Annak a számtalan embernek,

akik negyven vagy akár még több éve

alkalmazzák az Egoscue-módszert.
Nemcsak azt tettétek lehetővé, hogy
megvalósítsam az álmomat, hanem
végtelen lehetőséget kínáltok arra
is, hogy értékeljem az emberi test
nagyszerűségét. Minden nap
inspiráltok a remény erejével és az
emberi szellem rugalmasságával.
Tartalomjegyzék

Előszó�������������������������������������������������������������������������������������������������������� 9

Egy nyilatkozat a nyilatkozatokról�������������������������������������������������� 13

Bevezető������������������������������������������������������������������������������������������������� 15

1. fejezet:
A fájdalom modern járványa ������������������������������������������������������������� 19

2. fejezet:
Mozgás: A túlélési szupererőnk ������������������������������������������������������� 29

3. fejezet:
A csodálatos testünk ��������������������������������������������������������������������������� 41

4. fejezet:
A fájdalom megértése: Érzékelés kontra valóság ������������������������� 53

5. fejezet:
Az Egoscue-módszer: Egy kiegyensúlyozott élet ������������������������� 63

6. fejezet:
Lábak és bokák: A mozgásszervi rendszer alapjai ������������������������ 75

7. fejezet:
Térdek: A hajlítás biológiája ������������������������������������������������������������ 109

8. fejezet:
A csípő és a medence: Központi parancsnokság ������������������������� 137

9. fejezet:
A gerinc: A mozgás alapja ����������������������������������������������������������������� 169

7
10. fejezet:
Vállak: A mozgás királyai ����������������������������������������������������������������� 199

11. fejezet:
A fej és a nyak: Az egyensúly koronája ����������������������������������������� 227

12. fejezet:
Könyök, csukló és kezek: Elegáns hatékonyság ������������������������� 257

Befejezés: Jókívánságaim számodra �������������������������������������������� 287

Köszönetnyilvánítás ������������������������������������������������������������������������� 291

Jegyzetek �������������������������������������������������������������������������������������������� 293

Az íróról ���������������������������������������������������������������������������������������������� 297

8
Előszó

„Mióta fáj a jobb vállad?”

Ezek voltak az első szavak, amelyeket Pete Egoscue valaha is mon-
dott nekem. Tizenöt éves, másodéves diák voltam a San Diegótól
északra fekvő Torrey Pines High Schoolban (Torrey Pines közép-
iskola), és Pete az iskolánkban járt, hogy megnézzen egy, az első
osztályban játszó amerikaifutball-játékost, aki egyben a barátom
is volt. A következő évben én voltam a „leendő irányító”, és azért
rángattak oda, hogy dobjak a barátomnak, és Pete kiértékelhesse,
valamint segítsen neki. Az előző nap hat játékrészben dobtam, és
bár senkinek sem szóltam, a vállam lüktetett a fájdalomtól.
„Honnan tudta, hogy fáj a vállam?” – kérdeztem hitetlenkedve.
Pete Egoscue, aki korábban tengerészgyalogos volt, felhorkant:
„Nos, fiam, Del Marban nincs kacsaszezon… ugye?”
Arra utalt, hogy mivel majdnem meghaltam a vállfájdalmam-
tól, képtelen voltam rendesen megpörgetni a labdát. Az amerikai
futballban „kacsázásnak” nevezik, amikor a labda meginog a leve-
gőben. A megjegyzését nem bóknak szánta. Fiatal voltam, lobogott
bennem a versenyszellem, büszke voltam, és nem szerettem, ha
zavarba hoznak, így hát mereven az impozáns megjelenésű, széles
mellkasú tengerészgyalogos szemébe néztem. Azonnal megválto-
zott a viselkedése, rám mosolygott, és nem törődve a többiekkel
a pályán, megkérdezte: „Segíthetek?”
Pete oldalra vitt, és három gyakorlatot csináltatott velem.
Egyszerű gyakorlatokat. Arra kért, hogy hajlítsam be a lábujjaim,
a lapockáimat pedig nyújtsam lefelé és húzzam befelé. Megkért,
hogy feküdjek le egy padra úgy, hogy az egyik lábamat szorosan
a mellkasomhoz húzom, a másik pedig szabadon lógjon, hogy az
ágyékom kiengedjen. Körözni kellett a szabad karommal, amiben

9
egy közeli kő súlya és a gravitáció segített. Éppen azon gondol-
kodtam, hogy „Mi a fenét csinál ez a fickó?”, amikor azzal fejezte
be a dolgot, hogy megkért, vegyem fel a lefelé néző kutya pozíciót.
Nos, 1987 volt – a jógázás egy középiskolai focista legkínosabb rém-
álmait testesítette meg.
Pete egész gyakorlata talán három percig tartott, de mindenki
alig várta, hogy visszatérhessen az edzéshez. Felálltam, és Pete
ismét felhorkant: „Most menj, és pörgesd meg azt a labdát!”
Az előző dobások során annyira fájt a vállam, hogy nem igazán
vártam, hogy még egyszer megpróbáljam, de a barátom miatt mu-
száj volt. Felvettem a labdát, elengedtem, és felkészültem a fájda-
lomra, ami az előző dobásaimat követte. De a fájdalom nem jött.
Néztem, ahogy a labda pörög és siklik a levegőben – ez volt a legjobb
labda, amit valaha dobtam.
Pete-re néztem, és elvigyorodtam. Zavarba hozott, ezért nem
állt szándékomban, hogy elismerésben részesítsem. Elmosolyo-
dott, és azt mondta: „Újra.”
Hátradőltem, és egy újabb labdát eresztettem el. Ismét telje-
sen fájdalommentesen figyeltem, ahogy a labdám pörög és átrepül
a pálya felett. Ha nem az előző dobásom volt az addigi legjobb, ez
a dobás biztosan az lett volna. Pete-re néztem, és megkérdeztem:
„Mit csinált velem?”
Azt mondta: „Én nem csináltam semmit, te voltál.”
Pete elmagyarázta, hogy semmi baj nincs a vállaimmal. Csak
rossz helyzetben voltak, és egyszerűen meg kellett tanítania, ho-
gyan igazítsam őket újra jó helyzetbe. Nem értettem pontosan, de
azt biztosan tudtam, hogy nem érzek fájdalmat, és jobban dobok,
mint valaha. Három perc alatt felszabadította a testemet a bennem
rejlő lehetőségekkel együtt, hogy optimalizáljam mindazt a tehet-
séget, amellyel a Jóisten és a szüleim megáldottak.
Hazamentem, és elmeséltem az élményt anyámnak és apám-
nak.
Apám már hallott Pete-ről, és utánanézett a dolgoknak, mielőtt
a következő héten leültetett egy beszélgetésre. Elmondta, hogy
Pete jellemzően nem dolgozik az én korombeliekkel, és csak akkor

10 élj fájdalom nélkül

vállalja őket, ha három dolgot betartok: (1) mindig időben érkezem,
(2) pontosan betartom a „menüt” és az edzéseket, ahogy Pete elő-
írja, és (3) soha nem késem el. Tinédzser voltam, és könnyelmű-
en azt gondoltam, hogy hát, ez igazából csak két szabály, de apám
sokkal komolyabb volt. Kicsit soknak érezte, hogy valaki házhoz
megy egy tizenöt éves gyerekhez, de azt is tudta, hogy az az álmom,
hogy profi sportoló legyek. És tudta, hogy hajlandó vagyok dolgozni
azért, hogy megvalósítsam ezt az álmot. Apám azt mondta, hogy
próbáljuk ki a dolgot, de ő is ragaszkodik Pete három szabályához.
Azóta majdnem harmincöt év telt el, és sok minden megválto-
zott. Ösztöndíjat kaptam a Stanford Universityre (Stanford Egye-
tem). Bekerültem a ligába, leszerződtem, profi baseballjátékos­
ként és profi futballistaként is játszottam. A legfontosabb szakmai
utam a szenvedélyemet követve az NFL-be vezetett, ahol tizenöt
éves karriert futottam be. A Tampa Bay Buccaneers csapatkapitá-
nya voltam a XXXVII. Super Bowl során, kilenc Pro Bowlban szere-
peltem, és négyszeres All-Pro voltam. A liga történetében kevesebb
mint tíz játékos került be a Ring of Honor tagjai közé két különböző
csapat színeiben. Én egyike vagyok ezeknek a játékosoknak, mind
a Tampa Bay Buccaneers, mind a Denver Broncos játékosaként.
Beiktattak a Pro Football Hall of Fame-be. Csodálatos karrierem
volt. Nem szeretek magamról beszélni. Így neveltek, és ami még
fontosabb, ilyen a személyiségem. De hálából sorolom fel ezeket
az eredményeket, mert az edzőim, a csapattársaim, a szüleim és
a feleségem mellett Pete Egoscue is nagyban hozzájárult a sikere-
imhez, és segített elérni az álmaimat.
Pete Egoscue tanított meg dolgozni. Sőt, megtanított arra is,
hogyan „dolgozzak jobban” a versenytársaimnál. Megtanított
a mentális keménységre, és megmutatta, hogy a testem erős és
rugalmas. Megtanított engem és sok más sportolót arra, hogy „a
tested nem fog cserbenhagyni, az elméd viszont igen”. Segített
nekem, hogy minden egyes sportképességemet kibontakoztassam.
Azzal, hogy tizenöt éves korom óta hajtott az utószezonok során,
megadta nekem azt a mentális előnyt, amit az jelent, ha tudod, hogy
túlszárnyalhatod a versenytársaidat. A negyedik negyed mindig

Előszó 11
a barátom volt. Miközben a vetélytársam kezdett kimerülni, én
éppen csak kezdtem bemelegedni…
Pete megtanított arra, hogy a testem több mint képes az NFL
nehézségeinek elviselésére. Nagyon fizikális futballt játszottam
egy olyan korszakban, amikor még így kellett játszani. Az emberek
mindig azt kérdezték, akkor is és most is: „Hogy bírta a tested ezt
a sportot tizenöt éven keresztül?” Tudom, hogy a testem nem en-
gedte volna, hogy ilyen sokáig kitartsak, ha nem dolgozom együtt
Pete-tel.
Pete egyszerűen a legbriliánsabb ember, akivel valaha is talál-
koztam, és amikor az emberi testről és hatalmas potenciáljának
felszabadításáról van szó. Ezért van az, hogy ma, a San Francisco
49ers vezérigazgatójaként Pete és az Egoscue-módszer az Egészség
és Teljesítmény csapatunk szerves részét képezi.
Ezért arra bátorítok mindenkit, hogy élvezze ezt a könyvet.
Olyan közhelyes azt mondani, hogy meg fogja változtatni az éle-
ted, de meg fogja változtatni az életed. Jobban fogod érezni magad,
kihúzod majd magadat, és több tevékenységet tudsz élvezni. Képes
leszel fenntartani egy olyan életminőséget, amelyről oly sokan azt
hiszik, hogy nem megvalósítható vagy elérhető számukra. De el-
érhető, és ez a könyv megadja neked az eszközöket, hogy elérhesd,
és egészséges, boldog, fájdalommentes életet élhess.

John Lynch
2021. október
Santa Clara, Kalifornia

12
Egy nyilatkozat
a nyilatkozatokról

Az egészségügyi könyvek esetén kötelezővé tették, hogy jogi nyi-

latkozatot tartalmazzanak. Te is biztos olvastál már hasonlókat:
„Az alábbi tanácsok nem helyettesítik az orvosi tanácsot…” Majd
a továbbiakban azt javasolják, hogy fordulj orvoshoz, mielőtt be-
levágnál bármilyen programba, amit ajánlanak. Végül azzal zárul-
nak, hogy a szerző és a kiadó elhatárolódik minden jogi felelősség-
től káros következmények esetén.
Ha szükséged van a jogi nyilatkozat nyújtotta védelemre, csukd
be ezt a könyvet, és ne olvasd tovább.
Szerzőként és mozgásterapeutaként is az a munkamódszerem,
hogy a legfontosabb konzultációt önmagaddal folytatod. Az egész-
ség a személyes felelősségvállalással kezdődik.

13
Bevezető

Néhány évtizeddel ezelőtt írtam meg első könyvemet, amelyben

az emberi test csodájáról értekeztem. Azóta a világ elképesztő
változáson ment keresztül – a technológia drámaian felgyorsult.
Az emberi kreativitás csodái az élet minden területén növelték
képességeinket, kivéve egyet – a testünket. Ahogy a létezés köve-
telményei egyre kevésbé függenek attól, hogy tudunk-e mozogni
(az íróasztalunk előtt, az autónkban és a kanapénkon élünk), úgy
romlott az egészségünk, és csökkentek a fizikai képessé­geink.
A krónikus fájdalom egészségügyi rendszerünk első számú prob-
lémájává vált, és évtizedek óta zavarba hozza és frusztrálja az or-
vostársadalmat.
Ez a frusztráció számos kezelési lehetőséghez és beavatkozás-
hoz vezetett, gyógyszeres terápiákhoz, mindenféle fizikoterápiá-
hoz, műtétekhez, merevítőkhöz és számos kutatáshoz, amelyek
a fájdalom enyhítésének legjobb módját próbálják meghatározni.
Ezek a megközelítések egy látszólag logikus előfeltételezéssel
indulnak – a fájdalom helye a kezelendő hely. Más szóval, a fájda-
lom forrása és a fájdalom oka egy és ugyanaz.
Mi itt a probléma? Az, hogy ez egyszerűen nem igaz, ha tar-
tós krónikus fájdalomról van szó. Miért? Vegyük egy törött kar
példáját. Történik egy baleset, eltörik a csontod, fájdalmat és kel-
lemetlenséget érzel. Ahogy a csont gyógyul, a fájdalom fokozato-
san enyhül. Ok és okozat: a csontsérülés fájdalmat okoz. A csont
gyógyulása enyhíti a fájdalmat.
Ezután vizsgáljuk meg a porckorongsérvet – ez a probléma az
Egyesült Államokban leggyakrabban előforduló fájdalom, a hát-
fájás egyik gyakori forrása. A porckorong – mivel elcsúszik vagy
kidudorodik a gerincben elfoglalt helyéről – nem tud gyógyulni.

15
A fájdalom jön és megy. De ha a törött csont képes meggyógyulni,
akkor a porckorongsérv miért nem?
A válasz: a krónikus fájdalom gyógyítása az okok megértésén
alapul. A csonttörést egy bizonyos esemény okozta. Ez az esemény
véget ért. A test mint élő szervezet megkezdi az esemény által oko-
zott károk gyógyításának folyamatát. Az esemény volt az a cselek-
vés – vagy inger –, amely a törést eredményezte. Mivel ez az inger
már nem hat a csontra, a csont meggyógyulhat. A porckorong nem
gyógyul, mert a sérvet okozó inger még mindig jelen van. A szerve-
zet természetes szövetregeneráló folyamata nem működik, mert
az ok – az inger – még mindig jelen van és aktív.
Ez az Élj fájdalom nélkül alapelve: a fájdalmat csak akkor lehet
megszüntetni, ha azonosítjuk és kezeljük az okát. És ez az ok nem
biztos, hogy olyan nyilvánvaló. Mint élő szervezet, a test állandó
sejtmegújuláson megy keresztül. Ha nem ez az állapot áll fenn, az
betegségre vagy a rendszer egyensúlyhiányára utal.
Ez a könyv segít megtalálni és kezelni az okot, hogy a tested
meggyógyulhasson és virágozhasson.
Az ok: az izomegyensúly-hiány.
Ez a könyv több mint negyven éve igazolja, hogy az izomegyen-
súly-hiány a krónikus fájdalmat okozó betegségek oka. A természet
által kialakított egyensúly helyreállítása megoldja a problémát, és
gyógyítja a fájdalmat.
Ez a tény, bármennyire is igaz és erőteljes, modern kihívás elé
állít benneteket. Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberek
törékenyek, könnyen összetörhetők, és korlátozottak a tökéletes
egészség elérésére és fenntartására irányuló képességeikben. A jó
szándékú szakemberek újra és újra azt mondogatják: a testünk an�-
nyira összetett, hogy csak ők tudják meghatározni az egészségi
állapotát, vagy a kezelési lehetőségeket és eredményeket.
Ez a könyv rólad és a saját szakértelmedről szól. A testtartás-
terapeutaként szerzett tapasztalataim arra tanítottak, hogy te töb-
bet tudsz a testedről, mint bármelyik szakértő, beleértve engem is.
Számomra szerzőként az a kihívás, hogy bizonyítékokkal és
józan érvekkel szolgáljak, hogy ne csak higgy a saját bölcsességed-

16 élj fájdalom nélkül

ben, hanem ami még fontosabb: e bölcsesség szerint cselekedj. Re-
mélem, a könyv eléri ezt a célt.
Ha bízol magadban, és felismered tested egyszerű, ragyogó,
funkcionális képességeit, az átalakulásod megerősíti majd, hogy
a kiegyensúlyozott mozgásszervi rendszer elég energiát és kapa-
citást termel ahhoz, hogy remek életet élj – fájdalommentesen.

Bevezető 17
 1.
A fájdalom modern
járványa
A fájdalom ma nagyobb terhet ró társadalmunkra, mint a törté-
nelem során eddig bármikor. A mozgásszervi fájdalom – a csontok-
ból, ízületekből, izmokból és idegekből eredő fájdalom – az Egyesült
Államok felnőtt lakosságának több mint 50 százalékát érinti. A világ
minden részén a mozgásszervi problémák a rokkantság vezető okai.
És a modern orvostudomány minden vívmánya ellenére ez a teher
az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt.
A fájdalmat gyakran az emberi test egyik legrejtélyesebb átka-
ként emlegetik, amely nem szűkölködik állítólagos gyógymódokban.
Léteznek varázsitalok, fényűző technológiák és divatos diagnózisok.
Olyan erős és addiktív fájdalomcsillapító gyógyszereket fejlesztet-
tünk ki, amelyek az emberiség történetének egyik legsúlyosabb
gyógyszerfüggőségét eredményezték.
A probléma mégis fennáll. A fájdalom továbbra is emberek
millióinak életét korlátozza, sőt teszi tönkre. Miért? Abban biztos
vagyok, hogy a fájdalom megértését, megelőzését és kezelését
illetően szinte mindent elrontottunk.
A fájdalom problémája azért áll fenn, mert modern környezetünk
és a modern orvostudomány megközelítései nem foglalkoznak az
egyetlen dologgal, ami megállíthatja a fájdalmat – vagyis annak
forrásával.

19
 És most jön a vicces rész, amit négy évtized alatt megtanultam
a hozzád hasonló, különböző fokú fájdalmakkal küzdő emberekkel
végzett munka során. A válasz erre az összetett problémára egé-
szen egyszerű.
Te magad.
Megvan a hatalmad, hogy meggyógyítsd a fájdalmad – ha nem
félsz tőle, és megtanulod megérteni. Ezáltal megtanulsz bízni ma-
gadban, és visszaveszed az irányítást a sorsod felett.
Mielőtt a következő fejezetekben belemerülnénk a test bonyo-
lult részleteibe, gondolkodjunk el a nagy egészen – és arról, hogyan
is csöppentünk ebbe a fájdalmas káoszba.

A modern társadalom triászi fájdalmai

Ha szemügyre veszem a mai társadalmat, és összehasonlítom a fél
évszázaddal ezelőtti társadalommal, három kulcsfontosságú kü-
lönbséget látok, amelyek táplálják a fájdalom járványát.

Félelemben élünk. A mai modern kultúra sok mindent adott ne-

künk, köztük sok nagyszerű dolgot (én is szeretek a telefonomon
játszani, mint bárki más), mégis vannak nem szándékos következ-
ményei annak, hogy egy hipergyors világban élünk. Sokan megfosz-
tották magukat attól az alapvető meggyőződéstől, hogy a testünk
képes helyrejönni.
Valószínűleg emlékszel, amikor gyerekkorodban beütötted a tér-
ded, és a szüleid vagy az edződ azt mondták: „Rázd meg magad,
mozogj, rendbe fogsz jönni.” Ez nemcsak szerető szigor volt, hanem
tudattalan elismerése a velünk született ellenálló képességünknek
és a test azon hihetetlen képességének, hogy magától is képes
meggyógyulni. Gyerekkorunkban úgy tekintettük a térdfájdalomra,
mint egy üzenetre, hogy a testünk még mindig gyógyulóban van.
De valami történik, miközben felnövünk – valami, ami megváltoz-
tatja a fájdalom céljának veleszületett értelmezését. Félni kezdünk
a fájdalomtól, és inkább problémának tekintjük, amit meg kell olda-
ni, semmint üzenetnek, amit meg kell érteni. Egy probléma pedig

20 élj fájdalom nélkül