EMBERI JOGI KÉZIKÖNYV

EMBERI JOGI KÉZIKÖNYV

Igazságügyi Minisztérium
Budapest, 2021
 Összeállította:
Emberi Jogi Munkacsoport

Felelős kiadó:
Igazságügyi Minisztérium

Nyomtatta: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.

Budapest, 2021
 TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ ����������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������7
AZ ALAPJOGOK FOGALMA ÉS JELLEMZŐI���������������������������������������������������������������������������������������������8
ALAPVETŐ KÖTELEZETTSÉGEK �������������������������������������������������������������������������������������������������������������� 11
AZ ALAPJOGOK NEMZETKÖZI VÉDELME����������������������������������������������������������������������������������������������13
AZ ALAPJOGVÉDELEM MAGYARORSZÁGI FELÉPÍTÉSE������������������������������������������������������������������18
MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE����������������������������������������������������������������������������������������������������������22
SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG - ALAPJOGOK AZ ALAPTÖRVÉNYBEN ������������������������������������������31
élethez, emberi méltósághoz való jog���������������������������������������������������������������������������������������������33
kínzás, embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalma�����������������������������������������������������41
szabadsághoz és biztonsághoz való jog�����������������������������������������������������������������������������������������48
a megkülönböztetés tilalma és a jogegyenlőség �������������������������������������������������������������������������53
gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság ���������������������������������������������������������������������������������58
a véleménynyilvánítás és tájékoztatás szabadsága �����������������������������������������������������������������������63
a művészet, tudomány és oktatás szabadsága���������������������������������������������������������������������������������71
mozgás és tartózkodás szabadsága, menedékjog���������������������������������������������������������������������������76
a gyülekezés és egyesülés szabadsága���������������������������������������������������������������������������������������������79
tisztességes eljáráshoz való jog �����������������������������������������������������������������������������������������������������83
magánélet tiszteletben tartása, személyes adatok védelme �������������������������������������������������������89
tulajdonhoz való jog �����������������������������������������������������������������������������������������������������������������������93
szociális biztonsághoz való jog �����������������������������������������������������������������������������������������������������97
egészséghez való jog�����������������������������������������������������������������������������������������������������������������������103
az egészséges környezethez való jog�������������������������������������������������������������������������������������������107
a munka és foglalkozás szabad megválasztása,
a munkavállaláshoz való jog, a munkavállalók jogai��������������������������������������������������������������� 112
az emberhez méltó lakhatás feltételeinek biztosítása
és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés joga����������������������������������������������������������������������� 118
a gyermekek jogai, gyermekmunka tilalma ���������������������������������������������������������������������������������122
választójog���������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������125
nemzetiségek jogai���������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������129
különleges jogrend�������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������132
VÉGJEGYZET��������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������137
NEMZETKÖZI SZERVEZETEK ÉS SZERZŐDÉSEK������������������������������������������������������������������������������155

5
 ELŐSZÓ

Mindenki számára ismerősen csengenek azon gondolatok, hogy az ember a természet rendje szerint szabad és független,
egyenlő méltósága és joga van, valamint sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Az évszáza-
dok során, a Virginiai Nyilatkozaton és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán át Magyarország Alaptörvényének
első cikkéig, ezek a gondolatok ihlették az emberi jogok védelmét célul tűző nemzeti és nemzetközi dokumentumok alkotóit.

Magyarország tíz évvel ezelőtt, 2011. április 25-én, a rendszerváltozás óta eltelt több mint húsz év átmenet után
fogadta el új Alaptörvényét, amely az emberi jogok alapvető katalógusát tartalmazza. A Szabadság és felelős-
ség fejezet a nemzetközi dokumentumokkal összhangban az emberi jogoknak a legkorszerűbb felfogása sze-
rinti teljes körét öleli fel, ezzel biztosítva azok alkotmányos védelmét és érvényesülésüket a teljes jogrendben.

Magyarország Kormánya elkötelezett az emberi jogok védelme és érvényesítése mellett, és az e jogok megvalósu-
lásáért való felelőssége tudatában folyamatosan fejleszti az alapjogokat szolgáló intézményrendszert. Ennek jegyé-
ben jött létre 2012-ben az Emberi Jogi Munkacsoport, a Kormány javaslattevő, véleményező és tanácsadói tevé-
kenységet végző testületeként. A Munkacsoport Emberi Jogi Kerekasztalt működtet azzal a céllal, hogy konzultációt
folytasson az emberi jogok magyarországi érvényesülését vizsgáló civil szervezetekkel, érdek-képviseleti és szakmai
szervezetekkel, továbbá ajánlásokat fogalmazzon meg a Munkacsoport tevékenységével, feladataival összefüggésben.

Az Igazságügyi Minisztérium gondozásában most megjelenő Emberi Jogi Kézikönyv arra törekszik, hogy röviden ismertesse
az emberi jogok alapfogalmait, az alapjogoknak az Alaptörvényhez kapcsolódó intézményrendszerét, bemutassa az egyes
ágazati szabályokat, azok gyakorlati megvalósulását, és azt a tevékenységet, amelyet Magyarország Kormánya az emberi
jogok érvényre juttatásának céljából végez.

Magyarország 2021. május 21. és november 17. között tölti be a jogállamiság, az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására hi-
vatott strasbourgi Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnöki tisztségét. Az Emberi Jogi Munkacsoport e Kézikönyvvel kíván
hozzájárulni a magyar elnökség működéséhez, előmozdítva az emberi jogok érvényesülését. Tisztelettel ajánlom e könyvet mind-
azoknak, akik betekintést szeretnének nyerni az alapjogok magyarországi szabályozásának összefüggéseibe és eredményeibe.

Dr. Völner Pál

az Emberi Jogi Munkacsoport elnöke
7
 AZ ALAPJOGOK FOGALMA ÉS JELLEMZŐI

Az emberi jogok olyan morális gyökerű jogok, amelyek inherens tartalmát nem az állam hozta létre, azon-
ban köteles azokat tiszteletben tartani. Ezek a jogok minden embert – emberi mivoltukból eredve – egyenlő-
en megilletnek. Az emberi jogokat számos nemzetközi egyezmény, valamint a nemzeti alkotmányok kodifikálták.
Az alapjogok az egyén és az állam közötti viszony szabályait rögzítik, meghatározzák az állami beavatkozás kereteit.

Az emberi jogok gondolata az európai alkotmánygondolattal egy időben született. Kezdeteit ugyan a francia forradalom-
tól (1789-1799) számítjuk, de előzményként említést kell tenni a Virginiai Nyilatkozatról (1776. június 12.) és az ame-
rikai Függetlenségi Nyilatkozatról (1776. július 4.), hiszen mindkettő abból indult ki, hogy az embernek vannak veleszü-
letett jogai: pl. joga a boldogságra, biztonságra, a tulajdonszerzésre. A francia deklaráció az előbbi hatásoktól ihletve
egyetemes érvényre törekedett. Az 1789. augusztus 26-án elfogadott „Ember és Polgár Jogainak Deklarációja” lefektette
egy forradalmian új állami berendezkedés és jogrendszer alapjait, és mellette ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy az em-
beri jogokat mindenkor, mindenkinek szem előtt kell tartani. Az emberi jogok elsődleges szerepe az, hogy védelmet ad-
janak az egyénnek az állami beavatkozásokkal szemben. Biztosítsák a szabad cselekvés jogát vagy annak lehetőségét. Az
államoknak el kell ismerniük és érvényesíteniük kell az emberi jogokat és szabadságot, ez a követelmény a nemzeti alkot-
mányokban és a nemzetközi dokumentumokban jelenik meg. Ezeket a jogokat szokás alapvető jogoknak, vagy más szóhasz-
nálattal alapjogoknak nevezni. Általánosságban elmondható, hogy ezek a jogok az egyént jogosítják, az államot pedig kö-
telezik. Az állam kötelezettsége, hogy az alapjogok védelmét intézményrendszereivel biztosítsa, ugyanakkor az állam nem
hivatkozhat alapjogsérelemre, hiszen az alapjogok az állammal szemben az egyének szabadságát hivatottak védelmezni.[1]

Az alapjogok bemutatására az egyes szakirodalmakban többféle csoportosítási módszer is létezik. Leggyakoribb az emberi
jogok, illetve alapjogok generációk szerinti csoportosítása, amely szerint kialakulásuk időrendi sorrendje alapján az alapjogok
között három generációt lehet megkülönböztetni.

Az első generációs jogok a polgári forradalmak vívmányai és szokásosan a klasszikus szabadságjogokat (pl. a szabad mozgás
joga, minden ember egyenlő, diszkrimináció tilalma, szólásszabadság stb.) foglalják magukba, s e jogokat gyakran negatív jog-
ként jellemzik. Ez a jelző az állam negatív tartalmú kötelezettségéből ered, hiszen a közhatalom részéről főként be nem avatko-
zást igényel. A beavatkozás csak kivételesen és erősen korlátozott formában lehetséges. (Pl. különleges jogrend, veszélyhelyzet
idején hozott olyan ideiglenes intézkedések, mint a koronavírus-világjárvány idején a kijárási korlátozás). [2]
8
A második generációhoz tartozó jogok a XX. század első harmadában jelentek meg. Ide soroljuk a gazdasági, szociális és
kulturális jogokat (pl. a szociális biztonsághoz való jog, a munkához való jog, az oktatáshoz, a képzéshez való jog, a házasság
és a család védelme, a gyermekek jogai). Ezek a jogok pozitív jellegűek, hiszen az állam – teherbíró képességétől függően
– pozitív cselekvésre kötelezett, biztosítania kell a megfelelő jogi szabályozást, és létre kell hoznia az intézményi kereteket.

A harmadik generációs jogok jellemzően kollektív jogok, melyek a XX. század második felében jelentek meg. Globális prob-
lémák megoldására koncentrálnak, amelyek egyetlen államon belül nem oldhatók meg. Fontos szerep jut a nemzetközi kö-
zösségek szolidaritásának és a hatékony nemzetközi együttműködésnek. Példaként említhető az egészséges környezethez való
jog, jövő nemzedékek jogai, az információs szabadságjogok védelmének igénye. Az ide sorolható jogok egy része ma még
leginkább kívánságokat fogalmaz meg (békéhez való jog, fejlődéshez való jog stb.).

A fenti csoportosításon túl az alapvető jogokat szokás aszerint is csoportosítani, hogy azok egyénileg, avagy közösségek által
érvényesíthetők-e.

Az alapjogokat lehet kategorizálni aszerint is, hogy azok korlátozhatók-e vagy sem. Ennek mentén megkülönbözte-
tünk abszolút vagy korlátozhatatlan emberi jogokat. Ezek olyan természetű alapjogok, amelyekre korlátozási tilalom
vonatkozik. (Példaként említhető, hogy senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy
büntetésnek alávetni, valamint korlátozhatatlan emberi jog az emberi méltósághoz való jog, a lelkiismereti szabad-
ság joga és a vallásszabadság azon része, ami a meggyőződés megválasztására, illetve megváltoztatására vonatkozik.)

Léteznek olyan jogosultságok, amelyek különleges jogrend (pl. szükségállapot, veszélyhelyzet) idején a közérdek, a közösség
rendje vagy a társadalmi béke érdekében ideiglenesen korlátozhatók. (Erre lehet példa az egészségügyi válságlyhelyzet, a ko-
ronavírus-világjárvány idején bevezetett rendkívüli intézkedések között a bírósági eljárások egyes garanciáinak korlátozása.)[3]

A harmadik csoportba olyan jogok tartoznak, amelyek meghatározott, szigorú feltételek mellett, törvényi felhatalmazás alap-
ján, állandó jelleggel korlátozhatók. Ide tartoznak a közrend vagy a közegészségügy megóvása érdekében bevezetett korláto-
zások (pl. a kórházi betegek látogatásának időkorlátai, a mozgásszabadság korlátozása a büntetőeljárás során alkalmazható
kényszerintézkedések esetén vagy a gyülekezési jog gyakorlásának jogszabályi előfeltételei).

Az alapjogi dokumentumokból az derül ki, hogy az alapvető jogok korlátozásának szigorú formai és tartalmi kritériumai van-
nak. A jogkorlátozásra egyrészt csak meghatározott formában, másrészt csak meghatározott tartalmi korlátok figyelembevé-
telével kerülhet sor. A formai követelmények akkor teljesülnek, ha a jogkorlátozó intézkedések előre megismerhető, világos és
közérthető törvények formájában jelennek meg. Tartalmi szempontból pedig nemzetközi bíróságok és a nemzeti alkotmány-
bíróságok által kidolgozott alapjogi tesztek számítanak mérföldkőnek, ez az általános teszt (klauzula), vagy más néven szük-
9
ségességi-arányossági teszt. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) (a továbbiakban: Alaptörvény) – az Európai Unió
Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: Alapjogi Charta) azonosan – mindezt így foglalta össze: „Alapvető jog más alapvető
jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt
céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”[4] Az Alkotmánybíróság emellett
kidolgozta a közérdekűségi (tulajdonvédelmi) és a járulékos (kivételes) tesztet is. Előbbi a gazdasági életbe enged beavatkozást
közérdekből, ha az más alapjog sérelmével nem jár, míg az utóbbi akkor alkalmazható, ha nem alapvető jogok korlátozásáról
van szó.[5]

A klasszikus, vagyis az első generációs alapjogokhoz kapcsolódva fejlődött ki a mai alapjogvédelmi rendszer. Az állam
oldalán ez a védelem kötelezettségként jelenik meg. Az államnak nemcsak deklarálnia kell ezeket a jogokat, hanem ki is
kell építenie ennek jogi védelmet biztosító intézményi hátterét és létre kell hoznia azokat a jogvédelmi mechanizmusokat,
amelyek biztosítják az egyén számára az egyedi jogsérelmek orvoslását. A közhatalom gyakorlása így kerül az alapjogok
által körvonalazott keretek közé és ez által nyílik lehetőség a jogi út igénybevételére.

10
 ALAPVETŐ KÖTELEZETTSÉGEK

Az alapvető kötelezettségek alkotmányos rögzítésének igénye a polgári átalakulás korszakában kezdődött. Első gyö-
kerei azonban a görög városállamok, valamint a Római Birodalom jogrendszerében is felfedezhetők. A polgári társadal-
mak kialakulását fémjelző amerikai függetlenségi háború (1775-1783) és a francia forradalom (1789) és az ezeket kí-
sérő alkotmányozási folyamatok a republikánus gondolkodásból indultak ki, amelyben „a szabadság az elnyomástól
való mentességet” jelenti, kereteit az állam által alkotott, jogokra és kötelezettségekre vonatkozó jogszabályok biztosít-
ják. Ezzel szemben álltak a liberális eszme nézetei, amelyek „az egyén jogaiba történő be nem avatkozás” talaján lát-
ták megvalósíthatónak az alapvető jogok biztosítását, azonban ezek a nézetek sem váltak uralkodóvá. Már a korai pol-
gári alkotmányok is tartalmaztak az állammal szemben az állampolgárokat terhelő jogi és erkölcsi kötelezettségeket.[6]

A második világháborút követő időszakban – érthetően – ismételten a jogok biztosítása volt az elsődleges, ennek ellené-
re sok nyugat-európai demokráciában az alaptörvényben is rögzítették az alapvető kötelezettségeket. A nemzetközi jog-
ban is hasonló tendencia mentén az egyén alapvető jogainak előtérbe kerülése mellett sor került a kötelezettségek rög-
zítésére is. Az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kimondta: „a személynek kötelességei
vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlődése”.[7]

Magyarországon az alapvető kötelezettségek alkotmányos szintű rögzítése először az 1949. évi XX. törvényben történt meg.
Mindez természetesen a szocializmus eszmerendszerén belül azt jelentette, hogy az egyén és a társadalom jogai és feladatai
egymással összhangban állnak és ennek következtében azok védelmére sincs szükség.

Ezzel szemben az Alaptörvény számos kötelezettséget fogalmazott meg, a szabályozás alapvetése szerint az alapvető jo-
gok gyakorlására és védelmére hatással van az egyénre rótt kötelezettségek megfelelő teljesítése. Ami az egyén oldalán
igényjogként (alapvető jogok biztosítása) jelentkezik, az az állam oldalán alapvető kötelezettség. Ugyanakkor vannak olyan
alapjogok, amelyeknek nincs beazonosítható kedvezményezettje (egészséges környezethez való jog, békéhez való jog).

Amikor az alapvető kötelezettség összekapcsolódik bizonyos alapjogokkal, akkor azok védelmét szolgálja, érvényesülését
segíti elő, de nem azokból származik. Példaként említhető a közteherviselési kötelezettség, amellyel hozzájárulunk a köz-
egészségügyi rendszer fenntartásához szükséges költségvetési fedezet megteremtéséhez.
Az önálló, az alapjogokhoz közvetlenül nem köthető kötelezettségek viszont az alkotmányos értékekkel és az államcélokkal

11
hozhatók összefüggésbe. A magyar alkotmányozói álláspont szerint a demokratikus társadalmi együttélés a közösség tag-
jai (egyének, szervezetek) számára olyan kötelezettségekkel is jár, amelyek tiszteletben tartása a rendezettség, a szociális
integráció, a társadalmi konszenzus és a konfliktusok elkerülése érdekében szükséges, illetve az állami funkciók teljesítése
érdekében elkerülhetetlen.[8]

Az államcélokból azonban – szemben az Alaptörvényben nevesített jogosultságokkal – csak annyiban következik az adott
államcél jogalkotással történő kifejezett biztosításának kötelezettsége, amennyiben ezt a jogalkotási kötelezettséget maga
az Alaptörvény rögzíti. A jogalkotó ugyanakkor még ilyen kifejezett jogalkotási kötelezettség hiányában sem alkothat az
adott államcéllal ellentétes tartalmú, az államcél megvalósulását kifejezetten ellehetetlenítő vagy elnehezítő jogszabályokat.

Az Alkotmánybíróság szerint a közteherviselés elsődleges rendeltetése, hogy a demokratikus jogállam működésének biztosítása
érdekében megteremtse a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához és a különböző közérdekű feladatok ellátásához.
Az Alaptörvény néhány rendelkezésének egymás melletti olvasásából is arra a következtetésre juthatunk, hogy a munkához
való jog egyben kötelezettség is arra, hogy képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkával mindenki hozzájáruljon a kö-
zösség gyarapodásához. Tehát az alkotmányos jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése egymástól elválaszthatatlan.[9]
Az Alaptörvény egyértelműen állapítja meg az egyéni kötelezettségeket. Ezek: az ellenállási kötelezettség [C.) cikk (2) be-
kezdés], a természeti erőforrások védelme [P.) cikk (1) bekezdés], mások alapvető jogainak tiszteletben tartása [I. cikk (1)
bekezdés], a szülők gondoskodási és taníttatási kötelezettsége [XVI. cikk (3) bekezdés], a környezeti károk helyreállítása
[XXI. cikk (2) bekezdés], a közteherviselési kötelezettség [XXX. cikk (1) bekezdés], valamint a honvédelmi kötelezettség
(XXXI. cikk).
Illetve az olyan kötelezettségek, mint a jogszabályok betartása [R.) cikk (2) bekezdés] és a tulajdonnal együtt járó felelősség
[XIII. cikk (1) bekezdés], még, ha nem is ekként vannak megfogalmazva és érdemes megemlíteni az állami és közösségi
feladatok ellátásához, valamint a közösség gyarapodásához való hozzájárulás általános kötelezettségét [O.) cikk XII. cikk (1)
bekezdés], a gyermekek szüleikről való gondoskodási kötelezettségét [XVI. cikk (4) bekezdés].

Itt érdemes utalni arra, hogy a nemzetállamok jogában még fontos funkciója volt az állampolgárság és az alapvető kötele-
zettségek összekötésének, mert segített kapcsolatot teremteni a polgár, a nemzet és az állam között, azonban az egyén jogi
meghatározása lassan eltávolodott az állampolgárságtól (és így az őt körülvevő és védelmező közösségtől is) és kizárólag
az emberi mivolt vált az alkotmányjogi jogalanyiság alapjává. A két jogintézmény közötti szükségszerű kapcsolat hiányát
jól példázza, hogy az uniós polgársággal létrejött a polgári státus egy olyan formája, amelyhez gyakorlatilag nem kötődnek
kötelezettségek.[10]

12
 AZ ALAPJOGOK NEMZETKÖZI VÉDELME

Az alapvető jogok védelme mindenhol az állam kötelezettségei közé tartozik – legyen az akár negatív, akár pozitív kötele-
zettség –, s ennek megfelelően abban minden állami szervnek részt kell vállalnia.
Az ENSZ létrejöttével vett jelentős lendületet az emberi jogok átfogó nemzetközi szabályozása. Mára az ENSZ intézményein
és a jogi dokumentumokon túl olyan regionális mechanizmusok is léteznek, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. A Kézikönyv
csupán azoknak az általános jellegű ENSZ, illetve európai rendszereknek a rövid bemutatására törekszik, amelyek Magyar-
ország számára különös jelentőséggel bírnak.

Az emberi jogok védelmét szolgáló ENSZ fórumok területén közreműködő intézmények lehetnek nemzetközi szerződések
alapján létrejött szervezetek, illetve az ENSZ szerveinek határozatával alkotott intézmények. A Polgári és Politikai Jogok
Egyezségokmánya[11] egy független szakértőkből álló testületet hozott létre. Az Emberi Jogi Bizottság[12] feladata az Egyez-
ségokmányban foglaltak végrehajtásának ellenőrzése.

A részes államok jelentéseket terjesztenek a Bizottság elé az Egyezségokmányban rögzített jogok érvényesülése érdekében
általuk tett intézkedésekről. Az első fakultatív jegyzőkönyv, amelyhez hazánk 1988-ban csatlakozott,[13] egyéni panaszok be-
fogadását is lehetővé teszi. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a belső jogorvoslati lehetőséget kimerítették és a jogsé-
relem nem tárgya más nemzetközi fórum előtti eljárásnak. Bár a Bizottság döntése nem kötelező a tagállamokra, nemzetközi
szokásjogi alapon igen nagy jelentőséggel bír.
Az ENSZ XXI. Közgyűlése által elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya[14] be-
tartására hivatott szervként az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanács létrehozta a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok
Bizottságát. Ez a bizottság időszakos jelentéseket tárgyal és általános jellegű kommentárokat ad ki.
Az Egységokmány 2008-as második fakultatív jegyzőkönyve szintén lehetővé teszi az egyéni panaszok befogadását, amen�-
nyiben a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítése megtörtént és attól számítva egy év még nem telt el. Ez a jegyzőkönyv
2013-ban hatályba lépett, Magyarország azonban ehhez még nem csatlakozott.
Az említetteken túl az ENSZ számos, speciális tárgyú egyezménye is életre hívott hasonló bizottságokat, ezek feladata a
speciális területeket érintő jelentések megtárgyalása, az államok közötti jogviták rendezése, az egyéni panaszok kivizsgálása.
(Pl. a faji megkülönböztetés, a kínzás, a gyermekek jogai vagy a nők diszkriminációja terén létrejött bizottságok.)

13
A legfontosabb emberi jogi kérdések kezelésében központi szerepe van a 2006-ban létrehozott Emberi Jogi Tanácsnak,[15]
amely az ENSZ Közgyűlés szerve. Az Emberi Jogi Tanács az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat során ciklikus rendszeres-
séggel vizsgálja az emberi jogok helyzetét az ENSZ 193 tagállamában. Munkáját az Emberi Jogi Főbiztosi Hivatal segíti. A
Főbiztos felel az emberi jogok védelméért és alkalmazásáért, az emberi jogi programok megvalósításáért, valamint reagál az
emberi jogokkal való visszaélésekre, mandátumáról közvetlenül az ENSZ Közgyűlés dönt.
Az Európa Tanács kontinensünkön kiemelkedő szerepet játszik az alapvető jogok védelmében. Az Európa Tanács az Emberi
Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE)[16] megalkotásában is szerepet vállalt, hozzájárulva ezzel az alapjogok
leghatékonyabb védelmi rendszerének kialakításához. Kiemelkedő jelentőséggel bír a gazdasági és szociális jogok biztosí-
tása érdekében 1961-ben elfogadott Európai Szociális Karta és a társadalmi viszonyok felgyorsult változásai okán 1996-ban
elfogadott Módosított Európai Szociális Karta.[17] A Módosított Kartában deklarálták azokat a jogokat és elveket, amelyek
védelmét a jövőben hatékonyabbá kell tenni.
Az Európa Tanács égisze alatt jött létre a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB).[18]
Az EJEB az elé terjesztett ügyekben egyesbíróként, háromtagú tanácsokban, hét bíróból álló Kamarákban vagy tizenhét
tagból álló ún. Nagykamarában jár el. A Bíróság hivatalból megvizsgálja először az elfogadhatóság feltételeit, és csak azután
tér át az ügy érdemi vizsgálatára. A kérelmeket csak akkor fogadja be, ha a kérelmező a hazai jogorvoslati fórumokat kime-
rítette. A bíróság dönt a részes államok közötti viták rendezésében és egyéni panaszokról is. Jogköre az EJEE által, vagy az
ahhoz kapcsolódó kiegészítő jegyzőkönyvek által biztosított jogok megsértésének elbírálására terjed ki, amennyiben a jog-
sértés valamely részes állam részéről történt. Az EJEB a mai napig a leghatékonyabb testület az alapjogok védelmében. Nem
fellebbviteli bíróság, tehát a nemzeti hatóságok, bíróságok döntéseit nem változtathatja meg. Döntései deklaratív jellegűek,
amennyiben jogsértés tényét állapítja meg, ebben az esetben a részes államot kártérítés megfizetésére kötelezheti. Kötelező
ereje a tagállamok számára csupán az ellenük benyújtott panasz ügyében hozott ítéletnek van.

Az államok a kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elvéből adódóan általában levonják azokat a következtetéseket, ame-
lyek a bíróság egyes döntéseiből kiolvashatók.
Az Európai Unió több évtizedes fejlődés eredményeként jutott el oda, hogy az eredetileg csupán gazdasági együttműködésre
létrejött közösség értékrendje szerves részévé váljon az emberi jogok kérdése. Ebben a folyamatban az Amszterdami Szerző-
dés érdemel különös figyelmet, ebben került deklarálásra, hogy az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben
az alapvető jogokat. Éppen úgy, ahogyan azokat az európai emberi jogi egyezmény biztosítja, és ahogyan azok a tagállamok
közös alkotmányos hagyományaiból következnek. E jogok megsértése esetén a tagállamok szerződéses jogai fel is függeszt-
hetők.

14
Az Unió első alapjogi katalógusa, az Alapjogi Charta 2000-ben született meg. Létrejöttét hosszúra nyúlt, sokszor heves viták
előzték meg. A Charta végleges szövegét 2007-ben Strasbourgban írták alá. Az ugyancsak 2007-ben datálódott Lisszaboni
Szerződés pedig kimondta, hogy az Unió elismeri a Chartában foglalt jogokat és szabadságokat. A Charta ugyanolyan jogi
kötőerővel bír, mint a Szerződések. Jelenleg folyamatban van az Európai Unió csatlakozása az EJEE-hez. Ennek jogi lehe-
tőségét az Unió oldaláról a Lisszaboni Szerződés, az Európa Tanács részéről pedig az EJEE 14. kiegészítő jegyzőkönyve
teremtette meg.
Ebbe a sorba illeszthető a 2007-ben létrehozott bécsi székhelyű Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, aminek elsődleges sze-
repe segítséget és tanácsot adni a Közösség, illetve a tagállamok intézményeinek az uniós jog végrehajtásában.
Az alapjogok garanciális szabályainak nemzetközi egyezményekbe és alkotmányokba foglalása mellett azok tényleges érvé-
nyesülését szolgálják az alapjogok védelmének érdekében létrehozott intézményrendszerek és azok hatékony működtetése,
illetve a hézagmentes jogorvoslati lehetőség megteremtése. Ezt a célt szolgálják az egyes jogrendszerekben az alkotmánybí-
róságok, a bírósági szervezetek, az ombudsmanok és a jogszolgáltatás egyéb alternatív vagy speciális formái.
Az alapjogában sérelmet szenvedett személy a demokratikusan működő országokban hatékony jogorvoslást kaphat, ha bírói
utat vesz igénybe.[19] Az uniós jogban a védelem nagyon széles körű, mivel bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot
biztosít.[20] A bíróságok függetlenek, így a sérelmek orvoslása terén kellő szabadsággal rendelkeznek.[21] Az EJEB ítélkezési
gyakorlatával összhangban az államoknak költségmentességre (vagy egyéb gyakorlati támogatásra, pl. fordításra) vonatkozó
rendelkezést kell hozni, amennyiben az ilyen segítségnyújtás hiánya lehetetlenné tenné a hatékony bíróság előtt való fellépést
vagy a jogorvoslat biztosítását.[22] A bírósági eljáráshoz való jog kapcsán az egyes államok alkotmányai és ezen belül elsősor-
ban az ágazati eljárásjogi szabályok garantálják az állam kötelezettségét arra, hogy a jogviták elbírálására bírói utat biztosít-
son. Az EJEB és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) kialakította azokat az elveket, amelyek alapján meghatá-
rozható, hogy mely testületek minősülnek bíróságnak. A bírósági eljáráshoz való jog érvényesítésének is lehetnek korlátai, de
ezek nem gyengíthetik annak lényegét.[23] Jogszerű korlátozás lehet, ha a jogbiztonság követelménye azt indokolja. A korlá-
tozás ebben az esetben sem vezethet az alapjog kiüresítéséhez, így a bíróság mérlegelési joga törvényi szabályozást igényel,
meghatározott határokon túl nem vonható el, azonban lehetnek olyan szabályok, amelyek a bírósághoz fordulás lehetőségét
bizonyos feltételekhez kötik (pl. a keresetindítás időhöz kötése, formai követelményei, illetéklerovási kötelezettség stb.).[24]

Az uniós jogban a bírósághoz fordulás joga nem korlátozódik a polgári jogi jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos
jogvitákra.[25] Az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létre-
hozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot
polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.

15
 Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a kö-
zönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez
az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az
eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bí-
róság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak
fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.”[26] Az EJEE 6. cikke értelmében
a büntetőjogi vád és a polgári jogi jogvitákra vonatkozó kifejezés különálló értelmezésen alapszik, független a nemzeti
jogrendszerek jogi kategóriáitól.[27]

Speciális eset a közérdekű kereset, amikor nem az egyéni jogsérelem a bírósághoz fordulás indoka, hanem a közérdek okán
(nincs közvetlen alanyi jogsérelem, vagy a sérelmet szenvedett személyek nem azonosíthatók) válik szükségessé a bírósági
eljárás. Ilyen kereset benyújtására a civil jogvédő szervezetek és hatóságok és az ügyészség jogosult.
Az európai országok többségében – így hazánkban is – sajátos, kettősségen alapuló rendszer alakult ki, mert az alapjogi sérel-
mek orvoslásában a rendes bíróságok és az alkotmánybíróság egyaránt szerepet kapott. Általánosságban elmondhatjuk, hogy
előbbi akkor, amikor egyedi közhatalmi aktusból ered a jogsérelem, utóbbi pedig a jogszabályból eredő jogsérelem esetén jár el.
A valós kép ettől persze sokkal árnyaltabb, a két bírói fórumrendszer kapcsolata sokkal összetettebb.

A két fórumrendszer találkozása bírói kezdeményezésen alapszik akkor, amikor az adott ügyben eljáró bíró az alkalmazandó
norma alkotmányossági vizsgálata miatt fordul az alkotmánybírósághoz. Amennyiben a bíró az előtte folyó eljárásban egy
adott jogszabály, vagy annak valamelyik rendelkezése kapcsán alkotmányellenességet vélelmez, kötelező a normakontroll
kezdeményezése. Ugyanakkor a felek ilyen irányú kérelme nem köti a bíróságot, így csak abban az esetben kezdeményezi
azt, ha szakmai meggyőződése ezzel azonos.
A bírói út mellett alternatív megoldások is alkalmasak az alapjogok hatékony védelmére. A kiegészítő lehetőségek könnyebb
hozzáférhetőségük, rugalmasságuk és relatív gyorsaságuk miatt sokszor kedvezőbbek lehetnek a sérelmet szenvedett sze-
mélyek számára. Az alapjogi bíráskodást nem pótolják, de hatékonyan kiegészítik azt. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű
az ombudsman (Magyarországon az alapvető jogok biztosa) jogintézménye. Az ombudsmanok a polgárok panaszai alapján,
vagy hivatalból kivizsgálják – akár átfogó módon – az alapjogsértéseket és egyedi vagy általános jellegű ajánlásokat fogal-
maznak meg, legyen az egyedi jogsérelem vagy rendszerszintű probléma. Amennyiben az általános jellegű probléma a jogi
szabályozás hibájára vezethető vissza, úgy az ombudsmanok jogosultak jogalkotási javaslat megfogalmazására is. Az om-
budsman alapjogvédő szerepköréből adódik az alkotmánybírósághoz fordulás lehetősége: normakontroll és alkotmányjogi

16
panasz eljárás kezdeményezésére egyaránt feljogosított. Az alapjogvédelmet ellátó hatóságok jogköre és azok működésének
garanciális feltételei közel sem olyan széleskörűek, mint azt az ombudsman esetében. Adódik ez abból, hogy ezek a szervek
szorosan a végrehajtó hatalom apparátusához kötődnek. Stabilitásuk garanciáját biztosítja azonban néhány alapvető jog te-
kintetében az európai uniós norma.[28]

17
 AZ ALAPJOGVÉDELEM MAGYARORSZÁGI
FELÉPÍTÉSE

Az alapvető jogok érvényesülését két feltétel biztosítja. Az első, legfontosabb garanciája az alapjogok Alaptörvényben való
deklarálása és törvényekben történő normatív szabályozása. A demokratikus berendezkedés követelménye, hogy értékként
kezelje e jogok biztosítását ezért tényleges, érdemi biztosításuk érdekében kiépítésre kerültek az alapjogvédelem intézmény-
rendszerei. E rendszerek hatékony működtetésének biztosítása is az állam feladata.

Alkotmánybíróság
A magyar Alkotmánybíróság az 1989. évi alkotmánymódosítás során jött létre, tényleges működését 1990. január 2-án kezdte
meg.[29] Működésében lényeges változást eredményezett az Alaptörvény, valamint a 2012. január elsején hatályba lépett új
(sarkalatos) törvény. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény a Preambulumában rögzítette, hogy a demokratikus jogállam,
az alkotmányos rend és az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, a jogrendszer belső összhangjának megőrzése és a
hatalommegosztás elvének érvényre juttatása érdekében szabályozta újra az Alaptörvény védelmének legfőbb szervét.[30]

Az Alkotmánybíróság hatásköri erősödése vezetett el az alapjogi bíráskodás rendszerének kiépítéséhez és ahhoz, hogy az
alapjogok közvetlenül az Alaptörvény alapján bírói úton kikényszeríthetőkké váltak és a jogsérelmek bírói úton orvosolhatók.
Az Alkotmánybíróság, eljárhat előzetes normakontroll, utólagos (absztrakt) normakontroll és alkotmányjogi panasz esetén.
Bírói kezdeményezésre pedig felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály Alaptörvénnyel vagy nemzetkö-
zi szerződéssel való összhangját. Ez a vizsgálat kérhető közjogi szervezetszabályozó eszközök és jogegységi határozatok
kapcsán is. Végül jogszabályközjogi szervezetszabályozó eszköz, jogegységi határozat, nemzetközi szerződésbe ütközésé-
nek vizsgálatát hivatalból is elvégzi. Az új magyar alkotmánybírósági törvény különleges hangsúlyt adott az alkotmányjogi
panasznak azzal, hogy lehetővé tette nem csak az alkalmazott jogszabály, hanem a bírói döntések megtámadhatóságát is.[31]
Magyarország az európai országok többségéhez hasonlóan a polgárokat is feljogosította alkotmányjogi panaszeljárás kez-
deményezésére. Erre akkor nyílik lehetőség, ha az ügyben jogerős bírói döntés született, de a bírói döntés olyan jogszabály,
vagy annak egyes rendelkezésén alapult, ami az alapjogát sértette. Ez az eljárás „nem valódi” alkotmányjogi panaszként
ismeretes.
Az egyén alapjogsérelmét előidéző jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára akkor is lehetőség nyílik, ha annak orvoslása
18
céljából rendes bírósági útra nincs lehetőség, vagy annak kezdeményezése a sérelmet szenvedőtől nem várható el.[32] Közis-
mert nevén ezt az eljárást hívjuk közvetlen alkotmányjogi panasznak. Kizárólag a személyesen, ténylegesen és közvetlenül
érintett személyek számára adott ez a lehetőség. Ilyen esetekben az alkotmánybíróság önállóan nyújt jogvédelmet a hozzá
fordulóknak. Az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyúj-
tani az ilyen indítványt.
Azoknak az alapjogi sérelmeknek az orvoslása, amelyeket egyedi közhatalmi döntések okoznak, az igazságszolgáltatás fela-
data. Magyarország német mintára az Alaptörvény elfogadásával építette be jogrendszerébe a valódi alkotmányjogi panasz-
ként meghonosodott eljárást. Ez példázza legjobban a kettősség jellemezte bírói hatalmat, ahol az alapjogvédelemben mind-
két bírói fórumrendszer komoly szerepet kap. Ebben az eljárásban nem az alkalmazott norma alkotmányossági hiányának,
hanem magának a bírói döntésnek az alkotmányossági vizsgálatára kerülhet sor, abban az esetben, ha valamennyi rendes
jogorvoslati fórumot kimerítették. Ekkor nem jogszabályi rendelkezéseket, hanem konkrét bírói döntéseket vizsgál felül a
testület.
Az alkotmánybíróság ebben az eljárásban jogosult az alapjogsérelmet okozó bírói döntés megsemmisítésére és az új eljárásra
az eljáró bíróságokat kötelező erővel bíró alapjogi iránymutatásokkal ellátni.
Nincs ugyanakkor az alkotmánybíróság feljogosítva a rendes bíróságok ítéleteinek generális felülvizsgálatára.
Az alkotmánybíróságok ezen felül jogosultak a jogszabályok előzetes, avagy utólagos normakontrolljára is. Előbbi esetben
az alapjogot sértő jogszabály ki sem hirdethető, míg utóbbi esetben az megsemmisítésre kerül, és később sem lehet hasonló
tartalommal újabb jogszabályt alkotni. Az alapjogvédelemhez kapcsolódva e kérdéskör kapcsán annak van döntő jelentősége,
hogy a szabályozás milyen állami szervet vagy személyt jogosít fel ilyen eljárás kezdeményezésére. Ebből a szempontból
igen fontos szereppel rendelkezik Magyarországon és számos más országban is az ombudsman. Az ombudsman ugyanis
rendelkezik a normakontroll kezdeményezésének lehetőségével.

Rendes bíróságok
Az egyedi jogsérelmek orvoslása – más államokhoz hasonlóan – a magyar jogrendszerben is elsősorban az igazságszolgál-
tatás szervei, a bíróságok feladata. Az Alaptörvény rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely
vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit, törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes
és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. Jogorvoslathoz való jogot biztosít továbbá az olyan bírósági,
hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely valakinek a jogát vagy jogos érdekét sérti.[33]
Ezt az elvet erősíti a bírósági szervezeti törvény, amikor kimondja, hogy a vitássá tett, vagy megsértett jogról a bíróságok,
törvényben szabályozott eljárás során, véglegesen döntenek.[34]
19
Az alapjogok megsértése épp ebből következően önmagában nem teszi lehetővé a rendes bírósági út igénybevételét. Arra
akkor kerülhet sor, amikor az alapjogok védelme szakjogági vagy alapjogi törvényekben megjelennek (gondoljunk itt a
gyülekezési jogról szóló törvényre vagy a személyiségi jog védelmét szakjogágként biztosító Polgári Törvénykönyvre (a
továbbiakban: Ptk.).[35]

A jogszolgáltatás egyéb, speciális formái

Az Alaptörvény teszi lehetővé bizonyos jogvitákban más szervek eljárását. Ilyen alternatív lehetőséget biztosít a választottbí-
rósági eljárás vagy a magyar jogrendszerben is egyre inkább alkalmazott mediáció. A mediációs eljárás célja a vita kölcsönös
megegyezéssel történő lezárása, melyet a feleknek közösen kell kérniük. A megegyezést a pártatlan mediátor tevékenysége
segíti elő. A bírósági közvetítői eljárás mellett létezik a közigazgatási hatósági eljárásokban alkalmazható hatósági közvetí-
tés.[36] Hasonlóan vitás kérdések rendezésére jöttek létre a fogyasztóvédelmi törvény által szabályozott békéltető testületek,
vagy a rendőrségi eljárások kapcsán a korábbi Független Rendészeti Panasztestület,[37] amelynek feladatait 2020. február 27-
től az alapvető jogok biztosa látja el.[38]

Alapvető jogok biztosa mint a legfontosabb alternatív alapjogvédelmi intézmény

Ez az intézmény svéd mintára került a magyar jogrendszerbe és azAlaptörvény kihirdetéséig országgyűlési biztos elnevezéssel látta
el feladatait.Az általános biztos mellett három szakterületi (kisebbségi, adatvédelmi és a jövő nemzedékek) ombudsman működött.
Az Alaptörvény lényegesen átalakította az ombudsmani rendszert.
Létrehozta a ténylegesen is általános hatáskörrel felruházott alapvető jogok biztosa névvel illetett tisztséget. A korábbi sza-
kombudsmanok közül a jövő nemzedékek érdekeinek és a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó személyek az alapvető jogok
biztosának helyetteseiként végzik tevékenységüket. Az adatvédelemmel kapcsolatos feladatokat – az adatvédelmi biztos meg-
szüntetésével – a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vette át. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala vette
át ugyanakkor a Független Rendészeti Panasztestület, valamint 2021 január 1-től az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladatait is.

Az ombudsman az így kibővített és átalakult rendszerben az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat
kivizsgálja vagy kivizsgáltatja. Helyreállításuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez. A gyermekek
jogai, a jövő nemzedékek érdekei, a nemzetiségek jogai, valamint a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogainak
védelmére különös figyelmet fordít. Az éves beszámoló keretében meghatározott ügyeket az Országgyűlés elé terjeszt, és
azok kivizsgálását kérheti. Ezen felül nemzetközi szerződéses kötelezettség teljesítésekor – amennyiben erre kijelölést kap –
nemzeti megelőző és jogvédelmi feladatokat is ellát.

20
A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok büntetés elleni ENSZ egyezmény fakul-
tatív jegyzőkönyve alapján a nemzeti megelőző mechanizmus feladatait látja el.[39]

Az alapvető jogok biztosa hivatalból jár el, ha a hatóságok működése során alapvető visszásságokat tapasztal, de eljárása
alapulhat egyéni kezdeményezésen is. Eljárását bárki kezdeményezheti, akinek alapvető jogát valamely hatóság megsértette.
Az eljárás feltétele a közigazgatási jogorvoslat kimerítése, valamint az, hogy a végleges határozat közlésétől számított egy év
még nem telt el. Az alapvető jogok biztosa a vizsgálatáról jelentést készít és ez a jelentés tartalmazza a feltárt tényeket és az
azokból levont következtetéseit. A panasz megalapozottsága esetén az ombudsman több lehetőség közül választhat. Ajánlást
fogalmazhat meg a vizsgált szerv felügyeleti szerve felé a visszásság megszüntetése érdekében, de a szerv vezetőjénél is
kezdeményezheti a jogsértés orvoslását. Néhány esetben a legfőbb ügyész közbeiktatásával ügyészi fellépést kezdeményez-
het. Az ombudsmant az alkotmánybírósági kezdeményezés joga akkor illeti meg, ha valamely jogszabály alaptörvény-elle-
nességét tapasztalja, ebben az esetben határozott kérelem formájában kezdeményezheti az Alkotmánybíróság eljárását.[40]
Jogszabályba ütköző önkormányzati rendelettel szemben a Kúriához fordulhat. Bűncselekmény és szabálysértés észlelése
esetén feljelentést tehet, fegyelmi eljárást is kezdeményezhet. Mindezeken túl bejelentést tehet a Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóságánál. Javaslatot tehet jogszabály kiadására, módosítására vagy azok hatályon kívül helyezésére
egyaránt.[41]

Az alapjogok védelme alapvetően állami feladat, megvalósításában minden állami szervnek részt kell vennie, ugyan-
akkor vannak kifejezetten ezt a funkciót szolgáló intézmények is. Ezek közé sorolhatjuk a bíróságokat, köztük az Al-
kotmánybíróságot, az alapvető jogok biztosát, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot.
Az állami alapjogvédő intézményekkel kapcsolatos legfontosabb követelmény a függetlenségük biztosítása, hiszen te-
vékenységük során ezek az intézmények a végrehajtó hatalom alapjogokat érintő tevékenységét ellenőrzik. Ebben az
alapjogvédelmi intézményrendszerben az alkotmányjogi szabályok legmagasabb szinten az Alkotmánybíróság és a
bíróság, illetve az ombudsman függetlenségét biztosítják. Ezekhez az alkotmányos intézményekhez képest az állam-
igazgatás szervezetrendszerébe ágyazódó alapjogvédő hatóságok státuszára csak korlátozott függetlenség jellemző.[42]

21
 MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE

Az Alaptörvény a történeti magyar állam alkotmányos rendszereivel való jogfolytonosság deklarálásán alapszik. Az állam
szimbóluma 1946-ig a Szent Korona volt. Minden jognak és a hatalommegosztásnak egyaránt ez volt a törvényes forrása
1848-ig és az 1848-as törvények alapján 1867 után is a modern jogrendben. A Szent Korona volt a főhatalom birtokosa, de
azt a nemzet és az uralomba bevont király gyakorolta. Mindez azt jelentette, ha nincs király, a nemzeté a főhatalom gyakor-
lásának kizárólagos joga, így a nemzet király nélkül, akár köztársasági formában is létezhetett. A Szent Korona-tan alapján
leszögezhető, hogy önkényuralom esetén nincs törvényes hatalom, így a jogfolytonosság is megszakad. A Szent Korona-tan
az erőszakosan megszerzett hatalmat törvénytelennek tekinti.[43]
Az állami önrendelkezés visszaállítását 1990. május 2-tól, az első szabad választásoktól számítjuk, mivel az alkotmánymó-
dosítás eredményeképpen, egy demokratikus követelményeknek megfelelő alkotmány jött létre, azonban azt a rendszerváltó
alkotmányozók maguk is átmenetinek tekintették. Az Országgyűlés – a választóktól kapott legitimációval – 2011-ben a
Nemzeti Konzultációs Testület folyamatos működése mellett az ország polgárainak akaratát figyelembe véve Alaptörvénybe
foglalta a legfontosabb értékeket. Az Alaptörvény a történeti alkotmány természetjogi felfogását alapul véve az embert nem
mint egyént (individuum) határozza meg, hanem személyként (persona) tekint rá, aki értelmi, lelki képességeit a közösségben
tudja kiteljesíteni, felelősséget vállalva saját tetteiért és a közösségért egyaránt.[44]

A törvényhozó az Alaptörvény elfogadásával, a Szent Koronának mint Magyarország alkotmányos állami folytonos-
ságának és a nemzet egységének kifejezőjének elismerésével, az 1949-es kommunista alkotmány érvénytelenségének
kimondásával, a történeti alkotmány idegen megszállások miatti felfüggesztésének el nem ismerésével, valamint az Al-
kotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépéséig hozott határozatainak hatályon kívül helyezésével (az Alaptörvény ne-
gyedik módosítása, 19. cikk (2) bekezdés) szakít az 1944. március 19. utáni megszállások közjogi következményeivel.
Így a történeti alkotmány vívmányaira alapozva – a történeti magyar állam alkotmányos rendszereivel való jog-
folytonosságának elismerésével – új demokratikus jogállami rendet határoz meg. A nemzet először (bár köz-
vetve) csak az Alaptörvény demokratikus elfogadásával fogadta el a népszuverenitás szabad gyakorlásá-
val a köztársasági államformát is. 1918-ban, 1919-ben, 1946-ban és 1989-90-ben erre nem volt mód, mert az
akkori rendszer és államformát váltók ezt csupán kinyilvánították, „kikiáltották” a köztársasági államformát, és

22
 a nemzettől meg nem kérdezett adottságként kezelték. Ezzel szemben az Alaptörvény tartalmazza a természet-
jogi alapokon nyugvó nemzeti szuverenitás, a nemzeti vagyont védő jogállami alkotmányos rendszer, valamint
az anyagi jogfolytonosság elvét, ezért a történeti alkotmány az Alaptörvény jogfolytonos elődjének tekinthető.[45]

Az Alaptörvény szerkezete
Az Alaptörvény hat részből áll: Nemzeti hitvallás, Alapvetés, Szabadság és felelősség, Az állam, A különleges jogrend, Záró
és vegyes rendelkezések. Az Alaptörvény a magyar himnusz első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart”, és a „Legyen
béke, szabadság és egyetértés” óhajával végződik. Nemzeti himnuszunk első soránál aligha lehetne méltóbb kezdete az Alap-
törvénynek, amely az ország első egységes, demokratikus, írott alaptörvényeként illeszkedik a magyar történeti alkotmány,
a törvényes alkotmányosság ezeréves történetébe. Az Alaptörvény az ezeréves törvényes, legitim jogfejlődés hagyományát
kívánja követni. Erre utal az elnevezése is. Kartális jellegénél fogva a legfontosabb alkotmányos rendelkezéseket egy jog-
szabályba foglalja, de a történeti alkotmány jegyeit is hordozza. Ezért az Alaptörvény felépítésében sokkal inkább követi a
vegyes alkotmányok rendszerét (Egyesült Államok), mint a kartális rendszereket (Franciaország, Németország).
Az alkotmányozó szándéka az volt, hogy a merev kartális rendszert és a történeti alkotmány jellegzetességeit együtt alkal-
mazva, életszerűbb, a kihívásoknak rugalmasabban megfelelő alkotmányos rendet hozzon létre. Magyarország alkotmányos
jogrendjének alapja így az Alaptörvény mellett az Alaptörvény módosításai és az Átmeneti rendelkezések. A történeti alkot-
mány további jegyei: a sarkalatos törvények rendszere, a történeti alkotmány vívmányainak beemelése a jogrendbe, az idegen
katonai megszállások és a diktatúrák alkotmányos rendjének törvénytelenné nyilvánítása, a történeti alkotmány megszaka-
dásának el nem ismerése.[46]

Az Alaptörvény preambuluma – Nemzeti hitvallás

A Nemzeti hitvallásra iránytűként és alapérték-katalógusként egyaránt tekinthetünk, hiszen „Az Alaptörvény rendelkezéseit
azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmányunk vívmányaival kell értelmezni.”[47] Ebből a
megfogalmazásból is látható, hogy ez több mint egyszerű preambulum, hiszen egyértelmű alapját adja a jogszabályalkotás-
nak és a jogértelmezésnek is.
„A Nemzeti hitvallás, miután egy nemzet tagjainak morális együttélésének elveit tartalmazza, lehetővé teszi a maradék ma-
gyarság és a magyar államiság megóvását. Értékeit beépítve közjogunk gyakorlatába, lehetőséget nyújt az elmúlt évszázadok
pusztításai után – beleértve az elmúlt negyed évszázadot is – egy újrakezdésre, a túlélésre és az újjászületésre.”[48]

23
A Nemzeti hitvallás négy részre osztható. Első részében találjuk a magyarság és a velünk együtt élő nemzetiségek egységét
és a közösség identitását és összetartozását szolgáló értékek felsorolását (lásd pl. az utalást arra, hogy a magyar állam Szent
István király óta a keresztény Európa része, a kereszténység megtartó erejének deklarálása, nemzetiségek megbecsülése, a
magyar nyelv és kultúra védelme stb.).
Második részében felsorolja az állam és közösségszemlélet fundamentumait, amelyek a természetjogi gondolkodás termékei.
Az emberi lét alapjaként rögzíti az emberi méltóságot és egyúttal kinyilvánítja, hogy az egyéni szabadság csak másokkal
együttműködve bontakozhat ki. Hitet tesz a munka alapú társadalom mellett és hangsúlyozza, hogy a közösségi együttélés
legfontosabb eleme a család, a nemzet, a hűség, a hit és szeretet, valamint a becsület. Méltó módon elismeri a szellemi telje-
sítményt, szolidaritást vállal az elesettekkel és a szegényekkel.
A Nemzeti hitvallás harmadik része az Alaptörvényt a történeti állam és alkotmány részeként, annak folytatójaként definiálja.
Kinyilvánítja az 1949. évi kommunista alkotmány érvénytelenségét, mai szabadságunk sarjadását az 1956-os forradalomból
származtatja, önrendelkezésünk visszaállítását pedig az 1990. május 2-ai első szabadon választott népképviseleti országgyű-
lés megalakulásától.[49]
A negyedik rész az Alaptörvény szerződéses jellegét hangsúlyozza és kifejezésre juttatja, hogy ez a szerződés helyreállítja és
fenntartja a jogfolytonosságot a múlt, a jelen és jövő magyarjai között. A törvényalkotó bízik abban, hogy megfelelő keretét
adja annak, hogy segítségével a jövő generációk „ismét naggyá teszik Magyarországot”.[50]
A Nemzeti hitvallás emelkedett hangvételű, veretes szövegével kezdődik az Alaptörvény és egy ünnepélyes fordulattal zárul.
Ahogyan láttuk, az Alaptörvény értelmezésekor a Nemzeti hitvallásban rögzített értékeket (szeretet, hit, hűség, szolidaritás)
is figyelembe kell venni, ezért az állam ezek tekintetében nem lehet semleges. A Nemzeti hitvallást megelőző idézet a Him-
nuszból nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az Alaptörvény Istentől ered. Minden magyar számára, világnézetétől függetlenül
egyértelmű: ez egy olyan utalás, ami a nemzet valamennyi tagját összeköti. A hívő polgárok számára többlettartalmakat
hordoz a Himnusz, de ez ettől még nem rekeszti ki a nem hívőket, hogy a nemzeti összetartozás jelképével azonosuljanak.
Ennek a kezdő mondatnak igen erős a szimbolikus jelentősége, de jogi relevanciája közel sem az.
Az Alaptörvény záró részében megfogalmazott „[…] Isten és ember előtti felelősségünk tudatában […]” tett uta-
lás félreérthetetlenül kimondja, hogy a közhatalom nem óhajt szakrális legitimációt, és elismeri saját korlátozott vol-
tát és erkölcsi felelősségét. A preambulum első bekezdésének utolsó mondata elismeri a kereszténység nemzetmeg-
tartó szerepét. Ezzel csupán egy történelmi tény elismerése történik meg, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a
kereszténység államvallássá válna. Mindez nem a kereszténység mint vallás méltatását jelenti, csupán a keresztény-
ségnek a nemzeti történelemben betöltött, meghatározó szerepéről szól. A Nemzeti hitvallás csak vallási hagyományok
előtt hajt fejet, a vallástalan hagyomány elismerése éppúgy hiányzik, mint a vallás jelenlegi szerepének elismerése.[51]
24
Az Alapvetés, a magyar állam alapjai, céljai
Az Alaptörvényben a Nemzeti hitvallást az Alapvetés címet viselő rész követi. Ebben felsorolásra kerülnek az ország alapér-
tékei és az államcélok és tartalmazza az Alaptörvényre és az egyéb jogszabályokra kiható rendelkezéseket.
Alkotmányos szinten először jelenik meg a hatalommegosztás, az állami erőszak-monopólium elvének gondolata, az ál-
lampolgárság keletkeztetése, továbbá a magyar nyelv védelme, nemzeti és állami ünnepeink rögzítése, a gyermekvállalás
támogatása, az értékteremtő munkán alapuló gazdaság kinyilatkoztatása, a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költ-
ségvetési gazdálkodás és az egészséges környezet fenntartásának és megőrzésének elve. Összesen 20 pontban sorolja fel
Magyarország, a magyar állam alapjait és céljait.
Az „A” cikk rögzíti, hogy a magyar állam neve – mind a hazai használat során, mind a külkapcsolatokban – Magyarország.
Az érzelmi kötődésen túl ez is kifejezi a magyar állam államformától független folytonosságát. Hazánkat ugyanis ezer éve
ezzel a névvel illették itthon és külföldön egyaránt.
A „B” cikk azokat az alkotmányos alapelveket határozza meg, amelyek rendezőelvként szolgálnak mind az alapjogi, mind
pedig az államszervezeti rész tekintetében. Így az állam szuverenitásának külső oldalát megtestesítő függetlenség, a de-
mokrácia, valamint a jogállamiság. Rögzíti az államformát, s eszerint Magyarország köztársaság. A hatalom forrása a nép,
amely hatalmát elsősorban választott képviselői, az Országgyűlés tagjain keresztül gyakorolja.[52] Csak kivételes esetben teszi
lehetővé a közvetlen hatalomgyakorlást. Ennek formája az Alaptörvényben szabályozott országos népszavazás intézménye.
A „C” cikk a hatalommegosztás alapelvét rögzíti. Ez az elv a korlátlan hatalom kizártságát, a hatalmi ágak elválasztását,
egyensúlyát és az együttműködésük kötelezettségét jelenti. Az ellenállás lehetőségét biztosító rendelkezés, amely a demokrá-
cia védelmét, a hatalomkoncentráció megakadályozásának szükségességét fogalmazza meg, egyszerre alkotmányos tilalom-
ként és kötelezettségként jelenik meg, ami az alkotmányos állam védelmének utolsó garanciája, végső eszköze. Főszabály
azonban, hogy kényszer alkalmazására kizárólag az állami szervek jogosultak.
Magyarország a magyar nemzetet egységesnek tekinti függetlenül attól, hol élnek tagjai a világban. A „D” cikk ezen felül
deklarálja, hogy Magyarország felelősséget vállal a határain kívül élő magyarok sorsáért. Ez cselekvő felelősség, vagy-
is Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy a határain kívül élő magyarok közösségeinek fennmaradását és fejlődé-
sét elősegíti. Magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket támogatja, előmozdítja egymással és a hazával való kap-
csolattartásukat és együttműködésüket. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a magyarság és a magyar nemzet védelmének.
Az „E” cikk alkotmányos alapelvként rögzíti, miszerint Magyarország közreműködik az európai népek szabadságának, jó-
létének és biztonságának kiteljesedését szolgáló európai egység megteremtésében, és nevesítve is utal az Európai Unióra. Az
Európai Unió nemzetközi szerződésen alapuló jogrenddel rendelkezik, amelynek értelmében az Európai Unió alkothat olyan
jogot, amely a tagállamok területén közvetlenül alkalmazandó és a jogalanyok számára közvetlenül is teremthet jogokat és
25
kötelezettségeket. Az Európai Unióban való részvétel jelentősen befolyásolja a magyarországi közhatalom-gyakorlás rendjét
és kereteit, valamint az uniós jog nagymértékben meghatározza a magyar jogalanyok jogait és kötelezettségeit. Ezért az Eu-
rópai Unió keretein belül történő hatáskörgyakorlásra az Alaptörvény – az Alaptörvény egészét átható rendezőelvek között
– kifejezett felhatalmazást ad[53] azzal, hogy a hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alap-
vető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára
és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.[54]
Az „F” cikk tesz említést az állam területi tagozódásáról. A tagozódás – a történelmi hagyományoknak megfelelően – két-
szintű: az állam területe a fővárosból, városokból és községekből áll, a több várost és községet magában foglaló területi egy-
ség pedig a megye. A területi tagozódás alapozza meg a helyi közhatalom gyakorlásának, azaz az önkormányzatiság szintjeit
(a főváros különleges jogállású és önkormányzati státuszú). Rendező elvként szolgál a bírósági és közigazgatási szervezet
kialakításához, de nem zárja ki, hogy a jogalkotó eltérő szinteket állapítson meg.
A „G” cikk szól a magyar állampolgárság megszerzéséről. A kölcsönös jogokat és kötelezettségeket kifejező állampolgárság
testesíti meg az állam és a polgárok közötti legszorosabb viszonyt, ami jogviszony. Országunk hitet tesz állampolgárai vé-
delme mellett, ami kiterjed arra is, hogy a születéssel keletkezett és a jogszerűen szerzett magyar állampolgárságától senkit
sem lehet megfosztani. Az állampolgárság megszerzésének fő szabálya a vérségi elv: „Születésével a magyar állampolgár
gyermeke magyar állampolgár.”
A „H” cikk deklarálja, hogy Magyarország hivatalos nyelve a magyar. A magyar nyelv és 2009-től a magyar jelnyelv nemzeti
összetartozásunk elsődleges kifejezője és kultúránk része, ezért különös védelem illeti meg. A magyar nyelv kiemelt védelme
mellett Magyarország tiszteletben tartja az itt élő nemzetiségek nyelvét, azok hivatalos használatát is.[55]
Az „I” cikk a magyar államiság szempontjából két legfontosabb jelképét, Magyarország címerét és zászlóját írja le, és tar-
talmazza képi megjelenítését is. Ezek a jelképek nemcsak a magyar államiság, hanem a magyar nemzet szimbólumaként is
használatosak, az állami szuverenitás és függetlenség mellett a nemzethez, mint közösséghez tartozás kifejezői is. Az Alap-
törvény meghatározza Magyarország himnuszát: Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.
A „J” cikk tartalmazza a nemzeti tudat ápolását és a nemzeti összetartozást is kifejező nemzeti ünnepeink alaptörvényi szintű
rögzítését. Így március 15. napja, augusztus 20. napja és október 23. napja nemzeti ünnep, ezek közül hivatalos állami ünnep
augusztus 20. napja.
A „K” cikk alapján Magyarország hivatalos pénzneme a forint. A nemzeti valuta alkotmányos szabályozása a címerrel, a
himnusszal, a nemzeti ünnepekkel együtt, az ország belső és külső szuverenitásának kifejezése, megerősítése.
Az „L” cikk a természetjogi felfogást követve határozza meg a házasságot egy férfi és egy nő közötti, önkéntes elhatározáson
alapuló érzelmi és gazdasági életközösségként. A családi kapcsolat alapjaként a házasságot, illetve a szülő-gyermek viszonyt
26
állítva is a természetjogra alapozott értékrendet védi, külön rögzítve, hogy az anya nő, az apa férfi. A nemzet fennmaradá-
sának alapjaként a házasságot és a családot tekinti. Ezek védelme mellett elkötelezi magát a gyermekvállalás támogatása
mellett is. A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.[56]
A gyermekek és a gyermekvállalás alkotmányjogi védelme, a családon belüli kölcsönös gondoskodás szempontja az Alap-
törvény egészét jellemzi.
Az „M” cikk hangsúlyozza, hogy a gazdaság két alapértéken: az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.
Ezek egymást erősítve és feltételezve járulnak hozzá Magyarország és a nemzet felemelkedéséhez. Magyarország biztosítja
a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait.
Mindez a versenynek a közjó általi észszerű korlátozását is alaptörvényi szintre emelte.
Az „N” cikk alapján „Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvénye-
síti”.[57] Az alapvető jogok érvényesülése, az állam hatékony és demokratikus működése, az országban élő személyek és
szervezetek biztonsága megfelelőképpen csak akkor garantálható, ha az állam társadalmi és gazdasági egyensúlyát komoly
államháztartási problémák nem veszélyeztetik.
Az „O” cikk szerint az állam nem mindenható, feladatait csak a polgárokkal karöltve, közreműködésükkel tudja ellátni.[58]
Nem képes és nem is törekedhet helyettük egyéni, családi és közösségi boldogulásuk előmozdítására.
A „P” cikk deklarálja, hogy Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. Ezzel az Alaptörvényben új elem-
ként megjelenik a fenntarthatóság követelménye, ami az állam és a gazdaság részére irányt szab a környezeti értékekkel való
felelős bánásmódhoz. A cikkely külön kiemeli a sajátos magyar környezeti értékeket és a magyar kultúra értékeit, amelyek
oltalmazását mindenki kötelezettségévé teszi a jövő nemzedékek számára való megőrzés érdekében.
A „Q” cikk alapelvként fogalmazza meg Magyarország törekvését a világ valamennyi népével és országával való együttmű-
ködésre a béke és biztonság megteremtéséért és megőrzéséért, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében. Az
Alaptörvény a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének érdekében előírja a Magyarországra kötelező nem-
zetközi jogi szabályok és a magyar jog közötti összhang biztosításának kötelezettségét. A magyar alkotmányos rend a nem-
zetközi szerződések tekintetében dualista felfogást követ, ennek megfelelően a nemzetközi egyezmények kifejezett átültetés
– transzformáció, azaz kihirdetés – révén válnak a magyar jog részévé. A nemzetközi jog egyéb forrásai – így a szokásjog és
a civilizált nemzetek által elfogadott általános jogelvek – azonban közvetlenül az Alaptörvény „Q” cikk (3) bekezdése, ún.
generális transzformációja alapján lesznek részei a magyar jognak. Az Európai Unió joga kívül esik a „Q” cikk hatókörén, és
az „E” cikk keretein belül értelmezhető.
Az „R” cikk szerint az Alaptörvény a jogrendszer alapja. A jogrendszer csúcsán helyezkedik el, minden más jogszabály az
Alaptörvényből ered, és azzal nem lehet ellentétes. Mindenki számára kötelességként írja elő az Alaptörvény és a jogsza-
27
bályok megtartását. Ez a cikk értelmezési szabályt is tartalmaz: „az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a Nemzeti
hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”.
Az „S” cikk célja, hogy megteremtse az Alaptörvény stabilitását. Ennek érdekében az Alaptörvényre nézve a törvények
megalkotásához képest szigorúbb feltételt állapít meg: az Alaptörvény elfogadásához és módosításához az országgyűlési
képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
A „T” cikk a jogalkotásra vonatkozó általános szabályokat határozza meg. A cikk felsorolja a jogszabályokat: „Jogszabály a
törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete,
az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács
rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.” Nem külön jogforrás, hanem egy
speciális törvénytípus a sarkalatos törvény, amelyet a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával lehet
elfogadni.
Az „U” cikk megállapítja, hogy „a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelő-
ző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek”. A kommunista alkotmány érvénytelenségéből következve, a társadalom
igazságérzetét szolgálva felsorolja az elévülhetetlen bűncselekményeket, és megállapítja azok feltárásának kötelességét.[59]
Az „államcélok alkotmányi szinten rögzített küldetésnyilatkozatok, vagyis az állam és a politikai közösség céljait alkotó
értékek és elkötelezettségek olyan kinyilatkoztatásai, amelyek irányt szabnak az állami döntéshozatalnak.”[60] Segítik a köz-
hatalom gyakorlását, elfogadhatóvá teszik a jog betartását a polgárok széles körében.
Az Alaptörvény újításai közé tartozik, hogy bizonyos alapjogokat államcélokká minősített. Az államcélok az Alaptörvény
számos részében megtalálhatók, de megfogalmazásukban igen eltérőek lehetnek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata mutatott
rá arra, hogy például a XV. cikk (4) és (5) bekezdéseiben foglalt állami feladatvállalás mint az esélyegyenlőség és a társa-
dalmi felzárkóztatás megvalósulásának segítése, valamint a családok, gyermekek, nők, idősek és fogyatékossággal élők
védelme, vagy a XII. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott foglalkoztatáspolitikai célkitűzés ugyancsak az államcélok
kategóriájába tartozik.

Az államcélok egyik legfontosabb jellemzője azok teleologikus jellege: az állam számára cselekvési kötelezettséget ke-
letkeztetnek konkrét célok elérése érdekében. Ez a jelleg sokszor a megfogalmazásban is testet ölt. Ezért, ha a norma-
szövegben azt olvassuk, hogy az állam „különös gondot fordít” vagy „törekszik” valamire, „támogat” vagy „oltalomban
részesít”, esetleg „elősegít” valamit, továbbá „közreműködik” valaminek az elérésében, akkor tudnunk kell, hogy ezek az
államcélok megfogalmazásának tipikus szófordulatai.[61]

28
 Magyarország Kormánya az Alaptörvény megszületése óta eltelt időszakban igen komolyan vette az államcélokból kö-
vetkező két alapvető kötelezettséget, a folyamatos törekvést, valamint a cél elérésének kötelezettségét.
Azokhoz konkrét, bírói úton is kikényszeríthető feladatokat társított (pl. családvédelmi intézkedések, diszkrimináció
tilalma, gyermekek védelme, stb.).
Az államcélok szerepet játszanak az alapjog-korlátozó intézkedések alkotmányosságának megítélésében is. Az államcélok
által megtestesített közérdek előmozdítására hivatkozással valamely alapjog korlátozása indokolt is lehet, az ilyen intézke-
dések azonban csak szigorú feltételek mellett állhatják ki az alkotmányosság próbáját. Ezek felett az Alkotmánybíróság hi-
vatott őrködni, és ez által Magyarország minden polgára számára biztosítva van az alapjogok hézagmentes jogvédelme.[62]

Az Alaptörvény értelmezésének szabályai

Az Alaptörvény értelmezése és alkalmazása során a bírói szervek, a jogalkotás során pedig a jogalkotók a történeti alkotmány
vívmányaira hivatkozhatnak (lásd a Nemzeti hitvallást és az R) cikket). A korlátokat is az Alaptörvény szabja meg, hiszen
mind az államforma, mind a parlamentáris, kancellári típusú rendszer megváltoztatására csak az Alaptörvény módosításával
van lehetőség. Az Alkotmánybíróság 22/2012. (V. 11.) AB határozata indokolásában kifejtettek alapján lehetővé teszi az
1990. utáni alkotmányértelmezés jogi kultúrájának, a modern jogállamiság elveinek, valamint a történeti alkotmány közjogi
és magánjogi hagyományának akár tételes jogi együttes alkalmazását.
Az Alaptörvény kifejezett alkotmányos szabályban rendezi az alkotmányértelmezési módszerek használatát. Az Alaptörvény
R) cikke szerint „az Alaptörvény rendelkezéseit „azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmá-
nyunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”.
Ezenkívül a rendes bíróságokra vonatkozó eredeti 28. cikk azt is megállapította, hogy „a bíróságok a jogalkalmazás során a
jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik”, valamint, hogy „az Alaptör-
vény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt
szolgálnak”. Ez utóbbi szabály ugyan az „Az állam” fejezeten belül a rendes bíróságokról szóló alfejezetben helyezkedik el, a
28. cikk a jogszabályok értelmezésén túl további szempontokat szolgáltat az Alaptörvény értelmezéséhez is. Az Alaptörvény
2019. január 1-jétől hatályos hetedik módosítása mindkét cikket további rendelkezésekkel egészítette ki. Az R) cikk kiegé-
szült egy (4) bekezdéssel, amely szerint minden állami szerv köteles védelmezni az ország alkotmányos önazonosságát és
keresztény kultúráját, a 28. cikk új második mondata szerint pedig „a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban
a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figye-
lembe venni”.

29
A hetedik módosítás főleg a rendes bíróságok jogértelmezésén változtatott, illetve pontosított, de az Alaptörvény addig is
érvényben lévő fő értelmezési szabályain nem, így a 28. cikk a „jogszabályok céljáról”, míg az R) cikk az „Alaptörvény
rendelkezéseiről” beszél. Az R) cikk ezen kívül előírja a történeti alkotmány vívmányai szerinti értelmezést, amely az Alap-
törvény hatálybalépéséig nem létezett alkotmányértelmezési módszerként.

30
 SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG -
ALAPJOGOK AZ ALAPTÖRVÉNYBEN

Az Alaptörvény alapjogi fejezete a „Szabadság és felelősség” címet viseli, ez az alapjogi katalógus.

Az alapjogok forrásai között fontos szerepet játszottak az európai alapjogi dokumentumok, elsősorban az Alapjogi Charta,
valamint az EJEE. Az Alaptörvény Szabadság és Felelősség című része az alapvető jogokról és kötelezettségekről rendelke-
zik, a Charta katalógusának szövegét és felépítését követve.[63]
Az Alkotmánybíróság és jogalkalmazók számára az alapjogok elsődleges forrása az Alaptörvény. Ezzel együtt az Alkotmány-
bíróság a nemzetközi szerződésből fakadó, Magyarországot terhelő kötelezettség feltárása során (vagyis a nemzetközi szer-
ződésbe ütközés vizsgálata esetén) nemcsak a nemzetközi szerződés szövegét, hanem az annak értelmezésére feljogosított
szerv joggyakorlatát is alapul veszi.[64]
Az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdése szerint: „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tisztelet-
ben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi
jogait.” Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartása, az emberi jogok államtól és alkot-
mányoktól független létezésére utal, az állam általános alapjogvédelmi kötelezettségét mondja ki alaptörvényi szinten.
Szintén az első cikk rögzíti az alapjog-korlátozás formai és tartalmi feltételeit, mely szerint: az alapjogokra és kötelezett-
ségekre vonatkozó szabályokat kizárólag törvény állapíthat meg.[65] Alacsonyabb szintű jogszabályban az alapjogok nem
szabályozhatók. Az Alaptörvény nevesíti azokat a tárgyköröket, melyeket csak sarkalatos törvényekkel lehet szabályozni. A
sarkalatos törvények sem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel.
Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges
mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.[66] A
szabályozással elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlyának megfelelő arányban kell
lennie egymással, és feltétel, hogy enyhébb eszközök a cél elérésére nem állnak rendelkezésre. Az Alkotmánybíróság gyakor-
lata mentén kialakított alaptörvényi szabályozás szerint tehát, az egyén autonómiájának van egy olyan határa, amelyen sem
az állam, sem más kényszerítő hatalma nem terjedhet túl.[67]
Az alapjogok korlátozásáról az Alaptörvény a különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok között, az 54. cikk (1) bekez-
désében rendelkezik. Az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése az ideiglenes Alkotmányhoz képest új rendelkezésként iktatta be,

31
hogy bizonyos alapjogok nemcsak természetes személyeket illetnek meg.
AzAlaptörvény hivatkozott rendelkezése kimondja, hogy a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az
alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.
A törvény által létrehozott jogalanyok jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek egyaránt lehetnek.[68]

32
 élethez, emberi méltósághoz való jog

Az emberi élethez és emberi méltósághoz való jog a többi alapjog lényegi tartalmában is fellelhető, különleges, első gene-
rációs alapjog, amit az emberi jogok alapjának is tekinthetünk, és mint ilyen nem korlátozható. Az emberi méltóság felér-
tékelődéséhez nagymértékben hozzájárult a kereszténység. A történelem során a változó filozófiai gondolkodásban a római
közgondolkodástól vezetett az út az alkotmányos klauzula szintjéig. Ez az alapjog különböző nemzetközi dokumentumokban
és nemzeti alkotmányokban a második világháborút követően nyert csak elismerést. A nemzetközi egyezmények és a nem-
zeti alkotmányok, illetve az ezekhez kapcsolódó joggyakorlat, az emberi életnek és emberi méltóságnak a történelem során
megtapasztalt megsértéséből kiindulva, a negatív megközelítést alkalmazva, e jogok védelmében bizonyos magatartásokat
megtiltanak.[69]
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az 1. cikkében rögzíti az emberi méltóság átfogó védelmét, amikor azt mondja ki,
hogy „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.” A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya preambulumában elsőként juttatta kifejezésre, hogy az emberi méltóság az emberi jogok alapja azzal,
hogy „az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak az
elismerése” mellett kimondta: „ezek a jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek”. Az Alapjogi Chartának már
bevezetője deklarálja: „az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes
értékein alapul”. A Charta „Méltóság” fejezetének 1. cikke deklarálja az emberi méltóság sérthetetlenségét, alapjogi kataló-
gusa tilalmazza a halálbüntetést, valamint az olyan országokba történő kiadatást, ahol komolyan fenyegetheti ez a veszély az
érintett személyt. A Charta a 3. cikk (2) bekezdésében, reagálva a modern orvosbiológiai kihívásokra, tilalmazza az emberi
lények szaporítási célú klónozását is.[70]
Az élethez való jog mind a fenti nemzetközi dokumentumok, mind az Alaptörvény és az ebből levezethető alkotmánybírósági
gyakorlat alapján korlátozhatatlan abszolút jellegű jog, amely megelőz minden más jogot (kivéve EJEE 2. és 15. cikk[71] ). Az
Alaptörvény II. cikke a két legfontosabb emberi jogot az emberi élethez és emberi méltósághoz való jogot rögzíti.
Az Alaptörvény az emberi méltósághoz való jogot mint az emberi élet alapját, az élethez való joggal egységben deklarálja,
és minden ember jogát elismeri az emberi méltósághoz. Az említett jogokkal egy mondatban fogalmazza meg azt is, hogy a
magzati életet a fogantatástól védelem illeti meg. Az állam objektív intézményvédelmi kötelezettsége keretében, a megfo-
gant, meg nem született, de keletkezőben lévő emberi életnek is köteles védelmet nyújtani.[72]

33
Az élethez és emberi méltósághoz való jog külső korlátozással szemben minden mást megelőző értéknek minősül. Erre min-
denkor lehet hivatkozni egyéb jogalap hiányában is, és más alapjogok is levezethetők belőle. Olyan fontos részjogosultságok
tapadnak hozzá, mint a halálbüntetés, a kínzás és embertelen, megalázó bánásmód tilalma. Az Alkotmánybíróság az emberi
élet és az emberi méltóság mint elválaszthatatlan értékek egységéből kiindulva az élethez és emberi méltósághoz való jogot,
egységet alkotó oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjognak tartja (oszthatatlansági doktrína).[73]
Az élethez való jog szoros összefüggésben áll a jogképességgel, és ebből következően sarkalatos kérdés annak kezdő és vég-
pontjának meghatározása is. A kezdőpont meghatározásának a terhesség megszakításának szabályozásánál, míg az élet jogi
végpontjának pontos ismerete a halálbüntetés illetve az eutanázia megengedhetősége kapcsán sarkalatos kérdés.[74]
Az ideiglenes Alkotmány szerint a jogképesség az élve születéssel kezdődött, így az élethez való jog feltétele is ez volt, ezzel
szemben az emberi életet az Alaptörvény a fogantatástól kezdve védelemben részesíti.[75] Ebből következően az abortusz kér-
dése megkerülhetetlen. Az anya önrendelkezési joga és a magzat élethez való joga (a magzat alapjogvédelmi jogképessége
hiányában az állam életvédelmi kötelezettsége) ütközik e kérdés kapcsán.
Az államnak az élet védelmére vonatkozó objektív kötelességéből következik, hogy az állam alkotmányosan nem engedheti
meg a megfelelő indok nélküli abortuszt. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a magzat életének védelme annak megfo-
gantatásától kezdve állami kötelesség, tehát a terhesség kezdeti szakaszában sem lehet egyedül az anya önrendelkezési joga
az irányadó. Megállapította ugyanakkor, hogy sem az abortusz teljes körű engedélyezése, sem pedig teljes tiltása nem lenne
alkotmányos, így törvényi keretek között annak engedélyezése nem alkotmányellenes (lásd az anya életének veszélye, az
időhöz kötés, az indokolt esetek köre stb.).[76] A művi meddővé tétel esetén ugyancsak az egyén önrendelkezési joga és az ál-
lam életvédelmi kötelezettsége áll egymással szemben. Az egészségügyi beavatkozás igénybevételét, ideértve az önsorsrontó
döntéseket is[77]az állam ugyan korlátozhatja, de a korlátozást népesedési célok nem befolyásolhatják.
Elsődleges cél a szabad, tájékozott, felelős döntés meghozatalához szükséges törvényi feltételek biztosítása, valamint a vis�-
szafordíthatatlan következmények minimalizálása.[78]
Magyarországon a halálbüntetés alkalmazása nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján is kizárt. Az Alkotmány-
bíróság 1990-ben a rendszerváltást követően hozott döntésében a halálbüntetés alkotmányellenessége mellett foglalt állást, és
kimondta, hogy az emberi élet és méltóság elválaszthatatlan, minden mást megelőző legnagyobb érték, és az ehhez tartozó,
mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntető hatalmával szemben. A magyar Alkotmánybíróság értelmezé-
sében a halálbüntetés az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalmát nem csupán korlátozza, de annak teljes
és helyrehozhatatlan megsemmisítését is eredményezi.
Emiatt a testület alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a halálbüntetést szabályozó törvényi rendelkezése-
ket, és kimondta, hogy az élethez és méltósághoz való jog oszthatatlansága folytán elvileg korlátozhatatlan és egyben minden
34
más jog korlátozásának is elvi határát jelenti.[79] Az Alaptörvényben a halálbüntetés tilalma nem az élethez való jogról és a
méltóságról szóló cikkben, hanem a kiutasításról szóló szakaszban található. Az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdése szerint:
„Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik,
kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.”
Bizonyos speciális esetekben az élethez való jog is korlátozható. Megengedik a korlátozást a jogos védelem esetén a nem-
zetközi egyezmények,[80] és hazánk is. A korlátozás megengedhetőségének konkrét feltételeit a Büntető Törvénykönyv (a
továbbiakban: Btk.)[81] tartalmazza.
Jogtalan támadás elhárításához való jogot az Alaptörvény V. cikke rögzíti. Az embert érő támadás elleni védekezés jogsze-
rűségének kérdéséről való jogi gondolkodás egyidős a legősibb jogrendszerek kialakulásával és nagyon hosszú utat járt be
a „szemet szemért” elvtől, a római jog XII táblás törvényein át, és a kánonjog mások védelmére is kiterjedő szabályozásán
keresztül a nemzetközi egyezmények, valamint hazai jog alapjogként történő deklarálásáig. Magyarország egyik legrégebbi
jogintézménye a jogos védelem. Ennek ellenére nagyon hosszú időnek kellet eltelnie, míg szakmai és társadalmi vitákat kö-
vetően, az Alaptörvény új fejezetet nyitva a szabályozásban – az alapvető jogokról szóló részben – az V. cikkben alapjogként
rögzítette a jogos védelmet. E szerint „Mindenkinek joga van törvényben maghatározottak szerint a személye illetve a tulaj-
dona ellen intézett vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”. Az Alaptörvény a jogtalan támadás
elhárításához való jognak csupán a kereteit határozta meg.
A konkrét szabályokat a 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk. büntethetőséget kizáró okainál találjuk meg.[82]
A törvényi szabályozás ezzel együtt sem kötelezést, sem jogosultságot nem teremt, csupán azt rögzíti, hogy a jog e területen
nem kíván beavatkozni, tudomásul veszi az életek közötti választást. A bekövetkezett változások mind a jogalkotás, mind a
jogalkalmazás területén a megtámadott érdekeit kívánják védeni azzal, hogy a támadás kockázatát a támadóra hárítják. Az
alaptörvény alaptételként határozza meg, hogy az elhárítani kívánt támadásnak jogtalannak és közvetlenül fenyegetőnek kell
lennie.[83] E tekintetben a jogtalanság értelmezése a jogalkotóra háruló feladat, hiszen a büntetőjogi jogos védelem esetében
a jogos védelemmel összefüggő helyzet csak akkor keletkezik, ha a támadó magatartása egyben megvalósítja valamilyen
bűncselekmény törvényi tényállását, és ezzel egyidejűleg a támadó olyan aktív magatartását is feltételezi, amely a védekező
személyét vagy tulajdonát sérti, közvetlenül veszélyezteti, illetve fenyegeti. A szükségességi-arányossági teszt azonban né-
hány kivételtől eltekintve kötelező.

A Btk. a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszé-
lesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a

35
 megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen is irányult, és ilyenkor a jogtalan támadás körülményei
megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére. A Kúria ítélkezési gyakorlata is olyan dönté-
seket eredményezett, amelyek nemcsak a megújult Btk. általános részében szabályozott intézmény törvényhű alkalmazá-
sát szorgalmazták, de kifejezik azt a jogalkotói szándékot is, hogy az alkotmányos alapjoggá emelt jogosultság mindenkit
megillető lehetőségét az igazságszolgáltatás gyakorlata is igazolja. A joggyakorlat nyomán megalkotott szituációs jogos
védelem körében felsorolja azokat az esetköröket, amely szituációkban a személy, illetve vagyon elleni jogtalan támadást
élet elleni támadásnak kell tekinteni.
A Kúria álláspontja szerint „aki más életére tör, elveszíti azt a jogát, hogy őt ne öljék meg”, a védekező cselekmény
jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás
elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. Ha volt más – enyhébb - mód
az elhárításra, de annak megválasztásában a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás a védekezőt meggátolta,
akkor a cselekmény büntetendő, de a védekező nem büntethető a túllépés miatt. A törvény a jogos védelmet, a büntet-
hetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetőségi akadályként kezeli, amikor a jogos védelem során
megvalósított cselekményt „nem büntetendőnek” tekinti. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás
elhárítása érdekében kifejt – s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását – nélkülözi a társada-
lomra veszélyességet, s ezáltal bűncselekményt nem valósít meg. A bűncselekmény hiánya olyan büntetőeljárási akadály,
amelynek hivatalból történő észlelése nemcsak a már megindított büntetőeljárás megszüntetését, vagy bírósági szakban,
felmentő ítélet hozatalát kell, eredményezze, de elejét veheti annak is, hogy a jogosan védekező egyáltalán büntetőeljárás
hatálya alá kerüljön.[84] Mindezek egyszerű többséggel elfogadott törvényben szabályozhatók.

A katonai és rendőri kötelezettségvállalás esetében a halál vállalása az egyén személyes döntése, ez a döntés azonban csak
akkor lehet alkotmányos, ha az állam az életvédelme érdekében mindent megtesz, tehát a küldetés maga is alkotmányos és
az állam megteremti a biztonságos körülményeket a szolgálat ellátásához. Az állam a honvédelmi kötelezettség keretében,
végső esetben élete feláldozását is megköveteli a katonától.[85] A hadsereg alkotmányos felhasználására csakis idegen hatalom
fegyveres támadása, illetve az alkotmányos rendelkezésekben meghatározott tömeges bevándorlás, egészségügyi válság-
helyzet illetve fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett erőszakos cselekmények elhárításában való közreműködés során
kerülhet sor, amely szituációkban a katona élete értelemszerűen veszélyben van, és amelyben a jog eltűri, hogy a katona a
támadók életét kioltsa.[86] A rendőr esetében nem alkotmányos kötelezettség teljesítésével összefüggésben merül fel az élet

36
kockáztatása, hanem önként választott élethivatás során. Ezért tudja, hogy szolgálati viszonyával összefüggésben milyen
szakmai követelményeknek kell megfelelnie, joga van a saját élete megóvásához szükséges felkészültség megszerzésére, és
élete kockáztatásával köteles a közbiztonságot és a belső rendet megvédeni.
E körben jogosult a fegyverhasználatra az elkövetővel szemben, amennyiben az más ember életéhez való jogát szándékosan
fenyegető elkövető elfogását, szökésének megakadályozását szolgálja.[87]
A lőfegyver használat jogosságával összefüggésben – tekintve, hogy annak használata magában hordozza az élet kioltásának
lehetőségét – az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy sem az élethez és emberi méltósághoz, sem pedig a szabadsághoz és
személyi biztonsághoz való alapvető jogból nem vezethető le a szabad lőfegyvertartás joga. A végzetes lőfegyverhasználati
hibák megelőzése céljából az élethez való alapjog védelme érdekében, a lőfegyvertartás szigorú szabályozása indokolt.[88]
Az eutanázia („jó halál”) vitatott kérdésével kapcsolatban Magyarország törvényei szigorúan tiltják és büntetik az öngyilkos-
ságban való közreműködés minden formáját.[89]
Az eutanázia, az élet méltó befejezéséhez kapcsolódó kérdéskör állandó etikai és orvosszakmai viták forrása. Az Alkotmány-
bíróság gyakorlata szerint az önkéntes passzív eutanázia összeegyeztethető az élethez való és emberi méltósághoz fűződő
jog alkotmányos szabályozásával. Amennyiben a beteg úgy dönt, hogy nem kívánja kezeltetni magát, illetve visszautasítja az
életmentő beavatkozást, ezt tiszteletben kell tartani, kivéve, ha azok elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyez-
tetné. A testület álláspontja szerint a világnézeti szempontból semleges alkotmányos alapokon álló jogrendszer sem helyeslő,
sem helytelenítő álláspontot nem fogadhat el az ember saját életének befejezését elhatározó döntésével kapcsolatban, az
állam csupán annyira jut szerephez a kérdésben, amennyiben ezt az élethez való jogra vonatkozó intézményvédelmi kötele-
zettsége elkerülhetetlenül szükségessé teszi.[90]
A visszautasítás lehetősége törvényi szabályok szigorú feltételrendszerén alapszik. A nem önkéntes passzív eutanázia viszont
nem áll összefüggésben a beteg önrendelkezési jogával, ezért nem megengedett. Tehát a beteg nevében senki sem nyilatkoz-
hat a kezelés, műtét stb. visszautasításáról.[91]
Az emberi méltósághoz való jog és a magánszféra védelme szorosan összefügg, hiszen az egyén személyiségének legtelje-
sebb kibontakozását a magánszféra biztosítja. A magyar Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése kifejezett védelem alá helyezi
a magánélethez való jogot. Az Alkotmánybíróság pedig rögzíti a két alapjog szoros kapcsolatát azzal, hogy a magánszférát
az emberi méltósághoz való jog egyik elemének tekinti, s mint ilyen, ki van zárva az állami beavatkozás minden lehetősé-
gétől.[92]
Sem a nemzetközi egyezmények, sem az Alaptörvény nem zárja ki, hogy a meghatározott életszínvonal és a lakhatás bizto-
sítása előfeltétele legyen az emberhez méltó körülmények megteremtésének, azonban a szociális helyzet (főként a kiszolgál-
tatottság) megalapozhatja az emberi méltóság sérelmét.
37
A magyar Alkotmánybíróság álláspontja szerint az állam köteles az emberi lét alapvető feltételeiről, hajléktalanság esetén az
életet fenyegető veszély elhárításához szükséges szállásról gondoskodni.[93]

Az élethez és emberi méltósághoz való jog érinthetetlen. Az alkotmányok emberi méltóság klauzulái értelmében bár-
mely jellegű korlátozásuk egyúttal azok megsértését is jelenti. Az élethez való jog alaptörvényi szinten történő védel-
mének alapja az EJEE 2. cikke, és az erre épülő Alapjogi Charta, illetve az Európa Tanács ajánlásai. Az EJEB eset-
joga alapján pedig meghatározhatók a jogsértések főbb típusai. Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság gyakorlata
alapján korlátozhatatlan jogok esetében nincs mérlegelhető korlátozási indok, ilyen az élethez és emberi méltósághoz
való jog is. Egyéb esetekben pl. egyén önrendelkezési joga, az élethez és emberi méltósághoz való jog összeütközé-
se esetén a szükségesség és arányosság vizsgálata mellett olyan törvényi szabályozás szükséges, ami nem vezethet
egyik alapjog kiüresítéséhez sem (pl. abortusz, önsorsrontó döntések, jogos védelem stb.). Bizonyos speciális esetek-
ben az élethez való jog is korlátozható. Az EJEE 2. cikk 2. b) pontja és az alaptörvény is megengedi a korlátozást a
jogos védelem esetén, a korlátozás megengedhetőségének konkrét feltételeit a Btk. tartalmazza. Szintén érinti az élet-
hez való jogot a honvédelem, a katonai és rendőri kötelezettségvállalás és a fegyverhasználat joga is. Az alapjogsére-
lem az alapjog önkényes, alkotmányosan nem igazolható olyan korlátozása, amely szükségességi-arányossági teszttel
nem igazolható. Az államnak készen kell állnia arra, hogy bírói úton (hézagmentesen) kiküszöbölje a jogsérelmet.[94]

A kapcsolati erőszak esetén felborul az egyenrangúsági viszony, a bántalmazott függő, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, ez
pedig kizárja, hogy saját érdekeit megfelelően érvényesíteni tudja. A Kormány kapcsolati – ideértve a nők elleni – erőszak
megelőzése és visszaszorítása érdekében tett intézkedéseinek fontos eleme, hogy a kapcsolati erőszak önálló törvényi
tényállásként 2013-ban bekerült a Btk-ba. A Btk. 212/A. §-a a sértettek speciális körének (az elkövető gyermekének szülő-
je, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa,
volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja) sérelmére rendszeresen elkövetett különféle cselekmé-
nyeket bünteti. A jogalkotó az elkövetési magatartások közé beemelte az olyan emberi méltóságot súlyosan sértő megalá-
zó, erőszakos magatartásokat, valamint a gazdasági ellehetetlenítést is, amely nem jár feltétlenül testi sértés okozásával.
A sértettek védelme érdekében 2020-ban szigorodtak a feltételes szabadságra bocsátás feltételei, továbbá minden esetben
pártfogó felügyelet alá kerül, aki hozzátartozója sérelmére elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény miatti sza-
badságvesztése felfüggesztésének próbaidejét tölti vagy feltételes szabadságra bocsátják, amely mellé – a védendő alanyi
kör kiterjesztésével – távoltartási célú kötelező magatartási szabály is társul.

38
A büntetőjogi kodifikáció mellett számos intézkedés történt még az elmúlt években a kapcsolati erőszak elleni küzdelem
jegyében: jelentősen bővült a kapcsolati erőszak áldozatait segítő ellátórendszer (új titkos menedékházak, krízisközpontok,
kríziskezelő ambulanciák és félutas házak), prevenciós programok indultak, kampányok valósultak meg, valamint képzések
segítették már az utóbbi időben is a jelzőrendszert a probléma mielőbbi felismerésében és a megfelelő lépések megtételében.

Az Igazságügyi Minisztérium Áldozatsegítő Központokat hozott létre, amelynek célja, hogy az állampolgárok számára
könnyebben hozzáférhetőek legyenek az áldozatsegítő szolgáltatások, és minél szélesebb körben megismerhessék az
áldozatsegítésben elérhető lehetőségeket mindazok, akiknek erre szükségük van. Az áldozatsegítő tevékenység keretében
(az Igazságügyi Minisztérium fenntartásában) éjjel-nappal ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonal működik (06 80 225
225) annak érdekében, hogy az áldozattá vált állampolgárok hivatali időn túl is kaphassanak tájékoztatást. A zöld szám
a lehető legszélesebb körben elérhető. A probléma felvázolását követően a hívó az egyedi élethelyzetéhez illeszkedő
tájékoztatást, tanácsadást kap a büntetőeljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről, a részére nyújtható támogatások fajtái-
ról, az igénylés feltételeiről, a számára leginkább megfelelő problémamegoldási lehetőségekről. 2019. november 19-én
kihirdetésre került az áldozatsegítés rendszerének fejlesztéséről szóló 1645/2019. (XI. 19.) Korm. határozat (a további-
akban: Korm. határozat), melyben a Kormány felhívta az igazságügyi minisztert arra, hogy 2020. június 30-ig készítsen
előterjesztést a Kormány részére az áldozatok közvetlen elérésén alapuló állami áldozatsegítési rendszer létrehozásáról,
továbbá 2025. december 31-ig gondoskodjon az áldozatsegítő központok országos hálózatának kiépítéséről.
Eredményei az alábbiakban foglalhatóak össze: A budapesti, és a 2018 során megnyílt miskolci és szombathelyi központ
után 2020-ban megnyitotta kapuit a pécsi, a szegedi és a kecskeméti Áldozatsegítő Központ is, 2021-ben pedig tervezetten
további három Áldozatsegítő Központ átadására kerül sor. A jogszabályi környezet módosításával 2021. január 1-jétől már
nem csak akkor kaphat az áldozat segítséget, ha maga keresi fel az áldozatsegítő szolgálatokat, központokat, hanem az ál-
talános nyomozó hatóság (rendőrség) útján kapott információk alapján – áldozat hozzájárulása esetén – maga az áldozat-
segítő szolgálat veszi fel az áldozattal a kapcsolatot és tájékoztatja őt a kapható és nyújtható segítség valamennyi formájá-
ról. Az áldozatok – az áldozat és az áldozatsegítő szervezetek közötti kapcsolatfelvétel módja szerinti – közvetlen elérésén
alapuló ún. opt-out rendszer a szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmények vonatkozásában került bevezetésre.
A rendszer alapvetése, hogy a rendőrség az áldozatot személyének és elérhetőségének ismertté válását követően, lehetőség
szerint azonnal, de legkésőbb két napon belül tájékoztatja az áldozatsegítő szolgálatokról, arról, hogy támogatásra lehet
jogosult és arról, hogy hozzájárulása esetén meghatározott adatait, valamint az általa megadott elérhetőségeit a közvetlen

39
kapcsolatfelvétel céljából továbbítja az áldozatsegítő szolgálat részére. Az áldozatsegítő szolgálat két munkanapon belül
intézkedik az érintettel történő kapcsolatfelvételről, és tájékoztatást nyújt számára az igénybe vehető áldozatsegítő támo-
gatásokról, és egyéb releváns segítségről. 2021. január 1. napjával lépett életbe az a jogszabály-módosítás is, ami az állami
kárenyhítés igénybevételét könnyíti meg az áldozatok számára. Ennek leglényegesebb elemei, hogy az igényérvényesítésre
nyitva álló határidő a korábbi 3 hónapról 1 évre emelkedett (pl.: a bűncselekmény elkövetésétől, illetve, ha a kérelem elő-
terjesztése akadályba ütközik, akkor ennek megszűnésétől számítva), valamint eltörlésre kerültek a rászorultsági összeg-
határok, így az áldozatok immár minden áldozatsegítési támogatást jövedelmi helyzetüktől függetlenül vehetnek igénybe.
A fenti lépések mellett folyamatosan országos áldozatsegítési kommunikációs kampány zajlik. „2020 Az Áldozatsegítés
Éve” során az Igazságügyi Minisztérium – többek között – nagyszabású kommunikációs-, illetve média-kampány kereté-
ben hívta fel az állampolgárok figyelmét arra, hogy ha áldozattá válnak/váltak, nincsenek egyedül, van segítség! A kam-
pány távlati célja, hogy minél több (valamennyi) bajbajutott számára eljuthasson a szükségleteinek megfelelő segítség.
Létrejött a vansegitseg.hu áldozatsegítési portál, amely folyamatosan frissülő tartalmak közzétételével törek-
szik arra, hogy minél kevesebben váljanak áldozattá, valamint segítse azokat, akik netán már áldozattá váltak.
Sikeres és közismert színészek bevonásával elindult a Hétköznapi történetek című video-podcast sorozat, mely mind
megelőző, mind tájékoztató jellegű tartalmakkal szolgál valamennyi állampolgár, illetve valamennyi áldozat számára is.

40
 kínzás, embertelen, megalázó bánásmód
és büntetés tilalma

Széles körű nemzetközi egyetértés övezi azt a tényt, hogy a kínzás, illetve az embertelen és megalázó bánásmód és bünte-
tés tilalma ún. jus cogens, tehát olyan tilalom, amelynek érvényre juttatásához a nemzetközi jogrend minden körülmények
között ragaszkodik.
Az Alaptörvény Nemzeti hitvallása kinyilvánítja: „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.” Az EJEE kifejezet-
ten biztosítja az egyén meghatározott magatartásokkal szembeni védelmét; a 3. cikk a kínzás tilalmát, a 4. cikk a rabszolgaság
és kényszermunka tilalmát deklarálja. Ezzel a közmegegyezéssel összhangban abszolút tilalmat állít fel a kínzás és emberte-
len, megalázó büntetés vagy bánásmód tilalma tekintetében, még olyan súlyos körülmények között is érvényes, mint a terro-
rizmus és a szervezett bűnözés elleni harc. A méltósággal való összeütközés sem képezhet kivételt, ezért nem megengedhető
az úgynevezett mentő kínzás sem, amikor pedig az információ megszerzése más emberi élet megmentésére szolgálna.
Az EJEE szabályozásához hasonlóan az Alaptörvény is negatív megközelítést alkalmazva, a tilalmazott magatartások kataló-
gusával veszi konkrét védelem alá az emberi méltóságot.
Az Alaptörvény szerint: „Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, vala-
mint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.” Ezzel összefüggésben rendelkezik az Alaptörvény a nem magyar
állampolgárok védelme érdekében úgy, hogy: „Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak,
ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.”[95]
Az EJEE 3. cikk megsértésének fő típusai: oktatási intézményekben, büntetés-végrehajtási intézetekben alkalmazott testi
fenyítések (Magyarországgal kapcsolatban az EJEE 3. cikkének megsértését az EJEB legtöbbször a börtönzsúfoltsággal
kapcsolatban állapította meg.[96]), kiadatáshoz, kiutasításhoz kapcsolódó garanciális elvek megsértése, erősen hierarchikus
szervezetekben (fegyveres testületek) alkalmazott bánásmódok, illetve kiszolgáltatott helyzetben lévők elhelyezésére szolgá-
ló intézményekben (pszichiátriai intézmény, nevelőotthon, büntetés-végrehatási intézet), alkalmazott bánásmódok.
A kínzás, az emberi méltóság sérelméhez vezető testi és lelki, pszichikai bántalmazás egyaránt tilalmazott magatartás.
Az ENSZ által 1984-ben elfogadott a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok
elleni nemzetközi egyezményben[97] rögzítettek szerint a kínzás megállapíthatóságához az objektív tényállási elem (testi-lelki
fájdalom, szenvedés) mellett a szubjektív elemnek (szándékosság, célzat) és az állam betudhatóságának is meg kell jelennie.
41
Az EJEB joggyakorlatába mindezt beépítette és a panasz vizsgálata e zsinórmérték mentén kerül elbírálásra.[98]
Az EJEE 3. cikke alapján az embertelen bánásmód fogalma szerint a tilalmazott bánásmódok közül csak az minősülhet em-
bertelennek, amely nem esik a kínzás fogalma alá, de nem csupán megalázó.
Az EJEB gyakorlatában az embertelen vagy megalázó bánásmód olyan magatartást jelent, amely „az áldozatban félelmet,
szorongást és kisebbrendűségi érzést kelt, amely alkalmas arra, hogy megalázza és lealacsonyítsa őt, továbbá, hogy a testi
és lelki ellenállását megtörje.”[99] Ebből a szempontból annak sincs jelentősége, hogy mindez szándékos volt-e vagy sem.
Különös figyelmet kell fordítani a büntetés-végrehajtás során annak elkerülésére, hogy a fogva tartás az embertelen, meg-
alázó bánásmód tilalmába ütközzön. A büntetés végrehajtása mindaddig legitim, amíg az megfelel a büntetés céljának.[100]
Az EJEB csupán a közelmúltban mondta ki,[101] hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés sza-
bályozása, ha nem biztosítja a szabadulás reményét, az EJEE 3. cikkével ellentétes, mégpedig azért, mert
a büntetés kiszabásakor meglévő legitim cél idővel változhat. Tehát az életfogytig tartó szabadságvesztés
abban az esetben sérti az emberi méltósághoz való jogot, ha annak tartama nem csökkenthető. A magyar Alkotmánybí-
róság az életfogytig tartó szabadságvesztés alkotmányosságát nem vizsgálta, de leszögezte, hogy az emberi méltóság-
hoz való jog alapján az elítélteknek lehetőséget kell biztosítani a rehabilitációra, arra, hogy szabadulás után helytáll-
hassanak a szabad társadalom feltételei között. Általános érvénnyel mondta ki, hogy az alapjogok korlátozása során a
szabadságvesztés kiszabásakor törekedni kell a társadalom védelme érdekében feltétlenül szükséges, minimális mértékre.[102]

Az Európa Tanács a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai
egyezmény[103] 1. cikke alapján létrehozta a Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Meg-
előzni Hivatott Európai Bizottságot (a továbbiakban: CPT). A CPT a szabadságuktól megfosztott személyekkel való
bánásmódot vizsgálja. A CPT két fontos jellemzője, hogy egész Európát lefedi, és nem csak a „kínzással” foglalkozik,
hanem egész sor olyan helyzettel, amelyet „embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek” lehet tekinteni.
A CPT minden látogatás után részletes jelentést küld az érintett Államoknak. Ebben a jelentésben szerepelnek a CPT
megállapításai, ajánlásai, megjegyzései és információkérései. A CPT emellett részletes választ kér a jelentésében felve-
tett kérdésekre. Ezek a jelentések és válaszok részét képezik az érintett Államokkal folytatott folyamatos párbeszédnek.
Az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyez-
mény fakultatív jegyzőkönyvének (OPCAT) 3. cikke alapján a nemzeti megelőző mechanizmus feladatait az alapvető
jogok biztosa látja el. Bárki panasszal fordulhat az alapvető jogok biztosához, ha megítélése szerint valamely ha-
zai fogvatartási helyen a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma

42
 nem érvényesül. A nemzeti megelőző mechanizmus a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánás-
mód vagy büntetés alkalmazásának megelőzésére a fogvatartási helyeket hivatalból köteles rendszeresen látogat-
ni, így működése nem korlátozódik a panaszok vizsgálatára. Amennyiben a beérkezett jelzések a nemzeti megelő-
ző mechanizmus látogatásai során nem kerülnek kivizsgálásra, azokat továbbítják az Alapvető Jogok Biztosának
Hivatala panaszokkal foglalkozó más főosztályaihoz. A nemzeti megelőző mechanizmus a hozzá forduló személy
kilétét, személyes adatát kizárólag az érintett kifejezett hozzájárulása esetén jogosult felfedni, nyilvánosságra hoz-
ni. A törvény értelmében semmiféle hátrány nem érheti azokat, akik az alapvető jogok biztosával, vagy a nemze-
ti megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársaival információkat osztanak meg.[104]

A fogvatartottak elhelyezésével kapcsolatban a túlzsúfoltság a leggyakrabban előforduló körülmény, ami miatt az EJEB az
emberi méltóság sérelmét, illetve az EJEE 3. cikkének megsértését állapítja meg.[105] Ez elsősorban az egy főre jutó szemé-
lyes élettér kapcsán merül fel, annak ellenére, hogy nincs olyan nemzetközi egyezmény, ami számszerűsítené a kívánatos
mértéket. Az EJEB gyakorlata[106] a 3-4 m² személyes élettér biztosítása esetén látja biztosítottnak ezt.[107] A CPT ugyanis
ebben határozta meg a minimum standardot. A magyar Alkotmánybíróság szerint a többszemélyes zárkában fogvatartottak
részére biztosított élet- és mozgástérnek minden esetben el kell érnie azt a minimális mértéket, amely biztosítja számuk-
ra az emberi méltósághoz való alapjoguk sérelme nélküli elhelyezésüket a meghatározott büntetés-végrehajtási intézetben.
Természetesen ettől árnyaltabb formában kerül sor a jogsértés megállapítására, hisz a döntés meghozatalakor vizsgálni kell
a kompenzáló tényezők meglétét (szabad levegőn tartózkodás, higiéniai viszonyok, tisztaság, kártevőktől mentesség) is.

A büntetés-végrehajtási szervezet a férőhely-bővítések szükségessége, valamint a nemzetközi elvárásoknak történő

megfelelés érdekében folyamatosan hajtja végre a férőhely-bővítéseket zárka-összenyitásokkal, új körletépületek fel-
építésével, korábban bezárt objektumok felújításával és újranyitásával, illetve illemhely-leválasztásokkal, az elhelyezési
körülmények javítása érdekében. A már elvégzett férőhely-kialakítások végrehajtásával, a Közép-dunántúli Országos
Büntetés-végrehajtási Intézet martonvásári objektumának felújításával és újranyitásával, az Állampusztai Országos Bün-
tetés-végrehajtási Intézet solti alegység „E” és „F” körletépületeinek és a Budapesti Fegyház és Börtön „bal csillag”
részének átalakításával, a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben új férőhelyek kialakításával, a Váci
Fegyház és Börtön és a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön bővítési és felújítási munkálataival, a zárka-összenyitási, vala-
mint a büntetés-végrehajtási intézetek jelentős részét érintő mellékhelyiség-leválasztási munkálatokkal eddig 1600 fő új
fogvatartotti férőhely került kialakításra. A korábbi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal Menekültügyi Őrzött Befoga-
dó Központ kiskunhalasi telephelyének átvételét, felújítását és az épületállomány minimális, elsősorban biztonsági célú

43
 átalakítását követően létrejött Kiskunhalasi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet 472 fő fogvatartott elhelyezését teszi
lehetővé.
Az új börtön kialakításával jelentősen csökkenthetővé vált a büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalható zsúfoltság.
Ez a megoldás rövid időn belül gyors és költségkímélő lehetőséget biztosított a férőhely-bővítési program folytatására.
A kiskunhalasi objektum kivitelezési munkálatai 2019. január 31-ig befejeződtek, az ünnepélyes átadásra 2019. február
22-én került sor és a fogvatartottak betelepítése 2019. április 1-jén kezdődött el.
A férőhelybővítés keretében ideiglenes, úgynevezett könnyűszerkezetes épületegyüttesek kialakítására is sor került tíz
büntetés-végrehajtási intézet területén, amely 2750 fővel emeli a büntetés-végrehajtási intézetekben elhelyezhető fogva-
tartottak létszámát.
A büntetés-végrehajtás új, közel 7000 m2 alapterületű egészségügyi intézménye Berettyóújfalu város határában, egy csak-
nem 14 ezer m2-es telken létesült és 196 fő befogadására alkalmas. A gyógykezelésre beutalt fogvatartottak elhelyezése az
európai börtönnormáknak minden tekintetben megfelel. Az intézmény számos önálló járóbeteg szakrendelővel rendelke-
zik, úgy, mint belgyógyászati, urológiai, sebészeti, tüdőgyógyászati, fül-orr-gégészeti, szülészeti-nőgyógyászati szakren-
delő, amelyek alkalmasak arra, hogy a fogvatartottak gyógyítását a büntetés-végrehajtási viszonyok között biztosítsák. Az
egyéb, előre tervezhető, speciális eszközt és műszerezettséget igénylő beavatkozások a Gróf Tisza István Kórházzal, va-
lamint a Debreceni Egyetem Klinikai Központjával történő szakmai együttműködés keretében valósulnak meg. Kialakí-
tásának és berendezési tárgyainak köszönhetően az új egészségügyi központ a kor biztonsági kihívásainak, a jog- és szak-
szerű fogva tartás minden követelményének megfelel, az ott dolgozók számára is kiváló munkakörülményeket biztosít.

Az orvosbiológiai kutatások alapjogi kérdéseit az Alaptörvény az Alapjogi Charta mintájára a legmagasabb szinten szabá-
lyozza. Az orvostudomány rohamosan fejlődik, bővül az ismeretanyag, ezzel a jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak is lépést
kell tartaniuk. A humángenetika és az embrionális technika modern korunk vívmányai közé tartozik, és ezekre a kihívásokra
a demokratikus alkotmányok is reagálnak, akár büntetőjogi kodifikációval is.
Az Alaptörvény III. cikk (2) bekezdés szerint „tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi
vagy tudományos kísérletet végezni”, a (3) bekezdés szerint „tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és
testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás”.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Egyezményt fogadott el az emberi jogokról és a biomedicináról,[108] amiben dekla-
rálta, hogy: „Az emberi lény elsőbbsége: Az emberi lény érdeke és jóléte a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével
szemben mindenkor elsőbbséget élvez.”

44
Ez az első olyan kötelező érvényű nemzetközi dokumentum, amelynek célja az emberi lény védelme az új orvos-biológiai
eljárások nem megfelelő alkalmazásával szemben.

Az Egyezmény szellemében tiltottá vált minden olyan beavatkozás, amelynek célja egy másik élő vagy holt emberi lén�-
nyel genetikailag azonos emberi lény létrehozása. Az emberi génállomány kutatásával, és az azon történő beavatkozással
külön fejezet foglalkozik az Egyezményben. Tiltott a genetikai állományon alapuló hátrányos megkülönböztetés és keret-
jelleggel szabályozottak a genetikai előrejelző vizsgálatokkal kapcsolatos kérdések. Ilyen jellegű előrejelző vizsgálatokat
csak orvosi vagy orvosi kutatási célból, megfelelő genetikai tanácsadás biztosításával lehet végezni. Olyan beavatkozás,
amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtha-
tó végre, és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása. Ugyancsak tiltott a szü-
letendő gyermek nemének orvosi segítséggel történő megválasztása, kivételt téve olyan esetre, amikor a cél egy nemhez
kötötten öröklődő súlyos betegség elkerülése.[109] Az Egyezményen kívül a humán, orvosbiológiai, klinikai kutatások jogi
környezetét a Helsinki Nyilatkozat,[110] az Oviedoi Egyezményhez történő magyar csatlakozási törvény, európai uniós és
WHO dokumentumok, valamint az ezek szellemiségére épülő további nemzetközi irányelvek és természetesen a magyar
jogszabályok biztosítják. E dokumentumokban különös hangsúlyt kap a kísérleti alany jogainak védelme, az embereken
végzett orvos-biológiai kutatásoknál a kísérleti alany jóléte mindig előbbre való, mint a tudomány és a társadalom érdeke.

Magyarország vállalta, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a bioetika, az orvosbiológiai kutatások szabályozási körét,
illetve a tárgykörben jogszabályokat alkot. Az európai uniós normákra is tekintettel kellett lenni a jogszabályok szerkesztésé-
nél, hogy megfeleljenek a tényállások a jogharmonizációs követelményeknek.

Hazánkban, az egészségügy területén, az országos hatáskörű kutatásetikai bizottságokat az Egészségügyi Tudományos

Tanács (ETT) működteti. Vizsgálati készítményekkel folytatott klinikai vizsgálatok esetében az ETT Klinikai Farma-
kológiai Etikai Bizottság, genetikai, humán reprodukciós, bizonyos, fejlett terápiás módszerekkel végzett vizsgálatok
esetében az ETT Humán Reprodukciós Bizottság, minden további vizsgálat esetében pedig az ETT Tudományos és
Kutatásetikai Bizottság illetékes. Ezek a nemzeti kutatásetikai bizottságok szakmai-etikai hozzájárulást adnak az emberek
mint kutatási alanyok részvételét igénylő, orvosbiológiai vizsgálatokhoz.[111]

Az Alaptörvény leszögezi, hogy tilos az emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni,[112] a
kutatások általános feltételeit, valamint reprodukcióra irányuló eljárások rendjét az egészségügyről szóló törvény (további-
akban: Eütv.)[113] tartalmazza.
45
 Az orvosbiológiai kutatásokra vonatkozó etikai kódex szerint ”a tájékozott beleegyezés általánosan elfogadott, törvényes
etikai és szabályozási követelmény minden egészséggel kapcsolatos beavatkozásnál, a mindennapi rutin betegellátásban
éppúgy, mint az orvostudományi kutatásban. A Helsinki Nyilatkozat legutóbbi 2013. évi módosítása, valamint az Egye-
sült Államokban álltalánosan elfogadott Belmont Report egyértelműen leszögezik, hogy egészségügyi beavatkozást csak
az érintett személy (lehet beteg vagy egészséges önkéntes) autonómiájának teljes tiszteletben tartásával lehet elvégezni.
A tájékoztatásnak ki kell térnie a beavatkozás módjára, céljára, lehetséges előnyeire és kockázataira. A bevont személynek
lehetőséget kell adni arra, hogy szabad választása legyen a beavatkozások elfogadásában, illetve visszautasításában. A
betegtájékoztatókban és az egészséges önkénteseknek nyújtott információkban tekintettel kell lenni a résztvevők között
fennálló kulturális különbségekre. A betegtájékoztatónak egyértelműnek kell lennie, és semmilyen beavatkozást nem
szabad elkezdeni, kivéve különleges helyzeteket (sürgősség, életmentés), amíg érvényes beleegyezést az érintett fél nem
tud adni. A tájékoztatóban egyértelműen közölni kell, hogy a gyógyítást közvetlenül szolgáló beavatkozásról vagy tu-
dományos kutatásról van-e szó. A klinikai vizsgálatok céljának etikai megítélését és tudományos értékelését nem lehet
különválasztani.
A humán orvosbiológiai kutatások engedélyezésében és azok végrehajtásának ellenőrzésében közreműködő bizottságok
független, szakmai-etikai testületi véleményt alkotnak. Ennek kialakításában a szakma képviselői (kutatók és orvosok)
mellett nem szakember, „laikus” tagoknak is részt kell venniük.
Laikusként bárki részt vehet etikai bizottsági munkában, azonban célszerű, ha a bizottsági tagok elsősorban a betegellá-
tásban résztvevő nem orvosok, nővérek, továbbá bioetikusok, illetve betegszervezetek képviselői, teológusok, valamint
az egészségügyi joghoz, betegjogokhoz értő jogászok. A bizottság tagjainak független szakmai-etikai véleményalkotása,
a bizottság teljes függetlensége etikai alapelv.[114]

Az Alaptörvény a legmagasabb szinten kíván gátat vetni a fajnemesítési törekvéseknek, a szervkereskedelemnek, illetve az
ember másolására irányuló eljárásoknak.
Az Eütv. ennek érdekében rögzíti, hogy szerv, illetve szövet esetében kizárólag adományozásról lehet szó, az ellenérték fe-
jében történő átruházás tilos.[115]

46
Az Eütv. meghatározása szerint az orvosbiológiai, illetve klinikai kutatás célja a betegségek kórismézésének, gyógyke-
zelésének, megelőzésének és rehabilitációjának javítása, okainak, eredetének jobb megismerése. A kutatás során olyan
megfigyelési és beavatkozási módok, illetve nem teljesen ismert hatóanyagok alkalmazására is sor kerülhet, amelyek
eltérnek a megszokott egészségügyi ellátás során alkalmazottaktól. A személyt fenyegető kockázatnak arányosnak kell
lennie a kutatástól várható haszonnal, illetve a kutatás céljának jelentőségével. A kutatás alanyának írásos beleegyezésétől
nem lehet eltekinteni.[116]
A törvényi szabályozás értelmében reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás, illetve orvostudományi
kutatás során embriót több embrió, vagy – a törvényi kivételeken túl[117] – a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltérő
vagy további sajátossággal rendelkező egyed léthozatalára felhasználni nem lehet, egymással genetikailag megegyező
egyedek nem hozhatók létre.[118] A hazai szabályozás célja az egymással genetikailag egyező emberi egyedek létrehozá-
sának (klónozás) tilalma. A törvény rögzíti, hogy amennyiben a kutatás alanya meghal, illetve valamilyen kárt szenved,
az állam kártalanítással tartozik.
A Btk. XVI. fejezetében kerültek rögzítésre az egészségügyi beavatkozás, az orvostudomány kutatási rendje elleni bűn-
cselekmények. A miniszteri indokolás kifejti, hogy azért van szükség büntetőjogi szabályozásra, mert olyan, eddig is-
meretlen távlatok nyíltak meg az orvostudomány előtt, amelyek nemcsak segítik a gyógyítást, kutatást, hanem számos
veszéllyel és visszaélési lehetőséggel is járnak.[119]

47
 szabadsághoz és biztonsághoz való jog

A személyes szabadság és biztonság az ember biztonságát jelenti az állam egyes intézkedéseivel szemben, azonban nem
jelenti azt, hogy az államnak kötelezettsége minden támadástól megvédeni az állampolgárt, illetve azt sem, hogy semmilyen
okból nem kerülhet sor ilyen intézkedésre. Az Alaptörvény deklarálja, hogy „Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a
személyi biztonsághoz”. Az alkotmányos követelményeknek megfelelően ezektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani.
A személyi szabadsághoz való jog érvényesülése intézményi garanciáinak megteremtése az államra vonatkozó objektív kö-
telezettség.[120]
A szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jognak, mint első generációs alapjognak, tiszteletben tartása nemzetközi elvá-
rás is. Az EJEB következetes annak megítélésében, hogy a szabadság és a biztonság egységet alkot.[121] A „szabadság” garan-
tálja az egyik helyről a másikra történő szabad fizikai mozgást (la liberté d’aller et de venir). Az EJEE e jog korlátozásának
tekinti a személy akarata ellenére történő állami közhatalmi beavatkozást, ha az tényleges szabadságelvonással jár, azonban
törvényi keretek között megengedi a személy szabadságának korlátozását.[122] A szabadságtól való megfosztás szabályainak
rögzítésénél az EJEE nem csak a legfontosabb esetköröket részletezi (pl. letartóztatás, őrizetbe vétel, vagy egészségügyi célú
szabadságelvonás), hanem a legfontosabb eljárási szabályokat is meghatározza. Az EJEE szerint nem követelmény, hogy
mindez bírói határozaton alapuljon, de kötelezővé teszi utólagosan a bíróság döntésének haladéktalan beszerzését. Az ENSZ
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának kiindulópontja azonos az EJEE-vel, azaz mindenki számára
biztosítja a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot. Az Egyezségokmány tiltja[123] a szabadságtól történő önké-
nyes megfosztást, és előírja, hogy a szabadságelvonás csak törvényben meghatározott okok és eljárás keretében történhet.
Az Alapjogi Charta 6. cikkében megállapított jogok megegyeznek az EJEE 5. cikkében megállapított jogokkal.[124] Mindezek
csupán minimumszabályok, amelyek részben kötik a nemzeti jogalkotókat, de ezek nem helyettesítik a nemzeti jogszabályo-
kat.
A nemzeti jogszabályok szigorúbb követelményeket meghatározhatnak, de a minimumszabályoknál enyhébb feltételek biz-
tosítása nem megengedett. Az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió ajánlásai megfogalmazták azokat a büntetőpo-
litikai célkitűzésekre vonatkozó iránymutatásokat, amelyek a személyi szabadság biztosítása érdekében a szabadságvesztés
büntetést végső eszköznek tekintik.

48
A nemzetközi emberi jogi dokumentumok általánosságban nem tiltják az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés al-
kalmazását, ugyanis ennek a büntetési nemnek a folyamatos előmozdítása a halálbüntetés visszaszorulásához és fokozatos
eltűnéséhez vezetett. Az EJEB és az Emberi Jogi Bizottság gyakorlatából is megállapítható, hogy nem tekintették az életfogy-
tiglani szabadságvesztés büntetést összeegyeztethetetlennek az EJEE 3. cikkével abban az esetben, ha biztosítja a szabadulás
reményét.[125]
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának határozatai és ajánlásai a jogerős elítélést megelőző fogva tartással kapcsolatban
is több alapkövetelményt határoztak meg. Az elítélést megelőző fogva tartás nem lehet automatikus, csak kivételes esetben
rendelhető el, kizárólag bűncselekmény alapos gyanúja esetén és csak minimális ideig alkalmazható. A Bizottság ajánlása
e körben emberiességi és szociális okra hivatkozik.[126] Az 1960-as évektől egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tényleges
szabadságvesztés helyett alkalmazható alternatív büntetésekre (felfüggesztett szabadságvesztés, kártérítés, avagy jóvátétel,
kábítószer- és alkoholfüggőség kezelése, közhasznú közösségi munka).
A személyi szabadság a magyar alkotmány- és jogtörténetben példa nélküli védelemben részesül azáltal, hogy az Alaptörvény
a jogosultság elismerésén túl az alapjog-korlátozás feltételeit is tartalmazza és a jogkövetkezményekről is rendelkezik. Az
Alaptörvény általános érvénnyel rögzíti a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, eszerint „mindenkinek joga
van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” Senkit nem lehet szabadságától másként mint a törvényben meghatározott
okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani”.[127]
Az Alaptörvény egységként kezeli a személyi szabadságot és biztonságot. Cselekvőképességétől függetlenül ezek sérthetet-
lensége minden természetes személyt megillet. A személyi szabadsághoz való jog pozitív értelemben a fizikai szabadságot és
a letartóztatással, vagy más fogva tartással szembeni védelmet biztosítja.
Negatív értelemben mindenki számára biztosítja, hogy bizonyos (tiltott helyeket) elkerüljön. Ez az alkotmányos alapjog
állampolgárságtól függetlenül minden természetes személyt megillet.[128]

A személyi szabadsághoz való joggal összefüggésben alaptörvényi követelmény, hogy a szabadságelvonásra csak meg-
határozott indokból és csak akkor kerülhet sor, ha az feltétlenül szükséges. A szabadságelvonás elrendelésének feltételeit
azonban a büntetőeljárási célokkal összefüggésben kell értelmezni. Az egyik feltétel lehet a bűncselekmény gyanúja
esetén elrendelhető letartóztatás, amelybe beletartozik a szökés veszélye is, a másik pedig az újabb bűncselekmény meg-
akadályozása, vagyis a bűnismétlés veszélye okán elrendelt letartóztatás. A magyar jogszabályok szerint a letartóztatás
az eljárás jogerős befejezéséig tarthat.[129]

49
Az idegenrendészeti ügyekkel kapcsolatban három esetben alkalmazható a letartóztatás: az országba történő jogtalan belépés
megakadályozására, kiutasítás, valamint kiadatás céljából.[130]
A személyi szabadságtól való megfosztás legfőbb eljárási garanciája, hogy arról bíróságnak kell döntenie. Ha a szabadsá-
gelvonást nem bíróság rendeli el, akkor az érintettet haladéktalanul bíróság elé kell állítani, vagy szabadon kell bocsátani.
Emellett a fogvatartottaknak joga van a fogva tartás teljes időtartama alatt arra, hogy a letartóztatás jogszerűségét bíróság
vizsgálja felül (ez az ún. habeas corpus eljárás).
A hatóságok számára az Alaptörvényben is rögzített, előírt kötelezettségek, köztük a tájékoztatási kötelezettség, garanciális
jelentőségű szabályok a szabadságelvonás feltételeinek meghatározása mellett. A tájékoztatás nemcsak a bűncselekmény
gyanúja esetén elrendelt letartóztatás, hanem valamennyi fogva tartás során megilleti az érintett személyeket.[131]
Az EJEE és az Alapjogi Charta szabályaival összhangban[132] a hazai szabályozás szerint személyi szabadság korlátozásának
és elvonásának két nagy csoportja van.
A személyi szabadság megfosztásával és legsúlyosabb korlátozásával járó büntetőeljárási kényszerintézkedések (az ún. ha-
beas corpus intézmények, például a magyar jogban az őrizetbe vétel és a letartóztatás), valamint a büntető anyagi jogi szank-
ció, a szabadságvesztés büntetés.[133]
A terhelt a büntetőeljárás alanya, nem tárgya, ezért alkotmányos alapjogainak érvényesülését meghatározott mértékig bizto-
sítják a magyar jogszabályok.
Az ártatlanság vélelme alapján[134] a terhelttel szemben nem lehet olyan intézkedéseket alkalmazni, amelyek feltételezik a
bűnösséget, de azok megengedettek, amelyek a bűncselekmény felderítése érdekében szükségesek. A letartóztatás alkalma-
zásának elsődleges célja a megindult büntetőeljárás sikeres lefolytatásának biztosítása. Fontos alkotmányos garanciát jelent
a fokozatosság elvének érvényesülése a büntetőeljárási kényszerintézkedésekre vonatkozó szabályok kialakítása és a kény-
szerintézkedések végrehajtása során.
A letartóztatás elrendelésének feltételeként a jogszabályok a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúját, a szö-
kés, további bűncselekmények elkövetésének, az igazságszolgáltatás akadályozásának, valamint a közrend fenyegetésének
veszélyét határozták meg. Garanciális szabály, hogy a fogvatartott személyt haladéktalanul meg kell hallgatni, és intézkedni
kell a letartóztatás fenntartásáról vagy alternatív intézkedés alkalmazásáról, ha annak feltételei fennállnak. A letartóztatás
indokoltságát folyamatosan, de legalább havonta felül kell vizsgálni, a döntéssel szemben pedig az érintett számára jogor-
voslatot kell biztosítani.

50
 A szabadságvesztés büntetés visszaszorítását elsősorban az ún. ambuláns, vagy közösségi szankciók szolgálják, amelyek
nem járnak szabadságelvonással. A jelenleg hatályos jogszabályi keretek között Magyarországon ilyennek minősülhet a
pénzbüntetés, közérdekű munka, a próbára bocsátás, a felfüggesztett szabadságvesztés vagy a büntetés-végrehajtás idő-
szakában a szabadságvesztés büntetésből történő feltételes szabadságra helyezés és a reintegrációs őrizet.[135]

A jogszabályok a beszámíthatatlan bűnelkövetőkkel szemben alkalmazott határozatlan tartamú szankciók formáit és eljárási
szabályait is meghatározzák.
A közbiztonság és a társadalom védelme érdekében a veszélyes vagy visszaeső bűnelkövetőkkel szemben a jog speciális
szankciók alkalmazását teszi lehetővé, melyek alapvetően kettős célt szolgálnak. Egyrészt a társadalom védelme megköveteli
az elkövetők megbüntetését, a reszocializáció érdekében pedig fontos a gyógyítás és a kezelés.[136]
Léteznek emellett a személyes szabadság korlátozásának más esetei is, így ide tartoznak a különféle közegészségügyi okból
(pl. járványügyi intézkedések, pszichiátriai betegek korlátozása) alkalmazott korlátozások, amelyeket az egészségügyi tör-
vény határoz meg, vagy a rendőrségi törvényben felsorolt rendőri intézkedések, illetve a szabálysértési törvény szankciói.
A magyar büntetési rendszerben a halálbüntetés eltörlése után az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés lett a legsúlyo-
sabb szankció. Az Alaptörvény az Alkotmányhoz képest cizellálta a személyi szabadsághoz való jog tartalmát azzal, hogy
kifejezetten nem zárja ki a szabadságtól való végleges megfosztás lehetőségét, azonban arra kizárólag szándékos, erőszakos
bűncselekmény elkövetése miatt, jogerős bírói ítélet alapján, a szükségességi és arányossági kritériumok értelemszerű fi-
gyelembevételével kerülhet sor.[137] A Btk. alapján tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kizárólag a törvényben meg-
határozott cselekménytípusok (pl. népirtás, apartheid, emberölés súlyosabban minősülő esetei) esetén szabható ki, azzal az
elkövetővel szemben, aki a huszadik életévét betöltötte.[138]

A 2014. évi LXXII. törvény[139] bevezette a tényleges életfogytiglanra ítéltek számára a kötelező kegyelmi eljárást. Esze-
rint negyven év elteltével egy ún. Kegyelmi Bizottság állást foglal a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés fenntar-
tásának indokoltságáról, azonban a döntést továbbra is a köztársasági elnök hozza meg. A köztársasági elnök döntése
diszkrecionális, őt a Kegyelmi Bizottság álláspontja nem köti.[140]

A liberális alapokon megalkotott 1989-es Alkotmányhoz képest az Alaptörvény szélesebb körben rendelkezik a kártala-
nításról, mert korábban csak a törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt jogosult a kártérítésre, azonban a
megfelelő garanciák nélküli szabadságelvonásra lehetőséget adó jogszabályok alkotmányszerűsége válhatott így kétségessé.

51
Ezzel szemben az Alaptörvény már azok számára is biztosítja a kártalanítást, akivel szemben törvényesen, tehát a jogszabá-
lyoknak megfelelően, de alaptalanul rendelték el a fogva tartást. Az Alaptörvény szerint: „Akinek szabadságát alaptalanul
vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.”[141] Az Alaptörvényből levezetett magyar jog szerint kárta-
lanítás jár a letartóztatásért, a bűnügyi felügyeletért és az előzetes kényszergyógykezelésért, ha az eljárást megszüntették, a
terheltet felmentették, vagy ha a terhelt bűnösségét megállapították, de nem szabták ki a törvényben meghatározott szankció-
kat. A jogerősen elítélt terheltnek is jár kártalanítás a letartóztatásért és a bűnügyi felügyeletért, ha annak tartama meghaladja
a jogerősen kiszabott szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka, javítóintézeti nevelés tartamát vagy a pénzbüntetés napi
tételeinek a számát. Ha a terheltet jogerősen elítélték, akkor az ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, elzárásért, javító-
intézeti nevelésért, kényszergyógykezelésért kártalanítás jár, ha rendkívüli jogorvoslat során felmentették, enyhébb büntetést
vagy intézkedést szabtak ki vagy megszüntették vele szemben az eljárást.[142]
A hatályos szabályozás megfelel az Alkotmánybíróság által korábban kimondott elvnek,[143] mely szerint a büntetőigény
érvényesítésének kockázata az államot terheli, illetve a kártalanítási igény keletkezése és igényérvényesítés határidejére vo-
natkozó tájékoztatás a hatóságok kötelezettsége.

A nemzetközi dokumentumok és az Alaptörvény is az ártatlanság vélelmének elvét szem előtt tartva, a jogilag még nem
bűnös terheltek tekintetében kiemelten kezelik a személyi szabadság védelmét. A nullum crimen sine lege és a nulla poena
sine lege elvek a visszaható hatályú büntető jogalkotás tilalmát fogalmazzák meg. Ez nem zárja ki valamely személy bün-
tetőeljárás alá vonását és elítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan elismert
szabályai szerint bűncselekmény volt. A személyes szabadsághoz való jog nemcsak az állam büntetőhatalmának gyakor-
lására, hanem adott esetben a személyes szabadságtól megfosztás más eseteire is vonatkoztatható. Az állam kötelezettsége
annak biztosítása, hogy a személyi szabadságba jogellenes beavatkozás ne történhessen.
Ennek alapján a jogszabályok rögzítik a személyi szabadsághoz való jog büntetőbírósági eljárásban történő korlátozha-
tóságának feltételeit és garanciáit. Ilyennek minősül a magyar jogban az őrizetbe vétel, a letartóztatás, a kényszergyó-
gykezelés és a szabadságvesztés büntetés is. Ehhez kapcsolódnak az Alkotmánybíróság által kidolgozott további szem-
pontok. Az Alaptörvény hatálybalépését követően magyarországi jogalkotásban, és jogalkalmazásban is elterjedt, hogy
a személyi szabadság védelmének egyik legfontosabb eszköze a szabadságelvonás alternatíváinak alkalmazhatósága.

52
 a megkülönböztetés tilalma és a jogegyenlőség

Az egyenlőség igénye egyidős az emberiség kultúrtörténetével, megjelent már az antikvitásban, a keresztény filozófiának is
legalapvetőbb gondolata, hogy Isten előtt minden ember egyenlő.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában került először rögzítésre, hogy minden ember szabadnak és egyenlő jogúnak
születik. Az első polgári alkotmányokban ez az alapelv jellemzően a törvény előtti egyenlőség formulájában került megfogal-
mazásra. A diszkrimináció az alapjogok, mindenekelőtt az egyenjogúság sérelmét eredményezi, ahol az emberi jog és állami
kötelezettség áll egymással szemben.
Az EJEE 14. cikke határozza meg a jogok és szabadságok élvezetének biztosítását megkülönböztetés nélkül. A 12. kiegészítő
jegyzőkönyv 2005-ös hatálybalépésével a hátrányos megkülönböztetés a jogszabályban meghatározott bármely jog vonat-
kozásában megállapítható. Ezt az elvet hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződés (2007), és az Alapjogi Charta 21. cikke is. Az
EUB gyakorlata az egyenlőség követelményét és a diszkrimináció tilalmát már az Chartát megelőzően is az Európai Unió
jogi alapelvei közé sorolta. A jogegyenlőség és az egyenjogúság sehol nem jelenti minden egyes jogosultság és kötelezettség
abszolút azonosságát, csupán azt, hogy az azonos helyzetben lévő embereket a jognak indokolatlan megkülönböztetés nél-
kül egyenlően kell kezelnie. Európában általánosan elismert lehetőség az is, hogy a hátrányos helyzetben lévőket az esély-
egyenlőségük biztosítása érdekében pozitív, különleges intézkedésekkel támogatják. Ma már számos állam kivételt enged a
formális egyenlőség vagy más szóval az egyenlő bánásmód formális követelménye alól, és lehetővé teszi bizonyos hátrányos
helyzetű csoportok előnyös megkülönböztetését azok esélyegyenlőségének megteremtése céljából.
Az Európa Tanács állam- és kormányfőinek első, 1993. október 9-ei csúcstalálkozóján fogadták el a Bécsi Akciótervet, amely
létrehozta a Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottságot (a továbbiakban: ECRI). A szervezet alapszabályát 2002.
június 13-án fogadta el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. Az ECRI-be az Európa Tanács valamennyi tagállama egy-
egy képviselőt delegál,a tagokat öt évre választják meg, és újraválaszthatóak. Az 1994 óta működő emberi jogi szervezet
célja a rasszizmus, az intolerancia, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a faji alapú diszkrimináció elleni küzdelem.
Az ECRI e körben az EJEE és az EJEB esetjoga alapján tevékenykedik. Tevékenysége során vizsgálja az egyes tagállamok
törvényhozását, a megtett intézkedéseket, és ezek hatékonyságát, javaslatokat tesz helyi, tagállami és európai szinten, öté-
venként országjelentéseket készít a tagországokról, konzultációkat folytat az egyes államok kormányaival, állásfoglalásokat
tesz közzé aktuális politikai és társadalmi eseményekkel kapcsolatban.

53
Az alapvető diszkrimináció-ellenes rendelkezéseket hazánkban általános hatállyal, az egész jogrendszerre kiterjedően az
Alaptörvény XV. cikke tartalmazza. A törvény előtt mindenki egyenlő.
Minden ember jogképes. Az Alaptörvény az alapvető jogokat mindenkinek, bármely megkülönböztetés (nevezetesen faj,
szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyon, születés,
vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel) nélkül biztosítja.
A jogképesség formális minőség, minden embernek jogképesnek kell lennie, de az Alkotmánybíróság gyakorlata beépült az
Alaptörvénybe,[144] amely szerint alapjogi jogképesség alanya nemcsak az ember lehet, hanem jogi személy is azon jogok
tekintetében, amelyek nem kizárólag személyhez tapadnak, nincs érinthetetlen lényegük.[145] Az állam azonban nem lehet
alapjogi jogképesség alanya, mivel az alapjogok az állam működésének korlátai.
Az ember jogképessége alapvetően független bármely tulajdonságától, természetes személyek esetén azonban annak kez-
dő és végpontja ugyanolyan kérdéseket vet fel, mint az élethez és emberi méltósághoz való jog esetén (lásd: magzatvé-
delem, eutanázia).[146] A jogképesség ugyan minden élő embert egyformán megillet, ez mégsem jelenti azt, hogy ugyano-
lyan feltételekkel gyakorolhatják jogaikat, ezt ugyanis a cselekvőképesség határozza meg, amelynek szabályait a polgári
jog tartalmazza.[147] Az ember teljes alapjogi cselekvőképességgel rendelkezik (kivéve az állam által korlátozott, egyes ön-
sorsrontó döntések[148]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata bizonyos tulajdonságokkal, belátási képességgel nem rendelkező
személyek esetén az alapjog korlátozásának lehetőségét is kimondta, és megállapította, hogy az államnak olyan kockáza-
toktól is meg kell védenie a jogalanyt, amelyekkel kapcsolatban (pl. életkoránál, belátási képességeinél fogva) nem ké-
pes megismerni és értékelni a választható lehetőségeket, azonban ezeket a tulajdonságokat esetről esetre vizsgálni kell.[149]
Az Alaptörvény, külön is kiemeli a férfiak és nők egyenjogúságát.[150] A megkülönböztetés általános tilalma alóli kivételként
fogalmazza meg, hogy Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel
segíti[151] és különleges gondoskodásra szoruló és védelmet igénylő csoportként emeli ki a családokat, a gyermekeket, a nőket,
az időseket és a fogyatékossággal élőket.[152]

A megkülönböztetés általános tilalma alóli kivételt jelent az Alaptörvénynek az a rendelkezése, amely az esélyegyen-
lőtlenségek kiküszöbölését célozza, és lehetővé teszi az „előnyben részesítés”, a „megerősítő intézkedés” vagy köz-
ismertebb formájában az ún. pozitív diszkrimináció alkalmazását az esélyegyenlőtlenség felszámolása, kiküszöbölése
érdekében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, ha valamely társadalmi cél vagy alkotmányos jog csak úgy érvé-
nyesíthető, hogy a szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen előnyben részesítést nem
lehet alkotmányellenesnek minősíteni. A pozitív diszkrimináció alkotmányos korlátját az egyenlő méltóságra vonatkozó
megkülönböztetés tilalma és az alkotmányos alapjogok jelentik.[153]

54
 A magyar szabályozás tehát, az európai normák és az alkotmánybírósági gyakorlat[154] alapján, szigorú feltételek mentén
lehetővé teszi a „pozitív diszkriminációt”, az előnyben részesítés alkalmazását. Ez alapján az előnyben részesítés az
egyenlő bánásmód követelményének alkotmányos korlátja lehet, azonban nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat
feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.[155]

A megkülönböztetés tilalmának hazai szabályozása többszintű rendszerben valósul meg. 2003 decemberében általános ant-
idiszkriminációs törvény elfogadására került sor az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.
évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.)[156] megalkotásával.
Ez koherenssé tette a már meglévő ágazati szabályokat, kitöltve az addigi szabályozásban mutatkozó réseket, illetve megfe-
lelő eljárási rendelkezéseket biztosít a jogsértésekkel szembeni fellépéshez. E mellett számos jogági kódex és egyéb anyagi,
illetve eljárási jellegű jogszabály tartalmaz részletnormákat az egyenlő elbánást illetően.
Az Ebktv. személyi hatálya (a jogosultak köre) a Magyarország területén tartózkodó természetes személyeken túl kiterjed
ezek csoportjaira, valamit a jogi személyekre és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre is. Mindezeket illetően
az egyenlő bánásmód követelményét az Ebktv. az Alkotmánybíróság esetjogával összhangban határozta meg. Ez alapján a
jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet
csorba.
Az érintett jogalanyokkal szemben „azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelem-
bevételével kell eljárni.”[157]
A törvény az egyenlő bánásmód megtartására kötelezettek körét kettősen határozza meg. A tág értelemben közfeladatot
ellátó szervezetek – mint pl. az állam, az önkormányzatok, a hatóságok, közszolgáltató szervezetek, oktatási intézmények
stb. – valamennyi jogviszonyban kötelesek e követelményt megtartani. Ezzel szemben a „magánszféra” szereplői csak az
adott jogviszony tekintetében kötelesek az egyenlő bánásmódot érvényre juttatni. A privát autonómia védelme jegyében
meghatározza azokat a jogviszonyokat is, amelyekre nem terjed ki az egyenlő bánásmód követelménye. Ilyenek a családjogi
viszonyok, a hozzátartozók közötti jogviszonyok, valamint bizonyos szervezetek tagsági viszonyai, és a vallási közösségek
hitélettel összefüggő jogviszonyai.[158]
A törvény taxatívan felsorolja azokat a magatartásokat, amelyek sértik az egyenlő bánásmód követelményét. Eszerint közvet-
len hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós
vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzetiséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egész-
55
ségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége)
vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási
jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmód-
ban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.[159]
A megkülönböztetés alapjául szolgáló magatartások tekintetében a törvény nyílt taxációt tartalmaz, azonban az Alaptörvény-
ben is szereplő „egyéb helyzet” kibontása során a törvényhozó támaszkodott az alkotmánybírósági gyakorlatra és az európai
uniós irányelvekre is.[160]
Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül –¬ az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő –, lát-
szólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely az előbbi tulajdonságokkal rendelkező egyes
személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehason-
lítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. Zaklatásnak kell tekinteni minden, az emberi méltóságot
sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartást, amely az érintett személynek a fent meghatározott tulajdonságával függ
össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó
környezet kialakítása.[161] Jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a fentebb meghatározott tulajdonságai
alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy szemé-
lyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönít. Megtorlásnak minősül az a magatartás,
amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közre-
működő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.
A törvény az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének tekinti az előző elkövetési magatartásokra adott utasítást is.[162]

Az Ebktv. 7. § (2) bekezdésébe – az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően – eltérő mércét alkalmaz az alap-
jogokat érintő diszkriminációra, és azokra az esetekre, amikor a hátrányos megkülönböztetés alapjognak nem minősü-
lő egyéb jogra vonatkozik. A törvény ennek megfelelően az alapjog korlátozására a szükségességi-arányossági mércét,
egyéb – e körbe nem tartozó – esetekben pedig az ún. észszerűségi tesztet rendeli alkalmazni. Nem sérti az egyenlő
bánásmód követelményét az a rendelkezés (magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat), amely
a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza,
feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos. Egyéb esetekben – vagyis ha nem alapvető jogról
van szó – általános mentesülési okként határozza meg a törvény azt az esetet, ha az egyenlő bánásmód követelménye
megsértésének tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, észszerű indoka van.[163]

56
Az egyenlő bánásmód érvényesítésére hivatott eljárásokról az Ebktv. rendelkezik. Az alapvető jogok biztosának az Ebktv.-ben
meghatározott feladatait[164] az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elkülönült szervezeti egysége, az Egyenlő Bánásmódért
Felelős Főigazgatóság végzi.[165] E speciális szerv eljárásának kezdeményezése mellett természetesen mód van arra, hogy a
jogsérelmet szenvedett fél a követelmény megsértése miatt polgári peres eljárást (személyiségi jogi pert, munkaügyi pert)
indítson. Emellett az antidiszkriminációs jogérvényesítésben továbbra is fontos szerepe maradt a szakigazgatási ügyekben
eljáró más közigazgatási (munkaügyi, fogyasztóvédelmi) és szabálysértési hatóságoknak. A polgári per és a közigazgatási
eljárás egymás közötti viszonyában nincs kizárva az egyidejű igényérvényesítés. A törvény III. fejezete kitér az egyenlő bá-
násmód követelményének szektorális kérdéseire is.
Ennek megfelelően részletesen külön-külön is foglalkozik a foglalkoztatásban, a szociális biztonság és az egészségügy te-
rületén, az oktatásban és képzésben, a lakhatási ügyekben, illetve az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybevétele során
megjelenő hátrányos megkülönböztetéssel.[166]

Magyarország Alaptörvényben biztosítja az antidiszkriminációs jogokat, és törvények szabályozzák e kérdéskört,

amit a hézagmentes jogvédelmet biztosító intézményi oldal (alkotmánybíróság, ombudsman, egyéb jogvédő intéz-
mények, bíróságok stb.) egészít ki. Egyre gyakoribbak azok a szabályok, ahol a nem állami szereplők is a követel-
mény címzettjeivé váltak. A családok, gyermekek, nők, idősek és a fogyatékkal élők külön védelemben részesül-
nek. A pozitív diszkrimináció a felzárkózás esélyét kínálja, azonban nem helyettesítheti a teljesítményt, így nem
sértené az Alaptörvényt, ha egy hátrányokkal küzdő csoport tagja könnyített feltételekkel jutna be a felsőoktatás-
ba, azonban nem lenne elfogadható, ha tanulmányi és vizsgakötelezettségek vonatkozásában kapna kedvezményt.

57
 gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság

Az állam szerepe a gondolat és lelkiismeret szabadsága vonatkozásában az eszmék szabad áramlásának biztosítása. A meg�-
győződés szabadsága alapján e jogok alanya hívő és ateista is lehet, ez a legtágabb értelemben biztosítja a világnézeti szabad-
ságot.[167] A vallásszabadság közvetlenül az emberi méltóságban gyökeredzik, megsértése az emberi méltóság elleni súlyos
támadás, mert az emberi személyiség a jog számára érinthetetlen[168] és így bizonyos értelemben a vallásszabadság forrása az
emberi jogoknak.
Az egyéni vallásszabadság a lelkiismereti szabadsággal együtt került deklarálásra, mivel ezek a jogok szervesen is összekap-
csolódnak, és a ma elfogadott emberi jogok közül e jogok kerültek elsőként megfogalmazásra. A vallásszabadság olyan spe-
ciális szabadságjog, amely egyszerre egyéni és kollektív természetű jog, e két elemének érvényesülése egymástól elválaszt-
hatatlan. Az állammal szemben biztosít védelmet, a vallási közösségeken belül nem értelmezhető.[169] A vallási közösségek
és az állam viszonyának kérdései nem csak a vallásszabadság intézményvédelmi tényezőiként lényegesek, hanem egy-egy
állam alkotmányos önazonosságát is meghatározzák.[170]
A jogfejlődés szempontjából a tordai vallásbéke és más, a reformáció nyomán létrejött rendezés is jelzi, hogy Magyarország
élen járt e jogok szabályozásában. Az 1568-ban január 6. és 13. között Erdélyben lezajlott Tordai Országgyűlés és az akkori
események jelentőségét mutatja, hogy a Vallásszabadság világnapját január 13-án ünneplik, mivel ekkor a világon először
foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot.[171] Ezt követte az 1895. évi XLIII. tc. a vallás szabad gyakorlásáról.
Az Országgyűlés 1990 elején elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV.
törvényt. Ezt váltotta fel a jelenleg is hatályos, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfeleke-
zetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény. Magyarországon mindenkinek joga van a gondolat,
a lelkiismeret és a vallás szabadságához.
Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadsá-
got, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon,
akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze,
gyakorolja vagy tanítsa.[172]
A gondolat, a vallás és a lelkiismeret szabadságának egyéni jogként minden természetes személy alanya, állampolgárságra, a
személyi szabadság esetleges korlátaira való tekintet nélkül.
58
Az Alaptörvény az Alapjogi Charta idevonatkozó cikkével összhangban van.[173]
A gondolatszabadság megsértését jelentenék az egyént belső meggyőződésének feladására kényszerítő vagy késztető be-
avatkozások (tudatmódosító szerek vagy kezelések, „átnevelés” pszichiátriai vagy más, a személyi szabadságot korlátozó
módszerekkel).
A gondolatszabadság megsértését jelentheti az is, ha az állam vallási-világnézeti kérdésekben állást foglal, azaz az eszmék
szabad formálódásának és áramlásának biztosítása helyett egyes nézeteket privilegizálna, vagy hátrányos helyzetbe hozna.[174]
Ugyanakkor a történelmi múlt elismerése (így Magyarország esetében a kereszténység sajátos szerepének említése a Nemzeti
hitvallásban) vagy egy vallási örökség kulturális lenyomatának védelme önmagában nem sérti a gondolatszabadságot.[175]
A vallásszabadság közösségi oldala, a vallási meggyőződés másokkal együttesen történő kinyilvánítása, gyakorlása és ta-
nítása állami elismerés nélkül is alapjogi védelmet élvez.[176] A diszkriminációt tiltó XV. cikk[177] kifejezetten említi a vallás
alapján történő alapjogi különbségtétel tilalmát. A személyes adatok védelméhez való jog – az információs önrendelkezési
jog – különleges, azaz szenzitív adatként védi a vallási meggyőződésre vonatkozó adatokat.[178]
Az Alaptörvény garantálja az állam semlegességét. Az államnak a vallási közösségekből való kiválás szabadságát kell bizto-
sítania, azonban vallási közösségek belső vitáiba nem avatkozhat be.[179]
Az állam,- vallási kérdésekben nem foglalhat állást, nem ítélkezhet vallásos hit vagy lelkiismereti meggyőződés igazságtar-
talmáról és védenie kell az egyén szabadságát mások beavatkozásával szemben. Az államnak kötelessége – különösen a köz-
oktatás rendszerén keresztül – tárgyilagosan, teljes körű és kiegyensúlyozott arányú információt közvetítenie a világnézeti
kérdésekről,- és korrekt módon tájékoztatást adhat a vallási devianciák veszélyeiről. Más csoportok mellett a vallási közösség
tagja elleni erőszak vagy a gyűlöletre uszítás büntetőjogi fenyegetettsége is indokolt.[180]

Az Alaptörvény külön nevesíti a vallásos cselekmények és a vallási kultusz részeit.[181] A lelkiismereti és vallásszabadság
jogának kollektív kibontakozását az állam az egyházakra vonatkozó törvény kihirdetésével biztosította. Az egyéni ima, a
közösségi istentisztelet, a körmenet, a zarándoklat szabadsága, az ezeken való részvétel és az istentiszteleti vagy liturgi-
kus helyek létesítése és működtetése a vallásszabadság lényegi eleme.[182] A magyarországi jogalkotás arra törekszik, hogy
e jogok gyakorlása céljából a munkavégzés alóli mentesülést biztosítsa a munkaviszonyban vagy más munkavégzésre
irányuló jogviszonyban álló személyek számára a vallási ünnepeik idejére. Ezt biztosítja a munkavállaló azon joga, hogy
a neki járó fizetett szabadságából évente hét napot az általa kért időpontban köteles a munkáltató kiadni.[183] A vallásgya-
korlásra állami intézményekben is megfelelő, tényleges lehetőséget kell biztosítani, így a kórházakban, a büntetés-végre-
hajtási intézetekben és a honvédség kötelékében is.

59
A vallás gyakorlásától függetlenül, lelkiismereti szabadság a személyiség integritásához való jogként fogható fel. A lelkiis-
meret szabadságának joga nemcsak a vallásos embereket, hanem mindenkit megillető szabadságjog.[184]
Az egyént mindez attól óvja, hogy az állam önmeghasonlásba kergesse, lényeges meggyőződéseivel összeegyeztethetetlen
helyzetekbe hozza vagy – szélsőséges esetben – meggyőződésével ellentétes magatartásra kényszerítse. Relevanciával az
egyén számára elsődlegesen saját, egyéni lelkiismereti meggyőződése bír, nem pedig az, hogy milyen vallási-világnézeti
közösséghez tartozik.[185]
Így hadkötelezettség esetén az Alaptörvény XXXI. cikk (3) bekezdése szerint a katonai szolgálat az egyén lelkiismereti meg�-
győződése okán helyettesíthető fegyver nélküli szolgálattal.[186] Ugyanígy járhat el a munkajogi kötelezettséget, munkáltatói
utasítást (például terhesség megszakításban való közreműködést) megtagadó munkavállaló. Az Alaptörvény szerint a szülő-
ket megilleti az a jog, hogy a gyermekeiknek adandó nevelést megválaszthassák,[187] ezzel is a család világnézeti integritását
kívánja védelmezni.
A vallásszabadság biztosítja az egyén számára, hogy egész életét (életvezetését) a hite szerint alakíthassa. Az Alaptörvény
védelmet nyújt a vallási (világnézeti) egyesüléshez, az azonos hitelvet követők számára egyaránt magában foglalja vallási
közösségek létrehozását és működtetését is.[188] Ezen az elven alapul annak jogi szabályozása, hogy a vallási közösségek
oktatási intézményeket, gyermek- és ifjúságvédelmi, szociális és egészségügyi intézményeket alapíthatnak és működtethet-
nek. Hasonló védelmet élvez a kegyeleti jog köréhez tartozó, mindenkit megillető és a meggyőződésével összeegyeztethető
eltemettetés joga.
Az Alaptörvény rögzíti az állam semlegességét, amely szerint az állam és vallási közösségek különváltan működnek, a vallási
közösségek önállóak, de az állam a közösségi célok érdekében együttműködik a bevett egyházként működő vallási közössé-
gekkel. Az együttműködésről a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Az Alaptörvény rendelkezik arról is,
hogy az együttműködés szabályait sarkalatos törvénnyel kell szabályozni.[189]

Az Alaptörvény a zsarnoki uralomra hivatkozva nem ismeri el az 1949. évi alkotmányt. Vallja – a Nemzeti hitvallás
részben –, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együtt bontakoztatható ki. Ennek az együttműködésnek a hit, hűség
és szeretet az alapja. Magyarország különböző vallási hagyományait becsüli és elismeri, azzal együtt, hogy elismeri a
kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Az Alaptörvény hetedik módosítása ezt kibővítette azzal, hogy „Magyarország
alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.”[190]

60
Az állam vallási-világnézeti semlegessége az Alaptörvénnyel hatályba lépő új törvényekkel nyert megerősítést. Ezt példázza
a lelkiismereti szabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény
preambuluma[191] és a nemzeti köznevelés rendszeréről szóló törvény,[192] amely a vallási, világnézeti szempontból semleges
neveléshez való jog garanciáit mondja ki. A jogszabályok sok helyen speciális szabályok mellett utalnak az egyházi szemé-
lyek titoktartási kötelezettségére.[193]
Annak meghatározása, hogy kik és milyen módon válhatnak egyházi személlyé, vagyis az érintett személyi kör meghatá-
rozása az egyházak kizárólagos joga. Az egyházi fenntartású oktatási és nevelési intézmények, egyetemek, főiskolák és a
teológiai karok, illetőleg szakok állami elismerésekor a hitélettel összefüggő tárgyak, ismeretek tartalma nem vizsgálható,
ezek tekintetében a képesítési követelményeket az egyházi egyetemek és főiskolák a rájuk vonatkozó egyházi jogszabályok
alapján határozzák meg, e téren az állam csupán a jogszabályi keretek biztosításában vehet részt.[194] Az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint az állam és az egyház elválasztásának módja minden ország sajátos történelmi körülményei szerint alakul,
az elválasztás elvéből következik az a követelmény, hogy az állam egyetlen egyházzal sem kapcsolódhat össze intézménye-
sen, és nem azonosíthatja magát egyetlen egyház tanításával sem, ugyanakkor kimondja azt is, hogy az állam semlegessége
a vallásszabadsághoz való joggal kapcsolatban nem tétlenséget jelent.[195]

A szabad vallásgyakorlás olyan alapvető emberi jog, amely szerint az embereknek nemcsak megengedett a hitük szerinti
vallás gyakorlása, hanem ezek hirdetését is szabadon gyakorolhatják, amennyiben az mások személyiségi vagy egyéb
jogait nem sérti.
A meggyőződés megválasztásának szabadsága nem korlátozható, az alapjog további elemei: a meggyőződés kinyilvání-
tása, gyakorlása, tanítása más alapvető jogok érvényesülése érdekében a szükségesség és az arányosság követelményei
szerint törvénnyel korlátozhatók.
A meggyőződés kinyilvánítása történhet szóban vagy írásban tett nyilatkozattal vagy ráutaló magatartással (pl. sajátos
öltözet viselésével, vallási jelképekkel).
A lelkiismereti-vallási meggyőződésre vonatkozó adat ugyanakkor különleges adatnak minősül, ami álla-
mi nyilvántartásba nem vehető fel, és egyébként csak az érintett írásbeli hozzájárulásával kezelhető. Az, hogy
a semleges állami iskolában a különböző vallások és világnézetek arányos, azonosulást kerülő módon bemuta-
tásra kerülnek, nem zárja ki a vallási közösségek azon jogát, hogy a hitoktatás keretében maguk is bemutatkoz-
zanak. A meggyőződés tanításának joga azonban nemcsak az oktatási rendszerhez kapcsolódó vagy a hitéleti fel-
sőoktatás keretében történő tanítást védi, családon, közösségen belül folyó tanításának, terjesztésének jogát is.
Az Alaptörvény szerint a vallásszabadság feltételezi az állam semlegességét, a történelemi tapasztalat azt mutatja, hogy

61
a kommunista államok vagy a vallás és az állam megkülönböztetését el nem ismerő iszlám fundamentalista államok nem
tekinthetők világnézetileg semlegesnek, ugyanakkor a szélsőségesen liberális nézetek között a vallási és a kulturális ér-
téksemlegesség összemosódása is a nemzeti kultúrák erodálódásához vezethet.

Magyarországon a Miniszterelnökségen belül működik az Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps

Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság. A migrációs és menekültválság Európa figyelmét elsősorban a Kö-
zel-Kelet és Afrika társadalmi helyzetére irányította. Az európai földrészre irányuló nemzetközi migráció megfékezése és
a fenntartható fejlődés érdekében a külső határbiztonság mellett fontos szerepe van a fejlődő országokban humanitárius
szükséget szenvedő emberi közösségek, köztük az üldözött keresztények támogatásának és szülőföldön maradásuk elő-
mozdításának. A magyar nemzetközi humanitárius politika kiemelt, de nem kizárólagos célja a hitük miatt üldözött és em-
beri méltóságukban megsértett keresztények védelme, helyben maradásuk és közösségeik hosszú távú fennmaradásának
elősegítése. A Hungary Helps Program keretében az államtitkárság humanitárius és rehabilitációs támogatást nyújt üldö-
zött, kirekesztett és szükséget szenvedő keresztényeknek szerte a világban, amelynek többek között része azonnali élelmi-
szer és gyógyszer adomány eljuttatása a legkritikusabb helyzetben élők részére; konfliktusok által elpusztított lakóházak,
templomok, iskolák és egészségügyi intézmények újjáépítése; illetve megélhetést és önfenntartást szolgáló erőfeszítések
támogatása. A közvetlenül, helyben és a helyi egyházak és hitelvű szervezetek bevonásával megtervezett projektek nem
csupán a támogatott vallási közösségeket, hanem a velük együtt élő más vallású embereket is erősíti, ez pedig az érintett
térségekben gyakran hozzájárul a helyi vallásközi párbeszédhez és megbékéléshez, illetve a szabad vallásgyakorláshoz.

62
 a véleménynyilvánítás és tájékoztatás szabadsága

A szólásszabadság része a szabad véleménynyilvánítás az egyik alapvető emberi jog, első generációs alapjog, amely az egyik
legkiterjedtebb jog és lehetővé teszi, hogy a gondolatait bárki szabadon kifejezze.[196] Gyökereit tekintve már a római jogban
is jelen volt, ahol a népnek is megadatott a felszólaláshoz – akkori terminussal az „elégedetlen morgolódáshoz” – való jog.
A véleményszabadság az alapjogok hierarchiájában közvetlenül az élethez és emberi méltósághoz való jog mögött áll.[197]
Az egyes dokumentumok elnevezésétől függetlenül a szólás és kifejezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága
kommunikációs alapjogként határozható meg. A magyar Alkotmánybíróság értelmezése szerint pedig olyan „anyajog”,
amelyből további kommunikációs alapjogok erednek, mint a sajtószabadság, az információszabadság, a művészi szabadság,
a tudományszabadság, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a gyülekezési jog.[198] A szólás szabadsága, mint az
egyén önkifejezéshez való joga alapvető jelentőségű, azonban a demokratikus társadalomban, a demokratikus közvélemény
kialakításához is nélkülözhetetlen. A politikai véleményeket minden jogrendszer fokozottabban védi a többinél. Ezeket te-
kinthetjük a véleményszabadság legerősebben védett belső magjának.[199] Az írott sajtó megjelenésével, a cenzúrával szem-
beni védekezésként alakult ki a sajtószabadság követelménye, mint első generációs politikai szabadságjog, azonban sem
a véleménynyilvánítás szabadsága, sem a sajtószabadság nem korlátozhatatlan alapjog.[200] A sajtószabadság már az 1848.
március 15-én megfogalmazott 12 pontnak is sarkalatos eleme volt, első magyar szabályozása az 1848. évi XVIII. törvény-
cikkben került rögzítésre. A véleménynyilvánítás szabadsága a rendszerváltást követően került az ideiglenes Alkotmányba,
ami akkor külön említette a szólásszabadságot és a sajtószabadságot is.
Az Alaptörvény IX. cikke védi a véleménynyilvánítás, a sajtó és a tájékozódás szabadságát; az (1) bekezdése szerint „min-
denkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”
A véleményszabadság joga alapján mindenkinek egyenlő mértékben, a törvények által meghatározott keretek között joga van
véleményének szabad kifejtésére.
A véleményszabadság védelmét élvezi minden olyan vélemény, álláspont, megnyilvánulás, kifejezés, amely az Alaptörvény
és egyéb törvények szerint az alapjog hatókörébe tartozik, a korlátozására vonatkozó jogszabályok keretei között. Amennyi-
ben egy kifejezés vagy tett nem tartozik a véleményszabadság hatókörébe, arra az alapjog alkotmányos védelme sem terjed
ki.[201] A szólásszabadság védelmét élvezik és egyformán véleménynek minősülnek szóbeli, írásos és nyomtatott kifejezések.
Ebbe a kategóriába tartoznak a különböző médiumok műsorai, a filmek, annak nyilváníthatók a képek vagy más vizuálisan
63
érzékelhető tárgyak, ábrázolások, például a műalkotások is, de ilyennek tekinthetők a közterületnek minősülő út- vagy járda-
szakaszon könnyen eltávolítható festékkel elhelyezett feliratok, színezések.[202]
A véleménynyilvánítás szabadsága közvetlenül összefügg a sajtó szabadságával és a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz való
joggal, ezen belül pedig a sajtószabadság kiemelt jelentőségű, amely felöleli valamennyi média szabadságát, továbbá az in-
formáltsághoz való jogot és az információ megszerzésének szabadságát is.[203]
A sajtószabadságot nem említi önálló jogként az EJEE 10. cikke, de az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az újság-
írói etikáról szóló 1003. sz. határozata deklarálta, hogy „az újságíró szakma jogokkal és kötelezettségekkel, előjogokkal és
felelősséggel jár.” Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sok-
színűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

A média sokszínűségére vonatkozó kötelezettség részben a médiaszabályozás által deklarált kiegyensúlyozott tájékoztatás
követelményén keresztül valósul meg. Az Alaptörvény felhatalmazása alapján mind a sajtóra, mind más médiaszolgálta-
tásokra és azok felügyeletére sarkalatos törvényi szabályok vonatkoznak. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommuni-
kációról szóló törvény (továbbiakban: Mttv.)[204] a kiegyensúlyozottság követelményét a tájékoztatási tevékenységet vég-
ző, médiaszolgáltatások által közzétett tájékoztató, híreket szolgáltató műsorszámokkal kapcsolatban fogalmazza meg. A
törvény létrehozta a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóságot, amely jogalkotásra jogosult önálló szabályozási szerv.[205]

A szabad tájékoztatáshoz való jog nem lehet korlátozhatatlan. A korlátozásra valamely más érték, alapjog érdekében kerülhet
sor. A korlátozás eszköze polgári jog, vagy akár büntető jog is lehet.[206] A közérdeket sértő vélemények közé tartozik minden
olyan vélemény, ami a közt szolgáló védendő érdekek, a köznyugalom, a közerkölcs és a közegészség, különösen a gyerme-
kek érdekei ellen irányul, ez esetben a sértett fél a társadalom egésze. E körben a védelmét szolgáló véleménynyilvánítást és
a sajtószabadságot korlátozó törvények ágazati szabályozás alá tartoznak.

A gyermekvédelem az állam alkotmányos kötelezettsége ezért a megfelelő fejlődésük biztosítása érdekében elengedhe-
tetlen a törvényi szabályozás e téren, mivel a kiskorúak életkori sajátosságukból, hiányos élettapasztalatukból kifolyólag
könnyebben sebezhetők, sokszor védtelenek a külső hatásokkal szemben. A gazdasági reklámtevékenységről szóló tör-
vény tiltja olyan reklám közzétételét, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsítja,
tiltja továbbá a pornográf, a szexuális szolgáltatásra vonatkozó, a szexuális ingerkeltésre irányuló árukra és emeltdíjas
távközlési szolgáltatásra vonatkozó reklámok közzétételét.[207] Egy másik, korlátozó rendelkezéseket tartalmazó törvény,
a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény, valamint az Mttv. kifejezetten tiltja a kiskorúak személyiségfejlődésére

64
 súlyosan ártalmas műsorszámok közzétételét, ugyanakkor csak megfelelő jelzéssel ellátva engedi közzétenni a kis-
korúak személyiségfejlődésére ártalmas műsorszámokat.[208] A közegészség védelme érdekében lehetséges korlá-
tozások leginkább az egészségre káros kereskedelmi termékek (cigaretta, alkohol) reklámja kapcsán merülnek fel.

A sajtó-helyreigazítási jog a sajtószabadság olyan korlátozását valósítja meg, amely a jóhírnév jogának és a közönség valós
információkhoz történő hozzájutásával kapcsolatos érdekének a védelmét egyszerre szolgálja, ezért a sajtószabadság alkot-
mányos korlátjának minősül.[209]

Az Alaptörvény nem tartalmaz a közszolgálati médiarendszerre vonatkozó utalást, azonban a IX. cikk (2) bekezdésében
szereplő „demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek” biztosítását előíró köve-
telményből következően annak működtetése állami kötelezettség. A közszolgálati média állami fenntartását az ideiglenes
Alkotmány 61. § (4) bekezdése alkotmányosan kötelező előírásként rögzítette. Az Alkotmánybíróság megállapításai szerint
a közszolgálati média szervezetrendszerét a jogalkotónak úgy kell kialakítani, hogy képes legyen biztosítani a teljes körű,
kiegyensúlyozott arányú és valósághű tájékoztatást.[210] Azon túl, hogy a közszolgálati média sajátos kulturális misszióval
rendelkezik, illetve jelentős szerepet kell vállalnia a közösségi kohézió és a társadalmi integráció megteremtésében, a közér-
dekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos alapjog biztosításában is kiemelt feladatot kell ellátnia. Ez utóbbi alapjog
biztosítása az állam alkotmányos kötelezettségévé teszi a közszolgálati média folyamatos és zavartalan működtetését.[211]

Az Alaptörvény értelmében, a demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfe-

lelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító,
sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető.[212] Az alaptörvényi szabályozás célja, hogy a demokrati-
kus közvélemény kialakulásához szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében a politikai reklámok közzététele ne pénzügyi
viszonyokon alapuljon.[213]
Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás jogára vonatkozó értelmezését a sajtószabadsággal konkretizálta. Az értelmezés
fontos tétele az „egyenlő távolság” elve, azaz a médiák függetlensége alkotmányos követelményeinek megfogalmazása – a
műsorok tartalmát illetően – a potenciális befolyásoló tényezők (állam, pártok, társadalmi- és érdekképviseleti szervek) teljes
körétől.[214]
A vélemény- és sajtószabadság határait a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeknek megfelelően kell kijelölni. Ezen köte-
lezettségek közül kiemelkedő jelentőségű az EJEE 10. cikk, az Alapjogi Charta 11. cikk és a betartása fölött őrködő EJEB
joggyakorlata.

65
A korlátozás alapja a véleményszabadság esetében csak valamely külső ok – mások jogainak, vagy valamely alkotmányos
érdeknek a védelme – lehet, ennek eszköze lehet a polgári- vagy büntetőjog. Korlátozható a kifejezés módja, formája, ha
más módon vagy formában ugyanaz a tartalom szabadon kifejezhető. A korlátozás eltérő, lehetséges indokai a szükségesség
vizsgálatakor más súllyal esnek latba attól függően, hogy mit védenek. „A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő
korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb,
ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely intézmény közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték
önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom).”[215]
Az Alaptörvény rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságá-
nak a megsértésére.[216]
Az ember személyiség jogi védelmének egyik legfontosabb területe az egyén külső, társadalmi megítélésének alaptalan
támadások elleni védelme, a hírnév és becsületvédelem. A jogrendszer e szabályokkal azt célozza, hogy az egyénről a nyilvá-
nosságban megjelenő vélemény – elsősorban valótlan, becsmérlő tényállításokkal – ne rombolja le az illetőről alkotott külső
képet. A személyiség számára biztosított védelem ütközhet a közügyekről folytatott szabad vitához fűződő érdekekkel, és a
jogrendszernek e két szempontot kell mérlegelnie a véleményszabadság határainak megvonásakor.[217] A polgári jogban a jó
hírnév sérelmét jelenti, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis szín-
ben tüntet fel. A becsület megsértését jelenti a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas,
kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.[218] A büntetőjogban bármely, a becsület csorbítására alkalmas
tény közzététele (állítása, híresztelése) megalapozhatja a rágalmazás bűncselekményének elkövetését, másik rendelkezése
pedig a becsület csorbítására alkalmas kifejezések használatát tiltja. Rágalmazás tehát csak tényállítással, becsületsértés pe-
dig véleményközléssel követhető el.[219] A közszereplők személyiségvédelme korlátozott. Kiemelkedő alkotmányos érdek az
állami és helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága, valamint
az, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban,
a közéletben.[220]
A közszereplők hírnév- és becsületvédelmének polgári jogi korlátozhatósága körében jelentős mérföldkőnek számít az új
Ptk., mert a jogalkotó törvényi szinten rögzítette a közéleti szereplők személyiségi jogának csökkentett védelmét.[221] A Ptk.
ugyanakkor úgy kíván többletvédelmet nyújtani a véleményszabadságnak, a közügyek vitatásának szélesebb körét biztosítva,
hogy egyúttal – a szélesebb védelem egyik objektív korlátjaként – megtiltja az emberi méltóságot sértő vélemények közzé-
tételét.[222] Ennek megfelelően „egy közhatalmat gyakorló személy hivatali tevékenységével összefüggésben nem álló, leala-
csonyító szándékú, a személyiség lényegét érintő kifejezések nem tartoznak a véleménynyilvánítás által védett körbe.”[223]
A közéleti viták középpontjában nem maguk a közszereplők, hanem a közügyek állnak, az ilyen kérdésekkel kapcsolatban
66
álló megszólalások e jellegük miatt élveznek fokozottabb védelmet.
A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási
közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint
– jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt
érvényesíteni.[224] Ezzel a szabállyal az Alaptörvény az egyén emberi méltóságának védelmén túl megteremti az alkotmányos
alapjait annak, hogy a közösségek méltóságának megsértése esetén a polgári-, büntetőjogi eszközökkel lehessen szankcionál-
nia a gyűlölködő megnyilvánulások egyes eseteit.
Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatával összhangban az Alaptörvény negyedik módosításának indokolása szerint a jog-
alkotó a gyűlöletbeszéddel szembeni hatékony fellépés érdekében látta indokoltnak alaptörvényi szinten megalapozni a fel-
sorolt közösségek méltóságát sértő kijelentések elleni törvényi védelmet.

A Btk. alapvetően az erőszakra vagy gyűlöletre uszítást bünteti, míg a gyalázkodást nem tartja büntetendőnek, mert az
a köznyugalmat nem sérti.[225] A médiaszabályozásban szereplő gyűlöletkeltés és kirekesztés tilalmára a sajtószabad-
ságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény,[226] míg a Ptk-ban nevesített „súlyosan sértő vagy ki-
fejezésmódjában indokolatlanul bántó” közösségi jogsérelem bekövetkeztének esetére a Ptk. állít fel szabályokat.[227]
A szélsőséges vagy sértő véleményekkel szembeni tolerancia a demokratikus vita hatékonyabbá tételében segédkezhet,
a vélemény- vagy sajtószabadság gyakorlása azonban nem teszi megengedetté a gyűlöletkeltő vélemények közzétételét,
ezek a vélemények alkotmányos módon kizárhatók a demokratikus nyilvánosságból.

Az Európai Unió Tanácsának a rasszizmus és idegengyűlölet visszaszorítását célzó kerethatározata[228] a közösségekkel vagy
tagjaival szembeni erőszakra uszítás tilalmának uniós szintű egységesítését tűzte ki célul. A Kerethatározat szerint a tagál-
lamokban tiltani kell a közösségek ellen irányuló erőszakra (és gyűlöletre) izgatást. A tagállamok dönthetnek afelől, hogy
kizárólag azon magatartásokat büntetik, amelyek „valószínűsíthetően megzavarják a közrendet” vagy azokat, amelyek fe-
nyegetők, zavarók, sértők. A Kerethatározat kimondja azt is, hogy az EU tagállamaiban egységesen tiltani kell az emberiség
elleni, a háborús bűncselekmények, a népirtások tagadását is. A holokauszt tagadását, még akkor is, ha azt pártatlan történel-
mi kutatásnak álcázzák, változatlanul úgy kell tekinteni, mint ami demokráciaellenes ideológiát és antiszemitizmust jelent.

Jelképes aktusok, ha véleményt fejeznek ki, szintén a véleményszabadság értelmezési körén belül helyezkedhetnek el. A Btk.
önkényuralmi jelkép használata elnevezésű tényállása bünteti azt, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarlót-ka-
lapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ vagy közszemlére tesz.[229]

67
A „nemzeti jelkép megsértését” követi el, aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a
Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza.[230] A nemzeti jelképek
az állam, az ország „külső és belső integritásának alkotmányos szimbólumai”, emiatt a nemzeti szuverenitás kifejeződésé-
nek jelképeit fokozott védelem illeti meg. Emellett a szabály a nemzet tagjainak méltóságát is védi, amennyiben a benne
meghatározott jelképek – túl az előző, hivatalos szerepükön – „a nemzethez, mint közösséghez való tartozás kinyilvání-
tásának az eszközei is”.
A nemzeti identitás ilyen, kettős kifejeződése pedig, a történelmi körülményeket figyelembe véve fokozottabb védelmet
érdemel, hiszen korábban évtizedekig erőteljesen korlátozottak, időnként egyenesen tiltottak voltak a nemzethez való
tartozást kifejező egyes megnyilvánulások. A jelképek jelentősége így a rendszerváltozás után felértékelődött, erre pedig
figyelemmel kell lenni.[231]

Magyarországon a véleményszabadság védelme, és a tájékoztatás sokszínűsége Alaptörvényben biztosított, közép-

pontjában a közügyekben kifejtett vélemények állnak, amelyek széles körű szabadságot élveznek, ugyanakkor a véde-
lem magánügyekben kinyilvánított véleményekre is kiterjed. Az Alkotmánybíróság gyakorlata mentén kialakult elvek
alapján, amely kifejezés vagy tett nem tartozik a véleményszabadság hatókörébe, arra a megnyilvánulásra az alapjog
alkotmányos védelme nem terjed ki, amely viszont beletartozik, és ezáltal a jog szempontjából „beszéddé” válik, ott
annak tartalmához, jellegéhez képest a vizsgálat tárgyává kell tenni az alkalmazott korlátozás alkotmánnyal való ös�-
szeegyeztethetőségét. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett modern véleményszabadság-felfogás és alkotmányos gyakor-
lat a magyar jogrendszerben bekövetkezett lényeges változáshoz, így az európai normákhoz igazodó részletes szabá-
lyozáshoz vezetett. A szólás- és sajtószabadság az állam tartózkodásán túl aktív állami magatartást is igényel. Ennek
jelentősége a sajtó példáján jól látható, hogy míg a hagyományos sajtó esetén elégséges volt a korlátozások felszá-
molása és a jogsértések utólagos szankcionálása, az elektronikus média esetén az állam szerepe a rendelkezésre álló
frekvenciák elosztásában nélkülözhetetlen, ahogy a közszolgálati tömegtájékoztatás is sajátos szabályozást igényel.

Az interneten nyújtott, elérhető tartalom egy részét az általános felfogás szerint „médiának” – lekérhető médiaszolgálta-
tásnak vagy sajtóterméknek – tekintjük, ennek ellenére az internetre vonatkozóan, általános, átfogó szabályrendszer az el-
terjedése óta nem jött létre. Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy képesek leszünk-e uralni a technológiát vagy a tech-
nológia uralja majd az életünket. Különösen aktuális ez a kérdés az úgynevezett közösségi média esetében, amely gyűjti

68
és elemzi személyes adatainkat, szokásainkat, viselkedésünket, véleményünket és fogyasztásunkat azzal a céllal, hogy
befolyásolhassa azokat. Alapvető kérdésként merül fel, hogy képesek leszünk-e megtartani személyes szabadságunkat a
digitális térben. Meg tudjuk-e védeni magunkat, gyermekeinket, családunkat, szeretteinket attól, hogy életünket átlátha-
tatlanul befolyásolják a technológiai nagyvállalatok? Az online/digitális tér olyan kérdésekkel is szembesít minket, ame-
lyek többek között az adataink biztonságát, a túlfogyasztásra ösztönzés visszaszorítását, valamint egyes piaci szereplők
befolyásolási képességét érintik, például a véleménynyilvánítással vagy az információhoz való hozzáféréssel kapcsolat-
ban. A közösségi médiát uraló cégek, miközben a nyilvánosság meghatározó szereplőivé váltak, saját, önálló „kvázi-jog-
rendszert” alakítottak ki, amely gyorsaság és hatékonyság tekintetében erősebb, mint bármely valódi (állami) jogrendszer
ugyanakkor a benne megszületett döntések nem átláthatók, működésüket nem korlátozzák azon garanciák, amelyek az
államot kötelezik a nyilvánosság, a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása tekintetében. Éppen ezért hozta létre
az Igazságügyi Minisztérium a Digitális Szabadság Bizottságot, amely a transznacionális technológiai cégek működésé-
nek átláthatóvá tételét tűzte ki célul. A Bizottság az állami szervek tapasztalataira építkezve témakörönként megvizsgálja
az online/digitális tér szerteágazó kihívásait és szabályozását annak érdekében, hogy az átláthatóság fegyverével vívjuk
ki személyes szabadságunk lehetőségét a digitális térben. A Bizottság honlapja több fontos célt is szolgál. A honlap láto-
gatója megoszthatja tapasztalatait és felmerülő problémáit a témakör kapcsán, így kihatással lehet a Bizottság munkájára.
Emellett a honlapon folyamatosan nyomon lehet követni a Bizottság tematikus üléseit. Ennek érdekében a honlap minden
bizottsági ülést követően frissítésre kerül, így biztosítva lehetőséget arra, hogy annak eredményeire és megállapításaira
visszajelzést lehessen adni. Kiindulásképpen a Bizottság honlapján elérhető egy ún. „Fehér könyv” is, amelyben az Igaz-
ságügyi Minisztérium a témakörrel összefüggésben egybegyűjtötte az állami szervek eddig felhalmozott tapasztalatait.

A koronavírus-világjárvány következtében a Kormány veszélyhelyzetet hirdetett, amelynek keretében módosításra

került a Btk. rémhírterjesztésre vonatkozó 337. §-a. Korábban két tényállás szabályozta a valótlanságok nagy nyilvá-
nosság előtti kommunikációját, a közveszéllyel fenyegetés és a rémhírterjesztés. A közveszéllyel fenyegetés esetében
magával a közveszély bekövetkezésével kapcsolatos valótlanságok kommunikációja volt büntetendő, míg a rémhír-
terjesztésnél a közveszély színhelyén bármilyen nyugtalanító kommunikáció. A közveszély fogalma hozta lépéskény-
szerbe a jogalkotót, mert a koronavírus esetében bizonytalanság volt azzal kapcsolatban, hogy országos közveszély
áll-e fenn. Ha országos közveszély állt volna fenn, azt jelentette volna, hogy a rémhírterjesztés minden olyan valót-
lan kommunikációra vonatkoztatható, ami nyugtalanítja az embereket. Ez a szólásszabadság komoly korlátozását je-
lentette volna. A koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény pontosította a rémhírterjesztést és ki

69
mondta, hogy a koronavírus-világjárvány nem képez országos közveszélyt és a közveszély helyszíne helyett releváns
elem a különleges jogrend ideje, tehát kizárólag a járvány elleni védekezés érdekében elrendelt veszélyhelyzet idejé-
re vonatkozik. Kimondta továbbá, hogy nem bármilyen nyugtalanító kommunikáció lehet büntetendő, hanem csak az,
ami a védekezés kontextusában értelmezhető. A témában alkotmányjogi panasz is benyújtásra került a jogállamiság,
a normavilágosság és a jogbiztonság, szólásszabadság, valamint a szükségesség és arányosság érvényesülésére vonat-
kozóan. Az Alkotmánybíróság elutasította az alkotmányjogi panaszt és visszautalt több korábbi határozatára, amely a
szólásszabadságot érinti. A normavilágosság kérdéskörében megerősítette azt, hogy nincs alkotmányos szintű problé-
ma, ugyanis az új tényállás a büntetőjogban ismert elemeket tartalmaz. Megfogalmazott továbbá az elkövetői tudat-
tartalommal kapcsolatban egy alkotmányos követelményt, miszerint az elkövetőnek tudnia kell arról, hogy valótlan
tényt állít. Amennyiben ez nem valósul meg, nem állapítható meg bűncselekmény. A szükségesség és arányosság kér-
désében is megfelelőnek tartotta a szabályozást és az alapjogi korlátozást, mivel a különleges jogrend a végszükség
államszervezeti szintű kategóriája, ami még egy indok arra, hogy jogkorlátozást lehessen alkalmazni ebben az esetben.

70
 a művészet, tudomány és oktatás szabadsága

A művészetek és a tudomány szabadságának alkotmányos rögzítése a XX. század első felében történt meg, a gazdasági, szo-
ciális és kulturális jogokkal együtt. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint minden embernek joga van a nevelés-
hez. Az Alapjogi Charta azt mondja ki, hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint továbbképzésben, szakképzésben
való részvételhez.
Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás
szabadságát, továbbá a tanulás, valamint a tanítás szabadságát.[232] Ezzel az alkotmányozó alaptörvényi védelemben részesíti
a tudományos, szakmai álláspontok kifejtésének, a művészi kifejezésnek, valamint a tudás megszerzésének, mások számára
való átadásának szabadságát.[233]
A művészeti élet szabadsága, bár kétségtelenül szorosan kapcsolódik a kulturális jogokhoz, mégsem a második generációs jo-
gokhoz, hanem az első generációs véleménynyilvánítási szabadsághoz áll közelebb, tekintettel arra, hogy a tudományos élet
szabadsága a kommunikációs jogok egyik aspektusa. Az Alkotmánybíróság is rögzítette, hogy a véleménynyilvánítás szabad-
ságának, mint „anyajognak” többféle szabadságjog, úgynevezett „kommunikációs” alapjog is részét képezi, többek között
a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága
és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága is.[234] A művészeti élet szabadsága mint alapjog az Alkotmánybíróság
szerint „a művészeti alkotómunka szabadságát, a művész bármely meg nem engedett korlátozástól mentes önkifejezését,
valamint a művészeti alkotások nyilvánosság elé tárásának, illetve bemutatásának, terjesztésének szabadságát jelenti.”[235] Az
Alkotmánybíróság e jog lényeges elemeiként határozza meg az alkotómunka minden hatalmi jellegű befolyástól mentes gya-
korlását, valamint a művészeti alkotásban megjelenő vélemény szabad kinyilvánítását, tehát a műalkotások nyilvánosságra
hozásához való jogot.[236]
A művészet szabadságának alanyi oldala a véleménynyilvánítás szabadságának terjedelméhez igazodik, mintegy beleolvad
a véleményszabadság alapjogába.
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás egy sajátos formája a művészi kifejezésmód, ugyanakkor a
műalkotások nem lépnek ki a véleményszabadság keretei közül, így a véleményszabadság alapjogi korlátai alkalmazhatóak
velük szemben.[237]
A művészethez való jog tekintetében az állami semlegesség elvének kell érvényesülnie. A semlegesség alkotmányjogi elve
71
szerint az állam feladata, hogy egyenrangúként tekintsen a különböző világnézetekre, értékfelfogásokra. Eszerint tehát művé-
szethez való jog érvényesülése érdekében az államnak biztosítania kell a művészeti alkotások sokféleségét, és nem tekinthet
egyetlen irányzatot vagy szemléletet sem kizárólagosnak.[238]
Az Alaptörvény külön rendelkezik arról, hogy az állam nem jogosult dönteni tudományos igazság kérdésében, valamint arról,
hogy a tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.[239]
Az Alaptörvény kitér a felsőoktatási autonómiára is, és kimondja, hogy a felsőoktatási intézmények önállósága elsősorban a
kutatás és tanítás tartalmára, valamint módszereire terjed ki, ugyanakkor az állam alakíthatja ki szervezeti rendjüket törvényi
szinten.[240] Az állami felsőoktatási intézmények tekintetében – tekintettel arra, hogy ezek az állami szervezetrendszer részei,
működésüket a központi költségvetés biztosítja – a Kormány határozza meg a gazdálkodási rendjüket, valamint felügyeli
gazdálkodásukat.
Az Alaptörvény külön rendelkezik a tudomány, a művészet és a magas szintű oktatás kiemelt fontosságú intézményeinek
szabad, külső befolyástól mentes működésének garantálásáról.[241] Külön nevesíti az Alaptörvény két intézmény tudományos
és művészeti szabadságának védelmét. A Magyar Tudományos Akadémia a tudomány szolgálatára, a magyar nyelv ápolására
jött létre. A Magyar Művészeti Akadémiát pedig a törvényi preambulum szerint „a kulturális értékek védelme és gyarapítása,
a művészeti és történeti hagyományok megőrzése, a magas színvonalú művészi alkotómunka közösségi feltételeinek meg-
erősítése, az alkotómunka szabadságának védelme, a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó képviselőinek
személyes megbecsülése céljából” hozta létre. Az állam a fentieken túl egy összetett, több elemből álló intézményrendszert
működtet a művészetek támogatása céljából, többek között a művészi és irodalmi alkotások támogatása érdekében a Nemzeti
Kulturális Alapot és a filmalkotások céljából a Magyar Nemzeti Filmalapot.[242]

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat létrehozásával új lehetőségek nyíltak a legnagyobb hazai alapkutatási-hálózat műkö-
désében:
A magyar Kormány szándéka az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (továbbiakban: ELKH) létrehozásával a megfelelő
garanciák és felelősségek meghatározásával egy jobban, függetlenebbül működő szervezet kialakítása. A garanciák és a
felelősségek az alábbi pontokból tevődnek össze:
Nem a Kormányhoz, hanem az Országgyűléshez rendelt kutatási hálózat, azaz a függetlenségét tekintve megegyezik a
Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA) státuszával.
A költségvetése önálló soron, azaz nem egy minisztérium vagy az MTA költségvetési során belül, hanem önállóan szere-
pel a magyar költségvetésben. Az ELKH költségvetése az elmúlt két évben folyamatosan növekedett.
Az Irányító Testülete 13 tagú, ebből 6 tagot az MTA, 6 tagot pedig az Innovációs és Technológiai Minisztérium javasol,

72
 az elnök személyére az MTA elnöke és az ITM-et vezető miniszter konszenzusos javaslatot tesz. A tagokat és az elnököt
a miniszterelnök nevezi ki 5 évre.
A törvény szerint a tagok legalább kétharmada a tudomány művelői közül kell, hogy kiválasztásra kerüljön garantálva a
döntések esetén a tudományosság szempontjait.
Az Irányító Testület munkáját Tudományos Tanács és kizárólag külföldi tudósokból álló Nemzetközi Tanácsadó Testület
támogatja, garantálva a széles körű szakmai és tudományos nyilvánosságot. Ezek a testületek az MTA struktúrájában
ebben a formában nem léteznek.

Művelődéshez való jog

A művelődéshez való jog második generációs, kulturális jog. Nemzetközi szinten az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
mondta ki, hogy minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek az alapvető, elemi oktatást illetően kötelezőnek
és ingyenesnek kell lennie. Kimondta továbbá azt is, hogy a felsőbb tanulmányokra való felvételt egyenlő feltételek mellett
mindenkinek biztosítani kell.
A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is nevesíti az „iskoláztatás elvét”, mely szerint
mindenkinek joga van a művelődéhez, valamint az elemi oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé kell tenni.[243]
Az Alapjogi Charta kitér a szülők azon jogára, hogy gyermekeik számára világnézeti, vallási meggyőződésüknek megfelelő
nevelést biztosíthassanak.
Az Alaptörvény kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez.[244] Az alkotmányozó indokolása
szerint ez a személyiség kibontakozásának, a tájékozott és felelős polgárrá válásnak egyik alapvető feltétele.[245] A művelő-
déshez való jog több elemből áll: egyrészt a közművelődés kiterjesztéséből, általánossá tételéből, másrészt az oktatáshoz való
jogból.
A közművelődés kiterjesztése és általánossá tétele tekintetében az Alaptörvény előírja az állam számára, hogy biztosítania
kell az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alap-
ján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatást, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatását a törvényben
meghatározottak szerint.[246]
Az oktatáshoz való jog kapcsán megkülönböztetjük a tanuláshoz és a tanításhoz való jogot. Előbbi a művelődéshez való jog
körében, utóbbi inkább a tudományos és művészeti élet szabadsága körében nyer értékelést. Az Alaptörvény XI. cikkében
szereplő tankötelezettséget a XVI. cikk (3) bekezdése teszi teljessé azzal, hogy a szülők kötelezettségévé teszi a kiskorú gyer-
mekük taníttatásáról való gondoskodást. Így az oktatásban való részvétel “nem csupán jogosultság, hanem […] a szülőknek
73
a gyermek taníttatására vonatkozó kötelezettségeként is megfogalmazódik”.[247]
Az Alkotmánybíróság a felsőfokú oktatáshoz való jog kapcsán arra a megállapításra jutott, hogy az állam kötelessége e jog
gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket biztosítani, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy bárkinek ala-
nyi joga lenne az általa megjelölt felsőoktatási intézményben folytatni a tanulmányait. A felsőoktatás területén akkor valósul
meg a művelődéshez való jog, ha mindenki számára a képességei alapján hozzáférhető válik és az oktatásban részesülők
anyagi támogatást kapnak.[248] Az anyagi támogatás mértékét behatárolja az állami költségvetés teherbíró képessége, ezért – a
korábbi alkotmányi szabályozás alapján – az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az állam előírhatja a felsőoktatásban
résztvevő számára az oktatási költségekhez való hozzájárulást vagy tandíj fizetését.[249]
Ugyanakkor az államnak az azonos képességű egyének számára biztosítania kell az esélyegyenlőséget, azaz nem lehetetle-
nítheti el a megfelelő képességű személyek oktatásban való részvételét.[250]
Annak érdekében, hogy az állam anyagi támogatásával megvalósuló művelődéshez való jog az Alaptörvény O) cikke szerinti
közösségi feladatok ellátásához is hozzájáruljon az egyén fejlődése mellett, a XI. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy
törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását feltételekhez kösse. E feltétel alaptörvényi szinten úgy
jelenik meg, hogy az anyagi támogatást meghatározott időtartamú foglalkoztatásban való részvételhez, valamint vállalkozási
tevékenység gyakorlásához kötheti.[251]

Hallgatói nyilatkozatok
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltak alapján a felsőoktatást egyenlő feltételekkel, a képesség alapján
mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Arra vonatkozóan azonban nincs nemzetközi jogi rendelkezés, hogy ez
az egyenlőség a felsőoktatás ingyenes hozzáférhetőségén keresztül kellene, hogy megvalósuljon. Számos EU-tagállam-
ban mindenkire nézve kötelező a tandíj fizetése a felsőoktatási intézményekben. A tanulmányi szerződésre vonatkozó,
a sajtóban „röghöz kötés”-ként elhíresült törvényi rendelkezést a közvélemény jelentős része a mozgásszabadság és a
szabad munkavállalás korlátozásaként értelmezte. A szerződés megkötése azonban önkéntes döntés következménye, és
lehetőséget biztosít a tandíj utólagos kifizetésére, ami felmenti a hallgatót az itthoni munkavállalás kötelezettsége alól.

Diákjogok
Az ENSZ gyermekjogi egyezménye[252] a legszélesebb körben elfogadott gyermekjogi gyűjtemény, meghatározó alapelveit
minden aláíró állam feltétel nélkül elfogadta. A Magyar Állam azt vállalta, hogy az Egyezménybe foglalt jogok érvényesíté-
séhez minden rendelkezésre álló eszközt, eljárást, intézményt és forrást mozgósít. Az egyezmény 12. cikke kimondja, hogy
„az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyil-
váníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel a korára és az érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni”.

74
Az egyéni ügyek mellett nagyon fontos az is, hogy a gyerekek nagyobb csoportját érintő közösségi döntésekbe is legyen
lehetőségük beleszólni.
Magyarországon a gyerekek 6 éves koruktól kezdve vesznek részt az oktatásban minimum 16 éves korukig, de a többsé-
gük 18-19 évesen fejezi be középfokú tanulmányait.
A tanulók véleménynyilvánítási joga hazánkban az általános iskolától a felsőoktatásig minden szinten megvalósul, legyen
szó akár országos szintű, akár osztály szintű kérdésről.
Az országos szintű kérdéseket vizsgálva a gyermekek és fiatalok életét közvetve vagy közvetlenül érintő jogszabályokat
kell megemlíteni. A készülő jogszabályokról természetesen mindenkinek, így a diákoknak is joguk van elmondani egyéni
véleményüket. Az érdemi részvételhez, a gyermekek véleményének érdemi figyelembevételéhez azonban az is kell, hogy
legyenek olyan legitim eljárások, amelyek során a diákság véleménye kialakítható.
A nemzeti köznevelésről szóló törvény a diákság javaslatára a Diákparlament kétévenkénti összehívásáról rendelkezik.
A Diákparlament célja, hogy a diákok jogainak érvényesüléséről, hatékonyabbá tételéről ajánlást fogalmazzon meg az
oktatást irányító döntéshozók felé. Ez a diákparlamenti modell lehetőséget biztosít arra, hogy a Gyermekek jogairól szóló
egyezmény céljával összhangban valódi, érdemi részvételi lehetőséget biztosítson a gyerekeknek a demokratikus döntés-
hozatalba való bekapcsolódásra, véleményük és érdekeik képviseletére. Azért, hogy a tanulók az oktatáshoz való jogaikat
a Kormány elkészítette és mindenki számára elérhetővé tette a Diákönkormányzati Kisokos címet viselő kiadványt.[253]

75
 mozgás és tartózkodás szabadsága, menedékjog

A mozgás szabadságának joga olyan személyes szabadságjog, amely az ország területén való szabad mozgás, a tartózkodási
hely, lakóhely szabad megválasztásának jogát, a letelepedési szabadságot, valamint az ország területének elhagyásához és a
(korlátozás nélkül csak az állampolgárok esetében érvényesülő) visszatéréshez való jogot jelenti.[254] Ezeknek a jogoknak egy
országon belüli érvényesülése a modern nemzetállamok kialakulásához köthető, amelyeknek fontos ismérve lett a polgárok
nyilvántartása, mozgásuk szabályozása, különösen a kiépülő államhatárok átlépése tekintetében.[255]
Az állampolgárnak az ország elhagyásához és oda való visszatéréshez való joga nem jelent azonban jogot egy másik államba
való belépésre, ez a lehetőség nem része a mozgásszabadság alkotmányos felfogásának.[256] Egy adott államba való belépés
engedélyezése vagy megtagadása az állami szuverenitás egyik legfontosabb ismérve.
Az Európai Unió tagállamai számára az Alapjogi Charta a polgárok jogairól szóló fejezetében rendelkezik a mozgás és tar-
tózkodás szabadságának jogáról. E szerint minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz
és tartózkodáshoz.[257] A Charta ezt lehetőségként egészíti ki azzal, hogy az uniós szerződésekkel összhangban a mozgás és
tartózkodás szabadsága a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak is biztosítha-
tó.[258] E rendelkezés szerint tehát a tagállamok területén a mozgás és tartózkodás szabadsága csak a jogszerűen ott tartózkodó
harmadik országbeli állampolgároknak biztosítható, éspedig az uniós szerződésekkel összhangban.
Általánosan elfogadott felfogás szerint a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga alapvetően az
érintett személy állampolgársághoz kapcsolódik. Egy adott állam állampolgára tehát az állampolgársága szerinti állam terü-
letére feltétel nélkül beléphet, és az ott tartózkodása törvényesnek minősül.
Magyarország alapjogként biztosítja a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát nem csak saját
állampolgárainak, hanem mindenkinek, aki az ország területén törvényesen tartózkodik.[259] A „mindenkinek” ebben az ös�-
szefüggésben azt jelenti, hogy az Alaptörvény nem köti állampolgársághoz, de még csak „uniós polgársághoz” sem a szabad
mozgás jogát, ahhoz azonban igen, hogy a szabad mozgás jogával élni kívánó személy törvényesen tartózkodjon az ország
területén. Ez a rendelkezés összhangban van az Alapjogi Charta szabályaival, amelyek jogszerűséget kívánnak meg a mozgás
és tartózkodás jogának gyakorlásához.
A szabad mozgás és tartózkodás alapjogának részét képezi az ország elhagyásának joga is. Ezzel összefüggésben az Alap-

76
törvény kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldi tartózkodásának ideje alatt Magyar-
ország védelmét élvezze.[260] Ez a rendelkezés alapvetően a konzuli védelemre való jogot biztosítja és a nemzetközi jogi
kötelezettségekkel összhangban értelmezendő.[261]
A fentiek szerint az állami szuverenitás immanensen magában foglalja a külföldi személyek államterületre történő belépé-
sének engedélyezéséhez való elidegeníthetetlen jogot.[262] A szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának
jogából tehát nem vezethető le egy állam területére való belépés, az ott tartózkodás joga. Ezzel az alapjoggal összefüggésben
merül fel többnyire a migráció kérdése, a migrációs jog,[263] és annak egy speciális területe a menekültjog. Annak ellenére,
hogy a migráció valamilyen formában minden országot érint, annak nemzetközi jogi szabályozása nem teljes, a külföldiek
beutazására, tartózkodására, jogállására, valamint kiutasítására nézve nincsenek részletes szabályok.[264]
A menekültek jogait, a menekültjog alapvető nemzetközi szabályait ugyanakkor a magyar jogrendszernek is részét képező
ENSZ Menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény (a továbbiakban: genfi egyezmény) és annak kiegészítő jegyzőkönyve
tartalmazza.[265]
A menedékjog és a genfi egyezmény jelentőségét mutatja, hogy az Alapjogi Charta 18. cikke szerint a menedékjogot a genfi
egyezménnyel és az Európai Unióról és annak működéséről szóló szerződésekkel összhangban biztosítani kell. Magyaror-
szág részese a genfi egyezménynek, ezért az Alaptörvény hetedik módosítása a nemzeti szuverenitás védelmének alapján
rendelkezett a menekültek jogairól.
Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország területére idegen népesség nem telepíthető be, idegen
állampolgár Magyarország területén csak az Országgyűlés által megalkotott törvény szerinti eljárásban meghozott, a magyar
hatóságok által elbírált egyedi kérelem alapján élhet. Ezzel Magyarország alaptörvényi szintre emeli azt a nemzetközi szo-
kásjogban elfogadott, az állami gyakorlat által is igazolt elvet, hogy az államnak jogában áll meghatározni azokat a feltétele-
ket, amelyek alapján idegeneket beenged az országába.[266]
Az Alaptörvény a genfi egyezménnyel összhangban kérelemre menedékjogot biztosít az arra jogosult külföldieknek, ugyan-
akkor az Alaptörvény XIV. cikk (4) bekezdése, a genfi egyezmény 31. cikk (1) bekezdéséből kiindulva, egyértelművé teszi,
hogy a menedékjogra alapvető jogként Magyarországon csak az jogosult, aki közvetlenül olyan területről érkezik hazánkba,
ahol a genfi egyezmény szerinti üldöztetés vagy az attól való félelme megalapozott. Azok esetében, akik Magyarország terü-
letére olyan országon keresztül érkeztek, ahol a genfi egyezmény szerinti üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyé-
nek nem voltak kitéve, az Országgyűlés szabadon dönthet arról, hogy részükre menedékjogot vagy ahhoz hasonló védelmet
biztosít-e, és ha igen, azt milyen anyagi jogi feltételekkel és eljárási szabályok mellett teszi. Az Alaptörvény hetedik módosí-
tásának indokolása szerint a menedékjog biztosításának anyagi jogi rendelkezéseit szükséges sarkalatos törvénybe foglalni, a
teljes menedékjogi, idegenrendészeti joganyagot azonban nem. Az Alapjogi Charta 19. cikkével összhangban az Alaptörvény
77
tiltja a csoportos kiutasítást, és úgy rendelkezik, hogy a Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat
alapján lehet kiutasítani. Az Alaptörvény a kiutasítással kapcsolatban rendelkezik arról, hogy magyar állampolgár Magyaror-
szág területéről nem utasítható ki, és oda bármikor visszatérhet.[267]

78
 a gyülekezés és egyesülés szabadsága

A politika, közösségi élet és a nyilvánosság átalakulása a XIX. századra teremtette meg annak a feltételét, hogy a mai értelem-
ben vett politikai alapjogok részeként a gyülekezési és egyesülési jog kialakulhasson olyan formában, hogy azokat kifejezet-
ten írásba foglalták. Ennek kapcsán említésre méltó az 1831-ben hatályba lépett belga alkotmány, amely Európában elsőként
mind a gyülekezési, mind pedig az egyesülési jogot kifejezetten említi és védelemben részesíti.[268]
Az emberi jogok nemzetközi katalógusába az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata emelte be a gyülekezési és egyesülési
jogot, a 20. cikkben szabályozva azokat. Az 1948-ban elfogadott nyilatkozat nem rendelkezik kötelező erővel, azonban leg-
több rendelkezése szokásjogként a nemzetközi jog kötelező részévé vált.[269]
Az 1950-ben az Európa Tanács által elfogadott EJEE 11. cikke szerint mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés sza-
badságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az
azokhoz való csatlakozásnak a jogát.
A gyülekezési és egyesülési jog közös jellemzője, hogy az egyént, a természetes személyt, (az egyesülési jog esetén a jogi
személyt, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülést, szervezetet is) illetik, tényleges gyakorlásuk pedig
közösen, csoportosan történik. Ez a körülmény ugyanakkor nem teszi ezeket az alapjogokat kollektív jogokká.
Mindkét alapjognak szükségképpeni eleme a gyülekezés és egyesület szervezésére irányuló tevékenység szabadsága, és az,
hogy a bármelyikhez való csatlakozás, vagy annak elhagyása, kizárólag a csatlakozni, vagy a gyülekezést, egyesületet el-
hagyni kívánó személy döntése lehet.
A gyülekezési jog legáltalánosabb értelemben és alapvetően az egyéneknek, természetes személyeknek azt a jogát jelenti,
hogy békésen gyülekezhetnek, és e joguk gyakorlását csak törvényben meghatározott okokból lehet korlátozni. A korlátozá-
sok olyanok lehetnek, amelyek az állam biztonsága, a közrend, közbiztonság, közegészség, közerkölcs, vagy mások jogai és
szabadsága védelme érdekében szükségesek.
A gyülekezési jog gyakorlásának általánosan elfogadott feltétele, hogy annak alapvetően békésnek kell lennie, a békétlen,
erőszakos cselekményekkel kísért gyülekezés nem tartozik a jogvédelem körébe. Az államnak, illetve az állami szerveknek
feladata ebben a körben, hogy ne csupán be nem avatkozva „eltűrjék” a jog gyakorlását, hanem aktívan közreműködjenek a
gyülekezés biztosítása és békéjének fenntartása végett.[270]

79
A gyülekezések békés jellegének biztosítása szempontjából fontos eszköz az előzetes bejelentés és azzal összefüggésben az
esetleges előzetes korlátozásokban való megállapodás a szervezők és a jog gyakorlását biztosítani köteles hatóságok között.
Az előzetes bejelentési kötelezettség nem jelenti a gyülekezési jog korlátját, és annak elmaradása önmagában nem jelenti a
gyülekezés jogszerűtlenségét, nem lehet indoka például a gyülekezés feloszlatásának, vagy az abban részt vevőkkel szembeni
szankció alkalmazásának.
Az egyesülési jog olyan első generációs alapjogot jelent, amelynek alapján a természetes személyek, jogi személyek, és jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezetek, az erre irányuló önkéntes és egybehangzó akaratnyilvánítással, olyan szerve-
zeteket hozhatnak létre közös céljaik megvalósítása végett, amely a tagoktól elkülönülten, tartósan létezik, saját szervezete,
képviselete és vagyona van, mely utóbbit céljai megvalósítására használhatja fel.[271]

A 2011 decemberétől hatályos az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek műkö-
déséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény a civil szektorra vonatkozó alapvető rendelkezése-
ket foglalta keretbe, többek között megteremtette a civil közösségi szolgáltató központok országos hálózatát, lét-
rehozta a civil szervezetek működését és szakmai tevékenységét támogató Nemzeti Együttműködési Alapot.
A törvény alapján civil szervezet a civil társaság, a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület és az alapítvány.

Az egyesülési jog alapján létrehozott szervezet tevékenysége nem irányulhat olyan cél megvalósítására, amely mások jogait,
szabadságát sérti, az e korlátozással érintett védett jogok lényegében megegyeznek azokkal, amelyek a gyülekezési jog kor-
látját is jelentik. További korlátozást jelent, hogy ezek a szervezetek közhatalmi tevékenységet nem láthatnak el, nem lehet
céljuk az alkotmányos rend megváltoztatása.
Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre, ez egyenesen következik abból, hogy az állam fenntartja
magának az erőszak-monopóliumot, és kizárólag az állam által létrehozott erőszakszervezetek gyakorolhatják azt.
Az egyesülési jog korlátozására vonatkozó szabályok betartását az állam és erre jogosult szervei ellenőrizhetik, éspedig mind
az alapítás, mind pedig a működés során. Az egyesületi cél megválasztásának szabadságával összefüggésben ez az ellenőrzés
kizárólag arra terjedhet ki, hogy a megjelölt cél megfeleljen a korlátozásoknak. Amennyiben ez teljesül, és a szervezet megfe-
lel az alapításhoz és – ha a szervezet létrejöttéhez ez szükséges – a nyilvántartásba vételhez támasztott objektív feltételeknek,
úgy annak létrejöttét meg kell állapítani, éspedig függetlenül attól, hogy a választott cél mire irányul. A működés során az
állam jogosult és köteles ellenőrizni az egyesülési jog alapján létrejött szervezetek törvényes működését, közöttük elsősorban
is azt, hogy a tevékenység ne járjon mások jogainak sérelmével.
Az egyesülési jog megfelelő alapot nyújt ahhoz, hogy egyéb politikai jogok gyakorlását, a politikai, közéleti, társadalmi

80
tevékenységben való részvételt segítse, és kialakultak ennek jellegzetes formái.
Az egyesülési jog alapján leggyakrabban létrehozott szervezet az egyesület, amely a magyar jogrendszerben a polgári jog
szabályai alapján alakult ki.
A párt olyan egyesület, amely kifejezetten a politikai életben való részvétel, és az állami közhatalom gyakorlásának megszer-
zése céljából alakul. A pártokra speciális szabályok vonatkozhatnak annak érdekében, hogy elősegítsék a politikai életben és
a választásokon való részvételüket.
Az egyesülési jog alapján lehetséges vallási szervezetek létrehozása, ilyen módon az egyesülési jog ad keretet a gondolat-,
lelkiismeret és vallásszabadság alapjogának gyakorlásához.
A szakszervezet, mint speciális, érdekvédelmi céllal alakuló és működő szervezet ugyancsak az egyesülési jog alapján jön
létre.
Az Alaptörvény VIII. cikke tartalmazza a gyülekezési és egyesülési jogra vonatkozó alapvető rendelkezéseket.
A gyülekezési jogra vonatkozóan az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.
Ezt az alapjogi rendelkezést bontja ki a gyülekezési jogról szóló törvény, amely a gyülekezési jog gyakorlásának és korláto-
zásának részletes szabályait tartalmazza.
Az Alaptörvény szövege szerint mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez, a gyülekezési jogról szóló törvény szabályai
szerint ez a nyilvános gyűlésen való részvétel jogát jelenti. A szervező személye tekintetében a törvény korlátozást tartal-
maz annyiban, hogy az csak magyar állampolgár, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező, bevándorolt, illetve
letelepedett jogállású, vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező személy lehet, vagy olyan magyarországi jogi személy vagy
egyéb szervezet, amelynek törvényes képviselője megfelel ezeknek a feltételeknek.[272]
A gyűlés békés jellegének fenntartása a szervező és az általa irányított rendezők, valamint a rendőrség közös feladata és
felelőssége. A rendőrségnek kifejezetten kiterjed a felelőssége arra is, hogy megfelelő intézkedések alkalmazásával meg-
akadályozza a gyűlés harmadik személyek általi megzavarását. A gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos tapasztalatok
alapján a törvény kifejezetten együttműködési kötelezettséget ír elő a gyűlés szervezője, illetve vezetője és a rendőrség között
a gyűlés szervezése és megtartása során, és úgy rendelkezik, hogy e tevékenységben jogait mindenki jóhiszeműen és rendel-
tetésszerűen gyakorolja.
A békés jelleg fenntartása érdekében tilos a gyűlésen például lőfegyvert, lőszert, robbanóanyagot, robbantószert, magánál
tartva, az élet kioltására, személyi sérülés vagy súlyos anyagi kár okozására alkalmas dologgal, vagy erőszakot közvetítő
vagy megfélemlítő jellegű félkatonai vagy ahhoz hasonló ruházatot viselve megjelenni.
A közterületen szervezett nyilvános gyűlést a szervező köteles bejelenteni annak megtartását megelőzően legfeljebb három
hónappal, és a felhívás előtt legalább 48 órával. A törvény részletesen szabályozza a bejelentés módját, az azt követő eljárást,
81
felsorolja a gyűlés megtiltásának lehetséges okait, közöttük azokat, amelyek a nemzetiszocialista vagy kommunista rendsze-
rek áldozatai emlékének védelmét szolgálják.
A gyűlés feloszlatásának szabályait is tartalmazza a törvény, végül pedig speciális rendelkezéseket állapít meg a gyűléssel
okozott kár megtérítésére.
Az Alaptörvény értelmében mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.[273]
Az egyesülési jog alapján létrehozható szervezetek közül kettőt nevesít az Alaptörvény, éspedig a pártokat, valamint a szak-
szervezeteket és más érdek-képviseleti szervezeteket. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvá-
nításában, de közhatalmat nem gyakorolhatnak, működésük és gazdálkodásuk részletes szabályait sarkalatos törvény hatá-
rozza meg.
Az egyesülési jog alapján létrehozható szervezetek alapításának, működésének, gazdálkodásának és támogatásának szabá-
lyait, továbbá a bírósági nyilvántartásba vételük eljárási rendjét két külön törvény szabályozza.[274]
Az egyesülési jog szabályozásának módja lehetővé teszi, hogy a természetes személyek létrehozzanak olyan közösségeket,
amelyeknek nincs nyilvántartott tagsága, működésük nem rendszeres, nincs a tagoktól elkülönült szervezete. Ezek a szemé-
lyegyesülések is szabadon működhetnek az Alaptörvényben biztosított egyesülési jog alapján. Ha azonban az alapítók a tör-
vényben szabályozott módon kívánnak egyesületet létrehozni, úgy annak létrejöttéhez szükség van a bírósági nyilvántartásba
vételre. Az egyesülési jog alapján létrehozott szervezet a nyilvántartásba vétel közjogi aktusával jön létre és nyeri el jogi
személyiségét, amely működésének feltétele.[275]
A gyülekezési és egyesülési joghoz kapcsolódik a petíciós jog, amely a legegyszerűbb jogérvényesítési eszköz, azonban nem
helyettesít semmilyen más hivatalos beadványt. Olyan kérést, panaszt értünk a petíciós jog alatt, amelyet az állami vagy önkor-
mányzati szervekhez lehet intézni a legáltalánosabb formában, akár egyéni érdekre, akár a közérdek sérelmére hivatkozva.[276]
Az Alaptörvény a nemzetközi jogforrásokkal és gyakorlattal összhangban alapjogi szinten, és részletesen szabályoz-
va is biztosítja a petíciós jog gyakorlását. Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy má-
sokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.[277]
A petíciós jog gyakorlásának szabályait, azok elintézésnek kötelezettségét és módját külön törvény szabályozza.[278]

82
 tisztességes eljáráshoz való jog

Az Alaptörvény ugyan a tisztességes eljáráshoz való jogot az emberi jogi egyezményeknek és a korábbi Alkotmánynak is
megfelelően deklarálja, ám az Alapjogi Chartának megfelelően külön cikkben rendelkezik a hatóságok tisztességes eljárá-
sáról és a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettségéről. Az Alapjogi Charta szerint ez a jog magába foglalja
mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, az iratokat
megismerje és az igazgatási szervek a döntéseket indokolják. Az elvek összefüggésben állnak a jó közigazgatás fogalmával,
valamint a közigazgatási eljárásjog közös európai elveivel. Ez utóbbival kapcsolatos követelmények az Európa Tanács Mi-
niszteri Bizottsága 1977-ben megalkotott határozatában szerepeltek, amelyek között kifejezetten is megtalálható a közigaz-
gatási szerv indokolási kötelezettsége.[279]
A tisztességes eljáráshoz való jog („fair trial”) tágan értelmezendő, több mint a tisztességes tárgyaláshoz való jog, így annak
az eljárás egésze során érvényesülni kell. A „fair trial” olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figye-
lembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása
dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.[280] A tisztességes eljáráshoz való jog abszolút
jog, tehát nincs olyan alkotmányos jog vagy érték, amely miatt korlátozni lehetne.
A tisztességes eljárás elvének Alaptörvényben nem nevesített, de jelentős része a fegyverek egyenlősége, amely a büntetőel-
járás során azt hivatott garantálni, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye legyen a véleményformálásra mind tény-
kérdések, mind pedig jogkérdések tekintetében. A fegyverek egyenlősége nem azt jelenti, hogy a vádat és a védelmet teljesen
ugyanazok a jogosítványok illetik meg, hanem hogy összevethető súlyú jogosítványaik legyenek. A fegyverek egyenlősége
nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy
a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. A fegyverek egyenlőségének egyik feltétele (és a
nemzetközi szervek esetjogában is leginkább kimunkált területe) a felek mindegyikének személyes jelenléte az eljárási cse-
lekmények során, illetve egyes eljárási szereplők (például szakértők) megtartása semleges pozícióban. A másik feltétel, hogy
az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhessék meg.
Itt érintkezik a „fair trial” elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és
eszközeinek követelményével.[281]
A tisztességes ügyintézés követelménye nem csupán a jogszabályok megtartásával azonos, bár ez mindenképpen szüksé-
83
ges feltétele az előbbinek. A fair eljárás azonban ennél többet is jelent, az írott eljárási alapelvek megtartása mellett olyan
szabályokat például, mint az udvarias ügyintézés, de szorosan összefügg ez a szabály az észszerű időn belül történő döntés
követelményével is. A közigazgatási eljárások során az ügyintézési határidőt a jogszabályok állapítják meg. A tisztességes
ügyintézés elve alapján azonban mindez nem azonos azzal, hogy a hatóságnak feltétlenül minden esetben meg kell várnia,
míg letelik a határidő, hiszen a jogszabály annak csak a véghatáridejét állapítja meg. Lényeges, hogy az eljárások észszerű
időtartamának kritériuma az, amely miatt a nemzetközi jogvédő szervezetek előtti ügyek többsége megindul. Követelmény
a döntés indokolásának kötelezettsége is a hatóság oldaláról, hiszen az ügyfél a jól szerkesztett döntésből értesülhet a döntés
okairól. Az indokolási kötelezettség pontos szabályait az eljárási törvények állapítják meg.[282] Az Alkotmánybíróság szerint a
hatósági ügyek tisztességes intézéséhez való jog és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog együttesen jelenti a tisztességes
eljárás követelményrendszerét.[283]
Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésén alapul a bírósághoz fordulás joga, amely arra kötelezi az államot, hogy
biztosítsa a bírói utat a jogviták elbírálásához.[284] Ugyanakkor ez már nem abszolút jog, a jogállamiság elemeként megjelenő
jogbiztonság korlátai közt juthat csak érvényre. „A jogbiztonság általános követelménye egy társasági határozat bírósági
felülvizsgálatára biztosított lehetőség kapcsán a társasági jog olyan, prioritást élvező célkitűzéseiben konkretizálódik, mint a
forgalombiztonság és a hitelezővédelem. Ha pedig a jogbiztonság a gazdasági jog egyik legjelentősebb területén e két köve-
telmény érvényesülésén keresztül valósul meg, akkor a keresetindítási jog időbeli korlátozása nem tekinthető sem szükségte-
lennek, sem pedig aránytalannak.”[285]
A XXVIII. cikk (2) bekezdése értelmében senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság
jogerős határozatával nem állapította meg.
Az ártatlanság vélelmét jelentő szabály kialakulását tekintve eredetileg a büntetőeljáráshoz kapcsolódott, pontosabban annak
bírósági szakaszához és a védelem, illetve a védőválasztás jogát foglalta magában. Mára azonban – hasonlóan a tisztességes
eljárás követelményéhez – más típusú eljárásokra is ki kell terjednie. Ebből az alapelvből következik, hogy a bűnösség bizo-
nyítása a büntetőügyben eljáró hatóságot terheli.[286]
A fentiekhez kapcsolódóan a (3) bekezdésben nevesíti az Alaptörvény a védelemhez való jogot, amely a büntetőeljárások
klasszikus alapjoga. Az eljárás minden szakaszára kiterjedő védelemhez való jog része a védelem és a védőválasztás szabad-
sága, alkalmazásának feltételeit, továbbá kötelező eseteit a büntetőeljárási szabályok határozzák meg. A védelemhez való
jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek bizto-
sítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembe-
ni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő
segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok
84
azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.[287]
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésben jelennek meg a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvek,
amelyek talán a legrégebbi büntetőjogi alapelvek közé sorolhatók és a visszaható hatályú büntető jogalkotás tilalmát fogal-
mazzák meg. Ennek értelmében az államnak törvényben kell tiltania a bűncselekményt és törvényben kell büntetéssel fenye-
getnie azt. A cselekmény csak akkor minősülhet bűncselekménynek, ha azt a törvény már az elkövetést megelőzően annak
nyilvánította, továbbá a bűncselekmény elkövetőjével szemben csak olyan büntetés alkalmazható, amelyet a törvény már az
elkövetés idején előírt. Ezen felül pedig megkövetelik, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak és büntetés kiszabásának is
törvényesnek kell lennie.
Ugyanezen cikk (5) bekezdésében kivételként jelennek meg a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerinti bűn-
cselekmények. Ezek esetében ugyanis az állam jogát felülírják a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai, elvei és az
emberiesség szabályai.
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében foglalt ne bis in idem elve rögzíti a kétszeres értékelés és a kétszeres eljárás
alá vonás tilalmát mind magyar, mind pedig nemzetközi jogi viszonylatban.
A kétszeres eljárás alá vonás és büntetés tilalmának alkotmányos szabályát az Alkotmány nem nevesítette, de a ne bis in
idem elvét az Alkotmánybíróság már a 42/1993. (VI. 30.) AB határozatában olyan alkotmányos jelentőségű rendelkezésnek
tekintette, amelyik az állam büntetőhatalmának korlátját jelentheti.[288] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését
követően is fenntartotta korábbi értelmezését és leszögezte, hogy a ne bis in idem elve „egyfelől alapjogi rendelkezés az
állami büntetőhatalom visszaélésszerű gyakorlásával szemben, másfelől pedig a jogbiztonság érvényesülésének érdekében
működő szabály, hiszen garantálja az érdemi bírósági döntések végleges jellegét”.[289]
A mindenkit megillető jogorvoslathoz való jognak[290] több formája is lehet. A jogorvoslathoz való jog az érdemi határozatok
tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon a szerven belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti, abból tehát
nem feltétlenül következik a bírósághoz fordulás joga.[291] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogorvos-
lathoz való jog csak a rendes jogorvoslati eszközök igénybe vételét foglalja magában, a rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket
nem.[292]
Az Alaptörvény garanciális elemként tartalmazza a bírósági döntés észszerű határidőn belüli meghozatalának kötelezettségé-
re vonatkozó szabályt. Ebben az alkotmányozó az EJEE 6. cikkének rendelkezéseit, valamint az Alkotmánybíróság korábbi
gyakorlatát is a szabályozás részévé tette. A jogilag szabályozott eljárásoknak a határidők olyan elemei, amelyek általában az
eljárások, ezen belül különösen egyes eljárási cselekmények lefolytatása, illetőleg bizonyos jogosultságok gyakorlása vagy
kötelezettségek teljesítése észszerű időn belül való befejezését írják elő, megakadályozzák az eljárások parttalanná válását,
ugyanakkor biztosítják – többek között – az alapjogok gyakorlásának lehetőségét.[293] A tisztességtelen ügyintézés[294] az
85
eljárás résztvevőinek anyagi kárt is okozhat, ennek megtérítése a hatóság feladata. A kártérítés pontos anyagi szabályait és
feltételrendszerét a Ptk. állapítja meg a közigazgatási jogkörben okozott kár szabályai szerint, más hatóságok esetében pedig
annak mintájára. A hatóságok kártérítési kötelezettség alaptörvényi szintű deklarálása nóvum jogrendszerünkben.[295]
Az észszerű időn belüli elbírálás követelménye tehát összefügg az eljárási kódexekben[296] megjelenő hatékonysági követel-
ményekkel, amelyek ugyanakkor más alapjog illetve a többi eljárási alapelv érvényesülését nem ronthatják le.[297]

Az igazságszolgáltatás digitalizációja
Az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke 2012-ben fogalmazta meg stratégiai céljait, melyek között
az egyik fő törekvése a digitalizáció, a bíróságok informatikai fejlesztése volt.[298] Ez számos területet érintett (pl. technikai
eszközök modernizálása, szoftverfejlesztés). Ezzel a fejlődéssel a magyar jogalkotó is számolt, így az eljárásjogok kodifi-
kációja során tekintettel volt az igazságszolgáltatás digitalizációjára, igyekezett megteremteni az informatikai lehetőségek
minél teljesebb kihasználásának alapjait, de a tisztességes eljáráshoz való jog teljes mértékű biztosítása is egyenrangú cél volt.
A legátfogóbb szabályozást az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szó-
ló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) tartalmazza. A preambulumában „az elektronikus ügy-
intézés széles körű elterjedése, az eljárások gyorsítása és az adminisztratív terhek csökkentése, a magánjogi
jogviszonyok, továbbá az állam és polgár közötti jogviszonyok szélesebb körű elektronizálása, az elektronikus ügy-
intézést biztosító szervek együttműködésének biztosítása, valamint a lakosság számára a korszerűbb és haté-
konyabb közszolgáltatások nyújtása” célt fogalmazta meg. Részletesebb szabályokat az Eüsztv., az egyes eljá-
rásjogi törvények, a bírósági ügyvitel szabályai, valamint a releváns végrehajtási rendeletek tartalmaznak.[299]

A 2018. január 1-jén hatályba lépett Polgári perrendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Pp.)[300] előmozdította a
magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó elbírálását. A Pp. által bevezetett osztott perszerkezet, amely mind
időben, mind funkciójában két részre tagolja az elsőfokú eljárást, a korábbiaknál előreláthatóbb, tervezhetőbb és kiszá-
míthatóbb permenetet biztosít a felek számára.
Az eljárás első szakában, a perfelvételi szakban a per előkészítése, a jogvita kereteinek meghatározása történik, ennek le-
zárultával pedig az ott meghatározott keretek között folytatódik a bizonyítás az érdemi tárgyalási szakban. A per tagolása
elősegíti a perhatékonyság érvényesülését. A Pp. rendelkezései előmozdítják a felek felelős pervitelét, biztosítják rendel-
kezési joguk messzemenő érvényesülését, de ezzel párhuzamosan a bíróságtól is aktívabb pervezetést várnak el mind a
jogvita kereteinek tisztázása, mind az érdemi tárgyalás folyamán. A másodfokú eljárások új szabályainak kialakításánál
alapvető szempont volt a hatályon kívül helyezések számának számottevő csökkentése és olyan szabályozás kialakítása,
86
amely ösztönzi a fellebbezési bíróságok érdemi döntéshozatalát. A Pp. – meghatározott feltételek fennállása esetén – már
lehetővé teszi a perújítást az EJEB alapjogsértést megállapító ítéletére hivatkozással is, míg felülvizsgálati eljárás kez-
deményezésére alapul szolgálhat a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés, amely a jogegységet hivatott
megteremteni.

A polgári perrendtartás módosításáról szóló, 2021. január 1-jén hatályba lépett törvény (a továbbiakban: Pp. Novella)[301]
egyik legfontosabb célkitűzése a kiskorú gyermekek fokozott védelmének biztosítása a családjogi perekben. A házasság
felbontása iránti perek, a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos perek vagy a kapcsolattartási perek közvetlenül
érintik a kiskorú gyermekeket, akiket az eljárások során speciális eszközökkel védeni kell. Egyfelől a családjogi perek
elhúzódása hathat ki negatívan a gyermekre, mert addig az ő státusza sem rendeződik véglegesen, másfelől a szülők kö-
zötti konfliktus is súlyosan negatívan érintheti a gyermekeket. A Pp. Novella a gyermekek jogainak védelme érdekében a
családjogi perekben kizárja a magánszakértői bizonyítást a gyermek kímélete érdekében, amellyel elkerülhető a gyermek
többszöri, szakértő általi meghallgatása. A Pp. Novella valamennyi családjogi perben nevesíti az ideiglenes intézkedés
hivatalból történő elrendelésének esetköreit, azért, hogy a bíróság a kiskorú gyermek érdekében gyakrabban éljen ezzel a
jogintézménnyel. A Pp. Novella segíti a kiskorú gyermek érdekében szükséges döntések meghozatalát azzal, hogy a bíró-
ság az ítéletében hivatalból, erre irányuló kereseti kérelem hiányában is dönthet a kiskorú gyermeket érintő legfontosabb
kérdésekben.

Az Alaptörvény az igazságszolgáltatáshoz való jogok körében a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat követve fo-
galmazza meg a bírósághoz fordulás jogát, illetve a bíróságok tisztességes eljárásához való jogot, beleértve az eljárások
észszerű határidőn belüli elbírálásához való jogot is. Külön kiemel egyes alapvető büntetőjogi, illetve büntetőeljárás-jo-
gi biztosítékokat: megfogalmazza az ártatlanság vélelmét, a büntetőeljárás alá vont személy védelemhez való jogát, a
bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvét, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés
tilalmát. Senki nem nyilvánítható bűnösnek és sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetése idején a
magyar jog vagy más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. Főszabályként a cselekmény magyar jog általi bűncse-
lekménnyé nyilvánítását követeli meg, más állam jogát csak annyiban tartja relevánsnak a bűncselekménnyé nyilvánítás
tekintetében, amennyiben annak - a bűnössé nyilvánítás, a büntetéssel sújtás, illetve az arra irányuló eljárás során történő
- figyelembe vételére nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa Magyarország számára kötelezettséget
teremt. Hasonlóképpen szűk értelemben utal más állam jogára a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmá-

87
nak megfogalmazása esetében is. A nemzetközi egyezmények által is elfogadott módon az elkövetés idején hatályos belső
jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselek-
mények miatt, amelyek az elkövetésük idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekménynek
minősültek. Az Alaptörvény elismeri mindenki jogát ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, közigazgatási és
más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.[302]

88
 magánélet tiszteletben tartása,
személyes adatok védelme

A magánélet, a családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartásához fűződő jog együttesen az ember veleszüle-
tett méltóságából ered, amely mindenkit megillet. A magánélethez való jog az emberi lét és önazonosság kiteljesedéséhez
elengedhetetlen, hiszen az az emberi személyiség érinthetetlen tartományát határolja körül. A magánélethez való jog minden
embert megillet.[303]
A korábbi Alkotmány csak a magánszféra néhány elemét nevesítette, de nem adott komplex védelmet. Az Alaptörvény elfo-
gadásával azonban új szabályozási szintre emelkedett Magyarországon a magánélet védelme. Ezzel Magyarország is belépett
azon országok sorába, amelyek a magánéletnek alkotmányos szinten nevesített, általános védelmet nyújtanak. A magánélet
általános védelmének Alaptörvényben való kifejezése a legmagasabb szintű jogi elismerést nyújtja, amely egyúttal megfelel
az Alapjogi Charta 7. cikkében[304] biztosított védelemnek is.
A technológiai fejlődés, a digitalizáció és a médianyilvánosság növekedése következtében az egyén magánszférájának védel-
me új kihívásokkal néz szembe. A digitális korban a magánélet védelme már nem csak az intimszférára, hanem egy tágabb
értelemben vett magánszférára, az egyén családi életére, otthonára, kapcsolattartására is kiterjed. Az egyén méltóságát és ma-
gánélethez fűződő jogát biztosítani szükséges a közösségi médiatérben is, a magánélet védelmének ki kell terjednie a fizikai
és az interneten megvalósuló zaklatásra egyaránt.[305]
Az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a magán- és családi életét tisz-
teletben tartsák. A magánélet védelmébe beletartozik a személyes adatok védelme, a családi élet és magánlakás, továbbá a
magántitok és a levéltitok védelme.
Az alkotmányozó az Alaptörvény hetedik módosításának keretében szükségesnek ítélte az Alaptörvény VI. cikkének módo-
sítását, amellyel az (1) és (2) bekezdés garantálja a magánélet fokozottabb védelmét.[306]
A magánszférajogok és egyéb alapvető jogok kollíziójának fontossága miatt alaptörvényi szinten került rögzítésre, hogy a
véleménynyilvánítás szabadságának és a gyülekezési jog gyakorlásának többek között külső korlátja lehet mások magán- és
családi életének, valamint otthonának tiszteletben tartásához való joga. A módosítás az említett alapvető jogok kollíziója
esetén – az alapvető jogok korlátozhatóságának Alaptörvényben meghatározott általános kereteire és az Alkotmánybíróság
89
gyakorlatára figyelemmel – kiemelt hangsúlyt fektetett a magánszférajogok ezen elemeinek fokozott védelmére.
A magánszférajogok védelmi köre kiterjed arra a térbeli szférára is, amelyben a magán- és családi élet kibontakozik. A
13/2016. (VII. 18.) AB határozatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság szerint az
otthon nyugalma - „a fáradt emberek utolsó mentsvára” - az a tér, ahova az emberek visszahúzódhatnak a mindennapi
nyüzsgés elől {Carey v. Brown [447 US 455 (1980)] és Frisby v. Schultz [487 US 474 (1988)]}. A fentiekkel is összhangban
került hangsúlyozásra, hogy az otthon nyugalmának megóvása, mint kiemelten fontos érték az állam által jogi védelemben
részesítendő.[307]
A magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény az Alaptörvény VI. cikkében foglalt, a magánélet, a családi élet, az
otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartására vonatkozó jogosultságot bontja ki, az Alaptörvény hetedik módosítására
tekintettel.
Az infokommunikáció korszerű eszközei a kapcsolattartás napi formáit is megváltoztatták, így a magánélet védelme kiterjed
a fizikai és az interneten megvalósuló zaklatásra egyaránt. Az egyén méltóságát és magánélethez fűződő jogát biztosítani kell
a közösségi médiatérben is. Ezért a törvényalkotó szándéka garantálja az egyén számára a privátszféra biztonságát a magán-
céllal megosztott és közzétett tartalmak tekintetében is.[308]
A törvény rögzíti, hogy az állam tiszteletben tartja és védi az egyén magánéletét, családi életét, otthonát és kapcsolattartását.
A magánélethez való jog lényege, hogy azt törvényben meghatározott kivételekkel, az egyén akarata ellenére mások ne sért-
hessék meg. Az állam elősegíti és támogatja a magánszféra tiszteletben tartását előtérbe helyező szemlélet kialakulását és
fenntartását a társadalmi és a gazdasági élet valamennyi területén.
A minden embert megillető magánélethez való jogot a közügyek szabad vitatása során is tiszteletben kell tartani. Ezért fontos
kiemelni, hogy ugyanúgy megilleti a közéleti és a nem közéleti szereplőt is a magánélet és az otthon védelme. A törvény
preambuluma is rögzíti, hogy Alaptörvénnyel összhangban a közéleti szereplőt is megilleti a magánélet védelme és az otthon
nyugalma.
A törvény kimondja, hogy közéleti szereplő csak közéleti tevékenységével összefüggésében köteles tűrni. A közügyek szabad
megvitatása nem járhat sem a magán- és családi élet, sem pedig az otthon sérelmével. Emellett a közügyek szabad vitatásának
körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a közéleti szereplőt, a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel
azonos védelem illeti meg.
A törvény rendelkezései szerint a magánélethez való jog megsértése esetén mindenki hatósághoz vagy bírósághoz fordulhat,
külön törvényben meghatározottak szerint. A hatékony és átfogó védelem érdekében a törvény az egyes magánszférajogokat
külön alcímekben – magánélet tiszteletben tartásához; családi élet tiszteletben tartásához; otthon tiszteletben tartásához; kap-
csolattartás tiszteletben tartásához való jogot – részletezi.
90
 Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése – a régi Alkotmány 59. § (1) bekezdésével ellentétben – átfogóan védi a magánszfé-
rát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét. A magánszféra lényegi fogalmi eleme,
hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek.[309] Az Alaptörvény VI.
cikk (1) bekezdésében biztosított magánszférához való jog és az Alaptörvény II. cikke által garantált emberi méltósághoz
való jog között különösen szoros a kapcsolat. Az Alaptörvény II. cikke megalapozza a magánszféra alakítása érinthetetlen
területének védelmét, amely teljesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól, mivel ez az emberi méltóság alapja. Az
Alaptörvény értelmében a magánszféra védelme azonban nem szűkül le az Alaptörvény II. cikke által is védett belső vagy
intimszférára, hanem kiterjed a tágabb értelemben vett magánszférára (kapcsolattartás), illetve arra a térbeli szférára is,
amelyben a magán- és családi élet kibontakozik (otthon).[310] Az Alkotmánybíróság a 11/2014. (IV. 4.) AB határozatában
azt is kifejtette, hogy a magán- és családi élet tiszteletben tartása magában foglalja „az Alkotmányban külön e névvel
említett, a magánlakás sérthetetlenségéhez való hagyományos alapjogot, lévén a magánlakás a magánélet színtere.”[311]

Személyes adatok védelme

A személyes adatok védelme a magánszféra védelméből, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog-
ból fejlődött ki. Az Alaptörvény a személyes adatok védelméről közvetlenül a magánszféra védelmét követően ren-
delkezik,[312] ezzel is kifejezve a köztük fennálló szoros kapcsolatot. Az adatvédelemre vonatkozó részletszabályokat az
információszabadságról és az információs önrendelkezési jogról szóló törvény (a továbbiakban: Infotv.)[313] tartalmazza.
Az Alaptörvény nem ad alkotmányos szintű meghatározást a személyes adat fogalmára.[314] Az Alkotmánybíróság
a 11/2014. (IV. 4.) AB határozatban – az Alaptörvény VI. cikkének értelmezésével összefüggésben – úgy fogalm-
azott, hogy a személyes adat minden esetben az ember magán- és családi életéről szóló információ, és a magán- és
személyes életéről szóló információkkal az ember kizárólag maga rendelkezzék: amiből következik, hogy korlá-
tozása az alapjog-korlátozás feltételei szerint megengedett. A 3038/2014. (III. 13.) AB határozat szintén megerősí-
ti, hogy ugyan az Alaptörvény a személyes adat fogalmát nem határozza meg, de a személyes adatok védelméhez való
jogot a magánszféra (magán- és családi élet, magánlakás, jó hírnév) védelmére irányuló jogok között szabályozza.
Az Infotv. tehát az Alaptörvény közvetlen végrehajtása, ugyanakkor a korábbi adatvédelmi törvény[315] adatvédelmi rendszerét
és az ahhoz kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatot foglalja össze. A szabályozás szerint a személyes adat fogalmi
ismérve, hogy az az érintettel kapcsolatba hozható legyen, az az érintett beazonosítására alkalmas (illetve ugyanez vonat-
kozik a már beazonosított személlyel kapcsolatban levonható következtetésre). Mindezekre tekintettel tehát a személyes adat
meghatározásakor az Infotv.-ből kell kiindulni.[316]
91
Az Alkotmánybíróság fenntartotta és megerősítette az információs önrendelkezési jog korábbi alkotmánybírósági gyakor-
latban kibontott értelmezését (főszabályként mindenki maga dönt személyes adatai feltárásáról és felhasználásáról, azonban
törvény kivételesen – pontosan meghatározott célhoz kötötten – elrendelheti a személyes adat kiszolgáltatását, előírhatja
felhasználási módját). Az Alkotmánybíróság egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény az egyén-közösség közötti
viszonyt az egyén közösséghez kötöttsége jegyében határozta meg, anélkül azonban, hogy annak egyedi értékét érintené. Ez
következik különösen az Alaptörvény O) cikkéből és II. cikkéből.
Az információs önrendelkezési jog szorosan kapcsolódik a magánszférához való joghoz és az arról való döntést foglalja
magában, hogy az egyén mikor és milyen korlátok között fedi fel a személyéhez köthető adatokat.[317]
Az információs önrendelkezési jog nem tartozik a korlátozhatatlan alapjogok közé. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény
hatálybalépését követően is irányadónak tekintette korábbi gyakorlatát az információs önrendelkezési jog korlátozhatóságával
összefüggésben. Az Alkotmánybíróság kiemelte azt is, hogy az egyénnek társadalmi lényként, szociális beágyazottsága miatt
bizonyos mértékben […] el kell tűrnie adatai kötelező kiszolgáltatását, és azok állam általi felhasználását”.[318]
Az adatvédelem kapcsán ki kell emelni a 2016-ban megalkotott és 2018. május 25. napjától alkalmazandó az Európai Unió
általános adatvédelmi rendeletét[319] (General Data Protection Regulation, továbbiakban: GDPR). A GDPR reagált a XXI.
század kihívásaira, alkalmazkodott az információs technológiákhoz, továbbá magában foglalta a határokon átnyúló adatke-
zelést is. A minden tagállamra egységesen érvényes GDPR az EU-n kívüli cégekre egyaránt vonatkozik, mennyiben azok EU
állampolgárainak vagy cégeinek adatait kezelik.

Magyarország a személyes adatok védelmére már a rendszerváltástól kiemelt hangsúlyt fordított. A személyes adatok
védelmének európai összehasonlításban is magas szintjét biztosította az Alkotmány, a személyes adatok védelméről és a
közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, illetve az ezek nyomán kialakult alkotmánybírósági
gyakorlat. A személyes adatok védelmének magas szintű védelmét az Alaptörvény és az Infotv. nemcsak fenntartotta,
hanem a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülésének ellenőrzésére és elősegítésére létrehozta autonóm
államigazgatási szervként a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot. A hatályos jogszabályi környezet
alapján megállapítható, hogy a személyes adatok védelmének hazánkban biztosított szintje az Európai Unió tagállamai
között az egyik legmagasabbnak tekinthető.

92
 tulajdonhoz való jog

Az emberi jogokkal összefüggésben a tulajdonhoz való jog olyan első generációs jognak tekinthető, amely a legalapvetőbb
emberi jogok közé tartozik. A jogi irodalomban általánosan elfogadott nézet szerint időrendben is az elsők között jelenik meg,
hiszen már az emberi jogok első írásba foglalásakor, a Virginiai Nyilatkozatban ott van a minden embert megillető jogok
között a tulajdon megszerzése és birtoklása. A tulajdonhoz való jognak ez az eredeti, természetjogi felfogása a XVII. századi
filozófiai gondolkodásból nőtt ki, a feudalizmus végén és az abszolutizmus kezdetén, a felfedezések és a gyarmatosítás korá-
ban. A kor egyik jellegzetes filozófusa a holland Hugo Grotius (1583-1645), aki számára a tulajdonhoz való jog nem csak az
ember alapvető joga, hanem az egész természetjog alapja, és ezt a jogot az állam csak védelmezi és biztosítja.[320]
Európában első alkalommal az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata rögzíti a tulajdonhoz való jogot, éspedig úgy, hogy
tulajdonától, mivel a tulajdonjog „szent és sérthetetlen”, senki nem fosztható meg, legfeljebb olyan esetekben, „amikor ezt a
közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg, ám ekkor is csak igazsá-
gos és előzetes kártalanítás fejében”.[321]
A tulajdonhoz való jog nemzetközi védelmének alapvető dokumentuma az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelynek
17. cikke szerint „minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz. Senkit sem lehet
tulajdonától önkényesen megfosztani”.
Magyarországon az ismert történelmi okok miatt a tulajdonhoz való jognak emberi jogként való alkotmányos megfogalma-
zására első ízben az 1949-es Alkotmány módosításakor, 1989-ben került sor. Ezt az ideiglenes Alkotmányt váltotta fel az
Alaptörvény, amely a tulajdonhoz való jog mellé rendeli a vele járó társadalmi felelősséget is.
Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Tulaj-
dont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali
kártalanítás mellett lehet.[322]
A Magyarország Alaptörvényről szóló törvényjavaslat szerint a tulajdonhoz való jog számos más alapvető jogtól eltérően
nem egy eleve adott természetes állapotot jelöl, hanem csupán meghatározott társadalmi közegben, az állam általi jogi sza-
bályozás keretei között, annak előfeltételével létezik.[323] Az Alaptörvény ezzel az indokolással eltávolodik a tulajdonhoz való
jog természetjogi felfogásától, és közelít a tulajdonhoz való jog második generációs jogként való meghatározásához.

93
Ez a folyamat megfelel a nemzetközi jogi és európai jogfejlődésnek. Az állam ebben a felfogásban már nem csak olyan pas�-
szív kötelezett, akinek feladata a jogszerűen megszerzett tulajdon tiszteletben tartása, hanem e mellett biztosítania kell a tu-
lajdon védelmét, elvonásának törvényes feltételeit, ehhez pedig megfelelő intézményrendszer létrehozására és működtetésére
van szükség. Az Alaptörvény ezeknek a követelményeknek csak az alapvető elemeit határozza meg, a további intézményeket
a tulajdonhoz való jognak az alapvetése mellett a jogrendszer más részei biztosítják.
Az alkotmányi értelemben vett tulajdonvédelem nem azonosítható a polgári jogi tulajdon védelmével, sem pedig annak
tartalmával, negatív és abszolút szerkezetű jogként való meghatározásával. Az alkotmányos tulajdonvédelem a tulajdonhoz
való jogot az egyéni autonómia hagyományos alapjaként részesíti védelemben, éspedig nem elsősorban annak állagát, hanem
a tulajdon értékét. Ezt az értelmezést maga az Alaptörvény is megerősíti, amikor lehetővé teszi a kisajátítást, jelezve ezzel,
hogy a tulajdon alkotmányos garanciája nem csak a tulajdon állagára, hanem végső soron a tulajdon értékének biztosítására
is kiterjed. Ilyen értelemben továbbá a védelem kiterjed nem csak az egyéni autonómia hagyományos alapjaira, hanem a
tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is, mint például társadalom-
biztosítási igényekre.[324]

Tulajdoni korlátozás és társadalmi felelősség.[325]

A gödi önkormányzat alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a veszélyhelyzettel össze-
függésben a nemzetgazdaság stabilitásának érdekében szükséges intézkedésekről szóló kormányrendelet és a Göd vá-
ros közigazgatási területén különleges gazdasági övezet kijelöléséről szóló kormányrendelet alaptörvény-ellenességének
megállapítását és megsemmisítését kérte.
A Kormány 2020 áprilisában a gödi önkormányzat területén különleges gazdasági övezetet jelölt ki, és úgy rendelkezett,
hogy a kijelölt különleges gazdasági övezetbe tartozó, köztulajdonban álló közutak, közterek, közparkok tulajdonjoga a
megyei önkormányzatra szállt át. A szabályozással érintett további ingatlanok tekintetében pedig a megyei önkormányzat
jogosult a helyi adók kivetésére és beszedésére.
Az indítványozó szerint a szabályozás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza Göd Város Önkormányzatának tulajdon-
hoz való alapjogát, ezért hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely az Alaptörvényben is megfogalmazott tilalomba
ütközik. Az indítvány kitért arra is, hogy a szabályozás a kellő felkészülési idő biztosításának hiánya, valamint a vissza-
menőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközése okán is ellentétes az Alaptörvénnyel.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvényben foglaltak szerint a tulajdon társadalmi felelős-
séggel jár, így a helyi önkormányzatnak is viselnie kell tulajdonosi jogai gyakorlása során ezt a felelősséget. Ebből kö

94
 vetkezően eleve számolnia kell az ingatlantulajdona köztulajdoni jellegéből eredő társadalmi kötöttségeivel, így például
a törvényi keretek változásával. Ha az állam az ellátandó közfeladatot átadja egy másik önkormányzatnak – jelen esetben
a megyei önkormányzatnak –, akkor ez a közfeladat ellátásához kapcsolódó ingatlanok tulajdonának ingyenes átadásával
is járhat, ami nem minősül kisajátításnak.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kisajátításnak nem minősülő tulajdoni korlátozás alaptörvény-ellenessége a
vizsgált esetben nem állapítható meg, az szükségesnek és arányosnak minősül. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy
a tulajdonhoz való jog nem minősül korlátozhatatlan alapjognak: az Alaptörvényben foglalt megfelelő garanciák tiszte-
letben tartása esetén az állami beavatkozás nem kizárt. A testület döntésében arra is rámutatott, hogy veszélyhelyzetben
azonnali intézkedések szükségesek, amelyekre nem lehet előre felkészülni. A világjárvány gazdasági és társadalmi hatásai
pedig túlmutatnak a veszélyhelyzet időtartamán.
Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a szabályozás az érintett jogalanyok között semmilyen különbségtételt nem valósít
meg; a vizsgált esetben tiltott visszamenőleges hatályú jogalkotás nem állapítható meg.

A tulajdonhoz való jog korlátozásának legerősebb eszköze a kisajátítás, amely a tulajdon teljes elvonását jelenti. Ezt a lehe-
tőséget már a tulajdonhoz való jog első írásba foglalásakor keletkezett dokumentumok biztosítják a tulajdontól való meg-
fosztás, illetve önkényes megfosztás tiltásával. A tulajdon elvonása mind egyedi hatósági határozattal, mind pedig törvénnyel
csak teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehetséges.[326] Ezekkel a feltételekkel is csak akkor kerülhet sor kisajá-
tításra, ha a közérdekű cél más módon nem valósítható meg, csak a tulajdon elvonásával.[327] A kisajátítás lehetséges céljait,
feltételeit és módját külön törvény határozza meg.[328]
Az Alapjogi Charta 17. cikke a XX. század végére kialakult nemzetközi szabályoknak megfelelően rendelkezik a tulajdonhoz
való jogról. E szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkez-
zen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott
esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás
mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.[329]
Magyarország az Alaptörvényben és törvényi szinten is védi a tulajdont, az Alapjogi Chartában külön említett szellemi tulaj-
don törvényi szintű védelméről, és annak részletes szabályairól a szerzői jogról szóló törvény rendelkezik.[330]

95
Magyarország élen jár a szellemi tulajdonjogi jogalkotásban. A szellemi tulajdon világnapjának hetében három, az Igaz-
ságügyi Minisztérium által előkészített szellemi tulajdonjogi tárgyú törvényjavaslat zárószavazására került sor az Or-
szággyűlés előtt.
Magyarország az Európai Unió tagállamai közül másodikként ülteti át a digitális piac kihívásaira reagáló szerzői jogi
irányelveket. A szabályozásban érintett szakmai és társadalmi szervezetekkel, illetve piaci szereplőkkel történt közel
kétéves konzultációs folyamat, és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával való közeli együttműködés eredményeként
kidolgozott törvénymódosítás biztosítja a techóriások társadalmi teherviselésbe való bevonását, a szerzői jogi jogosultak-
nak a felhasznált tartalmaik felhasználása során keletkezett bevételekből való megfelelő részesedését. A szerzői jogi tör-
vény módosítása lehetővé teszi egy hatékonyabban működő szerzői jogi piac támogatását, a jogosultak és a felhasználók
közötti egyensúlynak a digitális kor igényeihez való igazítását. A Lisszaboni Megállapodás Genfi Szövegének kihirde-
tésével és a Védjegytörvény kapcsolódó módosításával a hazai földrajzi árujelzők – mint pl. a herendi porcelán, a halasi
csipke, a szegedi fűszerpaprika, a gyulai kolbász, a makói hagyma és a tokaji bor – hosszú távú és hatékony nemzetközi
védelme vált biztosítottá. A törvények elfogadása nem csak a felbecsülhetetlen értékű, hazai megjelölések nemzetközi
elismertségének jogi kereteit biztosítja, hanem megvédi azokat az európai uniós intézmények közötti, belső jogi vitákból
fakadó bizonytalanságoktól is.

96
 szociális biztonsághoz való jog

A szociális jogok a második generációs emberi jogok közé tartoznak. A szakirodalomban vitatott e jogok kiterjedése és alap-
jogi jellege is.[331] A nemzetközi szabályozás azt mutatja, hogy a szociális jogokat bár általában jogként fogalmazzák meg a
nemzetközi egyezmények, mégis a részes államok vállalásait az „elismerik” vagy „fokozatosan biztosítják” kifejezésekkel
írják le. A joggyakorlat alapján a szociális jogok garantálása elsősorban az állam fejlettségi szintjétől függ, ugyanakkor a
nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez bizonyos minimumstandardokat is teljesítenie kell – megfelelő szabályalkotással
és annak kikényszerítésével – az adott államnak.[332]
A szociális biztonsághoz való jog fejlődése szempontjából jelentős volt az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának
elfogadása, amely a 22. cikkében deklarálja a szociális biztonsághoz való jogot. A szociális jogok fejlődését nagyban előmoz-
dítja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (a továbbiakban: ILO), amely számos egyezményt alkotott a szociális biztonság
különböző aspektusainak fejlesztésére (pl. az anyasági védelemről szóló 183. ILO egyezményt, vagy a foglalkozás biztonsági
és egészségügyi 155. ILO egyezményt).
A magyar alkotmánybírósági jogértelmezés több szakaszon ment keresztül a szociális jogok, köztük a szociális biztonsághoz
való jog tekintetében. A kilencvenes évek elején úgy értelmezte a testület az Alkotmányban szereplő, a szociális biztonságra
vonatkozó rendelkezést, mint állami kötelezettségvállalást, mely alapján az állam állampolgári ellátást nyújt.[333] 1995-ben
több olyan alkotmánybírósági határozat született, melyek a szociális biztonság tekintetében a jogbiztonság elvét felhasználva,
alanyi jogok biztosítása nélkül teremtettek hatékony védelmet.
A harmadik szakaszban az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való joghoz kapcsolta a szociális biztonsághoz való
jogot azzal, hogy az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához elengedhetetlen ellátási minimum biztosítását várja el
az államtól a szociális ellátások összessége által.[334]
Az Alaptörvény szerint a szociális biztonsághoz való jog az állam részére iránymutatást tartalmaz, azaz államcélként hatá-
rozza meg azt, így alanyi jog nem keletkezik belől közvetlenül. Az Alaptörvény XIX. cikke rögzíti az állam azon szándékát,
hogy minden magyar állampolgárnak megteremtse a szociális biztonságot.
Ennek érdekében azon élethelyzetekben, amikor – gyermekének születése, egészségi állapotának időleges vagy végleges
romlása, hozzátartozójának vagy munkalehetőségének elvesztése miatt – a megélhetéséhez szükséges javak előteremtésé-
re nem képes, valamennyi állampolgár jogosult törvény szerinti állami segítséget igénybe venni.[335] Az Alkotmánybíróság
97
kimondta, hogy bár e cikk nem alapvető jogokról szól, valójában alaptörvényi felhatalmazást ad a felsorolt élethelyzetekre
vonatkozó jogszabályok részére. Tehát az itt meghatározott élethelyzetek esetén a magyar állampolgárok jogosulttá vál-
nak állami segítségre, viszont ezen állami segítség részletszabályait a hatályos törvények és nem az Alaptörvény határozza
meg.[336] Az állami szociális intézmények és intézkedések igénybevételére nem csupán a nevesített élethelyzetekben levőket,
hanem mindazokat feljogosítja, akiknek erre szükségük van.[337]
A negyedik Alaptörvény-módosítás egészítette ki a szabályozást a fogyatékossággal élő személyeknek járó támogatások-
kal.[338] Tekintettel arra, hogy a „fogyatékosság” kifejezést jelző nélkül használja az Alaptörvény, így az Alkotmánybíróság
értelmezése szerint a jogalkotónak széles mozgástere marad abban, hogy milyen nézőpontból (pl. társadalmi vagy orvosi)
határozza meg a fogalmát. Az alaptörvényi rendelkezésből közvetlenül nem vezethető le a fogyatékosság minősítésének
feltételei. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „a jogalkotó nem választhat olyan megoldást, amely teljesen,
kivételt nem tűrően, mérlegelést kizáróan fogalmi ellentétben áll az Alaptörvény szóhasználatának a szavak általánosan elfo-
gadott jelentése szerinti tartalmával.” Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a fogyatékosság fogalmának meghatározása
mindaddig nem alaptörvény-ellenes, amíg az nem önkényes.[339]
Az Alaptörvény lehetővé teszi, hogy egyes szociális intézkedéseket arra tekintettel hozzon meg a jogalkotó, hogy az igény-
be vevők végeznek-e a közösség számára hasznos tevékenységet.[340] Ennek oka, hogy a rászorultság megszüntetéséhez az
egyén és az állam közös erőfeszítése szükséges. Az alaptörvényi szabályozás alapján lehetővé válik, hogy a szociális ellátás
tartalmát vagy mértékét a szociális intézkedést igénybe vevőnek a rászorultság megszüntetésére való törekvéséhez kapcsol-
ja a jogalkotó.[341] Ennek részletszabályait egyrészt a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint
egyéb törvények módosításáról szóló törvény,[342] másrészt a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény[343]
szabályozza.[344] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a szociális intézkedések tekintetében biztosított széles jogalkotói
szabadság is csak az Alaptörvény keretei között érvényesülhet, azaz a jogalkotó nem írható elő akármilyen feltételt. Mini-
mum korlátnak tekinthető, hogy nem lehet előírni olyan feltételt, „amelyek vélt vagy valós közérdekre hivatkozással az egyén
szabadságát vagy lehetetlen feltételek megkövetelésével az állam szociális biztonság nyújtására irányuló kötelezettségét
kiüresítenék”. Az Alkotmánybíróság szerint a közfoglalkoztatási jogviszony tartalmát tekintve egy sajátos, atipikus munka-
viszony, funkcióját tekintve viszont a szociális rendszerhez kapcsolódik.[345]
Az Alaptörvény a szociális biztonságról rendelkező XIX. cikken belül szól az egységes állami nyugdíjrendszerről és a szoci-
ális intézmények rendszeréről.[346] Az állami nyugdíjrendszer mellé hozzárendeli az önkéntesen létrehozott társadalmi intéz-
mények működését, így alaptörvényi szinten rögzítésre került a kétpilléres nyugdíjrendszer: az állami nyugdíj és az önkéntes
nyugdíjpénztár. Az Alaptörvény 40. cikke pedig előírja, hogy sarkalatos törvény[347] határozza meg „a nyugdíjrendszer alap-
vető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében”.[348]
98
Az időskori megélhetés biztosítása során az egyén és az állam együttműködése akként valósul meg, hogy az állam az annak
működtetéséhez szükséges hozzájárulásokból nyugdíjrendszert tart fenn, az egyéni öngondoskodást pedig az ennek kereteit
adó, önkéntes társadalmi intézmények szabályozásával segíti elő. Az állami nyugdíjrendszer az időskori megélhetés biztosí-
tásán túl (öregségi nyugdíj) a jogszerző halála esetére is nyújt ellátást a hátramaradó hozzátartozóknak, elsősorban az özve-
gyeknek, árváknak (hozzátartozói nyugellátások).[349]
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a nyugdíjbiztosítás egy olyan vegyes rendszer, amely elsősorban biztosítási, másod-
lagosan pedig szolidaritási elemeket tartalmaz. Biztosítási elem: nyugellátásra jogosultságot járulékfizetés révén lehet sze-
rezni,[350] ezért meghatározott életkor betöltése, illetve megfelelő biztosítási teljesítménnyel rendelkező hozzátartozó halála
esetén a korábbi befizetések alapján az állam köteles helytállni, azaz nyugdíjat folyósítani, az ellátás összege pedig függ a
járulékalapot képező jövedelemtől. Szolidaritási elem: alapja a társadalmi méretű kockázatközösség, ezért a nyugdíjrendszer
tudatosan figyelmen kívül hagyja az egyének közötti kockázatkülönbségeket a társadalmi méltányosság (például a nők és
férfiak várható élettartama közötti különbség esetében) vagy a rendszer egyszerűbb működtetése érdekében, és egyes élet-
helyzetekben bizonyos mértékű kiegyenlítést végez (például az alacsonyabb összegű, járulékköteles szociális transzfereket
magasabb összegben veszik figyelembe, a nyugellátás kiszámítása során az alacsony nyugdíjakat a nyugdíjminimum szint-
jéig kiegészítik). Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy az állami nyugdíjrendszer a szolidaritás elve alapján működik, tehát
nem kizárólag a biztosítási elv érvényesül, hiszen a felosztó-kirovó rendszerben történik a fedezetteremtés.[351]
Az alaptörvényi rendelkezés lehetővé teszi továbbá azt, hogy az állami nyugdíjrendszer kialakítása tekintetbe vegye a nők
sajátos helyzetét, és a nyugdíjjogosultság szabályait a nők fokozott védelmére tekintettel alakítsa ki.[352]
Az állam széleskörű jogosítványokkal rendelkezik a szociális ellátásokon belüli változtatásokra, átcsoportosításokra és átala-
kításokra is a gazdasági viszonyok függvényében. De a változtatás joga nem minden korlátozás nélkül illeti meg az államot.
Az Alkotmánybíróság szerint a szociális biztonság felfogásával kapcsolatban a gazdasági körülmények, az államháztartás
helyzete és a fokozatosan romló demográfiai mutatók olyan tényezők, amik indokolttá teszik akár a törvénymódosítást, akár
az alkotmányos szabályozás átalakítását.[353]

Családtámogatás
A Kormány a családok védelmének biztosítása, a gyermekvállalás és gyermeknevelés támogatása érdekében rendkívül
sokrétű családtámogatási rendszert épített ki az elmúlt években. Annak érdekében, hogy még hangsúlyosabban jelenjen
meg a családok védelme és a családpolitika kormányzati szinten, 2020-ban államtitkársági szintről miniszteri szintre
emelkedett a feladatellátás.

99
Életkezdési támogatás
Kiemelt fontosságú az öngondoskodáson belül a gyermekek jövőjéről való gondoskodás. A szülőknek ehhez nyújt segít-
séget az állam által nyújtott fiatalok életkezdési támogatása és a 2013-ban bevezetett úgynevezett Babakötvény (Start-ér-
tékpapírszámla). A Babakötvény lényege, hogy az újszülött részére a megnyitott Start-értékpapírszámlán felhalmozott
összegeket, az állam által nyújtott életkezdési támogatást és a szülők vagy hozzátartozók általi befizetéseket állampapírba
fektetik. Az így felhalmozott megtakarításról a 18. életévét betöltött gyermek rendelkezhet. 2018. január 1. napjától a Köl-
dökzsinór Program keretében a külföldön élő magyar családok is jogosulttá váltak gyermekeik után a fiatalok életkezdési
támogatására (valamint a Babakötvényre) és az egyszeri anyasági támogatásra.

GYED Extra intézkedéscsomag

A 2014. január 1-től bevezetett GYED Extra intézkedéscsomagnak köszönhetően a szülők egyszerre több gyermekük
után is igénybe vehetik a gyermekgondozási ellátásokat. A GYED és GYES folyósítása mellett ma már a gyermek fél
éves kora után korlátlan időtartamban dolgozhatnak a szülők. A GYED Extra intézkedéscsomag részeként, a felsőoktatási
hallgatók, pályakezdő diplomások részére a Kormány bevezette 2014. január 1-től az úgynevezett diplomás GYED-et,
amely ellátás a gyermek születésétől annak két éves koráig jár.

Adókedvezmény
A 2011-ben bevezetett családi kedvezmény 2014-től a személyi jövedelemadón felül a járulékokból is érvényesíthető.
2016-tól a kétgyermekeseknek járó kedvezmény összege 2019-ig bezárólag, fokozatosan megduplázódott. 2020 júliusától
a munkavállalói társadalombiztosítási járulék immár teljes 18,5%-os mértékére igénybe vehető a kedvezmény.

Részmunkaidős foglalkoztatás és gyermekek után járó pótszabadság

2020. január 1-től a kisgyermekes szülők gyermekük 4 éves koráig jogosultak részmunkaidőben dolgozni munkahelyü-
kön, a legalább háromgyermekes szülők ezzel a lehetőséggel már a legkisebb gyermek 6 éves koráig is élhetnek. (Koráb-
ban a részmunkaidős foglalkoztatás életkori határa a gyermek 3 éves koráig, három vagy több gyermekes szülők esetében
a legkisebb gyermek 5 éves koráig terjedt.)
2012-től a gyermekek után járó pótszabadságot (gyermekenként 2 nap, de összesen legfeljebb 7 nap) már nemcsak az
egyik szülő veheti igénybe, hanem mindkét szülőnek jár.
2019-től a központi közigazgatásban dolgozó friss házasok 5 nap, a nagyszülők minden unoka születésénél 5-5 nap pót-
szabadságot kapnak; a gyerekek után járó pótszabadságok pedig a duplájára emelkednek: egy gyerek után 4, két gyermek
után 8, három gyermek után pedig 14 nap szabadság jár éves szinten.

100
A központi közigazgatásban dolgozó édesapáknak járó apaszabadság 5 nap helyett 8, ikergyermekek esetén pedig 7 nap
helyett 10 napra emelkedett.

Otthonteremtés
A Kormány 2012-ben első, kezdeti lépéseként bevezette – vissza nem térítendő juttatásként – a lakásépítési támogatást
(LÉT), majd 2015. július 1-től a lakásépítési támogatást felváltotta a CSOK, amelyet a családok a már meglévő gyer-
mekek, illetve házaspárok esetében előre vállalt gyermekek után vehetnek igénybe, új vagy használt lakás vásárlására,
továbbá meglévő lakás bővítésére. A CSOK az elmúlt években folyamatosan bővülő lehetőségeket biztosít a családoknak
a megfelelő lakáskörülmények megteremtése érdekében.
2021. január 1-jén indult minden idők legnagyobb otthonteremtési programja. 27%-ról 5%-ra csökkentettük az új épí-
tésű vagy generálkivitelezővel építtetett ingatlanok áfáját, továbbá amennyiben a család új otthonuk megvásárlásához
(építtetéséhez) CSOK-ot is igénybe vesz, akkor az állam átvállalja ezen 5%-s ÁFA megfizetését is. Azok a családok, akik
saját telkükön, saját erőből építkeznek, igényelhetik a kifizetett építkezési és telekár számlák 27%-os ÁFA tartalmának
visszatérítését összesen legfeljebb 5 millió forint erejéig. Továbbá 2021 januárjától azok a családok, akik új vagy hasz-
nált lakóingatlanukat CSOK-kal vásárolták, teljes egészében mentesülnek a 4%-os visszterhes vagyonátruházási illeték
megfizetése alól, az ingatlan vételárától függetlenül. Az otthonteremtési program kidolgozásánál a Kormány minden
élethelyzetet figyelembe vett, lehetőséget kínál azoknak a családoknak is, akik közös fedél alatt egymást támogatva,
de mégis külön lakrészben képzelik jövőjüket. Erről szól a többgenerációs otthonteremtés keretében a tetőtér beépítés-
re, emeletráépítésre igénybe vehető, magasabb összegű CSOK támogatás. Az új lehetőségek közül kiemelendő még az
otthonfelújítási támogatás, amely a gyermekes vagy gyermeket váró családok számára a már meglévő otthonuk szépíté-
séhez, korszerűsítéséhez nyújt segítséget. Ez maximum 3 millió forintos vissza nem fizetendő támogatást jelent, amely-
ből a munkálatok költségének felét lehet finanszírozni. Ehhez kapcsolódik a legfeljebb 6 millió forintos, kedvezményes
kamatozású otthonfelújítási kölcsön, amelyet azon családok vehetnek igénybe, akiknek jelenleg nincs elegendő anyagi
mozgástere az otthonuk felújítási költségeinek megelőlegezéséhez.

Családvédelmi Akcióterv
2019. július 1-től bevezetésre került a fiatalok életkezdését segítő Babaváró Támogatás, amelynek köszönhetően minden
házaspár, ahol a feleség 18 és 41 év közötti, és legalább egyikük 3 év biztosítási jogviszonnyal rendelkezik, legfeljebb 10
millió Ft kamatmentes, szabad felhasználású kölcsönt igényelhet a bankfiókokban.
A kamattámogatott lakáscélú kölcsön kiterjesztésre került a használt lakást vásárlókra, és bővült a jelzáloghitelekhez

101
nyújtott gyermekvállalási támogatás. A Kormány közel 2700 településen elérhetővé tette a falusi CSOK-ot, melynek
célja a falvak népességcsökkenésének megállítása és a fiatal párok vidéki környezetben való letelepedésének elősegítése.
A nagycsaládosok autóvásárlási támogatásban részesülhetnek. A 3 vagy többgyermekes családok legalább 7 üléses új
személygépkocsi vásárlásához 2,5 millió Ft (de legfeljebb a vételár 50%-ának megfelelő) támogatást igényelhetnek.
2020. január 1-től a négy- vagy többgyermekes anyák teljesen mentesültek a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alól.
Bevezetésre került a nagyszülői GYED, így a még nem nyugdíjas nagyszülők jogosulttá válhatnak GYED-re, ha a dolgo-
zó szülő(k) helyett vállalják, hogy unokájukat otthonában gondozzák, nevelik.

CSED 100
2021. július 1-től a jelenlegi 70%-ról 100%-ra emelkedik a csecsemőgondozási díj mértéke. Ennek köszönhetően a biz-
tosított édesanyák jövedelme a szülési szabadság alatt nem csökken, sőt, a korábbi nettó keresetüknél magasabb összegű
ellátást kaphatnak majd kézhez.

102
 egészséghez való jog

Az egészséghez való jog – mint közegészségügy – a felvilágosult abszolutizmus idején, a járványok megelőzése érdekében
vált elismert, állami feladattá. Ezt követően a modern korszakban jelent meg az egészség védelmének biztosítására vonatkozó
legmagasabb szintű kötelezettség. Számos nemzetközi egyezmény fogalmazta meg az államok azon kötelességét, hogy a testi
és lelki egészséget elismerjék, ennek keretében olyan egészségügyi rendszert működtessenek, amely alkalmas a betegségek
megelőzésére és a lakosság számára orvosi ellátást biztosítanak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy határozta meg az egészséget, mint a testi, szellemi és szociális teljes jólétnek az
állapotát, és nem csak a betegség vagy fogyatékosság hiányaként.[354]
Az egészséghez való jogot az Alaptörvény XX. cikke rögzíti, melynek (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a testi és
lelki egészséghez. Az egészséghez való jog a második generációs, szociális jogokhoz kapcsolódik, mely az állam cselekvését
feltételezi és melyhez intézménygaranciák kapcsolódnak. A jog érvényesíthetősége szempontjából megállapítható, hogy a
testi és lelki egészséghez való jogból nem fakad alanyi jogosultság, ugyanakkor az állam az egészséghez való jog bizonyos
területein alanyi jogokat határozhat meg.[355]
Az Alkotmánybíróság – az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányával[356] összhangban – azt mondta ki, hogy az egészség
nem a beteg állapot ellentéte, nem az egészség-betegség paradigmájában mozog, hanem annál tágabban egy olyan testi és
szellemi állapot, mely lehetővé teszi a minél hosszabb testi-lelki gondoktól mentes életet.[357] Ez alapján e jog alanyi oldala
szoros összefüggésben áll a személyiség testi-lelki integritáshoz való jogával, mely az emberi méltóság védelméhez fűződő
alapjogra vezethető vissza.[358]
A korábbi Alkotmány az egészséghez való jogról még a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségok-
mányában használt „a lehető legmagasabb testi és lelki egészségként” rendelkezett.
Az akkori intézményi garanciákhoz képest az Alaptörvény XX. cikk (2) bekezdése bővíti azokat: az egészséghez való jogot
Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez
való hozzáférés biztosításával, a munkahelyi egészség és biztonság védelmével és az egészségügyi ellátás megszervezésével,
a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő. Ez utóbbi bár
nevesítésre kerül itt, külön alapjognak minősül és a XXI. cikk rendelkezik róla.
A testi és lelki egészséghez való jog tartalma, terjedelme az Alkotmánybíróság szerint szükségképpen igazodik az orvostu-
103
domány elért szintjéhez, a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, valamint az állam és a társadalom lehetőségeihez.[359]
Az egészséghez való jog érvényesülése az állam szociális feladatai közé tartozik. Szükséges az állam vagy az önkormányzat
jelenléte, támogatása ahhoz, hogy garantálni lehessen az egészségügyi ellátás széleskörű elérhetőségét. Az állam és az önkor-
mányzat ezen kötelessége részben az intézményrendszer felállítását és működtetését, részben pedig olyan jogi és intézményi
környezet kialakítását jelenti, mely preventív módon gondoskodik a megbetegedések megelőzéséről.[360]
Az Alkotmánybíróság meghatározta továbbá a szükséges minimumot, amelyet az állami feladat teljesítésének el kell érnie:
„egyes egészségügyi ellátások, vagy az ellátás adott területen tapasztalható teljes hiánya eredményez csak alkotmányellenes-
séget.”[361] Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a törvényhozásnak kell a szolgáltatások színvonalát illetően rendelkez-
nie, a minőség magas szintje az Alaptörvényből nem következik.
A kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó egészségügyi ellátási jogosultság már valóságos alanyi jog. A korábbi Alkot-
mány szerint a társadalombiztosítás az egészségügyi ellátáshoz való jog megvalósításának egyik eszköze, tehát az ellátáshoz
való alkotmányos jog megvalósítására figyelemmel kell a társadalombiztosításnak biztosítania a szerzett jogok garantálá-
sát.[362] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is kifejtette, hogy a társadalombiztosítás csak részben működik a „vásárolt
jog” elve alapján, részben azonban szociális szempontok működtetik. Ebben a vegyes rendszerű társadalombiztosításban az
Alkotmánybíróság álláspontja alapján a biztosítási és a szolidaritási elem nem választható el élesen.[363]

A betegségek korai felismerése – szűrővizsgálatok

Az orvostudomány mai állása szerint, a betegségteher mérséklésére hosszú távon a betegségmegelőzés, a halálozás mér-
séklésére közép- és rövidtávon a szűrővizsgálat a legígéretesebb stratégia.
A szűrővizsgálatok célja a lakosság egészségének védelme és az egyén életminőségének, illetve élettartamának növelése
a rejtett betegségek, az egyes betegségeket megelőző kórállapotok, valamint az arra hajlamosító kockázati tényezők korai
– lehetőleg panaszmentes – szakaszban történő aktív felkutatásával és felismerésével.
Az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi
szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról szóló 51/1997. (XII. 18.) NM rendeletben foglaltak szerint az életkor-
hoz kötött szűrővizsgálatok közül a 0-18 évesek szűrése kötelező, egyéb esetekben (alkalomszerű életkorhoz kötött, va-
lamint a népegészségügyi célú szűrővizsgálatok) a részvétel önkéntes. Magyarországon kiépült a népegészségügyi célú,
célzott (a továbbiakban: szervezett) szűrővizsgálati rendszer az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő céllakosság
minél nagyobb számban történő bevonásával a daganatos betegségből eredő halálozás csökkentésére [51/1997. (XII. 18)
NM rendelet 3. melléklet: a 45-65 év közötti nők kétévenként végzett emlőszűrése (mammográfia); a 25-65 közötti nők
egyszeri negatív szűrővizsgálata után 3 évenként megismételt méhnyak szűrővizsgálata (citológia)]

104
A szervezett szűrések körének kiszélesítése keretében a szervezett vastag- és végbélszűrés országos kiterjesztése 2018.
évben indult az 50-70 év közötti céllakosságra kiterjedően.
A szűrővizsgálatokon való magasabb részvételi arány elérését célozza a „Helybe visszük a vizsgálatokat” program, amely
keretében, lakóhelyközeli szolgáltatásként az egyenlő esélyű hozzáférést 10 db egészségfejlesztési busz segíti, elsősor-
ban a Felzárkózó települések” hosszú távú programjában meghatározott településekre kiterjedően.

Méhnyakrák és egyéb HPV vírus által okozott jó és rosszindulatú daganatos megbetegedések kialakulását megelő-
ző járványügyi intézkedések, a humán papilloma vírus (a továbbiakban: HPV) elleni védőoltás bevezetése
A magyarországi kötelező védőoltási rendszer eredményei világviszonylatban is kimagaslóak. A rendszer a rendkívül
magas átoltottság révén hozzájárul a fertőző betegségekkel szembeni védekezéshez, a hazai járványügyi biztonság fenn-
tartásához.
A Kormány mindezek mellett, a hazai oltási rend további erősítése érdekében, kötelezően felajánlandó, térítésmentes
oltásként 2014 szeptemberétől bevezette a méhnyakrák, és a HPV okozta elváltozások megelőzését szolgáló védőol-
tást. Az intézkedés célja, hogy fokozatosan egyre több fiatal kapja meg az oltást, és ezzel a méhnyakrák és a HPV
okozta rosszindulatú elváltozások hazai előfordulása és halálozás évek, évtizedek múlva nagymértékben csökkenjen.
A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI.
3.) NM rendelet 7. §-a szerint a HPV elleni védőoltást a 12. életévüket betöltött és az általános iskola 7. évfolyamát végző
lánygyermekek iskolai kampányoltás keretében, térítésmentesen kaphatják meg.
A HPV fertőzéssel összefüggő daganatos megbetegedések érintik a nőket és a férfiakat is egyaránt, ezért mind orvos�-
szakmai, mind népegészségügyi okok szóltak a HPV elleni ingyenes védőoltás fiúgyermekek részére történő kiterjesztése
mellett, melyre 2020. októbertől került sor.
A HPV fertőzés elleni védelem kiemelkedő fontosságú a családok egészségvédelme szempontjából, mivel Magyaror-
szágon a méhnyakrák és a magas rizikójú HPV törzsek okozta rosszindulatú elváltozásokból eredő relatív halálozási
kockázat magas, az európai uniós országok átlagának mintegy háromszorosa, amely több mint évi 400 halálesetet jelent.

Lelki egészség
Magyarország nemzeti kormánya kiemelt értékként tekinti az embert és az emberi egészséget. A jó egészség jelentős
egyéni és társadalmi érték és erőforrás, melynek megőrzése és fejlesztése nemzeti érdek. A Kormány a lakosság egész-

105
sége iránt érzett felelősségtől vezérelve a 1722/2018. (XII. 18.) Korm. határozattal elfogadta az egészségügy átfogó
megújítására irányuló, a legnagyobb egészségveszteségek mérséklését célzó, 2019-2030-ig szóló Nemzeti Egészségügyi
Programot, amelynek része a Nemzeti Mentális Egészség Program.
A Nemzeti Mentális Egészség Program azzal a céllal került kidolgozásra, hogy széleskörű kormányzati támogatással,
szakmai, egyházi és civil szervezetekkel együttműködésben, a lakosság legszélesebb köreinek bevonásával Magyaror-
szág képes legyen elérni, hogy állampolgárai lelkileg egészségesek legyenek, illetve többirányú beavatkozás eredménye-
ként javuljon a lakosság mentális versenyképessége és egyfajta mentális fordulat következzen be, és a magyarok olyan
teljesebb, egészségesebb, hosszabb életet élhessenek.
Ebben a folyamatban a gyermekek és fiatalok kiemelt célcsoportot jelentenek. A gyermekek lelki egészségét támogató
beavatkozásoknak a különböző ágazatok ez irányú tevékenységeinek összehangolásával és a jelenleginél intenzívebben
kell megvalósulniuk. Ez az alapja a jövő nemzedékek boldogulásának, produktivitásának, reprodukciós képessége erő-
södésének.

106
 az egészséges környezethez való jog

A nemzetközi környezetvédelmi jog alapjait az 1972-es ENSZ környezeti világkonferencián elfogadott Stockholmi Nyilat-
kozat rögzítette, amikor kimondta, hogy „az embernek joga van a szabadsághoz, az egyenlőséghez és a megfelelő életfel-
tételekhez egy olyan környezetben, amely lehetővé teszi, hogy az életét méltóságban és jólétben töltse”.[364] A Nyilatkozat
azt is kimondta, hogy a következő generáció számára kötelessége az embernek megőrizni és fejleszteni a környezetet. Az
egészséges környezethez való jogról tehát elmondható, hogy az emberi jogok és a környezetvédelem összekapcsolódásából
ered, az egészséghez és az élethez való jog érvényesülésének elengedhetetlen feltétele a környezet védelme.[365]
Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs jog. A harmadik generációs jogokról általánosságban elmondható,
hogy globális jellegűek, egyetlen állam erőfeszítése általában nem elegendő, megsértésük nem érzékelhető közvetlenül és
azonnal, így a jogsérelem sem hoz létre azonnali orvoslási kényszert.
Az egészséges emberi környezet alapja az egészséges természeti környezet. Az élőlények és élőhelyek összessége és sokféle-
sége, változatossága, és az ökoszisztémák biztosítják az ún. ökológiai szolgáltatásokat: a társadalom számára kézzel fogható
és közvetett hasznokat (pl. klíma-szabályozás, tiszta levegő és víz, élelmiszerek, genetikai erőforrások). Az ökológiai szol-
gáltatások szabályozása számos jogterületet, ágazatot érint (pl. energia, közlekedés, levegőtisztaság-védelem, vízvédelem és
vízgazdálkodás, mezőgazdaság és erdészet, földjog, talajvédelem, természetvédelem, élelmiszerbiztonság, katasztrófavéde-
lem, közegészségügy).
A környezet védelmének kötelezettségét az Alaptörvény P) cikke jeleníti meg. A P) cikk (1) bekezdése értelmében a nem-
zet közös örökségét képező természeti erőforrások, valamint kulturális értékek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek
számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A természet és a környezet állapota jelentősen meghatározza az
élet minőségét és ezáltal az Alaptörvény XXI. cikke szerinti „egészséges környezetet”. A XXI. cikk (1) bekezdése biztosítja
mindenki számára az egészséges környezethez való jogot.[366] Az Alkotmánybíróság úgy fogalmazott, hogy az egészséges
környezethez való jog nem alanyi alapjog, de nem is tekinthető pusztán államcélnak, „hanem az élethez való jog objektív,
intézményvédelmi oldalának része, amely az emberi élet természeti alapjainak fenntartására vonatkozó állami kötelességet
külön alkotmányos jogként nevesíti”.[367] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből, illetve a XXI. cikk (1) bekezdéséből fa-
kadó környezetvédelmi tárgyú jogalkotási kötelezettséggel összefüggésben az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a környezet
védelme érdekében elfogadott konkrét jogszabályoknak megismerhetőeknek, egyértelműeknek, jogilag kikényszeríthetőek-
107
nek kell lenniük ahhoz, hogy az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében nevesített értékek hatékony védelme érvényesüljön.
Tartalmi értelemben pedig az Alaptörvényből fakadó, a jövő nemzedékekkel szemben, illetőleg a természeti és kulturális
erőforrások védelméért önmagában is fennálló felelősség azt kívánja meg a jogalkotótól, hogy intézkedései várható hatá-
sát a tudományos ismeretek alapján, az elővigyázatosság és a megelőzés elvének megfelelően értékelje és mérlegelje.[368]
Az elővigyázatosság és a megelőzés közvetlenül az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből, illetőleg XXI. cikk (1) bekezdé-
séből fakadó elveiből következő módon az államnak kell biztosítania azt, hogy a környezet állapotának romlása egy adott
intézkedés következményeként ne következzen be.[369]
Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséhez, illetőleg XXI. cikk (1) bekezdéséhez a visszalépés tilalma (non-derogation) elv
is szorosan hozzátartozik, azokból közvetlenül fakadóan. A visszalépés tilalma egyaránt vonatkozik a környezet és termé-
szet védelmére vonatkozó anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti szabályozásra, hiszen ezek együttesen biztosíthatják csak
az elv maradéktalan, az Alaptörvényből következő érvényesülését, és azt az egyedi ügyekben eljáró jogalkalmazóknak is
figyelembe kell venniük a jogszabályok alkalmazása során.[370] A visszalépés tilalma ugyanakkor nem abszolút természetű
szabály, hiszen a környezethez való jog tárgyából és dogmatikai sajátosságából az következik, hogy a természetvédelem
jogszabályokkal biztosított szintjét az állam nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alkotmányos jog vagy érték érvényesítésé-
hez elengedhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.[371]
Az Alaptörvény alkotmányi szintre emeli azt a szabályt, amely szerint a környezeti károkozás esetén a károkozót helyreállí-
tási kötelezettség terheli.[372] Az e rendelkezésben megjelenő „szennyező fizet” elve mind a magyar, mind a nemzetközi, mind
pedig az uniós jogban kiemelt jelentőséggel bír, és szorosan hozzátartozik a környezet minőségének megőrzéséhez, védel-
méhez és javításához, az emberi egészség védelméhez, a nemzet közös örökségébe tartozó természeti erőforrások gondos
hasznosításához és megóvásához.
Ekként – ahogy az az Alkotmánybíróság gyakorlatában is megjelenik – a szennyező fizet elve az egészséges környezethez
való joggal, valamint az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jognak nem minősülő
P) cikk (1) bekezdésével összefüggésben, azoknak az Alaptörvényben külön is nevesített részelemeként nem csupán a jogal-
kotás számára ír elő abszolút tartalmi korlátot, hanem az egyedi ügyekben eljáró jogalkalmazóknak is mindenkor tekintettel
kell lenniük ezen elv érvényesülésére a jogszabályok alkalmazása során.[373]
Az Alaptörvény XXI. cikk (3) bekezdése szintén a környezet megóvásának egy deklaráción túlmutató elemét fogalmazza
meg. Így az Alaptörvény alkotmányi szinten tiltja meg a hulladék behozatalát elhelyezés céljából.[374] Mindez azonban nem
akadályozza például a hasznosítás céljából történő behozatalt, amely a környezetvédelmi szabályoknak megfelelően történ-
het.[375]

108
Az egészséges környezethez való jog a hazai szabályozási rendszerben átfogó, stratégiai szinten a környezet védelmének
általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján 1997 óta készülő, 6 éves időszakokra vonatkozó Nemzeti
Környezetvédelmi Programban jelenik meg, melyet az Országgyűlés fogad el. (A 2021-2026 közötti időszakra szóló
5. Nemzeti Környezetvédelmi Programot 2021. 2. félévében tárgyalja az Országgyűlés.) A Nemzeti Környezetvédelmi
Program, mint a környezetügy átfogó stratégiai tervdokumentuma az ország adottságait, a társadalom hosszú távú érdeke-
it és jövőbeni fejlődési céljait, valamint a globális felelősségből és a nemzetközi együttműködésből, EU-tagságból adódó
kötelezettségeket figyelembe véve határozza meg az ország környezeti céljait és az elérésükhöz szükséges feladatokat és
eszközöket. A Program célkitűzése, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosításához.
A Program arra az alapvető felismerésre épít, miszerint Magyarország jólléte és fejlődése az élet természeti alapjainak
védelme, megőrzése nélkül lehetetlenné válik, a környezet és a társadalmi-gazdasági fejlődés kérdései nem szétválaszt-
hatók. A Program intézkedései elősegítik, hogy a környezeti szempontok minden szinten beépüljenek a döntésekbe, ösz-
tönözzék a társadalom tagjait, hogy takarékoskodjanak az erőforrásokkal, védjék a természet és a táj értékeit, valamint
előzzék meg, illetve csökkentsék a környezet terhelését, szüntessék meg a káros kibocsátásokat, alkalmazkodva az éghaj-
latváltozás kihívásaihoz is. Fontos, hogy a környezettudatos gondolkodás és cselekvés erénnyé és előnnyé váljon, melyet
a teljes társadalmi és gazdasági berendezkedés támogat, s ezáltal a fenntartható termelési és fogyasztási szokások válnak
meghatározóvá. Mindez hozzájárul az emberek egészségi állapotának, életminőségének javulásához, az egészséges kör-
nyezethez való jog érvényesüléséhez.
A Nemzeti Környezetvédelmi Program részét képezi a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján készülő
Nemzeti Természetvédelmi Alapterv. Emellett az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének előírásai értelmében min-
den részes félnek, így hazánknak is nemzeti stratégiát kell kidolgoznia a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható
hasznosítására. A biológiai sokféleség megőrzésének 2014-2020 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiája 2020-ban
lezárult és folyamatban van a megújítása.

Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv

A hulladékgazdálkodási szakterület feladatainak jelentős keretet szab a Kormány által 2020 februárjában meghirdetett
Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv.
Az Akcióterv a Kormány környezet megóvására irányuló célkitűzései körében meghatározza a hulladékképződés csök-
kentésével, az országban található illegális hulladékok felszámolásával, a fenntarthatósággal, a megújuló energiaterme-

109
léssel és szélesebb körű felhasználásával, valamint a klímavédelemmel kapcsolatos feladatokat.
Az Akciótervben foglaltak végrehajtása keretében módosult a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a további-
akban: Ht.), amelynek eredményeként a 3. § a következő (3) és (4) bekezdéssel egészült ki:
„(3) E törvény rendelkezéseinek alkalmazásakor a körforgásos gazdaságra való áttérés céljával összhangban a hulladék-
gazdálkodás alapelveinek tiszteletben tartásával kell eljárni, hogy a termékek, alapanyagok és erőforrások az értéküket a
lehető legtovább megőrizzék a gazdaságban, a képződő hulladék mennyisége pedig a minimálisra csökkenjen.
(4) Az Alaptörvény P) cikkével összhangban mindenki törekszik minden tőle elvárhatót megtenni az elhagyott hulla-
dék képződésének megelőzése és mennyiségének csökkentése érdekében, valamint az Alaptörvény XXI. cikkével ös�-
szhangban mindenkit fokozott felelősség terhel az egészséges környezethez való jog biztosítása érdekében a jogellenes
hulladéklerakás megelőzése, felszámolása, az ilyen tevékenység bejelentése és azzal kapcsolatos hatósági eljárásban való
együttműködés során.”
A módosítást követően tehát törvényi szinten is megjelent mindenki felelőssége az egészséges környezethez való jog
biztosítása érdekében.
A törvény egyes kapcsolódó új rendelkezései és a végrehajtási intézkedések szintén az egészséges környezethez való
jogot szolgálják. Ki kell emelni a hatósági intézményrendszer szervezeti megerősítését, a hatósági tevékenységet végzők
létszámának jelentős növelését, és a szankciórendszer átalakítását.
A közigazgatási szankciórendszer alapja a hulladékelhagyó magatartás szigorú szankcionálása, (helyszíni) bírság és
egyéb kapcsolódó intézkedések (mint pl. elkobzás) alkalmazása a tettenérés esetén.
Az elhagyott hulladék felszámolása körében a módosítás alapján a Ht. arra sarkallja az ingatlan tulajdonosokat, hogy
tegyenek meg mindent az ingatlanuk védelme érdekében, hiszen az Alaptörvény P) cikkével összhangban az állam és
mindenki köteles minden tőle elvárhatót megtenni az elhagyott hulladék megelőzése és jelentős csökkentése érdekében,
valamint az Alaptörvény XXI. cikkével összhangban mindenkit fokozott felelősség terhel az egészséges környezethez
való jog biztosítása érdekében a jogellenes hulladéklerakás megelőzése, felszámolása, az ilyen tevékenység bejelentése
és az azzal kapcsolatos hatósági eljárásban való együttműködés során. Ebből egyúttal az is következik, hogy az illegális
hulladéklerakás – vagy jogi terminológiával élve a hulladékelhagyás felszámolása – nem csak az állam felelőssége és
feladata.
A módosítás a megelőzésre hangsúlyt helyezve átalakította a pénzügyi biztosítékra vonatkozó szabályozást.
Az Alaptörvény kimondja a külföldről behozott szennyező hulladék – elhelyezési célú – tilalmát, ezzel összefüggésben
említést érdemel, hogy az egészséges környezethez való jog követelményének történő megfelelés érdekében az Országos

110
Hulladékgazdálkodási Terv alapján egyes hulladékok Magyarország területére történő hasznosítási célú behozatala is
kizárt, vagy korlátozott. A fenti intézkedések az egészséges környezethez való jog minél hatékonyabb érvényesülését
szolgálják.

A körfogásos gazdaság megvalósítása Magyarországon

Az Európai Unió körforgásos gazdasági modellre történő áttérést elősegítő intézkedései számos uniós és nemzeti előny
megvalósulását teszik lehetővé: a használt termékek és alapanyagok az értéküket a lehető leghosszabb ideig megőrzik; a
hulladéktermelés és az erőforrás-felhasználás szintje minimális, az élettartamuk végét elért termékekben lévő erőforrások
pedig bent maradnak a gazdaságban, az ismételt felhasználás révén további értéket teremtve.
A körforgásos gazdasági modellre történő áttéréssel a lehető legtovább körforgásban tarthatjuk a természeti erőforrásokat,
anyagokat, minimalizáljuk a ciklusból kilépő, hulladékká váló anyagok mennyiségét. A körforgásos gazdasági szemlélet
új megközelítést kíván a társadalom minden szereplőjétől, jelentős változásokat követel meg a gazdaságban, a termék
megtervezésében, a gyártási folyamatban, a fogyasztói szemléletben. Az új megközelítésben a gyártók a tervezés szintjén
iktatják ki a hulladékot, és ahelyett, hogy csak a termékek életciklusának végén alkalmazott megoldásokra támaszkodná-
nak, rendszerint az értéklánc teljes hosszában alkalmaznak innovációt. Ezen túlmenően kiemelt szerepe van az újrahasz-
nosítási technológiák fejlesztésének is.
A gazdaságosan kitermelhető nyersanyagkészletek drasztikusan csökkennek, sőt egyes anyagok esetében már kritikus
szintet értek el. A nyersanyagok visszaforgatása a termelésbe, a hulladékkeletkezés minimalizálása, az erőforrásoktól való
függőség csökkentése segíti egyúttal a versenyképesség növelését is.
A körforgásos gazdaságra történő áttérés részeként Magyarországon, a hulladékképződés megelőzéseként 2021 júliusától
tilos lesz egyes egyszer használatos műanyag termékek forgalomba hozatala, megkezdődött az egyes italcsomagolások
visszaváltását biztosító hazai rendszer kialakítása, amely minél nagyobb arányú újrafeldolgozást tesz lehetővé. A szem-
léletváltás rövid, közép és hosszú távon, egyre növekvő mértékben járul majd hozzá a környezetterhelés csökkentéséhez
azáltal, hogy a hulladékot értékként kezelve csökken az elhagyott hulladék mennyisége, a szemetelés okozta környezeti
és egészségügyi kár, másrészt a hulladékból kinyert másodnyersanyagok csökkentik a primer erőforrás-igényt.

111
 a munka és foglalkozás szabad megválasztása,
a munkavállaláshoz való jog, a munkavállalók jogai

A munkához való jog gondolata a XVIII. század végén merült fel, a foglalkozás szabad megválasztásának igényeként. A XIX.
században XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szociális jogokat emberi
jogokként határozzák meg. Az enciklika foglalkozik a munkavégzéssel kapcsolatos követelményekkel, mint elvárásokkal,
és azt is rögzíti, hogy a társadalomban biztosítani kell a tisztességes munka feltételeit vagy az elfogadható emberi léthez
szükséges szociális gondoskodást.[376]
A munkához való jog, mint az egyik gazdasági, szociális és kulturális jog több nemzetközi dokumentumban is megjelenik.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikke rögzíti, hogy minden személynek joga van a munkához, a mun-
ka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez, valamint a munkanélküliség elleni védelemhez.
A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is a munkához való jog kettős felfogása alapján
rendelkezik, amikor kimondja, hogy mint szociális jog „magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy lehetősége legyen
az általa szabadon választott vagy elfogadott munka útján való megélhetésre”. Az ILO 122. számú egyezmény 1. cikk (2)
bekezdése értelmében minden tagállam köteles biztosítani, hogy „minden munkára képes és állást kereső személy számára
legyen munkaalkalom”.
Az Európai Unió joga számos előírást tartalmaz a munkához való joggal kapcsolatban, ezek közül kiemelendő az Alapjogi
Charta. Nemzetközi szinten meg kell említeni a Szociális Kartát is, amely ugyan nem biztosítja a munkához való alanyi
jogot minden ember számára, de a résztvevő tagállamokat olyan vállalások teljesítésére kötelezi, amelyek munkahelyek bő-
vülését eredményezhetik. Az Alapjogi Charta a II. címben, azaz a szabadságjogok között szerepelteti a második generációs
munkához való jogot, ezzel is hangsúlyozva annak kettős természetét. Az Alapjogi Charta rögzíti, hogy mindenkinek joga
van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához. Az uniós jogban rögzítésre kerül
továbbá az is, hogy bármely tagállamban megilleti az uniós polgárokat a szabad álláskeresés és munkavállalás joga.
Az Alaptörvény a Nemzeti hitvallásban rögzíti, hogy „valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alap-
ja a munka, az emberi szellem teljesítménye.”
Alaptörvényi szinten – az Alapvetés M) cikk (1) bekezdésében – kerül kimondásra, hogy a gazdaság két alapértéken nyug-
szik: „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.”
112
Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése szerint „Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához,
valamint a vállalkozáshoz.
Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”
A (2) bekezdés szerint pedig „Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki
dolgozni akar, dolgozhasson.”
Az Alaptörvény XII. cikke a munka és foglalkozás szabad megválasztásával nevesíti a munkához való jogot, valamint az
ehhez szervesen kapcsolódó vállalkozáshoz való jogot is. E jog jelentősége abban áll, hogy a modern piacgazdaságban a
társadalom nagy részének jövedelme, megélhetése e jog gyakorlásából származik.[377]
Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV.16.) határozatában arra a következtetésre jutott, hogy „a munkához (foglalkozáshoz,
vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások
ellen”. A munkához való jog alanyi oldala alapján minden egyént megillet. Ez elsődlegesen azt jelenti, hogy az egyéneknek
joguk van részt venni a társadalom termelő és szolgáltató tevékenységében, joguk van a számukra megfelelő életszínvonal
biztosítása érdekében ezekből a tevékenységekből származó hasznot megszerezni.[378] A foglalkoztatott személyt a megél-
hetést biztosító tevékenység tekintetében megilleti a választás joga, azaz a foglalkozás szabad megválasztásához való jog.
A foglalkozás szabad megválasztása nem szűkíthető le csupán a munkaviszonyban végzett munkára, hanem bármilyen mun-
kavégzésre irányuló jogviszony beleértendő. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a vállalkozáshoz való jog a
foglalkozás megválasztásához való alapjog egyik fajtája, annak egyik nevesített esete. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy
bárkinek alkotmányos joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése.[379] Bár a munkához való jog kiterjed mindenféle
munkára, foglalkozásra, vállalkozásra, mégsem garantál alanyi jogot meghatározott foglalkozás folytatásához, tevékenység
végzéséhez.
A munka és a foglalkozás szabad megválasztásának joga nem jelenti azt, hogy a jogszabályok a jogállamiság általános köve-
telménye alapján meghatározott foglalkozások tekintetében ne támaszthatnának speciális követelményeket.
Az Alkotmánybíróság a már idézett határozatában[380] az alanyi oldaltól megkülönbözteti a munkához való jog szociális jogi
oldalát. A szociális oldal az állam kötelezettségét jelenti arra, hogy az intézményi feltételeket (munkahelyteremtés, foglalkoz-
tatáspolitika) biztosítsa a munkához való jog gyakorlásához.[381]
A munkához való jog mint alapjog, a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozásokkal, korláto-
zásokkal szemben. Az Alkotmánybíróság szerint e korlátozások különböző mérce alapján minősítendők arra tekintettel, hogy
a foglalkozás szabad megválasztását vagy a foglalkozás gyakorlását korlátozza-e az állam. A foglalkozás szabad megválasz-
tását korlátozó intézkedések között aszerint is különbséget lehet tenni, hogy szubjektív vagy objektív korlátokról van szó.
Az Alkotmánybíróság egyértelműen kimondta, hogy a munkához való jogot az veszélyezteti legjobban, ha az egyén a tevé-
113
kenységtől el van zárva, azt szabadon nem választhatja meg, azaz alkotmányos követelménynek minősítette azt, hogy az ál-
lam ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.[382] A tárgyi ismérvek alapján bevezetett korlátozást, annak alkotmányosságát
szigorúan kell vizsgálni: elsősorban a korlátozás szükségességét és elkerülhetetlenségét, illetve, hogy valóban a legenyhébb
eszköz-e az adott cél elérésére.[383] A szubjektív feltételek előírása is korlátozza a választási szabadságot, ugyanakkor ezen
feltételek teljesítése mindenki előtt nyitva áll. A foglalkozás gyakorlásának korlátozását elsősorban szakmai és célszerűségi
szempontok indokolják, melyek tekintetében a jogalkotónak nagyobb mozgástere van. Így különböző tevékenységek gyakor-
lását jogszabályok speciális feltételekhez, követelményekhez köthetik.
A munka és foglalkozás szabad megválasztása az államtól nem csak tartózkodást igényel, hanem a jog érvényesülése érde-
kében kifejezett aktivitást is. Ennek keretében az állam kötelessége a munkához, foglalkozáshoz, vállalkozáshoz való jog
gyakorlásához szükséges feltétel- és intézményrendszer létrehozása.[384]
E feltételek konkrét meghatározása során nagyfokú szabadsággal rendelkezik az állam. Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz-
za szövegszerűen a munkához való jogot, ez azt is jelenti, hogy a munkalehetőségek megteremtése államcélként jelenik meg.
Ezen államcél értelmében az állam alrendszerei arra kell, törekedjenek, hogy a munkavégzés lehetőségét, a munkahelyte-
remtést biztosítsák. Olyan szabályozási és gazdasági környezetet kell kialakítaniuk és fenntartaniuk, hogy a munkalehetőség
hiánya a lehető legkevésbé jelentse objektív akadályát a munkához való jognak.
A vállalkozáshoz való jog tekintetében az állam feladata, hogy biztosítsa és fenntartsa a piacgazdaság és a gazdasági ver-
seny szabadságának feltételeit. Az államnak az e feltételek megalkotása terén fennálló gazdaságpolitikai szabadsága vi-
szont visszahat az alanyi jogra, mivel a feltételrendszer vagy annak változása alapvetően befolyásolja a vállalkozóvá válást.
Hiszen a vállalkozó az állam által meghatározott közgazdasági feltételrendszerébe lép be (adó, társadalombiztosítás), jogát e
feltételrendszer keretei között gyakorolhatja. A vállalkozáshoz való jog nem jelenthet jogot meghatározott vállalkozási forma
keretében történő gyakorlásra.
Az Alaptörvény O) cikke kimondja, hogy mindenki köteles a képességei és lehetőségei szerint az állami és közösségi felada-
tok ellátásához hozzájárulni. Ezáltal kifejezésre jut az alkotmányozó azon célja, hogy a magyar gazdaság egyik alapja az ér-
tékteremtő munka legyen. Ehhez kapcsolódik a XII. cikk szerinti azon rendelkezés, amely szerint a közösség gyarapodásához
mindenki köteles a képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel hozzájárulni.
A munkavállalók jogainak biztosítása és a megfelelő munkakörülmények biztosítása, mint második generációs jog fejlődése
a XIX. században indult meg. 1919-ben létrejött az ENSZ szakosított szervezeteként az ILO, amelyben egyszerre képvisel-
tetik magukat a munkavállalók, munkaadók és a tagállamok kormányai. Nemzetközi szinten az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozata – az ILO Alapokmánya és nemzetközi munkajogi egyezmények egyaránt rögzítik a tisztes munkavégzés és a
megfelelő munkafeltételek garanciális szabályait, így többek között a megfelelő pihenőidőhöz és fizetett szabadsághoz való
114
jogoz, a munkabér minimális szintjének szabályát, a munkahelyi egészség és biztonság megteremtésének követelményét, a
foglalkoztatás körében a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a szervezkedés szabadsága és a kollektív alku irány-
adó szabályait.
Európai szinten egyrészt a Szociális Karta, másrészt az unió Alapjogi Chartája rendelkezik hasonlóan a munkafeltételek terén
elvárt minimumkövetelményekről: többek között arról, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát,
méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, a napi és heti pihenőidőhöz, a fizetett szabadsághoz. Joguk van a mun-
kavállalóknak és a munkaadóknak, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak, kollektív szerződéseket kössenek, valamint
érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel (a sztrájkot is beleértve).
Az Alaptörvény már a Nemzeti hitvallásban rögzíti, hogy a munkának kiemelt értéke van, a munkát a közösség erejének és
minden ember becsületének alapjaként határozza meg. Tekintettel arra, hogy az alkotmányozó a munkát, mint az emberi élet
fontos részét kiemelten kezeli, szükséges ennek egyes jogosítványait alaptörvényi szinten is rögzíteni. Az Alaptörvény ezért
kimondja a munka megválasztásához való jogot, valamint meghatározza a munkaügyi kapcsolatok egyes vonatkozásait is.
Bár e rendelkezések az Alaptörvény szövege szerint a munkavállalókra vonatkoznak, ugyanakkor ezt a fogalmat kiterjesztő-
en, valamennyi foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személyre alkalmazni kell.
Az Alaptörvény XVII. cikke előírja a munkavállalók és a munkaadók, illetve az őket képviselő érdekvédelmi szervezetek
együttműködési kötelezettségét. Az Alaptörvény szerint az együttműködés keretében kiemelten fontos a munkahelyek bizto-
sítása, a nemzetgazdaság fenntarthatósága és más közösségi célok.
A XVII. cikk (2) bekezdése garantálja, hogy a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van az
érdekeik védelmében történő kollektív fellépéshez, tárgyalások folytatásához, kollektív szerződés kötéséhez és a sztrájkjog
gyakorlásához.[385] E jogokat a törvényekben meghatározottak szerint gyakorolhatják. A kollektív fellépést és a szakszerveze-
tek, más érdekvédelmi szervezetek alakításának szabadságát az Alaptörvény VIII. cikke segíti elő.
A sztrájkjog második generációs jog, ugyanakkor jellegéből adódóan szabadságjognak tekinthető. E jog részletszabályait
a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény tartalmazza, így többek között azt is, hogy a sztrájkban való részvétel önkéntes, a
részvételre vagy a tartózkodásra senki sem kényszeríthető.
A munkavállalók jogai közül alaptörvényi szinten kerül rögzítésre az egészséges, biztonságos és az emberi méltóságot tisz-
teletben tartó munkafeltételekhez való jog, valamint a napi, heti pihenőidőhöz és az éves fizetett szabadsághoz való jog.[386]
A pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog alapjognak nem minősülő alkotmányos jog.
E jogok részletszabályait a Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.)[387] határozza meg.

115
A dolgozó nők védelme várandósság és anyaság idején
A családok védelme a munkajogi szabályokban is megjelenik. Ennek érdekében az Mt. számos különös rendelkezést
tartalmaz a várandós és gyermeket nevelő nőkre. Az atipikus foglalkoztatási formák a családi kötelezettségek és a munka
összehangolását segítik elő.
Ezen belül a törvény rendelkezik, arról, hogy a gyermekét nevelő munkavállaló ajánlatára a gyermek négyéves koráig
(3 vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén hatéves korig) a munkáltató köteles a munkaszerződést az általános
teljes napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani. A szülési szabadság időtartamára a dolgozó
nőt szabadság illeti meg.
Az Mt. felmondási tilalmi és korlátozó szabályokat rögzít a gyermekeket nevelő szülők esetén. A törvény szerint felmon-
dási tilalom érvényesül a várandósság, a szülési szabadság és a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli
szabadság, valamint a nők jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének (de legfeljebb
ennek megkezdésétől számított hat hónap) tartama alatt. Ezen túlmenően felmondási korlátozás érvényesül az anya
vagy a gyermekét egyedül nevelő apa esetén a gyermek hároméves koráig, mely esetben a munkaviszonyt csak indokolt
felmondással lehet megszüntetni. A felmondási korlátozás minden esetben azt a munkáltatói kötelezettséget tartalmaz-
za, hogy a munkáltató elsősorban a lehetőségek megteremtésével biztosítsa a továbbfoglalkoztatást, mérje fel azokat a
munkaköröket, amelyek a munkavállaló képességének, végzettségének, gyakorlatának megfelelőek, és azokat ajánlja fel
a munkavállalónak.
Az Mt. a kisgyermekeiket szoptató anyákat megillető munkaidő-kedvezményre vonatkozóan tartalmazza, hogy e munka-
vállalók mentesülnek a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségük teljesítése alól a szoptatás első hat hónap-
jában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a 9. hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén
naponta két órára, úgy, hogy erre az időtartamra távolléti díjra jogosultak.
A törvény a pihenőidőre és az éjszakai munkavégzésre nézve rögzíti, hogy a munkavállaló várandósságának megállapí-
tásától a gyermek hároméves koráig egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak e munkavállalók hozzájárulása esetén alkal-
mazható, a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be, számukra rendkívüli munkaidő, készenlét, illetve éjszakai
munka nem rendelhető el.
Az Mt. a gyermekeiket gondozó anyák védelme érdekében továbbá arról is rendelkezik, hogy a munkavállaló hozzájáru-
lása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves
koráig.

116
A koronavírus-világjárvány alatt megtett munkahelyvédelmi intézkedések
Magyarország Kormánya a koronavírus-világjárvány első hulláma alatt több intézkedést hozott a veszélyhelyzet keze-
lésére. A veszélyhelyzet időtartama alatt, átmenti jelleggel lehetővé vált az Mt. rendelkezéseitől való eltérés annak érde-
kében, hogy a lehető leginkább biztosítható legyen a fokozott egészségügyi kihívásoknak való megfelelés, és lehetővé
váljon a munka és magánélet jobb összehangolása.
A digitális oktatás következtében otthon tanuló gyermekek felügyeletét ellátó szülők rugalmas foglalkoztatására többirá-
nyú megoldást nyújtottak az intézkedések. Az ilyen változások közé tartozik az otthoni munkavégzés és a távmunka-
végzés elrendelésére szóló szabály, és az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra alkalmas, a veszélyhelyzet során magasabb
mértékű pihenőidő beosztását lehetővé tévő, hosszabb munkaidőkeret kialakítására vonatkozó rendelkezés.
A törvénymódosítás eredményeképp fontos szerephez jutott a munkavállaló és a munkáltató közötti megállapodás is.
Ezáltal a munkahelyeken a közvetlenül érintett felek maguk alakíthatták ki a számukra leginkább megfelelő munkakö-
rülményeket.
Az oktatási intézmények zárva tartása alatt ügyeleti rendszerben volt lehetőség azoknak a gyermekeknek a napközbeni el-
helyezésére, akiknek otthonmaradását nem tudják megoldani. Figyelembe véve azonban a fertőzés veszélyét, a kormány
rendelkezései arra ösztönzik a munka világának szereplőit, hogy elsősorban a rugalmas foglalkoztatási lehetőségekkel
alkalmazkodjanak a kihívásokhoz.
A koronavírus-világjárvány második hullámának idején a Kormány a távmunkavégzésre vonatkozó szabályok rugalmas
alkalmazását tette lehetővé.
A munkahelyek védelme érdekében meghozott intézkedések elsődleges célja, hogy a munkavállalók meg tudják tartani
állásaikat. A Kormány azoknak a munkáltatóknak nyújt támogatást, amelyek a veszélyhelyzet idején (ha lehet, a munka-
vállalókkal közösen), olyan megoldásra törekednek, amelyek a leépítés eszköze helyett a meglévő munkaerő megtartását
eredményezik.

117
 az emberhez méltó lakhatás feltételeinek biztosítása
és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés joga

Új rendelkezésként került az Alaptörvénybe az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a biztosítása és a közszolgáltatásokhoz

való hozzáférés joga. A lakhatást alapvető létszükségletnek tekinthetjük, mert a társadalomban élő ember természetes szük-
séglete, hogy rendelkezzen a magán- és családi életének megéléséhez egy fizikailag is elkülönült élettérrel. Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya a mindenkit megillető lakhatáshoz
való jogot a megfelelő életszínvonalhoz való jog tényleges élvezete előfeltételeként azonosítja.
Ahogy az Alkotmánybíróság is kiemelte,[388] az Alaptörvényben megfogalmazott államcélok, így e rendelkezés szerinti szoci-
ális jellegű államcélok a jogalkotót csak annyiban kötelezik, hogy a jogalkotó nem alkothat az adott államcél megvalósulását
kifejezetten ellehetetlenítő vagy azt akadályozó szabályozást.
Az Alaptörvény XXII. cikk (1) bekezdése szerint „az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik
arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa”.
Magyarországon és más országokban is a lakáskörülményeket illetően több problémával találkozhatunk: ilyen többek között
a hajléktalanság, a bedőlt lakáshitelek vagy a lakásmaffia. Ezek esetében az állam elsősorban a megfelelő jogszabályi környe-
zet kialakításával orvosolhatja a helyzetet, illetve egyes esetekben intézményrendszer kiépítésével. A szabályozás azonban
programjellegű, amelynek megvalósítása minden esetben az államgazdasági teljesítőképességétől függ.
A másik cél a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, amelynek garanciáit szintén olyan más jogszabályok bizto-
síthatják, mint az önkormányzati törvény,[389] amely külön garanciális rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha az adott
önkormányzat nem látja el a feladatát, illetve nem biztosítja a közszolgáltatást.[390]
A közszolgáltatások olyan piaci és nem piaci szolgáltatások, amelyeket az állami hatóságok közérdekűnek, illetve különleges
közszolgálati kötelezettség hatálya alá tartozónak minősítenek. A közérdekű szerep előmozdítására vagy megkönnyítésé-
re való tekintettel állami hatóságok különleges közszolgáltatói kötelezettségeket állapíthatnak meg a szolgáltatást nyújtó
szervre, továbbá jogszabályban megfelelő hatáskörrel rendelkező szerveket hozhatnak létre ezen szabályok ellenőrzésére,
például a légi vagy a vasúti közlekedés vagy az energiaipar kérdésében. A közszolgáltatók az emberek széles körének nyúj-
tanak valamilyen ellátást, a közszolgáltatások megszervezéséért elsősorban az állam vagy az önkormányzatok felelősek.
Ilyenek tipikusan a közterületek fenntartása, ivóvízellátás, csatornázás, közutak és, egészségügyi és szociális ellátás stb.
118
A korábbi alkotmánybírósági gyakorlat a megélhetési minimum biztosítását várta el az államtól a szociális biztonsághoz való
jogból levezetve, a szociális ellátások összessége által. Viszont az Alkotmánybíróság legutóbbi döntései szerint a megélhetési
minimum garantálásából nem vezethetők le részjogok, így a lakhatáshoz való jog sem.[391] Az Alkotmánybíróság azt mondta
ki, hogy a hajléktalanság esetén az állam ellátási kötelezettsége az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetben
terjed ki a szállás biztosítására, tehát ha az egyén az anyagi létminimum alatt él és nem képes anyagi értelemben vett méltó
életet biztosítani maga számára, akkor az államnak be kell avatkoznia.[392] Az Alaptörvény ezen értelmezésből kiindulva nem
teszi alanyi joggá a lakhatást, csupán államcélként írja elő azt, hogy törekedni kell az emberhez méltó lakhatás feltételeinek
megteremtésére.
Az Alaptörvény XXII. cikkének (2) bekezdése az államcél megfogalmazása mellett a közterület közcélú használatát alap-
törvényi védelem alá helyezi. Ez a védelem szoros összefüggésben áll a (3) bekezdésben foglalt alaptörvényi tilalommal.
A (2) bekezdést és a (3) bekezdést együtt[393] és egymásra tekintettel kell értelmezni: a közterület közcélú használatának a
védelmét biztosítja a (3) bekezdésben foglalt alaptörvényi tilalom. Ezt az értelmezést támogatja az Alaptörvény indokolása
is, amikor kimondja azt, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodás sérti az alkotmányosan védett közcélú közterület
használatot. Az említett (3) bekezdés tehát egy alaptörvényi szinten megfogalmazott tilalom, ami mindenkire vonatkozik.
A közterület közcélú használatának az alaptörvényi védelmét indokolja az, hogy „véges számú” és az is, hogy a közcélú
használat a közösség egésze számára (bárki számára) nyitva álló, a közösség egészének az érdekében álló használatot jelent.
Az ettől eltérő használat csak kivételes és jogszabályi feltételekhez kötött lehet. A fentiekből az következik, hogy a bárki általi
közcélú közterület használatnak is korlátja mások jogainak a tiszteletben tartása.[394]

Hajléktalanság megoldása érdekében hozott intézkedések

A hajléktalanság nem egyenlő a lakástalansággal, lakhatási szegénységgel, az ennél sokkal összetettebb, komplex prob-
léma. Az ember egészét, szociális, mentális, egészségi állapotát egyaránt érintő, a lakhatás elvesztésével együttesen járó
összetett állapotról van szó.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény (a továbbiakban: Szt.)[395] a szociális biztonság megte-
remtése és megőrzése érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a
szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit.
Az Szt. nevesíti az utcai szociális munkát biztosító szolgálatot, a nappali melegedőt, a regionális diszpécserszolgálatot, az
éjjeli menedékhelyet, az átmeneti szállást, a hajléktalanok rehabilitációs intézményét és a hajléktalanok otthonát. 2017-től
az átmeneti szálláshoz – és bizonyos esetekben nappali melegedőhöz – kapcsolódó külső férőhely szolgáltatás keretében
pedig az ellátórendszerből kivezető utak is biztosítottak.

119
E mellett az elsőként lakhatás programok is folyamatosan zajlanak az elmúlt években.
Mindezen felül a rászoruló állampolgárok számára elérhető a népkonyha szolgáltatás, valamint a Rászoruló Személye-
ket Támogató Operatív program keretében minden hétköznap 4 000 hajléktalan személy számára biztosított meleg étel.
A hajléktalan személyek egészségügyi alapellátását területi ellátási kötelezettség nélküli 24 órában nyitva álló háziorvosi
rendelők biztosítják az ország 6 nagyvárosában – azzal, hogy további két nagyvárosban kialakítás alatt áll a szolgáltatás
–, melyből 5 egészségügyi centrum Budapesten található. Napi 8 órában a megyeszékhelyeken és nagyobb városokban
elérhető a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi rendelés a rászorulók számára.
Az utcai szociális munkát biztosító szolgálatok által nyújtott ellátást, a nappali melegedőt és az éjjeli menedékhelyet, va-
lamint az egészségügyi szolgáltatásokat az ellátottak ingyenesen vehetik igénybe, míg az átmeneti szállások szolgáltatásai
csekély összeg ellenében érhetőek el. A tartós bentlakást nyújtó és teljes ellátást biztosító, magasabb komfortfokozatú
intézmények igénybevétele magasabb összegű térítési díj megfizetéséhez kötött.
Az Alaptörvény hetedik módosításának 6. cikke értelmében tilos az életvitelszerűen közterületen tartózkodás 2018. ok-
tóber 15-ét követően. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
2012. évi II. törvényben emiatt módosul az „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése” tényállás.
A szabályozás változásának nem a hajléktalanság kriminalizálása a célja, hanem a rászoruló állampolgárok emberhez
méltó ellátásának megszervezése és biztosítása. Senkinek sem kell éjszakáit az utcán, közterületen töltenie.
Magyarországon több mint 10.000 éjjeli menedékhely és átmeneti szállás férőhely kapacitás áll a hajléktalanok rendel-
kezésére, ezeken kívül télen még további 1.600 többletférőhely biztosított. Emellett országosan több mint 7.600 nappali
melegedő kapacitás áll rendelkezésre, a tartósabb ellátást igénylő személyek részére pedig 199 férőhellyel hajléktalanok
rehabilitációs intézménye és 456 férőhellyel hajléktalanok otthona működik.
A hajléktalanok ellátására az elmúlt években több mint 9,4 Mrd Ft-ot fordított a Kormány, míg 2019-ben ez az összeg – a
kiegészítő támogatásokkal és a bérkompenzációval együtt, de az Európai Unió által biztosított forrás nélkül – elérte a 12
Mrd Ft-ot, azzal, hogy e célcsoport ellátására 2020-ban és 2021-ben is hasonló összeget fordít a Kormány.
Mindebből jól látszik, hogy a Kormány fokozottan törekszik a hajléktalan személyek lehető legmagasabb szintű ellátására
és a hajléktalanság lehetőség szerinti felszámolására.

120
Hajléktalanok közterületi tartózkodása
Az Alkotmánybíróság a 19/2019. (VI. 18.) AB határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvény XXII. cikk (1) bekezdése
világosan illeszkedik az Alaptörvény értékrendjébe, amely értékrend középpontjában az emberi méltóság áll. Az emberi
méltóság mint minden emberi szabadság alapja az emberi társadalomban, az emberi együttélés során képes csak kibon-
takozni, az emberi méltóság az Alaptörvény szerint a társadalomban élő, a társadalmi együttélés felelősségét hordozó
egyén méltósága. Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajlékta-
lanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része, éppen ellenkezőleg, ez a helyzet
olyan, a társadalmi együttélés és az egyéni élet egymáshoz kapcsolódó diszfunkcióiból keletkezik, amelyeket a hűség,
a hit és szeretet alapján álló társadalomnak ezen elvek alapján kell kezelnie, s lehetőség szerint megszüntetnie, és ebben
a folyamatban az egyénnek és a társadalom érdekeit képviselő államnak a céljai azonosak. A testület kiemelte, hogy az
emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek az emberi társadalomból való kiszorulása, az emberi méltóság
sérelmét azonban éppen az okozná, ha az egyént az állam magára hagyná elesett, társadalmilag számkivetett helyzetében,
így az Alaptörvény értékrendjét képviselő állam a segítségre szoruló, elesett, magáról gondoskodni képtelen személyt
sohasem hagyhatja magára, ez az állami intézményvédelmi kötelezettség következik az Alaptörvény értékrendjéből, a
szegények és elesettek védelmére vonatkozó állami kötelezettségből.

121
 a gyermekek jogai, gyermekmunka tilalma

Az első olyan gyermekjogi dokumentum, amely átfogóan foglalkozik a gyermekek jogaival és azok mellett az államok
oldalán kötelezettségeket fogalmaz meg, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény,
amelyet Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvény hirdetett ki[396] (a továbbiakban: CRC). Az Egyezmény szerint gyermek
az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorú-
ságát már korábban eléri (1. cikk). A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és
a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe
elsősorban (3. cikk 1.).
Az Alaptörvény XVI. cikke szerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szüksé-
ges védelemhez és gondoskodáshoz.
Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése az alapjogi szóhasználatnak megfelelő módon fogalmazza meg a gyermekek jogait,
amelyeket mindenki köteles tiszteletben tartani. Nincs a jogelméletben, jogi irodalomban egységesen elfogadott álláspont
arról, hogy a gyermekek jogai az emberi jogok második, vagy harmadik generációjához tartoznak. A gyermekek jogainak
fogalmát a jelenleg elfogadott legáltalánosabb értelmében használva ezek a jogok természetüket, a szorosan hozzájuk tartozó
aktív (állami) cselekvés szükségességét tekintve, többségi álláspontként második generációs jognak tekinthetők. Ugyanakkor
a XX. század második felének vége, amikor a gyermekek jogait kötelezettséget keletkeztető jogosultságként ismerték el,
továbbá annak csoportjogként való felfogása alapján tekinthető harmadik generációs jognak is.[397]
A szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért, és ennek során cselekedeteiket „a
gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie” (CRC 18. cikk 1.).
A CRC ugyanakkor az államok kötelezettségévé teszi, hogy megfelelő segítséget nyújtsanak a szülőknek és a gyermek
törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodjanak
gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról (18. cikk 2.), továbbá a dolgozó szülők gyermekei
számára biztosítsák olyan szolgáltatások és gyermekőrző intézmények igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak (18.
cikk 3.). A kora gyermekkori ellátási lehetőségek a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően a munka és a család össze-
egyeztethetőségének érdekében jobban igazodnak helyi szinten a kisgyermekes családok igényeihez. A demográfiai folyama-
tok ösztönzése érdekében a magasabb születésszám elérése mellett az életminőség javítására, azaz arra is figyelni kell, hogy
122
az esetleges hátrányok ne öröklődhessenek generációs szinten: a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában is szerepe
van a bölcsődei ellátásnak. A kisgyermekek magas színvonalú kora gyermekkori szolgáltatásokban való részvétele hozzájárul
a hátrányos helyzetű gyermekek eredményeinek javulásához.[398]
A CRC-vel összhangban (27. cikk) az Alaptörvény a gyermek mindenek felett álló érdekének tekinti a megfelelő testi,
szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogot. Ezt az álláspontot támasztja alá az
Alkotmánybíróság határozata is, amely szerint a gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos alapvető jog megillet, mint
mindenki mást, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő
minden feltételt felnőtté válásához.[399] Ez az „életkorának megfelelő minden feltétel” az a különbség, ami az általános emberi
jogok és a gyermekek jogai között felfedezhető.

Az Alaptörvény 2020. december 23-tól hatályos kilencedik módosítása azzal egészítette ki az alapjogi rendelkezéseket, hogy
Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos
önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést. Ezzel a módosítással az alkotmányozó az államra
további intézményvédelmi kötelezettséget hárít, vagyis a jogalkotónak olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert
megalapozó szabályokat kell kialakítania, amelyek garantálják a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló
önazonosságának megőrzését, illetve megóvását.[400] Az alkotmányozó álláspontja szerint a születési nem adottság, amelyet
megváltoztatni nem lehet: az emberek férfinak vagy nőnek születnek. Az emberi méltósághoz pedig az is hozzátartozik, hogy
minden gyermeknek joga van a születési nemének megfelelő önazonossághoz, melynek része, hogy védelmet élvezzen a
testi-lelki integritása ellen ható szellemi vagy biológiai beavatkozásokkal szemben.[401]
Az Alaptörvény a szülőket jogosítja a gyermeküknek adandó nevelés megválasztására, és kötelezettségükként határozza
meg a kiskorú gyermekükről való gondoskodást, ezen belül külön is a gyermek taníttatását.[402] A nevelés megválasztásá-
nak joga feltételezi azt a lehetőséget, hogy legyen választási lehetőség, aminek feltételeit az állam köteles megteremteni.
Az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdése nem jogot, hanem kötelezettséget állapít meg a nagykorú gyermekek számára, akik
kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Ez a rendelkezés összhangban van az Alaptörvény Nemzeti hitvallás fejezetében írtakkal, és illeszkedik az alapjogokat felso-
roló Szabadság és felelősség fejezethez.
Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése értelmében Magyarország külön intézkedésekkel védi a családok, a nők, az idősek
és a fogyatékkal élők mellett a gyermekeket. Ez az állam oldalán kötelezettséget jelentő védelem a gyermekek jogait erősíti.
A gyermekek jogainak védelme körébe tartozik az Alaptörvény XVIII. cikkének tilalma, amely szerint gyermekek foglalkoz-
tatása – testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket nem veszélyeztető, törvényben meghatározott esetek kivételével – tilos.[403]
123
Ez a védelem összhangban van a CRC, valamint a tárgyban keletkezett, más nemzetközi egyezmények, így különösen az ILO
182. számú, a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló Egyezménye és a Szociális Karta rendelkezéseivel, a kivételeket,
illetve a gyermekek munkavégzésének feltételeit az Mt. tartalmazza. A törvény megkülönbözteti a gyermekeket, akiknek
foglalkoztatására tilalmi szabályt (illetve attól szűk esetkörben kivételesen eltérésre lehetőséget) rendel, valamint a fiatal
munkavállalókat, akik a törvény szerint munkavállalók lehetnek, azaz tizenhatodik életévüket már betöltötték, de tizennyol-
cadik életévüket még nem.

A gyermekmunka tilalma és a fiatal munkavállalók védelme

Magyarország elkötelezett a gyermekmunka tilalmával kapcsolatban, és a fiatal munkavállalók védelmét külön rendelke-
zésekkel igyekszik garantálni. Az Mt. rendelkezése szerint munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte,
illetve az iskolai szünet alatt a tizenötödik életévét betöltött tanuló. A gyámhatóságnak történő bejelentést követően kul-
turális, művészeti, sport–, hirdetési tevékenység keretében a tizenhatodik életévét be nem töltött személy is foglalkoz-
tatható. A korlátozottan cselekvőképes személy csak törvényes képviselője hozzájárulásával létesíthet munkaviszonyt.
A törvényes képviselő hozzájárulására van szükség a munkaszerződés módosítására, megszüntetésére vagy kötelezettség-
vállalásra irányuló jognyilatkozathoz is. A polgári jogi szabályok értelmében korlátozottan cselekvőképesnek minősül az
a 14-18 év közötti személy, aki nem cselekvőképtelen.
A fiatalok védelme érdekében a törvény előírja, hogy a 18. életévét be nem töltött személy nem munkaviszony keretében
történő foglalkoztatására is alkalmazni kell az Mt. fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseit. Az Mt. általános sza-
bályai között szerepel, hogy a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére
tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat.
Az Mt. a fiatal munkavállalókra vonatkozó különös rendelkezések alatt szabályozza az éjszakai munkavégzésre, illetve a
rendkívüli munkaidő elrendelésére vonatkozó tilalmat, generális jelleggel kimondja, hogy fiatal munkavállaló éjszaka (22
óra és 6 óra között) nem végezhet munkát.
A fiatal munkavállaló napi munkaideje legfeljebb 8 óra lehet és a több munkaviszony keretében történő munkavégzés
munkaidejét össze kell számítani, hosszabb munkaközi szünetre és napi pihenőidőre jogosult, továbbá 5 nap pótszabadság
illeti meg.
A gyermekmunka tilalmának, és a fiatal munkavállalókra vonatkozó garanciális szabályok érvényesülését a munkaügyi
hatóság ellenőrzi, és a felmerülő jogsértéseket szankcionálja.

124
 választójog

Az Alaptörvény a népszuverenitás elvére alapozva határozza meg a politikai részvételi jogokat: a választójogot, valamint
az országos és helyi népszavazásban való részvétel jogát.[404] A stabil, jogszerűen és kiszámítható módon működő választási
rendszer a demokrácia elvén alapuló politikai rendszer elengedhetetlen feltétele.[405]
A választójog klasszikus alapjog, és mint alanyi jog az állammal szemben jogi eszközökkel, bírói úton kikényszeríthető.
A választójog alanyi jogi oldalát nézve az állam köteles a választópolgárok választójogát tiszteletben tartani. Ennek biztosítá-
sára pedig ki kell építenie a megfelelő jogintézményeket. Például ha valaki választójoga gyakorlása során akadályba ütközik,
vagy kimarad a választási névjegyzékből, akkor tudjon a megfelelő fórumnál jogorvoslattal élni.
A választójog alanyi jogi jellegénél azonban sokkal dominánsabb annak objektív, intézményvédelmi oldala. Míg az alanyi
jogi oldalt nézve az állam tartózkodásra, a választójog védelmére köteles, addig az objektív oldalról nézve az állam elsődle-
ges feladata, hogy biztosítsa a választójog gyakorlásának feltételeit, azt, hogy legyenek választások.
Az Alkotmánybíróság értelmezésében a választójog olyan alapvető jog, amely gyakorlásának feltételeit az állam köteles
biztosítani: a választójog intézményvédelmi oldalán az állam a választójog gyakorlását lehetővé tevő, azt elősegítő sza-
bályok megalkotására, és azok érvényesítésére köteles. Az állam intézményvédelmi kötelezettségéből következik, hogy
nem gördíthet olyan akadályt a választójog gyakorlása elé, amely a választási részvételt alaptörvény-ellenesen korlátozná.
A választójog, mint alanyi jog érvényesíthetőségének feltétele tehát, hogy az állam a választójog gyakorlását biztosítsa, és
azt megfelelő garanciákkal védje.[406]
Az objektív intézményvédelmi oldal része, hogy az állam a választójog gyakorlása érdekében olyan az anyagi, szervezeti és
eljárási szabályokat is magában foglaló szabályozást alkosson, melyeknek az alapelvektől kezdve ki kell terjednie a megva-
lósítás technikai részleteiig is. Mindemellett biztosítania kell az államnak azokat a büntetőjogi szabályokat is, amelyek védik
a választójogot. Nem elhanyagolandó, hogy a választások zavarmentes lebonyolításához a szükséges költségvetési fedezetet
is garantálni kell.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer
megválasztása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerü-
leti rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét. Az Országgyűlés ezt a döntési szabadságát a válasz-
tójogi szabályok megalkotása során is csak az Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meg-
125
hozni, hogy azok az Alkotmány rendelkezéseivel ne ütközzenek, Alkotmányban szabályozott alapvető jogot alkotmányellenes
módon ne korlátozzanak.[407] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a választójognak akár általánossága, akár egyenlősége
tekintetében bármiféle korlátozás csak igen jelentős elvi indokból fogadható el, és egyeztethető össze az Alkotmánnyal.[408]
Fontos kiemelni, hogy a választójog esetében nem elegendő az alapjogvédelemre általánosságban rendelkezésre álló fó-
rumrendszer annak speciális jellege miatt. A választójog gyakorlása során ugyanis egy időben több millió ember él ezzel a
jogával, így a választási eredmény megállapíthatósága érdekében a jogorvoslatok nem húzódhatnak el. Így a választójog ese-
tében speciális jogorvoslati rendszer, speciális eljárási szabályok szükségesek annak érdekében, hogy a jogorvoslati kérelmek
elbírálása rendkívül gyorsan megtörténhessen. Ennek hiányában a választójog nagyon könnyen sérülhet.
Fentiekből tehát az következik, hogy az államnak a választójogot nem csak, mint alanyi jogot kell védenie, hanem magát az
intézményt is védenie kell, amelynek keretében a választójog érvényre jut. Az állam objektív intézményvédelmi kötelezett-
sége tehát jóval szélesebb, mint az alanyi jog védelme, hiszen az eljárásjogi szabályok a választójog gyakorolhatóságának
előfeltételeként jelennek meg.[409]
Az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése értelmében mind az aktív, mind a passzív választójog Alaptörvényben biztosított
alapvető jog. Ez az alapvető jog azt a követelményt támasztja az állammal szemben, hogy biztosítsa a választójog gyakorlá-
sának feltételeit.
Az Alaptörvény a korábbi Alkotmányhoz hasonlóan a közügyekben való részvétel jogát közös cikkben szabályozza a
választójoggal, amely ekként egyszerre tartalmazza a választójogosultság szabályait és a közhivatal viselésének a jogát.
Nem tartalmaz azonban olyan részletszabályokat, mint hogy például polgármester csak magyar állampolgár lehet, mivel a
keretjellegű rendelkezéseket a választásokról szóló sarkalatos törvény tölti ki tartalommal.
A cikk szorosan összefügg az országgyűlési képviselők választásának választási alapelveivel, különös tekintettel a választá-
sok általánosságának elvére.[410]
Ugyanezen cikk (1) - (3) bekezdése értelmében a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán részt vehet-
nek a magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú magyar állampolgárok, az Európai Unió más tagállamainak a magyar-
országi lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárai, valamint a menekültként, bevándoroltként, vagy letelepedettként[411]
elismert nagykorú személyek. Az európai parlamenti választásokon az vehet részt, aki nagykorú magyar állampolgár, továb-
bá az Európai Unió más tagállamainak a magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárai.[412] A választópol-
gárokat az önkormányzati választásokkal kapcsolatban megillető aktív választójog a választópolgárok közösségét megillető
helyi önkormányzáshoz való jog gyakorlásához tapad.[413]
A (4) bekezdés rendelkezik arról, hogy sarkalatos törvény a részvételt magyarországi lakóhelyhez kötheti. Az Alaptörvény
XXIII. cikkében foglalt kizáró okok zárt jellegét a (4) bekezdés szövege is megerősíti. A választójogból történő kizárás
126
kifejezett alaptörvényi nevesítése mögött az a garanciális szempont áll, hogy a választójog ilyen korlátozására kizárólag
alkotmányozói, illetve alkotmánymódosítói hatalom birtokában, konszenzussal, a választójogra vonatkozó szabályok közé
iktatva kerülhessen sor.[414]
A magyarországi lakóhelyhez kötés, mint feltétel előírása az aktív, illetve a passzív választójogra külön-külön is előírható.
Az Európai Parlament képviselőinek választása során e szabályt az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003.
évi CXIII. törvény 2/A. §-a tartalmazza, amely a passzív választójogot magyarországi lakóhelyhez köti és előírja, hogy nem
választható, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógy-
kezelését tölti.
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény alapján a választópolgár lakó-
helyén vagy bejelentett tartózkodási helyén választhat és szintén kizárt, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését
vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.
Az országgyűlési képviselők választásán úgyszintén nem rendelkezik passzív választójoggal, aki jogerős ítélet alapján sza-
badságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Egyebekben a névjegyzék-
ben szereplő választópolgárok vehetnek részt a választásokon.[415]
A Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata az állammal közvetlenebb és erősebb, mint
az ilyen állandó lakóhellyel nem rendelkező választópolgároké. A Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választó-
polgároktól elvárható, hogy szavazataikat - akár a külképviseleteken - személyesen adják le, figyelembe véve azt is, hogy az
ő szavazati joguk teljes: mind a pártlistára, mind pedig az egyéni választókerületi jelöltekre leadhatják szavazatukat, szemben
azokkal, akik levélben szavazhatnak ugyan, de csak a pártlistákra adhatják le a voksukat.
A (6) bekezdés szerint nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének kor-
látozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Nem választható az Európai Unió más tagállamának magyarországi la-
kóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján
hazájában kizárták e jog gyakorlásából.
Fontos hangsúlyozni azt a változást, amely szerint a gondnokság alá helyezett személy nem automatikusan és általános jelleg-
gel van kizárva a választójogból, hanem csak akkor, ha a bíróság a választójogból kizárja. Ha a bíróság a nagykorú személyt a
választójogból nem zárja ki, a gondnokság alá helyezett személy az Alaptörvény XXIII. cikke alapján választó és választható.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás miatt szerepel az Európai Unió magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgá-
rára vonatkozó speciális szabály, amely a saját állampolgársága szerinti állam joga szerint érvényesül.
Az Alaptörvény ugyanezen cikk (7) bekezdése meghatározza azt is, hogy kik vehetnek részt az országos és a helyi népsza-
vazáson.
127
A jogalkotó az országos népszavazáson történő részvételt az országgyűlési képviselőválasztásokon gyakorolható aktív vá-
lasztójoggal köti össze, míg a helyi népszavazáson a helyi önkormányzati képviselő és polgármester-választásokon aktív vá-
lasztójoggal rendelkező személyek vehetnek részt. Az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében foglalt szabály tehát utaló
jellegű szabály, amely a XXIII. cikk (1) és (5) bekezdéseire utal vissza.
A (8) bekezdés alapján minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai
tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. Törvény határozza meg azokat a közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tiszt-
ségviselője nem tölthet be.
A közhivatal viselésének joga a magyar állampolgárokat illeti meg, azonban nem alanyi jogként.[416] Nem határozza meg az
Alaptörvény ugyan azt, hogy mit jelent a közhivatal fogalma, egyes feltételcsoportokat azonban nevesít. Lényeges, hogy a
közhivatal viselése kivételt jelent az Európai Unión belül a személyek szabad mozgása kapcsán a munkavállalás lehetősége
alól, így a közhivatal viselésének állampolgársághoz történő kötése az európai uniós szabályoknak is megfelel.

A választójognak lényeges szerepe van a ténylegesen működő demokrácia érvényesülésében. Az általános és egyen-
lő választójog maradéktalan biztosítása által érhető el, hogy a megválasztott (törvényhozó) hatalom és az álta-
la elfogadott döntések (törvények) legitimitása ne legyen megkérdőjelezhető. Az állam alapvetően széles mérle-
gelési lehetőséggel rendelkezik a konkrét szabályozás területén, a választójog gyakorlásának feltételei azonban
nem nehezíthetik meg a népakarat szabad kifejezését, továbbá nem gátolhatják a választójogban kiteljesedő dönté-
si szabadságot. Ritkán lehet önmagában egyetlen választási szabályról vagy valamely választójogi jogintézmény-
ről megállapítani, hogy az a szabad választást korlátozza. A választási szabályoknak összességében kell megfelel-
niük annak a követelménynek, hogy mindenek felett a választók véleményének szabad kifejezését segítsék elő.[417]

128
 nemzetiségek jogai

A nemzetiséghez tartozás olyan alapvető emberi jog, amely egyéni és közösségi jogként egyaránt értelmezhető, és mindkét
dimenzióban alkalmazni kell. Mind az egyéni, mind pedig a kollektív nemzetiségi jogokkal kapcsolatban kiemelt jelentősége
van az általános alapjogok közül a jogegyenlőségnek és a megkülönböztetés tilalmának.
A nemzeti kisebbség fogalma a nemzet mai értelemben vett fogalmával együtt, a polgári fejlődés eredményeként alakult ki
a XIX. században. E szerint a nemzeti kisebbség olyan emberek közössége, amelyet saját nyelve, kultúrája és hagyományai
különböztetnek meg annak az államnak a többségi népességétől, amelynek területén él.[418]
A nemzetközi jogban először az első világháborút lezáró békeszerződések rendelkeztek a nemzeti kisebbségek védelméről.
A békeszerződések garanciát nyújtottak a területüket vesztő központi hatalmaknak arra, hogy az utódállamok védeni fog-
ják a kisebbségeket, és ennek megsértése esetén az érintett államok panasszal fordulhatnak a Nemzetek Szövetségéhez.
A rendszer nem működött kielégítően, és mivel az egyébként is kizárólag a közép- és kelet-európai államokra vonatkozott,
annak átvételét az ENSZ megalapítása során elvetették.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem tartalmazza a nemzetiségek jogait, arról csak a Polgári és Politikai Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya rendelkezik a kisebbségek jogaiként. Ezzel a nemzetközi jogi dokumentummal vált az embe-
ri jogok nemzetközi katalógusának részévé a nemzeti kisebbségek védelme, a nemzetiségek jogai.
Az Egyezségokmány 27. cikke szerint a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megta-
gadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, saját vallásukat vallják és gyakorolják,
saját anyanyelvüket használják. Ezeknek az értékeknek a védelme az Egyezségokmányban található más jogoknak (mint
például lelkiismereti és vallásszabadság, magánélethez való jog, véleménynyilvánítás szabadsága) is tárgya lehet. A 27. cikk
által védett értékek, mint kisebbségi jogok azonban ezektől elhatárolhatók, tekintettel a speciális alanyi körre, az egyénileg és
kollektíven is biztosított jogosultságokra, és arra a körülményre, hogy az ENSZ emberi jogi szervei által is támogatott célja
a kisebbségi jogoknak a kisebbségi kultúra, vallás, nyelv fennmaradása.
Az Európai Unió tagállamai számára az Alapjogi Charta határozza meg a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló szabályo-
kat. A 21. cikk mindenfajta megkülönböztetés általános tilalma mellett külön is tiltja egyebek között a nemzeti kisebbséghez
tartozás alapján történő megkülönböztetést, és ezt pozitív oldalról megerősítve a 22. cikk szerint az Unió tiszteletben tartja a
kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget .[419]
129
Az Alaptörvény szerint a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó
magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségek-
nek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolá-
sához és az anyanyelvű oktatáshoz, helyi és országos önkormányzatok létrehozásához.[420]
Az Alaptörvény nem határozza meg a nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, a nemzetiségeket és a nemze-
tiségként való elismerés feltételeit, valamint a helyi és országos nemzetiségi önkormányzatok megválasztásának szabályait,
azokat az Alaptörvény szerint sarkalatos törvény tartalmazza.
A nemzetiségek jogairól szóló törvény[421] szerint nemzetiségnek tekintünk minden olyan, Magyarország területén legalább
egy évszázada honos népcsoportot, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől
saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg és egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely
mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. A nemzetiségeket
a törvény melléklete sorolja fel, ezek a következők: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a
román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.[422] A felsorolás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a jövőben az
további nemzetiségekkel egészüljön ki, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak.
Minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetiségi közösségként létezzen és fennmaradjon. Ezen kívül minden nemzetiségi
közösségnek és nemzetiséghez tartozó személynek joga van a szülőföldjén való zavartalan boldoguláshoz, a saját, a szülők,
ősök születési vagy lakhelyének kultúrájához, hagyományaihoz való kötődés szabadságához és oltalmához; az óhazával való
zavartalan kapcsolattartáshoz. A nemzetiséghez tartozó személynek joga van az óhaza állami és közösségi intézményeivel,
mind a más országokban élő nemzetiségekkel való kapcsolattartásra is.
A törvény szerint a nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga, ebben a kér-
désben nyilatkozatra senki sem kötelezhető. Az egyéni jogok keretében joga van anyanyelvének szabad használatához szóban
és írásban, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához és továbbadásához;
megtanulni anyanyelvét, részt venni anyanyelvű köznevelésben, oktatásban és művelődésben, valamint oktatási esélyegyen-
lőséghez és kulturális szolgáltatásokhoz. A nemzetiséghez tartozó személyeknek joguk van a családra vonatkozó nemzetiségi
hagyományok tiszteletben tartására, családi kapcsolataik ápolására, családi ünnepeiknek anyanyelven történő megtartására és
az ezekhez kapcsolódó, vallási közösség által végzett szertartások anyanyelven való lebonyolítására.
A nemzetiséghez tartozó személynek joga továbbá, hogy anyanyelvén használja a családi és utónevét, és joga van családi
és utónevének hivatalos elismeréséhez, saját és gyermeke utónevének saját nemzetiségének megfelelő megválasztásához és
nemzetisége nyelvének szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez.
A nemzetiségeket megillető kollektív jogok körébe tartozik az önazonosság megőrzése, ápolása, erősítése és átörökí-
130
tése, történelmi hagyományaik, nyelvük megőrzése és fejlesztése, tárgyi és szellemi kultúrájuk ápolása és gyarapítása.
A nemzetiségeknek a közösségi névhasználathoz fűződő jogaik gyakorlása során joguk van a történelmileg kialakult hely-
ségnevek, utcanevek és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelölések használatához, intézmények létrehozásához
és működtetéséhez, nemzetiséghez tartozók óvodai és általános iskolai neveléséhez-oktatásához, nemzetiségi kollégiumi
ellátásához, középiskolai neveléséhez-oktatásához.
Ezen kívül a nemzetiségek jogairól szóló törvény szerint Magyarország biztosítja a nemzetiségi közösségeknek rendezvénye-
ik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális, kegyeleti és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzéséhez,
ápolásához és átörökítéséhez, jelképeik használatához fűződő jogait.
A nemzetiségi szervezeteket megilleti a széles körű és közvetlen nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának a
joga, valamint a nemzetiségeket kollektív jogként nemzetiségi önkormányzatok létrehozásának és működtetésének joga,
illetve a részvétel az Országgyűlés munkájában.
Az alapvető jogok biztosának helyettese figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését és
megteszi a külön törvény szerinti szükséges intézkedéseket.
Magyarországon az állam a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékben támogatást nyújt a nemze-
tiségi önkormányzatok részére a nemzetiségi közfeladatok ellátásához, a nemzetiségek oktatási és kulturális önigazgatása, a
nemzetiségi kulturális autonómia körében megvalósuló tevékenységekhez, projektekhez, valamint államháztartáson belüli és
kívüli nemzetiségi szervezetek részére a nemzetiségek kulturális autonómiájának fejlesztéséhez.[423]

131
 különleges jogrend

A különleges jogrend a társadalom működésének speciális állapotát feltételezi. A demokratikus államok jogrendszere egy-
ségesnek mondható abban a kérdésben, hogy előfordul olyan rendkívüli állapot, amikor az államnak a különleges jogrend
bevezetésével szükségképpen élnie kell. Ugyanakkor e demokratikus keretrendszerben a különleges jogrendi szabályozás
tekintetében nincs egységes álláspont.[424]
Az EJEE 15. cikke szabályozza az Egyezmény hatálya felfüggesztésének lehetőségét szükséghelyzet esetén. Eszerint a szer-
ződő fél meghatározott kötelezettségeitől eltérő intézkedéseket tehet a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt
mértékben, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem ellentétesek egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeivel. Az EJEE ilyen
esetekben is védi az alapvető jogok bizonyos körét és szigorú feltételek között enged eltérést, amelyekről tájékoztatni kell az
Európa Tanács főtitkárát.[425]
Az ENSZ keretében született Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 4. cikk (1) bekezdése értelmében
szükségállapot idején a részes államok az adott helyzet által szigorúan megkövetelt mértékben tehetnek olyan intézkedéseket,
amelyek eltérnek az Egyezségokmányban vállalt kötelezettségeiktől, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem állnak ellen-
tétben egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeikkel és nem jelentenek kizárólag faj, szín, nem, nyelv, vallás vagy társadalmi
származás alapján történő megkülönböztetést. Az Egyezségokmány szintén tiltja bizonyos alapvető jogok korlátozását, ga-
ranciális korlátként pedig szigorú feltételek között engedi csak az eltérést.
A rendkívüli helyzetek alkotmányos szabályozásának indoka, hogy e rendelkezések magától az Alaptörvénytől engednek
eltérést, éppen ezért az Országgyűlés esetében a képviselők kétharmados többségéhez kötött a különleges jogrend kimondá-
sa.[426]
A különleges jogrendi szabályozás elsődleges célja a kialakult veszély, fenyegetés mielőbbi elhárítása érdekében az állami
hatékonyság fenntartása, valamint olyan biztonsági és védelmi rendszer kialakítása, amely biztosítja a rendkívüli helyzetek
során felmerülő feladatok végrehajtását. A megoldás elősegítése érdekében, szükségszerűen átmeneti eltolódás következik
be a hatalmi szerkezetben.
A végrehajtó hatalom jogköre bizonyos szabályozási területeket tekintve kiszélesedik, míg az Alkotmánybíróság kont-
roll-funkciója felerősödik. Az Alaptörvény garanciális szabálya érelmében azonban az Alaptörvény alkalmazása nem füg-

132
geszthető fel, és az Alkotmánybíróság működése nem korlátozható a különleges jogrend idején sem.[427]
A különleges jogrendi szabályozások alkalmazásának közös feltétele, hogy a bekövetkezett esemény az Alaptörvény által
védett jogot – életet, vagyont, alkotmányos rendet, közrendet, közbiztonságot, közegészséget – sért vagy veszélyeztet.
A jelenlegi magyar jogrendszerben az arányosság elvének megfelelően különböző fokozatai, illetve típusai vannak a külön-
leges jogrendnek, attól függően, hogy annak kiváltó oka külső vagy belső tényező, katasztrófa vagy társadalmi típusú indok.
Az Alaptörvényben önálló fejezet a Különleges jogrend. Egyes formái: a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző
védelmi helyzet, a váratlan támadás és a veszélyhelyzet. Az Alaptörvény hatodik módosítása 2016-ban ezt az öt esetkört
egészítette ki a „terrorveszélyhelyzettel”, tekintettel az Európában történt tragikus eseményekre és a folyamatosan fennálló,
tömeges bevándorlással összefüggő, migrációs helyzetre is.[428] Az Alaptörvény 2020-ban elfogadott kilencedik módosítása
alapján 2023. július 1-től megváltoznak a Különleges jogrend esetkörei a 48. cikk szerint: a hadiállapot, a szükségállapot és
a veszélyhelyzet.[429]
Jelenleg az Alaptörvény 53. és 54. cikke szerint a részletszabályokat sarkalatos törvényben kell meghatározni, ezek a honvé-
delemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről (a továbbiakban: Htv.)
és a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról (a továbbiakban: Kat.) szóló törvény is.[430]
Minden különleges jogrendi időszak alapjogi feltételeinek meghatározása során az Alaptörvény kizárja bizonyos abszolút
jogoknak tekintett alapjogok, úgy, mint az emberi méltósághoz való jog korlátozását, a kínzást, az embertelen, megalázó
bánásmód vagy büntetés alkalmazását, a szolgaságot, az emberkereskedelmet, a beleegyezés nélküli emberkísérlet, a fajne-
mesítés, a szervkereskedelem és emberi klónozás gyakorlatát.
A büntetőjogi és eljárási alapelvek közül fenntartja az ártatlanság vélelmét, a védelem jogát a büntetőeljárás minden sza-
kaszára, a „nullum crimen sine lege” elvét a nemzetközi és uniós joggal pontosított értelmében, a nemzetközi jog általános
elveire is figyelemmel, valamint a kettős elítélés tilalmát.[431]
A különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok szerint bizonyos alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető, vagy az I.
cikk (3) bekezdésében meghatározott mértéken túl is korlátozható. A felfüggeszthető vagy korlátozható jogokat tartalmazza
a Htv. is. A szabályozás szerint ilyen, a kijárási tilalom, utazási korlátozások, gyülekezés korlátozása, személyi motozás le-
hetővé tétele, illetve a postaforgalom ellenőrzése.[432]
A különleges jogrend idején, az alapvető jogok terén nem alkalmazható általánosan érvényesülő szabályként a szükségessé-
gi-arányossági teszt, mert az alapvető jogok teljessége csak békeidőben érvényesül.[433]
Miután a különleges jogrend ideje alatt meghatározott területeken egyedi jogalkotás és joggyakorlás léphet életbe, a közha-
talom rendkívüli jogosítványai alkalmat adhatnak a visszaélésre, ennek megelőzésére az Alaptörvény garanciális szabályt
tartalmaz.
133
E szabály szerint a bevezetésére jogosult szervnek meg kell szüntetnie a különleges jogrendet, ha kihirdetésének feltételei
már nem állnak fenn. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy a szabályozás olyan mértékű legyen, amely az adott veszélyhelyzet
megoldásához feltétlenül szükséges.[434]
A veszélyhelyzet a különleges jogrendek között az egyetlen olyan intézmény, amely nem az állam fegyveres védelmére irá-
nyul. A veszélyhelyzet időszakának fő szabályait az Alaptörvény 53. cikke, részletszabályait sarkalatos törvényként a Kat.
szabályozza.
Szomorú aktualitás az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó koronavírus-világjárvány
következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében kihirdetett törvény,
ami a veszélyhelyzettel összefüggő sajátos szabályokat állapítja meg.[435]
Az Alaptörvény rendelkezése alapján a veszélyhelyzet kihirdetésére a Kormány jogosult, olyan elemi csapások vagy ipari
szerencsétlenségek esetén, amelyek az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetik. Ezeket részletesebben a Kat. határozza
meg, ilyen az árvíz, belvíz, szélsőséges időjárási körülmények, ipari szerencsétlenségek következményei; és ide tartoznak a
tömeges megbetegedést okozó humánjárványok vagy járványveszély, valamint állatjárványok is.[436]
Az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése szerint a Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos
törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, va-
lamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Az ilyen módon megalkotott rendeletek tizenöt napig maradnak hatályban,
kivéve, ha a Kormány – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítja. Ugyanakkor a ve-
szélyhelyzet megszűnésével e rendeletek hatályukat vesztik.[437]

A biztonsághoz és a szabadsághoz való jog között általában fennálló feszültség napjainkban még erősebb, hiszen a
biztonság különösen nagy fenyegetésnek van kitéve (lásd: migrációs hullám,[438] világjárvány[439]). Az egyes jogrend-
szerek egységesek abban, hogy az elnevezéstől (nyelvezettől, fordítástól) függetlenül különleges jogrend idején nem
csak az egyes szervek hatásköre változik meg, hanem a hatalommegosztás elve is módosul.[440] Magyarország demok-
ratikus berendezkedéséből adódik, hogy a döntés központi szereplője a Kormány mint az állampolgárok, így a par-
lamenti többség által felhatalmazott végrehajtó szerv. A különleges jogrend magában foglalja mindazokat a szabá-
lyokat, amelyek az Alaptörvény különös részeként rendkívüli, kivételes időszakok esetére, átmenetileg határozzák
meg az állam működését. A különleges jogrend okai nem határozhatóak meg előre pontosan és végérvényesen a sza-
bályozás során, mivel a körülmények és azok társadalmi jelentősége is permanensen változik. A magyarországi jog-
alkotás, folyamatos konzultáció mellett, rugalmasan követi az állampolgárok alapjogait veszélyeztető eseményeket.

134
Magyarország Kormánya 2020. március 11. 15.00 órától a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendeletben az élet- és vagyonbizton-
ságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány (SARS-CoV-2 koronavírus-világjárvány) következmé-
nyeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében Magyarország egész területére
veszélyhelyzetet hirdetett ki. A miniszterelnököt mint a rendeletben megnevezett felelős kormánytagot, feladatának ellátá-
sában a „Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs” segíti. Az 1101/2020. (III. 14.) Korm. határo-
zat alapján a Miniszterelnökséget vezető miniszter vezetésével megalakult a Rendkívüli Jogrendi Szabályozásért Felelős
Akciócsoport, amelynek feladata a koronavírus-világjárvány és annak negatív hatása elleni hatékony fellépés érdekében
szükséges veszélyhelyzeti jogi szabályozás megalkotása. Az akciócsoport 2020. március 16-án kezdte meg működését.
A járvány első hullámának lecsengésével, 2020. június 18-án megszűnt a veszélyhelyzet, de életbe lépett a járványügyi
készültség. A járvány elleni védekezés kezdettől több fronton zajlik, az egészségügyi védekezés mellett fontos a magyar
családok, a gazdaság és munkahelyek védelme is. Az első hullám tapasztalatai alapján a Kormány felkészítette az egész-
ségügyet és a nemzeti konzultáció keretében kikérte az emberek véleményét a koronavírus elleni védekezési eszközökről.
A nemzeti konzultációban az emberek egyértelműen jelezték, hogy amíg lehet, meg kell tartani az ország működőképes-
ségét, emellett kijelölték azt is, milyen eszközöket támogatnak. A magyar emberek a legnagyobb arányban a maszkvise-
lést támogatták, ezt követte az országhatárok lezárása és a rendezvények korlátozása, majd a távolságtartás, a védekezés-
hez szükséges eszközök kivitelének korlátozása, az időseknek fenntartott vásárlási sáv, az ingyenes parkolás és a kijárási
korlátozás. A járvány második hulláma ősszel elérte Európát és Magyarországot is. Az Országgyűlés felhatalmazása
alapján a Kormány 2020. november 4-től visszaállította a rendkívüli jogrendet, újra kihirdette a veszélyhelyzetet, amit az
Országgyűlés meghosszabbított, ezért a rendkívüli jogrend – ahogy az már az első hullám idején is – gyors cselekvést tett
lehetővé a Kormány számára. A veszélyhelyzettel kihirdetett védelmi intézkedéseket a Kormány 2021. február 1-ig, majd
március 15-ig meghosszabbította Az Országgyűlés 2021. február 22-én megszavazta a veszélyhelyzet 90 nappal történő
meghosszabbítását, amely megteremtette a jogi lehetőséget a Kormány számára a koronavírus-világjárvány harmadik
hulláma idejére a további hatékony egészségügyi és gazdasági védekezéshez. Magyarország Európa egyik legeredménye-
sebb oltási programjával küzd a koronavírus-világjárvány ellen. Az új vírusvariánsok azonban Európa-szerte terjednek és
Magyarországon is jelen vannak, ezért elengedhetetlen a fokozott védekezés. Az Országgyűlés ezért a koronavírus-világ-
járvány elleni védekezésről szóló törvény hatályának meghosszabbításával, az Országgyűlés őszi ülésszakának első ülés-
napját követő 15. napig felhatalmazta a Kormányt a védekezésre, amelynek naptári napját az igazságügyért felelős minisz-
ter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

135
A jogszabály egyúttal rögzíti, hogy a Kormány a veszélyhelyzetet ezt megelőzően is megszüntetheti. A törvény
preambuluma alapján továbbra is az tekinthető legfontosabb törekvésnek, hogy Magyarország mielőbb maga mö-
gött hagyja a koronavírus-világjárvány időszakát, ennek pontos időpontja azonban jelenleg nem látható előre.[441]

136
 VÉGJEGYZET

[1] KÚRIA Knk.IV.37.943/2018/2. számú határozat, [22] és az Alkotmánybíróság 23/2009. (III. 6.) AB határozata

[2] Lásd: a Kormány a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet 1. §-ában az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatáskörében

az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének

megóvása érdekében Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki, valamint a 71/2020. (III. 27.) Korm. rendelet a kijárási korlátozásról 3. §.

[3] A veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III.31.) Korm. rendelet 71. § (1) bekezdése a nyilvánosság kizárásáról

[4] Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése

[5] Az Alkotmánybírróság 29/2017. (X. 31.) AB határozata

[6] Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789) és az Egyesült Államok alapjogi katalógusa (Bill of Rights, 1791), valamint KAZAI Viktor: „Alapvető kötelezettségek” in JA-

KAB András - KÖNCZÖL Miklós - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR

Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/alapveto-kotelezettsegek (2021), [1]

[7] Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948), 29. cikk

[8] T/2627 törvényjavaslat Magyarország Alaptörvényéről, Indokolás (a továbbiakban: Alaptörvény Indokolás)

[9] Alaptörvény O. cikk („Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.”), XII. cikk (1)

bekezdése („Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel

mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”) és XIX. cikk (3) bekezdése („Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe

vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.”) és az Alkotmánybíróság 8/2007. (II. 28.) AB határozata.

[10] KAZAI Viktor: „Alapvető kötelezettségek” in JAKAB András - KÖNCZÖL Miklós - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopé-

dia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/alapveto-kotelezettsegek (2021), [24]

[11] 1976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezsé-

gokmánya kihirdetéséről. Az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszakán 1966. december 16-án került elfogadásra, de csak 1976-ban lépett hatályba.

[12] Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 28. cikk

[13] 1988. évi 24. törvényerejű rendelet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához kapcsolódó, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által New York-ban

1966. december 16-án elfogadott Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről

[14] 1976. évi 9. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzet-

137
közi Egyezségokmánya kihirdetésérő

[15] Az ENSZ Közgyűlése által a 60/251. határozattal létrehozott Emberi Jogi Tanács a jogutódja az 1946-ban az ENSZ ECOSOC Bizottsága által létrehozott Emberi Jogi

Bizottságnak (United Nations Commission on Human Rights). Az ICCPR hatálybalépésével létrejött Emberi Jogi Bizottság (Human Rights Committee) továbbra is folytatja az

Egyezményből eredő feladatait.

[16] Az EJEE-t 1950-ben fogadták el, 1953-ban lépett hatályba, eddig 17 kiegészítő jegyzőkönyvet csatoltak hozzá. Magyarország 1992. november 5-én ratifikálta és 1993-ban

hirdette ki (1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc

kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről).

[17] 1999. évi C. törvény az Európai Szociális Karta kihirdetéséről, 2009. évi VI. törvény a Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről

[18] Az EJEB-et az EJEE (1950) II. fejezet 19. cikke hozta létre.

[19] Az Alapjogi Charta 47. cikk első bekezdés az EJEE 13. cikkén alapul: „Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van

ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.”

[20] Az EUB 1986. május 15-i ítélete ezt a jogot az uniós jog általános elveként ismerte el (222/84. sz. Johnston-ügy [EBHT 1986., 1651. o.]; lásd még a 222/86. sz. Hey-

lens-ügyben 1987. október 15-én hozott ítéletet [EBHT 1987., 4097. o.], valamint a C-97/91. sz. Borelli-ügyben 1992. december 3-án hozott ítéletet [EBHT 1992., I-6313. o.])

[21] Alapjogi Charta 47.cikk második bekezdés az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésén alapul.

[22] 1979. október 9-i EJEE ítélet, Airey, A sorozat, 32. kötet, 11. Létezik költségmentességi rendszer az EUB elé került ügyek esetében is.

[23] Kézikönyv az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó európai jogról Az Európai Unió Ügynöksége/Európa Tanács2016 2.1.1. A bírósági eljáráshoz való jog

[24] BALOGH Zsolt, HAJAS Barnabás, SCHANDA Balázs: Alapjogok és alapvető kötelezettségek fogalma, értelmezése, 6.2. A jogorvoslathoz való jog, és a bírósághoz fordu-

lás joga és az Alkotmánybíróság 22/2013. (VII. 19.) AB határozata.

[25] Ez annak az egyik következménye, hogy az Unió jogállamiságon alapuló közösség, a 294/83. sz. `Les Verts` kontra Európai Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott

ítélet (EBHT 1986., 1339. o.) Alapjogi Charta 47.cikk

[26] Az Alapjogi Charta 47.cikk második bekezdés az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésén alapul.

[27] EJEB-, 51100/71. Engel és társai kontra Hollandia

[28] A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon

kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) 51. cikk (1) bekezdése, továbbá a személyek közötti, faji vagy

etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelv 13. cikke.

[29] Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény 17. § és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény

[30] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény Preambulum és 2. §

[31] KISS Barnabás: Emberi jogok – az emberi jogok nemzetközi jogi védelme, http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=48277, III/1.

[32] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (3) bekezdése szerinti eljárásra igaz, hogy a sérelmet szenvedőtől nem várható el az eljárás kezdeményezése.

[33] Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése

138
[34] A bíróságok szerezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, 2. §

[35] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

[36] A hatósági közvetítőkről szóló 185/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet

[37] Lásd: A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény IV/A. fejezete, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi

CLV. törvény, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 92. §

[38] A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény, valamint egyes törvényeknek a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvénnyel kapcsolatos módo-

sításáról szóló 2019. évi CIX. törvény 145. §

[39] 2011. évi CXLIII. törvény a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének kihirdetéséről

[40] Az Alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 34. § és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 24. § (2) bekezdése

[41] KISS Barnabás: Emberi jogok – az emberi jogok nemzetközi jogi védelme, http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=48277, III/4/B.

[42] SOMODY Bernadette - VISSY Beatrix: „Az alapjogok védelme” in JAKAB András - KÖNCZÖL Miklós - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes

Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/az-alapjogok-vedelme (2019), [4]-[5].

[43] Alaptörvény Indokolás a Nemzeti hitvalláshoz, valamint TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége: a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés,

Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 281-282. o.

[44] Alaptörvény Indokolás a Nemzeti hitvalláshoz

[45] TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 280. és 283. o.

[46] TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 276. o.

[47] Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése

[48] Alaptörvény Indokolás a Nemzeti hitvalláshoz, valamint TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége: a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés,

Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 277. o.

[49] Alaptörvény Indokolás a Nemzeti hitvalláshoz

[50] Alaptörvény és TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám,

278. o.

[51] SCHANDA Balázs: „A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága” in JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmány-

jog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/a-gondolat-a-lelkiismeret-es-a-vallas-szabadsaga (2018)., [81]-[84]

[52] TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 285. o

[53] TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 285-286. o. és

Alaptörvény Indokolás az E) cikkhez.

[54] Alaptörvény hetedik módosítása

[55] TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 286. o. és Alap-

139
törvény Indokolás a H) cikkhez, továbbá a a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény 1. §

[56] Acsaládok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 1-25. §

[57] Alaptörvény N) cikke

[58] TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 288. o.

[59] TÓTH Zoltán József: Az Alaptörvény szellemisége, a Nemzeti hitvallás értékei, a jogfolytonosság és az Alapvetés, Polgári Szemle 9. évfolyam 3-6. szám, 289. o.

[60] Jeff KING: „Constitutions as Mission Statements” in Denis J. GALLIGAN – Mila VERSTEEG (szerk.): Social and Political Foundations of Constitutions, New York,

Cambridge University Press, 2013, 80–81

[61] KILÉNYI Géza: „Az alkotmány egyes (alapelvi, alapjogi) rendelkezéseinek jogi jellege” Társadalmi Szemle 1995/11, 50.

[62] KAZAI Viktor: „Államcél” in JAKAB András – KÖNCZÖL Miklós – MENYHÁRD Attila – SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmány-

jog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/allamcel (2021).

[63] Alaptörvény Indokolás az I. cikkhez.

[64] Alkotmánybíróság (3157/2018. (V. 16.) AB határozata, Indokolás [21] az Alkotmánybíróság, 21/2018. (XI. 14.) AB határozata, Indokolás [16].

[65] Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése

[66] Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése

[67] Az Alkotmánybíróság 23/1990. (XI. 31.) AB határozata

[68] Alaptörvény Indokolás

[69] ZAKARIÁS Kinga: „Az emberi méltósághoz való jog” in JAKAB András - FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányos rovat, rovat-

szerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/az-emberi-meltosaghoz-valo-jog (2018)

[70] Alapjogi Charta 2. cikk (2) bekezdése, 19. cikk (2) bekezdése és 3. cikk (2) d) pontja

[71] EJEE 2. CIKK Élethez való jog 1. A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kisza-

bó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg. 2. Az élettől való megfosztást nem lehet e Cikk megsértése-

ként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered: a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében;

b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében; c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvénye-

sen tett intézkedés esetén. 15. CIKK Az Egyezmény hatályának felfüggesztése szükséghelyzet esetén, 2. E rendelkezés alapján nem lehet eltérni a 2. Cikk rendelkezéseitől,

kivéve a jogszerű háborús cselekmények következtében okozott haláleseteket, vagy a 3. Cikk, 4. Cikk (1. bekezdés), valamint a 7. Cikk rendelkezéseitől.

[72] Alaptörvény Indokolás a II. cikkhez

[73] Alaptörvény III. cikk (1)-(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) AB határozata

[74] Alaptörvény Indokolás a II. cikkhez

[75] Vö: A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 54. § (1) bekezdését az Alaptörvény II. cikkével.

[76] A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 5-7. § és az Alkotmánybíróság 48/1998. (XI.23.) AB határozata

140
[77] A művi meddővé tétel jogszabályi hátterét az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, az Egészségügyi Törvény 187. §-a határozza meg. Családtervezési célból művi

meddővé tételt kérelmezhet a cselekvőképes, 40. életévét betöltött, vagy három vérszerinti gyermekkel rendelkező 18. életévét betöltött cselekvőképes személy. A kérelmet köz-

okiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell előterjeszteni. Ezt a kérelmet 6 hónap múlva meg kell erősíteni és újabb 6 hónap múlva kerülhet sor a beavatkozásra.

A törvény szabályozza az egészségügyi indokból történő művi meddővé tételt is, valamint a korlátozottan cselekvőképes személyekre vonatkozó előírásokat is tartalmazza.

[78] Az Alkotmánybíróság 43/2005. (IX.14.) AB határozata

[79] Az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) AB határozata

[80] EJEE 2. cikk 2. pont

[81] 2012. évi C. törvény a büntető törvénykönyvről

[82] Btk. IV. fejezet 21-22. §

[83] Alaptörvény II. cikk

[84] Kúria 4/2013. Büntető Jogegységi Határozata

[85] A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 40. §

[86] Az Alkotmánybíróság 46/1994.(X.21.) AB határozata

[87] A rendőrségről azóló 1994. évi XXXIV. törvény 52-54. § és az Alkotmánybíróság 9/2004. (III.30.) AB határozata

[88] Az Alkotmánybíróság 22/1991. (IV.26.) AB és a 14/1992. (III.30) AB határozata

[89] Btk. XV. fejezet, 162. §

[90] Az Alkotmánybíróság 22/2003. (IV.28.) AB határozata

[91] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15. § (2) és 20. § (1) bekezdése

[92] Az Alkotmánybíróság 56/1994. (XI. 10.) AB határozata

[93] Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozata

[94] Alaptörvény Indokolás

[95] Alaptörvény III. cikk (1) bek., IV. cikk és XIV. cikk (3) bekezdése

[96] EJEB 14097/12., 45135/12., 73712/12., 34001/13., 44055/13. és 64586/13. Varga és mások kontra MAGYARORSZÁG

[97] 1988. évi 3. törvényerejű rendelet a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről

[98] EJEB 59214/11 KISS Borbála kontra Magyarország és EJEB 31373/11. Réti és Fizli kontra Magyarország

[99] EJEB 5856/7. Tyrer kontra Egyesült Királyság, 25803/94. Selmouni kontra Franciaország, 30240/96. D. kontra Egyesült Királyság

[100] EJEB 15707/10 Kovács István Gábor kontra Magyarország

[101] Az EJEB 66069/09 Vinter és mások kontra Egyesült Királyság és a 73593/10. Magyar László kontra Magyarország

[102] Az Alkotmánybíróság 144/2008. (XI.26.) AB határozata

[103] 1995. évi III. törvény a Strasbourgban, 1987. november 26-án kelt, a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai

141
egyezmény kihirdetéséről

[104] Az Országgyűlés 2011. október 24-én fogadta el az ENSZ egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének (OPCAT – Optional Protocol to the Convention Against Torture) kihir-

detéséről szóló 2011. évi CXLIII. törvényt https://www.ajbh.hu/opcat-npm

[105] EJEB 15707/10. Kovács István Gábor kontra Magyarország, EJEB 14097/12., 45135/12., 73712/12., 34001/13., 44055/13. és 64586/13 Varga és Mások kontra Magyaror-

szág

[106] A CPT 2015. dec. 15-i standardja egyértelműen 4 m2-t ír a többes elhelyezésnél. Az EJEB 3 m2-es küszöböt állított fel az ítéletekkel, de a Muršić kontra Horvátország

ügyben pl. azt mondja, lehet akár 3m2 alatt is, ha más körülményekkel kompenzálni lehet.

[107] EJEB 15707/10 Kovács István Gábor kontra Magyarország

[108] 2002. évi VI. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről

szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának

tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről.

[109] Oviedoi Egyezmény 1-2. cikke és 11-14. cikke

[110] Az Orvos-világszövetség Helsinki deklarációja. Etikai irányelvek az embereken történő orvosi kutatások terén. Elfogadva 1964 júniusban Helsinki városában az Orvos-Vi-

lágszövetség 18. közgyűlésén

[111] Az orvosbiológiai kutatások Bioetikai Kódexe (Az orvosbiológiai/klinikai kutatások elveiről és gyakorlatáról Második, bővített kiadás 2019.)

[112] Alaptörvény III. cikk

[113] 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

[114] Az orvosbiológiai kutatások Bioetikai Kódexe (Az orvosbiológiai/klinikai kutatások elveiről és gyakorlatáról Második, bővített kiadás 2019.)

[115] Eütv.. 206-207. §

[116] Eütv.-157. § és 159. §

[117] Eütv,. 182. § (1)-(2) bekezdése

[118] Eütv. 180. § (5) bekezdése

[119] Btk. XVI. fejezete

[120] Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdése, továbbá indokolása

[121] EJEB 41242/08 Plesó kontra Magyarország (2012. okt.23)

[122] Az EJEE 5. cikk

[123] Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 9. cikk

[124] Alapjogi Charta 6. cikke

[125] Kúria 3/2015. Büntető jogegységi határozat és az EJEB 73593/10 Magyar László kontra Magyarország

[126] Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1965. évi 11. sz Határozata

142
[127] Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdés

[128] KOÓSNÉ MOHÁCSI Barbara: „A személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog” in JAKAB András - FEKETE Balázs (szerk.) Internetes Jogtudományi Enciklopédia

(Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) [2]

[129] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 276. §, 277. § (4) bekezdése és a 298. §

[130] Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 3. § és 12-13. §

[131] A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 12. § (3) bekezdése

[132] Az EJEE 5. cikk, Alapjogi Charta 6. cikk

[133] Btk. 34-37. § és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 274-275. § és 297-298. §

[134] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 1. §

[135] A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény, 61/A-61/D. §

[136] Btk. 81. § (4) bekezdés, 89-90. §

[137] Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése

[138] Btk. 41. § (1) bekezdése és 90. § (2) bekezdése

[139] 2014. évi LXXII. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez

kapcsolódóan más törvények módosításáról

[140] a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény, 46/A. § - 46/H. §

[141] Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdése

[142] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, 844-850. §, valamint a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásá-

ról szóló 2013. évi CCXL. törvény, 75/B-75/S. §

[143] Az Alkotmánybíróság 104/1999.(X.30) AB határozata

[144] Alaptörvény I. cikk és XV. cikk

[145] Az Alkotmánybíróság 21/1990. (X.4.) AB, 7/1991. (II.28.) AB és 28/1991. (VI.3) AB határozata

[146] Az Alkotmánybíróság 64/1991(XII.17.) AB határozata

[147] Alaptörvény Indokolás

[148] A művi meddővé tétel jogszabályi hátterét az Eütv. 187. § határozza meg.

[149] Az Alkotmánybíróság 21/1996.(V.17) AB határozata

[150] Alaptörvény XV. cikk (3) bekezdése

[151] Alaptörvény XV. cikk (4) bekezdése

[152] Alaptörvény XV. cikk (1)-(5) bekezdése

[153] A pozitív diszkrimináció alkalmazásának elvi alapjait rögzíti az Alkotmánybíróság 9/1990.(IV. 25.) AB határozata

143
[154] Az Alkotmánybíróság 9/1990.(IV.25) AB és 61/1992.(XI.20.) AB határozata

[155] Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, 11. §

[156] 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

[157] Az Alkotmánybíróság 61/1992.(XI.20.) AB határozata és Ebktv.1. §

[158] Ebktv. 4-6. §

[159] Ebktv. 8. §

[160] Az Alapjogi Charta 21. cikke és 23-26. cikkei, az Alkotmánybíróság 11/2018. (VV.18.) AB határozata

[161] Btk. 222. §

[162] Ebktv. 7. § (2) bekezdése

[163] Az Alkotmánybíróság 3001/2016. (I. 15.) AB határozata

[164] Az egyes törvényeknek az egyenlő bánásmód követelménye hatékonyabb érvényesítését biztosító módosításáról szóló 2020. évi CXXVII. törvény módosította az Ebktv-t,

2021. január 1-jén lépett hatályba

[165] Ebktv. 12. §

[166] Ebktv. III. fejezete

[167] Alaptörvény Indokolás a VII. cikk (1) bekezdéshez

[168] Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II.12.) AB és 15/2015. (V.29.) AB határozata

[169] Alaptörvény Indokolás a VII. cikkhez

[170] SCHANDA Balázs: „A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága” in JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmány-

jog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/a-gondolat-a-lelkiismeret-es-a-vallas-szabadsaga (2018)

[171] 2018. évi I. törvény az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a Vallásszabadság Napjáról:

,,A 2018. február 20-án tartott parlamenti ülésnapon Kövér László házelnök előterjesztésére ötpárti konszenzussal fogadta el Magyarország Országgyűlése azt a törvényt, amely

egyfelől a magyar nemzet szellemi öröksége részének tekinti az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatát, másrészt a 450 évvel ezelőtti törvény kihirdetésének

napját – január 13-át – a vallásszabadság napjává nyilvánítja. E mai döntés előzményét képezi a Magyar Unitárius Egyház által kezdeményezett és az erdélyi református, illetve

a magyar, valamint a szász evangélikus-lutheránus egyházak elöljárói által is aláírt előterjesztés, amelyet 2018. január 13-án Tordán, a vallásszabadság ünnepe alkalmával adott

át Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója Magyarország Országgyűlése, Románia Parlamentje, valamint az Európai Parlament jelenlevő képviselőinek

a vallásszabadság világnapjáról. Az elfogadott törvény indokolása szerint „… a tordai törvényben foglalt eszmeiség, a közösség vallási önrendelkezése a modern demokrácia

egyik előzményeként is értékelhető, amely a történelmi fejlődés során a nyugati civilizációban általános elismerést nyert, és amelyet méltán tekinthetünk a keresztény Európa

egyik alapértékének.”

[172] Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdés

[173] Alapjogi Charta 10. és 52. cikke

144
[174] Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II.27.) AB határozata

[175] SCHANDA Balázs: „A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága” in JAKAB András - FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmány-

jog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András)

[176] Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése

[177] Alaptörvény XV. cikk

[178] Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, 3. § 3. pontja

[179] Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II.12.) AB határozata

[180] Uo. és Btk. 216. § (közösség tagja elleni erőszak)

[181] Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése

[182] 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról

[183] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről,122. § (2) bekezdése

[184] SCHANDA Balázs: „A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága” in JAKAB András - FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmány-

jog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András)

[185] Ebktv.

[186] Alaptörvény XXXI. cikk (3) bekezdése és az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB határozata

[187] Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése

[188] Alaptörvény VII. cikk (2) bekezdése

[189] Alaptörvény VII. cikk (3)-(5) bekezdései

[190] Alaptörvény Nemzeti hitvallás és annak indokolása

[191] 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti szabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról

[192] 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

[193] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 170. § (1) bekezdés b.) pontja és a Pp. 289. § (1) bekezdés b.) pontja és 290. § (1) bekezdés c.) pontja

[194] A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 91-93. §

[195] Az Alkotmánybíróság 4/1993.(II.12.) AB határozata

[196] Alaptörvény Indokolás

[197] SÓLYOM László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon Budapest Osiris (2001.)

[198] Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V.26.) AB határozata

[199] KOLTAY András: „A véleménynyilvánítás szabadsága” in JAKAB András - FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovat-

szerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/a-velemenynyilvanitas-szabadsaga (2018), [17]

[200] Alaptörvény Indokolás

145
[201] Az Alkotmánybíróság 1/2019. (II.13) AB határozata [43] - [45] pontjai

[202] Az Alkotmánybíróság 1/2019. (II.13) AB határozata [43] - [45] pontjai

[203] Alaptörvény Indokolás

[204] 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról

[205] Mttv. 109. §.

[206] Alaptörvény Indokolás

[207] A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 5. §

[208] A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 5. §

[209] Az Alkotmánybíróság 57/2001. (XII. 5.) AB határozata

[210] Az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI. 10.) AB határozata

[211] Az Alkotmánybíróság 22/1999. (VI. 30.) AB határozata

[212] Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdés

[213] Alaptörvény Indokolás

[214] Az alkalmazott (látható) Alkotmány az Alkotmánybíróság gyakorlatának tükrében III. 2020., XIX. évfolyam november 10. és az Alkotmánybíróság 165/2011. (XII.20.)

AB határozata

[215] Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V.26.) AB határozata

[216] Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdés

[217] Az Alkotmánybíróság 3263/2018. AB határozata

[218] Ptk. 2:45. §

[219] Btk. 226-227. §

[220] Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata

[221] Ptk. 2:44. §

[222] Az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozata

[223] Az Alkotmánybíróság 3333/2018. (X. 26.) AB határozata

[224] Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdés

[225] Btk. 332. §, 335. §, 333. §, 334. §

[226] A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 17. § (1) és (2) bekezdése

[227] Ptk. 2:54. § (5) bekezdés

[228] A Tanács 2008/913/IB kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő

küzdelemről

146
[229] Btk. 335. §

[230] Btk. 334. §

[231] Az Alkotmánybíróság 13/2000. (V. 12.) AB határozata.

[232] Alaptörvény X. cikk (1) bekezdés: Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá - a lehető legmagasabb szintű tudás megszer-

zése érdekében - a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.

[233] Alaptörvény Indokolás

[234] Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V.26.) AB határozata

[235] Az Alkotmánybíróság 24/1996. (VI.25.) AB határozata

[236] Az Alkotmánybíróság 24/1996. (VI.25.) AB határozata

[237] KOLTAY András: A művészet szabadsága: a nem létező alapjog, Pázmány Law Working Papers 2016/4.

[238] Az Alkotmánybíróság 18/2014. (V.30.) AB határozata

[239] Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése

[240] Alaptörvény X. cikk (3) bekezdés

[241] Alaptörvény Indokolás

[242] KOLTAY András: A művészet szabadsága: a nem létező alapjog, Pázmány Law Working Papers 2016/4.

[243] Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 13. cikk

[244] Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdés

[245] Alaptörvény Indokolás

[246] Alaptörvény XI. cikk (2) bekezdés

[247] Az Alkotmánybíróság 214//B/2003. AB határozata

[248] Az Alkotmánybíróság 32/2012. (VII.4.) AB határozata

[249] Az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII.21.) AB határozata

[250] Az Alkotmánybíróság 28/2005. (VII.14.) AB határozata

[251] Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdés

[252] 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről

[253] https://www.oktatas.hu/kozneveles/orszagos_diaktanacs/kisokos

[254] PAP András László: „Mozgásszabadság” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest 2018 496. p.

[255] PAP András László: i.m. 495-496. p.

[256] PAP András László: i.m. 497. p.

[257] Alapjogi Charta 45. cikk (1) bekezdés

147
[258] Alapjogi Charta 45. cikk (2) bekezdés

[259] Alaptörvény XXVII. cikk (1) bekezdés

[260] Alaptörvény XXVII. cikk (2) bekezdés

[261] Alaptörvény Indokolás

[262] Alaptörvény hetedik módosítása, Indokolás

[263] Ezt a szót, illetve kifejezést itt és a következőkben kizárólag az országok közötti mozgásként kell érteni.

[264] MOLNÁR Tamás: „A migráció nemzetközi jogi szabályozása” in JAKAB András – KÖNCZÖL Miklós – MENYHÁRD Attila – SULYOK Gábor (szerk.): Internetes

Jogtudományi Enciklopédia (Nemzetközi jog rovat, rovatszerkesztő: SULYOK Gábor) http://ijoten.hu/szocikk/a-migracio-nemzetkozi-jogi-szabalyozasa (2019). [7]

[265] 1989. évi 15. törvényerejű rendelet a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozó-

an az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről

[266] Alaptörvény hetedik módosítása, Indokolás az 5. cikkhez

[267] Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdés

[268] HAJAS Barnabás: „Egyesülési jog” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2018 p. 109.

[269] LAMM Vanda: „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2018 p.

158.

[270] SALÁT Orsolya: „Gyülekezési jog” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2018. p. 346.

[271] 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról

[272] 2018. évi LV. törvény a gyülekezési jogról

[273] Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdés

[274] 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról és 2011. évi CLXXXI. törvény a civil

szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról

[275] HAJAS Barnabás: „Egyesülési jog” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2018. p. 115.

[276] BÓDI Stefánia: „Petíciós jog” in JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.) Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR

Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/peticios-jog (2018) [1]-[2]

[277] Alaptörvény XXV. cikk

[278] 2013. évi CLXV. törvény a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről

[279] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[280] Az Alkotmánybíróság 6/1998. (III.11.) AB határozata

[281] Az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozata

[282] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

148
[283] Az Alkotmánybíróság 3115/2013. (VI. 4.) AB, 7/2013. (III. 1.) AB, 22/2013. (VII. 19.) AB határozata [18]

[284] Az Alkotmánybíróság 59/1993. (XI.29.) AB határozata

[285] Az Alkotmánybíróság 935/B/1997 AB határozata

[286] Az Alkotmánybíróság 793/B/1997. AB határozata

[287] Az Alkotmánybíróság 11/2007. (III. 7.) AB határozata, Indokolás [25]-[26]

[288] Az Alkotmánybíróság 42/2005. (XI. 14.) AB határozata

[289] Az Alkotmánybíróság 33/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [19]

[290] Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés

[291] Az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) AB határozata

[292] Az Alkotmánybíróság 9/2013. (III. 6.) AB határozaat, Indokolás [28]; - és a 20/2015. (VI. 16.) AB határozata, Indokolás [16]

[293] Az Alkotmánybíróság 23/2005. (VI.17.) AB határozata

[294] Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdés

[295] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[296] A Pp. a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény, valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény

[297] Például a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény rendelkezése a perkoncentráció elvéről (3. §), és az ennek érvényesülése érdekében a bíróság közrehatá-

si tevékenységéről szóló alapelv (6. §).

[298] Az Országos Bírósági Hivatal Elnökének 2012. Évi Beszámolója, 115-119. o. https://birosag.hu/sites/default/files/2018-09/2012_eves_beszamolo.pdf

[299] KÉKEDI Szabolcs: Hogyan tovább bírósági digitalizáció avagy hogyan lett az elektronikus kapcsolattartás a veszélyhelyzetben az ítélkezés kulcsa? In Medias Res 2020/2

7, 308–321. o. https://media-tudomany.hu/wp-content/uploads/sites/13/2020/12/imr-2020-02-07.pdf 310-311. o.

[300] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról

[301] 2020. évi CXIX. törvény a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról.

[302] Alaptörvény Indokolás

[303] A magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény preambuluma

[304] „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.”

[305] Alaptörvény Indokolás

[306] Alaptörvény VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás

szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

(2) Az állam jogi védelemben részesíti az otthont, annak nyugalma megóvása érdekében.

[307] Alaptörvény 7. módosítása, Indokolás

[308] A magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény preambuluma

149
[309] Az Alkotmánybíróság 36/2005. (X. 5.) AB határozata

[310] Az Alkotmánybíróság 17/2014. (V. 30.) AB határozata, Indokolás [29]

[311] Az Alkotmánybíróság 11/2014. (IV.4.) AB határozata

[312] Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés

[313] 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról

[314] Az Alkotmánybíróság 2/2014. (I. 21.) AB határozata

[315] 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról

[316] Az Alkotmánybíróság 3062/2017 AB határozata

[317] Az Alkotmánybíróság 32/2013. (XI. 22.) AB határozata

[318] Az Alkotmánybíróság 2/2014. (I. 21.) AB, és 32/2013. (XI. 22.) AB határozata

[319] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és

az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet)

[320] NYÍRI Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése, Szent István Társulat Budapest 1977

[321] ANDORKÓ Imre: „Tulajdonhoz való jog” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest 2018 709. p.

[322] Alaptörvény XIII. cikk

[323] Alaptörvény Indokolás

[324] Az Alkotmánybíróság 64/1993. (XII.22.) AB határozata

[325] Az Alkotmánybíróság 8/2021. (III. 2.) AB határozata

[326] Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdés és az Alkotmánybíróság 21/1990. (X.4.) AB határozata

[327] Az Alkotmánybíróság 479/B/1993. AB határozata

[328] 2007. évi CXXIII. törvény a kisajátításról

[329] Alapjogi Charta

[330] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

[331] HALMAI Gábor - TÓTH Gábor Attila: „Az emberi jogok rendszere” in HALMAI Gábor - TÓTH Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok, Budapest, Osiris, 2008

[332] DRINÓCZI Tímea: „Szociális jogok” in JAKAB András - KÖNCZÖL Miklós - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia

(Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András)

[333] Az Alkotmánybíróság 32/1991. (VI.6.) AB határozata

[334] DRINÓCZI Tímea: „Szociális jogok” in JAKAB András - KÖNCZÖL Miklós - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia

(Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András)

[335] Alaptörvény Indokolás

150
[336] Az Alkotmánybíróság 2/2018. AB (IV.6.) határozata

[337] Alaptörvény Indokolás

[338] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[339] Az Alkotmánybíróság 1/2018. (IV.6.) AB határozata, Indokolás [18]

[340] Alaptörvény XIX. cikk (3) bekezdés: Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos

tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.

[341] Alaptörvény Indokolás

[342] 2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról

[343] 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról

[344] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[345] Az Alkotmánybíróság 30/2017. (XI.14.) AB határozata, Indokolás [60]

[346] Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdés: Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával

és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének

követelményére tekintettel is megállapíthatja.

[347] 2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról

[348] Alaptörvény 40. cikk

[349] Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 40. § (1) bekezdése, 41. § (1) bekezdése

[350] Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 40. § (2) bekezdése

[351] Az Alkotmánybíróság 3238/2017. AB határozata, Indokolás [66]

[352] Alaptörvény Indokolás

[353] Az Alkotmánybíróság 23/2013. (IX.25.) AB határozata, Indokolás [45]-[47]

[354] Az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányának preambuluma, kihirdette az 1948. évi XII. törvény

[355] Az Alkotmánybíróság 54/1996. (XI.30.) AB határozata

[356] 1948. évi XII. törvény az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányának becikkelyezéséről

[357] Az Alkotmánybíróság 3292/2017. (XI.20.) AB határozata

[358] Az Alkotmánybíróság 16/2015. (VI.5.) AB határozata

[359] Az Alkotmánybíróság 3132/2013. (VII.2.) AB határozata

[360] Az Alkotmánybíróság 3292/2017. (XI.20.) AB határozata

[361] Az Alkotmánybíróság 3292/2017. (XI.20.) AB határozata

[362] Az Alkotmánybíróság 26/1993. (II.29.) AB határozata

151
[363] Az Alkotmánybíróság 29/2017. (X.31.) AB határozata

[364] Stockholmi Nyilatkozat (1972. június 16.), 1. elv

[365] MARINKÁS György: Az egészséges környezethez való jog, mint alapvető emberi jog – Lehetséges megközelítések az egyes emberi jogvédelmi mechanizmusok gyakor-

lata alapján, különös tekintettel az őslakos népeket érintő kérdésekre. Agrár és Környezetjog 2020. 29. szám

[366] Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdés

[367] Az Alkotmánybíróság 48/1998. (XI.23.) AB határozata

[368] Az Alkotmánybíróság 17/2018. (X. 10.) AB határozata, Indokolás [13]

[369] Az Alkotmánybíróság 27/2017. (X. 25.) AB határozata, Indokolás [49]

[370] Az Alkotmánybíróság 3223/2017. (IX. 25.) AB határozata, Indokolás [28]–[29]

[371] Az Alkotmánybíróság 16/2015. (VI. 5.) AB határozata, Indokolás [80]

[372] Alaptörvény XXI. cikk (2) bekezdés

[373] 3162/2019. (VII. 10.) AB végzés, Indokolás [18]

[374] Alaptörvény XXI. cikk (3) bekezdés

[375] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[376] RÁCZ Zoltán: A munkához való jog tartalmának változása, különös tekintettel a mesterséges intelligencia alkalmazásának hatására. Miskolci Jogi Szemle, A Miskolci

Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának folyóirata 15. évfolyam (2020) 3. különszám p. 140-150

[377] Az Alkotmánybíróság 32/2012. (VII.4.) AB határozata

[378] RÁCZ Zoltán: A munkához való jog in. Emberi Jogi Enciklopédia szerk. LAMM Vanda, HVG-ORAC, Budapest 2018. p 504

[379] Az Alkotmánybíróság 54/1993. (X.13.) AB határozata

[380] Az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV.16.) AB határozata

[381] FÁBIÁN Ferenc: A vállalkozáshoz és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogról

[382] Az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV.16.) AB határozata

[383] Az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV.16.) AB határozata

[384] RÁCZ Zoltán: A munkához való jog tartalmának változása, különös tekintettel a mesterséges intelligencia alkalmazásának hatására

[385] Alaptörvény Indokolás

[386] Alaptörvény XVII. cikk (3) és (4) bekezdése

[387] 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről

[388] Az Alkotmánybíróság 24/2019. (VII. 23.) AB határozata, Indokolás [65]

[389] 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól

[390] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

152
[391] Az Alkotmánybíróság 42/2000. (XI.8.) AB határozata

[392] Az Alkotmánybíróság 37/2011. (V.10.) AB határozata

[393] XXII. cikk (2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését, továbbá a közterület közcélú használatának védelmét az állam és a helyi önkormányzatok azzal

is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.

(3) Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.

[394] Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozata, Indokolás [56]

[395] 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

[396] SZEIBERT Orsolya: „Gyermeki jogok” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest 2018 p. 336.

[397] LUX Ágnes: „A gyermekek jogai” in JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR

Eszter, JAKAB András) https://ijoten.hu/szocikk/a-gyermekek-jogai (2018) [11] [12]

[398]Olivier Thévenon – Chris Clarke – Gráinne Dirwan (2021. március): Measuring what matters to child well-being and policies, Well-being, Inclusion, Sustainability and

Equal Opportunity Centre, OECD

[399] 995/B/1990. AB. határozat

[400] Alaptörvény Indokolás

[401] Alaptörvény Indokolás

[402] Alaptörvény XVI. cikk (2) és (3) bekezdés

[403] Alaptörvény XVIII. cikk (1) bekezdés

[404] Alaptörvény Indokolás

[405] Az Alkotmánybíróság 3171/2018. (V. 22.) AB határozata

[406] Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozata

[407] Az Alkotmánybíróság 63/B/1995. AB határozata

[408] Az Alkotmánybíróság 6/1991. (II. 28.) AB határozata

[409] Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozata

[410] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[411] Alaptörvény XXIII. cikk (1) - (3) bekezdés

[412] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[413] Az Alkotmánybíróság 63/B/1995. AB határozata

[414] Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozata

[415] Dr. ÁRVA Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, Wolters Kluwer Kft. (2013)

[416] Az Alkotmánybíróság 638/B/1997. AB határozata

153
[417] Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozata

[418] SZALAI Anikó: „Nemzeti kisebbségek védelme” in LAMM Vanda (szerk.): Emberi Jogi Enciklopédia, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2018

[419] Alapjogi Charta 21. cikk (1) bekezdés és 22. cikk

[420] Alaptörvény XXIX. cikk (1) és (2) bekezdés

[421] 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól

[422] A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 1. számú melléklet

[423] A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 126.§ (2) bekezdés

[424] CSINK Lóránt: Mikor legyen a jogrend különleges? – Iustum Aequum salutare, 2017. 4.

[425] EJEE 15. cikk

[426] Alaptörvény Indokolás a 48. cikkhez

[427] Alaptörvény 54. cikk (2) bekezdése

[428] Alaptörvény 48-54. cikkei

[429] Az Alaptörvény 9. módosításának különleges jogrendre vonatkozó szabálya 2023. július 1-től lép hatályba. Az Alaptörvény Kilencedik Módosításáról szóló törvényjavas-

lat indokolása szerint: A rendelkezés átfogóan módosítja az Alaptörvény különleges jogrendre vonatkozó szabályait. A Javaslat rendszerszintű célja, hogy a különleges jogrendi

szabályozás átláthatóbb legyen, a normál jogrendi működés és válságkezelés szabályaihoz igazodva illeszkedjen a fokozatosság elvéhez és ezáltal a legsúlyosabb kihívásokra

és fenyegetésekre fókuszáljon, de mindezt korszerű módon, a változó biztonsági környezethez igazodva és a hatályos szabályozáshoz mérten további garanciák beiktatásával

valósítsa meg. A Javaslat egyik fő iránya – számos külföldi példát is alapul véve – az, hogy a különleges jogrendi rendeletalkotás címzettjévé minden esetkörben a Kormányt

teszi. Ennek oka, hogy a különleges jogrend kihirdetését követően gyors, operatív és mind politikai, mind jogi értelemben felelős döntéshozatal biztosítása szükséges, amire a

magyar alkotmányos rendszerben a Kormány mutatkozik alkalmasnak.

[430] 2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről és a 2011. évi CXXVIII. törvény a

katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról

[431] Alaptörvény 54. cikk (1) bekezdése

[432] Htv.70. és 79. §

[433] Alaptörvény Indokolás az 54. cikkhez

[434] Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése

[435] A koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény 1. §

[436] Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése és a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 44. §

[437] Alaptörvény 53. cikk (3) és (4) bekezdése

[438] A menedékjogról szóló 2007.évi LXXX.tv. 80/A.§ a ,,tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” szabályozásáról

[439] 2021. évi I. törvény a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről

154
[440] CSINK Lóránt: Mikor legyen a jogrend különleges? Iustum Aequum Salutare XIII.2017.4. [7]-[16]

[441] 2021. évi I. törvény a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről

155
 NEMZETKÖZI SZERVEZETEK ÉS SZERZŐDÉSEK

ENSZ-programok és Nemzetközi Szervezetek

Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ)

http://www.un.org/en/

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa

http://www.ohchr.org/EN/Pages/home.aspx

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága

http://www.unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/home

Az ENSZ Gyermekalapja

http://www.unicef.org/

Egészségügyi Világszervezet

http://www.who.int/en/

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

http://www.ilo.org/global/lang--en/index.htm

Nemzetközi Bíróság

http://www.icj-cij.org/en

Nemzetközi Büntetőbíróság

http://www.icc-cpi.int/Pages/Main.aspx

Az ENSZ Fejlesztési Csoportja

https://unsdg.un.org/

Az ENSZ Fejlesztési Programja

http://www.undp.org/

Nemzetközi Telekommunikációs Unió

http://www.itu.int/en/Pages/default.aspx

156
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete

http://en.unesco.org/

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja

http://www.unep.org/

Nemzetközi Egyezmények

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

https://www.ohchr.org/EN/UDHR/Documents/UDHR_Translations/hng.pdf

Nemzetközi Egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=1104.2006

A gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi Egyezségokmánya

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=2490.4101

A polgári és politikai jogok nemzetközi Egyezségokmánya

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=2483.4091

Egyezmény a gyermek jogairól

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=15579.284771

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=110932.266681

A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény

https://njt.hu/jogszabaly/1988-3-10-00

A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyve

https://njt.hu/jogszabaly/2011-143-00-00

A menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény

https://njt.hu/jogszabaly/1989-15-10-00

ILO 122. számú Egyezmény a foglalkoztatáspolitikáról

https://njt.hu/jogszabaly/2000-62-00-00

ILO 182. számú Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről

https://njt.hu/jogszabaly/2001-27-00-00

Biológiai Sokféleség Egyezmény

https://njt.hu/jogszabaly/1995-81-00-00

157
 Európa Tanács

Európa Tanács

http://www.coe.int/en/web/portal/home

Emberi Jogok Európai Bírósága

http://www.echr.coe.int/Pages/home.aspx?p=home

Az Európa Tanács Emberi Jogi Főbiztosa

http://www.coe.int/en/web/commissioner/home

Emberi Jogok Európai Egyezménye

http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf

Európai Szociális Karta

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=41354.222064

A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény

https://njt.hu/jogszabaly/1995-3-00-00

Egyezmény az emberi jogokról és a biomedicináról

https://njt.hu/jogszabaly/2002-6-00-00

Európai Unió

Európai Unió

http://europa.eu/european-union/index_hu

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)

http://fra.europa.eu/hu

Az Európai Unió Alapjogi Chartája

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:12012P/TXT&from=ET

Az európai uniós jog adatbázisa

http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az Európai Unió Statisztikai Hivatala

http://ec.europa.eu/eurostat/web/main/home

158