új vezetésébe olyan művészek, szakemberek kerültek be, akik régebb óta segí-
tik a szakmai munkát. A Magyar Versmondók Egyesületének új alelnöke Bakos-Kiss Gábor
Jászai Mari-díjas színművész, a Nemzeti Színház tagja és Takács Bence Kazinczy-érmes
televíziós műsorvezető, MMA-ösztöndíjas előadóművész. Az újra megválasztott alelnökök:
Pataki András Jászai Mari-díjas rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, Szennik Éva
„Ki viszi át a Szerelmet” díjjal kitüntetett televíziós szakember, Turczi István Prima Pri-
missima díjas költő, író, műfordító, Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező. Felügyelő-
bizottsági tagként folytatja munkáját Korompai Gábor rendezvényszervező, Sramó Gábor
rendező, a Bóbita Bábszínház igazgatója és Weibl Anita gazdasági szakember. Lutter Imre
elnök, Radnóti-, Wlassics- és Bánffy-díjas előadóművész, producer a magyar kultúra legi-
tim képviseletét, a versek hétköznapi szerepének erősítését, a magyar nyelv gazdagságának
fönntartását, innovatív műfajok, a versmondás, a versszínház és a versfilmes művészeti ágak
kreatív gondozását, fórumainak megteremtését, képviselőinek és az új nemzedékek tehet-
séggondozását jelölte meg az egyesület elsődleges céljaként. Az új elnökség átszervezte a
Versmondó című, közel három évtizedes múlttal rendelkező szakmai folyóiratot és önálló
szerkesztőséget állított fel. A lap ezentúl is negyedévente jelentkezik új lapszámmal.

versmondó 51
EGYESÜLETI ÉLET

AZ ÚJ ELNÖKSÉG

DR. LUTTER IMRE – elnök

Versmondó előadóművész, drámapedagógus vagyok, többek között a

Miskolci Egyetem jogi karán és a Színház- és Filmművészeti Egyete-
men tanultam. Ide s tova 23 éve a Magyar Versmondók Egyesületének
tagjaként is tevékenykedem. Kiss László révén léptem be hivatalosan a
versek birodalmába, s az ő szellemiségét szeretném tovább vinni. A vers
gyermekkorom óta meghatározó az életemben. Az ATV csatornahangja
és műsorvezetője, a Vers mindegy kinek sorozat alapítója és a Magyar
Kultúra Lovagja vagyok. Radnóti-, Wlassics- és Bánffy-díjjal, Ki viszi át
a Szerelmet emlékplakettel és Arany Érdemkereszttel ismerték el eddigi
munkámat.

DR. BAKOS-KISS GÁBOR – alelnök

1981-ben születtem Nyíregyházán. Jogász végzettséget szereztem a Mis-

kolci Egyetemen, majd 2009-ben a Színház- és Filmművészeti Egyete-
men diplomáztam. 2009–2011 között szabadúszóként, 2011-től a debre-
ceni Csokonai Nemzeti Színház, 2014-től a Nemzeti Színház társulatának
tagjaként játszom. A színészet mellett rendezek is. A 2018/19-es tanévtől
a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészmesterség
tanáraként tevékenykedem. A Magyar Versmondók Egyesületének életé-
ben hosszú ideje részt veszek. Társalapítója, illetve állandó zsűritagja va-
gyok a Kaleidoszkóp VersFesztiválnak és a Nemzeti VERSenynek. Szív-
ügyem a versmondás, ebbéli elkötelezettségemet is díjazták 2019-ben a
Szeleczky Zita-emlékgyűrűvel. 2020-ban Jászai Mari-díjjal tüntettek ki.

PATAKI ANDRÁS – alelnök

A Pécsi Tudományegyetemen felnőttképzési és kulturális menedzser

szaka mellett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen szereztem szín-
házi rendező diplomát. 1986-ban az ajkai Forrás Színpad alapítója lettem,
amely később Forrás Színház néven működött tovább. 1991–1996 kö-
zött a Veszprémi Petőfi Színház színészeként tevékenykedtem. Később
az Evangélium Színház vezetője lettem. 2012-től a Soproni Petőfi Szín-
ház igazgatója vagyok. 2008-tól töltök be alelnöki tisztséget a Magyar
Versmondók Egyesületében, de a kezdetektől részt veszek a munká-
ban: a Regösök húrján… versmondó verseny elindítása mellett a nyári
táborokban, és a két éve közösen létrehozott Soproni NépmesePont
irányításában is. 2018-ban Radnóti-díjat, 2019-ben Jászai Mari-díjat
vehettem át tevékenységemért.

52 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

SZENNIK ÉVA – alelnök

Versekkel, színjátszással komolyabban végzős középiskolás koromban

kezdtem el foglalkozni, amikor vezetője lettem a helyi diákszínjátszó
csoportnak. Felsőfokú tanulmányaimat követően dolgoztam az MTI-
nél, a Kisalföld című napilapnál, a Győri Városi Televízióban és a Ma-
gyar Rádióban. 2007-től a Viasat3 és a TV2 csatornán futó makeover
reality műsorok főszerkesztője lettem. Ebben az évben csatlakoztam a
Magyar Versmondók Egyesülete csapatához is, először mint a Kalei-
doszkóp VersFesztivál televíziós epizódjainak szerkesztő-riportere, ké-
sőbb mint az egyesület kommunikációs alelnöke. Jelenleg versmondó,
színházi, zenei és filmes programok, fesztiválok szervezésével és kom-
munikációjával foglalkozom.

TAKÁCS BENCE ERVIN – alelnök

Hatévesen kezdtem el verset mondani, majd tizennégy évesen a híres

Latinovits Zoltán Diákszínpad kiemelt színésze, versmondója lettem
– Lukácsi Huba és az akkori színházi vezetők által. Így tanultam szí-
nésznek, és lettem önálló előadóművész, majd tanár és tévés személyi-
ség. Katolikus Rádió, Lánchíd Rádió, Hegyvidék TV, Echo TV, M1 és
M5, majd TV2. Mindeközben mondtam a verseket. 2019-ben, egye-
düli versmondóként elnyertem az MMA-ösztöndíját, valamint új erőre
kaptak pódiumi estjeim is, Szakcsi-Lakatos Bélával, AGWeinbergerrel
és Lutter Imrével. A hat éve megalapított Mondj Te is egy verset! kez-
deményezésem pedig lassan-lassan kinövi magát, akár mozgalom is
lehet.

DR. TURCZI ISTVÁN – alelnök

Költő vagyok. Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publiká-

lok, s emellett feladatomnak tartom a magyar költészet szolgálatát,
az ifjú tehetségek felkutatását és publikációs lehetőséghez juttatá-
sát. Ha ennél bővebb és hivatalosabb magyarázattal kell szolgáljak,
ezt írják rólam: József Attila-, Babérkoszorú- és Prima Primissima
díjas költő, író, műfordító, irodalomszervező, egyetemi oktató, a
Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó igazgató-főszerkesztője. A
Magyar Versmondók Egyesületének frissen újraválasztott irodalmi
alelnöke. A Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Írószövetség Köl-
tői Szakosztályának vezetője, a Költők Világkongresszusa egyik al-
elnöke. Munkásságát 2018-ban a Magyar Érdemrend tiszti keresztje
kitüntetéssel, 2020-ban Pro Cultura Hungarica díjjal ismerték el.

versmondó 53
EGYESÜLETI ÉLET

WIEGMANN ALFRÉD – alelnök

Hosszú évek óta foglalkozom versmondással, színjátszással. Tevékeny-

ségemet a Szkéné Színházban kezdtem mint az együttes vezetője, majd a
Magyar Televízióban, később a Duna Televízióban végeztem szerkesztői
és rendezői munkát. Jelenleg a Főnix Televízióban készítek műsorokat.
Egyetemi oktatóként foglalkoztam a kultúra elvi kérdéséivel is. A Magyar
Versmondók Egyesületének alelnökeként a versszínházi műfaj térhódítá-
sát szolgálom. Tanítok a nyári táborokban, részt veszek a helyi és orszá-
gos versenyeken a zsűri munkájában, vezetem a Budapesti versmondó
klubot, cikkeket írok a Versmondó folyóiratba. Igyekszem megszerettetni
a költészetet, az irodalmat a fiatal és idősebb lelkekkel egyaránt. Munká-
mért Ki viszi át a Szerelmet, Nívó- és Radnóti-díjjal tüntettek ki.

Dr. Lutter Imre

ELNÖKI BESZÁMOLÓ

Nagyon gazdag és tevékeny szakmai munkát folytatott a Magyar Versmondók Egyesülete

2019-ben. Korábbi pályázati tevékenységeink fenntartási kötelezettségei mellett a 2018. év
elején elindult pályázati programok biztosítottak alapot az oktatási, köznevelési és közmű-
velődési munkák folytatásához, így az egyesület művészei, szakemberei pályaorientációs
foglalkozásokat, előadásokat, koncerteket tartottak és szerveztek halmozottan hátrányos
helyzetű tanulóknak. 2019-ben – az előző év bevételeit az alaptevékenységek keretében
felhasználva, és a Klebelsberg Központ tankerületi igazgatóságai mellett – az Oktatási Hi-
vatal Csodaszarvas programja, számos partnerintézmény, színházi társulat, közművelődési
szervezet és művelődési intézmény együttműködése révén szerteágazó művészi és közmű-
velődési munka kifejtésére volt lehetőség.
Az egyesület közművelődési feladatai körében, az előző évek gyakorlatához hasonlóan,
több rangos versmondó verseny, műhely és továbbképzés, tábor és szakmai találkozó, ill. a
testvériskolai programok révén nemzetközi programsorozat került megrendezésre, s a ren-
delkezésre álló anyagi források lehetővé tették, hogy a programok számát növelje, színvo-
nalukat emelje az egyesület. A saját körben, vagy társrendezésben szervezett és/vagy koor-
dinált 2019. évi versenyek, találkozók száma 46 volt. A hagyományos rendezvényeket több
helyszínen, színes programmal, szakemberek és művészek közreműködésével valósítottuk
meg. Eközben az egyesület által koordinált, szervezett és gondozott programok (koncertek,
színházi előadások, költészeti estek), amelyeket a hátrányos helyzetű térségek kistelepü-
lésein iskolák és intézményfenntartóik révén valósítottunk meg, tovább növekedtek: 138
hazai és 41 határon túli helyszínen 502 rendezvényt tudhat maga mögött az egyesület.
A Magyar Versmondók Egyesületének szakmai koordinációjában és segítségével korábban
hét NépmesePont nyílt meg az országban: Keszthelyen, Miskolcon, Nyíregyházán, Dunaúj-
városban, Sopronban, Tatabányán és Kiskunfélegyházán. Ezeken a helyszíneken tartalmas
és gazdag programsorozatot folytattunk.

54 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

Az általános iskolai felső tagozatos korosztályt teljes egészében felölelő Regösök húrján…
vers- és prózamondó versenysorozat elődöntői mellett sikerült a Táltos világ népmese- és
népballadamondó találkozót regionális szinteken is megrendezni, s az egy évvel korábban
elindított Fehérlófia – Magyar képmesék című videóverseny számára is helyet és közönséget
találni. Kiemelkedő rendezvénysorozatot mutatott fel az egyesület az Északkelet-magyaror-
szági Regionális Versmondó Egyesülettel és a Váci Dunakanyar Színházzal közösen a Kale-
idoszkóp nemzetközi VersFesztiválon, amely ötnapos színházi, zenei, filmes, versmondó és
kiállítási seregszemlét alkotott. A Latinovits versmondó találkozó mellett most vált igazán
populárissá, valódi tömegrendezvénnyé a Bujtor István Filmfesztivál, amely immár hajóki-
rándulásokkal, gasztronómiai érdekességekkel, családi szabadidős programokkal és nagyze-
nekari koncertekkel is várta a filmes versenyprogram mellett a Balatonszemesre látogatókat.
A Keszthelyi Helikon, a Csengey Dénes-verseny, a zilahi A költészet tavasza, a vajdasági
Dudás Kálmán versmondó verseny, vagy a Radnóti regionális versenyek programjai garan-
tálták a hagyományosan erős színvonalat és létszámot minden esetben. Kiemelkedő rész-
vételt és számos új alkotást hozott a IV. Nemzeti VERSeny, a Nemzeti Színházzal közösen
megrendezett versmondó és versklip vetélkedő, amelyre most is több mint 200 versenyző
nevezett, és több mint 80 ezren kapcsolódtak be az interneten.
Az Első Magyar Versszínház ezúttal nem tematizálódott, a klasszikus és kortárs költészet
remekeivel hódította meg az irodalompárti közönséget.
Három nyári tábor és két versmondó műhely működtetése is megvalósult, zökkenőmentesen
– Neszmélyen, a Hajóskanzenben, valamint Budapesten.
A különböző kulturális, művészeti rendezvények, fesztiválok és versszínházi előadások
megrendezésén, lebonyolításán túl egyesületünk a 2019. évben is szervezett oktatási progra-
mokat, képzéseket és továbbképzéseket. Növelte aktivitását az interneten, amely az oktatási,
közművelődési és művészeti hátteret biztosítja sok esetben a középiskolások mellett a fel-
sőoktatási intézmények hallgatóinak, pedagógusoknak, hivatásos és amatőr művészeknek,
illetve a műkedvelő értékorientált közönségnek. Valamennyi honlap rendszeresen frissült.
A Versmondó című, negyedévente megjelenő szakmai folyóirat több mint két és fél évtize-
de remittenda nélkül működik. A művészeti-közművelődési lap 2019-ben is 4 lapszámmal
jelentkezett. A folyóirat a különböző versesemények elemzésével, értékelésével orientál-
ja és segíti mindazokat, akik az irodalom ezen Hungarikum szegmensével, a verssel és a
versmondó előadó-művészettel foglalkoznak, mind hivatásszerűen, mind a nézői oldalról.
Tragikus módon fejezte be az évet a folyóirat, mert – alapító-főszerkesztője, aki a Magyar
Versmondók Egyesületének is alapítója – Kiss László hirtelen távozott az élők sorából, így
a téli lapszám egy részében rá emlékezett az egyesület mint kiadó.
Az egyesület munkáját, programjait elsősorban az Oktatási Hivatal, a tankerületi közpon-
tok, a Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, a Magyar Művészeti
Akadémia, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Közép- és Kelet-európai Történelem
és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, az EMMI Kulturális Államtitkársága és a Nem-
zeti Együttműködési Alap segítették és támogatták, és a programok megvalósítására kötött
szerződések, megrendelők biztosították a szakmai tevékenység minél szélesebb körű meg-
valósítását.

versmondó 55
EGYESÜLETI ÉLET

Szomorú időszak áll mögöttünk. Kiss László, az egyesület alapító elnökének elvesztése
pótolhatatlan űrt hagyott mind emberi, mind szakmai, szervezési, koordinálási tekintetben.
A temetése a Rózsák tere templomában, és a búcsúztatásnak szánt emlékestje a Fészek
Klubban méltó, minden szempontból színvonalas volt, és emlékezetes marad. Kiss László
temetésének, búcsúztatásának költségeit – az elnökséggel történt egyeztetésnek megfelelő-
en – az egyesület 80%-ban, az Emberi Erőforrások Minisztériuma 20%-ban állta. (A költ-
ségmegosztás azért volt aránytalan, mert a minisztérium nem minden költségnemet tudott
elszámolni; így is törekedni kellett a kompromisszumra…)
A szervezet a humán és az anyagi ráfordítások révén számottevő mértékben növelte akti-
vitását a közösségi térben, és különböző marketing eszközökkel (nyomdai, elektronikus és
virtuális) a célcsoport bővítésére is kísérletet tett, eredményesen, mindez nyomon követhető
a facebook-on üzemeltetett tematikus oldalakon, a YouTube-on és a weblapokon is.

Weboldalak, közösségi média:

Megkezdtük az egyesület oldalainak megújítását, ugyanis több mint tíz év telt el azóta,
hogy arculatilag és szerkezetileg új irányt vettünk. Funkcionálisan a mai olvasói, fogyasztói
szokásokhoz és igényekhez igazodva, az új média elemeit felhasználva, a következő sor-
rendben újulnak meg a honlapok lépésről lépésre:
– Elindult a Bujtor István Filmfesztivál önálló website-ja, amely alkalmas akár digitális
formában is lebonyolítani szükség (pl. járványhelyzet) esetén a filmes seregszemle központi
részét képező versenyprogramot.
– Megújul a vers.hu oldal.
– Rendbe tesszük a Versrádió oldalát, online streammel, friss tartalommal, közösségi alkal-
mazásokkal.
– Frissítjük a Versmondó folyóirat oldalát.
– Megújul a Kaleidoszkóp VersFesztivál oldala.
– A NépmesePontok oldalát szintén megújítjuk, és tartóssá, időtállóvá tesszük.
Közben dinamikus építkezésbe kezdtünk a közösségi médiában.
Hamarosan elkészül az egyesület és a kiemelt projektek önálló Wikipédia oldala.
A Facebookon nemcsak a lájkolók és követők számát, hanem a bevont tagok és figyelők
aktivitását is növeljük, és rövidesen az Instagramra is felkerül az egyesület.

A Versmondó folyóirat:

A 2019. téli szám Kiss László elképzelése és szerkesztése szerint, Kinizsi Ottó és dr. Do-
bosné Pecznyik Ibolya segítségével készült el – Laci halálhírével, portréjával, most először
fekete címlappal. Ennek egy példányát együtt temettük el Laci hamvaival. A folyóirat di-
gitális változatát, mint mindig, Papp Kornél segített mindenki számára elérhetővé tenni a
Versmondó honlapján.
A tavaszi szám az első, amely Laci nélkül, mégis teljesen vele készült. Takács Bence és
dr. Dobosné Pecznyik Ibolya nagyon komoly munkát fektettek bele, sokat segítettek ne-
kem. Rendhagyó a szám a tekintetben, hogy Laci – mint a Magyar Versmondók Egyesü-

56 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

letének elnöke, illetve a Versmondó folyóirat alapító-főszerkesztője – halála kapcsán Kiss

László-emlékszám alcímmel és sajátos tematikával jelenik meg, melyben Laci szerteágazó
életművére emlékezünk emberi és szakmai oldalról egyaránt. Az egyébként dupla terje-
delmű lapszámban megannyi pályatárs, művész, szakember, intézményvezető, szerkesztő,
alkotó osztja meg gondolatait az olvasókkal a költészet, a versmondás, a pódiumművészet,
a kapcsolódó rendezvények, tanítványok, képviselt iskolai irányzatok és közművelődési te-
vékenységek kapcsán. A folyóirat utolsó részében néhány oldalt szenteltünk Novák Imre
állandó szerzőnkre is, aki egy hónappal Laci után ment el… A lap nyomását befejeztük, a
posta mindenkihez eljuttatta, a tagok mellett a szerzőknek is. A folyóiratban emelt szóróla-
pon arra kértünk mindenkit, hogy fizesse be a tagdíjat, mert a következő lapszámot már csak
annak postázzuk, aki ezt megtette!

A Versmondó folyóirat jövője:

Az  átalakult szerkesztőségi munkában  – átvéve a főszerkesztői teendőket Lacitól – lap-

szerkesztőként Takács Bence, olvasószerkesztő-korrektorként dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
vesz részt; versszerkesztői feladatokra  Turczi Istvánt, tördelőként Takács Tamást kértem
fel. Istvánnal és Bencével ezt személyesen megbeszéltük. A többiek folytatják az eddig el-
kezdett munkát. Állandó újságíróként  Udvarhelyi András, Dörömbözi János, Wiegmann
Alfréd, L. Simon László, Alapi-Tóth Zoltán, Kaposi József, Regős János, Tóth Gábor és
Szász-Kolumbán Olga működik közre. Persze a kör bővülhet, s meg is köszönöm a javas-
latotokat, jelentkezéseket. A jövőben az eredeti formátum, szerkezet és terjedelem meg-
tartásával, de a grafikák mellett indokolt esetben fotókkal is illusztrálva jelenik meg a lap,
továbbra is negyedévente.

Az online változat késleltetve, de ezután is felkerül a www.versmondo.hu honlapra, ami a

folyóirat saját weboldala. Ebben Papp Kornél segítségét a jövőben is igénybe vesszük, mert
felajánlotta. A print példányokat az egyesületi tagok és előfizetők postai úton kapják kézhez.
De megvásárolható lesz az FMH-ban is, sőt szeretnénk, ha az Írók Boltjában újra kapható
lenne. Illetve az FMH-ba, a Fészek Művészklubba és a Budapesti Művelődési Központba,
valamint a NépmesePontokba tervezünk szabadpolcos példányokat eljuttatni olvasásra.

Megjelenési ütemterv Leadás tördelésre Megjelenés tervezett ideje

2020. Tavaszi szám 2020. május 05. 2020. május 20.
2020. Nyári szám 2020. július 20. 2020. augusztus 10.
2020. Őszi szám 2020. október 15. 2020. október 31.
2020. Téli szám 2020. december 20. 2021. január 10.

Az egyes lapszámokban megemlékezünk az időszerű évfordulókról, valamint hazai és ha-

táron túli eseménybeszámolókkal, kritikákkal, esszékkel, tanulmányokkal, kötetbemuta-
tókkal, portrékkal és versenyfelhívásokkal jelentkezünk – az adott negyedév aktualitásait
figyelembe véve.

versmondó 57
EGYESÜLETI ÉLET

Kiadványok

A Versmondó emlékszámán túlmenően új mesekiadványunk is született, ami a Népmesék

szóban, írásban, képben című kötet. Ennek bemutatója a Budapesti Nemzetközi Könyvfesz-
tiválon lett volna. Reméljük, még megtartható, ha lesz újabb ilyen esemény. Ha nem, akkor
ősszel saját bemutatót szervezünk. A kötet célja, hogy bemutassa a hagyományos paraszti
kultúrából származó népmesék tovább élését a különböző médiumokban. A népmese ma
már nemcsak élőszóban, hanem elsősorban írásban és elektronikus formában jut el a társa-
dalom tagjaihoz. Kötetünkben mesemondók, írók, illusztrátorok, animációs filmkészítők,
valamint néprajzkutatók vallanak a népmesék múltjáról és jelenbeli megjelenésükről.

A kötet szerzői:

Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, Sopron, 1931–

Bartók Ágota kisgyermeknevelő, mesemondó, Budapest, 1966–
Csaba Józsefné óvónő, mesemondó, Bonyhádvarasd, 1949–
Csukás István költő, író, Kisújszállás (1936–2020)
Domokos Mariann néprajzkutató, Heves, 1979–
Eperjessy Ernő néprajzkutató Almamellék-Sasrét, 1929–
Harcsa Béla költő, filmrendező, Szerencs, 1958–
Horváth Mária rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, Pécs, 1952–
Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, író, Budapest, 1941–
Kóka Rozália előadóművész, népdalénekes, Bajmok, 1943–
Marék Veronika író, illusztrátor, Budapest, 1937–
Mikulás Ferenc filmproducer, Kaposvár, 1940–
Pintér Zsolt mesemondó, néptáncos, Csorna, 1975–
Raffai Judit néprajzkutató, Szabadka, 1966–
Richly Zsolt rajzfilmrendező, grafikus, Sopron (1941–2020)
Sebestyén István mesemondó, népdalénekes, Szekszárd, 1955–
Székely Ágostonné Eperjesy Dóra grafikus, keramikus, Budapest (1922–2019)
Tompos Krisztina néprajzkutató, Tapolca, 1990–
Tóth Gábor néprajzkutató, Budapest, 1985–
Vámos Gabriella néprajzkutató, Nyíregyháza, 1990–
Varga Zoltán filmtörténész, Kecskemét, 1984–
Voigt Vilmos néprajzkutató, Szeged, 1940–

Szerkesztő: Tóth Gábor (1985–) néprajzkutató

Olvasószerkesztő: Rácz Lilian, Vámos Gabriella
Borítóterv, kiadványszerkesztés: Pálmai András

Az előszót, ajánlót magam írtam hozzá.

Az NKA-hoz benyújtott egyedi kérelmünket a Szépirodalmi Kollégium nem támogatta,
ezért saját forrásból megfinanszíroztuk.

58 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

Pályázati projektek

Az egyesület az elmúlt évben részt vett számos hazai és európai uniós pályázati projektben.
A hazai finanszírozású pályázatokban jellemzően kedvezményezetti oldalon szerepeltünk, a
saját programjaink anyagi hátterének biztosítása volt a cél. Vagyis a fesztiválok, találkozók,
versenyek, táborok, oktatási programok, konferenciák, műhelyek, előadások, koprodukci-
ók, koncertek stb. előkészítési, lebonyolítási, reklám, dokumentálási, adminisztrációs és
pályázatkezelési költségeinek megteremtésére, biztosítására fordítottuk. Az uniós pályáza-
toknál az egyesület egyetlen alkalommal sem volt kedvezményezett, ellenben sok projek-
tnél közreműködött, nemcsak a közelmúltban, lényegében 2013 óta folyamatosan. Ebben
a minőségben többször kerestek meg bennünket más szervezetek, egyesületek, alapítvá-
nyok, művelődési házak, közösségi terek, önkormányzatok, tankerületek, egyházkerületek,
könyvtárak, valamint a Klebelsberg Központ, az Oktatási Hivatal, a Hagyományok Háza,
az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem, hogy
tegyünk ajánlatot oktatási, közművelődési, kulturális programok lebonyolítására. Ezeket –
előzetesen alaposan megvizsgálva mind szakmai, anyagi és lebonyolíthatósági szempontból
– megválaszoltuk. Ahol tudtunk, tettünk ajánlatot, ahol a saját erőforrásaink kevésnek bizo-
nyultak volna, ott koprodukcióban, alvállalkozókkal, felkért szakemberekkel igyekeztünk a
lehetőségeket kiaknázni. Sok művész, szakember vett részt ezekben. Így Kiss László, Wi-
egmann Alfréd, Bagossy László, Bakos-Kiss Gábor, Dolmány Mária, Huzella Péter, Gál Ta-
más, Borbély Sándor, a Kávészünet zenekar, Molnár Ferenc Caramel, a különböző mentális
kapcsolódási projekteknél pedig Katus Attila és Szentgyörgyi Rómeó, és még sokan mások.
Társulati vagy együttes szinten a Soproni Petőfi Színház, az Escargo Hajója, a Váci Dunaka-
nyar Színház, a Vasutas Zene- és Képzőművészeti Iskola, az Apolló Kulturális Egyesület, a
Tettre Éber Alapítvány, az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola, az Országos Diákszínjátszó
Egyesület, a Lunart Produkció, a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete és a Fővárosi
Művelődési Ház voltak a legjelentősebb partnerek. Összességében – túlzás nélkül – több
ezer program megvalósításában közreműködtünk éves szinten, amelynek koordinálásában
a pályázatokban és a külsős partnercégeknél (beleértve a saját vállalkozásainkat társadalmi
munkában) dolgozó munkatársak segítettek elsősorban.

Nemzeti VERSeny

Az egyesület versenyeinek egyik zászlóshajójává vált a Nemzeti VERSeny. Zajlik a nevezé-

si szakasz, jelenleg több mint 200 versenyző nevezett az V. Nemzeti VERSenyre, amelynek
első két fordulója online zajlik. Ötödik éve hirdeti meg határokon átívelő, felmenő rend-
szerű versmondó és versklip versenyét, a Nemzeti VERSenyt a két szervező – a Nemzeti
Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete – valamennyi korosztály számára az anyaor-
szágban, a Kárpát-medencében, szerte Európában és az óceánon túl, minden nem hivatásos
magyar versmondó részére. A verseny elsődleges célja a versek hétköznapiságának és min-
dennapi jelenlétének erősítése. A karantén helyzetben az eddigi évek gyakorlatának megfe-
lelő, online versmondás térhódításának elősegítése, a klasszikus és kortárs költészet újszerű,
innovatív, filmes tolmácsolása, a költészet és a versmondás népszerűsítése, a magyar nyelv
tisztaságának és sokszínűségének felvonultatása, és a kulturális identitás erősítése.

versmondó 59
EGYESÜLETI ÉLET

A verseny védnöke: Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemze-

ti Színház főigazgatója. A zsűri állandó tagjai a Nemzeti Színház és a Magyar Versmon-
dók Egyesületének művészei, szakemberei: Bakos-Kiss Gábor színművész, Lutter Imre
előadóművész, producer, a verseny főszervezője. Szabó László kommunikációs szakember
mellé idén csatlakozik Szűcs Nelli színművész, aki Söptei Andreát, és Wiegmann Alfréd
rendező, aki Kiss Lászlót váltja.
2016-ban hirdettük meg első ízben a Nemzeti VERSenyt. Már akkor több mint 200 ver-
senyző jelentkezett, és hasonlóan nagy arányban indultak azóta is. A versenyt a közösségi
oldalakon hatalmas érdeklődés övezi. Itt ugyanis nem pusztán a versmondásban jeleskednek
a résztvevők, de a versfilmek és versklipek révén a mozgóképes műfajban is megmutathat-
ják kreativitásukat, tehetségüket. A döntős alkotások százezres nagyságrendű nézőszámot
produkáltak. Idén is hasonló érdeklődésre számítunk. Nevezni négy vers megjelölésével le-
het, amelyek (nem magán kiadású) kötetben, antológiában vagy neves irodalmi (nyomtatott
vagy online) folyóiratban megjelentek, s amelyek közül
– egy a rendszerváltoztatás költészetéhez kapcsolódik,
– egy az évfordulós Vörösmarty Mihály verse,
– egy – a karantén helyzetre tekintettel – a bezártság, a járvány, az egészség vagy az össze-
tartozás témájával foglalkozik,
– egy pedig szabadon választott magyar költő verse, megkötés nélkül.

Az első fordulóban (elődöntő) a négy közül bármelyik vers elmondását kell beküldeni vide-
ón, telefonon rögzítve. A második fordulóban (középdöntő) a továbbjutók egy újabb verset
dolgoznak föl a négy közül, versklip formájában. A harmadik fordulóban, a novemberi élő
szuperdöntőben a legjobbak a Nemzeti Színházban lépnek fel, s az élő online közvetítés
során két verssel és versklipjükkel is bemutatkoznak. A döntő a magyar nyelv napjához
kapcsolódóan várhatóan november 14-én és 15-én lesz a Nemzeti Színházban.

Kaleidoszkóp VersFesztivál

Két hasonló című, mégis teljesen más előadás vitte a pálmát a 19. Kaleidoszkóp VersFeszti-
válon a Váci Dunakanyar Színházban. A Varidance Társulat „Verslábak, ha táncolnak” című
költészeti tánc showja és az E-mancik Társulat négy színésznőjének „Verslábak neccharis-
nyában” kortárs női darabja lett a versszínházi kategória megosztott győztese. A színészek
között Liszi Melinda versmondása bizonyult a legjobbnak, a nem hivatásos versmondók
közül Péter Lea (Óbecse, Vajdaság-Szerbia) lett a győztes, míg junior kategóriában a Kale-
idoszKópé díjat Wéber Alíz (Szekszárd) kapta. Versfilmesként Ledő Barnabás (Budapest)
kapta a győztesnek járó elismerést.
Már a nyári Bujtor István Filmfesztiválon különdíjat kapott Ledő Barnabás Kísértet című
alkotása, Weöres Sándor azonos versének megfilmesítése, de a győzelem nem volt boríté-
kolható, mert nagyon sok jó alkotás bejutott a fesztivál döntőjébe. Idén először versenyeztek
profi színészek és előadóművészek is versmondásban, akik egyénileg neveztek a versfesz-
tiválra, s a nem hivatásos versmondókkal együtt, de külön kategóriában léptek színpadra a
népes közönség előtt. A 19. Kaleidoszkóp VersFesztivál előadásai idén egytől egyig ingye-

60 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

nesek voltak, s láthatóan hatalmas érdeklődés övezte a fesztivál minden szegmensét.

A versfesztivál döntős alkotásait két zsűri szemlézte. Az Uray Péter rendező, koreográfus,
egyetemi művész tanár, a POSZT válogató zsűri tagja, Kiss László Csokonai-díjas rendező,
a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Takács Bence Kazinczy-díjas előadómű-
vész, az MMA ösztöndíjasa, televíziós műsorvezető alkotta grémium döntött a versszínházi
előadásokról. A versmondás díjait két korábbi Kaleidoszkóp díjas: Bakos-Kiss Gábor, a
Nemzeti Színház tagja, a Váci Dunakanyar Színház művészeti vezetője és Borbély Sándor
színművész, tavalyi győztes; valamint két Radnóti-díjas alkotó: Király Erika versmondó
és Wiegmann Alfréd rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője ítélte oda a
legjobbaknak.
A fesztivál házigazdája Kis Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója volt,
aki Lutter Imre fesztiváligazgatóval közösen celebrálta az előadásokat, és adta át a 2019. évi
Kaleidoszkóp díjakat. A fődíjak mellett számos különdíjat is kiosztott a zsűri.

Versmondásáért a hivatásos művészek között Kakasy Dóra és Szirmai Melinda színművé-

szek, Pál Péter, a Kaposvári Egyetem színészhallgatója, és Szentpéteri Eszter, a TV2 mű-
sorvezetője.
A nem hivatásos versmondók közül Vanderlik Boróka Sára, Fábry István és Fási Barnabás,
a junior versmondók között Szilágyi Ábel és Kerékgyártó Viktória.
Versszínházi előadásáért különdíjban részesült a Soproni Petőfi Színház Mindörökké Júlia
című előadása, Németh Ervin művének Pataki András által rendezett színpadi adaptációja-
ként, és a Simorág TánCirkusz Manómeséje a színpadi akrobata és cirkuszi elemek alkal-
mazásáért. A legjobb férfi színész különdíját a Zichy Szín-Műhely ADYnemADYde című,
Dolmány Attila rendezte kísérleti előadásában kapta Tzafetás Roland. A legjobb színész-
nőnek járó különdíjat Szemerédi Bernadett vehette át Petőfi Útirajzok előadásában, Jánosi
Ferenccel nyújtott alakításáért. Ugyancsak különdíjat kapott Mercs János, a debreceni Cso-
konai Színház tagja, Babits Mihály Jónás könyve előadásában nyújtott erőteljes színpadi
jelenlétéért.
A versfilmes mezőnyben különdíjat vehetett át Gasparovszky Tibor, Jávor Lilána, Barna
Vivian és Molnár Blanka Árnyék alatt című versfilmjéért, Szalay Tímea A macska című
Weöres Sándor-adaptációja, és Keil Adelaida Sába filmje, Arany János Vörös Rébék című
balladája alapján.
Telt ház előtt mentek a versszínházi előadások, a versfilmes vetítés, gyönyörű pillanatokat
hoztak a verszenei koncertek és a versmondás. A kísérletező, beavató és részvételi színházi,
illetve dokumentumszínházi előadások mellett mozgásszínház, dráma, meseelőadások és
performanszok is várták a nagyérdeműt a Váci Dunakanyar Színházban, a Rubra Art Loun-
ge-ban és a színház környékén.
A Váci Dunakanyar Színház, amely az elmúlt négy évben otthont adott a rendezvénynek,
komoly fordulatot vett szakmai és financiális téren, így a jövőben itt nem tud megvalósulni
a rendezvény. Miközben a járványhelyzet miatt az idei rendezés lehetetlenné vált, meg-
keresett bennünket a Kaposvári Csiky Gergely Színház két vezetője, Fülöp Péter és Olt
Tamás, akik – elsősorban Olt Tamás ajánlása és a korábbi Kaleidoszkóp VersFesztiválokon

versmondó 61
EGYESÜLETI ÉLET

a színház sikeres szereplése révén – hosszú távú együttműködést ajánlottak nekünk. Ennek
tárgyalási folyamata zajlik, és a közös finanszírozás, pályázás, költségviselés szabályai sze-
rint kétévente rendeznénk meg a jövőben, de mindig Kaposvárott.

Bujtor István Filmfesztivál

Óriási elánnal indult a X. Bujtor István Filmfesztivál Balatonszemesen, amely 2019. au-
gusztus 17. és 20. között várta az érdeklődőket. A könnyed, szórakoztató hangulatú, humo-
rosan megfogalmazott programokra már az első két nap ezrek voltak kíváncsiak. A fesztivá-
lon megjelent Bujtor István özvegye, Bujtor Judit és gyermekei: Anna és Balázs; valamint
testvére, Frenreisz Károly és gyermekei: Zsófi és Zoltán. A nagy csinnadrattán a Balaton-
szemesi Latinovits Zoltán Művelődési Háznál a tömeg előtt Lutter Imre fesztiváligazgató
és Takács Bence, a TV2 műsorvezetője faggatta a Bujtor-család tagjait, valamint Janisch
Attila zsűrielnököt, továbbá a zsűritagokat – a fesztivál, s persze Bujtor István kapcsán. Az
esemény kuriózuma volt, hogy a Balatonszemesen és a környező településeken egész nap
furikázó, szirénázó és a fesztivált hirdető rendőr Zsiguli, valamint a rendőrök felvezetésével
Bujtor Balázs saját Zsiguliján szállította a vörös szőnyeg elé a megjelent sztárokat, vendé-
geket, alkotókat, akiket Farkas Zsuzsa, a művelődéi ház igazgatója is köszöntött.
Később a Kontakt Kertben – amit a fesztivál idejére a szervezők teljesen rendbe hozattak
és technikailag is felszereltek – a Monarchia filharmonikus zenekar egész estés koncertjén
számos ismert filmzenei dallam csendült fel Werner Gábor Donáth-díjas karmester vezény-
letével. A közönség vastapssal jutalmazta a Bud Spencer egyveleget: A Tenkes kapitánya, A
Karib-tenger kalózai, a Vuk és más ismert mesefilmeket, és megannyi Morricone filmzenét.
A koncert után látványos külsőségek közepette lepleztük le a szabadtéri moziban a Pogány
Madonna szobrát, az Ötvös Csöpi-filmek legendás szimbólumát, amit a Bujtor-emlékkiál-
lításon a fesztivál ideje alatt számos másik ereklye társaságában nézhettek meg az érdeklő-
dők. A kiállítást Bujtor Anna és Vastag Éva állították össze. Anna édesapjáról elmondott tör-
ténetei és Kiss László fesztiválalapító személyes anekdotája nyitották a kiállítást – hatalmas
érdeklődés és megható pillanatok közepette. A megnyitón ott volt a Frenreisz-család is, a
tárlaton pedig a személyes tárgyak, exkluzív fotók, forgatókönyvek, filmes ereklyék mellett
a Bujtor István-díjat és egy komplett filmes összeállítást is megnézhettek az érdeklődők.
Elindult közben a filmes versenyprogram, ahol az alkotói beszélgetéseken nemcsak a film-
rendezők, producerek és színészek, de bizonyos alkotásoknál a szerzők is megjelentek:
Sohonyai Attila költő és Kaiser László író az elsők között volt jelen a vetítésen. A film-
fesztivál versenyprogramjának fődíja – a díjjal járó egymillió forintos összdíjazás mellett
– a kategóriánként elnyerhető Bujtor István-díj volt, amelynek megalkotására Árvay Zolta
képzőművészt kérték föl a szervezők. Bujtor nyomán a titok, a bűnügy, a rejtély, a humor és
kacagás, az emberi élet és a költészet az alapja az elmúlt egy év izgalmas játékfilmjeinek,
dokumentumfilmjeinek, animációs alkotásainak, versklipjeinek és kísérleti alkotásainak,
amiket most elsőkézből láthat a néző – Janisch Attila Balázs Béla-díjas filmrendező, Érde-
mes Művész zsűrielnök és a zsűritagok jelenlétében. A zsűri soraiban helyet foglalt Kalász
József rendező, a Magyar Független Film és Video Szövetség dunántúli küldötte, Kiss Lász-
ló Csokonai-díjas rendező, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi elnöke, Pindroch

62 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

Csaba Jászai Mari-díjas színművész, Verebes Linda színművész és Wiegmann Alfréd Rad-
nóti-díjas rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke. 106 benevezett hazai
és külföldi film közül 53 izgalmas alkotás került be az idei versenyprogramba, melyeket le
is vetítettek, s bárki megnézhette őket ingyenesen. A filmes alkotókkal két előadóművész,
Lutter Imre fesztiváligazgató és Takács Bence tévés műsorvezető beszélgetett a filmes blok-
kok között.
Augusztus 20-án az ünnepi szentmise keretében Borza Miklós plébános áldást kért a Pogány
Madonnára, amivel a helyi tisztelők és a fesztiválozók elzarándokoltak Bujtor István és La-
tinovits Zoltán sírjához. Itt tartottak koszorúzás mellett megemlékezést. Óriási népszerűség-
nek örvendett a sétahajózás. Lényegében minden méretű, Bujtor arcával díszített vitorlással
utazhattak a vízi kalandra vágyók.
A játékfilmek közül az Apám szíve című alkotás győzött, Fazekas Máté Bence rendező, Os-
váth Gábor producer és a Filmfabriq Kft. filmje. A dokumentum- és ismeretterjesztő filmek
között egy magyar és egy svájci film nyert. Mano Khalil svájci rendező és a Frame Film
alkotása, a Hafis & Mara mellett a kategória másik győztese Hajdu Mariann filmje, a Min-
dig elöl, amelynek gyártója a Színház- és Filmművészeti Egyetem. A versfilmes kategória
győztese Tóth Benedek Ernő filmes versmondó lett, aki Zalán Tibor Elsüllyedt szonettek
című különleges hangulatú és ritmikájú versének filmes adaptációjáért vette át a fődíjat. A
kísérleti film kategóriában a filmfesztivál egyik legegyénibb hangvételű, legeredetibb szem-
léletű filmjének elkészítéséért Kizlinger Lilla Ó Superman, I love You című alkotásáért, míg
a legigényesebb animációs filmjének elkészítéséért Tóth Roland Béla című alkotása kapott
különdíjat.
A fesztiválról minden jelentős orgánum beszámolt. A Retro Rádió óránként tudósított. Ri-
portokat, interjúkat készített a TV2 Mokka, az ATV Start, az M1 Híradó, a Duna TV Bala-
toni nyár, az M5 Kulturális híradó, a Hír TV Paletta, a Főnix TV, a Somogy TV, a Kossuth
Rádió, a Klasszik Rádió, az Info Rádió, a Klubrádió, a Karc FM, a Jazzy Rádió és a Part
FM. Az írott orgánumok között kiemelten foglalkozott a rendezvénnyel az MTI, a Magyar
Nemzet, a Blikk, a Bors, a Vasárnap Reggel, a Somogyi Hírlap, a Színház és a Versmondó
folyóirat, és minden megyei napilap. Az online térben több mint 200 ezren nézték meg a
fesztiált népszerűsítő kisfilmet, a Facebookon 80 ezer ember kapcsolódott be a fesztivál
programjaiba. Hírt adott a hirado.hu, az Origo, az Index, a 24.hu, a 168 óra, a Gondola, a
színház.org, a port.hu, a programturizmus, a hajozas.hu, a vasarnap.hu, a vers.hu, a vitorlaz-
zitthon.hu, a propeller, a kapos.hu, a Szeretlek, Magyarország, a filmszakadas.hu, az mma.
hu (Magyar Művészeti Akadémia), az szfe.hu (Színház- és Filmművészeti Egyetem), a csa-
lad.hu, a balaton.info, a Fidelio, a Ridikül, a magyarteatrum (Magyar Teátrumi Társaság),
a kultura.hu, a Hírstart, a teol, a veol, a boon, a bama.hu és még számtalan más orgánum.
A koronavírus okozta járványhelyzet jelenleg sok bizonytalanságot rejt még magában, de
bízunk a legjobbakban. Terv azonban arra is van, hogyha online kerül megrendezésre a Buj-
tor István Filmfesztivál. Ezért is készül el az önálló weboldal. Figyeljük továbbá a Krakkói
Nemzetközi Filmfesztivál digitális lebonyolítását.

versmondó 63
EGYESÜLETI ÉLET

NépmesePontok

A népmese anyanyelvi kompetenciafejlesztő szerepének erősítése az informális és non-for-

mális tanulásban (EFOP-3.3.4-17) címen megjelent európai uniós pályázati felhívás nyo-
mán 2018-ban, az ország 14 pontján jött létre úgynevezett NépmesePont, amelyek közül
hét intézmény létrehozásában közreműködtünk, és működtetésükhöz jelenleg is szakmai
segítséget nyújtunk. Ezen NépmesePontok célja, hogy a hagyományosnak tekinthető ma-
gyar népmesei kincs, a 21. századi társadalmi igények alapján, megismerhető és felhasz-
nálható lehessen. A technológiai, kommunikációs változások jelentősen átalakították a me-
sélés alapvető, közösségteremtő és példaadási funkcióit. A mesék általi szórakozva tanulás
a magyar népi társadalom egyik alapja volt a múltban. Ma a különböző tudományágak sa-
ját módszereik alapján igyekeznek a meséket a mai kor elvárásai szerint életre kelteni és
hasznosítani. A mesék morális, és személyiségformáló jellege a gyermekek oktatásában is
hangsúlyosan megjelent. A mai vizualizációra épülő kultúránkban az elmondott szónak, az
élőszavas mesemondásnak jelentős szerepe lehet. A 2018 őszétől működő 14 NépmesePont
ezen célok érdekében indult el. A NépmesePontok a Kárpát-medencei népek egyetemes és
nemzetiségi folklór tudásával kívánják megismertetni a még fiatal és a legfiatalabb magyar
generációkat a 21. századi igények és elvárások alapján. Cél: a hagyományos magyar, emel-
lett a Kárpát-medencei és közép-európai mesekincs és mondavilág minél szélesebb körű be-
építése a köznevelésbe és az oktatásba; a kötelező és fakultatív programok keretében a mese
kulturális, művelődési szerepének erősítése. Cél továbbá a folklórtudás, a nemzeti hagyo-
mányok, a mesei gondolkodás, a morális érzék és az egymás iránti empátia tudatos építése,
továbbadása. Kiemelt hangsúllyal kerül megismerésre a közép-európai népmese, népmonda
és népszokás világa, illetve a magyar történelmi legendák, hősök. Ahol közreműködünk az
értékek teremtésében és továbbadásában: Nyíregyháza, Miskolc, Kiskunfélegyháza, Tatabá-
nya, Keszthely, Sopron, Dunaújváros.
Az általunk szakmailag koordinált NépmesePontokon, a tavalyi évhez hasonlóan, idén is
elindítottuk a Regösök húrján..., Táltos világ és Fehérlófia – Magyar képmesék versenyeket.
A legnagyobb hagyománnyal a Regösök húrján… bír, de több mint tíz éve minden évben
megvalósul a Táltos világ népmese- és népballadamondó találkozó is. Nemcsak a Népme-
sePontokban, hanem a már hagyományosnak számító helyszíneken is van Regösök váloga-
tó. Budapest mellett Kecskeméten, Válon, Nagyatádon, Ikerváron, Szekszárdon – többek
között.
A NépmesePontok megnyitásával a nagy hagyományú Regösök húrján… vers- és próza-
mondó verseny, illetve a Táltos világ népmese és népballada találkozó útja keresztezi egy-
mást. Lehetőség nyílik a páratlanul gazdag magyar költészet mellett a tradíciókra épülő
helyi mesevilág népszerűsítésére, megjelenítésére – határokon és generációkon átívelő mó-
don. A két főszervező hagyományosan magas színvonalú találkozója keretében versenybe
hívjuk a gyermekeket és a felnőtteket is. A találkozók felmenő rendszerű verseny formájá-
ban zajlanak, és a fiatalabb és idősebb – sőt a Táltos világ a legidősebb – korosztály mese-
mondói számára is nyitott. Ennek megfelelően a találkozóra hazai és határon túli általános-
és középiskolás, valamint felnőtt amatőr versenyzők jelentkezését várjuk népmese vagy
népballada kategóriában.

64 versmondó
 EGYESÜLETI ÉLET

A Fehérlófia – Magyar képmesék elnevezésű verseny egy élőszavas népmesemondásra épü-

lő videó pályázat. A nevezőknek egy általuk választott népmesét vagy népballadát, balladát
kell feldolgozniuk, akár forgatott, akár animációs videó formájában. A pályamunka műfaja
és technikai kivitelezése teljesen szabadon választott (pl. film, animáció, bábfilm, pixilláció,
gyurmafilm, homokfilm, fotó, animáció, papírkivágás, stop-motion, zenés videóklip stb.). A
pályázat célja az anyanyelv mesék általi megőrzése és ápolása, ezért az egyedüli megkötés,
hogy a mesékben elhangzott szöveget a pályázóknak kell előadni. Ez alól csak a beszédben
akadályozott, fogyatékkal élő versenyzők képeznek kivételt. A felhívás – a fiatalabb kor-
osztályt is megcélozva, és a 21. századi mobilkommunikációs eszközök létjogosultságát
elismerve – a mesemondás mellett a kreatív készséget, a vizuális megvalósítást próbálja
erősíteni. A versenyre korosztályi megkötés nélkül bárki jelentkezhet, maximum három pá-
lyaművel. Az egyéni indulás mellett lehetőség van csoportok (alkotócsoportok, stáb, szak-
körök stb.) nevezésére is.
Több, a NépmesePontok által szervezett nyári tábort is megvalósítottunk. A drámapedagó-
gia eszközeivel együtt dolgoztunk fel egy mindenki által jól ismert, és egy kevésbé elterjedt
népmesét, amelyekhez a táborozók maguk készítették el a jelmezeket, színpadi díszleteket
is. Közben megismerkedtek a magyar népmesék legfontosabb jellemzőivel, fajtáival, a nép-
mesei elemek jelentéseivel. A játékos szakmai programok mellett mindennap drámajátékos
foglalkozások várták a gyerekeket.

Közgyűlés, tisztújítás

A Kiss László elnök halála után 2020. március 21. (szombat) 11:00 órára összehívott rend-
kívüli küldöttközgyűlést a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm.ren-
delet alapján nem lehetett megtartani.
A veszélyhelyzet során a személy- és vagyonegyesítő szervezetek működésére vonatkozó
eltérő rendelkezésekről szóló 102/2020. (IV. 10.) Korm.rendelet szerint:
3. § (1) A 2. §-ban foglalt kivétellel a jogi személy döntéshozó szervének ülése – ideértve
küldöttgyűlést és a részközgyűlést is – nem tartható meg olyan módon, hogy az a tag sze-
mélyes részvételét igényelje, abban az esetben sem, ha az ülés e rendelet hatálybalépésekor
már összehívásra került.
(2) A jogi személy döntéshozó szervének a) ülése a tag elektronikus hírközlő eszköz igény-
bevételével történő részvételével tartható meg, vagy
b) határozathozatalára – ha a jogi személyre vonatkozó törvényi előírás az ülés tartása nél-
küli döntéshozatalt nem zárja ki – az ügyvezetés kezdeményezésére ülés tartása nélkül is sor
kerülhet, akkor is, ha a jogi személy létesítő okirata e lehetőségekről és annak feltételeiről
nem, vagy e rendeletben foglaltaktól eltérően rendelkezik.
A fenti jogszabályi felhatalmazás alapján indítványoztuk, hogy az egyesület tagjai ülés meg-
tartása nélkül, írásbeli határozathozatallal hozzanak határozatot az alábbi kérdésekről:
1. Döntés az egyesület 2019. évi beszámolójának elfogadásáról
2. Döntés az egyesület székhelyének módosításáról a 1119 Budapest, Fehérvári út 47. szám
alá

versmondó 65
EGYESÜLETI ÉLET

3. Döntés az egyesület elnökének és elnökségi tagjainak megválasztásáról

4. Döntés az egyesület felügyelőbizottsági tagjainak megválasztásáról
5. Döntés az egyesület Alapszabályának a Ptk. szerinti, a korábbi döntések szerinti, valamint
a szövegben dőlt betűtípussal jelölt változások miatti módosításáról, és az egységes szerke-
zetű Alapszabály elfogadásáról

A közgyűlési meghívót az egyesület egyszerűsített beszámolójával, kiegészítő mellékleté-

vel és főkönyvi kivonatával, továbbá az elkészített Alapszabály tervezetszövegével együtt
a Határozati Javaslattal egységben elküldtük a tagoknak. Minden tagnak a kézhezvételtől
számított 16 nap állt rendelkezésére, hogy visszaküldje szavazatát, és ezzel a tisztújítás
megtörténhessen.
Az egyesület elnökségére és felügyelőbizottságára úgy tettünk javaslatot, hogy a munkában
eddig is aktívan résztvevő elnökségi és felügyelőbizottsági tagokat kértük föl a folytatásra,
figyelembe véve azt is, hogy ki vállalja a munkát. Aki hivatalosan nem került be az elnök-
ségbe, attól a közös út folytatását, ha nem is folyamatos, szívesen vesszük.

A tiszteletbeli elnök: Buda Ferenc költő

Az alábbi elnökségi tagokat – mint alelnököket – kértük fel az újabb tisztségvállalásra:

Dr. Bakos-Kiss Gábor színművész, színházi művészeti vezető
Pataki András rendező, színházigazgató
Szennik Éva diákszínjátszó-rendező, televíziós szakember
Takács Bence Ervin műsorvezető, előadóművész
Dr. Turczi István költő, író, műfordító, folyóirat-főszerkesztő
Wiegmann Alfréd rendező, színházi művészeti vezető

Felügyelőbizottsági tagnak:
Korompai Gábor rendezvényszervező
Sramó Gábor színházigazgató
Weibl Anita gazdasági vezető

Az elnökségi tagok által felügyelt, koordinált területeket közösen fogjuk meghatározni ja-
vaslatok és vállalások függvényében, figyelembe véve a teendőinket, a stratégiai célokat,
irányokat, feladatokat.
Az elnökség és a felügyelőbizottság mandátuma 5 évre szól, tehát 2025 nyaráig. Az egyesü-
let székhelyét a gyakorlatban már két éve az FMH-ban működő irodába tettük át, a Budapest,
XI. kerület, Fehérvári út 47. szám alá. Mindemellett a Versmondó folyóirat szerkesztőségi
címe is ez lesz a jövőben, itt ugyanis a szerkesztőségi munkára is érdemi lehetőség nyílik.

66 versmondó
 ESEMÉNYEK

Dr. Makai Katalin

KÉTSZÁZ, BALLADÁT SZERETŐ
KÖZÉPISKOLÁS TALÁLKOZÓJA

A XIV. Kárpát-medencei magyar középiskolai Arany János balladamondó versenyen –

Nagykőrös, 2020. március 6–7. – több mint kétszáz versmondó tisztelgett a költő előtt.

A verseny előtörténete

Nagykőrös városa intézményeinek elnevezésével és köztéri szobrainak segítségével

ápolja egyik legkiválóbb magyar költőnk, Arany János emlékét. Élő hagyományt teremt
iskolai és városi rendezvényekkel, a
nagyszalontai testvérvárosi kapcsolat
ápolásával, valamint az évtizedes ha-
gyományokra visszatekintő, nívós bal-
ladamondó versennyel.
1982-ben Arany János halálának
100. évfordulójára, ünneplésére ké-
szült Nagykőrös. A város méltókép-
pen kívánt emlékezni arra a költőre,
aki kilenc évig (1851–60) tanított a
nagykőrösi gimnázium legendás taná-
ri karában. A centenáriumra készülve
A győztesek és a zsűri
fogalmazódott meg a balladamondó
verseny gondolata.
Az 1982 óta háromévente megrendezett, nemes megmérettetés kiváló alkalmat biztosít
a különböző vidékről érkező diákok számára a találkozásra, a szellemi és lelki feltöltődés-
re, egyben pedig Arany János szellemiségének továbbörökítésére is. Érzékeltük, hogy az
egykor rendkívül népszerű versmondó versenyek, Ki mit tud?-ok, vetélkedők népszerűsége
csökkent. Új és újabb médiumok kapcsolódtak be kulturális életünk e területére – más-más
célcsoportot szólítva meg –, így maga a ballada mint műfaj iránti érdeklődés is alábbha-
gyott. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy ez a verseny kiállja az idő próbáját, hiszen évről
évre töretlenül folytatódik, fenntartva a költészetet szerető és igénylő fiatalok és környe-
zetük érdeklődését. A versmondás pótolhatatlan kifejezési lehetőségek tárházát jelenti, az
ember és ember közötti közvetlen kapcsolat fontos lehetősége, ahol a művek értő elemzésén
és előadásán keresztül együtt gondolkodnak nyugalmazott pedagógusok, fiatal felkészítő
tanárok, irodalomtudósok és előadóművészek, egykori, jelenlegi és leendő diákok. Ez az az
összekötő híd, amely a múltban gyökerezik, és a jövőbe mutat – generációkat ölelve így át –,
s jelen esetben ez nem más, mint Arany János életműve, a balladák és azok újrafelfedezése.

A XIV. Kárpát-medencei magyar középiskolai Arany János balladamondó verseny menete

A verseny szervezője Nagykőrös Város Önkormányzata és a nagykőrösi Arany János Kul-

turális Központ.
versmondó 67
ESEMÉNYEK

Ebben az évben több mint kétszáz diák jelentkezett a versenyre Magyarországról és a ha-
táron túlról. A rendezvény első napján, a regisztráció után sorsolással folytatódott a program
a nagykőrösi Arany János Kulturális Központ színháztermében. Itt derült ki, hogy a diákok
a verseny másnapján zajló elődöntőkben mely zsűri előtt és mely helyszínen mutatják be
előadásukat.
A sorsolást követően fakultatív programo-
kon vehettek részt a diákok: megtekinthették
a Magyarország Kormányának támogatásá-
val megújult Arany János Közérdekű Muzeális
Gyűjteményt, és a belvárosi sétákon keresztül a
nagykőrösi Arany János emlékhelyeket.
A verseny első napjának zárásaképpen gála-
esten vettek részt a diákok és a felkészítő peda-
gógusok. Ezen a programon dr. Czira Szabolcs,
Nagykőrös város polgármestere köszöntötte a
résztvevőket. Ezt követően nagykőrösi diákok
a Nélküled című dalt énekelték el a határon túli
vendégek tiszteletére. A gálaest fő műsorszáma
Csík János Kossuth-díjas zenész és művésztársai
Adagio című produkciója volt.
Másnap délelőtt nyolc helyszínen párhuza-
mosan zajlottak az elődöntők, s minden helyszín-
ről három diák jutott a döntőbe, amelyre délután
került sor az Arany János Kulturális Központ
színháztermében. A terem nézőterét teljesen
Díjátadás a versenyen megtöltő publikum örömmel és nagy lelkesedés-
sel hallgatta a balladákat.
A színvonalas produkciók után az eredményhirdetéssel folytatódott a program. A zsűri
hét különdíjat, valamint bronz, ezüst és arany fokozatot ítélt oda a legjobban szereplő diá-
koknak.

A ZSŰRI TAGJAI

Helyszín: „Hunyadi két fia terem” – Arany János Kulturális Központ

L. Simon László országgyűlési képviselő, József Attila-díjas költő, a Magyar Ország-

gyűlés Kulturális Bizottságának alelnöke
Molnár H. Boglárka – a Kecskeméti Televízió szerkesztő riportere, az MTVA tudósító-
ja, filmrendező
Dr. Havas Judit – Radnóti- és Pilinszky-díjas, valamint a Magyar Köztársasági Érdem-
rend Lovagkeresztjével kitüntetett előadóművész, irodalomtörténész, a Károli Gáspár
Református Egyetem oktatója

68 versmondó
 ESEMÉNYEK

Helyszín: „László király terem” – Arany János Református Gimnázium, Szakgimnázium és

Kollégium

Dr. Makai Katalin – Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztes főiskola docens

Dr. Koltói Ádám – Lőrincze Lajos-díjas nyelvész
Bujdosóné Halmai Mária – nyugalmazott magyarszakos tanár

Helyszín: „Kanizsa, Rozgonyi terem” – Szabó Károly Városi Könyvtár

Tege Antal – Nagykőrösről elszármazott Gálfy gyűrű-díjas színművész, a Békéscsabai

Jókai Színház tagja
Dr. Váradi Ferenc – a Károli Gáspár Református Egyetem magyar nyelv és irodalom
szakos főiskolai docense
Szeleczki Ádám – az Arany János balladamondó verseny 2008-as győztese

Helyszín: „Dalos Eszti szép leány terem” – Cifrakert, Svájci Ház

Kautzky Armand – Jászai Mari-díjas magyar színművész, szinkronszínész

Papp Annamária – a Budapesti Térszínház tagja
Dr. Váradi-Kusztos Györgyi – a Károli Gáspár Református Egyetem filozófia és magyar
irodalom szakos adjunktusa

Helyszín: „Tuba Ferkó terem” – Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai
Kara

Dr. Lutter Imre – Bánffy- és Radnóti-díjas előadóművész, drámapedagógus, médiaszak-

ember, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
Dr. Pap Ferenc – a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, református lelkész
Kovács Róbert – a Görbe Tükör Színi Társulat vezetője, színész, műsorvezető

Helyszín: „Zsigmond király terem” – Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény

Takács Bence Ervin – előadóművész, műsorvezető, MMA ösztöndíjas versmondó

Marton Gézáné – nyugalmazott magyar szakos tanár
Dr. Udvarhelyi Boglárka – operaénekes, énekművész, az ELTE egyetemi adjunktusa
Helyszín: „Rozgonyiné terem” – Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ
Gulyás Dénes – Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Érdemes és Kiváló
művész, a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatója
Csík János – Kossuth-díjas zenész, előadóművész
Bakos-Kiss Gábor – Ki viszi át a Szerelmet díjjal kitüntetett színművész, a Nemzeti
Színház tagja

versmondó 69
ESEMÉNYEK

Helyszín: „Muci Paripája terem” –

Nagykőrösi Polgármesteri Hivatal

Madár Veronika – Regionális Pri-

ma díjas színművész

Kiss Péter Balázs színművész

Papp János – Gobbi Hilda-életmű-
díjas, Kazinczy-díjas színművész
Arany János Balladamondó Verseny - döntő - zsűri

A verseny évek óta társadalmi összefogással valósul meg.

Kiemelt médiapartner: Nagykőrösi Önkormányzati Hírek

Támogatók:

Nemzeti Kulturális Alap

Arany János Református Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium
Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium  
Magyar Versmondók Egyesülete
Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Károli Gáspár Református Egyetem
Köva-Kom Nonprofit Zrt.
Nagykőrösi Arany János Társaság

A sikeres és nagyon színvonalas verseny újra igazolta, hogy a középiskolás versmondók

értik, és hűen tolmácsolják Arany gondolatait. Képesek a ballada mint műfaj értő tolmácso-
lására, és a csodálatos magyar nyelv igényes megszólaltatására.

DÍJAZOTTAK

• Balladaértő tolmácsolásáért különdíjban részesült Násztor Eszter Budapestről.

A díjat dr. Havas Judit előadóművész adta át.
• Szép Magyar Beszédért különdíjban részesült Pintér Stefánia Viktória Veszp-
rémből. A díjat Tege Antal színművész adta át.
• A magas szintű felkészülésért különdíjban részesült Varga Levente Kömlődről.
A díjat Papp János színművész adta át.
• A Közönség Különdíja elismerésben részesült Roznár Ágnes Budapestről.
A díjat Takács Bence Ervin előadóművész adta át.
• A legeredményesebb határon túli versenyző különdíját Bubánci Alex érdemelte ki
Kárpátaljáról. A díjat Gulyás Dénes operaénekes adta át.
• A Magyar Versmondók Egyesületének különdíját Hunyadi Beatrix kapta Debre-
cenből. A díjat dr. Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke adta át.

70 versmondó
 ESEMÉNYEK

• Nagykőrös város polgármesterének különdíját Baranyi Liána kapta Marcaliból.

A díjat dr. Czira Szabolcs, Nagykőrös polgármestere adta át.

A bronz fokozatot dr. Makai Katalin főiskolai docens adta át Fehér Anna Erzsébet (Kom-
ló) részére. Ajándéka 50 ezer forint, és értékes ajándékcsomag.
Az ezüst fokozatot Madár Veronika színművész adta át Zsohár Veronika (Szombathely)
részére. Az ajándék 80 ezer forint, és értékes ajándékcsomag.
Az arany fokozatot L. Simon László, a zsűri elnöke és dr. Czira Szabolcs, Nagykőrös város
polgármestere adta át Roznár Ágnes (Budapest) részére. Ajándéka 100 ezer forint, és ér-
tékes ajándékcsomag.

A díjazottaknak gratulálunk!
Hívunk és szeretettel várunk mindenkit a XV. versenyre 2023 márciusában!

AZ EGÉSZ VILÁGOT ÁTÖLELTE A VERS

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJÁN

Idehaza, de a határon túl is tömegeket ért el a Magyar József Attila

Versmondók Egyesülete költészetnapi versfolyama: SZÜLETÉSNAPOMRA
több mint 70 ezren kapcsolódtak be a folyamatos on-
line versmondásba április 11-én, József Attila szüle- Harminckét éves lettem én -
tésnapján. Világszerte 64 városból 106 verset mondó meglepetés e költemény
magyar csatlakozott a világméretű költészetnapi ös�- csecse
szefogáshoz. becse:
A járványhelyzetre tekintettel virtuális faldöntöge-
tést, Föld körüli kézfogást hirdetett „A világ vagyok” ajándék, mellyel meglepem
néven, József Attila A Dunánál című versének idé- e kávéházi szegleten
zetével Lutter Imre és a Magyar Versmondók Egye- magam
sülete közös költészetnapi programként. Az egész magam.
napos online esemény lényege az volt, hogy ha már
nem mozdulhatunk ki az otthonunkból, nyújtsunk Harminckét évem elszelelt
kezet és verset egymásnak a világhálón, s a világ s még havi kétszáz sose telt.
magyarsága egymástól több száz, ezer, vagy tízezer Az ám,
kilométerre verseket adjon át stafétaként, s a kétórás Hazám!
bejelentkezések közben több mint száz külföldön élő
magyar mondjon verset. Lehettem volna oktató,
A közvetítések délelőtt 10 órakor indultak, s szinte nem ily töltőtoll koptató
egymásba értek a minden második órában kezdődő szegény
újabb versblokkok. Az utolsó, hatodik élő bejelent- legény.
kezés egy vers-kívánságműsor volt este 8 órától. Eb-

versmondó 71
ESEMÉNYEK

ben a nézők már előre kérhettek verset, amit Lutter De nem lettem, mert Szegeden
Imre tolmácsolt, illetve mutatott be filmen. A cél az eltanácsolt az egyetem
volt, hogy a versek identitásőrző és összefogó ereje fura
mellett menedéket nyújtsanak a karantén helyzetben ura.
egyedül maradt embereknek éppúgy, mint az igényes
szórakozásra vágyó fiataloknak és idősebbeknek. Intelme gyorsan, nyersen ért
Az oldalmegtekintések száma mutatja a nagy érdek- a „Nincsen apám” versemért,
lődést. A költészetnapi posztokra közel 17 ezer like a hont
vagy komment érkezett pár óra leforgása alatt. kivont
A versfolyam összesen hat részben fent marad a vi-
lághálón, így bárki meg tudja, vagy újra tudja nézni szablyával óvta ellenem.
azokat Lutter Imre Facebook oldalán (www.face- Ideidézi szellemem
book.com/LutterImreDr). hevét
s nevét:
Sőt: a nagy népszerűségre szert tett élő vers-kíván-
ságműsorban látott versvideók egy része Lutter Imre
„Ön, amig szóból értek én,
hivatalos YouTube csatornáján (www.youtube.com/
nem lesz tanár e féltekén” -
LutterImreDr) is megtalálható már, amely alig több
gagyog
mint egyéves indulása után közel kétmilliós összné-
s ragyog.
zettséggel büszkélkedhet. A versvideók közül van
olyan is, amely a YouTube-on 100 ezres, a Faceboo-
Ha örül Horger Antal úr,
kon negyedmilliós nézettséget tudhat magáénak.
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
A világ négy kontinenséről bejelentkező magyarok sekély
összefogásában, megszólításában a határon túli tag- e kéj -
és társszervezetek is segítettek. A Los Angelesben
élő Reeves Anna mellett többek között a Vajdasági Én egész népemet fogom
Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, Hajvert nem középiskolás fokon
Ákos, illetve a San Diegoban élő Szakács Ágnes so- taní-
kat tett a program sikeréért. A klasszikus és a kor- tani!
társ irodalom páratlanul széles repertoárját láthatták,
hallhatták a nézők, akik kommentelhettek is. Volt 1937. április 11.
bejelentkező versmondó a Vajdaságból, Szerbiából,
Szlovéniából, Romániából, Szlovákiából éppúgy, mint Angliából, Skóciából, Németország-
ból, Ausztriából, Olaszországból, Svájcból, Hollandiából, az Egyesült Államok és Kanada
számos államából, de még Dél-Afrikából és Ausztráliából is. A program sikerére tekintettel
hasonló megmozdulásra készül a Magyar Versmondók Egyesülete jövőre is.

72 versmondó

Turczi István
KIKÖTŐK
Van az úgy, hogy éjszaka
nem jön az álmok évada,
csak a csend ölel át idebent.
Van az úgy, hogy elkisér,
különös érzés, benned él,
nem is új, mégis más: ragyogás.
Kikötők, azok a régvolt szép idők,
üzen a part…
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy én vagyok,
akiben minden felragyog,
ami volt, s így dalol szabadon:
talán --- mint az óceán --- végtelen ---
--- ez a szerelem ---
Van az úgy, hogy visszatérsz,
ahonnan indulni is félsz,
ha a múlt megkisért utadon.
Voltak fák, csillagok
és voltak arcok, lábnyomok.
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.
Kikötők, azok a régvolt szép idők,
üzen a part…
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy visszatérsz,
ahonnan indulni is félsz,
ha a múlt megkisért utadon.
Hisz voltak fák, csillagok,
voltak arcok, lábnyomok.
Ne tagadd, megmarad, ami fáj.
Igen, így maradt
örökké végtelen
ragyogás nélküled
a szerelem.
versmondó 73
ESEMÉNYEK
PARNASSZUS VERSDAL
AKADÉMIA
a pályakezdő magyar könnyűzenei előadók szö-
vegkultúrájáért
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával alakult
meg Turczi István költő, műfordító, a Parnasszus
folyóirat főszerkesztője, a Magyar Versmondók
Egyesületének irodalmi alelnöke szervezésében
a Parnasszus VersDal Akadémia. Az akadémia
szakmai programja Budapesten, öt kiválasztott
szombati napon volt elérhető. Egy-egy foglalko-
zás elméleti bevezető előadással indult, majd a
meghirdetett tanulmányi program keretében sze-
mináriumi jelleggel, gyakorlati foglalkozásokkal
folytatódott. Az előadások megtartására és a sze-
mináriumok vezetésére a témakör elismert, nép-
szerű hazai képviselői kapnak felkérést.
Turczi István válaszol a kérdésekre.
Mi hívta életre a VersDal Akadémia eseményso-
rozatot?
A magyar könnyűzene az elmúlt fél évszázadban
egyedi és megkerülhetetlen értékeket teremtett. A
méltán elismert előadók és zenekarok mellett arról
sem feledkezhetünk meg, hogy kiváló dalszöveg-
íróink jóvoltából számtalan olyan időtálló könny-
űzenei alkotás született, amely ma már nemcsak
a házi popkultúra része, hanem beivódott az ún.
magaskultúra szférájába is. A maradandó, ikoni-
kus dalszövegek egyben korfestő dokumentumok
is, amelyekre sokan versként, költészetként tekin-
tenek. Ez egy olyan erős hagyomány, amelynek
felmutatása, ápolása és továbbvitele a pop- és
magaskultúra szereplőinek egyaránt érdeke és kö-
telessége. Ez a felismerés vezetett minket ahhoz,
hogy létre hívjuk a Parnasszus VersDal Akadémi-
át az NKA Hangfoglaló könnyűzenei kollégium
támogatásával. Ennek első, kísérleti évada a mos-
tani, és az érdeklődés alapján joggal remélhetjük,
hogy lesz folytatása is.
ESEMÉNYEK

Főleg kiknek lehet hasznos a program? Már gyakorló dalszerzőknek, szövegíróknak, vagy
inkább kezdő, induló zenészeknek? Bárki bekapcsolódhat akár menet közben is az évadba?
A program célcsoportját azok a feltörekvő hazai zenekarok és induló előadók jelentik, akik
az elmúlt években nagy sikerrel futó és hagyományt teremtő Öröm a zene tehetségkutató
sorozat résztvevői, továbbá a Hangfoglaló könnyűzene támogató program kollégiuma Indu-
ló Előadói Alprogramjának támogatást elnyert résztvevői voltak. Külön öröm, hogy menet
közben fiatal költők, slammerek is jelezték, bekapcsolódnának a műhelymunkába, illetve
szívesen hallgatnák meg a meghirdetett előadásokat.
Milyen előadók adtak elő eddig a kurzusokon? Milyen típusú előadást vártatok tőlük? Fő-
ként gyakorlati tanácsokat adtak, vagy saját pályájukról, saját szerzeményeikről meséltek?
Február 29-én tartottuk a nyitó foglalkozást, amelyre 24 fő jelentkezett. A dalszöveg és
a vers viszonyáról – saját alkotói és befogadói tapasztalatai alapján – Müller Péter Sziá-
mié volt az első előadás. Ezzel tematikusan is összefüggő áttekintést kaptunk Poós Zoltán
író-zenei szakírótól, aki a magyar könnyűzene alakulástörténetét vázolta fel a kezdetektől
napjainkig. A járványhelyzet csitultával, május 16-án találkozhattunk ismét a csoport tag-
jaival. Aznap Csorba Lóci, a Lóci játszik zenekar névadó frontembere tartott élményszerű
előadást arról, hogy az ő gyakorlatában a szövegkezdemények közül miből, miért lesz vagy
nem lesz dalszöveg. Rendkívül fontosnak tartom, hogy elfogadta meghívásunkat a hazai
dalszövegírók doyenje, a magyar rockdal ikonikus alakja, Horváth Attila. A résztvevőket az
sem izgatta, hogy előadásukról felvétel készül, ugyanis folyamatosan jegyzetelték, mintha
egy egyetemi kurzuson vennének részt. Május 30-án előbb Siklósi Örs, az AWS énekes-szö-
vegírója, majd Lutter Imre, producer-versművész előadását hallgathattuk meg, aki a versek
és a dal viszonyáról egy rendkívül izgalmas, élménydús előadást tartott, exkluzív verszenei
és dalszövegeket tolmácsoló bejátszásokkal. Az eseménysorozat két további napjára, júni-
us 6. és június 20-ra olyan kiválóságok fogadták el meghívásunkat, mint Gerendás Péter
dalszerző-előadóművész, továbbá két fiatal és elismert költő-slammer: Pion István, illetve
Simon Márton.
Milyen gyakorlati feladatokat kapnak a jelentkezők a kurzus során? Volt, hogy akár itt szü-
letett egy később elkészülő dal?
A műhely kifejezésből adódik, hogy az elméleti muníciók mellett a hallgatók kaptak konk-
rét, megvalósítandó feladatokat is. Csak kettőt említenék: Müller Péter Sziámi a karantén
hívószóra kért tőlük szövegeket, Horváth Attila pedig azt kérte, hogy egy mindenki által
ismert sláger zenéjére készítsenek új szöveget.
Mi volt eddig a legfontosabb tanulsága a kurzusoknak? Miben érzik nagy segítségnek a
programot a jelentkezők?
Tanulságot menet közben levonni nem volna bölcs dolog, nem is vállalkoznék rá. Annyit
azonban mindenképpen elmondhatok, hogy egyértelmű igény van az ilyen típusú kezdemé-
nyezésekre. A pályakezdő fiatal zenészek és dalszövegírók nagy szakmai alázattal és érdek-
lődéssel fordultak az előadókhoz, ami a program életképességét bizonyítja.

74 versmondó
 ESEMÉNYEK

FŐHAJTÁS LATINOVITS SÍRJÁNÁL

Mintegy félszázan – köztük versmondók, helyi tisztelők és színházrajongók – gyűltek össze

2020. június 4-én Balatonszemesen, a község sírkertjében, Latinovits Zoltán sírjánál, hogy a
színészóriás 44 évvel ezelőtti halála apropóján főhajtással tisztelegjenek a legenda munkás-
sága előtt. Az emlékezőknek Szomorú Szilárd, Balatonszemes polgármestere, Tóthné Bazsó
Krisztina, a település közösségi életének egyik vezetője, és Lutter Imre előadóművész, a
Magyar Versmondók Egyesületének elnöke mondott beszédet. Mindannyian megemlékez-
tek Latinovits Zoltán életművéről, s mellette a közelmúltban elhunyt Kiss Lászlóról, a Lati-
novits Emlékmű Alapítvány és a Magyar Versmondók Egyesületének korábbi elnökéről, aki
másnap lett volna 73 esztendős. Továbbá Csonka Mártáról, a Latinovits Művelődési Ház,
Könyvtár és Múzeum egykori igazgatójáról. Kiss László és Csonka Márta hosszú évekig
közösen voltak főszervezői a Latinovits Versmondó Találkozónak, amely a járványhelyzet
miatt idén először elmaradt. A koszorúzás közben elmondott vezetői beszédeket közöljük.

Szomorú Szilárd
LATINOVITSÉKRA EMLÉKEZVE

1976. június 5-én, ahogyan később a sajtó hírül adta, „tragikus hirtelenséggel elhunyt”
Latinovits Zoltán színművész, a színészkirály. Kortársai is megfogalmazták: fátumszerűen
sodorta érzékeny egyéniségét a sínekre az ellentmondásos politika, a mélybe szorult, el-
hallgatott konfliktushalmaz. A halál Balatonszemesen érte, vonat gázolta el. Azonban csak
ez teljesen biztos, halálának oka és kö-
rülményei máig tisztázatlanok. Akkor
csak a Szabad Európa Rádió számolt
be a színész halálának körülményeiről.
Egyesek szerint öngyilkosság, mások
meggyőződése szerint baleset volt,
ami történt.
Akárhogy is van, a tragédia valódi
tragédia, mert az egyik legnagyobb
kvalitású színészt és előadóművészt
Latinovits sírjánál Szennik Éva és Lutter Imre temették el három nap múlva itt, Ba-
a Magyar Versmondók Egyesületének koszorújával latonszemesen.

Többször jelentette ki önmagáról: „Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem

a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen
vagyok.”
Összeférhetetlennek, „rendszerellenesnek” tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvó
életszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kímélet-
lenül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran. Alkatából kifolyólag
élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket, és folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Latinovits
azonban – a néha-néha felbukkanó, de mindenképpen pejoratív ítéletekkel ellentétben – nem

versmondó 75
ESEMÉNYEK

volt botrányhős, csupán tudatos, fele-

lősségteljes művész, aki színészi érzé-
kenysége, kompromisszumoktól való
irtózása folytán került összetűzésbe
„ellenfeleivel”. Ellenkezőleg: az örök
idealisták és meg nem alkuvók nagy
családjának tagja volt. Alázatos, nem
csak a színpadon becsületes, elvhű em-
ber, aki életérzéssé merte és kívánta ar-
tikulálni a korabeli színházi és politikai
Latinovits sírjánál Szomorú Szilárd
viszonyok ellen meggyőződésből láza-
Balatonszemes koszorújával
dó ember (jobbító szándékú) haragját.
Halála után Pilinszky János, Illyés Gyula, Örkény István és a magyar irodalom számos jeles
alakja búcsúztatta.
Balatonszemes Önkormányzata, a Latinovits Emlékmű Alapítvány és a Magyar Versmon-
dók Egyesülete 26 éve minden évben megemlékezik a színészóriásról. A sors fintora, hogy
a járványhelyzet miatt most először nem jöhetett létre az évenkénti Latinovits versmondó
találkozó. Azután, hogy alapítója, Kiss László, az alapítvány és az egyesület életre hívója és
vezetője néhány hónapja maga is eltávozott. De mi itt vagyunk – Latinovits Zoltánra, Kiss
Lászlóra, Csonka Mártára, a Latinovits Művelődési Ház korábbi igazgatójára, majd augusz-
tusban Bujtor Istvánra emlékezve. Főhajtással, s hol némán, hol versekkel és filmekkel.

Lutter Imre
LATINOVITS, A MÉRTÉKADÓ

„nem a lánc
nem az óraműpontossággal
visszajáró sas
csőre karma

az árulás füstje fáj

a fuldoklás szégyene
miért kellett körém
gyújtanotok az erdőt!”

Kányádi Sándor: Prométheusz – Latinovits Zoltánnak (1974)

Latinovits Zoltán Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas színész. A legnép-
szerűbb magyar színészek egyike; sokan úgy emlegetik: a színészkirály. Ahogy oly sokan,
megszokásból is emlegetik. Pedig még ennél is több volt. Meghatározó a színháztörténet-
ben, a pódiumművészetben, iránymutató a közéletben – olykor kiáltással, olykor némán.
1931. szeptember 9-én, Budapesten született. Saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Ká-

76 versmondó
 ESEMÉNYEK

roly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bá-

csi asztala fölött”. A konyhaművész Gun- Illyés Gyula
del unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a BÚCSÚ L. Z.-TÓL
gyermeklélek számára csodás-misztikus ál-
latkert, és a nevezetes étterem alkotta han- Rendjén úgy lett volna, hogy amikor
gulatos légkörben nevelkedett. „Tört fényű szembe-szöktél, düh-köpésként, a vonatnak:
kagylókkal érkeztem a világra, babonás az hátrál meg. A bűn! Az: a konok-vak
füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, világ fröccsen szét: a pokol!
gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, S nem ami lett. Hogy a sakál dalol
napok, csillagok szikráinak barlanghomá- s a pacsirták vonítnak.
lyos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett
kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, S fölkél a nap vad ragyogással ismét
befejezetlen görbéket” – vallotta. Fiatal fel- magyarázva (nekünk megalkuvóknak):
nőttként beiratkozott a Budapesti Műszaki mért nem lett, nem is lehetett segítség.
Egyetemre, és 1956-ban építészmérnök- S a tegnap az úr, nem a holnap!
ként vörös diplomát kapott. Mindeközben
1951-től már NB I-es (tartalék) játékos volt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül
nagyon jó vitorlásversenyző.
Latinovits hároméves korától kezdve szavalt, majd az egyetem évei alatt folyamatosan mon-
dott verset Lehotay Árpád és Galamb Sándor tanítványaként. Aztán berobbant. És sport-
nyelven szólva, vitt mindent… Ahogy a szakmai lapok emlékeznek róla: Ady Endre, József
Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként, ös�-
szetéveszthetetlen baritonján, senki máshoz nem fogható művészi elevenséggel élte meg a
magyar sors minden aspektusát.
„Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az
alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell
életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elkép-
zeli” – vallotta. Újfajta látásmódjával szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stí-
lussal, és ezerárnyalatú, hajlékony előadó-művészetével hű folytatója lett Ascher Oszkár és
Egressy Gábor versmondói munkásságának. Szavalatainak hangulata, csengő-bongó rímei
előre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosultak.

„Mi történt megint, mi történt?

Kicsoda ment el megint
valami vérző eskű szerint
szétdúlva a köznapi törvényt?

Eb voltál, vagy nagyranőtt Krisztus?

Csak jó ripacs, vagy színészkirály?
Szépség, vagy hetven kilógram színhús? –
a színfalak mögött az irigység,
közöny és középszer még hezitál…”

Írja Nagy László: Gyászom a Színészkirályért című versében.

versmondó 77
ESEMÉNYEK

A színész, ahogy a költő is, elsősorban ember, és csak aztán hivatásának művelője. Az al-
kotáshoz szüksége van segítségre: impulzusokra, érzésekre, minél több életteli történésre.
Latinovits hatalmas mozgatóerőre lelt a hatvanas években múzsája és szerelme, Ruttkai
Éva személyében. Igazi ikercsillag volt ő neki: regényesen nagy, szenvedélyes szerelmük
számos, közös filmalkotásukba és színházi produkciójukba átviharzott. Ruttkaival örökre
összeforrt a nevük.
Latinovits stílusteremtő, a mai modern, az egyszerre tudatos és érzelmes művész, aki száz-
ezrek hitét erősítette a költészet és a pódiumi estek révén. Ő, aki a mai versszínház alapjait
megteremtette, soha semmit nem vett félvállról. Mindig mindenben ott volt, testestől-lelkes-
től. Ha ma kimondom Latinovits nevét, óhatatlanul megborzongok. Ám miközben a színház
és a pódiumművészet örök és legnagyobb csillagát ismerhetjük benne, a fiatalok egy része
már jó, ha a nevével egyáltalában találkozott. Holott a művészet mellett az életre is tanít-
hatná őket. Akkor, amikor saját identitásunkkal is meg kell küzdenünk. Amikor külső nyo-
mások, külsőségek, felfújt kifejezések, rigmusok és jól csengő rímek, ritmusok üldöznek és
kiáltanak égbe árulást, ha nem sodródunk az árral. Ha nem uniformizálódunk. Ha merjük
megtalálni saját értékeinket, és egyáltalán merünk önmagunk lenni. Ma ez a legtöbb em-
bernek nem megy. A legtöbbünket vezetni kell, még akkor is, ha megvezetnek. Kell, hogy
kimondják helyettünk a szót, amit nem merünk, vagy épp sohasem akarnánk. Kell, hogy azt
érezzük, nem vagyunk egyedül, mert félünk a sötétben. Kell, hogy megfogják a kezünket,
még akkor is, ha beláthatatlan az út vége. Ez az, amiben Latinovits Zoltán különbözik a
jelen embereinek többségétől. Egy, a magyarsága mellett európaiként is gondolkodni tudó,
merész és hívő ember volt, aki nem sebezhetetlen, és nem tévedhetetlen, de képességes. A
művészet erejében, és az ember erejében hitt.
És még ma is segít. Filozófiájával, határozottságával, versmondásával. Soha ennyire nem
volt még igaz Latinovits azon mondata, hogy a színház, a színész feladata a segítség. És az,
hogy ez érzelmi és pénzkérdés is egyben. Ő a múltból üzen a jövőnek, a jelen pedig alig
hallja a hatalmas hangorkánban, az egymásra üvöltözésben, az önjelölt megváltók szavai
és sárdobálása közben. Latinovits mégsem némul el. A Magyar Versmondók Egyesülete
minden rendezvényén ott van. A most először elmaradt Latinovits Találkozó és Verseny
szellemiségében is, amiről valahol, odaát, már Bujtor Istvánnal és Kiss Lászlóval beszélget.
A világ nem mindig úgy működik, mint kellene. Illyés Gyula írja Búcsú L. Z.-tól című
versében:
Rendjén úgy lett volna, hogy amikor
szembe-szöktél, düh-köpésként, a vonatnak:
az hátrál meg. A bűn! Az: a konok vak
világ fröccsen szét: a pokol!
S nem ami lett. Hogy a sakál dalol
s a pacsirták vonítnak.

S fölkél a nap vad ragyogással ismét

magyarázva (nekünk megalkuvóknak):
mért nem lett, nem is lehetett segítség.
S a tegnap az úr, nem a holnap!

78 versmondó
 ESEMÉNYEK

A Magyar Versmondók Egyesülete, a Latinovits Emlékmű Alapítvány és Balatonszemes

Önkormányzata nevében is azt kívánom, hogy ne csöndes, hanem erőteljes, hangos kiált-
vány legyen a művészetért minden Latinovits égisze alatt elmondott vers. És mutasson utat
Latinovits Zoltán igazsága Kiss László mutató ujja révén!

REKORDSZÁMÚ NEVEZÉS ÉS TOVÁBBJUTÓK AZ V. NEMZETI VERSENYEN

Soha annyian nem neveztek még a Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesületé-
nek versmondó és versklip versenyére, mint idén. Ezt jelzi a középdöntőbe biztosan bejutók
száma: 128 versmondót juttatott tovább a zsűri, és jóval száz fölött van azok száma is, akik a
közönség szavazataiban bízhatnak. A középdöntőben versklipet készíthet a világ magyarsága.
A nevezők között nemcsak az anyaország minden részéről, de a határon túlról és a di-
aszpórából is szép számmal érkeztek versvideók. A legtöbb a Vajdaságból, Szerbiából, va-
lamint Erdélyből és a Partiumból, de sokan neveztek Szlovákiából, Kárpátaljáról, s többen
Nyugat-Európából és a tengerentúlról.
Ötödik éve hirdeti meg a Nemzeti VERSenyt a két szervező, a Nemzeti Színház és a Ma-
gyar Versmondók Egyesülete – Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatójának
védnöksége mellett. A határokon átívelő, felmenő rendszerű versmondó és versklip verseny
valamennyi korosztályban minden nem hivatásos magyar versmondónak bemutatkozási le-
hetőség – az anyaországban, a Kárpát-medencében, szerte Európában és az óceánon túl. A
VERSeny elsődleges célja a versek hétköznapiságának és mindennapi jelenlétének erősíté-
se, a klasszikus és kortárs költészet újszerű, innovatív, filmes tolmácsolása, a költészet és
a versmondás népszerűsítése, a magyar nyelv tisztaságának és sokszínűségének felvonul-
tatása, és a kulturális identitás erősítése. A karantén helyzetben talán még erőteljesebb hívó
szóval, az eddigi évek gyakorlatának megfelelően, online zajlott az elődöntő: minden ver-
senyzőnek önállóan kellett rögzítenie a versmondását, és a videót beküldeni a zsűrinek. Az
évente változó tematika most is igazodott az aktualitásokhoz: választhattak a versmondók a
rendszerváltoztatás, az évfordulós Vörösmarty Mihály költészete, illetve a karanténhelyzet-
re tekintettel a bezártság, a járvány, az egészség vagy az összetartozás témája közül.
A zsűritagok – Bakos-Kiss Gábor színművész, Lutter Imre előadóművész, producer, a VER-
Seny főszervezője és Szabó László kommunikációs szakember mellett idén Szűcs Nelli
színművész és Wiegmann Alfréd rendező – 260 versmondó videóját nézték meg, és döntöt-
tek az egyenes ágon továbbjutókról. Akik nem jutottak tovább, azok közül tíz versmondót a
közönség segíthet a középdöntőbe, ahol már versklip készítése a feladat. A harmadik fordu-
lóban, a novemberi élő szuperdöntőben a legjobbak a Nemzeti Színházban lépnek fel, s az
élő online közvetítés során két verssel és versklipjükkel is bemutatkoznak.
A továbbjutók névsorát a www.vers.hu/nemzetiverseny-2020 oldalon, valamint a Nemzeti
VERSeny Facebook oldalán tették közzé a szervezők. Versmondásuk pedig megnézhető a
Nemzeti VERSeny csatornáján.
A két társszervező 2016-ban hirdette meg első ízben a Nemzeti VERSenyt. Már akkor több
mint 200 versenyző jelentkezett, és hasonlóan nagy arányban érdeklődnek azóta is. A VER-
Senyt a közösségi oldalakon ugyancsak hatalmas figyelem kíséri. Itt ugyanis nem pusztán a

versmondó 79
ESEMÉNYEK

versmondásban jeleskednek a résztvevők, de a versfilmek és versklipek révén a mozgóké-

pes műfajban is megmutathatják kreativitásukat, tehetségüket. A döntős alkotások százez-
res nagyságrendű nézőszámot produkáltak. A korábbi évek versklipjei a Nemzeti VERSeny
YouTube csatornáján érhetők el. A Nemzeti VERSenyt a Nemzeti Kulturális Alap és a „30
éve Szabadon” Emlékbizottság támogatja.

Wiegmann Alfréd
REGÖSÖK, TÁLTOS VILÁG ÉS FEHÉRLÓFIA – ONLINE (IS)

A Regösök húrján… vers- és prózamondó verseny, az álalános iskolások hagyományosan

legnagyobb versmondó megmérettetése, illetve a Táltos Világ népmese- és balladamondó
találkozó kicsiknek és nagyoknak, minden más élő rendezvénnyel együtt virtuális térbe té-
vedt a Covid-19 járványhelyzet kapcsán. A szükség hozta online változat adottság, mely a
klasszikus rendezvényt nem pótolja, de egy sajátos előadói lehetőség, újszerű megnyilatko-
zási forma és megmérettetés. A közönség nélküli videófelvétel sajátos esztétikai igényeket
támaszt; közelít a klasszikus filmtechnikához, ahol a beállított jelenetek közönség nélküli
rögzítésére kerül sor. Ez nehezíti az előadó dolgát, mivel a közönség nélküli kommunikáció
során a versmondónak a hallgatóság jelenlétét is fel kellene tételeznie. Mintegy magának
kell megteremtenie azt, akihez beszél, a közlés fogadóját, s ez persze plusz feladatot ró rá. A
közönség előtt gyakran szereplő előadóknak most ezzel a hiánnyal kellett szembenézniük.
Volt, aki ezen spontán túllépett, és mintegy belső monológként képzelte a verset, de volt, aki
ezt a hiányt megsínylette. Érezni lehetett, hogy a semmibe mondja a szöveget.
A videó sajátos közlési módja adott. Ez az előadott produkciókat több szempontból is új-
szerű helyzetbe hozza. A képi hatás, a képkivágás és rögzítés színvilága, esetleg a díszlet
– sajátos elemei lettek a produkciónak. Nagyobb szerepet kap a külső, az exteriőr. Belép a
kellék, a kosztüm. Persze az a dobogón is fontos eleme az előadás hatásosságának, de itt a
közelkép, az egy beállítás, a sajátos nézői kényszer, hogy csak e nézőpontból figyelem az
előadót, megnöveli a külső, a megjelenés fontosságát, az arc kifejezőképességének jelen-
tőségét. A fotogén arc erősíti a produkció hatásosságát, erre is találunk a felvételek között
számos példát, hogy maga a képi szuggesztivitás hogyan erősíti az előadás hitelességét. A
végső hatásba beleszólnak a felvétel technikai körülményei is, a felvevőgép minősége, a
képi feldolgozás technikai lehetősége, a környezet, az auditív világ, a zajok.
A beszéd, az auditív hatás ki van téve az adott felvevő technikai minőségének, illetve a
produkciót rögzítő segítő ügyességének. Több esetben látszott, hogy a felvételt maga a ver-
smondó készítette, így ő nem tudhatta egészen függetleníteni magát a kényszerű szituáció
alól. Persze itt is láttunk olyat, aki spontán élvezte a „szelfizést”, de olyat is, akit valamelyest
zavart a suta helyzet.
Ily módon a beszédtechnika pillanatnyi állapota nehezebben ítélhető meg a zönge minősége,
a zeneiség szempontjából, mert a mikrofon minősége is szerepet játszik. A szólamok formá-
lása, az érzelmi kifejezés zeneisége azért átjön, lemérhető.
Tehát a végső hatás ennél az online típusú bemutatkozásnál az előadói képességen túl a saját,
vagy a felvételt segítő társ képi látásmódján, kreativitásán, technikai felkészültségén is múlik.

80 versmondó
 ESEMÉNYEK

Nos, amikor a zsűri a produkciókat értékelte, ezeket a szempontokat is igyekezett figye-

lembe venni. Mert az, hogy milyen lenne az előadás élőben, a színpadon, most nem lehet
esztétikai nézőpont, s a megítélés alapja. Hagyatkozni kellett tehát a képernyőn spontán lá-
tott és hallott élményekre. (Így lehet, hogy egy-egy produkció a tanteremben vagy otthon, a
szobában másként hatott, mint a képernyőn, s talán egy-egy előadó esetében nem a korábbi
elvárásnak megfelelő hatást váltott ki akár pozitív, akár negatív irányban.) Mindenesetre
szokni kell ezt az új formát, hiszen országos versenyek sok estben már ebben a formában
valósulnak meg, vagy egy-egy fázisuk ilyen elvárásokat támaszt.
Bátran állíthatjuk, hogy a Regösök húrján… idei versenyében ebben a formában is sok
szép, érvényes produkció született. A képi, filmi igény belépésével pedig egy valamelyest új
forma jelentkezett, a videóvers, amely sajátos kreatív lehetőségeket idéz meg és működtet.
A Regösök húrján… verseny mellett egy vele párhuzamos videóváltozatot – új, kreatív utat
– is érdemes megnyitni a kisdiákok számára, hasonlatosan a Nemzeti VERSeny logiká-
jához. 2019 őszén és 2020 tavaszán egyébként – még a karantén helyzet előtt – meg tud-
tuk valósítani Dunaújvárosban és Keszthelyen a NépmesePontokban, Bácsfeketehegyen,
Szekszárdon és Zalaegerszegen a hagyományos területi döntőket. Online zajlott a verseny
Miskolcon, Nyíregyházán és Kiskunfélegyházán, míg a többi elődöntőt szeptemberben ren-
dezzük meg, legalábbis a tervek szerint.
A Fehérlófia – Magyar képmesék nevű verseny már korábban is önmagában hordozta a dig-
italizációt, hiszen ez a verseny eleve videós alkotásokat vár. A hazai NépmesePontok fele –
nevezetesen Nyíregyháza, Miskolc, Kiskunfélegyháza, Dunaújváros, Tatabánya, Keszthely
és Sopron – a Magyar Versmondók Egyesületével közösen hirdette meg immár második
alkalommal a videóversenyt, amelynek lényege, hogy a magyar népmeséket, népballadákat
és műballadákat filmes formában tárják a nézők elé az alkotók. Itt is születtek értékes al-
kotások, animációs és kísérleti film formájában egyaránt. A népköltészet ihletett történetei
és a népmesék mellett a műballadák között természetesen Arany János művei szerepeltek
a repertoárban leginkább. A filmes forma itt már önmagában is kreatív teret nyit a verseny-
zőknek, amellett, hogy nagyon fontos a mesék, balladák hiteles és figyelemfelkeltő, figye-
lemfenntartó tolmácsolása.
… és a Táltos Világ versenyek döntőjét jelentő gáláján vetítjük majd le.

A zsűri tagjai voltak:

Borbély Sándor színművész
Király Erika Radnóti-díjas versmondó
Kiss László Csokonai-, Bessenyei- és Radnóti-díjas rendező
Lutter Imre Radnóti-, Wlassics- és Bánffy-díjas előadóművész, drámapedagógus
Suplitz Mihály néptáncos, arany minősítésű mesemondó
Szennik Éva „Ki viszi át a Szerelmet” díjas kommunikációs szakember
Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező

versmondó 81
ESEMÉNYEK

S. Töttő Rita
MEGNYÍLT VÖRÖSMARTYÉK EGYKORI BIRTOKÁN
A CSAJÁGHY LAURA SZÍNPAD

A velencei-tavi kulturális élet palettáját színesíti a július 3-án este átadott, a kápolnásnyéki
Vörösmarty Emlékház parkjában megálmodott és létrehozott Csajághy Laura Szabadtéri
Színpad. Amely közösségteremtő kulturális
erőtér már most is, ahol színpadi előadások Vörösmarty Mihály
várják a közönséget a szombat este induló CSONGOR ÉS TÜNDE
szezonban. (részlet)
– A mai napon egy újabb csodálatos létesít-
mény, kulturális színtér bekapcsolását kezd- „Az ember feljő, lelke fényfolyam,
hetjük meg az egyre igényesebben fejlődő A nagy mindenség benne tükrözik.
velencei-tavi kulturális élet vérkeringésébe. Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
A Csajághy Laura Színpad a Kárpát-meden- Merőn megbámúl földet és eget;
cei Művészeti Népfőiskola első gyermeke. De ifjusága gyorsan elmulik,
Vigyázó szemmel, gondoskodó figyelemmel Erőtlen aggott egy-két nyár után,
segítjük indulását a magunk és a nagykö- S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
zönség örömére is – mondta Rodics Eszter, Kiirthatatlan vággyal, amig él,
a Kárpát-medencei Művészeti Népfőisko- Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
la elnöke, a Vörösmarty Emlékház melletti Halandó kézzel halhatatlanúl
színpad avatóünnepségének háziasszonya Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
pénteken este Kápolnásnyéken, a vadonatúj, Még a hiúság műve van porán.”
fedett színpadon.
Az ünnepségen Tessely Zoltán miniszterelnöki biztos, országgyűlési képviselő üdvözölte
azt az egyedülálló, Vörösmarty szellemiségéhez méltó, komplex építészeti fejlesztést, an-
nak is egyik látványos elemét, a Csajághy Laura Színpadot, amely – ahogy fogalmazott –
„mint test és lélek, úgy egészítik ki majd egymást, akár férj és feleség”.
– Hiszen míg az emlékház Vörösmartyról, a színpad feleségéről, múzsájáról kapta a nevét.
Miként Vörösmarty számára annak idején ihletet jelentett Laura, inspirálta őt, kibontotta te-
hetségét, új távlatokat nyitott előtte, azonképp ez a színpad is új távlatokat nyit az emlékház,
tágabban Fejér megye kulturális, művészeti és turisztikai horizontján. Egy szabadtéri szín-
pad mindig izgalmas, különös varázsú, az
ókori színházi előadások hangulatát hoz-
za vissza. Szakrális élmény, amikor az Is-
ten szabad ege alatt egy színházi társulat
kitartó munkájának, elhivatottságának és
tehetségének köszönhetően megformá-
lódik egy szerep, életre kel egy karakter,
megelevenedik egy történet, s összekap-
csolódik a közönség a színpadi esemé-
A megnyitóra közel háromszáz meghívott vendég érke- nyekkel – mondta a képviselő, s kiemel-
zett, a Versmondók Egyesülete is képviseltette magát te: a Vörösmarty Emlékház parkjában is

82 versmondó
 ESEMÉNYEK

létrejött egy ilyen közösségteremtő kulturális erőtér, melynek kézzelfogható megjelenése a

Csajághy Laura Színpad. Majd hozzátette: a fejlesztés megvalósulásához hosszú, kacskarin-
gós, akadályokkal tarkított és tanulságos út vezetett, „de végül célhoz értünk, megvalósítottuk
azt, amit ide álmodtunk, ezért a sikerért sokaknak kijár a köszönet. Mindenekelőtt Magyar-
ország kormányának, hogy a Vörösmarty Emlékház felújításához közel 450 millió forintot, a
Csajághy Laura Színpad építéséhez pedig további 40 millió forint támogatást nyújtott”.

Szalagátvágás a színpadon

Megemlítette az Irodalmi Emlékház Programot is, mely lehetővé tette, hogy ne csak az épü-
let, de annak környezete is megszépüljön: térköves parkolókkal, rendezett parkkal és lenyű-
göző sétánnyal várja a látogatóit. Az emlékház kialakításán pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum
dolgozik, s az ide álmodott kiállítás is hamarosan megnyílik. Továbbá köszönetet mondott L.
Simon László országgyűlési képviselőnek, hogy szakértőként végig koordinálta e komplex
fejlesztés megvalósulását. Később L. Simon László, a színpad megálmodója így fogalmazott:
Régi vágyam teljesült, hiszen most a kukoricaföld helyén egy szép parkot láthatunk, a régi
istállók, ólak és kültéri WC helyén egy sétány látható, s mindebbe beleálmodtunk egy szín-
padot, ami nagyszerű. Már csak meg kell töltenünk tartalommal, és ide kell csalogatnunk a
közönséget. Remélem, mind a Velencei-tó környékén élők és nyaralók, mind a fehérváriak
jönnek majd a színvonalas előadásokra, amelyek sorát a Csongor és Tünde előadása nyitja
meg július 4-én, szombaton este.
Fülöp Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma művészeti, közművelődési és közgyűjte-
ményi ügyekért felelős helyettes államtitkára is kiemelte: egy színpad avatásakor a jövő első
pontját avatjuk. Innentől kezdve ez a helyszín élni fog, színház születik, s indul el sikerek és
vastapssal hangos esték felé.
Pető Hunor Munkácsy-díjas szobrászművész Csajághy Laurát ábrázoló alkotását Podhorsz-
ki István polgármester szoboravató beszédét követően leplezték le. Kelemen István szín-
művész, a Csajághy Laura Színpad igazgatója, személyes élményeibe avatta be az avatáson
résztvevő közönséget.
– Amikor 2019 decemberében felkértek a színpad vezetésére, át kellett gondolnom, képes
leszek-e megfelelni, hiszen eddig színházi színészként végeztem a munkám, s teszem azt

versmondó 83
ESEMÉNYEK

ma is. Az új munkakör azonban komp-

lexebb hozzáállást kíván tőlem. Rövid
gondolkodás után azért vállaltam el
mégis a feladatot, mert sok évtizedes
színházi tapasztalatom a tókörnyé-
ki kulturális élet és az idelátogatók
szolgálatára lehet. 2020 januárjában
elkészültek a tervek, röviden ezután
az átadás időpontját is kitűztük. Több-
ször csengett a fülembe Woody Allen
Kelemen István színpadigazgatót köszönti Nemcsák Károly
egyik híres cinikus mondata: „Ha meg
akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről!” Az építkezés előrehaladtával azonban
egyre inkább valósággá váltak az elképzelések. A természeti környezetnek fellépőként és
befogadóként is különleges varázsa van. Hozzánk is úgy lesz érdemes megérkeznie a né-
zőnek, hogy az előadások előtt legyen idő ebben a csodálatos környezetben kicsit körül-
nézni, átvenni a nyár hangulatát, színeket, illatokat, egy pohár gyöngyöző bor vagy kávé
mellett felkészülni az előadás befogadására. Ebben a csonka szezonban is igyekeztünk úgy
összeállítani a műsortervet, hogy azt a műfaji sokféleség jellemezze, s minden korosztály
megtalálja a repertoárban az őt leginkább megszólító előadásokat. Lesz vígjáték, táncjáték,
komoly és könnyűzenei koncert és gyerekelőadás is – emelte ki az igazgató, majd Heltai
Jenő színházavató prológusának részletével kívánt felhőtlen nyarat.
 (Forrás: Fejér Megyei Hírlap)

Sötét idők szavával bús szívedben,

ünnepre gyűlsz ma árva Budapest.
Áll az új színház, már függönye lebben,
Legyen valóban ünnep ez az est.
Szálljon az ég urához hő fohász:
Maradjon ünnep ez a ház.
Szép magyar szónak, magyar muzsikának,
Magyar színészeknek szent csarnoka,
Legyen tőled száműzve a bánat
S minden csúnya, rossz és mostoha.
És ti, kiket szavam köszönt,
Ti idelent, ti odafönt,
Urak, nemurak, gazdagok, szegények,
Amit adunk, azt jó szívvel vegyétek.
A szándék jó, s a jószándék ajándék,
Föl a függönyt! És kezdődjék a játék!

A Fővárosi Színház (későbbi Fővárosi Operettszínház) ünnepélyes megnyitójára 1922. de-

cember 23-án került sor Heltai Jenő fenti színházavató prológusával, amelyet Gombaszögi
Frida adott elő.

84 versmondó
 ESEMÉNYEK

Takács Bence Ervin

MONDJ TE IS EGY VERSET!

A Mondj Te is egy verset! kezdeményezés immáron hat évre tekint vissza. Maga az ötlet és
a kezdeményezés alapja az volt, hogy mindenki – aki szereti a verseket, és szereti azokat
mondani vagy hallgatni – szervezett keretek között pódiumot kapjon, hogy elmondhassa
azokat a verseket, melyeknek másutt nincs fóruma. Így a Mondj Te is egy verset kör tagjai
között édesanya, nyomdász, grafikus, sportoló, mérnök, továbbá számos, a pódiumművé-
szettől távol eső foglalkozással bíró személy is megtalálható. Ők minden hónap harmadik
keddjén a budapesti Jókai Anna Szalonban, pandémiás időszakban a Virág Benedek Ház
udvarán mondják el egymásnak a választott költeményeket.
A körhöz bárki csatlakozhat. Feltétel, hogy a megadott költő verseit – vagy olykor egy-egy
kijelölt költeményt – hozzák el magukkal – lehetőleg fejben – és adják elő. Igaz, sokan
hallgatóként csatlakoztak egykoron a körhöz, akik mára nemcsak versmondók, hanem vers-
faragók is lettek.
Estjeinken eddig óriási érdeklődés mellett hangzottak el Reményik, Ady, József Attila, Dsi-
da, Szabó Lőrinc, Gárdonyi, Arany, Petőfi, Lackfi, Falusi Márton és még sokak művei. Sőt,
voltak tematikus foglalkozásaink is, mint például: versek, melyeket dalszövegként isme-
rünk, vagy: versek, amelyek más költőket megihlettek.
Találkozzunk minden hónap harmadik keddjén – finom borok és a magyar költők reme-
keinek társaságában! Következő estünk szeptember 15-én, 18 órától lesz a Virág Benedek
Házban (Buda, Döbrentei u. 9.), ahol a magyar irodalom legvidámabb versei szólalnak majd
meg. Persze, ha lesznek, akik elhozzák magukkal!

NEKEM A BALATON
70x70 cm akril vászon (Pecázunk, repülünk kompozunk és figyelünk arra, hogy a kép véletlenül se legyen tájkép...)

versmondó 85
ESEMÉNYEK

SZÁZ FILM VERSENYEZ A BUJTOR ISTVÁN-DÍJÉRT:

OSCAR-DÍJAS RENDEZŐ IS RINGBE SZÁLL

Minden eddiginél nagyobb szabásúnak ígérkezik a XI. Bujtor István Filmfesztivál Balaton-
szemesen augusztus 17. és 21. között. Elképesztően színes maga a filmes versenyprogram,
de koncertek, színházi előadások, hajózás, veterán autós felvonulás, kiállítások és gaszt-
ro-programok is várják a mozirajongókat és a kikapcsolódni vágyókat. Augusztus 22-én
kerül sor a Bujtor István vitorlás emlékversenyre Kenesén, Aligán és Almádiban.
141 nevezett alkotás közül száz film jutott be a versenyprogramba, s ezek többségét láthatja
majd a közönség Balatonszemesen, méghozzá az alkotók jelenlétében.
A versenyprogram alkotásainak értékelése és a vetítési program összeállítása javában zajlik,
de az már bizonyos, hogy olyan filmeket láthat a közönség az alkotók jelenlétében, amikért
érdemes lesz Balatonszemesre menni. A stúdiók, filmesek – Bujtor István életművét szem
előtt tartva – a krimi, a rejtély, a vidámság, a fordulatokban gazdag emberi történetek, a ver-
sek, s ezúttal a karantén témájával és eszközeivel nevezhettek a versenyprogramba.
Augusztus 17-én délután Bujtor Balázs hegedűművésznek – Bujtor István fiának – zsigulis
felvezetésével vonulnak egymás után a művészek, a zsűri, a Bujtor család és a sztárvendé-
gek a vörös szőnyeghez a szemesi Latinovits Művelődési Ház előtt, ahol a versenyfilmek
vetítése zajlik majd pódiumbeszélgetésekkel, közönségtalálkozókkal, filmes kulisszákkal.
Megjelenik a vörös szőnyegen az Oscar-díjas Deák Kristóf, aki a Foglyok című új filmjével
nevezett. A film 1951-ben játszódik Budapesten, s egy átlagos család életét mutatja be, ami-
kor az épp a feje tetejére áll, amint hajnalban a hatalom képviselői betoppannak hozzájuk
– ám kitelepítés helyett beköltöznek, a saját lakásukban ejtve foglyul a családot. Vászonra
kerül a Balázs Béla-díjas Dér András alkotása, A Rubens lány, amelynek címszerepét, egy
átlagos tini lányt, aki nem tud megbékélni saját testével, Bajor Imre lánya, Bajor Lili játssza.
Találkozhatunk a szintén Balázs Béla-díjas Pozsgai Zsolt karanténfilmjével. A Két vaddisz-
nó meg a kislány című film a karantén alatt a világ minden tájáról a budakalászi tévéstúdi-
óba beküldött videókról szólna, amelyek az állatok döbbenetes viselkedéséről tudósítanak,
mígnem megjelenik a stúdió bejáratánál a két vaddisznó... Az Önismerti Filmes Műhely
Chilton Flóra rendezésével nevezett. A Válaszúton egy börtönből szabadult fiatalember tör-
ténete, aki a családjánál keres menedéket. Ezt kihasználva, a strichelésből élő nevelőapja
nem mindennapi feladattal bízza meg. Versenyben lesz Gál Sándor Los Angelesben most
díjazott Defekt című alkotása és az Emma című film is, amely Rudolf Olivér (Rudolf Péter
és Nagy-Kálózy Eszter fia) rendezése, s amely egy ötödikes lány kiközösítését mutatja be.
Izgalmasnak ígérkezik Szajki Péter Most van most című nagyjátékfilmje, amelynek hősnője
egy hirtelen döntés nyomán lelép az esküvőjéről, és beugrik egy szabadnapos taxis autójába.
A film kettejük történetéről szól.
Bartúcz Anna animációs rövidfilm formájában dolgozta fel a nemrégiben elhunyt úszóbaj-
nok, Székely Éva megmenekülését a nyilas razzia elől. Ugyancsak animációs alkotás A
Bűnvadászok című Bud Spencer–Terence Hill film első jelenetének kétdimenziós modern
parafrázisa, Porpáczy Zoltán képzőművész feldolgozása, amelynek eredeti szinkronjában
Bujtor István hangját hallhatjuk.

86 versmondó
 ESEMÉNYEK

A karanténfilmek között érdekes megoldás a Budapest megvár című mű Végh Vozó Zoltán
rendezésében. Ebben Feledi János táncművész Lukács Miklós cimbalomzenéjére ad elő
koreográfiát az üres Budapest ikonikus terein. A filmet eddig több mint egymillióan nézték
meg.
A versfilmek sorában olyan költők műveit dolgozták fel sok esetben neves alkotók, mint
Arany János, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre, Dsida Jenő, Petőfi Sándor,
Hervay Gizella, Pilinszky János vagy Radnóti Miklós. Érdekes kísérlet Arany János elbe-
szélő költeménye nyomán a Toldi, amit Gyula Város Önkormányzatának alkotócsoportja
forgatott. A gimnazista Toldi Miklós osztálykirándulásra indul Nagyszalontára, a Csonka-
toronyba és az Arany János Emlékházba. Már az indulásnál késik, és kellemetlenségek so-
rozatát éli át, s a kirándulás alatt megelevenednek előtte Arany művének eseményei, míg
lassan rájön, hogy ő maga a főszereplő.
A dokumentumfilmek között szerepel Rozgonyi Ádám a százéves trianoni békekötés em-
lékére készített Hazatérők című filmje, a korábbi kategóriagyőztes Poroszka Magyar Zsolt
méhekről készített alkotása, és Bicsák Boglárka Anyukám álmát című műve, amely egy
érzékeny lelkű Down-szindrómás kamaszról szól, aki bár óvodás kora óta tornázik, s Los
Angeles-i Speciális Olimpiai Játékokon is részt vett, azzal kell szembesüljön, hogy nem
indulhat a következő Speciális Olimpián.
A zsűri elnöke Janisch Attila érdemes művész, Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi
docens. A zsűri tagjai: Gera Marina  Jászai Mari-díjas, Nemzetközi Emmy-díjas színmű-
vész; Kalász József filmrendező, vágó, a Magyar Független Film és Video Szövetség dunán-
túli küldötte; Lutter Imre fesztiváligazgató, producer, Radnóti-, Wlassics- és Bánffy-díjas
előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke; valamint Wiegmann Al-
fréd  Nívó-díjas, Radnóti-díjas színházi és tévéfilm rendező, az Első Magyar Versszínház
művészeti vezetője.
A zsűri a Bujtor István-díjat – Bujtor magánhajójának kicsinyített, aranyozott képzőmű-
vészeti mását, amely Árvay Zolta munkája – kategóriánként ítéli oda, de különdíjjal jutal-
mazza a legjobb rendezést, forgatókönyvet, operatőri munkát, vágót és színészi alakítást is,
összesen egymillió forint értékben. A nyilvános vetítéseket alkotói beszélgetések, közön-
ségtalálkozók kísérik, amelyeket Takács Bence műsorvezető moderál.

A fesztiválon kertmoziban nézhetik meg az Ötvös Csöpi-filmeket a rajongók. Koncertet ad

Molnár Ferenc Caramel, fellép az Irigy Hónaljmirigy, Nagy Bogi, Hajdu Steve, Csengeri
Attila, Gregor Bernadett, Köllő Babett, Göth Péter, Szász Kati, a Pécsi Nemzeti Színház,
a Csavar Színház, a Bóbita Bábszínház és az Escargo Hajója színészei, a PTE Brass Band
fúvósai, DJ Dominique, Bánhidi Krisztián, Molnár György és még sokan mások. Lesz retró
utcabál, mulatság, s közben megkóstolhatjuk Ötvös Csöpi kedvenc ételeit, bepillanthatunk
a forgatások kulisszái mögé, és gyönyörködhetünk a veterán autókban. Augusztus 22-én pe-
dig jön a nagymúltú Tabu Kupa, vagyis a Bujtor István emlékverseny, három Balaton-parti
településen.
A filmfesztivál – amelynek védnöke Bujtor Judit, igazgatója Lutter Imre – tíz évvel ezelőtt,
Kiss László kezdeményezésére, rögtön a művész halála után indult el. Szervezői a Latino-
vits Emlékmű Alapítvány, a myspace produkció, az Apolló Kulturális Egyesület, a Magyar

versmondó 87
ESEMÉNYEK

Versmondók Egyesülete, az Aktor Produkció és a Latinovits Művelődési Ház, a Tabu Kupáé

pedig a Magyar Vitorlás Szövetség. A fesztivál támogatója az Emberi Erőforrások Minisz-
tériuma. A programok folyamatosan frissülnek a fesztivál Facebook oldalán, és elérhető a
vetítési program is a www.bujtorfilmfesztival.hu oldalon.

FELHÍVÁS

Ratkó József országos vers- és prózamondó verseny

„Leszek haláltól ronthatatlan”
A Ratkó József Olvasótábori Egyesület, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmon-
dó Egyesület és a Magyar Versmondók Egyesülete – Ratkó József születésének közelgő 85.
évfordulója alkalmából, költészete és szellemiségének megőrzésére – meghirdeti a Ratkó
József országos vers- és prózamondó versenyt középiskolások és felnőttek számára.
Nevezni két műalkotással lehet:
– egy Ratkó-művel, amely lehet szabadon választott vers vagy próza,
– a Hetek irodalmi csoportosuláshoz tartozó további költők (Ágh István, Bella István,
Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta és Serfőző Simon) egy szabadon választott
költeményével.
Nevezési határidő: 2020. december 15.
A verseny helyszíne: Nagykálló és Nyíregyháza
A verseny tervezett időpontja: 2021. február
A zsűri két fődíjat ad ki (középiskolás, felnőtt), emellett különdíjjal jutalmazhatja az általa
legjobbnak ítélt vers- vagy prózamondókat. A közönség ugyancsak különdíjjal jutalmazhat-
ja az általa legjobbnak vélt két versmondót.
A versennyel kapcsolatban további információt a versmondoversenyek@gmail.com címen
lehet kérni. A nevezéseket elektronikusan lehet benyújtani a www.vers.hu oldalon, a Verse-
nyek menüpontban, a Ratkó József vers- és prózamondó verseny linkjén.

88 versmondó
 ESEMÉNYEK

BUDAPEST
55x65 cm. Akril-vászon.
A pesti gangok hangulata, ki- és besugárzása, illatai és persze doh-szaga mivel se’ hasonlatos.
(Az előtérben kintornás teker. A falon százéves vakolat, lövedék nyomok. Csak a lakók cserélődnek, miközben:
Közértbe megy le tejért János és Tamás.....)

versmondó 89
KÖZ-ÉLET

Dörömbözi János

„A dajkanóták emléke kél, / Egy árva népről bús dalt regél.”

EMLÉKEZÉS A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM
95. ÉVFORDULÓJÁN

 „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá.”

 (Juhász Gyula: Trianon)

1906. október 27-én Konstantinápolyból II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvai hazatértek.
Ravatalánál másnap tömegek rótták le kegyeletüket Budapesten, majd örök nyugalomba he-
lyezték 1906. október 29-én – magyar földön, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban, a kassai
dómban. Košice – ma ismét „idegenben”. Tiszteletére 1906. november 21-én mutatták be a
Király Színházban, Kacsoh Pongrác daljátékát: Rákóczi.1 Az idők folyamán önállósult dal-
betétje: „Rákóczi megtérése”. A címet ebből kölcsönöztem. Refrénje: „Hazámba vágyom,
Duna-Tisza partja vár, / Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.” (Vö. 2. és 4. vsz.) Múl-
tunk, mindenkori jelenünk aktualitása.
Közeledett Magyarország, a magyarság történelmének legnagyobb tragédiája. A múlt-
ban és ma is: Vae victis – „Jaj a legyőzötteknek”! A „nagy” nemzetek, a mindenkori győzők,
a nyugati és a keleti nagyhatalmak képviselői, elnökök, a mindenféle hatalmat és „értéket”
önmagukban feloldó zsarnokok egyetlen tollvonással tüntettek el államhatárokat. Válasz-
tottak szét azonos etnikumokat, romboltak le történelmi, kulturális, családi kötelékeket, vá-
lasztottak szét fallal vagy anélkül szülőföldet, közös temetkező helyet, s katonai erőszak
által szentesítették „örök időkre” szóló döntéseiket. 1920. június 4. Vesztes háborút követő
vesztes „torz béke”. A Monarchia feldarabolását, Magyarország nemzettestének „élve bon-
colása” követte. „A háborúban legyőzött államok közül egyiket sem sújtották olyan kegyet-
lenül, egyikre sem raktak annyi erkölcsi és anyagi terhet, mint Magyarországra. Magyaror-
szágot nem büntették. Magyarországot kivégezték.”2
Nietzsche arra tanít, hogy „van egy olyan foka az álmatlanságnak, a kérődzésnek, a tör-
téneti érzéknek, amely minden eleven lényt károsít, s végül elpusztít, legyen az akár ember,
akár nép vagy kultúra”.3 A XIX. századi német gondolkodó óva int attól, hogy túlságosan
a történelemben éljünk, s a múlt sérelmeit állandóan felemlegetve megfosszuk magunkat
attól, hogy megélhessük és irányíthassuk a jelent. Felejtés nélkül az emberek (az egyén és
a kisebb-nagyobb közösségek egyaránt) képtelenek a cselekvésre. Természetesen vannak
olyan történelmi sorsfordulók, amelyek nem csupán az adott nemzedéket érintik, hanem
a távolabbi nemzedékek számára is meghatározó jelentőségűek, s amelyeket nem lehet és
nem is szabad kitörölni a történelmi emlékezetből. Az emberiség „fejlődése” során meg-
örökítette, szimbólumokba öntötte az emberi tehetetlenség, az emberi cselekvés korlátait,
a külső (transzcendens) erőkhöz intézett fohászait. A XX. század a magyar nép számára is
elhozta a nemzeti tehetetlenség, a nemzeti cselekvésképtelenség szimbólumait, amelyeket
két francia helység, Trianon (1920) és Párizs (1947) testesít meg. A békeszerződések rész-
leteit nem sorolom, emlékeinkbe idézhetjük a diktátumok előírásait. Magyarország határai,
politikai, gazdasági, katonai rendelkezések, jóvátételek. A szuverenitás teljes felszámolása.

90 versmondó
 KÖZ-ÉLET

A tények döbbenetesek. Tudjuk, hogy hazánk ősi földjéből melyik ország mekkora terüle-
tet szakított ki, a lakosság hány millióra csökkent, milyen sors várt az elszakított területek
magyarjaira, miként vesztek el természeti kincseink, nyersanyagaink, megtermelt, megépí-
tett javaink: gyáraink, útjaink, vasútjaink. A második világháborút követően Magyarország
szovjet megszállási övezet lett. A párizsi békeszerződés még súlyosabb feltételeket szabott
hazánk számára, mint a trianoni. Azon túl, hogy további területet (Horvátjárfalu, Oroszvár,
Dunacsun; Rajka és Bezenye maradt) csatolt el, szinte teljesen megbénította az ország talpra
állását. A magyarság bűnös nép lett (maradt) itthon és határainkon túl egyaránt. A kollektív
bűnösség – elve, esetekben törvénye – a magyarságra alkalmazva mindenkor, nem csak a
szomszédos országok részéről. A XX. század közepétől napjainkig további városok jelké-
pezték, jelképezik a mindenkori magyarság megnyomorított életét: Moszkva, New York,
Washington, Tel-Aviv, Brüsszel – s a legmeghökkentőbb, a legfájóbb: Budapest.
A hazai történések kontinuitása több nézőpontból elemezhető. Miként a diszkontinuitás
is. Virágzások és hervadások. Függetlenségi, önállósodási törekvések. Valamennyi korábbi
történésünk a honfoglalástól napjainkig jelenünk része. Az őshaza, a megtelepedő, majd a
történelem viharaiban keveredő népünk kiválasztódása szintén. A veszteségek is: területben
és lélekben, a háborúkban és a békékben. A magyar államiság elmúlt évezredében voltak a
hatalomhoz, ennek köszönhetően a kiváltságaikhoz hű; s voltak a hazájukhoz, népükhöz
ragaszkodó, s ennek okán sok esetben önsorsrontó „nemesek”. Rákóczi, Kossuth, Széche-
nyi, Mindszenty… Belső és külső emigráció – a múltban és a mában. A XIX–XX. század
fordulóján a „hárommillió koldus országa” (Ady); „kitántorgott Amerikába / másfél millió
emberünk.”4 Napjainkban külföldre („kalandvágyból”) kirekesztett, itthon nélkülözésre ítélt
tömegek. A felsorolás felesleges. A tanulság rögzítése viszont nem: minden korban kifize-
tődőbb volt az idegen érdekek (török, német, Habsburg, szovjet, nemzetközi pénzvilág stb.)
szolgálatába állni, mint a hazáért áldozatot hozni. Emberi, erkölcsi, értékválasztási szem-
pontból viszont nem. E tartalommal megtöltött fogalmak nyújthatnak-e vigaszt, reményt a
reménytelenségben, a földi sorsot, e világi létet szenvedéssel élő egyének esetében?
Előttem vékony füzet – vastag gondolati, történelmi tartalom. EXPEDIÁL(t) EURÓPA.
Konkrét-költészet. Expediál: „elküld, továbbít, kézbesít”; bizalmas jelentése: „kiteszi a szű-
rét, kidob”. Expeditor, expeditőr: áruk, levelek elküldését végző személy. A feladó: Németh
Péter Mikola. A küldemény: EXPEDIÁL(t) EURÓPA. A címzett Európa – latens módon
nem csak az. A Napút-füzetek 26. számában jelent meg a szerző 2008. augusztus 20-án
datált írása. A dátum nevezetes. Jelen esetben maradjunk a Szent István napnál, illetve ál-
lamalapító első királyunk országánál. A vékony füzet Gerhard Rühm Europa c., 1972-ben
írt írásával kezdődik. A kötetlen felsorolás az európai országok egymáshoz való kötöttségét
veszi számba. Melyik melyikkel, melyekkel, ki kivel, kikkel határos? A magyar szerző 36
évvel később teszi ugyanezt. „Perpetuum mobile textus, repetitív költemény.” Örökmozgó
szöveg, ismétlő költemény. Repetitio est mater studiorum – „ismétlés a tudás anyja”.
A kontinens maradt, de Európa mégis mindig átalakult. Az idők folyamán változó vá-
lasztóvonalak. A magyar írás hűen követi, másolja a német alkotást – mégsem ugyanaz.
Rühm: „deutschland grentz an deutschland – németország határos németországgal”. Ma
már nem. A német író hazánkról is megemlékezik: „Ungarn grentz an jugoslawien, österrei-
ch, die tschechoslowakei, die sovjet-union und rumänien – magyarország határos jugoszlá-

versmondó 91
KÖZ-ÉLET

viával, ausztriával, csehszlovákiával, szovjetunióval és romániával”. Németh Péter Mikola

III. évezred eleji szövege (melynek megfoganását a ’90-es évek elejére teszi): „magyaror-
szág határos szlovéniával, horvátországgal, szerbiával, ausztriával, szlovákiával, ukrajná-
val és romániával. A legjelentősebb átalakulás hazánk környezetében történt: a térségün-
ket uraló Szovjetunió felbomlása, valamint a déli szomszédunk elemeire hullása. Rühm
magyarul: „szovjetunió határos finnországgal, norvégiával, koreával, kinával, mongóliával,
afganisztánnal, iránnal, törökországgal, romániával, magyarországgal, csehszlovákiával
és lengyelországgal”. Mikola magyarul: „nincs több hírem a Szú-ról!” – a borító ajánlása.
„Oroszország határos finnországgal, norvégiával, észtországgal, lettországgal – litvániával,
lengyelországgal –, fehéroroszországgal, ukrajnával, grúziával, azerbajdzsánnal, kazahsz-
tánnal, mongóliával, kínával és észak-koreával”.
Napjainkra valósággá vált a „makett-történelem” kudarca, amely az I. világháborúval
és az azt lezáró békeszerződésekkel (Versailles, Trianon), illetve a II. világháborút lezáró
Párizs környéki békékkel vette kezdetét. Az elmúlt több mint két évtizedben újra kellett
rajzolni az Európa-térképeket, Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia, NDK, NSZK (bár
a hivatalos megnevezés maradt) történelmi fogalommá vált. Hajdani történelmi országok:
Csehország, Horvátország, Németország, Oroszország stb. és egy múlt nélküli új állam,
Szlovákia léptek a történelem színpadára. Feladatuk közös: a nemzeti hagyomány ápolása,
illetve északi szomszédunknál a megalkotása.
Változó határok, megszűnő és megszülető, újjászülető államalakulatok. Változatlanság a
változásban – az elmúlt közel egy évszázadban: Magyarország. Miért? Múltba merengünk.
A Párizs (1947), a Trianon (1920), a Világos (1849), a Majtény (1711), a Mohács (1526), a
Hunyadi Mátyás (1458–1490) kori virágzás, az Anjou-felemelkedés (1308–1382), a Muhi
(1241) előtti, az Árpád-házi (1000–1301) múltba. Amikor még alakultunk: területünk hol
nőtt, hol csökkent; népességünk hol gyarapodott, hol rohamosan fogyott. Államunk európai
gazdagsága, befolyása hol jelentős – nagyhatalmi mértékű; hol az önállótlanság szintjére
süllyedt. Események, emlékek, évszázadok, évszámok – hatalmasságaink részéről időnként
felejtésre ítéltetve. Létezik-e kitörés a közös emberi sorsból, jelen esetben a közös magyar
sorsból? Valójában van-e még közös magyar sors? Netán az individuális vagy csoportérdek
felülír minden nemzeti érdeket, értéket, nemzetközösséget? Mi a magyarság? Mi vagy ki a
magyar? Mi a magyar haza? Mit jelentett az egykor és mit jelent ma?
Babits szerint a magyarság tartalma: a nemzeti hagyomány, sorsemlékek, szellemi és
érzelmi élmények összessége. Életrajza a történelem, s lelki eseményeinek naplója az iro-
dalom. Egy nemzet lelkének képzetvilágát „egy ország, egy föld, egy éghajlat színei és
egy történet viszontagságai alakítják ki, egy faj temperamentumán átszűrve” – tanította a
Nyugat nagy költője. A jellegzetes magyar típushoz mindig hozzátartozott valami „úgy-
is mindegy” filozófia, nyugodt szemlélődés, ösztönös kételkedés, a nem cselekvés, lusta
mélabú. Továbbá a múltba révedés és kesergés, miként Prohászka Lajos fogalmazott A ván-
dor és a bujdosóban.5 A magyar karakter: „Otthon pipázik inkább, és jobban fogja szeret-
ni földjét, mely leköti, családját, környezetét, mint a nagyvilágot és nagy cselekedeteket.
[…] Minálunk a hazaszeretetnek is ez a konkrét lokálpatriotizmus az alapja, ez az okos
otthon- és családszeretet. Nem misztikus presztízzsel fellépő politikai frázisok, mint más
nemzeteknél” – véli Babits A magyar jellemről című tanulmányában.6 E helyen emleget-

92 versmondó
 KÖZ-ÉLET

te Szekszárd szülötte a családi érzés nagy szerepét, az állandóság érzésének szükségletét

a magyar emberben, illetve emberi viszonylataiban. A magyar megelégszik a magáéval,
de azt szereti megvédeni, bekeríteni, ez az egészséges jogérzet és a szabadság szeretete a
főbb vezérlő elvek. Nem nyújtózik mindig a messzeségek és a „végtelen” felé, megmarad
a maga kipróbált véges, de folyton gazdagodó világában. A magyar szabadságszeretet lé-
nyege Babits szerint – Zrínyi Miklósra hivatkozván – „Ne bántsd a magyart!”. Nem segít a
tűrés, nem remélhetünk támogatást Európa nemzeteitől sem, csak magunkra számíthatunk,
az idegen segítség eddig is végzetes volt a nemzet számára – szól Zrínyi Siralmas panasza.7
Az idegenekben való bizakodás haszontalan: „akinek nem borja, nem nyalja” – tanította. Az
török áfium ellen való orvosság. (1661) A mű és egyben a szerző jelmondata: „Sors bona,
nihil aliud – Jó szerencse, semmi más!” Az alcímben szereplő antidotum (’ellenszer, ellen-
méreg’) szó a törökkel való megbékélés ellenében szól. Pannónián kívül nincs számunkra
hely; az „itt élned, halnod kell!” gondolata Vörösmartynál (Szózat) teljesedik ki. Az idézett
„Ne bántsd a magyart!” eredetileg a főcímben is szerepelt.
Olvasgatom a fent említett többnyelvű füzetet. Az „ihlető Rühm-írást követi a magyar
szöveg, majd annak a hazánkkal hivatalosan határos országok – nyugatról dél irányában
keletre haladva, északra érkezve – államnyelvén való fordításai. Német, szlovén, horvát
– közbeiktatva „rovásírta” –, szerb, román, ukrán, szlovák. Évezredes együttélés – külön-
élésre való törekvés. A magyarokkal kapcsolatban nem érvényesülnek az általánosan han-
goztatott érvek: etnikai, történelmi határok stb. Lapozgatom a szerzővel folytatott egyik
dialógus elektronikus lapjait, ahol előkerül e mű mondanivalója is. Minden európai nyel-
ven, minden európai országnak szeretné „postázni” küldeményét. Tapasztalatunk: a jeles
személyiségeink által tényekre támaszkodva, tudományosan, művészein megfogalmazott
„trianoni” helyzetjelentéseinket nem értették meg, „leveleinket” felbontatlanul dobták a
kukába, segélykiáltásaink elhaltak az „egységes” Európa kiterjedt territóriumán. Repetitio
(ismétlés) – remittenda. Repetentia – visszaemlékezés – csak magányunkban. Ősi egysé-
geink magyar megnevezése – Felvidék, Erdély, Bácska, Bánát, Őrvidék – magára vonja
az irredenta, repetitor (visszakövetelő) billogot. Történelmünkben, emlékezetünkben, érzel-
meinkben, a nem kényszer diktálta valóságban: Magyarország Magyarországgal határos.
„Magyarország határországa áll fenn továbbra is Magyarországgal.” A magyar szerző meg-
fogalmazása: „A rossz és igazságtalan 20. századi politikai döntések következményeként
amputált nemzettestrészek fantom fájását Európa valódi egysége érdekében a 21. századnak
orvosolnia kell.”
Trianon fájdalma: az elmúlt 95 évben valamennyi magyar ember, ismert vagy nem is-
mert, híres vagy „névtelen” felfogta e diktátum tragikumát. A két világháború között állás-
foglalások tömkelege született meg hivatalos és nem hivatalos részről egyaránt. Magyaror-
szág szétdarabolását, az ehhez vezető okokat sokan elemezték.A Trianont követő sokkban
nemcsak politikai mozgalmak, pártok és érdekcsoportok foglalkoztak e kérdéskörrel, hanem
szellemi életünk legkiválóbbjai próbáltak feleletet adni a mindenkor, de akkor különösen
égető korkérdésre. Babits Mihály, Szabó Dezső, Kosztolányi Dezső, József Attila, Németh
László, Tormay Cécile, Szekfű Gyula, Illyés Gyula, Kodály Zoltán, Ravasz László és mások
rögzítették a magyarságról vallott nézeteiket.

versmondó 93
KÖZ-ÉLET

Juhász Gyula: Csáktornya (szonett): „És néma daccal, fojtott fájdalommal / Idézi ősét,
aki porba rogyva / Vérével írta: Ne bántsd a magyart!” A tragikus életű költő verses megem-
lékezései magyar településekről: Szabadka (szonett), Arad, Máramarossziget, Pozsony. Bé-
kekötésre (1920) c. költeménye: „Magyar Tiborc, világ árvája, pórja, / Nézz sírva és kacagva
nagyokra, / Kik becstelen kötéssel hámba fognak, / Hogy tested, lelked add el a pokolnak!”
A mottóul választott Trianon: „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gon-
doljunk reá. // Mert nem lehet feledni, nem, soha, / Amíg magyar lesz és emlékezet, / Jog
és igazság, becsület, remény, / Hogy volt nekünk egy országunk e földön, / Melyet magyar
erő szerzett vitézül, / S magyar szív és ész tartott meg bizony. / Egy ezer évnek vére, könnye
és / Verejtékes munkája adta meg / Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.” Mécs László:
Gyónnak a magyarok! Az ipolysági Sajó Sándor: E rab Föld mind az én hazám. Magyar
ének 1919-ben. Szülőföldem szép határa. Selmecbánya. Az Ipoly. Sértő Kálmán: Kolozsvár.
Vitéz Somogyvári Gyula: Jaj! A magyar nemzetgyűlés ratifikálta a trianoni békeszerző-
dést… Wass Albert: Üzenet haza. József Attila: Nem, nem, soha! Reményik Sándor: Nem
nyugszunk bele! Végezetül, a valamikor minden kisiskolás számára kötelező költeményből:
„Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött.” (Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar
Hiszekegy, 1920.; 1921-ben 15 szakaszosra bővített változatának – Hitvallás – 8. vsz. 1.
sora.)
2010. június első napjaiban kedvenc hazai helyemen, Esztergom-Szamárhegyen, múltba
merengve időztem. A teraszról a hajdani és a még mindig magyar tájat nézegettem. Át-
ellenben a Kovácspataki-hegyek (Helembai-hegység), napjainkban Szlovákiába olvasztva
Burda. Fellapoztam neves esztergomi poétánk kötetét. Babits Mihály Összegyűjtött ver-
sei (Magyar Helikon, Bp., 1971.). A kolofont (megjelent Babits Mihály halálának 30. év-
fordulójára) és a mutatókat követően az egyoldalas eligazító jellegű utószóra bukkanok.
Vajon mit tartottak fontosnak megosztani a mindenkori olvasóval a tekintélyes tagokból
álló szerkesztőbizottság irodalmárai, a Babits-hagyaték irodalmi gondozói, a szaklektor és
a szöveggondozó? Idézem: „Gyűjteményünk nem tartalmazza a költő néhány olyan versét,
amely irredenta hangjával sértené a szomszéd népek nemzeti érzését. Elhagytuk a követke-
ző költeményeket: Vásár, Szíttál-e lassú mérgeket? Csonka Magyarország, Áldás a magyar-
ra, Erdély. Ugyanilyen okból elhagytuk a következő versek egy-egy versszakát is: Dal az
esztergomi bazilikáról 4. versszak; Hazám 3. versszak; Ezerkilencszáznegyven 3. versszak.”
Több mint öt évtizeddel az országcsonkítás – Trianon – és 30 évvel a költő halála után
szellemcsonkítás – egyszerre történelem- és irodalomhamisítás. Nézzük, mit üzennek a köl-
tő lelkéből fakadó költemények, a feledésre ítélt versszakok!

„De túl már cseh határ… Idegen katonák

a szuronyos szólamok szorítják a Dunát,
mely ma friss ér helyett zsibbasztó pántlika:
áldástalan nézi a hűs bazilika.”
(Dal az esztergomi bazilikáról, 4. versszak)

94 versmondó
 KÖZ-ÉLET

Az ország, mappa szerint

„Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!

Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!
S az róna túl már a nagy-alföld
szemhatártól, ahol a nap támad.
Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat!
Szemhatártól-szemhatárig, s újra
merre emléked, a halk selyempók
vonja szálát, szállj a rónán túlra
s át hol állnak a boldog sorompók:
és akármit ír a kard a rögre,
lankád mellől el ne bocsásd bérced:
ha hazád volt, az marad örökre;
senkisem bíró, csak ahogy érzed!”
(Hazám, 3. versszak)

„Immár a népeket terelik mint nyájat

emberek futkosnak, mint riadt patkányok,
városok lángolnak telhetetlen tűzben,
nemzetek halálát engedte az Isten.
Te állsz vén bástyádon fürkészve, hallgatag.
Gonosz szomszéd szelek borzasztják hátadat.
Szemed úgy száll szerte, mint a bibliai
özönben a Noé csapzott galambjai.”
(Ezerkilencszáznegyven, 3. versszak)

Áldás a magyarra a magyarságot s a magyar hazát magasztalja. A Csonka Magyarország

Igazságért kiált. Ostorozza az ércbálvány előtti leborulást és az erőszakot. Hol veszett el Eu-
rópa és Amerika igazsága a gerincekben? „Itt áll egy szerencsétlen ország, hazád, kifosztva,
megcsonkítva, vérezve »»ezer sebből««. Szellemünk minden kincse, ami ész, erő, kitartás
és erkölcs van itt szívekben és agyakban, mind nem sok még, hogy őt megmentsük, és föle-
meljük. Egész szívekre és agyakra van szükség.”8 Az 1940 Szent Mihály havában (augusz-
tus 30–szeptember 27. között) keletkezett Erdély c. költemény összekapcsolja az egyéni
és a közös magyar sorsot. E táj nemcsak a magyar történelem kitörölhetetlen része, hanem
a hajdani Nagy-Magyarország szerves darabja. Babits fogarasi tanárságának (1908–1911)
emlékével, a fogarasi havasok felejthetetlen érzésével gazdagodott. Mily szépen, jövendőt
építendően írt 1909-ben fogarasi diákjai részére az Irodalmi nevelés c. esszéjében: „érezned
kell, nagydiák vagy, és az élet felé közeledsz. Érezned kell, hogy majdan neked is az lesz
a gondod, a megtörtént dolgok, a létezők és megtörténendők: történet, tudomány, politika.
Történet: mert a nemzet, amelynek nem volna történelme, olyan lenne, mint a gyermek, aki
nem tudja, mi történt vele tegnap. Létének nagyobb részét: múltját veszítené az ily nemzet,
nem volna egy nemzet többé, s minden emberöltővel kihalna, mint az egynapos pillangó. Az
emberi öntudat alapja az emlékezet; a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet.”9

versmondó 95
KÖZ-ÉLET

Babits fent említett verssorai 1919 és 1940 között íródtak. Az I. világháborút követő-
en, a II. világháború árnyékában. A trianoni gyász, végzet, jelentős szerepet kapott a költő
munkásságában, miként minden magyaréban. Egyik prózai írásában, esztergomi rövid úti-
kalauzában felsóhajt: „gémeskutak Csehszlovákiában”! Nem a gémeskút a csoda – hanem
Csehszlovákia. A csoda mára szertefoszlott. A csehszlovák ma már cseh és szlovák. Vajon
indokolható-e, hogy a magyarság, a magyar haza iránti elkötelezettsége minduntalan el-
sorvad az utódok kezében? Miért nyúlnak e témához óvatosan? Az áldozat, a vádlott nem
szólhat. Babits szót emelt: „mert vétkesek közt cinkos aki néma”.10 1946 májusában a fel-
vidéki magyarság írója, Fábry Zoltán is: A vádlott megszólal. „Vak, süket és mozdulatlan
gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. És az
ok? Egyetlenegy tény, vádak vádja: magyarságom” – írta korának csehszlovák valóságáról
a „stószi remete”. A Kassai kormányprogram (1945. április 5.) és a Csehszlovák–magyar
lakosságcsere-egyezmény (1946. február 27.) után – a párizsi magyar békeszerződés (1947.
február 10.) előtt. A tapasztalat birtokában, az újabb béke víziójának tudatában.
Mint Esztergom–Szamárhegyen (önkormányzati döntés nyomán e városrész ma már ismét
a középkori Zamárd nevet viseli) otthonra lelt gondolkodó 2010. június 4-én eleget tettem
„hazafias kötelességemnek”, a fájó megemlékezésnek. Trianonról és más eseményekről, esz-
ményekről írásban és szóban számtalanszor elmélkedtem. Vegyes érzelmekkel, de sztoikus
nyugalommal konstatáltam az ez évi hivatalos trianoni megemlékezéseket. Főleg az 1990.
évi parlamenti főhajtás fényében – az ülésteremből való kirohanás szégyenében. A trianoni
békediktátum évfordulója kapcsán elzarándokoltam az esztergomi bazilikához, tekintetem-
mel végigpásztáztam az ősi magyar tájat. Ismét megérintett a természeti és történelmi kör-
nyezet. Szent István szobrának felirata, Nagyboldogasszonynak tett felajánlása. Elsétáltam a
Mária Valéria hídra, melynek évtizedekig éktelenkedő torzója örökre belém vésődött. Onnan,
mint oly sokszor, nemcsak a Dunát, a párkányi partot, hanem a bazilikát is magamba fogad-
tam. Délután vártam a hosszú harangszót, ennek elmaradását az egész várost betöltő „kuruc
hangszer”, a tárogató dallama helyettesítette: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!”11
Visszatértem Szamárhegyre. Éjszakába nyúlóan szemléztem a dagadó, duzzadó Dunát,
mely mintegy tószerűen terült egyre széjjelebb, szükségszerű folyását, hömpölygését meg-
tagadva. Trianon, Párizs (taníthattam történelmet minden iskolafokon) s egyáltalán a bé-
keszerződések kapcsán eltűnődtem. Már az antik világban is köttettek olyan szerződések,
„önkéntes” szövetségek szuverén államok között, amilyeneket a XX. századi régmúlt vagy
közelmúlt is produkált. Az erős és gyenge „szövetségének” (szövetségkeresésének) egyik
szemléletes példáját Thuküdidész írja le A peloponnészoszi háború (V. 84–114) c. művé-
ben.12 Az athéni követek és a méloszi főtisztviselők párbeszéde sok tanulsággal szolgál a
XXI. század olvasójának is. Athén erős sereggel, háborúra készen jelent meg a Lakedaimón
alapította Mélosz partjainál. A párbeszédben a gyenge hivatkozik a jogra és a méltányosság-
ra, azzal vádolva az erőset, hogy az csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Athén válasza: az
„emberek között jogegyenlőségről csak az erők egyensúlya esetén lehet beszélni, a hatalmas
azonban végrehajtja, amit akar, a gyenge pedig meghajlik előtte”. (Hasonlatos Arisztotelész
Antiszthenészre való hivatkozása, Politika 1284a. A gyűlésen a nyulak egyenlő jogokat kö-
vetelnek maguknak. Az oroszlánok kérdése: „Hol vannak a karmaitok és a fogaitok?”) A
történelem, hazánk sorsa során sokszor ismétlődött ilyen párbeszéd, nem véletlen a „béke-

96 versmondó
 KÖZ-ÉLET

eszme”, a „békeutópia” szavak gyakori használata, hiszen a tények tanúsága: az örök béke
eszméje13 az utópia birodalmába sorolható.
Trianon ma is tart. Határainkon belül és kívül egyaránt. Néhány megfontolandó gondo-
lat. Szuverenitás: ’függetlenség, önállóság, uralom’. Eredeti jelentésében ’felségjog’, vagyis
olyan hatalom vagy tekintély, amely tartalmazza a legfelső döntőbírói hatáskör minden tu-
lajdonságát. A szuverenitás tulajdonságai: egy adott jogi-politikai hierarchiában övé a leg-
főbb hatalom; a végső vagy legfőbb döntés joga; hatása általános; jellemzője az öntörvényű-
ség vagy autonómia, függetlennek kell lennie külső hatalmaktól. Szuverenitás – belső: külső
korlátozás nélkül alkotja meg alkotmányát, jogrendjét, gyakorolja hatalmát; külső (önren-
delkezési jog): a külső hatalmakkal szemben önállóan lép fel. Politikai befolyás: korláto-
zás a szuverenitásra. Belső korlátozás: pártok államhatalmi feladatokba való beavatkozása.
Valójában pártokba tömörülő egyének vagy érdekcsoportok előnyszerzése. A napjainkban
sokat citált Szent Ágoston idézet: ha az állam nem igazságos, vezetői rablóbandát alkotnak.
Az igazságosság megszűnésével tehát mivé válnak az országok, ha nem hatalmas rablóban-
dákká? Mert a rablóbanda is mi egyéb, mint parányi birodalom? (Aurelius Augustinus: De
civitate Dei. Isten városáról – hol van az Isten képmására teremtett emberé?) Külső korlá-
tozás: nemzetközi szerződések; politikai, gazdasági, katonai kötöttségek. ENSZ, Európai
Unió, IMF, NATO és további bilaterális és multilaterális szerződések. Az állam funkciói – a
jogbiztonság: a jogrendszer, a jogszabályok kiszámíthatósága, a jogegyenlőség szavatolása.
A gazdasági és szociális rend fenntartása: a nemzetgazdaság és piacgazdaság feltételeinek
biztosítása, a nemzeti jövedelem igazságos elosztása, az egészségügyi és szociális ellátás
garantálása. Kultúra, tudomány, művelődés, sport biztosítása. Környezetvédelem. „A benne
élünk” valóságának megtapasztalása eligazít minket annak megítélésében, hogy mindezek-
ből mi és miként valósult meg az elmúlt években, évtizedekben, évszázadokban.
A neokolonializmus egyre modernebb, „fejlődő” változatának vagyunk elszenvedői. A
pénzügyi függés, „hitelek”, „segélyek”, az olcsó hazai munkaerő kihasználása, a megtermelt
értékek eltulajdonítása mellett a kereskedelmi szerződések, fogyasztói diktátumok is gúzsba
kötik hazánkat. Az ipar és a mezőgazdaság, benne a kis- és középvállatok, családi vállal-
kozások elsorvasztása néhány monopólium kezébe juttatta „termelésünket”. A fogyasztást
behatárolja a szinte vegetatív létre elegendő kereset. Már, akinek van. Milliós nagyságrend-
ben estek ki emberek a munka világából, a mindenkori munkanélküliségi statisztikák csak
a kozmetikázást szolgálják. A szabadpiac hirdetése hamis. Nem a piac szabályoz, hanem a
hatalmat birtokló, bitorló egyének, egyéni és csoportérdekek. Miként és kiknek a kezébe
kerültek ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi létesítmények? A példák vég nélkül sorolha-
tók. Hitelre, késleltetett törlesztésre, egyáltalán nem fizetésre megvett intézmények, bank-
konszolidációk jelzik a negatív tendenciákat. A tönkrement kényszervállalkozók családjuk,
őseik felhalmozott értékeivel, időnként életükkel felelnek vélt vagy valós mindenkor növek-
vő tartozásukért. A neokolonializmus jellegzetes jegye a szolgáltatások, a megkerülhetetlen
fogyasztási termékek magánosítása. Amink van, illetve még maradt, azért egyre nagyobb
árat fizetünk. 1100 év elteltével a magyarságnak annyi java sincs birtokában, mint Árpád
fejedelem idejében. Hiszen a történelem során fokozatosan, néha ugrásszerűen veszítettük
el értékeinket; földjeinket, vizeinket, erdőinket, bányáinkat, hegyeinket (vö. Wass Albert),
no és az embereinket.

versmondó 97
KÖZ-ÉLET

Mi jellemzi ma hazánkat? (Az elmúlt negyedszázad tragikus valósága.)

Az értékek általános felbomlása, a szavak és jelszavak értéktelensége, a teljes bomlás
felé való száguldás. Az elvtelenség lett az ország vezető politikusainak vezérlő elvévé. Pil-
lanatokként váltanak egyik lóról a másikra. Az ősi erkölcsök züllése, hegyi patak módjára
történő zuhanása korunk jellemzője. Az országban „minden eladóvá vált”. Címek, rangok,
pozíciók vásárlása történik országszerte. Nem egyes erkölcsi vétkeken, életmódbeli kihágá-
sokon, a léha szórakozásokon, a nemi erkölcs visszásságain, a magánélet visszásságain, a
házasság intézményének hanyatlásán, hanem a politikai-erkölcsi züllésen háborodunk fel.
Az egymással érdekellentétben levő csoportok anyagi jellegű ellentéteken alapuló küzdelme
zajlik. A vagyoni különbségek nagy mértéke a javak és a velük együtt járó hatalom egyen-
lőtlen elosztásában rejlik. A politikai élet jellemzői: önzés, gyűlölködés, gátlástalan vagyon-
ra és hatalomra törekvés, a csoportérdek közérdek elé való helyezése, a mindent elárasztó
megvesztegethetőség, a korrupció. Ezért azok felelősek, akiknek módjukban áll „mindent
megvásárolni”, „akik személyükben dokumentálják az aljas eszközökkel megszerzett gaz-
dagság és hatalom kívánatos és kellemes voltát.” Minden társadalmi csoport a saját javát
hajszolja, a közérdeket semmibe veszi. A köztársasági ideál a szabadság elveit hangoztatók
ajkán puszta jelszóvá, tartalmatlan közhellyé, az önző személyi és csoportérdekek leple-
zőjévé silányult. A népszuverenitás, a mindenkire egyformán kiterjedő szabadságjogok és
érvényesülési lehetőségek elvei valójában nem érvényesülnek „Most egy szűk csoport, egy
kisebbség bitorolja ugyanezeket a jogokat.” „Kisebbségi uralom a köznéppel szemben. Az
uralkodó csoportosulás pártoskodó tagjai, a kisebbség, szervezettségük, közös érdekeken
alapuló összetartásuk révén gyakorolnak uralmat a többségben lévő, de szervezetlen töme-
gek felett. Az állam egynéhány hatalmasnak korlátlan és tényleges uralma alá került.”14
Hazánkban sok esetben kaptak politikai, történelmi jelentőséget a temetések és újrate-
metések. (A XX. század második felének két újratemetése – 1956. október 6. és 1989. júni-
us 16. – a magyar népben felébresztette a szunnyadó szabadságvágyat. A remények egyik
esetben sem váltak valóra. Az újratemetettek és az újratemetők életútjának, a szertartások
megszervezésének értékelésére most nem térek ki.) Idézzünk emlékezetünkbe néhány ne-
vezeteset a távoli és a közelmúltból. A „nemzethalál” látomása helyett, helyezzük előtérbe
az életbe vetett hitünket.
A mindenkor itt élők mindenkor élni szerettek volna – a változó életfeltételek között.
Nemtől, rangtól függetlenül. Szeretni és szerettetni, a megtermelt javakat élvezni – egy-
szóval boldognak lenni. Nincs ez másként napjainkban sem. A lakosság kis és tág köreiben
szeretne emberként létezni. Nem nyomorogni, nem is dorbézolni. Nem rettegni a fiskális
vagy egyéb terrortól. Mindenét – munkáját, otthonát, családját, nyugalmát – biztonságban
tudni. Úgy, mint néhány szerencsésebb országban. Csengőfrász – a kommunista diktatúra
korában, és sajnos ma is. Nem kell, hogy mindennapjaink elkerülhetetlen része legyen a
politika, legkisebb cselekvéseink központi ellenőrzése. Egy ország, egy nép, egy nemzet
élete nem merülhet ki szűk érdekcsoportok látszólagos (paktumok) vagy valós (kié a „lé” és
a hatalom?) küzdelmeiben.
Németh László Levél a nacionalizmusról c. írásában (1967. febr. 1.) figyelmeztetett arra,
hogy a nacionalizmus szóval visszaélés folyik, fennmaradásunk gondjaira célozni sem sza-
bad. A magyarság szétesése szerinte „meggyorsult”. A sokfelől ostromlott kis népeket két-

98 versmondó
 KÖZ-ÉLET

ségkívül csak bizonyos „büszkeség” tarthatja össze, a hit, hogy érdemes ahhoz a nemzethez
tartozni – tanította az orvos-író.Tompa Mihály: A gólyához. (1850) „Mond meg nekik, hogy
pusztulunk, veszünk / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!” (6. vsz. 3–4. sor)

Jegyzetek

1. Társszerzők: Bakonyi Károly, Pásztor Árpád, Endrődi Sándor, Sassy Csaba.

2. Henri Pozzi: „La Guerre Revient…” Párizs, 1934. „A háború visszatér.” A francia poli-
tikus az e térségben szerzett tapasztalatai alapján megfogalmazott megállapításai az idők
során igaznak bizonyultak. Miként jóslatai is: a háború visszatért, a mesterségesen kreált
államok vérrel, vagy harc nélkül, évtizedek elteltével széthullottak. Az angol diplomata,
egykori brit budapesti nagykövet (1980–1983) két könyvet szentelt hazánk történelmének.
Bryan Cartledge: Megmaradni… A magyar történelem egy angol szemével. Officina, Bp.,
2010.2 Bryan Cartledge: TRIANON egy angol szemével. Officina, 2009. Az előbbiben, a vas-
kos összefoglalóban, a 464. o. melletti VII./1 képmelléklet egyik fotója alatt felirat. „A tri-
anoni békeszerződés szimbóluma lehetne a szlovák és ukrán határ által kettévágott színma-
gyar falu, Szelmenc. A határ két oldalára állított kettévágott székely kapu erre emlékeztet”.
3. Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról. Akadémiai, Bp., 1989.
4. József Attila: Hazám. A szonett aktualitása vitathatatlan.
5. Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó. Universum Reprint, Szeged, 1990. (Minerva
1932–1935. Minerva Könyvtár 50., Bp., 1936.)
6. Babits Mihály: A magyar jellemről. In: Mi a magyar? Magyar Szemle Társaság, Bp.,
1939. Szerk.: Szekfű Gyula. 37–86. o.
7. A sokáig Zrínyi Miklósnak tulajdonított mű szerzősége vitatott; az irodalomtudomány
ma a kuruc időkre, 1705-re datálja. Előzményeként az 1646–1659 közé datált Siralmas kö-
nyörgő levél című röpiratot tartják számon. Zrínyi (az Áfiummal összefüggésben is) mellett,
Klobusiczky és Vitnyédy szerzősége szintén felmerült.
8. Az írástudók árulása (1928). In: Babits Mihály: Esszék, tanulmányok. I–II. Szépirodalmi,
Bp., 1978. II. k. 207–234. o.; idézet: 221. o.
9. Irodalmi nevelés. Egy tantárgy filozófiája tanulók számára. In: Babits Mihály: Esszék,
tanulmányok. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1978. I. k. 87–99. o.; idézet: 93–94. o.
10. Babits Mihály: Jónás könyve. (1938)
11. Szép vagy, gyönyörű vagy. Vincze Zsigmond–Kulinyi Ernő–Siliga Miklós–László Má-
ria szerzeménye.
12. Thuküdidész: A peloponnészi háború. Európa, Bp., 1985. I. m. 453–462. o.
13. Vö. Hugo Grotius: A háború és a béke jogáról. Immanuel Kant: Az örök békéhez. Karl
Clausewitz: A háborúról. XXIII. János pápa 1963. április 11-i enciklikájának szép elvei,
eszméi sem tévedtek mindmáig a valóság talajára.
14. A fenti fejtegetések a Kr. e. I. század Rómájában, a Köztársaság válságos, bomlásnak
indult időszakában [I. szicíliai rabszolgaháborútól (Kr. e. 138–132) és a Gracchusok (Kr. e.
133, 123/122) fellépésétől Octavianus hatalomra kerüléséig] fogalmazódtak meg. Az idé-
zetek a római történetíró, Sallustius Crispus (Kr. e. 86–35) –– műveiből valók. Sallusti-
us Crispus: Összes Művei. Catilina összeesküvése. Jugurtha háborúja. Korunk története.

versmondó 99
KÖZ-ÉLET

Levelek és szónoklatok. Magyar Helikon, Bp., 1978. Ford.: Kurcz Ágnes. Utószó: Hahn
István.
[A fenti emlékezés egyes részletei évtizedek óta jelen vannak a szerző gondolatvilágában,
ezekből többet megoszthatott a mindenkori érdeklődőkkel. Vö. A filozófia története és el-
mélete I–II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. II. k. 295–297. o. „A hazaszeretet mint feltétlen
erkölcsi parancs.” Társadalom és Honvédelem, 2000/4. NATO-integráció, biztonság, er-
kölcs. Tematikus különszám. „Pillantás a Szamárhegyről.” Esszé. Versmondó, 2012. Ősz.
„Hagyomány és avantgárd Németh Péter Mikola munkásságában.” Versmondó, 2013. Nyár.
„KELJ FEL, LELKEM, KERESD MEG HAZÁMAT!” Bölcselet és költészet Babits Mihály
életműve tükrében. Versmondó, 2014. Nyár. Előadás 2013. június 4-én, Százhalombattán a
KÉSZ Helyi Csoportja szervezésében tartott Trianon-megemlékezésen; 2014. január 21-én
szintén Százhalombattán, ugyanezen kör felkérésére a magyar kultúra napja alkalmából.
Továbbá egyetemi és különböző közösségeknek (tantestületek, megyei szintű tanártovább-
képzések stb.) tartott előadások e témakörről.]

Turczi István
TARTOZÁS
1920–2020

Először fény volt, azután rettegés.

„Lássa az Úr, kik vagyunk, ha ránk talál.”
Ünneplőbe öltözve mondogatták egyre,
ahol napsütés van, nem lehet halál.

Zsolozsma szólt a nyári csöndön át,

felszállt a jeltelen sírok pora.
Eleven botként hazát cserélni indult
a kérdezetlenek felhőtábora.

Nem maradt senki, hogy virrasszon.

És nem írta senki a hallgatást.
Megfeszültek a legélőbb kereszten.
Sebüket takarta csak az égbolt-palást.

Hazát cserélni indult csonkán, zenétlen,

néma földeken országnyi árny-alak;
kövek időtlen közönyében tovább,
mint akik tudják, merre tartanak.

100 versmondó
 KÖZ-ÉLET

Szitál a múlt. Hány időszilánk emléke

vibrál, mielőtt egyszer majd kihúny, elég?!
Nem mond vádat, nem mond panaszt,
hideg kőszemmel néz vissza ránk az ég.

Holt napok porából, lám, mégis itt vagyunk.

Az árát nem kérdjük, régi jó szokás.
Feszülni újra a legélőbb kereszten,
legfőbb tartozásunk az idetartozás.

ÜZENETEK TRIANONRÓL –
SZÁZ ÉV MAGÁNYBAN A NEMZET

Száz év közös magányát idézte fel versben a Magyar Versmondók Egyesülete a trianoni
békediktátum aláírásának századik évfordulóján. Az elcsatolt területek minden részéről be-
kapcsolódtak versmondók abba az online emlékműsorba, amelyet a Magyar Versmondók
Egyesülete a Facebook oldalán június 4-én, pontban 16:32 órakor tett közzé, tekintettel arra,
hogy a szerződést budapesti idő szerint 1920. június 4-én 16:32-kor írták alá a versailles-i
Nagy Trianon-kastélyban.
Az emlékműsort megelőzően internetes, rendhagyó történelem- és irodalomórát tartott ál-
talános iskolásoknak a Magyar Versmondók Egyesülete és a Scool-túra, amely felkerült a
legnagyobb közösségi videómegosztó portálra. Ebben az anyaország határain túl élő taná-
rok, idegenvezetők, diákok is megszólaltak, énekeltek, verset mondtak, és üzenetet küldtek
többek között Rimaszombat, Sárosoroszi, Déva és Nagyszelmenc iskoláiból.
Itt, és az egyesület Facebook oldalán megjelent „Száz év magányban a nemzet” című mű-
sorban is láthatták a nézők a Kiss Kata zenekar Magyar vagyok című dalának új klipjét,
amelyben a világ legkülönbözőbb részein élő magyarok is bekapcsolódtak a dal éneklésébe.
Az elcsatolt területek mindegyikéről hallhattunk, láthattunk egy-egy verset, felnőttektől és
gyerekektől vegyesen, Erdélytől Ausztriáig mindenhonnan. Reményik Sándor, Vörösmarty
Mihály, Bálint Ilona, Dsida Jenő, Domonkos István, Juhász Gyula és Kányádi Sándor ver-
seinek határon túli tolmácsolói mellett Lutter Imre előadóművész, a Magyar Versmondók
Egyesületének elnöke is megjelent, aki Ady Endre és Csoóri Sándor Trianonhoz kapcsolódó
költeményeit mondta el. A műsorban Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma
parlamenti államtitkárának videó üzenete is látható volt. A műsor József Attila Bús magyar
ének című versének idézetével indult.
Száz éve Trianon kastélyból fogalommá vált. Egy szörnyű háború szörnyű következménye,
egy ki nem kerülhető esemény, egy nemzet büntető feldarabolása, egy kikerülhetetlen, örök
nyomot hagyó szerződés. Versben az ítélet és az emlékezet...

versmondó 101
KÖZ-ÉLET

Debreczeni Tibor
LEVÉL A KARANTÉNBÓL

Kedves Barátom!

Gondolom, te is voltál már olyan állapotban, amikor nagyon utáltad önmagadat. De nemcsak
önmagadat; mindent, a világot is. Amikor ilyeneket mondtál: Undorodom, tehát vagyok.
Irigylem Dezső Dórát, aki most teremti, ő sem fiatalon, maga köré az idillt. És ezt meg is
írja, szépen.
A legutóbbi levelemhez kapcsolódva többen megjegyezték: milyen jó, hogy én még öregen
is képes vagyok vigasztaló sorokat papírra vetni, olyanokat, amelytől feldobódhat az olvasó,
s hogy ez milyen megnyugtató. Ahogy kikászálódtam az említett undorodós állapotból, ha-
tároztam el, ne láttassam magam rózsaszín szemüveggel, írok levelet a karanténból.
Ez az aggkori élet, vírusos félelemmel meg betegségekkel megtetézve, igencsak egyhangú,
idegrángásos, leépülős élet. Nincs semmi, amiért lelkesedni tudnék, miként régebben, nincs
közösségi feladat, amit meg lehetne oldani. A családtól el vagyunk rekesztve, el a kuckós
társaságunktól, nem vehetünk részt az unokánk házépítésében, nem foglalkozhatunk a kürti
„birodalmunk” újra indításával, s nem játszhatunk a dédunokáinkkal sem. Be vagyunk a hét
toronyba zárva. Az internetes vizuális világ nekünk csak pótlék, a feleségem meg mindig
is elzárkózott előle. Nincs tanítási lehetőség, nincs módom közönség elé állni, noha még
minderre képes volnék. Lehetne többet olvasni, de a régi betűk aprókká váltak. Lehetne
írni, talán még volna is mit, de furcsa mód, ritkásan van rá idő. Hogy miért? Szűkölködöm
a derűs hangulatban, a nyugodalmas napokban. Írni meg csak úgy tudok.
Mivel is telnek a napok? Sok nyűglődéssel. A felkeléssel járó hercehurcával, a különféle tes-
ti fájdalmak regisztrálásával, kenőcsök kenegetésével, gyógyszerek bevételével, WC-körüli
teendőkkel, takarítással, váratlan és bejáratott betegségeinkkel – a mi korunkban minden
nap hozhat és hoz is fájdalmas meglepetést –, s az ezekkel járó izgalmakkal, aztán körülmé-
nyes bevásárlásokkal, az étkezések megszervezésével és lebonyolításával, telefonos ügyin-
tézéssel, kedvlohasztó hírek hallgatásával, délutáni maszkos sétával a néptelen utcákon. És
nem is folytatom...
A feleségem persze, mihelyt jobban van, fertőtlenít, főz, néha köt valami ruhácskát a másfél
éves dédunokának, én meg számítógép mellé ülök, információkat gyűjtök vagy ímélezek, s
úgy teszek, mintha gondolatokat rögzítenék. S ritkán levelet írok.
Csoda, ha azt sem tudjuk, milyen nap is van ma, s mi történt tegnap? Újabban emlékeztető
feljegyzéseket írunk a naptárba, hogy segítsen az emlékezésben. Ilyeneket: Itt volt Ági lá-
nyunk megpakolva. Ma Leventével jött Nagykovácsiból (12 éves dédunoka). Ma a 3 éves
Julcsival. Hogy milyen csinos, okos kislány! Aztán: Vilka izomgörcs, Tibor vérnyomás, Ma
ingerült hangulat, Háziorvos, Egy órás séta, Nyugdíj, Csekkek feladása. Névnapi köszönté-
sek. Facebookos levél...

102 versmondó
 KÖZ-ÉLET

Mostanában több cikket, elemzést olvasok, hogy mennyi jó dolog származhat ebből a világ-
járványból. Oldalakon keresztül sorolják; pozitív életszemlélet-váltás, istenfélelem-növe-
kedés, erkölcsi megújulás, új módszerek meghonosodása az oktatás, ipar, s a kereskedelem
területén.
És sehol nem olvasom, sajnálkozva, mint hullnak az öregek. S amikor közlik a halálozási
híreket, óh milyen felszabadultan, s megnyugtató szándékkal közlik: csak krónikus beteg-
séggel megvert öregek hunytak el. És semmi részvét; szegények, hogy megfulladtak, és
milyen értékesek lehettek, míg nem kerültek a lélegeztetőre. Mintha csak azt lelkendeznék,
semmi probléma, miként a nép egyszerű gyermeke mondja, hullik a férgese.
Én persze nem megnyugszom, mint gondolom, a fiatalabbak, hanem folytatom a cidrizést.
Mert akármennyire tudom is, hogy elérkeztünk a közeli véghez, és mondom is, bölcsnek
mutatva magam, ám az igazság az, hogy nincs kedvem átfulladni a másik létbe, a nemlétbe.

Megyek a sarki patikába. Tablettás gyógyszert vásárolok. Hány darabost, kérdi a gyógysze-
rész, akivel egyébként beszélgetni is szoktam.
– Dobozost, amelyikben sok van. Reménykednék, hátha megérem az utolsó szemet is.
S aztán, mivel csak hárman vagyunk a patikában – a harmadik egy elmenőben lévő hölgy
–, hogy miként jutott eszembe, hangosan kezdem mondani Berzsenyi versét, melyet még a
gimnáziumban tanultam valamikor jó nyolcvan éve:
„Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.”

– Köszönöm – mondja a hölgy, mielőtt kilépne az utcára.

– De hogy jött a gyógyszerhez az Isten? – kérdi a patikus.
– Valójában nem tudom. Valószínűen a sejtés szóról, hogy az élet végét is csak sejteni lehet.
Még vírus idején is.

Remélem, lesz még következő levél is.

Örülök, ha a levelet elolvastad.
Isten áldjon!
Tivadar nap ugyanis csak holnap lesz, hétfőn.
Én kevésbé vagyok kacagós kedvemben. Hja, mit ér az ember, ha…
Az egyik nagyon kedves tanítványom a Levél után, melyet húsvét után írtam, más monda-
tok mellé ezt is írta: Az a legjobb, hogy még itt vannak. Mi, már, mint a földön. Hogy még
nem haltunk meg. Hogy még nem szagoljuk alulról az ibolyát, mint oly sokan a kortársaink
közül, holott normális körülmények között már ott kellene lennünk.

versmondó 103
KÖZ-ÉLET

BÜROGRÁCIÁK
70x50 cm akril farost applikációk
(A szó-kreálmány az almákért versengő bürokratákat csipkedi....)

Udvarhelyi András
MIT ÉS HOGYAN OLVASSUNK A KARANTÉNBAN?
Popper, az olvasó, avagy: hogyan lehetünk műveltek és sikeresek?

Vannak elsősorban népművelő, népnevelő írók, akik számára az írás és az ismeretterjesztés

azonos súlyú. Az ő esetükben különösen elfogadható, még akkor is, ha ma már közhelynek
számító, közismert vélekedés, hogy a jó könyv tanít, nevel, szórakoztat, meg, hogy a jó
könyv és a jó író a legjobb barát. Még akkor is, ha egyoldalú ez a barátság, mert a jó író nem
is tudja számon tartani, hány barátja van. Hiszen ahogy mindenkinek vannak kedvenc ételei,
italai, úgy az olvasó embereknek is vannak kedvenc szerzőik, akiket jobban ismernek, akik-
re jobban hallgatnak, mint családtagjaikra, tanáraikra. Vannak írók, költő divatkedvencek,
akiket a hatalom vagy az úgynevezett közvélemény ideig-óráig ránk erőszakol, de aztán
elmúlik hatásuk a tiszavirág életű hatalom és a buta közvélemény kimúltával. És vannak
szerzők, akiket csak a művük propagál, az emberek mégis a szívükbe, tudatukba engedik,

104 versmondó
 KÖZ-ÉLET

és ott is marasztják, míg csak élnek. Mi a titkuk? Van egyáltalán titkuk? Én már több mint
hetven éve szorgalmasan olvasok. Napirendembe beletartozik az olvasás, és ez talán feljo-
gosít arra, hogy eláruljam a titkot – amit, ha megtudnak, már nem titok –, hogy a siker oka
az érdekfeszítő, gondolatgazdag, a közérdekű téma, a mesélés, a szórakoztató adomázás, de
mindez csak ürügy, hogy okítsanak az élmények és érzelmek feltámasztásával. Minden jó
író jó mesemondó, humorérzékkel megáldott ember is, és jó paidagógosz, vagyis vezető a
betűrengetegben.
Lehet, hogy magamról állítok ki szellemi-szegénységi bizonyítványt, de én mindig a me-
sélő írókat kedveltem, még akkor is, ha nem a legnagyobbak. Nemigen kerültek, kerülnek
be a tankönyvekbe, a tanmenetbe, annál inkább a köztudatba, mert a köz, habár többnyire
alul-művelt, előfordul, hogy gyakran okosabb, mint az elfogult fontoskodó tantervkészítők.
Gondoljunk csak a pipás, raccsoló, 100 könyves Hegedüs Gézára; a mezítlábas, borzas Fa-
ludyra; a Benedek-család tagjaira: a gyermekújságot szerkesztő Elek apóra, az irodalom-
történész Marcellra, a tudománynépszerűsítő, orvos-pszichológus Istvánra; az orvos-es�-
széíró Németh Lászlóra; és a saját viccein is nevető, szatíráival és szociológiáival is nevelő
Moldova Györgyre – akik ma nincsenek benne a tananyagban. Gondoljunk ezekre a valódi
felvilágosítókra, valódi népnevelőkre, akik hihetetlen szorgalommal és kitartással írtak és
meséltek a köznépnek, és fordították közérthető nyelvre tudós, de bonyolultan fogalmazó
kollégáik értékes gondolatait. Én e népművelők közé sorolom házi lélek-kurkászomat, a
vallásszociológus közírót, Popper Pétert. Házi pszichológusom, mert csaknem minden reg-
gel – igaz, csak távoktatással, a Mesterkurzus előadásaival – ő állítja helyre lelki békémet.
Szépirodalommal kedvelteti meg a pszichológiát, és pszichológiával a szépirodalmat, a re-
gényeket, a költészetet, a verseket, az olvasást.
Popper egyik előadásában elárulta, hogy ő több lélektant tanult a szépirodalomból, mint az
orvosi tankönyvekből, egyetemi előadásokból. Én azt vallhatom be, hogy többet tanultam
Poppertől lélektanról, valláspszichológiáról, mint az egyetemen, vagy mint a szakkönyvek-
ből. Mindezt Popper előadásainak és könyveinek köszönhetem, amelyekben legalább an�-
nyi lélektantudósra, mint íróra, költőre hivatkozik. Ő volt az egyik legolvasottabb magyar
pszichológus, közíró. És irodalomszeretetét megerősítette fia, Gábor, aki apjára visszaem-
lékező könyvében elmeséli, hogy bármikor találkoztak vagy autóztak, apja verseket szavalt
és mesélt, mesélt olvasmányélményeiről. Ezzel ugyan nem hozta helyre, hogy kiskorában
elhanyagolta fiát, de ezekkel a ritka mesenapokkal nagyban hozzájárult, hogy ő is irodalom-
kedvelővé lett, aki ma, nagy kerülővel, immár tanár. Nem vagyok fanatikus rajongó, nem
szoktam hasra esni a nagyságok előtt, hiszen sok valódi nagyemberrel és nagynak tartott
gazemberrel találkoztam és beszélgettem 47 évi újságírói pályám során, de csak azokat tisz-
teltem, akiket teljesítményük, emberi értékeik szerint lehetett. Nos, Popperrel volt szeren-
csém megismerkedni és interjút készíteni. Kicsi, egyszobás, igencsak szerényen berendezett
lipótvárosi lakásában beszélgettünk, és mint Hegedüs Géza bácsi, Faludy bácsi és Baranyi
bácsi, elvarázsolt. Azóta is hatásuk alatt vagyok. Otthoni könyvespolcaimon mindhárom
művei ott sorakoznak. Nemcsak szavakkal, de pénztárcámmal is hozzájárultam életszínvo-
naluk emeléséhez és az életszínvonalam csökkenéséhez.
Miről beszélgettünk Popperrel? A Hazugság nélkül című könyve éppen 2001-ben jelent meg,
és természetesen a hazugságról mesélt. Én elmondtam, hogy éppen, mert nem hazudtam,

versmondó 105
KÖZ-ÉLET

nemrégiben rúgtak ki az állásomból. – És maga csodálkozik ezen? – kérdezte mosolyogva.

Csinos második feleségem is ott volt, és természetesen inkább neki mesélt, mint nekem. Hja
kérem, a pszichológus is ember. Azt mondta és azt írta, hogy nem szabad minden előírást,
szabályt mereven venni. Napjában többször előfordul, hogy az ember hazudik. Amikor, ha-
bár volna rá oka, nem kritizálja meg főnökét, barátját. Lehet ilyen helyzetben is őszinte az
ember, és nem kell szégyenkeznie önmaga előtt. És egy történetet mesélt el Buddháról, aki
tanítványaival majd belebotlott egy oszlófélben bűzlő kutyahullába. A tanítványok hátrahő-
költek, Buddha előre lépett, és ekkor a nap sugarai rávetültek a döglött kutya egy fogára,
amely csillogott, mint a gyémánt. Azt mondta: Nézzétek, milyen gyönyörű a foga! A ne ha-
zudj követelményét nem lehet, nem kell mindig, mindenáron betartani, magyarázta. Hiszen
Hugo Nyomorultak című regényében a püspök azt hazudta a csendőröknek, akik le akarták
tartóztatni Jean Valjeant, hogy ő ajándékozta az ezüstöket a szegény flótásnak, holott tudta,
hogy a szerencsétlen lopott. Másnap az interjúért kapott honoráriumból megvettem könyve-
it – és aztán is minden új művét –, és mindent félretéve, azokat olvastam. Sajnálom, ezután
csak futólag találkoztunk.
Sokat tanultam tőle. Ő én vagyok. Mit tanultam tőle? Hogy szerény volt, de öntudatos. Azaz
tudatában volt saját értékeinek. Őszinte volt, de nem exhibicionista. Öntudatos magyar-
zsidó és zsidó-magyar volt. Kételkedő, volt, de nem mindent tagadó, hanem az a gondol-
kodó, aki tisztában van azzal, hogy minden lehetséges, minden megtörténhet. Kíváncsi volt
önmagára és a világra, s megbocsátóan tekintett önmagára és a világára. Nem csodálkozott
semmin, mert tudta: bárkivel bármikor bármi megtörténhet. Elfogadta önmagát, és ezért a
világot is, és mindegyikről volt megbocsátó véleménye. Azt tanította, hogy a megbocsátás
csak felejtéssel lehetséges. Azt vallotta, hogy ha nem szeretünk valakit – mert a szeretetet
nem lehet erőszakolni –, akkor is legyünk udvariasak. És Popper türelemre intett. Elmesélte
egy előadásában, hogy édesanyja kijelölt számára a konyhakertben egy kis részt, ahol répát
termeszthet a kis Péterke. De a répák csak nem akarnak növekedni. Kérdezi a mama: Péter-
ke, miért nem nőnek a répáid? Én mindent megteszek, hogy nőjenek; ápolom, öntözgetem
őket, és reggelenként mindig megnézem, mennyit nőttek. A mama elmagyarázta fiának,
hogy türelmesebbnek kell lenni. A legtöbb baj a türelmetlenségből származik. Hagyni kell,
hogy a dolgok megérjenek, mindennek megvan a maga ideje. És a dolgokat, jelenségeket
több oldalról kell vizsgálni.
Amikor találkoztam vele előadásain, mindig udvarias, derűs, okos, ironikus volt, nem durva
humorú. Élete végéig az iróniával védte önmagát. Egy példa. Nem pontosan idézem. Popper
már kórházban volt. Halálos betegen feküdt. Szólt a telefon, egy művelődési ház igazgató-
nője hívta. – Popper úr? – Igen, parancsoljon. – Szeretnénk önt meghívni egy előadásra.
– De kedves asszonyom. Haldoklom… – Kis csend után a nő azt kérdezte: – Különben jól
van? – Különben jól vagyok – válaszolta az író. Sokszor hallgattam előadásait, és igyekez-
tem rájönni, miért sikeres, miért szeretik, mint egy bölcs nagypapát – főleg nő hallgatói. És
rájöttem. Előadásaival úgy szerez örömet, hogy a végére tartogatja művészete utolsó fogá-
sait. Úgy tudott előadni, hogy az okosságát tanítása közben sem adta ki egészen, úgy adagol-
ta, hogy a végére is maradjon. Sőt olyan hiányérzetet okozott, aminek hatására a következő
előadására is elmentek – abban reménykedve, hogy válaszol az addig meg nem válaszolt
kérdésekre. Kitűnő előadó volt. Csak ült és mesélt, mint egy okos, tapasztalt tudós, akiről
lerítt, hogy szereti hallgatóságát, és az cserében viszontszerette. Tudta, hogy a tudás átadá-
106 versmondó
 KÖZ-ÉLET

sához művészet kell. A tanítás művészete. Előadása közben forrását nem hagyta kimeríteni,
éreztette, hogy még sok tudás van a tarsolyában. Habár többször hangoztatta: nem tudom.
És őszinteségével, mesélőkedvével, derűjével még a legkomolyabb témák tárgyalásakor is
tudott mosolyt és nevetést kicsalni a nézőkből. Ezzel őrizte meg tekintélyét. Nézői észre
sem vették, hogy kellemes függő viszonyba kerültek a tanár úrral, és elfogadták iróniáját.
Popper előadásaiban betartotta a maga által évtizedek alatt kidolgozott szabályt, hogy a cso-
dálatot mindig táplálni, a tökéletességet fokozni kell. Tudatában volt, mint tanár és orvos,
hogy az élet és a siker egyik legfőbb törvénye: mindenből készletet kell tartani, s kivált azon
a szinten, amit ő elért, nem szabad mindent lapot kijátszani, elárulni. Tudta, ha azt vallja,
hogy ő nem tud mást, mint elmondani, hogy mások mit gondoltak, azzal a pártoskodókat, az
előítéleteseket is megnyeri. Tudta, hogy az emberek szeretik, ha egy okos ember bevallja,
hogy nem tud semmit. Hiszik is, nem is. És okfejtésemnek végére hagytam – amiről ez a
tisztelgő dolgozatom is szól –: megerősítette bennem a már meglévő hitet, hogy olvasni jó,
olvasni kell, még akkor is, ha ma már a józan, racionális gondolkodásúak megmosolyognak
ezért. 2003-ban az Ők – én vagyok. Harminchárom legfontosabb könyvem címmel jelent
meg kötete. Ennek elején olvasható, amit örökre eltettem tudatomba. A diákok megkérdez-
ték tőle:

– Hogyan lehet művelt az ember?

Popper így válaszolt:
– Úgy, hogy olvas.
– És azután?
– Elgondolkozik azon, amit olvasott.
– És azután?
– Megint olvas.
– És?
– Megint gondolkozik. És… nincs tovább! Csak jönnek végtelen sorban a „megint”ek. Ha
szerencséje van, ez így tart mindhalálig.
Ilyen egyszerűen lehet elmagyarázni az olvasás hasznát, azt, hogyan lehet művelt az em-
ber. És a karantén idején, és mert közeledett az elmaradó könyvhét, a könyves sátrak közti
barangolás helyett önmagamnak adtam feladatot: könyvnap nélküli, könyvnapos esszét kell
írnom. És feltettem magamnak az igencsak aktuális, kissé együgyű újságírói kérdést:

Mit olvasnál életedben utoljára?

Poppert, megint – vágtam rá gondolkodás nélkül, mert elegem van Faludyból, meg
Máraiból, meg Nyirőből, meg Wass Albertből, és Popper kedvenc írói is várhatnak: Koszto-
lányi, Krúdy, Thomas Mann, Karácsony Benő, Török Sándor és a többiek. Meg kell érteni-
ük, hogy más írók is vannak a világon. De nem hallgattak rám, sértődötten néztek rám. Mert
mint tudjuk, az írók hiú népség, rajtam kívül.
Hogy miért éppen Popper?
Mert Popperről még nem írtam, intettem le őket, ráadásul benneteket propagál gyakran,
és ahhoz, hogy írjak, el kell olvasnom csaknem ötven könyvét. Ugyan már olvastam őket,

versmondó 107
KÖZ-ÉLET

de az emlékezetem rostáján kihullottak a Popper-betűk. De mert 50 könyv elolvasásához

legalább egy év kell, és ennyit a koronás vírus nem biztos, hogy engedélyez, elővettem a
Tűnődések napról napra című Popper-breviáriumnak is tekinthető gondolatgyűjteményt,
amelyben a fent említett 50 könyv kvintesszenciája megtalálható, és ebből gyűjtöttem ki az
író olvasásról szóló, illetve az olvasással kapcsolatba hozható gondolatait. Mindehhez hoz-
zászerkesztettem azokat a gondolatfoszlányokat, amelyek megmaradtak más Popper-köny-
vekből és/vagy előadásaiból a fejemben. Azt a módszert választottam, hogy leírom Popper
gondolatait, aztán megjegyzéseket, kiegészítéseket fűzök hozzájuk, mint az előbb idézett
olvasási kedvcsinálóban mondta. Poppert olvasok és Popperről gondolkodom – remélve,
hogy az író nem tiltakozik, és nem forog a sírjában. De ismerve megbocsátó mivoltát, biztos
bölcs mosollyal veszi tudomásul sarlatánságomat.
Azt állítja Popper: „Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi
vágy nélkül lefeküdni valakivel – ez a három alapvető bűn, amit az ember leggyakrabban
elkövet.” Ez ugyan nem Popper-gondolat. André Gide francia szerző írta. Popper őt idézte
egy előadásában, nyilván csak azért, mert egyetértett vele, magáénak tudta, interiorizál-
ta, ahogy ezt a pszichológusok szaknyelven nevezik. Magam is egyetértek mindezzel, de
kiegészítem – Popper szellemében – a negyedik bűnnel: igazi érdeklődés nélkül olvasni,
csak közönyösen turkálni a mondatok között tilos, olvasás nélkül egy könyvről véleményt
mondani ostobaság. És az ötödik bűn: gyorsan olvasni nem szabad. Nem lehet. Csak csend-
ben, a könyvben előre-hátra lapozva, elgondolkodva egy-egy mondaton, a szavak, kifejezé-
sek szépségén. Ha figyelmesen hallgatják egy-egy előadását, rengeteg kölcsöngondolatot,
anekdotát használ fel, élvezhetővé, szórakoztatóvá téve szövegét, és mindezt popperszerűvé
lényegíti.

Azt tanítja Popper: „… még a teremtés könyve is csak a természeti világ, az állatok felett ad
hatalmat az embernek. Ember nem uralkodhat ember felett, ez a halhatatlanok kiváltsága.
De hatalma van egyetlen ember, önmaga felett, amíg élete idejét éli. Önmaga útjaiért, tév-
útjaiért felelős.” Kiegészítés: Az ember, az olvasó ember, nemcsak önmagáért és másokért
felelős, hanem azért is, amit olvas, azért is, amit olvasni ajánl, és azért is, milyen könyvet
ajándékoz szeretteinek. Nem mindegy, milyent vesz meg, vesz kézbe, s mit ad. Megmon-
dod, mit olvasol, megmondom, ki vagy. Mert a gonosz könyv méreg. A jó könyv, például
Márai Füves könyve és Poppertől A belső utak könyve orvosság.
Popper vallja: „A fontos dolgokat nem lehet kicsit csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit
terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott… az életnek az a sajátossága, hogy életveszé-
lyes. A gyáva ebbe belegebed, a bátor erőket kap, amelyek átlendítik a nehéz helyzeteken.”
Kiegészítés. Nem véletlenül énekli Zorán: Nekünk így is jó. Ez egy így is jó ország? És ez
az olvasásra is igaz. Nem lehet kicsit olvasni, kicsit belekóstolni egy író műveibe, és aztán
ostoba véleményt mondani, mint az elfogult politikusok és szolgáik. Olvasni csak pontosan,
szépen szabad. A jó könyv erőt ad. Nemcsak az Élet, a gonosz ember, az ostoba politikus, de
a gonosz könyv is életveszélyes.
Popper mondta: „Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az a kezdete, ha
makacsul rájuk gondolunk. Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe.” Kiegészítés:
Azt tartja Benedek István, hogy a fontos könyv előbb-utóbb utoléri a szorgalmas olvasót. Ez

108 versmondó
 KÖZ-ÉLET

igaz. De állandón fejben kell tartani, mit kellene elolvasni, mennyi restanciám van. És bár
ars longa vita brevis – a művészet hosszú, az élet rövid –, bepótolni a bepótolhatatlant nem
lehet, de állandóan fejben kell tartani: amíg élek, olvasok. Egy olvasó akkor hal meg, ha már
nem vesz kézbe könyvet, amikor már nincs rá igénye.
Popper vallja: „Adódhatnak az életben olyan helyzetek, amikor az embernek jó egy időre
egyedül kell maradnia, befelé szemlélődnie, elszámolnia önmagával. Valamiféle belső meg-
tisztulást átélnie. Ez a lehetőség sohasem adatik meg annak, aki retteg ötpercnyi csendtől,
magányosságtól is, aki, ha egyedül van egy szobában, azonnal bekapcsolja a televíziót, rá-
diót, magnót, mert nem tud háttérhangok, képek nélkül élni.” Kiegészítés. Igaza van Pop-
pernek. És most a víruskirály regnálása idején kipróbálhatja minden karanténba zárt, mit
jelent egyedül maradni – otthoni csendben – gondolatainkkal. Amikor feltehetjük végre a
legfontosabb kérdéseket: miért élünk, mi a célunk, ki vagyunk? Valóban sok ember él ebben
a zajos világban, aki fél a csöndtől, fél egyedül maradni önmagávaal, mert akkor számot
kell adnia cselekedeteiről. Egy ember felnőtté válásának legfőbb bizonyítéka, ha belső útjait
karbantartja, állandóan vizsgálja. Faludy idéz egy Peter Ustinov nevű orosz emigránst, aki
azt tanította: „Arra vagyunk ítélve, hogy szellemünk börtönében töltsük el életünket. Bú-
torozzuk be tehát, tegyük lakályossá szellemünket, amennyire csak lehet.” Igen. Olyan az
olvasás, mint a takarítás, ma olvasok, és holnap mindent kezdek, azaz folytatom, elölről. Az
olvasás gondolkodás.
Popper mondta: „Mint író sok jogos szemrehányást kaptam azért, hogy gondolatok tömegét
vetem fel anélkül, hogy kifejteném őket, és nagyon gyorsan váltok témákat, és ezzel az olva-
sót egyfajta szellemi éhezésre ítélem. Ez tudatos alkotási módszer. Ibseni szavakkal szólva:
én is kérdezni akarok valamit az olvasómtól, netán a társadalomtól, de semmiképpen nincs
szándékomban véleményt sugallni.” Kiegészítés. Igaz is, meg nem is. Popper a szókratészi,
kérdve kifejtő módszerrel él, mintha beszélgetne. Írásai, előadásai kérdések és feleletek
sora. Szánt szándékkal a kételkedést, a bizonytalanságot erősíti, és arra készteti olvasóit
– miközben hallgatják, vagy olvasás közben, után –, hogy feltegyék maguknak a kérdést:
hogy is van ez? Popper ugyanis tudja, hogy egy-egy előadása, könyve hat a hallgatóira, és
így befolyásolja őket, miközben azt is mondja, nem akarlak benneteket befolyásolni. Ti
döntsétek el, mi lehet az igazság! Vagyis azt a képzetet kelti az olvasóban, hogy nem akar-
ja befolyásolni, és mégis manipulálja. Ő mint a „bizonytalanságok guruja”, ahogy valaki
nevezte, feldob egy témát, és hagyja, hogy az olvasó, a hallgató töprengjen rajta. Popper
nem akar készételt adni, még látszólag receptet sem, főzzön az olvasó is. Nem akarja ránk
kényszeríteni mozgópontját, mert tudja, hogy az álláspont megmerevedett tudás, előítélet.
És mert életünk állandó változásban van, természetes, hogy véleményeink is változnak. Ezt
nevezi szellemesen mozgópontnak. Így, aki nem akar többnek látszani, mint aki valóban,
őszinte hozzánk, annak mozgópontját szívesen elfogadjuk.
Popper kérdései: „Lassan minden üzletté válik? Vagy sokan csak érdekessé akarják tenni
magukat? Talán némi tudatos csalafintaság, megjátszás, simlizés sem kizárt? Honnét ke-
rült elő ez a sok beavatott, látó, jós, misztikus, keleti mágus? Kik hirdetik síppal, dobbal,
nádi hegedűvel a szigorúan zárt ezotéria állítólagos tanait, nem kis összegű belépőjegyekért
vagy tandíjért?” Kiegészítés. Azt tartja Popper, hogy lassan minden üzletté válik. Ponto-
sabb és pesszimistább, és talán a valósághoz közelibb, ha azt állítom, már minden üzletté

versmondó 109
KÖZ-ÉLET

vált. Kivált a kultúra, vagy annak kikiáltott „ezoterikus csalafintaságok” – Popper udvarias,
nem fogalmaz olyan erősen, mint én, amikor azt állítom: ezoterikus blődségek, butaságok,
amiknek sokan áldozatul esnek, mert nincs hitük, és ezért valamiben hinni szeretnének,
szükségük van a vallásra.
Popper írta: „Amikor egy kiadó úgy hirdet egy könyvet, hogy Igaz történetek, azt én biztosan
nem veszem meg, mert engem az igaz történetek – mint regény – nem érdekelnek. Engem az
író fantáziája jobban érdekel, az igaz történeteket én az újságokból akarom olvasni, és nem
egy szépirodalmi alkotásból… Füst Milán esztétikája, a Látomás és indulat a művészetben,
leteszi a garast amellett, hogy jelentős alkotás csak és kizárólag a lázadás talajából sarjadhat
ki. A kiindulópont az, hogy a művész elégedetlen Isten művével. Elégedetlen a világgal. És
nekiáll kijavítani a teremtést. Amilyennek lennie kellene a világnak. Ez a Látomás.” Kiegé-
szítés. Poppernek megint igaza van. Mert tudja, hogy a művészet, látomás, vagyis a fantázia
és az indulat, vagyis az érzelmek összekeverése versben, regényben, szoborban, képben…
És mert több ezer könyvet elolvasott, tudja azt is, hogyan kell értelmezni egy olvasmányt,
egy írót. Nem véletlenül idézi többször Füst Milánt. Füst azt állítja a Látomásban, hogy egy
baleset szemtanúinak különböző véleménye alapján a történteket nem lehet pontosan fel-
idézni, a fantázia mindig közrejátszik a történtek elbeszélésében. Hogy valójában mi történt,
az a rendőr feladata. Hogy egy könyvnek mi az esztétikai értéke, azt nem a kormánynak és
mamelukjainak, hanem a hozzáértő irodalmároknak és az olvasóknak kell eldönteni. És az
egyoldalúságot bírálja, amikor egy indiai mesével szolgál: „A jaipuri maharadzsa össze-
gyűjti a város vak embereit. Közéjük vezetett egy elefántot. – Milyen az elefánt? – kérdezte.
Aki az ormányát tapogatta, így felelt: – Az elefánt egy vastag tömlőhöz hasonlít. Aki a lábát
tapogatta: – Az elefánt olyan, mint egy hatalmas oszlop. Aki a farkát fogta: – Vékony bőr-
redő az elefánt.” Popper hozzáfűzi: így tapogatjuk a világot évezredek óta. Én csak azzal
egészítem ki, hogy sokan a könyveket és az írókat is csak egy oldalról, egyoldalúan mérik.
Popper véleménye: „Dicsérjük Szókratészt, hogy szépen halt meg? Mennyivel inkább kel-
lene dicsérnünk azt a kultúrát, amelyik engedte, hogy szépen haljon meg.” Kiegészítés. Ma
már az emberek többsége nemcsak méltatlan körülmények közt hal meg, hanem emberhez
méltatlan körülmények között élt és él. Nem vigasztaló, hogy ez az ókori Göröghonban is
így volt. Szókratész kivétel volt. Joggal kérdezheti az olvasó, ennek a gondolatnak mi köze
az olvasáshoz. Hát csak annyi, hogy egy nem olvasó társadalom nem tudja megbecsülni
embertársait, köztük az öregeket sem.
Popper mondja: „A világban, csak egy évben, milliónál több könyv jelenik meg. A többsé-
güket nem érdemes elolvasni. Mégis van művelt ember. De ehhez jól kell olvasni: azt kell
elolvasni, ami fontos és jó. Az értéktelenbe bele kell lapozni, és félre kell tenni. Én erre ké-
pes vagyok, és a mai napig bízom az ítéletemben.” Kiegészítés. Popper méltán lehet büszke
arra, hogy jól tud választani. De ehhez évtizedek gyakorlata szükséges. Egy műveletlen,
nem olvasó ember nem jól választ. Viszont van egy csapda: egy könyvről csak akkor álla-
píthatjuk meg, hogy csapnivaló, ha elolvastuk. Legalább egyszer.
Popper vélekedése: „Életem során gyakran megkérdezték tőlem, hogy kit tartok a legna-
gyobb magyar költőnek. Én ezt a kérdést besorolnám a butaság lélektanának példamondatai
közé.” Kiegészítés. Igaza van. Ez valóban besorolható a butaság lélektanának példamonda-
tai közé. Mert a könyvírás, a versírás nem verseny, még akkor sem, ha pályázatokat írnak ki.

110 versmondó
 KÖZ-ÉLET

Verseny közben nem lehet mélyen gondolkodni, futás közben nem lehet írni.
Popper szerint: „Nagyon sokan azt hiszik, hogy könyvekből meg lehet tanulni, hogyan lehet
jó anyának, szülőnek lenni. Nem lehet könyvből megtanulni. Dehogy lehet. Ehhez belső
biztonság kell.” Kiegészítés. Csak sok gyakorlással, sok kudarc és siker árán lehet megta-
nulni a szülői mesterséget. És minden mesterséget: az írás és az olvasás mesterségét is.
Párbeszéd Popperrel:
– Miért írja ezt a könyvet? Mindenki meg fog haragudni magára. A zsidók, a zsidógyűlölők,
az izraeliek, a mélymagyarok, a fasiszták, a kommunisták, az ateisták és a hívők egyaránt.
– Tudom. De én fontosabb vagyok mindannyiuknál. Ezt a könyvet kizárólag magamnak
írtam…

FURODA
50x40 cm falap vegyes technika
(Az öreg ács-furdancs mellett egymást fúrogató hivatalnokok pózolnak....)

versmondó 111
KÖZ-ÉLET

– Az identitásról van szó? Az asszimilációról?

– Talán inkább a maceszgombócleves és a paprikásszalonna ízéről. Arról az emberről, aki
bűnös módon mindkettőt szereti. Erről a bűnről van szó. Vagyis az európaiság bűnéről. No
comment.
Popper írta: „Az ember úgy küzd a lelki egyensúlyáért, ahogy tud. Szvatoszláv Richter zon-
goráján egy papírlap állt, saját magának szóló utasításokkal: és este alaposan fogat mosni,
és mindennap olvasni egy kevés Proustot vagy Thomas Mannt.” Kiegészítés. Nem kisebbíti
a Popper-Richter igazát, hogy ugyanezt tanácsolja a Popper Péter által sokat idézett író, Má-
rai Sándor is: „Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott
remekműveinek egyikét mindennap megszólaltasd, s ha néhány pillanatra is. Ne múljon el
egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Cervantes, Arisztotelész, a Szent-
írás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha
másképpen nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozodban Bach, Beethoven, Gluck vagy
Mozart valamelyik tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át Brug-
hel vagy Dürer vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű
megszerezni, s oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával.
Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd. Élj vele
mindennap, ahogy lélegzik az ember.”
Meg lehet ezt valósítani? Ki képes erre? Én most a karanténban megpróbáltam. Lehet, de
igen fárasztó.

KORTÁRSASÁG-KORTÁRSASSÁG
80x100 cm akril vászon applikációk - (Kiállítás megnyitón vagyunk. A falon képek, amelyeken ember-sze-
rű alakokat látunk. Egy kortárs kiállítás megnyitójának közönsége nagyon színes, érdekes kor-társaság.)

112 versmondó
 BEMUTATKOZIK

DEBRECZENY ZOLTÁN
(akinek alkotásai lapszámunkat illusztrálják)

1952. október 11-én születtem Veszprémben.

Szülővárosomat csak tanulni és a katonaidőre hagy-
tam el.
Aktív éveimben mérnök, köztisztviselő, ipari alpi-
nista és kezdő festő voltam. Ma már csak festek!
Színes, mozgalmas, többnyire derűs tartalmú táb-
laképeket készítek, melyek a festett felszín mögött
gondolatokat, asszociációkat ébresztenek.
Szívesen játszom a szavakkal, képcímek formájá-
ban.
Képkeretként használok öreg sparhelttetőt, szeces�-
sziós tükörkeretet, népi használati eszközt, s akár
svéd tömegterméket, szigorúan átértelmezéssel.
Szívesen rendezek kiállítást tárlatvezetéssel szokat-
lan helyszíneken, akár üres belvárosi kirakatban,
zenei fesztiválon, design piacon, dunai állóhajón,
vagy éppen társasági eseményen.
Folyamatosan keresem az újat!
Szívesen támogatok jótékonysági ügyeket, gyűjté-
seket.
Az idén huszadik alkalommal állítottam volna ki
a harmincéves Művészetek Völgyében, a kapolcsi
Buszmegálló Galériában… Ott leszek a napok-pót-
ló Völgy-Hétvégéken, szeptemberben.
Várom, mi újat hoz a Balatonnak és fantasztikus
környékünknek 2023, az Európa Kulturális Fővá-
rosa cím.
Remélem, hogy az előttünk lévő „rákészülő” évek-
ben és a „fővárosság” idején sikerülni fog túllépni a
művészeti élet időnként unalmas gyakorlatán.
Remélem, hogy sok-sok kíváncsi, élményváró,
műértő „kulturista” érkezik hozzánk valahonnan
ÉNKISASSZONY
Európából.
70x20 cm akril vászon
Remélem, hogy minden itt élő polgár rátalál majd (Csodálatos anyanyelvünk van! Elég egy
az érdeklődésének megfelelő művészeti kínálatra. betűt elhagyni a „retro-szingli” jelzőjének
Remélem, hogy a Kulturális Főváros programjá- elejéről, máris új értelmet kapunk.
ba sok vers és „Pilvaker-szerű” frissesség érkezik A kékharisnya lába előtt hever a város,
majd. de már sokan zsebben vannak....)

versmondó 113
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
Elektronikus változat: www.versmondo.hu
A szerkesztőség címe:
Fővárosi Művelődési Ház – Magyar Versmondók Egyesülete
1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Telefon: +36 20 512 8004

Elektronikus cím: magyarversmondok@gmail.com

Honlap: www.vers.hu www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
www.nepmesepont.hu • www.bujtorfilmfesztival.hu

Alapító-főszerkesztő: Kiss László

Főszerkesztő: dr. Lutter Imre
Lapszerkesztő: Takács Bence
Versszerkesztő: Turczi István
Olvasószerkesztő-korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Tördelő: Takács Tamás

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 2000 Ft
A Magyar Versmondók Egyesülete tagjainak 1000 Ft.

Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók a szerkesztőség címén és az Írók Könyvesboltjában
Budapest VI., Andrássy út 45.

A hátsó borítón: „HA-MISLEIN”

47x84 cm akril vászon sparhelt keretben.
(A csúcsgasztronómia alsó szintjén van egy „meki” embléma.
Félúton pedig egy Michelin csillag.... ami hamis)
 Csajághy Laura szobra Kápolnásnyéken,
Pető Hunor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása